Bashiru Gambo Bashiru Gambo (Kumasi, 1978. szeptember 24. –) ghánai labdarúgócsatár. Bouvincourt-en-Vermandois Bouvincourt-en-Vermandois település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 157 fő (2015). Bouvincourt-en-Vermandois Cartigny, Estrées-Mons és Vraignes-en-Vermandois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mattia De Sciglio Mattia De Sciglio (Milánó, 1992. október 20.) olasz labdarúgó, jelenleg a Juventus FC és az olasz-válogatott hátvédje. Kezdeti évek 2001-ben a Cimiano amatőrcsapatában kezdett, majd tízévesen leigazolta őt az AC Milan. A piros-fekete klub junior szekciójában kilenc szezont töltött el. Legnagyobb sikereként 2010-ben a Primavera csapatoknak kiírt olasz kupát hódította el, 25 év után először sikerült megnyerni a Milannak ezt a trófeát. Felnőtt karrier A 2011-12-es bajnokságban már a felnőtt keret tagja volt, Massimiliano Allegri a BL-ben dobta mély vízbe egy csoport mérkőzésen a Viktoria Plzen ellen, 2011. szeptember 28-án. A bemutatkozást követően a bajnoki debütálás még váratott magára, 2012. április 10-én kezdőként lépett pályára a Chievo Verona ellen játszott meccsen. Következő szereplése a milánói derbyre (Inter-Milan) esett, a sérült Bonerát kellett pótolnia csereként a 4-2-re elveszített találkozón. A 2012-13-as bajnoki évben már elég sok lehetőséget kapott és remekül élt vele. Megkapta a 2-es mez számot is, amit olyan korábbi sztárok viselhettek, mint Tassotti vagy Cafu. A bajnokság során alapemberré vált a Milan csapatában. Válogatott karrier De Sciglio nyolcszoros U19-es válogatott, szerepelhetett az U19 Eb-selejtezőkön. 5-5 U20 és U21 válogatottságot is magáénak tudhat. 2012. augusztus 15-én Cesare Prandelli meghívta az angolok elleni barátságos mérkőzés keretébe. Első felnőtt válogatott meccsét a brazilok ellen játszotta 2013. március 21-én. Játékstílusa Mattia De Sciglio jobblábas hátvéd, aki tud játszani a bal oldalon is. A Milan Primaverában korábban középhátvédet is játszott. A korábbi Milan-játékos Alberigo Evani, aki edzte őt a 2007-08-as szezonban, úgy jellemezte De Scigliót, mint "gyorsan futó, jó technikával rendelkező és sokoldalú futballista". Statisztika 2013. május 19-i statisztika alapján. Sikerei, díjai Olasz szuperkupa -győztes: 2011, 2016 Konföderációs kupa : bronzérem 2013 Laky Dezső Alistáli Laky Dezső (Csurgó, 1887. február 1. – Budapest, 1962. június 30.) statisztikus, közgazdász, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a társadalom- és a gazdaságstatisztika terén, nevéhez fűződik az üzemgazdasági és háztartási statisztikai adatfelvételek magyarországi bevezetése. 1921 és 1948 között több hazai felsőoktatási intézményben volt a statisztika tanszékvezető egyetemi tanára. 1940–1941-ben Magyarország közellátásért felelős tárca nélküli miniszteri posztját töltötte be. Életútja A Budapesti Tudományegyetemen végzett jogi tanulmányokat, ennek befejeztével államtudományi doktorátust szerzett. 1907-től 1921-ig a kereskedelemügyi minisztériumnál alkalmazták, s az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatalhoz beosztva végezte a munkáját, 1909-től minisztériumi segédfogalmazóként, 1919 után pedig minisztériumi osztálytanácsosként. 1918-ban a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen habilitált, és a népességi statisztika magántanára lett. 1921-től 1926-ig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem statisztikai tanszékének vezetője volt nyilvános rendes tanári címmel, egyúttal 1925–1926-ban a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta. 1926-ban a budapesti Királyi József Műegyetemen a statisztika és az alkalmazott közgazdaságtan nyilvános rendes tanára lett. Két ízben, 1928–1931-ben és 1936–1937-ben a közgazdaság-tudományi kar dékánja volt. Az 1934 után Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet viselő intézményben tanított egészen 1944 márciusáig. Szakmai pályájával párhuzamosan az 1930-as évektől aktívan részt vett a magyarországi gazdaság- és kereskedelempolitika alakításában. 1933-tól 1936-ig a minisztériumközi Árelemző Bizottság alelnöke, 1936-tól 1938-ig elnöke volt. 1935-ben a kis- és középipar fejlesztéséért felelős Iparosok Országos Központi Szövetkezetének elnökévé választották meg, a tisztséget 1945-ig látta el. 1938–1939-ben az árellenőrzés országos kormánybiztosaként tevékenykedett. 1939-ben a kormányon lévő Magyar Élet Pártja zászlaja alatt bekerült az országgyűlésbe, s 1944-ig képviselte a csurgói választókerületet. Időközben, 1940. december 17-e és 1941. szeptember 15-e között a Teleki-, illetve a Bárdossy-kormány közellátásért felelős tárca nélküli minisztere volt. A német megszállást követően, 1944. március 21-én a német államrendőrség, a Gestapo letartóztatta, és októberig a Bécs melletti lanzendorfi táborban raboskodott. Röviddel azután, hogy a Gestapo budapesti Fő utcai gyűjtőfogházba szállították, 1944. október 15-én kiszabadult és Budapest felszabadításáig bujkált. Ezt követően folytatta az oktatómunkát a fővárosi műegyetemen, majd 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem statisztikai tanszékének vezetőjévé nevezték ki nyilvános rendes tanári címmel. A politikai átalakulás korszakában csak két évig irányíthatta a tanszéki munkát, korábbi politikai szerepvállalására hivatkozva 1948-ban kényszernyugdíjazták. 1951 nyarán családjával együtt kitelepítették Egyekre, ahol – immár idős emberként – 1953-ig a Tisza menti vízművek gyökérkúti telepére osztották be kubikosnak és nádvágónak. Miután vagyonát elkobozták és nyugdíját is megvonták, 1953 után Maglódon, 1955 után Budakeszin tartotta fenn magát alkalmi munkákból. 1958-ban részlegesen rehabilitálták, és 1961-ig a Központi Statisztikai Hivatal szaktanácsadójaként alkalmazták. Munkássága A statisztika területén elsősorban Budapest demográfiai, társadalom- és gazdaságstatisztikai elemzésével foglalkozott, behatóan tanulmányozta és elemezte az öngyilkosság, a házasságon kívüli születés, a válás, a bűnözés stb. mutatószámait. Módszertani újításai között említendő, hogy kezdeményezésére vezették be az üzemgazdasági statisztikai adatfelvételezést, a statisztikai háztartás- és életmód-megfigyeléseket, valamint szorgalmazta a reprezentatív mintavételi módszer széles körű elterjedését. Emellett behatóan foglalkozott a statisztika tudományának történetével, elméleti kérdéseivel, de jelentős volt tudományszervező tevékenysége is. A problémákra érzékeny statisztikusi-társadalomtudósi szemléletét az Auguste Comte által felvázolt pozitivista társadalom víziója és az annak kialakulását elősegítő altruista szemlélet befolyásolta. A puszta statisztikai trendelemzéseken túlmenően ajánlásokat tett az egyes társadalmi jelenségek pozitív irányba való elmozdítására. Ezt példázza, hogy az egyetemi hallgatókról végzett – több vonatkozásában negatív végkicsengésű – statisztikai felmérését követően javító célzattal élére állt a diákság kötelező testnevelését megszervező mozgalomnak. Társasági tagságai és elismerései 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-ban rendes tagjává választották. Az Akadémia szervezeti átalakítását követően, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették, rendes tagságát csak posztumusz, 1989-ben állították vissza. 1925 és 1929 között a Magyar Statisztikai Társaság alelnöke, 1943 és 1946 között elnöke volt, 1941-ben pedig a társaság tiszteletbeli tagjává választották. Emellett 1929-től 1938-ig a miniszteriális Országos Statisztikai Tanács tudományos bizottsági munkáját is elnökölte, 1935-ben pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute) rendes tagságát nyerte el. A Magyar Koronás Bronzéremnek (polgári szalagon) és 1934-től a Magyar Érdemrend középkeresztjének a tulajdonosa. Statisztikai tudományos munkásságáért 1925-ben az Akadémia Fáy András-díját, 1947-ben pedig a Magyar Statisztikai Társaság Keleti Károly-emlékérmét vehette át. A gazdaságpolitika terén elért eredményeiért 1941-ben magyar királyi titkos tanácsosi címet kapott. Főbb művei Magyarország városainak háztartása 1910-ben. Budapest. 1916. Tizenöt év kivándorlásunk történetéből. Budapest. 1918. Csonka-Magyarország megszállásának közgazdasági kárai. Budapest. 1923. A gümőkórhalandóság Magyarországon a XX. század elején. Budapest. 1925. Buday László élete és munkássága. Budapest. 1925. Budapest székesfőváros népességének fejlődése 1900-tól 1920-ig, különös tekintettel a fejlődés gazdasági rugóira I–II. Budapest. 1927–1929. Az általános forgalmi adó Budapesten 1921–1927. Budapest. 1929. Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929. A kereskedők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929. Az iparosok szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929. Budapest épületviszonyai. Budapest. 1929. A magyar egyetemi hallgatók statisztikája 1930. Budapest. 1931. A törvénytelen gyermekek Budapesten. Budapest. 1932. A háztulajdon alakulása Budapesten. Budapest. 1933. Népesedéspolitika. Budapest. 1933. A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1934. A magyar statisztika nagy korszakának akadémikus képviselői: Megemlékezés Kőrösy Józsefről, br. Láng Lajosról és Vargha Gyuláról. Budapest. 1938. Statisztika. Budapest. 1941. Statisztikai módszerek. Budapest. 1959. Saint-Léger-du-Malzieu Saint-Léger-du-Malzieu (okcitán nyelven Sant Léger du Malzieu) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 201-ben 203 lakosa volt. Fekvése Paulhac-en-Margeride az Margeride-hegység nyugati oldalán, 859 méteres (a községterület 797-1184 méteres) tengerszint feletti magasságban, Le Malzieu-Ville-től 4,5 km-re északra a Truyère jobb partján (a folyó egyben a község délnyugati határát is alkotja). Délnyugatról Blavignac, nyugatról Chaulhac, északról Julianges, északkeletről Saint-Privat-du-Fau, délről Le Malzieu-Forain és Le Malzieu-Ville községek határolják. A községhez tartoznak Chambaron, La Vessière és Gizerac szórványtelepülések. Le Malzieu Ville-el a D47-es megyei út köti össze. Története A falu a történelmi Gévaudan tartományban (az egykori Mercoeur báróságban) fekszik. A 12. században La Chaise-Dieu apátsághoz tartozott. Az elvándorlás következtében az utóbbi két évszázadban lakosságának 3/4-ét elvesztette. Nevezetességei A Saint-Barthélémy-templom román stílusban épült a 13. században . A 16. században teljesen átépítették. Berendezéséhez egy 16. századi Szűz Mária-szobor is tartozik. Közelében áll egy régi kőkút. Kastélya 1775 -ben épült a Truyère teraszára. Több útmenti gránitkereszt . Számos 18-19. századi gránitból épült tanyaépület. Chambaron közelében bazaltömlés található, ahol kőfejtőt nyitottak; így Chambaron és Veyssières házai a környéken uralkodó gránit helyett bazaltból épültek. A Gizerac-patak hídja a 19. században épült. Megalitikumi emlékek. Eperfafélék Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egy családja. Az eperfafélék lenyomatai a földtörténeti újidő eocén korától ismeretesek. Elterjedésük Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övbe csak kevés taxon hatol be. Megjelenésük, felépítésük Közös sajátosságuk, hogy a parenchima alapszövetek tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel. Azon, kevés növénycsalád (rajtuk kívül még kenderfélék, csalánfélék, szilfafélék, érdeslevelűek) közé tartoznak, amelyek tagjai bőrszövetük e célra megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban cisztolitokat halmoznak fel. Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet. Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet. Életmód A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve. Felhasználásuk A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt. Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancseperfát (Maclura pomifera). Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény. Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető termésű kenyérfa (Artocarpus altilis). Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették. Rendszerezésük Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak. A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált. Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött. Nemzetségcsoportok és nemzetségek Artocarpeae: kenyérfa (Artocarpus) , Batocarpus, Clarisia, Hullettia, Parartocarpus, Prainea, Treculia; Castilleae Antiaris, Antiaropsis, Castilla, Helicostylis, Maquira, Mesogyne, Naucleopsis, Perebea, Poulsenia, Pseudolmedia, Sparattosyce; Dorstenieae Bosqueiopsis, kenyérdiófa (Brosimum) , Dorstenia, Helianthostylis, Scyphosyce, Trilepisium, Trymatococcus, Utsetela; Ficeae egyetlen nemzetséggel: füge (Ficus); Moreae Bagassa, Bleekrodea, papíreperfa (Broussonetia) , Fatoua, Maclura, Milicia, eperfa (Morus) , Sorocea, Streblus, Trophis. Černiv Černiv település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Černiv Úpohlavy, Siřejovice, Slatina, Chotěšov és Čížkovice településekkel határos. Lakosainak száma 156 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Biószeg Biószeg (szerbül Банатски Соколац / Banatski Sokolac) település Vajdaságban, Szerbiában, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Zichyfalva községhez tartozik. Elekes János Gyergyói Elekes János (Újfalu, 1770. február 16. – Veszprém, 1816. július 4.) piarista rendi pap, tanár, költő. Élete 1801. november 10.-én lépett a rendbe Kecskeméten, ahol az újoncévet töltötte. 1804-ben Szegeden tanár és hitelemző volt; 1805-ben Kolozsvárt tanított. 1807–1808-ban Vácon végezte a bölcseletet; 1808. augusztus 30.-án misés pappá szenteltetett föl. 1809–1811-ig Kolozsvárt mint szubrégens működött a szemináriumban. 1813–1814-ben Nyitrán és Szentgyörgyön volt teológus, 1815–1816-ban a humaniorák tanára volt Veszprémben. Munkái Néhai tiszt. Révai Miklósnak halálát kesergő szomorú emlékezet, melyet hozzá viseltetett tiszteletéből készített. Pest, (1808.) Átilla vitéz és nemes unokáihoz a székhely lovas- és gyalog-ezredekhez 1809. esztendőben. Kolosvár, 1809. Óda, nméltóságú losonczi gróf Bánffi György ő excellencziájának… az erdélyi nagyfejedelemség kir. főkormányzójának születés napjára 1809. U. ott. Óda, melyet Gyerő Monostori báró Kemény Ignácz Kolos vármegye főispánjának Kolosváron a tudományok mindensége főigazgatójának ugyanezen utóbbi hivatalába való beiktatásakor készített. U. ott, 1809. Szomorú versek, melyeket hallerkői gróf Haller Karolina asszonynak, néh. nemes maros-némethi gróf Gyulai Ferencz elmaradott özvegyének utolsó tiszteletére, midőn érette 1809-ben febr. 10. napján pompás halotti ájtatosság tartatna, készített. U. ott, 1809. Úr napján az oltári szentségről ezen beszédet mondotta a kolosvári anyatemplomban… 1811-ben. U. ott. Főtiszt Bolla Márton úrnak a kegyes oskolák rendje főigazgatójának, midőn neve ünnepe napját üllené 1815-ben. Veszprém. Tisztelet-koszorú, melyet Kurbély György veszprémi püspök úr ő méltgának, főpásztori hivatalába teljes hatalmú belépése ünnepén kimutattak a veszprémi kegyes oskolák 1815-ben. U. ott. Ft. Szmodis János kanonok úrnak, ezen új méltóságába decz. 1. napján lett beiktatásának alkalmatosságával 1815-ben. U. ott. Gyász-koszorú, melyet nagym. és ft. Csik Mindszenti Mártonfi Jósef úr ő exc.-nak, az erdélyi nagyfejedelemség néh. püspökjének… sírja felibe kivánt függeszteni 1815-ben. U. ott. (Mind a tiz költemény.) Kéziratban Strigy-szent-györgyi Sombori Lászlóhoz és Tekintetes Horvát István úrhoz (Veszprém 1815.) két költeménye. Különös hajlandósággal viseltetett a magyar költészet iránt; a Societas Hungarica tőle többet sajtó alá bocsátani igérkezett, mondja Horányi; egy hosszabb magyar költeményét közli a Figyelő (I. 1876. 290. l.) I. e. 362 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek Évek: i. e. 367 – i. e. 366 – i. e. 365 – i. e. 364 – i. e. 363 – i. e. 362 – i. e. 361 – i. e. 360 – i. e. 359 – i. e. 358 – i. e. 357 Események Római consulok : Q. Servilius Ahala és L. Genucius Aventinensis Mantineiai csata, Epameinondasz thébai demokrata hadvezér győzelme és halála. Függvények relációalgebrája Minthogy a matematika sztenderdnek tekinthető, halmazelméleti felépítésében a függvények speciális relációk, ezért a függvényekre is értelmezhetőek mindazon relációalgebrai tulajdonságok, melyek a relációk vizsgálata, osztályzása során fontossággal bírnak. Alapvető kérdés, hogy a függvényekkel végzett relációoperációk milyen feltételek mellett őrzik meg a reláció egyértelműségét, azaz függvény voltát. Ezen felül általában problémának számít az, hogy ha egy függvény rendelkezik valamilyen, a relációkalkulus által vizsgálható tulajdonsággal, az hogyan őrződik meg (vagy épp veszik el) a függvénnyel végzett valamilyen relációoperáció során. Függvények relációalgebrai tulajdonságai Injektív függvény Azt mondjuk, hogy az f :A B függvény injektív, ha különbözőkhöz különbözőket rendel, azaz Ekkor még azt is mondjuk, hogy f injekció A-ból B-be, illetve néha, hogy f kölcsönösen egyértelmű vagy egy-egy értelmű. Az injektív tulajdonság az alapja számos egyenlet szokásos megoldási módjának. Például: nem 1, pozitív a esetén vagy szintén nem 1, pozitív a esetén. Az injektív függvények relációinverze szintén függvény (illetve függvényszerű). Egy f :A B függvény pontosan akkor injektív, ha van balinverze. Szürjektív függvény Azt mondjuk, hogy az f: A B függvény szürjekció A és B között, vagy ráképez B-re, ha B minden eleme előáll az A halmaz valamely elemének f általi képeként, azaz: Ha a függvény az (A, B, f) algebrai szemléletű definíció szerint van definiálva, akkor még azt is mondják, hogy szürjektív. Ez a megfogalmazás a halmazelméleti definíció esetén értelmetlen, mert ekkor nincs kijelölve az a halmaz, amelyre f ráképez. Röviden mindez azt jelenti, hogy B = Ran(f). Szokás még használni az f:A B ráképez H-ra kijelentést is arra az esetre, ha H ⊆ Ran(f). Egy f:A B függvénynek pontosan akkor van B A típusú jobbinverze, ha f ráképez B-re. Bijektív függvény Az f:A B függvényről azt mondjuk, hogy bijekció A-ból B-be, ha injektív és ráképez B-re. Sokszor az ilyen függvényre mondják, hogy kölcsönösen egyértelmű vagy egy-egy értelmű annak ellenére, hogy az injektív függvényeket is így nevezik. Ha a függvény az (A, B, f) algebrai szemléletű definíció szerint van definiálva, akkor az előbbi esetben még azt is mondják, hogy bijektív. Ez a megfogalmazás a halmazelméleti definíció esetén értelmetlen, mert ekkor nincs kijelölve az a halmaz, amelyre f ráképez. Függvényműveletek Függvényszorzás vagy függvénykompozíció A függvények körében értelmezett művelet az függvénykompozíció, avagy az összetett vagy közvetett függvény képzése. Ha g : A B és f : C D két függvény, akkor ezeknek kompozíciója az a függvény, melynek értelmezési tartománya az A azon elemeiből áll, melyeket a g az f értelmezési tartományába képezi és melynek hozzárendelési utasítása: Itt g-t a kompozíció belső függvényének, az f-et a külső függvényének nevezzük. Az g : A B és f : C D függvények f o g kompozíciójának értelmezési tartománya tehát: Néha a kompozíció definíciójában kikötik, hogy ez ne legyen üres, amit biztosíthatunk azzal a megkötéssel, hogy se A, se Ran(g) ∩ C ne legyen üres. Abban a speciális esetben, amikor g értékkészlete része C-nek, a kompozíció a teljes A halmazon értelmezve van, tehát f o g egy A D függvény. Ha ezen kívül B = C és g és f is szürjekció (értsd: g ráképez B-re, f ráképez D-re), akkor f o g is szürjekció. A függvénykompozíció művelete asszociatív: Identitásfüggvény Minden H halmaz esetén van egy kitüntetett jelentőségű függvény, mely H-n értelmezett és H-ra képez, az függvény, melyet a H-n értelmezett identitásfüggvénynek nevezünk. Minden f : A B függvényre Inverz Ha egy f: A B bijekció A és B között (különbözőkhöz különbözőket rendel és ráképez B-re), akkor létezik inverze, azaz egyetlen olyan f−1 függvény, melyre: Itt idA az identitás leképezés, tehát az A A; x x függvény. Néhány tulajdonság: feltéve, hogy a fenti egyenlőségek mindkét oldala értelmezett. Pozza di Fassa Pozza di Fassa település Olaszországban, Trento megyében, a Dolomitokban, a Fassa-völgyben. Lakosainak száma 1867 fő és 2275 fő (2017. január 1.). Pozza di Fassa Canazei, Mazzin, Moena, Nova Levante, Rocca Pietore, Soraga di Fassa, Tires és Vigo di Fassa községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Biłgoraj Biłgoraj – kisváros Lengyelország Lublini vajdaságában. A Biłgoraji járás székhelye. 2004-ben 27 ezer lakosa volt. Közigazgatási területe 20,85 km². Fekvése Lublintól 86 km-re délre, Zamośćtól 53 km-re délnyugatra fekszik a Biała Łada partján 212 m-es tengerszint feletti magasságban. Kiterjedt erdőségek (Puszcza Solska) veszik körül. Története 1578-ban alapította a Gorajski-család. A 17. században Mária Magdolnának szentelt ferences kolostort alapítottak itt, mely ma is működik. A kereskedővárost 1794-ben az osztrák monarchiához, 1815-ben a cári birodalomhoz csatolták. Lakosságszáma gyorsan növekedett, 1794-1914 között 2,9 ezerről 11,7 ezer főre. A 20. század elején a lakosság felét a zsidók alkották (1914-ben 11 173 főből 5595 volt zsidó nemzetiségű), ekkoriban itt élt a későbbi irodalmi Nobel-díjas Isaac Singer is (apja volt a helybeli rabbi). A második világháború kezdetén, 1939 szeptemberében Biłgoraj és környéke súlyos harcok színhelye, szeptember 11-én diverzánsok felgyújtották. 1945 után gyors fejlődésnek indult. A város 1975-1998 között a Zamośći vajdasághoz tartozott, annak legiparosodottabb városa volt. Gazdasága A városban bútorgyár (Black Red White), borüzem (Ambra) és fehérneműgyár (Mewa) működik, közelében hőerőmű üzemel. A 835-ös főút Lublinnal és Sanokkal, a 858-as Zamośćcsal és Stalowa Wolával köti össze. Vasútállomás a Tarnobrzeg-Zwierzyniec vonalon. Nevezetességek A Mária Mennybemenetele-templom 1732-1755 között épült késő barokk stílusban. A Szt. Jerzy ortodox templom 1790-1793 között épült. A hagyományos szitakészítő mesterséget mutatja be a városi skanzen (Zagroda sitarska). A Mária Magdolna-templom az 1920-as években épült. Testvérvárosok Bílina , Csehország Crailsheim , Németország Kelmė, Litvánia Kruhlaje, Fehéroroszország Novovolinszk, Ukrajna Stropkov , Szlovákia Michael Ohnesorge Michael Ohnesorge (Lutherstadt Wittenberg, 1983. szeptember 29. –) német labdarúgóhátvéd. Kozák Márton Kozák Márton (Budapest, 1952.) szociológus, újságíró. Szakmai és politikai tevékenysége Fiatal korában a Vasas SC labdarúgója volt, később rendszeresen játszott az újságíró-válogatottban. 1982-ben végzett az ELTE BTK szociológia szakán. A rendszerváltás után a Média-Figyelő című szaklapot szerkesztette. 2002 és 2010 között a SZDSZ delegáltja volt a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében. Publikációi Rendszeresen publikál az Élet és Irodalomban, az Amerikai Népszavában és más lapokban. „A Keresztapa focija” címmel tanulmányt írt a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetbe. Iván Duque Iván Duque Márquez (Bogotá, 1976. augusztus 1. –) kolumbiai jogász, politikus, 2018 közepétől Kolumbia elnöke. Élete 1976-ban született Bogotában. Apja Iván Duque Escobar, korábbi bánya- és energiaügyi miniszter, Antioquia megye kormányzója. A bogotái Sergio Arboleda Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a washingtoni Amerikai Egyetemen nemzetközi jogot tanult, a Georgetown Egyetemen pedig közigazgatási mesterszakot végzett. A Juan Manuel Santos vezette pénzügyminisztériumban tanácsadóként dolgozott, majd később a washingtoni székhelyű Amerika-közi Fejlesztési Banknál helyezkedett el. Amikor Santost 2010-ben elnökké választották nem került be a miniszterek közé, s elkezdett Álvaro Uribe felé „sodródni”. Segített a volt államfőnek megírni az emlékiratait, és akkor is támogatta főnökét, amikor az annak az ENSZ-bizottságnak lett a vezetője, amelyik a 2010-ben az izraeli kommandósok által megrohamozott, a blokád alatt lévő Gázai övezetbe humanitárius segélyt szállító török flottilla ügyét vizsgálta. 2014-ben – az egy évvel korábban Uribe által alapított jobboldali – Demokratikus Központ nevű párt színeiben szenátorrá választották. 2018 májusában elindult az elnökválasztáson, ahol az első fordulójában a voksok 39%-át gyűjtötte össze, míg a június 17-én tartott második fordulóban – a leadott szavazatok 54%-ával – maga mögé utasította baloldali riválisát, Gustavo Petrót. Hivatalát augusztus 7-én vette át elődjétől, Juan Manuel Santostól. Alsópiáni evangélikus templom Az alsópiáni evangélikus templom műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-a-A-00261 sorszámon szerepel. Története A Szent Jakabnak szentelt templomot a 13. században építették; ekkor még torony nélküli, háromhajós román csarnoktemplomként. A 15. században fallal vették körül. 1798-ban a két mellékhajót és a kettős várfalat lebontották, a főhajót barokk stílusban alakították át. 1824-ben készítették a galériát. A templom nyugati oldalán található harangtorony 20. századi. Az orgonát 1939-ben építették. Gare des Loges-Saulces Gare des Loges-Saulces vasútállomás Franciaországban, Les Loges-Saulces településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Falaise–Berjou-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: MK Hapóél Tel-Aviv Az MK Hapóél Tel-Aviv (héber betűkkel ������ ������� ����� �� ���� Móádón Hakadúregel Hapóél Tel-Aviv, izraeli angol átírásal Moadon Hakaduregel Hapoel Tel-Aviv) egy izraeli labdarúgócsapat, amely jelenleg az első osztályban szerepel. A klub székhelye - a Bloomfield Stadion - Jaffában található. Az ország második legsikeresebb klubja. Mind a bajnokságot, mind a kupát 13-szor hódították el. Eredmények Nemzeti Izraeli labdarúgó-bajnokság (Ligat háAl) Izraeli kupa (Gvíá Hamedíná – Állami kupa) Izraeli szuperkupa Toto-kupa (Gvíá Hatótó) Nemzetközi Ázsiai Bajnokok Ligája Fehérhasú ökörszem A fehérhasú ökörszem (Thryomanes bewickii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az ökörszemfélék (Troglodytidae) családjába tartozó faj. Népiesen csaláncsattogtatónak nevezik. Előfordulása Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén honos. Alfajai Thryomanes bewickii altus – Thryomanes bewickii anthonyi – Thryomanes bewickii atrestus – Thryomanes bewickii bewickii – Thryomanes bewickii brevicauda – Thryomanes bewickii calophonus – Thryomanes bewickii cerroensis – Thryomanes bewickii charienturus – Thryomanes bewickii cryptus – Thryomanes bewickii drymoecus – Thryomanes bewickii eremophilus – Thryomanes bewickii leucophrys – Thryomanes bewickii magdalenensis – Thryomanes bewickii marinensis – Thryomanes bewickii mexicanus – Thryomanes bewickii muriunus – Thryomanes bewickii pulichi – Thryomanes bewickii sadai – Thryomanes bewickii spilurus Megjelenése Testhossza 13 centiméter. Felül vörösesbarna, alul világosabb tollazata és hosszú, keskeny szemöldöksávja van. Életmódja A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát. Szaporodása Hasadékba, vagy odúba készíti csésze alakú fészkét. Fészekalja 5-7 tojásból áll. Coyron Coyron település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Coyron Barésia-sur-l’Ain, Maisod, Meussia, Orgelet, Thoiria és La Tour-du-Meix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2006-os U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság A 2006-os U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot Lengyelországban rendezték 8 csapat részvételével 2006. július 18. és július 29. között. Az Európa-bajnoki címet Spanyolország szerezte meg, miután a döntőben 2–1-re legyőzte Skóciát. A tornán 1987. január 1. után született játékosok szerepelhettek. Résztvevők A következő nyolc csapat kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra: Van der Graaf Generator-diszkográfia Az alábbi lista a Van der Graaf Generator nevű angol progresszív rock együttes kiadványait sorolja fel. Az együttes 10 stúdióalbumot, 7 válogatásalbumot és 3 koncertalbumot jelentetett meg. Albumai a Mercury Records, a Charisma Records, EMI, Virgin, Magnum, Alex, Band of Joy és a Fie! Records kiadók gondozásában jelentek meg. Források és jegyzetek A Fie! Records Peter Hammill a Van der Graaf Generator első számú zenei vezetőjének saját lemezcége. BBC felvételek 1971-1976. közötti időszakból. A felvételek 1972-1975. közötti időszakból származnak. Serginho Groisman Serginho Groisman (São Paulo, 1950. június 29. –) romániai és lengyelországi zsidó származású brazil televízióműsor-vezető, újságíró és festőművész. Az Altas Horas talkshow házigazdája. Családja Édesapja Romániából, édesanyja Lengyelországból származott. Számos rokona meghalt a holokausztban. Forrás Cikk róla Puerto Ricó-i labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Liga Nacional de Fútbol de Puerto Rico a Puerto Rico-i labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. 2009-ben alapították és 10 csapat részvételével zajlik. A 2012-es évadban két részre osztották a csapatokat, de a 2013-as bajnokságtól kezdve ismét egycsoportos pontvadászatot rendeznek. Le Faget Le Faget település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 347 fő (2015). Le Faget Maurens-Scopont, Cambon-lès-Lavaur, Cuq-Toulza, Albiac, Auriac-sur-Vendinelle, Loubens-Lauragais és La Salvetat-Lauragais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Andilly (Meurthe-et-Moselle) Andilly település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Andilly Bouvron, Francheville, Manoncourt-en-Woëvre, Ménil-la-Tour és Royaumeix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Sant’Antimo-Sant’Arpino Stazione di Sant'Antimo-Sant'Arpino vasútállomás Olaszországban, Sant’Antimo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Foggia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Aversa Stazione di Frattamaggiore-Grumo Nevano Gare de Bussière-Galant Gare de Bussière-Galant vasútállomás Franciaországban, Bussière-Galant településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Limoges-Bénédictins–Périgueux-vasútvonal Saillat-sur-Vienne-Bussière-Galant-vasútvonal Bussière-Galant-Saint-Yrieix-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Lafarge Mendive Mendive település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Mendive Alçay-Alçabéhéty-Sunharette, Aussurucq, Béhorléguy, Larrau és Lecumberry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 374 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek Évek: i. e. 379 – i. e. 378 – i. e. 377 – i. e. 376 – i. e. 375 – i. e. 374 – i. e. 373 – i. e. 372 – i. e. 371 – i. e. 370 – i. e. 369 Események Római consulok : tribuni militares Gussainville Gussainville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Gussainville Warcq, Boinville-en-Woëvre, Braquis, Buzy-Darmont, Hennemont és Herméville-en-Woëvre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bushido (rapper) Bushido (születési nevén Anis Mohamed Youssef Ferchichi, Bonn, 1978. szeptember 28. –) német rapper. Álneveinek egyike a Sonny Black is, mely nem összetévesztendő a brit blues-zenésszel, Bill Boazmannal, aki ugyanezt a művészi álnevet használja az 1980-as évek elejétől. Bushido lemezei eddig több mint 1,5 millió példányban keltek el Németországban és Ausztriában. Korai évek Bushido tunéziai apától (akivel először csak 26 éves korában találkozott), és német anyától született. Utóbbival Nyugat-Berlin egyik körzetében, Tempelhofban nőtt fel. 11. osztály elvégzése után elhagyta iskoláját, és szép kis bűnügyi listát gyűjtött össze, többek közt drogbirtoklásért és vandalizmusért. Zenei karrier 1999-2002 1999-ben rapperként kezdte a zenei karrierjét. Az első bemutatkozása a Frauenarzt-Tape-n volt King Orgasmus One-nal az I Luv Money Records-nál. Hamarosan kiadta az első kazettáját King of KingZ névvel. Ez vezette őt egy új labelhez, az Aggro Berlin-hez, ahol együtt dolgozott Sidóval, Flerrel, és B-Tight-tal. Az album később, 2003-ban lett kiadva CD-n King of KingZ (Digital Remastered) címmel, és 2004-ben mint King of KingZ 2004 Edition néhány remixszel együtt. 2002-ben kiadta a Sonny Black álneve alatt a Carlo, Cokxxx, Nutten c. albumot (minden bizonnyal hasonló módon, mint Eminem), amelyben együtt dolgozott Fler-rel. Ez a név úgy tűnt, mintha főhajtás lett volna az amerikai zenei hatás előtt, ami őt érte; és amely országban Sonny Black a hírhedt Bonanno-család fejének, Dominick Napolitanónak volt a beceneve. 2003-2005 2003-ban kiadta a Vom Bordstein bis zur Skyline című szólóalbumot. Ez hatalmas sikert aratott, pedig alapjában véve egy underground album volt. Művészeti különbségek miatt, és a szólókarrierjére hivatkozván kilépett az Aggro Berlin-ből 2004 nyarán mert átverték, és szerződést kötött az Urban/Universal-lal. 2004-ben DJ Ilan-nal együttműködve egy remixet készített az indusztriális metál-t játszó német banda, a Rammstein Amerika c. számából. 2004 októberében kiadta a 3. albumát, az Electro Ghettót, amely a hatodik helyezést érte el a német slágerlistákon. 2005. április 4-én kiadta a negyedik nagylemezét, a Carlo, Cokxxx, Nutten 2-t, még egyszer használva Sonny Black alteregóját, amelyben Baba Saad-dal, az unokaöccsével dolgozott együtt Fler pótlásaként. 2006- Bushido nyert már az ECHO-n (a német díjkiosztó gálán), mint „Live-Act national” (legjobb műsorszám), és az MTV Europe Music Awards-on a „Best German Act” (a legjobb német műsorszám) kategóriában 2006-ban és 2007-ben egyaránt és VIVA díjat is nyer. Lemezei már platinalemezek is voltak Németországban és aranylemeze is volt, ezzel a legsikeresebb rapperré téve őt a hazájában. 2006 szeptember elején kiadta új lemezét Von der Skyline zum Bordstein zurück (röviden VDSZBZ) címmel. Ez nem tartalmaz közreműködőket. További kislemezei: "Von Skyline zum Bordstein zurück" (augusztus 18-án jelent meg), "Sonnenbank Flavour" (október 27-én jelent meg) és "Janine" (február 9-én adták ki). Az ersguterjunge Sampler Vol. 2 - Vendetta december 1-jén jelent meg, amely olyan közreműködőket tartalmaz, amelyek az „ersguterjunge” lemezkiadóba tartoznak. A Sampler egyetlen kislemeze a „Vendetta”, amely Bushido, Eko Fresh, és Chakuza közreműködésével jött létre. 2007-ben egy újabb ECHO-díjat nyert, mint a legjobb hiphop/Rap előadó. A 7 elnevezésű albuma 2007. augusztus 31-én jelent meg Németországban. Már augusztus 24-én több mint 100.000 darabot adtak el (elő-kiadással) Németországban, ezzel aranylemezzé téve az albumot. Bushido 2008. szeptember 8-án jelentette meg életrajzát Bushido címmel, nyolcadik albuma pedig Heavy Metal Payback címmel 2008. október 10-én jelent meg. Az albumot több mint 100.000 példányban adták el Németországban. Ebből szólólemezek is lettek: "Ching Ching", "Für immer jung" és a "Kennst du die Stars". Kritikák A média veszélyesnek, fenyegetőnek és szókimondónak tartja a szövegeit, de azt ők sem tagadhatják, hogy egy zseniről van szó és általa a hiphop ismét rivaldafénybe került. Igen sok támadás érte a német Bravóból és a kultúrkörökben érdekelt parlamenti emberek sem mondtak róla sok jót. Mindenképpen hasznosak voltak viszont a tévékkel, rádiókkal vívott csaták, mert a különböző interjúkban mindig kifejthette az álláspontját. A Rolling Stone szerint „disznóságokról” reppel és a New York Times szerint is szokatlan lehet ez a modell a fiatalság számára. „A szövegeimben városokat repítek a levegőbe, mégis megmondom a véleményem a tinédzser rajongóimnak, amikor találkozom velük, ők meg rászarva mindenre cigiznek meg sörösüvegekkel a kezükben mászkálnak 11 évesen, ez nem helyes. Fontos az erkölcsi példa, tudni kell megkülönböztetni, hogy egy szöveg mikor tanít és mikor túloz vagy mutat be szélsőséges érzelmeket.” - mondja Bushido. Mindenfajta zene egyfajta levezetésként szolgál az etnikai határokon keresztül is; elsősorban a joggal nem teljesen rendelkezők az Egyesült Államok területén aktívak. Azonban a kezdetekkor Németországban egyes hiphop-fanok vonzódtak a kifejezés „külföldi” formájához, és összefüggésbe hozták az elnyomásukkal, mint a kommunista diktatúra állampolgárai. Ez okot vagy párhuzamot jelenthet az Egyesült Államok rap/hiphopelőadói és Bushido Gangsta Rap-os imidzsében vagy dicsőítésében. Azonban az ő részben észak-afrikai hovatartozása, és kisebbségi előadókkal mint például Azad-dal, Eko Fresh-sel, és Cassandra Sheen-nel való együttműködése bizonyítja, hogy Bushido nem rasszista. A Vita eltúlozta ennek a sornak a jelentését: „salutiert, steht stramm, ich bin der Leader wie A” (tisztelegj, állj egyenesen, vezető vagyok mint A). Az A sokak szerint Hitlerre utal. Bushido szerint viszont ez egy rap- idézet Azad-tól, és az A Azad-ot jelent, aki gyakran így hívja önmagát. Bushido ezt így nevezte: „egy lehetőség a provokálásra” („eine willkommene Provokationsmöglichkeit”). Tettlegesség és jogsértés miatti perei Több jogi probléma keserítette meg az életét egy linzi (Ausztria) partit követően 2005. július 30-án. Miután felfedezték, hogy az autója gumijai ki vannak hasítva, ő és két testőre verekedésbe keveredtek egy 19 éves osztrák linzi fiúval, akit súlyos fejsérüléssel hagytak ott. Bushido az áldozatot hibáztatta a BMW 7-es autójának kiszúrt gumijaiért. Bushido 15 napot töltött börtönben, mielőtt szabadon engedték 100 000 € óvadék fejében. Végül 20 000 €-t kellett fizetnie az osztrák kormánynak, és másik 1000 €-t az áldozatnak. Ez abban az időben volt, amikor nyilvánosan kiderült, hogy évek óta házas, erre ugyanis a bíró kérdezett rá. Bushido később tagadta az állításokat. Bushido összegyűjtött jó néhány sajtótudósítást, amikor a kiadója, az Universal Music Group perelte az EMI-t egy állítólagos szerzői jogsértés miatt, ami hasonlóságokból eredt a Deutschland Gib Mir Ein Mic és egy amerikai rapper, MIMS Music is My Savior c. albuma között. 2007-ben Bushido több figyelmet kapott a nemzetközi sajtótól, mert bepereléssel fenyegette meg a szimfonikus metált játszó Dimmu Borgir együttes, amely azt állította, hogy Bushido róluk mintázta két számát engedély nélkül („Mourning Place” és az „Alt Lys Er Svunnet Hen”). A Bushido számok címe „Mittelfingah” és „Engel” volt. 2008. szeptember 26-án Bushidot ismét nemzetközi szerzői jogok megsértésével vádolták meg. Most egy amerikai gothic band, a Nox Arcana perelte be három számának lemásolása miatt: "Beyond Midnight" (Bushido-változat: "Weißt Du?"), "No Rest for the Wicked" (Bushido-változat: "Kurt Cobain") és a "Cthulhu Rising" (Bushido-változat: "Blaues Licht"). A Nox Arcana-számok a Darklore Manor (2003) és a Necronomicon (2004) című albumon jelentek meg. A Bushido album a Von der Skyline Zum Bordstein Zurück (2006) volt, melyet 2007-ben újra kiadtak német földön megszerzett platina minősítése után. A francia Dark Sanctuary együttes is megvádolta Bushidot nyolc számuk engedély nélkül való lemásolásáért. Bushido a "Janine" c. kislemezéhez/számához a Dark Sanctuary "Les Memories Blessees" című számának dallamát használta fel. Viták 2004/2005 telén központi szerepet játszott egy vitában a szintén rapper Eko Fresh-sel. Eko kiadta a "Die Abbrechnung" című számát, melyben főleg Kool Savas-t támadja, és még néhány német rappert. Bushido is támadva volt a zeneszámban, de még együtt dolgozott Eko Fresh-sel, amikor Fler "megtámadta" őket a "Hollywood Türke" nevű számában. Erre ők kiadták válaszként a „FLERräter” nevű számukat a volt kollégájuk ellen (ez a szó a „Verräter”-re játszik rá, ami azt jelenti hogy „áruló”). 2008 decemberében kiadták az Aggro Anti Ansage Nr. 8-at. A lemez tartalmaz egy szóló számot Sido-tól "Du bist Scheiße" címmel, melyben támadja Bushidot, Kay One-t, Oliver Pochert és egyéb általa nem kedvelt előadókat. Bushido és Kay One a "S.I.D.O." című számmal reagáltak erre, melyben Sido édesanyját inzultálták szóban. Sido és Alpa Gun a "Frohe Weihnachten" című számmal válaszolt erre. Godsilla is kiadott egy számot "Guten Rutsch!" címmel Bushido ellen, mert őt a "Hurensohn" című számban szidta Bushido. MOK csatlakozott a viszályhoz a "Gemein wie 10" című számával. Villaescusa la Sombría Villaescusa la Sombría község Spanyolországban, Burgos tartományban. Villaescusa la Sombría Arraya de Oca, Atapuerca, Province of Burgos, Barrios de Colina, Santa María del Invierno, Castil de Peones és Cerratón de Juarros községekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Monfaucon (Dordogne) Monfaucon település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 302 fő (2015). Monfaucon Saint-Géraud-de-Corps, Le Fleix, Fraisse, Port-Sainte-Foy-et-Ponchapt, Saint-Méard-de-Gurçon és Saint-Pierre-d’Eyraud községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Király Tamás Király Tamás (1952. szeptember 13. – Budapest, 2013. április 7.) magyar underground divattervező. Gyilkosság áldozata lett. Életpályája Az 1980-as években kezdődött el az önálló divattervezői karrierje. Ebben az időszakban az egyik mentora volt a budapesti Petőfi Sándor utcában megnyílt New Art Stúdiónak, amely akkoriban a hazai avantgárd élet egyik szellemi központjának számított. A Belvárosban nagy érdeklődéssel kísért divatsétákat szervezett, a pécsi és szentendrei koncertkiállítás, és a Fiatal Művészek Klubjában tartott három akció - Kísértés, Kis értés, Kis sértés - után önállóan először 1984 decemberében Nyugat-Berlinben mutatkozott be ruhakölteményeivel. Gyakran szerepelt alkotásaival a Petőfi Csarnokban is. Gyilkosság áldozata lett. Király Vitalij Király Vitalij (Gorond, Ukrajna, 1992. július 20. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Debrecentől kölcsönben a Kaposvári Rákóczi csapatának játékosa. Pályafutása Junior évek Junior pályafutását 2003. szeptember 9-én a Miskolci Sportiskolánál kezdte, majd 14 évesen átigazolt a Diósgyőri VTK-hoz. 2008-ban a Nyírsuli együttesében folytatta pályafutását. Itt figyeltek fel rá és 2010-ben átigazolták a Szombathelyi Haladás csapatához. 2012–2013 2012. július 31-én szerződést kapott a DVSC-DEAC csapatánál, majd 9 nap múlva kölcsönadták a DVSC fiókcsapatához, a Létavértes SC '97-hez. Első két felnőtt csapatban eltöltött évében, Létavértesen, az NB III-ban 42 mérkőzésen 7 gólt szerzett. 2014 2014. február 25-én szerződést kötött vele a Debreceni VSC. 2014. március 4-én már be is mutatkozhatott, még csak csereként a Győri ETO elleni hazai Magyar Ligakupa mérkőzés utolsó percében. 2014. április 1-jén ismét csereként jutott szóhoz Felcsúton a Puskás Akadémia FC–DVSC Ligakupa visszavágó mérkőzésen, most már 15 percet kapva a bizonyításra. Statisztika Klub teljesítmény Utolsó elszámolt mérkőzés: 2014. november 22. Hatalmat a népnek! A Hatalmat a Népnek! című album Ganxsta Zolee és a Kartel 2012. december 1-én megjelent albuma, melyet Zoli és Big Daddy L mellett több ismerős előadó is szerepel a lemezen. Az albumon 17 dal szerepel, melynek stílusa széles skálán mozog, úgy mint a rockon át a funky stílusig szinte minden. A csapat 2012-ben volt 17. éves. A régi idők Vato Loco hangulatát a MiTiSzó című dal, valamint a Telepi Gyerekek című dal idézi fel. A dalok többek között a mindennapi problémák bulizással való leküzdéséről szól. A szókimondó szövegek mellett mindig lapul 1-2 olyan fájdalmasan őszinte és aktuális társadalomkritikus dal, mely arra ösztönöz, hogy mindig lássuk meg saját magunkban is a hibát. Megjelenések CD Magyarország Hunnia Records & Film Production HRCD 1208 Intro Öt Rossz Tesó Telepi Gyerekek Tíz Kicsi Cowboy Mitiszó'? Az 1 +2 + 3 + 4 Nem Növök Fel Tökös Magyar Gyerekek Nincs Póz Nincs Erő Minden Fasz Menni Amerika Hatalmat A Népnek! Aljas Tanfolyam Mi Van, Mi Van? Intermezzo Csúcspicsák Dupla Diploma Feketében Outro Jorba Jorba település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 823 fő (2017). Földrajza Jorba Copons, Rubió, Òdena, Igualada, Santa Margarida de Montbui, Sant Martí de Tous, Argençola és Veciana községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Baskai kőtábla A baskai kőtábla (horvátul Bašćanska ploča) az egyik első jelentős horvát nyelvemlék. Az 1100 környékére datált homokkőtáblára horvát recenzálásban, glagolita irásban rögzítettek egy óegyházi szláv nyelven írt birtokadományozási szöveget. Felfedezése A táblát 1851-ben találták meg Krk szigetén, Baška Szent Lúcia-templomának közelében, Jurandvorban. A tábla 1934 óta a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia főépületében található Zágrábban. Az országban számos másolat is található. Jelentősége A tábla Zvonimir horvát király birtokadományozását rögzíti a Szent Lúcia templomot felépítő bencés apátságnak. A glagolita írással (az óegyházi szláv első ábécéje, amit Szent Cirill hozott létre) írt szöveg az első, ami először említi Horvátországot, illetve a horvátokat horvát nyelven. 837 Schwarzschilda A 837 Schwarzschilda (ideiglenes jelöléssel 1916 AG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1916. szeptember 23-án. Linezolid A Linezolid (INN) az oxazolidinonok közé tartozó szintetikus szisztémás antibiotikum. Az 1980-as évek végén felfedezett, és 2000-ben engedélyezett linezolid az első, és 2009-ig az egyetlen, kereskedelmi forgalomban elérhető oxazolidinon antibiotikum. Sok antibiotikumhoz hasonlóan a linezolid is fehérjeszintézis-gátló: a baktériumok növekedését a fehérjetermelésük megbontásával állítja meg. A linezoliddal szembeni rezisztencia az 1999-es első megfigyelések óta nagyon alacsony szinten maradt, de ennek szintje emelkedhet. A linezolid rövid ideig tartó használata során leggyakrabban fellépő mellékhatások a fejfájás, hasmenés és émelygés. A hosszabb ideig tartó alkalmazás súlyos nem kívánt hatásokkal társulhat, a linezolid csontvelő depressziót és vérlemezkeszám-csökkentést (trombocitopénia) okozhat, különösen két hetet meghaladó alkalmazás esetén. Védjegyezett nevek Zyvox Archway (metróállomás) Az Archway a londoni metró egyik állomása a 2-es és 3-as zóna határán, a Northern line érinti. Története Az állomást 1907. június 22-én adták át Highgate néven a Charing Cross, Euston & Hampstead Railway részeként. 1939-ben az Archway (Highgate), 1941-ben a Highgate (Archway), 1947-ben pedig az Archway nevet kapta. A Northern line 1939. július 3-a óta használja. Kaliforniai szamócafa A kaliforniai szamócafa (Arbutus menziesii) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. Gyümölcse kis mennyiségben ehető. Termésérés idején sok madárfajnak nyújt táplálékot. Rokona a nyugati szamócafa, amely azonban Európa mediterrán részén honos és jóval alacsonyabbra nő. Származási hely, élőhelye Észak-Amerika nyugati része. csapadékos, erdős hegyoldalak, tölgyerdei völgyek, tengerparti szirtek. Leírása Terebélyes, oszlopos 40 m magasra megnövő örökzöld fa. kérge vörösbarna, hámlik. Frissen felszínre került rétegei zöldek. Idővel sötétül, repedezik. A levelek elliptikusak, 15 cm hosszúak, 7,5 cm szélesek és rendszerint ép szélűek. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk kékesfehér, sima. A virágai csupor alakúak, kicsik, fehérek, néha rózsás árnyalatúak. Nagy, felálló 15 cm hosszú hajtásvégi fürtökben tavasz végén nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, narancssárga vagy piros, 1 cm átmérőjű. magjaik terjesztésében a madaraknak fontos szerepük van. Forrás Allen J. Coombes: Fák (Határozó Kézikönyvek) Egyetemi Nyomda, 1996, ISBN 963 545 038 9 Jane és a sárkány A Jane és a sárkány (angolul: Jane and the Dragon) egy kanadai/új-zélandi gyermekeknek szóló animációs sorozat. A műsor számítógépes (CGI) animációval rendelkezik. A "Weta Workshop" fejlesztette ki. A produkció az azonos című könyv alapján készült. A sorozat a két címszereplőről szól, akik különböző kalandokba keverednek. Jane egy lovag, akinek a legjobb barátja egy sárkány. Az epizódok alatt különböző gyerekműsorokra jellemző témák is megjelennek, mint a barátság vagy a bátorság. Külföldön több tévécsatorna is vetítette. Eredetileg 2005. október 15-től 2006. augusztus 12-ig ment. Magyarországon a Minimax mutatta be. Az itthoni bemutató ismeretlen, valószínűleg 2006-2007 táján mutatták be nálunk. A műsor 1 évadot élt meg 26 epizóddal. 23 perces egy epizód. Air Force 1 Az Air Force 1 az amerikai Nike, Inc. által 1982-től gyártott sportcipő sorozata. A modell tervezője Bruce Kilgor. A Nike első sportcipője, amelyben alkalmazták a Nike Air technológiát. A cipő az 1982-es megjelenését követően alig változott. A későbbi változatokon az oldalsó varrásokat elhagyták. A cipő háromféle kivitelben készül: alacsony, félmagas és magas szárral. Mintázat és színösszeállítás tekintetében viszont több mint 1700 féle változata létezik, de máig az eredeti egyszínű, fehér vagy fekete változat a legnépszerűbb. A modellt 1982-es bevezetése után pár évig gyártották, majd 1986-ban – már az új Nike-logóval – újrakezdték a sorozatgyártását. 1987-ben mutatták be a típus utódját, az alacsonyabb talppal készített Air Force 2-t. Daniel F. Steck Daniel F. Steck (Ottumwa, 1881. december 16. – Ottumwa, 1950. december 31.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Iowa, 1926–1931). Iváncsik Ádám Iváncsik Ádám (Győr, 1990. június 20. –) a Tatabánya Carbonex kézilabdázója, balszélsője, 73-as mezben játszik. 1995-ben kezdett el kézilabdázni a Balázs Béla ÁMK-ban. Nevelőedzője: Tóth Lászlóné. Eddigi klubjai Győri ETO FKC Tatabánya Carbonex KC Edzői Tóth László, Takács Miklós, Deáki István; Legjobb eredményei Balázs kupa I. hely ( 2000 , 2001 ) OSB II. és IV. hely; Sony Xperia J A Sony Xperia J (ST26i, ST26a) egy alsókategóriás androidos okostelefon, amelyet a gyártó Sony 2012 augusztusában dobott piacra. Hardver Az Xperia E alapja egy 1 GHz-es órajelű egymagos Qualcomm Snapdragon S1 (MSM7227A) processzor. Beépített memóriája 4GB, de ez microSD-kártya használatával további 32GB-ig bővíthető. A készülék 512MB RAM-mal és az Adreno 200-as grafikus processzor feljavított változatával rendelkezik. 4.0 hüvelyk képátlójú kapacitív TFT-kijelzője Gorilla Glass borítást kapott. Felbontása 854x480 pixel, mindez 262 ezer szín megjelenítése mellett, ám a képjavító Bravia Engine megléte nélkül. 5 megapixeles autofókuszos, vakuval ellátott kamerája képes videók rögzítésére is. A Bluetooth 2.1, az A-GPS, és az IEEE 802.11b/g/n Wi-Fi szintén tartozék. A telefon háza műanyag, fém oldalcsíkkal, fekete, fehér, rózsaszín, és arany színekben forgalmazzák. Felső részén a hangszóró mellett egy állapotjelző LED van, illetve egy esztétikai célokat szolgáló LED-et rejtettek el az alsó részén is. Szoftver Beépített Sony-médiaalkalmazásai közt ott van a Walkman, a TrackID, a PlayNow, és az Intelligens csatlakozás. A legfontosabb Google-alkalmazások (Google Play, Google kereső, Google Térképek, Google Talk) szintén gyárilag mellékelve vannak. Szoftvere gyárilag az Android 4.0.4-es verziója, melyet egy később kiadott frissítéssel 4.1.2-es verzióra lehet cserélni. Venyera–10 A Venyera–10 (cirill betűkkel: Венера–10) szovjet Vénusz-szonda. 1975. június 14-én indították. A szondát az NPO Lavocskin vállalat tervezte és építette. Küldetés Feladata a bolygóközi térség fizikai paramétereinek, a Vénusz körüli viszonyoknak, a bolygó felhőtakarójának, légkörének és felszíni körülményeinek részletes vizsgálata. Június 21-én és október 18-án hajtottak végre pályamódosítást. A Vénusz megközelítése és a leszállás esetében is pályakorrekciót végeztek. Október 23-án az orbitális és a leszálló egység szétvált. Az orbitális rész további fékezés következtében a Vénusz körül keringési pályára állt. A leszálló egység 76,6 percig tartó sima leszállást végzett. Jellemzői Felépítése, felszereltsége meggyezik a Venyera–9 szondával. Tömege 5033 kilogramm volt. Mérőműszerei leszálláskor +464 °C hőmérsékletet és 9,4 MPa nyomást mértek. Méréseinek adását 65 percen át közvetítette a Földre. Az adás megszakadását követően az orbitális egység több hónapon keresztül végzett adatgyűjtést és azok közvetítését. Az orbitális egység műszerei, energiaellátása miatt még 1976. június 16-án is stabilan működtek. 21586 Pourkaviani A 21586 Pourkaviani (ideiglenes jelöléssel 1998 SU129) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. szeptember 26-án. Karácsony Irakban A Karácsony Irakban (Red Sleigh Down a.k.a. Christmas in Iraq) a South Park című rajzfilmsorozat 96. része (a 6. évad 17. epizódja). Elsőként 2002. december 11-én sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Cselekmény Kyle Schwartz kiszámolja Cartmannek, hogy az mennyi ajándékra számíthat karácsonykor. A számításból kiderül, Cartman annyira rossz volt, hogy még abban az esetben sem reménykedhetne, hogy egy Haibo robotkutyát kap, hogyha feltalálná az AIDS és a rák ellenszerét –ekkor is két ajándékkal tartozna a Télapónak. Hogy jóvátegye összes addigi bűnét, végre kell hajtania a létező legjóságosabb tettet; Cartman úgy dönt, elviszi a szenvedő irakiaknak a karácsonyt, barátaival pedig szokatlanul kedvesen kezd el viselkedni, akik ezt rendkívül különösnek tartják (nem is ok nélkül). Eközben a városi lakosok a közös fenyőfa körül ünnepelnek, ahol Jimmy előadja kedvenc karácsonyi énekét. A közönség ekkor még nem is sejti, hogy Jimmy beszédhibája miatt az ének az epizód végéig fog majd eltartani. Kula bácsi rögtönzött kaka-vonatának segítségével a gyerekek az Északi-sarkra utaznak Télapó Magányos Erődjébe. Elmondják tervüket a Télapónak, aki el is indul Irakba, de a szánját egy rakétavetővel lelövik. A rénszarvasok elpusztulnak, a sebesült Télapót pedig a katonák foglyul ejtik és megkínozzák. A gyerekek időközben megtudják, mi motiválta valójában Cartmant és felismerve, hogy a Télapót ért szerencsétlenség akár a karácsony megszűnésébe is kerülhet, mentőakciót terveznek. Egy új szánkóval és új rénszarvasokkal útnak is indulnak, hogy segítséget kérjenek Jézustól. Amikor meghallja, mi történt régi barátjával, Jézus felfegyverkezik és a fiúkkal Irakba siet, ahol az összes útjába kerülő katonát lemészárolja. Sikeresen kiszabadítják a Télapót, de menekülés közben Jézus halálos sebet kap. Miután a szánkóval a levegőbe emelkedett, a Télapó speciális bombákat dob le a városra, melyek karácsonyi dekorációt (ajándékokat, koszorúkat és díszkivilágítást) kölcsönöznek az országnak. Jimmy - a városlakók nagy megkönnyebbülésére – a dal végére ér, Télapó pedig arra kér mindenkit, emlékezzenek meg Jézusról. Ezután átnyújtja ajándékait a fiúknak, három Haibo robotkutyát. Cartman dühös lesz, mert azt akarta, csak neki legyen ilyen játéka, hogy a többiek irigyelhessék. Hirtelen az ötödik évad végén halálos betegségben elhunyt Kenny tűnik fel a semmiből, de a gyerekek különös módon nem lepődnek meg ezen. Utalások Mikulás Magányos Erődje célzás a Superman című 1978 -as filmre. Az epizódban számos utalás történik A Sólyom végveszélyben , a Sivatagi cápák és a Halálos fegyver című filmekre. Jézus halálakor Stan és Kyle között elhangzik a sorozat szállóigévé vált párbeszéde, melyet a korábbi részekben Kenny szinte minden egyes halálakor elmondanak. Érdekességek Amikor Jézus Télapó megmentésére indul Irakba, a térkép, melyet tájékozódásra használ valójában Kanadát ábrázolja. A karácsonyt ünneplő tömegben Séf bácsi szülei és Thompsonék is feltűnnek (akik a Ha a segged van a fejed helyén című részben szerepeltek). Eric Cartman mögött a kaka expresszen nem látható Kyle és Stan. (amikor elindultak és megérkeztek akkor láthatóak) Kennyvel az epizód végén összetalálkoznak a fiúk, és Kyle megkérdezi Kenny-től, hogy hol volt ezidáig. Ettől a résztől kezdve ismét szerepel a sorozatban, de a szereplők nem tesznek megjegyzést Kenny visszatérésére. Air Livonia Az Air Livonia észt légitársaság volt, amely 1994–2006 között működött. Bázisrepülőtere a Pärnui repülőtér volt. A légitársaságot 1994-ben alapították Balti AeroService néven, részvénytársasági formában. 1997-től működött AirLivonia néven. A társaság megszűnéséig menetrend szerinti és charter járatokat üzemeltetett, továbbá légi teherszállítással is foglalkozott. Fő célállomásai Kihnu, Ruhnu és Kuressaare voltak. 2006. április 30-án szüntette be tevékenységét. A működése első éveiben a cég az Estonian Air nemzeti légitársaságtól bérelt repülőgépeket, majd az 1990-es évek végén saját gépeket vásárolt: két An–28-as és egy An–2-es repülőgépet. Janessich Ferenc Xavér Janessich Ferenc Xavér, Jannesics, Franjo Ksaver Janešić (Zágráb, 1673. november 7. – Zágráb, 1736. szeptember 30.) Jézus-társasági áldozópap és egyetemi tanár. Élete 1688. október 22-én lépett a rendbe; Nagyszombatban gimnáziumi tanár volt és ugyanott öt évig bölcseletet, ötig a teológiát és háromig a kánonjogot tanította. Végül teológiai tanár és rektor lett Zágrábban. Munkái Geminus gemini orbis atlas seu Divus Franciscus Xaverius Soc, jesu docendo et agendo Asiam et Europam sustinens panegyrica dictione celebratus. Dum inclyta facultas philosophica ... universitatis Tyrnaviensis in academica S. Joannis Baptistae basilica ributariis tutelarem patronum suum prosequeretur honoribus ... Deferente Rev. P. Fr. Xav. Janessich. Oratora Gabr. Herm. Patachich ... Tyrnaviae, 1717. Christianorum cogitationum menstruus circulus omnibus christianae vitae sectatoribus nunc denuo propositus dum inclyta facultas philosophica Divum Franciscum Xaverium tutelarem suum in Academica Tyrnaviensis ... tributariis prosequeretur ... Deferente Fr. Xav. Janessich ... Oratore Andrea Bossani ... U. ott, 1718. Universa philosophia vitae Xaverianae duobus terminis: amore Dei, et proximi clausa, et panegyrica dictione celebrata. Dum inclyta facultas philosophica ... universitatis Tyrnaviensis, in academica S. Joannis basilica divumtutelarem suum tributariis novendialis devotionis prosequeretur honoribus. U. ott, 1719. Vita et cultus S. Francisci Xaverii ... Deferente Fr. Xav. Janessich ... Oratore Andr. Franc. Erczl. U. ott, 1719. Mireia Belmonte Mireia Belmonte García (Badalona, 1990. november 10. –) olimpiai bajnok, világbajnok, hétszeres rövid pályás világbajnok, négyszeres Európa-bajnok és kilencszeres rövid pályás Európa-bajnok spanyol úszónő. Pályafutása A 2016-os Rióban megrendezett nyári olimpián a 200 méteres pillangóúszás olimpiai bajnoka lett, 400 vegyesen pedig bronzérmet szerzett. 2017-ben a Budapesti úszó világbajnokságon 200 méteres pillangóúszásban a világbajnoki címet is megszerezte, 1500 gyorson és 400 vegyesen pedig második lett. Ferrari A Ferrari S.p.A. versenyautókat és nagy teljesítményű sportautókat készítő olaszországi autógyár. A cég központja Maranellóban található. A gyárat Enzo Ferrari alapította 1929-ben Scuderia Ferrari (Ferrari versenyistálló) néven, ekkor még csak versenyautókat gyártott. 1947-ben gyártották első közúti sportautó modelljüket. Jelenleg az egyik legnagyobb presztízzsel rendelkező sportautómárka. A Ferrari története Az 1929-ben alapított céget amatőr versenyzők szponzorálására hozta létre Enzo Ferrari Modenában. Sok sikeres versenyzőt készítettek fel és versenyeztettek Alfa Romeókban, egészen 1938-ig. Ekkor Enzo Ferrarit az Alfa Romeo saját versenyrészlege élére nevezte ki. 1940-ben, amikor Enzo Ferrari felismerte, hogy szeretett csapatát, a Scuderiát az Alfa Romeo be akarja olvasztani, kilépett az Alfától és visszatért csapatához. Mivel jó ideig távol kellett maradnia a versenyektől, repülőgép-alkatrészeket és egyéb gépészeti termékeket gyártottak. A versenyeket a II. világháború is lehetetlenné tette. A gyár 1943-ban Maranellóba költözött, de 1944-ben lebombázták, és csak 1946-ra hozták helyre. Az első közúti Ferrari, az 1,5 literes V12-es motorral szerelt 125S jelzésű modell 1947-ben készült el. A cél az volt, hogy a bevételből Enzo a versenyistállót támogassa. Az utcai autók is hamarosan népszerűek lettek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Ferrarik karosszériáján olyan híres formatervező cégek dolgoztak, mint a Pininfarina, a Bertone, a Ghia és a Touring. A Ferrari kultuszautó lett a fiatal multimilliomosok körében, a kis példányszámú szériákat a hosszú várakozási idő ellenére is elkapkodták. A Ferrarikat jellemzően kis hengerűrtartalmú V8 és V12-es motorokkal szerelték, leginkább középmotoros elrendezésben. Az 1980-as évek közepéig a Ferrarik jellemzően elég megbízhatatlanok voltak, gyakran szorultak szervizre. Ezt a rajongók a Ferrari speciális "karakterjegyének" tartották. A Ferrari jelenleg a Fiat csoporthoz tartozik a Maseratival, az Alfa Romeóval és a Lanciával együtt. 1988-ban Enzo Ferrari felügyelte a Ferrari F40 bemutatását. Ez volt az utolsó autó, melyet az ugyanebben az évben bekövetkezett halála előtt bemutattak. 2009. május 17-én az olaszországi Maranellóban az RM Auctions és a Sotheby's akkor világrekordnak számító 12,1 millió dollárért árverezett el egy 1957-es 250 Testa Rossát. Ezt a rekordot most egy Bugatti Atlantic tartja, melyet 28 millió dollárért adtak el. A Ferrari emblémája A Ferrari cég ábrás védjegyét a „Cavallino Rampante”, azaz az „ágaskodó lovacska” néven emlegetik. A Ferrari emblémája egy sárga címerpajzson fekete ágaskodó lovat ábrázol, általában egy „S” és egy „F” betű társaságában, amely a „Scuderia Ferrari” név rövidítése. Az embléma tetején az olasz zászló színei – zöld, fehér, piros – láthatóak. Az embléma eredete 1923. június 17-én Enzo Ferrari megnyert egy Grand Prix versenyt Ravennában, s a futam után találkozott Paolina grófnővel, Francesco Baracca gróf édesanyjával. Baracca első világháborús olasz hős volt, aki a légierőnél szolgált és mindig egy fekete ágaskodó lovat festetett repülőgépe oldalára. A grófnő megkérte Enzo Ferrarit, hogy fesse a lovat az autóira, mert „szerencsét hoz”. Enzo Ferrari némileg módosított az emblémán: a fekete lovat sárga címerbe helyezte, mivel a sárga volt szülővárosa, Modena színe. Baracca lovának farka még lefelé lógott, Enzo Ferrari felfelé állónak rajzolta. Nem teljesen tisztázott, hogy Baracca miért éppen ezt a fekete ugró lovat festette repülőgépére. Egy feltevés szerint egyszerűen azért, mert nemesi családja sok lovat tartott Lugo di Romagna-i birtokán, egy másik – sokak szerint valószínűbb – változat, hogy az ötletet egy német pilóta repülőgépéről másolta. Ezt alátámasztja az is, hogy a Ferrari ágaskodó csikója rendkívül hasonlít a Stuttgart német város címerében látható ágaskodó lófigurára. Érdekes, hogy Stuttgart neve az „istálló” szóból ered, mint ahogy a Scuderia Ferrari nevében a „Scuderia” is ugyanezt jelenti. Stuttgart egyébként a DaimlerChrysler és a Porsche autógyárak otthona – emiatt az utóbbi gyár védjegyében is egy ló látható. Versenyek A Ferrari alapítójának, Enzo Ferrarinak szenvedélye volt az autóversenyzés. A gyár története azóta is szorosan összefonódik a Formula–1-gyel. A Ferrari a világ legsikeresebb és legnagyobb tradíciókkal rendelkező Formula–1-es csapata és az egyetlen jelenleg is létező versenyistálló, amely már az első Formula–1-es idényben is elindult, 1950. május 21-én, a Monacói Nagydíjon. A Ferrari Formula–1-es csapata 1951. július 14-én szerezte első futamgyőzelmét, az argentin José Froilan Gonzálezszel a volánnál. A Ferrari eddig összesen 723 versenyt futott le a sorozatban, 191 versenyt nyert, 208 pole pozíciót szerzett és 197 leggyorsabb kört futott. Összesen tizenhat alkalommal nyerték meg a konstruktőri világbajnoki címet (1961, 1964, 1975, 1976, 1977, 1979, 1982, 1983, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008) és tizenöt alkalommal az egyéni világbajnoki címet. A csapat színeiben egyéni világbajnokságot nyert versenyzők: Alberto Ascari (1952, 1953), Juan Manuel Fangio (1956), Mike Hawthorn (1958), Phil Hill (1961), John Surtees (1964), Niki Lauda (1975, 1977), Jody Scheckter (1979), Michael Schumacher (2000, 2001, 2002, 2003, 2004), Kimi Räikkönen (2007). Üzleti ügyek 1963-ban Enzo Ferrari tárgyalt a Forddal a cég részvényeinek esetleges eladásáról. A Ford több millió dollárt költött a Ferrari könyveinek vizsgálatára és jogászokra, a Ferrari végül kései szakaszban megszakította a tárgyalásokat. Az üzlet sikere esetén a Ferrari nem állhatott volna rajthoz az Indianapolis 500 futamon. Henry Ford II utasította cége versenyrészlegét, hogy tárgyaljon a Lotus, a Lola és a Cooper istállókkal egy olyan autó építéséről, mely felveheti a versenyt a Ferrarival a nemzetközi tartós versenyeken. 1969-ben a FIAT meghatározó részesedést vásárolt a Ferrari és a Lancia cégekben, továbbá 2006-ban 800 millió dollárért visszavásárolt 29%-nyi Ferrari részvényt. A Ferrarinak van egy saját kereskedőháza, mely a Ferrari márkájú termékek, többek között napszemüvegek, tollak, elektronikai termékek, órák, mobiltelefonok, csúcsminőségű kerékpárok, ruhák engedélyezését kezeli. Koncepcióautók 1968 Ferrari P5 1969 Ferrari Pininfarina 512S Berlinetta Speciale 1970 Ferrari Pininfarina Modulo 1989 Ferrari Mythos 2005 Ferrari GG50 2006 Ferrari P4/5 2006 Ferrari Zagato 575 GTZ Achen (Moselle) Achen település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1003 fő (2015). Achen Bining, Etting, Gros-Réderching, Kalhausen, Wiesviller, Wittring és Wœlfling-lès-Sarreguemines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Georgetown (Guyana) Georgetown Dél-Amerika északkeleti részén, az Atlanti-óceán mellett fekvő Guyana fővárosa. Fekvése Az Egyenlítőtől északra fekszik az Atlanti-óceán partján, a Demerara folyó torkolatánál. Éghajlat Egyenlítői éghajlata páradús, forró és csapadékos. Az évi középhőmérséklet 27 °C, a leghidegebb és a legmelegebb hónap is alig tér el egymástól: január 26,3 °C, a szeptember pedig 27,7 °C. A csapadék éves átlaga 2400 milliméter, de a legtöbb csapadék június és július hónapban hullik. A havi csapadékösszeg mindkét hónapban meghaladja a 300 millimétert. Ez az állandó esős éghajlat nagyban hozzájárul a partvidék és a főváros környékének mocsarasságához. Története A Kolumbusz nyomán felfedező útra indult spanyolok voltak a város első telepesei, majd 1620-tól holland uralom alá került a partvidék. 1624-ben ők alapították meg a várost is, mely 1784-ben holland főkormányzói székhely lett, Stabroek néven. 1796-ban lett az angoloké, ők alapították meg a mai fővárost Georgetownot is, mely 1812-ben tőlük kapta nevét III. György király tiszteletére. A város másfél évszázadig volt Brit Guyana gyarmati közigazgatásának székhelye, majd 1966-ban a független Guyana fővárosa lett. Gazdasága A város megalapításától két évszázadon át volt a monokultúrás cukornádtermesztésre és fakitermelésre berendezett gyarmat központi települése. Az ehhez szükséges munkaerő-szükségletet előbb afrikai négerekkel, a rabszolga-felszabadítás után pedig indiai bérmunkások betelepítésével biztosították, ez a két népcsoport alkotja ma is a város lakosságának többségét. 1880-as évektől megindult itt az arany- és gyémántbányászat is, és ehhez kapcsolódó új iparágként az arany- és gyémántmegmunkálás. 1910-ben felfedezett hatalmas bauxitkészletével növekedett a főváros világgazdasági szerepe is, és lassan kibontakozott Georgetown gyáripara is, mely mára már nem csupán a cukornád feldolgozására hagyatkozik. A város közelében megépült a timföldgyár is és az alumíniumkohó; a bauxit feldolgozására. A főváros mesterségesen épített kikötőjében főleg az Egyesült Államok déli államaiba szállítandó bauxitot rakják hajókra. Vasútvonalak kötik össze Georgetownot az Essequibo torkolatánál épült Pasikával, és az ország második legnagyobb városával New Amsterdam-al. A városközponttól 30 kilométer távolságra található a Timehri nemzetközi repülőtér is. Nevezetességek Indián néprajzi múzeuma, és az ehhez tartozó, a dél-amerikai állatvilágot bemutató állatkertje. Promenade botanikus kert a központi fekvésű Middle Streeten található, ahol a ritka, úgynevezett ágyúgolyófa (Couroupita guianesis) is megtalálható, melyet mérges terméséről neveztek el. Kulturális központ A Szent György -székesegyház, mely 1892 -ben épült, és a világ legnagyobb fatemplomaként tartják számon. Városháza (City Hall), mely 1887 -ben készült el fából, neo gótikus stílusban. Elnöki rezidencia (Guyana House) 1852 -ben épült. Testvérvárosok USA Saint Louis (Missouri)St. Louis ( USA ) Trinidad és Tobago Port of Spain ( Trinidad és Tobago ) Hitlerszalonna A hitlerszalonna (vagy Hitler-szalonna) egy kemény, szeletelhető lekvár. Azért nevezték el Adolf Hitlerről, mert a második világháború végén találták ki. Bizonyos források szerint Hitler parancsba adta a birodalom vegyész-kémikusai számára, hogy találják meg a megoldást a birodalomban várható éhezés megelőzésére, az élelmezés válságos helyzetére. A megszületett megoldás egyaránt tartalmazott emberi fogyasztásra alkalmas állati és növényi anyagokat, fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat is. Ekkor terjedt el Németországban, majd Magyarországon is. A romló élelmiszerellátást próbálták jobbá és változatosabbá tenni vele a katonák és a civil lakosság számára is. Napjainkban is lehet kapni, hivatalosan sütésálló lekvárnak hívják, hasonlít a gyümölcssajthoz. Ez a lekvárféle kerül pl. a buktába is. Forrás Ismerd meg te is a Hitler-szalonnát , agraroldal.hu .. és a Hitler - szalonnára még emlékeztek? , indexonline.hu Hitlerszalonna or Hitler-szalonna , maria-online.com Disk2vhd A Disk2vhd egy segédprogram, amely VHD (Virtual Hard Disk - a Microsoft Virtual Machine lemez formátum) változata - Microsoft Virtual PC vagy Microsoft Hyper-V virtuális gépekkel (VM) futtatható. A Volume Snapshot Service (VSS) képességgel már rendelkező Windows XP köteteiről készített pillanatképet konvertálja a Windows későbbi változataival is használható lemezképpé. A Disk2vhd felhasználói felület felsorolja rendszerben jelenlévő köteteket. .vhd fájlokat készít a lemezekről, amelyen a kiválasztott kötetek tartózkodnak. Ez megőrzi a partíciókat, csak átmásolja az adatokat. A Disk2vhd fut Windows XP SP2, Windows Server 2003 SP1, és újabb, beleértve a 64 bites rendszereken is. Parancssori használat A Disk2vhd tartalmaz parancssort, script létrehozására. A Virtual PC legnagyobb támogatott virtuális lemez mérete 127GB. 2012–2013-as cseh labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2012–2013-as cseh labdarúgó-bajnokság a cseh labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 20. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével, 2012. július 27-én indult és 2013. június 1-jén ért véget. A bajnoki címet a Viktoria Plzeň csapata nyerte, mely a klub történetének 2. bajnoki címe. A České Budějovice és a Hradec Králové kiesett az élvonalból. A bajnokság rendszere A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott, a csapatok őszi–tavaszi lebonyolításban oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. Minden csapat minden csapattal két alkalommal játszott, egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig idegenben. A pontvadászat végső sorrendjét a 30 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei határozták meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kapott. Vereség esetén nem járt pont. Változások a 2011–12-es szezont követően Bohemians 1905 15. helyezettként. Viktoria Žižkov 16. helyezettként. Ústí nad Labem , a másodosztály (Druhá liga) bajnoka. Az induláshoz való licencet azonban nem kapta meg, mivel a stadionjának állapota nem felelt meg az első osztály előírásainak. Vysočina Jihlava a másodosztály 2. helyezettjeként. Zbrojovka Brno a másodosztály 4. helyezettjeként. A bajnokság végeredménye A Viktoria Plzeň a 2012-13-as szezon bajnoka. A Viktoria Plzeň részt vett a 2013–14-es UEFA-bajnokok ligájában . A Sparta Praha , a Slovan Liberec és a Baumit Jablonec részt vett a 2013–14-es Európa-ligában . A České Budějovice és a Hradec Králové kiesett a másodosztályba (Druhá liga) . Edgar Alexei Robert de Wahl Edgar Alexei Robert de Wahl (röviden Edgar de Wahl vagy von Wahl; Olviopol, 1867. augusztus 11. – 1948. március 9.) nyelvész, az occidental nyelv megalkotója. Életpályája Szentpéterváron, majd Tallinnban (akkoriban Reval) tanított matematikát és fizikát. Elsőként a volapüköt tanulta meg, majd ő volt az eszperantó egyik első beszélője. Később összekülönbözött Zamenhoffal az eszperantó nyelvtanán és szókincsén, ezért később eltávolodott a nyelvtől és a „tökéletes” nemzetközi segédnyelv kidolgozásával foglalkozott. 1909-ben adta ki első tervezetét, az auli-t. Ezt továbbfejlesztve, 1922-ben publikálta új nyelvét, az Occidentalt, és annak első folyóiratát a Kosmoglottot (később Cosmoglotta). Az elkövetkező években a nyelv fejlesztésével és elterjesztésével, valamint oktatásával foglalkozott. A második világháború után szüneteltette a kapcsolatát az occidental mozgalommal, ami időközben Svájcban összpontosult. Élete utolsó napjait egy észtországi szanatóriumban töltötte, itt is halt meg 1948-ban. Halála után, 1949-ben az occidentalt interlingue-re keresztelték. THEMIS műholdak A THEMIS (Time History of Events and Macroscale Interactions during Substorms) a NASA 2007-ben felbocsátott P1 és P2 jelzésű műholdja a Föld sarki fényének vizsgálatára. A műholdak 2009-ig megfelelően működtek, addigra azonban pályájuk annyira megváltozott, hogy a napelemek nem tudták feltölteni a műholdak akkumulátorait, ezért a műholdak működésképtelenné váltak. Mivel megfelelő mennyiségű üzemanyaggal rendelkeztek, a műholdakat 2009 végén a Hold felé irányították, és új nevet adtak nekik: ARTEMIS (a Hold görög istennőjének neve után). A rövidítés jelentése: „Acceleration, Reconnection, Turbulence and Electrodynamics of the Moon’s Interaction with the Sun”, vagyis „gyorsulás, kapcsolódás, turbulencia és elektrodinamika a Hold és a Nap kapcsolatában”. 2010. augusztus 25-én az ARTEMIS-P1 elérte az L2 Lagrange-pontot a Hold túlsó oldalánál. Az ARTEMIS-P2 az L1 Lagrange-pontot október 22-én érte el. Ezzel első alkalommal nyílt lehetőség ezeknek a Lagrange-pontoknak a vizsgálatára. Mivel ezek a pontok már a Föld magnetoszféráján kívül helyezkednek el, ezért kiválóan alkalmasak a napszél vizsgálatára. Az így kapott adatok az űridőjárás előrejelzésében is felhasználhatók. A műholdak műszerei arra is alkalmasak, hogy a Hold által a napszél áramlásában keltett „nyomdokvíz” jelenségét kutassák. Hasonlóképpen a Föld elnyúló mágneses csóváját is vizsgálni tudják, ami a Hold pályáját is eléri. Az így szerzett ismeretek a plazma viselkedésének kutatásában hozzájárulnak a megújuló és tiszta fúziós energia földi előállítása felé tett erőfeszítésekhez. A Lagrange-pontokban való hat hónapos tartózkodás után a műholdak a Hold felé veszik az irányt, annak felszínét 100 km-re megközelítik és itt is a napszél hatását tanulmányozzák egy olyan égitest esetén, aminek felszínét nem védi mágneses tér (a Mars bolygóhoz hasonlóan). A Hold gravitációs anomáliái miatt a műholdak pályája eléri a 18 000 km-es magasságot, a 100 km-t csak rövid időre közelítik meg. Így évek alatt elegendő adathoz jutnak a kutatók és a műholdak pályája is stabil lehet. Kościuszko Múzeum (Krakkó) A krakkói Kościuszko Múzeum (lengyelül: Muzeum Kościuszkowskie w Krakowie) a város Zwierzyniec kerületében, a Kościuszko-halom (Kopiec Kościuszki) mellett található egy műemléki és múzeumi együttes részeként. Állandó kiállítása Kościuszko Tádé (Tadeusz Kościuszko) életével, a Kościuszko-felkeléssel és ennek örökségével foglalkozik. Kiállítások A múzeum állandó kiállításának első fele a lengyel és amerikai szabadsághős teljes élettörténetét mutatja be: az amerikai függetlenségi háború (1777-1785), a Május 3-i alkotmány (1791), a lengyel-orosz háború (1792), a Kościuszko-felkelés (1794), az orosz fogság (1794-1796), a londoni (1797), a franciaországi (1814) és a svájci emigráció (1815-1817) időszakát. A kiállítás másik fele a Kościuszko halála utáni időszakról szól: a krakkói temetésről (1818), a Kościuszko-halom építéséről (1820-1823) és későbbi történetéről, valamint a halom 1997-2002 közötti újjáépítéséről. 2014-ben a múzeum jelentős fejlesztést hajtott végre. Bővítették a kiállítás területét és európai színvonalú interaktív, multimédiás eszközökkel szerelték fel. Az interaktív eszközök a szülőházat, első szerelmét, a hajót, amellyel Amerikába utazott, Philadelphiát, ahol erődítményt épített, továbbá a szentpétervári börtönét mutatják be. 21612 Chelsagloria A 21612 Chelsagloria (ideiglenes jelöléssel 1999 JS57) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Rámájana A Rámájana (szanszkrit: ������ nemzetközi átírás: Rāmāya�a) egy ősi szanszkrit epikus ciklus, amelyet a hindu bölcsnek, Válmíkinek tulajdonítanak, és fontos részét képezi a hindu kánonnak (szmriti). A Rámájana egyike a két ősi indiai nagy eposznak a Mahábhárata mellett. A mű a társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyait ideálisan megformált karaktereken keresztül ábrázolja. Jellemzői Címe, a Rámájana összetett szó, a Ráma (���) és ajana (=„megy, halad”), azaz Ráma utazása. 24 000 versből áll, hét könyvet (kándas) tesz ki és összesen 500 éneket (sargas) tartalmaz. Az eposz Ráma történetét meséli el, aki Visnunak a hindu „megtartó” istennek a hetedik földi reinkarnációja (avatárja). Ráma feleségét Szítát elrabolta a Lanka (Srí Lanka) démonkirálya Ravana, és a hős, szövetségeseivel keresésére indul, majd egy végső összecsapás során kiszabadítja. Témájában az eposz az emberi létezés erkölcsi tanításait vizsgálja, és megvilágítja a dharma fogalmát. A történet erősen szimbolikus-allegorikus, egészében egy spirituális utazás. Az eposz jelentős befolyást gyakorolt az indiai kultúrára és a mindennapi életre. Igen nagy a hatása a költészetre, különösen a sloka mértékes vers létrehozásán keresztül. A Rámájana verselési formája 32-szótagos mértékes vers, az úgynevezett anustubh. Mint a másik nagy eposz, a Mahábhárata, a Rámájana sem csupán egy egyszerű történet: tartalmazza az ősi hindu bölcsek tanításait, és bemutatja azok narratív allegóriáit. A történetet filozófiai és a vallásos elemek tagolják. A megformált karakterek – Ráma, Szíta, Laksmana, Bharáta, Hanumán és Rávana – mind alapvető fontosságú india kulturális tudatossága szempontjából. Vannak más változatai is, nevezetesen a buddhista (Dasaratha Jataka) és a dzsain verzió, de ismertek indonéz, thai, laoszi, burmai és maláj változatok is, különösen népszerű Bali szigetén, ahol a Ramajana egy változatát már i.e 500-tól összeállították. Tartalma Ráma, Ajódha hercege nemes uralkodócsalád sarjaként született, erényes és a dharmához hű utódként méltán számíthatott arra, hogy apja, Dasharartha király örököse legyen, és így a hatalmas, gazdag birodalom uralkodója lesz. Mostohaanyja azonban, férje egy korábbi ígéretére hivatkozva, rábírta a királyt, hogy Ráma helyett saját fiát, Bharátát tegye meg utódjául, Rámát pedig alattomos intrikákkal rávette, hogy mondjon le jogos örökségéről. Ráma, hűséges gyermekként ígéretet tett apjának, hogy nem tör a trónra, és tizenhárom évre önkéntes száműzetésbe vonult az őserdőbe, szépséges és odaadó feleségével Szítával és testvérével Laksmanával. Itt egy különös, mitikus, spirituális világba kerültek, hiszen az erdőt istenkereső bölcsek, komor lények és gonosz démonok (ráksaszák) uralták, akik hol segítették, hol megzavarták Ráma és családja nyugodt életét, varázslataikkal keresztezték nemes szándékát. Itt mutatkozik meg először az a konfliktus, amely Ráma, a népe által szeretett erkölcsös életet élő hős és a sötétségben bolyongó, bajt kereső ráksaszák között feszül. Ráma, Laksmana és Szíta segítségével leküzdötte a megpróbáltatásokat, ám egy óvatlan pillanatban ráksaszák királya, Rávana, a gonosz démon, elrabolta Szítát, és magával vitte a távoli Lanka szigetére. Rávana többször megpróbálta rávenni a lányt, hogy legyen az övé, de Szíta nem engedett Rávana fondorlatainak, aki alakváltó képességét is bevetve Szíta hűségét igyekezett megtörni. Ráma és Laksmana eközben India-szerte kétségbeesetten kutatott Szíta életjelei után. Szemtanúkat hallgattak ki, misztikus lényekkel, majmokkal, medvékkel szövetkeztek a lány keresése során. Amikor a majmok felfedezték azt a helyet, ahol a félelmetes démonkirály fogva tartja Szítát, Hanumán, a hatalmas majom, óriási ugrásával a szigeten termett, megbizonyosodott arról, hogy Szíta életben van, és hűségesen várja megszabadítóját Rámát. Amint Hanumán beszámolt Szíta hollétéről, Ráma a majmokkal, medvékkel és farkasokkal szövetkezve hatalmas sereget szervezett, majd töltést épített a szigetre, hogy szembeszálljon a gonosz Rávanával. Borzalmas csata alakult ki, amelyben mindkét fél isteni fegyverek és varázslatos trükkök – hegyeket mozgatnak meg, nyilak ezreit lövik ki egyetlen lövéssel – segítségével küzdött egymással, amíg egy végső, diadalmas összecsapás során Ráma legyőzte a gonoszt ráksaszát. A jó tehát diadalt arat, és ezen a ponton válik világossá, hogy Ráma valójában az isteni Visnut testesíti meg, annak egyik avatárája, aki mindent elsöprő világégéssel felszabadítja a földet az elnyomás alól és megmenti az emberiséget a démoni erőktől. Ezzel biztosítja a jó túlélését és fenntartja a hindu világciklusok (jugák) közötti körforgást. A háború után Ráma és Szíta visszatért Ajódhába, ahol érkezésének hírére testvére Bharáta lemondott trónjáról, és Rámát királlyá koronázták. Rossz nyelvek azonban megkérdőjelezték Szíta hűségét, tisztaságát: vajon a jóképű Rávana csakugyan érintetlenül hagyta-e a mennyei szépségű asszonyt? Ráma, hogy elejét vegye a szóbeszédnek, mély fájdalommal elküldi magától szeretett hitvesét, aki méhében Ráma ikerfiaival elvonul a világ szemei elől az őserdőbe és remeteként éli életét. Amikor gyermekei, Kúsa és Láva megszületnek, a nagy bölcs, Válmiki oktatja és tanítja őket kiváltképp Ráma történetére, és amikor felcseperednek, elviszi atyjukhoz a király udvarába, hogy dalnoki képességeiket bemutassa neki. Titokban magával vitte Szítát is. Rámát, aki anélkül hogy tudott volna a fiúk létezéséről, annyira meghatotta a két énekmondó szívhez szóló elbeszélése, hogy ismét vágyat érzett felesége iránt. Válmiki ekkor felfedte jövetele célját, bemutatta Szítát, és elmesélte,, hogy az asszony tisztaságához kétség sem fér. Ráma túláradó örömmel fogadta szerelmét, azonban az asszony keserűen utasította el őt, és a föld istennőjét kérte, vigye magával. Megnyílt a föld, az istennő megjelent és Szítát magával ragadta a mélybe, bizonyságul annak, hogy az mindvégig hűséges volt urához. Ráma vigasztalhatatlan volt, de végül az ő ideje is lejárt és mint Visnu tért vissza az égiekhez, oldalán feleségével Szítával, aki már Laksmiként, mennyei asszonyaként állt az oldalán. Csevapovich Gergely Csevapovich Gergely (Beretovici, 1786. április 23. – Buda, 1830. április 21.) bölcseletdoktor, kapisztrán rendi tartományfőnök. Élete A pozsegai gimnáziumban tanult és 1802-ben a ferences rendi Kapisztrán szerzetbe lépett. 1806-ban bölcseletdoktor lett Pesten; 1809-ben misés pappá szentelték. 1821–1824 között és 1827–tól 1838-ig a rend tartományfőnöke volt. Munkái Assertiones ex theologia morali nec non universo jure ecclesiastico… Budae, 1815. Josip, sin Jakoba patriarke u narodnoj igri prikazan od učenikah vukovarskih. U. ott, 1820. Vaga umérlog covika. U. ott, 1823. Synoptico-memorialis catalogus observantis minorum provinciae S. Joannis a Capistrano olim Bosniae argentinae; a dimidio seculi XIII. usque recentem aetatem, ex archivo et chronicis eiusdem recusus. U. ott. 1823. Sermo, occasione jubilaei sacerdotalis R. P. Antonii Schmidt… Budae in ecclesia ad S. Stephanum protomartyrem in via regia, die 26. aprilis 1829. U. ott. Gregorius Csevapovich, ord. minorum, observantis provinciae S. Joannis a Capistrano… omnibus et singulis ejusdem provinciae suis resp. titulis dignissimis patribus ac fratribus charissimis salutem, et indeficientem coelestium gratiarum affluentiam! Essekinii, 1829. Recensio observantis minorum provinciae S. Joan. a Capistrano, per Hung. Austr. Inf. et Slavon. extensae; commentariis ethnol. philol. statist. geogr. hist. illustrata… Pro anno 1830. Budae. (Szerző életrajzával.) Luther Carrington Goodrich Luther Carrington Goodrich (Tungcsou, 1894. szeptember 21. – Aurora, 1986. augusztus 10.) amerikai sinológus. Élete és munkássága L. Carrington Goodrich protestáns misszionárius szülők gyermekeként Kínában született 1894-ben. Átélte a külképviseletek ostromát a bokszerlázadás idején, amelyre még idős korában is emlékezett, mint az esemény utolsó túlélője. Tanulmányait is Kínában kezdte, majd az ohiói Williams College-ban végzett 1917-ben. Az első világháború végén belépett az Egyesült Államok hadseregébe és Franciaországban teljesített szolgálatot, mint az ország újjáépítésében segédkező hadtest tagja. 1920-ban beiratkozott a Columbia Egyetemre, de hamarosan, tanulmányait megszakítva Kínába utazott és a Rockefeller Alapítvány kínai orvosi kamarájánál dolgozott. 1927-ben szerzett doktori fokozatot a Columbia Egyetem, ahol 1945-ben professzornak nevezték ki. Vendégprofesszorként megfordult indiai, japán és ausztrál egyetemeken is. 1956-1957-ben az Association for Asian Studies elnöki tisztjét is betöltötte. Fő kutatási területe a kínai történelem volt, termékeny tudósként jelentős mennyiségű publikáció fűződik a nevéhez, amelyek közül az egyik legjelentősebb a Ming-kori személyek életrajzát tartalmazó enciklopédia, a Dictionary of Ming Biography, 1368–1644. Főbb művei A Syllabus of the History of Chinese Civilization and Culture. ( Henry C. Fenn -nel), NY: The China Society of America, 1929. "Chinese Studies in the United States," Chinese Social and Political Science Review 15 (April 1931): 62-77. The Literary Inquisition of Ch'ien-Lung. Baltimore: Waverly Press, American Council of Learned Societies Studies in Chinese and Related Civilizations, 1935). A Syllabus of the History of Chinese Civilization and Culture. ( Henry C. Fenn -nel) New York: The China Society of America, 3d, 1941. A Short History of the Chinese People. (New York,: Harper, Rev., 1951). Japan in the Chinese Dynastic Histories: Later Han through Ming Dynasties. (South Pasadena Calif.: P.D. and I. Perkins, Perkins Asiatic Monographs, 1951). "Archaeology in China: The First Decades," The Journal of Asian Studies 17.1 (1957): 5-15. A Syllabus of the History of Chinese Civilizaton and Culture. ( Henry C. Fenn -nel) New York: China Society of America, 6th, 1958. A Short History of the Chinese People. (New York,: Harper & Row, Harper Torchbooks University Library 3d, 1963). The Literary Inquisition of Ch'ien-Lung. (New York,: Paragon Book Reprint Corp., American Council of Learned Societies Studies in Chinese and Related Civilizations, 2d, 1966). A Short History of the Chinese People. (W. A. C. Adie-vel) London,: Allen & Unwin, 3rd, 1969. ISBN 0049510150. Der Gegenwärtige Stand Der Gutenberg-Forschung. Hrsg. Von Hans Widmann. Mit Beiträgen Von L. Carrington Goodrich [Et Al.]. (Stuttgart,: A. Hiersemann, Bibliothek Des Buchwesens, 1972). ISBN 3777272256. Dictionary of Ming Biography, 1368-1644. (New York: Columbia University Press, 1976). ISBN 0231038011. Otok Virje Otok Virje falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Cesticához tartozik. Fekvése Varasdtól 18 km-re északnyugatra, Cesticától 4 km-re északkeletre a Dráva jobb partján a szlovén határ mellett fekszik. A Dráván átívelő híd köti össze a folyó bal partján fekvő szlovéniai Ormož városával. Története 1857-ben még mindössze 6 lakost számláltak a településen. 1869 és 1948 között Virje Križovljansko falu része volt, mely 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott. Lakosságát csak 1953-ban számlálták meg először, ekkor 97-en lakták. Lakosságának száma azóta folyamatosan nőtt. 2001-ben a falunak 261 lakosa volt. Nevezetességei Alojzije Stepinac bíboros érsek emlékkápolnája. A kápolna a második világháború végén 1945-ben itt meggyilkolt 170 áldozat sírja közelében áll. A kápolnát 2000. június 18-án szentelte fel Marko Culej varasdi püspök. A sírhelyet emlékkereszt jelöli. Árvafejérpatak Árvafejérpatak (1899 előtt Bjelipotok, szlovákul Oravský Biely Potok) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turdossini járásában. 2011-ben 691 lakosából 672 szlovák volt. Fekvése Alsókubintól 25 km-re északkeletre a Nyugati-Tátrában a Sztudena-völgyben fekszik, Bölényfalutól 6 km-re északnyugatra. Története Árvafejérpatak az első település, melyet a Sztudena-völgyben alapítottak. 1556-ban említik először, első lakói a közeli hegyekben élő pásztorok és árvai várjobbágyok, voltak, akik a 16. században telepedtek meg. 1596-ban csak 6 jobbágyház állt a faluban és a 17. század elejére csaknem elnéptelenedett. 1615-ben Árva ura Thurzó György letelepedést és legelőt biztosított itt a környékbeli pásztoroknak. 1626-ban már 35 gazda, összesen mintegy 180 ember élt a településen. A 17. században a hadak többször is feldúlták és tűzvész is sokszor pusztította. A sok csapás ellenére azonban a falu lakossága a 18. században tovább növekedett, 1754 és 1764 között teljesen benépesült. Mivel a terméketlen föld nem adott elég megélhetést, a lakosok a pásztorkodás mellett főként kőfaragással és idénymunkákkal keresték kenyerüket. Az 1787-es első népszámláláskor 132 ház állt a faluban 703 lakossal. Virágzott a kézművesipar is, főként a papírgyártás, fafaragás és fazekasság. A fejlődést a 19. század elején kitört kolerajárvány szakította meg, a század végén sokan vándoroltak ki Amerikába a jobb megélhetés reményében. 1910-ben 681, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Vári járásához tartozott. Nevezetességei Szent István királynak szentelt római katolikus plébániatemploma 1800 -ban épült, 1892 -ben és 1945 után megújították. Freskóit Hanula József festette. Texas Hold’Em A Texas Hold’Em a közösségi pókerjátékok legnépszerűbb változata. Általában 2 és 10 közötti játékos vesz részt a játékban, habár elméletileg 22 játékos is játszhatná (23, ha nincsenek égető lapok). A legzártabb pókerjáték, a fogadások sorrendje állandó. Vitatott, hogy szerencsejáték-e, vagy sport, melyben szerepet játszik a szerencse is. Otthon vagy rendszeresen összejáró saját társaságokban a pókerszabályok folyamatosan változnak, így a legtöbb helyen mindig van valami különbség. A játékosok ugyanis igyekeznek minél élvezetesebbé tenni a játékot, és előfordulhat az is, hogy nem jól értesültek. Itt a legáltalánosabban elterjedt, a hivatalos pókerjátékokon is alkalmazott variáció olvasható. A játék célja A játékban 52 lapos francia kártyát használnak, jokerek nélkül. Minden játékos két saját zárt lapot kap, amit a többi játékos nem láthat és nem használhat. A játék során az asztalra öt közös nyílt lapot osztanak színnel fölfelé, amit minden játékos lát és felhasználhat. A játékos a saját lapjaiból és a közös lapokból igyekszik a lehető legjobb „ötlapos kombináció”-t (pókerkéz) összeállítani. Az a játékos nyeri meg a licitálások során összegyűlt értéket, akinek a legerősebb pókerkeze van. Alapelvek 52 lapos pakli Egy pakli francia kártyának (jokerek nélkül) 4 különböző színe van, és minden szín 13 különböző értékű lapból áll, ez adja ki az 52 lapos paklit. A 4 szín sorrendje: ♣ treff (clubs) ♦ káró (diamond) ♥ kőr (hearts) ♠ pikk (spades). Minden szín egyenlő értékűnek számít a pókerkezek értékelésénél. A 13 lap értékének sorrendje: A (ász), 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, J (bubi), Q (dáma), K (király) Az ász nem csak az egyes számot jelöli, hanem a király után egy ász lap, vagyis a legmagasabb lapnak minősül. Osztó Az osztó kezeli a kártyákat, megkeveri és kiosztja azokat, és a szabályok szerint felügyeli és vezényli a játékot. Egy pókerasztalnál mindig van egy osztó (Dealer) pozíció, ahol egy játékvezető az osztó, aki nem vesz részt a játékban. Az osztógomb (Dealer Button) jelzi a „játékos osztó”-t, aki az osztó lenne a játékban.Ha nincs játékvezető, akkor a játékosok is oszthatnak, ebben az esetben is jelzi az osztógomb a játékos osztót, aki az osztó lesz és részt vesz a játékban. A legelső játék előtt a játékvezető kisorsolja a játékos osztót úgy, hogy minden játékosnak oszt egy lapot színnel felfelé, és akinek a legnagyobb értékű (a legmagasabb értékű az ász) lapja van, az a játékos lesz a játékos osztó, egyenlő értékű lap esetén a színsorrend dönt. Ha nincs játékvezető, a játékosok bármilyen más módon is eldönthetik a játékos osztót; ezt a pozíciót mindig meg kell állapítani, mert fontos szerepe van a játékban. A kisvak és a nagyvak Az osztógombtól balra lévő első játékos a kisvak (Small Blind) és a kisvaktól balra lévő első játékos pedig a nagyvak (Big Blind). Ők a vakok, azok a játékosok, akik még az osztás előtt, a saját lapok ismerete nélkül, beteszik a vaktéteket. A kisvak a kisvak-tétet, a nagyvak a nagyvak-tétet, amit kötelesek megadni. Általában a kisvak-tét a nagyvak-tét fele. A licitálás Manapság a pókerben zsetonokat, „Chip”-eket használnak a licitáláshoz, ami a készpénzt helyettesíti a játék során. A licitkörben a licitálás mindig bal irányba halad, és minden „aktív játékos” (aki még nem dobta el a lapjait) licitál, és addig folytatódik, amíg az aktív játékosok az emelt tétet tovább már nem emelik, csak tartják, vagy a lapjaikat eldobják. A licitálások, az emelések száma a limitszabályoknak megfelelően történhetnek. A játék menete Osztás Az osztó megkeveri a paklit, és ha játékos osztó, akkor felajánlja a tőle jobbra lévő játékosnak a pakli elemelését. A lapok kiosztása előtt a kisvak beteszi a kisvak-tétet, a nagyvak pedig a nagyvak-tétet. Az osztó az első lapot a kisvaknak, majd továbbhaladva bal irányba minden játékosnak két körben, körönként egy-egy zárt lapot oszt ki. Ezután kezdődik a Pre-Flop (az első licitkör), amely eltér a játékban lévő többi licitkörtől. Pre-Flop (első licitkör) Az első licitkört a nagyvaktól balra lévő első játékos kezdi meg, és három licitet tehet: Tartás (Call) tartja a tétet Emelés (Raise) emeli a tétet, a limitszabályok szerint Eldobás (Fold) eldobja a lapjait, színükkel lefelé, így kiesik a játékból A licitkör bal irányba halad, és a játékosok licitálhatnak. Ha csak tartották a tétet, akkor: a kisvaknak minimum a kisvak-téttel meg kell emelnie a saját tétjét, vagy el kell dobnia a lapjait. a nagyvak tartja, így nem tesz be újabb tétet, vagy emeli a tétet, vagy eldobja a lapjait. Ha egy játékos emeli a tétet, akkor megkezdődik a licitálás. A licitkör végén az osztó összeszedi a téteket és a „Pot”-ba, a kasszába teszi. Flop (második licitkör) Az osztó a pakli tetejéről levesz egy „Égető” lapot színnel lefelé fordítva, és a bedobott lapok, „Égetők” közé teszi (a csalások elkerülése végett). Ezután az osztó kiosztja a három lapból álló közös lapokat, a „Flop”-ot, amelyeket színnel fölfelé helyez el az asztal közepén és így minden játékos látja. Ezt követően a játék során megkezdődik a második licitkör. Licitkör A Pre-Flop licitkörtől eltérően, a flop utáni összes licitkört mindig az osztógombtól balra lévő első aktív játékos kezdheti, és három licitet tehet: Passzolás (Check): passzol, nem hív tétet és nem dobja el a lapjait Nyitás (Bet): beteszi a nyitó tétet, a limitszabályok szerint Eldobás (Fold): eldobja a lapjait, színükkel lefelé, így kiesik a játékból Ha egy játékos beteszi a nyitó tétet, a tőle balra lévő első aktív játékos három licitet tehet: Tartás (Call): tartja a tétet Emelés (Raise): emeli a tétet, a limitszabályok szerint Eldobás (Fold): eldobja a lapjait, színükkel lefelé, így kiesik a játékból Ha egy játékos emeli a tétet, akkor megkezdődik a licitálás. Egy licitkör végén az osztó összeszedi a téteket és a Potba teszi. Turn (harmadik licitkör) Az osztó leoszt egy égető lapot az égetők közé és egy „Turn” kártyát a közös lapok közé. Így már négy közös lapot látnak a játékosok. Ezt követően a harmadik licitkör kezdődik. River (negyedik licitkör) Az osztó az égetők közé leoszt még egy lapot, és leosztja a közös lapok közé az utolsó, ötödik, úgynevezett „River” kártyát. Most már mindenkinek hét lapja van és ezek közül ötöt kell felhasználni ahhoz, hogy kialakítson egy pókerkezet, ami valószínűleg erősebb, mint a többi játékosé. Ekkor az utolsó, negyedik licitkör kezdődik, és mikor befejeződött, az osztó megkéri az aktív játékosokat, hogy fedjék fel a lapjaikat. Showdown (mutatás) Amennyiben az utolsó licitkör befejezése után egynél több játékos marad játékban, úgy az utolsó emelő mutatja meg elsőnek a lapjait. Ha az utolsó körben senki sem licitált, úgy az osztógombtól balra lévő első aktív játékos mutatja meg elsőnek a lapjait. Akinek a bemutatott pókerkéznél rosszabb pókerkeze van, az nem köteles bemutatni (Muck). A potot a legerősebb pókerkezet birtokló játékos nyeri el. Abban az esetben, ha kettő vagy több játékos egyforma pókerkezet mutat fel, akkor a pot egyenlő arányban szétosztásra kerül. Ha a pot értéke egyenlő arányban nem osztható el, akkor az osztógombtól balra lévő első aktív játékost illeti meg a többlet. A játékosoknak mindig be kell mondaniuk és mutatniuk az általuk elért legerősebb pókerkezet, ellenkező esetben semmilyen követelésre nem tarthatnak igényt a közös potot illetően. Ha a licitálások során bármikor előfordul, hogy egy tétet vagy emelést senki sem tart, akkor az utoljára emelő játékos automatikusan nyer, függetlenül attól, hogy milyen lapjai vannak, és nem köteles a saját lapjait megmutatni. A következő osztás előtt az osztógombot mindig eggyel balra kell tenni, így minden játékban más a játékos osztó, és mások adják a vakokat is. All-in és a potok A licitálás során előfordulhat, hogy valakinek kevesebb a zsetonja, és ezért nem tudja tartani a teljes tétet, vagy emelést; ekkor all-int jelent be. Ha kettőnél több aktív játékos maradt, akkor a saját lapjaikat nem fordítják színükkel felfelé, és a potot több részre osztják: Main pot: ide kerül a tétek azon része, amit minden játékos tudott tartani Side pot: ide kerül a tétek azon része, amit nem minden játékos tudott tartani A kevés zsetonértékű játékos a további emelésekben már nem vehet részt, minden további zseton a side potba kerül. A végén minden potot külön-külön lehet megnyerni, és csak azoknak a játékosoknak a lapjai számítanak, akik az adott potba zsetont tettek. Példa: Van három játékos és 10 zseton a hívás, de az egyiknek már csak 6 zsetonja van. Ilyenkor a main potba 18 (3×6) kerül, míg a side potba 8 (2×4). A side pot a két játékos között fog eldőlni, míg a main potra mind a hárman pályázhatnak. Ha egy játékos bejelenti az All-int és azt egy vagy több játékos tartja, és ha további emelés a leosztásban már nem lehetséges, akkor az aktív játékosok a saját lapjaikat színükkel felfelé fordítják. A pókerkezek értékelése A Texas Hold’Em pókerben a pókerkéz, egy olyan ötlapos kombináció, amit a játékos a két saját lapjából és az asztalon lévő öt közös lapból (összesen hét lapból) állít össze. A játékos a saját lapokból akár egyet sem, vagy bármelyiket felhasználhatja. A lapok színei egyenlő értékűek, azonos kombináció esetén a kísérő lap dönti el, hogy melyik játékos nyeri a játékot. A kísérő (Kicker) az a lap, amelyik nem tartozik a kombinációhoz, csak kiegészíti, „kíséri” az ötlapos kombinációt. Ha minden lap azonos, akkor a potot egymás között szétosztják. Limitszabályok Kaszinókban, pókertermekben általában a Fix limit, No Limit, és a Pot limit szabályok szerint játszanak. Fix limit Az emelés értékét a nagyvak-tét határozza meg. Nem lehet a nyitó tétnél kisebb tétet emelni. Mindig a nyitó tét értékével kell emelni a tétet, és maximum négyszer egymás után lehet. Például „1/2 fix limit”-es játékban (ahol a nagyvak-tét 1) a tétek és az emelések a következők lesznek: Spread limit A minimális tét a nagyvak-tét. A maximális tét értéke korlátozva van. Az emelt tétnek el kell érnie minimum a nyitó vagy emelt tét értékét, és nem lehet több a maximális tét értékénél. Az emelések száma korlátlan. Például, a tét nem lehet 2 zsetonnál kisebb vagy 6 zsetonnál nagyobb. Az első játékos 2 zsetonal nyit, a második játékos 6 zsetonnal emel, akkor a többi játékos csak a maximális tétel 6 zsetonnal emelheti tovább a tétet. No limit A nyitó tét értéke nem lehet kevesebb a nagyvak-tétnél. Az emelt tétnek el kell érnie minimum a nyitó vagy emelt tét értékét. A maximális tét értéke a játékosnak az asztalon lévő maximális zsetonmennyiség értékéig terjedhet (All-in). Az emelések száma nincs korlátozva. Például, ha az első játékos 10 zsetonnal nyit, akkor a második játékosnak minimum 10 zsetonnal kell emelnie a tétet, így a teljes tét összege 20 zseton lesz. Pot limit A Pot limites játék egy No limites játék azzal a kivétellel, hogy a maximális tét értéke a pot értékéig terjedhet. A pot értékébe beletartozik az aktuális leosztáshoz tartozó összes nyitás és emelés összege. Például, az asztal közepén található Potban 100 van. A következő licitkörben az első játékos 20-szal nyit, és a következő két játékos tartja a 20-at. A negyedik játékos tarthatja a 20-as tétet, és maximum 180-nal emelhet. Ez az érték a potban lévő 100-ból, az első 20-as nyitásból, a további két 20-as tartásából, és a játékos saját 20-as tartásából jön ki, és ezek összege adja ki a 180-as emelést. Játékváltozatok A Texas Hold’Em pókernek két játékváltozata van: a készpénzes játék és a torna. Készpénzes játék A készpénzes játékok a nagyvak/kisvak tétek mértéke alapján jelölik. Például a 0,50/1 jelölés azt jelenti, hogy azon az asztalon a kisvak-tét fél Amerikai dollár, a nagyvak-tét pedig 1 dollár. (Általában a pókerjátékok legelterjedtebb pénzneme az USA-dollár.) A készpénzes asztalhoz való leülésnél meg van szabva a minimálisan és a maximálisan bevihető zsetonok mennyisége. Általában a minimális beugró a nagyvak-tét 20-szorosa, a maximális zsetonmennyiség pedig a 100-szorosa. (Természetesen ha maximális zsetonmennyiséggel ülünk be egy asztalhoz és megnöveljük zsetonjaink mennyiségét, akkor az előttünk levő zsetonok összege meghaladhatja a maximális beugró értékét, azonban új zsetont csak abban az esetben vehetünk, ha azzal együtt összes zsetonmennyiségünk nem éri el a maximális beugró értékét.) Az asztalok másik elterjedt jelölése a maximális beugró mértéke: például a 0,50/1-dolláros asztal másik jelölése 100-dolláros asztal. A készpénzes játékokban kisebb a szerencsefaktor a tornákhoz képest, mivel a vakok sosem emelkednek. Leülünk egy asztalhoz, s addig játszunk, amíg kedvünk tartja. Torna A játékosok nem készpénzben, hanem virtuális zsetonokban játszanak. Minden tornának van részvételi díja, beugrója (buy-in), amely ellenében a játékos meghatározott számú zsetont kap. A tornára befizetett beugrók összegéből alakul ki az adott torna nyereményalapja, melyből bizonyos százalék (5-20) a tornaszervező jutaléka. A beugrók mértéke nagy változatosságot mutat: 10 centtől egészen 10 ezer dollárig terjed. Minden tornán a tornaszabályzat állapítja meg, hogy mely helyezések mennyi -készpénz-díjazást jelentenek. Jellemzően a játékosok 10-30%-a részesül díjazásban, általában az első helyen végzett játékos kapja a nyereményalap 15-30%-át. A torna fő jellemzője a készpénzes játékokkal ellentétben, hogy a vaktétek bizonyos időközönként emelkednek. Változatai: SNG (sit and go). Előre meghatározott számú (legelterjedtebb a 10-fős, de van 2, 6, 20, 30, 40, 50 fős is) játékos részére van kiírva az adott torna. Amint ez a létszám összegyűlik, a torna azonnal indul. MTT (multi table tournament). A torna időpontja van meghatározva, melyre korlátlan számban (esetenként van egy maximális résztvevői szám meghatározva) lehet jelentkezni. Két alváltozata van: Freezeout. A torna kezdetén kapott virtuális zsetonszámmal kell gazdálkodni. Amint ez elfogy, a játékos kiesik a versenyből. Rebuy. A játék első órájában a kezdeti zsetonmennyiség alá történő süllyedés esetén, a játékos a beugró újbóli megfizetésével újra megvásárolhatja a kezdőzseton-mennyiséget (rebuy), ezt korlátlanul megteheti, majd pedig az első óra után újra kezdőzseton-mennyiséget vehet egy alkalommal (add-on). Mind a SNG, mind a MTT játékban létezik egy speciális altípus, a szatellit, amelyben a nyertes nem készpénzes díjat kap, hanem ingyenes részvételi lehetőséget egy másik tornán. Szatellitláncok is léteznek, azaz az 1. szatelliten a nyeremény egy második – magasabb nevezési díjú – szatellitre való bejutás, amelyen egy harmadik, még magasabb nevezési díjú versenyre juthatunk be. Nagyon nagy versenyek esetében akár ötszintű szatellit is lehetséges. Minden játéktípusban létezik gyakorlójáték, amikor ingyen játszhatunk virtuális zsetonokkal, s a nyertes nem kap készpénzes díjat. A legrangosabb póker-verseny az 1969 óta megrendezett WSOP-verseny (World Series of Poker), mely de facto a póker világbajnokságának minősül. Második legrangosabb verseny a World Poker Tour versenysorozat. Mindkét versenyen több tucatnyi kategóriában zajlik a verseny, a texas hold'em mellett más pókerjátékok is (omaha, draw, horse, stud, stb.), minden játéktípusban több változat és különböző részvételi díjak. A 2007-es WSOP versenyen például 55 versenykategória volt. Stratégia A követendő stratégiát négy alapvető fontosságú adat határozza meg: (Csak tornák esetében.) Milyen játékon veszünk részt, milyen a vak- és díjstruktúra. Jellemzően minél gyorsabb a vakszintek emelkedése, annál agresszívebb játékot kell játszani, mivel ellenkező esetben egyszerűen valódi játék nélkül lassan elfogy a zsetonunk. A díjazottak száma az összes tornarésztvevőhöz képest szintén fontos tényező: minél kisebb százalék kap díjat, annál agresszívebb a játék. (Csak tornák esetében.) Mennyi a zsetonunk száma a többi játékoshoz képest és az éppen aktuális vakszinthez képest. Asztalon elfoglalt pozíciónk. Az először licitáló pozíciókat korai pozícióknak, az utoljára licitálókat pedig késői pozícióknak nevezzük. Köztük van a középső pozíció. A nagyvak és a kisvak a preflop licitnél késői, későbbi licitkörökben pedig korai pozíciónak számítható. Jellemző, hogy minél előrébb van (korai) egy játékos pozíciója, annál jobb lapokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen részt vehessen az adott leosztásban. S végül a legfontosabb szempont: a nekünk kiosztott két lap erőssége. 1581 a tudományban Az 1581. év a tudományban és a technikában. Születések Claude-Gaspard Bachet de Méziriac francia matematikus († 1638 ) Edmund Gunter walesi származású angol matematikus († 1626 ) Bussières (Yonne) Bussières település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 129 fő (2015). Bussières Sainte-Magnance, Beauvilliers, Rouvray, Saint-Andeux, Saint-Brancher és Saint-Léger-Vauban községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Cassaigne La Cassaigne település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 197 fő (2015). La Cassaigne Cazalrenoux, Fanjeaux, Generville, Laurac, Orsans és Villasavary községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aszimptota Az aszimptota a matematikában egy olyan görbét, többnyire egyenest jelent, amelyet egy függvény grafikonja határértékben megközelít, de nem éri el. Az aszimptota fogalma nem egységes: egyaránt beszélnek görbék és függvények aszimptotáiról. Az aszimptota ἀσύμπτωτος görög eredetű, eredeti jelentése: nem egybeeső, nem egyező. Alapigéje συμπίπτειν, egybeesni, megegyezni, σύν (szün) együtt, egyszerre, πίπτειν esni. Görbe aszimptotája A görbék az n dimenziós tér, többnyire az euklideszi sík egydimenziós részhalmazai. Matematikai definíciójuk szerint ezek a görbék utak, legfeljebb megszámlálható sok helyen szakadó függvények, algebrai görbék grafikonjai. Ha egy grafikon hozzásimul egy egyeneshez, akkor az az egyenes a görbe aszimptotája. Az e egyenes aszimptotája a γ görbének, ha a végtelenben tetszőlegesen megközelíti. Ez pontosabban azt jelenti, hogy ha egy P pont végigfut az e egyenesen, akkor P γ-tól mért távolsága a nullához tart. Formálisan: ahol P és γ távolsága a P és a γ pontjai közötti távolságok infimuma: Algebrai görbe aszimptotája a projektív szemlélet szerint a következőképpen értelmezhető: Az aszimptota a végtelenben vett érintő. Függvény aszimptotája A függvény aszimptotája egy olyan grafikon, többnyire egyenes, ami a függvény grafikonját tetszőlegesen megközelíti. A függvény elemzése közben ki kell térni az aszimptotákra is. Rendszerint olyan függvények aszimptotáit keresik, ahol a függvény a valós számok egy részhalmazából a valós számok halmazába képez. Az aszimptotáknak két típusuk van aszerint, hogy a függvény az x vagy az y tengely irányában közeledik-e hozzá. Közeledés az y tengely irányába Ha az f függvénynek pólusa van t-ben, vagyis akkor x = t az f függvény függőleges aszimptotája. Közeledés az x tengely irányába Ha f, mint x függvénye a valós h számhoz tart a végtelenben, formálisan akkor az y = h egyenes f vízszintes aszimptotája. Hasonló teljesül, ha . Ha a p: R → R egyenes határértékben megközelíti az f függvényt, azaz akkor p f ferde aszimptotája. Ez a háromféle aszimptota együttesen megfelel a görbék aszimptotájának. A ferde aszimptota fogalmát sokszor általánosítják, az egyenesek mellett még más közelítőgörbéket is megengedve. Így tekintenek polinomgörbéket aszimptotáknak. Ha f = g/h algebrai törtfüggvény, akkor f-nek mindig van ilyen értelemben vett aszimptotája: az a polinom, ami a g/h osztáskor keletkezik. Az aszimptotától mért függőleges távolság változását a valódi törtlineáris rész adja meg. Emellett y = 0 vízszintes aszimptota. A polinomokon kívül más függvények is tekinthetők aszimptotának, feltéve, ha kielégítik a határérték-feltételt. Alkalmazás szempontjából hol az egyik, hol a másik hasznosabb. Példák Az függvénynek (lásd hiperbola) pólushelye, azaz függőleges aszimptotája van x = 0-ban, és van y = 0 vízszintes aszimptotája is. Az függvénynek pólusa van x = 1 -ben, és (ha polinomok is megengedettek), akkor közelítő parabolája. Bolívar tartomány (Ecuador) Bolívar Ecuador egyik tartománya, amelynek székhelye Guaranda. A tartomány legnagyobb részén az éghajlat hűvös, szavanna, de az alacsonyabban fekvő hegylábaknál meleg, trópusi az éghajlat. Kantonok A tartományban 7 kanton van. Ramón Garbey Ramón Garbey (Santiago de Cuba, 1971. március 31.) kubai ökölvívó. Amatőr eredményei 1991-ben aranyérmes a pánamerikai játékokon középsúlyban. 1991 -ben bronzérmes a világbajnokságon középsúlyban. Az elődöntőben a szovjet válogatott orosz Alekszandr Lebzjaktól szenvedett vereséget. 1993 -ban világbajnok félnehézsúlyban. Profi pályafutása 1996-ban Miamiba emigrált és profi lett. 22 mérkőzéséből 18-at nyert meg, 4-et vesztett el. České dráhy A České dráhy akciová společnost (lefordítva Cseh Vasutak Rt., rövidítve ČD) Csehország legjelentősebb vasúttársasága. Az állami céget 2003-ban privatizálták. Az állam tulajdonában csak a Správa železniční dopravní cesty maradt, amelynek feladata a vonalak fenntartása és fejlesztése. Története Mivel a mai Csehország területe az első világháború végéig a Ausztriához tartozott, ezért addig a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak tulajdonában volt a vasúthálózat. 1828 . České Budějovice és Linz között megépül Európa első lóvasútja 1918 . Megalakul a Csehszlovák Államvasutak , a ČSD 1991 . Az első EuroCity vonat a ČSD vonalán 1993 . Csehszlovákia kettészakadásával megalakul a ČD és a ŽSR 2005 . Megkezdi menetrend szerinti üzemét a cseh Pendolino Vonalak 9 492 kilométeres normál nyomtávolságú vonalhálózatából 3047 km villamosított (32%). Különlegesség, hogy vonalainak északi fele 3000 V egyenárammal, déli része pedig 25 kV 50 Hz váltakozó árammal üzemel. Ennek eredményeképpen háromféle vontatójármű közlekedik a ČD vonalain, egyenáramú (általában zöld festésű), váltóáramú (piros) és kétáramnemű (kék). Fővonalai: Prága – Kolín – Havlíčkův Brod – Brno – Břeclav Prága – Kolín – Pardubice – Česká Třebová – Brno – Břeclav Česká Třebová – Olomouc – Přerov Prága – Plzeň – Cheb Prága – Ústí nad Labem – Děčín Prága – České Budějovice Brno – Přerov – Olomouc Brno – Jihlava – České Budějovice – Plzeň Břeclav – Přerov – Ostrava – Bohumín Ústí nad Labem – Chomutov – Karlovy Vary – Cheb Vonatnemek SC – SuperCity , a Cseh Vasút nagysebességű Pendolino motorvonata. Prágából indul, célállomásai: Ostrava , Bohumín , Františkovy Lázně , Cheb és Kassa . Helyjegy váltása kötelező. EC – EuroCity vonat, MÁV , ČD, PKP vagy DB -kocsikkal. A helyjegyváltás fakultatív. EN – EuroNight , Minőségi éjszakai nemzetközi vonat. A helyjegyváltás fakultatív. RJ – Railjet , Minőségi nemzetközi vonat Prága és Graz között, Bécs érintésével. A helyjegyváltás fakultatív. IC – InterCity , Minőségi belföldi vonat. Általában csak a nagyobb városokban állnak meg. A helyjegyváltás fakultatív. Ex – expresní vlak ( expresszvonat ), belföldi és nemzetközi forgalomban egyaránt. Nagyvárosok között közlekedik és csak a nagyobb városokban áll meg. Helyjegy váltható. Rx – Rychlík vyšší kvality (minőségi gyorsvonat ), belföldi forgalomban. Nagyvárosok között közlekedik és csak a nagyobb városokban áll meg. Helyjegy váltható. R – rychlík ( gyorsvonat ), nagyvárosok között közlekedik és csak a nagyobb településeken áll meg. Helyjegy is váltható. Sp – spěšný vlak ( sebesvonat ), általában csak nagyobb településeken áll meg. ER – EuRegio, a szomszédos Ausztriába közlekedő nemzetközi személyvonat. Ilyen vonatok közlekednek Břeclavból Bécsbe és České Budějovice állomásról Linzbe . Os – osobní vlak ( személyvonat ), minden állomáson és megállóhelyen megáll. Magyarországról Csehországba több nemzetközi vonat is közlekedik. Párkányon és Pozsonyon át a Metropolitan EuroCity, a Hungaria EuroCity és a Varsovia EuroCity, valamint a Metropol EuroNight közvetlen kocsijai egész évben közlekednek. A Hungaria Németországig közlekedik (Berlin, Hamburg). Fejlesztések A társaság három szerződést írt alá két gördülőanyag gyártóval, több mint 4 milliárd cseh korona értékben, regionális vonatállománya döntő részének megújítása céljából. A Škoda Holding elérte, hogy 15 db háromrészes villamos motorvonatot gyárthat, 2,06 milliárd cseh koronáért az Ústí nad Labem, Pardubice, Hradec Králové, Olomouc, és Dél-Csehország régiói részére, és 4 db kétkocsis villamos motorvonatot 448 millió cseh koronáért Dél-Csehország vasútvonalaira. A 160 km/h sebességű vonatokat 2012 év közepétől 2014 közepéig szállítják le. Eközben a PESA 2 milliárd cseh korona értékben írt alá szállítási szerződést, 31 db kétkocsis Link dízel motorvonat szállítására, az ország nyugati felén lévő Karlovy Vary és Děčín, valamint délkeleti Zlin régiók személyszállítására. A vonatok 120 ülőhellyel rendelkeznek, és két 390 kW teljesítményű motorral, melyek megfelelnek az EU III.a kibocsátási szabványának. Az EU regionális közlekedési alapjából a teljes beruházási összeg 40 százalékát fedezi. Használt személykocsi-beszerzések A České dráhy több részletben is vásárolt használt személykocsikat a szomszédos Ausztriából: 2014: 50 kocsi; 2017 eleje: 47 kocsi; 2017 vége: 41 kocsi Püspökladányi Farkassziget erdő A Farkassziget erdő Püspökladány határában található. Neve arra utal, hogy egykor a mocsárból kiemelkedő szárazulatokon nagy számban éltek itt réti farkasok. Története A 19. századi vízrendezések előtt a terület lápokkal, mocsarakkal, pusztákkal borított erdősztyepp volt. A vízrendezések után a Nagy-sárrét elvesztette a tápláló vizet és megkezdődött annak kiszáradása, ezáltal hatalmas legelőterületek jöttek létre. A világon elsőként Püspökladányban létesítettek kutató bázist, Kaán Károly kezdeményezésére Magyar Királyi Erdészeti Telep névvel, a kedvezőtlen ökológiai adottságú szikesek erdősítésének és fásításának kutatása céljából. A kutatótelep létrehozásának egyik motivációja az volt, hogy a szikesek fásítására tudományosan megalapozott és gyakorlati tapasztalatokon alapuló eredmények nem léteztek, másrészt Trianon következtében a hazai faellátás kritikus helyzetbe került. Ezt ismerte fel Kaán Károly, majd kezdeményezésére 1923-ban elfogadásra került „Az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról” szóló XIX. törvénycikk. Püspökladányban 1924-ben indult meg a munka, melynek eredményeként ma 410 ha területű a Farkassziget erdő. Zárt sziki tölgyesek, vegyes fafajú, többszintű állományok, kiligetesedett vagy elszórt facsoportokkal tarkított gyepek teszik változatos élőhelyé a területet. Az itt megtelepített erdő, jelentős pozitív irányba ható változásokat indított meg a talajfejlődés tekintetében, valamint a terület biodiverzitásának növekedésében. Óli Holm Óli Holm (Vágur, 1945. április 15. –) feröeri politikus, sportvezető, a Tjóðveldi tagja és a Feröeri labdarúgó-szövetség korábbi elnöke. Pályafutása 1968-ban kapott tanári képesítést. Ettől kezdve 1971-ig szülővárosában tanított, majd 1973-ig a dániai Holstebróban, azóta pedig igazgatóhelyettes a váguri iskolában. 2001-2002 között az oktatási és kulturális tárcát vezette Anfinn Kallsberg első kormányában. 2004-2008-ig a Feröeri labdarúgó-szövetség elnöki tisztét töltötte be. Magánélete Szülei Elsa szül. Larsen Eiðiből és Alfred Holm Vágurból. Felesége Elise szül. Kokholm a dániai Vindingből. Karácsonyi Illy Karácsonyi Illy, névváltozatok: Ili, Ily, született: Kardos Ilona (Siófok, 1894. május 28. – 1944. május 15.) színésznő, énekesnő. Életútja Kardos Károly és Schwarz (Schwarcz) Eszter leánya. Budapesten végezte iskoláit, majd 1914-ben felvétette magát Rákosi Szidi szinésziskolájába, ahol mindjárt feltűnt kellemes énekhangjával és Rákosi Szidi csakhamar előkelő szerepekhez juttatta. Így mindjárt első vizsgája a Denevér Rozalindája volt, a Király Szinház színpadán. Ekkor a Budapesti Hírlapban Kern Aurél feltűnő kritikában számolt be a művésznő nagy kvalitásairól. Ezután Ábrányiné Wein Margittal tovább képezte hangját, továbbá Steiner Ferenc kamaraénekesnél Bécsben és F. San Marconál, Milánóban. 1915. november 18-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Spiegel Gyula gépészmérnökkel, akitől 1918-ban elvált. 1918 júniusában lépett színpadra. Pályáját Szegeden kezdte, Almássy Endrénél, ahol a helyi lapok mindenkor őszinte méltatásban számoltak be fellépéseiről. Itt nemsokára operapartiturákat is énekelt. (Carmen, Tosca, Parasztbecsületben Santuzza, Bajazzokban Nedda) stb. 1919-ben a Király Színház művésznője lett, miután előzőleg a Blaha Lujza színházban szerződtetési célból a Luxemburg grófjában (Angela) sikeresen lépett fel. Ekkor Beöthy László két évre, utána ismét két évre kötött vele szerződést. Vendégszerepelt a Városi Színházban (Ábrányi Emil direkciója alatt), ahol operetténekesnő létére Carment és Toscát énekelte. 1925-ben Kolozsvárra hívták meg, ahol 1933-ig működött. Közben vendégszerepelt Bécsben, Karlsbadban, Ostendében, Hágában és Bukarestben. 1926 augusztusában Portoroséban nyaralt, amikor egyik éjszaka nem sokkal éjfél után arra lett figyelmes, hogy valaki a szállodai szobájának zárát feszegeti. A színésznő az összehajtogatott selyemkendővel próbálta meg visszatolni az ajtó résén befelé hatoló tőrt és közben segítségért kiáltott, mire a merénylő elmenekült. Mint kiderült, egy tehetős trieszti olasz fiatalember volt, akit már előzőleg bemutattak Karácsony Illynek, aki azonban nem viszonozta iránta érzett vonzalmát. Az olasz ezért döntött úgy, hogy mindkettőjükkel végez. Végül fehér rózsacsokorral kért bocsánatot a művésznőtől. 1935-ben egy osztrák revütársulathoz szerződött, mellyel Bécsben mutatkozott be és onnan indultak tovább Európa városaiba. Külföldön Ily Noel néven szerepelt. 1936-ban a Wiener Stadttheater tagja volt. 1939 januárjában Kolozsvárról Rio de Janeiróba szerződött egy dél-amerikai színházi tröszthöz, amelynek harminchét színháza és saját rádióállomása volt. A szerződés kimondta, hogy Karácsonyi Illynek csak primadonna-szerepeket kellett elvállalnia, olyan operettekben, amelyeknek bemutatásához hozzájárul. Viszont köteles volt a színháztröszt rendelkezésére állni mindenütt és minden időben. A tröszt kívánságára fel kellett lépnie a vállalathoz tartozó harminchét színház mindegyikében, valamint a vállalathoz tartozó rádióállomás mikrofonja előtt is. Egyidejűleg egy svájci magazinnal is szerződést kötött, amelynek értelmében dél-amerikai képekkel és riportokkal látta el a svájci újságot. 1940. május 15-én fellépett a Zeneakadémián tartott kisebbségi irodalmi esten. A második világháború idején a Ferenc József rakpart 2. számú házból a sváb volksbundista házfelügyelő a Gestapo kezére juttatta hét másik emberrel együtt, s nem tért vissza a deportálásból. Német, francia, angol és olasz nyelven beszélt. Fontosabb szerepei Rosalinda (ifj. J. Strauss: A denevér) Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület) Nedda (Leoncavallo: Bajazzók) Carmen (Bizet); Tosca (Puccini) Lucy (Jacobi V.: Leányvásár) Szonja (Lehár F.: A cárevics) Sylvia (Csárdáskirálynő) Nan-Kipu (Mikado) Henry Boucha Henry Charles Boucha (USA, Minnesota, Warroad, 1951. június 1.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét a minnesotai középiskolában kezdte, majd a Winnipeg Jetshez került, mely a WCJHL-ben szerepelt. 1969 és 1972 között az amerikai válogatottban szerepelt. Az 1971-es NHL-amatőr drafton kelt el a második kör 16. helyén. A Detroit Red Wings választotta ki, ahol a következő három idényt játszott, de egyszer leküldték az AHL-es Virginia Wingsbe hét mérkőzés erejéig. 1974-ben a Minnesota North Starshoz került. A következő szezonban a Minnesota Fighting Saintsben játszott, mely WHA-as csapat. Még ebben az idényben felkerült a Kansas City Scoutshoz. Végül az utolsó idényét a Colorado Rockiesban játszotta le 1976–1977-ben. Ideje korán kellett visszavonulnia egy mérkőzés közben elszenvedett szemsérülés miatt. Ez 1975. január 4-én történt a Boston Bruins ellen, amikor Dave Forbes magasbottal megütötte, majd a fejét beleverte a jégbe. 1995-ben beválasztották az Amerikai Jégkorong Hírességek Csarnokába. Nemzetközi szereplés Első nemzetközi szereplése az 1970-es jégkorong-világbajnokság volt, ahol az amerikai válogatottat erősítette. A B csoportban szerepeltek, amit megnyertek és így felkerültek az A csoportba. A következő évben részese volt az 1971-es jégkorong-világbajnokságon gyenge játékkal az A csoportból kieső válogatottnak is. Utolsó nagy eseménye az 1972-es téli olimpia volt, ahol ezüstérmes lett. Dzseládapávián A dzseládapávián röviden dzseláda vagy barna pávián, hegyi pávián (Theropithecus gelada) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj. Átmenetet jelent a páviánok és a mangábék között, mindkét csoportra hasonlít, de vannak nagyon jellegzetes egyedi tulajdonságai is. Ezt az egyik legkülönösebb majomfélét viszonylag későn, 1835-ben fedezték fel. Előfordulása Kizárólag Etiópia és Eritrea magasföldi füves szavannáin él, többségük a Simien Nemzeti Parkban (Gich és Sankaber). Éjszakára alvósziklákat keresnek fel, ahonnan reggelente leereszkednek és felkeresik a közeli füves területeket. A dzseláda-populációk többsége 2–5000 méteres magasságon él, és az ottani szélsőséges éghajlathoz alkalmazkodott. Megjelenése Testmérete a nemtől függ: a hímek valamivel nagyobbak, mint a nőstények. A hímek testhossza 69–74 centiméter, farokhosszuk 45–50 cm, testtömegük átlagosan 20 kilogramm. A nőstények testhossza 50–65 cm, ehhez 30–41 cm-es farok csatlakozik, testtömegük pedig átlagosan 15 kg. Barna szőrzete van, mellkasán mindkét nemnél csupasz, feltűnő, háromszög alakú folt van. Ennek színe a domináns hímnél élénkvörös, a nőstényeknél pedig az ivarzási időben válik élénk vörössé. A hímeknek hosszú szőrgallérja van. Alfajai Két alfaja ismert: Theropithecus gelada gelada – Nyugati dzseláda Theropithecus gelada obscurus – Keleti dzseláda Életmódja Kizárólag növényekkel táplálkozik, és ezért alkalmazkodni kénytelen azok szezonális változásaihoz. A júliustól augusztusig tartó esős évszakban, amikor a friss zöld fű borítja a pusztát, a tápláléka 93%-a fűféle. November tájékán lassan áttér a magokra, amely ekkor 70%-át alkotja étrendjének. A száraz évszakban, januártól februárig főleg a fűfélék rizómájával (67%) és szárával (25%) táplálkozik. Kisebb mértékben fogyaszt gyümölcsöt, gumót és virágot is. A különleges étrendhez való specializálódás egyedülálló anatómiai jellegek kialakulásához vezetett. A két első ujja nagymértékben szembefordítható, így ügyesen ki tudja csipkedni az ehető fűszálakat a rosszak közül a száraz időszakban. Szintén figyelemre méltóan rövidek és robusztusak az ujjpercei, amelyekkel hatékonyan tud a gumók után ásni a kemény földben is. Szaporodása A dzseládák egyhímes csapategységekben élnek, amely a kifejlett hímen kívül néhány (2–6) nőstényből és az utódaikból áll. Az egymással kapcsolatban lévő egységek alkotta bandák jelentik a szociális szerveződés második szintjét. A bandák tagjai összehangolják napi mozgásukat, ugyanazon a területen tartózkodnak. A banda sokkal lazább szerveződésű, mint az alapegységek, így egy hárem különböző bandákkal is tarthat, vagy akár egyedül is mozoghat. A dzseladák egyáltalán nem territoriálisak, így nem ritka, hogy több banda is összeverődhet egy kedvező táplálékellátottságú területen. Ezenkívül megfigyelhető még csak hímekből álló csapat is. Az alvósziklákon akár 400 fős horda is összegyűlhet estére. A páviánoknál és makákóknál általában oly fontos szerepet töltő kurkászási viselkedés itt is alapvető az egyhímes egység stabilitásának fenntartásában. Mikor a csapat túl naggyá válik, a hímek képtelenek minden nőstényt kurkászni. Ekkor akár az egység is felbomolhat, néhány nőstény kiválhat, hogy új csapatot alakítson egy új hímmel. A galléros pávián háremekkel szemben itt a dzseládák egyhímes egységeiben a nőstények a valódi vezetők. Mikor egy idegen hím megpróbálja átvenni az uralmat a csapat felett az éppen regnáló hím kiszorítása révén, a nőstények eldöntik, kit támogatnak. Függetlenül attól, hogy a két hím csatája miként végződik, a nőstények agresszíven fellépve elűzik a számukra kevésbé szimpatikus hímet. Miáltal csak azzal a hímmel párosodnak, amely a csapat élén áll, a nőstények közvetve szabályozzák annak reproduktív sikerét. A dzseládák következő különlegessége a kommunikációjukhoz kötődik. Nagyon fontos szerepet kapnak náluk a vizuális jelek, például képesek teljesen felhúzni az ínyüket, mikor „ásítanak”. A mellükön található szőrtelen folt színe is jelzésértékkel bír, a nőstényeknél például ösztrusz idején élénk pirossá válik. A vokális kommunikációjuk is rendkívül fejlett, közel 27 különböző hangot tudtak eddig elkülöníteni a kutatók. Csak a csapatot vezető hím párosodik az ösztruszban lévő nőstényekkel. Miután a szaporodásuk nincs évszakhoz kötve, az év bármely időszakában születhetnek kölykök. Az esős évszakban valamivel nagyobb a születési ráta. A nőstények fogékonyságukat külső vizuális ingerekkel is jelzik: a mellkasukon és a genitális tájékukon lévő szőrtelen, vörös folt élénk piros lesz, valamint gyöngyfüzérnek tűnő gyűrű képződik körülötte. A nőstények ösztrusz ciklusai nagy mértékben szinkronizáltak, ebből kifolyólag a születések is sokszor egybeesnek a csapaton belül. A rendszerint egy kölyök 5–6 hónapnyi vemhesség után születik meg, majd 12–18 hónapos koráig szopik. A nőstények 4–5 éves, a hímek 5–7 éves korukban válnak ivaréretté. A dzseládák állatkertekben akár 30 évig is élhetnek. A fiatal hímek 2–3 évesen fokozatosan elszakadnak a szülő csapatuktól, összeállnak más hímekkel, vagy magányosan élnek. Ivaréretté válva érdeklődni kezdenek a nőstények iránt, elkezdik követni őket. Rendszerint nem lépnek fel nyíltan, hanem szép lassan építik ki a kapcsolataikat a nőstényekkel, elsősorban a fiatalokkal. Ha eközben a vezérhím elpusztul, vagy lebetegszik, megpróbálják átvenni a szerepét, de legtöbbször lassan kezdik leválasztani a fiatal nőstényeket a szülőcsapataiktól, mielőtt azok is ivaréretté nem válnának. Esetenként az idősebb nőstényeknél is próbálkoznak, de ez már kiváltja a vezető hím féltékenységét és támadását. Az idős hímek, ha elvesztik a nőstényeiket, szerepet cserélnek fiatalabb társaikkal, ők válnak követő hímekké. Természetvédelmi helyzete A dzseládát nem fenyegeti közvetlenül a kipusztulás veszélye, vadonbeli populációja mintegy ötszázezer egyedet számlál. Elsősorban az emberi népesség növekedése általi élőhelypusztulás veszélyezteti, de korábban vadásztak is rájuk, elsősorban a kifejlett hímekre, akik a szőrgallérjukkal keresett trófeának számítottak. Ma már védelem alatt állnak, így fennmaradásuk eredeti élőhelyükön is biztosítottnak látszik. A dzseládák fennmaradásának biztosítására az európai és az amerikai állatkertek is fajfenntartó tenyészprogramot hoztak létre. Mindemellett állatkertekben nagyon ritka faj. Magyarországon a Veszprémi Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban látható. Oradour (Cantal) Oradour település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Oradour Cézens, Cussac, Espinasse, Gourdièges, Neuvéglise és Sainte-Marie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Edgar Lawrence Doctorow Edgar Lawrence Doctorow, írásai címlapján E. L. Doctorow (New York, 1931. január 6. – New York, 2015. július 21.) amerikai író, esszéista. A 20. század első felének Amerikáját megelevenítő, társadalombíráló, sajátos hangulatú, történetmesélő könyvei az amerikai irodalom jeles alakjává avatták. Magyarul nyolc regénye és két elbeszéléskötete jelent meg. Élete Oroszországi zsidó származású, bronxi család gyermekeként született, édesapja David Richard Doctorow, édesanyja Rose Levine Doctorow volt. 1948-ban fejezte be középiskolai tanulmányait New Yorkban, a Bronx High Schoolban, majd az ohiói Kenyon College-ba iratkozott be, ahol 1952-ben szerezte meg filozófiai diplomáját. Ezt követően posztgraduális drámaírásképzésen vett részt a Columbia Egyetemen, amit 1953–1955 közötti, javarészt egy németországi katonai támaszponton letöltött sorkatonai szolgálata szakított félbe. Időközben, 1954. augusztus 20-án feleségül vette Helen Esther Seltsert, s házasságukban a későbbiekben három gyermek született: Jenny, Caroline, Richard. 1955-ben leszerelt és 1959-ig a New York-i La Guardia repülőtéren mint helyfoglalási ügyintéző dolgozott. Emellett forgatókönyv-olvasást vállalt a CBS televízió és a Columbia Picture számára, s ekkor írta meg első elbeszéléseit is. 1959-től 1964-ig a New American Library kiadói szerkesztője volt. Első, Welcome to Hard Times című regényével 1960-ban jelentkezett, s bár a könyvet később meg is filmesítették, nem keltett vele különösebb figyelmet. 1964-től a Dial Press felelős szerkesztőjeként, 1968-tól alelnökeként dolgozott. 1969–1970 között a Kaliforniai Egyetem bentlakó írója volt, s ekkor írta meg következő jelentős regényét, az 1971-ben megjelent Daniel könyve című művet, amelyet jelöltek a Nemzeti Könyvdíjra (National Book Award) is. 1971–1978 között a bronxville-i Sarah Lawrence College-ban tanított, időközben 1972-től mint Guggenheim-ösztöndíjas. Később is több oktatási intézményben vendégprofesszorkodott: 1974–1975-ben a Yale Drámaiskolában kreatív írást tanított, 1975-ben a Utahi Egyetemen oktatott. Ugyanebben az évben aratott fergeteges sikert Ragtime című könyvével, amelyért még ugyanabban az évben megkapta a National Book Critics Circle Awardot, az Arts and Letters Awardot, és amelyből Miloš Forman 1981-ben nagy sikerű filmet forgatott James Cagney főszereplésével. 1978. november 22-én mutatták be az off-Broadway egyik színházában első darabját Drinks before dinner címen. 1980–1981-ben már a Princeton Egyetemen tanított ösztöndíjasként, 1982-től pedig a New York-i Egyetemen oktat angol nyelvet és amerikai irodalmat. Az 1980-as években három fontos könyvvel, az 1930-as évek Amerikáját megelevenítő regényekkel jelentkezett: Vöcsök-tó (1980), Világkiállítás (1985), Billy Bathgate, a gengszterinas (1988). Erősen önéletrajzi ihletésű könyvével, a Világkiálítással 1986-ban megnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Az 1990-es évek után további három regénnyel jelentkezett, de ezekkel nem érte el a korábbi sikereket (A víztároló, 1994; Isten városa, 2000; A nagy menet, 2005). Doctorow az American Academy of Arts and Sciences tagja, az Authors Guild, az amerikai PEN Klub egyik igazgatója. A New York állambeli New Rochelle-ben élt. 84 éves korában, tüdőrákban halt meg. Munkássága Doctorow sajátos, később védjegyévé vált történelemszemlélete már első elbeszéléseiben megmutatkozott. Egyik későbbi interjújában úgy nyilatkozott írói indulásáról és ihletének forrásáról, hogy a korábban kezébe került, az amerikai Vadnyugat történetéről írott fikciók untatták, s felismerte, hogy a múltról egészen másképpen kell „hazudni”, mint ahogy azt más mesemondók teszik. Ars poeticája a tényszerű valóság és a múlt fikció segítségével történő megértetése. Ennek nyomán írta meg első regényét, a Vadnyugaton játszódó Welcome to Hard Times című westerntörténetet. Az 1971-ben megjelent Daniel könyve – amelyben egy atomtitok kiadásáért kivégzett házaspár gyermekének történetét meséli el – már teljes érettségében villantotta fel a második világháború utáni Amerika mindennapjait hitelességre törekvő, de életteli, érzékeny ecsetvonásokkal, festői plaszticitással ábrázoló doctorowi stílust. Az 1900-as évek elején játszódó Ragtime-ban továbbfejlesztette ezt a „tényszerű fikciót”. A regény alakjaiban valós, az első világháború előtt élt amerikai személyek ötvöződnek kitalált figurákkal és jellemvonásokkal – a szerző szándéka szerint ezzel az írói eszközzel („hazugsággal”) teszi plasztikusabbá és hitelesebbé is a történelmi valóságot, észrevétlenül is közelebb viszi az olvasóhoz a múlt száraz tényeit. Írói hitvallását 1977-ben megjelent esszéjében (False documents) fogalmazta meg. Ezek szerint eme „irodalmi áldokumentumok” az olvasóban megelevenítik a múltat, és így a fikció a tudást segít rendszerbe szervezni. Könyveiben az amerikai közép- és alsóosztály jellegzetes tagjai jelennek meg, a szűkebb kulturális hátteret gyakran a New York-i zsidó közösség adja, de a főszereplők identitásukat tekintve a haladó 20. század gyermekei, ateisták és konformisták, sorsukon keresztül tehát az amerikai nagyváros egész társadalma kirajzolódik. Könnyen szerethető alakjai a mindennapok valóságával sodródnak, küzdelmeik csüggedtekké és apatikusakká teszik őket. Kritikusai egyetértenek abban, hogy Mark Twain óta Doctorow az első olyan amerikai író, aki megkapó hitelességgel ábrázolja az amerikai álom és az amerikai valóság között meglévő szakadékot, s döntögeti a nemzeti ethosz körüli tabukat. Műveiben az amerikaiak emersoni idealizmus táplálta önbizalma nevetséges önáltatás, az amerikai patriotizmus csupán szűkkeblűség. Munkássága során tíz regénye, két-két elbeszélés- és esszékötete, egy-egy drámája és önéletrajza jelent meg. Műveit húsz nyelvre fordították le, s négy regényét is megfilmesítették: Isten hozta Hard Timesban (1967, rendező Burt Kennedy), Ragtime (1981, Miloš Forman), Daniel (1981, Sidney Lumet), Billy Bathgate (1991, Robert Benton). Főbb művei Regények Welcome to Hard Times, New York, Simon and Schuster, 1960 Big as life, New York, Simon and Schuster, 1966 The book of Daniel, New York, Random House, 1971 Ragtime, New York, Random House, 1975 Loon Lake, New York, Random House, 1980 World’s fair, New York, Random House, 1985 Billy Bathgate, New York, Random House, 1989 The waterworks, New York, Random House, 1994. City of God, New York, Random House, 2000. The march, New York, Random House, 2005. Homer & Langley Elbeszélések Lives of the poets: Six stories and a novella, New York, Random House, 1984 Sweet land stories, New York, Random House, 2004 Drámák, színdarabok Drinks before dinner, New York, Random House, 1979 Önéletrajz Reporting the universe, Cambridge, Harvard University Press, 2003 Esszék Jack London, Hemingway, and the Constitution: Selected essays 1977-1992, New York, Random House, 1993 Creationists: Selected essays 1993-2006, New York, Random House, 2006 Willow Shields Willow Shields (Albuquerque, Új-Mexikó, 2000. június 1. –) amerikai színésznő. Élete 2000-ben született az Új-Mexikó-i Albuquerque-ben. Első munkáját 2008-ban kapta a Las Vegas New Mexico 1875 című rövidfilmben, melyben együtt dolgozott ikertestvérével, Autumnnal és bátyjával, Riverrel. Első televíziós munkája a Célkeresztben sorozat egyik epizódjával kezdődött, de a sikert számára mégis Az éhezők viadala hozta el, melyben a hősnő, Katniss Everdeen húgát, Primet alakította. Göcs Göcs (románul Găiești, németül Götsch) falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Ákosfalvához tartozik. Fekvése A falu Marosvásárhelytől 16 km-re délkeletre a Göcs-patak völgyének középső szakaszán a segesvári út mentén fekszik. Nevének eredete A falu neve állítólag akadályt jelent, mivel egykor itt rablók leselkedtek az utasokra, akik közül sokat megöltek. Története Református temploma 1836-ban épült. A faluban a kisbaconi Benedek családnak udvarháza volt, melyet új tulajdonosa lebontatott. 1910-ben 375 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 446 lakosából 357 magyar, 84 cigány és 5 román volt. 844 Évszázadok: 8. század – 9. század – 10. század Évtizedek: 790-es évek – 800-as évek – 810-es évek – 820-as évek – 830-as évek – 840-es évek – 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek Évek: 839 – 840 – 841 – 842 – 843 – 844 – 845 – 846 – 847 – 848 – 849 Események Határozott dátumú események január 25. – János római archidiakónust pápává választják a nemesség jelöltjével, II. Szergiusszal szemben. Határozatlan dátumú események január 25. után – II. Szergiuszt pápává szentelik a Szent Péter-bazilikában , császári jóváhagyás nélkül. június – I. Lothár császár jóváhagyja Szergiusz megválasztását. (János további sorsa ismeretlen.) Repülőkutyafélék A repülőkutyafélék (Pteropodidae) az emlősök (Mammalia) osztályába a denevérek (Chiroptera) rendjébe és a nagy denevérek alrendjének egyetlen családja. Rendszerezés A családba az alábbi alcsaládok tartoznak Hosszú nyelvű repülőkutya-formák A hosszúnyelvű repülőkutya-formák (Macroglossinae) alcsaládjába öt nem és tizenkét faj tartozik Eonycteris (Dobson, 1873) – 2 faj, barlangi-repülőkutyák Eonycteris major Eonycteris spelaea Macroglossus ( Cuvier , 1824) – 2 faj, hosszúnyelvű repülőkutyák törpe hosszúnyelvű-repülőkutya (Macroglossus minimus) hosszúnyelvű repülőkutya (Macroglossus sobrinus) Melonycteris (Dobson, 1877) – 4 faj narancsszínű repülőkutya (Melonycteris aurantius) feketemellű repülőkutya (Melonycteris melanops) Melonycteris fardoulisi tarka repülőkutya (Melonycteris woodfordi) Notopteris ( Gray , 1859) – 1 faj hosszúfarkú repülőkutya (Notopteris macdonaldi) Syconycteris (Matschie, 1899) – 3 faj déli virágdenevér (Syconycteris australis) halmaherai virágdenevér (Syconycteris carolinae) mocsárerdei virágdenevér (Syconycteris hobbit) Repülőkutya-formák A repülőkutya-formák (Pteropodinae) alcsaládjába 36 nem és 152 faj tartozik. Rövid orrú repülőkutyák (Cynopterini) Cynopterus ( Cuvier , 1824) – 5 faj Cynopterus brachyotis Cynopterus horsfieldi Cynopterus nusatenggara rövidorrú repülőkutya (Cynopterus sphinx) Cynopterus titthaecheilus Megaerops (Peters, 1865) -4 faj, farkatlan-repülőkutyák Temminck-farkatlan repülőkutya (Megaerops ecaudatus) jávai farkatlan repülőkutya (Megaerops kusnotoi) Ratanaworabhan-farkatlan repülőkutya (Megaerops niphanae) Wetmore-farkatlan repülőkutya (Megaerops wetmorei) Ptenochirus ( Peters , 1861) – 2 faj nagy pézsmaszagú repülőkutya (Ptenochirus jagori) kis pézsmaszagú repülőkutya (Ptenochirus minor) Dyacopterus (Andersen, 1912) – 2 faj Dayak repülőkutya (Dyacopterus spadiceus) Brooks-repülőkutya (Dyacopterus brooksi ) Chironax (Andersen, 1912) – 1 faj feketesapkás repülőkutya (Chironax melanocephalus) Thoopterus (Matschie, 1899) – 1 faj rövidorrú repülőkutya (Thoopterus nigrescens) Sphaerias ( Miller , 1906) – 1 faj Blanford-repülőkutya (Sphaerias blanfordi) Balionycteris (Matschie, 1899) – 1 faj pettyes szárnyú repülőkutya (Balionycteris maculata) Aethalops ( Thomas , 1923) – 1 faj törpe repülőkutya (Aethalops alecto) Penthetor (Andersen, 1912) – 1 faj Penthetor lucasi Haplonycteris ( Lawrence , 1939) – 1 faj Fülöp-szigeteki törpe repülőkutya (Haplonycteris fischeri) Otopteropus (Kock, 1969) – 1 faj luzoni törpe repülőkutya (Otopteropus cartilagonodus) Alionycteris (Kock, 1969) – 1 faj mindanaói törpe repülőkutya (Alionycteris paucidentata) Latidens (Thonglongya, 1972) – 1 faj Salim Ali-repülőkutya (Latidens salimalii) Csöves orrú repülőkutyák (Nyctimenini) Nyctimene (Borkhausen, 1797) – 15 faj, csövesorrú repülőkutyák Nyctimene aello Nyctimene albiventer Geelvink-öbölmenti csövesorrú-repülőkutya (Nyctimene celaeno) Nyctimene cephalotes Nyctimene certans Nyctimene cyclotis Nyctimene draconilla Nyctimene major Malaitai csövesorrú-repülőkutya (Nyctimene malaitensis) Új-Írország-i csövesorrú-repülőkutya (Nyctimene masalai) Nyctimene minutus negrosi csövesorrú repülőkutya (Nyctimene rabori) csövesorrú repülőkutya (Nyctimene robinsoni) Santa Cruz-szigeti csövesorrú-repülőkutya (Nyctimene sanctacrucis) Nyctimene vizcaccia Paranyctimene ( Tate , 1942) – 1 faj kis csövesorrú repülőkutya (Paranyctimene raptor) Rousette-repülőkutyák (Rousettini) Eidolon (Rafinesque, 1815) – 2 faj, pálmarepülőkutyák madagaszkári pálmarepülőkutya (Eidolon dupreanum) pálmarepülőkutya (Eidolon helvum) Rousettus ( Gray , 1821) – 9 faj Geoffroy-repülőkutya (Rousettus amplexicaudatus) angolai repülőkutya (Rousettus angolensis) celebeszi repülőkutya (Rousettus celebensis) nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) hosszúszőrű repülőkutya (Rousettus lanosus) Leschanault-repülőkutya (Rousettus leschenaulti) madagaszkári repülőkutya (Rousettus madagascariensis) Comore-szigeteki repülőkutya (Rousettus obliviosus) csupaszhátú Rousette-repülőkutya (Rousettus spinalatus) Boneia (Jentink, 1879) – 1 faj Boneia bidens Myonycteris (Matschie, 1899) – 3 faj São Tomé-i örvös repülőkutya (Myonycteris brachycephala) kelet-afrikai örvös repülőkutya (Myonycteris relicta) kis örvös repülőkutya (Myonycteris torquata) Megaloglossus (Pagenstecher, 1885) – 1 faj afrikai hosszúnyelvű repülőkutya (Megaloglossus woermanni) Vállrojtos repülőkutyák (Epomophorini) Hypsignathus (H. Allen, 1861) – 1 faj kalapácsfejű repülőkutya (Hypsignathus monstrosus) Epomops ( Gray , 1870) – 3 faj, vállbojtos-repülőkutyák Buettikofer-vállbojtosrepülőkutya (Epomops buettikoferi) Dobson-vállbojtosrepülőkutya (Epomops dobsoni) Franquet-vállbojtosrepülőkutya (Epomops franqueti) Epomophorus (Bennett, 1836) – 7 faj angolai vállbojtos repülőkutya (Epomophorus angolensis) Peters-vállbojtos repülőkutya (Epomophorus crypturus ) gambiai vállbojtos repülőkutya (Epomophorus gambianus) nagy angolai vállbojtos repülőkutya (Epomophorus grandis) etióp vállbojtos repülőkutya (Epomophorus labiatus) kelet-afrikai vállbojtos repülőkutya (Epomophorus minimus) Wahlberg vállbojtos repülőkutya (Epomophorus wahlbergi) Micropteropus (Matschie, 1899) – 2 faj Hayman törpe vállbojtos-repülőkutya (Micropteropus intermedius) Peters törpe vállbojtos-repülőkutya (Micropteropus pusillus) Nanonycteris (Matschie, 1899) – 1 faj Veldkamp-repülőkutya (Nanonycteris veldkampi) Scotonycteris (Matschie, 1894) – 2 faj Pohle-repülőkutya (Scotonycteris ophiodon) Zenker-repülőkutya (Scotonycteris zenkeri) Casinycteris ( Thomas , 1910) – 1 faj rövidszájú repülőkutya (Casinycteris argynnis) Plerotes (Andersen, 1910) – 1 faj D'Anchieta-repülőkutya (Plerotes anchietai) Hegyes fogú repülőkutyák (Harpyionycterini) Harpyionycteris ( Thomas , 1896) – 2 faj celebeszi hegyesfogú repülőkutya (Harpyionycteris celebensis) Fülöp-szigeteki hegyesfogú repülőkutya (Harpyionycteris whiteheadi) Csupasz hátú repülőkutyák (Dobsoniini) Aproteles (Menzies, 1977) – 1 faj Bulmer-repülőkutya (Aproteles bulmerae) Dobsonia (Palmer, 1898) – 11 faj Baufort-csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia beauforti) Fülöp-szigeteki csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia chapmani) – kihalt biak szigeti csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia emersa) celebeszi csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia exoleta) salamon-szigeteki csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia inermis) kis csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia minor) csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia moluccensis) Panniet csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia pannietensis) nyugati csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia peroni) új-brittaniai csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia praedatrix) zöldes csupaszhátú repülőkutya (Dobsonia viridis) Valódi repülőkutyák (Pteropodini) Pteropus ( Erxleben , 1777) – 66 faj Pteropus alceto fajcsoport – 1 faj fekete repülőkutya (Pteropus alecto) torresi repülőkutya : korábban Pteropus banakrisi néven önálló fajnak vélték, mára beolvasztották a fekete repülőkutyába. Pteropus caniceps fajcsoport – 1 faj molukku-szigeteki repülőkutya (Pteropus caniceps) Pteropus chrysoproctus fajcsoport – 7 faj ezüstös repülőkutya (Pteropus argentatus) amboinai repülőkutya (Pteropus chrysoproctus) Makira repülőkutya (Pteropus cognatus) Banks-repülőkutya (Pteropus fundatus) Salamon-szigeteki repülőkutya (Pteropus rayneri) rennell-szigeti repülőkutya (Pteropus rennelli) Santa Cruz szigeti repülőkutya (Pteropus sanctacrucis) Pteropus conspicillatus fajcsoport – 2 faj pápaszemes repülőkutya (Pteropus conspicillatus) cerami repülőkutya (Pteropus ocularis) Pteropus livingstonii fajcsoport – 4 faj Aru-szigeteki repülőkutya (Pteropus aruensis) Kai-szigeteki repülőkutya (Pteropus keyensis) Livingstone-repülőkutya (Pteropus livingstonii) feketeszakállú repülőkutya (Pteropus melanopogon) Pteropus mariannus fajcsoport – 5 faj okinawai repülőkutya (Pteropus loochoensis) Mariana-szigeteki repülőkutya (Pteropus mariannus) palaui repülőkutya (Pteropus pelewensis) kosrae-szigeti repülőkutya (Pteropus ualanus) Yap szigeti repülőkutya (Pteropus yapensis) Pteropus melanotus fajcsoport – 1 faj feketefülű repülőkutya (Pteropus melanotus) Pteropus molossinus fajcsoport – 3 faj lomboki repülőkutya (Pteropus lombocensis) karolina-szigeteki repülőkutya (Pteropus molossinus) rodriguez-szigeti repülőkutya (Pteropus rodricensis) Pteropus neohibernicus fajcsoport – 1 faj Bismarck-szigeteki repülőkutya (Pteropus neohibernicus) Pteropus niger fajcsoport – 5 faj aldabrai repülőkutya (Pteropus aldabrensis) mauritiusi repülőkutya (Pteropus niger) madagaszkári repülőkutya (Pteropus rufus) Seychelle-szigeteki repülőkutya (Pteropus seychellensis) pembai repülőkutya (Pteropus voeltzkowi) Pteropos personatus fajcsoport – 3 faj Bismarck-szigeteki álarcos repülőkutya (Pteropus capistratus) álarcos repülőkutya (Pteropus personatus) Temminck-repülőkutya (Pteropus temmincki) Pteropus poliocephalus fajcsoport – 3 faj nagyfülű repülőkutya (Pteropus macrotis) Geelvink-öböl vidéki repülőkutya (Pteropus pohlei) szürkefejű repülőkutya (Pteropus poliocephalus) Pteropus pselaphon fajcsoport – 9 faj Chuuk repülőkutya (Pteropus insularis) Temotu repülőkutya (Pteropus nitendiensis) nagy palaui repülőkutya (Pteropus pilosus) – kihalt (1874) Mortlock-szigeti repülőkutya (Pteropus phaeocephalus) bonin-szigeteki repülőkutya (Pteropus pselaphon) guami repülőkutya (Pteropus tokudae) – kihalt (1968) tongai repülőkutya (Pteropus tonganus) Vanikoro szigeti repülőkutya (Pteropus tuberculatus) új-kaledón repülőkutya (Pteropus vetulus) Pteropus samoensis fajcsoport – 2 faj vanuatui repülőkutya vagy fehér repülőkutya (Pteropus anetianus) szamoai repülőkutya (Pteropus samoensis) Pteropus scapulatus fajcsoport – 4 faj Gilliard-repülőkutya (Pteropus gilliardorum) Sanborn-repülőkutya (Pteropus mahaganus) kis vörös repülőkutya (Pteropus scapulatus) Woodford repülőkutya (Pteropus woodfordi) Pteropus subniger fajcsoport – 12 faj admiralitás-szigeteki repülőkutya (Pteropus admiralitatum) barnás repülőkutya (Pteropus brunneus) – kihalt a 19. században Rjúkjú-szigeteki repülőkutya (Pteropus dasymallus) nikobár-szigeteki repülőkutya (Pteropus faunulus) szürke repülőkutya (Pteropus griseus) Pteropus howensis változékony repülőkutya (Pteropus hypomelanus) Mearns-repülőkutya (Pteropus mearnsi) pompás repülőkutya (Pteropus ornatus) aranymellényes repülőkutya (Pteropus pumilus) Fülöp-szigeteki szürke repülőkutya (Pteropus speciosus) réunioni repülőkutya (Pteropus subniger) – kihalt a 19. században Pteropus vampyrus fajcsoport – 4 faj indiai repülőkutya (Pteropus giganteus) burmai repülőkutya (Pteropus intermedius) Lyle-repülőkutya (Pteropus lylei) óriás repülőkutya vagy kalong (Pteropus vampyrus) csoportba nem sorolt – 2 faj szamoai törpe repülőkutya (Pteropus allenorum) – kihalt a 19. században szamoai óriás repülőkutya (Pteropus coxi) – kihalt a 19. században Desmalopex (Temminck, 1853) – 2 faj fehérszárnyú repülőkutya (Desmalopex leucopterus) törpe fehérszárnyú repülőkutya (Desmalopex microleucopterus) Acerodon (Jourdan, 1837) – 6 faj sulawesi repülőróka (Acerodon celebensis) talaud-szigeti repülőróka (Acerodon humilis) aranykoronás repülőkutya (Acerodon jubatus) palawani repülőkutya (Acerodon leucotis) panayi óriás repülőkutya (Acerodon lucifer) – kihalt (1892) szunda-szigeti óriás repülőkutya (Acerodon mackloti) Neopteryx (Hayman, 1946) – 1 faj kisfogú repülőkutya (Neopteryx frosti) Pteralopex ( Thomas , 1888) – 3 faj Pteralopex anceps Pteralopex atrata Pteralopex pulchra Mirimiri (Hill & Beckon, 1978 ) – 1 faj Fidzsi-szigeteki majomarcú repülőkutya (Mirimiri acrodonta) Styloctenium (Matschie, 1899) – 2 faj Wallace-csíkosfejű repülőkutya (Styloctenium wallacei) mindorói csíkosfejű repülőkutya (Styloctenium mindorensis) Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Alex Iwobi Alex Iwobi (Lagos, 1996. május 3. –) nigériai válogatott labdarúgó, jelenleg az angol Arsenal csatára. Családja Iwobi Lagosban született A korábbi válogatott labdarúgó Jay-Jay Okocha unokaöccse. Pályafutása Iwobi általános iskolásként kezdett az Arsenal csapatában futballozni, első hosszútávú profi szerződését 2015 októberében írta alá a klubbal. 2015. október 27-én játszott először a felnőtt csapatban a, Sheffield Wednesday elleni Ligakupa-nyolcaddöntőn. A Premier League-ben négy nappal később debütált a Swansea City elleni, 3–0-ra megnyert mérkőzésen a Liberty Stadiumban, a hosszabbításban Mesut Özil cseréjeként. Kezdőként először a 2015–2016-os FA-kupa harmadik és negyedik fordulójában a Sunderland és a Burnley elleni hazai győzelmekkor. Gólt először az Everton ellen lőtt A válogatottban Utánpótláskorú játékosként Anglia csapataiban játszott, de felnőttként már Nigéria színeiben lépett pályára 2015. október 8-án Ahmed Musa cseréjeként az 57. percben, a barátságos meccset 2–0-ra megnyerte csapatával a Kongói DK ellen. Karrier statisztika Klub statisztika a – UEFA-bajnokok ligája b – Európa-liga c – FA Community Shield Szubmontán bükkös öv A szubmontán bükkös öv a mérsékelt éghajlati öv nedves éghajlatú területének egyik, hegyvidéki-hegylábi területekre jellemző növényzeti öve, a Kárpát-medence egyik alapvető klímazonális öve. Ebben az övben a nyári csapadék mennyisége a nedves éghajlat átlagos értéke alá süllyed, de még az ezen a típuson szokásos értékek középső harmadában marad. Zonális növénytársulása a szubmontán bükkös. Magyarország alábbi tájegységei tartoznak többé-kevésbé ebbe az övbe: a Nyugat-Dunántúl ( Arrabonicum flórajárás ) jelentős része (a Ceticum flórajáráshoz tartozó Soproni-hegységtől az Őrségig , a Dél-Dunántúl ( Praeilliricum flóravidék ) egyes tájai: Zalai-dombság ( Saladiense flórajárás ), Zselic (a Somogyicum flórajárás egy része); a Magyar-középhegység 600–800 m közötti régiói. 21637 Ninahuffman A 21637 Ninahuffman (ideiglenes jelöléssel 1999 NH36) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 14-én. Haltetvek A haltetvek (Branchiura) a rákok egy élősködő csoportja. Taxonómiai rangjuk alosztály, korábbi művekben rend. Túlnyomó többségük halak ektoparazitája, de olykor kétéltűeken is feltűnnek. Testük ovális, lapított, a háti oldalt széles hátpajzs borítja. Feltűnő, nagy összetett szemeik vannak, szájszerveik a csápokkal összenőve sajátos "ormányt" alkotnak, amelyen horgak, tüskék és szívókorongok vannak. Rendszerint a halak testén rögzülten élnek, nyálkával és lehámló pikkelyekkel táplálkoznak, vagy a bőrt felhasítva a testnedveket szívogatják. A párzás és peterakás időszakára elhagyják a gazdaállatot, ilyenkor hetekig is szabadon élhetnek. A haltetvek alosztályában egyetlen rend (Arguloida), és ezen belül egyetlen család (Argulidae) ismert, habár újabban egy másik család (Dipteropeltidae) elkülönítését is javasolták. Három nembe (Argulus, Chonopeltis és Dolops) tartozó, 200-nál kevesebb fajuk ismert. Gyakori Kárpát-medencei fajuk a pontytetű (Argulus foliaceus), mely halastavi kártevőként is ismert. Le Gouray Le Gouray település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1266 fő (2015). Le Gouray Le Mené, Langourla, Penguily, Plénée-Jugon, Saint-Glen és Saint-Jacut-du-Mené községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Malo-des-Trois-Fontaines Saint-Malo-des-Trois-Fontaines település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 556 fő (2015). Saint-Malo-des-Trois-Fontaines Mohon, Guilliers, Loyat, Taupont, Helléan, La Grée-Saint-Laurent és Les Forges községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Matías Porcari Matías Sebastián Porcari (Laguna Larga, 1986. április 12. –) olasz származású argentin labdarúgó, az Olimpo középpályása. Forrás Matías Porcari adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) 2012–2013-as olasz labdarúgókupa Az olasz kupa 66. kiírása. A döntőt a Stadio Olimpicoban rendezik meg 2013. május 26-án. A tornán 78 csapat vesz részt, ebből 20 első osztályú, 22 másodosztályú, 27 harmadosztályú valamint 9 negyedosztályút. A torna győztese bejut a 2013–2014-es Európa-liga csoportkörébe. Eredmények Második forduló A fordulóban csatlakozó csapatok: Ascoli, Bari, Brescia, Cesena, Cittadella, Crotone, Empoli, Grosseto, Juve Stabia, Lecce, Livorno, Modena, Novara, Padova, Reggina, Sassuolo, Spezia, Ternana, Varese, Verona. Harmadik forduló A fordulóban csatlakozó csapatok: Atalanta, Bologna, Cagliari, Catania, Chievo, Fiorentina, Genoa, Palermo, Pescara, Sampdoria, Siena, Torino. Nyolcaddöntő A fordulóban csatlakozó csapatok: Internazionale, Juventus, Lazio, Milan, Napoli, Parma, Roma, Udinese. Saint-Mamert-du-Gard Saint-Mamert-du-Gard település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 1612 fő (2015). Saint-Mamert-du-Gard Crespian, Fons, Gajan, Montmirat, Montpezat és Parignargues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Warren Rudman Warren Rudman (Boston, 1930. május 18. – Washington, 2012. november 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Hampshire, 1981–1993). Achoerodus Az Achoerodus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a ajakoshalfélék családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Achoerodus gouldii Achoerodus viridis Forrás Wikifajok Ixnay on the Hombre Az Ixnay on the Hombre a The Offspring együttes negyedik nagylemeze, mely 1997. február 4-én, a zenekar gitárosának, Noodlesnek a 34. születésnapján jelent meg. A cím jelentése durván „le a rendszerrel”. Az album dalai "Disclaimer" – 0:44 "The Meaning Of Life" – 2:55 "Mota" – 2:56 "Me & My Old Lady" – 4:31 "Cool to Hate" – 2:47 "Leave It Behind" – 1:56 "Gone Away" – 4:27 "I Choose" – 3:53 "Intermission" – 0:48 "All I Want" – 1:54 "Way Down the Line" – 2:35 "Don't Pick It Up" – 1:52 "Amazed" – 4:25 "Change the World" – 6:23 Rejtett szám a Kiss My Ass (CD-n) és a Coctail (a bakeliten). Jello Biafra mondta a szöveget a Diclaimer-ben. Dexter Holland – Gitár, Vokál Noodles – Gitár Greg K. – Basszusgitár Ron Welty – Dob Királyháza (Börzsöny) Királyháza Kemence külterületi településrésze. A Börzsöny északi részén, a Kemence-patak völgyében fekszik. A MOL-turistaház udvarán található a Mátyás-forrás. Történelem Királyháza nevét Mátyás királyról kapta, akinek kedvelt vadászterülete volt ez a vidék. Később más főúri méltóságok is szívesen vadásztak erre; a közeli hegyek között ejtette el ezredik szarvasbikáját József főherceg 1909. szeptember 24-én. Népesség A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településrész 1 lakását összesen 1 fő lakta. Ezen kívül 3 nem lakott üdülő található Királyházán. Turizmus Királyházán található az Ipolyerdő Zrt. két vadászháza, a MOL turistaháza, a Mathias lovasudvar, valamint a Prónay kulcsosház. Thorotzkai Péter Thorotzkai Péter gróf (Bécs, 1884. január 28. – Budapest, 1942. március 2.) magyar gépészmérnök, motortervező. Életpálya 1906-ban a budapesti Műszaki Egyetemen végzett. A magyar motoros repülés a Rákosmezőn indult meg. Elsők között telepedett meg a fa hangárvárosba. A magyar repülőmotor-szerkesztés úttörője. 1913-ban építette első háromhengeres repülőmotorját. Az első világháborút követően nem lehetett 60 lóerősnél (LE) nagyobb motort gyártani. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület műhelyében 1922-től Lampich Árpád repülőgépeihez könnyű repülőmotorokat tervezett. 1925. szeptember 4-én elkészült a Lampich L2 típusú könnyű repülőgép. A sárkányt Lampich Árpád szerkesztette, az üzembiztos 13,2 kilowattos (18 LE) motort maga tervezte, a berepülő pilóta Kaszala Károly volt. Thorotzkai egymás után készítette el a jobbnál jobb, sportrepülésre alkalmas motorokat. Németországban a motor nélküli vitorlázórepülés kezdett divattá válni, ezzel szemben a magyar műegyetemisták megépítették a világ első motoros vitorlázógépét. A mindössze 12 LE-s, alumíniumötvözetből készült motort tervezet és épített. Ez a gép 1924. március 8-án az albertfalvai repülőtérről emelkedett először a levegőbe. A harmincas években épített repülőgépmotorjain számos újítást vezetett be (automatikus olajszivattyú, ikerhajtórúddal ellátott dugattyú, jó hatásfokú – saját tervezésű porlasztó). Motorjait üzembiztosság, egyszerűség, áttekinthetőség jellemezte. Élete végéig kapcsolatban maradt a repülőműszaki élettel, több zseniális szerkezetet (pl. repülőgép-szimulátort) készített, ezzel megelőzte korát. A második világháború kitörésével sorra érték a családi tragédiák: rövid idő alatt elveszítette a szüleit, majd miután meghalt a felesége, öngyilkos lett. Sporteredmények Mátyásföld – Monor közötti távrepüléssel megdöntötte a kis teljesítményű gépek zártkörű repülésének világrekordját. Lampich L2 típusú motoros vitorlázórepülőgép három világrekordot repült, és távolsági világrekordja után, annak végcéljáról az L-2 Róma nevet kapta. Kaszala Károly pilótával 1927 . szeptember 17-én 9 óra 21 perc alatt 650 kilométeres zárt pályakörű világrekordot állított fel. A követő években további világrekordokat döntöttek meg gépeikkel, az utolsót 1930 . június 14-én 1033 kilométer megtételével. Királyházai Nyalábvár Királyháza 10 km-re terül el Nagyszőlőstől, a Tisza mellett. A királyházai Nyalábvár Kárpátalja egyik legrégibb várai közé tartozik. A 13. század végén épült és már akkor Nyalábvárnak említik a korabeli okmányok. Királyházáról az első említés egy 1262-ből származó okmányban található, amelyben Kyralhaza néven említtetik, amely a magyar király méltóságnevének és a birtokosi személyraggal ellátott ház, "épület" főnévnek az összetétele. Azzal a királyi házzal kapcsolatos, amely a település mellett emelkedő dombon állt és már a 13. században az Ugocsa vármegye területén kialakult királyi erdőuralom központja volt. Története Az 1272-1325 között épült vár a Tisza völgyét ellenőrizte. Nyalábvár néven 1315-től szerepel a levéltári okmányokban. 1378-ban a vár és a környékbeli birtokok a Drágfy-család tulajdonába jutottak, amely annyira gazdag volt, hogy még magának Zsigmond királynak is kölcsönt nyújthatott. 1405-ben Zsigmond király a várat és a környékbeli falvakat a Perényi nemzetségnek adományozta. Királyháza jobbágyai 1514-ben tevékeny részt vettek Dózsa György lázadásában és parasztháborújában, ostrom alá vették a Nyalábvárat, de elfoglalni nem tudták. Az 1530-as évek elején Perényiné Frangepán Katalin fia nevelőjének meghívta a Nyalábvárba Komjáti Benedek pozsonyi kanonokot, aki itt fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban egy krakkói nyomda adott ki Epistolae Pauli lingua hungarica donatae. Az zenth Paal leueley magyar nyeluen címen. Ez volt az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű szövege Pál apostol leveleinek. Később a Nyalábvár falai között alkotott Ilosvai Selymes Péter lantos, énekszerző, aki az énekes epika szinte minden változatát művelte. 1661-ben tatárok dúlták fel Királyházát, a várat elfoglalni azonban nem tudták. Bosszúból egy hónapon át fosztogatták a települést, majd Erdély felé vonultak vissza, rengeteg rabot hajtva maguk előtt. Az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti versengés idején a Nyalábvár Szapolyai János birtokába jutott, de halála után a császáriak elfoglalták azt özvegyétől, Izabellától. Báthori István visszafoglalta a várat, később az a Bethlen, majd a Rákóczi-család birtokába jutott. A Zrínyi-Frangepán és Nádasdy-féle összeesküvés leleplezése után I. Lipót császár parancsára a várat 1672-ben lerombolták. Többé nem épült fel. Juszkó János Juszkó János (Szeged, 1939. június 9. – 2018. május 2.) magyar professzionális országútikerékpár-versenyző, olimpikon. Sportpályafutása Juszkó János 1939. június 9-én Szegeden született, és itt kezdte versenyzői pályafutását is. Később a BVSC csapatában ért el sikereket. Az 1964-es tokiói olimpiai játékokon országúti csapatversenyben 12. lett, egyéniben pedig 24. helyen végzett. Többszörös Békeverseny- és Tour de Hongrie-dobogós, előbbi viadalt 1966-ban megnyerte. 1973-ban fejezte be pályafutását, majd edzőként tevékenykedett. A Központi Sportiskolában az utánpótlásképzésben kapott feladatokat. 1964-ben és 1965-ben az év országúti kerékpáros sportolójának választották. 6357 Glushko A 6357 Glushko (ideiglenes jelöléssel 1976 SK3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1976. szeptember 24-én. Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság A Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsik ASZSZK) (oroszul: Таджикская Автономная Социалистическая Советская РеспубликаТаджикская Автономная Социалистическая Советская Республика) az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság autonóm köztársasága volt a Szovjetunión belül. 1924. október 27-én jött létre a Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság felosztásával. Területén korábban a Horzemi és Buharai Népi Szovjet Köztársaságok, valamint a Turkesztáni ASZSZK osztozott. Népességi felosztás szempontjából a legtöbb tádzsikot sikerült az autonóm államba sikerült osztani, de nagyjából 100 000 tádzsik még így is a szomszédos államban rekedt. Többségük később Tádzsikisztánba költözött. A Tádzsik ASZSZK fővárosa Dusanbe volt. 1929 októberében Shirinsho Shotemur kezdeményezésére a Tádzsik ASZSZK egy teljes jogú Szovjet Szocialista Köztársaság lett, Tádzsik SZSZK néven. Ugyanekkor az országhoz csatolták az eddig az Üzbég SZSZK-hoz tartozó Khujand régiót (a mai Sughd tartomány északi része Tádzsikisztánban). A fővárost, Dusanbét átnevezték Sztalinabadra a Sztálin iránti tisztelet jeléül. A főváros 1961-ig ezen a néven szerepelt a térképeken, majd visszakapta régi nevét. Forrás szerk.: B. A. Antonenko: History of Tajik SSR (Russian nyelven). Dushanbe: Maorif Publ. House (1983) 112 Iphigenia A 112 Iphigenia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1870. szeptember 19-én. Nagynyíres Nagynyíres (románul: Mireșu Mare) falu Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramaros megyében, Erdőszádától délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település. Története Nyírjes a Kusalyi Jakcs család ősi birtoka volt. 1460-ban a Kusalyi Jakcs család a falut zálogba adta a Drágfiaknak, de nem sokkal később visszavette tőlük. A 16. században a települést is a Kővárvidékhez csatolták. A 16. században a birtokot a gróf Teleki család kapta meg adományként. A 20. század elején Teleki László Gyula a nagyobb birtokosa a településnek. A település az 1900-as évek elején még Szatmár vármegyéhez tartozott. Nevezetességei Görögkatolikus templom - 1888-ban épült. Cshonmjodó A cshonmjodó (Chung Do Mu Sool Won) harcművészeti stílust A Szango mester alapította. Nyilvánosan oktatott, de kevéssé ismert koreai fegyveres vívóiskola. Alapfegyverei: bot, kard, alabárd, korbács és cséphadaró. A cshonmjodóban nem használnak az oktatáshoz formagyakorlatokat. A tanulmányokat egy fegyver alaptechnikáinak elsajátításával kezdik, majd fokozatosan ismerkednek meg a többi fegyverrel. A stílusban nagy hangsúlyt kapnak a páros gyakorlatok. A tanulók formagyakorlatok helyett páros gyakorlatok révén sajátítják el a hatékony kombinációkat, melyek gyakran tartalmaznak ütés-, rúgás- illetve dobástechnikákat. Babax woodi A Babax woodi a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frank Finn írta le 1902-ben. Besorolása erősen vitatott, egyes szervezetek a Garrulax nembe sorolják Garrulax woodi néven, mások a Pterorhinus nembe Pterorhinus woodi néven, de alfajként is jegyezték Babax lanceolatus woodi néven. Előfordulása Délkelet-Ázsiában, India és Mianmar területén honos. A természetes élőhelye síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint magaslati cserjések és legelők. Állandó, nem vonuló faj. 112 – Életmentők A 112 – Életmentők (eredeti német: 112 – Sie retten dein Leben) egy német akciófilm-sorozat. A düsseldorfi segélyszolgálat életét mutatja be, ahol rendőrök, tűzoltók, mentők egyaránt dolgoznak. Mirko Hrvat Mirko Hrvat (Zágráb, 1826. szeptember 19. – Diakovár, 1893. szeptember 21.) horvát politikus. Élete Tanulmányait a zágrábi jogakadémián végezte. 32 éves korában ügyvéd lett Diakováron és az maradt élete végeig. 1861-ben mint Strossmayer párthíve tagja lett a horvát országgyűlésnek és az volt harminc éven keresztül. 1874-ben elvált Strossmayer püspök pártjától és a nemzeti párthoz csatlakozott, amelynek csakhamar egyik vezére lett. 1884-ben megválasztották az országgyűlés elnökévé és az maradt haláláig. Mint elnök 1887 után nagy érdemeket szerzett a Starcsevics-párt botrányai által megzavart parlamentáris rendnek energikus visszaállításával. Baltacsevói járás A Baltacsevói járás (oroszul Балтачевский район, baskír nyelven Балтас районы) Oroszország egyik járása a Baskír Köztársaságban, székhelye Sztarobaltacsevo, melynek neve tulajdonképpen "Öreg Baltacsevo" jelentésű. Népesség 1970-ben 38 569 lakosa volt, melyből 28 902 baskír (74,9%), 2 161 tatár (5,6%). 1989-ben 24 895 lakosa volt, melyből 14 728 tatár (59,25), 5 500 baskír (22,1%). 2002-ben 24 695 lakosa volt, melyből 17 297 baskír (70,04%), 3 636 tatár (14,72%), 515 udmurt, 486 orosz (1,97%). 2010-ben 21 623 lakosa volt, melyből 10 962 baskír (51,1%), 6 701 tatár (31,2%), 2 701 mari (12,6%), 539 orosz (2,5%), 488 udmurt, 8 csuvas, 8 ukrán, 6 fehérorosz, 1 mordvin. A STOP! Közlekedj felnőtt módra! epizódjainak listája Ezen az oldalon a STOP! Közlekedj felnőtt módra! című rajzfilmsorozat epizódjainak listája szerepel. Aszkéta Aszkéta (a görög aszkeó, „gyakorol” szóból) — az általános szóhasználat szerint a szellemi javakért, lelki gyarapodásért önmagát megtagadó személy. A katolikus egyházban a szó köznyelvi jelentésénél szűkebb értelemben az aszkéta olyas valaki, aki fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsok megvalósítására, és egyidejűleg fokozottabban részt vállalt az egyház karitatív tevékenységében. A fogadalom az i. sz. 3. század óta ismert, de voltak aszkéta csoportok már a 2. században is. Az aszkéták eleinte egyházközségükben éltek, de hamarosan a csoportos elkülönülést választották — eleinte időnként a püspökök által elítélt formákban is, mint például amikor a klerikusok fogadalmas szüzekkel (virgines subintroductae) éltek egy fedél alatt. Nagyjából a 4. századtól gyakorlatilag a remetéket és a szerzeteseket nevezik aszkétáknak. Zsigmond burgund király Sigismund vagy Szent Zsigmond (470 körül – 524. május 1.) a burgundok királya 516 és 524 között. Szent és mártír, Gundobad király fia, és társuralkodója. Zsigmond felesége Ostrogotha, Theuderich keleti gót király lánya. 510 után keresztelkedett meg, valószínűleg az első frank-burgundi háború után. 516-ban, uralkodása kezdetén az addig ariánus gyermekei is katolikusok lettek. Gyerekei áttérése Lyonban fényes ünnepség keretében először leányát, Suavegothát keresztelték meg. Mivel az ariánusok is keresztényeknek számítottak, nem újrakeresztelés, csak szent olajjal való megkenés és az arianizmus tanainak elutasítása jelentette az áttérést. Másnap a trónörököst, Sigerichet kenték fel. Szent Avitus személyesen asszisztált a szertartásnál. Suavegotha nem sokkal ezután a frank Klodvig fiának, Theoderichnek lett a felesége. Levelezése Sigismund uralkodása kezdetén levelet küldött Anasztasziosz császárnak, melyben kifejti, hogy az általa birtokolt területet a császár nevében és megbízásából kormányozza, és népét valamint királyságát a császár oltalmába helyezte. Egy másik levélben köszönetet mondott a császártól kapott magister militum, tiszteletreméltó patrícius és a birodalom szövetségese címekért. Szent Avitus még Gundobad életében küldött Sigismundnak egy levelet Genfbe, amelyben gratulált ahhoz, hogy Genf városát megtisztította az eretnekektől, és javasolta még határozottabb lépések megtételére. Ez a tanács azonban szembefordíthatta Sigismundot mint társuralkodót az arianizmushoz ragaszkodó burgund előkelőkkel. Törvényei Uralkodásának második évében új törvénykönyvet adott ki, mely a Lex Gundobada újabb kiadása volt, kiegészítve részben az apja, részben az ő általa hozott rendelkezésekkel. Vallás Trónra kerülése után Szent Móric és a tébai légionárius mártírok emlékére bazilikát építtetett és kolostort alapított Agaune-ban (Saint-Maurice-en-Valais). Az épület felszentelésén szintén Avitus mondott beszédet. 517 szeptemberében Avitus és a lyoni püspök, Viventolius zsinatra hívta össze Burgundia valamennyi főpapját. A zsinaton világiak is részt vehettek, és célja az volt, hogy a katolicizmust az ország minden lakójával elfogadtassa. A zsinat alatt azonban meghalt Avitus, így, mivel Viventolius sokkal toleránsabb volt, a határozatot nem hozták meg. Más dolgokat azonban szabályoztak, így az egyház vagyonát, a papság feltételeit és erkölcseit, valamint a püspökök jogait és kapcsolatukat a világi bíróságokkal. A klérusnak megtiltották, hogy az ariánusokkal érintkezzenek. A katolikus templomokat vissza kellett adni, de az ariánus templomokat nem rombolták le. Sigismund király különösen vallásos volt, nagy tisztelettel viseltetett a szentek ereklyéi iránt, gyakran kereste fel a kolostort és igényelte a papok és szerzetesek társaságát. Ennek ellenére nem volt gyenge kezű uralkodó, sőt inkább túl gyakran is adta át magát a féktelen haragnak. Az Etienne-Palladia-ügy Egy Etienne nevű kedvenc hivatalnoka feleségül vette meghalt felesége húgát, Palladiát. Mivel az egyház tiltotta a rokonházasságot, a király arra kényszerítette a püspököket, hogy hívjanak össze egy újabb zsinatot, amely feloldja a tilalmat. Az ekkor összegyűlt 12 prelátus azonban elutasította a szóban forgó kánon megváltoztatását, és újból kimondták Etienne és Palladia elítélését és mindazokét, akik követik a példájukat. Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy ha döntésük miatt királyi szankció sújtaná bármelyiküket is, akkor valamennyien osztoznak a büntetésben, és ha a király szakítana az egyházzal, akkor mindaddig egy monostorba zárkóznak, míg a király alá nem veti magát a zsinat határozatának. Erre Sigismund nem volt hajlandó, ezért a püspökök elmenekültek egy kis villába, és a királynak kényszeríteni kellett őket, hogy visszatérjenek. Valence püspöke erre nem volt hajlndó, így Sigismundnak engednie kellett. Elfogadta a döntést, amely enyhített változatban büntette Etienne-t és Palladiát: részt vehettek a misén, csak a közös imában nem. Fiúgyilkosság 522-ben Sigismund rendeletére megölték Sigerichet, a király fiát. Az ok az volt, hogy Sigismund első felesége halála után újra megnősült, és az új feleség rosszul bánt az első házasságból származott Sigerichkel. A fiú egy ünnepségen észrevette, hogy mostohaanyja az ő anyjának ruháját viseli és ezt szóvá tette. A mostohaanya ekkor Sigismundot a fia ellen hangolta, megvádolva azzal, hogy Sigismund trónjára tör, ezért a király megfojtatta Sigerichet. A tettét azonnal megbánta, és többnapos vezeklése és böjtre az általa alapított kolostorba vonult és elrendelte, hogy meghatározott számú pap folyton a zsoltárokat énekelje. Háborúk a frankokkal Az első frank háborúra a burgund királyok testvérviszálya is okot adott, de valójában Klodvig hódító tervei álltak a háttérben. A háborút követő mintegy 20 éves békét házasságokkal pecsételték meg. Suavegotha Klodvig fiának felesége lett, és Chlodomer is burgund hercegnőt kapott. Theoderich keleti gót királyt aggasztotta a burgund-frank szövetség, mert féltette vejének, a nyugati gót királynak a birodalmát, ezért figyelmeztető levelet küldött Sigismundnak. 507-ben Klodvig a burgundokkal együtt megtámadta a nyugati gót birodalmat, és Vouillé mellett vereséget mért rájuk, azonban a csatában elesett a nyugati gót király, Alarich is. Miután Klodvig bevette Toulouse-t és elfoglalta a nyugati gót király kincstárát, magára hagyta a burgundokat, hogy egyedül hódítsák meg a nekik szánt provinciákat, de a burgundokat a keleti gótok kiszorították Provence-ból. Az 507 és 510 közötti események véget vetettek a nyugati germán királyságok közötti békének. 523-ban a frankok megindították a Burgundia elleni háborújukat. Tours-i Szent Gergely a háborút Klodvig özvegyének, Klotildnak a bosszújával indokolta, akinek a szüleit Gundobad megölette. A történészek kételkednek benne, hogy Klotild királyné öregkorára bosszúszomjassá vált volna. Sigimund halála, legendája és tisztelete A váratlan támadástól meglepett burgund sereg vereséget szenvedett Lyonnál. Sigismund öccse, Godomar elmenekült, a király pedig egy erdőbe rejtőzött. Több burgund átállt a győztes frankokhoz, és megígérték nekik, hogy megkeresik a királyt. Sigismund az árulás hírére levágta a haját, szerzetesi ruhát öltött, böjtölni és imádkozni kezdett. Elindult az általa alapított kolostor felé, de útközben családjával együtt elfogták, Orléansba vitték, ahol feleségével és két fiával együtt megölték és egy kútba dobták. A legenda szerint három év múlva a kút fölött fény gyúlt, és Venerandust, a Szent Móric kolostor apátját egy angyal álmában értesítette a csodáról. Az apát királyhoz fordult, hogy engedélyezze tetemek kiemelését, és a kolostorba temetését. A testeket átszállították Agaune-ba és a Szent János Evangélista bazilikában temették el őket. Sigismund tisztelete Magyarországra is eljutott. IV. Károly német-római császár mint családja patrónusának, a szent ereklyéit Prágába vitette 1354-ben. Fia, Zsigmond róla kapta a nevét. Ő 1410-ben magyar királyként kápolnát alapított Szent Zsigmond tiszteletére, majd 1424-ben a husziták elől Prágából Nagyváradra menekítette az ereklyéket Pray György és Podhradszky József szerint. Ennek ellentmond Balogh Jolán megállapítása, hogy az ereklyének semmilyen későbbi váradi említését nem ismerjük, amelyből ő arra következtetett, hogy a szent maradványait visszavitték Prágába. Mongólia a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Mongólia a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 20 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női Birkózás Férfi Szabadfogású Női Szabadfogású Cselgáncs Férfi Női Sportlövészet Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés Női Úszás Férfi Le Gué-de-la-Chaîne Le Gué-de-la-Chaîne település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 757 fő (2015). Le Gué-de-la-Chaîne Bellavilliers, Vaunoise, Eperrais, Igé, Origny-le-Butin, La Perrière és Saint-Martin-du-Vieux-Bellême községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fogolyformák A fogolyformák (Perdicinae) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó alcsalád. 2 nem és 108 faj tartozik az alcsaládba Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi nemek és fajok tartoznak Alectoris (Kaup, 1829 ) – 7 faj. csukár (Alectoris chukar) barnanyakú szirtifogoly (Alectoris barbara) szirtifogoly (Alectoris graeca) Przevalski-fogoly (Alectoris magna) arab szirtifogoly (Alectoris melanocephala) vörös fogoly (Alectoris rufa) Philby szirtifoglya (Alectoris philbyi) Perdix (Brisson, 1760 ) – 3 faj fogoly (Perdix perdix) rozsdásmellű fogoly (Perdix dauurica vagy Perdix dauuricae) tibeti fogoly (Perdix hodgsoniae) Lerwa (Hodgson, 1837 ) – 1 faj hófogoly (Lerwa lerwa) Ammoperdix (Gould, 1851 ) – 2 faj sivatagi fogoly (Ammoperdix griseogularis) parti fogoly (Ammoperdix heyi) Tetraogallus (Gray, 1832 ) – 5 faj altáji királyfogoly (Tetraogallus altaicus) kaszpi királyfogoly (Tetraogallus caspius) himalájai királyfogoly (Tetraogallus himalayensis) tibeti királyfogoly (Tetraogallus tibetanus) kaukázusi királyfogoly (Tetraogallus caucasicus) Tetraophasis (Elliot, 1871) – 2 faj Tetraophasis obscurus Tetraophasis szechenyii Anurophasis (Oort, 1910 ) – 1 faj Anurophasis monorthonyx Francolinus (Stephens, 1819 ) – 41 faj. örvös frankolin (Francolinus francolinus) kínai frankolin (Francolinus pintadeanus) Francolinus gularis Francolinus pictus szürke fogolyfürj (Francolinus pondicerianus) Coqui-frankolin (Francolinus coqui) Schlegel-frankolin (Francolinus schlegelii) bóbitás frankolin (Francolinus sephaena) Latham-frankolin (Francolinus lathami) fehértorkú frankolin (Francolinus albogularis) Finsch-frankolin (Francolinus finschi) szürkeszárnyú frankolin (Francolinus africanus) Francolinus psilolaemus Francolinus streptophorus Shelley-frankolin (Francolinus shelleyi) vörösszárnyú frankolin (Francolinus levaillantii) Francolinus ahantensis Jackson-frankolin (Francolinus jacksoni) Francolinus castaneicollis Clapperton-frankolin (Francolinus clappertoni) sarkantyús frankolin (Francolinus bicalcaratus) Francolinus nobilis Erckel-frankolin (Francolinus erckelii) sárganyakú frankolin (Francolinus leucoscepus) Heuglin-frankolin (Francolinus icterorhynchus) Francolinus rufopictus Francolinus griseostriatus Hartlaub-frankolin (Francolinus hartlaubi) Harwood-frankolin (Francolinus harwoodi) Hildebrandt-frankolin (Francolinus hildebrandti) kameruni frankolin (Francolinus camerunensis) fokföldi frankolin (Francolinus capensis) Nahan-frankolin (Francolinus nahani) natáli frankolin (Francolinus natalensis) vörösnyakú frankolin (Francolinus afer) pettyes frankolin ( Francolinus adspersus Francolinus squamatus Swainson-frankolin (Francolinus swainsoni) Erckel-frankolin (Francolinus swierstrai) dzsibuti frankolin (Francolinus ochropectus) fogolyfrankolin (Francolinus levalliantoides) Rhizothera (Gray, 1841 ) – 2 faj hosszúcsőrű erdeifogoly (Rhizothera longirostris) Rhizothera dulitensis Margaroperdix ( Reichenbach , 1853 ) – 1 faj madagaszkári gyöngyfürj (Margaroperdix madagarensis) más néven (Margaroperdix madagascariensis) Melanoperdix (Jerdon, 1864 ) – 1 faj fekete erdeifogoly (Melanoperdix niger) más néven (Melanoperdix nigra) Coturnix (Bonnaterre, 1791 ) – 9 faj kínai törpefürj (Coturnix chinensis) esőfürj (Coturnix coromandelica) harlekinfürj (Coturnix delegorguei) japán fürj (Coturnix japonica) feketemellű fürj (Coturnix pectoralis) fürj (Coturnix coturnix) új-zélandi fürj (Coturnix novaezelandiae) – kihalt Coturnix ypsilophora kék fürj (Coturnix adansonii) Perdicula (Hodgson, 1837 ) – 4 faj Perdicula asiatica Perdicula argoondah Perdicula erythrorhyncha manipuri erdeifogoly (Perdicula manipurensis) Ptilopachus (Swainson, 1837 ) – 1 faj kövi fogoly (Ptilopachus petrosus) Bambusicola (Gould, 1863 ) – 2 faj hegyi bambusztyúk (Bambusicola fytchii) kínai bambusztyúk (Bambusicola thoracica) vagy (Bambusicola thoracicus) Ophrysia ( Bonaparte , 1856 ) – 1 kihalt faj himalájai fürj (Ophrysia superciliosa) – kihalt Maubert-Fontaine Maubert-Fontaine település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 1042 fő (2015). Maubert-Fontaine Étalle, Éteignières, Flaignes-Havys, Girondelle, Marby, Sévigny-la-Forêt és Taillette községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Maubeuge Maubeuge település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 30 100 fő (2015). Maubeuge Mairieux, Assevent, Élesmes, Feignies, Gognies-Chaussée, Louvroil, Neuf-Mesnil és Rousies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hiénc Köztársaság Hiénc Köztársaság, német nyelven Republik Heinzenland, heánc nyelvjárásban Republik Hoanznlaund 1918. november 22-én került kikiáltásra Nagymartonban. Egyike az Osztrák-Magyar Monarchia romjain keletkezett államoknak, amelyek kevés ideig maradtak fenn. A mostani Burgenlandban később kikiáltották a Lajtabánságot, majd délen a Vendvidéki Köztársaságot a Muravidéken. Az államot Hans Suchard szociáldemokrata politikus proklamálta. Az osztrákok a Magyarország és Ausztria közötti döntésképtelen területi vitákban látják okát, hogy a Hiénc köztársaságot kikiáltották, amely végül két napig állt fenn. Előzményei Az első világháború végén a Monarchiától külön vált Osztrák Köztársaság Szlovákiától és Magyarországtól is színnémet falvakat követelt, amelyen Moson, Sopron és Vas vármegyék vidékein feküdtek. Nyugat-Magyarországon megosztottak voltak a helybeliek, egyesek Ausztriához akartak csatlakozni, mások Magyarországon maradni. A Hiénc Köztársaság kikiáltása és bukása Azért, hogy a vitában szereplő német települések Ausztriához kerüljenek, Hans Suchard kikiáltotta Nagymarton székhellyel a Hiénc Köztársaságot. Segítségére voltak a helyi szociáldemokraták és az őt pártoló munkásság. A magyar katonai erők egy napon belül felléptek a Hiénc Köztársaság ellen és gyorsan megszállták az újdonsült államot. Suchardot is elfogták és mint árulót halálra ítélték. Az ítéletet végül nem hajtották végre. A hiéncek A hiéncek, vagy hiencek, heancok tulajdonképpen a régi Vas és Sopron vármegyei németek történelmi magyar elnevezése, viszont igazából csak a Soprontól nyugatra élő németeket hívják hiéncnek, aki Locsmándon, Németkeresztúron, Sopronszentmártonban, a Rétfalu melletti Rozália-hegy vidékén (ahol az ún. repetier hiéncek élnek). A hiénc nyelv az osztrák-bajor dialektusok része, sok a kettőshangzó benne. Lakóhelyüket Hiéncföldnek is nevezik, míg a régi hiénc szokások szerint Paklute Welt, vagyis Púpos Világ, avagy Heanzerei, azaz Hiéncország. Kőszeget tekintik a hiéncek hagyományos központjának. Magyar Űrtábor A Magyar Űrtábor egy minden nyáron megrendezett, általában 5-10 napos űrkutatási témájú ismeretterjesztő és készségfejlesztő tábor fiataloknak. A tábort az egyesült államokbeli Nemzetközi Űrtábor ihletésére kezdték szervezni. A táborban általában 13-18 év közötti fiatalok vesznek részt. Története A tábort először dr. Abonyi Ivánné szervezte meg a Magyar Asztronautikai Társaság keretein belül, 1994-ben. 1992 óta járt magyar küldöttség a huntsville-i Nemzetközi Űrtáborban, akiknek a tapasztalatai alapján felmerült egy hazai tábor ötlete. A tábor célja a magyar fiatalok megismertetése az űrkutatás céljaival, módszereivel és eredményeivel. A tábor helye változó, nincs állandó infrastruktúrához kötve. A tábort 2009-ben az Orion alapítvány keretein belül rendezték meg, azóta ismét a Magyar Asztronautikai Társaság szervezi. Programja A táborban változatos szakmai program van: Víz alatti szerelés: az űrhajósok kiképzésében is használják a súlytalanság -közeli élményt adó búvárkodást, amelynek során egy űrállomás -elemet utánzó szerkezetet kell összeszerelni a víz alatt. A táborban búvároktatók segítségével, úszómedencében szerelhetnek a résztvevők. Vízirakéta építése és indítása: a résztvevők műanyag palackból gyártanak rakétát, amelyet részben vízzel feltöltve, kézi pumpával néhány atmoszférányi nyomással indítanak. Ezzel a rakétahajtás működését és némi aerodinamikát lehet szemléltetni. Hőlégballon építés: nejlonlapból és ragasztószalagból készült ballont kell felengedni, hajszárítóval melegítve. Bolygófelderítő robot vezérlése: egy robotjárművet kell számítógépről, kamera és egyéb műszerek segítségével távvezérelni, bolygófelderítési feladatokat végrehajtva. Rádióamatőr bemutató és iránymérő verseny: előadás és bemutató a rádióamatőrségről, valamint "rókavadászat", vagyis elrejtett jeladók iránymérő vevővel történő megkeresése. Ezzel az ismeretlen helyen leszállt űrhajósok vagy űrszondák megkeresését, illetve az űrhajósokkal való kommunikációt lehet szimulálni. GPS bemutató és kincskeresés: az űrtechnika gyakorlati alkalmazásának fontos része a helymeghatározás, játékos bemutatója az ún. geocaching . Előadások: hazai szakemberek előadásai, a Huntsville-ben járt táborozók élménybeszámolója, valamint a többi táborozó is előadja kedvenc témáját. Sophie Tucker Sophie Tucker (Tulcsin, Orosz Birodalom, 1886. január 13. – New York, 1966. február 9.) amerikai énekesnő, komikus, színésznő. Hároméves volt, amikor szülei a pogromok elől az Egyesült Államokba menekültek. Connecticutban vettek egy éttermet. Sophie ott kezdett fellépni. Tizenhét éves korában férjhez ment egy Louis Tuck nevű férfihoz, ebből származik az amerikai vezetékneve. A házasság mindössze egy évig tartott, és Sophie Tucker New Yorkba költözött. Még kétszer ment férjhez, de egyik házassága sem tartott öt évig. 1905 körül mulatókban lépett fel. Profi karrierjét komikus színésznőként kezdte, vaudeville-előadásokban, kabarékban lépett fel, amellett zongorázott. Erősen maszkírozva afroamerikai dalokat énekelt majd jiddis dalokat is. 1909-ben szerepelt egy színházi előadásban (Ziegfeld Follies), majd fellépett music hallokban is. 1914-ben sikert aratott a New York-i Palace Theatre-ben. Első dalát 1911-ben vették lemezre: ez a dal (Some of These Days) vált a védjegyévé. Széles körben ismertté az 1925-ös My Yiddishe Momme tette. Amikor igazán beindult a karrierje lemezfelvételek tucatjai készültek vele, továbbá kabaré- és revüszámokban, film- és musicalszerepekben tündökölt. Gene Kelly, Frank Sinatra, és sokan mások voltak partnerei. Nem egy sikeres filmben játszott (Honky Tonk; 1929, Broadway Melody of 1937, Follow the Boys; 1944, stb.). A Some of These Days című önéletrajzi könyve 1945-ben jelent meg. 1963-ban az életéről musicalt írtak. Filmjei 1957 The Joker Is Wild 1952-1953 Four Star Revue (tévésorozat) 1944 Sensations of 1945 1944 Follow the Boys 1937 Thoroughbreds Don't Cry (Tizenhatévesek; fsz.: Judy Garland , Mickey Rooney ) 1937 Broadway Melody of 1938 1934 Gay Love 1929 Honky Tonk 1920 A Social Sleuth (rövidfilm) Craonne Craonne település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 80 fő (2015). Craonne Bouconville-Vauclair, Corbeny, Craonnelle, Pontavert és La Ville-aux-Bois-lès-Pontavert községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aszparuh Nikodimov Aszparuh Donev Nikodimov (bolgárul: Аспарух Дoнeв Никодимов, Szófia, 1945. augusztus 21. –) bolgár válogatott labdarúgó, edző. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az az 1968. évi nyári olimpiai játékokon, illetve az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Bolgár kupa (1): 1959–60 Bolgár bajnok (6): 1965–66, 1968–69, 1970–71, 1971–72, 1972–73, 1974–75 Bolgár kupa (5): 1964-65, 1968–69, 1971–72, 1972–73, 1973–74 Edzőként Bolgár bajnok (5): 1979–80, 1980–81, 1981–82, 1982–83, 1991–92 Bolgár kupa (1): 1982–83 Ráth György Múzeum Épülete Egy 1880-ban épült eklektikus villában nyert elhelyezést Budapest VI. kerületében, a Terézvárosban, a Városligeti fasor 12-es számú épületében. Története Ráth György (1828-1905) az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt. Műgyűjteménye révén, mely a korszak egyik legjelentősebb polgári gyűjteménye volt, széleskörű elismertséget szerzett már a maga korában. Mint rajta kívül sokakat, tevékenységében őt is a lakberendezés vezérelte.1901-ben vásárolta meg a Városligeti villát, amit feleségével együtt műtárgyakkal rendezett be. Az épületet Györgyi Géza alakította át, a lépcsőkorlátot a századforduló kiváló vasművésze, Jungfer Gyula készítette, a lépcsőház és a hall bútorzatát pedig a magyar szecesszió kiemelkedő egyénisége, Horti Pál elképzelései alapján készítették. Ráth minden javát feleségére, Melcsiczky Gizellára hagyta. Célját, hogy gyűjteménye az Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerüljön, özvegye valósította meg, aki úgy döntött, hogy ajándékba adja a tárgyakat, azzal a kikötéssel, hogy “Ráth György Múzeum név alatt együttes és oszthatatlan, nyilvános jellegű egészet képezzenek s az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét alkossák, valamint, hogy annak kezelése alatt álljanak.” Ennek eredményeként Ráth gyűjteményéből a fasori villában létrehozták az Országos Ráth György Múzeumot. A főváros új látványosságát 1906 novemberében ünnepélyes keretek között mutattak be a sajtó képviselőinek, de az uralkodó, Ferenc József is megtekintette azt 1907. január 8-án. A Ráth Múzeum önállóságának és gyűjteményeinek felszámolása a második világháborút követően, a proletárdiktatúra létrejöttével és a szocialista ideológia előretörésével kezdődött: egy nagypolgári lakásberendezés fenntartása, azaz a “Ráth Múzeum önálló Múzeum felállítása ideológiai és didaktikus szempontból teljesen indokolatlan, sőt káros is lenne.” 1954 elején a múzeum épülete a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum kezelésébe került; megnyitották a Kína kiállítást és a múzeum neve is Kína Múzeum lett. Az intézmény eredeti leltárába tartozó műtárgyakat különböző múzeumi gyűjteményekbe (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, Iparművészeti Múzeum) olvasztották be. Az épület a rendszerváltást követően visszakapta eredeti nevét, és továbbra is keleti kiállításoknak adott otthont, egészen bezárásáig, 2014-ig. Ráth Györgyre ekkor már csak a rekonstruált ebédlőben megnyitott emlékszoba emlékeztetett. A villa 2018 szeptember 14-től Ráth György-villa néven, A mi szecessziónk című állandó kiállítással nyitotta meg újra kapuit, mely az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteményének legjelentősebb darabjait mutatja be, és teszi elérhetővé az Iparművészeti Múzeum főépületének rekonstrukciós munkálatai alatt is a nagyközönség számára, egyúttal méltó emléket állítva Ráth Györgynek, a múzeum első igazgatójának. Szervezete A hagyatékból mindössze a kínai művészeti gyűjtemény maradt az Iparművészeti Múzeumnál, amelyet a múzeum kezdetben Kína Múzeum, majd 1953-tól újra Ráth György Múzeum néven működtetett. Kezdetektől a Ráth György Múzeum az Iparművészeti Múzeum filiáléja volt, 1955 óta múzeumi kiállítóhelyként üzemelt. Rendszeresen a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiből rendeznek itt kiállításokat. 2014. március elsejétől a Ráth György Múzeum a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeummal együtt a Szépművészeti Múzeum tagintézménye lett. 2018. szeptember 14-től az Iparművészeti Múzeum ismét megnyitotta az intézményt, immár Ráth György-villa néven. A villa állandó kiállítása A villa az utolsó egyetemes stílus korát kelti életre. Entriőrökben kerül bemutatásra a szecesszió három meghatározó iránya, a brit, az osztrák és a francia szecesszió. Bugatti exkluzív bútorai révén a keleti művészet hatása, továbbá a századforduló magyar művészetében megjelenő erdélyi gyökerek és a magyar nemzeti múlt inspiráló szerepe ismerhető meg. A szecessziós ebédlő és a fogadószoba századfordulós magyarországi otthonokba nyújt bepillantást, látványtári elrendezésben Zsolnay kerámiákat, Gallé és Tiffany üvegeket, Lalique ékszereket csodálhatnak meg a látogatók. Két kortárs üvegművész szecesszió-ihlette művei által Ráth szellemiségének megfelelően a régmúlt és a jelen alkotásai együtt lesznek jelen a villában. A kiállításon szereplő közel 600 műtárgy az iparművészet minden ágát képviseli. Míg a hajdani képtár és a historizáló ebédlő rekonstrukciójával a 190 esztendeje született kitűnő polgári műgyűjtőre is emlékezünk. A kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, workshopok, műhelylátogatások és múzeumpedagógiai foglalkozások kísérik. Thouars Thouars (ejtsd: Tuáhr), város Franciaországban, Deux-Sèvres megyében, a Poitou-Charentes tartományban. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Földrajzi fekvése A Loire egyik bal oldali mellékfolyója, a Thouet partján fekszik festői szépségű környezetben, Bressuire, Parthenay, Saumur, Loudun helységek negyven kilométeres körzetén belül. Közeli városok : Niort, Poitiers, Angers. Thouars nevének eredete A helység neve a latin Tudae arx (a Thouet vára) kifejezésből ered. Története Az első közösségek az időszámításunk előtti negyedik évezredben telepedtek meg a helységben, a Thouet és a kastély közötti térségben. E lakosok halottaikat a coteau de Fleury-i dolmenhez temették, a Montsavard-barlangban laktak és isteneiket a Motte des Justices (Az Igazságtételek Halma) elnevezésű tumuluson imádták. Ma a tumulus alig látható, minthogy a város ipari negyedében található. Méretei folytán (174 méter hosszúságával és 15 méter szélességével) ez a mesterséges földhalom Franciaország leghosszabb történelemelőtti korokból származó oltára s egyben Európa egyik legjelentősebb halomsírja. A városban egy római út maradványai is föllelhetőek. 760-ban Thouars Akvitánia része volt. 762-ben Kis Pipin, akit fia, Nagy Károly is elkísért erre a hadjáratra, lerombolta a gall-római erődítményt és kastélyt. 1158. augusztus 18-án, II. Henrik, Anglia királya három napos ostrom árán beveszi a várost fölégetve a Saint-Médard-templomot. A város kilenc méter magas és négy és fél kilométer hosszúságot fölölelő falai a XIII. században épültek. A várfal egykori 37 tornyából ma csupán kettő áll (a Tour du Prince de Galles és a Tour Porte au Prévôt torony). 1372. november 3-án Bertrand du Guesclin végérvényesen visszacsatolta a várost a francia koronához. XI. Lajos gyermekkorát Anjou-ban töltötte, s gyakran vadászván a Thouars környéki erdőségekben, fölöttébb megkedvelte a helységet, amely ebben a korszakban élte meg egyik fénykorát. XI. Lajos személyesen igazgatta a várost : a Saint-Laon-templomot új toronnyal ékesíttette föl, fölújíttatta a Pont-Neuf (ma Pont des Chouans) hidat és a korabeli kastélyt. Skóciai Mária (1424-1445), XI. Lajos felesége, a Saint-Laon apátságot kápolnával bővíttette ki : hamvai ma ott nyugszanak a thouars-i Saint-Laon apátsági templomban. A helység 1563-tól a Thouars-i Hercegség fővárosa volt. Lakossága 1793-ban 1 735, 1906-ban 6 276, 1954-ben 10 626, 2009-ben 9 928 lakosa volt. Turisztikai látnivalók Église Saint-Laon templom, XII. század Église Saint-Médard templom, XV. század La chapelle Jeanne d'Arc kápolna Chapelle du château des ducs de La Trémoille kastély kápolnája ( Collégiale Sainte Chapelle Notre-Dame ), ahol Franciaországban egyedülálló jelenségként a gótikus építészet flamboyant (lángoló) stílusa a Reneszánsz építészeti díszítőelemeivel ötvöződik. Le Château des ducs de La Trémoille kastély, XVII. század Les remparts (a megerősített városfalak), XII. és XIII. század La Tour du Prince de Galles torony La Tour Porte au Prévost torony La Porte Maillot kapu Le Pont des Chouans híd. Thouars és Saint-Jean-de-Thouars helységet kötötte össze. Thouars neves szülöttjei Charles Archaimbault (1921 – 2001) etnológus Jean Dumont (1930, politikus Jean-Hugues Anglade (1955) színész Stéphane Grégoire (1968) labdarúgó Nicolas Goussé (1976) labdarúgó Testvérvárosai Diepholz , Németország Port-Gentil , Gabon Hannut, Belgium Helensburgh, Skócia Zsigmondy László Zsigmondy László (eredetileg: Zsivánovits László), (Mohol, 1901. február 4. – Aachen, 1992. február 3.) hivatásos katonatiszt, m. kir. vezérkari ezredes. A 2. magyar hadsereghez tartozó 10. könnyű hadosztály vezérkari főnöke, majd 1943-ban az I/a hadműveleti osztály irányítója. Édesapja Zsivánovits Pál, a Magyar Államvasutak alkalmazottja a moholi vasútállomás állomásfőnöke, édesanyja Bálint Teréz, akit 5 éves korában elvesztett. Élete Iskoláját szülőfalujában, Moholon végezte, ezt követően 1912-től a marosvásárhelyi császári és királyi katonai alreáliskolában tanult. 1916-ban felvételt nyert a kismartoni a katonai főreáliskolába. Az I. világháború végén kialakuló zavaros iskolai időben először Nagykanizsára helyezték, végül Budapesten érettségizett. Beszélt németül és franciául, de jól megértette magát angolul és oroszul is. 1920-1924 között a Ludovika Akadémia hallgatója volt. Eskütétel után hadnaggyá avatták és 1929-ig Győrben, a 4. honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot. 1926-ban kinevezték főhadnagynak. 1929-1932 között ismét a tanulást választotta és a Hadiakadémia hallgatója volt, ezt követően vezérkari próbaszolgálatra osztották be. 1933-1934 között századosként állomáshelye Miskolc, majd Budapest, feladatköre: kiképzési előadó. 1935-ben véglegesítették a Honvéd vezérkar rendes állományába. 1944. január l-től vezérkari ezredesként szolgál. 1945. április 10-én szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948-ban szabadul. Visszatérése után 9 hónapos igazolási eljárást követően a Honvédelmi Minisztérium hadtápfőnökségén kiképzőtiszt lett. Személyét folyamatos politikai támadás érte, melynek következtében 1953. május 11-én letartóztatták. 1951. augusztus 14-15-én a köznyelvben "Rajk-Pálffy-Szőnyi" vagy "Rajk-Sólyom-Kádár" nevezett persorozatban 15 év kényszermunkára ítélték. A váci börtönben raboskodott. Ismert rabtársai: Nagy Pál Jenő, Aczél György, Beck János, Steinhercz Simon, Marczali László, Balassa Gyula, Vértes László, Pogány Lajos, Fiala Ferenc. 1954. október 26-án elrendelték az ehhez a körhöz tatozó perek felülvizsgálatát, ennek következtében 1955. május 7-én szabadult. 1956. novemberében elhagyta az országot és Rouenben próbált letelepedni. 1957-ben Aachenben biztosítási fordítóként, majd ügyintézőként dolgozott. 1966-tól nyugdíjas. 1981-ben kiadta A magyar 2. hadsereg mint a nemzetszocialista Német Birodalom segélyhada című kiadványát, mely 1989-ben jelent meg pontosítva, szűkítve Magyarországon. Könyvének kiadása után több magyar visszaemlékezővel (pl. Lajtos Árpáddal) vitába keveredett, ugyanis az addig (1981-ig) kiadott leírásokat történelemhamisításnak minősítette. Kétségtelen tény, hogy tartózkodási helye következtében nem fért hozzá a hazai dokumentumokhoz, de az ezek ismertében összeállított leírásokban, memoárokban szándékos csúsztatásokat, félremagyarázásokat vélt felfedezni. Zsigmondy László hagyatékát örököse, dr. Vashegyi Endre a Fejér Megyei Levéltárban helyezte el. Kitüntetései Magyar érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronzérem keskeny piris-fehér szegélyezésű smaragdzöld szalagon (katonai) III. A. osztályú tiszti szolgálati jel Felvidéki Emlékérem Erdélyi Emlékérem Művei Zsigmondy László: A magyar 2. hadsereg mint a nemzetszocialista Nemet Birodalom segélyhada . München, 1981 magánkiadás (50 példány) Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 ; Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár, 1995 Zsigmondi László: A 2. magyar hadsereg vereségének előzményei és körülményei = Új Honvédségi Szemle . 47. 1993. 2. 13-20. Besh o droM A magyarországi világzene egyik jelentős képviselője a Besh o droM zenekar. 1999-ben alakult. Nevének jelentése lovári cigány nyelven: „Üld meg az utat!” (mint a lovat szokás, azaz indulj el). Balkáni és román cigány illetve közel-keleti tradicionális zenét ötvöznek magyar zenével, és játszanak sajátos feldolgozásban, összeolvasztva különböző zenei stílusokat. A zenekar története A zenekar elődje a Sógor kóma együttes, melyet Barcza Gergely, Pettik Ádám és Tóth József alapított. Az elnevezés arra utal, hogy Barcza és Pettik egymásnak sógorai. Első fellépésük Besh o droM néven, 1999-ben a Diákszigeten akkora sikert aratott, hogy még ugyanazon a fesztiválon többször is zenéltek. 2000-ben megpróbálkoznak a Space Besh o droM formációval, amiben teret kap az elektronikus hangzás: a népi gyökerek a DJ és a dobprogram segítségével modernebb, „partisabb” zenévé alakulnak. A projekt a dobprogramokért felelős K-Roy halála után nem folytatódott tovább, bár DJ-Mangóval még többször felléptek. Első lemezük, a Macsó hímzés platinalemez lett és egyedüli magyar lemezként felkerült a Magyar Narancs 2000. évi 15-ös world music listájára. A zenekar „Gyí!” című lemeze még európai megjelenése előtt felkerült az angol fRoots világzenei szaklap Top-10 és a World Music Chart Europe Top-20 listájára.A kezdetektől fogva koncerteznek külföldön, először Angliában, Franciaországban és Olaszországban, később Spanyolországban, Németországban, majd Európa többi részén.2001-2002-es évadban a Szegedi Nemzeti Színházban Alföldi Róbert rendezésében játszanak a Szentivánéji Álomban. 2003-ban eljutnak a tengeren túlra is, ahol rögtön első alkalommal a Montreali Jazzfesztiválon 35 ezer ember előtt hatalmas sikert aratnak: abban az évben megkapják a fesztivál Best of címét. Később többek között Mexikóban és Ausztráliában is fellépnek. Tagjai Barcza Gergő (alapító tag, 1999–) (szaxofon, ney fuvola, kaval, egyéb fúvósok) Pettik Ádám (alapító tag, 1999–) (derbuka, kanna, dob, ének) Sidoo Attila (1999–) (gitár) Tóth József (alapító tag, 1999–2000) (tárogató, szaxofon) Csurkulya József (1999–) ( cimbalom ) Orczi Géza (1999–2002) (tapan) Farkas Róbert (1999–2002) (harmonika, hegedű) DJ Mango (2000–2001) (szkreccs, rap) Tóth Péter (2000–2006) (trombita) Talabos Csaba (2002–2005) (tapan) Beszteri Róbert (2002–2003) (tapan, doholla) Molnár Laci (2000) (nagybőgő) Herr Attila (2007–) (basszusgitár) Szalóki Ági (1999–2005) (ének) Bese Csaba (1999–2002) (basszusgitár) Zsoldos Tamás (2002–2005) (basszusgitár) Vajdovich Árpád (2005–2007) (basszusgitár) Juhász Miczura Mónika (2005–2006) (ének) Magyar Bori (2007–2010) (ének) Bede Péter (2000–2001) (szaxofon) Monori András (2000) (trombita, kaval, gadulka, ütőhangszerek) Békési László (2001–2007) (tenorszaxofon, klarinét) Varga László (–2008) (ütőhangszerek) Somos Péter (2008–) (dob) Kaszai Lili (2010–) (ének) Bangó Margit 2007 (ének) Diszkográfia Macsó hímzés (2000) Fonó records, szerzői magánkiadás Nekemtenemmutogatol (2002) szerzői magánkiadás Gyí! (2004) szerzői magánkiadás Ha megfogom az ördögöt… (2005) szerzői magánkiadás Kertünk alatt (2011) Narrator records Videók Amikor én még kissrác voltam (Videoklip) 2006. a YouTube -on Csávás 2008. a YouTube -on Meggyújtom a pipám (Videoklip). a YouTube -on Besh o droM live on TV (Mexico 2007) Retőfi Rádió Akusztik (2011) Besh o droM feat. Szalóki Ági, Juhász Miczura Mónika Live @ Sziget 2012 Orasac (Kumanovo) Orasac (macedónul: Орашац) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 2002-ben 387 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Jordánszky-kódex Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött Jordánszky-kódex tartalma nagy valószínűséggel boldog Báthory László pálos rendi szerzetes magyar nyelvű bibliafordításának másolata a XVI. század elejéről (1516-1519). Második fennmaradt bibliafordításunk az Ószövetség első hét könyvét és Szent Pál leveleinek kivételével a teljes Újszövetséget tartalmazza. A kódexet három darabban fedezték föl. Névadója Jordánszky Elek, esztergomi kanonok. A kódex egyike a legnagyobb és legfontosabb magyar nyelvemlékeknek. Báthory Lászlóról Gyöngyösi Gergely pálos generális perjel 1525-ben készült krónikájában (I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete. Fráter György Alapítvány, Pilisszántó, 1998) leírja, hogy az egész Bibliát magyarra fordította, és erről ír Bod Péter Magyar Athenas c. művében is. Kutatástörténet Báthory László bibliáját az alábbiak kutatták: Ányos Pál, Weszprémi István, Sándor István, Révai Miklós, Jankovich Miklós - a Jordánszky-kódex ismertetése. másolása és kiadása körül pedig Gyurikovics György, Szlemenics Pál, Horvát István, Döbrentei Gábor, Szalay László és Toldy Ferenc fáradoztak. A Jordánszky-kódex szerzője Szerzőjeként leginkább Báthory Lászlót emlegetik, kinek nevét más kódex-szel is összekötötték. Sándor István és Révai Miklós a Bécsi kódex bibliafordítását tulajdonították neki. Azonban Sándor és Révai még csak egy kézirati magyar bibliáról tudtak, és annak is csak egyik feléről, a Bécsi kódexről. Az ezt kiegészítő Müncheni-kódex csak 1834-ben, a másik kézirati bibliafordítás pedig, mint Jordánszky-kódex 1833-ban lett ismert. Az első két fennmaradt magyar bibliafordítás részletről Döbrentei Gábor bebizonyította, hogy Tamás és Bálint ferencesek fordítása, így kizárva Báthory szerzőségét. Ezt Jankovich Miklós állította először. Jankovich szerint a Jordánszky-kódex és Báthory László (pálos szerzetes) kapcsolatát bizonyítja, hogy a kódex megmaradt részeinek papírja egyértelműen XV. század közepére datálható. Azonban a kódex - írójának elkövetett hibáiból ítélve - nem feltétlenül Báthory eredeti írása, hanem egy 1516 és 1519-ből való másolata. Báthory eredetije ugyanis Mátyás király könyvtárába jutott, így bővítve a magyar Corvin-kódexek számát. Weszprémi István azt állítja, hogy az ő idejében a fordítás az elefánti kolostorban (ma Felsőelefánt, ahova a törökök elől menekítették) még megvolt - csak azt nem említi, hogy az eredeti, vagy egy másolat. A Jordánszky-kódex története Báthory László az egész Bibliát lefordította magyarra, és a Jordánszky-kódex Fába Mátyás esztergomi főérseki káptalanhoz került. Az első 23, addig hiányzó lapot Csemez József győri iskolaigazgatótól 1880-ban Simor János hercegprímás és esztergomi érsek 300 Ft-ért megvette, és a meglévő részhez illesztette. A teljes Jordánszky-kódexnek így következnek az egyes részei: 1. Hiányzik az első számozatlan levél. 2. A Csemez-töredék számozatlan levele 3. Jankovich-töredék (Fol. I-II., az OSZKban, M. Ny. 4.) 4. Csemez-töredék, Fol. III. (a IV. hiányzik), V.-XXV. 5. A Jordánszky-kódex 63 (!) levele, Fol. XXVIII-LXXXVIII. számozással 6. A Jordánszky-kódex 109 (!) levele, újrakezdődő Fol. I.-CVIII. számozással Tehát ma az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban MSS II. 1. jelzettel őrzött kódex tehát összesen 194 levélből áll, a I.-II. fólió az OSZKban van. Jelentősége Csak nagyon sokára jelentkezett a társadalmi igény anyanyelvű írásművekre. Mirna A Mirna folyó az Isztriai-félszigeten, Isztria leghosszabb folyója. Földrajzi adatok A folyó a Ćićarija hegységnél ered, Buzettől keletre, és Novigradnál torkollik az Adriai-tengerbe. Hossza 32 km. Jelentősebb városok az Mirna mentén: Buzet, Motovun és Novigrad. Egyéb A Mirna valaha mintegy 10 km hosszan hajózható volt, ami mára már nem mondható el. A folyó szabályozása és duzzasztása drasztikusan megváltoztatta a környék vízrajzát. Újabban erőfeszítéseket tesznek a régi helyzet visszaállítására. A Mirna mentén van a Motovuni erdő a Mediterraneum egyik utolsó síkvidéki tölgyese. Az erdőben pedig szarvasgomba terem. Colmenar del Arroyo Colmenar del Arroyo település Spanyolországban, Madrid tartományban. Colmenar del Arroyo Villamantilla, Chapinería, Navas del Rey, Robledo de Chavela, Fresnedillas de la Oliva és Navalagamella községekkel határos. Lakosainak száma 1632 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Linn Ullmann Linn Ullmann (Oslo, 1966. augusztus 9. –) norvég írónő és irodalomkritikus eredeti neve: Karin Beate Ullmann. Édesapja Ingmar Bergman svéd filmrendező, édesanyja Liv Ullmann norvég színésznő. Féltestvérei: Anna Bergman színésznő, Eva Bergman rendező, Jan Bergman színész és rendező, Daniel Bergman rendező, Mats Bergman színész, Lena Bergman színésznő, Ingmar Bergman Jr. pilóta és Maria von Rosen írónő. Linn kislányként játszott néhány filmben, majd érdeklődése az irodalom felé fordult. A New York-i Egyetem elvégzése után irodalomkritikákat írt. Norvégia legnagyobb napilapja, az Aftenposten kritikusaként nagy tekintélyt vívott ki magának hazája irodalmi életében. 1998-ban íróként is bemutatkozott a Før du sovner (Mielőtt elalszol) című regényével. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, magyar nyelven is megjelentek. Második férje Niels Fredrik Dahl író. A házaspár magyarországi kiadója, a Scolar meghívására 2006 decemberében néhány napot Budapesten töltött. Ötödik könyve, a Szemem fénye magyarországi megjelenése alkalmából Ullmann 2012. december 4-én újra a magyar fővárosba látogat. Élete A gyerekkor Liv Ullmann norvég színésznő svéd kolléganője, Bibi Andersson társaságában találkozott először Ingmar Bergmannal. A világhírű rendező állítólag felfigyelt a két színésznő hasonlóságára, és ez az észrevétel szolgált egyik legjelentősebb alkotása, a Persona (1966) kiindulópontjául. A film főszerepeire természetesen a két barátnőt kérte fel. Forgatás közben Ullmann és Bergman egymásba szerettek, noha a színésznő hivatalosan még férjnél volt. Viharos kapcsolatukból – amelynek részleteibe főleg Ullmann avatta be az érdeklődőket magyar nyelven is megjelent önéletrajzi regényeiben – egyetlen gyermek született, Karin Beate. A kislány nagyon hamar megismerkedett a filmművészettel, Bergman ugyanis a házi vetítőjükben a filmtörténet számos híres alkotását levetítette a lányának. A családi mozizások sokkal jellemzőbbek voltak, mint például a közös családi étkezések. Az egyik nagymama, a könyvkereskedésben dolgozó Janna Ullmann nemcsak sokat mesélt Linn-nek, hanem folyamatosan ellátta könyvekkel is. Elsősorban az ő hatásának köszönhető, hogy Linn kisebb kitérők után az irodalom világában találta meg a hivatását. Kislányként még balettozni is tanult. Nem volt tehetségtelen, idővel mégis abbahagyta. Erről később így nyilatkozott: „…majdnem jó voltam, ezért hagytam abba. A táncban ugyanis, akárcsak a zenélésben, tökéletesnek kell lenni.” A gyerekszínésznő Kislányként lehetősége nyílt megismerkedni a filmkészítés világával is. Négyéves korában apró szerepet kapott Jan Troell Oscar-díjra jelölt filmdrámájában, a Kivándorlókban (1971), illetve az egy évvel később bemutatott folytatásban, az Új hazában (1972). A női főszerepet édesanyja játszotta, aki alakításáért Golden Globe-díjat kapott, sőt Oscarra is jelölték. 1973-ban édesapja világhírű filmjében, a bergmani életmű egyik csúcsának számító Suttogások és sikolyokban játszotta a Liv Ullmann által alakított Maria kislányát. Következő és egyben utolsó filmszerepét szintén édesapjától kapta. Az Őszi szonáta (1978) a két világhírű Bergman, Ingrid és Ingmar egyetlen közös filmje, amely egy zongoraművész édesanya és lánya konfliktusokkal terhes kapcsolatáról szól. A filmben Linn formálta meg az édesanyja által alakított Eva fiatalkori énjét. A filmszereplések ellenére Linn Ullmann nem akart színésznő lenni, noha 16-17 éves korában drámatagozatra is járt. Tanára állítólag tehetségesnek tartotta őt, egyes források szerint azonban Liv Ullmann nem osztotta ezt a véleményt, és Linn ezért választott más pályát. Egy norvég webinterjúban viszont Linn Ullmann azt nyilatkozta, hogy opera-énekesnő akart lenni, de nem tudott énekelni, ezért választotta a színi pályát. Tanára viszont tehetségtelennek tartotta, és Liv Ullmann egyetértett vele. Budapesti látogatása alkalmával adott interjúiban az írónő elmondta, hogy a film mint kifejezési forma nem vonzza, mert szerinte az irodalommal mindent ki lehet fejezni. Ugyanakkor nem ellenezné, ha valamelyik könyvét meg akarnák filmesíteni, de sem a forgatókönyvbe, sem a rendezésbe nem szólna bele. Írói munkássága ellenére a filmvilággal való kapcsolata sem szakadt meg teljesen. 2011 áprilisában például bejelentették, hogy Linn Ullmann lesz a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik zsűritagja többek között Jude Law, Uma Thurman és Robert De Niro (a zsűri elnöke) társaságában. A pályaválasztás Linn a New York-i Egyetemen hat évig angol irodalmat tanult, és megszerezte a PhD fokozatot. Az egyetemen főleg Harold Bloom professzor, a dekonstruktivizmus egyik legjelentősebb amerikai képviselője hatott rá. Ullmann visszaemlékezései szerint a többi tanára is ellenzett mindent, amiből hiányzott a dekonstrukció. Történetmesélőnek tartja magát, aki azonban az egyetemen megtanulta, hogy a történetmeséléshez fontos a formai fegyelem és a stiláris szigorúság, ám a linearitáshoz egyáltalán nem kell mereven ragaszkodni. Minderről így nyilatkozott: „Minden azon múlik, hogy a történetet hogyan mesélik el. Ki meséli a történetet, miért meséli el a történetet, kinek a nézőpontjából értesülünk az eseményekről, mi igaz, mi hazugság – persze minden hazugság, hiszen kitalált történetről van szó –, egyszóval számomra nagyon izgalmas ezekkel a formai elemekkel játszani.” Az egyetem befejezése után kezdett irodalomkritikákat írni. Dolgozott a Dagbladet, a Vagant, a Natt og Dag és az NRK P2 számára. A legnagyobb norvég napilap, az Aftenposten kritikusaként hazája irodalmi életének meghatározó alakjává vált. 1997-ben 22 kortárs norvég író novelláját válogatta egy kötetbe. Amikor saját regényein dolgozik, felhagy az újságírással. Részben azért, mert a kétféle tevékenység egyszerre túl sok idejét venné el, részben azért, mert édesapja azt tanácsolta, hogy „amikor ír, a kritikust zárja be a pincébe”. Írói munkássága Mielőtt elalszol Linn Ullmann első regénye, a Mielőtt elalszol 1998-ban jelent meg. Négy generáció történetét meséli el a szerző: az élet sorsdöntő eseményeinek (születés, keresztelő, szerelem, házasság, halál) realitását minduntalan átszövi a képzelet és a fantázia világa. Az egyetemen tanultakat követve Ullmann nem ragaszkodott a kronológiához, és a cselekmény görgetése helyett a szereplők jellemzése, gondolat- és érzelemviláguk bemutatása dominál. A cím többjelentésű, utal egyrészt az álomra, mint a gyermeki ártatlanság és a boldog öntudatlanság állapotára, amely egyúttal a fantázia egyik terepe is, ám kiszolgáltatottsággal jár együtt. Jelenti azonban az élet befejezését, sőt akár a boldogság szimbólumát is: „Tudod, mit mondott nekem Rikard, amikor egymás mellett feküdtünk az ágyamban? Ahogy itt fekszem melletted, mielőtt elalszol, meglelem otthonom. Ilyen szépet még soha senki nem mondott nekem. Gondold csak el.” Az írónő már ekkor – és későbbi művei kapcsán is – cáfolta azokat a feltevéseket, hogy személyes élményeit, saját családja történetét írta volna meg. Erről 2006-ban így nyilatkozott: „Amikor az első regényemet írtam, nyolc évvel ezelőtt, Skandináviában nagyon élő dolog volt az irodalom. Körülvett bennünket ez a légkör, ami azt sugallta, hogy a cselekmény önmagában kevés, hogy önéletrajz alapján regényt írni szükségszerűen rossz. Hogy az igazság nem létezik, hogy egy regénynek eredendően nem lehet mondanivalója. Ezen kijelentések némelyikével a mai napig egyetértek, mivel alapvetően pártolom a tekintélyellenességet.” A Mielőtt elalszolt a norvég sikert követően mintegy harminc nyelvre fordították le, köztük magyarra is. Stella zuhan Linn Ullmann második regénye, a Når jeg er hos deg (Mikor veled vagyok) 2001-ben jelent meg. Az írónő „mostohagyermekének” tartja ezt a művét: „Szomorú és erőszakos történet, nehéz volt megírni, még nehezebb megjelentetni, és nem kapott olyan kedvező fogadtatást, mint a többi regényem, nem hiszem, hogy egyhamar magyarra fordítják majd. (2011-ben Ullmann magyar kiadója, a Scolar ezt a könyvet is megjelentette Stella zuhan címmel) Ennek ellenére nagyon büszke vagyok rá, magamban azokat az olvasóimat kedvelem a legjobban, akiknek ez a könyv a kedvencük.” Amíg a Mielőtt elalszol története a halál felé haladt, addig a Stella zuhan történetének középpontjában eleve a halál áll, és ez a meghatározó téma az írónő következő két könyvében is. Kegyelem A 2002-ben kiadott Kegyelem számít Linn Ullmann legjelentősebb művének, amelyet a szakma és a közönség egyaránt lelkesen fogadott. A siker – saját bevallása szerint – magát a szerzőt is meglepte, hiszen a Kegyelem nem tipikus bestseller. Témája az elmúlás, a szerelem és az eutanázia. A regény ötletét Ullmann egy idősebb férfi ismerőse adta, aki a családjának és a munkájának élt, és egyszer azt mondta neki, hogyha beteggé válna, és már csak terhet jelentene családja és a társadalom számára, akkor segítsék át őt a halálba. „Ez rengeteg kérdést vetett fel bennem az ember identitásával, méltóságával kapcsolatban, de féltem azokat feltenni neki. Később viszont elkezdtem végiggondolni e társadalmi-filozófiai kérdéseket, mintha elbeszélgettem volna vele. A könyv ezt a soha el nem hangzott beszélgetést tartalmazza" – mondta Linn Ullmann. Egy családi tragédia, rákbeteg bátyjának halála szintén hatással volt a Kegyelem megszületésére. (Egy másik interjúban viszont arról beszélt, hogy semmilyen személyes élmény nem befolyásolta.) Írás közben Ullmann orvosokkal, nővérekkel, filozófusokkal, ügyvédekkel és betegekkel beszélgetett, hogy szereplőit és a történéseket minél árnyaltabban és hitelesebben tudja bemutatni. A Kegyelem nem ad egyértelmű választ a felvetett problémákra, különösen az eutanáziára, hanem az olvasóra bízza annak eldöntését, hogyan ítéli meg a feleség végső tettét. „Hiszem, hogy olyan nagy pillanatok, mint a születés, a betegség, a szerelem vagy a halál mindig kétségeket, kérdéseket vetnek fel, és tele vannak érzelmi kettősséggel” – mondta a szerző. Ugyanakkor egy interjúban nem titkolta, hogy személy szerint ellenzi az eutanázia legalizációját, mert az egyértelmű állásfoglalást jelentene minden egyes esetre vonatkozóan, holott az életben az eutanázia problémája egyáltalán nem egyértelműen jelentkezik. Az ember ugyanis gyakran két ellentétes dolgot akarhat egyszerre: fájdalmai miatt szeretne meghalni, de munkál még benne a természetes életösztön is. Ráadásul egyesek olyan mentális vagy fizikai állapotban lehetnek, hogy képtelenek elmondani, mit éreznek, és mit szeretnének. Ullmann a könyvet szeretett nagyanyjának, Janna Ullmann-nak ajánlotta, aki szerint ha az embernek nincs mondanivalója, maradjon inkább csendben. „Úgy érzem, erre a könyvre büszke lenne” – nyilatkozta Linn Budapesten. A Kegyelem 2002-ben a norvég olvasók díját kapta. A tekintélyes norvég hetilap, a Weekendavisen az év 10 legfontosabb könyve közé sorolta. 2007-ben a nemzetközi hírű norvég vándorszínház, a Riksteatret bemutatta a regény alapján készült színdarabot. Áldott gyermek Az Áldott gyermek szerkesztésmódja hasonló a korábbi kötetekéhez, vagyis a lineáris cselekményvezetés helyett az idősíkokkal való játék, a szereplők gondolatainak, érzelmeinek bemutatása dominál. Egyszerre utazunk a térben és az időben: a történet főszereplői, a három lány – Erika, Laura és Molly – 89 éves apjukhoz, a valaha nőfalónak számító Isakhoz utaznak, és közben kirajzolódnak a múlt emlékei is, például egy fiatal fiú értelmetlen halálának nyomasztó terhe. Ullmann egy látszólag rideg, mély érzelmek nélküli világot teremtett. Nyelvezete szokatlanul szókimondó, olykor egyenesen trágár, de sohasem öncélú. Sokan úgy vélték, hogy Isak alakjában Ullmann valójában saját apja portréját rajzolta meg, az idős korában is robusztusnak ható férfit, aki lányai sorsát döntően befolyásolta, noha valójában sohasem tudott igazi apa lenni. A Magyar Narancs kritikusa többek között így írt a könyvről: „Többször előkerül egy bizonyos északi fény a műben. Erről Ragnar beszélt sokat Erikának, mondván, az embernek vigyáznia kell, nehogy elnézzen, még pislogni sem szabad, mert nem túl gyakran van olyan szerencséje, hogy megláthassa. Mintha azt hinné, az ember a tekintetével meg tudja ragadni a fényt. Nem túlzok, ha azt mondom, Bergman lányának sikerült.” A Dagbladet kritikusa e szavakkal méltatta: „Egyszerre fájdalmas és lebilincselő olvasmány. Az Áldott gyermek remek és sokrétű regény. A csodálatos, szívbemarkoló és összetett történet érzékeny pontjainkra tapint rá – különösen azokra, amelyeket takargatunk és feledni próbálunk.” Szemem fénye Hat év után, 2011-ben jelent meg Linn Ullmann ötödik saját könyve, a Szemem fénye. A történet egyik főszereplője, Jon Dreyer élete kezd széthullani: alkotói és magánéleti válságba került, csalja a feleségét, Sirit. Az asszony, aki sikeres séf és étteremtulajdonos, tud a hűtlenségről, de épp elég problémát okoz számára hetvenöt éves anyja, Jenny. A házaspár kiszámíthatatlan viselkedésű lánya, Alma nevelésében Jon és Siri egyformán tanácstalan. A négy évtizeden átívelő cselekmény kulcsmotívuma egy tizenkilenc éves lány, Mille eltűnése, akinek a holtteste csak két év múlva kerül elő. A Dagbladet újságírója, Andreas Wiese így méltatta a könyvet: „Egyes szerzők egyszerűen jól írnak. Képesek életre kelteni a karaktereket. Megfelelő távolságtartással és érzékeny rálátással ábrázolják a kellemetlenségeket, a hazugságokat és a megtévesztéseket, s ezeket a könyv táblája közé szorítják, hogy képesek legyünk szembenézni velük. Linn Ullmann precíz és senkihez sem hasonlítható prózája az a keret, amely által a regény élővé válik.” Wiese a 2011-es év legjobb könyvei közé sorolta a Szemem fényét. Magánélet Linn Ullmann kétszer ment férjhez, első házasságából van egy fia. Második férje Niels Fredrik Dahl norvég író, akinek egy fia és egy lánya született első feleségétől. A házaspárnak 2003-ban született közös gyermeke, egy kislány. Oslóban élnek. Linn Ullmann Budapesten A Scolar Kiadó meghívására Ullman és Dahl 2006 decemberében Budapesten töltött néhány napot a Kegyelem magyarországi megjelenése alkalmából. (2008-ban a Scolar adta ki Dahl Úton egy barát felé (På vei til en venn, 2002) című regényét is.) A könyvbemutatót december 5-én tartották az Írók Boltjában. Magyarországi tartózkodása során Ullmann több interjút is adott a sajtónak és a tévécsatornák riportereinek. Elsősorban a Kegyelem megszületéséről, témájáról és fogadtatásáról nyilatkozott, de válaszolt a skandináv és a nemzetközi irodalmi élettel kapcsolatos kérdésekre is. Elmondta, hogy a magyar írók közül különösen Kertész Imrét tartja nagyra: „…a Sorstalanság íróként és olvasóként is megváltoztatta az életem. Az az áhított egyszerűség, amiről korábban beszéltünk. Mintha a regény nyelvezetén egyetlen fölös réteg sem lenne.” Ismeri Szabó Magdát is, akinek Az ajtó című regénye nem sokkal budapesti utazása előtt jelent meg norvég nyelven. A magyar filmesek közül főleg Szabó István alkotásaiért lelkesedik, és számára is a legendás labdarúgó, Puskás Ferenc az egyik legismertebb magyar személyiség. Könyvei Mint szerkesztő 1997: Men jeg bor her ennå: norsk samtid i prosa (22 kortárs norvég szerző novellái) Mint író 1998: Mielőtt elalszol (Før du sovner) Szöllősi Adrienne fordítása. (Budapest, 2000, Scolar Kiadó) helytelen ISBN kód: 978-963-9193-40-2 2001: Stella zuhan (Når jeg er hos deg) Földényi Júlia fordítása. (Budapest, 2011, Scolar Kiadó) ISBN 978-963-244-286-0 2002: Kegyelem (Nåde) Deák Sarolta fordítása. (Budapest, 2006, Scolar Kiadó) ISBN 978-963-953-426-1 2005: Áldott gyermek (Et velsignet barn) Varsányi-Munkácsi Eszter fordítása. (Budapest, 2008, Scolar Kiadó) ISBN 978-963-244-029-3 2011: Szemem fénye (Det dyrebare) Petrikovics Edit fordítása. (Budapest, 2012, Scolar Kiadó) ISBN 978-963-244-383-6 Magyarul Mielőtt elalszol. Regény ; ford. Szöllősi Adrienne; Scolar, Bp., 2000 Kegyelem. Regény ; ford. Deák Sarolta; Scolar, Bp., 2006 Áldott gyermek. Regény ; ford. Varsányi-Munkácsy Eszter; Scolar, Bp., 2008 Stella zuhan. Regény ; ford. Földényi Júlia; Scolar, Bp., 2011 Szemem fénye ; ford. Petrikovics Edit; Scolar, Bp., 2012 A nyugtalanok. Regény ; ford. Pap Vera-Ágnes; Scolar, Bp., 2016 Irodalmi díjai 2002: Den norske leserprisen (A norvég olvasók díja a Kegyelem című könyvért) 2007: Amalie Skram-díj 2007: Gullpennen (Arany Toll-díj az Aftenposten kritikusaként végzett munkájáért) Filmszereplései 1971: Kivándorlók (Utvandrarna) 1972: Új haza (Nybyggarna) 1973: Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop) 1978: Őszi szonáta (Höstsonaten) Acidilobus Az Acidilobus egy Archaea nem az Acidilobaceae családban. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Két faja van: A. aceticus, és A. saccharovorans. Az Acidilobus aceticus termoacidofil szervezet. Daniel Niculae Daniel George Niculae (Bukarest, 1982. október 6. –) román válogatott labdarúgó, jelenleg a Rapid București játékosa, csatár. Sikerei, díjai Román bajnok (1): 2002–03 Román kupagyőztes (2): 2001–02, 2005–06 Román szuperkupagyőztes (2): 2002, 2003 Krabi Krabi (thaiul írva: ������) város Thaiföldön, Bangkoktól közúton mintegy 850 km-re délre, Phukettől közúton 150 km-re. A város az azonos nevű tartomány székhelye, és az ugyancsak Krabi nevezetű folyó partján fekszik, amely a közelben a Phangnga-öbölbe ömlik. A várost magas mészkősziklák veszik körül, amelyek Krabi tartomány jelképei. A leghíresebb a folyóparton álló, kettős csúcsú Kanab Nam. A turisták elsősorban a Phangnga-öböl festői strandjai és szigetei miatt szállnak meg a városban. Krabi lakossága 28 900 fő volt 2012-ben. Főbb látnivalók Wat Tham Sua (Tigris barlangja templom) a várostól 8 km-re északra. Ez Dél-Thaiföld egyik legtiszteltebb erdei temploma; fő csarnokát, ahol a meditációt gyakorolják, egy barlangban rendezték be. Egy közeli völgyben a magas palánkgyökerű fák és a szerzetesek és apácák kunyhói között kanyargó út kellemes sétát kínál. A szikla tetején levő nagy Buddha-szoborhoz 300 m hosszú lépcső vezet fel. Innen nagyszerű kilátás nyílik a környező tájra. Than Bokkarani botanikus kert. Egy kis letérő az útról Ao Luk közelében. Wat Kaew, a város fő temploma Kao Kanab Nam sziklacsúcsok. A városból 15 perces hajóút a mészkősziklák lábához, ahol lépcső vezet fel a csúcsra. Fogyasztói szerződés A fogyasztói szerződés fogalmát korábban a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) 685. §-ának e) pontja határozta meg. A hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) a fogalommeghatározást mellőzi; néhány rendelkezése említi kifejezetten a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályokat. Az 1959. évi IV. törvény szabályozása A fogyasztói szerződés fogalmát korábban a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) 685. §-ának e) pontja határozta meg. Ezek szerint - "az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; - a törvény [Ptk.] jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk)". A hatályos szabályozás A hatályos 2013. évi V. törvény a fogyasztói szerződést az alábbi helyeken említi: A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették. Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre. Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges. Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított tizenöt napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja. Tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű. A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Egyes tisztességtelen kikötések fogyasztási szerződésben Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a kikötés, amely a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja; b) kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a szerződést; d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult; e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve azt az esetet, amikor a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor; f) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg; g) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja; h) kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét; i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná - kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie; j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a kikötést, amely a) a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő indokolatlanul rövid; b) a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket támaszt; c) meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul rövid; d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől elállni vagy azt felmondani; e) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen; f) a vállalkozás teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek bekövetkezte kizárólag a vállalkozás akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől elállni, vagy azt felmondani; g) a vállalkozásnak pénztartozás teljesítésére negyvenöt napnál hosszabb határidőt biztosít vagy egyébként nem megfelelően meghatározott határidőt ír elő szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására; h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás szerződésszegése esetén; i) kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett összeg, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, ha hasonló kikötés a vállalkozást nem terheli; j) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít. Részleges érvénytelenség fogyasztói szerződésnél Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető. Pénztartozás idő előtti teljesítése fogyasztói szerződés esetén Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró. Vásárhelyi Pál Kollégium A Vásárhelyi Pál Kollégium a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építőmérnöki Karának (ÉMK) kari kollégiuma. Mongólia művészete Mongólia művészete alatt a mai Mongólia területének művészetét értjük. Mongólia művészetének történeti áttekintése Őskor A terület legrégibb emlékei bronz, csont, agyag és kő edények, tárgyak. A népvándorlás megindulása előtti idők legfontosabb leletei a noin-ulai sírokból származó szőnyegek. Vadászó és állattenyésztő népek alkotásai ezek, díszítéseik állatmotívumok. Vaskor és középkor A hun korszak művészetét lásd: hun művészet, a türk korszakét: türk művészet. Települések nyomai a 9. századtól fordulnak elő egyre gyakrabban, ezek már erődítettek. Az Orhon völgyében volt Dzsingisz kán falakkal övezett fővárosa, Karakorum. A 16. századtól napjainkig A népvándorlási hullámok és a mongol nagybirodalom megszűnése után a 16. század végétől a lámaizmus terjedt el, ettől kezdve Mongólia művészetére ez nyomta rá a bélyegét. A Mandzsu uralom alatti időszakban csak népművészeti ágak éltek: szőnyegszövés, lószerszámok, ruhák díszítései, faragás, ötvösség. A népi kultúra mellett a kolostori kultúra volt csak erős. A kolostorépítészet a 16. század végétől virágzott, a festészet emlékei jellemzően a kolostoron belüli vallási tevékenység eszköze. Ettől kezdve bontakozott ki a mongol nép művészete. A művészet tulajdonképp a hagyományt őrizte 1921-ig, amikor a nemzeti forradalom győzött. Megindult a városi építkezés, szovjet kapcsolatok révén mongol művészek szovjet egyetemeken tanultak. 1990 után felszabadult a kötelezően előírt kánon alól. Mongólia művészetének tárgyalása egyes művészeti ágak szerint Építészet A mongóliai építészet legrégibb emlékei erődített települések, melyek a 9. századtól kezdve egyre nagyobb számban maradtak fenn. A legfontosabb erődített város Karakorum volt. A 16. században az erősödő buddhizmus hatására épültek az első kolostorok, a legrégebbi az Erdeni-Cu-kolostor (1585). A kolostorok formája a 17. századtól változott, alaprajzuk és felépítésük jurtaszerű lett (pl. Dar-Hur). A szomszédos Kína hatása kínai típusú épületeket is eredményezett: Gurban-Cu és Erdeni-Cu-kolostorok egyes épületei. A lámaizmus közvetlen hatására utal viszont a tibeti típusú Labran-palota épülete (az Erdeni-Cu-ban, 18. sz.). A két stílus keveredett a 18-19. században, ennek emléke a Majdari 19. századi épülete a Da-Hur-ban. A mongol építészet sajátos formái a szuburgánok: pl. Dzsaron-Hasor a Gandan-kolostorban. A 20. században megindult a városiasodás, főleg szovjet hatásra. Festészet A kolostori festmények hagyományos buddhista technikákkal és lámaista ikonográfiával készültek. A mongol festészet első mestereként Mardzan Saravot emlegetik, akit főleg plakátgrafikái tették ismertté. Jelentős festők voltak: Csojdok, Cevegdzsav, Jadam-Szuren, Gava, Namhajceren, Cultum, Dorzspalam. Szobrászat A legrégibb mongóliai emlékek a népvándorláskor előtti népek alkotásai, monolit ún. szarvaskövek, totemjelképek. A szobrászat, hasonlóan a festészethez, kolostorokhoz kötődik, vallási célokat szolgál. A modern mongol szobrászat legismertebb mesterei Csoimbol és Dzsamba. Iparművészetek Számos népművész működik Mongóliában, a hagyományos népművészet művelője Manivadar. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. FK Liepāja Az FK Liepāja egy lett labdarúgóklub, melynek székhelye Liepājában található. A csapat jelenleg a lett első osztályban szerepel. Története A klubot 2014. márciusában alapították, miután az FK Liepājas Metalurgs tulajdonosi köre a 2013-as szezon végén csődbe ment. Az FK Liepāja leigazolta az összes játékost, beleértve az utánpótlás csapatokban szereplőket is és egyfajta jogutódként indulási jogot szerzett a lett első osztály 2014-es idényére. A klubot elsősorban Liepāja városának önkormányzata támogatja, elnöke pedig a korábbi sokszoros lett válogatott Māris Verpakovskis. Első szezonjukban a negyedik helyen végeztek. Egy évvel később, 2015-ben megnyerték a bajnokságot, így elindulhattak a bajnokok ligája 2016–17-es idényének selejtezőiben. 2017-ben bejutottak a lett kupa döntőjébe, amit szintén megnyertek. Sikerlista Lett bajnokság Győztes (1): 2015 2. helyezett (1): 2017 Lett Kupa Győztes (1): 2017 Aisy-sur-Armançon Aisy-sur-Armançon település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 250 fő (2015). Aisy-sur-Armançon Perrigny-sur-Armançon, Quincy-le-Vicomte, Rougemont, Bierry-les-Belles-Fontaines és Étivey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mamoutou N’Diaye Mamoutou N'Diaye (Bamako, 1990. március 15. –) mali válogatott labdarúgó, jelenleg a Zulte-Waregem játékosa. Sikerei, díjai Belga kupagyőztes (1): 2009–10 Fogyatékosellenesség A fogyatékosellenesség, angolul ableism vagy disablism, egy angol eredetű kifejezés, amit az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékosok jogaiért és megbecsüléséért küzdő szervezetek vetettek fel. A fogyatékosellenesség leértékeli a fogyatékos személyeket ép társaikkal szemben, és ellenségesen vagy éppen atyáskodóan viselkedik, gyámolításra szorulóknak tartja őket. Diszkriminál, elnyom. Előítéletes, az egyes fogyatékossági kategóriáknak, az ezeket viselő embereknek közös tulajdonságokat, képességeket tulajdonít, vagy vitat el tőlük. Az előítéletekkel, sztereotípiákkal igazolja a diszkrimináció jogosultságát. Előítéleteit az azoknak ellentmondó kampány hatására sem vetkőzi le, és diszkriminál egy vagy több fogyatékossági típust, korlátozza cselekvésében, mivel előítéletei alapján ezt helyesnek gondolja. Összehasonlítható más diszkriminációkkal, mint a szexizmussal és rasszizmussal. A fogyatékosellenesek szerint társadalmi méretekben a fogyatékosok kevésbé értékesek a társadalom számára, vagy kevésbé emberiek. A 20. század elejének eugenetikai mozgalma a fogyatékosellenesség elterjedésének példája. A német náci kormány által vezérelt fogyatékosok ellen irányuló tömeges gyilkosság és sterilizáció a fogyatékosellenesség extrém példája. Az angol nyelvben több típus számára alkottak megfelelő kifejezést. A mentális betegekkel szemben mentalizmust, a siketekkel és nagyothallókkal szemben audizmust (nem tévesztendő össze az autizmussal). Nem korlátozódik az épekre; például egy mozgássérült apa arra taníthatja a lányát, hogy a beszédhiba értelmi fogyatékosságot jelez, és az értelmi fogyatékosokat szabad bántani akár szavakkal, akár pofonokkal. A fogyatékosellenesség ellen nyelvi eszközökkel is próbálnak küzdeni, például annak kiemelésével, hogy az illető nem azonos az általa viselt állapottal. Innen ered például a fogyatékossággal élő személy kifejezés is. Ez ellen néha egyes fogyatékos csoportok, érdekképviseletek tiltakoznak. Valóban vannak olyan szavak, amik régebben pontos orvosi meghatározások voltak, de mára sértővé váltak. Ilyenek például a hülye, a süket, a süketnéma, a világtalan és a béna szavak. Van, amikor a többség és a csoport nem egyezik meg abban, hogy melyik szó vagy kifejezés sértő. Egyes esetekben egy sor megnevezést is sértőnek találnak, és elutasítanak, aminek eredményeként a többség sértődékenynek találja a kisebbséget, aminek semmi sem jó. Ez rontja a kapcsolatot, és kihat például az akadálymentesítésre is. Definíció A fogyatékosellenességre Fiona A. Kumari Campbell, a Griffith Egyetem (Brisbane, Ausztrália) docense szerint nincs a szakirodalomban egyértelmű meghatározás. Az ő definíciója szerint: Meggyőződések, gyakorlatok és folyamatok összessége, amelyek a test és az én meghatározott ideálját hozza létre, ezt tökéletesnek, fajtipikusnak, lényegileg és teljesen emberinek állítja be. Tehát a fogyatékosság az ember volt csökkenését, alsóbbrendűségét jelenti. Vera Chouinard, a McMaster Egyetem professzora (Hamilton (Ontario), Kanada) szerint: Meggyőződések, gyakorlatok, intézmények és társas kapcsolatok halmaza, amelyek az ép állapottól kiindulva a fogyatékos személyeket kirekesztett és messzemenően idegen lényekként határozza meg. Ron Amundson, a Hawaii Egyetem (Hilo) professzora és Gayle Taira szerint: Ez egy tan, ami a sérüléseket tévesen belsőnek és magától értetődően szörnyűnek állítja be, és az azt viselőt teszi felelőssé érte. Harpur, a Griffith Egyetem tudományos munkatársa amellett érvel, hogy a fogyatékosellenesség egy hatalmi etikett, ami negatív sztereotípiákat sorakoztat fel, és a figyelmet a fogyatékosságról és a fogyatékos személyről a diszkrimináló személyre irányítja, hogy megkönnyítse a kulturális változást. A fogyatékosellenesség lehet a tágabban értelmezett ableism speciális esete, ami az ember értékét teljesítőképességétől, teljesítményétől teszi függővé. Tehát minél többet, minél jobban tud teljesíteni, annál értékesebb, és minél kevesebbet, annál értéktelenebb. A lista végén az életre méltatlan életek állnak. Feltételezései A fogyatékosellenesség több előítéletet foglalhat magába, ezek közül a legfontosabbak: függő (örök gyerek) fogadó (sapkával a kézben koldul) selejtes, hiányos, funkciózavaros, ezért csökkent értékű lények kevésbé teljesítőképes, csökkent értékű munkaerők vagy munkaképtelenek szánalomra méltók, szenvedők sorstársaik társaságát keresik, és az épekét kerülik (csak bizonyos esetekben igaz) bizonyos tulajdonságaik vannak, például egy vaknak azért kiváló az emlékezete, mert vak Háttere Okaként azt nevezik meg, hogy ez az egyén vagy a társadalom egyik lehetséges reakciója egy másik testfelépítésre, képességekre és viselkedésre. Ennek hátterében az az elképzelés áll, hogy az ép test a jóllét és a szerencse kulcsa. A fogalmat a többi diszkriminációval együtt használják. Nemcsak az ellenségesség tekinthető fogyatékosellenesnek, hanem az atyáskodás is. Ezek az emberek azt hiszik, hogy csak jót tesznek fogyatékos embertársaikkal. Védeni akarják őket és gondoskodni róluk, anélkül, hogy partnernek tekintenék őket, ami gyámkodáshoz vezet. Vannak jelek arra, hogy most már nem a védelem és gondoskodás kell, hogy fontos legyen, hanem az önállóság elérése. Abba a helyzetbe kell őket hozni, hogy normális életet tudjanak élni, amennyire csak lehet. Ez legerősebben a szexhez való jognál látható. Következményei A következmények hasonlóak ahhoz, mintha az illető tájékozatlan lenne, de érezhető benne rosszindulat is. A személyes viselkedésben: távolságtartás, kapcsolatkerülés úgy beszél a fogyatékos személyről, mintha nem lenne ott ha mégis szól hozzá, akkor azonnal tegezni kezdi, vagy keresztnéven szólítja gyerekként kezeli őket, túlhajtja a dicséretet; a teljesítményt a fogyatékosság miatt különlegesnek, hihetetlennek találja egy nőnek, aki sokat nevetett, azt mondták: Jó, hogy még tud nevetni, mert semmi oka rá. alsóbbrendűnek tekintés atyáskodás, sajnálkozó tekintetek, feltűnő megjegyzések, tettlegesség rombolja a fogyatékos emberek önképét A fogyatékos címkével egy nem nyert helyzet adódik. Ha valaki megfelel a klisének, akkor ő egy szerencsétlen, szomorú lény, akinek aranyból van a szíve, akitől hála várható, és aki rászorul az emberszeretetre és együttérzésre. Ha nem felel meg ennek, akkor egy ritka, különleges esetről van szó, ami csodálatra méltó. A társadalomban: Elkülönítés, intézetbe zárás, gyámság alá vétel Akadálymentesítés hiánya. De általában csak azért hiányzik, mert nem gondolnak rá, vag gazdaságtalannak tartják. A Betonfej díj (Betonkopf) az Allgemeinen Behindertenverband Land Brandenburg e.V. (ABB) által odaítélt negatív díj, amit nem akadálymentesített építményeknek ad. Média, tömegkommunikáció A fogyatékosokat tehetetlen bábként, rászorulóként kezelik, sajnálatra méltó lények, akik igénylik is a sajnálatot és az együttérzést. A fogyatékosságot teherként értelmezik, a fogyatékosokat koldusként ábrázolják, akik számára kiváltság a koldulás. Biztosításoknál plusz kockázatot jelent a fogyatékosság Társadalmi nyomás magzatok elhajtására, ha a vizsgálatok szerint valószínűleg fogyatékosnak születnek; ez keresztény szemszögből szintén fogyatékosellenesség Azokról, akikről felteszik, hogy kevesebbre képesek, mint a többség, azt is felteszik, hogy emiatt szenvednek, ezért segítségre szorulnak, időt, figyelmet, pedagógiai segítséget, gondozást, pénzügyi támogatást igényelnek. Úgy tekintik, hogy használhatatlanok és haszontalanok, ezért elvárják tőlük, hogy hálásak legyenek a segítségért, ami teher a társadalomnak. Nem engedik meg, hogy kritikát fogalmazzanak meg, vagy igényeik legyenek. Mindezek a viselkedésformák nemcsak feltételezik az inkompetenciát, hanem ki is fejlesztik. Mivel nem kapnak munkát, rászorulókká válnak, így a nekik tulajdonított teljesítőképtelenség megerősítést nyer. A társadalomban minden ember több szerepet is betölt. Egy ilyen környezet minden más szerepet megtagad a fogyatékosoktól, még a nemi szerepeket is háttérbe szorítja, és úgy gondolkodik róla, mintha nem lenne nemük. Éppen ezért felvetődhetnek olyan kérdések is, hogy: Házasodhat-e, élhet-e szexuális életet, alapíthat-e családot egy fogyatékos? Azok, akik így gondolkodnak, felsőbbrendűséget tulajdonítanak a többségi testi, értelmi, viselkedésnormáknak megfelelő embereknek, és akik nem felelnek meg ezeknek, alsóbbrendűeknek. Egyesek szerint ezek a jelenségek a tipikus elnyomásjelenségek közé tartoznak. A diszkrimináltak szemszögéből Birgit Rommelspacher szerint a fogyatékosellenesség nem feltétlenül okozza az énkép torzulását. Fontos, hogy józanul mérlegelve el tudja dönteni, hogy miben akadályozza őt az emberi és az épített környezet: Nem a kerekes szék túl széles, hanem az ajtó túl szűk. Egy további probléma a kétértelműség, amikor a mondatot vagy gesztust többféleképpen is lehet értelmezni, többféle szándékot tulajdonítani neki. A hangsúly sem mindig segít. Például ha valaki egy vaktól Viszontlátásra! köszönéssel búcsúzik, akkor lehet arra gondolni, hogy semmi különös nem történt, csak egyenlően kezelik; de lehet, hogy valaki belül mulat a vakokon, de a hangja nem rezdül meg. Védekezni úgy lehet, ha: sikerül azonosítani a diszkriminációt meg lehet határozni a valódi okokat kihasználni a lehetőségeket a diszkriminációval szembeni védekezésre. A diszkriminálók szemszögéből A diszkrimináció hatása a nem diszkrimináltakra a kiváltsággal való felruházás. Ezt ők maguk nem veszik észre, viszont a diszkrimináltak jól látják, még a vakok is, mert napról napra szembesülnek vele. Nyílt ellenségesség esetén azonban kiváltságaikat aktívan védelmezik. Ennek módjai: A hierarchia megerősítése: Ha fogyatékosok aktívan és követelőzve lépnek fel, akkor gyakran korlátaikra hivatkozva felszólítják őket, hogy hagyják abba. Ez akkor is előfordulhat, ha együtt tanulnak épekkel, és legalább olyan jó eredményeket érnek el, mint azok. Funkcionalizálás: Bizonytalanságokat és félelmeket hárítanak át a fogyatékosokra. Ha ők ezeket visszautasítják, akkor agresszióra számíthatnak. A hatalmi helyzet megfordítása: Elsősorban szélsőjobboldalon működik, a fogyatékosoknak kiváltságként áldozatszerepet tulajdonítanak, és ezt akarják korlátozni. Hasonló fogalmak A fogyatékosellenességet angolul illetik a disablism elnevezéssel is. Gregor Wolbring, a Calgary Egyetem közegészségügyi szolgálat tanszékének professzorasszisztense azonban különbséget tesz a kettő között: Általános formájában az ableism hittételek, folyamatok és praktikák összessége, amelyek a saját képességeket az én, a test és a fajtársakkal való kapcsolatot tekinti alapvetőnek, és magában foglalja a mások általi érzékelést is. Az ableism bizonyos képességek előnyben részesítésén alapszik, amelyeket alapvetőként vetít ki, miközben a valódi vagy az észlelt eltérést vagy ezeknek a képességeknek hiányát csökkent értékű létállapotként jelöli meg. Ezt gyakran disablism kíséri, ami diszkriminációban, elnyomásban vagy sértő viselkedésben nyilvánul meg, ami abból a hitből fakad, hogy az alapvető fontosságú képességek nélküli emberek másokkal szemben alávetettek. Fiona Campbell is különbséget tesz az ableism és a disablism között. Ezzel hagyományosan a Disability Studies foglalkozik. A disablism táplálja a megkülönböztetést az épek és a fogyatékosok között. Ez távolítva másnak jelöli meg a fogyatékosokat, és az épek perspektívájából működik. Védekezés A fogyatékosellenesség alternatívája az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló együttélés. A többség nem a fogyatékkal élők testi hibáira összpontosít, és nem teherként tekint rájuk, hanem olyan embertársnak, aki bizonyos esetekben másként működik. Igaz, hogy néha segítségre sorul, de ez az épekkel is megesik. Tekintetbe veszik, hogy bárki válhat fogyatékossá. A társadalom támogatja, hogy a fogyatékosok önálló életvitelre legyenek képesek, és el tudják tartani magukat. Ennek egy ábrázolása Christian Fürchtegott Gellert verse a 18. századból. A vak a hátán viszi a bénultat, aki segít neki tájékozódni, és a bénult eljuthat akárhova, ahova a többi ember. Gellert kommentárja szerint ketten együtt képesek arra, amire külön-külön nem. A kölcsönös segítség eredményeként nem szorulnak további segítségre. Nyelvi eszközök A fogyatékosellenesség nyelvileg is kifejeződik sértő szavak, kifejezések használatában, és a nem sértők sértő hangsúllyal történő használatában. Egy megjegyzés vagy szöveg lehet úgy is sértő, hogy egy szava sem mutat sértést. Ennek ellentételezésére létrehoztak olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek hangsúlyozottan nem akarnak sértők lenni. Egyes ilyen kifejezések megpróbálják leválasztani a fogyatékosságot az emberről, például: fogyatékkal élő személy. Egyes szervezetek olyan listákat javasolnak, amelyek még az átlagos kifejezéseket is helytelenítik bizonyos helyzetekben, például a fogyatékos állapotok megnevezéseit nem engedik főnévként, csak melléknévként (jelző, állítmány, határozó(szó)) használni, mert az ember nem azonosítható a fogyatékosságával. Lásd például a sérültek.hu javaslatát a Fogyatékosság cikkben. A finomkodás ellen több csoport is tiltakozott, például a mozgássérültek vagy az autisták szövetsége. Más nyelvekben hasonló megoldások léteznek a fogyatékosság leválasztására. Angol nyelvben a személy először a szabály, például autist helyett azt mondják, hogy person with autism, németül a vak ember pl. Mensch mit Blindheit. A magyar megfelelőket ez alapján alkották meg, ami terjengős kifejezéseket és szóismétléseket eredményezett (pl. „autizmussal élő személy”). Durva viták nincsenek, mindenki azt használja, amit jónak tart. Habár a magyar nyelvben régiesnek hat, a fogyatékosság szó időnként hiányosság, hiba értelemben is használatos, az ép pedig sértetlent is jelent. Ez hasonlóan van más nyelvekben is, a német nyelvben a fogyatékos akadályozott (behindert), spanyolul csökkent értékű (minusvalidos). Angolul a disabled helyett javasolják például a differently abled kifejezést. Azonban senki sem tökéletes, mindenkinek megvannak a maga hibái; ezt el kell ismerni. Érdekképviselet Az 1970-es évektől kezdve megindult a fogyatékosok mozgalma az afroamerikai egyenlőségi mozgalom példájára. Matricákkal és akciókkal hívták fel magukra a figyelmet. Gusti Steiner dortmundi aktivista így írt erről: „1974 májusában ezzel a háttérrel önsegélyező csoportunk Frankfurtban tartotta első megmozdulását, utakat torlaszoltak el látványosan. Az épített akadályokat közvetlen konfrontációban a Prädikat Behindertenfeindlich felirattal tüntettük ki (állítmány: fogyatékosellenes). Ezzel kritizáltuk hadirokkantak két szervezetét, a szociális hivatalt, a betegkasszát és a frankfurti egészségügyi hivatalt. Másnap Frankfurt központjában kerekesszékes bemutatót rendeztünk, eközben megállítottunk egy villamost. Az egyik kerekesszékes megpróbált felszállni, de nem sikerült neki, mivel a lépcsők és a korlát megakadályozta. Eközben a villamos elé gurultam, és megafonba beszélve elmagyaráztam, hogy a buszokat, villamosokat és metrókat nem a fogyatékosoknak építették.” Azóta sok szervezet alakult a fogyatékosok képviseletére és érdekvédelmére. Jogi út Jogállamokban van lehetőség arra, hogy magánszemélyek és hatóságok döntéseit jogi úton támadják, ha a fogyatékosok megkülönböztetését észlelik. Svájban például a szövetségi bíróság érvénytelenítette egy Zürich kantonbeli önkormányzat döntését, ami azzal utasította el egy Svájcban élő értelmi fogyatékos nő állampolgárság iránti kérelmét, hogy nem képes önmaga gazdasági fenntartására. Az önkormányzat ezzel akarta elkerülni, hogy évi 100 000 frankot kelljen fizetnie a nőnek szociális segélyként. Addig ezt az ellátást egy másik szervezet fizette, ami szövetségi szinten gondoskodott a menekültekről. Zürich kanton bírósága elfogadta az önkormányzat gazdasági érvelését, a szövetségi bíróság azonban diszkriminációként értékelte az ügyet. Az önfenntartásra való képtelenség ürügyén ugyanis a nőnek értelmi fogyatékossága miatt nem lett volna esélye megszerezni az állampolgárságot. Továbbá ha ez volt az állampolgárság megadásának egyetlen akadálya, akkor az emberi méltóságát is megsértették, mivel ez azon múlott, hogy kinek kell fizetnie a szociális segélyt. Közvélemény-kutatások Közvélemény-kutatással kimutatható volt a fogyatékosellenesség Európa egyes részein. Ennek terjedését és erősödését nem támasztják alá adatok. A Die Zeit 2002-ben rámutatott arra, hogy 1969-től 2000-ig nullára csökkent azoknak az aránya, akik az összes Down-szindrómás gyereket intézetben szerették volna elhelyezni. Ezzel párhuzamosan 59%-ról 90%-ra nőtt azoknak az aránya, akik egyénre szabott fejlesztést akartak. 1969-ben csak 18% tartotta helyesnek, hogy a gyerekeket otthon, a szülői házban lássák el, 2000-ben már 90% volt ezen a véleményen. Ha Németországban növekedett volna a fogyatékosellenesség, akkor fel kellene tenni, hogy a válaszadók nem a saját, hanem a társadalmilag elvárt véleményt adták válaszul. Wocken 2000 Hans Wocken, a Hamburgi Egyetem gyógypedagógiai intézetének munkatársa 2000-ben elvégezett egy rejtett ellenségességet kimutató közvélemény-kutatást. A kérdések a következők voltak: Zavarná, ha a szomszédságába fogyatékosok költöznének, és naponta kellene találkozniuk? (szomszédságkérdés) Elutazik, és abban a szállodában, ahol pihen, egy csoport értelmi fogyatékos gyerek is nyaral. Zavarja? (szabadságkérdés) Járatná-e gyerekét egy olyan osztályba, ahol fogyatékos gyerekek is vannak? (integrációs kérdés) Elfogadná-e, ha gyereke fogyatékosnak születne? (szülőkérdés) Ha egy súlyosan fogyatékos gyerek születik, nem lenne-e jobb mindenkinek, ha hagynák meghalni? (eutanáziakérdés) A szomszédságkérdést csak kevesen válaszolták meg negatívan, míg a válaszadók negyede a szülőkérdésre adott negatív választ. A szuggesztívan megfogalmazott eutanáziakérdéssel 60% értett egyet. Eurobarométer 2008 2008 tavaszán az Európai Unió összes tagországában felméréseket végeztek diszkrimináció ügyben. 35% szerint a fogyatékosellenesség elterjedt, és 10% szerint erősen elterjedt az ő országában. 2008-ban a megkérdezettek 67%-a szerint a fogyatékosellenesség kevésbé elterjedt, mint 2003-ban. Jólérzési skálán (1-10) a fogyatékos szomszéd értékelése 9,1; a fogyatékos vezető politikusé 8,0. 83% az akadálymentesítés mellett van, amelyek speciális intézkedések ahhoz, hogy a fogyatékosok esélyegyenlőséget kapjanak. Eszerint az Európai Unióban a fogyatékosellenesség nem a legnagyobb diszkriminációs probléma, sőt a többség kifejezetten védi a fogyatékosokat. Vállalati teszt Belgiumban 2014-ben Belgiumban Stijn Baert a Ghent Egyetem professzora nagy méretű levelezéses kísérletet végzett. Végzett hallgatók nevében küldött álláspályázatokat 768 helyre, ahol a vak, siket vagy autista pályázók ugyanolyan jól be tudták volna tölteni az állást. A fogyatékos pályázók 48%-kal kevesebb pozitív reakciót kaptak, mint minden más szempontból azonos, de ép társaik. Gratot Gratot település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 646 fő (2015). Gratot Brainville, Blainville-sur-Mer, Boisroger, Bricqueville-la-Blouette, Coutances, Monthuchon, Saint-Malo-de-la-Lande, Tourville-sur-Sienne és La Vendelée községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Črešnjevec (Tuhelj) Črešnjevec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Tuheljhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 35 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délkeletre a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 173, 1910-ben 336 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. A településnek 2001-ben 222 lakosa volt. Mauksch Tamás Mauksch Tamás (Késmárk, 1749. december 20. – Késmárk, 1832. február 10.) természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész, kereskedő. Élete A késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen tanult teológiát és természettant. 1776-1784 között a késmárki líceum tanára és igazgatóhelyettese volt, 1784-1786 között német evangélikus lelkipásztor Bártfán, 1786-1802 között ugyanaz Nagyszalókon, Szepes vármegye – itt kezdett borral kereskedni. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról, Késmárkra költözött, kereskedett, többek között krakkói kereskedőknek bort árult. Az említett tevékenység mellett történelemmel, kőzettannal, klimatológiával, a tátrai tavakkal is foglalkozott, de 1780-tól a tátrai és a tátraaljai flóra kutatásának szentelte szabadidejét. Nagy növénygyűjteménye volt, 1803-ban a késmárki háza mellett füvészkertet létesített. Kőzetgyűjteménye is volt. Gyakori tátrai kirándulásai során jól megismerte a hegységet, különösen a szepességi oldalát, a hegység egyik legjobb ismerőjévé vált. 1795-ben megkísérelt feljutni a Lomnici-csúcsra. Több természettudóst kísért el a Tátrába, többek között az angol Robert Townsont, a brazil da Cramer-t, a svéd Göran Wahlenberget, Kitaibel Pált, de más látogatókat és katonatiszteket is. Túratársai legtöbbször Asbóth János, Berzeviczy Gergely, Csáky István és ezek vendégei voltak. Nagyszalóki tartózkodása alatt gyakran használta Csáky István tátrafüredi vadászházát, vendégeivel itt éjszakázott. Egy ilyen kirándulást Berzeviczy Gergely írt le, de maga Mauksch is többször a naplójában. A botanikát amatőrként kezdte, de hamarosan a szepességi és tátrai flóra elismert szakértőjévé vált. Baráti kapcsolatokat tartott fenn Kitaibel Pállal, sok szepességi és tátrai növényt küldött neki, például 1797-1800 között minden évben. Kitaibel és Waldstein nagy művében, a Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae Mauksch segítségét a szerzők meg is említik. Az 1813-as tátrai látogatása alatt a híres svéd botanikus Göran Wahlenberg megköszönte a segítségét és áttanulmányozta növénygyűjteményét. A 18. század végén és a 19. század elején Mauksch jelentősen hozzájárult a Tátra és Tátraalja megismeréséhez. Nem csak műveivel, hanem az odalátogató természetkutatóknak adott tanácsaival, kalauzolásukkal is. A tátrai helynevekben neve megmaradt a Nagyszalóki-csúcs oldalán található Mauksch-gödör és a Késmárki-völgyben lévő Mauksch-tó elnevezésében. A nagylomnici templomban 1901. szeptember 8-án emléktáblát állítottak tiszteletére. Művei Botanikai művei kéziratban maradtak: Flora Scepusii Septemtrionalis, Tentamen Florae Scepusii partim aliorum comitatuum, mindkét mű elveszett, Verzeichniss der Zipser Pflanzen, die ich bis 1797 gesammelt habe, Verzeichniss der nach Pest eingeschichten Pflanzen, Kitaibelnek küldött növények jegyzéke, Verzeichniss der Pflanzen, die mit Wahlenberg von seine Reise mitbrachte, und die ich hier nicht fand oder verkannte, Index plantarum in Scepusio lectarum, Verzeichniss und Beschriebung der Carpatischen Blätterschämme (Agarici) im Zipser Comitat in Ungarn, ezt a 112 gomba leírását tartalmazó művét Rumy G. K. tette közzé, Wegweiser durch die Zipser kapratischen Alpen , mai napig kéziratban maradt kalauz (az MTA kézirattárában található), annak ellenére, hogy barátja Rumy G. K. már 1826 nyomtatásra előkészítette. A mű egy botanikai részt is tartalmaz, amelyben 1508 egyedet sorol fel. Botanikai feljegyzéseit és meteorológia megfigyeléseit az 1794-1832 években vezetett naplójában (Tagebuch) írta. A naplót sem adták ki, de Weber Sámuel a Maukschról szóló életrajz és Lipták János a késmárki líceumról szóló művének megírásakor felhasználta. Csiangok (történelmi nép) A csiangok (qiangok) népcsoport a mai Kína területén, akiknek a neve már az i. e. 13. századból származó Sang (Shang)-kori jóslócsont-feliratokon is gyakorta felbukkan. Ezen a néven feltehetően különböző korokban, különböző etnikumokat jelöltek, akik alighanem valamilyen, a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozó, tibeto-burmai nyelvet beszéltek. A Szung (Song)-dinasztia idején megerősödő, majd 1038-ban Nyugati Hszia (Xia) néven önálló dinasztiát alapító tangutok őseinek is a csiang (qiang)okat tartják. Eredetük A csiang (qiang)okat jelölő piktogram legkorábbi előfordulása, a Sang (Shang)-kor utolsó két és fél évszázadából (i. e. 14–11. század) származó, úgynevezett jóslócsontok feliratain olvasható. A ma ismert, mintegy 100 000 jóslócsont közül, több mint 800 darabon szerepel a csiang (qiang) írásjegy, amely jól reprezentálja a Sang (Shang)-korban játszott jelentős történelmi szerepüket. A piktogram e korai formáját többféle módon jegyezték fel, amely az egységesített írás hiányában korántsem meglepő a jóslócsont-írás karaktereinek esetében. Kuo Mo-zso (Guo Moruo) (���; 1892–1978), a neves kínai tudós, aki elmélyült és alapos munkát végzett a kínai írás legkorábbi formáinak elemzésében, 1965-ben még úgy gondolta, hogy a piktogram a 'kutya' jelentésű kou (gou) (�) írásjegy kora piktogramjának és az 'ember' jelentésű zsen (ren) (�) összevonása. Magyarázata szerint a képjel egy „kutyafülekkel rendelkező álló emberalak”. Állítása szerint a képjel a sang (shang) őseit jelenthette, amely egyben az elhunyt királyok halotti neve is lehetett, mivel a kutya a bátorságot és a hűséget jelképezte. Kuo Mo-zso (Guo Moruo) vélekedése azonban nem vált általánosan elfogadottá. Számos olyan felirat olvasható, amely arról tudósít, hogy a sang (shang)ok csiang (qiang)okat támadtak meg, fogtak el, vagy áldoztak fel. Ezek mind bizonyítékai annak, hogy valós személyeket, feltehetően egy népet jelölhetett a csiang (qiang) piktogram. A szakértők már csak ezért sokkal inkább az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) magyarázatát tekintették mérvadónak, amely szerint a csiang (qiang) írásjegy képjel formája az 'ember' zsen (ren) (�) és a 'juh' jang (yang) (�) képjelek összevonása. Az első kínai etimológiai szótár összeállítója, Hszü Sen (Xu Shen) azt is tudni vélte, hogy a csiang (qiang)ok egy nyugati zsung (rong) (barbár) birkapásztor nép (hszi-zsung mu-jang-zsen (xirong muyangren) �����). Hszü Sen (Xu Shen) azonban nem ismerhette a több mint ezer évvel korábbi jóslócsontokon szereplő eredeti piktogramokat, elemzése során az írásjegyek későbbi, pecsétírásos változataira támaszkodott. A csiang (qiang)ok pásztornépként történő azonosításában minden bizonnyal közrejátszott a 'juh' jelentésű jang (yang) (�) írásjegy, jól felismerhető, csavart kosszarv részének jelenléte, amelyet az álló emberi figura mintegy a fején visel. Így szerinte az írásjegy egyfajta huj ji (hui yi) (��) típusú, vagyis ideogrammatikus összetételű írásjegy, amelyek esetében két piktogram összevonásával alkottak egy harmadik írásjegyet. Edwin G. Pulleyblank (1922–2013) azonban megkérdőjelezte az ókori etimológia helytállóságát, szerinte ugyanis ebben az esetben nem ideogrammatikus összetételről van szó, hanem úgynevezett hszing seng (xing sheng) (��), vagyis fonoszemantikai összetételről, amelyben a jang (yang) (�) képjel nem a jelentésével járul hozzá, a csiang (qiang) írásjegy egységéhez, hanem a kiejtésével. Elhelyezkedésük A jóslócsont-feliratokon gyakorta felbukkan egy Csiangfang (Qiangfang) (��) helynév, amelyet a szakértők a sang (shang) fennhatósága alatt álló területektől nyugatra, a mai Sanhszi (Shanxi) tartomány déli és Honan (Henan) tartomány nyugati részére helyeznek el. Abban is konszenzus van, hogy a csiang (qiang)ok élettere nem korlátozódott egy jól körülhatárolt területre, és nem feltétlenül szűkíthető az egykor Csiangfang (Qiangfang) néven emlegetett területekre. A legtöbben ugyan azon a véleményen vannak, hogy a csiang (qiang)ok a sang (shang)októl leginkább északnyugatra helyezkedtek el, jellemzően azokon a területeken, amelyeket a Csiangfang (Qiangfang) vidékével azonosítottak, de olyan vélekedések is vannak, miszerint a csiang (qiang)ok a mai Kanszu (Gansu) és Csinghaj (Qinhai) tartományok területén éltek, de a cseh sinológus, Jaroslav Průšek (1906–1980) Szibériába helyezi a csiang (qiang) szállásterületeket. Egyes kínai szakértők jóval szélesebb zónára tolják ki a csiang (qiang)ok életterét, amelyet így a mai Senhszi (Shaanxi), Kanszu (Gansu), Ninghszia (Ningxia), Csinghaj (Qinhai), sőt Szecsuan (Sichuan) tartomány egy részére helyeznek. A széles területeken, elszórtan élő előfordulást támogató elméleteket zömében a csiang (qiang)ok feltételezett pásztorkodó, nomád életmódjával magyarázzák. Az egykori csiang (qiang) területek pontosabb lokalizálásához a régészet is hasznos bizonyítékokkal szolgálhatna. Azonban a szóba jöhető területeken mindezidáig meggyőző leletek nem kerültek elő. A legáltalánosabban elterjedt vélekedések szerint a csiang (qiang)okhoz leginkább az úgynevezett Szeva (Siwa)-kultúra (Szeva ven-hua (Siwa wenhua) ����) köthető, amelynek emlékeit Kanszu (Gansu) tartományban tárták fel. A Szeva (Siwa)-kultúra feltehetően valamikor az i. e. 14–11. század között virágzott, vagyis épp abban az időben, amikorról a kínai írás azon első emlékei is származnak, amelyeken a csiang (qiang)okkal kapcsolatos első feljegyzések is olvashatók. A régészeti leletek alapján azonban az állapítható meg, hogy a Szeva (Siwa)-kultúra lakói nem nomád, pásztornép volt, hanem letelepedett földművelők. Erre utalnak többek között a sertéstartásra utaló maradványok is. Életmódjuk Hszü Sen (Xu Shen) fentebb már ismertetett vélekedése szerint a csiang (qiang)ok birkatartással foglalkozó nomád nép lehetett. Ezt azonban cáfoja az a tény, hogy amennyiben az egykori Szeva (Siwa)-kultúra lakói csakugyan a csiang (qiang)ok voltak, akkor a régészeti bizonyítékok nem támasztják alá a nomád életmódot. Hszü Seng (Xu Sheng) véleményével Edwin G. Pulleyblank is vitába szállt, aki szerint a csiang (qiang)ok neveként használt piktogramban a 'juh' jelentésű képjelből származó kosszarvak nem a jelentésben játszanak szerepet, hanem a karakter kiejtésére utal, így a karakter „összekapcsolása a pásztorkodással véletlenszerű és másodlagos.” Etnikai meghatározásuk I. sz. 100-ban Hszü Sen (Xu Shen) szerint a csiang (qiang)ok a nyugati zsung (rong)ok (hszi-zsung (xirong) ��) egyik ágát képviselhették. Pulleyblank a Co csuan (Zuo zhuan)ban olvasható egyik passzusra hivatkozik, miszerint:„Mi zsung (rong)ok ivásban, evésben és öltözködésben (ti. szokásainkban) különbözünk a kínaiaktól (hua �), nem szállítunk hozzájuk ajándékokat, nyelven nem érintkezünk velük.” Pulleyblank megjegyzi, hogy bár úgy tűnhet, mintha a zsung (rong)ok valamilyen nem-kínai nyelvet beszélő etnikum lett volna, de más történeti forrásokra és nyelvtörténeti rekonstrukciók alapján bizonyosan állítja, hogy a zsung (rong)ok, így a csiang (qiang)ok is valamilyen, a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozó tibeti-burmai nyelvet beszélhettek. Pulleyblank álláspontjával száll szembe Christopher I. Beckwith (1945–), aki elképzelhetőnek tartja a csiang (qiang) szó indoeurópai nyelvű etimológiáját: „A tokhár nyelvben a klānk- szó jelentése: 'lovagol', 'szekéren utazik' úgyis mint 'szekéren vadászatra indulni', így pedig a csiang (qiang) jelentheti akár azt is, hogy 'szekerező'; s ebben az esetben lehetséges a csiang (qiang)ok indoeurópai származtatása.” Történeti szerepük a Sang (Shang)-korban A Sang (Shang)-dinasztia idején a rituális életben rendkívül fontos szerepet játszott az emberáldozat. A jóslócsont feliratok tanúsága szerint a nyilvánosan, szertartásos keretek között feláldozott emberek több mint a fele csiang (qiang) volt. Továbbá a csiang (qiang)ok az egyetlen nem-sang (shang) etnikum, akiket a szövegek konkrétan megneveznek. Az áldozatként szolgáló csiang (qiang)ok vagy hadifoglyok voltak, vagy külön hajtóvadászatot indítottak, hogy az áldozathoz kellő számban szükséges csiang (qiang)ot összegyűjtsék. Arra azonban máig nem született magyarázat, hogy a sang (shang) udvar miért preferálta a csiang (qiang)okat az emberáldozatok során szemben az összes többi szomszédos etnikummal. Elképzelhető, hogy csiang (qiang)ok rabszolgaként is élhettek a Sang (Shang)-dinasztia felügyelte területeken, és többek között a földművelésben és a vadászatban vehettek részt. A csiang (qiang)ok életteréhez köthető Csiangfang (Qiangfang) vidéke a jóslócsont-feliratok tanúsága szerint a sang (shang)ok számára meglehetősen fenyegető lehetett. Amíg egy-egy hadjáratra általában csupán 3000–5000 fős hadsereget mozgósítottak, addig – egy ízben legalábbis – 13 000 katonával támadták meg Csiangfang (Qiangfang)ot. Kapcsolatuk a csou (zhou)kkal A nomád, állattartó életmódot folytató csou (zhou)k, akik eredetileg a sang (shang)ok északi szomszédjai voltak, hol ellenséges, hol pedig szövetséges viszonyban voltak a sangok (shang)okkal. Az i. e. 11. század közepére azonban kihasználták, hogy a Sang (Shang)-dinasztia meggyengült, és megdöntötték hatalmát. Ezt követően pedig az egykori sangok (shang) területeken Csou (Zhou) néven új dinasztiát alapítottak. Az Írások könyve szerint a döntő ütközetre Muje (Muye)nél (��) (magyarul: „Pásztorpuszta”) került sor, ahol csou (zhou)k seregéhez olyan „barbár” népek és államok csatlakoztak szövetségesként, mint Jung (Yong) (�), Su (Shu) (�), Csiang (Qiang) (�), Mao (�), Vej (Wei) (�), Lu (�), Peng (�) és Pu (�). Pulleyblank ez alapján arra a következtetésre jut, hogy a csou (zhou) sereget vezető, Vu (Wu) király azokat a tibeto-burmai nyelveket beszélő „nyugati barbár”, zsung (rong) népeket gyűjtötte szövetségbe, ahová maguk is tartoztak. A csou (zhou)k magukat a legendás Hou-csi (Houji) nemzetségéből származtatták, akinek az anyja egy bizonyos Csiang Jüan (Jiang Yuan) (�� vagy ��) volt. Pulleyblank tanulmányában rámutat a tulajdonnevekként megjelenő csiang (jiang) (�) és a csiang (qiang) (�) karakterek fontetikai és grafikai hasonlóságára, ami alapján valószínűsíthető a csou (zhou)knak a csiang (qiang)okkal történő rokonítása. Majd három évtizeddel később Beckwith a rokonság meglétét már kész tényként kezeli művében. Későbbi szerepük A Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han su (Han shu)ban szerepel egy csocsiang (chuoqiang) (��) néven emlegetett nomád nép, akik Tunhuang (Dunhuang)tól délnyugatra éltek. A leírás szerint mintegy 450 átmeneti épületük (sátruk?) volt, a népesség száma pedig 1 750 volt. 500 harcost tudtak kiállítani. vizet és legelőt keresve terelték jószágaikat, a hegyekből származó vasból készítettek maguknak fegyvereket, íjakat, lándzsákat, rövid késeket, kardokat és vértet használtak. Az i. sz. 239 és 265 között összeállított történeti mű, a Vej lüe (Wei lüe) (����) 22. fejezetében olyan csiang (qiang) törzsek vannak említve, mint a „barna hagymák” (cung-ce (congzi) ��), a „fehér lovak” (paj-ma (baima) ��) és a „sárga ökör csiang (qiang)ok” (huang-niu csiang (huangniu qiang) ���). Zsilymacesdparoseny Zsilymacesdparoseny (románul: Jiu-Paroșeni) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Nevének eredete Neve három elemből áll: zsil + macesd + paroseny. Az első a Zsil folyó nevének régies alakváltozata. A másik két névelem két, a Retyezát északi oldalán fekvő falura utal: Macesdre és Parosra (paroșeni a magyar 'parosiak'). Más zsil-völgyi településnevekhez hasonlóan – Petrozsény, Hobicaurikány, Barbatyen – ezek is úgy keletkeztek, hogy a vonatkozó területek eredetileg a Hátszegi-medence falvainak legelői voltak, ahová lakóik az újkorban költöztek ki. Paroseny nevét először 1808-ban jegyezték fel Páros, majd 1818-ban Paroseny formában. A kettős település első ismert említése 1854-ből való: Sily-Macsesd-Párosény. Fekvése A Román-Zsil partján, Vulkán és Lupény között fekszik. Története A Zsil jobb parti Parosenyt parosiak, a bal parti Macesdet vagy Macestyent (Mățeșdeni) macesdiak alapították falvaik korábbi nyári legelőjén. Macesd korábban Lupénnyal alkotott egy községet. 1818-ban előbbiben 60, utóbbiban 93 családot számoltak össze. A második világháborúig pásztortelepülés volt, majd lakossága betelepülőkkel duzzadt fel. 1963–64-ben hőerőművet építettek benne, majd 1980-ban átadták a macesdi szénbányát. A hőerőmű 150 MW-os blokkja az első ilyen teljesítményű hőerőművi blokk volt Romániában. Népessége A népesség változása Népessége 1850 és 1910 között kétszeresére nőtt. A második világháborút követően, a környékbeli bányászat fejlesztése, a hőerőmű és a bánya megnyitása miatt népességrobbanás következett be. Az 1966-os népszámlálás óta azonban a lakosság száma a felére esett vissza. Etnikai és vallási megoszlás 1850-ben 572 lakosából 555 volt román és hét cigány nemzetiségű; valamennyien görögkatolikus vallásúak. 2002-ben 1947 lakosából 1787 volt román és 104 magyar nemzetiségű; 1763 ortodox , 73 római katolikus és 56 református vallású . Gazdasága Szénbánya. Széntüzelésű hőerőműve négy blokkból áll és 300 MW teljesítményű. 2019-ig egy újabb, 200 MW teljesítményű erőmű átadását tervezik. Királynék völgye 47 A Királynék völgye 47 (QV47) egy ókori egyiptomi sír a Királynék völgyében. Ahmesz hercegnő számára készült, aki a XVII. dinasztia uralkodásának végén, a XVIII. dinasztia elején élt. Valószínűleg ez az első, királyi családtag számára készült sír a völgyben. A hercegnő valószínűleg túlélte féltestvérét, I. Jahmeszt, és unokaöccse, I. Amenhotep vagy az őt követő I. Thotmesz uralkodása alatt temették el. Sírja a völgy Jahmesz herceg völgyeként ismert mellékágában található. Egyetlen, négyszögletes helyiségből és az odavezető aknából áll. Már az ókorban kirabolták. A sírt John Gardiner Wilkinson találta meg 1828-ban, tulajdonosát Champollion és Rossellini azonosították 1829-ben. Feltárását Ernesto Schiaparelli végezte el 1903-1905 közti ásatásai során. Ő találta meg a hercegnő múmiáját és temetkezési kellékeit, melyek ma a torinói Museo Egizio gyűjteményében vannak: szarkofágja töredékeit, bőrsarukat, valamint a Halottak Könyve húsz fejezetét vászonra írva. A tekercs 4 m hosszú és 1,5 m széles, és Schiaparelli korában a legrégebbi fennmaradt példánya volt ennek a szövegnek. Blackburn Buccaneer A Blackburn Buccaneer (beveneve Banana Jet) egy brit támadó repülőgéptípus volt, melyet az 1950-es években fejlesztettek ki elsősorban a Brit Királyi Haditengerészet számára. Üzemeltetői körében igen elismert típussá vált az idők folyamán. A folyamatos továbbfejlesztéseknek köszönhetően hosszabb életű lett, mint tervezői gondolták, a Brit Királyi Légierő utoljára még az 1991-es Öbölháborúban is bevetette csapásmérőként, valamint kiegészítő eszközül szolgáltak a brit Tornado-k számára, 1979-től alkalmazott AN/AVQ–23E célmegjelölő konténereikkel (modernizált Pave Spike). Üzemeltetők Dél-afrikai Köztársaság Egy századnyi gépet állított szolgálatba, melyek a No. 24 Squadron állományába kerültek. Egyesült Királyság No. 12 Squadron RAF No. 15 Squadron RAF No. 16 Squadron RAF No. 208 Squadron RAF No. 216 Squadron RAF No. 237 Operational Conversion Unit, RAF Brit Királyi Haditengerészet (Fleet Air Arm) 700Z Naval Air Squadron (Intensive Flying Trials Unit - kiképző alakulat) 700B Naval Air Squadron 736 Naval Air Squadron 800 Naval Air Squadron 801 Naval Air Squadron 803 Naval Air Squadron 809 Naval Air Squadron A Saolin leszámolás helyszínei Ez a szócikk a Saolin leszámolás amerikai rajzfilmsorozat helyszíneit sorolja fel évadonként. Első évados helyszínek Shaolin Templom A Shaolin Templomban élnek a Shaolinok. A pincében tartják a Shen Gong Wu -kat (ősi, varázserővel bíró tárgyak). Dojo, a sárkány a Shen Gong Wu-k ősi tekercsének őrzője, aki szintén itt él. Körülbelül Dashi nagy mester korában építették, vagyis 1500 évvel ezelőtt. Kis üvegház: A Templomnak van egy kis kertje is, ahol a Shaoliok növényt nevelnek. Ebben a kertben egy Buddha -szobor áll, ami egy kapu a titkos pincébe, ahol a Heylin magot tartják egy ládában. Jack Spicer háza A sorozat egyik főszereplőjének, a Shaolinok ellenségének, Jack Spicer otthona, amiben egy sereg robotot (Jack botot, és néha különleges külsejű robotokat) tart. A Shaolinok mindig nehéznek gondolják, hogy hogyan törjenek be a házba, pedig általában könnyű. A Shaolin harcosok ettől függetlenül ritkán törnek be a házba – ellentétben Jackkel –, csak amikor vissza akarnak szerezni egy Shen Gong Wu-t. Texas A Farm -on élet Clay Bailey , amíg a Shaolin Templomba nem ment. De egyszer apja visszahívta, bár Clay nem akart menni, és így egész rész ott zajlott a farmon. A Fekete Viperák otthona: Ott lakik a Fekete Viperák nevű banda, aminek vezetője Clay húga, Jessie Bailey. Második évados helyszínek Chase fellegvára Ez egy óriási építmény, melyben Chase és nagymacskái – melyek elbukott harcosok – élnek. Nehéz bejutni ebbe az erődbe, és Chase mindig ura a helyzetnek, akkor is, ha nem számított a betörésre. Ez a hely egy gyönyörű kastély vízesésekkel! Harmadik évados helyszínek Tai chi templom Fung mester oda küldte egy ideig tanulni a Shaolinokat. Kereken három részig tanultak ott Guan szerzetes mestertől. Hasonlít a Shaolin Templomra, ennek is van titkos Shen Gong Wu pincéje. A Múlt Kisváros Ott aludt Dashi nagy mester, amikor Omi először visszament a múltba.Omi úgy találta, hogy furcsa hely, de valószínűleg csak szokatlan volt neki. Csata helyszíne A másodszorra Omival ott volt Dojo, a sárkány, és látták, amint Dashi, Guan és Chase Wuya ellen harcol. Rátót megállóhely Rátót megállóhely egy Vas megyei vasútállomás, Rátót településen, melyet a GYSEV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Csákánydoroszló vasútállomás Alsórönök vasútállomás Caswell megye Caswell megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Yanceyville. Lakosainak száma 23 190 fő (2013. július 1.). Caswell megye Danville, Pittsylvania, Halifax, Person, Orange, Alamance és Rockingham megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ferry Corsten Ferry Corsten, művésznevén System F (Rotterdam, 1973. december 4. –) holland Trance DJ és producer. Pályafutása Első kislemeze 1989-ben jelent meg. Az első zenei listákra is felkerült dala a "Don't be afraid" c. zene volt, melyet Moonman néven adott ki. 1997-ben Robert Smith-el megalapították a "Tsunami" nevű tánc zenei kiadót (korábban a "Positiva Records"-nál adta ki dalait). 2005-ben alapította meg saját kiadóját a "Flashover Recordings"-ot. Ferry Corsten számos díjat és aranylemez megjelenést tudhat magáénak, többek közt 2005-ben és 2007-ben megnyerte az év Legjobb Dance DJ-jének járó díjat, az Ibiza DJ Awardot. A trance-dance szcéna tekintélyes DJ-je és producere, aki néha System F néven is publikál, gyerekkora óta, számtalan válogatás és remix főszereplője. Leghíresebb számai: Fire, Rock Your Body Rock, Punk, Beautiful, L.E.F., Brain Box, Twice In The Blue Moon, Holding On, Radio Crash, Made Of Love. Ferry Corsten nevéhez fűződik a legendás, Ministry Of Sound kiadó "Trance Nation" elnevezésű sorozat első öt válogatás lemeze. 2007 nyarán indította saját, hetente jelentkező, egyórás rádióműsorát, a "Corsten's Countdown"-t, amelyben, minden hónap utolsó adásában visszafele leadja a 12 legtöbb szavazatot kapott zenét, a dalokról és azok helyezéseiről a hallgatók döntenek. Több hírességnek is készített remixet: Duran Duran, Faithless, Moby, U2, The Killers. Többször is fellépett már Magyarországon: Budapesten a Szigeten, Siófokon, a Palace Discóban és a Balaton Soundon is. Jelenleg a hivatalos angol DJ MAG lemezlovas listán a 18. helyet foglalja el. Diszkográfia Albumok (Szóló) Ferr - Looking forward (1996) Early Works & Remix Projects (2000) (válogatás) System F - Out of the Blue (2001) Ferry Corsten Feat. Gouryella, Moonman - The very best of Ferry Corsten (2002) System F - Together (2003) Ferry Corsten-Right of the way (2003) System F/Gouryella - Best (2004) (válogatás) System F/Gouryella - Best of System F (2005)(válogatás) System F/Gouryella - Best of System F (2006)(válogatás) Ferry Corsten - L.E.F. (2006) Ferry Corsten - Twice in a blue moon (2008) Ferry Corsten - Twice in a blue moon (Remix Edition) (2009) Ferry Corsten - WKND (2012) Kislemezek (Szóló) Moonman-Don't Be Afraid (Of The Power) (1996) Freakyman-Discobug '97 (Got The Feeling Now) (1997) Pulp Victim-Dreams Last For Long (1997) Discodroids-Energy (1998) Albion-Air (1998) Starparty-I'm in Love (1999) Pulp Victim-The World 99 (1999) Veracocha-Carte Blanch (1999) Moonman-First Light (1999) Moonman-Don't Be Afraid'99 (1999) Gouryella-Gouryella (1999) System F-Out Of The Blue (1999) Gouryella-Walhalla (1999) System F-Cry (2000) Gouryella-Tenshi (2000) System F-Dance Valley Theme (2001) System F Feat. Armin van Buuren-Exhale (2001) System F Feat. Marc Almond-Soul On Soul (2001) Gouryella-Tenshi (2001) Ayumi Hamasaki-Whatever (2001) Gouryella-Ligaya (2002) Ferry Corsten-Punk (2002) Ferry Corsten-Rock Your Body, Rock (2003) Ferry Corsten-It's Time (2004) Ferry Corsten-Everything Goes (2004) Ferry Corsten-Fire (2005/2006) Ferry Corsten-Watch Out (2006) Ferry Corsten Feat. Guru-Junk (2006) Ferry Corsten-Beautiful (2007) Ferry Corsten-Made Of Love (2009) Ferry Corsten-We Belong (2009) Eon-Pocket Damage (2010) Ferry Corsten-Feel it! (2011) Ferry Corsten vs. Armin van Buuren-Brute (2011) Ferry Corsten-Check It Out (2011) Mixalbumok 1999 Live at Innercity 1999 Solar Serenades 1999 Trance Nation Volume One 1999 Trance Nation Volume Two 2000 Judge Jules' Judgements Sundays 2000 Oslo Central 2000 Trance Match 2000 Trance Nation Volume Three 2000 Trance Nation Volume Four 2000 Tsunami One 2001 Live at Dance Valley 2001 2001 Global Trancemissions 01: Amsterdam 2001 Trance Nation Volume Five 2001 Trancedome 1 2002 Global Trancemissions 02: Ibiza 2002 Trance Nation Volume Six 2002 World Tour Tokyo 2003 Kontor Top Of The Clubs Vol. 18 2003 Mixed Live: Spundae Los Angeles 2003 World Tour Washington 2004 Dance Valley 2004 Mainstage 2004 Infinite Euphoria 2005 Creamfields 2005 2005 Passport: Kingdom of the Netherlands 2006 Exclusive Mix (Mixmag March 2006 Bonus CD) 2007 Dance Valley 2007 2007 Passport: United States of America 2008 Gatecrasher Sheffield 2010 Once Upon A Night 2010 Once Upon A Night Vol. 2 113A busz (Budapest) A budapesti 113A jelzésű autóbusz Budatétény vasútállomás (Campona) és Angeli utca / Nagytétényi út között közlekedik. A járatot 2014. június 1-jétől a Volánbusz üzemelteti. Története A 2006. október 1-je előtt 13A jelzéssel közlekedett. 2006. október 1-jétől a 113-as a Budatétényi végállomástól Diósd, Sashegyi út között közlekedik. A 113A jelzésű busz pedig a Budatétényi végállomástól Nagytétény, Angeli utca megállóhelyig közlekedik. 2018. szeptember 18-ától október 18-áig a nagytétényi vasúti átjáró lezárása miatt terelt útvonalon közlekedik, de megálló nem marad ki. Végállomása ez idő alatt Nagytétény-Diósd vasútállomáshoz kerül át. Megállóhelyei Az átszállás kapcsolatok között a 113-as jelzésű járat nincsen feltüntetve, mivel ugyanazon az útvonalon közlekednek. Vanikoro Vanikoro a csendes-óceáni Salamon-szigetek Temotu tartományához tartozó Santa Cruz-szigetcsoport egyik tagja. Valójában nem egy, hanem két sziget (a nagyobb Banie és a kisebb Teanu) és több kisebb sziklaszirt (Manieve, Nomianu és Nanunga) együttese, amelyet közös korallzátony fog körbe. Teljes területe 173 km2, legmagasabb pontja a 923 magas Mbagne-hegy. Lakossága Az 1300 vanikorói lakos két, külön falvakban élő csoportra oszlik. A sziget eredeti lakói a mintegy 800 melanéz, míg a kisebbségben levők polinézek, akik hagyományaik szerint a 200 km-re keletre fekvő Tikopia szigetéről költöztek ide. A melanézek többségében az ausztronéz nyelvcsalád óceániai csoportjának teanu nyelvét beszélik. Két, gyakorlatilag kihalt nyelv is kötődik hozzájuk, a lovono, melyet mára csak négy, és a tanema, amelyet egyetlen ember (Lainol Nalo) beszél. A polinézek a tikopia nyelven kommunikálnak. Története Európaiak először 1595-ben pillantották meg a szigetet, a spanyol Álvaro de Mendaña rossz véget ért második expedícióján. Magát Vanikorót Mendaña sógora, Lorenzo Barreto fedezte fel, amikor a közeli Nendo szigetén települést próbáltak létrehozni és felderítő utakat tett a környéken. A francia felfedező, Jean-François de La Pérouse két hajója Vanikoro korallzátonyán szenvedett hajótörést 1788-ban. A helyi bennszülöttek megölték a túlélők egy részét, a többiek a hajók maradványaiból bárkát építettek és elhagyták a szigetet; további sorsuk ismeretlen. Legalább ketten Vanikorón maradtak, de a 38 évvel későbbi kutatóexpedíció már nem találta őket. Jules Verne 20 000 mérföld a tenger alatt című regényének XIX. fejezete erről az esetről szól. Geológiája és élővilága Vanikoro szigetei (Nanunga kivételével) vulkanikus eredetűek, a pliocén és pleisztocén során keletkeztek. A sziget, akárcsak az Új-Hebridák és a többi környező sziget, az ausztrál és a csendes-óceániai tektonikus lemez határán fekszik, ez okozta a korábbi vulkanikus aktivitást. A kőzetlemezek mozgása miatt a sziget rohamosan süllyed. A különállóan fekvő sziget több endemikus fajnak is otthona, mint például a vanikorói pápaszemesmadár (Zosterops gibbsi) vagy a mára feltehetően már kihalt vanikorói repülőkutya (Pteropus tuberculatus). A szigetről kapta nevét a tengeri csigák egy családja, a Vanikoridae. Gazdasága A szigeten jelentős a - sokszor illegális - fakitermelés. Ezenkívül halat, pálmaolajat, koprát és kakaót exportál. Blackhorse Road (metróállomás) A Blackhorse Road a londoni metró egyik állomása a 3-as zónában, a Victoria line érinti. Története Az állomást 1968. szeptember 1-jén adták át a Victoria line részeként. Les Grandes-Armoises Les Grandes-Armoises település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 60 fő (2015). Les Grandes-Armoises La Berlière, Le Mont-Dieu, Oches, Stonne és Sy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Châtelus (Loire) Châtelus település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 135 fő (2015). Châtelus Grammond, Marcenod, Saint-Denis-sur-Coise, Coise és Larajasse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Robert Matušík Robert Matušík (1951 – ?) csehszlovák nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása 1981-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1990-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 109. A Csehszlovák labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1984-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1990-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3. Diszkrét koszinusz-transzformáció A diszkrét koszinusz-transzformáció (angol nyelvű rövidítése: DCT) egy Fourier-transzformáció, hasonló a diszkrét Fourier-transzformációhoz, de nem komplex, hanem valós számokon dolgozik. A tömörítés során a lényegtelen információk elhagyására törekszünk. A CS&Q eljárást alkalmazva a mintavételi frekvencia és/vagy a kvantálási lépcsők számának csökkentésével jóval kisebb adathalmazt kapunk, miközben a képminőség csak az elfogadható mértékben romlott. Nem használtuk ki azonban az emberi látás néhány fontos tulajdonságát. Ha az adathalmazunkra alkalmazzuk a DCT-t, a kapott új adathalmaz nem lesz nagyobb, mint az eredeti, de ez most a kép spektrális tulajdonságaira lesz jellemző. Az emberi szem azonban a nagyfrekvenciás összetevőkre jóval kevésbé érzékeny, mint a DC-hez közeliekre. Elhagyva a nagyfrekvenciás összetevők kb. 50%-át, az inverz transzformáció után az eredeti kódolt információnak legfeljebb 5%-a veszik el. A JPEG kódolás során a képet 8×8 pixelből álló blokkokra osztjuk, és ezt a 64 képpontot együtt transzformáljuk. Ezt eredetileg az indokolta, hogy az eljárás kifejlesztésének idején az integrált áramkörös technológia ennyit tett lehetővé. A 8x8-as technika jól bevált, ezért azóta sem módosították. Az MPEG technika a kódolás és a mozgásbecslés során szintén 8x8-as blokkokat használ, de ott a blokkméret növelése igen jelentős számítástechnikai többletigénnyel járna. Ha egy N mintából álló sorozatot szimmetrikussá teszünk úgy, hogy a mintákat csökkenő index szerint megismételjük, akkor egy páros függvényt kapunk. A függvény Fourier transzformáltjának (spektrumának) N db harmonikus összetevője lesz (0 - N-1). Valamennyi összetevő koszinuszos és valós. Egyszerűsítve ez a DCT. Az N mintából álló sorozat diszkrét koszinusz-transzformáltja: Az N db mintát együtt transzformáltuk. Ha az N = 8, akkor 8-féle alapfüggvényt (harmonikus összetevőt) kapunk, amiből a k = 0-hoz tartozó összetevő a DC, és értéke: Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a képet három (Y,U,V) kétváltozós (x,y) függvény írja le, ezért kétdimenziós DCT-re van szükségünk. Ezt elvégezhetjük úgy is, hogy két egydimenziós DCT-t egymás után kapcsolunk. A kétdimenziós DCT formula: x(k,l) a bemeneti minta, am, an ugyanúgy alakul, mint az egydimenziós DCT-nél. 8x8 képpontból álló blokkok együttes transzformálásakor 64-féle alapfüggvényt kapunk, vagyis megkaptuk a DC és a 63-féle koszinuszos összetevő együtthatóit. (A transzformáció szempontjából teljesen mindegy, hogy egy képpontot eredetileg hány biten kódoltunk.) A 64 minta helyett most van 64 másik számunk. Látszólag feleslegesen dolgoztunk. Rendezzük 8x8-as mátrixba az együtthatókat úgy, hogy a mátrix (0,0)-ás eleméhez tartozzon a DC, a (7,7) pozíciójú eleméhez pedig a legnagyobb frekvenciájú összetevő. Az együtthatókat kvantáljuk. A még elfogadható minőségromlás mértéke határozza meg, hogy hány kvantálási lépcsőt alkalmazunk. A kvantálás optimalizálható, ha a kvantálási mátrixot az adott képhez illesztjük (adaptáljuk), de akkor azt is át kell vinni. A szem érzékenysége a frekvencia növelésével rohamosan csökken, a (7,7)-es elem esetén már csak kb. 256-od része a DC összetevőnek. Találhatunk tehát egy olyan súlyozó mátrixot, amellyel megszorozva az együtthatómátrixot, a nagyfrekvenciás együtthatók nagy része nulla, vagy nullához közeli értékű lesz. Tekintsünk nullának minden olyan értéket, amely egy adott minimum alá esik. Ha végigjárjuk a mátrixot a DC-től kiindulva cikk-cakk alakban úgy, hogy fokozatosan távolodjunk a DC összetevőtől, igen nagy a valószínűsége, hogy nullák sorozatával fogunk találkozni. Ez szinte megköveteli a futamhossz-kódolás alkalmazását. Az együtthatókat soros számfolyammá kell alakítani, de a nagyfrekvenciásak nem lényegesek. Ha egyszerűen elhagyjuk őket, az adaptációs képesség nulla. Súlyozás után a minimum alattiakat eldobhatjuk, de akkor meg kell adni a következő értékes együttható címét. A legjobb megoldás a cikk-cakk konverzió és az azt követő futamhossz-kódolás. Az alkalmazott futamhossz-kódolás némiképp eltér a korábban megismerttől. Az értékes együttható kódja után mindig a követő nullák száma (futási hossza) áll: eredeti számsorozat: 2,1,4,3,0,0,0,1,0,0,0,0,0,6,8,1,0,0,0, … RLE után: (2,0),(1,0),(4,0),(3,3),(1,5),(6,0),(8,0,),(1,3), … A számpárokra még alkalmazhatunk változó szóhosszúságú (Huffman) kódolást is, akár bemenő blokkonként változó kódtáblával. A JPEG kódolás során kétféle eljárást használhatunk. A nem keresztbeszövött kódolás során az egyes komponenseket (Y,U,V) külön-külön kódoljuk, a keresztbeszövött esetén pedig mindegyikből egyszerre annyit, amennyi a felbontásukból adódik. A DCT műveletigénye Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, hogy NxN képpontból álló blokkok esetén a DCT végrehajtásához hány művelet szükséges: Diszkrét topológia A matematika topológia nevű ágában diszkrét topológiának nevezzük az olyan topológiát, amelyben a tér valamennyi részhalmaza nyílt. A diszkrét topológiával felruházott teret magát diszkrét topologikus térnek nevezzük. Formális definíció Legyen egy topologikus tér. Azt mondjuk, hogy az -en értelmezett diszkrét topológia, ha az alaphalmaz hatványhalmaza. Tulajdonságai Bármely halmaz topologikus térré tehető a diszkrét topológiával. Egy adott halmazon értelmezhető topológiák közül a diszkrét topológia a legfinomabb . Minden halmaz nyílt, és minden halmaz zárt. A diszkrét topológia csak nulla dimenziós vektortér felett lineáris. Egy topológia lineáris, ha az alaphalmaz vektortér , és a rajta értelmezett műveletek: az összeadás, és a skalárral szorzás folytonosak . Ha diszkrét topologikus tér, és olyan függvény, amely -et egy másik topologikus térre képezi le, akkor szükségképpen folytonos, hiszen minden halmaz -nél vett ősképe nyílt. Megfordítva, egy függvény csak akkor lesz folytonos, ha értelmezési tartományának minden részhalmaza nyílt. Emiatt ha homeomorfizmus, akkor szükségképpen is diszkrét tér. Ez azt mutatja, hogy diszkrét tér homeomorf képe szintén diszkrét: a diszkrétség topologikus tulajdonság. Forrás Schubert, Horst. Topológia, fordította Fridli Sándor, Budapest: Műszaki Könyvkiadó (1986). ISBN 963-10-6424-7 http://www.cs.elte.hu/~krja/analyse/ana4.pdf%5Bhalott+link%5D Krajcár A krajcár (korabeli magyar helyesírással krajczár, németül Kreuzer, latinul cruciferus) kis értékű ezüst- és rézpénz, amit az Osztrák Császárságban, Svájc német nyelvű kantonjaiban és a délnémet államokban használtak a 16–19. században. Nevét egy 1271-ben Meranóban kibocsátott tiroli garasról kapta, amely keresztet (Kreuz) ábrázolt. Magyarországon a Habsburg-uralom idején, a 18. században jelent meg és 1892-ig volt forgalomban. 1857-ig a konvenciós forint (1 forint = 60 krajcár), 1858–1892 között az osztrák értékű forint váltópénze (1 o. é. forint = 100 krajcár) volt. A krajcár Ausztriában és Magyarországon A krajcár I. Lipót uralkodása alatt jelent meg ezüstpénzként (1, 2, 3, 6, 15 krajcáros címletekkel), de csak 1754-ben vált fő váltópénzzé, amikor bevezették a konvenciós tallért, mely 2 forintra (gulden) és 120 krajcárra („konvenciós krajcár”) oszlott. Mária Terézia uralkodása idején réz (¼, ½, 1 krajcár) és ezüst (1, 3, 6, 7, 10, 15, 17, 20, 30 krajcár) krajcárérméket egyaránt kibocsátottak. A napóleoni háborúk idején (1800-as és 1807-es évszámmal) ideiglenesen réz váltópénzzel váltották fel (¼, ½, 1, 3, 6, 15, 30 krajcár), de 1814-ben visszatértek az ezüst (3, 5, 10, 20 krajcár) váltópénzek veréséhez. 1849-ben magyar címerrel és felirattal ellátott réz 1 és 3, valamint ezüst 6 krajcárost bocsátottak ki. 1857-ben az osztrák valutareform során új guldent (forintot) vezettek be, mely 100 krajcárra oszlott. 5/10, 1 és 4 krajcáros réz, valamint 5, 10 és 20 krajcáros ezüst váltópénzeket bocsátottak ki. Az 1867-es kiegyezés után magyar felirattal és címerrel ellátott krajcárok kerültek forgalomba. 1892-ben a korona lett a fő pénzegység, mely 100 fillérre oszlott (50 krajcárnak felelt meg), a korábbi érmék azonban 1897-ig forgalomban maradtak. A népnyelv még sokáig krajcárnak nevezte a kétfilléres érmét. A krajcár a német államokban A Német-Római Birodalomhoz tartozó délnémet területeken terjedt el a 16. század második felében. (Északon a groschen vált a fő váltópénzzé.) 1559-ben értékét a gulden 1/60-ad részében határozták meg. 1 krajcár 4 pfenniget ért. 1754-ben a délnémet krajcár értékét (Kreuzer Landmünze) a konvenciós tallér 1/144-ed részében határozták meg. 1837-ben a délnémet államok (Bajorország, Baden, Württemberg, Hohenzollern (tartomány), Frankfurt (Oder) kerület) valutauniót kötöttek. A gulden és a krajcár 1873-ban, a márka bevezetésével tűnt el a forgalomból. (1 gulden 1,71 márkának felelt meg.) Kisebb címletű váltópénzek (a heller a krajcár 1/8, a pfennig ¼ részének felelt meg) és a 4 krajcár értékű, svájci eredetű batzen is forgalomban volt a 19. században. Az (film, 1990) Az Az (eredeti címén: It) 1990-es amerikai-kanadai természetfeletti horrorfilm, amely Stephen King világsikerű 1986-os regénye alapján készült. A filmet Tommy Lee Wallace rendezte és írta Lawrence D. Cohennel. A főbb szerepekben Harry Anderson, Dennis Christopher, Annette O’Toole és Tim Curry láthatóak. A Lorimar Television gyártotta, valamint a Warner Bros. Pictures forgalmazta. A főszereplők a Szerencsés Hetes, vagy a Vesztesek Klubja, egy csoport kirekesztett gyerek, akik felfedezik Pennywise-t és fogadalmat tesznek, hogy elpusztítják a gyermekeket rabló és azok félelméből táplálkozó, legtöbbször bohóc kinézetű entitást. A film két különböző idősíkban játszódik, az első, amikor a Vesztesek először, 1960-ban találkoznak Pennywise-szal, majd 1990-ben felnőttként, amikor annak újbóli visszatérésekor fogadalmuk szerint újra megküzdenek a bohóccal. Főszerepben Richard Thomas, John Ritter, Annette O’Toole, Harry Anderson, Dennis Christopher, Tim Reid és Richard Masur mint a Vesztesek Klubjának hét tagja és Tim Curry, mint Pennywise láthatóak. A szereplők gyerekkori önmagát a visszaemlékezésekben Jonathan Brandis, Seth Green, Emily Perkins, Brandon Crane, Adam Faraizl, Marlon Taylor és Ben Heller játssza. Michael Cole, Jarred Blancard, Gabe Khouth, Chris Eastman, Olivia Hussey, Frank C. Turner, Tony Dakota, Ryan Michael, Tom Heaton és Chelan Simmons mellékszerepekben szintén feltűnnek a két részes filmben. Eredetileg négyrészes, egyenként nyolc órás sorozatként forgalmazta az American Broadcasting Company, majd Lawrence D. Cohen, hogy Stephen King 1138 oldalas művét megfelelően adaptálja, egy kétrészes, négy órás forgatókönyvet készített, megőrizve a cselekmény legfontosabb részeit. Végül erről is le kellett mondania, lehetetlen volt összeegyeztetni a regény hosszúságát és a filmes játékidő határait és szabályait. A produkciót 1990 elején kezdték forgatni és három hónap alatt készült el a Brit Columbia tartománybeli New Westminster városában. 1990. november 18-án és 20-án két éjszaka alatt adták le a két részt az ABC-n, a premier 30 millió nézőt vonzott, nagy sikert aratva. A kritikusok dicsérték Tim Curry játékát, mint Pennywise, Richard Bellis zeneszerző pedig Primetime Emmy-díjat kapott Kiemelkedő zeneszerző - minisorozat, tévéfilm vagy különkiadás (eredeti drámai filmzene) kategóriában. Cselekmény A Maine tartománybeli Derry városában Bill Denbrough 1960-ban öccsének, Georgie-nak egy papírhajót készít, mellyel öccse a szakadó esőben az utcán a csatorna vízelvezetőjében kezd játszani. Georgie nem tudja megakadályozni, hogy a vitorlás ne a csatornalefolyóban kössön ki, ahol meglepetésére egy bohóckinézetű idegennel találkozik, aki Pennywise-ként mutatkozik be neki. Pennywise ráveszi Georgie-t, hogy vegye el a hajót, azonban mikor a fiú a játékáért nyúl, előbb letépi annak karját, majd a csatornába rántja és megöli. Hónapokkal később, már az iskolai időszakban az egykén maradt, egyébként dadogó Bill összebarátkozik néhány hozzá hasonlóan kirekesztett iskolással; a túlsúlyos és a városban újnak számító Ben Hanscommal, az asztmás Eddie Kaspbrakkal, a kétes hírű lánnyal, Beverly Marshsal, aki az őt terrorizáló apjával él, a nagyszájú Richie Tozierrel, és a zsidó Stanley Urisszal. A Henry Bowers által vezetett helyi zsarnokok bántalmazása mellett a csoport mindegyikének zavaró találkozása volt már Pennywise-szal. Az egyik iskola utáni délutánon Bill és barátai találkoznak az afroamerikai Mike Hanlondal, akit a Bowers banda üldöz. Végül ők hatan megmentik a fiút és elkergetik az üldözőit. Mike csatlakozik a hatos csapathoz és megalapítják a Vesztesek Klubját. A város múltjában való kutakodás után rájönnek, hogy Pennywise - akit sokszor csak AZ-ként emlegetnek - egy alakváltó szörnyeteg, aki minden 27 évben ébred fel álmából és rabolja el a helyi gyerekeket, akiknek a félelmei jelentik az ő táplálékát. A Vesztesek úgy döntenek, hogy felkeresik a régi csatorna bejáratát, amely a város középpontjában, egy elhagyatott helyen található, és felveszik a harcot Pennywise-szal. Henry és barátai, Victor Criss és Belch Huggins követik őket, hogy megöljék a heteket, de végül a barátaitól elszakadó Victort öli meg a lény, míg Henry-re csak alaposan ráijeszt, hogy a fiú azonnal megőszül. Végül Eddie aspirátorával és Beverly egy ezüsttel való támadása folytán sikerül legyőzniük Azt, aki látszólag haldoklik, majd visszahúzódik a lefolyóba. A Vesztesek esküt tesznek, ha Pennywise 27 év múlva újra visszatér, akkor ők is újra szembeszállnak vele. Mindeközben Henry Bowers kitalál a csatornából, de elméje teljesen megbomlik és bár bizonygatja, hogy a lenti gyilkosságot egy bohóc hajtotta végre, a helyi elmegyógyintézetbe kerül. 1990-ben, a városi könyvtárosként dolgozó Mike az eltűnt gyermekek és a gyilkosságsorozatok után kutat, amikor Laurie Anne Winterbarger, a legújabb eltűnt kislány nyomozásának helyszínén különös felfedezést tesz. Egy plakáton Georgie képét látja, ami ráébreszti, hogy eljött az idő, Pennywise visszatért. Sorban felhívja a Vesztesek Klubjának egykori tagjait; a horror regényíró Billt, az építész Bent, a divattervező Beverly-t, Eddie-t, aki még mindig az őt elnyomó anyjával él és Stant, aki ingatlanügynök lett. A telefonbeszélgetésekből kiderül, hogy a Vesztesek többi tagja szinte elfelejtette egymást, vagy emlékeiket mélyen magukba temették, traumáikkal együtt. Öten némi vonakodás után beleegyeznek esküjük betartásába, de a félelemtől gyötört Stan öngyilkos lesz a saját kádjában. Felvágja az ereit, a falra pedig azt írja: AZ Hatan találkoznak Derryben egy étteremben, igaz jöttük közben mindannyiuknak szembe kellett néznie Pennywise-szel, aki a távozásra szólította fel őket. A Vesztesek értesülnek Stan haláláról, majd Mike emlékezteti őket mivel is állnak szemben. Időközben még két ember érkezik a városba; a Pennywise által kiszabadított Henry, hogy megölje őket, illetve Audra, Bill aggódó felesége. Henry megtámadja Mike-ot, aki bár megsebesül, de túléli a találkozást, míg Henry meghal. Ezt követően Billnek adj a két ezüstöt, aminek segítségével annak idején legyőzték AZ-t és amiért ő évekkel korábban visszament a csatornába. Az öt megmaradó Vesztes úgy dönt újra leereszkedik a csatornába, ahol többüket megkísérti a legnagyobb félelme, többek közt Billt Georgie alakjában, hogy bűntudatot ébresszen. Végül elérik a csatornarendszer közepét és megtalálják a lény fészkét, aki eredeti alakjában, egy pókhoz hasonló szörnyként támad rájuk, valamint a fogjul ejtett Audrát, aki kataton állapotban van. Bill, Ben és Richie majdnem odavesznek, de a barátjai segítségére siető eddie élete árán megmenti őket, miközben Beverly halálos sebet ejt a szörnyetegen, akinek a szívét Bill a saját kezével tépi ki. A Vesztesek visszatérve a csatornából Eddie holttestét Derry város temetőjébe helyezik végső nyugalomra. A Vesztesek végül mindannyian máshol kezdenek új életet és emlékeik ismét halványodnak. Mike is új helyen kezd új életet, Bill egy olyan filmben kap szerepet, amelyben színésztársa Eddie-re hasonlít, míg Beverly és Ben összeházasodnak és első gyermeküket várják. Bill az utolsó aki elhagyja Derryt, miután Audrát is sikerül meggyógyítania, egy, a régi ezüst biciklijén való kerékpározás közben. Vetítési előzmények Eredetileg az ABC kiadásában 1990. november 18-án és 20-án jelent meg a film, vágatlan verzióban. Az első rész az ötödik legnézettebb műsor volt 18,5 százalékos nézettségi aránnyal 17,5 millió amerikai háztartásban, míg a második rész ezt is túlszárnyalva a második legnézettebb műsor volt, összesen 20,6 százalékos nézettségi aránnyal 19,2 millió háztartásban. Cohen szerint az ABC-nek nagy bevételt jelentett a film, a premier 30 millió nézőt vonzott, a film egyértelműen siker lett. Fogadtatása, kritika Matt Roush, a USA Today napilap írója pozitív kritikával fogadta a filmet. Ken Tucker, az Entertainment Weekly heti magazintól szintén dicsérte az alkotást, de kritikát is megfogalmazott különösképpen az effektusokra vonatkozóan. A The Hollywood Reporter internetes szaklap munkatársa Tim Curry színészi játékát emelte ki. Sandra Harris a Movie Pilot-tól pozitív visszajelzést adott a filmnek, és megjegyezte: "Gyönyörű a táj és szépek a jelenetek, a Stephen King rajongók számára ez a film a gyűjteményük számára is fontos. " Ian Jane a DVD Talk-tól kiemelte a gyermekkori nosztalgiát a többrészes miniszériák iránt és dicsérte Curry játékát mint Pennywise. A Bloody Disgusting horrorfilmekkel foglalkozó internetes oldaltól John Campopiano elismerte Tommy Lee Wallace rendezői munkáját aki "kevésbé támaszkodik az ugrásszerű megrázkódtatásokra és egy olyan kellemetlen légkör létrehozására, amely ellentétben áll a gyerekekkel és történeteikkel." 2017-ben Rolling Stone magazin írója, Sean T. Collins "legendásnak" nevezte és megjegyezte, hogy a film kultikus és klasszikus alkotás lett a maga műfajában. Stephen King úgy kommentálta a minisztereket egy 2015-ös interjúban, hogy ő maga örömmel fogadta a produkciót: "Emlékeznünk kell arra, hogy itt volt egy könyv, amely több mint 1000 oldalas terjedelemmel bírt, de a sorozat nagyon meglepett, hogy mennyire jó, egy nagyon hosszú könyv cselekményének valóban ambiciózus adaptációja. " 2017 szeptemberében a Rotten Tomatoes oldalán még mindig 57% -on állt a film értékelése 14 vélemény alapján. A film kiadása kazettán, LD-n, DVD-n 1991-ben jelent meg VHS-en és Laserdiscen. Az eredeti VHS-kiadás két külön kazettára készült. Ezeken az eredeti hosszúságú film volt megtalálható. 1998-ban újra kiadták a VHS-t, ezúttal egy kazettára (EP formátumban). 2002-ben kiadták DVD-re. majd 2016. október 4-én Blu Ray-re. Mind a DVD, mind a BR változat egy rövidített, egy részben kiadott filmet tartalmaz. Az 1. rész végén levő öngyilkossági jelenet lerövidül, a 2. részben látható szálloda jelenete hiányzik, és a 2. rész elején lévő temetői jelenet szintén kissé meg van vágva. Zene Az eredeti kétrészes változat zenéjét 2011. november 15-én jelent meg két CD-és kiadásban. Richard Bellis zeneszerző Primetime Emmy-díjat kapott Kiemelkedő zeneszerző - minisorozat, tévéfilm vagy különkiadás (eredeti drámai filmzene) kategóriában. (7245) 1991 RN10 A (7245) 1991 RN10 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Holt, H. E. fedezte fel 1991. szeptember 10-én. 640 Brambilla A 640 Brambilla egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit August Kopff fedezett fel 1907. augusztus 29-én. Antineutron Az antineutron a neutron antirészecskéje, egy antibarion, amelyet Bruce Cork és csapata fedezett fel 1956-ban. Felfedezése Egy évvel az antiproton felfedezése után a Bevatron mellett Bruce Cork, Glenn Lambertson, Oreste Piccioni és William Wenzel állítottak fel egy kísérletet. A kísérlet során a 6,2 GeV-es protonnyalábot berillium céltárgyra ejtették, ahol a kísérleti elrendezés által kiválasztott irányban óránként 300-600 antiproton keletkezett. A velük együtt keletkező negatív mezonokat 6 szcintillációs számláló szűrte ki. Az 1,4 GeV-es antiprotonokat folyadék szcintillátorra ejtették, ahol más folyamatok mellett „töltéscsere” révén antineutronok is keletkeztek: Ezt követően két műanyag szcintillátor köztük egy ólomréteggel elnyelte a töltött részecskék jelentős részét. A kísérlet fő detektora egy ólomüveg Cserenkov-számláló volt, amelynek anyagában annihilálódtak az antineutronok és antiprotonok. 16 fotoelektron-sokszorozóval figyelték meg a bomlástermékek, töltött pionok által kibocsátott Cserenkov-fényt. A Cserenkov-számláló az antiproton-eredetű annihilációkhoz képest többletet mutatott annihilációs eredetű energiaeloszlásban. A kísérletet megismételték az ólomüveg helyett folyadék szcintillátorral is, ami megerősítette az eredményeket. Két évvel később, 1958-ban egy buborékkamra-kísérlet szintén megerősítette az antineutron létezését. Results May Vary A Results May Vary a Limp Bizkit metalegyüttes negyedik nagylemeze, leszámítva, hogy az előző New Old Songs csak remix-album volt. Az album mérsékelt sikert aratott, csupán 3 millió példányt sikerült eladni belőle. Ez az egyetlen anyag, amely Mike Smith gitárossal készült, miután Wes Borland 2001-ben otthagyta az együttest. Az albumról Számos cím lehetőség felmerült az album készítésénél, még az kiadatlan állapotban volt, mikor Dursték elkezdték beszédtémává tenni, hogy vagy "Bipolar" lesz vagy "Less Is More" a nagylemez neve. Más alternatíva is létezett, mint "Panty Sniffer", "The Search for Teddy Swoes", és "Fetus More". A készületeknél a munkát permanens gitáros hiánya jellemezte. A frontember, Fred Durst és a basszusgitáros, Sam Rivers játszottak szólógitáron több-kevesebb sikerrel, illetve egy kis időre leszerződtették Elvis Baskette stúdiómérnököt is gitárosként. Ekkor 15 dalt vettek fel, de a frontember nem volt túl elégedett. Aztán puhatolózni kezdtek a Snot együttesnél, és Mike Smith gitáros ideálisnak tűnt a számukra. Kis időre szerződtették volna le, de miután Jimmy Iovinenal az Interscope Records főnökével beszéltek, nyilvánosságra hozták, hogy Smith a banda új szólógitárosa. Az ötösfogat ezután visszavonult a stúdióba, és további 10 szám anyagát vették fel. A legjobbak ebből ki lettek választva, és az új album végére kerültek. A többi, többek közt a 'Masturbation', a' Cowgirls from Hell', és a 'Relentless' össze lettek gyűjtve és ettől kezdve 'Off Te Records' lett a nevük. Mostanság Fred alkalmanként ebből válogat, és teszi ki linkként lejátszhatóvá téve az együttes Myspace nevű oldalára. A "Build A Bridge" című dalt, Fred és a Korn volt gitárosa, Brian "Head" Welch írták, az albumon ennek a számnak gitártémája "Head" munkája. Számlista "Re-Entry" – 2:37 "Eat You Alive" – 3:57 "Gimme the Mic" – 3:05 "Underneath the Gun" – 5:42 "Down Another Day" – 4:06 "Almost Over" – 4:38 "Build A Bridge" – 3:56 "Red Light – Green Light" (vendég Snoop Dogg) – 5:36 "The Only One" – 4:08 "Let Me Down" – 4:16 "Lonely World" – 4:33 "Phenomenon" – 3:59 "Creamer (Radio is Dead)" – 4:30 "Head For The Barricade" – 3:34 "Behind Blue Eyes" (Pete Townshend) – 6:05 "Drown" – 3:51 Bónusz számok "Let It Go" [UK & Japan] – 5:10 "Armpit" [Japan] – 3:55 Megjelent kislemezek, videoklipek "Eat You Alive" "Behind Blue Eyes" Off The Record "Chains" (Az MTV Album Launch-on fel lett tüntetve mint szám) "Cowgirls From Hell" (Az LB Myspaceoldalán volt hallható "Fools Game" "Lean On Me" (Megjelent a Greatest Hitz lemezen mint bónusz szám) "Masturbation" (Ezt a számot is az LB Myspace oldalán lehetett megtalálni "Need" (Az MTV Album Launch-on számként volt feltüntetve) "Poison Ivy" "Pollution Recall (A "Press Your Luck" Instrumentálja és megjelent a "The Search for Teddy Swoes" Samplerjén) "Relentless" (Az LB Myspace oldalán volt hallható) "Until The End" (Ez is az LB Myspace oldalán volt elérhető) "When It Rains" "Why" (Megjelent a Greatest Hitz albumon mint bónusz szám) "Relax" (Ez a szám még 2002-ben íródott Wes Borlandel-ez az egyik utolsó szám amit vele csináltak 2005-ös visszatéréséig. A szám első verséje a Creamer (Radio is Dead)-ben hallható) "Crack Addict" (Az LB Myspace oldalán volt megtalálható és egyszer elő is adták Brian "Head" Welch-el és Mike Smith-el a Wrestlemania XIX-en) "Shot" (Megjelent az Eat You Alive maxin) "Just Drop Dead" (Megjelent az Eat You Alive maxin. Ezt a számot Fred Durst Britney Spearsnek írta) "Press Your Luck" (Ezt a számot is Fred feltette a banda Myspace oldalára) Mark Otten Mark Otten (Nijmegen, 1985. szeptember 2. –) holland labdarúgó. Pályafutása Profi karrierje 2003-ban kezdődött N.E.C. csapatánál. 2004-től, 2007-ig a Feyenoord játékosa volt, de bajnokin nem szerepelt. Ez idő alatt kétszer is kölcsönben szerepelt. 2007-ben visszatért a nevelőegyesületéhez. Legsikeresebb szezonja a 2006–07-es volt, ekkor huszonhétszer szerepelt a bajnokságban. 2011. nyarán a Ferencvároshoz szerződött. Két nap próbajáték után, 2+1 évre igazolt Magyarországra. Pályafutása során először szerepel külföldön. Mezszáma a 3-as lett. Új csapatában 2011. június 30-án mutatkozott be tétmérkőzésen. Az Európa-liga selejtezőjében az örmény Ulisz elleni párharc első mérkőzésén góllal vette ki a részét a 3–0-s ferencvárosi győzelemből. A bajnokságban július 17-én debütált, a Kaposvári Rákóczi ellen. A 83. percben gólt szerzett, ezzel ő állította be a 2–2-s végeredményt. Statisztikái Az alábbi táblázatban csak a bajnoki mérkőzések szerepelnek. Sikerei, díjai Magyar ligakupagyőztes : 2013 Les Halles (metróállomás) A Les Halles egy metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 4-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 4-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Étienne Marcel (Porte de Clignancourt) Châtelet (Mairie de Montrouge) A Setét Torony A Setét Torony Stephen King amerikai író nyolcrészes regényfolyama, életművének központi része, amelynek első kötete 1982-ben jelent meg, az ezidáig utolsó pedig 2012-ben. A sorozat műfaját nehéz meghatározni, mivel elemeket tartalmaz a sci-fi, a fantasy, a horror és a western műfajából. A ciklus címe Robert Browning (1812-1889) angol költő azonos című versére nyúlik vissza, amely a sorozat valamennyi kötetének elején megtalálható. A történet főhőse Roland Deschain, aki a címben említett legendás torony megtalálására indul, amely valamennyi létező és lehetséges világ középpontja. A sorozat kötetei eddig negyven országban több mint 30 millió példányban keltek el (2010). A nyolc regényen kívül King számos más műve is többé-kevésbé szorosan kapcsolódik Roland történetéhez, legyen az a szereplők, a helyszínek, vagy a sorozatban említett felfogások, eszmék szintjén. Az kötetek elő- illetve utószavaiban King számos inspirációs forrást nevezett meg a regényfolyammal kapcsolatban. Ezek között található mindenekelőtt J. R. R. Tolkien híres trilógiája, A Gyűrűk Ura; továbbá Sergio Leone rendező klasszikus filmje, A Jó, a Rossz és a Csúf, az Artúr király körüli mondák, L. Frank Baum Óz, a csodák csodája című munkája és Richard Adams művei. Miután 2004-ben befejezte a történetet és lezárta a Roland körüli eseményeket, a szerző 2009-ben bejelentette, hogy szeretne egy további kötetet írni a sorozatban, amely tervei szerint a negyedik és ötödik könyv között játszódik és jobban megvilágít néhány dolgot. A 2012-ben megjelent regény címe A Setét Torony: Átfúj a szél a kulcslyukon. A sorozat az alábbi nyolc kötetből áll: 1982 The Dark Tower I: The Gunslinger (magyarul: A Setét Torony I: A harcos) 1987 The Dark Tower II: The Drawing of the Three (magyarul: A Setét Torony II: A hármak elhívatása) 1991 The Dark Tower III: The Waste Lands (magyarul: A Setét Torony III: Puszta földek) 1997 The Dark Tower IV: Wizard and Glass (magyarul: A Setét Torony IV: Varázsló és üveg) 2003 The Dark Tower V: Wolves of the Calla (magyarul: A Setét Torony V: Callai farkasok) 2004 The Dark Tower VI: Song of Susannah (magyarul: A Setét Torony VI: Susannah dala) 2004 The Dark Tower VII: The Dark Tower (magyarul: A Setét Torony VII: A Setét Torony) 2012 The Dark Tower: The Wind Through the Keyhole (magyarul: A Setét Torony: Átfúj a szél a kulcslyukon) Megfilmesítés 2010 szeptemberében King és a Universal Pictures megerősítette, hogy mozifilmek és televíziós minisorozatok formájában fogják megfilmesíteni a történetet. A tervek szerint 2013 májusában debütál majd a három mozifilmből az első, amelyek között két évados (egyenként hat részből álló) televíziós sorozat meséli majd el a közbenső történéseket. Roland szerepét Javier Bardem Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol színésznek ajánlották fel. Thripadectes scrutator A Thripadectes scrutator a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Andok hegységben, Bolívia és Peru területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye trópusi és szubtrópusi hegyi esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 24 centiméter, testtömege 56–61 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal és kisebb gerincesekkel táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. február 20.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. február 20.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. február 20.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. február 20.) Hbw.com. (Hozzáférés: 2016. február 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. február 20.) Eppendorf Eppendorf település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Eppendorf Oederan és Grünhainichen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nullmátrix Nullmátrix -vagy zérusmátrix- a matematikában, ezen belül a lineáris algebrában egy olyan mátrix, melynek minden eleme zéró (0). A nullmátrixot szokás nagy görög thetával jelölni, esetleg az indexek megadásával ( ) vagy vastag zéróval ( ). Néhány példa: A nullmátrix az -es mátrixok additív csoportjának neutrális eleme. Egy nullmátrix és bármely vele összeszorozható mátrix szorzata nullmátrix. Bruno Liljefors Bruno Andreas Liljefors (Uppsala, 1860. május 14. - Stockholm, 1939. december 18.) svéd festő. Leginkább természeti jeleneteket, állatokat ábrázoló festményeiről ismert. Élete és munkássága 1879-ben kezdte el tanulmányait a stockholmi Királyi Szépművészeti Akadémia előkészítő iskolájában. 1882-ben Düsseldorfba utazott állatfestészetet tanulni. Barátai, Anders Zorn és Carl Larsson nagy hatással voltak rá. Az 1880-as években az úgynevezett Opponensek művészi csoport tagja volt, akik kritikusan viszonyultak a Georg von Rosen vezette akadémia képzési módszereihez. Liljefors a korabeli idillikus ábrázolási módokkal szemben a maga természetes valóságában akarta megjeleníteni a természetet, az állatokat, mozgásukat. Háttérképeket is festett az 1893-ban felavatott stockholmi Biológiai Múzeum diorámás állatbemutatóihoz. 1906-ban a berlini művészeti akadémia tagja lett, 1919-ben pedig a rostocki egyetem tiszteletbeli doktora. Bruno Liljefors österbybruki műtermét múzeumként őrizték meg. Bulleröni vadászkunyhója is fennmaradt a stockholmi szigetvilágban, és nyitva áll a látogatók előtt. Ezen a szigeten tanulmányozta a madár- és állatvilágot a természetes környezetükben. 1932-től Liljefors egy háromszintes lakásban élt a kungsholmeni sportpalota épületében, Stockholmban. 1934-ben jelentek meg memoárjai Det vildas rike (A vadak birodalma) címmel. Uppsala régi temetőjében helyezték végső nyugalomra. Családja Bruno Liljefors szülei Anders Liljefors és Maria Margareta, született Lindbäck voltak. Kétszer nősült, összesen nyolc gyermeke született. Testvére Ruben Liljefors zeneszerző és karmester volt. Vanosc Vanosc település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 943 fő (2015). Vanosc Annonay, Monestier, Villevocance, Vocance, Burdignes és Riotord községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vercurago Vercurago település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 2829 fő (2017. január 1.). Vercurago Calolziocorte, Erve, Garlate, Lecco és Olginate községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Väinö Tiiri Väinö Edward Tiiri (Finnország, Loimaa, 1886. január 31. – Finnország, Helsinki, 1966. július 30.) olimpiai ezüst- és bronzérmes finn tornász. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult, és mint tornász versenyzett. Csapat összetettben bronzérmes lett. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon ismét indult, mint tornász. Csapat összetettben, mely szabadon választott szerekkel volt ezüstérmes lett. Klubcsapata a Ylioppilasvoimistelijat volt. Manassé A Manassé héber eredetű férfinév, az elfelejt jelentésű szó származéka. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 28. A Bibliában Manassé , József fia, illetve a 12 izraelita törzs egyike Manassé júdai király ( Kr. e. 7. század ) Glossolepis A Glossolepis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának kalászhalalakúak (Atheriniformes) rendjébe, ezen belül a Melanotaeniidae családjába tartozó nem. Tudnivalók A Glossolepis-fajok előfordulási területe Indonézia és Pápua Új-Guinea. Ezeken a szigetországokon is, a legtöbb faj elterjedése, csak egy-egy folyóra vagy tóra korlátozódik. Méretük fajtól függően 5-12 centiméter között mozog. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: Glossolepis dorityi Allen, 2001 lazacvörös kalászhal (Glossolepis incisus) Weber, 1907 - típusfaj Glossolepis kabia (Herre, 1935) Glossolepis leggetti Allen & Renyaan, 1998 Glossolepis maculosus Allen, 1981 Glossolepis multisquamata (Weber & de Beaufort, 1922) Glossolepis pseudoincisus Allen & Cross, 1980 Glossolepis ramuensis Allen, 1985 Glossolepis wanamensis Allen & Kailola, 1979 Daniel Stern Daniel Jacob Stern (1957. augusztus 28.) amerikai színész, legismertebb alakítását a Reszkessetek, betörők! első két részében nyújtotta, Marv szerepében. Testvére, David M. Stern forgatókönyvíró. Élete és pályája Daniel Jacob Stern néven született 1957. augusztus 28-án, Bethesda városában, Maryland államban. Édesapja szociális munkás, édesanyja egy gondozói központot irányított. 1979-ben a Start két keréken című filmben névtelen epizódszereplőként jelent meg, de még ugyanabban az évben Cyrilként, a Staring Over-ben. Áttörést Az 1982-es étkezde című alkotás hozta meg a számára. A nyolcvanas években számos lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítsa a komikusi tehetségét. Néhány kisebb szerep után olyan filmekben tűnt fel, mint a Kék villám, Sámson és Delilah, Frankenweenie, Hannah és nővérei, A milagrói babháború és a Szörnyvilág, valamint olyan sorozatokban kapott epizódszerepet, mint a Hometown és a Comedy Factory. A kilencvenes években néhány komolyabb szerep után leginkább vígjátékokkal keresték meg (City Slickers-filmek, Reszkessetek, betörők!, Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban, Mintamókus, Csont nélkül). Televíziós és animációs sorozatokban is vállalt szerepet, valamint ő volt a narrátora a The Wonder Years című sorozatnak. A kétezres években felváltva dolgozott a filmiparban és a televízió világában, de jelentős főszerep nem jutott neki. A színészet mellett már rendezőként valamint forgatókönyvíróként is kipróbálta magát: (Az év újonca; The Wonder Years (mind a tíz epizód), Rém rendetlen család (3 epizód), The Paul Reiser Show (1 epizód). 2010 óta kevés szerepet vállalt: néhány kisebb filmszerepet és televíziós epizódszerepeket. 2014-ben két televíziós sorozatban játszott: Manhattan és House of Lies. Magánélete Daniel, 1980 óta boldog házasságban él, Laure Mattos-szal és három közös gyermekük született: Sophie (1986), Ella (1989), és Henry. 2003-ban Irakban és Kuvaitban lépett fel, hogy a katonákat szórakoztassa. Szabadidejében szeret szobrászkodni, leginkább bronz szobrokat készít. Koreai alkoholos italok A koreai alkoholos italok többféle eljárással készülnek, többségük erjesztett, de találhatóak égetett szeszek is. A leginkább használt alapanyag a rizs, de használnak árpát, kölest, búzát és cirokot is. Léteznek gyümölcsborok is, azonban más népek hagyományaival ellentétben itt általában nem a gyümölcsből erjesztik a bort, hanem a rizsbort ízesítik gyümölcsök, gyökerek (például ginzeng, gyömbér), gyógynövények vagy virágok (például krizantém, barackvirág, fenyővirág) hozzáadásával. Régen gyakoriak voltak a gyógyhatásúnak tulajdonított (mézes, fekete borsos, fokhagymás stb.) borok is. A legismertebb égetett szesz a szodzsu (soju), amelynek alkoholtartalma 20% körül mozog, míg a rizsboroké általában 6–8%. A sör csak a 20. században került be a koreai italkultúrába. Az alkoholos italokhoz kapcsolódó szokásrendszerek Koreában nagyon fontos részei a társadalmi érintkezésnek, teljes etikettrendszer épült ki hozzá. Az alkoholos italok mellé számos, kifejezetten ivás közbeni elfogyasztásra szánt ételt kínálnak, melyek összefoglaló neve andzsu (anju) (��). Dél-Korea a világ egyik legnagyobb alkoholpiaca, 2011-ben a 11. helyet foglalta el. A Jinro márkájú szodzsu 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája volt. Története Az alkoholos italok minden kultúrában jelen vannak, az első koreai alkoholos italokat valószínűleg gabonafélékből készítették, feltehetően az első időkben megvárták, amíg a gabonaszemek maguktól erjedésnek indulnak, vagy vízbe áztatták őket. A három királyság kora Az első feljegyzések a három királyság (Silla, Kogurjo (Goguryeo) és Pekcse (Baekje); i. e. 1. század – i. sz. 7. század) korából származnak. A Tongmjong vang phjon (Dongmyeong wang pyeon) (����, „Tongmjong (Dongmyeong) király legendája”) már beszámol az alkoholfogyasztásról. A kogurjóiak nagy borfőző mesterek hírében álltak. Egy Inbon (Inbeon) (��) nevű pekcse (baekje)i főzőmester (koreaiul � ���, szu-szubori (su-subori)) a gabonaerjesztés technikáját Japánba is átvitte. Bár a feljegyzések szerint többféle erjesztett italt is fogyasztottak, hogy pontosan mik voltak ezek és hogyan készültek, nem tudni. Az Egyesített Silla idejében (669–935) többféle gabonaital is népszerű volt, az arisztokrácia szívesen fogyasztotta a szűrt változatokat. Korjo (Goryeo)-dinasztia (918–1392) A Korjo (Goryeo)-dinasztia korában tovább fejlődtek az erjesztési eljárások és megjelentek az égetett szeszesitalok is. A feljegyzések szerint a legelterjedtebb alapanyag a rizs volt, a hagyományos, illetve a ragacsos változat. A rizsből erjesztett italok közül a legegyszerűbb, és így a köznép által leginkább fogyasztott alkohol a makkolli (makgeolli) volt. A gőzön főtt rizst vízzel és Aspergillus oryzae-gombakultúrával (��, nuruk) összekeverték és erjedni hagyták. Ezt a szűretlen, tejszínű, szénsavas alkoholos italt szívesen fogyasztották a földeken dolgozó parasztok, szomjoltó hatása miatt. Letisztult, kevésbé üledékes változata a cshongdzsu (cheongju) (��) vagy jakcsu (yakju) (��), amely inkább a nemesség italának számított. Ebben az időszakban alakultak ki a többszörös erjesztési technikák is, amikor is a már megerjesztett főzethez újabb adag főtt rizst tettek az íz és az alkoholtartalom fokozása végett, és tovább erjesztették. Ekkor jelentek meg a különleges borváltozatok is, gyümölcsökkel és gyógynövényekkel fűszerezve a rizsbort. A borkészítést jórészt szerzetesek végezték, mivel a templomok akkoriban kocsmaként, vendéglőként is funkcionáltak. A király udvarban külön hivatal felügyelte az áldozati ünnepségeken használt borok készítését. A szodzsu (soju)t is ebből a korból eredeztetik. Ennek készítési eljárását a mongol származású kínai Jüan (Yuan)-dinasztiától lesték el az 1200-as években. Több néven is ismerték: hongno (hongno), khidzsu (kiju), hvadzsu (hwaju) és aragilju (aragildzsu), utóbbi arab eredetére utal. A szodzsu (soju) mellett kettős lepárlással magasabb alkoholtartalmú változatot is készítettek, aminek neve kamhongno (gamhongno) (���), és ma is létezik még. A szodzsu (soju) olyan népszerűségre tett szert a nemesség körében, hogy a túlzott fogyasztás miatt az udvar kénytelen volt luxuscikknek bélyegezni és betiltani. Ebben a korszakban ismerkedett meg Korea a mongolok segítségével a kumisszal (���, majudzsu (mayuju)), illetve a szőlőből készített nyugati borokkal, amelyek Kínán keresztül jutottak el hozzájuk. A nemesség a kínai égetett szeszeket is szívesen fogyasztotta. Csoszon (Joseon)-dinasztia (1392–1897) Hogy az alkohol mennyire népszerű volt és társadalmilag milyen fontos szerepet töltött be már ebben a korban is, jól mutatja az 1670 körül született Umsik timibang (Eumsik dimibang) (�����), a „példamutató” háziasszonynak tartott andongi Csang (Jang) asszony receptes könyve, amelynek 146 receptjéből 54 alkoholos italé. A Szedzsong (Sejong) király által összeállíttatott gyógynövényes tanulmányoknak köszönhetően elterjedtek a gyógynövényes borok. Készítettek bort ginzeng, fenyőfélék tűlevelei, fenyőágak, fenyővirágpor, bambuszlevél felhasználásával is, összesen több mint 60 fajta gyógynövényes bort jegyeztek fel. Ezek némelyikéhez egyetlen növényt használtak fel, másokhoz több gyógynövényt kombináltak. Népszerűek lettek a „virágborok” is, amelyeket virágszirmokkal (azálea, rózsa, szilvafa virága, pásztortáska, cseresznyefa virága, kamélia) ízesítettek. A virágokat vászonzsákba tették és borba áztatták. Felhasználtak gyümölcsöket és olajos magvakat is (tangerin, gránátalma, citrusfélék, vadalma, szőlő, fenyőmag, dió). A konfucianizmusnak köszönhetően az italáldozat fontos része volt az ősök előtti tisztelgés (�� csesza (jesa)) rituáléjának, így minden háznál mindig volt (rizs)bor. A jómódú családok szezonális borokat is tartottak, ezek fajtája és mennyisége is mutatta a család társadalmi státusát. A bor igen fontos kelléke volt a vendéglátásnak, a jó házigazda sosem hagyta a vendéget ital nélkül. A japán uralom korszaka (1910–1945) Amikor az 1876-os japán–koreai egyezményt aláírták, Korea kikötői megnyíltak a külföldi kereskedelem előtt, ekkor hoztak be először szakét és japán söröket. A japán uralom alatt vezették be az alkoholos italok adóját, ami a bevétel fontos forrását képezte. A házi főzést megtiltották, csak államilag felállított főzdékben készült alkoholos italokat lehetett vásárolni. Emiatt a házi készítés szinte teljesen feledésbe merült, a technikák nagy részével együtt, és a koreai rizsborok megsínylették a szaké tömeges importját. 1934-ben a japán Kirin és Sapporo cégek létrehozták az első sörfőzdéket a Koreai-félszigeten. A modern Korea 1952-ben a gabonaféléket melaszra cserélték, a szodzsu (soju)t 1962-től édesburgonyából kezdték el készíteni. 1965-ben a „tiszta” párlatot betiltották, ma már azonban újra forgalomban van. A szodzsut általában hígítják, ami az alkoholadó-törvény szerint azt jelenti, hogy az egyszeri lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át, a többi pedig folyamatos desztillációval készül. 1974 óta importált tápiókát is felhasználnak. 1971-ig a rizshiány miatt az alkoholokat tilos volt ebből az alapanyagól gyártani, más gabonaféléket voltak kénytelenek használni. Az 1970-es években megkezdődött a nyugati típusú alkoholos italok (bor, sör, whisky, gin, vodka, brandy) nagyüzemű gyártása is. 1985-ben a dél-koreai kormány számos hagyományos rizsbort és égetett szeszt (például az andongi szodzsu (soju)t, a csindói (jindói) hongdzsu (hongju)t) védett termékké nyilvánított, 1994 óta pedig a Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium a hagyományos italok tapasztalt kézműves készítőinek mesterségüket igazoló és elismerő okiratot adományoz, a tradíciók megőrzése érdekében. Észak-Koreában is hasonló alkoholos italok kaphatóak, mint délen, azonban a lakosság nagy része nem engedheti meg magának a gyártott italokat, csak ünnepek alkalmával jutnak ilyenhez, és inkább otthon főznek szeszt, elérhető alapanyagokból, például kukoricából vagy makkból. Észak-Koreának saját sörmárkája is van Taedonggang (���), Rjongszong (Ryongseong) (��), illetve Ragvon (Ragwon) (��) néven, valamint többféle szodzsu (soju)t is gyártanak, azonban az itteni italok exportja nehézkes, egyrészt a kiépítetlen, rossz infrastruktúra, másrészt pedig a kereskedelmi tilalmak miatt. Szokások és asztali etikett Dél-Koreában a nyugaton szokásos bárok és éttermek mellett alkoholtípusra specializálódott helyiségek is léteznek, mint például a hagyományos koreai kocsma, a minszokcsudzsom (minsokjujeom) (����), ahol jórészt makkolli (makgeolli)t és tongdongdzsu (dongdongju)t (a makkolli (makgeolli)hoz hasonló ital, benne rizsszemekkel), a szodzsudzsip (sojujip)ben (���) pedig szodzsu (soju)t szolgálnak fel. A norebang (noraebang) (���), azaz a privát karaokeszoba és a tallandzsudzsom (dallanjujeom) (����) is kínál alkoholos italokat, utóbbi férfiak által frekventált hely, ahol hoszteszlányok szórakoztatják a vendégeket a norebang (noraebang)hoz hasonlóan privát karaokeszobákban. Népszerűek még az utcai bódék is (����, phodzsangmacsha (pojangmacha)), ahol éjjel-nappal lehet az utcai ételek mellé alkoholt kérni. A koreaiak soha nem isznak alkoholt kísérő ételek (andzsu (anju)) nélkül, amihez külön terítési szokások tartoznak (���, csuanszang (juansang)). A koreaiaknál az ivás a szocializálódás részét képezi, az egy munkahelyen dolgozók legalább havonta egyszer elmennek együtt inni (��, hösik (hoesik)). Az ivást a koreaiak arra használják fel, hogy jobban megismerjék a munkatársakat, vagy az üzleti partnert, ilyenkor a hangulat is közvetlenebb. Az ilyen közös ivásokat o csha (o cha) (��) néven emlegetik, aminek jelentése „öt kör”. Az első kör (��, il csha (il cha)) vacsorával kezdődik, amihez szodzsu (soju)t isznak. A második körben (��, i csha (i cha)) más vendéglátóhelyen andzsu (anju) társaságában sört vagy whiskyt fogyasztanak, a harmadik körben megint más helyen sört vagy szodzsu (soju)t, a negyedik körben norebang (noraebang)ba mennek, ahol újabb italok és andzsu (anju) fogyasztása kötelező, az ötödik kör pedig valamilyen táncos szórakozóhely. Az alkoholfogyasztásnál is fontos szerepet játszik a tiszteleti rendszer, ami életkorra és a munkahelyen betöltött pozícióra vonatkozik. Az ivás, illetve vacsora során az előkelő hely (a tűzhely közelében, vagy fal mellett rálátással a bejáratra) a legidősebb illetve legmagasabb pozíciójú személyt illeti meg. A pozíció mindig nagyobb tiszteleti fokozatú, mint az életkor. Koreában az első pohár alkoholt visszautasítani illetlenség, és akár durva sértésnek is hathat, ami tönkreteheti az est hangulatát, ezért akkor is illik elfogadni, ha valaki egyébként nem iszik alkoholt. A szokások szerint a kis poharakba töltött alkoholt egyszerre, egy hörpintéssel kell elfogyasztani, és senkinek nem lehet üres a pohara, mindig újratöltik és mindenki másnak tölt, magának sohasem. Ha valakinek italt töltenek, a poharat két kézzel kell tartani, vagy ha egy kézzel, akkor a másik kéznek a könyöknél kell elhelyezkednie. Ennek a szokásnak valószínűleg az az oka, hogy régen hosszú, széles ujjú köpenyt viseltek, ami máskülönben belelógott volna az ételbe illetve italba. Idősebbek poharába tölteni is két kézzel illik, csak a szeniorok engedhetik meg maguknak, hogy egy kézzel töltsenek. A fiatalabbak, illetve rangban alacsonyabbak az idősebbektől, illetve rangban magasabbaktól kissé elfordulva hörpintik fel az italt. Régebben a poharat egymással is megosztották a tisztelet és a barátság jeléül, manapság azonban már nem divatos, főképp egészségügyi okokból. A nőknek a modern Koreában már nem illik italt tölteni másoknak, bár baráti társaságban megengedett. Típusok Az erjesztett italoknak két fő típusa van Koreában, a jakcsu (yakju) (��) vagy cshongdzsu (cheongju) (��) és a thakcsu (takju) (��) vagy ismertebb nevén makkolli (makgeolli) (���). A jakcsu (yakju) és a thakcsu (takju)' ugyanolyan eljárással készül, a jakcsu (yakju)t azonban megszűrik. Az égetett szeszek legismertebb képviselője a szodzsu (soju), amit cshongdzsu (cheongju) desztillálásával készítenek. A rizsborokat gyógynövényekkel kombinálva jakjongdzsu (yakyongju)t (���), gyümölcsökkel kombinálva kvaildzsu (gwailju)t (���), virágokkal kombinálva viráglikőröket (���, kahjangdzsu (gahyangju)) készítenek. Jakcsu (Yakju) A jakcsu (yakju) (��) vagy cshongdzsu (cheongju) (��) készítésekor gőzön főtt, lehűtött rizshez Aspergillus oryzae-kultúrát tesznek és vízzel összekeverik, majd 10–20 napon keresztül 20–25 °C-os hőmérsékleten erjesztik. Az edénybe bambuszból font szűrőt (��, jongszu (yongsu)) helyeznek, és ebben gyűjtik össze a tiszta italt. Készülhet árpából és búzából is. Makkolli (Makgeolli) A makkolli (makgeolli) (���) vagy thakcsu (takju) (��) ugyanolyan eljárással készül, mint a jakcsu (yakju) , azonban az italt nem szűrik meg. A thakcsu (takju) név az ital zavaros fehér színéből ered. Nevezik nongdzsu (nongju)nak (�, nong; „földművelés”) is, mert régen elsődlegesen a parasztok itala volt. A legnépszerűbb változat a sszalmakkolli (ssalmakgeolli) (����), ami rizsből készül. Ennek egy variánsa a tongdongdzsu (dongongju) (���), melyből nem szűrik ki a rizsszemeket, hanem hagyják az ital tetején lebegni. Fogyasztás előtt össze kell kavarni, vagy az élelmiszerüzletekben kapható palackozott verzió esetén fel kell rázni. Szodzsu (Soju) A gabonaféléket, akárcsak a thakcsu (takju) esetében a rizst, megerjesztik, ezt követően pedig desztillálják. 360 ml-es üvegekben forgalmazzák, alkoholtartalma 16–25%, és meglehetősen olcsó ital. A kézműves szodzsu (soju)k jóval drágábbak, többet közülük a szellemi örökség részének nyilvánítottak Dél-Koreában. Egyes szodzsu (soju)fajtákat, például a 45% alkoholtartalmú andongi szodzsu (soju)t (����) gyógyhatásúnak tartanak, és szívesen használnak gyomorfájásra vagy rovarcsípésre. Híres kézműves szodzsu (soju)fajta még a munbedzsu (munbaeju) (���) és a csindo hongdzsu (jindo hongju) (�� ��); utóbbi jellegzetesen vörös színét a Lithospermum erythrorhizon gyökerétől kapja. A kereskedelmi forgalomban kapható, nem kézműves jellegű (azaz tömeggyártott) szodzsu (soju) a dél-koreai törvények szerint „hígított”, az egyszeres lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át. A legnépszerűbb márkák a Cshamiszul (Chamiseul) (���) a Jinro-tól és a Cshoum cshorom (Cheoeum cheoreom) (����) a Lottétól. Népszerű még a phokthandzsu (poktanju) (���, „bomba”), ami szodzsu (soju) és sör keveréke. Gyümölcsös borok és likőrök A tradicionális gyümölcsös borokat (���, kvaildzsu (gwailju) vagy ���, kvasildzsu (gwasilju)) a nyugati borkészítés hagyományaival ellentétben nem magából a gyümölcsből erjesztik, hanem a rizsbort, illetve a szodzsu (soju)t kombinálják a gyümölcsökkel, illetve olajos magvakkal, mint a fenyőmag és a dió. Japán kajsziból és szodzsu (soju)ból készül a mesildzsu (mesilju) (���), fekete málnából pedig a pokpundzsadzsu (bokbunjaju) (����), ami egy régi buddhista legenda szerint olyan egészséges és olyan erőt ad, hogy vizeletürítéskor felborul az árnyékszék. Nyugati típusú eljárással erjesztett gyümölcsborokat is készítenek Koreában, nem csak a hagyományos alapanyagokból, mint a szőlő vagy az alma, de például datolyaszilvából, paradicsomból, tangerinből és omidzsából (omijából) (���) is. Viráglikőrök A viráglikőröket (���, kahjangdzsu (gahyangju)) úgy készítik, hogy a virágokat illetve virágszirmokat vászonzsákba helyezik, és cshongdzsu (cheongju)ba vagy szodzsu (soju)ba áztatják. A virágokat együtt is lehet erjeszteni a gabonával, de ez az eljárás nem túl elterjedt. Gyakori ízesítő az azálea, a rózsa, a szilvafa virága, a barackvirág, a pásztortáska, a cseresznyefa virága, a krizantém és a kamélia. Az őszibarackvirágból tohvadzsu (dohwaju) (���), a Prunus mume (kajsziféle) virágjából mehvadzsu (maehwaju) (���), a loncvirágból indongdzsu (indongju) (���), az azáleából tugjondzsu (dugyeonju) (���) készül. A rozsdás rózsából (Rosa rubiginosa) készült likőrt a csesza (jesa) (ősök előtti tisztelgés) alkalmával szolgálják fel. A pekhvadzsu (baekhwaju) (���) készítéséhez száz különféle szárított virágot használnak fel. Jakjongdzsu (Yakyeongju) A jakjongdzsu (yakyeongju) (���) olyan alkoholos italok összefoglaló neve, amelyeket gyógyhatásúnak tulajdonítanak. Ezek általában gyógynövényeket és gyökereket tartalmaznak, és hasonlóképpen készítik őket, mint a viráglikőröket vagy a gyümölcsös borokat. Michael Pettid szerint a név eredete egyes források szerint arra utal, hogy az emberek a Csoszon (Joseon)-kor alkoholtilalmát próbálták megkerülni azzal, hogy gyógyszerként (�, jak (yak)) utaltak ezekre az italokra. Az inszamdzsu (insamju) (���) például ginzenggel készül, amiről úgy tartják, erősíti a szervezetet és jótékonyan hat a férfiasságra. A pekcshodzsu (baekchoju)hoz (���) százféle gyógynövényt használnak, a toszodzsu (dosoju)t (���) pedig koreai újév alkalmával fogyasztják, utóbbi a harangvirágfélékhez tartozó Platycodon grandiflorus, fahéj, a zellerfélékhez tartozó Ledebouriella-gyökér és narancshéj cshongdzsu (cheongju)ba áztatásával készül. A szongszundzsu (songsunju) (���) esetében a ragacsos rizshez fenyőfélék zsenge tűleveleit teszik erjesztés előtt, a pekszedzsu (bakeseju) (���; „százéves alkohol”) pedig 13% alkoholtartalommal rendelkező, többek között ginzeng- és gyömbértartalmú, népszerű ital. Sörök A sör (��, mekcsu (maekju)) csak a 20. században került be a koreai italkultúrába. Dél-Koreában a helyi sörfőzést két nagy konglomerátum, a Hite-Jinro és az Oriental Brewery (OB) teljesen kisajátította, aminek oka, hogy 2011-ig csak olyan cégek kaphattak engedélyt sörgyártásra, amelyek kapacitása elérte az egymillió litert, a kisebb gyártók csak saját üzletükben árulhattak, nagykereskedelmi forgalomba nem kerülhettek a termékeik. A koreai sörökhöz árpamaláta helyett gyakran rizst vagy kukoricát használnak. A The Economist szerint a dél-koreai sörök „unalmasak” és nem túlságosan ízletesek, az észak-koreai Taedonggang sör azonban sokkal jobb minőségű, viszont nehezen beszerezhető. Néhány külföldi márkát helyben is gyártanak Dél-Koreában, az OB-nek például exkluzív licence van a Budweiser és a Hoegaarden gyártására. Andzsu (Anju): kísérő ételek Az alkoholos italok mellé felszolgált kísérő ételek összefoglaló neve andzsu (anju) (��). A koreaiak úgy gondolják, hogy éhgyomorra alkoholt inni nem egészséges, ezért mindig szolgálnak fel mellé harapnivalót. A nyugati kultúrákban szokásos mogyoró és burgonyaszirom mellett változatos ételféleségeket is kínálnak. Népszerűek a szárított halak és egyéb tenger gyümölcsei, például a csukkumi pokkum (jukkumi bokkeum) (��� ��, hirtelen sütött bébi polip), a kedzsang (gejang) (��, fűszeres nyers rák) vagy a garnélarák ízű chips. Többféle zöldség is az asztalra kerülhet ilyenkor, például tubu kimcshi (dubu kimchi). Kedveltek a koreai palacsintafélék, különösen az újhagymás phadzson (pajeon) (��). Sült és főtt ételeket is felszolgálnak andzsu (anju)ként, például csokpal (jokbal)t (��, főtt sertésláb) vagy tokkpokki (ddeokbeokki)t (csípős ttok (ddeok)). Ugyancsak népszerű a szunde (sundae) (��), a koreai véres hurka. Piac Dél-Korea a világ egyik legnagyobb alkoholpiaca, az egy főre jutó alkoholfogyasztás 14,8 liter volt 2011-ben, amivel a világon a 11. helyet foglalja el. A legnépszerűbb italok a sör és a szodzsu (soju), ami a piac 74%-át tette ki 2011-ben, ezt a whisky és a makkolli (makgeolli) követte, utóbbi népszerűsége egyre nő, köszönhetően a hatékony reklámoknak és a televíziós sorozatoknak. A külföldi égetett szeszek legnagyobb exportőre az Egyesült Királyság, Franciaország és az USA. 2011-ben az alkoholkészletek értéke meghaladta a 9400 milliárd vont, az elérhető készletek 21%-a származott importból, ez főleg nyugati bor és whisky volt. Az ország két legnagyobb alkoholgyártó cége a Jinro és a Lotte Liquor. A szodzsu (soju)piacot a Jinro szodzsu (soju) uralja, amiből 2011-ben 61,38 millió rekesznyi fogyott, ezzel a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája lett, megelőzve a Smirnoff vodkát és a szintén koreai Lotte Liquor szodzsu (soju)t. Rangers FC A Rangers Football Club (röviden Rangers, a sajtóban gyakran Glasgow Rangers) egy glasgow-i székhelyű skót labdarúgócsapat, amely jelenleg a skót labdarúgó bajnokság első osztályában szerepel. Története során 54 bajnoki címet nyert, ami világrekord. A csapat egyik beceneve „Teddy Bears” („Teddy Mackók”), melyet a Nagy-Britanniában használt rímes szleng miatt kapott egy másik becenevéből: „The Gers”. Szurkolócsoportja „Bluenoses”-nak, azaz „Kékorrúak”-nak nevezik magukat. Manapság már minden nemzetiségű és vallású játékosok megfordulnak a Rangersben, de korábban csak protestánsokat és unionistákat foglalkoztatott a csapat. Több mint egy évszázada komolyan rivalizálnak Glasgow másik élcsapatával, a Celtickel. A két csapat rangadóit Old Firmnek nevezik. A „Gers” az Ibrox Stadionban játssza hazai meccseit, mely 50 817 néző befogadására alkalmas, csak ülőhelyek vannak a lelátóin és az UEFA-tól megkapta az „5 csillagos stadion” besorolást. Ez volt az első stadion Skóciában, mely ebben az elismerésben részesült, később a Hampden Park lépett a nyomdokaiba. A csapat 2012 elején csődbe ment, és végül a negyedosztályban folytathatta a játékot. Ezt rögtön meg is nyerték, így a 2013-14-es szezonnak már a harmadosztályban futottak neki, ahol ugyancsak gyorsan az élre is álltak. Az első osztályba a 2015-2016-os másodosztályú bajnokság megnyerése után jutottak vissza. Klubtörténet Az alapítás és a kezdetek A csapat négy alapító tagja (Moses McNeil, Peter McNeil, Peter Campbell és William McBeath) 1872-ben találkozott, egy könyvben látott angol rögbicsapat után választották meg klubjuk nevét. A Rangers májusban lejátszotta első meccsét, egy Callander FC elleni barátságos találkozó keretében, mely 0–0-ra végződött. Ebben az évben még egy meccset játszottak, egy Clyde nevű csapat ellen (nem azonos a mai Clyde FC-vel), ahol 11–0-ra nyertek. Ekkor viseltek először kék mezt a játékosok. A hivatalos alapításra 1873-ban került sor egy nagy gyűlés keretében, ekkor iktatták be hivatalaikba a szakmai stáb tagjait is. Az első szezon menetrendje csak barátságos mérkőzésekből állt, mivel a csapat lekéste a Skót labdarúgó-szövetséghez való csatlakozás határidejét. Ez azt jelentette, hogy a Rangers a Skót Kupában sem vehetett részt. 1876-ban az egyik alapítót, Moses McNeilt meghívták a skót válogatottba, így ő lett a gárda első válogatott játékosa. A csapat 1877-ben bejutott a Skót Kupa döntőjébe, de kikapott. Az első Old Firm 1888-ban került megrendezésre, ahol a Rangers 5–2-es vereséget szenvedett. A Celtic azon a meccsen nagyrészt a Hibernian vendégjátékosait szerepeltette. Az 1890–91-es volt a skót labdarúgó-liga első szezonja, a Rangers a 10 alapító tag egyike volt. Ebben az időben kezdett a csapat az Ibrox Stadionban játszani. Első bajnoki meccsükre 1890. augusztus 16-án került sor, a Hearts volt az ellenfél, a végeredmény sima, 5–2-es győzelem lett. A bajnokságot a Rangers és a Dumbarton zárta az élen pontegyenlőséggel. A két csapat között rendeztek egy bajnoki döntőt, mely 2–2-re végződött, így először és utoljára egy idényen belül két csapatot avattak bajnokká. Ez volt a Gers első aranyérme az 51 közül. Az első kupagyőzelem 1894-re datálódik, a döntőben a Celticet verte a Rangers 3–1 arányban. A századfordulóig két bajnoki címet és három Skót Kupát nyertek a glasgowiak. A Paul Le Guen-éra (2006–2007) A 2005–06-os szezon után Paul Le Guen vette át a csapat irányítását Alex McLeish-től. A fiatal, tehetségesnek tartott francia menedzser hamar új játékosokat igazolt és néhányat eladott. Az évad nagyon rosszul indult a Rangers számára, több, sokkal gyengébbnek tartott csapattól kikaptak vagy döntetlent játszottak velük, ráadásul a Ligakupából is kiverte őket egy másodosztályú csapat, a St. Johnstone. A Celtic nagy előnyre tett szert a tabella élén, míg a Világoskékek a második helyért küzdöttek a Heartscal és az Aberdeennel. A szezon további része már jobb eredményeket tartogatott a csapat számára, legyőzték a Heart of Midlothiant, az Aberdeent és a Hiberniant. A két Celtic elleni meccsből az egyiket elvesztették 2–0-ra, a másikon 1–1-es döntetlen született. A szezon első hat hónapjában a bajnoki eredményeknél fényesebbek voltak az UEFA-kupa-sikerek. A Rangers összesítésben 2–0 arányban legyőzte a Molde FK-t, így bejutott a csoportkörbe. A Livorno, a Makkabi Haifa, a Partizan Belgrád és az Auxerre legyőzésével elsőként továbbjutottak, ezzel ők lettek az első olyan skót csapat, mely a modern lebonyolítási rendszerben bejutott az egyenes kieséses szakaszba. Az egész idényben hallani lehetett olyan híreket, melyek szerint a Rangers skót és külföldi alkalmazottai nem jönnek ki jól egymással, és hogy a csapatkapitány, Barry Ferguson elégedetlen Le Guen eredményeivel. A problémák a második Old Firm napján tetőztek, ezután rendszeressé váltak Ferguson és Le Guen szóváltásai. 2007. január 4-én a Rangers bejelentette, hogy a francia mester közös megegyezés alapján távozott. Walter Smith visszatérése (2007-2011) Paul Le Guen távozása után az egész menedzsment átalakult, január 10-én hivatalossá vált, hogy Walter Smith lett az új menedzser Ally McCoist pedig az asszisztense. Smith és segítői hamar hozzáfogtak a csapat megerősítéséhez. A védelembe érkezett David Weir és Ugo Ehiogu. Ezután a csapat csak hármat veszített el hátralévő meccseiből. 2007 nyarán tíz új játékos érkezett a klubhoz, köztük Carlos Cuéllar és Lee McCulloch. A szezon első célkitűzése, a BL-kvalifikáció sikerült. A Rangers a Barcelonával, az Olympique Lyonnal és a VfB Stuttgarttal kerültek egy csoportba. A harmadik helyen végeztek, így az UEFA-kupában folytathatták tovább a nemzetközi szereplést. A Panathinaikósz, a Werder Bremen, a Sporting Lisszabon és a Fiorentina legyőzésével bejutottak a döntőbe, ahol az Zenyit ellenében 2–0-s vereséget szenvedtek. Miután a Rangers megnyerte a szezonban a skót ligakupát és a klub története során az 54. bajnoki címet a klub és Walter Smith útjai elváltak, és a klubnál dolgozó asszisztense Ally McCoist vette át a csapat vezetését. Ally McCoistól a felszámolásig Ally McCoist a klubhoz a nyáron új játékosokat csábított aminek következtében a Rangers már tíz ponttal vezetett novemberben a bajnokságban, csak hirtelen fordulattal a klub hullámvölgybe került és az előny hirtelen leolvadt 7-re, majd visszanőtt 8 pontra és ismét három ponttal olvadt a Rangers előnye. A Celtic elleni elszenvedett vereség után már az ősi rivális vezette a bajnokságot. Januárban távozott a klubtól Nikica Jelavic az Evertonhoz 5,5 millió fontért. A Rangers 2012 februárjában csődeljárást kért az adótartozás miatt, február 14-én a csapat irányítását egy csődbiztos vette át, emiatt 10 pont levonással büntették, ami gyakorlatilag az ősi rivális Celtic aranyérmét jelentette. A klub játékosainak 25%-75%-os fizetéscsökkentését is tervezték. 2012. június 14-én a hitelezők nem fogadták el azokat a terveket, amelyekkel a klubot megmenthették volna, ezért felszámolási eljárás indult a Rangers FC ellen. A megszűnéstől a negyedosztályig A hitelezők 2012. június 14-én a klubot felszámolták, majd a Rangers eszközeit (stadion, edzőpálya stb.) Charles Green vásárolta meg 5,5 millió fontért. A klubot a többi skót csapat szavazáson a skót negyedosztályba száműzte, aminek hatására olyan meghatározó játékosok távoztak, mint Allan McGregor, Steven Naismith, Steven Whittaker vagy Steven Davis. A Kékekhez igazolt Ian Black, aki az Európa-liga-induló Heartsot hagyta ott a csapat kedvéért. A csapathoz érkezett továbbá Dean Shiels, Francisco Sandaza, Emílson Cribari és Kevin Kyle. A Rangers a negyedosztályú tagságának köszönhetően négy fronton áll: bajnokság, Skót Kupa, Skót Ligakupa és Ramsdens Cup. A Rangers 140 év után először kezdte meg a szezont alacsonyabb osztályban. A negyedosztályból felfelé A hagyományaihoz méltóan a klub a negyedosztályt azonnal megnyerte, imponáló 25 győzelem 3 vereséges mérleggel - s 8 döntetlennel -, 83 ponttal és plusz 58-as (87-29) gólkülönbséggel, aminek eredményeképpen a 2013-14-es szezonnak már a harmadosztályban futhatott neki. A Liga és a Challenge kupákban egyaránt a 8 közé jutott ez alatt, míg a skót kupában a 16 között búcsúzott. A 2013-14-es, már harmadosztályú szezonjában a bajnokságban hamar az élre állt - egymás után 10 győztes mérkőzéssel nyitott -, és a Challenge kupában a döntőbe jutott. A következő szezont már a másodosztályban kezdték, azonban csak a harmadik helyet szerezték meg az alapszakaszban, a feljutásért vívott osztályozót pedig elbukták. A 2015-2016-os szezonban már sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, már április elején bebiztosították a bajnoki címet, és a feljutást. Klubszínek és címer A Rangers FC hivatalos színei a királykék, a fehér és a piros. A csapat hazai meze mindig királykék, melyen általában látható néhány fehér vagy piros csík. A hagyomány szerint ehhez fehér sort társul kék vagy piros csíkkal; a sportszár általában fekete színű. Előfordul azonban, hogy néhány hazai meccsen fehér sportszárat és kék rövidnadrágot viselnek a játékosok. A Rangers idegenbeli mezének színei gyakran változnak. Gyakran használnak piros-fehér kombinációt, de a sötét- és világoskék sem ritka. Az utóbbi években a csapat rendszeresen készíttet egy harmadik számú szerelést is, ezeket hazai pályán és idegenben is viselni szokták a játékosok. Ezen mezek színei között előfordult már a világoskéktől a piroson át a mandarinig minden. Old Firm és szektarianizmus A Rangers legnagyobb riválisa Glasgow másik nagycsapata, a Celtic. A két gárda összecsapásait Old Firmnek nevezik. A Gers szurkolóinak nagy része a skót protestáns és unionista közösségekből származik. A XIX. század vége felé sok bevándorló érkezett Skóciába Írországból. Ebben az időben alakult a két glasgowi csapat. A Rangers a skót protestáns közösséggel került közeli kapcsolatba és eleinte csak közülük való játékosokat alkalmazott. Graeme Souness 1989-ben leigazolta Mo Johnston, aki korábban a Celticben játszott és nyíltan vállalta, hogy katolikus. A Rangersnél volt egy íratlan szabály, mely szerint nem szerződtetnek katolikusokat, persze ezt már 1989 előtt is áthágták, csak az érintett eltitkolta vallási hovatartozását. Az utóbbi években a Rangers és a Celtic is megpróbál harcolni a szektarianizmus ellen. Ennek érdekében együtt munkálkodnak a Skót Parlamenttel, templomokkal, iskolákkal és különböző csoportosulásokkal. Szeretnék kiszorítani az Old Firmről a szektariális szurkolói dalokat, a zászlóégetéseket és a balhés drukkereket. 2006-ban a Rangerst a Villarreal CF-fel sorsolták össze a BL-ben. A skótokat megbüntették sértő dalaik és az ellenfél buszának szétverése miatt. Stadionok és edzőpályák A Rangers sok stadiont használt Glasgowban 1872 és 1899 között. Az első a Flesher's Haugh volt a Glasgow Green nevű parkban, ezt követte a Burnbank Kelvinbridge kerületben. Az 1870-es évektől az 1880-as évekig a Kinning Park szolgált a csapat otthonaként. Az 1886–87-es szezon egyik felében a Cathkin Parkba költözött a csapat, majd birtokba vették az első Ibrox Parkot Glasgow délnyugati részén. Az Ibrox Stadiont mostani formájában az az építész tervezte, aki részt vállalt az Old Trafford és a Highbury megalkotásában is. Az első meccset 1899. december 30-án rendezték itt a Rangers és a Hearts között. A stadiont két nagyobb katasztrófa sújtotta története során. Az első 1902-ben következett be, amikor az Skócia–Anglia meccsen leomlott az egyik lelátó. 26 szurkoló meghalt és több, mint 500 megsérült. 1971-ben a tömeg éppen kifelé tartott a stadionból, de a lépcsőházban annyian zsúfolódtak össze, hogy az leszakadt 66 ember halálát és több, mint 200 sérülését okozva. Ez a létesítmény átépítéséhez vezetett. A Rangers edzőpályája Auchenhowie-ban található, a neve Murray Park. Ezt az elnök, Sir David Murray után kapta. 1998-ban kezdték el építeni és 2001-re készült el. Az építés költsége körülbelül 14 millió font volt. A létesítményen belül kilenc futballpálya, több edzőterem, egy hidroterápiás medence és egy videóelemző terem található. A Rangers korosztályos csapatai is itt edzenek 10-től egészen 19 éves korig. Vezetőedzők Az alábbi táblázat a Rangers FC edzőit sorolja fel 1899 óta. A közbeeső edzők Willie Thornton (2 mérkőzés 1969-ben), Tommy McLean (4 mérkőzés 1983-ban), Ian Durrant (1 mérkőzés 2007-ben) és Graeme Murty (6 mérkőzés 2017-ben). Eredmények Skót első osztály (Scottish Premiership) Bajnok (54): 1890–91, 1898–99, 1899–1900, 1900–01, 1901–02, 1910–11, 1911–12, 1912–13, 1917–18, 1919–20, 1920–21, 1922–23, 1923–24, 1924–25, 1926–27, 1927–28, 1928–29, 1929–30, 1930–31, 1932–33, 1933–34, 1934–35, 1936–37, 1938–39, 1946–47, 1948–49, 1949–50, 1952–53, 1955–56, 1956–57, 1958–59, 1960–61, 1962–63, 1963–64, 1974–75, 1975–76, 1977–78, 1986–87, 1988–89, 1989–90, 1990–91, 1991–92, 1992–93, 1993–94, 1994–95, 1995–96, 1996–97, 1998–99, 1999–2000, 2002–03, 2004–05, 2008–09 , 2009–10 , 2010–11 Második helyezett (29) Skót másodosztály (Scottish Championship) Bajnok (1): 2015–2016 Skót harmadosztály (Scottish League One) Bajnok (1): 2013-2014 Skót negyedosztály (Scottish League Two) Bajnok (1): 2012-2013 Skót Kupa Győztes (33): 1893–94, 1896–97, 1897–98, 1902–03, 1927–28, 1929–30, 1931–32, 1933–34, 1934–35, 1935–36, 1947–48, 1948–49, 1949–50, 1952–53, 1959–60, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1965–66, 1972–73, 1975–76, 1977–78, 1978–79, 1980–81, 1991–92, 1992–93, 1995–96, 1998–99, 1999–2000, 2001–02, 2002–03, 2007–08, 2008–09 Ezüstérmes (17) Skót Ligakupa Győztes (27): 1945–46, 1947–48, 1959–60, 1960–61, 1962–63, 1963–64, 1969–70, 1974–75, 1976–77, 1977–78, 1980–81, 1982–83, 1983–84, 1985–86, 1986–87, 1987–88, 1989–90, 1991–92, 1992–93, 1995–96, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2004–05, 2007–08, 2009–10, 2010–11 Ezüstérmes (7) Kupagyőztesek Európa-kupája Győztes (1): 1971–72 Ezüstérmes (2) UEFA-kupa Ezüstérmes (1) : 2007–08 UEFA-szuperkupa Ezüstérmes (1) : 1972 (nem hivatalos) Jankov (Pelhřimov járás) Jankov település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Jankov Opatov, Dušejov, Milíčov, Nový Rychnov és Vyskytná településekkel határos. Lakosainak száma 36 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Klobusiczky Ferenc (politikus) Klobusiczi és zethényi báró Klobusiczky Ferenc (1650 körül – 1714. március 1. és július 10. között) királyi személynök, Arad vármegye főispánja, kuruc szenátor. Családja Református vallású köznemesi családból származott. Édesapja, a családból először Zéténybe költözött Klobusiczky András a magyarországi Rákóczi-birtokok prefektusa, édesanyja kömlei Török Kata volt. Apja halála után anyja 1657 körül Bocskay István (1609 körül – 1672. december 24.) Zemplén vármegyei főispánhoz ment nőül. Első felesége sóvári Soós Krisztina (†1709. február 5.), Soós György és Barkóczy Éva leánya volt, akitől a következő név szerint ismert gyermekei születtek: Éva (gróf Csáky Mihály kuruc generális felesége) Antal (?) Ferenc József János (1707-1760) István (?) Terézia (1709-1781) Krisztina (1712-1738) Megözvegyülve másodszor is megnősült: 1710. május végén–június elején Gergellaky Évát, Gergellaky Miklós és Gombos Judit leányát, Kapy Gábor özvegyét vezette oltárhoz. Mindkét neje révén jelentősebb vagyonhoz jutott. Élete Sárospatakon tanult, majd Báthory Zsófia munkácsi udvarában szolgált, valószínűleg ekkor katolizált. 1683. június 15-én Zemplén vármegye alispánjává választották, s tisztségét 1688. április 24-ig viselte, amikor lemondásra kényszerült, mert I. Lipót a Rákóczi-gyermekek birtokainak gondnokává nevezte ki. 1695-ben bárói rangot kapott, majd 1699-ben királyi személynökké nevezték ki. Ugyanekkor Arad vármegye főispánja (1702-ig), és királyi biztos. Előbbi rangjában vett részt a Kollonichiana conventioban. 1701-től Sáros vármegye főispáni helyettese. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Kassára húzódott a kurucok elől, és csak a város feladása (1704. október 20.) után csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. A szécsényi országgyűlésen a Gazdasági Tanács, a Consilium Oeconomicum elnöke lett. 1708. december 15-én, a sárospataki országgyűlésen szenátorrá is megválasztották. 1711-ben elfogadta a szatmári békét. 2007-es Australian Open A 2007-es Australian Open az év első Grand Slam-tornája, az Australian Open 95. kiadása volt. 2007. január 15. és január 28. között rendezték meg Melbourne-ben. A férfiak döntőjét a címvédő Roger Federer és az első Grand Slam-döntőjét játszó chilei Fernando González vívta. A mérkőzés három szettben, Federer címvédésével ért véget. A nők versenyén az amerikai Serena Williams nyolcadik Grand Slam-győzelmét szerezte, miután a döntőben kétszettes mérkőzésen legyőzte az orosz Marija Sarapovát. Ez volt az első Australian Open, amelyen alkalmazták az úgynevezett sólyomszem-technológiát. Az újítás segítségével vitatott esetekben pontosan meg lehetett állapítani, a labda a vonalon kívül vagy belül pattant-e le. A lehetőség ekkor még csak a Rod Laver Arénában állt rendelkezésre. Döntők Férfi egyes Roger Federer – Fernando González, 7–6(2), 6–4, 6–4 Női egyes Serena Williams – Marija Sarapova, 6–1, 6–2 Férfi páros Bob Bryan / Mike Bryan – Jonas Björkman / Makszim Mirni, 7–5, 7–5 Női páros Cara Black / Liezel Huber – Csan Jung-zsan / Csuang Csia-zsung, 6–4, 6–7(4), 6–1 Vegyes páros Jelena Lihovceva / Daniel Nestor – Viktorija Azarenka / Makszim Mirni, 6–4, 6–4 Juniorok Fiú egyes Brydan Klein – Jonathan Eysseric, 6–2, 4–6, 6–1 Lány egyes Anasztaszija Pavljucsenkova – Madison Brengle, 7–6(6), 7–6(3) Fiú páros Graeme Dyce / Harri Heliövaara – Stephen Donald / Rupesh Roy, 6–2, 6–7(4), 6–3 Lány páros Jevgenyija Rogyina / Arina Rodionova – Julia Cohen / Urszula Radwańska, 2-6, 6-3, 6-1 (12635) 4220 T-1 A (12635) 4220 T-1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 26-án. Pandzsáb (India) Pandzsáb (�����) északnyugat-indiai állam. Történelem 1947 nyarán India és Pakisztán Londonban megállapodott arról, hogy Pandzsáb tartományt kettéosztják. Ezekben az időkben itt több konfliktus is kialakult a muzulmánok és a hinduk között. 1966-ban Pandzsáb önálló indiai állam lett. Zaborsko Selo Zaborsko Selo falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik. Fekvése Károlyvárostól 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra fekszik. Története A falunak 1857-ben 99, 1910-ben 88 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. A településnek 2011-ben 14 lakosa volt. Les Loges-Saulces Les Loges-Saulces település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 172 fő (2015). Les Loges-Saulces Le Détroit, Fourneaux-le-Val, Martigny-sur-l’Ante, Pierrepont, Rapilly, Bazoches-au-Houlme és Ménil-Vin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Klobučak Klobučak falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek belvárosától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre, a Sziszeket Hrvatska Dubicával összekötő 224-es út mentén fekszik. Története A szerb falu csak 1948-tól számít önálló településnek, korábban a horvátok lakta Gornje Komarevo része volt. 1991-ben lakosságának 58%-a szerb, 16%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején 1991. augusztusában a szerbek lakta települést a horvát erők felgyújtották, a lakosság elmenekült. 2011-ben 69 lakosa volt. Népesség (Lakosságát 1948-tól számlálják önállóan.) Magyarhertelend Magyarhertelend község Baranya megyében, a Komlói járásban. Fekvése Baranya megyében, Komlótól nyugatra, Pécstől észak-északnyugatra, Barátúr (2 km) és Bodolyabér (3 km) között fekvő település. Vonattal megközelíthető a Dombóvár–Komló-vasútvonalon. Története A Baranya Megyei Levéltár helynévcéduláiból kiderül, hogy „a hegyháti járás 21 legrégebbi településéből 1715-ben csak Barátúrnak volt magyar lakossága, míg a többi 20 vagy egészen elnéptelenedett vagy pedig szerbhorvátok ülték meg (például Szalatnak, Hegyhátmaróc). Barátúr lakói 1738-ban átköltöztek Magyarhertelendre” , mikor oda németek mentek. A helybeliektől több alkalommal hallotuk, hogy a régi falu a mai határ „Tassonya” elnevezésű dűlőjében állott, s a török elöl menekülve húzottak fel a hegyre, az erdő viszonylagos biztonságot adó oltalmába. A levéltári anyag is ezt erősíti meg: „1566-ban a török portyázó csapatok teljesen felégették.” Ugyancsak a helynévcédulákból tudjuk, hogy „1775-ben Hertelend határában egy kis német település keletkezett, amelynek neve Kishertelend, vagy Ufalu (Neudörfer)." Eredetileg a pécsi káptalan javai közt szerepelt, csak a 18. században lett a pécsi papnevelde tulajdona. A 19. században Nagyhertelendnek nevezték. Római katolikus templomát 1777-ben emelték. A falu lakossági összetétele a 18. század elején változott meg, az összeírások szerint 380 magyar és 172 német lakta a falut, zömmel római katolikus, kis részben izraelita felekezetűek. 1981. december 31-én hozzácsatolták a szomszédos Barátúr községet. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 10% cigánynak, 5,8% németnek mondta magát (13,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,5%, református 1,7%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 12,2% (25,9% nem nyilatkozott). Nevezetességek Római katolikus templom Magyarhertelendi Termálfürdő: vize 550 m mélyről érkező 38 Celsius-fokos és 1062 méter mélységből jövő 63 Celsius-fokos forrásokból táplálkozik. 2008 -ban épült Gyógykertje a medencékben 36 Celsius-fokos termálvízzel működik. A vizet ivókúraként is alkalmazzák fogínybetegségekre (magas fluoridtartalma miatt). 4 nyitott medence várja a strandolni vágyó turistákat. Idzsongbu állomás Idzsongbu (Uijeongbu) állomás föld feletti metróállomás a szöuli metró 1-es vonalán, 1986 óta. Egyúttal a hagyományos Kjongvon (Gyeongwon) vasútvonal állomása is. Sacra Corona A Sacra Corona Koltay Gábor 2001-ben, az államalapítás millenniuma alkalmából bemutatott történelmi játékfilmje. A történet az Árpád-ház 11. századi trónharcait dolgozza fel, főszereplői I. (Szent) László, I. Géza és unokatestvérük, Salamon. Szent Gellért szerepében Franco Nero is feltűnik. A film megalkotásánál annak alkotói nyilvánvalóan számos történelmi forrásmunkát felhasználhattak, de egyik fő forrásuk minden bizonnyal a Gesta Ladislai regis címen fennmaradt krónika lehetett, hiszen annak szerzője kifejezetten az érintett korszakot – a mogyoródi csatát, előzményeit és következményeit – dolgozta fel, lényegében kortársként, és a film történetvezetésével egyező módon egyértelműen László hősiessége szempontjából. Története A film története az 1046-os évben indul. Az első képsorokon Gellért püspököt látjuk, amint egy paptársával, Mór atyával (a még I. István által kinevezett pécsi püspökkel) együtt halad a magyar vidéken, amikor magyar pogány lázadók támadnak rájuk, és megölik Gellértet. Ebben az évben lépett a magyar trónra a 33 éves András, aki uralkodása kezdeti éveiben, fiú utód híján öccsének, Béla hercegnek ígérte az utódlás lehetőségét. Uralkodása közben azonban, 1053-ban fia született, aki a Salamon nevet kapta, ettől fogva őt szánta örökösének, ez pedig utat nyitott a testvérharcnak. Ennek elkerülése érdekében András király a halála előtti évben Várkonyba hívta Bélát, és annak két fiát, Gézát és Lászlót. Itt zajlott le a magyar történelmi legendakincs egyik közismert története, mely szerint András felajánlotta öccsének a választást a kard és a korona között, de Bélát a jelenlévők egyike, Miklós ispán idejében figyelmeztette, hogy a kardot válassza, máskülönben veszélybe kerül az élete. Miután Béla a kardot választotta, átengedve a koronát Salamonnak, Lengyelországba távozott, egy hívére, György ispánra bízta fiai nevelését. Csak ekkor, a film kilencedik percében jelenik meg a film valódi főcíme, ebből válik nyilvánvalóvá a néző számára, hogy mindez eddig csak előzménye volt a valódi történetnek. András halála után mégis öccse, Béla szerezte meg a trónt, de három év múlva tisztázatlan módon ő is elhunyt; ezt követően "országrontó belháború" kezdődött. Mór atya 1064-ben a városába hívta a három királyfit, hogy ott örök béke megkötésére vegye rá őket. A békekötés szándékára azonban már a találkozás pillanata is árnyékot borít, Salamon ugyanis gúnyos, ellenséges hozzáállással fogadja a két vetélytársát, akik pedig azzal biztatják, hogy segítő szándékkal érkeztek az ország nehéz külpolitikai helyzetére is tekintettel. A Mór püspök által elfogadtatni javasolt békeszerződés-tervezet azt is rögzíti, hogy milyen birtokokat és tisztségeket kaphat meg Béla két fia, a Salamon-párti Vid ispánnak azonban ez sem tetszik és a szerződés ellen lázítja a fiatal királyt. Az egyezségre végül azért mégiscsak rákerül a három királyi sarj szignója. A következő jelenetben Salamon uralkodása ellen tiltakozó magyarok körében járunk, akik Gézát akarják királyuknak. Salamon vásári gúnyolása nem tart sokáig, katonák érkeznek – Vid ispán emberei –, akik szétverik az élcelődő sokadalmat. Közben a püspöki székhelyen Géza amiatt emészti magát, hogy a húsvéti ünnepen neki kell majd Salamon fejére tenni a koronát, és fejébe veszi, hogy egy nyitrai remete önkínzó szöges cingulusával akar vezekelni bűneiért. Lázadó magyar urak is érkeznek, akik arra biztatják Gézát, hogy szálljon szembe Salamonnal a koronáért; őket Mór püspök csillapítja le, majd az 1064. április 11-i húsvéti szertartás is bonyodalmaktól mentesen zajlik le, mindössze néhányan vannak a jelenlévő magyar főurak közt, akik nem csatlakoznak Vid ispánhoz a király éltetésében. [Salamon ténylegesen mindössze 11 éves volt a koronázásakor, így film itt kicsit lazán viszonyul a valósághoz.] Kisvártatva egy harctéren folytatódik a történet, ahol Salamon bátorítja a magyar hadsereget, akik alapvetően a besenyőkkel való megütközésre készülnek, a király azonban tudatja velük, hogy több más irányból is várható fenyegetés, melyekkel szemben ugyancsak helyt kell állniuk. Együtt győzhetetlenek vagyunk – biztatja a katonákat Salamon, testvéreiként említve a hadsereget erősítő Gézát és Lászlót; a hadszíntér közelében, ütközetre készülve ők hárman újból esküt is tesznek szövetségükre. A harcban a besenyőket pihenés közben sikerül meglepnie a magyar seregnek, és bár a magyarok is igen érzékeny veszteségeket szenvednek, övék a győzelem, amiből a király és a hercegek személy szerint is kiveszik a részüket. A csata (az 1068-as cserhalmi csata) vége felé egy alkalommal Peterd ispán menti meg László életét, aki pedig legvégül személyesen végzi ki rövid üldözést követően a besenyők vezérét, megmentve egyúttal egy, általa elrabolt magyar lányt is. Miközben a halottak temetése zajlik, a jelenlévő főurak a háttérben vitatkoznak és egymást hergelik azzal kapcsolatban, hogy mit tartanának követendő politikának, közben Géza és László között is nő a véleménykülönbség – Géza a megbocsátás fontosságát hangoztatja, László rezzenetlen arccal fogadja szavait. A győzelem örömére szervezett udvari mulatságon élesedik a feszültség, a főurak egy része Salamont élteti a diadal miatt, aki viszont Lászlót provokálja, hogy tőle is dicsérő szavakat halljon. Amikor László szólásra emelkedik, az egész terem elcsendesedik, így néma csendben hangzanak el László szavai: "Apánk kardjával vívtunk, apánk keze vezetett!" – végül mégis Salamont nevezi a csata hősének. Amikor azonban Salamon a regöst is felszólítja egy dicsőítő ének előadására, a vak férfi – nem kis megütközésére – végig Lászlót méltatja az énekében. A király kérdőre vonja a regöst, aki közli, hogy neki Lászlóról kell énekelnie, mert ezt a parancsot kapta – így parancsolta neki az Isten. Egy bizánci templomban folytatódik a történet, ahol a pópát látjuk, amint áldást kér Lászlóra, aki Géza tanácsára valóban a megbocsátás mellett döntött és visszavitte hazájukba a görög foglyokat. Keresztet adományoznak Lászlónak, hogy az védje őt a hazaúton, amire ő ennyit válaszol: "Egy az istenünk, csak az ima nyelve más". Közben Vid ispán tovább hergeli Salamont a hercegek ellen, és a nyitrai dukátusért cserében egy merénylet végrehajtását ajánlja fel számára Géza ellen, ami szerinte elrettentheti a királlyal szembeni lázadástól Lászlót is. Salamon rövid tétovázás után áldását adja az ajánlatra; azt csak a nézők látják, hogy beszélgetésüknek egy fültanúja is volt... Vilmos apát, a fültanú a hírrel egyenesen Gézához siet, de nem négyszemközt, hanem Peterd és Bikács jelenlétében számol be értesüléséről. A főurak ugyan Géza híveinek mutatják magukat, mégis igyekeznek belefojtani a szót az apátba. Közben Vid már nekiállt, hogy végezzen azokkal, akiket lázadónak tart, elsőként Szolnokkal és háza népével végez, majd kisvártatva már Gézán készül rajtaütni, közben Peterd és Bikács tájékoztatja arról, hogy az apát révén Géza megtudta a merénylet tervét. Gézát végül két híve menekíti ki a táborából, Vid támadása elől. [Ez a tényleges történelmi eseményeket tekintve, a tényeket lazán kezelve megfelelhet a Salamon és Géza csapatai közt zajló, előbbiek győzelmével járó kemeji ütközetnek.] Géza Lászlóhoz menekül, ahol beszámol a vele történtekről, és elmondja, úgy tűnik, Salamon nem nyughat addig, amíg ők ketten élnek. László eltökéli magát: harcolni fog, Géza viszont, mint mindig, most is inkább békét akar. Vid közben a király előtt kényszerül magyarázkodni fiaskója miatt, Salamon amiatt dühöng, hogy senki sem fogja majd elhinni, hogy a merénylet tervéről nem volt tudomása. A királyné és Vid a csatára biztatja Salamont, aki viszont emlékezteti őket arra, hogy a hercegek valójában a szövetségesei. Az akaratgyenge uralkodó végül ezúttal is beadja derekát, hogy megküzdjön Lászlóékkal, "életre-halálra". A csatában (mely a történelmi tényeket tekintve azonos lehet a mogyoródi csatával) Géza súlyos sebet kap, Vid viszont rosszabbul jár, halálosan megsebesül, Salamon megfutamodik, Lászlónak pedig látomása támad, megnyílik előtte az ég, és egy angyalok által közrefogott korona képe jelenik meg a szemei előtt. Ezt bizonyosságnak tekinti arra vonatkozóan, hogy Isten velük van, a korona és az ország most már őket illeti. Közben Salamon lelkébe még Judit is belegázol, és amikor ezt zokon venné, előveszi és felolvassa Gergely pápa neki írt levelét, melyben megrója viselkedése miatt a királyi erkölcs útjáról letért Salamont. Judit végül még férfiként is megalázza őt, és közli: soha többé nem akarja látni. Lászlóhoz közben megérkezik jegyese, Adelhaid, Rudolf német király lánya, akit László figyelmeztet, hogy veszélyes kíséret nélkül utaznia, kiderül az is, hogy éppen Peterd és Bikács fosztogat a környéken. A két martalócon László rajta is üt a közelben, amint azok éppen egy templomban akarnak végezni az ott rejtőzködő, lázadónak tartott parasztokkal, s az őket rejtegető papot meg is ölik. László nem kegyelmez a templom menedék mivoltával védekező, közben éppen azt megszegő Peterdnek. Erről értesül Adelhaid is, aki ezt a következő jelenetek egyikében fel is rója ezt Lászlónak, de végül megbékél vele. A magyar urak és főpapok egyre indulatosabban viseltetnek az ország helyzete iránt, és már köreikben is felmerül, hogy alkalmasabb királyt kellene választani Salamon helyett, a háborgó urakat László igyekszik lecsillapítani, feltéve nekik a kérdést, hogy a testvérháború folytatódását kívánják-e inkább, a magyar földön garázdálkodó ellenségekkel, vagy az egység létrejöttét, törvényeket és békét. Senki sem felel, ő azonban folytatja: a békét Géza királlyá választása tudná biztosítani, ezért arra kéri az urakat, hogy válasszák Gézát az ország uralkodójává. Eközben érkeznek meg a bizánci császár követei, Dukász Mihály Géza hercegnek küldött hála-koronájával, amiért Géza feltétel nélkül bocsátotta szabadon görög foglyait, valamint annak emlékére, hogy a Hieroteosz püspök által magyar földön építtetett templomokban görög papok hirdették legelőször a keresztény igét. A korona átadásakor a jelen lévő urak már az ország választott királyaként üdvözlik Gézát. Salamon eközben egyre több italba fojtja dühét és bosszút forral, amikor katonák érkeznek, hogy elfogják őt. A részeg Salamon válogatott halálnemekkel, élve eltemettetéssel fenyegeti a parancsnokot és katonáit, de egyre kevésbé ura szavainak és mozdulatainak, végül legurul a kocsma lépcsőjén és hanyatt zuhan egy sáros pocsolyába, végképp elvesztve ezzel méltóságát. Géza királlyá koronázását már semmi módja nincs megakadályozni, amire a következő jelenetben sor is kerül, jelentős egyházi pompával. Közben azonban egy híve megsúgja Lászlónak: Géza nagyon beteg, megroppantotta egészségét az általa évek óta használt, önsanyargató szeges öv... Két évvel később folytatódik a történet, amikor egy pünkösdi mulatságban az egyik idős székely, mindenki által jól hallhatóan közli: Géza meg fog halni. László ezért kérdőre vonja, válaszként a székely csak annyit mond: ő László mellett áll, és kérte, hogy végezze be azt a munkát, amit apja, Béla király rá bízott, mert magyar magyar ellen harcol, és a világ kifordult önmagából. Ekkor érkezik a király küldötte azzal üzenettel, hogy Géza látni kívánja Lászlót - a herceg fel is keresi Gézát, aki azonban ekkor már haldoklik, és csak pát mondatot tudnak váltani egymással; Géza az öccsére bízza fiait, és kéri, hogy Salamonnak ne essék bántódása az ő halála után sem. Géza halála után László egy templomban Istenhez fohászkodik biztatásért, ekkor földöntúli fény árad szét a székesegyházban, és megjelenik László előtt Szent Gellért alakja, aki arra szólítja fel Lászlót, hogy öltse magára Isten fegyverzetét a gonosz erői ellenében, és a lélek kardjával zúzza szét a gonosz hatalmasságokat, akik ellen az utolsó csepp vérig küzdeni kell, ezáltal viszont elnyerhető az örök üdvösség. Hangsúlyozza: az országnak király kell, aki tudja, mi a szeretet, de büntet is, ha kell, és elmondja: Árpád óta László az első olyan magyar fejedelem, akit az egész nép elfogad, Isten ezért őt rendelte arra, hogy végre megbékéltesse azt országot. "Tedd naggyá, fejezd be, ami István halálával félbeszakadt" – kéri Lászlót a látomásként megjelent Gellért püspök. A következő jelenetsorban 1083-ban Fehérváron járunk, László ekkor már hat éve király. Egy székesegyházban egy szarkofágot bontanak fel: István király sírja az, akivel kapcsolatban a látomásban megjelent Gellért arra kérte Lászlót, hogy tisztelje szentként. A sír fedele azonban nem mozdul, amire egy hamarosan felbukkanó öreg apáca ad magyarázatot: az ő látomása szerint addig nem nyílik meg István koporsója, amíg László Visegrádon fogságban tartja Salamont. A király megfogadja az intést, már a következő jelenetben azt látjuk, hogy László kegyesen kiengedi fogságából a még mindig kihívóan viselkedő, vele még ekkor is kötekedő Salamont. Így már könnyen nyílik a királyi szarkofág, majd az érsek kiemeli a sírból István koronáját és Lászlónak nyújtja. László ez alkalommal megfogadja: folytatja szentéletű testvére, Géza munkáját, visszatér az országalapító István művéhez, és elrendeli a Szent Jobb oltárra emelését, István király szentté avatását, egyben kérve a szent király segítségét ahhoz, hogy sikerüljön a magyar népet a nagy nemzetek sorába emelni. A király egymásra emeli István és Géza koronáit, ezzel megteremtve a ma ismert Szent Koronát, a zárójelenetben pedig ez az egyesített korona kerül fel László fejére. A film László királyi eskütételével zárul. Přítluky Přítluky település Csehországban, Břeclavi járásban. Přítluky Bulhary, Lednice, Rakvice, Zaječí, Šakvice, Pavlov és Milovice településekkel határos. Lakosainak száma 806 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Le Mesnil-Auzouf Le Mesnil-Auzouf település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 386 fő (2015). Le Mesnil-Auzouf Brémoy, Jurques, Montamy, Montchauvet, Ondefontaine és Danvou-la-Ferrière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Numerikus apertúra A numerikus apertúra az optikai lencserendszerek fénygyűjtő képességének egység nélküli mérőszáma, mely meghatározza a felbontóképességet és a mélységélességet. A numerikus apertúra értékét megkapjuk, ha a szinuszát vesszük a beérkező fénysugár félkúpszögének (α) és ezt összeszorozzuk a lencse anyag, vagy közeg (légtér, víz, stb...) törésmutatójával (n). Vákuumban a numerikus apertúra értéke definíció szerint 1. FK Szmarhony Az FK Szmarhony (belarusz nyelven: Футбольны Клуб Смаргонь, magyar átírásban: Futbolni klub Szmarhony) egy fehérorosz labdarúgócsapat Szmarhonyban, Fehéroroszországban, jelenleg a fehérorosz másodosztályban szerepel. Táncsics Mihály Táncsics Mihály (született Mihajlo Stančić, Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. június 28.), gyakran használt névalakja szerint Stancsics Mihál: magyar író, publicista, az első szocialista politikusok egyike. Írói álneve: Andorlaki Máté. Élete Tanulmányai, fiatal kora Jobbágycsaládban született egy Bakony-széli falucskában, Ácsteszéren. Szülei telkes gazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Húszéves korában takácsként szabadult Bakonyszombathelyen. Budán tanítóképzőt végzett, majd jogot tanult, miközben nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és – Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult. Nevelő volt Bács vármegyében Szalmássy báróéknál, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt. Politikai tevékenysége 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta: mai értelemben erősen kommunisztikus (lásd: utópista szocializmus) elképzelései mellett a társadalmi változások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartotta. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nem csak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben elfogták, és sajtóvétség (lásd cenzúra) valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak. Az első országgyűlési választásokon, azaz az 1848-as választásokon a siklósi kerületben indult, ahol mandátumot is nyert. Áprilisban Munkások Újsága címmel hetilapot adott ki, amit a munkássághoz és a parasztsághoz címzett. Noha az eseményekkel, amik saját szabadságát is visszaadták, egyetértett, az általa felvázolt utópista szocialista fejlődési irány heves nemtetszésbe ütközött. Lapját Kossuth 1848 végén betiltatta, őt magát pedig megpróbálták rövid úton politikailag elszigetelni, nézeteit nevetségessé tenni. A forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt kialakított rejtekben egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Bujdoklása során különböző röpiratokban buzdított az ellenállásra, amiért „cserébe” a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre ítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult. Az 1869-es választásokon az orosházi kerületben indult, amit meg is nyert. A parlamentben felszólalt a virilizmus ellen, az állam és egyház szétválasztása mellett, a választójog bővítéséért, valamint a zsellérek földhöz juttatása ügyében. 1869-ben belépett az Általános Munkásegyletbe, ami június 11-én megválasztotta elnökéül. Táncsics Arany Trombita című lapja innentől kezdve az egylet közlönyeként működött tovább. Ugyan 1870-ben a belső nézeteltérések hatására lemondott elnöki tisztségéről, kapcsolatát a szocialista mozgalommal élete végéig fenntartotta, ápolta. Képviselői mandátuma lejárta (1872) után végleg visszavonult a közélettől és magyar nyelvészeti kérdésekkel kezdett foglalkozni, valamint a magyarországi nemzetiségek magyarosítási terveivel. Eközben utópista szocialista nézetrendszere mentén több utópisztikus rendszert is kigondolt, valamint figyelme a parasztságról mindinkább a munkásság felé fordult, később már csak bennük látta a fennálló rendszer megdöntéséhez szükséges erőt. Táncsics haláláig élesen szemben állt a dualizmus rendszerével, de az aktív politizálást végleg feladta. Saját műveinek gyűjteményes kiadására és önéletrajzának megjelentetésére minden pénzét elköltötte; mivel kölcsöneit sem tudta fizetni, kénytelen volt elszenvedni háza elárverezését is. Emlékezete Számos közterület, több általános iskola, négy gimnázium és a Táncsics Mihály (újságírói) díj őrzi nevét. Szülőházában Ácsteszér községben emlékmúzeum van. Tiszteletére 1948-ban kibocsátott ezüst 20 forintos pénzérem hátlapja fiatalkori arcképét ábrázolja. Művei A magyar nyelv ; Beimel Ny., Pest 1831 Mihál Stancsics: Magyar és német beszélgetések s nyelvgyakorlások, e két nyelv hirtelen megtanulására ; Wigand, Pest, 1833 Nyelvészet émely a' Magyar Tudós Társaság különös használatára készült, "Magyar helyesírás"-ra, tett észrevételekkel ; Beimel Ny., Pest, 1833 Kritikai értekezetek különös tekintettel a M. T. T. munkálatira ; Trattner-Károlyi Ny.–Barra Ny., Pest–Kolozsvár,1835 Rényképek. Regény . I. (Pest), II – III. (Kolozsvár, 1835) Pazardi (Kolozsvár, 1836) Magyar nyelvtudomány, kisdedek számára ; Heckenast, Pest, 1840 Magyar nyelvtudomány kezdők számára ; Egyetemi Ny., Buda, 1840 Magyar nyelvtudomány kérdések- és feleletekben nagyobb tanulók számára. Hangmértékkel ; Heckenast, Pest, 1840 Általános világtörténet az ifjúság számára ; Gyurián-Bagó Ny., Buda, 1841 Minden alkalmi köszöntések, próbatételi beszédek, levelek s különféle írásbeli föltevények az ifjúság számára ; Eggenberger, Pest, 1841 Magyarok története kérdések- és feleletekben az ifjúság számára ; Egyetemi Ny., Buda, 1841 Földmívelési ipar ébresztésének egyetlen módja ; szerzői, Pest, 1842 Latin nyelvtudomány kezdők számára ; Wigand, Pozsony, 1842 Lényismeret azaz Természethistória az ifjúság számára ; Wigand, Pozsony, 1842 Népkönyv (Pest, 1842) Sajtószabadságról nézetei egy rabnak ( Lipcse , (de a hatóságok megtévesztése céljából a kiadás helyének Párizst tüntette fel) 1844) Széchenyi István gróf két garasára nyilatkozat (Lipcse, 1844) Latin nyelvtudomány nagyobbak számára, 1-2. ; Emich, Pest, 1845-1846 Népkönyv (Lipcse, 1846) Stancsics Mihál: Franczia nyelvtan ; Emich, Pest, 1846 Hunnia függetlensége ( Jéna , 1847) Volksbuch ( Népkönyv ); Volksbücher, Leipzig, 1847 Józanész. Három részbűl áll: státus, vallás és nevelés ; Kozma Ny., Pest, 1848 Vasárnapi egyesület, vagy Segítsünk egymáson ; Müller, Pest, 1848 Nép szava, isten szava (Buda-Pest, 1848) Gyásznapok' emléke levelekben, mellyeket feleségének irt Táncsics Mihál ; Magyar Mihály, Pest, 1848 Népkönyv. A fenséges nádorispány félszázadig viselt hivatalának emlékére ; 3. jav. kiad.; Táncsics Ny., Pest, 1848 Forradalom 1-8. ív. Magyarázza és fejtegeti Táncsics Mihál ; Városi Ny.–Lukács Ny., Debrecen–Pest, 1849 Bordács Elek, a gyalog-árendás ; Emich Ny., Pest, 1858 Andorlaki Máté: Világkrónika ; Osterlamm, Pest, 1860 Andorlaki Máté: Magyar krónika ; Osterlamm, Pest, 1861 Fővárosunk ; Bartalits Ny., Bp., 1867 Templom Imre. Borzasztó történet ; Noséda Ny., Pest, 1869 Kiáltó szó a kormányhoz és a népnevelőkhez az elnémetesedés tárgyában (Pest, 1871) Nemzetiségi izgatók Miletics Svetozár és pártfeleinek ajánlva ; Heckenast Ny., Pest, 1872 Táncsics Mihály művei (I – XII., Bp., 1873, 1885) Nyílt levél Müller Miksa tanárhoz, "Legrégibb nyelv a magyar" czímű munkám bevezetéseül ; Kocsi Ny., Bp., 1874 Életpályám ; sajtó alá rend. Szeremlei László; Lepage, Kolozsvár, 1943 Életpályám ; sajtó alá rendezte, bev. Czibor János; Révai, Bp., 1949 Táncsics Mihály válogatott írásai ; összeáll., sajtó alá rend. Geréb László, bev. Vincze László, Vincze Flóra; Táncsics, Bp., 1957 ( Táncsics könyvtár ) Ceglédi levelek ; bev. Nagy Dezső; Ceglédi Múzeum, Cegléd, 1958 ( Ceglédi füzetek ) Táncsics Mihály és a magyarországi munkásmozgalom Táncsics Mihály válogatott írásai és dokumentumok ; bev., összeáll. H. Kohut Mária; Táncsics, Bp., 1974 Fővárosunk 88 hasonmás oldal ; bev., jegyz. H. Kohut Mária; BFL, Bp., 1976 ( Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai ) Mik a vörös republikánusok és mit akarnak? ; jegyz. Geréb László; Magvető, Bp., 1978 ( Gyorsuló idő ) Életpályám ; szöveggond., jegyz. Czibor János; Magvető, Bp., 1978 ( Tények és tanúk ) Sajtószabadságról nézetei Egy rabnak ; előszó, jegyz. Szigethy Gábor; Magvető, Bp., 1984 ( Gondolkodó magyarok ) Forradalom. Magyarázza s fejtegeti Táncsics Mihály ; vál., szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1984 ( Táncsics-sorozat ) Táncsics Mihály népképviselő 1848-1849 ; vál., .szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1987 ( Táncsics-sorozat ) Táncsics Mihály képviselő úr 1869-1872 ; vál., szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1988 ( Táncsics-sorozat ) Józanész. Három részbül áll: státus, vallás és nevelés ; szerk. Marton Jenőné, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1995 ( Táncsics-sorozat ) Útravaló Táncsics Mihály tollából ; szerk. Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 2000 Gyásznapok emléke levelekben, melyeket feleségének írt Táncsics Mihály ; szerk. Marton Jenőné, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 2001 ( Táncsics-sorozat ) Munkások újsága, 1848 ; szerk. Simor András, Szentgáli Zsolt; Táncsics Gimnázium, Bp., 2005 ( Táncsics-sorozat ) Királyista és republikánus. Beszélgetések. A munkásnép számára írta Táncsics Mihály ; szerk. Simor András, Szentgáli Zsolt; Budai Középiskola Táncsics Mihály Angol Kéttannyelvű Gimnázium, Bp., 2006 ( Táncsics-sorozat ) A sajtószabadságról ; Farkas Lőrinc Imre, 2007 ( Magyar tankönyv ) Polena Polena, ukrán nyelven Поляна, település Ukrajnában, Kárpátalján, a Szolyvai járásban. Fekvése Szolyvától északra, Turjasebestől délkeletre fekvő település. Története Polena településnek a 2001-es népszámláláskor 2747 lakosa volt. Edmond H. Fischer Edmond Henri Fischer (Sanghaj, 1920. április 6. –) svájci-amerikai biokémikus. 1992-ben Edwin G. Krebs-szel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte a fehérjék foszforilálásának a sejtműködés szabályozásában játszott alapvető szerepét. Tanulmányai Edmond H. Fischer Sanghajban született, 1920. április 6-án. Apja, a jogi és közgazdasági doktorátussal rendelkező Oscar Fischer Bécsből érkezett a kínai városba. Anyja Renée Tapernoux volt, egy újságíró lánya, aki a Dreyfus-botrány után kivándorolt Indokínába, majd onnan Sanghajba, ahol az első kínai francia lap, a Courrier de Chine szerkesztője lett. Hétéves korában két idősebb bátyjával együtt Svájcba, a Genfi-tó partján fekvő La Châtaigneraie bentlakásos iskolába küldték tanulni. Raoul bátyja később mérnöknek, Georges bátyja pedig jogásznak tanult. 1935-ben kezdte a középiskolát a genfi Collège de Calvin-ban. Négy évvel később leérettségizett és és egy időben a második világháború kitörésével beiratkozott a Genfi Egyetemre. Mikrobiológia-professzora, Fernand Chodat tanácsára nem a bakteriológiára, hanem kémiára specializálódott és vegyészmérnöki diplomát szerzett. Kurt H. Meyer laboratóriumában kezdett enzimológiai kutatásokat végezni és az amiláz izolálásából 1947-ben megírta doktori disszertációját. Pályája Fischer a Genfi Egyetemen kezdett dolgozni tanárként és kutatóként, majd 1950-ben mentora, Kurt Meyer halála után kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. A California Institute of Technology-ba való érkezése után a seattle-i Washingtoni Egyetem biokémiai tanszékének vezetője felajánlott neki egy állást, amit Fischer (miután Seattle hegyes-erdős környéke otthonára emlékeztette) elfogadott. A Washingtoni Egyetemen Fischer Edwin Krebs-szel közösen kezdett el dolgozni a glikogén-foszforiláz enzimen. A kutatás kezdeti témája az volt, hogy a különböző szervezetekből (gerincesekből illetve növényekből) izolált foszforiláz működése különbözik-e annyira, hogy egyik használ adenozin-monofoszfátot (AMP) kofaktorként, a másik pedig nem. Ezt a problémát nem sikerült megoldaniuk (hat évvel később Jacques Monod allosztérikus elméletével derült ki a különbség oka) viszont felfedezték, hogy az enzim ki- és bekapcsolása annak foszforilálásával/defoszforilálásával történik. A későbbi kutatások kiderítették, hogy a foszforilálás általános mechanizmus a sejt szabályozófehérjéinek aktiválásában. Fischert 1961-ben a Washingtoni Egyetem biokémiai professzorává nevezték ki; székét egészen nyugdíjazásáig megtartotta. Elismerései Edmond H Fischer és Edwin G. Krebs 1922-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült annak felfedezéséért, hogy a visszafordítható fehérjefoszforiláció biológiai szabályozó lehet. Fischer ezenkívül megkapta a Svájci Kémiai Társaság Werner-érmét, a Lederle orvosi tanszéki díjat, a Genfi Egyetem Prix Jaubert-ját, a Senior Passano-díjat és az Indianai Egyetem Steven C. Beering-díját. A francia Montpellier-i Egyetem és a svájci Bázeli Egyetem díszdoktorává fogadta. 1972 óta tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, 1973 óta pedig az Amerikai Tudományos Akadémiának. Családja Edmond Fischer 1948-ban vette felségül a svájci Nelly Gagnaux-t, akitől két fia - François és Henri - született. Felesége 1961-ben elhunyt, Fischer pedig két évvel később újraházasodott, Beverley Bullockot vette el. Fischer kedveli a komolyzenét, a középiskolában komolyan foglalkozott azzal, hogy zenei pályát választ. Jorge Torres Nilo Jorge Emmanuel Torres Nilo (Tijuana, 1988. január 16. –) egy mexikói válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Tigres de la UANL-ban játszik hátvédként. Csapattársai „El Pechu”-nak becézik kiálló bordái miatt, a becenév a spanyol „pechuga” szóból ered, ami csirkemellet jelent. Pályafutása Nilo a Club Atlasban kezdte profi pályafutását, 2006. február 25-én, a Tecos UAG ellen debütált. 2010-ig maradt a csapatban, összesen 90 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és öt gólt szerzett. 2010 nyarán az UANL-hoz igazolt, amellyel a 2015 Apertura, a 2016 Apertura és a 2017 Apertura szezonban is bajnok lett. Válogatott Nilo 20 évesen, 2008 szeptemberében mutatkozott be a mexikói válogatottban egy Chile elleni barátságos mérkőzésen, de legközelebb csak 2010-ben szerepelt a nemzeti csapatban. Javier Aguirre szövetségi kapitánytól behívót kapott a 2010-es világbajnokságra, de ott nem lépett pályára. A 2011-es CONCACAF-aranykupán viszont, amelyet Mexikó meg is nyert, már négy mérkőzésen is kapott lehetőséget, köztük a döntőn is becserélték. Részt vett még a 2013-as konföderációs kupán valamint több világbajnoki selejtezőn is. 2016-ban bekerült a Rio de Janeiró-i olimpián szereplő válogatottba is. Óriás kaméleon Az óriás-kaméleon (Furcifer oustaleti) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Madagaszkár, változatos élőhelyeken fordul elő, azon kevés faj egyike, amely a száraz, lomb nélküli erdőkben is megél a sziget délnyugati részén. Megjelenése A legnagyobb madagaszkári kaméleon. A fiatalok karcsúak, szinte pálcikaszerűek, színük vörösbarna. A hímek szürkésbarnák; a nőstényeknek vörös lehet a fejük és mellső lábaik. Mindkét ivar fején sisak van, álluk alatt és hátukon alacsony taraj vonul végig. Szaporodás Fészekalja 50-60 tojásból áll. Treuenbrietzen Treuenbrietzen település Németországban, azon belül Brandenburgban. Treuenbrietzen Brück községgel határos. Népesség A település népességének változása: Ajdovščina Ajdovščina ([ˈa:jdou��ina], olaszul Aidussina [ajˈdussina], németül Haidenschaft [ˈhaed�n�aft]) város és az azonos nevű község központja Szlovéniában, 18 km-re az olasz határtól, Primorska tájegység és Goriška statisztikai régió területén. Fekvése A város a szlovén karsztvidéken fekszik, Ljubljanától 50 km-re délnyugatra, Nova Goricától 20 km-re keletre a Vipava völgyében. Postojna és Nova Gorica közötti műút kb. felén található. Története Az ókorban, a stratégiailag fontos Via Gemina, Aquileia és Emona (Ljubljana) közötti szakaszán, Castra ad Fluvium Frigidum néven jegyzik először i. e. 200-ban, de már i. e. 2000-től lakott hely. Futárállomás és egy megerősített tábor áll a város helyén. Itt nyert csatát 394-ben I. Theodosius római császár, Eugenius ellenében, a Frigidus (maiVipava) mentén. Castra sorsa 451-ben pecsételődik meg, mikor a hunok, Attila vezetésével felégetik. A középkorban Krajna része, majd a napóleoni háborúk után az osztrák Tengermellék tartományhoz csatolják. Az I. világháború után Olaszország szerzi meg, a II. világháború után Jugoszlávia az új gazda. 1991-ben függetlenedik Szlovéniával együtt. Gazdasága Gyümölcstermesztő vidék. A Vipava völgyében szőlők és gyümölcsösök váltják egymást. Borospincéi vörösbort rejtenek. Feldolgozóipara is e nyersanyagokra alapoz. Híres a Fructal gyümölcsléüzem. Ezeken kívül jelentős fa-, bútor- és textilipara van. Éghajlata A városka klímája mediterrán, ezért a tél enyhe (min. -1 °C, max. 17 °C), a nyár viszont meleg (min. 20 °C, max. 39 °C). A hegyekből lezúduló bóra miatt az építkezéseknél egy sajátos „stílus” alakult ki, a mediterrán épületek tetejére köveket tesznek, hogy megvédjék a cserepeket a szél erejétől. Ez az építkezési forma érdekessé teszi a település látképét is. Híres emberek Martin Baučer (1595–1668) – történész Anton Cebej (1722–1774) – festő Josip Križaj (1911–1948) – pilóta Karel Lavrič (1818–1876) – politikus Danilo Lokar (1892–1989) – szerző Veno Pilon (1896–1970) – festő Edi Šelhaus (1919–2011) – fényképész Avgust Žigon (1877–1941) – irodalomtörténész Sport A város első osztályú (Prva Liga Telekom Slovenije) futballcsapata a Nogometni Klub Primorje. A közelben található egy 1080 m-es, füves sportrepülőtér is. Daniel Xuereb Daniel Xuereb (Gardanne, 1959. június 22. –) olimpiai bajnok és világbajnoki bronzérmes francia labdarúgó, csatár, edző. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia társgólkirálya. Pályafutása Klubcsapatban 1969 és 1976 között az AS Gardanne csapatában kezdte a labdarúgás, majd 1976-tól az Olympique Lyon korosztályos csapatában folytatta. 1977-ben mutatkozott be az első csapatban. 1981 és 1986 között a Lens, 1986 és 1989 között a Paris Saint-Germain labdarúgója volt. 1989 és 1991 között a Montpellier együttesében szerepelt és tagja volt az 1990-es francia kupa győztes csapatnak. Az 1991–92-es idényben az Olympique Marseille bajnokcsapatának a játékosa volt. 1992-93-ban a Toulon csapatában fejezte be az aktív labdarúgást. 1993 és 1998 között alsóbb osztályú csapatokban szerepelt még (CA Digne-les-Bains, USR Pertuis), ahol edzőként is tevékenykedett. A válogatottban 1981 és 1989 között nyolc alkalommal szerepelt a francia válogatottban. Tagja volt a Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert csapatnak és a torna társgólkirálya volt öt góllal. Részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon, ahol a válogatott bronzérmet szerzett, de mérkőzésen nem szerepelt. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1984, Los Angeles Világbajnokság bronzérmes: 1986, Mexikó Francia kupa (Coupe de France) győztes: 1990 Francia bajnokság (Ligue 1) bajnok: 1991–92 Verdák 3. A Verdák 3. (eredeti cím: Cars 3) 2017-es animációs film, a 2006-os Verdák és a 2011-es Verdák 2. folytatása. A filmet Pixar Animation Studios készítette, és a Walt Disney Pictures forgalmazza, akárcsak az első két részt. A filmet 2017. június 16-án mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon egy nappal korábban mutatták be. A rendezői széket ezúttal Brian Fee tölti be, aki az első két rész vezető animátora volt, a forgatókönyvet Rober L. Baord és Dan Gerson írta, a zenéjét Randy Newman szerezte, a főszereplők hangjait Owen Wilson, Cristela Alonzo, Armie Hammer, Bonnie Hunt, Larry the Cable Guy, Nathan Fillion, Kerry Washington és Lea DeLaria szolgáltatta. A film története szerint Villám McQueen, aki most már veterán versenyző, benevez a Florida 500-ra a Szelep Kupa legnagyobb futamára, hogy bizonyítsa, még képes igazi bajnok lenni. Szereplők A filmben híres NASCAR versenyzők is szolgáltatták a hangukat bizonyos szereplőknek, többek között kameoszerepben megszólal Chase Elliott, Ryan Blaney, Darrell Wallace Jr., Darrell Waltrip, Shannon Spake, Humpy Wheeler, Jeff Gordon, Daniel Suárez, Kyle Petty, Mike Joy, és Ray Evernham. Továbbá a filmben feltűnik Doc Hudson is, akit eredeti szinkronhangja halála miatt az alkotók korábban kiírtak a történetből, ebben a részben viszont "flashback" jelenetekben feltűnik, felhasználva a néhai Paul Newman archív felvételeit az első filmből. A magyar szinkronban a szereplő hangját Tordy Géza pótolta, korábbi hangja Kristóf Tibor elhalálozásának következtében. Cselekmény Villám McQueen remek szezont teljesít a Dinoco 500 versenysorozaton, kortárs versenyzői oldalán, és kipufogófürdői barátai alkotta csapatával, szponzorai a RozsdaMaris lökhárítókenőcs jóvoltából. Ám a szezon zárófutamát egy Vihar Jackson nevű zöldfülű újonc nyeri, aki már a csúcstechnológiás versenyautók új generációját képviseli. Vihar mérhetetlenül beképzelt és arrogáns, de ugyanakkor a teljesítménye a pályán vitathatatlan, így Villám nagyon hamar potenciális ellenfélre talál benne. A következő szezon már egyre több új generációs versenyzővel van tele, akik elkezdik kiszorítani a korábbi veteránokat, akik közül valamennyien vagy visszavonulnak, vagy a szponzoraik leváltják őket. A versenyszezon végére már csak Villám marad a régiek közül, ám egy szerencsétlen baleset következtében ő is kiesik a versenyből, és súlyosan megsérül. Pár hónap múlva a felépülését követően, Villám képtelen eldönteni, hogyan folytassa a karrierjét. Barátnője, Sally szerint változtatnia kellene eddigi taktikáján, így Villám elhatározza, hogy ahhoz, hogy megverje Vihart, ahhoz úgy kell edzenie, mint ő. Szponzorai egy befolyásos üzletember, Mr. Sterling segítségével kialakítanak egy modern edzőközpontot, ahol Villámnak alkalma lesz a legmodernebb technika segítségével fejleszteni magát, és még egy belevaló személyi edzőt is kap, Cruz Ramirez személyében (bár utóbbi miatt nem kifejezetten lelkesedik). Miután Villám képtelen megfelelően használni az edzőcsarnok modern versenyszimulátorát, és a sebessége jóval alacsonyabb, mint az elvárt norma, Sterling úgy dönt, nem nevezi őt az újabb futamon, mert ha ismét veszít, azzal árt a cég hírnevének. McQueen könyörög neki még egy utolsó esélyért, és megkéri, hadd gyakoroljon a Tűzgolyó tengerparton igazi verseny közben. Sterling beleegyezik, de csak ha magával viszi Cruzt. Villám megpróbálja fejleszteni a sebességét, de a gyakorlásban hátráltatja Cruz ügyetlensége, aki még sohasem vett részt igazi versenyen. Később belógnak egy elhagyatott versenypályára, hogy ott gyakoroljanak, de később kiderül, hogy ott egy roncsderbit rendeznek meg. Bár szerencsésen megmenekülnek attól, hogy összeroncsolódjanak, az eset alaposan lejáratja McQueent a sajtó előtt. Villám dühében Cruzt hibáztatja a kudarcaiért, aki szomorúan elismeri, hogy valaha ő is igazi versenyző lehetett volna, de nem volt bátorsága elkezdeni a saját karrierjét, mert úgy érezte, nincs meg hozzá a tehetsége. Ezt követően Villám ráébred, hogyha fejlődni akar, szüksége van mentora, a Doki tanácsaira, ám mivel ő már nem él, így a legjobb, ha megkeresi a Doki régi csapatfőnökét, Füstit. Ehhez Cruz segítségét kéri, miután megbeszélik a nézeteltéréseiket. Ellátogatnak Thomasville-be, a Doki szülőfalujába, ahol megismerkednek Füstivel, és Doki egykori versenytársaival. Füsti elmondja McQueen-nek, hogy mikor a Doki karrierjének véget vetett a balesete, az jelentette számára az újrakezdést, hogy Villám edzője lehetett. Füsti tanácsai és Cruz gyakorlati segítségével Villám megkezdi a felkészülést, amely során egyre több új és régi trükköt is tanul, amiket a Doki is alkalmazott az ő korában, de a sebességét továbbra sem tudja olyan gyorsra fejleszteni, mint Viharé, vagy akárcsak Cruzé. A Szelep Kupa legújabb futamát Floridában rendezik meg, ahol Villám továbbra sem képes felzárkózni Vihar és az újoncok mellé, és sokáig a legutolsó helyen kullog. Miután a pályán tömegbaleset történik, és Villámnak hosszabb időre ki kell állnia, egy sorsfordító döntést hoz: ráébredvén, hogy ő sohasem lesz képes felvenni az új generációval a versenyt, átadja a versenyszámát Cruznak, hogy fejezze be helyette a futamot. Cruz tehát átveszi Villám helyét, míg McQueen átveszi a csapatfőnöki feladatokat, és Cruz saját edzői technikáját alkalmazva motiválja őt a verseny során. Az utolsó körre Cruznak sikerül az élre törni, fej fej mellett haladva Viharral, aki a finis előtt megpróbálja a falhoz szorítani őt, ám egy Dokitól látott csel segítségével (Cruz a vízszintes tengelye körül megfordulva átrepül Vihar feje fölött és a másik oldalon mellé érve megelőzi) Cruz átveszi a vezetést, és megnyeri a versenyt. Sterling edzői állást ajánl fel neki, de Cruz visszautasítja, helyette inkább a Dinocóhoz szerződik le, amely ettől fogva a RozsdaMaris márkát is átveszi. Villám továbbra is versenyben marad, miközben nagyvonalúan vállalja, hogy Cruz mentora lesz elkövetkezendő karrierje során. Később mind a ketten Kipufogófürdőben versenyeznek szórakozásból, Cruz immár az 51-es versenyszámmal (amely egykor a Doki száma volt), McQueen pedig átveszi a "Hihetetlen" jelzőt, szintén a Dokitól, és a piros festését kékre cseréli le... Produkció A film előkészületeinek megkezdését 2013. augusztus 12-én jelentették be. 2014 márciusában a Disney vezérigazgatója, Bob Iger bejelentette, hogy Pixar már dolgozik a folytatáson. 2014 nyarán a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon John Lasseter bejelentette, hogy a filmet Brian Fee rendezi, a forgatókönyvet Rober L. Baord és Dan Gerson, valamint a film hivatalos történetéről is kiderült pár információmorzsa Lasseter elmondása szerint a történet modern környezetbe helyezi a főhősöket. Villám McQueent mint egy veterán versenyautót mutatják be, aki próbál lépést tartani a mai rohanó világgal, ahol újabbnál újabb versenyautók jelennek meg, felszerelve mindenféle vadonatúj kütyüvel. A történet szerint Villám, hogy bizonyítsa, még képes igazi bajnok lenni, jelentkezik a Florida 500-ra, egy egész Amerikát átszelő futamra, ahol vadonatúj felszerelésű, ifjú versenyautókkal kell összemérnie a tudását. A filmben visszatérnek a régi szereplők és vadonatúj karakterek is megjelennek. 2014-ben hivatalossá vált, hogy Owen Wilson, Larry the Cable Guy, Bonnie Hunt, Tony Shalhoub, és Cheech Marin visszatérnek a folytatásban korábbi szerepükre. 2015-ben a Brazíliában megtartott Disney Expo rendezvényen jelentették be, hogy a film 2018. június 18-án kerül bemutatásra, ám pár hónappal később a premiert megcserélték a Toy Story 4. 2017-es bemutatójával, utóbbi film ugyanis a stúdió szerint nem készült volna el a tervezett időpontra. Így a Verdák 3. bemutatóját 2017. június 16-ára tűzték ki. Értékelések The Seattle Times - 88/100 Indiewire - 83/100 Los Angeles Times - 80/100 The New York Times - 80/100 Rolling Stone - 75/100 Tampa Bay Times - 75/100 Chicago Sun-Times - 75/100 Arizona Republic - 70/100 Variety - 70/100 Entertainment Weekly - 67/100 The Washington Post - 63/100 Boston Globe - 63/100 USA Today - 63/100 Time Out New York - 60/100 Manchesteri hajócsatorna A Manchesteri hajócsatorna (Manchester Ship Canal) a Brit-sziget leghosszabb, tengerjáró hajók által is járható mesterséges hajózócsatornája, amely 57 km hosszan húzódik a Mersey torkolata és a manchesteri Trafford városrész dokkjai között. Története A csatorna építésének oka Manchester városa a XIX. században igazi ipari központtá vált. A város textilgyárai, kohói, ipari üzemei ontották magukból a Brit Birodalom távoli részeibe szállítandó termékeket. Maga Manchester város nem rendelkezett tengeri kikötővel, ezért a liverpooli dokkokat vasútvonalakkal kötötték a manchesteri ipari zónához. A liverpooli kikötő üzemeltetői azonban az évek során egyre magasabbra emelték a kikötő használatának díját. Nyerészkedésük odáig fokozódott, hogy olcsóbb volt a Manchestertől 180 kilométernyire keletre lévő Hull város kikötőjébe szállítani a tengerre szánt árukat, semmint a szomszédos liverpooli dokkokba. A magas árak arra késztették a manchesteri iparmágnásokat, hogy lehetőségeket keressenek a liverpooli kikötő kiváltására. Az 1880-as évek visszaesése után újra felpezsdült a brit ipar. Manchester gyáripara profitot remélt a gazdasági expanzióból, de a gyáriparosok tartottak tőle, hogy a gyáraik által termelt hasznot a liverpooli kikötő fölözné le. Az 1890-es évek elején született meg a radikálisan újszerű elképzelés, miszerint Manchester saját tengeri kikötőt épít külvárosában, légvonalban 50 kilométernyire a tengeről. Az új kikötőt egy tengerjáró hajók által járható csatorna kötötte a Liverpooltól délre fekvő öbölhöz. Az építkezés 1882. január 1-jén Daniel Adamson vállalkozó találkozóra hívta a manchesteri iparvállalatok képviselőit. E találkozó eredményeként jött létre a Manchesteri Hajócsatorna Társaság. A terv kivitelezéséhez megszerezték az angol parlament hozzájárulását is. Az építkezést a hosszas előkészítő munkák után az 5 millió fontra tőkésített társaság 1887. november 11-én kezdte meg. Építésvezetőnek a kor ünnepelt angol mérnökét, Thomas Walkert kérték fel. Ő úgy tervezte, hogy a csatorna teljes hosszában 4 és fél év alatt, 5,5 millió fontból készül el. Az építkezés azonban a csatornaépítéseknél szokásos nehézségekbe ütközött. A költségeket Walker messze alultervezte, az egész építkezés 15 millió fontba került az eredetileg tervezett 5,5 millió helyett. Mindeközben 173 gőzmozdony, 6300 vasúti kocsi, 100 földmaró gép és 16 000 férfi dolgozott a csatornán. Hatalmas pluszterhet jelentett a csatorna vonalát keresztező vasúti hidak magashíddá való átépítése, hogy azok alatt a magas tengeri hajók áthaladhassanak. A munkákat hátráltatta a rossz talaj és az állandóan zuhogó esők. Végül Manchester város tanácsa mentette meg a projektet a bukástól, amikor Walker váratlan halála után 5 millió fonttal beszállt a csatornatársaságba. A Manchesterig vezető víziút végül 1894-ben nyílt meg. A csatorna a 20. század első felében Az első világháború idejére a manchesteri dokkok Nagy-Britannia negyedik legnagyobb kikötőjévé nőtték ki magukat. Nagy-Britannia exportjának 5%-a haladt át a csatornán. Létezése felpezsdítette a gazdasági életet. A kikötői szolgáltatások ára zuhant, olcsóbb lett az export. Cégek tucatja települt Manchesterbe. A tervezők eredetileg úgy tervezték, hogy a csatorna a Szuezi csatornához hasonlóan igény szerint mélyíthető és bővíthető lesz majd. Még a második világháború idején is mindössze 6 olyan hajó létezett a világon, amelynek mérete meghaladta a csatorna áteresztő képességét. A csatorna fejlődése napjainkig A XX. század második fele már a csatorna hanyatlásának időszaka. A válságot kiváltó okok közül a hajók méretének növekedése volt a legfontosabb. Az új típusú tengerjárók már túl nagy merülésükkel nem tudták elérni Manchestert. Az 1960-as években a város környékének nehézipari és bányavállalatai, illetve a textilüzemek egyre súlyosabb válságba kerültek, legtöbbjük termelését leállították. A beszállítóikat elvesztett kikötőgazdák bezárták a csatorna menti rakpartokat. Az utolsó koporsószeg a konténerek elterjedése volt. Manchester városban a '70-es években megszűnt a kikötői tevékenység, míg a csatorna vonalán csak nagyon specializált szolgáltatások (pl: bizonyos kőolajszármazékok bértárolása, kénsavgyártás) maradtak fenn. Mára a víziút csak Manchester határáig járható tengeri hajókkal. Egyre növekszik viszont a csatorna idegenforgalmi jelentősége. Évente 120 000 kiránduló hajózik, kis bérelhető bárkákkal a csatorna felsőbb szakaszán, néha még ma is feltűnő óceánjárók között. Ebben fontos szerepet játszik, hogy a csatorna nem állami tulajdon, még ma is az építtető társaság üzemelteti, aki üzleti érdekből ösztönzi a víziút jobb kihasználását. Gložje Gložje (cirill betűkkel Гложје, bolgárul Гложие) egy falu Szerbiában, a Pcsinyai körzetben, a Bosilegradi községben. Népesség 1948-ban 829 lakosa volt. 1953-ban 844 lakosa volt. 1961-ben 796 lakosa volt. 1971-ben 783 lakosa volt. 1981-ben 630 lakosa volt. 1991-ben 428 lakosa volt 2002-ben 327 lakosa volt, akik közül 176 bolgár (53,82%), 73 szerb (22,32%), 20 jugoszláv, 17 ismeretlen. Caterina Sforza Caterina Sforza (Milánó, 1463 – Firenze, 1509. május 20.) itáliai arisztokrata nő, Galeazzo Maria Sforza milánói herceg házasságon kívüli leánya, Bianka Mária német-római császárné féltestvére, Bona Sforza lengyel királyné nagynénje, a Sforza-család tagja. Első házassága révén Forlì grófnéja. Városai függetlenségének elszánt és sokáig sikeres védelmezője Velence, majd a Borgiák hódító támadásaival szemben. Önállóan cselekvő, harcos vezető, ellenségeire könyörtelenül lesújtó zsarnok, ugyanakkor művészektől körülrajongott szépasszony, a reneszánsz hölgyeszmény egyik megtestesítője. Unokája, I. Cosimo de’ Medici, Toszkána első nagyhercege lett. Élete 1463-ban született a Milánói Hercegség fővárosában. Édesapja Galeazzo Maria Sforza milánói trónörökös herceg (1444–1476) volt, I. Francesco Sforza milánói herceg (1401–1466) és Bianca Maria Visconti hercegnő (1425–1468) legidősebb fia. Édesanyja a milánói Lucrezia Landriano grófné volt (* 1440 körül), Gian Piero Landriani gróf felesége, Galeazzo Maria herceg egyik szeretője. E kapcsolatból négy gyermek született, apjuk valamennyiüket törvényes gyermekeként ismerte el: Carlo Sforza, Magenta hercege (1461–1483) Caterina Sforza (1463–1509), utóbb Imola és Forlì régense, háromszor ment férjhez. Alessandro Sforza, Francavilla ura (1465–1523) Chiara Sforza (1467–1531), házasságai révén Dal Verme di Sanguinetto grófnéja, majd Novi úrnője. Caterina féltestvérei apjának második házasságából, amelyet 1468-ban Savoyai Bona hercegnővel (1449–1503) kötött: Gian Galeazzo Sforza (1469–1494), apjának meggyilkolása (1476) után Milánó uralkodó hercege, aki unokanővérét, Aragóniai Izabella nápolyi királyi hercegnőt (1470–1524), II. Alfonz nápolyi király leányát vette feleségül, az ő leányuk, Bona Sforza 1518-ban I. Zsigmond lengyel király felesége lett. Hermes Maria Sforza (1470–1503), Tortona márkija Bianca Maria Sforza (1472–1510), aki 1476-ban I. Filibert savoyai herceghez , majd 1494-ben I. Miksa német-római császárhoz ment feleségül. Anna Sforza (1476–1497), aki I. Alfonso d’Este herceg felesége lett. Gyermekévei Milánóban Caterina és nővérei Milánóban éltek, kezdetben édesanyjuk, Lucrezia Landriano keze alatt. Nagyapjuk, Francesco Sforza herceg 1466-ban elhunyt, a városállam trónját apjuk, Galeazzo Maria herceg örökölte, aki ugyanebben az évben megnősült. Dorotea Gonzaga mantovai hercegnőt, III. Lajos herceg leányát vette feleségül. Lucreziától született gyermekeit átköltöztette hercegi udvarába, ahol nagyanyjuk, Bianca Maria özvegy hercegné nevelte őket. Két évvel később, 1468-ban az első feleség gyermektelenül meghalt, ugyanebben az évben elhunyt anyósa is, az özvegy hercegné. Galeazzo herceg 1468-ban ismét megnősült, törvényes gyermekei második feleségétől születtek. A fiatalasszony saját gyermekeivel együtt nevelte Caterinát és nővéreit is. Első házassága IV. Szixtusz pápa ösztönzésére Caterinát 1473. január 17-én, tízéves korában feleségül adták Girolamo Riario savonai nemesúrhoz (1443–1488), Bianca della Roverének (a pápa nővérének) és Paolo Riariónak fiához, a pápa unokaöccséhez. (Korabeli pletykák szerint Girolamo egyben a pápa törvénytelen fia is volt). Girolamo eredeti menyasszonya saját unokanővére, a 11 éves Costanza Fogliani volt, de az eljegyzést a pápa kívánságára felbontották. (Egyes történészek szerint ez a házasság azért hiúsult meg, mert Constanza anyja megtiltotta, hogy a házasságot Costanza 14 éves kora előtt „beteljesítsék”. Ennek némileg ellentmond, hogy Caterina Sforza esküvőjét is 10 éves korában tartották meg, bár a házasságot csak a törvényes 14 éves korhatár elérésekor, 1477-ben hálták el). Az esküvő után a IV. Szixtusz megvásárolta Caterina apjától, Milánó hercegétől Imola városát, és a Riario családnak adta feudumként (hűbérbirtokként). Girolamo és Caterina ünnepélyesen bevonultak Imolába, a következő években itt éltek. 1476 karácsonyán Caterina apját, Galeazzo Maria Sforzát Milánóban meggyilkolták, utódja Caterina féltestvére, a gyermekkorú Gian Galeazzo Sforza lett, aki nagybátyjuknak, Ludovico il Moro hercegnek gyámsága alatt uralkodott. 1477-ben Girolamo Riariót IV. Szixtusz a pápai udvarba hívta, Caterina követte férjét Rómába. 1478 márciusában itt született meg első gyermekük, akit Caterina anyósa, Bianca della Rovere és apai nagyanyja, Bianca Maria Visconti után Biancának kereszteltek. Caterina hat gyermeket szült első férjétől, Girolamo Riariótól: Bianca (1478 – 1522 k.), aki először 1494-ben III. Astorre Manfredihez, Faenza urához ment feleségül, 1502-ben megözvegyült, 1503-ban Troilo de’ Rossinak, San Secondo Parmese grófjának († 1521) felesége lett. Ottaviano (1479–1523), Imola és Forlì ura (1488–99 között), majd Volterra és Viterbo püspöke. Cesare (1480–1518 k.), Pisa érseke, Alexandria pátriárkája Giovanni Livio (1484–1496), gyermekként meghalt. Galeazzo (1485–1557), aki 1504-ben feleségül vette Maria Giovanna della Roverét (1486–1538), Camerino urának özvegyét, I. Francesco Maria della Rovere urbinói herceg nővérét. Leszármazottaik, a Riario della Rovere család később Urbino hercegei lettek, a vérvonal 1676-ban Francesco Maria Riario della Rovere herceggel halt ki. Francesco „Sforzino” (1487–1509), Lucca püspöke IV. Szixtusz pápa kedvenc unokaöccsének, Pietro Riario bíborosnak, Firenze érsekének, a kiváló diplomatának korai halála (1474) óta Girolamo Riario fontos diplomáciai és katonai szerepekben segítette a pápa terjeszkedő politikáját. Amíg nagybátyja a Della Rovere-családhoz tartozó IV. Szixtusz élt, Girolamo Riario hatalma és vagyona egyre gyarapodott. Erőszakos módszerektől, zsarolástól, gyilkosságtól sem riadt vissza, ellenségeit könyörtelenül eltette az útból. Egyik megszervezője volt az 1478-as Pazzi-összeesküvésnek. Lorenzo de’ Medici és testvérei meggyilkolásával saját hatalmát remélte Firenzére kiterjeszteni. Felesége, a szép, intelligens és határozott Caterina elismerést vívott ki magának a római arisztokrácia köreiben. Átlátta a mélyben folyó intrikákat, és fiatal kora ellenére hamarosan aktív és megkerülhetetlen alakítója lett a Kúria és a milánói hercegi udvar közötti diplomáciai viszonynak. A törökkel való békekötés (1479) és a Pazzi-összeesküvés kudarca (1480) után IV. Szixtusz Velencével szövetkezett az Esték és Mediciek ellen. Girolamo elfoglalta Forlì városát, és nagybátyja hivatalosan is elkobozta azt évszázados hűbéruraitól, az Ordelaffi családtól, hogy Girolamo Riariónak adja, és így előretolt pápai bázisként szolgálhasson. Girolamo nagyszabású építkezésekbe kezdett, csökkentette az adókat, elnyerve alattvalóinak rokonszenvét. 1482-ben pápai ösztönzésre kirobbantotta a Ferrara elleni háborút (1482–1484), amelynek gyümölcsét – kijátszva szövetségeseit – Velence egyedül aratta le. Az Angyalvár „védője” IV. Szixtusz azonban 1484. augusztus 12-én meghalt, Girolamo Riario helyzete megrendült. Róma-szerte zavargások kezdődtek, a pápa támogatóinak házait feldúlták. A házaspár lakóhelyét, a Campo de’ Fiorin álló Orsini palotát is teljesen kifosztották. Girolamo csapataival pozíciókat foglalt a városban. Feleségét, aki negyedik gyermekével volt hetedik hónapos terhes, egy sereg élén az Angyalvár elfoglalására küldte, úgymond a „köznyugalom biztosítására”. Caterina átlovagolt a Tiberisen, ágyúit a vár falaira vonatta és Vatikánra irányozta, hogy sakkban tartsa az új pápa választására készülő konklávét. A patthelyzetben a bíborosok nem mertek bevonulni a Vatikánba, félve Caterina tüzérségétől. A Szent Kollégium tárgyalásokat kezdett Girolamóval, aki beleegyezett, hogy kivonul Rómából, cserébe megerősítették őt Imola és Forlì birtokában, magas parancsnoki rangot és 8000 dukát vagyoni kártérítést is ígértek neki. Augusztus 29-én a konklávé megválasztotta az új pápát, a Cybo-házból való VIII. Incét, a Riariók régi ellenségét. Caterina egészen október 25-ig megszállva tartotta az Angyalvárat, félelemben tartva a bíborosokat. Végül férje utasítására családjával és katonáival együtt ő is elhagyta Rómát, visszavonult Imolába és Forlìba. Imola és Forlì úrnője Az úr és úrnő távollétében Caterina nagybátyja, Ludovico il Moro, Milánó régense tartotta fenn a rendet Forlìban. Az új pápa, VIII. Ince csak részben tartotta magát a Girolamo Riarióval kötött egyezséghez, elismerte őt Imola és Forlì urának, de kivette kezéből a pápai hadak parancsnoklását, és megtagadta a kialkudott pénz kifizetését is. A megkezdett építkezések miatt 1485 végére a városi kormányzat fizetésképtelenné vált, Girolamo adóemelésekre kényszerült, elégedetlenséget kiváltva. Az általa korábban árulás címén üldözött és kisemmizett arisztokrata családok szövetkeztek az adóktól sújtott kézművesekkel és földbirtokosokkal. Az ősi Orsi család vezetésével összeesküvést szőttek Riario megbuktatására, helyére Franceschetto Cybót, az új pápa törvénytelen fiát kívánták ültetni. Az összeesküvők több sikertelen kísérlet után 1488. április 14-én meggyilkolták Girolamo Riariót. Palotáját kifosztották, feleségét és gyermekeit fogságba vetették. Forlì fellegvára, a Rocca di Ravaldino azonban ellenállt, Tommaso Feo várnagy hű maradt a Riariókhoz. A fogoly Caterina felajánlotta az Orsiknak, hogy meghódolásra bírja a várnagyot. Gyermekeit túszként hátrahagyta. A várba érve azonban kiállt a bástyafokra, és bosszút ígért ellenségeinek. Az ostromlók megfenyegették, hogy kivégzik gyermekeit, a harcos asszony azonban szoknyáját felemelve kiáltott le nekik: „Megvan mindenem, tudok más gyermekeket szülni, akik felnőve bosszút állnak értem.” („Ho con me lo strumento per farne degli altri!”) A súlyos helyzetből nagybátyjának, Ludovico hercegnek felmentő serege segítette ki. Caterina leverte ellenségeit és visszaszerezte birtokait. (Későbbi irodalmi feldolgozásokban a bástyafokról történt híres lekiáltás később, a Borgiák általi ostrom idején történik). Kiskorú fia, Ottaviano helyett Caterina lett Imola és Forlì régense. Kíméletlenül leszámolt férje gyilkosaival. Az Orsik vezette összeesküvők mindegyikét bebörtönözte, köztük a pápai kormányzót, Savelli bíborost, a pápai főtisztviselőket, továbbá Forlimpopoli várnagyát. Katonákkal üldöztette az összeesküvő családok elmenekült nőtagjait is, őket is börtönbe vetette, az összeesküvők házait leromboltatta, értékeiket szétosztotta a szegény köznépnek. 1488. július 30-án VIII. Ince pápa Ottaviano Riariót és utódait hivatalosan is Imola és Forlì örökös uraivá nyilvánította. Ugyanakkor Forlìba küldte Raffaele Riario bíborost, a meggyilkolt Girolamo unokafivérét, hivatalosan azért, hogy félárván maradt unokaöccse sorsáról gondoskodjék, valójában azért, hogy fékezze Caterina kemény intézkedéseit. Az özvegy grófné saját kezében összpontosította városállamainak kormányzását. A szomszédos birtokok urait ajándékokkal nyerte meg magának. Tárgyalásokat kezdett gyermekeinek kiházasításáról. Csökkentette az adókat, szigorúan korlátozta a kormányzat kiadásait. Személyesen felügyelte katonáinak kiképzését. Rendezett és békés gazdálkodásra törekedett, céljai érdekében alattvalóit is erőfeszítésekre kényszerítette. 1492. július 25-én VIII. Ince meghalt. A spanyol Borgia (Borja) családból származó VI. Sándor lett az új pápa. Személye látszólag erősítette Caterina helyzetét, mivel korábban, amikor Caterina és férje Rómában élt, a Borgia bíboros gyakran vendégeskedett házukban, és ő lett Ottaviano Riario keresztapja is. Uralmának első éveiben Sándor valóban jó viszonyt ápolt a Sforzákkal, később azonban szemet vetett a stratégiai helyzetű Forlì és Imola birtokára. Háború Itáliában (1494–98) VIII. Károly francia király még VIII. Ince idejében (és biztatásával) igényt formált a Nápolyi Királyságra. Követelését kezdetben az új pápa, VI. Sándor is támogatta. 1494-ben Károly megszerezte Ludovico il Moro beleegyezését is. 1494 szeptemberében Károly hivatalosan bejelentette igényét Nápoly trónjára és hadjáratot indított: ezzel kitört a négy éven át tartó első itáliai háború (1494–98). Forlì a Róma felé vonuló hadsereg útjába esett, ezért Caterina veszélyes helyzetbe jutott. Nagybátyja, Ludovico herceg a francia király szövetségében állt, Borgia Sándor pápa azonban szembefordult VIII. Károllyal, és II. Ferdinándot, Nápoly uralkodóját támogatta. Caterina úgy döntött, a pápa és a nápolyi király oldalára áll. Imola és Forlì francia ostromra készült. VIII. Károly gyors előrenyomulását látva Caterina átállt az ő oldalára, szabad átvonulást (via libera) biztosítva Károlynak, aki 1495 februárjában két hét alatt bevette Nápolyt. A Károly sikerétől megrettent Velence ligát szervezett Károly ellen, aki 1495 júliusában, a fornovói csata után kivonult Itáliából. Caterina ügyesen helyezkedett: nem vett részt aktív hadműveletekben, így megőrizte mind Ludovico il Moro, mind Sándor pápa támogatását. Második házassága Girolamo halála után az özvegy Caterinának több szeretője is volt, köztük Giacomo Feo, a Caterinához mindvégig hű várnagy, Tommaso Feo huszonéves öccse. A szerelmes Caterina feleségül ment hozzá, de csak titokban, nehogy elveszítse fiai nevelésének, és a városállam régensi kormányzásának jogát Giacomót kinevezte a fellegvár várnagyává, a bátyja helyére. Caterina nagybátyja, Ludovico il Moro lovaggá ütötte Giacomót. Caterina egy fiút szült tőle, akit először Bernardinónak, utóbb Carlónak neveztek, VIII. Károly francia király tiszteletére, aki Giacomo Feót francia bárói címmel ruházta fel. Ifjú és becsvágyó férjének hatása alatt Caterina családi hatalomkoncentrációba fogott. Lecserélte várkapitányait. Imola várnagyává Gian Piero Landrianit, anyjának férjét nevezte ki, Forlimpopoli várnagyává saját féltestvérét, Piero Landrianit. Másik féltestvérét, Bianca Landrianit sógorához, Tommaso Feóhoz, Ravaldino várnagyához adta feleségül. Giacomo hatalma egyre nőtt, ellentétbe került Caterina legidősebb fiával, Ottavianóval. Giacomo nyilvános tettlegességre is ragadtatta magát, Caterina nem védte meg fiát, a megalázott Ottaviano hívei összeesküvést szőttek. Tervük szerint Tossignano várát akarták megszerezni, majd Giacomo Feót meggyilkolni. A szervezkedésbe belekeveredett Antonio Maria Ordelaffi is, aki Caterinát remélte feleségül venni, így visszaszerezni családjának korábbi hűbérbirtokát, Forlìt. Egy Ferrara hercegének írt levél nyomán a házassági terv kitudódott, Caterina börtönbe vetett mindenkit, aki a hírt terjesztette. Velence szenátusa is lépett: Ordelaffit 10 évre Friuliba száműzték. 1495. augusztus 27-én a vadászatról visszatérő Giacomót az összeesküvők meggyilkolták. A készülő merényletről tudott Caterina fia, Ottaviano is. A szervezkedés vezetője, Gian Antonio Ghetti tévesen úgy hitte, a gyilkosságot maga Raffaele Riario bíboros, pápai kancellárius rendelte el, Caterina hallgatólagos jóváhagyásával. A grófné azonban rettenetes bosszút állt Giacomóért. Első férjének, Riariónak megölése után csak magukat a gyilkosokat végeztette ki, a kor szokásainak megfelelően. A szeretett Giacomo elveszejtéséért azonban vérbosszút állt. Az elfogott résztvevőket hosszú kínhalálra ítélte, feleségüket, gyermekeiket is kivégeztette. A családirtás még a szeretőkre és azok gyermekeire is kiterjedt. Ősi családok tűntek el így, nevüket sem ejtették ki többé. Harmadik házassága Az özvegy grófné szoros kapcsolatokat ápolt Firenzével és a Mediciekkel. Második férjének meggyilkolása után egy évvel, 1496-ban Forlìba látogatott Giovanni Pierfrancesco de’ Medici (1467–1498), Firenze város követe, az idősebb (il Vecchio) Pierfrancesco de’ Medici (1430–1476) fia, akit a kortársak il Popolanónak neveztek. Giovanni a Medici-család oldalágához tartozott és kalandos előzmények után lett Firenze követe. Ő maga és bátyja, Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici (1463–1503) nyíltan ellenséges viszonyban állt unokafivérükkel, Piero di Lorenzóval, Firenze urával, a nagy Lorenzo il Magnifico utódjával, ezért menekülniük kellett Firenzéből. 1494-ben VIII. Károly francia király csapatai elözönlötték Itáliát, Firenze urától kikényszerítették a szabad átvonulást. A város népe fellázadt, Pierót elűzték, kikiáltották a köztársaságot. Giovanni és bátyja, Lorenzo visszatértek Firenzébe, de a Medici helyett felvették az il Popolano (kb. „a nép gyermeke”) családnevet. 1496-ban Firenze kormánya Giovannit nagykövetként Forlìba küldte. Caterina és Giovanni találkozásából románc fejlődött. A korábbi kérőkkel szemben ezúttal Caterina gyermekei is elfogadták Giovanni személyét. Egy lehetséges házasságot az érzelmek mellett a hatalmi érdekek is megalapoztak. Velence és Firenze között újabb háború kitörése fenyegetett. A házasságot Caterina nagybátyja, Ludovico il Moro herceg is jóváhagyta. 1497 szeptemberében titkos esküvőt tartottak, mert a két nagy hatalmú uralkodó család egyesítésének híre mozgósította volna ellenségeiket. 1498 áprilisában Caterina egy fiút szült Giovannitól, akit anyjának nagybátyja, Milánó hercege után Ludovicónak kereszteltek, később, felnőttként mégis Giovanni dalle Bande Nere néven vált híres hadvezérré. Ugyanebben az időben Velence és Firenze viszonya megromlott. Caterina birtokai a hadseregek átvonulási útján feküdtek, a grófnénak védelemre kellett berendezkednie. Egy lovasegységet, élén férjével, Giovanni de’ Medicivel és legidősebb fiával, Ottaviano Riarióval Firenzébe küldött, a Mediciek támogatására. A csatatéren Giovanni súlyosan megbetegedett, vissza kellett térnie Forlìba. A gondos kezelés ellenére Giovanni „il Popolano” 1498. szeptember 14-én meghalt, a harmadszorra is megözvegyült Caterina Sforza egyedül nézett szembe ellenségeivel. Caterina segítséget kért rokonaitól és szomszédaitól, de csak Milánó hercege és Mantova hercege küldött egy-egy kisebb kontingenst (condotta). Kiválóan kiképzett saját csapataival Caterina elállta a Firenze felé vonuló velencei sereg útját. Első támadásukat visszaverte, de az ellenség végigpusztította birtokait. Gerilla-hadviselés következett, Caterina merész rajtaütésekkel fékezte a velencei sereg mozgását. Az ellenség végül kitért előle, elvonult Forlì alól és más útvonalat keresett Firenze felé. A harcos grófnét ekkor kezdték „Tigrisnek” nevezni (La Tigre). Harcban a Borgiák ellen Uralkodásának első éveiben VI. Sándor jó viszonyt ápolt Caterinával. 1497-ben leányát, Lucrezia Borgiát feleségül akarta adni Ottavianóhoz, Caterina legidősebb fiához. Caterina előtt világos volt, hogy a Borgia pápa az ő birtokait (az egész Romagna tartománnyal együtt) meg kívánja megszerezni saját fia, Cesare Borgia számára. Meghiúsította hát a házassági tervet, ezzel magára haragítva a Borgiákat. 1498. április 7-én VIII. Károly meghalt. Utódja, XII. Lajos bejelentette igényét a Milánói Hercegségre (mint Valentina Visconti unokája) és a Nápolyi Királyságra (mint az Anjou-ház örököse). Szövetséget kötött a Savoyai Hercegséggel, a Velencei Köztársasággal és VI. Sándorral is. A pápai támogatásért cserébe Lajos király VI. Sándor pápa fiát, Cesare Borgiát, Valentinois hercegét egész Romagna urának ismerte el. 1499. március 9-én VI. Sándor bullát bocsátott ki, amelyben visszavonta Imola és Forlì birtoklásának jogát a Riario családtól (azaz Caterinától és fiától) és azokat Cesare Borgiának adományozta. Ugyanígy tett Romagna többi fejedelmével is. 1499 nyarán XII. Lajos erős hadsereget küldött Itáliába, csapatai jóformán kardcsapás nélkül elfoglalták Piemontot, Genovát és Cremonát. Szeptemberben Ludovico il Moro elhagyta Milánót, Tirolba ment, ahol I. Miksa császártól kért segítséget. Október 6-án Lajos bevonult Milánóba. A bulla kihirdetése után Caterina nyomban zsoldosokat toborzott és városainak védelmére készült. Élelmiszert és hadianyagot halmozott fel, különösen saját lakóhelyét, a bevehetetlennek hitt Ravaldino várát erősítette tovább. Ismerte Cesare módszereit, ezért gyermekeit, köztük újszülött fiát, Giovannit Firenzébe menekítette. Katonai segítségre sem a franciák által megszállt Milánóból, sem a pápai csapatoktól fenyegetett Firenzéből nem számíthatott. Ősszel a franciák tovább vonultak Milánóból Romagna hódoltatására. Cesare Borgia hadserege és 14 000 francia királyi katona november 24-én ért Imola falai alá. Imola várát Caterina feltétlen híve, Dionigi Naldi di Brisighella várnagy védte. A város néhány lakója megnyitotta a kapukat Cesare előtt. Maga az erőd december elején elesett, Cesare vérfürdőt rendezett a városban. Imola sorsát látva Forlì lakóit Caterina feloldozta a neki tett hűségeskü alól, lehetővé téve számukra a behódolást a Borgiáknak. A Ravaldino citadella védelmét saját kezébe vette. December 19-én Cesare elfoglalta a várost, és ostrom alá vette a fellegvárat. Caterina elutasította a békeajánlatait, katonái több rohamot véresen visszavertek. Cesare 10 000 dukátot tűzött ki Caterina fejéért, válaszul a grófnő számszeríjászait a tárgyalásra érkező Borgia megölésére utasította. A francia tüzérség folyamatosan rombolta a várfalakat, a védők veszteségei elviselhetetlen mértékűre nőttek. 1500. január 12-én került sor a döntő rohamra, a pápai és francia katonák véres harcban bevették a fellegvárat. Caterina karddal a kézben harcolt, végül egy francia kapitány előtt adta meg magát, tudván, hogy a francia király törvénye tiltja nők hadifogságba vetését. A kortárs Niccolò Machiavelli szerint Forlì hősi védelméről Itália-szerte dalokat és verseket költöttek, ezekből azonban csak töredékek maradtak ránk. A pápa fogságában A Forlìt elfoglaló két hadsereg ezután Pesaro ostromára készült, de híre jött, hogy 1500. február 5-én Ludovico il Moro, osztrák és svájci zsoldosokkal visszafoglalta Milánót. A Pesaro elleni hadjáratot lefújták, a francia hadsereget Milánó alá rendelték, Cesare Borgia a pápai csapatokkal visszatért Rómába. Caterinát a francia kontingens parancsnoka, a dijoni Yves d’Allègre tábornok csak úgy adta át Cesarénak, miután az ígéretet tett: nem foglyaként, hanem vendégeként kezeli az asszonyt. Ennek ellenére Rómába érkezve aranyozott láncokat veretett az elfogott hercegnőre és rabként vonultatta az utcán a köznép nagy örömére. Caterinát VI. Sándor pápa elé vitték, aki megkímélte életét, és a vatikáni Belvedere-palotaszárnyban (Cortile del Belvedere) jelölte ki szállását. Március végén Caterina szökést kísérelt meg, de elfogták és az Angyalvár börtönébe zárták. Fogságba vetését a pápa hivatalosan azzal indokolta, hogy Caterina Sforza meg akarta őt gyilkolni egy méreggel preparált levél útján, mert bosszút akart állni az 1499. novemberi pápai bulláért, amelyben Sándor megfosztotta őt birtokaitól. (Lehet, hogy e vád nem volt alaptalan. A történészek álláspontja ma is megoszlik erről.) Caterinát merénylet címén perbefogták, de ítélethozatalig nem juthattak, mert 1501. június 30-án Rómába érkezett XII. Lajos király Nápoly ellen vonuló hadserege és az asszonyt ugyanaz az Yves d’Allègre tábornok szabadította ki, akinek Forlì elestekor megadta magát. A távozás feltételeként VI. Sándor azt szabta, hogy Caterina írásban mondjon le birtokairól Cesare Borgia javára, akit apja, a pápa Romagna hercegévé nevezett ki, neki adva Pesarót, Riminit és Faenzát is. Utolsó évei Firenzében Caterina rövid ideig Raffaele Riario bíboros római házában maradt, majd hajón Livornóba, innen Firenzébe utazott. Harmadik férje, az 1498-ban elhunyt Giovanni „il Popolano” Medici a Firenzei Köztársaság nagykövete volt, így Caterina a Köztársaság polgárának számított. A Mediciek védelmet adtak neki a Borgiák bosszúja elől. Giovanni kastélyában, a Villa Castellóban élt szűkös anyagi viszonyok között. Legfőbb támaszát, Ludovico il Morót elveszítette, mivel őt még 1500 áprilisában, két hónappal Milánó visszafoglalása után saját svájci zsoldosai pénzért elárulták és Novaránál a franciák kezére adták. (Ludovico herceg 1508-ban francia fogságban halt meg, a Milánói Hercegség 350 évre idegen hatalmak dominanciája alá került). 1503 augusztusában, VI. Sándor pápa halálával a Borgia-család uralma összeomlott. Caterina megpróbálta visszaszerezni birtokait. Mozgósította maradék híveit és kérelmeket nyújtott be II. Gyula pápának a maga és legidősebb fia, Ottaviano Riario nevében, kérve Forlì, Imola és a többi elkobzott romagnai földbirtok hűbéri viszonyainak helyreállítását. Az új pápa pártolta kérelmét, de Imola és Forlì lakossága kinyilvánította, hogy nem kívánja a grófné és a Riariók visszatérését. Gyula pápa ezért 1503. október 22-én mindkét várost Antonio Maria Ordelaffi birtokába adta: Caterina reményei elenyésztek. Ellenséges viszonyba került sógoraival, II. Pierfrancescóval (1487–1525) és Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medicivel, Firenze urával („Lorenzo il Popolano”, 1463–1503). Az anya éveken át pereskedett Lorenzóval, hogy visszakaphassa tőle fiát, Giovannit, akit akkor bíztak Lorenzo gondjaira, amikor Caterina a Borgiák börtönébe került. Lorenzo 1503-ban meghalt, 1504-ben a bíróság Caterinának ítélte gyermekét. Utolsó éveit gyermekei nevelésével, levelezéssel és alkímiai kísérletekkel töltötte. 1509 áprilisában súlyos tüdőgyulladást kapott. Még volt ideje rendelkezni temetésének körülményeiről. A harcos életű Caterina Sforza, Forlì tigrise, 1509. május 28-án mindössze 46 évesen az Annalena-kolostorban elhunyt. A firenzei Via Ghibellinán található Murate-monostor kis templomának (Santa Maria della Neve) padlója alá temették. Fejlemények halála után Legkisebb fia, a Medici vérből való Giovanni dalle Bande Nere zsoldosvezér lett. Előbb a Medici-pápa (X. Leó) szolgálatában a franciák ellen, majd VII. Kelemen pápa szolgálatában a franciák oldalán harcolt. 1526-ban esett el egy Governolo melletti csatában. Firenzében több emlékművet állítottak neki. Giovanni fia, Caterina unokája, I. Cosimo de’ Medici néven 1569-ben Toszkána első nagyhercege lett. Évtizedekkel később Cosimo nagyherceg márványlapot helyeztetett apai nagyanyjának firenzei sírhelye fölé a Medici- és a Sforza–Visconti családok címereivel és ezzel a felirattal: „D.O.M. CATHERINA SFORTIA MEDICES COMITISSA ET DOMINA IMOLAE FOROLIVII OBIT IV KAL JUNII MDVIIII”, azaz „Itt nyugszik Caterina Sforza, Medici grófné, Forlì és Imola úrnője, elhunyt 1509. június hó 4-én” (dátum a Gergely-naptár szerint). A Murate-kolostort 1835-ben börtönné alakították, a templomból börtönkápolna lett, padlóját kikövezték, a sír fedőlapja elveszett. Alakja a képzőművészetben Caterina Sforza arcvonásait számos reneszánsz festő megörökítette, köztük Botticelli, Lorenzo di Credi és Leonardo da Vinci is. Maike Vogt-Lüerssen német történész több ilyen azonosított portréról ír. Magdalena Soest német művészettörténész 2002 tavaszán Leonardo da Vinci Mona Lisa c. festményét Caterina Sforza portréjaként azonosította. Állítását először a nemzetközi sajtóban tette közzé, majd 2011-ben könyvet is írt elméletének alátámasztására. Alakja játékfilmekben 1959: Giorgio Walter Chili olasz rendező Caterina Sforza, la leonessa di Romagna c. játékfilmjében „Romagna nőstényoroszlánját” Virna Lisi alakítja ( IMDb ). 1963: Pino Mercanti olasz rendező Il duca nero c. romantikus kalandfilmjében Caterina Sforza grófnőt Gloria Milland játszotta. (A címszereplő, a fekete herceg, azaz Cesare Borgia Cameron Mitchell volt ( IMDb ). 1981: Brian Farnham brit rendező The Borgias c. tévésorozatában Diane Fletcher volt Caterina Sforza ( IMDb ). 2006: Antonio Hernández spanyol rendező A véres dinasztia: A Borgia-család története (Los Borgia) c. filmdrámájában Caterina Sforzát Paz Vega játssza (IMDb). 2011: Neil Jordan tévésorozatában, a Borgiák -ban Caterina Sforzát Gina McKee angol színésznő alakítja, a sorozat főszereplője Jeremy Irons (VI. Sándor pápa). ( IMDb ) 2014: Lorenzo Raveggi Niccolò Machiavelli életéről forgatott játékfilmjében (Niccolò Machiavelli il Principe della politica) Caterina Sforzát Maria Mazza játssza ( IMDb ). Aszó (Bákó megye) Aszó (Asău) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése A Tatros völgyében, Kománfalva mellett, az Aszó patak és a Tatros összefolyásánál fekvő település. Története Aszó valószínűleg a 19. században keletkezhetett. Nevét 1858-ban említették először. 1898-ban 1015 lakost számoltak itt össze. 1930-ban 3608 lakosa volt, melyből 49 magyar nemzetiségűnek, 47 magyar anyanyelvűnek és 78 római katolikusnak vallotta magát. Magyari Lajos (költő) Magyari Lajos (álneve: Vargyasi Miklós; Székelyudvarhely, 1942. október 26. – Sepsiszentgyörgy, 2015. június 3.) erdélyi magyar költő, műfordító, közíró. Élete Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1966-ban a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalomtanári oklevelet szerzett. 1966 és 1968 között a Maros megyei Héjjasfalván tanított, 1968-tól a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör belső munkatársa. Első írásával 1962-ben jelentkezett az Ifjúmunkásban, azóta elsősorban versei, emellett bírálatai, tanulmányai, riportjai az Ifjúmunkás, Korunk, Utunk, Igaz Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, Művelődés és a megyei napilapok hasábjain jelentek meg. Az 1989-es fordulat után meginduló Háromszék főszerkesztője, szókimondó vezércikkeivel országosan is elismerést kelt. 1992 és 1996 között az RMDSZ Kovászna megyei szenátora. Művészete Mint költőt Farkas Árpád és Király László mellett a második Forrás-nemzedék képviselőjének tekintik. 1967-ben a Vitorla-ének c. antológiában jelentkezett, 1969-ben Hétarcú ballada címmel jelent meg Forrás-kötete. Költői magatartásának meghatározója az erkölcs- és közösségközpontú elkötelezettség, ezt ellenpontozza vershelyzeteiben a szülőföld fizikai és szociális kiszolgáltatottsága, természeti és erkölcsi tehetetlensége. Az én-bemutatásnak az első kötetében túlsúlyos (a stílusban is megragadható) biblikus-messianisztikus vonásaitól a Kötésekben eljut az erkölcsi tett feltétlen, öncélú voltának felismeréséig. Az első kötet tárgyias-mitizáló jegyei után a fogalmi kifejtettség válik uralkodóvá, alapvető törekvését azonban mindenütt megőrzi: célja megteremteni a népiség és modernség, sajátos és egyetemes vonások szintézisét a Tamási Áron, Illyés Gyula, Kányádi Sándor képviselte hagyomány szellemében. Lírájának erkölcsközpontúsága miatt legjellemzőbb rá a létösszegező, önszembesítő verstípus, ezen belül is az, amit Lengyel Ferenc személyiség-szimbolikának nevez: egy példaértékű szereptípus problémáival azonosulva próbál saját maga és közössége kérdéseire válaszolni. A magatartás és a művészi megvalósulás tekintetében egyaránt ideáltipikus értékű Csoma Sándor naplója c. poémája, amelynek nagy sikere (a második Forrás-nemzedék általános fogadtatásával együtt) jelzi, hogy hagyomány és korszerűség szintéziskísérletével fellépése időpontjában érvényes magatartás-mintát tudott kínálni a modernizáció értékellentéteivel szembesülő közönségrétegeknek. Kötések c. verseskötetéért elnyeri a Marosvásárhelyi Írók Társasága 1979-es díját. Magyar műfordítás-kötetbe foglalja Radu Stanca verseit Hajnali vágta cím alatt (1981). A Kőrösi Csoma Sándor nyomában járó Jakabos Ödön Indiai útinapló c. útleírását (1983) a szerző halála után gondozza és kiadáshoz segíti. A föld igézete c. kötetét olvasva Mészely József arra figyel fel, hogy a versek tetemes hányada történelmi személyiségekhez kapcsolódik: Bethlen Gábor, Dózsa, Tinódi, Bartók, Kodály, Bartalis, Gyárfás Jenő, Benedek Elek emlékéből merít, s így jellemzi a költőt: „...a jelent jövőteremtő küzdelemként szemléli”. Kötetei Hétarcú ballada ( Kányádi Sándor bevezetőjével. Forrás, 1969) Csoma Sándor naplója (poéma, 1970. Hétnyelvű – a magyar mellett román, német, orosz, japán, francia, angol – kiadása Kádár László bevezetőjével. Debrecen 1976; hindi nyelvű fordítással bővített változata Debrecen 1978) Kötések (verseskötet, 1976) A föld igézete (versek, 1988) Út az alkonyatba (versek, 1994) Kassai Császár György Kassai Császár György (névvariáns: Georgius Caesar Cassovius; Csiszár; Császár) (? – Sárospatak, 1586 körül) kollégiumi igazgató-tanár, református lelkész. Élete Csiszár (Császár?) Mátyás kassai tanár fia. Sárospatakon, majd Wittenbergben tanult, ahol 1574-ben seniornak választották. 1577-ben Kassa város támogatásával a boroszlói egyetem hallgatója volt, ahonnan augusztus 12-ei keltezésű, Kassa városához írt levele a város levéltárában van. (Más forrás szerint Wittenbergből 1577 őszén jött haza és lector lett; itt nincs szó boroszlói egyetemi tanulmányokról.) 1578-ban sárospataki tanárnak választották; később református lelkész lett ugyanott. Munkái Oratio de vita et obitu clarissimi viri… dni Basilii Fabricii Szikszoviani… obitum pro luctu et lachrimis deplorante apud populares suos Witebergae optimarum disciplinarum studiis operam naventes. Wittebergae, 1577. (Beszéd a kiváló ... Szikszai Fabricius Balázs ... életéről és haláláról). Pulsnitz Pulsnitz település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népessége A település népességének változása: Nevezetes emberek Itt született 1804-ben Ernst Rietschel német szobrász Ohio megye (Indiana) Ohio megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Rising Sun. Lakosainak száma 5994 fő (2013. július 1.). Ohio megye Dearborn, Boone, Switzerland és Ripley megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Időcsavar Az Időcsavar 2018-ban bemutatandó film, rendezője Ava DuVernay. Madeleine L'Engle 1963-ban megjelent, Időcsavar című könyvének adaptációja (eredeti címe Wrinkle In Time). Madeleine L'Engle tudományos-fantasztikus könyveket írt fiataloknak. A Kairos ciklusban összesen 8 könyvet publikált, ezek közül az első az Időcsavar, amelyet számos díjjal tüntettek ki, és már korábban is megfilmesítettek. Salgótarján tömegközlekedése Salgótarján tömegközlekedését 2015. január 1 óta a KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ, a Nógrád Volán jogutódja üzemelteti a város önkormányzatával kötött megállapodás értelmében. Jelenleg az autóbuszközlekedés a meghatározó, amely az 1950-es évek közepén indult be a városban, de az 1960-as évekig a város és környékét behálózó keskeny nyomtávú bányavasút-hálózaton is folyt polgári személyszállítás. A város tömegközlekedésének története A bányavasutak idején Salgótarján környékét az 1870-es évektől egészen az 1970-es évek elejéig, mintegy száz éven keresztül, keskeny nyomtávú vasútvonalak hálózták be. Ezen vonalakon nem csak a bányákból kiaknázott nyersanyagokat szállítottak, itt bonyolították le a bányai eszközök, szerszámok szállítását, a települések élelmiszer ellátását, valamint, kezdetben a munkások, később pedig a polgári lakosság szállítását. Az iparvágányok kiépítése az 1860-as évek végén kezdődtek meg. 1871–1872-ben helyezték üzembe a Zagyvai-rakodó–Inászó közötti 790 mm nyomtávolságú keskeny nyomközű vasutat, amit 1890-ben hosszabbítottak meg Székvölgyig. Kezdetben két gőzmozdony dolgozott a vonalon, de 1892-be Inászón megnyitottak egy, 14 gőzös befogadására alkalmas fűtőházat. 1893-ra kétvágányúsították a Vízválasztó–Zagyvai-rakodó közötti vonalszakaszt. 1912 és 1919 között a Zagyvai-rakodó és a Somlyóbányai Teréztáró között épült ki egy újabb szárnyvonal. A vonalon három alagút és egy völgyhíd épült. A hálózat további bővítése 1898-ban, a Salgótarján–Baglyasalja–Zagyvapálalva vonalat. Ezen vonalból 1924-ben új kiágazást építettek Etes–Rau-akna, Karancsalja, Karancslapujtő, Karancskeszi–Jenő-akna útvonalon, 1938-ban pedig egy másik szárnyvonalat a József-lejtősaknáig. 1941-ben pedig egy másik nyomvonal is épült ami Zagyvapálfalváról indult és a Rau-akna magasságában csatlakozott a baglyasi ághoz. 1941-ben kiépült egy újabb vonal amely a Zagyvai-rakodótól indult és a zagyvapálfalvai vonalba csatlakozott bele. A 2,5 km hosszú vonal 1823 méter hosszan alagútban haladt. Az alagút egyik kijárata nagyjából a Zagyvai-rakodó után volt, míg a másik a Vásártéri lakótelep környékén, az Alagút utcában volt található. A szakasz kiépítésével a Rau-aknától, egészen Inászóig és Székvölgyig lehetett közlekedni. A vonalakat 1942-ben villamosították, 1954-ben a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium felülvizsgálata után biztonsági módosításokat, és rekonstrukciókat tartottak a vonalakon. Több híd és alagút átépítését, ívkorrekciókat, a személyszállító kocsikba vészfékek felszerelését javasolták, de csak útátjáró jelzőket és ún. síposzlopokat tudtak kiépíteni. Az ingyenes polgári szállítást, az autóbuszközlekedés feltételeinek megteremtődése után, az 1960-as évek elején megszüntették. 1964-ben a Salgótarján – Zagyvapálfalva, 1969-ben pedig a város alatti vonalat is megszüntették. Az alagutak bejáratait az 1980-as évek elején befalazták, sok helyen a járatokat beomlasztották, A Teréztárói vonal esetén a völgyet, meddővel, salakkal, különböző törmelékekkel töltötték fel, a völgyhíddal együtt eltemették. A hídból ma már semmi sem látszik. A Zagyvai-rakodó és az Ötvözetgyár között megmaradt vonalszakasz egészen 1974-ig üzemelt. Az autóbuszközlekedés elindulása Salgótarjánban 1955.július 1-jén indította el a MÁVAUT salgótarjáni üzeme az első helyi járati autóbuszt Zagyvaróna és Baglyasalja között (a mai 14-es busz elődjét). Az új járatra kezdetben sok panasz érkezett, a folyamatos késések és járatkimaradások miatt, ám a MÁVAUT ezen problémákat később orvosolta. Az elkövetkezendő években több új járat is beindult, 1957-ben Salgóbányára indult buszjárat, valamint az évtized végén szintén helyi járat indult Zagyvapálfalvára, és a Csizmadiatelep – Sebajitelep útvonalon is elindultak a buszok. Az első helyi járati buszvégállomás a Fő téren a régi belvárosi vasútállomással szemben helyezkedett el, ahonnét 1976-ban költözött el az új helyközi autóbusz-állomás megnyitásakor. Az 1970-es években több új járat is indult. Az évtized első felében bekapcsolták a tömeközlekedésbe a Kemerovó-lakótelepet (7, 7A) és a Schulek Frigyes utat (ma: Szerpentin út, 8), kettészedték a 6-os viszonylatot, a déli, Csizmadiatelepi szakasza a 2-es számot kapta. A Zagyvaróna–Baglyasalja járat is szintén ekkor lett részben kettészedve (1, 4, 14). 1976-ban a 21-es főút tehermentesítő útjának első szakaszának, és az új helyi és helyközi autóbusz-állomás átadása után két új buszjárat indult Zagyvapálfalvára körjáratban, 3A és 3Y jelzéssel. A 2 számú Volán vállalat, az 1970-es években a helyi járatra több, Csehszlovákiából használtan beszerzett Škoda-Karosa SM11-es buszokat szerzett be. Az 1980-as évektől a rendszerváltásig 1981-ben újabb változások történtek a helyi járaton. Bevezették a munkásjáratokon a dupla viteldíjat, illetve, hogy a járatok bizonyos megállók között nem állnak meg. Az M4-es helyett M6A jelzéssel indult új járat, a Beszterce-lakótelepre pedig a délutáni csúcsidőben 6G jelzéssel indult új buszjárat. 1988-ban egy újabb hálózati átszervezés történt. Az addigi helyi járati autóbusz állomás ugyanis útban volt a 21-es főút tehermentesítő útjának további szakaszának. Ezért két új buszvégállomás is épült. Az egyik állandó jellegű, a másik pedig egy ideiglenes buszforduló volt. Előbbit Déli decentrum, utóbbit Északi forduló névvel látták el. Az Északi forduló ideiglenes jellegét az adta, hogy távlati tervben szerepelt, hogy a buszok a későbbiekben majd vagy a Déli decentrumból, vagy egy új helyre telepített másik "északi fordulóból" indulnak, "megfelezett" arányban (a déli irányú buszok az északiból, az északi irányúak a déliből). A Déli decentrum ugyan végleges buszvégállomásnak épült, de legtöbb busz továbbra is az "északiból" indult a "déli" 6 viszonylat végállomása volt. A salgóbányai, somoskői és somoskőújfalui buszok továbbra is a Helyközi autóbusz-állomásról indultak, helyi járati mivoltuk ellenére is. Ugyanebben az évben a buszsofőrök egymás és a diszpécserek közötti könnyebb kommunikáció megoldására az autóbuszokat CB-rádiókkal látták el, az esetleges üzemzavar, vagy bármi más egyéb probléma könnyebb kezelhetősége érdekében. A diszpécserközpontot az újonnan épült Déli decentrumban helyezték el. Az 1990-es évektől napjainkig 1992 és 1998 között a Nógrád Volán folyamatosan szerzett be a Malévtől használt Ikarus 280.15 és 280.51 típusjelű autóbuszokat. Szintén a 90-es évek elején állt a cégnél forgalomba az Ikarus 435-ös két prototípusa, két első szériás és egy eredetileg Csehszlovákia részére legyártott LIAZ motoros, manuális váltós Ikarus 415-ös, és az egyetlen Ikarus 436-os. A felsorolt járművek közül 2016-ban már csak a prototípus 435-ök közlekednek a városban, a manuális váltós 415-ös pedig átépítés után átkerült a balassagyarmati helyközi vonalakra. 1995-től szolgál a cégnél az ország két egyetlen Ikarus 411-se, amiből ma már csak a prototípus közlekedik, illetve az egyetlen Magyarországon futó Ikarus 480-as amely eredetileg görög exportra készült 1993-ban. 1998-ban, a pozsonyi tesztüzem után kapta meg a cég az egyetlen állómotoros Ikarus 417-est, 3 darab használt Ikarus 260-ast szerzett be Kaposvárról, és 3 darab Ikarus 280.08 típusjelű autóbuszt Szlovákiából. Az 1990-es években a legfontosabb változás, 1997-ben történt amikor a járathálózaton és a menetrenden újabb jelentős mértékű átalakítás zajlott le. Az Északi fordulót felszámolták és a Déli decentrumot nevezték ki az új, egységes helyi járati autóbusz-állomássá. A járatok nagy része megsznt, illetve összevonásra került. A járathálózaton az akkori módosítás óta, nem történt komolyabb változás, pár járat megszüntetésén, és újabb járatok bevezetésén kívül. Az Észak forduló helyén álló telket a város önkormányzata eladta, az üresen álló telekre 1999-re a Penny Market húzta fel salgótarjáni üzletét. Az utazóközönség számának csökkenése miatt a 2000-es évek elejétől fokozatosan egyre kevesebb buszjárat közlekedik a városban. 2001-ben a Nógrád Volán 5 darab új Rába Contact 092 típusú autóbuszt szerzett be. A busz ugyan Rába Contact 092-ként lett levizsgáztatva (mivel a város eredetileg helyközi kivitelű kocsikat rendelt volna), de a busz maga teljesen megegyezik, a Rába Premier 091-gyel. Járműpark Salgótarján helyi járat vonalait a közszolgálati szerződés alapján 15 darab szóló, 11 darab csuklós autóbusz szolgálja ki, melyeknek átlagéletkora 18 év (2018) és az állomány 46%-a alacsony padlós. Szóló járművek 1 darab Ikarus 260.06 városi-elővárosi autóbusz (1987) 1 darab Ikarus 411.02 prototípus autóbusz (1993) 1 darab MAN SL 223 magas padlós városi-előváros autóbusz (2005) 3 darab Ikarus 415.25 normál padlós városi-elővárosi autóbusz (1996, 1997) 5 darab Rába Contact 092 magas padlós városi-elővárosi autóbusz (2001) 1 darab Volvo 7000 alacsony padlós városi autóbusz (2001) 3 darab Volvo-Alfa Localo alacsony belépésű városi autóbusz (2005, 2007) Csuklós járművek 1 darab Ikarus 280.40A városi-elővárosi csuklós autóbusz (1999) 1 darab Ikarus C80.40A városi-elővárosi csuklós autóbusz (1999) 1 darab Ikarus 417.02 városi-elővárosi alacsony padlós, csuklós autóbusz (1994) 6 darab Volvo 7000A városi alacsony padlós, csuklós autóbusz (2000, 2001) 1 darab Ikarus 435.17 városi-elővárosi csuklós autóbusz (2000) 1 darab Ikarus 435.02 városi-elővárosi csuklós autóbusz (1988) Viszonylatok A jelenlegi vonalhálózat alapjait az 1997-es átszervezés határozza meg, amely során az 1988-ban "decentralizált" helyi járati hálózatot újra központosították. Az elmúlt években többször is történt nagyobb járatritkítás, a legdraszikusabb 2012.februárjában következett be, a járatokat mint egy 30%-kal ritkították, sok járat megszűnt, illetve a helyi járati flottát is csökkentették, a legtöbb akkor 10 évnél fiatalabb beszerzésű autóbusz kikerült a helyi járati flottából. A számozások alapjai A viszonylatszámokat Salgótarjánban sajátos, de más városokból sem ismeretlen rendszer alapján állapítják meg. A számozás lényege, hogy a különböző városrészek, területek egy adott számjegyhez tartoznak. Ezen szisztematika alapján pl. a Camping telep és a Szerpentin út között közlekedő autóbusz 68-as vagy 86-os jelzéssel látnák el, ha ilyen közlekedne, de létező példáknak ott van pl. a 14-es vagy pl. 58-as busz. A meghatározott rendszertől természetesen megkülönböztethetőek bizonyos ellenpéldák is. Az egyik ilyen a 10-es busz amely Zagyvapálfalvára (azon belül is a Sugár útra) járt a rendes szisztéma szerint, azonban a Sugár útra 3-as számot tartalmazó autóbuszok is jártak (pl. 63Y, vagy jelenleg a 63S). Mivel a 10-es busz 2012.február 4-én megszűnt, hivatalosan a 10-es számmező jelenleg nincs használatban. Hasonló volt a 70-es busz is amely, ugyan a Bányagépgyárig (ma: Hősök úti forduló) járt, mégsem a megszokott számozást kapta (a rendszer alapján 73-as jelzést kellett volna kapnia). A megszokottól ugyanígy eltér a 13-as és a 19-es buszok számozási rendszere. Előbbi az Ipari parkig jár, ami miatt - ha követnénk a számozási rendszert - 19-es busznak kellene hívni. Azonban a 13-as 2003 előtt a Sugár útra járt, emiatt maradt a 3-as számjegy a viszonylatszámban. A 19-es esetén, mivel Salgóbányáról indul, ildomosabb lenne a 11-es szám használata (119-es busznak kellene hívni, hasonlóan a szintén a 11-es mezőbe tartozó, Somoskőújfaluról induló 113-as buszhoz), azonban a bevezetésekor nem ezt a rendszert követték. A megszokott számozási rendszer, gyakran szül érdekes viszonylatszámozásokat. Ebbe tartoztak bele az ún. piacos buszok (154, 451, 456) és a 758-as busz. Utóbbi, amíg közlekedett a legnagyobb viszonylatszámmal bíró nappali helyi járati autóbuszvonal volt. A viszonylatszámok utáni betűk is másképp értelmezendők Salgótarjánban mint a megszokott. Más esetekben a betét vagy betérős járatokat jelölik a különböző ismert betűk, itt a legtöbb esetben az útvonalváltozatokat jelölik a viszonylatszámok után írt betűkkel (pl: 11 - Somoskőújfaluig közlekedő 11-es, 11A - Somoskőig közlekedő 11-es, 11B - Salgóbányáig közlekedő 11-es). A legtöbb "betűzött" viszonylatszáma eddig, a 3-as buszoknak volt (3, 3A, 3B, 3C, 3D, 3E, 3G, 3K, 3Y). Természetesen a betűk jelölhetik a különböző városrészeket, közterületeket, megállókat is (R = Rónabánya, U = Uzoni Iskola, S = Sugár út, T = Somolyóbánya üdülőtelep). Előfordult olyan is, hogy egy betű különböző jelentéssel bírt, különböző járatoknál, pl. a "G" a 3G esetén a Gorkijtelepig közlekedő 3-ast, a 6G esetén pedig a gyorsjáratot jelölte. 1988-ig közlekedet az ún. munkásjáratok amelyeket a viszonylatszám elé helyezett M betűvel különböztettek meg az alapjáratoktól (pl. M1, M4, M6A). Ezen járatok 1988 után alapjárati számozás kaptak, és normál tarifarendszerrel lehetett őket igénybe venni, a korábbi kétszeres viteldíj helyett. Jelenlegi viszonylatok Jelenlegi legfrissebb érvényes menetrend (2018. január 1.) szerint Díjszabás A helyi járat díjtételeit Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ között megkötött közszolgáltatási szerződés határozza meg. A jegyeket az első ajtónál elhelyezett mechanikus lyukasztóval kell érvényesíteni felszállás után. Óriás papsapkagomba Az óriás papsapkagomba (Gyromitra gigas) a koronggombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, mérgező gombafaj. Megjelenése Az óriás papsapkagomba kalapja 4–10 cm magas, 5–10 cm széles. Alakja igen változatos, szabálytalan; felülete durván ráncolt, gyűrött, barázdált. Színe világos sárgás- vagy sötétbarna; az alsó, nem spóratermő felülete fehér. A termőtest törékeny lemezének vastagsága 1–2 mm, színe vagy szaga nem jellegzetes. Tönkje rövid, tömzsi: 2–8 cm magas, 3–7 cm vastag. Felülete gödörkés, bordás, barázdált. Színe fehéres. Nagy spórái 25-35 x 12-16 mikrométeresek, elliptikusak, sima felszínűek, egy nagy, középső elhelyezkedésű olajcseppel. Egyes taxonómusok a fajból elkülönítik a Gyromitra montanát és a G. korfiit. Hasonló fajok A redős papsapkagombával vagy vörösbarna papsapkagombával lehet összetéveszteni. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka. Lombos- vagy ritkábban fenyőerdőben nő, talajon vagy erősen elkorhadt tuskókon, fatörzseken. Áprilistól májusig terem. Enyhén mérgező, giromitrint tartalmaz. Többszöri forrázással (jól szellőző helyiségben, mert a méreganyag illékony és a forrázóvíz cserélésével) a méreg eltávolítható belőle és ilyenkor már fogyasztható. Hlízov Hlízov település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Hlízov Starý Kolín, Libenice, Nové Dvory és Kutná Hora településekkel határos. Lakosainak száma 591 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: La Chapelle-Saint-Sauveur (Loire-Atlantique) La Chapelle-Saint-Sauveur település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 805 fő (2015). La Chapelle-Saint-Sauveur Belligné, Saint-Sigismond, Le Fresne-sur-Loire, Montrelais és Loireauxence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 479-es busz A 479-es jelzésű autóbusz Gödöllő egyik helyi járata, az Autóbusz-állomás és a Kenyérgyári utca között közlekedik. A vonalat a Volánbusz üzemelteti. 2017. október 15-étől a korábbi 12-es és 13-as viszonylatok helyett közlekedik. MÁV 6312 sorozat A MÁV 136-os pályaszámú (korábban 6312) motorvonata a Bzmot típusú motorkocsi átépített kivitele. Az átalakítás során egy Bzmot motorkocsit és BDzx mellékkocsit építettek egybe. Gyakran "Iker Bz"-nek nevezik, ez azonban nem pontos elnevezés, mivel a járműnek egyetlen motorja van, nem kettő, mint az iker-motorkocsiknak (pl. 6341 sorozat). A típust a MÁV Vasjármű Járműjavító és Gyártó Kft. (a volt szombathelyi MÁV járműjavító üzem) szerelte össze. A MÁV elégedett volt a konstrukcióval és még 2005-ben bejelentette 30 további motorkocsi megrendelését - azonban a prototípuson kívül máig nem készült újabb darab. Egyetlen példánya a prototípus azonban aktív használatban van. Beceneve: "Csuklós Bz", "Iker Bz" "Hernyó" Technikai ismertető A motorvonatot az új MAN D2866 LUH 21 típusú dízelmotor hajtja, amelynek maximális forgónyomatéka 800 Nm 1600-as percenkénti fordulatszámon. A háromfokozatú, automatikus Voith DIWA 863.3 E hajtómű maximális bemenő teljesítménye 245 kW és maximális nyomatéka 1300 Nm. A tengelyhajtómű Gmeinder GM 180/289 típusú. Ezek az újítások teszik lehetővé, hogy a motorvonat megengedett sebessége 90 km/h legyen. A fék Knorr típusú. A kocsik egymás közti kapcsolatát Scharfenbergkupplung ("Schaku") biztosítja, amely felett Hübner hőszigetelt harmonika található. Az utastér Az utastér burkolata műanyagból készült. Az ülések kieli 2. osztályú dupla ülések, amelyek a Desiro motorvonatban is megtalálhatók. A motorvonaton elhelyeztek egy mellékhelyiséget is, melynek víztartálya 160 literes. A fűtésről egy-egy 35 kW teljesítményű Webasto fűtőberendezés, míg a hűtésről szintén egy-egy Thermo King LRT légkondicionáló berendezés gondoskodik. A GPS alapú képi és hangos utastájékoztatás automatikusan működik. Alkalmazása A 136-os sorozatú ikermotorkocsi eredetileg szombathelyi honállomású volt, a Szombathely–Kőszeg és a Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonalon szolgált 2011-ig amikor is ezen vasútvonalak üzemeltetését átvette a GYSEV. A motorkocsit ezután Debrecenbe honállomásították. Nagykereki és Tiszalök felé közlekedik a leggyakrabban. Viszonylatok melyeken a 136 sorozatú motorkocsi feltűnhet: Külső hivatkozások Index.hu cikk: "Bzmot+BDzx+120 MHUF = 63 12" Forrás Vasút és Modell, VI/1., 2005. tavasz, 7–10. o. Henryk Szordykowski Henryk Jan Szordykowski (Iłowo, 1944. június 3.) fedett pályás Európa-bajnok lengyel atléta. 800 és 1500 méteren indult versenyein, első nagy nemzetközi versenye az 1966-os budapesti EB volt, ahol nyolcadik lett a hosszabb számban. A mexikói olimpián is mindkét számban indult, de eredményesebb itt is 1500 méteren volt, ahol 7. lett. Első érmeit az 1969-es fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon szerezte, ezüstérmes lett 800 méteren, aranyérmes a vegyes váltóval. Később is a fedett pályás Európa-bajnokságok voltak legnagyobb sikereinek színhelyei, 1500 méteren további négy aranyérmet nyert. Két érmet szerzett szabadtéri Európa-bajnokságokon, 1500 méteres síkfutásban 1969-ben bronzérmet, 1971-ben ezüstérmet. Indult az 1972-es müncheni olimpián is, itt az elődöntőben kiesett 1500-on. Még 1975-ben is ott volt az Európa-bajnokságon, itt hatodik lett. 800 méteren háromszor (1966, 1967, 1969), 1500 méteren négyszer (1968, 1971, 1972, 1974) nyert lengyel országos bajnokságot. Alexander Rosen Alexander Rosen (Augsburg, 1979. április 10. –) német labdarúgó-középpályás. 1153 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek Évek: 1148 – 1149 – 1150 – 1151 – 1152 – 1153 – 1154 – 1155 – 1156 – 1157 – 1158 Események január 6. – Anjou Henrik , a későbbi II. Henrik király megérkezik Angliába ( 1154 -ben trónra lép). május 24. – IV. Malcolm skót király trónra lépése ( 1165 -ig uralkodik). július 9. – IV. Anasztáz pápa megválasztása ( 1154 -ig uralkodik). november 6. – A winchesteri béke. István angol király és Matilda özvegy császárné kibékítése, mellyel lehetővé válik, hogy Istvánt a császárné fia Anjou Henrik kövesse az angol trónon. Felbomlik I. Manuél bizánci császárnak és Könyves Kálmán király törvénytelen fiának, a trónkövetelő Borisznak II. Géza magyar király ellen 1152 -ben kötött szövetsége. Az Anjou-dinasztia uralmának kezdete Gascogne-ban . Andronikoszt I. Manuél bizánci császár összeesküvés vádjával bebörtönözteti. Chatillon Reginald nőül veszi Constance antiochiai hercegnőt és trónra lép Antiochiában . II. Balduin jeruzsálemi király elfoglalja Askelónt . Születések Vilmos Poitiers grófja, Anjou Henrik herceg és Aquitániai Eleonóra fia II. Vilmos szicíliai király († 1189 ) az év folyamán – III. Alexiosz bizánci császár († 1211 ) Alexander Ruttkay Alexander Ruttkay (Budapest, 1941. április 24.) szlovák régész, történész, egyetemi előadó, a nyitrai Régészeti Intézet egykori vezetője. Elsősorban a szláv és középkori régészettel foglalkozik, főként fegyverekkel és fegyverzettel. Élete 1963-ban végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1963-1965 között a bajmóci múzeumban dolgozott, majd a nyitrai Régészeti Intézetben helyezkedett el. 1979-1990 az intézet igazgatóhelyettese volt. 1989-1990-ben a Szlovák Régészeti Társaság elnöke volt. 1991-től a nyirai Régészeti Intézet igazgatója volt. 1975-től a tudományok kandidátusa, 1988-tól a tudományok doktora. 1990-től Pozsonyban és Brünnben, 1996-tól Nyitrán is oktatott. 1990-1991-ben a tudományos tanács tagja. 1994-től docens. 1994-2000 között a Comenius Egyetem Bölcsészkarának Tudományos Tanácsának tagja, 1996-tól a nyitrai Konstantin Egyetem Tudományos Tanácsának tagja volt. 1999-től professzor. 2000-től a Konstantin Egyetem szlovák történelem tanszékének szakmai biztósítója. 1966-ban és 1967-ben Németországban, 1973-ban Bulgáriában, 1974-ben Magyarországon, 1976-ban Lengyelországban, 1981-ben Jugoszláviában, 1989-ben pedig Ausztriában volt tanulmányúton. Ásatásokat végzett Ducón 1968-1975 között, Nyitrasárfőn 1974-1980 között, Simonyban 1985-1988 között, Zobordarázson pedig 1989-1993 között. A Slovenská archeológia és a Študijné zvesti szerkesztőbizottságának tagja. Tagja a SzTA Tanult Társaságának, a SzTA Tudományos Kollégiumának és a Szlovák Szlavisták Szervezőbizottságának. Külföldi tudományos társaságoknak is tagja, többek között az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, a Szláv és Középkori Régészet Nemzetközi Uniójának, az UNESCO régészeti bizottságának, a Német Régészeti Intézetnek, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteletbeli tagja, a Castrum Bene társaságnak. Főbb művei 1975-1976 Zbrane a výzbroj na Slovensku v 9. až polovici 14. storočí. Slovenská archeológia 1978 Umenie kované v zbraniach 1979 Stredoveké umelecké remeslo 1991 Dejiny dávnovekého Slovenska 1994 Vojenské dejiny Slovenska I. (társszerző) 2002 Slovensko vo včasnom stredoveku (társszerző) Elismerései 1974 SzTA díja 1976 SzTA példás munkatársa 1996 SzTA Ľudovít Štúr ezüst díszplakettje 1998 Nyitra polgármesterének díja 1999 Ducó díszpolgára 2000 Nyitrasárfő díszpolgára 2001 A nyitrai Konstantin Egyetem ezüstérme 2001 SzTA Ľudovít Štúr arany díszplakettje 2002 Mezőgazdasági Minisztérium éremkitüntetése 2003 Pőstyén díszpolgára 2007 Pribina keresztjének I. osztálya 2011 Életműdíj az Oktatásügyi Minisztériumtól 2011 Nyitra város díja 1925-ös Copa América Az 1925-ös Dél-amerikai Válogatottak Bajnoksága a 9. dél-amerikai kontinenstorna volt. Argentína rendezte, és meg is nyerte. Résztvevők Eredetileg öt csapat vett volna részt a tornán: Argentína Brazília Chile Paraguay Uruguay Chile és Uruguay visszalépett. Eredmények Két válogatott visszalépése miatt a három részt vevő válogatott egy csoportban, 2 fordulós körmérkőzéses formában mérkőzött meg egymással. A csoport élén végzett csapat nyerte meg a kontinensviadalt. Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Villanova Canavese Villanova Canavese (piemonti nyelven le Vilaneuva Canavèis ) egy olasz község Piemont régióban, Torino megyében. A Lanzo-völgyek egyik települése. Elhelyezkedése A vele határos települések: Cafasse, Fiano, Grosso, Mathi és Nole. FLOPS A számítástechnikában használt FLOPS (vagy flops, esetleg flop/s) egy rövidítés, eredetiben: FLoating point Operations Per Second (’lebegőpontos műveletek másodpercenként’). A FLOPS-szal a számítógépek teljesítményét fejezik ki, különösen azokon a tudományos területeken, ahol gyakori a lebegőpontos műveletek használata. A FLOPS-hoz hasonló mértékegység a műveletek száma másodpercenként (IPS, instructions per second). A szóvégi S miatt sokan úgy gondolják, hogy az az angol többes szám jele, ezért gyakran használatos FLOP néven is. A „flop” és többes számban, mint „flops” önállóan is használatos, mint a lebegőpontos műveletek száma. Ebben az értelemben a flop kifejezés a műveletek összegét és nem a sebességét jelenti. A gyakorlatban a flops többszöröseit használják (lásd a jobb oldali táblázatot). Csúcsteljesítmény Egy számítógép teljesítményének meghatározása bonyolult feladat, sok egymástól független tulajdonságot kell figyelembe venni. Ezek például: a futtatott alkalmazás, az alkalmazott algoritmus, a probléma mérete, a megoldásnál használt programnyelv és annak implementációja, a fordítóprogram, a programozó készsége a program optimalizálására, az operációs rendszer, általában a hardver jellemzői stb. A számítógép gyártói általában megadják a rendszer (elméletileg elérhető) csúcsteljesítményét. Ezt általában egy processzor ciklus alatt végrehajtható lebegőpontos összeadások és szorzások számából határozzák meg Például a Pentium III-as processzor egy ciklus alatt vagy egy lebegőpontos összeadást vagy egy lebegőpontos szorzást végez. A LINPACK benchmark A TOP500 szuperszámítógép sebességének mérésére hivatalosan elfogadott LINPACK benchmark az 1970-es évek elején kidolgozott lineáris algebrai feladatok megoldásához szükséges LINPACK FORTRAN programkönyvtár részeként született meg. A szubrutin feladat a lineáris egyenletrendszerek megoldásához szükséges idő kiszámítása volt. Az első LINPACK benchmark riport 1979-ben került publikálásra. Egy 100 elemű mátrix egyenlet megoldásával mérte 23 különböző számítógép sebességét. Ennek megfelelően 1979 óta ismerjük a számítógépek valódi sebességét. 1979-et megelőzően csak a gyártók által megadott sokszor összehasonlíthatatlan adatok alapján lehetett a számítógépek sebességét megbecsülni. A TOP500 számítógép listáját évente kétszer teszik közzé a top500.org weblapon. A legutolsó listát 2016 június 16-án Frankfurtban tették közzé. Mérföldkövek A műszaki és tudományos számítások területén használt számítógépek esetében van nagy jelentősége a lebegőpontos műveletek sebességének. 1953 az első lebegőpontos műveletek végzésére épített a műszaki és tudományos számítások gyorsítását támogató számítógép, a BESZM-1 átlagos műveleti gyorsasága 10 kiloFLOPS volt. 1996-ban az Intel ASCI Red számitógépe volt az első, amely elérte az egy teraFLOPS sebességhatárt. 2016-ban a leggyorsabb számítógép a Kínai Nemzeti Szuperkomputer központ (Vuhszi) Sunway_SW26010 számítógépe volt. A gép számított csúcsteljesítménye 125.4 petaFLOPS volt. A LINPACK benchmark segítségével pedig 93 petaFLOPS teljesítményt mértek. Buysscheure Buysscheure település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 566 fő (2015). Buysscheure Rubrouck, Broxeele, Lederzeele, Nieurlet és Noordpeene községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Edmund Bolton Edmund Bolton (1575 k. – 1633 k.) angol történész, költő, heraldikai író. A neve előfordul Boulton és Edmundus Maria Boltonus alakban is. Jómódú katolikus Leicestershire-i családból származott. Több évig tanult Cambridge-ben, a Trinity Hall-en, majd Londonban jogot hallgatott. Bekerült az Inner Temple jogászközösségbe. William Camden barátja volt, akinek segíttette történeti kutatásait és levelezésben állt Sir Robert Cotton régiségbúvárral és gyűjtővel. Költőként Philip Sidney, Edmund Spenser, Walter Raleigh és mások társaként részt vett az England's Helicon kiadásában. Több befolyásos barátra is szert tett, mint Buckingham hercege, majd márkija, de katolikus hite miatt nem sikerült az írásból megélnie. A II. Henrik király életéről szóló művét, melyet Speed Chronicle című művéhez készített, azzal utasították el, hogy túl pozitív fényben festi le Canterbury Szent Tamás szerepét. Buckingham közbenjárására mégis sikerül valamilyen szerény hivatalt elnyernie I. Jakab udvaránál. 1617-ben javaslatot nyújtott be a királynak egy királyi irodalmi akadémia létrehozására, mely a Térdszalagrend mellett működött volna, és a windsori kastélyt egyfajta angol Olympusszá tette volna. A király azonban a terv megvalósítása előtt meghalt. I. Károly uralkodása alatt a sorsa rosszra fordult. Utolsó éveit jobbára a fleeti és a Marshalsea-i adósok börtönében töltötte. Költőként részt vett az England's Helicon írásában és több latin költeménye is fennmaradt. Fő művei azonban a The elements of Armories című különös heraldikai dialógus, melyet 1610-ben névtelenül adott ki Londonban, valamint a Nero Casar, or Monarchie Deraved című történeti mű, mely részben a Brit-szigetek legkorábbi, római történeti korszakával foglalkozik. Lefordította Florus művét Histories címmel, melyet Philanactophil, azaz a király barátjának barátja néven adott ki. Hypercritica című irodalomkritikai műve jóval halála után jelent meg. Művei Tricorones, sive soles gemini in Britannia . 1607. The elements of armories . 1610. Hypercritica, or a rule of judgment for writing or reading our history's . 1618? The Roman histories of Lucius Florus [ford.] 1619. Nero Caesar, or monarchie depraved . 1624. The cities advocate . 1629. Hypercritica: or a rule of judgement for writing or reading our history's . 1722 Művei a British Library katalógusában Edm: Bolton his Elements of Armories . Printed by George Eld: London, 1610. B., E.: The Elements of Armories . [The dedication signed: E. B., i.e. Edmund Bolton.] George Eld: London, 1610. BOLTON, Edmund: The elements of armories … [Signed: E. B.] 1610. Amsterdam: Theatrum Orbis Terrarum; New York: Da Capo Press, 1971. The Cities Advocate in this Case or Question of Honor and Armes; whether Apprentiship extinguisheth Gentry, etc. [By Edmund Bolton.] For w. Lee: London, 1629. BOLTON, Edmund: The cities aduocate, etc . Amsterdam: Theatrum Orbis Terrarum; Norwood, N.J.: Walter J. Johnson, 1975. A facsimile of the edition printed for William Lee, London, 1629. Made from a copy in the Bodleian Library. Bolton, Edmund: The Cities great Concern, in this case or question of Honour and Arms, whether Apprentiship extinguisheth Gentry?, etc. pp. 97. Printed by William Godbid: London, 1674 FLORUS, Publius Annius: [The Roman Histories of Lucius Iulius Florus, etc. (Translated by E. M. B. [i.e. Edmund M. Bolton.])] The History of the Romans … Done into English [by E. Bolton]; corrected, amended, and with annotations illustrated by M. Causabon. London, 1658. Antiókhia (Piszidia) Ez a szócikk a piszídiai Antiókhiáról szól. Az ókori Szíriában és Kis-Ázsiában legalább 16 település neve volt Antiókhia. A piszidíai Antiókhia (görög: Ἀντιόχεια τῆς Πισιδίας, latin: Antiochia Caesareia vagy Antiochia Colonia Caesarea) történelmi város. Romterülete a mai Törökországban, Anatólia szívében, Isparta tartományban található; a város az egykori Phrügia (Frigia) és Piszidia formális határán feküdt. Az ásatások egy színház, termálfürdő, szökőkutak, egy Augustus-templom és egy vízvezeték romjait tárták fel. Az ásatások azt mutatták, hogy az egykori város környéke már a Kr. e. 3. évezredben lakott terület volt. A hellén korban I. Szeleukosz szeleukida uralkodó mintegy 60 várost alapított és ezek közül 16-ot apjáról, Antiochus-ról (görög: Ἀντίοχος) nevezett el. Piszídiai Antiókhia a római korban Kis-Ázsia egyik legfontosabb városa volt. Pál apostol missziós útjának egyik állomása volt. 580 körül itt született Geórgiosz Piszidész bizánci költő. A város a 8. században, a muszlim omajjád hódítások ideje alatt hanyatlásnak indult, majd a 12. században az ottomán-törökök hódításai alatt végleg elpusztult. 85gy busz (Budapest) A budapesti 85-ös (gyors 85-ös) jelzésű autóbusz az Örs vezér tere és Kőbánya-Kispest között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története 1977. július 1-jén 85-ös jelzéssel új gyorsjáratot indítottak az Örs vezér tere és az Újhegyi lakótelep (Bányató utca) között, mely ekkor még a Maglódi úton érte el a Sibrik Miklós utat, majd tett egy kört a lakótelepen és a Maglódi úton és a Fehér úton ért vissza az Örs vezér terére. 1981. június 13-ától már a Kada utcánál tért le a lakótelepre és a Mádi utcán és a Harmat utcán érte el a Bányató utcai végállomását. 1987. szeptember 1-jén Kőbánya-Kispestig hosszabbították. 2008. szeptember 8-ától 85E jelzéssel közlekedik. Gömöry-kódex A Gömöry-kódex 1516-ban keletkezett kézírásos mű, tizenketted rétű papírkódex. Leírás A magánhasználatra készült imakönyv 11 személy elkülöníthető írása, megrendelője egy bizonyos Krisztina. Az írók színvonala igen eltér, ahogy a beírt szövegek terjedelme is: némelyik csupán egy lap, sőt csupán néhány sor. A szövegegységek tematikája, sorrendje és a kézváltások alapján azt mondhatjuk, hogy a kódex – szemben sok más kései ómagyar kori kézirattal – nem tudatos szerkesztés eredménye. Annak ellenére, hogy megrendelésre készült, a rajta dolgozók mindegyike azt másolta bele, amit saját maga számára tartott fontosnak, ami a saját lelkiségének megfelelt. Legnagyobb részét egy betegeskedéséről több helyen panaszkodó (a 73. lapon: „Igen fay feyem"; a 173. lap alján, piros betűkkel: „Igen betek valek"; 289. lap alján, szintén piros betűkkel: „byzon Igen betek valek"), Katelin nevű apáca írta, egy részét pedig Tetemi Pál, nagyvázsonyi vikárius. A többi másoló neve ismeretlen. A kódex irodalomtörténeti értékét emeli, hogy a középkori Margit-officium Szent Margit legendája teljes szövege olvasható benne. Ez a keletkezésére nézve mozgalmasnak nevezhető kis kódex a történeti vizsgálódásokban is központi helyzetű, ugyanis általa kapcsolható össze az a három soror, aki egy időben és egy scriptóriumban dolgozott a Nyulak szigetén, s egymáshoz való viszonyukra is támpontot szolgáltathat. Nevét Gömöry Károly egykori pesti gyógyszerész után kapta, aki a kötetet 1821-ben a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának ajándékozta. A könyvet ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Kiadása: Haader Papp 2001. Forrás Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894) Gömöry-kódex, 1516. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Közzéteszi és a bevezetést írta: HAADER Lea, PAPP Zsuzsanna, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2001. (Régi Magyar Kódexek 26.) Gömöry Vilma Gömöry Vilma, Gömöry Anna Emília Vilma (Dobsina, 1885. szeptember 17. – Budapest, 1962. augusztus 1.) színésznő. Életútja Gömöry József és Nagy Mária leánya. A Weninger-féle iskolát látogatta és 1901-ben ott végezvén, a vidék egyik legkiválóbb társulatának lett tagja. Ez év szeptemberében jelent meg ugyanis először Andorffy Péter pozsonyi társulatával a régi koronázóváros nagyigényű közönsége előtt, mely hamarosan kedencévé fogadta a pompás megjelenésű fiatal színésznőt. Később aztán megfordult a vidék több előkelő színpadján. 1901-1904-ben Földesi Sándor és Balatoni Antal társulatában lépett fel, ezután Kolozsvárott és Nagyváradon játszott. 1908–1909-ben Szatmárt, 1909–1910-ben Pécsett, 1910–1911-ben Ungvárott szerepelt. 1912-ben elszerződött Szegedre, ahol tehetsége kibontakozván, a modern drámák hősnőit, de különösen a nagy dinamikájú tragikus hősnőket játszotta. Kiváló intelligenciája, pompás hangja, jellemző ereje, megjelenésének impozáns szépsége a vidék legkiválóbb tragikái közé emelték. 1919-ben a Muskátli Kabaré, 1920-ban a Bonbonnière tagja volt, ezután 1921-ben a budapesti Nemzeti Színház kötelékébe jutott, ahol a komoly és csendesen derűs jellemszerepekben lépett fel. Első fellépése itt a Macbethben volt. 1935-ben vonult nyugdíjba. 1947-ben szerepelt még a Művész Színházban. Magánélete Férje dr. Gallina Frigyes, Budapest székesfőváros tanácsnoka, főjegyzője, az elnöki ügyosztály vezetője, akivel 1927. augusztus 29-én kötött házasságot Budapesten. 1953-ban Ocskay Kornél operaénekes felesége lett. Fontosabb színházi szerepei Melinda (Katona József: Bánk bán) Reagan (Shakespeare: Lear király) Pepi néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül) Monna Vanna (címszerep) Cárnő (címszerep) Bátki Tercsi (Falu rossza) Gyurkovicsné (Gyurkovics lányok) Kossuthné (Kossuth) Regan (Lear király) Erzsébet királyné (III. Richárd) Emilia (Othello) Filmszerepei Éjféli találkozás (1915) A szív rejtelmei (1922) – az Éjszaka * Az őrszem (1924) Az orvos titka (1930) Az új rokon (1934) – nagynéni Te csak pipálj, Ladányi! (1938) – Linka, Ladányi Mihály földbirtokos felesége Jose Rujano Guillen José Humberto Rujano Guillen (1982. február 18. –) venezuelai profi kerékpáros. Jelenleg az Androni Giocattoli versenyzője. Eredményei 2004: 2005: 2007: 2009: 2010: 2011: 2012: Le Mesnil-sur-Bulles Le Mesnil-sur-Bulles település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 257 fő (2015). Le Mesnil-sur-Bulles Nourard-le-Franc, Bulles, Fournival, Le Plessier-sur-Bulles, Saint-Remy-en-l’Eau és Valescourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Serrungarina Serrungarina település Olaszországban, Marche régióban, Pesaro és Urbino megyében. Lakosainak száma 2560 fő (2017. január 1.). Serrungarina Mombaroccio, Monteciccardo, Montefelcino, Montemaggiore al Metauro, Saltara, Sant’Ippolito, Orciano di Pesaro és Cartoceto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Az 1956-os forradalom eseményei Debrecenben Az 1956-os forradalom legelső mozzanatai Debrecenben október 14-én kezdődtek, amikor létrejött a helyi értelmiségi-csoport, a Kossuth Kör, ezt követte a már szorosan a forradalomhoz kötődő 22-ei MEFESZ-csatlakozás, mikor a helyi egyetemisták csatlakoztak a szegedi egyetemisták akcióihoz. Október 23-án itt dördült a forradalom legelső sortüze. A lövések után a káosz nem szabadult el, ezután november 4-ig nem történt semmiféle katonai akció. A Kossuth Kör megalapítása és október 23-a A Kossuth Kör az első vitáját október 13-án tartotta a megyeházában. Közel ezren vettek rajta részt egy zsúfolt teremben, a változásokat akaró felszólalásokat meghallgatni. 22-én a MEFESZ létrehozására szegedi küldöttek érkeztek. Október 23-án a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen összeállítottak 20 pontot, amelyek nagyrészt azonosak voltak a szegediek pontjaival, de tartalmazták a Magyarországon kívüli magyarság problémáinak a megoldását is. Majd a megyei pártbizottságnál követelték a hajdú-bihari Néplapban való megjelentetést, a céljukat elérték, viszont a pártbizottság épületének alagsorában látták a tettre kész hatóságiakat. A politikai vezetők 40 ezer újság kinyomtattatását ígérték. Később a diákok egy csoportja a MÁV Járműjavító Vállalat és a Magyar Gördülőcsapágy Művek dolgozóit tüntetni hívta, egy másik csoportjuk a délutáni nagygyűlést készítette elő. Délután 4 órakor már 30–35 ezren gyűltek össze a város fő utcáján, a Piac utcán. A Szabadság Nyomdából a Néplap különszámait szétosztották. Két óra múlva a hatalmi jelképeket is elkezdték leverni az épületekről, közben a Himnuszt énekelve. A felvonulás a megyei BM épülethez ért, a vörös zászlók leeresztését akarván. Komócsin Zoltán megyei párttitkár felhívta Garab Imrét, a híradósezred törzsfőnökét a munkás-diák felvonulás szétverésére. A fegyverhasználatra is feljogosító utasítást azonban Garab visszautasította. Garab Imre és tisztje, Nagy Ferenc főhadnagy bement a belvárosba, katonái nélkül. Az államvédelmi karhatalmi zászlóalj embereiviszont nem így tettek: felfegyverkezve a Kossuth utcai tömeget meg próbálták félemlíteni füstgránátokkal, vaktöltényekkel. A vaktöltények láttán a kezdetben szétrebbent emberek folytatták a demonstrációjukat. Ekkor hangzott el a tűzparancs. Megközelítőleg harmincan megsebesültek, ketten meghaltak. A túlélők elmenekültek, ezzel ez volt az 1956-os forradalom legelső sortüze. Éjjel a pártbizottság kijárási tilalmat rendeltek el, a város utcáit államvédelmisek lepték el. A forradalom szerveinek létrejötte Október 24-én a KLTE diákotthona vált a forradalom centrumává. Katonai csapatoktól, gyáraktól, vállalatoktól érkeztek küldöttek, akik tárgyaltak a hallgatókkal a tennivalókról. A dél körüli órákban már sokan tudták, hogy Budapesten fegyveres felkelés tört ki, és a szovjet csapatok beavatkoztak. A fiatalok sztrájkra szólították fel a városiakat, küldötteik városszerte felkeresték a munkásokat. A délben már Debrecenben általános sztrájk volt, a szolidaritásuk kifejezésére. 25-én a katonai vezetők számára egyértelművé vált, hogy a (a Debrecenben állomásozók) katonák nem hajlandóak a tüntetőket oszlatni, sőt sokan szimpatizáltak velük. E nap éjjelén és a másnap legelején megbeszélésre hívták a dolgozókat és az egyetemistákat, a javaslatokról tárgyalni az MDP székházában, a Perényi utcában. A helyi pártszervezet elfogadta a követeléseket, javaslatokat: Megalakultak a város forradalmi szervei: A szervezet tagjait október 26-án választották meg Debrecen városházában. A megállapodás miatt délután első óráiban a városháza tanácstermében összegyűltek a pártbizottság vezetői, a debreceni diákok képviselői, a katonai egységek és a munkástanácsok küldöttei, mely közel két-háromszáz főt jelentett. A városháza előtt a Vöröshadsereg utcán pár ezer fős tömeg érdeklődött az eseményekkel kapcsolatban. A feszült tanácskozás során a párttagok kisebb vita után elfogadták Für Lajos javaslatát. A javaslat szerint a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány elnökségre, titkárságra és szekciókra osztható. A vezetés, az irányítás az elnökség és a titkárság feladata, a karhatalmi-, szervezési-, élelmezési-, jogi-, tájékoztatási-, adminisztratív-, gépkocsis szekciók feladata pedig a különféle feladatok elvégzése és igazgatása. A politikai kormányzás az üzemek, intézmények, szervezetek küldötteiből álló, mintegy háromszáz tagú bizottság feladata. Az estig tartó tanácskozás után az elnökség tagja Csorba László alezredes, helyőrségparancsnok, Kovács Béla levéltáros és Nagy Gábor vagongyári munkástanácstag lett. Az elnökség titkára Für Lajos, a titkárság tagja pedig Vass Imre vasutas, Szilágyi Imre, az építőipari vállalat munkástanácsának tagja, és Dede László vegyész, egyetemi tanársegéd lett. A választás során a párttagok nem kerültek a frissen alakult forradalmi szervezetek tagjai közé, a néphadsereg katonái közül azonban igen. Ezért másnap, Komócsin Zoltán parancsára elpusztították a megyei pártbizottság 1956-ban íródott okiratok nagy részét, és feloszlottak a megyei, városi és járási pártbizottságok. A pártbizottság néhány tagja a debreceni katonai reptérnél kért búvóhelyet, mások saját házaikban húzódtak meg. Őrizetbe került Tatár Kiss Lajos, és Ménes János tanácselnök, továbbá körülbelül 30 ÁVH-s tiszt. A forradalommal rokonszenvező katonák leszerelték az államvédelmiseket. Bizottmány minden nap, egészen november 4-ig megtartotta üléseit. A megválasztottak felvették a kapcsolatot Nagy Imrével, más megyék ugyanilyen szervezeteivel, illetve a Dunántúli Nemzeti Tanáccsal. A Budapesten harcolókat támogató teherautós szállítmányok naponta indultak el, élelmiszerrel megrakodva. Október 28-ától Az MTI két munkatársa (Oltványi Ottó és Szűcs Lajos) naponta tudósított az eseményekről, a leírtak szerint a pártok újjáalakultak, rendbontások nem történtek és tartalmazták a DSZFB jövőbeli célkitűzéseit. A híradósezred külön rádiót sugárzott, továbbá egy másik rádió, a Csokonai Rádió is adásokat szórt. Ellentétben több várossal, például Miskolccal, itt nem történt lincselés. November 3-án reggel szovjet egységek körbekerítették a várost. Végül Debrecenben ellenállás nem volt. A forradalom leverése után bíróság elé került több forradalmi szereplő, köztük katonatisztek is (Garab Imre, Boér Lajos, stb.). 1925 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek Évek: 1920 – 1921 – 1922 – 1923 – 1924 – 1925 – 1926 – 1927 – 1928 – 1929 – 1930 Események január 1. – Jugoszláviában felfüggesztik a Horvát Parasztpárt (HPP) legalitását, s több vezetőjét ismételten letartóztatják. január 7. – Budapesten Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagy és felesége, Lédererné Schwartz Mária („Mici”) brutálisan meggyilkolja Kodelka Ferenc hentesmestert. január 22. – A Ma Este hetilapban megjelent az első magyar „keresztszórejtvény” , melynek szerzője Kristóf Károly. január 31. – Egert és környékét 5,0-ös erősségű földrengés rázza meg. február 8. – A jugoszláviai választások a kormánypártok szerény győzelmével. február 10. – Prágában a drágaság ellen tüntetnek. február 27. – Adolf Hitler újjáalakítja a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP). március 27. – A HPP elismeri a szerb–horvát–szlovén – ún. vidovdani – alkotmányt, majd belép a radikálisok vezette kormányba. március 30. – Nyolc napig tartó bányászsztrájk Csehszlovákiában , az ostravai szénvidéken. április 23. – Csehszlovák-lengyel likvidációs, döntőbírói és kereskedelmi szerződést írnak alá. május 4 – 12 . – A kisantant országok tanácskozása, melyen a Párizs környéki békeszerződések megváltoztathatatlansága mellett foglalnak állást. május 17. – Károlyi Mihály Párizsba költözik és átveszi az Emberi Jogok Ligájának vezetését. június 15. – A német birodalmi gazdasági miniszter megszünteti a lengyel szén importját („szénkorlátozás”), mire a lengyel kormány csökkenti a behozatalt Németországból . (Megkezdődik az 1934-ig tartó német-lengyel vámháború, melynek célja, hogy a németek Lengyelországot gazdasági válságba juttassák.) július 7. – A hivatalos állami Husz János-megemlékezések miatt megromlik a viszony a Vatikán és Csehszlovákia között. (Francesco Marmaggi pápai nuncius elhagyja Prágát.) július 16. – A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban Nikola Pašić új kormányt alakít, amelyben részt vesz a HPP is. (Pavle Radić – a pártelnök, Stjepan Radić unokaöccse – földművelési miniszter, novembertől S. Radić közoktatási miniszter.) július 18. – Megjelenik a Mein Kampf első kiadása. (Az első kötet 10 000 példányban került ki a nyomdából, míg a másodikra 1926 karácsonyáig kellett várni.) július 20. – Az olasz–jugoszláv Nettuno-egyezmény megkötése, amely egyezményt a horvátok ellenségesen fogadnak. augusztus 6 – 10. – Károlyi Mihály Bécsben a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) vezetőivel, Kun Bélával és Landler Jenővel tárgyal az együttműködésről. szeptember 11. – Megnyílik Hamburgban a Volksparkstadion . október 12. – Antonín Švehla vezetésével új csehszlovák kormány alakul. (A kormányban szerepet vállal a német kisgazda és a német keresztényszocialista párt is.) november 13. – Lemond hivataláról Władysław Grabski lengyel miniszterelnök. (Helyét gróf Aleksander Skrzyński vette át.) december 19. – A holland rendőrség nyilvánosságra hozza, hogy három magyar férfit letartóztattak hamis pénz birtoklásáért. (Kirobban a frankhamisítási botrány.) december 28. – Elfogadják az elsősorban a német nagybirtok ellen irányuló új földtörvényt Lengyelországban . Az év témái 1925 a tudományban december 1. a Magyar Posta megindítja a rádióműsor sugárzását. február : Raymond Dart Taung 1 számú leletéről írott Nature -beli cikkével több évtizedes tudományos vita indul, megtalálták-e az ember és a majom közti láncszemet; majmok voltak-e az Australopithecusok, vagy emberfélék? 1925 a filmművészetben Ebben az évben jegyezteti be Vlagyimir Kozma Zvorikin a színes tv szabadalmát. Greta Garbo az Amerikai Egyesült Államokba költözik. március – Eizenstein elkezdi a Patyomkin páncélos forgatását. június 13. – Charles Francis Jenkins első szinkronizált, azaz kép és hang egyidejű közvetítésére alkalmas, 48 soros, mechanikus készülékével tíz perces adást közvetít: egy miniatűr, mozgó szélmalom képe volt látható. június 25. – A Warner testvérek a hangtűs eljárást fejlesztik, s ezt vitafonnak nevezik el. augusztus 24. – A magyar népjóléti minisztérium kibocsátja a Filmipari Alapról szóló rendeletét. A forgalmazók minden harmincadik külföldi film után kötelesek egy magyar film forgatását finanszírozni. szeptember 17. – Berlinben megjelenik az első Ufa híradó. Ben-Hur , főszereplő Ramon Novarro The Big Parade , rendező King Vidor , főszereplő John Gilbert és Renée Adorée The Eagle , főszereplő Rudolph Valentino The Freshman , főszereplő Harold Lloyd Go West , főszereplő Buster Keaton The Merry Widow , főszereplő Mae Murray, rendezte Erich von Stroheim Forgács Antal – Az elhagyottak Gaál Béla – Rongyosok 1925 az irodalomban József Attila : Nem én kiáltok Babits Mihály : Sziget és tenger Kodolányi János : Szép Zsuzska, Börtön (első regényei) 1925 a zenében Székely Zoltán elkészíti a hegedű - zongora átiratot a Bartók: Román népi táncokból . A csodálatos mandarin bemutatója Kölnben . 1925 a sportban Milánóban megrendezik az első Birkózó Európa-bajnokságot. Az első magyar Európa-bajnokok: Magyar Armand, Németh Jenő és Keresztes Lajos . Az MTK nyeri az NB1 -et. Ez a klub 12. bajnoki címe. Szeptember 11. – Megnyílik Hamburgban a Volksparkstadion . Születések január 1. – Matthew „Stymie” Beard amerikai gyermekszínész († 1981 ) január 7. – Gerald Durrell természettudós , állatkerti gondozó, író, televíziós műsorkészítő († 1995 ) január 9. – Lee van Cleef amerikai színész († 1989 ) január 16. – Inke László Jászai Mari-díjas magyar színész († 1992 ) január 22. – Klein Éva (Eva Klein) magyar származású svéd sejtbiológus, immunológus, az MTA tagja január 26. – Paul Newman amerikai színész († 2008 ) január 29. – Kemény Henrik Kossuth-díjas magyar bábszínész († 2011 ) február 10. – Szirtes Ádám Kossuth-díjas magyar színművész († 1989 ) február 18. – George Kennedy Oscar-díjas amerikai színművész († 2016 ) február 20. – Robert Altman amerikai filmrendező († 2006 ) március 6. – Kálmán György Kossuth-díjas magyar színművész († 1989 ) március 28. – Csuvik Oszkár vízilabdázó, úszó († 2008 ) április 4. – Spira György történész († 2007 ) április 23. – Rapcsányi László ügyvéd, író, újságíró, szerkesztő († 2013 ) május 4. – Buzánszky Jenő magyar labdarúgó, a nemzet sportolója († 2015 ) május 5. – Vlagyimir Fjodorovics Vavilov orosz gitár- és lantművész, zeneszerző († 1973 ) május 10. – Kardos G. György író († 1997 ) május 14. – Nemeskürty István Széchenyi-díjas magyar író, irodalom-, és filmtörténész († 2015 ) május 14. – Júvál Neemán izraeli fizikus és politikus († 2006 ) május 16. – Novák Ilona olimpiai bajnok úszó június 2. – Kiss Sándor Károly (Alexandre Kiss) magyar származású francia jogtudós, a nemzetközi környezetvédelmi jog tudósa, az MTA tagja († 2007 ) június 3. – Tony Curtis magyar származású amerikai színész († 2010 ) június 4. – Harag György színész, rendező († 1985 ) június 11. – Jean-Pierre Chabrol francia író († 2001 ) június 14. – Darvas Iván kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész, a nemzet színésze († 2007 ) június 20. – Kovács András Kossuth - és kétszeres Balázs Béla-díjas magyar filmrendező († 2017 ) június 23. – Oliver Smithies Nobel-díjas angol születésű amerikai genetikus († 2017 ) július 3. – Vitányi Iván szociológus, politikus július 5. – Ábel Jakab kenus († 1946 ) július 6. – Bill Haley amerikai gitáros, énekes, az egyik első rock and roll előadó († 1981 ) július 9. – Keres Emil Kossuth-díjas magyar színművész († 2016 ) július 17. – Nagy László , Kossuth-díjas magyar költő, műfordító († 1978 ) július 19. – Raksányi Gellért , Kossuth-díjas magyar színművész, a nemzet színésze († 2008 ) július 28. – Klein György (Georg Klein) magyar származású svéd sejtbiológus, immunológus, esszéíró, az MTA tagja († 2016 ) augusztus 2. – Vámosi János magyar táncdalénekes († 1997 ) augusztus 21. – Géczy Barnabás magyar paleontológus augusztus 22. – Keller András nagy-britanniai magyar fizikokémikus, polimerfizikus, az MTA tagja († 1999 ) augusztus 25. – Giacomo Rossi Stuart olasz színész († 1994 ) szeptember 16. – B. B. King bluesgitáros († 2015 ) szeptember 19. – Abai György építészmérnök († 1974 ) szeptember 20. – Würtzler Arisztid magyar-amerikai hárfaművész, hárfatanár, zeneszerző († 1997 ) szeptember 24. – Kovács György hidrológus, vízgazdálkodási mérnök, az MTA tagja († 1988 ) október 4. – Kállai Ferenc Kossuth-díjas magyar színművész, a nemzet színésze († 2010 ) október 13. – Margaret Thatcher , Nagy-Britannia miniszterelnöke († 2013 ) október 14. – Kispéter András irodalomtörténész, kritikus október 16. – Angela Lansbury angol színésznő október 25. – Liska Tibor Széchenyi-díjas közgazdász († 1994 ) november 7. – Pál Lénárd Kossuth-díjas fizikus, matematikus, az MTA tagja november 18. – Vavrinecz Béla magyar zeneszerző , karmester , zenei vezető († 2004 ) november 18. – Farkas Gizella tízszeres világbajnok asztaliteniszező († 1996 ) november 20. – Robert F. Kennedy amerikai politikus , igazságügyminiszter († 1968 ) november 22. – Gyertyán Ervin József Attila-díjas magyar író, Balázs Béla-díjas filmesztéta , irodalomtörténész († 2011 ) november 26. – Eugene Istomin amerikai zongoraművész († 2003 ) november 27. – Marshall Thompson amerikai színész († 1992 ) november 28. – Bozsik József magyar labdarúgó († 1978 ) november 28. – Gloria Grahame Oscar-díjas amerikai színésznő († 1981 ) november 29. – Ernst Happel osztrák labdarúgó , sportvezető († 1992 ) december 5. – Toma András , az utolsó magyar hadifogoly († 2004 ) december 20. – Goldoványi Béla olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok atléta († 1972 ) december 22. – Makk Károly Kossuth-díjas magyar filmrendező, a nemzet művésze († 2017 ) december 23. - Pap János kommunista politikus, belügyminiszter († 1994 ) december 29. – Szondy István olimpiai bajnok magyar öttusázó († 2017 ) Halálozások február 5. – Antti Amatus Aarne finn mesekutató (* 1 867 ) február 10. – Aristide Bruant , francia kabaré-énekes, színész, költő (* 1851 ) február 24. – Hjalmar Branting svéd szociáldemokrata politikus (* 1860 ) március 30. – Rudolf Steiner , osztrák filozófus, író, dramaturg, tanár, az antropozófia megalkotója (* 1861 ) április 8. – Karl von Pflanzer-Baltin osztrák katonatiszt, cs (* 1855 ) július 1. – Erik Satie , francia zeneszerző és zongoraművész (* 1866 ) július 26. – Friedrich Ludwig Gottlob Frege , német matematikus, filozófus (* 1848 ) augusztus 20. – Ignazio Panzavecchia máltai pap, politikus (* 1855 ) augusztus 25. – Franz Conrad von Hötzendorf , osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, vezérezredes (* 1852 ) október 14. – Stetka Gyula , festőművész (* 1855 ) december 3. – Gyárfás Jenő , magyar író, festő és grafikus (* 1857 ) december 4. – Ferenczy József , festőművész (* 1866 ) december 16. – Cserzy Mihály , író (* 1865 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. Blake Lively Blake Lively (Tarzana, Kalifornia, 1987. augusztus 25. –) amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe Serena van der Woodsen volt A pletykafészek című sorozatban. Olyan filmekben szerepelt már, mint a Négyen egy gatyában, a Tolvajok városa vagy a Zöld Lámpás. Élete Korai évek Lively Tarzanában, Kaliforniában született Ernie és Elaine Lively gyermekeként. Van egy testvére, Eric Lively és három féltestvére, Lori, Robyn és Jason Lively. Szülei és testvérei is a szórakoztatóiparban dolgoznak. Gyerekkorában színjátszókörbe járt, mert a szülei nem szerették volna egy bébisziterre hagyni. A lány nem mindig érdeklődött a színészet iránt, de a testvére, Eric elérte, hogy az ügynöke elküldje néhány meghallgatásra. Ennek köszönhetően kapta meg Bridget szerepét a Négyen egy gatyában című filmben, miközben végzős volt a Burbank High Schoolban. Karrier Karrierje 11 évesen kezdődött, amikor játszott az apja rendezésében készülő Sandman című filmben 1998-ban. Később megjelent a Négyen egy gatyában regény filmváltozatában, 2005-ben. Alakításért jelölték a Teen Choice Awardson a legjobb női áttörés kategóriában. 2006-ban Justin Long oldalán a Felvéve vígjátékban tűnt fel és egy apró szerepet is kapott a Simon mondja horrorfilmben. 2007-ben Lively egy bulimiás lányt alakított az Elvis and Anabelle című filmben. 2007-ben kapta meg a The CW sorozatában, A pletykafészek-ben a főszereplő, Serena van der Woodsen karakterét. Ez a szerep meghozta számára az ismertséget. 2008-ban került mozikba a 2005-ös film folytatása, a Négyen egy gatyában 2. 2009-ben a Pippa Lee négy élete-ben láthattuk, mint a címkarakter fiatalabb verziója. 2010-ben Ben Affleck filmjében, a Tolvajok városa-ban egy drogfüggő nőt testesített meg. 2011 nyarán került mozikba a Zöld Lámpás akciófilm, melyben a főhős szerelmét, Carol Ferrist formálta meg. 2012-ben debütált legújabb filmje, a Vadállatok, melyben olyan színészekkel szerepelt együtt, mint Taylor Kitsch vagy John Travolta. 2015-ben az Adaline varázslatos élete című filmben ő játszhatta a főszerepet. Egy évre rá újabb főszerepben láthattuk a Zátony filmben. 2017-ben bejelentették, hogy Mark Burnell: The Rhythm Section című könyvből készült filmben Blake játssza majd a női főszerepet. Magánélete 2004 és 2007 között Kelly Blatz színésszel járt együtt. 2007-ben kezdett el randizni A Pletykafészekből ismert Penn Badgley-vel, de kapcsolatuk csak 2008 májusában lett hivatalos, amikor együtt nyaraltak Mexikóban. A pár 2010 októberében szakított, majd a színésznő Leonardo DiCaprióval randizott. 2012-ben férjhez ment Ryan Reynolds-hoz, akivel a Zöld lámpás c. film forgatása alatt ismerkedett meg. A hírek szerint 2014. decemberében (becsült időpont) megszületett első gyermekük, James. 2016. szeptemberében (becsült időpont) megszületett második kislányuk is, aki az Ines nevet kapta. Saligney Saligney település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Saligney Gendrey, Ougney, Sermange, Serre-les-Moulières és Thervay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dáges A dáges (������� dāgēs, dages, dagesh; a szír ������� dágés átszúrni, kijelölni-ből) a betű közepén álló pont, a héber egyik olvasási segédjele. Két fő fajtája a gyenge dáges a begadkefat-betűk keményítéséért, az erős dáges a betűk kettőzéséért felelős, míg ritkább harmadik fajtája, a helyes kiejtési dáges olvasási problémák elkerülésének jelzésére szolgál. Gyenge dáges A gyenge dáges (héb. ������� ��� dágés kal, lat. dages lene, mindkettő jelentése könnyű dáges) kizárólag a begadkefat-betűkben állhat és azok kemény kiejtését jelzi: �� b , �� g , �� d , �� k , �� p , �� t (�� r ) A pontos kiejtési és használati szabályokat lásd ott. Erős dáges Az erős dáges (héb. ������� ����� dágés házák, lat. dages forte) a torokhangzók (� ʾ, � h, � �, � ʿ és � r) kivételével bármely betűben állhat és azok kettőzését jelzi. A gyenge dágestől úgy különböztethető meg, hogy míg az előtt sem magánhangzó, sem hangzó svá nem állhat, az erős dáges előtt mindig kell magánhangzónak állnia (de hangzó svá nem elég). Fajtái: Kompenzáló dáges (Dages forte compensativum) - mássalhangzók egymásbaolvadását (asszimiláció) jelzi: A névelő szóeleji kettőzésekor: ���������� ha|`ssemes a|nap (az eredetil *-��� *hal- névelő lámedje olvad be) ��������� mi|nnáví prófétá|tól (��� ������ min náví helyett, a ��� min -ból, -tól, -ról prepozíció núnja olvad be) Szükséges dáges (Dages forte necessarium) - a fentihez hasonlóan szintén mássalhangzók, de ezúttal egyformák egybeolvadását jelzi, ha az első betűnek néma svája van �������� ná`tannú adtunk (*��������� * ná`tan-nú , √��� ntn ) ������� sattí ittam (*�������� *sat-tí helyett, √������ sátá ) Ha az első betűnek magánhangzója vagy hangzó svája van, az összeolvadás nem történik meg: ������� kilalat, ��������� hólalím, ����������� t�várech|�chá áldjon meg|téged (1Móz 27:4), ������� hal�lú! dicsérjétek! (�������� hall�lú-ból), ��������� chon�`n|éní! könyörülj|rajtam! (���������� chonn�`n|éní-ből; Zsolt 9:14), ���������� v�|sod�dú! és|pusztítsátok! (Jer 49:28), ���������� j�sod�d|ém pusztítja el|őket (Jer 5:6). Jellemző dáges (Dages forte characteristicum ) - Az intenzív igetörzsek és egy passzív igetörzs törzsképző eleme (vagyis ettől a kettőzéstől lesz a törzs az, ami): Piél törzs: ������� sibbér összezúz (Kal törzs: ������ sávar összetör ) Pual törzs: ������������ gun`navtí erővel ellopattam (Kal törzs: ����������� gá`navtí elloptam ) Hitpaél törzs: ����������� hitmalléch királlyá tette magát (Kal törzs: ������ málach király volt, uralkodott ) Kal-passzív törzs: ������ jullad született (Kal törzs: ����� jálad születik ) Egyes főnévtípusok képzőeleme: ��������� g�mallím tevék (������ gámál teve ) Fordító váv utáni dáges (Dages forte ?? ) - A váv-imperfektum (vav consecutivum imperfektum) elnevezésű héber igealak képzésére használt szóeleji -�� va- fordító váv (vav conversum) után kötelező a kettőzés: �������� va|ttécé és|kiment (nő) Jóhangzás miatti dáges (Dages forte euphonicum) - Ennek a dágesnek nincs nyelvtani oka, csak "szép kiejtési". kapcsoló dáges (dages forte coniunctivum) - Egymással szoros kapcsolatban álló szavak második tagjának első betűje kapja, különösen, ha az egyszótagos. �������� ma-zze? mi ez? ��������������� hósíá-nná! szabadíts meg-kérlek! (hozsánna) (-��� ná- kérő-buzdító partikula) Ha a ��� ze ez makkéffel áll, mindig kettőzi a rákövetkező szó első betűjét, akkor is, ha az nem egyszótagos: ���������� ze-ss�mó ez az ő neve (Jer 23:6), ��������������� v�|te-ppirj|áh és|ez annak gyümölcs|e (4Móz 13:27) bontó dáges (dages forte dirimens) - A köztes svá hangsúlyozására szolgál. �������� inn�vé (������� in�vé helyett) gyengéd dáges (dages forte affectuosum) - Beleértett dáges (Dages forte implicitum) - chet, álef, stb. Az erős dáges elhelyezkedése a szóban Mivel az erős dáges előtt mindig kell, hogy álljon magánhangzó, ezért a kettőzött alakokat zömmel a szavak belsejében találjuk. Szó eleji kettőzés csak a jóhangzás miatti dáges eseteiben fordul elő. A héberben szóvégi kettőzés formailag ugyan létezik, ám soha nem ejtjük. Esetei: az E/2n személyes névmás: ����� at te (nem att és nem att� ) a perf. E/2n ���- -t igeragja: ���������� sámart őríztél (nem sámartt és nem sámartt� ) egyéb, ���- -t -re (táv+néma svára) végződő szavak, pl. ������� naft olaj (nem naftt és nem naftt� ) A modern héber nevekben olykor előforduló szóvégi kettőzést az adott szó nyelvtörténete indokolhatja (pl. ������� Sárett). Helyes kiejtési dáges A dáges speciális változata a sem gyenge, sem erős dágesként nem értelmezhető, úgynevezett helyes kiejtési dáges (Dages orthophonicum). Ezt a dágest az átírásban nem jelezzük. Ha ugyanaz a mássalhangzó áll szóvégzőként és a rákövetkező szóban szókezdőként: �������������� b�chol-libbí teljes szívemmel (Zsolt 9:2) - a két lámed egymásbaolvadásának és a b�cholibbí olvasat elkerülésére ������ ��� ���� ������ ������ sichét ló, ló vánáv - múmám gonoszul cselekedtek vele, nem fiaié - övék a gyalázat (5Móz 32:5) �������� ������������ �������� lá`reset miskánót, ló-ló birtokbavenni hajlékokat, (melyek) nem az övéi (Hab 1:6) ���� ����������� �������� hój hammarbe ló-ló! jaj annak, aki halomra gyűjti, ami nem övé! (Hab 2:6) - mindhárom esetben annak jelzésére, hogy a két, hasonló hangzású szó nem másolási hiba (dittográfia) �������� machszí menedékem (a machaszí kiejtés elkerülésére; Zsolt 62:8) A dáges és a mappík viszonya Mivel mindkét dáges és a mappík is a betűknek a szokásostól eltérő kiejtésére hívja fel a figyelmet, így tágabb értelemben egyetlen – hármas jelentéstartalmú – figyelmeztető pontként is értelmezhetőek. A dáges hiánya A betűből valamilyen (elsősorban ejtési) oknál fogva hiányzó dágest a betű fölé húzott ráfe-vonal jelöli (�� �� v, f). Forrás Gesenius' Hebrew Grammar (Kautzsch-Cowley edition), 1910, Oxford, Clarendon Press (Hebräische Grammatik, 1813; 28th ed. edited and enlarged by Emil Kautzsch, translated by Arthur Ernest Cowley) Wikisource Thallichtenberg Thallichtenberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Sertefarkúak A sertefarkúak, vagy pikkelykék (Zygentoma, korábban Thysanura, illetve Lepismatidea) rendje, a rovarok osztályán belül az elsődlegesen szárnyatlan rovarok alosztályába tartozik. Képviselői primitív rovarfajok. A rendet 4 családra oszthatjuk; ezekbe összesen mintegy 370 fajt sorolnak. Származásuk, elterjedésük Fajaik világszerte elterjedtek. Megjelenésük, felépítésük Testük kicsiny, megnyúlt, lapos, többnyire pikkelyekkel fedett. Szájszervük egyszerű, Összetett szemük apró, távol ülő. A fajok többségének nincsenek pontszemei. Potrohuk végén három, egyenlő hosszú fartoldalékot (cercus) viselnek. Potrohszelvényeik alsó oldalán farcsuta (stylus) van, de az ugró ősrovarokkal ellentétben ezekkel nem tudnak ugrani. Életmódjuk, élőhelyük Elsősorban fatörzseken, kövek alatt, üregekben, repedésekben, élnek. Egyes fajaik — például az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) — lakásokban, madárfészkekben, hangyabolyokban, termeszvárakban telepszenek meg. Táplálkozásuk változatos: elsősorban szerves törmeléket esznek, de egyes fajok a gabonaféléket, tésztát, papírt, szárított húst is elfogyasztják. Saját maguk által termelt enzimekkel meg tudják emészteni a tiszta cellulózt. Bőrükön fel tudják szívni a levegő páratartalmát, így teljes szárazságban is életben maradhatnak. Szaporodásuk Közvetetten szaporodnak: nem érintkeznek egymással. A hím egy selyemfonalat feszít ki a talajon a nőstény előtt, és spermacseppek formájában erre helyezi ivarsejtjeit. Ezután a nőstény tojócsövével összeszedegeti a spermacseppeket, és azokkal testében termékenyíti meg petéit. Lárváik közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek (ametabolia), ivarérettségüket hosszú idő alatt, 10-12 vedlés után érik el. Hosszú ideig, akár több évig is élhetnek. Magyarlápos Magyarlápos (románul Târgu Lăpuș, korábban Lăpușul Unguresc, németül Laposch, jiddisül �����) város Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében. A Lápos-vidék hagyományos gazdasági központja. Fekvése Nagybányától 47 km-re délkeletre, a Lápos folyó partján fekszik. A földrajzi nevek eredete Első említése: Lapus (1315). Nevét folyójáról kapta. A Magyar- előtag először 1553-ban bukkant föl és Oláhlápostól való megkülönböztetésére szolgált. Az 1600-as években még Jószép- (Yosep-, Josip-) Láposként is emlegették. A monda szerint egy Joszip nevű román alapította. Neki kecskéi voltak, ezért helyet cserélt egy hegyes tájon lakó magyarral, aki viszont lovakat tartott, és így mindkettejük állatai alkalmasabb helyen legelhettek. Mai román neve hivatalos névadás eredménye. Esetleges egykori várára utalhat a Vártető helynév. A Vigyázótetőről feltehetően tatárok betörését figyelték. Története 1325-ben vámszedő hely volt. A 14. században határában aranyat bányásztak. 1553-tól említik mezővárosként és 1603-ban már a Lápos felső völgyére kiterjedő uradalom központjaként. A reformáció idején lakossága unitárius, majd református hitre tért. A 17. században a hadak többször pusztították, de mindig újjáépült. Román népessége valószínűleg a 18. század második felében települt be és 1798-ban tért át a görögkatolikus hitre. 1750-ből származó adatok szerint Láposon 58 egytelkes nemes család, 6 szabados, 18 jobbágy, 47 zsellér és 8 kóborló lakott. A nemes családok közül a Benkő, Kádár és Técsi család nevezetesebb. A nemesek egytizede román volt. 1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 17. századtól a második világháború utánig járási székhely volt. A vidék kézműves és vásáros központja volt. Csütörtöki hetivásárai mellett évente négy országos vásárt is tartott, melyeket a 19. század első felében Bukovinából és Galíciából is látogattak. A mesterségek és a földművelés mellett sokan sófuvarozással is foglalkoztak. 1783-ban a ferencesek újjáalapították római katolikus plébániáját, főleg a református népességből toborozva híveiket. A vallási türelem ritka példájaként a reformátusok 1838 után új templomuk felépüléséig a római katolikus templomban tartották istentiszteleteiket. 1847-ben a magyarság olvasási kedvének föllendítésére Técsi Samu szolgabíró megalapította a Lápos Vidéki Olvasóegyletet. 1854-ben gyógyszertárat nyitottak benne. 1856-ban a görögkatolikusok központi iskolát hoztak létre az egész Lápos-vidék ifjúsága számára, négy gimnáziumi osztállyal, amely 1860-ban alakult át teljesen román tannyelvűvé, de minden szinten kötelező tárgy volt a magyar és a német nyelv. Az iskolát a görögkatolikusok mellett ortodox diákok is látogatták. Erdélyi mértékkel viszonylag korán zsidók is beköltöztek a településre. Ők Galíciából érkeztek, a haszid irányzathoz tartoztak és 1820-ban alapították hitközségüket. Túlnyomó részük kézművességgel foglalkozott, de a legtöbbjük emellett földet is művelt. A dualizmus korában közülük került ki a járás hivatalnoki elitje. 25 éven át polgármesterként az ortodox zsidó vallású Reich József irányította a helységet. A jiddis nyelvet a magyar kultúrába való integrációjuk mellett is megtartották. 1968 óta város. Lakossága A szomszédos Domokos mellett a túlnyomóan románok lakta Lápos-vidék másik, középkori eredetű magyar lakossággal bíró települése. Magyar nyelvjárása mezőségi típusú. 1850-ben 1529 lakosából 1053 magyar (69%), 280 román (18%), 119 zsidó (8%) és 51 örmény (3%) nemzetiségű. 1910-ben 2671 lakosából 2120 magyar (79%), 403 román (15%) és 129 német (5%) (jiddis) anyanyelvű. Felekezet szerint 961 református, 658 zsidó, 595 görögkatolikus, 320 római katolikus és 128 ortodox. 2002-ben 5844 lakosából 4967 volt román (85%) és 788 magyar (13%) nemzetiségű; 4307 ortodox, 515 református, 379 pünkösdista, 326 római katolikus és 260 görögkatolikus vallású. Látnivalók Csak a főutcájának középső, kiszélesedő része városias jellegű. Itt egymással szemben áll a katolikus és a református templom. A főtér épületei közül: a református templom 1752 -ben; a római katolikus templom 1841 -ben; a tornya 1846 -ban; az új kupolás kéttornyú román ortodox (volt görögkatolikus) templom 1906 – 1912 közt épült, előtte áll a felszabadító román katona szobra; az egykori községháza ma a rendőrség épülete; a 13. házszámú régi iskolaépület 1858 -ból való. Zsidó temetőjéről ezen az oldalon , a Tîrgu Lăpuș címszó alatt olvasható angol nyelvű ismertető. Gazdasága Helyi viszonylatban jelentős faipara (ládagyár), konfekció- és fonóipara. Híres emberek Itt született 1745 -ben Benkő Ferenc lelkész, mineralógus, a nagyenyedi természettudományi múzeum alapítója, az első magyar ásványtani könyv, a Magyar mineralógia ( Kolozsvár , 1786) szerzője. Itt született 1805 -ben Dr. Csausz Lajos honvédorvos (Magyarlápos, 1805 - Gyula , 1866 október 5). Itt született 1866 -ban Kovács Dezső író. Itt született 1917 -ben Csizér Zoltán sebészorvos. Itt született 1955 -ben Márton Árpád parlamenti képviselő. Itt született 1958 -ban Mircea Roman szobrász. Itt töltötte gyermekkorát 1943 és 1951 között Szilágyi Domokos költő. Les Nouillers Les Nouillers település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 670 fő (2015). Les Nouillers Archingeay, Bignay, Saint-Savinien, Taillant, Tonnay-Boutonne, Torxé és Voissay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mšec Mšec település Csehországban, Rakovníki járásban. Mšec Třtice, Srbeč, Bdín, Jedomělice, Pozdeň, Drnek, Czech Republic és Mšecké Žehrovice településekkel határos. Lakosainak száma 906 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bonczos Miklós Vitéz Bonczos Miklós (Nagyszalonta, 1897. szeptember 16. – Buenos Aires, 1971. augusztus 16.) belügyminiszter, országgyűlési képviselő, főispán. Élete Családja, ifjú évei Református családban született. Édesapja idősb Bonczos Miklós felmenői Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől 1625-ben nemességet kaptak, mint Nagyszalonta várost védő katonák. Elhunyt első feleségétől három leánya született: Irén, Margit és Ilona. Második felesége a szintén nemesi családból származó Litteráti Végh Eszter - Litteráti Végh József (1861-1939) esperes húga - lett. Ebből a házasságból született 1897-ben Miklós, majd később - már Szentesen - 1911-ben ötödik gyermekként Erzsébet. A család az 1900-as évek elején Szentesre költözött, ahol az apa városi telekkönyv-vezető lett. A három idősebb leány közül később Margit (Szabó Imréné) tanítónő lett a központi református általános iskolában, Ilona (Hoits Mihályné) városi tisztviselő, a tizenévekkel fiatalabb Erzsébet (Szánthó Gézáné) pedig szintén tanítónő Szentes-felsőpárti református általános iskolában. Miklós 1907-1915 között a szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanulója volt, Bugyi István - a későbbi Kossuth-díjas sebészprofesszor, kórházigazgató - volt a padtársa, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Bonczosnak az emigrációban töltött évei alatt is tartották egymással a kapcsolatot, amint az Bugyinak a levéltárban őrzött levélgyűjteményéből is kiderül. Politikai nézeteik akkorra igen eltérőek lettek, ám ez mégsem vált akadályává egymás nagyrabecsülésének. Katonai pályafutása Gyermekkorától katonai pályára készült. Az érettségi után - háborús időben - a Ludovika Akadémia akkor pár hónapos képzésén vett részt, itt hadnagyként végzett, majd tíz éven át mint tényleges tiszt szolgált a honvédségnél. Az első világháborút az olasz és az orosz fronton küzdötte végig, vitézségért több ízben kitüntették. Századosi rendfokozatban, súlyosan sebesült hadirokkantként tért vissza a frontról, s a Kormányzó rendkívüli háborús teljesítményeiért vitézzé avatta. A háború után, a kommün bukását követően magasabb parancsnokságoknál, majd a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot. Közben folytatta a tanulmányait, jogi diplomát szerzett, majd a budapesti egyetemen az egyesített bírói és ügyvédi vizsgát is letette. 1925-ben vált meg a katonai szolgálattól, s ügyvédi irodát nyitott Szentesen. Politikusi pályája A politikai életbe 1926-ban kapcsolódott be, mint Gömbös Gyula politikájának lelkes híve. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságában, kisgyűlésében és Szentes képviselő-testületében fejtett ki odaadó munkásságot, de élénk szerepet vitt a megyei és városi közéletben is. 1933-ban Csongrád vármegye tisztifőügyészévé választották meg. Ekkor már egyik vezető tényezője volt a megyei életnek. 1933-tól előbb mint helyettes pártelnök, később mint megyei pártelnök igen nagy eredménnyel irányította a Nemzeti Egység Pártja Csongrád megyei szervezkedését. 1936-ban a támogatásával alakult meg az 595. sz. Bethlen Gábor Cserkész Csapat, akik 3 évvel később már mint saját gépekkel rendelkező cserkészrepülők váltak híressé. Vitéz várbogyai Bogyay Kamilló csendőr százados volt a parancsnokuk. 1939 májusában Gróf Teleki Pál miniszterelnök avatta fel az új vitorlázó repülőket. 1937-ben Csongrád vármegye élére került. Főispáni működésében nagy szociális érzés vezette, amely közéleti munkássága során mindig megnyilvánult. Behatóan foglalkozott az agrárszociális problémákkal — a szociálpolitika tárgyköréből több értekezése és dolgozata is megjelent. A mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének tanulmányozása céljából hosszabb németországi tanulmányutat tett. 1938. december 14-től 1942. július 14-ig országos árvízvédelmi és menekültügyi kormánybiztos, belügyi államtitkár volt. Tudásával és gyakorlati érzékével országos vonatkozásban is a szociális problémák enyhítéséért dolgozott. Álláspontját jól tükrözi az 1939 karácsonyán Szentesen elmondott ünnepi beszédének részlete: 1939-től szervezte meg az az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amelynek keretében házépítési program indult a szegény, sok gyermekes családoknak. 1941-től Szentesen, a mai Dr. Berényi Imre utca végén illetve a 13 km-re levő Lapistón épültek fel az első ONCSA-házak, majd 1943 októberében ONCSA-mintafaluként létesült Fábiánsebestyén - 200 házzal, iskolával, templommal. 1939-ben lett tagja a törvényhozásnak. Az általános választások során a szentesi egyéni kerületben lépett fel, emellett a Magyar Élet Pártja Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi listáját is vezette. Szentesen egyhangúlag választották meg s Csongrád vármegyében sem akadt ellenlista, amely felvette volna a küzdelmet, a legnagyobb eredményt azonban mégis Hódmezővásárhelyen érte el, ahol három párt küzdött a kormánypárttal szemben s a város mindkét mandátumát az ő listája kapta meg. 1940 májusában Szentes díszpolgárává terjesztették fel, amit udvariasan visszautasított, de továbbra is sokat tett szűkebb pátriája érdekében. Ugyanez év őszén jelenlétében tették le a szentesi tüdőbeteg-gondozó alapkövét, illetve felavatták a Téli Gazdasági Iskolát. 1941. július 5-én a visszatért Nagyszalonta - szülővárosa - rendkívüli díszközgyűlésén első díszpolgárává választotta meg. 1942. július 14–től 1944. augusztus 7-ig igazságügyi államtitkár, majd 1944. október 12-ig a Lakatos-kormány belügyminisztere. A háború alatti megnyilvánulásaiban mindvégig az akkori hivatalos propaganda irányvonalát követte. Emigrációban 1944 decemberében elhagyta Magyarországot. Argentínában telepedett le, ahol 1948-ig magyar cégek viszonteladójaként tevékenykedett. 1965-től 1970-ig az argentínai Erdélyi Bizottság elnökeként működött. 1971 márciusában agyvérzést szenvedett, fél évig tartó súlyos betegség után Buenos Airesben hunyt el 1971. augusztus 16-án. Emlékezete Dédunokája, az Argentínában élő festőművész, Carolina Mitchell. 2010-ben Budapesten, a Balassi Intézetben írt disszertációjában dolgozta fel Bonczos Miklós történetét. Erre figyelt fel Nagy Anikó, aki akkor a Duna Televízióval forgatott. 2013-ban nyílt pályázati lehetőségük egy film elkészítésére, amelyben végigjárják az élete helyszíneit, köztük Szentest és Fábiánsebestyént is. A film 2014. november 12-én szerda 15:00 - 15:55 volt látható a Duna TV műsorán. Halálának 45. és az első ONCSA-házak megépülésének 75. évfordulóján a Szentes TV Kalendárium című műsorában emlékezett Bonczos Miklósra Csorba Gyula szerkesztő-riporter és Tímár Ferenc informatikus könyvtáros 2006. szeptember 2-án. Főbb művei Az Alföld szociális problémái (Bp., 1939); Vadnay Andor emlékezete (Szentes, 1942); A táj és népkutatás szerepe a szociálpolitikában. (Bp., 1942) - Az 1945-ben Magyarországon betiltott könyvek listáján FNAB–43 Az FNAB–43 egy olasz tervezésű és fejlesztésű géppisztoly volt, melyet 1943 és 1944 között gyártottak. Az első prototípus 1942-ben készült el, majd az FNA–B (Fabbrica Nazionale d'Armi di Brescia, „Brescia Nemzeti Fegyvergyár”) által gyártott 7000 darab géppisztolyt az Észak-Olaszországban harcoló német és olasz egységeknek osztották ki. Az FNAB–43 egy magas költségen gyártható fegyver volt, mivel gyártása marással és precíz megmunkálással történik. Leírás Az FNAB–43 egy emelőkarral késleltetett tömegzáras, zárt zárból tüzelő fegyver. Ez a szokatlan és komplikált rendszer lehetővé teszi a tűzgyorsaság alacsony, de praktikus, 400 lövés/perces sebességét, melynek köszönhetően nincs szükség egy nehéz zár vagy erős rugó használatára. Az FNAB–43 géppisztolyt ellátták egy csőszájfékkel és kompenzátorral, amely a fegyvercső burkolatával van egybeépítve, hasonlóan néhány szovjet géppisztolyhoz. A tárkeret csuklópánttal van rögzítve, így a tár a cső alá hajtható, hasonlóan a francia MAT 49 géppisztolyhoz. A válltámasz felhajtható, így a fegyver mérete csökkenthető. Uwe Seeler Uwe Seeler (Hamburg, 1936. november 5. –) visszavonult német labdarúgó, korának egyik legjobb csatára, a német labdarúgó-válogatott örökös kapitánya. Pályafutása Kilencévesen, 1946-ban kezdődött pályafutása a Hamburger SV csapatában. 1953-ban, mindössze 16 évesen játszotta első felnőtt meccsét. Egy évvel később a Német Labdarúgó-szövetség külön jóváhagyásával a HSV ligacsapatába került. 1954. augusztus 29-én lőtte első gólját az Északnémet-bajnokságban. Ugyanebben az évben, még tizennyolcadik születésnapja előtt meghívót kapott a nemzeti válogatottba is, amelynek 1961-től kapitánya volt. Négy világbajnokságon vett részt, összesen 21 világbajnoki meccsen lépett pályára és mind a négyen gólt is szerzett. A válogatottságtól 1970. szeptember 9-én vonult vissza. A Hamburger SV színeiben 239 bajnoki mérkőzésen 137 gólt lőtt. 1972-ben vonult vissza a tiszteletére a Világválogatott és a HSV által Hamburgban rendezett mérkőzése alkalmával. Sikerei, díjai Világbajnoki ezüstérem – 1966 Világbajnoki bronzérem – 1970 KEK -ezüstérem – 1968 Német bajnok – 1960 Német bajnoki ezüstérmes – 1957, 1958 Német-kupa -győzelem – 1963 Német-kupa -ezüstérem – 1956, 1967 Labdarúgó karrierje után Visszavonulása után Seeler az Adidas sportszergyártó cég arcaként szerepelt és tulajdonosa lett egy kisebb ruhákat gyártó vállalkozásnak. Megalapította az egykori német profi labdarúgókat tömörítő szervezetet, a nevét viselő Uwe Seeler Traditionselfet, amely évente 15 jótékonysági mérkőzést játszik. 1995 és 1998 között a Hamburger SV elnöke volt. Elnöki tevékenysége során nem tudta megakadályozni, hogy a csapat környékén különböző személyek kétes ügyleteket vigyenek véghez. 2003-ban jelentette meg önéletrajzi kötetét Danke Fußball (Köszönöm, labdarúgás!) címmel. Ugyanebben ez évben november 3-án Hamburg város díszpolgárává avatták. Uwe Seeler ma a Hamburg melletti Norderstedtben él. Josef Asensio Josef Asensio, teljesebb nevén Don José Asensio y Torres (1759-1820 k.) spanyol grafikus, heraldikus, a San Fernando királyi akadémia építészettanára. Részt vett az Atlas marítimo de España (Madrid, 1789) című tengeri atlasz szerkesztésében. Tratado de Heráldica y Blasón (Madrid, 1854) című heraldikai tankönyvét halála után Francisco Piferrer (1813-1863) rendezte sajtó alá. A Historia natural, general y particular (Madrid, 1793) című műben számos egzotikus állat képét is közölte. Művei Asensio, Josef: Vista de la Iglesia Catedral de Leon hacia el Oriente. Madrid, 1792 Asensio, Josef: Ortografía de la fachada principal de la Santa Iglesia de Leon. Madrid, 1792 Martínez de la Torre, Fausto-Asensio, Josef: Plano de la Villa y Corte de Madrid en sesenta y quatro láminas, que demuestran otros tantos barrios en que está dividida ... (térkép) Madrid, 1800 Asensio, Jose: Metamorfoseos o trasformaciones de Ovidio. Madrid, 1805 Piferrer, Francisco: Tratado de Heraldica y Blason, adornado con láminas por D. J. Asensio y Torres. Tercera edicion, revisada, corregida y aumentada. (Apéndice.) Madrid, 18543 Piferrer, Francisco: Apéndice al Tratado de Heráldica y Blason : : contiene las insignias de la magistratura española y las principales órdenes de de caballería y cruces de distinción, españolas y extrangeras, instituidad hasta nuestros dias. Madrid, 18543 Josef Asensio: Tratado de Heráldica y Blasón. Madrid, 1929 Piferrer, Francisco: Tratado de Heráldica y Blasón. Madrid, 2008 Sirotići Sirotići (olaszul: Sirotici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 17 km-re északra, községközpontjától 8 km-re délnyugatra fekszik. Története 1880-ban 9, 1910-ben 111 lakosa volt. 2011-ben 12 lakosa volt. A megtorló (film, 2004) A megtorló (eredeti címén: The Punisher) egy 2004-es amerikai akciófilm, melyet Jonathan Hensleigh rendezett és a főszereplők Thomas Jane, John Travolta, Will Patton, Ben Foster, John Pinette és Rebecca Romijn. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban, 2004. április 16-án mutatták be, Magyarországon 3 hónappal később, július 29-én. A film nagyrészt negatív értékeléseket kapott a kritikusoktól. A Metacritic oldalán a film értékelése 33% a 100-ból, ami 36 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Megtorló 29%-os minősítést kapott 167 értékelés alapján. Szereplők További magyar hangok: Bókai Mária, Gardi Tamás, Ifj. Jászai László, Magyar Attila, Albert Péter, Csuha Lajos, Breyer Zoltán †, Szatmári Attila Történet Amikor a tengeri kikötőnél (Tampa, Florida) Bobby Saint és Mickey Duka (Eddie Jemison) találkozik egy Európai fegyverkereskedővel, Otto Kireggel, az FBI közbelép, melynek során Saint meghal, Duka pedig feladja magát. "Krieg", feltételezhetően meghalt a lövöldözésben, ám valójában ő egy titkos FBI-ügynök és egy volt amerikai különleges erők katonája, akinek valódi neve: Frank Castle (Thomas Jane). Röviddel ezután visszavonul az FBI karrierjétől, hogy részt vegyen egy családi összejövetelen az apja tengerparti otthonában, Aguadilla Bay, Puerto Ricóban. Tampában, a bűnözők főnöke, Howard Saint (John Travolta) dühösen fogadja a fia halálának híre, de a jobb keze, Quentin Glass (Will Patton) ráveszi az FBI-t, hogy bizalmas információkat kapjanak "Kriegről". Saint megbízza az embereit, hogy öljék meg Castlet, csakhogy Saint felesége, Livia (Laura Harring) azt akarja, hogy Castle egészt családját tegyék hidegre, hogy "kiegyenlítsék a számlát." A találkozáskor, fegyveresek veszik körbe a tengerparti házat, köztük Glass és John Saint (James Carpinello), Bobby egypetéjű ikre, akik a nagycsalád egy részét megölik. Castle és az apja több támadót el tud tenni láb alól, mielőtt az apja meghal. Castle felesége és a fia megpróbál elmenekülni egy dzsippel, de John Saint utánuk megy egy teherautóval és végül megöli őket. Castlet mellkason lövik a mólón és felrobbantják az egész házat, melynek hatására Castle a vízbe repül. Látszólag túléli az egészet, majd a helyi halász, Candelaria segít az állapotán, hogy felépüljön. Miután felépül, összeszed néhány fegyvert és elmegy Tampába az egyik régi bérházába, ahol három fiatal számkivetett él – Dave, Dömpi és Joan. Castle elrabolja Dukát, aki félve, de ad Saintékről információt, akiket ő maga is utál és szívesen dolgozik Castle-nek. Frank igényesen megkezdi a bosszút a rendőrség és az FBI ügynökein, akik megvesztegették, hogy lezárják a vizsgálatokat a családjának meggyilkolásáért. A folyamat során, sikerül szabotálnia Saint pénzmosó ügyfelét, aki gazdaggá tette őt, a kubai gengszterek; a Toro fivérek. Elkezdi követni Liviát és Glasst, hogy kitanulja a mozzanataik minden egyes folyamatát, majd később kiderül Glassről az eltitkolt Homoszexualitása. Howard Saint megtudja Castle életben létét, ezért ráküld két bérgyilkost, hogy végezzenek vele. Castle megöli közülük az első személyt, aki egy Harry Heck névre hallgató gitáros férfi; Őt sikerül egy kilőhető késsel torkon találnia egy autós baleset bekövetkezte után. A második ellenfél egy "orosz" behemót, aki brutális harc közepette laposra veri Castlet, de nem eléggé, mert nem jár sikerrel, mivel Castlenek sikerül forró olajat dűteni az arcába, ezzel megvakítva őt, majd kihasználja a lehetőséget és lelöki a lépcsőn, melytől kitörik a nyaka. Nem sokkal később megérkeznek Saint emberei, Glass és John Saint vezetésével. Dave, Dömpi és Joan elrejtik Franket egy lift belsejében, s annak ellenére, hogy Glass szadista módon elkezdi Dave piercingjeit kihúzgálni egy fogóval, nem hajlandó semmit sem mondani a hollétéről. Hagynak egy férfit maguk mögött, ha netán Castle hazatérne, de Castle megöli őt egy szablyával, miután Glass és a többiek elmennek. Mickey segítségével Castle manipulálja Howard Saintet, s elhiteti, hogy Glassnek és Liviának viszonyuk van egymással. Saint tisztában van arról, hogy Glass meleg, de abban a hitben, hogy Livia képes őt megcsalni, személyesen megöli mindkettejüket, melyet egyikőjük sem értett, hogy miért. Castle megtámadja Saint főhadiszállását, ami Tampa belvárosában található egy Saints and Sinners nevezetű nightclubban. Ott végez Saint sok emberével, köztük John Sainttel az által, hogy Castle a kezébe ad egy nyolc kilós drótkioldós aktivációs gránátot, melyet kinyújtott karral kell megtartania, de hamarosan elengedi és felrobban, ezzel megölve őt. Castle megsebzi Howardot egy pisztollyal, amikor Saint megpróbálja lelőni a parkoló szórakozóhelyén. Frank odaköti Saintet a lábánál fogva egy lassan haladó mozgókocsihoz, mielőtt még felfedi, hogy Glassnek és Liviának nem volt viszonyuk egymással. Ahogy Saintet keresztül húzza a parkolón, Castle aktivál több rejtett bombát; a megsemmisített autók roncsai és a láng megöli Saintet, majd felső kameraállásból jól látható a Megtorló ikonikus koponya szimbóluma. Az nap este visszatér a lakásába és arra készül, hogy öngyilkosságot kövessen el, de miután rövid víziója lesz a feleségéről, úgy dönt, hogy folytatja az ügynöki küldetését a rossz tevők ellen, akik büntetést érdemelnek. Indulás előtt az első küldetése az, hogy Saint megmaradt pénzét arányosan Dömpi (John Pinette), Dave (Ben Foster és Joan (Rebecca Romijn) javára fordítja. A Sunshine Skyway hídon megfogadja, hogy "akik rosszak egymással, azok halált érdemelnek – a nemi erőszak elkövetők, a pszichopaták és a szadisták jól ismertek engem. Frank Castle immár halott. Hívjon mindenki MEGTORLÓNAK." Orbók Mór Kökösi Orbók Mór (Kövend, Aranyos-Torda megye, 1853. április 24. – Budapest, 1930. május 9.) állami tanítóképző-intézeti igazgató, tankönyvíró. Élete A gimnázium öt osztályát Tordán, a VI-VIII. az unitáriusok kolozsvári főiskolájában végezte, ugyanitt két évig teológiát is hallgatott. Közben az 1873-1874. tanévben a tordai unitárius gimnáziumban köztanító volt. A tanári pályára szánván magát, 1874 őszén a budapesti egyetem mennyiségtani és természettudományi szakjára iratkozott be, melynek három évi folyamát elvégezte és az alapvizsgát letette. 1877 őszén a galgóci állami polgári fiú- és leányiskola igazgatójává nevezték ki. Ezen állásában hat évig működött; a magyarosítás és magyar nemzeti állameszme megszilárdítása érdekében fejtett ki tevékenységet. Itt kezdeményezte Libertiny Gusztáv tanfelügyelővel a Felvidéki Közművelődési Egyesületet, melynek alapszabályait is ő dolgozta ki. 1883 augusztusában a pozsonyi állami tanítóképző-intézet rendes tanára, 1896 őszén a kolozsvári állami tanítóképző intézet igazgatója lett. Itt a gyakorlati oktatásben újításként bevezette a méhészet és gyümölcstermesztés tanítását. 1876-1877-ben titkára, később elnöke volt a budapesti bölcselethallgatók segélyegyesületének és a tudományos vitatkozások VI. szakosztályának; elnöke volt a Kossuthhoz zarándokló ceglédi küldöttséget fogadó 33-as bizottságnak és az erdélyi társaságnak, melyet ő kezdeményezett; helyettes elnöke volt a török rokonszenvi, tüntetéseket rendező hatvanas bizottságnak és mint ilyen nyerte a Medzsidie-rendet. 1892-ben elnöke volt a pozsonymegyei tanítóegyesületnek: Jelenleg az országos közoktatási tanácsnak tagja és az országos iparoktatási tanácsnak könyvbirálója. Tanügyi, társadalmi és politikai czikkeket írt a Honba, Egyetértésbe, a Pozsonyvidéki Lapokba, a Nyitramegyei Közlönybe, a Magyarország és a Nagyvilágba (1877. Petzval Ottó), a Vasárnapi Ujságba (1877), a M. Polgárba, az Érsekujvár és Vidékébe, a Polgári Iskolába; munkatársa volt az Üstökösnek. Munkái A tetraeder mértanához. Értekezés a magasabb mennyiségtan köréből. Pozsony, 1878. 14 kőnyom. ábrával. 2. Nyitramegye földrajza, a népiskolák III. osztálya számára. Nyitramegye térképével és a szöveg közé nyomott öt képpel Pozsony, 1882. (2. kiadás Kaszap Antal társszerzővel. Pozsony, 1884. Ism. Néptanítók Lapja. Németül: Pozsony, 1882. Tótul: Pozsony, 1884.) Földrajz a népiskolák számára. Bpest, 1884. (Németül: Szombathely, 1885. Tótul: Trencsén, 1886.). Pozsonymegye földrajza a népiskolák III. osztálya számára. Pozsonymegye térképével és a szöveg közé nyomott 6 képpel. Bpest, 1884. (Wagner Lajos társszerzővel. Németül: Bpest, 1884. Tótul ford. Mihalik József: Bpest, 1884.). Liptómegye földrajza, a népiskolák III: oszt. számára. Bpest, 1884. (Mihalik Józseffel együtt. Tótul: Bpest, 1884.). Számoló könyv, a népiskolák I-VI. osztályai számára. Močnik után kidolgozta. Pozsony, 1885. Öt füzet. (I. 6. kiadás 1897., 7. k. 1899., 8. k. 1901., 9. k. 1902., 10. k. 1903., II. 2. k. 1887., 15. k. 1899., 16. és 17. k. 1900., 18. k. 1901., 19. k. 1902., 20. k. 1903., 21. és 22. k. 1904., III. 2. k. 1887., 15. k. 1899., 16. k. 1900., 17. és 18. k. 1901., 19, k. 1902., 20. k. 1903., 21. k. 1904., IV. 2. k. 1888., 4. k. 1891., 13. k. 1899., 14. k. 1900., 15. k. 1901., 16. k. 1902., 17. k. 1903., 18: k. 1904., V. 2. k. 1888., 6. k. 1897., 7. k. 1899., 8. k. 1902., 9. k. 1903.). Ugyanezen munka II-V. füzetének átdolgozása a budapesti népiskolák számára. Pozsony, 1891. (2. kiadás. Pozsony, 1893. Tótul az I-IV. füzet Pozsony, 1888.) Népiskolai számtani füzetek. Pozsony, 1886. 12 füzet. Középiskolai számtani füzetek. Pozsony, 1886. Számoló könyv ipar és kereskedelmi, felső nép- és polgári; ipar- és kereskedelmi iskolák megfelelő osztályai számára. Írta Mo(nik Ferencz, a 10. kiadás után átdolgozta. Pozsony, 1886. (2. kiadás). Számoló könyv ipar- és kereskedelmi felső nép- és polgári iskolák számára. Írta Mo(nik a 10. eredeti kiadás után átdolgozta. Pozsony, 1888. Tréfás számtani feladványok gyűjteménye. Pozsony, 1887. (Hasznos mulatságok I. 4. kiadás. Pozsony, 1894.). Tréfás mértani feladványok gyűjteménye. A szöveg közé nyomott 117 képpel. Pozsony, 1888. Tréfás szavalmányok gyűjteménye. Pozsony, 1889. (Hasznos mulatságok V.) Trencsénmegye földrajza, a népiskolák III. osztálya számára. Pozsony, 1899. Kosztka Mihálylyal együtt. (Tótul. Pozsony, 1889.). Számoló könyv a felsőbb leányiskolák és a polgári leányiskolák I-IV. osztálya használatára. Bpest; 1890. Két kötet. (I. 2. kiad. 1893., 3. k. 1897., 4. kiad. 1903., II. 2. k. 1894., 3. kiad. 1899. Bpest). Mértan felsőbb és polgári leányiskolák s tanítóképző intézetek számára. A szöveg közé nyomott 178 ábrával. Bpest, 1891. (2. kiadás. Bpest, 1898.) Számoló könyv a polgári fiúiskolák I-III. oszt. számára. Bpest, 1891. Mértan a felsőbb leányiskolák és tanítónőképezdék használatára. Mo(nik után kidolgozta. Bpest, 1891. (2. kiadás 1899., 3. kiadás 1902. Bpest). Mértan a népiskolák és az ismétlő iskolák számára. A szöveg közé nyomott 55 ábrával. Bpest, 1893. Egészségtan és életmentéstan a népiskolák számára. Bpest, 1889. (2. k. 1893., 3. k. 1897. Bpest.). Vezérkönyv az elemi népiskolai számolástanításhoz, különös tekintettel a Močnik-Orbók-féle népiskolai számoló könyvekre. Pozsony, 1893. Két. füzet. (Böngérfi J. társszerkesztővel). Számtan a középiskolák I., II. és III. osztályának használatára. Bpest, 1898. (2. kiad: Gerevich Emillel együtt 3. k. 1903. Bpest). Szerkesztette a N. Népiskolát 1880. szept. 15-től 1882-ig Nyitrán és Galgóczon; a Felvidéki Nemzetőrt 1882-83-ban, mint társszerkesztő; a Pozsonymegyei Közlöny cz. társadalmi hetilapot 1886-ban; a Magyar paedagogok és tanférfiak Albumát Pozsonyban 1887-ben; a Paedagogiai Plutarchot, jelesebb paedagogusok, kiválóbb tanférfiak arczkép- és életrajzgyűjteménye, tekintettel a magyarokra; Pozsony. 1886-89. Három kötet, 22 füzet; a Paedagogiai Zsebnaptárnak; 1886-1889. IX-XII. évfolyamát Pozsonyban, 1890-1903-ban Budapesten. Álnevei és jegyei Florida, Adivolf, Kökösi M., -k -r és O. M. Les Oluges Les Oluges település Spanyolországban, Lleida tartományban. Les Oluges Sant Ramon, Estaràs és Cervera községekkel határos. Lakosainak száma 155 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: A Stadler FLIRT magyarországi története A Stadler FLIRT Magyarországon is közlekedő villamos motorvonat-sorozat. A járművek beszerzése 2004. április 30-án kezdődött, a közbeszerzési eljárás közzétételével. Az első jármű 2007. március végén kapott hatósági vizsgát. Jelenleg 108 db van a MÁV szolgálatában, és további 15 van megrendelve; ezek mellett a GYSEV járműparkjában is fut néhány ilyen típusú motorvonat. Története Az első 30 szerelvény A MÁV ZRt. 2004. április 30-án közbeszerzési felhívást tett közzé 30 darab elővárosi villamos motorvonat szállítására, ugyanezen motorvonatok karbantartására, valamint további 30 darab azonos típusú és kivitelű motorvonat opciós szállítására. Egyidejűleg az első 30 motorvonat finanszírozására is pályázatot tett közzé. Az előminősítésre a Siemens AG, az Alstom, a CAF, a Mitsui, a Bombardier és a Stadler Rail cégek jelentkeztek. 2004 júliusában mind a 6 jelentkező megfelelt az előminősítési feltételeknek. A karbantartási feladat a járművek fenntartásán kívül a tisztítását is magába foglalta, valamint a szükséges karbantartó-bázis kiépítését is meg kellett oldania a pályázónak. A két – MÁV által karbantartási telephely céljára felajánlott helyszínen több szemle volt, minden pályázó Pusztaszabolcsot választotta. 2004. szeptember 15. volt az ajánlattételi határidő. Ajánlatot az Alstom, a Bombardier, a Siemens és a Stadler Rail cégek adtak be. Az Alstom az Alstom Coradia Duplex emeletes járművel pályázott. A MÁV Műszaki- Gazdasági Értékelő bizottsága valamennyi ajánlattevővel lefolytatta a műszaki tárgyalásokat és megpróbálta az ajánlatokat egységesebbé tenni. Az ajánlattevők kisebb nagyobb mértékben módosítottak ajánlatukon, a MÁV minimális mértékben pontosított a kiíráson. A Siemens ajánlatát a MÁV érvénytelennek nyilvánította elsősorban azért, mert a versenyre nevezett DESIRO-Classic típusú jármű már nem felelt meg a pályázatban előírt szabványoknak. Ezután a másik 3 pályázóval megkezdődtek a szerződéses tárgyalások. 2005. március 11-én „árlejtéses licitálás”-ra került sor (a járművek beszerzési árára és a karbantartási költségekre). Előtte kiesett a versenyből az Alstom is, elsősorban a tengelyterhelésre vonatkozó kiírási feltétel nem teljesítése miatt. Első eredményhirdetés 2005. március 17-én történt: első a Stadler Rail, második a Bombardier. A második helyezett Bombardier a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottságánál (KBD) jogorvoslati eljárást kezdeményezett a MÁV Rt. döntése ellen. A jogorvoslati kérelem fontosabb elemei: Kirívóan alacsony karbantartási költségajánlat a Stadler Rail részéről, az értékelési kritérium-rendszer módosítása a MÁV részéről, a vonattovábbítási energiafogyasztás (a pályázók által megadott!) adatainak helytelen elbírálása, a Stadler Rail előminősítésének a mérlegadatok miatti megkérdőjelezése stb. A KDB az eljárás lefolytatásáig megtiltotta a szerződéskötést. A KDB május 2-án tette közzé határozatát, mely szerint az eljárás végső szakaszának, azaz az árajánlatok bekérésének megismétlésére hívta fel a MÁV Rt.-t, ami gyakorlatilag azonnal (május 6-án) megtörtént. Rendkívül lényeges azonban, hogy a KDB az eljárás korábbi szakaszait nem módosította így annak folytatása volt a logikus, a már elért eredmények megőrzése és az időveszteség elkerülése miatt. 2005. május 23-án a két pályázó ismételt ajánlatot tett (természetesen csak az árakra, hiszen a műszaki tartalom már januárban kötöttséggé vált). A MÁV Rt. az ajánlatok ismeretében a Bombardier (irreálisan alacsony rész-árelemeket tartalmazó) ajánlatát érvénytelennek minősítette és 2005. június 1-jén másodszor is a Stadler Rail-t hirdette ki győztesnek. A Bombardier ekkor ismét a KDB-hez fordult jogorvoslatért. A KDB szeptember 13-án meghozta döntését, amelyben teljes mértékben elutasította a Bombardier kérelmét, elismerve ezzel a MÁV döntésének jogszerűségét. A finanszírozási tender előminősítése– a hosszadalmas jogi eljárás következtében – időközben érvénytelenné vált, ezért a MÁV Igazgatósága az eljárás újrakezdéséről döntött. A kiírás megtörtént, az előminősítésre több bank jelentkezett a december 12-ei határidőre. Az eljárás 2006 márciusában fejeződött be. A pályázatra nyolcan jelentkeztek, de végül csak négyen adtak be ajánlatot. A legalacsonyabb árat a Calyon S.A., a CIB Bank és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. alkotta konzorcium ajánlotta. A 144,6 millió eurós hitel 14 éves futamidejű, melyet negyedévente, 46 egyenlő részletben euróban kell fizetni. 2006. február 7-én újabb fordulat történt a motorvonat ügyben. A vesztes Bombardier felajánlott a MÁV részére tíz db Talent motorvonatot, melyek az Osztrák Államvasút részére készültek. A Stadler csak egy év múlva, a Bombardier viszont azonnal tudta szállítani a motorvonatokat és hozzá a már korábban az ÖBB-nek kialkudott új banki finanszírozási konstrukciót is felajánlotta a MÁV-nak. A hír hallatán a Stadler újra a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult. Februárban új, gyorsított tender indult. A hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárásra a vasúttársaság összesen három céget hívott meg, de a megadott határidőig csak a Bombardier nyújtott be ajánlatot. A másik két meghívott nem indult a tenderen. Márciusban aláírta a MÁV a szerződést a Bombardierrel, melynek keretében nagyobb műszaki tartalmú, kétáramnemű, de mégis olcsóbb motorvonatokat vásárolt 44 millió euró értékben. 2006 márciusában léptek hatályba a Stadlerrel korábban megkötött szállítási és karbantartási szerződések, ettől az időponttól számítanak a szerződés szerinti szállítási határidők. A részhatáridők folyamatosan teljesültek, az előzetes típusengedélyt (mely a gyártás megkezdésének előfeltétele) a magyar hatóságok megadták, a Stadler Rail a motorvonatok gyártását azonnal megkezdte. Az első motorvonat a program szerint december elején érkezett a MÁV hálózatára. Az első jármű bemutatására 2006. december 18-án került sor a Budapest–Martonvásár–Székesfehérvár-vasútvonalon, majd az üzemi próbák és a szükséges vizsgálatok után az első két jármű hatósági vizsgája 2007. március végén eredményesen megtörtént, egyben a 2 jármű szinkron üzemét is kipróbálva. A pusztaszabolcsi karbantartó bázis építése a szerződés hatályba lépésekor megkezdődött. A Stadler Rail megvásárolta az erre a célra felajánlott MÁV területet (egy korábbi, használaton kívüli teherkocsi-javítót), megterveztette az új karbantartó telepet, jogerős építési engedélyt szerzett, a kivitelezést megkezdte. Az üzembe helyezés időpontja 2007. március vége volt, a sorozat-szállítás megkezdésével összhangban. A 30. jármű 2008. április 7-én tett eredményes hatósági vizsgát. A 30 db-os opció A MÁV időközben megrendelte a második 30 motorvonatot is, azaz lehívta az opciót. A 31. motorvonat – a szerződés szerinti programnál korábban – 2009. január 14-én állt üzembe. 2009. április végéig a 40. motorvonat is forgalomba állt. A teljes sorozat – havi 2 darabos ütemben – várhatóan 2010 februárjáig érkezik meg. A járművek a székesfehérvári, pusztaszabolcsi és tatabányai vonalak mellett a hatvani vonal elővárosi forgalmát is ellátják majd, de hét végén a váci vonal forgalmában is részt vesznek. A második 30 motorvonat karbantartására és tisztítására kiírt közbeszerzési eljárást is a Stadler Rail nyerte meg. A szerződés aláírására 2009 áprilisában került sor, tehát mind a 60 motorvonat karbantartása Pusztaszabolcson történik, a Stadler Rail telephelyén. A járművek a szerződés szerinti műszaki, üzemeltetési és utas-kényelmi feltételeket teljesítik. A karbantartásra-tisztításra vonatkozó szerződés feltételei is folyamatosan teljesülnek. A teljes 2008. évre vonatkozó MÁV vontatási/forgalmi statisztikai adatok igazolták a Stadler Rail motorvonatok versenyfeltételként megfogalmazott energiafelhasználási adatait. A tényadatok az időközben ütembeállított Bombardier Talent motorvonatokhoz viszonyított, a verseny során mindkét cég által szimulációs számításokkal bemutatott jelentős különbséget is alátámasztották. Az új elővárosi motorvonatok hazai sikere is közrejátszott a Stadler Rail döntésében, amelynek alapján 2009. április 23-án, Szolnokon megnyitották az új vasúti járműgyárat. GYSEV Flirtök A GYSEV közbeszerzési eljárást írt ki, hogy a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalat korszerűbb motorvonatokkal szolgálhassa ki. A pályázatra csak a Stadler adott be érvényes ajánlatot, így a svájci cég szállít 4 motorvonatot a dunántúli társaság részére. A vonatok megegyeznek a MÁV számára korábban leszállított 60 motorvonattal, de zöld-sárga színűek lettek és INDUSI vonatbefolyásolót is kaptak. Az első 415-500 pályaszámú motorvonat 2013. októberében készült el a lengyelországi üzemben. Az átvételi próbát a Győr–Hegyeshalom vasútvonalon teljesítette. 2014. decemberben szállít először utasokat 2013. márciusában aláírt szerződés alapján a MÁV-val közösen újabb 6 db motorvonatot rendeltek, amelyek 2014. őszétől 2015. szeptemberéig fognak forgalomba állni. A beruházás értéke a MÁV 42 db járműparkjával együtt - összesen 48 db járműre - 266,784 millió euró volt. Az újabb motorvonatok a Sopron–Szombathely–Szentgotthárd, Győr–Sopron és a Csorna-Szombathely szakaszokon fognak szolgálni. Az újabb 42+6 Flirt Az új járművek 100%-ban az EU állja a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban vasúti fejlesztésre rendelkezésre álló 600 milliárd forintos keretből. A beszerzés összértéke mintegy 267 millió euró. Az első jármű 2014 őszén, míg az utolsó 2015. szeptember végén áll forgalomba. A MÁV részére szállítandó első két - immár hagyományos kék árnyalatú festéssel ellátott - motorvonat 2014. március 19-én került bemutatásra, és 2014. október 16-tól szállítanak utasokat. A járművek a Budapest–Veresegyház–Vác vasútvonalon kezdték meg üzemüket. Az újabb 21 Flirt 2015. június 23-án a MÁV-START Zrt bejelentette, hogy további 21 járművet - ebből 6-ot a KÖZOP, 15 járművet pedig IKOP költségeinek terhére - a STADLER szállíthat. A flotta létszáma a leszállításukat követően 133-ra nő. Az új motorvonatok hagyományos kék árnyalatú festéssel rendelkeznek majd, a 2014-től leszállított 42 új járművel teljesen azonos lesz a kinézetük. Tomics Ferenc Tomics Ferenc (Ungvár, 1965. július 30.) az ungvári Zádor Dezső Állami Zeneművészeti Szakközépiskola Ukrajna Érdemes Művésze címmel kitüntetett mestertanára (klarinét és szaxofon). 1926-os indianapolisi 500 A 14. alkalommal megrendezett Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 1926. május 31-én rendezték meg. a versenyen rajthoz állt a Magyarországon született Steve Nemesh is. Forrás http://hp.lanck.net/faster/Indy-500/1926ind.htm „Magyarország és az autóversenyzés”, Bognár Viktor, formula.hu, 2014. július 24. (Hozzáférés ideje: 2014. július 24.) Szürke rigó A szürke rigó (Turdus ravidus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó kihalt faj. Elterjedése A Kajmán-szigetek legnagyobb szigetén a Nagy-Kajmán szigeten élt. Megjelenése Általános tollazata hamuszürke színű volt. Szárnyának hossza 13,5 centiméter, farka 11 centiméteres és a lábai 3,8 centiméteresek. Életmódja A sziget északi-északkeleti részén élt. Természetes élőhelyei valószínűleg mocsaras, mérgező Hippomane mancinella fákkal borított területek. Kihalása Nem sokkal felfedezése után a gyűjtők kedvenc madara lett. Az utolsó néhány múzeumi példányt 1916 áprilisa-júliusa között gyűjtötték. Az utolsó hiteles feljegyzés 1938-ból való. Kihalásának oka az erdőirtás, illetve az élőhelyén 1932 és 1944 között tomboló pusztító hurrikánok voltak. Képek -Kép az arkive.org-ról MÁV M38 sorozat A MÁV M38 sorozat (iparvasútaknál A24) egy C tengelyelrendezésű dízel tolatómozdony sorozat, melyet a Magyar Vagon– és Gépgyár gyártott 1960 és 1961 között Rába M060 és M061-es gyári típusjellel. Vontatási feladata: könnyű tolatószolgálat, mellékvonali tehervonatok továbbítása. Beceneve: Vakond. Története 1960–61-ben gyártottak 7 darabot. Az 1970-es évek közepén 5 darabot selejteztek, 2 darab pedig ipari mozdony lett, A24-es sorozatjellel. Szerkezete Járműszerkezet A kerékpárok acélöntésű tárcsákkal, cserélhető abroncsokkal, külső elrendezésű gördülőcsapágyakkal készültek. A tengelyhajtás homlokkerék- és kúpkerékpárból áll és a sebességváltó elosztóházából kapja a hajtást kardántengelyen keresztül. Az alvázkeret lemezből, hegesztett kivitelben készült, MÁV-szabvány szerinti ütközőkkel és csavarrugós vonókészülékkel. A mozdony 6 db lemezrugóra támaszkodik, melyek a tengelyterhelés egyenletes elosztására himbás kiegyenlítőkarral van ellátva. A géptérburkolat lemezből és idomvasakból, hegesztett kivitelben készült. A vezetőfülke jól szigetelt, padlója fából készült. A géptér burkolata könnyen leemelhető. A vezetőálláson valamennyi kezelőszerv, az átmenő légfék vezetői szelepe kivételével a vezetőfülke mindkét oldalán megtalálhat, így a mozdony mindkét oldalról kényelmesen vezethető. A vezérlőasztal mindkét oldalán egy-egy közös tengelyre szerelt kerék van a motortöltés szabályozására és a vezérlési műveletekhez. A tolató-vonali fokozatváltó vezértolattyúját az asztalon helyezték el, akárcsak az össze műszert magába foglaló műszerfalat. Gépi berendezés A mozdony erőforrása egy Ganz-MVG 12 JV 13,5/17 típusú 12 hengeres V elrendezésű Ganz–Jendrassik rendszerű előkamrás szívó dízelmotor, amely gumirugókra támaszkodik. Az üzemanyagot egy, a motortérben elhelyezett 150 literes és egy, a vezetőfülke alatt lévő tartályban helyezték el. A dízelmotor előkardánnal hajt egy gyorsító előtétet, mely az UVA SRM DS 1 típusú hidromechanikus hajtóműhöz csatlakozik. A hajtómű egy hidrodinamikus nyomatékmódosítóból és egy úgynevezett hamis bolygóműből, valamint egy ferodobetétes tengelykapcsolóból áll. A hidrodinamikus nyomatékmódosító vezetőkereke szalagfékkel rögzíthető/oldható. Az első fokozatban a vezetőkerék szabadon forog, a turbinakerékkel ellentétes irányban. A vezetőkeréken keletkező nyomatékon a bolygókeréken és a belső fogazású dobon keresztül átadja a turbina- (kimenő) tengelyre, így a hajtómű kis mérete ellenére viszonylag nagy nyomatékot tud átvinni. A bolygókerekek közben álló tengelyeik körül forognak, de a napkeréken nem gördülnek körül. A második fokozat a maximális sebesség 72%-ánál kapcsolódik. Ilyenkor a vezetőkerék a házhoz rögzül, így a nyomatékmódosító a hagyományos módon működik. Ekkor a bolygókerekek már körbegördülnek az álló napkeréken. A harmadik fokozatban a ferodobetétes tengelykapcsoló a szivattyú- (bemenő) és a turbina- (kimenő) tengely között mechanikus kapcsolatot hoz létre, azaz a harmadik fokozat jó hatásfokú direkt fokozat. A hajtóművel hidrodinamikus fékezés is lehetséges. A hajtómű közvetlen kapcsolódik a homlokfogaskerekes irány- és fokozatváltóhoz, melyek csak álló helyzetben kapcsolhatók. A levegőellátást egy 1100 l/min teljesítőképességű Ganz Mk 135 típusú dugattyús légsűrítő biztosítja, a villamos fogyasztókat egy 2,2 kW-os töltődinamó és a 310 Ah-s, 24 V-os akkumulátor látja el. Mind a légsűrítőt, mind a töltődinamót, mind a hűtőventilátort egy gumirugós alapra elhelyezett mechanikus elosztóhajtással a dízelmotorról táplálják. Forrás A Wilhelm Pieck Vagongyár új gyártmányai. 350 LE-s Diesel-hidraulikus mozdony. Vasút 1960/2. Szakács Gábor et. al, szerk. Vághegyi Károly: DIESEL-motoros vasúti járművek. Műszaki Könyvkiadó, 1962. Lovas József, Mezei István. Vasúti dízeljármű-vezetők zsebkönyve. Műszaki Könyvkiadó (1981). ISBN 963-10-3647-2 Louargat Louargat település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 2354 fő (2015). Louargat Bégard, Belle-Isle-en-Terre, Gurunhuel, Pédernec, Plougonver, Pluzunet, Tréglamus és Trégrom községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Antoine Blavier Antoine Blavier, más forrás szerint Arthur Blavier (Namur, 1914. január 28. – 1991. szeptember 15. ) belga nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Becenev Arthur. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az I. Liga játékvezetőjeként 1964-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1960-tól tartotta tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és a franciát beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett., vagy működő társának partbíróként segített. A belga nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 23. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1964-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA elvárása szerint, ha a játékvezető nem vezetett mérkőzést, akkor valamelyik társának partbíróként segédkezett. Kettő csoportmérkőzésen partbíróként működött közre. A világbajnokság legfiatalabb játékvezetője volt. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 2 (partbíró). Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Spanyolországba az II., az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. ATC R07 – Egyéb légzőrendszerre ható készítmények Az ATC R07 – Egyéb légzőrendszerre ható készítmények a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Kis-Szunda-szigetek A Kis-Szunda-szigetek (Nusa Tenggara, vagyis délkeleti szigetek) Délkelet-Ázsiában, Ausztráliától északra fekvő szigetcsoport. A Nagy-Szunda-szigetekkel együtt a Szunda-szigetekhez tartozik. A szigetek a Szunda vulkanikus ív mentén fekszenek, melyet a Jáva-tengerben húzódó Jáva-árok mentén szubdukció hozott létre. Közigazgatás A Kis-Szunda-szigetek szigetcsoportja számos szigetből áll, melyek jórészt Indonéziához tartoznak. Néhány sziget, különösen Timor keleti része, a 2002-es függetlenség elnyerése óta Kelet-Timorhoz tartozik. Az Indonéziához tartozó szigetek Bali , Nyugat Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Barat) Kelet Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Timur) tartományok részeit alkotják. Geológiája A Kis-Szunda-szigetek két, geológiailag elkülönülő szigetcsoportra oszlik. Az északi szigetcsoport, melynek tagjai Bali, Lombok, Sumbawa, Flores és Wetar, vulkanikus eredetű, ezek közül néhány, például a Lombok szigetén emelkedő Mount Rinjani még mindig aktív, míg mások, például a Flores szigeti Kelimutu három sokszínű krátertavával, már kialudt. Kialakulásuk a pliocén földtörténei korszakban, mintegy 15 millió évvel ezelőtt kezdődött az eurázsiai-lemez és az ausztráliai-lemez ütközésének eredményeként. A déli szigetcsoport szigetei, köztük Sumba, Timor és Babar, nem vulkanikus eredetűek, és az ausztráliai lemezhez tartoznak. Az északi szigetcsoport geológiája, ökológiája és más jellemzői sok hasonlóságot mutatnak a tőle kelet felé húzódó déli Maluku-szigetekével. A környéken már az indonéz gyarmati idők óta folytatnak geológiai vizsgálatokat, ennek ellenére az itt végbemenő geológiai folyamatokat még nem ismerik teljesen; a szigetek kialakulására vonatkozó geológiai elméletek a 20. század utolsó évtizedeiben jelentősen átalakultak. A két tektonikus lemez ütközőpontján fekvő Kis-Szunda-szigetek geológiai szempontból a világ egyik legbonyolultabb és legaktívabb régiói közé tartoznak. A biodiverzitást többféle tektonikus tevékenység alakította. Az északi szigetcsoport szigetei geológiailag fiatalnak számítanak, mindössze 1–15 millió évesek, és soha nem csatlakoztak nagyobb földrészhez. Csak Bali volt a jégkorszakbeli Sundaland kontinens része, melyet a Lombok-szoros választott el egy 600 km hosszúságú szigettől, melyet a mai Lombok, Sumbawa, Komodo, Flores, Solor, Adonara és Lembata alkotott. Tőlük keletre Pantar és Alor kis szigetet alkotott, míg Sumba és Timor délen külön szigetek maradtak. Ökológiája A Kis-Szunda-szigetek abban is különböznek Jáva vagy Szumátra nagy szigeteitől, hogy sok apró szigetből állnak, melyeket gyakran mély óceáni árkok választanak el egymástól. A növény- és állatvilág szigetek közötti mozgása, cserélődése csak korlátozott volt, ez pedig nagy számú helyi faj kialakulásához vezetett, melyek közül a legismertebb a komodói varánusz. Amint azt Alfred Russel Wallace a „The Malay Archipelago” című munkájában leírta, a Bali és Lombok között, a Lombok-szoros mély vizein át húzódó Wallace-vonal természetes vízi határvonalat alkotott, még akkor is, amikor az alacsonyabb vízszint miatt a ma különálló szigeteknek mindkét oldalon szárazföldi összeköttetése volt. A Lombok-szorotól keletre fekvő szigetek Wallacea részét képezik, jellegzetességük az ázsiai és ausztráliai fajok keveredése. A Kis-Szunda-szigeteken az ázsiai fajok dominálnak; a Weber-vonal, mely Wallacea főleg ázsiai és ausztráliai fajok által benépesített részei közötti határvonalat jelenti, a szigetcsoporttól keletre húzódik. Ezek a szigetek Indonézia legszárazabb klímájú területei. Lombhullató erdők Számos, a Wallace-vonaltól keletre fekvő sziget, Lomboktól és Sumbawától Floresis és Alorig, amelyet Indonézia esőerdővel borított területeitől eltérően eredeti száraz erdők borítanak, a Természetvédelmi Világalap döntése alapján a Kis-Szunda-szigetek lombhullató erdői ökorégióhoz tartozik. A szigetek magasabban fekvő lejtőin magas Podocarpus nyitvatermők és Engelhardiák nőnek, az aljnövényzetet liánok, epifiton életmódú növények és orchideák, például Corybas, Corymborkis és Malaxis alkotják, míg a partmenti síkságokon eredetileg szavannára jellemző fűfélék, például Borassus flabellifer és pálmafák nőnek. Bár ezeken a szigeteken a növényzet nagy része száraz erdő, előfordulnak esőerdők is, különösen Komodo alacsonyan fekvő síkságain és folyópartjain, és van egy különleges, szúrós tüskéjű növényzettel borított erdős terület Lombok délkeleti partján. A tüskés fák a parti területeken korábban gyakoribbak voltak, de nagy részüket kiirtották. A szigeteken különleges fajok élnek, az itt élő 273 madárfaj közül tizenhét endemikus faj. Az endemikus emlősök a kihalófélben lévő floresi pézsmacickány (Suncus mertensi), a veszélyeztetett komodói patkány (Komodomys rintjanus), a lomboki repülőkutya (Pteropus lombocensis) és a Nyctophilus heran denevérfaj. A ragadozó komodói varánusz, mely három méteres hosszával és 90 kilogrammos tömegével a világ legnagyobb gyíkfaja, Komodo, Rincah, Gili Motang szigeten és Flores északnyugati partjain él. Természetvédelem A szigeteket borító eredeti növényzetnek több mint a felét kiirtották rizs és egyéb haszonnövények termesztése, valamint emberi települések céljára. Csak Sumbawán van nagyobb egybefüggő, érintetlen erdő, Komodo, Rincah és Padar területeit pedig a Komodo-szigetek Nemzeti Park védi. Míg számos ökológiai hatás az apró és nagy szigeteket egyformán sújtja, a kis szigeteknek meg kell küzdeniük saját speciális problémáikkal, mivel a külső erők hatásának jobban ki vannak téve. A kis szigeteken növekszik a területfejlesztési nyomás, annak ellenére, hogy hatását nem mindig mérik fel előre. Bár Indonézia természeti erőforrásokkal gazdagon ellátott, a kis szigetek erőforrásai szűkösek és specializáltak, emellett az emberi erőforrások is korlátozottak. Általános jellemzők, melyek hatással vannak a Kis-Szunda-szigetekre: A földterület nagyobb részére lehetnek hatással a földrengések, a földcsuszamlások, a ciklonok és a vulkáni tevékenység ; Az időjárásra a tengeri klíma hat; A vízgyűjtő területek kisebbek, az erózió foka magasabb; A földterület nagyobb része koncentrálódik a parti területekre; Nagyobb mértékű környezeti specializálódás, nagyobb arányban előforduló endemikus fajok egy kevés erőforrással rendelkező környezetben; A közösségek nagyobb mértékben ragaszkodnak kultúrájukhoz a viszonylagos elszigeteltség miatt; A kis szigetek lakosságára nagyobb hatással lehet a gazdasági migráció. Települések A turisták között népszerű a szörfölés a Lombok-szigeti Kuta városában, túrázás Flores és Lombok szigetén, valamint a búvárkodás a Gili szigeteknél és Floresen. Ennek az ökorégiónak a városi területei (Bali, Timor és Sumba nélkül): Lombok szigetén a főváros Mataram és a közeli tengerparti üdülőhely Senggigi; Sumbawán a kikötő és a keleti part városa, Bima, valamint nyugaton Sumbawa Besar; Floresen Maumere (a sziget legnagyobb városa) kikötője, Larantuka és Ende. Lombokon és sumbawán burkolt utak találhatók, Floresen azonban túlságosan sok a hegy a közúti közlekedéshez. A Kis-Szunda-szigetek kapuja Bali, Maumerén és Mataramon kis repülőterek találhatók, a szigetek közti fő közlekedés vízi úton történik. Altenbuch Altenbuch település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1242 fő (2015. december 31.). Altenbuch Rohrbrunner Forst, Eschau, Stadtprozelten, Faulbach, Hasloch, Schollbrunn és Bischbrunn községekkel határos. Kassaújfalu Kassaújfalu (szlovákul: Košická Nová Ves, németül: Neudorf) Kassa városrésze Szlovákiában, közigazgatásilag a Kassai kerület Kassai III. járásához tartozik. Területe 9,45 km². Fekvése Kassa óvárosától keletre fekszik. Története 1297-ben említik először, ekkor épült Szent László király tiszteletére szentelt temploma. Kassa városához tartozó falu volt. 1317-ben említik plébániáját és Miklós nevű papját, aki 6 garas adót fizetett. A 15. században a kipusztult magyar lakosság pótlására németeket telepítettek ide. 1427-ben húsz portát számláltak a faluban. Kassaújfalu már a 16. században híres volt borászatáról. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ÚJFALU. Kassa, Jászó, Szikszó Újfalu. Abaúj Vármegyében.” 1826-ban 864-en lakták. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ujfalu (Kassa), Neudorf, Kossicka Nowawes, Abauj vármegyében, tót falu, Kassához keletre 1 1/2 órányira: 855 kath. lak., kik szőlőt müvelnek, hizott sertéssel, hussal, szalonnával Kassára jutalmas kereskedést folytatnak. Kat. paroch. templom. F. u. Kassa városa.” 1896-ban 152 házában 1160 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, borászattal, favágással, valamint Kassa városának végzett bérmunkákkal foglalkoztak. Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „A Kassai-hegy keleti lejtőjén, félórányira Kassától van Kassa-Ujfalu, 152 házzal és 1160 tótajku lakossal, akik nagyobbára sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Ők szállitják a kassai piaczra az országszerte ismert »kassai« sonkát. Posta- és táviróállomás Kassa.” 1920 előtt Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd az új Csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. 1990-óta közigazgatásilag Kassa városához tartozik. Népessége 1910-ben 1215, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2003-ban 2259 lakosa volt. 2011-ben 2571 lakosából 2103 szlovák. Nevezetességei Szent László tiszteletére szentelt, római katolikus templomát 1771-ben Eszterházy Károly egri püspök építtette. 648-as busz A 648-as jelzésű elővárosi autóbusz Kiskunlacházán közlekedik, a vasútállomás és a Birka Csárda között. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Ji csing A Ji csing (hagyományos kínai: ��; egyszerűsített kínai: ��; pinjin hangsúlyjelekkel: Yì jīng; magyar népszerű: Ji csing, vagy Ji king; fordítása: Változások könyve) a konfucianizmus szent könyveiként tisztelt öt klasszikus egyike. A kb. i. e. 3000-re datált művet eredetileg életvezetési, jövendölési céllal használták s használják a mai napig, de filozófiai-bölcseleti értéke is vitathatatlan. Az európai tudományos életben a 19. századtól láttak napvilágot különböző kiadásai, melyek közül a legelismertebb Richard Wilhelm 1924-es német nyelvű fordítása. Magyar nyelvre többek között Pressing Lajos, Deseő László és Karátson Gábor ültette át szövegeit. Elmélete A Ji csing (Yi jing) a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a világegyetem működésének megértésére és így a helyes gondolkodásra, valamint a tao szerinti élettel való harmóniára. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben. A szimbólum megragadásának, s a jóslat kifejtésének eszközeként a cickafarkkóró szárából készült pálcikákat használták. Alapjeleit, a nyolc kua (gua)t (a James Legge-féle angol fordítás alapján elterjedt nevén trigramot) Fu-hszi (Fu Xi-)nak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket, ahogy kiemelkedett a Sárga-folyóból. E nyolc jelet az Égben és a Földön lezajló folyamatok leképződésének tekintették. Úgy fogták fel ezeket, mint amelyek állandóan átalakulnak, ahogy a világ jelenségei is állandóan egymásba történő átalakulásban vannak. A nyolc jel tehát nem a dolgokat ábrázolja, hanem azok mozgásirányát. Ven király (Wen király) és Csou herceg (Zhou herceg)e, a Csou-dinasztia (Zhou-dinasztia) uralkodói írták hozzá az első magyarázatokat. Ezek az ítéletek. Ekkor már 64 jelet (hexagramot) használtak, melyek úgy jöttek létre, hogy az eredetileg használt három vonalat kiegészítették hatra, s ezek variációiból jött létre a 64 jel. Majd ezután nem sokkal jöttek a képek, amik tovább bővítik a hexagrammok jelentéstartalmát. Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le, akik értelmezni akarták a Változások Könyvét. Szerintük minden jelhez tartozik egy ítélet és egy kép is, melyek tömören, de a teljesség igényével világítják meg, hogy az adott jel milyen állapotot jelöl, s hogy annak mik a nehézségei és a lehetőségei. Egyik jel sem jobb a másiknál, ahogy egyik állapot sem. Mindegyik egyszerre van jelen a világban, s bár különféle helyzetekben, mégis egyazon teljesség különböző arculataiként. A Ji csing (Yi jing) az Egyből indul ki, a Mindenség forrásából, amiből a jin és jang (yin és yang) mint két őserő pattan ki és kezd mozgásba. A kettő működéséből négy erő vagy erény (��, sze te (sì dé)) keletkezik: a magasztos (�, jüan (yuán)), az átható (�, heng (hēng)), az előmozdító (�, li (lì)) és az állandó (�, csen (zhēn)), melyek a megnyilvánult világ alapjait képezik, ugyanakkor a rendszer élén álló két őserőt jelképező hexagramot – a Teremtő és Befogadó képét – jellemzik. Az általuk meghatározott négy évszak és az égtájak az idő és a tér koordinátáit adják. Egymásra kifejtett hatásaikból keletkeztek a létezők. A jin (yin) közérthető jelentése: sötét, ködös princípium, a jang (yang) a világos, a fényes. A két princípiumot egy hegy világos, napsütött (déli) és sötét (északi) oldalára, vagy egy folyó világos (északi) és árnyékos (déli) partjára vonatkoztatva használták. Innen kiindulva, ezeket a kifejezéseket a Ji csing (Yi jing)-gel kapcsolatban a létezők kétféle alapvető, de állandóan változó állapotának jellemzésére használták. Megfigyelhető azonban, hogy ezek a kifejezések ilyen értelemben nem jelennek meg az elsődleges szövegben, sem a legősibb kommentárokban. Először a Nagy magyarázatban találkozunk velük, ami már sok helyütt későbbi taoista hatást mutat. A könyv felépítése Jóslások könyve, avagy javaskönyv A Változások könyve eredetileg jóslásra használt jelgyűjtemény volt. Kezdetleges állapotában az ókori jóslat csak igen és nem válaszokat tudott adni. Az igent egy teljes vonás jelképezte (pozitív), a nemet pedig egy középen megszakított vonás (negatív). Ez lett az alapja a Ji csing (Yi jing) trigramjainak, amelyeknél a teljes és törött vonalak nyolcféle csoportosítása jelenik meg. Minden jel egy-egy képben ölt testet, melyek az ég és a föld jelenségeit szimbolizálják. Tovább vizsgálva ez a fajta látásmód azon alapul, hogy a jelek a világegyetem jelenségeihez hasonlóan állandó átalakulásban vannak , vagyis egy-egy jel az őt felépítő vonalak minőségétől függően egy másik jellé alakulhat. A trigramok A transzformáció a Változások könyvének képei mögött rejlő ideológiai bázis. A trigramok folytonos átalakulás állapotában lévő jelek, olyan képek, melyek állandó változást mutatnak. Ily módon nem a dolgok statikus lényegére vagy külső formájára utalnak, hanem az általuk megragadott jelenségekben rejlő mozgás lehetőségeire az átalakulás során. A nyolc trigram többféleképpen értelmezhető. Leírhatók a lényegi tulajdonságukhoz kapcsolódó természeti jelenségekkel és ezek attribútumaival, de ugyanúgy megfeleltethetők egy nagy család tagjaival, ahol apa, anya, három fiú és három lány foglalja el a nekik megfelelő helyet. A jelek elnevezése és a családban elfoglalt helyük: Csien (Qián) (�), a teremtő; az erős; az ég; az apa Kun (Kūn) (�), a befogadó; az alávetett, elhagyatott; a föld; az anya Csen (Zhèn) (�), aki fölriaszt; aki mozgásban van; a mennydörgés; az első fiú Kan (Kǎn) (�), a szakadék illetve a feneketlen mélység; a veszélyes; a víz; a második fiú Ken (Gèn) (�), a mozdulatlanság; a nyugalomban lévő; a hegy; a harmadik fiú Hszün (Xùn) (�), a szelídség; az áthatoló; a szél; az első lány Li (Lí) (�), aki helyben marad vagy ragaszkodik; a fényes; a tűz; a második lány Tuj (Duì) (�), a derűs, a nyugodt; a tó; a harmadik lány. A három fiúban a mozgás három stádiumának meghajtó erejét látjuk: a mozgás kezdete, a mozgásból eredő veszély, a mozgás vége. A három lányban a mozgás stádiumaiból fakadó belső képességet foghatjuk meg: szelíd behatolás, megvilágosodás és adaptáció, a derűs nyugalom. A 64 hexagram A nagyobb variációs lehetőségek érdekében a három vonalat hat vonallá egészítették ki, így ezek variációjából összesen 64 hexagram született. A 64 jel mindegyike hat, számértékétől függően változó vagy stabil vonalból épül fel. Amikor egy jel változik, a hexagrammal szimbolizált állapot is megváltozik, és egy másik hexagrammá alakul. Ez a változás nem feltétlenül következik be. A pozitív (teljes) vonal akkor változik, ha számértéke kilenc, a negatív (törött) vonal akkor változik, ha értéke hat. Ezeket a vonalakat a jóslat megfejtésekor külön-külön is értelmezik. A nem változó vonalak csupán a hexagram szerkezetét adják, nincs különösebb belső jelentésük. A pozitív vonal értéke ebben az esetben hét, a negatívé nyolc. Így a különböző állapotokat szimbolikusan megjelenítő képek az őket felépítő vonalak minőségétől függően alakulnak át illetve maradnak mozdulatlanok abban az esetben, ha egyetlen változó vonal sem található szerkezetükben. Bölcsesség könyve A változás és a jelek transzformációjának törvénye mellett megfejtésükben és a közvetített üzenet megértésében a hexagramok fontos eleme az ítélet, mely megmutatja, milyen viselkedésmód, attitűd szükséges jelek által behatárolt helyzetekben. Így válik a könyv, a jövőt pusztán megjósoló divinációs eszközből bölcsességek könyvévé. Ven (Wen) királynak és fiának, Csou (Zhou) hercegnek jutott az a feladat i. e. 1000 körül, hogy minden jelet ellássanak a helyes viselkedési módot tartalmazó tanácsokkal, amit ítéletnek neveztek el. Így a tanácsot kérő ember kezébe adták saját sorsának alakítását, hiszen a helyes viselkedés követésével beavatkozhatott az események alakulásába még azok kifejlődése előtt. A cickafarkkóró szárából készült ötven darab pálcika segítségével a kérdező teljes rálátást kaphatott helyzetére, s a jóslat megmutatta azt is, hogy az adott pillanat milyen viselkedésformát követel. Lao-ce és Konfuciusz Tények: Az évszázadok során kialakult legendák és misztériumok sokszor erősen eltérnek a valóságtól. A közhiedelemmel ellentétben semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Lao-ce (Lao zi) vagy Konfuciusz ismerte volna a Ji csing (Yi jing)-et, sőt arra sincs bizonyíték, hogy a mű már létezett volna akkor, amikor ők éltek. A Ji csing (Yi jing) egyik előszavát a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja, ami azonban szinte bizonyosan nem tőle származik. A Ji csing (Yi jing) a későbbi konfuciánus tanításokban kiemelkedő szerepet kapott, és ezért hitelességét alá kellett támasztani. Ezt a középkori konfuciánus tudósok úgy érték el, hogy a Lun jü VII./16-os mondásába beleépítették a Ji csing (Yi jing) címét. Az utóbbi idők archeológiai leletei szerint azonban a legkorábbi Lun jü szövegek nem tartalmazták a Ji csing (Yi jing) címét ebben a mondásban, és semmi sem utal arra, hogy Konfuciusz olyan központi műnek tekintette volna, mint ahogy azt a későbbi korok előszeretettel állították. Ennek ellenére az alábbi legendák töretlen népszerűségnek örvendnek. Legendák: Lao-ce (Lao zi) ismerte a Ji csing (Yi jing)-et, s a műből sokat merített saját aforizmáihoz. Konfuciusz nemcsak ismerte a művet, de kommentárokat is készített hozzá. Az általunk ismert Változások könyve minden bizonnyal a Konfuciusz kiadásában megjelent, kommentált ,ű. Konfuciusz a Ven (Wen) király és fia által kiegészített könyvet fedezi fel. Igen valószínű, hogy az ítéletekhez (döntésekhez) fűződő megjegyzések közvetlenül az ő tollából erednek. A képekhez fűzött megjegyzések szintén tőle származnak, de nem közvetlenül. A konfuciuszi iskola nagyban hozzájárult a Ji csing (Yi jing) elterjedéséhez, az általa terjesztett gondolkodásmód folyamatos hatással volt a könyvet tanulmányozókra. A könyvhöz kötődő ősi és kései magyarázó irományokból megmarad töredékeket A Tíz Szárny néven ismerjük. A Tíz Szárny 1-2. szárny: a két részből álló Magyarázat az ítéletekhez (döntésekhez). A Ven király-féle ítéletekhez fűzött kommentárok, a hexagramok struktúrájához kapcsolódó konkrét magyarázatok. 3-4. szárny: a két részből álló Magyarázat a képekhez . A hexagrammot felépítő két trigramhoz kapcsolódó képek alapján fejti ki a hexagram jelentését, s vonatkoztatja ezt a jelentést az emberi élet különböző területeire. 5-6. szárny: a két részből álló Nagy magyarázat . A műre vonatkozó általános magyarázatok. 7. szárny: A szöveg szavainak magyarázata . Kommentár vagy kommentárok sorozatának töredékeit tartalmazó szöveg, a konfuciánus gondolkodás jeleit mutatja. Csak a második hexagramig jut el. 8. szárny: Értekezés a trigramokról . Az első nyolc trigramot magyarázó ősi szöveg. 9. szárny: A hexagramok sorrendje, elrendezése . A hexagramok elnevezésének az ősi hagyományon alapuló magyarázata. 10. szárny: A hexagramok egymáshoz kapcsolódása . A gyakran azonos párokba rendezett hexagramok magyarázata mnemonikus vers formájában. A Ji csing (Yi jing) Európában A 17. században a Ji csing (Yi jing)-et a Pekingben missziót teljesítő jezsuiták kezdték megismertetni Európával. Erre a munkára figyelt fel Leibniz német filozófus-matematikus, aki párhuzamot vélt felfedezni a jin és jang (yin és yang) bináris rendszere és saját, kizárólag az 1-es és 0-s számjegyre épülő számtani rendszere között. Ezzel párhuzamosan egy P. Regis nevű misszionárius megkezdte a könyv latin nyelvre való átültetését és magyarázatát, s műve 1834-1839-ben jelenik meg Stuttgartban. A 19. század elején két olyan fordítás jelent meg, ami már tudományos értékkel bírt. James Legge angol nyelvű fordítása 1882-ben jelent meg Max Müller Sacred Books of the East című sorozatában. Legge fordítását számos kritika érte kora tudósai részéről, többek között Richard Wilhelmtől, aki a mű egyik legfontosabb hiányosságának tartotta, hogy Legge egyszerűen nem fordította le a hexagramok elnevezését. Ezután két kevesebb visszhangot kiváltó fordítás látott napvilágot. 1885-1893-ban jelent meg Paul-Loup Félix Philastre francia diplomata, tudós francia nyelvű fordítása a Museé Guimet kiadásában, majd Charles de Harlez belga orientalista fordítása 1889-ben a Belga Királyi Tudományos Akadémia kiadásában. A legelismertebb, Carl Gustav Jung által is nagyra értékelt fordítás minden bizonnyal Richard Wilhelm protestáns misszionárius német nyelvű műve, ami 1924-ben jelent meg Jénában. Jung meleg szavakkal üdvözölte a Wilhelm-féle fordítást, s önéletrajzi írásában a következőket mondta róla: „A Kelet egyik legmélyebb tartalmú műve először jelent meg Nyugaton élő és elérhető formában”. Magyar fordításai közül a legismertebbek a Wilhelm német nyelvű munkáján alapuló Ji King - Változások könyve Pressing Lajos munkája (Budapest, 1992) és A változások könyve: a legősibb kínai bölcsesség, Richard Wilhelm feldolgozása, Deseő László fordítása (Budapest, 1994). A legújabb feldolgozások közé tartozik Karátson Gábor: Ji King. A Változások könyve (Budapest, 2003), valamint Müller Péter Jóskönyve. C. G. Jung és a Ji King Carl Gustav Jung kétségkívül sokat tett azért, hogy a Ji csing (Yi jing) ismertté váljon Európában. Az ő tanácsára, és Richard Wilhelm, majd annak halála után fia, Helmut Wilhelm ellenőrzése alatt ültette át angol nyelvre - Wilhelm fordítása alapján - a könyvet egyik tanítványa, Cary F. Baynes. Az 1951-ben kiadott műhöz Jung nagyszabású bevezetőt írt, melyben elméleti fejtegetésbe bocsátkozik az általa megalkotott szinkronicitás elvről. Jung a Ji csing (Yi jing)et már a Wilhelm-féle fordítás előtt ismerte, s amellett, hogy az archetipusok legcsodálatosabb gyűjteményének tartotta, megfelelő eszközt látott benne ahhoz, hogy a véletlen egybeesések mibenlétét - melyre szinkronicitás elvet alapozta - tanulmányozza általa. Órákat töltött azzal, hogy a jóspálcikákat kínai módra manipulálva meditáljon az ítéletek jelentése fölött, s mély benyomást tettek rá az ősi jóskönyv frappáns válaszai. Jung a Ji csing (Yi jing)et a kínai kultúra "spirituszának" tartotta. Hitte, hogy a könyv "élő valóságának" megtapasztalásával a nyugati ember a keleti szellem puszta csodálójából vagy kritikus szemlélőjéből annak résztvevőjévé válhat. Halász József (ügyvéd) Halász József (Balkány, Szabolcs megye, 1803. március 23. – Nagyvárad, 1886. április 27.) ügyvéd. Élete Halász István református lelkész és Balassy Erzsébet nemes szülők fia. Jogi tanulmányait Debrecenben végezte (ahol 1818-ban lépett a felsőbb osztályokba); azután pár évig Deésy György szolgabiró mellett dolgozott. 1831. november 25-én Koós Judittal kelt egybe és Nagyváradon telepedett le, ahol gyakorló ügyvéd lett. Berettyószentmárton mellett birtokot szerzett, melyet nevéről Halásztanyának hívnak. A szabadságharc után mezei gazdaságának élt. Később a gazdálkodást is megunván, Nagyváradra vonult vissza, ahol a közügyeknek és az irodalomnak élt. Bihar vármegye megválasztotta táblabírájának; a nagyváradi függetlenségi és 48-as kör elnöke és az ottani református hitközség főgondnoka volt. Koporsója felett Révész Bálint püspök mondott emlékbeszédet. Cikkeí a Napkeletben (1857. Nagyvárad leírása), a Vasárnapi Ujságban (1856. Népszerű életkérdések: a magyar birtokosok elszegényülése, 1862. Szózat a honi dalárdák érdekében), a Nagyváradban (1870-76), a Biharban (1871-83), a nagyváradi Szabadságban (1875-80) és a Debreczenben (1881), melyek többnyire vezérczikkek, összesen 397. Munkája Erkölcstan példákban. Összegyűjté Schnell János Péter Lajos. Családi és iskolai használatra németből fordítá és Kalauz az «Erkölcstan példákban» cz. könyv használatánál. Pest, 1873. (A verseket a munkához magyarította fia, Halász Kálmán, aki mérnök volt a Bihar megyei Mezőkeresztesen, aki 1881-ben a Biharban tett közzé költeményeket, öccsének Halász Bélának gyászemlékére 1881. jún. 16. írt költeménye pedig a Biharmegyei Lapokban jelent meg.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896. Az 1964. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata Az 1964. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata az 1964. évi nyári olimpiai játékokon érmet nyert nemzeteket tartalmazza. A sorrendet a több nyert aranyérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert ezüstérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert bronzérem, illetve mindhárom szám egyenlősége esetén az ABC-sorrend határozza meg. A sorrend nem jelenti a részt vevő országok hivatalos – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerinti – sorrendjét. (A táblázatban Magyarország és a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Stazione di Tor Vergata Stazione di Tor Vergata vasútállomás Olaszországban, Frascati településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Cassino–Nápoly-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Colle Mattia Stazione di Ciampino Sadská Sadská település Csehországban, a Nymburki járásban. Sadská Hradištko, Třebestovice, Písty, Kostelní Lhota, Milčice, Kostomlátky és Zvěřínek településekkel határos. Lakosainak száma 3243 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sadus A Sadus egy USA-ból származó thrash-metal együttes volt. Jelenlegi tagok: Darren Travis, Steve Di Georgio és Jon Allen. Volt tagok: Rob Moore. 1984-ben alakultak meg Kaliforniában. Demólemezüket 1986-ban adták ki. Első stúdióalbumuk két évvel később, 1988-ban jelent meg, azóta még négy nagylemezt jelentettek meg. A 2006-os Out for Blood albummal a megjelenés évében még koncertezett a Sadus, de azóta nincs hivatalos aktivitás a zenekar részéről. Diszkográfia Illusions (1988) Swallowed in Black (1990) A Vision of Misery (1992) Elements of Anger (1998) Out for Blood (2006) Certain Death (1987) The Wake of Severity (1989) Red Demo (1994) Chronicles of Chaos (1997) Crempigny-Bonneguête Crempigny-Bonneguête település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 308 fő (2015). Crempigny-Bonneguête Clermont, Droisy, Menthonnex-sous-Clermont, Val-de-Fier és Versonnex községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Házigalamb A házigalamb vagy röviden galamb (Columba livia domestica) a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó szirti galamb (Columba livia) háziasított változata. A szirti galamb hazánkban nem őshonos, de a házigalamb elvadult alakja, az ún. parlagi galamb elterjedt madár a nagyvárosokban és az agrárterületeken egyaránt. Története A háziasítás a régészeti leletek tanúsága szerint mintegy 4-6 ezer évvel ezelőtt ment végbe, a tyúk, a lúd és a teve háziasításával kb. egy időben. Már a Biblia név szerint említi a galambot mint áldozati állatot (Mózes III. könyve, I. 14.) Az asszírok és a szíriaiak szent állatként vitték magukkal (i. e. 430-354) Athénbe. A hinduk a szerelem istenét, Kamadevát ábrázolták galamb alakjában. A görögök révén jut el a korabeli Rómába, s a keresztény vallásban is szerephez jut: a Szentlélek galamb alakot ölt. Általános szimbólumként az európai kultúrában a béke és a boldogság jelképe. Arisztotelész Az állatok története c. munkájában is oldalakat szentel a galamboknak, s számos fajtát említ. Már az ókorban megfigyelték a galambok rendkívüli tájékozódóképességét, és elkezdték gyors üzenettovábbításra használni ezeket a madarakat. Hírvivőként már Salamon király (i. e. 1000) is alkalmazta a mai posták elődeit. A távíró feltalálásáig ez volt a leggyorsabb „postázási” mód. Napjainkban továbbra is sokan foglalkoznak postagalambok, ún. röpgalambok versenyeztetésével és tenyésztésével. A versenyek során a madaraknak több száz kilométeres távot kell megtenniük otthonuk felé, s képesek több mint 10 órát, 45 km/h átlagsebesség felett folyamatosan repülni. Fajták Rengeteg fajtát tenyésztettek ki, ezek egy része extenzív tartásra alkalmas. A kifejlett állatok maguk megkeresik a mezőn a táplálékukat: strasszer, posta, mezei, parlagi, lengyel hiúz, kóburgi pacsirta. Mások csak intenzív tartás mellett hozzák a kiemelkedő teljesítményeket. Ezek az intenzív fajták évente 12-14 fiókát nevelnek fel. A választáskori, 30 napos fiókák, mint a king (királygalamb), a texán, az óriás posta vagy a corneau elérhetik az 55-65 dekagrammot. Más házigalamb-fajtákat sport céljára (pergők, posták, különféle röpgalambok) tartanak, és vannak, amelyeket csupán díszgalambnak. E fajták mesterséges rendezése során általában 10 fajtacsoportot állítanak fel: alakgalambok, begyes galambok, dobos galambok, keringő galambok, kört csattogó galambok, orrdudoros galambok, sirályka galambok, színes v. mezei galambok, tollszerkezetes galambok, tyúkgalambok. Keresztezését a szirti galambbal nem tekinthetjük fajhibridizációnak, hiszen a C. livia valamennyi házigalamb fajtának a közös őse. Viszont több vadon élő galambfajjal ismertek a hibridjei: kék galambbal (Columba oenas), pikkelyesnyakú galambbal (Patagioenas speciosa), picazuro-galambbal (Patagioenas picazuro), hógalambbal (Columba leuconota), örvös galambbal (Columba palumbus), vöröses gerlével (Streptopelia tranquebarica), keleti gerlével (Streptopelia orientalis), kacagó gerlével (Streptopelia risoria) és pirosszemű gerlével (Streptopelia semitorquata). Testrészei Fej A testhez viszonyított kicsiny v. nagy fej a nyakon ül. Jellemző része a homlok, amely lehet: lapos, keskeny és egyenes vonalban emelkedő (berlini hosszúcsőrű), egyenes vonalban meredeken emelkedő (budapesti rövidcsőrű), meredek, ívben domborodó (almond keringő), alacsony (bácskai keringő), magas (turbit) v. széles (keleti sirálykák). A fejtető leggyakrabban enyhe ívben domborodó, de előfordul egyenes vonalú fejtető is, sőt, például a szarka keringőnél horpadt vonalú. A tarkó általában szabályos ívben lekerekített. Viszont a bécsi rövidcsőrűnél követelmény a szögletes tarkó. A berlini hosszúcsőrűnél pedig elvárás a tompított hegyben kifutó tarkó. A fej oldalnézetből lehet: négyszögletes (budapesti, rövidcsőrű), trapéz alakú (budapesti magasröptű deres), a csőr irányába nyújtott háromszög alakú (berlini hosszúcsőrű keringő), kör alakú (sirálykák), ellipszis alakú (turbit sirályka). A fej felülről nézve lehet kör alakú (sirályka), négyzet alakú (budapesti díszgólyás), körte alakú (szarka keringő), ellipszis alakú (antwerpeni díszposta). Csőr A házigalamb magevő, és mint ilyen, azoknak a sajátosságait mutatja. Oldalt található az arci rész v. pofa, a halánték és a szem. A szem és a csőrtő közötti rész neve zabla v. kantár. Az állkapocscsontokat itt is szaru borítja, így alakul ki a csőr, melynek alakja, színe és nagysága fajtánként rendkívül változatos lehet: 1/a. egyenes (parlagi galamb), 1/b. hajlított (nürnbergi bagdetta), 1/c. vékony (danzingi keringő), 1/d. vastag (német díszposta), 1/e. ár alakú (stralsundi keringő), 1/f. ék alakú (indus); 2/a. a tollazat színével harmonizáló, 2/b. világos tollazat ellenére sötét csőrű v. 2/c. fényes fekete tollazat ellenére világos csőrű; 3/a. hosszú, mint a francia bagdettánál, 3/b. közepes méretű, mint a komáromi bukónál, 3/c. rövid, mint a sirálykáknál. Valamennyi fajta csőre alkalmas a legapróbb magvak kiválogatására, felvételére, a zsenge növényi hajtások csipegetésére és a növénykezdeményeknek a talajból való kihúzigálására. A galamb a csőr szélén a tapintó idegvégződések segítségével ismerkedik a korábban még nem fogyasztott magvakkal, s dönti el, hogy le fogja nyelni vagy sem. A kémiai ízeknek semmi jelentősége nincs a táplálkozásában. A csőr felső káva közepétől a többé kevésbé elvékonyodó és lefelé hajló hegyéig húzódik a csőrgerinc v. csőrorom. A házigalambnál az alsó csőrkáva valamelyest kisebb a felsőnél, esetleg egyező nagyságú. A felső káva tövének két oldalán helyezkedik el egy-egy orrnyílás. Ezekre viaszhártya v. orr-, ill csőrdudor borul. A viaszhártya nagysága, alakja és színe a fajtára jellemző. Nyak A nyak a fejet köti össze a testtel. Elülső oldalán található az áll, a torok és a begy. Hátulsó oldalán van a tarkó és a nyak éle. Esetenként a fajtára jellemzően van jelentősége a nyakoldalnak is. A nyak hosszúsága, vastagsága, tartása, sőt, esetenként a mozgása is a fajtára jellemző. Hosszú nyaka van például az angol begyesnek, ezzel szemben a dragon nyaka rövid. A parlagi, a mezei és a színes fajták középhosszú nyakúak. Vastag a magyar begyes, vékony a szarka keringő nyaka. A mezei fajtáknál a nyak ált. közepes vastagságú. A pávagalamboké ívben hátra hajló, a keringőké egyenes és függőleges tartású. Az előbbieknél gyakran sajátosság a fej rezgése. Törzs A törzs v. törzs áramvonalas, közelítően hengeres, könnyű, megfelel a repülő életmódnak. Beszélünk a galamb törzsének alsó részéről, ami alatt a begytől a farokig tartó alsó ívet – tehát a mellet, a hasat és a lágyékrészt – kell érteni. A felső v. háti rész értelemszerűen a nyakél tövétől a farokig tart. Felöleli a két szárny között lelhető hátat és derekat. A törzs egyes részeinek hossza, egymáshoz viszonyított aránya szintén a fajtákra jellemző, például a hát lehet: egyenes, mint a mezei fajtáknál, domború, mint a spanyol begyeseké v. homorú, mint a lógó szárnyú, emelt farkú fajtáknál. A hát síkja is elhelyezkedhet többféleképpen, lehet: vízszintes (dobosoknál), enyhén lejtő (keringőkön), meredeken lejtő (hosszúlábú begyesek). Ezen túl beszélhetünk széles és keskeny hátról. Utóbbira jó példa a brünni begyes, az előbbire a strasszer. A mell lehet: széles (king) v. keskeny (angol begyes), ill. vízszintes (római galamb) v. emelt tartású (hosszúlábú begyeseknél). Farok A farok a kormánytollak összessége, hozzáértve a farkfedőket és a faroktámasztó tollakat, melyek a farkcsigolyák és a farcsíkcsont alapján elhelyezkedő izmokon, ill. zsírpárnákon ülnek. A kormánytollak száma rendszerint 12, de fajtánként lehet ettől eltérő számú, akár 42 is. Ez, mint ahogyan a tartásuk, úgy a szélességük, az alakjuk és a méretük is függ a fajtajellegtől. Például a farok tartása lehet: a hát vonalát törésmentes egyenesben követő, a törzs tengelyével tompaszöget bezáró v. lógó. A tyúkgalambok farka kimondottan rövid, viszont a lógószárnyú keringőké hosszú. A danzingi keringők farktollai szélesek, jól záródnak, a bukaresti lógószárnyú keringőnél viszont félig nyitottak. Ezzel szemben a pávagalambnál a kormánytollak tányér alakban helyezkednek el. Végtagok A végtagok a törzsről erednek. A mellsők a szárnyak, a hátsók a lábak. A szárny a repülés szolgálatában álló különös képződmény. A galamb a szárnyával másodpercenként 5-8 csapásra képes, s ezzel 8-9 méter haladás érhető el. A postagalambok ezt a teljesítményt messze felülmúlják (18–22 m/sec). A szárny vázát csontok, a rugalmas, zárt felületét pedig a tollak alkotják. A repülés szempontjából az ún. evezőtollak a legfontosabbak. Kívülről befelé haladva előbb az elsőrendű, beljebb a másodrendű és végül a harmadrendű evezőket találjuk. Az utóbbiak válltollak néven is ismertek. Az evezők tövét a szárnyfedők takarják. Nagyság szerint ezek nagy-, közép- és kis szárnyfedők lehetnek. A nagy szárnyfedők száma mindig megegyezik az evezők számával. A szárny mell felé néző alsó szegélyét mellső szárnyélnek nevezzük, ez esetenként a mell tollaival fedett. A szárny elülső hajlása a szárnybúb. A szárny simulhat szorosan a testhez vagy lóghat. Lehet, hosszú vagy rövid, illetve keskeny vagy széles. Láb A láb a combcsont felső fejével ízesül a törzshöz, s a comb általában nem áll ki látható módon a testből. A konyhanyelv a valódi combot felső combként tartja nyilván. A combhoz csatlakozik a lábszár (sokan ezt vélik a combnak), amely a fajtára jellemzően lehet jól elkülönülő v. a hasi tollazat által fedett. A csüd vékony, de a hossza a lábszár hosszától függően szintén a fajtajelleg szerint alakul. A csüd és a lábszár együttes hossza szerint lehet beszélni: hosszúlábú (angol begyes), középhosszú lábú (keleti pergő), v. rövidlábú (kőrösi keringő) fajtákról. A két lábszár, ill. a csüdök egymástól való távolsága szerint megkülönböztethetünk tág közepesen tág és szűk lábállást. Szemből nézve a két láb párhuzamos. Ha terpesztett a tartás, akkor X, ha a két láb kifelé hajló, akkor pedig O lábról beszélünk. Amikor a csüd és a lábszár törésmentes vonalban folytatódik, akkor ez hibás, ún. botláb, mert normális esetben egymással tompaszöget kell bezárniuk. Ha ez a szög a kívánatosnál kisebb, akkor ún. rogyott lábbal állunk szemben. A galambok négy ujjából három előre áll. Ritkán előfordul rajtuk úszóhártyára emlékeztető bőrredő, amely hibának számít. Az ujjak a csüdhöz hasonlóan lehetnek tollal fedettek v. simák. A galamb a lábait váltva emelve lépeget, közben a fejével ütemesen bólogat. A járását tipegésnek nevezzük. Emésztőrendszer A vérmérséklet és az anyagcsere élénk, amiből a nagyobb táplálékigény és a gyorsabb bélműködés adódik. A viszonylag rövidebb tápcsatorna következtében az emésztés hatékonysága csökken, miből adódóan a galambok a táplálásra igényesebbek, mind fehérjét, mind energiát bőven felvesznek. A nyersrostban gazdag, nehezen emészthető magvakat, mint a zab és az árpa nem is szeretik, viszont szívesen fogyasztanak olajos magvakat és hüvelyes szemterméseket. Tekintve, hogy epehólyagjuk nincs, a máj epetermelése folyamatos és jól alkalmazkodik a fogyasztott takarmány emésztésének epeigényéhez. Másik sajátosságuk, hogy hiányzik a páros vakbelük, aminek nincs különösebb hatása az emésztésre, mert a madaraknál a vakbél feladata a veséből kilépő vizelet víztartalmának visszaforgatása a szervezetbe, továbbá a bélsár besűrítése. Nyelv A nyelv elszarusodott laphámmal van borítva, s a szerepe jóformán a nyelésre korlátozódik. A házigalambnak az emlősökénél sokkal kevesebb ízlelőbimbója van, legfeljebb 30-50, mint a házityúknak, de azokénál itt 3-5-ször több idegvégződést találunk. Szem A ragyogó szem által biztosított látása irigylésre méltó. Már 2 m távolságból meglátja a táplálékát, felismeri a legapróbb magvakat is. A szemet szemgyűrű veszi körül, amely nagysága, színe, felülete szintén a fajtára jellemző. A színes galamboknál a szemgyűrű rendszerint keskeny és alig érzékelhető. A keringőké általában kétsoros, a felülete sima. Az orrdudoros fajtáknál a szemgyűrű rendszerint széles, de lehet sima v. bibircses. A szemgyűrű színe többnyire a tollazattal harmonizál: pergamenszínű, sárga, vörhenyes, piros, kékesszürke vagy palaszürke. A szem központi része a szivárványhártya szintén fajtaspecifikus. A közepén helyezkedik el a fekete pupilla vagy szembogár. Táplálkozás Táplálkozáskor a galambok választásában a mag alakjának és felületi látványának van alapvető jelentősége. A galambok a gömbölyű v. ovális és sima felületű magvakat részesítik előnybe. Az árpát csak hosszas szoktatás után fogadják el, a zabot még nehezebben. Viszont hántolva mindkét magféleséget felveszik. A rozstól is idegenkednek. A magvak színe tekintetében nem annyira válogatósak, mint a baromfifélék: nem idegenkednek sem a szürke, sem a szürkésbarna sem a fekete v. tarka magvaktól, így felszedik a bükkönyt és a babot is. A fiókanevelés időszakában különösen kedvelik az apró magvakat, mint a köles, cirok, pohánka, repce, lenmag, bükköny, borsó. Ennek az az oka, hogy etetéskor a begyből az apró magvakat könnyebb felöklendezni. Említést érdemel, hogy a szemes takarmányok palettájáról bátrabban vesznek, mint a baromfifélék, és kevésbé érzékenyek az antinutritiv hatású anyagokra, mint a csillagfürt és a szegletes lednek alkaloidája v. a bükköny, a repce és a konkoly glikozidái, a bab és a lóbab antitripszin hatású anyagai, valamint a cirok és a tölgy, ill. a bükk tanninjával szemben. A mag méretével kapcsolatban nincs akadály, mindent el tudnak fogyasztani, ami befér a szájukba. Az örleményeket nem igazán kedvelik, ha nincs választásuk, akkor elfogadják, de sokat pocsékolnak belőle. A dercés takarmányt lágyeleségként fogyasztják, ha azt megnedvesítjük. A granulátumokat is könnyen megszokják. Táplálékát szinte kizárólag a kultúrnövények és a gyomok szemtermése képezi. A gyomorvizsgálatok tanúsága szerint rovarokat, férgeket a mezőző madarak sem fogyasztanak, de apró csigákat felvesznek, amelyek a zúza funkcióját segítik, és ennek a galamb mészellátásában is jut szerep. Ezen túl növények zsenge hajtásait is igénylik, minek folytán a csapatostúl a friss vetésen megjelenő galambok komoly kárt okozhatnak. A kicsik – kelésüktől 28-35 napos korukig fiókák, 28-50 napos korukig a későbbi hasznosítás szerint vágófiókák v. 4,5-5 hónapos korukig tenyésznövendékek) – csipognak, a kifejlett, vagyis ivarérett galambok turbékolnak, dobolnak. A galambok r hangok nélküli hangját pedig búgásnak nevezzük. Az ivarérés ált. 4,5-5 hónapos korban következik be, de a galambot 7-8 hónapos kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Ugyanis ekkorra érhetik el a tenyésztérettséget. Hasznosítása A húsa rendkívül értékes állati fehérje (galambhús), a 28-30 napos fiatal állatok már vághatóak. A galambhús a betegek diétás, erősítő étrendjébe illeszthető, ezért a házigalamb számos fajtáját gazdasági állatként tartják. Galambászat A házigalambot tenyésztik röptetésre (postagalamb) és táplálkozási célokra, más fajtákat díszmadárként tartanak. Boñar Boñar település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 1865 fő (2017). Földrajza Boñar Vegaquemada, Valdepiélago, Valdelugueros, Puebla de Lillo, Reyero, Crémenes, Sabero és La Ercina községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Otto Rüfenacht Otto Rüfenacht (?, 1919. október 27. – ?, 1982. november 1.) olimpiai bronzérmes svájci párbajtőrvívó. Monokli jégkráter A monokli jégkráter a becsapódási kráterek, azon belül a penepalimpszesztek egyik típusa. Az Europa holdon kisimult domborzatú, de sáncát alacsony gerincekként még őrző becsapódásos szerkezetek a makulák és fakulák. A Tyre-makula – egy nagyobb becsapódás nyoma – is (pene) palimpszeszt, amelyet több, maximum 100 km átmérőjű sötét színű gyűrű (koncentrikus törésrendszer) határol. Ezek tehát a többgyűrűs kráterek sajátos, üvegtöréshez hasonló megjelenésű típusai, melyek képződéséhez valószínűleg vékony vízjégkéregre van szükség. A Marson a jeget tartalmazó regolitban a domborzat idővel szintén relaxálódhat. Itt a pólusközeli permafroszt területek jégtartalma teszi lehetővé a relaxálódást. Ezekre azonban a palimpszeszt kifejezést nem alkalmazzuk. Altenhausen Altenhausen település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 1133 fő (2012. december 31.). Népesség A település népességének változása: Mandello Gyula Mandello Gyula (Rannersdorf, 1868. február 7. – Budapest, 1919. július 24.) államtudományi doktor, jogakadémiai tanár, közgazdász, Mandello Károly hírlapíró fia. Életpályája Középiskoláit Budapesten 1886-ban a gyakorló gimnáziumban; egyetemi tanulmányait Budapesten, Strassburgban és Genfben végezte; az államtudományi doktori fokot 1890-ben nyerte el a budapesti egyetemen. 1891-tól 1894-ig mint miniszteri fogalmazó szolgált a pénzügyminisztériumban. 1893-ban a nemzetgazdaságból magántanári képesítést nyert; a közgazdaságtant adta elő az egyetemen. 1900-ig, midőn a pozsonyi királyi jogakadémián a közgazdaságtan, pénzügytan és magyar pénzügyi jog rendes tanárává neveztetett ki. 1890-től 1900-ig nagyobb utazásokat tett és huzamosabb ideig tartózkodott Belgiumban, Angliában (Cambridge-ben és a londoni School of Economics and Political Science-ben rendes előadásokat tartott és a cambridgei Szt. Jánosról nevezett College megválasztotta fellow in commonsnak) és az Amerikai Egyesült Államokban. Rendes tagja a British Economic Association, az American Statistical Association, az American Academy of political and social Science és az Institut international de Sociologie-nak. A magyar közgazdasági társaság főtitkára. Neje Tamássy Edith volt. Elhunyt 1919. július 24-én, életének 51., házasságának 7. évében, örök nyugalomra helyezték 1919. július 26-án a róm. kat. egyház szertartásai szerint a farkasréti temetőben. Cikkei a Finanz-Archivban (Stuttgart, 1888. Staatliche Schankgefälle in Ungarn); a Pester Lloydban (1889. Der Zonentarif, 1891. Heimstätten, Der schweizerische Zolltarif, czikksorozat, 1892-93. Findelhäuser, Bestimmung der Werthrelation beim Übergange zur Goldwährung, Die Silberfrage in den Vereinigten Staaten, Weltausstellung Chicago, czikksorozat, 1894. Arbeitämter, 1899. Socialmuseum und Arbeitsstatistik és könyvismertetések minden évfolyamban); a Budapesti Szemlében (1890. A népesedéstan egy újabb irányáról, 1891. és 1893. könyvism. 1896. Sociologia és természettudomány, 1899. könyvism., 1900. Társadalmi muzeum és munkás-statistika); a Nemzetgazdasági Szemlében (1890. Valutánk rendezése, Ujabb irodalom az alkoholizmusról, 1891. Kartellstatisztika a legujabb évekből és könyvism.); a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében (1891-től könyvism.); a Nemzetben (1898. Valutareformunk); ezenkívül több ismertetés és jelentés a M. közgazdasági társaság Értesítőjében és a Közgazdasági Szemlében (1895-99.) és Index a közgazdasági tudományhoz (Közgazdasági Ismeretek Tára. Budapest, 1897.) Munkái Valutánk rendezéséről (Bp., 1890); Az ipari kartellekről. Bpest, 1891. (Ism. Nemzetgazd. Szemle). A valutaváltoztatás jogi jelentőségéről. Feolvastatott a m. t. akadémia II. osztály 1890. decz. 9. ülésén. U. ott, 1891. Le mouvement social en Hongrie. Paris, 1894. (Extrait de la Revue Internationale de Sociologie). Conciliation et arbitrage industriels en Hongrie. Anvers, 1894. Currency Reform in Austria-Hungarie. Roma, 1894. (Bulletin international de Statistique). Report on the Hungarian Labour Question. Extract of MSS. Royal Commission on Labour Vol. XI. London, 1894. A tőzsdeadó. Bpest, 1894. Anglia királyi igazságszolgáltatása a XI-XIV században . Jogtörténeti tanulmány. U. ott, 1895. Importance sociologique des agglomerations. (Annals de l'Institut international de sociologie). Paris, 1895. Stock Exchange Taxation. Paper read befor the British Association for the advancement of sciences at Oxford. Reports, 1895. Die volskwirtschaftliche Literatur Ungarns im Jahre 1896. Berlin, 1897. (Különny. a Jahrbuch der Internationalen Vereinigung für vergleichende Rechtswissenschaft u. Volkswirtschaftslehre-ből). Vámpolitikánk. A magyar vámtarifa ügyében tartott szakértekezlet naplója. Budapest, 1898. Érték és ár. U. ott, 1899. (Különnyomat a Közgazdasági Lexikonból). A telepítésről. A telepítési szakértekezlet jegyzőkönyve. U. ott, 1900. Ipari forradalom. U. ott, 1900. (Különny. a Közgazdasági Lexikonból). Mezőgazdasági munkabérstatisztika (Bp., 1902); A történeti ár- és bérstatisztika feladatairól és módszereiről (Bp., 1902); Adalék a középkori munkabérek történetéhez (Bp., 1903); Szociálpolitikai programm (Bp., 1905); Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom bűnügyi statisztikájának eredményei a XIX. sz. utolsó negyedében (Bp., 1905). Szerkesztette a Közgazdasági Lexikont 1898-tól (Halász Sándorral) és a Közgazdasági Szemlét 1900-tól Budapesten. Stazione di Artena-Valmontone Stazione di Artena-Valmontone vasútállomás Olaszországban, Artena településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velletri-Segni-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Colleferro-Segni-Paliano Stazione di Macere MÁV Szimfonikus Zenekar A MÁV Szimfonikus Zenekar egy szimfonikus zenekar, melyet 1945-ben a Magyar Államvasutak vezérigazgatója, Varga László alapított főként a vállalat dolgozóiból. Az eleinte amatőr zenészekből és a MÁV fúvószenekaraiból álló együttes a második világháború utáni években csakhamar hivatásos nagyzenekarrá vált. A MÁV Zenekar napjainkban is igen aktív, évente 100-120 koncertet ad. A zenekar élén Csaba Péter vezető karmester és művészeti vezető, illetve Kesselyák Gergely karmester áll, tiszteletbeli vendégkarmestere Kobajasi Kenicsiró. Története A második világháború a magyar zenei és kulturális életet is szétzilálta, a hadi állapotok miatt több akkoriban működő együttes munkája szünetelt vagy szűnt meg végleg. Ebben a zűrzavaros időszakban, 1945-ben hozta létre a Magyar Államvasutak akkori igazgatója, Varga László a vállalat saját szimfonikus zenekarát. A főleg MÁV-dolgozókból álló, illetve korábbi, a vállalathoz köthető fúvósegyüttesekre is építő, ekkor még amatőr zenekar számára egy különleges vasúti szerelvényt hoztak létre: volt benne hálókocsi, egy másik kocsiban pedig a hangszerek utaztak. Ezzel indult el az országjáró körút, mely során a vasút által elérhető településeket látogatott meg a zenekar egy-egy koncert erejéig. Az alapítást követő hónapok során, elsősorban Szőke Tibor karmester szervezőmunkájának következtében egyre több képzett zenész csatlakozott a zenekarhoz, mely hamarosan hivatásos nagyzenekarrá vált. Ekkor indult a nagy sikerű Gördülő Opera koncertsorozat, mely 1974-ben Sárospatakon debütált az Aida előadásával. Ugyanebben az évben kezdődött a Zeneakadémián szervezett előadásaik bérletsorozata. Koncertbérletei A bérletekre a megszokott diák-, nyugdíjas- és mozgássérült-kedvezmények mellett a vasúti dolgozóknak külön kedvezmény jár. A zenekar bérletes előadásai különféle budapesti helyszínekhez köthetők, évadonként 4-6 koncertre szólnak. Az előadások a barokktól a klasszikuson át a kortárs zenéig fedik le a zenetörténetet. Erdélyi Miklós-bérlet és Lukács Miklós-bérlet: Évadonként 6-6 koncertre szóló bérlet a Zeneakadémián. Szőke Tibor-mesterbérlet: A Müpa Bartók Béla Nemzeti hangversenytermében tartott 4 koncertre szól. Varga László-bérlet: Minden évadban 4 koncertre szól, melyeket az Budapesti Olasz Kultúrintézet Giuseppe Verdi-termében tartanak. Festetics-bérlet: Az évadonként négyszer a budapesti Festetics-palota Tükörtermében tartott koncertek bérlete. Unokák és nagyszülők hangversenyei: Négy előadás a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében. Kamarazenei bérlet: Az Olasz intézetben tartott kamarakoncertek bérlete. Fellépései 1988-ban a zenekar koncertet adott II. János Pál pápa tiszteletére Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján, az Assissi-fesztivál keretében. Az 1990-es években részt vettek a Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, és José Carreras által jegyzett Három Tenor produkcióban, 1999-ben a Tokyo Dome-ban 32 ezer néző előtt hangversenyeztek velük, James Levine vezényletével, illetve a Három Tenor szólóestjének turnéján is közreműködtek. A zenekar a bérletes előadásokon kívül évente több mint 100 koncertet tart itthon és külföldön. Rendszeres fellépője a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak, illetve közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar és a MÜPA éves rendszerességű zenei maratonjain, továbbá gyakran fellép a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral annak budapesti és vidéki koncertjein. A koncert híres dirigensei között szerepel Szőke Tibor alapító, Lukács Miklós, Pécsi István, Oberfrank Géza, Nagy Ferenc, Mark Gorenstein, Gál Tamás, Kollár Imre, illetve jelenlegi karmestere, Takács-Nagy Gábor. Olyan vendégkermesterekkel léptek fel együtt, mint Kobajasi Kenicsiró, aki 2014-15-ös évadtól a zenekar tiszteletbeli vendégkarmestere is, továbbá Jevgeni Buskov, Vásáry Tamás, Kocsis Zoltán, Ferencsik János, Lamberto Gardelli, Franco Ferrara, Uri Mayer, Nikolai Anosov, Roberto Benzi, Angelo Ephrikian, Franz Konwitschy, Ottmar Suitner, Arwid Janszonsz, Vladimír Válek, Hans Swarowsky, Carlo Zecchi, Herbert Blomstedt, Moshe Atzmon, Kurt Masur, Jurij Szimonov, Irwin Hoffman, James Levine, Fürst János és Carlo Ponti Jr. Koncertjeiken fellépett többek között Kiri Te Kanawa, Lucia Aliberti, Miklósa Erika, Rost Andrea és Helen Donath szopránénekes, Roberto Alagna tenor, Dudu Fischer énekes, szólistaként Ruggiero Ricci, Gertler Endre, Ruha István, Baráti Kristóf és Alexander Markov hegedűművész, Lazar Bermann, Jeanne-Marie Darré, Ramzi Yassa, Ránki Dezső, Jandó Jenő, Bogányi Gergely és Frankl Péter és Menahem Pressler zongorista, Tsuyoshi Tsutsumi, David Geringas és Onczay Csaba és Perényi Miklós gordonkaművész. Díjai és elismerései 2011 Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj Széchenyi-emlékérem 2013 Az MSZOSZ kulturális díja a szakmai munkásságáért és kiemelkedő közösségi és közéleti tevékenységéért 2013 A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Lendvai György ügyvezető igazgató részére „ Magyarország egyik vezető szereppel bíró, közel hetvenéves kultúramegőrző és kultúrateremtő múlttal rendelkező együttese sikeres irányításáért, az ifjúság zenei nevelésének előtérbe helyezéséért. ” Alexandra Burke Alexandra Imelda Cecelia Ewen Burke (Islington, London, Egyesült Királyság, 1988. augusztus 25. –) egy brit R&B és pop stílusú előadó. Burke a The X Factor ötödik évadának megnyerése után vált híressé. Az énekesnő jelenlegi kiadója az Epic Records, Syco Records és RCA Records. A The X Factor nyerteseként, Alexandra kiadta első kislemezét, mely a Hallelujah volt, szerzője Leonard Cohen. A dalból 105 000 példány kelt el egy nap alatt. Az Egyesült Királyságban a legkeresettebb dal lett 2008-ban. 2009 januárjára egy millió vásárlója lett Burke számának. Debütáló albuma, az Overcome 2009 októberében jelent meg, és a brit albumlista első helyéig jutott el. Erről a Bad Boys is elérte a legelső helyezést, 780 000 eladott példánnyal. Utolsó kislemeze az albumról, a Start Without You harmadik aranyérmes dala lett a brit kislemezlistán. Eddig négy kislemezzel, a Hallelujah, Bad Boys, All Night Long és Start Without You című felvételekkel érte el Írországban a toplista élét. Burke három Brit Award jelölést kapott eddig: 2009-ben Hallelujah, 2010-ben Bad Boys és 2011-ben All Night Long című dalával. 2010 decemberére Alexandra több, mint 4 millió példányt adott el kislemezeiből és első lemezéből. Az Elephant Burke visszatérő kislemezeként jelent meg 2012 februárjában, a brit kislemezlista harmadik helyezését érte el. A Let It Go a Heartbreak on Hold című album következő kislemezeként jelent meg. A lemez júniusban került kiadásra. Gyerekkora Burke ötéves korában kezdett énekelni, kilencévesen már Bahrain színpadán énekelt édesanyjával. Burke többek között afrikai és ír származású. Tizenkét évesen a Star for a Night című tehetségkutató műsorban vett részt, ahol ő volt a legfiatalabb. Amikor Burke Jean Carne számára énekelt, őt annyira lenyűgözte, hogy megkérte, énekeljen műsorában. Burke Islingtonban járt iskolába. A középiskola elvégzése után a zenére koncentrált. Az X Factor klubokban énekelt. Később a Young Voices mellett turnézott. Ezen jótékonysági szervezet célja a leukémiás gyerekek támogatása. Pályafutása 2005–09: The X Factor Burke jelentkezett a The X Factor második évadjára 2005-ben (melynek nyertese Shayne Ward). Itt eljutott a 16-24 évesek csoportjába, ahol viszont mentora, Louis Walsh úgy döntött, nem viszi magából, szerinte túl fiatal volt a versenyhez. Burke viszont nem adta fel, énekórákra kezdett járni, melyet három évig folytatott, hiszen mindenképpen popsztár akart lenni. Burke második próbálkozása a 2008-as műsor volt. Ekkor a lányok csoportjába jutott, mentora a Girls Aloud egyik tagja, Cheryl Cole volt, aki továbbvitte az élő showba. Az első héten Burke Whitney Houston I Wanna Dance with Somebody című dalát énekelte el. A második hétre a I'll Be Theret dolgozta fel, ezt a Candyman követte. A negyedik héten a On the Radio című számot választotta. Később a Without You című felvétellel lépett fel. Az előadást a közönség, a zsűri, és Carey is dicsérte. A 6. és 7. héten ismét pozitív visszajelzéseket kapott, a You are so Beautiful és Relight My Fire feldolgozása után. A nyolcadik héten Diana Vickers helyett énekelte el Britney Spears Toxic című dalát, illetve Beyoncé Listen című felvételét. A kilencedik héten Rihanna Don't Stop the Music című slágerével lépett fel, amelyet pozitívan fogadtak a mentorok is. Burke Eoghan Quigg és a JLS ellen küzdött a győzelemért a verseny végén. Három dalt kellett elénekelniük, egy karácsonyit, egy duettet egy hírességgel, és kedvenc dalukat az évadból. Karácsonyi dalként a Csendes éjt adta elő, majd Beyoncé mellett a Listent, végül a You Are So Beautifult énekelte. Miután Quigg kiesett a versenyből, Burke a Hallelujah-t énekelte el, melyből később első kislemeze lett. Végül 8 000 000 szavazat után 58%-os aránnyal megnyerte a versenyt. 2008 végén a toplista élét uralta a dal, három hétig tartva helyét, illetve egymillió példány kelt el a kislemezből. 2009–10: Overcome 2009. február 13-án jelentették be, hogy Burke egy 3 500 000 millió font értékű lemezszerződést nyert. Az első album megjelenését 2009 márciusára tervezték, később Simon Cowell jelentette be, hogy a lemez később jelenik meg, hogy Alexandra megtalálhassa az ideális dalokat számára. Végül 2009. október 19-én jelent meg a szigetországban, Overcome címmel. Burke első kislemeze az albumról Bad Boys lett, melyen Flo Rida is közreműködött. A dal 2009. augusztus 25-én debütált. Október 18-ra a brit kislemezlista élére került a szám. Beyoncé később említette, esélyes, hogy egy duettet vesz fel az énekesnővel, illetve megkérte őt, hogy csatlakozzon az I Am… Tourhoz. A debütáló felvétel 2010 januárjában kapta meg a Platina minősítést. Sokan az énekesnőt a JLShez hasonlítják, amely együttes az énekesnő mögött maradt a The X Factorban. A statisztikák szerint Alexandra népszerűbb, viszont a JLS a fiatal lányok körében híresebb. 50 Cent is beszélt arról, hogy szívesen dolgozna az énekesnővel, meghívta egy videoklipjének forgatására. 2009. november 17-én bejelentésre került, a Broken Heels lesz az énekesnő második kislemeze. Twitter fiókján erősítette meg, hogy a videoklipet Los Angeles városában forgatta 2009 novemberében. 2010. március 12-én Burke közölte rajongóival, harmadikként az All Night Longot fogja kiadni, Pitbull közreműködésével. A Dancing on Ice műsorán adta elő a dalt. Alexandra következő dala a Start Without You lett, mely 2010. szeptember 5-én jelent meg. A videoklip augusztus 19-én jelent meg az énekesnő VEVO csatornáján. A T4 On The Beach nevű rendezvényen is előadta 2010. július 4-én. Az Overcome bővített változata 2010. november 29-én jelent meg. A Music Week jelentette be az új dalok címét: Perfect, Before the Rain és What Happens On the Dancefloor (közreműködik Cobra Starship). Később kiderült, az ötödik kislemez a The Silence új változata lesz, december elejére ígérték kiadását. 2010. október 27-én jelent meg a videoklip. Később bejelentették, ezt több kislemez nem követi az albumról. 2010–2011: All Night Long Tour, Heartbreak On Hold Burke szerint második albuma kockázatosabb az előzőnél, majd hozzátette, duetteket is tervez a lemezre. Alexandra szünetet tartott, hogy megkezdhesse turnéjának (All Night Long Tour) állomásait járni. Később bejelentette, az album munkálatait két nappal a koncert befejezése után folytatta. A közreműködők közé RedOne, Bruno Mars, StarGate, Rico Love, Autumn Rowe és Ne-Yo sorolható. Burke a So You Think You Can Dance zsűrijének tagja lett. A The X Factor versenyzői közül elsőként lett zsűritag. Burke közölte a hírt, miszerint egy csodálatos előadóval vett fel duettet. Dolgozott Autumn Rowe szerzővel is. Swizz Beatz Show Off című dalán is közreműködött az énekesnő. Alexandra a The X Factor nyolcadik évadjának negyedik hetében helyettesítette Kelly Rowland énekesnőt, aki betegsége miatt nem tudott megjelenni a műsorban. Burke első kislemeze második albumáról az Elephant, melynek producere Erick Morillo. A kislemez 2012. március 11-én jelent meg, a brit kislemezlistán harmadik helyezést ért el. Az album második kislemeze a Let it Go, mely 2012. április 13-án debütált a Kiss Radio műsorán. Ugyanezen a napon Alexandra közzétette az album címét (Heartbreak On Hold) és kiadási dátumát (2012. június 4.). Április 18-án bejelentették, a T4 On The Beach-en is fellép az énekesnő. 2012 februárjában bejelentették, szerződést bontott a Syco kiadóval, hogy az RCA Records-hoz szerződhessen. 2012-jelen: Harmadik stúdióalbum és egyéb projektek 2012 szeptemberében bejelentették, Burke a Les Misérables-ben részt vesz a Children in Need projekt részeként. Alexandra elárulta, egy amerikai kiadásra szánt albumon dolgozik. Októberben már az is kiderült, hogy a Heartbreak on Hold utódján dolgozik, mely 2013-ban jelenik meg. Burke visszatér eredeti, Overcome-hangzásához. Rajongóival közölte, „R&B slágereket” várjanak. Hozzátette, büszkévé fogja tenni rajongóit. Burke Pitbull amerikai rapper Shots for the DJ című dalán is közreműködött. Simon Cowell kérésére Burke felvette a Live and Let Die című dalból saját változatát, hogy az amerikai X Factor második évadjának epizódjaiban felhasználhassa azt. 2012 decemberében Alexandra kiadta első EP-jét, mely a Christmas Gift címet kapta. Diszkográfia Overcome (2009) Heartbreak on Hold (2012) Turnék 2009: The X Factor Live 2011: All Night Long Tour Actitis Az Actitis a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: billegetőcankó (Actitis hypoleucos) pettyes billegetőcankó (Actitis macularia) Kraselov Kraselov falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 8,02 km², lakosainak száma 231 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 9 km-re délnyugatra, České Budějovicétől 57 km-re északnyugatra, és Prágától 106 km-re délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1352-ből származik. Az önkormányzathoz tartozó települések Kraselov Lhota u Svaté Anny Milčice Mladotice Látnivalók Szent Vavřinc templom. Szent Anna kápolna. Nepomuki Szent János szobra Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chêne-Sec Chêne-Sec település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Chêne-Sec La Chassagne, Rye és Beauvernois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Colroy - Lubine Gare de Colroy - Lubine vasútállomás Franciaországban, Provenchères-et-Colroy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg–Saint-Dié-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Provenchères-sur-Fave 2007-es U17-es labdarúgó-világbajnokság A 2007-es U17-es labdarúgó-világbajnokság házigazdája Dél-Korea volt 2007. augusztus 18. és szeptember 9. között. A torna történetében először fordult elő, hogy 24 csapat vett részt a vb-n. A világbajnokságon 1990. január 1. után született labdarúgók vehettek részt. Csoportkör A csoportok első két helyezettje automatikusan résztvevője a nyolcaddöntőnek, hozzájuk csatlakozott a négy legjobb csoportharmadik. A csoport Minden időpont helyi idő szerinti (UTC+9) UCI Africa Tour Az UCI Africa Tour egy országúti kerékpáros versenysorozat, melyet a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) rendez meg 2005 óta. Az UCI Continental Circuits része. A versenyek a rangsorban a ProTour alatt helyezkednek el, tulajdonképpen ez az országúti kerékpársport "másodosztálya" Afrikában. Csapatok Az UCI ProTour 2005-ös megalakulása óta a korábbi GSII-es csapatokat profi kontinentálisnak, míg a korábbi GSIII-as csapatokat kontinentálisnak hívják. Szakmár Szakmár (horvátul Kmara) község Bács-Kiskun megye Kalocsai járásában. Története Szakmár (régi névváltozatai: Zothmar, illetve Zathmar) a szekszárdi apátság birtoka volt. 1299-ben az apát a szakmári Szent Mária egyház melletti telket a bátyai egyházi jobbágyainak adta. 1414-ben a szekszárdi bencés apátság nemes jobbágyai lakták. Egy 1459. évi levél szerint „a fajszi szék a Sárközben fekszik, s az apátság nemes jobbágyai alkotják a széket, amely Solth megye kiegészítő része. Főhelye Fajsz.” A fajszi székbe tartozó települések: Malomér, Varáth, Halászi, Szakmár, Halom, Bátya, Béke, Nádudvar, Pálfölde, Nádasd. A török hódoltság idejéből Szakmárra és településeire vonatkozóan szinte semmit nem tudunk. Kalocsa várának elfoglalása, illetve megszállása a pataji, foktői és fajszi dunai átkelőhelyek birtoklása tulajdonképpen az egész környék feletti uralmat jelentette. Ezen a tájon is kedvezett a lakosság részbeni megmaradásának, hogy a kisebb-nagyobb folyók, erek, a Duna-medrek közti szigetek, még a kevésbé kiemelkedő hátak is alkalmasak voltak a hosszabb-rövidebb idejű meghúzódásra. Kalocsa és környéke 1686 szeptemberében szabadult meg a török uralom alól. A XVIII. sz. elején már jelentkezett a visszavándorlás, mert a népesség növelése érdeke volt a legnagyobb földesúrnak is. A város földesura az érsek. Szállásai: Csertő, Mégy, Drákszél, Hillye, Erek, Karácsony, Tény, Szakmár, Réz, Keserűtelek. A XVIII. sz. végére állandó jellegű településekké váltak a szállások, állandósultak a határok, közigazgatási területek. Szakmárnak már 1831-ben felépült a temploma, elkülönülése tulajdonképp ekkor kezdődik. 1897-ben alakult önálló községgé. Pusztái, lakott helyei: Öregtény, Alsóerek, Felsőerek, Résztelek, Keserűtelek, Kisülés, Kistény, Andrásszállás, Bolváriszállás, Szalontaiszállás, Ludasszállás, Pécsiszállás, Csepeg, Malomér, Karczag (Kákonyiszállás), Gombolyag, Külsőcsorna. A községgé alakulás után létre kellett hozni a képviselőtestületet, mely a választások után 1897. december 16-án alakult meg. Felerészben virilistákból (azaz a legtöbb adót fizetőkből), felerészben választottakból. Népművészet „Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár és Drágszél-eben a négy községben él ma Kalocsa egykori paraszt lakosságának nagy része, mely pusztai elzártságában napjainkig viszonylag megőrizte a városban már elhagyott kalocsai népi kultúrát, sőt, alkotó módon tovább is fejlesztette és kivirágoztatta azt. A város és a szállásokat összefogó négy község parasztlakossága a környékbeliek által potának nevezett népesség önálló néprajzi csoportot alkot, mely történeti múltban gyökerező összetartozás tudatával, azonos nyelvi sajátosságaival, színes díszítőművészetével és viseletével különbözik környezetétől.” (Dr. Bárth János) A XIX. sz. közepéig nem volt számottevő különbség a kalocsai parasztság és más környékbeli tájak népének tárgyi világa között. Ennek a korszaknak fontos dokumentáló tárgyai a korai fehér, fekete-piros és a kék-piros hímzések, melyek a század második felében, utolsó harmadában készülek a kalocsai és szállási parasztok ágyi ruháira, terítőire, viseletdarabjaira. A kalocsai népművészet, ezen belül a népi hímzés, a viselet és a pingálás Kalocsa város és a hozzátartozó szállások világának hagyományos paraszti művészeti kultúrája. Egy jól körülhatárolható terület népének, a potáknak sajátja. A kalocsai népművészet korai, ún. parasztstílusa jelent meg a népi falfestésben. Kialakulását pontosan nem ismerjük. Már a XVIII. sz. végén készültek vésett, festett virágokkal díszített ládák. Valószínűleg a bútorfestésből alakulhatott ki a pingálás, a falfestés művészete. A pingálás ma egyedül Kalocsán és a környező szállásokon található meg az országban. A bútorfestéshez olaj, a húsvéti tojás díszítéséhez viaszt, a pingáláshoz tejjel kevert egyszerű porfestéket használtak. A pingálással egyidőben alakult ki a mintaírás és a hímzés művészete. Eleinte csak kevesen értettek a mintaíráshoz, a hímzéshez, kivarráshoz annál többen. A hímzés divatja mindjobban elterjedt. A töltött varrás hamarosan általánossá vált. A XIX. szd. második felében megindult a színesedés.Ahogy a motívumok és a színek gazdagodtak, úgy vált pompásabbá a népviselet, egyre több használati és dísztárgyon jelent meg a hímzés. Kihímezték a lepedővégeket, dunnavégeket, vánkot, ágytakarókat, abroszokat, terítőket, dístörölközőket, díszkendőket, komakendőt, függönyöket, a főkötőt, az ingvállakat, kötényeket, zsebkendőket, papucsokat stb. A színesedéssel párhuzamosan nőtt a hímzett felületk nagysága. A nagyobb méretű, színes, lapos hímzéses virágok zsúfoltabbak, sűrűbbek lettek. a viseletdarabok színvilágát meghatározta viselőjük életkora. A legszínesebb az újmenyecske ruhája volt. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé színes, díszes volt, a sötétebb színek, mint a lila, kék, zöld volt, ami a szomorúság hangulatát kelti, innen ered a szomorú pamukos elnevezés. A szakmári halastó A környék halastaván lehetőség nyílik a horgászásra. 1162 Larissa Az 1162 Larissa (ideiglenes jelöléssel 1930 AC) egy kisbolygó a Naprendszerben. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1930. január 5-én, Heidelbergben. Bryan Deasley Bryan Deasley (Kanada, Ontario, Toronto, 1968. november 26.) kanadai profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb karrierjét a University of Michiganen kezdte. Az egyetem csapatban két évet játszott. Az egyetem első éve után draftolta őt a Calgary Flames az 1987-es NHL-drafton az első kör 19. helyén (a National Hockey League-ben sosem játszott). Az egyetem után 1988–1989-ben a kanadai válogatottal járta világot és 54 mérkőzésen viselhette a juharleveles mezt. Még ebben a bajnoki évben bemutatkozott klub szinten a profik között az IHL-es Salt Lake Golden Eaglesben hét rájátszás mérkőzésen. A Salt Lake-i csapatban 1992-ig volt kerettag. Legjobb idényében 45 pontot szerzett. Utolsó profi szezonja 1992–1993 volt, amikor az American Hockey League-es Halifax Citadelsban játszott 37 mérkőzést. Visszavonulása után folytatta az egyetemi tanulmányait és megszerezte sport menedzser és kommunikációs diplomáját. Ezután 15 évig játékos ügynök volt. ATS–5 ATS–5 amerikai alkalmazás-technológiai műhold. Küldetés Kísérleti műhold, mikrogravitációs körülmények között tesztelték a beépített (kommunikációs, meteorológiai (felhőkép készítő kamera), navigáció és a működést biztosító kiegészítő) eszközök, a föld megfigyelési rendszerek üzemképességét. Jellemzői Tervezte, építette és üzemeltette a NASA. Megnevezései: ATS–5 (Applications Technology Satellite); ATS–E (Applications Technology Satellite); COSPAR:1969-069A. Kódszáma: 4068. 1969. augusztus 12-én Floridából, a Kennedy Űrközpontból (KSC), a LC–36A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur D-1A (SLV-3C) hordozórakétával állították közepes magasságú Föld körüli pályára. Az orbitális pályája 1447,40 perces, 14,5 fokos hajlásszögű, a geocentrikus pálya perigeuma 34 845 kilométer, az apogeuma 35 957 km volt. Hengeres felépítésű, átmérője 150, magassága 180 centiméter. Tömege 821 kilogramm. Műszerei részecske, elektromos- és mágneses mező méréseket végeztek. A gravitációs stabilitás hibája miatt aZ tengely körül lett forgás-stabilizált (76 fordulat/perc). A helytelen stabilitás miatt a mért adatoknak csak egy része volt feldolgozásra alkalmas. Az űreszköz palástját napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását ion energia biztosította. Pályakorrekciók végrehajtásához cézium üzemanyagú ion motorral rendelkezett. 1981. január 1-jén befejezte aktív működését, passzív űreszközként végzi Föld körüli keringését. Active-osztály Az Active-osztály a Brit Királyi Haditengerészet három hajóból álló felderítőcirkáló-osztálya volt. Az osztály hajói az első világháború előtt épültek, de később szolgáltak is benne. Az osztály három hajója a HMS Active, a HMS Amphion és a HMS Fearless. Az Active-osztály volt a Brit Királyi Haditengerészet utolsó felderítőcirkáló-osztálya, mivel később a könnyűcirkálók látták el a felderítőcirkálók feladatait is. Az első ilyen könnyűcirkáló-osztály a Town-osztály volt. Az Active-osztály a korábbi Blonde-osztály továbbfejlesztett változata. Az osztályok közötti legszembetűnőbb változás az "eke alakú" hajóorr eltűnése. Elődjéhez hasonlóan az Active-osztály is viszonylag kevés páncélzattal rendelkezett. Lényegében csak azokra a részekre került komolyabb páncél, ahol a hajtómű volt elhelyezve. A három hajót 1910-ben és 1911-ben építették a Pembroke Dockyard hajógyárban, de hadrendbe állításuk csak nem sokkal az első világháború kezdete előtt történt meg. Az utolsó hajón, a HMS Fearless-en, a vízre bocsátása előtt kisebb módosításokat hajtottak végre. Többek között eltávolítottak két 102 mm-es ágyút, és felszerelték a hajót egy 76 mm-es légvédelmi ágyúval, valamint reflektorokkal. Mindhárom Active-osztályú hajó a Harwich Force tagja volt, és számos bevetésen vett részt. A HMS Amphion volt a britek első hajója, ami a háború során elsüllyedt, miután 1914. augusztus 6-án aknára futott. Később a Fearless vezette azt a tengeralattjáró rajt, amelynek számos tagja megsérült 1918 januárjában, miután a Fearless nekiment és elsüllyesztette a K-osztályú HMS K17 tengeralattjárót. Az első világháború végén a hajók már igen elavultnak számítottak, ezért a háború végét követően, az 1920-as évek elején, a két megmaradt hajót eladták szétbontásra. Les Plains-et-Grands-Essarts Les Plains-et-Grands-Essarts település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 224 fő (2015). Les Plains-et-Grands-Essarts Courtefontaine, Fessevillers, Indevillers, Montandon, Soulce-Cernay és Trévillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Crespian Crespian település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 386 fő (2015). Crespian Cannes-et-Clairan, Combas, Montmirat, Saint-Mamert-du-Gard és Vic-le-Fesq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov (orosz betűkkel: Владимир Александрович Джанибеков), született Vlagyimir Alekszandrovics Kriszin (Владимир Александрович Крысин; Iszkander, Üzbegisztán, 1942. május 13.) szovjet űrhajós. Életpálya Vlagyimir Kriszin néven született. A Dzsanyibekov nevet a felesége tiszteletére, annak családi neve után vette fel. Előbb a taskenti Szuvorov Katonai Szakiskolát végezte el, utána 1960-ban a Leningrádi Állami Egyetem Fizika Tanszékén tanult egy évig, majd 1961-ben Jejszki Felsőfokú Katonai Pilótaképző Szakiskola hallgatója lett. 1965-től mérnök-repülőtiszt. 1968 és 1970 között repülőoktató volt a Szovjet Légierőnél. 1970. április 27-től kapott űrhajós kiképzést. 145 napot, 15 órát és 56 percet töltött a világűrben. 1986. június 24-én kilépett az űrhajósok kötelékéből. Az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja volt 1985–1990 között. Űrrepülések 1975 -ös Szojuz – Apollo 3. közös űrrepülés tartalék pilótája 1978 -ban a Szojuz–27 parancsnoka, a Szaljut–6 űrállomásra, a Szojuz–26 űrhajó parancsnokaként tért vissza a Földre 1980 -ban a Szojuz–36 űrrepülés tartalék parancsnoka 1981 -ben a Szojuz–39 parancsnoka 1982 -ben a Szojuz T–6 parancsnoka 1984 -ben a Szojuz T–12 parancsnoka 1985 -ben a Szojuz T–13 parancsnoka Kitüntetései Ötször kapta meg a Lenin-rendet, kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, egy alkalommal a Vörös csillag érdemrendet. Pályafutásának elismeréseként mongol és francia kitüntetésekben részesült. Tiszteletbeli polgár Kalugában (Jurij Gagarin szülővárosában, Cserkesszkben, Arkalikban (Kazahsztán) és Houstonban (Amerika). Nevét viseli A 3170-es kisbolygót nevezték el róla. Ugyancsak róla nevezték el Dzsanyibekov-effektusnak az a kinematikai jelenséget, amelyet egyik űrrepülése során neki sikerült először megfigyelnie. A súlytalanság állapotában egy forgó és haladó mozgást végző test forgástengelye periodikusan irányt változtat. A jelenségre klasszikus mechanikai magyarázat létezik, ld. teniszütő-elmélet (Tennis Racket Theorem). Hosszúfarkú géb A hosszúfarkú géb (Knipowitschia longecaudata) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. A Knipowitschia halnem típusfaja. Előfordulása A hosszúfarkú géb a Fekete-tenger északi felén és az Azovi-tengerben él. A folyótorkolatok brakkvizéből fel-felúszik a folyók alsó szakaszába és az édesvízű lagúnákba. Megjelenése A nőstény testhossza 3,5 centiméter, a hímé 5 centiméter. 36 - 45 pikkelye van a hosszanti sorban. Az oldalakon fésűsek a pikkelyek. Feje, háta (a második hátúszó kezdetéig), melle és a hastájék pikkelyek nélküli. Farokúszója szabálytalanul lekerekített. Ívás idején a hímek sötét keresztsávjai megvastagodnak. Életmódja Fenékhal, amely gerinctelenekkel, főleg apró rákokkal táplálkozik. Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület A Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület a Somogy megye déli részén található Babócsa 1977-től védett, látogatható területe. A 13 hektáron elterülő természetvédelmi terület nevezetessége és látványossága a csillagos nárciszokból álló virágmező, mely Európa legnagyobb kiterjedésű összefüggő nárciszmezője. Egy népmonda szerint a nárciszt még a babócsai végvárat ostromló török pasa felesége hozta magával távoli hazájából és ültette el itt a régi Rinya partján, mivel medrét azóta mesterségesen elterelték. A virág azóta szaporodott el a területen, s mára annyi van belőle, mint „égen a csillag”. Története A 13. század elején Babócsa a Tibold nemzetség birtoka volt. E nemzetség alapított itt apátságot a bencések számára. Babócsa végvára a 16. században török kézre került. A törökök hagyták ránk a kupolás török kutat és a csillagos nárciszt is, amelyet valóban ők hoztak be az országba, bár itt a Rinya völgyében eredeti hazájától kissé északabbra és hűvösebb helyre került, de Somogyban is otthonosan érzi magát, amit bizonyít, hogy mára már óriási tömegben virít itt, talán eredeti hazájánál két-három héttel később bont szirmot. Termőhelye egy itteni gyümölcsös területe, virágzás ideje pedig május-június, amikor őr vigyázza a Basakertet, nehogy virágszedésre csábuljon a látogató. A tavaszonként nárcisszal borított terület azonban ősszel is megkapó látványt nyújt. A gyümölcsös gyepszőnyegét halványlila őszi kikerics díszíti. A kert egyben ásatási terület is, a régészek Magyar Kálmán vezetésével 1984 és 1992 között végeztek itt feltárásokat. Többek között egy 14-15. századi templom maradványát és a körülötte levő temetőt tárták fel, tőle kissé távolabbra pedig egy török fürdőt, melynek falai fél-másfél méter magasságig megmaradtak. Divékjánosi Divékjánosi (korábban Jeszkófalva/Jeszkó Vieszka, szlovákul Ježkova Ves nad Nitricou) Nyitradivék településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. 2001-ben Nyitradivék 1811 lakosából 1798 szlovák volt. Fekvése Privigyétőltól 18 km-re nyugatra a Nyitrica jobb partján fekszik. Története 1334-ben említik először, korábbi neve Vieszka volt. Az Ujfalussy és Rudnay családok birtoka. A 18. században 15 háza, malma és 108 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Később többségük külföldre járt napszámos munkákra. Fényes Elek szerint "Jeszkofalva, (Jeszko Veisza), tót falu, Nyitra vmegyében, Divék fil., 128 kath. lak. F. u. b. Splényi, Rudnay, Divéki örökösök. Ut. p. Privigye." 1910-ben 189, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. A második világháború alatt lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, a harcoknak 7 lakosa esett áldozatul. Izocianátok Az izocianát csoport a –N=C=O funkciós csoport – nem keverendő össze a cianát (–O–C≡N) vagy izocianid (R–N≡C) funkciós csoportokkal. Az izocianát csoportot tartalmazó szerves vegyületeket röviden izocianátoknak is nevezik. Az izocianátokban több izocianát csoport is előfordulhat, a két izocianát csoportot tartalmazó vegyületek neve diizocianát. A diizocianátokat a többértékű alkoholokkal együtt a poliuretánok előállításához használják fel. Kémiai tulajdonságai Az izocianátcsoport a hidroxilcsoporttal reagálva uretán (karbamát) kötést hoz létre. Ha diizocianát két vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó vegyülettel (poliollal) reagál, akkor hosszú polimer láncok, poliuretánok keletkeznek. Az izocianátcsoport reagál aminokkal is. A diizocianátok és a két vagy több amincsoportot tartalmazó vegyületekből hosszú polimer láncok, polikarbamidok keletkeznek. Az izocianátok önmagukkal is reagálhatnak. Az alifás diizocianátok trimereket képezhetnek, ezeket biureteknek hívják. Az izocianátcsoport vízzel reagál, melynek során szén-dioxid (CO2) keletkezik. A szén-dioxidot (in situ) habosítóként használják poliuretánhabok gyártásánál. Az izocianátok a Hofmann-lebontás köztitermékei. Ebben a reakcióban primer amidból hipohalogenit, például nátrium-hipobromit hatására izocianát közbenső termék keletkezik, melyből aztán vizes hidrolízis hatására a megfelelő primer amin képződik. Fontos vegyületek Iparilag fontos monofunkciós izocianát a metil-izocianát (MIC), melyet peszticidek gyártása során használnak fel. 2000-ben a diizocianátok világpiaci mennyisége 4,4 millió tonna volt, ennek 61,3%-a metilén-difenil-diizocianát (MDI), 34,1%-a toloul-diizocianát (TDI), 3,4%-a hexametilén-diizocianát (HDI) és izoforon-diizocianát (IPDI), a többi vegyület részesedése összesen csak 1,2%-ot tett ki. Minden nagyobb MDI és TDI előállító az International Isocyanate Institute tagja, melynek célja az MDI és TDI biztonságos kezelésének támogatása a munkahelyre, közösségre és a környezetre való tekintettel. Veszélyek Az izocianátok vízzel reagálnak, és érzékenyítőanyagként vannak besorolva. Porlasztva, 46 °C fölé melegítve, valamint a folyadék vagy elreagálatlan szilárd anyag közvetlenül a bőrre kerülve embereknél fokozott érzékenységet okozhat. Ismételt érintkezés esetén, vagy azoknál, akik már eleve érzékenyek a vegyszerekre, az érzékenység további fokozódása jelentkezhet, ami túlérzékenységet eredményezhet. Az izocianátok általában 100%-ban szilárdak (nem illékonyak), és nagyon alacsony a gőznyomásuk, így szobahőmérsékleten nincs vagy minimális mennyiségű gőzük van. Caubeyres Caubeyres település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 249 fő (2015). Caubeyres Ambrus, Anzex, Damazan, Fargues-sur-Ourbise, Saint-Léon és Villefranche-du-Queyran községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Torreberetti Stazione di Torreberetti vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Torre Beretti e Castellaro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Novara–Alessandria-vasútvonal Pavia–Alessandria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Valenza Stazione di Sartirana Stazione di Mede Oissel Oissel település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 11 355 fő (2015). Oissel Cléon, Gouy, Grand-Couronne, Orival, Petit-Couronne, Saint-Étienne-du-Rouvray és Tourville-la-Rivière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1168 (szám) Az 1168 (római számmal: MCLXVIII) az 1167 és 1169 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1168-as a kettes számrendszerben 10010010000, a nyolcas számrendszerben 2220, a tizenhatos számrendszerben 490 alakban írható fel. Az 1168 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 24 · 731, normálalakban az 1,168 · 103 szorzattal írható fel. Tíz osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 8, 16, 73, 146, 292, 584 és 1168. Érinthetetlen szám: nem áll elő pozitív egész számok valódiosztó-összegeként. Csillagászat 1168 Brandia kisbolygó Paulo Silas Paulo Silas (Campinas, 1965. augusztus 27. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1986-os világbajnokságon és as 1990-es világbajnokságon. Lipogramma A lipogramma egy szöveg, amelyből szándékosan és szisztematikusan kihagytak egy vagy több betűt az ábécéből. A fogalmat az Oulipo társaság találta ki. A szó a görög leipein (eltávolítani, kihagyni) és gramma (betű) szavakból kovácsolódik. A legjelentősebb irodalmi lipogrammák: Georges Perec La Disparition című regénye, melyből az e betű maradt ki szándékosan, és az erre született Les Revenentes című regénye, melyben viszont e betű kivételével más magánhangzó nem szerepel. Ez olyan szenzációt keltett, hogy hamarosan lefordították az első művet németre, spanyolra, angolra és törökre is, a másodikat pedig angolra. Ezek a fordítások maguk is persze lipogrammák. Spanyolul azonban a nyelv eltérő adottságai miatt nem az e betű maradt ki, hanem az a. Azt a lipogrammát, amely egyetlen mássalhangzót használ, monovokálisnak, amely kettőből építkezik, azt pedig bivokálisnak nevezzük. Lipogrammistának nevezzük azt az írót, aki ilyen műveletekkel ír. Perec állítása szerint az első lipogrammista egy bizonyos Hermioni Lasszosz volt, aki két verset írt a szigma használata nélkül. Valójában a legtöbb nyelvben találunk lipogrammát. Két példa erre: a portugál v és b hang egybeesik, míg a kínaiaknál nem létezik az r hang. Tulajdonképp a fenti szöveg is felfogható lipogrammának, hiszen nem használ sem w-t, sem x-et (stb.). Robert Wurtz Robert Wurtz (Strasbourg, 1941. december 16. –) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Beceneve „Nijinski”, amit testbeszédi elemeinek változatos alkalmazásáért kapott. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1962-ben tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1969-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1990-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 50. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1970-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát és a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében az 5. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Az UEFA által szervezett labdarúgó kupasorozatokban összesen 41 mérkőzést vezetett, amivel a 43. helyen áll. Az aktív nemzetközi játékvezetést 1987-ben fejezte be. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 80. Válogatott mérkőzéseinek száma: 23. Labdarúgó-világbajnokság Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra, Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra, illetve Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA és a CAF zónákban vezetett. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Egy csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró). Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra és Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Bajnokcsapatok Európa-kupája A 23. játékvezető – a 3. francia – aki BEK döntőt vezetett. Sikerei, díjai A Francia Labdarúgó-szövetség öt alkalommal, 1971-ben, 1974-ben, 1975-ben, 1977-ben és 1978-ban tüntette ki az Év Játékvezetője címmel. Magyar vonatkozások 1976-ban Budapesten az UEFA XXIX. ifjúsági tornájára érkezett a francia csapattal. A döntő találkozó vezetésére volt esélyes, de a francia csapat bejutott a négyes döntőbe, így búcsúzott a tornától. Pozitív sztori Az egyik PSG–AJ Auxerre mérkőzésen Guy Roux edző folyamatosan, kiabálva kritizálta a játékvezetői munkát, Robert Wurtz többször figyelmeztette, rendre intette, de nem akarta kiküldeni a lelátóra. A teátrális jelenetekre is hajlamos – jó színészkedői képességekkel rendelkező – bíró, nagy irammal az edző irányába futott, majd a pázsiton térdre vetve magát az edző elé csúszva két kezét imádkozásra kulcsolva jelezte, hogy kérem... Az audiencia olyan meglepő volt, hogy az edző, a kispad, a játékosok, de a környezetben lévő nézők is megtapsolták. A továbbiakban a mérkőzés derűsen, rendben folytatódott. Televízió Pályafutását befejezve 1998-tól a TF1, azután (2004-2005) között a France 2, (2006-2007) között a France 3, televízióban dolgozott játékmesterként. Televíziós pályafutását 2007-ben bekövetkezett agyvérzéséig végezte. Magánélet 1980. július 5-én házasodott meg, felesége Helen, egy lányuk van, Caroline. Climbachben, Wissembourg közelében él. Tárogató Tárogató néven két különböző magyar vonatkozású nádnyelves fúvós hangszer ismeretes. A 17-18. században egy kettős nádnyelves hangszert, a töröksípot hívták így, majd a 19. század végétől egy új, egynyelvű nádsíppal működő, kónikus furatú hangszer neve lett. A tárogató történeti változata, a töröksíp legnépszerűbb a Rákóczi-szabadságharc idején volt, amikor hadi sípként is funkcionált és a szórakoztatást is szolgálta. Az újkori, modern tárogató megalkotása e hangszer történelmi emlékezetének felelevenítését célozta, de előképével nem mutat közelebbi hangszertani rokonságot. A történeti tárogatótól való megkülönböztetésül a modern tárogatót feltalálója neve után Schunda-tárogatónak is hívják. Ez utóbbi az a hangszer, ami a 20. század során a falusi nép körében népi hangszerként elterjedt, amit általában tárogató néven ismer. Nemcsak a magyarok, de erdélyi románok, délszlávok is népi hangszerükként tartják számon. 2014-ben a „tárogató népzenei hangszert” Hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság. Története A töröksíp-tárogató A 17-18. századi töröksíp, melyet gyakran tárogatónak, tárogató sípnak neveztek, a kettős nádnyelves hangszereknek a korabeli nyugati schalmeiektől eltérő típusát képviselte, a perzsa-arab-török zurna egy változata volt. Ennek megkülönböztető jegyei a felső részen hengeres vagy közel hengeres furat, a széles, lyuggatott tölcsér, az ajaktámasz, a hangszer furatába felülről benyúló elforgatható favilla, a nyugati oboaféléktől eltérő nádfúvóka. A zeneszerszám a törökök révén jött divatba, erre utalhat a töröksíp hangszernév is. Erős, átható hangját kihasználva az asztali, szórakoztató zenélés mellett ünnepi felvonulásokon, lakodalmi és temetési menetekben fújták, de legnevezetesebb szerepét a kuruc táborok hadi jeladó hangszereként játszotta. A 18. század végére elsősorban reprezentáló, ceremoniális, ünnepi használata maradt fenn, ekkortól a hangszer megszólaltatása már egyre inkább tudatosan archaizáló, hazafias jelentéseket hordozott. Kultusza, részben népi tradícióval elegyedve, szórványosan még a 19. században is életben maradt. A mai tárogató A ma tárogatóként ismert hangszer létrejöttének első számú szorgalmazója gróf Fáy István volt. A Vasárnapi Ujság 1859. október 16-i számában Felszólítás Magyarország cigánybandáihoz címmel írt cikkében arra biztatta a zenészeket, hogy kutassák fel, vegyék használatba az addigra már jobbára elfeledett töröksíp-tárogatót. A cigányzenészek nemigen reagáltak a felhívásra, a régi tárogató a maga behatárolt hangkészletével, harsogó, átható hangszínével nehezen lett volna beilleszthető a 19. század zenei, zenekari gyakorlatába. Ugyanakkor 1861-ben Sűck (Szűk) Mátyás, a Nemzeti Színház oboistája egy bizonyos Scipsky nevű budai hangszerkészítővel együttműködve megpróbálkozott a hangszer rekonstrukciójával, a kor igényeihez való idomításával. Az eredmény – egy kónikus furatú, oboaszerű hangszer két oktáv hangterjedelemmel – nem aratott átütő sikert. Később a cimbalom megújítójaként már hírnevet szerzett Schunda Vencel József budapesti hangszerkészítő folytatta a kísérletezést. Kezdetben ő is oboára, angolkürtre emlékeztető megoldásokkal próbálkozott, majd 1894 és 1896 között egy 65–70 cm hosszú, öblös, kónikus furatú, paliszanderfából készült hangszertestre a klarinét fúvókáját és a korabeli német rendszerű oboa billentyűzetét illesztette. Az új találmány konstrukciójában – építési anyagától eltekintve – nagyon közel állt a korszak egy másik hangszerújdonságához, a szoprán-szaxofonhoz. Ugyanekkor, az 1890-es években Stowasser János a francia szaxofon német rendszerű hangszerrel való helyettesítésével kísérletezett, ami a Schunda hangszeréhez sokban hasonlító eredményhez vezetett. Stowasser a szabadalmi bejelentést hangszerére „javított tárogató” néven 1897. szeptember 15-én adta be, Schunda a sajátjára csak szeptember 17-én, így ő már csak Stowasser hangszerének módosítását kérhette. Schunda szerint ellopták az ötletét, a két mester között nagy háborúság kezdődött azon, ki találta fel a reform-tárogatót. A modern tárogató ezzel együtt Schunda nevével forrt össze, Schunda-tárogatónak is nevezik; a zenészek között legnépszerűbb, a mai hangszerkészítők által legtöbbet másolt típusok azonban a Stowasser hangszerek. Schunda C, B és A hangolásban, Stowasser összesen hétféle méretben kínált tárogatókat, de messze legelterjedtebb ezek közül máig a B hangolású. Az eredeti, kuruc kori tárogató rekonstrukciója ürügyén végül is egy új, „hibrid” hangszer jött létre, amit sokan már születése pillanatában sem fogadtak el a kuruc kort hitelesen képviselő hangszernek, de a millennium 1896-os ünnepségei közepette a hazafias lelkesedés elnyomta ezeket a kritikus hangokat. A Nemzeti Zenedében hamarosan tárogató szak indult, az első tárogatóiskolát Káldy Gyula írta. Schunda a Richard Wagner Trisztán és Izoldájában felcsendülő „Alte Weise”-hez alt tárogatót épített, melynek furata szűkebb, a hangja ennek következtében kevésbé öblös, kevésbé átható lett. Ez bizonyos áttörést hozott a tárogatónak a műzenében, mert a „Lustige Weise”-t Richter János karmester javaslatára a világ több operaházában is B-tárogatón játszották el. Bartók és Kodály zenei munkásságában ennek ellenére a Schunda-tárogató semmilyen szerepet nem kapott, Kodály egy helyütt a hangszínét – cseppet sem hízelgően – csokoládénak nevezi. A Schunda-tárogató Magyarországon elsősorban a 20. század első felében volt népszerű, a Rákosi-korszakban gyakorlatilag tiltott, a Kádár-korszakban tűrt hangszer volt a hozzá tapadó, nemkívánatosnak tekintett nacionalista, irredenta képzetek miatt. Használata, repertoárja A tárogatót hangszeres együttesben ritkán, inkább szólóhangszerként használják. Falusi, városi amatőrök között népszerű, de cigányzenész klarinétosok is gyakran előveszik, hogy a banda kíséretével előadják néhány számból álló „kuruc” műsorukat. A tárogatón Magyarországon leginkább a 19-20. század fordulójának magyar népies dalait játsszák, ezek közül is elsősorban a lassú, kötetlen ritmusú dallamokat. Különösen kedveltek az újabb keletű, édes-bús kurucromantikával teli nóták, mint a Krasznahorka büszke vára (Gróf Andrássy Gyuláné szerzeménye, 1910.), Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába (Dankó Pista), vagy a Nagymajtényi síkon letörött a zászló (Bathó János). A repertoár valódi kuruc dalai a Te vagy a legény, Tyukodi pajtás és a Csínom Palkó. Burka Sándor volt az egyetlen magyar muzsikus, aki tárogatójával a Kádár-rendszerben lemezeket készíthetett, játéka nagy hatással volt a magyar tárogatózenére. A hangszer nemcsak Magyarországon, magyarok között vált népszerűvé, de a Bánság területén, Erdélyben, Vajdaságban is elterjedt, román és szerb muzsikusok kezén is népi hangszer lett. A leghíresebb, nemzetközileg is elismert román tárogatós, taragot-játékos Dumitru Fărcaş. Aczél Endre (újságíró, 1865–1935) Aczél Endre, szül. Alter Ármin, névváltozat: Atzél, írói álnevein: Alterego, Mucsai, Sanyaró Vendel, Szekant, ae (Ungvár, 1865. március 13. – Budapest, 1935. június 11.) újságíró, lapszerkesztő, regényíró. Élete Alter Sámuel és Tüchler Róza fiaként született Ungváron, izraelita vallású. Eleinte jogásznak készült, Budapesten és Bécsben jogi tanulmányokat folytatott. Ezután a Borsszem Jankó című élclap munkatársa, később szerkesztője volt. Ő teremtette meg, és éveken keresztül írta a Mucsa című rovatot, ami a vidéki élet elmaradottságait figurázta ki jóindulatúan. 1892-től cikk- és tárcaíróként dolgozott a Magyar Újságnál, ahol Alterego álnév alatt közölt elmésen szatirikus karcolataival magára terelte a figyelmet. 1893-tól szerkesztette a Honvéd című napilapot, 1894-től pedig a Fővárosi Lapok főmunkatársa volt. 1896-tól felelős szerkesztője volt a Rendőri Lapoknak, 1901-ben a Pesti Újság, később pedig az Új Hírek című bulvárlap szerkesztő-tulajdonosaként működött 1918-ig. 1901–02-ben a Közélelmezés című lap szerkesztőjeként is dolgozott. Szerkesztette - Szabó Endrével közösen - az Üstökös című lapot, majd Lenkei Henrikkel együtt az Életet. Két humoros regénye is megjelent, melyekkel nagy sikert aratott. Művei Potifárné Megjegyzések Operett, melynek zenéjét Major J. Gyula szerezte. A bemutatóra 1890-ben a Népszínházban került sor. Santa María del Mercadillo Santa María del Mercadillo község Spanyolországban, Burgos tartományban. Santa María del Mercadillo Pinilla Trasmonte, Ciruelos de Cervera, Espinosa de Cervera, Valdeande, Tubilla del Lago és Villalbilla de Gumiel községekkel határos. Lakosainak száma 106 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Fejes György Galántai Fejes György (Szkálnok, 1731. – 1792.) jogász, ügyvéd, megyei táblabíró. Fia Fejes János, megyei törvényszéki ülnök. Élete 1749. június 12-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ahonnét 1750-ben Helmstadtba ment. Mindkét helyen jogot, filozófiát és teológiát tanult. Mikor hazájába visszatért, ügyvéd lett, majd Hont vármegye táblabírája lett. 1758. február 22-én nősült Toporcon. 1792-ben hunyt el. Művei Kéziratban több kidolgozott jogi és hittudományi munkát hagyott hátra, ezek közül a Forma processus judicialis (93 oldal) az Országos Széchényi Könyvtárban található. Szilágyi N. Sándor Szilágyi N. Sándor (Újfegyvernek, 1948. augusztus 15. –) erdélyi magyar nyelvtudományi szakíró, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár, Szilágyi N. Zsuzsa (1972) apja. Életútja, munkássága Középiskoláit Nagyváradon végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomból szerzett egyetemi diplomát (1972), ugyanitt doktorált 1999-ben Elmélet és módszer a fonológiában c. dolgozatával. 1972–90 között a Kriterion Könyvkiadó bukaresti szerkesztőségének belső munkatársa volt, ebben az időszakban a kiadó nyelvészeti kiadványainak, közöttük az Erdélyi magyar szótörténeti tár I–IV. kötetének kiadói szerkesztője. Utána a BBTE Nyelvtudományi Tanszékén adjunktus, 1999-től előadótanár; 2005-től a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetője. 1996–2004 között a BBTE Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Karán a kari tanács tagja, 2000–2002 között a kar tudományos titkára. Első kurzusainak címe: Bevezetés a nyelvtudományba, és Kognitív nyelvészet, később magyar fonetikát és fonológiát adott elő, magiszterszakos hallgatóknak tartott kurzusai: Kultúrantropológia és a konfliktusok antropológiája, Nyelvi emberi jogok. Kutatási területei ezenkívül az elméleti és magyar fonológia, szociolingvisztika. Már első írásaiban a nyelvtudomány filozófiai vonatkozásai foglalkoztatták: tanulmánya jelent meg a fiatal esszéírókat bemutató Szövegek és körülmények c. kötetben (A fonológia módszere mint filozófiai kérdés. Bukarest, 1974), majd tankönyvet szerkesztett a középiskolák felső osztályai számára (Magyar nyelvtan. Bukarest, 1980); nyelvészeti és szélesebb körű érdeklődésre számot tartó cikkeket, tanulmányokat közölt a NyIrK és a TETT, 1989 után a Helikon, Magyar Kisebbség, Korunk, Élet és Irodalom, Regio, Magyar Nyelvjárások (románul az Altera, Observatorul Cultural) oldalain, valamint gyűjteményes kötetekben. Ezek közül a jelentősebbek: Módszertani észrevételek a kötőszó-vitához (NyIrK, 1977/1); De ce nu-şi pot însuşi copiii maghiari limba română? (Altera, 1998/7); A szent mókus, avagy a módszer buktatói (in: Tűzcsiholó. Lükő Gábor Emlékkönyv. Budapest, 1999); Módosító javaslat a státustörvényhez (Élet és Irodalom 2001/47); Nyelvében él a nemzet (Regio 1992/4); A többség nyelvi jogai (in: Színes eszmék nem alszanak. Szépe György Emlékkönyv. Budapest, 2002); Észrevételek a romániai magyar népesség fogyásáról, különös tekintettel az asszimilációra (Magyar Kisebbség, 2002/4); Karácsony Sándor nyelvelmélete és az anyanyelvi oktatás (in: Gyökerek és gyümölcsök. Karácsony Sándor emlékkonferencia. Debrecen, 2002); A magyar nyelv helyzete Erdélyben (in: A magyar nyelv és a magyar nyelvű oktatás helyzete Romániában. Budapest, 2003); A Szabadság-szobor balekjei. (Transindex 2003. 03. 10. – Románul Observatorul Cultural 2003/51); Hungarian in Romania (in: Fenyvesi Anna szerk: Hungarian language contact outside Hungary. Amsterdam, 2005). Szerkesztésében (Benő Attilával és Fazakas Emesével közösen) jelent meg a Péntek János 65. születésnapja alkalmából kiadott kétkötetes emlékkönyv (Nyelvek és nyelvváltozatok. Kolozsvár, 2007), benne Szociálpszichológiai tényezők a szókölcsönzésben c. tanulmánya. A diktatúra utolsó időszakában a romániai szellemi ellenállás egyik műhelyének számító Limes Kör tagja volt. Az 1989-es romániai rendszerváltás után néhány éven át a romániai magyarság politikai stratégiájának problémáit felvető – a hivatalos politika képviselői által többnyire figyelmen kívül hagyott – cikkei, tanulmányai egy politikai beidegződésektől mentes gondolkodást próbáltak megszilárdítani. Ezeknek az írásainak egy részét, az ezredforduló távlatából továbbgondolva, Mi-egy-más címmel gyűjtötte kötetbe. Kötetei Világunk, a nyelv (Bukarest, 1978. Forrás; újrakiadása Budapest, 2000); Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára (Kolozsvár, 1996); Ne lógasd a nyelvedet hiába! Nyelvtani kiskalauz felnőtteknek. (Sepsiszentgyörgy 2000. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Füzetei 8); Mi-egy-más. Közéleti írások , Kalota, Kolozsvár, 2003 Elmélet és módszer a nyelvészetben. Különös tekintettel a fonológiára ; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2004 ( Erdélyi tudományos füzetek ) Nyelvi közösségek – nyelvi jogok ; szerk. Benő Attila, Szilágyi N. Sándor; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, 2006 ( A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet kiadványai ) Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére 1-2. ; szerk. Benő Attila, Fazakas Emese, Szilágyi N. Sándor; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, 2007 ( A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet kiadványai ) Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia ; szerk. Kádár Edit, Szilágyi N. Sándor; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011 Analógia és modern nyelvleírás ; szerk. Kádár Edit, Szilágyi N. Sándor; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2013 Motiváltság és nyelvi ikonicitás ; szerk. Kádár Edit és Szilágyi N. Sándor; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2015 Her Majesty’s New Zealand Ship A His/Her Majesty’s New Zealand Ship (HMNZS, magyarul Őfelsége új-zélandi hajója) a megjelölése az új-zélandi haditengerészthez tartozó hadihajóknak és a nagyobb szárazföldi haditengerészeti létesítményeknek. Az Egyesült Királyságban használt Her Majesty’s Shipből (Őfelsége hajója) származik. A brit uralkodó egyszemélyben, ugyanakkor különállóan Új-Zéland uralkodója is. Király esetén His, királynő esetén Her a használatos a megjelölésben, az uralkodó nemére utalva. VI. György 1941 októberében írta alá az Új-zélandi Királyi Haditengerészet (Royal New Zealand Navy) létrehozó rendelkezést, és ekkortól kezdve használatos ez a megjelölés. Bükki borvidék A Bükki borvidék (korábbi nevén Bükkaljai borvidék) a Bükk-vidék központi hegyeinek déli részén található. Hivatalosan 1970-ben nyilvánították borvidékké. Termőterülete 17 600, szőlőterülete 1750 hektár. Bár kiterjedése viszonylag nagy, az ültetvények elszórtan, számos esetben egymástól távol helyezkednek el. Története A Bükk-vidék lejtőin és völgyeiben a vadszőlő őshonos növényként évezredek óta jelen van. Szőlőművelésről a 14. század elejéről maradtak fenn először írásos emlékek, 1503. február 11-én pedig II. Ulászló erősítette meg Miskolc város korábbi borszabadalmát. A 18. század során az Avason hatalmas pincerendszer alakult ki, melyek nemespenésszel borított belsejében rengeteg bort érleltek. A hegyaljai szőlőkből is került ide must és a komoly export miatt a miskolci borok több országban híresek és kedveltek voltak. A 19–20. században főként pezsgő alapborok készültek a környéken. A filoxéra-járványt a terület nagyon megszenvedte, az egykori szőlőültetvények nagy részét mára kivágták, helyüket beépítették. Jelenleg az avasi pincék egy része használaton kívül van, de még létezik, mint ahogy Görömböly egykor nevezetes pincesora is jó állapotban található. A borvidék jellemzői Talaja: riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok. Éghajlata napfényben gazdag, de csapadékban szegény és az országos átlagnál hűvösebb, így elsősorban a fehér borok termelésének kedvez. A borvidékhez a következő települések szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak: Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Edelény, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta. Termesztett szőlőfajták Fehérszőlők közül a Pinot blanc, Olaszrizling, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Müller-Thurgau, Tramini, Ottonel muskotály, Zenit, Zengő a jellemzőek, kékszőlők közül elsősorban a Kékfrankos, de megtalálható a Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot és a Zweigelt is. Az itt készült borok általában gyümölcsösek, könnyedek, elegáns savúak. Azonban borkereskedésekben, vinotékákban és éttermekben nem lehetett találkozni palackozott bükki borral. Két borászat (Gallay és Sándor Zsolt) megjelenésével azonban ez alaposan megváltozott. Minden borkategóriában (fehér, rosé, siller, vörös) sikerült megjelenniük országosan, sőt még a csúcsgasztronómiában is! Borangolás az Avasi pincesorokon Egyelőre az egyetlen olyan borfesztiválja Miskolcnak, mely a méltán híres Avasi Pincerendszert népszerűsíti, s melyhez a környékbeli (egri, tokaji) borászok/borászatok is csatlakoznak. www.borangolas.hu Nyaranta Bükkvinfest néven borversenyen mérik össze a vidék borainak minőségét. Borászatok, Pincészetek Gallay Kézműves Pince www.gallaypince.com Sándor Zsolt Organikus Szőlőbirtok és Pincészet www.sandorzsolt.com/ Vilajet Kft. https://www.bukkiborok.hu Caucanthus A Caucanthus a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 3 faj tartozik: Caucanthus albidus (Nied.) Nied. Caucanthus auriculatus (Radlk.) Nied. Caucanthus edulis Forssk. Forrás Caucanthus Forssk. The Plant List Beszállítói audit Beszállítói audit alatt azt az auditot értjük, amikor a megrendelő felülvizsgálja a saját (vagy leendő) beszállítója működését, folyamatait azért, hogy megállapítsa, azok alkalmasak-e az ő megrendelői igényeinek a kielégítésére. A beszállítói audit célja Beszállítói auditot végezhet egy vállalat több céllal: Új beszállítók esetén a megfelelő beszállító kiválasztásához. Régi beszállító esetén, az együttműködési vagy szállítási problémák kivizsgálására, a beszállító folyamatainak javítására, vagyis mindenesetre azért, hogy a jövőben is alkalmas legyen az ő megrendelői igényeinek kielégítésére. Ebből az is következik, hogy a beszállítók számára a beszállítói auditon való részvétel célja: új kapcsolat kialakításakor (üzlet elnyerésekor) a beszállítói körbe való bekerülés, míg meglévő megrendelő esetén a folyamatok javítása, és ezáltal a beszállítói körben való bennmaradás. A beszállítói audit módszere A beszállítói audit is egy audit, tehát itt is az auditálás általános módszerei a használatosak. A beszállítói audit azonban elsősorban a beszállító működésére, minőségirányítási rendszerére, vagy csak kiválasztott folyamataira vonatkozik. A beszállítói auditot a megrendelő munkatársai, vagy a megrendelő megbízásából külső szakértők hajtják végre, akik egyrészt képzett auditorok, másrészt képzett szakemberek az adott szakterületen. A beszállítói audit lefolytatása mindig az auditált rendszer vagy folyamatok objektív vizsgálatát, és egy követelményrendszerrel való összevetését jelenti . Azonban míg egy pl. tanúsítási auditon a követelményrendszer a tanúsítás vonatkozó alapszabványa (pl. minőségirányítási rendszernél az ISO 9001), addig beszállítói auditon ez módosulhat a megrendelő saját, - sokszor ennél sokkal szigorúbb, - követelményeivel is. Erdei Sándor (író) Erdei Sándor (Makó, 1915. március 17. – Budapest, 1984. július 9.) magyar író, újságíró, irodalompolitikus. Erdei Ferenc fivére. Élete Középiskoláit Makón végezte, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1935-től Budapesten Pátzay Pálnál szobrászatot tanult, és a Képzőművészeti Főiskolára járt. 1939–1941 között katonai szolgálatot teljesített. Ekkor érdeklődése az írás felé fordult. Művészeti kritikákat, novellákat publikált a Kelet Népe és a Magyar Csillag című lapban. 1944-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt szervezésében, és bekapcsolódott a Délmagyarország szerkesztési munkálataiba. 1945-ben Budapestre került mint a Nemzeti Parasztpárt propaganda osztályának vezetője. 1945-1949 között a Szabad Szó, majd a Művelt Nép című lap szerkesztője lett. Később kinevezték a Népművelési Minisztérium főosztályvezetőjévé, miniszterhelyettessé. 1953-tól ő szerkesztette az Új Hang című folyóiratot. 1954–1956 között a Magyar Írók Szövetségének főtitkára volt. Irodalompolitikai cikkeit, bírálatait, novelláit a Fórum, a Valóság, az Új Hang, az Irodalmi Újság a Kortárs közölte; a Kortársban jelent meg Egy barátság történetéből Bibó Istvánnal című cikke (1983. 5. sz.). Művei Erdei Ferenc : Művekkel élő társadalom (szerkesztette, Bp., 1978) Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza (sajtó alá rend., Makó, 1982) Gondolkodni jó. Válogatás hátrahagyott munkáiból ; vál., szerk. Erdei Sándorné Dezső Ginda; József Attila Múzeum, Makó, 1986 Nyugtalanság és kétely. Válogatott levelek, 1932-1938 ; szerk., utószó Tóth Ferenc; Erdei Ferenc Társaság, Makó, 2001 ( Az Erdei Ferenc Társaság füzetei ) Fântâna Babii Fântâna Babii falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőpagocsa község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 2002-re a település elnéptelenedett. Erdei Zoltán Erdei Zoltán (Berettyóújfalu, 1973. június 21. –) magyar szakíró, a hazai tradicionális iskola egyik képviselője, szerzője. Élete, munkássága Fiatal korában tehetséges sportoló volt, 1986 és 1997 között korcsoportjában országos szintű eredményeket is elért atlétaként. Az élsporttal később tudatosan felhagyott. Írói munkássága 2005-ben vette kezdetét, midőn megjelent első kötete, az Antispiritualitás és modern "ezotéria", melyben a tradicionális ortodoxia és heterodoxia doktrinális alapkérdéseit világítja meg erős kritikai górcső alá véve napjaink populáris "ezoterikus" irodalmát. Második könyvében, a 2008-ban kiadott A metafizikai egyedüllét fokozatai című művében pedig a szolipszizmus létszemléletével ismerteti meg behatóbban az olvasót. Az írói munkásságon túl Erdei Zoltán gombaszakértőként is ismert; országosan is egyre keresettebb gombavizsgáló és -szakoktató. Tagja a Magyar Mikológiai Társaságnak, illetve a TIT Gombász Egyesületnek; személyes kapcsolatot tart fenn az ország nemzetközileg is elismert szakembereivel. Művei Antispiritualitás és modern "ezotéria" . Kvintesszencia, 2005, 2016. (ISBN 9638602775) A metafizikai egyedüllét fokozatai . Persica, 2008. (ISBN 9789638783301) Lana Del Rey Lana Del Rey, született Elisabeth Woolridge Grant (New York, 1985. június 21. –) amerikai énekesnő-dalszövegíró. Művésznevét a néhai hollywoodi színésznő Lana Turner és a Ford Motor Company brazil gyártású Ford Del Rey típusának nevéből alkotta meg. Családi háttere és zenei fejlődése 1985. június 21-én, New Yorkban született, a milliomos Rob Grant internetes domain-befektető vállalkozó leányaként, majd a New York állambeli Lake Placidben élt hosszabb ideig. Gyermekkorában nem sok könnyűzenét hallgatott, inkább filmek érdekelték, majd tizenegy éves korától templomi kórusban énekelt. Az írás is egészen fiatal korától kezdve meghatározó volt az életében. Középiskolás korában a pop és a techno volt a zenei közege, de egy tanára, Mr. Campbell, aki azóta is jó barátja, megismertette őt a hiphoppal és más stílusokkal, és rávezette, hogy minden irányzatban van értékes zene. Ebben az időszakban a legnagyobb hatással Kurt Cobain, és a Nirvana, mint „első szerelem” voltak rá hatással, illetve ezek mellett fontos volt az életében Britney Spears, Bruce Springsteen és Elvis Presley zenéje is. Utóbbi, Cobainhez hasonlóan, mély nyomot hagyott a zenei ízlésén. Thomas Newman Amerikai szépséghez írt zenéjét különösen kedveli, megnyugtató hatása miatt[forrás?]. Alabamától Floridáig több helyen is élt. Az első, lemezkiadótól származó bevételéből egy rövidebb időt egy New Jersey-i lakókocsiparkban töltött – ez az állítás egyike azoknak, amik az énekesnő körüli vitákat táplálják. Művészneve Miután a Lizzy Grant név alatt megjelent album mérsékelt érdeklődést keltett, támogatói javasolták, hogy jobban csengő, a dalokban is gyakran felidézett retrós hatású filmes világot idéző művésznevet vegyen fel. A Lana név tiszteletadás a néhai hollywoodi Lana Turner színésznőnek, míg a Del Rey a Ford Motor Company egyik, 1981 és 1991 között Brazíliában gyártott, és kedvelt típusának kellőképpen érdekesen hangzó neve. Grant azt szerette volna, hogy a név az együttese neve legyen, de a zenésztársai és a marketingesek egyetértettek abban, hogy a művésznév őt magát, az énekest kell jelentse. A névváltoztatást az énekesnő útját egyengető „jogászok és marketingesek” – akiknek kilétét a művésznő az interjúkban gondosan elkerüli, más előadóművészekhez hasonlóan – javasolták. Jellemzői Lana Del Rey számaiban egyfajta sötét, az ötvenes és hatvanas évek filmes világát, és kis mértékben a film noirt idéző hangulat jellemző, amelyet gyakran egészít ki a szövegek hasonló mondanivalója. Az énekesnő stílusát az indie rock és a pop között szokták meghatározni, de számos stílus hatása érvényesül dalaiban a rock and rolltól a surf rockon és a hiphopon keresztül a keményebb hangzású zenékig. Saját magát egy interjúban tréfásan „gangster Nancy Sinatra” jelzővel illette, amit a sajtó azonban komolyan vett.Zenei stílusa nehezen meghatározható, sok forrásból merít, de az indie rockhoz áll legközelebb. Énekstílusa sokoldalúan alkalmazkodik a zenéhez, gyakran érezhetőek rajta a kedvenceinek hatásai. Összhatásában a törékeny baba és az öntudatos, számító wamp egyaránt jelen van – „Lolita ott rekedt a motorháztető alatt” – ahogy saját magát jellemezte. A legnagyobb hatást Kurt Cobain és a Nirvana, Elvis, a Flamingos és a Van Halen gyakorolták rá, de a különböző interjúkban számos más nagy előadót is megemlített már. Soha nem tanult énekelni, de iskolai vagy templomi kórusokban mindig is énekelt. Táncstílusát hawaii alapokra építette fel, Snoop Dogg-gal és hiphoppal, no meg „ahogy jön” egyéni elemekkel tette sajátossá. Első kislemezét 2008-ban adta ki, még Lizzy Grant néven, rajta a Kill Kill című számmal, amely nem csak címében, de hangvételében is Quentin Tarantino Kill Bill című filmjét idézte. Első „nagylemeze” egy New York-i kiadónál, a 5 Points Recordsnál jelent meg Lana Del Ray (sic!) címmel, 2009 februárjában (más forrás szerint 2010 januárjában). A lemez producere David Kahne volt, aki – többek között – Paul McCartneyval és a The StrokesStrokesszal is dolgozott együtt. A lemezt az Egyesült Államokban kizárólag az iTuneson keresztül lehetett megvásárolni. Az anyagot később, 2011-ben visszavonta, hogy saját nyilatkozata szerint azért, hogy az érdeklődést a készülő második lemezre irányítsa. Második albuma Born to Die címmel jelent meg 2012. január 27-én. A lemez listavezető lett többek közt az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Németországban és Franciaországban is. A nagylemezről öt kislemez jelent meg: a Video Games, a címadó Born To Die, a Blue Jeans, a Summertime Sadness (ez a kislemezdal csak Németországban, Ausztriában és Svájcban jelent meg hivatalosan) és a National Anthem című dalok. Mindegyik dalhoz készült videoklip is. 2012. szeptember 13-án adták ki a Ride című kislemezdalt, ami a Born To Die – The Paradise Edition című albumot harangozta be. Az album tulajdonképpen a korábbi, Born To Die című lemez bővített újrakiadása, és nyolc új dalt tartalmazott. Az Egyesült Államokban Paradise címen EP formájában is elérhető ez a kiadás kilenc dalos változatban (a Burning Desire című szerzemény a világ többi részén csak bónuszdalként szerepel a dallistán). 2018 szeptemberében jelentette be új albumát, amely várhatóan 2019-ben jelenik meg. A Norman Fucking Rockwell címmel tervezett lemezről eddig két dal jelent meg, a Mariners Apartment Complex és a Venice Bitch. A lemez producere jack Antonoff lesz, aki Lorde Melodramaján és St. Vincent Masseductionjén is dolgozott. Klipjeit saját maga vágja és állítja össze, különféle forrásokból gyűjtött super 8-as felvételekből, interneten fellelt és saját videókból és régi filmek részleteiből, ezzel külön jogászgárdának adva munkát, akik a megfelelő szerzői jogi feltételeket biztosítják számára. A videók készítését egyik legkedvesebb hobbijának tartja. Az új nagylemez beharangozójaként 2011. december 27-én megjelent az első professzionális, nagy költségvetésű videója is, a Born to Die, amelyet a francia Yoann Lemoine rendezett. (Ismertebb munkái: Kate Perry Teenage Dream, Mystery Jets Dreaming of Another World.) A Woodkid néven zenéléssel is foglalkozó rendező Lana Del Rey-jel több alkalommal is duettet énekelt: a Video Games mellett Woodkid Iron című számát adták elő. Habár már létezett egy videó a Blue Jeans című dalhoz, amit maga Lana Del Rey készített a már tőle megszokott montázs-stílusban, kiadtak egy hivatalos, profi verziót is, amit szintén Yoann Lemoine készített, mint korábban a címadó dal, a Born To Die klipjét is. A klip 2012. március 19-én jelent meg az énekesnő hivatalos YouTube csatornáján. Április 21-én a Carmen című dalhoz egy a Lana által összerakott klipet jelentettek meg. A Summertime Sadness című dal 2012. június 22-én jelent meg hivatalosan, a hozzá tartozó klip csak majd egy hónap múlva, július 20-án jött ki. A videóhoz egy külön radio mix is készült a dalból, a német nyelvterületeken ez a verzió hallható a videó alatt. A klip készítői Kyle Newman és Spencer Susser, vendégszereplője pedig Newman felesége, Jaime King. 2012. június 27-én adták ki a hivatalos videoklipet a National Anthem című dalhoz, amit Anthony Mandler készített. A dekadens, inervált és Mammon-imádó Amerikát követendő példaként beálló videoklip elején Lana Marilyn Monroe J .F. Kennedynek címzett dalát idézi meg, majd Jackie Kennedy szerepébe bújik, akinek a férje egy afroamerikai, így a klip a fehér nő - fekete férfi közti szexuális kapcsolatot népszerűsíti, a dalszöveg szerint pedig szó szerint a "pénz a nemzeti himnusz". Anthony Mandler és Lana újra összeálltak, s munkájuk gyümölcse a 2012. október 10-én kiadott videoklip lett, amit a Born To Die – The Paradise Edition című kiadás első kislemezéhez, a Ride című dalhoz készítettek. Viták Az állítás, hogy az énekesnő egy időben szinte nincstelenként élt egy lakókocsi parkban, olyan ellentmondásban áll a milliomos apa hírével, amely számos zenei újság, fórum és blog szemében megkérdőjelezte az énekesnő szavahihetőségét. Ezt tovább rontotta a feltételezett, de az énekesnő által mindig is cáfolt szájplasztikája körüli vita, amit azzal próbált elsöpörni, hogy miből tellett volna egy szinte hajléktalan sorból feltörekvő lánynak plasztikai műtétre. Az ellentmondás fennáll, mert az énekesnői imidzsét saját bevallása szerint is az apai segítség révén „jogászok és marketingesek” alakítják. A viták gyökerében az a jelenség áll, hogy az alternatív zenei életet és a YouTube-ot hogyan próbálják meg kiadók a saját „termékeik” érdekében kihasználni – az „indie” független, saját magát sikerre vivő művészek mögött valódi tehetség áll-e, vagy fizetett reklámok bújnak mögöttük, és üzleti „kreayshawn” (az angol „kreáció” szó kiforgatott, finomkodó írásmóddal) az egész – beleértve Lana Del Reyt is? Az ellentmondást erősíti számos olyan utalás is, amelyben Lana Del Rey a jogászok és marketingesek által rákényszerített dolgokra hivatkozik. Sajnálatos eredmény az, hogy a valódi tehetségét is kétségbe vonja sok olyan támadója, akik alapvetően az alkalmazott promóciós módszereket kérdőjelezik meg. A Hipster Runoff, független és alternatív körökben mértékadónak elfogadott blog például plasztikai műtétet valószínűsítő képet közölve egyenesen „bukott mainstream művésznek” titulálja, és a megjelenését firtatva kimondva-kimondatlanul a tehetségét kérdőjelezi meg. Részben a viták miatt, részben pedig azért, mert a sötétebb hangvételű, sajátos stílusú dalait Európában szívesebben fogadják, Londonba költözött. 2011. októberében és novemberében több koncertet adott nagyobb európai városokban, többek között Amszterdamban, Párizsban, Kölnben, Hamburgban, és természetesen Londonban is. Első londoni koncertjére fél óra alatt keltek el a jegyek, és három jelentős újság szakmai rovata is a 2011. év dalának választotta a Video Games című számát. Bár korai interjúkban újságírói kérdésekre - melyek zenei stílusát és titokzatos, borongós szövegvilágát párhuzamba állították David Lynch jellegzetes hangvételével - azt válaszolta, hogy nem nagyon ismeri a filmrendező munkásságát, de később aztán következetesen azt nyilatkozta, hogy többek között Lynch életműve is jelentős hatással volt a zenéjére. Diszkográfia Lana Del Ray (2010) Born to Die (2012) Ultraviolence (2014) Honeymoon (2015) Lust for Life (2017) Kill Kill (2008) Lana Del Rey (2012) Paradise (2012) Tropico (2013) Turnék The Endless Summer Tour (2015) LA to the Moon Tour (2018) Források Baker, Ernest: Interview: Lana Del Rey Talks Plastic Surgery, Internet Backslash and New Album (angol nyelven). Complex Media, 2011. november 7. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Bateman, Steve: Lana Del Rey on her Past, Present and Future... (angol nyelven). Repeat Online. Repeatfanzine.co.uk, 2010. június. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Dombal, Ryan: Rising: Lana Del Rey (angol nyelven). Pitchfork. Pitchfork Media Inc., 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Johnston, Maura: Is Lana Del Rey The Kreayshawn Of Moody, Electro-Tinged "Indie"? (angol nyelven). The Village Voice. Village Voice LLC., 2011. szeptember 15. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Dobbins, Amanda: Meet Lana Del Rey, the New Singer Music Bloggers Love to Hate (angol nyelven). Vulture. New York Media, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Morris, Andy (2011. december 15.). „GQ&A: Lana Del Rey” (angol nyelven). GQ Magazine, London. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2011. december 29.) Swash, Rosie (2011. szeptember 4.). „One to Watch: Lana Del Rey” (angol nyelven). The Obeserver, London, Kiadó: The Guardian News and Media. (Hozzáférés ideje: 2011. december 29.) Gaines. „Lana Del Rey kocsiútja soha nem ér véget”, Recorder, 2018. szeptember 19. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 19.) Szakítás a montázsokkal: Lana Del Rey első profi klipje (magyar nyelven). Lángoló gitárok, 2011. december 15. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Youtube találatok Lana Del Rey és Woodkid közös előadásaira (angol nyelven). YouTube. YouTube LLC.. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Carles: LANA DEL REY: EXPOSED. B4 she was alt, she was a failed mnstrm artist without fake lips (kinda fckn nglsh 4u bro nyelven). Hipster Runoff, 2011. szeptember 13. (Hozzáférés: 2011. december 29.) PJ Harvey, Adele és Lana del Rey hódította meg a zenekritikusokat (magyar nyelven). Kultúra.hu. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011. december 25. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Külső hivatkozások Lana Del Rey saját zenei videói a YouTube-on Lana Del Rey Facebook-oldala Born To Die – hivatalos audio trailer a készülő albumhoz Lana Del Rey interjú a YouTube-on (1. rész) Lana Del Rey interjú a YouTube-on (2. rész) Lana Del Rey rajongói oldal Lana Del Rey a BEAT-tel az őt ért hatásokról beszélget Lana Del Rey hivatalos oldala Magyar weblapok Lana Del Rey kidobott The Ting Tings és Lana Del Rey Born To Die MTV|Push Lana Del Rey| MTV Magyarország Mennyei dalok síron innen Lana Del Rey – Video Games MotoGP csendes-óceáni nagydíj A MotoGP csendes-óceáni nagydíja a MotoGP egy korábbi versenye, melyet 2000 és 2003 között rendeztek meg. Argentenay Argentenay település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 86 fő (2015). Argentenay Ancy-le-Libre, Lézinnes és Tanlay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Taurus hordozórakéta A Taurus szilárd hajtóanyagú hordozórakéta, melyet az Amerikai Egyesült Államokban, az 1990-es évek közepén fejlesztett ki és gyárt az Orbital Sciences Corporation. A négyfokozatú hordozórakéta]] a Pegasus hordozórakétán alapul, első fokozata pedig az LGM–118 Peacekeeper (MX) interkontinentális ballisztikus rakétáéval megegyező. 2010-ben tervezik a nagyobb teherbírású Taurus II hordozórakéta első indítását, ennek új, folyékony hajtóanyagú első fokozata lesz, és a Cygnus teherűrhajót is ezzel tervezik indítani. Dán férfi kézilabda-válogatott A dán férfi kézilabda-válogatott Dánia nemzeti csapata, melyet a Dán Kézilabda-szövetség (Dánul:Dansk Håndbold Forbund) irányít. Eredmények nemzetközi tornákon A válogatott történetének első jelentős sikerét az 1967-es világbajnokságon érte el, amikor is a döntőt elveszítve második helyen végzett. Ezután egy hosszabb időszak következett kiemelkedő eredmény nélkül. A 2000-es években azonban gyakran felállhattak a dobogó különböző fokaira a dánok. Háromszor szereztek bronzérmet az Európa-bajnokságokon (2002-ben, 2004-ben, 2006-ban) és egyszer a 2007-es világbajnokságon. A legnagyobb sikerük pedig a 2008-as és a 2012-es kontinensviadalokon aratott győzelmeik. Előbbin az esélyesebb horvát, utóbbin a házigazda szerb válogatottat legyőzve lettek Európa-bajnokok. A 2016-os riói olimpián a címvédő Franciaországot legyőzve az ötkarikás játékokon is érmet szereztek, mindjárt a legfényesebbet. Érmek Nyári olimpiai játékok 1 Arany : 2016 Világbajnokság : 1967 , 2011 , 2013 : 2007 Európa-bajnokság : 2008 , 2012 : 2014 : 2002 , 2004 , 2006 Mequinenza Mequinenza település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Mequinenza Almatret, La Granja d’Escarp, Seròs, Fraga, Torrente de Cinca, Fayón, Nonaspe, Fabara és Caspe községekkel határos. Lakosainak száma 2329 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: U–1231 Az U–1231 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. október 14-én. A hajót 1944. február 9-én vették hadrendbe. Két járőrutat tett, hajót nem süllyesztett el. Pályafutása Az U–1231 első harci küldetésére Hermann Lessing kapitány irányításával 1944. október 18-án futott ki Bergenből. Az Atlanti-óceán északi részén kelt át, majd Új-Skócia partjainál vadászott. Felúszott a Szent Lőrinc-folyó torkolatáig, de nem tudott egy hajót sem elsüllyeszteni. 1945. május 14-én legénysége a skóciai Loch Eribollnál megadta magát. A háború után A világháború befejeződése után a szovjet flotta része lett. 1945. december 4-én futott be a litván Libauba, ahol N.26-os számon a balti flotta része lett. 1949. június 9-én B–26-ra nevezték át. 1953-ban kivonták az aktív szolgálatból, és kiképzési célokat látott el KBP–33, majd UTS–23 néven. 1968. január 31-én törölték a haditengerészeti állományból, majd ócskavasként hasznosították. Daniss Zsigmond Daniss Zsigmond (Székesfehérvár, 1817. január 7. – Tótfalu, 1863. április 21.) katolikus pap, költő. Élete Atyja hivatalnok volt; a gymnasiumot szülővárosában, a bölcseletet Vácon végezte. 1834-ben Székesfehérvárt a növendékpapok közé lépett és a hittudományok hallgatására Bécsbe a Pázmáneumba küldték. 1840-ben áldozó-pappá szentelték; ezután mint magánnevelő s segédlelkész működött; később agárdi, majd tótfalusi lelkész lett. Munkái A Regélő és Honművész 1836–37-ben költeményeket hozott tőle K. Zs. jegyek alatt 1851-től a Katholikus Néplapba irt több beszélyt, és Katholikus hitélet című leveleket. Vörösmarty Mihálynak nagy tisztelője volt és a velencei gyászünnepélyen beszédet mondott fölötte. Fångad av en stormvind A Fångad av en stormvind (magyarul: Egy szélvihar rabságában) című dal volt az 1991-es Eurovíziós Dalfesztivál győztes dala, melyet a svéd Carola Häggkvist adott elő svéd nyelven. Az énekesnő már 1983-ban is részt vett a versenyen, akkor a harmadik helyen végzett. Az Eurovíziós Dalfesztivál A dal a március 31-én rendezett svéd nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. A dal gyors tempójú, melyben az énekesnő a szerelem érzését egy szélviharhoz hasonlítja. Ennek megfelelően az előadás során egy szélgépet alkalmaztak. A május 4-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben nyolcadikként adták elő, a luxemburgi Sarah Bray Un Baiser Volé című dala után, és a francia Amina C'est le dernier qui a parlé qui a raison című dala előtt. A szavazás során száznegyvenhat pontot szerzett, mely Franciaországgal holtversenyben az első helyet érte a huszonkét fős mezőnyben. 1969 óta először fordult elő holtverseny az élen. Akkor még nem vonatkoztak szabályok ilyen esetre, de ekkor már igen, és a szabályok értelmében Svédországot hirdették ki győztesnek. Ez volt Svédország harmadik győzelme. A következő svéd induló Christer Björkman I Morgon Är En Annan Dag című dala volt az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A következő győztes az ír Linda Martin Why Me? című dala volt. Slágerlistás helyezések *Lh. = Legjobb helyezés. Sissi (film) A Sissi német-osztrák film (1955), rendező: Ernst Marischka. Cselekmény Az első rész az Ischlbe szóló uralkodói meghívás kézbesítésének idején veszi kezdetét, 1853 augusztusában Possenhofenben. Az epizód 1854 áprilisában, Ferenc József és Sissi bécsi házasságkötésével zárul. Szereplők Romy Schneider (Sissi, Erzsébet császárné ) Karlheinz Böhm ( Ferenc József császár) Magda Schneider ( Ludovika hercegnő ) Uta Franz (Ilona) Gustav Knuth ( Miksa herceg ) Vilma Degischer ( Zsófia főhercegné ) Josef Meinrad (Böckl ezredes) Erich Nikowitz ( Ferenc Károly ) Karl Fochler (Grünne gróf) Peter Weck ( Károly Lajos ) Franz Böheim (Johann Petzmacher) Hilde Wagener (Wulffen bárónő) Luís Cabral Luís Severino de Almeida Cabral (1931. április 11. – 2009. május 30.) bissau-guineai politikus, 1973 és 1980 között a független Bissau-Guinea első elnöke (hivatalosan az Államtanács elnöke). Alapítója volt a Guinea és a Zöld-foki Köztársaság függetlenségéért küzdő Afrika Pártnak (PAIGC). 1980-ban João Bernardo Vieira katonai puccsal döntötte meg hatalmát. Féltestvére volt Amílcar Cabral marxista ideológus és író. Luís Cabral 2009. május 30-án halt meg száműzetésben a portugáliai Torres Vedrasban. A bissau-guineai törvényhozás közleménye szerint "a kormány és a nép megdöbbenéssel és szomorúan vette tudomásul a nemzet egyik legkiválóbb fiának, Luís Cabralnak halálát." Január 3. Január 3. az év 3. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 362 (szökőévekben 363) nap van hátra. Névnapok: Benjámin, Genovéva, Dzsenifer, Dzsenna, Dzsenni, Filadelfia, Gvendolin, Gyöngyvér, Hermina, Kardos, Zsinett Események Politikai események 936 – VII. Leó pápa megválasztása. 1521 – X. Leó pápa kiátkozza Luther Mártont . 1531 – Mária magyar királyné átveszi Németalföld kormányzói méltóságát. 1833 – Az Egyesült Királyság elfoglalja a Falkland-szigeteket (spanyolul Islas Malvinas). 1959 – Alaszka az Amerikai Egyesült Államok 49. tagállama lesz. 1961 – Az USA megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Kubával . 1990 – Az amerikaiak letartóztatják a pápai nunciatúrára menekült panamai diktátort, Manuel Noriegát . 2008 – A Srí Lanka -i kormány felmondja a tamil tigrisekkel 2002 -ben kötött tűzszünetet. Tudományos és gazdasági események 1870 – Megkezdődik a brooklyni híd építése 1874 – Forgalomba állítják az első magyar gyártású gőzmozdonyt 1977 – Nagy-Britannia kölcsönt vesz fel a Nemzetközi Valutaalaptól 1992 – Az első szívátültetés Budapesten , a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ( SOTE ) Ér- és Szívsebészeti Klinikáján. A műtétet dr. Szabó Zoltán professzor végezte, a páciens (Schwartz Sándor) később megnősült és családot alapított 2009 – A Bitcoin indítása (az első blokk bányászása) Kulturális események Irodalmi, színházi és filmes események 1953 – Samuel Beckett világhírű művének, a Godot-ra várva című drámának az ősbemutatója a párizsi Théâtre de Babylone-ban Születések I. e. 106 – Marcus Tullius Cicero római író , filozófus , politikus, szónok († I. e. 43 ) 1698 – Pietro Metastasio olasz költő († 1782 ) 1754 – Pasquich János horvát származású római katolikus pap, matematikus , csillagász , egyetemi tanár, († 1829 ) 1823 – Robert Whitehead angol mérnök, feltaláló, († 1905 ) 1829 – Konrad Duden német tanár, filológus, szótárszerkesztő († 1911 ) 1839 – Thaly Kálmán költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, az MTA tiszteleti tagja († 1909 ) 1871 – Láng Nándor régész, művészettörténész, klasszika-filológus, az MTA tagja († 1952 ) 1880 – Benárd Ágost magyar orvos , keresztényszocialista politikus († 1968 ) 1883 – Sylvie francia színésznő († 1970 ) 1885 – Lesznai Anna magyar író , grafikus, iparművész († 1966 ) 1892 – J. R. R. Tolkien angol nyelvész , író († 1973 ) 1894 – Zasu Pitts amerikai színésznő († 1963 ) 1898 – Bugyi István Kossuth-díjas magyar sebész főorvos († 1981 ) 1906 – Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász, a sztahanovista mozgalom névadója. († 1977 ) 1911 – John Sturges amerikai filmrendező († 1992 ) 1912 – Berczelly Tibor olimpiai bajnok vívó († 1990 ) 1915 – Joe Sostilio amerikai autóversenyző († 2000 ) 1915 – Sennyei Vera magyar színésznő († 1962 ) 1918 – Allen Heath kanadai autóversenyző († 1981 ) 1922 – Keresztesi Béla erdőmérnök, az MTA tagja († 2001 ) 1922 – Nemes Nagy Ágnes Kossuth- , József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író , műfordító († 1991 ) 1930 – Gaál Gabriella magyar nótaénekesnő († 2010 ) 1931 – Ian Hendry angol színész († 1984 ) 1939 – Sas József Jászai Mari-díjas magyar humorista, színész, érdemes és kiváló művész 1942 – Dušan Kováč szlovák történész, az MTA tagja 1942 – Sólyom László alkotmányjogász, köztársasági elnök 1945 – Szombathy Gyula Jászai Mari-díjas magyar színész 1950 – ef Zámbó István magyar festő, grafikus, szobrász, zenész 1950 – Victoria Principal amerikai fotómodell, színésznő 1951 – Jankovits József magyar színész, Liszt Ferenc-díjas operetténekes 1956 – Mel Gibson ausztrál színész , filmrendező 1968 – Baj László magyar színész 1969 – Michael Schumacher német autóversenyző 1971 – Sarah Alexander angol színésznő 1974 – Agócs Judit színésznő 1977 – Iizuka Majumi japán énekes és szeijú (szinkronszínész) 1981 – L.L. Junior magyar rapper, énekes 1988 – Jonny Evans északír labdarúgó 1989 – Ucsimura Kóhei japán tornász Festus Avienus Avienus a Kr. u. IV. század második felében működő római költő. Élete és művei Írt didactikus költeményeket, lefordította Aratus Fainomena-ját, átdolgozta Descriptio orbis terrae cím alatt Dionysis PerihghsiV-ét; leírta továbbá valószínüleg a carthagói Himilco nyomán a Földközi, a Fekete s a Caspiusi tenger partjait, amely munkájából azonban csak egy, 703 senariusból álló töredék maradt reánk. Aeneis-kivonata a Livius nyomán írt római története egészen elveszett; ellenben több epigrammája fönmaradt. Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 190, 1 Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Ok (album) Az 1998-as Ok Talvin Singh tabláművész debütáló lemeze. Azért ezt a címet választották, mert az OK szót világszerte megértik. Nagyrészt a hagyományos indiai zene újféle előadása ajaksípos hangszerekkel, szitárral és tablával. A lemezért a szerző Mercury Music Prize-t kapott 1999-ben. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Buš Buš település Csehországban, Nyugat-prágai járásban. Buš Slapy, Korkyně, Čím, Rabyně és Nové Dvory településekkel határos. Lakosainak száma 337 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dán labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Viasat Divisionen a dán labdarúgás második legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1945-ben alapították, az első osztályba az első két csapat juthat fel. Története A másodosztály jelenlegi formáját 1991-ben nyert el, azóta 16 csapat vesz részt benne, tavaszi-őszi lebonyolításban. 1996-ban az osztály a főszponzor, vagyis a Faxe Brewery nevét kapta, így a hivatalos neve Faxe Kondi Divisionen lett. A szerződés 2001-ben ért véget, majd 2004-től 2007-ig, afféle köztes időszakként, a bajnokság neve Viasat Sport Divisionen lett. Később a Viasat elhagyta a Sport végződést a nevéből, így lett a neve Viasat Divisionen. Jelenlegi résztvevők Akademisk BK AC Horsens BK Frem Brabrand IF FC Fredericia FC Fyn FC Roskilde FC Vestsjælland Hvidovre IF Kolding FC Lyngby BK Næstved BK Skive IK Thisted FC Vejle BK Viborg FF Reutenbourg Reutenbourg település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 422 fő (2015). Reutenbourg Jetterswiller, Lochwiller, Marmoutier, Singrist és Westhouse-Marmoutier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 16174 Parihar A 16174 Parihar (ideiglenes jelöléssel 2000 AX116) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 5-én. Miskolczi Henrik Miskolczi Henrik, 1880-ig Weiszmann, névváltozat: Miskolczy (Miskolc, 1858 vagy 1860. november 27. – Budapest, 1918. december 16.) színész, majd hírlapíró. Életútja, munkássága Szülővárosában járt iskolába az ágostai evangélikus és református gimnáziumban. 1879-ben Latabár Dezsőnél lett színész és bevándorolta e társulattal egész Magyarországot. Más forrás szerint Miklósy Gyula társulatánál lépett színpadra Fehérffy néven. Működött még Kolozsvárott, Aradon, 1880—81-ben, Kecskeméten. 1880-ban igazgatásba fogott Törökbecsén. 1885 tavaszán szüleivel kivándorolt New Yorkba és 1887-ig szerkesztette az »Amerikai Nemzetőr«-t. Azután ismét hazajött és 1892. húsvét első napján újból igazgató lett Désen, 1894 márciusáig Székelyudvarhelyen működött. Ezután a Népszínház tagja volt, majd a Képes Családi Lapok főmunkatársa lett. A Hétfői Lapok, Magyar Zenészek Lapja, Magyar Kiállítási Közlöny, Telefon, Vasárnapi Lapok, Nemzetközi Művészeti Szemle, Vasárnap és Illustrált Lapokat is szerkesztette. Írt igen sok színházi cikket a fővárosi lapok részére. Írt regényt is a színházi életből. A következő eredeti és fordított regényei jelentek meg: Tisztító tűzben, Szerelemért halálba, Bálványimádók, Kalvaria útján, Csillagos lobogó alatt, Csintalan történetek (Luczifor álnév alatt), Jack, Királyok számüzetésben, A szerelem vértanúi (a Kis Ujságban) és Öröm és bánat emlékei, melyek különböző lapokban és különnyomatban jelentek meg. Szerkesztette a Szinházi Évkönyvet (Arad, 1881. Ebben tőle: Naplótöredék, Velencze 1879. jún. 10. beszély és rajz); a Szinészeti Évkönyvet (Kecskemét 1882); az Erdélyi Irók és művészek Almanachját. Kolozsvár, 1892. (Fekete Bélával együtt; ebben van arcképe és névaláírása és egy beszélykéje); szerkesztett még Kecskeméten is egy színházi Almanachot. Szinművei közül: Kézfogó (Feld városligeti színkörében 1889-ben), Kicsike, dramolette (Miskolcon 1885-ben s még több helyt, így Ungvárt) és A kis bóbitás (Győrött 1900-ban) kerültek színre. Elbeszéléseket, rajzokat írt a Borsodmegyei Lapokba (Különleges útikaland); a Szabolcsmegyei Közlönybe (1880), a Szinészek Lapjába (1886. Az amerikai szinházakról); a Vasárnapi Ujságba (1889. Nyilvános parkok New-Yorkban); a Képes Családi Lapokba (1889–90. rajzok, 1891–94. Összetört szivek, regény, Fény a sötétségben, regény, elb. és rajzok, 1895. Egy leány a vérpadon, regény, magyarosítva s elb.); a Fővárosi Lapokba (1889. 141. sz. A tengerentúli magyarokról); a Szegedi Hiradóba (1891–92. Az őrnagy szerencséje, regény, James Payn után angolból), az Egyetértés, Szabad Szó, Budapest és Kis Ujság c. lapokba. Elbeszéléseinek java része az Erdélyi Hiradóban jelent meg. A Vasárnapi Lapokban (egy fordított regénye Huszár Miklós álnév alatt). Álnevei Mihályi Hugó (a Fővárosi Lapokban s az Erdélyi Hiradóban) Huszár Miklós (egy-két ford. regényeinél), Fehér Árpád és Milden Harriet. Művei Öröm és bánat. Elbeszélések, rajzok. Bpest, 1885. Igaz szerelem. Eredeti regény. Kiadja a Képes Családi Lapok. Bpest, 1890. A Yankeek országából. Amerikai történetek. Bpest, 1891. Humbug! … Amerikai történetek. Bevezeti Küry Klára. Bpest, 1894. A felsült szerelmesek, vígj. 1 felvon. Irta Plouvier Ede, ford. Bpest, 1894. (Műkedvelők Színműtára és Monologok gyűjteménye I.). A villám. Víg dialog. Irta Marguerita, ford. Bpest, 1884. (Műkedv. Sz. II.). A földön maradt angyal. Színmű 1 felv. Bpest, 1894. (Műkedv. Színműtára III.). Egy fényképész a ki nem fotografál. Életkép 1 felv. Írta Manchecourt, ford. Bpest, 1894. (Műkedv. Sz. IV.). A földön maradt angyal. Színmű 1 felv. Bpest, 1894. (Műkedv. Színműtára III.) Gyors eljegyzés. Vígj. 1 felv. Irta Payn James, ford. Bpest, 1894. (Műk. Sz. V.). A letétbe helyzett csók. Monolog nők számára. Bpest, 1896. (Műk. Sz. X.). A doktor kisasszony. Monolog nők számára. Bpest, 1896. (Műk. Sz. XIII.). Működési adatai 1880–81: Mosonyi Károly; 1881–82: Jakab Lajos; 1882: Hegyi; 1883–84: Gerőffy Andor; 1884. nyár: Kárpáthy György; 1885: Debrecen; 1889: Miklósy Gyula; 1901–02: Szilágyi Béla. Igazgatóként: 1888: Tiszabecse; 1892: Dés, Szamosújvár, Félegyháza, Nagyenyed. Kormos László Kormos László (Mezőtúr, 1986. június 24. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Ceglédi VSE játékosa, csatár. Korábban a Kecskeméti TE játékosa volt, a 2007/2008-as szezonban 10 gólt szerzett, ezzel harmadik lett a lila-fehér klub házi góllövőlistáján. A 2009/2010 szezont kölcsönben Szolnokon töltötte, majd 2010 nyarán Bajára igazolt. 2012-ben a CVSE-hez igazolt. U–168 Az U–168 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai Deutsche Schiff und Maschinenbau AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. szeptember 10-én vették hadrendbe. Pályafutása során három hajót süllyesztett el. Tagja volt a Távol-Keleten és az Indiai-óceánon vadászó Monszun csoportnak. Pályafutása Első járőrútjára 1943. május 18-án indult Kielből. Az Atlanti-óceán északi részén cserkészett, de a 71 nap alatt nem sikerült elsüllyesztenie semmit. Második útján a Távol-Keletre indult, és 1943. október 2-án elsüllyesztette a Haiching nevű brit teherhajót Bombay közelében. Végül a pinengi német bázison kötött ki. Harmadik járőrútján, Ceylontól délnyugatra három torpedóval elsüllyesztett egy brit haditengerészeti segédhajót, majd egy görög és egy norvég teherhajót. Utolsó útjára 1944. október 5-én indult, másnap Jáva keleti felétnek közelében hajózva a Zwaardvisch holland tengeralattjáró torpedóval megsemmisítette. A legénység 23 tagja meghalt, 27 életben maradt. Az Epaminondas C. Embiricos elsüllyesztése 1944. február 15-én 18 óra 15 perckor az U–168 torpedója eltalálta a Colomból Maputóba tartó Epaminondas C. Embiricos görög kereskedelmi gőzhajó bal oldalát. A lövedék nem robbant fel. A hajó maximum sebességgel, 10 csomóval, cikk-cakkban próbált menekülni. Negyedóra múlva feltűnt a felszínen úszó U–168, amely fedélzeti légvédelmi gépágyújával perceken át lőtte a görög hajót, amely, habár fel volt szerelve fegyverekkel, nem viszonozta a tüzet. A motort leállították, és a legénység megkezdte a hajó elhagyását. Este kilenc órakor a búvárhajó egy közelről indított torpedóval elsüllyesztette a teherszállítót. A görög hajósok közül négyen eltűntek. Később az U–168 kikérdézte a mentőcsónakok utasait. A németek a kapitányt és a főgépészt magukkal vitték. Február 19-én egy szövetséges felderítő repülő felfedezte a mentőcsónakokat, és másnap két brit hadihajó kimentette őket. A tengeralattjáró március 11-én találkozott a Brake tankhajóval, és a két görög foglyot átadta. Őrjáratok * A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették Elsüllyesztett és megrongált hajók * A brit haditengerészet segédhajója ** A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott Panorama in Interlingua A Panorama in Interlingua az Union Mundial pro Interlingua 1988 januárjában alapított kéthavonta jelentkező kiadványa. A magazin teljesen interlingva nyelven készül és az UMI munkájáról, az interlingvát érintő eseményekről szól, de ezen kívül szép számmal található benne egyéb témájú cikk is. Politikailag és vallásilag semleges, ezekben a témákban nem is jelentet meg cikkeket. A kiadvány 28 oldalas, A5-ös méretű. Szerkesztősége a dániai Taastrupban található. Főszerkesztője Thomas Breinstrup. Az előfizetési díja 15 € egy évre, mely több megrendelés esetén csökkenthető. ISSN 0903-2932. A Panorama in Interlingua 1988-ban két folyóirat egybeolvadásából született: az egyik az UMI 1964-ben alapított háromhavonta jelentkező magazinja, a Currero volt, a másik pedig egy magánkiadvány, a kéthavonta jelentkező Heraldo de Interlingua. Ifjabb Károly frank király Ifjabb Károly (kb. 772 – 811. december 4.) volt Nagy Károly második fia, az első harmadik feleségétől, Hildegardtól. Amikor Nagy Károly felosztotta birodalmát fiai között Ifjabb Károly kapta a frank királyi címet. Idősebb bátyja, Púpos Pipin, kitagadása után két öccsével, Pipinnel és I. Lajossal osztoztak a birodalmon. Az előbbi kapta Itáliát, az utóbbi Aquitániát. Károly figyelmét leginkább a bretonok kötötték le, ám nem ért el sikereket mivel közben a szászokat is fel kellett tartania. Nagy Károly végül túlélte fiát, így az egész örökség Lajosra szállt, mivel eddigre Pipin is meghalt. 789 körül Nagy Károly felajánlotta hogy Ifjabb Károly vegye feleségül Offa merciai király lányát, Ælflæd-t, ám Offa ebbe csak akkor egyezett bele, ha Nagy Károly lánya, Berta, hozzámegy az ő fiához, Ecgfrith-hez. Nagy Károly megsértődött, felbontotta a megállapodást és lezárta a Britannia felőli határokat. Végül a kapcsolat helyreállt és a határok megnyíltak. Csak néhány évvel később, 796-ban, Nagy Károly és Offa megkötötte a történelemben ismert első angol szerződést. Nagy Károly társuralkodójává tette fiát Frankföldön és Szászországban 790-ben és a ducatus Cenomannicus (a későbbi Maine-i Hercegség) uralkodójává nevezte ki királyi címmel. Ifjabb Károlyt Rómában 800. december 25-én a frankok királyává koronázták, apját pedig ugyanaz nap császárrá. 811. december 4-én, Bajorországban szívrohamot kapott és meghalt. Nem hagyott maga után gyereket. Doug A Doug, az 5. évadtól Doug kalandjai (eredeti cím: Doug (1–4. évad) / Brand Spanking New! Doug (5–7. évad)) animációs televíziós sorozat, amelyet Jim Jinkins készített a Nickelodeon számára. Ez a sorozat volt a Nickelodeon animált rajzfilmjeinek, a Nicktoons-oknak a második tagja, a Fecsegő tipegők után. 1996-tól a Disney-hez került a sorozat, ekkor el is kezdték kritizálni a színvonalát. Az eredeti Nickelodeon sorozatból 4 évad készült, ami 52 epizódot tartalmaz, amely 1991. augusztus 11-től 1994. január 2-ig ment. A Disney sorozatból 65 epizódot sugároztak az ABC-n, az 5. évadtól a 7. évadig, 1996. szeptember 7-től 1999. június 26-ig. Magyarországon a Nickelodeon-os változatból 2 évadot mutattak be az MTV1-n, 1999-től 2002-ig pedig a Minimax vetítette. A 3–4. évadhoz nem készült magyar szinkron. A Disney-s változatot az RTL Klub sugározta. A sorozat összesen 7 évadot élt meg 117 epizóddal. Film is készült belőle A kék szörny címmel. Rövid tartalom A műsor egy Doug Dili nevű 12 éves fiúról szól, aki korábbi városából, Bloatsburg-ből egy új városba, Bluffington-ba költözött. Doug egy nagy fantáziával megáldott fiú, aki naplójában élményeit és tapasztalatait írja le az új várossal meg az élet dolgaival kapcsolatban. Legjobb barátja Szkitó Valentin, szerelme/barátnője pedig Patricia "Patti" Majonéz. Doug ellenségét Roger Klotznak hívják. Néha Roger kedves vele, de az ritka esemény. Szereplők További magyar hangok (1–2. évadban): Bakó Márta , Menszátor Magdolna , Sztarenki Pál , Sinkovits-Vitay András Markovac (Daruvár) Markovac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Daruvárhoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 49, közúton 60 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 4, közúton 6 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin fekszik. Története A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Markovacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Markovácz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Markovacz” néven 36 házzal és 261 ortodox vallású lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 269, 1910-ben 516 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a szerb anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 80 lakosa volt. Nevezetességei A település régi pravoszláv fa haranglába ma is áll. Védett kulturális emlék. A falutól keletre magasodik a Petrov vrh (Péter-hegy) nevű magaslat, ahol néhány történész és topográfus véleménye szerint egykor vár állt. A neves horvát történész Gjuro Szabo elvetette ezt az elképzelést, de feltételezte, hogy a hegy közelében egy Szent Péter tiszteletére szentelt templom állt, melyről a hegy a nevét kapta. Szerinte a templomnak a Petrov vrh és a Pogan vrh nevű hegyek közötti „Crkvišće” nevű helyen kellett állnia. A régi dokumentumokban ezt a templomot „capella sancti Petri de monte Wsathecz” alakban említik. Az „Wsathecz” nevet később Usat-hegyként magyarosították, ezért Crkvišće egy részét ma is „Za – ušnjak” néven illetik. Prazzo Prazzo település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 167 fő (2017. január 1.). Prazzo Acceglio, Bellino, Canosio, Elva, Marmora és Stroppo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Josef Poulík Josef Poulík (Jiříkovice, 1910. szeptember 6. – Brünn, 1998. február 28.) cseh és morva tudományszervező és népszerűsítő régészprofesszor, Nagymorávia és a szlávok neves kutatója. 1972-1977 között a Csehszlovák Tudományos Akadémia alelnöke. A brünni régészeti intézet egykori igazgatója. Élete Poulík Josef és Mária gyermekeként látta meg a napvilágot. Két öccsével együtt anyja nevelte, mivel asztalos apját az első világháborúban behívták katonának. A régészet iránti szeretetét egykori tanárától Štěpán Přibyslavskýtól szerezte. Főiskolai tanulmányait már mint képzett régész 1946-ban fejezte be a Károly Egyetemen. 1966-ban lett professzor, 1968-tól levelező tagja, 1972-től a Csehszlovák Tudományos Akadémia (ČSAV) akadémikusa. Több külföldi tudományos intézmény tagja (Berlin, Lipcse, Szófia). Tudományos pályafutását a brünni múzeumokban kezdte, ahol előbb leletmentéseket, majd tervásatásokat folytatott. Elsősorban a szlávok hagyatékával foglalkozott. Főbb feltárásai: Blučina (temető), Přítluky (temető), Staré Město-Na Špitálkach pri Uherskom Hradišti (temető és templom), Dolní Věstonice és elsősorban Mikulčice (1954-től haláláig vezette). Főbb művei 1948 Staroslovanská Morava. Brno. 1950 Jižní Morava, země dávných Slovanů. Brno. 1956 Z hlubin věků 1956 Pravěké umění 1960 Staří Moravané budují svůj stát. Brno. 1963 Dvě velkomoravské rotundy v Mikulčicích. Praha. 1967 Pevnost v lužním lese 1975 Mikulčice – sídlo a pevnost knížat velkomoravských. Praha. Elismerései 1947 Felszabadulás tartományi díj 1949 és 1977 Klement Gottwald állami kitüntetés 1957 A Csehszlovák Tudományos Akadémia díja 1964 Az építés terén végzett munkásságáért állami kitüntetés 1970 Munka érdemrend 1970 A brünni J. E. Purkyně Egyetem aranymedailonja 1975 Győzedelmes február érdemrend 1980 Köztársasági érdemrend Petkovec Toplički Petkovec Toplički falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdfürdőhöz tartozik. Fekvése Varasdtól 15 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra a Bednja bal partján az A4-es autópálya mellett fekszik. Története 1857-ben 310, 1910-ben 448 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 78 háza és 275 lakosa volt. Quantum Catastrophe A Quantum Catastrophe az amerikai Brain Drill második nagylemeze, mely 2010. május 11-én jelent meg a Metal Blade Records gondozásában. Története A 2008-as Apocalyptic Feasting album megjelenése után, az év márciusában, kilépett a zenekarból Jeff Hughell és Marco Pitruzzella. Ezt követően májustól szeptemberig folytak a meghallgatások a basszusgitárosi és dobosi posztra. Szeptemberben bejelentették Joe Bondra dobos és Ivan Munguia basszusgitáros csatlakozását. Bondra helyére hamarosan Ron Casey került, és megkezdték az album munkálatait 2009 augusztusában. A felvételek 2009 decemberétől 2010 januárjáig tartottak, a helyszín pedig ismét a Castle Ultimate stúdió volt, és újra Zach Ohren producerrel dolgoztak. Bár a Quantum Catastrophe nem konceptalbum a dalok egy része arról a Maja civilizáció által hirdetett jóslatról szól, mely szerint 2012-ben jön el a világvége. A dalszövegeket Steve Rathjen énekes írta, és olyan témák inspirálták, mint a fekete lyuk, a kozmikus sugárzás, a járványos betegségek vagy az élőhalottak. A kritikák középpontjában továbbra is a technikás zenéjük áll. Az Allmusic ismertetője is figyelmet szentel a tagok hangszeres tudásának, a The A.V. Club viszont negatív kritikákkal illette a lemezt, kifejtve, hogy jobb lenne ha feloszlatnák magukat." Videó a Beyond Bludgeoned dalra készült. Számlista Az összes dalt Steve Rathjen és Dylan Ruskin írta, kivéve ahol jelölve van. Obliteration Untold – 3:46 Beyond Bludgeoned – 4:16 Awaiting Imminent Destruction (Ivan Munguia, Rathjen, Ruskin) – 2:51 Nemesis of Neglect – 4:28 Entity of Extinction – 3:46 Mercy to None (Munguia, Rathjen, Ruskin) – 3:14 Monumental Failure – 3:25 Quantum Catastrophe – 16:03 Közreműködök Steve Rathjen – ének Dylan Ruskin – basszusgitár , gitár Ivan Munguia – basszusgitár, gitár Ron Casey – dob Forrás Brain Drill release tracklisting for Quantum Catastrophe. BW&BK, 2010. március 17. (Hozzáférés: 2010. május 17.) „Brain Drill break up”, BW&BK, 2008. március 20. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill to carry on”, BW&BK, 2008. április 8. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill trying out new drummers”, BW&BK, 2008. május 30. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill introduce new drummer, auditioning bassists”, BW&BK, 2008. szeptember 2. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill announce new bassist”, BW&BK, 2008. szeptember 11. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill is currently writing their sophomore record”, BW&BK, 2009. augusztus 5. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill finish recording new album”, BW&BK, 2009. december 16. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „Brain Drill completes work on Quantum Catastrophe”, BW&BK, 2010. január 19. (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) Pierce, Leonard: Metal Box: New, but not improved. The A.V. Club. The Onion, 2010. május 12. (Hozzáférés: 2010. május 18.) Stazione di Bari Centrale (FAL) Stazione di Bari Centrale vasútállomás Olaszországban, Bari településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bari–Matera–Montalbano Jonico-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bari Scalo Mauritius világörökségi helyszínei Mauritius területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint egy másik helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Mauritius küldöttei 1995-ben. 1972-es Formula–1 kanadai nagydíj Az 1972-es Formula–1 világbajnokság tizenegyedik futama a kanadai nagydíj volt. Statisztikák Vezető helyen: Ronnie Peterson: 3 (1-3) Jackie Stewart: 77 (4-80) Jackie Stewart 21. győzelme, Peter Revson egyetlen pole-pozíciója, Jacky Ickx 15. leggyorsabb köre. Tyrrell 10. győzelme. Nagyvajdafalva Nagyvajdafalva (románul: Voivodeni) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése Fogarastól délnyugatra fekvő település. Története Nagyvajdafalva nevét 1432-ben említette először oklevél Voivodeni, Vajdafalva néven. Későbbi névváltozatai: 1555-ben Nagy Vajdafalva, 1640-ben Uaidaffalwa, Nagy Waydafalva, 1733-ban Nagy Vajvadjen, 1750-ben Nagy-Voivodeni, 1760-1762 között Nagy Vajdafalva, az 1763–1785. évi első katonai felmérés alapján készült térképen a neve N[agy] Vajdafalva. Az 1801–1869. évi második katonai felmérés szerint készült térképen Voivodeni mare, 1808-ban Vajdafalva (Nagy-), Gross-Waiwoden, Vajdafalo-máre, 1861-ben Nagy-Vajdafalva, 1888-ban Nagy-Vajdafalva (Vojvodeni mare), 1913-ban Nagyvajdafalva, 1919-ben Nagy-vajdafalva, Voivodenii-mari, Gross-woiwoden. néven írták. A Bráza-patak forrásvidékén fekszenek a Fekete vajdának, Negru vajdának tulajdonított vár romjai. A település nevét a XV. században élt havaselvi vajda nevével hozzák összefüggésbe. A magyar és a román név párhuzamos névadás eredménye. Német neve, Grosswoiwoden részben a magyarból (gross ’nagy’), részben a románból való (woiwoden ≈ voivodeni). A Bráza-patak nyugati partján fekszik Nagy-vajdafalva ikertelepülése, Kisvajdafalva is. 1640-ben I. Rákóczi György birtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Fogaras vármegye Fogarasi járásához tartozott, 586 lakosából 572 volt román Pre Rup Pre Rup az egykori Khmer Birodalom 961-ben épült hindu főtemploma Angkorban, Kambodzsában. A II. Radzsendravarman király uralkodása (944-968) alatt épült, Sivának ajánlott templom merész építészeti stílusa, arányai és finom díszei a néhány évvel korábban épített keleti Mebont idézik. E két templom közös érdekessége, hogy észak-déli tájolásúak. Pre Rup elegáns, téglalap alapú, három szintes piramisszerű „templomhegy”. Szerkezetileg két körbefutó, hosszú folyosókkal tagolt galériasorból áll, amelyeket négy-négy egyszerű átjáró (gopura) díszít; a harmadik viszonylag alacsony szint egyszerű emelvényt biztosít az itt álló öt, művesen faragott toronynak. A templom építése során a korabeli építkezésekhez használatos mindhárom építőanyagot, az agyagtéglát, lateritet és homokkövet kombináltan alkalmazták és az itt felhasznált téglák métere – 300×160×85 mm – is valamivel nagyobb a megszokottnál. Az épület keleti oldalán, a templom hosszanti tengelyére szimmetrikusan két hármas csoportba rendezetten hat torony állt. Mindkét csoport középső tornya nagyobb és díszesebb a többinél; 5×5 méteres szentélyeik rendkívül magasak. Újszerű, elnyújtott méreteivel a templom szokatlan, izgalmas látványt nyújt. Díszítéseit tekintve a templom, a főváros korábbi templomainak klasszikus motívumait, a hindu mitológia alakjait és eseményeit ábrázolja. Egyedi vonás, hogy a templom nyugati oldalán és tornyain női, a keleti oldalon, tornyokon és a központi tornyon férfi istenségeket ábrázoló domborművek láthatók. A délnyugati torony szentélyében látható négy arcú, négy karú dévata (istennő) Brahma feleségét ábrázolja, Visnu ugyancsak négy karú és négy arcú ábrázolással az északkeleti tornyot díszíti. A régészek, itt Rre Rup mellett találták a korabeli Kambodzsáról szóló leghosszabb szanszkrit feliratot. A templom nagyon rossz állapotban van; restaurálása az építőanyagok változatos alkalmazása miatt igen nehéz. Pre Rup egészét hamarosan elemészti a monszun. A templom kevésbé ismert érdekessége, hogy a khmerek a temetési szertartásokkal társítják, és a királyi krematóriumnak tekintik, mert a Pre Rup név – „a test megfordítása” – emlékeztet egy hamvasztási szertartásra, amely során az elhunyt testének hamvaival megrajzolt körvonalait, az égtájak felé bemutatják. Forrás Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor , River Books, 1999 ISBN 0-8348-0426-3 (angol) Maurice Glaize: A guide to the Angkor monuments (angol) APSARA – Pre Rup (angol) Gerdei-árok A Gerdei-árok Szentlőrinctől északkeletre ered, Baranya megyében. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, egészen Gerdéig , ahol beletorkollik a Pécsi-vízbe. A Gerdei-árok vízgazdálkodási szempontból az Alsó-Duna jobb part Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Mauritiusi fodi A mauritiusi fodi vagy mauritiusi fodiszövő (Foudia rubra) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó faj. Előfordulása A faj Mauritius szigetének délnyugati részén és a szomszédos Île aux Aigrettes szigeten őshonos. Egyike a szigetország néhány még ma is élő endemikus madárfajának. Eredetileg a szigeteket borító trópusi esőerdők lakója volt, de az 1994 és 2003 között zajló állományfelmérések és megfigyelések azt mutatják, hogy egyre inkább a kiirtott erdők helyén felnövekvő idegen fafajokból álló másodlagos erdőkbe húzódott vissza. Ezekben úgy tűnik jobban el tud rejtőzni ellenségei elől. Megjelenése A madár hossza 14 centiméter, testtömege 14-19 gramm. A nász időszakban a hímek feje, nyaka és melle élénk cinóbervörös színű. Hátuk sötétbarna, szárnyuk vöröses. A tojók, a fiatal madarak és a nászidőszakon kívül a hímek tollazata is fakó barnás-homokszínű, nagyon hasonlítanak egy verébre. Ilyenkor elég nehéz megkülönböztetni őket a szigetre betelepített madagaszkári vörös foditól. A fő elkülönítő bélyeg a sötétebb, kevésbé mintázott tollazat, a teltebb testalkat és a jelentősen rövidebb farok. Mindkét ivar csőre rövid, kúpos, alkalmas magvak kicsippentésére és feltörésére. Életmódja A közeli rokon vörös fodival ellentétben ez a faj egész évben - tehát a költési időszakon kívül is - monogám párokban él. A párok egy nagyjából egy hektáros területet fogalalnak el maguknak és egész évben ott élnek. Tápláléka vadon élő fűfélék magvaiból és apróbb gyümölcsökből áll. A fiókanevelési időszakban viszonylag sok rovart is fog, hogy a fiókák nagy fehérjeigényét fedezni tudja. Szaporodása Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak augusztus végétől április elejéig tart. A fészek fűből szőtt tojásdad alakú építmény, mely faágon lóg. A hím kezdi az építést és a tojóval együtt fejezi be. A fészekalj 2-4 halványkék tojásból áll. Ezeken a tojó 11-14 napig kotlik. A fiatal madarak 2 hét után repülnek ki. Táplálásukban mindkét szülő részt vesz. Természetvédelmi helyzete A faj összállománya 1975 és 2001 között nagyjából a felére esett vissza. 1975-ben a költőpárok számát 246 és 260 közöttire becsülték. 2001-ben már csak 108 és 122 közöttire becsülték a párok számát. Az állomány csökkenés fő okai az erdőirtás, a szigeten meghonosított emlősök (macskák, patkányok és jávai makákók) általi vadászat és a betelepített madagaszkári vörös fodival való táplálék és fészkelőhely konkurencia. A faj megmentésére indított programnak köszönhetően 1993-ra sikerült az állománycsökkenést előbb mérsékelni, majd megállítani. A programmban részt vesz a mauritiusi Mauritius Wildlife Foundation és a National Parks and Conservation Service, valamint a jersey-i székhelyű Gerald Durrell Endemic Wildlife Sanctuary is. E szervek összefogásának köszönhetően 2005-ben 42 fiatal madarat engedtek szabadon a fősziget melletti, ragadozómentes Île aux Aigrettes szigeten. 2006-ban a szigeten már 42 fiatal fodi tudott eredményesen felnövekedni. Mára ezen kis populáció egyedszáma elérte a 135 egyedet. Ottó József Ottó József (Gyetva, 1861. június 5. – 1920.) bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár. Élete Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol tanári és bölcseletdoktori oklevelet szerzett. 1883-tól a Markó utcai (V. kerületi) állami főreáliskola testnevelő tanára volt. 1893-ban a közoktatásügyi miniszter külföldi tanulmányútra küldte, majd az ő megbízásából 1893 októberében és 1895-ben játéktanfolyamot rendezett a középiskolai tanárok számára. 1894-ben a Budapesten tartott demografiai congressus alkalmából külföldi és hazai ifjúsági játékokat oktatott. A közoktatási tanács megbízásából kidolgozta az új középiskolai tanterv számára a testgyakorlásra vonatkozó utasításokat. 1897-ben középiskolai tantervbe helyezte a magyar népi játékokat, korosztályok számára megfelelően csoportosítva. A Magyar Olimpiai Bizottság elődjének, az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottságnak alapító tagja volt a BTC képviselőjeként. A Budapesti Torna Club elnöke, a magyarországi tornatanítók egyletének és az országos közegészségügyi egyesület választmányi tagja volt. Középiskolai testnevelő tanárként Hajós Alfrédot is tanította. Sok cikket írt a testnevelési szaklapokba, a Tanáregyesületi Közlönybe és a Pallas nagy lexikonába (világtörténeti cikkek). Munkái I. Mátyás külföldi diplomacziája. Bpest, 1884. Ifjúsági játékok középiskolák számára. A nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterium megbízásából. A munka polgári- és kereskedelmi iskolák, nemkülönben tornaegyletek számára, valamint magánhasználatra is alkalmas. U. ott, 1897. A testgyakorlás alapelemei. Pozsony, 1901. (Tudományos Zsebkönyvtár 90-91.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. Josef Schneider (labdarúgó, 1901) Josef Schneider (1901–) válogatott osztrák labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1919-ben a Wiener AF csapatában kezdte a labdarúgást. 1927-ig a First Vienna, az Ostmark Wien és a Wiener AC csapataiban szerepelt, majd Magyarországra szerződött a Hungária együtteséhez, ahol két idényen át játszott. A Hungáriával először ezüstérmes, majd bajnok lett. 1929 és 1931 között az Egyesült Államokban játszott a New York Hakoah és a Brooklyn Wanderers csapataiban. 1931-ben visszatért Európába. Először a svájci Grasshopper labdarúgója volt. Majd 1933 és 1938 között Franciaországban játszott a Stade Rennais, a Le Havre AC és az Olympique Alès együtteseiben. Ennél a három klubnál már edzőként is tevékenykedett. 1938-ban hagyta abba az aktív labdarúgást. A válogatottban 1925 és 1927 között tíz alkalommal szerepelt az osztrák válogatottban. Edzőként A franciaországi játékosedző tevékenysége után 1939-40-ben az Austria Wien vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1928–29 2.: 1927–28 Svájci kupa győztes: 1932 Lipp László Lipp László, közismert nevén László atya (Budapest, 1948. február 25. – 2009. augusztus 25.) római katolikus pap, Budapest-Gazdagrét szervező lelkésze volt. Esztergomban szentelték pappá 1971. június 20-án. 1972-73-ban káplán, majd plébánoshelyettes volt Endrefalván. Ezt követően 1976-ig a kőbányai Szent László plébánia, majd 1980-ig Külső-Józsefváros káplánja. 1980-tól 1982-ig Óbudán, 1984-ig a budapesti Oltáriszentség plébánián, majd 1990-ig Kelenföldön végzett kápláni szolgálatot. 1990-től szervező lelkész volt Gazdagréten. László atya főként fociszeretetéről és a római katolikus egyházban szokatlan újításairól vált ismertté, közismertté valószínűleg a közszolgálati tévén látható „betelefonálós” műsora tette. Antonov An–2 típusú repülőgépével (Air Church) légi esküvőket és temetéseket szervezett; honlapján a szentmiséket online közvetítette, valamint blogot írt; vasárnapi üzenetét pedig emelt díjas hívással bárki meghallgathatta, amivel a gazdagréti templom építését támogatták. 2008 januárjában hajának levágatásával csatlakozott Vértesaljai László és Hofher József jezsuita szerzetesek éhségsztrájkjához, amellyel az egészségbiztosítás átalakítása ellen tiltakoztak. Csikós Rózsi Csikós Rózsi (Budapest, 1917. november 11. – Budapest, 1992. január 7.) magyar színésznő, az egyik legismertebb szubrett. Élete Csikós Rózsi 1917. november 11-én született Budapesten. Az Unió Rt. Színészképző Iskola elvégzése után 1931-ben a Terézkörúti Színpad tagja lett. 1932 és 1934-ben Bécsben játszott. 1939-től a Royal Színházban szerepelt, 1942 és 1949 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt (az államosításáig). Ezután nem lépett színpadra, csak egy rövid időre 1957 és1959 között. Kiváló tánctudása remek hanggal párosult, és ez tette korának egyik legsikeresebb szubrett színésznőjévé. 1945 előtt több filmben játszott, utána viszont csak a Bakaruhában című filmben kapott szerepet. Fontosabb színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1946-): 5; ugyanitt hét színházi felvételen is látható. Fényes Szabolcs : A királynő csókja - Rosita Lehár Ferenc : Luxemburg grófja - Juliette Eisemann Mihály : Egy csók és más semmi - Teca Fényes Szabolcs : Rigó Jancsi - Lisette Kálmán Imre : Marica grófnő - Liza Jacques Offenbach : Szép Heléna - Orestes Kálmán Imre : A csárdáskirálynő - Stázi Kerekes János : Kard és szerelem - Juana Filmszerepei Rosen aus dem Süden ( 1934 ) - Roszi Ez a villa eladó ( 1935 ) - Teri Sprung ins Glück ( 1937 ) - Friedel Rote Rosen - blaue Adria ( 1939 ) - Tessa Régi nyár ( 1941 ) - Szilágyi Jutka Külvárosi őrszoba ( 1942 ) - Lidi, Nagyék lánya Éjfélre kiderül ( 1942 ) - Bálint Ria, színésznő Egér a palotában ( 1942 / 1943 ) - Zizi Egy szoknya, egy nadrág ( 1943 ) - Ibolya Legény a gáton ( 1943 ) - Menyasszony Bakaruhában ( 1957 ) - Szubrett Kapaszkodj a fellegekbe ( 1971 ) - Hercegnő Három dobás hat forint (1980) - Hilda 1994-es közgyűlési választások Békés megyében Az 1994-es megyei közgyűlési választásokat december 11-én bonyolították le, az általános önkormányzati választások részeként. Békés megyében közel százhúszezer polgár, a szavazásra jogosultak jóval kevesebb mint a fele ment el szavazni. A szavazók tizenkét szervezet jelöltjei közül választhattak. Első helyen a szocialisták végeztek, tizennégy közgyűlési helyet szerezve meg. A kisgazdák kilenc, a szabaddemokraták hat helyhez jutottak. A középmezőnyben a KDNP és az MDF közös listája szerepelt négy elnyert mandátummal, mögöttük a Munkáspárt és a fiatal demokraták következtek, három illetve két képviselői székkel. Bejutott még a Nagycsaládosok Országos Szövetsége és a megyei polgármesterek egy-egy megbízottja is. A közgyűlés elnökévé a hivatalban lévő Simon Imrét, az MSZP kistelepülési listavezetőjét választották. A választás rendszere A megyei közgyűlési választásokat az országosan megrendezett általános önkormányzati választások részeként tartották meg. A szavazók a településük polgármesterére és a helyi képviselőkre is ekkor adhatták le a szavazataikat. 1994 őszén az országgyűlés alapvetően megváltoztatta a megyei közgyűlésekre vonatkozó választási eljárást. A közgyűlési választásokon a községek, nagyközségek és városok polgárai szavazhattak. A megyei jogú városban élők – mivel nem tartoztak a megye joghatósága alá – nem vettek részt a megyei közgyűlés megválasztásában. A megye területét két választókerületre osztották, az egyikbe a legfeljebb 10 ezer lakóval bíró kistelepülések, a másikba az ennél népesebb középvárosok tartoztak. A választásokon pártok, társadalmi, ill. nemzetiség szervezetek állíthattak listákat. A szavazatokat a két választókerületben külön-külön számolták össze és osztották el arányosan az adott kerületben az érvényes szavazatok 4%-át elérő szervezetek között. Választókerületek Békés megyében a közgyűlés létszáma 40 fő volt. A kistelepülési választókerületben 22, a középvárosiban pedig 18 képviselőt választhattak meg. Békéscsaba, mint megyei jogú város nem tartozott a megye joghatósága alá, s így polgáraik nem is szavazhattak a megye önkormányzatának összetételéről. A közgyűlést a megye 62 községének és nagyközségének, illetve tizenkét városának polgárai választhatták meg. A városok közül azonban csak nyolcban éltek tízezernél többen, így csak ez a nyolc tartozott a középvárosi választókerületbe. A választásra jogosult polgárok száma 271 ezer volt. A polgárok szűk egyötöde lakott háromezer fősnél kisebb községekben, míg 45%-uk tízezer fősnél népesebb városokban élt. A legkevesebb választópolgár a keleti államhatár mentén fekvő Újszalonta (129) községben élt, míg a legtöbb Orosháza városában lakott (26 865). Előzmények 1990-ben a megyei közgyűléseket közvetett módon választották meg. A választás módjából fakadóan az eredmények párterőviszonyok kifejezésére nem voltak alkalmasak. Az önkormányzati rendszer átalakulását követeően az első közgyűlés alakuló ülésére december 28-án került sor. Az elnök és az elnökhelyettesek megválasztásához kétharmados többségre volt szükség. A parázs vitákkal tarkított ülésen végül nem sikerült elnököt választani. A második ülést január 14-ére hívták össze. Ezen is csak hosszas egyeztetések után sikerült zöldágra vergődni a megye vezetését illetően. A közgyűlés elnökévé végül Simon Imrért (MSZP, Békéscsaba) választották, az általános főállású elnökhelyettesi posztra Jeszenszky Géza (FKgP, Gyula, névrokona az Antall-kormány MDF-es külügyminiszterének), társadalmi megbízatású helyetteseknek pedig Cservenák Pál (FKgP, Mezőberény), Kincses Sándor (SZDSZ, Szeghalom) és Szilágyi Menyhért (független, Csorvás) nyerte el a képviselők bizalmát. Simon Imre földrajztudós, 1970 óta MSZMP tag. Az 1990-es tavaszi országgyűlés választásokon az MSZP jelöltje, de mandátumot nem szerez. Az őszi önkormányzati választásokon Békéscsabán választják képviselővé a szocialisták színeiben. A megyei közgyűlési elnökké választása után a békéscsabai képviselőségéről lemond. Jelöltállítás Tizenkettő szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban. A kistelepülési választókerületben 11, a középvárosiban 7 listát állítottak, a jelöltek száma összesen 260 volt (159+101). A listák döntő részét az országos pártok állították, és a jelöltek javarésze is az ő listáikon szerepelt. Nyolc országos párt mellett három társadalmi és egy nemzetiségi szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban. Listák Lista állításához mind a két választókerületben külön-külön kellett ajánlásokat gyűjteni. Ezen a választáson a többes ajánlás volt érvényben, ami szerint egy választópolgár több listára is adhatott ajánlást. Az ajánlások gyűjtésére bő két hét állt rendelkezésre – november 6. és 21. között. Ez alatt az idő alatt a választókerületi polgárok 0,5%-ának ajánlását kellett megszerezni. A Békés megyei kistelepülési választókerületben ez 735, a középvárosiban 619 ajánlást jelentett. Lehetőség volt önálló és közös listák állítására is. A közös listák esetében ugyanannyi ajánlásra volt szükség, mint az önállóak esetében. Arra is volt lehetőség, hogy egy szervezet csak az egyik választókerületben állítson listát. A szavazás menete A választást 1994. december 11-én bonyolították le. A választópolgárok reggel 6 órától kezdve adhatták le a szavazataikat, egészen a 19 órás urnazárásig. Részvétel A 271 ezer szavazásra jogosult polgárból 117 ezer vett részt a választásokon (43%). Közülük közel nyolcezren szavaztak érvénytelenül (6,7%). Általában elmondható, hogy minél kisebb volt egy település lakóinak a száma, annál magasabb volt a részvételi hajlandóság. Ennek megfelelően a kistelepüléseken a polgárok majdnem fele ment el szavazni, míg a középvárosi kerületben ez az arány 40% alatt maradt. A részvétel épp a két legkisebb településen, Újszalontán és Magyardombegyházon volt a legmagasabb (82-82%), a legalacsonyabb pedig Battonyán (30%). Az érvénytelen szavazatok aránya mindkét választókerületben magas volt (7,1%-6,1%). Eredmények A választásokat az országos pártok uralták, két képviselői hely kivételével az összes megyeházi széket ők szerezték meg. A három legnagyobb párt kapta meg a szavazatok bő kétharmadát és a 40 képviselői helyből 29 lett az övék. A közel 110 ezer érvényes szavazatból több mint 35 ezret a szocialistákra, 22 ezret a kisgazdákra, 16 ezret pedig a szabaddemokratákra adtak le. Az MSZP 14, az FKGP 9, az SZDSZ pedig 6 képviselői helyhez jutott. A nagyobb pártok mögött a KDNP és az MDF közös listája szerezte meg a negyedik helyet, több mint 10 ezer támogató bizalmát nyerve el. Utánuk a Munkáspárt és a Fidesz következett, előbbi 7 és félezer, utóbbi 6 ezer voksot mondhatott a magáénak. A KDNP-MDF lista 4, a Munkáspárt 3, a fiatal demokraták 2 megyeházi helyhez jutottak. Az országos pártokon kívül csak a Nagyacsaládosok Országos Szövetsége (NOE) és a megyei kistelepülések polgármestereinek a szervezete jutott egy-egy képviselői megbízatáshoz. Távol volt a bejutási küszöbtől a Csanádapácai Gazdakör, a megyei Cigánylakosok Egyesülete, és a szociáldemokraták listája is. Az új közgyűlés December 23-án ült össze a közgyűlés alakuló ülése. A 40 fős testületnek a felét tették a szocialista és szabaddemokrata képviselők, így természetes volt, hogy a megye vezetésére ők tesznek javaslatot. A hivatalban lévő Simon Imrét jelölték újra elnöknek, aki az MSZP kistelepülési listájának éléről jutott be a megyeházára. A megválasztásakor 39 támogató szavazatot kapott. Alelnökké az SZDSZ-es Pelcsinszki Boleszlávot jelölték, aki pártja középvárosi listáját vezette. Az ő jelölése során fölmerült, hogy ne csupán kétpárti legyen a megyét kormányzó koalíció, hanem vonják be a kisgazdákat is. Némi vita után ezt a javaslatot elvetették, majd – 36 rá leadott vokssal – sor kerülhetett a megválasztására. Magyarország a 2015. évi Európa játékokon Magyarország az azerbajdzsáni Bakuban megrendezett 2015. évi Európa játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a játékokon 22 sportágban 199 sportolóval képviseltette magát, akik összesen 20 érmet szereztek. Birkózás Férfi Kötöttfogású Szabadfogású Női Szabadfogású Cselgáncs Férfi Női Kerékpár Országúti kerékpározás Férfi Női Műugrás Férfi Női Ökölvívás Férfi Női Szinkronúszás * – egy másik párossal azonos eredményt ért el Torna Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Vívás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el 1994-es közgyűlési választások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Az 1994-es megyei közgyűlési választásokat december 11-én bonyolították le, az általános önkormányzati választások részeként. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a szavazásra jogosultak bő fele, több mint száznyolcvanezer polgár ment el szavazni. A szavazók tizennégy szervezet jelöltjei közül választhattak. A legtöbb szavazatot az MSZP kapta, ami tizennégy képviselői helyet jelentett számukra a közgyűlésben. Szorosan mögöttük a jobboldali pártokat tömörítő Megyei Választási Szövetség listája végzett, tizenhárom széket biztosítva az FKGP, a KDNP, a Vállalkozók Pártja és az MDF számára. Az SZDSZ harmadik lett, hat megyeházi hellyel. Bejutott még a Fidesz, a Munkáspárt és az MSZDP három-három, illetve a nyírbogdányi Keresztényi Ifjúsági Egyesület, a megyei gazdakörök és az Itt Élünk Egyesület két-két megbízottja. A MIÉP és a megyei sportszövetség nem tudott képviselőt küldeni a közgyűlésbe. A közgyűlés új elnöke az MDF-es Zilahi József lett, aki a Megyei Választási Szövetség kistelepülési listájának éléről került be a közgyűlésbe. A választás rendszere A megyei közgyűlési választásokat az országosan megrendezett általános önkormányzati választások részeként tartották meg. A szavazók a településük polgármesterére és a helyi képviselőkre is ekkor adhatták le a szavazataikat. 1994 őszén az országgyűlés alapvetően megváltoztatta a megyei közgyűlésekre vonatkozó választási eljárást. A közgyűlési választásokon a községek, nagyközségek és városok polgárai szavazhattak. A megyei jogú városban élők – mivel nem tartoztak a megye joghatósága alá – nem vettek részt a megyei közgyűlés megválasztásában. A megye területét két választókerületre osztották, az egyikbe a legfeljebb 10 ezer lakóval bíró kistelepülések, a másikba az ennél népesebb középvárosok tartoztak. A választásokon pártok, társadalmi, ill. nemzetiség szervezetek állíthattak listákat. A szavazatokat a két választókerületben külön-külön számolták össze és osztották el arányosan az adott kerületben az érvényes szavazatok 4%-át elérő szervezetek között. Választókerületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a közgyűlés létszáma 48 fő volt. A kistelepülési választókerületben 39, a középvárosiban pedig 9 képviselőt választhattak meg. Nyíregyháza, mint megyei jogú város nem tartozott a megye joghatósága alá, s így polgáraik nem is szavazhattak a megye önkormányzatának összetételéről. A közgyűlést a megye 212 községének és nagyközségének, illetve tizenöt városának polgárai választhatták meg. A városok közül azonban csak hatban éltek tízezernél többen, így csak ez a hat tartozott a középvárosi választókerületbe. A választásra jogosult polgárok száma 349 ezer volt. A polgárok közel fele lakott háromezer fősnél kisebb községekben, bő harmaduk pedig ötezer fősnél népesebb településeken élt. A legkevesebb választópolgár a megye keleti csücskében található Kishódos (54) és Komlódtótfalu (80) községekben élt, míg a legtöbb Kisvárda (13 475), és Mátészalka (14 316) városában lakott. Előzmények 1990-ben a megyei közgyűléseket közvetett módon választották meg. A választás módjából fakadóan az eredmények párterőviszonyok kifejezésére nem voltak alkalmasak. Az új önkormányzati rendszerben megválasztott első közgyűlés alakuló ülésére 1990. december 27-én került sor. Ezen a napon négy eredménytelen elnökválasztási forduló is lezajlott. Egy héttel később 1991. január 4-én a második fordulóban Medgyesi Józsefet, a megyei tanács főosztályvezetőjét választották elnökké. Ugyanezen a napon nyerte el az alelnöki tisztet Zilahi József is. Jelöltállítás Tizennégy szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban. A kistelepülési választókerületben 10, a középvárosiban 9 listát állítottak, a jelöltek száma összesen 226 volt (163+63). A listák többségét az országos pártok állították, és a jelöltek javarésze is az ő listáikon szerepelt. Az országos pártok mellett négy társadalmi szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban. Listák Lista állításához mind a két választókerületben külön-külön kellett ajánlásokat gyűjteni. Ezen a választáson a többes ajánlás volt érvényben, ami szerint egy választópolgár több listára is adhatott ajánlást. Az ajánlások gyűjtésére bő két hét állt rendelkezésre – november 6. és 21. között. Ez alatt az idő alatt a választókerületi polgárok 0,5%-ának ajánlását kellett megszerezni. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülési választókerületben ez 1415, a középvárosiban 329 ajánlást jelentett. Lehetőség volt önálló és közös listák állítására is. A közös listák esetében ugyanannyi ajánlásra volt szükség, mint az önállóak esetében. Arra is volt lehetőség, hogy egy szervezet csak az egyik választókerületben állítson listát. Az országgyűlési pártok mindegyike részt vett a jelöltállítási folyamatban. Az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz önálló listát állított, míg három jobboldali párt (FKGP, KDNP, MDF) és a Vállalkozók Szövetsége közös listákat állítottak. Az országos pártok közül még a MIÉP, a Munkáspárt és a szociáldemokrata párt állított önálló listát. Négy társadalmi szervezet állított még listát. A Gazdakörök és a nyírbogdányi Keresztény Ifjúsági Egyesület mind a két választókerületben megmérettete magát, míg a Sportszövetségekre csak a középvárosi, az Itt Élünk Egyesületre pedig a csak kistelepülési választókerületben lehetett szavazni. A szavazás menete A választást 1994. december 11-én bonyolították le. A választópolgárok reggel 6 órától kezdve adhatták le a szavazataikat, egészen a 19 órás urnazárásig. Részvétel A 349 ezer szavazásra jogosult polgárból 183 ezer vett részt a választásokon (52%). Közülük tizenötezren szavaztak érvénytelenül (8,2%). A részvételi hajlandóság jelentősen eltért a két választókerületben. Míg a kistelepüléseken a polgárok több mint 55%-a ment el szavazni, addig a középvárosi kerületben ez az arány nem érte el a 40%-ot. A választói kedv épp az egyik legkisebb településen volt a legmagasabb (Nemesborzova, 90%), a legalacsonyabb pedig Újfehértón volt (28%). Az érvénytelen szavazatok aránya a kistelepülési választókerületben nagyon magas, a középvárosi közepesen magas volt (8,8%-5,0%). Eredmények Közel negyvenötezer szavazattal az MSZP végzett az első helyen, mögötte majdnem négyezer vokssal elmaradva az jobboldali közös lista következett. A szocialisták 14, a Megyei Választási Szövetség 13 képviselői székhez jutottak a megyeházán. Harmadik helyen az SZDSZ végzett, ezzel hat képviselői helyhez jutott, míg a Fidesznek és a Munkáspártnak három-három megbízottja került be a közgyűlésbe. Az MSZDP kevesebb szavazatot kapott, mint a Keresztény Ifjúsági Egyesület, ám mivel az egyesület a középvárosi kerületben nem lépte át a küszöböt, csak két, míg a szociáldemokraták három képviselői helyhez jutottak. További két-két helyet szerzett a Gazdakörök Szövetsége és az Itt Élünk Egyesület. Nem jutott be a közgyűlésebe a MIÉP és a Sportegyesületek Szövetsége. Választókerületenként A választás alapvetően a kistelepülési választókerületben dőlt el, hiszen abban 39, míg a középvárosi kerületben csupán 9 képviselői helyet osztottak ki. A középvárosi választókerületben 24 ezer érvényes szavazatot adtak le a választópolgárok. A voksok bő harmada az MSZP listájára érkezett, egynegyedni jutott a jobboldali összefogásra, az SZDSZ listáját pedig minden hatodik választó tisztelte meg a bizalmával. Az MSZP négy, a Megyei Választási Szövetség három, a szabaddemokraták pedig két képviselői helyhez jutottak a középvárosi kerületből. A mandátumkiosztás sajátosságai miatt fordulhatott elő, hogy bár mind a Fidesz, mind a Munkáspárt átlépte a 4%-os küszöböt, egyik sem jutott képviselői helyhez, ebből a választókerületből. A MIÉP és további három társadalmi szervezet nem érte el a bejutási küszöböt. A kistelepülési választókerületben 144 ezer érvényes szavazatot számoltak össze a szavazatszámláló bizottságok tagjai. Az élen szoros verseny alakult ki, a szocialisták 25%-nyi, a Megyei Választási Szövetség jelöltjei 24%-nyi szavazatot kaptak. Mind a két lista tíz-tíz képviselői helyhez jutott. A további tizenkilenc helyen hét szervezet osztozott. Az SZDSZ négy, a Fidesz és a Munkáspárt három-három megyeházi székre tett szert. A mandátumkiosztás rendszere eredményezte azt, hogy bár az MSZDP közel ugyanannyi szavazatot kapott, mint az Itt Élünk Egyesület, a Keresztény Ifjúsági Egyesület és a Gazdakörök, ám a szociáldemokraták három, míg a többi szervezet két-két képviselője került be a közgyűlésbe. A MIÉP szűk fél százalékkal maradt el a bejutási küszöbtől. Az új közgyűlés Az új közgyűlés alakuló ülésére december 21-én került sor. Az MSZP és az SZDSZ Sulyok Józsefet, a Megyei Választási Szövetség pedig Zilahi Józsefet jelöltet a közgyűlés elnöki tisztségébe. A szavazáson 29:19 arányban utóbbi nyert. Ehhez a szavazati arányhoz az összes nem szocialista és nem szabaddemokrata képviselő szavazatára szükség volt, így a megyei szervezetek mellett a munkáspárti és a szociáldemokrata voksokra is. Zilahi József mérnök volt, a megelőző években a közgyűlés alelnökeként dolgozott. Ugyanezen az ülésen alelnökké választották Együd Jánost, az MSZDP képviselőjét. További alelnök megválasztása azonban nem járt sikerrel. Január 13-án sajtótájékoztatón jelentették be a koalíció összetételének megváltozását. A jobboldali pártok a Munkáspártot – a továbbiakban – nem tekintették az összefogás részének. Ellenben az SZDSZ megállapodást kötöttöt az elnököt támogató pártokkal. Így az erőviszonyok 31 kormányzó és 17 ellenzéki képviselőre módosultak. A következő ülésen, január 21-én három társadalmi alelnököt választottak meg: Hamvas Lászlót (MDF), Oláh Albertet (SZDSZ) és Seres Antalt (KDNP). Franz Friedrich Fronius Franz Friedrich Fronius (Szásznádas, 1829. január 9. – Szentágota, 1886. február 14.) ágostai evangélikus lelkész. Élete Apja Johann Georg Fronius szintén lelkész volt. A gimnáziumot 1838-tól 1847-ig Segesvárt végezte; azután a lipcsei egyetem hallgatója volt. 1850-től a segesvári gimnáziumban tanította a vallást, német, latin, görög nyelvet és természetrajzot. 1859-ben Erkeden helyettes, 1868-ban pedig Szentágotán rendes lelkész lett. Cikkei a Verhandlungen und Mittheilungen des naturw. Vereins zu Hermannstadt című folyóiratban (VI. 1855. Zwei botanische Excursionen I. Von Hermanstadt auf die Frumoasze. II. Von Kronstadt auf den Butschetsch, VII. 1856. Beobachtungen über periodische Erscheinungen im Thier- und Pflanzenreiche aus der Umgebung von Schässburg, Eine naturhistorische Excursion auf den Negoi, VIII. 1857. Ausflug auf die Hargitta am 1. Juni 1857., IX. 1858. Botanische Excursion auf das Gebirg Szurul, Eine naturhistorische Excursion in das Szeklerland), az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde-ban (III. 1858. Zwei Tage auf dem Szurul und sechs Tage im Szeklerland. Eine botanische Excursion, XI. 1873. Zur Erinnerung an Joh. Chr. Gottlob Baumgarten), a Trauschenfels Magazinjában (1859. Zur Pflanzenphänologie des Jahres 1858.), Aus Siebenbürgens Vorzeit und Gegenwart. Hermanstadt, 1857. című. albumban (Eine Kindstaufe in den 13 Dörfern), a Siebenb. Quartalschriftben (1860. Literae Obscurorum virorum cz. latin publicistikai levelei), a Sächsischer Hausfreund című brassói naptárban (1860. Deutsches Badeleben in Siebenbürgen, 1851. Eine sächsische Bauernhochzeit im Haferland. 1863. Die sächsische Bruderschaft, 1864. Sächsisches Bauernleben im Haferland, 1866. Kinderleben unter Sächsischen Bauern im Haferland); a Jahrbuch des siebenb. Karpathenvereins évkönyvben (Nagy-Szeben 1881. Zur Charakteristik der siebenbürgischen Karpathenflora); programmértekezése a segesvári ág. ev. gymnasium Értesítőjében (1858. Flora von Schässburg. Különnyomatban is). Művei Bericht über die 2. Haupt-Versammlung des evang. Hauptvereins der Gustav-Adolph-Stiftung für Siebenbürgen, abgehalten in Grossschenk am 4. u. 5. August 1863. Im Auftrage des Hauptvorstandes zusammengestelt. Kronstadt, 1863. Beiträge zur Entwicklungs-Geschichte der evang-sächsichen Gemeinde Arkeden. Festgabe zur Erinnerung an die vierte Jahres-Versammlung des Schässburger Zweigvereins der Gustav-Adolph-Stiftung für Siebenbürgen, in Arkeden, am Feste Pauli und Petri 1866. Hermannstadt, 1866. Festrede, gehalten bei der Jahresversammlung des siebenbürgischen Hauptvereins der evang. Gustav-Adolf-Stiftung in Hermannstadt am. 13. August 1871. Kronstadt. Bilder aus dem sächsischen Bauernleben in Siebenbürgen. Ein Beitrag zur deutschen Culturgeschichte. Wien, 1879. (2. változott kiadás. Wien, 1883., 3. kiadás: Siebenbürgischdeutsche-Volksbücher III. Wien, 1885.) 6544 Stevendick A 6544 Stevendick (ideiglenes jelöléssel 1986 SD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1986. szeptember 29-én. Lance Blanks Lance Blanks (Del Rió (Texas), 1966. szeptember 9.) amerikai kosárlabdázó. Életpályája A főiskolás éveiben a Virginiai Egyetem, majd a Texasi Egyetem csapatában játszott. Blanks és csapattársait (Travis Mays és Joey Wright) az 1989/1990-es szezonban "BMW dobógép"-ként ismerték (BMW - Blanks, Mays, Wright nevének kezdőbetűi). A Longhorn csapatával a második helyen végzett a délnyugati konferenciában és feljutott az Elite nyolc-ba az 1990-es NCAA férfi divizio I kosárlabda tornáján. Az 1990-es NBA drafton Lance Blanks-t az első körben választotta a Detroit Pistons (26. volt a jelöltek között). A Detroit Pistons mellett a Minnesota Timberwolves csapatában is megfordult. Összesen 3 szezont töltött az NBA-ben 142 mérkőzésen lépett pályára és ez idő alatt 2.0 pontos átlagot ért el. Néhány év európai kitérő után 2000-ben újra az NBA kötelékében tűnt fel, azonban már nem mint játékos (ekkorra a profi kosárlabdától visszavonult), hanem mint a San Antonio Spurs csapatának játékos figyelője. A siker nem maradt el, hiszen a 2003-as Spurs nyári draft olyan jól sikerült, hogy a csapat megnyerte a második bajnoki címét. Később adminisztrációs igazgatóként dolgozott a (2005-ben is bajnokká lett) Spurs-nél, most a Cleveland Cavaliers-nél általános menedzser pozícióban tevékenykedik. Sikerei ciprusi (1998/1999) és magyar (1997/1998) bajnok Klubjai 1985-1987 Virginia 1987-1990 Texas 1990-1992 Detroit Pistons (NBA) 1992/1993 Minnesota Timberwolves (NBA) 1993/1994 USA Oklahoma City Cavalry 1994/1995 Giessen MTV 1846 1997/1998 Albacomp 1998/1999 Keravnos Keo Nicosia Erdei madársóska Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi. Írország emblémája, a Szentháromság jelképe. Származása, elterjedése Hazánkban az egyetlen őshonos madársóskaféle. Megjelenése, felépítése Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok. Életmódja, élőhelye Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél. A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak. A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el. Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad. Felhasználása Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle. Gyógyhatásai Levelei sok C-vitamint tartalmaznak, frissítő, vízhajtó hatásúak, csökkentik a gyomorégést. Oxálsav és kálium-oxalát tartalma miatt fogyasztása nem ajánlott vesekőre hajlamos és reumás betegeknek. Szakállasagáma A szakállasagáma (Pogona) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az agámafélék (Agamidae) családjához tartozó gyíknem. Előfordulásuk A szakállasagáma nem az Ausztráliában élő agáma fajokat fogja egybe. Csak 1932-ben különítették el; korábban ezeket a fajokat az Amphibolorus nembe sorolták. Szakállasagámákat szinte az egész földrészen találhatunk, rendkívül változatos élőhelyeken (az erdőtől egészen a sivatagokig). A fajok többsége az erdőszéleket, a sztyeppéket és félsivatagokat kedveli. A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai agámafajok közös őse mintegy 25–45 millió éve válhatott külön az ázsiai víziagáma (Physignathus cocincinus) ősétől. Megjelenésük Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Egyúttal hatalmasra tátják a szájúkat és kivillantják apró fogaikat, hogy félelmetes ragadozónak tűnjenek. Szemeik kicsik, szemdombjaik kidudorodnak, dobhártyájuk jól látható. Az izmos test két oldalán tövissor húzódik végig. Farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek. Színezetük fajonként és élőhelyenként változik, de általában szürkés. Hátuk többnyire sötétebb, szabálytalan alakú foltok tarkázzák. Hasuk fehér; egyes fajok hasán több-kevesebb fekete folttal. Életmódjuk Nappali állatok; rovarokkal, gyümölcsökkel és zsenge hajtásokkal táplálkoznak. Rendszerezés A nembe nyolc faj tartozik: keleti szakállasagáma (Pogona barbata) Henry Lawson szakállasagámája (Pogona henrylawsoni) északi szakállasagáma (Pogona microlepidota) wallabi-szigeti szakállasagáma (Pogona minima) törpe szakállasagáma (Pogona minor) Mitchell szakállasagámája (Pogona mitchelli) déli szakállasagáma (Pogona nullarbor) belföldi szakállasagáma (Pogona vitticeps) vagy (Amphibolurus vitticeps) Can’t Buy a Thrill Az 1972-es Can't Buy a Thrill a Steely Dan debütáló nagylemeze. Megjelenésekor azonnal siker lett, a listákon a 17. helyig jutott, előbb arany-, majd platinalemez lett. 2003-ban 238. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. A lemezre két dal nem került fel (Dallas és Sail the Waterway), ezek később kislemezen jelentek meg. Az album eredetileg kétsávos sztereó minőségben jelent meg, továbbá speciális kvadrofonikus keverésben. A két kiadás között különbség van. Az albumborító prostituáltak sorát ábrázolja, akik klienseikre várnak. Azért választották ezt a képet, mert összefügg a címmel. Spanyolországban emiatt betiltották a lemezt, ott a borító az együttest ábrázolta koncert közben. Hausen (Rhön) Hausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 722 fő (2015. december 31.). Pantanali macska A pantanali macska (Leopardus braccatus) a ragadozók (Carnivora) rendjébe, azon belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszerezések szerint a csíkos pampamacska (Leopardus colocolo) alfaja, Leopardus colocolo braccatus néven. Előfordulása Brazíliában és Argentína északi részén, a világ legnagyobb mocsárvidékén, a Pantanalban honos, nevét is innen kapta. Alfajok Leopardus braccatus braccatus Cope, 1889 Leopardus braccatus munoai Ximenez, 1961 Charmes (Vosges) Charmes település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 4695 fő (2015). Charmes Chamagne, Socourt, Ubexy, Vincey, Loromontzey, Saint-Germain, Saint-Rémy-aux-Bois, Brantigny, Essegney és Florémont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bülow (bei Crivitz) Bülow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Lippai török bazár A lippai török bazár műemlék épület Romániában, Arad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-m-A-00623 sorszámon szerepel. Nemzeti park igazgatóság A nemzeti park igazgatóságok az országos jelentőségű védett (természetvédelmi) területek kezelésért felelős állami szervek Magyarországon, melyek 1996-tól vették át ezt a feladatot az addigi természetvédelmi igazgatóságoktól. Működési területüket (az ország területének az igazgatóságok közötti felosztását) kormányrendelet határozza meg, és a megfelelő nemzeti park mellett a működési területükre eső valamennyi tájvédelmi körzet és országos jelentőségű természetvédelmi terület kezelését is ellátják. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéből a Sajó, a Hernád és az országhatár által bezárt terület, továbbá: Abaújalpár, Abaújkér, Abaújszántó, Abaújvár, Alsóberecki, Alsódobsza, Alsóregmec, Arka, Baskó, Bekecs, Bodroghalom, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja, Bózsva, Cigánd, Dámóc, Erdőbénye, Erdőhorváti, Felsőberecki, Felsődobsza, Felsőregmec, Filkeháza, Fony, Füzér, Füzérkajata, Füzérkomlós, Füzérradvány, Gesztely, Golop, Gönc, Göncruszka, Györgytarló, Háromhuta, Hejce, Hercegkút, Hernádbűd, Hernádcéce, Hernádkércs, Hollóháza, Karcsa, Karos, Kéked, Kenézlő, Kishuta, Kisrozvágy, Komlóska, Korlát, Kovácsvágás, Lácacséke, Legyesbénye, Mád, Makkoshotyka, Megyaszó, Mezőzombor, Mikóháza, Mogyoróska, Monok, Nagyhuta, Nagykinizs, Nagyrozvágy, Nyíri, Olaszliszka, Pácin, Pálháza, Pányok, Pere, Pusztafalu, Rátka, Regéc, Révleányvár, Ricse, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Semjén, Sima, Sóstófalva, Szegi, Szegilong, Szentistvánbaksa, Szerencs, Tállya, Tarcal, Telkibánya, Tiszacsermely, Tiszakarád, Tiszaladány, Tokaj, Tolcsva, Újcsanálos, Vágáshuta, Vajdácska, Vámosújfalu, Vilmány, Vilyvitány, Viss, Vizsoly, Zalkod, Zemplénagárd és Zsujta. Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet Zempléni Tájvédelmi Körzet Abaújkéri Sóstó-legelő Természetvédelmi Terület Edelényi Nőszirmos Természetvédelmi Terület Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület Long-erdő Természetvédelmi Terület Rudabányai Őshominoidea Lelőhely Természetvédelmi Terület Az igazgatósága Jósvafőn található. Címe: 3758 Jósvafő, Tengerszem oldal 1. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Veszprém megye. Győr-Moson-Sopron megye területén: Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Románd, Sikátor, Veszprémvarsány települések teljes közigazgatási területe. Zala megye területe – kivéve: Csöde, Felsőszenterzsébet, Magyarföld, Szentgyörgyvölgy, Zalalövő települések teljes közigazgatási területe. Somogy megye területén: Ádánd, Nagyberény, Nyim, Som, Szőkedencs települések teljes közigazgatási területe, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe tartozó települések, kivéve Marcali település teljes közigazgatási területét. Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet Mura-menti Tájvédelmi Körzet Somló Tájvédelmi Körzet Attyai-láprét Természetvédelmi Terület Bakonygyepesi Zergebogláros Természetvédelmi Terület Balatonfüredi-erdő Természetvédelmi Terület Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület Darvas-tói Bauxitlencse Természetvédelmi Terület Devecseri Széki-erdő Természetvédelmi Terület Farkasgyepűi Kísérleti Erdő Természetvédelmi Terület Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület Hévízi-tó Természetvédelmi Terület Hódoséri Ciklámenes Természetvédelmi Terület Keszthelyi Kastélypark Természetvédelmi Terület Látrány-puszta Természetvédelmi Terület Sárosfői Halastavak Természetvédelmi Terület Somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület Sümegi Mogyorós-dombi Természetvédelmi Terület Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Terület Tapolcafői Láprét Természetvédelmi Terület Tapolcai-tavasbarlang Felszíne Természetvédelmi Terület Uzsai Csarabos Természetvédelmi Terület Úrkúti Őskarszt Természetvédelmi Terület Várpalotai Homokbánya Természetvédelmi Terület Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Terület Zirci Arborétum Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Csopakon található. Címe: 8229 Csopak, Kossuth u. 16. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe - kivéve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe. Heves megye, Nógrád megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén: a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területe Tiszadob községhatárban. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területe Jászivány községhatárban. Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet Hollókői Tájvédelmi Körzet Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet Kelet-cserhát Tájvédelmi Körzet Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet Lázbérci Tájvédelmi Körzet Mátrai Tájvédelmi Körzet Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet Erdőtelki Égerláp Természetvédelmi Terület Erdőtelki Arborétum Természetvédelmi Terület Kerecsendi-erdő Természetvédelmi Terület Kőlyuk-tető Természetvédelmi Terület Gyöngyösi Sár-hegy Természetvédelmi Terület Siroki Nyírjes-tó Természetvédelmi Terület Szőllőskei-erdő Természetvédelmi Terület Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület Sóshartyán Hencse-hegy Természetvédelmi Terület Márkházapusztai Természetvédelmi Terület Tardi Legelő Természetvédelmi Terület Az igazgatóság az Egerhez tartozó Felnémeten található. Címe: 3304 Eger, Sánc u. 6. Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Baranya megye, Somogy megye területe – kivéve: Ádánd, Nagyberény, Nyim, Som, Szőkedencs települések teljes közigazgatási területe, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe tartozó települések, kivéve Marcali település teljes közigazgatási területét. Tolna megye, Bács-Kiskun megye területén: Bátmonostor, Csátalja, Dávod, Dunafalva, Hercegszántó, Nagybaracska, Szeremle települések teljes közigazgatási területe, illetve Baja, Érsekcsanád, Fajsz, Sükösd településhatárokban a Duna–Dráva Nemzeti Park törzsterülete. Fejér megye területén: a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet területe Alsószentiván, Cece, Vajta községhatárokban. Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet Zselici Tájvédelmi Körzet Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület Baláta-tó Természetvédelmi Terület Bölcskei Nőszirmos Természetvédelmi Terület Bükkhát Erdőrezervátum Természetvédelmi Terület Csokonyavisontai Fás Legelő Természetvédelmi Terület Csombárdi-rét Természetvédelmi Terület Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület Dávodi Földvári-tó Természetvédelmi Terület Fekete-hegy Természetvédelmi Terület Jakab-hegy Természetvédelmi Terület Kapszeg-tó Természetvédelmi Terület Melegmány-völgy Természetvédelmi Terület Mohácsi Történelmi Emlékhely Természetvédelmi Terület Nagy-mező, Arany-hegy Természetvédelmi Terület Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület Pintér-kert Természetvédelmi Terület Rinyaszentkirályi-erdő Természetvédelmi Terület Szakadáti Legelő Természetvédelmi Terület Szársomlyó Természetvédelmi Terület Szentegáti-erdő Természetvédelmi Terület Villányi Templom-hegy Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Pécsett található. Címe: 7625 Pécs, Tettye tér 9. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Budapest főváros, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye, Pest megye. Nógrád megye területén: a Duna–Ipoly Nemzeti Park területe, Balassagyarmat, Borsosberény, Dejtár, Diósjenő, Drégelypalánk, Hont, Ipolyvece, Nagyoroszi, Nógrád, Patak községhatárokban. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területe Újszász községhatárban. Budai Tájvédelmi Körzet Gerecsei Tájvédelmi Körzet Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet Ócsai Tájvédelmi Körzet Sárréti Tájvédelmi Körzet Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet Vértesi Tájvédelmi Körzet Adonyi Természetvédelmi Terület Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület Belsőbárándi Tátorjános Természetvédelmi Terület Budakalászi Kemotaxonómiai Arborétum Természetvédelmi Terület Budapesti Botanikuskert Természetvédelmi Terület Ceglédi-rét Természetvédelmi Terület Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület Érdi Kakukk-hegy Természetvédelmi Terület Fóti-Somlyó Természetvédelmi Terület Gellért-hegy Természetvédelmi Terület Gödöllői Királyi Kastélypark Természetvédelmi Terület Háros-szigeti Ártéri-erdő Természetvédelmi Terület Jókai-kert Természetvédelmi Terület Martonvásári Kastélypark Természetvédelmi Terület Magyarország Földrajzi Középpontja Természetvédelmi Terület Pákozdi-ingókövek Természetvédelmi Terület Pál-völgyi-barlang Felszíne Természetvédelmi Terület Peregi Parkerdő Természetvédelmi Terület Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület Sas-hegy Természetvédelmi Terület Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi Terület Szemlő-hegyi-barlang Felszíne Természetvédelmi Terület Szentendrei Rózsa Termőhelye Természetvédelmi Terület Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület Turai-legelő Természetvédelmi Terület Vácrátóti Arborétum Természetvédelmi Terület Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Terület Vértesszőlősi Előember-telep Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Budapesten, a Jókai-kertben található. Címe: 1121 Budapest Költő u. 21. Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Győr-Moson-Sopron megye területe – kivéve: Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Románd, Sikátor, Veszprémvarsány települések teljes közigazgatási területe. Komárom-Esztergom megye területén: a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területe Komárom községhatárban. Vas megye területén: a Fertő–Hanság Nemzeti Park területe Vámoscsalád és Nagygeresd községhatárokban. Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet Soproni Tájvédelmi Körzet Szigetközi Tájvédelmi Körzet Bécsi-domb Természetvédelmi Terület Ikva-patak menti Természetvédelmi Terület Liget-patak menti Természetvédelmi Terület Nagycenki Hársfasor Természetvédelmi Terület Pannonhalmi Arborétum Természetvédelmi Terület Soproni Botanikus Kert Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Sarródon a Kócsagvárban található. Címe: 9435 Sarród Rév, Kócsagvár. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Hajdú-Bihar megye. Jász-Nagykun-Szolnok megye, kivéve a Kiskunsági Nemzeti Park területe Tiszasas községhatárban, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területe Jászivány községhatárban, a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területe Újszász községhatárban, a Körös–Maros Nemzeti Park területe Túrkeve, Kisújszállás, Kunszentmárton, Mesterszállás, Mezőtúr, Öcsöd, Szelevény és Tiszaföldvár községhatárokban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, kivéve a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területe Tiszadob községhatárban. Heves megye területén: a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet területe Kisköre és Pély községhatárban, a Hortobágyi Nemzeti Park területe Poroszló, Újlőrincfalva községhatárokban. Bács-Kiskun megye területén: a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet területe Lakitelek, Tiszakécske és Tiszaug községhatárokban. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén: a Tiszatelek-tiszaberceli ártér Természetvédelmi Terület területe Tiszakarád, Tiszacsermely községhatárokban, a Tiszadorogmai Göbe-erdő Természetvédelmi Terület területe Tiszadorogma községhatárban, a Hortobágyi Nemzeti Park területe Ároktő, Négyes, Tiszabábolna, Tiszavalk községhatárokban. Bihari-sík Tájvédelmi Körzet Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet Baktalórántházi Erdő Természetvédelmi Terület Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület Bihari-legelő Természetvédelmi Terület Cégénydányádi Park Természetvédelmi Terület Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület Hajdúbagosi földikutya-rezervátum természetvédelmi terület Hencidai Csere-erdő Természetvédelmi Terület Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület Kecskeri puszta Természetvédelmi Terület Tiszadobi-ártér Természetvédelmi Terület Tiszadorogmai Göbe-erdő Természetvédelmi Terület Tiszaigari Arborétum Természetvédelmi Terület Tiszakürti Arborétum Természetvédelmi Terület Tiszatelek-tiszaberceli Ártér Természetvédelmi Terület Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület Vajai-tó Természetvédelmi Terület Zádor-híd Környéke Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Debrecenben található. Címe: 4024, Debrecen, Sumen u. 2. Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Bács-Kiskun megye területe – kivéve Bátmonostor, Csátalja, Dávod, Dunafalva, Hercegszántó, Nagybaracska, Szeremle települések teljes közigazgatási területe, illetve Baja, Érsekcsanád, Fajsz, Sükösd településhatárokban a Duna-Dráva Nemzeti Park törzsterülete. Csongrád megye területén: Algyő, Ásotthalom, Baks, Balástya, Bordány, Csanytelek, Csongrád, Csengele, Dóc, Domaszék, Felgyő, Forráskút, Kistelek, Mórahalom, Ópusztaszer, Öttömös, Pusztamérges, Pusztaszer, Röszke, Ruzsa, Sándorfalva, Szatymaz, Szeged, kivéve a Körös-Maros Nemzeti Park területe Szeged városhatárában, Tiszasziget, Tömörkény, Újszentiván, Üllés, Zákányszék, Zsombó, a Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe: Mindszent és Hódmezővásárhely községhatárokban, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területe: Szentes községhatárban. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Kiskunsági Nemzeti Park területe Tiszasas községhatárban. Pest megye területén: a Kiskunsági Nemzeti Park területe Apaj, Kiskunlacháza, Tatárszentgyörgy és Bugyi községhatárokban. Mártélyi Tájvédelmi Körzet Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Terület Bácsalmási Gyapjas Gyűszűvirág Termőhelye Természetvédelmi Terület Császártöltési Vörös-mocsár Természetvédelmi Terület Csólyospálosi Réti Mészkő Feltárás Természetvédelmi Terület Érsekhalmi Hétvölgy Természetvédelmi Terület Hajósi Homokpuszta Természetvédelmi Terület Hajósi Kaszálók és Löszpartok Természetvédelmi Terület Kéleshalmi Homokbuckák Természetvédelmi Terület Kiskőrösi Turjános Természetvédelmi Terület Kiskunhalas, Fejetéki-mocsár Természetvédelmi Terület Kunfehértói Holdrutás Erdő Természetvédelmi Terület Kunpeszéri Szalag-erdő Természetvédelmi Terület Péteri-tó Természetvédelmi Terület Pusztaszeri Fülöp-szék Természetvédelmi Terület Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű Természetvédelmi Terület Szelidi-tó Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Kecskeméten található. Címe: 6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Békés megye. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: a Körös–Maros Nemzeti Park területe Túrkeve, Kisújszállás, Kunszentmárton, Mesterszállás, Mezőtúr, Öcsöd, Szelevény és Tiszaföldvár községhatárokban. Csongrád megye területén: Ambrózfalva, Apátfalva, Árpádhalom, Csanádalberti, Csanádpalota, Derekegyház, Deszk, Eperjes, Fábiánsebestyén, Ferencszállás, Földeák, Hódmezővásárhely, kivéve a Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe, Királyhegyes, Kiszombor, Klárafalva, Kövegy, Kübekháza, Magyarcsanád, Makó, Maroslele, Mártély, Mindszent, kivéve a Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe, Nagyér, Nagylak, Nagymágocs, Nagytőke, Óföldeák, Pitvaros, Szegvár, Szentes, kivéve a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területe, Székkutas, települések teljes közigazgatási területe, valamint a Körös–Maros Nemzeti Park területe Szeged községhatárban. Dénesmajori Csigáserdő Természetvédelmi Terület Szarvasi Arborétum Természetvédelmi Terület Szarvasi Történelmi Emlékpark Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Szarvason található. Címe: 5540 Szarvas, Anna-liget 1. Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Működési területe: Vas megye területe – kivéve a Fertő–Hanság Nemzeti Park Vámoscsalád és Nagygeresd községhatárok közé eső területét. Zala megye területén: Csöde, Felsőszenterzsébet, Magyarföld, Szentgyörgyvölgy, Zalalövő települések teljes közigazgatási területe. Kőszegi Tájvédelmi Körzet Sághegyi Tájvédelmi Körzet Jeli Arborétum Természetvédelmi Terület Kámoni Arborétum Természetvédelmi Terület Körmendi Kastélypark Természetvédelmi Terület Nemesmedves Történelmi Emlékhely Természetvédelmi Terület Sárvári Arborétum Természetvédelmi Terület Szelestei Kastélypark Természetvédelmi Terület Az igazgatóság Őriszentpéteren található. Címe: 9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/A. Az igazgatóságok feladatai A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015 kormányrendelet 37. §-a értelmében a nemzeti park igazgatósága alaptevékenysége körében a) ellátja aa) a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek és közösségi jelentőségű értékek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni, ab) a vagyonkezelői feladatokat a vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú vagyontárgyak tekintetében, ac) a természetvédelemért felelős miniszter körzeti erdő- és vadgazdálkodási tervvel kapcsolatos jogkörét érintő előkészítő feladatokat, ad) a természetvédelmi kutatással kapcsolatos feladatokat, ae) az élőhelyek kialakításával és fenntartásával kapcsolatos feladatokat, valamint af) a sérült, károsodott élőhelyek helyreállításával, valamint rehabilitációjával kapcsolatos feladatokat; b) vezeti a működési területén lévő védett természeti területek és természeti értékek, valamint az egyedi tájértékek nyilvántartását, gondoskodik a természetvédelmi célú nyilvántartások vezetéséhez szükséges elsődleges és másodlagos adatgyűjtésről, illetve működteti a feladatkörével összefüggő területi monitoring és információs rendszert, együttműködik más információs és ellenőrző rendszerekkel; c) közreműködik ca) az erdővagyon-védelmi tevékenységben, cb) a természetvédelmi szempontból védetté nem nyilvánított természetes növény- és állatvilág (vadászható vadfajok, fogható halfajok, az ősi hazai háziasított állatfajok, fajták és ezek génkészletei) védelmében; d) véleményezi a kiemelt térségre és a megyére készülő területfejlesztési koncepciót és programot, valamint területrendezési tervet, továbbá a településrendezési eszközöket; e) együttműködik a kulturális örökségvédelmi feladatkörrel rendelkező szervekkel azok külön jogszabályban meghatározott örökségvédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátásában; f) kapcsolatot tart természetvédelmi kezelési feladatokat ellátó más szervezetekkel és természetes személyekkel; g) segítséget nyújt a természet védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához a helyi önkormányzatoknak; h) kapcsolatot tart a vízügyi igazgatási és hatósági szervekkel a jogszabályokban meghatározott vízgazdálkodási és vízvédelmi feladatok terén. Çorum (tartomány) Çorum tartomány Törökország egyik tartománya, mely a Fekete-tengeri régióhoz tartozik, földrajzi és éghajlati tulajdonságai alapján azonban közelebb áll a Közép-anatóliai régióhoz. Körzetek A tartomány körzetei: Alaca Bayat Boğazkale Dodurga İskilip Kargı Laçin Mecitözü Oğuzlar Ortaköy Osmancık Sungurlu Uğurludağ Földrajz A tartomány hegyes-völgyes területén folyik keresztül a Kızılırmak és a Yeşilırmak. Történelem Çorum a hettiták birodalmához tartozott, és a tartomány mai Boğazkale körzetében található az UNESCO világörökségéhez tartozó hettita főváros, Hattusa is. Nem messze tőle fekszik Alaca Hüyük régészeti lelőhelye. Fesztivál A fesztivál fogalma alatt ünnepi játékokat, időszakos kulturális ünnepeket, művészeti bemutatókat, seregszemléket értünk. Tágabb értelmezésben a fesztivál azonos időpontban rendezett különböző rendezvények összessége. Ilyen például a Budapesti Tavaszi Fesztivál is. A fesztiválok mint nagyrendezvények turisztikai látnivalóként rendkívül fontosak. A fesztiválok szerepelnek a legtöbbször a turisztikai eseménynaptárakban és programfüzetekben a nagyrendezvények sorában, mint a külföldiek számára ajánlott rangos programok. A nagy múltú, hagyományos népi fesztiválok a megőrzött folklór, tánc és zene közvetítésével a turisták számára - az adott nyelv ismerete nélkül is - érthetőek, élvezhetőek. Ezen rendezvények esetében eredetileg elsősorban ünnepekről van szó, amelyeket a nép és a vallás nem külsődleges, hanem belső szükséglet kielégítésére hozott létre. Az ünnepek az emberekért vannak és csak ezután képeznek turisztikai programokat. Történelem A fesztiválok, tömeges ünnepségek, karneválok, „fieszták” különböző hagyományok alapján alakultak ki. E fesztiváloknak meghatározott közege (népi, vallási), színhelyei (templom, tenger) és funkciói voltak. E funkciók stabilizáló jellegűek voltak, amennyiben a közösség összetartozását célozták, feszültségoldó, amennyiben békét akar, ajándékok átadására szolgál. Az ünnep információkat is közvetített, azáltal hogy az együvé tartozás jeleként újra és újra megrendezték, de jeleket és közleményeket is hordozott a benne lévő rítusok a vele együtt járó öltözetek és ételek által. Az ilyen fesztiválokat ma éppen hagyományőrző jellegük, belső tartalmuk miatt, kifejezőerejük által kezelik kiemelkedő módon, mert bennük a külső szemlélő egy önfeledten szórakozó közösséget fedez fel. A fesztiválok típusai A fesztiválokat az alábbiak szerint osztályozhatjuk: Hagyományos népi fesztiválok Karneválok Riói karnevál Velencei karnevál New orleansi karnevál Kulturális fesztiválok Összművészeti, évszakhoz kötődő Filmfesztiválok Színházi fesztiválok Klasszikus zenei fesztiválok Könnyűzenei fesztiválok Népművészeti fesztiválok Tudományos fesztiválok v.ö.: szimpozion Ifjúsági fesztiválok Világifjúsági Találkozó Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó Mezőgazdasági fesztiválok Borfesztiválok Sörfesztiválok Élelmiszeripari A fesztiválok megszervezése A fesztiválok és általában a nagyrendezvények megrendezésével szembeni elvárások: A rendezvény feleljen meg az alapvető tartalmi követelményeknek, épüljön a népi-, történelmi hagyományokra. Elégítse ki a modern kor igényeit! Célszerű, ha a rendezvény valamely kulturális sport, vagy müvelődésügyi intézmény védnöksége alatt áll, amely kapcsolatot tart a helyi önigazgatási szervekkel. A rendezvénynek ki kell sugároznia helyi, országos vagy nemzetközi vonzerőt a szerzett tapasztalatok alapján, vagy más hasonló rendezvényekkel összehasonlítva. A rendezvény helyszín, időpontja, a férőhelyek száma, a helyárak, a belépők ellenkörzésének módszerének kidolgozása mellett meg kell tervezni a költségvetése forrás oldalát is. Gondoskodni kell a rendezvény megközelítésének és megrendezésének lehetőségeiről, az évszak helyi időjárásának megfelelően be kell szerezni a tűz és közrendvédelmi szervek engedélyét is. A rendezvény sikere érdekében illetve a közönség kényelme érdekében gondoskodni kell a vendéglátási, higiéniai szolgáltatásokról a közegészségügyi és járványügyi hatóságoknál. Garantálni kell a rendezvény megalapozott stabilitását és rendszere ismétlődését (évente, kétévente), ami szükséges a programozhatóság, az értékesítés és a reklám szempontjából. Már a kezdet során az installáció többrendeltetésű kivitelezésére kell ügyelni, a környezet rendezésekor is a folyamatosságra kell törekedni és a helyi lakosság megnyerésével is a jövőt kell biztosítani. Szakály Attila Szakály Attila (Körmend, 1992. június 30. –) magyar utánpótlás-válogatott labdarúgó, jelenleg a Zalaegerszegi TE középpályása. Zaharia Bârsan Zaharia Bârsan (Barcaszentpéter, 1878. január 11. – Kolozsvár, 1948. december 13.) román drámaíró, színész, rendező. Az 1919. december elsején megnyílt kolozsvári Román Nemzeti Színház alapítója és első igazgatója. Életrajza Zaharia Bârsan 1878. január 11-én született a Brassó megyében fekvő Barcaszentpéteren. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát 1889-ben Brassóban végezte, majd Bukarestben folytatta tanulmányait, 1901-ben szerzett diplomát Bukarestben a Színművészeti Karon, majd a Bukaresti Egyetem Bölcsészettudományi Karán hallgatott filozófiát, majd a román színház ösztöndíjasa lett. 1919-1927 között a kolozsvári Nemzeti Színház rendezője, 1931-1936 között és 1945-ben tiszteletbeli igazgatója. 1919-től mint egy tanár működött a Zeneművészeti és Színművészeti karon Kolozsváron. Fontosabb munkái Red Roses (háromfelvonásos drámai költemény, 1915) Női 100 méteres gyorsúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A női 100 méteres gyorsúszást a 2011-es úszó-világbajnokságon július 28-án és 29-én rendezték meg. Előbb a selejtezőket és az elődöntőket, másnap a döntőt. Andreas Rödder Andreas Rödder (Wissen, Észak-Rajna-Vesztfália, 1967. július 11. –) német történész, egyetemi tanár. Életpályája 1986 és 1991 között a Bonni, a Tübingeni és a Stuttgarti Egyetemen tanult történelmet és germanisztikát. 1992-től 1994-ig a Konrad-Adenauer-Stiftung ösztöndíjasa, majd 1994 és 2001 között a Stuttgarti Egyetem Újkori Történelem tanszékének tudományos munkatársa. 1995-ben doktori fokozatot szerzett, 2001-ben habilitált, majd ezt követően az egyetem tanára lett. 2005-től a Mainzi Johannes Gutenberg Egyetemen egyetemes történelmet tanít. Vendégelőadóként több külföldi egyetemen is megfordult. Fő kutatási területe a német újraegyesítés története, ill. az Újkor története. A német újraegyesítésről szóló könyve 2009-ben jelent meg. Családja 1991-ben megnősült. Három leányuk van. Krasznoarmejszkij járás (Krasznodari határterület) A Krasznoarmejszkij járás (oroszul Красноармейский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Krasznodari határterületen. Székhelye Poltavszkaja. Népesség 1989-ben 93 434 lakosa volt. 2002-ben 103 874 lakosa volt, melyből 96 333 orosz (92,7%), 2 388 ukrán, 2 184 örmény, 398 fehérorosz, 351 német, 344 cigány, 281 tatár, 123 görög, 112 grúz, 86 azeri, 71 török, 27 adige. 2010-ben 102 508 lakosa volt. Az örmények százalékos aránya Trudobelikovszkij településen haladja meg jelentősen a járási összességben kimutatható arányszámukat. Guy de Maupassant Henri René Albert Guy de Maupassant ( Tourville-sur-Arques (Miromesnil kastély), 1850. augusztus 5. – Passy, 1893. július 6.) népszerű 19. századi francia író. A modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon. Gustave Flaubert segítette az írói pályára való felkészülését. Műveiben figyelemre méltó realizmusa, ugyanakkor megjelenik a fantasztikum és a pesszimizmus is. Aktív irodalmi karrierje csupán egy évtizedig tartott (1880-1890), ezalatt hat regényt, közel 300 elbeszélést, néhány útleírást és egy verseskötetet írt. Néhány éves betegeskedés után, negyvenhárom évesen, elmegyógyintézetben hunyt el. Élete 1850-ben született Felső-Normandiában, polgári családban, apja Gustave de Maupassant, anyja Laure Le Poittevin. Anyai nagybátyja, Alfred egyik barátja volt Gustave Flaubert, aki később nagy hatással volt Guy de Maupassant életére, írói fejlődésére is. 1856-ban született Hervé nevű öccse. Apja 1859-ben egy párizsi bankban kapott állást, Guy itt járt iskolába szülei 1860-as válásáig, mely apja kicsapongó élete miatt következett be. Ezután édesanyjával és öccsével a normandiai Étretat-ba költözött. 1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabad idejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. „Harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta lelkének atyjától, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni - és sokoldalúan műveltté lett. Úgy nevelkedett fel, hogy nyitott szemmel kell körülnézni a világban - és otthonossá vált a francia társadalom minden rétegében. Hittételként vallotta, s kezdettől végig gyakorolta, hogy világosan, szabatosan és szépen kell megfogalmaznia, amit megtudott emberekről és emberek közti kapcsolatokról. De hát mindehhez eleve nagyon tehetséges volt, csak úgy áradt belőle az elmondandó történet. Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró.” (Hegedűs Géza) Flaubert-nél ismerkedett meg többek között Zolával és Turgenyevvel is. Első sikerét a Gömböc című elbeszélés hozta, amely a Médani esték (1880) című, hat író, köztük Zola egy-egy művét tartalmazó antológiában jelent meg, s melyet maga Flaubert is mesterműnek nevezett. Elismert napilapokban és magazinokban (Le Figaro, Gil Blas, Le Gaulois, L'Écho de Paris) publikált rövidebb írásokat, elbeszéléseket. Első novelláskötete, a Tellier-ház 1881-ben jelent meg, két év alatt tizenkét kiadást ért meg, ennek bevételeiből építtetett egy házat Étretat-ban, ahol később barátaival a nyarakat töltötték. Első regénye, az Egy asszony élete (Une vie) 1883-ban jelent meg, Tolsztoj értékelése szerint a francia szépirodalom legnagyobb műve a Nyomorultak óta. Maupassant műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik. Hat regényt, több mint háromszáz elbeszélést írt. Sokat utazott (Algéria, Olaszország, Anglia, Franciaországon belül Bretagne, Auvergne). A "Bel-Ami" (Szépfiú) nevű, 1885-ös regénye után elnevezett hajóján tengeri körutazást is tett, erről is írt. Utolsó éveit betegen töltötte, egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban. Művei Regények Une vie (1883) ( Egy asszony élete ) Bel-Ami (1885) ( A szépfiú ) Mont-Oriol (1887) (Mont-Oriol v. Oriolhegy) Pierre et Jean (1888) (Péter és János) Fort comme la mort (1889) (Erős, mint a halál) Notre Cœur (1890) (Az ember szíve) Novelláskötetek "Les Soirées de Médan" (1880) - Médani esték, novellagyűjtemény, hat író, köztük Zola, Huysmans egy-egy művével. Maupassant "Boule de Suif" (Gömböc) című novellája itt jelent meg először. "La Maison Tellier" (1881) (A Tellier-ház) "Mademoiselle Fifi" (1882) (Fifi kisasszony) "Contes de la bécasse" (1883) A szalonka meséi) "Miss Harriet" (1884) (Miss Harriet) "Les Soeurs Rondoli" (1884) (Rondoli lányok) "Clair de lune" (1884) (Holdfény) "Yvette" (1884) (Yvette) "Toine" (1885) "Contes du jour et de la nuit" (1885) "Monsieur Parent" (1886) (Parent úr) "La petite Roque" (1886) "Le Horla" (1887) (Horla) "Le Rosier de Madame Husson" (1888) "La Main gauche" (1889) (A bal kéz) "L'Inutile Beauté" (1890) (Céltalan szépség) Magyarul Olajfa-mező. Elbeszélés ; ford. Szentesi Lajos; Hazánk, Bp., 1894 k. ( Révai-féle salon-könyvtár ) Armand Silvestre–Catulle Mendes–Guy de Maupassant: Könnyű vér. Francia novellettek ; Grimm, Bp., 1890 ( Útközben ) Erős mint a halál. Regény, 1-2. ; ford. R. Trux Hugóné; Pallas, Bp., 1891 ( Pallas-könyvtár ) Guy de Maupassant elbeszélései, 1-2. ; Ráth, Bp., 1892 Erős elbeszélések ; Magyar Ny., Bp., 1893 Jeanne. Regény [ Egy élet; Egy asszony élete ]; Magyar Hírlap, Bp., 1894 A gömböc és más elbeszélések ; Ráth, Bp., 1894 Balkézről ; ford. Zempléni P. Gyula; Fritz Ny., Bp., 1894 Boldog és boldogtalan szerelem. Novellák ; ford. Zempléni P. Gyula; Minta-Antiquarium, Bp., 1895 Asszonyok kegyeltje. Regény, 1-2. ; ford. Zempléni P. Gyula; Minta-Antiquarium, Bp., 1895 Mámorító történetek ; ford. Zempléni P. Gyula; Minta-Antiquarium, Bp., 1895 Fifi kisasszony és egyéb elbeszélések ; ford. Zempléni P. Gyula; Minta-Antiquarium, Bp., 1895 Yvette és egyéb elbeszélések ; Ráth, Bp., 1896 Apró elbeszélések ; ford. Tóth Béla; Lampel, Bp., 1898 ( Magyar könyvtár ) Franczia elbeszélők tára ; Maupassant, Gréville et al., ford. Ambrus Zoltán; Lampel, Bp., 1898 ( Magyar könyvtár ) A mi szívünk. Regény ; ford. Zempléni P. Gyula; Athenaeum, Bp., 1899 ( Az Athenaeum olvasótára ) Gyöngy kisasszony és egyéb elbeszélések ; ford. Ambrus Zoltán; Lampel, Bp., 1904 ( Magyar könyvtár ) Mont-Oriol. Regény ; ford. Jerfy Adolf; Pallas, Bp., 1906 Az ékszerek ; ford. Tóth Béla; Lampel, Bp., 1907 A Tellier-ház és egyéb erős elbeszélések ; Rozsnyai, Bp., 1909 A Rondoli lányok és más elbeszélések ; Rozsnyai, Bp., 1909 Guy de Maupassant összes versei ; ford. Kosztolányi Dezső, Jókai Ny., Bp., 1909 Mont-Oriol / Yvette ; ford. ifj. Korányi Frigyes, Vértesy Jenő; Révai, Bp., 1910 ( Klasszikus regénytár ) Céltalan szépség és más elbeszélések ; Rozsnyai, Bp., 1910 Különös történetek. Guy de Maupassant, Catullo Mendés, Armand Silvestre novellái ; ford. Sugár Jenő; Muskát, Bp., 1910? Walter Schnaffs kalandja ; ford. Zoltán Vilmos; Lampel, Bp., 1910 ( Magyar könyvtár ) A mi szívünk / Péter és János ; ford. Vértesy Jenő; Révai, Bp., 1911 ( Klasszikus regénytár ) Erős, mint a halál ; ford. ifj. Korányi Frigyes; Révai, Bp., 1911 ( Klasszikus regénytár ) Egy élet. Regény ; ford. Adorján Andor; Athenaeum, Bp., 1912 ( Athenaeum könyvtár ) Egy párbaj ; ford. Zsadányi Henrik; Singer-Wolfner, Bp., 1912 ( Egyetemes regénytár XIX. ) Horla és egyéb elbeszélések ; ford. Kelen Ferenc, Siklóssy József; Athenaeum, Bp., 1914 ( Athenaeum könyvtár ) Monsieur Parent ; ford. Benedek Marcell; Lampel, Bp., 1914 ( Magyar könyvtár ) Családi körben ; ford. Benedek Marcell; Lampel, Bp., 1914 ( Magyar könyvtár ) A porosz tiszt kívánsága. Regény ; ford. Kádár István; Tevan, Békéscsaba, 1915 ( Tevan-könyvtár ) A szép fiú ; ford. Somlyó Zoltán; Kultúra, Bp., 1918 ( A Kultúra regénytára ) Szerelmesek ; ford. Orbók Attila; Kultúra, Bp., 1918 Holdvilág ; ford. Bodó Pál; Kultúra, Bp., 1919 ( A Kultúra regénytára ) Az ékszer / La parure ; ford. Baranyai Zoltán; Lantos, Bp., 1919 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) Az örökség ; ford. Sabján István; Népszava, Bp., 1919 ( Világosság könyvtár ) Egy majoroslány története / A csavargó. Két elbeszélés ; ford. Bölöni György; Népszava, Bp., 1919 ( Világosság-könyvtár ) Fifi kisasszony ; ford. Lányi Viktor; Athenaeum, Bp., 192? ( Guy de Maupassant összes művei ) Une vendetta. Vérbosszú ; ford. Rozványi Vilmos; Aczél, Bp., 1920 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) Két barát ; ford. Trócsányi Zoltán; Lantos, Bp., 1920 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) A vízen ; ford. Jerfy Adolf; Táltos, Bp., 1920 A Rondoli nővérek ; ford. Jerfy Adolf; Táltos, Bp., 1920 A kis Roque-lány ; ford. Jerfy Adolf; Táltos, Bp., 1920 Első hó ; ford. Ignotus Pál; Lantos, Bp., 1920 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) Péter és János ; ford. Vajthó László; Athenaeum, Bp., 1921 ( Olcsó regény ) A Tellier-ház ; ford. Király György; Athenaeum, Bp., 1921 ( Guy de Maupassant összes művei ) Párisi vasárnapok ; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1921 ( Tréfás könyvek ) Párbaj ; ford. Kereszti István; Lantos, Bp., 1921 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) Lujzika ; ford. Lányi Viktor; Athenaeum, Bp., 1921 ( Guy de Maupassant összes művei ) A szalonka meséi ; ford. Tóth Árpád; Athenaeum, Bp., 1921 ( Guy de Maupassant összes művei ) Péter és János ; ford. Bakonyi Endre; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1921 ( Regényfüzér ) A vörös-lámpás ház ; ford. Laczkó Géza; Pán, bp., 1921 Balkézről ; ford. Benedek Marcell; Athenaeum, Bp., 1922 A Rondoli-lányok ; ford. Laczkó Géza; Athenaeum, Bp., 1922 ( Guy de Maupassant összes művei ) Erős, mint a halál ; ford. Király György; Athenaeum, Bp., 1922 ( Guy de Maupassant összes művei ) A rózsalegény ; ford. Honti Rezső; Athenaeum, Bp., 1922? ( Guy de Maupassant összes művei ) Apró elbeszélések ; ford. Tóth Béla; Lampel, Bp., 1922 ( Magyar könyvtár ) Amit a nap s az éj mesél ; ford. Szabó Lőrinc; Athenaeum, Bp., 1923 ( Guy de Maupassant összes művei ) Szépfiú ; ford. Benedek Marcell; Athenaeum, Bp., 1923 ( Guy de Maupassant összes művei ) Derűs és borús történetek ; ford. Zilahy István; Révai, Bp., 1924 ( Klasszikus elbeszélők ) Guy de Maupassant versei és első elbeszélései ; ford., bev. Kosztolányi Dezső; Athenaeum, Bp., 1924 ( Maupassant Guy de összes művei ) Napsütésben ; ford. Király György; Athenaeum, Bp., 1924 Tóni bá ; ford. Lányi Viktor; Athenaeum, Bp., 1925 ( Guy de Maupassant összes művei ) Parent úr ; ford. Kuncz Aladár; Athenaeum, Bp., 1925 ( Guy de Maupassant összes művei ) Egy élet ; ford. Honti Rezső; Athenaeum, Bp., 1926 ( Guy de Maupassant összes művei ) Miss Harriet ; ford. Tóth Árpád; Athenaeum, Bp., 1927 ( Guy de Maupassant összes művei ) Vízen ; ford. Benedek Marcell; Athenaeum, Bp., 1928 ( Guy de Maupassant összes művei ) A másik gyermeke ; ford. Kuncz Aladár; Brassói Lapok, Brassó, 192? ( Népszerű regények Yvette ; ford. Benedek Marcell; Athenaeum, Bp., 1930 ( Guy de Maupassant összes művei ) Elbeszélések ; ford. Ambrus Zoltán et al., bev. Ambrus Zoltán; Franklin, Bp., 1930 ( Élő könyvek. Külföldi klasszikusok ) A nagybácsi ; Polonyi, Cluj, 1931 ( Rigó posztó-áruház ingyen regénytára ) Hajdankori történet. Verses jelenet ; ford. Radó Antal; fordítói, Bp., 1934 Flaubert ; ford. Tóth Árpád; Kultúra, Bp., 1935 ( Kultúra Könyvtár ) Egy asszonyért ; ford. Füri Lajos; Bodnár, Bp., 1943 ( Szórakoztató regények ) Eltitkolt szerelem ; Palatinus, Bp., 1943 ( Palatinus kisregénysorozat ) Apja ismeretlen ; Csongor, Bp., 1943 Mindennek a tavasz az oka. Regény ; Bihari Nagy Lajos, Bp., 1943 A jól sikerült tréfa ; Központi, Bp., 1943 ( Csillagos regény ) Egy élet ; ford. Benamy Sándor; Gábor Áron, Bp., 1944 ( A világirodalom titánjai ) Péter és János. Regény ; Révai, Bp., 1944 ( Regénykönyvtár ) Mámoros éjszaka ; Globus Ny., Bp., 1944 Leányvásár ; Aurora, Bp., 1944 A pusztító férfi ; Csárdás, Bp., 1944 Gyöngy kisasszony ; Fónagy, Bp., 1944 Szerelem a sivatagban (Alumna, a homok leánya). Regény ; ford. P. Ábrahám Ernő; Hungária Ny., Bp., 1944 ( Százezrek könyve ) Bel ami ; ford. Somlyó Zoltán; Anonymus, Bp., 1946 A vallomás. Elbeszélések ; ford. Lányi Viktor; Szikra, Bp., 1947 ( Szikra regénytár ) Pilvax. Karinthy Ferenc színpadi képe / Te szegény Franciaország! Barta Lajos színjátéka. Maupassant elbeszélése nyomán ; Kultúra, Bp., 1948 ( Új magyar könyvtár ) Töltött galamb. Elbeszélések ; ford., bev. Honti Rezső; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1948 ( Új könyvtár ) A számadás órája ; Hungária Ny., Bp., 1948 Renardet polgármester bűne ; ford. Honti Rezső; Hungária Ny., Bp., 1948 ( Forintos regény ) A gömböc ; ford. Devecseriné Guthy Erzsébet; Hungária Ny., Bp., 1949 ( Forintos regény ) Az örökség. Kisregények és válogatott elbeszélések ; ford. Benedek Marcell et al., tan. J. Anyiszimov, összeáll. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1951 Milon apó; vál., ford. Illés Endre; Ifjúsági, Bp., 1952 Egy asszony élete. Regény ; ford., bev. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1954 Guy de Maupassant válogatott novellái, 1-2. ; ford. Benedek Marcell et al., szerk., bev. Illés Endre; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 ( A világirodalom klasszikusai ) Ékszerek. Válogatott novellák, 1-2. ; ford. Benedek Marcell et al., bev. Illés Endre; Európa, Bp., 1957 Pierre et Jean / Péter és János. Kisregény ; bev. Maupassant: A regény c. tan., ford., jegyz., utószó Justus Pál; Corvina, Bp., 1958 ( Kétnyelvű olcsó könyvtár ) Benjamin Britten: Albert Herring ; szöv. Maupassant nyomán Crozier, ford. Blum Tamás; Zeneműkiadó, Bp., 1962 ( Operaszövegkönyvek ) Urak és hölgyek csevegnek. Elbeszélések ; ford. Benyhe János et al.; Európa, Bp., 1963 Barta Lajos: Te szegény Franciaország ; Maupassant nyomán, rend. utószó Híves László, díszlet- és jelmeztervek Kastyák Margit; in: A fráter és más elbeszélések ; Gondolat, Bp., 1963 ( Játékszín ) Komornyikné őnagysága ; ford. Benedek Marcell et al.; Európa, Bp., 1964 ( A világirodalom remekei ) Guy de Maupassant összes elbeszélései ; ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1966 ( Helikon klasszikusok ) Guy de Maupassant összes regényei, 1-2. ; ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967 Az ismeretlen asszony. Elbeszélések ; ford. Benyhe János et al.; Európa, Bp., 1967 ( A világirodalom remekei 2. sor. ) Céltalan szépség. Négy elbeszélés ; ford. Benyhe János, Illés Endre, Pór Judit; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1969 Gyöngy kisasszony. Válogatott elbeszélések ; vál. Pór Judit, ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1971 Héraclius Gloss doktor ; ford. Pór Judit; Európa, Bp., 1974 Az őrült asszony. Válogatott elbeszélések ; vál., szerk. Tabák András, ford. Benedek Marcell et al.; Zrínyi, Bp., 1988 ( Zrínyi-zsebkönyvek ) Csókok és csábos csevegések. Maupassant gondolatvilága ; vál., szerk., tan. Éles Csaba; magánkiad., Debrecen, 2003 ( Nagy írók gondolatvilága ) Szépfiú ; ford. Bognár Róbert; Ulpius-ház, Bp., 2007 Céltalan szépség ; összeáll., szerk. Burján Monika; Lazi, Szeged, 2008 Guy de Maupassant művei (Európa, Bp., 1978-1980), 6 kötetben Mont-Oriol / Erős, mint a halál / Az ember szíve ; ford. Benyhe János, Király György, Pór Judit; Európa, Bp., 1978 Egy asszony élete / A Szépfiú / Péter és János ; ford. Benedek Marcell, Illés Endre, Justus Pál; Európa, Bp., 1978 Elbeszélések, 1-4. ; ford. Benyhe János et al.; Európa, 1979-1980 1. 1875-1882 ; 1979 2. 1882-1884 ; 1979 3. 1884-1885 ; 1980 4. 1886-1890 ; 1980 Írói álnevei Maupassant néhány írását álnéven publikálta. A következő neveket használta: Joseph Prunier (első elbeszélése, La Main d’écorché, 1875); Guy de Valmont (1876 és 1878 között); Chaudrons-du-diable (1880-ban a Gil Blas augusztus 20-i számában); Maufrigneuse (1881 és 1885 között a Gil Blas folyóiratban, mivel már szerződésben állt a Le Gaulois-val. A nevet Balzac Emberi színjátékának egyik alakja ihlette). Filmadaptációk Maupassant művei a francia elbeszélők között az egyik legtöbb film- és televíziós feldolgozással rendelkezők közé tartoznak. Az első, 1909-es film (The Son’s Return, D. W. Griffith rendezése) óta több mint 130 mozi- és televíziós feldolgozást tartanak számon. Néhány ezek közül: A szépfiú (Bel-Ami) : Augusto Genina (1919), Emilio Graziani-Walter (1920), Willi Forst (1939), Antonio Momplet (1946), Albert Lewin (1947), Louis Daquin (1957), Helmut Käutner (1968), John Davies (1971), televíziós feldolgozások: Pierre Cardinal (1983), Philippe Triboit (2005), Declan Donnellan (2012); Az örökség (L’Héritage) : Alain Dhenault tévéfilmje a L’Ami Maupassant(1986) sorozatban és Laurent Heynemann filmje a Chez Maupassant sorozatban (2007); Péter és János (Pierre et Jean) : Donatien (1924), André Cayatte (1943), Luis Buñuel ("Una Mujer sin amor", 1952), televíziós feldolgozások: Michel Favart (1973) és Daniel Janneau (2004); A Tellier-ház (La Maison Tellier) : Met Welles, Guido Franco (1964); Pierre Chevalier (1981) Több műve felhasználásával készült jelentősebb filmek: A gyönyör (eredeti címe: Le plaisir , 1952, rendező: Max Ophüls, szereplők: Jean Gabin , Danielle Darrieux , három novella, A Tellier-ház , A maszk és A modell feldolgozása) Hímnem-nőnem (eredeti címe: Masculin féminin, 1966, rendező: Jean-Luc Godard , a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve díjat nyert) Jelentősége „Oly szigorúan klasszikus a vonalvezetése, mint a régi francia és olasz novellistáké, tiszta epikus, csak az események elmondására szorítkozik. Ha mulatságos történetet beszél el, ő maga közben sosem tréfál, stílusának egy arcizma sem rándul meg (...)” (Szerb Antal) „Regényírónak is kitűnő volt. (...) Igazi műfaja azonban a novella. Röviden, olykor alig néhány oldalon ábrázol mosolyogva tragikus helyzeteket és reménytelen embereket.” (Hegedűs Géza) „Maupassant-t a maga korában és utána is még évtizedekig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illik fiatal lányoknak olvasni. Ma már nem tekintjük művelt fiatal leánynak, aki nem olvassa Maupassant-t. Hiszen senki nem tanít úgy a szerelem szépségére és a szerelem veszélyeire.” (Hegedűs Géza) „Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. (...) Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.” (Hegedűs Géza) Motorkocsi A motorkocsi saját erőgéppel felszerelt vasúti vontatójármű, amelyet haszonteher (utasok vagy teheráru) közvetlen szállítására is használnak. A motorkocsik alkalmazása általában kis szállítási igényű járatok esetében gazdaságos, ahol a külön mozdony a vonaton jelentős haszontalan elegysúly-többletet jelentene. A motorkocsik legnagyobbrészt személyszállító járművek, de léteznek személyszállító motorvonatokban használatos poggyászmotorkocsik (például MÁV MDmot sorozat), egyes külföldi vasutak használnak tehermotorkocsikat is. A motorkocsik felépítése és gépezete A motorkocsik felhasználási lehetőségeinek sokfélesége miatt számos különböző szerkezetű motorkocsi-típus született. Vonatképzés lehetősége A vonatképzés lehetősége szerint a motorkocsik lehetnek: Sínautóbuszok Az sínautóbuszok legtöbbször kis befogadóképességű, könnyűszerkezetű járművek; nem rendelkeznek más jármű üzemszerű vontatásához szükséges vonókészülékkel. Magyarországon a legismertebb sínautóbusz az Árpád sorozatból származik, amik a MÁV-nál az Aamot sorozatmegjelölést viselték. (egyedüljáró) motorkocsik A(z) (egyedüljáró) motorkocsik szinte megegyeznek a sínautóbuszokkal, de ezen motorkocsik fel vannak szerelve más kocsik üzemszerű vontatásához szükséges vonókészülékekkel. Ilyen motorkocsiknak mondhatók például a Bzmot motorkocsik. Azok eredeti dízelmotorja ugyan képes volt legfeljebb két Bzx mellékkocsi vontatására, ám ilyen esetben a szerelvény gyorsulása nagyon, végsebessége pedig valamennyire lecsökkent. Ugyan ilyen motorkocsi az ÖBB 5047 sorozatú motorkocsija, amely a megengedett 120 km/h végsebességét csak akkor érheti el, ha nem vontat kocsit. Vontató motorkocsik Ezek a járművek általában a mozdonyhoz hasonló teljes értékű vontatójárművek, más vasúti járművek üzemszerű vontatásához szabályos vonókészülékkel és erőtartalékkal rendelkeznek. A MÁV első menetrend szerint közlekedő vontató motorkocsijai a Camot 315–316 motorkocsik voltak. A motorkocsik az Árpád típusban is használt motorral rendelkeztek. Míg az Árpád típusú sínautóbuszokban csak egy motor volt beszerelve, addig a Camot 315 és 316 psz. motorkocsikat kettő ilyen motor hajtja, biztosítva a motorkocsik kellő erőtartalékát. A motorkocsikban a vontatott kocsik fűtéséhez gőzfejlesztő kazán is üzemel. A vontatáshoz persze nem szükséges két motor, mint ahogy az az ABbmot és Bbmot motorkocsiknál van. Zárt motorvonat vontató motorkocsijai A vontató motorkocsik különleges esetei, általában csak egy vezetőállással rendelkeznek, szabályos (forgalomban is kapcsolható) vonókészülék csak a vezetőállásos oldalon található. Közbezárt motorkocsik Zárt motorvonatokban használt vontatójárművek, melyek kezelőszervei a motorvonat más járművén találhatók, saját motorvonatukból kisorolva üzemszerű közlekedésre nem alkalmasak. A közbezárt motorkocsira jó példa a HŽ 6111.0 sorozatú háromrészű motorvonatainak motorkocsija. A motorkocsik gépezete A motorkocsik felosztásánál a felhasználási cél mellett a beépített gépezet jellege is meghatározó. Motorkocsikban gyakorlatilag a mozdonyokban alkalmazott összes erőgépfajta és erőátviteli változat megtalálható. Mivel a motorkocsi jellegéből adódóan haszonteher-szállítást végez, a gépezet számára rendelkezésre álló tér és szállítókapacitás korlátozott. Az erőgép és az erőátvitel kiválasztásánál a kis tömegű és kis helyigényű megoldásokat részesítik előnyben. Gyakori, hogy a gépezeti berendezések a járműszekrényen kívül, a tetőn, vagy a padló alatt helyezkednek el. A dízelmotorkocsik erőátvitele általában mechanikus, hidrodinamikus, vagy hidromechanikus. Csuklós motorkocsik (avagy a határeset) A csuklós motorkocsik átmenetet képeznek a motorkocsik és a motorvonatok között. A csuklós motorkocsi olyan önálló gépezettel rendelkező vasúti vontatójármű, amely több összekapcsolt önálló szekrényű járműegységből áll, de az egymással összekapcsolt járműegységek közös hordművel (illetve futóművel) rendelkeznek. Másképpen megfogalmazva, a csuklós motorkocsi járműegységei szétkapcsolva nem képeznek önállóan futóképes járműveket. A közös hordmű, illetve futómű kialakítására többféle széleskörűen bevált megoldás létezik (például a Jacobs-, a Rowan-, vagy a Talgo-rendszer). Ilyen a MÁV 5342 motorvonata. Krasznoarmejszkojei járás A Krasznoarmejszkojei járás (oroszul Красноармейский район) Oroszország egyik járása a Szamarai területen. Székhelye Krasznoarmejszkoje. Népesség 1989-ben 17 516 lakosa volt. 2002-ben 19 211 lakosa volt, melynek 82,16%-a orosz. 2010-ben 18 050 lakosa volt, melynek 83%-a orosz, 4,8%-a kazah, 3,1%-a mordvin, 2,2%-a csuvas, 1,2%-a tatár. Macchi M.C. 72 A Macchi M.C. 72 hidroplánt az olasz Macchi Aeronautica cég építette a vízi repülőgépek számára kiírt gyorsasági Schneider-kupa 1931-ben lebonyolított utolsó versenyére. Bár a versenygép ezen a futamon üzemzavarok miatt mégsem szerepelt, a verseny után abszolút sebességi világrekordot állított fel, melyet öt évig tartott, a hidroplánok között pedig rekordját máig nem szárnyalta túl egyetlen repülőgép sem. Tervezés és fejlesztés A Macchi gyárnak több éves tapasztalata volt hidroplánok és repülőcsónakok tervezésében és gyártásában. Az 1920-as évektől a gyár a figyelmét a gyors hidroplánok fejlesztése felé fordította, meg szerette volna nyerni a Schneider-kupát. 1922-től Mario Castoldi tervezte a vállalat nagy sebességű repülőgépeit. 1926-ban a díjat a M.39 nyerte meg 396 km/h sebességgel. A soron következő versenyekre megtervezte és legyártotta az M.52, M.52R és az M.67 versenygépet, de a győzelmet mások szerezték meg. Az utolsó versenyre Castoldi lenyűgözően gyors gépet, az M.C.72 két úszós hidroplán konstrukcióját készítette el. A Macchi M.C. 71 sárkánya egyedi megoldású volt, mivel a törzs az orrtól a pilótafülkéig fémépítésű, hátrább önhordó faépítésű szerkezet volt, melyet az első részhez négy csavarral erősítettek. Az áramvonalas törzs hátsó részébe volt építve a motor kenőolaj tartálya, melynek külső fala a légáramlással érintkezve hűtőként is szolgált. A teljesen fémszerkezetű szárny felső felületét sima kiképzésű, egymás mellé helyezett csövekből álló vízhűtők alkották. A két úszó felső felülete szintén felületi hőcserélőknek adott helyet, az első vízhűtő, a középső és a hátsó olajhűtő volt. Az úszókat a törzzsel összekötő szárakra szintén vízhűtőket helyeztek el, és nagy meleg esetén a törzs hátsó része alá pótlólagos hőcserélőt is fel lehetett szerelni. Terv szerint az 1931-ben rendezett Schneider-kupa versenyen kellett volna indulnia a repülőgépnek, de motor problémák miatt erre nem került sor. A fejlesztés leállítása helyett azonban a Macchi folytatta a munkát. Benito Mussolini személyesen is érdeklődését fejezte ki a fejlesztés iránt és állami pénzügyi támogatást biztosított a vállalatnak. Út a rekordokig Két éven keresztül a repülőgépnek sok üzemzavara volt, és sebességi rekordkísérlet közben Monti és Bellini berepülő pilóta is életét vesztette. Az M.C.72 végső konstrukcióját két ellenforgó, kétágú légcsavarral egy két Fiat AS.5 motorból erre a célra összeépített Fiat AS.6 V elrendezésű, 24 hengeres motor hajtott. A különleges hajtómű 1900-2300 kW (2500-3100 LE teljesítményt adott le feltöltéssel 35 felszállás után a motorok főjavításon estek át a rekordkísérlet előkészületeként. A kezdeti nehézségek leküzdése eredményeképp a repülőgép 1933. április 10-én 682 km/h-es víz feletti sebességi világrekordot ért el. A rekord alatt a gépet Francesco Agello, a gyár utolsó életben maradt berepülő pilótája vezette. A tervezők nem voltak az eredménnyel elégedettek, úgy gondolták, hogy a gép alkalmas a 700 km/h-es sebességi határ átlépésére is, ezért a fejlesztés folytatódott. Végül jóslatuk 1934, október 23-án beigazolódott, amikor Agello vezetésével az M.C.72 709 km/h átlaggal új sebességi világrekordot állított fel három futam alatt. Ezt a rekordot dugattyús motor hajtotta hidroplánnal azóta sem lépték túl. Ezután a siker után az M.C.72 soha többet nem szállt fel. Sebességi rekordok Az M.C.72 az abszolút sebességi rekordot öt évig őrizte. Összehasonlításképpen a földi bázisú repülőgépek sebességi rekordját előtte a Hughes H-1 Racer versenygép tartotta mindössze 566 km/h értékkel. Az olasz gép abszolút rekordját csak 1939-ben döntötte meg két német szárazföldi repülőgép. Az első a Heinkel He 100 volt 746 km/h átlagsebességgel, a következő a Messerschmitt Me 209, mely a sebességi világrekordot 756 km/h értékre javította 1939 augusztusában, néhány nappal a második világháború kitörése előtt. Jelenleg a dugattyús motorral hajtott repülőgépek 850.26 km/h-s sebességi rekordját egy jelentős mértékben átalakított amerikai Grumman F8F Bearcat vadászgép állította fel 3 km-es távon 1989-ben. Az M.C.72 hidroplán dugattyús motor-hajtású rekordját máig nem döntötték meg. Műszaki adatok Személyzet: 1 fő (pilóta) Méretek Hossz: 8,32 m Fesztáv: 9,48 m Magasság: 3,30 m Szárnyfelület: 15 m² Tömeg Üres tömeg: 2505 kg Teljes tömeg: 2907 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 3031 kg Hajtómű Típus: Fiat AS.6 kéttengelyes, 24 hengeres, vízhűtéses V-motor két ellentétesen forgó kétágú légcsavarral Teljesítmény: 2126 kW (2850 LE) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 709,209 km/h (8520) 1992 EC12 A (8520) 1992 EC12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC program keretében fedezték fel 1992. március 6-án. Félelem és reszketés Las Vegasban (film) A Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas) Terry Gilliam 1998-ban bemutatott vígjáték drámája. A forgatókönyvet Hunter S. Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban című regényéből Terry Gilliam, Alex Cox, Tod Davies és Tony Grisoni írta. A főszerepekben Johnny Depp és Benicio del Toro. Történet Egy újságíró és ügyvéd barátjának LSD-s ámokfutásának története. Duke (Johnny Depp), a firkász és Dr. Gonzo (Benicio del Toro), a fiskális agyondrogozva forgatja fel Las Vegas amúgy is zaklatott életét. A két eszement minden törvényt áthágva dúlja fel a várost. Produkció A színészek A főszereplők egészen különleges előkészületeket tettek szerepeikhez. Del Toro húsz kilót hízott és kiterjedt kutatásokat folytatott Acosta életéről a forgatás megkezdése előtt. Depp hónapokig Thompsonnal élt, hogy részletesen megismerje Thompson szokásait, jellegzetes gesztusait. Depp még a kocsiját is lecserélte Thompson piros Cadillacje, a „Nagy vörös cápa” mására és az előkészületek során körbeutazta vele Kaliforniát. A filmben viselt ruhadarabok között több eredeti is található, amiket Depp Thompsontól kölcsönzött és Thompson maga vágta le Depp haját olyanra, ahogyan ő nézett ki. Thompson fel is bukkan egy rövid időre a filmben, Duke egy emlékének felidéződésekor: egy San Francisco-i klubban, a Mátrixban Thompson egy asztalnál ülve éppen tüzet ad a mellette ülő lánynak, Duke ezt kommentálva mondja: „Ott voltam. Szűz Mária! Ott voltam!” A forgatókönyv Mindkét színészt a film eredeti rendezője, Alex Cox választotta ki a szerepre, az eredeti forgatókönyvet is ő írta társával Tod Davies-szel. Amikor azonban Gilliam megkapta a rendezést, egyúttal le is cserélte a Cox–Davies-féle forgatókönyvet. Thompson maga nem szerette és nem hagyta jóvá Cox megközelítését a filmhez. Gilliam ekkor saját forgatókönyvvel próbálkozott, amit Tony Grisonival készített. A bemutatáskor Gilliam megtudta, hogy az Amerikai Írók Egylete (Writers Guild of America, WGA) nem engedi, hogy Cox és Davies nevét kivegyék a stáblistából, noha anyagaikat egyáltalán nem használták a filmhez. A hírnév megosztásának kényszerén feldühödve Gilliam kilépett a WGA-ből és a film bizonyos korai premier-nyomtatványain egy rövid névtelen bevezetőben figyelmeztette a közönséget, hogy a feliratoktól eltérően a filmben nem voltak forgatókönyvírók. Tervezett folytatás Előreláthatólag 2012-ben Johnny Depp kezei alatt mozivászonra kerül a szintén Hunter S. Thompson által írt Rumnapló filmváltozata is. Betegh Miklós Betegh Miklós (Nagybánya, 1868. január 10. – Nagyvárad, 1945. április 19.) jogász, politikus, emlékíró. Életútja Kolozsváron és Budapesten végzett jogi és politikai tanulmányokat. 1910-ben Torda-Aranyos vármegye főispánja. 1914-től kezdve – mint Tisza István bizalmasa – Erdélynek, majd a Bánságnak is kormánybiztosa. 1918 után az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség elnöke. Erdély a háborúban c. emlékirata (Dicsőszentmárton, 1924) főként a közigazgatási és katonai szervek bírálata szempontjából érdekes. Cickányvakondformák A cickányvakondformák (Uropsilinae) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó alcsalád, amelyben csak egy nem az Uropsilus van. A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a ma már felszámolt cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozott. Előfordulásuk Az alcsalád fajai, csak Ázsiában - Kína, Mianmar és Vietnám - fordulnak elő. Az élőhelyeik a magashegyi erdőkben van. Megjelenésük A cickányvakondformák pofái hosszúkás, ormányszerű orrban végződnek, füleik jól kivehetőek, farkuk hosszú és vékony. Lábaik a rokon vakondoktól eltérően nem annyira alkalmasak az üregásáshoz. Habár méretben és megjelenésben a cickányfélékre hasonlítanak, a koponyáik felépítése a vakondokokéval mutat rokonságot. Kinézetük miatt a vakondokfélék családjának egyik kezdetleges csoportjaként tartják számon. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 1 nem és 5 faj tartozik: Uropsilus H. Milne-Edwards, 1872 Uropsilus aequodonenia Liu et al., 2013 Uropsilus andersoni (Thomas, 1911) Uropsilus gracilis (Thomas, 1911) Uropsilus investigator (Thomas, 1922) füles cickányvakond (Uropsilus soricipes) H. Milne-Edwards, 1871 Fet község Fet község egy község Norvégia Akershus megyéjében, a Romerike régió része. A község adminisztratív központja Fetsund. Fet községet 1838. január 1-jén alapították (lásd formannskapsdistrikt). A szomszédos Rælingen 1929. július 1-jén lett különálló község. Általános információk Név A községet először 1321-ben említik Fet néven (óészaki nyelven Fit), melynek jelentése "élénk rét". Címer A község címerét 1986. december 19-én fogadták el. A címer egy rönkúsztató kampót ábrázol, amelynek segítségével a környéken az erdőkben kivágott fákat úsztatták le a patakokon a fűrészmalmokhoz. A címer színei zöld és ezüst. Földrajz Fet az Øyeren tó keleti partján terül el, ahol a Glomma folyó a tóba ömlik. A folyó deltája Európa legnagyobb szárazföldi deltája, a tó másik partját is eléri. 1985 előtt, a folyón leúsztatott rönköket a delta előtt húzták partra, majd vasúton szállították tovább. Mára Fet több úszóháza megmaradt és múzeummá alakították őket. Híres lakosok Jacob Aall Ottesen (1825–1904) - norvég amerikai pap, teológus és egyházi vezető. Tomori Pál Tomori Pál (1475 körül – Mohács, 1526. augusztus 29.) hadvezér, kalocsai érsek, a mohácsi csatában a magyar sereg egyik fővezére. Azért választotta az érseki pályát, mert két menyasszonya is elhunyt. A magyar seregben a fővezéri címet is csak nagy nehezen akarta elvállalni a pápa biztatására. Élete Abaúj vármegyei köznemesi családba született. Katonai pályafutást Bornemisza János főnemes familiárisaként kezdte. Erdélyben kúriai jegyző, kincstári tisztviselő, sókamarai ispán, majd 1505-től 1514-ig fogarasi várnagy volt. 1506-ban közreműködött az ökörsütésnek nevezett adó miatt kitört székely lázadás leverésében. 1512-ben II. Ulászló követeként járt a török udvarban. 1514. július végén, Dózsa György fegyverletétele után Szapolyai János őt küldte a Bihar városát ostromló parasztsereg ellen. Tomori csatában legyőzte a felkelőket és vezetőjüket, Lőrinc papot is fogságba ejtette. Az 1514-es magyar parasztháború ezzel a csatával ért véget. 1514-től 1518-ig fogarasi és munkácsi várnagy volt, majd 1518-ban budai várkapitánnyá nevezték ki. 1519 májusában az ő fellépésének volt köszönhető a nádorválasztó országgyűlésen támadt köznemesi zendülés leverése. 1520 közepén ismeretlen okból – van olyan feltételezés, hogy menyasszonya halála miatt – szétosztotta vagyonát rokonai között, az obszerváns ferencesek közé lépett, és a rend esztergomi kolostorába vonult. Részvétele a mohácsi csatában Tomori jó katona hírében állott, ezért 1521-ben, a török-magyar háború kitörésekor sokan benne látták azt a hadvezért, aki képes lenne a magyar hadak vezetésére. Egy budai ügyvivői jelentés szerint a magyaroknak nem voltak képzett hadvezéreik, mert a hosszú béke „valósággal elnőiesítette” őket, egyedül Tomori Pál volt járatos a hadviselés mesterségében. Tomori azonban a biztatás ellenére sem akart visszatérni világi pályára. Végül magyar kérésre 1523. február 4-én VI. Adorján pápa rákényszerítette, hogy fogadja el a kalocsai érsekséget, majd áprilisban az országgyűlés sietve megbízta – kortárs tudósítás szerint – „az ország hadnagyságával és az egész Alföld kapitányságával” is. Tomori eleget tett a pápa és az országgyűlés utasításának és ezzel a török elleni védekezés szervezőjévé és katonai vezetőjévé vált. Hároméves délvidéki működése során komoly érdemeket szerzett a határvédelem megerősítésében. 1523 júliusában érkezett állomáshelyére, Péterváradra és augusztusban már fel kellett vennie a harcot Ferhád boszniai pasa ellen, aki mintegy tizenkétezer fős hadserege élén a szerémségi Rednek várát vette ostrom alá. Augusztus 6-án és 7-én a Nagyolaszi–Rednek–Szávaszentdemeter háromszögben lefolyt három ütközetben a magyar csapatok döntő győzelmet arattak Ferhád serege felett. Ez volt az 1521–26-os magyar–török háború egyetlen jelentős magyar győzelme. Tomori a következő másfél évben igyekezett a délvidéki – elsősorban a szerémségi – végvárrendszert megerősíteni. E várakra támaszkodva verte vissza az egyre gyakoribb török betöréseket. 1525-re annyira stabilizálta a helyzetet, hogy török területre is be tudott törni. Nagyobb hadjáratra nem gondolhatott, mert a magyar kincstár és a magyar főurak részéről csak nagyon kevés támogatást kapott. Tomori egyházmegyéje teljes jövedelmét a védekezésre fordította és pápai támogatást is kapott, azonban a feladathoz mérten ez kevésnek bizonyult. Hogy az udvart és a főurakat ráébressze a veszélyre, többször is lemondással fenyegetődzött, majd 1526. január 12-én valóban benyújtotta lemondását és tárgyalásokba kezdett a Budán fogva tartott török követtel. Később I. Szulejmán ekkorra már elhatározta, hogy újabb hadjáratot indít Magyarország ellen, Tomori ezért visszavonta lemondását és ismét visszatért állomáshelyére. Terve az volt, hogy mintegy hatezer fős seregével megpróbálja a török sereget a Dráva vonalán feltartóztatni. Augusztus 24-én szét is vert egy török elővédet, de a haditanács úgy rendelkezett, hogy seregével csatlakozzon a magyar fősereghez. Tomori ellenezte a döntést, de a parancsot ennek ellenére végrehajtotta. Az augusztus 29-én lezajlott csatában ő volt a magyar seregek fővezére. A rövid csatában számos egyházi és világi méltóság mellett ő is életét vesztette. Emlékezete Budapest XIII. kerületében oktatási intézmény viseli a nevét: Tomori Pál Általános Iskola . Kalocsán működik a Tomori Pál Főiskola . Ifjúsági sakk-Európa-bajnokság Az ifjúsági sakk-Európa-bajnokság a fiatal sakkozók számára az Európai Sakk Unió (European Chess Union – ECU) által évenként megrendezett verseny, amelyet a 10, 12, 14 és 16 év alatti korosztályokban 1991 óta rendeznek meg. 1994 óta ez kiegészült az U18 korosztály, 2010 óta az U8 korosztály versenyével. A 16 év alattiaknak 1987-ben és 1988-ban a FIDE rendezett Európa-bajnokságot. Az U20 korosztály számára junior sakk-Európa-bajnokság néven külön versenyt rendeznek. Az egyes korosztályos versenyeken azok vehetnek részt, akik a verseny évének január 1-én még nem töltötték be a korosztály nevének megfelelő életévüket. A versenyre személyre szóló meghívást kapnak az előző évi ifjúsági sakk-Európa-bajnokság korosztályonkénti első három helyezettjei, akik a korosztályuknak megfelelő, vagy annál magasabb korosztály versenyében indulhatnak. Egy ország korcsoportonként több versenyzőt is nevezhet, azonban korosztályos versenyenként csak 1 fő szállás, ellátás és közlekedési költségeit téríti a rendező ország, a többi nevező költségeit teljes egészében a nevező ország szövetségének kell állnia. Az utazási költségeket minden résztvevő esetében a nevező szövetségnek vagy a versenyzőknek kell állniuk. A versenyt korosztályonként 9 fordulós svájci rendszerben rendezik. A korosztályonkénti versenyek első helyezettjei kupát, aranyérmet, oklevelet, és mellé az „ifjúsági sakk-Európa-bajnok” címet kapják. A 2-3. helyezettek érmet és oklevelet, a 4-5. helyezettek oklevelet kapnak. Magyar győztesek 2017-ig a fiúk 8 arany, 4 ezüst és 8 bronzérmet, a lányok 4 arany, 5 ezüst és 8 bronzérmet szereztek. A fiúknál az U18 korosztály kivételével minden korosztályban avattak már magyar ifjúsági Európa-bajnokot, összesen nyolc alkalommal. A hiányzó U18 korosztályos Európa-bajnoki címet a lányok között Grábics Mónika szerezte meg, aki 20 évig az egyetlen magyar lány ifjúsági Európa-bajnok volt (ha nem számoljuk ide Vajda Szidóniának az U16-os korosztályban 1995-ben – akkor még román színekben – elért 1. helyezését). 2011 után pár év szünettel, 2014-ben sikerült újra érmes helyezéseket elérni, Gaál Zsóka az U8 korosztályban lett a legjobb lány versenyző, Persányi Barnabás holtversenyben végzett az 1. helyen az U10 korosztályban. 2016-ban Gaál Zsóka az U10 korosztály versenyét is megnyerte. Magyar eredmények: 1. helyezés: 1991 – Lékó Péter (U12) 1992 – Ács Péter (U12) 1992 – Lékó Péter (U14) 2003 – Balogh Csaba (U16) 2006 – Prohászka Péter (U14) 2009 – Gledura Benjámin (U10) 2011 – Krstulović Alex (U8) 2017 – Giang Tran Nam (U8) 2. helyezés: 1992 – Ruck Róbert (U16) 1993 – Pergel László (U14) 1994 – Ruck Róbert (U18) 2014 - Persányi Barnabás (U10) 3. helyezés: 1991 – Gyimesi Zoltán (U14) 1993 – Szűk Balázs (U16) 1997 – Bokros Albert (U16) 1999 – Papp Gábor (U12) 1999 – Berkes Ferenc (U14) 2000 – Németh Miklós (U14) 2008 – Prohászka Péter (U16) 2009 – Csonka Balázs (U12) 1. helyezés: 1994 – Grábics Mónika (U18) 1995 – Vajda Szidónia (U16) (ekkor még román színekben) 2014 - Gaál Zsóka (U8) 2016 - Gaál Zsóka (U10) 2. helyezés: 1994 – Lakos Nikoletta (U16) 1995 – Kiss Judit (U14) 1998 – Gara Tícia (U14) 2011 – Marjanovics Annamária (U10) 2015 – Márkus Molli Amina (U8) 3. helyezés: 1991 – Grábics Mónika (U16) 1992 – Grábics Mónika (U16) 1993 – Géczi Miriam (U10) 1993 – Lakos Nikoletta (U16) 1994 – Gara Tícia (U10) 1995 - Gara Tícia (U12) 1995 – Medvegy Nóra (U18) 1997 – Goczó Melinda (U14) 8721 AMOS A 8721 AMOS (ideiglenes jelöléssel 1996 AO3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Az AMOS program keretében fedezték fel 1996. január 14-én. Hosszútávúszó világbajnokok listája Az alábbi táblázatokban a nyílt vízi vagy hosszútávúszó világbajnokságok győzteseit ismertetjük. Elisha Cuthbert Elisha Ann Cuthbert (Calgary, Alberta, Kanada, 1982. november 30.) kanadai színésznő. Gyermekkora Cuthbert Calgaryben született Patricia és Kevin Cuthbert gyermekeként. Általános iskolába és gimnáziumba a Centennial Regional High Schoolba járt. Los Angelesben tanult tovább, ahol megindult a filmes karrierje. Karrier Miután Los Angelesbe költözött, modellkedni kezdett. A modellkedés mellett szerepelni kezdett egy gyermekeknek szóló horrorsorozatban, a Are You Afraid of the Dark?-ban. Mellékszerepet vállalt a Popular Mechanics for Kidsben, amit Montrealban forgattak. Több sorozatban is szerepelt, de az áttörést számára a 24 című sorozat hozta el. Itt Jack Bauer lányát, Kim Bauert játszotta el. Az első három évadban mindig szerepelt, a negyedikben nem, az ötödik évadban pedig két rész erejéig láthattuk őt. Hangját adta Kim Bauernek a 24 játékváltozatához is. Indult Mary Jane Watson szerepéért is a Pókember című filmben, amit végül nem ő, hanem Kirsten Dunst kapott meg. Elismert színésznő Los Angelesben és Kanadában is. Jelentősebb szerepei között volt, ahol főszerepet is játszott, például a Szüzet szüntess és a The Quiet című filmekben, az utóbbiért díjakat is kapott. Szerepelni fog a 24 hatodik és hetedik évada között játszódó filmben is. Filmográfia Filmek Holdfénykeringő ( 1997 ) E-mail az elnöknek ( 1997 ) Nico the Unicorn ( 1997 ) Légörvény 4.: Viharzóna ( 1998 ) Believe ( 1999 ) Felvonó a múltba ( 1999 ) Who Gets the House? ( 2000 ) A szerencse forgandó ( 2001 ) Igazából szerelem ( 2003 ) Sulihuligánok ( 2003 ) Szüzet szüntess ( 2004 ) Viasztestek ( 2005 ) The Quiet ( 2006 ) Captivity ( 2007 ) A legrosszabb nap ( 2007 ) Szeszélyes szerelem ( 2008 ) Guns ( 2008 ) Apám hat neje ( 2009 ) Ny-lon ( 2009 ) Cat Tale ( 2010 ) Televízióban Largo Winch ( 2001 ) Popular Mechanics for Kids ( 1997 - 2000 ) Are You Afraid of the Dark? ( 1999 - 2000 ) 24 ( 2001 - 2004 ; 2006 ; 2009 ) Happy Endings (2011-2013) Le Plessis-Pâté Le Plessis-Pâté település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 3987 fő (2015). Le Plessis-Pâté Sainte-Geneviève-des-Bois, Bondoufle, Brétigny-sur-Orge, Fleury-Mérogis, Leudeville, Saint-Michel-sur-Orge és Vert-le-Grand községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1930-as Tour de France Az 1930-as Tour de France volt a 24. francia körverseny. 1930. július 2-a és július 27-e között rendezték. Az eddigi kereskedelmi szponzor csapatok helyett, nemzeti csapatok vettek részt és az egyéni (turista) versenyzőket regionális csapatokba osztották be. Először volt rádióközvetítés és először kísérte reklám karaván a versenyzőket és megjelentek az útvonal mellett a lakókocsis szurkolók is. Charles Pélissier nyolc szakaszt nyert meg és hétszer második lett. összesítésben mégis csak a kilencedik helyen végzett. André Leducq nyerte meg a versenyt annak ellenére hogy a Galibieren bukott és a kerékpárja is tönkrement. A csapatversenyt Franciaország nyerte és az első tíz versenyzőből hatan voltak hazaiak. Végeredmény Csapatverseny Az egyéni indulókat régiónális csapatokba osztották be és külön értékelték, a verseny győztese a Délkeleti csapat lett. 16215 Venkatraman A 16215 Venkatraman (ideiglenes jelöléssel 2000 CB104) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. február 11-én. Ete megállóhely Ete megállóhely egy megszűnt Komárom-Esztergom megyei vasútállomás, Ete településen, melyet a MÁV üzemeltetett. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Tatabánya–Pápa-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Császár megállóhely Kisbér vasútállomás Manfred Wekwerth Manfred Wekwerth (Köthen, 1929. december – Berlin, 2014. július 16.) német politikus, filmrendező, szerző, önéletrajzíró és író. 1977 és 1991 között a Berliner Ensemble színházban volt rendező, de több NDK-beli filmet is ő rendezett. Felesége a szintén színész Renate Richter volt. Filmjei Optimista tragédia (tévéfilm, 1971) Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. július 21.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 11.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 21.) Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Forrás Hivatalos oldal Markt Wald Markt Wald település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2185 fő (2013. december 31.). Salobral Salobral település Spanyolországban, Ávila tartományban. Salobral El Fresno, Gemuño, Sotalbo, Niharra, Padiernos, Muñopepe és La Serrada községekkel határos. Lakosainak száma 102 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Zsédely Sándor Zsédely Sándor (1924. október 12. – 1974. augusztus) válogatott labdarúgó, csatár, balszélső. Pályafutása Klubcsapatban A Salgótarjáni Tárna labdarúgója volt. Gyors, kitűnően cselező, gólveszélyes játékos volt, aki az összjátékban is kitűnt. A válogatottban 1949-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Herbertia (növénynemzetség) A Herbertia a nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetség. Leírása A Herbertiák lágyszárú, évelő növények. Ovális hagymagumójukat barna, papírszerű hártya veszi körbe. Száruk egyszerű vagy elágazó. Kevés levelük van; az alsók nagyobbak a többinél. A levelek megnyújtott lándzsás formájúak. Viráguk rövid életű, fehér, kék vagy ibolyaszínű. Szirmai egyenlőtlen nagyságúak, felváltva elhelyezkedő három nagy és három kis sziromra oszlanak. A nemzetség tagjai egy kivételével csak Dél-Amerikában honosak. A Herbertia lahue az Egyesült Államok délkeleti államaiban is elterjedt. A Herbertiák legközelebbi rokonai az Alophia, Cypella és Tigridia genusok. A nemzetség William Herbert (1778–1847) angol botanikusról, a hagymás növények specialistájáról kapta nevét. Fajok Herbertia amatorum C.H.Wright - Uruguay Herbertia darwinii Roitman & J.A.Castillo - Brazília Rio Grande do Sul állama, Argentína Corrientes tartománya Herbertia furcata (Klatt) Ravenna - Uruguay, Dél-Brazília, Argentína Misiones tartománya Herbertia hauthalii (Kuntze) K.Schum. - Paraguay Herbertia lahue (Molina) Goldblatt - Dél-Brazília, Észak-Argentína, Közép-Chile , Uruguay, az USA déli része ( Texas , Louisiana , Mississippi , Florida ) Herbertia pulchella Sweet - Kolumbia , Venezuela , Bolívia , Uruguay, Dél-Brazília, Észak-Chile, Argentína Salta tartománya Herbertia quareimana Ravenna - Uruguay, Dél-Brazília Herbertia tigridioides (Hicken) Goldblatt - Bolívia, Észak-Argentína Herbertia zebrina Deble - Brazília Rio Grande do Sul állama Dánia zászlaja Dánia zászlaja, a Dannebrog a világ legrégebbi nemzeti lobogója. Leírása A dán zászlón piros alapon fehér skandináv kereszt látható, amely minden irányban a zászló széléig ér. A kereszt függőleges szára a zászlórúd felőli irányba el van tolva. A dán zászló alakját a kereszttel átvette a többi skandináv ország is: Svédország, Norvégia, Finnország és Izland. A dán-norvég perszonálunió alatt Norvégia zászlaja is a Dannebrog volt, és kisebb módosításokkal maradt is 1821-ig, amikor a jelenlegi norvég zászlót elfogadták. Dánia zászlaja a világ legrégebbi nemzeti lobogója, mivel az első vitathatatlan forrás a használatáról a 14. századból származik. Története A legenda szerint akkor kezdődött a története, amikor II. Valdemár vezetésével a dán keresztes lovagok hadjáratot folytattak a pogány észtek ellen. A küzdelem már zajlott egy ideje, amikor 1219. június 15-én, Szent Vitus napján, az észtek hadba szólították az összes harcosukat. A dánok megzavarodtak a vad, váratlan támadástól, azonban hirtelen egy jel szállt alá az égből: egy nagy vérvörös zászló fehér kereszttel. A visszavonuló dán katonák elkapták a zászlót, és „Előre a győzelemért a kereszt jele alatt!” kiáltással ellentámadásba lendültek, és végül megnyerték a csatát. Arra nincs elég bizonyíték, hogy a Dannebrogot valóban használták-e ilyen korai időpontban, mindenesetre az azt ábrázoló első kép a 14. század második felében jelent meg a Wapenboek Gelrében. Eredetileg (a 12. században) keresztes lobogó lehetett, esetleg felségjel. Az a legvalószínűbb, hogy a Dannebrog ugyanúgy alakult ki, mint a Nyugatrómai Birodalom határvidékét alkotó területek (a Hanza városok és az észak-itáliai városok) lobogói, amelyek legtöbbje vörös alapon elhelyezett fehér kereszt vagy fehér alapon elhelyezett vörös kereszt. A zászló eredetére számos más magyarázat is létezik. Dániában külön lobogózási napok (flagdage) vannak, ezekre a napokra államilag rendelik el a zászlók felvonását. Ilyen napok például a királynő születésnapja, a királyi család hercegeinek és hercegnőinek születésnapja, egyházi ünnepek, Újév, az alkotmány napja stb. Backamadaras Backamadaras (románul Păsăreni) falu Romániában, Maros megyében, Backamadaras község központja. Nyárádbálintfalva és Szentgerice tartozik hozzá. Fekvése A falu Marosvásárhelytől 18 km-re délkeletre, a Középső-Nyárádmentén terül el a Nyárád két partján. Nevének eredete A falu a tőle északnyugatra fekvő Backa nevű hegycsúcsról és madarakban gazdag erdőiről kaphatta a nevét. A román pasăre madarat jelent. Története 1392-ben Bachka Madaras néven említik először. Első lakói a gyepűt őrző szabad székelyek voltak, akik 1560-ban tértek református hitre. Részt vettek a Rákóczi- és a 48-as szabadságharcban is. 1910-ben a falunak 1211 lakosából 1169 magyar, 24 román, 10 cigány és 8 német. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi-alsó járásához tartozott. 1992-ben 969 lakosából 946 magyar 13 román és 10 cigány volt. Látnivalók Református temploma 1818 és 1825 között épült, 1861 -ben restaurálták. Római katolikus templomát 1910 -ben br. Horváth Gáborné építtette. Ortodox temploma az 1920-as években épült a görögkatolikusok számára, 1948 -ban az ortodoxok használatába ment át. A Horváth-kastély a 19. század elején épült, 1925 -óta községháza. A díszes oszlopos csorgó 1946 -ban épült a faluközpontban. Falumúzeum, amelyben a kiállított régiségeket Albert-Buzási József helybeli tanár gyűjtötte össze. Híres emberek Itt született Backamadarasi Kis Gergely professzor, a székelyudvarhelyi református kollégium második alapítója, az ottani református templom építtetője. Itt született és hunyt el Makkai Zsigmond (1863-1918) székely honatya, a magyar országgyűlés választott képviselője, aki képviselő mivoltja előtt Backamadaras bírájaként, illetve híd- és útépítési vállalkozóként tevékenykedett. Lyaud Lyaud település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 1704 fő (2015). Lyaud Allinges, Armoy, Féternes, Orcier, Reyvroz és Vailly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bürkös Bürkös (románul: Bârghiș, németül: Bürgisch vagy Bürgesch, szászul Berješ) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Szentágotától nyolc kilométerre nyugatra fekszik. Nevének eredete Neve a bürök szó képzős alakjából való. 1357-ben Byrges, 1403-ban Byrgyes, 1582-ben Birkös, 1586-ban Bwrkeos, 1750-ben Bergis, 1805-ben Bürgös, 1850-ben Birgyis, 1854, Bürgesch alakban írták. Népessége 1785-ben 810 fő lakta. Ugyanazon évben 154 ortodox családfőt írtak össze. Református egyházközsége 1766-ban, Mártonfalvával együtt 68 férfit és 77 nőt számlált. 1910-ben 1178 lakosából 790 volt román, 322 magyar és 61 német anyanyelvű; 678 ortodox, 245 református, 117 görögkatolikus, 68 evangélikus, 52 római katolikus és 18 zsidó vallású. 2002-ben 772 főből 544 volt román, 131 cigány, 90 magyar és 6 német nemzetiségű; 680 ortodox és 88 református vallású. Története Bürkösön él a Hortobágy völgyének legjelentősebb magyar közössége. Területén újkőkorszaki és bronzkori leleteket tártak fel. A falu határában Traianus és Caracalla idejéből származó római pénzeket találtak. A középkorban kezdetben az alcinai gerébek szász jobbágyfalva volt. Később sem a Királyföldhöz, hanem Fehér, később Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához tartozott, majd 1876-ban Nagy-Küküllő vármegye része lett. A 15. században a szász eredetű Geréb családon kívül más nemesi családok (későbbi armalisták) is lakták. Ők telepítettek be a 16. században román jobbágyokat. 1641-ben, a szász lutheránus lelkész halála után a református magyarok elfoglalták a templomot. A következő évben megegyeztek, hogy a templomot a két felekezet azután közösen használja. 1741-ben a szászok amiatt tettek panaszt, hogy bár kevesebben vannak, egyenlő arányban kell hozzájárulniuk a templom felújításához. 1766-ban Felső-Fehér vármegye bürkösi járásának székhelye volt. 1848-ban a román parasztok hét bürkösi magyart öltek meg, azokat leszámítva, akik Mártonfalvára mentek, és a Brádi-hegyen gyilkolták meg őket. A jobbágyfelszabadítás után 3634 holdas határából 1300 hold került a volt jobbágyok tulajdonába. 1875-ben állami (magyar tannyelvű) iskola létesült. A bürkösi magyarok házasodási mintáiban a 19. század közepétől máig érdekes hullámmozgás figyelhető meg. 1856-ig a települési endogámia uralkodott a körükben, aztán 1876 és 1896 között ismét túlsúlyba került az endogámia, és az exogám kapcsolatok a Székelyföldre és Oláhújfalura korlátozódtak. 1896 és 1916 között szegény székely férfiak települtek a faluba, akik innen választottak maguknak házaspárt, és itt is telepedtek meg. Havadtővel évtizedekig tartó párválasztási kapcsolatot alakítottak ki. 1916 és 1936 után ideiglenesen ismét az endogám kapcsolatok váltak meghatározóvá, hogy aztán a bürkösi magyarok nagyjából a második világháborútól szinte csak települési vagy etnikai szempontból exogám házasságokat kössenek. A helyi magyarok és szászok között 31 vegyesházasság született, amelyek által a kisebb szász közösség beépült a magyarba. A Szeben megyei magyar csoportok tagjaival való exogám párválasztásoknál az etnikus kritérium az 1960-as évekre cserélte fel a vallásit. A bürkösi románokat az időszak folyamán végig a települési endogámia jellemezte, a két világháború között különösképp. A kollektivizálás után előbb a magyarok, majd tízéves különbséggel a románok közül is egyre többen költöztek városra. 1974-ben a hívek nélkül maradt evangélikus egyház parókiáját a reformátusoknak adta el. Magyar iskolai tagozata az 1980-as évekig működött, 2000-ben újraindult, de egy évtized múltán ismét megszűnt. Látnivalók Református–evangélikus temploma eredetileg a 15. században épült. A 18. században újjáépítéséhez felhasználták a lebontott ágotakövesdi evangélikus–református templom anyagát. Mai alakját 1856-ban kapta. Egyik harangja 1493-ból való. Híres emberek Itt született 1884 . március 3 -án Lőrinczi Ferenc magyar pedagógus, tankönyvíró, szerkesztő. Polino Polino település Olaszországban, Terni megyében. Lakosainak száma 242 fő (2017. január 1.). Polino Arrone, Ferentillo, Leonessa, Morro Reatino és Rivodutri községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Motorola Razr2 A Motorola Razr2 (RAZR²) a Motorola telefonok Motorola Razr-családjának második, kinyithatós (flip) sorozata, a 4LTR család egyike. A Razr2 telefonok 2 mm-rel vékonyabbak és kissé szélesebbek, mint elődeik. V8 A Razr2 V8 2007. júliusban került piacra. 420 MiB vagy 2 GiB memóriával, EDGE technológiával rendelkezik. A készülék MontaVista Linux operációs rendszert használ. V9m A Razr2 V9m 2007. június 29-én, Verizon Wireless verziója az Egyesült Államokban 2007. augusztus 29-én jelent meg. A készülék 45 MB memóriával, 2 GB-ig bővíthető memóriával, 2 megapixeles kamerával rendelkezik. V9 A Razr2 V9 2007. szeptember 1-jén került piacra és kizárólag a AT&T szolgáltató működtette. 3.6 Mbit/s HSDPA, 265 ezer színű kijelző, 3G, 512 MHz CPU, 50 MB memória és 32 GB microSD bővíthető memória jellemzi. EV-DO a V9m-től eltérően nincs benne. Elődjéhez képest a processzor sebességét megduplázták. V9x A Razr2 V9x 2008 decemberében jelent meg, felváltotta a V9-et az AT&T szolgáltatónál, az "AT&T Navigator" GPS szoftver és videómegosztó lehetőséggel bővült. További jellemzői a 3.6 Mbit/s HSDPA, 265 ezer színű kijelző, 512 MHz CPU, ~50 MB memória, 8 GB microSD, videó telefonálás és GPS. A múmia: A Sárkánycsászár sírja A múmia: A Sárkánycsászár sírja (angolul: The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor) egy amerikai kalandfilm, az 1999-ben bemutatott A múmia és a 2001-ben mozikba került A múmia visszatér című filmek folytatása, főszereplői Brendan Fraser és Jet Li. Az előző két résztől eltérően a cselekmény nem Egyiptomban, hanem Kínában játszódik, a női főszerepet pedig Rachel Weisz helyett Maria Bello alakítja, illetve Ódéd Fehr nem szerepel a filmben. A filmet Magyarországon a világpremierrel egy időben, 2008. július 31-én mutatta be a UIP-Dunafilm. A Rob Cohen rendezésében készült produkcióban az O'Connell házaspár (Fraser és Bello) már felnőtt fiukkal, Alexszel (Luke Ford) Csin Si Huang-ti császár múmiájával száll szembe. Történet Kr.e. 50-ben a polgárháború sújtotta ősi Kína trónjára a kegyetlen Han császár kerül, korábban legyőzött és rabszolgasorba taszított ellenségei ezreit az épülő Nagy fal alá temeti. A császár tábornokát, Ming Guot bízza meg a feladattal, hogy elhozza neki a hegyekben élő rejtélyes boszorkányt, Zi Yuant, aki ismeri a halhatatlanság titkát. Mikor Han rájön, hogy Ming és Yuan között viszony van, megöleti tábornokát és a boszorkánnyal is megpróbál végezni, az azonban súlyos átokkal sújtja: agyaggá változtatja a császárt, vele együtt pedig egész hadseregét. 2000 évvel később, 1946-ban Evelyn és Rick O'Connell boldogan élik mindennapjaikat londoni otthonukban (Evey immár híres író, hiszen két könyvet is írt a múmiákról), míg az immár 21 éves fiuk, Alex Kínában tartózkodik, hogy családja régi barátja, Robert Wilson professzor finanszírozásával rátaláljon a legendás agyaghadseregre. Miután a fiú teljesíti feladatát, és az ásatáson rálel Han császárra és seregére -noha egy rejtélyes kínai lány megpróbálja megölni-, egy küldönc látogatja meg O'Connelléket, és felkéri a házaspárt arra, személyesen szállítsák el Wilson professzornak Shangri La szemét, mely állítólag megmutatja az utat az Örök Élet Kútjához. Érkezésük után Rick és Evelyn találkoznak fiukkal és Evie bátyjával, Johathannal, aki jelenleg Sanghajban üzemeltet egy szórakozóhelyet. Az összegyűlt család a Shanghai Múzeumban átadja Wilsonnak a szemet, ám ekkor fény derül rá, hogy a professzor Yang tábornoknak dolgozik, aki ezután elfogja Rickéket, és arra kényszeríti őket, hogy a szemmel támasszák fel a múzeumban kiállított Han császárt. Miután ez megtörtént, Han múmiája megöli Wilsont, és birtokában a szemmel, lovasszekerével elmenekül a helyszínről. Alex támadója, a Lin nevű kínai lány ismét feltűnik -ő a halhatatlan Zi Yuan halhatatlan lánya, akinél nála van anyja tőre, ami annak idején átdöfte a császárt), és közli velük, hogy Han az Örök Élet Kútjához tart, hogy halhatatlan legyen. Hogy ezt megakadályozzák, Rick egyik barátja, Bulldog repülővel a Himalája havas hegyeibe viszi őket, ahol a csapat szembetalálja magát Yang tábornokkal és embereivel. Hatalmas tűzharc közepette Lin a hegyekben élő jetiket hívja segítségül, akikkel sikerül megsemmisíteniük a katonákat, ám feltűnik a múmia és halálos sebet ejt Ricken, ráadásul egy robbanás következtében lavina árasztja el a hegyet. A jetiknek köszönhetően Lin és társai mind túlélik a csapást, majd Lin anyjához, Zi Yuanhoz indulnak. A boszorkány meggyógyítja Ricket, aki ezután újra a régi lesz, ám Yang és a múmia jelennek meg, Han pedig eléri az Örök Élet Kútját, így halhatatlanná válik, majd hatalmas sárkány formáját öltve elrabolja Lint, vele együtt az egyetlen vele végző fegyvert, a tőrt. Mivel Yuan szerint a császárt a Nagy Falhoz tart, hogy feltámassza seregét, ők is odamennek, Jonathan és Bulldog pedig elindulnak, hogy erősítést hozzanak. A falnál ugyan valóban feltámad az agyaghadsereg, ám Yuan -feláldozva saját és lánya halhatatlanságát- is harcba hívja a fal alá temetett holtakat, élükön Ming Guo múmiájával. Míg a két sereg megütközik egymással, Jonathanék harci repülőkkel csatlakoznak a harcba, Han pedig megöli Zi Yuant, akinek holttesténél később Rickék megtalálják a császártól elvett tőrt. Evey és Lin végeznek Yang tábornokkal, Rick és Alex pedig megmérkőznek Han császárral, melynek végezetéül a tőr keresztüldöfi a múmia szívét, így az seregével együtt megsemmisül. Ming Guo hadai is visszatérnek a túlvilágra, Alex és Lin szerelmespár lesznek, Evey és Rick elhatározzák, hogy újabb könyvet írnak a múmiákról, Jonathan pedig eladja szórakozóhelyét, és birtokában Shangri La szemével elhatározza, Peruban kezd új, múmiamentes életet. Szereplők Brendan Fraser mint Richard „Rick” O'Connell (magyar hangja Viczián Ottó ) Maria Bello mint Evelyn „Evey” Carnahan O'Connell (magyar hangja Bertalan Ágnes ) John Hannah mint Jonathan Carnahan (magyar hangja Rubold Ödön ) Luke Ford mint Alexander Rupert „Alex” O'Connell (magyar hangja Hamvas Dániel ) Jet Li mint Han császár Michelle Yeoh mint Zi Yuan (magyar hangja Fehér Anna ) Isabella Leong mint Lin (magyar hangja Huszárik Kata ) Anthony Wong Chau-sang mint Yang tábornok Russell Wong mint Ming Guo tábornok David Calger mint Robert Wilson professzor Lian Cunningham mint Bulldog Grebs-Niendorf Grebs-Niendorf település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Pino d’Asti Pino d’Asti település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 223 fő (2017. január 1.). Pino d’Asti Castelnuovo Don Bosco, Albugnano és Passerano Marmorito községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Summoning A Summoning egy osztrák black metal együttes. Zenéjük az underground black metal színtérből nőtt ki, jelentős fantasy (Tolkien, Moorcock) hatással, monumentális, főként billentyűs hangszerekre épül. Az 1993-ban alakult együttest kezdetben hárman alkották, de már évek óta csak két tagot számlál: Silenius (Michael Gregor) énekes, billentyűs basszusgitárost és Protector (Richard Lederer) énekes, billentyűs, gitáros, dobprogramot használót. Lassan hömpölygő dallamok, változatos billentyűtémák, dobgép jellemzik zenéjüket. Diszkográfia 1995 – Lugburz 1995 – Minas Morgul 1996 – Dol Guldur 1997 – Nightshade Forests (EP) 1999 – Stronghold 2001 – Let Mortal Heroes Sing Your Fame 2002 – Lost Tales (EP) 2006 – Oath Bound 2013 – Old Mornings Dawn 2013 – Of Pale White Morns and Darkened Eves (EP) 2018 – With Doom We Come Nikón (pedagógus) Nikón (Kr. e. 2. század) görög pedagógus Sextus Fabius tanítója volt, egy munkát írt „Peri polüphagión" címmel. A mű elveszett, a szerzőt Cicero említése nyomán ismerjük. Le Portel Le Portel település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 9257 fő (2015). Le Portel Boulogne-sur-Mer, Équihen-Plage és Outreau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Argentína az 1994. évi téli olimpiai játékokon Argentína a norvégiai Lillehammerben megrendezett 1994. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 10 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Brémai muzsikusok A Brémai muzsikusok egy Grimm-mese. Szereplői gazdájuknál kegyvesztett, de kedves, a kicsik számára is jól ismert háziállatok és gonosz emberekből álló betyárbanda, akik más javaiból lakmároznak, dorbézolnak egy másoktól elorozott helyen. A négy állatot sorsközösségük köti össze. Mindannyian számkivettek, csak a jó szerencséjükben reménykedhetnek, mivel ilyen-olyan okokkal az ember meg akar szabadulni tőlük. Cselekmény Az ereje fogytán levő, kiszolgált öreg szamár indítja a cselekményt, akit gazdája hasznavehetetlensége miatt halálra ítél. Útra kel, így akar megmenekülni a lisztes molnár általi agyoncsapástól. Muzsikusnak képzeli magát, így próbálván szerencsét, Brémába tartva. Csakhogy az út nagyon hosszú. Itt találkozik alkalmi barátaival, más számkivetettekkel. Előbb egy elaggott vadászkutyával ismerkedik meg, aki az irháját menti. „Fogdmeg”, ez az eb neve, a szamár zenekarába invitálja, mondván a csacsi a lantot pengeti, a kutya meg majd dobol. A kiöregedett vadászkopó időközben szagot fog, és felfedezi az út szélén – egyébként ősi ellenségét – egy lesoványodott macskát. „Bajszos” elmondja: kihullott fogai miatt nem tud egerészni, nem tud mást, mint a meleg kályha mellett dorombolni, ez azonban kevés gazdájának, vízbe akarja fojtani. A szamár úgy véli, neki is hasznát vehetik a zenekarban és velük tart. Egy parasztház udvarának kerítésén éppen egy kakas kukorékolt torkaszakadtából. Elmondja a szamárnak: rosszul jósolta meg a másnapi időjárást, ezért a gazdasszonya levest főz belőle. A szamár – mint az állatsereglet főnöke – irgalmas hozzá is. Őt is magával viszi muzsikusnak, mondván „tarajos”-nak igazán jó hangja van! Immár négyesben – a szamár, a kutya, a macska és a kakas jutottak el késő estére egy erdőbe, ahol a szamár és a kutya leheveredtek egy fa alá, a macska és a kakas pedig felrepült az ágak közé. A fán levő bóbiskoló állatok figyelmesek lettek egy pislákoló fényre, ami egy házból jött. Ekkor az állatok izegni-mozogni kezdtek. Szürke, a szamár, Fogdmeg a kutya, Bajszos a macska és Tarajos a kakas is úgy gondolta: jobb lenne odabenn, mint kívül. A gondolatot tett követte. Tervet dolgoztak ki. A szamár hátára áll a kutya, arra macska, tetejébe a kakas. Ebben a formában benéztek a világító ház ablakán. Dorbézoló betyárokat láttak, teli asztal mellett, csupa finomsággal. Nagy elhatározást vettek. Úgy, ahogy voltak, be az ablakon keresztül. Ordítás, ugatás, nyávogás, kukorékolás hallatszott egyszerre. A betyárok kiugráltak az ablakon, úgy érezték: kísértet érkezett a házba. Ijedtükben az erdőbe menekültek. Miután az állat-vendégek odabenn jól laktak, nyugovóra tértek. Pontosabban a szamár az ajtóhoz közel az udvarra heveredett, a kutya pedig a küszöbre, addig a macska a langyos hamuba fetrengett, a kakas pedig stílszerűen a kakasülőre. Csakhamar nyugovóra tértek a fárasztó nap után. A betyárok azonban nem nyugodtak bele, hogy kikergették őket alkalmi szállásukról. A bandavezér fokozottan figyelte a házat, majd felszólította az egyik betyárt: nézze meg kik vannak benn és mi folyik ott! A betyár belopódzott egészen a konyháig, ekkor fényt akart csiholni, de a macska, megijedvén, körmeit kieresztve összekarmolta a betolakodót. A marcona haramia fejvesztve menekült. A küszöbön azonban a vén kutya beleharapott a nem kívánatos vendég lábába. Mikor ezen is túljutott, a szamár rúgott akkorát a lábába, hogy lépni alig tudott. Ekkor a kakas szállt alá, és hatalmasat csípett a gazemberbe. A betyár szabadkozni kényszerült a bandavezérnek: „A házban egy boszorkány ül, aki összekarmolta az arcomat, az ajtónál egy ember késsel a lábamba szúrt, az udvaron szét akartak verni egy bunkóval, a tetőről pedig belém csíptek.” A betyárok még a környékről is távol tartották magukat, eszükbe sem jutott, hogy a brémai muzsikusok házát birtokba vegyék. Tanulság A mese olyan állatok összefogásáról szól, akik kilátástalan élethelyzetükben legyőzik az embert. Az emberi felelősségvállalás hiánya, a kiöregedett állatoktól való megszabadulás a humánum ellenében hat. A munkára már képtelen, kitaszított állatok drámája a kilátástalan élethelyzetekre utal. Egy társadalomnak sem csak addig van szüksége az emberre, amíg hasznot hajt. A békés öregkort mindenki megérdemli. Mercer megye (Ohio) Mercer megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Celina. Lakosainak száma 40 784 fő (2013. július 1.). Mercer megye Van Wert, Darke, Auglaize, Shelby, Jay és Adams megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Gobernador Dupuy megye Gobernador Dupuy egy megye Argentína középső részén, San Luis tartományban. Székhelye Buena Esperanza. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Mercey-sur-Saône Mercey-sur-Saône település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). Mercey-sur-Saône Savoyeux, Autet, Beaujeu-Saint-Vallier-Pierrejux-et-Quitteur, Motey-sur-Saône és Seveux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare d’Heilly Gare d’Heilly vasútállomás Franciaországban, Heilly településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Lille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Corbie Gare de Méricourt - Ribémont 1994–1995-ös UEFA-bajnokok ligája Az 1994–1995-ös UEFA-bajnokok ligája a legrangosabb európai nemzetközi labdarúgókupa, mely jelenlegi nevén 3., jogelődjeivel együttvéve 40. alkalommal került kiírásra. A döntőnek a bécsi Ernst Happel Stadion adott otthont. A győztes a holland Ajax együttese lett, a döntőben legyőzvén az AC Milan csapatát. A torna lebonyolítása annyiban változott, hogy a selejtezőkör utáni csoportkör az eddigi 8 résztvevő és két csoport helyett 16 résztvevőre és 4 csoportra nőtt. Selejtezők A selejtezőben 16 csapat vett részt. A 8 párosítást 4 csoportra osztották, mindegyik csoportban 2–2 párosítás volt. A párosítások győztesei az adott csoportba kerültek a csoportkörben. Az első mérkőzéseket augusztus 10-én, a visszavágókat augusztus 24-én játszották. Csoportkör A csoportkörben 16 csapat vett részt. A csoportokban a csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással. A csoportok első két helyén záró csapat az egyenes kieséses szakaszba jutott, a harmadik és negyedik helyezettek kiestek. A mérkőzéseket 1994. szeptember 14. és december 7. között játszották le. D csoport * Az AC Milan csapatától 2 pontot levontak a szeptember 28-i AC Milan–Casino Salzburg mérkőzésen történtek miatt. Egyenes kieséses szakasz Az egyenes kieséses szakaszban az a nyolc csapat vett részt, amelyek a csoportkör során a saját csoportjuk első két helyének valamelyikén végeztek. Negyeddöntők Az első mérkőzéseket 1995. március 1-jén, a visszavágókat március 15-én játszották. Elődöntők Az első mérkőzéseket 1995. április 5-én, a visszavágókat április 19-én játszották. Monsbarth Géza Monsbarth Géza (1901–1981) a magyar bádogjáték-gyártás meghatározó alakja. Életpályája Szerszámkészítőként 1933-ban váltotta ki az ipart. Néhány szerszámmal a lakásán kezdett dolgozni, majd Budapesten a Róna utcában bérelt egy pince és egy hátsó udvarhelyiséget. Lassan szaporodtak gépei, és munkatársainak száma. Különböző próbálkozások után 1936 és 1938 között fejlesztette ki főbb terméktípusait. Tevékenységében 1938-1943-ig volt számára a legkedvezőbb időszak. Üzemének fennállása alatt összesen több mint 1 000 000 db trombitát, 550 000 db puskát, 100 000 db kardot gyártott. A játékokból nem maradtak meg hiteles mintadarabok, ezért a fennmaradt rajzok alapján, Antal nevű fiával, - aki szintén az üzemben dolgozott – 1987-ben a Játékanno munkatársai hasonmás darabokat készítettek. Ezekből mintadarabok a Kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum gyűjteményébe és a Játékanno gyűjteménybe is kerültek. Nevezetes játékai Dugós puskák, trombiták és a kardok A trombiták rézlemezből készültek (0,2 mm-es), előhajlítva, forrasztva, peremezve. A fúvókák porcelánból voltak, amit a kőbányai porcelángyár állított elő. A megbízható minőségű és elfogadható árú fiújátékok, felkeltették a kereskedők érdeklődését. Ezek a játékok ugyanis tartósabbak, komolyabbak voltak a bazári papír- vagy fajátékoknál, ugyanakkor a sorozatgyártásnak köszönhetően, nem a gazdagabb polgárok, hanem a szélesebb tömegek pénztárcájához igazodtak. A piac kielégíthetetlennek látszott. Az emberek számát egészen 17-18 főig növelte. Ez időre már a famunkákat is üzemében készítették. Évente 100-120.000 db trombitát készített. A trombitákból négyféle típus készült. A hosszúkás, kürtszerű trombita, és háromféle méretű tányéros trombita (hosszuk: 100 mm, 125 mm, 200 mm). Nagyságukon kívül, tányérjuk alakjában is különböztek. Törzsükre fogantyút forrasztottak, majd polírozás után különböző színű bojtokkal díszítették. A játéktrombiták nem saját, hanem úgynevezett SEGÉDHANGOK segítségével szólaltak meg. A hatféle puska közül, a legolcsóbbak, és legnépszerűbbek a ”0”-ak voltak. Ezeknek a tusa 18 cm hosszúságú puha fából (deszkából fűrészelve) készült, amelyet matt, bordós-piros színű páccal kezeltek. A csövük mintegy 4–5 cm-t lógott túl. A csövükbe egy dugót kellett dugni, amit hosszú madzag kötött össze a puskatussal. A felhúzószerkezettel rugó ellenében egy dugattyút húztak hátra. A ravasz kioldotta a felhúzó végállásrögzítőjét, és a hirtelen összenyomott levegő a parafát, pukkanás kíséretében kilőtte. A puskákból is 50-60 ezret sikerült értékesítenie. Szép és összetett munka volt a kard elkészítése is. Hüvelye nikkelezett lemezből, fogantyúja festett (piros-fekete) fából készült. 1939 és 1941 között érte el a termelés a csúcspontja. Idényben, júliustól karácsonyig nem tudtak eleget termelni. A befolyó pénz lehetővé tette, hogy a konkurencia elől felvásárolja a nyersanyagot. A magyar játékgyártásban addig szokatlan aktivitással és rafinériával törekedett piaci pozíciójának növelésére. Híre eljutott Liebner bácsihoz, aki köztudottan csak a kor legfinomabb játékaival foglalkozott. Ismerkedésükből üzlet lett, és a gyártmányok száma ismét bővült. A tapadós puskát és a nehéz kardot, egyezségük szerint máshol nem értékesíthette. Csigasíp, szájharmónika, babacsörgő 1942-ben új termékkel jelent meg, a csigasíppal, melyet német minta alapján készített, fejlett technológiával. Vékony nikkelezett acélszalagból gyártotta, belsejébe fagolyót rakott. Ezután elkezdték a szájharmónika gyártásához a felszerszámozást. Mivel nem sikerült olyan minőségű harmonikát szériában készíteni, amihez a nevét adta volna, a gyártásról lemondott. 1943-ban ismét új termékkel, babacsörgővel próbálkozott, alumíniumból két félgömböt sajtolt, amelynek mintájaként gyerekfej dombormű szolgált. A háborús időszak miatt csupán pár ezer darabot rendeltek. Babaétkészlet 1947-1948-ban már csak 8-9 fő dolgozott az üzemben. Vérmes reményeket nem táplálva, kisebb mennyiségben gyártotta a már bevált termékeket. Ebben az időben még egy terméke volt: a babaétkészlet. Nagy mennyiségű lábost, fazekat, tarkedlisütőt, merő és evőkanalat, kést stb-t szállított a kereskedőknek. Üzemét 1949 decemberében államosították, majd 1951-ben felszámolták, szerszámait és gépeit a győri Lemezárugyárba és a Budapesti Fémtömegcikk Állami Vállalat Máriássi utcai telepére szállították. A táncoló baba Monsbarth Géza 1958-ban részt vett egy táncoló baba kirakati dekoráció felszerszámozásában. Forrás Játék Anno játéktörténet I. e. 677 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 720-as évek – i. e. 710-es évek – i. e. 700-as évek – i. e. 690-es évek – i. e. 680-as évek – i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek Évek: i. e. 682 – i. e. 681 – i. e. 680 – i. e. 679 – i. e. 678 – i. e. 677 – i. e. 676 – i. e. 675 – i. e. 674 – i. e. 673 – i. e. 672 Események II. Marduk-apla-iddína másik fia lesz testvére után a babiloni asszír helytartó, miután az előző helytartó lázadását Assur-ah-iddína leveri. Szalagos ölyv A szalagos ölyv (Buteo albonotatus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika nagy részén honos. Megjelenése A testhossza 47-55 centiméter, szárnyfesztávolsága 120 centiméter, testtömege 810 gramm. Életmódja Madarakra és emlősökre vadászik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.) Sumqayıt Sumqayıt (ejtsd: Szumgajit, oroszosan Szumgait) Azerbajdzsán 3. legnagyobb városa (Baku és Gandzsa után). Baku központjától kb. 35 km-re északra, a Kaszpi-tenger partján fekszik. Lakossága közel 300 ezer fő volt 2015-ben. A várost csak a második világháborút követően, 1949-ben alapították. Ma Baku után az ország második legnagyobb ipari központja. Gazdaságában jelentősebb ágazatok: kőolajipar, vegyipar, könnyűipar, gyógyszeripar, építőipar, autóipar és az elektronika. 1988-ban nevét onnan ismerhette meg a világ, hogy utcáin tört ki a sumqayıti pogrom, amelynek során a helyi azeri lakosság rátámadt az örményekre. A konfliktus során 53 (zömében örmény veszítette életét, több százra rúgott a sebesültek száma, valamint a városban élő 14 000 örmény elmenekült. A pogrom kiindítója volt az ezt követő véres hegyi-karabahi háborúnak. A város szülöttei Valentina Popovová (* 1960), sportoló Əlixan S�m�dov (* 1964), zenész Alexander Ilitschewski (* 1970), költő Şahin İmranov (* 1980), bokszoló R�fael Ağayev (* 1985), Ş�hriyar M�mm�dyarov (* 1985), sakkmester Vasif Durarb�yli (* 1992), sakkmester Doutzen Kroes Doutzen Kroes (Eastermar, 1985. január 23. –) hollandiai fríz szupermodell. Doutzen Kroes 1985. január 23-án született Eastermarban, Hollandiában. Tanulmányai befejezése után kezdett modellkedni, amikor beküldte néhány fotóját a Paparazzi modellügynökségnek Amszterdamba, ezt követően pedig szerződést kötött a DNA Models ügynökséggel. Karrierje Karrierje egy nyári táborozáson kezdődött, mikor arról panaszkodott, hogy nincs zsebpénze. Egyik barátja azt tanácsolta neki, legyen modell. Doutzen nem tartotta túl jó ötletnek, hogy fényképeket küldjön be magáról ügynökségeknek, inkább arra várt, hogy fedezzék fel őt is egy éjszakai szórakozóhelyen, mint Claudia Schiffert. Végül is mindenfelé elküldte a képeit, úgy, hogy sem a családjának, sem barátainak nem szólt erről. Ha beválogatják, akkor így egy sokkal jobb történetet tud elmondani a sajtónak, ha pedig elbukik a kiválogatásokon, akkor is megmarad a tekintélye. Egy amszterdami ügynökség rögtön szerződést kötött vele. 2006 áprilisban Doutzen hároméves megállapodást kötött a L'Oréal Paris-val Olyan magazinok címlapján szerepelt már, mint a Time, a Vogue, a Harper's Bazaar, a Seventeen, az Elle, a Marie Claire, a Glamour, a VV, az Avantgarde, a Dazed & Confused, vagy éppen a Numéro. A Victoria's Secret katalógusaiban is gyakran feltűnik, és a divatbemutatójukon is végigsétált már 2005-ben, 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben is. A márkának 2004-ben kezdett el dolgozni, de angyalnak csak 2008-ban nevezték ki. Dolgozott már a Guccival, Tommy Hilfigerrel, a Versace-val, a Valentinóval, a Blumarine-nal és Calvin Kleinnel is. 2005-ben a Vogue olvasói az év modellje kitüntetéssel jutalmazták meg. 2007 májusában az amerikai Vogue magazin címlapján láthattuk egy "A világ következő topmodelljei" felirattal Chanel Iman és a többiek mellett. 2006-ban megjelent egy dokumentumfilm, a Praat mar Frysk, ami Doutzen modellkarrierjéről szólt: láthattuk őt, amint a modell pályán gondolkozik, illetve a milánói divatheteken először jelenik meg. A film rendezője J.J.M. Jansen volt. 2007 júliusában a Forbes magazin tudomására jutott, hogy az azt megelőző 12 hónapban Doutzen nem kevesebb, mint 1 és fél millió dollárral lett gazdagabb, és ezért kinevezték a világ legjobban kereső modelljei közül a 14-nek. 2008 áprilisában már az 5. volt a 6 millió dolláros bevételével. 2009 májusában és 2010-ben szintén 5. helyen állt. Van egy Doutzen-viaszfigura az amszterdami Madame Tussaud'sban. Jelenleg a DNA modellügynökséggel van leszerződve. Magánélet A Vogue magazinban volt egy cikk róla és akkori barátjáról, DJ Greg Andrewsról 2009 májusában, ám a pár bejelentette 2009. augusztus 20-án, hogy már nincsenek együtt. Ezután Doutzen a holland DJ Sunnery James-szel kezdett randizgatni. 2010. július 14-én bejelentették, hogy első közös gyermeküket várják januárra. 2010. november 7-én összeházasodtak Amszterdamban. 2011. január 21-én Doutzen megszülte fiát, Phyllon Joy Gorrét. Hofej–Pengpu nagysebességű vasút A Hofej–Pengpu nagysebességű vasútvonal (egyszerűsített kínai írással: ������; tradicionális kínai írással: ������) egy kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Kínában Hofej és Pengpu között. Teljes hossza 130,67 km, a legkisebb ívsugár 5500 méter. Az építkezés 2009 januárjában kezdődött, és 2012 október 16-án nyílt meg. A megengedett legnagyobb sebesség 350 km/h lesz. A vonalon 9 állomás épült. Miután elkészült, Hebeng és Peking között a menetidő kevesebb, mint 4 órára csökkent le. A projekt költsége 13,6 milliárd jüan. A vasútvonal a Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonal Hofej város felé tartó leágazása. Félix Vigeveno Raphaël „Félix” Vigeveno (Amszterdam, 1881. március 25. – Uccle, 1955. szeptember 6.) holland vívó, olimpikon. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon, Athénban indult, amit később nem hivatalos olimpiává nyilvánított a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ezen az olimpián két vívószámban indult: párbajtőrvívásban 4. lett, míg tőrvívásban helyezés nélkül zárt. Legközelebb csak az 1920. évi nyári olimpiai játékokon, Antwerpenben indult. Ezen az olimpián négy vívószámban indult: párbajtőrvívásban helyezés nélkül zárt, csapat tőrvívásban 6. lett valamint egyéni tőrvívásban és egyéni kardvívásban szintén helyezés nélkül zárt. Utoljára az 1924. évi nyári olimpiai játékokon, Párizsben volt olimpikon. Ezen az olimpián csak egy vívószámban indult: csapat tőrvívásban nem jutottak túl az első körön. Testvére, Gabriël Vigeveno szintén olimpikon vívó. Kambodzsai labdarúgó-válogatott A kambodzsai labdarúgó-válogatott Kambodzsa nemzeti csapata, amelyet a kambodzsai labdarúgó-szövetség (Angolul: Cambodian Football Federation) irányít. A válogatott 1970-től 1975-ig tartó időszakban a Khmer Köztársaság csapata volt. Ekkor étre el legnagyobb sikerét, amikor is 4. helyen végzett az 1972-es Ázsia-Kupán. Manapság a világ leggyengébb válogatottjai közé tartozik, olyannyira, hogy a legutóbbi 2006-os világbajnokság selejtezőiben el se indult. A kambodzsai csapat eddig valaha volt legjobb játékosa Hok Jet Sochetra volt, akit pályafutása során az egyik legjobb csatárnak tartott Délkelet-Ázsiában. Charrey-sur-Saône Charrey-sur-Saône település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 355 fő (2015). Charrey-sur-Saône Magny-lès-Aubigny, Saint-Nicolas-lès-Cîteaux, Bonnencontre és Esbarres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Őrök világa Az Őrök világa (Чистовик Csisztovik; szó szerint: „Tisztázat”) egy 2007-ben megjelent fantasy kalandregény Szergej Vasziljevics Lukjanyenko tollából, a Világok őre folytatása. A regény a kétkötetes Kirill-ciklus második része, főszereplője pedig a néhai funkcionális, Kirill. Magyarul 2012-ben jelent meg Weisz Györgyi fordításában a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat tagjaként. Cselekmény Kirill azt hitte, hogy mivel elvesztette funkcionális képességeit, ezért nyugodtan élheti az életét. Egy vonatútja közben ráébred, hogy egykori társai üldözik őt, így menekülni kényszerül. Kirill korábbi ellenségeivel és új emberekkel is megismerkedik, valamint új világokat jár be. Rájön, hogy ismét ráhárul a megváltó szerepe, de vajon akarja-e ezt? Efelől kétségei támadnak, hiába nyerte vissza egykori hatalma egy részét. Nem is beszélve arról, hogy egykori barátjával is van egy rendezetlen ügye. Herbsleben Herbsleben település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Féljuh A féljuh a tülkösszarvúak családjában a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjának egyik neme. Tudományos neve, a Pseudois, azaz „áljuh” arra utal, hogy valójában nem tartozik a vadjuhok közé (Ovis nem), hanem önálló nemet alkot. Élőhelyük Tibetben és Közép-Ázsia hegyes vidékein élnek a Himalája hegyláncától Kunlunig és az Altin-Tagig, a Shigar folyótól a Baltisztánon át Maiszurig. Megjelenésük Afféle, a juhok és a kecskék közötti átmeneti lényeknek tűnnek. Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a kosoknak nincs se szakálla, se erős kecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, az csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek körömcsőmirigyeik. Szarvuk a kelet-kaukázusi kecske (Capra cylindricornis) szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb. Testük felső oldala sajátosan kékesszürke, amiért gyakran kékjuhnak nevezik őket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett. A nőstények kisebbek a kosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van. Életmódjuk A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Éppoly mozgékonyak, mint a kecske, és éppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek. Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár százfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon. Óvatos viselkedésük miatt szarvuk értékes trófea. Rendszertani felosztásuk A nembe mindössze két faj tartozik: Bharal (P. nayaur) P. schaeferi Hostouň (Kladno járás) Hostouň település Csehországban, a Kladnói járásban. Hostouň Dolany, Běloky, Pavlov, Lidice, Dobrovíz, Jeneč és Červený Újezd településekkel határos. Lakosainak száma 1166 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Preischeid Preischeid település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Winry Rockbell Winry Rockbell (�����������; Vinrji Rokkuberu; Hepburn: Winryi Rokkuberu) Arakava Hiromu Fullmetal Alchemist című mangájának és az az alapján készült két animeadaptáció, a Fullmetal Alchemist: A bölcsek kövének nyomában és a Fullmetal Alchemist: Testvériség egyik főszereplője. Winry gyakran tölti idejét a sorozat két központi szereplőjével Edward Elric-kel és Alphonse Elric-kel, akik gyermekkori barátai. Szakterülete a műszerészet, különösen az automailnek nevezett művégtagok szerelése és javítása. Winry tartja karban az Ed karját és lábát helyettesítő automaileket is. A mangában Arakava már első fejezetekben bemutatja Winry-t a női szereplők hiánya miatt, akit egyébként a saját élete ihletett meg. Az első animeadaptációban Tojogucsi Megumi, míg a másodikban Takamoto Megumi kölcsönözte a hangját. Mindkét animesorozat angol változatában Caitlin Glass, míg a magyar változatokban Györfi Anna adta a szereplő hangját. A mangán és az animén kívül Winry megjelenik még az első és második mozifilmben és az OVA-kban is. A 2017-es élőszereplős mozifilmben Honda Cubasza alakítja. A mangaolvasók körében a sorozat tíz legnépszerűbb szereplőjének egyike. A mangával foglalkozó folyóiratok és más sajtótermékek dicsérték jellembeli vonásait, kapcsolatát az Elric fivérekkel és sorozatbeli fejlődését. A szereplő megalkotása és az alapelgondolás Arakava Hiromu Winryt eredetileg a 3. fejezetben kívánta bemutatni, tekintettel a női szereplők hiányára az első két fejezetben. Szerkesztője azonban azt válaszolta, hogy túl korai, hogy megvalósítható legyen, de Arakava minél előbb be kívánta mutatni a szereplőt fontosságára való tekintettel. Végül a 9. fejezetben mutatkozott be, amellyel Arakava elégedett volt. Úgy jellemezte Winryt, mint egy „buffert”, aki segít megértetni az Elric fivérek problémáit az olvasóval, bár Winry is nehezen tud velük beszélni a problémáikról, megérti az érzéseiket. Arakava ezért úgy gondolja, hogy hármójuk közül ő van a legnehezebb helyzetben. Winry sorozatbeli foglalkozását Arakava azon felfogása inspirálta, hogy az embereknek keményen kell dolgozniuk azért, hogy ehessenek. Az, hogy Winry és nagymamája, Pinako szívesen fogadták otthonukban az Elric fivéreket, miután azok édesanyja meghalt, rávilágít Arakava azon nézeteire, hogy hogyan kellene az embereknek reagálni a szociális problémákra. Mikor 2006-ban Arakavát megkérdezték, hogy ki a kedvenc Fullmetal Alchemist-szereplője, azt válaszolta, hogy nehéz eldöntenie, de végül Winryt, az Elric fivéreket és Riza Hawkeye-t együtt választotta. Megjegyezte, hogy roppantul élvezi Winry lerajzolását. Az első animefeldolgozásban Tojogucsi Megumi, míg a másodikban Takamoto Megumi kölcsönözte Winry hangját. Mindkét animesorozat angol változatában Caitlin Glass volt a szereplő hangja, aki sosem gondolta volna, hogy meghallgatást kap a szerepre. Kipróbálta magát Alphonse, Rose, Buja, és Hawkeye szerepében is, végül a Spirál sorozatban is hallható „hyper” hangjának köszönhetően Winry párbeszéde egyetlen sorának felolvasása után megkapta a szerepet. Mindkét anime magyar változatában Györfi Anna adta a szereplő hangját. A szereplő ismertetése Kapcsolatai és személyisége, készségei Winry kedvesnek, optimistának és őszintének mutatkozik be, és az Elric fivérek társaságában igazi családtagjukként viselkedik. Edwardot és Alphonse-t már gyerekkoruk óta ismeri. Winry árva lett, miután az ishvali háborúban orvosként szolgáló szülei meghaltak, azóta nagymamájával, Pinakóval él Risemboolban. Winry az „Automail Otaku”-ként ismert mindenféle gép és eszköz iránti rajongása révén és kiváló automail-készítő és szerelő lévén. Nagymamájával, aki szintén egy híres szerelő, egy kis boltot tartanak a házukban. Ő készítette Edward jobb karja és bal lába helyén lévő automaileket, miután e végtagjait elvesztette egy sikertelen humán transzmutációban, amelyben Ed és Al a halott édesanyját kívánta feltámasztani. Winry nagy gondot fordít, arra, hogy Ed automailjei biztosan a legjobb formában legyenek, amikor szükséges. Az első animében megemlítik, hogy Winry és Edward kölcsönösen osztoznak egymás iránti érzéseikben, de azt soha nem erősítik meg. A mangában és a második animében történetesen bevallja Winry, hogy szereti Edwardot és a legfontosabb a számára, de nem derül ki, hogy végül kialakult volna közöttük barátságnál szorosabb kapcsolat. A Fullmetal Alchemist Chronicle kalauzban viszont megemlítik, hogy 1917-ben összeházasodott Edwarddal és sok gyerekük született. A sorozatban való szereplésének áttekintése Manga és Testvériség Winry első megjelenése a mangában akkor történik, amikor az Elric fivérek visszatérnek Risenboolba, hogy egy új automailt kérjenek Edward számára, miután azt Sebzett elpusztította. Három napon és két éjszakán keresztül dolgozik rajta, azonban egy alkatrészt kifelejtett belőle, így széteshet harc közben. Winry ezért a fővárosba megy, hogy kijavítsa a hibát az automailen. Mikor Elricék folytatják a Bölcsek kövének keresését, Winry Rush Valley-ben csatlakozik hozzájuk. Ott találkozik és barátságot köt egy Paninya nevű zsebtolvaj lánnyal, akinek érdeklődik automail lábai iránt és meggyőzi őt, hogy tisztességesen próbáljon pénzt keresni. Winry találkozik Dominic, egy automail-szerelő családjával is, akiknek gyermekét sikeresen világja juttatja. Arra kéri Dominicet, hogy lehessen a segédje, de ezt visszautasítja, mert egyrészt nem tanít senkit, másrészt pedig van egy nem részletezett múltbéli konfliktusa, Pinakóval, akitől mindig rettegett. Viszont bemutatja egy másik szerelőnek, Garfielnek, aki örömmel felveszi dolgozni. Valamivel később visszatér a fővárosba és megtudja, hogy Maes Hughest meggyilkolták. Mikor az Elric testvérek újból összetűzésbe kerülnek Sebzettel, Winry megtudja, hogy ő ölte meg a szüleit. Egy pisztolyt fog Sebzettre, azonban Ed eléje ugrik és a földre szegezi azt. Winry letört lesz, hogy nem volt képes meghúzni a ravaszt, de Ed megnyugtatja, hogy a kezei nem életek elvételére, hanem azok megmentésére valók. Sebzett elmenekül, Winry pedig visszatér Rush Valleybe és úgy dönt, hogy ki fogja tenni a lelkét ügyfeleiért, és örül, hogy képtelen volt lőni. Arra kéri Edet és Alt, hogy ne haljanak meg, Ed pedig arra kéri, hogy legközelebb, amikor sír, az öröm könnyeit hullassa. Nem sokkal később tudatosul benne, hogy szerelmes Edbe. Hogy engedelmességre kényszerítsék Edwardot, Winryt túszul ejti a hadsereg. Solf J. Kimblee állami alkimista az Északi Parancsnokságra hívja, mondván, hogy Edward automailje karbantartást igényel, de foglyul ejtik. Az Elric fivérek kénytelenek elfogni Sebzettet a hadsereg számára, akinek Winry később úgy kötözi be a sebeit, ahogy azt szülei tennék. Hogy szabaduljanak a hadsereg fogságából, Winry úgy dönt, hogy Sebzett túszának tetteti magát. Egy keveset tölt Liore-ban, majd egy katonai vonaton visszamegy Resemboolba. Mikor hazaér Edwardot találja a szobájában, aki elmondja, hogy egy időre elhagyja az országot. Két évvel azután, hogy az Elric fivérek visszatérnek Resemboolba, Winry és Edward bevallják egymásnak érzéseiket, az epilógusban pedig gyermekeikkel együtt láthatók. Első animefeldolgozás Winry szerepe az első animefeldolgozásban eltér a mangától. Rush Valleyben találkozik Ed és Al tanárával, Izumi Curtisszel és megtudja tőle, hogy hogyan lett az első fia a Harag nevű homonculus. Winry az Elric fivérekkel folytatja útját, míg meg nem tudja két ishvali fiútól, hogy Edward felettese, Roy Mustang gyilkolta meg. Winry a Központba megy, hogy találkozzon Mustanggal, de végül nem lesz képes vele beszélni, amikor hallja több embertől, hogy mennyire tisztelik a barátjai, köztük az elhunyt Maes Hughes. Winry később találkozik a könyvtáros Sheskával, aki azt gyanítja, hogy Juliet Douglas, azaz Rest lehet felelős Hughes haláláért. Mindkettőjüket megtámadja Rest, de meghátrál, mikor Winry Ed és Al anyját látja benne. Winry és Sheska Resemboolba mennek, hogy beszéljenek az Elric fivérekkel Restről. Ed és Al hamarosan a homonculusokkal kerül harcba, de csak Al tér vissza, Ed egy párhuzamos univerzumban találja magát. Mikor Ed is visszatér a Shamballa hódítója című filmfolytatásban, Winry sírva öleli át, és közli vele, hogy új automaileket készített a számára. Mikor Edwardnak újra el kell mennie, Winry folytatja az automailek készítését a nagymamájánál. További megjelenései A 2007-es OVA-ban a részeg Winry összetűzésbe kerül Edwarddal, mivel egy magazinban képek jelentek meg róla Noah-val. A második OVA-ban Edward nagyapaként jelenik meg, akinek három unokája van, és az egyik hasonlít Winryre. A harmadik OVA-ban nem jelenik meg, csak Irigy veszi fel az alakját, mivel Kapzsi elrabolta Alphonse-zal együtt. Winry image song albuma, a Hagaren Song File - Winry Rockbell (Hagaren Song File - �����������) 2009. június 22-én jelent meg és szereplő első szinkronhangja, Tojogucsi Megumi adja elő rajta a szereplő ihlette dalokat. Winry megjelenik a Fullmetal Alchemist: Milos szent csillaga mozifilmben, de jelentősebb szerephez nem jut. A 2017-es élőszereplős mozifilmben Honda Cubasza alakítja. Kritikák és a szereplő megítélése A Gekkan Sónen Ganganban publikált mangák népszerűségi felmérésein Winry általában az első tízben végzett, 2009-ben az ötödik helyet érte el. A Newtype magazin 2009 júliusi számában megjelent közvélemény-kutatáson Winryt a kilencedik legjobb női animeszereplőnek választották. Az Animage 2004-es Anime Grand Prix szavazásán a harmadik legnépszerűbb női animeszereplőnek bizonyult. A szereplő népszerűségének köszönhetően néhány Winryt mintázó kereskedelmi termék, mint akciófigurák, kulcstartók és felvarrható foltok is kiadásra kerültek. Winry karakterének kritikai fogadtatása többnyire pozitív volt. Lydia Hojnacki a Pop Culture Shock írója azon női szereplők közé választotta, akiket kedvelt a Fullmetal Alchemistben, Winryt az Elric testvérekkel való kapcsolata miatt. Jarred Pine a Mania Entertainmenttől élvezte, ahogy Winry karaktere fejlődött a mangában az első animével ellentétben, kiemelve első találkozását Riza Hawkeye-vel: „Csak egy egyszerű jelenet, de kötetekbe lehetne foglalni, amit elmond a szereplőkről.” Sakura Eries (szintén Mania Entertainment) dicsérte Sebzettel való összetűzését és „könnyei határán” volt miközben olvasta. Holly Ellingwood az Active Anime írója szintén dicsérte az előbbi jelenetet és egy „érzelmi küzdelemnek” nevezte, megjegyezve, hogy ’önálló cselekedetei egyike a leglebilincselőbb elemeknek ezekben fejezetekben’. Ellingwood dicsérte Winry első animében való megjelenését is, megjegyezve, hogy „a lelkesedése és teljes odaadása akármi és minden iránt, ami mechanikus, egy örvendetes változás a megjelenését megelőző borzasztó epizódokhoz képest”. Azonban sajnálatosnak tartotta, hogy a szereplő ezután nem jelenik meg egészen addig, amíg a történet nem kezd el a Bölcsek kövének keresésére fókuszálni. Ben Moscrop az UK Anime Networktől az epizódot, amelyben az Elric fivérek és Winry Rush Valley-be mennek, úgy találta, hogy segíti a szereplő fejlődését az Elric fivérekkel való kapcsolata vonatkozásában. Carlo Santos az Anime News Network kritikusa dicsérte megjelenését a fagyos északon, és fogolyként való találkozását az Elric fivérekkel egy „egészen sorsfordító” pillanatnak nevezte. Gare d’Héricourt Gare d’Héricourt vasútállomás Franciaországban, Héricourt településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dole–Belfort-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Montbéliard Markéta Vondroušová Markéta Vondroušová (Sokolov, 1999. június 28. –) cseh hivatásos teniszezőnő, párosban kétszeres junior Grand Slam-tornagyőztes, korábbi junior világelső. 2015 óta profi teniszjátékos. Eddig egy egyéni WTA-tornagyőzelmet aratott, emellett egyéniben hét, párosban négy ITF-tornagyőzelemmel rendelkezik. A Grand Slam-tornákon juniorként a lányok páros versenyén 2015-ben megnyerte az Australian Opent és a Roland Garrost. 2015. május 25-én a kombinált junior világranglista élre került. A 2016-os Roland Garros junior versenyét követően könyöksérülése miatt az év további részében nem játszott. A felnőttek között az első WTA-tornagyőzelmét 2017. áprilisban a Ladies Open Biel Bienne megnyerésével szerezte. A Grand Slam-tornákon a legjobb eredményét egyéniben a 2018-as US Openen érte el, ahol a 4. körig jutott, párosban az első Grand Slam-tornáján 2017-ben Wimbledonban rögtön negyeddöntős volt. A legjobb világranglista-helyezése egyéniben az 50. hely, amelyre 2018. március 19-én került, párosban 2018. június 18-án a 147. helyen állt. 2017-ben bekerült Csehország Fed-kupa-válogatottjába. Dánszentmiklós Dánszentmiklós község Pest megyében, a Ceglédi járásban. Fekvése A 3000 lakosú község Pest megye déli részén, a Duna-Tisza közi homokhátságon fekszik. Közúton a 4-es számú főutat az M5-ös autópályával, Albertirsa és Örkény között összekötő úton, illetve a 405-ös számú főútról Nyáregyházánál déli irányba letérve érhető el legkönnyebben. Budapesttől, Szolnoktól és Kecskeméttől 60 km-re fekszik. Cegléd város (30 km) kistérségéhez tartozó település, aktív tagja a Dél-Pest megyei Településfejlesztési Társulásnak. Története A község első írásos említése 1324-ből származik. Területén több Árpád- korban létezett falu nyomát is megtalálták. Neve Dán (Dány) és Szent Miklós összetételéből keletkezett. A Dán- előtag egy Dán nevű birtokossal kapcsolatos, Szent Miklós myrai püspöknek a középkorban rendkívül nagy volt a kultusza. A török időkben elnéptelenedett falu földjeit előbb a szomszédos Vatya község, majd annak pusztulása után Nagykőrös vette bérbe. A török kiűzését követően a pilisi Beleznay grófok tulajdonába került, illetve Nagykőrös városa szerzett bérleti jogot területein. Az 1850-es években Beleznay grófok gazdatisztjénél házitanítóskodott egy ideig Petőfi Sándor öccse, István. A 19. század végére egyik legnagyobb földbirtokosa Wekerle Sándor egykori miniszterelnök lett. Ekkoriban kezdett kialakulni a mai falu, az egykori közép- és kisbirtokos körül. A 20. század közepére szórványtelepüléseinek, tanyáinak lélekszáma már elérte a 2000 főt. A községháza 1944-ben épült fel, az 1950-es évek közepén a római katolikus templom is elkészült. A mezőgazdasági jellegű településen a fő megélhetési forrást a gyümölcstermesztés, mint alma, szilva és meggy jelenti. Elsősorban az 1945-ben megalakult Micsurin Termelőszövetkezet hagyományait követve. Napjainkban a községben általános iskola, óvoda, orvosi rendelő, gyógyszertár és postahivatal is működik. A kulturális feladatokat a 2000 m2-es Művelődési és Sportház, valamint a Sportcsarnok és a Könyvtár látja el. A település rendelkezik a teljes közmű ellátottsággal, víz-, gáz-, telefon-, kábeltelevízió- és csatornahálózattal. Közélete Polgármester Jelenleg Sipeki Zsolt ( Fidesz - KDNP ), 2010 óta 1985 és 2010 között Bimbó József (a rendszerváltás előtt tanácselnökként) Gazdasága A mezőgazdasági jellegű településen a fő megélhetési forrást a gyümölcstermesztés, mint alma, szilva és meggy jelentette. Elsősorban az 1945-ben megalakult Micsurin Termelőszövetkezet hagyományait követve. Jelenleg a keresőképes lakosság többsége ingázik, főképp Budapestre. Nevezetességei Római katolikus imaház, mellette Szent István király szobra Plósz-kúria Wekerle-kastély Oktatás Mosolygó Alma Óvoda Ady Endre Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Közművelődés Művelődési Ház Községi Könyvtár Egészségügy Egészségházak Községi Egészségház Községi Labor Gyógyszertár Tessedik Gyógyszertár Sport Sportház Joseph Blatter Joseph „Sepp” Blatter (Visp, 1936. március 10. –) svájci labdarúgó sportdiplomata, a FIFA nyolcadik elnöke, aki 1998-ban váltotta a poszton João Havelange-ot. A FIFA elnöki tisztségéről 2015. június 2-án lemondott. Élete Svájcban, Wallis/Valais kanton német nyelvterületén született, Visp városában. A sioni St. Maurice középiskolában végzett, ezt követően bacelleurusi fokozattal diplomázott a lausanne-i egyetemen közgazdaság tudományból. Sportdiplomataként 1975–1981 a FIFA technikai igazgatójaként dolgozott. 1981 és 1998 között a FIFA főtitkára volt. 1998–2015 között a FIFA elnöke Elnöki tevékenysége Franciaországban rendezték a 6., a 2003-as konföderációs kupa torna döntő találkozóit, ahol a kameruni Marc-Vivien Foé a pályán összeesve meghalt. A haláleset ellenére a FIFA elnöke nem állította le a tornát. Blatter FIFA elnökségét korrupciós vádak árnyékolták be. 2013-ban feltörték Twitter-oldalát és azt az álhírt helyezték el azon, miszerint Blatter elismeri, a Katarban 2022-ben megrendezendő labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos korrupciós vádakat és lemond tisztségéről. A FIFA 2015-ös botrányában 2015. május végén a FIFA kongresszusát követlenül megelőzően Zürichben letartóztatták a FIFA 9 vezető tisztségviselőjét, köztük két alelnököt. Michel Platini, az UEFA elnöke 2015. május 28-án sürgette, hogy Blatter mondjon le. Sepp Blatter sajtónyilatkozatban közölte, hogy nem kíván lemondani. Az előzmények ellenére május 29-én megtartották a FIFA tisztújító kongresszusát, amelyet azonban megzavartak. Blattert a kongresszus újabb négy évre újraválasztotta. 2015. június 2-án a napokkal korábban kirobbant botrány miatt bejelentette lemondását. 11848 Paullouka A 11848 Paullouka (ideiglenes jelöléssel 1988 CW2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1988. február 11-én. 22 (szám) A 22 (huszonkettő) (római számmal: XXII) a 21 és 23 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 22-es a kettes számrendszerben 10110, a nyolcas számrendszerben 26, a tizenhatos számrendszerben 16 alakban írható fel. A 22 páros szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakban a 21 · 111 szorzattal, normálalakban a 2,2 · 101 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 11 és 22. A 22 két szám, a 20 és a 38 valódiosztó-összege. A 22 ötszögszám és középpontos hétszögszám. Hatszögalapú piramisszám. Egy kör 6 egyenes szakasszal való metszésével 22 darabra osztható. Mivel található olyan 22 egymást követő egész szám, amelynél minden belső számnak van közös prímtényezője akár az első, akár az utolsó taggal, a 22 Erdős–Woods-szám. A legkisebb ilyen tulajdonságú egymást követő számok 3 521 210 és 3 521 232 között találhatók. A 22 tízes számrendszerben Smith-szám. Perrin-szám. A tudományban A periódusos rendszer 22. eleme a titán . A számmisztikában A 22 az egyik mesterszám, jelentése: Szent rendezettség. A művészetekben Joseph Heller : A 22-es csapdája (Catch 22) 22 , Taylor Swift dala Mikó Imre : Huszonkét év (1941-ben jelent meg) Ezotériában A tarot 22 lapból áll. A 0 vagy a 22-es lap "A Bolond". (A002412 sorozat az OEIS-ben) Wells, D. The Penguin Dictionary of Curious and Interesting Numbers London: Penguin Group. (1986): 31 (A001608 sorozat az OEIS-ben) Szimetikon A szimetikon egy stabil, felületaktív poli-dimetil-sziloxán, amely megváltoztatja az emésztett béltartalomba és az emésztőtraktus nyálkájába ágyazott gázbuborékok felületi feszültségét, ennek következtében a buborékok fala elbomlik, és az így kiszabaduló gázok már képesek felszívódni a bélfalon keresztül, vagy a bélmotilitás eredményeként kiürülnek. Maga a hatóanyag nem szívódik fel, hanem átalakulás nélkül távozik a széklettel. A gyógyászatban a szimetikon a fiziológiás mértéket meghaladó gázfelhalmozódás tüneti kezelésére szolgál, függetlenül annak aetiológiájától. A gyomor-béltraktus, a hasnyálmirigy, az epehólyag és a vese ultrahangos vagy röntgenvizsgálata előtt a kapszula alkalmazásával ki lehet küszöbölni a belekben kialakult, és a képalkotást zavaró gázbuborékok vagy a hab jelenlétét. A szimetikon kémiailag teljesen közömbös anyagként viselkedik, és hatását kizárólag fizikai úton fejti ki. Nem lép kölcsönhatásba sem a bélbaktériumokkal, sem az emésztő enzimekkel, és molekulaméreténél fogva nem szívódik fel. Farmakokinetikai tulajdonságok A szimetikon élettanilag és kémiailag teljesen közömbös anyag. Nem szívódik fel, és a gyomor-béltraktuson való áthaladása után változatlan formában ürül ki. Biológiai hasznosulás: Mivel a szimetikon nem szívódik fel, és hatását a bélcsatornában fejti ki, biológiai hasznosulása megfelel a béltraktusban hatékony formában jelenlévő szimetikon mennyiségének, azaz a kiszerelési formából való kiszabadulás sebességének és mértékének. Comerica Park A Comerica Park baseballstadion Detroit belvárosában. A Detroit Tigers új otthona, a népszerű, de már elöregedett Tiger Stadion helyett. A létesítmény a csapat szponzoráról, a Comerica helyi bankról kapta a nevét. 1998-ban a bank 66 millió dollárt fizetett a 30 évre szóló elnevezési jogért. Próbáltak becenevet találni a stadionnak, de a javasolt CoPa név nem ragadt meg, a szurkolók egyszerűen Comerica néven említik. Itt forgatták a Felpörgetve (Driven) című film néhány jelenetét és több rap videoklipet is. A stadion területén több baseball témájú látványosság is van, többek közt az Emlékpark ahol legendás Tigers játékosok szobrai vannak kiállítva. Története Az építkezés 1997. október 29-én kezdődött és 2000-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, a nyitómérkőzést április 11-én tartották, amin a hazai csapat 5-2-re legyőzte a Seattle Mariners-t. Az új stadion része a Detroit belvárosát újjáélesztő tervnek, aminek keretében építették a szemközt található Ford Fieldet is, a Detroit Lions stadionját. Nemsokkal a megnyitó után a játékosok és a szurkolók reklamáltak, hogy a pálya külső része túl nagy, ezért nehéz home-runt ütni (A baseballban a pálya külső méretei nincsenek maximalizálva). A hatalmas hátsó mező miatt "Comerica Nemzeti Park"-nak is csúfolták. Bár néhányan elégedettek voltak a méretekkel, a többség véleményét figyelembe véve 2003-ban a bal oldalon közelebb hozták a kerítés 120-ról 112 méterre. Két évvel később a bemelegítő részt (bullpen) a jobb oldalról az így felszabadult területre a kerítés mögé helyezték, a bullpen régi helyére pedig új lelátókat építettek. 2005-ben a Comerica Park adott otthont az All-Star mérkőzésnek. Egy nappal korábban a Home Run Derby-n Bobby Abreu, a Philadelphia Phillies játékosa 24 home runt ütött az első körben, ezzel megdöntötte a korábbi csúcsot. Abreu nyerte a viadalt a Tigers-es Iván Rodríguez előtt, rekordszámú 41 home runnal. Az All-Star meccset az Amerikai Liga nyerte 7-5-re, a találkozó legértékesebb játékosa (MVP) Miguel Tejada lett. A Comerica Parkban nagy sikerű koncerteket is rendeztek, olyan sztárok léptek fel, mint Eminem (2005), The Rolling Stones (2005), Bruce Springsteen és az E Street Band (2003) és Bon Jovi (2003). Az első ilyen esemény a Dave Mathews Band fellépése volt 2000 nyarán. Telt házas előadásokon a nézők a pálya belső részén (infield diamond) ülnek, a színpad pedig a hátsó mezőn (outfield) van. A koncertek azért is kiemelkedően sikeresek, mert ez az egyetlen szabadtéri koncerthelyszín Detroitban. A 2005-ös Eminem és Rolling Stones koncert után a Tigers játékosai és vezetői panaszkodtak a gyep minősége miatt. 2006 októberében a Detroit Tigers bejutott a World Series-be, így a döntő mérkőzések egy részét a stadionban tartották. Kritikák A régi stadion népszerűsége miatt a rajongóknak nagy elvárásaik voltak az új létesítménnyel szemben. A megnyitó után sokan panaszkodtak is, többek közt a pálya nagy mérete miatt (ld. fentebb), a felső ülőhelyek miatt, amik a régi stadionhoz képest messzebb kerültek a pályától és a tető hiánya miatt. A Comerica dél felé néz, ezért a szép kilátás a belvárosra, de emiatt a lenyugvó nap a nézők nagy részének pont szembe süt. Az igazi baseball-rajongók nem örültek a parkba telepített, nem a baseballhoz kapcsolódó látványosságok miatt, mint például az óriáskerék vagy a körhinta. Érdekességek A főbejáraton kívül van egy 4,5 m magas tigris -szobor. Ezen kívül még kilenc nagyméretű tigris-szobor van a parkban, kettő közülük a kijelző tetején van. A szobrokat Michael Keropian készítette. A park körüli fal mellett tigrisfejek vannak, világító baseball-labdákkal a szájukban. Amikor a Tigers home runt üt a kijelzőn lévő tigrisek szeme világítani kezd és a hangosbeszélőn tigrisüvöltés hallatszik. A pálya távolabbi szélén van egy szökőkút, amit minden Tigers pontszerzéskor és a szünetekben bekapcsolnak. A zene ütemére különböző színű lámpákkal világítják meg és a szökőkút ezzel szinkronban lövelli a vizet. A pálya bal-hátsó részén lévő zászlórúd régi a Tigers stadionból származik és eredetileg a pálya része volt. Amikor a kerítést közelebb hozták a pályán kívülre került, így ha most egy labda eltalálja az home runnak minősül. Beépítésekor a Major League legnagyobb kijelzője volt a stadionban. A 2005-ös évadtól kezdve a pénteki és szombati meccseken tűzijátékkal szórakoztatják a nézőket. 1999-ben, amikor a stadion építése folyt, a "This Week In Baseball" című TV-műsorban egy szerencsés szurkoló egy olyan baseball-labdát dobhatott a majdani stadion helyén lévő gödörbe, amit minden Tigers játékos aláírt. A labdát – mint egyfajta időkapszulát – az első alappont (home plate) alá temették. Alexis Mendoza Alexis Antonio Mendoza Barrios (Barranquilla, 1961. november 8. –), kolumbiai válogatott labdarúgó. A kolumbiai válogatott tagjaként részt vett az 1990-es és az 1994-es világbajnokságon, illetve az 1987-es, az 1989-es, az 1993-as és az 1995-ös Copa Américán. Sikerei, díjai Kolumbiai bajnok (2): 1990, 1992 Kolumbiai bajnok (2): 1993, 1995 Copa América bronzérmes (3): 1987 , 1993 , 1995 Elk megye (Kansas) Elk megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Howard. Lakosainak száma 2655 fő (2013. július 1.). Elk megye Greenwood, Chautauqua, Wilson, Montgomery, Cowley és Butler megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Joseph Bossi (labdarúgó) Joseph Bossi vagy Giuseppe Bossi (1911. augusztus 29. – ?) svájci labdarúgócsatár. Dárdai Péter Dárdai Péter (születetési neve: Humayer Péter) Budapest, 1969. szeptember 22. –) festőművész. Pályáfutása Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Török Pál utcában, a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában kezdte. A figurális ábrázolás iránti gyermekkori vonzalmát, Dombyné Szántó Melánia terelgette az akadémikus festészet irányába. A szakközépiskola után Olaszországban – Róma–Velence – fejlesztette tovább képi megjelenítésének skáláját a mediterrán koloratúra és a grafikus ábrázolás eszközhasználatával. 1997-től, hét éven át a Stuttgart melletti Schwaikheimban él és alkot. Kedvelt témája a portréfestészet. Ebben az időszakban festi meg a Daimler–Benz cégalapítóit, és a névadó, Mercedes Jellinek portréját, egy fekete-fehér fotóról. Az ekkor készült képek közül néhány: S.K.H. Karl Herzog von Württemberg I.K.H. Herzogin Diane von Württemberg Hoffmeister Ahnengalerie Seydelmann Ahnengalerie Michael Schumacher Stuttgarter O.B. Schuster Anton Graf von Faber Castell Robert Bosch Klichko testvérek Elfriede von Hofen Johann Soravia Kimberly Tuffo-Page Gregor József Albert Böhler Gottfried Schenker Franco Nerto Jose Cura Catherine Denevue ... 2004-ben házasságot köt Forró Rékával, az idő óta Magyarországon folytatja tanulmányait, de már nem csak a festészet, hanem a Biblia üzenetének megértése területén is.[forrás?] Verjon Verjon település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 262 fő (2015). Verjon Courmangoux, Salavre és Villemotier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Májmételykór A májmételykór (fasciolosis) a juhok és szarvasmarhák idült megbetegedése, amely juhok között néha járványos alakban is előfordul. A kór lefolyása A betegség tünetei A kór előidézője a májmétely (Fasciola hepatica), melynek metacerkária lárváit legelés közben eszik meg az állatok. A kór kezdeti szakasza gyakran elkerüli a figyelmet és csak a 2.-3. hónapban veszik észre, amikor már súlyos táplálkozási zavarok mutatkoznak. Ilyenkor a beteg állatok rohamosan soványodnak, gyorsan kifáradnak, látható nyálkahártyáik feltűnően halványak ("sápkór"). A juhok gyapja száraz, fénytelen, a szarvasmarhák szőre borzolt, a bőr száraz; a szemhéjakon, a has alsó részén és a toroktájon vizenyős beszűrődések észlelhetők. Azonkívül emésztési zavarok támadnak, amelyek étvágytalanságban, a kérődzés félbenhagyásában, dugulásban vagy hasmenésben nyilvánulnak meg. A máj tájéka érzékeny, sőt néha a megnagyobbodott máj ki is tapintható. A test hőmérséklete változó, időszakonként hirtelen emelkedést mutat. Szarvasmarhákon a súlyos tünetek még nagyobb fokú fertőzés eseteiben is csak igen későn és aránylag ritkán észlelhetők, ennek megfelelőleg ritkán okoz köztük elhullást is, ellenben bárányokon sokszor súlyos alakban lép fel, sőt esős esztendőkben, nedves legelőkön járványos alakot is ölthet. Végstádium Lefolyása rendesen idült s csak igen nagy számú métely bevándorlásakor történhetik, hogy az élősködők vándorlása folytán keletkező hashártyagyulladás, a vérerek elroncsolása következtében beálló vérzés, vagy az agyba jutott embóliák miatt hirtelen elhullhatnak az állatok. 65 Cybele A 65 Cybele egy kisbolygó a Naprendszerben. Ernst Wilhelm Tempel fedezte fel 1861. március 8-án. Edvard Šoštarić Edvard Šoštarić (Maribor, 1941. november 25. – 2011. szeptember 1.) jugoszláv (szlovén) nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Neve más források szerint Eduard Šoštarić vagy Egon Šoštarić. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1986-ban vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 3. Jugoszláv Kupa A jugoszláv JB elismerve szakmai felkészültségét, több alkalommal is megbízta a Jugoszláv Kupadöntő találkozóinak koordinálásával. Nemzetközi játékvezetés A Jugoszláv labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1979-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A jugoszláv nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 6 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1986-ban búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra és Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság Anglia rendezte a 3., az 1982-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntő találkozóját, nem volt házigazdája a tornasorozatnak. Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpia Az 1984. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának végső szakaszán a FIFA JB bíróként alkalmazta. Szimmetria Fesztivál Szimmetria Fesztivál 3 évente megrendezésre kerülő, nemzetközi részvétellel zajló tudományos és művészeti programsorozat. Célja a kapcsolatteremtés olyan tudósok és művészek között, akik munkájukban a szimmetria valamely formájával vagy annak hiányával, sérülésével foglalkoznak. A Fesztivál a szakembereken kívül bevonja érdeklődésébe a nagyközönséget is. Programjában tudományos konferencia, kiállítások, koncertek, performanszok szerepelnek. Előzményei Az első Szimmetria Fesztivál 1989-ben volt Budapesten. Ezt követően Hirosimában, Washingtonban, Haifán, majd Moszkvában került megrendezésre. 2003 óta a triennálé központi helyszíne Budapest, amelyhez vidéki társrendezvények kapcsolódnak Győrben, Pécsett, Szentendrén és másutt. Szervezők A Fesztivál fő szervezője a Szimmetrológia Alapítvány budapesti székhelyű nemzetközi intézete, a Symmetrion. Ennek tudományos és művészeti szakmai hátterét a Nemzetközi Szimmetria Egyesület biztosítja, és a művészeti programok szervezésében jelentős mértékben támaszkodik a Nemzetközi Mobil MADI Múzeum Alapítványra is. Program, 2009 A 2009-es Szimmetria Fesztivál 2009. július 31. - augusztus 5. között került megrendezésre. A tudományos programban a geometria, az orvostudomány, a technológia jeles képviselői vettek részt. A Nemzetközi Szimmetria Egyesület vezetőségéből alakított zsűri több mint 120 előadást fogadott el. A művészeti program helyszínei a B55 Galériában, a Gödör Klubban, a Fény Galériában és a szentendrei Művészetmalomban voltak. Támogatók A Fesztivál támogatója a Magyar Tudományos Akadémia, fővédnöke Budapest főpolgármestere. A programok pénzügyi támogatója többek között a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alapprogram. A Bahama-szigetek a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A Bahama-szigetek a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 25 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Tenisz Férfi Úszás Férfi Női Jimmy Vicaut Jimmy Vicaut (Párizs, 1992. február 27. –) Európa-bajnok francia atléta, futó. Pályafutása Első nemzetközi sikere egy bronzérem volt a 2010-es junior világbajnokságról, 100 méteres távról. Mindössze egy héttel később már az Európa-bajnokságon szerepelt, ahol aranyérmet szerzett a négyszer százas francia váltóval. A 2011-es tallinni junior Európa-bajnokságon két versenyszámban győzött. Vicaut 10,07-es új egyéni rekorddal lett első százon, továbbá tagja volt hazája győztes váltójának. Július 29-én, a francia bajnokságon megismételte 10,07-es eredményét, mellyel másodikként zárt az új francia rekordot futott Christophe Lemaitre mögött. Egyéni legjobbjai 60 méteres síkfutás - 6,66 s (2011) 100 méteres síkfutás - 10,07 s (2011) 200 méteres síkfutás - 21,02 s (2010) Andrej Komac Andrej Komac (Šempeter pri Gorici, 1979. december 4. –) szlovén válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 2004 és 2010 között 43 alkalommal szerepelt a szlovén válogatottban. Részt vett a 2010-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szlovén bajnok (2): 2004–05 , 2005–06 Szlovén kupadöntős (1): 2004–05 Marlemont Marlemont település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 143 fő (2015). Marlemont Aubigny-les-Pothées, Liart, Logny-Bogny, Maranwez és Signy-l’Abbaye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Izsák ben Báruk Albália Izsák ben Báruk Albália (1035 – 1094) középkori hispániai zsidó hit- és természettudós, költő. A hispániai Granadában élt, majd Córdobába költözött, ahol a helyi arab fejedelemnek volt csillagjósa. Foglalkozott matematikával, költészettel, írt responzumokat és egy arab nyelvű Gemára-kommentárt. Fő műve a befejezetlenül maradt nehezebb haláchákat magyarázó Kuppat Róchlim. Forrás Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , I. köt., 224. o. Tây Ninh Tây Ninh város Vietnám délnyugati részén, Tây Ninh tartomány székhelye. Körülbelül 90 km-re északra található az ország legnagyobb településétől, Ho Si Minh-várostól. A város a Cao Đài vallás szülőhelye és központja, itt található az 1933 és 1955 között épült Cao Đài Szentszék is. Fabrice Ondoa Joseph Fabrice Ondoa Ebogo (Yaoundé, 1995. december 24. –) kameruni válogatott labdarúgókapus, a KV Oostende játékosa. Unokatestvére, André Onana az AFC Ajax labdarúgója. Sikerei, díjai Kamerun Afrikai nemzetek kupája : 2017 23. Oscar-gála Az 23. Oscar-gálát, a Filmakadémia díjátadóját 1951. március 29-én tartották meg. A Mindent Éváról megelőzte a jelölésekben eddig vezető Elfújta a szélt, 14 kategóriában lett jelölt, 1997-ben kapott ennyi jelölést újra film a Titanic. A legjobbnak ítélt női főszereplői díj azonban egy eddig észrevétlen színésznőé lett, Judy Holliday a Columbia stúdió sztárját Rita Hayworth-ot helyettesítette, Oscar-díjat érően. Kategóriák és jelöltek nyertesek félkövérrel jelölve Legjobb film Mindent Éváról (All About Eve) – 20th Century-Fox – Darryl F. Zanuck Alkony sugárút (Sunset Blvd.) – Paramount – Charles Brackett Tegnap született (Born Yesterday) – Columbia – S. Sylvan Simon A menyasszony apja (Father of the Bride) – Metro-Goldwyn-Mayer – Pandro S. Berman Salamon király bányái (King Solomon's Mines) – Metro-Goldwyn-Mayer – Sam Zimbalist Legjobb színész José Ferrer – Cyrano de Bergerac Louis Calhern – The Magnificent Yankee William Holden – Alkony sugárút James Stewart – Harvey Spencer Tracy – A menyasszony apja Legjobb színésznő Judy Holliday – Tegnap született Anne Baxter – Mindent Éváról (All about Eve) Bette Davis – Mindent Éváról (All about Eve) Eleanor Parker – Caged Gloria Swanson – Alkony sugárút (Sunset Boulevard) Legjobb férfi mellékszereplő George Sanders – Mindent Éváról Jeff Chandler – Tört nyíl Edmund Gwenn – Mister 880 Sam Jaffe – Aszfaltdzsungel Erich von Stroheim – Alkony sugárút Legjobb női mellékszereplő Josephine Hull – Harvey Hope Emerson – Caged Celeste Holm – Mindent Éváról Nancy Olson – Alkony sugárút Thelma Ritter – Mindent Éváról Legjobb rendező Joseph L. Mankiewicz – Mindent Éváról George Cukor – Tegnap született John Huston – Aszfaltdzsungel Carol Reed – A harmadik ember Billy Wilder – Alkony sugárút Legjobb eredeti történet Alkony sugárút – Charles Brackett , D.M. Marshman , Billy Wilder Adam's Rib – Ruth Gordon, Garson Kanin Caged – Virginia Kellogg, Bernard C. Schoenfeld Férfisors – Carl Foreman Nincs kiút – Joseph L. Mankiewicz , Lesser Samuels Legjobb adaptált forgatókönyv ' Mindent Éváról – Joseph L. Mankiewicz forgatókönyve Mary Orr: The Wisdom of Eve elbeszélése alapján Aszfaltdzsungel – Ben Maddow, John Huston forgatókönyve W.R. Burnett regénye alapján Tegnap született – Albert Mannheimer forgatókönyve Garson Kanin: Born Yesterday című színműve alapján Tört nyíl – Albert Maltz forgatókönyve Elliott Arnold: Blood Brother című regénye alapján A menyasszony apja – Frances Goodrich, Albert Hackett forgatókönyve Edward Streeter regénye alapján Legjobb operatőr Robert Krasker - A harmadik ember (The Third Man) (ff) Robert Surtees - Salamon király bányái (színes) Látványtervezés és díszlet Fekete-fehér filmek Hans Dreier, John Meehan, Samuel M. Comer, Ray Moyer – Alkony sugárút Lyle Wheeler, George Davis, Thomas Little, Walter M. Scott – Mindent Éváról Cedric Gibbons, Hans Peters, Edwin B. Willis, Hugh Hunt – The Red Danube Színes filmek Hans Dreier, Walter Tyler, Samuel M. Comer, Ray Moyer – Sámson és Delilah Cedric Gibbons, Paul Groesse, Edwin B. Willis, Richard A. Pefferle – Annie, a mesterlövész Ernst Fegte, George Sawley – A Hold börtönében Legjobb vágás King Solomon's Mines – Ralph E. Winters , Conrad A. Nervig Mindent Éváról – Barbara McLean Annie Get Your Gun – James E. Newcom Sunset Boulevard – Arthur Schmidt, Doane Harrison The Third Man – Oswald Hafenrichter Legjobb vizuális effektus Végállomás a Hold – Nem volt név megjelölés Samson and Delilah – Nem volt név megjelölés Legjobb idegen nyelvű film (Életműdíj) The Walls of Malapaga (Au delà des grilles) ( Franciaország / Olaszország ) – Francinex, Italia Produzione – George Agliani és Alfredo Guarini producerek – René Clément rendező Statisztika Egynél több jelöléssel bíró filmek 14 : Lábuk előtt hever a világ (All About Eve) 11 : Alkony sugárút (Sunset Boulevard) 5 : Born Yesterday, Samson and Delilah 4 : Annie Get Your Gun, The Asphalt Jungle 3 : Broken Arrow, Caged, Cinderella, Father of the Bride, King Solomon's Mines, The Third Man 2 : Destination Moon, The Flame and the Arrow, Harvey, The Magnificent Yankee Egynél több díjjal bíró filmek 6 : Lábuk előtt hever a világ (All About Eve) 3 : Alkony sugárút (Sunset Boulevard) 2 : King Solomon's Mines, Samson and Delilah Dante (Devil May Cry) Dante egy kitalált karakter a Capcom által kiadott és Kamija Hideki által fejlesztett Devil May Cry sorozatban, egyben a főhős és játszható karakter. A sorozatban ő az egyik legnépszerűbb karakter, mivel világszerte több mint 9 millió példányban keltek el 2008-ig a négy videojáték (Devil May Cry (videojáték), Devil May Cry 2, Devil May Cry 3: Dante's Awakening & Special Edition, Devil May Cry 4). A játékon kívül anime sorozatban, mangában, novellában is szerepel. A hírek szerint készülőben a mozifilm, amit a Resident Evil filmeket készítő Screen Gems fogja elkészíteni. Hogy Dantét ki fogja játszani, nagyon kérdéses. Dante a játékokkal együtt olyan sikereket ért el, hogy később őt mintázó játékfigurák is készültek. Élettörténet Születési ideje és helye ismeretlen. Démoni édesapa, Sparda és angyal édesanya, Eva második gyermekeként született. Van egy ikertestvére, bátyja Vergil, aki később az emberek ellen fordult, hogy apja erejét megszerezze, de a vesztét okozta ezzel. Mielőtt 8 éves lett volna, édesapja eltűnt vagy meghalt, így édesanyja egyedül nevelte őt testvérével. 8. születésnapjukra megkapták édesapjuk amulettjét, amit felezve kaptak. Azonban még aznap - mivel Sparda elárulta a Démon Világ sötét urát, Mundus-t, - egy sereg démon megtámadta őket. Édesanyjuk meghalt, testvérével együtt elválasztották őket. Dante felnőtt koráig azt hitte, Vergil meghalt. Amikor felnőtt lett találkozott egy Enzo Ferino nevű férfival, s démonvadászként kezdett el dolgozni. Álnevet vett fel, az Anthony "Tony" Redgrave nevet. A szereplő megalkotása és az alapelgondolás Dante karakterét Kamija Hideki alkotta meg, aki Teraszava Biucsi Cobra című mangájából szerzett ihletet a megalkotáshoz. Egy félvér démonvadásznak lett megalkotva, aki egy legendás démonharcos, Sparda és annak ember felesége, Eva második fiaként, s Vergil ikertestvérének, öccsének lett megalkotva. Miután 8 éves korábban megölték édesanyját a démonok, s elválasztották testvérétől, felnőtt korára zsoldosként dolgozik, Enzo Ferino kéréseit teljesítve. Kamija olyan karaktert akart alkotni Dantéból, aki félelmet nem ismer, hiperaktív, neveletlen, mivel beszólogat másoknak (főleg a harmadik játékban). Testvérével vagy Neroval ellentétben meggondolatlanul cselekszik néha, nem talál ki taktikákat. Mint említve lett, a Cobra című mangából alkották meg a karaktert. Magándetektívként dolgozik, természetesen rengeteg adóssággal. Közömbös. Kedvenc étele az olívabogyó nélküli pizza és az epres fagyi. Az anime sorozatban láthattuk, hogy sört is iszik. Tud autót és motort is vezetni. A szereplő ismertetése Kapcsolatai és személyisége Édesapja részéről örökölte a démoni képességeit. Egykor édesanyjához állt közel, ami miatt testvérféltékenység alakult ki közte és Vergil között. Édesanyja halála után elválasztották fivérétől, de felnőtt korára, amikor újra találkoztak, már ellenfeleként tekintettek egymásra. A Devil May Cry 3 alatt csak a harc éltette őket, s hogy megöljék egymást. Danténak sose állt szándékába bántani és megölni Vergilt, de kényszernek érezte. Az Arkham elleni harcukban ugyan összefogtak, de nem békéltek meg egymással. Dante emellett jó barátságot ápol a démon Trish-el és az ember Lady-vel. Lady-t a harmadik játékban majdnem megcsókolta, de a lány nem akarta, miután legyőzte. Hogy a két lány közül melyik számít többet neki, mint barát, nem tudni. Talán csak barátként tekint mindkét lányra. Trish-el az első játékban megölelték egymást, s segítették is egymást, míg Lady-vel civakodtak. Az animében Lady szóvá is tette Trish-nek, hogy egy olyan férfi mellett nem tudna élni, aki mindig csak lustálkodik, eszik, s csak akkor tesz valamit, ha feladat van. Lady és Trish az animében például Dante számlájára vásároltak ruhákat, ami miatt megszívatták. Az anime sorozatban szereplő Patricia "Patty" Lowell például többször idegesíti, s ügyet se vett arra, amit mond neki a lány. Mindez még az anime elején. A végére, amikor bajba kerül, Patty segíteni akar neki, de Dante tud csak. A végére megbarátkoztak. Ennek ellenére talán kishúgaként is tekinthetett rá, vagy lányaként. A Devil May Cry 4-ben az elején harcra és ellenségeskedésre számított mindig Nero-val szemben, főleg mert majdnem bántotta Kyrie-t. A játék cselekményeinek közepétől, a második harcuk után ő vágta padlóra Nerot, s végül megbarátkoztak, s segített neki. Elbúcsúzóul Nero megkérdezte, fognak-e még találkozni, de csak intett. Cselekményben való rövid szerepe Miután Enzoval találkozott, aki megbízza azzal a feladattal, hogy mentsen meg egy Alice nevű kislányt a démonoktól. Azonban felbukkan halottnak hitt testvére, Vergil is, s annak csatlósa, Arkham. A Devil May Cry 3-ban saját üzletét készül megnyitni, de nem tud nevet választani. Ellátogat hozzá Arkham, aki levelet vitt neki Vergil-től. A kettejük harca ekkor kezdődik el. Segítségére lesz neki egy Mary nevű lány, akit azonban Lady-nek nevez el. Dante a Temen-Ni-Gru torony tetején, miután Vergil majdnem megölte, átváltozik démoni alakjára. Miután felébred, folytatja útját bátyja ördögi terve megállításában, de eközben Arkham is felfedi kilétét, aki elárulja Vergilt. Később együtt is győzik le, de az amulett miatt a végső harcukat készülnek lerendezni. Miután ez megvolt, Dante visszatér irodájához, s Devil May Cry-nak nevezi el. A Devil May Cry játékban egyik éjjel egy Trish nevű nő látogat el hozzá, aki azonban kiköpött mása édesanyjának. A nő azzal bízza meg, hogy állítsa meg a gonosz Mundus császárt. Találkozik ott egy démonnal, akiről később kiderül, hogy ő Vergil. Háromszor is harcolnak, de a végső harcuk után - ahol feltételezhetően vagy meghalt, vagy csak eltűnt a teste, - az amulett másik felét magához veszi Dante, majd indul legyőzni Mundus-t. A Devil May Cry – Démonvadászokban különböző feladatokat kap: főfeladata megvédenie egy Patty nevű kislányt. Azonban visszatér Lady és Trish is, akik segítségül jönnek. Főellensége egy Cid nevű démon. A Devil May Cry 4 Lady bízza meg azzal a feladattal, hogy Fortuna városába kell mennie, s a helyi Kard Rendje tanácsát megállítani, főleg Sanctus-t és Agnus-t. Az elején vannak nézet eltérései Neroval, de később segítik egymást, s meg is menti Nero életét. Amikor visszaadná neki a Yamato kardot, megkéri, tartsa meg, majd elmegy. A Devil May Cry 2-ben egy Lucia nevű démonnő segíti abban, hogy egy Arius nevű démont megállítsanak, aki egy Ancara tárgyat akar megszerezni, hogy démoni erőre tegyen szert, s hogy elfoglalja a világot. A Devil May Cry regények Dante múltját meséli el, egyben a Devil May Cry 3 három főrészét írja magába. Történetileg az első játék előtt játszódik, de a manga idejében, amikor Dante Tony néven válik démonvadásszá. Dante többször is találkozik Egy Gilver nevű rejtélyes férfival, aki egy kötéssel takarja az arcát, s egy katanát forgat. Végül kiderül, hogy ez a rejtélyes férfi a bátyja, Vergil, akit Mundus hipnotizált. Képességei Dante természetfeletti képességeket (mágiát vagy egyebet) nem használ, de fegyvertárában lőfegyverek és közelharci fegyverek találhatók, mint Rebellion (kard), valamint a harmadik és az első játékban az édesapja keze által készült Force Edge. Az Ebony és Ivory (ikerkézifegyver), ami kifogyhatatlan, saját kezűleg készítette még Tony Redgrave néven, amire By.45 Art Warks-ot írt. Félvér származása miatt ember- és természetfeletti képességekkel rendelkezik. Képes átváltozni a Devil Trigger-e (ez a játékokban fordult csak elő). Ereje nagy részét ennek segítségével képes nyerni, mint a gyorsaság, a mozgékonyság, a magasabb érzékek, regenerálódás. A játékok során ezen kívül más fegyvert is használt. A Devil May Cry 3-ban és Devil May Cry 4-ben például a legyőzött főellenségek fegyvereit (Cerberus, Agni és Rudra, Beowulf, Nevan, Pandora, Lucifer és Gilgamesh) csak ő tudta használni. Beowulf erejét még Vergil is meg tudta szerezni. A Devil May Cry 4-ben egy Coyote-A, míg a harmadik játékban egy Shoutgan, egy Kalin Ann és egy Artemis nevezetű lőfegyvert volt képes használni. Külső jellemzés Dante haja közepes hosszúságú egyenes, szürke színű, szemei kék színűek, sötétebb bőrszín. Testalkat vékony, izmos. Mindig piros kabátban, fekete bőrnadrágban, bakancsban, nadrágövvel, s ujjatlan fekete kesztyűben látunk. A hátán hordja a Rebellion kardját, a kézifegyvereit (Ebony és Ivory) a nadrágjára csatolható fegyvertáskában. Arca ovális alakú, homloka magas, szemei kicsik, orra nagy, álla hegyes. A szemöldöke közepesen vastag. A négy játék és az anime sorozat alatt a kabátja színe mindig piros, de az öltözködése változó. A harmadik játékban például csak kabátot használ felül és a fekete ujjatlan kesztyűit. A Devil May Cry 3-ban, amikor mindig Dantéval teljesítünk egy nehézségi szintet, mindig új ruhát kapunk. A Marvel vs. Capcom 3: Fate of Two Worlds-ban a Devil May Cry 3-ban rajta látott ruhát viseli. Megjelenése a videojáték és anime sorozaton kívül Dante a Devil May Cry sorozaton kívül megjelenik még a 2003-ban megjelent Viewtiful Joe szériában, amit szintén Kajima Hideki készített. A PlayStation 2 változatában játszható karakter, valamint a PSP 2005-ös Viewtiful Joe: Red Hot Rumble-ban. A két játékban gyakran beszél Alastorral, aki a Devil May Cry szériában az egyik kardja. Kritikák és a szereplő megítélése Dante a sorozat legnépszerűbb karaktere, aminek köszönhetően több akciófigurát is készítettek. Dante főleg a magabiztos és félelmet nem ismerő hozzáállásával lett népszerű. Megalkotását és személyisége miatt több pozitív és negatív dicséretet is kapott. AZ IGN például "sötét-antihősnek nevezte". A Capcom cégnek ő az egyik kedvenc karaktere, s rangsorolták egy Top25-ös listán a 7. helyre. A Game Informer például "az egyik legnagyobb seggfejnek" nevezte. A japán Famicu 2010 februári szavazása alapján Dante a 25. Legnépszerűbb videojáték karakter lett. A játékokon kívül megjelenik még két novellában, a Devil May Cry 3 mangában, képregényben és az anime sorozatban. A Screen Gems pedig hamarosan elkészíti a Devil May Cry mozifilmet, amiben valószínűleg ő is játszani fog. A 2011 februárjában megjelent Marvel vs. Capcom 3: Fate of Two Worlds-ban is megjelenik, ahol harcolhat és játszható karakter. Ebben a játékban a szintén Devil May Cry-ból ismert Trish is szerepel, mint játszható karakter. Ő volt az egyik legkeresettebb karakter a Tatsunoko vs. Capcom: Ultimate All-Stars-ban. A Famicu 2010 februári szavazásán a 25. legnépszerűbb karakter. Érdekesség Az anime sorozatban angol szinkronja Reuben Langdon, neve a stáblistán Justin Cause Nevét Dante Alighieri olasz költő után kapta Szerepel a 2011 -ben kiadásra váró Marvel vs. Capcom 3: Fate of Two Worlds című játékban, ahol játszható karakter lesz, ahogyan a Devil May Cry egyik karaktere, Trish is. Forrás http://devilmaycry.wikia.com/wiki/Dante Görög szabadságharc A görög szabadságharc (görögül: Ελληνική Επανάσταση, elliníki epanasztaszi, oszmán törökül: ����� ������ Yunan İsyanı, azaz „görög felkelés”), (1821–1831) a görög nemzet sikeres felkelése volt, amelyben kivívták szabadságukat az Oszmán Birodalomtól. Ezzel a görögök voltak az elsők, akik képesek voltak elszakadni és függetlenné válni. Erre emlékeznek minden év március 25-én, a Függetlenség Napján. Előzmények A Török Birodalom a 14-15. századtól fogva uralta az elfoglalt bizánci területeket. A 19. században azonban a francia forradalom hatására megerősödött a nacionalizmus a Balkánon is. Több sikertelen felkelés is kirobbant, és nagy hatása volt a bécsi származású görög ideológusnak, Rigasz Fereosznak (Ρήγας Φεραίος). Az Oszmán Birodalom ekkor már érezhetően a hanyatlás időszakába érkezett. A görögöknek erős hátteret jelentettek az Égei-tenger gazdag kereskedő szigetei és az Oszmán Birodalomban vezető szerepet vivő görög nemesek, a fanarióták (φαναριώτες). 1814-ben három fiatal görög „Baráti Társaság”-ot (Φιλική Εταιρεία) hozott létre Odesszában a függetlenedési törekvések propagálására odahaza. A cél a bizánci birodalom újraélesztése volt, Konstantinápoly székhellyel. Ioannisz Kapodisztriasz (Ιωάννης Καποδίστριας), a görög származású orosz külügyminiszter lett volna a felkelés vezére. A felkelés kitörése A felkelés kezdetét akkorra teszik amikor egy kisebb görög egység Alexandrosz Ipszilantisz (Αλέξανδρος Υψηλάντης) vezetésével 1821. március 6-án átlépte az oszmán birodalmi határt a romániai Prut folyónál. Harci cselekmények törtek ki a Peloponnészoszon is. Március 25-én Pátrában kikiáltották, hogy kitört a forradalom. A görögöknek a szabadságharc során 100 ezer embert sikerült mozgósítani, ezzel szemben az oszmán hadsereg a mellettük végig kitartó albánokkal együtt majdnem félmillió katonát tudott mozgósítani, valamint az egyiptomi hűbéresek további tizenkétezer katonát biztosítottak, Tunisszal együtt flottát is. Háború a tengeren A görögöket nagyban segítette, hogy törökök által meg nem hódított égei-tengeri szigetek, mindenekelőtt Idra, Szpécesz és Pszara komoly tengeri haderővé tudták alakítani tekintélyes kereskedelmi flottáikat. Ők adták a flotta parancsnokait is a idrai Andreasz Miaulisz és Konsztantinosz Kanarisz személyében. A felkelés egyik jellegzetes alakja egy nő volt, Laszkarina Bubulina, akinek saját hajóhada volt. Összesen körülbelül negyven hajót sikerült így összeverbuválni. Nem egyet közülük gyújtóhajóként használtak. A törököknek 23 kimondottan hadi hajója volt, illetve 7-8 fregattja, 5 korvettje, illetve 40 briggje. Mindezek ellenére a görögök jelentős sikereket értek el. Beavatkoznak az egyiptomiak A szultán ekkor segítséget kért Muhammad Alitól, Egyiptom királyától, aki görög földön született. A király megígérte, hogy elküldi francia kiképzésű hadseregét, cserébe Krétáért és a Peloponnészoszért. Rajta kívül Algériából és Tuniszról is érkeztek kisebb erők a görögök ellen. Ibrahim Pasa vezetésével el is foglalták Kalamata városát, és porig rombolták. Meghódították a Peloponnészoszt, és győzedelmeskedtek a Messolonghi ütközetben. Egészen Nafplióig jutottak, de ott visszaverték őket. A filhellének A kirobbant felkelés sokak szimpátiáját elnyerte a keresztény világban. A muszlim hatalom elleni küzdelmet támogatták, finanszírozták, és olyan is akadt – mint például a híres angol költő, Lord Byron – aki maga is harcolt a csatákban. (Byron utóbb mocsárlázban halt meg itt.) Beavatkoznak a nyugati hatalmak A felkelés sorsa akkor fordult meg, amikor 1827. október 27-én a francia, brit és orosz flotta kormányaik passzív egyetértésével megsemmisítő csapást mért a török, egyiptomi, algír és tuniszi hajókra a Navariónál. Az európaiak Mohamed Ali királyra is gyanakvással tekintettek, flottájuk is hamar megjelent Egyiptom közelében, így a király kénytelen volt leszerelnie hadserege egy részét. A győzelem eredményeképpen megalakulhatott az új görög kormány Ioannisz Kapodisztriasz vezetésével. A törököket a szárazföldön is sikerült visszaszorítani, így Athén is görög kézre került. Mészárlások A felkelés alatt mindvégig a Peloponnészoszon és Attikában komoly vérengzések voltak, nagy számú török muzulmán lakost mészároltak le. Az oszmán hatóságok erre úgy reagáltak, hogy Kis-Ázsiában rengeteg ottani görögöt mészároltattak le, Konstantinápolyban pedig 1821 Húsvét vasárnapján felakasztották a konstantinápolyi pátriárkát. Ez utóbbi különösen feldühítette a görögöket. Az új görög állam megteremtése Joannisz Kapodisztriaszt 1831-ben Nafplióban meggyilkolták. A trónt felajánlották I. Lipót belga királynak, de ő azt nem fogadta el. Az 1832-es londoni konferencián a britek, a franciák és az oroszok a görög trónt Wittelsbach Ottó bajor hercegnek ajánlották fel, anélkül azonban, hogy a görögökkel erről konzultáltak volna. 1832-ben, a konstantinápolyi szerződésben a nagyhatalmak megállapodtak Isztambullal az új állam határaiban. A három nagyhatalom a későbbiekben is komoly befolyást gyakorolt a görög állam politikájába. Az elfogadott határok között körülbelül 800 000 ember élt, amely nem több mint az akkori összgörögség egyharmada. Éppen ezért egyre nagyobb befolyást nyert körükben a Megali Idéa (=A Nagy Gondolat) eszméje, azaz az összes görög felszabadítása a török uralom alól. Az Oszmán Birodalomban a görögöket elkezdték „árulókként” kezelni, ezért a fanarióták és a görög kereskedők hatalma is meggyengült. Reykjavíki Botanikus Kert A Reykjavíki Botanikus Kert, az ország legnagyobb botanikus kertje az izlandi főváros Laugardalur negyedében, a Reykjavík Park és Zoo tőszomszédságában található. Története 1961. augusztus 18-án alapították, Reykjavík város alapításának 175. évfordulóján. A park élete az Izlandi Egyetemtől kapott 200 féle hazai növény bemutatásával kezdődött. A 2010-es évektől már mintegy 5000 hazai és külföldi növényfajta díszlett a botanikus kertben. A park tagja a botanikus kertek nemzetközi szervezetének, a Botanic Gardens Conservation International-nek (BGCI). Taduhepa Taduhepa (i. e. 14. század) Mitanni hercegnője, Tusratta király és Juni királyné lánya; III. Amenhotep egyiptomi fáraó felesége. Nevének jelentése: „Hebat ajándéka”. Élete Taduhepa körülbelül tizenöt éves korában feleségül ment III. Amenhotep egyiptomi fáraóhoz – annak 36. uralkodási évében vagy valamivel előtte – az Egyiptom és Mitanni közti béke megszilárdítása zálogául. Az Amarna-levelek közt Tusratta több levele említi, a III. Amenhotephez írt EA23 és EA24, a Tijéhez címzett EA26, az Ehnatonnak írt EA27, EA28 és EA29. Egyik nagynénje, Giluhepa már korábban, a 10. uralkodási évben feleségül ment ugyanehhez a fáraóhoz. III. Amenhotep két évvel később meghalt, háremét fia, IV. Amenhotep (a későbbi Ehnaton) örökölte. Taduhepát innentől nem említik. Azonosítási kísérletek Korábban feltételezték, hogy azonos Nofertitivel, Ehnaton főfeleségével, akinek neve jelentéséből („a szépség megérkezett”) úgy vélték, idegen származású. Ez az elmélet már nem népszerű a tudósok körében, egyesek azonban Ehnaton egy másodfeleségével, Kiával azonosítják Taduhepát. Microsoft Bob A Bob a Microsoft 1995-ben kiadott, a Windows 3.1-es verziójához készített felhasználói felülete. A Windows 3.1 alapértelmezett felhasználói felületét, a Programkezelőt cserélte le egy attól gyökeresen eltérő kezelőfelülettel. Egyetlen verziója jelent meg, a Microsoft nem fejlesztette tovább. A Microsoft a Bobot alapvetően kezdő felhasználóknak szánta. A rendszer fontos elemét képezte Rover, egy kutyafigura, amely hasznos tippekkel igyekezett segíteni a felhasználót. A kezelőfelület egy ház belső tereit imitálja, több szoba is létezik, például nappali, konyha. Az üdvözlőképernyő ennek megfelelően a bejárati ajtó képét formázza. Fogadtatás A szoftver fogadtatása negatív volt, a minduntalan előugró varázslók és párbeszédablakok, valamint a túl barátságos felület miatt. A Microsoft hamar beszüntette a Bob forgalmazását. Forrás The Bob Chronicles Pintér Béla (építész) Pintér Béla (Budapest, 1925. február 23. – Budapest, 1992. június 23.) kétszeres Ybl Miklós-díjas építész Tanulmányai Középiskolai tanulmányait az óbudai Árpád Gimnáziumban végezte, majd 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen kapott diplomát, a diplomaszerzést követően a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI), az Iparterv, majd a Középülettervező Iroda (KÖZTI) tervezőjeként dolgozott. Munkássága Pályája során számos köz- és lakóépületet tervezett, így például 1958-ban Újpesten a Szent László téri kísérleti lakóházakat, 1963-1964-ben Nyíregyházán a Tanárképző Főiskolát , a debreceni Építőgépész Technikumot 1963-ban, a nagykőrösi Élelmiszeripari Iskolát 1964-ben. Az első kelet-európai Hilton Szálloda Sedlmayr János műemléki tervező és Pintér Béla közreműködésének köszönhető. Az építkezés alapja az a Hilton-szerződés volt, melyet a HungarHotels írt alá még 1968. augusztus 19-én. Az 1976-ra megépült Hilton Budapest az UNESCO világörökség részét alkotó történelmi Várnegyed szívében fekszik. Pintérék sikerrel vették a feladatot és egy, a kor követelményeinek megfelelő modern épületet illesszettek egy minden részletében történelmi környezetbe úgy, hogy a hotel épülete és a körülötte fekvő műemlékek szerves egységet alkotnak. Későbbi munkái közül kiemelkedő jelentőségű az 1978-ban tervezett líbiai Vízügyi Kutatóintézet, a Kelenföldi plébánia és templom (1983), az Agrártudományi Egyetem tornacsarnoka és előadótermei (1986). Munkásságát 1958-ban és 1978-ban Ybl Miklós-díjjal tüntették ki. Főbb művei Lakóházak (1958, Újpest, Papp József tér) Lakóház (1959, Budapest, Böszörményi u. 42.) Mozi (1959, Oroszlány) Rendőrség (1959, Budafok) Gubacsi úti iskola (1959, Budapest) Sarokbérház (1959, Budapest, Török u. 7-9.) Tanárképző Főiskola (1963-64, Nyíregyháza) Építőgépész Technikum (1963, Debrecen) Élelmiszeripari Iskola (1964, Nagykőrös) Magyar Kereskedelmi Kamara székháza (1969, Budapest) Hilton Szálloda (1976, Budapest) Vízügyi Kutató Intézet (1978, Líbia) Kelenföldi plébánia és templom (1983, Budapest) Tornacsarnok és előadótermek (1986, Agrártudományi Egyetem) Rouville (Oise) Rouville település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Rouville Crépy-en-Valois, Duvy, Lévignen és Ormoy-Villers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chaska Chaska város az USA Minnesota államában. Lakosainak száma 23 770 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Fonográf A fonográf (görög szó, magyar jelentése: hangíró) az első olyan hangfelvételre és lejátszásra is alkalmas készülék volt, mely a gyakorlatban is bevált. Thomas Alva Edison találmánya volt, 1877-ben készült el az első működő készülék. A különféle harangjátékok, zenélődobozok, gépzongorák már korábban is képesek voltak hangokat, vagy akár összetettebb dallamokat visszaadni, de a fonográf megjelenéséig valós hangok rögzítésére és visszajátszására nem volt lehetőség. A fonográf és a hozzávaló henger használatának évtizedei alatt számtalan fejlesztésen ment át. Az első készülékek még csak néhány szó alig érthető rögzítésére voltak képesek, az utolsó műsoros hengerek négy percnyi, akkori szinten jó minőségű zenét tároltak. Készültek miniatűr, beszélő babákba szerelt fonográfok ugyanúgy, mint asztali, vagy nagy méretű álló készülékek. A gyakorlatilag bármilyen lemezjátszóval lejátszható gramofonlemezekkel szemben a fonográfhengerek lejátszására semmilyen modernebb eszköz nem szolgál. Feltalálása és fejlesztése Edison eredeti célja egy táviratokat papírszalagra rögzítő, majd a rögzített üzeneteket bármikor újra feladni képes készülék kifejlesztése volt. Ennek kapcsán elkezdett kísérletezni telefonbeszélgetések papírszalagra rögzítésével, de különösebb eredmény nélkül. A következő ötlete egy vékony ónfóliával bevont henger volt. A kézirajzból munkatársa, John Kruesi 30 óra alatt elkészítette az első kezdetleges, de már működő kísérleti készüléket. A hagyomány szerint mindössze néhány szó rögzítésére volt képes, ez a „Mary had a little Lamb” gyerekdal egy sora volt, a tekercs néhány lejátszás után tönkre is ment. Úgy tartják, ez az esemény 1877. augusztus 12-én volt, de Edison titkárának naplója szerint a valós dátum december eleje. A szabadalmi kérelmet december 24-én nyújtották be és 1878. február 19-én kapták meg. Edison 1878. január 24-én a készülékek gyártására megalapította az Edison Speaking Phonograph Company céget. A készüléket tíz éven keresztül folyamatosan fejlesztették, bevezették a viaszhengert, kicserélték a tűket, újabb tipusokat vezettek be, mint az „Improved Phonograph” és a „Perfected Phonograph”. A készülékek forgalmazására 1887-ben megalapították az Edison Phonograph Company céget. A készülék igen sikeres volt, de forgalmazását szabadalmi okok nehezítették, cégek szűntek és alakultak meg jogi okokból, majd 1896-ban megalapították a National Phonograph Company céget. A készülék fejlesztése is tovább folyt. Bevezették a felhúzós motorokat, ezután nem kellett a tengelyt egyenletes tempóban folyamatosan forgatni. 1898-ban készült el a klasszikus Edison Standard Phonograph. Működési elve A hangot egy tölcsér gyűjti össze, ennek végén egy membrán található, amit a hang rezgésbe hoz. A membránhoz egy acéltű kapcsolódik, amely egy forgó viaszhengerre spirálisan belekarcolja a hangnak megfelelő rezgéseket. Viasz helyett eleinte vékony ónréteggel bevont hengereket is használtak. A visszajátszás ennek pontosan a fordítottja volt. A hengerre rögzített barázda megmozgatta a tűt, az átadta a rezgéseket a membránnak, majd a tölcsér hallhatóra erősítette a hangot. A készülék alapja két, egymással szinkronban forgó vízszintes fémtengely. Az alsóra kellett ráhúzni a hengert, a vele szinkronban forgó felső tengelyen spirálbarázda volt, amely a hangszedő tűt a henger minden fordulatánál annyival elmozgatta, hogy a tű pontosan kövesse az alatta lévő barázdát. A készüléket eleinte kézel kellett tekerni, később felhúzós motor működtette. A jel rögzítése vertikálisan történt, nagyobb jel mélyebb barázdát vágott a hengerbe. A hangminőség eleinte gyenge volt, a játékidő 2 perc, a hengerek élettartama nem volt több, mint néhány tucat lejátszás. Később új hengeranyagok kikísérletezésével a hangminőség jelentősen javult, a műsoridő 4 percre növekedett. A hordozható, viszonylag kis méretű fonográfkészülékek évtizedeken át használatban maradtak, egyetlen lehetőségként házi, vagy stúdión kivüli hangrögzítésre a magnetofon megjelenéséig. Használták diktafonként, népdalok gyűjtésére, vagy híres emberek hangjának megörökítésére. Műsoros fonográfhengerek Már a korai időkben is adtak ki gyárilag készített műsoros hengereket is, de a hangminőség igen gyenge volt, valamint sokáig megoldhatatlannak bizonyult a műsoros hengerek iparszerű tömeggyártása, minden egyes hengert egyenként vettek fel a stúdiókban, egyszerre több tucat felvevő készüléket használtak. Kereskedelmi mennyiség elkészítéséhez igen sokszor el kellett játszani ugyanazt az előadást. A tömeggyártás később megoldódott, a műsoros fonográfhengerek fénykora az 1910-es években volt. Még bevezették az addigi legjobb hangminőséget nyújtó úgynevezett Blue Amberol hengereket, de a Berliner féle gramofon a hanglemezek gyors és olcsó tömeggyártásával, a hosszabb élettartammal, valamint a jobb hangminőséggel lassan fölékerekedett a műsoros fonográfhengereknek. A hengerekhez hűséges vásárlók végett a műsoros hengerek gyártása 1929-ig fennmaradt. Mivel a gramofon házilagos hangrögzítésre nem volt alkalmas, a fonográf afféle diktafonként a magnetofonok megjelenéséig használatban maradt. A fonográf a Pallas lexikon alapján Erős alapzaton nyugvó fémágyakon vízszintes fémtengely foroghat a vele szilárdan összefüggő fémhengerrel együtt. A tengely és henger pontosan kidolgozott és teljesen egyforma magasságú csavarmenettel van ellátva, s a bal oldali tengelyágy anyacsavarul is szolgál a tengely számára úgy, hogy a tengely a hengerrel együtt minden teljes fordulásnál egy csavarmenettel halad előre (vagy hátra) vízszintes irányban. A hengert sima ónlemezzel (sztaniol) borítják be s ezzel a jelek elfogadására alkalmassá van téve. A jeladó készülék áll egy kör alakú csillámlemezből (membrán), mely rézfoglalatba van illesztve. A foglalatra tölcséres cső erősíthető, melybe belebeszélnek vagy énekelnek. A csillámlemez közepére a henger felé néző oldalon kis fémlemez van erősítve, mely acélcsúcsban végződik. E csúcsra acélrugó nyom, mely maga is tompa acéltűvel van ellátva s midőn a hengert forgatják s a csillámlemez nincs rezgésre kényszerítve (pl. beszéd által), az acéltű a hengert borító ónlemezen a csavarmenetek mélyedéseihez illeszkedő barázdákat szánt. Megjegyzendő, hogy a csillámlemezt körülfogó foglalat erős tartón nyugszik, mely csavarok segélyével úgy igazítható, hogy a barázdákat szántó acéltű éppen a csavarmenet közepébe illeszkedik. Ha most a hengert egyformán forgatva, a csillámlemez felé beszélnek vagy énekelnek (jó közelről), akkor a csillámlemez rezgéseket végez, melyek az acéltűvel közlődvén, mélyedéseket okoznak a hengert borító ónlemez barázdáin. A beszéd vagy ének visszaadása akként történik, hogy a hengert a kezdő állásba helyezik, a csillámlemeznek és tűnek ugyanazon helyzetet adják, amelyben beszéd közben volt, a rézfoglalatra tölcsérszerűleg táguló csövet erősítenek, s a hengert lehetőleg olyan sebesen forgatják, mint a beszéd alatt. A tű az előbb vájt mélyedésekbe kénytelen hatolni, s így a csillámlemezzel együtt éppen olyan mozgásokat kénytelen végezni, mint amilyenekre előbb a beszéd vagy ének bírta. Ha a készülék jól működik, a visszaadott beszédet nagy teremben sokan hallgathatják, anélkül, hogy a fonográfhoz közel állanának. Iglesiarrubia Iglesiarrubia település Spanyolországban, Burgos tartományban. Iglesiarrubia Avellanosa de Muñó, Lerma, Province of Burgos, Villafruela és Quintanilla de la Mata községekkel határos. Lakosainak száma 41 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Bălțești Bălțești község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Izești és Podenii Vechi. Fekvése A megye keleti részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, huszonhat kilométerre északkeletre, a Sărăţel és az Oghiza patakok mentén. Története Első írásos említése 1581-ből való. A 19. században Izești faluval külön községet alkottak, melyet 1898-ban megszüntettek és Podenii Vechi-hez csatolták őket. Így a század végén, az akkori községközpont neve után, Podenii Vechi községen belül Prahova megye Podgoria járásához tartozott, ez a község ekkoriban Bălteni, Izești valamint Podenii Vechi falvakból állt, 2185 lakossal. 1925-ös évkönyv szerint, Podenii Vechi község lakossága 2640 fő volt és ez volt Podgoria járás központja. 1931-ben Bălțești és Izești falvak különváltak Podenii Vechi községből, és ismét létrehozták Bălțești községet. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, mindkét község a Prahova-i régió Teleajen rajonjához került, majd 1952-ben a Ploiești régióhoz csatolták őket. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, Bălțești község az újból létrehozott Prahova megye része lett. Podenii Vechi községet ekkor szüntették meg és Bălțești-hez csatolták. Cygnus X-1 A Cygnus X-1 (rövidítve Cyg X-1) egy jól ismert fekete lyuk és röntgenforrás a Hattyú csillagképben. 1964-ben vált ismertté egy szuborbitális űrugrás során végzett mérések alapján, amit egy rakéta hajtott végre. A Cygnus X-1 az egyik legerősebb röntgenforrás, aminek legnagyobb áramlási sűrűsége 2,3×10−23 W/m2/Hz (ez 2,3×103 jansky). A Cygnus X-1 volt az első olyan röntgenforrás, amiről széles körben elfogadták, hogy fekete lyuk lehet. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott égi objektum ebben a kategóriában. Az elfogadott tömege 14,8 naptömeg. Túlságosan sűrű ahhoz, hogy közönséges csillag legyen. Eseményhorizontjának sugara kb. 26 km. A Cygnus X-1 egy nagy tömegű, gammasugárzó kettőscsillag egyik tagja, ami kb. 6070 fényévre van a Földtől. A kettőscsillag másik tagja a HDE 226868 jelű, kék, szuperóriás változócsillag, amely körül 0,2 CsE-re kering a Cygnus X-1. A fekete lyuk anyagot von el a társcsillagától, ezáltal egy akkréciós korong keletkezik. A korongban áramló anyag több millió fokra hevül és röntgensugárzást hoz létre. Relativisztikus jetek indulnak ki a korongra merőlegesen, amik a belehulló anyag energiájának egy részét elszállítják a környező űrbe. A csillag a tömegének nagy részét csillagszél formájában elveszíthette. Ha a csillag akkor fellángolt, mint egy szupernóva, a maradék anyag is kiáramlott a rendszerből. Majd a csillag összeomlott fekete lyukká. A Cygnus X-1 egy barátságos fogadás tárgya volt Stephen Hawking fizikus és Kip Thorne között 1974-ben, amikor Hawking arra fogadott, hogy a Cygnus X-1 nem fekete lyuk. Hawking a tévedését 1990-ben ismerte el, a megfigyelési adatok alapján. Felfedezése és megfigyelése A röntgensugárzás megfigyelése lehetővé teszi a csillagászok számára a millió fokos gázok viselkedésének tanulmányozását. Mivel azonban a Föld légköre nem engedi át a röntgensugárzást, ezért az ilyen források megfigyelése csak a légkörön kívül lehetséges. A Cygnus X-1 megfigyelésére első ízben egy rakéta szuborbitális repülése, egy ún. űrugrás során, véletlenül került sor; a rakétát a White Sands Missile Range katonai bázisról, Új-Mexikóból bocsátották fel. 1964-ben két Aerobee rakétát bocsátottak fel, amik Geiger–Müller-számlálót vittek magukkal, amivel mérni tudták a röntgensugárzás mértékét. Ahogyan a rakéták forogtak, az egész égboltot végigpásztázták. Nyolc új röntgenforrást fedeztek fel, ezek között volt a Cyg XR-1 (későbbi nevén: Cyg X-1) a Hattyú csillagképben. Riccardo Giacconi és Herb Gursky 1963-ban azt javasolták, hogy műholddal kellene figyelni a röntgenforrásokat. A NASA 1970-ben felbocsátotta az Uhuru nevű űrszondát, ami 300 új röntgenforrást fedezett fel. Az Uhuru megfigyelései szerint a Cygnus X-1 röntgensugárzásának erőssége másodpercenként többször ingadozik. Ez a gyors változás azt jelenti, hogy az energia előállítása viszonylag kis térrészben, 105 km-en belül történik. 1971 áprilisa, májusa között Luc Braes és George K. Miley, a Leideni obszervatórium munkatársai, és tőlük függetlenül Robert M. Hjellming és Campbell Wade, a National Radio Astronomy Observatory munkatársai rádióhullámok kibocsátását észlelték a Cygnus X-1-ből és a pontos helymeghatározás az AGK2 +35 1910 = HDE 226868 jelzésű csillagra mutatott. Az égbolton ez a csillag nagyjából fél fok távolságra van a negyed fényrendű Eta Cygni-től. Ez egy szuperóriás, de önmagában nem lenne képes a mért adatoknak megfelelő mennyiségű röntgensugárzást kibocsátani. Így kiderült, hogy ennek a csillagnak bizonyosan van egy kísérője, ami képes a környező gázt a röntgensugárzás előállításához szükséges millió fokokra hevíteni (ez a Cygnus X-1). Louise Webster és Paul Murdin, a Greenwichi obszervatórium kutatói, és tőlük függetlenül Charles Thomas Bolton (Torontói Egyetem, David Dunlap Observatory) 1971-ben bejelentették, hogy felfedezték a HDE 226868 nagy tömegű, rejtőzködő társát. A csillag spektruma Doppler-eltolódásának megmérésével ki lehetett számítani a tömeget a pálya adataiból. Az objektum kiszámított nagy tömege azt engedte sejteni, hogy fekete lyuk lehet, mivel neutroncsillagnak nem lehet a Napénál 3x nagyobb tömege. További megfigyelések 1973 végére megerősítették és a csillagászati közösség elfogadta, hogy a Cygnus X-1 nagy valószínűséggel egy fekete lyuk. A csillagrendszer A kompakt objektum és a kék szuperóriás csillag kettős rendszert alkot. Közös tömegközéppontjuk körül 5,5998 nap alatt keringést végeznek. A Föld irányából nézve a kompakt objektum sohasem kerül a csillag mögé, más szóval nem kerül fedésbe. A keringési sík szögének értéke bizonytalan, 27°–65° közötti becslések vannak rá. A keringési pálya excentricitása mindössze 0,0018, vagyis szinte tökéletes körpályáról van szó. A Földtől való távolság 6100 ± 390 fényév. A rendszer a 4° galaktikus szélesség, 71° galaktikus hosszúság koordinátákon található, a Napnak is helyt adó Orion-kartól a Tejútrendszer középpontja felé, ahol a spirálkar megközelíti a Carina- és Sagittarius-kart. A Cygnus X-1-et általában úgy jellemzik, mint ami a Sagittarius-karhoz tartozik, bár hozzá kell tenni, hogy a Tejútrendszer térbeli struktúrája még nem eléggé ismert. A kompakt objektum A kompakt objektum tömegének meghatározása sokáig bizonytalan volt, a becsült értékek a csillagfejlődésből kiszámolt 20±5 naptömegtől a más technikákkal kapott 10 naptömegig terjedtek. A röntgensugárzás periódusának méréséből pontosabb érték adódott, a jelenleg elfogadott érték 14,8±1 naptömeg. Mindegyik esetben fekete lyukról van szó. Az eseményhorizontot meghatározó Schwarzschild sugár 26 km. Ezen a határon belülre kerülő anyag vagy fény nem tud többé távozni a térségből. Az eseményhorizont létét 1992-ben látványos mérésekkel sikerült igazolni, melynek során a Hubble űrtávcső nagysebességű fotométerének ultraibolya érzékelőivel felfénylő nyalábokat detektáltak, amik a fekete lyuk felé áramló anyag spirális mozgása során keletkeztek. A kisugárzás impulzusok sorozatából áll, amikre hatással van a gravitációs vöröseltolódás. Ennek következménye, hogy az objektumhoz közeledve a sugárzás hullámhossza egyre nő, ahogyan az általános relativitáselmélet előre jelzi. Ha a befelé hulló anyag szilárd felszínbe ütközne, egy végső energiakibocsátásnak kellene bekövetkeznie a becsapódáskor; az eseményhorizont esetén azonban nem. Itt két további felvillanás figyelhető meg, amik szintén a fekete lyuk létét erősítik meg. A Chandra űrtávcső mérései alapján úgy tűnt, mintha a Cygnus X-1 kompakt objektum nem forogna; 2011-es mérések alapján azonban úgy tűnik, hogy extrém gyorsan forog, másodpercenként 790 fordulatot tesz. Kialakulása A legnagyobb csillag a Cygnus OB3 társulásban a Nap tömegének 40-szeresével rendelkezik. Minthogy a nagyobb tömegű csillagok életciklusa gyorsabb, ez azt jelenti, hogy a Cygnus X-1 őscsillaga is nagyjából ekkora tömeggel rendelkezett, vagyis kialakulása óta 30 naptömeget elveszített. Ennek az anyagmennyiségnek egy része minden bizonnyal társcsillagához, a HDE 226868 csillaghoz áramlott, míg a többi rész az erős csillagszél miatt kisodródott a világűrbe. A HDE 226868 héliumban gazdag külső atmoszférája is erre az anyagáthelyeződésre utal. Az őscsillag Wolf–Rayet-csillaggá válhatott, aminek jellemzője, hogy atmoszférája anyagát a környező űrbe szórja. Ha az ős-csillag szupernóvaként felrobbant volna, a megmaradó anyagmennyiség nagy sebességgel távozott volna a rendszerből (hasonló objektumok megfigyelése alapján). Mivel ez az objektum keringési pályán maradt, ez arra utal, hogy az őscsillag nagyobb robbanás nélkül összeomlott, és közvetlenül fekete lyukká alakult. Az akkréciós korong Feltételezések szerint a kompakt objektum körül egy viszonylag vékony réteg, egy úgynevezett akkréciós korong kering, ami az objektum felé áramló anyagból áll. A korongot alkotó anyag felhevül a súrlódás miatt, amit az vált ki, hogy az objektumhoz közelebbi ionizált gáz gyorsabban kering a távolabbi részecskéknél. Ez a korongot nagyjából két részre osztja: a belső részt nagy ionizáltságú, forró plazma alkotja, és van egy hűvösebb, kevésbé ionizált külső réteg, ami becslések szerint a Schwarzschild-sugárnál 500-szor nagyobb távolságig terjed, ez ebben a konkrét esetben mintegy 15 000 km. Bár a Cygnus X-1 nagy mértékben változó módon viselkedik, ez a legnagyobb, kemény röntgensugárzást kibocsátó forrás, amik energiája 30 keV-tól több száz keV-ig terjed. A neutroncsillagokhoz hasonló, stabil periódus a Cygnus X-1 esetében nem figyelhető meg. A röntgensugárzás erőssége periodikusan változik, melynek ciklusideje 5,6 nap. Van egy nagyjából 300 napos periódus is, amit feltehetően az akkréciós korong precessziója okoz. Relativisztikus anyagsugár Az akkréciós anyag a kompakt objektum felé zuhan, és eközben elveszíti gravitációs potenciális energiáját. A felszabaduló energia egy részét relativisztikus anyagsugarak szállítják el, amik anyagrészecskékből állnak. Ezek sebessége relativisztikus, irányuk merőleges az akkréciós korongra (vagyis a részecskék sebessége jelentősen megközelíti a fénysebességet). A folyamatot valószínűleg a kompakt objektumot körülvevő gáz mágneses terei hozzák létre. A Cygnus X-1 anyagsugarai nem elég hatékonyak az energia szállításában, ez csak kis hányadot képvisel az elektromágneses spektrumban. Ennek következtében ezek a sugarak a látható tartományban „sötétek”. Becslések szerint ezeknek az anyagsugaraknak a hajlásszöge a mi látóirányunkhoz 30°, és ez precesszálhat. Az egyik anyagsugár viszonylag sűrű csillagközi anyaggal ütközik, ami által egy gyűrűs alakzat jön létre, ami rádiósugárzást bocsát ki. Az ütközés csillagközi ködöt képez, ami a látható tartományban is észlelhető. A köd létrehozásához 9±5×1029 W teljesítmény szükséges. Ez a Napunk által leadott teljesítmény több mint 1000-szeresének felel meg. Az ellenkező irányban haladó anyagsugár nem kelt ilyen gyűrűt, mert ott a csillagközi anyag ritkább. 2006-ban a Cygnus X-1 lett az első olyan fekete lyuk, ami bizonyítottan gamma-sugárzást bocsát ki a 100 GeV fölötti nagy energiájú tartományban. A HDE 226868 A HDE 226868 egy szuperóriás, színképosztálya O9.7 Iab, ami az „O” és a „B” osztályú csillagok közé sorolja be. Becsült felszíni hőmérséklete 31 000 K, tömege 20–40-szeres naptömeg. A csillagok fejlődési modellje, és a mintegy 2000 parszekes távolság alapján a csillag sugara a Napénak 15-17-szerese, luminozitása pedig 300 000–400 000-szorosa. Összehasonlításképpen a kompakt objektum a HDE 226868-tól mindössze 40 Nap-sugárnyi távolságban kering. A HDE 226868 felszíne a nagyobb tömegű kísérő által kifejtett árapályerők által erősen torzított, könnycsepp alakú, amit a tengely körüli forgás még tovább alakít. Ez a látható fényben 0,06 mértékű fényességváltozást okoz 5,6 nap alatt. Ha a HDE 226868 színképét összehasonlítjuk a hasonló Alnilam (Epsilon Orionis) csillaggal, az előbbi légkörében több a hélium és kevesebb a szén. A HDE 226868 ultraviola és hidrogén-alfa spektrális vonalai hasonlóságot mutatnak a P Cygni csillagéval, és arra utalnak, hogy a csillagot egy gázfelhő veszi körül, ami 1500 km/s sebességgel távolodik tőle. Mint más, hasonló spektrális jellemzőkkel bíró objektumok, a HDE 226868 is csillagszél formájában veszít a tömegéből, éves szinten 2,5×10−6 naptömegnyit. Másként kifejezve ez egy naptömegnyi anyag elvesztését jelenti 400 000 év alatt. A kompakt objektum gravitációs hatása miatt a csillagszél áramlásának alakja nem szabályos henger. A kompakt objektumot körülvevő térség röntgensugárzása felhevíti és ionizálja a csillagszelet. Amint a csillagszél különböző tulajdonságú térrészeken halad át a mintegy 5,6 napos útja során, az UV-vonalak, a rádiósugárzás és a röntgensugárzás jellemzői megváltoznak. A HDE 226868 Roche-térfogata meghatároz egy térséget a csillag körül, ahol a körülötte keringő anyag gravitációsan kötött. Ezen a térségen belülre kerülő anyag a kísérő felé fog mozogni. A Napunk és a HDE 226868 között található csillagközi por és gáz hatására a látszó fényesség kisebbnek és vörösebbnek látszik. A becsült fényesség-csökkenés (AV) 3,3 magnitúdó. A csökkenés nélkül a HDE 226868 5-ös magnitúdójú, szabad szemmel is látható csillag lenne. Stephen Hawking és Kip Thorne fogadása A Cygnus X-1 volt a tárgya Stephen Hawking angol fizikus és Kip Thorne amerikai fizikus (Caltech) fogadásának, amiben Hawking arra fogadott, hogy nincsen fekete lyuk a térségben, Thorne pedig arra, hogy van. (Hawking ekkorra már hosszú ideje foglalkozott a fekete lyukak fizikájával). Izsó Zita Izsó Zita (Budapest, 1986. május 9. –) magyar költő, író. Élete 1986-ban született Budapesten, Izsó Ignác labdarúgó leánya. Gyermekkorát Budaörsön töltötte. 2004-ben érettségizett a Szent Margit Gimnáziumban, majd az ELTE jogász szakán szerzett diplomát. Húgával, Izsó Nórával 2005-ben bejutottak a Magyar Rádió és a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány IV. Ifjúsági Színjátékíró Versenyének döntőjébe Alu(dj)gy Gyula! című drámájukkal, amellyel megnyerték a versenyt. Záróra c. darabját 2006-ban mutatták be a Szkéné R-Klubban, majd játszották többek között a Tűzraktérben, illetve a Szív Kamara Stúdiószínházban is. 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. A FISZ Világirodalmi Sorozatának szerkesztője (angol, német, spanyol és francia nyelvből fordít.) Tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének. Első verseskötete (Tengerlakó ) 2011-ben jelent meg a FISZ gondozásában. Az Átjáró című kulturális-közéleti blog alapítója, melyet Ayhan Gökhannal közösen szerkeszt. 2009-ben a Látó folyóirat közölte Függés című darabját, mely a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen drámapályázatán lett díjazott. 2011-ben testvérével közösen írt második színdarabjukkal elnyerték az egri Gárdonyi Géza Színház drámaíró versenyének pályadíját. A Tengerlakó kötetről A Szépirodalmi Figyelőben Fekete Richárd írt bemutatót, a szerző 2012-ben a Gérecz Attila-díj, 2013-ban a Móricz Zsigmond-ösztöndíj nyertese lett. 2014-ben adta ki Színről színre című második verseskötetét. Művek Záróra (dráma) Függés (dráma) Tengerlakó (FISZ, 2011, versek) Színről színre (Prae, 2014, versek) Pesti nő (Bach Mátéval, Athenaeum, 2017, interjúk) Díjak 2012 : Gérecz Attila-díj 2013 : Móricz Zsigmond-ösztöndíj 2015 : Babits Mihály műfordítói ösztöndíj 2016 : NKA alkotói támogatás Vodafone 858 Smart A Vodafone 858 Smart egy Huawei által gyártott és Vodafone által forgalmazott androidos mobiltelefon (okostelefon) – vagy más megközelítésben: kisméretű táblagép –, amelyet a Vodafone 2011 májusában jelentett be. Az Android 2.2-es verzióját tartalmazza. 256 MB belső memóriával, 2,8 hüvelykes, 320x240 pixeles TFT széles kijelzővel, kapacitív érintőkijelzővel, 2 megapixeles kamerával, WiFi-vel, A-GPS-szel rendelkezik. Előre telepített alkalmazások A készülékkel ingyenesen adott szoftverek közé tartozik a Fájlkezelő, DocsToGo, YouTube és E-mail kliens. Található rajta ezeken kívül Facebook, Twitter és Google Maps is. További alkalmazások az Android Marketről tölthetőek le. 2014-es GP2-szezon A 2014-es GP2-szezon lesz a sorozat történetének tizedik évada. A pilóták között a svájci Fabio Leimer, a csapatok között az orosz Russian Time a címvédő, melynek csapatfőnöke, Igor Mazepa 2014. február 3-án elhunyt. Ezt követően megszakadt az istálló és a csapatot futtató német Motopark együttműködése. Alig pár nap múlva, pilótáik bejelentése mellett megerősítette az istálló, hogy a csapat a 2007-es bajnok iSporttal működik együtt. Változás a korábbi évekhez képest, hogy az évben esedékes új autót nem váltja fel a 2011 és 2013 közötti időszakra tervezett Dallara GP2/11-et, hogy ne emelkedjenek a költségek. Távozott a szériából az Alejandro Agag vezette Barwa Addax Team, amely csapat 2009 és 2013 között vett részt a GP2 küzdelmeiben, s 2011-ben a Pic-van der Garde pilótapárossal csapatbajnoki címet szerzett. Helyüket az a Campos Racing foglalhatta el, amely istálló 2005-től 2008-ig már versenyzett ebben a sorozatban és helyét pont Agag csapatának adta át. Utóbbi évben a Campos szerezte meg a bajnoki címet a csapatok között. A csapatok közül a Caterhamen kívül az ART Grand Prix és a Hilmer Motorsport is partnerszerződést kötött a szezon kezdete előtt egy-egy Formula–1-es csapattal. Előbbi a McLarennel, utóbbi a Force Indiával. Kisebb szabályváltozásokat hoztak a szezon előtt: a szabadedzés időtartamát 30 percről 45-re növelték, illetve a főfutamon mind a lágy, mind a kemény keverékű abroncsot fel kell használni. Tesztek Előszezoni tesztek A szezont megelőzően két, háromnapos tesztet tartottak, a versenynaptár részét is képező közel-keleti pályákon. Mivel a tesztek délelőtti és délutáni szakaszból álltak, ezért a körszámnál az első szám a délelőtt, a második a délután teljesített köröket jelenti. Utószezoni teszt Az edzéseket két részletben, délelőtt és délután tartották. A kiemelt körszám azt jelzi, hogy a pilóta délelőtt vagy délután érte-e el a jelzett köridőt. A háromnapos teszten részt vett a 2015-ös szezontól csatlakozó Status Grand Prix is. Átigazolások Csapatváltások Julián Leal; Racing Engineering pilóta → Carlin pilóta Jolyon Palmer ; Carlin pilóta → DAMS pilóta Daniel Abt ; ART Grand Prix pilóta → Hilmer Motorsport pilóta René Binder; Venezuela GP Lazarus pilóta → Arden International pilóta Rio Haryanto ; Barwa Addax Team pilóta → EQ8 Caterham Racing pilóta Mitch Evans ; Arden International pilóta → Russian Time pilóta Johnny Cecotto, Jr. ; Arden International pilóta → Trident pilóta Adrian Quaife-Hobbs; Hilmer Motorsport pilóta → Rapax pilóta Nathanaël Berthon ; Trident pilóta → Venezuela GP Lazarus pilóta Stefano Coletti; Rapax pilóta → Racing Engineering pilóta Jon Lancaster; Hilmer Motorsport pilóta → MP Motorsport pilóta Újonc pilóták Arthur Pic ; WSR 3.5 pilóta → Campos Racing pilóta André Negrão; WSR 3.5 pilóta → Arden International pilóta Stoffel Vandoorne ; WSR 3.5 pilóta → ART Grand Prix pilóta Izava Takuja; Super Formula pilóta → ART Grand Prix pilóta Facu Regalia; GP3 pilóta → Hilmer Motorsport pilóta Szató Kimija; Auto GP pilóta → Campos Racing pilóta Raffaele Marciello ; FIA európai Formula–3-as bajnokság pilóta → Racing Engineering pilóta Artyom Markelov ; Német Formula–3-as bajnokság pilóta → Russian Time pilóta Axcil Jefferies; Indy Lights pilóta → Trident pilóta Visszatérő pilóták Conor Daly; GP3 pilóta → Venezuela GP Lazarus pilóta Távozó pilóták Sam Bird ; Russian Time pilóta → United Sports Car Championship pilóta Marcus Ericsson ; DAMS pilóta → Formula–1 pilóta James Calado; ART Grand Prix pilóta → WEC pilóta Fabio Leimer ; Racing Engineering pilóta → WEC pilóta Leimer, mint a sorozat címvédője a szabályok szerint sem maradhatott volna a szériában. Versenynaptár A 2014-es versenynaptárat 2013 decemberében véglegesítették. Kiesett az elmúlt két évben versenyt rendező Malajzia és Szingapúr, viszont első alkalommal rendezhet futamot Ausztria és Oroszország. Eredmények 1 Az időmérő edzést két csoportban bonyolították le. A bajnokság végeredménye Versenyzők Megjegyzés: † — Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. Konstruktőrök Megjegyzés: † — Nem ért célba, de teljesítette a verseny 90%-át, így értékelték. Érdekességek, statisztikák Ebben a szezonban két új ország is csatlakozott azon államok sorához, akik valaha pilótát adtak a szériának. Jeffries révén Zimbabwe és Ellinas által Ciprus . Forrás „GP2: Tragédia a bajnokcsapatnál”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2014. február 5. (Hozzáférés ideje: 2014. február 5.) „GP2: A Motopark és a Russian Time útjai különválnak”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2014. február 18. (Hozzáférés ideje: 2014. február 18.) „GP2: Megvannak a Russian Time versenyzői”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2014. február 19. (Hozzáférés ideje: 2014. február 19.) „GP2 to keep current car to cut costs”, Autosport.com, Haymarket Publications, 2013. június 17. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) (angol nyelvű) „Visszatér a Campos a GP2 mezőnyébe”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2013. október 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 18.) „GP2-es csapatot indít a Force India”, Strommer Benjamin, formula.hu, 2014. február 7. (Hozzáférés ideje: 2014. február 7.) „A GP2 átveszi a Formula–1-es gumiszabályt”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2014. február 14. (Hozzáférés ideje: 2014. február 14.) „11 versenyhétvégéből áll majd a GP2 10. szezonja”, Hanzséros Tünde, mcsatorna.hu, 2013. december 6. (Hozzáférés ideje: 2014. január 15.) „GP2: Jolyon Palmer nyerte az év első tesztjét”, speedcafe, speedcafe.com, 2015. május 16. (Hozzáférés ideje: 2015. május 16.) „GP2: Palmer a második napot is behúzta”, Mcsatorna, Mcsatorna.hu, 2015. május 16. (Hozzáférés ideje: 2015. május 16.) „GP2: Lancaster volt a záró nap legjobbja”, Mcsatorna, Mcsatorna.hu, 2014. május 16. (Hozzáférés ideje: 2015. május 16.) „GP2: Rossi volt a leggyorsabb a bahreini teszt első napján”, Molnár Dávid, RacingNews.hu, 2014. március 19. (Hozzáférés ideje: 2014. március 19.) „GP2: Haryanto uralta a második napot”, Molnár Dávid, RacingNews.hu, 2014. március 20. (Hozzáférés ideje: 2014. március 21.) „GP2: Jon Lancaster volt a leggyorsabb az utolsó napon”, Molnár Dávid, RacingNews.hu, 2014. március 21. (Hozzáférés ideje: 2014. március 21.) „Yas Marina Post-Season Test Preview”, GP2 Series, gp2series.com, 2014. november 26. (Hozzáférés ideje: 2014. november 30.) (angol nyelvű) „GP2 Series announce teams for 2014-16”, GP2 Series, GP2 Motorsport Limited, 2013. október 15. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) (angol nyelvű) „GP2: Nasr egy újabb évet tölthet a Carlinnál”, Molnár Dávid, RacingNewes.hu, 2014. március 7. (Hozzáférés ideje: 2014. március 7.) „GP2 - Julián Leal a Carlinnál folytatja a versenyzést”, Hanzséros Tünde, mcsatorna.hu, 2014. január 10. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „A Ferrari által támogatott Raffaele Marciello a GP2-ben folytatja”, SilverMike, motorsportal.hu, 2014. február 18. (Hozzáférés ideje: 2014. február 18.) „GP2: Coletti a Racing Engineeringnél tölti az idei évet”, Molnár Dávid, RacingNews.hu, 2014. március 8. (Hozzáférés ideje: 2014. március 8.) „GP2: A DAMS bejelentette versenyzőpárosát”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2013. november 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „Stoffel Vandoorne lesz a McLaren harmadik versenyzője”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2014. január 23. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) „Saját utánpótlás csapata lesz a McLarennek a GP2-ben”, Autosport, Telesport, 2014. január 23. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) „GP2: Abt a Hilmernél indul 2014-ben”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2013. november 23. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „Latifi to make GP2 debut for Hilmer, Giovesi back with Rapax”, Autosport.com, 2014. november 20. (Hozzáférés ideje: 2014. november 21.) (angol nyelvű) Strommer, Benjamin. „GP2: A Ferrari ifjonca első pole-pozícióját is megszerezte”, formula.hu, 2014. július 4. (Hozzáférés ideje: 2014. július 4.) „GP2: Quaife-Hobbs a Rapax-nál folytatja”, Molnár Dávid, RacingNews.hu, 2014. március 6. (Hozzáférés ideje: 2014. március 7.) „Ellinas replaces injured Quaife-Hobbs at Rapax for Sochi”, Peter Allen, PaddockScout.hcom, 2014. október 8. (Hozzáférés ideje: 2014. október 17.) (angol nyelvű) „GP2: A Rapax és Simon Trummer 2014-ben is közösen folytatják”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2013. október 30. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „GP2 - René Binder az Ardenhez igazolt”, Hanzséros Tünde, mcsatorna.hu, 2013. december 20. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „GP2: Negrao az Ardennél folytatja”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2014. január 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 22.) Allen, Peter. „Dillmann replaces injured Negrao at Arden for Barcelona”, Paddock Scout, 2014. május 8. (Hozzáférés ideje: 2014. május 9.) (angol nyelvű) „Frijns tesztpilótaként landolt a Caterhamnél”, Bognár Viktor, formula.hu, 2014. január 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 21.) Strommer, Benjamin. „Kiss Pál Tamás riválisa mégis ott lesz a Red Bull Ringen”, formula.hu, 2014. július 16. (Hozzáférés ideje: 2014. július 16.) „Red Bull Junior driver Pierre Gasly has joined Caterham Racing in GP2”, William Esler, SkySports, 2014. szeptember 2. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 7.) (angol nyelvű) „GP2: De Jong az MP Motorsportnál tölti az idei szezont is”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2013. január 30. (Hozzáférés ideje: 2014. január 30.) „Végleges a GP2-sorozat 2014-es mezőnye”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2014. április 3. (Hozzáférés ideje: 2014. április 4.) Allen, Peter. „Canamasas makes GP2 return for Barcelona with Trident”, Paddock Scout, 2014. május 7. (Hozzáférés ideje: 2014. május 9.) (angol nyelvű) „GP2: Cecotto visszatér a Tridenthez”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2014. március 1. (Hozzáférés ideje: 2014. március 1.) „GP2: Berthon a Lazarusnál folytatja”, Molnár Dávid, RacingNewes.hu, 2014. március 7. (Hozzáférés ideje: 2014. március 7.) „GP2 - Campana replaces Daly at Lazarus”, AutoSport, Yahoo! Sport, 2014. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 7.) (angol nyelvű) „Alonso felfedezője egy F1-es pilóta öccsét szerződtette”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2014. január 3. (Hozzáférés ideje: 2014. január 14.) „GP2: Szato a Campos Racinghez igazolt”, Molnár Dávid, Ultimate Sport.hu, 2014. február 17. (Hozzáférés ideje: 2014. február 17.) „Sam Bird Amerikában folytatja”, Szabó Imre, formula.hu, 2013. december 24. (Hozzáférés ideje: 2014. január 18.) „Hivatalos: Kobayashi és Ericsson a Caterham pilótái”, Bognár Viktor, formula.hu, 2014. január 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 21.) „WEC: Calado a Ferrari színeiben indul”, Roós András, RacingNews.hu, 2014. március 17. (Hozzáférés ideje: 2014. március 19.) „GP2 champion Fabio Leimer secures 2014 Rebellion WEC LMP1 seat”, Gary Watkins, Haymarket Publications, 2014. április 1. (Hozzáférés ideje: 2014. április 4.) (angol nyelvű) „22 futamból áll a GP2, 18-ból a GP3 naptára”, Gellérfi Gergő, formula.hu, 2013. december 15. (Hozzáférés ideje: 2014. január 15.) „GP2: Az éllovas újabb pole-ja (frissítve)”, Strommer Benjamin, formula.hu, 2014. május 23. (Hozzáférés ideje: 2014. május 23.) Leslie Marr Leslie Marr (Durham, 1922. augusztus 14. –) brit autóversenyző. Pályafutása 1954-ben és 1955-ben részt vett hazája világbajnoki Formula–1-es versenyén. Az 54-es futamon tizenharmadikként zárt, az 55-ös versenyen viszont nem ért célba. Több a világbajnokságon kívül rendezett Formula–1-es viadalon is rajthoz állt pályafutása alatt. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) I. e. 9. század Események Közép-Európa Közép-Európában a század végétől véget ér a bronzkor , megkezdődik a vaskor , elterjed a vasmegmunkálás. Közel-Kelet és Mediterráneum II. Assur-nászir-apli és fia, III. Sulmánu-asarídu uralkodása alatt Asszíria fokozatosan domináns hatalommá válik Mezopotámiában és a mai Szíria területén. Karkari csata (i. e. 853) Asszíria délnyugati terjeszkedésének egyik fontos állomása A század végétől az asszírok fokozatosan kapcsolatba kerülnek a médekkel . A föníciaiak folytatják kolóniák létesítését a Mediterráneumban Megalapítják többek között Karthágót (i. e. 814). Az asszír hódítás a század végére véget vet a kereskedővárosok virágkorának. Moáb függetlenedik az Izraeli Királyságtól (i. e. 853) Létrejön Urartu , a transzkaukázusi államalakulat az Örmény-felföldön; a század végétől fénykorát éli Görög gyarmatvárosok létesülnek Ibéria először kerül a főníciaiakkal és a görögökkel kereskedelmi kapcsolatba Ázsia Indiában az árják kelet felé nyomulnak a Gangesz völgyében. Befejeződik a Védák gyűjteményének összeállítása. Kínában a Csou dinasztia uralkodik. Afrika A Kusita királyság virágzásának kezdete a mai Szudán területén. Közép-Amerika Olmék-vilizáció Dzibilchaltún város alapítása Találmányok, felfedezések Ostromgépek használata az asszír katonaságnál. Kultúra Héra templom építése Korinthosz mellett. Artemisz templom Spártában. Az ógörög ábécé kialakulása. Évtizedek és évek Az időszámításunk előtti 9. század i. e. 801-től i. e. 900-ig tart. Krecsányi Katalin Krecsányi Katalin (Pest, 1851. február 17. – Szentendre, 1913. június 2.) színésznő, színigazgató. Krecsányi Ignác és Krecsányi Sarolta testvére. Életútja Színésznő lett 1866-ban, Debrecenben. 1870-ben kötött házasságot Jakabffy Gáborral, akinek élete végig segített az igazgatásban. Miután férje visszavonult, Krecsányi Katalin vezette a társulatot 1887-ig. Ezután Komlóssy Ferencnél szerepelt még egy évig, majd 1888-ban visszavonult a színpadtól. Színvonalas operett- és népszínműénekesként ismerték. Leánya Jakabffy Aranka (Bp., 1869. ápr. 16. –?) színésznő, aki 1888-ban Hubay Gusztávnál kezdte pályáját és 1920-ban vonult nyugalomba. Működési adatai 1866–67: Miskolc; 1870–79: Jakabffy Gábor; 1879–80: Kétszeri József; 1880–82: Jakabffy Gábor; 1882–83: Kőszeghy Endre. Igazgatóként: 1886–87: Hales. Szimpla romkocsma Története A Szimpla egy vendéglátóipari vállalkozás, amely kávézóként, 2001-ben nyílt meg, a még hagyományosnak mondható jelleggel. Az igazi különlegességet a 2004-ben megnyíló Szimpla kert jelentette, amely Budapest VII. kerülete egyik bérházának belső tereit ki- és felhasználva hozta létre az első magyarországi „romkocsmát.” „A Szimpla abból a célból üzemel, hogy kiderüljön, lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni, kilátástalannak tűnő építkezéseket túlélni, kiegyensúlyozottan működő konyhát vinni, kertmoziban saját forgalmazású filmeket vetíteni, animációs filmfesztiválokat szervezni.” A Szimpla kert a Lonely Planet útikalauz 2011-es szavazásán a világ 3. legjobb bárja címet nyerte el. Külső hivatkozások Hivatalos honlap Facebook-oldal Blog Romkocsmák Források és jegyzetek Index.hu http://szimpla.hu/budapest/rolunk http://www.lonelyplanet.com/competitions/singha-100greatbars2011/bar-list/index.php 3575 Anyuta A 3575 Anyuta (ideiglenes jelöléssel 1984 DU2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1984. február 26-án. Bleier Vilmos Bleier Vilmos (Újpest, 1903. május 14. – 1940) kiadó és kiadványszerkesztő, az eszperantó mozgalom jeles képviselője a két világháború közti Magyarországon. Élete, munkássága Bleier Ármin és Karpf Róza fia. A Magyar Országos Eszperantista Munkásegyesület ügyvezetője volt 1923-1930 között. A Literatura Mondo újság és kiadó tulajdonosa és vezetője 1930-1939 között, ekkor ez a lap a nemzetközi eszperantó irodalmi élet központjaként működött. Részt vállalt az eszperantó enciklopédia írásában, szerkesztésében és kiadásában. 1928. augusztus 26-án Budapesten, a Ferencvárosban feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Róth Ibolyát, Róth Ignác és Stotter Blima lányát. Öccse, Berceli Béla ugyancsak eszperantista volt, de részt vett a munkásmozgalomban is és a világháború után tábornok lett a magyar hadseregben. Bleier Vilmos francia földben nyugszik. (Thiais, département Val-de-Marne, FR. Párizsi temető, Párizs közigazgatási határán kívül, az Orly repülőtérre vezető főút mentén: Fontainebleau sugárút, Thiais temető, franciául Cimetière Parisien de Thiais, 82. parcella, 20. sor, 27. sz. sír). Emlékezete 2010 . május 24 -én a pécsi Eszperantó Parkban kétnyelvű (magyar-eszperantó) emléktáblát állítottak tiszteletére. Kötetek Enciklopedio de Esperanto / red. L. Kökény , V. Bleier ; la lingvo-fakon K. Kalocsay ; iniciatinto-cefredaktoro I. Sirjaev. Budapest : Literatura Mondo, 1933. El la notlibro de praktika esperantisto / K. R. C. Sturmer ; arangis V. Bleier, K. Kalocsay, L. Totsche. Budapest : Literatura Mondo, 1934. 125 p Knudsen-cella A Knudsen-cella a mikro- és nanotechnológiában alkalmazott részecskeforrás, mellyel bizonyos preparálási eljárásokhoz szükséges részecskenyaláb hozható lére. Segítségével kis parciális gőznyomású anyagok (pl. Ga, Al, Hg, As) gőze állítható elő és alkalmazható például molekulasugaras epitaxiánál (Molecular Beam Epitaxy, MBE). A Knudsen-cellában a párologtatandó anyagot egy kerámiaedényben helyezik el általában szilárd halmazállapotban. A kerámiaedényt fűtőtekercs veszi körül, az eszköz ezen kívül vízhűtő rendszerrel és tokozással rendelkezik. Az MBE készülékben általában több Knudsen-cella is elhelyezésre kerül, így a rétegleválasztáskor a felületre több elem kombinációja is kerülhet. Az egyes cellák egyesével zárhatók annak megfelelően, hogy a folyamat mit kíván. Rasmus Rasmussen Rasmus Rasmussen (Viby, 1899. május 26. – Odense, 1974. április 11.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és a svéd rendszerű csapat összetettben ezüstérmes lett. Klubcsapata a DDS&G's Hold volt. Nimura Teruo Nimura Teruo (Kioto, 1943. május 2. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 5 mérkőzést játszott. Katalepsy A Katalepsy nevű orosz brutális death metal együttes 2003-ban alakult meg Moszkvában. Pályafutásuk alatt két nagylemezt, egy demót, egy EP-t és két split lemezt jelentettek meg. Albumaikat a Unique Leader kiadó dobja piacra. Tagok Jelenlegi tagok Igor Filimontszev - ének (2011-) Dimitrij Dedov - gitár (2009-) Anton Garaszjev - gitár (2008-) Anatoli Sisilov - basszusgitár (2005-) Evgenij Novikov - dobok (2011-) Diszkográfia Barbarity / Katalepsy / Smersh / Posthumous Blasphemer (split lemez, 2004) Musick Brings Injuries (EP, 2007) Triumph of Evilution (EP/split lemez, 2008) Your Fear is Our Inhabitancy (demó, 2010) Autopsychosis (stúdióalbum, 2013) Gravenous Hour (stúdióalbum, 2016) Körkörös szórás A körkörös szórás egy fegyverrendszer ballisztikai pontosságát határozza meg. Mérőszáma a célpont köré rajzolt n sugarú kör, amelyen belülre 50%-os valószínűséggel csapódik be a lövedék. A körkörös szórás elméletben normális eloszlású, azaz a lövedékek főleg a célpont közelében csapódnak be, és a távolság növekedésével egyre kevesebb találat figyelhető meg; a lövedékek 50%-a a céltól n távolságon belül, 43%-a n és 2n, 7%-a pedig 2n és 3n távolságon belül csapódna be. A valóságban azonban ez az eloszlás nem mindig figyelhető meg. Az irányított fegyverek, például a lézerirányítású bombák a cél tévesztése esetén is a célhoz közel csapódnak be, eloszlásuk nem normális. A tüzérségi lövedékek szórása a lőtávolság irányában nagyobb, mint oldalirányban, ezért az 50%-os valószínűség inkább egy ellipszist mutat, mint egy kört. Szimpliciusz pápa Szent Szimpliciusz (latinul: Simplicius), (? – 483. március 10.) volt a 47. pápa a történelem során. Hilár pápa utódaként került a keresztény egyház élére 468. március 3-án. Haláláig viselte tisztségét. Pontifikátusa még mindig a nagy hatású I. Leó pápa nyomait viselte. Legfőbb elvei között találhattuk a féktelen hitet és a római primátus fontosságát. Egy olyan korban uralkodott, amikor Róma politikai helyzete megingott, és végleg hanyatlani látszott. Élete Tivoli városában látta meg a napvilágot Itáliában. Családja szigorú keresztény neveltetést biztosított neki. A történeti forrásokból tudjuk, hogy apját Castinusnak hívták, és szabad római polgár volt. A papi hivatást választotta, és itt Leó elveit alapul véve szigor és hit jellemezte. Amikor 468-ban Hilár pápa meghalt, és Szimpliciusz lépett helyébe, kortársai úgy jellemezték, mint akit nehéz megingatni szigorú hitelveiben. Keménykezű irányítására szükség is volt, ugyanis Itáliát barbár hadak fenyegették. A germán herulok hadai végigdúlták a félszigetet, és 476-ban vezérük, Odoaker elűzte trónjáról az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustust, és magát Itália királyának nevezte ki. Szimpliciusznak sikerült kivívnia az új királynál Róma viszonylagos függetlenségét. Odoaker alig változtatott az addigi adminisztrációs rendszeren, így a nép könnyebben el tudta fogadni új urát. Az új világi hatalommal való egyezkedés leterhelte Szimpliciusz erőit, így a Róma primátusát mindig is ellenző keleti egyházak ismét kikezdték a pápai hatalmat. Új erőre kaptak a monofiziták, és immár egész Bizáncot maguk mellé állítva küzdöttek a római apostoli szék hitelvei ellen. A viták a 451-es khalkédóni zsinat óta nem simultak el teljesen. Ezen a zsinaton I. Leó elítélte a monofizitákat, és ezt az egész zsinat elfogadta. A történet igazán 482-ben vett nagy fordulatot, amikor Zénón keletrómai császár kiadta a Hénótikont. Ez az írás elismerte az Első nikaiai zsinat határozatait, de a Khalkédónban tartott gyűlés döntéseit elvetette. Ez azt jelentette, hogy a császári hatalom a monofiziták oldalára állt. Szimpliciusz nem akarta elfogadni a Hénótikont, és kitartott az orthodoxia elvei mellett, valamint amellett, hogy a monofiziták tanai eretnekek. Több levelet is írt Konstantinápolyba, amelyben a pápai hatalom és az egyetemes zsinatok elsőbbségét védelmezi. Akakiosz konstantinápolyi pátriárka kezdetben Simplicius oldalán állt, de végül befolyása növelését látta a monofiziták támogatásában. Ezért még abban az évben aláírta a Hénótikont. Ez a keleti és nyugati egyházak első szakadásához vezetett, amely 519-ig tartott. Pontifikátusának legnagyobb részében Szimpliciusz gigászi küzdelmet vívott a nyugati egyház összefogásáért. A birodalom összeomlása után az egyház legfőbb feladata volt a lelki támasz nyújtása az embereknek, és a pogány hordák közti misszionárius tevékenység. A pápa legnehezebb feladata mégis az volt, hogy a hirtelen különböző királyságokba szakadt egyházmegyéket összetartsa, és ne hagyja őket elpusztulni. Sok feladatot és nehéz pontifikátust hagyott maga után, amikor 483. március 10-én meghalt. Halála után szentté avatták, ünnepnapját halála napjára tűzték ki. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Jinočany Jinočany település Csehországban, Nyugat-prágai járásban. Jinočany Chrášťany, Rudná, Prága, Dobříč, Zbuzany és Nučice településekkel határos. Lakosainak száma 1933 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Főnév A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt. A flektáló nyelvekben és más típusú nyelvekben is, mint a magyar, a főnév ragozható. Jellemző alaktani kategóriái nem azonosak minden nyelvben. Például az indo-európai nyelvekben ezek a nem, a szám és az eset, de a magyar nyelvben hiányzik közülük a nem. A főnév bizonyos mondattani funkciókat tölthet be az egyszerű mondatban, mint például alany, névszói állítmány névszói része, tárgy, jelző, határozó stb. A főnevek osztályozása A főneveket többféle kritérium szerint lehet osztályozni. Alakulásuk szempontjából Ebből a szempontból a főnév lehet: tőszó vagy képzett szó egyszerű vagy összetett Fogalmi tartalmuk szempontjából Eszerint a kritérium szerint a főnév lehet: konkrét vagy elvont köznév vagy tulajdonnév élő tárgyat vagy élettelen t megnevező megszámlálható vagy nem megszámlálható egyéni vagy kollektív főnév Alaktani szempontból csak egyes számú főnév (kapor) vagy csak többes számú (az angol scissors ’olló’) a mindkét természetes nemre utaló egyetlen alakú főnév, vagy két alakú (a nemeket alaktani eszközökkel kifejező nyelvekben) Vernantois Vernantois település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 343 fő (2015). Vernantois Montaigu, Alièze, Bornay, Courbette, Moiron, Revigny és Saint-Maur községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Betlenfalva Betlenfalva (szlovákul Betlanovce, németül Betlensdorf) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában. Fekvése Poprádtól 12 km-re délkeletre fekszik. Története "Betlema" földjét 1260-ban említik először. A Bethlenfalvi család ősi fészke, első okleveles említése "villa Bethleem" néven 1311-re datált. A család egyéb szepességi birtokokkal (Miklósfalva, Édesfalva, Pikfalva, Istvánfalva, Kromló stb.) is rendelkezett, a vármegye igazgatásában századokon át tevékenyen részt vett. 1430-tól Thurzó György nevezte magát Betlenfalva urának, ősei az említett Bethlenfalvi, szepesi X lándzsás családból származtak. A Thurzók Közép-Európa jelentős nyersanyag-kereskedőivé léptek elő, melyet az augsburgi Fuggerekhez kapcsolódó családi szálak is hatékonyan segítettek. A falu határában állt a 13. században épített Marcell-vár, a 15. században a husziták egyik fő tábora, ahonnan vezérük, Axamit Péter vezetésével intéztek támadásokat a környéken. A várat a husziták távozása után Lőcse város tanácsa romboltatta le. 1564 és 1568 között Faigel Péter, akinek felesége a Thurzó családból származott építtetett reneszánsz kastélyt. A kastély egykor megyegyűlések színhelye is volt. A 19. század végén gőzmalom és fűrésztelep működött a településen. 1787-ben 12 háza és 470 lakosa volt. 1828-ban 70 házában 502 lakos élt. Vályi András szerint "BETLENFALVA. Betlehem, Bethelsdorf, Betlenovcze. Német Helység Szepes Vármegyében, birtokosai Faigel, és Gróf Csáky Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Káposzta falunak szomszédságában, mellynek filiája, nevezetes mások felett, mert most is azzal a’ szabadsággal bírnak, hogy katonákat nem tartanak, ’s a’ Királynak semmit sem fizetnek, forspontra sem hajtatnak, Opál, és Gránátok is találtatnak vidékjében. Határja ’s vagyonnyai is középszerűek." Fényes Elek szerint "Bethlenfalva, (Bethelsdorf), tót falu, Szepes vgyében, Káposztafalva fiókja, 488 kath., 14 evang. lak., kik sok gyolcsot készitenek. Határában gránátot találnak. Hajdan itt volt a láncsások gyülés-helye. F. u. Draveczky, Obruczky, Goldberger, Montsko, Glósz, s m. Utolsó postája Lőcse." A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 413, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány és német kisebbséggel. 2001-ben 629 lakosából 570 szlovák és 55 cigány volt. 2011-ben 678 lakosából 583 szlovák és 92 cigány volt. Nevezetességei Szent Kozma és Damjánnak szentelt római katolikus temploma a 14. század elején épült gótikus stílusban . 16. századi kastélyának nagyon szép pártázata és stukkódíszítése van. 1564 és 1568 között épült reneszánsz stílusban, 1955 és 1960 között renoválták. Későbarokk kúria a 18. század második feléből. Híres emberek Itt született Balássy Ferenc (1821–1896) történész, egyháztörténész; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Lisac (Dubrovačko primorje) Lisac falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovačko primorje községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 31, közúton 45 km-re, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északnyugatra a tengermelléken, a hercegoviai határ mellett fekszik. Főbb településrészei Kotezi és Lisac, ezen belül találhatók még a korábbi Đuran és Vojvoda, Glumci, Jarak, Rudine és Vidovići településrészek. Története Lisac területe már az ókorban lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaikból több mint nyolcvan található a település határában is. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A Dubrovniki tengermellék hét plébániájával Zahumljéhez tartozott, a zsupán az északnyugatra fekvő Ošljéban székelt egészen az 1241-ben bekövetkezett tatárjárásig. Ezután a zsupán az innen délkeletre fekvő Slanóba települt át és ez a település lett az egész Dubrovniki tengermellék központja. 1399-ben a Dubrovniki tengermellékkel együtt Lisac is a Raguzai Köztársaság része lett, amely 1500 aranydukátért megvásárolta Ostoja bosnyák királytól. Lisac plébániáját már 1390-ben említik, akkoriban Lisac, Kotezi, Točionik, Trnovica, Čepikuće, Podgora, Podimoč és Smokvina településeket foglalta magában. A mai plébániatemplomot 1611-ben építették a régi Szentháromság templom mellé. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A környező településekhez hasonlóan a lakosság többsége szegénységben élt, megélhetési forrása a mezőgazdaság és az állattartás volt. A településnek 1857-ben 218, 1910-ben 276 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1996-ban újabb csapásként földrengés okozott súlyos károkat. 1997-ben megalakult Dubrovačko primorje község, melynek Lisac is része lett. A településnek 2011-ben 36 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból, állattartásból és szőlőtermesztésből éltek. Nevezetességei A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma 1611-ben épült a régi templom mellé. Négyszáz éves története során többször megújították, de külseje csak a 19. században az előcsarnok építésekor változott meg. 1991-ben a falut elfoglaló szerb csapatok súlyosan megrongálták, majd az 1996-os földrengésben is megsérült. Felújítása 1999-ben történt, amikor a templomot és új oltárát is felszentelték. A Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma középkori eredetű 20. századi kapuzattal. Felújítása megtörtént, de ennek ellenére nincs használatban. Ókori halomsírokból több mint nyolcvan található a határában. Gazdaság A helyi gazdaság a mezőgazdaságon alapul, mellette az állattartás és a szőlőtermesztés jelentős. Oktatás A település régi iskolája már évtizedek óta nem működik. Réti fülesbagoly A réti fülesbagoly (Asio flammeus) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Észak- és Dél-Amerikában, a Karib-tengeri szigeteken, a Galápagos-szigeteken és Ázsiában költ, Dél-Európában, Kis- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában telel. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon rendszeres, kisszámú fészkelő, rendszerint a posztglaciális reliktum élőhelyeken fordul elő (például Hanság, Hortobágy). Állandó, de telente nagyobb távolságokat kóborol, esetenként inváziószerűen nagyobb mennyiségben jelennek meg csapatai. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 13 itthon telelő réti fülesbaglyot figyeltek meg a madarakat számlálók. Alfajai eurázsiai réti fülesbagoly (Asio flammeus flammeus) – Eurázsia , Északnyugat-Afrika, Észak-Amerika dél-amerikai réti fülesbagoly (Asio flammeus bogotensis) – Kolumbia , Venezuela , Guyana , Ecuador , Peru északi része déli réti fülesbagoly (Asio flammeus suinda) – Dél- Peru , Chile , Bolívia , Tűzföld , Brazília Falkland-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sanfordi) – Falkland-szigetek hawaii-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sandwichensis) – Hawaii szigetek Ponape szigeti réti fülesbagoly (Asio flammeus ponapensis) – Ponape sziget ( Mikronézia ) hispaniolai réti fülesbagoly (Asio flammeus domingensis) – Hispaniola ( Dominikai Köztársaság , Haiti ) és Kuba Puerto Rico-i réti fülesbagoly (Asio flammeus portoricensis) – Puerto Rico Asio flammeus pallidicaudus Megjelenése A réti fülesbagoly hossza 34–42,3 centiméter, szárnyfesztávolsága 95–110 centiméter, míg testtömege 206–475 gramm közötti. Tollazata barna, fehér és fekete mintával. Arca jóval fehéresebb, mint a teste többi része. Életmódja Többnyire magányos és nappal is szokott vadászni. Tápláléka mindenféle rágcsálóból áll, hazai viszonyok között legjellemzőbb tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), de emellett számos más rágcsáló-fajt is fogyaszt. Szaporodása Az ivarérettség egyéves kortól kezdődik, a költési időszak márciustól júniusig tart. A talajra rakja fűszálakból álló fészkét. A fészekaljában 4-10 fehér tojás található, ezeken 26 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak 5 hetes korukban repülnek ki. Rokon fajok A réti fülesbagoly rokona az erdei fülesbagolynak (Asio otus). Taxenbach Taxenbach település Ausztriában, Salzburg tartományban a Zell am See-i járásban található. Területe 88,24 km², lakosainak száma 2 732 fő, népsűrűsége pedig 31 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 776 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Berg (98 fő, 2015. január 1-jén) Brandenau (26) Großsonnberg (80) Gschwandtnerberg (176) Hasenbach (120) Höf (235) Högmoos (224) Hopfberg (50) Hundsdorf (185) Kleinsonnberg (132) Lacken (130) March (44) Schackendorf (86) Taxberg (185) Taxenbach (860) Thannberg (92) Saint-Maurice-de-Gourdans Saint-Maurice-de-Gourdans település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 2509 fő (2015). Saint-Maurice-de-Gourdans Balan, Béligneux, Loyettes, Saint-Jean-de-Niost, Anthon és Villette-d’Anthon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csillagrája A csillagrája (Amblyraja radiata) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rájaalakúak (Rajiformes) rendjéhez, ezen belül a valódi rájafélék (Rajidae) családjához tartozó faj. Elterjedése A csillagrája az Atlanti-óceán mélyén él, 20 és 1000 méteres mélységben vándorolva, de találtak már több példányt is a Labrador-félsziget környékén, valamint a Fehér-tengertől Írországig. A hideg tengerek kedvelői, olyankor is elviselik ezeket a körülményeket, amikor a szárazföldön fagypont alatti a hőmérséklet. Kifejezetten gyakoriak a 10 °C-os vizekben, ezért előfordulnak akár délebbre is. Szeretik a homokos, sziklás tengerfenekeket. Megjelenése A csillagrája csaknem egy méteres hosszához körülbelül fél méteres szélesség társul. Testtömege valamivel több lehet, mint 10 kilogramm. Mellúszóin kétoldalt egy-egy tüskeszerű képlet helyezkedik el, amely a hasi oldalon ki is domborodik. Farka két oldalán egy-egy háromszög alakú lebeny van (farokúszók), amelyek sokkal rövidebbek, mint az úszói. Háta barna, többnyire fekete pöttyökkel tarkított, általában 12-20 tövis foglal helyet rajta, míg hasa fehér. A hím példányok mellúszóin lévő görbe karomszerű képlet segíti őket párzáskor a nőstényeken maradni. Életmódja és szaporodása A csillagrája többnyire apró rákokkal, férgekkel és kisebb halakkal táplálkozik. Tojásrakók (ovoparia), petetokkal körülvett ikráik elérhetik a 6-8 centimétert is. Rokon fajok A csillagrája legközelebbi rokonai az Amblyraja nem másik kilenc faja, például a Amblyraja hyperborea, avagy a sarki rája. 4965 Takeda A 4965 Takeda (ideiglenes jelöléssel 1981 EP28) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 6-án. Atlantisz gyermekei (film) Az Atlantisz gyermekei című amerikai filmdrámát 2001-ben mutatták be a mozik. A mű Stephen King azonos című novellásgyűjteményének egy darabját dolgozza fel, a Low Men in Yellow Coats címűt. Történet Bobby Garfield felnőttként visszatér szülővárosába, ahol gyerekkorában elveszítette legjobb barátját. Tízévesen két igazi barátja volt, Sully-John és Carol. Carollal ráadásul csókot is váltott. Édesanyja önző módon viselkedik vele, a kisfiú életét pedig a városba érkező idegen, Ted Brautigan változtatja meg, aki egyenrangúként kezeli, és beszél neki természetfeletti képességeiről. Gerhard Ertl Gerhard Ertl (Stuttgart, 1936. október 10. –) német fizikus és Professzor Emeritus a Fritz-Haber-Institut der Max-Planck-Gesellschaft Fizikai-kémia tanszékén. Az 1992. évi Japán Díj kitüntetettje. Az 1998-as Kémiai Wolf-díj és a 2007-es Kémiai Nobel-díj nyertese „a szilárd felületeken végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozásáért”. Tanulmányai A Stuttgarti Műszaki Egyetemen tanult fizikát 1955 és 1957 között majd egy évet a Párizsi Egyetemen (1957–1958) és még egyet a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen (1958–1959) töltött. 1961-ben szerezte meg a diplomáját a Stuttgarti Műszaki Egyetemen. 1965-ben szerezte meg a PhD-fokozatát a Müncheni Műszaki Egyetemen. Témavezetője Heinz Gerischer volt. Akadémiai karrierje 1965 és 1968 között a Müncheni Műszaki Egyetemen volt asszisztens és előadó. 1968 és 1973 között a Hannoveri Műszaki Egyetemen volt Professzor és igazgató, majd 1973 és 1986 között a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen a Fizikai kémiai Intézet professzora lett. Az 1970-es 1980-as években vendégprofesszor volt a California Institute of Technology-n, a Wisconsin-Milwaukee Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. 1986-ban professzor lett a Berlini Szabadegyetemen és a Berlini Műszaki Egyetemen. Igazgató volt 1986 és 2004 között a Fritz Haber Intézetben. 1996-ban a berlini Humboldt Egyetem professzora lett. Kremenyeci Líceum A Kremenyeci Líceum (lengyelül: Liceum Krzemienieckie, más néven: Liceum Wołyńskie, illetve eredetileg: Gimnazjum Wołyńskie) 1805 és 1831, majd 1922 és 1939 között működő lengyel iskola Kremenyecben (Krzemieniec), a történelmi Voliny (Vołyń) területén. A hétköznapi életben gyakran nevezték „Volinyi Athén”-nek és „Czaski iskolájá”-nak is. A lengyel felvilágosodás kimagasló alakjai alapították, s jelentős szerepe volt a lengyel kultúra fejlesztésében a ma Ukrajnához tartozó régióban. Az iskola hagyományait Lengyelországban a varsói XXVII. Tadeusz Czacki Líceum viszi tovább. Története Lengyelországban a XVIII. század utolsó harmadában a felvilágosodásra alapozva jelentős polgári reformokat hajtottak végre a gazdaság, az állami és politikai élet, valamint a kultúra és az oktatás területén. Szomszédjai, a Porosz Királyság, az Orosz Birodalom és a Habsburg Birodalom azonban megfosztották függetlenségétől az ország három felosztásának folyamatában. Az iskolaalapításra ezt követően, 1805-ben került sor az oroszok által megszállt területen. Eredetileg Volinyi Gimnáziumnak nevezték, s Tadeusz Czacki pedagógus, politikus és államférfi alapította Hugo Kołłątajjal együttműködve. Czacki az iskola székhelyének megválasztásakor figyelemmel volt arra, hogy több hagyományos lengyel régió, pl. Galícia közelében legyen. Tevékenységét egy régi jezsuita épületben, valamint a Wiśniowiecki család palotájában kezdte meg, amit korábban a Nemzeti Oktatás Bizottsága (Komisja Edukacji Narodowej, KEN) kezelt. Ez a szervezet a világ első oktatási minisztériuma volt az 1795 előtti időkben. Mindkét iskolaalapító részt vett a Bizottság munkájában, ahogy a nagy szejm által megalkotott, korszakos jelentőségű Május 3-i alkotmány megszövegezésében is. 1805–1831 Az iskola 1805. október 1-jén (más adatok szerint 13-án) nyitotta meg kapuit a liberális nézeteket valló I. Sándor orosz cár engedélyével, a Vilnai Egyetem felügyelete alatt. Első igazgatója Józef Czech volt, aki 1810-ig töltötte be tisztségét. Az iskola nevét 1819-ben változtatták Kremenyeci Líceumra, amikor magasabb intézményi rangot nyert. Ettől az évtől kezdve már alacsonyabb tudományos fokozatot is adhatott a végzős növendékeknek. A tanítást olyan rendkívüli emberek végezték, mint Joachim Lelewel, Józef Korzeniowski vagy Euzebiusz Słowacki, utóbbi a költő Juliusz Słowacki édesapja volt. A líceumban csak egyetlen külföldi tanár oktatott, Willibald Besser, aki botanikát és zoológiát adott elő, és akitől Czaski tökéletes lengyel beszédet követelt meg, mivel az oktatás ezen a nyelven folyt. A lengyel diákok mellett számos ukrán és zsidó is beiratkozhatott. A líceum saját nyomdával és gazdag könyvtárral rendelkezett, utóbbi az utolsó lengyel uralkodó, az 1798-ban elhunyt Szaniszló Ágost adományából jött létre. Czacki munkájának köszönhetően 1825-ben a könyvtár már közel 35 000 könyvvel, térképpel és kézirattal rendelkezett. Adam Kazimierz Czartoryski herceg hatására nagyszámú hallgató tanult angolul. A legjobb növendékek tanulmányaikat Angliában, az Edinburgh-i Egyetemen folytathatták. Az egyik ilyen ösztöndíjas Michał Wiszniewski volt, aki később a logika professzora lett itt. Czacki az iskolát egyetemmé szerette volna fejleszteni, ezért modern csillagászati obszervatóriummal, kiváló laboratóriumokkal és botanikus kerttel is felszerelte, utóbbi 8 350 féle növényt tartalmazott. Az 1831-es novemberi felkelés bukása után a cári hatóságok bezáratták a líceumot. A tanárok és az eszközök jó része a Kijevi Egyetemhez került. Lelewel, Słowacki, Olizar, Stanisław Worcell és a felkelésben résztvevő más tanárok és diákok külföldre elmenekültek, s a nagy emigráció politikai és kulturális közösségében kaptak szerepet Európa szerte. A könyvtárat – ami az egyik legértékesebb és leggazdagabb volt az akkori Lengyelországban – részben kifosztották, részben pedig Kijevben helyezték el, s az Ukrán Nemzeti Könyvtár alapja lett annak létrehozásakor. Még a botanikus kertet is elköltöztették, részeit lovas szekérrel szállították Kijevbe. Az iskola épületeibe 1836-ban ortodox szemináriumot telepítettek. 1920-1939 Az I. világháború és Lengyelország függetlenné válása után, 1920-ban Józef Piłsudski marsall rendeletet adott ki, ami alapján újjászervezték az oktatást Kremenyecben. Az első osztály 1922-ben indult, s az évfolyamok a II. világháború kitöréséig, 1939-ig követték egymást. A líceum hamarosan egész Kelet-Lengyelország legjelentősebb oktatási intézményévé vált. Több óvodát, általános iskolát, mezőgazdasági szakiskolát, könyvtárat, tanárképző főiskolát és két technikumot is magába foglalt. A terjeszkedés hatására 1935-re egyes intézményei már Krzemenyecen kívül működtek, csaknem 1000 diák képzését szolgálta, és a vajdaság fontos szellemi központjává vált. 1939-ben a megszálló szovjet hatóságok bezárták az iskolát. 1941. július 28-án, röviddel Kremenyec német megszállása után, ukrán nacionalisták listái alapján megkezdték a lengyel értelmiségiek letartóztatását. Július 28. és 30. között mintegy 30 főt végeztek ki a Kálvária-hegynél (Góra Krzyżowa), az áldozatok többsége a líceum tanára volt. A tananyag A líceum alaposan kidolgozott oktatási programot hajtott végre a tanulók szellemi és erkölcsi fejlődése, valamint kulturális és állampolgári ismereteinek bővítése érdekében. A tananyagot a varsói Tudomány Barátainak Társasága (Towarzystwa Warszawskiego Przyjaciół Nauk) által meghatározott keretek között jelölték ki. Ez a szervezet a lengyel tudományos akadémia egyik elődje volt. A tanulmányi idő 10 év volt, amely alatt a tanítás két szinten (osztály és kurzus) folyt. Az első szinten, osztályokra bontva négy éven át a lengyel, orosz, francia, latin, hittan, földrajz, számtan és geometria tárgyakat tanulták a diákok. A második szinten az egyetemi képzéshez hasonló rendszerben folyt az oktatás 3 x 2 éves kurzusokban. A tanulók előadásokon, különféle szemináriumokon vettek részt ez alatt a 6 év alatt. Az első kurzuson geometria, trigonometria, algebra, logika és ókori történelem oktatása zajlott. A másodikban fizika és magasabb szintű alkalmazott matematika, integrálszámítás és közgazdaságtan volt a tananyag. A harmadik kurzuson a kémia, természetrajz, botanika és a nemzeti jog tárgyakat tanulták, illetve előadásokat hallgathattak a görög, latin, francia és lengyel irodalomtörténet köréből. A diákok ezeken felül további stúdiumokat is választhattak: görög és angol nyelvet, bibliográfiát, rajzot, elméleti és gyakorlati mechanikát, építészetet és tornát, vagy vívást, zenét, éneket, táncot és lovaglást. A tanórák 8 és 10 óra között zajlottak, majd délután is, kivéve kedden és csütörtökön, amikor délutánonként testedzés volt. A tanulás költséges volt. Az iskola a költségeinek egy részét közeli földbirtokosok adományaiból fedezte. Tanárok Antoni Andrzejowski – természettudós, botanikus, geológus, naplóíró és író Willibald Besser – botanikus, florista, Kelet-Galícia florisztikai kutatója, egyetemi tanár Zdzisław Celarski – építész, mérnök, hadnagy, a líceum rajztanára Michał Choński – közgazdász, a közgazdaságtan és statisztika előadója a líceumban egész életén át Alojzy Feliński – az irodalom professzora és a líceum igazgatója Ludwik Gronowski – fotós és pedagógus, a Volinyi Vitorlázórepülő Iskola ( Wołyńskiej Szkoły Szybowcowej ) alapítója Antoni Jarkowski – filozófus, egyetemi tanár Józef Korzeniowski – dráma- és regényíró, tanár Julian Kozłowski – tanár, később önkéntes ellenálló ( cichociemny ) Joachim Lelewel – történész, numizmatikus, nyelvész, heraldikus, politikai vezető, egyetemi tanár Aleksander Mickiewicz – a lengyel, litván és római jog előadója, Adam Mickiewicz testvére Alojzy Osiński – filológus, lexikográfus, piarista Euzebiusz Słowacki – teoretikus, irodalomtörténész, műfordító, drámaíró, Juliusz Słowacki apja Paweł Jarkowski – könyvtáros, bibliográfus, a könyvtár alapítója Diákok Antoni Andrzejowski – természettudós, botanikus, geológus, naplóíró és író Józef Antoni Beaupré – orvos, Juliusz Słowacki barátja Feliks Bernatowicz – regényíró, a romantika alakja Zenon Brzozowski – földbirtokos, mecénás Piotr Chlebowski – matematikus, tanár, Zygmunt Krasiński oktatója Maurycy Gosławski – költő, az 1828-1829-es orosz-török háború és a novemberi felkelés résztvevője Kazimierz Stanisław Gzowski – mérnök, építész, híd- és útépítő Kanadában , a novemberi felkelés résztvevője Kajetan Jaxa-Marcinkowski – költő, fordító és tanár Mikołaj Jełowicki – író, újságíró, a novemberi felkelés kapitánya Mark Kac – lengyel és amerikai matematikus Józef Korzeniowski – dráma- és regényíró, tanár Franciszek Kowalski – költő, Molière fordítója Antoni Malczewski – költő, a romantika előfutára Konstanty Malczewski – katona, tábornok Mexikóban August Olizarowski – drámaíró Narcyz Olizar – gróf, szenátor-kastellán a Lengyel Királyságban , parlamenti képviselő 1831-ben, a nagy emigráció egyik politikai vezetője, író, újságíró, festő Gustaw Olizar – gróf, publicista, költő, memoáríró Spirydion Ostaszewski – ló nemesítő és lovas tanár (hippológus), író, népmese- és legendagyűjtő Stanisław Ramenda – növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora Zygmunt Rumel – katonai parancsnok, a Honi Hadsereg ( Armia Krajowa ) tagja, költő Juliusz Słowacki – költő Włodzimierz Tiunin – festő, tanár Kazimierz Urbanik – matematikus, a Wrocławi Egyetem rektora Stanisław Worcell – író, újságíró, a novemberi felkelés résztvevője, a nagy emigráció egyik politikai vezetője, Kossuth Lajos barátja a londoni emigrációban Tymon Zaborowski – költő ÖBB 5047 sorozat Az ÖBB 5047 az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) igényeinek megfelelően kifejlesztett négytengelyes dízelmotorkocsi típus. Története Az ÖBB 1983-ban adott megrendelést a Jenbacher Werke cégnek 6 db, a német 627 sorozaton alapuló dízelmotorkocsi szállítására. Az első jármű 1986 decemberére készült el és Rosenburg/Kamp-ban nemzetközi sajtókonferencián mutatták be. Olyan jármű kifejlesztését kérték, amely a fővonalakon közlekedő távolsági vonat kényelmét nyújthatja a mellékvonalakon is és lehetővé váljon az egyszemélyes kiszolgálás (ahol a járművezető adja/ellenőrzi a menetjegyeket) is. Az 5047 sorozatszámot kapott típusból összesen 100 db-ot rendeltek meg, míg az ikermotorkocsi-változat 5147-ből összesen 10 db-ot. (Ez 5 ikeregységet jelent. Érdekes módon az ikeregység mindkét fele önálló járműnek minősülve saját pályaszámot kapott, noha a két jármű forgalomban nem bontható.) Az 5047 szólómotorkocsi akkori ára 27 millió ATS volt, míg egy azonos kivitelű vezérlőkocsiért 22 millió ATS-t kért volna a JW. Ez utóbbi magas ára miatt eset a választás végül az ikerkivitelre. Az 5047 és 5147 sorozatok váltották le a kiöregedett 5044, 5144, 5145 és 5046 és 5146 sorozatokat, melyek dízelmotorjai még az SGP cég két világháború közötti harckocsimotor-fejlesztésein alapult, valamint a szintén elaggott, a német sínbuszokkal azonos 5081 sorozatú járműveit. Műszakilag a 5047 és 5147 sorozat szinte teljesen azonos, csak ez utóbbinál az egyik vezetőállás helyén zárt átjárót alakítottak ki. További eltérés, hogy az 5147-esek zárt rendszerű WC-vel felszereltek. Az ÖBB 5047 sorozatú járműveit az alábbi telephelyekre osztotta szét: Bécs-Kelet Bécsújhely Krems Graz Villach Wels Az 5147-esek honállomása: Bécsújhely. A legutóbbi időben a motorkocsik üzemkészsége a karbantartások elmaradása miatt meglehetősen rossz, a járművek akár 30%-a is javítatlanul félre van állítva. Járművek más vasutaknál Steiermarkische Landesbahnen (StLB): A Graz-Weiz vonal kiszolgálására 1990-ben a vasút két évre bérbe vette az ÖBB 5047 014 és 015 pályaszámú járműveit. A vasút 1992-ben két saját motorkocsit is forgalomba állított VT 51 és 52 pályaszámmal (az ÖBB-nél 5047 401–402 pályaszámmal tartják nyilván). A járművek szinte teljesen azonosak az ÖBB járműveivel, eltérés a homlokon lévő viszonylatjelzőben és belső tér felosztásában, valamint az StLB-szabvány szerinti színezésben (közlekedésivörös, gyöngyházfehér, mentazöld, umbraszürke) mutatkozik. Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GYSEV): a GYSEV vonalaira bejáró ÖBB-járművek futásának kiegyenlítésére rendelt a vasút két szóló- és egy ikermotorkocsit. A járművek megérkeztéig a GYSEV két használt 5046 és 5146 sorozatú ÖBB-motorkocsit és több 6546 sorozatú vezérlőkocsit vett át az ÖBB-től. A GYSEV szólójárművei az 5047 501 és 502, az ikeregység az 5147 511/512 pályaszámokat kapták. A járművek homlokára viszonylatjelző került, ugyanakkor elhagyták belőlük a hidrodinamikus retardert. 2011-ben tovább bővült a GYSEV szóló motorkocsi-flottája, immár 5047-es sorozatszám helyett a 247-es sorozatszámmal, 247 503-247 509 pályaszámokkal közlekednek az ÖBB-től átvett járművek, amelyeken nagyobb módosításokat nem eszközöltek. (Ez azt jelenti, hogy viszonylatjelző nincs továbbra sem e járműveken, viszont hajtóművük az ÖBB-nél is használt, retarderrel felszerelt változat.) AZ EÉVB /EVM-120 vonatbefolyásoló rendszer természetesen ezen, egykoron ÖBB járművekben - a magyar jogszabályok miatt - beépítésre került. A GYSEV-nél beszerzésre került továbbá 4 darab 5147 sor. ikermotorkocsi, melyeket az ÖBB-től vásárolt meg. Így a GYSEV motorkocsiállománya 2012-ben előreláthatólag: 9 darab 5047 sor. (2 GYSEV, 7 ex ÖBB), 5 darab 5147 sor. ikermotorkocsi (összesen 10 darab motorkocsi). A Nordfriesische Verkehrsbetriebe AG (NVAG) 1996-ban állított szolgálatba T4 pályaszámmal egy, az 5047-tel szinte azonos motorkocsit a 13,7 km hosszú Niebüll neg–Dagebüll vonalon. A társaság 2003-as csődje után a vonal és a jármű is átkerült a Norddeutsche Eisenbahngesellschafthoz (NEG), mely a CFL Cargo Deutschland leányvállalata. Jelenleg bérbe van adva a Nord-Ostsee-Bahnnak (NOB) és a Niebüll-Tønder vonalon közlekedik. A motorkocsi jellegzetességek a kisméretű 1. osztályú szakasz, a homlok-viszonylatjelző és a homlokon elvezetett kipufogó. Bácsalmás vasútállomás Bácsalmás vasútállomás egy Bács-Kiskun megyei vasútállomás, Bácsalmás településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Almás megállóhely Mélykút vasútállomás Premontrei kolostor (Türje) A türjei premontrei kolostor a Zala megyei Türje községben található. A falu közepén emelkedő kisebb halmon áll az impozáns kettős tornyával már messzi-ől látható, téglából épült templom, meg a hozzá kapcsolódó kolostor emeletes tömbje. A kolostor története A nevezetes Türje nemzetségbeli Dénes nádor alapította 1235 előtt Szűz Mária tiszteletére. A rendi hagyomány viszont az alapítás évét 1184-re teszi. Az alapító nemzetség nevét megőrizte a kolostor és a település is. A 13-14. században hiteleshely is volt a kolostor, de amikor létszáma lecsökkent, ezt a jogát elveszítette (1351). A 16. század első felében a Türje nemzetségből származó Szentgróti család férfiágon kihalt. A berekszói Hagymásyak lettek a kegyurak. A protestáns hitre tért birtokosok nem tisztelték a szerzeteseket, a kolostort többször kirabolták, magát a prépostot is fogságra vetették (1546), majd a kolostor fölgyújtották, s építőanyagát a szentgróti vár építéséhez hordták el (1547). A szentgróti várat és uradalmát Hagymásy István eladta Batthyány Ádámnak, s így a Batthyány család lett Türje kegyura is. 1703-ban a premontrei rend visszaszerezte Türjét, újjáépítették a templomot és a kolostort (1741). 1785-ben II. József császár a türjei monostort is föloszlatta. 1802-ben állították vissza, s ekkor Csornával egyesítették. 1950-ig, a szerzetesrendek föloszlatásáig a kis létszámú konvent rendi plébániaként működött. A kolostor szociális otthon lett. A kolostor feltárása, építészete A kolostor háromhajós, félköríves szentélyzáródású temploma (hossza 23,1 m, széles-sége 12,7 m) román-koragót stílusú. 1900-1921 között Lux Kálmán vezetésével folyt műemléki helyreállítása. Ma plébániatemplom. Forrás Kolostorút Danyiil Ivanovics Harmsz Danyiil Ivanovics Harmsz (Даниил Иванович Хармс) (eredeti családneve: Juvacsov) (Szentpétervár, 1905. december 17./30. – Leningrád, 1942. február 2.) orosz avantgarde író, költő, humorista. „Danyiil Harmsz az orosz abszurd egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Műveit racionális elemekből összeálló irracionalitás és nyelvi mágia jellemzi. Témái az értékek és fogalmak relatívvá válását érzékeltetik. Írásaiban bohózati elemek, nyers brutalitás és lírai attitűd egyszerre jelenik meg. Versek, és gyermekversek mellett írt fekete humorral megragadott karcolatokat és egy színművet is.” Pályakép Harmsz apja Csehov, Tolsztoj, Volosin személyes ismerőse volt. Egy speciális német iskolába járt, majd 1924-ben elkezdte a leningrádi elektrotechnikumot, de azt el kellett hagynia. Írni 1925-ben kezdett. Eleinte a futuristák, Hlebnyikov és Krucsonih hatottak rá. A futurizmustól hamar elfordult. 1925-ben csatlakozott egy avantgardista körhöz, és hamarosan ismertté vált. Ekkor különböző művészneveket használt, melyek közül a Harmsz vált véglegessé. A forrása a francia charme (kedvesség, sárm) és az angol harm (ártalom, sérelem) szó egyszerre lehet. Ezeknek a jelentése pontosan kifejezi Harmsz felfogását az életről és a művészetről. 1928-tól egy gyereklapnál (Чиж) dolgozott. Ugyanekkor lett egy avantgardista csoport egyik alapítója (Объединение реального искусства – Reális Művészeti Egyesület; ОБЭРИУ). 1928-ban a Három bal óra (Tri levih csasza) című híressé vált est második részében mutatták be a Jelizaveta Bam c. darabját, amely a bűntelen bűn problematikáját veti fel - filozófiai és etikai értelemben, de a diktatúrára, a letartóztatásokra kivetíthetően. A Szmena nevű lap a művet az osztályellenség költészetének titulálta 1930-ban, és az OBERIU léte 1932-ben gyakorlatilag megszűnt. Más ide kapcsolódó művészekkel együtt Harmszot már 1931-ben letartóztatták, majd három évre ítélték szovjetellenes tevékenység miatt. Az ítéletet száműzetésre változtatták és Harmsz Kurszkba került, ahonnan azonban néhány hónap múlva sikerült Leningrádba visszatérnie. Ezután felvette a régi kapcsolatait, dolgozott több gyereklapnak, kiadott vagy húsz gyerekkönyvet megélhetése érdekében. 1937-ben egy gyereklapban megjelent verse miatt többet nem publikálták és így feleségével (Marina Durnovo) együtt az éhhalál közelébe került. 1927 végén írta Jelizaveta Bam (Елизавета Бам) című abszurd drámáját. Később Harmsz abbahagyta a gyerekversírást. Örkény egyperceseivel rokonítható rövid történeteket írt, valamint verseket, színházi jeleneteket, de ezeket a műveit életében már nem adták ki. 1941. augusztusában árulás vádjával ismét letartóztatták. A főbelövéstől félve őrültnek tettette magát. A leningrádi blokád idején a börtönkórház pszichiátriáján éhen halt. 1956-ban rehabilitálták, és elkezdték kiadni verseit. Emlékezete Alekszandr Galics (1918-1977) szovjet-orosz író, költő, dramaturg és bárd ("szerzői dalnok") 1969-ben egy költeményt szentelt Harmsz emlékének: Legenda o tabake (Legenda a dohányról), melyet gitárkísérettel adott elő (orosz bárd stílus). Hosszabb rádióműsor keretében egy 1972-es házikoncert keretében adja elő a dalt. Évtizedekkel halála után a Szovjetunióban sajátos szamizdat-műfajban folytatódott munkássága: az 1970-es években a szovjet értelmiség kézről-kézre adta a szabadon bővíthető, bárki által (névtelenül) továbbírható, a nagy előd stílusában fogant álanekdota-gyűjteményt, melynek célja az orosz irodalom és kultúra nagyjainak szellemes megfricskázása volt (eme "rövidprózai alkotásokban elsősorban a nagy elődök kifigurázása folyik groteszk, abszurd kódban"). Az ún. pszeudo-Harmszok napjainkban is élnek, immáron névvel fölvállaltan (lásd pl. Vlagyimir Jelisztratov novelláit). Felesége, Marina Durnovo (szül. Malics, 1912-2002) Venezuelába került, visszaemlékezéseit Vlagyimir Glocer jegyezte föl, majd 2000-ben könyv alakban is megjelentek: Moj muzs Danyiil Harmsz (Férjem, Danyiil Harmsz). Művei magyarul Periodika Összeállítás Harmsz műveiből (ford. Kántor Péter, V. Tóth Erzsébet), in: Nagyvilág , 1989/3 Danyil Harmsz: Az útálat miniatűrjei (ford. Bede Béla), in: Kilátó (Újvidék), 1989. máj. 20., 19. old. A vénasszony (ford. Páll Erna), in: 2000 , 1989/11, 27-38. old.; Orosz dekameron. Huszadik századi orosz novellák ; szerk. M. Nagy Miklós; Noran, Bp., 2006 Fenyvesi Anna fordításai Harmsz rövidprózájából, in: Palócföld , 1990/1, 33-36. old. Napihírek ; ford., utószó ( Aláirat ) Stahei Circasenco és Geréb Tamás; in: Helikon , Kolozsvár, 1990. szept. 7. Danyiil Harmsz karcolatai ; ford. Fenyvesi Anna; in: Kelet-Nyugat , Nagyvárad, 1990. nov. 2. Mit kapni manapság a boltban? (ford. Klausz Ildikó, Kozma András), in: 2000 , 1993/3, 47-52. old. Puskin-anektodák (ford. M. Nagy Miklós?), in: Hiány , 1994/2-3 Bratka László fordításai Harmsz rövidprózájából, in: Kalligram , 1994/10 Esetek (ford. E. Fehér Pál, Néhány szó Danyiil Harmszról c. bevezetővel), in: Irodalmi Szemle , 1994/10, 38-42. old. Rehabilitálás (ford. M. Nagy Miklós), in: Holmi , 1995/10, 1454. old. Anekdoták Puskin életéből , Pszeudo-Harmsz: Irodalmi anekdoták (ford. Thuróczy Gergely), in: Szép Literatúrai Ajándék , 1995/3, 169-175. old. Váratlan ivászat. Danyil Harmsz történetei (ford. Nemes András), in: Törökfürdő , 1996/2-3, 43-47. old. Bratka László fordításai Harmsz rövidprózájából (Közép-keleti abszurd c. összeállítás), in: Magyar Napló , 1999/4, 19-23. old. A szdügr appr története (ford. Bratka László), in: Napút , 1999/5, 43-48. old. Kapcsolat; Egy bölcs öregember emlékei; Aláhullás (ford. Bratka László), in: Napút , 1997/7, 42-46. old. Danyiil Hamsz: Esetek ; ford. Hetényi Zsuzsa; in: Holmi 2012/4 Kötet Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty ; ford. Rab Zsuzsa, ill. Réber László; Móra, Bp., 1974 Danyiil Harmsz és Szamuil Marsak után [írta] Wiktor Woroszylski: Negyven tarka tengelice ; ford. Kerényi Grácia, ill. Bohdan Butenko; Krajowa Agencja, Warszawa–Móra, Bp., 1976 Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty ; ford. Rab Zsuzsa, ill. Réber László, Móra, Bp., 1980 ISBN 9631121224 Danyiil Harmsz: Esetek. Válogatott írások ; vál., ford., előszó: Hetényi Zsuzsa ( Egyedül a végtelenben, avagy a veszélyes uborka ); Typotex, Bp., 2013 ISBN 978-963-2793-69-6 Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty ; ford. Rab Zsuzsa, ill. Réber László rajz; Holnap, Bp., 2014 Virtuális kötet Danyiil Harmsz: Tyuk! ; szerk. Halász Géza; Aula Kalóz Kiadó, 2009 [válogatás korábbi fordításokból] 2008-as Le Mans-i 24 órás verseny A 76. Le Mans-i 24 órás verseny június 14-én és 15-én került megrendezésre. Időmérő edzés A rajsorrendet az időmérő edzés végeredménye határozta meg. A csapatoknak június 11. és 12. között két-két óra állt a rendelkezésükre, a legjobb eredmény eléréséhez. Megjegyzések Leggyorsabb kör - #8 Team Peugeot Total - 3.19.394 Táv - 5200,65 km Átlagsebesség - 216,633 km/h Santo-Pietro-di-Venaco Santo-Pietro-di-Venaco település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 280 fő (2015). Santo-Pietro-di-Venaco Casanova, Riventosa és Venaco községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A nevem Khán A nevem Khán (eredeti cím: My Name Is Khan, hindiül: ��� ��� ��� ����) 2010-ben bemutatott indiai romantikus filmdráma. Cselekménye Rizván Khán (Sáhruh Khán) indiai muszlim fiú, öccse Zakír, anyja Razia Khán. Mumbai Borivali nevű részén élnek. Rizván különbözik a többi gyerektől; sok elromlott elektromos vagy mechanikus szerkezetet meg tud javítani, rendkívül jó a memóriája, de különösen viselkedik: nem szereti, ha anyja megöleli, ismételgeti, amit mások mondanak neki, és furcsán mozgatja a fejét. Apjuk évekkel azelőtt meghalt. Anyja egy helyi tudósra bízza a tanítását. Anyja kézimunkák eladásából tartja fenn a családot. Mivel anyjuk Rizvánnal külön foglalkozik, ez kiváltja öccse féltékenységét, ami időnként dühkitörésben nyilvánul meg. Öccse tizennyolc éves korában az Egyesült Államokba utazik, hogy ott éljen és dolgozzon. Néhány évvel később, anyjuk halála után Rizván is öccse után megy, aki San Franciscóban egy nagy kozmetikai cégnél dolgozik. Rizvánt közvetlen eladással bízza meg, ő fodrász- és kozmetikai szalonokat keres fel, és a táskájában lévő 22-féle termék előnyeit ecseteli szokatlan őszinteséggel (ami sikeres eladóvá teszi). Zakír felesége, Haszína, aki pszichológusként dolgozik, felismeri, hogy Rizván egy betegségben szenved, aminek neve Asperger-szindróma. Rizvánt a körútja során apró kellemetlenségek érik, mert irtózik a sárga színtől (több helyen sárga színűre van festve a gyalogátkelő, sárga színűek a taxik), és az erős zajtól. Egyszer majdnem elüti a villamos (aminek szintén sárga árnyalatú színe van), amikor Rizván rémülten a fülére szorítva a kezét leblokkol előtte. Megnyugodva a szemben lévő fodrászszalonba megy, ahol elmondja, mit szeretne eladni. A szalonban dolgozók közül Mandíra, egy indiai származású fiatalasszony rokonszenvesnek találja a nyíltan beszélő fiút és ő is szimpatikusnak a lányt. Mandíra 19 évesen került ide Indiából, ahonnan a férjével együtt jött, hogy itt próbáljanak szerencsét. Tőle van egy tíz év körüli fia, Szamír. Férje a gyerek születése után nem sokkal elhagyta a családot (és tartásdíjat sem fizet). Rizván váratlanul házassági ajánlatot tesz a lánynak, aki, mivel nem akarja visszautasítani, azt a feltételt szabja, hogy mutasson neki Rizván egy olyan érdekes helyet San Franciscóban, amit ő még nem látott. Rizván több alkalommal próbálkozik, de Mandíra mindegyik helyet látta már. Végül egy hajnali időpontban Rizván egy közeli dombtetőre vonszolja a lányt, hogy megmutassa neki a napfelkeltét, miközben a reggeli párából sejtelmesen kiemelkednek a magasabb épületek, és megcsillan rajtuk az első napsugár. Mandíra beleegyezik a házasságba. Zakír tiltakozik, mivel Mandíra hindu vallású, ők pedig muszlimok. Zakír ekkor megtagad minden kapcsolatot a bátyjával. Rizván és Mandíra összeházasodnak és Sammel együtt egy San Francisco közeli kisvárosba költöznek, a valóságban nem létező Banville-be, ahol Mandíra önálló fodrászszalont nyit. Mandíra és Sam felveszik Rizván családnevét, a Khánt (ami erős torokhanggal, h-val kezdődik). Közelükben lakik a Garrick család, akikkel jó barátságba kerülnek, Szamír és Reese osztálytársak és barátok. Mark, a férj tudósító, Sarah, a felesége Mandíra barátnője. Sarah javaslatára költöztek a harmincezres kisvárosba. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után a környék nyugalma felborul. Muszlim boltosokat sértegetnek, áruikat összetörik. Az iskolában azt tanítják a gyerekeknek, hogy „az iszlám a legerőszakosabb vallás”. Mark kiküldetést kap, hogy tudósítson az Afganisztáni háborúról, ahol meghal. A temetés után Szamír vigasztalni próbálja a barátját, Reese-t, de ő durván elutasítja. Egyik nap az iskolai sportpályán Reese és Szamír veszekszenek, mert Reese már nem is akar szóba állni Sameerral, közvetve őt vádolja az apja halálával. A vitába néhány idősebb fiú tettlegesen is bekapcsolódik, lökdösni, majd rugdosni kezdik Sameert. Reese ekkor már próbálja őket megállítani, de őt az egyik fiú lefogja. Sameert addig rugdossák, amíg mozog. Sam kórházba kerül, de belehal a sérüléseibe. A lelkileg teljesen összetört Mandíra Rizvánt vádolja a fia halála miatt, mert Rizván miatt ő is muszlimmá vált. Rizván hiába mondja, hogy a fiú nem volt terrorista és ő sem terrorista, Mandíra azt mondja neki, hogy ezt nem tudja elmondani annak a harmincezer embernek, akikkel egy városban élnek, vagy pláne nem az egész országnak. Mandíra közli vele, hogy nem akar vele együtt élni, mert mindig a halott fia jutna róla eszébe. Amikor Rizván megkérdezi, hogy mikor fogadná őt vissza, Mandíra azt válaszolja, hogy mondja el az amerikai elnöknek is, hogy ő nem terrorista. Rizván otthon gondosan felírja a noteszába, hogy mit fog mondani az elnöknek: „A nevem Khán, és nem vagyok terrorista.” Rizván természetesen szó szerint veszi a nő kérését, és elindul, hogy beteljesítse ígéretét. Államról államra utazik, közben, miután a kártyáján lévő pénz elfogy, apró javításokból szerez pénzt (pl. az út mentén lerobbant autó motorjának javítása). Útközben egy Wilhemina nevű apró településen (Georgia állam) egy Joel nevű fiú elesik a biciklijével, Rizván hazaviszi a hátán a fiút az anyjához, Jenny mamához, aki szívélyesen fogadja az utazót. Mivel az amerikai elnök sokat utazik, ezért Rizvánnak nehéz dolga van, ha találkozni szeretne vele. Végül Los Angelesbe három nappal hamarabb érkezik, mint George W. Bush, ezért van ideje körülnézni. Egy mecsetbe betér imádkozni, ahol néhány muszlim férfi beszélgetését hallja. Egyikük erőszakos, szenvedélyes beszédet tart a többieknek, és a Bibliát hozza fel példaként, amiben Isten valakitől a saját fia feláldozását kérte. Rizván ellentmond neki és hazugnak nevezi. Végül távozik a mecsetből. Telefonál a sógornőjének, hogy szerezze meg az FBI számát. Rizván végül az elnök elvonulása miatt összegyűlt tömegben kiáltozni kezd: „A nevem Khán, és nem vagyok terrorista.” Ezt „természetesen” a mellette állók félreértik, rendőrök veszik körbe és a földre teperik. A börtönben (ahol egyszer túl hideg van, máskor túl meleg) terrorizmus gyanújával hallgatják ki, és az Al-Káida felől faggatják. A kihallgatásokon részt vevő Radha úgy gondolja, hogy Rizván nem terrorista. Egy fiatal riporter a vizsgamunkájának szánja a Rizván Khánról szóló munkáját, amihez nagy ismertségnek örvendő riporterektől kér segítséget. Többségük elutasítja, de végül a média nyomására elengedik Rizvánt. A kijáratnál kisebb ünneplő tömeg várja transzparensekkel, ő azonban felesége parfümjének illatát követve másik kijáraton távozik. Látja Mandirát, de nem megy oda hozzá, mert még nem teljesítette az ígéretét. Amint meglátja a hurrikán által pusztított Wilhelmina település képét a tévében, azonnal odautazik. A település derékig érő vízben áll, csak a templom emelkedik a vízszint fölé, ahová a lakosság behúzódott. Rizván a sérült templomtető javításával kezdi, majd pedig minden javítási munkában részt vesz. A média figyelmét felkelti a jelenség: „muszlim férfi segít a bajbajutott falu lakosain” (a településen ugyanis kizárólag négerek élnek). Segélycsomagok áradata indul meg, és a segítség hatása kiszélesedik: más településeken is segíteni kezdenek a kevésbé érintettek. Ugyanekkor Reese arra az elhatározásra jut, hogy nem hallgatja el a bűnösök nevét Mandíra előtt (ezzel vállalja azt, hogy őt magát is elítélik a gyilkosságban való részvételért). A rendőrség letartóztatja a fiúkat. Mandíra telefonhívást kap Sarah-tól, aki látja a tévében Rizvánt, amin a bajbajutott faluban dolgozik, és azt mondja neki, hogy nem veszítse el a férjét is. Mandíra rájön, hogy a bűnösök elfogásával véget ért a küldetése a fia halálával kapcsolatban, és végső soron nem Rizván a bűnös, ezért odautazik Wilhelminába. Azonban amikor megérkezik és megpillantja Rizvánt, egy fanatikus muszlim, egy késsel hasba szúrja Rizvánt (az ő telefonhívása nyomán letartóztatták a militáns muszlim sejt vezetőjét). Rizván életveszélyesen megsebesül, kórházba kerül, de hamarosan felépül. Mandíra le akarja beszélni Rizvánt az ígérete betartásától, de ő hajthatatlan, be akarja tartani az adott szavát és találkozni akar az elnökkel. Végül Rizván feleségével együtt találkozik az Egyesült Államok újonnan megválasztott afro-amerikai elnökével, aki kisebb beszédet mond az esemény kapcsán. Rizván és Mandíra megnyugodva térhetnek haza. Szereposztás Sáhruh Khán - Rizván Khán Kádzsol - Mandíra Khán, Rizván felesége Juvan Makár - Szamír (Sam), Mandíra fia Zarína Vaháb - Razia Khán (Rizván anyja) Tanaj Cshedda - Rizván Khán (mint fiatal fiú) Dzsimi Sergil - Zakír Khán, Rizván öccse Szonja Dzsehán - Haszína Khán Parvín Dabasz - Bobi Ahúdzsa Ardzsún Mathúr - Radzs Burmán Sugandha Garg - Komal Sheetal Menon - Radha, pszichiáter a kihallgatásoknál Christopher B. Duncan - az Egyesült Államok elnöke Kenton Duty - Reese Garrick, Szamír barátja az iskolában Michael Arnold - Reese Garrick (mint gyerek) Umesh Tonpe - Sandip Chotala (Rizván barátja az USA-ban) Dominic Renda - Mark Garrick, tudósító, Rizvánék szomszédja Banville-ben. Afganisztánban meghal. Katie A. Keane - Sarah Garrick, Mark felesége Harmony Blossom - Karma Girl Arif Zakaria - Fajszál Rahman, uszító muszlim szónok a mecsetben Vinay Pathak - Dzsites Jennifer Echols - Jenny mama Adrian Kali Turner - fura hajú Joel, Jenny mama kisebbik fia Benny Nieves - Garcia nyomozó Sumeet Raghavan - Rizván támadója George W. Bush - önmaga Megjelenése A nevem Khán bemutatója Abu-Dzabiban volt 2010. február 10-én. Világszerte a mozik 2010. február 12-én kezdték vetíteni. DVD-n és Blu-rayn Indiában 2010. április 28-án jelent meg, a világ többi részén 2010. augusztus 10-én jelent meg. Bevételek A film a negyedik legnagyobb bevétellel rendelkező bollywoodi film. Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 80%-ra értékelte 5 vélemény alapján. Az indiai filmkritikusok kiemelkedően pozitívnak értékelték. Az amerikai kritikusoktól vegyes és pozitív kritikákat kapott. A kritikusok véleményét súlyozva számoló Metacritic 50/100 pontot adott rá, 7 vélemény alapján. Ugyanitt a nézők 87%-ának tetszett. Az Internet Movie Database 72%-ra értékelte a nézők szavazatai alapján. Rachel Saltz, a The New York Times kritikusa szerint: „A Khán egyike annak a néhány hindi filmnek, amik olyan indiaiakról szólnak, akik a 9/11 utáni paranoid Amerikában élnek. és van valami elbűvölő abban, hogy ennek az országnak az életét bollywoodi lencsén keresztül látjuk, még akkor is, ha a történet egy tündérmese. (a legérdekesebb a kapcsolódás a négerek és a muszlim indiaiak között). Karan Johar gyakorlott rendezése és a Shankar, Ehsaan & Loy együttes zenéje könnyet csal a szemünkbe, miközben az iszlámról és a toleranciáról tanulunk meg dolgokat.” Kirk Honeycutt, a Hollywood Reporter kritikusa szerint „A nevem Khán kénytelen beleásni az amerikaiak muszlim-ellenes hisztériájába, amikor olyan témához nyúl, amit az amerikai filmek elkerülnek. A film lehetőséget ad Sáhruh Khánnak, hogy tehetségét szélesebb nézőközönségnek megmutassa. Ez megéri a 162 perces utazást.” Jay Wesissberg, a Variety magazin kritikusa szerint „A nevem Khán nagyon élvezhető dráma, magabiztos kamera jellemzi, ami kivételes produkciós tervezéssel párosul. Sáhruh Khán és Kádzsol kettőse gyönyörködteti a nézőt. Kádzsol természetes melegsége még hihetőbbé teszi a köztük lévő kapcsolatot.” Díjak, jelölések A nevem Khán nem volt India hivatalos Oscar-jelöltje, de az emlékeztető listán szerepelt, ami lehetőséget adott rá, hogy bármely kategóriában díjat kapjon. elnyerte legjobb rendező – Karan Dzsauhar legjobb színész – Sáhruh Khán legjobb színésznő – Kádzsol jelölt legjobb film – A nevem Khán legjobb zenei rendező – Shankar-Ehsaan-Loy együttes legjobb dalszövegíró – Niranjan Iyengar a "Sajda" c. számért legjobb dalszövegíró – Niranjan Iyengar a "Noor-e-Khuda" c. számért legjobb férfi énekes – Adnan Szami és Sankar Mahadévan a "Noor-e-Khuda" c. számért legjobb férfi énekes – Rahát Fateh Ali Khán a "Sajda" c. számért legjobb női énekes – Shreya Ghoshal a "Noor-e-Khuda" c. számért elnyerte legjobb férfi színész – Sháhruh Khán legjobb rendező – Karan Dzsauhar legjobb férfi női énekes – Richa Sharma – "Sajda" legjobb történet – Karan Dzsauhar & Sibani Bathidzsa legjobb hang – Dileep Subramaniam legjobb marketing jelölt legjobb film legjobb színésznő – Kádzsol Sa Re Ga Ma Pa – az év dala – "Sajda" elnyerte legjobb színész – Sháhruh Khán legjobb zenei rendezés – Shankar Ehsan Loy együttes Ramnath Goenka Emlékdíj jelölt legjobb színész – Sháhruh Khán legjobb színésznő – Kádzsol legjobb férfi énekes – Rahát Fateh Ali Khán – "Sajda" legjobb férfi énekes – Sankar Mahadévan – "Noor-e-Khuda" legjobb férfi énekes – Shafqat Ali – "Tere Naina" legjobb dalszövegíró – Niranjan Iyengar – "Noor-e-khuda" Star Screen-díj a legjobb dalszövegírónak – Niranjan Iyengar – "Sajda" legjobb történet – Sibani Bathidzsa legjobb gyerekszereplő – Tanaj Hemant Cshedda elnyerte legjobb rendező – Karan Dzsauhar legjobb férfiszínész - az olvasók választása – Sháhruh Khán jelölt legjobb film – Dharma Productions legjobb színész főszerepben – Sháhruh Khán legjobb színésznő főszerepben – Kádzsol legjobb történet – Sibani Bathidzsa legjobb dalszöveg – Niranjan Iyengar for "Tere Naina " legjobb zene – Shankar Ehsaan Loy együttes legjobb férfi énekes – Shafqat Amaanat Ali Khan a "Tere Naina" c. dalban legjobb női énekes – Richa Sharma a "Sajda" c. dalban elnyerte legjobb rendező – Karan Dzsauhar legjobb színész – Sháhruh Khán legjobb dalszövegíró – Niranjan Iyengar a „Sajdaa” c. számért legjobb háttérzene – Shankar Ehsaan Loy együttes legjobb történet – Sibani Bathidzsa jelölt legjobb film legjobb zenei rendezés – Shankar Ehsaan Loy együttes legjobb művészeti rendezés legjobb operatőri munka legjobb vágás legjobb forgatókönyv – Sibani Bathidzsa legjobb hangrögzítés elnyerte legjobb film – Dharma Productions legjobb zene – Shankar Ehsan Loy együttes elnyerte legjobb színész főszerepben – Sháhruh Khán legjobb színésznő mellékszerepben – Zarina Wahab A film készítése A film a Dharma Productions és a Red Chillies Entertainment koprodukciójában készült. Forgalmazója a FOX Star Entertainment. A filmet Indiában és az Egyesült Államokban forgatták. A forgatás Los Angelesben kezdődött, 2008 decemberében. Az egyik forgatási helyszín az UCLA volt. A forgatás 2009 áprilisában Mumbaiban, majd 2009 júniusában a produkció San Franciscóban folytatódott. A San Francisco Bay Area területén a film egyik kulcsjelenetét a „Children's Discovery Museum of San Jose”-ban vették fel. A forgatást visszavetette, amikor a film egyik szereplője, Aamir Bashir nem kapott vízumot az Egyesült Államokba. Helyette Dzsimi Sergil kapta meg Khán öccsének szerepét. Eredetileg Shabana Azmi játszotta Rizván anyjának szerepét, de vállsérülése miatt távoznia kellett a produkcióból. Tanaj Cshedda azért kapta meg a fiatal Khán szerepét, mert hasonlít az idősebb színészre, továbbá mert a nemzetközi mozilátogatók által ismertté vált a Gettómilliomosban játszott „középső Dzsamal” szerepe által. A rendező nem kapott engedélyt a hatóságoktól, hogy az egyik Los Angeles-i mecsetben forgasson, ezért díszletet kellett építeniük. Forgatási helyszínek A filmet Indiában és az Egyesült Államokban forgatták. Mumbai , India - a fiatal Rizván és családjának élete San Francisco , USA Los Angeles , USA Érdekesség A főszereplő családnevét (Khán) nem k -val, hanem erős, torokban képzett h -val kell ejteni. Ez a film volt 2010-ben a legdrágább bollywoodi film. Ugyanakkor a bevétele is a legmagasabb, ami még a 2008-as Gadzsini rekordbevételét is meghaladja. Zala megyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Zala megyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Zala 02. OEVK. Székhely: Keszthely Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Alibánfa Almásháza Alsónemesapáti Alsópáhok Alsórajk Baktüttös Balatongyörök Balatonmagyaród Batyk Bezeréd Bókaháza Búcsúszentlászló Cserszegtomaj Dióskál Döbröce Dötk Egeraracsa Egervár Esztergályhorváti Felsőpáhok Felsőrajk Garabonc Gelse Gétye Gősfa Gyenesdiás Gyűrűs Hahót Hévíz Kallósd Karmacs Kehidakustány Kemendollár Kerecseny Keszthely Kilimán Kisbucsa Kisgörbő Kisvásárhely Lakhegy Ligetfalva Mihályfa Misefa Nagygörbő Nagykapornak Nagyrada Nemesapáti Nemesbük Nemeshetés Nemesrádó Nemessándorháza Nemesszentandrás Óhíd Orbányosfa Orosztony Pacsa Padár Pakod Pethőhenye Pókaszepetk Pölöske Pölöskefő Pötréte Rezi Sármellék Sénye Söjtör Sümegcsehi Szalapa Szentgyörgyvár Szentpéterúr Tekenye Tilaj Türje Vállus Várvölgy Vasboldogasszony Vindornyafok Vindornyalak Vindornyaszőlős Vonyarcvashegy Vöckönd Zalaapáti Zalabér Zalacsány Zalaigrice Zalaistvánd Zalakaros Zalaköveskút Zalamerenye Zalaszabar Zalaszántó Zalaszentgrót Zalaszentiván Zalaszentlászló Zalaszentlőrinc Zalaszentmárton Zalaszentmihály Zalavár Zalavég Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Manninger Jenő (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Zala megyei 2. sz. választókerületben 92 386 ember él; közülük 77 069 felnőtt, 44 058 férfi és 48 328 nő. A lakosok közül 10 215 diplomás, 31 948 érettségizett és 72 947 végezte el az általános iskolát. 1995-ös női kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1995-ös női kosárlabda-Európa-bajnokságot Csehországban, Brnóban rendezték 1995. június 8. és június 18. között. Az Eb-n 14 csapat vett részt. A tornát az ukrán válogatott nyerte, a magyar válogatott kiesett a csoportkörben. Lebonyolítás A 14 csapatot 2 darab, 7 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első négy helyezett jutott a negyeddöntőbe, az ötödik, hatodik és hetedik helyezettek kiestek. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Schübler-korálok A Schübler-korálok néven ismert gyűjtemény egy hat korálelőjátékból álló sorozat (BWV 645-650), melyet Johann Sebastian Bach régebbi kantátáinak tételeiből írt át orgonára. A Johann Georg Schübler által 1746 környékén kiadott ciklus a következő címet viseli: Ahogy azt Bach a címben is feltünteti, mindegyik korálelőjáték előadásához két manuálra és pedálra van szükség. Eredeti változatok Eredeti változata nem ismert, de valószínűsíthető, hogy ez is egy elveszett kantátatétel átirata. A duettekben a koráldallamot hangszer játssza. Fontaine-Saint-Lucien Fontaine-Saint-Lucien település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 158 fő (2015). Fontaine-Saint-Lucien Abbeville-Saint-Lucien, Bonlier, Guignecourt, Maisoncelle-Saint-Pierre, Muidorge és Oroër községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alfdorf Alfdorf önkormányzat Németországban, a baden-württembergi Rems-Murr járásban (Rems-Murr-Kreis). A mai Alfdorf önkormányzat 1972-ben jött létre a korábban önálló Alfdorf, Pfahlbronn és Vordersteinenberg önkormányzatok összeolvadásával. Földrajzi elhelyezkedése Alfdorf Schwäbisch Gmündtől 10 kilométerre északnyugatra és Stuttgarttól 40 kilométerre északkeletre helyezkedik el. Változatos tájon fekszik, 308-560 méteres tengerszint feletti magasságban. A Sváb-Frank-erdő számos lehetőséget kínál túrázásra, kikapcsolódásra. Alfdorf közvetlen közelében van a Welzheimer-erdő. Alfdorf nagy területei élveznek természetvédelmi védettséget. Szomszédai Északi szomszédja Gschwend, keleten Spraitbach, Durlangen és Mutlangen, délen Schwäbisch Gmünd és Lorch (mind Ostalbkreis), nyugaton Plüderhausen, Urbach és Welzheim és északnyugaton Kaisersback (mind Rems-Murr). Éghajlata Az éves csapadékmennyiség Alfdorfban 1044 milliméter. A legszárazabb hónap a január, a legcsapadékosabb június. Júniusban átlagban 1,6-szer több a csapadék, mint februárban. Testvértelepülés Hosszúhetény , Magyarország Vérfácán A vérfácán (Ithaginis cruentus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó Ithaginis nem egyetlen faja. Előfordulása Bhután Kína, India, Mianmar és Nepál területén honos. 3000 és 4500 méteres tengerszint feletti magasságokban fordul elő. A hegyvidéki erdők és bozótosok lakója. Rejtőzködő életmódja ellenére közkedvelt madár. Az indiai Szikkim állam nemzeti madara. Alfajai Ithaginis cruentus affinis Ithaginis cruentus annae Ithaginis cruentus beicki Ithaginis cruentus berezowskii Ithaginis cruentus clarkei Ithaginis cruentus cruentus Ithaginis cruentus geoffroyi Ithaginis cruentus holoptilus Ithaginis cruentus kuseri Ithaginis cruentus marionae Ithaginis cruentus michaelis Ithaginis cruentus rocki Ithaginis cruentus sinensis Ithaginis cruentus tibetanus Megjelenése A hím testhossza 43 centiméter, a tojó 39 centiméter. Színezete szürke, széles szem alatti csíkja a mellen halványzöldbe megy át. Neve fartövének pirosságára utal, de torka és csupasz pofái is pirosak. Életmódja Hegyvidéki erdőkben élő faj, de télen valamivel alacsonyabban fekvő földekre és legelőkre is lehúzódik, hogy megtalálja táplálékát. Ilyenkor előszeretettel társul az éberebb és jobb hallású fülesfácánok (Crossoptilon) csapataihoz. Ügyesen fut, de ritkán szánja rá magát a repülésre. Szaporodása Fészekalja 5-12 tojásból áll, melyen 27-29 napig kotlik. A tojó egyedül költi ki a tojásokat és a fiókákat is egyedül neveli fel. Korond borvízforrásai Korond területén több szénsavas és sós forrás tör fel. A régmúltban gyógyfürdőket is létesítettek a jótékony hatású forrásoknál. Története A korondi szénsavas és sós források ismertek és elismertek voltak a régmúltban is. Teleki Sándor 1729-ben kelt, Teleki Pálhoz címzett leveléből kitűnik, hogy az itteni borvízeket már abban az időben palackba töltve szállították messzi vidékre is: „...küldöttem ezenáltal két butelia korondi savanyúvizet, a legfrissebb savanyú kútból valót...”. A korondi forrásvizek vegyelemzését Mátyus István végezte el először a XVIII. század végén. Majd Bélteki Zsigmond és Pataki Sámuel is vegyelemzik az itteni vizeket. Több tanulmány, leírás is készül a jótékony hatású gyógyvizekről, Gergelyffi András, Orbán Balázs, Tófalvi Zoltán, Hankó Vilmos ismertetik írásaikban a forrásokat. A magyar orvosok és természetvizsgálók X. nagygyűlésén 1864-ben Vajna János marosszéki orvos részletesen ismerteti a korondi forrásokat és a fürdőt. Korond híres fürdője, Árcsófürdő vagy Korondfürdő a XVIII. században alakult ki. A híres „Ártsói savanyú vizet” 1756-ban említik először korabeli források. A XVIII. sz. közepén a Molnos család megvásárolta és átalakította Korondfürdőt, mely a XIX. sz. elejére az erdélyi nemesség kedvenc fürdőhelyévé vált. 1826-tól Révai Teréz tulajdonába került a fürdő, mely a század végére hanyatlásnak indult, az épületek, fürdők állaga leromlott. 1892-ben újra gazdát cserélt Korondfürdő. Az új tulajdonos, Gáspár Gyula korszerűsítette, modernizálta a fürdőtelepet, mely újra virágzásnak indult. A 20. század elejére Korondfürdő országos viszonylatban nagy népszerűségnek örvendett, a település sós fürdője, az Unicum fürdő is egyre ismertebbé és kedveltebbé vált. Az első világháború után hanyatlásnak indult Korondfürdő, a telep és környéke lassan lepusztult. Napjainkban csak három forrás, melyből kettőt használnak a helybeliek és az elvadult sétány jelzi az egykor szebb napokat megélt fürdőtelep helyét. A Korondfürdőn található főkút vizét a XIX. elejétől egészen a második világháborúig palackozták, a kitűnő ásványvíz az 1896-os Milleniumi kiállításon dicsérőlevelet is kapott. A Csigadomb alatt feltörő sós források vizét hasznosította a korondiak másik nevezetes, egyedi fürdője. A több száz éves, a 20. század elején felkapott Unicumfürdő az 1960-as évekig működött, majd lassan feledésbe merült. 2015-ben helyi kezdeményezésre és összefogással felújították Unicumfürdőt. A fürdő két, egy gyerek- és egy felnőtt medencével, öltözőkkel, tusolókkal van felszerelve. Korondon ismertek még a Vadasmező alatti borvíz, a Fingó vagy Erzsébet forrás, a diai és a szőlőmali borvízforrások. Az atyhai eltérő mellett híres tömény sós forrás van, az Árcsói –sóskút, melynek használati jogát még Mária Teréziától kapták a korondiak. A helybeliek a háztartásban –főzőshez, szalonna tartósításához-, és az állattartásban használták. Régen kereskedtek is a főzéssel, párologtatás útján kinyert sósonkollyal. A sós patak torkolatában feltörő források vizét kezdetleges medencében felfogva a helyiek fürdésre használják. A Csigadomb szomszédságában feltörő Ősforrás szintén tömény sós víz. Jellegzetessége A korondi források vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, nátrium-klorid-hidrogéngarbonát, magnézium-kalcium-hidrogénkarbonát, valamint tömény nátrium-klorid típusú vizek. Gyógyhatása A Korondon feltörő források vizét ivókúrában tüdő- és légzőszervi megbetegedések, gyomor- és bélbetegségekben, vérszegénységben szenvedők használták. Fürdőkúrában az Unikum fürdő vizét főleg nőgyógyászati panaszok, valamint aranyér és különféle bőrbetegségek kezelésére használták. Forrás Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009. Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013. Hohenems Hohenems város Ausztria legnyugatibb tartományában, Vorarlbergben, a Dornbirni járásban. Területe 29,19 km², lakosainak száma 152 941 fő, népsűrűsége pedig 546 fő/km² (2016. január 1-jén). Az ötödik legnépesebb város Voralrlberg tartományban. A városban található egy a 16. században épült reneszánsz kastély, valamint egy zsidó múzeum. A város 432 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Constance-tótól délre. Havasgyógyteksesty Teksety, románul: Tecșești, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Tövistől északnyugatra fekvő település. Története Teksesty nevét 1909-ben említette először oklevél Teksesty néven. 1913-ban Havasgyógy-Teksesty Havasgyógy (Dealu Geoagiului) tartozéka volt, 1956 körül vált külön 176 lakossal.. 1966-ban 153, 1977-ben 125, 1992-ben 69, 2002-ben 66 román lakosa volt. Gerhard Schulenburg Gerhard Schulenburg (Laatzen, 1926. október 11. – Laatzen, 2013. március 26.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása biztosítási menedzser. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 1975-ben vonult vissza. Bundesliga mérkőzéseinek száma: 105. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 3 Német labdarúgókupa A DFB JB felkérésére, szakmai munkájának elismeréseként háromszor vezethette a német kupadöntőt. Rajta kívül Albert Duschnak és Werner Treichelnek jutott ugyanez a megtiszteltetés. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség (DFB) Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1964-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1974-ben vonult vissza. 18 "A" válogatott mérkőzést vezetett. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőbejutás útján Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra illetve Nyugat-Németországra a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Egy csoportmérkőzésen 2. számú besorolást kapott. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 1 (partbíró) Labdarúgó-Európa-bajnokság Kiváló nemzetközi szakmai felkészültségét jól érzékelteti, hogy az UEFA JB az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Olaszországba a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra valamint Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra többször foglalkoztatta játékvezetőként. Olimpiai játékok Az 1972. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának mérkőzésein a FIFA JB bírói szolgálatra kérte fel. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1 Vásárvárosok kupája A versenybe nevezett csapatok találkozói alkalmával a magyar csapatnak kettő találkozón volt játékvezetője. A tornasorozat 18. döntőjének – 3. német – bírója. Sikerei, díjai A sikerekben gazdag aktív pályafutását befejezve a DFB Játékvezető Bizottságának javaslatára megkapta a szövetség dísztűjét és emlékérmét. Pavol Ďurica Pavol Ďurica (Bártfa, 1983. május 17. –) szlovák labdarúgó, jelenleg az Orechová Potôň játékosa. Testvére, Ján Ďurica szlovák válogatott labdarúgó. Első csapata az FC Dunajska Streda volt, ahol 2001 és 2007 között játszott, valamint a ligeti Artmedia Bratislava 2007 és 2008 között. 2008 elején leigazolta a magyar FC Fehérvár, ahol csak négy meccset játszott. Ďuricát eladta a Fehérvár, mert nem jelent meg az edzésen sem a tartalék csapat meccsén, és ezt követően visszatért a ligeti Artmedia Bratislavába. 2010-ben leigazolta egykori nevelő egyesülete az FK DAC. Forrás transfermarkt.hu profil Saint-Albin-de-Vaulserre Saint-Albin-de-Vaulserre település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 400 fő (2015). Saint-Albin-de-Vaulserre Saint-Martin-de-Vaulserre, Domessin, Voissant, Saint-Béron, Saint-Bueil és Saint-Jean-d’Avelanne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 664 (szám) A 664 (római számmal: DCLXIV) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 664-es a kettes számrendszerben 1010011000, a nyolcas számrendszerben 1230, a tizenhatos számrendszerben 298 alakban írható fel. A 664 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 23 · 831 szorzattal, normálalakban a 6,64 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 8, 83, 166, 332 és a 664. Harshad-szám, felírható négy egymást követő (157 + 163 + 167 + 173), hat egymást követő (101 + 103 + 107 + 109 + 113 + 127), illetve nyolc egymást követő prím összegeként (67 + 71 + 73 + 79 + 83 + 89 + 97 + 101). Nincstelen Walter Nincstelen Walter (? – 1096. október 21.), eredeti nevén Walter Sans-Avoir, vagyontalan francia nemes, aki keresztes hadjáratot indított a Szentföldre, de nem járt sikerrel. Élete Életéről keveset lehet tudni. Valószínűleg egy vagyontalan francia nemes volt (innen ered nincstelen mellékneve), aki Remete Péter tanítványa lett. A clermont-i zsinat után elsőként indult meg a Szentföldre, seregében francia parasztokkal és vagyontalan lovagokkal, akik a vallásos meggyőződés, vagy a meggazdagodás reményében indultak útnak. A sereg fegyelme azonban gyenge volt, így útjukat pusztítások és a lakosság megsarcolása jelezte. Triernél nagy mennyiségű élelmet és pénzt csikartak ki a helyi zsidóktól, így fedezve útjuk költségeit. A Rajna, Neckar és a Duna völgyét követve, május 8-ra eljutnak a magyar határra. Könyves Kálmán magyar királlyal megegyezett, hogy a sereg rendbontás nélkül vonul át az országon, cserében a lakosság élelemmel látja el a kereszteseket. A sereg hosszú ideig ehhez a megállapodáshoz tartotta is magát, de amikor a déli határra értek, a keresztesek egy része gyilkolni, fosztogatni kezdett, ezért a magyar katonák a sereg utóvédjét szétverik, de a fősereg simán jutott el Konstantinápolyig. I. Alexiosz bizánci császár, amikor meglátta a fegyelmezetlen sereget, azonnal átszállította őket Ázsiában. Itt 1096. október 21-én a sereg Walter akarata ellenére Civetot-nál (görögül Kibotosz) harcba bocsátkozott a szeldzsukokkal, de I. Kilidzs Arszlán serege szétverte őket. A csatából csak kevesen menekültek meg, Walter is elesett. Atlaszcédrus Az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) örökzöld fa, a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a cédrus növénynemzetség egyik faja. Több szerző szerint nem önálló faj, hanem a libanoni cédrus alfaja: Cedrus lebani ssp. atlantica. Származása, elterjedése Észak-afrikában honos. Marokkóban 130 ezer hektáron nő (meghatározóan az Atlasz-hegységben és Rif tartományban), Algériában pedig 23 ezer hektáron. Tunéziában nincs őshonos állománya. Európában Franciaországban nő a legnagyobb területen. Először az 1860-as években az Avignon városától északkeletre található Mont-Ventoux-hegységben, Bédoin község fölött telepítették a kiirtott erdők helyére 800 m fölötti térszínen egy délnek néző, enyhén lejtő hegyoldalra, mintegy 15 hektáron. A természetes szaporulatnak hála a 2000-es évek elejére a cédruserdő elérte a 2000 hektárt; az eredeti állomány fái 20–22 m magasak, törzsük átmérője 80–100 cm. A kedvező tapasztalatok hatására az 1900-as évek utolsó negyedében a francia erdészek erőteljes cédrustelepítésbe kezdtek (főleg a Pireneusokban, Rialsesse környékén. A 2000-es évek első évtizedében Dél-Franciaországban a molyhos tölggyel, magyallal, örökzöld tölggyel, feketefenyővel és erdeifenyővel vagy elegyetlenül ültetett atlaszcédrus erdők összterülete elérte a 20 ezer hektárt, megközelítve ezzel a faj algériai elterjedését. Kisebb, több évtizedes állományai nőnek a Neszmélyi Arborétumban , Agostyáni Arborétumban. Az ezeken a helyeken szerzett tapasztalatok alapján 1995-ben a fajt bevonták a kiskunsági erdeifenyvesek részleges fajcserés felújítási kísérleteibe. A leghatékonyabb változatnak az erdeifenyővel elegyes ültetés bizonyult; a korai juharral ültetett cédrusokat a gyorsabban fejlődő juhar elnyomta. A fagykár nem volt jelentős, de a mikorrhiza-kezelés nélkül kiültetett csemeték közül sok károsodott. Két szép fa áll Sopronban is, a Széchényi-téren. Nógrád megye egyetlen atlaszcédrusát a Mátralábán, Tar községtől nem messze található Tuzson Arborétumban ültették 1960 táján. Megjelenése, felépítése Nagy, 40 m magas, széles fává fejlődik. Koronája fiatalon kúpos, az idős példányoké laposan szétterül. A fiatal példányok sötétszürke kérge fényes és sima, az idősebbeké berepedezik. Ágai a fa tetején fölfelé, középtájt vízszintesen nőnek, az alsó ágak lehajlanak. 2,5–3 cm hosszú, szürkészöld tűlevelei (akár a vörösfenyő tűi) a hosszúhajtásokon szórtan, csavarvonalban nőnek, a rövidhajtásokon pedig örvszerű csomókban. Felálló toboztermései éretlenül zöldek, éretten fénylő barnák. Életmódja, élőhelye Lassan nő, a kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól. Szélvédett, meleg helyen fejlődik a legszebben. Fényigényes; a kiegyenlített vízellátást meghálálja, de a szárazságot jól tűri. Szinte bármilyen talajon megél. A libanoni cédrusnál kevésbé fagyérzékeny, de túl nedves helyen fiatal hajtásai visszafagyhatnak. Tobozai a második vagy a harmadik évben érnek be, majd szétesnek. Felhasználása A fáját átitató illatos gyanta ellenállóvá és tartóssá teszi. A kertészetekben számos változatát nemesítették ki. Ezeket jellemzően oltványról szaporítják; a magról nevelt példányokat válogatni kell. Ismertebb: C. atlantica 'Glauca' — Levelei (főleg az újak) látványos, hamvas szürkéskékek; télen se színeződnek el. Ágai az alapfajénál sűrűbben nőnek. Cyprinus A Cyprinus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Cyprininae alcsaládjába tartozó nem. 22 faj tartozik a nemhez. Rendszerezés Ponty Cyprinus carpio (Linnaeus, 1758) † Cyprinus yilongensis (Yang et al., 1977) [IUCN - extinct 1996] Cyprinus rubrofuscus (Lacepede, 1803) Cyprinus micristius (Regan, 1906) Cyprinus intha (Annandale, 1918) Cyprinus cocsa (Hamilton, 1922) Cyprinus pellegrini (Tchang, 1933) Cyprinus yunnanensis (Tchang, 1933) Cyprinus multitaeniata (Pellegrin & Chevey, 1936) Cyprinus megalophthalmus (Wu et al., 1963) Cyprinus chilia (Wu, Yang & Huang, 1963) Cyprinus dai (Nguyen & Doan, 1969) Cyprinus barbatus (Chen & Huang, 1977) Cyprinus daliensis (Chen & Huang, 1977) Cyprinus fuxianensis (Yang et al., 1977) Cyprinus longipectoralis (Chen & Huang, 1977) Cyprinus longzhouensis (Yang & Hwang, Chen & Huang, 1977) Cyprinus ilishaestomus (Chen & Huang, 1977) Cyprinus exophthalmus (Mai, 1978) Cyprinus acutidorsalis (Wang, 1979) Cyprinus qionghaiensis (Liu, 1981) Cyprinus mahuensis (Liu & Ding, 1982) Cyprinus hyperdorsalis (Nguyen, 1991) Cyprinus centralus (Nguyen & Mai, 1994) Forrás ITIS rendszerbesorolása Super-Kamiokande Super-Kamiokande egy neutrínóobszervatórium Japánban. A napneutrínók, a légköri neutrínók és a protonbomlás tanulmányozására építették, de alkalmas a Tejútrendszeren belüli szupernóvákból származó neutrínók észlelésére is. Felépítése A Super-Kamiokande 1000 méterrel a földfelszín alatt helyezkedik el a Mozumi bányában (Kamioka Mining and Smelting Co.), Japán Gifu megyéjében. 50000 tonna tiszta vizet tartalmaz melyet nagyjából 11146 darab 20 inch átmérőjű fotoelektron-sokszorozó vesz körbe. (A vizet a kitűnő ár/törésmutató arány miatt használják.) Henger alakú, mely 42 m magas és 39 m átmérőjű. A neutrínó kölcsönhatva a víz egy atommagjának protonjával vagy neutronával létrehozhat egy a vízbeli fénysebességnél gyorsabban mozgó részecskét: müont vagy elektront (természetesen azért ez lassabb mint a vákuumbeli fénysebesség). Az így keletkezett részecske Cserenkov-sugárzását figyelik a fotoelektron-sokszorozók. A gyors részecske egy kúp alakban bocsát ki fényt, melynek a vetületét észleljük a tartály falán (ábra). A különböző felvillanásmintázatokból derül ki a bejövő neutrínó iránya és típusa (íze). Hogy ne zavarják az eredményt a kívülről jövő részecskéket (átfutó müon; falból jövő neutron és foton) egy külső detektor figyeli (vétó), amely 2 méter vastag vízfalból áll, melyet 1857 darab 8 inch átmérőjű fotoelektron-sokszorozó figyel. A detektálás alapja A detektor a belül keletkező nagyenergiájú elektronokat és müonokat (beleértve antirészecskéiket is) figyeli. A fent említett részecskék a következő reakciókban keletkeznek: (Az első kettőt nevezzük béta-bomlásnak illetve inverz-béta-bomlásnak) Egy tipikus esemény lehet a következő (zárójelben a részecskék energiái): Először a müonneutrínó nukleonnal ütközik, amelyből müon keletkezik, amely Cserenkov-sugárzást bocsát ki. A müon lelassul, és rövid idő múlva elbomlik elektronná, amely szintén Cserenkov-sugárzást bocsát ki. A részecske és antirészecske között nem tud különbséget tenni a detektor. Története 1982-ben kezdődött meg az elődjének, a Kamioka obszervatóriumnak (Tokiói Egyetem) az építése és 1983 áprilisában lett kész. Célja a proton bomlásának vizsgálata volt, mely a részecskefizika egyik legalapvetőbb kérdése. (Eddig úgy tűnik, a proton stabil, vagy rendkívül hosszú élettartamú.) A detektort, amelyet KAMIOKANDE névre keresztelték (Kamioka Nucleon Decay Experiment), egy olyan tartály volt, mely 3000 tonna tiszta vizet tartalmazott, melyet 1000 fotoelektron-sokszorozó cső (PMT) figyelt. A henger alakú tartály 16,0 m magas és 15,6 m átmérőjű volt. 1985-ben kezdődött a detektor átépítése, hogy kozmikus eredetű neutrínókat is észlelni tudjon. Ennek eredményeképpen a detektor sokkal érzékenyebb lett, és sikerült észlelnie az 1987-ben a Nagy Magellán-felhőben felrobbant szupernóva (SN 1987A) által létrehozott neutrínókat. 1988-ban napneutrínókat is észlelt, mely előrelépést jelentett a neutrínócsillagászatban. A Kamiokandénak nem sikerült proton bomlást észlelnie, amiből a proton élettartamra alsó becslést lehetett adni. Jobb hatásfokú neutrínóészleléshez és a protonbomlás további vizsgálatához nagyobb érzékenységre volt szükség. Ez vezetett a tizszer nagyobb térfogatú Super-Kamiokande megépítéséhez, mely 1996-ban kezdte meg működését. A Super-Kamiokande együttműködés 1998-ban jelentette be első eredményét a neutrínóoszcilláció létezésére, melynek következménye az, hogy kell lennie nem nulla tömegű neutrínónak (a három típus között). Ezelőtt egyetlen kísérlet sem zárta ki, hogy a neutrínóknak nulla a tömegük. 2001. november 12-én több ezer fotoelektron-sokszorozó láncreakciószerűen berobbant. (A berobbanó detektorok nyomáshulláma összetörte a szomszédos detektorokat is.) A detektort részben újjáépítették nagyjából 5000 olyan fotoelektron-sokszorozóval, amelynek a burkolata megakadályozza a láncreakció megismétlődését. Zalaba Zalaba (szlovákul Zalaba) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Lévától 32 km-re délre, a Szikince-patak partján fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. A vonaldíszes kultúra településeinek nyomait tárták itt fel. Előkerültek hamvasztásos sírok és használati eszközök is a kora és a késői bronzkorból, valamint késő vaskori csontvázas sírok is. Ugyancsak találtak településmaradványokat és sírokat a nagymorva időszakból. A mai települést 1349-ben említi először oklevél, amikor birtokosa a Hont-Pázmány nembeli Fedemus Miklós és fia László voltak. Története során több tulajdonosa is volt. A 15. századtól a lévai váruradalom része, a 19. században az Eszterháziaké, 1875-től pedig a Huszár és Pongrácz családé. Határában gazdag legelőkkel rendelkezett, a Szikincén pedig vízimalmai működtek. 1715-ben malma és 15 háztartása létezett. 1828-ban 43 házában 260 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század végén olvasókör alakult, a kultúra háza 1898-ban épült fel. A falu a 20. század elejére érte el legnagyobb lélekszámát, ekkor több mint 400-an lakták. Vályi András szerint "ZALABA. Hont Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, fekszik Kis Gyarmathoz közel, és annak filiája; határja jó." Fényes Elek szerint "Zalaba, Honth m. magyar falu, a Szikincze völgyében: 53 kath., 192 ref. lak. Rétje, legelője igen jó. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Esztergom." Hont vármegye monográfiája szerint "Zalaba, magyar kisközség, a Szikincze völgyében, 96 házzal és 410 ev. ref. vallású lakossal; saját vasúti állomása, postája és távirója van. A Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt. 1349-ben Miklós és fia László bizonyítványt nyertek arról, hogy Szent István király óta Zalaba mindig az őseiké volt. Okleveles említést 1437-ben találunk is a községről, a mikor Zsigmond király zálogba adta Lévai Cseh Péternek azt. A mult század elején a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott, 1875-ben pedig Huszár István szerezte meg. Jelenleg özv. gróf Pongrácz Vilmosnénak van itt nagyobb birtoka. Ev. ref. temploma 1789-ben épült." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország fennhatósága alatt állt. Népessége 1910-ben 390 lakosából 387 magyar és 3 szlovák volt. 2011-ben 177 lakosából 152 magyar és 25 szlovák. Nevezetességei Református templomát 1789 -ben emelték, tornyot 1845 -ben építettek hozzá. Csontos Vilmos emlékház. Híres emberek Itt élt hosszú ideig Csontos Vilmos (1908–2000) költő, a szlovákiai magyar irodalom egyik neves képviselője. 1995. évi téli európai ifjúsági olimpiai napok Az 1995. évi téli európai ifjúsági olimpiai napok hivatalos nevén az II. téli európai ifjúsági olimpiai napok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, melyet 1995. február 5. és 9. között rendeztek Andorrában. Daoulas Daoulas település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 1771 fő (2015). Daoulas Dirinon, Hôpital-Camfrout, Irvillac, Logonna-Daoulas és Saint-Urbain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tonga Birodalom A Tonga Birodalom az óceániai térség egyik meghatározó birodalma volt. A birodalom uralkodóját tu'i tongának nevezték, aki a Tongatapu szigetén lévő Mu'a nevű fővárosban uralkodott. A birodalom fénykorában Niue-től Tikopiaig (Santa Cruz sziget) terjeszkedett, de befolyási övezete ennél is nagyobb volt. A birodalom 950 környékén alakult, a szamoai Tu'i Manu'a és a fiji Tu'i Pulotu birodalmak hanyatlását követően. Kortársa volt viszont a Mikronéziai Birodalomnak, amelynek Yap volt a központja. A birodalom 1865-ig állt fenn, az első tu'i tongát Ahoe'itunak, az utolsót Laufilitongának hívták. A kezdetek Kezdetben Tonga Tu’i Pulotu erős befolyása alatt állt, Tu'i Manu’a Tonga jelentős részét birtokolta. Számos véres háború után Tonga függetlenné vált a külső hatalmaktól. Ezzel egy időben uralkodó dinasztia alakult Tu'i Tonga néven. Az első Tu'i Tonga Aho’eitu volt, akinek az anyja egy jelentős szamoai nemesi családból származott. Az apja, Tangaloa Eitumâtupu’a egy istenként tisztelt szamoai főpap. Emiatt az uralkodó családot mind vallási, mind világi oldalról elismerték. Párhuzamba lehet állítani a fáraók Egyiptomban betöltött szerepével. Aho’eitu fővárosa Toloa-n volt, de ezt a kilencedik Tu'i Tonga áthelyezte Heketa-ba. Terjeszkedés (1200-1500) A 10. Tu’i Tonga, King Momo és fia, Tu’itâtui (11. Tu’i Tonga) alatt a birodalom a Fidzsi-szigetekre és Szamoa egy részére is kiterjedt. A birodalom folytatta határai kiterjesztését Nyugat- és Közép-Polinéziára valamint Melanézia és Mikronézia egyes részeire. Legnagyobb kiterjedésekor az óceán 3 millió négyzetkilométere állt a birodalom fennhatósága alatt. Számos közvetlen irányítás alatt álló terület hűbért fizetett a birodalomnak. Tu’itâtui fiának korszakában a főváros Mu'a városba költözött, amely a birodalom történetének legismertebb és legsikeresebb fővárosa lett. Birodalmi flotta A birodalom sikereit nagyrészt a flottájának köszönheti. A legelterjedtebb járművek hosszútávú utazásra alkalmas kenuk voltak, amelyek négyzetes vitorlával rendelkeztek. A legnagyobb hajók akár 100 embert is szállíthattak. Említésre érdemes hajók voltak a Tongafuesia, ‘âkiheuho, a Lomipeau és a Taka’ipômana. A flottának köszönhetően nagy vagyonok áramlottak a királyi kincstárba a kereskedelemből és a begyűjtött adókból. A hármas rendszer A tu’i tonga hanyatlása és a két új dinasztia A Tu'i Tonga hanyatlása a számos háború és a belső feszültségek nyomán kezdődött. Ezekre válaszul létrehoztak egy politikai tanácsadói posztot, a falefâ-t. Kezdetben a falefâ sikeresen tartotta kezében a dinasztia ügyeit, de a feszültségek további fokozódásának következtében egyra gyakoribbak voltak az uralkodók ellen elkövetett orgyilkosságok. Ezek közül a leginkább említésre méltóak: Havea I (19. Tu'i Tonga), Havea II (22. Tui'Tonga), és Takalau (23. Tu'i Tonga), akik a diktatórikus irányításukról voltak híresek. Takalau halála (1470 körül, más források szerint 1535 környékén) után a birodalom átalakult. Takalau fia és utóda, Kau'ulu'fonua megosztotta hatalmát féltestvérével, Mo'ungamotu'a-val. Kau'ulu'fonua megtartotta a Tu'i Tonga címet, de szerepét csak vallásira korlátozta, míg Mo'ungamotu'a a világi és katonai uralkodó lett (a Tu'i Ha'atakalau). Ez a rendszer 100 évig tartósnak bizonyult, de a történelem ismételte önmagát, a külső és belső nyomás következtében egy új dinasztia is színre lépett, a Tu’i Kanokupolu. A birodalmat egyre inkább központosították, miközben befolyásából jelentősen veszített. 1600 környékén a Malietoa család vezetésével Szamoa független lett. Tu’i Kanokupolu felemelkedése A dinasztia Ngata-tól származik, aki a 6. Tu'i Ha'atakalau fia volt. Őt apja nevezte ki a posztra, és 1610-től szállt rá az uralkodói hatalom. Innentől kezdve az uralkodói posztra nem az öröklődés volt a jellemző, hanem a cím előző birtokosa jelölte ki, és az előkelők hagyták jóvá az utódot. Az uralkodói hivatal folyamatosan váltakozott a Tu'i Ha'atakalau és a Tu'i Kanokupolu család tagjai között, míg a 18. század végére az utóbbi végleg kiszorította a Tu'i Ha'atakalau dinasztiát. A Tu'i Kanakupolu család részben a szamoai politikusok befolyása alatt állt, mert az uralkodó anyja egy szamoai törzsfő lánya volt. Ennek eredménye egy nagyon töredezett, kaotikus rendszer lett. A polgárháború és az alkotmány 1875-ben 1799-ben meggyilkolták a Tu’i Kanokupolu-dinasztia 14. tagját, Tuku’aho-t, aminek a következménye ötven esztendeig tartó polgárháború lett. Ebből a helyzetből I. Tupou György, a dinasztia 19. uralkodója emelte ki az országot 1845-ben, mivel kodifikált törvényeivel elnyerte a köznép és a misszionáriusok támogatását. 1839-ben bevezette a Vava’u törvénykönyvet. A törvények ugyanis csökkentették a Tu'i Tonga vallásos befolyását és a Kanokupolu törzsfők nagy hatalmát. Sikerült egyesítenie a királyságot, és 1875-ben olyan alkotmányt adott az országnak, ami megszilárdította uralmát. Kapcsolat az európai utazókkal Az első kapcsolat 1616-ban létesült az európaiakkal: a holland felfedező Willem Schouten és Jakob Le Maire érte el a szigeteket, majd 1643-ban Abel Tasman már kereskedett is velük. 1773-ban James Cook elsőként szállt partra, és később még kétszer visszatért (1774-ben és 1777-ben). Az első misszionáriusok 1800 körül érkeztek, akik közül az egyik legjelentősebb a metodista Walter Lawrey, aki 1822-ben érkezett Tongába. Kultúra A birodalom fővárosát, Mu'a-t valószínűleg i. e. 500-ban alapították, de a pontos időpont ismeretlen. Keveset tudunk a tongai kultúráról, de az ismeretes, hogy kifinomult út- és csatornahálózattal rendelkeztek. Nagy méretű piramisokat és más kőből készült építményeket is alkottak. A későbbiekben az árvizek és a megemelkedett vízszint miatt a fővárost új helyre, Nuku'alofa-ba költöztették. Az egyik leghíresebb tonga alkotás a Ha'amonga 'A Maui, amely Tu'itatui uralkodása alatt épült a 13. században. A királyokat és királynőket ún. Langi-ba temették, amelyek hatalmas, kőből épült dombok. Kamerun az olimpiai játékokon Kamerun 1964-ben vett részt első alkalommal az olimpiai játékokon, és azóta minden nyári olimpiára küldött sportolókat. Kamerun visszahívta versenyzőit az 1976. évi játékok kezdetét követően három nappal, hogy csatlakozzanak az afrikai bojkotthoz, válaszul Új-Zéland szereplésére, és annak a fajüldöző Dél-Afrikával való sportkapcsolataira. Kamerun 2002-ben küldött egy sportolót, Isaac Menyolit a téli játékokra is. A kameruni atléták összesen öt olimpiai érmet szereztek. A Kameruni Nemzeti Olimpiai és Sportbizottságot 1963-ban alapították. SuperH A SuperH (vagy SH) egy 32 bites csökkentett utasításkészletű (RISC) utasításkészlet-architektúra (ISA) a Hitachi fejlesztésében. Beágyazott rendszerek számára készült mikrovezérlőkben és mikroprocesszorokban alkalmazzák. Az SH-3 és az SH-4 architektúra támogatja mind a csökkenő, mint a növekvő bájtsorrendet, tehát ezek kettős bájtsorrendű (bi-endian) felépítések. Történet A SuperH processzormag-családot a Hitachi fejlesztette ki az 1990-es évek elején. Előzménye a Hitachi H8 processzorcsaládja. A Hitachi nem egyszerűen egy processzort fejlesztett, hanem rögtön egy egész sorozat felfelé kompatibilis utasításkészletű CPU magot. Az SH-1 és az SH-2 a Sega Saturn és Sega 32X játékkonzolokba voltak beépítve. Ezek a magok 16 bites utasításokat tartalmaztak, ami a 32 bites utasításoknál nagyobb kódsűrűséget eredményezett – ez egy fontos előnynek számított a drága memóriák korában. Néhány évvel később az SH-3 mag csatlakozott az SH CPU családhoz; ennek újabb tulajdonságai között szerepelt egy újabb megszakítási koncepció, memóriakezelő egység (MMU) és módosított gyorsítótár elrendezés. Az SH-3 mag emellett kapott egy DSP kiterjesztést is, a kiterjesztéssel ellátott mag neve SH-3-DSP. A DSP feldolgozást a processzorban kiterjesztett adatösvények, speciális akkumulátorok a DSP műveletekhez, valamint egy dedikált MAC (multiply–accumulate, szorzó-összeadó)-típusú DSP feldolgozórendszer segítik, ezáltal ez a mag egyesíti a DSP- és RISC processzorok világát. A Hitachi a Dreamcast játékkonzolhoz fejlesztette ki az SH-4 architektúrát. Ennek főbb jellemzői a 2 utas szuperskalár utasításvégrehajtás és egy vektoros lebegőpontos egység. Az SH-4-alapú szabványos csipek 1998-ban jelentek meg a gyártásban. 2001 elején a Hitachi és a STMicroelectronics közösen megalakította a SuperH, Inc. nevű céget, a szellemi tulajdon szabadalmainak kezelésére, és ez a cég kezdte licencelni az SH-4 magokat más cégeknek, valamint koordinálta az SH-5 architektúra fejlesztését. Az SH-5 architektúrával a SuperH is belépett a 64 bites processzorok területére. 2004-ben a SuperH, Inc. eladta ezeknek a magoknak az IP-jét a Renesas Technology-nak, amely 2010-től Renesas Electronics néven ismert. Az SH-5 kialakítás két üzemmódot támogat. Az SHcompact mód egyenértékű az SH-4 utasításkészlet felhasználói módú utasításaival. Az SHmedia mód ettől merőben különbözik, mivel 32 bites utasításokat, hatvannégy 64 bites integer regisztert és SIMD utasításokat használ. Az SHmedia módban az elágazások rendeltetési címe egy elágazási regiszterbe (branch register) töltődik, az aktuális elágazási utasítástól elválasztva. Ez lehetővé teszi a processzornak az elágazási utasítás előbetöltését az utasításfolyam fürkészése nélkül. A tömör 16 bites és a hatékonyabb 32 bites utasításkódolás kombinálása nem csak az SH-5 jellemzője, az ARM processzoroknak ott van a 16 bites Thumb üzemmód, a MIPS processzoroknak pedig a MIPS-16 mód. Az SH-5 megoldása azonban kissé eltér ezektől, mert ez egyszerűen a 16 bites utasításkódolással visszafelé kompatibilis üzemmód, nem pedig a 32 bites kódolás származéka. A SuperH architektúra evolúciója még mindig tart. A legutóbbi evolúciós lépés 2003 körül történt, mikor az SH-2-től SH-4-ig terjedő magokat egy szuperskalár SH-X magban egyesítették, amelynek utasításkészlete magába foglalja az előző architektúrák utasításkészleteit. Ma a SuperH CPU magokat, architektúrát és kapcsolódó termékeket a Renesas Electronics, a Hitachi és Mitsubishi félvezetőgyártó részlegeinek összeolvadásával keletkezett vállalat gyártja, és az architektúra az SH-2, SH-2A, SH-3, SH4 és SH-4A platformok körül konszolidálódott, skálázható családot alkotva. Modellek A SuperH CPU magok családja a következőkből áll: SH-1 – mikrovezérlőkben alkalmazzák, mélyen beágyazott alkalmazásokhoz ( CD-ROM meghajtók, háztartási gépek vezérlőrendszerei ( major appliances ), stb.) SH-2 – mikrovezérlőkben alkalmazzák, magasabb teljesítménykövetelmények esetén, valamint autókban mint motorvezérlő egység, hálózati alkalmazások, játékkonzolok, pl. a Sega Saturn processzoraként. SH-2-es található számos motorvezérlő alkalmazásban, pl. a Subaru, Mitsubishi, és Mazda gyártmányaiban. SH-2A – Az SH-2A mag az SH-2 mag kiterjesztése, néhány extra utasítást tartalmaz, de a legfontosabb jellemzője a szuperskalár architektúra felé történő elmozdulás (képes egynél több utasítást végrehajtani egy órajelciklus alatt) és a két ötfokozatú futószalag. 15 regiszteres bankokat tartalmaz a 6 órajelciklusos megszakítási latencia eléréséhez. Leginkább motorvezérlő alkalmazásokban használják, de multimédia, autó-audiórendszerek, erőátviteli rendszerek, autótest-vezérlés és a hivatali+otthoni automatizáció is a felhasználási területeihez tartozik. SH-DSP – eredetileg a mobiltelefon-piacra fejlesztették, később azonban a DSP teljesítményt igénylő háztartási elektronikai eszközökben kezdték használni, pl. JPEG tömörítéshez, stb. SH-3 – mobil és kézi eszközökben használják, ilyen volt pl. a Jornada PDA, Windows CE eszközökben és évek óta az autós navigáció piacán SH-3-DSP – leginkább multimédiás terminálokban és hálózati alkalmazásokban, amellett nyomtatók, faxok vezérlésére SH-4 – nagy teljesítményigényű alkalmazásokban, pl. autó-multimédia terminálokban, videojáték-konzolokban vagy set-top boxokban használják SH-5 – felsőkategóriás multimédia-alkalmazások céljaira SH-X – általános használatra tervezett mag, különböző összeállításokban készül (DSP vagy FPU egységekkel vagy anélkül), motorvezérlő egységekben, autókba épített multimédiás eszközökben, set-top boxokban vagy mobiltelefonokban SH-Mobile – SuperH Mobile Application Processor; az alapsávú LSI alkalmazásfeldolgozás tehermentesítésére tervezték SH-2 Az SH-2 egy 32 bites RISC architektúra, 16 általános célú regisztere van. Utasításai rögzített 16 bites hosszúságúak, ez magas kódsűrűséget jelent, hardveres multiply–accumulate (MAC, szorzó-összeadó) blokkal is rendelkezik, ez a DSP algoritmusoknál hatékony. Futószalagja ötfokozatú. Az SH-2 gyorsítótárral rendelkezik a ROM-nélküli eszközökön is. Van egy vektor-bázis-regisztere, egy globális-bázis-regisztere és egy procedúra-regisztere. Manapság az SH-2 család a 32 KiB-os lapkára szerelt flashmemóriás eszközöktől a ROM-nélküli eszközökig terjed. Számos perifériával is rendelkezik, ilyenek a CAN, Ethernet, motorvezérlő timer egység, gyors ADC és egyebek. SH-2A Az SH-2A az SH-2 mag korszerűsítése. 2006 elején mutatták be. Megjelenésekor 2007-ben az SH-2A alapú SH7211 csip volt a világ leggyorsabb beágyazott flash mikrovezérlője 160 MHz-es órajelével. Később kiszorította több újabb 200 MHz-es SuperH eszköz. Az SH-2A mag főbb jellemzői: Szuperskalár architektúra: egyidejűleg 2 utasítás végrehajtása Harvard-architektúra Két 5 fokozatú futószalag 15 regiszteres regiszterbankok a 6 órajelciklus alatti megszakítási válaszidőhöz Választható FPU Az SH-2A család manapság a 16 KiB-től indul és ROM nélküli változatokat is tartalmaz. Az eszközök szabványos perifériákkal rendelkeznek, ilyenek a CAN, Ethernet, Universal Serial Bus és egyebek, több alkalmazásspecifikus periféria is elérhető, pl. motorvezérlő timerek, TFT vezérlők és autóipari erőátviteli rendszerekhez való dedikált perifériák. SH-4 Az SH-4 egy 32 bites RISC CPU, elsősorban a multimédia-alkalmazásokban történő felhasználásra lett kifejlesztve, amilyenek a Sega Dreamcast és a NAOMI játékrendszerek. Ebbe egy sokkal hatékonyabb lebegőpontos egységet építettek, és számos kiegészítő lehetőséggel rendelkezik. Szabványos 32 bites integer feldolgozóutasításai vannak, utasításmérete 16 bites. Az SH-4 főbb jellemzői: FPU négy lebegőpontos szorzóegységgel, amely támogatja a 32 bites egyszeres pontosságú és 64 bites duplapontosságú lebegőpontos számokat 128 bites lebegőpontos sín, átviteli sebessége az adat-gyorsítótárból 3,2 GB/s 64 bites külső adatsín 32 bites memóriacímzéssel, ami lehetővé teszi maximum 4 GiB memória címzését, 800 MB/s átviteli sebességgel Beépített megszakítási rendszer, DMA, energiagazdálkodás vezérlők Trinidad és Tobago az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Trinidad és Tobago az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 19 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Cazeneuve-Montaut Cazeneuve-Montaut település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 71 fő (2015). Cazeneuve-Montaut Aulon, Aurignac, Auzas, Bouzin, Proupiary, Saint-Élix-Séglan és Sepx községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Here and Now A Here and Now a kanadai Nickelback 2011-ben megjelent hetedik stúdióalbuma. Az albumot 2011. november 21-én adták ki. Az album dalai A dallistát 2011. szeptember 26-án jelentették be. Ignasi Miquel Ignasi Miquel (Barcelona, Spanyolország, 1992. szeptember 28. –) spanyol utánpótlás-válogatott profi labdarúgó, jelenleg a Norwich középhátvédje. Pályafutása Arsenal Miquel a 2009-10-es szezonban 12 alkalommal lépett pályára az Arsenal tartalékcsapatában, ez idő alatt ő volt a csapatkapitány. 2011 januárjában az Ipswich Town és a Leeds United elleni kupa mérkőzéseken nevezve volt a keretbe, de csak csereként. Játéklehetőséget viszont nem kapott mind a két meccset követően. 2011. február 20-án az Angol labdarúgókupa ötödik fordulójában, az Arsenal a Leyton Orient csapatát látogatta meg, ahol Ignasi kezdőként volt nevezve a csapatba, ez volt az első meccse a felnőtt keretben. Mind a 90 percet végig játszotta, a mérkőzés végeredménye pedig 1-1-es döntetlenre zárult. Március 2dikán a visszavágó meccset játszották az Arsenal stadionjában az Emirates Stadionba. Megint játéklehetőséghez jutott a spanyol, ezúttal is végig játszotta a mérkőzést. A mérkőzés végeredménye 5-0 lett a hazaiak javára. 2011. augusztus 20-án mutatkozott be először az angol bajnokságban, a Liverpool csapata ellen. Miután Miquel csapattársát, Laurent Koscielnyt sérülés miatt le kellett hozni a 16dik percben, ezért neki kellett helyettesítenie a franciát a meccs hátralevő részében. Az Arsenal 2-0 vereséget szenvedett a hazaiak ellen. Egyébként Miquel benne volt az első gólban, ugyanis mikor tisztázni akart a 16oson belül, rárúgta csapattársára Aaron Ramseyre a labdát, ami bepattant róla a kapuba. Válogatott Ignasi Miquel kerettagja volt annak a Spanyol U19-es csapatnak, amelyik megnyerte a 2011-es U19-es Európa-bajnokság. Mikor Miquel játéklehetőséget kapott a válogatottban akkor minden meccsen végig játszotta mind a 90 percet. Statisztika (2011. szeptember 21.) Sikerek, díjak Spanyol U19 : U19-es Európa-bajnokság : 2011 François Diday François Diday (Genf, 1802. február 10. – Genf, 1877. november 28.) svájci festő. Életpályája Párizsban tanult, majd visszatért szülővárosába. Főként koloritjukkal kitűnt tájképeket alkotott. Alexandre Calame tanára volt. Az általa rendelt alapítvány a halála után több pályázatot írt ki fiatal képzőművészek számára (Concours Diday). Egyes művei 2009 júniusában is szerepeltek aukciókon. Főbb művei Montreuxi malom (Die Mühle von Montreux , 1832) Der Sturm (1831) Fürészmalom a meyringeri völgyben (Die Sennhütte auf einer Alp im Meiringer Tal, 1834) Heimkehr einer Fischerbarke auf dem Genfersee im Sturm Emlékezete Mellszobra Genfben , az angol kertben található. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) François Diday François Diday François Diday SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.) Une visite du cimetière de Plainpalais Forrás Diday, François (német nyelven). Historisches Lexikon der Schweiz. (Hozzáférés: 2015. november 6.) Benedek Gábor Benedek Gábor (Tiszafüred, 1927. március 23. –) olimpiai bajnok magyar öttusázó, vívó, edző. A magyar öttusasport első világbajnoka. Pályafutása A Soproni katonai középiskola tanulója volt. Ott sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték. Dániában esett hadifogságba. Később Koppenhágában liftesfiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni, de onnan visszatoloncolták Dániába A háború után két év elteltével került haza. 1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. Az 1956. évi olimpia előtt ő tette le a magyar sportolók olimpiai fogadalmát. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól. Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel. Hazatérése után elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen. Az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől. 1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást. Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett. 1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat. Sporteredményei Öttusában: olimpiai bajnok: 1952, Helsinki : csapat ( Kovácsi Aladár , Szondy István ) olimpiai 2. helyezett 1952, Helsinki: egyéni olimpiai 4. helyezett: 1956, Melbourne : csapat (Bódy János, Moldrich Antal) olimpiai 6. helyezett 1956, Melbourne: egyéni kétszeres világbajnok: 1953 , Rocas Santo Domingo: egyéni 1954 , Budapest : csapat (Szondy István, Tasnády Károly) világbajnoki 5. helyezett: 1954, Budapest: egyéni ötszörös magyar bajnok: csapat: (1949, 1951–1953, téli: 1951) Párbajtőrvívásban: csapat: 1952 Elismerései A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) A magyar öttusa örökös bajnoka (1988) Tiszafüred díszpolgára A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2017) Öbölháború Az öbölháború az 1991. január 16-ától 1991. február 28-áig tartó fegyveres konfliktus volt a Perzsa-öbölben, melyben az ENSZ koalíció felszabadította az Irak által megszállt Kuvaitot. Korábbi – 1990-es évekbeli – szakirodalmakban az öbölháború szót rendszerint az 1980–1988 között lezajlott Irak–iráni háborúra használták és eme 1991-est pedig számozással látták el, azaz a II. öbölháború néven nevezték. Napjainkban azonban a 2003-as angolszász vezetésű offenzíva után az egyértelműbb kifejezés érdekében ez a konfliktus kapta ezt a „kitüntetett” megnevezést. Előzmények Az iraki csapatok 1990. augusztus 2-án, helyi idő szerint hajnali 2 órakor rohanták le a szomszédos Kuvaitot. Az irakiak egy viszonylag kis hadsereggel támadták meg az olajban gazdag államot, amelynek uralkodója, Dzsaber al-Ahmed al-Szabah azonnal Szaúd-Arábiába menekült. Szaddám Huszein iraki elnök azt állította, hogy a bevonulással az al-Szabah ellen készülő felkelést támogatták, ennek azonban ellentmond, hogy az inváziónak ellenálló kuvaitiakat lemészárolták, vagy megkínozták. Az irakiak több száz külföldi foglyot is ejtettek, akiket élő pajzsként használtak iraki és kuvaiti laktanyák és gyárak körül. Őket még a szövetséges támadások előtt szabadon engedték. Az invázió idején Irak igen súlyos gazdasági problémákkal küszködött, részben az Irán ellen viselt nyolc év hosszú háború költségei miatt. Huszein azzal vádolta Kuvaitot, hogy az a két ország által közösen birtokolt olajmezőn a kvótán felül kitermelt olajmennyiséggel alacsonyan tartja az olaj világpiaci árát. Emellett Irak valójában sohasem fogadta el a britek által megrajzolt iraki határvonalat, amellyel létrehozták Kuvait államot, azt mindig is az ország részének tekintette. Amikor Kuvait nem volt hajlandó elengedni az iráni háború költségeire felvett kölcsönt, Huszein megtámadta. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az akciót (1990. augusztus 2., 661. számú határozat), és szankciókkal sújtotta Irakot. Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után 1990. novemberében az ENSZ határidőt adott Iraknak, hogy 1991. január 15-éig vonja ki csapatait. Egyben felhatalmazta a nemzetközi koalíciót, hogy „bármilyen szükséges eszközzel” kényszerítsék ki az iraki együttműködést. Légi és szárazföldi hadműveletek Irak ellen A több százezres koalíció vezetését Norman Schwarzkopf amerikai tábornokra bízták. 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat, és ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. A háborúban jelentős számban vetnek be robotrepülőgépeket, amelyeket a Perzsa-öbölben úszó hadihajókról lőttek ki. A rájuk erősített kamerák képeit pedig tévék sugározzák világszerte. A szövetséges repülők a következő hat hét alatt 116 ezer bevetésen vesznek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobnak iraki katonai bázisokra, repterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra. A ledobott bombák közel tíz százaléka lézervezérelt, ún. intelligens bomba, amit egy másik gépről irányítanak. Válaszul a szövetségesek támadására Irak 1991. január 17-én Scud rakétákat lő ki az izraeli Tel-Avivra és Haifára. Izrael bejelenti, hogy nem tervez válaszcsapást, tökéletesen megbízik a Scudok semlegesítésére gyorsan felállított amerikai Patriot rakéta-kilövőkben. Összességében 39 Scud rakétát lőnek ki Izraelre, amelyek pár embert megsebesítenek, és csekély kárt okoznak. Az Izrael elleni akció az Irak elleni koalíció megosztására irányult, mivel az amerikaiak oldalán több arab állam is részt vett és ha Izrael támadásba lendül, akkor az arab országok kilépnek a koalícióból, mert nem lennének hajlandók régi ellenségükkel egy azon oldalon küzdeni. Az izraeli vezetés azonban előrelátóbb volt, mint az Szaddam gondolta és ezért a megszokottól eltérően most meghátrált. Február 25-én egy Scud a Szaúd-Arábiában fekvő dahrani amerikai bázisba csapódik, és megöl 28 amerikai katonát. A légitámadások után 1991. február 24-én a szövetségesek egy összehangolt légi, szárazföldi és tengeri támadást indítottak Irak ellen. A szárazföldi offenzívában a francia erők és az amerikai 82. légi szállítású hadosztály a sivatagon át Szamava, az amerikai 101. légi szállítású hadosztály és a 24. gépesített hadosztály Nasziríja, majd Baszra irányába indított támadást. Az Észak-Kuvaitban és Baszrában védelmi állást felvett Köztársasági Gárdára az amerikai VII. hadtest és a brit 1. páncéloshadosztály alakulatai támadtak. A szárazföldi csapatok több ponton kezdték meg az inváziót a szaúdi határon, a Bászrát Kuvaittal összekötő autópályát pedig lezárták, hogy elvágják az iraki hadsereg utánpótlását. A támadásban szaúdi csapatok is részt vettek. A szövetségesek lebombázták az autópályán menekülő páncélosokat. A támadásban több ezer ember vesztette életét, ezért ez a hely a „halál sztrádájaként” vált ismertté. A visszavonuló irakiak több száz olajkutat gyújtottak fel. Alig száz órán belül az iraki hadsereg tulajdonképpen vereséget szenvedett. Irak február 26-án bejelentette, hogy kivonja csapatait Kuvaitból, de továbbra sem fogadta el az ENSZ-határozatokat. Jelentések szerint csak a szárazföldi hadműveletek során 25-30 ezer iraki vesztette életét. A szövetségesek bevetéseinek szaporodásával megnőtt a civil áldozatok száma is. A legsúlyosabb tragédia 1991. február 13-án történt, amikor amerikai gépek lebombáztak egy iraki gyermektápszerüzemet, amelynek rendeltetéséről ellenmondásos hírek érkeztek. Az Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának elnöke, Colin Powell azt állította, hogy biztosak benne, hogy az üzemben biológiai fegyvereket állítanak elő. Valójában a lakosok óvóhelyként használták, így a bombázások legalább 315 embert öltek meg, köztük 130 gyermeket. Eközben Huszein tovább folytatta az iraki és kuvaiti lakosok élő pajzsként való alkalmazását gyárak és katonai létesítmények körül. 1991. február 27-én idősebb George Bush bejelentette, hogy másnap hajnali 4-től tűzszünetet hirdet. A szövetségesek addigra már több tízezer iraki katonát ejtettek foglyul, akik nagy része éhezett. Amerikai becslések szerint körülbelül 150 ezer iraki katona dezertált a háború alatt. Az irakiak veszteségét 60-200 ezer közöttire teszik. A szövetségesek 148 katonát vesztettek az összecsapásokban, és újabb 145 embert „egyéb körülmények” között. Március 2-án az ENSZ BT elfogadta a tűzszünet feltételeire tett javaslatokat. A határozat előírta, hogy Iraknak le kell mondania Kuvaitról, be kell számolnia vegyi és biológiai fegyvereiről. Továbbá szabadon kell engednie a külföldi foglyokat, és anyagi és erkölcsi felelősséget kell vállalnia a Kuvait elfoglalásakor okozott károkért. Az iraki vezetők Szaddám Huszein távollétében aláírták az amerikaiak előtt a tűzszüneti megállapodást a szafwani támaszponton. Az Irak északi és déli, a diktatúra által leginkább fenyegetett kurd, illetve síita területek felett az ENSZ repülési tilalmat hirdetett. Szemben álló erők A koalíciós erők A Perzsa-öbölben az ENSZ égisze alatt igen jelentős szövetséges erők sorakoztak fel. A koalíció jelentősebb tagjai és az általuk küldött katonák száma Egyesült Államok : 580 000 fő Szaúd-Arábia : 52 000 fő Törökország : 50 000 fő (nem vettek részt ütközetekben) Egyesült Királyság : 43 000 fő Egyiptom : 35 000 fő Szíria : 16 000 fő Franciaország : 14 663 fő Kuvait : 7000 fő Pakisztán : 5500 fő Kanada : 4500 fő Spanyolország : 3000 fő Egyesült Arab Emírségek : 2000 fő Marokkó : 2000 fő Banglades : 2000 fő Ausztrália : 1800 fő Katar : 1000 fő vett részt a khafji csatában a szaúdi hadsereg mellett Omán : 950 fő Olaszország : 800 fő Niger : 500 fő Bahrein : 200 fő Szenegál : 200 fő Csehszlovákia : 200 fő Hollandia : 200 fő Honduras : 150 fő A koalíciós erők hadműveletei Sivatagi Vihar hadművelet , Egyesült Államok Granby hadművelet , Egyesült Királyság Daguet hadművelet , Franciaország FRICTION hadművelet , Kanada Nemzetközi sarki év A nemzetközi sarki év (IPY – International Polar Year) során klimatológusok, kutatók vizsgálják az Arktiszt és az Antarktiszt. 2007. március 1. és 2009. március 9. között valósult meg a negyedik IPY. 2007–2009 (IV.) 2007 márciusától 2009-ig a nemzetközi sarki év keretében 66 nemzet közel 55 000 tudósa végzett komplex kutatásokat a sarkvidékeken. A klímakutatók egyik célja volt, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a jég olvadásának mértékét. A Kanada és Szibéria közötti jégpáncélt Zeppelin léghajóval vizsgálták. Christian Haas a kanadai partoknál lévő jégolvadásokról igyekezett folyamatos képet kapni. A nagyszabású kutatásokat a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) szervezte. Az Északi-sarkvidéken 1,1 °C-kal emelkedett a levegő átlaghőmérséklete, ami kétszerese a felmelegedési átlagnak. Peter Lemke, a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) klimatológusa már sokadjára tett nyilatkozatot a globális felmelegedéssel kapcsolatban. A nemzetközi sarki év múltja A nemzetközi sarki év előtörténetében osztrák–magyar születésű tengerésztisztek állnak, az ő adatgyűjtő munkájuk révén jött létre a Nemzetközi Meteorológiai Intézet. A jégből és a fagyott talajból vett minták alapján (jégmag) jégfúrások segítségével dokumentálható a Föld korábbi átlaghőmérséklete. Az így kapott adatokból kiszámolható a Föld hosszútávú éghajlatváltozása. 1882–83 (I.) Az első, 1882–83-as nemzetközi sarki évnek osztrák–magyar vonatkozása van a Nemzetközi Meteorológiai Intézet megalapításában. 1872–1874 közötti osztrák–magyar északi-sarki expedíció fedezte fel a Jeges-tenger egyik szigetcsoportját, a Ferenc József-földet. 1882–83-ban a következő országok vettek részt a projektben: az Osztrák–Magyar Monarchia, az Egyesült Királyság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok. 1932–33 (II.) A következő sarki év 1932–33-ban volt, az első nemzetközi sarki év 15. évfordulója alkalmából. Ezen 40 ország vett részt. 1957–58 (III.) Nemzetközi geofizikai év (1957–58) néven futott a harmadik nemzetközi sarki év. A nemzetközi nyugodt nap éve 1963-ban és 1964-ben volt. Hohenfurch Hohenfurch település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1274 fő (1987. május 25.). Hohenfurch Peiting községgel határos. Szalay László (jogász, 1813–1864) Kéméndi Szalay László (Buda, 1813. április 18. – Salzburg, 1864. július 17.) magyar történetíró, jogász, liberális politikus és publicista, az MTA tagja és főtitkára (1861), a modern magyar történettudomány egyik megalapozója. Származása Nemesi hivatalnok-értelmiségi családból származott, apja Kéméndi Szalay Péter (1763–1825) magyar királyi helytartósági elnöki titkár és anyja Rudolp Teréz (1774–1848) volt. Bátyja Szalay Ágoston (Buda, 1811. október 24. – Budapest, 1877. május 5.) táblai tanácselnök, történetbúvár, az MTA rendes tagja. Apja halála után polgári származású anyja, Rudolph Teréz nevelte. Életpályája A pesti egyetem jogi és bölcsészeti karán végzett, ahol Horvát Istvántól vett oklevéltani órákat. Ezután Kölcsey Ferencnél volt joggyakornok. 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, az 1830-as évek végére elismert jogi szakíró, liberális publicista vált belőle. Eötvös József baráti köréhez tartozott, a reformellenzék centralista csoportjába. 1836-39 között külföldi tanulmányútján tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium, Franciaország, Svájc, Anglia polgári jogintézményeit. 1836-tól lett az MTA levelező tagja, 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA segédjegyzője és levéltárnoka, 1838-tól a törvénytudományi osztály rendes tagja. Akadémiai székfoglaló értekezése Kollár Ádám Ferenc jogtudósi munkásságáról szólt, ugyanott részt vett Werbőczy István Hármaskönyvének (Tripartitum) fordításában. 1840-ben a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány jegyzője volt, részt vett a javaslat elkészítésében és szerkesztésében, a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdtszék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás). 1843-ban Korpona város követeként országgyűlési felszólalásában ékesszólóan szállt síkra a városok jogaiért és a népképviseleti hatalomgyakorlásért. Az 1843/4-es országgyűlésen a centralista Pesti Hírlap országgyűlési tudósítója volt, majd 1844. július 1-jén Kossuth Lajostól átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, amit 1844-45 között folytatott. Bár vezércikkei a polgári parlamentarizmus, a közigazgatás és államszervezés kiépítésének mélyenszántó elvi és gyakorlati útmutatásai voltak, Kossuth lelkesítő cikkei után az ő elvontabb fejtegetései csak szűkebb körben arattak sikert. Később is, miután szerkesztőként Csengery Antal váltotta őt, a hírlap főmunkatársa és vezető beosztású dolgozója maradt. 1845. augusztus 2-án feleségül vette Máy József ügyvéd özvegyét, leánykori nevén Békeffy Franciskát. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának vezetője, majd 1848 júniusában Pázmándy Dénessel a német egység ügyében követként küldték ki a frankfurti össznémet parlamenthez. Augusztus végén a német birodalmi kormány az önálló magyar állam követeként, hivatalosan is fogadta Szalayt. Később Párizsban és Londonban is képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után a történettudománynak szentelte magát. Svájcba emigrált, itt Zürichben és Rohrschachban élt, Magyarország történetét feldolgozó munkáját írta. 1855-ben tért haza Pestre. 1861-től Pest város lipótvárosi kerületének országgyűlési képviselője, Deák Ferenc híve volt. 1861-től haláláig volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Toldy Ferencet váltva a poszton. Betegségeit a wildbadi fürdőben próbálta kúrálni, ám nem lett jobban, hazafelé jövet Salzburgban halt meg 1864. július 17-én. Családja július 20-án hazahozta, július 22-én nagy dísszel temették el Pesten. Eötvös József emlékezett meg róla beszédében a Magyar Tudományos Akadémiában, 1865. december 11-én. Munkássága Költőként indult. Ifjúkori munkái a Muzárionban, a Tudományos Gyűjteményben, zsebkönyvekben (Uránia, Auróra, Nefelejts) jelentek meg. 17 évesen bírálatot írt a Muzárion III. és IV. kötetéről, verseinek zömét Bimbók (1831) címmel jelentette meg egy füzetben. Prózai próbálkozásai közé tartozik az 1832-ben megjelent Alphonse levelei (1832) Werther-utánzat és a Fridrik és Katt (1833, novella). Később publicisztikákat és jogi tanulmányokat írt. 1837-ben alapította az első magyar időszakos jogi kiadványt Themis címmel, melyet nagyrészt ő maga írt; ez általános érdektelenség miatt 1839-ben a harmadik füzettel meg is szűnt. A Közhasznú Esmeretek Tárába jog- és államtudományi szócikkeket adott. Az Athenaeumban és társlapjában, a Figyelmezőben jelentek meg saját és általa fordított cikkei, kritikái. A Pesti Hírlapban közölt törvénytudományi és vitaindító cikkei más publicisták munkáival összegyűjtve 1847-ben, Publicistai dolgozatok cím alatt, két kötetben jelentek meg. 1840-41-ben Eötvös Józseffel, Lukács Móriccal és Trefort Ágostonnal együtt adták ki a Budapesti Szemlét, melyben a kodifikációról írt nagy tanulmánya is megjelent, a folyóirat azonban már a második kötetnél elakadt. Státusférfiak és szónokok könyve (1846) c. munkájában (1846) a francia és az angol parlament eszményképeit, Charles James Foxot, William Pittet, Adolphe Thiers-t, Daniel O'Connellt, François Guizot-t mutatja be, a polgári liberális eszmevilág, a képviseleti rendszer népszerűsítésének szándékával. Történetírásában Leopold von Rankét követte; törekedett az eredeti forrásokhoz való visszanyúlásra, gondosság és óvatosság jellemzi műveit, a megbízhatóságot nem áldozta fel az érdekesség kedvéért. Stílusában egyszerűségre törekvő, mégis magával ragadó. Svájci emigrációja alatt, 1851-1854 között írja meg a nagyobb történelmi fordulópontok mentén 27 könyvre tagolt Magyarország története c. munkáját. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri benne a törvényhozó hatalom formálódását, az intézmények és a jog fejlődését, ám elhanyagolja a gazdaságtörténetet és a kulturális fejlődést. Magyar történeti forrásmunkákat jelentetett meg: kiadta Verancsics Antal összes munkáit (I-XII., Pest, 1857-75, a végét Wenzel Gusztáv), Bethlen Miklós Önéletírását (Magyar Történelmi Emlékek, II-III., 1858-60) Kemény Jánosét (1865) és Károlyi Sándorét (I-II., 1865). Leveleit Szalay Gábor rendezte sajtó alá (Budapest, 1913). Fő művei A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841) Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846, 1850, az MTA nagyjutalmát kapta 1847-ben) Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849) Magyarország története (I-IV., Lipcse; 1852-1854. Az MTA nagyjutalmát kapta 1855-ben, V-VI., Pest, 1857-1859, az MTA nagyjutalmát kapta 1861-ben. Második kiadás , Pest, 1859-1866) Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859) I. Erdély és a porta , 1567- 1578 (Pest, 1860) A horvát kérdéshez (Pest, 1861) Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861) II. Rákóczi Ferenc bujdosása (Pest, 1864) Galántai gr. Esterházy Miklós, Magyarország nádora, 1582-1626. (I-III., Pest, 1863-1870 névtelenül). Összes művei Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. alapján. Észrevételek a Muzarion III. és IV. kötetéről (Pest, 1830) Bimbók (Pest, 1831, 1832) Alphonse levelei. (1832) Ezer egy éjszaka. 12. füzet ford. Pest, 1833. Fridrik és Katt. (novella, Pest, 1833) Kesseleőkeői Majthényi Sándor emléke (napló, Buda, 1836) Themis. Értekezések a jog körében. 1. füzet. (Pest, 1837) Municipális igazgatás a' római birodalomban. Guizot után. 1-3. Tudománytár. Értekezések 6(ú.f. 3)., 1839-1840. 188-199, 302-313. A büntetőeljárásról, különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841) Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1848). Uj folyamat (Pest, 1850) (2. kiadás. Pest, 1864-65. Két kötet). Publicistikai dolgozatok (Pest, 1847) Két kötet. (I. 1839-44., II. 1844-47.) Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849) Lettres sur la Hongrie. I-III. (Zürich, 1849) Marcus Tullius Cicero A kötelességekről. Magyarul Szalay László által. Pest, 1857. Online [Szinnyei nem említi] A tatárjárás Magyarországon (Pest, 1856). (Vasárnapi Könyvtár I. 2.) Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859) (2. kiadás. Pest, 1861) A magyar történelemhez. Erdély és a porta 1567-1578 (Pest, 1860 és 1862) (Ism. M. Sajtó 1862. 158., 159. szám). A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz (Pest, 1861) Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861) (2. kiadás Pest, 1866) Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 26. (Pest, 1861) (Tisza Kálmán beszédével). Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 17. (Pest, 1861) (a Magyarország 116. számához. Bartal György beszédével). A horvát kérdéshez (Pest, 1861) Das Rechtverhältniss der serbischen Niederlassungen zum Staate in den Ländern der Ungarischen Krone (Lipcse és Pest, 1862) Zur Ungarisch-Kroatischen Frage (Lipcse és Pest, 1863) II. Rákóczy Ferencz bujdosása I. kötet (Pest, 1863-64) Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora 1582-1626 (Pest, 1863., 1866., 1870.) Három kötet. (Szerk. névtelenül). Kiadta a M. Történelmi Emlékek I-V. kötetét (1856-65.) Levelei megjelentek: Szalay Gábor: Szalay László levelei. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest (1913) a Figyelőben (I. 1876. Ujváry Mihályhoz, Pest, 1828. nov. 28; XXI. Kazinczy Gáborhoz I-V. Pest, 1858-63.) a Hazánkban (II. 1884. Szemere Bertalanhoz, Sion, Canton du Valois, 1853. decz. 12.) az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Fábián Gáborhoz, Pest, 1864. jún. 16., 1907. német levele dátum nélkül, latin, Pest, 1839. szept. 30.) Szalay és báró Eötvös József levelezése kora ifjúságuktól késő korukig kéziratban maradt (A Hon 1879. 278. sz.). Ajánlott irodalom Eötvös Loránd: Szalay László (MTA Emlékbeszédek, XVI.) Szalay Gábor: Szalay Lászlóról (Budapesti Szemle, 1913) Angyal Dávid: Szalay László (Budapesti Szemle, 1914) Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek (Budapest, 1882) Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (Budapest, 1955) Nagy Lajos: Szalay László és a magyar büntető eljárásjog (Állam és Jogtudumány 1964. 4. szám) Pamlényi Ervin: Szalay László Magyarország története (MTA Társadalomtört. Tud. Oszt. Közl. 1964. 1-a. sz.) Nizsalovszky Endre : Szalay László kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sioni epizód (Állam és Jogtud. 1964. 2. sz.). Emlékezete Budapest V. kerületében utca és emléktábla őrzi nevét. Nevét viseli a Szalay László Kör , jogászokból álló független társaság. Joseph Hergenröther Joseph Hergenröther (Würzburg, 1824. szeptember 15. – Mehrerau (Bregenz mellett), 1890. október 3.) német katolikus egyháztörténetíró, bíbornok. Élete Tanulmányait Rómában végezte, ahol 1848-ban áldozárrá szentelték és 1850-ben hittudor lett. Rövid ideig segédlelkészkedett, 1851-ben a müncheni egyetemen magántanár, 1852-ben a würzburgi egyetemen az egyházi jog és történelem rendes tanára lett. 1868-ban Rómába hivatott, hogy a vatikáni zsinat előmunkálataiban résztvegyen. Kiváló irodalmi munkássága folytán 1879-ben bíbornok és a szentszéknek levéltárosa lett Rómában. Művei közül a nevezetesebbek: Anti-Janus (Freiburg, 1870), melyben a pápai csalhatatlanság mellett szállt sikra; Der Kirchenstaat seit der farnzösischen Revolution (u. o. 1860); Photius, Patriarch von Konstantinopel (3 kötet, 1867–69); Katolische Kirche und christlicher Staat etc. (1872, 1874); Handbuch der allgemeinen Kirchengeschichte (3 kötet, 1877–78, 1884) stb. Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Paweł Wojciechowski Paweł Wojciechowski (Bydgoszcz, 1989. június 6. –) világbajnok lengyel atléta, rúdugró. Szabadtéren 5,91 méterrel, míg fedett pályán 5,86 m-rel tart lengyel rekordot. Pályafutása Első nemzetközi sikerét a szülővárosában rendezett 2008-as junior világbajnokságon érte el, ahol második, ezüstérmes lett. 2011 februárjában megdöntötte Mirosław Chmara 22 éve fennálló fedett pályás lengyel rekordját. Öt hónappal később győzött az U23-as Európa-bajnokságon, majd augusztusban 5,91-dal megugrotta az év legjobb eredményét, amely egyben új szabadtéri lengyel rekord is volt. A tegui világbajnokságra, mint az egyik főesélyes érkezett. A döntőben második próbálkozásra jutott túl az 590 centiméteres magasságon. Rajta kívül egyedül a kubai Lázaro Borges teljesítette ezt a szintet, ő azonban csak harmadik ugrásra. Mind a ketten próbát tettek 5,95-ön, ez azonban már egyiküknek sem sikerült, és a világbajnok így Wojciechowski lett. 2012-ben tagja volt a londoni olimpiára kiutazó lengyel csapatnak, azonban óriási meglepetésre, már a rúdugrás selejtezőben kiesett. Bár magabiztosan vágott neki a versenynek, és az 520-as magasságot kihagyva 535-ön kezdett, ám végül mindhárom kísérleténél leverte a lécet. Egyéni legjobbjai magyarázat: NR = nemzeti rekord Ko Lantanoj Ko Lantanoj sziget az Andamán-tengeren, Thaiföld délnyugati partvonalánál, Krabi tartományban. A Ko Lanta szigetcsoport része, a nagyobb Ko Lantajaj északi szomszédja. Turisztikai jelentősége kisebb a szomszédos szigetnél. Nincsenek szállodák, és a jobbára kormányzati tulajdonban lévő szigeten főleg helyiek laknak. Néhány halászfalu van a szigeten, de vannak szép partjai, ahonnan Lantajajról nem látható lakatlan szigetecskékre nyílik kilátás. Jajról kerékpárral, motorral, vagy Szaladanból hosszúfarkú hajó taxival megközelíthető. A szigeten út fut körbe. Sougraigne Sougraigne település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 101 fő (2015). Sougraigne Arques, Bugarach, Fourtou, Rennes-le-Château és Rennes-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rezultáns A matematikában a rezultáns a kommutatív algebra eszköze, ami segít megtalálni két polinom közös gyökeit. Többváltozós egyenletrendszerek esetén segít sorra kiküszöbölni az ismeretleneket. A rezultánst és más eszközöket a 19. században kezdték el tanulmányozni. Elsőként szimmetrikus rendszerekre használták, L Kronecker alkalmazta elsőként általános esetre. A modern komputeralgebrai rendszerekben rezultánsokat és magasabb dimenziós analógjaikat használják, hogy egy adott Gröbner-bázisból következtessenek az egyenletrendszer megoldásaira. A számelméletben széles körben használják, akár közvetlenül, akár közvetve, a diszkriminánson keresztül, ami definíció szerint a polinom és deriváltja rezultánsa. A racionális vagy polinomiális együtthatós polinomok rezultánsa hatékonyan számítható. A komputeralgebra alapvető eszköze, és a legtöbb komputeralgebra rendszer beépített függvénye. Használják többek között a cilinderes algebrai dekompozícióhoz, racionális függvények integrálásához és a két változós polinomiális egyenletek által megadott görbék megrajzolásához. Definíció Legyenek f és g polinomok az polinomgyűrű elemei; jelölje f fokát m, g fokát n! Az R gyűrűről feltesszük, hogy kommutatív és egységelemes. Ekkor a két polinom rezultánsa a Sylvester-mátrix determinánsa. A mátrix m sorban tartalmazza f együtthatóit, és n sorban g együtthatóit, a többi koordinátája nulla. Tehát a Sylvester-mátrix négyzetes, sorral és oszloppal. Egy másik definíció szerint, ha f és g egy K test fölötti polinomok, akkor a rezultáns ahol a gyökök K algberai lezártjának elemei. Többszörös gyökök esetén a gyökök multiplicitásukkal szerepelnek. Következik, hogy a tényezők száma megegyezik f és g fokának szorzatával. Ha f és g főegyütthatója nem egy, akkor meg kell szorozni a pdegfqdegg tényezővel, ahol p az f, q a g együtthatója. Testek fölött a két definíció ekvivalens. A rezultáns egy harmadik definíciója egy racionális kifejezésről beszél (ez testet feltételez), ami megfelel a következőknek: Ha a polinomoknak közös gyökük van, akkor értéke nulla. Ha értéke nulla, és legalább az egyik polinom főegyütthatója nem nulla, akkor a polinomoknak közös gyökük van. Kiszámítása Mivel a rezultáns a gyökök polinomfüggvénye, és invariáns permutációjukra, a rezultáns kiszámítható az elemi szimmetrikus polinomok segítségével. A rezultáns, mint determináns kiszámítható ezzel a képlettel: tehát minden rögzített f-re polinomosan függ g együtthatóitól. Szimmetria miatt minden rögzített g-re polinomosan függ f együtthatóitól. Következik, hogy a rezultáns f és g együtthatóinak polinomja. A rezultáns változatlan marad, ha a g polinomot helyettesíti. Ezután a módszer az így kapott h és f szerepének cseréjével folytatható. Mivel azonban h gyökei különbözhetnek g gyökeitől, ezért újra fel kell írni a determinánst, ahol h együtthatóit vezető nullákkal egészítjük ki. Iteratív kifejtéssel res(f,g)=qdegf-degh res(h,g), ahol q a g főegyütthatója. Az eljárás folytatásával az euklideszi algoritmus egy változatához jutunk. Az eljárás annyi számtani műveletet igényel, aminek nagyságrendje megegyezik a polinomok fokainak szorzatával. Azonban minden egyes alkalommal ki kell számítani bizonyos együtthatók legnagyobb közös osztóját, amitől az algoritmus túl lassúvá válik. A szubrezultáns pszeudo-maradék sorozatok segítenek elkerülni ezeket a költséges műveleteket. Egy még hatékonyabb algoritmus kihasználja a rezultáns jól viselkedik a gyűrűhomomorfizmusokra; az egész együtthatós polinomok esetén különböző prím modulusokra számítják ki, és a végén a kínai maradéktétellel rekonstruálják az eredményt. Tulajdonságai A Sylvester-mátrix transzponáltja az egyenlet rendszer mátrixa, ahol ez lineáris egyenletrendszerként van értelmezve a kofaktor polinomokra. Ha az f és a g polinomoknak van közös gyöke, akkor a rezultáns nullává válik. A másik irány bizonyításához az kell, hogy az R gyűrű egyértelmű faktorizációs gyűrű és integritási tartomány legyen; azaz az eddigi kikötések mellett nullosztómentes legyen, és nem null elemei egyértelműen prímelemekre bonthatók legyenek. Ez teljesül például, ha R test, az egész számok gyűrűje vagy polinomgyűrű. Ha ezek teljesülnek, és , akkor f-nek és g-nek van pozitív fokú közös tényezője. Ha egy homomorfia megőrzi f és g fokát, akkor a rezultánsnak f és g képének rezultánsát felelteti meg. Ha a polinomok együtthatói egy algebrailag zárt testből valók, például komplex számok, akkor az f és g polinomok lineáris tényezőkre bomlanak: Ekkor a rezultáns kifejezhető a gyökökkel: A Cramer-szabállyal megmutatható, hogy mindig vannak olyan R-beli együtthatós A és B polinomok, hogy Ezek az A és B polinomok adják a Sylvester-mátrix komplemensének utolsó oszlopát. Teljesülnek a következők, ha f és g együtthatói egy test elemei: res( f , g ) = (-1) degfdegg res( g , f ) res( hf , g )=res( f , g )res( h , g ) Ha és , akkor . Ha X , Y , f , g foka megegyezik és X = a 00 f + a 01 g , Y = a 10 f + a 11 g , Alkalmazásai Ha x és y algebrai számok , és , akkor x -ben gyöke az és rezultánsának. Továbbá gyöke és rezultánsának. Hozzávéve azt, hogy az gyöke, kapjuk, hogy az algebrai számok testet alkotnak. Egy polinom diszkriminánsa a polinom és deriváltjának rezultánsa. Az algebrai geometriában görbék metszéspontjának kiszámítására is használják. például definiáljanak algebrai görbéket -ban. Ha f-et és g-t polinomoknak tekintjük x-ben k[y]-beli együtthatókkal, akkor f és g rezultánsa polinom y-ban, aminek nullhelyei a metszéspontok y koordinátái, vagy az x tengellyel párhuzamos közös aszimptotái. A komputeralgebrában a legnagyobb közös osztó egész együtthatós moduláris képeinek elemzésének eszköze. Ez azt jelenti, hogy az együtthatókat modulo p tekintik, ahol p egy prímszám . A rezultánst gyakran a Lazard–Rioboo–Trager-módszerrel számítják, hogy megkapják két polinom hányadosának integrálját. A waveletek elméletében a rezultáns kapcsolatban áll a finomítható függvények átviteli mátrixának determinánsával. Kapcsolat az euklideszi algoritmussal Hasonló képletet kaphatunk a kibővített euklideszi algoritmussal. Ebből egy hatékony kiszámítási eljárást lehet levezetni, a szubrezultáns-eljárást. Többváltozós polinomok rezultánsa A két változós homogén polinomok rezultánsa nullává válik, ha a két polinomnak közös nem nulla megoldása van, vagy ekvivalensen, közös zérójuk van a projektív egyenesen. Általánosabban, a multipolinomiális rezultáns, multivariáns rezultáns vagy Macaulay-rezultáns n darab n változós homogén polinomra értelmezett polinom, ami nullává válik, ha van egy közös nem nulla megoldás, vagy ekvivalensen, ha az n projektív hiperfelületeknek közös zérója van az n-1 dimenziós projektív térben. A Gröbner-bázisokkal együtt ez a hatékony kiküszöbölési elmélet egyik fő eszköze. I’itoi Iʼitoi vagy Iʼithi az O'odham mítoszokban a csintalan teremtő, isten, aki a Tohono O'odham nép hiedelmei szerint Baboquivari Mountain csúcsa alatt testesül meg, egy barlangban. A barlangba látogatók megkérik, hogy készítsen nekik egy ajándékot, ami a biztonságos visszatérésüket segíti a mélységekből. I'itoiról úgy tartják, hogy ő volt aki a Hohokam népet felhozta ennek a földnek a mélyéből, és később a Tohono O'odham-ek és a Pima-ák őseit is. Szintén neki köszönhetik a Himdag-ek, azt az ajándékot, amivel irányítani tudták az embereket, hogy egyesüljenek, és a világgal egyensúlyban élhessenek, ahogy elrendeltetett. A Pima-ák "Se"-ként említik I'itoit: Ő (Idős Testvér). A Iʼithi kifejezés egy másik dialektus, amit a Hia C-ed O'Odham-ák használnak. Kosárfonatokon és sziklarajzokon gyakran megjelenik az ember a labirintusban motívum, melyben a labirintus bejáratánál helyezik el őt. Erről a labirintusról a Pima-ák úgy tartják, hogy a háza alaprajza, a Tohono O'odham-ák szerint egy térkép, ami elvezet a lakhelyéhez. Modern megjelenés "Az ember a labirintusban" motívumot a délnyugat-amerikai törzsek egységesen használják, ezek közül kiemelkedő: a Tohono O'odham ezüstművesek gyűrűinek, ékszereinek technikája, és a Pima kosárfonóinak mintái, amik nagyon népszerűek voltak az 1900-as években. Minden egyes fonatnak azonban van egy "hibája", (ami "dau"-ként, vagy ajtóként ismert) és szándékosan ejtettek, hogy kiengedhessék a kosár szellemét. A legenda "Kezdetben, a Földcsináló, Prérifarkas (Coyote) és az Egerészölyv együtt éltek teljes sötétségben. Földcsináló levakarta a port a bőréről és addig tartogatta a tenyerén, amig egy sivatagi szurokbokor (Larrea tridentata) nőtt ki belőle. Ennek a bokornak a mézgájából formálta Földcsináló az egész világot. Addig táncolt az új világon, amíg lapos lett, és a föld széle megérinthette az égboltot. Hirtelen, nagy zaj közepette felbukkant egy természetfeletti, I'itoi nevű istenség. Ketten újraformálták a világot. Prérifarkas, aki kezdettől fogva a világon volt, segített és tanácsadója volt az istenségnek. Az újraformált világ eléggé ingatag volt, a Pókembereknek kellett összevarrnia a föld peremét az éggel. Ezután az Egerészölyv kemény munkával felgyűrte a hegyeket, csőrével kivájta a folyók medrét és erős szárnyaival megteremtette a csillagokat, Napot és a Holdat is. Embereket is teremtettek, de nem voltak megfelelőek, különösen Prérifarkas alkotott sok, idétlen, furcsa embert. Így a két istenség (I'itoi és Földcsináló) árvízzel pusztította el Őket. Előtte I'itoi, Földcsináló és Prérifarkas döntést hoztak, hogy amelyikük legelőbb előjön a búvóhelyéről az árvíz után, az lesz a Gondoskodó. I'itoi jött fel legelőbb, és azóta is ő az emberek Gondoskodója. Ő agyagból új, okos embereket formált, de Földcsináló féltékeny lett I'itoi istenségére. Mérgében besüllyedt a Földbe és eltűnt. Ezután I'itoi együtt élt az új néppel (Hohokam indiánok) és mindenben segítette őket. Megtanította az embereket a megfelelő esővarázsló szertartásokra és a sivatagi életmódra. De idővel megváltozott a természete, kötekedett és veszekedett. A nép végül is megölte. Négy év után I'itoi a szelek segítségével életre kelt. Az Ürge lyukat vájt a földbe és ezen I'itoi a föld alá ment, hogy barátokat keressen, akikkel elüldözhetik a rossz népet. A föld alatt találta a Papago és Pima indiánokat. I'itoi kivezette őket a földre és a Papagokkal kiűzte a Hohokam indiánokat. Ebből a harcból csak a ma is látható romok maradtak utánuk (Casa Grande). I'itoi kiválasztotta a Pima és Papago indiánok helyét a sivatagban. Minden törzs letelepedési helyét kukoricaszemekkel jelölte meg. Ezeket a kukoricaszemeket a szél hozta a Papago és Pima indiánoknak. Azután megtanította őket az esővarázslási szertartásokra. Ezeket tartotta a legfontosabbnak, és figyelmeztette őket a gyakorlására. Kérte, hogy becsüljék, és őrizzék a földet összes lakóival, gondoskodjanak a nép jólétéről és boldogságáról. I'itoi ezután elhagyta őket, visszament a föld alá, és valahol Baboquivari Peak környékén él. Ez ma is szentnek hitt, és védett hegycsúcs a Sonora Sivatagban." Jelentése O'odham hiedelmek szerint az útvesztő az életünk folyamán szerzett tapasztalatokat, és választásokat ábrázolja. A közepén egy személy megtalálja, álmait és céljait. Amikor az ember eléri a közepét, van egy utolsó alkalma, hogy visszaemlékezzen a választásokra, és az ösvényekre amit bejárt, mielőtt a Napisten üdvözölne, megáldana, és a következő világba bocsájtana minket. Alfretta Antone szerint: "Az Idős Testvér az útvesztőben él... és, az ok, amiért ott él... hogy is mondjam... egy varázsló, nem, kuruzsló, aki el tud tűnni, és olyan dolgokat képes tenni, mint emberek gyógyítása, és hasonló dolgok... Ő volt Idős Testvér... Se: Ő... így hívták... ő élt ott... de sok ellensége volt, ezért építette, és ezért lakott ott, az emberek pedig bementek, de nem találták, ezért megfordultak, és visszamentek. De a valóságban... ha megnézed az útvesztőt, és a tetején elindulva belépsz... az életed, ahol elindulsz, és elérsz egy helyre, ahol körbe kell nézned... mikor elgyengülnél a saját utadon, mert történt valami az otthonodban, szomorú vagy, fel kell állnod, és folytatni az utat az útvesztőben... csak menj, és menj tovább... annyi sok minden megtörténhet... talán elveszted a gyermeked... vagy valaki mást vesztesz el, vagy megállsz, elgyengülsz, és rosszul érzed magad... vagy felkelsz, körbenézel, és megint mész... mikor eléred az útvesztő közepét... mikor meglátod Nap Istent, és Ő megáld téged, és azt mondja megcsináltad... ott véget ér az utad... Az útvesztő az élet egy szimbóluma... boldogság, szomorúság... és te eléred a célod... ott egy álom, és te eléred azt az álmot, ott az útvesztő közepén... ahogy én mesélem, úgy mesélték el nagyszüleim is, milyen is az útvesztő." 2339 Anacreon A 2339 Anacreon (ideiglenes jelöléssel 2509 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. 233E busz (Budapest) A budapesti 233E jelzésű autóbusz Budatétény vasútállomás (Campona) és a Bosnyák tér között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. és a VT-Arriva üzemeltette. Története 2007. augusztus 21-étől a Tétény-busz helyett az Urániáig meghosszabbított 233E jelzésű buszok közlekedtek, melyek délelőtt a Camponától, délután a Campona felé a Rózsakert utca–VII. utca–Dózsa György út útvonalon tettek egy kört. A napközben induló járatok ezt az útszakaszt nem érintették. 2008. december 20-ától csak munkanapokon csúcsidőben közlekedett, belvárosi végállomása pedig az Uránia nevet kapta. 2013. június 1-jén az Uránia helyett meghosszabbították a Bosnyák térig, ezen a szakaszon is gyorsjáratként. A korábban 33E jelzéssel járó buszt 133E-re nevezték át és szintén a Bosnyák térig hosszabbították. A 133E és a 233E közös szakaszukon azonos megállókban álltak meg, kivéve a Budafoki úton és a Nagytétényi úton, ahol egyes megállókat felváltva szolgáltak ki. Az M4-es metróvonal átadása után, 2014. március 28-án járt utoljára a 233E busz, 31-én már 233-as jelzéssel közlekedett. Útvonala meghosszabbodott az Újpalota, Nyírpalota útig, a budai oldalon több megállóban állították meg, az Astoria és Újpalota között viszont gyorsjáratként közlekedett. Hohenlohe járás Hohenlohe járás egy járás Baden-Württembergben. Lakosainak száma 110 181 fő (2015. december 31.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Polk megye (Észak-Karolina) Polk megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye Columbus, legnagyobb városa Tryon. Lakosainak száma 20 411 fő (2013. július 1.). Polk megye Rutherford, Henderson, Spartanburg és Greenville megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Erdélyi Mór (fotográfus) Erdélyi Mór (Érsekújvár, 1866. december 3. – Budapest, Terézváros, 1934. március 11.) fényképész, fotóriporter. Kezdetek Grünwald Jakab jómódú kereskedő és Kurzweil Mária gyermekeként született. Tanulmányait az érsekújvári ferences gimnáziumban kezdte, de a család elszegényedése miatt Budapestre utazott fényképészetet tanulni. 1884-től 1891-ig tartottak tanonc- és segédévei, amiket Ellinger Edénél töltött, aki neves fényképész volt, és a Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagja. Első önálló műtermét 1891-ben nyitotta meg az Erzsébet tér 18. szám alatt. Már a kezdetekkor sikere volt portréinak, így 1894-ben megkapta az udvari fényképész címet, rá egy évre pedig Gödöllőn fényképezte a királyi család tagjait. Az 1896-os millenniumi ünnepségek alatt minden jelentős politikai és társadalmi eseményen jelen volt, képei megjelentek a lapokban. Sikereinek köszönhetően 1896-ban megnyitotta második műtermét a Kossuth Lajos utca és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán álló ötemeletes bérpalotában. Erről a műteremről, mint a város legmodernebb "fotografáló-intézetéről" közölt cikket a Magyar Salon folyóirat. Országjárás Addigi munkásságát a Párizsi Világkiállításon (1900) aranyéremmel ismerték el. Erdélyi egyre gyakrabban fényképezett épületeket is, újonnan épülteket és műemlékeket egyaránt. Operatőreivel együtt beutazta az egész országot, kastélyokat, néprajzi és építészettörténeti nevezetességeket örökítettek meg. Ezen képek felhasználásával jelent meg 1909-ben egy 680 képet tartalmazó és több nyelvre lefordított Magyarország album, mely állami megbízással készült. Mindezen tevékenysége mellett szorgalmasan fényképezte Budapest lebontásra ítélt részeit és új épületeit is. Sok állami megbízást nyert fotózási feladatokra. Így a mezőgazdasági munkásház-akció során a Békés vármegyei és több alföldi településen felépült utcasoroknak és házbelsőknek, a mezőgazdasági munkafázisoknak, a szoborpályázatok kisplasztikáinak (Erzsébet királyné, Kossuth Lajos szoborpályázat), kiállítások (képzőművészeti és gazdasági, pl. az 1902. évi pozsonyi országos mezőgazdasági kiállítás) nyertes tárgyainak, gépeinek, állatainak megörökítésére. A párizsi világkiállításon 1900-ban aranyéremmel jutalmazták, az ő képeivel illusztrálták a lapok tudósításait, és a "Magyarország a párisi világkiállításon" című albumot is. Oktatás Az 1900-as évektől kezdődően Erdélyi a fotográfia alkalmazásának új lehetőségeit kereste, és javasolta, hogy az oktatásban használják fel az általa az ország történeti és művészettörténeti nevezetességeiről készített diapozitívjait. E cél érdekében 1908-ban megalapította az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyárát, ami diapozitívok, szemléltető képek és taneszközök nagybani előállítására, árusítására, továbbá ismeretterjesztő néprajzi, történelmi jelentőségű mozgófénykép-felvételek készítésére szakosodott. Ebben a gyárban dolgozta ki a vetített képes szemléltető oktatás rendszerét, mellyel első volt Európában. Az üzletet 1919-ben államosították, de a konszolidáció után mindent újrakezdett. Közéleti szerepek A fotográfiai közéletben is vezető szerepet játszott. 1911-ben a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnöke, majd 1926-ban tiszteletbeli elnöke lett. 1921-től – Uher Ödönnel és Székely Aladárral együtt – a Budapesti Fényképészek Ipartestületének díszelnöke. 1926-ban őt delegálták Frankfurtba a nemzetközi fényképészkongresszusra. Publikációk Gyakran publikált szaklapokban is. A fotográfia elsődleges feladatának az ismeretközlést tartotta, és véleménye szerint az idegenforgalom fejlődése többek között annak is volt köszönhető, hogy a fotográfia széles körben elterjedt. Dolgozott a National Geographic Magazin számára is, az ő képeivel illusztrálták a trianoni békeszerződés alapján elcsatolt magyar területekről szóló írásokat. Munkássága elismeréseként 1924-ben kinevezték kormányfőtanácsossá. Fényképei Fényképeiből többnyire azok maradtak meg, amelyeket megrendelésre készített, eladott vagy odaajándékozott különféle intézményeknek, közgyűjteményeknek. A műtermében felhalmozott és katalogizált képei és lemezei (közel 150 ezer negatív) nagyrészt megsemmisültek vagy elkallódtak. Képei legnagyobb részét a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma (korábban Fővárosi Múzeum), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi, de vannak felvételek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében, a Privát Fotó Galériában, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában és más gyűjteményekben is. Erdélyi képeinek nagy részét eleve a Fővárosi Múzeumnak szánta, mellyel igen jó kapcsolatot ápolt több évtizeden át. A várostörténeti gyűjtemény legkorábbi darabjai, és a fényképgyűjtemény alapja 107 darab 1890-es évek közepén készült fotó. A múzeum ezután is többször kérte a Fővárosi Tanácsot, hogy engedélyezzék Erdélyinek, hogy fontos épületekről, városrészekről fotókat készíthessen. Ezek a képek is idővel a múzeumokba kerültek. Erdélyi e fotók negatívjait évekkel később újra kinagyította és eladta. A gyűjteményekben így találhatók olyan képek, amelyek ugyanarról az objektumról más-más technikával készültek (albumin, celloidin, ezüst zselatin), és akár 20-25 év az előállítás különbsége. 3602 Lazzaro A 3602 Lazzaro (ideiglenes jelöléssel 1981 DQ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. február 28-án. Zalaegerszegi TE FC A Zalaegerszegi TE FC magyar labdarúgócsapat, jelenleg az NB II-ben szerepel. Történet A Zalaegerszegi TE (ZTE) 1920-ban alakult meg. A csapat színe először fekete–fehér, majd zöld-fehér volt, a kék-fehér színösszeállítást az ötvenes évektől használja. A klubszerűen szervezett sport előtt Zalaegerszegen 1912-ben mutatkozott be a futball játék, amikor egy helyi, alkalmi csapat Vasvár ellen mérkőzött és 4:2 arányban vesztett. A zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok csáktornyai ellenfelükkel szemben minimális egy góllal (2:1) maradtak alul. Az eredménytelenül végződött kísérletezések ellenére, a játék továbbra is népszerű maradt és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla téren. Az első világháború évei alatt ezek szüneteltek. 1920-ban a főleg város kisiparosai, munkásai részvételével Vadász József szervező munkájának eredményeként egy szakosztállyal megalakult a Zalaegerszegi Torna Egylet. Az alapítók a fekete-fehér színeket választották és létesítmény valamint alapszabály nélkül működtek. Ebben az időben a Mike fivérek, Varga, Nemes, a Nagy testvérek, Gombás, Kertész Jenő, Kertész Ödön, Zsömbölyi Sándor, Horváth, Polancz, Farkas, Barta István, Hoffmann, Kerkai István, Szabó, Toriszai, Schmidt, Löwi Géza, Dóczi, Borsod, Schwartz, Börcz, Lang István, Németh István, Farkas Lajos, Szűcs Imre, Vadász József voltak a leghíresebb játékosok. Az 1921. augusztus 20-án lejátszott barátságos mérkőzés előtt vonták meg a ZTE labdarúgóitól a ZSE pálya használati jogát. Emiatt a Szombathelyi AK első osztályú csapatát a Vizslaréten, a játékosok által előkészített pályán, fogadták. 2:1-es vereséget szenvedtek, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül. A Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában 1924-ben sikerrel kezdődött a ZTE bajnoki pályafutása, a Kámoni AC vendégeként az alábbi felállással értek el 2:2 arányú döntetlent: Varga (Nemes) – Gombás, Kertész J. – Kertész Ö., Zsömbölyi, Horváth (Polancz) – Farkas I., Barta, Hoffmann, Kerkai, Szabó. A további győzelmek, sikerek nyomán egymásra talált játékosok és szurkolók összefogásával, saját erőből pályát építettek. A tíz évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934/35-ös bajnoki évet már a Nyugai Alszövetség I. osztályában kezdhették. Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton. 1939-ben hatósági intézkedés nyomán felszerelését és pályáját elvették, a klub további működését lehetetlenné tették. A harmincas években csapat legjobbjai Boronics, Koszta, Czirkovics I, Czirkovics II, Dorogi, Szökrönyös I, Doma, Bacsai, Borsos, Gondi, Kovács, Szabó R., Szökrönyös II, Szakál, Palkovics, Sárközi, Füleki, Dóczi, Tomózer, Sajben, Martinka, Szabó L. voltak. A második világháború utáni években egyre több helyi egyesület alakult, vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. Az 1957 elején létrejött két klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesülése rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. Június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves szünetet követően alakult újra a Zalaegerszegi Torna Egylet. A régi-új klub labdarúgócsapata a Nemzeti Bajnokság 57 másodosztályú klubjának egyikeként a Nyugati csoportban, 18 ellenféllel szemben kezdte meg bajnoki szereplését. Az elkövetkezendő években a csapat szinte mindig a középmezőnyben végzett, egy erős középcsapat alakult ki Zalaegerszegen. 1968. november 24-én, Zalaegerszegen a ZTE 5:2 arányban legyőzte a Pécsi Ércbányászt és megnyerte a bajnokságot az NB II Nyugati csoportjában. Ezzel a sikerrel feljutott az NB I B-be az akkor még zöld-fehér csapat. 1972. október 1-én a ZTE-stadionban, 20 ezer néző előtt a Szegedi EOL csapata ellen aratott 4-0-s győzelem volt a csapat első győzelme a legmagasabb osztályban. Szintén ezen találkozón született meg a ZTE első élvonalbeli találata Gáspár Gyula révén. A további gólokat Kocsis Tamás, Tóth József és az akkor még újonc Soós István szerezték. A következő majd' két évtizedben rendre a bajnoki táblázat középső harmadában végzett a csapat. A fényesebb időszak Gellei Imre érkeztével következett. Ő 33 éves volt, amikor átvette a csapat irányítását. Vele kétszer is – 1985-ben valamint '86-ban – a negyedik helyig jutott. Ebben a csapatban Gass István, Galántai Tibor, Soós István voltak a legmeghatározóbb játékosok. Hosszú időn keresztül azon csapatok közé tartozott, amelyek nem estek ki abból a bajnoki osztályból, amelyikben indultak. Az MLSZ által mind a 16 élvonalbeli klub részére kiírt I. Magyar Labdarúgó Terembajnokság négyes döntőjét 1983. december 14. és 16. közt rendezték. A bajnokságot a ZTE nyerte meg és valamennyi különdíjat is a csapat tagjai kapták. A legjobb kapus: Balázs Zsolt, a gólkirály Soós István (9 góllal), a döntő legeredményesebb futballistája Péter Zoltán (7 góllal), a legjobb mezőnyjátékos pedig Czigány Csaba lett. Ez egészen 1989. június 10-ig így is volt – mindaddig, míg az utolsó helyezettként kiestek a legmagasabb bajnoki osztálytól. Másodszor 1992-ben estek ki, de 1994-ben újra a legjobbak közé jutottak. Akkor a Siófok ellen az osztályozó első meccsén idegenben 4-3-as vereséget szenvedtek, de a hazai visszavágón fölényes, 6-0-s győzelemmel harcolták ki a feljutást. A mérkőzésen a későbbi NB I-es gólkirály Preisinger Sándor 3, Németh Tamás 2, Szabó II Zsolt 1 góllal járult hozzá a sikerhez. A csapat azóta folyamatosan az NB I-es mezőny tagja. A ZTE egyszeres magyar bajnok amelyet 2001–2002-ben értek el Bozsik Péter irányításával. A bajnoki címet nyert csapat tagjai: Kapusok: Bardi Gábor, Turi Géza Hátvédek: Csóka Zsolt, Kocsárdi Gergely, Radoslav Král, Szamosi Tamás, Udvari Tamás, Urbán Flórián Középpályások: Babati Ferenc, Balog Csaba, Liviu Bonchis, Andrej Doblajnszkij, Egressy Gábor, Józsi György, Darko Ljubojevics, Molnár Balázs, Nagy Lajos, Róth Ferenc Csatárok: Kenesei Krisztián, Radu Sabo, Waltner Róbert Sikerek Magyar bajnokság 1 aranyérem – 2001–02 1 bronzérem – 2006–07 Magyar kupa 1 ezüstérem – 2009–10 Szuperkupa 1 ezüstérem – 2002 Névváltozások 1920 : megalakulás Zalaegerszegi TE néven 1939 – 1957 : átmenetileg nem működik a klub 1957 : a Zalaegerszegi Dózsa és a Zalaegerszegi Petőfi egyesül, aztán rövid időn belül a Dózsa kiválik 1957 : A Petőfi és a Ruhagyár Zalaegerszeg fúziója, újra Zalaegerszegi TE 1978 : egyesülés a Zalaegerszegi Építőkkel 1996 : Zalaegerszegi TE Football Club Bajnoki szereplések Gólkirályok A csapat három játékosa volt eddig az NBI gólkirálya: 1994–1995 -ben Preisinger Sándor 30 meccsen 21 góllal 2002–2003 -ban Kenesei Krisztián 32 meccsen 23 góllal 2007–2008 -ban Waltner Róbert 30 meccsen 18 góllal Vezetőedzők 1936 Koszta Imre 1957 Vadas Miklós 1957 Szeder István 1958 Csöngei Pál 1958–1959 Jeny Rudolf 1960 Szeder István 1961 Mátsay András, Nádas István, Bánáti Rezső 1961–1963 Bányai Nándor 1963 Titkos Pál 1964 Göncz István, Gerle István, Vadász József 1965–1967 Pyber István 1968–1978 Szőcs János 1978 Kárpáti Béla 1978–1980 Palicskó Tibor 1980–1981 Lantos Mihály 1981–1982 Szőcs János 1982–1983 Rónai István 1983–1986 Gellei Imre 1986 Dunai Antal 1986–1988 Szabó Rezső 1988 Mészöly Kálmán 1988–1989 Rónai István 1989–1990 Kereki Zoltán 1991 Madár Gábor 1991–1993 Mihalecz István 1993 Bita József 1994–1995 Madár Gábor 1995–1996 Madár Gábor, Szőcs János 1996–1997 Pusztai László, Garamvölgyi Lajos 1997–1998 Garamvölgyi Lajos 1998–1999 Strausz László 1999–2000 Tornyi Barnabás, Leskó Zoltán, Disztl László 2000–2001 Glázer Róbert, Madár Gábor 2001–2003 Bozsik Péter 2003–2004 Bozsik Péter, Mihalecz István, Gellei Imre 2004–2005 Gellei Imre 2005–2006 Dajka László, Szentes Lázár, Simon Antal 2006–2007 Simon Antal, Nagy Tamás 2007–2008 Slavko Petrović, Nagy Mihály 2008–2009 Supka Attila, Csank János 2009–2011 Csank János 2011–2012 Prukner László 2012–2013 Preisinger Sándor 2013 Simon Antal 2013–2014 Lendvai Miklós 2014 Lőrincz Emil 2014–2015 Lendvai Miklós 2015–2016 Csank János 2016 ifj. Mihalecz István 2016–2017 Csató Sándor 2017 Zoran Spisljak 2017–2018 Artner Tamás 2018 Nagy Tamás 2018– Dobos Barna A klub korábbi híres játékosai Lásd még: A ZTE labdarúgóinak listája A félkövérrel írt játékosok válogatott labdarúgók Jelenlegi játékosok 2016. május 19-i állapot szerint. * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Szurkolók Két jelentősebb szervezett szurkolói csoport biztatja a csapatatot: az ARMADA, amely 1993. június 13-án alakult és az Ultras Zalaegerszeg, amely 2008-ban bontott zászlót, összefogva a fiatalokat. Varga Pincészet A Varga Pincészet magyarországi pincészet. Tulajdonosa Varga Péter, aki a rendszerváltás éveiben önálló vállalkozásokba kezdett, majd 1993-ban megvásárolta a Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincészetét. A kezdeti 400 000 palackos értékesítés után dinamikus fejlődés következett, 2005-ben a Varga Pincészet összesen több mint 9 millió palack bort és pezsgőt értékesített, valamint a palackos borok magyarországi piacán piacvezetővé vált közel 7 millió palackos forgalmával. 2015-ben 17,8 millió kilogramm szőlőt dolgoztak fel, és 14,2 millió palack bort értékesítettek, elsősorban a hazai piacon. Legnépszerűbb borai a Badacsonyi Olaszrizling, a Balatoni Szürkebarát, a Balatoni Zweigelt, a Balatoni Merlot és a Balatoni Kékfrankos. A családi pincészet termékei között természetesen megtalálhatóak olyan borkülönlegességek is, mint a Badacsonyi Kéknyelű és a késői szüretelésű Badacsonyi Olaszrizling, valamint itt készítik a Csabagyöngye szőlőből az év első primőr borát, mely minden évben, a szüret után Európában elsőként kerül az áruházak polcaira. Nakhon Ratcsaszima FC A Nakhon Ratcsaszima (thaiul írva: ����������������������������) egy labdarúgó-csapat Nakhon Ratcsaszima városában, az azonos nevű tartományban. Jelenleg a Premier League-ben azaz az első osztályban szerepelnek. A csapat története A Nakhon Ratcsaszima 1999-ben alakult, de története első tizennégy évét a tartományi bajnokságokban és alsóbb ligákban töltötte, majd 2011-ben jutott fel a már profinak számító másodosztályba. 2007-ben, annak ellenére, hogy a saját körzetében a negyedik helyen végzett, az átszervezések miatt a harmadosztályba sorolták vissza. 2008-ban jól sikerült a szezonkezdet a csapatnak, esély mutatkozott a feljutásra, de a bajnoki hajrá nem sikerült és csak negyedik lett a Nakhon, amely így maradt a harmadik ligában. 2009-ben a második helyen végzett az északkeleti régióban. Az országos kupában egészen negyeddöntőig jutottak, de ott kiestek a Thai Port FC ellenében. 2010-ben a negyedik helyen végzett a már tizenhat csapatosra bővült bajnokságban a klub, és a kupában is már az első fordulóban kiestek. A 2011-es szezon előtt új elnök és új vezetőedző érkezett a klubhoz, a csapatnak pedig sikerült kiharcolnia a feljutást. Ezt annak ellenére sikerült elérni, hogy a szezon közben kapusuk jogosulatlan szerepeltetése miatt összesen kilenc pontot vontak le a csapattól. A másodosztályban töltött első szezonjukat a nyolcadik helyen fejezték be. 2013 májusában a brazil Ruither Moraira lett a klub történetének első külföldi vezetőedzője. Az élvonalba 2015-ben jutottak fel először, legismertebb játékosul a ghánai válogatott Dominic Adiyiah és a szerb Ivan Petrović. A klubcímer Az eredeti klubcímerben egy óriási macska volt, a Thaiföldről származó úgynevezett Korat, amely névvel gyakran a csapatot is illették a szurkolói. Thaiföldön közismerten úgy tartják, az állat szerencsét hoz, gyakran ajándékozzák friss házasoknak vagy újszülötteknek. Az új címert 2016-ban hagyták jóvá, majd 2017-ben vezették be. A terveket egy Bangkoki székhelyű cég készítette. A stadion A stadiont, amely a 80. születésnapi stadion nevet viseli, IX. Ráma thaiföldi király 80. születésnapja alkalmából adták át 2007. december 5-én. A 2007-es Délkelet-Ázsiai Játékok egyik helyszínéül szolgált, a csapat a 2008-as szezon közepétől játssza itt hazai mérkőzéseit. Azt megelőzően a klub a tartományhoz tartozó Pak Chong kerületben található Városi Stadionban játszotta a hazai találkozóit. A klub az alapításakor a város központjához közel helyezkedő Suranaree Base Centralban látta vendégül ellenfeleit, 1999-től egészen 2006-ig. Voltak olyan alkalmak amikor az Egyetemi Stadionban vagy a Műszaki Egyetem stadionjában játszottak. Szurkolók Annak ellenére, hogy Nakhon Ratcsaszima városa 400 000 lakosú, a tartomány pedig két és félmilliós, a klub mérkőzéseire a kezdetekben átlagosan négyszázan jártak rendszeresen. Ez a helyzet némiképpen a 2009-es szezontól változott, amikor a klubot különböző módokon kezdték népszerűsíteni. Az ezt követő felmérések szerint ekkor az átlagnézőszám elérte az 1000-et. A Nakhon Phanom elleni találkozón 2009 szeptemberében 4500-an, a Pattaya United ellen pedig 3000-en foglaltak helyet a lelátókon. A 2011-es feljutással végződő szezonban ugyancsak emelkedett az átlagnézőszám, a Roiet elleni play-off döntőt 13 000 szurkoló előtt rendezték meg 2011. december 17-én. Vezetőedzők Man Chantanam 2007 –2009 Wichan Chaonsri 2009 –2010 Tewesh Kamolsin 2010 –2011 Arjhan Srong-ngamsub 2012 –2013 Ruither Moraira 2013 Sugao Kambe 2013 –2016 Miloš Joksić 2016 – Sikerek Division 1: Zalaháshágy Zalaháshágy község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban. Fekvése A község a Zalai-dombságban található, Zalaegerszegtől 21 km-re északnyugatra. A zalai dombvidéket a földtörténeti újkorban szabdalták föl az észak-dél irányú folyóvölgyek. Megközelíthető a 86-os főútról Rimánynál körülbelül 2 km-es délkeleti letéréssel.Korábban vasúton is megközelíthető volt, a Körmend–Zalalövő-vasútvonalon (Zalaháshágy–Szőce vasútállomás), de itt 2009 végén megszűnt a forgalom. Története Nevét 1296-ban említették először, majd 1328-ban „villa-Hasagh" alakban fordult elő. A falu egyes vélemények szerint a környéken levő sok hársfákról kapta elnevezését. A más vélemények szerint nevét a Hashagyi családról is nyerhette. A település már az Árpád-korban központi hely volt, melyre bizonyság az ebben a korban épült temploma is, melyet az idők során többször átépítettek és renováltak. Árpád-kori temploma egy ideig a protestánsoké volt, de később visszavették tőlük. 1736-ban restaurálni kellett. A templom 400 személyes, kórusa fából van, harangja külön haranglábon áll. A török időkben is lakott hely maradt, annak ellenére, hogy a török katonai mozgások útjába esett. A falu a Perneszy család birtoka volt. 1790-ben a Bessenyei család birtoka lett. A falu előbb a salomvári anyakönyvi kerülethez tartozott, majd 1924 után a vaspöri kerülethez került. Vályi András az 1700-as évek végén írta a településről: "Magyar falu Zala Vármegyében. Földes Ura Báró Senyéi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lövőhöz 1 mértföldnyire, határja homokos, és a vízmosások között sovány". Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,1%. A lakosok 84,7%-a római katolikusnak, 2,26% reformátusnak, 2,8% evangélikusnak, 1,13% felekezeten kívülinek vallotta magát (7% nem nyilatkozott). Nevezetességei A falu nevezetessége a 12. századi templom, illetve abban egy honfoglalás utáni időkből származó, sárkányos-állatfigurás félköríves timpanon, mely egykor a déli kaput díszíthette. Ilyen sárkányküzdelmes kőfaragást nagyon keveset ismerünk Nyugat-Eurázsiában. Szemben álló sárkányok viadalát láthatjuk a Bécsben őrzött honfoglalás kori szablyán is. Két sárkányfigura áll az életfa alatt, egymással szemközt Sopron Szent Jakab kápolnájának nyugati kapuja fölött is. Híres emberek Itt élt Stevanecz Antal író Nemzetközösségi Írók Díja A Nemzetközösségi Írók Díját (Commonwealth Writers’ Prize – CWP) a Nemzetközösség Alapítvány (Commonwealth Foundation) alapította és szervezte, amely 1987-es elindítása óta fontos irodalmi díjjá nőtte ki magát. A díjat 2011 óta nem adják át. A Nemzetközösség Alapítvány egy, a Nemzetközösség 53 országában működő kormányközi szervezet. A díj létrehozásának célja volt, hogy előmozdítsa a nemzetközösségi regényírást és hogy az érdemes művek szélesebb közönséghez is eljuthassanak, az országhatárokon túlra. A díj bevonult az irodalmi naptár jelentősebb évenkénti programjai közé, ezért a média is nagy figyelmet szentelt neki. 2006 óta regionális díjakat is osztottak, ám néhány területen az anyagi támogatást nem sikerült megoldani. A díjjal foglalkozó testület elnöke Justice Nicholas Hasluck ausztrál szerző és köztiszteletben álló bíró volt. Justice Hasluck tíz regényt írt, köztük a díjnyertes The Bellarmine Jug és The Country Without Music című könyveket. A díjazott kiválasztása A Nemzetközösségi Írók Díj a Nemzetközösség régióira, tehát Afrikára, Európára, Dél-Ázsiára, a Karib térségre, Kanadára, Délkelet-Ázsiára és a Csendes-óceán déli részére vonatkozott. Először regionális szinten kerültek ki a jelölt könyvek és írók egy bő listába, majd onnan egy megkülönböztetett zsűri választotta ki az összesített legjobb műveket. A régiók nyertesei 1000£ jutalomban részesültek (a legjobb könyvért és a legjobb első könyvért egyaránt) míg a legjobb könyv szerzőjének 10 000£ és a legjobb első-könyves írónak 5000£ ütötte a markát. A díj átadására rendezett eseményt mindig másik országban rendezték. Legjobb könyv 1987 : Olive Senior — Summer Lightning 1988 : Festus Iyayi — Heroes 1989 : Janet Frame — The Carpathians 1990 : Mordecai Richler — Solomon Gursky Was Here 1991 : David Malouf — The Great World 1992 : Rohinton Mistry — Ilyen hosszú út ( Such a Long Journey ) 1993 : Alex Miller — The Ancestor Game 1994 : Vikram Seth — A Suitable Boy 1995 : Louis de Bernières — Captain Corelli's Mandolin 1996 : Rohinton Mistry — India, India ( A Fine Balance ) 1997 : Earl Lovelace — Salt 1998 : Peter Carey — Jack Maggs 1999 : Murray Bail — Eukaliptusz ( Eucalyptus ) 2000 : John Maxwell Coetzee — Disgrace 2001 : Peter Carey — Ned Kelly bandája ( True History of the Kelly Gang ) 2002 : Richard Flanagan — Gould's Book of Fish 2003 : Austin Clarke — The Polished Hoe 2004 : Caryl Phillips — A Distant Shore 2005 : Andrea Levy — Parányi sziget ( Small Island ) 2006 : Kate Grenville — The Secret River 2007 : Lloyd Jones — Mister Pip – A vándor meséje ( Mister Pip ) 2008 : Lawrence Hill — Valaki ismeri a nevemet ( The Book of Negroes / Someone Knows My Name ) 2009 : Christos Tsiolkas — A pofon ( The Slap ) 2010 : Rana Dasgupta — Solo 2011 : Aminatta Forna — The Memory of Love Legjobb elsőkönyves írók 1989 : Bonnie Burnard — Women of Influence 1990 : John Cranna — Visitors 1991 : Pauline Melville — Shape-Shifter 1992 : Robert Antoni — Divina Trace 1993 : Gita Hariharan — The Thousand Faces of Night 1994 : Keith Oatley — The Case of Emily V 1995 : Adib Khan — Seasonal Adjustments 1996 : Vikram Chandra — Red Earth, Pouring Rain 1997 : Ann-Marie MacDonald — Fall on Your Knees 1998 : Tim Wynveen — Angel Falls 1999 : Kerri Sakamoto — The Electrical Field 2000 : Jeffrey Moore — Prisoner in a Red-Rose Chain 2001 : Zadie Smith — Fehér fogak ( White Teeth ) 2002 : Manu Herbstein — Ama, A Story of the Atlantic Slave Trade 2003 : Sarah Hall — Haweswater 2004 : Mark Haddon — A kutya különös esete az éjszakában ( The Curious Incident of the Dog in the Night-time ) 2005 : Chimamanda Ngozi Adichie — Purple Hibiscus 2006 : Mark McWatt — Suspended Sentences: Fictions of Atonement 2007 : D. Y. Béchard — Vandal Love 2008 : Tahmima Anam — A Golden Age 2009 : Mohammed Hanif — A Case of Exploding Mangoes 2010 : Glenda Guest — Siddon Rock 2011 : Craig Cliff — A Man Melting Fekete János (kanonok) Fekete János (Székesfehérvár, 1801. április 6. – Szombathely, 1873. április 30.) teológiai doktor, apát-kanonok. Élete 1824-ben szentelték föl áldozópappá. Előbb szombathelyi papnevelői tanulmányi felügyelő és tanár, később kenyeri lelkész, 1854-ben szombathelyi kanonok lett; azután Szent Egyedről címzett sümegi apát, őrségi főesperes és a vaskoronarend 3. osztályú lovagja. Munkái Halotti beszéd… gróf Cziráky Antal felett Kenyeriben márcz. 2. 1852. Szombathely, 1852. Vasárnapi evangeliumok népszerű magyarázata. Königsdorfer Márton homiliái után. Szombathely, 1856. Ünnepi evangeliumok népszerű magyarázata Königsdorfer M. homiliái után. Szombathely, 1856. Szent István Magyarország első és apostoli királyának érdemei. Budán a vártemplomban hirdette 1862. Szombathely, 1862. Ker. kath. hitágazatos egyházi beszédek. Bpest, 1864. Két kötet. Több értekezést írt a Religio és Nevelésbe s a Századunkba, melyek közül a vegyes házasságokról irt vitacikkei figyelmet ébresztettek. Tazewell megye (Virginia) Tazewell megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Virginia államban található. Megyeszékhelye Tazewell, legnagyobb városa Richlands. Lakosainak száma 44 103 fő (2013. július 1.). Tazewell megye McDowell, Smyth, Mercer, Buchanan, Russell és Bland megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Déborah François Déborah François (Liège, 1987. május 24.) belga színésznő. 2005-ben debütált A gyermek című filmben. Filmjei 2005 : A gyermek 2006 : A bosszú kottája 2007 : Les Fourmis rouges 2007 : L'Été indien 2008 : Les Femmes de l'ombre 2008 : Hátralévő életed első napja 2009 : Unmade Beds 2009 : Fais-moi plaisir 2009 : My Queen Karo 2010 : Memories Corner 2010 : Mes chères études 2011 : The Monk 2011 : Les Tribulations d'une caissière 2012 : Populaire Robotrepülőgép A robotrepülőgép irányított fegyverfajta, mely a célig tartó utat a levegőben, repülőgépekhez hasonlóan repülve teszi meg. Az irányított rakétától az különbözteti meg, hogy szárnyain vagy törzsén aerodinamikai felhajtóerő keletkezik (a rakéták repülhetnek ballisztikus pályán is, ez esetben nincsen szükség levegőre), a repüléshez szükséges energiát pedig rendszerint a környező levegőt felhasználó sugárhajtómű-típusok szolgáltatják (az irányított rakéták rakétahajtóműve az égéshez nem a környező levegőt, hanem a rakéta által szállított oxidálóanyagot égeti). A pilóta nélküli repülőgépekkel ellentétben, melyek rendszerint többször használatos felderítő eszközök, a robotrepülőgép a cél eltalálásakor megsemmisül. Helytelen és hibás fogalom a magyar sajtóban gyakran emlegetett cirkálórakéta megnevezés. Ugyanis a nem rakétahajtású repülőeszközök nem minősülnek rakétának. Eredete az angol cruise missile hibás tükörfordításából vezethető le. Az angol nyelvű terminológiában a missile több mint rakéta: olyan lövedék-fegyver, amely a sugárhajtás valamelyike révén képes repülni. A cruise missile ennek irányított változata. Története Az első, rendszerbe állított robotrepülőgép a második világháborús német V–1 volt, mely a mai robotrepülőgépek szinte minden ismertetőjegyével rendelkezett: a sugárhajtóműves repülőeszköznek hengeres törzse és egyenes szárnyai voltak, a célra vezérlést pedig tehetetlenségi irányítórendszer végezte. Bár elsősorban szárazföldi indítású változatait használták, létezett levegőből, és tervezték tengerről indítható fegyver kifejlesztését is. Az 1950-es években a hidegháború szembenálló nagyhatalmai a német eredmények alapján folytatták a fegyverek fejlesztését, már atomtöltet hordozására alkalmassá téve őket, de a stratégiai csapásmérő feladatkörben az interkontinentális ballisztikus rakéták sokkal jobban beváltak, a robotrepülőgépek csak a másodhegedűs szerepét töltötték be. A Szovjetunióban az 1960-as évek elején az amerikai repülőgép-hordozók támadására külön haditengerészeti robotrepülőgépek fejlesztésébe kezdtek, melyeket tengeralattjárók és rakétás naszádok fedélzetére telepítettek. Ezen fegyverek, mivel mozgó célpontok ellen tervezték felhasználni őket, már végfázis-irányítással is rendelkeztek, a cél közelében egy rádiólokátor kapcsolódott be rajtuk, amely a nagyméretű hadihajó megtalálását végezte. A Felörlő háborúban egyiptomi naszádok ilyen fegyverekkel süllyesztették el az izraeli Eilat rombolót. Ezután ez a fegyverkategória gyorsan elterjedt, az 1970-es – 1980-as években számos ország fejlesztett ki hajók elleni robotrepülőgépeket, ezek közül a legnagyobb ismertségre a francia Exocet tett szert, elsősorban a Falkland-szigeteki és az irak-iráni háborúban elért sikerek miatt. Az 1960-as évektől új, kisebb robotrepülőgépek jelentek meg a nehézbombázó repülőgépek arzenáljában is, így atombombáikkal nem kellett az ellenség erősen védett stratégiai céljaiig elrepülniük, elég volt akár több ezer kilométerről robotrepülőgépeiket elindítaniuk. Ezen korszerűbb robotrepülőgépek később megjelentek a rakétahordozóknál kisebb vadásztengeralattjárók fegyverzetében is, ezek a torpedóvető csöveikből tudták az akár atomtöltetet szállító fegyvereket indítani. Az ilyen fegyvereket lehet felszíni hadihajókról, vadászbombázó repülőgépekről és szárazföldi járműről is indítani. Mivel sokkal kisebbek voltak a ballisztikus rakétáknál, elrejtésük sokkal könnyebb volt. Az 1980-as években a robotrepülőgépet másodikcsapás-mérő fegyvernek tartották, feladata az atomháború első, ballisztikus rakétákkal megvívott ütközete után a megmaradt célpontok megsemmisítése lett volna, amikor a ballisztikus rakétákat már ellőtték vagy megsemmisítették. A mikroelektronika forradalma lehetővé tette a korábbi irányítórendszerek pontosságának nagyságrendi javítását. A korszerű robotrepülőgépek már a hetvenes évektől rádiólokátorral folyamatosan térképezik az alattuk lévő tájat, és ezt összehasonlítják a memóriájukban eltárolt adatokkal, így a tehetetlenségi navigációnál sokkal pontosabban meg tudják határozni helyzetüket. Lehetővé vált több, új elven működő végfázis-irányítórendszer beépítése is, ma a szárazföldi célpontok támadásánál is lehetőség van a cél azonosítására rádiólokátor, infravörös vagy a látható fény tartományában dolgozó kamera segítségével. Pontosságuk növekedésével lehetőség nyílt robbanótöltetük, ezáltal az egész fegyver tömegének csökkentésére, léteznek néhány száz kilogramm indulótömegű, lopakodó kialakítású fegyverek is, melyeket vadászbombázó repülőgépek fedélzetéről lehet bevetni, navigációjukat elsősorban a nagyon olcsó GPS-rendszerrel végzik. Napjainkra a hagyományos robbanótöltetetekkel felszerelt robotrepülőgépek így nem csak az atomhatalmak arzenáljában, hanem a kisebb hadseregekben is elterjedtek. Zuidbroek vasútállomás Zuidbroek vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Menterwolde községben, Zuidbroek településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Harlingen–NieuweSchans-vasútvonal Stadskanaal–Zuidbroek-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Sappemeer Oost vasútállomás (Harlingen–NieuweSchans-vasútvonal) Scheemda vasútállomás (Harlingen–NieuweSchans-vasútvonal) Veendam vasútállomás (Stadskanaal–Zuidbroek-vasútvonal) 360 Live A 360 Live egy német független a Microsoft Xbox 360 játékkonzoljával foglalkozó szaklap. A magazinban Xbox 360 játékokat és kiegészítőket mutatnak be, valamint előzeteseket írnak a fejlesztés alatt játékokról és a játékkonzollal kapcsolatos híreket tesznek közzé. A lapot a müncheni Airmotion Games Verlags GmbH, a multiplatform gamesTM és a PlayStation 3 és a PlayStation Portable konzolokkal foglalkozó PS3M kiadója jelenteti meg. A 360 Live általában a hónap utolsó szerdáján jelenik meg 84 oldalas terjedelemben. A magazin Németországban, Ausztriában és Svájcban kapható. Az újság főszerkesztője az első lapszámtól (2005 november) kezdve Richard Löwenstein. Ő 1984 óta dolgozik videojáték újságíróként, dolgozott többek között a PC Joker, a Gamesmarkt és a Cube magazinoknál. A szerkesztői csapat további tagjai közé tartozik Sönke Siemens, Benjamin Kratsch, Nicholas Buracas, Jan Heinrich, Michael Förtsch, Reinhard Fischer és Moritz Wanke. Christiane Schober 2007 óta a magazin hirdetési osztályának vezetője. Tartalom Friss hírek a videojáték-iparról és az Xbox 360-ról Xbox 360 játékok ismertetői Fejlesztés alatt álló játékok előzetesei Riportok, végigjátszások Community: beszámolók Xbox 360 versenyekről és klánokról, valamint az olvasók ezekről alkotott véleménye Extras: Xbox 360 játék vásárlási útmutató Történet Az első lapszám 2005 novemberében jelent meg, a rá következők kéthavonta egészen 2006 őszéig, amikor áttértek a havonta történő megjelenésre. Weboldal A magazin weboldala a www.360-live.de domain néven lett regisztrálva. Ezen híreket, aktuális játékok ismertetőit, játék megjelenési listát, előzeteseket, egyéb cikket, valamint videókat és képeket találhatnak a felhasználók. Ezeken kívül a weblap tartalmaz még szerkesztői blogokat, egy fórumot, vetélkedőket, olvasói játékteszteket és szavazásokat. Példányszám 2009 negyedik negyedévében az IVW becslései szerint 18 710 példány kelt el a forgalomba került 21 529 darabból. A magazinnak 1837 előfizetője volt ezen időszak alatt. ICS Vortex Simen Hestnæs, ismertebb nevén ICS Vortex, vagy egyszerűen Vortex (Oslo, 1974. március 4. –) az egykori norvég avantgárd metált játszó Arcturus együttes énekese, jelenleg a szintén norvég Dimmu Borgir szimfonikus black metal-együttes basszusgitárosa és háttérénekese. Nemrég bejelentette, hogy ő lesz a norvég-angol black metal-együttes, a Code énekese is, ahol is a Dødheimsgard-ba távozó Kvohst utódja lesz. Életrajz Leghosszabb életű zenekara, a doom metal-t játszó Lamented Souls volt, mely 1991-ben alakult, és melyben a gitáros, basszer, és énekes is ő volt egy személyben. Beceneve, az "Icy S. Vortex" egyfajta vicc, ugyanis azért találta ki, hogy mintegy párja legyen együttesbeli társa, Garm álnevének, a "Fiery G. Maelstrom"-nek. Az ál-keresztnevek erős oppozíciót alkotnak a két ellentétes elem említésével (Fiery=tüzes, Icy=jeges), a középső monogram-betű Garmnál és Vortexnél is a keresztnevükre utal, míg a "Maelstrom" és a "Vortex" szinonimák egy erőteljes vízáramlatra. 1995-ben turnéra indult a Ved Buens Ende elnevezésű avantgárd metal-zenekarral, ahol szintén ő volt a vokalista. Ennek a turnénak az anyagát később a …Coiled in Obscurity című albumon adták ki. 1997-ben Hestnæs vendégszerepet vállalt az ActurusLa Masquerade Infernale című albumán, ahol három számot énekelt fel: a "Master of Disguise"-t, a "The Chaos Path"-ot (melynek szövegét ő írta, és a zeneszerző is ő volt részben) és a "Painting My Horror"-t. 1997-ben a folk/progresszív/black metal-t játszó Borknagar-nak hirtelen vokalistára lett szüksége, miután az eredeti énekes Garm kilépett, aki azonban saját maga ajánlotta a maga helyére Vortexet, aki így a csapat énekese lett 1997-től 2000-ig. Ugyanő látta el a Borknagar negyedik teljes albumának felvétele során a basszer feladatát is, miután a korábbi basszusgitáros Kai K. Lie elhagyta a csapatot. 2000 augusztusában Vortex otthagyta a Borknagart, hogy teljesen a Dimmu Borgirra koncentrálhasson. egy interjúból kiderült, hogy a Borknagar éppen akkor indult volna Európa-turnéra a Mayhemmel, mikor a stúdiózás kezdődött a Dimmu Borgirral. A Borknagar vezetője, és gitárosa Øystein G. Brun ultimátumot adott Vortexnek: vagy turné a Borknagarral, vagy a Dimmu Borgir. Vortex az utóbbit választotta, és ezzel a választással elérte azt, hogy a Dimmu Borgir hosszú időre sokkal sikeresebb legyen. Brun később úgy nyilatkozott, hogy ez a döntés egyszerűen "üzlet" volt, és hogy "nincs semmi kifogása a Dimmu Borgir ellen", valamint hogy "ő mindig a legjobbat kívánta Vortexnek". Vortex ezzel szemben azt állította, hogy ha nincs az ultimátum, a mai napig a Borknagar tagja lenne. Hestnæs a Spiritual Black Dimensions című album felvételei során új színt hozott a Dimmu Borgir zenéjébe: a tiszta és operás jellegű vokált. Teljes értékű basszerré azonban csak Nagashnak a The Kovenantbe történt távozása után vált. 2005-ben Vortex az Arcturus új énekese lett Garm 2003-as, és Øyvind Hægeland 2005-ös távozása után. Ezzel az Arcturus lett a második együttes Simen életében, ahol Garmot követte az énekesi poszton. 2005-ben a Terrorizer magazin Vortexet beválasztotta a tíz legjobb énekes közé, az Arcturus pedig megkapta a "2005. legjobb színpadi előadása"-díjat. Az album, a Sideshow Symphonies szintén bekerült a tíz legjobb lemez közé a magazin munkatársai szerint. 2007-ben Simen egy ausztrál koncert alkalmával bejelentette, hogy ez lesz az Arcturus utolsó koncertje, április 17-én pedig a csapat hivatalosan is bejelentette a feloszlást. Diszkográfia A Lamented Souls-szal Demo (1995) Essence of Wounds – Duplicate Records (2003) The Origins of Misery – Duplicate Records (2004) A Ved Buens Ende-vel …Coiled in Obscurity – Benighted Mirror Records (2002) A Borknagarral The Archaic Course – Century Media Records (1998) Quintessence – Century Media Records (2000) A Dimmu Borgirral Spiritual Black Dimensions – Nuclear Blast (1999) (Újrakiadás: 2004) Puritanical Euphoric Misanthropia – Nuclear Blast (2001) Alive in Torment EP – Nuclear Blast (2001) World Misanthropy élő EP – Nuclear Blast (2002) World Misanthropy DVD / VHS – Nuclear Blast (2002) Death Cult Armageddon promo EP – Nuclear Blast (2003) Death Cult Armageddon – Nuclear Blast (2003) Progenies of the Great Apocalypse DVD – Nuclear Blast (2003) Vredesbyrd kislemez – Nuclear Blast (2004) In Sorte Diaboli – Nuclear Blast (2007) Az Arcturus-szal La Masquerade Infernale – Misanthropy/Music For Nations Records (1997) Sideshow Symphonies – Season of Mist (2005) Shipwrecked in Oslo DVD – Season of Mist (2006) A Dagobával (vendégénekesként) What Hell Is About – Season Of Mist (2006) Petrović Mlinarić Petrović Mlinarić (? – ?) jugoszláv nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Jugoszláv labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1948-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának segített partbíróként. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1948-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Petrovičky Petrovičky település Csehországban, a Jičíni járásban. Petrovičky Pšánky, Petrovice, Bříšťany és Sukorady településekkel határos. Lakosainak száma 47 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szűcs Gábor (rendező) Szűcs Gábor (Budapest, 1968. szeptember 5. – ) Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező. Életpályája 1968-ban született. Gyermekként szerepelt már több filmben. A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán érettségizett. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, színművész szakon. Már főiskolásként kipróbálta magát rendezőként. Diplomaszerzése utána Madách Színház tagja lett, ahol 2005-ig játszott. 2005-től nem vállalt színpadi szerepet, több színházban is rendez. 1992-2001-ig a Sziget Fesztivál színházi sátrának programszervezője is volt. 2005-2006 között az Echo TV kreatív igazgatójaként dolgozott. Vasvári Csabával közösen létrehozták a Mozaik Művészegyesületet, melynek elnöke. Az NKA Színház és Táncművészeti Kollégiuma, valamint a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács (NEÉT) tagja. 2008-tól 2011-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti vezetője volt. 2014-től a POSZT zsűritagja volt, 2016-tól társ-ügyvezetője (Magyar Attilával és Kővári Zsuzsával). Nevéhez fűződik a Kaszás Attila-díj alapítása, amelyet 2008-ban Pokorni Zoltánnal közösen hoztak létre. Feleségével, Széphelyi Petrával, a Velencei tó mellett élnek. Beceneve: medve. Fontosabb színházi rendezései Stephen Schwartz: Godspell (Rendező) - 2015/2016 Wolfgang Amadeus Mozart - E. Schikaneder: A Varázsfuvola (Rendező) - 2014/2015 László Miklós: Illatszertár (Rendező) - 2013/2014 Dale Wasserman - Mitch Leigh - Joe Darion: La Mancha Lovagja (Rendező) - 2013/2014 Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Heltai Jenő: János Vitéz (Rendező) - 2012/2013 Erkel Ferenc: Hunyadi László (Rendező) - 2012/2013 Fred Ebb - Joe Masteroff - John Harold Kander: Kabaré (Rendező) - 2011/2012 Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor: Mágnás Miska (Rendező) - 2010/2011 Stephen Schwartz: Godspell (Rendező) - 2010/2011 Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald: Marica Grófnő (Rendező) - 2007/2008 Arthur Miller: Pillantás A Hídról (Rendező) - 2005/2006 Tremblay Michel: Sógornők (Rendező) - 2004/2005 Ken Kesey: Kakukkfészek (Max Taber) (Rendező) - 2003/2004 John Steinbeck: Egerek És Emberek (Rendező) - 2001/2002 Fontosabb színházi szerepei Arthur Miller: Édes Fiaim (Frank Lubey) - 2004/2005 William Shakespeare: A Makrancos Hölgy (Tranio, Lucentio Kisérõje) - 2003/2004 Bernard Shaw: Sosem Lehet Tudni (Bohun, Jogtanácsos) - 2003/2004 Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (Zordonbordon) - 2002/2003 Carlo Goldoni: A Komédiaszínház (Anselmo, A Komédiában Brighella) - 2002/2003 Howard Barker: Jelenetek Egy Kivégzésből (Prodo, Ember Nyílvesszővel A Fejében) - 2001/2002 Bernard Shaw: Sosem Lehet Tudni (Bohun, Jogtanácsos) - 2001/2002 Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor: Mágnás Miska (Técsey Pixi Gróf ) - 2000/2001 Balogh Elemér - Kerényi Imre: Csíksomlyói Passió (3. Pásztor, Kajafás, Gábriel, Nabuzárdány) - 2000/2001 Sheldon Harnick - Jerry Bock - Joseph Stein: Hegedűs A Háztetőn (Percsik, A Diák, Fegyka) - 2000/2001 Herczeg Ferenc: Kék Róka (Trill Báró) - 1999/2000 Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Isten Pénze (Joe Bácsi) - 1995/1996 Ray Cooney - Ray Cooney - John Chapman: Ne Most, Drágám! (Mr. Lawson) - 1994/1995 Díjai és kitüntetései Jászai Mari-díj (2012) Film és televíziós szerepei Keménykalap és krumpliorr (1974) Kincskereső kisködmön (1974) Tűzgömbök (1975) Örökbefogadás (1975) Hugó, a víziló (1975) Kisfiúk és nagyfiúk (1976) Rab ember fiai (1979) Julianus barát (1991) Szerelmes szívek (1991) Három boltoskisasszony (1992) Mohács (1996) Kisváros (1999) A titkos háború (2002) Állítsátok meg Terézanyut! (2004) Nekem Budapest (2013) Preseglie Preseglie település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 1545 fő (2017. január 1.). Preseglie Agnosine, Barghe, Odolo, Vestone, Bione és Sabbio Chiese községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bády Izidor János Bády Izidor János (Szentgyörgymező, 1820. december 27. – Csanak, 1885. január 19.) Benedek-rendi tanár. Élete Középiskoláinak végeztével 1839. szeptember 15-én a szent Benedek-rendiek közé lépett; teológiai tanulmányainak végeztével 1846. július 20-án áldozópappá szentelték. Ezen időtől fogva tanárkodott 1857-ig Pápán, 1857–1858 között Győrött, 1858–1860-ig a tihanyi apátságban. 1860–1863 közt a szentmártoni plébánia adminisztrátora volt; ezután ugyanezen minőségben Csanakra helyezték át. Munkái Alkalmi beszéd, midőn Écsy László születésének 50-dik, felügyelőségének 25. évét a füred-savanyú viz kath. egyháznak hálaáldozatúl ajándékozott haranggal szentelné, Veszprém, 1859. Seychelle-szigeteki labdarúgó-válogatott A Seychelle-szigeteki labdarúgó-válogatott (becenevükön: Kalózok) Seychelle-szigetek nemzeti csapata, melyet a Seychelle-szigeteki labdarúgó-szövetség irányít. A csapat még nem jutott ki egyetlen labdarúgó-világbajnokságra sem. Világbajnoki szereplés 1930 – 1998 – Nem indult 2002 – 2018 – Nem jutott be Afrikai nemzetek kupája-szereplés 1957 – Nem indult 1959 – Nem indult 1962 – Nem indult 1963 – Nem indult 1965 – Nem indult 1968 – Nem indult 1970 – Nem indult 1972 – Nem indult 1974 – Nem indult 1976 – Nem indult 1978 – Nem indult 1980 – Nem indult 1982 – Nem indult 1984 – Nem indult 1986 – Nem indult 1988 – Nem indult 1990 – Nem jutott be 1992 – Visszalépett 1994 – Nem indult 1996 – Visszalépett 1998 – Nem jutott be 2000 – Nem indult 2002 – Nem indult 2004 – Nem jutott be 2006 – Nem jutott be 2008 – Nem jutott be 2010 – Nem jutott be 2012 – Nem indult 2013 – Nem jutott be 2015 – Visszalépett Saint-Mexant Saint-Mexant település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 1281 fő (2015). Saint-Mexant Chameyrat, Chanteix, Favars, Naves, Saint-Clément és Saint-Germain-les-Vergnes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alvinc község Alvinc község (románul: Comuna Vinţu de Jos) község Fehér megyében, Romániában. Központja Alvinc, beosztott falvai Borberek, Borsómező, Crișeni, Csókás, Goblipatak, Gura Cuțului, Hațegana, Laz, Mătăcina, Merítő, Pârău lui Mihai, Poienița, Stăuini, Telekvinc, Valea lui Mihai, Vashegy és Vincipatak. Fekvése A Maros középső szakasza mentén, Gyulafehérvártól 15 kilométerre található. A DN7-es főúton közelíthető meg. Áthalad rajta a 200-as vasúti fővonal (Brassó–Kürtös). Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 4801 fő volt, melynek 92,75%-a román és 1,69%-a roma. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 90,13%-a ortodox, 1,85%-a pünkösdista és 1,15%-a római katolikus. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek és építmények szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: az alvinci evangélikus templom ( LMI-kódja AB-II-a-A-00393) az alvinci ferences kolostor (AB-II-a-B-00395) az alvinci Istenszülő elszenderedése templom (AB-II-m-A-00396) az alvinci Martinuzzi-kastély romjai (AB-II-m-B-00394) a borbereki evangélikus templom (AB-II-a-A-00397) a borbereki Kendeffy–Horváth-kúria (AB-II-m-B-00398) Borbereken a Zebernik vára romjai (AB-I-s-B-00087) Híres emberek Alvincen születtek Pongrácz István (1582–1619), az egyik kassai vértanú ; Alvinczi Péter (?–1701) királyi ítélőmester; Alvinczi József (1735–1810) tábornok; Kemény Zsigmond (1814–1875) író, Lázár Jakab (1824–1895), az első magyar nyelvű erdészeti szakkönyv szerzője; Csató János (1833–1913) botanikus, ornitológus; Pakots József (1877–1933) újságíró, író; Bodor Aladár (1880–1952) újságíró, költő. Borbereken született Tankó Béla (1876–1946) filozófus, a Debreceni Egyetem rektora. Ökumenizmus Az ökumenizmus (görögül oikumené = általános, egyetemes, az egész világot érintő) egyházi mozgalom a világ összes keresztény egyházának egyesítésére. Protestáns eredetű fogalom, eszme, mentalitás, ami az oikosz – ház, háztartás, otthon, haza görög szóból eredeztethető. Az ókeresztények az egyetemes zsinatokat ruházták fel az ökumenikus jelzővel. Ezeken az egyetemes zsinatokon fogalmazták meg a keresztény hit alapját jelentő, a kereszténység által ma is elfogadott hittételeket. (325 – Első nikaiai zsinat, 381 Első konstantinápolyi zsinat, 431 – Epheszoszi zsinat, 451 – Khalkédóni zsinat, 553 – Második konstantinápolyi zsinat, 680 – Harmadik konstantinápolyi zsinat). Melynek lényege a különféle keresztény felekezetek, egymás hitnézetei különbségeinek ellenére tanúsított tolerancia, a felekezeti különbségek helyett a közös pontok, alapvető hitnézeti egyezőségek hangsúlyozása. Közösség vállalás, az együttműködés keresése. Eredete A mai ökumenikus mozgalom kezdetei a 19. század végére, 20. század elejére, az anglikán egyházban és az amerikai protestantizmusban megjelenő együttműködési törekvésekre nyúlnak vissza. Létrejöttében a vezető szerepet játszó amerikai protestantizmus mellett a nyugat- és észak-európai protestantizmus is közreműködött. Néhány száz évvel ezelőtt az egyes vallási tradíciók még teljesen elkülönültek egymástól. Európában a kereszténység, Indiában a hinduizmus és a buddhizmus, Kínában a buddhizmus és a taoizmus, Közel-Keleten, Észak-Afrikában az iszlám, Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában pedig főként a helyi kultuszok, az animizmus és a totemizmus az uralkodó vallás. Jelentősebb eseményei 1910 – Világmissziói Konferencia Edinburgh-ben. Létrejön a Faith and Order mozgalom. Anglikán irányítással 1920-ban Genfben tartanak előkészítő konferenciát, melyen jelen vannak az ortodox és az ókatolikus egyházak képviselői is. 1920 – A Natan Söderbolm uppsalai érsek által is támogatott Life and Work mozgalom konferenciája, ugyancsak Genfben. 1921-ben döntés születik a Kereszténység Állandó Tanácsa létrehozásáról a folyamatos kapcsolattartás és egyházi viszályokban történő közvetítés céljából. 1925-ben a mozgalom egyházi világkonferenciát rendez. Az Egyházak Baráti Szövetségét (The World Alliance for Promoting International Fellowship through the Churches) 1914-ben alapítják német és angol teológusok közreműködésével, de később főleg amerikaiak viszik tovább. 1919-ben Hollandiában, 1920-ban Svájcban keleti-ortodox részvétellel, majd Dániában 1922-ben tartanak gyűléseket. Kiemelkedő jelentőségű a Life and Work mozgalom által megrendezett Egyházak Világkonferenciája Stockholmban, 1925-ben, melyen a római egyház kivételével minden felekezet képviseltette magát. XI. Pius válaszul enciklikában tiltja meg a római katolikusoknak, hogy bármilyen, nem katolikus kezdeményezésre történő egységkeresésben részt vegyenek. Újabb konferenciákra kerül sor; 1927-ben (Lausanne), majd 1937-ben (Oxford). Az ugyanezen évben a Faith and Order szintén ülésezik Edinburghban. Végül a két fő mozgalom egyesül 1938-ban. Keresztény ökumenizmus és hit – pluralizmus Minden keresztény egysége Egynek lenni minden kereszténnyel a Biblia szerint akkor lehetséges, ha a keresztények Krisztussal egyek. A Biblia szerint Istennek egy népe van, és egy egyháza. A keresztények között olyan tökéletes egység valósulhat meg, amit Jézus engedelmessége által mindvégig megélt az Atyával: Női 200 méteres gyorsúszás az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon a női 200 méteres gyorsúszás versenyeit augusztus 22-én tartották. A versenyszámban 26-an indultak. A győztes az NDK-beli Kornelia Ender lett, aki a döntőben világcsúcsot úszott. A magyar induló Pelle Judit országos csúccsal a 13., Schäffer Zsuzsa a 23. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: A Blizzard Entertainment játékainak listája Kiadott termékek Warcraft-univerzum 1994 - Warcraft: Orcs & Humans 1995 - Warcraft II: Tides of Darkness 1996 - Warcraft II: Beyond the Dark Portal 2002 - Warcraft III: Reign of Chaos 2003 - Warcraft III: The Frozen Throne 2004 - World of Warcraft 2007 - World of Warcraft: The Burning Crusade 2008 - World of Warcraft: Wrath of the Lich King 2010 - World of Warcraft: Cataclysm 2012 - World of Warcraft: Mists of Pandaria 2013 - Hearthstone: Heroes of Warcraft 2014 - World of Warcraft: Warlords of Draenor 2016 - World of Warcraft: Legion 2018 - World of Warcraft: Battle for Azeroth StarCraft-univerzum 1998 - StarCraft 1998 - StarCraft: Brood War 2010 - StarCraft II 2013 - StarCraft II: Heart of the Swarm 2015 - StarCraft II: Legacy of the Void Diablo-univerzum 1996 - Diablo 2000 - Diablo II 2001 - Diablo II: Lord of Destruction 2012 - Diablo III 2013 - Diablo III: Reaper of Souls Egyéb 1992 - The Lost Vikings 1993 - Rock n' Roll Racing 1994 - Blackthorne 1997 - The Lost Vikings II 2014 - Hearthstone: Heroes of Warcraft 2015 - Heroes of the Storm 2016 - Overwatch Kiadatlan termékek Törölt termékek Warcraft Adventures: Lord of the Clans – 1998 . május 22-én Korlátlanul elhalasztott termékek StarCraft: Ghost – 2006 . május 24-én Crni Lug (Delnice) Crni Lug falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Delnicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 23 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén a 32. számú főút mellett fekszik. Története A településnek 1857-ben 534, 1910-ben 483 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 253 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma. Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg (Brüsszel, 1787. május 11. – Bécs, 1862. március 21.) császári és királyi tábornagy, az 1848–49-es magyar szabadságharc egy időszakában a császári csapatok főparancsnoka. Életpályája Ősi stájer főnemesi családból származott, őseit a 11. századig tudta visszavezetni. 1574-ben a családot felvették a csehországi nemesi családok sorába (latinul: incola). Jogot kaptak csehországi tartománygrófi birtokjogok megvásárlására (Landgräfliche Güter) és a tartományi rendeknek fenntartott gyűléseken való részvételre. A 18. században birodalmi grófi rangot szereztek. A család székhelye az 1781-ben megvásárolt Tachau (ma: Tachov) lett, birtokaikhoz tartozott Kladrau (Kladruby), Steken (Štěkeň) és Mladejovice. Az ifjú Alfred Candidus herceg különösen a katonai tudományokra kiterjedő, gondos nevelést kapott. Tizenhét évesen, 1804-ben lépett be a császári hadseregbe, főhadnagy lett egy ulánus ezredben. Részt vett a napóleoni háborúkban, és gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. 1813-ban már ezredes volt, 1814-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét és az orosz Szent György-rend negyedik osztályát. A bécsi kongresszus alatt, 1817. június 15-én megnősült, Marie Eleonore Phillipine zu Schwarzenberg hercegnőt (1795–1848), Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök–külügyminiszter legidősebb nővérét vette feleségül. A következő években 7 gyermekük született. 1826-ban lett tábornok. 1833-tól altábornagyi rangot kapott, 1840-től kinevezték csehországi főhadparancsnoknak. Része volt a prágai munkásmozgalom 1844-es elfojtásában. Az 1848. március 13-ai bécsi forradalom kitörésekor Windisch-Grätz éppen a fővárosban tartózkodott, az udvar őt bízta meg a császári palota védelmével és a rendcsinálással. Az udvar és a felkelők azonban gyorsan megegyeztek, így e megbízatás érvényét vesztette. Május 24-én Windisch-Grätz visszatért Prágába, ahol június 11-én forradalom tört ki. Az ún. „pünkösdi felkelés” (csehül: květnová revoluce) ellen indított katonai akció utcai harcokba torkollott, ennek során a herceg feleségét, Schwarzenberg Eleonórát egy eltévedt golyó halálosan megsebesítette, és súlyosan megsebesült legidősebb fia, Alfréd is. A herceg csapatai június 17-ére elfojtották a mozgalmat. Az október 6-ai bécsi forradalom kitörése után az Olmützbe menekült Ferdinánd császár október 16-án tábornaggyá léptette elő és kinevezte az Itálián kívüli császári haderő főparancsnokának, egyúttal teljhatalmat kapott a rend helyreállítására. A herceg – elsősorban a vasút segítségével – rövid idő alatt jelentős haderőt csoportosított át Bécs környékére. Az osztrák határon álló magyar hadsereg így elszalasztotta a lehetőséget, hogy a bécsi forradalom erőivel egyesüljön. Windisch-Grätz elég erősnek érezte seregét ahhoz, hogy csapatait két részre osztva, egyik részükkel a magyarok ellen vegye fel a küzdelmet, míg a többi egységgel befejezze Bécs ostromát. Ez a döntés a későbbiekben részben helytelennek bizonyult, mert a császári hadsereg október30-án győzött ugyan a schwechati csatában, de nem semmisítette meg a visszavonuló magyar hadakat. 1848. október 31-én Windisch-Grätz csapatai benyomultak Bécsbe és leverték a forradalmat. A harcok során mintegy 2000 felkelő halt meg, a tüzérséggel is segített támadás nagy pusztítást okozott a városban is. Több elfogott felkelőt kivégeztek. Rögtönítélő bíróság elé állították és kivégezték Robert Blum német-osztrák politikust is, a frankfurti Birodalmi Gyűlés képviselőjét, nemzetközi felháborodást váltva ki. A december 2-ai uralkodóváltás után Ferenc József császár meghagyta főparancsnoki beosztásában és megbízta a magyarországi „lázadás” leverésével. Windisch-Grätz támadása december 9-e és 23-a között következett be. Erdélyben ekkor kezdődött Bem tábornok diadalmas hadjárata, azonban a magyar honvédség számára ez még a „vesztett csaták, csúfos futások” időszaka. A jelentős túlerőben lévő császári csapatok két hét alatt Buda közelébe jutottak, és január 5-én bevonultak a kiürített magyar fővárosba. A herceg ezzel befejezettnek tekintette a hadjáratot, mert arra számított, hogy a visszavonuló honvéd egységek lassan feloszlanak. Nem ez történt. A magyar ellenállás a Tisza vonalán megszilárdult, és a honvéd haderő egyre több győztes ütközetet vívott. Windisch-Grätz csak februárban indított újabb támadást, a késlekedés azonban döntőnek bizonyult: a magyar haderő addigra átjutott a főváros feladásakor fellépő súlyos válságon. A február 26-án és 27-én vívott kápolnai csata császári győzelemmel végződött, de a herceg ismét túlértékelte a győzelmet, és meg sem kísérelte átlépni a Tisza vonalát. Ezzel lehetőség nyílt a magyar ellentámadás, a budai vár visszafoglalása, a tavaszi hadjárat előkészítésére, amely április elején indult. A magyar sikerekben jelentős szerepe volt Windisch-Grätz katonai tehetetlenségének is, ezért április 12-én Ferenc József leváltotta. Utóda ideiglenesen Jellasics táborszernagy, majd Ludwig von Welden táborszernagy lett. Bukása után visszavonult a közügyektől, haláláig már csak az 1850-es évek közepén jutott kisebb diplomáciai szerephez. Emlékezete Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. Laneuveville-devant-Nancy Laneuveville-devant-Nancy település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 6529 fő (2015). Laneuveville-devant-Nancy Art-sur-Meurthe, Fléville-devant-Nancy, Heillecourt, Jarville-la-Malgrange, Saint-Nicolas-de-Port, Tomblaine, Varangéville és Ville-en-Vermois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Garfield a természet lágy ölén A Garfield a természet lágy ölén, RTL-es szinkronban: Garfield és barátai: Garfield a vadonban (eredeti cím: Garfield in the Rough) 1984-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Garfield-sorozat harmadik része. A forgatókönyvírója Jim Davis, a rendezője és producere Phil Roman, a zeneszerzői Ed Bogas és Desirée Goyette. A tévéfilm a Film Roman Productions és a United Media Productionsgyártásában készült. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 1984. október 26-án a CBS sugározta. Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyekből az elsőt az MTV2-n 1993. április 9-én, a másodikat az RTL Klub-on 2010. november 6-án vetítették le a televízióban. Díjak A tévéfilm 1985-ben nyert a Primetime Emmy Award-on az Outstanding Animated Program kategóriában. Jegyzetek A rész helyett a Garfield és barátai című televíziós rajzfilmsorozat, A legyőzhetetlen Arbuckle című epizódja került leadásra. Garfield a természet lágy ölén (1. magyar változat, 1993) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul) Garfield a természet lágy ölén (2. magyar változat, 2010) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul) Források Garfield a természet lágy ölén az Internet Movie Database oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a Rotten Tomatoes oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a TV.com oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a Mafab.hu -n (magyarul) Információs oldalak Garfield a természet lágy ölén az AllMovie oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a Turner Classic Movies oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a FilmAffinity oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a FilmKatalogus.hu-n (magyarul) Garfield a természet lágy ölén a Behind The Voice Actors oldalon (angolul) Garfield a természet lágy ölén a tematikus Garfield wikiben (angolul) Adatsűrűség Az adatsűrűség az informatikában az a mennyiség, amely megadja egy adathordozó fizikai felületével arányos tárolókapacitását. Mértékegysége általában bit/négyzetcentiméter (angolszász használatban bit/négyzethüvelyk), mely megmondja, hogy a tárolófelület egy megadott területegységén hány bit tárolható. A gyakorlatban a bit többszöröse, a gigabit (GBit) használatos. Néhány adathordozó adatsűrűsége Merevlemezek A merevlemezek mágneses elven rögzítik az adatokat. Ezzel a módszerrel egy bitnyi információt a fémtányéron található apró terület mágnessége reprezentál, melyet az olvasó/író fej végén található elektromágneses egység segítségével lehet kiolvasni, illetve írni. Az 1956-os IBM 305 RAMAC számítógépben található első merevlemezek adatsűrűsége hozzávetőlegesen 300 bit/cm² volt. 2005-re az átlagos felhasználói merevlemezek ugyanezen értéke már a 25-30 Gbit/cm². 2004-ben a Toshiba bemutatta első merevlemezét, mely az úgynevezett merőleges adatrögzítés technológiáját használva elérte a 20 Gbit/cm² értéket, melyet 2005-re sikerült 28 Gbit/cm²-re növelni. Ezt követően a Seagate kifejlesztette az ugyanezen a technológián alapuló 65 Gbit/cm²-es meghajtóit. Az előrejelzések szerint a merőleges adatrögzítési technológiával elérhető legnagyobb adatsűrűség körülbelül 155 Gbit/cm². Optikai adathordozók Az optikai tárolók működési elvüket tekintve egy lézersugarat visszaverő vagy elnyelő (eltérítő vagy szóró) felület (pit) segítségével tárolják az egyes biteket. Ha az olvasófej által kibocsátott sugár a lemez megfelelő részéről az olvasó detektorába verődik vissza, az információ értékű, az ilyen lemezek adatsűrűsége tehát attól függ, hány ilyen visszaverő/nem visszaverő rész van egymáshoz a lehető legközelebb. Hagyományos CD lemez esetében egy ilyen adattároló pit fizikailag 0,83 μm hosszú és 0,5 μm széles, melyek 1,6 μm-es sávokban (track) helyezkednek el, ezzel 0,14 Gbit/cm² körüli adatsűrűséget produkálva. Az ennél jóval sűrűbb DVD lemezeknél (0,84 μm-es pitek és 0,74 μm-es sávok) ez az érték már 0,34 Gbit/cm² körüli. A HD DVD, valamint Blu-ray szabványok kék lézeres technológiát használó megoldásaival az adatsűrűségek már az optikai lemezeknél is elérhetik az 1,16, valamint 1,94 Gbit/cm²-es értékeket az egyrétegű média esetében. Mannheim Mannheim Stuttgart után Baden-Württemberg tartomány második legnagyobb városa Németországban. A történelmi Kurpfalz vidék (1720-1778) egykori központja manapság az egyik európai nagyvárosi zónának, a Rajna-Neckar háromszögnek gazdasági és kulturális centruma. A rajna–pfalzi szomszédvárosával, Ludwigshafennel (160 000 fő) Mannheim csak a Rajnán határos. Fekvése Mannheim a Felső-Rajnai-síkságon, a Rajna mentén, a Neckar torkolatháromszögénél fekszik. A városrészek a Rajna jobb és a Neckar mindkét partján találhatók. A város egy 2,35 millió lakost számláló nagyvárosi övezetben, a Rajna-Neckar agglomerációs háromszögben fekszik. A Rajna-Neckar régióban Mannheim Heidelberg mellett egy centrumot képez. Mannheim fennhatósága alá tartozik: Edingen-Neckarhausen, Heddesheim, Ilvesheim és Ladenburg. Hasonlónagyságú városok: Frankfurt am Main 70 km-re északra és Stuttgart 135 km-re délkeletre. Története Először valószínűleg a Lorschi kódexben említik 766-ban, 1607. január 24-én városi rangot nyert, miután a választófejedelem IV. (Pfalzi) Frigyes lerakta az akkori Friedrichsburg alapkövét. Az akkori terv egy rácsszerkezetű utcahálózat volt az erőddel és a hozzátartozó polgárvárossal, ami máig megmaradt, manapság ezt „négyzetvárosnak” nevezik. Fellendülését a barokk korban annak köszönhette, hogy 1720-ban hercegi székhely lett. A 18. században a város kulturális életét opera, tudományos akadémia, zeneművészeti főiskola és művészeti gyüjtemények jellemezték. A második világháború során műemlékei nagyrészt elpusztultak, azonban néhányat sikerült eredeti formájába helyreállítani. Az újjáépítés s során megőrizték az óváros jellegzetes, eredeti utcahálózatát; az egymást derékszögben keresztező utcákat, négyzetes formájú háztömböket, melyek betűvel és számmal vannak jelölve. Közlekedés 1896 óta nagyváros, ma fontos kereskedőváros, és a legfontosabb közlekedési csomópont Stuttgart és Frankfurt között. Németország második legnagyobb főpályaudvara van itt és itt van Európa legnagyobb belkereskedelmi kikötőinek egyike. Találmányok Fontos találmányok származnak Mannheimból. Itt építette meg Karl Drais 1817-ben a kerékpár elődjét, 1886-ban gurult ki az első autó Carl Benztől, 1921-ben építette meg Heinrich Lanz az első traktort, a mannheimi Julius Hatry készítette 1929-ben az első rakétát a világon. Címer A megfelezett címer egyik oldala aranyszínű, benne egy feltűnő, vörös kettős horog, a másik oldal fekete, benne egy vörös nyelvű és vörös koronájú duplafarkú aranyszínű kurpfalzi oroszlán. Városrészek A város hat belső, és tizenegy külső kerületre oszlik: Belváros/Jungbusch, Lindenhof, Neckarstadt-Ost/Wohlgelegen, Neckarstadt-West, Neuostheim/Neuhermsheim, Schwetzingerstadt/Oststadt, Feudenheim, Friedrichsfeld, Käfertal, Neckarau, Rheinau, Sandhofen, Seckenheim, Schönau, Vogelstang, Waldhof és Wallstadt. Népesség 1896-ban a városnak 100 000 lakosa volt, és ezzel nagyvárosi rangot szerzett. 1905-ben már 160 000 ember élt Mannheimban. 1961-ig ez a szám megduplázódott. 1970-ben laktak a legtöbben Mannheimban (333 000 fő). 2005. december 31-én a hivatalos adatok szerint 307 000 lakosa volt a városnak. A felmérések szerint a lakosság 22,5%-a nem német. A legnagyobb néprajzi csoportok: törökök (19 831), olaszok (8324), szerbek (3550), lengyelek (3389), horvátok (2780) és görögök (2777). Politika A városi tanácsnak 48 széke van és 5 évente vannak választások. A második világháború óta a szociáldemokraták voltak előnyben, azonban a CDU-nak 1999 óta a legerősebb frakciója van. Nevezetességek A Friedrichsplatz a belvárostól keletre található. Közepén áll a város jelképe, a 60 méter magas víztorony, amelyet 1889-ben építettek neobarokk stílusban, amelynek tetején egy 30,5 méter magas Amphitrité szobor található. A vízi játékokat nyáron, a sötétség beköszönte után egy óráig kivilágítják. Télen, a víztorony és a Triton-kút között karácsonyi vásárt szoktak rendezni. A Friedrichsplatz-tól nyugatra egy sétálóutca vezet Mannheimm központi parkjához, a Paradeplatz-hoz (Parádé-tér). Ez szolgált egykor a választófejedelem úgynevezett csapatparádéjának lebonyolításához. A park közepén található a Grupello-piramis. A piac a Paradeplatztól északra fekszik az alsóváros központjában. A közepén egy szökőkút van, amit 1719-ben készítettek. Peter van der Branden készíttette Heidelbergben. IV. Károly Tivadar pfalzi választófejedelem 1767-ben Mannheimnek ajándékozta a szökőkutat. Az építmény figurái a négy alapvető elemet ábrázolják: tűz, víz, levegő, föld. Ezek emellett Mannheim városát, a kereskedést, a Rajnát és a Neckart szimbolizálják. A piac déli oldalán egy barokk dupla épület van, ami valószínűleg Mannheim legidősebb épületeinek egyike, mint pl.: a régi városháza, és a Szt. Sebestyén templom. A mannheimi kastély volt a pfalzi választófejedelmek székhelye. 1720-tól 1760-ig építették, a versailles-i kastély után ez Európa legnagyobb zárt barokk épülete. Parkok A 41 hektáros Luisenpark a város legnagyobb parkja. 1903-ban építették, 1975-ben pedig ennek köszönhetően Mannheimben tartották a Bundesgartenschau rendezvényt. Közel a belvároshoz a Neckar partján fekszik, sok különlegességnek, mint például a növényháznak, a kínai teakertnek, a „lepkeháznak”, a gondoláknak és a tavi színpadnak. A Herzogengriedpark a 22 hektárjával Mannheim másik nagy parkja, északra fekszik Neckarstadtban. Érdekességei az állatok, a rózsakert és a „Multihalle”. A Schlossgarten a kastélytól a Rajnáig tart, 38 hektár, ezzel Mannheim második legnagyobb parkja. Stephanie hercegnő 1808-ban adta át Englischen Garten néven közel a barokk belvároshoz. Partnervárosok Swansea , Egyesült Királyság 1957 óta Toulon , Franciaország 1959 óta Charlottenburg , Németország 1961 óta Windsor , Kanada 1980 óta Riesa , Németország 1988 óta Chișinău , Moldova 1989 óta Bydgoszcz (Bromberg), Lengyelország 1991 óta Klaipėda , Litvánia 2002 óta Zhenjiang, Kína – 2004 óta Santurtzi Santurtzi város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Santurtzi Zierbena, Abanto-Zierbena, Ortuella és Portugalete községekkel határos. Lakosainak száma 45 765 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: La Freissinouse La Freissinouse település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 786 fő (2015). La Freissinouse Gap, Manteyer, Pelleautier és La Roche-des-Arnauds községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2014-es előrehozott grönlandi választások 2014. november 28-án előrehozott parlamenti választásokat tartottak Grönlandon, miután a miniszterelnök, Aleqa Hammond sikkasztási botrányba keveredett, így le kellett mondania. A választásokon Kim Kielsen, a megtépázott hírnevű Siumut párt jelöltje nyerte a szavazatok 42,8 százalékával, így a Siumut 3 helyet elbukott. Eredmények A választások után a Siumut és az Inuit Ataqatigiit pártok is 11-11 helyet szereztek meg a 31-ből. Végül nagykoalíciós kormány jött létre, az Inuit Ataqatigiit nélkül, a Siumut, a Szolidaritás párt és a Demokrata Párt részvételével, amelyek együttesen 17 hellyel (kb. 55%) rendelkeznek a 31 tagú parlamentben. Presika (Vrbovsko) Presika falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vrbovskóhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 51 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re északra, a 3-as számú főút mellett fekszik. Története A településnek 1857-ben 72, 1910-ben 88 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 2011-ben 14 lakosa volt. Des Walker Desmond Sinclair 'Des' Walker (Hackney, 1965. november 26.) volt angol válogatott középhátvéd. Pályafutását egy kis olaszországi kitérő kivételével, két egyesületnél töltötte. Nevelőegyesülete a Nottingham Forest, valamint a Sheffield Wednesday is beválasztotta a Hírességek Csarnokába. Pályafutása Nottingham Forest Walker 18 éves korában debütált a Nottingham Forest 1983-84-es idényében, ahol a Vörösök a harmadik helyen végeztek, így kvalifikálta magát az UEFA-Kupába. Nagyiramú, kemény és agilis középhátvédként hamar lépdelt felfelé a langlétrán. 1988-ban kitűnő teljesítményt nyújtott az egész idény folyamán, az FA kupa elődöntőjében pedig olyan pazar játékot produkált, hogy Bobby Robson rögtön behívta a Háromoroszlánosok keretébe. Az 1989-es szezon felemásra sikeredett, hiszen a bajnokságban elért harmadik helyezésükkel, szintén jogot nyertek volna az UEFA-kupa szereplésre, viszont az angol csapatok száműzetése miatt nem vehettet részt az európai kupaküzdelmekben. A Ligakupa elhódításában is hatalmas szerepelt vállalt, viszont a hat nappal későbbi Liverpool elleni FA kupa elődöntőn történt tragédia beárnyékolta a szezont. A következő évben megvédte csapatával a Ligakupát és, bár a bajnokságban a Forest kiábrándítóan szerepelt, Bobby Robson behívta a világbajnokságra utazó keretébe. A Tottenham elleni 1991-es angol FA-kupa döntő 94. percében öngól vétett, így az európai szereplés ismét elmaradt. 1989-1992-ig négy alkalommal választották az Év Csapatába Angliában. Sampdoria 1992-ben igazolt Olaszországba, a Sampdoria csapatába, ahol általában szélsőhátvédként számítottak rá, és a poszt váltás a válogatottban negatív mértékben volt észlelhető. Sheffield Wednesday Egy esztendő elteltével visszatért a ködös Albionba és a Sheffield Wednesday-t szolgálta nyolc éven- és 309 mérkőzésen keresztül. 2002-ben még visszament régi együtteséhez a Forest-hez, majd 2004-ben befejezte karrierjét. A válogatottban Az olaszországi világbajnokságon végre elérkezett bemutatkozása a nemzetközi porondon, mind a hét mérkőzésen pályára lépett, az elődöntőig segítve csapatát, végül a negyedik helyen végeztek. Ez volt az angolok második legsikeresebb világbajnoksága. Butcher visszavonulása után Walker lett a védelem központja és mindössze négy év alatt elérte az 50 válogatott szereplést, amire Angliában még nem volt példa akkoriban. Az 1994-es vb selejtezőin számos hibát vétett, mely nagy részben hozzájárult fontos pontok elhullajtásához. A lengyelek elleni mérkőzésen ajándék gólt adott, Hollandia a 85. percben egyenlített a Walker révén megítélt büntetőből, Norvégia ellen, -míg a bíróval vitatkozott- Leonhardsen gyorsan elvégzett szabadrúgásából gól született, San Marino pedig 8 másodperc alatt használta ki hibáját (igaz ezt a mérkőzést később 7-1-re nyerték az angolok). Anglia nem jutott ki a világbajnokságra és a szurkolók sem vették védelmükbe pár évvel ezelőtti kedvencüket. Des 59 szereplés után lemondta a válogatottságot, bár még 11 szezont játszott utána Angliában. Sikerei, díjai Ligakupa (2) 1989, 1990 Szuzuki Tosio (producer) Szuzuki Tosio (�� ��; Hepburn: Toshio Suzuki; Nagoja, 1948. augusztus 19. –) japán filmproducer, Mijazaki Hajao régi kollégája, a Studio Ghibli korábbi elnöke. Szuzuki Japán egyik legsikeresebb producereként ismert a hatalmas bevételeket hozó Ghibli-animefilmek nyomán. Mijazaki így nyilatkozott róla: „Ha nem lenne Szuzuki úr, Studio Ghibli sem lett volna.” Szuzuki a Tokuma Shotennél kezdte pályafutását, nem sokkal lediplomázása után került a vállalathoz. Az Aszahi Geino magazinon dolgozott, majd az Animage szerkesztője lett 1978-ban. Itt találkozott Mijazaki Hajaóval, a Kaze no Tani no Nausika című manga megalkotójával. Ő győzte meg később Mijazakit, hogy készítse el a manga filmadaptációját, majd a film után segített a Studio Ghibli megalapításában. Rész vett a Totoro – A varázserdő titka és a Szentjánosbogarak sírja gyártásában, miután 1991-ben hivatalosan is csatlakozott a stúdióhoz mint producer. 2005-től kezdve a stúdió elnöke volt egészen 2008-as visszalépéséig. Azóta a vállalat vezérigazgatója. A Keio Egyetemen diplomázott irodalomból. Filmográfia Producerként Tensi no tamago , 1985, Tokuma Shoten Digital Devil Story: Megami tenszei , 1987, Tokuma Shoten Arslan szenki , 1991, Kadokawa Shoten Yesterday – Vissza a gyerekkorba (�������� Omoide poro poro ), 1991 Porco Rosso – A mesterpilóta (��� Kurenai no buta ), 1992 A tenger zúgása (������ Umi ga kikoeru), 1993 Pom Poko – A tanukik birodalma (��������� Heiszei tanuki gasszen Ponpoko ), 1994 A könyvek hercege (������ Mimi vo szumaszeba ), 1995 On Your Mark (��������� On jua máku ), 1995 A vadon hercegnője (����� Mononoke hime ), 1997 A Yamada család (�������������� Hóhokekjo tonari no Jamada-kun ), 1999 Siki-Dzsicu , 2000, Studio Kajino Ghiblies , 2000, (televíziós kisfilm) Nincs több suli (Recess: School’s Out) , 2001, Disney Television Animation Chihiro Szellemországban (�������� Szen to Csihiro no Kamikakusi ), 2001 Macskák királysága (����� Neko no Ongaeshi ), 2002 Ghiblies Episode 2 , 2002, (a Macskák királyságával együtt mutatták be a mozik) A vándorló palota (������� Hauru no ugoku siro ), 2004 Ghost in the Shell – Ártatlanság , 2004, Production I.G Doredore no uta , 2005 Földtenger varázslója (���� Gedo szenki ), 2006 Ponyo a tengerparti sziklán (������� Gake no ue no Ponyo ), 2008 Arrietty – Elvitte a manó (������������ Kari-gurasi no Arietti ), 2010 Kokuriko-zaka kara (�������), 2011 Szél támad (���� Kaze tacsinu), 2013 Kaguya hercegnő története (������� Kagujahime no monogatari), 2013 Omoide no Marnie (��������), 2014 Kiadási producerként GoShogun: The Time Étranger (����������� ����� Szengoku madzsin gósógun-dzsi no kotokunibito ), 1985 Ginga eijú denszecu: Vaga yuku va hosi no taikai (������: ���������), 1988 Társproducerként Kiki – A boszorkányfutár (������ Majo no takkjúbin ), 1989 Gyártási bizottság tagjaként Nauszika – A szél harcosai (��������, Kaze no Tani no Nausika ), 1984, Topcraft Laputa – Az égi palota (��������, Tenkú no siro Rapjuta ), 1986 Szentjánosbogarak sírja (�����, Hotaru no haka ), 1988 Totoro – A varázserdő titka (�������, Tonari no Totoro ), 1987 Megjelenései A könyvek hercege (1995) - Nisi Siró egyik barátjának hangja A vadon hercegnője (1997) Killers: .50 Woman (2003) - mint bűnös producer Tacsiguisi-Recuden (2006) - mint Hijasi Tanuki no Masza Jume to kjóki no ókoku (2013) - dokumentumfilm Szuzuki Tosióról, Mijazaki Hajaóról és Takahata Iszaóról Bubierca Bubierca település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Bubierca Alhama de Aragón és Ateca községekkel határos. Lakosainak száma 66 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Az Atlanta Thrashers játékosainak listája Az Atlanta Thrashers egy profi jégkorongcsapat az észak-amerikai profi jégkorongligában, a National Hockey League-ben 1999 és 2011 között. Ez a lista azokat a játékosokat tartalmazza, akik legalább egy mérkőzésen jégre léptek a csapat tagjaként. TeaM Kihívás A Kihívás játéksorozat egy évente megrendezésre kerülő, általános iskolások számára meghirdetett verseny. A játék ötlete és kezdeti fejlesztése Turcsányiné Szabó Márta Informatika az általános iskolában című óráján született meg 2001-ben Szabó Tamás és Szabó Tímea félévi beszámoló projektjeként. Az ötletet Abonyi-Tóth Andor látványterve alapján átdolgozták, a feladatokat továbbfejlesztették. Így indult a Kihívás játékfolyam. A játék készítői és lebonyolítói az ELTE TeaM labor óráira járó informatika tanárszakos hallgatók, főként a „Telementorálás” óra projektmunkájaként készítik és bonyolítják a versenyt. Minden évben az órákra járó hallgatók, az előző évek tapasztalatait felhasználva, új játékot készítenek. A játék témáját az adott időszak aktualitásaihoz kötik és beleszövik saját szakmájuk adta elhivatottságukat, valamint az egyetemen tanult innovatív technológiákat és módszereket, amelyek alkalmazásában a játék folyamán segítséget is nyújtanak a résztvevőknek. A Kihívás internetes játékokkal arra szeretnének ötletet adni mind az iskolák informatikatanárainak, mind pedig az egyéb tárgyakat tanítóknak, hogy milyen módon vonható be az IKT (Információs és Kommunikációs Technológia) a tanításba, hogyan foghatóak össze a különböző tudományterületek témakörei problémacentrikus módon egyetlen nagyobb játékos feladat keretében, és ez a gyakorlatban mennyire hatékony a tanítás-tanulás folyamatába Célja, hogy a diákok ráérezzenek az internet kezelésére, megértésére. Fejleszti a csapatmunkát és az összjátékot, emellett a díjakért is érdemes megpróbálni. Itt érvényben van az, hogy "nem a győzelem számít, hanem a részvétel", amiért a gyengébb számítógépesek is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele. Azért nem árt, ha sokoldalú segítők állnak a csapatok mellett, mert a videofelvételtől a szerkesztésig, a játékprogram kitalálásától a megírásáig sok-sok kihívással kell szembenézniük. Az eddigi játékok Kihívás 2002 „Ismerd meg Magyarországot az Interneten keresztül” A játék három részből állt. Az első részben olyan kérdések szerepeltek, amelyek segítségével ötleteket kaphattak a résztvevők, hogy milyen érdekességeket lehet megismerni és felfedezni Magyarországon. A második részben az volt a feladat, hogy egy, az előbbiekben megismert helyszínre próbáljanak megszervezni egy képzeletbeli osztálykirándulást. Választaniuk kellett egyet azon városok közül, amelyek az első részben szerepeltek. Itt az volt a feladat, hogy kiválasszák és összeírják a szállást és az utazási lehetőségeket, a város nevezetességeit, a látnivalóit és a programokat. A harmadik részben a választott városról, látnivalókról kellett egy max. 5-6 oldalas fényképes prezentációt készíteni Microsoft PowerPoint-ban, programajánló jelleggel. A játék időtartama: 2002. február 18. - 2002. március 8. Kihívás 2003 „Ismerd meg az Európai Uniót az Interneten keresztül” 1. forduló: 2003. február 3 - február 28. Az első forduló során az Európai Unió országainak irodalmi, történelmi, zenei stb. érdekességeivel kapcsolatos találós kérdésekre kellett megtalálni a választ az Interneten vagy könyvtárban. A válaszokat pontos forrásmegjelöléssel is el kellett látni, és internetes formalapok kitöltésével kellett beküldeni. 2. forduló: 2003. március 17 - április 10. A 2. fordulóban a csapatok számára kisorsolt európai uniós országgal kapcsolatos adatokat kellett begyűjteni az internetről, azokat elemezni és az összefüggéseket értelmezni, természetesen ezúttal is forrásmegjelöléssel. A forduló után a 15 legjobb csapat jutott tovább. 3. forduló : 2003. április 28 - május 23. A harmadik, döntő fordulóban a feladat az volt, hogy az első két forduló során összegyűjtött adatok szintéziseként a csapatok alkossák meg egy adott ország gondolati térképét HTML hiperlinkes oldalakon. A nyitó oldal a címszavak vizuális térképét tartalmazza, nemzetközi értelmezhetőséggel és az országra jellemző hangulat érzékeltetésével. A további oldalak a címszavak kifejtése magyar nyelven, a felhasznált adatok forrásának pontos jelölésével. Mindehhez csatolni kellett egy rövid (maximum 10 oldalas) prezentációt, amely programot kínál egy ötnapos országlátogatásra. Végül mindent fel kellett tenni a verseny szerverére. Eredményhirdetés: 2003. június 14-én, szombaton volt a Magyar Természettudományi Múzeumban . Az ünnepélyes díjkiosztó pedig október 16-án volt a Magyar Tudományos Akadémián . A verseny a Neumann-év egyik kiemelt rendezvénye volt. Kihívás 2004 „Ismerd meg a világ országait az Interneten keresztül” A verseny 2004. január elejétől május végéig tartott és az előző játékokhoz hasonlóan a könyvtár és az Internet adta lehetőségeket aknázta ki. A verseny végére egy olyan országokat felépítő és összefogó szerkezet alakult ki, mely később is hasznosan alkalmazható az oktatásban és a csapatoknak lehetőségük nyílik az általuk szerkesztett ország folyamatos gondozására. 1. forduló: 2004. január 12 - 2004. február 16. Az első forduló során a csapatoknak 5-5 kisorsolt országgal kapcsolatban 10 komplex kérdéssort kellett összeállítaniuk, és az általuk helyesnek ítélt válasszal és az ezt alátámasztó források megjelölésével beadniuk. 2. forduló: 2005. március 8 - 2005. április 5. A második fordulóban a beadott kérdéssorokból, a szervezők által kiválogatott kérdéssorokra kellett minél hamarabb választ adniuk a csapatoknak saját beadott kérdéseik kivételével. 3. forduló: 2005. május 10 - május 31. A harmadik fordulóban a legtöbb pontot elért csapatok sorrendben választhattak egy-egy országot, melyről előre megadott sablonok segítségével elkészítették az országot jellemző honlapokat. Kihívás 2005 „Ismerd meg kollaboratívan a világ országait az Interneten keresztül” A játék folyamán átfogó, a világ országait egybegyűjtő adatbázis készült, mely a játék befejeztével minden érdeklődő diák és tanár rendelkezésére áll. A korábbi évekhez képest jelentős változás volt, hogy a játékba tetszőleges létszámú csapatok jelentkezhettek. Feltétel volt azonban, hogy a csapattagok életkora 10-14 év közötti legyen, és minden csapattag azonos oktatási intézményt látogasson. Ebben a játékban nagy hangsúlyt kapott a diákok kollaboratív munkája. 1. forduló: 2005. január 10 - 2005. február 7. Minden csapat számára egy társcsapatot és 5 országot sorsoltak ki. A csapat egyéni feladata a kisorsolt 5 ország mindegyikével kapcsolatban egy ötletes, kreatív kérdés megfogalmazása, és a kérdéshez tartozó válasz és internetes forrás megadása volt. A csapat csoportos feladata volt a társcsapattal együttműködve, adott feltételeknek eleget tevő, további 3 kérdés megszerkesztése. 2. forduló: 2005. február 28 - 2005. március 28. Az előző forduló legjobb kérdéseit kiválogatták, a csapatok egyéni feladata a válogatott kérdések minél gyorsabb és pontosabban megválaszolása volt. A játékban részt vevő összes csapat csoportos feladata egy gondolati térkép elkészítése volt arról, milyen információk érdekesek számukra egy országgal kapcsolatban. 3. forduló: 2005. április 25 - május 27. Miután a csapatok helyezési sorrendben kiválasztottak egy országot, feladatuk az ország honlapjának adatokkal, ábrákkal, animációkkal fűszerezett feltöltése volt, így a honlapkészítés folyamán számos alkalmazás használatával kellett megbirkózniuk. Kihívás 2006 „Emlékek tengere” „Fedezd fel a ládában rejlő naplófoszlányok segítségével egy matrózélet viszontagságos és mégis magával ragadó mindennapjait! Kalandozz el egy más történelmi világba, ahol tudásodat, kreativitásodat és leleményességedet felhasználva gyűjthetsz újabb ismereteket és oldhatod meg a napló oldalain eléd táruló rejtvényeket. Szervezz csapatot, és legyetek ti az elsők, akik megfejtik a rejtélyeket!“ – így szólt a verseny felhívása. Egy képzeletbeli láda tartalma összekeveredett. Minden levél, képdarab, térképrészlet, kirakó magában hordozott több homályos foltot is. A feladat az volt, hogy a megadott támpontokhoz minél több tényt gyűjtsetek össze a csapatok! A vetélkedő 2006. április 25-én kezdődött, és május 25-éig tartott. Kihívás 2007 „Segítség, ember” A játék célja - az eddigiekkel megegyezően - integrált problémamegoldás a Nemzeti Alaptanterv műveltségi területeinek lehető legszélesebb keresztmetszetén át, az Informatikai és Kommunikációs Technológiák alkalmazásával. Témája a környezetvédelem. A tudatos környezeti nevelést nem lehet elég korán kezdeni, de sosem túl késő! A célkorosztály még fogékony a játékra, viszont már elég érett, hogy átérezze a téma súlyát. Így fontos a megfelelő hangsúly kialakítása, a veszélyek felismerése, és a tudatos megelőzés. Kihívás 2008 „Küzdj! Merj! Győzz!” A program egy fontos sporteseményhez kapcsolódott, a [Kína|Kínában] megrendezendő olimpiához. Mint az már 2001-ben eldőlt, 2008 nyarán Kínában rendezik meg a Nyári Olimpiai Játékokat. Céljuk, hogy a sport értékei mellett olyan lehetőségeket biztosítsunk a diákok és tanáraik számára, amellyel a mindennapokban, és nem utolsósorban az iskolában, könnyebbé tehetik az életüket. Megismerkedhetnek számos új, az internet által kínált lehetőséggel, például a web 2.0-val. Játékosan sajátíthatják el ezeket az új ismereteket. Ez a garancia arra, hogy ezzel a játékkal mindenki csak nyerhet. Kriesow Kriesow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Paál János Paál János (Nagyvárad, 1912. november 3. – Brassó, 1981. június 24.) újságíró, szerkesztő, műfordító. Életútja Gimnáziumot Aradon végzett, jogi diplomát a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen szerzett. Újságírói pályáját 1938-ban kezdte, több mint négy évtizeden át az Aradi Közlöny, Erdélyi Hírlap, Déli Hírlap, Szabad Szó, Népi Egység, Népújság, Világosság, Vörös Zászló, Drum Nou, Új Idő, Művelődés, Előre, Brassói Lapok, Karpaten Rundschau munkatársa, szerkesztője. Közben az Magyar Népi Szövetség központi sajtóosztályának vezetője, a bukaresti rádió magyar előadója. Szerkesztésében jelent meg a Falvak Népe Naptára (1950) és az MNSZ naptára (1951). Gondozta a Brassó Tartomány a növekvő gazdasági fejlődés útján (1961) című kiadványt. Politikai tanulmánya a román-magyar-szász együttélésről három nyelven is megjelent. Alexandru Mirodan, Paul Everac, Ion Băieșu, Dan Tărchilă több színdarabját fordította magyarra. Művei Okos kislány és a szerelem (közli a Bánsági Magyar Írók Antológiája, Temesvár 1946) A MADOSZ szerepe a romániai magyarság történelmében (politikai esszé, közli a Politika, társadalomtudomány, nép és irodalom című gyűjtemény, Temesvár 1946) Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Ficzkó József Ficzkó József (Boriche, 1772. március 15. – Peresznye, 1843. november 28.) szlovén származású katolikus pap, horvátul, pontosabban gradistyei nyelven alkotó író. Élete A történelmi Vendvidékről, a mai Borháza községből (ma Boreča, Szlovénia) származott. Peresznyén, Sopron megyében volt plébános. Hagyatéka 60,000 aranyforintra rúgott, mely összeg nagyobb részt az általa irt és elárusított könyvekből folyt be. Munkát, jobbára a Győr és Szombathely egyházmegyékben élő horvátok (nyugat-magyarországi horvátok) számára irta. Nyelvezete, melyben az illír és horvátországi ujítások átültetésétől tartózkodott, valamint irásmodora, melyben az ékezetes szláv helyett a magyart követte, és mindenben csakis az ő olvasóközönségének nyelvkörében mozgott, hatalmas közkedveltségnek örvendtek. Munkái Katekizmusa most is közkézen forog. Kratak pregléd sztaroga i nóvoga Testámenta. Sopron, 1824. (Bibliai történelem) Hizsa zlata (általánosan használt imakönyv, mely vagy tiz kiadást ért meg, e mű tette irói nevét hiressé.) Presley Spruance Presley Spruance (Kent megye, 1785. szeptember 11. – Smyrna, 1863. február 13.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Delaware, 1847–1853). Női 200 méteres mellúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a női 200 méteres mellúszás selejtezőit szeptember 10-én, a döntőt szeptember 11-én rendezték. A versenyszámban 17-en indultak. A győztes a szovjet Galina Prozumenscsikova lett Európa-csúccsal. A magyar induló Tóth Zsuzsa a 17. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: F–101 Voodoo Az F–101 Voodoo az amerikai McDonell vállalatnál a Century-sorozat (F–100 Super Sabre, F–104 Starfighter, F-102 Delta Dagger) negyedik darabjaként készített vadászrepülőgép. Eredetileg az amerikai nagy hatótávolságú bombázógépeket kísérő vadászgépének szánták, azonban a vártnál kisebb hatótávolsága miatt erre a feladatra nem volt alkalmas. Az USAF hamarosan harcászati vadászbombázóként állította hadrendbe. Később az USAF kétüléses elfogóvadászgépként is alkalmazta, ebből a változatból vásárolt a kanadai légierő is. Műszaki jellemzői Az F-101-est két hajtóművel szerelték fel, amelyek beömlőnyílásai a szárnyak tövében, a kiömlőnyílásai a farokrész alatt voltak. A szárnyak felülete kicsi volt, hátul T vezérsík elrendezést kapott. A gépet két, egyenként 66,22 kN tolóerejű Pratt & Whitney J57–P–13 gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel. Fegyverzet Fegyverzetét az elfogóvadász változatnál maximum két darab GAR–2 Genie típusú atomtöltetű, 1,4 kilotonnás nem irányított kötelékromboló rakéta, vagy legfeljebb hat darab AIM–4 Falcon típusú hagyományos töltetű, radarirányítású légiharc-rakéta, valamint ennek növelt méretű, nukleáris töltettel felszerelt változata, az AIM–26 Falcon alkotta. A támadó változat 3050 kg össz-tömegű hagyományos légibombát, vagy harcászati atomfegyvert hordozhatott. Beépített fegyverzete egy 20 mm-es gépágyú volt. Típusváltozatok F–101A – egyszemélyes harcászati atombombázó F–101B – Az Egyesült Államok és Kanada által rendszeresített kétszemélyes elfogóvadász F–101C – atomfegyver hordozására alkalmas kétszemélyes amerikai harcászati vadászbombázó változat F–101F – az Egyesült Államok és Kanada által rendszeresített kétkormányos oktatógép RF–101A/C – amerikai A és C változatokból kialakított felderítő repülőgép 1652 a tudományban Az 1652. év a tudományban és a technikában. Születések április 21. – Michel Rolle matematikus, aki a Rolle-tételről ismeretes († 1719 ). Szinkronúszás az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a szinkronúszást szeptember 26. és október 1. között rendezték. Két versenyszámban, egyéniben és párosban avattak olimpiai bajnokot. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Saint-André-d’Huiriat Saint-André-d’Huiriat település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 579 fő (2015). Saint-André-d’Huiriat Biziat, Cruzilles-lès-Mépillat, Illiat, Laiz és Saint-Julien-sur-Veyle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szu–30 A Szu–30 kéthajtóműves, negyedik generációs nehéz vadászbombázó repülőgép, melyet az 1990-es évek közepén hoztak létre Oroszországban, a Szu–27 továbbfejlesztésével. A jó manőverezőképességű, nagy hatótávolságú és erős fegyverzetű repülőgép tömeges rendszeresítésére Oroszországban a pénzhiány miatt nem került sor, de komoly exportsikereket ért el. 1997–2007 között az Irkut repülőgépgyár 431 db Szu–30-at készített. Ebből 208 db-ot az orosz légierő használ, 223 db-ot exportáltak (89 db-ot Indiába, ahol összesen 230+50 darabot terveznek rendszerbe állítani, 100 db-ot Kínába, 2 db-ot Indonéziába, 4 db-ot Vietnámba, 16 db-ot Venezuelába, 12 db-ot Malajziába.) Típusváltozatok Szu–30K Szu–30KI Szu–30KN Szu–30M Szu–30MK Szu–30MK2 Szu–30MKA Szu–30MKI Szu–30MKK Szu–30MKM Szu–30KN Szu–30KI Dmitro Szerhijovics Ljopa Dmitro Szerhijovics Ljopa (ukránul: Дмитро Сергійович Льопа; Kremencsuk, 1988. november 23. –) ukrán labdarúgó, jelenleg a Puskás Akadémia játékosa. A Boston Bruins játékosainak listája A Boston Bruins egy profi jégkorong csapat az észak-amerikai profi jégkorong ligában, a National Hockey League-ben 1924 óta. Ez a lista azokat a játékosokat tartalmazza, akik legalább egy mérkőzést játszottak a csapatban. Tartalomjegyzék: A George Abbott, Noel Acciari, John Adams, Rick Adduono, Johnathan Aitken, Andrew Alberts, Gary Aldcorn, Bobby Allen, Jason Allison, Red Anderson, Earl Anderson, Dave Andreychuk, John Arbour, Bob Armstrong, Jamie Arniel, Scott Arniel, Barry Ashbee, Brent Ashton , Steve Atkinson, Oscar Aubuchon, Alex Auld, Don Awrey, Per-Johan Axelsson, B Pete Babando, David Backes, Garnet Bailey, Scott Bailey, Mike Bales, Murray Balfour, Stan Baluik, Darren Banks, Ralph Barahona, Marco Baron, Dave Barr , Eddie Barry, Marty Barry, Ray Barry, Matt Bartkowski, Jim Bartlett, Shawn Bates, Bobby Bauer, Ken Baumgartner, Red Beattie, Bob Beckett, Clayton Beddoes, Bob Beers, Steve Bégin, Ken Belanger, Yves Belanger, Matt Beleskey Bill Bennett, Harvey Bennett, Sr., Bobby Benson , Paul Beraldo, Bryan Berard, Patrice Bergeron, Daniel Berthiaume , Phil Bessler, Silvio Bettio, Nick Beverley , Paul Bibeault, Craig Billington, Jack Bionda, Dick Bittner, Byron Bitz, Don Blackburn , Bob Blake, Zdeněk Blatný, Anton Blidh, John Blue, John Blum, Brandon Bochenski, Gus Bodnar, Andrew Bodnarchuk, Leo Boivin , Ivan Boldirev, Buzz Boll, Marcel Bonin, Dennis Bonvie, Buddy Boone, Bill Boucher, Fred Bourdginon, Chris Bourque, Ray Bourque, Paul Boutilier , Johnny Boychuk, Irwin Boyd, Brad Boyes, Nick Boynton, John Brackenborough, Barton Bradley, Rich Brennan, Tom Brennan, Andy Brickley, Archie Briden, Frank Brimsek, Ken Broderick , Wade Brookbank, Ross Brooks, Adam Brown, Sean Brown, Wayne Brown, Gordon Bruce, Ron Buchanan, John Bucyk , Billy Burch, Eddie Burke, Charlie Burns , Randy Burridge, John Byce, Gordie Byers, Lyndon Byers, C Jack Caffery, Charles Cahill, Herbert Cain, Norm Calladine, Gregory Campbell, Wade Campbell, Jack Capuano, Jim Carey, Wayne Carleton, Brandon Carlo, Jordan Caron, Bobby Carpenter, George Carroll, Bill Carson, Anson Carter, Billy Carter, John Carter, Joe Carveth, Jon Casey , Wayne Cashman, Peter Cehlárik, Ed Chadwick, Erwin Chamberlain, Art Chapman, Zdeno Chára, Gerry Cheevers, Dick Cherry, Don Cherry, Tim Cheveldae, Réal Chevrefils, Art Chisholm, Dave Christian, Jack Church, Dean Chynoweth, Robert Cimetta, Dit Clapper, Gordie Clark, Sprague Cleghorn, Paul Coffey, Les Colvin, Roy Conacher, Wayne Connelly , Brett Connolly Harry Connor, Bud Cook, Bun Cook, Lloyd Cook, Carson Cooper, Carl Corazzini, Norm Corcoran, Mark Cornforth, Joe Corvo, Murray Costello, Alain Côté, Maurice Courteau, Geoff Courtnall, Billy Coutu, Bill Cowley, Jim Craig, Jack Crawford, Lou Crawford, Dave Creighton , Terry Crisp, Tommy Cross, Bruce Crowder, Keith Crowder, Denisz Cservjakov, Sztaniszlav Csisztov, Wilf Cude, Craig Cunningham, Bill Cupolo, Brian Curran, Austin Czarnik, Mariusz Czerkawski, D Byron Dafoe, Kevin Dallman, Nick Damore, Harold Darragh, Cleon Daskalakis, Kaspars Daugaviņš Bob Davie, Lorne Davis, Murray Davison, Norm Defelice, Matt DelGuidice, Armand Delmonte, Ab DeMarco, Jr., Ab DeMarco, Nathan Dempsey, Cy Denneny, Bill Derlago, Bob Dillabough, Rob DiMaio, Gary Doak , Brian Dobbin, Clark Donatelli , Ted Donato, Dave Donnelly, Shean Donovan, Gary Dornhoefer, Doug Doull, Peter Douris, Aaron Downey, Pierre-Claude Drouin, Luc Dufour, Lorne Duguid, Woody Dumart, Dale Dunbar, E Darryl Edestrand, Pat Egan, Gerry Ehman, Todd Elik , Dave Ellett, Mikko Eloranta, David Emma, John Emmons, Hap Emms, Autry Erickson, Grant Erickson , Loui Eriksson , Phil Esposito , Claude Evans, Bill Ezinicki, F Glen Featherstone, Andrew Ference, Tom Fergus, Lorne Ferguson, Brian Ferlin, Manny Fernandez, Landon Ferraro Peter Ferraro, Guyle Fielder, Marcel Fillion, Tommy Filmore, Brian Finley, Eddie Finnigan, Dunc Fisher , Tom Fitzgerald, Fern Flaman, Reg Fleming, Ron Flockhart, Justin Florek, Dave Forbes, Mike Forbes, Dwight Foster, Yip Foster, Norm Foster, Jimmy Franks, Frank Frederickson, Harry Frost, G Art Gagné, Pierre Gagne, Simon Gagné Johnny Gagnon, Dutch Gainor, Percy Galbraith, Garry Galley, Don Gallinger, Bruce Gamble, Bert Gardiner, Cal Gardner, Ray Gariepy, Armand Gaudreault, Jean Gauthier, Jack Gelineau, Jean-Guy Gendron, Gerry Geran , Ray Getliffe, Barry Gibbs, Doug Gibson, Gilles Gilbert, Jeannot Gilbert, Andre Gill, Hal Gill, Mike Gillis, Jonathan Girard, Art Giroux, Paul Gladu, Matt Glennon, Warren Godfrey, Bill Goldsworthy, Leroy Goldsworthy, Szergej Goncsar, Fred Gordon, Lee Goren, Butch Goring, Bob Gould, Bob Gracie, Thomas Gradin, Rod Graham, Teddy Graham, John Grahame, Ron Grahame, Benny Grant, Terry Gray, Red Green, Ted Green, Travis Green, Seth Griffith, Lloyd Gronsdahl, Michal Grošek, Lloyd Gross, Don Grosso, John Gruden, Bob Gryp, Matt Grzelcyk, Paul Guay, Bill Guerin , Bep Guidolin, Ben Guite, Jonas Gustavsson, H Jeff Hackett, Matti Hagman, Taylor Hall, Doug Halward, Red Hamill, Zach Hamill, Dougie Hamilton, Ken Hammond, Brett Harkins, Walter Harnott, Hago Harrington, Smokey Harris, Henry Harris, Ed Harrison, Jim Harrison, Greg Hawgood, Chris Hayes, Jimmy Hayes, Paul Haynes, Don Head, Fern Headley, Eric Healey, Andy Hebenton, Danton Heinen, Lionel Heinrich, Steve Heinze, Jay Henderson, John Henderson, Murray Henderson, Gordie Henry, Jim Henry, Jimmy Herbert, Phil Hergesheimer, Matt Herr, Matt Hervey, Obs Heximer, Wayne Hicks, Andy Hilbert, Mel Hill, Dutch Hiller, Randy Hillier, Floyd Hillman, Larry Hillman, Lionel Hitchman, Shane Hnidy, Ken Hodge, Ken Hodge, Jr., Ted Hodgson, Jeff Hoggan, Benoît Hogue, Alekszandr Hohlacsev Flash Hollett, Ron Hoover, Pete Horeck, Nathan Horton, Bronco Horvath, Marty Howe, Dmitro Hrisztics, Bill Huard, Anton Hudobin, Brent Hughes, Ryan Hughes, Joe Hulbig, Ivan Huml, Matt Hunwick, Paul Hurley, Jamie Huscroft, Bill Hutton, Dave Hynes, Gord Hynes, I Al Iafrate , Jarome Iginla, Frank Ingram, Ted Irvine, Matt Irwin, Brad Isbister, J Richard Jackman, Art Jackson, Busher Jackson, Percy Jackson, Stan Jackson, Walter Jackson, Jaromír Jágr , Craig Janney, Roger Jenkins, Bill Jennings, Eddie Jeremiah, Frank Jerwa, Joe Jerwa, Jeff Jillson, Aaron Johnson, Chad Johnson, Nick Johnson, Norm Johnson, Tom Johnson, Eddie Johnston, Greg Johnston, Stan Jonathan, Rob Jones, Bob Joyce, Joé Juneau, Joe Junkin, Milan Jurčina, K Tomáš Kaberle, Walter Kalbfleisch, Petr Kalus, Max Kaminsky, Steven Kampfer, Jakob Forsbacka-Karlsson, Mārtiņš Karsums, Alekszej Kaszatonov, Steve Kasper, Doug Keans, Duke Keats, Don Keenan, Jarmo Kekäläinen, Chris Kelleher, Chris Kelly, Joonas Kemppainen Forbes Kennedy, Sheldon Kennedy, Phil Kessel, Darin Kimble, Dede Klein, Joe Klukay, Gord Kluzak, Bill Knibbs, Fred Knipscheer, Mike Knuble, Chuck Kobasew, Pavel Kolařík, Russ Kopak, Doug Kostynski, Andrej Kovalenko, Steve Kraftcheck, Phil Krake, David Krejčí, Torey Krug Mike Krushelnyski, Ed Kryzanowski, Arnie Kullman, Jarno Kultanen, Sean Kuraly, Orland Kurtenbach, Zdeněk Kutlák, Dmitrij Kvartalnov, Gus Kyle, L Antti Laaksonen, Leo Labine, Guy Labrie, Blaine Lacher, Dan LaCouture, Daniel Lacroix, Bobby Lalonde, Joe Lamb, Myles Lane, Robert Lang, Steve Langdon, Josh Langfeld, Albert Langlois, Guy Lapointe, Martin Lapointe, Drew Larman, Charles Larose, Guy Larose, Reed Larson, Matt Lashoff, Marty Lauder, Dominic Lavoie, Brian Lawton, Hal Laycoe, Jeff Lazaro, Jay Leach, Larry Leach, Reggie Leach, Steve Leach, Pat Leahy, Rich Leduc, Grant Ledyard, Brian Leetch , Guillaume Lefebvre, Tommy Lehman, Mikko Lehtonen, Bob Leiter, Moe Lemay, Réjean Lemelin, Bill Lesuk, Pete Leswick, Normand Leveille, John-Michael Liles, Matt Lindblad, Ken Linseman, Ross Lonsberry, Jim Lorentz, Ross Lowe, Milan Lucic, Morris Lukowich, Harry Lumley, Pentti Lund, Vic Lynn, Ron Lyons, M Lane MacDermid, Craig MacDonald, Joey MacDonald, Parker MacDonald , Mickey MacKay, Fleming Mackell, Craig MacTavish, Mikko Mäkelä, Dean Malkoc, Troy Mallette, Phil Maloney, Ray Maluta, Eric Manlow, Cameron Mann, Ray Manson, Sylvio Mantha, Paul Mara, Brad Marchand, Don Marcotte, Frank Mario, Nevin Markwart, Daniel Marois, Gilles Marotte, Mark Marquess, Clare Martin, Frank Martin, Hubert Martin, Marquis Mathieu, Joe Matte, Wayne Maxner, Alan May, Norm McAtee, Sandy McCarthy, Tom McCarthy, Tom McCarthy, Trent McCleary, Bob McCord, Brad McCrimmon, Ab McDonald, Shawn McEachern, Jack McGill, Dan McGillis, Bert McInenly, Marty McInnis, Jack McIntyre, Zane McIntyre, Walt McKechnie, Don McKenney, John McKenzie , Andrew McKim, Kyle McLaren, Scott McLellan, Mike McMahon, Sr., Sammy McManus, Peter McNab, Adam McQuaid, Pat McReavy, Marty McSorley, Harry Meeking, Dick Meissner, Larry Melnyk, Andrej Meszároš, Glen Metropolit, Nick Mickoski, Rick Middleton, Mike Milbury, Al Millar, Mike Millar, Bob Miller, Colin Miller, Jay Miller, Kevan Miller, Herb Mitchell, Mike Moffat, Sandy Moger, Doug Mohns, Carl Mokosak, Steve Montador, Andy Moog, Dominic Moore, Ian Moran, Bernie Morris, Derek Morris, Jon Morris, Doug Morrison, Jim Morrison, Shaone Morrisonn, Joe Morrow, Alex Motter, Mark Mowers, Joe Mullen, Gord Murphy, Joe Murphy, Ron Murphy, Glen Murray, Brantt Myhres, Anders Myrvold, N Riley Nash, Andrej Nazarov , Mats Näslund, Cam Neely, Ray Neufeld, Al Nicholson, Eric Nickulas, Graeme Nicolson, Kirk Nielsen, Kraig Nienhuis, Chris Nilan, Jim Nill, Petteri Nokelainen, Peter Nordström, Jack Norris, Jeff Norton, Hank Nowak, Michael Nylander, O Dennis O’Brien, Ellard O’Brien, Mike O’Donnell, Fred O’Donnell , Sean O’Donnell, Billy O’Dwyer, Rob O’Gara, Paul O’Neil, Jim O’Neill, Willie O’Ree, Terry O’Reilly, Adam Oates, Chris Oddleifson, Jeff Odgers, Harry Oliver, Murray Oliver, Krzysztof Oliwa, Bobby Orr , Colton Orr, Gerry Ouellette, George Owen, P Clayton Pachal, Samuel Påhlsson, Daniel Paille, Aldo Palazzari, Brad Palmer, Eddie Panagabko, Jay Pandolfo, Grigorijs Panteļejevs, Bernie Parent, Jean-Paul Parisé, Brad Park, Dave Pasin, David Pastrnak George Patterson, Davis Payne, Allen Pedersen, Barry Pederson, Pete Peeters, Johnny Peirson, Scott Pellerin, Pascal Pelletier, Jeff Penner, Cliff Pennington, Bob Perreault, Garry Peters, Jimmy Peters, Sr., Jim Pettie, Eric Pettinger, Gordon Pettinger, Rich Peverley, Harry Pidhirny, Jacques Plante, Willi Plett, Ray Podloski , Bud Poile, Dan Poliziani, Poul Popiel, Peter Popovic, Jack Portland, Corey Potter, Félix Potvin, Marc Potvin, Dave Poulin, Benoit Pouliot, Petr Prajsler, Jack Pratt, Walter Pratt, Dean Prentice, Wayne Primeau, Sean Pronger, André Pronovost, Claude Pronovost, Brian Propp, Joel Prpic, Jean Pusie, Q Bill Quackenbush, Max Quackenbush, John Quilty, Stéphane Quintal, R Tyler Randell, Tuukka Rask , Jean Ratelle, Jake Rathwell, Matt Ravlich, Andrew Raycroft, Terry Reardon, Marty Reasoner, Mark Recchi, Gord Redahl, Wade Redden, George Redding, Dick Redmond, Dave Reece, Larry Regan, Earl Reibel, Jeremy Reich, Dave Reid, Ed Reigle, Stéphane Richer, Barry Richter, Vincent Riendeau, Pat Riggin, Jack Riley, Zac Rinaldo, Bob Ring , Vic Ripley, Al Rittinger, Jamie Rivers, Wayne Rivers, Doug Roberts, Gordie Roberts, Bobby Robins, Nathan Robinson, Randy Robitaille, Earl Roche, Eddie Rodden, Jon Rohloff, Dale Rolfe, Brian Rolston, Roberto Romano, Paul Ronty, Bobby Rowe, André Roy, Jean-Yves Roy, Gino Rozzini, Kent Ruhnke, Paul Runge, Vladimír Růžička, Michael Ryder, S Martin Samuelsson, Derek Sanderson, Ed Sandford, Charlie Sands, Craig Sarner, Miroslav Šatan, Glen Sather, Philippe Sauvé, Andre Savage, Gordon Savage, André Savard, Marc Savard, Terry Sawchuk, Kevin Sawyer, Dave Scatchard, Peter Schaefer, Paxton Schafer, Tim Schaller, Chuck Scherza, Bobby Schmautz, Clarence Schmidt, Otto Schmidt, Jack Schmidt, Milt Schmidt , Werner Schnarr, Danny Schock , Ron Schock, Jim Schoenfeld, Al Secord, Tyler Seguin, Dennis Seidenberg, Jeff Serowik, Eddie Shack, Jevgenyij Saldibin, Sean Shanahan, Gerry Shannon, David Shaw, Normand Shay, Gregg Sheppard, John Sheppard, Jack Shewchuk, Allan Shields, Steve Shields, Bill Shill, Jack Shill, Bruce Shoebottom, Eddie Shore, Babe Siebert, Jonathan Sigalet, Jordan Sigalet, Dave Silk, Charlie Simmer, Al Simmons, Don Simmons, Frank Simonetti, Al Sims, Alf Skinner, Petri Skriko, Pēteris Skudra, Jiří Šlégr, Louis Sleigher, Don Smillie, Alex Smith, Barry Smith, Brandon Smith, Dallas Smith, Des Smith, Floyd Smith, Kenny Smith, Hooley Smith , Reilly Smith, Rick Smith, Bryan Smolinski, Vladimír Sobotka, Tom Songin, Emory Sparrow, Bill Speer, Irv Spencer, Ryan Spooner, Frank Spring, Martin St. Pierre, Drew Stafford, Steve Staios, Fred Stanfield, Allan Stanley, Paul Stanton, Pat Stapleton, Vic Stasiuk, Yan Stastny, Lee Stempniak, Kevin Stevens, Mike Stevens, Phil Stevens, Shayne Stevenson, Alan Stewart, Bob Stewart, Cam Stewart, Jim Stewart, Nels Stewart, Ron Stewart, P. J. Stock, Red Stuart, Brad Stuart, Mark Stuart, Jozef Stümpel, Marco Sturm, Malcolm Subban, George Sullivan, Mike Sullivan, Max Sutherland, Ron Sutter, Niklas Svedberg, Bob Sweeney, Don Sweeney, Tim Sweeney, Don Sylvestri Szergej Szamszonov, T Maxime Talbot, Rob Tallas, Dave Tanabe, Jamie Tardif, Mihail Tatarinov, Billy Taylor, Bob Taylor, Chris Taylor, Tim Taylor, Skip Teal, Petr Tenkrát, Orval Tessier, Mats Thelin, Michael Thelvén, Tim Thomas, Dave Thomlinson, Tiny Thompson, Cliff Thompson, Nate Thompson, Bill Thoms, Joe Thornton, Shawn Thornton, Mattias Timander, Rick Tocchet, Hannu Toivonen, Jerry Toppazzini, Zellio Toppazzini, Bill Touhey, Graeme Townshend, Patrick Traverse, Zach Trotman, Gordon Turlick, Tony Tuzzolino, V Rogatien Vachon, Carol Vadnais, Darren Van Impe, Dennis Vaske, Frank Vatrano, Kris Vernarsky, Jim Vesey, Terry Virtue, Phil Von Stefenelli, W Ben Walter, Mike Walton, Wes Walz, Aaron Ward, Dixon Ward, Don Ward, David Warsofsky, Grant Warwick, Joe Watson, Tom Webster, Cooney Weiland, Eric Weinrich, John Wensink, Glen Wesley, Ed Westfall, Blake Wheeler, Trent Whitfield, Kay Whitmore, Dennis Wideman, Jim Wiemer, Archie Wilcox, Barry Wilkins, John Wilkinson, Burr Williams, Tom Williams, Gord Wilson, Landon Wilson, Ross Wilson, Wally Wilson, Hal Winkler, Chris Winnes, Eddie Wiseman, Bob Woytowich, Y Ken Yackel, Stéphane Yelle, Jason York, C. J. Young, Z Rob Zamuner, Joe Zanussi, Jeff Zehr, Sergejs Žoltoks, Rick Zombo, Alekszej Zsamnov, Szergej Zsinovjev, Ion Creangă Ion Creangă (Humulești, 1837. március 1. – Jászvásár, 1889. december 31.) a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként Gyermekkorom emlékei (Amintiri din copilărie) című önéletrajzi írása révén lépett be. Élete Ion Creangă, a román nemzet legnagyobb mesemondója, falusi ember volt, akár Ioan Slavici. A különbség kettejük közt az, hogy Creangă életkörülményei szegényesebbek voltak. Creangă olyan író volt (ahogy a franciák mondják, "qui sent le terroir"), aki a maga őszinteségében és egyszerűségében mutatja be a falusi világot, az ottani tájszólásokat beiktatva a szövegbe. Creangă életét elsősorban a Gyermekkorom emlékei című önéletrajzi jellegű művéből ismerhetjük közelebbről. Apja Ștefan a lui Petrea Ciubotariul, anyja Smaranda Creangă volt. 1847-ben kezdte az elemi iskolát szülőfalujában, Vasile a Ilioaei tanító kezei alatt. Később Botoșaniban tanult, majd Fălticeniben kadétoskodott. Amikor már majdnem befejezte az iskolát, megszüntették az összes papneveldét a megyében, így Creangă Socolába került tanulni. Nehezen vált meg a falusi élettől, mint ahogyan ezt maga is mondja: „Kedves volt nekem apám és anyám, a fiú- és lánytestvéreim és a falu fiúi, gyerekkorom bajtársai, a szekerek, a tél, a nehéz napok, korcsolyáztam és szánkóztam, és nyáron főleg ünnepekkor énekelve és kurjongva, bejártam az erdőket és a mezőket, a szántásokat, a virágos mezőket és a dombokat, amikor a hajnal rámmosolygott. Ugyanúgy kedves volt nekem a fonó, a kalákák, a hórák, és a falu összes ünnepélye, amelyeken igen jó kedvvel vettem részt.” 1855 és 1859 között a papnevelde diákja maradt, majd ennek elvégeztével visszatért szülőfalujába. Jászvásáron megházasodott és itt lett pap a „Negyven szent templomában”. Azonban a papi hivatás nem igazán tetszett neki, ezért beiratkozott a jászvásári Vasile Lupu gimnáziumba. Miután elvégezte az iskolát, tanárként dolgozott Moldva fővárosában. 1871-ben a papi erkölcs és öltözék tiszteletben nem tartásával vádolták (kalapot hordott, és állítólag a templom tornyáról puskával lőtte le a varjakat) és kitiltották a papi közösségből. Ennek következményeként elveszítette tanári állását is. A következő években kereskedőként dolgozott, majd egy jászvásári magániskola tanára lett. Később Titu Maiorescu visszaadta neki a tanítói jogait. Összebarátkozott Mihai Eminescuval, ennek következményeként tagja lett a Junimea mozgalomnak, aminek a vezetője Titu Maiorescu volt. A Convorbiri literare című folyóiratban meséket és elbeszéléseket közölt. 1887-ben felhagyott a tanítói pályával és nyugdíjba vonult. 1889 szilveszter éjszakáján halt meg egy epilepsziás roham következtében. Munkássága Creangăt a román irodalom legnagyobb mesemondójaként tartják számon. Sok mesét írt népies nyelven, de írt rövid anekdotákat és elbeszéléseket is. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, amelyben a szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be. Rövidebb, többnyire vicces tartalmú történetekből áll, bemutatván a falu egyedi tárgyait és szokásait is. Emlékirat Amintiri din copilărie (1888) (Gyermekkorom emlékei, ford. Berde Mária és Kiss Jenő ) Mesék Capra cu trei iezi (1875) (A kecske és a három gidó, ford. Sütő András , 1954) Dănilă Prepeleac (1876) (Karó Dani, ford. Sütő András, 1963) Fata babei și fata moșneagului (1877) (Apó lánya és Ettyem-Petty, ford. Sütő András) Făt Frumos, fiul iepei (1877) (Szép Vitéz, a kanca fia, ford. Vigh Károly ) Harap-Alb (1877) (Fehér Szerecsen, ford. Sütő András, 1953) Ivan Turbincă (1878) (Tarisznyás Iván, ford. Sütő András) Povestea lui Ionică cel prost (1876) Povestea lui Stan-Pãțitul (1877) Povestea porcului (1876) (A disznó meséje, ford. Sütő András, 1973) Povestea poveștilor (1877-1878) (A mesék meséje, ford. Orbán János Dénes , 2003) Povestea unui om leneș (1878) (A lusta ember meséje, ford. Sütő András) Punguța cu doi bani (1875) (Kukuriku, nagy bojár !, ford. Sütő András, 1960; A kiskakas két krajcárja címen is ismert) Soacra cu trei nurori (1875) (Egy anyósnak három menye, ford. Sütő András) Anekdoták és elbeszélések Acul și barosul (1874) (A kicsitű és a nagyverő, ford. Sütő András) Cinci pîini (1883) (Öt kenyér, ford. Vigh Károly) Inul și cămeșa (1874) (A len és az ing, ford. Sütő András) Ioan Roată și Cuza-Vodă (1883) Moș Ion Roată și Unirea (1880) (Ion Roată apó és a fejedelemségek egyesülése, ford. Kiss Jenő) Păcală (1880) Prostia omenească (1874) (Mese az emberi butaságról, ford. Vigh Károly) Ursul păcălit de vulpe (1880) (A rászedett medve, ford. Vigh Károly) Novellák Moș Nechifor Coțcariul (1883) (Az a zsivány Nechifor apó, ford. Kiss Jenő) Popa Duhul (1879) (Duhu atya, ford. Kiss Jenő) Magyarul A kecske és a három gidó ; Ifjúsági Kiadó, s.l., 1932 Ionica gyermekkora. Regény ; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Révai, Bp., 1950 Gyermekkorom emlékei ; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Állalmi, Bukarest, 1950 Mesék ; ford. Miklós Gyula, versford. Hajnal Gábor; Ifjúsági, Bp., 1951 Fehér szerecsen és más mesék ; ford. Sütő András; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1951 Ion Creangă válogatott munkái ; ford. R. Berde Mária, Kiss Jenő, Sütő András; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 ( Haladó hagyományaink ) Fehér szerecsen ; ford. Sütő András; Ifjúsági, Bp., 1953 Jonika gyerekkora. Regény ; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bp., 1956 Ion Roată apó és az Egyesülés ; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1959 Kukuriku, nagy bojár! ; ford. Sütő András; Casa Scînteii Ny., Bukarest, 1960 Fehér szerecsen. Válogatott művek ; ford. R. Berde Mária et al., bev. Domokos János; Európa, Bp., 1960 ( A világirodalom klasszikusai ) A falu órája ; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1962 Két leány ; ford. Vigh Károly; Ifjúsági, Bukarest, 1962 ( Mesetarisznya ) Karó Dani ; Ifjúsági, Bukarest, 1963 A kecskék ; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1964 ( Mesetarisznya ) A vénasszony leánya és a vénember leánya ; szöveg Ion Creangă, rajz Albin Stănescu, ford. Vigh Károly; Ifjúsági, Bukarest, 1965 A kecske és a három gidó ; szöveg Ion Creangă, rajz Ileana Ceausu-Pandele, ford. Sütő András; Creanga, Bukarest, 1970 Gyermekkorom emlékei ; ford. Kiss Jenő; Creanga, Bukarest, 1971 ( Minden gyermek könyve ) Mesék ; ford., utószó Sütő András; átdolg. kiad; Creanga, Bukarest, 1971 A disznó meséje. Mesék ; ford. Sütő András, Kiss Jenő; Creanga, Bukarest, 1973 ( Az én első könyvem ) A rászedett medve ; ford. Vigh Károly; Creanga, Bukarest, 1979 Sütő András: Csillagvitéz. Mesejáték. Ion Creangă nyomán ; in: 6 színjáték ; Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, Bukarest, 1983 1653 az irodalomban Az 1653. év az irodalomban. Események augusztus 29. – Apáczai Csere János külföldről hazaérkezik Gyulafehérvárra , ahol a poétikai osztályban tanári állást kap. Novemberben tartja tanári székfoglalóját A bölcsesség tanulásáról címen. Új művek Listi László (Listius) Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete című kötete (Bécs); benne elbeszélő költeménye, a mohácsi csatáról szóló Clades Mohachianae (A mohácsi vész). Baltasar Gracián filozófiai műve: El criticón (A kritikus), második rész. Születések 1653 – Csikamacu Monzaemon japán drámaíró, bunraku- és kabuki-darabok szerzője († 1725 ) Sant’Anatolia di Narco Sant'Anatolia di Narco település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 564 fő (2017. január 1.). Sant’Anatolia di Narco Monteleone di Spoleto, Poggiodomo, Spoleto, Vallo di Nera és Scheggino községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: A Turks- és Caicos-szigetek zászlaja A Turks- és Caicos-szigetek zászlaján a rúdrészt az 1965. szeptember 26-án adományozott címerpajzs díszíti. A helyi flóra és fauna jelenik meg rajta: kagylóhéj, egy homár és egy őshonos kaktusz. A zászlót 1968. november 7-én vonták fel hivatalosan. Cillorigo de Liébana Cillorigo de Liébana település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Cillorigo de Liébana Tresviso, Peñarrubia, Lamasón, Cabezón de Liébana, Potes, Camaleño és Cabrales községekkel határos. Lakosainak száma 1320 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Skeppsholmen Skeppsholmen (svédül: Hajós-sziget) Stockholm egyik szigete. Blasieholmennel és Kastellholmennel hidak kötik össze. Stratégiailag fontos helyen, a Balti-tenger bejáratánál fekszik, hagyományosan nagyon sok katonai létesítményt építettek rá. Manapság elvesztette katonai jelentőségét. A szigeten van az Östasiatiska Muséet (kelet-ázsiai múzeum) és a Nordregio területfejlesztési kutatóintézet központja is. A szigeten évente megrendezett stockholmi jazz fesztivál nagy népszerűségnek örvend. Niozelles Niozelles település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 275 fő (2015). Niozelles La Brillanne, Forcalquier, Lurs, Pierrerue és Villeneuve községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szalma István Szalma István (Budapest, 1886. – Kaposvár, 1919. szeptember 17.) magyar nyomdász. Élete Kezdetben Budapesten, Máramarosszigeten és Kaposváron volt nyomdász. A Magyarországi Tanácsköztársaságot megelőzően Kaposváron a munkástanács intéző bizottságának elnöke volt, s már 1919 februárjában követelte a szocialista típusú közigazgatást. A kommün idején Somogy vármegye tanácsa direktóriumának alelnöke volt. A proletárdiktatúra bukása után Latinka Sándorral, Lewin Samuval, Farkas Istvánnal és Tóth Lajossal Prónay Pál katonái elhurcolták, s Kaposvár táján, a nádasdi erdőben meggyilkolták. Előbb szemét szúrták ki, majd megásatták vele sírját és belelőtték. Haláláról Baranyi Ferenc írt verset: Montalembert (Deux-Sèvres) Montalembert település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 273 fő (2015). Montalembert Les Adjots, Londigny, Saint-Martin-du-Clocher, Limalonges, Sauzé-Vaussais, Saint-Macoux és Voulême községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Scinax garbei A Scinax garbei a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Bolíviában, Brazíliában, Ecuadorban, Kolumbiában, Peruban, Venezualábanban és valószínűleg Guyanában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi mocsarak, folyók, időszakos édesvizű mocsarak, ültetvények, kertek, lepusztult erdők, pocsolyák. Sant’Andréa-di-Bozio Sant’Andréa-di-Bozio település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Sant’Andréa-di-Bozio Alando, Alzi, Erbajolo, Favalello, Focicchia, Mazzola, Pianello, Piedicorte-di-Gaggio, Poggio-di-Venaco, Riventosa és Zuani községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: F–16 Fighting Falcon Az F–16 Fighting Falcon (Harci Sólyom) negyedik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban a General Dynamics fejlesztett ki, jelenleg a cégegyesülések után a Lockheed Martin gyártja. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe, a legyártott gépek darabszáma a jelenlegi megrendelésekkel együtt eléri a 4300 darabot, a 24 üzemeltető országból 14 adott le összesen 52 alkalommal utánrendelést, Egyiptom például összesen hétszer, Izrael ötször rendelt a típusból. Gyártási költségeinek csökkentése érdekében a repülőgép számos alkatrésze csereszabatos más típusokéval, hajtóműve megegyezik az F–15 Eagle típuson alkalmazottal. Bár a fő megrendelő USAF már nem rendel a repülőgépből, az gyártásban marad valószínűleg a 2010-es évek második feléig is. Utódja az F–35 Lightning II lesz. A repülőgéppel 71 igazolt légi győzelmet értek el az üzemeltetők. Az F–16 kiváló légiharc-képességekkel rendelkezik, ami a repülőgép aerodinamikai tulajdonságai, kedvező tolóerő-tömeg aránya, alkalmazott fegyverrendszerei, az elektronikus kormányvezérlő rendszer (Fly-by-wire) mellett főképp az olyan, a pilótafülkét érintő újításoknak köszönhető, mint a pilóta kilátását semmilyen irányban nem akadályozó buborék kialakítású kabintető, az oldalra helyezett (botkormányt helyettesítő) joystick, a HOTAS (Hands On Throttle And Stick, kezek a gázkaron és botkormányon) rendszerű pilótakabin, és a nagy túlterhelés alatt a pilóta gerincére nehezedő nyomást könnyebben elviselni és a célt szemmel követni segítő, 30 fokban hátradöntött katapultülés. Az F–16 hivatalos neve „Fighting Falcon”. Ez volt az első repülőgépnév, melyet az USAF pályázat eredményeként, Joseph A. Kurdell őrmester javaslatát legjobbnak ítélve választott ki, 1976-ban. A pilóták gyakran „Viper”-nek hívják, ez a név a General Dynamics által használt megnevezés volt a fejlesztés korai szakaszában. Történet Az USAF a hatvanas években kezdett el foglalkozni az akkori vadászbombázóit leváltó új repülőgéptípusokkal szemben támasztott igények megfogalmazásával. Az akkori koncepció szerint az összes vadász és vadászbombázó repülőgépüket két típussal, egy nehéz vadászrepülőgéppel (F–X program, később ez lett az F–15 Eagle) és egy könnyűvadásszal (ADF, Advanced Day Fighter - Fejlett Nappali Vadász) szerették volna leváltani. Vietnámi tapasztalatok A koreai háború után kifejlesztett vadászrepülőgépekkel szemben támasztott fő elvárások a nagy sebesség és repülési magasság, a rádiólokátor és a légiharc-rakéták megléte voltak, ezzel szemben a manőverező légiharc megvívásához fontos jó kilátás, nagy manőverezőképesség, valamint a gépágyú beépítése másodlagos szempontokká váltak. A koncepció életképtelenségét a vietnámi háború bizonyította be: a Koreában elért 13:1 lelövési arányhoz képest a vietnámi háborúban néha csak 2:1 volt a légi harcban lelőtt repülőgépek aránya, pedig a vietnámi pilótákat általában gyengébben képzetteknek tartották, mint az amerikaiakat. A problémák fő oka az volt, hogy a manőverező légiharcot elavultnak tartották, ehelyett a látótávolságon túli, nagy hatótávolságú rakétákkal megvívott légiharcot gondolták a győzelem kulcsának, de az akkori lokátorokkal, bár a repülőgépeket tudták észlelni és követni, bizonyosan nem tudták megállapítani, hogy ellenséges, vagy saját repülőről van-e szó, ami miatt először szabad szemmel kellett a repülőgép ellenséges mivoltáról meggyőződni, természetesen megfelelően közelről. Az akkori AIM–7 Sparrow rakéták találati aránya is igen alacsony, 10% körüli volt. A háború fő vadászrepülőgépének, az F–4 Phantom II-nek több problémája volt: Nagy méret: az ellenséges pilóták a nagy F–4-eseket sokkal messzebbről meglátták, mint az amerikaiak az apró MiG–21 -eseket és MiG–17 -eseket. Gyenge kilátás: a nagy sebességre optimalizált repülőgépek alacsonyabb légellenállás miatti kisebb méretű pilótakabinjaiból oldalra, lefelé és hátrafelé nagyon rossz volt a kilátás. Rossz manőverezőképesség: bár az F–4 maximum 7g túlterhelésre volt méretezve, ami akkor nagy értéknek számított, de a repülőgép nagyon hamar elvesztette a sebességét fordulók közben. Lomhaság: a manőverek változtatása nagyon hosszú időbe telt, nem lehetett meglepő, hirtelen manővereket végrehajtani Magas ár: a kor amerikai gépei drágák voltak, és nagy volt a karbantartási igényük A gépágyú hiánya: ez légi közelharcban sokat számított, az ellenséges repülőgépek gyakran túl közel voltak ahhoz, hogy rakétát lehessen ellenük indítani. Hatótávolság: bár az F–4 hatótávolsága általában elegendő volt, az intenzív manőverezés ezt alapvetően lecsökkentette. Fejlesztés A szovjet MiG–25 fejlesztéséről érkező hírek miatt az ellenfeléül szánt nehézvadász, az F–15 fejlesztését gyorsították fel, az ADF tervet elnapolták. Az F–15 sok szempontból megfelelt a vietnámi tapasztalatoknak (például manőverezőképesség, gépágyú, kilátás), viszont még az F–4-esnél is bonyolultabb és drágább volt. Független szakértők egy csoportja, a „Vadászmaffia” („Fighter Mafia”), többek között John Boyd Koreát megjárt pilóta és teoretikus szerint viszont a repülőgép inkább visszalépést jelentett az F–4-hez képest, ezért lobbizni kezdtek egy olcsóbb vadászrepülőgép megépítéséért. Bár az USAF nem szeretett volna az F–15 mellé egy másik repülőgépet, a Kongresszusban és a Hadügyminisztériumban a terv támogatókra talált, nem utolsósorban azért, mert az F–15-ös túl drága volt ahhoz, hogy a szövetségeseknek exportálják. Végül, 1971-ben megkezdték a Light Weight Fighter (LWF, könnyűvadász) programot. A programra az amerikai repülőgép-ipar felfigyelt, mert rájöttek, hogy nagy üzlet van az öregedő F–104 Starfighter és F–5 Tiger II repülőgépek lehetséges utódjának gyártásában, ezért a Boeing, a General Dynamics, a Vought, a Northrop, és a Rockwell készítettek tanulmányokat, mind egy hajtóműveset, csak a Northrop készített két hajtóműves tanulmányt is. A tervezett gépek meglepően hasonlóak voltak egymáshoz. A Boeing és a General Dynamics adta be a legjobb pályázatot, és a Northrop gépét támogatták a legkevésbé, de több, az F–104 katasztrofális baleseti statisztikáját a saját bőrén megtapasztaló külföldi vevő félt az egy hajtóműves koncepciótól, ezért a Northrop is megkapta a prototípus elkészítésére a megrendelést, a Boeing viszont így elesett a lehetőségtől. Időközben európai országok, Hollandia, Belgium, Norvégia és Dánia megalapították a Multinational Fighter Program Group-ot, hogy közösen vásároljanak utódot kiöregedő vadászgépeik helyett, csökkentve ezzel a kiadásaikat. Az Amerikai Haditengerészet is keresett egy olcsóbb és egyszerűbb alternatívát F–14 Tomcat repülőgépeinek (VFAX program), és a Kongresszus utasította, hogy az időközben ACF-re (Air Combat Fighter, Légiharc-vadász) átnevezett program gépei közül válasszanak. Az USAF vezetői ennek örültek, mert a tervezett haditengerészeti repülőgép több feladatú kellett, hogy legyen, az ACF program így nem volt közvetlen konkurense a csak vadászrepülőgép F–15-nek. Prototípusok A Northrop YF–17-ese konzervatív terv volt, két hajtóművel, az YF–16 viszont teljesen új megoldásokat tartalmazott, többek között a Pratt & Whitney F100 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet. Bár a két hajtómű általában biztonságosabb, éles helyzetben egy vadászrepülőgép képtelen lenne egyetlen működő hajtóművel hazamenekülni, emellett két hajtómű kétszer annyi hibalehetőséget és karbantartást is jelent. Az USAF vezetői az alacsonyabb beszerzési és fenntartási költségek, valamint az F–15-tel közös hajtómű miatt az F–16-ot választották, így ugyanis több pénzt tudtak szánni a nekik kedvesebb nagyobb repülőgépre. A General Dynamics kiválasztása politikai szempontból is jó gondolatnak tűnt, mert a cég éppen az F–111 Aardvark gyártásának a végén tartott, így megrendelést tudtak adni az egyébként nehéz helyzetbe kerülő cégnek. Az európai vásárló országok mindkét repülőgép vásárlását megfontolták a Dassault Mirage F1 és a Saab JA 37 Viggen mellett, és ők is az F–16-osból vásároltak, összesen 348 darabot, amelyet a SABCA (Belgiumban) és a Fokker (Hollandiában) gyártott le. A Navy viszont nem tudott egyhajtóműves repülőgépet elképzelni a repülőgép-hordozóin, ezért ők az YF–17 prototípust választották, ebből lett később az F/A–18 Hornet. Gyártás Az F–16-ost eredetileg két változatban gyártották, az F–16A együléses, az F-16B kétüléses, kiképző verzió. Az első F–16A összeszerelését 1975 augusztusában kezdték el, 1976 decemberében repült, a típus 1979 januárjában állt hadrendbe a 388. Taktikai Vadászezrednél. Ugyanebben a hónapban kapta meg az első repülőgépét a Belga Légierő is, így az F–16 lett az első repülőgép, amelyet egyszerre kezdtek gyártani amerikai és külföldi légierőknek. Az F–16B kétüléses változata elsősorban kiképzési célokat szolgál, a második ülést az első mögött helyezték el, a tüzelőanyag és az elektronika rovására. Általában a növendék elöl, az oktató hátul ül. Az 1980-as évek végén az F–16A/B-t az F–16 C/D változat követte, melyben korszerűbb avionika és hajtómű van. A gépet a gyártás során folyamatosan továbbfejlesztették, a gyártási sorozatok (Block) száma meghatározó fejlesztéseket tükröz. A repülőgép üres tömege folyamatosan nőtt, 7800 kg-ról (F–16A Block 10) 9600 kg-ra (F–16C Block 50). Az USAF jelenleg a Block 40/42 és 50/52 sorozatú gépeket használja, a régebbi, Block 25/30/32 gépeket a Légi Nemzeti Gárda és a Légierő Tartalék kapta meg, az F–16A repülőgépeket már túlnyomó részt kivonták a rendszerből és konzerválták. Az F–16 tervezett utóda az F–35 Lightning II lesz, kissé jobb manőverezőképességgel, és ami sokkal fontosabb, lopakodó tulajdonságokkal, ami a jövő harcterén létfontosságú. Gyártási helyek, melyek a General Dynamics-el és később a Lockheed Martinnal együttműködtek Forth Worth, Texas, USA: a GD/LM fő gyártóközpontja. Európa (Fokker, Sabca): a BeNeLux államok részére végzett gyártást az 1980-as években, majd azután a korszerűsítési programokban is aktív szerepet vállal. Törökország, a Turkish Aircraft Industries, INC. (TUSAS) 240 F–16C/D-t gyártott a Török Légierő részére 1980-as és 1990-es években, továbbá 46 gépet szerelt össze az Egyiptomi Légierő számára. A 2000-es években Török Légierőnek olyan önálló korszerűsítési programot szervezett Lockheed Martinnal együttműködve, amely már nem illeszthető be az amerikai Block-sorozatba. Izrael: az Izraeli Légierő számára az Elbit többféle korszerűsítési programot dolgozott ki, melyek szintén nem illeszthetőek be a Block-sorozatba. Dél-Korea Szerkezeti felépítés Az F–16 egyhajtóműves, többcélú vadászbombázó repülőgép. M61 Vulcan beépített gépágyúja mellett rakéták és bombák széles választékát hordozhatja. A tervezés kezdetétől fogva az F–16-ost költséghatékony „igáslónak” szánták, amely sokféle célra használható, magas hadrafoghatósággal. Elődeinél sokkal egyszerűbb és olcsóbb, de fejlett aerodinamikai kialakítása és korszerűbb avionikája (többek között a világon először alkalmazott számítógépes vezérlőrendszer, a „fly by wire”, ami miatt az Electric Fighter becenevet is kapta) nagyobb teljesítményt eredményez. Ergonómia és jó kilátás a pilótakabinból Az F–16 pilótája magasan ül a repülőgép törzsében, a plexiből készült kabintető merevítője mögötte van, a látóterén kívül. Ez, és a buborék formájú kabintető akadálymentes kilátást biztosít, ami a manőverező légiharcban létfontosságú. A merevítő nélküli kabintető egy szokatlan tulajdonsága, hogy nincsen repülés közben szélzaj, ami a pilótát segíthetné, ha a sebességmérő elromlik. Hagyományos repülőgépeken a szélzajból a pilóta meg tudja a gép sebességét becsülni. A pilóta katapultülése 30 fokban hátra van döntve, ami a tervezők szerint a légiharc közben fellépő nagy túlterhelések elviselésében segít (más repülőgépeknél a katapultülés csak kb. 13 fokban van hátradöntve). Ez viszonylag kis mértékben csökkenti a pilótára ható erőket. Mivel a pilóták a jobb kilátás érdekében fejüket repülés közben is vízszintesen tartják, a döntött üléselrendezés miatti nagy nyaki terhelés hosszabb távon ortopéd problémákat okoz, ezért az F–16-ost a pilóták 40 éves koruk után általában nem repülik. A botkormány a pilóta jobb kezénél van elhelyezve, ami a nagy túlterhelésű manőverek közben kényelmesebb, mint a hagyományos, lábak közötti kormány. A HUD (Head Up Display) a pilóta elé vetíti a fontos információkat, ezért nem kell lenéznie a műszerfalra. Számítógépes irányítás (Fly by wire) Az F–16 számítógépes irányítórendszert használ, a pilóta botkormánya és a repülőgép kormányfelületei között nincsen mechanikus kapcsolat. A számítógépes vezérlés az instabil aerodinamikai kialakítás miatt szükséges. A botkormány és a kormányfelületek közötti mechanikus kapcsolat hiánya egy szokatlan tulajdonsághoz vezetett: a kormányfelületek eredetileg nem tudták a botkormányt mozgatni, ezért a pilótának nem volt tudomása a kormányfelületekre ható erőkről. Később a botkormányba olyan mechanikát építettek (hasonlóan a mai számítógépes botkormányokhoz), ami ellenerő-hatással jelez vissza, ez segít a pilótának a repülőgépre ható erők érzékelésében. Emellett a botkormányoknak nem volt holtjátéka sem, ami a mechanikus szerkezetekhez szokott pilótákat nagyon zavarta, ezért a mai botkormányok néhány millimétert mozoghatnak. A számítógép másodpercenként több ezer számítást és korrekciót végez, a pilótát felszabadítva, hogy csak a feladatra kelljen koncentrálnia, emellett megakadályozza, hogy a pilóta veszélyes repülési manővert végezzen, például átessen a repülőgéppel. A pilóták szerint nem a pilóta vezeti az F–16-ost, hanem az F–16-os a pilótát. A korai gyártású gépek közül számos példányt idő előtt selejtezni kellett vagy javításuk vált szükségessé, mivel a repülésvezérlő rendszer nem volt felkészítve a pilóták által kiváltott nagy gyorsulású manőverek korlátozására, így a fürge gépet a pilóták „szétrepülték”, a törzskeretek a gyakori nagy terheléstől megrepedtek. A számítógépes irányítórendszer kritikusai szerint a rendszer drasztikusan csökkenti a repülésbiztonságot a számos hibalehetőség miatt (például szoftverhibák, kifagyások), több típusnál ezért a számítógépes rendszer hibája esetére meghagytak mechanikus tartalékrendszert is, de a hibákkal szembeni félelem nem igazolódott be. A légköri nukleáris robbantások okozta erős elektromágneses sugárzás (EMP effektus) fizikailag megrongálhatja, akár tönkre is teheti a félvezetős elektronikát – például a repülésvezérlő számítógépeket – de a hidegháború végével ennek a fenyegetésnek a jelentősége csökkent. A szárny és csatlakozása a törzshöz Az 1960-as évek aerodinamikai kísérletei bizonyították, hogy az örvény-felhajtóerő (vortex lift) hasznosítható erősen nyilazott szárnyak esetén, mint például a Concorde szárnya vagy a JA 37 Viggen kacsa-vezérsíkja esetén. Ilyen szárnyak esetén, amikor a szárny állásszöge nagy, a belépőél mentén egy örvénysor keletkezik, ami megreked a szárny fölött, és úgy viselkedik, mintha a szárny része lenne. Ez nagy állásszögeken megakadályozza az átesést. Az F–16 nyújtott törzs-szárny átmenete megerősíti ezeket a légörvényeket, ezáltal növeli a felhajtóerőt. Az F–16, amely tulajdonképpen levágott végű és a törzsátmenetnél erősen nyilazott deltaszárnyat kapott, aerodinamikai kialakítását ennek a jelenségnek a kihasználása alapvetően befolyásolta, és ez az egyik fontos oka a jó manőverezőképességének. Instabil aerodinamikai kialakítás Az aerodinamikailag instabil repülőgép, ha a repülés közben bármilyen behatás éri, megfelelő kormányzás nélkül elveszti stabilitását. A legtöbb repülőgépet aerodinamikailag stabilra tervezik, vagyis olyanra, ami beavatkozás nélkül visszatér az egyenes vonalú repüléshez, ha a zavar megszűnik (hasonlóan egy papírrepülőhöz). A stabil aerodinamikai kialakítás viszont akadályozza a nagy manőverezőképességet: a repülőgép manőverek közben is megpróbál visszatérni az egyenes vonalú repüléshez, azaz a pilóta ellen dolgozik. Az aerodinamikailag instabil repülőgépek emiatt jobban manővereznek, és számítógépes irányítórendszer segítségével pedig az instabilitás kordában tartható, a repülőgép képes a stabil repülésre. Az YF–16 volt a világ első repülőgépe, ami aerodinamikailag instabil volt. A tulajdonságot hivatalosan enyhített statikus stabilitásnak (relaxed static stability) hívták. A hangsebesség alatt a repülőgép folyamatosan az irányíthatatlanság szélén táncol. Ezt a hajlamot folyamatosan ellenőrzi és kordában tartja az FLCC (Flight Control Computer – Repülésirányító Számítógép), későbbi gépeken a DFLCC (Digital Flight Control Computer – Digitális Repülésirányító Számítógép), lehetővé téve a stabil repülést. A hangsebesség felett a repülőgép aerodinamikailag stabilan viselkedik, a szárny-törzs átmenetnek köszönhetően. Futómű A futómű egy orr- és két főfutós, tricikli elrendezésű. Az orrfutó a rendszerben tartás alatt nem változott, a főfutók Block 40/42-től kezdődően erősebb szerkezetűek a megnövekedett össztömeg miatt. Az első Block-sorozatoknak a Goodrich szállította a gumiabroncsokat, az orrfutó-abroncs mérete 18×5.5–8, a főfutó-abroncs mérete 25.5×8–14. Hidraulikus működtetésűek, földön való kormányzásra a lábpedálok által működtetett, a főfutókon elhelyezett dobfékek szolgálnak. Az orrfutó kényszerpályás, 32°-os szögben tud jobbra és balra kitérni, behúzás közben az orrfutó-kerék 90°-kal elfordul. A beömlőnyílás alá lett építve, hogy a futás közben felverődő tárgyak ne kerüljenek be a hajtóműhöz. Mindhárom felni alumínium-ötvözetből készül, a főfutó-felnik az idők folyamán módosultak, legalább háromféle van rendszerben az F–16-családban. Fegyverzet A repülőgépen eredetileg 9 fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet-egyet a félszárnyak törővégein, hármat-hármat a félszárnyak alatt, egyet pedig a törzs középvonala alatt. A Block 15 sorozattól a levegőbeömlő-nyílás oldalain két újabb felfüggesztő csomópontot alakítottak ki célmegjelölő konténerek számára. 1, 9: A szárnyak törővégein lévő indítósínekre légiharc-rakétákat lehet függeszteni. Teherbírásuk 193 kg. Ezek az indítósínek, más repülőgépektől eltérően, nem csak a közelharc-rakétákat, hanem az AIM–120 AMRAAM -ot is elbírják. 2, 8: A szárnyak alatti legkülső csomópontra elsősorban légiharc-rakétákat függesztenek. Teherbírásuk 318 kg +5,5g túlterhelésig, vagy 204 kg +9g túlterhelésig. 3, 7: A szárnyak alatti középső csomópontra földi célok elleni és légiharc-rakétákat függeszthetnek. Terhelhetőségük 1587 kg +5,5g-ig, vagy 907 kg +9g-ig. 4, 6: A szárnyak alatti belső csomópontokra tüzelőanyag-póttartályokat , földi célok elleni és légiharc-rakétákat függeszthetnek. Terhelhetőségük 2041 kg +5,5g-ig, 1134 kg +9g-ig. 5R, 5L: A levegőbeömlő-nyílások oldalán a Block 15 sorozattól kialakított csomópontokra célmegjelölő konténereket függeszthetnek. 5: A törzs középvonala alatti csomópontra tüzelőanyag-póttartályt vagy rádióelektronikai zavarókonténert függeszthetnek. Teherbírása 1000 kg +5,5g-ig, 544 kg +9g-ig Légiharc-rakéták A repülőgép alapvető légiharc-fegyvere az AIM–9 Sidewinder infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, ennek valamely (általában a AIM–9J, AIM–9L, AIM–9M, AIM–9P) változatát az típus összes alkalmazója rendszerbe állította. Izrael a Python 3, Python 4 és Python 5 rakétákat gyártja és rendszeresítette, Pakisztán a Magic 2 rakétát vásárolta meg. Napjainkban több európai ország fejleszt új légiharc-rakétákat, ezek közül az IRIS–T a közeljövőben rendszerbe fog állni a norvég és a görög F–16-osokon. Az AIM-120 AMRAAM aktív lokátoros önirányítású közép-hatótávolságú légiharc-rakétát nem minden rendszeresítőnek adták el, Brunei és Egyiptom a kevésbé korszerű félaktív lokátoros önirányítású AIM–7 Sparrow-ot állította rendszerbe, Izrael pedig a saját fejlesztésű Derby-t. Földi célok elleni rakéták A repülőgép legelterjedtebb földi célok elleni irányított rakétája az AGM–65 Maverick, ennek több változatát is alkalmazhatja. Pakisztán a francia AS.30L lézerirányítású rakétát állította rendszerbe. Kiemelt fontosságú célok ellen az izraeli Popeye (amerikai elnevezése AGM–142 Have Nap) parancsközlő televíziós irányítású rakétát fejlesztették ki, ez csak az USAF-nál és Izraelben áll rendszerben, emellett az amerikai AGM–158 JASSM és az izraeli Delilah robotrepülőgépek rendszeresíthetőek. Rádiólokátorok ellen az AGM–45 Shrike, az AGM–78 Standard ARM és az AGM–88 HARM rakéták állnak rendszerben. Hajók ellen az AGM–84 Harpoon és a norvég AGM–119 Penguin, valamint az izraeli Gabriel rakéták rendszeresíthetőek. Bombák A repülőgép hordozhatja az Mk 82 227 kilogrammos, az Mk 83 454 kilogrammos és az Mk 84 907 kilogrammos nem irányított bombák különféle változatait. Rendszeresítették, és elterjedten alkalmazzák a GBU–10, GBU–12 és GBU–16 Paveway II lézerirányítású bombákat, valamint a GBU–31 JDAM GPS-irányítású bombát. Az USAF-nál a GBU–15, Izraelben a Spice televíziós távirányítású bombát rendszeresítették. A gép többféle kazettás bombát, többek között a CBU–87, CBU–89, és CBU–97 típusokat hordozhatja. A légvédelem hatótávolságán kívülről indítható siklóbombák közül az amerikai AGM–154 JSOW-t és az izraeli MSOV fegyvereket hordozhatja. Egyéb függesztmények A törzs alatti (5-ös) csomópontra egy 300 gallonos (1136 literes), 4-es és a 6-os csomópontra egy-egy 370 gallonos (1400 literes) ledobható tüzelőanyag-póttartály függeszthető, emellett létezik, 600 gallonos (2268 literes), nem ledobható póttartály is, ezt szintén a 4-es és a 6-os csomópontra lehet függeszteni. A repülőgép törzse alá függeszthető az AN/ALQ–119, AN/ALQ–131 vagy az AN/ALQ–184 rádióelektronikai zavarókonténer. A levegő-beömő nyílások két oldalán kialkított 5R és 5L csomópontra függeszthető a LANTIRN rendszer: az AN/AAQ–13 LANTIRN Navigation Pod, ennek egyszerűsített változata, az AN/AAQ–20 Pathfinder, az AN/AAQ–14 Sharpshooter, az AN/AAS–35 Pave Penny, az AN/ASQ–213 HTS (HARM Targeting System), az ATLIS, a Litening, a Pantera és a Sniper továbbfejlesztett célmegjelölő konténerek. Típusváltozatok YF–16 A prototípusok, a szériagépektől az orr-rész kalakításában tértek el, csak az egyik gép orrában volt radar, és az sem a későbbi AN/APG–66 volt. Összesen két prototípus és nyolc szériagép épült, hat együléses és két kétüléses. F–16A/B Az F–16A együléses, az F–16B kétüléses. Block 1 A gyártáskor az orrkúpja fekete volt, innen könnyű felismerni. Légi harcban szemből ez jól látható, ezért a későbbi sorozatoknál középszürke lett a repülőgép orra. Összesen 43 darab készült, ebből 22 F–16B. Block 5 Már szürke orrú gép, összesen 126 darab épült, ebből 99 F–16A. A régebbi gépeken a törzs első részében és a függőleges vezérsík alján esővíz gyűlt össze, ennek elvezetésére lukakat fúrtak. Block 10 Kisebb fejlesztések. 1982–1984 között az összes korábbi gépet erre a szintre korszerűsítették. Block 15 Ennél a sorozatnál megnövelték a vízszintes vezérsík húrhosszát és ezzel a felületét. Az új vezérsík felismerhető a hátsó "csapott" sarkáról. A korábbi gépeket erre a standardra korszerűsítették, később 241 repülőgépet átalakítottak légvédelmi célokra, F–16 ADF (Air Defence Fighter, Légvédelmi Vadász) néven, ezek váltották le a Nemzeti Gárda F–4C és D Phantom II, valamint F–106 Delta Dart elfogóvadászait. A sorozatban összesen 983 gép készült. Block 15 OCU A Block 15 sorozat gyártása közben kezdte gyártani a Pratt & Whitney az F100–PW–220 hajtóművet, amikor ez elérhetővé vált, ezt építették a gyártás alatt lévő Block 15 gépekbe, ez az Operational Capability Upgrade. További változtatásokat is végrehajtottak: új, széles látószögű HUD, korszerűbb, kombinált barometrikus/rádiós magasságmérő, lézergiroszkópos tehetetlenségi navigációs rendszer, nagyobb teljesítményű processzor és korszerűbb szoftverek jellemzik a gépet. Képes lett AN/ALQ–119 zavarókonténer és a BVR (Beyond Visual Range) rakéták hordozására (Például AIM–120 AMRAAM). Block 20 Tajvan által megrendelt F–16A változat. Eredetileg a gépek exportját nem engedélyezték, majd mikor erre Kína fegyverkezése miatt mégis sor került, már a sokkal korszerűbb F–16C/D volt gyártásban. Ezek a gépek a Block 50-hez hasonlóan F100–PW–220 hajtóművet, AN/APG–66 (V) 2 radart és ALE–47 infracsapdaszórót kaptak. F–16C/D Block 25 Az MSIP II (Multinational Staged Improvement Program) keretében létrehozott új változat. A rádiólokátor AN/APG–68 típusú, nagyobb hatótávolsággal és felbontással, több üzemmóddal. Korszerűsítették a pilótakabint, új, nagyobb látószögű HUD-ot (Head Up Display) építettek be. Korszerűsítették az elektronikát, a megerősített szerkezet pedig nagyobb felszállósúlyt tett lehetővé. A gépek elektronikáját felkészítették az AGM–88 HARM, AGM–65 Maverick, és az AIM–120 AMRAAM rakéták használatára. A hajtómű a korszerűbb F100–PW–200. Fő külső ismertetőjegye a függőleges vezérsík alsó részének megnyújtása előrefelé (egy törzskerettel), illetve a tetejére szerelt UHF rádió késantennája. Block 30/32 A fő változtatás, hogy lehetővé tették a hasonló tolóerejű (kb. 5-8%-kal nagyobb) és méretű F110–GE–100 hajtóművek beépítését a repülőgépbe. Az eredeti F100 hajtóműveket gyártó Pratt & Whitney ugyanis túlságosan jól járt a hatalmas állami megrendeléssel, ami a nagyon sikeres F–16 és F–15 repülőgépek hatóműveinek gyártását jelentette, míg a konkurens General Electric a piac nagyon nagy szeletéből esett ki, ami a szerencsésebb gyártó monopóliumához vezethetett volna. Így az USAF a Genereal Electric, eredetileg a B–1 Lancer nehézbombázóba tervezett F101 hajtóművéből kifejlesztett F110-zel is megrendelt repülőgépeket, és a külföldi megrendelők is választhattak a két hajtómű között. A többféle hajtómű nem jelentett nagy újdonságot az F–16 történetében, mert a General Dynamics már, egy saját vállalkozás keretében, korábban felszerelt egy-egy F–16-ost a régebbi J79 hajtóművel, valamint az F101-gyel, de ezekre - az F–16/79-re és az F–16/101-re – nem akadt megrendelő. A két változat levegő-beömlőnyílása is különbözik. A PW F100-zal szerelt változatok az NSI (Normal Shock Intake) „hagyományos” beömlővel, míg a GE F110-zel szerelt változatok a növelt keresztmetszetű MCID (Modular Common Inlet Duct) beömlő nyílással készülnek (a hajtóműtípusnak nagyobb levegőmenyiség kell). Az eltérő hajtóművek a típusjelölésben is tetten érhetőek, ugyanis a 0-ra végződő Block-változatok (Block 30/40/50) GE F110-zel, a 2-re végződő Block-változatok (Block 32/42/52) PW F100-zal vannak szerelve. Az MCID-beömlő nyílás méretét oldalra (szélesebb lett) és minimális mértékben függőlegesen is megnövelték. Maga a belső légcsatorna azonban jelentősen bővült. Az MCID-t a Block 30D sorozattól kezték szerelni, az első 173 db GE F110-zel szerelt gép még NSI-jal épült (az utolsó a 86–0261-es USAF-sorozatszámú C). A 174. Block 30-astól kezdve (sorozatszáma 86–0262) azonban napjainkig az MCID-vel szerelik, követve a PW/NSI, GE/MCID „szabályt”. Utólag az összes NSI-jal szerelt kétüléses Block 30-ast átépítették MCID-re. A repülőgép fegyverzetét kiegészítették az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétával, valamint az AGM–45 Shrike lokátorromboló rakétával. Block 40/42 (F–16CG/DG) Night Falcon A Block 40/42 széria legfontosabb újítása az AN/AAQ–13 és az AN/AAQ–14 LANTIRN konténerek hordozása. A két konténer a levegő-beömlőnyílás két oldalára helyezhető fel, az egyikben terepkövető lokátor, a másikban éjjellátó (FLIR) és lézeres célmegjelölő van, ezzel lehetővé vált az éjszakai precíziós csapásmérés, valamint a terepkövető repülés. A konténerek és a megnövekedett felszállótömeg miatt megerősítették a futóművet. A gépeket már a gyártáskor bekábelezték a GPS (Global Positioning System) későbbi fogadására. Képesek digitális, valós idejű adatok fogadására előretolt légi irányítótól (FAC - Forward Air Controller), vagy E–8 JSTARS illetve EC–135 Rivet Joint repülőgépről. Block 50/52 (F–16CJ/DJ) Az F–16C legutolsó, ma is gyártott változata, F110–GE–129 (Block 50) vagy F100–PW–229 hajtóművekkel (Block 52). A LANTIRN bekábelezését itt is beépítették, de ezt nem használják ki, mert ezek a gépek légvédelem elleni feladatra (SEAD - Supression of Enemy Air Defence) vannak optimalizálva. A levegő-beömlőnyílás mellett az AN/ASQ–213 HTS (HARM Targeting System) kapott helyet, ez segít az ellenséges lokátorállomások pontos helyének és távolságának meghatározásában. A műszerfal új, színes képernyőket kapott, és beépítettek OBOGS-ot (On-Board Oxygen Generating System), amely a belégzéshez szükséges levegőt repülés közben állítja elő, így ezt a földi kiszolgáláskor nem kell külön feltölteni. A Block 40/42/50/52 repülőgépeket a CCIP (Common Configuration Implementation Program) keretében korszerűsítik és elektronikájukat egységesítik. F–16 E/F Block 60 Az eddigi utolsó gyártott változat az Egyesült Arab Emírségek részére készült. A 80 megrendelt repülőgépből 55 együléses F–16E, 25 kétüléses F–16F, típusneve „Desert Falcon”. Új, integrált infravörös tartományú érzékelője, az AN/ASQ–28 IFTS (Internal Forward-looking Infra-red and Targeting System - Beépített előrenéző infravörös és célzórendszer) a törzs orr-részén, a pilótakabin előtt bal oldalon, valamint a levegőbeömlő-nyílás bal oldalán kapott helyet. Rádióelektronikai zavaróberendezése, az AN/ALQ–165 a törzs gertincébe lett beépítve. A rádiólokátor AN/APG–80 típusú. A repülőgépek orráról hiányzik a Pitot-cső. Fegyverzetébe integrálták az AGM–84E SLAM, az AIM–132 ASRAAM, az AGM–88 HARM, az AGM–154A JSOW rakétákat, valamint a JDAM és Hakim irányított bombákat is. A megrendelő kérése volt, hogy a későbbi, független szoftverfejlesztés céljából adják át számára a repülőgép operációs rendszerének forráskódját, ami elől az amerikaiak elzárkóztak, ezért a Lockheed-Martin külön operációs rendszert írt a gép számára. A repülőgép tüzelőanyag-kapacitását tetemesen megnöveli a törzs felső részére illeszkedő, nem ledobható tüzelőanyag-póttartály (CFT – Conformal Fuel Tank), ezzel a repülőgép hatósugara 1650 km-re nő. A hajtóműve a General Electric F110–GE–132, beömlő csatornájuk pedig a fentebb is taglalt MCID változat. Először 2003 decemberében szállt fel ez a változat. A repülési teszteket 2004 elején kezdték meg, majd 3 kétüléses F is bekapcsolódott a vizsgálatokba. Az első 10 gépet 2005. május 4-én adták át az EAE-nak. Block 70 Indiának felajánlott változat, ha megvalósul, valószínűleg részben izraeli elektronikával készül, az F–16I Soufa alapján. Lokátora a fázisvezérelt APG–80 lesz. A tervek szerint a jobb oldali illeszkedő póttartályba kinyitható hajlékony csöves légi utántöltő berendezést építenek be. F–16I Soufa A Block 50/52 alapján Izraelnek gyártott, jelentősen átalakított repülőgép. Az izraeli repülőgép-ipar, amely 25 éve foglalkozik a típussal, sok felszerelést lecserélt vagy saját maga gyárt. A gép izraeli fejlesztésű illeszkedő póttartályokat kapott, az ALE–50 vontatott csalit izraeli fejlesztésűre cserélték le, az amerikai JHMCS sisakdisplay helyett izraeli DASH-t használnak, emellett fegyverzete egy része (például a légiharc-rakéták) is izraeli. Összesen 102 darab F–16I repülőgépet vásároltak, mindegyik kétüléses és hajtóművük a Pratt & Whitney gyártmányú F100–PW–229. A repülőgépet 2007 elején felajánlották Indiának is, az MMRCA tenderen indulna. A gépek részletes konfigurációja nem ismert. Egyéb változatok F–2A/B Japánban, a Mitsubishi és a Lockheed által fejlesztett repülőgép, elsősorban japán avionikával. A szigetország védelmére tengeri csapásmérő képességeit fejlesztették. Új, nagyobb teherbírású, kompozit szárnyakat kapott, amelyek alatt összesen négy darab, nagy méretű hajók elleni rakétát hordozhat. A pilótakabin teteje a tengeri madarakkal történő gyakoribb ütközések miatt erősebb, az eredeti F–16-tal ellentétben nem egyrészes, hanem hagyományos kialakítású. A–16C, F/A–16C Az 1980-as évek második felében felmerült az A–10A csatarepülőgépek F–16-tal való leváltása a közvetlen légitámogató (CAS) feladatkörre. Összesen hét darab F–16C Block 25-öt – 83128, 83129, 83130, 83131, 83132, 83144, ... és a 75752-es B-t – szereltek és festettek át az ún. European One álcázófestésre, melyek a New York-i ANG 174. Harcászati vadászrepülő-ezredének állományába kerültek. Ez volt az első F–16 alakulat, mely CAS bevetéseket teljesített. Az M61 Vulcan gépágyú helyére egy 30 mm-est kívántak beépíteni, majd végül egy a törzs alá felfüggesztett GPU–5/A Pave Claw gépágyúkonténert alkalmaztak. Az elképzelést az Amerikai Hadsereg is támogatta átvételi igényüket hangoztatva, mondván az A–10A-k ideálisak lennének az AH–64 Apache támadóhelikopterekkel való egyidejű alkalmazásra. Ez volt az oka, hogy 1990-ben a Kongresszus elrendelte, hogy a Légierő A–10A-it és OV–10 Bronco-it 1991-től át kell adni a Hadseregnek. Azonban az öbölháború ezt meghiúsította: még 1990. november 26-án a Légierő szándéknyilatkozatot adott ki, hogy mindkét A–10 ezredét üzemben kívánja tartani a CAS bevetésekre. A Pave Claw konténert 24 darab F–16A/B-re függesztették fel és az átépített gépeket 1991 januárjában bevetették a térségben, azonban nem nyújtották a várt eredményeket: a nagyobb tűzerejű gépágyú túlzott vibrációkat keltett üzemelés közben, a gépek a nagyobb utazósebesség miatt nem tudtak kellő időt tölteni a célterület felett, illetve a Falcon fegyverzetfelfüggesztői nem bizonyultak eléggé merevnek a hagyományos fegyverek bevetéséhez. Az A–16 / F/A–16 program meghiúsult. F–16/79 Az F–16 General Electric J79 hajtóművel szerelt, egyszerűsített változata, amelyet fegyverexport-korlátozások miatt készítettek, de csak egy prototípus épült belőle. F–16/101 A B–1A F101 hajtóművével szerelt változat, szintén csak egy darab épült. F–16XL A nyolcvanas évek közepén, az Enhanced Tactical Fighter (megerősített taktikai vadász) program részére épített, megnövelt felszálló tömegű csapásmérő repülőgép. A programot az F–15E Strike Eagle nyerte, így csak egy együléses és egy kétüléses gép épült, ezeket a NASA használja kísérleti célokra. F–16ADF 1989-től 270 F–16A/B-t korszerűsítettek a Légi Nemzeti Gárda igényeinek megfelelően, elfogóvadász célokra. A repülőgépek korszerűbb IFF-et kapott („madárszeletelő antennák”), a törzs elejére pedig a repülőgépek éjszakai azonosítását megkönnyítő reflektorokat építettek. Ez az egyetlen változat, amely alkalmazhatja az AIM–7 Sparrow rakétát, ehhez átalakították a fedélzeti lokátort. Ezeknek a repülőgépeknek a nagy részét 1994-re F–16C/D repülőgépekre cserélték le. F–16 AM/BM Európában, a MLU (Midlife Update) program keretében korszerűsített repülőgépek. F–16 A(R) Hollandiában felderítőkonténerek hordozására átalakított F–16A-k. F–16N/TF–16N Az Amerikai Haditengerészet részére 1987–1988-ban épített 22 repülőgép, a légiharcképzésben ezek játszották az ellenséges vadászrepülőgépeket. A légiharccal járó folyamatos nagy túlterhelések miatt a gépek szárnyai repedezni kezdtek, ezért 1994-ben kivonták őket a szolgálatból. 2002 óta hasonló célból a haditengerészet F–16A-kat alkalmaz. KF–16 A Korean Aerospace által 1994-től gyártott repülőgépek, az első 12 repülőgép a Block 32-n alapul, a többi a Block 52-n. A Korean Aerospace által gyártott T–50/A–50 ezen repülőgépek technikáján alapul. QF–16 A rendszerből már kivont, éleslövészeteken felhasznált pilóta nélküli légi célként felhasznált gépek elnevezése, az első 126 gépet a Boeing 2010-ben kezdte el átalakítani. Megrendelő és üzemeltető országok A típust jelenleg is gyártják és árusítják, a potenciális vevők között van Argentína, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Horvátország, Ecuador, Szlovénia, valamint Marokkó légiereje, ez utóbbi 36 gépre jelentett be igényt, a Kongresszus 24 gép eladását jóvá is hagyta 2007 végén. Románia 24 könnyű vadászrepülőgép vásárlását tervezi, a tenderen indulók között volt az F–16 block 50/52 is, de ezt a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság miatt évekre elhalasztották. Magyarország számára is felajánlották, de a beszerzési tenderek folyamán a svéd JAS 39 Gripennel szemben alulmaradt. Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az USAF összesen 2230 F–16-ost rendelt (664 F–16A, 122 F–16B, 1238 F–16C, 206 F–16D), ezek gyártása 1975 augusztusában indult, a gépeket 1978–2004 között szállították le. Az F–16A/B-t már kivonták a hadrendből, az F–16C/D Block 25 és 30 repülőgépeket a Tartalékos Légierő és a Légi Nemzeti Gárda egységei használják, az első vonalban (az Air Combat Command, azaz a Légiharc Parancsnokság alárendeltségében) lévő repülőgépek az ennél korszerűbb Block 40/41 és Block 50/52 sorozat tagjai, ezek felszereltségét a CCIP program keretében egységesítik. Az Amerikai Haditengerészet összesen 40 F–16-ost használt, melyek az ellenséges repülőgépeket szimulálták a légiharc-gyakorlatokon. A NASA négy repülőgépet használ kísérleti célokra. Bahreini Királyi Légierő A Bahreini Királyi Légierő (Royal Bahraini Air Force, RBAF), melynek eredetileg csak helikopterei voltak, a nyolcvanas években kezdte meg vadászrepülőgépek beszerzését, először 12 F–5E Tiger II repülőgépet rendelve. A nyolcvanas évek végére a légierő fejlesztésének keretében 8 F–16C Block 40 és 4 F–16D repülőgépet vásároltak a Peace Crown I program keretén belül, ezeket a gépeket 1990 szeptemberében szállították le a „Sivatagi pajzs” hadművelet mellett. A gépek négy hónappal később részt vettek az öbölháborúban. 1998-ban újabb 10 F–16C Block 40-es gépet rendeltek (Peace Crown II program), ezeket együtt gyártották az Egyiptomi Légierő 40 darab Block 40-es gépével (1995-től átálltak a Block 50 sorozat gyártására, ezt az összesen 50 gépet jóval később gyártották le). A gépekhez AIM–7 Sparrow és AIM–120B AMRAAM légiharc-rakétákat is vásároltak, valamint AN/AAQ–14 Sharpshooter célzókonténert, amely a LANTIRN egyszerűbb változata. Belga Légierő a Belga Légierő (Belgian Air Force, BAF) az F–16 négy eredeti külföldi megrendelőjének egyike volt, összesen 160 F–16A és B gépet vásároltak, ezeket (a holland, dán és norvég gépekkel együtt) részben helyben a belga SABCA (Societe Anonyme Belge de Constructions Aeronautiques) és a holland Fokker gyártotta, F100 hajtóművüket teljes egészében a belga Fabrique National gyártotta. Ma már csak 72 gép áll hadrendben, sok gépet eladtak, vagy elraktároztak, emellett viszonylag sok gépet vesztettek. Az eladalan, rendszerből kivont gépeket szétszerelték. Jelenleg az összes gép az MLU standardra van korszerűsítve. A gépek hordozzák a CARPACE rádióelektronikai zavarórendszert, melyet a francia Dassault gyártott, és komoly megvesztegetési botrányba keveredett miatta. A gépek fegyverzetéhez AIM–9 Sidewinder és AIM–120 AMRAAM légiharc-rakéták, AGM–65 Marverick földi célok elleni rakéták, a GBU–31 JDAM GPS, valamint a GBU–10, GBU–12 és GBU–14 Paveway II lézerirányítású bombák, valamint AN/ALQ–131 zavarókonténerek is hozzátartoznak. A gépek számát a jövőben 60 gépre tervezik csökkenteni. Chilei Légierő A Chilei Légierő 2004–2005 között szerzett be a Peace Puma program keretén belül 6 F–16 Block 50 és 4 F–16D Block 50 repülőgépet, összesen mintegy 500 millió dollárért (20 éven belül ez volt az első Latin-Amerikába eladott korszerű amerikai repülőgép). A gépekkel a Chilei Légierő elavulófélben lévő Mirage 5 repülőgépeit váltották le. A kétüléses gépek gerincét a pilótakabin mögött megnövelték, és ide titkos, izraeli eredetű rádióelektronikai berendezéseket építettek be. A gépek fegyverzetébe valószínűleg integrálják az izraeli Python 4 és Derby légiharc-rakétákat is. Ugyanekkor vásároltak meg 11 F–16A Block 20 MLU és 7 F–16B Block 20 MLU gépet a Holland Királyi Légierő állományából. A gépekkel olyannyira elégedettk, hogy 2008. októberében újabb 18 használt holland F–16MLU gépre jelentettek be igényt 180 millió USD értékben, a meglévő F–5 repülőgépeik leváltására. 2009 áprilisában újabb 18 holland F–16-os vásárlását jelentették be, összesen 270 millió USD értékben, újabb F–5-ösök leváltására. A gépeket 2010 közepére szállítják le, így Chilének 44 F–16-osa lesz. Dán Királyi Légierő A Dán Királyi Légierő (Flyvevaben, Royal Danish Air Force, RDAF) az F–16 négy első megrendelőjének egyikeként (EPAF, European Participating Air Forces - Európai Résztvevő Légierők) két sorozatban összesen 77 repülőgépet szerzett be (1980–1983 és 1987–1991 között), jelenleg 48 gép áll rendszerben, további 14 gépet a bennük lévő tartalék alkatrészek felhasználása miatt raktároztak el, mindegyik átesett az MLU programon. A gépeket a törzselsőrész bal oldalán ellátták egy erős keresőreflektorral, ezt légi célok éjszakai azonosításánál használják. A gépek fegyverzetébe integrálták az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétát, a GBU–12 és GBU–24 lézerirányítású, valamint a GBU–31 GPS-irányítású bombát és a LANTIRN célmegjelölő konténert. Dél-Koreai Légierő A Dél-Koreai Légierő (Han-guk Kong Goon, Republic of Korea Air Force, RoKAF) összesen 180 F–16C és F–16D géppel rendelkezik, a változat első külföldi megrendelője volt, emellett az országban van az F–16 ötödik külföldi gyártósora. Az első 40 Block 32-es gépet (30 F–16C, 10 F–16D) 1986–1992 között vásárolták a Peace Bridge I program keretében. 35 gépet 2009-től korszerűsítettek 250 millió dollárárt, alkalmassá téve AIM–120 AMRAAM rakéták és JDAM irányított bombák alkalmazására. Ezt követte 1994 és 2000 között a Peace Bridge II program 120 Block 52-es gépe (80 F–16C, 40 F–16D, ezekből 72-t a Samsung gyártott le), majd 2003–2004 között újabb 20 Block 52-es (Peace Bridge III program, 14 F–16C, 6 F–16D). A gépek fegyverzetébe az AIM–7 Sparrow, az AIM–9 Sidewinder és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakéták, az AGM–65 Maverick földi célok elleni rakétát integrálták. Dél-Korea az első külföldi megrendelője az AN/ALQ–165 ASPJ (Airborne Self-Protection Jammer) beépített rádióelektronikai zavarórendszernek. A gépek helyi megnevezése KF–16. Egyesült Arab Emírségek Légiereje Az Egyesült Arab Emírségek Légiereje (United Arab Emirates Air Force, UAEAF) 1998-ban rendelt 80 db repülőgépet (55 db F–16E Block 60 és 25 db F–16F Block 60). Az EAE pilótáit 2004 év közepén küldték ki az Egyesült Államokba, majd ez év szeptemberében a Légi Nemzeti Gárda arizonai Tucson Nemzetközi Repülőtéren települő 162. Vadászezredénél megkezdték a kiképzést az E/F típusra. Az első csoport 2005 áprilisában végzett, majd az első 10 db gépet 2005. május 4-én adták át az EAE-nak. Az utolsók 2006-ban érkeztek meg. A 80 db gép több garnitúra fegyverzettel – többek között 491 db AIM–120B AMRAAM, 267 db AIM–9M Sidewinder, 163 db AGM–88 HARM, 1163 db AGM–65D/G Maverick, 52 db AGM–84 Harpoon, GBD-k, 20 mm-es gépágyútöltények és egyéb fegyverzet – 2 milliárd USD-ba került. Egyiptomi Légierő Az Egyiptomi Légierő (������ ������ �������, al-Kuvvát al-Dzsavíja al-Maszríja) az F–16 negyedik legnagyobb üzemeltetője, összesen 220 repülőgéppel. Az első 42 repülőgépet (34 F–16A Block 15 és 8 F–16B Block 15) 1980-ban rendelték meg, a Peace Vector I program keretében (ezek közül egyetlenegy darabot a holland Fokker gyártott le). Ezeket a gépeket 1997-re átalakították a Block 42 standardnak megfelelően. A következő megrendelést a Peace Vector II program 34 F–16C Block 32 és 6 F–16D Block 32 gépe jelentette, ezeket 1986–1987-ben szállították le. Ezek a repülőgépek kompatibilisek az AIM–7 Sparrow rakétákkal. 1997-re ezeket is korszerűsítették a Block 42 standardra. 1990-ben adták le a következő megrendelést, a Peace Vector III program keretén belül 35 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 repülőgépet vásároltak, ezeket 1991-re leszállították. A Peace Vector IV program keretében a török TUSAS cégtől rendeltek meg 34 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 repülőgépet, ez volt az első alkalom, hogy külföldi gyártású F–16-osok nagy mennyiségben egy harmadik ország megrendelésére készüljenek. Az amerikai Külföldi Fegyvereladási Programok (Foreign Military Sales) szabályainak megfelelően ezeket a gépeket először az USAF vette át, csak ezután kerültek a gépek egyiptomi tulajdonba. A gépeket 1994–1995-ben szállították le. A Peace Vector V programban 1999–2000-ben vásároltak 21 F–16C Block 40 repülőgépet. A Peace Vector VI programban több más fegyverrel (200 M1A1 Abrams harckocsival és 32 MIM–104 Patriot komplexummal) 12 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 gépet vásároltak, 2001–2002-es szállítással. 2009 tavaszán újabb 24, block 52-es repülőgép tervezett beszerzését jelentették be, mintegy 3,2 milliárd dollár értékben. Görög Légierő A Görög Légierő (Ελληνική Πολεμική Αεροπορία, Elleniki Aeroporia) összesen 180 F–16C-t és F–16D-t vásárolt. Fegyverzetükbe integrálták az elérhető legkorszerűbb fegyvereket és berendezéseket: az AGM–154 JSOW siklóbombát, a GBU–31 JDAM irányított bombát, az AIM–120 AMRAAM és az IRIS–T légiharc-rakétát, a WCMD kazettás bombát a LANTIRN konténert és a JHMCS sisakkijelzőt. Az első 40 gépet (34 F–16C és 6 F–16D Block 30) a Peace Xenia I program keretében rendelték, és 1988–1989 között szállították le. A következő 40 gépet (Peace Xenia II, 32 F–16C és 8 F–16D Block 50) 1997–1998 során vásárolták. 1998-ban a NATO felkérte Görögországot, hogy az F–16-osok vegyék át az elavuló A–7-esektől azok atomcsapás-mérő feladatkörét. Mivel a görög F–16-osokat lekötötte az ország légterének védelme (elsősorban a török gépekkel szemben), ezért semmiképpen nem akartak a feladattól elvonni, ezért megfontolták egyszázadnyi használt repülőgép beszerzését. Eredetileg Hollandiától vagy Belgiumtól akartak MLU korszerűsítésen átesett gépeket venni, majd szándéknyilatkozatot írtak alá 20 használt amerikai Block 30-as gép vásárlásáról. A tervet végül elvetették, nem akartak a jelenlegi gépeknél korszerűtlenebbeket vásárolni, a légierő ambiciózusabb tervekkel állt elő. Több, nagyobb teljesítmányű repülőgép beszerzésének lehetőségét megvizsgálták (F–15 Eagle, Eurofighter), de az Athéni olimpia előkészülketei a költségvetés nagy részét lekötötték, ezért olcsóbb repülőgépeket kellett vásárolni, így a választás megint az F–16-ra esett. A Peace Xenia III programban 40 F–16C és 20 F–16D Block 52-es gépet rendeltek (50 gép, opcióval újabb 10 gépre, melyet 2001-ben lehívtak), ezeket 2002–2004 között leszállították, a szerződés aláírását követő 31 hónapon belül. Az Eurofighter megrendelésének felmondása után felröppent a híre, hogy újabb F–16-osokat vásárol Görögország. A hír igaznak bizonyult, a Peace Xenia IV programban 40 gépet rendeltek (20 F–16C, 10 F–16D Block 52+, valamint opció újabb 10 gépre.) A gépeket 2009–2010 között tervezik leszállítani. Az első gép 2008. december 5-én repült először, az első négy gép 2009. május 22-én érkezett az Araxos légibázisra. Holland Királyi Légierő A Holland Királyi Légierő, a négy eredeti európai megrendelő (European Participating Air Forces, EPAF) egyikeként összesen 213 repülőgépet szerzett be, ezeket helyben, a Fokkernél gyártották. Jelenleg 108 gép áll rendszerben, a felesleg egy részét eladták (Jordániának, Chilének). Az eredeti megrendelés 80 F–16A-ról és 22 F–16B-ről szólt, ezek Block 1, 5, 10 és 15 sorozatú gépek voltak, és 1984-re gyártották le őket. 1983-ban parlamenti döntés született újabb 97 F–16A és 14 F–16B legyártásáról (Block 15 és Block 15 OCU), ezeket a gépeket 1992-re gyártották le. Az összes rendszerben álló gép átesett az MLU korszerűsítési programon. Rendszerben áll a gépeknél az AIM–120 AMRAAM, a GBU–10, GBU–12 és GBU–24 lézerirányítású bombák, a LANTIRN célmegjelölő konténer valamint az F–104-esektől örökölt Oldelft Orpheus felderítőkonténer. Indonéz Légierő Az Indonéz Légierő (Tentara Nasional Indonesia-Angkatan Udara) 1986-ban rendelt 8 F–16A Block 15 OCU együléses és 4 F–16B kétüléses repülőgépet, a Peace Bima-Sena program keretében. Fegycverzetük szegényes, csak az AIM–9 Sidewinder légiharc-rakétát, néhány nem iránított bombát, valamint az AGM–65 Maverick rakétát rendelték meg hozzájuk. 1997-ben újabb 9 gép rendelése került szóba, de az országot embargó alá vonták a személyiségi jogok megsértése és Kelet-Timor megszállása miatt. Később a mergrendelt gépekhez sem kaptak pótalkatrészeket, emiatt Szu–27-eseket rendeltek Oroszországtól. 2005-ben az embargót feloldották. Iraki Légierő Irak kormánya 2008 szeptemberében jelentette be igényét 36 F–16-osra. Izraeli Légierő Az Izraeli Légierő (���� ����� �����, Israel Defense Force/Air Force, IDF/AF) 362 F–16-ost vásárolt, a gép minden változata rendszerben áll, összesen 47 légigyőzelmet arattak velük. Az első 75 repülőgépet még 1978-ban rendelték meg a Peace Marble I program keretén belül (a gépeket eredetileg Iránnak szánták, de a sah bukása után felbontották a szerződést), ezek közül 18+8 gép a Block 5, a többi Block 10 sorozat darabja volt, és 1981-re szállították le az utolsót. A gépek izraeli elnevezése Netz (Héja). A Peace Marble II program keretében újabb 75 (51 F–16C Block 30 és 24 F–16D Block 30) gépet vásároltak, 1986–1988 között. Elnevezésük Barak (Villám). 2009-től a gépeket a Barak 2020 program keretében korszerűsítik, mely után az F–16I Soufa gépekkel lesznek egy szinten. A Peace Marble III programot a saját fejlesztésű Lavi vadászrepülőgép programjának leállítása után indították, 1991–1993 között vásároltak 60 (30 együléses F–16C és 30 kétülséses F–16D) Block 40 sorozatú gépet. A gépek helyi elnevezése Barak II. Az Öbölháború után, elismerve az ország háború alatti együttműködését, a Peace Marble IV programban 50 használt gépet vettek át az amerikai Légi Nemzeti Gárda állományából (36 F–16A és 14 F–16B, Block 1, 5 és 10 gépek), amiket 1994 augusztusa és decembere között szállították le. Ezeket elsősorban kiképzésre használják. A gépek 1998-ig nem az Izraelben megszokott barna-zöld-homokszínű festéssel, hanem az eredeti amerikai kétszínű szürkével repültek. Nevük Netz II. A gépek utolsó sorozata a Peace Marble V programban beszerzett 102 darab F–16I Soufa (Vihar). Mindegyik gép kétüléses, elektronikájuk nagy része izraeli gyártású. Izrael többi repülőgépéhez hasonlóan az F–16-osait is jelentősen átalakította, elektronikájuk részben hazai fejlesztésű. Fegyverzetüket kiegészítették a helyben gyártott fegyverekkel: a Python 3, Python 4, Python 5 és Derby légiharc-rakétákkal (az AIM–9 Sidewinder mellett), az AGM–142 Popeye földi célok elleni irányított rakétával és a Spice GPS/optikai irányítású siklóbombával. Jordán Királyi Légierő A Jordán Királyi Légierő első F–16-osait az Izraellel 1994-ben megkötött béke után azonnal megrendelte. A Peace Falcon I program keretében 1996-ban kaptak 12 használt F–16A és 4 F–16B Block 15 OCU-t (ADF változat), ezek közül az összes F–16A és az egyik F–16B túl volt a 3000-ik repült órán, ami a gépek akkori élettartamának a 75%-a, ezért az amerikai törvények alapján ingyen kapták őket. Még amerikában felújították az összes gépet, többek között hajtóművüket az akkor legkorszerűbb F100–PW–220 változatra építették át, sárkányuk élettartamát 8000 repült órára növelve, így az ingyen kapott gépekben megvásárlásukkor több időtartalék volt, mint a sorozatgyártás elején leszállított gépekben. A gépeket 1997–1998-ban szállították le. Fegyverzetük eredetileg csak az AIM–9 Sidewinder rakétából állt, 2004-ben kapták meg az AIM–120 AMRAAM-ot. Jordánia összesen 3 századnyi, mintegy 50-70 gépet szeretne vásárolni, így az első megrendelés beérkezése után folytatták a tárgyalásokat, 2003-ban szállították la a Peace Falcon II program égisze alatt a következő 12 F–16A Block 15 ADF és 5 F–16B Block 15 ADF gépet, ezek már átestek az MLU programon. 2004-től a gépeket a török TUSAS korszerűsítete. 2006-ban Hollandiától vásároltak 3 F–16A Block 20 MLU gépet. Később újabb használt gépeket vettek Hollandiától és Belgiumtól, (16 illetve 8 gép), majd 2009 elején Belgiumtól újabb 9 gépet rendeltek. Lengyel Légierő A Lengyel Légierő (Polskie Siły Powietrzne) a Varsói Szerződés utódállamai közül először rendelt F–16-ost, a Peace Sky program keretén belül 36 F–16C és 12 F–16D Block 52+ repülőgépet vásároltak, 2006–2009 közötti szállítással. A gépekhez szinte minden kapható kiegészítőt megrendeltek: az AIM–9X Sidewinder és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétákat, AGM–154 JSOW (Joint Standoff Weapon) és GBU–31 JDAM földi célok elleni fegyvereket, a JHMCS sisakkijelzőt, izraeli eredetű rádióelektronikai berendezéseket, valamint a Sniper ER célmegjelölő konténert, így gyakorlatilag ezek a repülőgépek lesznek a NATO legerősebb F–16-osai. Az első négy repülőgép 2006 novemberében érkezett meg első bázisára, Poznańba, míg az utolsó hármat 2008. december 11-én vették át. Marokkói Királyi Légierő Marokkó 2007 végén jelentette be igényét 24 F–16 block 50/52-es repülőgépre és a hozzá tartozó felszerelésre, összesen mintegy 2,4 milliárd dollár értékben. A gépek többek között Sniper célmegjelölő konténereket kapnak. Norvég Királyi Légierő Az Norvég Királyi Légierő (Luftforsvaret) Európai Résztvevő Légierők tagjaként 60 F–16A-t és 12 F–16B-t vásárolt 1980–83 között, majd 1989-ben még két F–16B-t a fogyatkozó állomány pótláslára. A gépek eredetileg a Block 1 és Block 5 sorozat tagjai voltak, később mindegyiket a Block 10 széria szintjére korszerűsítették. Az összes gép átesett az MLU programon, hordozhatják az AGM–119 Penguin hajók elleni és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétát. Olasz Légierő Az Olasz Légierő (Aeronautica Militare Italiana, AMI) az elöregedett F–104S Starfighter repülőgépek pótlására, az Eurofighter program tetemes késése miatt az ország légterének védelmére eredetileg angol Tornado ADV repülőgépeket bérelt, 10 évre. A bérlet 2003-ban lejárt, meghosszabbítása újabb 10 évre túl drága lett volna, ezért új repülőgépet kellett rendszerbe állítaniuk. A Peace Caesar program keretében 30 F–16A és 4 F–16B repülőgépet béreltek, szintén 10 évre, ezek használt és felújított, főleg Block 15 ADF változatú repülőgépek. Ománi Királyi Légierő Az Ománi Királyi Légierő (Al Quwwat al Jawwiya al Sultanat Oman, Royal Air Force of Oman, RAFO) a Peace A'sama A'safiya 8 F–16C és 4 F–16D Block 50 repülőgépet rendelt, ezeket 2005–2006 folyamán leszállították. A gépek F110–GE–119 hajtóművet és AN/APG–68(V)XM rádiólokátort kaptak, ezek a szerzősés aláírásának pillanatában elérhető legkorszerűbb berendezések voltak. A repülőgépekhez megrendelt fegyverek mennyisége, érdekes módon, publicitást kapott. Pakisztáni Légierő A Pakisztáni Légierő (Pakistan Air Force, PAF) összesen 111 F–16-ost rendelt, de az ország nukleáris programja miatt ebből 78 gépet embargó alá vontak, és nem szállítottak le. Az első 40 gépet 1981-ben rendelték meg (Peace Gate I program: 2 F–16A és 4 F–16B; Peace Gate II program: 26 F–16A és 8 F–16B), ezek az F16A gyártásának végéről származó Block 15 OCU gépek voltak, F100–PW–220 hajtóművekkel. 1988-ban kezdtek tárgyalásokat 11 újabb gép megvásárlásáról, veszteségeik pótlására (Peace Gate III program, 6 F–16A és 5 F–16B Block 15 OCU), majd 1989-ben újabb 60 gépet akartak rendelni (Peace Gate IV program, 48 F–16A és 12 F–16B Block 15 OCU). Pakisztán gyanított atomfegyver-programja a sejtések szerint többek között az F–16-ra alapozott, mint potenciális fegyverhordozó gépre (állítólag meglevő gépeiket alkalmassá tették atomfegyverek hordozására), ezért, bár a Peace Gate III gépek mindegyikét, valamint a Peace Gate IV program 7 F–16A és 10 F–16B gépét legyártották, ezeket nem szállították le, hanem Arizonában, a Davis-Monthan Légibázison tárolták 2002-ig, amikor az US NAVY állította hadrendbe őket, mint agresszor repülőgépeket a NSAWC (Naval Strike And Warfare Center) keretében. 2005-ben újabb tárgyalások, Pakisztán terrorizmus elleni harca és India gyors fegyverkezése (főleg a Szu–30-asok hadrendbe állítása) eredményeként tárgyalásokat kezdtek újabb gépek vásárlásáról, 2006-ban megkötötték a szerződést a Peace Drive I program 18 új Block 52-es gépének vásárlásáról, valamint az Egyesült Államok beleegyezett a korábban legyártott 26 gép átadásába (ezek közben átestek az MLU programon). A régebbi, Peace Gate I és II programban beszerzett 42 gépet Törökországban a Turkish Aerospace Industries korszerűsíti 2010 októberétől, 75 millió USD-ért. Portugál Légierő A Portugál Légierő (Força Aérea Portuguesa) összesen 38 repülőgépet üzemeltet. Az első 17 F–16A és 3 F–16B Block 15 OCU gépet a Peace Atlantis I programban 1994-ben kapták meg (részben az Azori-szigeteken lévő Lajes Légibázis használati jogáért cserében). 1999-ben a Peace Atlantis II program keretében vásároltak 21+4 használt repülőgépet (ezek közül 5 F–16-ost csak tartalék alkatrészként használnak fel), ezeket később az MLU-program keretében felújítottak. A portugál gépek részt vettek az Allied Force hadműveletben. Szingapúri Légierő A Szingapúri Légierő (Republic of Singapore Air Force, RSAF) több, kisebb sorozatban rendelt repülőgépeket, ma összesen az F–16 70 példányát üzemeltetik (ebből 62 F–16C/D Block 52). A gépek fegyverzete nagyon korszerű, az AIM–120 AMRAAM rakétán kívül izraeli Python 4 rakéták és DASH–3 sisakkijelzők is a felszerelés részét képzik. A kis ország légiereje repülőgépeinek egy részét külföldön tartja. Az első megrendelést (Peace Carvin I program), eredetileg a később gyártásba nem vett F–16/79 repülőgép 8 példányára 1985-ben adták le, az időközben Block 15OCU-ra módosított gépeket (4 F–16A, 4 F–16B), melyeknek sárkánya már a korszerűbb F–16C/D Block 30, 1988-ban vették át, Szingapúrba 1990-ben érkeztek meg. A következő megrendelés (8 F–16C, 10 F–16D Block 52, Peace Carvin II) gépeit 1998–99-ben szállították le. A szingapúri pilóták rendszeresen gyakoroltak amerikában, erre eredetileg F–16A gépeket használtak, ezek selejtezése után, mivel az USAF-nak nem volt szabad kapacitása, közvetlenül a gyártó Lockheed-Martintól béreltek újabb gépeket (4 F–16C, 8 F–16D). A gépeket a bérleti idő lejártával, 1999-ben megvásárolták. Mivel nem az USAF-on keresztül bonyolították a vásárlást, ezért az üzlet nem esett az FMS (Foreign Military Sales, Külföldi Fegyveladás) program hatálya alá, nem kapott külön Peace Carvin nevet. 1999-ben újabb Block 52-es repülőgépeket vásároltak, 10 F–16C-t, és 2 F–16D-t (Peace Carvin III program), ezeket 2002-ig szállították le, majd 2000 nyarán újabb gépek beszerzését jelentették be (20 F–16D Block 52, Peace Carvin IV program), ezeket 2003–2004-ben adták át. Thai Királyi Légierő A Thai Királyi Légierő (KongTup Arkard Thai, Royal Thai Air Force, RTAF) összesen 54 F–16A és B repülőgépet vásárolt, megkapta továbbá Szingapúr hét használt hasonló repülőgépét. A gépek fegyverzetébe integrálták az6 AIM–120 AMRAAM és az izraeli Python 3 légiharc-, az AGM–65 Maverick földi célok elleni rakétát, a GBU–10 és GBU–12 lézerirányítású bombákat, valamint az ATLIS II célmegjelölő és a Rubis navigációs konténert. Az első 12 repülőgépet (8 F–16A Block 15OCU, 4 F–16B, Peace Naresuan I program), melyeket az eredetileg vásárolni tervezett F–16/79 helyett rendeltek, 1988-ban kapták meg. Már az első megrendelés tárgyalása közben újabb hat F–16A vásárlási szándékát jelentették be, a Peace Naresuan II program gépeit 1990–91-re kapták meg. Az ország második F–16 századát a Block 15OCU, és ezzel az F–16A/B sorozat legutolsó 12+6 gépével 1995–96 folyamán állították fel (Peace Naresuan III). Az ország időközben nyolc F/A–18 Hornet vadászbombázót rendelt, de a kelet-ázsiai gazdasági válság miatt ezeket a gépeket nem tudta kifizetni, ezért az addig teljesített kifizetás ellenében újabb, használt F–16-osokat vásárolt (17 F–16A, 1 F–16B, főleg Block 15ADF gépek, Peace Naresuan IV), ezeket 2002–2003 között szállították le. A Szingapúri Légierő hét gépét 2005-ben kapták meg. Kínai Köztársaság Légiereje A Kínai Köztársaság Légiereje (Chung-kuo Kung Chun, Republic of China Air Force, RoCAF) 150 F–16A/B Block 20-as gépet üzemeltet (120 F–16A Block 20 és 30 F–16B, Peace Fenghuang program), a gépeket 1997–2001 között szállították le, egy komoly fegyvervásárlási program részeként (többek között Mirage 2000-eseket vásároltak Franciaországtól, és legyártottak 130 saját fejlesztésű, az F–16-on alapuló Ching Kuo könnyűvadászt). Tajvan Kína fenyegetésének ellensúlyozására további 66 F–16C/D (Block 52) vásárlását tervezte 4,9 milliárd dollárért, 30 éve szolgálatban álló F–5-öseinek lecserélésére, de ezt 2009-ben elutasították. Török Légierő A Török Légierő (Türk Hava Kuvvetleri, THK) az F–16 egyik legnagyobb üzemeltetője, összesen 240 géppel (mind F–16C/D) rendelkezik, és az országban található az F–16 ötödik gyártósora, a TUSAS (Turkiye Ucak Sanayii AS). Az első megrendelést 1983-ban jelentették be, ez nem kevesebb, mint 132 F–16C és 24 F–16D vásárlásáról, illetve – nyolc gép híján az összes – helyben legyártásáról szólt (Peace Onyx I program, 43 Block 30, 117 Block 40 gép). Ez a program 160 repülőgép átvételével ért véget. Az első nyolc repülőgépet a Lockheed gyártotta le. A gépeket is az FMS (Foreign Military Sales, Külföldi Fegyvereladás) program keretében gyártják, azaz a török TUSAS-tól az hivatalosan az Amerikai Légierő rendeli meg a gépeket, majd ezután átadja a Török Légierőnek. A szabályt mind a mai napig szigorúan betartják, a török gyártásból kikerült gépeket átrepülik egy közeli amierikai légibázisra, általában a szicíliai Sigonella Haditengerészeti Légitámaszpontra, ott átstartolnak velük, azaz csak érintik a kifutópályát, majd amerikai föld elhagyása után szállítják le a gépet végleges állomáshelyére, a megrendelőnek. A TUSAS emellett a Lockheed alvállalkozójaként szárnyakat, törzsközép- és hátsórészeket is gyárt más F–16-osokhoz, valamint az Egyiptomi Légierő 46 F–16C/D Block 40 gépét (Peace Vector IV) is ők gyártották (Egyiptomba is szigorúan Amerikán keresztül repültek a gépek). A következő 40 repülőgépet (34 F–16C Block 50 és 6 F–16D Block 50, Peace Onyx II program) 1993-ban rendelték meg, és 1996–97 folyamán kapták meg. Az elhasználódott repülőgépek pótlására újabb 40 gépet rendeltek (26 F–16C Block 50, 14 F–16D, Peace Onyx III program), ezeket 1998–99 között vették át. 2007 májusában újabb 30 Block 50+ gépet rendeltek (Peace Onyx IV program), a 14 F–16C és 16 F–16D-t 2013-ig szállítják le, áruk 2,9 milliárd USD. A török repülőgépek lajstromjai (270 darab; 28 darab megsemmisült – †): Peace Onyx I (1983): 43 db Block 30 és 117 db Block 40; 136 db C, 24 db D. Peace Onyx II (1993): 40 darab Block 50; 34 db C és 6 db D. Peace Onyx III (199x): 40 darab Block 50; 26 db C és 14 db D. Peace Onyx IV (2007): 30 darab Block 50+; 14 db C és 16 db D. Venezuelai Légierő A Venezuelai Légierő 1983-tól összesen 24 darab F–16A block 15-ös repülőgépet vásárolt, ezek közül kettő döntő szerepet játszott a légierő által kezdeményezett 1992. november 27-ei puccs leverésében, ugyanis a puccsisták közül kiugrott két pilótának sikerült megszöknie a puccsisták által birtokolt El Libertador légibázisól, majd máshol a gépeket feltöltve üzemanyaggal, a légierő Caracast támadó gépeit megtámadnia. A két gép négy lázadó repülőgépet (többek között két OV–10 Bronco-t és egy AT–27 Tucano-t) lelőve jelentősen hozzájárult a puccs bukásához. A gépeket később, izraeli és dél-koreai segítséggel, korszerűsítették: négy gép F100–PW–220E hajtóművet kapott, a gépek elektronikáját kiegészítették lézergiroszkópos tehetetlenségi navigációs rendszerrel, Dash sisakdisplay-jel, fegyverzetükbe integrálták a Python 4 légiharc-rakétákat, a Litening lézeres célmegjelölő konténert, és lézerirányítású bombákat. A bevethető gépek száma az amerikai embargó miatt folyamatosan csökken (tíznél is kevesebb), néhány gépet állítólag Iránnak adtak el 2006 folyamán. 2008-ban hat gép részt vett Brazíliában a Cruzex IV hadgyakorlaton, azaz legalább ennyi hadra fogható gépük még van. Harci alkalmazása Elterjedtsége miatt az F–16 számos fegyveres konfliktusban szerepelt, főleg a Közel-Keleten. Arab–izraeli háborúk Opera hadművelet 1981-ben az Izraeli Légierő nyolc F–16-osa vett részt az Opera hadműveletben, és még beindítása előtt sikeresen lerombolták a Bagdad melletti Osirak atomreaktort, ahol atomfegyverek számára állítottak volna elő hasadóanyagot. Még ugyanebben az évben aratták izraeli pilóták a típus első két légigyőzelmét, egy szír Mi–8-as és egy MiG–21-es ellen. Ötödik arab–izraeli háború 1982-ben, a Békét Galileának hadműveletben (az ötödik arab–izraeli háborúban) az izraeli gépek számos alkalommal lőttek le ellenséges repülőgépeket veszteségek nélkül. A háborúban a repülőgépek földi célokat is támadtak. Hatodik arab–izraeli háború Az F–16-osok részt vettek izraeliek 2006 nyarán Libanon és a Gázai övezet felett végrehajtott hadműveleteiben, bár részvételük mértéke eleddig nem ismeretes. 2006. július 19-én egy izraeli F–16I felszállás közben megsemmisült, mert kidurrant a futómű gumija. A pilóták sikeresen katapultáltak. 2007. szeptember 6-án hajnalban valószínűleg F–16I repülőgépek rombolták le Szíriában, a Dejr-ez-Zór tartományban lévő katonai komplexumot, itt feltehetően hasadóanyagokkal foglalkoztak, katonai célból, észak-koreai segítséggel. 2008. decemberi gázai légitámadás A 2008. decemberi gázai légitámadásban az izraeli F–16I Soufák döntő szerepet játszottak. Afganisztáni háború Az afganisztáni polgárháború idején a Pakisztáni Légierő F–16-osai több szovjet és afgán vadászbombázó és szállító repülőgépet lőttek le, bár a légi győzelmek pontos száma titkos. Az F–16 első harci vesztesége is ekkor következett be, a géppárparancsnokot saját kísérője lőtte le, később a légiharc-rakéta hibájának tulajdonították a veszteséget. A szovjetek állítása szerint valójában az ő MiG–23BN vadászbombázóik semmisítették meg a repülőgépet, a pakisztáni F–16-os a földi célokat támadó szovjet géppár által ledobott 250 kilogrammos bombákkal ütközött a levegőben. A gép maradványainak nagyfokú roncsolódása is ezt az állítást támasztja alá. Iraki hadszíntér Sivatagi Vihar hadművelet A Sivatagi Vihar hadműveletben az USAF 249 repülőgépe összesen 13 000 bevetést teljesített irak felett, többet bármely más koalíciós típusnál, öt gép elvesztése árán. Három repülőgépet légvédelmi rakétával lőttek le, egy gép az általa ledobott bomba túl korai robbanása, egy pedig hajtóműtűz miatt veszett oda. Az USAF F–16-osai két légigyőzelmet arattak a Southern Watch hadműveletben. Iraki szabadság hadművelet Az F–16-osok részt vettek az 1998-as Desert Fox és a 2003-as Iraqi Freedom hadműveletekben is, utóbbiban a földi harc támogatására és a légvédelem lefogására alkalmazták őket. 2006. június 7-én 227 kg-os bombákkal megsemmisítették Abu Muszab al Zarkavi rejtekhelyét. Délszláv háború Az F–16-osok aktív szerepet játszottak a NATO 1994–1995-ös boszniai békefenntartó missziójában (egy gépet lelőtt a légvédelem, a pilótát, Scott O'Grady-t kiszabadították), Jugoszlávia 1999-es bombázásában, valamint 2001 óta az afganisztáni hadműveletekben. Az USAF F–16-osai négy légigyőzelmet arattak Bosznia felett (ebből hármat Robert C. Wright ért el 1994. február 28-án, a légtérzárat megsértő szerb Jastrebek ellen), kettőt az Allied Force hadműveletben Jugoszlávia felett (egy holland F–16-os is ért el itt légigyőzelmet). Egy F–16D-t a Török Légierő veszített el 1996. október 8-án, az Égei-tenger feletti szokásos török–görög légi konfliktusok egyikében, mikor egy görög Mirage 2000 Magic-2 rakétával (állítólag véletlenül) lelőtte. 2006 májusában egy török és egy görög F–16-os ütközött össze intenzív manőverezés közben, a görög gép pilótája meghalt. Korszerűsítési programok A típus korszerűsítési programjait főként a korábban gyártására berendezkedett üzemek végzik el. Az Amerikai Légierő állományában levőket a Hill Légierő-bázison építik át folyamatosan, továbbá az Európában állomásozó alakulatokat (USAFE) többnyire más gyárakkal végeztetik el díjazás fejében. Ilyen az Ankara melletti TUSAS gyár, a görög HAI (Hellenic Aerospace Industries), illetve MLU-átépítéseket végeznek Portugáliában és Dél-Koreában is. Izraelben szintén végeznek, rendszerint saját légierejének megrendelésére átépítéseket (ld. ACE). MSIP (Multinational Staged Improvement Program) Az F–16 rendszerbe állításakor úgy vélték, hogy az eredetileg tervezett könnyűvadász az európai hadszíntérre nem megfelelő, ide egy komolyabb repülőgép kell, emellett Európa kedvezőtlenebb időjárásához is bonyolultabb műszerezettségre volt szükség, ezért a korai F–16-osokat, több lépcsőben, elkezdték továbbfejleszteni. MSIP I A repülőgépeket megerősítették és bekábelezték az AMI–120 AMRAAM rakéták hordozásához, új navigációs rendszert kaptak, valamint beépített elektronikus zavarórendszert. A program eredménye lett a Block 15 változat. MSIP II A Block 25 (F–16 C/D) változatot eredményező korszerűsítési program. MSIP III A program végeredménye a Block 50/52 (F–16CJ/DJ). MLU (Mid Life Update) A négy eredeti európai megrendelő (Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia) valamint Portugália közös, folyamatos korszerűsítési programja. Az első gépek 1998-ban álltak hadrendbe, elnevezésük F–16AM/BM lett. A pilótafülkét a Block 50-es gépekhez hasonlóan korszerűsítik. Két Honeywell folyadékkristályos képernyő, nagy látószögű HUD, éjjellátóval kompatibilis világítás, és sisakba épített kijelzők kerülnek beépítésre. Az elektronika lézergyűrűs tehetetlenségi navigációs rendszerrel és GPS-vevővel, új, AN/APX–111 saját-idegen felismerőrendszerrel bővül. A lokátort az AN/APG–66 (V) 2A standardra korszerűsítik. A hajómű F100–PW–220. A levegőbeömlőnyílás két oldalára felszerelik a LANTIRN konténerek felfüggesztő csomópontjait. Az MLU program is többszintű, a fejlesztések legalább 2009-ig tartanak. M1 Eredeti standard, 1998-tól elérhető. M2 Kisebb szoftverfejlesztés, 2000-ben az összes korábbi gépet erre a szintre hozták fel. M3 A szoftver fejlesztése mellett az elektronikát is korszerűsítették, a Link–16 és a HMCS sisakdisplay beépítésével. M4/M4+ Az amerikaiakkal közös program, az amerikai továbbfejlesztett Block 50-esek kapják az M4+/M5+ szoftvert. Többek között a HMCS kezelőszoftverét korszerűsítették, valamint a gépek kompatibilissé váltak a korszerűbb célmegjelölő konténerek (Sniper XR, PANTERA) kezelésére. A gépek alkalmassá váltak a nagy szögeltérítéssel indítható rakéták hordozására (AIM–9X, IRIS–T). M5/M5+ Többek között a GPS korszerűsítése. CCIP (Common Configuration Improvement Program) A továbbfejlesztés célja az USAF összes Block 40/42/50/52 sorozatú repülőgépének egységes szintre hozása, az elérhető legkorszerűbb avionika (hardver és szoftver is) beépítésével: Link 16 adattovábbító rendszer (Multifunctional Information Distribution System, MIDS), sisakba épített monitor (Joint Helmet Mounted Cueing System, JHMCS), az új, moduláris, nyitott architektúrájú fedélzeti számítógép (Modular Mission Computer, MMC), színes kijelzők és azok jelgenerátora. A CCIP program részben közös az európai MLU programmal. Az első átalakított gépet 2000 decemberében adták át. Falcon Up A program célja a repülőgépek szerkezeti megerősítése, és több kisebb átalakítás. A korábbi, Block 25/30/32-es gépek élettartamát 6000 repült órára, a Block 40/42 gépekét 8000 órára növelik. F–16 ACE Az ACE (Avionics Capabilities Enhancement) programot az Israeli Aircraft Industries által vezetett cégcsoport dolgozta ki, az izraeli cégek által gyártott felszerelésekre alapozva. Sure Strike Az avianoi 31st Fighter Wing Block 40 sorozatú repülőgépeit a Bosznia feletti bevetések támogatására kismértékben korszerűsítették: a pilótafülke világítását kompatibilissé tették az éjjellátó szemüvegekkel, valamint beépítették az IDM (Improvised Data Modem, Korszerűsített Adatmodem) berendezést, melynek segítségével a repülőgép az Előretolt Légi Irányítóktól (FAC, Forward Air Controller) a célok földrajzi koordinátáit (szélesség, hosszúság és tengerszint feletti magasság) át tudja venni, majd a navigációs rendszer a HUD-on ki tudja jelezni, így a repülőgép pilótájának nem kell foglalkoznia a célok keresgélésével, lényegesen hamarabb a helyszínre tud érni. A berendezést a kereskedelemben már kapható eszközökből építették (valamint megírták a megfelelő szoftvereket) 13 hét alatt, ezért a korszerűsítés meglehetősen olcsó. A Block 40 sorozattól, valamint az MLU programon átesett repülőgépeken megtalálható a rendszer. Gold Strike A Sure Strike rendszer továbbfejlesztése. Az IDM-et alkalmassá tették valós idejű, kétirányú mozgókép-továbbításra, azaz a repülőgépen megjeleníthető egy tetszőleges másik gép által látott cél, és a gép is el tud látni más gépeket adatokkal. Az új funkciókat kizárólag új szoftverekkel biztosítják, a gépek elektronikáján ehhez nem kellett változtatásokat végrehajtani. Have Glass A programot a nyolcvanas évek elején folytatták, célja az F–16 radarsugárzás-visszaverő képességének csökkentése volt. A gépek ekkor kapták meg a jól ismert, aranyszínű bevonatot a pilótakabin tetejére, mely szórja a rádiósugárzást, több helyen radarabszorbens anyagokat alkalmaztak. A 2000-es években felújították a programot, több gépet kísérleti radarhullám-elnyelő festéssel láttak el az F-22 festésének mintájára. Boosey & Hawkes A Boosey & Hawkes egy kottakiadó cég, saját jellemzésük szerint a világ egyik legsikeresebb zenével foglalkozó cége. Története 1930-ban jött létre két jól menő angol családi vállalkozás – Boosey & Company és Hawkes & Son – összeolvadásaként. Ennek eredménye a Boosey & Hawkes, amely, mint kottakiadó és hangszerkészítő cég, egyaránt vezető pozíciót szerzett. Egyébként a Boosey & Company az 1760-as években, a Hawkes & Son 1865-ben alakult, és mindkét cég kottakiadással és hangszergyártással foglalkozott. Az egyesülésre a rádiók és egyéb hangtechnikai eszközök elterjedése miatt volt szükség; ezek miatt ugyanis a kottakiadás piaca jelentősen csökkent. A hangszergyár-részleget 2003-ban eladták. Szerzők Jelenleg olyan nagy 20. századi szerzők műveinek kiadási jogait birtokolják, mint Igor Stravinsky, Bartók Béla, Aron Copland, Benjamin Britten, Szergej Szergejevics Prokofjev, Richard Strauss és Sergey Rachmaninov; emellett a jól menő kortárs szerzők műveit (John Adams, Louis Andriessen, Sir Harrison Birtwistle, Elliott Carter, Sir Peter Maxwell Davies, H M Górecki és Steve Reich) is ők adják ki, illetve a fiatal szerzők (James MacMillan, Magnus Lindberg, Mark-Anthony Turnage és Olga Neuwirth) pártolásával is foglalkoznak. A régebbi szerzők közül Johannes Brahms és Antonín Dvořák műveinek kiadását végzik, viszonylagos siker mellett. A Bourne-ultimátum A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum) Robert Ludlum A Fantom ultimátuma című regénye alapján készült 2007-es amerikai–német akcióthriller. A film a Bourne-trilógia (könyvváltozatban a Fantom-trilógia) befejező része, A Bourne-csapda közvetlen folytatása. Jason Bourne szerepében ismét Matt Damon látható, visszatér Julia Stiles és Joan Allen is, míg az új színészek között megtalálható többek között David Strathairn, Scott Glenn és Albert Finney. A direktori székben az előző részt is készítő Paul Greengrass ült, az executive producerek egyike pedig Doug Liman, A Bourne-rejtély rendezője. A történet ott folytatódik, ahol a 2004-es előzményben abbamaradt: Bourne útja Moszkva után Párizsba, Londonba, Madridba, Tangerbe, majd New Yorkba vezet, hogy felfedje valódi személyazonosságát, miközben a CIA-nek dolgozó bérgyilkosok szüntelenül a nyomában vannak. A három film közül A Bourne-ultimátum kapcsolódik legkevésbé a forrásanyagához. Az amerikai bemutató 2007. augusztus 3-án volt, a magyar pedig október 25-én. A film három technikai Oscar-díjat nyert 2008-ban. Cselekmény A sebesült Jason Bourne nem sokkal a moszkvai autós üldözést követően a helyi rendőrség elől menekül. Betör egy orvosi rendelőbe, hogy ellássa sérüléseit, ám két rendőr ráakad. Lefegyverzi őket, de az életüket meghagyja, s elsétál. Hat héttel később Bourne Párizsban van, hogy közölje Marie halálát annak testvérével, Martinnal. Eljövet a The Guardianben feltűnik neki egy cikk, amiben Simon Ross újságíró CIA-sként utal rá. Bourne találkozót szervez a zsurnalisztával a Waterloo állomáson, Londonban. Mivel egy telefonbeszélgetésben megemlíti a „Fekete hanga” kifejezést, Rosst a CIA figyelemmel kíséri; úgy hiszik, a pályaudvaron forrásával fog találkozni. Bourne kiszúrja a férfit követő ügynököket, s egy mobilon keresztül utasítja annak érdekében, hogy ne fogják el, s közben folyamatosan iktatja ki a Hírszerzés embereit. Langleyben Noah Vosen, a Fekete hangát, vagyis az átkeresztelt Treadstone-t vezető CIA-aligazgató egy bérgyilkost, Pazt küldi Ross és a forrás likvidálására. Vosen csapata azonosítja Bourne-t egy biztonsági kamerán keresztül, s azt feltételezik, ő a forrás. Bourne a vasútállomás egy zárt helyiségébe inti Rosst, aki azonban pánikba esik és felfedi magát, tiszta célpontot jelentve Paznak. Bourne felkapja a holttest mellől az újságíró dokumentumait, amikből megismeri a forrást: Neal Daniels, a CIA madridi állomásfőnöke. Pamela Landy igazgatóhelyettest felkérik, hogy segítsen Bourne elfogásában. A nő közreműködésével Vosen és egysége is rájön a forrás kilétére. Daniels irodájába küldenek egy csapatot, azonban Bourne már ott várja, s ártalmatlanná teszi őket, majd a Treadstone koordinálásában részt vett Nicky Parsons lép be az ajtón. A lány elmondja Bourne-nak, hogy Daniels Tangerbe menekült, a telefonon jelentkező Vosent pedig úgy tájékoztatja, hogy a célpont már elhagyta a helyszínt. Bourne tárcsázza a rendőrséget, majd a telefonban lövéseket hallat, hogy a kiérkező rendőrök megnehezítsék a közeledő erősítés dolgát. Később, pár nyugodt perc közepette Bourne megkérdezi Nickyt, hogy miért segít neki, ám a lány csak homályos célozgatással válaszol, amit az amnéziás férfi nem tud értelmezni. A CIA üzenetet intéz egy tangeri ügynöküknek, Deshnek, ami Daniels megölésére irányul. Nicky a hivatalos hozzáférési engedélyével találkozót kér Deshtől, amit egy mobilcserével indokol, s így Bourne követni tudja a marokkói bérgyilkost. Vosen rájön az árulásra, így elrendeli Nicky likvidálását is. Landyt felháborítja, ahogy az aligazgató válogatás nélkül ad ki parancsot a CIA személyzetének megöletésére, így otthagyja a küldetést. Desh felfigyel a sarkában lévő Bourne-ra, s csellel sikerül neki végeznie Danielsszel. Ezt követően Nicky után indul, így Bourne-nak gyorsan kell leráznia a Daniels autójának felrobbanása miatt őt üldöző rendőröket. A két képzett gyilkológép kíméletlen kézi összecsapásból végül Bourne kerül ki győztesen. A hullaházban Daniels személyes tárgyai közt olyan nyomot talál, ami egy New York-i CIA-bázishoz irányítja. Indulás előtt segít Nickynek abban, hogy a lány köddé tudjon válni. New Yorkban Bourne egy szomszédos épületről figyeli Landyt és Vosent. Felhívja a nőt, aki elárulja neki igazi nevét: David Webb. Ezen kívül születési dátumként a 4/15/71-et közli vele, ami valójában a Treadstone a 415 East Steet 71-en található létesítményének címét fedi. Bourne üzenetben kéri Landyt, hogy találkozzon vele. Vosen és csapata tanúja a kommunikációnak, így maximális erőkkel indulnak Landy után. A találkozó azonban elterelés: Bourne átkutatja Vosen irodáját; magához veszi a Fekete hanga szigorúan titkos dokumentumait. Vosen rájön az átverésre, mikor Bourne felhívja őt; az aligazgató visszarendeli minden emberét. Bourne-nak sikerül megszöknie, s életveszélyes autós hajszába keveredik az ügynökökkel és Pazzal, akit nem öl meg, mikor erre lehetősége nyílna. A célépület előtt már várja Landy, akinek átadja az aktákat. Odabenn Bourne találkozik Dr. Albert Hirsch-sel, aki a Treadstone pszichológiai kiképzéséért felelt. Segítségével Bourne-nak eszébe jutnak múltja hiányos momentumai: David Webbként maga jelentkezett a programba. Közli Hirsch-sel, hogy többé nem kíván Jason Bourne lenni, majd az érkező CIA-sok elől kiugrik az ablakon a szomszéd tetőre. Vosen éppen akkor nyit rá Landyre, mikor az a Fekete hanga-papírokat faxolja tovább. Bourne-t a tetőn Paz fegyverrel tartja sakkban, azonban elbizonytalanodik, amiért korábban célpontja meghagyta életét; végül hasonlóan cselekszik. Bourne nekifut, hogy levesse magát, egyenesen a folyóba, ám ugrás közben a felérkező Vosen rálő. Néhány hónappal később Nicky a híradót nézi valahol, amiből megtudja, Hirsch-t és Vosent letartóztatták, Ezra Kramer CIA-igazgató pedig szenátusi meghallgatáson vesz részt, amiért jóváhagyta a programot. David Webb, más néven Jason Bourne az East Riverbe veszett, bár holttestét nem találták meg. Nicky elmosolyodik, Bourne mozdulatlan teste pedig a vízben hirtelen mozogni kezd, majd elúszik. Háttér A film felvételei több helyszínen folytak, így New York Cityben, Olaszországban, Marokkóban, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban, több Egyesült Államokbeli terület mellett. Bemutató A Bourne-ultimátum premierjére 2007. július 31-én került sor Oklahoma Cityben. A rendezvény bevételével (ami 150 dolláros mozijegyekből gyűlt össze) megsegítették a Bethany külvárosában található The Children's Center nonprofit gyermekkórházat. A három vásznon egyszerre futó film bemutatóján Matt Damon üdvözölte a vendégeket. Box office A Bourne-ultimátum augusztus első hétvégéjén került a mozikba, s 69,3 millió dollárral a toplista első helyén nyitott. Ez nem csak az akciófilmek körében kiemelkedő, s augusztus hónap legerősebb rajtja, de a 2007-es év 8. legmagasabbja is. 32%-kal múlta felül A Bourne-csapdát és és 155%-kal a 2002-ben bemutatott A Bourne-rejtélyt. További jellemzője a sorozatnak, hogy képes fenntartani a folyamatos érdeklődést, azaz bevétele a nyári nagyköltségvetésű bemutatók átlagánál lassabban csökken. Ez a harmadik rész esetében sem volt másképp, így végül több mint 227 millió dollárt keresett csak hazájában, az egyetlen nyári folytatássá válva, amely képes volt túltenni elődjén. Hasonló sikertörténet jellemzi a film nemzetközi szereplését; Észak-Amerikán kívül 215 millió dollárt ért el. Bevétele így 103 millióval több a széria középső részéénél, és 123-mal az elsőénél. Kitűnik a többi közül az Egyesült Királyság piaca, ahol 47 millió dollárnak megfelelő angol fontot gyűjtött össze. Kritikai fogadtatás 2007. október elején A Bourne-ultimátum értékelése több mint 200 vélemény alapján 93%-on áll a Rotten Tomatoes oldalán, ahol a különböző amerikai kritikusok írásait gyűjtik egybe. Ez tíz százalékkal jobb, mint az első és második rész fogadtatása. Az IMDb szavazói szintén több mint fél csillaggal jobbnak találták a 2007-es epizódot, 8,3 pontjával Paul Greengrass filmje az IMDb 250 legjobb filmje közé is bekerült. Ahogy A Bourne-csapdát, ezt a filmet is kritika érte a rázkódós kameramunkáért. A filmről amúgy pozitív véleményen álló Richard Corliss a Time magazin oldalain azon elmélkedik, „Vajon miért szenved egyes jelenetekben a kamera Parkinsonban? A kép remeg, az éppen beszélőt elhomályosítja a hallgató válla, ami bosszantja a nézőket és elvonja a figyelmüket a jelenet tartalmáról.” Jelentősebb díjak és jelölések A film további 8 díjat nyert el különböző kritikusi és szakmai szervezetektől. Greisiger Irma Greisiger Irma (Szepesbéla, 1882. január 16. – Gyöngyös, 1947. június 29.) botanikus, Győrffy István botanikus felesége. Életrajza 1882. január 16-án született Szepesbélán. A kolozsvári egyetem első matematika-természetrajz szakos női hallgatója volt. 1904-ben szerzett tanári diplomát. Férje Győrffy István (1880–1959) botanikus, fiuk Győrffy Barna szintén botanikus, növénygenetikus lett. Házassága után férjét briológiai (mohászati) munkájában segítette, saját kutatásokat is végzett a Magas-Tátra virágos növényeiről. Főbb munkái Euphrasia tanulmányok (Acta Biologica, Szeged, 1937 és 1939. Tidal Az 1996-os Tidal Fiona Apple első nagylemeze. A Billboard 200-on a 15. helyig jutott. 1996 decemberében lett aranylemez, 1997 júliusában platina, duplaplatina 1998 októberében, a tripla platina minősítést 1999 áprilisában kapta meg. Hat kislemez jelent meg róla: Shadowboxer, Slow Like Honey, Sleep to Dream, The First Taste, Criminal és Never Is a Promise. A Criminalért elnyerte az 1998-as Grammy-díjat a legjobb női rockénekes teljesítményért. A Rolling Stone olvasói egy felmérésben 1997 kislemezének választották. A The First Taste-hez készült egy videoklip, de ezt sosem adták le Amerikában. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Loučka (Olomouci járás) Loučka település Csehországban, a Olomouci járásban. Loučka Vilémov, Luká, Bílsko, Litovel és Cholina településekkel határos. Lakosainak száma 202 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Le Vernet (Ariège) Le Vernet település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 672 fő (2015). Le Vernet Bonnac, Montaut és Saverdun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cecilia Gabriela Cecilia Gabriela Vera Sandoval (Mexikóváros, Mexikó, 1962. január 9. –) mexikói színésznő. Főként telenovellákban szerepel, de a színház világa sem idegen számára. Korábbi férjétől, Marco Uriel színésztől elvált. Szerepei Telenovellák Mi adorable maldición (2017) .... Corina Pineda Vda. de Solona "Corinne" A que no me dejas (2015) .... Raquel de Fonseca Voltea pa' que te enamores (2015) .... Aide Karam Qué pobres tan ricos (2014) .... Rita de Escandiondas Mentir para vivir (2013) .... Lucina González Cachito de cielo (2012) .... Isabel Obregon Vda. de Gomez Llena de amor (2010) .... Camila "Muñeca" Rivero de Porta-Lopez Mindörökké szerelem (Mañana es para siempre) (2009) ..... Altagracia Linares de Elizalde Juro que te amo (2008–09) ..... Leonora Cassis de Lazcano Muchachitas como tú (2007) .... Verónica Vásquez Mujer, casos de la vida real (2007)..... Varios capitulos Heridas de amor (2006) ..... Bertha de aragón joven A mostoha (La madrasta) (2005) ..... Daniela Márquez de Rivero Alegrijes y Rebujos (2003–04) ..... Mercedes de Domínguez # 2 Niña amada mía (2003) ..... Consuelo Mendiola de Izaguirre Así son ellas (2002) ..... Violeta Carmona Cómplices al rescate (2002) ..... Regina Del Valle/Tania El precio de tu amor (2000–01) ..... Julia Carita de ángel (2000) ..... Victoria Montesinos Vivo por Elena (1998) ..... Consuelo Amada enemiga (1997) ..... Cecilia Acapulco, cuerpo y alma (1995–96) ..... Cinthia Bajo un mismo rostro (1995) ..... Magdalena Imperio de cristal (1994–95) ..... Esther Lombardo Sueño de amor (1993) .... La última esperanza (1993) ..... Jennifer Valeria y Maximiliano (1991) ..... Dulce Landero Mi pequeña Soledad (1990) ..... Clara Carrusel (1989) El Pecado de Oyuki (1988) ..... Yuriko Flor y canela (1988) Victoria (1987–88) ..... Eloisa Vivir un poco (1985) ..... Secretaria de Gregorio Tú o nadie (1985) ..... Maria José Filmek El Arrecife de los alacranes (1994) ..... Mónica Sorozatok Los simuladores (2009) Mujeres asesinas — Susana Színház 12 mujeres en pugna (2009) 7 mujeres (2011) Wittenheim Wittenheim település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 14 512 fő (2015). Wittenheim Ruelisheim, Pulversheim, Cernay, Richwiller, Kingersheim, Illzach, Baldersheim, Sausheim és Wittelsheim községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A pingvin és a csodakavics A pingvin és a csodakavics (eredeti cím: Pebble and the Penguin) 1995-ben bemutatott egész estés amerikai rajzfilm, amely a 8. Don Bluth-film. A forgatókönyvet Rachel Koretsky és Steven Whitestone írta, Don Bluth és Gary Goldman rendezte, a zenéjét Barry Manilow szerezte, a producere Russell Boland volt. A stúdió utolsó alkalmából Sullivan Bluth Studios készítette, a Metro-Goldwyn-Mayer és a Warner Bros. forgalmazta. Amerikában 1995. április 11-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2001. január 1-jén az RTL Klub-on vetítették le a televízióban. Cselekmény Hubie, a kedves, félénk pingvin legény beleszeret az elbűvölő pingvin lányba, Marinába, de szíve hölgyéért meg kell küzdenie a felfuvalkodott, nagyvagány Drake-kel. Ahhoz, hogy eldönthessék, ki nyeri el Marina kezét, meg kell ajándékozniuk őt egy olyan kaviccsal, aminek nincs párja. Hubie hamarosan talál is egy gyönyörű smaragdzöld követ, de még mielőtt átadhatná, a gonosz Drake belelöki Hubie-t a háborgó tengerbe. A hullámok között sodródó pingvin kereskedők fogságába esik, de mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljon. Hiszen csak tíz napja van arra, hogy hazaérjen, különben Drake feleségül veszi Marinát... Tiedra Tiedra község Spanyolországban, Valladolid tartományban. Tiedra Benafarces, Pinilla de Toro, Vezdemarbán, Castromembibre, Villavellid, Villardefrades, San Cebrián de Mazote, Mota del Marqués és Villalbarba községekkel határos. Lakosainak száma 297 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Neochmia A Neochmia a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembet John Edward Gray írta le 1849-ben, jelenleg az alábbi 2 vagy 4 faj tartozik ide: napasztrild (Neochmia phaeton) vörösszemsávos pinty (Neochmia temporalis) barnacsíkos pinty (Neochmia modesta vagy Aidemosyne modesta) kákapinty (Neochmia ruficauda vagy Bathilda ruficauda) Előfordulásuk Ausztrália területén honosak. A természetes élőhelyük szubtrópusi és trópusi erdők, cserjések, szavannák, valamint folyók, patakok, lápok és mocsarak környéke. Állandó, nem vonuló fajok. Megjelenésük Testhosszuk 11 centiméter körüli. Életmódjuk Fűmagvakkal, rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkoznak. A Tündéri keresztszülők epizódjainak listája A Tündéri keresztszülők epizódjainak listája a Tündéri keresztszülők (Angyali keresztszülők) című televíziós sorozat epizódjait mutatja be. Carate Urio Carate Urio település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 1173 fő (2017. január 1.). Carate Urio Laglio, Faggeto Lario, Moltrasio, Schignano, Torno és Brienno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jávai kakukkgébics A jávai kakukkgébics (Coracina javensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Javan Cuckoo-shrike). Előfordulása Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 24.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 5.) ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 5.) Poloszkó Poloszkó (szlovákul: Ploské) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. Fekvése Nagyrőcétől 16 km-re délnyugatra, a Turóc-patak partján fekszik. Története A település a 14. század közepén keletkezett, 1413-ban „Palazka” néven említik először. 1450-ben „Polozka”, 1563-ban „Plosky”, 1571-ben „Ploskie”, 1590-ben „Ploskuo”, 1600-ban „Polosko”, 1620-ban „Ploszka” alakban szerepel az írott forrásokban. A Derencsényi család birtoka volt, akik 1427-ben 11 portát birtokoltak a faluban. A 16. század végétől több nemesi család tulajdonában állt. 1773-ban 19 munkás és 3 zsellércsalád lakta. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLOSZKA. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ratkóhoz mintegy fél mértföldnyire, földgye hegyen vagyon, ’s nehezen miveltetik, réttyeit a’ vizek járják, legelője van, fája is mind a’ kétféle, piatzozása kettő közel, harmadik osztálybéli.” 1828-ban 30 házában 255 lakos élt. Lakói kezdetben állattenyésztéssel, később főként vasművességgel foglalkoztak és a közeli bányákban dolgoztak. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Poloszka, tót falu, Gömör vmegyében, Ratkóhoz északra 1/2 órányira: 19 kath., 236 evang. lak. Földei hegyoldalban feküsznek, és soványak. Találtatik itt az anyagnak egy neme, mellyel tenta helyett irni is lehet. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Ploszkó, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 33 házzal és 186 ág. h. evangelikus lakossal. 1413-ban Palazka és Polozka néven, mint a Derencsényiek birtoka szerepel. Mint ilyen az idők folyamán a Koháryak birtokába került, ma pedig Coburg herczegnek és a Latinák családnak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak a község közelében úrilaka, a hol Irányi Dániel a szabadságharcz után a Latinák családnál menedéket talált. Fényes Elek megjegyzi földrajzában, hogy "találtatik itt az agyagnak egy neme, mellyel ténta helyett írni is lehet." A községben nincs templom. Postája Ratkó, távírója Nagyrőcze, vasúti állomása Tornallya.” A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott. A háború után lakói földművesek, bányászok voltak. Népessége 1910-ben 161, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 79 lakosából 70 szlovák volt. 2011-ben 74 lakosából 72 szlovák. Nevezetességei Az egykori vaskohászat emléke az 1814 -ben épített vashámor épülete. A falutól nem messze, az erdőben kis tó található. Cimbergo Cimbergo település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 546 fő (2017. január 1.). Cimbergo Capo di Ponte, Cedegolo, Ceto, Cevo és Paspardo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 100 kg-os kötöttfogású birkózás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a birkózás férfi 100 kg-os kötöttfogású versenyszámának selejtezőjét és döntőjét július 26. és 28. között rendezték a Institut Nacional d'Educació Fisica de Catalunyában. Eredmények DQ : kizárták DQ2 : passzivitás miatt mindkét versenyzőt kizárták Csoportkör A birkózókat csoportokba osztották, ahonnan az egymás elleni mérkőzések alapján, a csoportok győztesei mérkőzhetek az aranyéremért, a második helyezettek a bronzéremért. A csoportokban elért eredmények alapján, a csoportok első két helyezettjein kívül, a további legjobb három birkózó mérkőzhetett a helyosztókon. Brandenburg an der Havel Brandenburg an der Havel település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 71 664 fő (2016). Brandenburg an der Havel Potsdam-Mittelmark District és Havelland district községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 5-ös villamos (Szczecin) A szczecini 5-ös jelzésű villamos a Stocznia Szczecińska – Plac Szarych Szeregów – Krzekowo útvonalon közlekedik. A 7,6 km hosszú vonalon 1905-ben indult meg a közlekedés. A vonalat a Tramwaje Szczecińskie közlekedteti a Zarząd Dróg i Transportu Miejskiego megrendelésére. Járművek A viszonylaton magas padlós Konstal 105N2k/2000, Tatra KT4 és Konstal 105Ng/2015 villamosok közlekednek. Pipreola jucunda A Pipreola aureopectus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1860-ban. Előfordulása Az Andok lábainál, Kolumbia és Ecuador területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 18 centiméter. A nemek különböznek. Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik. Miglionico Miglionico község (comune) Olaszország Basilicata régiójában Matera megyében. Fekvése A Bradano és Basento folyók közti vízválasztó egyik dombján fekszik, a megye középső részén. Története Egyes legendák szerint a híres atléta, Krótoni Milósz alapította az i.e. 6 században. Mások szerint Milósz, Pürrhosz epiruszi király kapitánya alapította katonai bázisként, ahonnan a Basento és a Bradano völgyeit ellenőrizhette. A település vára a 8-9. században épült fel, majd később, 1110-ben tovább bővítették. Végső formáját 1400-ban nyerte el. Az 1857-es földrengésben súlyosan megrongálódott. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Maggiore-templom (14. század) Santa Maria delle Grazie-templom Malconsiglio vár az egykori várfal bástyái Maros TV A Maros TV (románul TV Mureș) egy helyi adó Marosvásárhelyen, amely műsoridejének felét magyarul, másik felét pedig románul közvetíti. Vételkörzete A televízió adásait a következő településeken lehet fogni: Marosvásárhely Radnót Marosludas Dicsőszentmárton Marosszentgyörgy Marosszentkirály Forrás PolgáriÉlet.ro - Hétfőtől Maros TV Merlion A merlion egy szobor, ami egy oroszlán fejű és haltestű élőlényt ábrázol. Neve a sellő(angolul:mermaid) és az oroszlán (angolul lion) szavakból származik. Fraser Brunner tervezte 1964-ben a Szingapúri Idegenforgalmi Bizottság számára, és napjainkra Szingapúr nemzeti jelképévé vált. A városállamban öt hivatalos merlion szobor van elhelyezve. Edwin Thumboo 1979-ben költeményt írt róla Ulysses by the Merlion címmel. Holcsík Holcsík, (1899-ig Holcsikócz, szlovákul: Holčíkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában. Fekvése Varannótól 25 km-re északkeletre a Nagydomásai-víztározó keleti partján fekszik. Története 1408-ban említik először, a sztropkói uradalomhoz tartozott. 1591-től a Rákóczi-család birtoka. A 18. századtól a Vécsey család birtoka. 1715-ben 9 lakott és 10 lakatlan ház állt a településen. Az 1787. évi népszámlálás szerint 23 házában 229 lakos élt. A 19. században a Larisch család lett a falu földesura. 1828-ban 27 házában 202 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és kézművességgel, főként takácsmesterséggel foglalkoztak. Vályi András szerint "HOLCSIKÓCZ. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Rafajócz, és Giglócz között; dombos határja 3 nyomásbéli, gabonával bővelkedik, erdeje van, szőleje nints, piatza Varannón." Fényes Elek szerint "Holcsikocz, tót falu, Zemplén vmegyében, N. Domasa fil. 175 rom., 30 g. kath., 7 zsidó lak., 429 h. szántófölddel. F. u. b. Vécsey. Ut. p. Nagy-Mihály." 1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 232, többségben szlovák lakosa volt, jelentős lengyel kisebbséggel. 2001-ben 485 lakosából 482 szlovák volt. 2011-ben 445 lakosából 434 szlovák volt. Nevezetességei A Fogolykiváltó Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A falu tóparti fekvése főként a vízisportoknak és a horgászatnak kedvez. Buceros A Buceros a madarak osztályába, a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: orrszarvú madár vagy kalao (Buceros rhinoceros) nagy szarvascsőrűmadár vagy homrai (Buceros bicornis) tűzvörös szarvascsőrű vagy filippin szarvascsőrű (Buceros hydrocorax) kalapácsfejű szarvascsőrű (Buceros vigil) vagy (Rhinoplax vigil) Tonk Márton Tonk Márton (Marosvásárhely, 1973. március 15. –) filozófus, filozófiai szakíró, egyetemi oktató, Tonk Sándor fia, Tavaszy Sándor dédunokája. Életpályája Középiskoláit szülővárosában, a Bolyai Farkas Líceumban végezte 1991-ben, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakon szerzett egyetemi diplomát 1996-ban, ugyanott nyerte el a filozófiai tudományok doktora címet Tavaszy Sándorról írott dolgozatával (2001). 1993–94-ben a bázeli egyetem, 1997–98-ban és 2001-ben, valamint 2003–2007 között több ízben is Budapesten az MTA keretében, 1999–2000-ben Szegeden dolgozott kutatói ösztöndíjjal. 1996–98 között gyakornok, majd tanársegéd, 2002–2006 között adjunktus volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Filozófiatörténet és Logika Tanszékén, közben 2000-től a Partiumi Keresztény Egyetemen is. 2006-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári székhelyű Filozófia Tanszékének docense, és a Természettudományi és Művészeti Fakultás dékánja. Munkássága Tudományterülete a filozófia- és eszmetörténet, ezen belül elsősorban a magyar filozófiai gondolkodás története, az újkori filozófia, a politikai gondolkodás története. E területeken több kutatási program (Kommunikáció és politikai sikeresség az RMDSZ politikai szerepvállalásában; Az erdélyi magyar politikai gondolkodás történetének bevezetése a Sapientia EMTE kurzuskínálatába; A nemzeti kisebbségek a magyar liberalizmus politikai gondolkodásában; A nemzeti és etnikai kisebbségek fogalma és státusa Európában; Politikai filozófia és társadalomelmélet az erdélyi magyar gondolkodásban; Filozófia, társadalom, identitás a 20. századi magyar filozófiában; A 19–20. századi erdélyi magyar filozófia története; Recepció és kreativitás. Nyitott magyar kultúra; A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai; Kierkegaard- és Heidegger-recepció a magyar filozófiában; Kant és a kantianizmus recepciója az erdélyi magyar gondolkodásban) vezetője. Első tanulmánya 1994-ben, a Kellékben jelent meg, amelynek az évtől 2004-ig főszerkesztője volt. 1995 óta a szegedi egyetem és a kolozsvári Pro Philosophia Alapítvány közös magyar filozófiatörténeti munkacsoportjának szakmai irányítója. Kiadásában jelenik meg 2000-től A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című sorozat, amelynek több kötetét maga gondozta. 2000-től rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi konferenciákon (Budapest, Miskolc, Debrecen, Veszprém, Hága), amelyek előadásai több konferenciakötetben jelentek meg. Tanulmányait, szakcikkeit a Debreceni Szemle, Erdélyi Múzeum, Kellék, Keresztény Magvető, Korunk, Magyar Kisebbség, Művelődés, Partiumi Egyetemi Szemle, Studia Universitatis Babeș–Bolyai, publicisztikai írásait a Korunk és a Krónika című lapok közölték. Gyűjteményes kötetekben közölt nagyobb tanulmányai: Az erdélyi magyar filozófia a XX. század utolsó évtizedében (társszerzők Demeter M. Attila és Veress Károly, in: Tizenkét év. Kolozsvár 2002); Filozófia és világnézet Tavaszy Sándor gondolkodásában (in: Alkalmazott filozófia – a filozófia alkalmazása. Kolozsvár 2002); A kantianizmus magyar recepciójának történetéből (in: Közelítések a magyar filozófia történetéhez. Budapest 2004). Önálló kötetei Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában (Kolozsvár–Szeged 2002; 2. kiad. Hága 2005) Filozófia – nemzeti filozófia – identitás (Kolozsvár 2002) A kantianizmus magyar recepciójának történetéből (Budapest 2004) Bevezetés a középkori filozófia történetébe (Nagyvárad 2004; 2. jav. kiad. Kolozsvár 2005) A nemzeti filozófia és annek „erdélyi feladatai” (Kolozsvár 2008) A nemzeti/etnikai kisebbségek kérdésének megközelítése az EU-ban (társszerzőkkel, Veszprém 2008) Kisebbségvédelem és „kisebbségi jogrend” az Európai Unióban (Temesvár 2008) Az európai szintű kisebbségvédelem normarendszere: elvszerű kisebbségvédelem vagy biztonságpolitika? (Kolozsvár 2009) Minority and community. Studies on the history, theory and educational policy of the Hungarian minority of Transylvania ; Romanian Institute for Research on National Minorities, Cluj-Napoca, 2014 Világnézettől közösségig. Válogatott filozófiatörténeti és kisebbségelméleti tanulmányok ; Pro Philosophia–Egyetemi Műhely, Kolozsvár, 2014 ( Műhely ) Szerkesztésében megjelent kötetek Somló Bódog : Értékfilozófiai írások (Kolozsvár–Szeged 1999) Böhm Károly és a kolozsvári iskola (Kolozsvár 2002) Halasy-Nagy József : Az erkölcsi élet (Kolozsvár–Szeged 2002) Mester Béla: Magyar philosophia (Kolozsvár-Szeged 2007) Molnár Gusztáv : Alternatívák könyve. I–II. (Kolozsvár 2007) Egyed Péter : Bretter György filozófiája (Kolozsvár 2007) Nations and national minorities in the European Union ; szerk. Bodó Barna, Tonk Márton; Scientia, Cluj-Napoca, 2009 Minority politics within the Europe of regions ; szerk. Horváth István, Tonk Márton; Scientia–Romanian Inst. for Research on National Minorities, Cluj-Napoca, 2011 ( Publications in the workshop series ) Fordításában közölte a Kellék Alexander Baumgarten, Vasile Muscă, Aurel Codoban filozófiai írásait, társfordítója volt a líceumok és tanítóképzők számára kiadott Filozófia tankönyvnek (Bukarest 1994). Forráskiadásai (bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel): Tavaszy Sándor: Válogatott filozófiai írások (Laczkó Sándorral, Kolozsvár–Szeged 1999) és Bartók György: Válogatott filozófiai írások (Laczkó Sándorral, Kolozsvár-Szeged 2001). Saint-Andéol (Isère) Saint-Andéol település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 125 fő (2015). Saint-Andéol La Chapelle-en-Vercors, Saint-Agnan-en-Vercors, Château-Bernard, Corrençon-en-Vercors, Gresse-en-Vercors és Saint-Guillaume községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Villebois-les-Pins Villebois-les-Pins település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 21 fő (2015). Villebois-les-Pins Étoile-Saint-Cyrice, Montjay, Sorbiers, Chauvac-Laux-Montaux és Laborel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Női 3000 méteres gyorskorcsolya a 2014. évi téli olimpiai játékokon A 2014. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 3000 méteres versenyszámát február 9-én rendezték. Az aranyérmet a holland Ireen Wüst nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A verseny helyi idő szerint 15:30-kor, magyar idő szerint 12:30-kor kezdődött. A rövidítések jelentése a következő: TR : pályarekord Cimitile Cimitile község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A település az ókeresztény bazilikáiról híres. Fekvése Nápolytól 25 km-re északkeletre fekszik. Határai: Camposano, Casamarciano, Comiziano és Nola. Története Az ősi Nolához közeli területet már a római időkben lakták. Egy Héraklész szentély is állt ezen a helyen, valamint számos villa és egy nekropolisz, amelybe Szent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja fölé 305-ben egy négyszögletű bazilikát emeltek, amely az első ókeresztényemléke a településnek. A nekropolisz gyorsan bővült és Coemeterium Nolanum név alatt vált ismertté. Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (később Nolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái. A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítette püspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, a Nápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-ban Joachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-ig Caserta megyéhez tartozott. Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledett ókeresztény emlékek. Az ásatások a második világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét az UNESCO által vezetett Világörökség helyszíneinek listájába. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Felice-bazilika – a kelet-nyugat irányú egyhajós bazilikához két apszis csatlakozik, valamint egy tágas előtér az északi és déli oldalain. Szent Félix sírját 484 és 523 között burkolták kék- és aranyszínű mozaikokkal . A harangtornyot a 10. században építették hozzá. Basilica nova – 401 és 403 között épült a San Felice-bazilikára merőlegesen. Háromhajós és három apszisos volt. Elsősorban temetkezési célokra használták. Santo Stefano-bazilika – az 5-6. században épült. Előterének bejáratát egy korinthoszi oszlopok által tartott diadalív díszíti. San Tommaso-bazilika – egyhajós templom, mely a 6-7. században épült. Nyolcvannégy síremléket tartalmaz ebből az időszakból. Falain még láthatók a 14. századi freskók. Santissimi Martiri-bazilika – a 3. században épült temetkezési célokra. A 10. században alakították át tulajdonképpeni templommá és alakították ki kettős oltárát The Circus Starring Britney Spears A The Circus Starring: Britney Spears (röviden The Circus Tour) Britney Spears hetedik világkörüli turnéja. A turné, mellyel az énekesnő hatodik, Circus című stúdióalbumát népszerűsíti, bejárja Észak-Amerikát, Európát és Ausztráliát. Ez a koncertkörút Spears első világ körüli turnéja öt évvel a The Onyx Hotel után. Ez a 2009-es év legjobban jövedelmező turnéja, több mint 74 millió dolláros bevétellel az első 48 show alatt. A turnét jelölték a Billboard és az Eventful közös Fan's Choice versenyén az Év legjobb koncertje címre. Háttér Nem sokkal a Womanizer debütálása után Spears bejelentette, hogy világkörüli turnéra indul 2009 tavaszán. Kijelentése 2008. december 2-án vált hivatalossá, hatodik albumának megjelenésével egyidőben. A próbák 2009 januárjában kezdődtek, az első koncert március 3-án New Orleans-ban volt. Előzenekarok Big Apple Circus Pussycat Dolls (Észak-Amerika) Girlicous (Kanada) Ciara (London) Kristinia DeBarge (Észak-Amerika) One Call (Észak-Amerika) Jordin Sparks (Észak-Amerika) DJ Havana Brown (Európa és Ausztrália) Sliimy (Párizs) Knappen & Hakim (Stockholm) Cascada (Berlin) Dallista Welcome to the Circus (videointró) Circus Piece of Me Thunderstorm (bemutató) Radar Harcművészeti bemutató (részletek a Gimme More LAZRtag-féle remixéből) Egyveleg: Ooh Ooh Baby Hot as Ice Boys (The Co-Ed remix) If U Seek Amy You Oughta Know (Alanis Morissette-feldolgozás) [A] Me Against the Music (Bollywood remix) Everytime Everybody's Looking for Something (videó) (részletek Marilyn Manson Sweet Dreams (Are Made of This) című számából) Freakshow Get Naked (I Got a Plan) Mannequin [B] Britney’s Hotline (bemutató) (részletek a Breathe on Me, a Boys és az I’m a Slave 4 U című dalokból) Egyveleg: Breathe on Me Touch of My Hand Band Jam Segue (bemutató) Do Somethin’ I’m a Slave 4 U (remix) Heartbeat (táncbemutató) (részletek a Lollipop, az American Boy, a Don't Stop the Music, a Closer és egyéb dalokból) Toxic …Baby One More Time (remix) Ráadás Break the Ice (videó) (részletek a Gimme More és az I’m a Slave 4 U című dalokból) Womanizer ↑ A: 2009. szeptember 5-én került a listára ↑ B: 2009. július 5-én került a listára, csak az európai turné alatt Langenfeld Ferenc Langenfeld Ferenc (angolul: Francis Langenfeld; Arad, Magyar Királyság, ma Románia,1827. - Chicago, Illinois, 1892 után) magyar honvéd, az amerikai polgárháború főhadnagya az északiak oldalán. Életútja Itthoni életéről nincs adat. A világosi fegyverletétel után emigrált. Langenfeld 1855-ben New Yorkban próbálta megalapozni a jövőjét, de nem sikerült. Langenfeld végül Chicagóban telepedett meg. 1861 július 8-án beállt a Lincoln puskások csapatába, amelyből később a 24. illinoisi önkéntes gyalogezred lett. Őrmester, hadnagy, majd főhadnagyi beosztásban szolgált az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán. Legjobb barátja Jekelfalussy Sándor volt, akivel a polgárháború után együtt dolgoztak a chicagói postahivatalban. Vida István Kornél kutatásai szerint Langelfeld Ferenc neve szerepelt az 1892-es chicagói szavazójegyzékben, tehát ekkor még biztos életben volt. Magánélete Nős ember volt, három gyermek apja (Wilhelm 1858-ban, Martha 1862-ben, Fred 1863-ban született). Triszta A Trisztaa Trisztán férfinév női párja.[forrás?] Gyakorisága Az 1990-es és a 2000-es években nem volt anyakönyvezhető. Névnapok * február 7. [forrás?] * november 28.[forrás?] Petróleumlámpa A petróleumlámpa a világításra használt eszközök petróleummal működő fajtája. Fényforrása lehet kanóc vagy égő, amelyet egy alul tág, a nyílása felé szűkülő üvegbúra vesz körül. A petróleumlámpa lehelyezhető asztalra, de hordozható fényforrásként kézi használatra is alkalmas. Három fajtája ismeretes: A lapos kanócú, azaz lámpabeles, a központi tervezésű (kör alakú, csöves kanócú) és a palástos lámpa. A túlnyomásos petróleumlámpákban (a gyártók között használt elnevezése Petromax, Tilley-lámpa vagy Coleman-lámpa) van egy gázosító, valamint egy Auer-égő. Ezek egységnyi üzemanyagból nagyobb mennyiségű fényt állítanak elő a kanócos típusokhoz képest, de felépítésük sokkal bonyolultabb, gyártásuk pedig költségesebb, valamint kezelni is nehezebb őket. A levegőt kézzel pumpálják a tárolóba, ami a folyékony üzemanyagot a gázosítóba nyomja. A gázosítóból távozó gáz elég, fehérizzásig hevíti a palástját, valamint hővel látja el a gázfejlesztőt. Az első nyersolajjal működő lámpa leírása ar-Razitól származik a 9. századból, aki „naffatah” néven tesz említést róla az általa írt Kitab al-Asrarban (Titkok könyvében). 1846-ban Abraham Pineo Gesner ezt bálnaolajjal helyettesítette, ily módon világított vele. Később erre a célra petróleumot kezdtek el használni, így ez egy nagyon híres világításra használt üzemanyag lett. Modernizált változatát Ignacy Łukasiewicz lengyel feltaláló dolgozta ki, és szabadalmaztatta 1853-ban, Lembergben. A petróleumlámpa széles körben főleg afrikai és ázsiai vidéki területeken terjedt el, ahol az elektromos áram nincs bevezetve, vagy túl drága. A petróleumlámpák becsült évi fogyasztása 77 milliárd liter üzemanyag, ami körülbelül 1,3 millió hordónyi olaj naponta. Összehasonlításképp, az Egyesült Államokban a sugárhajtóművek 76 milliárd litert fogyasztanak évente. A lapos kanócú lámpa A lapos égőjű lámpa egy egyszerű petróleumlámpa, ami a kapilláris hatás következtében petróleummal átitatódott kanócon égeti el az üzemanyagot. Ha eltörik egy ilyen típusú lámpa, az könnyen begyulladhat. Az efféle lámpáknak van üzemanyagtartályuk (a petróleum forrása), ehhez van hozzáerősítve az égő. A tartályhoz csatolva van négy kisebb ág, ezek tartják a burát, ami megakadályozza hogy a láng kialudjon. A lámpa égője egy sima kanóc, általában pamutból készül. Ennek alsó részét mártják petróleumba, ami könnyedén felszívja, és magában tartja; felső része a kanóc csövéből kilóg, ezzel lehet szabályozni a fény erősségét. A láng mérete szabályozható attól függően, hogy a kanóc mekkora része lóg ki a csőből. Ez a cső veszi körül a kanócot, valamint azt is biztosítja, hogy a megfelelő mennyiségű levegő kerüljön a lámpaégőbe. A szabályozás beállítása általában egy kis fogantyú segítségével történik. Ez egy csatlakozót működtet, ami egy fogazott, csapágyas lánckerék. Ha a kanóc túl hosszú, és még a lámpabél csövének tetején lévő kúpon is túlnyúlik, a lámpa füstöt is termel, amivel együtt jár a korom (el nem égett szén). Amikor a lámpa világít, a kanóc által felszívott petróleum tiszta, fényes, sárga lánggal elég. Ahogy a petróleum ég, a kanóc - a kapilláris hatás következtében - egyre több üzemanyagot szív fel a tartályból. A levegő áramlásának szempontjából a hideg levegőt kapja alul, a meleget pedig felül kibocsátja. Központi tervezésű lámpák A központi tervezésű lámpa, más néven Argand-lámpa a lapos kanócúhoz hasonló elven működik. Az égő egy magas üvegkéménnyel van felszerelve, ami mintegy 30 cm hosszú, vagy még ennél is hosszabb, hogy biztosítani tudja a megfelelő működéshez szükséges feltételeket. Ez a fajta égő is egy – általában pamutból készült – széles és lapos kanócot használ, ami egy cső köré van tekerve. Ezeket a szálakat összevarrják, ebből épül fel a teljes kanóc. Egy ilyen lámpa 6-10 kandela fényt is képes kibocsátani. Palástos lámpák A palástos lámpa a központi tervezésű lámpák egyik változata. A palástja egy nagyjából körte alakú szövetháló, ami az égő körül helyezkedik el. Ez a palást általában tórium- és egyéb ritkaföldfémsókat tartalmaz. Az első használatkor a szövet leég róla, a ritkaföldfémsók pedig oxidokká alakulnak át egy laza szerkezetű, érzékeny réteget képezve. Ez a lámpa használatakor a láng hatására felizzik, és fényesen világít. A petróleumlámpák ezen fajtája jelentősen fényesebb az előzőeknél, a lángja fehérebb, hőkibocsátása pedig nagyobb. Az üzemanyagot gyorsabban égeti el, mint a lapos kanócú, de lassabban, mint a központi tervezésű. A fénytermelésük is eltér. Míg a lapos kanócú, és a központi tervezésű lámpákban a fény teljes mennyisége a lángból ered, a palástos lámpákban egy kis láng izzít egy palástot. Néhány ilyen lámpa képes egy kisebb ház felmelegítésére is a hideg időkben. Magas hőmérsékleten -amin a lámpa is működik- alig van szaga, kivéve a meggyújtáskor és az eloltáskor. Hasonlóan a többi petróleumlámpához, a palástos lámpa fényerőssége is szabályozható; viszont ilyenkor vigyáznunk kell, mert ha túl erősre állítjuk, a kémény és a palást kormosodhat, fekete foltok jelenhetnek meg rajtuk. Az erősre állított láng is leégetheti ezt a kormot, hogyha gyorsan vesszük alacsonyra a teljesítményét, de ha nem vagyunk elég gyorsak, maga a korom fog meggyulladni, és „elszabadult lámpa” állapotot eredményez. A palástos lámpák egyik elterjedt formája csak egy kanócot használ, és teljesen nyomásmentes. A túlnyomáson alapuló palástos lámpák egy gáz generátort tartalmaznak, és világítás előtt előmelegítést igényelnek. Légszivattyú (pumpa) is van benne, hogy az üzemanyagot nyomás alatt a generátorba szállítsa. Az erősen rögzített palástos lámpákat a világítótornyokban, hajók navigálására szolgáló jeladókban használták, fényesebb világítással és kisebb üzemanyag fogyasztással, mint a korábbi olajlámpák. Petróleumlámpások Az "istállólámpa" vagy "viharlámpa" néven is ismert petróleumlámpás hordozhatóságra, és kültéri felhasználásra tervezett lapos kanócú lámpa. Három fajtája van: A halott lángú, a meleg, illetve hideg levegővel égő lámpák. A meleg és a hideg levegővel fúvatott lámpások csőszerű alakjukról ismertek. Az ilyen lámpások annyiban biztonságosabbak a holt lángúnál, hogy ha felborul, elzárja a lángot az oxigéntől, így az másodperceken belül kialszik. Ezzel megelőzhetjük a tűzbaleseteket. Holt lángú lámpás Ezek voltak a legkorábbi hordozható petróleum lámpák. Az 1850-es és 60-as években. A holt láng típus egy olyan nyílt kanócot jelent, amelyben a légáram szigorúan felfelé irányuló mozgással van szabályozva. Az levegő az égő aljánál áramlik be, és a nyitott tetejű kéményen távozik. Meleg levegővel égő lámpás A meleg levegővel működő lámpákat, vagy (fémcsöves szerkezetükről elnevezett) "csöves lámpákat" John Henry Irwin találta fel, és szabadalmaztatta 1868. január 12-én. A lámpa felülről gyűjti be a meleg levegőt, és ezt az oldalán lévő fémcsövek továbbítják az égőnek, hogy a láng fényesebben égjen. Hideg levegővel égő lámpás A hideget levegővel fúvatott lámpák hasonlítanak a meleg levegővel működőekhez, eltekintve attól, hogy itt a fényesebb égés érdekében hideg, friss levegő áramlik be a teteje körül, át az oldalcsöveken, eljutva a lánghoz. Ez a tervezés erősebb fényt biztosít, mint a meleggel működő, mivel a friss levegő az égés folyamatát tápláló oxigénben dúsabb. Működtetése és karbantartása Egy lapos kanócú petróleumlámpa működtetéséhez először is fel kell töltenünk az üzemanyagtartályt (az üzemanyag forrását), valamint hagynunk kell időt a lámpabélnek, hogy felszívja a folyadékot. Használat előtt nem árt, ha egy éles ollóval megfelelőre nyírjuk a kanócot. Ezek után annyi a dolgunk, hogy leemeljük az üvegkéményt, és nyílt lánggal, például egy gyufával meggyújtjuk az átázott pamutszálat. Ha azt tapasztaljuk, hogy égés közben füstöl, nyomjuk beljebb a kanócot a csövében. Pár perc eltelte után, ha már teljesen bemelegedett a lámpa, teljes fénykibocsátással világít. A kanócot a csöve felső pontjáig visszahúzva, vagy egyszerűen elfújva elolthatjuk a lámpát. Bár a legtöbb nem-márkás petróleumlámpánál csak az előbbi megoldás hatásos. Üzemanyagok Az általános lámpaolaj elérhető tiszta állapotban, de ezen kívül számos színben, illatosított és teljesen illatmentes formában is forgalomba került. A finomított lámpaolaj a petróleumnál drágább, viszont tisztábban ég, és kevesebb szaggal jár. Második legelterjedtebb üzemanyag a "víztiszta" K-1 petróleum. Néhány helyen "vörös petróleum" néven árulják, ez vörös színanyaggal összekevert K-1 petróleum. A vörös petróleum egy kicsivel drágább a tiszta K-1-esnél, mivel ehhez a nem-motor üzemanyag után járó adókat is hozzászámolják, bár ebben az esetben ez elhanyagolható mennyiségű. A vörösre színezett petróleum nem támogatott, mivel fokozatosan eltömítheti a kanócot használat közben, ez pedig kellemetlen szaggal, és a lámpa teljesítményének csökkenésével járhat. A "Klean Heat" márka egy másik finomított üzemanyag petróleumlámpákhoz tisztább égéssel és kellemes illattal. Ezt a téli időszakokban lehet kapni háztartási boltokban és barkácsáruházakban. A citronellaolaj citromillatú illóolaj, többek közt petróleumlámpák üzemanyagaihoz is hozzá szokták adni; sok más olaj is tartalmaz indiai citromfű kivonatot, amit a rovarirtó hatása miatt is használnak. A citronella, és a citromfű tartalmú lámpaolajakat általában szabadtéri használatra gyártanak. Bármely alacsony lobbanáspontú üzemanyag petróleumlámpába töltése kockázatos lehet: A kanóc meggyújtásakor akár robbanás is bekövetkezhet. Az efféle folyadékok nagyon veszélyesek erre a célra, így soha nem használják az ilyen lámpákban vagy lámpásokban. Példaként megemlítve: Grillgyújtó folyadék Benzin Coleman-üzemanyag Ásványi szesz, hígító vagy lakkbenzin Egyéb szénhidrogén oldószer , mint például terpentin , benzol , xilol , toluol , aceton , lakk lemosó Denaturált szesz Már kis mennyiségű benzin szennyeződés is jelentősen lecsökkentheti a lobbanáspontját, megnövelheti a gőznyomást, ezeknek pedig potenciálisan veszélyes következményei lehetnek; a kiömlött folyadékból felszálló gőzök is könnyen meggyulladhatnak. A tartályban a folyadék felett összegyűlhet a gőz, és az így megnövekedett nyomás miatt ez is lángra kaphat. Petróleumlámpákat legtöbbször olyan házakban használnak, ahol nem tudnak fizetni a villamos-energia szolgáltatásért, így az villamos készülékek, többek között az elektromos világítás nem használható. Teljesítménye A kanóc-típusú lámpáknak van a leggyengébb fénykibocsátása, a túlnyomásos lámpáknak erősebb, 20 és 100 lumen között változó. Egy átlagos petróleumlámpa 37 lument produkál 4 órán keresztül, fogyasztása pedig havonta körülbelül 3 liter. A kultúrában Az Omega együttes 10000 lépés lemezén jelent meg 1969-ben a Petróleumlámpa című dal. Concepción-tó A Concepción-tó (spanyolul: Laguna Concepción) egy tó a dél-amerikai Bolívia területén, Santa Cruz területen, Chiquitos kerületben. Földrajza A Chiquitanía nevű trópusi szavanna területén fekszik. A tó lagúnát alkot. Homokos, sík part jellemzi, melyen sok a gyomnövény. A Chiquitana-hegység mellett helyezkedik el. Hosszúsága 27 kilométer, szélessége 10 km, tengerszint feletti magassága 248 méter, felszíni területe 58 és 200 km² között van. Al-Asraf Barszbáj egyiptomi szultán Al-Asraf Barszbáj, azaz Szajf ad-Dín Abu n-Naszr Barszbáj ad-Dakmáki az-Záhiri (1369 – 1438. június 7.) az egyiptomi cserkesz (pontatlan, de gyakori megnevezéssel burdzsi) mamlúkok kilencedik szultánja volt (uralkodott 1422. március 31-étől haláláig). Teljes titulusa al-Malik al-Asraf, melynek jelentése „a legnemesebb király”. Évtizedek óta tartó hanyatlásnak vetett rövid időre véget megerősítve birodalma pozícióit mind a Közel-Keleten, mind a Földközi- és Vörös-tengeren. Útja a trónig Az-Záhir Barkúk (1382–1399), a cserkesz uralmat megalapozó szultán idején került Egyiptomba rabszolgaként. Felszabadítását és kiképzését követően, al-Muajjad Sajh (1412–1421) idején kapott jelentősebb megbízást: Tripoli helytartója lett. Később bebörtönözték, és Margat, majd Damaszkusz várában raboskodott, ahonnan Sajh halála után, az-Záhir Tatar néhány hónapos uralma alatt szabadult ki, és került az udvarba. Itt rövidesen döntő befolyásra tett szert: előbb a Tatar kiskorú fia, asz-Szálih Muhammad mellett régensi feladatot ellátó Janíbak asz-Szúfit szorította ki a hatalomból, majd 1422. március 31-én letette a szultánt, és maga foglalta el a kairói trónt. Uralkodása Az ellenzék legyőzése Barszbáj uralma során a Mamlúk Birodalom belső helyzete viszonylag nyugalmasnak volt mondható, mindössze két lázadást kellett levernie: az elsőt mindjárt 1422-ben, amikor a szafadi kormányzó lázadt fel ellene – névlegesen asz-Szálih Muhammad érdekében –, majd röviddel ezután egy másikat, ami a damaszkuszi helytartó kivégzésével végződött 1424 januárjában. Közben Dzsáníbak 1423-ban megszökött alexandriai fogságából, és egy ideig Kairóban rejtőzött, komoly nyugtalanságot okozva a szultánnak, aki ekkor több magas rangú mamlúkot is bebörtönzött vagy büntetett meg másképp. A szökésben lévő ellenfél támadásának lehetősége a jelek mindvégig aggasztotta Barszbájt, aki különböző, sokszor kiszámíthatatlan intézkedéseket hozott ennek kivédésére. Ciprus alávetése Röviddel Barszbáj trónra lépését követően ciprusi latin kalózok fogtak el Alexandria közelében egy értékes árukat szállító muszlim kereskedőhajót, ám megtorlás helyett a szíriai lázadások miatt a szultán kénytelen volt megelégedni azzal, hogy több emírt telepített a tengerparti városokba, hogy figyeljék az ottani eseményeket. 1424 júniusában Damietta mellett két kalmárt raboltak el a keresztény kalózok. Barszbáj ezúttal lecsapott: elkoboztatta az alexandriai, damiettai és szíriai frank (azaz nyugat-európai) kereskedők vagyonát, és váltságdíj megfizetéséig őket magukat is bebörtönözték. (Az intézkedés kedvezőtlenül érintette a birodalom gazdaságát, ezért tiltakoztak is ellene a kincstárat felügyelő hivatalnokok.) A szultán rövidesen megtalálta a helyes megoldást: 1424 augusztusában Janus király által uralt Ciprus ellen indított egy kisebb hajóhadat. A flotta zsákmánnyal és rabokkal tért haza Limassolból, miután Famagusta genovai kormányzójától segítséget és útmutatást kapott. A sikeren felbuzdulva Búlákban állami hajógyárat létesítettek, a Nílus-delta keleti részén haladó útvonal védelmére pedig Tína városában erődöt létesítettek. 1425 nyarán újabb expedíció indult, amely Tripoliban egyesült a szíriai erősítéssel, majd ismét Famagusta felé indult. A genovai helytartó tájékoztatta a muszlimokat Janus király előkészületeiről, hogy ellenálljon nekik, így a két tengeri és egy szárazföldi összecsapásból győzedelmesen kerültek ki. Amikor azonban elterjedt a hír, hogy Janus nagy sereggel közeledik, az egyiptomi hajóhad jobbnak látta hazatérni szép zsákmányával. 1426-ban megindult a harmadik hadjárat Ciprus ellen. A Búlákból Damietta és Alexandria érintésével induló flotta, miután Rasíd (Rosette) mellett összecsapott négy frank hajóval, ezúttal szíriai kitérő nélkül egyenesen Limassolra támadt, amit július 3-án elfoglalt, majd a muszlimok megindultak a főváros, Nicosia felé. Az egyiptomi hadsereg szervezetlenül, felkészületlenül vonult északra, nem számítva komolyabb ellenállásra, ám július 7-én Hirokitíánál lerohanta őket Janus serege. A muszlimok nagy része meg sem érkezett a csatatérre, amikor a mártíromságra készülő elit mamlúkok lerohanták a túlerőben lévő keresztényeket, és végül váratlan módon megfutamították őket. Janus királyt fogságba ejtették, majd akadály nélkül bevonultak Nicosiába, kifosztották a várost, végül július 18-án visszaindultak Egyiptomba. Győzelmük örömére augusztus 3-án valóságos diadalmenetet tarthattak a kairói fellegvár felé. Barszbáj, vallásosságáról tanúbizonyságot téve, a zsákmány egy részét mekkai építkezésekre és felújításokra fordította. Janust tíz hónapnyi megalázó fogság után engedték szabadon nagy váltságdíj és évi adófizetés fejében. Ciprust sikerült vazallussá süllyeszteni, és ez nem csak ideiglenes eredmény volt: 1432-ben Kairó támogatásával ültették trónra Nicosiában az elhunyt Janus fiát, II. Jánost, akit a szultán egy libériával is megakadályozott. A ciprusi siker a rhodoszi johannitákat is megelőző közeledésre késztette. A kereskedelem megerősítése és megsarcolása A Fekete-tenger felől érkező rabszolgákat leszámítva Egyiptom legfontosabb importcikkei a különféle indiai és kínai fűszerek és luxuscikkek voltak, amelyek hagyományosan a jemeni Áden kikötőjébe érkeztek, ami a helyi zajdita imám felügyelete alatt állt. Barszbájnak azonban kiváló lehetősége kínálkozott a profit megszerzésére, mivel a kortárs jemeni uralkodó, an-Nászir Ahmad jelentősen megemelte a kereskedőkre kirótt terheket. A mamlúk uralkodó, aki a névleges védnökség mellett erősebben akarta felügyelni a Hidzsázt, kettős feladatot bízott seregeire, akik 1425-ben szálltak partra a Vörös-tenger túlpartján: térítsék hűségére a mekkai sarífot, a megbízhatatlan Haszan ibn Adzslánt, és szállják meg a szent város kikötőjét, Dzsiddát. A sereggel hivatalnokok is érkeztek, akik megkezdték a keletről érkezett hajók jemeninél mértékletesebb vámolását. Bár a vám megosztása több konfliktushoz vezetett a saríf és a szultán között, a dzsiddai kikötő rövid időn belül magához vonzotta a keleti tengeri kereskedelem forgalmának zömét: 1432-ben még kínai dzsunkák is megjelentek itt áruikkal. Az állam hasznát mindenek felett szeme előtt tartó szultán 1428/1429-ben még arra is hajlandó volt, hogy a keleti kereskedelmet addig kizárólagosan ellenőrző Kárimi kereskedőházat megrövidítve a legfontosabb termék, a bors kereskedelmére állami monopóliumot vessen ki, és központilag szabályozza eladási árát és eladható mennyiségét. A hazai és velencei kereskedők egyaránt nehezményezték a lépést. Kapcsolat Sáh Ruhhal 1435-ben a szultán levelet kapott, amelyben feddésben részesült kereskedelmi politikája miatt. A levél szerzője Timur Lenk fia és örököse, a Herátból Perzsia nagy része felett uralkodó Sáh Ruh volt. Timur 1400–1401 fordulóján súlyos vereséget mért a mamlúkokra Szíriában, és most fia békésebb módon kívánta befolyását megerősíteni a Közel-Keleten. Már évek óta követelte a szultántól követei útján azt a szent városok feletti befolyást jelző jogot, hogy ő küldhesse a kiszvát, a Kábát burkoló díszes szövetet Mekkába. Barszbáj ennek az I. Bajbarsz óta gyakorolt jognak az átadására nem volt hajlandó, és 1434-ben a korábbi lekezelő magatartás helyett váratlanul ünnepélyes keretek között próbálta rendezni az ügyet. A szultán a fellegvár bíráskodásra szolgáló termében (dár al-adl, „az igazságosság háza”) fogadta a teljes udvar jelenlétében a követet, Mohamed próféta egyik leszármazottját, aki átadta neki Sáh Ruh levelét, melyben kijelentette, hogy ő megesküdött a kiszva elküldésére. A szultán erre kikérte a négy madzhab főbíróinak véleményét, és a hanafita kádi a többiek hallgatólagos beleegyezése mellett semmisnek nyilvánította az esküt. Barszbáj egyúttal ajánlotta, hogy ha Sáh Ruh jótékonykodni akar, adja el az elkészített hatalmas kiszvát, és az árát ossza szét a mekkai szegények között. A feszültségek ezzel nem értek véget. A timurida uralkodó nem csak diplomáciai eszközökkel gyakorolt nyomást Kairóra. Bár al-Muajjad Sajh megszilárdította a mamlúk befolyást Elbisztán és Kilikia területén, az anatóliai térségben vészesen megerősödött Sáh Ruh befolyása. 1435 augusztusa és szeptembere folyamán a Timurtól elszenvedett vereségből nemrég kilábalt Oszmán Birodalom, Karamán, az elbisztáni dulkadrida emírség és a Dijár Bakr központú Ak-Kojonlut vezető Kara Jülük Oszmán egyaránt behódolt Sáh Ruhnak, elfogadván annak ajánlatát, hogy „helytartói” legyenek. 1436 januárjában Kairóba is megérkezett Sáh Ruh követe, közölve Sáh Ruh azon szándékat, hogy a szultánt is helytartóvá alacsonyítsa le. Barszbáj az ajánlaton úgy feldühödött, hogy a timurida uralkodótól kapott palástját szétszaggatta, a követet pedig felpofoztatta és egy lóitatóba nyomatta, hogy az majdnem megfulladt. Anatóliai harcok Nem Sáh Ruh – egyébként háborúba nem torkolló – térnyerése volt az egyetlen, mamlúkokat nyugtalanító probléma Kis-Ázsia földjén. Az Ak-Kojonluval határháború robbant ki, amelybe 1433-ban a szultán személyesen is beavatkozott, és serege egészen Kara Jülük fővárosáig, a Dijár Bakr-beli Ámidig tört előre, amit azonban nem tudott bevenni. Végül ellenfele elfogadta, hogy a mamlúk uralkodó hűbérese legyen, de a kis győzelmet beárnyékolta a mamlúksereg fegyelmezetlensége, és az, hogy a haderő fele elveszett a hadjárat során. Ezzel azonban nem rendeződött a helyzet. A hatalomból kiszorított Dzsáníbak hosszú idő múltán Szírián keresztül Anatóliába vonult, és 1435 májusában Tokatban bukkant fel. Rövidesen az Ak-Kojonlu egy részét maga mellé tudta állítani, ám őket Kara Jülük visszahívta Sáh Ruh parancsára, hogy felvegyék a harcot a rivális síita Karakojunlu törzsszövetséggel. Az összecsapásban Kara Jülük is odaveszett. Dzsáníbak így kénytelen volt a dulkadrida Nászir ad-Dín Mehmed egyik fiának támogatásával megelégedni, ő azonban Malatya ostrománál elfogta és Elbisztánba hurcolta. Barszbáj diplomatái kérték Dzsáníbak kiadatását, ám Nászir ad-Dín erre nem volt hajlandó – Sáh Ruh nyomására hivatkozva 1436 januárjában dolguk végezetlenül küldte vissza a mamlúk követeket. Az emír a valóságban nem parancsot teljesített, hanem a maga oldalára akarta állítani Dzsáníbakot, hogy ezáltal garantálja a függetlenségét Kairótól. Rövidesen szabadon is engedte foglyát, mire Barszbáj hadsereget küldött északra. Elbisztáni portyákat követően az 1436. július 10-én Ajntábnál vívott ütközet egyiptomi győzelemmel végződött, de Dzsáníbak elmenekült. 1437-ben egy Maraas környéki portyán Mehmed és szövetségese összekülönbözött, mire Dzsáníbak a Kara Jülük fiai között felosztott Ak-Kojonlunál keresett segítséget – sikertelenül. A törökök elárulták, és kiadták az aleppói kormányzónak. 1437. október 27-én halt meg fogságban, fejét körbehordozták a birodalomban elrettentésül. Halála, utódlása Barszbáj 1438 júniusában hunyt el az Egyiptomban pusztító pestisjárvány során. Néhány héttel halála előtt tizennégy esztendős fiát, Júszufot jelölte ki örököséül a kalifa, a főbírók és az előkelőségek jelenlétében. A régensi feladatokat az atabégre, Csakmak az-Záhirira bízta. Az ünnepélyes bejelentésnek ugyanannyi haszna volt, mint minden korábbi, hasonló aktusnak: a kiskorú al-Azíz Júszufot hónapokon belül letették, és Csakmak személyében ismét Barkúk egy mamlúkja vette át a hatalmat. A Bubbi Guppik epizódjainak listája Ez a szócikk a Bubbi Guppik című sorozat epizódjait listázza. Polubotok kincse Polubotok kincse, vagy Polubotok aranya (ukránul: Золото Полуботка [Zoloto Polubotka]) egy ukrán legenda, mely szerint Pavlo Polubotok hetman 1723-ban nagy mennyiségű aranyat helyezett el egy angol bankba azzal a céllal, hogy ezt a pénz később az ukrán függetlenség céljaira fordíthassák. Polubotok kincsének témája az elmúlt évszázadokban többször napirendere került, de a legendára máig nem sikerült bizonyítékot találni. A legenda A legenda többféle változatban él. Legelterjedtebb változat szerint Pavlo Polubotok hetman 1723-ban, amikor Nagy Péter cár magához hívatta, számítva az elfogatására, kétszázezer aranyérmét helyeztetett el a Bank of England-nál 7,5%-kos éves kamatra. Az összeg, a kamat és a bank esetében is előfordulnak más verziók. Például egyes változatok két hordónyi aranyról, csak 2,5%-kos kamatról szólnak, míg a bank esetenként a Bank of British East India Company. A hetmant aztán a cár elfogatta, és a Péter-Pál erődbe záratta. Ott halt meg 1724-ben. Előfordulásai A legenda 1907-ben vált széles körben ismertté, amikor Alekszandr Rubec professzor cikket jelentetett meg a témáról a Novoje vremja orosz lapban. Ennek hatására az Orosz Birodalom külügyminisztériuma vizsgálatot kezdett, és megbízta a londoni orosz konzulátust az ügy tisztázásával. A Bank of England átvizsgálta az előző kétszáz év ki nem vett betéteit, de azok teljes összege is kevesebb volt, mint a Polubotok által állítólag elhelyezett arany. Később, 1913-ban a Csernyihivi területen fekvő Sztarodubban 170, magát Polubotok leszármazottjának tartó személy gyűlt össze azzal a céllal, hogy megtalálja a kincset. Mint kiderült, az összegyűltek egyike sem tudta dokumentumokkal igazolni, hogy ténylegesen Polubotok leszármazottja lenne, sem az angliai bankbetétre vonatkozó információkkal nem rendelkeztek. Az 1920-as évek elején előkerült Polubotok egy leszármazottja. A brazíliai São Paulóban élő Ostap Polubotok 1922-ben találkozott Jurij Kucubinszkij bécsi szovjet-ukrán konzullal. Ostap Polubotok egy állítása szerint 200 éves dokumentumot mutatott be, mely a kincs létezését bizonyította. 1922 júliusában újabb találkozóra került sor Ostap Polubotok és Kucubinszkij között, melyen részt vett Robert Mitchell is a Bank of England képviseletében. Az ügynek azonban hamarosan vége szakadt, mert a koncepciós eljárásnak áldozatul esett Kucubinszkijt hazarendelték. A kincs témája a Szovjetunió felbomlása és a független Ukrajna létrejött idején is előkerült és a politikai életben is szerepet kapott. Volodimir Cibulko ukrán költő és politikus állt elő azzal a gondolattal, hogy ha sikerülne visszaszerezni Polubotok kincsét, akkor abból minden ukrán állampolgárra 38 kg arany jutna. Ez a mennyiség, mely egyébként a világ teljes aranykészletét többszörösen meghaladja, Cibulko számítása szerint az előző 270 év kamatai alapján jött ki. A téma különösen Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1990. június 9-i kijevi látogatása idején kapott nagy figyelmet. Olyannyira, hogy a témával még Ukrán Legfelsőbb Tanács is foglalkozott, és egy - az ügyet vizsgáló - speciális bizottságot akartak felállítani. Polubotok kincse azonban máig nem került elő. Maga Cibulko pedig később azt nyilatkozta, hogy a Polubotok kincsével foglalkozó 1990-es beszéde csak propagandacélokat szolgált. Joseph Wirth Karl Joseph Wirth (Freiburg im Breisgau 1879 szeptember 6. - Freiburg im Breisgau 1956 január 3.), német matematikus és politikus (Katolikus Centrum Párt). Németország külügyminisztere 1921 október – 1922 február között, majd német kancellár 1921 május – 1922 november között. Életpályája Wirth, aki matematikaprofesszor volt, külügyminiszteri és kancellári hivatalt töltött be a közép-bal koalíciós kormányban. A koalíció három pártja a (Katolikus Centrum Párt (Zentrum), a Németország Szociáldemokrata Pártja (SDP) és a Német Demokratikus Párt (DDP). Wirth és külügyminisztere Walther Rathenau aktívan dolgoztak azon, hogy megmutassák, Németország képes teljesíteni a versailles-i békeszerződés által diktált követelményeket. A Wirth-kormány erős emberének a mai napig is Rathenaut tartják, és ennek meggyilkolása után (1922. június 24.), Friedrich Ebert elbocsájtotta Wirthet a kancellári hivatalából. Az új kancellár Wilhelm Cuno liberális-közép kormányában Wirth külügyminiszteri megbízatást kapott. Wirth 1933–1949 között önkéntes emigrációban élt Luzernben, Svájcban. 50-es busz (Tatabánya) A tatabányai 50-es jelzésű autóbusz az Autóbusz-állomás és a Bridgestone között közlekedik. A vonalat a T-Busz Tatabányai Közlekedési Kft. üzemelteti. Története A buszvonalat 2018. január 2-án indította el Tatabánya új közlekedési társasága, a T-Busz Kft. Verrino A Verrino egy olaszországi folyó. Capracotta település mellett jön létre két hegyvidéki patak vizének egyesülésével, melyek a Monte Capraro illetve Monte Campo lejtőiről erednek. Átszeli Campobasso megyét majd Poggio Sannita község területén a Trigno folyóba torkollik. Forrás www.fiumi.com Joseph Xaupí Joseph Xaupi (Perpignan, 1688. március 10. – Párizs, 1778. december 7.), francia író és tudós, Xaupí abbéja, Párizsban a teológiai kar dékánja. A janzenizmus eszméivel szimpatizált, ezért ellentétbe került társaival. Aktív tagja volt Marie Anne Doublet irodalmi szalonjának. Egy kocsiútja során a lábát törte és ennek következtében halt meg. Recherches historiques sur la noblesse des citoyens honorés de Perpignan et de Barcelone, connus sous le nom de citoyens nobles: pour servir de suite au Traité de la noblesse de La Roque (Párizs, 1763) című művében többször idézte Gilles-André de la Roque 1678-as művét, foglalkozott a lovagság eredetével, a perpignani és a barcelonai polgárság kiváltságaival, címereivel és közölt családfa-töredékeket is. Művei Oraison funèbre de Louis XIV (1746) Dissertation sur l’Église de St. André (Bordeaux, 1751) Dissertation sur le prétendu épiscopat de Gabriel de Grammont en 1629 Recherches historiques sur la noblesse des citoyens honorés de Perpignan et de Barcelone, (1763) Pecatanya A Pecatanya (eredeti cím: Fish Hooks) 2010-től 2014-ig futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Noah Z. Jones készített. 21 epizódot rendeltek meg az első évadba. Amerikában a premierje 2010. szeptember 24-én volt, amíg Magyarországon 2011. január 15-én. A második évadját 2011-ben tűzték műsorra a Disney Channel-ön. Történet A történet egy kisállat-kereskedés állatainak kalandjait mutatja be. A főszereplők Miló, az ő szégyenlős testvére, Oscar és Bea a dramatikus aranyhal. Mindhárman egy akvárium iskolájában, az Édesvíz Gimiben tanulnak amely a kisállat-kereskedés egyik polcán áll. A három hal ugyanolyan tipikus tinédzser problémákkal is megküzd a sorozatban, amelyek a való életben is előfordulnak a fiatalokkal. Magyar változat A magyar változatot a Disney Channel megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Conception II: Children of the Seven Stars A Conception II: Children of the Seven Stars (CONCEPTIONII ������������; Hepburn: Konsepushon Tsū: Nanahoshi no Michibiki to Mazuru no Akumu, ’Fogantatás II: A hét csillag iránymutatása és Muzzle rémálma’) japán szerepjáték, melyet a Spike Chunsoft fejlesztett és az Atlus jelentett meg Nintendo 3DS és PlayStation Vita platformokra. A Children of the Seven Stars a Conception: Ore no kodomo vo undekure! utódja, ami ugyan nem jelent meg Japánon kívül, azonban a két játék között nincs folytonosság. A Conception II 2013. augusztus 22-én jelent meg Japánban, 2014. április 15-én Észak-Amerikában, illetve 2014. május 14-én Európában. Játékmenet A Conception II egy szerepjáték körökre osztott csatákkal, melyek során a játékos egy középiskolai diákot irányít. A főszereplőnek kirívóan nagy mennyiségű éter van a testében, melynek köszönhetően csillaggyermekeket fogantathat az osztálytársaival, hogy társaságukban küzdjön meg a démonokkal. A csaták során a harcosokat stratégiailag el lehet helyezni az ellenfelek körül, így lehetőséget adva a játékosnak, hogy biztonságosan megtámadhassa az ellenlábasok gyenge pontjait vagy, hogy a nagyobb jutalom reményében szemtől szembe vegye fel a harcot. Cselekmény A játék története Wake Archust, egy fiatal tizenéves fiút követ, aki egy olyan világban nő fel, ahol a démoni szörnyek folyamatos fenyegetést jelentenek a társadalom számára. Ezek a szörnyek az alkonyatkörökben (Dusk Circles) formálódnak, melyek több helyen is kialakultak a világban. Miután a szörnyek esküvője napján megölik Wake nővérét a fiú rájön, hogy a Csillagisten (Star God) jele van a kezén. Lelkesen elvállalja, hogy egy olyan iskolába járjon, ami a hozzá hasonló személyeket képzi ki, akik közül mindegyik tizenéves, mivel a jel eltűnik, amint elérik a felnőtt kort. Kiderül, hogy Wake-nek különösképp nagy mennyiségű éter van a testében, melnyek köszönhetően nemcsak hogy beléphet az alkonyatkörökben lévő labirintusokba, de még csillagenergiát is használhat bennük, amiről korábban úgy gondolták, hogy nem lehetséges. Ennek eredményeként Wake-et „Isten ajándékaként” kezdik hívni és azonnal híressé válik az iskolában. Később arra is fény derül, hogy Wake-nek 100%-os esélye van arra, hogy a legnagyobb, S rangú lány diákokkal csillaggyermekeket hozzon létre, melyeket Wake és a főhősnő a szörnyek elleni csatákban használhat. Ezek a gyermekek az úgynevezett „classmating” folyamat során készülnek, amely során Wake és egy lány diák megérintik egymást, majd egy csillaggyermeket formálnak egy különleges matrjoska baba segítségével. A játék előrehaladtával a játékos számos, a főhősnőket érintő cselekményszálat követhet, így például azt melyben egy szellem kísérti a Fuuko sportcsapata által használt iskolai medencét vagy amelyikben Serina a magassága és fizikai fejlődésének visszamaradottsága miatti frusztrációját éli ki. Ahogy Wake egyre több alkonyatkörön küzdi át magát Alec, Wake diáktársa és az iskola legkiemelkedőbb tanulója egyre inkább irigy lesz a fiú képességére, mivel egy csődtömegnek érzi magát, amiért ő nem tud a labirintusokban harcolni. Alec később szembesíti Wake-et azzal, hogy nem edz eleget, amit Wake azonnal el is ismer. Alec frusztrációját tovább tetézi, hogy miután megölt egy szörnyet az iskola területén észreveszi, hogy a szörny az iskola egyenruháját viselte. Úgy gondolják, hogy a diákok valamilyen módon szörnyekké változnak, valószínűleg az után, miután fogyasztanak a „trigger” elnevezésű narkotikumból, amitől elvileg hatékonyabban használhatnák a csillagenergiájukat. Annak ellenére, hogy néhány diáktársa kiközösíti ezért, sem Wake sem barátai nem hibáztatja Alecet a tetteiért, aki továbbra is Wake baráti riválisa marad. Alec személyes érzései a harcolás iránt egyre feszültebbé válnak, amit csak Ruby, az iskola tudományos laborjának vezetőjének felfedezése tud csillapítani, aki a korábbi alkonyatkörökben felfedezett kristályok segítségével módot talált arra, hogy a fiú is harcolhasson a labirintusokban. Megnyerések A játéknak több megnyerése van attól függően, hogy a játékos melyik főhősnőt kíséri el a csillagfogantató fesztiválra a játék végén. Ha a játékos teljesített bizonyos feltételeket, köztük megnyitotta az összes főhősnő megnyerését, akkor megnyithatja a hárem befejezést. A játékosnak lehetősége van arra, hogy nem választ főhősnőt, így egy olyan jelenetet nyit meg, melyben Wake Chlotzcal és Lucével lazít. Fuuko : Fuuko megnyerésében a lány elmélkedik Mary, az akadémia medencéjében ragadt szellemmel való kapcsolatáról, illetve a játék cselekményéről egészében, mivel az átéltek nélkül csak egy egyszerű tizenéves lány lenne. Wake elmondja Fuukónak, hogy ő sosem tekintett rá egy hétköznapi lányként és, hogy szeretné vele eltölteni az életét. Évekkel később összeházasodnak és születik egy lányuk. Feene : Feene megnyerésében Wake elkíséri őt a fesztiválra, ahol Feene arra kéri, hogy készítsen fényképet arról, amiről csak akar, amivel legtöbbet törődik. Wake elmondja Feenenek, hogy élete végéig csak róla akar fényképeket készíteni, ami igencsak meglepi Feenet. Elfogadja Wake javaslatát, majd visszautaznak Feene szülővárosába, ahol összeházasodnak. Narika : Narika a megnyerésében láthatóan meglepődik, amikor Wake őt választja partnerének, mivel sosem tekintett magára valódi jelöltként. Buzgón elfogadja a felkérést és átöltözik egy saját maga által tervezett és megvarrt ruhába. Néhány hónappal az iskola elvégzése után Wake és Narika a Világbéke tanácsban szolgál, ahol a lány magabiztosan kezeli a közönséget különböző ügyek fölött. Torri : Torri a megnyerésében Wake-kel megy a fesztiválra, ahol az energiáik egyesítésével beteljesítik Torri repülés iránti vágyát. A repülőút alatt Wake megígéri, hogy mindig Torrival lesz akármerre is viszi az útja. Chloe : Chloe a megnyerésében Wake-kel otthagyja a fesztivált, hogy elmenjenek egy „Curaokéba” (a karaoke egy speciális formája, melyben csillagenergiát használnak), ahol elmondja, hogy feladta az énekesi pályafutását. Átöltözik tanulói egyenruhába, mivel túl korán fejezte be az iskolát ahhoz, hogy azt sokáig hordhatta volna. Wake rábeszéli Chloét, hogy térjen vissza az énekesi pályafutásához, majd a lány előad egy saját szerzeményű szerelmes dalt. Ellie : Ellie megnyerésében Wake akkor fut össze vele, amikor az készülődik visszatérni a templomba anélkül, hogy elbúcsúzott volna Wake-től, mivel az meggyengítené a visszatérésről tett döntését. Wake elmondja neki, hogy munkát kapott a templomban, így vele maradhat. Ez kissé megrémíti, mivel így eretnekeket kell hatástalanítania, de Wake megnyugtatja, hogy ő ezt akarja. A páros később egymás oldalán harcol, ahol Ellie megkérdőjelezi, hogy amit csinál valóban helyes e vagy sem, majd eldönti, hogy ez az ami neki helyes. Serina : Serina a megnyerésében gyorsan elfogadja Wake meghívását, de segítségét kéri egy átalakító varázslat használatában, hogy magasabb, formásabb alakot ölthessen. Wake beleegyezik, de Serina átalakulás helyett megcsókolja és elmondja neki, hogy nincs szüksége varázslatra, hogy magabiztosnak érezze magát. Három hónappal később Serina egy családi kávézót vezet Wake társaságában, míg nővére egy vidámparkot felügyel. Hárem : a hárem megnyerésben Wake úgy dönt, hogy az összes főhősnőt meghívja a fesztiválra, mivel tudja, hogy ha választana közülük egyet az felzaklatná a többit. A lányok egymással beszélgetnek és mind beismerik, hogy Wake elhívta őket, hogy velük töltsék a napot. Azt is beismerik, hogy tudták, hogy Wake mindannyiukkal foglalkozik egyszerre, de úgy határoztak, hogy nem szólnak ez ügyben, mivel úgy érezték, hogy nem tehetnek ellene semmit, mivel szoros kapcsolatok szükségesek az erős csillaggyermekek létrehozásához és mivel Wake nem azért csinálta ezt, mert képmutató lenne. Wake díszes ruhákba öltözve találja társait, akik arra szólítják fel, hogy válasszon közülük egyet. Később Wake az összes főhősnő társaságában meglátogatja egymás szülővárosát, illetve segítenek Ellie-nek az eretnekek semlegesítésében. Fejlesztés A Conception II-t először 2013 márciusában jelentették be a 2012 áprilisában megjelent eredeti Conception játék folytatásaként. Amíg az eredeti játék PlayStation Portable kézikonzolon volt elérhető, addig az utódját Nintendo 3DS és PlayStation Vita platformokra jelentették be. A játék története a fejlesztők elmondása szerint körülbelül kétszer olyan hosszú mint az eredeti játéké volt. A Conception II 2013. augusztus 22-én jelent meg Japánban, de két hónappal korábban, június elején egy játszható demót is kiadtak. Az Atlus 2013. november 19-én jelentette be a játék angol nyelvű lokalizációját, 2014 elejei kiadási dátummal. Egy héttel korábban a cég egy titokzatos ultrahang-feltvételt tartalmazó kedvcsináló weboldallal utalt a játék bejelentésére. A játék angol nyelvű címe Conception II: Children of the Seven Stars lett. Ugyan az eredeti Conceptiont nem fordították le angol nyelvre a 2012 április PlayStation Portable-ös megjelenése után, azonban a két játék története nem kapcsolódik egymáshoz, biztosítva, hogy a nyugati közönség különálló címként élvezhesse a játékot. Számos letölthető tartalom, legyen az ingyenes vagy fizetős, jelent meg a játékhoz, köztük csaták a Danganronpa sorozat Monokumájával. Az Atlus 2014 áprilisa és májusa között jelentette meg ezen letölthető tartalmakat Észak-Amerikában és Európában. Fogadtatás A Conception II kritikai fogadtatása megosztott volt. Számos tesztelő negatív fényben hasonlította a játékot a Persona sorozathoz, a Game Informer szaklap megjegyezte, hogy amíg a Personában a problémák fontosnak érződtek, addig a Conception II problémái „nevetségesen felszínesnek” érződtek. Az Electronic Gaming Monthly írói is megosztott véleménnyel voltak a játékról, mivel úgy érezték, hogy a harcok tekintetében ugyan van egy „Personaszerű addiktív minősége”, azonban nem kifejezetten élvezték a játék randiszimulációs elemeit a főhősnők közötti interakciók felszínessége miatt. A Joystiq kritizálta a játék repetitívebb elemeit és megjegyezte, hogy a különböző csillaggyermekek szintlépéséhez elengedhetetlen a labirintusok ismételt megtisztítása, de a játék egészét is középszerűnek érezték. Ezzel szemben a japán Famicú magazin a 3DS és a Vita verziót is magas pontszámmal értékelte, valamint a NintendoLife is megjegyezte, hogy „a Conception II a szórakoztató szereplőivel, az egyedi és magával ragadó harcaival, az aranyos központi ötletével és az ellenállhatatlanul menő zenei anyagával egy JRPG örömcsomag.” Eladások Japánban a Conception II-ből megjelenésének hetében 20 000 példány kelt el PlayStation Vitára, ezzel a hét ötödik legsikeresebb játéka lett, illetve még további 5 000 példány fogyott Nintendo 3DS-re, amivel a tizenhatodik helyet érte el a heti eladási listán. A Spike Chunsoft hasonló eredményre számított, mivel a Vita-verzióból kétszer annyi példányt szállítottak le. A játék összesített 25 000 példányos első heti eladása nem sokkal maradt el az eredeti játék 30 000 példányos nyitóhetétől. Witzhave Witzhave település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Shaft (album) Az 1971-es Shaft Isaac Hayes dupla nagylemeze. Az album a Metro-Goldwyn-Mayer 1971-es Shaft című film betétdalait tartalmazza. Főleg instrumentális dalok hallhatók rajta, kivéve a Soulsville, Do Your Thing és Theme from Shaft dalokat. A lemez kereskedelmi és kritikai siker volt, Hayes legismertebb munkája lett, és a Stax kiadó legeladottabb LP-je. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Díjak Shaft Theme from Shaft Atomsugár Az atomsugár az atommag és a legkülső stabil elektronpálya távolsága az egyensúlyi helyzetben levő atomban. Mértékegysége a pikométer vagy az ångström. Nemfémek esetén az atomsugár neve kovalens sugár, fémek esetén fémes sugárról beszélünk. Gyakorlatilag az atomsugár nem más, mint az egyensúlyi állapotban mérhető távolság fele a kémiai elem két egymás mellett elhelyezkedő atomjának az atommagjai között. A periódusos rendszerben az atomsugár a csoportban lefelé haladva nő, ahogy új elektronhéjak adódnak hozzá az atomokhoz, és balról jobbra haladva csökken, ahogy az atommag töltése (a protonok száma) nő. A szabály alól kivételt képeznek a nemesgázok, mivel ezek elemi állapotban egyatomosak, ezért csak a van der Waals-sugaruk mérhető. A Vasas SC 2005–2006-os szezonja A Vasas SC 2005–2006-os szezonja szócikk a Vasas SC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely sorozatban a 2., és összességében pedig a 78. szezonja a csapatnak. A klub fennállásának ekkor volt a 94. évfordulója. Mérkőzések Borsodi Liga 2005–06 Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Vasas SC 2005/06-os bajnokságban elért eredményei. Namíbia javasolt világörökségi helyszínei Namíbia területéről eddig két helyszín került fel a világörökségi listára, valamint három további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a világörökségi listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Namíbia küldöttei 2000-ben. Elhelyezkedésük Namíbia javasolt világörökségi helyszínei Dragon Ball (anime) A Dragon Ball az első része a Dragon Ball animesorozatnak. A mangát Akira Toriyama írta és Japánban tette közzé a Weekly Shonen Jump manga antológiai képregényben. A manga második (és nagyobb) része a Dragon Ball Z-be lett illesztve. A Dragon Ball anime 153 db félórás részből áll. Japánban futott először 1986. február 26-tól 1989. április 12-ig. Két kísérlet volt a Dragon Ball kiadására Amerikában, ami sikertelen volt. Az első próbálkozás az 1980-as évek végén volt, aminek a Harmony Gold készítette el az angol szinkronját. Különböző neveket akartak adni a szereplőknek, mint például Son Goku-nak a Zero nevet és Karin-nak a Whiskers the Wonder Cat-at (magyarul: Whiskers, a Csodamacska). Ez nem volt közismert, és a rajongók elnevezték "The Lost Dub"-nak (magyarul: Az Elveszett szinkron). A második próbálkozás 1995-ben volt. Csak az első 13 rész lett lefordítva és bemutatva. Ezt a kiadást KidMark dobta piacra és felhasználta az Ocean Group-ot is az angol szinkronizálásra. Ez az első 13 rész csak DVD-n volt elérhető The Saga of Goku (magyarul: Goku Mondája) néven. Később a Dragon Ball Z roppantul közkedvelt lett a Cartoon Network-on, a teljes sorozatokat a FUNimation szinkronizálta és ez is DVD-n lett kiadva. A teljes sorozat az Egyesült Államokban futott 2001. augusztus 20. és 2003 között, amikor a 20th Television felújított szerződést kötött Toriyamával. Eltérően a Dragon Ball Z és a Dragon Ball GT főcímdalától, a FUNimation készített angol verziót a japán nyitózenéről és a befejező zenéről ezeknek a részeknek és kihagyta az eredeti BGM-et, ami a legtöbb rajongónak jó volt. Akárhogyis, néhány beillesztett zene is ki lett véve, vagy csak a párbeszédek lettek túl hangosak. A Dragon Ball sokkal komolyabb animének tűnik, mint az utódja, a Dragon Ball Z, habár későbbi beosztások elmosták a vonalakat egy kicsit. Cenzúrázás A Dragon Ball amerikai verziója, amit a Cartoon Network-ön adtak (mielőtt a Fox Kids-en adták volna) sok szerkesztés után lett kész. A legtöbb szerkesztés digitális kozmetikai változás volt, ahol kitörölték a meztelen és a véres jeleneteket, és átszerkesztették a párbeszédeket. Valamikor néhány jelenet teljesen ki lett törölve, vagy azért, hogy időben vége legyen, vagy hogy ne legyen erőszak benne. Példaként, mikor Goku meztelenül a vízbe ugrik, hogy szerezzen egy halat ebédre, akkor egy digitális víz fröccsenés lett hozzáadva az ágyékához, és egy fehérnemű is. Ezen kívül ajánlották az alkohol és a drog eltávolítását, példaként; mikor Jackie Chun (Roshi mester) használja a Drunken Fist (Ittas ököl) kungfu technikát a 22. harcművészeti világbajnokságban, a FUNimation ezt "Őrült-tehén támadás"-nak nevezte. Ezen kívül a híres „Nincsenek gömbök!” jelenet is ki lett törölve a 2. részből, és mikor Bulma a bugyiját teszi a pecabotra, hogy kihorgássza Oolong-ot (abban a jelenetben hal volt), kitörölték a bugyit és pénzt rajzoltak helyette. Sok rajongó gyűlöli ezeket a változásokat, mert úgy érzik, ezzel sebet ejtettek a legelsőként bemutatott változat humorán és könnyed hangvételén. Ezek a változtatások - mindenesetre - szükségesek voltak, hogy bemutathassák a TV-ben. Viszont a DVD-k nem tartalmazzák ezeket a változásokat. Érdekes megfigyelni még azt a cenzúrázott jelenetet is a Dragon Ball-ban, ahol a fiatal Goku megtámadja Sátánt, és csinál egy lyukat a cselszövő mellkasába, ami persze ki lett javítva, szóval a lyuk nem látszódott az amerikai adásban, viszont az amerikai TV-ben a Dragon Ball Z részében a lyuk Sátán mellkasán világosan látszódik. Felosztások Emperor Pilaf Saga (magyarul: Pilaf Saga) (1-13. részig) First World Martial Arts Championship Saga (magyarul: Harcművészetek Nagytornája Saga) (14-28. részig) Red Ribbon Army Saga (magyarul: Vörös Szalagrend Saga) (29-45. részig) General Blue Saga (magyarul: Blue tábornok Saga) (46-57. részig) Commander Red Saga (magyarul: Red tábornok Saga) (58-67. részig) Fortuneteller Baba Saga (magyarul: Baba Saga) (68-83. részig) Tien Shinhan Saga (magyarul: Tensinhan Saga) (84-101. részig) King Piccolo Saga (magyarul: Szívtelen Sátán Saga) (102-122. részig) Piccolo Junior Saga (magyarul: Ifjú Sátán Saga) (123-153. részig) Filmek és egyebek Curse of the Blood Rubies Sleeping Princess in Devil's Castle Mystical Adventure The Path to Power Goku's Traffic Safety Goku's Fire Fighting Regiment A "Goku's Traffic Safety" és a "Goku's Fire Fighting Regiment" mindketten nagyon ritka produkciók, hasonlóak az oktató filmekhez. Mindkettőt 1988 júniusában fejezték be. Nem hivatalos kínai élő akciófilm A Dragon Ball: The Legend of Shenlong egy élő akció verziója az animációs sorozatnak. Egy gonosz király ellopja a misztikus "sárkánygyöngyöket" azzal a céllal, hogy ő birtokolja mindet. Mikor már csak egy nincs nála, a korábbi őrzői az ékszereknek elhatározzák, hogy közösen visszaszerzik a gömböket. Egy malacfejű varázsló és egy félig felfegyverzett női mester vezetésével, a csapat odamegy a királyhoz, hogy levegyék az ő kezét a gyöngyök irányításáról. A film Tajvanban készült és 1989-ben adták ki az Egyesült Államokban Dragon Ball: The Magic Begins néven (Eredeti nevei: Xin Qi long zhu Shen long de chuan shuo, vagy Dragon Ball: The Legend of Shenlong). Hovorany Hovorany település Csehországban, Hodoníni járásban. Hovorany Svatobořice-Mistřín, Nenkovice, Šardice, Karlín, Násedlovice, Čejč, Dubňany, Mutěnice és Terezín településekkel határos. Lakosainak száma 2155 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bankjegy A bankjegy olyan pénzjegy, melyet egy arra feljogosított (azaz bankjegykibocsátási szabadalommal rendelkező) bank, a jegybank bocsát ki. A legtöbb országban csupán egyetlen jegybank van, a központi bank, de például az Egyesült Királyságban több bank is rendelkezik ilyen joggal. A bankjegyek mellett más típusú pénzjegyek, például az államkincstár által kibocsátott államjegyek is lehetnek forgalomban. Ma a legtöbb országban a készpénzállomány döntő részét bankjegyek képezik, kisebbik részét érmék. A forgalomban lévő bankjegyek mennyiségét a kibocsátó jegybank szabályozza, továbbá szavatolja ellenértéküket. A bankjegyek tervezéséről, gyártásáról, kibocsátásáról, cseréjéről, bevonásáról is a jegybank gondoskodik. A bankjegyek ellenértékét régen a jegybank úgy szavatolta, hogy garantálta azok értékpénzre (aranyra vagy ezüstre) váltását. Mióta a legtöbb ország felhagyott a nemesfém alapú monetáris politikával, a jegybankoknak megszűnt a nemesfémre váltási kötelezettsége, a bankjegyek (és az inherens értékkel gyakorlatilag szintén nem rendelkező nem nemesfém érmék) fedezetét az ország gazdasági teljesítőképessége fedezi. Bankjegykibocsátás Magyarországon Magyarország területén legelőször az osztrák jegybank (Wiener Stadt Banco, később Oesterreichische National Zettel Bank, majd privilegirte oesterreichische National-Bank) bankjegyei jelentek meg (1762). Az első magyar kiadású bankjegyek az 1848-49-es szabadságharc idején kerültek forgalomba, kibocsátójuk a Magyar kereskedelmi Bank volt. A szabadságharc leverése után ismét a bécsi központú privilegirte oesterreichische National-Bank jegyei forogtak. A kiegyezéskor a magyar fél el akarta érni a különálló magyar jegybank felállítását, ezt azonban a császár meggátolta. Ehelyett a közös felügyelet alatt álló Osztrák-Magyar Bankot hozták létre az osztrák jegybank jogutódaként (1878). A bankjegyekkel egyidőben államjegyek is voltak forgalomban, melyeket a Staats-Central-Casse (kiegyezés utáni magyar nevén: császári és királyi közös központi pénztár) adott ki. A korona bevezetésével egyidőben (1892) azonban megszűnt az államjegyek forgalomba hozatala. Trianon után az Osztrák-Magyar bankot likvidálni kellett, a kezdeti zűrzavaros időszakban laza kontroll alatt folyt a papírpénzkibocsátás. A tanácsköztársaság idején (1919) a Magyar Postatakarékpénztár adott ki pénztárjegyeket - ezek fedezetét a bevont osztrák-magyar bankjegyek képezték. A pengő bevezetéséig (1927) államjegyek voltak forgalomban. A pengő kibocsátója a függetlenné vált ország önálló jegybankja, a Magyar Nemzeti Bank volt. 1944-ig más nem is bocsátott ki pénzjegyeket, ekkor a megszálló Vörös Hadsereg adott ki fedezet nélküli hadipénzeket. Az 1946-ban kiadott adójegyek sem jegybanki kibocsátások voltak. A forint bevezetése óta ismét a Magyar Nemzeti Bank bankjegyei az egyedüli papírpénzek Magyarországon. Anyaga Ma a világon két alapanyagból készítik a bankjegyeket. A legelterjedtebb a papír. E módszer során több papírréteget nyomnak össze, így több biztonsági elemet tud a bankjegy tartalmazni. A másik forma a polimer. Ezt a módszert Ausztrália vezette be elsőként 1991-ben. A polimer bankjegyek nyomtatása szabadalommal védett, így kizárólag a Securency cég teheti ezt meg. Dél-Hvanghe Dél-Hvanghe (hangul: ����, Hvanghe-namdo, handzsa: ����, latin betűkkel: Hwanghae-namdo, ’sárga tenger’) Észak-Korea egyik tartománya. 1948-ig az egységes ország része volt, majd Korea kettészakadása során az északihoz került. 1954. október 30-án jött létre, Hvanghe (Hwanghae) tartomány kettéválasztásakor. 159 sárga-tengeri sziget tartozik fennhatósága alá. Székhelye Hedzsu (Haeju). Az észak-koreai hagyományok szerint a Hvanghe (Hwanghae) tartománybeliek nagyon hiszékenyek. Egy történet szerint, mikor egy japán rendőr foglyul ejtett egy csapatnyi Hvanghe (Hwanghae) tartománybelit, a fogda felé vezető úton elszundított. A foglyok szökés helyett felkeltették a foglárt, mondván „el fognak késni”. Földrajza A tartományt északról Nampho (Namp'o), keletről pedig Észak-Hvanghe (Hwanghae) határolja. Közigazgatása Dél-Hvanghe (Hwanghae) egy városra (si) és 19 megyére (kun) van felosztva. Gazdaság Dél-Hvanghe (Hwanghae) tartomány gazdasága erdőgazdálkodásra, gépiparra, színesfémiparra, vegyiparra és könnyűiparra épül. Oktatás Dél-Hvanghe (Hwanghae) számos oktatási intézménynek, köztük egyetemeknek, 20 főiskolának, mintegy 490 általános iskoláknak és 500 középiskoláknak ad otthont. Legfontosabb egyetemei: Kim Dzsongthe (Kim Jong-t'ae) Egyetem (�����; �����) Hedzsu (Haeju) i 2. sz Tanárképző Egyetem (���2����; ��������) Kim Dzsevon (Kim Je-wŏn) Egyetem (�����; �����) Hedzsu (Haeju) i Orvostudományi Egyetem (������; ������) Cso Okhi (Cho Ok-hŭi) Hedzsu (Haeju) i Pedagógusképző Egyetem (���������; ��������) Dél- Hvanghe (Hwanghae) i Ipari Egyetem (������; ������) Egészségügy A tartomány kb. 600 egészségügyi intézménnyel rendelkezik, köztük saját kórházzal. Közlekedés A tartomány számos vasúti kapcsolattal rendelkezik, ilyenek például a Hvanghe cshongnjon (Hwanghae ch'ŏngnyŏn), Pecshon (Paech'ŏn), Ulljul (Ŭnryul) és Csangjon (Changyŏn) vasútvonalak. Emellett közutakon is megközelíthető. Andrzej Czyżniewski Andrzej Czyżniewski (Toruń, 1953. szeptember 28. – 2013. július 9.) lengyel labdarúgó, kapus, sportvezető. Pályafutása Klubcsapatban 1976 és 1982 között 57 bajnoki mérkőzésen az Arka Gdynia csapatában szerepelt. 1979-ben tagja volt a lengyel kupagyőztes csapatnak. 1982 és 1986 között a Bałtyk Gdynia együttesében 95 bajnoki mérkőzésen védett. Sportvezetőként Tagja volt a lengyel válogatott edzői stábjának, mint kapusedző a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnoki-selejtező mérkőzések során. 1999 és 2001 között az Arka Gdynia alelnöke volt. 2002 és 2006 között az Amica Wronki kapusedzőjeként tevékenykedett. Ezt követően 2009-ig a Lech Poznań csapatánál a tehetségkutatásért felelős vezető volt. 2009 és 2012 között ismét az Arka együttesénél volt szakmai igazgató. Sikerei, díjai Lengyel kupa győztes: 1979 Halála 2008 augusztusában öngyilkosságot kísérelt meg a Wronki melletti erdőben. Egy arra haladó horgász értesítette a mentőket és mentette meg az életét. Ezt követően még több öngyilkossági kísérlete volt, ezért pszichiátriai kezelés alatt is állt családon belüli alkoholizmus és depresszió miatt. 2013. július 9-én szívrohamban hunyt el. Baye (Marne) Baye település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 419 fő (2015). Baye Champaubert, Bannay, Congy, Fromentières, Talus-Saint-Prix és Villevenard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kris Bright Kris Bright (Auckland, 1986. szeptember 5. –) volt új-zélandi válogatott labdarúgó, jelenleg a Bidvest Wits FC játékosa. Sant’Egidio del Monte Albino Sant’Egidio del Monte Albino község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Angri, Corbara, Pagani, San Marzano sul Sarno és Tramonti. Története Első említése a 11. századból származik. Valószínűleg Nuceria Alfaterna lakosai alapították. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Ferraioli Santa Maria Maddalena in Armillis-apátság Santa Maria delle Grazie-templom Polygonales A Polygonales (keserűfű-virágúak) a zárvatermő növények egy rendje volt, amit számos korábbi növényrendszertan elismert, köztük a Wettstein-rendszer (1935), az Engler-rendszer (1964), a Dahlgren-rendszer és a Cronquist-rendszer (1981). Tipikus leírása így festett: Polygonales rend Polygonaceae család Ezekben a rendszertanokban a rendet általában a Caryophyllales (vagy elődje, a Centrospermae) közelében helyezték el. Cronquist a rendet a 3 rendből álló Caryophyllidae alosztályba helyezte. Víctor Aristizábal Víctor Hugo Aristizábal Posada (Medellín, 1971. december 9. –), kolumbiai válogatott labdarúgó. A kolumbiai válogatott tagjaként részt vett az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon, az 1993-as, az 1995-ös, az 1997-es, a 2001-es Copa Américán, az 1992. évi nyári olimpiai játékokon és a 2003-as konföderációs kupán. Sikerei, díjai Kolumbiai bajnok (5): 1991, 1994, 2005-I, 2007-I, 2007-II Copa Libertadores győztes (1): 1989 Brazil bajnok (1): 2003 Brazil kupagyőztes (1): 2003 Campionato Mineiro (1): 2003 Copa América aranyérmes (1): 2001 A Copa América gólkirálya (1): 2001 (6 gól) A kolumbiai bajnokság gólkirálya (1): 2005-I (16 gól) Önjogúlag felvett címerek Az önjogúlag felvett címerek a legrégibb címerek, amelyeket nem valamelyik fejedelem adományozott, hanem az első tulajdonosa önkényesen vett fel és utódai a szokásjog alapján viselik. Névváltozatok: la: insignia assumpta, fr: armoiries d’assomption Rövidítések Ezen címereket általában a legrégibb és legelőkelőbb nemesi családok viselik, akik a címerek elterjedésének kezdetekor maguk választották ki a jelképeiket, hogy azokat a lovagi tornákon és a csatában saját maguk identifikálására viseljék. Ezért nem rendelkeznek a címerre vonatkozó uralkodói adománylevéllel sem, de mégsem jut senkinek eszébe, hogy a címerviselésük jogosságát kétségbe vonja, mert ebben az esetben a szokásjog erősebb érvényű, mint az uralkodói adománylevél. Macskaszem (film) A Macskaszem egy 1985-ös amerikai thriller-komédia, melyben három sötét, izgalmas, ugyanakkor abszurdan komikus mese látható, amelyeket mind egy macska felbukkanása köt össze. A film forgatókönyvét saját történetei alapján Stephen King írta. Cselekmény Az első történetben egy férfi próbál leszokni a dohányzásról, ám a rendelő amit választ igencsak sajátos módon próbálja leszoktatni a szenvedélyükről a pácienseket: ha nem hajlandóak abbahagyni a káros szokásukat veszélybe kerülhet a maguk és családtagjaik testi épsége... A második történetben egy teniszező a szeretőjével kíván meglépni, de annak nagy hatalmú férje tudomást szerez a dologról. Egyezséget ajánl a férfinek az életéért cserébe: elengedi őt is meg a feleségét is vele, ha végrehajt egy veszélyes vállalkozást és körbesétál egy épület párkányán. Az életveszélyes játék azonban nem várt fordulatot hoz... A harmadik történetben egy vidéki házban lakó család kislányának nyugalmát egy szobájába behatoló kis troll zavarja meg, és a befogadott cica, aki végigkíséri a filmet az egyetlen, aki segíthet rajta... Szereplők James Woods - Dick Morrison Drew Barrymore - Amanda Robert Hays - Johnny Norris Alan King - Dr. Vinny Donatti Kenneth McMillan - Cressner James Naughton - Hugh Candy Clark - Sally Ann Filmzene "Every Breath You Take" - The Police "Twist And Shout" - Phil Medley és Bert Russell "96 Tears" - R. Martinez "Cat's Eye" - J. Morali, F. Zarr and B. Valanch JBoss mikrokonténer A JBoss mikrokonténer a POJO-k (Plain Old Java Object - „Jó öreg Java-objektum”) konfigurálásához és kezeléséhez nyújt környezetet. Arra tervezték, hogy lemásolja a már létező JBoss mikrokernelt, de POJO környezetben, így azok használhatók önállóan a JBoss alkalmazásszerveren kívül is. A kezdeti kiadás a JBoss számára nyújt POJO környezetbe történő telepítéshez eszközöket, továbbá az alapvető szolgáltatásokat ad az önálló [EJB3] disztribúcióhoz. A POJO-k konfigurálása XML dokumentumok segítségével, összekapcsolásuk injektálással történik. Bab gyűjtemények A „babok” (JavaBeans) egyetlen csomagba való gyűjtése sokkal inkább egy konvenció, mint követelmény. Mindazonáltal ajánlott, hiszen így a "csomagok" mind önállóan, mind a JBoss alkalmazásszerveren belül használhatóak. A mikrokonténer telepítés alapvető struktúrája egy .beans archívum, ami tartalmaz egy META-INF/jboss-beans.xml leíró dokumentumot, ami leírja a telepítendő szolgáltatásokat. Emellett a .beans archívum osztályokat és erőforrásokat tartalmaz, mint bármely más JAR állomány. Ha el kívánunk helyezni egy .beans állományt egy EAR csomagban, szolgáltatás modulként hivatkozni kell rá a META-INF/jboss-app.xml.ből. Alapvető konfiguráció A mikrokonténer fő célja, hogy levetővé tegye a POJO-k külső konfigurálását. Konfigurációs fájlt több szinten is megadhatunk, így csomag szinten, bab szinten, vagy akár egy tulajdonság altulajdonságának szintjén is. A konfiguráció fő eleme a bab, ami alapvetően egy POJO, tehát egy Java osztály egy példánya. Legfelső szinten a áll, mely egy telepítést jelöl, ennek elemei a elemmel jelölt babok. A bab egy osztály egy példánya, azaz az XML állomány határozza meg a memóriába betöltendő objektumokat. A hatására a new com.acme.Example(); Java kód hajtódik végre. Ez természetesen csak akkor működik, ha az osztálynak van alapértelmezett konstruktora. Ha nincs, akkor a elemet kell használni, melyek elemei adják meg a konstruktor paramétereit. Ez utóbbi opcionálisan tartalmazhat típusparamétert is, ha több azonos paraméterszámú konstruktor is van az osztályban. A rendszer típus-következtető képessége kiváló. Például: Némely osztálynak nem érhető el a konstruktora, például a Factory minta esetén. Ekkor is a elemet kell használni, a factoryClass és factoryMethod attribútumokkal, illetve a alelemmel, melynek attribútuma megadja azt az objektumot, mely az általunk kért objektumot "legyártja". A elem hasonlóan használható. Fejlesztők között általában sok a vita arról, hogy mely tulajdonságokat kell a konstruktorba helyezni és melyeket kell set... utasításokkal elérni. A Java Bean-ek esetében általános konvenció, hogy az osztály konstruktora vagy az alapértelmezett, vagy minimális számú paramétert tartalmaz, és a tulajdonságok beállítására a setter metódusok szolgálnak. Ezt ebben az esetben a elemen belüli elemmel lehet elérni, hogy a rendszer az objektum létrehozása után meghívja ezeket a metódusokat, ehhez a name attribútumnak kell értékül adni a tulajdonság nevét. Például: Bár a mikrokonténer típusmeghatározása nagyon jó, bizonyos esetekben, különösen a primitív típusok és a null érték esetén szükséges némi plusz információ. A null értéket a elem reprezentálja. Sok esetben pedig az objektum valamely tulajdonsága absztrakt osztály vagy interfész típusú, ekkor típuskényszerítésre lehet szükség, amit a elemen belüli elem class attribútumának beállításával lehet elérni. A babok összekapcsolása egy újabb problémakör, ugyanis az egyszerű literál értékeket a rendszer csak primitív típusokká (szöveg, szám, ...) képes feldolgozni, objektumokká nem. Ekkor szükséges az injektálás, ami a elemen belüli elem bean attribútumával adható meg. Az összekapcsolás speciális esete a kollekciók injektálása. Ennek segítésére a mikrokonténer értelmezi az alapvető kollekcióknak megfelelő elemeket, mint , , és . Az alapértelmezett megvalósítás ezekhez sorrendben java.util.ArrayList, java.util.ArrayList, java.util.HashSet és java.lang.Object[], de saját is megadható a class attribútummal, természetesen a típuskorláton belül. Meg kell adni az elemek típusát is, akár a felső szinten az elementClass vagy minden elemen a class attribútummal. Ezután a elemmel megadhatók az elemek. A elem megvalósítása ettől kis mértékben eltér, a kulcs-érték párok miatt. Fontos megjegyezni, hogy a mikrokonténer nem használja a generikus paramétereket. Életciklus A mikrokonténer életciklusa az alábbi elemekből áll: Nem telepített : a POJO-ról nincs leírás vagy törölték. Leírt : a POJO leírása beolvasásra került és a függőségeket sikerült meghatározni. Példányosított : minden, a konstruáláshoz szükséges függőség ki lett elégítve, tehát az osztály létezik, a konstruktor injektálandó paraméterei elérhetőek, minden szükséges factory objektum elérhető. Beállított : minden tulajdonsághoz szükséges injektálandó objektum elérhető, beleértve a kollekciók függőségeit. Létrehozott : minden függő objektum létre lett hozva, beleértve a create metódus injekcióit. Indítás : minden függő objektum elindult, beleértve a start metódus injekcióit. Telepített : a ciklus véget ért. A függőségek explicit módon is megadhatók, a elem segítségével, így a JMX-hez hasonló kétfázisú függőség-feloldásra van lehetőség. A create, start, stop és destroy metódusok felülírhatók, így akár paraméterek fogadására is alkalmassá tehetők. Összefoglalás A mikrokonténer erőteljes helyettesítés a JBoss JMX mikrokonténer helyére. Képes a JBoss lazán csatolt konfigurációs környezetét a POJO környezetbe átültetni, ezzel több irányítási lehetőséget és szolgáltatást adva a fejlesztőnek a JBoss alkalmazásszerveren mind kívül, mind belül. Ennek a megközelítésnek nagy a potenciálja új képességek terén, például aspektus orientáltság, on-demand szolgáltatások, verziókövetés, stb. Kállai Zoltán Kállai Zoltán (Budapest, 1984. december 25. –) többszörös magyar bajnok, válogatott tornász. Sportpályafutása Sportpályafutását a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesületben (KSI) kezdte 1990-ben, jelenleg a Budapest Honvéd Sportegyesület (BHSE) sportolója. Edzője Laufer Béla, majd Kelemen Zoltán olimpiai bronzérmes tornász. A 2010-es tornász-világbajnokságon 22. helyezést elért magyar csapat tagja, egyéni összetettben 82. helyezést (lólengésben 24.) ért el. Eredményei Cottbus , világkupa – lólengés – 6. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – összetett – 17. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – talaj – 66. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – lólengés – 25. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – gyűrű – 59. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – ugrás – 84. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – korlát – 58. hely Montpellier, férfi Európa-bajnokság – nyújtó – 77. hely Budapest, országos bajnokság – összetett – 5. hely Budapest, országos bajnokság – talaj – 1. hely Budapest, országos bajnokság – lólengés – 6. hely Budapest, országos bajnokság – ugrás – 3. hely Budapest, országos bajnokság – nyújtó – 3. hely Maribor , világkupa – lólengés – 2. hely Tokió , világbajnokság – csapat összetett – 21. hely Tokió , világbajnokság – egyéni összetett – 178. hely Tokió , világbajnokság – talaj – 196. hely Tokió , világbajnokság – lólengés – 13. hely Tokió , világbajnokság – ugrás – 194. hely Tokió , világbajnokság – korlát – 151. hely Tokió , világbajnokság – nyújtó – 147. hely Rotterdam , világbajnokság – csapat 22. helyezés, egyéni összetett – 82. hely Párizs , világkupa – lólengés – 5. hely Cottbus , világkupa – lólengés – 4. hely Maribor , világkupa – lólengés – 3. hely Maribor , világkupa – nyújtó – 5. hely Szombathely , világkupa – összetett – 3. hely Szombathely , világkupa – lólengés – 2. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – lólengés – 1. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – ugrás – 3. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – nyújtó – 3. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – korlát – 2. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – gyűrű – 5. hely Tshwane, Pretoria , Bumbo Cup nemzetközi viadal – egyéni összetett – 4. hely Maribor , világkupa – lólengés – 3. hely Kijev , világkupa – lólengés – 1. hely Stuttgart , világkupa – lólengés – 4. hely Madeira , világkupa – lólengés – 1. hely Kijev , világkupa – lólengés – 3. hely Ostrava , világkupa – lólengés – 3. hely Elmo nagy kalandja A Elmo nagy kalandja (eredeti cím: The Adventures of Elmo in Grouchland) 1999-ben bemutatott egész estés amerikai zenés vígjáték, amely a Szezám utca című szórakoztató sorozat alapján készült. Amerikában 1999. október 1-jén mutatták be a mozikban, Magyarországon 2001. július 1-jén az HBO-n vetítették le a televízióban. Technicolor A Technicolor olyan, színes, sokszorosítható eljárás, mely normálfilmre, azaz 35 mm széles filmszalagokra alkalmas. Eleinte a felvételhez egy különleges felvevőgépet használtak, amellyel sugárosztás útján vették fel a vörös, kék és zöld színkivonatokat. Ezekből a színkivonatokból állították elő a vastag emulziójú matricákat, amelyekből később kioldották az ezüstmentes zselatint. Ezeket a filmszalagokat megfelelő festékkel bevonták (szubtraktív színekkel: sárga, ciánkék, magenta), majd egymás után a fekete-fehér pozitív filmmásolatra nyomtatták. Ezzel az eljárással igen gazdaságosan lehet tömeggyártásra színes filmeket készíteni, további előnye, hogy a színkivonatok időállók. Az anamorfot torzító megoldású színes panorámafilmet Technirama elnevezéssel hozták forgalomba. Később a technika fejlődésével megjelentek az egyszalagos háromrétegű filmek. Ezekről elkészítették a színkivonatokat, hogy javítsák a Technicolor-eljárásos filmek minőségét. Ez az eljárás az első színes filmekre volt jellemző. Később megjelentek az Agfacolor, Gaevacolor, Eastmancolor eljárások, melyekkel jobb minőségű színesfilm-másolatokat lehetett készíteni. Alípio Alípio Duarte Brandão, röviden Alípio brazil labdarúgó, a brazil CRB játékosa. 2008 novemberében igazolt a Real Madridba a portugál Rio Ave egyesületéből. Pályafutása Rio Ave Alípio itt kezdte a profi karrierjét. Bár a csapattal nagy sikereket nem ért el, de feljutott velük a portugál élvonalba. Innen igazolt a Real Madridba. Real Madrid 2008 novemberében igazolt ide. Első nyilatkozatában kiemelte Raúlt és Pepét, mint példaképeket. Benfica Két évig volt a portugál együttes keretének tagja, de tétmérkőzésen nem szerepelt. América de Natal Kölcsönben szerepelt a brazil másodosztályú csapatnál. Al-Sharjah Mivel a Benfica kölcsönszerződése lejárta után nem tartott rá igényt, az Emírségekbe igazolt. Omónia Nicosia Eddigi pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte Cipruson. Az Omóniában megszerezte profi karrierjének első találatait, valamint az Európa-ligában is szerepelt a montenegrói Budućnost ellen. Apólon Zmírnisz Pár mérkőzésen viselte a görög Zmírnisz mezét. Luverdense 2015-től ismét hazájába szerződött, a másodosztályban érdekelt Luverdense csapatához. Sikerei, díjai Rio Ave Portugál Segunda Liga bajnok : 2007-2008 Zvěřínek Zvěřínek település Csehországban, a Nymburki járásban. Zvěřínek Sadská, Písty, Kostelní Lhota és Hořátev településekkel határos. Lakosainak száma 278 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tony Featherstone Tony James Featherstone (Kanada, Ontario, Toronto, 1949. július 31.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét az OHL-es Peterborough Petesben kezdte 1967–1968-ban. A következő szezont is ebben a csapatban töltötte. Az 1969-es NHL-amatőr drafton a Oakland Seals választotta ki az első kör hetedik helyén. 1969–1970-ben bemutatkozott az NHL-ben és kilenc mérkőzésen egy asszisztot jegyzett. Még ebben az évben leküldték az AHL-es Providence Redsbe. A következő szezont a California Golden Sealsben játszotta végig az NHL-ben. 1971–1973 között az AHL-es Nova Scotia Voyageursben játszott. Legjobb idényében 103 pontot szerzett és 1972 végén AHL-bajnokok lettek. 1973–1974-ben a Minnesota North Starshoz került egy szezon erejéig. 1974–1976 között a WHA-s Toronto Torosban játszott és innen vonult vissza. Díjai Calder-kupa: 1972 AHL Első All-Star Csapat: 1973 II. Ariarathész kappadókiai király II. Ariarathész (ógörögül: Ἀριαράθης), (? – Kr. e. 280) kappadókiai király Kr. e. 301-től haláláig. I. Ariarathész fia. Édesapja kivégeztetése után Armeniába menekült. III. Orontész örmény király segítségével tudta csak visszaszerezni Kappadókiát Kr. e. 301-ben. Mintegy 20 éven keresztül uralkodott. Halála után a trónon fia, Ariamnész követte. Életéről Diodorus Siculus számol be (31, 19. 5). Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Ariarathes Macskák húgycsőelzáródása A macskák húgycsőelzáródása (obstruktiv urolithopatia) egy azonnali beavatkozást igénylő, kezelés nélkül halálos betegség, mely elsősorban a kandúrokat veszélyezteti. A hevennyé vált állapot minden különösebb hozzáértés nélkül is könnyen felismerhető a tünetek és a könnyen kitapintható, ringló szilványira nőtt húgyhólyag alapján. Ez az állapot azonnali orvosi vészhelyzet, mely időben kezelve tökéletesen gyógyítható, kezelés nélkül három napon belül teljes bizonyossággal halálos. A betegség kutyáknál (főként kankutyáknál) szintén előfordul, kezeletlenül a kimenetele is hasonló, de az állat többnyire nagyobb mérete és a macskától valamelyest eltérő anatómiája miatt viszonylag könnyebben kezelhető. Okai A húgycsőelzáródás a macskákon gyakori alsó húgyúti betegség (FLUTD - Feline lower urinary tract disease) legsúlyosabb kimenetele. A helytelen táplálás, kevés folyadékbevitel, túlsúly, kevés mozgás miatt apró kristályos törmelék és apró kövek alakulnak ki a húgyhólyagban, melyek eleinte még könnyebben, majd a mennyiség fokozódásával egyre nehezebben tudnak távozni, majd a húgycsőben összeállhatnak egy homokból és szerves maradványokból álló dugóvá. Nőstény macskákon ritkábban jelentkezik a betegség, az igen szűk húgycsövű kandúrokon viszont kifejezetten gyakori. Az előfordulás legjellemzőbb életkora a 2. és 5. év között van, utána ritkább. A nehezen észlelhető kezdeti tünetek után többnyire váratlanul lép fel a rendkívül fájdalmas teljes elzáródás. Az általa okozott húgyhólyagrepedés, vagy teljes veseleállás néhány napon belül minden esetben végez az állattal. Ritkán az elzáródást daganat is okozhatja. Itt jegyezendő meg, hogy bár nem tartozik a kórképhez, a macskák nagyobb magasságból való leesése, autóbaleset, ütés is kiválthat azonnali műtétet követelő hólyagrepedést. Tünetek A teljes elzáródás kialakulását egy hosszabb folyamat előzi meg. A macska erőlködve próbál pisilni, sok esetben eközben nyávog fájdalmában. A vizelés eleinte még sikerülhet, de később egyre nehezebben megy. Az apró, éles homokszemcsék fájdalmasan felkarcolják a húgycső falát, a sérülések gyulladásos folyamatot indíthatnak el. A teljes elzáródás előtt a macska sokszor már csak csak néhány csepp véres vizeletet produkál, nagy fájdalmak közepette. A teljes elzáródás kialakulásakor a macska többé nem képes vizelni a húgycsövet teljesen elzáró törmelék miatt. Sokszor az állat gazdája csak annyit vesz észre, hogy a macska nem jön oda az étel adásakor, gubbaszt, nem eszik, nem iszik, hány, nem akar mozogni, a meleg helyet keresi, néhány óra alatt teljesen leesik a lábáról. Próbál erőlködve vizelni, a teljesen megtelt, pattanásig feszült hólyag elviselhetetlen vizelési ingert és fájdalmat okoz számára, nem viseli az ölbevételt sem. A betegség kimenetele és szövődményei Az állapot egyik lehetséges kimenetele egy erőteljesebb mozdulatra bekövetkező húgyhólyagrepedés. Ennek bekövetkezte után a hólyag természetesen már nem tapintható, de a hasüregbe folyó véres vizelet hamarosan súlyos hashártyagyulladást vált ki. Hólyagrepedés nélkül a túlnyomás hatására a veseműködés előbb még visszafordíthatóan, majd véglegesen leáll. Mindkét eset azonnali műtétet igénylő orvosi vészhelyzet, elmulasztása minden esetben az állat elpusztulásával jár. Rendszeresen visszatérő részleges dugulások, hólyagkő, hólyaghomok irritálják a hólyagot és a húgycsövet, komoly fájdalmat és gyulladásokat okoznak, rontják a veseműködést, potenciálisan teljes elzáródást okozhatnak, ezért még időben kezelendők. Az időben végrehajtott kisebb kezelés az állat számára nem annyira megterhelő, a gazda számára jóval kisebb anyagi kiadást jelent. Az állat gazdájának tennivalói Az első alkalommal, amikor nehéz, fájdalmas, vagy véres vizelést tapasztalunk, azonnal állatorvoshoz kell fordulni. Az elzáródás miatt erősen megtelt húgyhólyag könnyen tapintható egy feszes, fájdalmas, ringló méretű képlet formájában a has körülbelüli közepén, nem annyira lent, mint az embernél. A hólyag megtalálásának legcélszerűbb módja a hüvelykujjal az egyik, a többi ujjal a másik irányból a hasat körülfogva oldalról végigtapintani. Kövér macskáknál a kitapintás nehezebb, de a telt hólyag náluk is megtalálható. A hólyagot nyomni nem szabad a kiszakadás veszélye miatt. Heveny elzáródás és teljes vizeletkimaradás esetén esetén azonnal műtétek elvégzésére is képes állatklinikát kell felkeresni. Etetni és itatni nem szabad, úgysem fogadná el. A macskát minden komolyabb mozgatás nélkül, a lehető legkíméletesebben kell az orvoshoz eljuttatni, ne feledjük, igen komoly fájdalmai vannak. Teljes elzáródás esetén egy nap késlekedés is az állat életébe kerülhet. Az elzáródás kivizsgálása Az állatorvos az állat fizikai vizsgálatával, a has áttapintásával, ha még van vizelet, akkor az üledék mikroszkópos ellenőrzésével, ultrahanggal, röntgennel, a vérvétel eredményével próbálja diagnosztizálni, hogy vesehomok, vesebetegség, vagy egyéb gyulladás áll a panaszok hátterében. Teljes elzáródást a hatalmasra nőtt húgyhólyag önmagában is bizonyít. Kiszakadt húgyhólyag ultrahanggal és a hasüregből leszívott véres vizelettel mutatható ki. A részleges és időszakos elzáródás kezelése Részleges, vagy időszakos elzáródás esetén az orvos katéterrel próbálja meg felszabadítani a húgycsövet, majd azon keresztül átöblíti a hólyagot. A katétert néha napokig bent kell hagyni, a hólyagot is többször át kell öblíteni hígított Betadines vagy hasonló oldattal. Sikeres átmosás után többnyire antibiotikum kezelés következik. A kezelést különlegesen nyugodt macskánál ébren is meg lehet próbálni, vadabbaknál enyhe bódítást kell alkalmazni. A teljes elzáródás kezelése Az orvos az életveszély elhárítására megpróbálja katéterrel felszabadítania húgycsövet, ez szerencsés esetben sikerülhet is. Ha ez nem sikerül, altatásban azonnali életmentő műtéti beavatkozást kell végezni, melynek során eltávolítják a szűkületet okozó szakaszt, egyfajta sztómát kialakítva. A műtét komolysága, valamint az infúziós, antibiotikumos gyógykezelés miatt több napos kórházi elhelyezés szükséges. Amennyiben a veseműködés már leállt, vagy károsodott, gyógyszeres infúzióval próbálják megindítani, vagy helyreállítani. Siker esetén még előfordulhat egy ideig véres vizelés, vagy kisebb elzáródás. Műtét után tíz nappal eltávolítják a varratokat. Ha beavatkozás sikeres volt, a veseműködés még nem károsodott, az állat teljes értékű életet élhet, várható élettartama nem csökken. Amennyiben késve történik az orvoshoz vitel és a beavatkozás, a veseműködés végképp leállt és nem sikerül újraindítani, az állat túlélése esélytelen. A hólyagrepedés kizárólag műtéti úton gyógyítható, de a hashártyagyulladás valószínűsége miatt a felgyógyulás esélye kisebb. A kiújulás megelőzése Az eltávolított homokot analizálni kell. Gyógyszeresen oldható, vagy megelőzhető homoknál gyógyszeres kezelés kell. Nem oldható fajtánál egyrészt a képződést kell megakadályozni táplálékváltással, speciális gyógytápokkal, másrészt az eltávozást megkönnyíteni a folyadékbevitel emelésével. Az állat gazdájának gondoskodni kell az ilyen esetekben előírt speciális táplálásról, a tilalmak betartásáról. Figyelnie kell az állat nehéz vizelését, véres vizelet megjelenését. Meg kell tanulnia a hólyag kitapintásának egyébként igen könnyű módszerét, újabb kezdődő elzáródás gyanúja esetén az állatot időben vissza kell vinni az orvoshoz átöblítésre. Sztóma kialakítása után az esetleges újabb elzáródás katéterrel könnyen felszabadítható, újabb műtétre csak nagyon ritkán kerül sor. Woah Dave! A Woah Dave! egy 2014-ben megjelent platform videojáték, melyet a MiniVisions fejlesztett és a Choice Provisions jelentett meg iOS, Microsoft Windows, Nintendo 3DS, PlayStation 4 és PlayStation Vita platforomokra. A játék 2014. október 30-án jelent meg iOS-re, Windowsra és Nintendo 3DS-re, amiket később, 2015. január 6-án a PlayStation 4- és PlayStation Vita-verziók követtek. Fogadtatás A Woah Dave!-et pozitív fogadtatásban részesítették a kritikusok. A GameRankings gyűjtőoldalon az iOS-verzió 82%-os, míg a Nintendo 3DS 78%-os átlagpontszámon áll. A Metacriticen 82/100-as átlagpontszámot ért el a játék iOS-verziója. Jonathan Holmes a Destructoidnak írt elemzésében 8,5/10 pontszámmal díjazta a játékot, kiemelve, hogy „Több órányi játéktermi móka, különös báj és játéktervezési tudomány van itt. Ha tovább tudsz lépni a játék megtévesztően egyszerű felszínén és hajlandó vagy kihívni magad miután a játék már nem biztosít újdonságokat, akkor a Woah Dave! meg fogja érni a filléreidet.” Jim Squires Gamezebo-cikkíró tökéletes, 5/5-ös pontszámot adott a játék iOS-verziójára, szerinte a „Woah Dave! a videojátékok grunge rockja”, melynek „minden percét élvezte.” Elmúlt idők krónikája Az Elmúlt idők krónikája (óegyházi szláv nyelven: Повѣсть времяньныхъ лѣтъ; oroszul: Пóвесть временны́х лет ukránul: Пóвість врéм'яних літ, Poviszty vremjanih lit; belaruszul: Апóвесць мíнулых часóў) vagy más néven még Nesztor krónika, Nyesztor krónika, óorosz őskrónika a Kijevi Rusz története körülbelül 850-től 1110-ig. A krónikát Kijevben írták 1113 körül. Az eredeti krónika szerzőjének Nyesztor kijevi szerzetest tartják, innen a krónika másik elnevezése. Tartalma A mű a keleti szlávok (Kijevi Rusz) történetét követi figyelemmel a bibliai Bábel tornyától egészen saját koráig. A korábbi idők történetét más évkönyvekből és a szájhagyományból merítette. Földrajzi, kulturális és etnikai vonatkozású ismeretei a kor Kelet-Európájának elsődleges forrásává teszik. Természetesen a kor állami propagandájának (Rurik-dinasztia) jegyeit is magán hordozza, mely a Kijevi Rusz történetében ölt legfőképpen formát. Hagyományozása, kéziratai Krónikájának közvetlen befejezése (1113) után kétszer is újra feldolgozták (1116-ban és II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem kérésére 1118-9-ben). Csupán ezen feldolgozások maradtak ránk, melyeket a későbbiekben is felhasználtak. Legrégibb fennmaradt kézirata 1377-ből való (Silvester-kézirat) a Lavrentij évkönyvben. Bár szerzősége az adott évkönyv esetében vitatott, személye azonban más művekből is ismert. Magyar nyelvű kiadás A krónikából hosszú ideig csak részletek jelentek meg magyar nyelven. A teljes szöveg fordítása 2015-ben került kiadásra: Régmúlt idők elbeszélése – A Kijevi Rusz első krónikája , Balassi Kiadó, 2015, ISBN 9789635069705, 400 p Soussac Soussac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Soussac Saint-Antoine-du-Queyret, Cazaugitat, Auriolles, Listrac-de-Durèze és Mauriac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Erdőfalva (Kolozs megye) Erdőfalva (románul Ardeova) falu Romániában Kolozs megyében, Magyargyerőmonostor községben, Magyargyerőmonostor közvetlen közelében fekszik. Nevének említése 1839-ben Erdőfalva, Argyova, 1863-ban Argyova néven találjuk. Nevének román formája szláv eredetű. Története A Mikola nemzetségből származó által birtokolt területekhez tarozott, akik királyi adomány révén jutottak a püspöki Gyalu vára körüli területekhez a Kapus és Nádas völgyében. 1850-ben már 265 fős lakossága román ajkú. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1992-ben 123 főre apadt a lakossága, akik a második világháborúig görögkatolikusok, majd ortodoxok lettek. Forrás http://varga.adatbank.transindex.ro/ http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/1.html Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro The Creature from the Pit A The Creature from the Pit a Doctor Who sorozat 106. része, amit 1979. október 27.-e és november 17.-e között adtak négy epizódban. Ebben a részben először adta hangját K9-nek David Brierley. Történet A Tardis egy vészjelzés miatt a Chloris bolygóra érkeznek. A bolygó igen szegény fémben, és a fémkereskedést az uralkodónő, Lady Adrasta tartja kézben. Lady Adrasta minden ellenfelét egy barlangba dobatja, amelynek a mélyén sokak szerint egy valami szörnyű szörny él. A Doktorra és Romanára is ez a sors vár. De a barlangban élő teremtmény csakugyan egy vérengző gyilkos, vagy ő is csak Lady Adrasta áldozata? Könyvkiadás A könyvváltozatát 1981. január 15.-n adta ki a Target könyvkiadó. Írta David Fisher. Hawaii ábécé A hawaii ábécé (saját nevén ka pīʻāpā Hawaiʻi) a hawaii nyelv lejegyzésére használt, a latin íráson alapuló ábécé. Az ábécé érdekessége, hogy a megszokott latin betűrend helyett más csoportosítást használ, különválasztja a magánhangzókat és a mássalhangzókat. Így a betűrend a következő lesz: Ezt az írásrendszert amerikai protestáns misszionáriusok fejlesztették ki 1820 és 1826 között. Eredetileg az ábécé tartalmazta a B, D, F, G, R, S, T, V, Y betűket is, de mivel ezeket nem használja a nyelv, az írásból is kivették őket, sőt az idegen neveket is "hawaiiasítják", azaz kiejtés szerint írják le (pl.: Palakila – „Brazília”, Kipalaleka – „Gibraltár”). Természetesen tudományos munkákban használatosak ezek a betűk is. Az angol szövegekben nem használják a hawaii két fontos elemét. Az egyik a torokzárhang ʻ jele (hasonlít egy kis "tömött hasú" hatosra, neve ʻokina), pl.: Hawaiʻi – „Hawaii”, Oʻahu – „Oahu”. Figyelni kell a használatára, mert értelem-megkülönböztető lehet: koʻu – „enyém”, kou – „tiéd”. A másik fontos elem, a magánhangzók hosszúságának a jelölése, amit az angolra átíráskor általában elhagynak. A hosszúság jele a hawaiiban a magánhangzó feletti vízszintes vonal (saját neve kahakō): ā ē ī ō ū. Ez a jel nem befolyásolja az ábécébe rendezést, az ilyen betűket nem különböztetjük meg az alapbetűktől. Az Egyesült Német Csapat az 1956. évi téli olimpiai játékokon Az Egyesült Német Csapat az olaszországi Cortina d’Ampezzóban megrendezett 1956. évi téli olimpiai játékokon az NDK és az NSZK közös csapata volt, amely ekkor először vett részt a téli olimpiai játékokon. Az Egyesült Német Csapat a játékokon 8 sportágban 63 sportolóval képviseltette magát, akik összesen 2 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Triviális csoport A matematikában a triviális csoport egy olyan csoport, amelynek pontosan egy eleme van. Az összes ilyen csoport izomorf egymással, így gyakran csak mint a triviális csoportról beszélünk. A csoport egyetlen eleme a triviális csoport neutrális eleme és gyakran jelölik 0-val, 1-gyel, vagy e-vel . Ha a csoportműveletet ∗ jelöli, akkor igaz, hogy 1=e ∗ e = e. A hasonlóan definiált triviális monoid szintén csoport, mivel az egyetlen elemének önmaga az inverze és így megegyezik a triviális csoporttal. A triviális csoport nem keverendő az üres halmazzal, amelynek nincs egy eleme sem, így neutrális eleme sem, vagyis így nem lehet csoport sem. Egy tetszőleges G csoport esetén azt a csoportot, ami csak G neutrális elemét tartalmazza, G triviális részcsoportjának nevezzük. A triviális részcsoport minden konjugáltja önmaga, ezért normálosztó G-ben, a faktorcsoport a teljes G. Amikor azt mondjuk, hogy G-nek nincs valódi részcsoportja, az azt jelenti, hogy G összes részcsoportja vagy triviális csoport {e}, vagy a teljes G csoport. Tulajdonságok A triviális csoport ciklikus csoport, amelynek rendje 1; amit Z1-gyel vagy C1-gyel is jelölnek. Ha a csoportműveletet összeadásnak nevezzük, akkor a triviális csoportot 0-val jelöljük, ha szorzásnak, akkor a csoportot 1-gyel (is) jelöljük. A triviális csoport a csoportok osztályában egyfajta zérusnak felel meg. Tony Hendrik Tony Hendrik (eredeti nevén: Dieter Lünstedt) az eurodisco zenei stílus egyik meghatározó személyisége, a Coconut Records kiadó alapítója, feleségével és alkotótársával, Karin Hartmannal („Karin van Haaren”) együtt egyebek mellett az À La Carte, a Bad Boys Blue és Haddaway zeneszerzője, illetve producere. A kezdetek Hendrik tizenöt éves kora óta zenélt. 1970-től a Tony Hendrik Five együttes tagja, amelynek The Groovest Girl In Town című kislemeze tette nemzetközileg is ismertté. A hetvenes évek elején elsősorban a rockzene érdekelte, azonban sorsa másképp alakult: az évtized közepén állást kapott az akkor egyik legtekintélyesebbnek számító nyugatnémet kiadónál, a Hansánál, amely elsősorban német tánczenével (Schlager) foglalkozott. Ekkor ismerkedett meg Karin Hartmannal, aki a magánéletben a felesége, a szakmai életben pedig szerző- és producertársa lett (ők ketten alkotják a Hendrik/Van Haaren producerduót). 1975-ben leszerződtették Andreas Martint, aki bemutatta nekik a fiatal Wolfgang Petryt. Petry első slágerét, a Sommer in der Stadtot Hendrik és Hartmann (van Haaren) írta, amivel több évtizedes, igen sikeres együttműködés kezdődött közöttük. A hetvenes évek második felében számos más német előadóval is együtt dolgoztak (Emily & Tom, Juliane Werding), de a legérdekesebb, hogy 1978-ban ők készítették későbbi nagy riválisuk, Dieter Bohlen első kislemezét. Ekkoriban Bohlen Holger Garbodennel együtt a Monza nevű rockegyüttes tagja volt, és a Hallo Taxi Nummer 10 című kislemez a hetvenes évek pop-rock hangzásvilágában készült (leginkább a Bay City Rollerst és a Smokie-t idézte, német szöveggel). À La Carte Ezt követően elhatározták, hogy kilépnek a nemzetközi porondra, és egy hetvenes évek végén gyakori felállás, női énektrió létrehozása mellett döntöttek. Megírták a Doctor Doctor Help Me Please című számot, az újonnan alapított csapatot pedig À La Carte-nak nevezték. Az együttes rendkívül népszerűvé vált. 1981-ben, a sikereken felbuzdulva megalapították saját lemezkiadó (Coconut) és zeneműkiadó cégüket (À La Carte Music). Az À La Carte trióval 1984-ig dolgoztak együtt. A csapat körül olyan zenészek tevékenykedtek, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek későbbi meghatározó producere, a Goombay Dance Banddel feltűnt román származású Michael Cretu (Sandra, Moti Special, Enigma) és szerzőtársa, Manfred Thiers. Bad Boys Blue Az À La Carte után a házaspár ismét teljesen új projektbe kezdett. Ezúttal kifejezetten angolszász irányultságú diszkócsapatot akartak alapítani, amelyhez az amerikai Andrew Thomast, a jamaicai Trevor Oliver Taylort és a brit John McInerney-t nyerték meg. A formáció neve Bad Boys Blue lett. Első kislemezük, az 1984-es L.O.V.E. In My Car még csak mérsékelt siker volt, a második (You’re A Woman, 1985) viszont már meghozta az áttörést. Hendrik és Hartmann a Bad Boys Blue-val a kilencvenes évek elejéig dolgozott együtt, és számos világslágert írtak nekik (Pretty Young Girl, Kisses And Tears, I Wanna Hear Your Heartbeat, Come Back And Stay, Hungry For Love, Don’t Walk Away Suzanne, A World Without You...). Összességében tizennégy nemzetközi kislemez és kilenc album fűződik a nevükhöz. Hasonlóan Dieter Bohlenhez, a Hendrik/Van Haaren producerkettős is létrehozta saját slágergyárát, olyan előadókkal, mint a fent már említett Andreas Martin (Samstag nacht in der Stadt), az Airplay (az Andreas Martin-dal angol változataként kiadott For Your Love, amely egyébként az első Bad Boys Blue-albumon is szerepelt), a Broken Dreams (Broken Dreams), Roxanne (Charlene, Boys In Black Cars), Neil Smith (Help Me Through The Summer), Julian (Straight To My Heart), a New Romance (You’re My First Love) vagy épp a Twenty One (The Eyes Of Don Johnson). 1988-ban a The Searchersnek is készítettek nagylemezt, amelyre a legnagyobb sláger, a Needles and Pins ’88-as remixe mellett néhány Hendrik/Van Haaren szerzemény is felkerült, köztük a Lonely Weekend című Bad Boys Blue-dal feldolgozása. 1989-ben megírták az I Am Your Believer című számot, amely az 1990-es Game Of Love című Bad Boys Blue-albumra is felkerült, de kislemezként először a Silent Circle jelentette meg (a kislemez B-oldalán hallható Forget The Strangers nem Hendrikék, hanem az együttes alapító tagja és producere, a később DJ Bobo és a Rednex mellett tevékenykedő Axel Breitung szerzeménye). Az eurovíziós dalfesztiválon való sikeres részvétel érdekében megalapították a Xanadu együttest, amelynek tagja volt a svájci születésű David Brandes (David Brändle), aki a kilencvenes-kétezres években az E-Rotic és a Vanilla Ninja producereként vált híressé, sőt a későbbiekben a Bad Boys Blue producere is lett (az 1998-as visszatérést követően rövid ideig együtt dolgozva Hendrikkel és Hartmannal). A Xanadu az 1989-es német előválogatón a Hendrikék által írt Einen Traum für diese Welt című dallal azonban a második helyre szorult a Dieter Bohlen által Nino de Angelo-nak komponált Flieger mögé. A kilencvenes évek A kilencvenes években két dance-projekt is fűzödött a Coconut Records (és Tony Hendrik) nevéhez. Az egyik a Chyp-Notic, amelynek két nagylemezt is készítettek (Nothing Compares 2U, I Can’t Get Enough). Már ez is nagy feltűnést keltett a klubokban, de az igazi áttörést a dance-irányzatban Haddaway hozta meg, akit/amit a mai napig Tony Hendrik egyik legsikeresebb projektjének tartanak. Az 1992-es What Is Love? című bemutakozó kislemez pillanatok alatt hódította meg Európa és a világ slágerlistáit, és a további kislemezek is sikeresek voltak (bár a What Is Love? sikerét nem sikerült megismételniük). A német piacon nem kevésbé volt sikeres a másodvirágzását élő Wolfgang Petry, akinek 1996-os Alles című albuma rendkívül nagy példányszámban kelt el. Kevesen tudják, de a német nyelvterületen kívül is népszerűvé vált Wahnsinn című szám (ismert paródiája a „Hölle Hölle”) szerzője is Tony Hendrik. A dal egyébként 1983-ban jelent meg először kislemezen az NSZK-ban, majd 1990-ben David Brandes is felénekelte Ich Hab' Mir Geschwor'n című kislemezének B-oldalára. Retrohullám 1998-ban Hendriket és feleségét sem kerülhette el az eurodiszkó retroőrület, ami kétségkívül a Modern Talking szenzációsan sikeres visszatérésével kezdődött. A Bad Boys Blue is visszatért a gyökereihez (a Coconut kiadóhoz) és a régi nagy ellenfélhez hasonlóan kiadta saját comeback-albumát (Back), amely nem volt olyan sikeres ugyan, mint a Modern Talking-féle Back For Good, de a You’re A Woman ’98-as (rappel feldúsított) remix változata sok országban felkerült a listákra. 2000-ig további három albumot készítettek együtt (Continued, Follow The Light, Tonite), majd az együttes ismét elhagyta a Coconutot. 2001-ben Hendrik elkészítette Aurának a Kim Wilde-féle You Came újrakevert változatát, majd David Brandesszel együttműködve Dieter Bohlen korábbi pártfogoltja, Chris Norman (ex-Smokie) számára is készítettek egy albumot (Breathe Me In). 2003-ból a Londonbeat visszatérő albuma (Back In The Hi-Life) érdemel említést, 2010 márciusában pedig megjelent Haddaway visszatérő kislemeze is, a régi hangzást idéző You Gave Me Love. Crosby megye Crosby megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Crosbyton. Lakosainak száma 5991 fő (2013. július 1.). Crosby megye Floyd, Dickens, Garza és Lubbock megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Skrapits Erik Skrapits Erik (Szombathely, 1989. február 14.) magyarországi horvát énekes, a No Thanx együttes egykori énekese. Élete Skrapits Erik Szombathelyen született, de egy horvát nemzetiségű faluban, Szentpéterfán nőtt fel. Szülei a zenével foglalkoznak, apja a Pinka Band nevű együttes tagja, anyja pedig egy ottani énekegyüttes szólistája volt. Sokáig egy horvát tánccsoport tagja is volt. 2006-ban Horvátzsidányban megrendezett Glas Gradisca - Gradistye hangja tehetségkutató versenyen fedezték fel. Zenei karrier Erik zenei karrierje 2006-ban kezdődött, amikor a No Thanx együttes énekese lett. 2006-ban megjelent Egy másik nemzedék című albumuk aranylemez lett. Három videoklip jelent meg az albumról: Az Egy másik nemzedék, A mi filmünk és A fekete Nap gyermekei című dalukból. 2008-ban jelent meg második lemezük Gépregény címmel, amelyről két videoklip jelent meg: A Te se vagy gép és a Végtelen történet című dalokból. Az együttest Erikkel 2 VIVA Comet díjra jelölték, dalaikkal kétszer vezették a VIVA Chart-ot és többször felkerültek a MAHASZ slágerlistára. 2009-ben Erik a tanulmányaira és a zenei stílusbeli különbségekre hivatkozta kilépett a No Thanx-ből és szólókarrierbe kezdett. 2010-ben készült el első szólóalbuma, amelyről a Vigyázó dal kezdték el játszani először a magyar rádiók. Az album érdekessége, hogy horvát nyelvű dalok is hallhatók rajta és, hogy alig 10 hónap alatt készült el.Gondolj rám és Élni kell című kislemeze többször is előkelő helyen szerepel a MAHASZ listán. Együtt dolgozott a magyar könnyűzenei életből jól ismert Szakos Krisztiánnal, Szabó Zével, Király Viktorral és Tóth Tiborral.Legnagyobb büszkeségének kislemezét, a Hé Nadja! című dalát tartja. Diszkográfia Albumok Erik (2010) Kislemezek/Videoklipek 2007- No Thanx - Egy másik nemzedék 2007- No Thanx- Mi Filmünk 2007- No Thanx- A fekete nap gyermekei 2008- No Thanx- Te se vagy Gép! 2008- No Thanx- Végtelen történet 2010- Erik- A vigyázó dal 2010- Erik -Gondolj rám 2011- Erik- Élni kell 2011- Erik feat Papa Jo- A tűzzel játszol 2012- Erik- Love Struck 2013- Erik- Játék 2013- Erik- Hé Nadja! 2014- Arizóna feat Skrapits Erik - Lángolj! Magánélet Erik marketing menedzserként dolgozik. A zenélés hiányzott neki, ezért újra próbálkozott az énekléssel, a 2016-os X-Faktorban, azonban a válogatáson sem jutott tovább. Párját, Rózsa Eszter Fannyt 2016. február 9-én jegyezte el. Blore Heath-i csata A Blore Heath-i csata 1459. szeptember 23-án zajlott le az angol trónért folyó polgárháborúban. A rózsák háborújának ez volt a második nagyobb ütközete, és ezt is a York-párti sereg nyerte meg. Előzmények 1455-ben Plantagenet Richárd yorki herceg fellázadt a gyengeelméjű király, VI. Henrik ellen. A főúr és szövetségesei 1455. május 22-én, az első Saint Albans-i csatában vereséget mértek a Lancaster-házi seregre, és elfogták a királyt. VI. Henriket meghagyták ugyan a trónon, de 1456-ig York volt az ország protektora, aki így ténylegesen gyakorolta a hatalmat. Megbízásának lejárta után Anjou Margit angol királyné, nem feledve Richárd trónigényét, támogatókat toborzott a York-párti főurakkal szemben, és fokozatosan átvette a kormányzat irányítását. A királyné 1458-tól egyre kevesebb pénzt küldött a csatorna túlsó oldalán, Calais-ban állomásozó csapatoknak, amelyeket Richard Neville, Warwick grófja irányított. Warwick válaszul kalóztámadásokkal egészítette ki serege ellátmányát. Ezek az akciók rendkívül népszerűvé tették katonái és angliai támogatói szemében. Azután azonban, hogy Warwick rajtaütött a semleges Hanza-szövetség flottáján, 1458 októberében hazarendelték Londonba. Amikor Warwick megérkezett Londonba, csetepaté tört ki az őt kísérő szolgák és a király emberei között, amelynek végén a királyi testőrség rátámadt a grófra. Warwick kénytelen volt harcolva visszamenekülni a hajójához, és visszatérni a biztonságosabb Calais-ba. A gróf és a királyné egymást vádolták az incidens miatt. Ezután az udvar elkezdett készülni az elkerülhetetlennek tűnő leszámolásra a York-házzal. Júniusban Coventryben összeültek a királypárti főurak, és vádat emeltek ellenlábasaikkal szemben. Eközben a York-pártiak Warwick Ludlow-i váránál akartak gyülekezni, abban bízva, hogy miután csatlakozott hozzájuk északi csapataival Richard Neville, Salisbury grófja, valamint Warwick és a calais-i hadtest, az erő láttán London megenyhül. A gyülekezés hírére a királypárti csapatok is elindultak Ludlow felé. Az ütközet 1459. szeptemberében a király és a királyné Coventryből északra indult csapataival. A hírek hallatára Salisbury is elhagyta Middlehamet, és a becslések szerint 3-6 ezer emberből álló seregével Ludlow-ba tartott, hogy csatlakozzon Yorkhoz. Newcastle-under-Lyme-ot szeptember 22-én érte el. Salisbury sikeresen elkerülte IV. Henrik nagyobb létszámú seregét, amely végig a nyomában volt. Szeptember 23-án Blore Heath-nél, két és fél mérföldre a staffordshire-i Market Draytontól a yorkiak belefutottak egy kisebb Lancaster-segédcsapatba, amelyet Lord Audley és John Sutton, Dudley lordja vezetett. Amikor a York-párti felderítők észrevették Audley katonáit, Salisbury egy domboldalon foglalt el pozíciót: a jobbszárnyat egy szekérvárral védte, míg a sereg bal oldalát a Burnt-erdő biztosította. Az előrenyomuló Lancaster-csapat számbeli fölényét látva Salisbury árkokkal és letűzött cövekekkel erősítette védelmét. A feltételezések szerint a York-arcvonal középső egységei úgy tettek, mintha visszavonulnának, hogy kikényszerítsék a csatát, mielőtt a tíz kilométerrel arrébb táborozó királyi csapatok is bekapcsolódnak a küzdelembe. Ezt látva Lord Audley rohamra vezényelte lovasait. A lancastereknek át kellett gázolniuk a York-vonalak előtt folyó patakon, amely nem volt széles, de helyenként elég mély volt ahhoz, hogy lassítsa az átkelést. A York-íjászok eközben folyamatosan lőtték őket, majd a védelem egészen a patak partjáig előretört, és alabárdokkal visszanyomta a támadókat a vízbe. A Lancaster-lovasság visszavonult, majd ismét támadott, de nem ért el eredményt. Lord Audley mindenképpen teljesíteni akarta a királynő akaratát, aki Salisbury fejét kérte tőle, ezért újabb, most gyalogos rohamra adott parancsot. A négyezer támadó most sem tudta áttörni a vonalakat, és Lord Audley is meghalt. A véres kézitusában a York-pártiak egyre inkább felülkerekedtek, ezért a parancsnokságot átvevő Lord Dudley több száz katonája dezertált, a többiek pedig menekülni kezdtek. A yorkok a Tern-folyó partjáig üldözték őket, ahol valóságos mészárlást vittek végbe közöttük. A korabeli feljegyzések szerint a Wemberton-patak vize három napon át véres volt az ütközet után. A becslések szerint a Lancaster-pártiak kétezer embert veszítettek, míg ellenfelük ennek negyedét. Lord Dudley fogságba esett. Számos cheshire-i lovag, köztük Sir Hugh Venables, Sir Thomas Dutton, Sir John Leigh és Sir Richard Molineux (1423–1459), a West Derbyshire-i erdők felügyelője vesztette életét azon a napon. A király csapatai aznap este elérték az ütközet helyszínétől mindössze hat mérfüldre fekvő Eccleshallt, így másnap könnyedén megsemmisíthették volna Salisbury katonáit, ha a yorkiak éjszaka nem vonultak volna tovább Worcester felé. Csata nélküli kudarc Útközben a lancasterek tőrbe csalták és elfogták Salisbury két fiát, John Neville-t, Montagu márkiját és Sir Thomas Neville-t, valamint Sir Thomas Harringtont. Salisbury elérte a Shropshire grófság déli részén fekvő Ludlow-t, ahol csapatait egyesítette York, illetve fia, Warwick seregével. A városból levelet küldtek a királynak, amelyben ismertették azokat az okokat, amelyekért fegyvert fogtak. VI. Henrik válaszában kegyelmet ígért mindazoknak, akik leteszik a fegyvert, kivéve annak, aki felelős a Blore Heath-i ütközetért és Lord Audley haláláért. Mivel ez a kitétel egyértelműen Salisburyre vonatkozott, illetve valószínűleg kiterjeszthető lett volna Yorkra és Warwickra is, a lázadók nem válaszoltak az uralkodónak. Az egyesült York-párti csapatok a város közelében, a ludfordi hídnál építették ki védelmi állásaikat. A király serege, amelyet az uralkodó vezetett, október 12-én érkezett meg. A York-pártiak táborában mindössze hat főnemes volt, VI. Henrikében ennek a háromszorosa, és katonái is háromszor annyian voltak, mint a York-pártiak. Ráadásul, a calais-i kontingens parancsnoka, Andrew Trollope elfogadta a király által felajánlott kegyelmet, és átállt a Lancasterekhez. Trollope magával vitte embereit és az információkat a yorki herceg terveiről. York ezzel elvesztette seregének legütőképesebb részét és legjobb hadvezérét. Richárd és szövetségesei számára csata nélkül is nyilvánvalóvá vált, hogy nem nyerhetnek. York az este közeledtével ágyútűzre adott parancsot, majd másodszülött fiával, Warwickkal és Salisburyvel - csapatait és családját hátrahagyva - Írországba, illetve Calais-ba menekültek. Csapataik szétszéledtek, így a Lancaster-katonák szabadon kifoszthatták a York-ház korábbi erősségét, Ludlow-t. Legendák Egy legenda szerint Anjou Margit Mucclestone templomtornyából figyelte a Blore Heath-i eseményeket, majd a harc végén elmenekült. Azért, hogy üldözőit megtévessze, megfordíttatta lovának patkóit. Egy másik anekdota szerint Salisbury és csapata az éjszaka leple alatt hagyta el táborát, mert tartottak a királyi pár közelben állomásozó seregeitől. Azért, hogy fenntartsák a látszatot, miszerint nem hagyták el a helyszínt, megbíztak egy szerzetest, aki az éjszaka folyamán rendszeresen lőfegyvereket sütött el. (9443) 1997 HR9 A (9443) 1997 HR9 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR program keretében fedezték fel 1997. április 30-án. 2008-as svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2018-as Allsvenskan volt a 84. alkalommal megrendezett, legmagasabb szintű labdarúgó-bajnokság Svédországban. A pontvadászat 2008. március 30-án kezdődött és novemberben ért majd véget. A bajnokság végeredménye Forrás: svenskfotboll.seRendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok.1A svéd kupa győztese indulási jogot szerzett a EL, 2. selejtezőkörébe.2A Helsingborgs IF indulási jogot szerzett, miután az IFK Göteborg kupa győztesként kvalifikációt szerzett. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Osztályozó Brommapojkarna 1–1-es összesítéssel jutott tovább, miután idegenben lőtt góllal nyert. Rézsikló A rézsikló (Coronella austriaca) egy elterjedt európai kígyófaj. Tudományos nevének jelentése: „osztrák koronácska” onnan ered, hogy leírója, Joseph Laurenti a tarkóján látható mintázatot az osztrák címer kétfejű sasához hasonlította. Előfordulása A faj az Atlanti-óceántól a Kaszpi-tengerig Európa nagy részén előfordul, kivéve a Brit-szigeteket, Skandinávia és Oroszország északi területeit és az Ibériai-félsziget déli részét. Kis-Ázsia fekete-tengeri partvidékén és a Kaukázusban is jelen van. Élőhelyét tekintve nem válogatós, a sík-, domb- és hegyvidéki nedves réteket, száraz mezőket, erdőszéleket, nyiladékokat egyaránt benépesíti, és nemritkán az emberi települések közelségét is elviseli. Alfajai C. austriaca acutirostris C. austriaca austriaca C. austriaca fitzingeri Megjelenése Átlagosan 50–70 centiméter (kivételesen 80 cm) hosszúra nő meg, teste szürkés, barna, sárgás vagy bronzvörös; hasa téglavörös, vörösessárga vagy kékesszürke. A rövid, háromszög alakú fejen az orrnyílástól a szemen át kétoldalt egy-egy sötét csík húzódik az állkapocs végén is túl. A fejtető sötétebb mintázata a Habsburg címerben lévő kétfejű sasra (Laurentit címersas) hasonlít. Ebből indul ki a háton végighúzódó kettős, sötétbarna foltsor, ami néha cikkcakk vonalban fut. Első pillantásra összetéveszthető a keresztes viperával (Vipera berus), de a rézsikló karcsúbb, pupillája pedig kerek (és nem vágott, mint a viperáé). Életmódja A rézsikló változó testhőmérsékletű állat, ezért októbertől március-áprilisig száraz, viszonylag meleg helyeken telel. Előbújva főleg gyíkokkal táplálkozik, de alkalomadtán más kígyófajokat (például fiatal keresztes viperákat) és rágcsálókat is elfog, a fiatal egyedek pedig az ízeltlábúakat pusztítják. A kisebb termetű áldozatot élve, a nagyobbat gyűrűivel megfojtva nyeli le egészben. A vadászatot hosszabb emésztés követi. Szaporodása A telelőhelyekről előbújó rézsiklók április végén, május elején párzanak; eközben a hím és a nőstény órákig összetekeredve hever. A faj álelevenszülő, azaz nem tojásokat rak, hanem testében fejlődnek ki kicsinyei. A fiatal rézsiklók augusztus második felében jönnek világra úgy időzítve, hogy születésük nem sokkal a zsákmányul szolgáló gyíkok kikelését kövesse. A 8–15 utód lágy burokban jön a világra, amiből nyomban kibújnak. Testhosszuk ekkor 12–15 centiméteres, színük kb. egyéves korukig szürke, hasuk pedig téglavörös. A kis rézsiklók 6–9 napos korukban bekövetkező első vedlésükig nem táplálkoznak, és a külvilágtól is elrejtőznek. Védettsége Az emberek viperának nézve félelmükben gyakran végeznek vele, és élőhelyének pusztulása is csökkenti állományát. Természetes ellenségei a különféle menyétfélék, a vaddisznó, a sün, a vörös róka és különféle ragadozó- és gázlómadarak; mindennek ellenére még meglehetősen gyakori. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a rézsikló is védett, eszmei értéke 50 000 forint. Kisdevecser Kisdevecser (románul Diviciorii Mici, németül Klein-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében. Fekvése A megye északkeleti részén, Kolozsvártól 61 km-re északkeletre, Szamosújvártól 19 km-re keletre, Noszoly, Mohaly, Nagydevecser és Szamosszentmiklós közt fekvő település. Története 1173-ban említik előszöt Deuecher inferior néven. 1414-ből okleveles adat van Jakab nevű plébánosáról, aki arról számol be, hogy egy kisdevecseri Ferenc nevű lakos végrendeletében szászencsi földterületét (egy szőlőst) a kisdevecseri Corpus Christi kápolnának hagyományozza. 1503-ban a falunak nagyméretű temploma is volt, mely később elpusztult, 1757-ben már csak a helyét ismerték. A falu lakossága a reformáció idején felvette a református vallást. 1603-ban Giorgio Basta katonái felégették a falut, csak 6 fő élte túl a pusztítást. Ezt követően románok költöztek be a faluba, de jelentősebb magyar lakossága is lett, mert 1745-ben a nagydevecseri református papot arra kötelezik, hogy Kisdevecserre is átjárjon istentiszteletet tartani, mégpedig hét magyar földbirtokos gondoskodása folytán. 1831-ben azonban már egy református sincs a faluban, a magyar lakosság vagy elköltözött, vagy beolvadt a románok közé. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 270 lakosából 264 román és 6 magyar volt. 2002-ben 89 lakosa volt, mind románok. Forrás Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996. 6776 Dix A 6776 Dix (ideiglenes jelöléssel 1989 GF8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1989. április 6-án. Versaugues Versaugues település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 197 fő (2015). Versaugues Saint-Yan, Montceaux-l’Étoile, Poisson és Saint-Didier-en-Brionnais községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Šatornja Šatornja falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 32, közúton 43 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közüton 7 km-re nyugatra fekszik. Déli részén halad át a Glinát Vojnić-csal összekötő 6-os számú főút. Története Šatornja a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé horvátokkal népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 598, 1910-ben 799 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A délszláv háború előestéjén lakosságából 409 horvát, 29 szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1991 őszén elfoglalták a szerb erők és a horvát lakosságot elűzték. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 176 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A falunak alapiskolája, tűzoltó szerháza van. Nevezetességei A faluban három régi vízimalom (Prkos, Žugajski) található. Nitrit A nitrition szervetlen anion, képlete NO2−. A benne található N–O kötések egyenlő hosszúak, és egymással nagyjából 120°-os szöget zárnak be. Egy proton hozzáadásával jön belőle létre a nem stabil salétromossav, mely gyenge sav. A nitritet oxidálni és redukálni is lehet. A reakció terméke a használt oxidáló- vagy redukálószer anyagi minőségtől és erősségétől is függ. A nitrition ambidentát ligandum, a komplexekben legalább öt különböző módon koordinálódhat. A nitrition a biokémiában is fontos szerepet játszik, az erős értágító hatású nitrogén-monoxid kiindulási anyaga. A nitritet húsok besózásához, füstöléséhez is használják. A szerves kémiában az NO2 csoport a salétromsavas észterekben és a nitrovegyületekben szerepel. A nitrition Nitritsók A nátrium-nitritet iparilag úgy állítják elő, hogy „nitrózus gázokat” vezetnek nátrium-hidroxid vagy nátrium-karbonát vizes oldatába. A terméket átkristályosítással tisztítják. Az alkálifémek nitritjei olvadáspontjukig (a KNO2-é 441 °C) vagy annál magasabb hőmérsékletig is stabilak. Az ammónium-nitrit előállítható dinitrogén-trioxidból, mely formálisan a salétromossav anhidridje: Melegítés hatására ez a vegyület robbanásszerű bomolhat. A szerves kémiában a nitriteket diazotálási reakciókban alkalmazzák. Szerkezete A nitrition szimmetrikus felépítésű (a C2v pontcsoportba tartozik), a két N–O kötése egyenlő hosszúságú. A vegyértékkötés-elmélet leírása szerint olyan rezonáns hibrid, melynek két kanonikus alakja egymás tükörképe. A molekulapálya-elmélet szerint mindkét oxigénatom szigma-kötéssel kapcsolódik a nitrogénatomhoz, továbbá a nitrogén- és az oxigénatomoknak a molekula síkjára merőleges p pályáiból delokalizált pi-kötés alakul ki. Az ion negatív töltése egyenlő mértékben oszlik meg a két oxigén között. A nitrogén- és a két oxigénatom is egy-egy nemkötő elektronpárral rendelkeznek, így a nitrition Lewis-bázis. A fémionokkal szemben így ambidentát ligandumként viselkedhet: akár az oxigén-, akár a nitrogénatom képes a nemkötő elektronpárjával koordinálódni. Sav-bázis tulajdonságok Vizes oldatokban a salétromossav gyenge savnak számít. A salétromossav nagyon illékony – gázfázisban leginkább a sík szerkezetű transz-formában fordul elő. Oldatban instabil, az alábbi diszproporcionálódási reakció játszódik le: 0 °C-on ez a reakció lassan játszódik le. A nitrogén-monoxid egyik laboratóriumi előállítási módja az, hogy nitrites oldathoz redukálószer – például vas(II) – jelenlétében savat engednek. Oxidáció és redukció A nitrogénatom oxidációs száma a nitritben +3. Ez azt jelenti, hogy oxidációval +4 vagy +5 is lehet ez az érték, de redukcióval akár −3-ig is csökkenthető. Az alábbi táblázat néhány, a salétromossavat közvetlenül tartalmazó reakció redoxpotenciálját adja meg. Az adatokat ki lehet bővíteni, hogy alacsonyabb oxidációs számú termékeket is mutasson. Például: Az oxidációs folyamatok végén általában nitrátion jön létre, melyben a nitrogén oxidációs száma +5. A permanganáttal történő oxidáció például felhasználható a nitrit (titrálással történő) mennyiségi elemzéshez. A redukciós folyamatok terméke attól függ, milyen és mennyire erélyes redukálószert használunk. Ha kén-dioxidot használnak, a termék NO és N2O; ón(II) alkalmazásával H2N2O2 hiposalétromossav jön létre; hidrogén-szulfidot használva egészen ammóniáig megy a redukció. Ha N2H5+ hidrazinium kationnal végezve a redukciót a robbanékony hidrogén-azid (HN3) keletkezik: Mely tovább reagálhat nitrittel:. Ez a reakció annyiban szokatlan, hogy négyféle oxidációs számú nitrogént tartalmazó vegyületek szerepelnek benne. Koordinációs komplexek A nitrition legalább öt különféle úton tud kötéseket kialakítani. Ha a nitrogén a központi fémionhoz kapcsolódik, akkor nitro- komplex jön létre. Ha az egyik oxigén koordinálódik a központi ionhoz, akkor nitrito- komplex alakul ki. Ha mindkét oxigén atom egy központhoz kapcsolódik, akkor kelát komplex keletkezik. A nitrition aszimmetrikus hídként is kapcsolódhat két fémionhoz: az egyikkel a nitrogén, a másikkal az egyik oxigén létesít kapcsolatot. Egy oxigénatom hídként kapcsol össze két fémiont. Alfred Werner behatóan tanulmányozta a nitro-nitro izomériát (1. és 2. kötési mód). A kobalt-pentaminnak nitrittel létrehozott vörös izomere nitrito komplex, [Co(NH3)5(ONO)]2+; ez metastabil, és átizomerizálódik a sárga nitro vegyületté: [Co(NH3)5(NO2)]2+. Nitritet tartalmazó kelát komplexre (3-as kötési mód) példa: [Cu(bipy)2(O2N)]NO3, ahol a „bipy” a 2,2'-bipiridil bidentát ligandum. Ebben a komplexben a két bipy ligandum a rézion négy koordinációs helyét foglalja el, így a nitritnek két helyen kell kötődnie, hogy a rézion körül oktaéderes elrendeződés alakuljon ki. Nitrit a biokémiában A húsok besózásához nátrium-nitritet használnak, mivel ez megakadályozza a baktériumok elszaporodását, és a húsban lévő mioglobinnal vonzó sötétvörös színt kölcsönöz neki. A nitrit viszonylag erősen mérgező volta miatt a húsokban csak 200 milliomod résznyi (ppm) nitrit lehet. A halálos dózis ember esetén 1 kg testtömegre vetítve 22 mg. Bizonyos körülmények között – ilyen például a főzés – a húsban lévő nitritek az aminosavak bomlástermékeivel ismert rákkeltő anyagokká, nitrózaminokká alakulhatnak. A nitrit jelenlétét a Griess-teszttel lehet kimutatni és elemezni. A reakció során a NO2− tartalmú mintából szulfanilsav és naftil-1-amin hatására savas közegben mélyvörös azovegyület keletkezik. A nitritet számos baktérium képes ammóniává vagy nitrogén-monoxiddá redukálni. Oxigénhiányos környezetben a nitritből nitrogén-monoxid alakulhat ki, mely értágítóként viselkedik. Több mechanizmust is leírtak a nitrit-NO átalakulásra: xantin-oxidoreduktáz, nitrit-reduktáz vagy NO-szintáz hatására végbemenő enzimatikus redukció, illetve savas közegben végbemenő nem enzimatikus diszproporciós reakció. Szerves nitritek és nitrovegyületek A szerves kémiában a nitritek a salétromossav észterei, melyek nitrozoxi funkciós csoportot tartalmaznak. A nitrovegyületekben C-NO2 csoport található. A nitritek általános képlete RONO, ahol R aril- vagy alkilcsoport. Amil-nitritet vagy más alkil-nitritet szívbetegségekre ható gyógyszerekben alkalmaznak. Alkil-nitriteket általában a Meyer-szintézissel állítanak elő, melynek során alkil-halogenid és fém-nitrit reakciójában nitroalkánok és nitritek keveréke keletkezik. A nitrovegyületek egyik egyszerű példája a nitrobenzol. Az aromás nitrálási reakcióban egy C–H kötés felhasad, és a kötő elektronpár a szénatomon marad. Ez a két elektron addícionál a nitróniumionra. Dél-Korea elnökeinek listája A lista a Koreai Köztársaság (ismertebb nevén Dél-Korea) elnökeit gyűjti össze az ideiglenes kormány időszakától kezdve. Az elnöki mandátum hosszát 1988-ban 5 évben határozták meg, 1948 és 1971 között négy év, 1971 és 1988 között pedig hét év volt. Az első oszlop az elnökök számát jelöli, míg a második az általuk betöltött időszakokét. Az ideiglenes kormány (1919–1948) Li Szin Man (1919. szeptember 11. – 1925. március 21.) Pak Unsik (1925. március 24. – 1925. szeptember) I Szangljong (1925. szeptember – 1926. január) I Dongnjong (1926. január – 1926. július 7.) Hong Dzsin (1926. július 7. – 1926. december 9.) Kim Gu (1926. december 9. – 1927. augusztus) I Dongnjong (1927. augusztus – 1933. október) Jang Githak (1933. október – 1935. október) I Dongnjong (1935. október – 1940) Kim Gu (1940 – 1948. július 24.) Koreai Köztársaság (1948–napjainkig) Független Liberális / Centrista Konzervatív Alfredo Foni Alfredo Foni (Udine, 1911. január 20. – Lugano, 1985. január 28.) olimpiai és világbajnok olasz labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1927 és 1929 között az Udinese, 1929 és 1931 között a Lazio, 1931 és 1934 között a Padova labdarúgója volt. Pályafutása jelentős részét 1934 és 1947 között a Juventus csapatánál töltötte, ahol az 1934–35-ös idényben bajnok, 1938-ban és 1942-ben olasz kupagyőztes lett az együttessel. Az 1948–49-es idényben a Chiasso játékosaként fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1936 és 1942 között 23 alkalommal szerepelt az olasz labdarúgó-válogatottban. Tagja volt az 1936-os berlini olimpián és az 1938-as világbajnokságon aranyérmet nyert csapatnak. Edzőként 1947-ben a Venezia vezetőedzője volt. Az 1948–49-es idényben a Chiasso csapatánál játékos-edzőként tevékenykedett. 1949 és 1952 között egy-egy idényt dolgozott a Casale, a Pavia és a Sampdoria csapatainál. 1952 és 1955 között az Internazionale szakmai munkáját irányította és két bajnoki címet nyert a csapattal (1952–53, 1953–54). Közben 1954-től az olasz válogatott szövetségi kapitánya is volt. 1955-től főállásban egészen 1958-ig. Az 1958–59-es idényben a Bologna vezetőedzője volt. 1959 és 1961 között az AS Roma csapatánál tevékenykedett és 1960–61-ben vásárvárosok kupáját nyert az együttessel. 1961-ben rövid ideig az Udinese és a Chiasso edzője volt. Az 1963–64-es idényben ismét az AS Roma trénere volt, majd 1964-ben elvállalta a svájci válogatott szövetségi kapitányi posztját. 1966-ban a svájci csapattal részt vett az angliai világbajnokságon, majd egy év múlva leköszönt posztjáról. 1968–69-ben ismét az Internazionale vezetőedzője volt. Ezt követőn már csak rövid időszakokig dolgozott vezető edzőként. 1970-ben a svájci Bellinzona, 1972-ben a Mantova, majd 1973-ban és 1976-ban a svájci Lugano csapatánál tevékenykedett. Sikerei, díjai Játékosként Olimpiai játékok aranyérmes: 1936, Berlin Világbajnokság aranyérmes: 1938, Franciaország Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1934–35 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1938 , 1942 Edzőként Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1952–53 , 1953–54 Vásárvárosok kupája győztes: 1960–61 Pirgosz Pirgosz város Görögország déli részén, Nyugat-Görögország régióban, Ília regionális egység székhelye. A Peloponnészoszi-félsziget nyugati részén fekszik, 4 km-re a Jón-tengertől. A város lakossága a 2011-es népszámlálás idején 24 359 fő, várost is magába foglaló önkormányzat lakossága 47 995 fő volt. Önkormányzat Pirgosz önkormányzata egy 2011-es kormányrendelet hatására alakult meg négy korábbi önkormányzat egyesülésével. Az önkormányzat négy kisebb önkormányzati egységből áll és területe 456 610 km2. Történelem Az 1510-es években, a török uralom idején egy falusi ember elhatározta, hogy a környékre költözik és fellendíti az addig műveletlen területet. A legenda szerint sok arany pénzérmét talált, amelyet a szultánnak küldött, mint a jogos tulajdonosnak. A szultán hálából kinevezte az addig lakatlan terület tulajdonosának 1512-ben. Az új tulajdonos a magas tornyot épített, hogy onnan belássa és felügyelje a földjeit. Ez volt a terület első települése. Éghajlat Pirgosznak forró nyarakat okozó mediterrán éghajlata van. A téli hónapok enyhék és esősek, míg a nyári időszak forró és száraz. Az éves csapadékmennyiség 900 mm körül van és késő ősszel tetőzik az esős napok száma. Andráshida Andráshida Zalaegerszeg városrésze, 1969 előtt önálló község volt. 1940-ben csatolták hozzá Apátfa, 1950-ben pedig Vorhota községet. Fekvése Andráshida Zalaegerszeg központjától északnyugatra terül el a Zala folyó északi, bal partján a vele összeépült Apátfával és együtt. Vorhota a folyónak a déli, bal partján található. Andráshida ezenkívül összeépült a korábban Kaszaháza egyik részét képező Gébárttal is. A 76-os főút forgalma korábban itt haladt át Zalán a Vorhota és Andráshida közti hídon. Ez a forgalom ma már elkerüli észak felől. Története A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az oklevelek 1426-ban említik először. A 17. század végén Sidy Mihály, az egervári vicekapitány, a sidi Sidy család sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya (1693-1775), boldogfai Farkas János (†1724), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. III. Károly magyar király 1716. március 16.-án birtokot adományozott a boldogfai Farkas családnak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak. Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára, ahol letelepedett az egyik ága, amikor a farkaspatyi Farkas család egyik leánytagjával házasodtak meg; hottói Nagy Antal, táblabíró, 1819-től 1825-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója, feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária (1791-1855) kisasszonyt. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs (1907-1944), birtokos, tartalékos hadnagy volt. A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette 1750. november 11.-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később, a nemesnépi születésű, a Nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton György (1730-1795) zalalövői főszolgabíró, Egerszegen elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna (1743-1817) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai birtokhoz. Marton György és Visy Anna fia, ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára Nemesnépről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) házasságot kötött a söjtöri nemesi birtokos Patay család sarjával, alsó- és felső-söjtöri Patay Rozáliával, akitől született nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró, alszolgabíró, andráshidai birtokos. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A 19. század elején a nemesvitai Viosz család szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál (1818-1882), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén (1832-1879) úrnő volt, kehidai Deák Ferencné Sibrik Erzsébetnek (1768–1803) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát (1842-1900) vette el. Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália (1816-1883) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő volt; művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony, nemesnépi Marton Zsófia volt az utolsó tagja a nemesnépi Marton családnak, aki lakott Andráshidán. Ezzel a nemesvitai Viosz család, később, a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, majd a "Viosz" kastély nevet vette át. Marton Zsófia második férje, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött Zalaboldogfáról Andráshidára: Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista volt; Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg Farkas Ferencet. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében a Marton kastély idősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferencre hagyta. Közlekedés 1914-ben felépült a Zielinski Szilárd tervei szerint készült Zala-híd. A 76-os út várost elkerülő szakaszán kívül itt található a Zalaegerszeg-Andráshida repülőtér. A repülőtér az 1950-es években polgári, majd szovjet katonai repülőtér volt. A Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal itteni régi vasútállomását a vasútvonal villamosításával egybekötött nyomvonal-korrekció során új helyre telepítették 2009-ben. A helyi autóbuszjáratok közül az 1-es, 1A, 1Y 1U járatok járnak Andráshidára. Nevezetes andráshidaiak Itt született nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája. Itt született lovag vitéz boldogfai Farkas Sándor József (1880 – 1946) katonatiszt, Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya. Itt született nemesvitai Viosz Ferenc ( 1861 - 1918 ) jogász, a nagykanizsai járás főszolgabírája. Látnivalók Viosz-kastély Litobothrium amsichensis A Litobothrium amsichensis a galandférgek (Cestoda) osztályának a Litobothriidea rendjébe, ezen belül a Litobothriidae családjába tartozó faj. Tudnivalók A Litobothrium amsichensis tengeri élőlény, amely a fura megjelenésű koboldcápa (Mitsukurina owstoni) egyik fő belső élősködője. Az első példányt ausztráliai Ulladulla (Shoalhaven kistérség, Új-Dél-Wales állam) vizeiben (d. sz. 35° 39′, k. h. 150° 43′-35.65, 150.71666666667) kifogott 190 kg-os hím koboldcápa módosult csípőbelében találták meg, egy másik galandféreg, az úgynevezett Marsupiobothrium gobelinus mellett. A fajt a leírók az Australian Museum in Sydney (AMS) Ichthyology Section (ich) tiszteletére nevezték el. Chaussy (Val-d’Oise) Chaussy egy község Franciaországban. Lakosainak száma 599 fő (2015). Földrajza Chaussy Ambleville, Villers-en-Arthies, Amenucourt, Bray-et-Lû, Chérence, Genainville és Omerville községekkel határos. Maya Rudolph Maya Rudolph Khabira (1972. július 27.) amerikai színésznő és komikus. Stazione di Casal Sabini Stazione di Casal Sabini vasútállomás Olaszországban, Altamura településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Rocchetta Sant'Antonio-Gioia del Colle-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Santeramo in Colle Stazione di Altamura Fair play A fair play (magyarul kb. sportszerűség) a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. A fair play egyszerre jelenti a szabályok, az ellenfél, a bíró döntéseinek, a közönség, valamint a játék szellemének tiszteletét, a csapatszellemet, a lojalitást, valamint az önérzetet a győzelemben éppúgy, mint vereség esetén. A kifejezés az angol fair (becsületes, korrekt, tissztességes) és play (játék, játszma) szavakból ered, de manapság az egész világon elterjedten használják, nemcsak a sportban, hanem az élet más területén is. Történelmi áttekintés A sportszerűség és annak betartása nyomon kíséri – nem csak - a labdarúgás fejlődésének útját. A játék kezdeti időszakában azt tételezték fel, hogy senki sem követ el szándékosan szabálytalanságot, hanem vagy gondatlanságból, vagy a szabályok nem ismerete miatt hibáznak. A labdarúgás egyre szervezettebb, célokért való küzdelmeiben a csapatok vagy játékosaik mindent elkövetnek – akár a szabályok áthágásával vagy a sportszerűség figyelmen kívül hagyásával -, hogy az adott mérkőzést minden körülmények között megnyerjék. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) már megalakulásakor programjába iktatta a fair play elhivatott védelmét. Az XX. század utolsó évtizedeiben a felerősödő negatív jelek és események szinte megkövetelték, hogy az eddigi erőfeszítéseket további, konkrét intézkedések kövessék. 1982-ben a FIFA Végrehajtó Bizottsága felhívással fordult az érintettekhez az erőszak elleni fellépés érdekében. A FIFA aggodalommal teli figyelemmel kísér minden olyan irányzatot, amit a labdarúgás körében fokozódó tömegben előforduló büntetendő erőszak okoz. Teszi ezt akkor is, ha az ilyen rendzavarást okozók a labdarúgást kedvelőknek csak egy csekély kisebbségét jelentik is, hiszen ez komoly veszély a labdarúgás jövőjére. Az ilyen jelenségek nem korlátozódnak csak a labdarúgásra, hanem kifejezik azt a társadalmi nyugtalanságot is, amely kereskedelmi, politikai és szociális téren feszültségeket okoz számos országban. A FIFA azonban, lehetőségeinek keretein belül, nem akarja kivonni magát a játékosok és a nézők befolyásolásának munkájából, a sportszerűség kívánalmainak megfelelően. Ezzel kapcsolatban egy intézkedési katalógust dolgoz ki. Mindezekért és mindezekkel kapcsolatban a FIFA felszólítja a labdarúgó sport minden barátját, állami, nemzeti szövetségeket, egyesületeket, hogy a fair play-akcióban vegyenek részt, és reméli a tömegek támogatását is. Kéréssel fordul ugyanakkor minden jelentős és tekintélyes társadalmi szervhez, hogy az erőszak elleni harcban közösen vegyenek részt, és ilyen szándékukat ne csak a sport területére korlátozzák. Legyen sportszerű A játék tisztasága, szépsége érdekében a FIFA 1988-ban tartott 46. kongresszusán meghirdette a sportszerűségi kampányát. Jelszava: A labdarúgás sportszerűség, sportszerűség a labdarúgás. Az első főpróba az Olaszországban rendezett XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokság döntő helyszínén volt. Ezen a tornán a sportszerűséget állították a középpontba. Minden mérkőzésen lobogtatták a hatalmas sárga zászlókat - Fair play please! (Kérjük legyenek sportszerűek!) - felirattal. Betartását elsősorban a játékvezetőktől követelték meg, azzal az indoklással, hogy a világbajnokság sportszerű lebonyolításának kulcsa a játékvezető kezében van. Abban az esetben, amikor a csapatok jó partnereknek bizonyultak, és a játékvezető is értette a dolgát, felcsillant a labdarúgás minden szépsége. Ellenkező esetben..... Európai Labdarúgó-szövetség Az UEFA mint a FIFA tagszövetsége, maga is csatlakozott a kampányhoz. Meghatározta azokat az alapelveket, amelyek a fair playt jellemzik, és amelyek a mérkőzés résztvevőire érvényesek. Az UEFA ajánlásokat tett a nemzeti szövetségeknek a fair play erősítésére. Javasolták a fair play-bizottságok megalakítását. Az UEFA fair play-bizottságában hazánkat dr. Szilágyi György, az MLSZ elnökségi tag képviseli. Szorgalmazták fair play-díjak alapítását: jutalmakat a csapatok, a nézők elismerésére. Az UEFA kampánya a Svédországban rendezett IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság helyszínén vizsgázott első alkalommal – jól. Az európai labdarúgás etikai kódexe Az etikai normák alapelvei Ezek a normák a sportot olyan társadalmi és kulturális jelenségnek tekintik, mely – ha a fair play szellemében űzik – a társadalmat gazdagítja, és elősegíti az egyének, csoportok, nemzetek közötti barátságot. A sport mindenkinek lehetőséget nyújt képességeinek felismerésére, fejlesztésére és kifejtésére. A sport azon kívül elősegíti az egyéni jólétet, a társadalmi együttélést és az egészséget. Az etika nem korlátozódik az írott szabályok betartására. Ez a fogalom a játékosok, edzők, játékvezetők és csapatvezetők egymással szembeni helyes magatartását. És az alkalmazkodási szellemet is magában foglalja. Az etika azon a gondolaton alapszik, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat, a mások helyzetébe, és ennek megfelelően cselekedni. Az etikai normáknak megfelelő magatartás egyre fontosabbá válik a mai élvonalbeli labdarúgásban. Minél magasabb a színvonal, annál nehezebb a teljesítmény fokozása, és egyre kisebbé válik a különbség győztes és vesztes között. Ezzel együtt növekszik a kísértés, hogy meg nem engedett eszközökhöz nyúljunk, ha ez által megtehető a sikerhez szükséges utolsó kis lépés. Gerhard Aigner főtitkár. A fair play definíciója A fair play jelentése a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. Ez a sport egyik legnemesebb tényezője, hiszen maga a sport hozta létre a fair play-t. Ez az eszme azért is fontos, mert csak a sportszerű mérkőzés jelent igazi szórakozást. A fair play fogalma a következő alapelvekben fejezhető ki. Ezek éppúgy érvényesek a játékosokra, mint a mérkőzéssel kapcsolatos bármely személyre. Alapelvek: Tiszteletben kell tartani a játékszabályokat, valamint a különböző bajnokságok, tornák szabályzatát. Minden erőfeszítést meg kell tenni az ellenféllel, a játékvezetőkkel és a mérkőzésen részt vevő minden más személlyel (nézőkkel, csapatvezetőkkel, a média képviselőivel) szembeni sportszerű magatartás érdekében. A mérkőzés minden résztvevőjét ösztönözni kell, hogy e viselkedési szabályokat betartsa, ennek megfelelő magatartást tanúsítson a mérkőzés előtt, alatt és után, bármi legyen is a mérkőzés eredménye és a játékvezető döntése. Etikai normák a csapatvezetők számára Kötelezettségek a sportággal szemben A vezető saját csapatának a nemzeti és nemzetközi labdarúgás érdekében való fejlesztése /pl. a válogatott csapat játékosainak rendelkezésre bocsátása, vissza nem tartása olyan játékosoknak, akik más csapatokban ígéretesen tudnak fejlődni/. Ismeretek és tapasztalatok megosztása másokkal, melynek során a tájékoztatásra várók /pl. a nemzeti szövetség/ érdekeit saját érdekeinél előbbre helyezik. Kötelezettségek a csapattal szemben A csapatvezető tegyen meg minden olyan erőfeszítést, amivel elősegítheti a sportbeli, technikai, taktikai képességek fejlesztését, hogy a csapat a megengedett eszközökkel a lehető legjobb eredményeket érjen el. A csapat érdekeit helyezze saját egyéni érdekei elő. Akadályozza illegális vagy sportszerűtlen eszközök alkalmazását a saját csapat játékosai, edzői vagy más vezető személyei stb. részéről /pl. a doppingot, vagy az edző olyan taktikai utasítását, amely az ellenfél kulcsjátékosának megsérülését célozza/. Támogassa az etikai elvek érvényesülését. Kötelezettség a közönséggel szemben Adja meg a médiának a szükséges információkat, a személyiségi jogok keretein belül. Információi szigorúan ragaszkodjanak az igazsághoz és valósághoz. Az alábbiakban felsorolt normák a csapatvezetők különböző kötelezettségei szerint vannak rendezve. A „csapatvezetők” megjelölés magában foglalja az egyesületek felelős vezető személyeit, valamint a válogatott csapat felelős vezetőit /annak ellenére, hogy egyes pontok nem alkalmazhatók mindegyikükre/. Etikai normák az edzők számára Kötelezettségek a sportággal szemben Az edző kötelessége, hogy Támogassa a labdarúgósportot annak összes értékével együtt, hogy elnyerje a fiatalok támogatását és lelkesedését – akik a holnap hősei, szurkolói és vezetői lesznek, Fejlessze és javítsa szakmai ismereteit – a tudományos kutatási eredmények, a gyakorlati tapasztalatok és a szakmai útmutatások tanulmányozásával, Megossza szakmai tudását kollégáival, különösen a fiatalabb generáció tagjaival, különösen, ha erre felkérik /pl. szakmai konferenciák keretében, cikkek írásával stb./, Oly módon fejlessze saját csapata képességeit és teljesítményét, oktassa a technikát és taktikát, amely – a sikerrel együtt – a labdarúgást a nézők számára vonzóvá teszi, Megóvja a labdarúgást minden negatív befolyástól. Kötelességek saját csapatával szemben, s annak játékosaival szemben Az edző kötelessége, általánosan Hogy játékosainak és segítőinek egészsége prioritást élvezzen, Hogy minden tőle telhetőt megtegyen és sportbeli, technikai, taktikai stb. területek fejlesztésére, s minden megengedett eszköz segítségével, csapatával a legjobb eredményeket érje el, Hogy játékosaival megértesse és betartassa a sportszerű magatartás szellemének alapelveit, Hogy elkerüljön minden olyan lépést, amely hosszú távon az egészségre vagy testi fejlődésre veszélyeket hordoz magában. Speciálisan, ha fiatal játékosokkal dolgozik Hogy a gyerekeknek olyan sportbeli tapasztalatot adjon át, ami egész életükben egészséges fizikai tevékenységre sarkalja őket, Hogy kerüljön olyan elvárásokat a gyerekekkel szemben, ami nincs arányban annak képességeivel, Hogy ugyanolyan érdeklődéssel kísérje a kevésbé tehetséges gyermekeket, mint a tehetségeket, a versenyen elért sikereken túl is emelje ki és jutalmazza az igyekezetet és ennek eredményeit, Hogy minél több információval lássa el, s világosítsa fel a fiatal sportolót és családját a túlzott teljesítmény-centrikusság veszélyeiről. A játékszabályok és versenyszabályzatok betartása Elsősorban az edző és a játékosok felelősek a játék szelleméért. Ezért az edzőnek kötelessége Tiszteletben tartani a játékszabályokat, a versenykiírásokat és a játék szellemét, s eszerint irányítani a játékosait, Kerülni a szabályok kijátszásának kísérletét, Tiltani a tiltott szerek használatát játékosai körében. Az ellenfél játékosainak tiszteletben tartása Legyen példakép játékosai számára abban is, hogy előzékenységet, udvariasságot tanúsít az ellenféllel – annak játékosaival és vezetőivel – szemben. Tanítsa meg játékosait „az ellenfél nem ellenség” szellemére. Tartózkodjon az erőszakos játék taktikájától, az ellenfél megfélemlítésétől. Akadályozza meg a mérkőzés elrontását azzal, hogy az ellenfelet vulgáris kifejezésekkel illeti. A hivatalos személyek /játékvezetők és segítőik, tartalék játékvezetők, hivatalos ellenőrök/ tiszteletben tartása . Az edző Viselkedjék udvariasan a mérkőzés játékvezetőivel, hivatalos személyeivel szemben. Legyen megértéssel a játékvezetés nehézségeivel szemben, méltósággal fogadja el a döntéseket. Legyen tudatában annak, hogy a mérkőzés két fél között rögzített játékszabályok keretében folyó erőpróba, s ebben a játékvezető a mérkőzés fontos részét képezi, mint a játék rendjét fenntartó és döntéshozó személy. Kötelességek a közönséggel és a médiával szemben Az edző kötelessége, hogy megadja a szükséges tájékoztatást a média képviselőinek – azok kérdései esetén – a személyiségi jogok keretein belül, őrizze meg méltóságát a közönséggel és a médiával szemben, függetlenül az eredménytől éppúgy, mint a nézők vagy a média provokációjától, információban szigorúan az igazsághoz és a valósághoz tartsa magát. A labdarúgás etikájának kialakításában az edző személye kulcsfontosságú. Az etikával kapcsolatos felfogásuk és beállítottságuk közvetlenül kihat játékosai magatartására. Viselkedésük morális oldalának ezért különösen nagy a jelentősége. Az edzőnek tudatában kell lennie, hogy majdnem minden döntésnek, cselekedetének és stratégiai céljának erkölcsi kihatása van. Intellektuális és emocionális szándékait egyensúlyban kell tartani, megfelelő beleérzőképességgel összekötve. A győzelem természetesen minden edzőnek alapvető törekvése. Az etikai normák nem állnak ellentétben a győzelem elérésének célkitűzésével. A bármi áron való győzelem gondolkodásmódjától azonban el kell határolódniuk. A fiatalokkal dolgozó edzőkre többletfelelősség is hárul. A fiatalok egészsége, biztonsága, jóléte és erkölcsi nevelése fontosabb, mint az egyesület, az iskola, az edző vagy a szülék hírneve vagy presztízse. Etikai normák a játékosok számára Kötelességek a sportággal szemben A mérkőzések minősége, a résztvevők és nézők öröme és szórakozása elsődlegesen a játékosok teljesítményétől és magatartásától függ: e normák elvárják a játékosoktól, hogy minden erőfeszítést tegyen meg sportbeli – technikai, taktikai, erőnléti stb. – képességeinek fejlesztésére, a mérkőzés során tanúsítson maximális erő – és teljesítménykifejtést, még akkor is, ha csapata már elérte a kívánt eredményt /biztos győzelem, továbbjutás stb./, nyújtson pozitív példát a fiatal játékosoknak, kerülje az antifutballt, az időhúzás minden formáját, a pályán kívüli magtartásával segítse elő a labdarúgás megbecsülését. Kötelezettségek a játékos saját csapatával szemben E kötelezettségek jó része azonos az előző pontban említettekkel. Nem áll ellentétben az etikával az, ha egy professzionalista játékos képességeiért maximális pénzügyi hasznot akar szerezni, és kiaknázza saját „piaci értékét”. Elvárható azonban, hogy szerződésében vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen. Minden megengedett eszközzel küzdjön csapatának győzelméért. Álljon ellen az ún. fekete pénzekkel kapcsolatos minden kísérletnek /pl. vesztegetésnek/. A játékszabályok és a versenyszabályok tiszteletben tartása Az etikai normák megkívánják a játékostól a szabályok betartását és a játék szelleméhez való alkalmazkodást. Megkívánják továbbá a siker és balsiker, győzelem és vereség sportszerű és túlzott érzelemnyilvánítás nélküli elfogadását, Valamint ellenállást mindennemű doppingolással szemben. Az ellenfél játékosainak tiszteletben tartása A játékos mindenkor tanúsítson megbecsülést az ellenfél iránt, tekintet nélkül a mérkőzés eredményére. Ne veszélyeztesse az ellenfél testi épségét, kerülje az erőszakot és durvaságot, segítsen a sérült ellenfélnek. Kerülje az ellenfél hátrányára elkövetett csalás különböző formáit, pl. szabálytalanság vagy sérülés tettetése az ellenfél megbüntetésének kiprovokálására. A játékvezető tiszteletben tartása Ide tartozik mindenekelőtt a játékvezető döntéseinek tiltakozás nélküli elfogadása. Ezen kívül a játékos kerülje a játékvezető megtévesztését szavakkal vagy cselekedetekkel /pl. szabálytalanság tetetése büntetőrúgás kiprovokálására/. A csapatvezetők tiszteletben tartása Kövesse az edző és a csapatvezetők utasításait, feltéve, hogy ezek nem mondanak ellent ezen etikai kódex szellemének. Tanúsítson tiszteletet az ellenfél csapatának vezetői iránt. Kötelezettségek a közönséggel és a médiával szemben A játékos tegyen meg mindent annak érdekében, hogy magatartása és teljesítménye a közönség számára vonzó legyen. Tartsa tiszteletben az ellenfél szurkolóit. Adjon meg minden szükséges információt – a személyiségi jogok keretein belül – a média kérésére, mindig szigorúan ragaszkodva az igazsághoz és a valósághoz. Az alábbiakban felsorolt normák a kötelezettségek csoportjai szerint sorolja fel a játékosok magatartási szabályait. Elsősorban az élvonalbeli labdarúgókhoz szólnak, főképpen az UEFA-tornák résztvevőihez, de minden szinten játszó játékosra érvényesek, függetlenül attól, hogy profi vagy amatőr labdarúgóról van szó, vagy éppen e sportágat csupán szabadidejében űző játékosról. Etikai normák a játékvezetők számára Játékvezetők, azok segítői, tartalék játékvezetők Kötelezettségek a sportággal szemben A játékvezetőnek kötelezettségei vannak a sportággal, azaz a játékkal szemben a szó legtágabb értelemben. Egyik ilyen kötelezettsége, hogy gondoskodjék a játék folyamatosságáról és vonzó érdekességéről, amelyet nem szakítanak meg felesleges időkiesések. A játékvezetőnek mindent meg kell tennie /edzésekkel stb./ azért, hogy fizikailag és szellemileg jó állapotban legyen. Fizikailag képesnek kell lennie a leggyorsabb játék követésére is, szellemileg pedig élénknek kell lennie, és késznek arra, hogy a helyes döntést a legjobb megfigyelési pozícióból tudja meghozni. Legyen bátorsága a döntések meghozatalánál. Kiegyensúlyozottan és határozottan lépjen fel, s ne hagyja magát befolyásolni a játékosok, csapatvezetők vagy a nézők részéről. Legyen mindig becsületes és pártatlan, tekintet nélkül a részt vevő csapatokra, országokra, játékosokra vagy csapatvezetőkre. Amennyiben fizikailag vagy szellemileg nincs megfelelő állapotban a mérkőzés levezetésére /betegség, sérülés vagy családi okok következtében/, mondja le a játékvezetésre vonatkozó felkérést. Kötelezettségek a csapatokkal szemben E kötelezettségek közül több is azonos az előző fejezetben említettekkel. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az etika megköveteli a csapatokkal szembeni tiszteletet. A játékvezetőnek tájékoztatnia kell az illetékes nemzeti és/vagy nemzetközi szövetséget, ha valamely csapattal kapcsolatban összeférhetetlensége áll fenn /személyes kapcsolat, korábbi incidens stb. következtében/. A játékvezető nem kérhet olyan vendéglátást, mely az UEFA rögzítette normákat, meghaladja. A játékvezetőnek vissza kell utasítania a „vendégszeretet” túlzott megnyilvánulásait. Kötelezettségek a játékosokkal szemben A játékvezetőnek kellő higgadtsággal kell alkalmazniuk a ráruházott korlátlan hatalmi jogkört. Az autoritást és a határozott magatartást a másik ember tisztelete kell, hogy kísérje. A játékvezetőnek védenie kell a játékosokat. Verbális kapcsolata során kellő tiszteletet kell tanúsítania a játékosokkal szemben akkor is, ha azok szabálytalanságot követtek el. Jelentésében a játékvezetőnek szigorúan tartania kell magát az igazsághoz és a valódi történésekhez. Kötelezettségek a többi játékvezetővel, a játékvezető segítőivel és a tartalék játékvezetőkkel szemben A játékvezető tartózkodjék a játékvezető-kollégák és segítők nyilvános kritikájától. Járuljon hozzá a fiatal játékvezetők fejlődéséhez. A játékvezető segítője nyújtson teljes támogatást a vezető játékvezetőnek, a nélkül azonban, hogy illetéktelenül beavatkozna a játékba. A játékszabályok korlátlan hatalommal ruházzák fel a labdarúgó-mérkőzések játékvezetőit, nevezetesen A játékokkal és a mérkőzés eredményével kapcsolatos döntései véglegesek . Korlátlan joga, hogy a mérkőzést bármikor megszakítsa attól a pillanattól kezdve, hogy a játéktérre lép meginti a sportszerűtlenségben vétkes játékost, sárga kártya felmutatásával figyelmezteti a szabálytalan vagy sportszerűtlen magatartást tanúsító játékosokat, piros kártya felmutatásával kiállítja azt a játékost, aki véleménye szerint durva játékban…stb. vétkes . Ilyen hatalom gyakorlásához a játékvezetőnek magas etikai szintre van szüksége. Nemcsak a játékvezetés színvonala, hanem a játékvezető és segítőinek magatartása is – közvetlenül vagy közvetve – kihívással van a mérkőzés minden résztvevőjének viselkedésére. Ezen etikai normák minden fejezetében találunk játékvezetők és segítőinek tiszteletben tartása című részt. Mint az európai labdarúgás etikai normái alapelveinek minden egyéb területén, az alábbiakban felsorolt normák is az érintett személyek különböző kötelezettségei szerint vannak rendezve. E normák elsősorban azokhoz a játékvezetőkhöz szólnak, akik az élvonalbeli labdarúgásban, főként pedig az UEFA mérkőzésein tevékenykednek. Néhány kevés kivétellel azonban vonatkoznak minden osztály játékvezetőjére és segítőire, legyen szó profi vagy amatőr labdarúgásról, vagy akár csupán szabadidős futballról. A nagy sportversenyek őse a görögök olimpiai játéka volt, a küzdő sportoknak azt a részét, amelyet legközelebbi rokonságba lehet hozni a cirkuszi játékokkal, századokon keresztül fejlesztették és ápolták a rómaiak, az ógörög olimpiai gondolatot a francia Pierre de Coubertin báró ültette át a modern korba, az új sportszellem gyökerét mégis Angliában kell keresni. A versenysportok nagy része Angliából indult világhódító útra, Angliában készültek a sportok nagy részében ma is világszerte érvénybe levő szabályai, angol sportemberek szervezési buzgósága teremtette meg a sportklubok mintapéldányai, a szövetségi szervezetek szabályai angol példák után igazodnak s a sportéletben világszerte megkövetelt fair play az angol sportéletben fejlődött ki példaadó tökéletességűvé. A világon mindenütt az angol sportember példáját állítják a versenyző csemeték elé, előadásokat tartanak nekik, hogy az ellenfelet mindig meg kell becsülni és sohasem szabad ellenségnek, tekinteni. Meg kell tanulni szépen, fegyelmezetten, az úriember viselkedésének korlátai között győzni, és ugyanígy veszíteni, elismerő szavakat találni győzőnek és legyőzöttnek ellenfele számára. Óvakodni kell attól, hogy az ellenfél testi épségét veszélyeztessék, versenybírói tévedésekből nem szabad tőkét és előnyt kovácsolni, véletlen hibákért nem megszégyenítő bocsánatot kérni. Az MLSZ fair play bizottsága Az UEFA útmutatása alapján a nemzeti szövetségek, így az MLSZ is megalakította a saját fair play bizottságát. A bizottság összetétele: elnök Baróti Lajos-, tagok: Almási János, dr. Nagy László, Nagy Mihály, dr. Stieger Károly, Szepesi György, dr. Szilágyi György és Zombori Sándor. Az 1993-1994-es bajnoki évben a Versenykiírásban meghatározott szempontok alapján értékelik a csapatok sportszerűségét. Értékelő lap Az értékelő lap öt kritérium alapján minősíti a csapatok fair play magatartását. Az értékelésben elsősorban pozitív elemeket kifejezésre juttatni. Az egyes kritériumokra megállapított maximális érték csak kifejezetten pozitív magatartás esetén adható. Kritériumi elemek Sárga és piros lapok Maximum 10 pont, amelyből levonható: sárga lap esetén: 1 pont piros lap esetén: 3 pont Ha egy játékos, aki már kapott sárga kártyás figyelmeztetést, újabb sárga kártyával büntetendő szabálytalanságot követ el, és ezért kiállítják (sárga/piros kártya), akkor csak a kiállítás miatti 3 pontot kell levonni. Ha azonban a játékos, aki már kapott sárga kártyás figyelmeztetést, olyan szabálytalanságot követ el, amelynek a büntetése azonnali kiállítás, akkor 1 + 3 = 4 pontot kell levonni. A sárga- és piros lapok az egyetlen olyan tétel, amelynél negatív érték is előfordulhat (pl. négy kiállítás 10 – 4 x 3 = 2 pontot eredményez). Pozitív játék Maximum 10 pont, minimum 1 pont. E kritérium célja a pozitív játék honorálása. Pozitív játék az, amely vonzó a nézők számára. Az értékelésnél a következő szempontok lehetnek irányadók. Pozitív elemek: aktív játék-, a játék felgyorsítása-, a holt idő megrövidítése (pl. a pályáról kiszállt labda gyors vissza hozatala, még győzelmi állásnál is)-, gólra-törő játék a kívánt eredmény (pl. idegenbeli döntetlen) elérése után is. A pozitív játék általában szoros kapcsolatban van a kidolgozott gólhelyzetek, illetve az elért gólok számával. Negatív elemek: passzív játék-, időhúzás-, szabálytalanságokra alapozott taktika, szimulálás, stb. Magatartás az ellenféllel szemben Maximum 5 pont, minimum 1 pont. A tétel értékelésénél kerülni kell az átfedéseket (pl. kétszeri számbavételt a már figyelembe vett sárga és piros lapok esetében). Figyelembe vehető azonban a kártyával büntetett szabálytalanságok súlyossága, valamint azok a szabálytalanságok, amelyekért a játékvezető nem adott kártyát. A pontszám megállapításánál értékelni kell a pozitív gesztusokat (pl. segítség a sérült ellenfélnek). Különösebb pozitív gesztus nélkül, de egyébként nem kifogásolható magatartás 3 pontot érdemel. Magatartás a játékvezetővel szemben Maximum 5 pont, minimum 1 pont. Itt is kerülni kell az átfedéseket (kétszeri számbavételt), azonban figyelembe vehető a kártyával büntetett szabálytalanságok súlyossága, valamint azok a szabálytalanságok, amelyekért a játékvezető nem adott kártyát. Mindenképpen negatív tényezőként értékelendő a szimulálás, legyen az sérülés vagy az ellenfél szabálytalanságának tettetése. Honorálni kell a játékvezetővel szemben tanúsított pozitív gesztusokat, még olyat is, amikor a játékosok reklamálás nélkül veszik tudomásul a játékvezető számukra kedvezőtlen, esetleg tévesnek vagy kétesnek látszó döntését. Különösebb pozitív gesztus nélkül, de egyébként nem kifogásolható magatartás 4 pontot érdemel. A vezetők magatartása Maximum 5 pont, minimum 1 pont. A fair play szelleme azt várja el a csapatok vezetőitől – ideértve az edzőt is -, hogy minden megengedett eszközzel fejlesszék csapatuk sportbeli, technikai, taktikai, morális, stb. színvonalát. Ugyanakkor megköveteli, hogy játékosait a fair play szellemében való magatartásra késztessék. Az értékelésnél mérlegelni kell a vezetők pozitív és negatív magatartását, pl. azt, hogy felzaklatott játékosaikat vagy szurkolóikat megnyugtatni igyekeznek, vagy ellenkezőleg, további nyugtalanságot szítanak, hogyan fogadják a játékvezető döntéseit. Stb. Ebből a szempontból az edzői nyilatkozatokat is figyelembe kell venni. Különösebb pozitív gesztus nélkül, de egyébként nem kifogásolható magatartás 3 pontot érdemel. (9519) 1978 VK3 A (9519) 1978 VK3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 6-án. Ceilhes-et-Rocozels Ceilhes-et-Rocozels település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 317 fő (2015). Ceilhes-et-Rocozels Montagnol, Fondamente, Tauriac-de-Camarès, Avène, Joncels és Roqueredonde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Villegats (Charente) Villegats település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 219 fő (2015). Villegats Barro, Courcôme, La Faye, Ruffec, Salles-de-Villefagnan, Tuzie és Verteuil-sur-Charente községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: B–26 Marauder A Martin B–26 Marauder egy kétmotoros amerikai közepes bombázó volt a második világháború idején, melyet a Glenn L. Martin Company gyártott. Először a csendes-óceáni hadszintéren került bevetésre 1942 elején, de részt vett a földközi-tengeri harcokban és a nyugati fronton is Európában. Miután az U.S. Army rendszerbe állította, hamarosan elnyerte a "Widowmaker" (Özvegycsináló) gúnynevet az első széria gépeit fel- és leszálláskor gyakran ért balesetek miatt. A Maraudernél a fel- és leszálló sebességet igen pontosan tartani kellett, különösen a földet éréskor és ha az egyik motor leállt. Ha az előírt 241 km/h leszállósebességnél lassabban értek földközelbe, a gép hajlamos volt az átesésre és lezuhant. A B–26 biztonságosabb lett miután a pilóták pótkiképzést kaptak és néhány műszaki újítást is végrehajtottak (beleértve a fesztáv és az állásszög megváltoztatását a jobb felszállási teljesítmény érdekében és nagyobb függőleges vezérsíkot és oldalkormányt). A változások után a repülőgépet a nyugati front legfontosabb bombázójaként jelölte meg az amerikai hadsereg légierője. A Marauder az USAAF bombázói közül a legkisebb veszteségeket könyvelhette el a második világháború folyamán. A repülőgépből összesen 5288 darabot gyártottak le 1941 február és 1945 márciusa között, ebből 522 darab a Royal Air Force és a South African Air Force (Királyi Dél-Afrikai Légierő) kötelékében repült. 1947-ben, amikor a United States Air Force a hadseregről levállt és független fegyvernemmé alakult, a Martin B–26 gépeket kivonták a szolgálatból. A kivonást követően 1947-től 1966 májusáig a B–26 típusjelet a Douglas A–26 Invader-je viselte. Tervezés és fejlesztés 1939. márciusában a United States Army Air Corps kiadta a 39-640 számú körlevelét, melyben egy új kétmotoros bombázót specifikált 560 km/h legnagyobb sebességgel 4800 km hatótávval és 910 kg bombateherrel. A Glenn L. Martin Company 1939. július 5-én benyújtotta a „Martin 179. modell” jelű tervjavaslatát, melyet a Peyton M. Magruder vezette csoport készített. Mivel ez a terv felülmúlta a versenytársakét, a Martin kapott megbízást 201 repülőgép gyártására, melynek a légierő a B–26 típusjelet adta. A B–26-nak az első vázlatoktól a bevetésre kész bombázóig körülbelül két évre volt szüksége. 1940. szeptemberében további 930 gépet rendeltek még a kész gép első felszállása előtt. A B–26 vállszárnyas monoplán, teljesen fémszerkezetű repülőgép volt, orrkerekes futóművel. Áramvonalas, körkeresztmetszetű törzsében a legénység kapott helyet. A bombázó az orrban foglalt helyet, aki egyúttal kezelte a 7,62 mm kaliberű géppuskát is. A pilóta és a másodpilóta egymás mellett ült, a rádiós és navigátor pedig a hátuk mögött. Hátrább egy lövész kapott helyet az Egyesült Államok első motoros forgatható lőállásában, mely egy 12,7 mm-es ikergéppuskával volt felszerelve, egy további 7,62 mm-es géppuska a gép farkában kapott elhelyezést. A törzsben két bombakamra kapott helyet legfeljebb 2600 kg bomba tárolására, bár az ilyen nagy bombateher jelentősen csökkentette a gép hatótávolságát, ezért a hátsó bombakamrába általában bombák helyett kiegészítő benzintankot helyeztek. A repülőgépet két Pratt & Whitney R-2800 Double Wasp csillagmotor hajtotta, négyágú légcsavarokkal. A motorok a szárny alá függesztett gondolában kaptak helyet. A hajtóműveket a Ford Deaborn motorgyár készítette a Minnesota állambeli Deabornban. A szárny oldalviszonya viszonylag nagy és egy ekkora tömegű repülőgéphez képest viszonylag kis szárnyfelülete volt, ez eredményezte a gép jó repülési teljesítményét, de egyben a nagy (259 kg/m² az első változatnál) felületi teljesítményt is eredményezett, ami a korabeli amerikai légierő gépei között a legnagyobb érték volt. Az első B–26 William K. Ebel berepülő pilóta vezetésével 1940. november 25-én szállt fel, ez volt a prototípus. A második repülőgépet már a gyártósorról szállította ki a gyár a harcoló egységekhez 1941. februárjában. 1941. márciusában a hadsereg gyorsított szolgálati próbáknak vetette alá a gépet Ohióban, a Patterson légitámaszponton. Balesetek Mivel a B–26 gyors repülőgép volt, nagyobb teljesítménnyel, mint a korabeli B–25 Mitchell, viszonylag kis szárnyfelülete és a nagy felületi terhelése következtében váratlanul nagy leszállási sebességet igényelt a terheléstől függően. Legalább két korai gépnek a túl kemény leszállás következtében megsérült a főfutója, motorgondolája, légcsavarja és törzse. A típus felszállását rövid időre letiltották 1941 áprilisában, hogy kivizsgálják a balesetek eredetét. Az okot megtalálták: az egyik az elégtelen sebesség leszállásnál, ami átesést okozott, a másik a rossz súlyelosztás. Ez utóbbit a géppuska-torony hiánya okozta: a Martin motoros torony még nem készült el. Néhány legkorábbi sorozat gépének az orrkereke összecsuklott. Ennek fő oka a rossz súlyelosztáson kívül a reteszelés hibája is lehetett, mivel többször kis sebességgel gurulás közben történt a baleset. Az időközben elkészült géppuska-tornyot később több korábbi gépbe is beépítették. A Martin gyár magasabb függőleges vezérsíkkal és átalakított faroklövész állással is kísérletezett 1941 folyamán. A Pratt & Whitney R-2800 motor üzembiztos volt, de a Curtiss elektromos légcsavar-állásszög állító berendezés nagyon gondos karbantartást igényelt. Egyes esetekben emberi mulasztás és meghibásodás következtében a légcsavar üresjárási helyzetbe ugrott, ennek következtében a légcsavar "megfutott" vagyis fordulatszáma hirtelen megnőtt. A jelenség erős zajjal járt és azzal a veszéllyel, hogy szétrepülnek a légcsavarlapátok. A hirtelen teljesítményvesztés különösen fenyegető volt felszállás közben. Mindössze két végzetes balesetet jegyeztek fel a Martin B–26 első éve alatt: az egyik gép lezuhant röviddel a felszállás után, valószínűleg motorhiba miatt, a másik gépnek nagy magasságban eltörött a függőleges vezérsíkja és az oldalkormány letörött, ezt a balesetet feltehetően a kabintető leválása okozta. A B–26 nem kezdő pilótáknak való repülőgép volt. Sajnos a háború okozta pilótahiány miatt sok viszonylag tapasztalatlan repülő ült a gép pilótaülésébe, emiatt a balesetek száma megnőtt. Ugyanez ismétlődött, amikor sokkal gyakorlottabb pilóták feszegették a gép teljesítményének határait. 1942-ben egy ideig a személyzet úgy hitte, hogy a gép nem képes egyetlen hajtóművel repülni, de ezt Jimmy Doolittle és más gyakorlott pilóták megcáfolták. Szolgálatban A B–26 Maraudert főleg az európai nyugati fronton vetették be, de alkalmazták a Földközi-tengeren és a Csendes-óceánon is. Új típusként ezen a hadszíntéren vetették be először nagy számban. Az első akciókban az üzemeltető alakulatok komoly veszteségeket szenvedtek, de ennek ellenére is ez volt az amerikai légierők egyik legsikeresebb közepes bombázója. Első bevetéseiket a japánok ellen hajtották végre 1942 tavaszától a dél-csendes-óceáni hadszíntéren, majd innen 1943 év végére kivezetésre kerültek, helyüket B–25 Mitchell, A–20 Havoc – majd később A–26 Invader – és B–24 Liberator típusokkal pótolták. A harci veszteségek pótlását és a továbbfejlesztett változatok átvételét követően, az európai hadszíntéren lettek bevetve, Észak-Afrikában, a Földközi-tenger térségében, valamint Franciaországtól Németországig. A háború végéig ezek a gépek több mint 110 000 bevetésben vettek részt és mintegy 136 000 tonna bombát dobtak le. A gépeket az amerikaiakon kívül a brit, a szabad francia, és a dél-afrikai légierő is használta. 1945-re, amikor a gyártás befejeződött, 5266 példány épült meg. Csendes-óceáni hadszíntér A típust a csendes-óceáni hadszíntéren az USAAF 5. légierejének 22. bombázó osztálya (négy századdal: 2., 19. és 33. bombázó század, és a 18. felderítő, mely később 408. bombázó század lett), valamint 13. légierejének 42. bombázó osztálya (hét századdal: 59., 70., 75., 76., 77., 390. és 40.), valamint a 38. és a 28. bombázó osztály üzemeltette, B–25 Mitchell-ekkel vegyes századokban. A 22. osztály a B–26-osait 1941 nyarán vette át, intenzív gyakorlatokat novemberben folytattak. Tizenhat órával a Pearl Harbort érő támadás előtt érték el a műveleti bevetési képességüket. Ezt követően az osztály 44 gépét átvezényelték Virginiából a nyugati partra, a Mojave-sivatagi Muroc Army Air Field-re, ahol felderítő feladatokat láttak el és gyakorlatoztak. Az osztály az első repülő magasabbegység, amely teljes létszámában át lett telepítve Ausztráliába 1942 február–márciusában. Az ellátó állomány január 31-étől, a repülőgépek február elején lettek behajózva a honolului Hickam Fieldre, ahol felderítő őrjáratokat repültek, majd egy hónappal később, légi úton, több hullámban megérkeztek a Brisbane melletti RAAF Base Amberley támaszpontra (kb. 6800 km; az üzemanyag mennyiségét a bombatérbe épített tartállyal tudták megnövelni). Kicsivel később áttelepültek északabbra, Townsville körzetébe. Az első bevetést Rabaul ellen hajtották végre április 5-én, melyen egy repülőgépet vesztettek. Az osztály 18. felderítő századából 4 repülőgépet Hawaii-n hagytak, melyek aktív szerepet játszottak a június 4-i Midway elleni japán inváziós flotta ellen (torpedóvető bevetést hajtottak végre és megtámadták a különítmény Akagi repülőgép-hordozóját is; 1 repülőgépet vesztettek, 2 Zero-t lelőttek). Az osztály ezt követően másfél évig üzemeltette a típust. 1944 elejétől B–24 Liberatorokra szerelték át, február 11-én 22d Bomb Group, Heavy néven működtek tovább. A 42. bombázó osztály típusátképzése hasonló ütemben haladt a 22-esekével, ők 1941 októberében vették át a repülőgépeket. A kiválasztott állomány az ohioi Patterson Fielden kapott tesztüzemeltetési oktatást, ezt követően az állomány a Martin üzemében vette át a repülőgépeket. A hadba lépést követően ezt az alakulatot is a muroc-i támaszpontra vezényelték, majd egyes alakulatait szétszórták a nyugati parton tengeri őrjáratokra. Később 1943 februárjától két-két század váltotta egymást a Salamon- és Russell-szigetekért vívott összecsapásokban (a 70. és a 75. rotációban a 69. és 390. századokkal). Elsősorban B–25-ösöket repültek, a Maraudert az 1943-as évig üzemeltették. A 38. osztály 69. és 70. százada szintén alkalmazta a Marauder típust, 1941 novemberétől vették át a B–26B-ket. Az első balesete a 69-eseknek 1941. december 21-én történt: leszállás közben a 40-1472-es repülőgép a Jackson AAB reptéren összetört és a hatfős személyzet életét vesztette. 1942. május elején Kaliforniába települtek egy Hawaii-ba való áttelepüléshez. Június közepén a 69-esek Új-Kaledóniába, a 70-esek Fidzsi szigetére települtek, ezzel a 38. lett az első bombázó osztály, mely teljes állományával a dél-csendes-óceáni térségbe települt. Egy Marauder légi harcban igazoltan lelőtt egy japán H6K repülő csónakot. Bevetették őket a guadalcanali hadjáratban, felderítő és bombázó bevetéseket hajtottak végre. November–decemberben áttelepültek Guadalcanalra, majd csapást mértek a Salamon-szigeteknél a mundai japán támaszpontra is. A 69. század 1942 novemberében, a 70. század 1943 márciusában kezdte meg B–25-re a típusátképzést, átcsoportosítva a 42. osztályba. A hadszíntérről a típus fokozatosan ki lett vezetve az B–25 javára, az utolsó „frontközvetlen” alakulat, amely repülte a típust a 22. bombázó osztály 19. százada volt, amely az új-guineai hadjáratok idején látott el közvetlen légi támogatást és hajtott végre csapásmérést japán célpontokra az ausztrál Townsville Garbutt Field-i támaszpontjáról. 1943 januárjában visszavonták őket és a repülőgépek nagyjavítás alá kerültek. Hadra foghatóak július közepétől váltak, immár Új-Guineára áttelepülve. Utolsó bevetésüket 1944. január 9-én hajtották végre. Ezt követően ők is Liberatorokra lettek átképezve. Műszaki adatok (B-26G) Személyzet: 7 fő (2 pilóta, bombavető, navigátor-rádiós, 3 géppuska lövész) Méretek Hossz: 17,8 m Fesztáv: 21,65 m Magasság: 6,55 m Szárnyfelület: 61,1 m² Tömeg Üres tömeg: 11 000 kg Terhelve: 17 000 kg Hajtómű Típus: 2 x Pratt & Whitney R-2800-43 csillagmotor Teljesítmény egyenként: 1900 LE (1400 kW) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 460 km/h 1500 m magasságon Cirkálósebesség: 358 km/h Leszálló sebesség: 167 km/h Bevetési hatótáv: 1850 km 1350 kg bombateherrel és 4367 l üzemanyaggal Hatótáv cirkálósebességen 4590 km Csúcsmagasság: 6400 m Emelkedési sebesség: 6,1 m/s Felületi terhelés: 228 kg/m² Teljesítmény/tömeg: 170 W/kg Fegyverzet 12 x 12,76 mm űrméretű M2 típusú Browning géppuska 1800 kg össztömegű bomba Rhipsalis elliptica var. helicoidea A Rhipsalis elliptica var. helicoidea egy rendkívül problémás helyzetű, kevéssé ismert epifita kaktusz. Jellemzői Problémás taxon, Ilha Grande-ből (Rio de Janeiro, Brazília) írták le, hajtásszegmensei az alapfajénál kisebbek és tengelyük körül mindig csavartak. Virága 8–9 mm átmérőjű, fehér, a termése gömbölyű rózsaszín bogyó. Barthlott & Taylor mint Rhipsalis elliptica kezelték. Rhipsalis floccosa A Rhipsalis floccosa egy elterjedt, gyakran termesztett epifita kaktusz. Jellemzői Karcsú hajtású lecsüngő habitusú növény, gazdagon elágazó hajtásrendszerrel, fiatalom felálló hajtásokkal. Ágai alternálnak, 5–8 mm átmérőjűek, areolái gyengén fejlettek. Virágai laterálisak, 2 mm szélesre nyílnak, fehérek sárga futtatással, szőrösek. Pericarpiuma a hajtásba mélyed. Termése 5 mm átmérőjű rózsás-fehére bogyó. Elterjedése Brazília atlanti-óceáni partvidéke Pernambucótól São Paulo államig. Epifitikus és epilitikus a tengerszinttől 1850 m tengerszint feletti magasságig. Rokonsági viszonyai A Epallagogonium subgenus tagja. Alfajai: Rhipsalis floccosa subsp. hohenauensis (F Ritter) Barthlott and N P Taylor in Bradleya 13 (1995) Rhipsalis floccosa subsp. oreophila Taylor & Zucc. in CCI 6:7' (1998) Rhipsalis floccosa subsp. pittieri (Britton & Rose) Barthlott and N P Taylor in Bradleya 13 (1995) Rhipsalis floccosa subsp. pulvinigera (G A Lindberg) Barthlott and N P Taylor in Bradleya 13 (1995) Rhipsalis floccosa subsp. tucumanensis (F A C Weber) Barthlott and N P Taylor in Bradleya 13 (1995) The Definitive Augustus Pablo Box Set A The Definitive Augustus Pablo Box Set egy 2004-es 3 CD-s válogatásalbum Augustus Pablótól. Számok CD 1 Rockers Rock (02:49) Frozen Dub (02:42) 555 Crown St. (02:35) False Rasta (ft. Jacob Miller) (02:36) Kid Ralph (03:29) Thunderclap (02:33) Havendale Rock (02:39) Young Generation (ft. Bongo Pat) (02:24) New Style (02:39) Far East (03:01) Sufferers Trod (03:20) A.P. Special (03:41) Only Jah Know (ft. Tetrack) (03:07) Drum Song (03:53) Zion Gate Dub (ft. Rockers All Stars) (03:32) CD 2 Augustus Pablo Meets Mr. Bassie (03:28) Tippertone Blues (03:24) Cassava Piece (02:34) King Tubby Meets Rockers Uptown (02:33) Black Forces (ft. Norris Reid) (02:27) Africa Must Be Free (ft. Hugh Mundell) (02:29) Africa 1983 (03:02) BlackGunn (03:03) Silent Satta (03:56) Omega Africa (04:00) Original Roots (03:33) Pablo Inna Hungry Town (02:46) Love and Unity (ft. Carlton "Tetrack" Hines) (07:25) Pablo Inna Fine Style (03:58) Look Within Dub (ft. Rockers All Stars) (03:05) CD 3 Up Warika Hill (03:43) East Of The River Nile (02:51) Ras Menilik Harp (02:32) Skanking Easy (02:40) Chain Gang (03:25) Problems ft. Horace Andy (03:02) King Davids Melody (03:22) Java pt. II (03:38) Kushites (03:56) King Alpha and Queen Omega (03:58) Revelation Time (03:20) Rice and Peas (ft. Roman Stewart) (03:13) Jah Light (02:17) Unity Dub (ft. Rockers All Stars) (03:36) Holdviola (együttes) A Holdviola zenekar 2006 tavaszán alakult Miskolcon. Zenéjükben modern zenei formában, kicsit továbbgondolva elevenednek meg a gyönyörű magyar népdalok. Stílusuk: elektro-folk, de dalaikban fellehetőek rock-, pop- vagy alternatív zenei elemek is. Letisztult dalaikat az teszi érdekessé, hogy bár nélkülöznek mindenféle autentikus zenei megoldást, a népdalok mégis megőrzik természetes hangulatukat. Előadásaik nem egyszerű popzenei koncertek, hanem a zene, a tánc, a színház és a film ötvözete. Az előadásokon VJ keveri élőben a háttér-animációt, és a néptáncosok speciális koreográfiája, valamint színpadi díszletek és egyéb vizuális élmények gazdagítják a műsort. Történetük A Holdviola megálmodója Farkas Péter volt, aki először egy virtuális zenekar összehozásán, és egy látványos színpadi előadás megvalósításán gondolkozott. Az első dalok kidolgozását 2005–ben kezdte el. 2005 nyarán egy miskolci jazzklubban hallotta először Barta Zsófit énekelni. Előadásmódja, színpadi megjelenése és kisugárzása azonnal elvarázsolta, és rögtön tudta, hogy a megálmodott virtuális zenekar ötletét elveti, helyette egy arcokkal rendelkező, valódi zenekart hoz létre. A dalok közben tovább íródtak. Az elkészült demót megmutatta Zsófinak és elmondta terveit, aki elsőre igent mondott, és 2006 tavaszán megkezdték a felvételeket. Az elkövetkező két évben tovább dolgoztak, sorban születtek az újabb dalok. Ezzel szinkronban megkezdték a próbatermi munkát is. Az első koncertet 2008 nyarán a Borsodi Fonó Folkfesztiválon adták. A Diósgyőri várban történt sikeres bemutatkozás után újabb koncert következett a Múzeumok Éjszakája miskolci eseményén. Ezt követően a zenekar megújult, Gál Lajos gitáros csatlakozott a zenekarhoz. Gál Lajos és Farkas Péter az 1990-es évek közepén jó pár esztendeig együtt zenéltek „Az eső” nevű zenekarban, amely meghatározója volt a miskolci underground életnek. A gitáros kiváló stílusérzékével, kreatív gitárjátékával nagyszerűen illeszkedett a Holdviola zenéjéhez. Immár együtt kezdtek bele egy nagyszabású színpadi műsor kialakításába. Hamarosan csatlakozott hozzájuk az országos hírű Szinvavölgyi Néptáncműhely. Maródi Attila és Kiss Anita munkájának köszönhetően gyönyörű koreográfiák születtek, és elkezdődött a látványtechnikai elemek kidolgozása is. A produkcióhoz állandó technikai stáb csatlakozott. 2009 tavaszán elkezdődtek az első Holdviola nagylemez felvételei. A korongról kimásolt négy dalt tartalmazó maxi 2009. július 27-én látott napvilágot Bánat utca címmel, a WM Records gondozásában. A címadó dal néhány hét alatt a Mahasz hivatalos kislemez listájának első helyére kúszott fel. A Török Állami Televízió felkérésére a Tavaszi szél című dalhoz készített videoklipjüket 2015. március 15-én mutatták be Törökországban. Tagok Farkas Péter (A Holdviola megálmodója, dalszerzője, dobosa, mindenese) 1969 őszén született Miskolcon, értelmiségi családban. Már korán, négyévesen felfedezte édesanyja a gyermek zenei érdeklődését, így az óvoda mellett külön zeneórákat vett. Ezután a miskolci Fazekas Zenei Általános iskolába került, ahol hét évig hegedülni tanult. Közben zongorázott is, és az iskola furulyacsoportjának szólistája volt. Tagja volt a Reményi János vezette iskolai kórusnak is. 13 évesen írta első, kezdetleges szerzeményeit. 14 évesen kezdett dobolni. A gimnáziumi évek alatt megalakította első zenekarát, amely a mai napig működik, és országos sikereket mondhat magáénak. A gimnázium után a Bartók Béla Konzervatórium ütő tanszakán tanult. Ezek az évek meghatározóak voltak életében. Sokat tanult kiváló tanárától, Angyal Zsuzsától, aki bevezette őt a zene rejtelmeibe, bölcs rálátásával elsősorban szellemi megközelítésből mutatott rá a zene végtelen örömére. 2005-ben hosszú, kalandos zenei utazásokat követően figyelme a „gyökerek” felé irányult. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy olyan zenébe kezd, ami magyar népdalokat ültet abszolút mai, modern, elektronikus környezetbe. Ekkor még csak egy virtuális zenekar gondolata fogalmazódott meg. Egy év múlva, 2006 tavaszán mutatta meg az első pár dalt Barta Zsófinak, így vette kezdetét a Holdviola története… „A népdal nem más, mint az egyszerű ember őszinte gondolata, ami végtelen bölcsességet rejt magában. Óceán mélyébe látó tükör, amiben mindenki felismerheti élete egy-egy pillanatát. Milliók éneklik, és mégis csak neked szól. A Holdviola semmi mást nem csinál, csak segít felszínre hozni ezt a napjainkban már nagyon mélyre süllyedt kódot, ami minden ember szívében lakozik.” Gál Lajos (Gitár és társai) 1969 májusában született Miskolcon. Zenei tehetségét szüleitől örökölte. Zenei tanulmányait 6 éves korában kezdte, amikor beválogatták egy speciális zenei tagozatos osztályba. A szolfézs alapképzést követően az általa áhított dobtanulás helyett hegedűoktatásban kellett részt vennie, amit hamarosan abbahagyott. Ekkoriban már rendszeresen zavarta a tanórákat a padon és egyéb felületeken elkövetett ritmuskeltésével. Ellenőrzőkönyvébe osztályfőnöke egy ízben ezt írta: „Gyermekük órán dobol!”. Az, hogy mégsem dobos lett, annak köszönhető, hogy hetedik osztályos korában osztálytársaival zenekart alapított, melyben rá a gitáros szerepkör jutott – sorsolás útján. Első hangszerét a saját és az öccsétől elkunyerált húsvéti locsolópénzből vásárolta. Rövidesen elkezdte a gitártanulást, immár magánúton. Hamarosan ő lett a zeneiskola növendékeiből álló gitárzenekar egyik szólistája. 15 évesen már dalokat írt, barátaival zenekart alapított, és számos zenei stílust kipróbált. 1988-ban „A Kabinet RT”-vel a Ki mit tud? tehetségkutató televíziós elődöntőjéig jutottak. A nyolcvanas évek végén figyelme egyre inkább a brit post-punk zenekarok felé fordult, nagy hatással volt rá a Smiths, a Police, a Cure és a U2 zenéje. Folyamatosan kereste a hasonló érdeklődésű zenészeket, akikkel együtt megalakították a 90-es évek miskolci underground zenei életének egyik meghatározó zenekarát „Az eső”-t. Emellett rövid ideig a PG Csoport tagja is volt, részt vett a PG Félélet című albumának készítésében. 1995-ben tanári diplomát szerzett, de a tanári pálya helyett saját hangstúdiót indított. A Park stúdió később jól csengő név lett a miskolci zenészek között. A kilencvenes évek végétől kezdődően a zenélést egy időre felváltotta a rádiózás. Kezdetben műsorvezetőként dolgozott, majd saját rádióállomások indításába kezdett. A rádiók üzemeltetésével kapcsolatos feladatok néhány évre elvették az idejét az aktív zenéléstől. 2008 nyarán csatlakozott a Holdviolához. A kapott demó CD meghallgatása felejthetetlen élmény volt, melyről így mesélt: „Ahogy megszólalt az első dal, rögtön elindult a libabőr. Aztán jött a második és a harmadik, és a borzongás folytatódott. Ritkán van rám zene ilyen hatással. Peti zenei ötletei nagyon tetszettek és Zsófi hangja egyszerűen lenyűgözött. Csodálatos népdalaink feldolgozása ebben a zenei környezetben teljesen rabul ejtett. Nem sokat gondolkodtam a felkérésen, azonnal igent mondtam.” Török Tilla (ének, hegedű) Délvidéki, adai származású, gyerekkorától kezdve fontos szerepet játszik életében a népzene, a népdalok. Vácott a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolába, illetve Békéscsabán a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei tanszékén szerzett mesterdiplomát. Már a Zeneakadémiai időkben megalapította a „Török Tilla és zenekara” együttest, amely az autentikus magyar népzenét, valamint a szomszéd népek népzenéjét képviselte. A zenekar sikerességét mutatja, hogy több országos népzenei versenyen lett díjazottak, de Tilla egyéni indulóként középiskolás kora óta is számos népzenei versenyen lett díjazott. Népzenei gyűjtéseken, kutatásokon vett részt határon túli, magyarlakta vidékeken. Hazai és nemzetközi népzenei rendezvények és táborok visszatérő és aktív résztvevője. 2012-ben Junior Prima díjat kapott magyar népművészet és közművelődés kategóriában. A hegedű mellett más hangszereken is játszik: koboz, tilinkó, szaz. 2013–ban csatlakozott a Holdviola együtteshez. Énekesi tehetsége mellett hegedűjátékával is új színt hozott a zenekarba. Korábbi tagok Barta Zsófi 1987 nyarán született Miskolcon. Már gyermekkorában is sokat énekelt. Ötévesen Barbra Streisand, Tina Turner és Halász Judit volt a példaképe. Édesanyja elmondása szerint nagymamájától örökölte hangját, aki leány korában színésznői pályára szeretett volna menni. Édesapja szintén művelte gyermekkorában a zenét, hegedűn tanult. Legelső komoly szárnypróbálgatásait Miskolcon tette meg különböző klubokban, éttermekben bátyjával, aki elismert gitáros a zenei világban. Az életének ezt a szakaszát a jazz világa varázsolta el. A magyar népdalok feldolgozása először 2006-ban vetődött fel, ekkor csatlakozott a Holdviola zenekarhoz. 2013-ban kilépett az együttesből, a távozásról Farkas Péter a következőt mondta: „Nincs különös oka az énekesváltásnak. Zsófi egyszerűen úgy döntött, hogy más dolgokra kíván fókuszálni. Szeretne háttérbe vonulni.” Diszkográfia Madárka (2009) Vándorfecske (2010) Vándorfecske (2011) - CD és DVD E kertemben (2013) Túl a vízen (2015) Díjaik, elismeréseik Fonogram – Magyar Zenei Díj Az év hazai felfedezettje (2011) Az év hazai világzenei albuma - jelölés - Madárka (2011) Az év hazai világzenei albuma - jelölés - Vándorfecske (2012) Az év hazai világzenei albuma - jelölés - Vándorfecske koncert (2013) Tigriscsíkos rózsa A tigriscsíkos rózsa (Urticina felina) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe, ezen belül az aktíniák (Actiniidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A tigriscsíkos rózsa főleg a mérsékelt övi tengerek lakója. Előfordul az Atlanti-óceán északi részén, az Északi-tengerben és a Balti-tengerben és az északnyugat-európai partok egyes szakaszain is. Kanada keleti partjain, valamint az Arktisz határán is fellelhető. A tengerek elszennyeződése veszélyezteti a fajt. Megjelenése A tigriscsíkos rózsa teste legfeljebb 12 centiméter átmérőjű. A tigriscsíkos rózsának különböző változatai vannak; színük általában piros, szürkéskék vagy zöld. A faj pontos meghatározását nehezíti, hogy több hasonló, egymással közeli rokonságban álló faj létezik. A központi szájnyílás körül több mint 100 elkeskenyedő, mozgékony, áttetsző és gyakran vöröses színű tapogatókar helyezkedik el gyűrűkben. A tapogatókon sok csalánsejt található, amelyek érintésre felpattannak. A tigriscsíkos rózsa veszély esetén védekezésképpen, valamint apálykor a kiszáradás elkerülése érdekében behúzza tapogatóit. A behúzódott alak gumiszerű, kocsonyás kinézetű. Az állat szívószemölcseire homok és kavics tapad, s ez jó álcázást biztosít. Az árapály-határtól egészen 500 méteres mélységig előforduló tigriscsíkos rózsát a sziklás tengerfenékhez talpkorong rögzíti. Az állat belső szervei kör alakban helyezkednek el a szimmetriatengely körül. Életmódja A tigriscsíkos rózsa nem alkot kolóniákat, az árapály-határtól egészen az 500 méteres mélységig sziklás, árnyékos helyeken fordul elő. Helyét lassú, kúszó mozgással képes megváltoztatni. Tápláléka kis rákfélék és halak. A táplálékát kis, szakállas szigonyokhoz hasonlító, bénító méreggel töltött „robbanósejtekkel” öli meg. A Gastroecus okadai nevű evezőlábú rákfaj egyaránt élősködik a szóban forgó aktínia felszínén és testében is. Szaporodása Mint minden tengeri rózsa, a tigriscsíkos rózsa is kétféleképpen szaporodhat. Az ivartalan szaporodáskor, az anya-állatról kis leány-egyedek fűződnek le. Az ivaros szaporodás esetében, a peték és ondósejtek kibocsátása útján, a vízben megtermékenyülő petékből apró, szabadon úszkáló lárvák kelnek ki. Iphigeneia (Racine) Az Iphigeneia (franciául: Iphigénie) Jean Racine drámája, 1674. augusztus 18-án mutatták be először a versailles-i kastélyban). A darab 1675-ös párizsi bemutatóira igen különös körülmények közt került sor, ugyanis Jean Racine ellenlábasai felbiztattak két írót (Leclerc és Coras), hogy ugyanerről a témáról, ugyanebben az időben mutassanak be darabokat, az irodalmi ellenlábasok művei megbuktak, győzött Racine Iphigeneiája. Az Iphigeneia megírásának előzményei Racine még a janzenistáknál igen alaposan megismerkedett a görög irodalommal, Iphigenia feláldozásának témája nála leginkább Homéroszhoz és Euripidészhez nyúlik vissza, Racine különösen nagyra becsülte Euripidész drámáit. Drámája megírásához leginkább Euripidész Iphigeneia Auliszban c. drámájából merített ihletet, s mint drámája elé írt bevezetőjében írta, ami igazán lehetővé tette számára a darab megírását, az a Pauszaniasz írásaiban fellelhető „második” Iphigenia, azaz Racine drámájában Erphile alakja. Az euripidészi drámában Agamemnón király és Klütaimnésztra királyné leányát, Iphigeneiát az atya, Agamemnón Kalkhasz jóslatának engedelmeskedve feláldozza Artemisz oltárán, de az utolsó pillanatban Zeusz leánya, Artemisz istennő egy szarvast helyez az oltárra, s a szarvas vérének áldozatától indulnak meg a szelek, melyek Trója ellen röpítik a hellén hajók által szállítandó seregeket. Az ártatlan királyleányt, Iphigeneiát a tauruszok közé viszi Artemisz istennő, s ott állítja szolgálatába. Euripidésznél tehát a deus ex machina menti meg a királylány életét. Szereplők Zárójelben a Racine-nál szereplő latinos-franciás, eredeti megnevezésekkel, illetve névformákkal. Agamemnón (Agamemnon) Akhilleusz (Achille) Odüsszeusz (Ulysse) Klütaimnésztra (Clytemnestre), Agamemnón felesége Iphigeneia (Iphigénie) , Agamemnón lánya, címszereplő Eriphülé (Eriphile), Heléné és Thészeusz lánya Arkasz (Arcas), Agamemnón szolgája Eurübatész (Eurybate), Agamemnón fegyverhordozója Aigina (Aeginee), Klütaimnésztra udvarhölgye Dórisz (Doris), Eriphülé bizalmasa A drámai cselekmény és a végkifejlet Jean Racine úgy gondolja, hogy a 17. században a deus ex machina nem járható út, a közönség nem hinné el, hogy Iphigeneiát pl. szarvasra cserélheti és megmentheti egy istennő. Mélységesen keresztény eszme, az isteni gondviselés gondolata vezérli Racine drámai szerkesztését. Bemutatja Agamemnón királyt, a leányát szerető apát, akinek a szeretet és a kötelesség közt kell választania. Nehéz szívvel, de meghozza a döntést Kalkhasz jóslatának beteljesítésére, Auliszba csalja leányát és feleségét azzal az ürüggyel, hogy Akhilleusz nőül akarja venni Iphigeneiát mielőtt Ilion ellen megy harcolni. Tettét hamar megbánta, hogy mind feleségét, mind leányát becsapta, parancsát próbálja visszavonni levél útján, de nem sikerül. Auliszba érkezik felesége, Klütaimnnésztra, leánya Iphigenia, s velük érkezik Eriphülé. Eriphülé származását megtudakolni érkezett Auliszba, holott ez iránt érdeklődnie tiltja a jóslat, mert az halálát okozhatja. Látjuk a szerető apát, anyát és leányukat, az ártatlan Iphigeneiát. Az anya a végsőkig harcol lányáért, Akhilleuszban, a szerető vőlegényben próbál szövetségest találni. Akhilleusz neki is támad Agamemnónnak szívtelensége miatt, azonban Odüsszeusz és a seregek nagy nyomást gyakorolnak Agamemnónra, végül Iphigeneia feláldozása mellett dönt. A család az összetart, de Agamemnónnak engednie kell, ezt Iphigenia is belátja, s kész az áldozatra a hellénekért, szüleiért, testvéréért, Oreszteszért, szerelméért, Achillesért. Achilles már-már megosztja a sereget Iphigénia feláldozása ellen az Iphigénia feláldozása mellett állókkal szemben. Közben kiderül, hogy Leszbosz szigetéről az Achilles által elrabolt Eriphile Helena és Theseus titkos frigyéből született gyermek, kit eredendően a szülei Iphigeniának neveztek, tehát ő is királyi vér. Eriphile, ki szerelmes lett elrablójába, Achillesbe, látja, hogy Achilles nem őt, hanem Iphigéniát szereti. Erphile megtudta származását, a jós, Kalchas kimondja az ítéletet, Erphile királyi vére elég áldozat Artemisznek. Erphile idegennek érzi magát a hagyomány szerint családban élő, köztiszteletben álló erkölcsös emberek világában, nem várja meg a pap kardcsapását, önkezével ragadja meg a szent kést, s áldozza vérét Artemisz oltárán. A Racine drámában a példás családi életet élő királyi család ezúttal megmenekül nagyon racionálisan, de végső soron az isteni gondviselés által, hiszen Artemisz eredendően nem Agamemnon és Klytaemestra leányát, hanem Helena és Theseus gyermekének vérét kívánta áldozatul az oltárra. A példás családi életet élő királyi család megmenekülése elégedettséget váltott ki a korabeli közönség körében. Ebben a drámában a jók elnyerik jutalmukat, s a törvényen kívül élő királyi sarj vérének áldozata repíti a hellén hajókat Trója ellen. Ulyses, mint hírmondó összegzi a történteket Klytaemestra számára, ebből idézünk: Klytaemnestra végszavai: Szamche-Dzsavaheti Szamche-Dzsavaheti (grúz írással ������-��������; a c és a h hangot külön ejtjük) Grúzia egyik közigazgatási régiója, az ország déli-középső részében, az ország török és örmény határszakaszán. Határos a törökországi és az örményországi Sirak tartománnyal. Területe 6413 km² (akkora, mint Pest megye), népessége mintegy 208 000 (2002-es adat). Lakói közt többségben vannak az örmények, akik főleg Ahalkalaki és Ninocminda kerületekben élnek. Székhelye a mintegy 46 000 lakosú Ahalcihe város. A régión halad keresztül a Baki–Tbiliszi–Ceyhan és a dél-kaukázusi gázvezeték. Földrajza Északi szomszédai Guria és Imereti grúz közigazgatási régiók, északkeleten. illetve keleten Felső-Kartli és Alsó-Kartli. Délen Törökországgal és Örményországgal határos, nyugaton pedig Adzsarával. Közigazgatása A régióhoz öt önkormányzat, hat „városi jellegű település”, 67 közösség és falusi „szakrebulosz” („gyűlés”) és 268 falu. Kerületei Ahalcihe Adigeni Aszpindza Bordzsomi Ahalkalaki Ninocminda Látványosságai Egyik legfontosabb turistalátványossága Vardzia barlangkolostora, amelyet I. Tamar királynő alapított 1185-ben és a 8. századból származó Vanisz Kvabebi barlangkolostor. Történelme Minden korban vegyes lakosságú terület volt. A középkorban Grúzia sorsában osztozott, majd meghódította a Szafavida Birodalom, majd az Oszmán Birodalom, majd ismét a perzsák. A 19. század első harmadában került orosz uralom alá, akik az addigra nagyrészt muzulmánná vált lakosság közé különféle keresztény népeket (grúzokat, örményeket, görögöket, oroszokat telepítettek. A meszheti törökök kitelepítése A meszheti törökök régebben Meszhet (mai nevén Szamche) területén éltek Grúziában, a mai török határ mentén. 1944. november 15. és november 25. között Sztálin parancsára marhavagonokban szállították őket Közép-Ázsiába a mai Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán határvidékére. Mára szétszóródtak ezekben az államokban. A 100 000 kitelepítettből 10 000 elpusztult. Vísky (Rokycany járás) Vísky település Csehországban, Rokycany-i járásban. Vísky Trokavec, Příkosice és Spálené Poříčí településekkel határos. Lakosainak száma 48 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sambuca Pistoiese Sambuca Pistoiese olaszországi község (comune) Toszkána régióban, Pistoia megyében. Demográfia A népesség számának alakulása: Látnivalók Santi Giacomo e Cristoforo-templom Santa Maria del Giglio-templom Testvérvárosa Amgala, Nyugat-Szahara Egbelény Egbelény (1899-ig Gbellan, szlovákul Gbeľany) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. Fekvése Zsolnától 11 km-re keletre a Vág jobb partján fekszik. Története 1362-ben említik először. Vályi András szerint " GBELANK. Tót falu Trentsén Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Varinghoz nem meszsze, és annak filiája." Fényes Elek szerint "Gbelán, tót falu, Trencsén vmegyében, Varinhoz 1/2 óra: 513 kath., és 7 zsidó lak. Ékesíti egy urasági csinos kastély. Itt felette jó téglát égetnek. F. u. gr. Nyáry. Ut. p. Zsolna." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 477, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 1233 lakosából 1223 szlovák volt. 2011-ben 1210 lakosából 1151 szlovák volt. Neves személyek Itt született 1828-ban Nyáry Rudolf esztergomi kanonok, vallásos író. Nevezetességei A faluban egy 18. századi barokk Zichy-kastély és egy 19. századi klasszicista kúria áll. (15980) 1998 RC19 A (15980) 1998 RC19 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. szeptember 14-én. Wolf-Dieter Ahlenfelder Wolf-Dieter Ahlenfelder (Oberhausen, 1944. február 11. – 2014. augusztus 2.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása kőolaji szakember (BP). Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1975-ben lett a Bundesliga játékvezetője. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen partbíróként segítette működő társát. Több játékvezető társához hasonlóan egy hibás döntés után – egy találkozó első félidejét, tévedésből a 29 percben lefújta (partbírójának tájékoztatását követően tovább folytatta a találkozót) azonnal megvádolták, hogy ittasan vezette a mérkőzést. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott. 2. Bundesliga mérkőzéseinek száma: 77. Bundesliga mérkőzéseinek száma: 106. Sikerei, díjai 1984-ben a DFB JB szakmai munkájának elismeréseként az Év Játékvezetője címmel tüntette ki. Dragutin Najdanović Dragutin Najdanović (Belgrád, Szerb Királyság, 1908. április 15. – Belgrád, 1981. november 3.) jugoszláv labdarúgócsatár. A Jugoszláv királyság válogatottjának tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon. Mantiel Mantiel település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Mantiel Alique, Pareja, Chillarón del Rey, Durón, Cifuentes és Trillo, Guadalajara községekkel határos. Lakosainak száma 41 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Banovszky György Banovszky György (? – Zsolna, 1561. április 22.) evangélikus lelkész, városbíró. Élete 1525-ben evangélikus lelkész Bánócon Trencsén megyében; 1550-ben zsolnai iskolaigazgató volt és 1553-ban Zsolna város bírája. Itt halt meg 1561. április 22-én, amint ezt Turszky András naplójában följegyezte. Munkái Egyházi énekeket írt cseh-szlovák nyelven és kiadta Tranoscius cancionaléját. 68-as busz (Miskolc) A miskolci 68-as buszjárat a város és Bükkszentlászló kapcsolatát látja el. Története 1982. május 23. óta közlekedik (Bükkszentlászlót az előző évben csatolták a városhoz), járatnyitás óta ezen az útvonalon. A két állomás közti távot 20 perc alatt teszi meg. Arkadiosz (író) Arkadiosz (Ἀρκάδιος, latinosan: Arcadius) (?) görög író Antiochiából származott, ennél többet nem tudunk róla, még azt sem, hogy pontosan mikor élt (talán időszámításunk után). A Szuda-lexikon említi néhány munkáját, amelyek még töredékesen sem maradtak fenn. A rendszerváltás utáni magyar kormányok tagjainak listája Ezek a személyek (voltak) a rendszerváltás után tagjai a magyar kormányoknak: A, Á Andrásfalvy Bertalan (1931) művelődési és közoktatási miniszter 1990–93 Antall József (1932–1993) miniszterelnök 1990–93 B Baja Ferenc (1955) környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1994-98 Bajnai Gordon (1968) önkormányzati és területfejlesztési miniszter 2007–08, nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter 2008–09, miniszterelnök 2009–10 Balázs Péter (1941) külügyminiszter 2009–10 Balog Zoltán (1958) emberi erőforrások minisztere 2012–18 Balsai István (1947) igazságügy-miniszter 1990–94 Bárándy Péter (1949) igazságügy-miniszter 2002–04 Baráth Etele (1942) európai ügyekért felelős tn. miniszter 2004–06 Bártfai-Mager Andrea a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tn. miniszter 2018– Békesi László (1942) pénzügyminiszter 1994–95 Benkő Tibor (1955) honvédelmi miniszter 2018– Bod Péter Ákos (1951) ipari és kereskedelmi miniszter 1990–91 Bokros Lajos (1954) pénzügyminiszter 1995–96 Boros Imre (1947) PHARE-ügyekért felelős tn. miniszter 1998–2002, mb. földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2001 Boross Péter (1928) polgári titkosszolgálatokat felügyelő tn. miniszter 1990, belügyminiszter 1990–93, miniszterelnök 1993–94 Botos Katalin (1941) bankügyekért felelős tn. miniszter 1990–92 Bozóki András (1959) nemzeti kulturális örökség minisztere 2005–06 Burány Sándor (1956) foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter 2003–04 C Chikán Attila (1944) gazdasági miniszter 1998–2000 Cs Csehák Judit (1940) egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 2002–03 Csiha Judit (1950) privatizációért felelős tn. miniszter 1996–98 Csillag István (1951) gazdasági és közlekedési miniszter 2002–04 Csizmár Gábor (1954) foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter 2004–06 D Dávid Ibolya (1954) igazságügy-miniszter 1998–2002 Demeter Ervin (1954) polgári titkosszolgálatokért felelős tn. miniszter 2000–02 Deutsch Tamás (1966) ifjúsági és sportminiszter 1999–2002 Draskovics Tibor (1955) pénzügyminiszter 2004–05, kormányzati koordinációért felelős tn. miniszter 2007–08, igazságügyi és rendészeti miniszter 2008–09 Dunai Imre (1939–2004) ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1995–96 F Fazakas Szabolcs (1947) ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1996–98 Fazekas Sándor (1963) vidékfejlesztési miniszter 2010–14, földművelésügyi miniszter 2014–18 Fellegi Tamás (1956) nemzeti fejlesztési miniszter 2010–11, egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszter 2011–2012 Ficsor Ádám (1980) a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tn. miniszter 2009 Fodor Gábor (1962) művelődési és közoktatási miniszter 1994–95, környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2007–08 Fónagy János (1942) közlekedési és vízügyi miniszter 2000–02 Forgács Imre (1949) igazságügyi és rendészeti miniszter 2009–10 Für Lajos (1930–2013) honvédelmi miniszter 1990–94 Füzessy Tibor (1928) polgári titkosszolgálatokat felügyelő tn. miniszter 1992–94 G Gálszécsy András (1933) polgári titkosszolgálatokat felügyelő tn. miniszter 1990–92 Gerbovits Jenő (1925–2011) földtulajdonnal kapcsolatos rehabilitációért felelős tn. miniszter 1990–91 Gergátz Elemér (1942) földművelésügyi miniszter 1991–93 Gógl Árpád (1939) egészségügyi miniszter 1998–2001 Göncz Kinga (1947) esélyegyenlőségért felelős tn. miniszter 2004, ifjúsági, családügyi és esélyegyenlőségi miniszter 2004–06, külügyminiszter 2006–09 Görgey Gábor (1929) nemzeti kulturális örökség minisztere 2002–03 Gráf József (1946) földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2005–10 Gulyás Gergely (1981) Miniszterelnökséget vezető miniszter 2018– Gy Gyenesei István (1948) önkormányzati miniszter 2008–09 Győriványi Sándor (1927–2007) munkaügyi miniszter 1990–91 Gyurcsány Ferenc (1961) gyermek-, ifjúsági és sportminiszter 2003–04, miniszterelnök 2004–09 Gyurkó János (1952–1996) környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1993–94 H Hámori József (1932) nemzeti kulturális örökség minisztere 1998–99 Harrach Péter (1947) szociális és családügyi miniszter 1998–2002 Hende Csaba (1960) honvédelmi miniszter 2010–15 Herczog László (1949) szociális és munkaügyi miniszter 2009–10 Hiller István (1964) nemzeti kulturális örökség minisztere 2003–05, oktatási és kulturális miniszter 2006–10 Hónig Péter (1952) közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter 2009–10 Horn Gyula (1932–2013) miniszterelnök 1994–98 Horváth Ágnes (1973) egészségügyi miniszter 2007–08 Horváth Balázs (1942–2006) belügyminiszter 1990, határon túli magyar ügyekben felelős tn. miniszter 1990–91, Ogy.-sel való kapcsolattartásért és sportirányításért felelős tn. miniszter 1992–93 J Jánosi György (1954) gyermek-, ifjúsági és sportminiszter 2002–03 Járai Zsigmond (1951) pénzügyminiszter 1998–2001 Jeszenszky Géza (1941) külügyminiszter 1990–94 Juhász Endre (1944) európai ügyekért felelős tn. miniszter 2003–04 Juhász Ferenc (1960) honvédelmi miniszter 2002–06 Juhász Gábor (1963) a polgári titkosszolgálatokért felelős tn. miniszter 2009–10 K Kádár Béla (1934) nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere 1990–94 Kákosy Csaba (1969) gazdasági és közlekedési miniszter 2007–08 Kásler Miklós (1950) emberi erőforrások minisztere 2018– Katona Béla (1944) polgári titkosszolgálatokért felelős tn. miniszter 1994–95 Katona Kálmán (1948–2017) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1998–2000 Keleti György (1946) honvédelmi miniszter 1994–98 Keresztes K. Sándor (1944) környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1990–93 Kiss Elemér (1944) Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2002–03 Kiss Gyula (1954) politikai rehabilitációval foglalkozó érdekképviseleti szervekkel való kapcsolattartásért felelős tn. miniszter 1990–91, munkaügyi miniszter 1991–94 Kiss Péter (1959–2014) munkaügyi miniszter 1995–98, foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter 2002–03, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2003–06, szociális és munkaügyi miniszter 2006–07, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2007–09, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tn. miniszter 2009–10 Kolber István (1954) regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tn. miniszter 2004–06 Kóka János (1972) gazdasági és közlekedési miniszter 2004–07 Kónya Imre (1947) belügyminiszter 1993–94 Kóródi Mária (1950) környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2002–03 Kósa Lajos (1964) megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter 2017–18 Kósáné Kovács Magda (1940) munkaügyi miniszter 1994–95 Kovács Kálmán (1957) informatikai és hírközlési miniszter 2002–06 Kovács László (1939) külügyminiszter 1994–98, 2002–04 Kovács Pál (1940–2000) népjóléti miniszter 1994–95 Kökény Mihály (1950) népjóléti miniszter 1996–98, egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 2003–04 Kövér László (1959) polgári titkosszolgálatokért felelős tn. miniszter 1998–2000 Kuncze Gábor (1950) belügyminiszter 1994–98 Kupa Mihály (1941) pénzügyminiszter 1990–93 L Lakos László (1945) földművelésügyi miniszter 1994–96 Lamperth Mónika (1957) belügyminiszter 2002–06, önkormányzati és területfejlesztési miniszter 2006–07, szociális és munkaügyi miniszter 2007–08 László Csaba (1962) pénzügyminiszter 2002–04 Latorcai János (1944) ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1993–94 Lázár János (1975) a Miniszterelnökséget vezető miniszter 2014–18 Lévai Katalin (1954) esélyegyenlőségért felelős tn. miniszter 2003–04 Ligetvári Ferenc (1941) környezetvédelmi miniszter 2000 Lotz Károly (1937) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1994–98 M Mádl Ferenc (1931–2011) az MTA és a tudomány felügyeletéért felelős tn. miniszter 1990–93, művelődési és közoktatási miniszter 1993–94 Magyar Bálint (1952) művelődési és közoktatási miniszter 1996–98, oktatási miniszter 2002–06 Martonyi János (1944) külügyminiszter 1998–2002, 2010–14 Matolcsy György (1955) gazdasági miniszter 2000–02, nemzetgazdasági miniszter 2010–13 Medgyessy Péter (1942) pénzügyminiszter 1996–98, miniszterelnök 2002–04 Mikola István (1947) egészségügyi miniszter 2001–02 Molnár Csaba (1975) közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter 2008–09, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2009–10 Molnár Károly (1944–2013) kutatás-fejlesztésért felelős tn. miniszter 2008–09 Molnár Lajos (1946–2015) egészségügyi miniszter 2006–07 N Nagy Ferenc József (1923) földművelési miniszter 1990–91, kárpótlásért felelős tn. miniszter 1991–94 Nagy Frigyes (1939) földművelésügyi miniszter 1996–98 Nagy István (1967) agrárminiszter 2018– Navracsics Tibor (1966) közigazgatási és igazságügyi miniszter 2010–14, külgazdasági és külügyminiszter 2014 Németh Imre (1955) földművelési és vidékfejlesztési miniszter 2002–05 Németh Lászlóné (1953) nemzeti fejlesztési miniszter 2011–14 Nikolits István (1946) polgári titkosszolgálatért felelős tn. miniszter 1995–98 Nógrádi László (1947) közlekedési és vízügyi miniszter 2000 O, Ó Orbán Viktor (1963) miniszterelnök 1998–2002, 2010– Oszkó Péter (1973) pénzügyminiszter 2009–10 P Pál László (1942–2017) ipari és kereskedelmi miniszter 1994–95 Pálinkás József (1952) oktatási miniszter 2001–02 Palkovics László (1965) innovációs és technológiai miniszter 2018– Pepó Pál (1955) környezetvédelmi miniszter 1998–2000 Persányi Miklós (1950) környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2003–07 Petrétei József (1958) igazságügy-miniszter 2004-06, igazságügyi és rendészeti miniszter 2006–07 Pintér Sándor (1948) belügyminiszter 1998–2002, 2010–, miniszterelnök-helyettes 2018– Pokorni Zoltán (1962) oktatási miniszter 1998–2001 Pungor Ernő (1923–2007) Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke tn. miniszteri rangban 1990–94 R Rabár Ferenc (1929–1999) pénzügyminiszter 1990 Rácz Jenő (1953) egészségügyi miniszter 2004–06 Réthelyi Miklós (1939) nemzeti erőforrások minisztere 2010–12 Rockenbauer Zoltán (1960) nemzeti kulturális örökség minisztere 2001–02 Rogán Antal (1972) Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter 2015– S Schamschula György (1944) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1993–94 Semjén Zsolt (1962) nemzetpolitikáért felelős tn. miniszter 2010–18, nemzetpolitikáért, nemzetiségekért és egyházügyért felelős tn. miniszter 2018–, miniszterelnök-helyettes 2010– Seszták Miklós (1968) nemzeti fejlesztési miniszter 2014–18 Siklós Csaba (1941) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1990–93 Simicskó István (1961) honvédelmi miniszter 2015–18 Somogyi Ferenc (1945) külügyminiszter 2004–06 Stumpf István (1957) Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 1998–2002 Suchman Tamás (1954) privatizációs ügyekért felelős tn. miniszter 1995–96, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1996 Surján László (1941) népjóléti miniszter 1990–94 Süli János (1956) a paksi atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tn. miniszter 2017– Sz Szabó György (1947) népjóléti miniszter 1995–96 Szabó Imre (1953) környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2008–10 Szabó Iván (1934–2005) ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1990–93, pénzügyminiszter 1993–94 Szabó János (1937) földművelésügyi miniszter 1993–94 Szabó János (1941) honvédelmi miniszter 1998–2002 Szabó Pál (1947) közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter 2008 Szabó Tamás (1953) privatizációért felelős tn. miniszter 1992–94 Székely Tamás (1955) egészségügyi miniszter 2008–10 Szekeres Imre (1950) honvédelmi miniszter 2006–10 Szijjártó Péter (1978) külgazdasági és külügyminiszter 2014– Szilvásy György (1958) Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2006–07, polgári titkosszolgálatokért felelős tn. miniszter 2007–09 Szűcs Erika (1951) szociális és munkaügyi miniszter 2008–09 T Takács Albert (1955) igazságügyi és rendészeti miniszter 2007–08 Torgyán József (1932–2017) földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1998–2001 Trócsányi László (1956) igazságügy-miniszter 2014– Turi-Kovács Béla (1935) környezetvédelmi miniszter 2000–02 V Varga Mihály (1965) pénzügyminiszter 2001–02, egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tn. miniszter 2012–13, nemzetgazdasági miniszter 2013–18, pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes 2018– Varga Zoltán (1952) önkormányzati miniszter 2009–10 Vastagh Pál (1946) igazságügy-miniszter 1994–98 Veres János (1957) pénzügyminiszter 2005–09 Vonza András (1955) földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2001–02 Megjegyzés tn. = tárcanélküli Ogy. = Országgyűlés Forrás A miniszterek listája az Országgyűlés honlapján Grešćevina Grešćevina falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdfürdőhöz tartozik. Fekvése Varasdtól 15 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északkeletre, a Bednja-patak bal partján fekszik. Története 1857-ben 133, 1910-ben 262 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 53 háza és 157 lakosa volt. Stazione di Casteggio Stazione di Casteggio vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Casteggio településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Alessandria–Piacenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Santa Giuletta Stazione di Voghera II. Eadberht kenti király III. Eadberht (angolszászul: Eadbeahrht Cyning), († 798 után), kenti király 796–798 között. Valószínűleg még Offa merciai király száműzte a kontinensre. Itt Nagy Károly udvarában élt, majd Offa halála után, 796-ban visszament Kentbe és királlyá választatta magát. Nem jó viszonyban volt a szomszédos Mercia királyával (Cœnreddel), aki III. Leó pápával kiközösíttette (mondván hogy Eadberht korábban pap volt). Ezek után Cœnred elfoglalta Kentet és Eadberhtet magával vitte Merciába. Itt azután az Angolszász krónika szerint megvakították és kezeit levágták. További sorsa ismeretlen. Éjjel a parton Az Éjjel a parton egy 2008-ban bemutatott amerikai-ausztrál romantikus dráma, mely Nicholas Sparks azonos című regényének filmadaptációja. Főszereplői Richard Gere és Diane Lane, mely a harmadik közös filmjük A hűtlen (2002) és a Gengszterek klubja (1984) után. A felvételeket egy kis tengerparti faluban, Rodanthe-ban (Észak-Karolina) készítették, mely a legészakibb faluja Hatteras-sziget lakott területeinek. Cselekmény Adrienne Willis (Diane Lane), a férjétől különvált, két gyermekét egyedül nevelő édesanya helyettesíti barátnőjét, Jeant (Viola Davis) annak hoteljében néhány napra. Egyetlen vendége Dr. Paul Flanner (Richard Gere) plasztikai sebész, aki egy halálesettel végződő műtétjének igyekszik pontot tenni a végére. Adrienne, miközben küzd a "tökéletes anya" szereppel, harcol tini lányával és habozik, hogy visszafogadja-e hűtlen férjét, beleszeret Paulba. Együtt töltött napjaik és vitáik segítségével Paulnak sikerül beszélgetnie a műtőasztalán meghalt nő férjével, és úgy dönt, rég nem látott fiával is újra jó kapcsolatot próbál kialakítani. Ennek érdekében Dél-Amerikába repül, ahol fia szintén orvosként dolgozik, közben levelezéssel tartja fönt és mélyíti el szerelmét Adrienne-nel. Az utolsó levelekben már a visszatérése körülményeit beszélik meg, azonban egy földcsuszamlásban életét veszti. Fia, Mark (James Franco) megy el Adrienne-hez és meséli el, mi történt apjával. Emellett megköszöni a nőnek, hogy egy teljes új apát adott neki és megváltoztatta a korábbi Pault. Szereplők Diane Lane - Adrienne Willis Richard Gere - Dr. Paul Flanner James Franco - Mark Flanner Scott Glenn - Robert Torrelson Viola Davis - Jean Mae Whitman - Amanda Willis Christopher Meloni - Jack Willis Fogadtatás A film második helyen nyitott az észak-amerikai mozikban 13,4 millió dollárt hozva nyitóhétvégéjén a Sasszem című akció-thriller mögött. A Rotten Tomatoes által összegyűjtött kritikák alapján a film szentimentális „olyan ötletekkel tarkított, melyeken még Diane Lane és Richard Gere személyes varázsa sem tudott javítani”. Az oldal mindössze 31%-ra értékelte a filmet 128 vélemény alapján. A Metacritic 100-ből 39 pontot adott jellemzően negatív visszajelzésekkel.A londoni Times a 74. helyre sorolta a filmet a 2008 száz legrosszabb filmjeit tartalmazó listáján. A rossz visszhang ellenére a produkció 84,4 millió dolláros bevételre tett szert világszerte. Ördögcérna-gubacsatka Az ördögcérna-gubacsatka (Aceria kuko) az atkák (Acari) alosztályának Eriophyidae családjába tartozó, Magyarországról 2015-ben kimutatott kártevő gubacsatka, a gyógynövényként használatos közönséges ördögcérna (Lycium barbarum) (melynek gyümölcse a goji bogyó) parazitája. A fajt 1927-ben írták le Japánban Lycium chinense leveleiről. Elterjedése A faj Kelet-Ázsiából ismert, (Japán, Kína, Dél-Korea, Tajvan) Nyugat-Európában többfelé észlelték jelenlétét Kínából érkező dísznövényszállítmányokon, de a zárlati intézkedések során ezeket feltartóztatták. Magyarországon 2014 nyarán észlelték először a kártételére utaló jeleket Hevesen, Budapesten és Sasadon. Megjelenése Gubacsok A szabálytalan alakú, 2-4 mm átmérőjű, sárgászöld, majd lilás színezetű lédús gubacsok a levél színe és fonáka felé is kiemelkednek. Morfológia A faj egyedei a családra jellemző módon rendkívül kis méretűek, féregszerű, hosszúkás megjelenésűek. Mindkét ivar két pár lábbal rendelkezik, melyek a szájszerv (gnathosoma) közvetlen közelében helyezkednek el. A Magyarországon gyűjtött nőstények testhossza 178-290 µm között változik. Színezetük többnyire világos sárgás, narancsos. Életmódja, kártétele A faj szívogatásának hatására a levélen a fent leírt jellegekkel bíró gubacsok jelennek meg. A faj egyedei a gubacsok belsejében élnek, táplálkoznak és szaporodnak. Egy-egy gubacsban rendkívül nagy számban találhatók meg az egyedek, a kártétel erősödésével a levelek lehullanak, a növény gyengülését okozhatják. A gubacsok rontják a -sok esetben dísznövényként ültetett- közönséges ördögcérna díszítőértékét. A faj tápnövényei közé tartozik a fekete csucsor (Solanum nigrum) és termesztett paprika (Capsicum annuum) is. Éghajlatunkon a telet a faj a rügyekben, esetleg kéregrepedésekben tölti. A vegetáció kezdetétől az áttelelt nőstények táplálkozásba kezdenek a leveleken, ennek hatására alakulnak ki a gubacsok. Holguera Holguera település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 659 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Niue zászlaja Niue zászlajában a nagy csillag Niuét, a kisebbek pedig az Új-Zélanddal való kapcsolatot jelzik. Az Union Jack a brit protektorátusra utal, amelyet 1899-ben hoztak létre Niue királyainak és törzsfőinek kérésére. Az aranysárga szín „Niue fényes napsütését jelképezi, illetve Niue népének barátságát Új-Zéland népe iránt”. Sky Clad no kanszokusa A Sky Clad no kanszokusa (�����������; Hepburn: Sky Clad no Kansokusha) Itó Kanako japán énekesnő tizenegyedik kislemeze, amely 2009. október 28-án jelent meg a Frontier Works kiadó jóvoltából. A dal hasonlóan Itó többi korábbi számához nem került fel egyetlen stúdióalbumára sem, csak a Chaos Attractor című válogatáslemezére. Borítóját Huke rajzolta. A címadó dal a 2009-es Steins;Gate című Xbox 360 videojáték-konzolos visual novel főcímdalaként, illetve annak 2010-es Windows és 2011-es iOS portjának főcímdalaként hallható, míg az Another Heaven a játék összes változatának „igazi” zárófőcím-dala. A lemez a harmincegyedik helyen mutatkozott be az Oricon eladási listáján 2354 eladott példánnyal. A listán nyolc hetet töltött el és összesen 6227 példány kelt el belőle. Merville-Franceville-Plage Merville-Franceville-Plage település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 2184 fő (2015). Merville-Franceville-Plage Amfreville, Bréville-les-Monts, Gonneville-en-Auge, Ouistreham, Sallenelles és Varaville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kristián Kolčák Kristián Kolčák (Pozsony, 1990. január 30. –) szlovák labdarúgó. A Szombathelyi Haladás játékosa, korábban a Gyirmót csapatában is játszott a magyar élvonalban. Pályafutását a Slovan Bratislavában kezdte. 2007. július 18-án, 17 éves korában mutatkozott be a szlovák labdarúgó-bajnokság első osztályában a Dubnica ellen, ahol csapata 4–1 arányban diadalmaskodott. 2017-től a Gyirmót FC védője. Sikerei, díjai ŠK Slovan Bratislava : Szlovák labdarúgó-bajnokság bajnok: 2008–09 , 2010–11 Szlovák labdarúgókupa 2009–10, 2010–11, 2012–13 Andrássy Kálmán Nemes Andrássy Kálmán (Tarcal, 1852. október 13. – Buj, 1937. április 1.) buji református lelkész, író. Élete Andrássy Kálmán 1852. október 13-án született Tarcal településen ifj. Andrássy István és Miklós Judit harmadik gyermekeként.[forrás?] Apai ágon a tarcali nemes Andrássy család leszármazottja. Gyermekkorában református nevelésben részesült. Iskoláját Sárospatakon végezte, ahol teológiát tanult, tanulmányait 1876-ban végezte el, majd a nyírségi Őr településen káplánkodott pár évig, ahol megismerte későbbi feleségét, nemes bicskei és császári Komoróczy Ilonát. 1879. június 18-án, Bujon kötött házasságot a 17 éves lánnyal; 7 gyermekükről van feljegyzés.[forrás?] Pár hónapra rá, 1879 októberében szintén a nyírségi Bujon lett lelkész. A Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat tizenharmadik, 1908–1910. évi ciklusának pártoló tagjaként van megemlítve a névsorban. 1914-ben tanácsbíróvá választották. A tiszántúli egyházkerület 1917-ben zsinati póttaggá választotta. Szerkesztője volt az Élet világossága című kis folyóiratnak is, de időközben több cikke is megjelent a Protestáns egyházi és iskolai lapokban, néhol Adorján Balázs vagy Soós Lajos álnéven írt. 1931-ben nyugállományba lépett, 52 évig töltötte be a község lelkészének pozícióját. A köztiszteletben álló lelkész 1937. április 1-jén hunyt el 85 évesen. A temetőt, ahova temették, felszámolták és családi házakat építettek helyére, így sírja nem maradt fenn. Művei A községi hitelszövetkezetekről (Debrecen, 1898.) 25 év a buji ev. ref. egyház életéből, 1879-1904 (Nyíregyháza, 1904) Szövetkezeti munka eredményei egyházi életünkben (Budapest, 1908.) Kálvin János lelki világa ( →középszabolcsi egyházmegye jegyzőkönyvében.) (Nyíregyháza, 1917.) Feltámadás (Budapest, 1918) Emlékkönyv a reformáció negyedszázados fordulója alkalmából a buji ref. egyházban tartott ünnepélyről (Nyíregyháza, 1918.) Bibliamagyarázatok (Tahitótfalu, 1926.) Szenvedéstől a diadalomig (Tahitótfalu, 1927.) Sapkás gibbon A sapkás gibbon (Hylobates pileatus) a gibbonfélék családjához tartozó Hylobates nemhez tartozó faj. Elterjedése Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszon fordul elő. Megjelenése A sapkás gibbonnál megfigyelhető a nemi kétalakúság: a hímek tiszta fekete színűek, míg a nőstények fehér-szürke színűek csak a hasa és a feje fekete. Életmódja A fákon él, nappal aktív. A szaporodási szokásai még nem ismertek, de feltételezhető, hogy hasonló a többi gibbonféléhez. Gyümölcsökkel, levelekkel és rovarokkal táplálkozik. Benigna A Benigna latin eredetű női név, a Benignusz férfinév női párja. Gyakorisága Az 1990-es években igen ritka volt, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok június 20. november 1. Híres Benignák Magyar Benigna , Kinizsi Pál felesége Darovszkoj Darovszkoj (oroszul: Даровской) városi jellegű település Oroszország Kirovi területén, a Darovszkoji járás székhelye. Lakossága: 7125 fő (a 2010. évi népszámláláskor). A Kirovi terület nyugati részén, Kirov területi székhelytől 184 km-re fekszik. Két kis folyó, a Darovuska és a Kobra partján helyezkedik el. A legközelebbi város és vasútállomás a 61 km-rel délebbre fekvő Kotyelnyics. A település elődjét 1717-ben alapították. Abban az időben több körzet (voloszty) gazdasági és egyházi központja volt. 1929-ben lett járási székhely. Weislich-barlang A Weislich-barlang egy mesterséges üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Holdvilág-árokban található. Nem barlang. Megközelítése A Holdvilág-árokban, az időszakos vízesésétől felfelé haladva, körülbelül 50 méternyire, nyugat felé kell elhagyni a völgytalpat. A völgytalpat szegélyező sziklafal takarásából hamarosan feltűnik a kissé távolabb, körülbelül 30 méterre levő, látványos, faragott oldalú sziklacsoport. Ez az úgynevezett Nagy-szikla, amelyben a Weislich-barlang van. A fehér andezittufából álló Nagy-szikla könnyen felismerhető arról, hogy konkáv derékszögben, körülbelül 10 méter magasságig függőlegesre van faragva, az előterében pedig kőtörmelékkel borított, tálszerű mélyedés van. Az üreg alsó bejárata a faragott szikla délnyugatra néző falában van. Az alsó bejárat egy körülbelül három méter magas és két méter széles, háromszög formájú nyílás. A délkeletre néző fal felső harmadában pedig nyolc darab kaptárfülke látható. Leírása Az üreg alsó, három méter magas, két méter széles és háromszög alakú bejárata egy fülkébe vezet, melyből egy 4,1 méter mély, három lépcsővel tagolt, függőleges akna, a lépcsőház vezet lefelé. Az akna falán néhol látszanak még az egykor volt kapaszkodók vas csonkjai, de jelenleg lejutni csak traverzálva, vagy kötél segítségével lehet. A Lépcsőház aknájának az aljából egy majdnem öt méter hosszú, enyhén lejtő folyosó indul északnyugat felé. Az alját vastagon borítják a fentről bedobált kövek, 2–3 méteres fadarabok és a szemét. A folyosó közel derékszögben csatlakozik be a legalsó szinten levő Fő-folyosóba. Ennek a hossza 11,1 méter, a szélessége változó, középen 2,5 méterre kiszélesedik, míg az északkeleti végén csak egy méteres, a magassága 1,5–1,7 méter. Enyhén északkelet felé lejt. Az alján már kevesebb a kő és fadarab, a szemét, de itt található a felső aknabejárat egykori vasajtajának ledobott lapja. A Fő-folyosó délnyugati végéből egy ovális-ellipszis szelvényű, 14,9 méter magas, közel függőleges, 80–85°-os kürtő vezet a felső bejárathoz. E kürtő falában is lehet még néhány vascsonkot látni, amelyek a korábban létező kapaszkodók maradványai. Kijutni a kürtőn azonban napjainkban nem lehet, mert a külszínhez közeli végébe egy lépcsőfoknak támaszkodó hatalmas, a kürtő szelvényét csaknem kitöltő kő van. A követ felülről gurították a kürtő nyílásába, mely aztán a két méterrel lejjebb levő lépcsőnél megszorult és csak egy át nem járható rést hagyott szabadon. Az üreg felső, kürtős, ma nem átjárható bejáratához a külszínen is eljuthatunk, ha a Nagy-szikla faragott oldalát az azt balról övező meredélyen megkerüljük és nagyjából a kaptárfülkék fölé érünk. Itt a sziklatornyok által körülfogott mélyedésben találjuk a téglalap formájúra faragott nyílást. Mellette az egykori vasajtó kerete is megtalálható félredobva, a nyílásban pedig egy méter mélységben ott van a begurított és megszorult kőtömb. E felső bejárat jól rejtett helyzetben van. A sziklacsoport aljából végképp nem látszik, de fent, a tornyok között is csak közelről lehet észrevenni. Ez a rejtettség valószínűleg nem véletlen, talán védelmi, menekülési célokat szolgált. Érdekesség még a kürtő nyílásától északra levő, magasabb sziklatorony oldalába faragott görög betűs Krisztus monogram. Ez hasonlít az Y-ágú-barlang elágazásánál levő jelhez. Továbbá, a nem túl régi időben kissé alakítottak rajta, a bejáratait vasajtókkal látták el és kürtőibe vas kapaszkodókat szereltek. Jelenleg igen rossz, szemetes állapotban van. A kürtők miatt sokan ugyan nem járnak benne, de annál többen dobálnak bele köveket, faágakat, üvegpalackokat és mindenféle egyéb szemetet. A Weislich-barlangot Eszterhás István szerint teljes egészében szerszámokkal alakították ki az Y-ágú-barlanggal és a Vízesés-alatti-barlanggal közel azonos időben, azonos technikával. Az üregének térrajza viszont jelentősen eltér az előbbi kettőétől, így talán a funkciója is más lehetett. A nevét onnan kapta, hogy egy hiedelem szerint valamikor itt volt egy Weislich (vagy Veiszlics, Weiszlich, Weiszlics) nevű rabló rejtekhelye. Weislich csak a gazdagoknak ártott. Előfordul az irodalmában Holdvilágárok barlangja (Schőnviszky 1937), Holdvilág-barlang, Holdvilág-sziklaüreg, Nagyszikla barlangja, Rabló-barlang, Remete-barlang (Kordos 1984), Veiszlics-barlang (Hazslinszky 1999), Weisslich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich barlang (Mezei, Páli 1955) és Weiszlics-barlang (Schőnviszky 1937) néven is. Története A környéken egykor éltek szerint a Kő-hegyig vezetnek a járatai. A Weislich-barlang bizonyára igen régóta ismert és többen is megemlítették, leírták (Erdélyi 1971, Ézsiás 1994, Gallus 1941, Incze 1990, Kucsera – Rappai 1980, Mezei – Páli 1955, Mihály 1975, Pápa 1943, Sashegyi 1941, Schőnviszky 1937), de a benne történt kutatásokról keveset tudni. A kutatások, főleg archeológiai kutatások a Nagy-sziklára és annak a környezetére terjedtek ki. A Nagy-szikla előterében Sashegyi Sándor egy tűzhelymaradvány mellett X. századi cseréptöredéket talált, aztán előkerült egy szarvas csontváz, amely szerint lehet, hogy a hely állattemetkezési hely volt és egy erősen bolygatott emberi csontváz, néhány honfoglalás kori cseréptöredék és egy üvegkehely-töredék társaságában. Ezek a leletek adták az alapját az 1941-es sajtóviharnak, mely során több mint 200 újságcikk foglalkozott a szenzációval, hogy megtalálták Árpád magyar fejedelem sírhelyét, illetve egy pogány kultikus helyet, vagy netán a pálos rend alapítójának, Boldog Özsébnek a remetelakhelyét. Más újságok pedig cáfolták e feltevéseket, állításokat. Erdélyi István ásatása során csupán egy vas csatfibula került elő, amely nem volt kormeghatározó. Fülöp és Vértesy ásatása pedig meddőnek bizonyult. Így, az igen kevés kormeghatározó lelet után továbbra is tisztázatlan maradt, hogy kik és mikor, illetve milyen célból faragták meg a Nagy-sziklát, valamint vésték ki a Weislich-barlangot, a kaptárfülkéket és tettek karcolt jeleket a falakra. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk az üregről. Jelenleg a Szörényi Levente által alapított Holdvilág Alapítvány végez feltárásokat az üreg környékén, ezért egy kerítéssel néhány éve lezárták a Nagy-szikla környékét. Orist Orist település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 693 fő (2015). Orist Josse, Pey, Rivière-Saas-et-Gourby, Saint-Étienne-d’Orthe, Saint-Geours-de-Maremne, Saint-Lon-les-Mines, Saubusse és Siest községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Litoria dorsivena A Litoria dorsivena a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Pápua Új-Guinea endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők és folyók. Gőgös Gúnár Gedeon A Gőgös Gúnár Gedeon egy mesekönyv, amely általános iskolák első osztályosainak íródott, az olvasni tanulás segítésére. Lépésről lépésre ismerteti meg az olvasót a kis és nagy betűkkel, illetve az összetett betűkkel. Versek, mondókák, hosszabb-rövidebb mesék gyűjteményét tartalmazza a kötet. Története Az első kiadás 1962-ben jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. Az azóta felnőtt korosztályoknak minden bizonnyal ismerősen cseng a címe. Már 49 kiadáson van túl, de mindannyiszor szinte változatlan tartalommal jelent meg. Eredeti égszínkék, kemény táblás kiadásait 1976-tól puha kivitel váltotta fel, majd a nyolcvanas évektől színe fűzöldre változott. 2003 óta ismét kemény táblába kötve jelenik meg, de színe zöld maradt. Szerzői A könyvet Varga Katalin írta. A rajzok K. Lukáts Kató munkái, aki az Ablak-Zsiráf című könyv illusztrációit is készítette. Hasonló könyvek Varga Katalin : Mosó Masa mosodája Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Ablak-Zsiráf Női 400 méteres vegyesúszás az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon a női 400 méteres vegyesúszás versenyeit augusztus 21-én rendezték. A versenyszámban 24-en indultak. A győztes az NDK-beli Ulrike Tauber lett, aki a döntőben világcsúcsot úszott. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Hírpiac A hírpiac (angolul: prediction market) egy olyan elméleti módszer, ami a piaci kereskedés elméletével próbálja meg az emberek tudását a leghatékonyabban aggregálni. Története A hírpiacoknak számtalan formája létezik és újabb és újabb ötletek születnek ezen a területen. Ennek ellenére a szakma hagyományosan az iowa-i egyetem elektronikus hírpiacát tekinti az első jelentős megoldásnak. Itt az amerikai elnökválasztás eredményére lehetett úgy fogadni, hogy a különböző jelöltek részvényeiből lehetett vásárolni. Azóta a legismertebb és legjelentősebb cég az Intrade és a Betfair lett a világon. A klasszikus megoldás lényege Az ötlet egyszerű. Mindig van egy állítás például: „XY lesz az új amerikai elnök 2020-ban”. Ez az állítás vagy igaz lesz vagy sem. A tőzsde szabályai szerint van egy kialakult ár a piacon és ennyiért lehet olyan részvényeket venni, hogy igaz lesz az állítás. Ha bekövetezik, akkor 100 egységet fog érni, ha nem akkor 0 egységet. (Így érthető, hogy az ár 0-100 között mozog.) Ahhoz hogy a kereskedés kialakulhasson lehet venni ellentétes részvényeket is, mint a példában, hogy „XY lesz az új amerikai elnök 2020-ban” vehetünk „nem lesz igaz” részvényeket is. Így össze lehet párosítani a vevőket és az eladókat és ezek a részvények, akkor érnek 100 egységet, ha nem lesz igaz az állítás. Scooby-Doo és a Koboldkirály A Scooby-Doo és a Koboldkirály (eredeti cím: Scooby-Doo! and the Goblin King) 2008-ban bemutatott amerikai televíziós 2D-s számítógépes animációs film, amelynek a rendezője, a producere, és az írója Joe Sichta. A film a Warner Bros. Animation gyártásában készült, a Warner Home Video és a Warner Premiere forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 2008. szeptember 23-án mutatták be a DVD-n, Magyarországon pedig 2008. november 26-án jelent meg, szintén DVD-n. Cselekmény A Rejtély Rt. a filmben egy halloween-i karneválra utazik, ahol a csaló mágus, Krudsky ellopja Fűzfa tündérhercegnő varázserejét. Ennek következtében szabadjára kerül a Koboldkirály, aki mindenki halloween-i szörnyeteggé akar változtatni. Scooby-nak és Bozontnak kell megállítaniuk őt és megszerezniük a jogarát még éjfél előtt, ami miatt furcsa és ijesztő helyeken kell átkelniük, mely során még furcsább lényekkel találkoznak. Magyarországi műemlék könyvtárak A műemlék könyvtár egy eredeti helyen megőrzött történeti, művelődéstörténeti jelentőségű könyvtár, amely lényeges részében vagy egészében lehetőség szerint eredeti csoportosításban áll fent. Ritkaságainak múzeumszerű kiállítására szolgál, de anyagait tudományos kutatásokra, és célokra is közzéteszi. Magyarországon- zivataros történelme miatt- csak kevés műemlék könyvtár maradt fent. Több egyházi könyvtárat is műemlék könyvtárnak tekintünk. Gyöngyös, Keszthely, Miskolc, Pannonhalma és Zirc azon magyarországi városok, amik rendelkeznek műemlék könyvtárral. Reguly Antal Műemlékkönyvtár, Zirc A könyvtár a ciszterci rend gyűjteménye. Clairvaux-ból érkezett szerzeteseknek III.Béla király adott letelepedési engedélyt és birtokot 1182-ben. A Bakony hegység központi medencéjében a középkorban épült monostoruknak feltételezések szerint gazdag könyvtára volt, amely a török terjeszkedés és a végvári harcoknak esett áldozatul a monostorral együtt. A sziléziai Heinrichau-ból érkezett szerzetesek az apátságot újraalapították az 1700-as évek elején és egy új barokk stílusú apátságot építettek fel. Ebben helyet kapott egy könyvtárterem is, amelynek az állományát a Sziléziából hozott könyvek alkották. 1815-ben, először készített kéziratos kötetkatalógusban ez a könyvtár már 2135 művet tartalmazott, 4157 kötetben. Az állomány növekedésére a 19. században került sor, amikor a ciszterciek felvállalták a tanítás feladatát is. Az apátok felismerték, hogy működésükhöz és tudományos munkásságukhoz szükségük van széles körű ismeretekre, nagy gondot fordítottak a könyvgyűjtemény fejlesztésére. Ekkor került a könyvtár állományába több tudományos értékű magángyűjtemény, például Hoffmann József székesfehérvári orvos és Fejér György történettudós hagyatéka. A könyvtár állományát 1857-ben költöztették a pazar berendezésű nagyterembe. A 19. század végére az állomány gyarapodása szükségessé tette egy újabb, de egyszerűbb bútorzatú terem megnyitását. A könyvtár nagyarányú és tervszerű fejlesztését hozzáértő könyvtárosok végezték. A könyvtár legnagyobb érdemű egykori könyvtárosa Szabó Otmár, aki huszonhét éves korától, 1889-től egészen 1926-ig nagy szorgalommal rendezte és katalogizálta a gyűjteményt. Utódai az egyre szorongatóbb helyhiány, valamint a modernebb könyvtári szempontok érvényesítése miatt az állomány régi rendjét 1932-ben megbontották. Ehelyett egy jobban kihasználható új raktározási rendet vezettek be. Nekik köszönhetően a század első felében már mintegy 65.000 könyv és folyóirat állt a szerzetesek és a környékbeli értelmiség rendelkezésére. A második világháborúban egy vadászrepülő csapódott be a nagyterem tető szerkezetébe. A bekövetkező tüzet rövid időn belül sikerült megfékezni, de az épületben és berendezésében nagy kár keletkezett. A könyvállománynak csak kis része rongálódott meg. A tetőt, a mennyezetet és a berendezést a szerzetesrend az akkor lehetséges eszközökkel helyreállíttatta. Az 1950-ben a ciszterci rend működését is betiltották Magyarországon. Az épület, benne a könyvtár is a nemzet tulajdonba került. Rövid ideig kaszárnyaként, majd szociális otthonként működött, végül szakmunkásképző intézetként és kollégiumként funkcionált. Szerencsés módon az akkori művelődésügy irányítói fölismerték a gyűjtemény kultúrtörténeti jelentőségét, ezért úgy döntöttek, hogy a könyvtárat eredeti helyén érintetlenül kell megőrizni. 1953-ban a könyvtár felügyeletét az Országos Széchényi Könyvtár vette át. A könyvtár 1955-ben Reguly Antal nevét vette fel. Az elnevezés a Zirc nagy szülötte iránti tisztelet kifejezése. (A folyosón állandó kiállítás idézi fel Reguly Antal életét és munkásságát.) Az apátság 1989-től újra a ciszterci szerzetesek ad otthont, azonban a műemlék könyvtár gondozását továbbra is az Országos Széchényi Könyvtár könyvtár látja el. Szakkönyvtárként az értékes régi könyves állományával, külön olvasóteremmel várja a kutatókat. A könyvtár új feladatának tekinti, hogy a Bakony-tájra vonatkozó szakirodalom természettudományi, mind társadalomtudományi gyűjtését. Ez az állományrész szervesen egészíti ki a Bakonyi Természettudományi Múzeum tárgyi anyagát. Állomány Az állomány tematikailag rendkívül sokszínű, a teológiától a történelmen át a fizikáig számos tudományág képviselteti magát. Ezeken felül a könyvtár 70 ősnyomtatványt tartalmaz. A legrégebbit, Ambrosius: De officiis című munkáját 1470 táján Ulrich Zell nyomtatta Kölnben. Sok itt megtalálható mű került ki Anton Koberger nürnbergi nyomdájából. Többek között megtalálható itt Hartmann Schedel nevezetes, gazdagon illusztrált világkrónikájának mind a latin, mind pedig a német kiadása. Az ősnyomtatványok túlnyomó része latin. Egyetlen magyarországi példány Johannes Reuchliri 1481-ben Baselben megjelent nyelvészeti munkája. A XV. századi magyar irodalmat három könyv képviseli. A legjelentősebb ezek közül a Thuróczy János által írt Magyar Krónikának az 1488. évi augsburgi kiadása. Pannonhalmi Főapátság Könyvtára A pannonhalmi főapátság épületegyüttesének a torony és a gimnázium mellett egyik legkiemelkedőbb része a könyvtár. Maga az építmény csak a XIX. század első harmadában épült, de az általa megtestesített eszme ezerötszáz éves. Nursiai Szent Benedek nagy szerepet szánt és adott az olvasásnak, a könyveknek a monostor életében, hogy a szerzetesek munkája őrizte meg számunkra nemcsak az első századok keresztény irodalmát, hanem a görög-római kultúra alkotásait is. Ezzel együtt megteremtette Európa és benne hazánk kultúráját is. A könyvtár épületének hosszanti részét az 1820-as években Engel Ferenc tervezte és építette. Ezt követően Packh Jánost bízták meg az épület kibővítésével. Az épület belső díszítésére egy bécsi mestert, Josef Kliebert kérték fel. Az ovális terem mennyezetének négy oldalán a négy középkori egyetemi fakultás jelképe látható (jog-, hit-, orvos- és bölcselettudomány). A hosszanti terem központi freskója Pallasz Athéné (Minerva) alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi tekinthetők. Az ábrázolt személyek kiválasztása a kor szellemiségét tükrözi. A névvel meg nem jelölt magyar személyek a magyar reformkor nagyjai. Egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanúsága szerint a XI. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak számon. 1786-ban, a feloszlatáskor már több mint 4.000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába. A könyvek elhelyezésére csupán néhány terem kellett. A könyvek száma azonban a 19. század elején ugrásszerűen megnőtt. Ekkor határozták el az új könyvtárépület építését. A könyvtár állománya mind a mai napig gyarapszik. Napjainkban körülbelül 400.000 kötetet őriznek a pannonhalmi gyűjteményben. Helikon Könyvtár, Keszthely A keszthelyi Festetics kastélyban található gyűjtemény Magyarország egyetlen épségben megmaradt főúri könyvtára. A magyar nyelvterület nyomtatványai mellett megtaláljuk Európa legjelentősebb nyomdáinak kulturális kincseit is. A Festetics család az 1740-es évek második felében települt Keszthelyre. Festetics Kristóf épülő kastélyában már helyet kapott a könyvesház is. 1782-től a hitbizomány ura gróf Festetics György könyvtárának egész épületszárnyat építtetett. Rantz János György uradalmi építész tervezte. A díszes könyvtárterem berendezése Kerbl János keszthelyi asztalos munkája. A szlavóniai tölgyből faragott, klasszicista stílusú könyvállványok és a galéria a kor legszebb, és legjelentősebb magyar műipari alkotásai közé tartoznak. Festetics György a néhány ezer kötetes könyvtárát, a lassan kibontakozó magyar irodalom és tudomány közreadott művei mellett a felvilágosodás korának filozófiai irodalmával, a legújabb gazdasági szakmunkákkal, továbbá jelentős hírlap- és folyóiratanyaggal növelte. A könyvtár tevékenységi körét a tudományos szakkönyvtár feladatával bővítette. Az ő idejében a könyvállomány ötszörösére nőtt. Szabályozta a könyvtár használatát és a kezelés rendjét. A felbecsülhetetlen értékű könyveket művészien díszített bőrbe köttette. A család mindig alkalmazott könyvtárost, gondoskodott a könyvtár fenntartásáról, gyarapításáról. 1948-ban a könyvtár a kastéllyal együtt az állam kezébe került, így a kezelői feladatokkal az Országos Széchényi Könyvtárat bízták meg. A II. világháború előtt az állományban 4 kódex és 40 ősnyomtatvány volt. Az 1950-es évek elején a legértékesebb kéziratokat és régi magyar nyomtatványokat biztonsági okokból az Országos Széchényi Könyvtárban helyezték el. A könyvtár állományából került a Széchényi Könyvtár kezelésébe a Festetics- és a Keszthelyi kódex. 1974-től a könyvtár az akkor megalakult Helikon Kastélymúzeum szerves része lett. A könyvállomány a folyamatosan gyarapodó külön gyűjteményekkel együtt ma mintegy 86 000 egységet számlál. Egyetemtörténeti Gyűjtemény és Selmeci Műemlékkönyvtár A Selmeci Műemlékkönyvtár a Miskolci Egyetem ősének, az 1735-ben Selmecbányán megalapított Bányászati Tanintézetnek, majd később Bányászati és Erdészeti Akadémia könyvtára. Ez az akadémia a világ első műszaki felsőoktatási intézménye volt, amelynek két jogutóda, a Miskolci Egyetem és a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem még ma is működik. Az 1735-ben alapított selmeci könyvtár Európa egyetlen XVIII. században alapított, szinte hiánytalanul és eredeti állapotában megőrzött műszaki-természettudományos szakkönyvtára. A könyvtár állományában a 16-19. század minden jelentősebb bányászattal és kohászattal foglalkozó szakirodalmi mű megtalálható. Ezek akadémián kezdetektől folyó magas színvonalú oktatást és a kutatást segítették. Az 1735 és 1918 közötti időszakból való, 45 ezres gyűjtemény háromnegyed része került át Miskolcra, egynegyed része pedig a másik intézmény, a Nyugat-magyarországi Egyetem (Sopron) könyvtárában maradt A könyvtár állományának büszkeségei az 1735-ben kezdődött oktatás első tankönyvei. Ezek nemcsak a bányászat és kohászat legfontosabb összefoglaló művei voltak, hanem jogi, gazdasági és igazgatási tudnivalókat is tartalmaztak. 1974-ben nyitották meg a nagyközönség előtt a Selmeci műemlékkönyvtárat. Gyöngyösi Műemlékkönyvtár A gyöngyösi ferences kolostor alapításának pontos időpontja ismeretlen. A rendház meglétének legrégebbi dokumentuma 1465-ből származik. Építéstörténeti kutatások alapján azonban valószínű, hogy I. Károly magyar király bizalmasa, Szécsényi Tamás— esetleg valamelyik leszármazottja: Szécsényi Frank vagy Szécsényi Simon — parancsára kezdték el az építkezést. A könyvtár legrégebbi könyvei kézzel másolt kódexek voltak. Ám a könyvtár mai kódexei közül egyről sem bizonyítható, hogy már a XV. században is a gyöngyösi ferences kolostor könyvtárban volt. Ennek ellenére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár az ország legrégebbi, a középkor óta megszakítások nélkül azonos településen működő könyvtára. Az vesztes mohácsi csata után a törökök rabolva, fosztogatva elözönlötték az országot, s Gyöngyöst is felégették. A ferences templom és kolostor több évre fedél nélkül maradt, de a szerzetesek nem menekültek el. Semmilyen adat nincs arról, hogy a középkori és kora újkori kolostorban hol helyezték el a könyvtárat. A bibliotéka legrégebbi katalógusa az 1613–1620 körüli évekből maradt fenn, s ebben mindössze 239 könyvet említ az írás. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár különös módon a török hódoltság vészterhes idejében gyarapodott a legdinamikusabban. A könyvek bejegyzései szerint sok művelt könyvolvasó és gyűjtő magyar ferences élt a XVI–XVII. században, akik a legfrissebb teológiai és egyéb tudományos munkákat szerezték be. A könyvtár állományának gyarapodása a XVIII. század második felében változásokon megy keresztül. Ebben az időben mind nagyobb számban kerültek a gyűjteménybe „világi” témájú könyvek és folyóiratok, a magyar szépirodalom és szórakoztató irodalom alkotásai. A XVIII. század közepére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár már a rendtartomány központi könyvtáraként számtalan olyan középkori teológiai könyvvel is gazdagodott, amelyek más rendházakból kerültek a gyűjteménybe. A XIX. században — talán a jozefinizmus hatásaként — a korábbi passzív könyvtár gyarapítási megváltozott: egyre gyakoribb, majd rendszeres lett a könyvvétel. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár állományának összetétele megváltozott: kortárs és klasszikus szépirodalom, lexikonok, szótárak mellé a kor tudományos és egyházi periodikái is bekerültek. 1904-ben tűzvész pusztított Gyöngyösön. A tűz a rendházban — s így a könyvtárban is — nagy kárt okozott. A ferences barátok a tűz fénye mellett az életveszéllyel sem törődve az udvarra dobálták ki az értékes könyveket, hogy megmentsék azokat a megsemmisüléstől. A szerzetesek egész éjszaka mentették az értékeket. Másnap reggel a könyvtárban ismét tűz ütött ki, amelyet azonban sikerült idejében eloltani. 1915 júliusában újrarendezték a kolostor könyvtárát. A szovjet megszállás alatt a novíciusok elrejtetették a könyvtár és levéltár néhány értékesebb darabját, a hittudományi főiskola tankönyveit, a teljes Patrologia Graeco-Latinát, valamint néhány fontosabb egyházi felszerelési tárgyat. A templom régóta használaton kívüli kriptájában, és az oratórium helyiségébe vezető, de az 1904-es tűzvész óta elfalazva állott lépcsőfeljáróban falazták el a kimentett állomány egy részét, a másik részt megbízható világi híveknek adták oda megőrzésre. Amikor 1950-ben országszerte deportálták a szerzeteseket, az államosítók már csak a Gyöngyösi Ferences Könyvtár állományának egy részét találták meg. A gyöngyösi könyvtárat 1953. április 11-én vette át az Országos Széchényi Könyvtár. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába került könyveket 1979-ben szállították vissza a kolostorba. Állomány A könyvek közt jelenleg 5 kódex, 210 ősnyomtatvány és 189 régi magyar könyv található. Egyik legértékesebb darabja az 1462-ből származó Fustus Biblia, mely 1998-ban egy befalazott rejtekhelyről került elő. 2014 új világörökségi helyszínei A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2014-ben a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: Euglossa bazinga Az Euglossa bazinga (vagyis: Bazinga méh) az Euglossini nemzetség egyik faja, melyet 2012-ben fedeztek fel Brazíliában. Nevét az Agymenők észak-amerikai tévésorozat egyik karakterének, Sheldon Coopernek szavajárásáról, a Bazinga! felkiáltásról kapta. Az élőhelyének csökkenésével fenyegetett méhet eredetileg tévesen, Euglossa ignitaként azonosították be. Rendszerezés és elnevezés Az Euglossa bazinga egyike az Euglossini nemzetséghez tartozó Euglossa nem közel 130 fajának. A fajt eleinte tévesen Euglossa ignitanak (Smith, 1874.) hitték. André Nemésio (Universidade Federal de Uberlândia) és Rafael R. Ferrari (Universidade Federal de Minas Gerais) brazil biológusok különálló fajként azonosították, felfedezésüket pedig 2012 decemberében a Zootaxa szaklapban közölték. A felfedezett fajt az Agymenők egyik főhősének, Sheldon Coopernek (akit Jim Parsons alakít) szavajárása után nevezték el. Nemésio így nyilatkozott a névválasztásról: „Sheldon Cooper kedvenc képregényes felkiáltása a bazinga, melyet akkor használ, amikor megtréfál valakit. Ezt azért választottuk, mert jól jellemzi a fajt. Az Euglossa bazinga megtréfált minket egy ideig, mivel hasonló az E. ignitahoz, ami rávezetett minket a bazinga megnevezésre.” A névválasztás iróniája, hogy a sorozatbeli karakter allergiás a méhekre. Elterjedése és élőhelye Az E. bazinga Mato Grosso központi és északi vidékein azonosították. Nemén belül egyike azon kevés fajnak, amelyek a Cerrado területén, szavannai ökoszisztémában is előfordulnak. Alaktan és azonosítás A faj az Euglossa nem Glossura alnemének legkisebbikének számít, de testhosszához viszonyítva a legnagyobb a nyelve. Fekete Óceán Társaság A Fekete Óceán Társaság (���, Genjósa, Hepburn-átírással: Genyōsha) az első szélsőséges nacionalista szervezet volt Japán modern kori történelmében. 1881-ben alapították tiszteletre méltó célokkal (harc a nép jogaiért, a demokráciáért), de csakhamar kiderült, hogy tagjainak legfőbb szándéka a terjeszkedő külpolitika kierőszakolása. 1889-ben bombát dobtak Ókuma Sigenobu külügyminiszterre, a kínai–japán háború (1894–1895) előestéjén Kínában (főleg bordélyházak üzemeltetésével) kém- és terrorhálózatot építettek ki, együttműködtek Korea annektálásában (1910), a „pánázsiai gondolat” ébren tartásával előkészítették az 1930-as évek militarizmusát, az ország fasizálódását. A Genjósa termelte ki Hirota Kóki későbbi miniszterelnököt, az egyetlen olyan polgári politikust, akit a tokiói perben halálra ítéltek. A szervezetet az amerikai megszálló hatóság (SCAP) oszlatta fel 1946-ban. Forrás Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567 Beyond Good & Evil A Beyond Good & Evil egy akció-kalandjáték, melynek fejlesztője és kiadója egyaránt a Ubisoft, 2003 vége felé jelent meg PlayStation 2, Microsoft Windows, Xbox és GameCube platformokra. A játék főszereplője Jade, egy oknyomozó újságíró, aki jártas a harcművészetek terén (dzsódó/dzsódzsucu), és együtt dolgozik a kibontakozó ellenállással, hogy leleplezze az egész bolygón átívelő összeesküvést. A harc és a logikai feladványok megoldása mellett a fényképezés is fontos szerephez jut. A leleplező fényképeken kívül a bolygó állat- és növényvilágáról is érdemes fotót készíteni, amiért cserébe pénz, gyöngyök és fejlesztések járnak, valamint további információkat kaphat általa egy megvizsgált dolgokról. A játék HD-változata 2011 márciusában jelent meg az Xbox Live Arcade rendszerében, a PlayStation Networkön pedig három hónappal később. Ebben a változatban feljavították a karaktermodelleket, a textúrákat és a játék zenei anyagát. Teljesítmények, illetve a PlayStation 3 változatban trófeák kerültek a játékba, az online ranglista mellett. Az alkotó, Michel Ancel (a Rayman sorozat is az ő nevéhez fűződik) egy trilógia első részének tervezte a játékot, azonban az elhibázott marketing (például a rossz megjelenési dátum, hiszen a Ubisoft több játéka is ebben az időszakban jelent meg, mint a Prince of Persia: The Sands of Time vagy a XIII) miatt a játék nem vált anyagilag sikeressé, a kritikusok viszont szerették. Ennek ellenére a Ubisoft bejelentette a folytatást, azonban annak fejlesztéséről csak nagyon kevés információ került napvilágra. Játékmenet A Beyond Good & Evil egy akció-kalandjáték, amiben a logikai elemek mellett a lopakodás is fontos szerepet kap. A főhős Jade, akit a játékos külső kameranézetből irányíthat, feladata pedig, hogy felfedje az igazságot a Hillys bolygó rejtélyes űrlény támadóiról. A játékos célja a belső helyszíneken, hogy a logikai feladványokat megoldva, majd harc, illetve lopakodás segítségével túljusson az ellenfeleken, hogy végül megszerezze a bizonyítékokat. Jade legfontosabb eszköze a dzsó (a játékban a Daï-jo elnevezést használják, a bot a dzsódó harcművészet egyik alapját képezi), távolsági fegyvere pedig a kesztyűje, ami kis korongokat (Gyrodisk) lő ki, amivel kapcsolókat képes átállítani, illetve meglőheti vele az Alpha Section katonák levegőtartályát, így jelentős előnyhöz juthat, de bizonyos főellenfeleknél is hasznos lehet. Használatához fényképező módba kell váltani. A főhős és társa adott számú életerővel rendelkezik (szívek jelzik), amit a Starkos (1 egységnyit) és a K-Bups (teljes életerőt) képes visszatölteni, valamint a PA-1 eszközzel a maximális életerő növelhető meg; amennyiben a játékos az összes életerejét elveszti, visszakerül az utolsó mentési pontra. Egyes lopakodós részeknél a főhőst rögtön megölik, ha észreveszik. Bizonyos helyszíneken csak egy társ segítségével lehet továbbjutni, őket pedig a mesterséges intelligencia vezérli, de néha a játékosok is adhatnak utasításokat, például az egyedi képességük (super action) alkalmazására. Pey’j például a harcban felugorhat, és a becsapódásával elkábíthatja az ellenfeleket, de kéziszerszámával a drótkerítéseket is átvághatja, amivel segíti a továbbjutást. Double H főleg a harcban nyújt segítséget, páncélja védi a lézerektől, és parancsra képes megrohamozni bármit, ami az útjába kerül. Ha az életerejük elfogy, a földre kerülnek, Jade viszont adhat nekik életerő növelő eszközeiből (Starkos, K-Bups vagy PA-1). A játék során több mellékküldetés és minijáték is elérhető lesz a főküldetés mellett, például a légpárnás hajóversenyek. Később egy új jármű, a Beluga nevű űrhajó is használható lesz. Különböző fejlesztések vásárolhatók hozzájuk, amivel a játékos korábban megközelíthetetlen területekre juthat el. Ezekhez viszont gyöngyöket kell gyűjteni, amit a játékos küldetések megoldásáért, pénzért (a játékban a fizetőeszközt lila kristályok testesítik meg), illetve fényképek készítéséért kaphat, illetve bizonyos helyeken lehet megtalálni ezeket. A járművek is sérülhetnek, aminek javítására a Repair Pod szolgál. A város a játékmenet szempontjából egyfajta központként működik, több küldetésre is csak az egyes városrészekből lehet eljutni, illetve az itt található boltokban lehet felszerelést vásárolni. Történet Bevezetés és a szereplők A Beyond Good & Evil története 2435-ben játszódik egy Hillys nevű bányászbolygón, ami a galaxis egy távoli szegletében, a négyes szektorban (System 4) található. A játék világa a modern elemek (bankkártya, e-mail) kombinációja a fantasy és a sci-fi műfajával (emberi módon viselkedő állatok beilleszkedése a társadalomba, illetve az űrhajók megjelenése). A Hillysen korábban béke honolt, de a DomZ nevezetű titokzatos földönkívüli faj elkezdte elrabolni a bolygó lakosságát, hogy kinyerjék életerejüket, vagy egyszerűen csak a szolgájukká tegyék őket. Ekkor lépett közbe az Alpha Sections nevű katonai szervezet: magához ragadta a hatalmat; így egyfajta diktatúra lépett életbe, de az emberek védelmére esküdött fel. A támadások azonban tovább szaporodtak, és úgy tűnt, a szervezet nem képes kezelni a problémát, bár a médiában igyekeztek ennek az ellenkezőjét sugallani. Kialakulóban volt egy titkos mozgalom, az IRIS Network, ami fellépett az Alpha Sections ellen, azt vallották ugyanis, hogy a DomZ kezére játszanak. A játék főhőse Jade (szinkronhangja Jodie Forrest), egy fiatal fotóriporternő. Fiatalkorában elvesztette a családját az egyik támadás során, így Pey’j (szinkronhangja David Gasman) vette magához, aki disznó és ember keveréke. Egy szigeten lévő világítótoronyban élnek kutyájukkal és hat másik árvával. A kalandok során segítségére lesz Double H, az IRIS egyik ügynöke, aki korábban katonaként szolgált. Jade eszköztárában (SAC – Synthetical Atomic Compressor) rejtőzik egy Secundo nevezetű mesterséges intelligencia, aki információkkal látja el, és képes betörni más számítógépes rendszerekbe. A játék legfőbb ellensége a DomZ főpap (High Priest), aki a bolygó inváziójáért felelős, valamint Kehck tábornok (General Kehck), aki az Alpha Sections feje, és hazug propagandájával akarja a helyiek bizalmát megnyerni, illetve az IRIS ellen kívánja fordítani a lakosságot. Cselekmény A történet a világítótoronynál kezdődik, ahol Jade és Pey’j, valamint néhány örökbefogadott árva él, akik szintén elvesztették szüleiket. Rosszak az anyagi körülményeik, az áramszolgáltató is lekapcsolta az otthonukat védő pajzsrendszert, így egy támadás áldozatává válnak. Jade megmenti az árvákat, de egy DomZ elkapja, és ekkor furcsa látomás tárul a szeme elé. Pey’j kimenti a karmai közül és odaadja neki fegyverét, majd legyőzik az összes támadót. Feltűnik az Alpha Sections, és saját győzelmükként könyvelik el az esetet. Jade elfogad egy ajánlatot a tudományos múzeumtól, hogy a bolygó élővilágáról készítsen fényképeket, ami ettől kezdve az egyik fő bevételi forrásaként fog szolgálni. Egy különös megbízótól is üzenetet kap, hogy találkozzanak a Black Isle nevű szigeten, ahol egy küldetés vár rá. Előtte viszont a Mammago Garage szervizébe látogat a rossz állapotban lévő légpárnás javítása érdekében. Kiderül, hogy a megbízó valójában nem is létezett, és a küldetés az IRIS Network egyik tesztje volt Jade számára, aki vállalja, hogy segít nekik bizonyítékot gyűjteni az Alpha Sections sötét ügyleteiről. Behatol a Nutripils gyárba és megmenti az IRIS egyik megkínzott beszivárgó ügynökét (Double H), és elkezdi fényképezni az emberkereskedelemre utaló bizonyítékokat a gyár területén. Pey’j az akció során foglyul esik, és Jade már csak azt látja, ahogy elszállítják a vágóhíd (Slaughterhouse) felé. Mielőtt kijutna a gyárból, Double H rendkívüli fájdalmakkal küszködik, ezért minél előbb az Akuda bárba, az IRIS rejtett főhadiszállására kell szállítania. Jade benevez a hármas számú légpárnás versenyre, ahol egy mellékjáraton keresztül bejut a vágóhídra. További bizonyítékokat szerez az Alpha Sections és a DomZ együttműködéséről, Pey’j viszont már nincs ott. Double H és Jade visszatérnek az IRIS bázisára, ahol már várja őket a bolygó korábbi kormányzója, aki a küldetés során belépőkódokkal látta el őket, valamint felajánlotta további segítségét a szervezetnek. Hirtelen a rádión keresztül bejelentkezik az IRIS vezetője (Wild Boar), aki felől több hete nem hallottak. Jade felismeri, hogy valójában Pey’j az. Megtudják, hogy a Hillys holdjára, a Selenre akarják elszállítani, ahonnan az Alpha Sections sugározza a propaganda-adásait. A világítótorony felé veszik az irányt, azonban későn érkeznek, a helyet földig rombolták, a gyerekeket pedig elrabolták. Jade begépeli a Pey’j cipőtalpára nyomtatott kódokat, és ez megnyitja a hangárba rejtett műhelyt, ahol az űrhajó található. Miután Mammagótól beszerzik a megfelelő alkatrészeket, még van lehetőség körbenézni a városban és elvégezni a fennmaradó feladatokat, azután pedig a Selenre indulnak az utolsó küldetésre. Pey’j a DomZ-bázison van fogságban, és úgy tűnik, meghalt. Jade lefényképezi Kehck tábornokot, miközben a DomZ vezetőjével tárgyal. Amikor Jade visszatér, Pey’j kezd magához térni, a lány felszínre törő különleges erejének köszönhetően. A terv szerint haladnak, Secundo segítségével átállítják a közvetítő állomást, hogy az ő tudósításukat sugározzák. A lakosok fellázadnak, Kehck pedig beindítja az űrállomás önmegsemmisítő rendszerét. Még a robbanás előtt sikerül elmenekülniük a Belugával, de a tábornok egy vonósugárral elkapja őket. Az ellenséges űrhajót lelövik, és lekapcsolják a vonósugarat is. Kehck a halála előtt annyit mond, hogy a DomZ főpap már évszázadok óta Jade nyomában van. Egy légi csata van kibontakozóban az Alpha Sections és a Hillys lázadó erői között, akik segítenek Jade-nek visszajutni a holdbázisra, hogy kimentse a többieket. A bázison szembekerül a DomZ főpappal, aki azt állítja, hogy Pey’j nem mondta el az igazat múltjáról, és Jade valójában az ő eltulajdonított ereje (Shauni néven szólítja; Jade is ezt választotta álnevének, amikor belépett IRIS-be), amit emberi formába zártak előle. Mivel nélküle elhalt volna, ezért más embereket raboltak el számára, hogy a lelkükből táplálkozhasson. Jade végül győzedelmeskedik és felszabadítja a fogvatartottakat. A stáblista után Pey’j ül a vízparton, és látni, ahogy karján a DomZ fertőzése kezd kialakulni. Fejlesztés A Beyond Good and Evil ötlete Michel Ancel fejéből pattant ki, őt leginkább a Rayman megalkotójaként ismerik. A kezdetben Project BG&E kódnevű játék fejlesztése a Ubisoft Montpellier stúdiójában zajlott, a munkálatok valamivel több mint három évet vettek igénybe. A csapatot harminc fejlesztő alkotta. Ancel több évig dolgozott Rayman játékokon, és szeretett volna valami mást csinálni. A fejlesztés során azt a cél tűzte ki, hogy a játékba egy egész világ kerüljön, bolygókkal és falvakkal, és a játékos felfedezőnek érezhesse magát, a teljes szabadság birtokában. A másik fontos cél, hogy a történet fontos szerepet kapjon, ami viszont egyes dolgokban megkötné a játékos kezét. Egy interjúban a készítő megemlítette, hogy a történetmesélés miatt a játékmenet lineáris lesz, viszont a küldetések között a játékos belátása szerint cselekedhet. Emellett a mozifilmek pörgős ritmusát is át kívánta ültetni a játékba. Ancel saját ötletein kívül több más dolog is ihletforrásként szolgált, mint például Mijazaki Hajao alkotásai, az aktuális politika vagy média helyzete, illetve a szeptember 11-ei támadások utóhatásai. Jade megalkotásakor Ancel a feleségéről mintázta a karaktert, mivel egy valós személy jellemvonásaival akarta felruházni, akivel a játékosok azonosulni tudnak. A játékot a nagyközönség először a 2002-es E3 alkalmával láthatta, de a fogadtatása nem volt túl pozitív. Eredetileg közelebb állt a művészi játékokhoz, mint amilyen az Ico, de az alapkoncepciót ezután nagy mértékében megváltoztatták, hogy jobban megfeleljen a játékos társadalom igényeinek. Jade eredetileg egy kamasz lány lett volna, de Ancel áttervezte, így sokkal erősebb személyiséget kapott, ami jobban párosult az előtte álló küldetéshez. Egyes részeket eltávolítottak a játékból, mivel a tervező nem akarta, hogy a hosszabb felfedezős/kalandozós részek miatt túlságosan is hasonlóvá váljon a Zelda játékokhoz. Ancel szerint a sok áttervezés kissé megviselte a fejlesztőcsapatot, a játék végül az eredeti tervek átdolgozása helyett szinte már annak a folytatásává nőtte ki magát. A játék megjelenése előtt bizonyos mozikban az előzetesét is levetítették. A játék HD-változata 2011 márciusában jelent meg az Xbox Live Arcade rendszerében, a PlayStation Networkön pedig három hónappal később. Ebben a változatban feljavították a karaktermodelleket, a textúrákat és a játék zenei anyagát. Teljesítmények, illetve a PlayStation három változatban trófeák kerültek a játékba, az online ranglista mellett. Zene A játék zenéjét Christophe Héral szerezte. Az ötlettel Ancel kereste meg, aki ismerte Héral filmek terén végzett munkáját. Hubert Chevillard rendező is Héralt ajánlotta, akivel Ancel korábban a Pantin, la pirouette című rövidfilm kapcsán dolgozott együtt. Héral segítségére volt Laetitia Pansanel, aki a szimfonikus betétekért volt felelős, illetve a testvére, Patrice Héral, aki néhány hangeffektért és az énekért felelt. A játék zenei anyagában több nyelv és hangszer is fellelhető. A Propaganda című szerzemény, ami az Akuda bárban hallható, főként bolgár nyelvű, és a hidegháború szovjet propagandájára utal. Ehhez Héral egy bolgár hölgy ismerősével folytatott telefonbeszélgetés felvételeit használta fel, és a nő a média fölött befolyást szerző karhatalmat képviselte. Több számban arab húros és indiai ütős hangszerek hallhatóak. Az Akuda bárban eredetileg a Funky Mullah szólt volna, de Héral úgy döntött, a müezzin vokál miatt az emberekben rossz benyomást keltene a szám (még 2001. szeptember 8-án rögzítették) a szeptember 11-ei támadások miatt, így lecserélte a Propagandára. A Fun and Mini-games című szerzeményben – ami a versenyek és a minijátékok közben hallható – spanyol szövegek szerepelnek. A DomZ zenéinél egy kitalált nyelv dominál. A Metal Gear DomZ című számban hallható fémes hanghatásokat Héral szomszédjának a fia ihlette, rögzítette ugyanis, ahogy a gyerek fémhulladékkal szórakozott. A Hillys városában hallható hangeffekteket szintén Héral vette fel. A játék zenei anyagát külön albumként nem adták ki, a Ubisoft azonban ingyenesen elérhetővé tette 2011 márciusában. A Video Games Live nemzetközi koncertsorozat alkalmával a Beyond Good & Evil zenéit is előadták. A Game Audio Network Guildtől számos jelölést gyűjtött be, többek között „Az év játékzenéje” és „Az év zenei anyaga” kategóriákban, illetve a 2004-es AIAS díjátadó zenei kategóriáiban is több nevezést kapott. Fogadtatás A Beyond Good & Evil megjelenésekor a sajtó jellemzően pozitív értékeléseket adott a játékra, a Metacritic és a GameRankings oldalain az Xbox, illetve a GameCube változatok 87-es, míg a PC-s verzió 83-as átlagpontszámmal rendelkezik. Még a megjelenése előtt, a 2003-as E3 alkalmával az Official U.S. PlayStation Magazine és a PlayStation Magazine a show egyik legjobbjának találta. A grafikai megjelenítését szinte mindenhol dicsérték, a Game Informer a GameCube változatról azt írta, hogy a grafika megközelíti egy átlagos szerepjáték átvezető jeleneteinek minőségét, az effektek és a karakteranimációk pedig elképesztőek. Jon Hicks, a PC Format kritikusa azt írta, hogy a grafika egyes elemei nagyszerűek, de összességében nem túl kiemelkedők, ami a játék konzolos gyökereire vezethető vissza. A 1UP.com és az Official U.S. PlayStation Magazine is csak apróbb hibákat kritizált, mint például a néha lecsökkenő FPS szám (frame per second – képkocka/másodperc), ami ugyan nem teszi játszhatatlanná, de kellemetlen, hisz nem használja ki teljesen a gép adottságait. A Eurogamer kritikájában a következőeket írja: „Mostantól Michel Ancelre nem a Rayman megalkotójaként fogunk emlékezni. Ezentúl ő lesz a »zseniális elme«, aki elhozta nekünk a Beyond Good & Evilt”. A számos karácsonyra időzített nagy cím közül kiemelkedik a BG&E, és egy felejthetetlen élménnyel ajándékoz meg.” Az Edge kiemelte a történetet és a designt, a cselekményt viszont kritizálta, amiért Jade jellemváltozásán semmilyen kettősség nem mutatkozik, amire a címből következtetni lehetne. Dan Toose az Icon Magazine cikkírója szerint a játék sötét és barokk jellemvonásokkal bír, ami távol áll a Final Fantasy idealizált és letisztult világától, és ezzel európai hangulatot kölcsönöz számára. Dan szerint az elmúlt évek egyik legjobb kalandjátéka született meg a Beyond Good & Evil képében. A GamePro kritikusa, Star Dingo szerint a játék sok mindenben jó, de egyik játékeleme sem kiemelkedő, és ezzel nem ér fel a Beyond Good & Evil névhez, ugyanis sokkal több potenciál volt benne, mint amennyit kihasználtak. A kritizált pontok között volt például, hogy a játékmenet nem volt elég kiforrott, valamint az irányítására is panaszkodtak. Lisa Mason (Game Informer) azt írta, hogy az irányítás még elnézhető, viszont a játékmenet viszonylag egyszerű, és több játékelemet kellett volna beépíteni. Kevin Rice a PC Gamertől azt írta, hogy a játékmenet üdítő volt számára, a légpárnás versenyek azonban kevésbé szórakoztatóak, és az egyszerű harcrendszer a játék leggyengébb eleme. Az Edge szerint a másik negatívum, hogy a lineáris játékmenet egy mellékhatásaként a játékból hiányzik az interakció. Az 576 Konzol értékelése szerint a Beyond Good & Evil az év egyik legjobb játéka, amit főként rengeteg pozitív jellemzőjének köszönhet, mint a kézreálló irányítás, a nagy kiterjedésű pályák, a gyönyörű zene és az akár tizenöt órát meghaladó játékidő. A cikkíró véleménye, hogy felüdülés a játékkal való időtöltés, ami egyetlen ponton sem válik frusztrálóvá, továbbá nincs szükség feleslegesen hosszú bóklászásra, a fejtörők pedig kellő számban vannak jelen és nincsenek agyonbonyolítva. A kevés feloldható extra ellenére is többszöri végigjátszásra ösztönzi a játékost. A Beyond Good & Evil technikai oldalát is tökéletesnek minősítették, ami a pompás animációk, illetve a játék hangulatát meghatározó zenék és hanghatások érdeme. Negatívumok oldalán csak néhány dolgot említettek meg, ilyen a néha előforduló szaggatás, illetve az, hogy a mentés sok helyet foglal el. A PlayStation 2 változatot végül 9,5 ponttal jutalmazták a 10-ből. Egy másik számban kiemelték továbbá a remek történetvezetést és zenei aláfestést, a játékos barát irányítást, valamint a játék során tapasztalható változatos lehetőségeket és feladatokat. Később a kurrens generáció klasszikusai című rovatban is megemlékeztek a játékról, amelyben a konzolgeneráció legvitatottabb címének nevezik. Legnagyobb érdemének azt tartják, hogy bár a történet orbitális nagy klisékből építkezik, a játék mégis végtelenül egyedinek és újszerűnek hat. A szereplők mind karizmatikus, remekül megformált karakterek, a játék világa pedig szerethető, barátságos és kissé futurisztikus, mégis emberközeli. A játékmenetet pofonegyszerűnek nevezik: van benne egy kis kaland, egy kis versenyzés, sok akció és a Metal Gear Solid sorozatból ismerős lopakodós elemek. Az irányítást könnyen elsajátíthatónak, míg a vizuális körítést kiválónak, a zenei aláfestést pedig frenetikusnak tartják. Megemlékeznek továbbá arról, hogy az E3 alkalmával sikerrel prezentálták a játékot, a kritikusok pedig egyöntetűen pozitívan fogadták a játékot, a kasszáknál viszont megbukott a marketingre fordított minimális erőforrások miatt, és a játék ára is hamar lecsökkent. A játékot végül minden idők egyik legnagyobb áldozatának nevezik, hisz tökéletesség határát súroló mivolta ellenére elnyelte az enyészet, a benne rejlő potenciál pedig kiaknázatlanul maradt. A rovat tízes toplistáján a kilencedik helyre sorolták a játékot. A Gamer magazinban megjelent cikk a furmányos sztorit, a tökéletes, vagány főhősnőt, az innovatív, pörgős és elbűvölő játékmenetet dicsérte, aminek a szerző szerint olyan hatása van, hogy a játékos kalandfilmben érezheti magát. További pozitívumként említették a szereplők remek animációját és tökéletes szinkronhangjaikat, a lineáris történet melletti szabadságot, illetve az átgondolt irányítást, ami nem csak gamepaddel, hanem egérrel és billentyűzettel is teljesen élvezhető. Az összegzésben lebilincselő kalandként jellemezték, amely közel hibátlan, de a cikkíró megemlítette, hogy a játék stílusát a gyerekesnek ható képi világa miatt nem biztos, hogy mindenki kedvelni fogja. A lenyűgöző játékmenetet és a filmszerű játékélményt ellenben kicsit beárnyékolja a rövid tiszta játékidő, valamint a játék multiplatform mivoltából eredően a grafika nem annyira kimagasló, bár nem hagy kívánnivalót maga után. A végső értékelésnél 97%-ot kapott a játék. A GameStar kritikája szerint a Beyond Good & Evil felnőttesebb, komolyabb és némileg kifinomultabb, mint Ancel korábbi alkotásai. Főbb jellemzőiként a kedvelhető karaktereket, a változatos játékelemeket, a nagyszerűen kidolgozott, taktikázva legyőzhető főellenfeleket és a stílusos, elsőrangú grafikát nevezte meg a cikk írója. Lényegében több más játék elemeit használja fel sikeresen, a játék erénye pedig, hogy ennek ellenére is egységes egésznek érződik, a különböző stílusok kiválóan megférnek egymás mellett. További dicsérettel illették a magával ragadó, izgalmas, bájos és mulatságos történetet, az eredeti, érdekes és szimpatikus főszereplőt és a mulatságos párbeszédeket, valamint szinkronszínészek teljesítményét. Megjegyezték, hogy a játék kezelőfelülete, a tárgyak rendezése kiváló, a grafika mellett pedig a hangok is tökéletesek. Az összegzésnél ismét kitértek a rendkívül hangulatos, jól kitalált világra, a kitűnő sztorira, a különféle játékelemek nagyszerű összességére, az olajozott irányításra és a szimpatikus főszereplőkre, illetve dicséretet kapott még a stílusos eredeti, alaposan kimunkált világ, a fordulatos történet, a sokrétű játékmenet. Negatívumként a néha önismétlő és unalmas puzzle-elemeket és a kicsit konzolos grafikát hozták fel, valamint azt, hogy a PC-s változat nem rendelkezik gamepad támogatással, így végül 92%-os értékeléssel díjazták a játékot. A PC.GAMES kritikusa méltatta, hogy a főhős automatikus interakcióival játékosbaráttá vált a játék irányítása. Kiemelte továbbá a kiváló, sokszínű zenét és a jól eltalált, illetve előadott beszédhangokat, bár megjegyzi, hogy utóbbiakból sajnos kevés van, a beszélgetések jó része csak olvasható, illetve a társak négy-öt mondatot ismételnek a csaták során. Véleménye szerint 2003 egyik leggyönyörűbb látványvilága, zseniális karakteranimációk, rajzfilmszerű kivitelezés, illetve Hillys színes, élő és lélegző világa tulajdonítható a Beyond Good & Evil legfőbb ismérveinek. A negatívumok oldalán megemlíti, hogy bár a feladatok jó része kellemesen izzasztó, ám néhány helyen túlzásba estek a fejlesztők, néha idegesítővé válnak a lopakodós részek, a gyorsmentés funkció pedig hiányzik. További pontlevonás járt azért, amiért a megoldandó feladatok száma, variációja viszonylag kicsi, emiatt kicsit sablonossá válnak a játék végére, a konzolos jellegből adódóan borzalmas a kamerakezelés, ami főként a harcoknál problémás, illetve a tízórányi játékidő miatt, amit a játék motorjával készített animációkkal próbálnak kinyújtani, ezeket ugyanis nem lehet átlépni. A fejlesztők részére még azt rója fel, hogy a játék megjelenése után kiadott 1.01-es javítás többet ront a játékon, mint használ. Összességében 2003 legjobb játékának nevezi a teszt írója, ami elképesztő látványvilággal, remek fejtörőkkel, többrétegű, jól összerakott játékmechanizmussal rendelkezik, amiből még egy év fejlesztéssel örök klasszikus válhatott volna, így azonban „csak” egy jó játék lett, amire végül 85%-ot adott a cikk szerzője. A PC Guru kritikájában kiemelik, hogy a játék a különböző műfajok legjobb tulajdonságait ötvözi, változatos játékmenettel rendelkezik, amelynek minden része nagyon jól kivitelezett és sajátos hangulattal bír. A Beyond Good & Evil megfelelő kihívást nyújt, nem válik feleslegesen nehézzé, nincsenek irányítási problémák még billentyűzettel sem a harcok, a lopakodás vagy az ügyességi részek közben. Eredeti ötletként értékelik a fényképezés lehetőségét, ami feldobja a játékmenetet. Megemlítik az eltalált mentési rendszert, a kitűnően kidolgozott rajzfilmes karaktereket, a gyönyörű fény-, árnyék- és víz-effekteket, és az egész játékra jellemző aprólékos kidolgozását, ami fokozza a hangulatot. A humoros karakterekhez remek szinkronhangok társulnak, a helyszínekhez pedig tökéletesen illeszkedő, sajátos zene párosul, a történet tálalásában a minőségi átvezető videók segítenek. Egyetlen negatívumának a sok más helyen olvasható rövidséget említi a kritikus, és 94%-kal díjazta a játékot. A Gamer, valamint a PC Guru 2003-as év értékelésnél is, az év legnagyobb meglepetése kategóriájában a Beyond Good & Evil került az első helyre, illetve a Gamer esetében a legjobb mellékszereplő kategóriában Pey’j holtversenyben kapta meg az első helyet Deekin Scalesinger (Neverwinter Nights) mellett. A játék eladásai azonban nem alakultak túl fényesen a 2003-as karácsonyi szezonban. A kereskedők az árcsökkentés mellett döntöttek, így a megjelenési árat egyes helyeken akár 80 százalékkal is csökkentették. Az Official U.S. PlayStation Magazine szerint ez az időszak a játékok megjelenés szempontjából túlzsúfoltnak számít, és ezért nem ért el a játék jelentős anyagi sikereket, de a Ubisoft rossz marketingpolitikája is közrejátszott, illetve az, hogy nem igazán tudták, hogyan kellene a játékot bemutatni és reklámozni. Laurent Detoc, a Ubisoft észak-amerikai részlegének igazgatója a játék elrontott reklámját és a mélyrehatóbb piackutatás hiányát nevezte meg a legrosszabb üzleti döntéseként. A megjelenés időszakában a Ubisoft inkább a Prince of Persia: The Sands of Time marketingtevékenységére fókuszált. Jay Cohen (az észak-amerikai részleg korábbi alelnöke) és Alaine Corre (az európai részleg ügyvezető igazgatója) is a fentieket okolta a siker elmaradása miatt. „A játékmenet és a technikai adottságok is teljesen rendben voltak, csupán a játék célközönsége hiányzott” – nyilatkozta Corre a BBC számára. Az alkotó, Michel Ancel egy trilógia első részének tervezte a játékot, azonban a játék nem vált anyagilag sikeressé, ezért úgy tűnt, nem készül el a folytatás. Ennek ellenére a 2008-as Ubidays rendezvényen bejelentették a fejlesztését, bár eddig csak nagyon kevés konkrét információ került róla napvilágra. 2013 februárjában Yves Guillemot, a Ubisoft vezérigazgatója biztosította a rajongókat, hogy a Beyond Good & Evil 2 továbbra is fejlesztés alatt áll. Díjak és elismerések A Beyond Good & Evil számos nevezést és díjat tudhat magáénak. Az International Game Developers Association három kategóriában jelölte a játékot a 2004-es Game Developers Choice Awards díjátadóra: „Az év játéka”, „Az év legjobb eredeti karaktere” (Jade) és a „Legjobb design” kategóriákban. A 2004-es IMAGINA Festival alkalmával 11 díjból hatot a Ubisoft játékai nyertek, a Beyond Good & Evil a „Legjobb forgatókönyvíró” (Michel Ancel és Jacques Exertier) és „Az év játéka” (Ubisoft Montpellier) kategóriákban. Az AIAS 2004-es Interactive Achievement Awards díjátadón a játék a története és a karakterei miatt kapott nevezést. 2003-ban az IGN a „Legjobb kalandjáték” (PS2 változat) és a „Legjobb történet” (GameCube) kategóriákban díjazta a játékot. 2007-ben a Beyond Good & Evil az IGN összesített, „minden idők legjobbjai” listáján a 22. volt az Xbox és 12. a GameCube játékok között. A Game Informer szintén a 12. helyre sorolta a „25 legjobb GameCube játék” összeállításában. Egy másik listában, amiben a 200 legjobb játékot válogatták össze, a Beyond Good & Evil a 200. helyezett lett. Az Official Nintendo Magazine a saját összeállításában a 91., míg a Nintendo Power a 29. helyre rangsorolta a játékot, valamint a magazin 20 éves fennállását megünneplő különszámban a 11. legjobb GameCube játéknak választotta. Az évtized legjobb játékait bemutató listáján a Destructoid a 6. helyre rangsorolta a Beyond Good & Evilt. A GamesRadar minden idők legjobb játékait összesítő listáján, 2012 novemberében a 71. helyen állt. Olaszország a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon Olaszország eddig két alkalommal vett részt a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon. Az olasz műsorsugárzó a RAI, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, 2014-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Olaszország első indulója, Vincenzo Cantiello 2014-ben vett részt a Tu primo grande amore című dalával, amivel megnyerte a versenyt. A 2003-as első verseny óta másodszor fordult elő, hogy egy debütáló ország nyert. Egy évvel később azonban az utolsó előtti helyen végeztek. Nyelvhasználat Olaszország eddigi két dala olasz és angol kevert nyelvű volt. Szavazás Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Olaszország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Fred Martin (labdarúgó) Fred Martin (Carnoustie, 1929. május 13. – Methven, 2013. augusztus 20.) skót labdarúgókapus. A skót válogatott tagjaként részt vett az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Fred Martin adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon 506 Marion Az 506 Marion egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Raymond Smith Dugan fedezett fel 1903. február 17-én. Gerster Károly Gerster Károly (Kassa, 1819. január 22. – Pest, 1867. január 24.) magyar építész. Legtöbb alkotását Frey Lajossal közösen tervezte, de tervezett Feszl Frigyessel és Kauser Lipóttal is, önálló alkotása a szegedi Fekete-ház és a hajdúböszörményi református templom átépítése. Élete és munkássága Kassai építész volt, építészeti tanulmányokat a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott. Az 1840-es évek elejétől Pesten élt. Dolgozott együtt Feszl Frigyessel, Kauser Lipóttal, de legtöbbször Frey Lajossal. 1862-ben Henszlmann Imre műtörténésszel ásatásokat vezetett az egri vár egykori székesegyházának helyén. Gerster teljességgel önálló alkotása a szegedi Fekete-ház, amely nevét korábbi sötétszürke színéről kapta. Gyönyörű belvárosi palota. Meyer Ferdinánd vaskereskedő építette a maga számára. Gerster Károly tervezte a kor divatja szerint az angol gótika szellemében. Vakmérműves oromfala északnémet előképeket követ. Igen figyelemreméltó tudoríves kapuja, keresztbordás kapualja és zárt sarokerkélye, ez az erkély a budai Mátyás-templom nagyobbik tornyának egyik emeletét idézi. A főbejárat fölötti szalagdísz az építkezés dátumát örökíti meg. Főbb építészeti alkotásai Katymár Latinovits-kastély , 1840 körül (A Latinovits-kastély a második világháborúban pusztult el). Pest Borsody ház (V. ker. Arany János utca 16.) Pest Blassovits-ház (V. ker. Váci u. 57.) Feszl Frigyessel, Kauser Lipóttal, 1848 - 49 Pest Frőchlich-ház (V. ker. Sas utca 3.) Feszl Frigyessel, Kauser Lipóttal, 1853 - 54 Pest Vízivárosi kapucinus templom (Fő utca 32) külsejének átalakítása romantikus stílusúvá Feszl Frigyessel, Kauser Lipóttal, 1856 Kassa A székesegyház helyreállítása Frey Lajossal, 1857 Szeged Fekete ház , 1857 Hajdúböszörmény református templom átépítése Pest A háromemeletes Singer-ház (V. Sas utca 17.) Frey Lajossal, 1861 Pest Pollack Jakab-ház (V. ker. Sas utca 15.) klasszicista stílusban, 1861 - 65 (Ma irodaház, a közelmúltban újították fel.) Fegyvernek Római katolikus templom romantikus stílusban Frey Lajossal, Kauser Lipóttal, 1862 - 63 Pest Deák téri evangélikus iskola Frey Lajossal 1863 - 64 Pest Oswald-ház (V. Nádor utca 22.) szállodává való átépítése Frey Lajossal, 1864 Pécs Pécsi zsinagóga Feszl Frigyessel, Kauser Lipóttal, 1868 - 69 (A tervezésben vett részt Gerster, a felépítést és az átadást már nem érte meg). Amaliendorf-Aalfang Amaliendorf-Aalfang osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gmündi járásában. 2018 januárjában 1102 lakosa volt. Elhelyezkedése Amaliendorf-Aalfang Alsó-Ausztria Erdőnegyedének (Waldviertel) északi részén fekszik, a Romaubach és a Braunaubach folyók találkozásánál. Területének 41,8%-a erdő. Az önkormányzat 3 települést egyesít: Aalfang (333 lakos 2018-ban), Amaliendorf (733 lakos) és Falkendorf (36 lakos). A környező önkormányzatok: északkeletre Heidenreichstein, délnyugatra Schrems. Története Az önkormányzathoz tartozó három település a környező városokhoz, falvakhoz képest új alapítású. Aalfang valamikor 1600 előtt jött létre. 1627-ben már megemlítik "Alennfang" gátját a Romaubach torkolatánál, ahol angolnacsapdákat helyeztek el. Falkendorfot a schremsi Falkenhaynok alapították 1730 körül. Amaliendorfot a Schwarzenau-uradalom birtokosa, Mária Amália főhercegnő udvarmestere, Straßoldo gróf hozta létre 1799-ben és a falut gazdájáról nevezte el. Amaliendorf és Aalfang községek 1967-ben egyesültek. A mezővárosi rangot 1999-ben nyerték el. Lakosság Az amaliendorf-aalfangi önkormányzat területén 2018 januárjában 1102 fő élt. A lakosságszám 1910-ben érte el csúcspontját 2176 fővel, azóta többé-kevésbé csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 1,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 87,7%-a római katolikusnak, 1,5% evangélikusnak, 2,5% mohamedánnak, 7,6% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a Miasszonyunk mennybemenetele-kápolna Amaliendorfban Híres amaliendorfiak Laura Kamhuber (1999) énekesnő Fred Roy Harris Fred Roy Harris (Walters, 1930. november 13. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Oklahoma, 1964–1973). Teek Teek a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Leírása Teek a teekek fajába tartozó férfi, aki Noa Briqualonnal lakik egy hatalmas faodú-házban. Bőre narancssárgás-vörös, az arcán és kezein kívül a testét piszkosfehér szőrzet borítja. A nagy fülein hosszú, pamacsszerű szőrszálak lógnak. Szemszíne sötétbarna. Mivel faja rágcsálószerű, Teeknek is a szájából két nagy metszőfog látszik ki. Magassága kevesebb mint 1 méter. A fajára jellemző gyors anyagcseréje miatt Noa barátja igen fürge, alig észrevehető gyorsasággal oson ide-oda. Élete A Teek faja sem őshonos az Endor holdon. Mint sok más faj, a teekek is egy-egy lezuhant űrhajó túlélői. Habár nem beszéli a galaktikus közös nyelvet, megérti azt, ő pedig makogásokat hallat. Képes a furulyát használni. 3 ABY-ban Teek rábukkan a sanyassanoktól megszökött Cindel Towanira és Wicket Wystri Warrickra. Teek először lopni akar Wickettől, emiatt az evok előbb üldözőbe veszi a teeket, de aztán Cindel kibékíti őket. Teek elvezeti a gyermekeket a házhoz, ahol a két gyermek nekifog kitakarítani a házat és vacsorát főz. Este, amikor Noa hazaérkezik, nagyon megharagszik Teekre és a váratlan vendégekre, sőt a gyermekeket el is kergeti, de később félig-meddig azt sugallja Teeknek, hogy mikor ő nem látja, a kis barátja vigyen nekik ennivalót. Vacsora után már nincs szíve kint hagyni a hidegben a gyerekeket; behívja őket és szállást ad nekik, ha Cindel és Wicket megígérik, hogy másnap kitakarítják a házat. A sanyassan Terak király szolgálatában, sok más sanyassan mellett a dathomiri Éjnővér, Charal is áll. Terak is és Charal is azt hiszik, hogy a hiperhajtó motor valami varázstárgy, és annak segítségével hatalomra tehetnek szert. Charalnak van egy varázsgyűrűje, melynek segítségével hollóvá vagy más személlyé tud átváltozni. A boszorkány Cindelt az anyja, Catarine által énekelt énekkel magához csalja és elrabolja. Charalt üldözőbe veszi Noa, Wicket és a nagyon gyors mozgású Teek. Miután bejutnak a sanyassanok kastélyába, Teek a fürgeségének köszönhetően észrevétlenül jár-kel a kalózok között, és megszerzi a tömlöcök kulcsait. A három megmentő kiszabadítja a kislányt és az elrabolt evokokat, utána pedig elszöknek a kastélyból. Mindnyájan sietnek Noa űrhajójához, amelyből épp csak a hiperhajtó motor hiányzott; de a sanyassanok üldözőbe veszik őket. Míg Noa és Cindel megpróbálják javítani az űrhajót, addig az evokok és a sanyassanok megvívják a harcot az Endor erdőholdjáért. Teek előbb tűzzel elkergeti a kalózok blurrgjait, aztán ráugrik Terakra, de a sanyassan király földhöz vágja az értelmes rágcsálót, amelynek bal karja megsebesül, talán el is törik. A harc végén Noa megküzd Terakkal, de mivel azelőtt Terak elvette a varázsgyűrűt a boszorkánytól, a küzdelem közben megütődik a gyűrű és a belőle kijövő energia kővé változtatja a sanyassanok királyát. Az evokok kivívták a szabadságukat, a megmaradt sanyassanok pedig megfutamodnak. Cindel és Noa a harc után elhagyták az erdőholdat; Teek pedig az égitesten maradt. Szállást kapott az evokok Világos fa falujában. Megjelenése a filmekben, könyvekben Teeket az Endor erdőholdján történő második tévéfilmben láthatjuk, melynek címe, „Harc az Endor bolygón” (Ewoks: The Battle for Endor). Továbbá még két könyvben is meg van említve. Róka János (labdarúgó) Róka János (? – ?) kétszeres magyar bajnok labdarúgó, csatár. Pályafutása 1901 és 1904 között a BTC-ben szerepelt. Kétszeres magyar bajnok volt a csapattal. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1901, 1902 2.: 1903 3.: 1904 Sammie Rhodes Sammie Rhodes (New Haven, Connecticut, 1983. november 10. –) amerikai pornószínésznő. Sammie Rhodesm azaz Laura Ann Fisher New Havenben született Connecticut államban. Van egy bátyja és egy nővére. Három különböző főiskolára járt, egyiket sem fejezte be, mert nem tudott választani, hogy milyen szakirányt válasszon. Modellkedni kezdett és Bostonba, Massachusetts ment. Sammie Rhodesmt meggyőzte egy munkaadó, hogy kezdjen meztelenül modellkedni. Rhode Islandon kezdett el dolgozni a Girlfriend Video cégnek. Ezt követően Los Angelesbe, Kaliforniába ment 2006 májusában, hogy a felnőtt filmiparban folytassa a karrierjét, olyan cégekhez ment, mint a Vivid, New Sensations, Reality Kings, Red Light District, Diabolic, Evil Angel, Hustler és Adam & Eve. CAVR-díjat nyert 2009-ben. Mária Adelaida luxemburgi nagyhercegnő Mária Adelaida (teljes nevén Marie Adélaïde Theresia Hilda Antonia Wilhelmina; 1894. június 14. – 1924. január 24. Luxemburg nagyhercegnője 1912 és 1919 között. Ő volt az állam első női nagyhercege, első női uralkodója Mária Terézia óta és az első uralkodója Vak János óta (sz. 1296), aki Luxemburg földjén született. Mivel fiútestvére nem volt, megváltoztatták az alkotmányt, hogy lehetővé tegyék a luxemburgi trón nőági öröklését. Az első világháborúban az országot megszállták a németek és Vilmos császár néhány hónapig Luxembourgban tartózkodott. Emiatt a háború után Mária Adelaidát németbarátnak bélyegezték és lemondásra kényszerítették. Lemondása után apáca lett és 1924-ben, mindössze 29 évesen influenzában meghalt. Gyermekévei Mária Adelaida 1894. június 14-én született a Colmar-Berg városában levő Berg kastélyban, mint IV. Vilmos luxemburgi nagyhercegnek (1852–1912) feleségének, Braganza Mária Anna infánsnőnek (1861–1942) legidősebb gyermeke. IV. Vilmosnak hat leánya született, fia viszont egy sem. A Luxemburgban alkalmazott száli törvény csak fiúági örökösödést tartott lehetségesnek, a nagyhercegség emiatt vált ki a Hollandiával közös perszonáluniójából 1890-ben. Vilmos megváltoztatta az örökösödési törvényt és 1907. július 10-én Mária Adelaidát nevezte meg örökösének. Vilmos 1912. február 25-én meghalt és legidősebb leánya vette át helyét a trónon. Mária Adelaida ekkor még csak 17 éves volt és a néhány hónappal később bekövetkező 18. születésnapjáig anyja volt a nagyhercegség régense. Beiktatása során Auguste Leval miniszterelnök úgy köszöntötte őt, mint az 1296-os születésű Luxemburgi János óta az első olyan luxemburgi uralkodót, aki a nagyhercegségben született és az első olyat, aki ott is nőtt fel. Uralkodása Mária Adelaida elődeitől eltérően aktív szerepet vállalt az állam kormányzásában és politikai életében. Elkötelezett katolikus volt, beiktatási beszédében pedig az állam legfontosabb problémájának a növekvő szociális egyenlőtlenséget nevezte. Közvetlenül koronázása után, 1912. július 25-én megtagadta az új oktatási törvény aláírását, amely csökkentette volna a katolikus egyház befolyását a közoktatásban. Az első világháború kitörése után a nagyhercegség semlegesnek nyilvánította magát, amit azonban Németország nem vett figyelembe és 1914. augusztus 2-án megszállta az országot. Mária Adelaida nyilatkozatban tiltakozott a támadás miatt, de úgy döntött, hogy katonailag nem állnak ellen. A luxemburgi ipar ezután Németország számára termelt. II. Vilmos császár 1914 augusztusában és szeptemberében Luxemburgban, a nagyhercegi palotában állította fel főhadiszállását; emiatt a nagyhercegnőt politikai ellenzéke németbarátsággal vádolta. A vádakat felelevenítették, mikor 1916 őszén Mária Adelaida a németországi Königstein am Taunusba utazott, hogy meglátogassa beteg nagyanyját. Lemondása és halála A háború után állítólagos németbarátsága miatt az ellenzék ismét erősen támadta, sőt a francia kormány is kiadott egy közleményt, miszerint "a francia kormány nem tartja lehetségesnek, hogy kapcsolatot tartson fent vagy tárgyaljon a luxemburgi nagyhercegnő kormányával, annak mélységes kompromittáltsága miatt". Egyes francia és belga politikusok nyíltan felvetették a nagyhercegség annektálásának lehetőségét. 1919. január 9-én a luxemburgi szocialisták utcai felkelést kezdeményeztek és kikiáltották a köztársaságot, miután a parlament elvetette a monarchia megszüntetésére irányuló törvényjavaslatukat. A felkelést csak a francia hadsereg segítségével sikerült leverni. A feszült bel- és külpolitikai helyzet miatt a miniszterelnök tanácsára a 24 éves Mária Adelaida január 14-én lemondott a trónról Charlotte húga javára. Lemondása után elhagyta az országot. 1920-ban apácaként belépett egy modenai karmelita zárdába. Romló egészségi állapota miatt áthelyeztette magát a római Piccole sorelle dei poveri (Szegények kis nővérei) karitatív szervezet kórházába. Betegsége miatt nem folytathatta egyházi teendőit és 1922 novemberében a bajorországi Hohenburg kastélyba költözött. A következő évben ápolónővérnek kezdett el tanulni a Lajos–Miksa Egyetemen, de újból megbetegedett és 1924. január 24-én feltehetően influenzában, mindössze 29 évesen meghalt. 1947-ben maradványait a luxembourgi Notre-Dame székesegyházban helyezték el. Mária Adelaida nem ment férjhez és nem születtek gyermekei. Brasiliense FC A Brasiliense Futebol Clube, röviden Brasiliense, labdarúgócsapatát 2000. augusztus 1-én alapították a brazíliai Taguatinga városában. A Brasiliense állami bajnokságban és az országos negyedosztályban szerepel. Sikerlista Állami 9-szeres Brasiliense bajnok: 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2011, 2013, 2017 Játékoskeret 2015-től Jobb, ha hulla vagy A Jobb, ha hulla vagy (eredeti cím: Better Off Dead) 1985-ben bemutatott kissé szürreális, romantikus tinivígjáték, sportfilm. Cselekménye A főszereplő egy középiskolás fiú, Lane Myer (John Cusack), aki nagyon szerelmes egy lányba, a lány azonban szakít vele egy arrogáns és erőszakos fiú kedvéért, aki az iskolai sícsapat kapitánya. Lane úgy érzi, hogy nincs tovább, és többször meg akarja ölni magát. Lane anyja, Jenny nem tud főzni, de kitartóan és derűsen próbálkozik. Lane öccse, Badger valószínűleg zseni, mert házilag összebarkácsol egy működő lézerfegyvert és egy kisebb űrsiklót is, amit a történet végén felbocsát. Badger egészen végig egyetlen szót sem szól, bár bizonyára tud beszélni, mert egyik alkalommal Lane egy csomó viháncoló nőt talál a vigyorgó Badger mellett. Lane legjobb barátja Charles de Mar, aki azt tanácsolja neki, hogy menjen el máshová, mert ilyen kis helyen még kábítószert sem lehet kapni. Charles megpróbál mindenféle hétköznapi anyagot felszippantani, mintha az kábítószer lenne, például étkezési zselét, vagy havat. Lane időnként, amikor a kocsijával a piros lámpánál várakozik, összetalálkozik két koreai sráccal, akik minden alkalommal versenyezni akarnak vele, de Lane kitér a versenyek elől (de többnyire bajba kerül, mert nekimegy egy autónak). Lane az öngyilkossági kísérletekkel párhuzamosan szeretné visszakapni exbarátnőjét, ezért többféle dologgal próbálkozik, például síléccel le akar jönni a halálosan veszélyes K-12 csúcsról (az exbarátnő jelenlegi fiúja ezt végre tudja hajtani). Ezzel többször próbálkozik, de mindig már a pálya elején elesik. Időközben Lane fokozatosan megismerkedik a szomszédságukban lakó francia cserediákkal, Monique-kal. Az anya és fia, akiknél lakik, annyira gáz, hogy Monique úgy tesz, mintha egy szót sem értene angolul. Amikor Lane-nel beszélgetnek arról, hogy miért is jött az Egyesült Államokba, Monique-ról kiderül, hogy Brooklyn Dodgers rajongó, és szeretné őket látni. Monique segít Lane-nek egy fekete 1967-es Camaro feljavításában, amihez a fiú hónapok óta hozzá sem nyúlt. Monique még azt is felajánlja neki, hogy „nyelvleckéket” ad neki a szerelem nemzetközi nyelvén. Monique síelni is tanítja Lane-t, aki végül vállalkozik rá, hogy megmérkőzzön ellenfelével a K-12-n. Ebben az sem akadályozza meg, hogy az egyik síléce közvetlenül a verseny előtt elromlik, így egyetlen sível teszi meg a nyaktörő pályát és ezzel legyőzi ellenfelét. Verseny közben az újságkihordó fiú is üldözi és két dollárt követel tőle (ő a történet során többször feltűnik). Szereposztás John Cusack - Lane Myer David Ogden Stiers - Al Myer, Lane apja Kim Darby - Jenny Myer, Lane anyja Diane Franklin - Monique Junet, francia cserediák, aki tanulni jött az Egyesült Államokba Curtis Armstrong - Charles De Mar, Lane legjobb haverja Amanda Wyss - Beth Truss, Lane barátnője, majd exbarátnője Aaron Dozier - Roy Stalin, Beth új barátja, csapatkapitány az iskolában Demian Slade - Johnny Gasparini Scooter Stevens - Badger Myer, Lane öccse Yuji Okumoto - Yee Sook Ree, az egyik „autóversenyző” koreai Brian Imada - Chen Ree, a másik „autóversenyző” koreai Laura Waterbury - Mrs. Smith Daniel Schneider - Ricky Smith Chuck Mitchell - Rocko Vincent Schiavelli - Mr. Gerber Taylor Negron - postás Elizabeth Daily - önmaga Rick Rosenthal - Smitty Rich Little - (további hangok) Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 82%-ra értékelte 22 vélemény alapján. A kritikusok szerint „egyesíti a fekete humort és a szürreális komédiát, ami John Cusack elbűvölő játéka körül forog.” A film rendezője, Savage Steve Holland nyilatkozata szerint John Cusack nem szerette a filmet és megharagudott rá, mert úgy érezte, hogy bolondot csináltak belőle. Forgatási helyszínek A síelős jelenetek egy részét Utah állam Snowbird nevű helyén vették fel, a Little Cottonwood kanyonban. A városi jeleneteket többek véleménye szerint Los Angeles keleti San Gabriel nevű völgyében vették fel, és Kalifornia San Bernardino megyéiben lévő településeken. Az utcai autóversenyes jeleneteket Sierra Madre városában rögzítették. Több felvétel Uplandban készült (Kalifornia). Néhány jelenetben Burbank város látható (több helyi jellegzetesség felismerhető). A film befejező jelenete a Dodger Stadionban van (Los Angeles, Kalifornia). Kocsó Gábor Kocsó Gábor (Budapest, 1958. július 31.) magyar színész. Élete 1982-1986 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1986-tól öt évet a szolnoki Szigligeti Színházban töltött el. 1991-1994 között a Független Színpad tagja volt. 1994-1997 között a Budapesti Kamaraszínházban lépett fel. 1997 óta a Radnóti Színház tagja. Színházi művei Magányos varjú a jégen (1988) Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 87. Ugyanitt hét színházi fotón is látható. Filmjei Tévéfilmek Békestratégia (1985) Kisváros (1995-2000) Éretlenek (1995) Az öt zsaru (1998) Lili (2003) Géniusz, az alkimista (2010) Apacsok (2010) Játékfilmek A halálraítélt (1989) Nyomkereső (1993) Caligula (1996) A bűvész (1996) Túl az életen (1997) Ámbár tanár úr (1998) Az alkimista és a szűz (1999) Paszport (2001) Ébrenjárók (2002) Állítsátok meg Terézanyut! (2004) Le a fejjel! (2005) Dolina (2007) Zimmer Feri 2. (2010) Isztambul (2011) Dumapárbaj (2014) Szinkronszerepei Aki legyőzte Al Caponét : Oscar Wallace - Charles Martin Smith Nem vagyunk már ugyanazok: Jerry - Chris Bauer Tope Obadeyi Temitope Ayoluwa "Tope" Obadeyi (Birmingham, 1989. október 29. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Swindon Townban játszik, a Bolton Wandererstől kölcsönben. Pályafutása Bolton Wanderers Obadeyi a Coventry City ifiakadémiáján kezdett futballozni. 2006-ban került a Bolton Wanderershez. 2008. december 28-án, egy Wigan Athletic elleni bajnokin mutatkozott be a felnőttek között. 2009 augusztusában egy hónapra kölcsönvette a Swindon Town. Augusztus 29-én, a Southend United ellen gólt szerzett, ezzel 2-1-es sikerhez segítve csapatát. Manuel Hernández Sonseca Hervás Manuel Hernández Sonseca Hervás (leggyakrabban Manu Hervás, Aranjuez, 1986. június 6. –) spanyol labdarúgó, a ZTE FC játékosa. Manu Hervás az Atlético Madrid B csapatában kezdte profi karrierjét. A Matracosoktól 2006 nyarán az UD Lanzarote csapatához igazolt. Az arrecifei csapatban másfél évet töltött el. A Kanári-szigetekről a spanyol fővárosba igazolt, a Getafe együtteséhez. A védekező középpályás többnyire a madridiak tartalékcsapatában kapott szerepet. 2010 januárjában légiósnak állt: az osztrák Trenkwalder Admira Wacker csapatához került. A mödlingieknél is inkább a 2. csapatban számítottak rá. A 185 cm magas középpályás 2011 nyarán 3 éves szerződést írt alá Zalaegerszegen. 5083 Irinara Az 5083 Irinara (ideiglenes jelöléssel 1977 EV) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. március 13-án. Cso Dzsinho (labdarúgó) Cso Dzsinho (Tegu, 1973. augusztus 2. – Puszan, 2017. október 10.) válogatott dél-koreai labdarúgó, középpályás, edző. Pályafutása 1994-ben 12 alkalommal szerepelt a dél-koreai válogatottban és két gólt szerzett. Részt vett az 1992-es barceloniai olimpián és az 1994-es Egyesült Államokbeli világbajnokságon. Sikerei, díjai Dél-koreai kupa győztes: 1996 Dél-koreai bajnokság bajnok (2): 2001, 2002 Fajkürt Fajkürt (szlovákul Dedinka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. Kis- és Nagyfajkürt a 20. század elején egyesült. Fekvése Érsekújvártól 22 km-re északkeletre fekszik. Története A falu területén már a bronzkorban a velaticei kultúra népének jelentős települése volt, ezt bizonyítják az itt feltárt i. e. 13. századból származó sírok. A mai települést 1227-ben "Kurt" néven említik először. 1290-ben "Faykurth", 1327-ben "Kyurth" néven szerepel. Első ismert birtokosa a Kürthy család volt. 1311-ben Csák Máté birtoka, halála után a királyé. A 16. századtól a Litassy, Botka és más családoké. 1828-ban 107 házában 686 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "FAJKÜRT. S. Gyegyinka. Tót falu Bars Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Csekéhez három fertály órányira, az Esztergomi ő Érseki Megyében. Határja középszerű, birtokosa Nemes Kürthi Uraság." Fényes Elek szerint "Fájkürth, tót-magyar falu, Bars vármegyében. Fekszik egy kies és termékeny dombon, a Komárom vmegyei határszéltől egy mértföldnyire 607 kath., 34 evang., 32 ref. lak. Kathol. paroch. templom. Nagy szőlőhegy és legelő. Sok szilvás és gyümölcsös kertek. Derék erdő. Termeszt buzát, kukoriczát, kendert, lóherét s a t. F. u. több közbirtokosok. Ut. posta Érsekujvár." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. A háború után a nagybirtokokat Nyugat-Szlovákiából érkezett telepesek között osztották fel. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. A fajkürti major 1808-ban tűnik fel először, a 19. század közepén Kisfajkürt a neve. Az 1890-es években egyesítették a községgel, de 1945 után újra önálló lett. 1960-ban újra egyesítették Fajkürttel. Népessége 1880-ban Nagyfajkürtön 346 magyar és 144 szlovák anyanyelvű, Kisfajkürtön 71 szlovák és 51 magyar anyanyelvű élt. 1890-ben Nagyfajkürtön 154 magyar és 1 szlovák anyanyelvű, Kisfajkürtön 477 magyar és 11 szlovák anyanyelvű élt. 1900-ban 690 lakosából 501 magyar és 178 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 740 lakosából 639 magyar és 92 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 790 lakosából 137 magyar és 633 csehszlovák volt. 1930-ban 1249 lakosából 89 magyar és 1133 csehszlovák volt. 1941-ben 1124 lakosából 977 magyar és 78 szlovák volt. 1991-ben 880 lakosából 11 magyar és 861 szlovák volt. 2001-ben 869 lakosából 852 szlovák és 12 magyar volt. 2011-ben 769 lakosából 756 szlovák és 7 magyar. Nevezetességei Szűz Mária szent neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1784 -ben épült, késő barokk stílusban . Két kastélya a 19. század első felében épült klasszicista stílusban . Crugey Crugey település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Crugey Bouhey, Chaudenay-le-Château, Sainte-Sabine, Thorey-sur-Ouche, Veuvey-sur-Ouche, Aubaine, Chaudenay-la-Ville és Colombier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Algerri Algerri település Spanyolországban, Lleida tartományban. Algerri Albesa, Alfarràs, Almenar, Castelló de Farfanya, Ivars de Noguera és Os de Balaguer községekkel határos. Lakosainak száma 417 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Öreg szőlő A maribori Öreg szőlő (szlovénul: stara trta) egy több mint 400 éves tőke, amely szerepel a Guiness Rekordok Könyvében. A tőkét a világ legidősebbjének tartják. A tőke A vasráccsal körbekerített szőlőtőke egy 17. századi ház falára fut fel. A szőlő több, 1657 és 1681 között készült festményen is látható. A tőke ma is termő, nagyjából ötven kilogramm szőlőt szüretelnek róla évente. Levéből száz kicsi üveg bort állítanak elő, a butéliákat általában protokolláris ajándékként adják át. A város polgármestere - a barátság és együttműködés jeleként - oltványokat ajándékoz más városoknak minden évben. Mindegyik oltvány eredetbizonylatot kap. A szüretet október elején, egy fesztivál keretében tartják. Magyar kapcsolat Az Öreg szőlő több hajtása Magyarországra került. A szlovén város önkormányzata szőlővesszőt adományozott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Georgikon Karának, a hajtást 2012. április 24-én ültették el a Festetics-kastély parkjában. Szintén kapott szőlővesszőt a Falvak Kultúrájáért Alapítvány is 2012-ben. Ezt Tihanyban ültették el. Ikarus 412 Az Ikarus 412 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár elővárosi-városi alacsony padlós szóló autóbusza. Az Ikarus 411 hosszabb változata. 1995-ben mutatták be a prototípusát, amely német exportra készült, Mercedes-Benz OM 447 E2 motorral, színházpadlós változat volt. Magyarországon először 1996-ban jelent meg Győrött, ami Rába D10 Euro 2-es motorral készült. Széles körben ismertté Budapesten való megjelenésével vált (1999). Nagyjából (függ az üléselrendezéstől) 60 utas szállítására alkalmas. Csuklós változata az Ikarus 417. A fejlesztés Az Ikarus a 90-es évek elején indította alacsony padlós programját, melynek egyik kései tagja volt a 412-es. (először a 411-es készült el 1993-ban, majd 1994-ben a troli illetve a csuklós változat). A típus főmérnöke Dr.Matolcsy Mátyás, formatervezője Károsi Zoltán volt.[forrás?] Az Ikarus 412 az alacsony padlós buszok korai generációjához tartozik, ezért sok kompromisszumot és kevésbé szerencsés megoldást tartalmaz, amik egy részét az autóbuszipar azóta már megoldott. Ilyen az elhúzható ablakok hiánya, (az ablakok teherviselő elemként is szolgálnak) a városi közlekedésre alkalmasabb nagyobb állóhely-arány, vagy a széles 3. ajtó problémája. A fejlesztési idő- és költségek lefaragása végett a tervezőknek a már meglévő karosszéria elemekből kellett "legózni" így a 80-as években kifejlesztett 400-as típus elemeinek felhasználásával készült, és a belső tér is sok az Ikarus 200-asoknál használt elemeket tartalmaz (burkolatok, kapaszkodóbilincsek, kormánykerék, utastér-világítás stb.)[forrás?] A tervezők tehetségét mutatja, hogy ez nem szembetűnő, a nehézségek ellenére egy európai mércével is színvonalas karosszériát sikerült tervezni, érdemes megnézni a 90-es évek elejéről-közepéről származó konkurens típusokat. Viszont a nagy európai buszgyárak első igazi alacsony padlós szériáival összevetve, (Mercedes Citaro, Scania Omnicity, Neoplan Centroliner) már jelentős a különbség. De fontos megjegyezni, hogy a gyártási darabszámokat tekintve nem túl sikeres program úttörő szerepet töltött be. Hiányzott a tesztelési időszak, a buszok gyakran a megrendelőknél élesben próbáztak. Ebben az időben még nem volt szempont a beszerzéseknél az alacsony padlós kialakítás, ezért az üzemeltetőkön múlt, hogy bevállalják-e a magasabb költségeket és az új konstrukciókkal járó nehézségeket. A hazai vállalatok kezdetben évekig nem rendeltek az alacsony padlós buszokból, helyette elsősorban a jóval olcsóbb, és kevesebb meglepetést tartogató 200-as szériából vásároltak. A 90-es években a 400-as széria normálpadlós (VÖV II, 750 mm) változatai könyvelhettek el egy mérsékeltebb sikert. Műszaki adatai Motor és erőátvitel Az autóbuszok RÁBA, Mercedes, MAN, vagy Cummins motorokkal készültek. Az Ikarus 412.10 altípusnak (BKV-MKV) MAN D0826 típusú, közvetlen befecskendezésű, turbófeltöltésű, soros, 6 hengeres, álló dízelmotor hajtja, melynek hengerűrtartalma 6871 cm3. E motoroknak legnagyobb teljesítménye 162 kW (220LE), legnagyobb nyomatéka pedig 820 Nm. A buszokat ZF 4HP 500, ZF 4HP 590 vagy Voith D851.3 típusú automata váltóval szerelték. Ajtók Elektropneumatikus működtetésű befelé nyíló bolygóajtókat alkalmaztak ennél a típusnál. 2+2+0 2+2+1 Utasülések Jellemzően IMAG halas, illetve Komárom típusú üléssel készültek, amik a kor színvonalának megfeleltek. Üléselrendezése többnyire 2+2 volt. Utastájékoztatás A budapesti buszokat FOK-GYEM utastájékoztató rendszerrel szerelték, amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úticélt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a végállomást, a busz hátfalán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki. A vidéki példányokon jellemző a táblás vagy EMKE kijelzők használata. 412-esek Magyarországon Itthon a következő városokban járnak ezek a buszok: Győrött (1996-ban készült) Miskolcon 4 darab (2000-2016 között) illetve továbbiak Egerben , Szegeden , Nyíregyházán , Kecskeméten , Székesfehérvárott és Salgótarjánban . Itt van az országban egyetlen két ajtós kivitele. BKV Zrt. A főváros eredetileg 115 db busz vásárolt két ütemben 1999-ben és 2001-ben. (+ az 5 db jármű kötbér fejében 2000-ben érkezett). Típusuk Ikarus 412-10A volt. Az első széria (60db) a mátyásföldi Ikarus gyárban készült, mivel nem készültek el a buszok határidőre a gyár kötbér fejében további 5 db autóbuszt gyártott a BKV-nak 2000-ben, ezek voltak Budapest első alacsony padlós buszai. (előzőleg már volt 411-es típus tesztelésen a 90-es években, de az időszakos volt) 2001-ben újabb 50 db autóbusz készült a BKV-nak, de némileg módosítva ez lett az Ikarus 412.10C típus (a B-változat Miskolcon közlekedik). Nagyobbak lettek az ablakok nyitható részei és némileg módosult üléselrendezés is, a 2. utasajtót követően mindkét oldalt 1,5-ös üléseket építettek a buszokba, szintén érdemben nem javította az utastér problémáit. Valamint el lett hagyva a légcsatorna, ami az "A"-típuson még jelen volt. Selejtezés 2013-ig összesen 1 db kocsit selejteztek (BPI-045), mivel kigyulladt és olyan mértékben károsodott, hogy nem lett volna érdemes megjavítani. Azonban ekkorra már sok 412-es volt nagyon rossz állapotban, éppen ezért a selejtezési hullámokban nem csak magas és normál padlós buszokat selejteztek, hanem 412-eseket is. Főleg az élettartam növelő felújítást nem kapott kocsikat selejtezték, így a prototípus 412-es buszt is törölték az állományból. A vázcserét kapott kocsik viszont még több évig forgalomban maradnak. A prototipus GAT-377, 2018 július 19-én a rossz műszaki állapota miatt selejtezve lett, több info a gyoribuszok.hu weboldalon. 412-esek külföldön Szlovákiában (Pozsony) és Csehországban (Tábor) is közlekednek Ikarus 412-es autóbuszok. Pozsonyi 412-esek adatai: BA-326BZ (1998-as beszerzés, Ikarus 412.02B, eredetileg cseh exportra ment volna) BA-697FE (2000-es beszerzés, Ikarus 412.08A) BA-698FE (2001-es beszerzés, Ikarus 412.08A) Tábori 412-es adatai: TAA 32-06, (Ikarus 412.03C) 412-esek felújítása a BKV-nál 2010-ben az Ikarus 412-esek közül néhány felújításra került Székesfehérváron (darabonként 20 millió forint értékben) amelyben a jármű főbb konstrukciós problémáit javították ki (vázszerkezet). Ezenkívül új, nagyobb és sötétített ablakokat kapott, új utastájékoztató egységet (Vultron) megújult a jármű festése és a belseje, kiszerelték belőle a jegykiadó automatát így egy kis "csomagtartó" rész is kialakult. A 2011-es folytatással együtt a projekt összesen 20 kocsit érint. Ikarus 412T Az Ikarus 412-esnek készült trolibusz változata is, a 412.81, mely ugyanúgy alacsony padlós, 12 méter hosszú. 2001-ben 15 darabot vásárolt belőle a BKV, melyek a 74-es, a 74A és a 76-os vonalon közlekednek. Emellett Tallinn (Észtország) 1998-ban vásárolt még a járművekből 5 db-ot. Filip György Filip György (Dorog, 1966. június 21.) magyar rockzenész, énekes, gitáros, zeneszerző, dalszövegíró, labdarúgó, sportoló, rendezvényszervező. Pályafutása Labdarúgóként Fiatalon sportolóként indult a pályafutása. 1977 és 1983 között a Dorogi AC utánpótlás csapatának igazolt játékosa volt. Posztja, bal oldali hátvéd. Az ifjúsági csapatban olyan neves játékostársai voltak, mint Füle Antal, Belányi István, vagy Szedlacsek István, akikkel később a felnőtt csapatban is együtt játszott. Edzője Palotás Imre majd Varga János volt. Gabala Ferenc vezetőedző irányítása alatt került a felnőtt csapathoz az 1983-1984-es bajnoki évadban. Első bajnoki mérkőzésén a Székesfehérvári MÁV Előre ellen lépett pályára 1983. október 16-án, amely 5-3-s dorogi győzelemmel zárult. 1985-ben megkapta a katonai behívóját. A sorkatonai szolgálat letöltése után, 1997-ben a francia Le Fayet csapatához szerződött, azonban egy makacs sérülés miatt idő előtt kénytelen volt befejezni a versenyszerű játékot. Atlétaként A labdarúgással párhuzamosan atletizált is. Elsősorban különböző futószámokban szerepelt. Számos versenyen ért el dobogós helyezést. Legkiemelkedőbb sikereinek egyike a kaposvári kismaratonon szerzett aranyjelvényes minősítés volt 1982-ben. Zenészként A versenyszerű sport kényszerű feladását követően a zene felé fordult. Az 1980-as évek végén csatlakozott a Tűzkerék Revival Bandhez, ahol énekes volt, valamint szájharmonikázott. A csapattal 1990-ben készítették el a Radics Béla emléklemezüket, Megátkozott ember címmel, amelynek zenei producere Koltay Gergely és Som Lajos volt. 1991-ben alapította meg saját zenekarát, a Harley Davidson Bandet, amellyel komoly sikereket értek el és nagy népszerűségre tettek szert országszerte és a szomszédos országokban. A formáció frontembere és az egyik gitárosa is volt egyben. Összesen négy stúdióalbumuk jelent meg CD-n és kazettán, ezen kívül készült számos videoklip is és egyéb filmfelvétel. Dalaik többször csendültek fel különböző televíziós és rádiós csatornákon. Zenés riportfilmet készített velük többek között a Duna Televízió, vagy az egykori népszerű zenei műsor, a Különjárat. A zenekar tagja volt Tóth Renáta is, aki később a Kormorán együttessel szerzett további hírnevet, azonban napjainkig is olykor fellép közös produkciókban és szerepet vállalt néhány lemezfelvételen is. 2001-ben hívta életre a Soundtrack nevű zenekarát, amellyel Tarantino népszerű filmzenéit vitték színpadra hatalmas sikerrel. 2008-ban alakult a jelenlegi csapata, a Filip Gyuri Band. Repertoárjukban átmenekítettek számos Tarantino-alkotást is. Eddigi zenei pályafutása során számos olyan neves zenész és zenekar vendégeként szerepelt, mint Deák Bill Gyula, a Sing Sing, a Sex Action, vagy éppen a P. Mobil. 2012-ben és 2013-ban is az ő nevéhez fűződik a Bon Scott emlékkoncert, ahol 20 zenésszel közösen adják elő a leghíresebb AC/DC dalokat, a közönség nagy örömére. A vendég zenészek névsorában olyan hazai sztárokat találhatunk, mint Kovács Áron, Dandó Zoltán, Sipos Péter, Váry Marci, Boros Pöpi, Barbaró Attila, Gubás Tibi.... A Filip Gyuri Band koncertjein, rendszeresen láthatóak neves vendégzenészek és fiatal tehetségek is. Egyéb tevékenységei Az aktív zenélés és koncertezés mellett is igen sokoldalú. Több koncertet, fesztivált, valamint az 1990-es évek elejétől a hazánkban is igen népszerű és nagy tömegeket vonzó motorostalálkozót szervezett. Ezen felül műsorvezetéssel és hangosítással is foglalkozik. Eredeti szakmáját tekintve autószerelő, amelyet a motoros hobbijában tud kamatoztatni. Saját építésű, egyedi motorokat is alkot, gyakori szereplője volt a Born to be Wild motoros magazinnak. Szabadidejében változatlanul sportol. Gyakran lép pályára a dorogi kispályás labdarúgó bajnokságban és tornákon. Szeret úszni és túrázni, leggyakrabban a Pilis hegységben és a Dunakanyar hegyeiben. 1999-ben teljesítette a Kinizsi Százas túrát, ahol az első tíz között sikerült célbaérnie. Diszkográfia Tűzkerék Revival Band Megátkozott ember (1990) Harley Davidson Band Oh Yeah! (1993) Milwaukee Iron (1995) Szenvedély (1997) Flört (1999) Szóló Csak a zene marad (2008) Sándor Imre (pap) Sándor Imre (Csíkverebes, 1893. augusztus 23. – Râmnicu Sărat, 1956. február 5.) erdélyi katolikus lelkész, vértanú. Élete Iskolai tanulmányait Csíksomlyón és Csíkszeredában végezte el, majd teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1916. július 3-án Majláth Gusztáv Károly püspök pappá szentelte Gyulafehérváron. Káplán volt Gyergyóremetén és Csíkszeredában, majd hitoktató Gyulafehérváron és Brassóban. 1934–39 között főesperes-plébános volt Székelyudvarhelyen. Később Márton Áron püspöki helynökké nevezte ki. A második bécsi döntés után Kolozsvárról ő irányította a kettészakadt egyházmegye északi, Magyarországhoz visszakerült részét. Később, 1951. március 10-én letartóztatták, majd 1952. január 14-én a bukaresti katonai törvényszék 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte hazaárulás címén. 1956. február 5-én (egyes források szerint 29-én) a râmnicu sărati börtönben megfagyott. Holttestét – a többi politikai fogolyéhoz hasonlóan – jeltelenül temették el, ma sem lehet tudni, hol nyugszik. 2003. január 13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot. Fontosabb cikkei, beszédei Szegénygondozási rendszerek, Erdélyi Tudósító , 1932. Katholikus népművelés, Erdélyi Tudósító Almanachja, 1933/2 A nemzeti öntudat nevelése, Erdélyi Iskola, 1933/34. Katholikus népünk és az egyházmegyei tanács, Erdélyi Tudósító 1933. Mussolini, Hitler, Erdélyi Iskola 1933/34. Gondok a hitvallásos iskola küszöbén, Erdélyi Tudósító 1941/9 A múlt tanítása: a jelen felelőssége, Erdélyi Tudósító 1941/12 Egyházmegyei Tanács és Katolikus Akció. Gondolatok ~ püspöki helytartó közgyűlési beszédeiből, Erdélyi Tudósító 1943/12 Az erdélyi katolicizmus helyzete és feladata, Erdélyi Tudósító 1942/12 Az Erdélyi Tudósító, A Kolozsvári Püspöki Helytartóság Közlönye, 1944/1 Nova et vetera!, Új Erdély, 1944/1. Forrás Krisztus Világossága, XII. évfolyam 11. szám, 2009 . Romániai magyar irodalmi lexikon - Sándor Imre (Csíkverebes, 1893. aug. 23. – 1956. febr. 5. Râmnicu Sărat) , lexikon.kriterion.ro Šitbořice Šitbořice település Csehországban, Břeclavi járásban. Šitbořice Klobouky u Brna, Diváky, Borkovany, Těšany, Moutnice és Nikolčice településekkel határos. Lakosainak száma 2037 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Feketebúbos cinege A feketebúbos cinege (Baeolophus atricristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó, 14-15 centiméter hosszú madárfaj. 2002-től ismerik el külön fajnak, azelőtt az indiáncinege (Baeolophus bicolor) alfajának tekintették. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó száraz, erdős-bokros területein él. Nyáron a magasabban fekvő területeket (2500 méteres tengerszint feletti magasságig) kedveli, télen leereszkedhet akár 150 méteres tengerszint feletti magasságra is. Pókokkal, rovarokkal, magokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Leggyakrabban harkályok elhagyott faodúiban fészkel, a földtől akár 7 méteres magasságban. Az odú kibélelése a nőstényre hárul. Udvarláskor a hím fejdíszével csalogatja a nőstényt. Februártól júniusig költ, kétszer évente. A pár közösen eteti a fiókákat, melyek 17-18 naposan repülnek ki. Az első fészekaljból kikerült fiatalok segítenek etetni a második fészekalj fiókáit. Alfajai B. a. atricristatus (Cassin, 1850) – dél- Texas , északkelet- Mexikó ; B. a. paloduro (Stevenson, 1940) – észak- és délnyugat- Texas , délkelet- Oklahoma , észak- Mexikó ; B. a. sennetti (Ridgway, 1904) – Texas középső és déli részén. Eugène Isabey Eugène Louis Gabriel Isabey (Párizs, 1803. július 12. – Párizs, 1886. április 27.) francia festő, Jean-Baptiste Isabey festő fia. Élete Édesapja tanítványa volt, 1830-ban mint királyi festő vett részt a franciák afrikai hadjáratában. Legjelesebb képei: A texeli csata (1839, a versailles-i múzeumban); A marseille-i kikötő; I. Napóleon tetemének hazaszállítása (1843); Boulogne látképe (1845); Szertartás a delfti templomban (1847); IV. Henrik francia király házassága (1848); Ruyter tengernagy holttestének hajóraszállítása (1850, Párizs, Luxembourg-múzeum); Az «Emily» hajó elmerülése (1865); A brugge-i templom sekrestyéjének kijárata. Isabey ragyogó kolorizmus dolgában Delacroix-hoz hasonlítható, csakhogy műveiben egyáltalán nincs meg az a hatalmas drámai erő. Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Kristálypalota A Kristálypalota a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat első évadának negyedik epizódja. A forgatókönyvet Kertész György írta. Cselekmény Keresztespók javasolja egy pókhalót Vízipóknak a víztükörhöz közelre. Vízipók a vízalatti házára gondol, lesz vele telefon a két ház közé. Nekilát dolgozni. Vízicsigák kinevetnek, de Füles segít Vízipóknak a nagy építkezésben. Vízipók hordja a levegőket a hálójához. Kész is lett a ház, Kristálypalotának nevezi el. Ünnepelnek az ő tiszteletére a tó lakói. Keresztespók telefonálni akar, de nem sikerül neki. Alkotók Rendezte : Szabó Szabolcs , Szombati Szabó Csaba Írta : Kertész György Dramaturg : Bálint Ágnes Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Barta Irén, Polyák Sándor Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Rajzolták : Balajthy László, Haui József , Hegyi Füstös László , Hernádi Oszkár Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Doroghy Judit, Vécsy Veronika Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió és a Kecskeméti Filmstúdió Szereplők Vízipók : Pathó István Keresztespók : Harkányi Endre Fülescsiga : Móricz Ildikó Rózsaszín vízicsiga : Géczy Dorottya Kék vízicsiga : Felföldi Anikó Barna vízicsiga : Benkő Márta Feketebütykös császárgalamb A feketebütykös császárgalamb (Ducula myristicivora) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Indonézia területén honos. Alfajai Ducula myristicivora geelvinkiana Ducula myristicivora myristicivora Caresana Caresana település Olaszországban, Piemont régióban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 1098 fő (2017. január 1.). Caresana Langosco, Motta de' Conti, Pezzana, Stroppiana, Rosasco és Villanova Monferrato községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női 4 × 100 méteres vegyesúszás a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszó versenyszámok közül a női 4 × 100 méteres vegyesúszás versenyeit július 19.-én rendezték Utrechtben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Szent Márton-templom (Feldebrő) A feldebrői római katolikus plébániatemplom – eredeti formájában – és a nyugati és keleti kereszténység kultúráját ötvöző, egyedülálló építészeti kialakítású altemploma, Magyarország legrégebbi, különleges – 54 alakzatból álló – freskóival, Magyarország 11. századi, korai építészeti emlékeinek egyik legkiemelkedőbb műemléke. A település központjában található templom a Mátra déli részén megtelepülő Aba nemzetség temetkezési helyéül szolgáló sírtemplomnak készült. Története és leírása Az eredeti templom a keleti, bizánci kereszténység centrális templomainak alaprajzi elrendezését követte. Az altemplom Nyugat-európai mintára készült, ahol a halottkultusz a XI. századi megerősödésével gyakori volt az altemplomépítés. A feldebrői templom Európai jelentőségét az adja, hogy a honfoglalást követő évszázad történelmi viharaiban – amikor még nem dőlt el végérvényesen, hogy a magyarság a nyugati, avagy a keleti kereszténységet választja – olyan épület épült, amely ötvözi a keleti és a nyugati keresztény építészet elemeit. A 11. században épült román stílusú templom és altemplom építéséről nincsenek írott emlékek. Györffy György kutatásai szerint a 14. században Debrő plébániatemploma a Szent Kereszt tiszteletére volt szentelve és mivel Szent Kereszt ereklyét I. István 1018 táján kapta, tehát csak ezt követően épültek így szentelt templomok. Az építtető királyi rangú személyiség lehetett, talán maga Aba Sámuel, aki uralkodása előtt építtette a templomot, majd halála után ide temették. Az első 20x20 méter, négyzet alaprajzú templomból igen kevés maradt fenn. Az ásatások alapján ez román stílusú templom öthajós, centrális épület volt, középen toronnyal. A 12–13. század fordulóján átalakított templomot nevezik második templomnak, a korábbi öthajós templom ekkor háromhajós, az eredetileg centrális alaprajzú épület kereszt alakú lett. A későbbi századok során többször átépítették, így a XV. Században is, amikor a templom déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak. 1743-ban jelentős átépítést hajtottak végre a templomon, Grassalkovich Antal költségén. Ekkor falazták el az altemplomot és távolították el a templom közepének pillérsorát, így az ebből adódó statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben ismét rekonstrukciót hajtottak végre az épületen. 1793-ban vihar tett kárt az épület tetőzetében. Az 1870-es években Henszlmann Imre fedezte fel az altemplom középső szakaszát, falain a páratlan falfestményekkel. 1897-ben Gerecze Péter kezdett ásatásokat, majd Lux Kálmán és Erdei Ferenc dolgozott a helyreállításokon. Az altemplomba lépcsőn lehet lejutni. A húsz méter hosszú hajót szokatlan tagolású, zömök, kezdetlegesen faragott, erőteljes oszlopkötegek osztják ketté. Ezek tartják az épségben megmaradt kőboltozatot, amin a bizánci stílusú freskó maradványok láthatóak. Nyugatias vonásuk arról tanúskodik, hogy a bizáncias formavilág Itálián átszűrve jutott el Feldebrőre. A kelet felé eső szentélyben Krisztus látható az evangélista szimbólumok és angyalok között, a hajóban próféták és apostolok, valamint Kain és Ábel jelenete lelhető fel. Nyugati irányba sírkamra található, a sír végénél egy-egy oltár maradványait tárták fel. A felső templommal kis ablakokkal van kapcsolatban. Irodalom Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest Forrás Mátrainfo Artnavigátor Berze Nagy János Gimnázium, Szakiskola és Kollégium MTESZ Grigny (Pas-de-Calais) Grigny település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 295 fő (2015). Grigny Huby-Saint-Leu, Marconne és Le Parcq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Suriname elnökeinek listája Ez a lista Suriname elnökeinek névsorát tartalmazza. Mária Jozefa Karolina szász hercegnő Szász Mária Jozefa Karolina (franciául: Marie-Josèphe de Saxe, németül: Maria Josepha von Polen und Sachsen, lengyelül: Maria Józefa Saska); Drezda, 1731. november 4. – Versailles, 1767. március 13.) a Wettin-ház Albert-ágából]] származó, szász (választófejedelmi) és lengyel királyi hercegnő, Lajos Ferdinánd francia királyi herceggel kötött házassága révén Franciaország trónökösnéje (dauphine), a későbbi XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly francia királyok anyja. A francia udvarban a „szomorú Pepának” (la triste Pépa) nevezték. Élete Származása Mária Jozefa Karolina szász hercegnő 1731-ben született Drezdában, a Szász Választófejedelemség székvárosában. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából való Frigyes Ágost szász trónökökös (1696–1763) volt, II. Ágost lengyel királynak (Erős Ágost, 1670–1733) és Christiane Eberhardine von Brandenburg-Bayreuth porosz hercegnőnek (1671–1727), címzetes lengyel királynénak egyetlen (törvényes) fia. Édesanyja a Habsburg-házból származó Mária Jozefa osztrák főhercegnő (1699–1757) volt, I. József német-római császár, magyar és cseh király (1678–1711) és Vilma Amália braunschweig–lüneburgi hercegnő (1673–1742) legidősebb leánya, Mária Terézia főhercegnő, a későbbi császárné unokanővére. Tizenöt testvér sorában Mária Jozefa hercegnő született kilencedikként: Frigyes Ágost Ferenc Xavér (1720–1721) kisgyermekként meghalt. József Ágost Vilmos Frigyes Ferenc Xavér János Nepomuk (1721–1728), gyermekként meghalt. Frigyes Keresztély Lipót János György Ferenc Xavér (1722–1763), aki 1763-ban Szászország választófejedelme lett. Egy halva született leány (*/† 1723) Mária Amália Krisztina Franciska Xaveria Flora Walburga (1724–1760), aki 1738 -ban III. Károly spanyol király felesége lett. Mária Margareta Franciska Xaveria (1727–1734), gyermekkorában elhunyt. Mária Anna Zsófia Szabina Angela Franciska Xaveria (1728–1797), aki 1747 -ben III. Miksa bajor választófejedelemhez ment feleségül. Ferenc Xavér Albert Ágost Lajos Benno herceg (1730–1806), Lausitz grófja, Szászország adminisztrátora. Mária Jozefa Karolina (1731-1767), aki 1747 -től Lajos dauphinnek ( XV. Lajos francia király elsőszülött fiának) felesége, Károly Krisztián József Ignác Eugén Ferenc Xavér (1733–1796), 1758–1763 között Kurland és Semgallen hercege. Mária Krisztina Anna Terézia Salomea Eulália Franciska Xaveria hercegnő (1735–1782), csillagkeresztes hölgy, a remiremonti hercegi apátság főnökasszonya. Mária Erzsébet Apollónia Kazimira Franciska Xaveria (1736–1818), csillagkeresztes hölgy. Albert Kázmér Ágost Ignác Pius Ferenc Xavér (1738–1822), 1765-től Teschen hercege, 1780–1793 között Németalföld helytartója , aki Mária Krisztina osztrák főhercegnőt , Mária Terézia leányát vette feleségül. Klement Vencel Ágost Hubertus Ferenc Xavér (1739–1812), Trier hercegérseke és választófejedelme, Augsburg püspök-fejedelme (Fürstbischof). Mária Kunigunda Dorottya Hedvig Franciska Xaveria Florentina (1740–1826) csillagkeresztes hölgy, Münsterbilsen kanonisszája, Thorn és Essen főapátnője. 1733-ban Mária Jozefa hercegnő apja megörökölte elhunyt nagyapja trónjait: II. Frigyes Ágost néven Szászország választófejedelme, III. Ágost néven Lengyelország királya és Litvánia nagyhercege lett. Valamennyi gyermeke felvehette a lengyel királyi herceg(nő)i és szász herceg(nő)i (Kurprinz(essin) von Sachsen) címet. Házassága 1747. január 10-én a 16 éves Mária Jozefa lengyel királyi hercegnő képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött a Bourbon-házból származó Lajos Ferdinánd herceggel (1729–1765), XV. Lajos francia király és a Leszczyński-házból való Mária Zsófia lengyel királyi hercegnő legidősebb fiával, Franciaország trónörökösével (Dauphin de France). A pár ünnepélyes esküvőjét 1747. február 9-én tartották a versailles-i királyi kastélyban. Ő lett a 18 éves Lajos Ferdinánd herceg második felesége. A dauphin első asszonya, Mária Terézia Rafaella spanyol infánsnő (1726–1746) egy évvel korábban, 1746. július 22-én hunyt el, első leányuk megszületésekor. A második házasság létrejöttében döntő szerepe volt Hermann Moritz von Sachsen grófnak (1696–1750), Erős Ágost törvénytelen fiának, Mária Jozefa hercegnő nagybátyjának, aki Madame de Pompadourt, a király szeretőjét és rajta keresztül magát a királyt is meg tudta győzni arról, hogy a szász–lengyel dinasztiából való házasodás előnyös lesz a francia külpolitika számára. A trónörökös párnak 9 élő gyermeke született, de közülük is hárman meghaltak gyermekkorukban: Egy halva született gyermek (*/† 1748) Egy halva született gyermek (*/† 1749) Mária Zefirina (1750–1755), kisgyermekként meghalt. Lajos József Xavér (1751–1761), Burgundia hercege, gyermekként meghalt. Egy halva született leány (*/† 1752) Xavér Mária József (1753–1754), Aquitánia hercege, gyermekként meghalt. Lajos Ágost (1754–1793), Berry hercege, 1774-től XVI. Lajos király. 1793 -ban a francia forradalom során kivégezték. Lajos Szaniszló (1755–1824), Provence grófja, 1815-től XVIII. Lajos király. Károly Fülöp (1757–1836), Artois grófja, 1824-től X. Károly király. Mária Adelheid Klotild (1759–1802), IV. Károly Emánuel szárd–piemonti király felesége. Erzsébet Filippina Mária (1764–1794), Madame Elisabeth , akit 1794 -ben a francia forradalom idején kivégeztek. Az új dauphine személye konfliktust jelentett anyósával, Leszczyńska Mária királynéval, hiszen Mária Jozefa annak a II. (Erős) Ágost lengyel királynak unokája volt, aki Leszczyński Szaniszlót és családját elüldözte hazájából, és bérgyilkosokat küldött rá. A francia udvar protokollja szerint a hercegnőknek édesapjuk vagy nagyapjuk képével díszített karkötőt illett hordaniuk. Első találkozásukkor a 15 éves Mária Jozefa megmutatta Leszczyńska Mária királynénak saját karkötőjét, amelyen Leszczyński Szaniszló arcképe volt: „Házasságom révén saját nagyapámnak tekintem őt,” tette hozzá. E gesztussal megnyerte magának a királyné jóindulatát. Élete a francia királyi udvarban A házasság szilárdnak bizonyult. Férjéhez hasonlóan a trónörökösné (Dauphine) is mélyen vallásos és szigorú erkölcsű személyiség volt. Férje oldalán megtalálta a boldogságot. A házaspár nem keveredett bele a francia udvar – benne maga a király – végletesen szabados életvitelébe, amelyet mindketten erkölcstelennek ítéltek. A két asszony, a trónörökösné és a királyi szerető ennek ellenére bizalmas és szeretetteljes viszonyban maradt egymással. A Dauphine mindvégig hálás volt Madame de Pompadournak házassága támogatásáért. 1756-ban, a hétéves háború során szülőhazáját, Szászországot elfoglalták és felprédálták II. Frigyes porosz király csapatai. Édesanyja, Mária Jozefa főhercegnő (1699–1757) belehalt az átélt megrázkódtatásokba. Anyósával, a király által eltaszított Leszczyńska Mária királynéval együtt bőkezűen támogatta a művészeket. Hírneves zeneszerzőket és énekeseket hívtak meg Versailles-ba, a királyné és a dauphine szalonjában 1764-ben Mozart is adott koncertet. Mária Jozefa hercegnő általában távol tartotta magát a politizálástól. Egyetlen alkalommal, 1762-ben lépett fel aktívan a jezsuita rend érdekében, de eredménytelenül. A jezsuita rend franciaországi szervezetét a király a felvilágosult Choiseul miniszter és Madame de Pompadour ösztönzésére oszlatta fel. (1764-ben, Madame de Pompadour halála után Choiseul konzervatív politikai ellenfelei felülkerekedtek és meg is buktatták a minisztert). A gyermekek születését sok tragédia kísérte. 1751-ben, az első gyermekek elvesztése után megszületett az első fiú, Lajos József Xavér herceg, aki Burgundia hercegének címét kapta. Ezt a címet utoljára apai nagyapja, az 1712-ben elhunyt Lajos királyi herceg (Louis de France, 1682–1712), XIV. Lajos király unokája viselte. Az elsőszülött fiú, akinek kiemelkedő értelmi képességei és kiemelkedő tehetsége már gyermekként megmutatkozott, az egész királyi család kedvence lett. Mivel apja, Lajos Ferdinánd trónörökös volt XV. Lajos egyetlen élő fia, Burgundia hercege volt a francia trón várományosa. Burgundia hercege azonban 10 éves korában, 1761-ben tuberkulózisban meghalt. Legidősebb öccse, az 1753-ban született Aquitánia hercege már egyéves korában meghalt. A trón várományosainak sorában az addig elhanyagolt, nem uralkodásra nevelt ifjabb hercegek, Lajos Ágost, Lajos Szaniszló és Károly Fülöp következtek. A sors úgy hozta, hogy később mindhárman, egymást követve Franciaország uralkodói lettek. Özvegysége, halála Legkisebb leányuk, Erzsébet hercegnő születése után másfél évvel, 1765. december 20-án Lajos Ferdinánd trónörökös is meghalt tuberkulózisban. Szeretett férjének elvesztése súlyos csapásként érte Mária Jozefát. Mindvégig a haldokló mellett maradt, önfeláldozóan gondozta őt. Apósa, XV. Lajos is mély részvéttel fordult menye felé. A király úgy rendelkezett, hogy az özvegy trónökösné számára rendezzék be az 1764-ben elhunyt Madame de Pompadour lakosztályait, a királyi lakosztály közelében. Itt a király rendszeresen felkereste menyét, együttesen döntöttek az unokák neveltetéséről, kiházasításáról, és más családi ügyekről. Férjének halála után legidősebb fia, Lajos Ágost, Berry hercege lett az új trónörökös. A királyi diplomácia Mária Antónia osztrák főhercegnőt, Mária Terézia császárné legifjabb leányát szemelte ki feleségnek. Az özvegy Mária Jozefa nem örült a Habsburg-házasság gondolatának, és 1766-ban még elérte apósánál, hogy fagyasszák be a Béccsel folytatott tárgyalásokat. Egészségi állapota azonban gyorsan romlott. Tuberkulózisban szenvedett, ugyanabban a betegségben, amelyben férje és fia is elhunytak. A 36 éves hercegné 1767. március 13-án halt meg Versailles-ban. A francia királyi család hagyományos temetkezőhelyén, a Saint-Denis apátság (Basilique Saint-Denis) kriptájában temették el. Halála után három évvel, 1770 tavaszán fiához, Lajos Ágost trónörököshöz mégis Mária Antónia főhercegnőt adták feleségül. A „szomorú Pepa” hercegnő Életében számos családi tragédia sújtotta, ezek kikezdték kedélyét. Apósa, XV. Lajos, aki nagyon szerette őt, kedveskedő részvéttel „szomorú Pepának” becézte. 1752-ben, 25 évesen meghalt szeretett sógornője, Anna Henrietta francia királyi hercegnő (1727–1752). 1755-ben, 5 évesen meghalt a leánya, Mária Zefirina hercegnő. 1757-ben meghalt az édesanyja, hazáját idegen hódítók dúlták fel. Apósa megsérült egy merényletben. 1759-ben, 32 évesen meghalt másik szeretett sógornője, Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (1727–1759), Anna Henrietta ikernővére. 1761-ben, 10 éves korában meghalt legidősebb fia, Lajos József, a kijelölt dauphin. 1763-ban elhunyt az édesapja, III. Ágost lengyel király, és 22 éves unokahúga, Mária Izabella Bourbon–parmai hercegnő, XV. Lajos legidősebb unokája, aki Versailles-ban nevelkedett, amíg feleségül nem ment II. József császárhoz. 1764-ben meghalt bizalmas barátnője, Madame de Pompadour. 1765-ben elveszítette 36 éves férjét, Lajos dauphint, és sógorát, I. Fülöp parmai herceget. Zaphod Beeblebrox Zaphod Beeblebrox Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi sorozatának főszereplője, akit Adams egy cambridge-i kortársa, Johnny Simpson alapján mintázott. Szerepe Zaphod Beeblebrox egy könnyelmű, önimádó és idiotizmusra hajlamos galaktikus playboy. Ő a Pángalaktikus Gégepukkasztó feltalálója, és egy ideig a Galaxis elnöke. A Betelgeuse nevű bolygóról származik, másod-unokatestvére Ford Prefect. Az Arany Szív űrhajó avatási ünnepségén hirtelen ötlettől vezérelve ellopja a hajót, majd egy islingtoni bulin meghívja rá Trilliant, aki éppen akkor ismerkedett meg Arthur Denttel. Később Arthur és Ford is az Arany Szívre kerülnek, és együtt járják be a Galaxist. Külseje A szereplőnek két feje és három karja van, ennek magyarázata a Galaxis-franchise során eltérő. Az eredeti Galaxis útikalauz stopposoknak rádiójátékban sosem magyarázták meg a második fej létét, harmadik karjáról annyi derült ki, hogy hat hónappal Trilliannel való találkozása előtt növesztette. A regény szerint harmadik karja azért jött létre, hogy segítse jobb kezét a sí-bokszolásban. Az eredeti rádiójáték forgatókönyvében a nyolcadik epizódban Zaphod egy negyedik kart is növesztett. Eoin Colfer, az általa írt Ja, és még valami… című hatodik részben azt írta, Zaphod harmadik karja eredetileg is kinőtt, hogy legyen egy-egy keze a három mellű Eccentrica Gallumbit minden melléhez. Az Infocom játéka és a televíziós sorozat szerint Zaphod a Földre látogatásakor elrejtette második fejét egy madárkalitkában. A Vendéglő a világ végén című regényben Zaphod dédapja szellemének szintén két feje volt. A 2005-ös mozifilm változat az egyetlen, mely magyarázatot ad a második fejre: a film azt sugallja, hogy Zaphod maga hozta létre a második fejét, hogy kizárja agyának, illetve személyiségének azon részeit, melyek „nem elég elnökiek”, és mivel ezt a kis csalást titokban akarta tartani, második fejét elrejtve „hordta” sál vagy nagy méretű gallér alá rejtve. Zaphod harmadik karja általában rejtve marad a ruházata alatt, úgy tűnvén, hogy azt a második fej irányítja. A Ja, és még valami… című kötetben utalnak rá, hogy Zaphod nyakára sebészeti úton ültettek egy női fejet, mielőtt rájött volna, hogy egy második fej sokkal jobb, mintha szeretnie kéne a nőt. Ekkor a női fejet lecserélte saját fejének másolatára. Beeblebrox általában egyedi öltözéket visel, mely fényes és egymástól elütő színű, hogy mindig kiríjon a tömegből és ő legyen a középpont, bárhol is van. A televíziós sorozatban mind a hat epizód során ugyanazt viseli, a mozifilmben ezzel szemben ruháinak stílusa és színe több alkalommal változik, azonban mindegyik ízléstelen és figyelemfelkeltő. Zaphod a kultúrában Az Animal Planet Szurikáták udvarháza című sorozatában az egyik szurikátát Zaphod után nevezték el. Ottawában létezik egy Zaphod Beeblebrox nevű pub, mely tulajdonosa a regény elolvasása után nevezte el a bárt a szereplő után. A World of Warcraft „Four Heads are Better than None” című kalandjában a játékosoknak négy fejet kell összegyűjteniük, melyek Za , Phod , Beeble és Brox . A The 7th Guest című PC -játékban Zaphod Beeblebrox egy csalási kód, mellyel a játékosok hozzáférnek a játék valamennyi szobájához és rejtvényéhez. Az Escape Velocity című Macintosh -játékban szerepel egy Beeblebrox nevű bolygó a Zaphod rendszerben. A bolygó leírásában szerepel az alábbi utalás: „Ha van két fejed, három karod és némi egó-problémád, ne utazz a Beeblebroxra; ki fognak nevetni, és unalmasnak és nem eredetinek fognak találni.” Jobbágyfelszabadítás A jobbágyfelszabadítás a jobbágyság intézményének felszámolását, az egész feudális jog- és tulajdonrendszer átalakulását jelentette. A jobbágy mentesült a földesurának korábban nyújtott termény- és pénzadótól, valamint egyéb szolgáltatásoktól (pl.: robot). A Magyar Királyságban a végleges jobbágyfelszabadítás az 1853. március 2-án császári nyílt parancssal kiadott az úrbéri pátenssel történt meg. Magyarországon Magyarországon többször kérdés volt a jobbágyfelszabadítás, Már a Rákóczi-szabadságharc óta. Széchenyi István Hitel című munkájában tárgyalja, hogy miért lenne szükség ezen intézkedésre. Az 1830-as évekre ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbágyság, mint rendszer nem működőképes. A jobbágyi robot nem hatékony, és a jobbágyfelszabadítással, bár a nemesség egy része jelentős mennyiségű földet is veszítene, mégis létrejönne egy szabad munkavállalói réteg, valamint ezt az ősiség törvényének eltörlésével kombinálva a magyar nemesség ismét vállalkozóvá válhatna, hiteleket kaphatna és az ország egy gyorsabb gazdasági növekedés és előremutató társadalmi változás útjára léphetne. Kossuth Lajos 1848. szeptember 19-én felolvasott követeléseiben is megfogalmazza a jobbágyfelszabadítást (persze azonnali állami kárpótlással egybekötve). Érdekes, hogy bár ez megtörténik, a jobbágyok elégedetlenek maradnak, mert 60% közülük földdel nem rendelkező zsellér volt, akiken csak a földosztás segíthetett volna, viszont azt a kormány kijelentette, hogy erre csak és kizárólag a szabadságharc után kerülhet sor. A jobbágyfelszabadítás azonban igen sok problémát nyitva hagyott, melyet végül a forradalom és szabadságharc leverése után, csak az 1853-as úrbéri pátens, illetve kárpótlási és földtehermentesítési parancs szabályozott. Az állami kárpótlásra végül sor került, de közel sem olyan mértékben, mint ahogyan arra a nemesség számított, csak késve és csak részletekben, így a kárpótlás nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Gare de La Ménitré Gare de La Ménitré vasútállomás Franciaországban, La Ménitré településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare des Rosiers-sur-Loire (Gare de Tours, Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal) Gare de Saint-Mathurin (Gare de Saint-Nazaire, Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal) Keréknyomok (Málta) Az úgynevezett keréknyomok (angolul cart ruts) Málta legismertebb és legtitokzatosabb archeológiai emlékei közé tartoznak. Keletkezésük idejét általában a kőkor végére vagy a bronzkorra teszik, bár nagyon eltérő elméletek is születtek. Az egymással többnyire párhuzamosan futó, több kilométer hosszan a felszíni mészkőbe vájt nyomok eredete és rendeltetése sok kutatót foglalkoztat. Málta őstörténete Málta első lakosai valószínűleg a Stentinello-kultúra tagjai voltak, és i. e. 5200 körül érkezhettek Szicíliából. Barlangokban éltek (il-Mixta Għarbban vagy Għar Dalam Dél-Maltán). A korai telepesek kis, agyagból és ágakból épült kunyhókból álló telepeken éltek, nincs adat nagyobb falvakról. i. e. 3600 körül a Ġgantija építésével megkezdődött a templomépítők avagy a templomok kora. Ma körülbelül 25 templomról tudunk, ennél jóval több is lehetett. Ezek az építkezések arra utalnak, hogy békés, jól szervezett társadalomban éltek. Hosszas hanyatlás után i. e. 2500–2300 körül a templomépítők kora hirtelen véget ért. Málta következő lakói bronzkori bevándorlók voltak Szicília, Itália déli része és Görögország felől. i. e. 1450 körül aztán újabb bevándorlók érkeztek (Borġ in-Nadur-szakasz), valószínűleg Szicíliából. Ez a népcsoport nagyban különbözött elődeitől: harcosok voltak bronzfegyverekkel, építkezéseik erődített településeikre korlátozódtak, és elégették a halottaikat. Nem világos azonban, hogy a háborúk nyomai külső támadók elleni védekezésből származnak-e, vagy a szigeteken belül jött létre több közösség, amelyek egymás ellen háborúztak. A következő, Baħrija-szakasz i. e. 900 körül kezdődött, és az új népcsoport egymás mellett élt a korábbi lakossággal, de viszonyuk nem tisztázott. Ez a korszak a föníciaiak megjelenésével ért véget kb. i. e. 700 körül. A keréknyomok A nyomok A két nagy szigeten fennmaradt, sziklába mélyedő vágatok néhány 2-67 centiméter mélyek, mélységük meglehetősen gyorsan változhat. Keresztmetszetük U vagy V. Szélességük a nyílásnál 8 és 53 centiméter, az aljukon 6 és 14 cm között változik. Nyomtávolságuk átlagosan 1,4 méter, Naxxar környékén 130–152 cm, Buskett-Dingli környékén 137–160 cm, Misraħ Għar Il-Kbirnél (Clapham Junction) 137–141 cm között ingadozik. Legtöbbjük párhuzamos, ám vannak széttartó, egymást keresztező illetve egymás fölött futó párok is. Hosszú kilométereken át kanyarognak hegytetők és völgyek között, néhol a tengerben, máshol egy szikla alján és tetején folytatódnak, bár ezeknek földtörténeti magyarázata is lehet. A leghosszabb 18 kilométeren át követhető. Futásukból ítélve jelenleg a bronzkori telepekhez kötik őket, mibenlétükre nincs egységesen elfogadott magyarázat. Elsőként Gian Francesco Abela írta le őket 1647-ben, és az Észak-Afrikába követ szállító arabok kocsijaitól származtatta. Emmanuel Magri, több lelőhely, köztük a Ħal Saflieni-i hipogeum első kutatója megjegyzi, hogy Filfla szigetén is látott keréknyomokat. Eredetük általánosan elfogadott elmélete Szinte bizonyosan elmondható, hogy a keréknyomok történelem előttiek, ugyanis Málta legkorábbi történelmi lakóinak, a föníciaiknak a sírjai helyenként a nyomokba vannak vájva. Mivel egyes nyomok a tengerben is folytatódnak, azoknak a területeknek is a tengerszint felett kellett lenniük a nyomok keletkezésekor, tehát a nyomok mindenképpen kőkoriak. Ennek ellentmondhat az a tény, hogy Málta egyes területei eltérő mértékben képesek elmozdulni a szigetet átszelő vetődések mentén, ezért egyes területek mai szintjéből nem következtethetünk az egész szigetre. A keréknyomok mai ismereteink szerint egyértelműen szállítási útvonalaknak tűnnek, helyenként azonban olyan szűk kanyarokat írnak le, hogy egyesek kizárták, hogy kocsiktól származnának. A ma elfogadott álláspont szerint valamiféle szállítóeszköz nyomai, ám ennek formájáról és működéséről csak feltételezések ismertek. A mélyedések nyomtávolsága nem állandó, ez kerekes kocsik használata ellen szól. Inkább hosszanti rúdjai elejével a vonóállat hátára támaszkodó, hátuljával a földön csúszó szánféle vájhatta őket. Ha egy vájat túl mély lett a szánok számára, egyszerűen mellette haladtak tovább, ez magyarázhatja a sok párhuzamosan futó vájatot. Mások véleménye szerint nem származhatnak állat-vontatta eszközöktől, akkor ugyanis az állat nyomainak is fenn kellett volna maradniuk. Egyes vájatok ráadásul látszólag szándékosan, emberi erővel készülhettek. Azonban felmerül, hogy mi értelme lett volna ilyen durva vájatokat készíteni, amelyeknek a felszínén semmivel nem könnyebb húzni valamit, mint a környező kőzeten? A nyomok kivétel nélkül a két korallmészkő rétegben fordulnak elő. Azonban egy fából készült eszköz mozgása megkarcolni sem volna képes a kemény korallmészkövet. Erre az egyetlen magyarázat az lehet, hogy mivel a mészkő csak a levegőn szilárdul meg, a bronzkorban, az első szállítóeszközök elhaladásakor még talaj borította. Az első szán mély nyomot hagyhatott benne, amelyet a többi tovább mélyített. Ahogy a vájat sokáig érintkezett a levegővel, például mert a szállítások letakarították róla a földet, megszilárdult. A nyomok közt akkor még meglévő föld lehet az oka annak is, hogy a vontató állatok nyomai eltűntek, ez választ kínál egyes kutatók véleményére, miszerint a szánokat csak emberi erővel mozgathatták. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy nem kellett szükségszerűen súlyos terheket szállítaniuk, ugyanannak a nyomnak a gyakori használata is bemélyíthette a kőbe a vájatot. Felmerül azonban a kérdés, hogy mivel sehol nincsenek „kitérők”, a vájatok csak egyirányú forgalmat szolgáltak volna? Dmitri Bekh-Ivanov komplex elmélete Dmitri Bekh-Ivanov azzal egészíti ki a mészkő megszilárdulásának magyarázatát, hogy a Málta körüli tenger vízszintje - és ezzel Málta partvonala - i. e. 5000 körül állapodott meg a mai formájában, a nyomok létrejöttének idején Málta szigetei épphogy csak kiemelkedhettek a tengerből, így a ma 250 méter magasan lévő vájatok is a tengerpart közelében lehettek. Az azóta eltelt idő rövidségét kevéssé tudományos, szinte mitikus módokon magyarázza, ám tény, hogy a Földközi-tenger visszahúzódása vagy előretörése illetve Afrika közeledése hatalmas nyomáskülönbséget okozhatott a kőzetlemezben, ami a törésvonalak (fault) mentén kiválthatta egyes lemezdarabok (a szigetek, illetve a mai dombtetők) geológiailag nagyon gyors kiemelkedését is. Más területek törésvonalainál ez természetesen fordítva is bekövetkezhetett, így egy Szicília-Málta földhíd esetleges lakói valódi „bibliai” özönvizet élhettek át. A keréknyomok az ő elmélete szerint a tektonikai változások miatt a tengertől távol került lakosok költözési útvonalai, amelyeken csónakjaikat a vízhez vontatták, még mielőtt az üledékes felszín kemény kővé szilárdult volna. Ez azt jelenti, hogy sok útvonalat csak egyszer használtak. Ezt azzal támasztja alá, hogy a nyomok szinte mindenütt a tenger felé vezetnek. Az egyik napról a másikra történő kiemelkedésnek a bizonyítékát abban is látja, hogy a déli part két sziklasora közti nyomok nem a tengerhez tartanak, sem a felső sziklaperem felé, hanem Misraħ Għar Il-Kbir irányába, ahol a felső sziklafal megszűnik. A szűk sziklapárkányon rekedt emberek itt visszajuthattak a szigetre, és északon a lejtő felé haladhattak tovább. A költözés idején létező tómaradványok (növényekkel benőtt iszapos medencék) magyarázatot adhatnak arra is, miért tűnnek el, majd jelennek meg újra a nyomok, ugyanis a vastag iszapban a szánok talpa nem mindenhol érhette el a mészkő felszínét. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy nincs nyoma a vájatokból kipréselt anyagnak, és hogy a nyomok - a beléjük folyt iszap miatt - megmaradtak, amíg a kőzet megszilárdult. Egyéb elméletek Sokan kapcsolják a keréknyomokat a megalitikus építményekhez, azok építőihez. Bár helyenként látszólag kötődnek a kőkori templomokhoz (pl. Mnajdra , Ħaġar Qim , Skorba vagy Borġ l-Imramma esetében), a legtöbb helyen ez nem igaz, ezért nem tekinthető mérvadónak. Ahol a templomok közelében haladnak el, ott sem változtatnak irányt, vagy kanyarodnak az építmények felé. C. Saliba kutatásai annak fényében vizsgálták a keréknyomokat, hogy többnek láthatóan köze van a szigetek kőfejtőihez. Ő azonban föníciai-római korinak tartja őket, és állításait helyenként ingatag bizonyítékokkal tudja igazolni. A kőfejtőkhöz való fizikai kapcsolat is csak a vonalak egyötödénél igaz. Az egyik elképzelés szerint mesterségesen vájták őket, majd a közlekedő kocsik mélyítették tovább. Az About.com oldal fórumán egy olvasó felvetette, hogy a megalitok szállításához használt görgetőkövek számára lehettek „sínek”, ám ezt azóta sem vizsgálta senki, és az a tény is ellentmond neki, hogy – mint említettük – a nyomok nem térnek ki a megalitikus építmények irányába. Újra és újra előkerül az az elképzelés is, miszerint az esővíz elvezetésére szolgáló csatornák lennének. Ám ez nem ad magyarázatot arra, miért párban készítették őket. Természetesen itt is felmerül a földönkívüliek tevékenysége, mint a vájatok – őskornál sokkal újabb – keletkezésének oka. Helyszínek Málta szigetein mintegy 150 helyen felismerhetők a felszínen futó nyomok, ám korábbi leírások alapján ezek száma sokkal nagyobb is lehetett, amíg az időjárás, építkezés, bányászat és a turizmus el nem pusztította őket. A leghíresebb helyszín Misraħ Għar Il-Kbir (Clapham Junction, ahogy David Trump archeológus nevezte el a londoni pályaudvar után) Dingli mellett. Gozo szigetén Dwejra, Qala és Ta' Ċenċ szikláin a legjobban megfigyelhetők. Néhány helyszín pontos adatai: Jasa Jasa település Spanyolországban, Huesca tartományban. Jasa Aragüés del Puerto és Aísa községekkel határos. Lakosainak száma 94 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Foramen zygomaticoorbitale A foramen zygomaticoorbitale egy koponyalyuk a járomcsonton (os zygomaticum). Kettő van belőle. Az egyik a fossa temporalis, a másik a csont arci részére nyílik. A ramus zygomaticotemporalis nervi zygomatici és a ramus zygomaticofacialis nervi zygomatici megy keresztül rajta. Forrás Interactive Head and Neck A Yu-Gi-Oh! Shadow Game epizódjainak listája Ez a lista a Yu-Gi-Oh! Shadow Game című animesorozat epizódjait sorolja fel, ami Takahasi Kazuki azonos című mangájának első-hét kötetéből készült. Epizódok Epizódismertető 1. The Violent Battle - A Game of Darkness Jugi, a félénk és béketűrő nyolc év után sikeresen kirakja az Ezeréves Kirakóst, aminek következtében egy ősi egyiptomi fáraó szelleme a testébe költözik, akit Jami Juginak hívnak (fáraó idejében Atem), s védi Jugit a rossz emberektől. Emiatt később ő, Dzsonoucsi Kacuja és Honda Hiroto barátokká válnak. Azután, hogy az iskola egyik erőszakos diákja, Ushio-t legyőzte, megkezdődött az Árnyjáték. 2. The Evil Gamer - The Trap of Hell A Domino City börtönből megszökik egy Tasaki Tecu rab, aki abba az étterembe menekül, ahol Jugi, Kacuja és Anzu tartózkodik (ahol egyben Anzu dolgozik), és foglyul ejti Anzut. Jugi ezt nem hagyva az Árnyjátékot használja ellene, így sikerül megmentenie Anzut. 3. Clash! The Strongest Monster! 4. Theft! Rare Watch Battle 5. Now Revealed!! Yugi's Secret 6. Desperate Situation!! Burning Friendship Battle 7. The Underhanded Digital Pet Rebellion 8. The Four Game Masters Finally Stir 9. Explosion - Ultimate Yo-Yo Technique 10. The Pressing Beautiful Teacher - A Secret Mask 11. The Rumored Capmon's New Appearance 12. A Lucky Foe Calls Out - The Invincible Legend 13. Targeting a Schoolgirl - The Fang of a Great Prediction 14. In a Bomb Game - The Worst Date 15. Eerie Woman!! Unable to Transform 16. Breadth's Change - Crisis of the White Robe 17. A Last Minute Match - The Invited Model 18. In a Forbidden Game - Show Your Hand 19. The Grand Melee!! Popularity Contest 20. Come Out!! The Strongest and Final Trump Card 21. Completed!! The Ultimate Game Land 22. Break Through - Limit Shooting 23. Capmon King! The Decisive Battle 24. Now! The Time of Decision - The Miracle of Friendship 25. A New Development - Attack of the Handsome Boy 26. Rival Clash - The Greatest Crisis 27. Friendship - From Legend to Myth Jobst Bürgi Jobst Bürgi vagy Joost Bürgi (Svájc, Lichtensteig, 1552. február 28. – Hessen-Kassel, Kassel, 1632. január 31.) svájci matematikus, órásmester, éggömbök és csillagászati műszerek készítője. Ő állította össze az első logaritmustáblázatot 1603-1611-ig, ám csak 9 évvel később publikálta, így John Napier skót matematikus 1614-ben kiadott táblázata vált előbb ismertté. Nagy szerepe volt a prosthaphaeresis módszerének kidolgozásában is, mely szögfüggvények szorzatának becslésére szolgál trigonometrikus azonosságok felhasználásával, és a csillagászati számítások meggyorsítására használták. A logaritmus megjelenése előtt ez volt a szorzatok becslésének egyetlen ismert módja. Emlékezete Bürgi nevét viseli a Byrgius-kráter a Holdon. Hódmezővásárhelyi NKC ASA-Consolis Hódmezővásárhelyi Narancs Kézilabda Club Sport Egyesület Hódmezővásárhely egykori női kézilabda egyesülete, amely 2010-ben szűnt meg. Történet A hódmezővásárhelyi kézilabdaegyüttes először 1982-ben jutott fel a női Nemzeti Bajnokság I. osztályába, de egy év után kiesett. Csak 1990-ben sikerült ismét az élvonalba jutni a vásárhelyieknek, akkor a 14 induló csapat közül a 10. helyet érték el. Később a klub feloszlott. Harmadszorra 2001-ben sikerült elérni a legfelsőbb osztályt, ahol nagy meglepetésre a "csipet-csapat" a 6. helyen végzett, míg a Magyar Kupában a legjobb 4 közé jutott. A csapat a 2004–2005-ös bajnokságban a 7., a 2005–2006-os, valamint a 2006–2007-es bajnokságban egyaránt a 8. helyen végzett. A 2007/2008-as szezonban egyértelmű cél a 6. hely megszerzése volt. De ezt a feladatot megnehezítette a többi megerősödött csapat: a Békéscsabai Előre, Derecske. A bajnokság során hullámzó formát mutatott a Vásárhely, példa erre a vereség Kiskunhalason és Angyalföldön, valamint a győzelem Derecskén, valamint otthon a Fehérép ellen. Az utolsó fordulóban a csongrádiak megmutatták, ha jó napot fognak ki, mindenre képesek: a bajnok Győr otthonában még az 55. percben is vezettek, de némi szerencsével a Győr megvédte 100%-os teljesítményét. A magyar kupában hiába játszottak tudásuk felett a vásárhelyiek, a Dunaferr ellen nem sikerült a bravúr és a 4 közé kerülés. A Hódmezővásárhelyi NKC SE végül elérte a hatodik helyet, de ez nem jelentett európai kupaindulási jogot. A 2008/2009-es szezonban már az első 5-be kerülés, és ezáltal a nemzetközi indulási jog elérése volt a vásárhelyi lányok célja. A bajnokság nem kezdődött jól: vereség Békéscsabán, hazai fiaskó a Debrecentől, derecskei döntetlen. A 4. fordulóban megszületett az első "kék-sárga" győzelem, a Vác ellenében, ami lendületet adott a HNKC játékosainak. A szezon közben órási csaták után a téli szünetben a 4. helyen állt a gárda, tavasszal viszont nem sikerült ezt a remek pozíciót megtartani, a legfőbb ok a hazai vereség a Fehérép Alcoától volt, ami megrendítette a csapatot, és ez a két elvesztett 2 pont 2 pozícióba került. A rájátszásban nem sikerült javítani a 6. pozíción, így az ASA-Consolis HNKC a 2009/2010-es szezonban sem indul nemzetközi kupában, tehát nem sikerült elérni az évadra kitűzött célokat. Sorsolás 2008/2009 1. Sonepar-Békéscsabai ENKSE - ASA-Consolis-HNKC 23-22 2. ASA-Consolis-HNKC - DVSC-Aquaticum 27-29 3. Tajtavill-Nyíradony - ASA-Consolis-HNKC 24-24 4. ASA-Consolis-HNKC - Váci NKSE 29-25 5. PTE-PEAC - ASA-Consolis-HNKC 20-28 6. ASA-Consolis-HNKC - Budapest Bank-FTC 37-29 7. Győri Audi ETO KC - ASA-Consolis-HNKC 35-15 8. Vasas SC - ASA-Consolis-HNKC 27-39 9. ASA-Consolis-HNKC - Kiskunhalas NKSE 29-21 10. Fehérép Alcoa FKC - ASA-Consolis-HNKC 30-24 11. ASA-Consolis-HNKC - Dunaferr NK 33-30 12. ASA-Consolis-HNKC - Sonepar-Békéscsabai ENKSE 24-21 13. DVSC-Aquaticum - ASA-Consolis-HNKC 39-27 14. ASA-Consolis-HNKC - Tajtavill-Nyíradony 25-22 15. Váci NKSE - ASA-Consolis-HNKC 28-25 16. ASA-Consolis-HNKC - PTE-PEAC 41-23 17. Budapest Bank-FTC - ASA-Consolis-HNKC 31-29 18. ASA-Consolis-HNKC - Győri Audi ETO KC 24-29 19. ASA-Consolis-HNKC - Vasas SC 36-31 20. Kiskunhalas NKSE - ASA-Consolis-HNKC 20-23 21. ASA-Consolis-HNKC - Fehérép Alcoa FKC 23-24 22. Dunaferr NK - ASA-Consolis-HNKC 26-42 Az ASA-Consolis-HNKC a 6. helyen zárta a bajnokságot, így a 2009/2010-es szezonban sem indulhat a nemzetközi kupákban. Magyar Kupa 2008/2009 16 közé jutásért: Gyula- ASA-Consolis-HNKC 30-40 8 közé jutásért: Érd - ASA-Consolis-HNKC 28-36 4 közé jutásért: ASA-Consolis-HNKC - DVSC-Aquaticum 23-26 Az ASA-Consolis HNKC búcsúzott a kupától. 2007/2008-as sorsolás 1. 2007. augusztus 31. 18:00 DVSC-Aquaticum - ASA-HNKC SE 35-29 2. 2007. szeptember 5. 18:00 ASA-HNKC SE - Óbudai Goldberger SE 29-15 3. 2007. szeptember 8. 18:00 Tajtavill-Derecske KK - ASA-HNKC SE 27-28 4. 2007. szeptember 15. 18:00 Kiskunhalas NKSE - ASA-HNKC SE 30-29 5. 2007. szeptember 22. 18:00 ASA-HNKC SE - Váci NKSE 33-30 6. 2007. szeptember 26. 18:00 Dunaferr NK - ASA-HNKC SE 34-22 7. 2007. október 13. 18:00 ASA-HNKC SE - Uniqa-Vasas 27-27 8. 2007. október 3. 18:00 Budapest Bank-FTC - ASA-HNKC SE 36-29 9. 2007. november 3. 18:00 ASA-HNKC SE - Békéscsabai ENK SE 25-22 10. 2008. január 12. 18:00 Cornexi-Alcoa-Auto-Bahn - ASA-HNKC SE 30-25 11. 2008. január 19. 18:00 ASA-HNKC SE - Győri Audi ETO KC 26-37 12. 2008. január 26. 18:00 ASA-HNKC SE - DVSC-Aquaticum 29-24 13. 2008. február 3. 17:00 Óbudai Goldberger SE - ASA-HNKC SE 19-23 14. 2008. február 9. 18:00 ASA-HNKC SE - Tajtavill-Derecske KK 25-25 15. 2008. február 23. 18:00 ASA-HNKC SE - Kiskunhalas NKSE 28-22 16. 2008. március 8. 17:00 Váci NKSE - ASA-HNKC SE 30-22 17. 2008. április 5. 18:00 ASA-HNKC SE - Dunaferr NK 19-29 18. 2008. április 23. 18:00 Vasas SC - ASA-HNKC SE 25-22 19. 2008. május 3. 18:00 ASA-HNKC SE - Budapest Bank-FTC 28-35 20. 2008. május 9. 18:00 Békéscsabai ENK SE - ASA-HNKC SE 28-22 21. 2008. május 17. 18:00 ASA-HNKC SE - Cornexi-Alcoa-Auto-Bahn 33-32 22. 2008. május 25. 18:00 Győri Audi ETO KC - ASA-HNKC SE 26-25 Az ASA-Hódmezővásárhelyi Narancs Kézilabda Club Sport egyesület a 6. helyen végzett 8 győzelemmel, 2 döntetlennel, és 12 vereséggel. a 2007/2008-as női kézilabda Nemzeti Bajnokságban. A csapat legjobb mérkőzései: HNKC-Óbuda, Derecske-HNKC, HNKC-DVSC, Óbuda-HNKC, HNKC-Cornexi, Győr-HNKC. Dettenheim Dettenheim település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6473 fő (2014). Saint-Aybert Saint-Aybert település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 369 fő (2015). Saint-Aybert Condé-sur-l’Escaut, Crespin és Thivencelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Katonalégy-alakúak A katonalégy-alakúak (Stratiomyomorpha) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera) egyik alrendága, mely korábbi rendszerekben általában a legyek rendszerének elején szerepelt, az egyenes-bábrésű legyek osztagának (Orthorrapha) Homoeodactyla öregcsaládjában, a bögölyök családjának (Tabanidae) közelében. A rend legjelentősebb családja a katonalégyfélék (Stratiomyiidae), és ezen a csoporton kívül még két kisebb család is tartozik a rendbe. Közös jellemzésük nehéz, de elmondható, hogy lárváik általában szaprofágok, és főképp a korhadó fában fejlődnek. Ikarus E14 Az Ikarus E14 az Egyedi Autóbuszgyár Kft. első midi kategóriájú távolsági autóbusza. A járművet alapesetben Csepel alvázra gyártották, azonban a kerékfelfüggesztése elavultnak számított, ezért gyártását beszüntették, helyette 1998. január 1-jétől E13 néven kezdtek el gyártani Rába alvázra hasonló paraméterekkel buszokat. A típus kialakítása Karosszériája négyszög keresztmetszetű acélcsövekből készített felépítmény Csepel alvázon. MAN és Cummins motorokkal gyártották. Légkondicionált, 24-28 fő befogadására képes távolsági kivitelű midibusz. Műszaki adatok Hosszúság : 7,87 m Szélesség : 2,38 m Tengelytáv : 3,65 m Hasznos terhelés : 2200 kg Férőhely : 24-28 fő Az Ikarus E14 Magyarországon Magyarországon nagyon kevés Ikarus E14 van típusú autóbusz van forgalomban. A volánok közül a Körös Volán, Tisza Volán, Somló Volán és a Kunság Volán rendelkezik ilyen típusú autóbusszal. Magánvállalkozóknál is csak kis számban található. Cziráky Mózes Cziráky és dénesfalvai báró Cziráky Mózes (1570 körül - Győr, 1627. szeptember 4.) neves törvénytudó, királyi személynök, a Cziráky család sarja. Élete Cziráky Mátyás nyolc gyermekének egyike, pontos születési dátumát és édesanyja nevét sem lehet tudni. 1602-ben a király az ország határait vizsgáló bizottmány tagjává nevezte ki, ezt törvénycikkben is rögzítették. 1608-ban pedig, szintén törvénycikkel, egy kodifikáló munkával megbízott választmány tagja lett. 1613-tól ítélőmesteri tisztséget töltött be, 1622-ben már fellebbezés-vizsgáló országgyűlési bíró. 1625-ben került élete legmagasabb pozíciójába, királyi személynök lett, de csakhamar meg is halt. 1627-ben, Győrben, korának leghíresebb törvénytudója távozott az élők sorából. 1620. április 5-én saját maga és családja részére bárói címet kapott a királytól. Családja Kétszer nősült, első felesége niczki Niczky Orsolya; második neje: felsőkáldi Káldy Zsuzsanna. Czirákynak nyolc gyermeke született: András Borbála Krisztina István Lőrinc Ádám, Sopron vármegye alispánja, királyi táblai ülnök; felesége: ipolykéri Kéry Ilona Magdolna; férje: kesselőkeői Majthényi György Éva (?-1635); férje: egervári Egerváry Mihály Gyertyaszentelő Boldogasszony A Gyertyaszentelő Boldogasszony (latinul: Purificatio Beatae Mariae Virginis) ünnepét február 2-án tartja a katolikus egyház, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. A gyertyaszentelés története Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távoltartására a keresztelés napjáig (illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék). Amikor a fiatal anyák először mentek templomba, akkor is szentelt gyertyát vittek a kezükben. Ünnep Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják a gyertyaszentelés ünnepét. A pápák közül II. János Pál pápa ünnepelte meg először 1997-ben. Az ünnep egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, mert Mária a zsidó törvények előírásainak megfelelően mutatta be gyermekét a templomban és bemutatta a tisztulási áldozatot. A nyugati liturgia ezt emelte ki a X. századtól kezdve. Másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek. 1960-tól a nyugati liturgia ismét Jézus bemutatását emeli ki a két ünnep közül. A katolikus egyház azt a teológiai mondanivalót emeli ki, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hivatások ajándékáért. Azonban Magyarországon megmaradt a régi neve, Gyertyaszentelő Boldogasszony. A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon. Népszokások A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg, „pogánykának” hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek „kicseréljék”. Majd a keresztelőre - vagy „egyház-kelőre” - az anya vitte az égő gyertyát. Gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás esetén, illetve krónikus betegek és halottak mellett is. Egyes helyeken (pl. Tápiószentmárton) még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek. Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is: Gyertyaszentelő napján „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!” A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (vagyis szép, napos idő van), akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő. Templomszentelés Két templom van Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelve Magyarországon: a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija (közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom, azaz a dzsámi), illetve Szarvasgede település temploma. Skóciai angol nyelv A skóciai angol nyelv a szabvány angol nyelv Skóciában beszélt és oktatott változata. Leginkább kiejtésében és szókincsében tér el a brit angoltól. Hivatalos saját elnevezése: Standard Scottish English vagy Scottish Standard English (SSE). A skócia angol jellegzetességeit a scotsszal és a skót gaellal való, kb. a 17. századtól tartó kapcsolata adja. Mindkét nyelv hatott rá az évek során, ez a hatás megjelenik mind nyelvtanában, mind szókincsében és kiejtésében. Kiejtés A skóciai angol kiejtése a következőkben tér el a standard angolétól: az /r/ hangot általában minden helyzetben kiejtik valamilyen formában ( /r/ , /�/ , /�/ ), szó végén is, az /�/ -re végződő kettőshangzókban is sokkal erősebb az /r/ jelleg megkülönböztetik a /w/ és /hw/ hangokat az olyan párokban, mint witch – which scots és gael hatásra megtalálható a /x/ hang is a nyelvben (általában ch -val írva) az /l/ hang sötétebb tónusú, mint a standard angolban a /p/ , /t/ , /k/ hangok kevésbé vagy egyáltalán nem hehezettek a magánhangzó-hosszúság nem fonémikus jellegű a standard brit /�/ hang megfelelője a skóciai angolban /u/ , de lehet /�/ vagy akár /�/ is (a pull és pool szavak ugyanúgy hangzanak) nincs különbség a brit /�/ -t és /�ː/ -t tartalmazó szavak között, mindet /�/ -val ejtik ( cot – caught ) hasonlóan nincs különbség az /æ/ és /�ː/ között, mindkettő helyett /a/ -t ejtenek ( bad – father ) a th kiejtése különbözhet a standard változttól, pl. with [w�θ] , baths [baðz] a mindennapi beszédben a /t/ helyett gyakran /�/ -t ejtenek: butter [ˈb���r] , az -ing /�/ -je néma lesz, és a /θ/ -t /h/ -val helyettesítik bizonyos helyzetekben az /�/ helyett régiótól függően /e/ -t, /�/ -t vagy /�/ -t ejthetnek (sőt /w/ , /hw/ mellett /�/ is előfordulhat) Szókincs A skóciai angol számos szót vett át a scotsból, ilyenek (zárójelben a standard angol megfelelőik): wee (small), bairn (child), bonnie (pretty, attractive, good looking, handsome), braw (fine), muckle (big), spail (splinter), snib (bolt), pinkie (little finger), janitor (school caretaker), outwith (outside of), cowp (tip, spill), fankle (a tangled mess), kirk (church). Kulturális vonatkozású szavak: Hogmanay, caber, haggis, bothy, scone, oatcake, tablet, rone (roof gutter), teuchter, ned, numpty (witless person), landward (rural), tawse; valamint: It's your shot (It's your turn). Általános kicsinyítőképző az -ie: lad → laddie, lassie (a young boy/girl), sweet → sweetie (piece of confectionery). Általános a How? használata a brit Why? értelmében, pl. How no? (Why not?). Ezen kívül számos eltérés található még, főként a jogi, közigazgatási és kereskedelmi szaknyelvben. Nyelvtan A skóciai angol sok igét használ folyamatos alakban, amit a brit nem, pl.: I'm wanting a drink vagy You'll be coming from Glasgow? A perfect kifejezésére a be alakjait használják, főleg after mellett: He is after going (He has gone). A határozott névelőt sokkal gyakrabban használják, mind a standard nyelvben: I've got the cold/the flu, he's at the school, I'm away to the kirk. Egyes elöljárók használata különbözik: I was waiting on you (I was waiting for you), gyakori az off of szerkezet: Take that off of the table. A segédigék közül a shall, ought, must, may használata igen ritka. Példák sajátos skóciai angol szerkezetekre: What age are you? (How old are you?); My hair is needing washed / My hair needs washed (My hair needs washing / My hair needs to be washed); I'm just after telling you (I've just told you); Amn't I invited? (Am I not invited?). Steinbach József Steinbach József (Veszprém, 1964. június 21. –). Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Református Egyházkerületének püspöke. Ezt a tisztségét 2009 óta tölti be. Életútja A Budapesti Református Theológiai Akadémián 1990-ben tette le az első lelkészképesítő vizsgát, majd 1991-ben a második lelkészképesítő vizsgát, megszerezve ezzel a református lelkészi oklevelet. Dr. Kovách Attila, akkori dunántúli püspök 1990. augusztus 1-vel rendelte ki segédlelkészi szolgálatra a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközségbe, ahol azóta is szolgál. A gyülekezet 1991-ben választotta lelkipásztorává. A gyülekezeti szolgálat mellett a gyakorlati teológián belül a homiletika területével foglalkozott. 1999-től a mai napig óraadó tanár a Pápai Református Teológiai Akadémián, a Gyakorlati Teológiai Tanszéken, ahol főként homiletikát oktat. Rendszeresen ad elő az egyházkerületi gondnoki konferenciákon és Kárpát-medence szerte gyülekezetekben, intézményekben. Gyakran végez evangelizációs szolgálatokat; évente többször ad elő a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, a hatodévesek szemináriumán. Részt vesz a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai szekciójának munkájában is, ahol 2002 óta évente tart szakmai előadásokat. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán 1990-ben középiskolai református vallástanári oklevelet szerzett, majd a Veszprémi Egyetem (ma Pannon Egyetem) Bölcsészettudományi Karán, antropológia-etika-társadalomismereti szakon 2008-ban diplomázott. Az évek során több tisztséget is betöltött: 1996-2000 között egyházmegyei missziói előadó volt a Veszprémi Egyházmegyében, majd egyházmegyei tanácsosként (1996-tól), és egyházkerületi tanácsosként (1998-tól), később egyházmegyei lelkészi jegyzőként (2002-től), utóbb egyházmegyei lelkészi főjegyzőként (2006-tól) és egyházkerületi lelkészi főjegyzőként (2007-től) szolgál; 2009-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke; 2012-től a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. 2009-től vezeti a Reformátusok Lapja hasábjain az Ige mellett rovatot. A szentgáli református templomban keresztelték meg, ahol 1977-ben konfirmált, majd itt kötött házasságot Cenkvári Klára szociálpedagógussal 1990-ben. Gyermekei: Sára (1992) és Borbála (1994). Iskolai végzettségei Református Theológiai Akadémia- Budapest , református lelkészi oklevél (1991) Károli Gáspár Református Egyetem – Hittudományi Kar, középiskolai református vallástanári diploma (1999) Veszprémi Egyetem (Pannon Egyetem) – Bölcsészettudományi Kar, antropológia - etika -társadalomismereti szak; etika, ember és társadalomismeret szakos tanári diploma (2008) Károli Gáspár Református Egyetem – Hittudományi Kar, Doktori Iskola (2012) Szolgálati helyek és területek Balatonalmádi – Balatonfűzfői Református Társegyházközség (1990-óta). Egyházmegyei missziói előadó (1996-2000), egyházmegyei tanácsos (1996-tól), egyházkerületi tanácsos (1998-tól), egyházmegyei lelkészi jegyző (2002-től), egyházmegyei lelkészi főjegyző (1997-től). Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője (püspök-helyettes, 2007-2008). Dunántúli Református Egyházkerület püspöke 2009-óta. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke 2012-től. Tudományos munkássága Óraadó tanár, kutató - Pápai Református Teológiai Akadémia, Gyakorlati Teológiai Tanszék, homiletika oktatása (1999-től). Évente előadások a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, a hatodévesek szemináriumán. – Rendszeresen előadások a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai szekciójában. – Számos egyházvezetői előadás, konferencia, megszólalás, médiaszereplés szakmai szolgálati naplóban vezetetten. Rendszeres publikációk teológiai szaklapokban és számos felületen, adatbázisban rögzítetten, 850 sorszámmal. Reformátusok Lapjában – Ige mellett rovat vezetése – 2009 elejétől. Kitüntetések, elismerések, díjak „ Balatonalmádi Városért” Érdemrend (2014. augusztus 20.) Magyar Érdemrend középkeresztje (2018. március 15.) Kötetei A Gyakorlati Teológiai Szekció harminc éves kutatásának eredményei, A Magyar Református Homiletika eredményei és problémái 1972-2002 között, Budapest, 2003. (DC előadás, 2002.08.22.) Gondoljuk meg az Úr kegyelmes tetteit, Szolgálat a Balaton partján, Igehirdetések, meditációk, tanulmányok és fordítások, Pápa, 2007. (2007.12.19.) Íme, most van az üdvösség napja, 2Korinthus 6,2, REND-en elhangzott igehirdetés, Pápa, 2010. (2010.06.27.) Tágas tér, Üzenetek a 18. zsoltárból, Pápa, 2011. (2011.04.22., nagypéntek) Vezess, Napi áhítatok az Ige mellett, 2010. évfolyam, Pápa, 2011. (2011.12.13.) Szerezz értelmet, Napi áhítatok az Ige mellett, 2009. évfolyam, Pápa, 2012. (2012.09.26.) Amire leginkább szükségünk van, Mai üzenetek a Szentírásból Pál apostol Korinthusiakhoz írott második levelének első fejezete alapján, Balatonalmádi – Pápa, 2012. (2012.12.20.) Menjünk át, Napi áhítatok az Ige mellett, 2012. évfolyam, Pápa, 2013. (2013.11.14.) Mélyebben, Mai üzenetek a Szentírásból Pál apostol Korinthusiakhoz írott második levelének tizenkettedik fejezete alapján, Balatonalmádi – Pápa, 2014. (2014.03.10.) Őbenne, Krisztusban remélünk, Cikluszáró püspöki jelentés 2009-2014, Szolgálati naplóval és szolgálati napló nélkül, Pápa, 2014. (Körmend, 2014.06.19.) Rendben, Igehirdetések a Református Egyházi Napokon, Dunántúlon, azaz a REND-en, 2008-2014 között, Pápa, 2014. (2014.07.06.) Figyelj, Üzenetek a Példabeszédek könyve első kilenc fejezetéből, Pápa, 2014. (2014.12.19.) Végső tanulság, Üzenetek a Prédikátor könyvéből, „Képmeditációk igeszerűen”, Pápa, 2015. (2015.06.05.) Erőt, Napi áhítatok az Ige mellett, 2011. évfolyam, Pápa, 2015. (2015.12.04.) Isten dicsőségére, Mai üzenetek a Szentírásból Pál apostol Korinthusiakhoz írott második levelének második fejezete alapján, Pápa, 2015. (2015.12.20.) Dietrich Bonhoeffer, Homiletika (fordítás és két magyarázó tanulmány), “Szólj” – Homiletikai tankönyvek 2., Pápa, 2016. (2016.03.25., nagypéntek) Hazavárlak, Utazás a 25. zsoltárral, Pápa, 2016. (2016.05.27.) Szemem állandóan az Úrra néz, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 1., Zsoltárok 25,15-18, 2016. május 8., Pápa, 2016. (2016.05.28.) Istenből szólunk, Homiletikai tanulmányok, (az összes megjelent írás jegyzékével), Pápa, 2016. (2016.06.07.) Betölt az Úr Lelke, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 2., Mikeás 3,5-8, 2016. május 16., Pápa, 2016. (2016.06.08.) Íme, jön Istenetek, Víz fakad a szomjazó földön, Ézsaiás 35,4-7, “REND” igehirdetés Balatonfüreden, 2016. június 26., Pápa, 2016 (2016.06.24.) Megajándékozottak vagyunk, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 3., 2Péter 1,3-8, 2016. május 22., Pápa, 2016. (2016.08.01.) Gyönyörködj az Úr törvényében, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 4., Zsoltárok 1,1-6, 2016. május 29., Pápa, 2016. (2016.09.15.) Betelve az élettel, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 5., 1Krónikák 23,1-6, 2016. június 12., Pápa, 2016. (2016.11.15.) Jó az Úr, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 6., Zsoltárok 34,2-11, 2016. június 19., Pápa, 2016. (2016.11.15.) Mennyi mindenünk van, püspöki igehirdetések a 2015. esztendőből szolgálati naplóval, Pápa, 2016. (2016.12.05.) Az egyházról, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 7., Ézsaiás 35,3-7, 2016. július 10., Pápa, 2017. (2017.01.28.) Minden dolgotok szeretetben, Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 8., 1Korinthus 16,10-18, 2016. július 17., Pápa, 2017. (2017.03.16.) Megváltottalak I., Napi áhítatok az Ige mellett, 2013. évfolyam első félév, Pápa, 2017. (2017.03.16.) Megváltottalak II., Napi áhítatok az Ige mellett, 2013. évfolyam második félév, Pápa, 2017. (2017.08.07.) Örömmel I. Napi áhítatok az Ige mellett, 2017. évfolyam első félév, Pápa, 2017. (2017.09.19.) Fordulj Hozzánk, Uram! Igehirdetések a balatonalmádi és balatonfűzfői templomban 9., Zsoltárok 90., 2016. július 24., Pápa, 2017. (2017.09.22.) Fordulj hozzánk, Uram! Püspöki igehirdetések a 2016. esztendőből szolgálati naplóval, Pápa, 2017. (2017.12.15.) Újjá lesz I. Püspöki igehirdetések a 2017. esztendő első félévéből, szolgálati naplóval. Sámuel első könyvének magyarázata (1–17 fejezetek), Pápa, 2018. (2018.02.01.) Édességet! Napi áhítatok az Ige mellett, 2014. évfolyam, Pápa, 2018. (2018.04.10.) Örömmel II. Napi áhítatok az Ige mellett, 2017. évfolyam második félév, Pápa, 2018. (2018.04.16.) Újjá lesz II. Püspöki igehirdetések a 2017. esztendő második félévéből, szolgálati naplóval. Sámuel első könyvének magyarázata (18-31 fejezetek), Pápa, 2018. (2018.04.29.) Halomra hasítva, Képmeditációk igeszerűen, Pápa, 2018 (2018.05.09.) A Dunántúli Református Egyházkerület 110 kiadványának gondozója, nagy részüknek szerkesztője. Az égig érő templomtorony, Dunántúli templommesék, szerk. Steinbach József, Pápa, 2009 "A Te Igéd igazság", 87 dunántúli prédikáció, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2009 Dr. Boross Géza, Lásd, hited tőle mit várhat, Esketési igehirdetési vázlatok, szerk. Steinbach József, Pápa, 2010 Lukács evangéliuma, 149 dunántúli prédikáció, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2010 Egy éven át Farkas Józseffel, Igehirdetések, meditációk, szerk. Steinbach József, Pápa, 2011 A Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyvei és püspöki beszámolói 2009-2010, szerk. Steinbach József, Pápa, 2011 Zsoltárok könyve, 159 dunántúli prédikáció, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2011 Jubileumi programfüzet, szerk. Steinbach József, Köntös László, Pápa, 2012 Istentisztelet ecsettel, Mátyás Lajos akvarelljei, 351 dunántúli református templom, szerk. Steinbach József, Pápa, 2012 "Szenvedjétek el egymást szeretetben", 68 dunántúli esketési igehirdetés, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2012 Farkas József, Nem csüggedünk, Válogatás Pál apostol második korinthusi levele alapján elhangzott prédikációkból, szerk. Somhegyiné Farkas Judit, Steinbach József, Pápa, 2013 „Isten Fia magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe”, Ünnepi kötet Dr. Márkus Mihály püspök-professzor 70. születésnapja tiszteletére, szerk. Steinbach József, Pápa, 2013 Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, Hetvenkét dunántúli igehirdetés a karácsonyi ünnepkörből, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2013 "Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon", Nyugdíjas dunántúli lelkipásztorok igehirdetései, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2014 Dr. Boross Géza, Homiletika, „Szólj” Homiletikai tankönyvek 1. kötet, szerk. Steinbach József, Pápa, 2015 Lélekben és igazságban, 41 dunántúli lelkipásztor igehirdetése a samáriai asszony történetéről, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2015 Farkas József, Nem vagy messze Isten országától, Válogatás a Márk evangéliuma alapján elhangzott prédikációkból, szerk. Somogyiné Farkas Judit, Steinbach József, Pápa, 2015 Dietrich Bonhoeffer: Homilatika, „Szólj” Homiletikai tankönyvek 2. kötet, szerk., ford. Steinbach József, Pápa, 2016 REND programfüzet, Balatonfüred, szerk. Steinbach József, Pápa, 2016 A könyörülő Isten, 31 dunántúli lelkipásztor igehirdetése a Róma 9,16-ról, szerk. Köntös László, Steinbach József, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 2016 "A késő idők emlékezetében éljenek...", A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015. Jubileumi kötetek 3., szerk. Köntös László, Steinbach József, Forrai Beatrix, Pápai Református Gyűjtemény, Pápa, 2016 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések) Farkas József, Több az élet I., A Reformátusok Lapjában 1957-1964 között megjelent cikkek, szerk. Somhegyiné Farkas Judit, Steinbach József, Pápa, 2016 Nagy Lajos, Igék hétköznapokra I-VII, Kórházi csendespercek, meditációk a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, szerk. Steinbach József, Pápa, 2011-2017 Farkas József, Több az élet II., A Reformátusok Lapjában 1965-1972 között megjelent cikkek, szerk. Somhegyiné Farkas Judit, Steinbach József, Pápa, 2017 Farkas József, Több az élet III., A Reformátusok Lapjában 1973-1980 között megjelent cikkek, szerk. Somhegyiné Farkas Judit, Steinbach József, Pápa, 2017 „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” 76 dunántúli lelkipásztor reformációi igehirdetése, szerk. Köntös László, Steinbach József, Pápa, 2017 F. Craddock, A prédikálás, „Szólj” Homiletikai tankönyvek 3. kötet, szerk. Steinbach József, Pápa, 2017 http://www.steinbachjozsef.hu/html Pompadour-kotinga A Pompadour-kotinga (Xipholena punicea) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1764-ben, még a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó Turdus nembe Turdus puniceus néven. Előfordulása Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése A fej-testhossza 20 centiméter, testtömege 58-76 gramm. A hím tollazatának színe borvörös; fehér részekkel a szárnyakon. A tojó színe szürke; szárnyainak egyes tollai fehéren szegélyezettek. A szemei fehéresek. Életmódja Gyümölcsökkel és néha rovarokkal táplálkozik. Irak az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Irak a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el 1939–1940-es spanyol labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Segunda División 1939-40-es szezonja volt a bajnokság kilencedik, a spanyol polgárháború utáni első szezonja. A bajnokságban 5 csoportra osztva összesen 40 csapat szerepelt. Érdekesség, hogy a szövetség döntése értelmében rengeteg olyan csapat is kiesett, amely egyébként nem végzett kiesést érő helyen. 123Y busz (Pécs) A pécsi 123Y jelzésű autóbusz Deindol és a Rózsadombi lakótelep között nyújt közvetlen kapcsolatot a Belváros érintésével. A munkanapokon induló járat 41 perc alatt teszi meg a 14,6 km-es távot. Dettre Gábor Dettre Gábor (Debrecen, 1956. szeptember 24.) Balázs Béla-díjas (2003) filmrendező. Életpályája Szülei: Dettre Gábor és Dancza Erzsébet. 1974–1979 között a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1979-től az USA-ban élt. 1982–1985 között a New York-i Egyetem Tisch Művészeti Karán filmrendezést tanult. 1988–1989 között a CBS-nél volt producer. 1991-től Budapesten dolgozik. 1992-ben jött haza Magyarországra. 1995–1997 között az Off Broadway Étterem tulajdonosa volt. 1997 óta a Hunnia Mozi tulajdonosa. Dolgozott háztartási alkalmazottként, benzinkutasként; volt taxis, postás, majd vágást tanított a New York-i Egyetemen. Dokumentumfilmeket forgat, fényképez. Filmjei Fekete fények, fehér árnyékok (1989) Baleset a harrisburgi atomerőműben (1989) Virágoskert a Szaharában (1990) Próféta (1992) Intermezzo (1992) Kerubokkal harcolgatók (1993) A színésznő és a halál (1993) A holnap érdeklődés hiányában elmarad (1993) "A felettünk való mindig megteríti asztalunkat" (1993) Hazatérők (1994) Én Varsóból való vagyok, én Prágából, én nem tudom, honnan... (1994) „A mennyországban kész a helyed...” (1995) Jobbágyfelszabadítás (1998) ...halott lepke száll tova... (1998) A tekerőlantos naplója (1998) Felhő a Gangesz felett (2001) Szerelem utolsó vérig (2002) Zichy Mihály - Zalától Szentpétervárig (2003) Önmagának szóló ének (2003) Mányoki Ádám (2003) Juhász Ferenc - Gyémántmorzsalék (2003) Sűrű ködben célba lőni (2003) Labirintus (2004) Van hajlamom arra, hogy utópiákban gyönyörködjek (2004) Tabló – Minden, ami egy nyomozás mögött van! (2008) Holnap (2009) Antigoné (2010) Díjai a filmszemle különdíja (1994) a filmkritikusok díja (1995) Toleranciadíj Balázs Béla-díj (2003) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Vas(II)-szulfát A vas(II)-szulfát (FeSO4, régi magyar nevén: kénsavas vasélecs) a vas kénsavval alkotott sója, szulfátja. A vízmentes vas(II)-szulfát fehér színű por. Az oldhatósága vízben elég jó, 100 g vízben 21°C-on 27,3 g, 60°C-on 54,9 g oldódik fel. A vizes oldatának fanyar vasíze van. Az oldat hidrolizál, emiatt gyengén savas kémhatású. A vegyület oldatából monohidrátja (1 molekula kristályvizet tartalmaz), tetrahidrátja (4 molekula kristályvizet tartalmaz), vagy heptahidrátja (7 molekula kristályvizet tartalmaz) kristályosodhat ki a hőmérséklettől függően. Ezek közül a heptahidrát a legjellemzőbb (FeSO4 · 7 H2O). Ez enyhén kékes árnyalatú halványzöld kristályokból áll. Alkoholban nem oldódik. A heptahidrát szerkezete A vas(II)-szulfát heptahidrátja valójában akvakomplexnek tekinthető. A kristályrácsában a központi vasatomhoz hat vízmolekula koordinálódik oktaéderes elrendeződésben. A hetedik vízmolekula a szulfátanion (SO2−4) egyik oxigénatomjához kapcsolódik hidrogénkötéssel. Ezért a vegyület képlete pontosabban: [Fe(H2O)6]SO4 · H2O. Kémiai tulajdonságai Ha a vegyületet hidrogéngázban hevítik, vas(II)-szulfiddá redukálódik. Oxidálószerek hatására vas(III)-szulfáttá alakul, oxidálódik. Kettős sókat alkot alkálifémek szulfátjaival. Előfordulása a természetben A természetben a vas(II)-szulfát heptahidrátja és monohidrátja található meg ásványként. Előbbi ásvány neve melanterit, utóbbié szomolnokit. A heptahidrát monoklin kristályokat alkot. A természetben előfordulnak réz(II)-szulfáttal alkotott elegykristályai, ilyenek a boothit és a salvadorit. Előállítása A nyers vas(II)-szulfátot piritből állítják elő. A piritet bizonyos esetekben pörkölik, hogy kéntartalma csökkenjen. Később a pörköléssel csökkentett kéntartalmú piritet (vagy a piritet az eredeti állapotában) megnedvesítik. Ekkor a pirit lassan vas(II)-szulfáttá oxidálódik. A keletkezett vas(II)-szulfát kilúgozással vonható ki. Tiszta vas(II)-szulfát állítható elő, ha vasdrótot forrón kénsavban oldanak fel. A vegyület kikristályosodik, ha az oldat lehűl. Felhasználása Felhasználják más vasvegyületek előállítására. A kohászatban vas elektrolitos úton történő előállítására alkalmazzák. Felhasználják a textilfestésben, fák impregnálására. A gyógyászatban a 0,5-2%-os vas(II)-szulfát oldatot orrvérzés csillapítására használják. Veszélyek Emberre: egészségi károsodást okozhat a lenyelése, irritálja bőrt, és erősen irritálja a szemet. Ha a szembe kerül: néhány percen keresztül óvatosan vízzel kell kimosni, az esetleges kontaktlencsét óvatosan el kell távolítani, majd tovább mosni a szemet. A szennyezett ruhát le kell venni, és az újra felvétel előtt ki kell mosni. A tárolására szolgáló edényeket veszélyes hulladékként kell kezelni. Halálos adagja kutyáknál szájon át: 600mg vas(II)-szulfát 1 kg testsúlyra számítva. Örmény Izsák Örmény Izsák vagy Sahak (354–439) az örmény apostoli ortodox egyház katolikosza (pátriárkája) volt. Nagy Szent Izsákként, illetve Pártus Sahakként is említik. (Örményül: ����� �����, Sahak Parthev", pártusul: Sahak-én Parthaw.) Származása szerint pártus volt. Származása Izsák a keresztény I. Szent Nerses és a Mamikoniai Sanducht hercegnő házasságából származott. Apja révén Világosító Szent Gergely leszármazottja volt. Ő volt az ötödik katholikosz az örmény Arsakida dinasztiából Világosító Szent Gergely (301–325), I. Szent Aristaces (325–333), I. Szent Vrtanes (333–341), valamint I. Szent Huszik (341–347) után. Az atyai nagyanyja Bambis Arsakida hercegnő, VII Tigranes király nővére és III. Khosrov király leánya. Élete Nagyon fiatalon elárvult, de kiváló irodalmi nevelésben részesült Konstantinápolyban, különösen a keleti nyelvek tekintetében. Miután megválasztották pátriárkának hívei vallási és tudományos képzésének szentelte magát. Ez időben Örményország súlyos válságon esett át. 387-ben elvesztette függetlenségét, és a Bizánci Birodalom és Perzsia kettéosztotta. Mindkét részen saját örmény származású vazallus uralkodott. A Bizánci területen megtiltották az örmények számára a szír nyelv használatát, amelyen mindaddig az istentisztelet kizárólagos nyelve volt, helyette a görög nyelvet kellett használni, és az országrész fokozatosan hellenizálódott. A perzsa területrészen viszont éppen ellenkezőleg a görög volt tilos, és a szír nyelv volt az előnyben részesített. Így az ősi örmények kultúrát az eltűnés veszélye fenyegette A nemzeti egység pedig komoly veszélybe került. Hogy mindkét részen segítsen, Izsák támogatta Szent Mesropot az örmény ábécé kialakításában. Majd elkezdték lefordítani a keresztény Bibliát. A fordítás alapját a szír Peshitta képezte, de a fordítást összevetették mind a Szeptuagintával, sőt, úgy tűnik, mind a héber szöveggel (410, 430). Az eddig szír nyelvű liturgia szövegét is lefordították örményre, de átvettek elemeket Cezáriai Szent Vazul liturgiájából is, így egy örmény színezetű sajátos liturgia jött létre. Izsák a felsőoktatást is megszervezte az Edessába, Melitenébe és Konstantinápolyba és máshová küldött tanítványai segítségével. Lefordíttatta velük a a görög és szír nyelvű irodalom legfontosabb műveit: pl. Alexandriai Szent Atanáz, Jeruzsálemi Szent Cirill, Szent Vazul és a két Szent Gergely műveit (Nazianzi és Nüsszai), továbbá Aranyszájú Szent János és Szír Szent Efrém alkotásait. Kora az örmény irodalom aranykora volt, még akkor is ha ez elsősorban kölcsönzött irodalom volt. Izsák újjáépíttette a perzsák által lerombolt templomokat és kolostorokat. Nagylelkűen törődött az oktatás ügyével. Az I. Jazdagird szászánita király által bevezetni kívánt zoroasztrizmust megszüntette. Három zsinatot szervezett az egyházi fegyelem helyreállítása céljából. Szent Izsák a hagyomány szerint liturgikus énekek szerzője is volt. Két levele: a II. Theodosiushoz, illetve az Atticus konstantinápolyi pátriárkához írott maradt fenn. A neki tulajdonított, a Konstantinápolyi Szent Proclusnak címzett harmadik levelelt nem ő írta, az a X. században készült. A 431-ben megtartott Első Efezusi Zsinat megszervezésében sem vett részt. Még akkor sem, ha a Nesztoriosz örményországi követői és Melitenei Acatius és Rabbula tanítványai között kialakult vitában Izsák a Konstantinápolyi Egyházhoz fordult és Szent Proclustól meg is kapta a kívánt magyarázatokat. A felvilágosul hitű Izsák pátriárka nagyon puritán életet élt. A király 426-ban rendkívül független jelleme miatt megfosztotta a pátriárkai széktől, de 430-ban visszatérhetett a pátriárkai trónra. Nagyon magas korban, 110 évesen visszavonultan érte a halál, melynek pontos időpontját nem ismerjük: valamikor 439 és 441 között következett be. Hovhannes Draskhanakerttsi szerint testét Taronba vitték, Astisat faluban temették el. Az örmény apostoli egyház több napon megemlékezik róla. Szent Izsák nős volt, felesége neve ismeretlen. Házasságukból egy Szahakanus nevű lánya született, akit egy gazdag, befolyásos örmény nemes Mamikónia Hamazasp vett feleségül. Lovrečka Varoš Lovrečka Varoš falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Vrbovechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 35 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re északra fekszik. Története Lovrečka Varoš a vidék egyik legősibb települése, melyet Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomával és plébániájával már 1317-ben említenek. 1497-ben és 1707-ben vásáros helyként szerepel. A magyar eredetű "Varoš" név 1598-ban jelenik meg a település nevében "Varas apud ecclesiam sancti Laurentii" alakban. 1802-ben birtokosa a Galjuf és Terek család volt, egyébként története során mindvégig a Gostović-Lovrečina uradalom része volt. Iskoláját 1857-ben alapították 62 gyermekkel, a 20. század folyamán azonban megszüntették és Banovóra helyezték át. 1857-ben 149, 1910-ben 215 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 141 lakosa volt. Nevezetességei Szent Lőrinc tiszteletére szentelt temploma a 14. században már állt, a török azonban lerombolta. A mai, a réginél szerényebb kivitelű egyhajós templomot a 18. század második felében építették késő barokk – klasszicista stílusban. Egyedülálló nevezetessége az 1780-ban készített Jónás és a cethal alakjára formált szószék, ismeretlen mester alkotása. A Jónást elnyelni készülő cethal a szószék alsó részének díszítését képezi, míg maga Jónás a szószék tetején áll. Hasonló szószékek másutt csak Csehországban és Németországban találhatók. Csodatündér Barbie – Fairytopia A Csodatündér Barbie – Fairytopia létrehozása vagy Barbie – Fairytopia (eredeti cím: Barbie: Fairytopia) egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelyet Walter P. Martishius és Will Lau rendezett. A forgatókönyvet Elise Allen és Diane Duane írta, a zenéjét Eric Colvin szerezte, a Lions Gate Entertainment készítette. Amerikában 2005. március 8-án adták ki DVD-n. Bagneux (Allier) Bagneux település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 319 fő (2015). Bagneux Agonges, Aubigny, Montilly és Villeneuve-sur-Allier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pedro Toro Araya Pedro Damián Araya Toro (Santiago, 1942. január 23. –) chilei válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1964 és 1972 között 65 alkalommal szerepelt a chilei válogatottban és 19 gólt szerzett. Részt vett az 1966-os világbajnokságon és az 1967-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Chilei bajnok (5): 1962, 1964, 1965, 1967, 1969 Dél-amerikai bajnokság bronzérmes (1): 1967 Jodie Foster Alicia Christian „Jodie” Foster (Los Angeles, 1962. november 19. –) kétszeres Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, filmrendező. Élete és munkássága Szülei Lucius Foster és Evelyn Almond. Középiskolai éveit egy igen exkluzív iskolában (Lycée Français de Los Angeles) töltötte, majd onnan a Yale Egyetemre került, ahol summa cum laude diplomázott angol irodalomból 1985-ben. Már 1965-ben feltűnt a reklámokban, majd később szórakoztató sorozatokban is. 1969-ben debütált a Mayberry R.F.D. című filmben. 1970 óta több mint 50 filmben vagy tévéjátékban szerepelt. 1972-ben kapta meg első főszerepét a Napóleon és Samantha című filmben. 1975-ben forgatott első alkalommal Martin Scorsese-val az Alice már nem lakik itt címűt. 1976-ban Oscar-díjra jelölték a Taxisofőr című filmben nyújtott alakításáért. John Hinckley azt állította, hogy a Taxisofőrben látott Jodie Foster figyelmét szerette volna felkelteni tettével, amikor rálőtt Ronald Reagan amerikai elnökre. 1988-ban és 1991-ben is Oscar-díjat kapott (A vádlottak; A bárányok hallgatnak). 1992-ben Woody Allennel is együtt dolgozott az Árnyak és köd című filmben. 1994-ben Liam Neeson és Natasha Richardson mellett ő is főszereplője volt a Nell, a remetelány című filmnek. A következő nagy filmes szerepe a Kapcsolat volt, ahol Matthew McConaughey volt a partnere. A 2000-es évek elején a Pánikszoba című filmben tűnt fel Kristen Stewart, Forest Whitaker és Jared Leto színészek mellett. 2006-ban Denzel Washington és Clive Owen partnere volt A belső ember című filmben. Magánélete Jodie Foster magánéletét homály fedi, két fiának apjáról semmit nem lehet tudni. 2013-ban, a 70. Arany Glóbusz-gálán Jodie Foster életműdíjat kapott, majd közel tízperces beszéde közben nyilvánosan bejelentette, hogy leszbikus. Filmjei Színészként 2013. Elysium – Zárt világ (Elysium) 2011. Az öldöklés istene (Carnage) 2011. A hódkóros (The Beaver) 2009. A Simpson család (The Simpsons) 2008. Nim szigete (Nim's Island) 2007. A másik én The Brave One (színész és producer) 2006. A belső ember (Inside Man) 2005. Légcsavar (Flightplan) 2004. Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles) 2002. Pánikszoba (Panic Room) 2002. Oltári fiúk (The Dangerous Lives of Altar Boys) 1999. Anna és a király (Anna and the King) 1997. Kapcsolat (Contact) 1997. X-akták (The X Files) 1996. A dumagép (Frasier) 1994. Nell, a remetelány (Nell) (producer is) 1994. Maverick (Maverick) 1993. Sommersby 1992. Árnyak és köd (Shadows and Fog) 1991. Más, mint a többiek (Little Man Tate) 1991. A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) 1991. Árnyak és köd Shadows and Fog 1990. Csapdában (Catchfire) 1988. A vádlottak (The Accused) 1988. Pontrablás (Stealing Home) 1987. Nagyra törő álmok (Siesta) 1987. Az ötödik sarok (Five Corners) 1986. Megigézve (Mesmerized) 1984. A mások vére (Le Sang des autres) 1984. Hotel New Hampshire (The Hotel New Hampshire) 1983. Állatfogó kommandó (Svengali) 1982. O´Hara felesége (O´Hara´s Wife) 1980. Carny 1980. Rókák (Foxes) 1977. A kapitány kincse/Reszkessetek kincsrablók (Candleshoe) 1977. Casotto 1977. Moi, fleur bleue 1976. A kislány, aki az utcánkban lakik (The Little Girl Who Lives Down the Lane) 1976. Kelekótya péntek (Freaky Friday) 1976. Bugsy Malone 1976. Taxisofőr (Taxi Driver) 1976. A nyár visszhangjai (Echoes of a Summer) 1975. Medical Center 1975. Terry és Dearing titokzatos élete (The Secret Life of T.K. Dearing) 1973–1975. ABC Afterschool Specials 1974. Alice már nem lakik itt (Alice Doesn't Live Here Anymore) 1974. Paper Moon 1974. Smile Jenny, You're Dead 1973. Egy kis indián (One Little Indian) 1973. Tom Sawyer kalandjai (film, 1973) (Tom Sawyer) 1973. The Partridge Family 1973. Kung Fu 1973. Az Addams család The Addams Family 1973. The New Perry Mason 1973. Bob & Carol & Ted & Alice 1973. Love Story 1972. A Kansas City-i bombázó (Kansas City Bomber) 1972. Napoleon és Samantha (Napoleon and Samantha) 1972. The Amazing Chan and the Chan Clan 1972. Ghost Story 1972. The Paul Lynde Show 1972. Scooby-Doo újabb kalandjai The New Scooby-Doo Movies 1972. Round Up 1972. My Sister Hank 1972. Bonanza 1972. Ironside 1971–1972. My Three Sons 1969–1972. Gunsmoke 1969–1971. The Courtsip of Eddie's Father 1970. Adam-12 1970. Daniel Boone 1970. Disneyland 1970. Menace on the Mountain 1970. Nanny and the Professor 1968–1970. Mayberry R.F.D. 1969. Julia 1969. The Doris Day Show Rendezőként 2017. Fekete Tükör "Arkangel" (Black Mirror S04 E02) 2011. A hódkóros (The Beaver) 1995. Szédült hétvége (Home for the Holidays) 1991. Más, mint a többiek (Little Man Tate) 1988. Tales from the Darkside Érdekességek 1998-ban elneveztek róla egy újonnan felfedezett kisbolygót, amelynek pályája a Marsé és a Jupiteré közé esik. Az égitest a 17744 Jodiefoster nevet viseli. Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj 1992 díj: legjobb színésznő – A bárányok hallgatnak 1989 díj: legjobb színésznő – A vádlottak 1994 jelölés: legjobb színésznő – Nell, a remetelány 1976 jelölés: legjobb női mellékszereplő – Taxisofőr Golden Globe-díj 2008 jelölés: legjobb színésznő (filmdráma) – A másik én 1998 jelölés: legjobb színésznő (filmdráma) – Kapcsolat 1995 jelölés: legjobb színésznő (filmdráma) – Nell, a remetelány 1992 díj: legjobb színésznő (filmdráma) – A bárányok hallgatnak 1989 díj: legjobb színésznő (filmdráma) – A vádlottak 1977 jelölés: legjobb női főszereplő – filmmusical vagy vígjáték – Bolondos péntek BAFTA-díj 1992 díj: legjobb színésznő – A bárányok hallgatnak 1990 jelölés: legjobb színésznő – A vádlottak 1977 díj: legjobb női mellékszereplő – Bugsy Malone 1977 díj: legjobb elsőfilmes – Bugsy Malone New York-i Filmkritikusok Egyesülete díj: legjobb színésznő – A bárányok hallgatnak 1940-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1940-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának tizenegyedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. Bajnoki pontvadászat helyett azonban kuparendszer szerinti volt a lebonyolítás, melyet a Sudet Viipuri csapata nyerte. Szamosszeg Szamosszeg község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Szatmári-síkság keleti csücskében, a Szamos folyó nagy kanyarulata és a Kraszna folyó között fekvő település, Nyíregyházától 72 km távolságra. Szomszédos települései: nyugatról Nagydobos, keleti irányból Szamoskér. A település lakónépessége: 2040 fő, belterülete 231 ha. külterülete 3.299 ha. A 41-es útról Vásárosnaménynál leágazó alsórendű úton érhető el, A településen vasútállomás nincs, a legközelebbi vasútállomás a Záhony-Mátészalka vasútvonalon Nagydoboson található. Közigazgatás-története Az eredetileg Szatmár vármegyéhez tartozó települést 1411-ben királyi engedéllyel Szabolcs vármegyéhez csatolták birtokrészeivel együtt. Mint szabolcsi exclavét, az 1827. évi XXXIV. tc.-kel ismét átkebelezik Szatmár vármegyéhez. Története Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal. Nevének első említése 1290-ből ismert (Zomuszigh-alakban IV. László okleveléből, melyben vámszedőit szólítja fel, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig a Balogsemjén nemzetségbeli Mihálytól és fiaitól ne szedjenek vámot hajóik után. Szamosszeg az egészen eddig kiterjedő Ecsedi-láp északi csücskében állt. A falu Szamos folyón lévő átkelőhely(vámhelye) a középkori hadi- és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, mely út főbb állomásai voltak a közeli Gyarmat és Szatmár). Szamosszeg 1312-ben a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádor birtoka volt, neje után. A falut a király 1350 után eladományozta, birtokosai a Cudarok lettek, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak. Ekkortájt tűnnek fel a Perényiek is. Ők 1945-ig birtokoltak a községben. Szamosszegnek talán fontos révátkelőhely volta teremtette meg egy időben a városias jellegű fejlődést. Ez idő tájt lakóit civisnek, polgárnak nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldbirtoklások idején is a bíráké, esküdteké és hospeseké. A 18. századtól a Perényiek mellett a 19. század közepéig főleg a gr. Károlyi, hg. Eszterházy, Lónyay család-ok, majd a múlt század elején a Perényi, Károlyi és Mandel családoknak vannak itt nagyobb birtokai. Határában több középkori elpusztult falu nyoma lelhető fel, mint például BACHNA, ez a település 1322-ben tűnik fel (p. Bachna alakban) a Balog-Semjén nemzetségbeli Ubul fia Mihály fia István falujaként, melyet a közelben lévő hermánszegi és jánki népek pusztítottak el. Bachna neve a feltevések szerint a szláv bástya (torony) szóból származhat, s névadója talán a IV. László engedélyével a Balogsemjén nemzetségbeli Ubul fia Mihály építtette vár lehetett. A község története során sokat szenvedett a Szamos árvizei miatt, utolsó emlékezetes dátum 1970. május 14-15, amikor a település egy részét újból elöntötte. A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektől a Mátészalkai járáshoz tartozott, majd Mátészalka városkörnyékének része lett. Az 1920-as évek elejétől körjegyzőség, hozzátartozott Szamoskér. 1971-től önálló községi tanács, majd 1973-tól közös községi tanács székhelye, Szamoskér társközséggel. Jelenleg körjegyzőségi székhely Szamoskér község tartozik hozzá. A település a domborzati viszonyokhoz igazodó szabálytalan alaprajzú többutcás község. Az utcák csatlakozásánál tölcsérszerű bővültek alakultak ki, s ezekre néznek a szélesebben terpeszkedő korábban rangos porták. A magasabb területeket kirajzoló az azt követő utcás szerkezet település az elmúlt évtizedekben a korábbi utcák folytatásában fejlődött tovább. Itt is és az archaikusabb településrészben is az utcák előkertkes beépítésűek. A településre kizárólag a szalagtelkes forma a jellemző. Gyakorlatilag minden udvar soros beépítésű, s valamennyin a tagolt épületrendezés figyelhető meg. A község lakosságszáma csökkenő tendenciát mutat 1960-ban még 3000 fő feletti népességet számlált, ez napjainkra 2200 fő alá csökkent. Az árvíz hatására kialakult tömeges elvándorlás napjainkra sem fordult át, hiszen az elköltözők száma meghaladja a betelepülőkét, s ezt a folyamatot erősíti a természetes fogyás. Sok az időskorú, arányuk az összlakosságon belül eléri a 30%-ot. A község infrastrukturális ellátottsága a megyei összehasonlításban megfelelő. 1991-1994 között valósult meg a vezetékes gázellátás, a telefonhálózat kiépítése. A 737 lakás 90%-a kap vezetékes ivóvizet, 75%-uk vezetékes gázzal füthető. 2001-ben átadásra került a teljes belterületi szennyvizelvezető hálózat, valamint korszerű szennyviztisztitó telep. Mai lakóinak nagy része mezőgazdaságból él. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Műemlék jellegű református templomát 1843 és 1863 között építették az elpusztult előző helyett. Copf stílusban készült szószékét valószínűleg az elpusztult templomukból hozták át. Híres emberek Itt születtek: Kovács Sándor ( 1860 Szamosszeg) hírlapíró is itt született. Szabó Béla levéltáros (Szamosszeg, 1905. szeptember 30. – Zalaegerszeg , 1984. december 27.) Bodó Sándor (1920–2013) festőművész Ozsváth Sándor művelődéstörténész, tanár, újságíró (Szamosszeg, 1950. január 29.) Itt élt: Ámi Lajos mesemondó 1911 -től itt élt a településen. Mazerolles (Vienne) Mazerolles település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 840 fő (2015). Mazerolles Bouresse, Civaux, Gouex, Lussac-les-Châteaux és Verrières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Caritas (piramisjáték) A romániai Caritas egy Ponzi-rendszer szerint működő korlátolt felelősségű társaság volt. Az 1992-ben alapított játék egyszerű szabállyal rendelkezett: a befektető adott összeget fizetett be, három hónap múlva pedig annak nyolcszorosát kapta vissza, sorsolás vagy bármilyen egyéb feltétel nélkül. A Caritas 1994-ben omlott össze. Egyes elemzők szerint az volt a célja, hogy Gheorghe Funar és a PUNR politikai tőkét kovácsoljon belőle, mások szerint az, hogy az átlagemberek pénzét kicsalják, és a PUNR tagjaihoz juttassák. Története A Caritast Ioan Stoica brassói könyvelő alapította 1992 áprilisában. Stoica azt ígérte, hogy minden befektetője három hónap elteltével nyolcszoros összeget kap vissza; állítása szerint az volt a célja, hogy segítsen az elszegényedett románságnak megtalálni az utat a kapitalizmusba. A társaság székhelye kezdetben Brassóban volt, majd két hónap múlva átköltözött Kolozsvárra. Kezdetben csak a kolozsvári lakosok helyezhettek el pénzt, 2000 és 10 000 lej (10–50 dollár) közötti összegeket. 1993 nyarától minden romániai állampolgár játszhatott, a betét összege legkevesebb 20 000, legtöbb 160 000 lej lehetett. A szegénységben sínylődő nép a Caritasban látta a megváltást: becslések szerint a játékosok száma 2 és 8 millió között volt, és 1993-ban a társaság az ország pénzállományának harmadát birtokolta. A séma fenntarthatatlanságára már 1993 őszén is felhívták a figyelmet, de az akkori román törvények nem tiltották a játékot, a hatóságok pedig a népharagtól tartva nem tettek semmilyen lépést ellene. Mi több, egész propagandagépezet alakult ki a Caritas támogatására: közéleti személyiségek és szervezetek szólaltak fel mellette, népszerűsítő könyvek és tévéadások készültek róla, Stoicát a nemzet Messiásaként állították be. Részben ezen furcsaság miatt sokan úgy tartják, hogy az átverés célja az volt, hogy a Caritast nyíltan támogató, főleg volt Securitate-tagokból álló PUNR meggazdagodjon, és/vagy ezzel párhuzamosan népszerűségre tegyen szert. 1994 májusában Stoica bejelentette a Caritas bezárását, azt ígérve, hogy mindenkinek visszafizeti a befektetett pénzt, de ez az ígéret hamisnak bizonyult; a 260 000 kárvallott mai árfolyamon több tízmillió dollárt veszített. 1994 augusztusában a társaság csődbe ment. Stoicát csalás vádjával letartóztatták és hét év börtönre ítélték, de 1996 júniusában kiengedték. A Caritas története nem egyedülálló a rendszerváltás utáni Romániában. Az 1990-es évek második felében a Fondul Național de Investiții (FNI) piramisjáték több, mint 300 000 befektetőt károsított meg. Jacek Rostowski Jan Vincent-Rostowski , (tkp. Jacek Rostowski) (London, 1951. április 30. –) lengyel közgazdász, politikus, pénzügyminiszter (2007-2013). Élete Emigráns lengyel szülők gyermekeként született 1951-ben Londonban. A nagy presztízsű London School of Economics közgazdasági egyetemen szertett diplomát. Rostowski – a rendszerváltás idején – részt vett a Leszek Balcerowicz nevével fémjelzett gazdasági sokkterápia kidolgozásában. A budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) professzoraként kerül 2007. november 16-án Donald Tusk kormányába, mint pénzügyminiszter. Tárcája élén kétszer annyi időt töltött, mint bármelyik elődje a rendszerváltás óta. Minisztersége alatt az EU-ban Lengyelország egyedüliként úszta meg recesszió nélkül a 2008-ban kirobbant válságot. Tusk 2013 novemberi jelentős kormányátalakításakor mennie kellett, helyét átadta a 38 éves közgazdász, Mateusz Szczureknek. Bratin Dol Bratin Dol (macedónul: Братин Дол) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben 205 lakosa volt, akik közül 166 macedón, 33 albán, 3 vlah és 3 egyéb nemzetiségű. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Az Ibrányi Földművesszövetkezet Kossuth-díjas tagjai Az Ibrányi Földművesszövetkezet öt földművese, vezetőségi tagja (más forrásban Ibrányi Földmívesszövetkezet néven szerepel) 1948-ban megosztva megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, az indoklás szerint mind az öt szövetkezeti tag azért, mert „rövid fennállása óta a szövetkezet saját pékműhelyt, szövetkezeti boltot és fűrésztelepet létesített.” A munkaközösség tagja volt: Czifranics Mihály (1895–1984) földműves, a szövetkezet vezetőségi tagja Cseke Bálint (más forrásban Czeke Bálint, 1901–1973) földműves, a szövetkezet vezetőségi tagja Géczi Gyula (1911–1979) földműves, a szövetkezet vezetőségi tagja Németh Sándor (1891–1985) földműves, a szövetkezet vezetőségi tagja Tar Imre (más forrásban Tarr Imre, 1912–1987) földműves, a szövetkezet vezetőségi tagja Férfi 1500 méteres gyorsúszás a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A Trabzonban rendezett 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszó versenyszámok közül a férfi 1500 méteres gyorsúszást július 28-án rendezték. Döntő Férfi 1500 méteres gyorsúszásban nem rendeztek külön előfutamokat. La Madeleine (Nord) La Madeleine település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 21 533 fő (2015). La Madeleine Marquette-lez-Lille, Lille, Marcq-en-Barœul és Saint-André-lez-Lille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leugny (Vienne) Leugny település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 425 fő (2015). Leugny Abilly, La Guerche, Dangé-Saint-Romain, Ingrandes, Mairé, Oyré és Saint-Rémy-sur-Creuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Orléans-i Mária de las Mercedes spanyol királyné Orléans-i Mária de las Mercedes spanyol királyné (Madrid, 1860. június 24. – 1878. június 26.), az Orléans-i házból származó francia hercegnő, XII. Alfonz spanyol király első felesége, teljes nevén Mária Mercédesz Izabella Franciska Antónia Lujza Fernanda Filippa Amália Krisztina Paula Ramóna Rita Manuéla Johanna Jozefa Anna Rafaéla Filoména Teréza. Élete Szülei, testvérei 1860. június 24-én született, Spanyolország fővárosában, a madridi királyi palotában. Apja Antoine d'Orléans (1824–1890), Montpensier hercege, I. Lajos Fülöp francia király hatodik, egyben legkisebb fia. Anyja Lujza Fernanda spanyol infánsnő (1832–1897), VII. Ferdinánd spanyol király negyedik, egyben legkisebb leánya. Szülei 1846. október 10-én házasodtak össze. Kilenc gyermekük született, de csak hatan érték meg a felnőttkort: Mária Izabella (1848. szeptember 21 – 1919. április 23.), 1864. május 30-án hozzáment unokatestvéréhez, Orléans-i Fülöp herceghez (I. Lajos Fülöp francia király unokájához), akinek nyolc gyermeket szült (Amélia, Lajos Fülöp, Heléna, Károly, Izabella, Jacques, Lujza és Ferdinánd) Mária Amélia (1851–1870) Mária Krisztina (1852–1879) Mária de la Regla (1856–1861) egy ismeretlen nemű, halva született csecsemő (1857) Fernando (1859–1873) Maria de las Mercedes (1860–1878) Fülöp Rajmund (1862–1864) Antónió (1866. február 23 – 1930. december 24.), ő 1886. március 6-án feleségül vette unokanővérét, Eulália spanyol infánsnőt, aki két gyermekkel ajándékozta meg (Alfonz és Lajos Fernando) Lajos Mária Fülöp (1867–1874) Édesanyja nővére, II. Izabella spanyol királynő Mercédesznek nemcsak nagynénje volt, hanem később ő lett a hercegnő anyósa is, amikor 1878. január 23-án nőül ment a királynő egyetlen életben maradt fiához, XII. Alfonz spanyol királyhoz, aki Mercédesz elsőfokú unokatestvére volt. Mercédesz keresztszülei II. Izabella és annak férje, Ferenc lettek. Házassága Életének első nyolc évét Spanyolországban töltötte, az andalúziai San Telmo Palotában, ám amikor II. Izabellát letaszították trónjáról 1868. szeptember 30-án, Mercédesz és családja vele együtt száműzetésbe kényszerült. Két évvel később, 1870. június 25-én a királynő hivatalosan is lemondott a koronáról, fia, az akkor 12 esztendős Alfonz asztúriai herceg javára. 1872-ben Mercédesz és Alfonz kölcsönösen egymásba szerettek, s Izabella tiltakozása ellenére összeházasodtak. Az anyakirálynő nem volt hajlandó megjelenni az esküvőn, mivel azt szerette volna, ha fia Blanka spanyol infánsnőt veszi feleségül, aki 1878-ban még csupán 7 éves volt. (Izabella gyűlölte Mercédesz apját, mert a herceg is részt vett az összeesküvésben, mellyel letaszították trónjáról a királynőt.) Nem sokkal azután, hogy visszatértek nászútjukról, nyilvánvalóvá vált, hogy a királyné elkapta a tífuszt, melynek következtében elvetélt első gyermekével. A boldog frigy sajnos mindössze 5 hónapig tartott. A szerencsétlen sorsú királyné 1878. június 26-án, két nappal 18. születésnapja után elhunyt, ugyanabban a palotában, ahol nem sokkal korábban született. Az Escorialban helyezték őt végső nyugalomra, de nem az épület azon részében, ahová a gyermektelenül elhunyt királynékat volt szokás eltemetni. Fejlemények halála után Halála után özvegyét, Alfonz királyt miniszterei elkezdték sürgetni, hogy nősüljön meg újra, mivel örökösre volt szüksége az országnak. A gyászoló király kénytelen-kelletlen beleegyezett, hogy ismét megházasodjon, s jelöltjei közt volt például Mercédesz nővére, az akkor 26 esztendős Mária Krisztina is, ám ő még az esküvő előtt meghalt tuberkulózis következtében. Ekkor Alfonz választása egy másik Mária Krisztinára esett, aki egy évvel fiatalabb volt, mint a király. A főhercegnő édesapja Károly Ferdinánd osztrák főherceg volt, Károly tescheni herceg és Nassau-weilburgi Henrietta Alexandrina hercegnő második fia. Mária Krisztina rokona volt Ferenc József osztrák császárnak is, és a bécsi udvarban töltötte gondtalan gyermekkorát. Az esküvőt 1879. november 29-én tartották, de a házasság egyáltalán nem volt boldog, mert a királyné szerelmes volt férjébe, aki azonban sajnos nem tudta ezt viszonozni, és folyton szeretőket tartott. Mária Krisztina a Mária Mercédesz nevet adta legidősebb leányának (1880–1904), az előző királyné emlékére. Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Raymond Basset Denis Raymond Basset (Párizs, 1883 – halálozási helye és ideje ismeretlen) olimpiai ezüstérmes francia kötélhúzó. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon kötélhúzásban ezüstérmes lett egy Nemzetközi Csapat ellen, melyet svédek és dánok alkottak. Monte (desszert) A Monte a tejből készült finomságok gyártójának, a Zott tejkrémdesszertjeinek a márkaneve. Ez egy desszert, mely tejből, csokoládéból és mogyoróból készül. A Monte reklámokban megjelenik a csupa tej csoki csoda szlogen. A Monte világszerte a Zott egyik leghíresebb márkája és több mint 40 országban kapható. A Monte desszert tejkrém, mogyoró és csokoládé kombinációja. A Monte termékkínálat országonként változik. Történet A Monte-t Németországban mutatták be először 1996. április 1-jén. Az ezt követő években (1997-2001) a Zott további országokban vezette be a Monte-t: Csehország, Ausztria, Oroszország, Belgium, Szlovénia, Szlovákia, Bosznia, Horvátország, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Macedónia és Koszovó. Mára a Monte több, mint 40 országban elérhető. Mérföldkövek 2007 Monte promóció a csomagolásokon tetoválásokkal a Shrek 3 film karaktereivel. 2008 a Monte 6x55g és 4x100g kiszerelések bevezésének éve. 2012 megjelenik a Monte "weniger süß" változat. 2013 új, kétkamrás termékekkel bővül a kínálat: már akár gabonakeverékkel vagy meggyes öntettel is. 2014 a Monte portfólió új tagja a Monte plus. A Zott különböző ízű (karamell, csokoládé vagy cappuccino) szószokat adott a klasszikus Monte-hoz. Továbbá ebben az évben lát napvilágot a Monte Snack. Egy snack, mely két piskótaszelet tejes és csokoládés-mogyorós krémmel töltve. 2015 új ízekkel bővül a kétkamrás Monte termékek választéka (Choco-Flakes, Choco-Balls, Cacao-Cookies és Waffle-Sticks). Díjak 2014: a Monte a Lebensmittel Zeitung. [1] Top Brand díjazottjai között Reklámmegjelenések 2010-ben a cég a német kapust René Adlert és testvérét Rico-t választotta a Monte márka számos reklámmegjelenéséhez. 2013-tól megváltozott a Zott Monte márka “nagykövete”. Ettől az évtől a világbajnok szörföző Philip Köster és testvére Kyra reklámozza a Monte-t. 2013-ban Lengyelországban a Monte Cherry-t és Monte Crunchy-t a lengyel röplabdázó sztár Bartosz Kurek mutatta be. Ez volt a második alkalom, hogy Bartosz Zott Monte reklámban szerepelt. Magyarországon Vastag Csaba, magyar előadóművész 2013 óta a Zott Monte márka arca. Bezerédj Imre Bezerédj Imre (bezerédi) (Vámoscsalád, 1679. december 9. – Sárospatak, 1708. december 18.) kuruc brigadéros. Családja Előkelő dunántúli katolikus nemescsalád sarja, Bezerédy Zsigmond és béri Balogh Klára fia, Balogh Ádám brigadéros unokafivére. 1705 őszén feleségül vette széplaki Bottka Máriát, Bottka Ferenc és Babocsay Magdolna leányát. Élete Fiatalon hadi pályára lépett, kapitány lett Esterházy Gábor gróf huszárezredében. A Rákóczi-szabadságharc előtt a franciák ellen harcolt a nyugati hadszíntéren. (Lásd: spanyol örökösödési háború.) Hazatérése után, 1704 nyarán Sibrik Miklós ösztönzésére csatlakozott a kurucokhoz. Vas vármegyében toborzott magának ezredet, majd a következő évben Hatvani Szabó Máté Pest vármegyében szervezett lovasezredét is megkapta. Híres portyázó volt, főként Kőszeg és Sopron környékén hadakozott, de gyakori rajtaütéseket hajtott végre Alsó-Ausztriában is. 1705 telén részt vett a harmadik szentgotthárdi csatában merész támadást intézett a Rábánál, s tettét egy ismeretlen kuruc költő is megénekelte. II. Rákóczi Ferenc 1706 júliusában brigadérossá léptette elő. 1707 végétől titokban tárgyalásokat folytatott a császáriakkal, főként Pálffy János törekedett a megnyerésére. A császáriak még feleségét is elfogták. Bezerédj ennek ellenére csak a katasztrofális trencséni vereség és Ocskay László árulása után határozta el magát az elpártolásra. Átállási kísérletét ezredének néhány tisztje Pásztói Horváth István főhadnagy vezetésével leleplezte, és Esterházy Antal dunántúli főkapitány parancsára 1708. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták. (A fejedelem éppen ezen a napon határozott tábornoki előléptetéséről, amely természetesen így már nem léphetett érvényre.) Hadbíróság elé állították, és a sárospataki országgyűlés záróakkordjaként, minden addigi árulást megtorlandó, sógorával és alezredesével, Bottka Ádámmal együtt lefejezték. Halálakor már legendás híre volt, Beniczky Gáspár fejedelmi titkár azt jegyezte fel róla, hogy 72 ellenséges tisztet ölt meg a harcmezőn. „... méltóságos generális Esterház Dániel mezei marsalk sok allatt regimentekbéli tisztekkel és némely senatorokkal törvények folyt s halálra ítéltettenek. Tíz óra felé a fogságbúl sok szép istenes imádsági és keresztény készületi után a szekérre feltétettetvén, executióra a város piacára kivitetettek, az ahol is a generális auditor a sententiát elolvasván, és nemzetes vitézlő Kajaly Pál hadi főauditor a pálcát kötte (!) törvén, előbb Bottkának, letérdepeltetvén veres posztóra, sok száz ember concursussában a fejét a hohár elütette, annak utána penig Bezerédynek, jóllehet nem egészlen, de semmi kínlódása nem volt, hanem azonnal megholt, az kiket is a hajdúk vasakkal és billincsekkel együtt ott lévő koporsókban betévén, templomban bevitték, a criptában eltemették. A háromnak grátiája lött. E volt azon híres vitéznek, Bezerédi Imrének tragicus exitussa, az ki a maga dicsíretes édes hazája mellett való cselekedetivel Európában egész tartományokat betöltette, maga kezével kaplárokon felöl hetvenkét ellenség[es] tisztet levágott és megölt, szerencséje olly lévén, hogy hírére nézve az ellenség rettegte. Illy magyar Herculest az ellenség a hazának megirigyelvén, akit a maga fegyverével meg nem győzhetett, szénes és hamis ígéretekkel sok esztendőktűl csalatván, végre ugyan elejtette és édes nemzeti ellen való defectióra inducálta, az kit is a maga tisztei észrevévén, megfogtak, méltóságos Esterház Antal úrhoz vittek és ide a fejedelemhez küldettek. Szánja Isten esetit, s minden igaz magyart a haza árultatásátúl őrizze meg, szánja valóban az is személyét és dicső cselekedetit, aki írta, de az árultatását irtózza és abominálja.” 1708. december 18. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma 1707-1710. Többször áthelyezett, erősen megrongálódott állítólagos sírkövét jelenleg a sárospataki Rákóczi Múzeumban őrzik. Monogramos csákányfokosa pedig a Nemzeti Múzeumban található. A nevéhez kapcsolódó irodalmi emlékek Halálra készülő éneke: Ifju legény lévén… a Thaly Kálmán kiadta Régi M. Vitézi Énekek (Pest, 1864. II. 342–348.) egyik legérdekesebb darabja. Az ajkára adott latin cantilenát ugyancsak Thaly közli a Figyelő ben (VII. 1879. 219.). Latin nyelvű fiktív (költött) sírversét ugyanő közli Koháry István 1709. évi naptárjegyzeteiből a Történelmi Tár ban (1878. 399.), nem kizárt, hogy maga Koháry volt a szerző. Újraközölve magyar fordításával együtt: A kuruc küzdelmek költészete. II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977. 632. oldal (208. sz.) ISBN 963-05-1096-0 Vitézlő Bezerédi Imre éneke, mellyel búcsúzott a maga nevén. (A versfőkben BEZEREDJ JMRE nevével, szerzője valószínűleg Székely András sárospataki plébános.) Kiadva: A kuruc küzdelmek költ. i. m. 621–622. oldal (205. sz.) A Thököly-kódexben fennmaradt egy német és egy hasonló tartalmú latin vers, amely labanc szellemben szólaltatja meg Bezerédjt. Címeik magyarul: Bezerédi lefejezett teste a lázadókhoz és Bezerédi szelleme a lázadókhoz. Kiadva: A kuruc küzdelmek költ. i. m. 622–632. oldal (206–207. sz.) Scott Fredericks Scott Fredericks (1943 – Sligo, 2017. november 6.) ír színész. Filmjei Mozifilmek A gátlástalanság lovagja (The Rise and Rise of Michael Rimmer) (1970) Dad's Army (1971) Vakrémület (See No Evil) (1971) A síron túlról (From Beyond the Grave) (1974) The Deadly Females (1976) Cal (1984) Tv-filmek The White Rabbit (1967) John Halifax, Gentleman (1974) Charters & Caldicott (1985) Crossfire (1988) Vilmos herceg (Prince William) (2002) Sherlock Holmes és a Baker Street-i vagányok (Sherlock Holmes and the Baker Street Irregulars) (2007) Tv-sorozatok Crossroads (1964, egy epizódban) Sat'day While Sunday (1967, két epizódban) Love Story (1968, egy epizódban) Strange Report (1969, egy epizódban) Dixon of Dock Green (1970, két epizódban) The Regiment (1972, egy epizódban) The Man Outside (1972, egy epizódban) Ki vagy, doki? (Doctor Who) (1972–1977, nyolc epizódban) Sutherland's Law (1973, egy epizódban) Barlow at Large (1974, egy epizódban) Z Cars (1977, egy epizódban) Last of Summer (1978, egy epizódban) Blake's 7 (1979, egy epizódban) The Enigma Files (1980, egy epizódban) Cribb (1981, egy epizódban) Triangle (1981–1983, 68 epizódban) Rock Rivals (2008, négy epizódban) 9041 Takane A 9041 Takane (ideiglenes jelöléssel 1991 CX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Satoru Otomo és Osamu Muramatsu fedezte fel 1991. február 9-én. 17. BAFTA-gála A 17. BAFTA-gálát 1964-ben tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1963. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film és brit film Tom Jones A hazudós Billy David és Lisa Míg tart a bor és friss a rózsa Válás olasz módra 8½ Nápoly négy napja Hud Kés a vízben A szolga Egy ember ára Ne bántsátok a feketerigót! Legjobb elsőfilmes James Fox - A szolga Wendy Craig - A szolga Keir Dullea - David és Lisa Janet Margolin - David és Lisa Legjobb brit főszereplő Dirk Bogarde - A szolga Tom Courtenay - A hazudós Billy Albert Finney - Tom Jones Hugh Griffith - Tom Jones Richard Harris - Egy ember ára Legjobb brit női főszereplő Rachel Roberts - Egy ember ára Julie Christie - A hazudós Billy Edith Evans - Tom Jones Sarah Miles - A szolga Barbara Windsor - Sparrows Can't Sing Legjobb külföldi férfi főszereplő Marcello Mastroianni - Válás olasz módra Howard Da Silva - David és Lisa Jack Lemmon - Míg tart a bor és friss a rózsa Paul Newman - Hud Gregory Peck - Ne bántsátok a feketerigót! Legjobb külföldi női főszereplő Patricia Neal - Hud Joan Crawford - Mi történt Baby Jane-nel? Bette Davis - Mi történt Baby Jane-nel? Lee Remick - Míg tart a bor és friss a rózsa Daniela Rocca - Válás olasz módra Legjobb brit forgatókönyv Tom Jones - John Osborne A hazudós Billy - Keith Waterhouse, Willis Hall A szolga - Harold Pinter Egy ember ára - David Storey Legjobb brit operatőri munka - színesfilm Oroszországból szeretettel Nine Hours to Rama The Running Man Sammy Going South The Scarlet Blade Tamahine A fontos személyek Legjobb brit operatőri munka - fekete-fehér film A szolga A hazudós Billy Heavens Above! Station Six-Sahara The Victors Legjobb animációs film Automania 2000 The Critic Legjobb rövidfilm Heureux anniversiare Zeilen Snow The War Game Egyesült Nemzetek-díj az ENSZ Alapkományának egy vagy több elvét bemutató filmnek Karami-ai War Hunt Kostanjevec Riječki Kostanjevec Riječki falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Gornja Rijekához tartozik. Fekvése Kőröstől 16 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra fekszik. Története A falunak 1857-ben 212, 1910-ben 373 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 285 lakosa volt. José Anigo José Anigo (Marseille, 1961. április 15. –) francia labdarúgóhátvéd, edző. Forrás José Anigo adatlapja a weltfussball.de oldalon (németül) Madaras Lázár Madaras Lázár (írói álneve: Kibédi László; Kibéd, 1941. február 20. –) romániai magyar újságíró, szerkesztő, közgazdasági szakíró. Életútja Középiskolát Petrozsényben, a közgazdaságtani egyetemet Bukarestben végezte el. Közgazdász pályáját Brassó város statisztikai hivatalánál kezdte (1964-65), ugyanitt a tartomány néptanácsi tisztviselője volt 1966 és 1968 között, majd hírlapíró lett a Brassói Lapok hetilapnál. 1976-tól szerkesztőségi titkár, 1982 júniusától főszerkesztő. Első írását az Előre közölte 1962-ben, népességtudományi és ipargazdasági tanulmányai a Revista de Statistică, Revista Economică hasábjain jelentek meg. Évekig a brassói Népi Egyetem magyar tagozatának élén állt. 1990-ben az RMDSZ Brassó megyei parlamenti képviselője lett, két mandátum erejéig törvényhozóként dolgozott a képviselőházban. 1996 és 2000 között a Brassó Megyei Tanács alelnöke volt, majd a brassói erdészet igazgatója. 2005 januárjában alprefektusnak nevezték ki a 270 lelket számláló magyar közösségnek otthont adó Mehedinți megyébe, e posztjáról 2006 tavaszán mondott le egészségi okok miatt, de továbbra is részt vesz a közéletben, például a Vaskapu Duna-szorosait hajózhatóvá tevő magyar államférfiak (Széchenyi István, Baross Gábor stb.) emlékezetének ébrentartásában. Egyik támogatója a Brassói Magyar Dalárdának. Kötetei Le mouvement migratoire – facteur essentiale dans le développement économique de la ville de Brașov 1980. Centre démographique ONU Roumanie, București Gyakorlati útmutató a helyi közpénzügyi törvény alkalmazásához ; Civitas–RMDSZ, Cluj-Napoca, 1999 Ormancey Ormancey település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 81 fő (2015). Ormancey Beauchemin, Marac, Mardor, Saint-Ciergues, Ternat, Vauxbons és Voisines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Quévreville-la-Poterie Quévreville-la-Poterie település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 973 fő (2015). Quévreville-la-Poterie Alizay, Le Manoir, Pîtres, Boos, Saint-Aubin-Celloville és Ymare községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dobrossy István (történész) Dobrossy István (Miskolc, 1946. május 20. – Miskolc, 2015. május 26.) magyar történész, levéltáros, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, Miskolc díszpolgára. Felesége Fügedi Márta etnográfus volt. Történészként kiemelkedő munkát végzett; híressé vált az Avasról írt és szerkesztett monográfiája, Miskolc helytörténetének dokumentálása és az 1994-től megjelenő Miskolc írásban és képekben című könyvsorozata, valamint A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története: 1745–1945 című munkája. Hosszú, súlyos, türelemmel viselt betegsége után 2015. május 26-án hunyt el. Élete Dobrossy István Miskolcon született 1946. május 20-án. A Kun József utcai (ma Kis-Hunyad utca) általános iskola után középiskolai tanulmányait 1960-ban kezdte el a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban, és itt érettségizett le 1964-ben. Debrecenben tanult tovább (harmadéves korától népköztársasági ösztöndíjasként), és egyetemi végzettséget a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakán szerzett 1970-ben. Szakdolgozatát a kenderfeldolgozás témakörében írta. 1972. szeptember 1-jétől a Déri Múzeum foglalkoztatta muzeológusként.Diplomája megszerzése után 1973-ig az egyetemen dolgozott, a Néprajzi tanszék tanársegédjeként. Doktori disszertációjának témája a Nyírség gazdaságnéprajza volt. 1973. február 1-jén visszatért Miskolcra, a Herman Ottó Múzeum történész muzeológusa, majd osztályvezetője volt. 1993-tól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatójaként dolgozott. Itteni tevékenységének súlypontja a kezdetektől fogva az új tudományos eredményeket feldolgozó Miskolc-monográfia elkészítése volt. Ezt szolgálták a témában megjelent mintegy 120 levéltári, illetve saját kiadvány (a levéltári évkönyvek, Tanulmányok Diósgyőr történetéhez, a Miskolc írásban és képekben, A miskolci Avas stb.) A Miskolc-monográfiából életében az első öt kötet jelent meg. A levéltárból 2012-ben vonult nyugdíjba. Felesége Fügedi Márta etnográfus, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese volt. Két gyermekük született. Miskolc város 1993-ban Szabó Lőrinc-díjat, 1998-ban pedig díszpolgári címet adományozott számára. 2012-ben megkapta a megyei Prima díjat. A Dobrossy házaspár gyermekei 2018-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárnak ajándékozták szüleik hagyatékát, sok doboznyi publikált és publikálatlan írást, jegyzetet, gyűjtéseket stb. Szakterülete Miskolc város története a kezdetektől fogva, Észak-Magyarország és Nyírség paraszti gazdálkodása, kultúrája, A galíciai, balkáni görög és zsidó kereskedők kapcsolata Európához. Fontosabb munkáiból Miskolc írásban és képekben 1–10 . Miskolc, 1974–2003. ISBN 963-9311-49-9 – ISSN 1416-0617 (szerző) A miskolci Avas . Miskolc, 1993. ISBN 9637221581 (szerkesztő és szerző) Miskolc története 1–5 . Miskolc, 1996–2002 (a 6. kötet nem készült el – szerkesztő, társszerző) Miskolc belvárosa . Miskolc, 2010. ISBN 978-963-88991-0-1 (szerző, társszerző: Barna György) Legendák, anekdoták, emlékek a miskolci színjátszás történetéből . Miskolc, 2007 (társszerkesztő: Gyarmati Béla, társszerző) Miskolci életrajzi lexikon . Miskolc, 2008. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-06-4735-9 helyes ISBN 963-06-4735-4 (társszerkesztő: Eszenyi Miklós, társszerző: Eszenyi Miklós, Zahuczky László) A Palotaszálló 75 éve . Miskolc, 2006. ISBN 963-229-852-7 (szerző) Az igazi Miskolc . Miskolc, 2005. ISBN 963-9311-46-4 (társszerző: Somorjai Lehel) A Palotaszálló és Lillafüred 75 éve ; Lézerpont Stúdió, Miskolc, 2005 A bükki promontórium ékessége, a miskolci Avas ; István Nádor Borlovagrend, Miskolc-Lillafüred, 2006 A Mezőkeresztes és Vidéke Takarékszövetkezet 50 éve ; Lézerpont Stúdió, Miskolc, 2007 Dobrossy István–Czupper András: 10 éves az István Nádor Borlovagrend. Bor, kultúra, örökség ; István Nádor Borlovagrend, Miskolc-Lillafüred, 2009 Gazdasági és kulturális kapcsolatok "görög" közvetítéssel a Balkán és Nyugat-Európa között. A miskolci görög diaszpóra története a XVIII-XIX. században ; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárért Alapítvány, Miskolc, 2009 Miskolc, az önálló törvényhatósági joggal felruházott város, 1909-2009 ; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárért Alapítvány, Miskolc, 2009 Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczkay László: Miskolci életrajzi lexikon ; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárért Alapítvány–Miskolc Megyei Jogú Város, Miskolc, 2008 Miskolc Mindszent településrész története ; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárért Alapítvány, Miskolc, 2010 Dobrossy István–Kiss Tanne István: Miskolc védett síremlékei ; Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, Miskolc, 2010 Miskolc részönkormányzatai és címereik ; szerk. Dobrossy István, Tóth Péter; Önkormányzat, Miskolc, 2010 Cikkek a Miskolci kalendárium köteteiben Várostörténeti cikksorozat a Déli Hírlap ban és a Miskolci Napló ban Várostörténeti előadások a Miskolci Televízióban és „ Lézerpont szerdák ” sorozat keretében Díjak Szabó Lőrinc irodalmi és sajtódíj (1993) Miskolc díszpolgára (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006) Megyei Prima díj (Magyar oktatás és köznevelés kategória, 2012) Feketehasú pacsirtaposzáta A feketehasú pacsirtaposzáta (Megalurus cruralis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába és a Megalurus nembe tartozó faj. Egyes rendszerezések a Cincloramphus nembe sorolják. A hím 24-26, a tojó 18–19 centiméter hosszú. Ausztrália bozótos füves területein él. Apró gerinctelenekkel és magvakkal táplálkozik. Augusztustól februárig költ, a fészekalj 2-5 tojásból áll. A költést követően egyes állományai északabbra vonulnak. Grimaud (Var) Grimaud település Franciaországban, Var megyében. Lakosainak száma 4300 fő (2015). Grimaud La Garde-Freinet, Cogolin, Collobrières, La Môle, Le Plan-de-la-Tour és Sainte-Maxime községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bánhidy Béla Simándi báró Bánhidy Béla Antal Imre (Makó, 1836. február 17. – Arad, 1890. június 18.) magyar országgyűlési képviselő, újságíró. Élete Bánhidy Albert báró, Csanád vármegye képviselője fia volt. 16 éves korában (1852) félbeszakította iskolai tanulmányait és katona lett. Részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban, mint az 58. gyalogezred főhadnagya; de a hadjárat befejeztével otthagyta a katonaságot és birtokára vonult Arad vármegyébe. 1865-ben főjegyző lett ugyanott. 1875-ben mint a kisjenői kerület képviselője jelent meg a képviselőházban. Bosznia megszállása után több társával együtt kilépett a Szabadelvű Pártból és megalakította a Független Szabadelvű Pártot, melynek vezére lett. Később a Független Szabadelvű Párt fúzióra lépett a Jobboldali Ellenzékkel s létrehozta a Mérsékelt Ellenzéket, melynek elnöke is volt. Már a következő választásokon elvesztette mandátumát, de a politikában még részt vett a budapesti lapokba írt cikkeivel. Tagja volt a magyar-francia biztosítótársaság igazgatóságának s később egészen az üzleti és gazdasági élet foglalta el. Később Aradra költözött és a Riunione Adriatica di Sicurtà biztosítótársaság főügynökségének volt vezetője; ezenkívül egyik elnöke volt a Tiszavölgyi Társulatnak, s elnöke volt a Csongrád-balparti Ármentesítő Társulatnak. Családja Feleségül vette földeáki Návay Irmát (1841–1894), aki két gyermeket szült neki: István (1863–1891) császári és királyi huszárhadnagy Mária (1865–1892); férje: gróf Bolza Géza (1857–1936) Művei Politikai, társadalmi s közgazdasági cikkeket írt a fővárosi napilapokon kívül az aradi Alföldbe, melynek 1866-tól haláláig rendes munkatársa volt. Írt még sportcikkeket a Vadász- és Versenylapba is (1862–1863) Szerkesztette az Alföldet 1868. október 1-jétől 1869. április 16-áig. La Maquinita A La Maquinita (spanyol nevének jelentése: a mozdonyocska) egy szoborgőzmozdony a mexikói Apizacóban, a mexikói vasúttörténet egyik fontos városában. A település egyik fő jelképe. Leírás A 212-es gőzmozdony a Tlaxcala állam közepén található Ciudad de Apizaco belvárosának északi részén, a 119-es és a 136-os főutak találkozásánál található egy körönd közepén. A gőzmozdonyok gyártása 1945 körül fejeződött be, 1960-ra már alig maradt belőlük néhány az országban. Az 1960-as évek elején a helyi vasutasok egy része szabadidejét is feláldozva javítgatta az addigra már valóságos jelképnek számító apizacói mozdonyt, végül 1964. május 5-én 11:30-kor meghívott vendégek tucatjai előtt ünnepélyesen elbúcsúztatták a vasúttól, és egy ideiglenesen kiépített sínen elindították végleges helyére. Az út során a mozdony nyugdíjas szakemberek gondjára volt bízva, név szerint: Ricardo Ortiz, Rubén Frabris és Ismael Brito masiniszták, Antonio Hernández fűtő, Pedro Sánchez, Miguel Ramos, Dolores Hernández és Pedro Pérez. Az öreg gép azonban alig tudott már végigmenni az úton, mivel kazánja nem működött megfelelően, nem volt benne elég nyomás. A városiak (akik közül többen forradalmi dalokat énekeltek) fával, valamint olajba és benzinbe beáztatott rongyokkal tömték a kazánt, de a mozdony ahogy közeledett a cél felé, egyre nehezebben mozgott. Az utolsó, erőtlen mozdonyfütty elhangzásakor elérzékenyülésükben sokan sírni kezdtek. A menet végül 16:30 táján érkezett meg a célhoz. A későbbi évek során a mozdony és környéke a városlakók kedvelt találkozási pontjává vált, ahol számos kulturális, főleg sporteseményhez kapcsolódó összejövetelt tartanak. 2014-ben, a felvatás 50 éves évfordulója alkalmából egy emléktáblát is elhelyeztek a mozdonynál. Ugyanezen év augusztusában elkezdték a környezet átépítését és megszépítését is, 2017-re pedig felújították a mozdony kürtjét, amelyet ez év május 8-tól kezdve minden nap reggel 7:30-tól kezdve negyedóránként háromszor működésbe hoznak. Soós Károly Vitéz bádoki Soós Károly (Nagyszeben, 1869. július 28. – Villach, Ausztria, 1953. június 22.) gyalogsági tábornok, felsőházi tag, honvédelmi miniszter a Simonyi-Semadam-kormányban. Élete Nagyszebenben, régi erdélyi nemesi családba született. Édesapja is katona volt, aki ezredesi rendfokozatban szolgált a 2. számú császári és királyi gyalogezred parancsnokaként. A nagyszebeni evangélikus gimnáziumban érettségizett osztályelsőként. A katonai alapokat a bécsújhelyi katonai akadémián sajátította el. Tanulmányai befejezése után csapatszolgálatba került, majd 1905-ben vezérkari törzstisztként beosztották a vezérkari főnök hadműveleti irodájába. Az első világháborúban ezred- és dandárparancsnok volt az orosz, majd az olasz fronton. Számos ütközet résztvevője és sikeres hadműveleteinek köszönhetően lett altábornagy. Az ő nevéhez kötődik az osztrák-magyar hadsereg utolsó offenzívája, mely során két magyar ezred elsőnek kelt át a Piavén. A háború után részt vett a szegedi ellenforradalmi szervezkedésekben, mely a Magyarországi Tanácsköztársaság megdöntésére irányult. Őt nevezték ki a Nemzeti Hadsereg első vezérkari főnökének, majd 1919. decemberében hadügyi államtitkárrá. 1920. március 15-étől július 19-éig a Simonyi-Semadam-kormányban rövid ideig a honvédelmi miniszteri posztot is betöltötte. 1921-22-ben a baranyai háromszög visszacsatolása idején a pécsi katonai körzet parancsnoka volt. 1922-től 1925-ig a honvéd főparancsnokságon dolgozott, majd 1927-ben a felsőház tagjává nevezték ki. Kitüntetései Hadiékítményes II. osztályú Lipót-rend Vaskorona-rend Katonai Érdemkereszt III. osztálya ezüst és bronz Signum Laudis vaskereszt II. osztálya török félhold magyar érdemkereszt első osztálya nagy Signum Laudis Feketehomlokú mézmadár A feketehomlokú mézmadár (Manorina melanocephala) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália keleti részén elterjedt faj, Queensland északi részétől Ausztrália teljes keleti partvidékén előfordul egészen Dél-Ausztrália állam déli részéig, továbbá Tasmania szigetén is honos. Száraz erdők, eukaliptuszerdők, bozótos vidékek lakója, de mezőgazdasági területeken is előfordul. Megjelenése Átlagos testhossza 25-28 centiméter. Háta és feje egyszínű szürkésbarna, erős szárnyai szürkék sárgás mintázattal. Hasa krémszínű, a szeme körüli csupasz bőrfelület, csőre és lábai is sárgák. Jellegzetes bélyege sötét arcmaszkja. Életmódja Kis kolóniákban él a facsoportokkal tarkított nyílt térségekben. Mint minden mézevő faj ideje java részét a fák lombkoronájában tölti. Eleségét elsősorban a talajon gyűjti, ahol rovarokat és magvakat szegedet fel. Táplálékot keres azonban a fákon is, ahol virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágain fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt. Táplálékkeresés közben messzire elkóborol a pihenőhelyétől. Agresszív madarak, sokat veszekednek a kolónián belül is és harciasan viselkedik más fajokkal szemben is. Előfordul, hogy az egész kolónia együttesen rátámad a ragadozókra és a kisebb fajokat el is tudják kergetni. Szaporodása A költési időszak júliustól decemberig tart. Fészke száraz fűből, apró ágakból és fakéregből készül, az egészet pókháló tartja össze. A fészek belsejét gyapjúval vagy tollakkal béleli. Fészkét fák ágaira, többnyire igen magasra építi. A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket 14-16 nap alatt költ ki. A fiókákat az előző fészekalj fiatal madarai is segítenek felnevelni. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. április 16.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2011. április 16.) Monte Cristallo A Monte Cristallo (szó szerint „Kristályhegy”) a Cristallo-hegység legmagasabb csúcsa. Az észak-olaszországi Dolomitokban, az Ampezzói-Dolomitok csoportjában található. Tengerszint feletti magassága 3221 méter. Elsőként Paul Grohmann, Angelo Dimai és Santo Siorpaes mászta meg, 1865. szeptember 14-én. Régi német neve Kristallberg, de mindkét helyi hivatalos nyelv (német és olasz) csak az olasz Monte Cristallo elnevezést használja. Földrajzi fekvése A Monte Cristallo Olaszország északkeleti részén, Veneto régió Belluno megyéjének területén található, az Ampezzói-Dolomitokhoz tartozó Cristallo-hegycsoportban, Cortina d’Ampezzo városától északkeletre. Tömege uralja a tőle keletre fekvő Boite-völgyet, az Ampezzo-völgy felső szakaszát. Cortina d’Ampezzo centrumából közvetlenül nem látható, mert a Pomagagnon hegygerinc takarja, de a városból kelet felé, a Monte Faloria síközpont és a Tre Croci-hágó felé vezető útról teljes tömegében belátható. A Cristallo-hegycsoportot nyugaton a Tofanák, északnyugaton a Pragsi-Dolomitok, északkeleten a Sexteni-Dolomitok és a Monte Piana, keleten a Misurina-tó és a Cadini hegycsoport, délkeleten a Sorapiss hegycsoport (ennek északnyugati kiszögellése a Monte Faloria), délen a Cortinai-katlanvölgy veszi körül. A masszívum legmagasabb csúcsa a Monte Cristallo. Közvetlen északi szomszédja a Cima di Mezzo („Középső-csúcs”, 3154 m) és a Cristallino d’Ampezzo (3008 m). Tőle keletre a Piz Popena hegycsúcs (3152 m) emelkedik a Popena-völgy fölé. A Monte Cristallo csúcsára vezető legkönnyebb útvonal délkelet felől, a Tre Croci-hágóból indul, 1809 méter magasságban. A Grava di Cerigeres nevű meredek törmelékvályún és a Cristallo-hágón (Passo del Cristallo) keresztül juthatunk fel a csúcsra. A mászóút II. fokozatú, az UIAA skála besorolása szerint. Érdekesség A Kék fény (Das blaue Licht) című német misztikus játékfilm történései a Monte Cristallón és környékén játszódnak. A filmet Leni Riefenstahl és Balázs Béla írta és rendezte, Riefenstahl játszotta a főszerepet is. 2015-ös Formula Renault 3.5 német nagydíj A 2015-ös Formula Renault 3.5 német nagydíjat szeptember 12. és 13. között rendezték. A pole-pozícióból mindkétszer Oliver Rowland indulhatottt. Az első versenyt Oliver Rowland, míg a másodikat Tio Ellinas nyerte meg. (9853) 1991 AN2 A (9853) 1991 AN2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Robert H. McNaught fedezte fel 1991. január 7-én. Czáboczky Szabolcs Czáboczky Szabolcs (Kassa, 1994. október 31. –) költő. Középiskolai tanulmányait a kassai Márai Sándor Gimnáziumban végezte. 2017-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-irodalomtudomány szakán diplomázott. Történészhallgatóként és irodalomkedvelőként a kisebbségi lét problémái és a felvidéki magyarság jelenlegi helyzete foglalkoztatja. Mindemellett verseiben hangot üt a társadalomkritika, az állandó bizonytalanság és az erőszak elítélése. 2016 júniusában jelent meg, a 87. ünnepi könyvhéten, első verseskötete Lappangás címmel a Püski Kiadó gondozásában. Művei Lappangás ; Püski, Bp., 2016 Forrás http://puskikiado.hu/lappangas.html Budai majolikaműhely A budai majolikaműhelyt Mátyás király budavári palotájában alapították 1480 körül. Alapítója Petrus Andrea de Faenza olasz mester volt, aki a faenzai Bettini-műhelyből jött Budára, majd visszament Itáliába. De Faenza 1480-84 között vezette a műhelyt, majd magyar fazekasok vették át az irányítást, és Mátyás haláláig, 1490-ig működtek. A műhely a várpalota nyugati szárnyában helyezkedett el. 1951-ben ezen a helyen sok félkész és rontott darabot tártak fel, és megtalálták az égetőkemencéket is. A műhely több terméket gyártott: padlócsempéket, majolikaedényeket és ónmázzal díszített kályhákat is. A finomabb padlótéglákat miniátorok festették meg. Egyes kályhacsempéket alakos és zsánerjelenetekkel díszítettek, például Mátyás arcképével. Ezeken a csempéken Magyarországon először jelent meg az ólommáz mellett az ónmáz és kialakult az úgynevezett vegyesmázas technika. A budai majolikaműhelyben készültek a bécsi Stephansdom színes tetőcserepei is. Ajánlott irodalom Voit Pál - Holl Imre : Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye , Budapest Régiségei, XVII., 1956 Jegyzetek Mátyást ábrázoló kályhacsempe Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 169. o. ISBN 963-05-6410-6 Női 500 méteres gyorskorcsolya az 1960. évi téli olimpiai játékokon Az 1960. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 500 méteres versenyszámát február 20-án rendezték. Az aranyérmet az Egyesült Német Csapat versenyzője, Helga Haase nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Ez a versenyszám először szerepelt a téli olimpia programjában. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekord volt érvényben: Elsőként megrendezett versenyszámként a következő olimpiai rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: OR : olimpiai rekord 1977-es indianapolisi 500 A 61. alkalommal megrendezett Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 1977. május 29-én rendeztek meg. Forrás http://hp.lanck.net/faster/Indy-500/1977ind.htm Madarassy László (néprajzkutató) Madarassy László (Kecskemét, 1880. július 10. – Keszthely, 1943. július 1.) néprajzkutató, szakíró. Életútja Madarassy László író és utazó fiaként született. A budapesti egyetemen tanult, itt szerzett bBölcsészdoktori oklevelet. 1904-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahol a Néprajzi Tárban vezette az ősfoglalkozások gyűjteménycsoportot. 1934 és 1936 között a Néprajzi Múzeum igazgatója volt, később pedig titkára, majd alelnöke a Magyar Néprajzi Társaságnak. Szerkesztette az Ethnographia – Népélet c. folyóiratot 1931 és 1934 között. Több közleményt és tanulmányt publikált a magyar pásztoréletről és pásztorművészetről. Szakterülete a népi faragóművészet volt. Művei Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912) Vésett pásztortülkök (Bp., 1925) Dunántúli tükrösök , Budapest, 1932. Trans-Danubian mirror-cases , Budapest, 1932. Barna János a feszületfaragó (Bp., 1934) Művészkedő magyar pásztorok (Bp., 1935) GTW 72 A GTW 72 egy német villamos motorkocsi, melyet 1972-ben gyártott a MAN a wuppertali függővasút részére. A motorkocsi maximális sebessége 60 km/h, 48 ülőhely és 156 állóhely található benne. 4 db 50 kW-os 600 voltos egyenáramú motor hajtja. Hankook Tire A Hankook Tire a világ egyik legnagyobb gumigyártó cége, székhelye Szöulban, Dél-Koreában van. Az eredeti név Chosun Tire Company, és csak 1968-ban vette fel a Hankook Tire Manufacture nevet. Beszállítója a Hyundai Motor Companynek, a Toyota Motor Corporation-nak, a Ford Motor Companynek, General Motors Trucksnak, az International Truck and Engine Corporationnek. A cég gyárt akkumulátorokat, fékbetéteket is. Termékek Optimo Plus Optimo Classi Optimo Gold Optimo Green Opti Super Ventus Mileage Plus Sprinter Sprinter Ace Aurora Nordik Black Bird Hanta Brake Lining & Pad Atlas BX Battery Dynapro MT Ice Bear W300 Női 500 méteres rövidpályás gyorskorcsolya a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a rövidpályás gyorskorcsolya női 500 méteres versenyszámát február 12-én és 15-én rendezték. Az aranyérmet a kínai Vang Meng nyerte meg. Két magyar versenyző indult a versenyszámban. Huszár Erika a 13., Darázs Rózsa pedig a 22. helyen végzett. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Eredmények A futamokból az első két helyen célba érkező versenyző jutott tovább a következő fordulóba. Vitatott esetben a bírók döntése alapján a vétlen versenyző továbbjuthatott, ha nem ért be a továbbjutást jelentő helyek valamelyikén. A rövidítések jelentése a következő: Végeredmény A versenyzők végső helyezéseinek meghatározásakor először a legutolsó fordulóban elért helyezés, majd a fordulókban elért pontszámok döntöttek, végül a legjobb elért időeredmény döntött. A futambeli első helyezések 34, a másodikok 21, a harmadikok 13, a negyedikek 8 pontot értek. A kizárt versenyzőket a mezőny végére rangsorolták, függetlenül attól, hogy melyik fordulóban estek ki. Feketeképű pókmajom A fekete pókmajom (Ateles chamek) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a pókmajomfélék (Atelidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Csak Dél-Amerikában fordul elő, ezen belül Nyugat-Brazíliában, Kelet-Peruban és Észak-Bolíviában. Az alföldi erdőkben él. Megjelenése A faj azért kapta ezt a nevet, mert az arca is fekete. A farka hosszabb, mint az állat teste. Végtagjai hosszú, vékonyak. Életmódja Úgy, mint a többi pókmajom fajnál a feketeképű pókmajomnál is a farka ötödik végtagként szolgál. Csoportokban élnek. A csoport 30 állatból áll. Gyümölcsöket, leveleket és egyéb növényi részeket fogyaszt. Természetvédelmi állapota A legnagyobb veszélyt a húsukért való vadászata jelenti. Hozzáadva az illegális fakitermelés. Ezért az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett kategóriában tartozik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 15.) Ez a szócikk részben vagy egészben a Peruvian Spider Monkey című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Saint-Benoist-sur-Vanne Saint-Benoist-sur-Vanne település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 235 fő (2015). Saint-Benoist-sur-Vanne Paisy-Cosdon, Planty, Rigny-le-Ferron és Vulaines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Samsung i8910 A Samsung i8910 (ismert még OmniaHD-ként) egy multimédiás okostelefon, amit 2009. február 18-án, a 2009-es Mobile World Kongresszuson mutattak be. A készülékben 3,7"-os OLED érintőképernyőt van 640×360 pixel felbontással, ami 16 millió szín kijelzésére képes. 8 megapixeles kamerája van és ez az első mobiltelefon, ami képes 720p-s HD videót készíteni 24 fps sebességgel. A telefonban megtalálható még a geotagging, az arcfelismerő, a mosolyfelismerő és a WDR (Wide Dynamic Range) funkció. Az i8190 Omnia HD-n a legújabb Symbian S60 Touch operációs rendszer fut, Samsung TouchWiz kezelőfelülettel. Az Omnia HD egy 8 és egy 16 GB-os változatban is megjelent, mind a kettőnek van microSD-kártya nyílása, amely akár 16 GB-ot is kezel. Tulajdonságok DivX/XviD, MPEG4 támogatás, felirat támogatás. AMOLED kijelző LCD helyett. HD (720p) kimenet, ami kompatibilis televíziókkal a DLNA technológiával. S60 5th kiadás. Mozgásérzékelő a képernyő automatikus elforgatásához. Közelítéskapcsoló a képernyő automatikus kikapcsolásához. FM rádió RDS-sel. Virtuális 5.1 csatornás Dolby surround (a fejhallgatókon). Webböngésző Flash videó támogatással. Office dokumentumokat értelmezi. Férfi 15 km-es tömegrajtos biatlon a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 15 km-es tömegrajtos versenyszámát február 25-én rendezték Cesana San Sicarióban. Az aranyérmet a német Michael Greis nyerte. A dobogó második fokára a lengyel Tomasz Sikora, a harmadikra pedig a norvég Ole Einar Bjørndalen állhatott. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Ez a versenyszám először szerepelt a téli olimpia programjában. Végeredmény Minden hibás találat után 150 méter büntetőkört kellett megtenniük a versenyzőknek. Az időeredmények másodpercben értendők. Gerőc Gerőc (Greoni), település Romániában. Fekvése Oravicabányától északnyugatra, a Karas jobb partján fekvő település. Története A falutól délnyugatra 1 kilométer távolságban 3-4. századi település maradványait tárták fel. Gerőc, Péterfalva nevét már 1349-ben említette oklevél p. magistri Joannis [f-i Pouse] Peturfolua néven, mint a Bár-Kalán nemzetségbeli Szeri Pósa fia János birtokát, melyet Györffy György egy határjáró oklevélből idézve említett. 1471-ben opp. Petherfalwa néven említették. Az 1579-ben a török defterek adóösszeírása szerint Petrofça Oravicánál feküdt. 1723-ban Petrovacz, 1793-ban Greonnal egyesítve Greovácz, Gerőc, románul Greoni nevet kapott. 1910-ben 1745 lakosa volt, melyből 1659 román, 5 magyar volt. Ebből 1481 görögkeleti ortodox, 243 görögkatolikus, 18 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Oraviczabányai járásához tartozott. Zarautz KE A Zarautz KE, teljes nevén Zarautz Kirol Elkartea, spanyolul Club Deportivo Zarautz spanyolországi, baszkföldi labdarúgócsapatot 1944-ben alapították, 2012/13-ban a regionális bajnokságban szerepelt. Ismertebb játékosok Estanislao Argote Juan Cuyami Nyom (kriminalisztika) A nyom a bűncselekmény elkövetésének folyamatában a nyomképző tulajdonságainak a vizsgált cselekmény eseményeivel kölcsönhatásban létrejött visszatükröződése. Nyomképző tárgynak nevezzük azt, amely az elkövetés helyszínén visszatükröződik; a nyomhordozó tárgy pedig az, amely az elkövetés helyszínén visszatükröz. Nyomok osztályozása Nyomképződés szerint kéz -, láb -, homlok -, orr -, áll-, ajak-, köröm -, fognyom fedett- és fedetlen testrészek nyomai eszköz, gép, közlekedési eszköz nyomai egyéb nyomok Nyomok keletkezésében jelentkező hatások szerint mechanikus (ütés, szúrás, vágás) termikus (hőhatás) vegyi fotokémiai statikus dinamikus vegyes összetett hatásnak kitett A nyomhordozó szerint térfogati nyom domborzati nyom háromdimenziós nyom felületi nyom kétdimenziós nyom. Nyomrögzítő eljárások leírása rögzítése fényképezéssel eredetben való rögzítés fóliapapíron rögzítés rajz, vagy megmintázás (fantomkép). Nyomrögzítés szabályai minden észlelt nyomot rögzíteni kell mindig többfajta nyomrögzítő eljárást kell alkalmazni (először azt az eljárást kell alkalmazni, amely nem okozza a nyom elváltozásását) a nyomba tilos nyomképző tárgyat beleilleszteni a nyomot mindig eredetben kell rögzíteni a nyom felkutatását mindig a helyszíni szemle során kell végrehajtani a helyszíni szemle során mérethelyes vázlatot, vagy kisméretarányi térképet kell használni, a nyomokat ezen kell bejelölni Levonható következtetések az elkövetés módja: Megállapítható, hogy mit vittek el a helyszínről, a nyomokat eltüntették -e, más helyszínt állítottak -e be, mint az eredeti helyszín volt. Leírhatóak az uralkodó időjárási viszonyok, hogy milyen és mennyi nyom található, a nyomok elhelyezkedése, hogy nyomkövetésre alkalmas-e a nyom (forró nyom), milyen a behatolás, érkezés, távozás útvonala. az elkövető személye: Az elkövető mozgása a helyszínen, mihez ért hozzá, mit fogott meg, ismerős volt-e a helyszínen, mennyi ideig tartózkodott ott, mikor követték el a bűncselekményt, hány személy volt, volt-e munkamegosztás, az elkövető neme, kora, fizikuma, jobb-, vagy balkezessége, egészségügyi állapota, szakismerete. Ujjnyom azonosítás tételei az emberi bőr fodorszálainak rajzolata változatlan marad az emberi bőr fodorszálainak rajzolata egyedi és nem ismétlődő a bőrfodorszálak sajátosságai osztályba sorolhatók a bőrfodorszálak rajzolata leképezhető Ujjlenyomat láthatóvá tétele Alkalmazható eszközök: előhívóporok, helyszíni jódgőzölő berendezés, polaroid ujjnyom-fényképezőgép, poliészter füstölőrúd, argentorátorpor, grafitpor, gázkorom, keményítő+jód, ólomoxid, cinkoxid, rézoxid, vasoxid, ezüst-nitrát, ninhidrines, ozmium-tetroxid. Lásd még Lásd még: daktiloszkópia Lábnyomcsapás A lábnyomcsapás értékelése során fontos információk tudhatók meg az elkövetőről, az elkövetés módjáról. megállapítható adatok: a lábnyomcsapás irányvonala, talptengely, járásvonal, lépéshossz, lépés szélessége levonható következtetések: testi fogyatékosság (sántítás), az okozó neme, súlya, az okozó cipelt-e valamit, személy gyorsasága, elkövetők száma, helyszín megközelítésének iránya Gumiabroncs-nyom A nyom értékelésénél megállapítható: első és a hátsó kerék fesztávolsága egy tengelyen lévő kerekek nyomközépvonalainak távolsága kerekek száma tengelytávolság gépjármű fajtája, típusa gépjármű állapota, a menetirány logikai úton következtetni lehet a cselekmény lezajlására esetlegesen előforduló egyedi azonosítási pontok ( sérülés a gumiköpenyen ) Little Richard Little Richard (született Richard Wayne Penniman, Macon, 1932. december 5. –) amerikai énekes, dalszerző és zongorista, a rock and roll egyik korai úttörője, R&B és rockénekesek generációjának inspirálója. Stílusa A rajongói gyakran nevezték A rock and roll valódi Királyának (The Real King of Rock 'n' Roll), utalva Elvis Presleyre, akit a rock and roll királyának neveztek. Karrierjének csúcspontja az 1950-es években volt, a rhytm & bluest ötvözte a boogie-woogie-val, olykor jazz és gospel elemekkel átitatva, ez volt a rock and roll kialakulásának egyik kulcsmozzanata. A drogok és a kimerítő koncertezések hatására hamar kiégett, a 60-as években az egyházi zene felé fordult, és eltűnt a szórakoztatóipar színéről. A hetvenes években visszatért, de már nem tudott újat nyújtani, elveszítette a közönség érdeklődését. Olyan énekesek tartották példaképüknek, mint James Brown és Mick Jagger. Életpályája Szerepelt a Columbo c. krimisorozat A rocksztár gyilkosa című epizódjában, 1991-ben. Diszkográfiája Albumok 1957: Here’s Little Richard 1958: Volume 2 1959: The Fabulous Little Richard 1960: Clap Your Hands 1960: Pray Along with Little Richard, Vol. 1 1960: Pray Along with Little Richard, Vol. 2 1962: King of the Gospel Singers 1963: Sings Spirituals 1964: Sings the Gospel 1964: Little Richard Is Back And There's A Whole Lotta Shakin' Goin' On! 1964: Greatest Hits 1965: The Wild and Frantic Little Richard 1965: The Incredible Little Richard Sings His Greatest Hits Live! 1967: The Explosive Little Richard 1967: Greatest Hits: Recorded Live! 1967: Rock N Roll Forever 1969: Good Golly Miss Molly 1969: Little Richard 1969: Right Now 1970: Rock Hard Rock Heavy 1970: Little Richard 1970: Well Alright! 1970: The Rill Thing 1971: Mr. Big 1971: King Of Rock And Roll 1972: Southern Child 1972: The Second Coming 1972: The Original 1972: You Cant Keep a Good Man Down 1973: Rip It Up 1974: Talkin' 'Bout Soul 1974: Recorded Live 1975: Keep a Knockin' 1976: Sings 1976: Little Richard Live 1977: Now 1988: Lucille 1992: Shake It All About 1996: Shag on Down by the Union Hall 2006: Here Comes Little Richard/Little Richard Tromegya (Kumanovo) Tromegya (macedónul: Тромеѓа, szerbül Тромеђа) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 1994-ben 1291 lakosa volt, akik közül 729 szerb (56,5%), 544 macedón (42,1%) és 8 egyéb. 2002-ben 1298 lakosa volt, akik közül 692 macedón (53,3%), 604 szerb (46,5%) és 2 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Dobrá Voda (Pelhřimov járás) Dobrá Voda település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Dobrá Voda Nová Buková, Nový Rychnov, Zajíčkov és Pelhřimov településekkel határos. Lakosainak száma 199 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Darány Darány község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Fekvése Barcstól 10 km-re keletre a 6-os főút, és a Gyékényes–Pécs-vasútvonal mellett. Története Darány első írásos emléke 1437-ből származik, amikor az utód nélkül elhalt Alsáni Gergely fia, János, birtokát a Marczaliaknak adományozták, de valószínűleg már korábban is létezett. A község neve 1455-ben Daron alakban fordult elő, ekkor említik először Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát is. 1495-ben a Báthori család nyerte adományként. 1550-ben Báthori András birtoka volt. A török időkben az adónyilvántartások (defterek) 30, majd 56 házat említenek. A terület előbb a Nádasdyak, majd a Széchenyiek birtoka volt. A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott. 1910-ben 1439 lakosából 1416 magyar volt. Ebből 171 római katolikus, 1237 református és 24 izraelita volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 10,5% cigánynak, 7,9% horvátnak, 0,4% németnek mondta magát (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,4%, református 22,2%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 13,5% (13,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református templom, épült 1833-ban, országos műemléki nyilvántartásban szerepel. Darány közelében, de közigazgatásilag Barcs külterületén, a hatos főút, illetve a vasúti átkelő közelében található a híres Patkó Bandi fája . Ez egy 3-400 éves kocsányos tölgy , amelynek törzskerülete mellmagasságban eléri a hét métert. 1942 óta védelem alatt áll. Nevét a legendabeli betyárról kapta. Tőle nem messze található a szintén védett „lant alakú feketefenyő”. A darányi gólyák néven elhíresült gólyapár. Itt épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház. Barcs és Darány között található a barcsi ősborókás . Híres személyek Itt született 1855. március 23-án Molnár Mária mintaóvónő, lapszerkesztő. Lanvéoc Lanvéoc település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2172 fő (2015). Lanvéoc Crozon községgel határos. Népesség A település népességének változása: Borghida István Borghida István (Szatmár, 1918. március 8. – Kolozsvár, 1982. december 13.) magyar művészettörténész, műkritikus. Életútja Gimnáziumi tanulmányait magánúton végezte, a kolozsvári egyetemen műtörténeti, esztétikai és lélektani képesítést, a bukaresti egyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. 1948-tól az Igazság művelődési rovatát szerkesztette, 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténeti előadótanára. Gyűjteményes tárlatokat, vándorkiállításokat szervezett, s számos összefoglaló cikkben, tanulmányban foglalkozott az újabb kori egyetemes művészet több kiemelkedő egyéniségével (Daumier, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Meštrović, Monet, Chagall), valamint a korabeli román és hazai magyar képzőművészet jeleseivel. A nagybányai festőiskola művészetét, Weisz István fotópoetikáját, Kós András szobrait, Jakobovits Miklós képeit ismertette a Korunkban, az Utunk művészeti munkatársa, írásai több bel- és külföldi folyóiratban jelentek meg. Művészettörténeti pályáján a klasszikus örökség ápolása mellett egyre határozottabban fordult a romániai magyar képzőművészek középnemzedéke és a fiatalok felé, köteteiben Jakobovits Miklós és Balázs Imre művészi pályáját is elemezte. Kötetei (válogatás) Leon Alex emlékkiállítás : 1957 június (Kolozsvár, katalógusbevezető) Krizsán János (monográfia magyar és román nyelven , 1957, bővített kiadás 1971); Ziffer Sándor (monográfia román nyelven, 1968, magyar nyelvű bővített kiadás 1980); Cseh Gusztáv (katalógusbevezető négy nyelven, 1971); Leon Alex (monográfia, 1973); Jakobovits Miklós (Bukarest, 1981.); Balázs Imre (Bukarest, 1982). Rozszoha Rozszoha (oroszul: Рассоха) elhagyott település Ukrajna Kijevi területén a csernobili atomkatasztrófa után kitelepített 30 km-es zónában, 25 km-re délnyugatra a csernobili atomerőműtől, 15 km-re délnyugatra Csernobil városától. Itt található az a járműtemető, ahová a Szovjet Hadsereg mentésben használt gumikerekű járműveit és helikoptereit, az egyéb szenyezetté vált járművekkel együtt elszállították, a kitelepítéskor használt autóbuszokkal együtt. ChemSpider ChemSpider kémiai vegyületek adatbázisa amelynek tulajdonosa: Royal Society of Chemistry. Adatbázis Az adatbázis több mint 30 millió egyedi molekuláról tartalmaz információt 450 adatforrásból. Ezek közül néhány: EPA DSSTox, U.S. Food and Drug Administration (FDA), Human Metabolome Database, Journal of Heterocyclic Chemistry, KEGG, KUMGM, LeadScope, LipidMAPS, Marinlit, MDPI, MICAD, MLSMR, MMDB, MOLI, MTDP, Nanogen, Nature Chemical Biology, NCGC, NIAID, National Institutes of Health (NIH), NINDS Approved Drug Screening Program, NIST, NIST Chemistry WebBook, NMMLSC, NMRShiftDB, PANACHE, PCMD, PDSP, Peptides Prous Science Drugs of the Future, QSAR, R&D Chemicals, San Diego Center for Chemical Genomics, SGCOxCompounds - SGCStoCompounds, SMID, Specs, Structural Genomics Consortium, SureChem, Synthon-Lab, Thomson Pharma, Total TOSLab Building-Blocks, UM-BBD, UPCMLD, UsefulChem, Web of Science, xPharm, ZINC, Minden vegyület kap egy egyedi azonosítót ami része a rá mutató URL-nek. Pl. aceton azonosítója a 175, a hozzá tartozó URL http://www.chemspider.com/Chemical-Structure.175.html Együttműködés / Crowdsourcing A ChemSpider adatbázis fejleszthető felhasználói segítséggel többek között képletek leírása, spektrumok leírása, vagy felhasználói ellenőrzés segítségével. Ez a fajta crowdsourcing megközelítés alkalmas online kémiai adatbázis fejlesztésére. A crowdsource alapú ellenőrzés eredménye egy olyan könyvtára a kémiai neveknek ahol kémiai szerkezethez vannak rendelve amit használni tudnak az adat bányász alkalmazások biomedikai és kémiai irodalomban. Keresés Számos keresési modul biztosított: A ' standard search ' segítségével lehet keresni szisztematikus nevekben, kereskedelmi nevekben, szinonimákban, és regisztrációs számokban. Az ' advanced search ' segítségével interaktívan lehet kémiai szerkezeteket, kémiai rész szerkezeteket, összeg képletet, molekula tömeg tartományban, CAS számra, beszállítókra stb. keresni. Ezután a keresés eredményét lehet bővíteni vagy *szűkíteni több paraméter megadásával. Szerkezet keresés mobil eszközökön lehetséges iOS (iPhone/iPod/iPad) és Android platformokon. Kémiai leíró nyelv A ChemSpider adatbázis egy kombinációját használja szövegbányászatnak és a kémiai dokumentum jelölő nyelvnek. ChemMantis, a Chemistry Markup And Nomenclature Transformation Integrated System algoritmust használ hogy kinyerje és meghatározza a pontos kémiai nevet a dokumentumokból és web oldalakról és ezt a kémiai nevet konvertálja a kémiai szerkezethez úgy hogy név-szerkezet konverziós algoritmust használ és ellenőrzi a ChemSpiderben található adatokhoz viszonyított helyességét. Az eredmény egy integrált rendszer lesz a kémiai dokumentumok és információs keresések között. A ChemSpider több mint 150 adatforrása között. Története ChemSpidert Royal Society of Chemistry megvásárolta 2009 Májusában. Előtte egy privát cég irányította, ChemZoo Inc. A rendszer először 2007 Márciusában indult el béta állapotban. Miközben átalakultak a végleges kiadás 2008 Márciusában jelent meg. ChemSpider bővítette az általános támogatását a kémiai adatbázisok irányába így támogatja a Wikipédia kémiai szerkezet kollekcióját is a WiChempedia implementáción keresztül. Szolgáltatások Számos szolgáltatás elérhető online. Ezek közé tartozik a kémiai névadás szerkezeti képletből, SMILES és InChi string generálás ugyan úgy, mint a fizikai paraméterek prediktálása. A Webes felületen keresztül lehetőség van NMR predikcióra is. SyntheticPages SyntheticPages egy ingyenes, interaktív adatbázisa kémiai szintéziseknek amit Royal Society of Chemistry üzemeltet. A felhasználók beküldhetik az általuk elvégzett szintéziseket az oldalon történő közlésre. Ezek a szintézisek lehetnek saját munkák, de lehetnek cikkek alapján elvégzett reakciók is. Az idézetek az eredeti cikkben megjelent szintézis alapján kerülnek megjelenítésre, ott ahol ez szükséges. Ezeket tudományos szerkesztők ellenőrzik mielőtt publikálnák az oldalon. A lapok nem kerülnek hivatalos szakértői értékelésre mint tudományos folyóiratok esetében, de lehetőség van megjegyzések hozzáfűzésére a bejelentkezett felhasználóknak. Hozzászólásokat szintén tudományos szerkesztők moderálják. A cél az, hogy összegyűjtsék a hasznos gyakorlati tapasztalatokat hogy hogyan kell egy sikeres reakciót elkészíteni a laboratóriumban. Amíg kísérleti módszer hivatalosan és tömören kerül publikálásra egy tudományos folyóiratban, ChemSpider SyntheticPages sokkal praktikusabb tanácsokkal szolgál. Kevésbé formális mint a tudományos folyóiratok. Hozzászólásokat tartalmaz a beküldőktől stb. A SyntheticPages oldalt eredetileg Kevin Booker-Milburn (University of Bristol), Stephen Caddick (University College London), Peter Scott (University of Warwick) Professzorok és Dr Max Hammond készítették. 2010 februárjában összevonták a Royal Society of Chemistry kémiai kereső motorját, a ChemSpidert és jelenleg ChemSpider|SyntheticPages (CS|SP) formában érhető el. Open PHACTS ChemSpider biztosít egy kémiai képlet adatbázis (repository) ami része a Open PHACTS projektnek, Innovative Medicines Initiative. Open PHACTS open sztenderdekre épül, nyílt hozzáférésű, szemantikus web megközelítést használja kis molekulájú gyógyszerek felfedezésére. A projekt célja hogy létrehozzon és fenntartson egy olyan "nyílt farmakológiai terert" amely használja és fejleszti a szemantikus web lehetőségeit. Elsősorban praktikus és robusztus alkalmazásokat jelent, konkrét gyógyszerkutatási kérdések megoldására. Egon Franke Egon Johann Franke (Gliwice, 1935. október 23. –) olimpiai és világbajnok lengyel tőr- és kardvívó. Felesége Elżbieta Franke-Cymerman világbajnoki bronzérmes tőrvívónő. 690 Wratislavia A 690 Wratislavia (ideiglenes jelöléssel 1909 HZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Joel Hastings Metcalf fedezte fel 1909. október 16-án. 1977 a jogalkotásban 1977-ben az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények (6) 1977. évi I. törvény a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról 1977. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Berlinben, az 1977. évi március hó 24. napján aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés megerősítéséről és törvénybe iktatásáról 1977. évi III. törvény a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetésének végrehajtásáról 1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről 1977. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetéséről 1977. évi VI. törvény az állami vállalatokról Törvényerejű rendeletek (31) Forrás : Törvényerejű rendeletek teljes listája (1949 - 1989) 1977. évi 1. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Távközlési Egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 2. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Kubai Köztársaság Kormánya között a kulturális, oktatási és tudományos együttműködés tárgyában Havannában, az 1974. évi május hó 15. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 3. törvényerejű rendelet Államigazgatási Főiskola létesítéséről 1977. évi 4. törvényerejű rendelet az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya 2. pótjegyzőkönyvének kihirdetéséről 1977. évi 5. törvényerejű rendelet a Genfben 1975. június 21-én kelt Ötödik Nemzetközi Ónegyezmény kihirdetéséről 1977. évi 6. törvényerejű rendelet a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról és kiegészítéséről 1977. évi 7. törvényerejű rendelet az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. törvényerejű rendelet módosításáról 1977. évi 8. törvényerejű rendelet a fogyasztási, értékesítési és beszerző szövetkezetekről szóló 1971. évi 35. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről 1977. évi 9. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról és kiegészítéséről 1977. évi 10. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és Japán között Tokióban , 1975. október 20-án aláírt kereskedelmi és hajózási szerződés kihirdetéséről 1977. évi 11. törvényerejű rendelet a társasházról 1977. évi 12. törvényerejű rendelet a lakásszövetkezetekről 1977. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Perui Köztársaság Kormánya között a kulturális és tudományos együttműködés tárgyában Budapesten, az 1972. évi május hó 22. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 14. törvényerejű rendelet a kisiparról 1977. évi 15. törvényerejű rendelet a magánkereskedelemről 1977. évi 16. törvényerejű rendelet a nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló, Londonban, 1965. évi április hó 9. napján kelt egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 17. törvényerejű rendelet a Tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó Nemzetközi Szabályokról szóló, Londonban , 1972. évi október hó 20. napján kelt egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 18. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, az 1975. évi február hó 25. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 19. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti államhatáron a határforgalom közös ellenőrzéséről Prágában az 1976. évi június hó 18. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 20. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Szállítótartály Biztonsági Egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 21. törvényerejű rendelet az emberi képességek kifejlesztése érdekében való pályaválasztási tanácsadásról és szakképzésről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1975. évi 60. ülésszakán, 1975. június 23-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 22. törvényerejű rendelet a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXVIII. ülésszakán, az 1973. évi december hó 14. napján elfogadott egyezmény kihirdetéséről 1977. évi 23. törvényerejű rendelet a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelet módosításáról 1977. évi 24. törvényerejű rendelet az Állami Díjra és a Kossuth-díjra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról 1977. évi 25. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvény módosításáról 1977. évi 26. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Berlinben, az 1957. évi október hó 30. napján aláírt szerződés módosításáról és kiegészítéséről szóló, Berlinben , az 1977. évi február hó 10. napján aláírt jegyzőkönyv kihirdetéséről 1977. évi 27. törvényerejű rendelet a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmáról 1977. évi 28. törvényerejű rendelet a vízgazdálkodási társulásokról 1977. évi 29. törvényerejű rendelet az 1980. évi népszámlálásról 1977. évi 30. törvényerejű rendelet a halászatról 1977. évi 31. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a kishatárforgalomról Budapesten, az 1969. évi június hó 17. napján aláírt Egyezmény módosításáról szóló, Nagyváradon , az 1977. évi június hó 16. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről Pompónia A Pompónia valószínűleg etruszk eredetű női név, az ismeretlen jelentésű Pomponius nemzetségnévből származik. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok szeptember 19. október 30. Ri Cshian Ri Cshian (hangul: ���, latin betűkkel: Li Chi-An; 1945. július 7. –) Észak-koreai válogatott labdarúgó. Az Észak-koreai válogatott tagjaként részt vett az 1966-os világbajnokságon. Veselé (Děčín járás) Veselé település Csehországban, Děčíni járásban. Veselé Markvartice, Janská, Huntířov, Česká Kamenice és Velká Bukovina településekkel határos. Lakosainak száma 345 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ugny-l’Équipée Ugny-l’Équipée település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 41 fő (2015). Ugny-l’Équipée Beauvois-en-Vermandois, Foreste, Lanchy, Douilly és Quivières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szamáva Szamáva, Samawah, As Samawah (arabul: �������) város Irakban, Bagdadtól 280 km-re, délkeletre, az el-Muszanna Kormányzóságban. A lakosság száma a 2008-as becsült adatok szerint 155 103 fő volt. Fekvése Az el-Muszanna Kormányzóság északi szélén, félútion Bagdad és Bászra közt, az Eufrátesz partján fekvő település. Története A város az Eufrátesz partján fekszik, látnivalót leginkább bazárja, és a városról elnevezett színpompás szőnyegei nyújthatnak. Közelében, a várostól nyugati irányba, kb. 30 km-relfekszik a Szava-tó, mely szép üdülő- és kirándulóhely. Sós vizű tavához aszfaltút vezet. Nevezetességek Bazár (Szamávai szőnyegek) Szava-tó Raymond Vincentini Raymond Vincentini (Marseille, 1911. szeptember 13. –?) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az I. Liga játékvezetőjeként 1954-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1950-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszélte. Több nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 22. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1954-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA és a CONMEBOL zónában vezetett. Dél-Amerikában Erich Steiner bírótársával bonyolították a 11. csoport körmérkőzéseit. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának partbíróként segített. Az egyik csoportmérkőzésen első számú besorolást kapott, ami azt jelentette, hogy játékvezetői sérülése esetén ő vezette volna tovább a találkozót. Az elődöntőben, a Magyarország–Uruguay (4:2) találkozót irányító Mervyn Griffiths második számú partbírója volt. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 2 (partbíró). Nyomtass te is! A Nyomtass te is! (nyomtassteis) egy 2017-ben indított, ingyenes, közösségi terjesztésű hírújság. A saját magát XXI. századi szamizdatként bemutató lapot az eDemokrácia Műhely Egyesület adja ki. A kezdeményezés célja, hogy független hírportálok lerövidített cikkeit minél szélesebb rétegekhez juttassa el, ezzel ellensúlyozva az állami propaganda túlsúlyát a médiában. A két A/4-es oldalból álló újságot bárki szabadon kinyomtathatja és terjesztheti saját környezetében. Maddaloni Maddaloni község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik, Caserta városától 5 km-re délkeleti irányban. Határai: Acerra, Caserta, Cervino, Marcianise, San Felice a Cancello, San Marco Evangelista, Santa Maria a Vico, Valle di Maddaloni és San Nicola la Strada. A Tifatini-hegység lábainál fekszik. Története Első említése 774-ből származik. A 9. században itt leltek menedékre a szaracénok által elpusztított Calatia lakosai. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Legjelentősebb épülete a Palazzo Caraffa, amely az egykori maddaloni hercegi család után kapta nevét. Másik nevezetes épülete a Giordano Brunoról elnevezett kollégium. Maddalonitól 4 km-re keletre (Valle di Maddaloni területén) található a Ponte della Valle, egy vízvezeték, amelyet III. Károly megbízásából építettek, hogy a Tiburno folyó vizét Casertába szállítsa. A vízvezeték ezen a helyen három árkádsorból épül fel és közel 600 m magas. Szent Pál Akadémia A Szent Pál Akadémia (korábbi nevén: Közép-kelet-európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézetet) Németh Sándor és Judit által 1990-ben alapított felsőoktatási intézmény, amely 600 hallgatójával Magyarország második legnagyobb teológiai főiskolája. Az intézményt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény a Magyar Köztársaság államilag elismert felsőoktatási intézményei között sorolja fel. A Szent Pál Akadémiát a Magyar Akkreditációs Bizottság 1999-ben, majd 2008-ban is kiváló minősítéssel akkreditálta. Képzés A Szent Pál Akadémia hitélettel, hittudománnyal összefüggő képzést folytat. A képzés célja olyan teológusok oktatása, akik a Szentírásról és a pasztorációs munkáról elsajátított korszerű és átfogó ismereteikkel, valamint a képzés ideje alatt az egyházi életben való gyakorlati részvétellel egyházi szolgálatra készülnek fel. A Szent Pál Akadémia célja oktatói és hallgatói életében a teljes Szentírás bölcsességének, tanításainak megismerése és megértése, és emellett a bibliai életmód és erkölcs elsajátítása, a hit törvényének gyakorlatban történő megvalósítása. Az oktatás az 1990/91-es tanévben kezdődött teológiai szakon nappali és levelező tagozaton. Az intézményben jelenleg BA- és MA- képzés is zajlik, amely nappali- és levelező tagozaton egyaránt ötéves . 2007-től az egységes, osztatlan mesterképzés minden tanévben egy újabb első évfolyammal bővül, vagyis felmenő rendszerben épül fel. Ezzel párhuzamosan a főiskolai képzés kifutó rendszerben megszűnik majd. Az akadémia első húsz évében (2010 februárjáig) 469 fő szerzett teológusi diplomát. A miniszterelnök Németh Juditot nevezte ki 1995 augusztusától a Szent Pál Akadémia főigazgatójává, majd 2006 márciusától rektorává. A Szent Pál Akadémia külföldről is rendszeresen fogad hallgatókat. Jelenleg Szlovákiából, Csehországból, Romániából, Ukrajnából, Németországból és Kambodzsából vannak hallgatói, de az Egyesült Államoktól Kirgizisztánig több ország hallgatói részesültek már a Szent Pál Akadémia teológiai képzésében. A Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány () az Akadémia külföldi hallgatói részére ösztöndíjat biztosít, amelyet a határon túli magyar hallgatók mellett más külföldi hallgatók is igénybe vehetnek. A képzés adatai A mesterképzési szak megnevezése: teológia. A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: végzettségi szint: mesterfokozat (magister, master; rövidítve: MA) szakképzettség: okleveles teológus a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: MA in Theology Képzési terület: hittudomány A képzési idő félévekben: 10 félév A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 300 kredit Idegennyelv-ismeret követelményei: Az oklevél kiadásának feltétele a teológiai szaknyelvi képzés teljesítése mellett egy idegen nyelvből középfokú, C típusú államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga. Új Bibliafordítás Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetői, és a Szent Pál Akadémia ókori nyelveket és teológiát oktató tanárai 1995-ben kezdtek foglalkozni egy új bibliafordítás elkészítésének gondolatával, majd rövidesen hozzá is fogtak a munkához. Első célként az Újszövetség könyveinek lefordítását tűzték ki, bár azóta néhány ószövetségi könyv nyersfordítása is elkészült már. Az Új Exodus () a Biblia könyveinek elkészült új fordításait a fordítók lábjegyzeteivel, új keresztutalás-rendszerrel, valamint a fontosabb fogalmak és nevek magyarázatával kiegészítve közli minden számában, amelyek a mélyebb tanulmányozást és megértést kívánják segíteni. A Szent Pál Akadémián folyó kutatást, többek között a Biblia mai modern nyelvre történő lefordítását a Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány támogatja. Mazán László Mazán László Gyula (Békéscsaba, 1899. április 15. – Békéscsaba, 1949. május 16.) magyar festőművész, rajztanár. Életpályája Szülei: Mazán János evangélikus tanító és Szolár Teréz voltak. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. A Rudolf Főgimnáziumban első mestere Zvarinyi (Zerinváry) Lajos volt, akinek korán feltűnt tehetsége, ezért műtermében magánórákat is vett. A műtermet és más békéscsabai életképeket is művészi iróniával ragadott meg. 1917-ben katonának állt; az olasz fronton szolgált. 1918-ban betegen tért haza, majd román fogságba esett. 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol Réti István és Rudnay Gyula oktatták. 1925-ben lett a békéscsabai Rudolf Gimnázium helyettes, 1928-tól rendes tanára. 514-es busz Az 514-es busz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, Monor és Felsőfarkasd között közlekedik. 2016. október 2-áig 2219-es jelzéssel közlekedett. Bašanija Bašanija (olaszul: Bassania) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik. Fekvése Az Isztria északnyugati csücskében, Umagtól 6 km-re északnyugatra a Savudrija-félsziget nyugati csücskében a Donja-Saduvrija-fok közelében fekszik. Története 1880-ban 126, 1910-ben 192 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 256 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak halászattal is és a közeli Umagon dolgoznak. Nevezetességei Itt áll az 1818-ban megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. Első triumvirátus Az első triumvirátust utólag nevezték el így a történetírók a második triumvirátus mintájára, mivel utóbbival ellentétben ez sohasem volt hivatalos jellegű. Ez Caius Iulius Caesar, Cnaeus Pompeius Magnus és Marcus Licinius Crassus közös érdekszövetsége volt, amelyet konkrét, közvetlen célok elérése érdekében hoztak létre Kr. e. 60-ban, távlati monarchikus tervek nélkül. Kezdeti fő céljai a sértett Pompeius intézkedéseinek a jóváhagyása, Crassus befolyásának növelése és Caesar consullá választása voltak, ám a senatus makacs ellenkezése miatt tartós szövetséggé kovácsolódott. A három férfi szövetsége Kr. e. 53-ig, Crassus haláláig állt fenn. Előzmények Pompeius Sulla idején, igen fiatalon lépett fel a dictator és az optimaták oldalán. Ennek köszönhetően minden szabályt felrúgva emelkedett karrierje, hiszen ő volt az első, aki úgy kapott hadvezéri hatalmat, hogy előtte semmilyen más tisztséget nem töltött be. A Kr. e. 70-es években Hispania területén harcolt Quintus Sertorius ellen kis hatékonysággal. Kr. e. 71-ben szétvert egy lázadó rabszolgákból álló sereget Itáliában, amelyek Spartacus seregének maradványai voltak, akit már Crassus hamarabb megsemmisített, de Pompeius ki tudta használni ezt a jelentéktelen győzelmet úgy, hogy őt ünnepeljék Róma megmentőjének. Ezt követően Kr. e. 70-es consulsága idején népszerűsége növelése érdekében élen járt Sulla intézkedéseinek felszámolásában. A következő évtizedben mutatós sikereket ért el a kalózok elleni harcban és a Lucius Licinius Lucullus által már-már térdre kényszerített Pontosz és Armenia ellen. Amikor Kr. e. 62-ben hazatért, az előző évi Catilina-féle összeesküvés óta mindenkivel szemben bizalmatlan senatus megtagadta a veteránjai letelepítésére irányuló kérését, és még triumphusát is hosszas tusakodás után szavazta csak meg. Crassus szintén Sulla oldalán harcolt annak idején, ám az ő csillaga csak a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésével kezdett emelkedni. Crassus inkább gazdasági hatalmával és politikai befolyásával, mintsem népszerűségével tűnt ki. Kr. e. 70-ben Pompeius consultársa volt, és közösen bontották le, amit Sulla felépített, azonban kollégájával kibékíthetetlennek tűnő viszálykodásba kezdett. Feltehetően titokban támogatta Catilina senatus-ellenes mozgalmát. A kezdettől fogva néppárti Caesar volt mindhármuk közül a legfiatalabb és legenergikusabb. Ekkor még pusztán a pontifex maximusi cím birtokosa volt, népszerűvé egyedül nagynénjének férje, Marius emlékének buzgó ápolása illetve Crassus által is támogatott, ám el nem fogadott Kr. e. 64-es földtörvényjavaslata tette. Feltehetően ő is támogatta Catilinát. Kr. e. 63. – Kr. e. 60. között Hispania Ulterior helytartójaként nagy vagyonra tett szert, hazatérve pedig javaslatot tett Pompeius és Crassus kibékítésére. A triumvirátus Kr. e. 60-ban sikeresen Caesar kibékítette Crassus-t és Pompeius-t, majd a három politikus ekkor titokban megállapodott, hogy korábbi érdekellentéteiket félretéve összehangolják működésüket, és minden fontos kérdésben szem előtt tartják egymás érdekeit. Pompeius és Caesar még családi kapcsolattal is megpecsételte az egyezséget, amikor Pompeius Caesar veje lett (ld. Iulia Caesaris), politikustársa pedig Lucius Calpurnius Piso Caesonius lányát vette feleségül. Caesar vállalta, hogy consullá választása esetén Pompeius követeléseit teljesíti. A következő évben elérték Caesar consullá választását, ő pedig valóban betartotta ígéreteit: a Kr. e. 59-es évben a pompeianus veteránok közbelépésének köszönhetően gyakorlatilag egymaga irányította az államügyeket. Letelepítette Pompeius veteránjait, legalizálta annak keleti intézkedéseit, Crassus és lovagrendi támogatói érdekében pedig leszállította a provinciális adóbérlet összegét. Két társa ezt követően támogatta Caesar öt évre szóló imperiumának megadását Illyricum és Gallia Cisalpina, majd a helytartó halála után Gallia Narbonensis tartományban. A proconsul ezt követően megindította a galliai háborút, ami hihetetlenül megnövelte népszerűségét a plebs és a katonái körében. Ezt persze elsősorban Pompeius vette igen rossz néven, és ekkor közeledni kezdett a Caesar hatalmának növekedésétől rettegő senatushoz. Caesar minderről értesült, ezért megpróbálta megújítani a szövetséget. Kr. e. 56-ban került sor az ún. lucai találkozóra, amin a senatus tekintélyes része is részt vett. Az itt kötött megállapodás értelmében Crassus és Pompeius Kr. e. 55-ben is consul lehetett, majd 5-5 évre imperiumot kaptak (Pompeius Hispania, Crassus Syria területére), és Caesar felhatalmazását is meghosszabbították. Caesar ezután töretlenül aratta a babérokat a gallok ellen, Crassus pedig úgy ítélte meg – helyesen –, hogy helyzete a másik két triumviréhez képest meglehetősen gyenge. A hadsereg és a nép Caesar, a politikai elit pedig Pompeius mögött sorakozott fel. Ő úgy döntött, hogy egy Parthus Birodalom elleni hadjárattal szerzi meg a szükséges népszerűséget és támogatást, ezért még a consuli év lejárta előtt keletre utazott. Számítása talán be is vált volna, azonban a Kr. e. 54-ben sikeresen induló hadjárat Kr. e. 53-ban hatalmas vereséggel zárult Carrhaenál. A visszavonuló Crassust végül a parthusok tőrbe csalták és megölték. Ezzel felbomlott az első triumvirátus. Tejas A Tejas (dévanágari írással: �����, kiejtése�, szanszkritul ragyogó; tervezése idején LCA, Light Combat Aircraft, azaz könnyű harci repülőgép) egyhajtóműves, könnyű vadászrepülőgép, melyet Indiában terveznek rendszerbe állítani a közeljövőben. A repülőgép fejlesztése a tervezettnél lényegesen lassabban halad, a 2010-es hadrendbe állítás az eredetileg tervezett időponthoz képest majdnem 15 év késést jelent, és a repülőgép több alrendszerének fejlesztése olyan késésben van, hogy az első gyártási sorozatokban azokat nem lehet felhasználni. Kaveri elnevezésű hajtóművének fejlesztése a tervezettnél lényegesen lassabban halad, ezért az első sorozatot amerikai F404 típusú hajtóművel tervezik gyártani. A szintén helyi fejlesztésű rádiólokátor az első szériában izraeli ELTA EL/M–2052 lesz, és a berepülési program felgyorsításában egy később kiválasztandó európai cég is segíteni fog. Kosutány Ignác Kosutány Ignác (Mátészalka, 1851. július 6. – Budapest, 1940. január 20.) jogász, egyházjogász, egyetemi tanár. Életpályája A gimnáziumot Szatmárnémetiben végezte el. 1869-ben került a pesti egyetemre jogot hallgatni. Az egyetem elvégzése után, 1875-ben a pécsi joglíceumban az egyházjog és jogtörténelem tanára lett. Itt több lapnak is munkatársa volt. 1896-tól a pozsonyi jogakadémia oktatója lett. 1900-ban került a kolozsvári egyetemre mint nyilvános rendkívüli tanár, 1901-től már nyilvános rendes tanár volt. Két ízben volt dékánja a jogi karnak (1906–1907, 1913–1914), 1912–1913-ban pedig az egyetem rektora. Rektori székfoglaló beszédét az erdélyi római katolikus autonómiáról tartotta. Az első világháború után Erdély román megszállásával az egyetem működése lehetetlenné vált, a menekült egyetem 1921-ben Szegeden telepedett meg. Itt az egyházjogi tanszék élére került. A tanszék élén 1927-ig működött, amikor nyugdíjba ment. Nyugdíjas éveit Budapesten töltötte, itt érte a halál 1940-ben 89 éves korában. Munkássága Fő kutatási területe az alkotmányjog, jogtörténelem és egyházjog volt. Számos könyvet, egyházjogi tanulmányt írt. Művei (válogatás) A magyar alkotmány és jogtörténelem tankönyve . 1. köt. Budapest, 1895. Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról általában, s különösen Magyarországon . Budapest, 1897. Egyházjog. A magyarországi egyházak alkotmánya és közigazgatása . 1. köt. Kolozsvár, 1903. (3. kiad. 1906) A magyarországi egyházkak alkotmányának és közigazgatási jogának rövid foglalata . Szeged, 1923. Bevezetés a kánoni perjogba . Szeged, 1924. A Habsburgokról. Pásztortűz , 1921., II. kötet, 24. sz., 203-211. p. Célkitűzések. Pásztortűz , 1921., II. kötet, 28. sz., 500-502. p. Egy kis statisztika. Pásztortűz , 1921., II. kötet, 32. sz., 761-763. p. Gateways to Annihilation Gateways to Annihilation címmel jelent meg az amerikai death metal együttes Morbid Angel hatodik nagylemeze 2000. október 17-én az Earache Records gondozásában. A zenekar valamint Jim Morris producerkedésével készült album borítóját az a Dan Seagrave festette, aki korábban már dolgozott az együttessel. A lemezen ismét hallható volt Erik Rutan aki az 1995-ös Domination korongon játszott korábban. Rutan ismét kivette részét a dalszerzésből, a He Who Sleeps és az Awakening szerzemények teljes mértékben az ő dalai. Ez volt az első olyan Morbid Angel lemez, melyre Steve Tucker is írt dalszöveget. Zeneileg egy középtempós lemez született, szemben az utóbbi Formulas Fatal to the Flesh albummal, melyre szinte kivétel nélkül csak gyors dalok kerültek fel. A korong lényegesen jobb kritikákat kapott, mint elődje, az Allmusic négy csillaggal jutalmazta a lehetséges ötből, és kifejtette, hogy az anyag nemcsak az újabb, de a régebbi rajongókat is képes meggyőzni, emellett úgy jellemezte a zenekart, mint egy „megalkuvást nem ismerő death metal gépezetet”. A Sputnikmusic már kevésbé lelkes kritikát közölt, kifogásolva a dobhangzást és Tucker énekteljesítményét. A metal-archives 92 százalékosra értékelte a lemezt, és kijelentette, hogy az első három lemez óta nem született ilyen erős Morbid Angel album. Az anyag minőségét nagymértékben Erik Rutan visszatéréséhez köti a lemezismertető, kifejtve, hogy az anyag hangulatában nagymértékben idézi a Blessed Are the Sick albumot. A megjelenést követően Steve Tucker elhagyta a zenekart, helyére Jared Anderson készült. Ő azonban nem készített lemezt a Morbid Angel tagjaként, ugyanis a következő, 2003-ban megjelent Heretic albumon már ismét Tucker volt hallható. A Gateways to Annihilation turnéja során az együttes olyan zenekarokkal adott koncerteket az Amerikai Egyesült Államokban, mint a Pantera vagy a Slayer. Számlista Kawazu ( Trey Azagthoth ) – 0:35 Summoning Redemption (Azagthoth, Steve Tucker ) – 7:16 Ageless, Still I Am (Azagthoth, Tucker) – 5:18 He Who Sleeps (Tucker) – 4:04 To the Victor the Spoils (Azagthoth, Tucker) – 3:43 At One with Nothing (Azagthoth, Tucker) – 4:33 Opening of the Gates (Azagthoth, Tucker) – 5:15 Secured Limitations (Azagthoth) – 4:39 Awakening ( Erik Rutan ) – 1:21 I (Azagthoth, Tucker) – 3:50 God of the Forsaken (Rutan, Tucker) – 3:49 Tejbegríz A tejbegríz, tejből és búzadarából (grízből) készült kása. Mivel állaga hasonlít a pudingéra, németül grízpudingnak is nevezik. Elkészítése Gyenge tűzön főzik, elegendő időt adva a gríznek, hogy beszívja a tejet és megpuhuljon. A viszonylag hosszú főzés közben a grízben tárolt keményítőmolekulák a tejben zselatinizálódnak, és megkeményítik a tejet. Az eredmény olyan krémszerű massza, amelyben továbbra is láthatók a grízszemcsék. A keményítő két komponense közül ezért a folyamatért a sokszor elágazó amilopektin felelős. Megjelenése az irodalomban Veres Péter Laci című novellájában a lovakkal etetett abrak ledarálása kapcsán jegyzi meg: „Adjon az isten annak a tudósnak minden napra tejbegrízt, aki ezt kitalálta.” Dániel Anna Margot királyné gobelinjei című regényében a főszereplő, Lonka osztályfőnökét a gyerekek Gríz néninek hívják, és a névadásról a következőket tudjuk meg: „Mindig olyan unalmasakat mond, ezért nevezték el Gríznek, de olykor, ha jóságos, Tejbegríz.” Ugyanez a névadási magyarázat a Hiányzik Szecső című 1973-as ifjúsági regényében még a következőképpen hangzott: „az osztályokban általában Gríz néninek hívják az unalmassága, olykor Tejbegríznek a kicsit édeskés jóindulata miatt”. Kohut Vilmos Kohut Vilmos, eredeti nevén Kohaut (Budapest, 1906. július 17. – Budapest, 1986. február 18.) világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó. Franciaországban Willy Kohut néven szerepelt és beceneve a le canon Hongrois - magyar ágyú volt. Szélvész-gyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel Európa-szerte hírnevet vívott ki magának. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekben is erősen és pontosan lőtt. Az alapvonal közvetlen közeléből elvégzett bődületes erejű lövései fogalommá váltak: Kohut-szög, Kohut-bomba. A legendás Fradi támadósor Táncos, Takács II, Turay, Toldi és Kohut támadósor balszélsője volt. Pályafutása A Ferencvárosban Kohut 1924-ben mutatkozott be a Ferencvárosban és innen kezdve tíz évig a közönség kedvence volt. Összesen 442 mérkőzésen játszott a Fradiban és 227 gólt szerzett. Edzői Tóth Potya István és Blum Zoltán voltak. Négyszeres magyar bajnok. Tagja 1931-1932-ben 100%-os eredménnyel bajnokságot nyert csapatnak. 1929-ben részt vett a zöld-fehérek dél-amerikai túráján, ahol otthonában 3-2-re legyőzték a kétszeres olimpiai bajnok Uruguayt. 1933-ban Franciaországba szerződött. O. Marseille-ben Az Olympique csaptával egy bajnokságot és két francia kupát nyert. A franciáknál Willy Kohut-ként ismert, beceneve le canon Hongrois - a magyar ágyú volt. A válogatottban 1925 és 1938 között 26 alkalommal szerepelt a válogatottban és 14 gólt szerzett. 1938-ban, hat év kihagyás után a világbajnokságra újra meghívták a keretbe és két mérkőzésen (Holland-India 6-0, Svájc 2-0) játéklehetőséget is kapott és így ezüstérmet szerzett. Edzőként Utolsó franciaországi idényében André Gascarddal a csapat vezetőedzője is volt. Ebben az idényben a másodikak lettek a bajnokságban. Sikerei, díjai Játékosként világbajnoki 2.: 1938 - Franciaország Közép-európai kupa-győztes: 1928 Magyar bajnok: 1925-1926 , 1926-1927 , 1927-1928 , 1931-1932 Magyar kupagyőztes: 1927, 1928, 1933 Francia bajnok: 1937 Francia kupagyőztes: 1935, 1938 Az év labdarúgója: 1927 az FTC örökös bajnoka: 1974 Vízipók-csodapók (televíziós sorozat) A Vízipók-csodapók magyar televíziós rajzfilmsorozat, amelynek főszereplői Vízipók és a Keresztespók. Vízipók otthona a vízalatti Kristálypalota. Legjobb barátaik az algaszedő vízicsigák, Katica, kis hangyák, méhecske, hátonúszó poloska, Nünüke és az ormányosbogár. Kalandjaik során még találkoznak Csíbor bácsival, Rák apóval, kecskebékával, hőscincérrel, tegzesekkel és egyéb lakóival a rovarvilágnak. Rövid tartalom Vízipók barátunk a szárazföldi pókoktól eltérően nem a szobák sarkaiban vagy a fák és bokrok rejtekében szövögeti hálóját, hanem a vízalatti légvárában trónol. Csodálkozik is ezen legjobb barátja, a kicsit mindig morgós és folyton-folyvást hitetlenkedő Keresztespók. De kapcsolatuk segítségével megtapasztalja, hogy attól, hogy valaki más, mint ő, még lehet igazán "rendes" pók. Alkotók A Vízipókból három széria készült, az első 1976-ban, a második 1980-ban, a harmadik 1985-ben összesen 39 epizóddal, a Magyar Televízió megrendelésére is. Az első két szériát a budapesti Pannónia Filmstúdióban készítették, majd a Kecskemétfilm Kft. vette át a 3. széria elkészítését. Rendezte : Szabó Szabolcs , Haui József (2. és 3. évadban) , Szombati Szabó Csaba (1. évadban) Írta : Kertész György Dramaturg : Bálint Ágnes (2 évadban) , Sarkadi Ilona (1. évad 2. részében) , Szentistványi Rita (3. évadban) Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Főcímdalszöveg : Bálint Ágnes Ének : ? Operatőr : Barta Irén, Cselle László, Henrik Irén , Lossonczy Árpád, Magyar Gyöngyi, Polyák Sándor, Pugner Edit, Somos László Segédoperatőr : Janotyik Frigyes (1. évad 3. részében) , Pethes Zsolt (2. évadban) Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Effekt : Boros József Vágó : Czipauer János , Völler Ágnes (3. évadban) Tervezte : Szabó Szabolcs, Haui József Háttér : Farkas Antal, Molnár Péter, N. Csathó Gizella (3. évadban) , Neuberger Gizella Rajzolták : Balajthy László, Bátai Éva, Farkas Antal, Görgényi Bettina, Hajdu Mariann, Haui József, Hegedűs László, Hegyi Füstös László , Hernádi Oszkár, Hirt Sándor, Kaszner Margit, Katona János, Kecskeméti Ilona, Király László, Kricskovics Zsuzsa, Liliom Károly, Lőrincz László, Lőrincz Mariann, Madarász Zoltán, ifj. Nagy Pál, Neuberger Gizella, Szombati Szabó Csaba, Szűcs Édua , Tóth Pál , Újváry László, Vágó Sándor, Váry Ágnes Kihúzók és kifestők : Bajusz Pálné, Fejes Margit, Gaál Erika, Gömöry Dorottya, Gulyás Kis Ágnes, Jankovics Ilona, Jávorka Márta, Kiss Mária, Lukács Lászlóné, Major Andrásné, Miklós Katalin, Moravcsik Ágnes, Rouibi Éva, Szabó Lászlóné, Széchenyi Istvánné, Varga Béláné, Zimay Ágnes, Zoboki Mariann Munkatársak : Bányász Bea, Bende Zsófi, Gyöpös Katalin, Királyházi Jenőné, Törőcsik Jolán, Varga Béláné Asszisztensek : Bábel Anita, Hajdu Mariann, Halasi Éva, Horváth Márta , Janotyik Frigyes, Kovács Magdolna, Varró Lászlóné Színes technika : György Erzsébet (2. évadban) , Kun Irén (1. évadban) , Szabó László (3. évadban) Felvételvezető : Gödl Beáta Gyártásvezető : Doroghy Judit (1. évadban) , Vécsy Veronika Produkciós vezető : Imre István , Mikulás Ferenc A laboratóriumi munkák a Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál készültek Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Források: Epizódok A rajzfilmsorozat első két szériája 2002-ben DVD-n is megjelent, majd 2006-ban harmadik szériával együtt a Mokép gondozásában, később digitálisan felújított változatát 2014-ben az MTVA forgalmazásában kiadták. Idegen nyelvű címek Angol : Waterspider-Wonderspider Német : Wasserspinne Wunderspinne, Die Wasserspinne Cseh : Dobrodružství kouzelného vodního pavoučka, Kouzelný pavouk Lengyel : Pająk chwat wszystkich brat Holland : Waterspin Wonderspin Arab : ��� �������� Farsi : ������ ��� Érdekességek Az első évad néhány epizódján ( A csigalift , a Buborék nyaklánc és a Neveletlen szúnyoglárvák című epizódjain) egyformán mutatja be a szinkronhangok neveit. Pl.: hangok: Pathó István, Kőműves Sándor, Telessy György, Géczy Dorottya, Kútvölgyi Erzsi, Andai Kati, Detre Annamária . A szinkronhangok a Buborék nyaklánc című epizód szereposztására vonatkozik. A második évad Víz alatt, föld alatt című epizódjának stáblistáján hibásan szerepel a dongó szinkronhangjaként Csurka István (politikus), Csurka László helyett, aki valójában a hangját kölcsönözte. A sorozat filmváltozatában ezt javították, és Csurka László felkerült a szinkronhangok közé. A sorozat ötletgazdája Bálint Ágnes dr. Kertész Györgyöt, az ELTE Állatrendszertani Tanszékének docensét kérte fel a figurák és a történet szakszerű kidolgozására. A harmadik évadhoz új főcímdal készült. A dalszöveget Bálint Ágnes írta, zenéjét pedig Pethő Zsolt szerezte. Ami úgy szól: „Jön jön jön a Vízipók / Várják már apró lakók. / Vízivilág ha feltárul / és sok-sok csodát is elárul” . Ebből sláger is lett: 1987-ben Popej és a többiek című hanglemezen Pálos Zsuzsa előadásában, egy kicsit eltérő szöveggel. 1985-ben Bálint Ágnes könyvet is írt a sorozat alapján Micsoda pók a Vízipók! címmel, Szabó Szabolcs rajzaival, mely mind a történetben, mind az illusztrációkban sok mindenben eltér a rajzfilmsorozattól. A részek többségében, amikor minden jóra fordul, vagy valami mással végződik a dolog, akkor Keresztespók mindig azt sóhajtja különböző hangsúlyozásokkal: "Te, Vízipók-csodapók!" vagy "Hát ez a Vízipók... ez egy Csodapók!" 2015 . november 11. -én a TV2 műsorvezetőjének, Vujity Tvrtkónak fejéből pattant ki az a nagyon kézenfekvő ötlet, hogy a sokak által kritizált albínó puli, Bol-Dog helyett legyen Vízipók a budapesti úszó-világbajnokság új kabalaállata. Az ötletnek a sorozat írója, Kertész György is nagyon örült. (Végül a VB a tündérrózsát választotta) Cármenes Cármenes település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 363 fő (2017). Földrajza Cármenes Valdelugueros, Valdepiélago, Matallana de Torío, Vegacervera, Villamanín és Aller községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: A Debreceni VSC 2012–2013-as szezonja Ez a szócikk a Debreceni VSC 2012–2013-as szezonjáról szól, mely sorozatban a 20., összességében pedig a 35. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 110. évfordulója. A szezon 2012. júliusában kezdődött, és 2013. júniusában ért véget. A csapat a hazai kiírások mellett az UEFA-bajnokok ligájában, illetve az Európa-ligában is szerepelt. Játékoskeret 2012. szeptember 17-i állapot szerint. OTP Bank Liga Mérkőzések Elhalasztott mérkőzés. A végeredmény Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. gólkülönbség, 4. szerzett gólok száma, 5. egymás elleni eredmények összpontszáma, 6. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 7. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 8. egymás elleni eredmények idegenben szerzett góljainak száma.1 A Debreceni VSC a 2013–14-es Európa-liga 2. selejtezőkörében indulhat, kupagyőztesként. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Debreceni VSC 2012/13-as bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Magyar kupa Továbbjutott a Debreceni VSC, 3–1-es összesítéssel. Nyolcaddöntő Továbbjutott a Debreceni VSC 5–4-es összesítéssel. Negyeddöntő Továbbjutott a Debreceni VSC 10–0-s összesítéssel. Elődöntő Továbbjutott a Debreceni VSC, 6–1-es összesítéssel. Döntő A 2013-as magyar labdarúgókupát a Debreceni VSC csapata nyerte. Ligakupa Negyeddöntő Továbbjutott a Videoton, 1–0-s összesítéssel. UEFA-bajnokok ligája Mérkőzések 2. selejtezőkör Továbbjutott a Debreceni VSC, 3–1-es összesítéssel. Továbbjutott a BATE Bariszav, 3–1-es összesítéssel. Európa-liga Továbbjutott a Club Brugge, 7–1-es összesítéssel. Benjamina A Benjamina női név a Benjámin férfinév latinos képzésű párja. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok március 31. Férfi 200 méteres gyorsúszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 200 méteres gyorsúszás versenyeit július 27.-én rendezték a Tbilisziben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. A döntőben egy nemzet csak egy versenyzővel képviseltethette magát. Torcy-le-Grand (Seine-Maritime) Torcy-le-Grand település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 745 fő (2015). Torcy-le-Grand Les Grandes-Ventes, Muchedent, Sainte-Foy, Saint-Honoré és Torcy-le-Petit községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ali Búdzsszajm Muhammad Ali Búdzsszajm (Dubaj, 1959. szeptember 9. –?) egyesült arab emírségeki nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Egyéb foglalkozása közalkalmazott. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Dubajban vizsgázott. Vizsgáját követően a Dubaji labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az Egyesült Arab Emírségekbeli Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével az 1. Liga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2004-ben visszavonult. Nemzetközi játékvezetés Egyesült Arab Emírségekbeli labdarúgó-szövetség (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1990-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Nemzetközi foglalkoztatására jellemző, hogy szinte minden földrész Játékvezető Bizottsága felkérte bírói tevékenységre. A nemzetközi játékvezetéstől 2004-ben a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság Az U20-as, az 1991-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságona FIFA JB bíróként foglalkoztatta. --- Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon, az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon, az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon, illetve a 2002-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az AFC, az UEFA, a CONMEBOL, és a CAF zónákban irányított. Rájátszásban a COMNEBOL/OFC zónadöntőt vezette. 2002-ben a FIFA JB a kontinentális szervezetek közötti működési különbségek csökkentésére megbízta a nyitómérkőzés koordinálásával. A világbajnokságok történetében még sohasem fordult elő, hogy ázsiai játékvezető dirigálta volna a nyitó mérkőzést. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 7. Rajta kívül 7 mérkőzést – 3 világbajnoki részvétellel – csak három játékvezető: John Langenus (1930-1938), Mervyn Griffiths (1950-1958), Juan Gardeazabal (1958-1966) teljesített. Afrikai nemzetek kupája Négy alkalommal, az 1994-es afrikai nemzetek kupája, az 1996-os afrikai nemzetek kupája, a 2000-es afrikai nemzetek kupája, valamint a 2004-es afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornán az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) JB bíróként foglalkoztatta. Ázsia-kupa Az 1992-es Ázsia-kupa, az 1996-os Ázsia-kupa, valamint a 2000-es Ázsia-kupa labdarúgó tornán az AFC JB játékvezetőként foglalkoztatta. CONCACAF-aranykupa Az 1998-as CONCACAF-aranykupa labdarúgó tornán a CONCACAF JB vendégbíróként foglalkoztatta. Olimpiai játékok Az 1992. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Ez volt az első labdarúgó-torna, ahol ténylegesen külön tevékenykedtek a játékvezetők és a segítő partbírók. Konföderációs kupa Az 1995-ös konföderációs kupán, valamint a 2001-es konföderációs kupán a FIFA JB hivatalnokként foglalkoztatta. Szakmai sikerek Az AFC JB 1994 -ben első alkalommal adták át az Év Játékvezetője elismerő címet. Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 2008 -ban tartott nemzetközi szavazásán minden idők 48. legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Benito Archundia , Bruno Galler , Gérard Biguet , José Torres Cadena , Kurt Röthlisberger és Marc Batta társaságában. Az IFFHS 1987 – 2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151 játékvezető besorolásával minden idők 60. legjobb bírójának rangsorolta. Benji Benji, polgári nevén Le Quang Huy (Budapest, 1997. december 9. –) énekes-dalszerző. Élete Le Quang Huy, Benji 1997. december 9-én született Budapesten. A fiatal vietnámi származású zenész már gyermekként több hangszerrel barátságot kötött, éveken át tenor kürtözött és mai napig szívesen ül a zongora vagy a gitár mellé. Az énekléssel hobbiként kezdett el foglalkozni, de idővel egyre többen biztatták, hogy fordítson több időt az éneklésre. Számos énekverseny első és dobogós helyezése után Benji 2014-ben jelentkezett az X-Faktor-ba. A „mentorok házáig” menetelő tehetséget a „Fiúk” kategória mentora Alföldi Róbert először nem válogatta be csapatába, így Benji nem juthatott be az adásba is bekerülő legjobb tizenkettő közé. Egy újításnak köszönhetően azonban a mentorok kategóriánként kiválaszthattak plusz egy versenyzőt, akik közül a nézők szavazhatták meg ki kerüljön tizenharmadikként a műsorba. Alföldi Róbert Benjinek adott új esélyt, a nézők pedig beszavazták őt az évad legjobbjai közé. Az akkor még csak tizenhat éves énekes egészen a fináléig menetelt és harmadik helyezést elérve egyben ő lett a széria legjobb férfi előadója. Benji 2015 júniusában jelentette meg első kislemezét, melyen a bemutatkozó dala angolul, magyarul és Dj Newik remixében szerepelt. A remix változathoz készült első videoklip gyorsan sokak kedvence lett. A fiatal énekes „Kötéltánc” című dalával nevezett „A Dal 2016” Eurovíziós nemzeti dalválogatójába, ahol közel 400 dalból egészen a középdöntőig menetelt. A sikeres évkezdet után Benji kihozta „New Day” című dalát és 2016 nyarára megjelentette második klipjét és egyben harmadik kislemezét „Filteres álmok” címmel. Ezzel a dallal sikerült elérnie karrierje legnagyobb rádiós sikerét, hiszen a „Filteres álmok” 7 héten át szerepelt a MAHASZ Rádiós Top 40 játszási listáján, ahol a 15. volt a legjobb helyezése. A dal egyben 2016 nyarának magyar rádiós slágerei közözött a 10. lett a MAHASZ játszási listája alapján. A 2017-es évbe Benji ismét „A Dal” színpadán találhatta magát, ahova ezúttal „Karcok” című dalával jelentkezett. A versenydal a közönség szavazatával a középdöntőig jutott, de az élő show mellett futó „Dal Akusztik” különdíj győztese is lett. Benji a díj elnyerésével lehetőséget kapott arra, hogy bemutatkozzon a II. Petőfi Zenei Díj gáláján, a Volt Fesztivál nulladik napján. A nagyszínpadán megrendezett gálán Benji bemutatta "Ellentűz" című dalát. Az énekes az évben létrehozta zenekarát. A kiváló fiatal zenészekből álló csapat januárban a Petőfi Rádió egy órás akusztik koncertjén mutatkozott be. Ez az együttes készítette a „Dal Akusztik 2017” győztes feldolgozását, de a srácok készítették és kísérték a „Dal 2017” középdöntőjében Benji versenydalának újragondolt zenekaros változatát is. Benji első nagylemeze 2017 decemberében, tizenhét dallal, "Karcok" címmel jelent meg. Az albumon olyan neves zeneszerzőkkel és producerekkel dolgozott mint Szepesi Zsolt, Szabó Ádám, Fodor Máté vagy Somogyvári Dániel, de maga is több dalban mint szerző is közreműködött. A szövegírók névsora is igen impozáns: Valla Attila, Hujber Szabolcs, Csarnai Borbála, Lombos Márton. A fiatal énekes kilépve a megszokott rutinból 2017-ben csatlakozott a Petőfi Tv "Holnap Tali" fiataloknak fiatalokról szóló web- és televíziós filmsorozatához, ahol a 2. évadtól "Huy" néven láthatjuk. A sorozat az 5. évadtól új főcímdalt kapott, melyet Benji Juhász Leventével és Patocska Olivérrel közösen énekel. A dalhoz videoklip is készült. Benji 2018-ban nevezett a Fővárosi Önkormányzat által meghírderett Budapest Dal 2018. pályázatra, ahol 116 alkotás közül a "Bárhol járok" című dalával elnyerte a Budapest Dal 2018. "Közönségdíját". A dal megjelent azon a "Budapest Dal 2018" című válogatás lemezen is, melyen a 16 döntőbe került előadó és dala szerepelt. A 16 előadó dalaikat 2018. április 28-án a Thália Színházban egy exkluzív gálán mutatták be. Itt derült ki és adták át a győzeteseknek járó díjakat. Diszkográfia Nagylemezek 2017 – Karcok Kislemezek 2015 – Atmosphere / Az élet szép 2016 – Kötéltánc [A Dal 2016] 2016 – New Day 2016 – Filteres álmok 2017 – Karcok [A Dal 2017] 2017 – Korhatáros (duett Lolával) 2017 – Ellentűz 2018 – Letagadom 2018 – Holnap tali (közreműküdés Juhász Levente és Patocska Olivér mellett) 2018 – Bárhol járok [Budapest Dal 2018] Díjak "Budapest Dal 2018." – „Bárhol járok" című dal: Közönségdíj / 2018. "A Dal Akusztik 2017" – „Karcok" című dal feldolgozása: első helyezett / 2017. "A Dal 2017" – „Karcok" című dal: középdöntő / 2017. "A Dal 2016" – „Kötéltánc" című dal: középdöntő / 2016. X-Faktor - Harmadik helyezett, Legjobb férfi előadó / 2014. Arany Violin Énekverseny - Első helyezett / 2014. Dunakanyar Hangja - Első helyezett / 2013. Asian Voice Énekverseny - Harmadik helyzet / 2012. Sápony Sápony, (szlovákul: Šapinec) Kerekrét község része, egykor önálló falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. Fekvése Felsővízköztől 20 km-re délre fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A falu a 16. században ruszin pásztorok betelepítésével keletkezett. 1567-ben "Sapynecz" néven említik először. a makovicai uradalomhoz tartozott. Lakói állattartással, fuvarozással foglalkoztak. Görögkatolikus temploma 1734-ben épült, anyakönyveit 1752-től vezetik. 1787-ben 24 házában 168 lakos élt. 1828-ban 23 háza volt 215 lakossal. A 19. század közepétől sok lakója kivándorolt. Vályi András szerint "SAPINECZ. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Potornyai Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban; határja meglehetős, fája, legelője van." Fényes Elek geográfiai szótárában "Sapinecz, orosz falu, Sáros vmegyében, Radoma fiókja: 3 r., 210 g. kath. lak. Gör. anyaszentegyház. F. u. Szirmay János. Ut. posta Bartfa, 2 óra." 1880-ban Rajner Vilmos volt a templom kegyura. 1910-ben 137, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott. Nevezetességei Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1734-ben épült, 1910-ben átépítették. Örs vezér tere HÉV-állomás Örs vezér tere HÉV-állomás (korábban Fehér út – Kertváros, majd Fehér út) egy budapesti HÉV-állomás, melyet a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV) üzemeltet. Története 1932. szeptember 15-én a növekvő zuglói családiház-építkezésekre tekintettel a rákosszentmihályi vonatok részére nyitották a megállót Fehér út – Kertváros néven. A ma ismert végállomást 1970. április 2-án adták át, az M2-es metróvonal megépítéséhez kapcsolódóan. Megközelítés tömegközlekedéssel Metró: Villamos: 3 , 62 , 62A Busz: 10 , 31 , 32 , 44 , 45 , 67 , 85 , 85E , 97E , 131 , 144 , 161 , 161A , 168E , 169E , 174 , 176E , 231 , 244 , 261E , 276E , 277 Éjszakai busz: 907 , 908 , 931 , 956 , 990 Trolibusz: 80 , 81 , 82 Elővárosi busz: 410 , 419 , 430 , 440 , 441 , 484 , 485 , 486 , 490 , 492 , 505 , 510 Távolsági busz: 1040, 1049, 1070, 1075, 1077, 1078 Gombosszeg Gombosszeg község, aprófalu Zala megye középső részén, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsej tájegység területén. A település Magyarország huszonhatodik legkisebb települése lakónépesség szerint. A falu 216 hektáron terül el, amelyen mindössze 37 fő él 33 lakóházban. A faluban a népsűrűség 21,76 fő/ km². A falutól keletre folyik a Cserta folyó. A települést délkelet-kelet felől félkörívben gazdasági hasznosítású erdőrészletek, erdőtagok határolják, ám a település gazdasági szerepe nem számottevő. Már a középkor óta lakott település, amelynek aranykora a múlt század közepén volt, majd fokozatos hanyatlás következett be elsősorban az elöregedés és az elvándorlás következtében, melynek hatására visszaesett a falu lakosainak száma. A település egyutcás falu, amely a Petőfi Sándor utcából áll. Alsóbbrendű közúton érhető el a megyeszékhely, valamint az ország főúthálózata. Vasútvonal nem érinti a községet. Fekvése Gombosszeg apró település egy dombháton, a Göcsej szívében a Zalaegerszegi járásban, a megye középső részének északnyugati felén. Becsvölgye vagy a Nagylengyel-Petrikeresztúr út felől lehet megközelíteni. Északról és északkelet felől Pálfiszeg, kelet felől Ormándlak, délkeleti irányból Iborfia, dél felől Petrikeresztúr, délnyugat, nyugat és északnyugat felől Becsvölgye határolja. Vízrajza A falu keleti szélén folyik a Cserta folyó, amely a település felszíni vizeit szállítja el a Kerkába. Közlekedésföldrajza Gombosszeg az ország fő közlekedési úthálózatának perifériáján fekszik, alsóbb rendű közúton haladva a megyeszékhelytől mintegy 20 kilométernyire található, míg 17 kilométernyire keletre fekszik alsóbbrendű közúton a 86-os főúttól, a 75-ös főúttól pedig kb. 10 kilométernyire északra található. A 7414-es számú alsóbbrendű közúton közelíthető meg Becsvölgye irányából, valamint ugyanezen út köti össze a 7401-es számú úttal, melyen a megyeszékhely és a 75-ös főút felől lehet megközelíteni. A szomszédos települések közül Petrikeresztúr 4,5 km, Becsvölgye 5,1 km, Nagylengyel 5,3 km távolságra található, míg a környék nagyobb városai közül Zalaegerszeg 20 kilométernyire fekszik. Vasútvonal nem érinti sem a települést közvetlenül, sem a környező falvakat. A legközelebbi vasútállomás Zalaegerszegen található. A településtől keletre a Nagylengyelt Petrikeresztúrral összekötő út mentén autóbusz megállóhely van. Geológia A település területének felszínét a Cserta folyó által a Göcsej, tágabb értelemben véve a Zalai-dombság felszínébe vájt völgye határozza meg. A perm időszakban a terület süllyedésnek indult. Ebből a földtörténeti korból származnak legrégebbi kőzetei is. A süllyedés során egy üledékgyűjtő keletkezett, amely a triász időszak idején is fennmaradt. A környező területek szénhidrogénkészletei ebben az időszakban halmozódtak fel. A jura időszak és a kréta időszak során újabb üledékrétegek rakódtak rá a korábbi üledéktakaróra. A vidék kőzetei jelentős részben a harmadidőszakból származnak, amikor is egy újabb süllyedés miatt a területet tenger öntötte el az eocén korban, majd az oligocén idején újra szárazra került a vidék. A miocén korban ismét süllyedés történt, melynek során sekély tengervíz öntötte el a területet, amely során vastag üledéktakaró rakódott le. A tenger visszahúzódásával újra szárazfölddé vált a vidék, majd az Ős-Mura és az Ős-Rába kialakította a zalai térség hordalékkúpjait. Ezután némi lassú emelkedést követően a megtöredezett felszínből lassanként elkezdett kialakulni a napjainkban is ismert felszíni formavilág. A jégkorszakok idején alakult ki a Göcsejre jellemző homok-, vályog- és lösztalaj. Éghajlat A terület éves csapadékmennyisége meghaladja a 720 millimétert. A legcsapadékosabb hónapok a nyáron vannak, mivel a legtöbb csapadék június és július hónapokban hullik. A nyár eleji csapadékmaximumot követően ősszel ismét csapadékosabb az időjárás, míg télen hullik a legkevesebb csapadék. A tenyészidőszak alatt átlagosan 450 mm csapadékra lehet számítani. A csapadékos napok száma mintegy 95 körül alakul. Havazásra elsősorban a december-február közti időszakban lehet számítani, januárban van a legnagyobb esélye a havazásnak. Átlagosan 81 a hótakarós napok száma évente. Az éves napfénytartam 1850-1900 óra, amelyből a tenyészidőszakra 1300-1350 óra napsütés jut. A nyári napok száma 64-65, a hőségnapoké kevesebb, mint 14. A január a leghidegebb hónap, ekkor van a legtöbb fagyos nap is. Az első fagyos nap október 15. környékén, míg az utolsó április 25-26. környékén fordulhat elő. A tenyészidőszak 174-175 napos. Az uralkodó szélirány északi, de a déli, délnyugati szél is gyakran előfordul. A völgyek mélyebb elhelyezkedése kedvez a ködképződésnek. Története A göcseji „szegek ”közé tartozó jellegzetes település hajdani birtokosáról, a Gombos családról kapta a nevét. 1799 óta hívják Gombosszegnek. Lakói valaha nemesek és jobbágyok voltak, akik békeidőben mezőgazdálkodással és állattartással foglalkoztak. 1777-ben a Gombosszeg is Petrikeresztúrhoz tartozott, akárcsak Vasszeg, Szamárszeg, Gombosszeg, Győrfiszeg és Tekints településrészek. 1790-ben három kétségtelen nemest írtak össze a faluban, akinek családnevei a következők voltak: Gombos, Nagy és Zágorhidai Gombos. A falu a nemesi összeírások alkalmával (1790, 1829 és 1845) minden esetben az Egerszegi járás részét képezte. 1829-ben négy fő nemest, azon belül 3 fő kétségtelen nemest írtak össze a faluban, akinek családnevei a következők voltak: Gombos, Gombos, valamint Nagy voltak. Az egyik Gombos családnevű nemes kétséges nemes volt. 1830-ban a falu plébánosa természetbeni juttatásként búzát és rozst kapott, valamint 1 kocsi tűzifát a fogatosoktól. A falu tanítója természetbeni juttatásként búzát, rozst és mustot kapott, valamint a gyermekek tanításáért negyed évente 18 krajcárt, télen pedig egy kocsi mennyiségű tűzifát kapott. A tanító éves jövedelme tehát 72 krajcár volt, azaz havi fizetése 6 krajcár volt. 1845-ben tizenkét fő kétségtelen nemest írtak össze a faluban, akinek a nevei következők voltak: Gombos Ferenc, Gombos Ferenc (idősebb), Gombos György, Gombos István, Gombos János, Gombos József, Gombos József, Gombos László, Gombos László, Nagy Ferenc, Nagy József, Nagy Péter. A falu 1925-ben a nagylengyeli körzeti orvoshoz tartozott. Az 1925-ös Közigazgatási Útmutató munkalapja alapján 1925-ben egy cipész és egy cséplőgépész volt a községben.. A második világháború után a település lakóinak egy része más megyékben vállalt bérmunkát, illetve ingázóként olajipari létesítményekben kereste kenyerét. 1949-ben a falu közigazgatásilag a petrikeresztúri tanács illetékessége alá tartozott. A falu területe ekkor 381 kataszteri hold volt, illetve 219 hektár. Az idők során három egyházmegyéhez is tartoztak a település római katolikus vallású lakói. A térség építkezésére jellemző volt a vert földből épített füstkonyhás, zsúptetős ház és a zsilipelt boronafalú kamraépület. A telefonhálózatot 1948-ban építették ki. A falu főutcáját képező Petőfi utca 1950-ben kapott burkolatot. Becsvölgye és Gombosszeg között 1958-ban készült el az aszfaltozott burkolattal ellátott közút. Ugyanebben az évben indult az első autóbuszjárat is. A faluba 1962-ben vezették be a villamosenergiát. 1968-ban épült a község kultúrháza. 1970-ben a népesség megoszlása a következőképpen alakult: mezőgazdaságból élők 78 fő, közülük kereső 52 fő, az iparból 31-en éltek, közülük kereső 17 fő volt, egyéb 19 fő, melyből kereső 11 fő volt. A falu napjainkban a gellénházai körjegyzőséghez tartozik. Körzeti orvos szerint a falu Nagylengyelhez tartozik, míg fogászati ellátás tekintetében Gellénháza fogászati rendelője az illetékes. A településen elérhető a Telekom és a Telenor széles sávú mobilinternet hálózata. A faluházban a helyi hagyományoknak megfelelően berendezett egykori lakóházat lehet megtekinteni. A falu címerében is szereplő harangláb a település egyik nevezetessége. Gombosszeg Nádas Péter író otthona. Demográfia 1792-ben 106, míg 1802-ben már csak 53 római katolikus vallású lakója volt a falunak. 1830-ban 44 katolikus conf. capax és 17 incapax lakost, azaz összesen 61 főt írtak össze. A falu lakóinak nyelve a magyar volt. Gombosszegnek 1851-ben 75 lakosa volt. 1949-ben a faluban összesen 45 ház állt és lakossága 185 fő volt. A falu lélekszáma ekkor tetőzött. A falu lakóinak és házainak száma 1962-ben 151 fő és 41 lakóház volt. 1970-ben 40 lakóház állt a településen és 128 lakosa volt. A település Magyarország huszonhatodik legkisebb települése lakónépesség alapján. A falu 2016-ban 216 hektáron terül el, amelyen mindössze 37 fő él 33 lakóházban. Gombosszeg népsűrűsége 21,76 fő/km². A 2011-es népszámlálás idején a 35 lakosból 29 magyar nemzetiségűnek, 15 római katolikus vallásúnak, 7 felekezeten kívülinek vallotta magát. Politikai élete Az 1998-as magyarországi önkormányzati választáson Dömök Lászlóné nyerte el a településen a polgármesteri címet. A képviselő testület tagjai közül mindhárman függetlenek voltak. A képviselő testületet 1998 és 2002 között Gombos László, Kovács Vilmos és Miklós Károlyné alkották. A 2002-es magyarországi önkormányzati választáson két független jelölt indult a polgármesteri székért, Miklós Károly Béla és Török Zoltán, akik közül utóbbi nyerte el a polgármesteri címet. A képviselő testületi helyekért négy független jelölt indult. A jelöltek névsora a következő volt: Gombos Róbert, Lapat Imre, Lukács Gyula, Végh István Péter. Közülük Lukács Gyulán kívül mindenkit megválasztottak képviselőnek. A 2006-os magyarországi önkormányzati választáson két független jelölt indult a polgármesteri székért, Toplak Margit és Török Zoltán. A képviselő testületi helyekért hét független jelölt indult. A jelöltek névsora a következő volt: Gombos Zsolt, Dr. Horváth István, Lapat Imre, Lukács László, Németh Szabolcs, Toplak Margit és Végh István Péter. A 2010-es magyarországi önkormányzati választáson 32 fő szerepelt a névjegyzékben, ebből 27 fő (a választók 84,38%-a) adta le szavazatát, melyből egy sem bizonyult érvénytelennek, így 27 érvényes szavazat döntött. Török Zoltán független jelölt 14 szavazatot (51,85%) kapott, míg Németh Szabolcs 13 szavazatot (48,15%) kapott. Az egyéni listán két független jelölt indult, akik közül Végh Viktória 24, míg Dr. Horváth István 16 szavazattal lett képviselő. A 2014-es magyarországi önkormányzati választáson 34 fő szerepelt a névjegyzékben, ebből 25 fő adta le szavazatát, melyből mindössze egy sem bizonyult érvénytelennek, így 25 érvényes szavazat döntött. Németh Szabolcs független jelölt 25 szavazatot, azaz a szvazatok 100 százalékát kapta. Az egyéni listán három független jelölt indult, akik közül Dr. Horváth István 22, Zilichné Fekete Tünde szavazatot kaptak és képviselők lettek, míg a mindössze 3 szavazatot begyűjtő Végh István Péter nem jutott be a képviselő testületbe. A 34 választásra jogosult szavazóból az egyéni listás választáson 25 fő jelent meg, akiknek a szavazatai közül egy érvénytelennek bizonyult, ezért ebben az esetben 24 szavazat döntött. A 2016. október másodikán tartott népszavazáson a választók 51,4 százaléka adta le szavazatát a településen, amelyből 94,74% a Nem lehetőséget választotta, 0,0% az Igen lehetőségre voksolt. A leadott szavazatok 5,26 százaléka érvénytelen szavazat volt. Címere A település címere álló reneszánsz pajzs, melynek kék mezőjében arany színű harangláb áll a címer aljában elhelyezkedő zöld dombon. A dombot keresztben ezüst színű szalag szeli ketté, mely a falu határában folyó patakra utal. A domb és a rajta álló harangláb a szeres településformát jelképezi és a szegek óvó, védő szerepkörére utal. A haranglábat fekete kontúrvonalak rajzolják ki. Kulturális öröksége Matus Teréz házának kamráját (eredeti címe: Gombosszeg, Petőfi út 36. volt) 1966-ban megvásárolták a tulajdonostól, majd lebontották, azután újra felépítették a Göcseji Falumúzeumban. Gombosszeghez kötődik az a legenda, mely szerint a falu Kígyó-árok elnevezésű területén élt egy akkora méretű kígyó, amely egyszer betört a faluba és elragadott egy birkát. Erről a történetről Szentmihályi Imre írt 1964-ben. Gazdasága Gazdaságtörténet A mezőgazdaság terén elsősorban az állattenyésztéssel kapcsolatos adatok maradtak fenn, melyek alapján a következőképpen alakult a tenyésztett állatok egyedszáma az idők során: Libából 1935-ben 87 darab volt, míg 1966-ban 36 darabra csökkent állománya, kacsából 1935-ben nem volt, míg 1966-ban 4 darab volt, míg pulykát egyik időszakban sem jegyeztek fel az összeírások során. A falu gazdasága a 2010-es években Gombosszeg magántulajdonban lévő, gazdasági célú erőrészletei, erdőterületei a Zala Megyei Kormányhivatal illetékességi területéhez tartoznak, azon belül pedig a Baki erdőtervezési körzethez. Erdőterületei a kismértékben és a közepes mértékben tűzveszélyes kategóriába tartoznak. A faluba heti rendszerességgel szállít palackozott gázt a Prímaenergia Zrt. gázfutár szolgálata. A falu határában a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság hivatott vadászni. Ponches-Estruval Ponches-Estruval település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Ponches-Estruval Dominois, Douriez, Tortefontaine, Dompierre-sur-Authie, Ligescourt és Vironchaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Loznati Loznati falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik. Fekvése Cres szigetének északkeleti részén, Cres városától 5 km-re délkeletre a sziget keleti partjántól másfél km-re fekszik. Története Területén a Lovreški nevű helyen már a 6. században település állt. Szent Lőrinc templomának falai a mai napig fennmaradtak. A sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 59, 1910-ben 42 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 36 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kis temploma a falu keleti szélén áll. A faluból vezető gyalogösvényen jutunk a Lovreški nevű helyre, ahol az ókorban kora keresztény település volt. Itt találhatók a 6. században épített Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szentelt templom falai. A templom egykor előtérrel, hajóval és sokszögű apszissal rendelkezett. A falakon az egykori freskók nyomai még láthatók. A templomtól délre valószínűleg lakás céljára használt építmények falai találhatók. Környékén több lelet, cserépmaradványok, faragott kövek, egykori díszítések töredékei kerültek elő. A templomot valószínűleg a 9. vagy a 10. században még megújították, de a település már régebben elpusztult. A templomot egykor gondozó Szent Lőrinc Társaság az egyik legrégibb alapítású volt a szigeten, csak a napóleoni időkben a 19. század elején szűnt meg. Sára Jenő Sára Jenő (Brassó, 1939. április 11. – Nyíregyháza, 2009.) magyar zongoraművész, zenepedagógus. Élete Sára Jenő Brassóban született 1939-ben. Édesapja erdőmérnök volt. Énekhangjára és zenei tehetségére korán felfigyelt énektanára. Szülei ezek után zongora hangszeren taníttatták. 5 éves korában családjával Magyarországra, Nyíregyházára költöztek. Az általános iskolát már itt végezte, majd a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Dzsentriszármazása miatt nem veszik fel a Zeneakadémiára és ezért Pécsett a zeneművészeti főiskola zongora szakán diplomázott 1964-ben. A főiskola után a Nyíregyházi Zeneiskola zongoratanáraként és mellette megyei szakfelügyelőként dolgozott. Egy évtizeden keresztül koncertező szólistaként is szerepelt. Később a tanári tevékenységére helyezte a fő hangsúlyt és emellett tovább képezte magát és elvégezte a szimfonikus zenekari karmesteri kurzust. 1984-től a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zongoratanára és egyben zongora tanszakvezető. A zeneművészeti szakközépiskola megalapításában is közreműködött. Az Országos Zeneiskolai Zongoraverseny megalapításáért sokat küzdött amit 1977-ben alapítottak Nyíregyháza székhellyel. A verseny tematikájának összeállítása is az ő nevéhez fűződik. A verseny országos elismertetéséért sokat tett az akkori országos művelődési hivataloknál, zeneiskoláknál és a zeneművészeti főiskoláknál. Szakmai tekintélyével és elismertségével, széles körű ismeretségével megszerezte több szakmai személyiség párfogását akik maguk is a verseny ügye mellé álltak és később a zsűri soraiban is tevékenykedtek. Ezen verseny résztvevői és győztesei közül azóta, több országosan és nemzetközileg elismert művésznek indult el innen a karrierje (Pl. Bogányi Gergely, Balázs János, Krausz Adrienne(en), Koczor Péter, Várjon Dénes, stb.). Sára Jenő a magyar zongorista társadalom jellegzetes személyisége volt. Munkásságával, tudásával, tekintélyével elismertséget vívott ki magának az alapfokú oktatásban és a Zeneakadémián is. Szakmai munkájában példamutatással, magas-fokú pedagógiai érzékkel nevelt, tanított több zongorista nemzedéket. Tanítványai sikerrel szerepeltek koncerteken, versenyeken és évtizedek alatt számos nemzetközi és országos verseny nyertesei és díjazottai lettek. Sokak közülük zongoraművészként, zongoratanárként, vagy más zenei szakokon diplomázva dolgoznak Magyarországon és a világ számos pontján. Nyíregyháza város sokat köszönhet neki a zenei élet magas nívón tartásáért. Életében sajnos nem kapott méltó elismerést az iskolájától és Nyíregyháza várostól sem... A 2013 -as XIII. Országos Zongoraversenyt tiszteletből az Ő emlékének szentelték posztumusz megtiszteltetés gyanánt, mint aki megálmodta és életre hívta a nyíregyházi Országos Zongoraversenyt. Déli újlatin nyelvek A déli újlatin nyelvek az →újlatin nyelvek önálló csoportja az Ethnologue besorolása szerint, amelybe a →szárd nyelvváltozatok, valamint a →korzikai nyelvváltozat tartozik. A hagyományos nyelvészeti–nyelvtörténeti felosztás szerint azonban a korzikai az →olasz nyelv elkülönült változata, míg a szárd a nyelvtani–hangtani jellemzői alapján a nyugati újlatin nyelvekhez sorolható. Főbb közös jellemzőik Átmenetet képeznek az olasz nyelv, illetve a dél-itáliai dialektusok (szicíliai, nápolyi–calabriai stb.) és a szűkebb értelemben vett nyugati újlatin nyelvek között; a szárd hangrendszer ezen kívül az iberoromán nyelvekkel mutat egyezéseket. A hangsúlytalan latin e és o magánhangzók i és u hangokká váltak a logudorói szárd nyelvjárás kivételével, amely viszont megőrizte az eredeti latin rövid i és u hangokat. Jellemző a latin hosszú -ll- ből kialakult ún. kakuminális (a szájpadlás felé visszahajló nyelvheggyel képzett) -dd- mássalhangzó – IPA : [��] . Devastator A Devastator (magyarul: Pusztító) egy csillagromboló a Csillagok háborúja univerzumában, ami Darth Vader személyes zászlóshajója volt egy darabig, miután hogy az Executort választotta zászlóshajónak. Részt vett a Tantive IV elfogásában a Tatuin rendszerben. Leírása Mérete A többi csillagrombolóhoz hasonlóan ez is 1600 méter hosszú volt, a szélessége és a tömege még nem ismert. Fegyverzet A Devastator rendelkezett ionágyúkkal, turbólézerekkel, ütegekkel és sok más fegyverzettel. A csillagromboló alatt voltak a vonósugarak is, amivel könnyen be tudnak vontatni bármilyen ellenséges hajókat. Parancsnoki híd A parancsnoki híd a csillagromboló hát oldalán helyezkedett el. Tetején voltak a pajzsgenerátorok és a kommunikációs torony is. Meghajtás A Devastator meghajtását ionhajtóművek biztosították. Fel volt szerelve hiperhajtóművel, a hiperűr utazáshoz. Története A Devastator volt az utolsó Birodalmi I. osztályú csillagromboló a galaxisban, amit a Kuat Drive Yards gyáraiban készítettek, mielőtt elkezdték megalkotni a Birodalmi II. osztályú csillagrombolókat. Ennek ellenére mégis az egyik legmodernebb hajónak számított. A Devastator számos újjáépítésen esett keresztül, hogy minél erősebb fegyverzettel rendelkezzen. Y. e. 0-ban a Devastator Darth Vader zászlóshajója volt a Lázadó Szövetség ellen. Amikor Tarkin értesítette Vadert, hogy a lázadók megtámadták a Scarifet, Vader személyesen intézte el a flottájukat. Sok korvettet és szállítóhajó pusztított el, és legyőzték a zászlóshajójukat a Profundityt. Rájött, hogy a Halálcsillag terveit megszerezték. A lázadók továbbították a tervrajzokat a Tantive IV-re és a Devastator üldözőbe vette. Amikor a Tantive IV a Tatuinhoz ért, egy csata alakult ki a két hajó között. Sikeresen le tudták bénítani a hajót, és megküzdeni a lázadókkal. De viszont nem sikerült megszerezni a tervrajzokat, mert Leia Organa R2-D2-ba rejtette el. Sikeresen megszökött C-3PO-val. Utánuk küldött egy osztagot. Vader nem sokkal a yavini csata után egy személyt Cylot követte egy csillagköd felé, hogy információkat tudjon meg. Amin a csillagromboló közeledett a csillagködhöz, sok hajó elmenekült. Vader TIE vadászokat küldött rájuk. Azonban Cylo hajója elpusztult, ezért az Executorra ment, amit sikerült egy ion pulzussal megbénítani. De Cylo vesztett és Vader megölte. Ezek után Vader a Kuat-hoz ment az Executor építési munkálataihoz. Ennek köszönhetően Cylo legyőzése miatt Palpatine császár odaadta Vadernek, hogy az Executor legyen az új zászlóshajója. Vader zászlóshajója az Executor lett. De a Devastator továbbra is a Birodalomhoz tartozott. Később a Devastator parancsnoka Jhared Montferrat nagymoff lett. Részt vett a Hothi csatában, ahol sikeresen el tudta pusztítani az Echo Bázist. Y. e. 0-ban az Endor holdhoz irányították, hogy a többi csillagrombolóval csapdába csalja a lázadókat. Ekkor még mindig Jhared Montferra nagymoff tulajdonában állt. Viszont megsemmisült az endori csatában, mivel több lázadó hajó bombázta és egy láncreakciós robbanás megsemmisítette az egész hajót. Megjelenése Csillagok háborúja művekben A filmekben Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet Csillagok háborúja IV: Egy új remény " első megjelenés " A könyvekben Claudia Gray: Star Wars: Elveszett csillagok Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet (regényváltozat) Csillagok háborúja IV: Egy új remény (regényváltozat), (eredeti címe: Csillagok háborúja) Star Wars: Új remény - A hercegnő, a cseléd és a farmer fiú Claudia Gray: Star Wars: Vérvonal (csak megemlítve) Oldendorf (Luhe) Oldendorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1015 fő (2016. december 31.). Oldendorf Embsen községgel határos. Népesség A település népességének változása: CES-függvény A konstans helyettesítési rugalmasságú függvények vagy CES-függvények (angol constant elasticity of substitution) olyan, a mikroökonómiai fogyasztás- és termeléselméletben, valamint a makroökonómiában is alkalmazott n-változós függvények, amelyek általános képlete így fest: ahol a görög betűk valós konstansokat jelölnek. Belátható, hogy a CES-függvény helyettesítési rugalmassága . A CES-függvényt 1961-ben alkották meg az úgynevezett stanfordi kör tagjai, Kenneth Arrow, Chenery, Minhas és Robert Merton Solow. Speciális CES-függvények Cobb-Douglas-függvény : , ezért . Tökéletes helyettesítés: , ezért . Tökéletes kiegészítés (fogyasztáselmélet) vagy rögzített arányú tényezőfelhasználás (termeléselmélet): , ezért . Sarkadi Imre Sarkadi Imre (Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg. A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt. Rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt. Máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna. Életútja Édesapja adóhivatalnok, édesanyja tanítónő volt. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban folytatta. 1939-ben leérettségizett, majd szülővárosában, a Tisza István Tudományegyetemen hallgatott jogot 1943-ig. Tanulmányaival párhuzamosan 1941-ben gyógyszerészsegédként dolgozott, később írnokként, majd 1942–1944-ben a Debreceni Újság – Hajdúföld nyomdai korrektoraként kereste kenyerét. Már ezekben az években is küldött tudósításokat sportlapoknak, végül 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, illetve a Debreceni Szabad Szó szerkesztője lett. 1946-ban Budapestre költözött, és a Szabad Szó munkatársa, később felelős szerkesztője lett. Belépett a Nemzeti Parasztpártba, megismerkedett Kovács Imrével, Veres Péterrel és Erdei Ferenccel. 1947–1948-ban ezzel párhuzamosan a Válasz színházi jegyzetírójaként, 1948–1949-ben munkatársaként tevékenykedett, illetve a Magyar Rádió Falurádió című műsorába is bedolgozott, amíg onnan politikai okokból el nem bocsátották. 1949-ben rövid időre az akkor alakult Magyar Filmgyártó Vállalat lektora lett, majd 1950-ben a Művelt Nép segédszerkesztőjeként folytatta újságírói munkáját. 1950 után főként írásaiból élt, bár időről időre munkatársa lett egy-egy folyóiratnak, illetve 1953-ban Balmazújvárosban általános iskolai tanítói munkát is vállalt. 1954-1955-ben előbb a Csillag szerkesztőbizottsági tagja, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett, 1955-től 1957-ig pedig a Madách Színháznál dolgozott dramaturgként. 1960 után az Állami Vakcinatermelő Intézet fermentorkezelő segédmunkása volt. Kortársai szerint virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be: máig tisztázatlan körülmények között Kondor Béla Bécsi utcai ötödik emeleti műtermének ablakából lezuhant és szörnyethalt. Munkássága Első írásai a Válasz és a Csillag folyóiratban jelentek meg. Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Első jelentősebb ismert műve A próféta című, 1944-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a megváltás gondolatának értelmetlensége és tagadása. További korai drámatöredékeiben (Hannibal, a portás és Lukrécia) a szubjektivista egzisztencializmus hangján véli igazolni a létezés értelmetlenségét és alapvetően erkölcstelen természetét, amellyel szemben a „Ragaszkodjatok rettenetesen vacak életetekhez!” útmutatását magasztosítja eszménnyé. Ugyancsak az írói életmű e korai darabjaiban jelennek meg először mitologikus parafrázisai (Ödipusz megvakul; Párbaj az igazságért; A szatír bőre). Elbeszéléseinek egy másik csoportját a háborús tematikának szentelte. Így például a Pokolraszállásban az öncélú öldöklésbe torkolló erkölcsi lealjasulást ábrázolja, míg A szökevényben az ellentétes dinamikájú jámborság és béketűrés tragédiáját meséli el. Az előzőektől témájában és hangütésében egyaránt elkülönülő elbeszéléseiben és drámáiban a paraszti világot és annak szocialista átalakulását festi le idealizáló és nemegyszer propagandisztikus ecsetvonásokkal (Kezdet kezdetén; Nehéz esztendő, 1948; Holló a hollónak…, 1948), nemritkán – a korszak engedte korlátokon belül – a szociografikus hitelesség igényével (Barla Mihály szerencséje, 1952). Az idealisztikus ábrázolásmód mellett egyes műveiben helyet kapott a lelkekben munkálkodó félelemérzet lenyomata (Kőműves Kelemen, 1947), a nép felemelésén buzgólkodó, de valójában elvtelen neofiták kritikája (Balassi Menyhárt árultatása, 1949; Január), valamint a kényszerűen átalakuló parasztság sorstragédiája (Út a tanyákról, 1952; Tanyasi dúvad, 1953; Kútban, 1953; Szeptember, 1955). Első jelentősebb regénye, a Móricz Zsigmond nyomdokain haladó Gál János útja szintén egyfajta realisztikus új népiesség bélyegét viseli magán: ebben a „magasabb szervezőerők” (párt, munkásosztály stb.) helyett az alapvető és örök emberi értékek folytonosságában (munka, szerelem stb.) látja az egyéni boldogulás, az élhető élet kulcsmotívumait. Ismét más írásaiban már a komikum és az irónia eszközeihez is bátran nyúl kora társadalmának, az „osztályharc élesedésének” ábrázolásában (Kísértetjárás Szikesen, 1950), Rozi (1951) című regényében több más írása motívumait összekapcsolva pedig éppenséggel a szerelmi csalódás vezet el a „szocialista öntudat” kialakulásához. E parasztírói vonulat egyik novelladarabja, a Kútban szolgált Fábri Zoltán nagy sikerű filmdrámája, a Körhinta (1956) alapjául. Az írói életműben 1955-ben, a korának erkölcsi ellentmondásait és dilemmáit felvillantó Viharban című kisregénnyel állt be a szemléleti és tematikai fordulat, bár nem minden előzmény nélkül. Sarkadi már több korábbi művében kísérletet tett a polgárság morális közönyének és felelőtlenségének ábrázolására, dinamikájának kibontására (Szilassy és Drashe; Három játék; A drót). 1948-ban írt és töredékesen maradt – de 1960-ban drámává átdolgozott – Oszlopos Simeon című írásában, ismét a szubjektivizmus hangján, a mindennemű „hittérítők” által sugallt és a valódi, megélt élet közötti különbség konfliktusával magyarázta az elidegenedett, elmagányosodott városi ember rosszra törekvését. A Viharban és az ezt követő időszakban született, egyre drámaibb hangvételű írásai (Anna haragszik; Szégyen; Elmaradt találkozás) egyfajta erkölcsregényekként, illetve -elbeszélésekként reflektálnak a hit és értelem nélküli, a nihilizmus vonzásában folyó életek problémakörére. Eme utolsó írói korszak betetőzéseként születtek meg életművének legjelentősebb darabjai: a Bolond és szörnyeteg (1960) és A gyáva (1961), illetve az Elveszett paradicsom (1961) című dráma. Hősei nélkülöznek minden, a mindennapok megéléséhez szükséges emberi és erkölcsi bátorságot, egyedüli éltető elemük a siker, még ha „rossz” döntések sorozata vezet is hozzá; eme erkölcstelen diadalok talmi dicsfényében a jóra törekvés kiveszik az emberekből. E kései műveiben tükröződik önnön lelki válsága, a saját múltja elfogadásáért folyó belső küzdelem, egyre pesszimistább és kiábrándultabb írói szemlélete (talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget). Sarkadi tömör szerkesztése, szigorú és pontos elemzései, gondolati igényessége újszerű kezdeményezésként jelent meg a hazai irodalom porondján, amely kibontakozásának korai halála vette elejét. Emlékezete Halálát követően, 1962–1963-ban több irodalmi folyóirat – elsősorban a Kortárs és az Új Írás – lapjain heves polémia folyt Sarkadi irodalomtörténeti helyéről. Műveit több nyelvre, így bolgárra, csehre, észtre, franciára, lengyelre, németre, oroszra és románra lefordították. Budapest XIV. kerületében, a Thököly út 85. szám alatt (magánterület, hátsó épület) egy emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Művei 1944: A próféta (dráma) 1947: Népgyűlés és hitvita 1947–1953: Kőműves Kelemen (elbeszélés) Holló a hollónak... ; Szikra, Bp., 1948 Nehéz esztendő ; Kulcsár Ny., Bp., 1948 1948: Oszlopos Simeon (kisregény) 1948: Pokolraszállás (elbeszélés) 1948: A szökevény (elbeszélés) 1948: Ödipusz megvakul 1948: Párbaj az igazságért 1948: Népítélet 1948–1949: Elektra 1949: Balassi Menyhárt árultatása (elbeszélés) Kísértetjárás Szikesen ; Athenaeum, Bp., 1950 Gál János útja ; Athenaeum, Bp., 1950 Rozi ; Ifjúsági, Bp., 1951 Barla Mihály szerencséje ; Vörös Csillag Ny., Bp., 1952 Tanyasi dúvad ; Szépirodalmi, Bp., 1953 ( Új magyar elbeszélések ) Veréb-dűlő. Elbeszélések ; Szépirodalmi, Bp., 1954 1955: Kútban (elbeszélés) 1955: Viharban (kisregény) Elmaradt találkozás ; Magvető, Bp., 1955 Út a tanyákról / Szeptember. Színművek ; Magvető, Bp., 1956 1960: Bolond és szörnyeteg (regény) 1960: Oszlopos Simeon (dráma) A gyáva. Regény ; Szépirodalmi, Bp., 1961 Elveszett paradicsom. Dráma ; Egressy Klub, Bp., 1962 A szökevény, 1-2. ; összeáll., sajtó alá rend., utószó B. Nagy László; Szépirodalmi, Bp., 1962 Ház a város mellett. Drámák ; Szépirodalmi, Bp., 1969 Farkaskaland ; vál. Domokos Mátyás; Szépirodalmi, Bp., 1971 ( Kiskönyvtár ) Regények ; bev. Béládi Miklós, ill. a szerző; Szépirodalmi, Bp., 1973 ( Sarkadi Imre művei ) Novellák ; bev. Czine Mihály, ill. a szerző; Szépirodalmi, Bp., 1975 ( Sarkadi Imre művei ) Regények ; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 ( 30 év ) Száz éve Segesvárnál. Egy diáktüzér naplója ; Magvető, Bp., 1980 ( Rakéta regénytár ) Elbeszélések. 1943-1961 ; sajtó alá rend. Sarkadi Imréné, Csontos Sándor, ill. a szerző; 2. bőv., jav. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1980 ( Sarkadi Imre művei ) Az önámító halála. Válogatott írások ; vál., utószó Csontos Sándor; Kriterion, Bukarest, 1981 ( Horizont könyvek ) Körhinta ; összeáll. Sarkadi Imréné, Csontos Sándor, jegyz. Csontos Sándor; Magvető, Bp., 1981 Drámák ; gyűjt., szöveggond., jegyz. Sarkadi Imréné és Csontos Sándor; 2. bőv. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1983 ( Sarkadi Imre művei ) Párbeszéd az idő dolgairól ; Múzsák, Bp., 1987 Sarkadi Imre ; szerk., bev. Prágai Tamás; Alexandra, Pécs, 2003 ( Kossuth-díjas írók ) Hózivatar A hózivatar télen kialakuló konvektív jellegű, elektromos tevékenységgel kísért heves hózápor, a zivatar téli megfelelője. Általában novembertől áprilisig fordul elő. A hózivatart minden esetben – az elmúlt 10 percben legalább egy – dörgés és gyakran szélerősödés, széllökés kíséri. Intenzív hózivatarnál több centiméternyi friss hó is hullhat. Leggyakrabban tavaszi hidegbetöréskor alakul ki, ugyanis ilyenkor már elég energia van a légkörben kialakulásukhoz, azonban a magasban jelentősen lehűl a levegő. A téli zivatarok üllője sokkal alacsonyabban van, mint a nyári zivataroknál, gyakran csak 5-6, esetleg 8 km-en van. Hózivatart kísérhet graupel (hódara, jégdara) is. Forrás Hózivatar Magyar–török háború (1375–77) A magyar–török háború (1375–77) a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom harmadik összecsapása a Balkánon, amelynek végkimenetelét illetően számos kérdés vetődik fel még ma is. Napjainkban elfogadott az a tény, hogy magyar győzelemmel zárult le, ugyanis I. Lajos seregei csapást mértek Bulgáriában nemcsak a törökökre, hanem a velük szövetkező Iván Sisman bolgár uralkodóra is 1377-ben. Ezt sokan jelentős győzelemként értékelik, mert véleményük szerint huzamosabb időre megállította Lajos az oszmán terjeszkedést Európában. A török valóban az 1380-as évek második feléig jelentősebb erőkkel nem háborgatta a balkáni államokat. A harc eredményességét illetően viszont nem lehet optimistán beszélni, mert az Oszmán Birodalmat nem törte derékba Lajos, amely miatt nem lehet hibáztatni, ahogy azt régebben számos történész tette. Lajos az első törökellenes hadjáratakor valószínűleg nem is jelentős oszmán erőkkel mérkőzött meg, hasonlóan ekkor sem állhatattak ki ellene nagyobb oszmán hadak. Bár már a háború kezdetén kudarcot vallott, ez azonban a havasalföldiek árulásának tudható be. Ekkor a törökök betörtek Erdélybe is, de ekkor a király könnyűszerrel felül kerekedett. A Bulgáriában vívott csatájakor is tulajdonképpen a török erősítésekkel harcoló Iván cárt győzte le, tehát ténylegesen a török seregek aránylag kisebb száma miatt nem gondolt cseppet sem arra, hogy különösebb veszélyt jelentene a birodalom, amely még nem is terjeszkedett Magyarország rovására, legjebb csak azokat az államokat hódította meg, amelyeket a magyar királyok hatalmi terükbe soroltak be, tehát a törökök ekkor még egyszerűen csak sértették a magyar érdekeket. Igazi fordulat csak jóval Lajos halála után áll be, mikor a törökök már közvetlenül nagy erővel támadnak Magyarország ellen és kialakul a nyílt háború. Előzmények Azzal, hogy a bizánci trónkövetelő Palaiologosz János 1345-ben török sereget segített át a Dardanellákon nemcsak saját hazájára, hanem a még egymással is viaskodó, ennek tetejébe belviszályoktól is szenvedő délszláv országokra is rázúdította a török veszedelmet. Amikor a császárrá koronázott Palaiologosz ellen egykori segítői fordultak, az uralkodó (elsőként a bizánci császárok történetében) Nyugat-Európába ment segélyt kérni. A pápa és a magyar király megígérték neki, s cselekvésre ösztönözte őket, hogy Iván Sisman fogságba vetette János császárt. Lajos a bulgáriai belviszályokba beavatkozva 1365-ben foglalta a Vidin környéki területeket, amit bánsággá szervezett át, Bodonyi bánság néven és ettől kezdve Bulgáriát úgy kezelte, mint ami „örökségi jogon” megilleti. Balkáni hadjárataival együtt terjesztette az ortodox szlávok között a római katolikus hitet, ami miatt gyakorlatilag minden délszláv ország és a román vajdák is ellene fordultak. Az 1360-as évek második felétől Havasalföld, Bulgária és Szerbia koalícióval próbálta ellensúlyozni a magyar király hatalmát. 1366-ban megtörténik az első törökellenes hadjárat, amit Magyarország néhány másik állammal szövetségben indít. Állítólag Lajos serege győzelmet is aratott. A siker ellenére a magyar uralom nem szilárdult meg Észak-Bulgáriában, ezért Lajosnak a hozzá lojális Iván Szracimirral hűbéres állammá kellett, hogy szervezze a bodonyi bánságot, mert nem tudta hatékonyan kézben tartani. A rendszerváltás előtt Lajost a történészek állandóan támadták, mert elfecsérelte az időt és nem tört azonnal a török hatalom megdöntésére, mert azzal, hogy I. Murád Drinápolyba székhelyét, nyilvánvaló mutatta az európai terjeszkedés prioritását. Szakály Mátyás szerint a vidini, laganji és beogradčiki magyar helyőrségek ahelyett, hogy aktivizálták volna a bolgár erőket a török ellen, csupán a havasalföldi vajdát tartotta szemmel. De nem is tehettek mást, mert a Lajos bolgár tartományát nem a török hanem I. Ulászló vajda fenyegette leginkább. A bodonyi bánság napjai meg voltak számlálva. Ulászló szövetkezve Iván Sismannal rövid idő alatt elűzte a magyarokat Észak-Bulgáriából, sőt a Szörényi bánságot is elfoglalta 1369-ben. Tehát Lajos még ha akarta sem tudta volna figyelmét a törökre fordítani, sőt nagy hasztalanság lett volna, mert ez idő alatt a török egyetlenegyszer sem támadta meg Bodonyt. Miután a bulgáriai magyar uralom megszűnt, a törökök támadólag léptek fel a Balkánon. 1371-ben egyetlen döntő csatában megsemmisítették a bolgárokat és szerb szövetségeseiket, így Iván Sisman hűbérese lett a török szultánnak. Lajosnak nyugaton is kitört egy háborúja Velencével. A velenceiek a törököket hívták segítségül és Trevisónál megfutamították a magyarokat. Emiatt Lajos fegyverszünetet kötött a dózséval és részben a trevisói kudarc okán újból a török felé fordult a figyelme. Kristó Gyula az Anjouk háborúival foglalkozó könyvében ismét kemény szavakkal illeti a királyt. XI. Gergely pápa 1374 és 1375 között levelekkel ostromolta Lajost, amelyben a törökök elleni határozott és gyors fellépésre ösztökéli, melyhez kész lett volna az egész keresztény közösséget megmozgatni az ügy érdekében. Kristó szerint Lajos egyszerűen füle mögött engedte el a pápa szavait, s egymaga kívánt vitézkedni a törökökkel. A jelenkori ismeretek tekintetében több tény ellentmond ennek. Az egyik, hogy 1366-ban lelkiismeretesen felkészült a háborúra Lajos, szemelőtt tartva a keresztény érdekeket (az iszlám elleni harcot). Bár a Gallipolit elfoglaló olasz-francia keresztesekkel nem egyesült, melynek lehet oka vereség, ahogy a török krónikák némelyik beszámol róla, de még inkább az lehet, hogy egy viszonylag jelentéktelen török sereget szórt szét valahol Bulgáriában. A régebbi túlzó adatok több tízezres létszámú török hadakról beszélnek, az új ismeretek viszont hagyatkozva a török krónikákra és a logikusabb stratégiai elvárásokra, illetve logisztikai számításokra kisebbnek ítélik a törökök számát. Az Oszmán Birodalom területénél fogva nem állított ki nagyobb seregeket a 14. században. A szultáni főhaderő is csak húszezer lehetett ez időben, azonkívül háború esetén sem minden fegyveres erőt vetettek be. A Balkánra mélyen benyomuló törökök hadjáratainak nem területszerzés volt okvetlenül a célja, hanem zsákmányszerzés, felderítés és megfélemlítés, amellyel a fősereg útvonalát készítették elő, melyek effektíven is a birodalomhoz csatolták az elfoglalni kívánt területeket. Ezekben a kisebb hadjáratokban nem volt célszerű nagyobb haddal menni. Továbbá Lajos serege nem Muráddal ütközött meg, hanem pont egy ilyen kisebb haderővel. És mivel aránylag könnyű győzelmet arattak a magyarok, úgy tapasztalták, hogy túlságosan komoly ellenfél nem lehet az Oszmán Birodalom. Lajost bár aggaszthatta a délen zajló török előretörések és a Trevisónál történtek, de komolyabb oka nem volt a félelemre, mert a törökök nem támadták meg ezidáig Magyarországot. Magyarország bár érdekelt volt a Balkán feletti hegemónia megszerzésben, főleg azután, hogy Bizánc gyakorlatilag szétesett, de általában megelégedett volna annyival, hacsak az északi, az országgal közvetlenül szomszédos területeket foglalja el. Lajos úgy érezhette, hogy Magyarország egymaga is képes lesz elbírni a törökökkel, így ezért is indult a pápa, vagy bármely más állam segítsége nélkül a háborúba. Ez az általa kitűzött feladat nem igényelhette ilyen esetben a szerb, bolgár és román államok segítségét, így a király továbbra is folytatta a balkáni ortodoxok (és eretnekek) térítését, de azért mégis számított a segítségükre a török ellen, nyilván a bízva a keresztényi szolidaritásban, noha az ortodoxokat csak félkeresztényeknek, „félhitűeknek” tekintette Lajos. Keresztes hadjáratai miatt a Balkán népei ellene fordultak és ami még rosszabb a török felé kezdtek orientálódni. Ez már eleve kétségbe vonta Lajos török elleni hadjáratának sikerességét, de egyúttal egy ilyen szövetségnek épp a délszlávok és románok itták meg a levét később. Lajos készülő hadjáratát Ulászló vajda megneszelte és nyomban szövetségre lépett Iván Sismannal és Murád szultánnal. Egyedül Iván Szracimir lett volna kész támogatni Lajost, ő azonban el volt szigetelve Bulgáriában. A Magyarországgal még fegyverszünetet tartó Velence is támogatást adott Havasalföldnek, méghozzá nagy mennyiségű nehézfegyverzetet küldött Ulászló részére. A háború Az oklevelek szerint május 1. környékén Lajosnak az olasz források szerint 40 ezer fős serege Váradon gyűlt össze, hogy Havasalföldön át a török ellen vonuljon. Eleinte arra számíthatott, hogy a havasalföldi vajda majd csatlakozik hozzá, de reménye nem vált valóra. Temesvárról a sereg két irányba széledt a sereg, az egyik Erdélyben maradt, a másik Szörényen át vonult Havasalföldre. A király Mezősomlyó érintésével nyomult be a belső román területekre, ahol Garai Miklós macsói bán vezetésével nagy győzelmet aratott Ulászló török és bolgár erősítésekkel küzdő seregén még június elején (szintén olasz források szerint ennek száma is ugyanannyi volt mint a magyaroké). Garait érdemeiért Lajos nádori címmel jutalmazta. Az erdélyi hadseregnek meg kellett akadályoznia, hogy a vajda a Kárpátokon keresztül betörjön az országba, mert az itteni birtokai meglehetősen erős bázisnak számítottak e feladatra. Ulászló valóban nem is akarta ennyiben hagyni a dolgot és július elején ellentámadásra készült. Lajos válságos helyzetbe jutott, nem épp a készülő havasalföldi-török ellentámadás miatt, hanem azért, mert körülbelül július 25-én Székelyzsomboron az erdélyi szászok elváltak a királyi seregtől, emiatt Lajos katonáinak száma megcsappant. Lajos augusztus közepén előbb Kolozsvárra távozott, majd szeptember elején visszatért Temesvárra, innen pedig hazament Budára. Közben a magyar sereg ismét benyomult Havasalföldre, ahol a törököktől is támogatott románokkal szemben vereséget szenvedett. A törökök számára nagy előnyt jelentett, hogy ez időben a havasalföldi gyalogság jó katonai erőt képviselt, amelyen a magyar hadsereg már máskor is kicsorbult nem egy esetben. A gyalogságot a török könnyűlovasság fedezte a kizárólag lovasságból álló magyar haderővel szemben, amely zavartalanul kialakíthatta hatásos védekező pozícióját. Szeptember második felében a törökök a Temesköz érintésével betörtek Dél-Erdélybe. Itt viszont Lajos serege eredményesen harcolt velük, habár a török martalócok sok területet feldúltak. A küzdelemben elesett Himfi Péter orosvai várnagy és egykori bodonyi bán, testvérének Himfi Benedeknek pedig egy lányát rabolták el a törökök. Források szerint az Erdélyben ejtett foglyokat Kandiába hurcolták, ahol eladták őket rabszolgának. A havasalföldi hadjárat nyilvánvalóan kudarccal végződött bár Szörényt visszaszerezték, de a vajdát nem sikerült térdre kényszeríteni. Noha az első közvetlen török támadást Magyarország ellen sikerrel hárították el, de a pusztítás ellenére ezt még a magyarok nem érezték meg komolyan. Különösen mert a török egyetlen területet se foglalt el és ehhez elégtelen (talán csak 2000 fős) létszámánál fogva nem is lehetett alkalma, de bizonyosan szándéka sem volt rá. Másrészről ez a török támadás alig haladta meg a tatár dúlások mértéket, amely két évtizeddel korábban még érintette Magyarországot, de egy moldvai győzelem után le is zárult és soha többé nem fordultak meg nagyobb tatár seregek Magyarországon. Murád is csupán a célból küldte a magyarországi hadjáratra katonáit, hogy a havasalföldi vajdát segítse, s esetleg a magyar területekről képet kapjon. Nem is lehetett célja magyarországi hódítás, mint utódjának I. Bajazidnak. A törökök győzelméhez is inkább az járult hozzá, hogy a havasalföldi gyalogság támogatta őket, így voltaképpen azt lehet következtetni, hogy a névlegesen magyar-török háborúnak számító konfliktus inkább a havasalföldi vajda Magyarország elleni háborúja volt. Mivel a török támadást visszaverték Lajosnak ismét oka volt az optimizmusra. Ennek látszatát keltette, hogy még a király halála után sem fenyegette komolyabban az ellenség Magyarországot, habár egy-két kósza portyázó csapat felbukkant a határokon, amely Ruméliából csupáncsak felderítésre és zsákmányolásra érkezett. A havasalföldi hadjáratot Kristó Gyula nem tekinti igazi törökellenes hadjáratnak. Részben igaza van, mert Lajos legfőképp a Ulászlót akarta térdre kényszeríteni – nem sok sikerrel –, de ugyanakkor a törököt is vissza akarta szorítani, mert e címen indult a hadjárat, de nem lehetett kizárólag ez az elsődleges célja. Ennek tetejébe ismét nem találkozott jelentős török erőkkel. Viszont arról a király is úgy vélekedett, hogy a török elleni hadjárata sikertelen maradt és ennek okát a havasalföldi vajdában látta. A vereség hatása sem okozott nagy sebet a magyar katonai erőnek, mert már előzőleg is megtörtént nem egyszer, hogy egy havasalföldi, vagy szerb hadjárat a betörő magyar seregek vereségét okozta, mert a havasalföldi gyalogság és a szerb lovasság messze felülmúlta a magyar haderőt. Lajos apja Károly Róbert is szégyenteljes vereséget szenvedett Basarab vajdától még 1330-ban. De az ilyen átmeneti vereséget után a magyarok végül mégiscsak megszerezték a győzelmet, hisz a kis balkáni államok nem tudtak sokáig dacolni a nagyobb népességű, fejlettebb és jobban szervezett Magyar Király tartalékaival. 1377-ben ismét hadjáratra indult Lajos a törökök ellen. Ulászló ezúttal már nem állhatta útját, mert ekkor már halott volt. Az új vajda I. Radu bár felvette a harcot az országán átvonuló magyar sereggel, de vereséget szenvedett és nem is zavarta tovább Lajos vállalkozását. A magyarok behatoltak Bulgáriába, ahol nyomban szembekerültek Iván Sismannal, Murád hűbéresével, akinek seregét törökök is erősítették. Az összecsapásból ezúttal is Lajos katonái kerültek ki győztesen. A történészek némelyike komoly győzelemként értékeli Lajos diadalát, mert ezután évekig nem tanúsított aktív intenzitást a török sereg a Balkánon, mint a 70-es és 60-as években. Egyesek úgy tartják, hogy e győzelem emlékére emelt Mariazellben egy templomot a király, de mások szerint a kegyhely az 1366. évi győzelem mementójaként épült. Lajos talán lezártnak tekintette a török ügyet, mert figyelmét elvonta a Balkánról és ehelyett keletre, Lengyelországba vezette hadait. Litvánia ugyanis már ötödízben kellt harcra a magyar-lengyel közös uralkodó ellen. Ebben a hadjáratban Lajos megszerezte Halicsot, amelyért annyi magyar király áhítozott évszázadokig, s oroszországi vajdaság néven országához csatolta. Következmények Lajos török háborúi nem lehettek eredményesek a délszlávok ellenséges magatartása miatt, amelynek részben ő maga is okozója volt kereszteshadjárataival. A délszlávok viszont nem látták át, hogy a törökök mindössze látszólag engedékenyek az ortodox keresztényekkel és a beléjük vetett bizalom idővel megbosszulta magát. A Balkán egy olyan hatalom függésébe került közel félévezredre, amely jelentős nyomot hagyott az itteni népek kultúrájában, szokásaiban és vallásaiban, sőt olyan következményekkel is járt, melyek okot adtak az első világháború kirobbanására és eredményezték a délszláv háborút. A győzelmek ellenére nem tulajdoníthatunk jelentőséget ezeknek a háborúknak, mert nem tört meg az oszmán hatalom, s mert nem is voltak túlzottan komoly összecsapások ezek. Magyarország ugyan rossz szemmel nézte a török terjeszkedés, de őt nem érintette, még az észak-balkáni területeken sem találkoztak, vagy találkozhattak vele. Lajos már nem gondolhatott újabb törökellenes hadjáratokra. Meglehetősen idős volt és kedvét szegték a sorozatos kudarcok. A háborúk nagy anyagi veszteségeket okoztak az államkincstárnak is. A Lajos helyébe kerülő Zsigmond király alighogy trónra lép, a török ismét nagyerővel tör előre a Balkánon, s ezúttal Murád áll a hadak élére. A balkáni államok szövetségbe tömörülnek, amelybe nem akarják a magyar királyt belevonni, mert attól tartanak, hogy az az önállóságuk rovására mehet. Havasalföld, az albánok, Szerbia és Bosznia koalíciója nem mondható erősnek, mert a köztük levő évszázados ellentétek nem csitultak el. A rigómezei csatában döntő vereséget szenvednek, s miután Szerbia ténylegesen is török függésbe kerül, az oszmán hadigépezet már egyből magyar területekre tör. Emiatt Zsigmond úgy dönt, hogy végső leszámolásra indul, s a magyarok és szövetségeseik most nem holmi két-háromezer fős török sereggel, s azok gyengébb hűbéreseivel kerülnek szembe, hanem magával a szultáni főhaderővel. A nikápolyi csata egyértelműen igazolja a törökök erőfölényét, amely hamarabb is bekövetkezhetett volna, ha a szultán annak idején Lajos ellen áll ki. Ekkor veszi igazán kezdetét Magyarország és az Oszmán Birodalom több mint száz évig tartó küzdelme. Bár mint ismeretes a törökök végül felülkerekednek magyar vetélytársaikon Mohácsnál, Magyarország azonban az államalapítás óta igazán egységes európai nemzetté tudott kovácsolódni, amit mi sem igazol jobban, hogy a törökök nem tudták elfoglalni az ország teljes területét, sőt a magyarok sokkal tovább dacoltak mint a despotikus balkáni államok. A hosszú harcokban az Oszmán Birodalomnak sikerült is kivéreznie, amely szép lassan teljesen kiszorult Európából és az első világháború után véglegesen is megszűnt birodalmi státusza. Gaber Gaber falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Desinićhez tartozik. Fekvése Krapinától 15 km-re nyugatra, községközpontjától 2 km-re keletre a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 176, 1910-ben 327 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 144 lakosa volt. Tóth Ferenc (muzeológus) Tóth Ferenc (Makó, 1928. január 4. – Makó, 2018. augusztus 19.) magyar helytörténész, muzeológus, „a legmakaibb makai”. Életpályája Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1947-ben érettségizett a Csanád Vezér Gimnáziumban (a mai Makói József Attila Gimnázium). A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára iratkozott be, magyar-történelem szakos tanári diplomáját 1952-ben szerezte meg. A régészetet Tápé-Lebőn és Nyársapátin tanulta, olyan tanároktól, mint Bálint Alajos és Párducz Mihály. Egy évig tanított az akkor már József Attila nevét viselő egykori iskolájában, majd a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetében lett tanársegéd és könyvtáros. 1955–1964 között ismét a József Attila Gimnázium tanára volt. 1964-ben kinevezték a József Attila Múzeum igazgatójának. Működése idején fölépült az új múzeumépület, a skanzen több épülete, megnyílt az Espersit-ház, és felépült a makói hagymás ház az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. 1968-ban jelent meg első nagyobb tanulmánya, A makói talicska; 1976-ban doktorált a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, doktori disszertációját A makói parasztház címmel írta és védte meg. 1988-ban ment nyugdíjba, de azóta is szüntelenül dolgozik, publikál. Szerkesztője volt A Makói Múzeum Füzetei, a Makói Múzeum Adattára és a Makói Múzeum Forráskiadványai sorozatoknak. Jelenleg is szerkeszti Az Erdei Ferenc Társaság Füzetei, A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei, a Makói Életrajzi Füzetek, a Szirbik Miklós Társaság Füzetei, a Földeáki történetek és a Makói Újságok Bibliográfiája című sorozatokat. A Révai Új Lexikon szócikkírója, a Csanád Vezér Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a Szirbik Miklós társaság titkára, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület tiszteletbeli tagja. 1990–2005 között a Keresztény Értelmiségi Szövetség makói szervezetének titkára volt. Szerkesztésében százötvennél is több kiadvány jelent meg, publikációinak száma meghaladja a háromszázat. Több mint félszáz könyvet szerkesztett és részben írt, köztük a Makói Monográfia hat kötetét. Cikkeit rendszeresen közli a Marosvidék és a Makói História című folyóirat. Művei A makói hagyma történetéhez (1969) A makói talicskaper (1971) Gilitze István és az 1821-es árvíz (1972) Makó településtörténeti vázlata (1974) A makói városi parasztház telke (1974) A makói rév és híd (1977) Anyag és technika Makó népi építészetében (1979) A makói ház (1982) Egy makói hagymás család életútja (1982) A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben (1983) Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége dokumentumok tükrében (1983) Dr. Könyves-Kolonics József politikai pályája (1984) Erdei Ferenc szülőháza (1985) Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824-ben (1986) Erdei Ferenc , a makói diák (1986) Erdei Ferenc hadbírósági pere (1986) Erdei Ferenc emlékülés 1985. december 16. (szerkesztő, 1987) Giba Antal felmérése Makó szállásföldjeiről 1819-1820-ban (1988) Makó úrbéri térképei (1988) Giba Antal emlékülés (szerkesztő, 1988) A parasztpárt megalakulása (1989) A parasztház és berendezése (1990) Címerek és díszpolgárok Makón (szerkesztő, 1991) Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778-1805 (1992) Makó régi térképei (1992) Makói temetők (1996) A makói hagyma (1998) Csongrád megye építészeti emlékei (2000) Apátfalva – Száz magyar falu kincsesháza (2000) Makó története 1849-től 1920-ig (2002) Makó története 1920-tól 1944-ig (2004) „Az otthonom pedig hát ott, Makón van.” József Attila makói évei (2005) Makó néprajza (2007) Makói képzőművészek – képzőművészek Makón ; Bába, Makó–Szeged, 2010 Galamb József emlékhelyek Makón ; Szirbik Miklós Társaság, Makó, 2012 ( Szirbik Miklós Társaság füzetei ) Makó igézetében. Cikkek, tanulmányok ; Tóth Ferenc, Makó, 2014 Makói cserepek. Cikkek, tanulmányok ; Tóth Ferenc, Makó, 2016 Díjai, elismerései Szocialista Kultúráért Érdemérem (1970) Munka Érdemrend ezüst foka (1979) Móra Ferenc-díj (1988) Makó Város Díszpolgára (1990) Tömörkény István-díj (1997) Csongrád Megyei Közgyűlés Megyei Alkotói Díja (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002) Pápai áldás (2003) Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem (2003) Fraknói Vilmos-díj (2006) Nagy György-díj (2008) Csongrád megyei Prima Díj (2008) Koháryháza Koháryháza (szlovákul Pohorelá) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Breznóbányai járásában. Fekvése Breznóbányától 30 km-re keletre, a Garam jobb partján fekszik. Nevének eredete A szlovák Pohorelá kiégettet jelent, később Garamkohó lett a neve, de 1907-ben egykori birtokosairól (Koháry család) a Koháryháza nevet kapta. Története A falu a 17. század elején, a vlach jog alapján keletkezett a Széchy család birtokán. Első lakói pásztorok, favágók voltak. Első írásos említése 1612-ből származik „Pohorela” néven, ekkor a murányi váruradalomhoz tartozott. Lakói állattartással, faárukészítéssel, zsindelykészítéssel, a 18. századtól bányászattal foglalkoztak. Első fatemplomát 1660-ban Wesselényi Ferenc, a Murányi vár ura építtette, ez a templom 1742-ben leégett. A mai templom 1768-ra épült fel. Egyházi iskolája 1669-től működött. A 18. században területén vasércet bányásztak. Itt volt a Coburg hercegi hitbizomány bányáinak igazgatási központja és egyik vasgyára. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POHORELLA. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Dopsinához 2 mértföldnyire; vas hámora is van, földgye néhol sovány, legelője elég, fája van mind a’ kétféle, piatzozása 3 mértföldnyire; fűrészmalma is van, harmadik osztálybéli.” 1804-ben 1489 lakosa volt. 1828-ban 151 házában 1942 lakosa élt. A hozzá tartozó Pohorela Masa falunak 1828-ban 219 lakosa volt. A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Pohorella, tót falu, Gömör vmegyében, a Garan völgyében, Murányhoz északra 3 órányira: 2343 kath. lak. – Paroch. templommal. Az éghajlat itt zordon, hideg; a föld kevés, sovány; hanem a havasokon sok legelő van, s azért juhot, szarvasmarhát szépet nevelnek; fenyőszálakat, deszkát stb. csinálnak; az itt levő két vashámorban, hol öntött vas is készül, szinte pénzt kereshetnek. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Pohorella, a Királyhegy alján, a Garam mellett fekvő tót nagyközség, 367 házzal és 2736 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a murányi várhoz tartozott és a többi várbirtokokkal együtt előbb a Koháryak, majd a Coburg herczegi család birtokába került. Lakosai azelőtt gör. katholikus vallásúak voltak. A község északi részén ásványos savanyúvíz-forrás van. Azelőtt vasbányái is voltak, a melyeket azonban ma már nem mívelnek. E községben nagyon sok monda forog a nép ajkán Mátyás királyról, minthogy állitólag a közeli Királyhegyen volt a vadászterülete. A községben levő katholikus templom 1775-ben épült. Oltára a murányi várból került ide és az 1660 évszámot viseli. 1883-ban az egész helység földig leégett. A községben Wesselényi Ferencztől származó és Pohorellán 1660-ban kelt oklevelet őriznek. Ide tartozik a pohorellai vasgyár is, mely a község határában, remek szépségű völgyben fekszik és egyike a legnagyobb gyártelepeknek. Székhelye a Coburg herczegi vasgyári igazgatóságnak, kétemeletes szép herczegi kastélylyal, nagyterjedelmű gondozott parkkal, melyen a Garam folyik át, legutóbb épült szép gótikus templommal, csinos tiszti- és számos munkáslakkal, vendéglővel, postával és távíróval. A telep közelében vasból készült, gótikus emlékoszlop van, a következő felirattal: „Ferdinand Szász Coburg Gothai fejedelmi herczeg Ő Fenségének Hálaemlékül Vasgyári tisztsége 1841.” Ide tartoznak még az e völgyben fekvő nándorvölgyi, svabolkai, zlatnói és vereskői vasgyárak is.” A trianoni diktátumig Gömör és Kis-Hont vármegye Garamvölgyi járásához tartozott. A második világháború idején környékén élénk partizán tevékenység folyt. Népessége 1910-ben 2807-en lakták, ebből 2570 szlovák és 216 magyar. 2011-ben 2354 lakosából 2280 szlovák. Nevezetességei A faluban kétemeletes, klasszicista Coburg-kastély található. Római katolikus temploma 1768 -ban épült, 1660 -ban faragott oltárát Murány várából hozták. Trophu kagyü A trophu kagyü (tibeti: �������������������, wylie: khro phu bka’ brgyud) a tibeti buddhizmusban a kagyü iskola egyik ága. Története Az iskolát Phagmo Drupa Dordzse Gyalpo tanítványa, Gyelcha Rincsen Gön (tib.: rgyal tsha rin chen mgon; 1118–1195) alapította. A trophu egyik jelentős fordítója volt Throphu Locava Csampa Pel (kínai: �������, pinjin: Csuo-pu Ji-si Csiang-pa Pej, tibeti: khro phu lo tsA ba byams pa dpal; 1173–1225), aki a Trophu kolostorban (tibeti: khro phu byams chen chos sde) dolgozott Ü-Cang területén. Lejegyzett tanításait írott formában a Száz Upadesa tartalmazza, amely Gampópa tanítása Mahámudrával kapcsolatban. A 19. század közepén Dzsamgön Kongtrül Lodrö Taje különböző orális hagyományokat gyűjtött össze, köztük a kagyü tanításait is. Az ebből született mű címe A szóbeli hagyományok kincse (tibeti: gdams ngag mdzod). A trophu kagyü iskolában használt tanok javarészt megfelelnek a többi kagyü iskoláéval. Hollywood Records A Hollywood Recods a Walt Disney Company tulajdonában lévő lemezkiadó vállalat. Főleg a popzenei előadókra fókuszál, de ennek ellenére repertoárjukban szerepelnek rock, vagy akár metalcore együttesek is. 1989-ben alakult, eleinte az Elektra Records terjesztette Amerikában és Kanadában, majd 1995-től a PolyGram (amely 1998-ban az Universal Music Group része lett). A kiadó számos filmzene lemezt jelentet meg, nagyrészt a Disney stúdió, vagy Disney tulajdonú stúdiók anyagát. 2008-tól a Lyrics Street Records, a Mammoth Records és a Walt Disney Records társaságában a Disney Music Group része. A kiadó Európában és Ausztráliában is megjelent, az EMI-n keresztül Hillary Duff, Jesse McCartney és Aly & J albumait adta ki, valamint a Duran Duran Pop Trash című albumát az Edel Recordson keresztül. Egy alvállalatot is indítottak az 1990-es évek elején Tr1be Records néven az angliai kiadásokhoz. Előadók a Hollywood Recordsnál Queen ( 1991 –) Breaking Benjamin ( 2002 –) Jesse McCartney ( 2003 –) Aly & AJ ( 2004 –) Hilary Duff ( 2002 –) Grace Potter and the Nocturnals (2004–) Marié Digby ( 2005 –) Plain White T’s ( 2006 –) Hayden Panettiere (2006–) Corbin Bleu (2006–) Miley Cyrus (2006–2013) Vanessa Hudgens (2006–) Jordan Pruitt (2006–) Atreyu ( 2007 –) Jonas Brothers (2007–2013) Selena Gomez (2008–2014) Demi Lovato (2008–) Zendaya (2012-) Bridgit Mendler (2011-2015) R5 (2012-) Martina Stoessel (2016-) Sabrina Carpenter(2012-) Egykori Hollywood Records előadók Jesse & the 8th Street Kidz Caroline’s Spine The Party Duran Duran BBMak Insane Clown Posse Josh Kelley Big Kenny Seu Jorge The Suicide Machines Forty Foot Echo Mitsou Dead Milkmen Nobody’s Angel Stryper Morris Day Indigo Girls Everlife Raven-Symoné Ingram Hill Evans Blue Jeannie Ortega Filozófusok listája A filozófus olyan ember, aki – akár hivatásszerűen, akár másképp – foglalkozik a filozófiával. Lásd még: Magyar filozófusok listája Az alábbi felsorolás az ismert filozófusok listája. Ókori filozófusok Időszámításunk kezdete előttiek Aeneszidémosz (i. e. 1. század) görög Krotóni Alkmaión (i. e. 6. század) görög Klazomenai Anaxagorasz (i. e. 500 – i. e. 428) görög Anaxarkhosz (i. e. 4. század) görög Anaxilaosz (i. e. 1. század) görög Anaximandrosz (i. e. 610 – i. e. 547 v. 548) görög Anaximenész (i. e. 585 – i. e. 525) görög Rhodoszi Andronikosz (~i. e. 70/65–i. sz. 50) görög Annikerisz (i. e. 4. század) görög Antiszthenész (i. e. 446–i. e. 386) görög Arisztipposz (i. e. 435–i. e. 370) görög Arisztotelész (i. e. 384–i. e. 322) görög Arisztosz (i. e. 1. század) görög Pitanéi Arkeszilaosz (i. e. 315–241) görög Arkhelaosz (i. e. 5. század) görög Arkhütasz (i. e. 428–365) görög Biasz (~i. e. 590–~530) görög Caius Blossius (? –i. e. 129) görög Boethius (~480–524) itáliai Buddha , (Gautama Sziddhártha) (i. e. 563–i. e. 483) indiai Titus Lucretius Carus (i. e. 99–54) római Marcus Tullius Cicero , (i. e. 106–43) római Csuang-ce (i. e. 4. század) kínai Licinius Damasippus (i. e. 1. század) görög Démétriosz (i. e. 1. század) görög Démokritosz (~i. e. 460 v. 470–370) görög Dikaiarkhosz (i. e. 4. század–~285) görög Diodórosz (i. e. 2. század) görög Diodórosz Kronosz (i. e. 4. század) görög Apollóniai Diogenész (i. e. 499–428) görög Szinópéi Diogenész , (i. e. 404–323) görög Dionüszosz , Areopagitész görög mitológiai alak Diphilosz (i. e. 3. század) görög Ekhekratész (i. e. 5. század) görög Eudórosz Eklektikosz (i. e. 1. század) görög Ekphantosz (i. e. 3. század) görög Empedoklész (~i. e. 495–435) görög Epikurosz (i. e. 341–270) görög Eubulosz (i. e. 2. század) alexandriai származású görög szkeptikus filozófus Eudémosz (i. e. 4. század) görög Euripidész (i. e. 480–406) görög Euthüdémosz (i. e. 4. század) görög Lucius Tarutius Firmanus (i. e. 1. század) római Gorgiász (i. e. 485–380) görög Han Fej-ce (i. e. 3. század) kínai Pontoszi Hérakleidész (i. e. 390–322) görög Epheszoszi Hérakleitosz (i. e. 535–475) görög Hermarkhosz (i. e. 4. század) görög Kürénéi Hégésziasz (i. e. 3. század) görög Hégészinosz (i. e. 2. század) görög Hésziodosz (i. e. 7. század) görög Hikétasz (i. e. 4. század) görög Hipparkhia (i. e. 3. század) görög Horatius (i. e. 65–i. e. 8) római Hszün-ce (i. e. 3. század) kínai Idomeneusz (i. e. 4. század) görög történetíró Ikkosz (i. e. 5. század) görög Kalanosz (i. e. 4. század) indiai Kalliphón (i. e. 2. század) görög Kleanthész (i. e. 331/330 – 232/231) görög Konfuciusz (i. e. 551 – 479) kínai Krantór (i. e. 4. század) görög Kratész (i. e. 3. század) görög Kratipposz (i. e. 1. század) görög Kratülosz (i. e. 5. század) görög Kritiasz (i. e. 460 – 403) görög Kritolaosz (i. e. 2. század) görög Kritón (i. e. 3. század) görög Kritón (i. e. 5. század) görög, Szókratész tanítványa Krüszipposz (i. e. 281–208) Laküdész (i. e. 3. század) görög Lao-ce (i. e. 4. század) kínai Leukipposz (i. e. 5. század) görög Lie-ce (i. e. 5-4. század) kínai Liu An (i. e. 2. század) kínai Lükón (i. e. 3. század) görög Tarentumi Lüszisz (i. e. 5. század) görög Melanthiosz (i. e. 2. század) görög Szamoszi Melisszosz (i. e. 5. század) görög Menandrosz (i. e. 4. század) görög Menciusz (i. e. 4–3. század) kínai Menedémosz (i. e. 3. század) görög Eretriai Menedémosz (i. e. 350–276) görög Menekratész (i. e. 4. század) görög Mnészarkhosz (i. e. 6. század) görög Metón (i. e. 3. század) görög Athéni Métrodórosz (? –i. e. 277) görög Khioszi Métrodórosz (~ i. e. 330) görög Sztratonikeiai Métrodórosz (i. e. 2. század) görög Métrodórosz (i. e. 2. század) görög Müia (i. e. 5. század) görög Nausziphanész (i. e. 4. század) görög Nearkhosz (i. e. 3. század) görög Neoklész (i. e. 4. század) görög Onészikritosz (i. e. 4. század) görög Pamphilosz (i. e. 5. század) görög Panaitiosz (i. e. 180–110) Pankratész (?) görög Paraibatész (?) görög Parmenidész (~i. e. 540 – ~ 460) görög Parmeniszkosz (?) görög Periklész (i. e. 495 – 429) ókori görög politikus Phaidrosz (i. e. 1. század) görög Phaniasz (i. e. 3. század) görög Philiszkosz (i. e. 1. század) epikureus filozófus Philiszkosz epikureus filozófus Aiginai Philiszkosz (i. e. 4. század) görög Alexandriai Philón (i. e. 25–40) Larisszai Philón (i. e. 1. század) görög Philónidész (?) görög Phormión (i. e. 3. század) görög Platón (i. e. 427– 347) görög Polemón (i. e. 4. század) görög Pólosz (?) görög Julius Polyaenus (i. e. 1. század) görög Polüainosz (i. e. 1. század) görög Polümnésztosz (i. e. 2. század) görög Poszeidonosz (i. e. 135–51) Prótagorasz (Protagorász), (Protagórász) (i. e. 480 – 410) görög Pürrhon , Éliszi (i. e. 360 – 270) görög Püthagorasz (i. e. 582 – 496) görög Szerapion több ókori filozófus neve Szimiasz (i. e. 3. század) görög Szimmiasz (i. e. 5. század) görög Szókratész (i. e. 470– 399) görög Szópatrosz (i. e. 4. század) görög Szphodriasz (?) görög Sztaszeasz (i. e. 1. század) görög Thalész , (milétoszi) (i. e. 624–546) görög Theagenész két ókori görög filozófus Theagész két ókori görög Theanó (i. e. 2. század) görög Theomnésztosz három ókori görög Theophrasztosz (i. e. ~371–287) görög Timagorasz több ókori görög Timaiosz (i. e. 5. század) görög Timokratész két ókori görög Lucius Aelius Tubero (i. e. 1. század) római Tung Csung-su (i. e. 2. század) kínai Ven-ce (kb. i. e. 6–5. század) kínai Xenarkhosz ókori görög filozófus, Kr. e. 5. század Xenarkhosz ókori görög filozófus, Kr. e. 1. század Xeniadész (i. e. 5. század) görög Xenokratész (i. e. 396–314) görög Kolophóni Xenophanész , (i. e. 570–~475) görög Xenophilosz (i. e. 4. század) görög Zarathustra (i. e. 628–~551) iráni Zenóbiosz több görög filozófus neve Zénón , epikureusi (i. e. 1. század) Eleai Zénón , (i. e. 490–430) görög Kitioni Zénón , (i. e. 336–264) ciprusi Tarszoszi Zénón (i. e. 3. század) görög Zoilosz (i. e. 4. század) görög Római kori filozófusok Szkeptikus Agrippa (I. század) görög Ailianosz (175–235) görög Abdalláh ibn al-Abbász (619 körül–687 v. 688) arab, iszlám vallási tudós Aphrodisziaszi Alexandrosz (2. század–3. század) görög Lucius Apuleius (~125–180) római Arisztoklész (2. század) görög Hippói Szent Ágoston (354–430) görög Pszeudo-Dionüsziosz (500 körül) görög Athéni Ariszteidész (2. század) görög Marcus Aurelius római császár (121–186) Boethius (~480–524) itáliai Lucius Annaeus Cornutus (20–?) római Epiktétosz (~55–~120) görög Eubulosz (1. század) a szicíliai Messzénéből származó görög püthagoreus filozófus Galénosz (129–201) görög Nüsszai Szent Gergely (335–394) görög Abu Hanífa (699–767) iszlám teológus Hecebolius (4. század) bizánci Alexandriai Hüpatia (355–415) alexandriai Iamblikhosz (250–330) görög Iulianus császár (331–363) Názáreti Jézus (kb. i. e. 6–i. sz. 30) Kallisztratosz (3. század) görög Alexandriai Kelemen (145–215) görög Kelszosz (2. század) görög Libaniosz (314–~393) görög Marcus Aurelius római császár (121–180) római Mardonius (320–342) gót-római Ptolemaiosz Marathón (2. század) görög Ephesusi Maximus (~310–372) római Nikagorasz (3. század) görög Nikoklész (310–388) görög Numeniosz (2. század) görög Olümpiodórosz (5. század) görög filozófus Olümpiodórosz (6. század) görög grammatikus Órigenész (185–253) görög Paeaniosz (4 – 5. század) görög Peregrinosz (2. század – 165) görög Philiszkosz (1. század) görög Plótinosz (203 – 269) római Athéni Priszkosz (305 – 395/396) görög Proklosz (410–485) görög Rufus (2. század) görög Junius Rusticus (1. század) római Secundus (1. század) görög Id. Seneca (i. e. 60-55 k. - i. sz. 39-40 k.) római Ifj. Seneca (i. e. 4 körül - i. sz. 65) római Sextus (2. század) görög Szalusztiosz (4. század) görög-római Taurosz (1. század) görög Szmürnai Theón (2. század) görög Timaiosz (3. század) görög platonista filozófus Középkor Pierre Abélard , (Petrus Abelardus) (1079–1142) francia Dzsalál ad-Dín Rúmí (1207–1273) perzsa Római Aegidius (1243/47–1316) itáliai Besatei Anzelm (1000 k.- 1070 k.) itáliai Albertus Magnus (~1193–1280) német al-Fárábi (870–950) török-perzsa al-Gazáli (1058–1111) perzsa Anselmus Cantuariensis (Canterbury-i Szent Anzelm) (1033 – 1109) itáliai Aquinói Szent Tamás (1224/1225–1274) itáliai Averroes (1126–1198) arab Avicenna (980–1037) perzsa Avicebron (1020–1057) héber Roger Bacon (1214–1294) brit Bathi Adelard (XII. század) angol Giovanni Boccaccio (1313–1375) itáliai Jean Bodin (1529 v. 1530–1596) francia Bolognai Gellért (1255-1317) itáliai Bonaventura (1221–1274) itáliai Antonio Bonfini (1427/1434–1502) itáliai Cesare Borgia (1475–1507) itáliai Tycho Brahe (1546–1601) dán Giordano Bruno (1548–1600) itáliai Branda da Castiglione (1350–1443) itáliai Leonardo da Vinci (1452–1519) itáliai Szent Cirill (827–869) bizánci Nicolaus Cusanus (1401–1464) német teológus Csu Hszi (1113–1200) kínai Leonardus de Utino (1400–?) itáliai Tommaso Cajetan De Vio (1468/1469–1534) itáliai Eckhart mester (Johan Eckhart) (1260–1327/1328) német Rotterdami Erasmus (1466–1536) németalföldi Johannes Scotus Erigena (810–877) skót Guillaume Farinier (?-1361) francia Marsilio Ficino (1433–1499) itáliai Robert Grosseteste (1175–1253) angol Johannes Gutenberg (1400–1468) német II. Gyula pápa (1443–1513) itáliai Hainbuchi Henrik (1325-1397) német-francia Héloïse (1101–1162) francia Abraham bar Hijja (1065–1136) héber filozófus, csillagász, asztrológus, matematikus Salamon ibn Gavirol (1020–1057) héber ibn Tufajl (1105/1110–1185) arab Kálvin János (Jean Calvin) (1509–1564) francia Johannes Kepler (1571–1630) német Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) lengyel Martin Luther (Luther Márton) (1483–1546) német Niccolò Machiavelli (1469–1527) olasz Madhva (13. sz.), indiai Maimonidész (1137/1138–1204) héber Ingheni Marsilius (?-1396) német-francia V. Miklós pápa (1397–1455) itáliai Pico della Mirandola (1463–1494) olasz Abu Ali Miszkavajh (932–1030) arab Michel de Montaigne (1533–1592) francia Morus Tamás (1478–1535) angol Agrippa von Nettesheim (1486–1534/35) német Nostradamus (1503–1566) francia William Ockham (1280–1348) angol Oytai Henrik német-francia (1330-1397) Paracelsus (1493–1541) német Gómez Pereira ( 1500 – 1567 ?) spanyol filozófus, orvos Petrarca (1304–1374) itáliai II. Piusz pápa (1405–1464) itáliai Mikhaél Pszellosz (~1017–~1078) bizánci Rámánudzsa (11-12. sz.), indiai Pietro Ranzano (1428–1492) itáliai r-Rázi (860–932) arab VI. Sándor pápa (1431–1503) itáliai Sankara (788–820) hindu Girolamo Savonarola (1452–1498) itáliai John Duns Scotus (1274–1308) ír Francisco Suárez (1548–1617) spanyol Szaadja gaon (882–942) héber IV. Szixtusz pápa (1414–1484) itáliai Terrenai Guidó (1270-1342) hispán Champeaux-i Vilmos (1070–1121) 17. század Uriel da Costa (1585–1640) németalföldi Johann Heinrich Alsted (1588–1638) német Johann Valentin Andreae (1586–1654) német Francis Bacon (1561–1626) brit Pierre Bayle (1647–1706) francia Júda Löw ben Becalél (1512–1609) cseh René Descartes (Renatus Cartesius) (1596–1650) francia Robert Fludd (1574–1637) angol Galileo Galilei (1564–1642) olasz Hugo Grotius (1583–1645) németalföldi Thomas Hobbes , (1588–1679) angol Johann Kelp (1673–1708) német Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) német Juan Caramuel Lobkowitz (1606–1682) spanyol John Locke (1632–1704) angol Isaac Newton (1643–1727) angol Blaise Pascal , (1623–1662) francia Spinoza , Baruch de (1632–1677) németalföldi John Toland (1670–1722) angol 18. század Gottfried Achenwall (1719–1772) német Maria Gaetana Agnesi (1718–1799) itáliai Alexander Gottlieb Baumgarten (1714–1762) német George Berkeley (1685–1753) brit Jean le Rond d’Alembert (1717–1783) francia Julien Offray de La Mettrie (1709–1751) francia Denis Diderot (1713–1784) francia Johann Gottlieb Fichte (1762–1814) német Albrecht von Haller (1708–1777) svájci Johann Georg Hamann (1730–1790) német David Hartley (1705–1757) angol Georg Wilhem Fridrich Hegel (1770–1831) német Helvétius (1715–1771) francia Johann Gottfried Herder (1744–1803) német Paul Henri Thiry d’Holbach báró (1723–1789) német–francia Wilhelm von Humboldt (1767–1835) porosz David Hume (1711–1776) skót Immanuel Kant (1724–1804) német Gotthold Lessing (1729–1781) német Montesquieu (1689–1755) francia Pierre Prévost (1751–1839) svájci Joseph Priestley (1733–1804) angol Carl Leonhard Reinhold (1757–1823) osztrák Johann Ritter (1776–1810) német Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) svájci Friedrich Schiller (1759–1805) német Adam Smith (1723–1790) skót Giambattista Vico (1668–1744) itáliai Voltaire (Francois-Marie Arouet) (1694–1778) francia Mary Wollstonecraft (1759–1797) angol 19. század Karl Abraham (1877–1925) német pszichoanalitikus John Acton (1834–1902) angol történész, moralista Erich Adickes (1866–1928) német Franz Baader (1765–1841) német Bruno Bauer (1809–1882) német Walter Benjamin (1892–1940) német Jeremy Bentham (1748–1832) brit Ludwig Boltzmann (1844–1906) osztrák Christopher Jacob Boström (1797–1866) svéd Franz Brentano (1838–1917) német Jacob Burckhardt (1818–1897) svájci Ramón de Campoamor (1817–1901) spanyol Ernst Cassirer (1874–1945) német Hermann Cohen (1820–1871) német Robin G. Collingwood (1889–1943) angol Auguste Comte (1798–1857) francia Benedetto Croce (1866–1952) olasz Charles Darwin (1809–1882) angol Georg Friedrich Daumer (1800–1875) német Johann von Delling (1764–1838) német John Dewey (1859–1952) amerikai Wilhelm Dilthey (1833–1911) német Daniel N. Dunlop (1868–1935) angol Halíl Dzsibrán (1883–1931) libanoni-amerikai Ralph Waldo Emerson (1803–1882) amerikai Friedrich Engels (1820–1895) német Rudolf Christoph Eucken (1846–1926) német Gustav Fechner (1801–1887) német Ludwig Andreas Feuerbach (1804–1872) német Francesco Fiorentino (1834–1884) olasz Kuno Fischer (1824–1907) német Gottlob Frege (1848–1925) német Sigmund Freud (1856–1939) osztrák Antonio Gramsci (1891–1937) olasz Ernst Haeckel (1834–1919) német Hans Hahn (1879–1934) osztrák Granville Stanley Hall (1844–1924) amerikai Eduard Hanslick (1825–1904) cseh Gustav Hartenstein (1808–1890) német Martin Heidegger (1889–1976) német Johann Friedrich Herbart (1776–1841) német Johan Huizinga (1872–1945) hollad Edmund Husserl (1859–1938) német William James (1842–1910) amerikai Ernst Jünger (1895–1998) német Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855) dán Ludwig Klages (1872–1956) német Karl Korsch (1886–1961) német Antonio Labriola (1843–1904) olasz Pjotr Lavrovics Lavrov (1823–1900) orosz Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) orosz Rudolf Hermann Lotze (1817–1881) német Harriet Martineau (1802–1876) angol Karl Marx (1818–1883) német Karl Ludwig Michelet (1801–1893) német Friedrich Michelis (1815–1886) német John Stuart Mill (1806–1873) angol Friedrich Nietzsche (1844–1900) német Henry Steel Olcott (1832–1907) amerikai Ivan Petrovics Pavlov (1849–1936) orosz orvos, filozófus Charles Sanders Peirce (1839–1914) amerikai Helmuth Plessner (1892–1985) német Rámakrisna (1836–1886) indiai Hans Reichenbach (1891–1953) német Hermann Rorschach (1884–1922) svájci Franz Rosenzweig (1886–1929) német Arnold Ruge (1802–1880) német John Ruskin (1819–1900) angol Bertrand Russell (1872–1970) angol Ferdinand de Saussure (1857–1913) svájci Friedrich von Schlegel (1772–1829) német Moritz Schlick , (1882–1936) osztrák Schelling , (Friedrich Joseph von) (1775–1854) német Friedrich Schleiermacher , (1768–1834) német Schopenhauer , Arthur (1788–1860) német Eduard Spranger (1882–1963) német Herbert Spencer (1820–1903) angol Oswald Spengler (1880–1936) német Marie Steiner (1867–1948) német Rudolf Steiner (1861–1925) osztrák Max Stirner (1806–1856) német Keresztes Szent Terézia Benedikta (1891–1942) német Friedrich Theodor Vischer (1807–1887) német Aby Warburg (1866–1929) német Otto Weininger (1880–1903) osztrák Alfred North Whitehead (1861–1947) angol/amerikai Ludwig Wittgenstein (1889–1951) osztrák 20. század Theodor Adorno (1903–1969) német G. E. M. Anscombe (1919–2001) angol Hannah Arendt (1906–1975) német Sri Aurobindo (1872–1950) indiai John Langshaw Austin (1911–1960) brit Meher Bába (1894–1969) indiai Mihail Mihajlovics Bahtyin (1895–1975) orosz Roland Barthes (1915–1980) francia Walter Benjamin (1892–1940) német Henri Bergson (1859–1941) francia Lucian Blaga (1895–1961) román Ernst Bloch (1885–1977) német marxista Norberto Bobbio (1909–2004) olasz Niels Bohr (1885–1962) dán Hermann Broch (1886–1951) osztrák Luitzen Egbertus Jan Brouwer (1881–1966) holland Martin Buber (1878–1965) izraeli-osztrák Nyikolaj Ivanovics Buharin (1888–1938) orosz Judith Butler (1956–) amerikai Albert Camus (1913–1960) francia Rudolf Carnap (1891–1970) német Noam Chomsky (1928–) amerikai Darnel Christian (1948–) amerikai Emil Cioran (1911–1995) román-francia Benjamin Constant (1920–), svájci-francia Richard Coudenhove-Kalergi (1894–1972) német Ingetraut Dahlberg (1927–) német Angela Davis (1944–) amerikai Simone de Beauvoir (1908–1986) francia Daniel Clement Dennett (1942–) amerikai Jacques Derrida (1930–2004) francia Miguel de Unamuno (1864–1936) spanyol John Dewey (1858–1952) amerikai Ronald Dworkin (1931–) amerikai Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai Mircea Eliade (1907–1986) román Paul Karl Feyerabend (1924–1994) osztrák Ernst Fischer (1899–1972) osztrák Pavel Alekszandrovics Florenszkij (1882–1937) orosz Luciano Floridi (1964–) olasz Jerry Alan Fodor (1935–) amerikai Michel Foucault (1926–1984) francia Jacque Fresco (1916–) amerikai Erich Fromm (1900–1980) amerikai Francis Fukuyama (1952–) amerikai Hans-Georg Gadamer (1900–2002) német José Ortega y Gasset (1883–1955) spanyol Germaine Greer (1939–) ausztrál Herbert Paul Grice (1913–1988) angol Kurt Gödel (1906–1978) osztrák Jürgen Habermas (1929–) német Ladislav Hanus (1907–1994) szlovák Friedrich August von Hayek (1899–1992) osztrák Werner Heisenberg (1901–1976) német Carl Hempel (1905–1997) német Max Horkheimer (1895–1973) német Ivan Illich (1926–2002) osztrák Jang Csen-fu (1883–1936) kínai Karl Jaspers (1883–1969) német Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov (1903–1985) orosz Jiddu Krishnamurti (1895–1986) indiai Kuan Szaj-hung (1920–) kínai Thomas Kuhn (1922–1996) amerikai Bruce Lee (1940–1973) kínai David Lewis (1941–2001) amerikai Konrad Lorenz (1903–1989) osztrák Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij (1875–1933) orosz Madhukar (1957–) német Mao Ce-tung (1893–1976) kínai Gabriel Marcel (1889–1973) francia Herbert Marcuse (1898–1979) német Odo Marquard (1928–) német Michael Martin (1932–2015) amerikai Maurice Merleau-Ponty (1908–1961) francia Ludwig von Mises (1881–1973) osztrák Richard von Mises (1883–1953) osztrák Iris Murdoch (1919–1999) brit Otto Neurath (1882–1945) osztrák-német Constantin Noica (1909–1987) román Osho (1931–1990) indiai Roza Otunbajeva (1950–) kirgiz Jan Patočka (1907–1977) cseh Gustavo Perednik (1956–) izraeli Max Planck (1858–1947) német Polányi Mihály (1891–1976) magyar-angol Karl Popper (1902–1994) osztrák-angol Hilary Putnam (1926–) amerikai A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda (1896–1977) indiai Willard van Orman Quine (1908–2000) amerikai Frank Plumpton Ramsey (1903–1930) angol Ayn Rand (1905–1982) amerikai John Rawls (1921–2002) amerikai Dumitru Roșca (1895–1980) román Gilbert Ryle (1900–1976) angol Rüdiger Safranski (1945–) német Jean-Paul Sartre (1905–1980) francia Roger Scruton (1944–) angol Jan Christian Smuts (1870–1950) dél-afrikai Alekszandr Nyikolajevics Taraszov (1958–) orosz Ferdinand Ulrich (1931–) német Francisco Varela (1946–2001) chiei José Vasconcelos (1882–1959) mexikói Xavier Rubert de Ventós (1939–) katalán Simone Weil (1909–1943) francia Ken Wilber (1949–) amerikai Slavoj Žižek (1949–) szlovén Stejneger-ékszerteknős A Stejneger-ékszerteknős (Trachemys stejnegeri) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjához tartozó faj. Nevét Leonhard Hess Stejneger norvég zoológusról kapta. Előfordulása A Bahama-szigetek, a Dominikai Köztársaság, Haiti és Puerto Rico területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.) Hollywood style A hollywood style egy amerikai táncstílus. Története A lindy hop kialakulásának kezdetén egy fehér származású fiatalember, Saul Cohen a Lindy születési helyén a Savoy Ballroomban és Harlem utcáin tanult meg szvinget táncolni (olyannyira, hogy 1935-ben az „Év Táncosa” címet is megkapta). Később, 1937-ben amikor Kaliforniába költözött magával vitte ezt a New York-i lindy stílust de hamarosan hatással voltak rá (elsősorban) a balboa táncosok, mint például Hal Takier. Mivel aggódott, hogy zsidó származása és neve hátrányt jelenthet táncos és filmes karrierjének, felvette a Dean Collins nevet és megismertette az ottani táncosokat egy új stílussal. Az USA nyugati partján ugyanis akkor még nem igen ismerték a harlemi „Savoy Style”-t és leginkább balboát és camel hopot táncoltak szving zenére. Rendszerint Collins stílusának a meghatározó eleme volt egy ún. whip (vö. swing out) amelynél a férfi a nőt 2-re indítja el és 5-re forgatja ki (twist) – mialatt a nő (jobb) kezét előre tolja. Fontos, hogy ehhez hasonló lábmunka és érzés társul, mint az autentikus Savoy Style-nál, amit sokan a lindy hop eredeti változatának tartanak. Az egyetlen különbség, hogy Collins 5-re inkább halad és tol, mint húz. Egyéb karakterisztikus jegyei a stílusnak: gyors lábtechnika, forgások és pörgetések. A testtartás jellegzetessége: a láb közelebb van a partnerhez, mint a fej (ellentétben a Savoy Style-al). A „hollywood” jelző a táncstílus nevébe úgy került bele, hogy Collins igen sok filmben kapott szerepet, mint táncos és így az ő stílusát a mozi fellegvárához Hollywoodhoz fűzték. Ezért aztán az 1940-es és 1950-es években készült filmeken a vele és táncosaival, követőivel szving és rock & roll zenére táncolt előadásokat manapság egységesen hollywood style néven nevezik. Ezen felvételek túlnyomó többségén Dean Collins partnere Jewel McGowan volt, akit a szakma a valaha élt legjobb, legkisugárzóbb egyéniségű női táncosnak tart – még ma is. 11 éven keresztül táncoltak és filmeztek együtt. Forrás http://www.rockandroll.info.hu/ Közigazgatási palota (Taranto) A közigazgatási palota Taranto megye tanácsának, valamint a megyei rendőrfőkapitányságnak székhelye. 1934-ben épült a lebontott Alhambra-színház helyén. Az épületet Benito Mussolini avatta fel. Az épület Armando Brasini építész tervei alapján épült fel. Az épület 52 m magas, a tetején lévő két bronzantennával együtt teljes magassága 85 m. A 4500 m² alapterületű épület, melyet a jellegzetes pugliai barna mészkőből (helyi megnevezése carparo) építettek egy tengeri erődítményhez hasonlítható leginkább. Homlokzatát egy loggia díszíti, a két oldalsó bejáratot pedig római szobrok másolatai. Az épület tornyaiban harangok találhatók. A főbejárat két oldalát díszítő 20 m magas fasceszeket (a fasizmus szimbólumai) Mussolini bukása után eltávolították. Baradla-tetői-zsomboly A Baradla-tetői-zsomboly egy 1993 óta fokozattan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Leírása Az Aggtelek szélén található Baradla-tetőn, a csúcstól északra, erdőben, egy töbör peremén, erősen karrosodott felszínen, egy fokozottan védett területen, az Eger-zsombolytól körülbelül 100 méterre, abban a töbörben, amelyikben az Eger-zsomboly is nyílik van a függőleges tengelyirányú, bontott, 0,6×0,9 méteres és vasajtóval lezárt bejárata. A Baradla-barlang aggteleki főbejáratától induló, kék háromszög jelzésű turistaúttól balra található. A barlang helyét jelölik a turistatérképek a nevének a feltüntetésével. Középső triász időszaki, wettersteini mészkőben, északkelet–délnyugati csapásirányú törésvonalak mentén, oldódással alakult ki. Lépcsőzetes, párhuzamos aknákból áll, amelyekre a tektonikus, sík felületek a jellemzők. Helyenként kipreparálódott szálkőoszlopok, párkányok, kőpengék, karrok, oldási csatornák, függőcseppkövek, állócseppkövek és cseppkőlefolyások, valamint borsókövek képződtek benne. A legnagyobb ürege a 20×5 méteres Rom-terem, amely gyakorlatilag egy omladéklabirintus. A teremben és a hozzávezető folyosóban található a legtöbb cseppkő, például változatos színű, körülbelül 10–20 centiméter hosszú függőcseppkövek. Az 1. számú hasadékban van a 87 méter mélyen található végpont. A 2. számú hasadék legmélyebb pontja 83 méter mélyen helyezkedik el. Mérések alapján kiszámolták, hogy a zsomboly légvonalban körülbelül 600 méterre van a Baradla-barlang Libanon-hegyétől, valamint el lehetne érni a Baradla-barlang patakjának a szintjét, a legmélyebb pontnak körülbelül 50 méteres süllyesztésével. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikában jártas személyeknek, technikai eszközök alkalmazásával és elektromos lámpa használatával látogatható. Története 1986. április 11-én fedezte fel az Egri Alpin Klub három barlangkutatója, Kutas Tamás, Fekete László és Bertók Béla egy nagyon huzatos beszakadás rövid ideig tartó bontásával. Még ebben az évben bekapcsolódott a kutatásba az Adamkó Péter vezette Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület és a két csoport tagjai közösen lejutottak a legmélyebb pontra, ahol nagy légmozgást lehetett érezni. 1986. szeptember 20-án Katapán Ádám szén-dioxid és hőmérséklet méréseket végzett a bejárati akna és a főhasadék távolabbi aknáinak az alján. Ekkor sehol sem volt kimutatható huzat. 1986-ban lett lezárva. 1987 áprilisában a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület és az Egri Alpin Klub tagjai mérték fel és ez alapján szerkesztett Borka Pál egy alaprajzi barlangtérképet két keresztszelvénnyel, valamint egy hossz-szelvény barlangtérképet. A térképek szerint 307 méter hosszú és 87 méter mély volt. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 34. legmélyebb barlangja volt a 87 méteres mélységével. A mélysége az 1987. évi felmérés alapján lett megállapítva. 1989-ben a MÁFI Barlangkutató Csoport tagjai szpeleogenetikai megfigyeléseket végeztek benne. 1990-ben a MÁFI Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Mivel a Baradla-tetői-zsomboly az Aggteleki-karszt déli részének egyetlen, jelentős, zsomboly barlangtípus képviselője, ezért 1993-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították. 1995 óta a Világörökség része. Az 1998. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben részletesen le van írva. A könyvben az olvasható, hogy 306 méter hosszú, -87 méter függőleges kiterjedésű és a vízszintes kiterjedése 58 méter. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 306 méter hosszú és 87 méter mély. 2006 áprilisában fel lett mérve az 1987. áprilisi felmérés figyelembevételével és a felmérés alapján Borka Pál rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet két keresztszelvénnyel, valamint egy hossz-szelvény barlangtérképet három keresztmetszettel. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Mar del Plata Mar del Plata város Argentínában, Buenos Airestől 420 km-re délre, az Atlanti-óceán partján. A várost nyílegyenes utcák szabdalják szabályos négyzetek százaira. Ez alól csak a tengerparti bulvár kivétel, amely követi a part görbületét. Fő gazdasági ágak a kikötői tevékenység, elektronikai ipar, gépgyártás, halászat, a turizmus és a textilipar. Tengeri fürdőhelyként ismert, de híres az éjszakai életéről és Argentína legnagyobb kaszinójáról is. Nyaranta (decembertől márciusig) több millió látogatót fogad. Nevezetes szülöttei Tristán Bauer, filmrendező Gabriel Curuchet, kerékpáros sportoló Juan Curuchet, kerékpáros Juan Esnáider , focista Germán Burgos , focista Valentín Garvie, Trompeter Elsa Justel, zeneszerző Paz Lenchantin, zenész Carlos Humberto Malfa, püspök Roberto Mieres , egykori autóversenyző Pablo Ojeda, zeneszerző Astor Piazzolla , zeneszerző Julio Hernán Rossi, focista Osvaldo Soriano, újságíró Guillermo Vilas , teniszező Mozárbez Mozárbez település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 493 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bob Sinclar Bob Sinclar, születési nevén Christophe Le Friant (Bois-Colombes, 1969. május 10. –) francia house zeneszerző, DJ és a Yellow Productions lemezkiadó cég tulajdonosa. Leghíresebb dala a "Love Generation", amely a 2010-es "Made in Jamaica" albumon szerepel. Élete Az 1980-as években kezdte el DJ karrierjét, Chris the French Kiss néven. Ebben az időben még a hiphop és a dzsessz műfajok voltak rá hatással. Együtteseket is alapított, The Mighty Bop illetve Reminiscence Quartet nevekkel, utóbbiban a "Desmond K" művésznevet használta. 1998-ban vette fel a "Bob Sinclar" művésznevet, amelyet egy 1998-as filmből kölcsönzött. Pályafutása alatt kilenc nagylemezt, és öt egyéb albumot dobott piacra. Egészen a mai napig aktív. Bob albumait saját kiadója, a Yellow Productions, illetve a Ministry of Sound Australia jelenteti meg. Diszkográfia Nagylemezek Paradise (1998) Champs Elysées (2000) III (2003) Western Dream (2006) Soundz of Freedom (2007) Born in 69 (2009) Made in Jamaica (2010) Disco Crash (2012) Paris by Night (2013) Egyéb kiadványok Enjoy (2004) In the House (2005) Live at the Playboy Mansion (2007) The Best Of (2010) Knights of the Playboy Mansion (2011) Máriássy Gábor (római katolikus püspök) Márkus- és batizfalvi Máriássy Gábor (Igló, 1807. június 3. – Eger, 1871. október 26.) római katolikus főpap, fölszentelt címzetes paleopoliszi püspök. Élete Márkus- és batizfalvi Máriássy Gábor a Szepes vármegyei Iglón született, a gimnáziumot Miskolcon végezte, a szemináriumi tanulmányait Egerben folytatta, a bécsi Pázmáneumban pedig teológiát hallgatott. 1830. június 9-én szentelték pappá. Egyházi pályafutása töretlenül haladt előre, ennek során először Makláron volt káplán, majd érseki szertartó és iktató, szentszéki aljegyző. 1835. július 14-től Szendrő plébánosa, majd 1844 október 16-tól miskolci alesperes. 1847. január 30-tól egri kanonok, 1851. március 5-től pedig iváni apát. 1857. február 1-től pankotai, december 12-től székesegyházi főesperes. 1861-től egri érseki helyettes, már olvasókanonokként jelentős szerepet játszott Eger városának életében, ahol szegényintézeti elnökként is tevékenykedett. 1864. december 20-án Ferenc József címzetes püspöknek javasolta a Szentszéknél. Az uralkodói felterjesztést IX. Piusz pápa 1865. március 27-én erősítette meg. Bartakovics Béla egri érsek 1865. május 14-én szentelte fel címzetes paleopoliszi püspökké. 1870-ben az egri érsek helynökeként vett részt az I. vatikáni zsinaton. 1871. október 26-án hunyt el Egerben, október 28-án az egri Főszékesegyházban helyezték örök nyugalomra. Neve – Máriási Gáborként – megtalálható az 1635–ben építeni kezdett barokk stílusú szendrői Assisi Szent Ferenc római katolikus templom előterében található márvány emléktáblán. A tábla a 14. század óta a településen szolgált ismert katolikus papok neveit és a városban eltöltött szolgálati idejét tartalmazza, így állítva nekik emléket. Bearded collie A bearded collie (szakállas collie), becenevén „bierdie”, skót eredetű kutyafajta. Skóciában már a 16. században ismerték, önálló fajtaként mégis csak 1944-ben jegyezték be. Bár eredetileg pásztorkutya volt, ma már főként családi kedvencként tartják. Története A bearded collie egy skót pásztorkutyafajta. Ősi feladata a nyáj terelése, vásárra hajtása és őrzése volt. A vasút elterjedése után feladata megszűnt. Már a kihalás szélén állt, amikor 1944-ben Mrs. G. Olive Willison elkezdte felkutatni a megmaradt bearded collie-kat. Ma már főként társnak, családi kedvencnek tartják, ám jellemében még mindig megmaradt a pásztorkutya-magatartás. Megjelenése Közepes termetű, arányos felépítésű, nyújtott testű kutya. Marmagassága: kan, 53-56 cm, szuka, 51-55 cm. Súlya 30 kg. Szőre hosszú, színe lehet palaszürke, fekete, barna kék és fawn (tejeskávé színű) fehér jegyekkel, vagy anélkül. A szőr durva tapintású. Lábai párnásak, vaskosak. Mozgása rugalmas és könnyed, szinte száll a levegőben, lobogó szőre pedig impozáns külsőt kölcsönöz a kutyának. Jelleme Végtelenül kedves, barátságos, gyermekszerető, hűséges kutya. Imádja az embereket, nem félénk, nem bizalmatlan. Nagyon ragaszkodó, őrzi és védelmezi gazdáját. Szeret utazni, kirándulni. Rengeteg foglalkozást, sok változatosságot igényel, csak így marad kedves és játékos. Neveléséhez nagy türelemre van szükség, mert igencsak szeleburdi. Házőrzésre nem alkalmas, de nagyon jó jelzőkutya és szükség esetén bátran védelmezi gazdáját. Igényei és ápolása A beardie szőre rendszeres ápolást igényel, hetente egyszer át kell fésülni dús szőrzetét. A fésülés meglehetősen sok időt vesz igénybe és nagyban megkönnyíti egy ápolóasztal. Ajánlott havonta megfürdetni kutyasamponnal, és kéthavonta kozmetikushoz vinni, hogy rendbeszedjék a szőrzetét. Nagy mozgásigényű kutya, nem elég levinni a parkba, naponta több óra sétáltatást igényel és futtatni is kell. Aránylag egészséges fajta és átlagosan 15 évig él. Bár tartása hely- és időigényes, aligha választhatunk nála kellemesebb és hűségesebb társat. Sustra Sustra, románul: Șuștra, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól keletre, a Bega völgyében, a Lugosra menő út mellett fekvő település. Története Sustra nevét az 1717. évi összeírás említette először Schustra néven. 1723–1725 között Schustla, 1808-ban Schusztra, 1888-ban Sustra, 1913-ban Sustra néven írták. A hódoltság előtti sorsa nem ismert. A török hódoltság végén már lakott helyként volt említve. Az 1717. évi összeíráskor 10 házzal rendelkezett. 1723-1725-ben gróf Mercy térképén a facseti kerületben helyezkedett el, az 1761 évi térkép szerint a lugosi kerülethez tartozott, 1779-ben pedig Temes vármegyéhez csatolták. 1838-ban Sustrán 32 2/8 egész jobbágytelekkel szerepelt az összeírásban. Sustra birtokosa a kamara volt. A 20. század elején pedig kincstári birtok volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott. 1910-ben 842 lakosából 802 román, 28 magyar volt. Ebből 810 görögkeleti ortodox, 24 római katolikus volt. Nevezetességek Görög-keleti temploma 1887-ben épült. Baradla–Domica-barlangrendszer A Baradla–Domica-barlangrendszer (a magyarországi részének a neve Baradla-barlang) Magyarország legrégebben kutatott, legismertebb, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja. Az Aggteleki-karszton több bejárattal nyílik. Hossza a Szlovákiában nyíló, vele egy rendszert alkotó, 5,3 kilométeres Domica-barlanggal együtt meghaladja a 25,5 kilométert. Természetes bejárata Aggtelek község határában, a messziről fehérlő magas sziklafal tövében nyílik. A Jósvafő községig húzódó, színlőkkel tagolt, meanderező főág hossza hét kilométer. Az átlag 10 méter széles, hét–nyolc méter magas sziklaalagút, néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik. A főághoz több rövidebb-hosszabb mellékág csatlakozik. A barlang jelentős részét változatos színű és formájú, páratlan látványosságot nyújtó cseppkövek díszítik. Az Aggtelek falu határában fekvő Acheron-víznyelőből eredő Acheron, valamint a Domica felől érkező Styx-patakok egyesült vize ma már csak árvizek idején folyik végig a főágon. Száraz időszakban a barlangi víznyelőkön át a 30–40 méter mélységben fekvő Alsó-barlangokba jut. A barlang természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott a neolitikum embere is menedékre talált. Az első írásos említése 1549-ből származik. Első felmérést 1794-ben Sartory József végezte el. 1825-ig csak 1,8 kilométer hosszban volt ismert. Ezt a szakaszt ábrázolja Raisz Keresztély Gömör vármegye földmérője által 1802-ben készített barlangtérkép, amely a barlang első, nyomtatásban is megjelent barlangtérképe. Vass Imre mérnök 1825-ben áthatolt az addigi végpontot jelentő Vaskapu vizén és feltárta a barlang mintegy öt kilométer hosszú főágát. A barlangról és a felszínről pontos térképet és leírást készített. Munkája nyomtatásban magyar és német nyelven 1831-ben jelent meg. A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében az első kiépítést 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál egy mesterséges kijáratot létesítettek. 1922-ben a közel száz éve a barlang végpontját jelentő Színpad folytatásában 500 méter hosszú, új szakaszt tártak fel, amelyre 1927–1928-ban Jósvafő felől tárót hajtottak. A Domica-barlang és a Baradla-barlang kapcsolatát 1932-ben a Styx-patak szifonjain áthatolva Kessler Hubertnek sikerült bebizonyítania. A barlangot az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A teljes barlangrendszert és a vízgyűjtő területét 2001-ben a nemzetközi jelentőségű, vizes élőhelyek védelmét rögzítő, ramsari egyezmény hatálya alá helyezték. Az Aggteleki Nemzeti Park legvonzóbb látványossága egész évben, szünnap nélkül várja a látogatókat, akik több túraútvonal közül választhatnak. Környezete Magyarország északkeleti kiszögelésében, a szlovák határvidék mentén hazánk egyik legváltozatosabb karsztos tája foglal helyet. Az észak-magyarországi Középhegységhez tartozó Aggteleki-karszt (Aggteleki-hegység, Alsó-hegy) az országhatár túloldalán található Szlovák-karszttal egységes földtani, felszínalaktani és hidrológiai rendszert alkot. A jelenlegi határok megvonása előtt a két terület az irodalomban Gömör–Tornai-karsztként szerepelt. A karsztosodásra kiválóan alkalmas, triász időszaki alapkőzeten a mintegy öt millió éve, azaz a harmadkor vége óta tartó fejlődés eredményeként jellegzetes mérsékelt övi középhegységi karsztfelszín alakult ki. Ennek legszembetűnőbb jellegzetességei: a nagy kiterjedésű, csaknem 600 méter átlagmagasságú fennsíkok; a nyílt karsztos térszínek lepusztulására jellemző tál alakú mélyedések, a töbrök; a töbörsoros karsztvölgyek és uvalák, valamint a meredek, kopár hegyoldalakon kialakult karrok, karrmezők. Néhány helyen az eltömődött töbrökben, víznyelőkben kis dolinatavak víztükre csillog, a karsztos és nem karsztos térszínek határán vakvölgyek sorakoznak, ahol a helyiek által ravaszlyukként, ördög-lyukként emlegetett víznyelőkben eltűnnek az időszakos vízfolyások. A térség látványos felszínformáit a mélyben húzódó kisebb-nagyobb barlangok, barlangrendszerek egészítik ki. Köztük a legnagyobb a Baradla, melynek hossza a Szlovákiában nyíló Domicával együtt meghaladja a 25,5 kilométert. Az egységes egészet alkotó két barlang a többszintes barlangfejlődést példázza, egyben kétségtelen bizonyítéka az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt hidrológiai összefüggésének. Kialakulása A Baradla a térséget mintegy 230 millió évvel ezelőtt borító, fokozatosan mélyülő tengerből kiváló meszes üledékekben, úgynevezett középső triász mészkőben alakult ki. A triász időszak után a terület kiemelkedett, s a hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek, utat engedve a felszínről mélybe jutó vizek barlangformáló erejének. A járatok fejlődésében a víznyelőkön át a mélybe jutó vizek oldó hatása mellett az általuk szállított kavicsos hordalék koptató munkája játszott szerepet. A nagyobb termek, omlások létrejöttét a kőzetmechanikai-tektonikai folyamatok befolyásolták. A mészkövek jellegét a víz mélysége és a szárazföldtől való távolság határozta meg. A legidősebb kőzet a jósvafői bejárat és az Óriások terme között található sötétszürke-fekete, erősen töredezett vastagpados gutensteini mészkő a járatképződést ugyan lehetővé tette, de szennyezettsége a cseppkőképződést nem segítette. A barlang főágának leghosszabb része a világosszürke, jól karsztosodó, cseppkőképződésre kiválóan alkalmas steinalmi mészkőben halad. Újabb kőzetváltás csak a Vaskapu nevű szakasztól az aggteleki kijáratokig észlelhető. Ez az ugyancsak világosszürke, jól karsztosodó, viszonylag tiszta wettersteini mészkő szintén a gazdag cseppkőkiváláshoz nyújtott alapot. Az utóbbi két kőzetben ősmaradványok, zöldalgák, csigák, ammoniteszek maradványai figyelhetők meg. Hidrológiai viszonyai A Baradla–Domica-rendszer teljes vízgyűjtő területe meghaladja a 40 km²-t. A lehulló csapadék a jelentős mennyiségű beszivárgás mellett felszíni víznyelőkön keresztül jut a mélybe. A nyelőpontok között a legjelentősebb a Csernai-, a Kis-Baradla- és az Acheron-víznyelő, a Zombor-lyuk, valamint a Kis- és a Nagy Ravaszlyuk. A barlangrendszer bonyolult hidrológiai rendszeréről és összefüggéseiről az elmúlt 70 évben folytatott vizsgálatoknak köszönhetően jelentős információk állnak rendelkezésünkre, de az ismeretek még mindig nem mondhatók teljesnek. Az Aggtelek határában fekvő Acheron-víznyelőből eredő Acheron és a Domica felől érkező Styx-patak, valamint a többi oldalág vízfolyásának egyesült vize ma már csak árvizek idején – évente csupán néhány napon át – folyik a főágban. A víz a barlangban található nyelőkön át a 30-40 méterrel mélyebben húzódó alsó szintekbe tűnik el. Az alsóbb járatok létét már Vass Imre feltételezte, de arra, hogy a forrászóna mélyebbre kerülésével az aktív vízjárat szerepét a Baradla alatt két, hidrológiai szempontból független barlang vette át, csak a Jósva-forrás okozta 1952. évi hegyomlás utáni összefüggés-vizsgálatok mutattak rá. Az úgynevezett Rövid-Alsó-barlang főként a Sárkányfej- és az Óriástermi-nyelőn keresztül jut vízhez, míg a Hosszú-Alsó-barlang a Domica-barlang nyelőin keresztül is táplálkozik. Mindkét barlang vize Jósvafőnél, egymástól 10 m-re jut a felszínre. 1982-ben a kutatók a Rövid-Alsó-barlang vizét leszivattyúzták, és 16 szifonon áthatolva 1 km hosszban bejárták. A továbbjutást valahol az Óriástermi-víznyelő alatt húzódó hatalmas tektonikai törés akadályozta meg. A Hosszú-Alsó-barlang forrásszakaszából mintegy 127 m ismert, főágába a kutatók a Baradla Dancza-víznyelőjén áthatolva szeretnének bejutni. Jellegzetességei A Baradla több jellegzetes szakaszra osztható. Az aggteleki bejárat környékére a jelentős méretű, cseppkőképződményekben gazdag, hatalmas termek jellemzőek. Az Aggtelek és Jósvafő között húzódó 6,6 km hosszú, közel horizontális lefutású főág tulajdonképpen a felszín alatt folyó patak medre. A kanyargó, az egykori vízszinteket jelző színlőkkel tagolt sziklaalagút átlagosan 10 m széles, 7–8 m magas; néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik, máshol a leszakadt kőzetblokkok törmelékhegyeket alkotnak. A mennyezet látványos korróziós formái több szakaszon a víz oldó hatását bizonyítják. A járatfalakat díszítő, különböző méretű hullámkagylók a vízáramlás irányát mutatják meg. A főághoz csatlakozó mellékágak legjelentősebbje a Domica-barlang, amelyhez a Hangverseny-teremből induló Styx-ág (2644 m) vezet. Hazánk területén a leghosszabb a Retek-ág (3820 m), a Csernai-ág (1295 m), a Törökmecset-ág (1054 m), valamint a Róka-ág (484 m). A víznyelőkhöz kapcsolódó oldaljáratok megközelítik a felszínt, de azokon át még nem lehet a napvilágra jutni. A Baradlát cseppkőgazdagsága tette ismertté. A csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, függő és álló cseppkövek, cseppkőlefolyások, -zászlók – bár eltérő sűrűségben - szinte mindenhol megtalálhatók. A cseppköveket elsőként Almási Balogh Pál próbálta forma és szín szerint tipizálni: „Leg alsóbb neműek mocskos sárga szin felülettel, a' legtisztábbak pedig czukorfehérséggel bírnak.” Észrevette a monumentális kiválások közt megbúvó, a „lúd pennájához” hasonló apró szalmacseppköveket is. Néhány helyen a szivárgó vizek cseppkőmedencéket, főként az oldalágak becsatlakozásánál pedig mésztufagátakat hoztak létre. A nagyméretű alakzatok mellett alig észrevehetők, s így ritkaságnak számítanak az általában csoportosan előforduló görbe cseppkövek (heliktitek). A cseppkövek jelentős méretük ellenére viszonylag „fiatalok”. Nemzetközi összefogással, uránsorozatos módszerrel végzett vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az aggteleki szakaszon vett minta kora 60-120 ezer közötti, míg a jósvafői részen gyűjtött kisebb képződményeké 100 év és 67 ezer év között változik. Nevének eredete A Baradla szó mint földrajzi név – jelenlegi ismereteink szerint – 1694-ben fordul elő először (Ila 1944), de ekkor még nem a barlanghoz kapcsolódóan. A korai irodalmak, egészen a 18. század végéig a barlangot nem nevezték néven, csak úgy említették, hogy Aggtelek falu közelében van. Névvel Losonczi István 1788-ban Vácott megjelent „Hármas kis tükör” című munkájában illette, ahol „Tsudálatos Baraglya”-ként írta le azt. A ma is használatos „Baradla” Gvadányi József 1792-ben megjelent versében fordul elő először. A barlangot Vályi András „Agteleki-barlangnak” nevezte (1796), míg Staszic 1799-ben – feltehetően hangzás alapján – Baradło-ként írta le. A barlang a Baradla nevet minden bizonnyal a felette húzódó kopár magaslatról, a Baradla-tetőről kapta. Eredetére először Raisz Keresztély és Bartholomaeides László próbált magyarázatot adni. Ők a para, paradlo szóból származtatták. Vass Imre a Baradla nevet a barátlak szóból vezette le, s igazolásul megemlítette, hogy a néphagyomány szerint „ezen a tájon hajdan remeték, öltözetre nézve barátok laktanak.” A név szláv eredetét elvetette, sőt nemtetszését nyilvánította azért, amiért Szepesházy Károly és Thiele Joachim (1825) – Raiszt követve – a barlang nevét Paradlora változtatták. A Baradla név eredetére és jelentésére Dénes György (1960) mutatott rá. A sziklaszirtet, sziklás meredek hegyet jelentő Bradlo – többes száma Bradla – kifejezés ma is használatos a szlovák nyelvben, s egyben élő földrajzi név is Szlovákiában. A Bradlo szóból tudományos magyarázat nélkül levezethető a Baradla kifejezés, hiszen a magyar nyelv a szláv eredetű szavakban szereplő mássalhangzó-torlódást számos esetben magánhangzó beépítésével oldotta fel, míg a szóvégi magánhangzó lehet a többes szám a betűje vagy egyszerű félrehallás eredménye is. Mind a két név, a Baradla és az Aggteleki-barlang név is, napjainkig használatos, és az elmúlt évek törekvései ellenére, még mindig az utóbbi az ismertebb. A 20. századig az „Aggteleki” név legfeljebb csak írásmódjában tért el egymástól, hiszen Aktelek, Ag-telek, Agtelek és Aggtelek változatban egyaránt megtalálható. A névadó település és így a barlang nevének írásmódját a Belügyminiszter 1906-ban 3.0089/II. c. sz. rendeletével „Aggtelek” alakban határozta meg. Az Aggteleki-barlang név használatakor a barlang gyakran kiegészül a cseppkő kifejezéssel, és ekkor Aggteleki-cseppkőbarlangként jelenik meg. A vörös-tói lejárat 1890. évi létesítését követően rövid ideig használták a Jósvafői-barlang nevet is, amellyel a főág Jósvafő felé haladó részét illették. Később ez a név áttevődött a Törőfej-völgy felé megnyitott szakaszra. A Jósvafői-barlang név félreértésekre adott okot, mert a tájékozatlanok úgy gondolták (és néha gondolják még ma is), hogy az Aggteleki-barlang és a Jósvafői-barlang különálló, és nem tudták, hogy mindkettő a Baradla része. Ennek a problémának az áthidalását szolgálta az, amikor az Aggtelek–Jósvafői-barlangról beszéltek. Ez a név ma már nem használatos, legfeljebb csak az „Aggtelektől Jósvafőig húzódó barlangrendszer, vagy főág forma jelenik meg. A barlang nevének kérdése 1932-ben, a Domica feltárását követően vetődött fel újra, amikor a Magyar Barlangkutató Társulat választmányi ülésének részvevői, Gaál István javaslatát jóváhagyták. Eszerint a Baradla–Domica-rendszer nevét Nagy-Baradlaként határozták meg, és természetesen ebbe a Domicát is beleértették (Kessler 1935). Ez a név 1938 és 1945 között volt használatos, és természetesen csak a magyar irodalomban fordul elő. 1954-ben Vadász Elemér Kossuth-díjas, a geológia tudományának kimagasló egyénisége, az Országos Természetvédelmi Tanács akkori elnöke hivatalos előterjesztést készített a barlang nevének megváltoztatása érdekében, de javaslata szerencsére nem ment át a köztudatba. „Kossuth Lajos szabadságharca ma szabadságunk forradalmi elődje. Az Aggteleki barlang mai szabadságunk egyik eredménye. Méltó lenne, ha ezt a két szimbólumot egyesítenénk, s az eddig szerencsére 'névtelen' Aggteleki barlangot Kossuth Lajos nevével említenénk” (Vadász 1954). A képződmények nevei A barlang jellegzetes helyeinek, képződményeinek azonosítását nevek segítik. Az első névadó a környék lakossága, majd az Ó-ágban Raisz Keresztély, az Új-ágban Vass Imre volt. „Hogy egyértelműen kifejezhessem magam, az egyes barlangüregeket, valamint az előforduló folyókat, hegyeket, kutakat önkényes nevekkel láttam el és ahol ilyenek előzetesen még nem voltak, vagy az üregek helyzetéből és látványából vettem, vagy az ősi hittörténetből kölcsönöztem, melyeket egyébként senkire sem akarok ráerőszakolni.” – írta Raisz, és szinte minden név mellé megjegyezte, hogy az tőle vagy a néptől ered-e. A legtöbb név Vass Imrétől származik, aki Raiszhoz hasonlóan a névadáshoz felhasználta a képződmények formája adta hasonlóságot, valamint a bibliai és mitológiai párhuzamokat. „Hogy pedig a beljebb lévő részeknek neveket adtam, és azokat gyakran a mythologiából kölcsönöztem, azt én nem nagyitás, avagy csuda gerjesztés kedvéért cselekvém, egyedül a szükség vitt engem a barlang ürege megkülönböztetésére, hogy a helyeket jegyezvén, mind magam hollétemet tudhassam, mind az utánam jövő földalatti utasoknak hová való jutásokat a vezető megmondhassa”. Emellett Vass szívesen alkalmazott helység-, főként várneveket, és kölcsönözte történelmi személyek nevét is. A későbbiekben a legtöbb elnevezést Baksay Dániel, a 20. században pedig Jakucs László jegyezte fel. Az 1950-es évek mindent átpolitizáló felfogását tükrözi, hogy a vallási, bibliai, mitológiai vagy babonás eredetű neveket „bizottsági” döntés alapján megváltoztattak, például a Rózsa Sándor gatyája nevű képződményt Rózsa elvtárs munkásnadrágjára. Ezek közül néhány ténylegesen átment a köztudatba (Nagytemplom = Fekete-terem), egyes esetekben pedig mind a két név ismert maradt (Mikulás = Télapó). A felszínen észlelt természetes jelenségek és mesterséges létesítmények hasonlósága alapján, valamint jeles eseményekhez kapcsolódóan ma is születnek nevek, sőt változnak is. Klímaviszonyai A Baradla kutatói már a korai időszakban felfigyeltek a felszín alatti tér különleges klímájára. Az első írásos emlék Vass Imrétől származik, aki hőmérsékletméréseket végzett, amelyek nyomán megállapította, hogy a föld alatti hőmérséklet nem követi a felszín hőingadozásait, az átlaghőmérséklet mindig 10 °C. A rendszer egészére kiterjedő, részletes klimatológiai mérések az 1950-es évek után indultak meg és mind a mai napig tartanak. A vizsgálatok igazolták Vass Imre adatainak pontosságát, a barlang átlaghőmérséklete valóban 10 °C körül mozog, általában 10,5 - 11 °C, a téli hideg és a nyári meleg hatása csak a bejárat-közeli termekben érezhető. A téli fagyos időszakokban nem ritka a 25-30 °C különbség a barlangi és a felszíni levegő hőmérséklete között. Ebből adódóan a légnyomáskülönbségek hatására intenzív huzat keletkezik. A levegő páratartalma is viszonylag állandó, relatív értéke 95-100 % közötti, ezért a látogatóban nyirkos, hideg érzetet kelt. A főágban széndioxid nem érzékelhető, a műszeres vizsgálatok 0,1 %-ot állapítottak meg. A legmagasabb széndioxid-tartalmat, több mint 4 %-ot a Vaskapu-víznyelőnél mérték. A levegő radon-aktivitásának átlagos értéke 2 kBq/m³, a maximuma pedig 13 kBq/m³, mely az egészségügyi határérték alatt van. A barlang különleges klímájának, a levegő higiénés-mikrobiológiai állapotának köszönhetően légúti megbetegedésben szenvedők számára gyógyhatással rendelkezik. Élővilága A legfeltűnőbb barlangi lényeket, a denevéreket már a Baradla első kutatói észrevették. Raisz Keresztély megfigyelte, hogy a barlang élővilága szegényes, azt a denevérek csak tanyahelyként, téli szállásként használják, de táplálékukat ők is a felszínen szerzik meg. Vass a szemercsés vakászkát is megfigyelte, bár meghatározni még nem tudta. A céltudatos biológiai gyűjtések csak a 19. század közepétől indultak el. Az első kutatóként Kováts Gyulát, a Magyar Tudományos Akadémia tagját tartjuk számon. Ő a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846. évi Kassa-Eperjesi nagygyűlését követően augusztus 31-én éjszaka Petényi Salamon János és Kiss Bálint társaságában járt a Baradlában, s fedezte fel „ama híres egészen vak állatot (pióczát), melyet később megtiszteltetésül nevéről Typhlobdella Kovátsiinak neveztek el”. Az azóta is gyakori lópióca (Haemopis sanguisuga), Diesing által önálló barlangi fajként való leírása azonban tévedésnek bizonyult. A hazai barlangbiológia jeles alakja, Frivaldszky János a barlang élővilágának rendszeres kutatását 1853-ban kezdte meg. Bérczy Károly író és Frivaldszky Imre zoológus társaságában kereste fel a barlangot, és leírta a barlang legjellegzetesebb állatát, a szemercsés vakászkát (Mesoniscus graniger). A biológiai kutatások második hulláma a huszadik század elején dúló ún. „vakbogárlázzal” hozható összefüggésbe. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a szervek nemhasználatával kapcsolatos szervcsökevényesedés darwini tanát bizonyítják az európai barlangokban mindenfelé megtalálható aprófutoncfajok (Trechus, Duvalius, Anophthalmus), melyek a szem és a látóideg elcsökevényesedésének különböző fázisait mutatják. Az 1903-ban talált vakfutrinkát Csiki Ernő önálló, bennszülött fajként azonosította (Trechus Duvalius hungaricus). Az első átfogó eredmény azonban csak az 1930-as évek elején született meg, s Dudich Endre nevéhez fűződik, aki a Baradla élővilágának mindmáig legjelesebb kutatója volt. Munkássága során megkísérelte a barlangot, mint az élőhelyek hierarchikus rendszerét definiálni, meghatározni a konkrét környezeti tényezőket, feltárni az életközösségen belüli táplálkozási kapcsolatokat. A nemzetközi szakirodalom által is nyilvántartott, Bécsben megjelent (1932) német nyelvű munkájában a barlangból addig kimutatott állatfajok, alfajok és változatok számát 262-ben állapította meg. 1970-re ez a szám 435-re emelkedett. A mikológiai és bakteriológiai kutatások, melyeket Dudich irányításával Moesz Gusztáv kezdett meg, s az őt követő kutatókkal együtt, számos gomba- és baktériumfaj előfordulását regisztrálták. Ennek ellenére a Baradla levegője úgyszólván „sterilnek” tekinthető. Feltűnőek a vas-mangán baktériumok által kiválasztott, a falakon, kavicshordalékon mindenfelé látható fényes, fekete mangán-oxid bevonatok. Dudich 1958-tól haláláig a Róka-ágban kialakított biológiai laboratóriumában próbálta szpeleoló biológiai munkásságát folytatni, és tapasztalatait az utódnemzedék számára átadni, de halála után kezdeményezése lassan elsorvadt Az 1960-as évek végére mintegy 435 állatfajt sikerült kimutatni a Baradlában, köztük jellemző bennszülött fajokat is: kétszárnyúakat, ugróvillásokat, hengeresférgeket, gyűrűsférgeket, egysejtűeket, rákokat. Kiemelkedő jelentőségűek a következők: a kizárólag a térség barlangjaiban élő, 6–8 mm nagyságú, világos vöröses-barna színű, Csiki Ernő által leírt magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus), a Baradla legjellemzőbb állatfaja, a szerves hordalékon gyakran látható, fentebb már említett szemercsés vakászka (Mesoniscus graniger), a bejáratok közelében élő barlangi keresztespók (Meta menardi) és azok az apró pókfajok, amelyeket a tudomány Porrhomma rosenhaueri, valamint Porrhomma errans néven ismer. Ugyancsak jelentős értéket képvisel a barlangról elnevezett aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis), valamint az állandóan vízborította iszapban élő gilisztafaj (Allolobophora mozsariorum Zicsi), amelyet mindeddig csak a Baradla Rövid-Alsó-barlangjában találtak meg. A 70-es években a megnövekedett környezeti terhelés következtében az antropogén hatások újabb fajokkal „gazdagították” a Baradlát. Természetesen az eredeti fajok is megtalálhatók, néha kiugróan nagy egyedszámmal. A legújabb megfigyelések szerint az élővilág számára nem a fény, hanem a táplálékellátottság a minimumtényező. A barlang zöld növények hiányában táplálékszegény élőhely, ahol a táplálékbevitel a bejáratok közelében koncentrálódik. Itt barlangi körülményekhez nem szokott fajok is megélnek, mint egyes talajlakók, korhadéklakók, gombaevő (mikofág) szervezetek. E táplálékbőségnek köszönhetően a valódi barlanglakók is elszaporodnak, mint pl. a szemercsés vakászka. A Baradlát élettevékenységüknek csak egy részében használó állatok (trogloxén fajok) legjelentősebb képviselői a denevérek. Az egykor oly látványos denevértömegek már a 19-20. század fordulóján eltűntek. Megfogyatkozásukat a civilizáció káros jelenségeivel is magyarázzák. A zavarást jobban tűrő fajok közül a kispatkós (Rhinolophus hipposideros), a nagypatkós (Rhinolophus ferrumequinum) és a kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) kedvelt tanyahelye a barlang, amit nemcsak telelés, de párzás idején is felkeresnek. Az utóbbi néha ezer fölötti egyedszámmal is megfigyelhető. Feltűnő újdonság bizonyos ragadozó emlősállatok gyakori megjelenése a barlang aggteleki szakaszán. Az 1980-as években nyestek, a 90-es évektől rókák kedvelt tartózkodási helye. Utóbbiakat még a turisták jelenléte sem zavarja igazán. E szakaszon gyakran látható még vízicickány és nagypele is. A mesterséges világítás hatására megjelenő, s az elmúlt évtizedekben más barlangokban sok kárt okozó zöld növényzet (lámpaflóra) a Baradlában jelentős mértékben nem terjedt el. Míg az 1970-es évek végén mintegy húsz moha- és két páfrányfaj egyedeit lehetett kimutatni, mára a páfrányfajok eltűntek, és a mohákból is csak előtelepek figyelhetők meg. Régészeti leletei A Baradla, illetve az aggteleki sziklafal tövében nyíló ősi bejárat előterét elődeink mintegy hétezer évvel ezelőtt vették birtokba, s megszakításokkal ugyan, de rövidebb-hosszabb ideig, menedékként, védő- és kultuszhelyként használták. Az ásatások során előkerült több ezer lelet legnagyobb része az őskor két nagy periódusából, a középső neolitikumból (a csiszoltkő-korszakból) és a késő bronzkorból származik. Természetesen a Krisztus utáni időkből a 12. századtól származó tárgyak, eszközök is napvilágra kerültek. A különböző korok régészeti anyaga segítséget nyújt az egykori kultúrák használati eszközeinek, szokásainak rekonstrukciójához. A barlang Csontház nevű termében található nagy mennyiségű csontról elsőként Raisz Keresztély tudósított, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy azok a tatárjárás idején odamenekült és éhen halt emberek vagy a rablók által odavonszolt áldozatok maradványai lehetnek. Raisz vélekedését kortársai vitatták, és a csontokat állati eredetűnek tartották; abban az időben ugyanis még fel sem vetődött annak a gondolata, hogy a korai időkben itt élt elődeinktől származhatnak. Amikor Vass Imre 1825-ben feltárta a barlang főágának szinte teljes szakaszát, a bejárattól mintegy 5 km távolságra, az Óriástermi-víznyelő feletti lejtőn emberi lábnyomokat látott, a teremben pedig a Ganimédesz kútja nevű cseppkőcsoportnál egy fekete cserépkorsó töredékét találta meg. Sajnos e megfigyelések szakmai értékelésére ma már nincs lehetőség, hiszen a nyomok eltűntek, azokról rajz nem készült, s a cserépnek is nyoma veszett. Schmidl Adolf 1856. évi látogatásakor sem a helyszínen, sem a monarchia közgyűjteményeiben nem talált a Baradlából származó csontot, pedig szeretett volna véleményt alkotni azok emberi vagy állati eredetéről. Leletek után kutatva a barlang Paradicsom-ágában áttöretett egy cseppkő-bekérgeződést, de alatta csak barlangi medvemaradványokra lelt. A magyarországi őskori maradványok felkutatásának jelentőségére Rómer Flóris, a hazai régészet megalapítója 1875-ben hívta fel a közvélemény figyelmét. Nyáry Jenő ősrégész pedig azon a véleményen volt, hogy az emberiség őstörténetét a folyók mentén elterülő völgyek és a barlangok átkutatása révén lehet csak megismerni. Ilyen előzmények után döntött a Magyar Történelmi Társulat a Baradla régészeti feltárásáról. Nyáry többek között Thallóczy Lajos, Töttösy Béla és Péchy Jenő régészek segítségével – 1876-ban és 1877-ben három alkalommal ásott a barlang bejárati szakaszában (a Pitvarban, a Csontházban, az oda vezető folyosóban és a Denevér-ágban). A nagy intenzitással folytatott munka során jelentős mennyiségű lelet került napvilágra, melyekről pontos rajzok készültek. Az emberi és állati csontokat, magvakat neves szakemberek vizsgálták meg, s elvégezték a kerámiák anyagának vegyi elemzését is. A régészeti feltárás eredményeiről 1881-ben 179 oldal terjedelmű, nagyalakú könyv jelent meg. A 335 lelet rajzával, a barlang térképével és a feltárás helyszínét ábrázoló képekkel illusztrált munka az utókor szakmai kritikái ellenére a hazai régészet és barlangkutatás alapművei között foglal helyet. A viszonylag nagy területen, sok, teljesen gyakorlatlan segéderővel, sietősen végzett munka legnagyobb hiányossága, hogy rétegtani megfigyelések nem történtek, s emiatt a leletanyag újraértékelése nem végezhető el. A 20. században több alkalommal folyt régészeti feltárás a Nyáry által vizsgált területek mellett a Fekete-teremben, a Róka-ágban, a Paradicsomban, valamint a Szultán pamlaga nevű képződménynél. 1910-ben Kadić Ottokár, Márton Lajos, Siegmeth Károly, 1911-12-ben Finger Béla, 1926-ban ismét Kadić, Kretzoi Miklós és Bogsch László, 1929-ben a legeredményesebb munkát végző Tompa Ferenc, 1937-ben Gallus Sándor, 1940-ben Mottl Mária, 1946-ban és 1953-ban Vértes László, 1959-ben Patek Erzsébet kutatott a barlangban. Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Múzeum régészei Rezi Kató Gábor vezetésével elkészítették a Baradla régészeti topográfiáját és sikeres feltárást végeztek a Róka-ág bejáratánál. A Baradla a bükki kultúra egyik fontos lelőhelye, de a barlang már korábban, az alföldi vonaldíszes kerámia fiatalabb időszakában ismert volt, s ha nem is folyamatosan, de rendszeresen látogatták az itt élők egészen a középső neolitikum, a bükki kultúra végéig. Míg az első „bejárók” kerámiája nem különbözik lényegesen az Alföld akkori lakóinak hagyatékától, addig a később itt tartózkodók edényei a csak Északkelet-Magyarországon és a Szlovák-karszton ismert bükki kultúra iskolapéldái. A jól ismert, már-már iparművészeti minőségű, dúsan karcolt mintával díszített, helyenként csak 1–2 mm falvastagságú cserépedények exportáruként Kis-Lengyelországtól az Al-Dunáig, Horvátországtól Erdélyig jutottak el. A hat-hétezer évvel ezelőtt élt ember e vékony falú, gömbölyded, formás tárgyakat korong nélkül, kézzel készítette, a vonaldíszeket csontfésűvel karcolta, a rovátkákat pedig fehér, sárga vagy vörös festékfölddel színezte. Néhány ép és számtalan töredékes edény mellett több kőből és állati csontból készült használati eszköz, valamint egy kultuszhely maradványai is napvilágra kerültek. Bizonyos jelek cseppkő-bekérgeződések, a világításhoz használt fáklyák füstjének nyoma a cseppkőrétegekben arra utalnak, hogy a barlangot egészen a későbronzkorig-koravaskorig nem látogatták. Ekkor (Kr.e. 500-1000 évvel) a jórészt ugyancsak a hegyvidékeken élő Kyjatice kultúra népe „fedezte fel” újra a Baradlát. Ezt bizonyítják a következők: a Csontházban kiásott 13 sír (a halottakat hasuk alá húzott térddel, arccal lefelé, tarkójukra nagy lapos követ helyezve temették el, melléjük növénymagvakat szórtak), egy későbronzkori harcos több darabból álló bronz felszerelése, egy sziklahasadékban elrejtett, 28 különböző méretű, huzalokból készült aranykincs, valamint jelentős mennyiségű, bordás, kiemelkedő bütykökkel, csavart díszekkel ékesített, grafitporral fényesített cserépedény-töredék. Sajnos napjainkra már jórészt elpusztultak azok a cölöpnyomok, amelyek bizonyították, hogy az ember a nyirkos, hideg levegő ellen védekezve kezdetleges kunyhókat, fekhelyeket épített a barlangban. Nehéz megítélni, hogy a szép számmal talált cölöplyukak, valamint a tűzhelyek nyomai a fent említett két korszak közül melyikhez tartoztak, vagy talán mindkettőhöz kapcsolhatóak-e. Éppen ilyen nehéz válaszolni arra a felvetésre is, hogy vajon védett lakóhelyként, kultuszhelyként, vagy esetleg csak temetkezőhelyként használták-e a barlangot. A hazai régészeti kutatások eredményei, s néhány külföldi tapasztalat alapján nem zárható ki, hogy a felszín alatti teret az újkőkorban téli szállás és víznyerés céljára használták, a későbronzkorban pedig inkább temetkező- és talán kultuszhelyként szolgált. Ugyancsak nyitott kérdés, hogy elődeink meddig hatoltak a barlang belsőbb szakaszaiba. Patek Erzsébet az aggteleki bejárattól mintegy 2 km távolságra fekvő Szultán pamlagánál vaskori cserepeket és gabona-magvakat, valamint 12-13. és 17-19. századból származó edénytöredékeket gyűjtött. Került elő lelet az Arany utcának nevezett oldalágból (elszenesedett fadarabok) és a Matyórojt közelében egy cseppkőmedencéből (gyermek csontváza) is, de ezek pontos kormeghatározása nem történt meg. A közelmúltig cserépedény-töredékeket rejtett az Óriások terme alatti omladék is, amikről középkori eredetük mellett a régészek azt is megállapították, hogy feltehetően nem természetes úton kerültek megtalálási helyükre. De nemcsak a barlang mélye rejti őseink nyomait, hiszen az aggteleki bejárat előtti építkezések miatt végzett leletmentő ásatások során 1969-ben Korek József, 1996-ban pedig Rezi Kató Gábor vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum régészei nagy mennyiségű újkőkori és késő bronzkori leletet sírokat, cölöplyukakat, házalapot, padlószintet, tűzhelyet és kemencét találtak. Megállapították, hogy a térségben még vannak bolygatatlan őskori rétegek. A korai írásos emlékek A Baradla első nyomtatott dokumentumaként egy olyan munkát tartunk számon, ami csak az utókor következtetése alapján vonatkozik a barlangra. Wernher György királyi tanácsos, Pozsony város kormányzója De admirandis Hungariae aquis hypomnemation című könyvében (Basel, 1549) több magyarországi barlang említése mellett azt írta, hogy „Fülek váránál, Nógrád megyében barlang van, amelyben a felülről csepegő víz nyomban megszilárdul. Sőt láthatsz ott emberi alakokhoz hasonló, ilyen csepegésből képződött köveket sorakozni. A színük fehér és nem csak maguk fehérek, de porrátörve a festőknek fehér festékként is hasznot hajtanak.". Ezt a néhány sort közel 200 éven keresztül többen is idézték anélkül, hogy bárki ellenőrizte volna, létezik-e Fülek környékén ez a barlang. Bél Mátyás volt az első, aki Notitia Hungariae novae historico geographica (1742) című, latin nyelvű munkájában Nógrád megyénél „Csodálatos vizek és Wernher tévedése ezekkel kapcsolatban” cím alatt a következőről tudósított: „Ami a csodálatos vizeket illeti, ezek közül kevesebbről írhatunk, mint amit ez a hegyvidék ígérni látszott. Ugyanis a Füleki-barlangot, amelyről Wernher és az Ő nyomán Behamb valamint más leírók megemlékeztek, sehol sem fogod megtalálni." A barlangról bővebb információt azonban Bél sem adott, azonban a Gömör vármegyéről szóló kéziratában (1749) nemtörődömséggel vádolta az embereket, hogy azt még nem tárták fel. A Baradla első tényleges említése egyébként Aggtelek 1696. évi portális összeírásban található: „barlangjai tágasok, márványtemplomokhoz hasonló vizes üregekkel.” Ezután majd 30 év elteltével ifj. Buchholtz György latin nyelvű naplójába 1725. augusztus 19-én az alábbiakat jegyezte fel: „elmentünk … Aggtelekre, ahol az az emlékezetes barlang van, amelyet a mészárossal, az ottani lakosok vezetőjével leírtam. Itt szép termek és sztalaktit-figurák vannak”. Buchholtz Bél Mátyás egyik munkatársa volt, aki a Notitia összeállításához számos barlangról szolgáltatott információt, sőt térképeket is készített, így rejtély, vajon miért nem közölte a tapasztaltakat, illetve mit jelenthet az említett naplóbejegyzés „leírtam” kifejezése. A barlangról bővebb ismertetés először a pozsonyi Ungrisches Magazin című folyóiratban jelent meg német nyelven 1781-ben. Az első magyar nyelvű leírás Losonczi István Hármas Kis Tükör című, az iskolai oktatás számára készült könyvének váci kiadásában (1788) található Az Tsudálatos Baraglya cím alatt. A barlangról a 18. század végén és a 19. század elején főként lexikonokban, illetve hazai és külföldi utazók naplójában, nyomtatásban megjelent útleírásában olvashatunk. Korabinszky János „Allmanach”-jában (1778) még csak annyi szerepel: „Aggtelek, falu Gömör vármegyében, közelében van egy barlang, melyben a felülről csepegő víz kővé válik. Mondják, hogy szétdörzsölve festéknek használják ezt a követ.” Földrajzi lexikonában (1786) már a barlang méreteivel kiegészített ismertetést közölt. Vályi András Magyar országnak leírása című munkájában (Buda, 1794) Korabinszky német szövegének magyar fordítását adta közre, csak az utolsó mondatot cserélte le egy aktuális hírrel, miszerint Farkas János 1794-ben a barlangot bejárva felfedezte azt. Új információt Hübner János lexikona (1817) sem tartalmaz. Az első magyar utazó, aki a látottakat lejegyezte, gróf Teleki Domokos volt, aki 20 éves korában, 1793 júniusában felső-magyarországi útja során látogatta meg a Baradlát. Magyar nyelvű útleírása 1796-ban, majd németre fordítva 1805-ben jelent meg. Az ő munkáját többen felhasználták, így Sartori Ferenc (1807) és Andreas Engelhart (1828), a határokon túl hirdetve a barlang jelentőségét. Jónás József mineralógus feltehetően ásványtani ismereteinek bővítése érdekében tett utazása során 1811-ben kereste fel a barlangot. Úti élményeit már 1814-ben közölte, majd Magyarország ásványairól szóló (1820) művében a barlangismertetést a keletkezésével kapcsolatos elképzeléseivel egészítette ki. Almási Balogh Pál orvos 1818. évi látogatása alapján készítette a Tudományos Gyűjteményben napvilágot látott leírását (1820). Sokáig ez volt a barlang legismertebb, leggyakrabban idézett irodalma. Ennek nyomán dolgozta ki Schmidl Adolf magyarországi útikönyvének Aggtelek című fejezetét (1835), s a Nemzeti Kalendárium még 1847-ben is forrásként használta fel. Jelentősége nem csak abban rejlik, hogy útikalauzként használható, hanem abban, hogy a barlang jellegzetes részeinek bemutatása mellett kitért mindenre, amit vele kapcsolatban hallott, tapasztalt, sőt értékelte is azokat, s végül teljes egészében közölte magyar nyelven Townson magyarországi útikönyvének idevonatkozó részét. Az első név szerint ismert külföldi, aki felkereste a Baradlát, Robert Townson angol természettudós, orvos, a Royal Society of Edinburgh tagja volt. 1793. július 13-án este Tornanádaskán keresztül Kassáról érkezett Aggtelekre. Megfigyeléseit Londonban megjelent munkájában közölte (1797). A három francia és két holland kiadást is megért könyv széles körben elterjedt Európában, hosszú ideig a legfontosabb információnak számított hazánkról. Stanislaw Staszic, a lengyel geológia atyja 1799. szeptember 25-én kereste fel a barlangot, s tapasztalatai Varsóban kiadott könyvében szerepelnek (1815). Földtani térképén – amely ha csak részletében is, de Magyarország első ilyen jellegű ábrázolása – a barlang helyét is jelölte. Két nappal Staszic látogatása után, szeptember 27-én William Hunter orvos, a Royal Society tagja egy hosszabb európai és közép-ázsiai utazás során jutott el Aggtelekre, s nyomtatásban is megjelent munkájában leírást adott a tapasztaltakról. Fjodor Nyikolajevics Glinka orosz költő az 1806. évi austerlitzi csata után hazánkon át hazafelé vonuló cári hadsereg zászlósaként járt a barlangban. Megszerezte Raisz Keresztély barlangtérképét, s a magyarországi utazásáról szóló, Moszkvában megjelent könyvében azt orosz felirattal, a barlang leírásával együtt közzétette (1815-1816). Francois-Sulpice Beudant francia geológus 1818-ban tekintette meg hazánk nevezetességeit. Könyvében Raiszra hivatkozva a Baradláról is említést tett (1822). Adalbert Josef Krickel gyalog járta be a monarchia nagy részét, s 1827. szeptember 27-én jutott el Aggtelekre. Bécsben publikált munkájában (1833) több mint két oldalt szentelt a barlangnak. John Paget angol orvos Kassáról Tokaj felé haladva 1835. szeptember 10-én kereste fel a Baradlát. A látogatás eredménye egy jelentős angol nyelvű barlangleírás (1838). A feltárás története A Baradla megismerésének története több évszázados múltra tekint vissza. Vajon ki volt az első, aki nem menedéket keresett benne, hanem azzal a céllal kúszott át a szűk bejárati nyíláson, hogy felderítse a föld mélyének titkát? Soha sem fogjuk megtudni. Elsőként Farkas Jánost és Sartory Józsefet tartjuk nyilván, akik 1794. április 28-án tudatosan azért érkeztek Aggtelekre, hogy bejárják és feltérképezzék a felszín alatti járatokat. A barlangban Sartory és Farkas csak pár napot töltött, s amíg Sartory elkészítette a barlang térképét, Farkas leírta a látottakat. Sajnos kéziratát, miután valami sérelem érte, megsemmisítette. Sartory eredeti térképe sem maradt fenn, annak csak egy szúrt másolata került elő az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárából 1962-ben. A Baradla első nyomtatott térképét és részletes leírását végül is Raisz Keresztély, Gömör és Kishont vármegye tiszti főmérnöke készítette el. A magyar, német és latin nyelvű felirattal is ellátott térképei, valamint német nyelvű barlangismertetése Bredetzky Sámuel által szerkesztett könyvben (1807), valamint különnyomatként is megjelent. Raisz leírta, hogy a barlang addig ismert végpontján (Nehéz út, Nagyhó képződménye) – a vezető akarata ellenére – csak az ő meggyőző erejének hatására mentek tovább, mondván, hogy „a mágnestűvel sohasem lehet az utat eltéveszteni". De mégsem ők voltak elsők, akik bátran beljebb haladtak, mivel az Ararat előtt egy cseppkőoszlopba vert, bekérgeződött deszka szeget találtak. Feltehetően eljutottak a Vaskapu szorosáig, ahol Raisz a mély vízbe „övig” beleesett, és így a további kutatással felhagyott. Feltárásának jelentőségét az őt követő Vass Imre sikere teljesen elhomályosította, az utókor pedig csak térképeit értékelte, leírását nem, miután a barlang kialakulásáról alkotott téves elképzelését – „e barlangok és mélyedések éppúgy sok égő kráter lehetett hajdanában” – már kortársai is cáfolták. A Baradla mindmáig legsikeresebb feltárója Vass Imre volt, aki nemcsak hivatalában, hanem a barlangi munkálatokban is követte Raiszt. 1825-ben kihasználta azt a lehetőséget, hogy az addigi végpontot jelentő Vaskapu-szorosnál a patak vízszintje az évek óta tartó szárazság következtében lesüllyedt, s a korábban áthatolhatatlannak tartott szűkületen túljutva bejárta a főág további, mintegy 4,5 km hosszú szakaszát, egészen a ma Színháznak nevezett teremig. Elődjéhez hasonlóan ő is felmérte a barlangot és a felette húzódó felszíni területet, valamint a tapasztaltakról mindenre kiterjedő részletes leírást készített. Alapvető munkája a térképekkel együtt 1831-ben jelent meg magyarul, majd német nyelven is. A következő, bár kisebb jelentőségű eredmény Schmidl Adolf földrajztudós, a modern barlangkutatás atyja nevéhez fűződik. 1856 augusztusában tett néhány napos látogatása során a Retek-ágban mintegy 280 öllel (531 m) mélyebbre hatolt, mint Vass Imre. A barlang egészére vonatkozó megfigyeléseit még ugyanazon év októberében ismertette a bécsi akadémián, és a barlang tudományos igényű leírását német nyelven közkinccsé is tette. A barlang történetében új szakaszt nyitott Kaffka Péter, aki 1922-ben Vass Imre nyomán több ponton is feltáró munkába kezdett. Először Aggteleken, a Styx vízfolyásával szemben szeretett volna tovább haladni, ennek érdekében a vízszintet a tufagátak áttörésével szerette volna csökkenteni. A sikertelenség után a Pokol végén kísérelte meg a továbbjutást, ahol a kőomlás közötti átjáró megtalálása csak a véletlen műve volt: a mintegy 500 m hosszú új szakasz nyílására akkor leltek rá, amikor a munkálatokban segítséget nyújtó Szontagh P. hasadékba esett cigarettatárcája után kutattak. A feltárással közel 100 év után igazolták Vass Imre elképezését, hogy a barlang a Farkas-völgy felé tovább húzódik. 1932 augusztusában két olyan jelentős feltárás történt, amelyek eredményeként a barlang hossza több kilométerrel megnőtt. Előbb augusztus 21-én Kessler Hubert és társa a Styx szifonjain áthatolva bejutott az országhatáron túl nyúló Domicába, s ezzel bizonyossá vált a két barlang korábban csak valószínűsített járható összefüggése. Majd 23-án Jaskó Sándor vezetésével a Retek-ágnak a Ravasz-lyuki víznyelők felé húzódó mintegy 1000 m hosszú folytatását fedezték fel. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) barlangkutatói a Törökmecset-ágat is bejárták és feltérképezték. A háború utáni első jelentős feltárás, a barlang akkori igazgatójának Révész Lajosnak a nevéhez fűződik, aki – Vass Imre leírását követve – 6 m törmelék átbontásával 1949 januárjában jutott be az Óriások terméből induló Meseország nevű szakaszba. 1959 nyarán Jakucs László – ugyancsak a barlang igazgatója – megfigyelései alapján a kutatók a főágban, a Szultán pamlagánál, a patakmeder felett egy felsőbb emeletre bukkantak, ahol három, cseppkőben gazdag termet tártak fel. Az agyagszifonnal záródó felső „terasz barlangban” feltételezhetően a Kyjatice-kultúra cserépedény-töredékeit, valamint csont- és vaseszközöket találtak. Ugyancsak 1959-ben a Kis-Baradla-víznyelő kutatásakor jutottak be a Labirintusba, ahol új bejáratot nyitottak. A sikersorozatot a Vass Imre nevét viselő, Putz Gizella által vezetett női barlangkutató csoport folytatta. 1960 júliusában átkutatták a Vass könyvében említett, addig feltáratlan bal oldali mellékágat (Proserpina hálószobája), amit a csoport névadójáról kereszteltek el. A 70 m hosszú járat végét cseppkőoszlopok és egy nagy mésztufadomb zárja le. 1969 májusában az Óriástermi-víznyelő addig 28 m hosszban ismert járatának végpontján, az omladék átbontásával Szenthe István és társai 35 m mélységben elérték a vízfolyást. Ugyanazon év augusztusában bontással jutott be Dénes György a jósvafői bejárattól mért 300 m-es jel közelében nyíló, Raisz Keresztélyről elnevezett, 120 m hosszú oldalágba. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Baradla Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A Baradla Barlangkutató Csoport tagjai a barlang komplex térképezése során 1984-ben a Retek-ágból nyíló Vörös-ág végpontján bontottak sikeresen, itt több mint 600 m hosszú új szakaszt jártak be. A több kisebb-nagyobb feltárás mellett (1970-1989) a közelmúlt eseményei közül említést érdemel a Baradla ’88 expedíció tevékenysége: a kutatók mászótechnikai eszközökkel a felsőbb járatok felderítését kísérelték meg különösebb siker nélkül. Jelenleg a Baradla Barlangkutató Csoport a barlang egykori igazgatójáról elnevezett Dancza-aknán keresztül szeretne a Baradla Hosszú-Alsó-barlangba bejutni. A nyelőt az 1950-es évek elején elsőként Dancza János bontotta meg, s jutott le 30 m mélyre. A kutatók a 19 m-ig feltöltődött aknát 2000-ben kezdték megnyitni. A Csónakázó-tóból befolyó iszap és kőzettörmelék eltávolítása után 30 m mélységben megszűnt a régi munkálatokat jelző faácsolat, majd 8 m vastag érintetlen kitöltés kitermelésével lejutottak a vízszintes járatig. A 40 m mély nyelő egyetlen aknából áll, melyhez egy ikerakna csatlakozik. A 8 m hosszú, oldott falú vízszintes járat végpontját törmelék zárja le. A 2005. évi áprilisi árvíz idején az aknában megjelent víz szintje megközelítette a 6 m-t. A napjainkban is folyó feltáró tevékenységnek köszönhetően a barlang hosszúsága folyamatosan változik. A kiépítés története A vezető kíséretében történő barlanglátogatás bizonyítékai a korai úti beszámolók tanulmányozása közben több helyen is felfedezhetők. Bizonyosra vehető, hogy Aggtelek lakosai között már az 1700-as évek elején voltak olyanok, akik az érdeklődőknek – némi ellenszolgáltatás fejében – megmutatták a barlangot. Az Ungrisches Magazin barlangismertetésében (1781) azt tanácsolta, hogy az eltévedés veszélye miatt a barlang bejárásához vezetőt kell fogadni, akinek „mindenhol megvannak a jelzései, amelyhez a járást igazítja.” Csaplovics János ügyvéd, földrajzi író 1819-ben járt a barlangban, és Magyarországról szóló könyvében (1829) arról tájékoztatott, hogy „A faluban több ember van, aki az idegeneket ebben a föld alatti labirintusban körülvezetni szokta. Ehhez ellátják magukat száraz fafáklyák elegendő készletével.” Ebben az időben a barlangot, mint ahogy Teleki Domokos 1793. évi látogatásáról szóló beszámolójában írta (1796), „fáklya és fenyőfavilág” mellett járták be. Később Almási Balogh Pál arról tájékoztatott (1820), hogy a barlangban „szövétnekkel” és gyertyákkal világítottak. A barlang első kiépítését József nádor látogatása alkalmából 1806-ban végezték el. A bejáratot és a nagyobb szűkületeket kirobbantották, a patakon hidakat, pallókat helyeztek el. Ezek azonban rövid időn belül elkorhadtak, az áradások magukkal ragadták, ezért a barlangvezetők az állandóan magukkal cipelt pallókkal segítették a közlekedését. Világításra a gyertyák és a fáklyák mellett gyakran használták a rőzse és a faforgács lángját is. Az 1860-as években a bérlőktől a közbirtokosság kezelésébe került a barlang. Ezután a megrongálódott utakat, hidakat egyszer ugyan kijavították, de a folyamatos karbantartással ők sem foglalkoztak. Az igen elhanyagolt barlangot 1881-ben – Siegmeth Károly kezdeményezésére – a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) vette gondozásba. A vendégek fogadására még abban az évben menedékházat építettek az aggteleki bejáratnál, ami a mai Magyarország első ilyen jellegű épülete volt. Bár Proche Ede mérnök már 1868-ban javasolta, hogy a főág látogathatóságának megkönnyítése érdekében valahol a végpont közelében létesítsenek egy új kijáratot, megvalósítását az MKE csak 1885-ben határozta el. Ennek érdekében Münnich Kálmán bányamérnök 1886-ban felmérte a barlangot, és kitűzte a mai Vörös-tói lejárat helyét. Az egyesület a felmérés ideje alatt a barlangi létesítmények felújításával is foglalkozott: kijavították a hidakat és utakat, kitágították a Paradicsomhoz vezető járatot és elkészült az úgynevezett régi és új részt összekötő Münnich-átjáró. Így a Nehéz út elkerülésével a barlang – az áradásoktól függetlenül – egész évben járhatóvá vált. Eközben az MKE örökbérleti szerződést kötött a barlang hasznosítására, s betiltotta az addig alkalmazott kormozó fáklyák használatát. A vörös-tói táró létesítésének munkálatait 1889-ben kezdték meg Benedikty Kálmán dobsinai bányamérnök irányításával. A barlangban és a felszínen egyidőben robbantással végzett táróhajtás eredményeként az áttörésre 1890. március 15-én került sor. Az új bejárat kialakításával a barlang főága útismétlés nélkül megtekinthető lett. A vörös-tói bejárat mellett 1892-ben házat építettek, ami a barlangvezetőnek lakásként, a vendégeknek szállásként szolgált. Az MKE ugyancsak 1892-ben határozta el, hogy főként a barlang ügyeinek intézésére létrehozza Keleti Kárpátok Osztályát, melynek elnöke a Baradla megóvásáért és turisztikai fejlesztésért legtöbbet tevő Siegmeth Károly lett. A barlang könnyebb bejárhatóságának, a szervezett vendégfogadásnak, valamint a népszerűsítő cikkeknek, könyveknek, előadásoknak, sokszorosított fényképeknek és képeslapoknak köszönhetően jelentősen emelkedett látogatottsága. Sajnos a Baradla történetének e rendezett időszaka csak rövid ideig tartott. A munkákat irányító Siegmeth Károlynak, majd a gondnoki feladatokat ellátó Baksay Dánielnek, s végül a barlang első vezetőjének, Klanicza Lászlónak a halálát követően e pótolhatatlan kincs rövid időre gazdátlanná vált. A trianoni döntés után ugyan megalakult az MKE Keleti Kárpátok Osztályának jogutódja Putnok székhellyel, de ez a szervezet csak látszólag látta el feladatát, valójában az aggteleki református lelkészre, Tókos Károlyra hagyta a barlang ügyeinek intézését, aki azt főként a maga hasznára fordította. Amikor a kultuszminiszter 1925-ben a barlangot nemzeti kinccsé nyilvánította, felújítására nagy összegű segélyt biztosított. Ennek felhasználásával 1800 m betonjárdát, kőlépcsőket, 104 kisebb-nagyobb betonhidat létesítettek. Ugyanekkor kiépítették a barlanghoz a vízvezetéket és a telefonvonalat, s korszerűsítették a bejárathoz vezető közutat és a vasúti közlekedést is. 1928-ban Kaffka Péter felmérése és tervei alapján elkészült a jósvafői kijárat, így megnyílt az út a Törőfej-völgy turisztikai fejlesztése előtt. 1932-ben a Vigyázó János ellenőrzést végzett a helyszínen, s az észlelt szabálytalanságok miatt a barlang kezelését az MKE Gömöri Osztálytól elvonták. Az ügyek intézését először Borsod-Gömör-Kishont vármegye alispánjára, majd a Magyar Turista Egyesületre bízták. A barlang turisztikai fejlődésében a Baradla-Domica összefüggésének feltárása nagy segítséget nyújtott. Úgy gondolták, hogy a két országra kiterjedő földalatti labirintus a világ legnagyobb cseppkőbarlangja, melynek rendezése „nemzetközi szempontoknál fogva is egyre sürgetőbb lett.” Az Országos Természetvédelmi Tanács terjedelmes beadványban hívta fel Gömbös Gyula miniszterelnök figyelmét a barlang jelentőségére és a megoldásra váró kérdések fontosságára. A miniszterelnök utasítására Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter kidolgoztatta a műszaki beruházások megvalósításához szükséges terveket. Négy tárca, valamint az érintett két vármegye képviselőinek részvételével ankétot rendeztek, ahol a résztvevők egyhangúlag elismerték a barlang kulturális és idegenforgalmi jelentőségét, s azt, hogy e természeti kincs megóvását és népszerűsítését a kormánynak anyagilag támogatnia kell. Az első, s talán a legnehezebb feladat a barlang tulajdonjogának rendezése volt, mely a beruházások megindításának előfeltételeként szerepelt. 1935 tavaszára a Magyar Turista Szövetség magáénak mondhatta a barlangbejáratok körüli ingatlanokat, és nevére szóltak a szolgalmi jogok is. A Magyarországi Kárpát Egyesület és Abaúj-Torna vármegye a közcél figyelembe vételével mondott le tulajdonáról, a többi terület megszerzése azonban súlyos anyagi áldozatot követelt. A barlang kezelésére – az érintett minisztériumok és barlangtani szakemberek részvételével – bizottság alakult. Kiépítését és a villanyvilágítás bevezetését a Kereskedelemügyi Minisztérium vállalta magára. A Baradla Nagybizottság a munkálatok irányításával az ismert barlangtani szakembert, Kessler Hubertet bízta meg. Az 1935. évi szezonkezdésre elkészült a barlang villanyvilágítása, az utak felújítása, a Styx szabályozása és a nélkülözhetetlen felszerelések beszerzése. Kirobbantották a Paradicsom és a Denevér-ág közötti tárót, mely a kényelmes körséta kialakítását tette lehetővé. Abaúj-Torna vármegye bár lemondott tulajdonjogáról, mégis magára vállalta a jósvafői barlangbejárathoz vezető autóút kiépítését és a kijárati táró kiboltozását is. A megújult barlangot 1936. május 21-én Horthy Miklós kormányzó több miniszter részvételével megtekintette, s a további fejlesztéséhez szükséges anyagi támogatás biztosítására tett ígéretet. A barlangban kialakították a Hungária-tavat (Csónakázó-tó); megnyitották a Denevér-ág bejáratát. Megépült az aggteleki Barlang Szálló, a jósvafői Tengerszem, vízi erőmű és a Tengerszem Szálló. A barlang 1945 után először a Magyar Természetbarát Szövetség, majd a Közlekedési Minisztérium, 1948-tól az IBUSZ, 1962-től pedig a Borsod Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala kezelésébe került. A 2. világháború a Baradlában és a felszíni turisztikai létesítményekben is súlyos károkat okozott. A forgalom megindítását jelentős helyreállítási munkák előzték meg. A járdák, korlátok és a villanyvilágítás felújítása után a Csónakázó-tó sérült gátját is kijavították. 1960. április 4-én új látványossággal gazdagodott a barlang: az IBUSZ és az Országos Tervhivatal segítségével elkészült a Labirintus-ág kiépítése. Az Oszlopok csarnokából kiágazó, mintegy 200 m hosszú szakasz a Kis-Baradla víznyelőnél kirobbantott táróvágattal nyílik a felszínre. A fejlesztések során korszerűsítették a jósvafői szakasz villanyvilágítását, s újra üzembe helyezték a Vörös-tói lejáratot. A Hangversenytermet 1000 főt befogadó koncert-teremmé alakították; felújították a Csónakázó-tó gátrendszerét, és kiszélesítve újjáépítették a tó melletti járdát. A járdák mellé csőkorlátokat szereltek, amit vízvezetékként is hasznosítottak. 1969-ben ismét előtérbe került a postojnai példa alapján már a 30-as években tervezett barlangi vasút kérdése. A tervek elkészültek, a beruházás azonban különféle problémák miatt – szerencsére – elmaradt. A barlang üzemeltetését 1984-ben a Bükki Nemzeti Park, majd 1985. évi megalakulásával az Aggteleki Nemzeti Park vette át. Kisebb beruházási, felújítási munkák után az aggteleki idegenforgalmi szakasz teljes rekonstrukciójára 1991-94 között került sor. A Vörös-tó–jósvafői szakasz útvonalának és műszaki berendezéseinek teljes felújítása pedig PHARE támogatással 2004-2005. között valósult meg. Barlangtúrák a múltban A barlanglátogatás kezdeteiről írásos dokumentum nem áll rendelkezésre, és annak fejlődéséről, alakulásáról sem sokat tudunk a 18. századig. Az 1700-as évek végén megjelenő írások alapján úgy tűnik, hogy a vezetők különböző útvonalakon mutatták be a legérdekesebb látnivalókat. A túrák hosszát és nehézségét feltehetően az igények szerint választották meg. Az egyes túrák végpontját a falra, illetve a képződményekre írt nevek és dátumok is bizonyítják. A 18. század előtt a legrövidebb túra valószínűleg az első nagy teremig (Teknősbéka-terem) tartott, amit a „Vendégkönyv” nevű, hatalmas, kormos sziklatömb jelez. Az ide feljegyzett nevek már a 19. század elején olvashatatlanok voltak. Beljebb merészkedve a túra a Nádor utca (mai Csónakázó-tó gátja), vagy tovább egészen a Sárgaviasz utca végéig (az 1884-ben megnyitott Münnich-átjáró előtti teremig) tartott. Mindkét helyen jelentős számú felirat található. Amikor a Styx vízállása megengedte, voltak, akik bemerészkedtek a Nehéz út nevű szakaszba, egészen a Nagyhó fehér cseppkőlefolyásáig. Az itteni feliratok egy részét az áradások elmosták, de még mindig jó néhány őrzi a hajdani barlangjárók emlékét. Ugyancsak a Styx vízmélységétől függően, a sár és a szűk járat okozta nehézségek ellenére a látogatók bekúsztak a Paradicsom járatába. A főág 1825. évi feltárása után egyes csoportok a Barátság oszlopáig, a bátrabbak egészen az Óriások terméig jutottak el. A túrák leggyakrabban 3 óra hosszat tartottak, de a Barátság oszlopáig és vissza 5-6 órát, az Óriások terméig akár 10 órát is igénybe vettek. A vörös-tói lejárat megnyitása után bővült a program. Onnan indulva a vendégek egy része csak a Csillagvizsgálóig ment el, mások egészen az Óriások terméig. A főágon végighaladó túra is onnan indult, s az aggteleki bejáratnál ért véget. A barlangban a látogatás mellett már a 19. században speciális programokat is szerveztek. A Csónakázó-tó gátja előtt és a Hangverseny-teremben – különösen a nyári melegben – a helyi fiatalok táncmulatságot rendeztek. Ennek érdekében a cigányzenekar számára pódiumot alakítottak ki fából. A közbirtokosság 1860-ban Péter-Pál napján hagyományteremtés céljából „Baradla-ünnepélyt” tartott, aminek megismétlésére a következő évben már nem került sor. A barlang számtalan kiemelkedő jelentőségű nagyrendezvénynek is otthont adott. Nagy tömegeket mozgatott meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1867. évi nagygyűlése, melynek tiszteletére emléktáblát avattak a bejárat sziklafalában, megjelentették a Baradla részletes leírását, s a Dankó-fivérek a barlangról elnevezett indulót komponáltak. A Petőfi Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából 1923. augusztus 19-20-án rendezett megemlékezésen több mint tízezer ember vett részt. A barlangban Hegyi Anna opera-énekesnő énekével, Grill Lola szavalóművész versekkel szórakoztatta a vendégeket. Nevezetes látogatói A 19. században Európa leghosszabb barlangjaként a Baradlát tartották nyilván, így érthető, hogy a környék lakói, a hazai és külföldi utazók mellett politikusok, írók, költők, festők, zenészek is kíváncsiak voltak a föld alatti kristálypalota szépségeire. A látogatások emlékét a sziklafalra írt nevek és dátumok, a vésett cseppkövek, az 1835 és 1893 között vezetett vendégkönyvek, valamint naplójegyzetek, emléktáblák őrzik. A barlang több pontján olvashatók régi feliratok. A 19. századot megelőző idők legkedveltebb „vendégkönyve” a bejárattól nem messze található „Ország tábla” sziklatömbje volt. Bár vésésnyomok ma is láthatók rajta, az írást a vastag koromréteg olvashatatlanná tette. Kár, hogy Raisz 1802-ben „feleslegesnek” tartotta a nevek jegyzékbe vételét. Beírások tarkítják a falat a tó zsilipje környékén a „Táncteremben”: a látogatók többsége idáig jutott el a 19. században. A legrégibb fellelt évszámok: Frankendorffer 1778; Frankendorfer, David Smid 1779; Sloszer, David Schmid Apotheke 1779; Andreas Aman; Czékus Mátyás 1785. A Styx vízszintjének ingadozása miatt a Nehéz-út szűk járatában kevesen jutottak el a Nagyhó nevű képződményéig, ennek ellenére számtalan felirat maradt meg itt is. Glinka 1806-ban feljegyezte, hogy e helyen latin, francia, német és magyar nyelvű feliratokat látott. El tudta olvasni „Krái bárónak, a híres generálisnak nevét”, s csak a nagy víz akadályozta meg, hogy odalépjen „ahhoz a helyhez, ahová II. Ferenc, a jelenlegi uralkodó írta be nevét”. Feltűnt neki a Ludmilla név, amelyről a vezetők azt mondták, hogy egy Eszterházy-hercegnőtől származik. Nevek olvashatók a Viasz-utcában is, s a legtöbb felirat e járat végén a Münnich-átjáró előtti terem falát borítja. Itt örökítette meg a nevét Almási is, valamint Ferdinánd főherceg, Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor. Siegmeth Károly barlangismertetésében (1890) még az olvasható, hogy „Egy sziklatuskót érünk most, rajta a következő felírat: Ferdinandus coronae princeps”. Mára már a nevezett feliratok közül csak Petőfiét olvashatjuk. A barlang történetének legkiemelkedőbb személyisége, Vass Imre nevét 1821 évszámmal a Vaskapu szorosában találták meg. Mellette a Carl Markóé (azaz a Markó Károly festőművészé) betűzhető ki. Sajnos a nevek és feliratok jelentős része ma már olvashatatlan, azokat összefirkálták. A főág feltárása után a legtöbben a Barátság oszlopáig jutottak el, amit a cseppkőcsoporton látható feliratok is jeleznek. A barlangban nemcsak a látogatók, hanem a vezetők is feljegyezték nevüket. Az Óriások termi víznyelőnél egy sziklatömbön a 19. század leghíresebb vezetőjének, Klanicza Jánosnak hatalmas betűi olvashatók, míg a Csillagvizsgáló mellett egy kis állócseppkő Vass Lajos nevét őrizte meg. Kaffka Péter még látta a Pokol végpontján Klanicza és néhány régebbi vezető nevét, de ezek mára már megsemmisültek. A 19. század elején nemcsak külföldön, de hazánkban is divatos volt, hogy egy-egy jelentős személyiség látogatását cseppkőbe vésve örökítették meg. A feliratok római számértékű betűi az esemény évszámát adták ki. A Baradlában négy ilyen oszlop ismeretes. A barlang látogatóiról az a két vendégkönyv a legjelentősebb dokumentum, amelyeket az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság őriz. Az első kötet az 1835–1877, a második kötet pedig az 1877–1893 között itt jártak bejegyzéseit tartalmazza. Sajnos több helyen hiányosak, és az 1855-61 közötti évekből egyetlen bejegyzés sem található. Az alig 40 éve lebontott aggteleki fogadóban őrzött vendégkönyvekbe nem mindenki írta be a nevét, több olyan személyről tudunk, aki járt a Baradlában, de a neve nem szerepel bennük. A barlanglátogatók összetétele igen vegyes volt. A legtöbben származástól, foglalkozástól függetlenül a közeli településekről jöttek. Távolabbról főként a jobb anyagi körülmények között élők – kereskedők, ügyvédek, tanárok, földbirtokosok, főnemesek – érkeztek. Amíg az aggteleki fogadó a Kassáról vezető katonai útvonal pihenőállomása volt, diákok és katonák is megfordultak a mélyben. Történelmi értékű bejegyzés született 1849 februárjában, amikor az osztrák fogságba került magyar honvédek – bár a barlangban nem voltak –, de az éjszakát a pihenőállomáson, azaz a fogadóban töltötték. A vendégkönyv tanúsága szerint a vezető politikusok közül a barlangot felkereste Lónyay Menyhért miniszterelnök (1837), Zichy Ödön, az 1848-ban kivégzett politikus (1837), Nádasdy Ferenc tárca nélküli miniszter (1840), Tisza Lajos közlekedésügyi miniszter (1889), Eötvös József reformpolitikus (1835), Vay Miklós kancellár (1823, 1877), Andrássy György, Gömör-Kishont vármegye főispánja (1837) és Andrássy Dénes főrendházi tag (1850). Andrássy Manó, Torna majd Gömör vármegye főispánja (1879). Egy színészcsoporttal 1871. július 10-én Szerdahelyi Kálmán és Újházi Ede, a Nemzeti Színház tagjai jártak a barlangban. 1881. július 9-én egy népes művész-tudós társaságban ott volt Abafi Lajos irodalomtörténész, György Aladár író, Hevesi Lajos műkritikus, Keszler József újságíró, Szabó Endre műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia több tagja; Ódry Lehel operaénekes, Szemlér Mihály, Székely Bertalan festők és Téry Ödön, a magyar turistamozgalom megalapítója. Festőink közül Madarász Viktor (1850), Paál László (1868), Neogrády Antal (1874), Rudnay Gyula (1891), valamint Kelety Gusztáv, számos barlangrajz készítője (1872) tekintette meg a barlangot. Almásy Tasziló (1864) neve mellé a barlang bejáratát is lerajzolta, Markó Ernő (1887) pedig Klanicza János arcképét örökítette meg a barlang vendégkönyvében. A vendégkönyvbe beírta nevét Egressy Gábor színész (1845), Latabár Endre színigazgató (1836), Lehár Ferenc zeneszerző (1891), Paulay Ede színigazgató (1869) is. Reményi Ede hegedűművész (1862) a barlang megtekintése során a róla elnevezett teremben eljátszotta a Repülj fecském című dalát. Tudósok egy csoportja „Az 1846-ki Kassán-Eperjesen tartott orvosok és természetvizsgálók gyűléséről hazajöttükben a világhírű Baradlát meglátogatták, s valamint egyfelől benne a természet remek művét bámulják, úgy másfelől méltó bosszankodással tapasztalták az illetők hanyagságát, s a látogatók vandalizmusát” – jegyezte fel Petényi Salamon János, a magyar madártan és őslénytan megalapítója. Tudós vendége volt még a barlangnak Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója (1837), Pyrker János egri érsek (1840), Rómer Flóris régész (1846) és Wosinsky Mór régész, apátplébános, az Abaligeti-barlang ásatója (1891) is. Rodiczky Jenő biológus (1891), az MKE Keleti Kárpátok Osztályának alelnöke szemlét tartva járta be a barlangot, látogatásának emlékét a Csipkéskút melletti, róla elnevezett állócseppkő őrzi. Nagymihályi Kiss Dániel Jósvafő pap-tanára 26 éven át vezetett naplójából tudjuk, hogy a barlangot 1806-ban, 1817-ben és végül 1822-ben is meglátogatta, amikor 6 órát töltött a barlangban , s „négy kéz láb, tsak nem hason mászva” eljutott a Paradicsom nevű járatba is. Vay Miklós kancellár 1823-ban sokadmagával kereste fel a Baradlát. Naplója azért érdekes, mert a természet iránti csodálata mellett a világítással, a járatokkal, a járhatósággal kapcsolatos személyes tapasztalatairól is beszámolt. Talán az egyetlen híres személyiség, aki nem elragadtatott szavakkal emlékezett meg a barlangról, Reguly Antal nyelvész, néprajzkutató volt (1838). Feltételezhető, hogy a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István is felkereste a Baradlát, azt viszont biztosan tudjuk, hogy Kossuth Lajos 1828-ban járt ott. A személyes élmények segítették abban, hogy Nyáry Jenő könyvének elolvasása után 40 oldalas tanulmányban rögzítse véleményét. Míg a Szlovéniában (a Monarchia idején Krajnában) található Postojnai-barlangot királyok és fejedelmek is megtekintették, a Baradla ilyen hírességekkel alig dicsekedhet. 1847-ben Auguszt, Szász Coburg-Gothai herceg, 1836-ban pedig Constantin von Vernau moldvai főnemes látogatott a barlangba. A hagyomány szerint a legmagasabb rangú vendég a walesi herceg – később VIII. Edward néven Anglia uralkodója – volt, aki 1888-ban rangrejtve, Herr Abdi néven, Pallavicini őrgróf társaságában csodálta meg a Baradlát. Bár Edward többször járt hazánkban – az említett évben Miskolcon is megfordult –, életrajzában azonban aggteleki barlanglátogatásra vonatkozó utalás nem szerepel. Védelme A barlang – az élőlényekhez hasonlóan – születik, fejlődik, majd meghal. Alakja, mérete, jellege folyton változik. Kialakulását a hasadékok szélesedése jelzi, majd ásványdíszt ölt, s végül fényét és alakját vesztve lassan feltöltődik. Ez a folyamat az ember számára érzékelhetetlen, időtartama csak geológiai korokban mérhető. A természeti erők mellett az ember tevékenysége is okozhat változást, ezt azonban károkozásnak nevezzük. Magyarországon minden olyan természetes eredetű üreg, amely hosszabb, mint 2 méter, és oda egy ember be tud hatolni, a természet védelméről szóló törvény alapján 1961 óta védelem alatt áll. A különleges értékűek vagy jelentősen veszélyeztetettek fokozott védelem alá helyezhetők. A barlangok általános védelmét széleskörű természettudományi, történelmi és gazdasági jelentőségük indokolja. A felszín alatti rendszerek – mint a természet adatbankja – évezredes információkat őriztek meg, melyek segítséget nyújtanak a föld felépítésének, az éghajlat változásának, a földfelszín, az élővilág, az emberi kultúra fejlődésének megismeréséhez. A Baradlának is az ember a legnagyobb ellensége. A legtöbb változás a barlang látogatottságnak következménye, de a felszínen végzett gondatlan tevékenység is éreztette hatását. Kezdetben a legnagyobb problémát a cseppkőtördelés, -pusztítás jelentette. Nemcsak a látogatók törtek le emlékként hazavihető darabokat, hanem a gazdag főurak egész oszlopokat fűrészeltettek ki, hogy azokkal kastélyuk, palotájuk kertjét díszítsék. A cseppkőtördelést, a barlangot kezelő közbirtokosság 1839-ben ugyan megtiltotta, és ugyanekkor szabályozta a barlangi képződmények kihozhatóságának módját is. Sok ásványkiválás a figyelmetlen barlangjárásnak esett áldozatul. Maradandó kárt okozott a világításra használt fáklya és faforgács korma is, ami a termek, folyosók falát és a kiválásokat egyaránt vastagon beborította. A denevérek ellenségei is az emberek, s főként a barlangvezetők voltak azok, akik a vendégek szórakoztatása érdekében a fürtökben lógó kolóniák közé lőttek, hogy a sivítva röpködő állatok látványával a túrát érdekesebbé tegyék. E sok áldozatot követelő játék ellen Petényi Salamon János, a hazai madártan és őslénytan megalapítója már 1846-ban felemelte a szavát; véleményét a barlang vendégkönyve őrizte meg számunkra. A főág teljes hosszában, de különösen az aggteleki és a Vörös-tó-jósvafői szakaszon a látogatók kényelmét szolgáló túraútvonalak kiépítése okozott nagy változást. Átrendezték a barlang talaját, szűkületeket ástak, véstek ki, tágítottak robbantással. Járdákat, lépcsőket, hidakat építettek, kőfalakat emeltek, kábeleket, lámpákat helyeztek a falra, vezetékeket ástak el. Ennek következtében sok idegen anyag került a járatokba az elmúlt 100 évben, gyakran egymásra halmozva. Az építkezéseknek képződmények, régészeti és őslénytani leletek óhatatlanul áldozatául estek. Az ellenőrzött barlanglátogatásnak köszönhetően napjainkra megszűnt a szándékos rongálás, a termek akusztikáját a vezetők már nem a cseppkövek ütögetésével illusztrálják. A fényt elektromos lámpák biztosítják, a kivilágítatlan szakaszokon pedig a környezetszennyező karbidlámpák használata tilos. Az élővilág, így a denevérek védelmét a jogszabályi előírások betartatása garantálja. A barlang kiépített szakaszainak rekonstrukciója a természetvédelem elvárásainak megfelelően valósult meg: az volt az alapelv, hogy a beavatkozás a barlang természetes állapotában csak minimális változásokat eredményezzen, a föld alatti környezet és a műszaki berendezések esztétikai megjelenése összhangban legyen, felesleges létesítmények nem zavarják a látványt, s végül az új berendezések a későbbiekben károkozás nélkül javíthatók, alakíthatók legyenek. Megszűnt az a veszély is, amit a víznyelők környékén folytatott szakszerűtlen szántás és az intenzív műtrágyázás okozott. A lejtőirányban fellazított talaj a csapadékkal bejutott a barlangba, s a nagy mennyiségű agyag a Styx-ágat és a Csónakázó-tavat jelentősen feltöltötte, a mélybe jutó műtrágya, pedig a Jósvafőn fakadó források vizének vegyi összetételét változtatta meg. A Baradla természeti értékét felismerve 1925-ben nyilvánították nemzeti kinccsé. Mint Kecsői-barlangrendszer a Domica-barlanggal együtt – az 1935. évi Erdőtörvény Természetvédelmi fejezete által biztosított lehetőség alapján a barlangok közül elsőként – 1940-ben került természetvédelmi oltalom alá. A 2. világháború után a Baradla 1951-ben kapott önállóan védelmet, 1982 óta, pedig fokozottan védett természeti érték. 1995-ben az Aggteleki- és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt felkerült a Világörökség listára. A Baradla–Domica-barlangrendszer és az országhatárral elmetszett vízgyűjtő területe 2001-ben a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét rögzítő Ramsari egyezmény hatálya alá jutott. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül a Baradla-barlang aggteleki szakasza. A magyar állam tulajdonát képező Baradla védelmét ma az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság látja el. Látogatható szakaszai Aggteleki túra A barlang leglátogatottabb része, a nevezetes aggteleki sziklafalnál induló aggteleki túra útvonala, ahol az 1 km hosszú, betonjárdával, lépcsőkkel, hidakkal kiépített, elektromos világítással ellátott szakaszon az érdeklődők 1 órás földalatti sétát tehetnek. Az 1995-ben létesített pénztárépület kialakítása során a sziklafal előterét jelentősen átalakították. A tanúként megmaradt két kis halom feltételezhetően eredeti állapotban rejti magában az egykoron itt élt emberek tanyahelyének részletét. A pénztártól távolabb eső domb sziklatömbjén emléktábla hirdeti, hogy 1828-ban Kossuth Lajos is meglátogatta a barlangot. A másik kiemelkedés oldalában a Világörökség címet megörökítő kőtömb látható, amit az Alsó-hegyen bányászott „tornanádaskai márványból” készítettek. A pénztár épületén 1998-ban elhelyezett réztábla a barlang látogathatóvá tétele érdekében jelentős munkálatokat végző Magyarországi Kárpátegyesület tevékenységét dicséri, tőle jobbra a rakott kőfalon 2004–ben felavatott bronz tábla pedig a barlangot 1794-ben felkereső angol utazó, Robert Townson portréját ábrázolja. A bejárati sziklafal is több emléktáblának ad helyet. Egymás alatt három is látható: középen a legrégebbi, a magyar orvosok és természetvizsgálók 1867. évi rendezvényének, a felette elhelyezett Petőfi Sándor 1845. évi látogatásának, legalul pedig Vass Imre munkásságának állít emléket. A kicsit távolabb elhelyezett fehér márványtáblát, a vörös-tói áttörést végzők tiszteletére állították 1906-ban. A látogató a sziklafal tövében nyíló, egykoron igen szűk, mára már jelentősen kitágított bejáraton át jut a barlangba, ahol széles lépcsősor vezet le a túra első állomására, ahol a vezetők a barlang feltárástörténetét és a régészeti ásatások eredményeit ismertetik. Tovább haladva jobbra az anyagszállítás érdekében mesterségesen kialakított vitla tárója, tőle balra pedig a Csontháznak nevezett terem látható. Ezen oldalág csontleleteiről már Raisz Keresztély is tudósított (1807), de azokat hosszú ideig a tatár- vagy a törökdúlás alatt idemenekült és éhenhalt emberek, vagy a rablók által idevonszolt áldozatok maradványainak tekintették. A túraútvonalból ma már kizárt, balra nyíló, úgy nevezett Temetkezési-folyosóban Nyáry Jenő 1876-77 évi ásatása során 13 csontvázat talált, a melléjük helyezett eszközleletekkel és növényi magvakkal együtt. Az út a jobbról érkező Acheron-patak mellett halad tovább, melynek medre sajnos ma már az év nagy részében száraz, legfeljebb csak a nyirkos iszap utal az időszakos vízfolyásra. A túra következő állomása a Teknősbéka-terem melynek bejáratánál egy hatalmas sima felületű kőtömb (Országtábla) koromtól fekete lapja régmúlt idők látogatóinak nevét rejti. Ebben a teremben láthatók először jelentősebb cseppkőképződmények, amelyeket az ember, képzeletszülte hasonlóság alapján nevezett el. Megfigyelhető a mennyezetről lelógó kitátott szájú Csuka, kicsit lejjebb két Fácán, mellettük kiterjesztett szárnyú Sas egy hatalmas Teknősbéka páncélján állva, és felettük a Szószék és az Anyósnyelv cseppkő képében. Balra híd vezet az Ifjúság-kútjához, melyben ivásra alkalmas víz található. Jobbra indul a 484 m hosszú Róka-ág, melynek egyik termében dr. Dudich Endre professzor barlangbiológiai kutatóállomást hozott létre 1958-ban, ami sajnos ma már nem működik. A nemzetközi hírű tudós munkásságának a falon látható tábla állít emléket. A magasból lelógó hatalmas kőnyelv, a Nagyfüggöny mellett tovább haladva, a mennyezet beszakadásával keletkezett Fekete-terem lábát érintve, egy 1968-ban mesterségesen kialakított alagúton át a Tükör-terembe jut a látogató, ahol csapadékos időben a cseppkövekben gazdag mennyezet teljes pompájával tükröződik a vízben. A viszonylag szűk folyosó néhány méter után hatalmas alagúttá tágul. Itt egyesül a két alvilági patak, az Acheron és a Styx vize. Jobbra a gátak közé szorított egykori Csónakázó-tó iszapos medre húzódik. Az igen kedvelt csónakázás megszűnéséért nemcsak a felszíni csapadékviszonyok változása, de a tó feliszapolódása, valamint a repedéseken át mélybe szökő víz is felelős. Balra a hatalmas Hangversenyterem tűnik fel. A 19. században az aggteleki fiatalok mulattak itt meleg nyári napokon, ma pedig könnyű- és komolyzenei eseményeknek ad helyet. Gyakran itt fogadnak örök hűséget a házasulandók is. A terem hangvezető képességét, a cseppkövek alkotta természetes díszletek szépségét a látogatók hang- és fényjáték segítségével ismerhetik meg. Aki elmélyültebb zenehallgatásra vágyik, az szezonálisan, előzetes bejelentkezés alapján, speciális, egy órás program keretén belül ezt meg is teheti. A betonnal borított nézőtér és színpad között jobbra sötétlő alagúton át, a Domica-barlang felől érkezik a barlang fő folyójának, a Styxnek vize. A barlang ezen, 2644 m hosszú oldalága csak barlangkutatók számára járható, de áradások idején, amikor a víz egyes szakaszokon a mennyezetig ér, még ők sem tudják megközelíteni a két barlang között található határkövet. A Hangversenyteremből lépcsősor vezet a magasban fekvő Fekete-terembe, amely nevét a koromtól elszíneződött cseppköveiről kapta. Az ásatások bizonyították, hogy elődeink ezt a termet szívesen használták lakhelyül. Itt néhány érdekes cseppkőalakzat látható, így a 13 m átmérőjű Óriáscseppkő, amit régebben Nagyoltárnak neveztek. Mellette a Fülesbagoly, előtte a Szénaboglya, odébb a Mikulás, majd a Bagolyvár áll. A mennyezet hófehér kőzetében látható forma olyan mintha az Óriás hagyta volna ott lábnyomát. Jobbra a cseppkövekben gazdag, mintegy 250 m hosszú Denevér-ág felszínre vezető járata indul, mely nevét a mennyezetről egykoron tömegesen csüngő denevérekről kapta. Az eltömődött bejáratot a 20. században bontották ki, jelenlegi formáját a barlang 1988-1991 évi rekonstrukciója során nyerte. A barlang ezen szakasza árvizek idején lehetővé teszi a barlangba való bejutást és a felsőbb járatok megtekintését. A Fekete-teremből a Denevér-ág betorkolásánál jobbra, mesterséges áttörés vezet a Tigris-terembe, ahol a névadó cseppkőlefolyás jobbra, a mennyezetről tekint le. A látogató előtt álló karcsú, szép cseppkövek közül kiemelkedik a Széchenyi-emlékoszlop, a Búsuló juhász, a Medvebocs, az Ősember és a Gyémántpalota nevű képződmény. Régebben a látogatók a Hangversenyteremből a Styx mentén haladtak tovább, s itt a nevezett cseppkövek mögött érkeztek a terembe. Miután a patak áradása gyakran lehetetlenné tette a látogatást, 1935-ben robbantással kialakították a ma használatos áttörést. A terem falán balkéz felől a földtörténet triász időszakában élt élőlények mészvázainak maradványai, mészalga, csigaház, tengeri liliom, valamint egy ammonitesz ház tanulmányozható. A járatot kitöltő üledékbe mélyített, alacsony szakasz után az Oszlopok csarnokában, nevéhez méltón hatalmas cseppkőoszlopok fogadják a látogatót. Jobbra a 13 aradi vértanú emlékoszlopai sorakoznak, az út bal oldalán a Petőfi koporsója és Fejfája nevű képződmények láthatók. Tovább haladva a Templomi orgona, az Egri minaret, a Fenyveserdő, a Rokokó ruhás nő, az Elefántfej és a Kínai pagodák cseppkőváltozatát csodálhatja az érdeklődő, míg a lépcsőkön és a hatalmas betonhídon feljut a terem legmagasabb pontjára, a Kilátóra. Ott a Xilofon áll cseppkőalakban, melynek lécei az ütögetések következtében jelentősen megsérültek. A további, 1960-ban megnyitott járat érinti az Éléskamra nevű kis termet, ahol a cseppkövek úgy lógnak a falon, mint a kolbász és a szalonna a kamrában, majd a szűk Tordai-hasadék a Dísz-terembe vezet. A balra induló folyosó a Kis-Baradla nevű víznyelő járata, mely régebben kijáratként üzemelt, de tekintettel arra, hogy az év egy részében e szakasz víz alá kerül, 1967-ben megszüntették. Ugyanakkor a túraútvonalhoz kapcsolták az utolsó állomását jelentő Csipke-termet és a felszínre vezető mesterséges tárót. A kijárattól jobbra alig 500 m-re a szlovák-magyar államhatár húzódik, a balra kanyarodó járda pedig a bejárati sziklafalhoz vezet vissza. Vörös-tó – Jósvafő közötti túra Az Aggtelek-Jósvafő közötti műút mellett található Vörös-tó mellől induló, és Jósvafőn, a Tengerszem Szállónál befejeződő, 2,3 km hosszú túra 2 órás földalatti sétát igényel. A látogatók jegyüket a 2005-ben átadott vörös-tói Látogatóközpontban válthatják meg. A felszínről az 1890-ben létesített meredek akna 271 lépcsőfoka vezet a 47 m-el mélyebben húzódó és a jósvafői kijáratig kiépített főágba, ahol a látogató betonjárdán, lépcsőkön, hidakon haladva, villanyvilágítás mellett gyönyörködhet a színes cseppkőcsodákban. A barlang jellege itt jelentősen eltér az aggteleki túra útvonalán tapasztaltaktól. A kanyargó folyosók keskenyebbek, alacsonyabbak, a cseppkövek színvilágát a fénylő fehér, a tündöklő sárga, a ragyogó vörös, barna határozza meg, s nem borítja őket a fáklyafüst fekete korma. Fekete szín azért látható, ami a mangánbaktériumoknak köszönhető. A főágban jobbra elindulva, az út a majdnem mindig száraz, köves, kavicsos, agyagos patakmeder mellett vezet. A falakat kisebb-nagyobb, változó formájú cseppkőképződmények gazdagon borítják, s a folyosót formás cseppkőoszlopok, álló- és függőcseppkövek törik meg. Közülük felismerhető a mennyezetről – jobb kéz felől – lelógó Elefántláb és Elefántagyar, majd néhány méterrel tovább a Halszárító és a Világítótorony, azt követően a bal oldali falat borító Szomorúfűz, melynek koronája vöröses színben játszik. Tőle jobbra látható a Szerelmespár és az Anya gyermekével nevű állócseppkő, valamint a Noé bárkája kőváltozatban. Kiemelendő szépségű az utat balról érintő, fehéren csillogó, mintegy 5 m magas Alabástrom szobor, mellette a mennyezetről lecsüngő függőcseppkő, a Polip. Tovább haladva a járat bal oldali falában egy 235 millió évvel ezelőtt élt tengeri liliom maradványa látható. A következő nagy kanyarulatban az Apolló-terem karcsú oszlopai, és az Egri nagyorgona vöröses színű cseppkőbordázata hívja fel magára a figyelmet. Egy viszonylag szűk alagútszerű járatot követő u alakot író kanyarban jobbra fent Drégely várának cseppkőalakja, a patakmederben a kő Krokodiok, a mennyezeten a szalmacseppkőből kirakott Tejút ejti ámulatba a látogatókat. Néhány méter után a bal oldali falon elhelyezkedő, fehér színben játszó, Eszkimó kunyhónak nevezett képződményt elhagyva jobbra a 108 m hosszú Arany utca nevű oldalág csatlakozik be, majd a sziklaalagút kiszélesedésénél az út kettéágazik. A jobbra felfelé induló több mint 100 lépcső nemcsak a barlangnak, de hazánknak is legnagyobb álló cseppkövéhez, a Csillagvizsgálóhoz vezet. A lenyűgöző látványt nyújtó, 17 m magas, felfelé keskenyedő, cseppkőkápolnákkal díszített cseppkőtorony tetejét fodros cseppkőgömb zárja le. A képződményt megkerülve a lépcsősor visszavezet a főágba. Balra, a magasban a Török város látható, melynek karcsú, fehér állócseppkövei a minaretekre emlékeztetnek. Az utat jobbra szegélyező, cseppkő képében megelevenedő mesefigurák között a vörös Sárkányfej a legvalószerűbb. Néhány méterrel tovább jobbra egy beöblösödésben a Magyarok bejövetele elnevezésű állócseppkő csoport, majd a kőfallal biztosított szűkületet követően, a járat bal oldalán pedig egy Irhabunda cseppkőváltozata látható. A viszonylag szűk, kanyarogó úton haladva jobbra a Munkácsi tömlöc után egy karcsú oszlop tetején ülő Papagáj láttán a természet alkotó erejét csodálhatja a látogató. Az út két kidőlt cseppkő (Kidőlt fatörzs), majd a magasból lecseppenő vizek formázta, fehér tetarátákkal (fodrokkal) díszített Csipkéskút mellett halad tovább, néhány méter után pedig a Hárfa vörös cseppkőhúrjai, mellette a fehér Alabástromoszlop nyújtanak egyedülálló látványt. Az utat egy Mozdonyra hasonlító kidőlt cseppkőoszlop szűkíti le. Ezután a folyosó kitágul, s balra a mélyben hatalmas kőtömbök között a barlang utolsó, időszakosan aktív nyelője, az Óriástermi-víznyelő látható. Az ott távozó víz a Rövid-Alsó-barlangon át a Tengerszem-tónál fakadó Jósva-forrás Táró-forrásában jut a felszínre. A nyelő törmelékében a barlangkutatók 35 m mélységben lejutottak a vízfolyáshoz, de a továbbhaladás omladék akadályozta meg. A nyelővel szemben a járat meredeken emelkedik a magasba, ahol az 1949-ben felfedezett Meseország húzódik. Valahol ezen a lejtőn talált emberi lábnyomokat Vass Imre a barlang feltárásakor. Sajnos azok mára már nyomtalanul eltűntek. A nyelőt megkerülve lépcsősor vezet a barlang legnagyobb termébe, a 120 m hosszú, átlag 36-38 (max. 56) m széles és 25 (max. 31) m magas Óriások termébe, melynek területe kb. 4 000 m², térfogata pedig kb. 50.000 m³. Az egymás felett elhelyezkedő járatok beszakadásával keletkezett hatalmas csarnok méretével, cseppköveinek sokaságával és változatosságával lenyűgöző látványt nyújt, melynek hatását zene és fényjáték növeli. A vezetők a 8 m magas Korinthoszi oszlopnál megállva mutatják meg a látványosabb képződményeket, a Zeppelint, a zátonyra futott Hajót, a Várbástyát az ágyúcsövekkel, a Pisai ferdetornyot, a Kínai pagodát, a Színházi nagyfüggönyt, a Sorompót, a mennyezetről lelógó Nylon harisnyát, valamint egy szép cseppkőmedencét, a Ganimédesz kútját. Az esztétikai élményt nyújtó látvány és az akusztikai hatás kihasználása érdekében szezonálisan, előre bejelentett csoportok számára a Nemzeti Park Igazgatóság itt is egy órás zenehallgatásra nyújt lehetőséget. A teremből lefelé vezető, szűk járat lépcsői a viszonylag kopár Ferde-terembe visznek, majd a cseppkődíszes Színház-terem (Színpad) következik, melynek mennyezeti formái a pókhálóra emlékeztetnek. Idáig jutott el Vass Imre 1825-ben. Bár sejtette a továbbvezető utat, azt csak majd 100 év múlva Kaffka Péter találta meg. A róla elnevezett mesterséges áttörés a barlang utolsó cseppkődíszes termébe, az ugyancsak az ő nevét viselő Kaffka-terembe vezet. Balra látható az Atlasz oszlopa, melynek hófehér ragyogását a világítás hatására kialakult zöld lámpaflóra beszennyezte. Jobbra a Hentesüzlet cseppkövei, majd a hídon áthaladva a kitátott Krokodilszáj, majd végül a terem jobb sarkában a Búboskemence és felette a Medúzák érdekes képződménye helyezkedik el. A lefelé vezető út mellett balra egy függőcseppkő a Zápfog, jobbra egy cseppkőlefolyás a Megfagyott vízesés, majd egy állócseppkő, a Cseppkőország határköve nevet viseli. Ezután a cseppkövek elmaradnak, a kőzet láthatóan megváltozik. A kiválóan oldódó Steinalmi Mészkövet itt éri el a rosszul oldódó, töredezett, fekete és világosszürke sávokból álló, Gutensteini Mészkő. A Vetődéses-terem legnagyobb látványossága a jobb oldal hatalmas sima falfelülete, az egykori hegységképző erők hatására bekövetkezett kőzetmozgás csúszófelülete. Jobbra az omladéktömbök között a Hosszú-Alsó-barlang inaktív víznyelője, majd a Raisz-ág szűk nyílása látható. A következő terem (Medvekarmos terem) nevét az oldalfalakon látható, medvekarmolásokra emlékeztető, mély barázdákról kapta. A barlang utolsó terménél a járat többfelé ágazik, ez a Labirintus, amely a rendszer természetes végpontja, ahonnan mintegy 120 m hosszú táró vezet a jósvafői Tengerszem Szálló melletti kijárathoz. A napfényen a látogatók többfajta program között választhatnak. 2005-től megtekinthetik a kijárat melletti kis épületben kialakított Kessler Hubert emlékházat, ahol megismerkedhetnek a magyar barlangkutatás kiemelkedő személyiségének munkásságával, valamint a Baradla kutatásának, feltárásának és kiépítésének történetével; földtani, biológiai, régészeti értékeivel, a művészekre gyakorolt hatásával. Számítógép segítségével a nemzeti park legjelentősebb barlangjairól a legfontosabb információk is itt kaphatók meg. Aki még elég erőt érez magában gyalogsétát tehet a festői Tengerszem-tó körül, vagy tovább haladva megtekintheti a több mint hatszáz éves, műemléki védelem alatt álló Jósvafő népi építészeti, kultúrtörténeti értékeit, a Tájházat és a kopjafás temetőt. Aki hosszabb kirándulásra vágyik, és a karsztos tájat kívánja tanulmányozni, betekintést nyerhet a felszínformák és az élővilág változatosságába, ha végig járja a kijárattól induló és az aggteleki bejárathoz vezető, mintegy 3 órát igénylő, 7,5 km hosszú Baradla tanösvény 18 állomását. Hosszútúra, Raisz Keresztély túra, Retek-ági túra Előre bejelentett csoportok, illetve az előre meghirdetett időpontra jegyet vásárlók, szakvezető kíséretében részben, vagy teljes hosszában megtekinthetik a barlang Aggtelektől Jósvafőig húzódó, 6,7 km hosszú főágát. A 4 órás Raisz Keresztély túra és az 5 órás Hosszútúra az aggteleki főbejárattól indul, s a Csónakázó-tóig megegyezik az aggteleki túrával. Innen az út a tó partján visz tovább egészen a tavat lezáró gátig, ahol a kiépítés megszűnik. Tovább már nem vezet betonjárda, a közlekedést legfeljebb csak a szükséges helyeken létesített hidak, lépcsők segítik, a fényt pedig a csoport tagjainak kézi lámpái biztosítják, egészen a vörös-tói ág becsatlakozásáig. Több helyen a járófelület vizes, csúszós, agyagos, ezért a látogatók számára túracipő és -ruha használata ajánlatos. Az aggteleki bejárattól való távolság jól követhető, a falra 100 méterenként festett fehér vonalak és a mellé írt kétjegyű számok segítségével. A túra résztvevői, amikor az Acheron és Styx-patakok találkozásánál elérik a Hangverseny-termet, jobbra fordulnak, s a Nádor-utca nevű szakaszon haladnak egészen a tó medrében álló Nádor-oszlopig. Ezt a szakaszt egykoron a hófehér mésztufa képződmények látványa miatt virágoskertnek hívták. Ezek a lerakódások mára már nyomtalanul eltűntek. A Nádor oszlopa nevű cseppkőbe vésett – ma már nehezen olvasható – felirat, József nádor 1806. évi látogatását örökíti meg. Néhány méterrel távolabb, bal kéz felől még két feliratos cseppkő látható, a Reviczky oszlopát a főkancellár 1829. évi, a mellette lévő Ferdinánd-oszlopot pedig Magyarország katonai főparancsnoka 1817. évi látogatása alkalmából vésték meg. A túlparton a Hosszú-Alsó-barlangra nyelő, a Baradla egykori igazgatójáról elnevezett Dancza-víznyelő látható, ahol a kutatók a ma is tartó feltáró munka eredményeként 40 m mélységig jutottak le. Az 1938-ban létesített gát után nemsokára lépcső vezet fel a tetőomlásból képződött Morea-hegyére, majd a másik oldalon ugyancsak lépcső visz vissza a vízfolyáshoz, ahol csapadékos időben a Törökfürdő nevű képződmény vízesése nyújt gyönyörű látványt. Majd a járat ketté válik. Egészen a 19. század végéig az út a vízfolyás mellett vezetett tovább, csapadékosabb időben néha évekig lezárva a mögötte lévő barlangszakaszt. Ezen a Nehézútnak nevezett folyosót ma már ritkán látogatják. Balra lépcsősor vezet a Hóreb hegyére. Tovább egy kiszáradt patakmederben haladva a leglátványosabb egy hatalmas, szikrázó fehér cseppkőtömb, a Gyémántkő, valamint a színes betűs Almássy-oszlop, amit Gömör vármegye főispánja 1825. évi látogatásakor véstek meg. A Viasz utcaként ismert járat nevét, az alját borító, fodrozódó, apró tufagátak, medencék színéről kapta. E csodálatos képződmények – sajnos – a több évszázados látogatottság következtében nemcsak színüket, de formájukat is elvesztették. A leglátványosabb helyen elhelyezett, a további pusztulást megakadályozó vas átjárót követően az elszűkülő folyosóban egy kettétört és egymástól eltávolodott oszlop kelt figyelmet. A következő, a bejárattól mintegy 1300 m-re fekvő terem 1887-ig a leglátogatottabb útvonal végét jelentette. A falakat több rétegben névfeliratok borítják. Itt található a barlangot feltáró Vass Imre, a barlangról festményeket készítő Markó Károly írása, s ide véste nagy betűkkel a nevét Petőfi Sándor is. Ma már a mesterségesen kialakított, s a tervezőjéről elnevezett (Münnich Kálmán) átjárón keresztül lehet tovább haladni. A járatot kitöltő agyagban mélyített, keskeny, alacsony folyosó után karcsú cseppkőgyertyák – a Libanoni cédrusok – mellett lépcsősor visz a Libanon hegyére, majd egy szerpentin több mint 200 lépcsőfoka vezet vissza a mélyben folyó patakhoz, a Dante pokla nevű helyhez. Érintve a Kaukázust, a Murányi-várat, mintegy 200 m után következik a Vaskapu robbantásokkal kialakított, ma már könnyen járható szorosa. Itt volt az egykoron áthatolhatatlannak tűnő, vizes szűkület, melyen elsőként Vass Imre jutott túl. Erre ma egy emléktábla figyelmezteti az arra járót. A Szentháromság oszlopa és a Szultán pamlaga csipkefinom mésztufadombja fölé emelkedik az Olympos. Kissé távolabb, jobbról az Aggteleki-tó alá vezető Törökmecset-ág csatlakozik a főágba, a találkozásnál a patak vize hatalmas, szétterülő hófehér mésztufagátat épített fel. A patakmedret keresztező hidakon át tovább haladva kevesebb a látnivaló, köztük nevezetesebb a Vas-vár, a Kardbojt, a Tündérek vára, a Jupiter trónusa és a Matyórojt. Újabb figyelmet a Szemiramis függőkertje, és a 18–20 m magas, szinlőkkel tagolt, cseppkőlefolyással díszített Budai Nagyalagút nevű folyosó érdemel. Az aggteleki bejárattól mintegy 2,6 km távolságra lévő Csikóstanyánál asztalok és padok várják a pihenni vágyókat. A Raisz Keresztály túra itt véget ér, a részvevők kisebb pihenő után visszafordulnak és a már megismert úton térnek vissza az aggteleki bejárathoz. A Hosszútúra, illetve Retekági túra részvevői a pihenőt követően tovább haladva a Pisai ferdetorony, bal oldalon pedig az Indiánok sátra nevű képződményt láthatják. Ezt követően az út a Mohácsi temető és a Dárius kincse képződménycsoport mellett halad tovább. A Baradla leghosszabb, oldalsó járata, a Zombor-lyuk, a Kis- és Nagy-Ravaszlyuk víznyelők vizét levezető Retek-ág jobbról, kb. 3260 méternél csatlakozik a főágba. A képződményekben gazdag, gyakran aktív patakos oldalág 1250 m hosszban, előzetes jelentkezés alapján kisebb csoportokban látogatható. A hosszútúrához kapcsolható, speciális retek-ági túra mintegy 2 órát vesz igénybe, s a Csodák terméig eljutva többek között a névadó retekcseppkövek is láthatók. Az oldalágban száraz időszakban is van víz, ezért gumicsizma, vagy váltócipő, valamint vízhatlan, vagy váltóruha használata kötelező. A főág tovább kanyargó járatát díszítő képződmények közül kiemelkedik a Lót felesége, a Barátság oszlopa, amit Castor és Polluxnak is neveznek, a Zsidó torony és a Panteon, a Jákob lajtorjája, a Vass Imre oszlopa, a Pindus-hegy, és a Proserpina hálószobája. A Vass Imre mellékág bal oldali becsatlakozása után a Minerva terme következik, ahol az 1961-ben kiadott bélyegen is látható, gyakran a barlang jelképeként is használt Minerva sisakja és a Xilofon áll. Ezt követően a Szt. László szobrának (gyakran Papagájnak is) nevezett karcsú fehér állócseppkő mellett vezet el az út, melynek finom vonalait, a környezetében lévő, hatalmas vöröses-fehér cseppkőoszlopok, függő- és állócseppkövek emelik ki. A 4750 méternél jobbról csatlakozó vörös-tói ágig még számos cseppkőképződményben gyönyörködhetnek a látogatók, melyek közül a hófehér, karcsú cseppkőoszlopokat, a Minerva oszlopát, a Salamon templomát és az Alabástrom tornyot, valamint a folyosó közepén lelógó cseppköveket, a Rózsa Sándor gatyáját kell megemlíteni. A Vörös-tói ágtól a hosszútúra részvevői a fentebb már leírt (Vörös-tó–Jósvafő közötti túra) útvonalon haladnak tovább. Látogatási statisztika A Baradlát a 19. században évente csupán néhány száz, a 20. század elején már néhány ezer ember kereste fel. Az 1950-es évektől a forgalom ugrásszerűen növekedett, a legtöbb vendég, majd 250 ezer fő, 1978-ban érkezett. A látogatók száma ma sajnos ismét csökken, 2008-ban alig haladta meg a 130 ezret (132.312). Ali Magomedovics Alijev Ali Magomedovics Alijev (cirill írással: Али Магомедович Алиев; Mahacskala, 1983. június 2.) orosz amatőr ökölvívó. Eredményei 2006 -ban Európa-bajnok harmatsúlyban. orosz bajnok harmatsúlyban ( 2005, 2006 ). Saint-Pierre-Lavis Saint-Pierre-Lavis település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 267 fő (2015). Saint-Pierre-Lavis Bermonville, Cliponville, Fauville-en-Caux, Ricarville, Sainte-Marguerite-sur-Fauville és Thiouville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Zátonyi Sándor (pedagógus, 1928) Zátonyi Sándor (Csepreg, 1928. január 22. –) matematika–fizika szakos tanár, több fizikatankönyv szerzője, Állami díjas (1966). Ifj. Zátonyi Sándor pedagógus édesapja. Életpályája Általános iskolai tanító, majd matematika–fizika szakos tanár Zsirán (1947–1954), Szakonyban (1954–1968), majd Sopronban (1968–1971). Közben matematika–fizika szakfelügyelő (1954–1971) Győr–Sopron megyében. 1971–1988 között az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaként az általános iskolai fizika tantárgy gondozója. 1984-ben Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen (egyetemi) doktori címet szerzett pedagógiából. 1988-tól nyugdíjas, Sopronban él. Főbb publikációi Könyvek Fizika az általános iskola 6. osztálya számára (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1964, (14. kiadás, 1977, ISBN 963-17-2317-8) Fizika az általános iskola 7. osztálya számára (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, (13. kiadás, 1977, ISBN 963-17-2390-9) Fizika az általános iskola 8. osztálya számára (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1966, (12. kiadás, 1977, ISBN 963-17-2335-6) Tanári kézikönyv a fizika 6. osztályos tanításához (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1965 Tanári kézikönyv a fizika 7. osztályos tanításához (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1966 Tanári kézikönyv a fizika 8. osztályos tanításához (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1967 Tanári kézikönyv a 8. osztályos matematika tanításához (Kovács Zoltánnal), Budapest, Tankönyvkiadó, 1968 Matematikai feladatgyűjtemény (8. osztály) , Budapest, Tankönyvkiadó, 1970, (5. kiadás, 1974, ISBN 963-17-0488-2) Tanulói kísérletek az általános iskolák fizika tanításához (Gergely Péterrel), Budapest, Tankönyvkiadó, 1970 Kis elektrotechnikus , Budapest, Tankönyvkiadó, 1977, ISBN 963-17-2008-X A fizika tartalmi megújítása az általános iskolában , Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1977, ISBN 963-7801-37-5 Részletes követelmény- és taneszköz-rendszer. Általános iskola. Fizika 6. osztály , Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1978 Részletes követelmény- és taneszköz-rendszer. Általános iskola. Fizika 7. osztály , Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1979 Részletes követelmény- és taneszköz-rendszer. Általános iskola. Fizika 8. osztály , Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1980, ISBN 963-681-166-0 Játékok zsebteleppel és mágnespatkóval , Budapest, Móra Könyvkiadó, 1980, ISBN 963-11-2147-X Elektromosságtani előismeretek , Budapest, Tankönyvkiadó, 1981, ISBN 963-17-5542-8 Eredményvizsgálat témazáró feladatlapokkal. Fizika 6-8. o. , Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1982, ISBN 963-681-404-X A fizikai feladatok és a tanulók gondolkodása , Budapest, Tankönyvkiadó, 1983, ISBN 963-17-7167-9 Az előismeretektől a tudásig , Budapest, Tankönyvkiadó, 1986, ISBN 963-17-9387-7 A C16 és Plus/4 az általános iskolai fizikatanításban (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Novotarde, 1986, ISBN 963-02-5105-1 Fizika 7 (Energia I.) Fakultatív tankönyv a 7. osztály számára (Smidéliusz Zsuzsával), Budapest, Tankönyvkiadó, 1987, ISBN 963-17-9789-9 Fizika 8 (Energia II.) Fakultatív tankönyv a 8. osztály számára (Smidéliusz Zsuzsával), Budapest, Tankönyvkiadó, 1988, ISBN 963-18-0830-0 A fizika tanítása és tanulása az általános iskolában , Budapest, Tankönyvkiadó, 1990, ISBN 963-18-2463-2 Középiskolába készülök fizikából , Celldömölk, Apáczai Kiadó, 1991, ISBN 963-7478-17-5 Fizika 6/1 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993, ISBN 963-18-5060-9 Fizika 6/2 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994, ISBN 963-18-5414-0 Fizika 6/3 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995, ISBN 963-18-6164-3 Fizika 6/4 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, ISBN 963-18-6910-5 Fizika 6/5 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997, ISBN 963-18-7634-9 Fizika 6/6 (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998, ISBN 963-18-8399-X Tanácsok a Fizika 6/1. és Fizika 6/2. tankönyvek és témazáró feladatlapok használatához (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994, ISBN 963-18-5929-0 Tanácsok a Fizika 6/3. és Fizika 6/4. tankönyvek és témazáró feladatlapok használatához (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, ISBN 963-18-7405-2 Mit kell tudni fizikából az alapvizsgához? , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, ISBN 963-18-6849-4 Fizika 7. (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998, ISBN 963-18-8847-9 Fizika 8. (ifj. Zátonyi Sándorral), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999, ISBN 963-18-9379-0 Alapműveltségi vizsga. Részletes vizsgakövetelmények ... Fizika , Szeged, OKI Alapműveltségi Vizsgaközpont – Mozaik Kiadó , 1998, ISBN 963-697-182-X Képességfejlesztő fizikatanítás , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001, ISBN 963-19-1596-4 Fizika feladatok 10 éves kortól (Sebestyén Zoltánnal és Vida Józseffel), Piliscsaba, Konsept-H Könyvkiadó, 2002, ISBN 963-9362-24-7 Fizika 7. , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002, ISBN 963-19-2047-X Fizika 8. , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003, ISBN 963-19-3320-2 Természetismeret - Fizika 6. , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003, ISBN 963-19-4119-1 Fizikai kísérletek környezetünk tárgyaival , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006, ISBN 963-19-5734-9 Fizika 7. , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009, (átdolgozott), ISBN 978-963-19-6141-6 Fizika 8. , Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009, (átdolgozott), ISBN 978-963-19-6557-5 Fizika a 7. évfolyam számára , Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2015, ISBN 978-963-19-7861-2 Fizika a 8. évfolyam számára , Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2016, ISBN 978-963-19-7864-3 Cikkek Könyvnyomda Csepregen a XVII. század első felében , Vasi Szemle 1963. (17. évf.) 2. sz. Bognár Ignác , Vasi Szemle, 1966. (20. évf.) 2. sz. A tanulók gondolkodásának fejlődés-lélektani vizsgálata a fizika tanításához , Magyar Pedagógia 1969. évf. 3-4. sz. Vizsgálat és kísérlet a tanulók gondolkodásának köréből , Pedagógiai Szemle 1973. évf. 11. sz. A csepregi reformáció kori kollégium (1557-1643) , Soproni Szemle, 1974. (28. évf.) 4. sz. → Cikk a folyóiratban Az általános iskolai tantervtervezet kipróbálásának tapasztalataiból , A Fizika Tanítása 1976. évf. 3. sz. Az általános iskolai fizikatanítás fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről , Fizikai Szemle, 1979. évf. 1. sz. Korreláció az írásbeli és szóbeli feleletek között , Magyar Pedagógia. 1979. évf. 3. sz. Ellenőrzés szóban és írásban, ahogy a tanulók látják , Pedagógiai Szemle 1980. évf. 11. sz. A fizikatanulás és a motiváció változása , Pedagógiai Szemle 1982. évf. 11. sz. Tantervek, tankönyvek és tanulói eredmények az általános iskolában , Fizikai Szemle 1985. évf. 7. sz. Különbségek a fiúk és a lányok eredményeiben a fizikai számításos feladatok megoldásában , Pedagógiai Szemle 1987. évf. 6. sz. A számítógépes szimuláció és az interiorizáció , Pedagógiai Technológia 1989. évf. 1. sz. Szorzás, osztás, mértékegység-átváltás matematika- és fizikaórán , Pedagógiai Szemle 1981. évf. 11. sz. A reformáció kori csepregi kollégium (1557-1643) , Magyar Pedagógia 1991. (91. évf.) 3-4. sz. → A cikk A 8. osztályos tanulók fizika tantárgyi tudásának diagnosztikus elemzése , In: Pedagógiai Diagnosztika, (Szerk.: Vidákovich Tibor.) Szeged, Alapműveltségi Vizsgaközpont, 1992., 37-65. o. Egymásra utalt tantárgyak. Az általános iskolai fizika és kémia összehangolt, koncentrált tanítása, tanulása , Iskolakultúra, 1992. évf. 5. sz. Új fizika tanterv és tankönyvsorozat (ifj. Zátonyi Sándorral), Iskolakultúra, 1993./17. Tanári és tanulói vélemények a fizika tananyagáról , Iskolakultúra 2000. évf. 3. sz. Fizika felmérő. A 8-11. évfolyamos tanulók tudásának diagnosztikus értékelése , Iskolakultúra 2001. évf. 3. sz. A 2001. évi országos fizika tantárgyi mérés eredményei , A Fizika Tanítása 2002. évf. 2. sz. Hatvan éves az általános iskola , Iskolakultúra 2006. (16. évf.) 2. sz. → A cikk Négyszázötven éves a csepregi iskola , Vasi Szemle 2007. (61. évf.) 3. sz. A motiváció és környezetünk fizikája , Fizikai Szemle, 2007. (57. évf.) 5. sz. → A cikk Bognár Cecil (1883-1967) (A fizika és a pszichológia kiváló művelője) , Vasi Szemle, 2009. (63. évf.) 6. sz. Szabó József, a magyar gabonanemesítés úttörője , Vasi Szemle, 2010. (64. évf.) 2. sz. Fejezetek Csepreg szőlőtermelésének és borkereskedelmének múltjából , Vasi Szemle 2013. (67. évf.) 1. sz. Péterfy Sándor (1841–1913) emlékezete (Halálának centenáriumán) , Vasi Szemle, 2013. (67. évf.) 5-6. sz. Kitüntetések, díjak Kiváló Tanár (1958) Állami Díj (1966) – A korszerű általános iskolai fizika tankönyvek és kézikönyvek írásáért. Megosztott díj Kovács Zoltánnal . Mikola Sándor-díj (1988) Sopron Kiváló Pedagógusa (1995) Ericsson-díj (2000) Rátz Tanár Úr életműdíj (2004) 2009-es UEFA-kupa-döntő A 2009-es UEFA-kupa-döntő az utolsó mérkőzése volt a 2008–2009-es UEFA-kupának. A szezon az UEFA második számú kupasorozatának, az UEFA-kupának a 38. kiírása. Ez volt az utolsó olyan döntő, amelyet UEFA-kupa néven rendeztek, a 2009–2010-es szezontól Európa-liga néven fut majd a sorozat. A mérkőzést a Sahtar Doneck és a Werder Bremen játszotta, a találkozót a Sahtar nyerte 2–1-re a hosszabbításban. Az első gólt az első félidő közepe táján Luiz Adriano szerezte, amivel vezetéshez juttatta a Sahtart, majd tíz perccel később Naldo szabadrúgásból egyenlített. A második játékrész nem hozott újabb találatot, így hosszabbítás következett; mindössze hét perc elteltével Jádson megszerezte a Doneck második gólját is, így a Sahtar története első európai kupadiadalát érte el. A találkozót 2009. május 20-án rendezték, melynek helyszíne a Fenerbahçe pályája, az isztambuli Şükrü Saracoğlu Stadion volt. Ez volt a második olyan európai kupadöntő, melynek Törökország volt a házigazdája. Az első a 2005-ös UEFA-bajnokok ligája-döntő volt, melynek helyszíne egy másik Isztambulban található stadion, az Atatürk Olimpiai Stadion volt. Statisztikák Az UEFA teljes körű jegyzőkönyve Alan Eugene Johnston Alan Eugene Johnston (Nashville, Tennessee, 1962. december 7. –) amerikai űrhajós. Életpálya 1986-ban a University of Tennessee-n mérnöki diplomát szerzett. 1990-ben ugyanott doktorált. 1991. januárjától a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–50, STS–66, STS–83 és STS–94 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. Űrhajós pályafutását 1997. július 17-én fejezte be. Tartalék személyzet STS–83 , a Columbia űrrepülőgép 22. repülésének küldetésfelelőse. STS–94 , a Columbia űrrepülőgép 23. repülésének küldetésfelelőse. 910 Anneliese A 910 Anneliese (ideiglenes jelöléssel 1919 FB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1919. március 1-én. Víznar Víznar település Spanyolországban, Granada tartományban. Víznar Alfacar, Huétor Santillán, Granada és Jun községekkel határos. Lakosainak száma 978 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 200 méteres pillangóúszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 200 méteres pillangóúszás versenyeit július 31-én rendezték a Tbilisziben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. A döntőben egy nemzet csak egy versenyzővel képviseltethette magát. Benkő Dániel (mezőgazdász) Árkosi Benkő Dániel (Kézdivásárhely, 1799. január 9. – Budapest, 1883. november 19.) mezőgazdasági szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életpályája Benkő Bálint és Jancsó Salóme fia volt. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Nagyenyeden folytatta, ahol a bölcselet mellett a jogi és teológiai tanulmányokat is végezte. Ezalatt tanítója volt gróf Mikó Imrének és báró Kemény Zsigmondnak. Egy évet nyilvános tanítóként is töltött Nagyenyeden. Ezután három évig orvosnövendék volt Bécsben, ahol különösen a vegytan, élettan és természettan voltak kedvelt tantárgyai. A sok tanulás azonban megtámadta szemeit, így orvosi tanácsra elhagyta a tovább tanulást, és a mezőgazdaságot választotta életpályául. Károlyi Lajos gróf birtokán Tótmegyeren, Klauzál Imre dolgozott 1828. júniustól 1840. szeptember végeig. 1838-ban, amikor Klauzál a jeles rohonci gazdasági tanintézetet szervezte, Benkőt oda is magával vitte s ő ebben az intézetben az 1839. tanév alatt a gazdasági műtan tanára volt. 1840. szeptember 1-jétől Esterházy Pál Antal herceg lévai uradalmának lett felügyelője, 1846. évi május 26-ától 1854-es nyugalomba vonulásáig pedig a lévai, biccsei és derecskei uradalmak főfelügyelője volt. Ezután ötödfél évig Schönborn gróf gazdasági tanácsosa volt munkácsi uradalmában; ezt követőleg Károlyi István uradalmaiban foglalkozott két éven át, majd közvetlenül halála előtt, több, mint tíz éven át Zselénszky Róbertnél működött gazdasági tanácsosként. 1844-ben az általa kifejlesztett Benkő-eke a budai ekeverseny győztese lett, viszont soha nem tudott széles körben elterjedni. A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 19-én választotta levelező tagjai közé; székfoglalóját 1861-ben tartotta A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból címmel. A Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek igazgatóválasztmányi, az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek tiszteletbeli, a bécsi császári és királyi mezőgazdasági társulatnak levelező tagja volt. Emlékezete Az Akadémián Galgóczy Károly tartott felette emlékbeszédet 1884. február 24-én. Koszorúzással a Hősök terén. Továbbá Kecskeméten átadott szobrot is koszorúznak. Munkái Mezei gazdaság könyve, Stephens Henry The book of farm című munkája nyomán. Pest, 1855–68. 6 kötet. ( Korizmics Lászlóval és Morócz Istvánnal együtt; főképpen a növénytermelést tárgyalók nagy része származott az ő tollából.) Gazdasági cikkei az Ismertető -ben (1840.) és a Magyar Gazdában (1848 előtt), azután a Gazdasági Lapok -ban (1854–1874.) és Falusi Gazdában (1858.) jelentek meg. Akadémiai székfoglalója: A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból. (Akad. Ért. math. és term. oszt. II. 1861.) Kéziratban maradt: Szőlőművelés és Gazdasági üzlettan. Arcképe Molnár József által kőre rajzolva s Rohn A. által nyomtatva Pesten jelent meg 1858-ban. .38 Special A .38 Smith & Wesson Special (elterjedtebben .38 Special, .38 Spl, vagy .38 Spc, kiejtve: "harmincnyolc speciál") egy peremes, központi gyújtású lőszer, amit a Smith & Wesson tervezett. Legelterjedtebben revolverekben használják, bár néhány öntöltő pisztoly és karabély is használja ezt a lőszert. A .38 Special volt az alap szolgálati lőszer a legtöbb rendőrségnél az Egyesült Államokban az 1920-as évektől az 1990-es évek elejéig. A világ más részein, legfőképpen Európában a metrikus 9×29 mm R jelöléssel ismert (az R a rimmed, azaz „peremes” töltényhüvely jelölése). Története A neve ellenére a .38 Special kaliber valójában .357–.358 hüvelyk (9,0678 mm), a „.38”-cal a töltött rézhüvely hozzávetőleges átmérőjére hivatkoznak. Ez azért alakult így, mert az eredeti .38-as kaliberű lőszert, a .38 Short Colt-ot az átalakított .36-os kaliberű elöltöltős Navy-revolverekhez tervezték. Ezek megközelítőleg 0.374 hüvelyk (9,5 mm) átmérőjű hengeres tűztérrel rendelkeztek, és olyan lövedék kellett hozzájuk, amelynek az átmérője megegyezett a töltény külső átmérőjével. (lásd bővebben: .38 Long Colt). A hosszát kivéve a .38 Special hüvely méretei azonosak a .38 Long Colt-éval, és a .357 Magnuméval, amely a korábbi lőszerből lett kifejlesztve 1935-ben. Emiatt a .38 Special lőszer biztonságosan elsüthető a .357 Magnumhoz tervezett revolverekben. Ez a másik irányban viszont nem igaz; a .357 Magnum hüvelye a .38 Specialnál hosszabbra lett tervezve, így a .357 lőszer nem tölthető be a .38-as kaliberű fegyverekbe, amelyek nem a magnum-töltetek jelentősen nagyobb nyomására lettek tervezve. A .38 Special 1899-ben lett bevezetve mint a .38 Long Colt továbbfejlesztése. Katonai szolgálati lőszerként stopphatását elégtelennek találták a fapajzsokkal támadó morok ellen a filippínó-amerikai háború alatt. A legtöbb leírás 1902-re datálja a lőszert, valamint a Smith & Wesson katonai és rendőrségi revolver változatait is. Habár harminc évvel a füstnélküli lőpor korának kezdete után vezették be, a .38 Special eredetileg feketelőporral volt töltve, de a bevezetése utáni egy éven belül füstnélküli töltettel is elérhetővé vált. A .38 Special nagyon pontos egy minőségi revolverben, kis hátrarúgást produkál, így a világ legnépszerűbb revolverlőszere maradt több mint egy évszázaddal a bevezetése után is. Céllövészetre, önvédelemre és kisebb állatok vadászatára is használják. Az 1930-as években, a céllövészetre, erősebb tokkal készült revolverek, mint a Smith & Wesson 38/44 Heavy Duty, egy nagyobb nyomású (és ennek következtében nagyobb erejű), .38 Special Hi-Speed, majd végül a .357 Magnum névre keresztelt lőszer kifejlesztését tették lehetővé. Napjainkban ennek a lőszernek a kissé nagyobb nyomású változata a .38 Special +P; ezek a +P osztályozású .38-as és a .357-es revolverekben használhatók. Nagyon ritkán néhány gyártó, mint például a Federal és a Winchester készít még erősebb töltettel rendelkező lőszereket, amelyek "For Law Enforcement Only" (Csak Rendfenntartó Erők Számára) feliratot, és .38 Special +P+ jelölést kapnak. Ez a lőszer csak a .357 revolverekben használható, a .38 Special vagy .38 Special +P osztályozású lőfegyverekben jelentős sérülést okozhat. Mivel a .38 Special a .357 revolverekben is működik, így a .357-est használók körében is népszerű a kisebb hátrarúgás, kisebb hang és alacsonyabb ár okán. Számos alsókulcsos puska készült .357 és .38 Special kaliberben. Teljesítmény A feketelőpor töltet okán a .38 Special egy alacsony nyomású lőszer, az egyik legalacsonyabb a napjainkban használtak közül a 17 000 PSI nyomásával. Az új szabványok szerint a .38 Special egy közepes méretű lövedéket alacsony sebességgel lő ki. A legközelebbi hasonlók a .380 ACP, amelyik egy sokkal könnyebb lövedéket lő ki nagyobb sebességgel, a 9×19 mm Parabellum, amelyik egy kicsit könnyebb lövedéket sokkal nagyobb sebességgel lő ki; és a .38 Colt Super, amelyik egy közel azonos méretű lövedéket lő jelentősen nagyobb sebességgel. Ezek közül mind a három általában öntöltő pisztolyokban használatos. A nagyobb nyomású .38 +P a 20 000 PSI nyomásával körülbelül 20%-kal több energiát jelent a szabványoshoz képest, és a .380 ACP és a 9×19 mm Parabellum közé esik, közel azonosan a 9×18 mm Makarovval. Az összes .38 lövedék és a .357 Magnum egy 6 hüvelyk hosszú revolverből lőve - a jobban eltejedt 4 hüvelyk hosszú revolverből a csőtorkolati sebesség 80-100 fps-sel kisebb, és természetesen az energia is ennek megfelelően csökken. Most már csak nagyon kis számban használnak az Egyesült Államok rendőrségénél .38 Special revolvereket mint szabvány szolgálati fegyvert, a legtöbb helyen lecserélték a nagyobb tárkapacitású, és gyorsabban újratölthető öntöltő pisztolyokra 9×19 mm Parabellum, .357 SIG, .40 S&W, .45 ACP vagy .45 GAP kaliberben. Roderick Rijnders Roderick Rijnders (Batavia, Holland Kelet-India, 1941. március 1. – 2018. január 15.) olimpiai ezüstérmes holland evezős, kormányos. Pályafutása Az 1965-ös duisburgi Európa-bajnokságon bronzérmes lett kormányos kettesben. Ugyanebben a versenyszámban az egység kormányosaként az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezüstérmes lett Herman Suselbeekkel és Hadriaan van Nes-szel. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1968, Mexikóváros (kormányos kettes) Európa-bajnokság bronzérmes: 1965, Duisburg (kormányos kettes) Trouble Maker A Trouble Maker a CUBE Entertainment alatt működő duó, amelyet Jang Hyunseung (ex-Beast tag) és Kim Hyuna (ex-4Minute tag) alkot. A formáció 2011-ben jött létre, és számos dalt és albumot adtak ki. A duó 2013 óta nem aktív, de még nincs bejelentve, hogy feloszlanak-e vagy nem. Története 2011: A debütálás November 11-én a CUBE bejelentette, hogy egy újabb formációt fog debütáltatni. A formáció a Trouble Maker nevet kapta és két tag, Hyunseung és Hyuna kapott helyet. Debütáló daluk a formáció nevéről kapta és ezzel hivatalosan is debütáltak. 2013: 2 év kihagyás, NOW, Chemistry minialbum 2013-ban a CUBE bejelentette, hogy 2 év kihagyás után a Bajkeverők visszatérnek. Ennek az oka az volt, hogy míg Hyunseung, akkor még a Beast tagjakén, tevékenykedett, addig Hyuna a 4Minute comeback-re, illetve a szóló visszatérésére készült. Végül 2013 szeptemberében visszatértek a NOW dalukkal, ami több helyen is lista vezető lett. A klipet két verzióban töltötték fel, az egyik az, ami megkapta a 15 karikát, a másik viszont már a 19-est kapta meg, mivel cigaretta, pénz és fegyver is jelen volt az MV-ben. 2013–jelenleg Jelenleg a Trouble Maker szünetel, ugyanis mind két fél a szólótevékenységével van elfoglalva. Hyunseung 2016-ban kilépett a Beastből, viszont nem tudni, hogy a duót is otthagyja-e. Hyuna is szólótevékenységgel foglalkozik, mivel a 4Minute 2016-ban feloszlott, viszont őróla sincs hír, hogy ő is ott hagyja-e a duót. Sarkantyússármány-félék A sarkantyússármány-félék (Calcariidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Egyes rendszerezések az ide tartozó nemeket a sármányfélék (Emberizidae) családjába sorolja. A sármányfélék közül kerültek önálló családdá leválasztva az alábbi fajok. Rendszerezés A családba az alábbi 3 nem és 6 faj tartozik: Rhynchophanes – 1 faj Plectrophenax – 2 faj Calcarius – 3 faj Forrás ↑ Jboyd.net: Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. január 27.) Budapest IX. kerületének műemléki listája Budapest IX. kerületében a központi védettségű műemlékeket a 2001. évi LXIV. törvény, a helyi védettséget élvező épületeket pedig a 37/2013. (V.10.) fővárosi és 8/1996. (III.4.) kerületi rendeletek sorolják fel. Bahnhof Berlin-Spandau Bahnhof Berlin-Spandau vasútállomás Németországban, Berlin tartományban. A német vasútállomás-kategóriák közül a második csoportba tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: RB14 RE 2 RE4 RB10 S5 Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hamburg Hauptbahnhof (ICE 28) Berlin Hauptbahnhof (ICE 10, ICE 28) Wolfsburg Hauptbahnhof (ICE 10) Bahnhof Berlin Jungfernheide (RE4, RB10) Bahnhof Berlin Zoologischer Garten (RE 2) Berlin-Charlottenburg állomás (RB14) Berlin-Stresow railway station (S5) Gaudius Gaudius (Gaundinus, horvátul Gaudije) (1100 körül – 1161 után) spliti érsek (1136 körül – 1153). Élete Gaudius Spalatói Tamás leírása szerint egy spliti előkelő és befolyásos családhoz tartozott, az átlag klerikusnál iskolázottabb volt. Érsekké választása előtt a Szent Anasztázia templom plébánosa volt. Közeli, jó viszont ápolt a II. Béla magyar uralkodóval, számos alkalommal járt a királyi udvarban, valószínűleg diplomáciai feladatokat teljesítve. 1136 körül választhatták érsekké, ám a szokásokkal ellentétben nem a pápa szentelte fel, hanem az esztergomi érsek, amely ellen II. Ince pápa tiltakozott is a magyar uralkodónál és az érseknél is. Végül a pápától három évvel később kapott palliumot Ubald pápai legátuson keresztül, II. Ince 1139. május 23-án keltezett levele szerint. Érsekségének az vetett véget, hogy 1153-ban a kánonjoggal ellentétes módon felszentelte a trogiri püspököt és III. Jenő pápa letette a hivatalából. A hivatalos dokumentumok azonban egészen 1158-ig érsekként hivatkoznak rá, amely arra utalhat, hogy letétele után egészen az 1150-es évek végéig nem választottak új egyházfőt. 1159-ben, még Gaudius életében, új egyházfő került a spliti érsekség élére, a magyar származású Absalom. Gaudius nevéhez köthető a Splittől néhány kilométerre fekvő Szent Kozma és Damján templom építtetésének a kezdete. Ez az egyház a mai Kaštel Gomilicában 1975 és 1977 között feltárt templommal azonosítható, és többek között arról nevezetes, hogy már a 12. században ide került Szent István magyar király egy ereklyéje. A templomot már nem Gaudius, hanem utódja Absalom szentelte fel 1160-ban. Stazione di Como Nord Camerlata Stazione di Como Camerlata vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Como településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Como–Saronno-vasútvonal Como–Varese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Como Borghi Stazione di Grandate-Breccia Eltűntnek nyilvánítás Az eltűntnek nyilvánítás olyan polgári nemperes eljárás, amelynek célja az, hogy az eltűnt személyt (az eltűntet) eltűntnek nyilvánítsa. A hatályos magyar jog szerint 2018. január 1-jétől az eltűntnek nyilvánítás szabályait a 2017. évi CXVIII. törvény határozza meg. E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni. Az eltűntnek nyilvánítási eljárás célja, hogy társadalombiztosítási jogszabályon alapuló juttatás igénybevétele céljából megállapítsa egy személy eltűnését. A holtnak nyilvánítás iránti eljárás szabályait e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni az eltűntnek nyilvánítási eljárásra. Az eltűntnek nyilvánítás iránti eljárást a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti juttatás igénybevételére jogosult személy kezdeményezheti. Hirdetmény kibocsátásának akkor van helye, ha azt a bíróság a tényállás megállapítása érdekében szükségesnek tartja.A hirdetmény napilapban való közzétételnek és ügygondnok kirendelésének nincs helye. A bíróság az eltűntnek nyilvánítás tárgyában - hirdetmény kibocsátása esetén a hirdetményi határidő lejártát követő - 60 napon belül határoz. A korábbi magyar jog szerint 1953-tól az eltűntnek nyilvánításról a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet előírásai rendelkeztek. Társadalombiztosítási jogszabályon alapuló olyan kérelem tárgyában, amely arra irányul, hogy a bíróság a biztosítottat eltűntnek nyilvánítsa, az a járásbíróság jár el, amelynek területén az eltűnt utolsó belföldi lakóhely, vagy - lakóhely hiányában - utolsó belföldi tartózkodási helye volt. Az eljárás során a bíróság az érdekelteket meghallgatja, s ha a kérelmet nem tartja azonnal teljesíthetőnek, hirdetményt bocsát ki, amelyben felhívja az eltűntet, valamint mindazokat, akik hollétéről tudnak, hogy az eltűnésre, illetőleg az eltűnt hollétére vonatkozó adatokat a bíróságnak jelentsék be. A hirdetményt 30 napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára, továbbá az illetékesség szempontjából irányadó községi (városi, illetőleg városi kerületi) tanács hirdetőtáblájára. Hírlapi közzétételnek és ügygondnok kirendelésének helye nincs, a bíróság azonban az eltűnt holléte felől hivatalból is tudakozódik, ha a rendelkezésre álló adatok alapján ettől eredmény várható. A bíróság az eltűnés tárgyában a hirdetménynek a bírósági hirdetőtáblán való kifüggesztésétől számított hatvan nap elteltével végzéssel határoz. Az eltűnést megállapító végzést a bíróság bármelyik érdekelt kérelmére - a szükséghez képest a többi érdekeltek meghallgatása után - hatályon kívül helyezi, ha kitűnik, hogy az eltűnt él. José Luís Mendes de Andrade José Luís Mendes Andrade (Fogo, 1991. január 24. –) zöld-foki labdarúgó. Beceneve Zé Luís. Posztját tekintve csatár. Zé Luís jobblábas. Pályafutása Videoton FC José Luís Mendes Andrade 2013 júliusában egy évre kölcsönbe került a Videoton FC csapatába az SC Braga B labdarúgó-egyesülettől. Pekszok állomás Pekszok (Baekseok) állomás a szöuli metró 3-as vonalának állomása Kjonggi (Gyeonggi) tartomány Kojang (Goyang) városában. Gymnogobius A Gymnogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobionellinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 16 faj tartozik: Gymnogobius breunigii ( Steindachner , 1879) Gymnogobius castaneus (O'Shaughnessy, 1875) Gymnogobius cylindricus (Tomiyama, 1936) Gymnogobius heptacanthus (Hilgendorf, 1879) Gymnogobius isaza (Tanaka, 1916) Gymnogobius macrognathos (Bleeker, 1860) - típusfaj Gymnogobius mororanus (Jordan & Snyder, 1901) Gymnogobius nigrimembranis (Wu & Wang, 1931) Gymnogobius opperiens Stevenson, 2002 Gymnogobius petschiliensis (Rendahl, 1924) Gymnogobius scrobiculatus (Takagi, 1957) Gymnogobius taranetzi (Pinchuk, 1978) Gymnogobius transversefasciatus (Wu & Zhou, 1990) Gymnogobius uchidai (Takagi, 1957) Gymnogobius urotaenia (Hilgendorf, 1879) Gymnogobius zhoushanensis Zhao, Wu & Zhong, 2007 The Immigrants A The Immigrants egy pécsi alternatív rockegyüttes, amelyet 2011 tavaszán Badric Adorio énekes basszusgitáros Süveges Dominik gitáros és Sápi Szabolcs gitáros alapított Pécsen. 2011 őszén csatlakozott Károlyfi Balázs dobos a zenekarhoz, ahonnan a The Immigrants aktív működésének kezdetét számolják. Az együttes 2012-től vált ismertté Magyarországon, miután bekerült a 2012-es Csillag Születik szériájának döntőjébe. A The Immigrants 2013 januárjában jelentette meg első Best Of Immigrants névre hallgató lemezét, amely azóta Európa több országába is eljutott. Az együttes története A Kezdetek A The Immigrants, az akkor még 17 éves Badric Adorio és a vele egyidős Süveges Dominik agyából pattant ki 2011 tavaszán. Néhány jól sikerült próba után egyértelmű volt a cél: a zenekart bővíteni kell. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Sápi Szabolcs, aki fiatal kora(16) ellenére hamar megmutatta a benne rejlő tehetséget. Az ideális dobos megtalálása már több időt vett igénybe, de végül a magyar Iwiw közösségi portálon összetett keresést alkalmazva, a "magamról" rovatban feltüntetett "dobolok" jellemző-re keresve, felbukkant Károlyfi Balázs neve, akit néhány hónapos unszolás után sikerült megnyerni. Paranoia, Mira és a Hy Little Honey 2011 őszétől az együttes újabb és újabb számai futószalagon érkeztek. Az ötletekben gazdag lelkes munka gyümölcse a zenekar első EP-je, amelyre három szám került. A Paranoia, Mira és Hy Little Honey novemberben jelentek meg. Ugyanebben a hónapban nyerte meg a Paksi Pop-rock Jazz tehtetségkutatójának legjobb énekes különdíját, amelyet a közönség ítélt oda Adorionak. Immigrants a Csillag Születikben Süveges Dominik barátnője a formációt tudta nélkül nevezte 2012-es Csillag Születikbe, azonban Dominik iskolai kötelezettségeiből adódóan a zenekar trióban jelent meg az első válogatáson és önállósították magukat. A továbbjutás megpecsételte a zenekar jövőbeli felállását, így legtöbben három tagúnak ismerték meg az Immigrants-et. 2012. március 24-én mutatkoztak be először országszerte, több mint 2 millió tévénéző előtt. A zsűri döntése alapján egyenes ágon jutottak a selejtezőből az élő adásokba. A hét élő adásból a harmadikban estek ki, de több tekintetben történelmet írtak a Csillag születik szériák történetében. Az első lényeges változást az élő adásban való részvételük jelentette, hiszen semelyik korábbi Csillag Születikben nem jutott el élő adásig zenekari formáció. Az Immigrants másik jelentős hatása, hogy a zenekar két saját dalt(Mira; Never Forgetting This Town) is előadott, míg korábban előttük senki. A Never Forgetting This Town előadásának különleges pikantériája, hogy a szám csupán előadása előtt egy héttel íródott, a zenekar mégis úgy döntött előadja élőben 2 millió ember előtt. A döntésük a korábbi adásokhoz képest sokkal magasabb zsűri pontozást hozott, ám ennek ellenére véget ért számukra a verseny. Élet a Csillag születik után A Csillag születik előtt néhány fellépéssel rendelkező, ám színpadi tapasztalatokban korán sem szegény zenekart a kiesés után várták az igazi kihívások. 2012 nyarán felléptek a Ponthatár Partin több ezer ember, illetve műsoridőben a szintén pécsi 30Y előtt. A fellépés után a két zenekar megkezdte együttműködést. "A 30y hatással volt a The Immigrants munkásságára is, ezért nagyon örültünk mikor tetszett nekik a zenénk és meghívtak minket néhány őszi turnéállomásukra!" - mondta Badric Adorio a 30Y-nal való közös turnézás kapcsán. A 2012-es nyári koncertek közt ott volt még a Bajai Sziget Kavalkád és az Ördögkatlan is. Best of Immigrants - a bemutatkozó album A 30y-os turné után az együttes elegendő számmal rendelkezett egy második EP elkészítéséhez. A lemezfelvételt végül Belgrádban Adorio nagybácsija, Vladimir Markovic, a szerb Pressing gitárosa segítségével készítették el a Dobro Polje stúdióban, ahol korábban Sting is megfordult. A lemez producere Takács Béla (Művésznevén Takács Béláné), aki a 2011-es EP-t is készítette, a 7 új szám elkészítése mellett, az EP számait is újrakeverte, így lett az eredetileg 7 számos 2. EP-ből, egy 10 számos bemutatkozó album, a Best Of Immigrants." -Az eddigi legjobb dalokból!"- ahogyan azt a zenekar mondani szokta. Az album 2013. január 25-én jelent meg független kiadásban és a zenekar honlapján meg is hallgatható: http://www.theimmigrants.hu/bestof.html Smiles Around Midnight Az album nem terjedt el széles körökben, csupán lokális szinten, viszont az album nyitó számára, a Smiles Around Midnight-ra felfigyelt az országosból pécsivé vált Rádió1, akik azóta rendszeresen játsszák illetve támogatják a formációt. A zenekar 2013 augusztusában forgatta le a szám videoklipjét, amely október 2013. október 2-án jelenik meg. A videoklipet Európában egyedi módon, egy, a pécsi belvárosban mozgó busszal népszerűsít majd, amelyen élőben zenél az eseményen résztvevő egyetemistának. Zenei Stílus Hatások A The Immigrants zeneszerzési procedúrájába minden zenekartag egyenlő arányban szól bele, így minden tag zenei ízlése alapjaiban meghatározza a végül kialakuló számot. A legjelentősebb hatással a The Killers, Kings of Leon, Muse, The Police, Red Hot Chili Peppers, Foals, U2, Coldplay The Mars Volta, The Beatles, Cake, Radiohead, The Strokes, Led Zeppelin, Kispál és a Borz, 30Y zenekarok voltak. Az új, 2013-ban készült számok már sok tekintetben elütnek a Best of Immigrants számaitól keverve az Alternatív rock és az Indie rock világát a Funk, Jazz, Hiphop és a Pop elemeivel. Diszkográfia Debut EP (2011) Best of Immigrants (2013) I Need Help (2016) She’s the One (Robbie Williams-dal) A She’s the One című dal a World Party nevű együttes dala, melyet Karl Wallinger írt, és amely az együttes 1997-es albumán, az Egyptology-n jelent meg. 1999-ben Robbie Williams dolgozta át és dupla A-oldalas kislemezként jelent meg (B-oldalon az It’s Only Us című számmal). Ez a kislemez lett Williams albumának, az I've Been Expecting You-nak a negyedik kislemeze. A She’s the One a második No. 1 kislemeze lett Angliában. A szám videójában az énekes parodisztikus jégtáncosként jelenik meg. A szám világszerte rengeteg díjat gyűjtött be, köztük a Brit Awards Év kislemeze díját valamint a Capitol Radio Legjobb kislemez nevű elismerését. Siker A dal Williams második No. 1 kislemeze lett az Egyesült Királyságban. 400 000 eladott példánnyal a BPI aranylemeznek minősítette. A dalnak az új-zélandi lista első három helyezettje közé is sikerült bekerülnie. Különböző kiadások és számlista UK CD1 (Megjelent: 1999. november 8.) "She's The One" - 4:18 "It's Only Us" - 2:50 "Millennium" (koncertfelvétel a Slane Castle-ban) - 4:40 "She's The One" Enhanced Video UK CD2 (Megjelent: 1999. november 8.) "It's Only Us" - 2:50 "She's The One" - 4:18 "Coke & Tears" - 4:24 "It's Only Us" Enhanced Video Európai Maxi CD (Megjelent: 1999. november 8.) "She's The One"- 4:18 "It's Only Us" - 2:50 "Millennium" (koncertfelvétel) - 4:40 "Coke & Tears" - 4:24 "She's The One" Enhanced Video "It's Only Us" Enhanced Video Carl Sandburg Carl Sandburg (1878. január 6. –1967. július 22.) egyesült államokbeli író, költő. Három Pulitzer-díjat kapott, kettőt költészetéért, egyet pedig Abraham Lincoln életrajzáért. Életrajz Sandburg Galesburgben született, Illinois államban. Szülei svéd származásúak. 13 éves korában elhagyta az iskolát, és egy tejeskocsit kezdett vezetni. Volt kőműves, illetve mezőgazdasági munkás is a kansasi búzamezőkön. A galesburgi Lombard Főiskolán eltöltött idő után hotelszolga lett Denverben, majd szénrakodó munkás Omahában. Írói karrierjét újságíróként kezdte a Chicago Daily Newsnál. Később költeményeket, történeteket, életrajzokat, novellákat, gyermekirodalmat és filmelőzeteseket írt. Gyűjtötte és szerkesztette a balladáról és a folklórról írt könyveket. Sok időt töltött északnyugaton, mielőtt Észak-Karolinában telepedett volna le. Önkéntesként bevonult a seregbe, és Puerto Ricóban állomásozott a 6. Illinois Gyalogezreddel a spanyol-amerikai háború idején, majd kivonult Guánicánál 1898. július 25-én. Sandburgot ténylegesen soha nem hívták harcba. Mindössze két hétig tanult a West Point Akadémián, mielőtt elbukott volna egy matematika-nyelvtan vizsgán. Visszatért Galesburgba a Lombard Főiskolára, ám azt diploma nélkül hagyta abba 1903-ban. Milwaukeeba költözött és csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, mely az államban Amerikai Szocialista Pártként volt ismert. Szolgált Emil Seidel, Milwaukee polgármesterének titkáraként. Lilian Steichennel, későbbi feleségével a párt irodájában 1907-ben találkozott. Lilian testvére Edward Steichen fotós. Három gyerekük született. Sandburg Harbertbe költözött, Chicago külvárosában lakott. Evanston után majd 1918-1930 között a 331 S. York Street címen élt Elmhurstban. Itt három gyerekkönyvet írt: 1922-ben a ’Rootabaga-történetek’-et, 1923-ban a ’Rootabaga-galambok’-at, majd 1930-ban a ’Krumpliarc’-ot. 1926-ban megírta Abraham Lincoln kétkötetes életrajzát, ’Az amerikai dalzsák’-ot, valamint a ’Jó reggelt, Amerika’ című versesgyűjteményt (1928). A család 1930-ban Michiganbe költözött. Sandburg elmhursti házát elbontották, helyén ma egy parkoló található. 1945-ben az észak-karolinai Flat Rock közelében elhelyezkedő birtokára, Connemarába költözött, és 1967-ben bekövetkezett haláláig ott élt. Sandburg támogatta az amerikai polgárjogi mozgalmat, és pénzügyileg hozzájárult az NAACP fenntartásához. Munkái Költeményei többsége, mint például maga a "Chicago", az amerikai Középnyugat ipari nagyvárosáról, Chicagóról szól, ahol a Chicago Daily News és a Daily Book riportere volt. Leghíresebb leírása a városról: „Világ Sertés-Nagyvágója, / Szerszámkészítő, Búzatároló. / Ki vasutakkal játszol, Nemzet Fuvarosa, / Te viharzó, nyers, te kötekedő. / A Széles Vállak Városa, te.” (Szabó Lőrinc ford.) Sandburgra generációk gyerekei emlékeznek vissza a Rootabaga Stories és a Rootabaga Pigeons című néha szeszélyes, néha szomorú művei miatt, melyeket eredetileg lányainak írt. Sandburgot összes verseit tartalmazó gyűjteményeskötetéért, valamint a ’Kukoricahántolók’ című gyűjteményéért, továbbá Abraham Lincoln életrajzáért, három alkalommal is Pulitzer-díjjal jutalmazták. Az életrajz, valamint Lincoln beszédeinek részleteit egy New York-i hangstúdióban 1957-ben vette fel. 1959-ben Grammy-díjat kapott Aaron Copland Lincoln Portrait című művének a New York-i Filharmonikusok közreműködésével történő előadásáért. Művei magyarul Abraham Lincolnról szóló életrajza 1965-ben jelent meg a Gondolatnál, válogatott verseit 1958-ban Keszthelyi Zoltán fordításában a Magvető adta ki. Selected poems / Válogatott versek ; ford. Keszthelyi Zoltán, utószó Lutter Tibor; Magvető, Bp., 1958 Abraham Lincoln ; ford. Terényi István; Gondolat, Bp., 1965 Emlékek Sandburg otthona 22 éven át Észak-Karolinában volt. A Carl Sandburg Főiskola Sandburg szülővárosában, Galesburgban található. Galesburg városa 1974-ben megnyitotta a Sandburg Üzletházat, így tisztelegve előtte. Szánija Mirza Szánija Mirza (������ �������;) (Mumbai, 1986. november 15. –) korábbi páros világelső, párosban hatszoros Grand Slam-tornagyőztes, WTA Finals győztes, junior wimbledoni győztes, indiai hivatásos teniszező, olimpikon. Ő minden idők legeredményesebb indiai teniszezőnője, a világ egyik legsikeresebb páros játékosa. Eddigi karrierje során 1 egyéni és 41 páros WTA tornát nyert meg. 2012 óta csak párosban versenyez. Juniorként 2003-ban Wimbledonban megnyerte a lány párosok versenyét. A felnőttek között a Grand Slam-tornákon 2016. júniusig összesen hat Grand Slam-tornagyőzelmet szerzett. 2015-ben női párosban győzött Wimbledonban és a US Openen, 2016-ban az Australian Openen, mindannyiszor Martina Hingis partnereként. Ezek mellett 2011-ben Jelena Vesznyina partnereként döntős volt a Roland Garroson. Vegyes párosban a 2009-es Australian Openen és a 2012-es Roland Garroson Mahes Bhúpati, a 2014-es US Openen Bruno Soares partnereként szerezte meg a trófeát. Legjobb világranglista-helyezése egyéniben a 2007. augusztus 27-én elért 27. helyezés, párosban először 2015. április 13-án került az első helyre, és összesen 91 héten keresztül őrizte azt. Hazája iszlám közösségétől több támadás érte, melyek szerint öltözködése nem megfelelő egy muzulmán nőnek, és "megrontja az ifjúságot". Hazájában játszott meccsei előtt a játék megzavarására vonatkozó fenyegetéseket is kapott. Mindezek ahhoz vezettek, hogy Mirza 2008. február 4-e után nem lépett többet hazájában pályára. Férje Shoaib Malik pakisztáni krikettjátékos. 2018. áprilisban jelentették be, hogy októberre várják első gyereküket. A hivatásos teniszbe való visszatérését a 2020-as olimpiára tervezi. WTA-döntői Egyéni Győzelmei (1) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros Győzelmei (41) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Jaulny Jaulny település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 218 fő (2015). Jaulny Charey, Prény, Rembercourt-sur-Mad, Thiaucourt-Regniéville, Viéville-en-Haye és Xammes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Oleg Alekszandrovics Maszkajev Oleg Maszkajev (oroszul: Олег Александрович Маскаев) (Taraz, Kazahsztán, 1969. március 2.) orosz nehézsúlyú ökölvívó. Maszkajev Kazahsztánban született orosz szülők gyermekeként. 1999 óta az Amerikai Egyesült Államokban él feleségével és négy gyermekével. 2004-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, majd 2006. december 9-én személyesen Vlagyimir Putyin elnöktől az oroszt is. Profi karrierje Az első profi mérkőzésén kiütötte a 21 mérkőzésen veretlen Alekszandr Mirosnyicsenkót 1988-as olimpia szupernehézsúlyú bronzérmesét. Ezután a fontosabb meccseit elveszítette, 1996-ban a volt WBC bajnok Oliver McCall már az első menetben kiütötte, majd egy évvel később David Tua győzte le. Ezután 2000-ig nem talált legyőzőre, a későbbi WBC bajnok Hasim Rahman és Derrick Jefferson is alul maradt ellene. Majd két zsinórban elszenvedett kiütéses vereség Kirk Johnson és Lance Whitaker ellen úgy látszott végleg szerteoszlatta Maskaev világbajnoki álmait. Azonban 2005. november 12-én megmérkőzhetett a világbajnoki kihívói jogért a török Sinan Samil Sam ellen, akit le is győzött. 2006. augusztus 12-én a Las Vegasban megrendezett WBC világbajnoki mérkőzésen a tizenkettedik menetben technikai kiütéssel állította meg a címvédő Hasim Rahmant. 2008. március 8-án az vereséget szenvedett az ideiglenes bajnok nigériai Samuel Petertől és ezzel elveszítette a világbajnoki címét. 2006–2008 a WBC nehézsúlyú világbajnoka. 40 mérkőzéséből 34-et nyert meg (26-ot idő előtt) és hatot vesztett el. Peñascosa Peñascosa község Spanyolországban, Albacete tartományban. Lakosainak száma 328 fő (2017). Földrajza Peñascosa Alcadozo, Alcaraz, Robledo, Masegoso, Casas de Lázaro, Ayna, Bogarra és Paterna del Madera községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1978-as magyar úszóbajnokság Az 1978-as magyar úszóbajnokságot júliusban rendezték meg a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában. Csúcsok A bajnokság során az alábbi csúcsok születtek: Pisztricgomba A pisztricgomba (Polyporus squamosus), vagy más néven bagolygomba egy fán élő faj, termőrétege likacsos, kalapja sárgás színű, amelyet barna pikkelyek borítanak. Ez a faj csak nagyon fiatalon gyűjthető, mert húsa később szívóssá válik. Gyakran szárítják és őrlik, így tartósítják. Megjelenése Tavasztól őszig, élő fák törzsén, leggyakrabban diófán és juharfán terem. Ehető, rántva csirke húsra emlékeztet az íze. Fa parazita, a fát amelyen megjelenik néhány év alatt elpusztítja. Taplószerűen, nagy telepekben terem, nyéllel ízesül ahhoz. A fiatal példányok alapszíne krémszín, az idősebbeké rozsdasárga, barna pikkelyekkel, amelyek távolról foltoknak tűnnek a gomba kalapján. A gomba kalapja akár fél méteresre is megnőhet. A fiatal példányok húsa szeletelve sajtszerű, az idősebbeké ezzel szemben a bőrre emlékeztet. Fiatalon kellemes lisztszagú, az érettebbek azonban kellemetlen szagot árasztanak. Kalap Átmérője 10–60 cm, vastagsága 4 cm is lehet, kerekded, félkör alakú, széle elvékonyodó, begörbülő. Színe halvány krémszínű, a felületéről csak ritkán hiányoznak a láng, vagy háromszög alakú, barnás pikkelyek, melyek körkörösen helyezkednek el. A kalap a tönkhöz többnyire bemélyedéssel kapcsolódik. A pórusfelület fiatal korban fehér, majd sárga, idősebb korban vörösesbarna, de akár barnásszürke is lehet. A pórusok szögletesek, szabálytalanok, mélyen a tönkig lefutók, méretük nagy, 1–3 mm x 0,5-1,5 mm. Tönk Bársonyos bevonattal borított, barna, vagy feketésbarna, általában a kalap színével egyező színű, rövid 3–8 cm x 2–5 cm nagyságú. Hús Fehéres, vagy krémszínű, 1–3 cm vastag. A csövek rövidek maximum 5 mm nagyságúak. Színük a pórusfelülettel egyező, faluk száradva hasadozó, fogassá váló. Jegyzetek Igmándy Zoltán: A magyar erdők taplógombái Akadémia Kiadó, Budapest, 1991. 96 oldal. ISBN 963 056 048 8 Igmándy Zoltán: A magyar erdők taplógombái Akadémia Kiadó, Budapest, 1991. 97 oldal. ISBN 963 056 048 8 Forrás Veress Magda: Gombáskönyv, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982. Oleg Boriszovics Vidov Oleg Boriszovics Vidov (orosz nyelven: Олег Борисович Видов; Filimonki, Moszkvai terület, 1943. június 11. – Westlake Village, Kalifornia, USA 2017. május 15.) orosz színész, forgatókönyvíró, rendező és producer. Az 1960-as évek elején kezdett filmezni. Előnyös megjelenésének és természetes játékstílusának köszönhetően néhány éven belül a Szovjetunió egyik legnépszerűbb színészévé vált, 1974-ben Érdemes Művész kitüntetést (Заслуженный артист РСФСР) kapott. Mai témájú alkotásokban éppúgy szerepelt, mint mesefilmekben, háborús produkciókban, kalandtörténetekben vagy éppen akciófilmekben, de a drámai műfaj sem idegen tőle. Az 1970-es években Magyarországon is a legkedveltebb szovjet művészek közé tartozott, főleg a fiatalok körében. Külföldre is meghívták filmezni. Az 1980-as évek végén az Egyesült Államokba költözött. Legnépszerűbb filmjei: Mese Szaltán cárról (1966), A fej nélküli lovas (1972), Szerelmem, Moszkva (1974). Pályafutása A kezdetek A kis orosz faluban született Oleg Vidov iskolái elvégzése után elektrotechnikusként kezdett dolgozni, részt vett az osztankinói tévétorony építésében is. 1960-ban jelentkezett az Össz-szövetségi Állami Filmfőiskolára (VGIK), ahol Jurij Pobedonoszcev és Jakov Szegel voltak a tanárai. Alekszandr Mitta Barátom, Kolka (1961) című filmjében kapott először egy kicsiny szerepet, nevét fel sem tüntették a stáblistán. Játszott Marlen Hucijev Mi, húszévesek (1964) című hányatott sorsú remekében, mely még a szovjet főtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov nemtetszését is kivívta. A mű csak Hruscsov bukása után, 40 perccel megrövidítve és új címmel (az eredeti cím: Iljics őrcsapata) kerülhetett a mozikba. A főszerepeket olyan színészek játszották, mint Valentyin Popov, Nyikolaj Gubenko, Sztanyiszlav Ljubsin és Szvetlana Szvetlicsnaja. Epizódszerepekben tűntek fel olyan, később világhírűvé lett rendezők, mint Andrej Tarkovszkij és Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, illetve Jevgenyij Jevtusenko, Bulat Okudzsava, Robert Rozsgyesztvenszkij és Andrej Voznyeszenszkij költők. Vidov számára azonban nem Hucijev filmje, hanem Alekszandr Ptusko ma már klasszikusnak számító alkotása, a Puskin-mese alapján készült Mese Szaltán cárról (1966) hozta meg az ismertséget. Ő játszotta a nemes lelkű Gvidon herceget, akinek a sorsa – ahogy a mesékben szokásos – végül jóra fordul, akárcsak édesanyjáé, akinek rút ármánykodók (a szakács- és takácsasszony, s Babariha napamasszony) akarták tönkretenni a boldogságát, melyet a jóságos Szaltán cár feleségeként élvezett. A szovjet filmsztár Dán–svéd–izlandi koprodukcióban készült Gabriel Axel A vörös palást (1967) című filmje egy viking monda alapján. Hagbard és Signe tragikus szerelmi történetének férfi főszerepére a dán rendező Oleg Vidovot szerződtette. Kedvesét Gitte Hænning alakította, de fontos szerepet játszott a Bergman-filmekből ismert Eva Dahlbeck és Gunnar Björnstrand is. A vörös palást Dánia versenyfilmje volt az 1967-es cannes-i filmfesztiválon, ahol elnyerte a legjobb technikai megvalósításért járó díjat, ám nemzetközi forgalmazásban nem lett sikeres. Ennek alighanem az volt az oka, hogy a nagyközönség – a cselekmény viking eredete alapján – valamiféle csatajelenetekkel teli, mozgalmas kalandfilmet várt, helyette pedig egy Rómeó és Júlia-szerű történetet kapott. A mű pikantériája, hogy Oleg Vidov két jelenetben meztelenül is látható volt, ami az 1960-as években egy közismert szovjet színész esetében egyáltalán nem volt mindennapos dolog. A vörös palástnál is nagyobb szabású szuperprodukció volt Veljko Bulajic alkotása, a második világháború egyik sorsdöntő ütközetéről szóló A neretvai csata (1969), melyben a Nikolát alakító Vidov olyan nyugati sztárokkal játszott együtt, mint Yul Brynner, Curd Jürgens, Franco Nero, Sylva Koscina, Orson Welles és Hardy Krüger. (Bulajic opusza előtt Vidov már két jugoszláv filmdrámában is szerepelt.) Az ismert jugoszláv színészek közül Milena Dravic és Ljubisa Samardzic kapott fontos szerepet. Ivan Martikot Szergej Bondarcsuk alakította, aki meghívta fiatal partnerét a szovjet–olasz koprodukcióban készült Waterloo (1970) egyik szerepére, akárcsak híres kollégáját, Orson Wellest. További sztárok: Rod Steiger, Christopher Plummer és Jack Hawkins. Dino De Laurentiis producer állítólag először Federico Fellininek ajánlotta fel a rendezést, ám miután a Mester nem vállalta a fáradságos munkát, De Laurentiis Bondarcsukot választotta, akinek a Háború és béke című monumentális filmadaptációja nemzetközi siker volt, Oscar-díjat is kapott. 1972-ben Vidov két népszerű ifjúsági kalandfilmben szerepelt. A Tecumseh egyike a Gojko Mitic nevével fémjelzett keletnémet indiánfilmeknek: Oleg Vidov csak kis szerepet játszott benne. A másik filmnek, A fej nélküli lovasnak viszont ő volt a főszereplője. Vlagyimir Vajnstok alkotása Thomas Mayne Reid egyik regénye alapján készült, javarészt Kubában. A női főszerepet a korszak legnagyobb szovjet csillagainak egyike, Ludmila Szaveljeva alakította. A történet középpontjában a fiatal prémvadász (Vidov) és a gazdag birtokos lánya (Szaveljeva) között fellobbant szerelem áll, melynek természetesen egyesek szeretnének örökre véget vetni, ezért az ifjút gyilkosság gyanújába keverik. Vidov legelső filmjének rendezője, Alekszandr Mitta készítette a Szerelmem, Moszkva (1974) című drámát szovjet–japán koprodukcióban. Vologya, az orosz szobrász és Juriko, a sugárfertőzött japán táncosnő tragikus szerelmi történetében Komaki Kurihara játszotta a női főszerepet. Vidov ezt követő szovjet filmjei Magyarországra vagy nem jutottak el, vagy az évek folyamán feledésbe merültek. Említésre méltó a Transzszibériai expressz (1977), ami a nyugati akciófilmek stílusának szovjetunióbeli meghonosítására tett első jelentősebb kísérlet volt. A cselekmény az oroszországi polgárháború idején játszódik a címbéli vasútvonalon, ahol külföldi kémek törnek egy japán üzletember életére, ám a derék csekisták megvédik őt, hogy megkezdhesse üzleti tárgyalásait a szovjet állammal. A Gyemidovok (1983) című látványos történelmi film cselekménye I. Péter cár uralkodása idején játszódik, és lényegében Oroszország iparosításának hőskorát idézi fel. Vidov mindkét filmben csupán epizódszerepet játszott. Egy orosz színész Amerikában Az 1980-as évek folyamán Vidov az Egyesült Államokba költözött, ahol feleségül vette Joan Borsten producert. Ismeretségük addigra már több mint egy évtizedes volt: mindketten producerei voltak a Maugli-sztori 1973-as szovjet rajzfilmváltozatának. Együtt alapították az FBJ (Films by Jove) céget. Vidov első amerikai filmjét, a Vörös zsarut (1988) részben Moszkvában és Budapesten forgatták. Oleg alakította az Arnold Schwarzenegger által megformált címszereplő legjobb barátját, a szintén rendőr Jurijt, aki mindjárt a történet elején az elvetemült kábítószer-kereskedő áldozata lesz. Már bemutató előtt nagy figyelmet kapott a bulvársajtóban a Vad orchideák (1989) című erotikus film. Először arról szóltak a hírek, hogy az egyik női főszereplő, Jacqueline Bisset határozottan visszautasította bizonyos jelenetek eljátszását. Később a két főszereplő, Mickey Rourke és Carré Otis szerelmi jelenetéről jelentek meg – állítólag illegális forrásból – különböző felvételek olyan híresztelések kíséretében, hogy a kamera valódi szeretkezést örökített meg közöttük. Zalman King rendezése mind vizuális stílusával, mind álkomoly hangvételével a Just Jaeckin-féle erotikus produkciók világát idézte – hollywoodiasan profi kivitelben. Vidov Ottót, a kissé rideg és szótlan férfit játszotta a filmben, érzéki feleségét Assumpta Serna alakította. 1992-ben a Vidov házaspár cége 547 klasszikus szovjet animációs film jogait szerezte meg, melyeket 15 évvel később az egyik leggazdagabb orosz üzletember, Aliser Uszmanov vásárolt vissza. Az 1990-es években, sőt az új évezredben sem szakadt meg Vidov színészi pályafutása. Több sikeres, Magyarországon is vetített filmben, illetve tévésorozatban szerepelt, ám ezek egyike sem volt különösebben jelentős állomás a karrierjében. Ismertebb filmjei 2008 Player 5150 2007 Say It in Russian 2005 – 2006 Alias (tévésorozat, az S.O.S. és a Bob című epizódokban) 2005 Az elnök emberei (The West Wing) (tévésorozat, a The Wake Up Call című epizódban) 2002 Monkey Love 2000 Tizenhárom nap – Az idegháború (Thirteen Days) 2000 A Christmas Tree and a Wedding 1999 Halálosztó 2 – A gonosz sosem hal meg / Halálmester 2 (Wishmaster 2: Evil Never Dies) (videofilm) 1998 Nagyapó meséi (Stories from My Childhood) (tévésorozat, az Alice and the Mystery of the Third Planet, a The Last Petal és a When Wishes Come True című epizódokban) (csak hang) 1996 2090 1996 Jackie Chan – Első csapás (Ging chaat goo si 4: Ji gaan daan yam mo) 1995 Halhatatlanok (The Immortals) 1994 A sors útjai (Love Affair) 1993 Prisoner of Time 1992 Three Days in August 1989 Vad orchideák (Wild Orchid) 1988 Vörös zsaru (Red Heat) 1988 Сказка об изумрудной принцессе 1987 Vuk Karadzic (tévésorozat, a Praviteljstvujusci sovjet című epizódban) 1985 Orkestar jedne mladosti 1985 Jenseits der Morgenröte (tévésorozat) 1985 Crvena baraka (tévéfilm) 1985 U zatvoru 1983 Оркестр 1983 A Gyemidovok (Демидовы) 1982 Срочно… Секретно… Губчека… 1981 Крик тишины 1980 Благочестивая Марта (tévéfilm) 1979 Летучая мышь (tévéfilm) 1978 Переезд (forgatókönyvíró és rendező is) 1978 Особых примет нет 1978 Кровь и пот 1978 Артём 1977 Transzszibériai expressz (Транссибирский экспресс) (O. Vidov néven szerepel a stáblistán) 1976 Rudin 1976 Легенда о Тиле 1975 Семья Ивановых 1975 Jad 1974 Szerelmem, Moszkva (Москва, любовь моя) 1972 Tecumseh 1972 A fej nélküli lovas (Всадник без головы) 1972 За всё в ответе 1972 Стоянка поезда — две минуты (tévéfilm) 1972 A szerencse urai (Джентльмены удачи) 1971 Могила льва 1970 Миссия в Кабуле 1970 Waterloo (Ватерлоо) 1969 A neretvai csata (Bitka na Neretvi) 1968 Uzrok smrti ne pominjati 1968 Ima ljubavi, nema ljubavi 1967 Зареченские женихи 1967 A vörös palást (Den røde kappe) 1966 Mese Szaltán cárról (Сказка о царе Салтане) 1964 Hóvihar (Метель) 1964 Обыкновенное чудо 1964 Mi, húszévesek (Мне двадцать лет) 1963 Я шагаю по Москве 1963 Если ты прав… 1961 Barátom, Kolka (Друг мой, Колька!) (nem szerepel a stáblistán) Timaiosz (dialógus) Platón a Timaiosz című művében foglalja össze kozmológiáját. A világ ősanyaga mindig is létezett – írja Platón –, de nem rendezett formában, a kozmosz, azaz a világrend egy kézműves, a demiurgosz műve. Az Ókori filozófiára jellemző volt ez a felfogás, miszerint Isten nem teremtette az ősanyagot. A kozmosz az arkhék egymásba való átalakulásából vagy keveredéséből keletkezik. A semmiből való teremtés gondolata csak a keresztény tanok elterjedésével vált általánossá. A kereszténység számára az ősanyag feltételezése Isten mindenhatóságának a tagadásával egyenlő (lásd Hippói Szent Ágoston). Ebben a dialógusban maradt fenn az egyetlen konkrét utalás Atlantisz létéről és annak elhelyezkedéséről. A művet a korai középkorban Calcidius latin nyelvű fordításból ismerték, aki kommentárt is írt a Timaioszhoz. A dialógus tartalma A Timaiosz, dialógus formában íródott mű. Keretbeszélgetésbe van foglalva a mű mondanivalója. A két beszélgetőpartner Szókratész és Timaiosz, akik egy előzőnapi beszélgetésüket kívánják folytatni. (Az előzőnapi beszélgetést az Állam című dialógusban találjuk meg). Ez a beszélgetés az ideális államról alkotott kép. Platón három osztályba sorolja az állam polgárait, és mindegyik rendhez egy-egy erényt rendel: A földművelők rendje – erényük a mértékletesség. Az őrök rendje – erényük a bátorság. A filozófusok rendje – erényük a bölcsesség. Az állam feladata, hogy a neveltetést minden rendbéli ember számára biztosítsa, hogy mindenki a saját mesterségét tanulja. Például a katonáknak megfelelő testgyakorlást, múzsai művészetet és mindazon tudományt, ami hozzá illik. Nagyon fontos, hogy az őrök rendjébe tartozók semmiféle tulajdont nem birtokolhatnak, még a saját gyerekeiket sem. Senki nem ismerheti a saját gyerekét, mindenkit közösen kell nevelni. A megfelelő nő kiválasztása is az állam feladata: a hitványaknak a hitványakkal, a kiválóknak a kiválókkal kell párosodniuk a megfelelő utódok létrehozásának az érdekében. Az őrök rendjébe tartozó nők ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a férfiak, a háborúban is ugyanúgy részt kell venniük. A szofista életmódot Platón nem tartja megfelelőnek, hiszen a költők, az utánzás művészetét gyakorolják, ehhez pedig szükséges, hogy mindig ugyanazon a helyeken éljenek. A szofisták viszont mindig vándorolnak tanítványok után kutatva, ezért egyetlen hely szokásait sem képesek megismerni egészében. Az állam ügyeivel leginkább a filozófus hivatott foglalkozni, hisz az ő erénye a bölcsesség, így helyesen tud dönteni az állam ügyeivel kapcsolatban. Platón szerint a világ állandóan felbomlik őselemeire, mintegy elpusztul, majd újra valahogy rend keletkezik benne. Ezt a tanítását a Timaioszban egy történettel támasztja alá, ami állítólag Egyiptomból származik. Egy nagyon öreg pap szerint a világon élő népek többnyire fiatalnak számítanak, mivel állandóan valami természeti csapás elpusztítja, írás pedig nem marad fenn az ősöktől. Az ideális államformában a pap ugyancsak elkülöníti a földművesek, az őrök és az államférfiak osztályát. A dolgok keletkezésének és pusztulásának elméletét Platón Atlantisz legendájával próbálja alátámasztani. Atlantisz szigetén egy virágzó állam állt, amit egy éjszaka földrengés után elnyelt a víz. A világ dolgait Isten valamilyen örök létezők mintaképére formálta, ezek az ideák. Az ideák állandó, változatlan, örök létezők. Az ideák az okai a földön található dolgoknak. A földi létezők mintegy képmásai az ideáknak, részesednek benne (vö. Phaidrosz). Az örök létező dolgoknak nincs köze a keletkezéshez. A világ alkotója pedig a legjobb, a legfőbb jó. A látható világot egy már meglévő láthatatlan világ képmására teremtette. A világ alkotója, a legfőbb jó ezért azt akarta, hogy minden a lehető leginkább hasonlítson hozzá, ezért tett rendetlen ősanyagból rendet, oltott lelket a testbe és észt a lélekbe. Isten csak egyetlen világot teremtett, mert a lehető legtökéletesebbet teremtette, tehát már mást nem is teremthetett. Továbbá mivel a világunk a lehetséges legnagyobb mértékben hasonlít teremtőjére, szükségszerűen egy kell, hogy legyen, mert Isten is egy. A világ négy ősanyagból keletkezett, ezek: tűz, víz, föld, levegő. Ezeket az elemeket kapcsolta Isten össze arányosan, létrehozva a jelen létező világot. A világ alakja – írja Platón – gömb alakú kell, hogy legyen, mert ez az a forma, ami minden más formát magában foglal. A világ mozgása egyenletes körmozgás kell, hogy legyen, mert ez illik leginkább természetéhez. A termett világot Platón egy boldog, elégedett istennek nevezi, aki elégséges önmagának. A lélek teremtése időben megelőzi a testét. Az idő sem öröktől fogva van, hanem a teremtő alkotása. Négyféle teremtményt különböztet meg Platón: A kisisteneket, a levegőben élő szárnyasokat, a vízi élőlényeket és a gyalogjárókat. Isten csak a kisisteneket teremtette, a többi dolog teremtését rájuk bízta, hisz ha ő teremtette volna a világ látható dolgait, akkor igen tökéletesek és örökléttel bíróak lettek volna. Isten csak elgondolta, mint ahogy az építész is csak megtervezi a házat, a kivitelezést azonban a nála „alacsonyabb rendű” munkásokra bízza. Isten mintegy csak elveti a magot, észcsírát (logoi spermatikoi) ültet az anyagba, a többi a kisistenek dolga. Isten az „ifjú istenekre” bízta a halandó test megformálását. A lélek aszerint, hogy viselkedett előző életében, olyan testben tér vissza a földre. A világ törvényeinek megalkotását ugyancsak a kisistenekre bízta, hogy őt ne lehessen okolni a világban lévő semmilyen rosszért. Az emberben lévő betegségek a négy őselem helytelen arányakor jönnek létre. Zavaró tényezők (Hősök) A Zavaró tényezők a Hősök című amerikai televíziós sorozat tizennegyedik epizódja. Cselekmény A láthatatlan ember segít Peternek. Először is azt akarja megtanítani neki, hogyan képes úgy használni mások erejét, anélkül, hogy ott lennének. Elveszi egy nő táskáját, és Peter kezébe rakja, majd eltűnik, így Peter láthatóvá válik. Simone elmegy Isaac-hoz, és arra kéri, hogy fesse le Petert, hogy hol találja meg. Isaac megteszi a tőle telhetőt. A láthatatlan ember arról beszél Peternek, hogy minden ember önző, nincs kivétel, ezért meg kell szabadulnia a családjának a gondolatától. Isaac azt festi le, hogy Simone-nal csókolózni fognak az apja házának a tetején, és meg is történik. A láthatatlan ember és Peter pedig látja ezt. Össze is vesznek ezután, Peter ideges, amiért megmutatta neki, de a férfi csak azt akarja, hogy tanulja meg használni a képességeit, ezért lelöki az épületről. Azt várja, hogy majd repülni fog, de nem tud. Amikor ráesik egy taxi tetejére, nem hal meg, hanem meggyógyul, vagyis a terve mégis csak bejött. Ekkor Peter rájön, ahhoz, hogy használja mások képességét nem kizárni kell őket, hanem rájuk kell gondolnia. Ekkor az összes szerzett képessége megjelenik rajta. A láthatatlan ember leüti, és ezzel meg is menti. Isaac lefesti, ahogy Peter a törött taxinál ül, és felhívja Bennet-tet, hogy megtalálta. A pszichiáter beszélget Nikivel, és ráveszi, hogy hívják elő Jessicát. A bilincs a kezén a nő szerint olyan, ami még egy elefántot is képes lenne megtartani, de amikor Jessica átveszi az irányítást, a bilincsek már nem jelentenek gondot. Később jönnek emberek, de akkor már ismét Niki van jelen, a nő tele van sebekkel, Niki-t pedig visszaviszik a cellájába. Egy váratlan pillanatban belép Linderman egyik embere, és azt mondja, hogy ejtették Niki ellen a vádakat, haza kell mennie. Niki nem akar, de nem tehet mást. Niki hazamegy, de otthon is Jessica uralja a testét. Bennet látja, hogy az orvos halott, Sylar pedig mögötte áll. Sylar ezután bezárja Bennet-tet, és elmegy. Claire és Zach elmegy megkeresni Claire igazi anyját. Claire megérkezik az igazi anyjához és találkozik vele. Otthon Sylar várja már Claire-t a szobájában, de megérkezik Sandra. Sylar bent van, kezében Mafla úrral. Elmond egy mesét, hogy Bennet kérte meg, hogy hozzon el valami a papírgyárból, a kutyát pedig az utcán találta. Sandra maradásra bírja Sylar-t, arra kéri, hogy maradjon vacsorára, annyira hálás, hogy behozta a kutyát. Claire elbeszélget az anyjával, végül aztán már nem vár tovább, megmutatja neki, hogy sebezhetetlen. Erre az édesanyja is megmutatja neki a saját képességét. Kinyitja a kezét és ég benne a tűz. Otthon Sylar már nem tudja rejtegetni tovább, és felfedi Sandrának, hogy azért jött, hogy megölje Claire-t. Sandra elmenekül, de Sylar nekilöki őt a falnak. Ekkor Bennet és a Haiti belép, Sylarre lőnek, de Sylar meglép. A Haiti azután gondoskodik róla, hogy Sandra ne emlékezzen semmire. Claire elbúcsúzik az igazi anyjától, de megbeszélik, hogy még fognak találkozni. Sandra leszidja Claire-t amikor hazaér, mert nem emlékszik rá, hogy elengedte egész napra. Később Claire igazi anyja felhívja Claire igazi apját is, aki nem más, mint Nathan. Hirót arra kényszeríti az apja, hogy menjen haza. Az apja nem vallja be neki, de a nővére igen, hogy azért kell Kaitónak Hiro, mert a cégénél gondok vannak. Úgy gondolják az emberek, hogy hogy lenne képes egy vállalatot irányítani, ha nem képes irányítani a fiát. Hiro elgondolkodik, majd bebizonyítja az apjának, hogy a nővére sokkal okosabb nála, és hogy legyen ő Kaito utódja. Az apja elfogadja ezt, és Hiro el is búcsúzik ezután tőle. Érdekességek Claire családjában – csakúgy mint Micah-nál – az anyjának és az apjának is van képessége, ugyanis kiderül, hogy Nathan az édesapja. Scurta (Maros megye) Scurta falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőpagocsa község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 2002-ben 17 lakosa volt, ebből 17 román nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 17-en ortodox hitűek. 2009-es európai parlamenti választás Magyarországon A 2009-es európai parlamenti választás Magyarországon 2009. június 7-én, vasárnap került megrendezésre. Ez volt a második európai parlamenti választás az országban a 2004-es után. A választásokra június 4. és 7. között került sor a többi 26 uniós tagállamban is. Magyarország a korábbi 24 helyett 22 képviselőt delegálhat az Európai Parlamentbe (EP). A választás lebonyolítására az Országgyűlés 4,1 milliárd forintot szavazott meg. Az EP-választással egy időben hét időközi önkormányzati választást valamint nyolc helyi népszavazást is tartottak, illetve ezen a napon volt az első fordulója Pécsett a balesetben súlyosan megsérült Toller László gondnokság alá helyezése miatt kiírt országgyűlési egyéni választókerületi választásnak. A választási részvétel 36,28% volt. Az eredmények ismeretében elsöprő jobboldali siker született, a három jobboldali párt összesen a szavazatok több mint 75%-át szerezte meg. A kormányoldal súlyos vereséget szenvedett, kiesett az SZDSZ. A választás igazi nagy győztese a megerősödött Jobbik lett, illetve európai rekordot állított fel a Fidesz is. A Fidesz – KDNP 14, az MSZP 4, a Jobbik 3, az MDF pedig 1 mandátumot szerzett. A választás menete Magyarországon az európai parlamenti választások menetét az európai parlamenti választásokról szóló 2003. évi CXIII. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szabályozza. Ezek alapján az egész ország egyetlen választókerületet alkot, és a választásra arányos, listás rendszerben kerül sor. Listát az a párt vagy pártszövetség állíthat, amely összegyűjti a szükséges 20 000 érvényes ajánlószelvényt. Magyarországon 2009-ben a nizzai szerződés alapján 22 képviselői helyért versengtek a pártok. A választáson a magyarországi pártlistákra magyar állampolgárok, valamint – kérelem alapján – a Magyarországon lakóhellyel rendelkező 106 ezer európai uniós állampolgár szavazhattak. Ugyanígy a más uniós tagállamban élő magyar állampolgárok is kérelmezhették, hogy az ottani jelöltekre szavazhassanak. A külföldön élő magyar állampolgárok azt is kérhették, hogy a magyarországi listákra szavazhassanak a területileg illetékes magyar külképviseleten, de természetesen mindenki csak egy országban élhetett választási jogával. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú európai uniós polgárok közül csak 5601 kérte, hogy Magyarországon szavazhasson. A választás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok közül 3840-en a jelentkeztek a külképviseleti névjegyzékbe. A legtöbben, 583-an Brüsszelben kívántak voksolni, de sokan jelentkeztek még Londonban (452-en), Münchenben (153-an), Bécsben, (150-en), Párizsban (149-en), Dublinban (143-an), Luxembourgban (138-an), valamint Berlinben (137-en). A választópolgárok április 6-10. között kapták meg a választásról szóló értesítőt és ajánlószelvényt. A nyilvántartásba vett pártok ettől az időponttól kezdve gyűjthették az ajánlásokat. A választáson listát állítani kívánó pártok március 30-tól vetethették magukat nyilvántartásba az Országos Választási Bizottságnál (OVB). A pártoknak május 8-ig kellett benyújtaniuk az ajánlószelvényeket az OVB-hez, és addig jelenthették be a listákat. A listák 66 nevet tartalmazhatnak, ebből 22 került fel a szavazólapra, amely az egész országban egységes. A benyújtott ajánlószelvények érvényességét az Országos Választási Iroda állapította meg 3 napos határidővel. Pártlisták Indulni kívánó pártok Az Országos Választási Bizottság a következő, a választáson indulni kívánó pártokat vette nyilvántartásba (zárójelben a nyilvántartásba vétel dátuma): Magyar Kommunista Munkáspárt (Munkáspárt) (2009. március 30.) Magyar Republikánus Politikai Párt (MRPP) (2009. március 30.) Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) (2009. március 30.) Magyar Szocialista Párt (MSZP) (2009. március 30.) „Történelmi” Szociáldemokrata Párt (SZDP) (2009. április 2.) Független Kisgazda-, Nemzeti Egység Párt (FKNP) (2009. április 2.) Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) (2009. április 2.) Magyarországi Kisebbségek Pártja (M.K.P.) (2009. április 2.) Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) (2009. április 2.) Magyar Szociális Zöld Párt (MSZZP) (2009. április 2.) Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) (2009. április 2.) Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) (2009. április 2.) Magyar Demokrata Fórum (MDF) (2009. április 9.) Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) (2009. április 9.) Zöldek Pártja (Zöldek) (2009. április 9.) MCF Roma Összefogás Párt (2009. április 9.) Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) (2009. április 9.) Lehet Más a Politika (LMP) (2009. április 9.) Humanista Párt (HP) (2009. április 9.) CENTRUM Összefogás Magyarországért (Centrum) (2009. április 9.) Megújult Magyarországi Roma Összefogás Párt (MMRÖP) (2009. április 9.) Szent Koronát Szolgálók Szövetsége (SZKSZSZ) (a szervezet nyilvántartásba vételét az OVB 2009. április 14-i ülésén megtagadta) Internetes DEmokrácia pártja (IDE) (2009. április 14.) Pajzs Szövetség (Pajzs) (2009. április 17.) Néppárt.hu (Néppárt) (2009. április 30.) Magyarok Egymásért Szövetsége (MESZ) (2009. április 27.) Civil Mozgalom (CM) (2009. április 30.) Magyar Vállalkozók és Munkaadók Pártja (MVMP) (2009. május 8.) A pártok által állított listák Határidőre 10 párt 8 listájának sikerült a szükséges kopogtatócédulákat összegyűjteni. Az Országos Választási Bizottság (OVB) a következő, legalább 20 000 választópolgár ajánlásával bíró listákat vette nyilvántartásba (zárójelben a nyilvántartásba vétel dátuma): Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) (2009. április 20.) Magyar Szocialista Párt (MSZP) (2009. április 30.) Magyar Demokrata Fórum (MDF) (2009. május 8.) Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) (2009. május 8.) Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) – Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) (2009. május 10.) Lehet Más a Politika (LMP) – Humanista Párt (HP) (2009. május 10.) Magyar Kommunista Munkáspárt (Munkáspárt) (2009. május 10.) Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma Roma Összefogás Párt (2009. május 10.) Az OVB által elfogadott listákat (és a sorsolás sorrendjét) a következő táblázat foglalja össze (az áttekinthetőség kedvéért csak az első 22 jelöltet tüntettük fel): Közvélemény-kutatások Egy 2008 novemberében készült uniós felmérés szerint Magyarországon a megkérdezettek 35%-a tudta, hogy 2009-ben lesz a voksolás, és mindössze 23%-a menne el szavazni. A Forsense adatai szerint 2009 márciusában, már a megkérdezettek 43%-a tudta, hogy 2009-ben lesz a választás, a részvételi hajlandóság pedig a Fidesz szimpatizánsoknál 83%-ra, míg az MSZP szimpatizánsoknál 78%-ra nőtt. 2009 áprilisában az Eurobarométer 27%-os részvételi arányt jósolt Magyarországon, és rekord alacsony, átlagosan 34%-os részvételt az Európai Unió (EU) 27 tagállamában. 2009. június elején a Marketing Centrum 44%-os részvételi arányt jósolt Magyarországon. Előzetes mandátumbecslések A választás közeledtével megpróbálták modellezni az egyes pártok által elnyerhető mandátumok számát. Az Index 2009. február 28-án nyilvánosságra hozott becslései alapján: A Nézőpont Intézet minden hónapban közzétette reprezentatív közvélemény-kutatáson alapuló mandátumbecslését: A Progresszív Intézetnek közvetlenül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondása után készült, 2500 fős, reprezentatív mintán alapuló mandátumbecslése szerint a Fidesz 15-16, az MSZP 5-6 az MDF pedig 1 helyet szerezne a választáson. A Forsense 2009. áprilisi megkérdezéseken alapuló mandátumbecslése szerint a Fidesz-KDNP 15, az MSZP 6, a Jobbik pedig 1 mandátumra számíthat. A Századvég 2009. május 27-i mandátumbecslése szerint a Fidesz-KDNP 17, az MSZP 4, a Jobbik pedig 1 mandátumra számíthat. A Marketing Centrum 2009. június 1-jei mandátumbecslése szerint a Fidesz-KDNP 15, az MSZP 5, a Jobbik 1 mandátumra számíthat. Ha az SZDSZ eléri az 5%-os küszöböt, akkor 1 mandátumot kap, ha nem éri el, akkor a Fidesz-KDNP 15 helyett 16 mandátumhoz jut. A Szonda-Ipsos 2009. június 3-i mandátumbecslése szerint a Fidesz-KDNP 15, az MSZP 5, a Jobbik 1 mandátumra számíthat biztosan. Ha a Jobbik eléri a 7%-ot, akkor 2 mandátumhoz juthat. Ha az MSZP 20% alatt marad, akkor a Fidesz-MSZP arány 16:4 lehet, ha 25% fölé kerül, akkor akár 6 mandátumot is szerezhet. A többi párt közül az MDF áll közelebb az 5% eléréséhez, ami 1 mandátumot jelentene. Az SZDSZ esélye ugyanerre kisebb. A többi induló pártnak nincs esélye a mandátumhoz jutáshoz. A listavezetők összehasonlítása A Forsense közvélemény-kutató március végén mérte a pártok listavezetőinek ismertségét és népszerűségét. Az ismertség tekintetében magasan vezetett Bokros Lajos (95%), utána Schmitt Pál és Göncz Kinga következett (89% és 88%). Őket Morvai Krisztina (61%) és Szent-Iványi István (52%) követte. A népszerűség tekintetében Schmitt Pál, Göncz Kinga és Szent-Iványi István közel azonos eredményt ért el (49%, 47%, 46%), kissé lemaradt Morvai Krisztina és Bokros Lajos (42%, 40%). A Fidesz-szimpatizánsok között Schmitt Pál alig ért el jobb eredményt, mint Morvai Krisztina (68% és 63%). Az MSZP-szimpatizánsok között pedig Göncz Kinga (64%) mögött pozitív a megítélése Bokros Lajosnak és Szent-Iványi Istvánnak is (54% és 53%). A kampány menete A választást március 26-án írta ki Sólyom László köztársasági elnök, de a pártok már ezt megelőzően megkezdték a felkészülést. A Magyar Kommunista Munkáspárt már 2008 végén döntést hozott a párt listájáról, amelynek élén Thürmer Gyula pártelnök áll. A Fidesz január 17-én mutatta be listáját, amelyet Schmitt Pál vezet, és több eddig is EP-képviselőként dolgozó politikus mellett számos új név is található rajta. A 12. helyen álló Kósa Ádám személyében siket képviselő is bekerülhet az EP-be. Az SZDSZ Országos Tanácsa február 7-én hagyta jóvá a párt jelöltjeinek listáját, amelynek élén Szent-Iványi István áll. A lista harmadik helyére Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét jelölték. 2009. február 24-én az MDF elnöksége Bokros Lajost kérte fel az MDF lista vezetésére, emiatt konfliktusba került Olajos Péterrel, a párt addigi EP-képviselővel, aki úgy vélte, eséllyel indul a listavezetői helyért. A lista második helyére Dávid Ibolya Habsburg Györgyöt javasolta. 2009. március 4-én az MDF Elnöksége döntött a párt európai parlamenti listájának első öt helyéről, március 7-én pedig az Országos Választmány szoros szavazáson megerősítette az elnökség javaslatát. Egyes vélemények szerint Bokros Lajos jelölése ellentétes a párt alapszabályával, mely szerint a KISZ volt vezetőit az MDF nem jelölheti képviselőjének. Olajos Péter, Kószó Péter és Csáky András országgyűlési képviselő kilépett a pártból. Ez utóbbi távozásával az MDF frakció létszáma 10 fő alá csökkent, így az megszűnt. Február 26-án párttá alakult a Lehet Más a Politika (LMP) nevű szervezet, és bejelentette indulását az európai parlamenti választáson. Schiffer András szóvivő kifejtette: az LMP „olyan politikai szintézis alapján kíván működni, amely egyszerre épít az emberi jogi liberális, az újbaloldali és a közösségelvű konzervatív hagyomány elemeire”. Az MSZP elnöksége 2009. február 27-én döntött a 66 fős EP-listáról. A Göncz Kinga volt külügyminiszter vezette lista első három helyén helyén nők szerepelnek. A végleges sorrendről és a 12. hely utáni személyekről a végső döntést az MSZP március 21–22-i tisztújító kongresszusa hozta meg. A Jobbik Magyarországért Mozgalom az ismert emberjogi aktivistát, Morvai Krisztinát, illetve Balczó Zoltánt küldte harcba az EP-helyekért. A Jobbik kampánynyitóját március 15-én tartotta Budapesten, a Deák téren. Vona Gábor a párt elnöke a NEWS osztrák hírmagazinnak nyilatkozva elképzelhetőnek tartotta, hogy „keresni fogják a kapcsolatot az FPÖ vezetésével az Európai Parlamentben, méghozzá egy olyan szövetség létrehozása céljából, amely bürokraták helyett erős nemzetállamok projektjévé alakítja át az Európai Uniót”. Önálló listát állít a júniusi európai parlamenti választásokra az Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma Roma Összefogás Párt (MCF). Kozák János elnökhelyettes szerint: „A cigányság felemelkedéséhez és valós társadalmi integrációjához az összefogás az egyetlen út, ezért megmérettetik magukat az EP-választáson”. Az Országgyűlés nem szabályozta, hogy az EP-választáson induló pártok mennyit költhetnek a kampányukra. A kampányhoz az állam költségvetési támogatást nem ad. A kampány folyamán a Fidesz, illetve az LMP is javaslatot készített a kampánykiadások korlátozására, de egyik kezdeményezés mögé sem álltak oda egységesen a pártok. A választások előtt egy hónappal a legtöbb párt nem volt hajlandó elárulni, mennyit kíván reklámra költeni. Egyes hírek szerint 2010-ben 5 főt (Schmitt Pál, Szájer József, Gyürk András, Glattfelder Béla, Gál Kinga) vissza kell majd hívnia Brüsszelből a Fidesznek, mert a belpolitikában lesz szükség rájuk. Eredmények A 2009-es, második magyar európai parlamenti választás hivatalos eredményei: Grafikon, itt Hernán Maidana Hernán Maidana (1972. február 14. –) argentin nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Egyéb foglalkozása: könyvelő. Pályafutása Nemzetközi partbíráskodás Az Argentin labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2007-től tartotta nyilván partbírói keretében. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Világbajnokság A FIFA JB 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott lehettek a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vettek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kell megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA JB delegálta az utazó keretbe. Héctor Baldassi argentin játékvezető állandó segítője. A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB partbíróként alkalmazta. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 4. Olimpia A 2008. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB asszisztensi szolgálatra alkalmazta. Wendelstein (település) Wendelstein település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 13 809 fő (1987. május 25.). Pekáry Ferenc Zebegnyői Pekáry Ferenc, dr. (1859 – Budapest, 1925. február 16.) magyar büntetőjogász, rendőrfőkapitány-helyettes, miniszteri tanácsos, a daktiloszkópia, és az erre épülő országos bűnügyi nyilvántartás magyarországi meghonosítója. Életpályája Pekáry Antal és Duka Mária fia. Felesége, akivel 1887-ben Miglécen házasodott össze, Kiss Anna (megh. 1946) volt. 1882-ben kezdte pályafutását a Thaisz-korszakban. Jogi tanulmányai befejeztével 1884-ben fogalmazó gyakornok lett, majd végigjárta a tiszti ranglétrát: volt díjnok, írnok, fogalmazó, 1892-től főkapitány titkár, 1896-tól kerületi kapitány. 1904-ben rendőrtanácsossá, 1906-ban a bűnügyi osztály vezetőjévé és főkapitány-helyettesé nevezték ki, majd budapesti főkapitány lett. 1912-ben rendelték szolgálattételre a minisztériumba, ahol az újonnan létrehozott rendőri ügyosztály vezetője lett, (belügyi) miniszteri osztálytanácsos, miniszteri tanácsos volt. 1913–1916 között a XIII. Államrendészeti Főosztály főnöke, majd 1917-ben a X. Törvényelőkészítő Főosztály vezetője volt. Harmincöt évi szolgálat után 1917-ben vonult nyugállományba. Számos kitüntetés tulajdonosa volt. Munkássága igazán dr. Boda Dezső főkapitány mellett bontakozott ki. A rendőri intézmények terén bevezetett reformjaik a budapesti Állam (királyi csendőrség) rendőrséget európai szintre emelték. 1912-ben bevezetett vidéki (csendőrség) rendőrség államosítása kapcsán a miniszteri tanácsosi cím adományozása mellett még megkapta a miniszteri osztálytanácsosi címet. Egyidejűleg megbízták a Belügyminisztérium XIII. Államrendészeti Főosztályának szervezésével és vezetésével. Szerepe a daktiloszkópia bevezetésében A kontinensen elsőként Magyarországon vezették be a daktiloszkópia alkalmazását. Az új azonosítási módszer elterjedésében nagy szerepe volt. 1901-ben Angliában járt és tanulmányozta az ottani rendőri szervezetet. Ekkor ismerte meg a Galton—Henry-módszert, s mikor hazatért, a daktiloszkópia használatáról javaslatot terjesztett elő, melyet el is fogadtak, és ennek alapján 1902-ben megszervezték Budapesten is a bűnügyi nyilvántartást. Bár kezdetben nem nagy lelkesedés fogadta az új technikát, a dánoki négyes rablógyilkosság tettesének felderítése meggyőzte a kétkedőket is a módszer hasznosságáról. A daktiloszkópia használata Európa-szerte már az első világháború előtt elterjedt. További kiemelkedő eredményei Ő állította fel a dunai kapitányságot. Megreformálta a tolonc- és cselédügyeket, javaslatára hozták létre a toloncházi jogvédő irodát. Tanulmányt jelentetett meg a dologházakról, melyben kifejtette, hogy az önhibájukon kívül gondoskodásra szorulók csoportját mindenképpen ki kell vezetni a rendészeti tevékenység köréből, mivel őket nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. A jó fizikai állapotúak és a kétes egzisztenciák számára olyan, munkakötelezettséggel együtt járó dologházi elhelyezést javasolt, ahol, ha valódi gazdasági értékkel bíró munkát nem is, de valamilyen rendszeres produktív tevékenységet elláthatnak a befogadottak. A javíthatatlan, visszaeső elkövetők számára pedig a szigorított dologházat tartotta célravezetőnek. Jelentős érdemei vannak a budapesti rendőrség államosítására vonatkozó törvényjavaslat előkészítésében, valamint a vidéki rendőrség államosításában, az erre vonatkozó előterjesztést ő készítette el. „A rendőrségre vonatkozó törvényjavaslat elkészítésével kapcsolatos tennivalók szakszerű ellátására, illetve irányítására dr. Pekáry Ferenc budapesti főkapitány helyettes 1912-ben miniszteri tanácsosi címmel osztálytanácsossá neveztetett ki a belügyminisztériumba és átvette az e célra szervezett főosztály vezetését. Széleskörű anyaggyűjtés után mindenekelőtt az 1913. évi március hó 11-én kelt 41.500.913 XIII. sz. belügyminiszteri rendelet kibocsátását kezdeményezte. E rendelet az 1912. évi LVIII. t. c. és az 1913. évi költségvetés alapján államsegélyeket engedélyez és utalványoz, melyeket elsősorban a városi rendőrségek legégetőbbnek mutatkozó szükségleteinek kielégítésére kell fordítani és pedig a rendőrlegénység illetményeinek javítására, rendszeres rendőri szakoktatási célokra, a polgári biztosi (detektív szolgálat létesítésének, illetve fejlesztésének a megkezdésére), végül közbiztonsági rendelkezési alap rendszeresítésére.” Nevéhez számos gyermekjóléti intézmény fűződik. Egyesületi tagságai Az Országos Protestáns Patronázs Egyesület, melynek célja az elzüllött gyermekek és fiatalkorúak megmentése volt, 1909. évi alakuló közgyűlésén a választmány tagjává választotta. 1910-ben a szeretetházi felügyelő bizottság tagjává választották, 1911-ben az egyesület alelnöke, 1914-ben a szeretetház intéző-bizottsága elnöke lett. 1911-ben a Gyermekvédő Liga igazgató-választmányi tagjává választották, és ebben a minőségében lett 1920-ban a belügyminiszter által kinevezett országos mozgóképvizsgáló bizottság tagja. 1912-ben a Jogvédő Egyesület választmányi tagja, 1913-ban a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület magyar tagozatának alelnökévé választották. 1914-től a fiatalkorúak budapesti felügyelő hatósága tagja volt. Díjai, elismerései Több hazai és külföldi kitüntetésben részesült: Vaskorona-rend III. osztályzata, orosz Vörös Sas-rend, spanyol III. Károly-rend középkeresztje, bolgár Polgári érdemrend (1908), Polgári hadi érdemkereszt II. fokozat, a román Korona Rendjének parancsnoki keresztje (1910). Emlékezete Sírja a Kerepesi temetőben található. Síremlékét, amely Lányi Dezső szobrászművész alkotása, a Magyar Királyi Államrendőrség állíttatta számára. A műemléki védettséget élvező síremlék felirata: „Atyai barátjának és lánglelkű tanitómesterének hálás kegyelettel emelte a budapesti M. Kir. Állami Rendőrség tisztikara 1926. évben.” Publikációi dr. Pekáry Ferenc (1909. január 2.). „A dologházakról”. Pesti Napló 60 (1), 103. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 19.) Pekáry Ferenc: A csavargásról. Büntetőjogi dolgozatok Wlassics Gyula születése hatvanadik évfordulójának ünnepére, Budapest, 1912. Megjegyzések Családnevét néha tévesen Pekáriként említik. Európában, Nagy-Britanniát nem számítva. Idézet az 1923. évi Rendőrségi Almanachból. 45-1-09 5196 Bustelli Az 5196 Bustelli (ideiglenes jelöléssel 3102 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 30-án. Stencil buffer A stencil buffer (magyarul sablonpuffer) a modern számítógépes grafikai-hardveren alapuló extra puffer (vagyis tárolóegység), amely egyben a color buffer (magyarul színpuffer vagy pixelbuffer) és a depth buffer (mélységi puffer) is. A mélységi puffer és a sablonpuffer gyakran ugyanazt a területet osztják meg a RAM-ban. A TNT 2 nevű videokártya óta a legtöbb videokártya támogat 32 és 24 bit-es Z-buffer-t is (kivéve a Voodoo 3 nevű). Utóbbi esetben a felszabaduló pixelenkénti 8 bitet a sablonpuffer foglalja el, amelybe 3D-s alkalmazások tetszés szerinti információkat menthetnek el. Az egyik lehetséges alkalmazás a vetett árnyékok megjelenítéséhez használja ezt a lehetőséget, mint például a Doom 3, a Star Wars Galaxies vagy a Blade nevű videojátékok. NUTS:LV A lettországi Nomenclature of Territorial Units for Statistics (NUTS, Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája) az egész Európai Uniót lefedő rendszer része, amelyet az Eurostat fejlesztett ki. A lett NUTS beosztás a következő: Mr. Bad Guy A Mr. Bad Guy Freddie Mercurynak, a Queen együttes énekesének az első szólóalbuma. A lemez 1985. április 29-én jelent meg, és Mercury mellett Reinhold Mack volt a producere. Mercury már 1983-tól kezdve dolgozott a szólódalain, rendszerint olyan számokon, amelyek diszkós, dance-es stílusuk miatt nem kerültek fel a Queen aktuális lemezeire. Amikor 1984-től az együttes magánéleti és szakmai okok miatt kisebb szünetet tartott, elérkezettnek látta az időt, hogy teljes időben a szólólemezére koncentráljon. 1984 áprilisától 1985 januárjáig dolgozott a müncheni Musicland Studiosban, a Queen tagjaitól nem zavarva. A munka mellett a különc sztár rendszeresen elmerült a város intenzív éjszakai életében, rendszeresen ivott és drogozott, ami miatt néha már görcsrohamok is törtek rá. A lemezre kerülő összes dal szövegét és zenéjét egyedül Mercury írta, így jól tükrözik az énekes az amerikai fekete zene, disco és a dance iránti rajongását, a szövegek pedig önelemzőek, főként a szerelemről szólnak. Mack, Fred Mandel és a stúdiószemélyzet közreműködésével nagyban kihasználták a különböző szintetizátorok és mintavevő készülékek nyújtotta lehetőségeket, egy dalban pedig klasszikus nagyzenekar is hallható. A kiadásához az énekes a CBS kiadóval kötött egyszeri alkalomra szóló szerződést. Kislemezként az „I Was Born to Love You”, „Made in Heaven”, „Living on My Own” és „Love Me Like There’s No Tomorrow” dalok jelentek meg róla. A lemez mérsékelt sikert aratott Angliában, a hatodik helyet érte el a listán, és több mint százezer példányban kelt el, a világ nagy részén viszont közömbösen fogadták, Amerikában kifejezetten bukás volt. A kritikusok vegyesen értékelték, a bírálói a zenéjét túl diszkósnak, könnyednek, a szövegét túl egyszerűnek tartották, mások viszont dicsérték a dallamosságát és kísérletező kedvét. Háttér Az 1980-as években a Queen stílusában jelentős változások következtek be, amiben nagy része volt Mercury zenei ízlésének. Pártolta John Deacon basszusgitáros funk törekvéseit az 1980-as „Another One Bites the Dust”-ban, és a The Game felvételeinél ő favorizálta a legjobban az addig mereven elutasított szintetizátor használatát. Az 1982-es Hot Space albumon főleg Mercury (és Deacon) dalai egyre inkább az R&B felé tolódtak, szemben az együttes másik két tagjával, Brian Mayjel és Roger Taylorral, akik ragaszkodtak a Queen régi rock hangzásához. Az új hangzás kereskedelmileg bukás volt, Mercury mégis ebben a szellemben akarta felvenni a saját lemezét. Még 1983-ban Mercury több látogatást tett Michael Jacksonnál, és jó barátság alakult ki közöttük. Három közös dalt kezdtek el írni együtt, de a különböző időbeosztásaik miatt ezeket nem tudták befejezni. A „There Must Be More to Lofe Than This” végül Mercury szólóalbumára került, a „State of Shock” pedig a Jackson 5 1984-es visszatérő albumára, a Victory-ra. Utóbbi dalhoz Jackson új duett partnert talált, Mick Jaggert. Egy szólólemez készítése már régóta a tervei között szerepelt az énekesnek, de a korábbi időkben állandóan lefoglalta a Queennel való stúdiómunka és turnézás. Amikor az 1984-es The Works albumukat nem fogadták olyan jól, mint ahogy várták, az együttes tagjai eltávolodtak egymástól, és úgy döntöttek, kis szünetet tartanak. Ekkor döntött úgy Mercury, hogy hozzálát a saját albumának elkészítéséhez. Felvételek Mercury már 1983-tól kezdve dolgozott a szólódalain, eleinte csak kedvtelésből, saját pénzen. Ebben producerként Reinhold Mack volt a segítségére, aki a Queen-lemezek producere is volt 1980 óta, és nagy szerepe volt az együttes könnyedebb, modernebb hangzásának kialakításában. Miután a Queen szünetet tartott, Mercury és Mack a müncheni Musicland Studiosban kezdtek el szorosabban a szólóprojekten dolgozni, közel egy évig, 1984 elejétől 1985 januárjáig. Mack sokkal könnyebbnek és lazábbnak érezte Mercuryval a munkát, mert a Queennel ellentétben itt nem volt semmiféle határidő, teljesen szabadon dolgozhattak. Mercury személyi titkára, Peter Freestone szerint nagyon családias volt a hangulat a stúdióban. A dalokban Mercury zongorázott és szintetizátorozott, a bonyolultabb részeknél viszont segítségül hívta a kanadai professzionális billentyűst, Fred Mandelt, akit már a Queen azelőtti koncertjeiről ismert. Paul Vincent gitározott, valamint a stúdió (és így egyben az album) hangmérnöke, Stefan Wissnet basszusgitározott. Az énekes nagyon szerette Münchent, mert itt elvegyülhetett az utcán a tömegben, nem ismerték fel az emberek. Nagyon szerette a város éjszakai életét (a klubzenék a zenei stílusát is befolyásolták), ahogy a korábbi müncheni felvételek alatt, ezúttal is szinte minden nap hajnalig mulatozott a híres klubokban. Ekkoriban közeli kapcsolata volt a német színésznővel, Barbara Valentinnel, ugyanakkor ezzel párhuzamosan volt egy bajor férfi szeretője is, Winnie Kirchberger. Míg Valentinnel távolról tartotta a kapcsolatot, Kirchbergerrel hamar összeköltözött a müncheni óvárosban, egyrészt, hogy meneküljön a stúdió rossz szagú, igénytelen apartmanjából, másrészt, hogy közelebb kerüljön a kedvenc melegbárjaihoz. Az intenzív éjszakai életnek meg is lett a hatása, kétszer is orvost kellett hívni, mert a túlzott alkohol és drogfogyasztás miatt görcsrohamok törtek rá. Zenei stílus Az albumon található összes dal szerzője Mercury volt, a produceri teendőket ő és Mack látták el. Az énekes kedvelte az – együttesétől némileg idegen – amerikai fekete zenét, és a szólólemezén nagyrészt azokat a terveit akarta megvalósítani, amelyek nem fértek bele a Queen repertoárjába: a „There Must Be More to Life Than This” és „Man Made Paradise” dalok például mind a Hot Space, mind a The Works albumról lecsúsztak. Nagy hatással volt rá München és New York éjszakai élete, a klubokban hallható diszkózene. Ezek a hatások egy bizonyos pontig megjelentek a Queen lemezein is, de szólóban végre nem kellett visszafognia magát az együttes klasszikus rock imázsa miatt. Hallható az albumon dance (Your Kind of Lover és Living On My Own), diszkó (Let's Turn It On és Foolin' Around), reggae utánérzés (My Love is Dangerous) és szintiszta pop (I Was Born to Love You és Made in Heaven). A „Mr. Bad Guy” című, klasszikus zenei utánérzésű dalban klasszikus zenekar adja hátteret, a hangszerelést Reiner Pietsch végezte el. Szinte minden dalban hallható zongora, amelyen vagy ő, vagy pedig Fred Mandel játszott. Több dalnak modern dob- és basszusgépek adják az alapot, Mack és Wissnet pedig szintetizátorokkal alkottak meg egy-egy hangszerelést. Paul Vincent gitárjátéka nagyon hasonlít Brian May hangzására. A legtöbb dala az érzelmeiről szólt: „A legtöbb általam írt dal szerelmes ballada és a szomorúsággal, kínokkal és fájdalommal kapcsolatos dolgaim. Ugyanakkor egyszerre frivolak és komolytalanok.” A „Living on My Own” életének jobb és rosszabb szakaszait dokumentálja, a „Love Me Like There's No Tomorrow”-t akkori társával, Barbara Valentinnel közösen írták, és fejben megalkották kompletten, még mielőtt felvették. A címe Valentin egyik leghíresebb filmjének címéből, a Kiss Me Like There's No Tomorrow-ból eredt. A „Man Made Paradise”-ben, amely a The Game felvételeinek idejéről maradt meg, Mary Austin akkori párja, Joe Burt játszott érintő nélküli basszusgitáron. Megjelenés Jim Beach, a Queen menedzsere már a felvételek kezdetén keresni kezdte a kiadót, akivel meg tudnak egyezni. Mivel nem lehetett biztos benne, hogy lesz folytatás, ezért a lehető legnagyobb összeget kellett kialkudnia, amelyet egy folytatás nélküli lemezre csak lehetséges. A CBS-szel sikerült megegyezniük. Az 1987-es Barcelona megjelenésekor Mercurynak ki kellett vásárolnia magát a szerződésből. A történethez kapcsolódik, hogy egy repülőút során a híres kiadótulajdonos, David Geffen ült mögöttük, aki annyira a cégéhez akarta csábítani az énekest, hogy a csekkfüzetét lapozgatva azt mondta neki: „Azt akarom, hogy az én kiadóm neve szerepeljen az lemezeden. Írj be egy összeget magadnak, amennyi tetszik.” Mercury nem adta be a derekát. Az album vezető kislemeze, az „I Was Born to Love You” 1985. április 9-én jelent meg, Angliában a tizenegyedik, helyet érte el a slágerlistán, Amerikában viszont minimális érdeklődésre talált. Maga az album április 29-én jelent meg, a borítóján egy közeli arcképpel Mercuryról. Ahogy a kiadást megelőző interjúkból kiderült, a címe az eredeti terv szerint Made in Heaven lett volna az egyik dal után, de az utolsó pillanatban megváltoztatta a „Mr. Bad Guy” című daléra, mert úgy érezte, hogy az fejezi ki legjobban a személyiségét. A borítón az énekes köszönetet mondott az együttes tagjainak a távolmaradásukért, és ezzel a mottóval ajánlotta a lemezt: „Az albumot a macskámnak, Jerrynek ajánlom, illetve Tomnak, Oscarnak, Tiffanynak és a világ összes macskaszerető emberének – mindenki más elmehet a fenébe!” Az album Angliában a hatodik helyre került, és százezer példány feletti eladással aranylemez lett, Amerikában pedig a csalódást keltő 159. helyre került. 2000-ben a háromlemezes The Solo Collection részeként újra megjelent. Fogadtatás A kritikusok vegyesen fogadták. Tim Holmes a Rolling Stone-ban óvatosan fogalmazott:„Mercury legelső szólóalbumán szégyentelenül hozza angyali szopránját, miközben olyan süvöltő dalok csoportján dolgozik, amelyeket ő így jellemez: »szerelmes, szomorú és fájdalmas dalok, amik ugyanakkor frivolak és kicsit szemtelenek is.« A számok skálája a sikamlós és túláradó eurodiszkótól a sikamlós és túláradó balladákig, valamint egzisztenciális merengésig terjednek. A Mr. Bad Guy nem fog túl sok új rajongót szerezni Freddie-nek, de a Queen rajongók enni fogják.” A Sounds szerint a „nem több gyenge szoft rock és diszkó tákolmánynál”, a Record Mirror viszont kedvezőbben fogadta: „Freddie igen sokszínű lemezt készített, megtöltve olyan ügyes dallamokkal, amelyek végtelenül kellemesebbek, mint az utolsó 17 Queen album”. Ralph Novak a People Weekly-ben elmarasztalóan írt róla, az író szerint Mercury dalszerzőként unalmas, az album – néhány érdekesebb dal kivételével – olyan, mint egy lélektelen kabaré revü, a dalszöveg pedig meglepően elcsépelt. A Record Collector szerint a lemez macsó hősködés és az érzelgősség keveréke, Mercury jellegzetes stílusában megfogalmazva. Az Allmusicos Eduardo Rivadavia igen magasra, négy és fél csillagosra értékelte: „Mint a Queen védjegyes énekeseként és kreatív vezetőjeként természetes, hogy az együttes megszólalásának több aspektusa visszaköszön az albumról; mindazonáltal a frontember így is dicséretes munkát végzett az eddig feltérképezetlen területek meghódításában. [...] A komplex és eredeti kidolgozásokhoz való tehetsége olyan sokoldalú darabokat eredményeztek, mint a »Man Made Paradise«, a maga Queen-szerűen felépülő operai vokáljaival, és Brian May-szerű gitárszólóival; valamint a merész, önironikus címadó dal, amely egyesíti a vészjósló basszust, a játékos zongoraszólamot, és ráadásként a nagyzenekari fúvósokat.” 2001-ben Fáy Miklós így írt róla: „A Mr. Bad Guy lemez a nyolcvanas évek első felének »újhullámos« stílusában készült, de megdöbbentő erő van az éneklésben, és mindennek ad egy kis különös ízt, hogy Mercury hangja idegen zenei környezetben szólal meg.” Az album dalai Az összes dal szerzője Freddie Mercury. Közreműködők Georg Purvis és a borítószöveg alapján. Helyezések és eladások Kislemezek Tóth István (labdarúgó, 1927) Tóth István (1927 –) magyar bajnok labdarúgó, kapus. Pályafutása 1952 és 1962 között a Csepel csapatában játszott, mint kapus. Tagja volt az 1958–59-es idényben bajnokságot nyert csapatnak. Összesen 174 bajnoki mérkőzésen védett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1958–59 HMS Monmouth (páncélos cirkáló) A HMS Monmouth a Brit Királyi Haditengerészet 9800 tonna vízkiszorítású páncélos cirkálója volt. Ez volt a hatodik brit hajó, mely a Monmouth nevet viselte. A Monmouth-osztály erről a cirkálóról kapta nevét. A HMS Monmouth 1914-ben, a Coronel-foki csatában süllyedt el. A HMS Monmouth-ot 1901-ben bocsátották vízre. Fegyverzetének legerősebb eleme a 14 darab 150 mm-es löveg volt, amely elmaradt a többi páncélos cirkáló fegyverzetétől. Emellett a 150 mm-es ágyúk nagy része túl közel volt a víz felszínéhez, ezért azokat csak a legnyugodtabb időjárási körülmények közt tudták használni. Páncélzata szintén túl vékony volt a többi páncélos cirkáló páncélzatához képest, emiatt a német lövedékek könnyen áthatoltak rajta. Ezek a hibák, tizenhárom évvel később végzetesnek bizonyultak, a Coronel-foknál. A Monmouth 1906 és 1913 között Kínában állomásozott, majd 1914 januárjában áthelyezték a Tartalék Flottába. Az első világháború kitörésekor a hajót ismét szolgálatba állították, és a 4. cirkáló raj (4th Cruiser Squadron) tagjaként, Sir Christopher Cradock tengernagy irányítása alá került. 1914. november 1-jén részt vett a Chile partjainál zajló Coronel-foki csatában. Mivel legénysége új volt, valamint a viharos tengeren nem tudta használni lövegeinek nagy részét, a HMS Monmouth-ot könnyedén legyőzték. A csata kezdetén egy, az SMS Gneisenau-ról érkező 210 mm-es lövedék, megsemmisítette a brit cirkáló elülső lövegtornyát, aminek következtében a hajó eleje tűzbe borult. Később még komolyabb találatok érték a hajót, ezért az elhagyta a csatát. Mikor tisztán látszott, hogy a Monmouth nem tud tovább harcolni, a Gneisenau a HMS Good Hope-ot kezdte lőni. Nem sokkal később a lángoló és sodródó Monmouth összetalálkozott az újonnan érkező német cirkálóval, az SMS Nürnberggel. A Nürnberg hetvenöt lövést adott le a brit hajóra, 105 mm-es lövegeiből. A HMS Monmouth a találatok következtében elsüllyedt, legénységéből senki nem tudott megmenekülni. Ilim Az Ilim (oroszul: Илим) folyó Oroszország ázsiai részén, az Irkutszki területen; az Angara jobb oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 589 km, vízgyűjtő területe: 30 300 km². A Léna–Angara-fennsíkon ered. A fennsíkon északi, majd északnyugati irányban folyik és az Angarába, illetve a kialakított uszty-ilimszki víztározóba torkollik. Októbertől májusig jég borítja, legnagyobb árvize május-júniusban van. Az Angarán 40 km-rel az Ilim torkolata alatt az 1970-es évek elején nagy duzzasztógát és vízerőmű épült, mely az Ilim és több mellékfolyójának vizét is visszaduzzasztotta. Így a folyó hosszú alsó szakasza a kialakított Uszty-ilimszki-víztározó része lett. A partján 1630-ban alapított és 1975-re kiürített Ilimszk város is víz alá került. Az Ilim vízgyűjtő területén nagy vasérckészletek vannak, a kitermelt vasércet a folyótól 15 km-re fekvő Zseleznogorszk-Ilimszkij ércdúsító kombinátjában dolgozzák fel. Raškovice Raškovice település Csehországban, a Frýdek-místeki járásban. Raškovice Frýdek-Místek, Janovice, Nižní Lhoty, Krásná, Vyšní Lhoty és Pražmo településekkel határos. Lakosainak száma 1852 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1944 az irodalomban Az 1944. év az irodalomban. Események Szeptemberben utoljára jelent meg az Erdélyi Helikon című folyóirat. Próza Louis Aragon : Aurélien (Sziget a Szajnán), a Le Monde réel (A való világ) című regényciklus negyedik darabja Simone de Beauvoir regénye: Pyrrhus et Cinéas Saul Bellow első megjelent munkája: Dangling Man (A levegőben lógó ember), regény Jorge Luis Borges elbeszélései: Ficciones (Fikciók) Louis-Ferdinand Céline regénye: Guignol's Band (Bohóc banda) Agatha Christie : Éjféltájt ( Towards Zero, 1944) És eljő a halál… ( Death Comes as the End, 1944) Távol telt tőled tavaszom ( Absent in the Spring, 1944) Pär Lagerkvist regénye: Dvärgen (A törpe) Curzio Malaparte olasz író regénye: Kaputt William Somerset Maugham regénye: The Razor's Edge (Borotvaélen) Anna Seghers regénye: Transit Upton Sinclair regénye: The Presidential Agent (Az elnök ügynöke) Bodo Uhse német író regénye: Leutnant Bertram (Bertram hadnagy) Költészet Dámaso Alonso spanyol költő vesciklusa: Hijos de la ira (A harag fiai) Louis Aragon : La Diane française (A francia Diana) W. H. Auden verseskötete és benne azonos című költeménye: For the Time Being (A ma számára) Saint-John Perse két verseskötete: Pluies (Esők) Neiges (Havak) Jorgosz Szeferisz : Imerologio Katastromatos II. (Fedélzetnapló II.) Dráma Jean Anouilh trgédiája: Antigone, bemutató Albert Camus színpadi művei: Le Malentendu, bemutató és megjelenés Caligula, megjelenés Jean-Paul Sartre drámája: Huis clos (Zárt tárgyalás), bemutató Jevgenyij Svarc orosz, szovjet író szatirikus színműve: Drakon (A sárkány), bemutató Tennessee Williams drámája: The Glass Menagerie (Üvegfigurák), bemutató Magyar irodalom Sinka István : Fekete bojtár vallomásai Weöres Sándor verseskötete: Meduza Szabó Dezső önéletrajzának első része: A bölcsőtől Budapestig Illyés Gyula első színműve: A tű foka Születések január 17. – Jan Guillou svéd író február 9. – Alice Walker afroamerikai író- és költőnő, a feminista mozgalom egyik képviselője március 19. – Balázs József író, dramaturg († 1997) április 3. – Farkas Árpád erdélyi magyar író, költő, műfordító július 1. – Bart István író, műfordító, könyvkiadó július 21. – Buchi Emecheta nigériai író († 2017) augusztus 1. – Kemsei István József Attila-díjas költő, esszéista, kritikus, tanár, könyvtáros augusztus 12. – Dobai Péter író, költő, forgatókönyvíró, dramaturg október 2. – Vernor Vinge matematikus, számítógép-tudós és tudományos-fantasztikus író október 5. – Csiki László költő, elbeszélő, drámaíró, forgatókönyvíró, műfordító († 2008) november 8. – Nemere István író, műfordító, főként sci-fi könyvei és a paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté Kavai Kendzsi Kavai Kendzsi (�� �� – angol átírásban Kenji Kawai) japán zeneszerző, aki több nagy sikerű filmnek, animének, videojátéknak és televíziós műsornak komponálta a zenéjét. Az ő művei hallhatók Osii Mamoru Ghost in the Shell és az Avalon című filmjeiben, és ő szerezte a japán horror egyik kiváló rendezőjének, Nakata Hideo több filmjének a zenéjét is. Kínai filmekhez is írt zenét, például az Ip Man című harcművészeti filmhez. Filmjei 2008: Égenjárók - animációs film The Journey A The Journey az ausztráliai Tommy Emmanuel gitáros ötödik nagylemeze, amely 1993-ban jelent meg. A kanadai és az Amerikai Egyesült Államok-beli kiadvány nem tartalmazza az Amy című számot, ellentétben az ausztráliaival. Számlista Az összes szám szerzője Tommy Emmanuel. Egry Mária Egry Mária (Nagyenyed, 1914. augusztus 15. – Budapest, 1993. december 10.) magyar színésznő. Életpályája A Szegedi Egyetem bölcsészkarán folytatott tanulmányait félbeszakítva színi pályára lépett. Pünkösti Andor tanítványa lett, majd a Belvárosi Színház tagja volt 1934–1937 között. Fiatal leányfigurák népszerű, kedves, de nem túlságosan színes alakítója az 1930-as évek közepétől. Mint Martonffy Emil filmrendező felesége, főként az ő filmjeiben szerepelt 1935–1944 között. 1937–1938 között a Művész Színház tagja volt. Legismertebb alakításai: Az aranyember (1936) Noémije és a Kerek Ferkóban (1943) a polgármester bölcsészdoktor leánya. Színházi szerepei Benatzky: Esernyős király....Suzanne Tamás I.: Aranyhal....Darinka Scribe: Egy pohár víz....Abigail Filmjei Az új földesúr (1935) Az aranyember (1936) Pogányok (1937) Pergőtűzben! (1937) Nehéz apának lenni (1938) Péntek Rézi (1938) Varjú a toronyórán (1938) Fehérvári huszárok (1939) Érik a búzakalász (1939) Álomsárkány (1939) Nem loptam én életemben (1939) Pepita kabát (1940) Egy bolond százat csinál (1942) Kerek Ferkó (1943) Harmatos rózsaszál (1943) Szerelmes szívek (1944) Egy pofon, egy csók (1944) Apa (1966) Pfaffenhofen an der Glonn Pfaffenhofen an der Glonn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1345 fő (1987. május 25.). 2015-ös férfi kézilabda-világbajnokság-selejtező A 2015-ös férfi kézilabda-világbajnokság-selejtező a 2015-ös férfi kézilabda-világbajnokság európai selejtezője. Azon európai válogatottak vettek részt, amelyek a 2014-es Európa-bajnokságon elért helyezésük alapján nem szereztek részvételi jogot a világbajnokságra. Csoportkör A csoportkör mérkőzéseinek sorsolása 2013. június 27-én történt. A csoportgyőztesek jutottak tovább a rájátszás körbe. Rájátszás A sorsolás 2014. január 26-án volt a dániai Herningben. 18 csapat mérkőzik Európa 9 db helyéért a 24 résztvevős 2015-ös férfi kézilabda-világbajnokság-ra. Az összepárosított válogatottak kuparendszerben döntik el a továbbjutást. Mérkőzések 2. mérkőzések Csehország jutott tovább 48–44-es összesítéssel. Ausztria jutott tovább 56–54-es összesítéssel. Lengyelország jutott tovább 54–52-es összesítéssel. Oroszország jutott tovább 63–44-es összesítéssel. Svédország jutott tovább 52–45-ös összesítéssel. Szlovénia jutott tovább 54–51-es összesítéssel. Bosznia-Hercegovina jutott tovább 62–61-es összesítéssel. Fehéroroszország jutott tovább 57–52-es összesítéssel. Macedónia jutott tovább 62–48-as összesítéssel. Fink Forgács Kálmán Fink Forgács Kálmán (Szeged, 1921. október 4. – Eger, 1986. február 24.) magyar színész. Pályája 1944-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában, már korábban, 1941-től fellépett a Fővárosi Operettszínházban . 1945–1955 között amatőr kultúrcsoportok oktatója, vezetője. 1955-ben az Egri Gárdonyi Géza Színház alapító tagja. Öt évet év után a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. Három év után pályáján a Szolnoki Szigligeti Színház következett. 1963-ban a Győri Kisfaludy Színház társulatához igazolt, ahol 1982-es nyugdíjazásáig játszott. Elsősorban vígjátékok karakterszerepeiben nyújtott emlékezetes alakításokat, de sikeres volt drámai szerepekben is. Színházi szerepeiből Daniló ( Lehár Ferenc : A víg özvegy) Tiborc ( Katona József : Bánk bán ) Lucifer ( Madách Imre : Az ember tragédiája ) Szellemfi ( Szigligeti Ede : Liliomfi) Ludovico gróf ( Lope de Vega : A kertész kutyája). Filmes szerepei Az áldozat - Rendező: Dobray György ( 1979 ) A legnagyobb sürüség közepe - Rendező: Ferenc András ( 1981 ) Csillagok változása - Rendező: Cserhalmi Imre ( 1975 ) Mobil vécé A mobil vécé elmozdítható, műanyagból készült, zárható ajtóval ellátott egyszemélyes illemhely, mely az emberi ürüléket és vizeletet folyékony vegyszerek segítségével szagtalanítja és (részben) fertőtleníti. Szállítását, ürítését és tisztítását erre szakosodott cégek végzik. Mivel általában csak egy adott esemény idejére van szükség ilyen vécék használatára, legtöbbször a rendezvény végeztével összegyűjtik őket. Néha viszont huzamosabb ideig is – rendszeresen cserélt – mobil vécékkel oldják meg, hogy egy bizonyos területen munkát végző emberek felkereshessék a mellékhelyiséget. Tipikusan ilyen lehet például egy építkezés. A legtöbb mobil vécé belsejében egy sötét színű tartály található, mely az anyagcsere-termékeket összegyűjti. A tartály tetején található nyílásra szerelhető a vécé-ülőke és a fedél, mely a szagok terjengésének megakadályozásában játszik szerepet, több-kevesebb sikerrel. A megfelelően tisztított (cserélt) mobil vécé csak akkor áraszt elviselhetetlen szagot, ha túl sokan és túl hosszú ideig használják. Parajdi sóbánya A parajdi sóbánya az erdélyi Parajd közelében található. A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= „Sóvidék”), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének. Kezdetek A sóbányászat története a római korig vezethető vissza. Négy amfiteátrum típusú felszíni „sóvágást” és a környéken előkerült „L V M” (Legio V Macedonica) feliratú téglákat említenek az írott források. A visszavonuló rómaiak által elhagyott sófejtéseket először az avarok, majd később a bolgárok vették művelés alá. A többi átvonuló vándornép (gótok, hunok, gepidák) ideje alatt szünetelt a só kitermelése. A honfoglaló magyarok egyik vezérének, Töhötömnek a kémei már előre jelentették hogy Erdélyben „sót ásnak”. I. István magyar király sószállító hajói, már 1003 után, rendszeresen közlekedtek a Maroson. A székelyföldi ősi vagyonközösség és jogi egyenlőség nagymértékben meghatározta a székelyek sóbányászatát és kereskedelmét. A legelső hiteles írásos utalás a parajdi só bányászatára 1405-ből való, amikor Luxemburgi Zsigmond király megtiltotta, hogy a földesurak saját birtokukon sóbányát nyissanak. II. András király törvénybe foglalta, hogy a székelyek és szászok évente háromszor vihettek maguknak sót a bányából. 1463-ban Mátyás király megerősítette a székelyek szabad sóbányászatát és kereskedési jogát. Az 1562-es székelyföldi felkelések leverése után János Zsigmond a királyi kamara javára lefoglalta a parajdi sóbányát. Báthory Zsigmond ígéretet tett az ősi jogok visszaállítására, de a törökök leverése után - székely segítséggel - visszavonta felszabadító levelét (1595). 1601-ben Báthory Zsigmond fejedelem a székely székeknek külön-külön kiadott oklevelekkel visszaadta régi szabadságjogaikat. Szinte mindenik erdélyi fejedelem választási feltételei között ott szerepelt a székelyek ősi szabadságjogainak tiszteletben tartása a szabad sójog is; (Báthory Gábor 1603, Bocskai István 1605, Bethlen Gábor 1613 és I. Rákóczi György 1631). A szabad székelyek II. Rákóczi Györgyhöz intézett panasza nyomán, az 1651-es diéta visszaadta a szabad székelyek sóját, de korlátozta a só fogyasztását házi használatra. Apafi Mihály fejedelem 1661 után sikeresen védte meg az erdélyi sóbányákat a törökök támadásaival szemben. A székelységet jogilag megillető ingyen sót a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idejére adták vissza. 1714-ben a sóbányászat Habsburg kiváltság lett. Ebben az időben a só ára nagyon megnőtt, a Székelyföldre is Óromániából csempészték át. Mária Terézia külön rendeletben, 2000 mázsára korlátozta a székelyek szabad sóját. Az 1848-as szabadságharc előtt felvirágzott a csempészet, a csíki székelyek nyíltan kereskedtek a darabsóval, faluról falura hordták és fele áron adták. Ezért Parajd alig tudott 25 000 mázsát eladni évente. A forradalom után a termelés megnőtt 90 000 mázsára, miután visszaszorították a sócsempészetet. Orbán Balázs szerint 1861-ben az egész Székelyföld és Szászföld parajdi sót használt. Parajdon a földalatti sóbányászat 1762-ben kezdődött, ekkor nyitották meg a Sóhát délnyugati felében, Frendl Aladár osztrák bányamérnök vezetésével, a József-bányát. Ekkor rátértek a csúcsíves (harang alakú, a helybéliek szerint „süveg alakú”) bányaterem kiképzésére, amelyet az uralkodóról, II. Józsefről neveztek el. A névadás valószínűleg II. József 1784. évi parajdi látogatásának következménye volt. A kitermelt sót (alaksót), bivalybőrbe kötve, négy pár ló húzta a felszínre, de 1765-ben még láttak felszíni fejtést is. Módszeres bányászatról 1787-től beszélhetünk, amikor Parajd sója a bécsi kincstár tulajdona lett. A József-bánya harang alakú terméből két oldalkamrát nyitottak, a Károly- és Ferdinánd-bányákat, melyeknek szintén csúcsíves alakjuk volt. Mélységük, a szállítóaknával együtt, 66 méter lett. A parajdi sófejtés A parajdi székely sófejtés a 19. században is egyedülálló volt a maga nemében, és ősidőktől fogva gyakorlatban lehetett. A többi fejtési módozattal szemben, itt sem vaséket, sem pörölyöket nem használtak a felverésbe már előkészített padok felszakításához. Az idős sóvágók még emlékeznek rá, hogy a 20. század elején is kagylóforma „alaksót” bányásztak faékkel. A kagylófejtés első művelete a „réselés” volt. Egymástól padnyi távolságra jelölték meg a vésendő szakaszokat. A kivésett árkot, kötött rés-seprűvel, a „porvonóval” tisztították meg a „millyesótól” (törmeléksótól) a harmadrendű sóvágók, vagy alkalmi munkások. A már megtisztított árok alatti résbe kétféleképpen verték be a szögeket (faékeket): a nagyokat elölről hátrafelé, kissé ereszkedően, vízszintesen „supálták” (ütötték) beljebb, amíg a sóból jövő hang élessé vált, akkor egyszerre ütötték, vezényszóra. Az enyhén lefele tartó repedések mentén, hátul ívesen, kagylóformán tört ki a pad a sótömzsből (az „anyasóból”). A kagylószerű alaksó fejtési módja tulajdonképpen a külszíni talpfejtésből ered, de ugyanúgy fejtettek a tárókban (a „homlok”-on) és a harang alakú bányákban is. A sószállítás a 19. század közepétől a József-bányában kiépült „gépely” (lovas-felvonó) segítségével történt. Nyolc ló húzta a csigát és forgatta a vaskarikát. A József-bánya és az Erzsébet bánya 1864-ben a József-bánya mellett egy új bányát nyitottak, a Párhuzamos-bányát, amely 96 m magas, 40 m széles és 100 m hosszú. 1898-ban kezdték el, a sóhegy északkeleti felében, az Erzsébet-kutatótáró kihajtását. A táró bejáratától 200 méterre egy haránt-kamrát nyitottak: ez lett az Erzsébet-bánya. A Dózsa György-bánya 1947-49-ben megnyitották a Dózsa György-bányát, de a nyitási munkálatokkal egyidőben, még 1954-ig művelték a Párhuzamos-bányát is. Eredetileg három, trapéz alakú kamrát terveztek, de később, az 1960-as évek után kiterjesztették a szintet egy alacsonyabb, négyszögű keresztmetszetű kamrasorral. A kifejtett sómennyiséget 1952 januárjáig a régi harang alakú József-bánya lovas-felvonójával húzták a felszínre, ekkor beindult az elektromos felvonógéppel működtetett két-liftes új szállítóakna, a Dózsa György-akna. A Dózsa György-bánya alatt, egy 40 m-es vastagságú biztonsági plafon hátrahagyásával, még 1976-ban új szinteket terveztek. Ezeket, a jelenleg is művelés alatt álló mélységi szinteket 1978-ban nyitották meg és 1980-ban kezdték meg a kitermelésüket. Ezeken a szinteken (az országban egyedülállóan Parajdon) a sókamrák 20 m szélesek, 12 m magasak és több száz méter hosszúságban húzódnak. A mélységi részről a só kiszállítása egy „kétkasos vak-aknán” (olyan szállítóakna, amelyik nem a felszínre nyílik) történik, melynek mélysége 260 m, majd az 1250 m hosszú rézsű szállítótárón keresztül jut a kősó a sómalomba. A Telegdy-bánya 1991-ben kezdődött meg a Telegdy-bányarészleg nyitása, melynek kitermelése 1994-től folyamatosan történik. A Telegdy-bányát egy jobb oldali leágazás köti össze a fő szállítótáróval, és ebben a részlegben a „kis kamrák és négyzetes tartólábak” típusát alkalmazzák, az úgynevezett kanadai-módszert, ennek megfelelően a kamrák magassága 8 m, szélességük 16 m és a tartópillérek alapterülete 14 m × 14 m. Gyógykezelés A föld alatti gyógykezelés az 1960-as években kezdődött Parajdon, ekkor még a Dózsa György-bányarészleg adott otthont a légúti betegek számára. A lengyelországi wieliczkai eredményekből kiindulva, az akkori sóbányaigazgató, Telegdy Károly, és dr. Veres Árpád körorvos a krónikus légúti betegek föld alatti kezelésével próbálkoztak. 1980-tól az „50”-es szinten rendezték be a kezelési és látogatási részleget, a felszíntől számítva 120 méter mélyen. A bejárattól, 1250 m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a szpeleo- és klimatoterápiás kezelésre alkalmas bányatermekig, ahol állandó helyszíni orvosi felügyelet van. Az 1993-as esztendőt, a Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott föld alatti ökumenikus kápolna elkészítése és felszentelése tette nevezetessé. Az „Isten házát” a kezelési és látogatási szint egyik félreeső kamrarészében rendezték be, lelki támaszt nyújtva ezzel a testi gyógyulást keresőknek és természetesen a látogatóknak is. A sóbánya kápolnájában, 1999. szeptember 18-án, ökumenikus istentisztelet keretében felavatták Nepomuki Szent János sóból faragott szobrát. A bánya védőszentjének megmintázása régóta foglalkoztatta Szekeres Lajos nyugalmazott bányászt, aki szabadidejében művészi fokon műveli a faragást, így készítette el az 1,75 m magas, egy tonnánál is nehezebb szobrot. A földalatti kezelőbázis rendelkezik ezen kívül hatalmas játszóterekkel, internet-klubbal, kávézóval, múzeummal, számtalan ülőalkalmatossággal, szuvenír-üzlettel, modern vizesblokkal (mosdó-WC) és számtalan más érdekességgel. Kislippa Kislippa (korábban Lippa, szlovénül: Lipa) falu Szlovéniában, a Muravidéken. Közigazgatásilag Belatinchez tartozik. Fekvése Muraszombattól 12 km-re délkeletre, Belatinctől 3 km-re keletre a Mura völgyében fekszik. Története A település első írásos említése 1381-ből való "Lyppa" néven, ekkor Nemti (ma Lenti) várának része volt. 1411-ben "Lippa", 1428-ban szintén "Lippa" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A 15-17. században a belatinci uradalom része volt, s a Bánffy család birtokolta. A Bánffyakat követték a Csákyak, akik alig egy évszázadig voltak a falu birtokosai, végül a 19. században a Gyika család kezében volt az uradalom. Vályi András szerint " LIPA. Tót falu Szala Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Belatinczi Uradalomban, határja a’ természetnek szép javaival meg ajándékoztatott." Fényes Elek szerint " Lippa, vindus-tót falu, Zala vármegyében, 448 kath. lak. F. u. Gyika. Ut. posta A. Lendva." Az 1910. évi népszámlálás szerint 839, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott. 1920-ban a trianoni békeszerződés értelmében a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg. 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, 1945-ben Jugoszlávia visszakapta. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 633 lakosa volt. Gauss–Jordan-elimináció Gauss-elimináció: legyen adott egy n ismeretlenes lineáris egyenletrendszer. Ha minden együttható és minden konstans nulla (azaz a bővített mátrix nullmátrix), akkor mindegyik egyenlet 0=0 alakú, és ezért minden szám-n-es megoldás. Ellenkező esetben az egyenletrendszert elemi átalakításokkal lépcsőssé alakíthatjuk. Carl Friedrich Gauss és Wilhelm Jordan tiszteletére róluk nevezték el. Mátrixok redukálása diagonális alakra Ez egy viszonylag könnyen megérthető módszer. Nagyon hasonlít a Gauss-eliminációra, csak annyi az eltérés, hogy az adott oszlop kinullázása mind a főátló alatti, mind a főátló feletti elemeket érinti. 4x4-es mátrix esetén az A mátrix alakulása a következőképpen történik: nxn-es mátrix esetén az általános transzformációs képlet a k. oszlop nullázásánál ; ; Abban az esetben ha nem csak az egyenletrendszer megoldása a kérdés, hanem az A mátrix inverze is érdekel minket, a módszer hatékonysága nem sokkal marad el a többi általános módszertől. Azonban ha a mátrix inverzére nincs szükségünk, a módszer lassúbb mint, a legjobb alternatív megoldás (Pl. az LU felbontás). Egy lehetséges algoritmus a Gauss-Jordan kiküszöbölésre function GaussJordan(inout(aij),(bi) i,j=1...n) Fontos még megjegyezni, hogy a Gauss-Jordan módszert sosem használjuk a főelem kiválasztás alkalmazása nélkül. Inverzek megtalálásának módszere Ha a Gauss-Jordan eliminációt négyzet mátrixhoz alkalmazzuk, akkor használható a mátrix inverzének kiszámításához. Ez megtehető a négyzet mátrixnak ugyanazon dimenziók megegyező mátrixaival való fokozásával, a következő mátrix műveleten keresztül: Ha az eredeti négyzet mátrix A, , megfelel a következő kifejezésnek: Azután az azonosság fokozásával a következő áll fenn: Az alapvető számsorú műveletek végrehajtásával a mátrixon [AI] amíg A eléri a csökkentett számsorú lépcsős formát, a következő lesz a végső eredmény: A mátrix növelése/fokozása/szaporítása most már megszüntethető, amely a következőt adja: A mátrix nem szinguláris (mely azt jelenti, hogy van inverz mátrixa), ha az azonos mátrix elérhető csak alapvető számsori műveletekkel. A buddhizmus és a keleti vallások A buddhizmus és a keleti vallások a történelem során többször kölcsönhatásba léptek egymással azután, hogy a buddhizmus Indiát elhagyva az egész kontinensen terjedésnek indult a 2. század környékén. Konfucianizmus A konfucianizmus komoly ellenfélnek bizonyult a buddhizmus számára, főleg mivel az nihilisztikusnak tartotta a buddhizmus világszemléletét, amely negatív hatással lehetett volna a kínai társadalomra. A neokonfucianisták emiatt támadták a buddhista kozmológiát és a buddhizmus végül helyi sajátosságokat öltött magára Kínában. Később, amikor a kínai műveltség is elfogadta az "idegen vallást", a buddhizmus tovább fejlődhetett és egyedülálló iskolák fejlődtek ki a térségben. A konfucianizmus és a buddhizmus kapcsolata már csak szimbolikus volt. A neokonfucianizmus viszont jobban hasonlít a buddhizmusra, mivel abban több a vallásos elem, mint az eredeti konfucianizmusban. Sintó Mielőtt Sotoku megtette volna a buddhizmus Japán nemzeti vallásának, sokan ellenezték a buddhizmus japán társadalomba történő integrálását. Az erőltetett integrálás eredményeként a buddhizmus és a helyi sintó szinkretizmusa alakult ki, és egyedi buddhista iskolák jöttek létre a szigetországban." A japán sintó a buddhizmussal való hosszú együttélés során beleolvadt az idegen vallásba. A sintó vallásban az istenek hasonló helyet kaptak, mint a hindu istenek a buddhizmusban. Annál is inkább, mivel Vairócsana Buddha szimbóluma a nap volt, sokan Amateraszu, napistennő korábbi bodhiszattva reinkarnációjaként azonosították. A kései Tokugava sógunátus időszakában újra felélénkült a sintó, akik közül néhány tudós azt állította, hogy a buddhák korábbi sintó istenek reinkarnációi, megfordítva ezzel a két vallás viszonyát. Meidzsi-restauráció idején a két vallást hivatalosan is szétválasztották. A háborúk utáni modern Japánban a legtöbb család mindkét valláshoz sorolja magát a hivatalos szétválasztás ellenére is. Idővel a japánok hozzászoktak, hogy a spirituális életük részévé tegyék mind a kami, mind a buddhista ideákat. Taoizmus A taoizmus és a buddhizmus kapcsolata igen összetett, mivel sokféleképpen voltak egymásra hatással és gyakran kellett versengeniük egymással. A taoizmus kezdetben korai mitológiák, népi vallások és filozófiák keveréke volt. A buddhizmus megjelenése után a taoizmus megújulásra és átstrukturálódásra kényszerült. Közben rendbe kellett tennie a buddhizmushoz hasonló létezéssel kapcsolatos kérdéseket. A korai buddhizmusról úgy tartották, hogy az valamelyest a taoizmus távoli rokona és a buddhista szövegek kínai fordításait gyakran oldották meg taoista kifejezésekkel. A kínai csan buddhizmus kiváltképpen sok közös hitet hordoz a tao filozófiával. San Anton-palota A San Anton-palota és az azt övező kertek (máltai nyelven: Il Palazz u l' Gnien ta' Sant'Anton, a helyi angol nyelvhasználatban San Anton Palace) a máltai lovagrend nagymestereinek nyári palotájából lett a máltai köztársasági elnök rezidenciájává és egyben a szigetország fontos turisztikai látványosságává. Története A palotát 1623 és 1636 között a provanszál nyelv csoportjához (Langue de Provence) tartozó francia lovag, Antoine de Paule, a lovagrend akkori nagymestere építtette nyári rezidencia gyanánt. Valószínűleg egy korábbi saját villája állt ezen a helyen. A nagymesterek így a nyár folyamán közelebb lehettek a fővároshoz, Vallettához mint korábban a Verdala-palotában. A nagy méretű palota helyet biztosított a korabeli viszonyokhoz illő nagy személyzethez, akik között a szakácsokon és ételkóstolókon kívül például fáklyavivők, parókakészítők, az órák felhúzói, sőt a vadászkutyák számára fekete kenyeret sütő pék is szerepelt. A nagymester a saját védőszentje, Páduai Szent Antal nevét adta a birtoknak. A sziget francia megszállása (1798–1800) során a palota a britek által támogatott máltai felkelők találkozóhelye lett. 1800. szeptember 4-én ebben az épületben írták alá a helyi francia erők kapitulációját. Az ezt követő brit uralom alatt e palota volt a brit kormányzók rezidenciája. Itt született 1876. november 25-én Viktória brit királynő egyik unokája, Viktória Melitta hercegnő. Málta 1974-es függetlenné válása óta itt van a köztársasági elnök hivatalos rezidenciája. Itt fogadják és szállásolják el a látogatásra érkező külföldi államfőket. II. Erzsébet brit királynő többször megszállt itt, 1954-ben és 1967-ben még mint Málta uralkodója, 2005-ben pedig már mint külföldi államfő. Az eredeti épületet a későbbi nagymesterek, különösen António Manuel de Vilhena és Emmanuel de Rohan-Polduc, majd a brit kormányzók idején többször alakították, kiegészítették. De Vilhena például egy kápolnát építtetett, a brit kormányzók pedig a fedett verandát adták hozzá az épülethez. A palotát több nagy kert veszi körül. Ezek egy része eredetileg a palota konyhájának szükségleteit szolgálta, valamint főleg narancsültetvények voltak benne. Korán elkezdték azonban gyűjteni az egzotikus növényeket is. A kertek egy részét 1882-ben megnyitották a látogatók előtt. A gondosan kialakított park sok díszítő elemet és változatos növényállományt tartalmaz a világ számos részéről. Néhány különleges példányt a szigetországot meglátogató államfők ültettek ide. Néhány fa több száz éves és jelentős növénytani értéket képvisel. A palotát és az azt körülvevő kerteket a máltai kormány 2009-ben első osztályú nemzeti emlékhellyé nyilvánította. A parkban időről időre nagy rendezvényeket is tartanak, mint az éves máltai kertészeti kiállítás, valamint szabadtéri színházi előadások, koncertek. Trstěnice (Znojmo járás) Trstěnice település Csehországban, a Znojmói járásban. Trstěnice Skalice, Džbánice, Čermákovice, Horní Kounice, Horní Dunajovice, Morašice, Medlice és Višňové településekkel határos. Lakosainak száma 550 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Amblyopinae Az Amblyopinae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gébfélék (Gobiidae) családjába tartozó alcsalád. Az Amblyopinae alcsaládba 13 nem és 34 faj tartozik. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 13 nem tartozik: Amblyotrypauchen Hora, 1924 - 1 faj Amblyotrypauchen arctocephalus (Alcock, 1890) Brachyamblyopus Bleeker, 1874 - 1 faj Brachyamblyopus brachysoma (Bleeker, 1854) Caragobius Smith & Seale, 1906 - 3 faj Ctenotrypauchen Steindachner , 1867 - 1 faj Ctenotrypauchen chinensis Steindachner , 1867 Gymnoamblyopus Murdy & Ferraris, 2003 - 1 faj Gymnoamblyopus novaeguineae Murdy & Ferraris, 2003 Karsten Murdy, 2002 - 1 faj Karsten totoyensis (Garman, 1903) Odontamblyopus Bleeker, 1874 - 5 faj Paratrypauchen Bleeker, 1860 - 1 faj Paratrypauchen microcephalus (Bleeker, 1860) Pseudotrypauchen Hardenberg, 1931 - 1 faj Pseudotrypauchen multiradiatus Hardenberg, 1931 Taenioides (Lacepède, 1800) - 13 faj Trypauchen Valenciennes in Cuvier & Valenciennes, 1837 - 2 faj Trypauchenichthys Bleeker, 1860 - 3 faj Trypauchenopsis Volz, 1903 - 1 faj Trypauchenopsis intermedia Volz, 1903 Bahnhof München Donnersbergerbrücke A Bahnhof München Donnersbergerbrücke egy S-Bahn állomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni S-Bahn Stammstrecke vonalán. Nevét a közelében található azonos nevű hídról kapta. Metró- és S-Bahn vonalak Az állomást az alábbi vonalak érintik: Stammstrecke - A müncheni s-Bahn törzsvonala München–Holzkirchen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bahnhof München Hirschgarten München Heimeranplatz Bahnhof München Hackerbrücke Torimcshon állomás Torimcshon (Dorimcheon) állomás a szöuli metró 2-es vonalának egyik állomása Kuro-ku (Guro-gu) kerületben. Nevének jelentése „Torim (Dorim) falu patakja”. 2009-es magyar tekebajnokság A 2009-es magyar tekebajnokság a hetvenegyedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot május 9. és 10. között rendezték meg, a férfiakét Szegeden, a nőkét Andráshidán. Hebomoia A Hebomoia a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk A Hebomoia-fajok Dél- és [Délkelet-Ázsiában fordulnak elő. A fehérlepkék között az egyik legnagyobb méretű fajok; továbbá röptük erőteljes. Rendszerezés Ebbe a nembe az alábbi 2 faj tartozik: Hebomoia glaucippe (Linnaeus, 1758) Hebomoia leucippe (Cramer, 1775) Cirjenics Miklós Cirjenics Miklós (Pécs, 1990. március 11. –) magyar cselgáncsozó. Sportpályafutása 2011-ben az U23-as Európa-bajnokságon ötödik helyezést ért el. A 2013-as Európa-bajnokságon kiesett. Tagja volt a csapatbajnokságon az ötödik helyen végzett válogatottnak. Az universiadén egyéniben kiesett, csapatban harmadik volt. A világbajnokságon helyezetlen volt. 2014-ben az Eb és a vb-n is kiesett. A 2015. évi Európa játékokon és a világbajnokságon nem ért el helyezést. A 2016-os Európa-bajnokságon kiesett. Vasmarok A Vasmarok (���������, Chi tit gai dau neung gung) egy 1993-ban készült wire-fu harcművészeti film Jet Livel a főszerepben, aki ismét Vóng Fej-hungot alakítja. A koreográfiát Jűn Vó-pheng készítette. Angolul több címen is megjelent (Deadly China Hero, Last Hero in China, Claws of Steel), magyarul pedig Acélkarmok címmel is ismert. A film a Kínai történet Vóng Fej-hungjához képest egy kevésbé komoly, sokkal könnyedebb hangvétellel ábrázolja a szereplőt. Történet Fei-hung iskolájában annyian tanulnak már, hogy nem férnek el az edzőteremben és az épület tulajdonosa még a bérleti díjat is megháromszorozza. A mester így költözni kényszerül, tudtán kívül egy bordélyház mellé, ahol a szép hölgyek mindhiába próbálják meg elcsábítani az erkölcsös Fej-hungot. Közben a falu leányai egyre-másra tűnnek el rejtélyes körülmények között. Fej-hung egyik tanítványa rájön, hogy a lányok emberkereskedők markába kerültek, akik egy templomban, szerzeteseknek álcázva művelik gonosz dolgaikat. Kiderül, hogy az új rendőrfőnök maga is benne van a dologban, ráadásul a bokszerlázadás egyik résztvevője, aki el akarja rabolni az egyik befolyásos külföldit, miközben Fej-hung jó hírnevét is igyekszik tönkretenni, majd megmérgezi a harcművészt, aki ideiglenesen elveszti a hallását. Fej-hungnak végül meg kell küzdenie a rendőrfőnökkel és megmentenie a külföldi kereskedőt, kiszabadítania a lányokat és megvédenie a becsületét is. A végső csata folyamán Jet Li egy tőle ritkán látott harcművészeti stílusban verekszik, a Jackie Chan védjegyévé vált „részeges kungfut” alkalmazza. Daubèze Daubèze település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 149 fő (2015). Daubèze Frontenac, Coirac, Martres, Saint-Brice és Sauveterre-de-Guyenne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Works (Pink Floyd-album) A Works 1983-ban az Amerikai Egyesült Államokban a Capitol Records által megjelentetett válogatás. A legérdekesebb része az Embryo, amely korábban nem jelent meg egy Pink Floyd lemezen sem. A dalt a Harvest Kiadó az együttes engedélye nélkül feltette a Picnic – A Breath of Fresh Air című válogatására, amit a Pink Floyd tiltakozására kivontak a forgalomból. Így hivatalosan most jelent meg először a Waters szerezte dal. Számok One of These Days – 5:50 (A Meddle című albumról, közbeiktatva a "Speak to Me" a The Dark Side of the Moon című albumról.) Arnold Layne – 2:52 (Kislemez – False "stereo" mix; az eredeti mono mix megtalálható a Relics című albumon .) Fearless – 6:08 (A Meddle című albumról) Brain Damage – 3:50 (A The Dark Side of the Moon című albumról – alternate mix) Eclipse – 1:45 (A The Dark Side of the Moon című albumról – alternate mix) Set the Controls for the Heart of the Sun – 5:23 (Az A Saucerful of Secrets című albumról.) See Emily Play – 2:54 (Kislemez – False "stereo" mix; az eredeti mono mix megtalálható a Relics című albumon.) Several Species of Small Furry Animals Gathered Together in a Cave and Grooving with a Pict – 4:47 (Az Ummagumma című albumról.) Free Four – 4:07 (Az Obscured by Clouds című albumról.) Embryo – 4:39 (A Picnic – A Breath of Fresh Air című válogatásról, 1970) Centrolene lynchi A Centrolene lynchi a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe, ezen belül az üvegbékafélék (Centrolenidae) családjának Centrolene nemébe tartozó faj. Előfordulása Kolumbiában és Ecuadorban él. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi nedves hegyi erdők és folyóvizek. A fajt élőhelyének pusztulása veszélyezteti. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 5.). Eurocorps Az Eurocorps (magyarul Euro-hadtest) az Európai Unió többnemzetiségű katonai magasabbegysége, amely akár 60 000 katonából is állhat. Főhadiszállása Strasbourgban van, létrehozásának igényét 1992-ben fogalmazták meg, de Európa védelmi képességének összehangolása és növelése az 1960-as évekre nyúlik vissza. Hat keretnemzete van: Franciaország és Németország alapította meg. Belgium 1993-ban, Spanyolország 1994-ben, Luxemburg 1996-ban, Lengyelország pedig 2016-ban csatlakozott. A NATO-hoz hasonlóan az ENSZ-alapszerződés EU-n belüli betartására hivatott egyik katonai erő, közvetlen politikai végrehajtási jogkörökkel az Európa Tanács ruházhatja fel. 2002-től részt vesz a NATO-val közös műveletekben is. Az alapszerződés szerint a hadtestnek: készen kell állnia arra, hogy végrehajtsa a humanitárius segélyküldetéseket és népesség segítségnyújtási küldetéseket természeti- vagy műszaki katasztrófákban, béketámogató és békefenntartó küldetésekben vesz részt, az ENSZ vagy az EBESZ keretein belül mechanikus hadseregként az 5. cikk értelmében a szövetségesek műveleteiben tevékenykednek, a Washingtoni Szerződés ( NATO ), vagy a Brüsszeli Szerződés ( WEU ) keretén belül. Szervezete Az Eurocorps nem alárendelt másik katonai szervezetnek. Egy határozat alapján vetik be, amit az öt tagállam hoz meg, akit a Közös Bizottság képvisel. Mindegyik nemzet védelmi- és a külügyminisztere részt vesz benne. Ez a bizottság támogatásáról biztosít, kérésre multinacionális szervezeteket, mint például az ENSZ vagy az EU. A Corpsot a tagnemzetek rendelkezésének megfelelően is be tudják vetni. Főhadiszállás Az Eurocorps főhadiszállás Strasbourgban van, a francia-német határ közelében, mely több európai intézmény székhelye. A főhadiszállás következő egységeket tartalmazza: Egy parancsnoki csoport, ami a Corps vezető katonai parancsnokaiból áll. Egy hozzávetőleg 350 fős adminisztrációt, mely támogatást nyújt a parancscsoportnak. A személyzet összekötő tiszteket tartalmaz Lengyelországból , Görögországból , Olaszországból és Törökországból . A Főhadiszállás Segéd Zászlóalj védelmet nyújt, élelmet szállít, stb. a főhadiszállásra. Ez a zászlóalj hozzávetőleg 500 katonából áll, de az lefoglaltság esetében jelentősen megerősíthetik. Egy multinacionális Segéd Dandár Strasbourgban állomásozik. Ez a brigád különálló és alárendelt a Corps főhadiszállásnak, és további támogatást nyújt, amikor az alakulatot bevetik. A brigád egységekből jön létre, amiket a nemzetek nyújtottak. Az angol a parancsnyelv, és minden személynek, aki az Eurocorps főhadiszállásán dolgozik, beszélnie kell. Francia-Német Dandár A Francia-Német Dandár (a Multinacionális Támogató Dandárral egyetemben) az Eurocorps főhadiszállásán állandó működő parancsnokság alatt áll. A többi egység a nemzeti parancsnokságok alatt állnak; alárendeltek az Eurocorps főhadiszállásának. Ha minden egység elkötelezett a tagállamok irányába, az Eurocorps hozzávetőleg 60.000 katonából állna. Brazília A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) Dél- és Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országa. Délen Uruguayjal, délnyugaton Argentínával, Paraguayjal és Bolíviával, nyugaton Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével az összes dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brazíliaváros (Brasília). Földrajz Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az ország legmagasabb pontja a venezuelai határhoz közel emelkedő Pico da Neblina (2994 m). A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat nagy változatosságot, két tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld. Az Amazonas-medence mintegy 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld között. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül. A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé csökken. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m). Vízrajz Leghosszabb folyók: Amazonas – 6992 km Paraná – 4700 km Purus – 3300 km São Francisco - 2900 km Araguaia, Tocantins, Rio Negro , Madeira stb. Az ország nagy kiterjedése és nedves éghajlata következtében bő és kiterjedt folyó- és vízrendszerhálózattal rendelkezik. Brazíliában találhatjuk bolygónk legnagyobb folyóvízrendszerét. 8 folyóvízrendszer található Brazíliában, melyek közül a legfontosabbak: az Amazonas északon, a São Francisco a középső területen és a Paraguay, Uruguay és Paraná rendszerek délen. Az Amazonas folyó vízgyűjtő területe a világon a legkiterjedtebb. 5 800 000 km2-t ölel fel, melyből 3 904 392 km2 a brazil földön található. A vízgyűjtő fő folyója Peruban ered, ahol Vilcanotának, majd Ucaiali-nak, Urubambanak, később pedig Marañonnak nevezik. A brazil határt átlépve a Solimőes nevet kapja, míg a Negro - a „fekete” - folyóval Manaus város közelében össze nem folynak. Ezután az Atlanti óceánba való torkolatig az Amazonas nevet viseli. A forrástól az óceánig 6440 km-en folyik keresztül. Ez a föld legbővebb vizű, legszélesebb folyóvize. Sokan a leghosszabbnak is tartják, mivel a folyó az áradási időszakban az útját még az óceánban is folytatja. Átlagosan 5 km széles és néhány ponton az 50 km szélességet is eléri. Az óceánok évi vízutánpótlásának 20%-át adja. Az Amazonas-medence a benne élő 2500–3000 halfajtával a leggazdagabb a világon. Éghajlat Brazília fő éghajlatai az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között) az átmeneti övet vagy szavanna éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet. Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony. A legdélebbi vidékek éghajlata már mérsékelt égövi, itt télen előfordulhat fagy és hó. Élővilág, természetvédelem Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga. amazonasi esőerdő : kb. 7 millió km 2 kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb területe Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában , Kolumbiában , Ecuadorban , Guyanában , Suriname -ban és Venezuelában is. Az Amazonas medencéje Brazília felszínének 58%-át foglalja el. A Földön itt a leggazdagabb, legváltozatosabb az élővilág. Az itt élő fajok pontos száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert összes faj 15–30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók – ezek az ún. várzeák – és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak. atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt jellemző ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Kutatók szerint a trópusi esőerdők között itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány az egész világon. Ez a terület a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára eredeti területének csupán 7%-án maradt meg, főleg Brazília déli és délkeleti régióiban. Caatinga: Az északkeleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet fedi: a Caatinga. Néhány területen fél-lombhullató erdő található. Pantanal , a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. 150 000 km 2 -en terül el Mato Grosso , Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban . Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt. Cerrado területe szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák jellemzik. Ma a Cerradót a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A terület fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica , a szójabab , a szőlő , mangó és trópusi gyümölcsök. Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik. Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet. Mata de Araucária Brazília déli területén található, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja. Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga között terül el, Maranhão , Piauí , és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak köszönhetően a pálmafák igen gyakoriak. Mangue: tavas, mocsaras terület, bokrok és fák borítják. Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre jellemző bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció. Nemzeti parkjai Brazília területének 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött föld (terras indígenas), másik felét vagy a tagállamok, vagy a szövetségi állam nyilvánította védett területté. Természeti világörökségei Az UNESCO világörökség-listáján szereplő területek: Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum Atlanti-parti Délkeleti Esőerdő Rezervátumok Brazil atlanti-óceáni szigetek: Fernando de Noronha és Rocas-atoll rezervátumok Közép-amazóniai Természetvédelmi Területek Chapada dos Veadeiros Nemzeti Park és Emas Nemzeti Park Iguaçu Nemzeti Park Pantanal Természetvédelmi Terület Serra da Capivara Nemzeti Park Aparados da Serra Nemzeti Park Történelem 1500. április 22-én Pedro Álvares Cabral portugál tengerész fedezte fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az Atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. A passzátszél miatt hajóztak ennyire nyugatra. Az Indiába tartó vitorlások később is gyakran kötöttek ki Brazíliában. Portugália rövidesen bejelentette igényét a területre, ami az 1530-as évektől gyarmatává vált. A terület kiaknázását az ország nevét adó brazilfa kitermelésével kezdték, majd az 1580-as évek táján nagy területeken cukornádat ültettek. Az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy a Mato Grosso hegységben arany- és gyémántlelőhelyeket tártak fel. Brazília portugál gyarmatból 1822-ben vált független állammá. A rabszolgakereskedelmet a 19. század közepén betiltották, de csak 1888-ban hoztak törvényt a rabszolgaság intézményének eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki. Gyarmati kor VI. Sándor pápa 1493. május 4-én kiadott bullája a Zöld-foki szigetektől 100 tengeri mérfölddel nyugatra jelölte ki azt a délkört, amely elválasztja egymástól a spanyol és a portugál érdekszférát. A portugál nyomásra 1494. június 7-én aláírt, Tordesillasi szerződés ezt a választóvonalat 370 mérfölddel a Zöld-foki szigetektől nyugatra módosította. Mivel az új szerződés alapján a mai Brazília északnyugati része a portugálokat illette, megalapozott a gyanú, hogy a portugálok már a hivatalos felfedezés előtt is tudtak Brazília létezéséről. Az Afrika megkerülésével Indiába igyekvő portugál hajóknak az Egyenlítő közelében uralkodó széljárás miatt nagy kitérőt kellett tenniük nyugat felé. Egy ilyen kitérő során a szokásosnál is nyugatabbra sodródó hajó fedezhette fel az addig ismeretlen szárazföldet. Tény, hogy 1498-ban I. Manuel portugál király megbízásából Duarte Pacheco Pereira hajóskapitány, csillagász és térképész titkos küldetést teljesítve a helyszínen mérte fel az új felfedezés elhelyezkedését és gazdasági lehetőségeit. Az útról készített jelentésében tesz először említést a brazilfáról - pau brasil am. parázs(színű) fa. 1500. április 22-én Pedro Álvares Cabral 1500 fős flottájával kikötött a mai Bahía államban, a mai Porto Seguro környékén. A mai napig ez Brazília felfedezésének hivatalos időpontja. A portugálok gyorsan kapcsolatot teremtettek az indiánokkal. Nem ismerték fel azonnal a felfedezés jelentőségét, mert nem találtak se ásványi anyagokat, se drágaköveket, se fűszereket. Az egyetlen értékesnek bizonyuló termék a brazilfa (Caesalpinia echinata) volt. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik. 1530-ban Martim Afonso de Sousa a Tordesillasi szerződés értelmében Portugáliának járó területen megkezdte települések létesítését. 1549-ben Tomé de Sousa főkormányzó a mai Bahía államban megalapította Brazília első fővárosát, Salvadort. A brazilfa kitermelése mellett megindította a cukornád termesztését. A korabeli Európában a cukor luxuscikknek számított, és a nádcukor gyorsan fellendítette a gyarmat gazdasági és kulturális életét. A cukornád mellett kávét, gyapotot és kaucsukot is termesztettek. Az ültetvények sok, olcsó munkaerőt követeltek, ezért elkezdtek Afrikából rabszolgákat importálni. 1623–1625-ben a hollandok sikertelenül próbálták elfoglalni Bahíát. Legközelebb 1629-ben tértek vissza Pernambucóba, ahol akkoriban a cukorgyártás központja volt. Az elfoglalt partvidéken megalapították Új Hollandiát. A portugálok 1654-ben tudták visszafoglalni a területet, de a távozó hollandok cukornádtöveket vittek magukkal az Antillákra. Portugália tehát visszaszerezte ugyan Brazíliát, de elvesztette a cukorgyártás monopóliumát. A portugáloknak az angol kalózok és a franciák gyarmatalapító kísérletei is gondot okoztak, de a gyarmat területe fokozatosan nőtt. Kezdetben a jobban megközelíthető tengerparton terjeszkedtek, így alapították Rio de Janeirót, a mögöttes területen pedig São Paulót. A 17. század második felében találtak először aranyat és értékes drágaköveket Minas Gerais hegységeiben. Brazília lakossága hirtelen növekedésnek indult. A kibányászott aranyra a gyarmattartók 20%-os adót vetettek ki. Az aranybányák már a 18. században kezdtek kimerülni, a portugál korona azonban ragaszkodott a korábbi adóbevételhez. A korona ellen szervezett összeesküvéseket kemény kézzel elnyomták. E mozgalmakat ma Brazíliában a függetlenségi harc kezdetének, résztvevőiket szabadságharcosoknak tekintik. Császárság 1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett. VI. János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. 1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter brazil császárt hagyta hátra. Az anyaország és a brazilok gazdasági érdek-ellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét, október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismerte Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az új uralkodó. Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján. A kormány volt a régens. Számos felkeléssel kellett szembenézniük. Úgy látták, hogy célszerű II. Pétert nagykorúvá nyilvánítani és császárrá koronázni. Erre 1840-ben került sor. Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott. Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra 1888-ban került sor. A császárság intézménye nem sokkal élte túl a rabszolga-felszabadítást. A megerősödő hadsereg élén Deodoro da Fonseca 1889. november 15-én, vértelen puccsal megdöntötte a kormányt, és kikiáltotta a köztársaságot. A császári család európai száműzetésbe vonult, tagjai 1920-ig nem térhettek vissza Brazíliába. Köztársaság Az 1891-es első köztársasági alkotmány elválasztotta az államot az egyháztól és szövetségi államot hozott létre erős, az elnök kezében összpontosuló hatalommal. Sao Paulo volt ekkoriban az ország gazdasági központja. Ez politikai súlyában is tükröződött. A tényleges politizálás egy szűk kör kiváltsága maradt. Az egymást gyorsan követő kormányok egy ideig képesek voltak elősegíteni az ország gazdasági fejlődését, de az 1929-ben kirobbant gazdasági világválsággal már nem tudtak mit kezdeni. 1930-ban Getúlio Vargas szerezte meg a hatalmat. Az új elnök kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozott a gazdaságba. Ekkor vezették be a hivatalos munkaidő és a minimálbér intézményét. Uralma diktatúrába torkollott 1937 és 1945 között. Ezután 1964-ig különböző demokratikus kormányok kerültek hatalomra, melyeknek súlyos gazdasági krízisekkel és inflációval kellett szembenézniük. 1951-ben Getúlio Vargas néhány évre ismét elnök lett. 1956 és 1960 között Juscelino Kubitschek elnöksége idején nagyszabású iparosítás folyt. Ekkor indult a brazil autógyártás, és ekkor épült fel az új főváros, Brazíliaváros is. 1964-ben Brazíliában ismét katonai puccs volt, és a katonák maradtak hatalmon egészen 1985. márciusáig. Bukásuk oka a katonák és a brazil elit hatalmi harca volt. 1967-ben az ország neve Brazil Szövetségi Köztársaságra változott. 1985. január 15-én a 600 fős elnökválasztó testület újra civil elnököt választott, Tancredo de Almeida Neves személyében, aki még beiktatása előtt váratlanul meghalt. Így megválasztott alelnöke, José Sarney lett a köztársasági elnök. A demokrácia 1988-ban állt helyre, amikor hatályba lépett a ma is érvényes alkotmány. Az 1989-ben már közvetlenül megválasztott Fernando Collor de Mello elnök nem tölthette ki hivatali idejét, mert a Nemzeti Kongresszus korrupció vádjával eljárást indított ellene, és megfosztotta elnöki mandátumától. Utódja az addigi alelnök, Itamar Franco lett, aki erős kezű pénzügyminisztere, Fernando Henrique Cardoso révén megfékezte a több száz százalékos inflációt, és több korábbi sikertelen kísérletet követően Real néven stabil valutát vezetett be az országban. Cardosót 1994-ben és 1998-ban elnökké választották. Az alkotmány által engedélyezett két elnöki ciklusát ugyanúgy kitöltötte, mint utóda, a szakszervezeti vezetőből nemzetközi hírű politikussá vált Luiz Inácio Lula da Silva. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Államforma: szövetségi köztársaság. Brazília (hivatalos nevén „Brazil Szövetségi Köztársaság” – República Federativa do Brasil) 26 tagállamot és a Szövetségi Kerületet tömörítő (itt található Brazíliaváros is) szövetségi állam. Ezek a tagállamok az Alkotmány által meghatározott önálló jogokkal bírnak. A Szövetségi Alkotmányt 1988. október 5-én hirdették ki. E szerint Brazília demokratikus berendezkedésű ország, ahol a közfunkciók betöltése céljából időközi választásokat tartanak. Az ország politikai berendezkedése prezidenciális jellegű. (A választott politikai posztokat ideiglenesen, meghatározott időre töltik be. A közigazgatás feje a köztársasági elnök). A kormányzás három hatalmi ága: az elnök (akit a miniszterek segítenek), a Nemzeti Kongresszus (Szenátus és Képviselőház) és a bírói szervezet (ez utóbbi legfőbb szerve a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, 11 bíróval). Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Az elnököt 4 éves időszakra választják, s egyszer újraválasztható. Az alelnököt az elnökkel együtt választják, azonos időszakra, ugyanarról a listáról. Az elnök a felelős a közigazgatásért, törvényeket hirdet ki vagy vétóz meg, elnöki rendeleteket ad ki, külföldi kormányokkal tart fenn kapcsolatot, szerződéseket köt, ő a hadsereg főparancsnoka, háborút és békét hirdethet (mindkét esetben a Kongresszus hozzájárulása szükséges) és a következő évi költségvetést előterjesztheti a Kongresszusnak. Brazíliában kétkamarás parlamenti rendszer van, az alsóházi Képviselőházzal és a felsőházi Szenátussal. A Nemzeti Kongresszusba a képviselőket 4 éves periódusra választják meg, míg a szenátorokat 8 évre. (A szenátus minden négyéves periódus végén megújul 1/3 vagy 2/3 arányban, váltakozva). A Kongresszus minden szövetségi kormány hatáskörébe tartozó kérdésben törvényt alkothat. Az alsó-, illetve felsőház minisztereket és más tisztségviselőket hallgathat meg. A szövetségi igazságügyi rendszeren belül működnek a bíróságok, a fellebbviteli bíróságok, a választási, munkaügyi és katonai bírósági rendszer, a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság és a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság. Ez utóbbi felelős az igazságügyi, törvényhozási és végrehajtói döntések alkotmányosságáért is. A Brazil Szövetségi Alkotmány szerint 18 és 70 éves kor között a szavazás kötelező, mind férfiaknak, mind nőknek. A 16-18 év közötti fiatalok, illetve a 70 év felettiek, és az analfabéták részvétele a választáson nem kötelező, ők maguk dönthetik el, élnek-e választójogukkal. A nők 1932 óta, az írástudatlanok pedig 1988 óta szavazhatnak. Amennyiben a választások első fordulójában senki sem ér el abszolút többséget, a két legtöbb szavazatot elért jelölt jut a második fordulóba. 1996 óta a szavazatokat nem papíron, hanem elektromos úton, a szavazófülkében elhelyezett speciális billentyűzet használatával adják le. A választások tisztaságát a Választási Bíróság felügyeli. A Szövetségi Alkotmány minden állampolgárnak szavatolja a szabad mozgás és gondolkodás, a szabad vallásgyakorlás, lelkiismeret, véleménynyilvánítás, gyülekezés jogát (5. cikkely). Emellett felhatalmazza azokat a jogi eljárások indítására (a magántulajdonra, petícióra, habeas corpusra többek között). A tagállamoknak saját Alkotmányuk és törvényeik vannak. A helyi kormányzat, a szövetségi szinthez hasonlóan három ágra oszlik. E szerint az adminisztráció feje a kormányzó. Emellett működik a törvényhozói testület és a bíróság, melynek csúcsszerve az Állami Igazságügyi Bíróság. Közigazgatási beosztás 26 szövetségi állam (estado) 1 szövetségi kerület (distrito federal) Brazília tengerentúli területei Fernando de Noronha-szigetcsoport Terület: 26 km 2 Népesség: 2051 fő ( 2003 ) Az Atlanti-óceánban, a Brazil partoktól mintegy 550 km-re fekvő három kis szigetből álló csoportot 1500-ban fedezte fel Fernão de Noronha, portugál hajós, de hosszú ideig lakatlan maradt. Az angolok és a portugálok a szigetekért folytatott vetélkedését követően végül Brazíliához került 1942-ben, majd 1988-ban formálisan Pernambuco állam részévé tették. Területének közel 70%-a természetvédelmi terület. A kis számú lakosság főként halászatból és mezőgazdaságból él, de egyre növekszik az idegenforgalom is. Trinidade és Martim Vaz-szigetek Terület: 11,8 km 2 Népesség: a haditengerészeti bázis személyzete Az Atlanti-óceán középső-déli részén, Brazília partjaitól 1200 km-re, Namíbia partjaitól pedig 2200 kilométerre elhelyezkedő szigeteket 1502-ben a portugál João Nova fedezte fel. Edmond Halley 1700-ban csillagászati megfigyeléseket végzett innen. A stratégiai fontosságú szigeteket 1895-ben a britek is elfoglalták, de két évvel később visszaadták Brazíliának. Jelenleg egy kis látszámú tengerészeti bázis állomásozik területén. Népesség Brazília népessége (2014-es adat): 202 910 000. Brazília fővárosa: Brazíliaváros . Általános adatok Brazília a világ 5. legmagasabb népességű országa Kína, India, az USA és Indonézia után. A brazil népesség 60%-a 29 évnél fiatalabb. A dinamikus városiasodási folyamatnak, valamint a gazdasági fejlődésnek köszönhetően a népesség évi növekedési üteme 2,9%-ról 1,6%-ra csökkent a hatvanas és kilencvenes évek között. A népesség 81,2% városokban lakik. A délkeleti és középnyugati régiók főként városias jellegűek. Az előbbi népességének 90,5%-a, utóbbiénak pedig 86,7%-a városokban él. Az északi és északkeleti régiók ezzel szemben rurális jellegűek. Ezekben a régiókban a népesség 30,3%-a és 31%-a él csupán városokban. A 2000-es brazil népszámlálás alapján minden 1000 brazil nőre 969 brazil férfi jut. Brazília népsűrűsége más országokhoz viszonyítva alacsony. A népsűrűség az ország északkeleti és délkeleti régiójában valamint az Atlanti-óceán partján a magasabb. Az ipari termelés 50%-át São Paulo állam délkeleti része adja. Legnépesebb települések Brazília népességének 81,2%-a városokban él. Ezek közül kiemelkedik: São Paulo Brazília legnagyobb városa. Itt található a legnagyobb ipari potenciál és a legaktívabb kulturális élet. Rio de Janeiro Brazília fővárosa volt majdnem 200 évig (1763-tól 1960-ig). Ma Rio kulturális, pénzügyi és turista központja. 6,45 millió lakosa van (2013-ban). Belo Horizontét az 1890-es években tervezték és építették, mint Minas Gerais állam fővárosát. Ez lépett az állam fővárosaként Ouro Preto, a hegyekkel körbevett korábbi főváros helyébe. Fontos szállítási és ipari központ. Népessége 2,5 millió fő (2014-ben). Salvador volt Brazília első hivatalos fővárosa az 1549-től az 1763-ig. A mai napig fennmaradt gyönyörű koloniális építészete sok turistát vonz. Mára a város környékén az UNESCO több építészeti maradványt a Világörökség részének nyilvánított. Salvador fontos kulturális és üzleti központ. Emellett híres művészetéről, és szakácsművészetéről is. Ezekben erősen érezni az afrikai kultúra hatását. Népessége 2,9 millió fő (2014-ben). Brazíliavárost az ország földrajzi középpontjába tervezték és építették fel. Az új fővárost 1960-ban avatták fel. A modern építészet elismert példája. A város tervrajza egyedülálló érdekesség. Népessége több mint 2 millió fő. Recife északkelet egyik legérdekesebb városa. Úgy ismerik, mint Brazília Velencéjét. Portugál, német és afrikai bevándorlók népesítették be. Ma üzleti központ, modern és forgalmas kikötőjével turista látványosság. 1,5 millió lakosa van. Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás Etnikai összetétele európai eredetű 49,7% (olasz 15,72%, portugál 14,5%, spanyol 6,42%, német 5,51%, egyéb fehér 7,55%) pardó (európai, fekete, indián keverék) 42,5% fekete 6,9% ázsiai 0,5% indián 0,2-0,4% (körülbelül 225 népcsoport) Brazília lakossága rendkívül sokrétű és kevert. A lakosság több mint 180 színárnyalatot ismer, ez nem azt jelenti, hogy ennyi szín létezik, hanem ismeretes a különböző keverékeknél, hogy kiben hányad rész indián, fekete stb. van. Igazából csak becslésekre hagyatkozhatunk, a pontos arányokat senki sem ismeri. Fajgyűlölet nincs, azonban a fekete bőrűek általában a társadalom alsó szegmensében helyezkednek el. A portugál hódítás előtt 5 millió indián élt itt, akik 1000 törzset alkottak. Ma már csak a lakosság 0,2%-a indián, akik kb. 225 különböző törzshöz tartoznak. Például a tikunákhoz, akik a legveszélyeztetettebb népcsoport a világon. Ezenkívül ismertek még a janomamok, a tukanok, az asaningák, patasók, xavanték, tupik, guaranik, tupinambák, caraibasok stb. A fehérek és indiánok utódai a meszticek, arányuk kb. 12%. A mulattok fekete-fehér keverékek, arányuk 22 és 50% között mozoghat. Az afrikai rabszolgák utódai acafuzók, aránya kb. 8%. Ezenkívül még 3% zambó, fekete-indián keverék is van. Az uralkodó etnikum a fehéreké kb. 50%-kal. Ezen belül a portugál hódítók utódai 15%-ot, az olasz bevándorlók utódai 11%-ot, a spanyoloké 7-10%-ot tesz ki. Van még kb. 3-4%-nyi német, a maradék holland, ukrán, osztrák. Itt él Dél-Amerika legnagyobb magyar közössége is. 1,5%-a a lakosságnak ázsiai, ebből 1% japán, a többi arab, török és kínai. Délkeleten főleg fehérekkel találkozhatunk, ezenkívül sok itt a fekete és a mulatt is. Északkelet a színesek hazája, rengeteg a mulatt és a fekete. Északon jobbára meszticek, fehérek élnek, itt él az indiánok zöme. Az ország közepe vegyes etnikumú. Délen fehér többség és mesztic kisebbség él leginkább. Nyelvi megoszlás Hivatalos nyelv a portugál. A honos nyelvek száma 195, köztük a guarani és a janomami a legfontosabb. Sok bevándorló él az országban, akik többféle nyelven beszélnek, a magyarság száma a 2000-es évek elején kb. 60 ezer fő. Vallási összetétele Brazília vallási összetétele a 2010-es években: római katolikus 64-65% protestáns kb. 22% (főleg pünkösdi , baptista , adventista , lutheránus , kálvinista , anglikán ) felekezeten kívüli, agnosztikus , ateista kb. 8% spiritiszta kb. 2% afrikai eredetű vallások ( candomblé , umbanda ) kb. 0,3% más vallások ( Jehova tanúi , Utolsó Napok Szentjei , buddhista , izraelita , iszlám stb.) kb. 2% A hatalmas, 8 millió négyzetkilométernyi dél-amerikai ország a világ legnagyobb katolikus lélekszámú állama. A jelenlegi 172 milliós népesség a magas gyermeklétszám következtében gyorsan emelkedik. A brazil katolicizmus legfontosabb jellemzői: az egyház jelentős társadalmi szerepvállalása (amely olykor a túlzásokba hajló felszabadítás-teológia formájában is megnyilvánul), a súlyos paphiány (a felszenteltek száma alig haladja meg a 13 ezret), ám ezzel párhuzamosan jellemző a világiak hatékony bevonása is az egyházi ügyek intézésébe. Jelentős a katolikus karizmatikusok arányszáma, léteznek független brazil katolikus egyházak is. Az ország vallási térképét meghatározza, hogy a mindinkább terjedő vallási közömbösség mellett egyre inkább teret hódítanak a különféle karizmatikus felekezetek és a helyi vagy afrikai, szinkretista vallások. Ma a lakosságnak 35%-a nem a katolikus egyházhoz tartozik. Több ezer protestáns és mintegy 800 egyéb vallási irányzatot képviselő misszionárius dolgozik az országban. A brazil alkotmány szerint a vallásszabadság minden, a közrendet és közbiztonságot nem veszélyeztető egyházat és felekezetet megilleti. Gazdasága Általános adatok Gazdasága: ipari agrárország. Tekintélyes termelőerővel rendelkezik – nemzeti jövedelme 550 és 1300 milliárd dollár között, a pénzegység (real, rövidítése R$) átszámítási módjától függően – amelynek több mint fele, a kulcsszektorokban ennél is nagyobb arányban – a külföldi tőke kezén van. Ez a legnagyobb latin-amerikai ország és a hatodik legnagyobb a népességét illetően. 1994-ig gazdaságát igen magas infláció jellemezte, mely a havi 80%-os mértéket is meghaladta. 1994-ben vezették be a Reál-tervet, amely stabilizálta a gazdaságot, megfékezték az inflációt és a szegény rétegek életszínvonala is jelentősen megemelkedett. Ez a pozitív folyamat 2000-ben megrekedt, azonban 2003-ban hivatalába lépő új elnök Luiz Inácio Lula da Silva, aki korábban a Munkáspárt vezetője volt, ígéretet tett a gazdasági reformok bevezetésére. Ebben az országban a szegények és a gazdagok közötti különbség óriási, ami nemcsak a jövedelemkülönbségben, hanem a vagyon elosztásban is megnyilvánul. A földek 80%-a a lakosság 5%-nak kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint havi 100 dollár. A brazil gazdaságot a világ első nyolc gazdasági potenciálja között tartják nyilván. GNP-je 1,371 milliárd USD (forrás: Világbank, 2003, PPP-vásárlóerő paritásos módszer). Az egy főre jutó GNP 7480 dollár. A dinamikus és sokszínű gazdaság 38,1%-át az ipari termelés adja. A mezőgazdaság a GNP 10%-át, a szolgáltatások szektora annak 51,9%-át termeli. A brazil gazdaság adja a teljes latin-amerikai termelés 39%-át. Ma a világ negyedik legnagyobb közvetlen működőtőke befektetési célpont (10,1 milliárd dollár 2003-ban). A Mercosurt (Déli Kúpi Közös Piac) 1991. március 26-án hozták létre. Ekkor írta alá Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay az Asuncióni Szerződést. 1995. január elsejével a regionális blokk vámunióvá és szabadkereskedelmi térséggé vált azzal a céllal, hogy később megvalósuljon a tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása. 1991 óta a kereskedelmi forgalom a Mercosur országai között több mint megháromszorozódott. Brazília kereskedelmi forgalma a Mercosur államaival 1997-ben elérte a 11,3 milliárd dollárt, az 1990-es 3,6 milliárddal szemben. Bolívia és Chile a Mercosur társult tagjai. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság Brazília a világon a legnagyobb kávé-, cukornád-, narancs- és banántermelő. Szója, kakaó és marhahús termelésben Brazília a második helyen áll, valamint a negyedik legnagyobb dohánytermelő. Nemzetközi viszonylatban Brazília a legnagyobb szója, marhahús, valamint csirkehús exportőr. 2003-ban Brazília agrárkereskedelme elérte a brazil GDP 33,8%-át. A brazil gabonatermés mennyiségét a 2003/2004-as évben több, mint 120 millió tonnára becsülik (forrás: Mezőgazdasági Minisztérium, 2004). Brazília szarvasmarha-tenyésztése 171 millió fő, míg sertéstenyésztése 30 millió fő. Ipar A brazil ipar alapja a gazdag ásványkincs-vagyon és energiakészlet. Brazília áram-termelésének a 4/5-e vízerőművekben történik. A Paraná folyón és mellékfolyóin számos vízerőmű épült, a legnagyobb az Itaipu (12 600 MW). A brazil ipari háromszög Latin-Amerikában a feldolgozóipar 1/3-a három nagyvárosban összpontosul: São Paulo, Buenos Aires, Mexikóváros. A feldolgozóipar vezető ága a textil- és élelmiszeripar, de az országban a nehézipar is kibontakozott. Vaskohászat a Minas Gerais-i vasércre települten: Volta Redonda, Belo Horizonte, São Paulo ipari háromszögéhez kötődik. Itt a kohászatra települt gépgyártást is létrehozták. Itt elsősorban külföldi cégek által létesített autóalkatrészeket összeszerelő nagyüzemek, autógyárak jöttek létre: São Paulóban a Volskwagen, a Ford, a General Motors és a Daimler–Chrysler, Rio de Janeiróban és a Belo Horizontében FIAT képviselteti magát. Repülőgépgyártással São Paulóban és Rio de Janeiróban foglalkoznak, míg hajóépítéssel: Rio de Janeiróban. A színesfémkohászat a bauxitra, illetve rézre települten, főleg az alumíniumkohászatot öleli fel: Belo Horizontében és Santosban. A kőolajfinomítás: Rio de Janeiróban és Santosban összpontosul. Textilipar, élelmiszeripar: szinte mindenhol megtalálható. Számítógépgyártás: Belo Horizontéban van. Kereskedelem A déli földrészen Brazília külkereskedelme a legnagyobb mind értékben, mind volumenben. A három legjelentősebb brazil exportcikk-csoport az alábbi: Nyersanyagok: kávébab, vas, szójakorpa, darált hús, szójabab, dohánylevelek, friss hús, kukorica, jukka, szizálkender stb. Félkész termékek: nyerscukor, alumínium, cellulóz, félkész vas és acél, olaj, kakaóvaj, fenyőfa, elektromos berendezések, instant kávé, feldolgozott hús, szójababolaj stb. Feldolgozott termékek: narancslé, cipő, repülőgép, autó, autóalkatrészek, finomított cukor, pumpák és kompresszorok, mezőgazdasági berendezések, motorok, generátorok és transzformátorok, buszok, gumik stb. Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben): Export: Kína 17,0%, USA 11,1%, Argentína 7,4%, Hollandia 6,2% Import: Kína 15,4%, USA 14,7%, Argentína 7,4%, Németország 6,4%, Dél-Korea 4,1% A kelet-közép-európai piacokra irányuló brazil export összege 2003-ban az összexport 3%-a. Az ebből a térségből származó import elérte az 1,1 milliárd USD-t (FOB), azaz az összimport 2,28%-át. Közlekedés Közutak hossza: 1,98 millió km Vasútvonalak hossza: 30 345 km Közút A városi közlekedésre jellemző tömegközlekedési eszköz a busz. Kétféle buszjárat van: a helyi buszok és a turisták számára üzemeltetett járatok. Ez utóbbiak ugyanazon az útvonalon közlekednek, mint a helyi járatok. A helyi járatok többsége azonban meglehetősen zsúfolt, ezért aki teheti, inkább üljön taxiba. A legmegbízhatóbb közlekedési eszköz a taxi. Nem drága, a nagyvárosokban éjjel-nappal könnyen található. A viteldíjat a taxióra mutatja, de hosszabb városnézés esetén előre is meg lehet egyezni a szolgáltatás díjában. A taxisofőrök ritkán beszélnek angolul (vagy bármely más nyelven a portugálon kívül). Mindig jó ötlet a taxisofőrnek egy papíron odanyújtani a címet, ahová menni szeretnénk. Taxit érdemes a szállodából hivatni, így biztonságosabb. Vízi közlekedés Fő kikötők: Atlanti-óceán: Fortaleza, Ilheus, Imbituba, Itajaí, Natal, Paranaguá, Porto Alegre, Recife, Rio de Janeiro, Rio Grande, Salvador, Santos, São Francisco do Sul, São Sebastião, Vitória. Amazonas: Belém, Manaus Légi közlekedés A repülőterek száma: 665. A legtöbb nemzetközi járat São Paulo-Guarulhos és Rio de Janeiro-Galeão repülőterére érkezik. Kultúra A portugálok, akik először léptek Brazília földjére a 16. században, magukkal hozták az európai kultúrát. Természetesen ez a kultúra keveredett a helyi őslakosság kézművességével, zenéjével, szokásaival. A brazil kultúra több mint az egyszerű keveréke a fehérek, feketék és az indiánok kultúrájának. Ez a három kultúra befészkeli magát a brazil életérzésbe és a brazilok cselekedetibe. Ma már nem lehet megkülönböztetni a három forrást. A népművészetük a leggazdagabb a földrészen. Például a kerámia tárgyak színeikben, használhatóságukban eltérnek országrészenként. Meg kell említenünk a brazil karneválokat is. Ezek közül a leghíresebb a riói, ahol a háromnapos ünnepen a különböző szamba-iskolák vonulnak az utcákra ide vonzva a turisták millióit. Az ország többi városában is látványos ünnepségeket tartanak, de ezek nem vetélkedhetnek a Rióival. Művészetek Építészet Brazíliában számtalan építész él és dolgozik, akiknek egy része nemzetközi mércével mérve is jelentős teljesítményt mondhat magáénak. A megvalósult műveket vagy a csupán papíron létező épületeket szemlélve még talán rá is csodálkozunk, milyen elevenen él itt az európai és az amerikai építészetben a múlt század harmincas éveiben meghatározó jelentőségű, főként Mies Van der Rohe nevével jelzett racionalista hagyomány, valamint az ötvenes években Angliából kiinduló újbrutalista mozgalom hatása. És valóban, az európai kultúra meghatározó fontosságú, mint ahogy mindig is nagy szerepet játszott az egykori kolóniák életében. A városok rohamos fejlődése, ami inkább számokban mint infrastrukturálisan és technikailag ragadható meg, az 1920-as évektől kezdődött. A „fejlődés“ és mindaz, ami azzal szükségszerűen együtt járt, kikövetelte a gyors és hatékony építési technikák fejlesztését. A brazil lakosság száma ugyanis megtízszereződött ebben a csaknem száz évet felölelő időszakban. A poros kisvárosok tízmilliós lélekszámú hatalmas metropoliszokká duzzadtak, és európai szemmel nézve elképesztő növekedési perióduson estek át az ötvenes évektől kezdődően. Nem meglepő, hogy a városok épületállományának mintegy kilencvenöt százaléka 20. századi. Mindehhez kézenfekvőnek tűnt az akkor már Európában is teret hódító modern elvek, a Le Corbusier és Gidion által alapított CIAM kongresszusi iránymutatásainak követése, aminek eredményeképp rengeteg új épület készült el. Brazília építészete tehát elsősorban befogadó. Alkotói átvették és alkalmazták a meghatározó irányzatokat, de tovább is fejlesztették azokat. Zene Brazília felfedezését követően jezsuita közvetítéssel először az egyházi zene hódított tért, de ebben is korán érezhetővé vált az indián, majd később az afrikai hatás. A népzene a brazil folklór más ágaihoz hasonlóan ma is hármas eredetű. Az indiánok énekkel és tánccal ünnepelték győzelmeiket, megénekelték hőseik és főnökeik kimagasló tetteit. Vallási szertartásaikban is kimagasló szerepet töltött be a zene. Általában dob- és fuvolakísérettel énekeltek. A mai népzene torokhangú kiáltásaiban, a természet hangjait utánzó hangjaiban él tovább az indián zene. A néger zene öröksége elsősorban a sokszor vad ritmus, amelyet az Afrikában a törzsek életét meghatározó táncok, a vadásztánc, a harci tánc, a szerelmi tánc, a temetési tánc és a munkadalok közvetítésével jutott el Brazíliába. Ugyancsak afrikai eredetű a népi hangszerek döntő többsége: a különböző méretű és formájú dobok (atabaque, zabumba, abadã), a triangulumok, a fémharangok (agogô) és az afrikai xilofonnak is nevezett marimba. Afrikából származik a cuíca (más nevén puíta), a candomblék és macumbák elengedhetetlen tartozéka. A reco-reco bambusznádból készült, melynek bevagdalt felszínét ceruza nagyságú fadarabbal dörzsöli a zenész. Az egyik legismertebb afrikai hangszer a capoeirát kísérő berimbau. A vad afrikai ritmusok összeolvadtak a portugálok által Európából hozott melankolikus dallamokkal, a fadokkal. Az afrikai hangszerek mellett elterjedt a hathúros gitár, a hegedűre emlékeztető rebeca, az azori eredetű négyhúros pengetős hangszer, a cavaquinho. A népzene egyik leggazdagabb forrása az északkeleti vidék, ahonnan a folkegyüttesek által népszerűsített, úgynevezett sertanejo zene származik. A dzsessz mellett a karibi-térségből származó boleró és szamba összeolvadásából született meg a bossa nova. A karneváli felvonulások kísérője továbbra is a szamba, mint a kezdeti években, de a könnyűzenében kialakult egy olyan irányzat, amely a szamba mellett más, jellegzetesen brazil ritmusok felhasználásával a musicaltől a népszerű táncdalokig számos műfajban újította meg a brazil zenét. Tánc A brazil népi táncok többsége indián és afrikai örökségként nem páros tánc. Egy részük, főként a vallási táncok körtáncok. Más táncok egyéni táncok, előírásos koreográfia nélkül. Ha kialakulnak a párok, mint például a batuque-ban, csak egymással szemben táncolnak anélkül, hogy egymást megérintenék. A recifei karneválon nagyon népszerű az úgynevezett Passa do Frevo. A táncosok saját magukat improvizálják a szinte akrobatikus mutatványnak tűnő táncfigurákat, de a frenetikus ritmusok mégis egységet teremtenek a sok ezres tömegben. Az angolai négerek támadó és önvédelmi sportjából alakult ki az egyik legérdekesebb tánc, a capoeira. Sok capoeira mester nemcsak Brazíliába, hanem külföldön is hírnévre tett szert; ilyen például Nestor Capoeira, aki Európában is sok helyen tartott bemutatót. Bahiában számos capoeira klub működik, amelynek tagjai egy-egy mester köré csoportosulva űzik valamely változatát: az angolait vagy a regionálisat. A hagyományos brazil táncok közül a szamba (samba) a legismertebb, bár meg kell jegyezni, hogy a szamba nem csak a táncot jelenti, inkább az önkifejezést és az éneket. Eredetileg egyéni tánc volt a szamba is, csak társasági táncban vált páros tánccá. Ezzel korántsem merül ki a sokszínű (latin-indián-afrikai) kultúra, zene és tánchagyományának tárháza. A teljesség igénye nélkül néhány: Forro , Chula , Chimarrita , Taieiras , Jongo , Congo , Carimbo Irodalom Két nagy irodalmi korszak különböztethető meg az országban: a felfedezéstől a 19. század elejéig tartó első korszak, amelyre a portugál hatás nyomta rá a bélyegét az önálló nemzeti irodalom, amely napjainkig tart A 17. század elejéig a Brazíliával foglalkozó műveket külföldiek, elsősorban portugálok írták. Közülük érdemes megemlíteni Anchieta (1534-1597) és Nóbrega (1517-1570) nevét, akik először írták le részletesen az indiánokat. Anchieta verseket is írt. Az első, brazíliai születésű költő, Bento Teixeira 1601-ben publikálta Prosopopéia című eposzát Lisszabonban. Gregório de Matos szatirikus költeményeiben életszerű képet festett a 17. század végi Salvador életéről, az akkor formálódó brazil kultúráról. A 17. századról hű képet Vicente do Salvador barát Brazília története című műve ad. Ebben Portugália, mint a brazil föld kirablója jelenik meg. Nem véletlen, hogy a művet csak a függetlenség kivívása után nyomtatták ki. A 18. század közepén számos irodalmi akadémia alakult Brazíliában. Tagjaik célul tűzték ki, hogy megírják az ország történetét. Így született meg a történeti munkák közül a legjelentősebb Sebastião da Rocha Pita (1660-1738) Portugál-Amerika története című munkája (História da América Portuguesa). A 18. század érdekes egyénisége volt a brazil vígjáték mestere, Antonio José da Silva, akinek szatirikus hangvételű komédiáit Lisszabonban nagy sikerrel játszották. Ebben a században vált fontos kulturális központtá Vila Rica, a mai Ouro Preto. Megalakult a Minasi iskola (Escola de Minas). Egyik vezetője, Cláudio Manuel da Costa az első jelentős brazil szonettköltő. Tagja volt a Inconfidência Mineira szeparatista mozgalomnak, majd bebörtönzése után öngyilkos lett. Tomás António Gonzaga Mozambikba száműzve halt meg. Főműve, a Marilia iránt érzett szerelmének történetéről írt verssorozat, amely egyúttal az összeesküvés bukása utáni történeteket is bemutatja. Az önálló brazil irodalom kialakulásának a függetlenség kivívása adott nagy lökést. Hagyományok, néprajz Brazília néphagyományai közt elsősorban az összetéveszthetetlen zenés-táncos harcművészeti játék a capoeira érdemel említést. Természetesen sokunknak nem ez az első ami eszünkbe jut az országról, hanem a forró hangulatú karnevál melyet a népesebb települések többségében évente megrendeznek de a Riói karnevál világhírnek örvend. Szokások, illemtan A brazilok dél-amerikainak tartják magukat, de nem azonosulnak a spanyol ajkúakkal. Büszkék másságukra. Ne használjuk a spanyol nyelvet sem szóban, sem pedig írott formában. Beszélgetés közben a brazilok meglehetősen közel állnak egymáshoz és meg is érintik egymást. A dohányzás széles körben elterjedt, de étkezésnél illetlenség. Ne együnk semmit a kezünkkel. Brazíliában még a szendvicset is késsel-villával eszik. A fogások között gyakran szerepel egy-egy gyümölcstál, amit szintén késsel-villával fogyasztanak el. Ne igyunk üvegből vagy dobozból. Mindig használjunk poharat. A kávét mindig édesítve szolgálják. Ha cukor nélkül szeretnénk, akkor "sem açúcar" (ejtsd: szem aszúkár) megjegyzéssel kell rendelni. Vacsora után kis kávécsészében nagyon erős cafenzinhó t szolgálnak fel. Ha valakit étkezés közben érünk, az illető mindig felajánlja hogy csatlakozzunk hozzá. Ilyenkor ezt nem szokás elfogadni. Ha észreveszünk egy ismerőst távolabb, inthetünk neki, de ne kiáltsunk oda, mert az illetlenség. Partikon, amelyek általában este 10 óra tájban kezdődnek, a vacsorát éjfél körül szolgálják fel. A rendezvény ezután sokszor reggelig tart. A brazilok számára az otthon magánszférát jelképez, ezért ritkán hívnak vendégségbe másokat. Mielőtt meglátogatunk valakit, mindig jelentkezzünk be telefonon. Ha meghívást kapunk valahová, vigyünk magunkkal kisebb ajándékot: gyümölcsöt, édességet, bort vagy virágot. A virág soha ne legyen lila, mert az a halált idézi. Tájékozódjunk a brazil történelemről és kultúráról. Érdeklődő természetünk jó hatással lesz vendéglátóinkra, akárcsak az, ha portugál kifejezéseket használunk. Ne hordjunk zöld és sárga színeket. Ezek a brazil zászló színei és ilyen ruhában könnyen nevetség tárgya lehetünk. Gasztronómia A helyi konyhaművészetben a rizs és a bab dominál. Ez a szegények szinte kizárólagos fő tápláléka, de a jómódúak asztalán is csaknem mindennap megjelenik. Általában sültekhez, csirkékhez, halhoz tálalva fogyasztják. A legnevezetesebb ételkülönlegességek és kókusztejjel ízesített tengeri hal, a moqueca, a hagymával és borssal ízesített zöldség, a caruru, valamint babos sült, a feijoada. A legnépszerűbb utcai gyorsétel az acarajé, a tenger gyümölcseivel, paradicsomszósszal kínált sült bab. Sokféle halétel szerepel az étlapon. Legkedveltebb a Portugáliában is népszerű tőkehal, a bacalhau. Érdemes megkóstolni a naphalat (linguado) kókusztej- vagy rákmártásban, a különféle rákokat, a kisméretű camarãót roston, rizs- zöldség- és mazsolakörettel (camarão a grega) vagy kukoricával és kókusztejjel sütve (camarão con milho). Húsok között első helyen áll a marha. Roston sütve, sok fűszerrel, főként fokhagymával megkenve készítik a vesepecsenyét (filé mignon), a rostélyost (contra-filé) és a többi ugyancsak ízletes darabot. A marhahús egy speciális elkészítési módja a napon történő szárítás. Ott ahol nincs hűtő, készítése ma is szükségszerűség. Éttermekben a carne seca különleges ínyencfalat, a szárított húst szálakra szétszedve tálalják fel. Kedveltek még a többi húsnál olcsóbb grillcsirkék. Húsvétkor általában bárány és nyúl, karácsonykor pulyka kerül az asztalokra. Leves helyett, előételként inkább nyers, olívaolajjal és borsecettel megöntözött salátákat esznek. A saláták alapanyaga a paradicsom, hagyma, fejes saláta. Ugyancsak előételként fogyasztják a főtt, fűszerezett, olajos zöldségeket. Speciális saláta a friss pálmahajtások beléből készült, kellemes ízű palmito. Üdítő italokból óriási a választék. Szinte valamennyi gyümölcsből készítenek frissen nyomott italt (suco natural), amit rendszerint jól megcukroznak. A friss gyümölcsből turmixgéppel készített ital neve vitamina. Üdítő még a zöld kókuszdió leve, ami utcai árusoknál kapható. Palackozott üdítők közül népszerű a Guaraná, a Tonic, a Cola és a Fanta. Gyümölcslevekből készülnek az igen kedvelt aperitifek, a batidák. A legismertebb a caipirinha, amely cukornádpálinkából (pinga, pitu vagy cachaça), apró, mag nélküli, zöld citromból, cukorból és sok jégből készül. Turizmus A turizmusból (pl. riói karnevál, tengerpart, élővilág) jelentős bevételei vannak. Főbb látnivalók Rio de Janeiro : A riói karnevál az ország legnagyobb eseménye, amely emberek százezreit vonzza a világ minden tájáról. Négy napig tartanak a programok. São Paulo : Teatro Municipal-barokk stílusú, Edificio Copan, Patío do Colégio. Amazonas-medence : Gazdag élővilág. Salvador da Bahia : A salvadori karnevál a második legnagyobb karnevál az országban. Museu Afro-Brasileira, Elevador Lacerda. Brazíliaváros : Iguaçu-vízesés : Brazília, Argentína és Paraguay határán található. A vízesések kb. 80 méter magasak. Oltások Hastífusz Hepatitis A (magas a fertőzés kockázata) Hepatitis B (az északi országrészen magas, a déli országrészen közepes a fertőzésveszély) Sárgaláz (a déli és nyugati országrészeken) Veszettség Malária elleni gyógyszer. Az Amazonas vidékén nagy a kockázata a fertőzésnek, a középső országrészen is van kockázata, de van olyan rész, ahol kicsi az esélye, a déli területek maláriamentesek. Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki: Sárgaláz Sport Labdarúgás A Brazil labdarúgó-válogatottat a világ egyik legsikeresebb labdarúgó-válogatottjaként tartják számon. Világbajnoki címek: 1958 , 1962 , 1970 , 1994 , 2002 Copa América győzelmek: 1919 , 1922 , 1949 , 1989 , 1997 , 1999 , 2004 , 2007 Konföderációs kupán elért győzelmek: 1997 , 2005 , 2009 , 2013 Olimpiai eredmények: Arany: 2016 Ezüst: 1984 , 1988 Bronz: 1996 , 2012 Brazília rendezte a 2013-as konföderációs kupát és a 2014-es labdarúgó-világbajnokságot. Formula–1 Brazília a Formula–1 2014-es versenysorozata végéig összesen 42 világbajnoki futamot rendezett. Eddig összesen 30 brazil pilóta szerepelt a Forma-1-ben, közülük hárman nyertek világbajnokságot: Emerson Fittipaldi : 1972-ben és 1974-ben , Nelson Piquet : 1981-ben , 1983-ban és 1987-ben , Ayrton Senna : 1988-ban , 1990-ben és 1991-ben . Ezidáig Ayrton Senna volt az utolsó brazíliai Formula–1-es pilóta, aki nagydíjhétvégén veszítette életét (1994. május 1., Imola). A 2009-es versenyidényben a brazil pilóták közül Felipe Massa (Ferrari) a magyar nagydíj időmérő edzésén súlyos fejsérülést szenvedett, mely után kénytelen volt kihagyni a hátralévő futamokat. 2010-ben visszatért a Ferrarihoz a kétszeres világbajnok spanyol Fernando Alonso mellé, 2014-től pedig a Williamsnél versenyez a finn Valtteri Bottas csapattársaként. Szintén 2009-ben Nelson Piquet Jr.-t (a háromszoros világbajnok Nelson Piquet fia) a magyar nagydíj után menesztette a Renault istálló, akiket aztán a pilóta feladott a 2008-as szingapúri Crash-gate botrány néven elhíresült ügyben. Rubens Barrichello (Brawn GP) a 3. helyen zárt és a sportág legtöbb futamát teljesítő tagja lett. A 2010-es szezonban a királykategóriában a HRT színeiben debütált a brazil háromszoros világbajnok Ayrton Senna unokaöccse, Bruno Senna, 2015-ben pedig Felipe Nasr csatlakozott a mezőnyhöz a Sauber színeiben. Olimpia Brazília az olimpiai játékokon 2012-ig 23 arany, 30 ezüst és 55 bronzérmet nyert. A legnépszerűbb sport a vitorlázás a brazil sportolók körében. 2016-ban Rio de Janeiro rendezte az olimpiai játékokat. Nemzeti Ünnepek Január 1. - Újév ( Ano Novo ) Április 21. - Tiradentes ( Dia de Tiradentes ) – Joaquim José da Silvá-nak az 1792 -ben Minas Gerais -ban kitört függetlenségi mozgalom mártírjának napja. Május 1. - A munka ünnepe ( Dia do Trabalhador / Dia do Trabalho ) Szeptember 7. - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja ( Dia da Independência ) – 1822 , Brazília felszabadulása a portugál gyarmatosítás alól. Október 12. - az Aparecida-i Miasszonyunk, ( Nossa Senhora Aparecida ) – Brazília védőszentjének napja. November 2. - Halottak napja ( Dia de Finados ) November 15. - A köztársaság kikiáltásának napja ( Proclamação da República ) – 1889 December 25. - Karácsony ( Natal ) Évenként változó, a húsvéttól függő munkaszüneti napok: Nagypéntek Úrnapja (Corpus Christi) Egyéb: Karnevál Adriai tok Az adriai tok (Acipenser naccarii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az adriai tok elterjedési területe az Adriai-tenger parti vizei, ahonnét ívni a Pó-síkság folyóiba vonul. Megjelenése Az adriai tok testhossza 100-150, legfeljebb körülbelül 200 centiméter. A nagy példányok ma már nagyon ritkák. Felül megcsontosodott orra csak mérsékelten hosszú, alig hosszabb a fej hosszának egyharmadánál. Elöl kerekded vagy tompa kúp alakú. Viszonylag hosszú bajuszszálain nincsenek rojtok, kerekdedek és közelebb helyezkednek el az orr hegyéhez, mint a szájhoz; visszahajtva nem érnek a száj pereméig. A halnak 11-14 hátvértje és 32-42 szorosan egymásra simuló oldalvértje van, ez utóbbiak több mint kétszer olyan magasak, mint szélesek. A hasvértek száma 8-11. Hátoldala tartózkodóhelye szerint lehet sárgás, okker színű, barnás vagy csaknem feketés. Hasoldala, hasonlóan a nagy csontos vértekhez, a sárgástól a piszkosfehérig változik. Életmódja Az ívási időszakban az adriai tok a tengerből felúszik a folyókba. Ezt a halfajt még nem tanulmányozták eléggé, hogy biológiájáról többet tudjanak. A folyóvizek szennyezése és ívóhelyeinek beépítése előtt az adriai tok az Adriába ömlő folyók középső szakaszáig felhatolt, ahol április-májusban a mély, erősen áramló víz alatt a homokos vagy kavicsos fenéken rakta le ikráit. Akkoriban keresett étkezési hal volt. Állománya napjainkban, a többi tokféléhez hasonlóan, súlyosan veszélyeztetett. .cg A .cg a Kongói Köztársaság internetes legfelső szintű tartomány kódja.Karbantartásáért az ONTP Kongó és az Interpont Svájc felelős. Minden ittlakó magánszemély ingyen regisztrálhat egy domainnevet magának. A második és ezt követőért, illetve mások által regisztrált névért fizetni kell. Peleszarvad Peleszarvad (Sărvăzel), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. Fekvése Tasnádtól délnyugatra, Szilágypér közelében fekvő település. Története Peleszarvad Árpád-kori település. Nevét már 1241 előtt is említette oklevél Zorwod néven. 1329-ben Zarauad, 1330-ban p. Zurwod, 1331-ben Zarwad, Zaward néven írták. 1279-ben IV. László király Hegun comes és fia: Goganus bán hőséges szolgálataiért a tatárok pusztításai következtében elnéptelenedett Zorwod nevő örökjogú birtokukat újból nekik adományozta, hogy engedélye alapján benépesíthessék. 1450-ben egy oklevél szerint Zarwad-i Miklós is vallomást tett nádasdi birtokügyben. 1465-ben Bályoki Szilveszter is birtokosa, aki Zarwad-i részbirtokát adta zálogba Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának. 1910-ben 383 lakosából 42 magyar, 336 román volt. Ebből 349 görög katoilikus, 20 református, 12 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott. Saint-Pierre-du-Mesnil Saint-Pierre-du-Mesnil település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 99 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stephan Lochner Stephan Lochner (Meersburg am Bodensee, kb. 1400 és 1410 között– Köln, 1451) német festő, a késő gótikus festészet képviselője. Élete és munkássága Lochner 1442-1451 között dokumentáltan Kölnben tevékenykedett, de valószínűleg már sokkal korábban ott élt. Lochner leginkább a szép esésű anyagokba öltöztetett alakjairól ismerhető fel. Életművét nagyfokú természetesség jellemzi, amely a tájak, az alakok, az anyagok és mindenekelőtt az arcok ábrázolásában nyilvánul meg. A kölni városi tanács megbízásából ő készítette a székesegyháznak a város patrónusának az oltárát. A háromszárnyú oltárkép kívül az angyali üdvözletet ábrázolja; belső lapjain középen a trónoló Madonna a gyermek Jézussal, a napkeleti királyoktól és kíséretüktől körülvéve, jobbról Szent Gedeon a thébai légió élén, balról Szent Orsolya szüzeivel látható. A háromkirályok arca valószínűleg élethűen készült. Híres a „Madonna a rózsalugasban”„ című táblaképe, amelyet 1448 körül festett és amely ma a kölni Wallraf-Richartz-Múzeumban található. Valószínűleg az ő műve az „Ibolyás Madonna” a kölni érseki múzeumban. A budapesti országos képtárban is van egy Madonna-kép, amely alighanem az ő műhelyéből került ki. Feltűnő, hogy az általa készített képek és rajzok között nincs egyetlen passió sem. Fa- és rézmetszeteinek kompozíciói a közép- és kelet-európai késő gótikus táblaképfestészet mintaképei. Figuráinak megformálása visszatükröződik például a csíki szárnyasoltár-táblákon is. (Csíkménaság, egykori főoltár, 1543, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) World Fantasy díj A World Fantasy díj (angolul: World Fantasy Award) egy évente kiosztott nemzetközi díj, amelyet a fantasy területén kiemelkedő művekért adnak. 1975 óta osztják, a szintén évente megtartott World Fantasy Convention nevű rendezvényen adják át. Az egyik legnagyobb presztízzsel bíró tematikus díj. A díjat egy évente megújuló zsűri ítéli oda. A győzteseket általában öt-hat jelöltből választják ki. A jelölés szintén a zsűri feladata, ugyanakkor két jelöltet a WFC résztvevői is állíthatnak. Kategóriák regény kisregény (10 001 és 40 000 karakter között) novella (10 000 karakter alatt) antológia (több szerző írásai – eredeti vagy újrakiadás – egy vagy több szerkesztő) novellagyűjtemény (egy szerző írásai – eredeti vagy újrakiadás – egy vagy több szerkesztő) legjobb festőművész különdíjak Convention díj (a fantasy műfajért tett erőfeszítések jutalmazására) életműdíj különdíj: szakmai különdíj: amatőr Hans Chilian Hans Chilian (Zwickau, 1885. október 18. – 1939 után), teljes neve: Georg Hans Chilian, német történész, jelentős munkája a máig egyetlen Cillei Borbála monográfia, melyet 1908-ban írt és jelentetett meg mint a doktori disszertációját. Élete 1885. október 18-án született a szászországi Zwickauban. Édesapja Eduard Chilian ügyvéd, édesanyja Helene Greifenhagen. Evangélikus vallású volt. 1905-ben érettségizett a zwickaui gimnáziumban, és 1905. áprilisától a Lipcsei Egyetemen folytatott nyelvészeti és történelmi tanulmányokat. Professzora Gerhard Seeliger (1860–1921) történész, a Lipcsei Egyetem rektora (1905–1906) volt. 1908-ban írta meg Cillei Borbála királynéról a doktori disszertációját, mely azóta is fontos, hivatkozott mű a magyar királynéval kapcsolatban. Jegyzetek Lásd Chilian (1908: 75). Művei Chilian, Hans: Barbara von Cilli , doktori disszertáció, Robert Noske Könyvnyomdája, Borna-Lipcse, 75 p., 1908. URL: Lásd Külső hivatkozások Chilian, Hans és Emil Rosenow: Kampf des Deutschtums gegen Rom und Dunkelmänner von Widukind bis zur Gegenwart; mit zeitgemässen Auszügen aus dem Werke "Wider die Pfaffenherrschaft" von Emil Rosenow , G. Kummer, Lipcse, 304. p. 1936. Chilian, Hans: "Geknechtete befreite er". Gustav Adolfs nordischer Freiheitskampf im Lichte unserer Zeit. Mit 2 Orientierungs-Plänen, 1 Schlachtenplan und 25 neuzeitlichen Aufnahmen , Verlag Kummer, Lipcse, 240 p., 1939. Hszia-házbeli Hsziang Hszia (Xia)-házbeli Hsziang (Xiang) a félig legendás Hszia (Xia)-dinasztia 5. uralkodója, aki a hagyományos kronológia szerint 28 évig (kb. i. e. 2075-2047) uralkodott. Származása, családja Hsziang (Xiang) a dinasztia 4. uralkodójának, Csung Kang (Zhong Kang)nak a fia, aki apja halála után lépett trónra, és lett a Hszia (Xia)-dinasztia 5. uralkodója. A feltehetően i. e. 2046-ban bekövetkezett halála után, mintegy négy évtizednyi szünet után, fia, Sao Kang (Shao Kang) követte a trónon. Élete és uralkodása Életéről, akárcsak a legtöbb Xia (Hszia) uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt tartalmaznak a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. Hsziang (Xiang) uralkodása idején a Bambusz-évkönyvek szerint a következők történtek: Trónra lépésére a vu-hszü (wuxu) �� naptári ciklusjelű évben került sor, a fővárosát Sangcsiu (Shangqiu) ba �� rendezte be, és megtámadta a Huaj (Huai) -folyónál � élő barbárokat ( ji (yi) �). Uralkodása 2. esztendejében megtámadta a feng � ('szél') és a huang � ('sárga') barbárokat. Uralkodása 7. esztendejébe a jü (yu) � barbárok eljöttek hozzá behódolni. Uralkodása 8. évében Han Cso (Han Zhuo) �� hadúr megölte Hou-ji (Houyi)t , a mesteríjászt, majd pedig elküldte fiát Csiao (Jiao) t �, hogy támadja meg Kuo (Guo) t �. Uralkodása 9. esztendejében áttelepítette a fővárost Csenkuan (Zhenguan) ba ��. Uralkodása 15. esztendejében egyik vazallusa, Hsziang-si (Xiangshi) ��, aki egyben sang (shang) törzs ura ( sang hou (shang hou) ��) is volt, visszatelepült Sangcsiu (Shangqiu) ba. Uralkodása 20. esztendejében Han Cso (Han Zhuo) hadúr megsemmisítette Ko (Ge) t �. Uralkodása 26. esztendejében Han Cso (Han Zhuo) elküldte a fiát, Csiao (Jiao) t, hogy támadja meg a fővárost, Csenkuan (Zhenguan) t. Uralkodása 27. esztendejében Csiao (Jiao) megtámadta a Hszia (Xia) -házat a Csenhszün (Zhenxun) ben �� lévő Vej (Wei) nél �, és nagy vereséget mért rá. Uralkodása 28. esztendejében Han Cso (Han Zhuo) utasította a fiát, Csiao (Jiao) t, hogy végezze ki az uralkodót, Hsziang (Xiang) ot. Az uralkodó várandós felesége Juzseng (Youreng) be �� menekült, és fiúkat, a trónörökös Sao Kang (Shao Kang)ot is itt szülte meg, aki majd 19 évesen foglalja vissza a fővárost és apja trónját. Paramelomys A Paramelomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: Paramelomys gressitti Menzies, 1996 Paramelomys levipes Thomas, 1897 - típusfaj ; szinonimája: Melomys levipes Paramelomys lorentzii Jentink, 1908 - szinonimája: Melomys lorentzii Paramelomys mollis Thomas, 1913 - szinonimája: Melomys mollis Paramelomys moncktoni Thomas, 1904 - szinonimája: Melomys moncktoni Paramelomys naso Thomas, 1911 - korábban Paramelomys levipes -nek tekintették Paramelomys platyops Thomas, 1906 - szinonimája: Melomys platyops Paramelomys rubex Thomas, 1922 - szinonimája: Melomys rubex Paramelomys steini Rümmler, 1935 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Forgáts Mihály Forgáts Mihály, német és román nyelvű forrásokban Michael Forgats (Brassó, 1563. szeptember 29. – Brassó, 1633. január 16.) brassói polgár, politikus, történetíró. Élete Apja a magyarországi Forgáchoktól származó Forgáts Balázs, anyja Gertrud Rau volt. 1585-ben Petru Cercel havasalföldi fejedelem szolgálatába állt, és március 18-án elkísérte Rozsnyóra. Amikor szülővárosába visszatért, 1596. december 28-án beválasztották a százak tanácsába. 1603 augusztusában a dévai országgyűlés követeként szemtanúja volt Giorgio Basta tábornok kegyetlenségeinek, melyeknek a szászvárosi bíró és két tanácsos áldozatául estek, ő azonban megmenekült. 1611. december 30-án Johann Benknerrel Havasalföldre indult, hogy előkészítsék a békekötést Brassó városa és Radu fejedelem között, innen 1612. január 11-én tértek vissza, a békekötésre január 28-án került sor. 1612. március 12-én Petru Cercel fejedelmet ismét Rozsnyóra kísérte, amikor ez Báthory Gábor ellen vonult; június 4-én két tanácsossal és három százas tanácstag polgárral követségbe ment Báthoryhoz a táborba, hogy közte s a brassóiak közt a békét létrehozza. Miután ez nem sikerült, szeptember 27-én Georg Heltner városkapitánnyal Havasalföldre ment Radu Șerbanhoz. Radu Șerban szövetséget kötött a várossal, de utóbb ezt megszegte. 1613. február 20-án Nagyszebenbe küldték, ahol megkezdte Báthoryval a béketárgyalásokat, és március 14-én a béke megköttetett. Június 8-án Gőtzi Andrással és Hedgyes András tanácsossal Sóvárra ment Báthoryhoz, aki az ebesfalvi tized et adományozta neki. Ugyanabban az évben Báthoryhoz való hűségéért nagy veszélyben forgott Ogli basa török hadvezérnél és a moldvai és havasalföldi fejedelmeknél, ahol követségben járt Johann Benknerrel és Horváth Györggyel, és csak tetemes ajándékok árán szabadult meg. Amikor Bethlen Gábor Brassóban időzött, Forgáts 1614. április 3-án társaival és nejeikkel egész nap a fejedelem vendége volt. Négy nejétől tizenegy gyermeke volt, de családja unokáiban kihalt. Kéziratban maradt német nyelvű írása: Diarium vom Jahr 1383–1631. Mint hitelt érdemlő szemtanú s fontos szereplő személy, 1585-től saját tapasztalásait írta le, ezért fontos elsődleges forrás. Naplójának eredetije Eber Pál Calendariumában 1556-ból maradt fenn és abban az nem az évek, hanem a napok sorrendje szerint van bejegyezve. Nabisz spártai király Nabisz (görög betűkkel: Νάβις), (Kr. e. 230 k. – Kr. e. 192) Spárta királya Kr. e. 206 és Kr. e. 192 között. A régensi poszton elődje. Makhanidasz lényegében szinte türannoszként uralta Spártát. Az Eurüpóntidák nemzetségéhez tartozó Nabisz, aki zsoldosai segítségével lett a tényleges hatalom birtokosa, királyi stílusban kormányzó türannosz volt. Belpolitikáját társadalmi reformok övezték, amelyek III. Kleomenész törekvéseit folytatták. Sok helótát felszabadított, konzervatív spártaiakat száműzött, az utóbbiak földjeit elkobozta, és szétosztotta. Amíg a helyzet megengedte aktív külpolitikát folytatott. Mint a rómaiak barátja, nagy hasznát látta a makedóniai Fülöppel kötött békének a Kr. e. 205-ös phoinikéi békeszerződés Róma szövetségesének ismerte el. Kr. e. 204-ben az akhájok, Kr. e. 201-ben Messzéné ellen intézett támadást, és a krétai kalózokkal, valamint a környező perioikosz-városokkal összefogva hajóhadat hozott létre. A Kr. e. 200-tól, Kr. e. 197-ig tartó második római–makedón háború során előbb V. Philipposz mellé áll (miután az akhájok Rómához pártoltak), majd ismét Róma szövetségese lett. Kr. e. 196-ban Flamininus római proconsul az iszthmoszi játékokon kihirdette Hellász szabadságát, és a Róma-barát, akháj szövetség hatására hadjáratot indított Nabisz ellen. Flaminius arra kényszerítette, hogy adja vissza Argosz és perioikosz városok szabadságát, szerelje le hadiflottáját, fizessen hadisarcot, és fiát adja át túszként. A Spártai hatalmat azonban nem vette el tőle. A római had visszavonulása után, Nabisz fallal vette körül Spártát. Kr. e. 193-ban és Kr. e. 192-ben Spárta számára újabb területeket szerzett Lakóniában, de ezeket el is veszítette amikor Philopoimén, az akháj szövetség fővezére vereséget mért rá. Nabisz életét és uralmát csak Flaminius közbelépése mentette meg, mivel a rómaiak azt akarták, hogy a velük szövetséges akhájok se erősödjenek meg túlságosan. Kr. e. 192-ben kitört az úgynevezett szíriai háború Róma, és III. Antiokhosz között. Nabisz Szelukida király mellé állt, azonban Aitól szövetségesei cselt szőttek ellene, és vezérük, a seregével Spártába érkezett Alexamenosz, és megölte őt. Ezzel Spárta önállósága is véget ért. A város az akháj szövetség tagjává kényszerült válni. Nethuszár A Nethuszár Dancsó Péter, 2015 őszén indított műsora, amely a Viasat 6 csatornán tekinthető meg heti rendszerességgel. Részek felépítése A részek elején három magyar YouTube „videós” három videójából láthatunk részleteket, amelyekhez aztán Dancsó Péter fűz véleményt és kommentálja őket. A műsor végén egy meghívott magyar „videóssal” beszélget a műsorvezető. Geórgiosz Kásznaférisz Geórgiosz Kásznaférisz (görög: Γιώργος Κασναφέρης) (Athén, 1967. február 10. –) görög nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Angol írásmóddal Giorgos Kasnaferis. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1996-ban lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2008-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Görög labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint első kategóriás bíró. A görög nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 2. helyet foglalja el 8 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2008-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 16. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra és Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Norvégia rendezte a 2002-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol a FIFA JB hivatalnoki megbízással látta el. Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra és Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Audi-kupa Az Audi-kupa a Bayern München által két évenként megrendezett kétnapos nyári labdarúgótorna, melyet a Bundesliga kezdete előtt játszanak a müncheni Allianz Arenában. A torna 2009-ben került első alkalommal megrendezésre. Története Az első kupát 2009-ben rendezték és szervezte meg az Audi a márka 100 éves fordulójának alkalmával, amit a házigazda Bayern München nyert meg. A Franz-Beckenbauer-kupával felváltva kerül megrendezésre. A 2011-ben megrendezett kupát a spanyol Barcelona nyerte meg. A kupa történetének első duplázó csapata a Bayern München volt, miután a 2013-as kiírás döntőjében az angol Manchester City csapatát 2-1-re győzték le. Részvételek Az Audi-kupa házigazdái a Bayern München, és a Milan ez egyetlen olyan klub amely az összes megrendezésre kerülő kupán részt vett. A Barcelona meghívást kapott 2011-ben és meg is nyerte első részvételük során. Zólyomlipcse Zólyomlipcse (szlovákul Slovenská Ľupča, németül Slowakisch Liptsch) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Besztercebányai járásában. Fekvése Besztercebányától 10 km-re északkeletre a Garam jobb partján fekszik. Története A település első írásos említése 1250-ben történt "Lypcsa" alakban, amikor a Zólyomból Lipcsébe menő fontos középkori utat („via magna”) említik. 1255-ben "Lyppcha", 1263-ban "Lipche", 1272-ben "Lypsche", 1361-ben "Lypche Solienses", 1516-ban "Lypcz Sclavonicalis", 1524-ben "Thotlypcha" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A régi település két központ körül alakult ki, az egyik a középkori vár, a másik a ferences kolostor volt. Lakói mezőgazdasággal, halászattal, méhészettel foglalkoztak. Zólyomlipcse a középkorban fontos bányaváros, szabadalmait 1340. november 11-én Károly Róberttől kapta. Jogaik között szabad bíró és pap választás, piac és vásártartási jog, vámmentesség is szerepelt. A 14. században a lakosság fő tevékenysége a mezőgazdaság mellett már a kézművesség volt, akik portékáikat a város melletti vásárokon értékesíthették. A városban líceumot is alapítottak. Vára a 13. század második felében épült, a 14. században Dancs mester építette ki mai formájában. A vár önálló váruradalom székhelye volt, melyhez a környék számos települése tartozott. 1306-ban Csák Máté foglalta el, de 1314-től újra Doncs kezén volt. Az 1440-es években Giskra birtokolta, majd Mátyás foglalta vissza. 1531-ben a stájer Turn Kristóf fegyverrel foglalta el. A vár később is ép és a mai napig lakott maradt. A 16. századtól meginduló török támadások egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a településre. A török rajtaütések és a járványok a 16. és 17. században az egész Felső-Garam völgyében megtizedelték a lakosságot. Csak 1679-ben 700 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. A 18. század második felében emlékükre gótikus Mária-oszlopot építettek. A város a 16. századig a zólyomlipcsei váruradalom része, mely királyi, majd királynéi birtok. Ezután a 18. századig a bányakamara birtoka. 1672 és 1848 között több nemes család zálogbirtoka volt, köztük a Dóczy, a Rubigallus, a Tribel, a Széchy és a Wesselényi családoké. A 17. század második felében élénk kereskedelmi élet és kézművesség folyt a városban. Termékeik eljutottak az egész vármegye területére és kézműves céhek alakultak. Legnevezetesebb céhei a bognároknak, a cipészeknek és a késeseknek voltak. 1697-ben megkezdte működését az első papírgyártó műhely is, az itteni papírt egészen 1920-ig forgalmazták az egész Magyarország területén. A céhek tevékenysége különösen a 18. és 19. században kapott nagy lendületet, amikor új malom, fűrésztelepek, téglagyár, sörgyár épültek és kőbányát is nyitottak itt. 1828-ban 180 házában 1301 lakos élt. Vályi András szerint "Tót Lipcse. Tót privilegiált Mező Város Zólyom Várm. lakosai katolikusok, fekszik Besztertze Bányához egy mértföldnyire, határjának 1/3 része nehéz mivelésű, Garam vize is, és a’ záporok is rongállyák, nagyobb része határjának termékeny." Fényes Elek szerint "Zólyom-Lipcse, szabadalmas tót mező-város, Zólyom vmegyében, a Garam völgyében, rónán fekszik, Beszteczebányához 1 1/2 órányira. A határ kiterjedése nem tudatik, de birnak a polgárok 356 hold szántóföldet, 259 h. rétet, az erdőből 828 holdat; a királyi lipcsei uradalom bir 15 hold szántóföldet, 475 h. rétet, nemkülönben ugynevezett uri utczát, mi körűlbelől az egész határnak 1/4 részét teszi. A szántóföldek 3 fordulóban használtatnak, mellyek közül egy meglehetős termékeny, de kettő dombos, köves, s főleg zabot és burgonyát terem. Majd fele a réteknek igen jó és bő szénát és sarjut ad, másik fele nedves helyeken lévén rosszabb szénát nyújt. Népessége 1181 lélek, u. m. 545 kath., 636 evang., köztök 188 kézmüves, és igy csaknem mindnyájan földmivesek és mesteremberek. A Garan folyón kivül van itt Lipcse patak, mellyen két köszörülőház, két malom és egy papirgyár állanak; alsó és felső Jasztebnik, Mosztenicz, Gablonka és Driekina patakok, melly utolsón másik papirgyár szemlélhető. A város északi részén fekszik Peniszki hegy, mellyen krajczár nagyságu és alakú, ugyszinte lencséhez nagyon hasonló, a természet-buvárok figyelmét magukra vonó kövecskék találtatnak. A város felső részén pedig 50 öl magas sziklán egy igen régi de még használható karban lévő vár szemlélhető, melly lipcsei várnak neveztetik, s az egész hozzátartozó uradalommal a kir. kincstárnak hódol. E várban, melly Vesselényi Ferenczé volt, s 1670-ben került a kir. fiskus kezére, jelenleg egy urad. tiszttartó lakik. Látható benne egy igen mély kősziklába vágott kut, szárazmalom, kápolna, egy szoba pénszoba név alatt, egy másik szobának ajtaja felett pedig e szavak olvashatók: „Maria Regina 1531”, honnan némellyek következtetik, hogy ezen királynő mint özvegy, miután 1542. évi X. cikk folytában Christophorus de Turi Stiriacus e várat elfoglalta légyen, egy ideig benn lakott. 1605-ben e vár védelmében elestek Sirok György, Gracz Mátyás, Jiszkra János, Schmicz János, Laky János fő urak, mint ezt egy itt találtató kőemlék bizonyitja. Van a városban egy kath., s egy evang. templom, gyógyszertár. Heti és 7 országos vásárra is volna szabadalma, de heti vásárt épen nem tart, országos vásárt pedig csak kettőt, t. i. a vizkeresztit és pünkösdit tartja meg, de ezek is csekélyek. Első szabadságát a város 1340-ben nyerte Robert Károly királytól, s e szabadságot több királyok részint megerősitették, részint öregbitették, s igy e város földesurat a mondott időtől fogva nem ismert." A 19. század második felében Zólyomlipcse elveszítette városi rangját, de erre az időre esik a kulturális és társasági élet kibontakozása, polgári egyesületek, kaszinó alapítása is. A 20. század elején az ipari tevékenység erősödött, melyet többek közt növényi olajgyártó cég, vegyi üzem, késüzem, sajtgyár és kékfestő üzem alapítása fémjelez. Az első világháborúban 42 zólyomlipcsei polgár esett el az osztrák-magyar hadseregben harcolva. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. A szlovák nemzeti felkelés idején lakói támogatták a partizánokat, 1944. december 24-én két partizánt végeztek itt a németek. Zólyomlipcsét végül 1945. március 25-én szabadították fel a 2. ukrán front és a román hadsereg katonái. Népessége 1910-ben a településnek 1754, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2011-ben 3165 lakosából 2923 szlovák volt. Nevezetességei A falu feletti 375 m magas hegy tetején áll Zólyomlipcse vára. A vár mindvégig lakott volt, ma is teljes épségben áll, szociális otthon. A pálos kolostort 1313 -ban alapították, a középkorban Zólyom vármegye székháza volt. Temploma gótikus , 1323 -ban említik először. A kolostor és a templom 1605 után leégett, de 1615 -ben reneszánsz stílusban újjáépítették. A régi városháza 1659 -ben épült. Evangélikus temploma 1874 -ben épült neogótikus stílusban. Mária-oszlopa 18. századi . A településen egy „Mátyás király hárs” emlékfa is található. Híres emberek Itt született 1708-ban ifjabb Blázy János evangélikus lelkész. 1667 . március 27-én várában halt meg visszavonulva a világtól Wesselényi Ferenc nádor, elkerülve ezzel a felelősségre vonást. Ujjperc Az anatómiában az ujjpercek azok a csontok, amelyek az ujjakat és lábujjakat alkotják. Az főemlősökben, mint az emberek és majmok, a hüvelykujjnak és a nagylábujjnak két ujjperce van, míg a többi ujjak és lábujjak három ujjpercből állnak. Az ujjperceket a hosszú csontok csoportjába soroljuk. Az ujjperceknek nincs igazán külön nevük. Arról az ujjról vannak elnevezve, amelyben vannak, a testtől való távolságáról és, a középső ujjperc esetében, az egymáshoz viszonyított helyzetükről. Disztális ujjpercek: az ujjak és lábujjak hegyén vannak. Proximális ujjpercek: a kézhez vagy lábhoz legközelebb eső percek, amik a kézközépcsonttal , vagy lábközépcsonttal vannak összeköttetésben. Középső vagy közbülső ujjpercek: a disztális és a proximális között vannak. A hüvelykujjnak és a nagylábujjnak nincsen közbülső perce. A phalanx kifejezés egy ősi görög harci formációra is utalhat, ahol a katonák egymás mellett állnak, sorokban, mint az ujjak és lábujjak elrendezése. Ujjpercképlet Az állatokban lévő ujjperceket gyakran ujjpercképlettel fejezik ki, ami megmutatja, mennyi ujjperc van az ujjakban (a mediálistól kezdve). A primitív hüllőknek általában a 2-3-4-4-5 képletük volt, és ez a minta, egy kis változtatással, megmaradt a későbbi hüllőkben és az emlősszerű hüllőkben is, habár a primitív hüllőknek a lábaik 2-3-3-3-3 képlettel fejlődtek ki, ami az emberekben is megmaradt, más ujjpercképletek között is, mint a 2-12-8-1. César-díj a legjobb külföldi filmnek A legjobb külföldi filmnek járó César-díjat (franciául César du meilleur film étranger) a francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia 1976 óta ítéli oda. Átadása a „Césarok éjszakája” elnevezésű gálaünnepségen történik minden év február végén, március elején. A megmérettetésben azok a nem francia, illetve nem francia többségi részvételű koprodukcióban készült filmek vehetnek részt, amelyek az előző év január 1. és december 31. között kerültek forgalmazásra, és legalább egy hétig vetítették a párizsi régió valamely nyilvános mozijában. 1983-ig a díjra négy filmet lehetett jelölni. A 11. César-gálától számuk ötre emelkedett. 1984-től három éven át kiemelték, s önálló kategóriában versenyeztették a frankofón filmeket, majd 2003-tól 2005-ig az Európai Unióban készült filmeket. A francia nyelvű, de nem francia filmek kiemelése érdekében a 2009-es díjátadótól az e kategóriában történő jelölések számát ötről hétre emelték azzal, hogy két helyet francia nyelvű külföldi filmeknek kell fenntartani. A díjjal járó trófeát a filmrendező veheti át. Ha a filmnek van a francia Nemzeti Filmközpont engedélyével rendelkező koproducere, a külföldi meghatalmazott producer mellett ő is kap szobrocskát, amennyiben nincs, a trófeát a francia kizárólagos forgalmazással bíró cég képviselője veheti át. Díjazottak és jelöltek A díjazottak vastagítással vannak kiemelve. A rendező neve utáni országzászlók a készítő országot, illetve a koprodukcióban részes államokat jelölik. Az évszám a díjosztó gála évét jelzi, amelyen az előző évben forgalmazásra került film elismerésben részesült. Kanári-szigeteki kutya Közepes termetű, izmos masztiff típusú munkakutya, leginkább őrzésre és csordaterelésre használt eb. Eredete A fajta kialakulásával kapcsolatosan sokféle feltételezés létezik, pontos feljegyzések azonban csak annak modernkori történetéről vannak. Egyik őse valószínűleg a Perro de Ganado Majorero lehetett. Kitenyésztésében a hetvenes években többek közt az amerikai pitbull terriert, a dobermannt, a bullmasztiffot, az amerikai buldogot, a brazil masztiffot és a rodéziai ridgebacket is használtak. Az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) 2000-ben Dogo Canario néven ideiglenes státusszal fogadta el az új fajtát 346-os standard számmal. Külső megjelenése A kan testtömege 45–57 kg, a szukáé 38–50 kg. Marmagassága a kan esetében 59-65 cm, a szukáé 55-61 cm. Színe tigriscsíkos (homokszínű, rőtes, világosszürke, stb.) A test hossza nagyobb, mint annak magassága, ez különbség a szuka esetén még hangsúlyozottabb. Feje nagy, masszív, füle magasan tűzött és felálló. Szőre rövid és érdes. Tulajdonságai A szigetvilág és a kontinens kutyáiból egy nagyon erős, kemény fajta alakult ki, melyet eredeti funkciói mellett egyre inkább harci kutyaként is használtak. Területét éberen őrzi, s családját is elszántan védelmezi. Idegeneket nem enged a kertbe vagy a lakásba. Ha a család valamelyik tagja veszélybe kerül, a kanári-szigeteki kutya azonnal közbelép. A szukák általában kezelhetőbbek, mint a kanok. Jól tűri a gyerekek társaságát. Ha más gyerekek bántják a család gyermek tagjait, akkor is a család védelmére kel. A macskákkal és más háziállatokkal jól kijön. Más kutyákkal szemben kifejezetten domináns viselkedésű. A harc elől nem hátrál meg. Szeretetreméltó, intelligens és ragaszkodó. Idegenekkel bizalmatlan és nyers. Rodrigo Díaz de Vivar Rodrigo Díaz de Vivar, vagy közismertebb nevén El Cid (Campeador) (Vivar del Cid, 1048 körül – Valencia, 1099 májusa) a mórok elleni felszabadító háború, a reconquista hadvezére, a spanyol mondák és dalok hőse, akinek alakját a költészet is híressé tette. A spanyol nemzeti hős Cid valószínűleg a Lain Calvo családból származott és a 11. század közepe táján született. Mint condottieri csapataival a keresztények seregében harcolt a mórok ellen, majd a mórok soraiban a keresztény királyok ellen, aszerint ahogyan az érdeke kívánta. Részt vett a León és Kasztília közötti háborúkban is. Neve először Ferdinánd király egy oklevelében 1064-ben fordul elő. 1068-ban mint II. Sancho hadvezére legyőzi a király öccsét, VI. Alfonzot, mire az kénytelen Toledóba, Al-Mamunhoz, a mórok királyához menekülni. Sancho erre a testvérének, Uracának örökségét őrző Zamora ellen fordult, de a város ostroma közben Belido d'Olfos orvul megtámadta és megölte. A kasztíliaiak ezután az elűzött Alfonzot hívták meg a trónra, de előbb ünnepélyesen meg akarták esketni arra, hogy bátyja meggyilkolásáról nem tudott és abban részes nem volt. Rodrigón kívül senki sem merte a királlyal az esküt letetetni. Emiatt a király nagyon meggyűlölte, de gyűlöletét egyelőre elpalástolta, sőt azt is megengedte, hogy Rodrigo Jimenát, a király egyik unokanővérét feleségül vegye. 1087-ben azonban García Ordóñez, aki Cid halálos ellensége volt, rávette a királyt arra, hogy Rodrigót Kasztíliából száműzze. A mór királyok oldalán, részint a spanyolok ellen vívott harcokban Cid sok jelét adta hősiességének és vitézségének, ezért visszahívták száműzetéséből. Később újból megrágalmazták és másodszor is száműzetésbe küldték és birtokaitól is megfosztották. 1092-ben meghódította Valenciát, amelyet 1099-ben bekövetkezett haláláig hősiesen megvédett a keresztények és a mórok támadásai ellen is. A várost csak 1102. május 5-én, két évvel később Jimena adta át a móroknak. Két évvel ezután Jimena is meghalt. Mindkettőjüket a San Pedro de Candena kolostorban temették el, ahonnan később Burgosba vitték át hamvaikat. Költői művek, film hőse A legelső költői mű, amely a Cid hős tetteivel foglalkozik, a Cantar de Mio Çid vagy Poema del Cid, valószínűleg a 12. század végén vagy a 13. század elején keletkezett a Spanyolországban közszájon forgott népdalokból. A mű a következő feliratot viseli: Per Abbat le excribió en el mes de Maio en era de mill e CCXLV annos. Megtalálható a Colección de poesías castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid, 1779) c. gyűjteményben. A Poema del Cid-ben Cid spanyol nemzeti hősnek van feltüntetve, míg a Crónica rimada del Cid az arisztokrácia képviselőjének mutatja be. Azok a románcok, melyek eredetileg sokkal régibb eredetűek mint a Poema del Cid, az ország különböző vidékein keletkeztek és tele vannak ellentmondással. Magyarra Beksics Gusztáv, Győry Vilmos és Thaly Kálmán fordították a Cid románcokat. A németeknél először Herder fordította le és dolgozta fel Cidjében ezeket románcokat, Herder Cidjét magyarul is kiadták és magyarázatokkal látták el. Franciául Creuze de Lessert, olaszul Pietro Monti dolgozta fel. 32 énekes hőskölteményt írt a románcokból Diego Jimenes de Ayilon. Az első spanyol dráma, mely témáját a Cid-románcokból meríti, Lope de Vega Las almenas de Toro (Toro ormai) című drámája. Ennél is híresebb Guillén de Castro Las mocedades del Cid című drámája (1621), melyet Corneille Cidje megírásánál alapul vett. Egy 1170-ben írt latin krónikában, a Gesta Roderici Campidoctiben Cid mint a spanyol nemzeti királyok őse van feltüntetve. Kasztiliai X. Alfonz Crónica general-ja, valamint a 13. század elején keletkezett Genealogía del Cidben Ruy Díaz, mint a királyi ház ősét mutatják be. A Crónica particular del Cidben, melyet valószínűleg a 15. században írtak, Cid mint csodatevő jelenik meg előttünk. 2012-ben jelent meg a Gold Book kiadó gondozásában Tóth Norbert (Allen Newman álnéven) El Cid - Kasztília oroszlánja című műve, mely egy trilógiasorozat első műve. 1961-ben Anthony Mann rendező El Cid néven történelmi filmeposzt készített róla, amelynek címszerepét Charlton Heston, női főszerepét Sophia Loren alakította. Forrás Bokor József (szerk.). Cid, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. Arnesano Arnesano község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Fekvése A Salentói-félszigeten fekszik, Lecce városától nyugatra. Története A mai Arnesano területét az ókorban a messzápok által alapított Rudiae lakosai művelték. A rómaiak érkezésével a város jelentősége megingott így Arnesano vidéke is elnéptelnedett. A későbbiekben a bizánciak, majd a normannok birtokába került. Első írásos említése a 12. századból származik, amikor a Leccei Grófság fennhatósága alá tartozott. A 19. század elejéig nemesi birtok maradt, ekkor számolták fel a Nápolyi Királyságban a feudalizmust és vált önálló községgé. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói Santissima Annunziata-templom - a 16. században épült Sant’Antonio Abate-templom - a 17. században épült Palazzo di Selvaggio Guarini - 16. században épült nemesi palota 255019 Fleurmaxwell A 255019 Fleurmaxwell (ideiglenes jelöléssel 2005 TN52) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. M. Dawson fedezte fel 2005. október 10-én. Rodrigo Millar Rodrigo Javier Millar Carvajal (Arauco, 1981. november 3. –) chilei labdarúgó, a mexikói Atlas de Guadalajara középpályása. Mochtín Mochtín település Csehországban, a Klatovy-i járásban. Mochtín Kolinec, Plánice, Vrhaveč, Klatovy, Obytce, Číhaň és Chlistov településekkel határos. Lakosainak száma 1037 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: HP Open A HP Open (teljes nevén: HP Japan Women’s Open Tennis) minden év októberében megrendezett tenisztorna nők számára Oszakában. A tornára 2016-tól Tokióban kerül sor. A torna International kategóriájú, összdíjazása 250 000 dollár. Az egyéni főtáblán harminckét játékos szerepel. A mérkőzéseket kemény borítású, szabadtéri pályákon játsszák az Utsubo Tennis Centerben. 2008-ig Tokióban rendezték meg a tornát, a férfiakkal közösen. A nők számára az első önálló versenyt Oszakában 2009-ben tartották meg, s a győzelmet Samantha Stosur szerezte meg. Netsemlegesség A netsemlegesség az az elv, miszerint a kormányok utasítására az internetszolgáltatóknak az interneten található összes adatot azonos módon és egyező feltételekkel kell, hogy kezeljék. Tilos például direkt meggátolni vagy lelassítani konkurens weboldalakat vagy online szolgáltatásokat. Az elv megalkotása a Columbia Egyetem média- és techügyekkel foglalkozó jogászprofesszorához, Tim Wu-hoz köthető. Formálódása A hálózati semlegesség kérdése az Egyesült Államokban a szakmai közönség számára az ezredfordulót követő évtized közepétől lett igazán vitatéma. A szélessávú internetszolgáltatások terjedése, ami ekkorra gyorsult fel igazán először a vezetékes, majd a vezeték nélküli platformokon, üzleti szempontból kettős hatással volt a hálózatüzemeltetőkre. A szélessávú internetszolgáltatás egyrészt nagyon jelentős, mondhatni nélkülözhetetlen új bevételi forrást nyitott meg számukra, ezért maguk is beléptek erre a piacra. Másrészt viszont a hálózatüzemeltetőknek (és a velük integrálódott, saját tulajdonukban lévő szélessávú internet szolgáltatóinak) előbb-utóbb szembe kellett nézniük azzal a fenyegetéssel, hogy egyes, az előfizetők körében népszerűvé vált alkalmazások és tartalomszolgáltatások részint konkurenciát jelentenek a saját maguk által nyújtott szolgáltatásoknak (lásd például az internetes telefon, az internetes hangátvitel megjelenését vagy az online videotartalom-szolgáltatások ma már igencsak széles kínálatát), részint pedig feszegetik a hálózatok adatátviteli kapacitásának határait. A kialakult ellentmondás kezelésére az általános versenyszabályozás sokak szerint nem elégséges, ezért kézenfekvőnek látszott, hogy a távközlési ágazatban amúgy már meggyökeresedett külön szabályozást valamilyen formában a szélessávú internetszolgáltatásokra is kiterjesszék. Megsértése A netsemlegesség megsértéséről beszélünk, ha az internetszolgáltató vagy a hálózatüzemeltető megkülönbözteti az internetprotokoll csomagokat például azzal, hogy: bizonyos internetes oldalak elérhetősége jobb; felárat kér bizonyos internetes oldalak jobb minőségű elérhetőségéért; bizonyos oldalakat blokkol; egyes szolgáltatások vagy eszközök használatáért a versenyárnál nagyobb árat kér; megakadályozza egyes szolgáltatások vagy alkalmazások elérését; díjakat szed a tartalomszolgáltatóktól azért, hogy az elérhesse az előfizetőket. A netsemlegesség megsértésének hátterében többféle ok is állhat. A leggyakrabban hangoztatott érv, hogy ha egy alkalmazás túlterheli a hálózatot, és ez kapacitásproblémákat okoz (egy fájlcserélő alkalmazás esetében ez könnyen elképzelhető), akkor az előfizetők védelmében az internetszolgáltatók kénytelenek korlátozni a legnagyobb adatforgalom-igényű alkalmazásokat. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a hálózatsemlegességi ügyek mögött gyakori ok lehet a saját bevételek védelme is. Amennyiben például egy kábelszolgáltató korlátozza a fájlcserélők elérését, annak racionális magyarázata lehet, hogy tart a televíziós csomagok, azon belül is a fizetős filmcsatornák értékesítéséből, esetleg lekérhető videoszolgáltatásból származó bevételek csökkenésétől. A hálózatsemlegesség kérdésében nagyon sok gazdasági és filozófiai érv feszül egymásnak. Nem könnyű eldönteni, hogy egy adott esetben a hálózatsemlegesség megsértése mögött valós hálózatkezelési szempontok állnak, vagy az a cél, hogy a hálózatüzemeltető bevételhez jusson a harmadik féltől. A bevételszerzési szándék mögött még mindig meghúzódhat az az érv, hogy a hálózat kapacitásának javításához szükség van rá, tehát végső soron kedvező a fogyasztók számára. Konfliktusok Az első konfliktus, amibe 2005-ben a Szövetségi Hírközlési Felügyelet (FCC) beavatkozott, egy kis helyi telefontársaságot érintett, amelyik egyúttal a maga digitális telefonhálózatán (DSL) szélessávú internet szolgáltatást is nyújtott. A szóban forgó társaság, a Madison River Communications megnehezítette előfizetői számára a Vonage nevű cég által nyújtott internetes telefonszolgáltatás igénybevételét, amelyik nyilván konkurenciát jelentett a saját maga által nyújtott vezetékes telefonszolgáltatásnak. A panaszokra reagálva, a hírközlési felügyelet közbelépett, s végül 15,000 dollárra büntette Madison River Communications-t. Hozzá kell tenni, hogy 2005-ben a maga földrajzi piacán a Madison River Communications volt az egyetlen társaság a szélessávú vezetékes internetszolgáltatásban, így az előfizetők számára a szolgáltatóváltás nem volt reális alternatíva. A következő eset már fajsúlyosabb volt, sokkal nagyobb hullámokat vetett, és országos nyilvánosságot kapott: a legnagyobb amerikai kábelhálózat, a Comcast 2007-ben titokban hamis csomagokkal korlátozni kezdte a P2P fájlmegosztást használó alkalmazások sávszélességét a saját hálózatán. A Comcast egészen addig végezte a protokollok blokkolását, mint a BitTorrent, amíg a Szövetségi Hírközlési Felügyelet annak befejezésére nem utasította őket. Az FCC végül nem büntette meg a vállalatot, csak felszólította, hogy ossza meg a hatósággal a hálózatkezelési gyakorlatát. 7-es busz (Nyíregyháza) A nyíregyházi 7-es jelzésű autóbusz Vasútállomás és Jósaváros végállomások között közlekedik. A 7-es autóbuszvonal Hasonló útvonalon jár a 18-as jelzésű busz is. Korábban a 18-as busz csak a TESCO áruházig közlekedett, de ezt később meghosszabbították az Örökösföldig, majd ezzel egy időben létrejött a 18A jelzésű busz, amely a korábbi 18-ashoz hasonló módon jár (csak a TESCO áruházig). Az alapjárat csak szombati napokon jár, más napokon csak a 18A busszal lehet utazni. Közlekedés A vonalon Credo EN 9,5, Ikarus 260, Ikarus 263, Ikarus 280, Ikarus C80, Ikarus 412, Ikarus 415, Solaris Urbino 12 és Solaris Urbino 15 típusú járművek közlekednek. Az autóbusz munkanapokon a csúcsforgalmi időszakokban 15, egyébként 60 percenként, szombaton pedig 40 percenként közlekedik. Külső hivatkozások A 7-es buszok menetrendje A járat megjelenítése a térképen Nyíregyháza hivatalos honlapja Forrás A Szabolcs Volán Zrt. honlapja Orosz fakopáncs Orosz fakopáncs (oroszul: Дуга-1 angolul Russian Woodpecker) volt az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a hidegháború alatt a népszerű neve annak a rádiójelnek, amelyet a rövidhullámú rádióvevőkön lehetett hallani 1976 júliusa és 1989 decembere között. Az éles, folyamatos, 10 Hz-es kattogó hang a harkály kopácsolására emlékeztetett. Ezt a hangot a szovjet korai rakéta-előrejelző rendszer részeként telepített Duga típusú (NATO-kódja: Steel Yard) horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátorok által kibocsátott rádiójelek interferenciája okozta. Paraná megye Paraná egy megye Argentínában, Entre Ríos tartományban. A megye székhelye Paraná. Települések Önkormányzatok és települések (Municipios) Crespo María Grande Paraná San Benito Viale Cerrito Colonia Avellaneda Hasenkamp Hernandarias Oro Verde Seguí Tabossi Villa Urquiza Vidéki központok ( centros rurales de población) El Pingo Aldea María Luisa Pueblo Brugo El Palenque Aldea Santa María Sosa Las Garzas (Pueblo Bellocq) Sauce Montrull La Picada Arroyo Corralito Curtiembre Villa Gobernador Etchevehere Sauce Pintos Villa Fontana Tezanos Pintos Colonia Crespo Colonia Celina Aldea San Rafael Santa Luisa Antonio Tomás Paraje Las Tunas Paso de La Arena Paso de Las Piedras Aldea Eigenfeld Espinillo Norte María Grande Segunda Aldea San Antonio (Paraná) Distrito Tala Arroyo Palo Seco Quebracho Colonia Reffino Colonia Cerrito Aldea Santa Rosa Arroyo Maturrango Colonia Merou Arroyo Burgos Forrás www.entreriostotal.com.ar A szökés (film, 1972) A szökés (eredeti cím: The Getaway) egy 1972-es amerikai bűnügyi film Steve McQueen és Ali MacGraw főszereplésével. A forgatókönyvet Jim Thompson azonos című regénye alapján Walter Hill írta, a rendező Sam Peckinpah. Történet Doc McCoy, a mestertolvaj tisztában van vele, hogy a felesége azért feküdt le a helyi politikai hatalmassággal, hogy őt kiszabadítsa a börtönből. Azzal azonban nincs tisztában, hogy szabadulása után sorozatos átverés és árulás vár rá, amikor élete legnagyobb rablására vállalkozik. Ellenfeleinek azonban arról nincs fogalmuk, ha Doc McCoyjal húznak ujjat, nem lesz egyszerű megszabadulniuk tőle. Steve McQueen és Ali McGraw főszereplésével Sam Peckinpah a korszak egyik klasszikus akciófilmjét alkotta meg. A forgatás Texas tájain folyt, mégpedig a jelenetek cselekménybeli sorrendjében, a huntsville-i Állami Fegyháztól az El Paso-i határnál bekövetkező emlékezetes befejezésig. Remake 1994-ben elkészült a film új változata Alec Baldwin és Kim Basinger főszereplésével. Magyarországon Szökésben címmel került forgalmazásba. El Rey A legfőbb különbség a regény és a film között, hogy a könyv végső jelenete egy fiktív mexikói kisvárosban, El Reyben játszódik. Ez a város tele van bűnözőkkel, akik ráébredtek, hogy nincs hová menekülniük. A szekvencia kimaradt a film végső változatából, ám akadnak jelentősebb produkciók, melyek utalnak rá, úgymint az Alkonyattól pirkadatig. Érdekességek Eredetileg Jim Thompson írót kérték fel, hogy saját regényét adaptálja a vászonra. Thompson négy hónapig dolgozott a szkripten, megalkotta az első vázlatot, a könyvétől eltérő jeleneteket és részeket. A forgatókönyv tartalmazta az eredeti határközeli, szürrealisztikus befejezést, ami a könyvben szerepel, El Rey királyságát. Steve McQueen azonban úgy érezte, a befejezés túl depresszív, így Thompsont Walter Hill forgatókönyvíró váltotta fel. A filmet az MPAA, az amerikai korhatár-besoroló bizottság a „PG” kategóriába jelölte, ami a „szülői felügyelettel ajánlott”-nak felel meg. Néhány évvel később úgy vélték, hibát követtek el ezzel a besorolással, s az ítélőszék szerint az akkor még csak eggyel magasabb kategóriába, az „R”-be (17 éven felülieknek) kellett volna kategorizálni. Az Egyesült Királyságban első körben „X”-et kapott a film (18 éven felülieknek). McQueen Colt Government M1911A1-est használ a filmben. McQueen a forgatáson ismerte meg Ali McGraw-t, aki néhány év után hagyta ott férjét, Robert Evanst, és McQueen második felesége lett. 12881 Yepeiyu A 12881 Yepeiyu (ideiglenes jelöléssel 1998 QF31) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 17-én. Mocsolyás-patak A Mocsolyás-patak a Heves–Borsodi-dombságban ered, Tarnalelesz településtől északnyugatra, Heves megyében, mintegy 310 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, majd Tarnalelesz északnyugati részénél éri el a Nagy-völgyi-patakot. Nevének eredete A mocsolya szó három jelentéssel bír. Az első szerint mocsáros, lápos, nádtermő rétet jelent, a második jelentés alapján pocsolya, posvány jelentésű, míg harmadik jelentése alapján kenderáztatót jelent. Timo Bernhard Timo Bernhard (1981. február 24. –) német autóversenyző, a Nürburgringi 24 órás autóverseny négyszeres (2006, 2007, 2008, 2009) győztese, valamint 2017-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt a Porsche csapattal. Pályafutása 2001-ben a Sebringi 12 órás versenyen debütált az amerikai Le Mans szériában. 2002-ben kategóriagyőztes volt a daytonai és a Le Mans-i 24 órás futamon, továbbá abszolút másodikként végzett a Nürburgringi 24 óráson. 2003-ban megnyerte a daytonai 24 órás versenyt. 2004-ben honfitársával, Jörg Bergmeisterrel a GT-kategória bajnoka volt az amerikai Le Mans sorozatban. 2005-ben a francia Romain Dumas lett a váltótársa a sorozat futamain. Timo és Romain négy győzelmet szereztek a GT-s mezőnyében, és a második helyen zárták a pontversenyt. 2006-ra Romainnel együtt a Team Penskehez szerződött, ahol az LMP2-es kategóriába tartozó Porsche RS Spyderrel versenyezték végig az évet. A Mid-Ohio-ban rendezett versenyen abszolút elsők lettek, ami az első LMP2-es autóval aratott futamgyőzelem volt a bajnokság történelmében. 2007-ben az LMP2-es kategória bajnoka volt és a címét megvédte a 2008-as szezonban is. Mindkét bajnoki címet Dumas-val pontegyenlőségben szerezte. 2006-ban Lucas Luhr, Mike Rockenfeller és Marcel Tiemann váltótársaként, a Marc Lieb, Romain Dumas, Marcel Tiemann alkotta trióval együtt pedig három alkalommal (2007, 2008, 2009) lett első a Nürburgringi 24 óráson. 2008-ban Dumas és Emmanuel Collard váltótársaként megnyerte a Sebringi 12 órás viadalt. 2009-ben a gyári Audi csapattal állt rajthoz a Le Mans-i 24 órás versenyen. Sikerei Amerikai Le Mans széria - kategória bajnok (LMP2): 2007, 2008 Amerikai Le Mans széria - kategória bajnok (GT): 2004 Le Mans-i 24 órás autóverseny győzelem: 2017 Le Mans-i 24 órás autóverseny - kategóriagyőzelem (GT): 2002 Sebringi 12 órás autóverseny - kategóriagyőzelem (GT): 2004 Sebringi 12 órás autóverseny győzelem: 2008 Petit Le Mans - kategóriagyőzelem (LMP2): 2006 Petit Le Mans - kategória bajnok (GT): 2003, 2004 Daytonai 24 órás autóverseny győzelem: 2003 Daytonai 24 órás autóverseny - kategóriagyőzelem (GT): 2002, 2003 Nürburgringi 24 órás autóverseny győzelem: 2006, 2007, 2008, 2009 Bahreini labdarúgó-válogatott A bahreini labdarúgó-válogatott – avagy becenevükön A Vörösök – Bahrein nemzeti csapata, amelyet a bahreini labdarúgó-szövetség irányít. Világbajnoki szereplés 1930 – 1974 : Nem indult 1978 : Nem jutott be 1982 : Nem jutott be 1986 : Nem jutott be 1990 : Visszalépett 1994 : Nem jutott be 1998 : Nem jutott be 2002 : Nem jutott be 2006 : Nem jutott be 2010 : Nem jutott be 2014 : Nem jutott be 2018 : Nem jutott be Ázsia-kupa-szereplés 1956 : Nem indult 1960 : Nem indult 1964 : Nem indult 1968 : Nem indult 1972 : Nem jutott be 1976 : Visszalépett 1980 : Visszalépett 1984 : Nem jutott be 1988 : Csoportkör 1992 : Nem jutott be 1996 : Visszalépett 2000 : Nem jutott be 2004 : 4. hely 2007 : Csoportkör 2011 : Csoportkör 2015 : Csoportkör Luc de Clapiers de Vauvenargues Luc de Clapiers, Vauvenargues márkija (Aix-en-Provence, 1715. augusztus 5. – Párizs, 1747. május 28.) francia író, moralizáló munkák szerzője. Élete Nemesi családban született, ifjúságát a család vauvenargues-i kastélyában töltötte. Eleinte katonatiszt volt, két hadjáratban is részt vett, de betegsége miatt (himlőt kapott, arca sebhelyes maradt) megvált a szolgálattól és diplomáciai pályára sem léphetett. Attól kezdve a tudománynak és az irodalomnak élt. Párizsban telepedett le, Marmontel és Voltaire köreihez tartozott, Voltaire-rel még katonatisztként kezdett levelezni. 1746-ban név nélkül jelent meg egy kisebb gyűjteményes kötete, benne a főművének tartott Introduction à la connaissance de l’esprit humain és Réflexions et maximes. Az elsőben korának főbb erkölcsfilozófiai kérdéseit vette szemügyre, a másodikban maximákba sűrítve foglalta össze nézeteit. „Ezek a maximák csak félszázaddal megjelenésük után kezdtek hatni – ennyivel előzte meg Vauvenargues korát. Az Ész századának kellős közepén a szenvedély romantikus elsőbbségét hirdette.” Magyarul Vauvenargues válogatott morális művei. Gondolatok és életszabályok / Tanácsok egy fiatal embernek ; ford. Kun Sámuel; Révai, Bp., 1900 ( Positivista könyvtár ) Tanácsok egy fiatalembernek ; ford. Szávai Nándor; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai ; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegy. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977 Madridi vidámpark A Parque de Atracciones de Madrid egy 1969 óta működő vidámpark, ami a Casa de Campo-ban, Madrid legnagyobb közparkjában található. Spanyolország 3. legrégebb óta működő vidámparkja, a Parque de Atracciones de Tibidabo (Barcelona) és a Parque de Atracciones Monte Igueldo (San Sebastián) mögött. A parkot a spanyol székhelyű Parque Reunidos működteti a Madridi önkormányzat engedélyével, megállapodásuk 2039-ig érvényes. Története A park 1969-ben nyitotta meg először kapuit, az ismert spanyol politikus, Carlos Arias Navarro közreműködésével. A kezdeti látványosságai egy labirintus, egy csúszda, egy dodzsem, valamint az „El Valle de la Prehistoria”, a „El Pulpo” és a „Jet Star” nevű játékok voltak. A vidámpark az óta számos átalakításon ment keresztül, melyek során egyes játékokat bezártak, vagy lebontottak, helyére pedig új, modernebb szórakoztató eszközöket építettek. 1990-ben a park egy északnyugati szárnnyal bővült, benne a Condor, T.I.R, Sillas Voladoras és a Minimotos játékokkal, ezek mellett pedig a Katapult Ride-ot is ebben az évben mutatták be. A legnagyobb átalakítást 1998-ban végezték, ami nagyjából 48 millió euróba került. A parkot öt fő része osztották fel, és mindegyik játékot ellátták egy névvel, ami annak a zónának a témájához illet, amiben az adott játék megtalálható volt. Szintén ezen felújítás keretein belül a vidámparkot számos új, színes dekorációs elemmel látták el, illetve megnőtt a különböző show műsörök száma, és már szuvenírboltok is nyitva állnak a látogatók előtt. A belépőket illetően sokáig kétféle jegyet lehetett vásárolni, az egyik fajta egyszeri belépésre jogosította fel a látogatót, a másik, drágább árkategóriájú jegy emellett még magába foglalta azt is, hogy egy napon keresztül korlátlan számban volt használható vele a vidámpark összes játéka. A vidámparknak 2008 óta nagyjából 350 alkalmazottja van, 39 játék található benne, és évente átlagosan nagyjából 2,5 millió ember látogatja. Részei A vidámparknak jelenleg négy nagyobb része van, mivel a korábbi ötödik részt, az úgynevezett Gran Avenida-t 2012-ben az első részhez csatolták. Az első terület a „Zona Tranquilidad” (csendes zóna) nevet kapta, itt találhatók például a La Jungla és a Star Flyer nevű játékok. Emellett pedig ezen a részen vannak még céllövöldék, trambulinok, valamint számos étterem, bolt, és két színpad, amiken egész évben különböző előadások és koncertek láthatók. A második terület az úgynevezett „Zona del Maquinismo”, amiben többnyire hullámvasutak szórakoztatják a bátrabb látogatókat. A harmadik terület a „Zona de la Naturaleza” („zöld” zóna) névre hallgat, ez a park legzöldebb területe, itt található a vidámpark két vizes játéka is, valamint egy 4D-s mozi. A negyedik terület pedig a „Nickelodeonland” (a Nickelodeon zóna) nevet kapta. Játékok és egyéb szolgáltatások A vidámparkban található játékokat négy fő kategóriába sorolták be. Az első „Muy exigente” (nagyon igényes) kategória játékai: Tifón, Abismo, La Lanzadera, Vértigo, Tarántula, Tornado, Star Flyer, Top Spin és a La Máquina. A második „Emocionante” (izgalmas) kategória játékai: Aserradero, Los Fiordos, Los Rápidos, Simulador Virtual, Rotor és a Sillas Voladoras. A harmadik „Familiar” (családi) kategória játékai: Tiovivo, Cine 4D, Zeppelin, La Jungla, Cueva de las Tarántulas, és a TNT Tren de la Mina. A negyedik „Nickelodeonland” kategória játékai: Magneto de Jimmy Neutrón, La Aventura de Dora, Al Bosque con Diego, Juegos de Agua, Cazameduzas de Patricio, Los Globos Locos, Coches de Choque de Rugrats, Padrinos Voladores, Splash Bash, Hero Spin, Patrulla Canina és a Nickelodeon Express. A játékok mellett a következő szolgáltatásokat biztosítja még a vidámpark: Baby Car bérlése kisgyermekek számára; elsősegély pontok; pelenkázók; baba-mama szoba; csomagmegőrző a bejáratoknál; információs pontok Megközelítés Mivel a park Madrid városhatárán belül található, könnyen megközelíthető autóval, tömegközeledéssel (a 10-es számú metró vonalán található, legközelebbi metrómegálló a Batán), de akár gyalogosan is. Nyitvatartás Hétvégenként mindig látogatható, viszont hétköznapokon változik a nyitvatartás. Jegyvásárlás Jegyvásárlásra a helyszínen illetve interneten is van lehetőség. Internetes vásárlás esetén lényegesen olcsóbban lehet hozzájutni a belépőhöz, viszont ebben az esetben azt minimum hét nappal a tervezett látogatás előtt kell megvásárolni. Továbbá különböző szezonális bérletek váltására is biztosítanak lehetőséget. Live Like A Man (Die As A God) A Live Like A Man (Die As A God) a Stereochrist második albuma. A lemez 2006 júliusában jelent meg. A lemez megjelenését követően folyamatosan koncerteztek itthon és külföldön is. Olga Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő Olga Alekszandrovna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Ольга Александровна Романова; Peterhof, 1882. június 13. – Toronto, 1960. november 24.) orosz nagyhercegnő, III. Sándor cár és Marija Fjodorovna cárné második lánya (hatodik gyermeke), előbb Péter Alekszandrovics oldenburgi herceg, majd később Nyikolaj Alekszandrovics Kulikovszkij cári ezredes felesége. Élete Fiatalkora Olga III. Sándor és Marija Fjodorovna utolsó gyermeke volt. Bár szülei kedvence legfiatalabb bátyja, Mihail volt, őt is nagyon elkényeztették. Olga gyermekkora nagy részét a család állandó lakhelyén, Gatcsinában töltötte. Olgának egy angol dadája, bizonyos Mrs. Fry volt, akihez Olga még felnőtt korában is nagyon ragaszkodott. A kis nagyhercegnő sokban hasonlított az édesapjához: őt is az egyszerű dolgok vonzották, mint a cárt. A tanulást nem szerette, és mivel szülei engedékenyek voltak vele szemben, nem is igen vesződtek az oktatásával. A kis Olga kedvenc játszótársa a bátyja, Mihail volt, valamint a kisállatai és a dadája. Bár ki nem állhatta a tantermi munkát, Olga nagyon szeretett rajzolni, és nagy tehetsége is volt hozzá. Számtalan gyönyörű, tehetségéről árulkodó rajza, festménye maradt az utókorra. Szülei, tekintve, hogy lányuknak jó képessége volt a rajzolás terén, hagyták, hogy ezzel foglalkozzon. Házasságai Olga 1901-ben eljegyezte magát Péter Alekszandrovics oldenburgi herceggel. A házasság nem sikerült jól, annak ellenére, hogy a férje eleinte rajongott Olgáért. Péter Alekszandrovics beteges, gyenge ember volt, pont ellenkezője az egészséges és életerős Olgának. „Idős hölgyként, kanadai száműzetésében visszaemlékezve a múltra, Olga hercegnő első házasságát üres színlelésként jellemezte. Úgy érezte, hogy csalással vették rá, hogy elfogadja Péter herceg leánykérését, és életrajzírója, Ian Vorres is arra a következtetésre jutott, hogy az anyja eszközölhette ki a megegyezést, biztosítandó, hogy lánya mindig a keze ügyében legyen.” Valójában Marija Fjodorovnát is nagyon meglepte Olga döntése, hiszen több, mint tíz év korkülönbség volt Olga és Péter között. 1903-ban Olga találkozott egy, a cári hadseregben szolgáló ezredessel, Nyikolaj Alekszandrovics Kulikovszkijjal. Olga és az ezredes egymásba szerettek. Olga, szembeszállva a férjével, gyors válást akart, és ebben támogatta legidősebb bátyja, II. Miklós cár is, aki hitt abban, hogy húga végre boldog lehet Kulikovszkijjal. Olga – a férje beleegyezésével – együtt élt Kulikovszkijjal Carszkoje Szelóban. Bár a viszonyuk „hétpecsétes titoknak” számított, a családon belül mindenki tisztában volt vele. 1916-ban II. Miklós hivatalosan is felbontotta Olga és Péter Alekszandrovics herceg házasságát, így Olga 1916. november 14-én, Kijevben feleségül mehetett Nyikolaj Kulikovszkijhoz. A házasság boldog volt, két gyermekük is született: Tihon Nyikolajevics Romanov-Kulikovszkij 1917. augusztus 12-én, 1919 őszén pedig Jurij Nyikolajevics Romanov-Kulikovszkij. A háború és a forradalom Olga a háború alatt, hasonlóan a többi Romanov-lányhoz, a Vöröskereszt tagjaként ápolónőként dolgozott katonai kórházakban. Olga ezenfelül képeslapokat festett, amiket eladott, és a bevételből ugyancsak a kórházakat támogatta. Bár Olga a 12. Ahtirszkij huszárezred „tulajdonosa” (azaz parancsnoka) volt, ő maga nem ment a frontra a katonáival, viszont követte őket a lengyel határhoz, ahol harcolniuk kellett. 1915 végén az oroszoknak vissza kellett vonulniuk a lengyel frontról; a kórházat Kijevbe helyezték át. Olga itt vette rá II. Miklóst, hogy egyezzen bele a válásába, és az új házasságába Kulikovszkijjal. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a két testvér találkozott. Amikor 1917-ben kitört a forradalom, Olga nem volt akkora veszélyben, mint a többi Romanov, mert egy közrendűhöz ment feleségül. Édesanyjával, Marija Fjodorovna cárnéval és családjával viszonylagos biztonságban élhetett előbb Kijevben, majd később Jaltán. A német megadást követően Olga a férjével és a fiával Novorosszijszkba költözött, onnét pedig a Kaukázusba, ahol megszületett Olga második fia. Az ottani élet azonban egy idő után túl veszélyes lett számukra, ezért pár hűséges kozák kíséretében visszatértek Novorosszijszkba. Oroszországot 1920 februárjában hagyták el egy kereskedelmi hajó fedélzetén. Dániába mentek, ahol Marija Fjodorovna – aki eredetileg dán hercegnő volt – lakott. 1925-ben egy nő, Anna Anderson azt állította magáról, hogy ő Olga unokahúga, Anasztaszija nagyhercegnő. Olga beszélt Anna Andersonnal, mert tudni akarta, hogy igazat állít-e. Az interjú Anderson szempontjából sikertelenül végződött: Olga (akárcsak a többi Romanov) úgy hitte, hogy Anna Andersonnak a Romanov-vagyonra fáj a foga. Ennek ellenére Olga sajnálta a szegény sorból származó Andersont, és néha küldött neki kisebb ajándékokat. Olga és a családja Dániában élt, egészen a német megszállásig. Ekkor Kanadába költöztek, Torontóba. Olga itt halt meg, 1960. november 24-én, közel fél évvel a nővére, Kszenyija, és két évvel a férje halála után. Emlékiratait, melyeket Ian Vorres jegyzett le, később Egykoron nagyhercegnőként címmel adták ki. 2002-ben kiállítást rendeztek Olga képeiből Moszkvában. 7-es trolibusz (Szeged) A szegedi 7-es jelzésű trolibusz a Bakay Nándor utca és Újszeged, gyermekkórház között közlekedik munkanapokon, csúcsidőszakban. A járatot a Szegedi Közlekedési Társaság üzemelteti. Munkanapokon napközben és hétvégente a 7A jelzésű betétjárata közlekedik helyette a Bakay Nándor utca és a Széchenyi tér között. Története Az 1983 és 1996 között létezett szegedi 7-es trolibusz Makkosház, Hont Ferenc utca és az Újszegedi gyermekkórház között közlekedett. A ma létező 7-es trolibusz csak számozásában utóda a korábbi 7-es vonalnak, gyakorlatilag az egykori 5A vonal meghosszabbítása. A jelenlegi formájában 2004. április 29-óta létezik. A Bakay Nándor utca csatornázási munkálatai miatt közel egy évig 2005 októberétől 2006 szeptemberéig szünetelt a forgalom a vonalon. Csak szóló kocsikkal és igen ritka követési idővel közlekedik, jelenleg munkanapokra korlátozva, rövid üzemidővel jár. A legfőbb oka a viszonylat létesítésének, illetve az újraindításáról beszélni a Tisza Volán tervezett új helyközi buszállomása volt, amelyet a volán telep mellett a Bakay Nándor utca végén kívántak felépíteni, illetve fontos szempont volt az okmányiroda tömegközlekedéssel való jobb kiszolgálása is. A tervek szerint a helyközi buszállomás megépülte után jelentősen sűrítették volna, és hétvégékre is terjesztették volna a közlekedését, azonban megvalósíthatósági gondok miatt az új buszállomás mégsem itt, hanem a Kálvária sugárúton fog megépülni. Így a 7-es sűrítése is elmarad, ötlet szintén ugyan felmerült a vonal meghosszabbítása a tervezett buszállomás új helyéig[forrás?], de ez csak a 10-es trolijárat kiépítése után lehetséges, és feltéve, ha azt utazási igények indokolják.[forrás?] 2016. június 16-tól betétjáratot kapott 7A jelzéssel a Bakay Nándor utca és a Széchenyi tér között. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a Bakay Nándor utca és a Széchenyi tér között közlekedő 7A trolibusz nincs feltüntetve! Ille-et-Vilaine Ille-et-Vilaine (IPA: [ˌileviˈl�n]; bretonul: Il-ha-Gwilen) a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. december 22-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország nyugati részén a Bretagne régiójában található. Települések Legnagyobb városok Dol-de-Bretagne Fougères Redon Rennes Saint-Malo Vitré Tormenta en el Paraíso A Tormenta en el Paraíso (Vihar a paradicsomban), egy 2007-2008 között készült mexikói telenovella a Televisától. Főszereplői: Sara Maldonado, Erick Elías, Mariana Seoane és Alejandro Tommasi. A főcímdalt Alejandro Fernández adja elő, melynek címe: No se me hace fácil. A sorozat Magyarországon még nem került adásba. Történet 1519.: A maja pap, Ahzac felfedezi, hogy lánya, Ixmy beleszeretett egy fehér emberbe, annak ellenére, hogy apja úgy rendelkezett, hogy a lányt feláldozza az isteneknek egy nagy értékű aranykinccsel és egyedülálló méretű fekete gyönggyel együtt. Ahzac dühében örökre elátkozza lányát, és mindenkit, aki hozzáér a fekete gyöngyhöz: „akinek kezébe kerül a gyöngy, az sosem fogja megismerni a boldogságot!” 1987.: Két kutató, Hernán Lazcano és Eliseo Bravo a korallzátonyok körül kutatnak az elveszett maja kincs után Cozumelben, és megtalálják a fekete gyöngyöt. Amikor Hernán megérinti a gyöngyöt Ahzac átka megfogan. Hernán meghal egy balesetben, magára hagyva feleségét, Analy-t, és újszülött kislányukat, Aymart. Eliseo visszatér Veracruzba az arannyal és a fekete gyönggyel együtt, azonban az átok őt is utoléri. Felesége, María Teresa elhagyja őt, magára hagyva három kisfiúkat, Davidot, Nicolást és Leonardót. Eliseo az „El Paraíso” birtokra költözik fiaival együtt. Húsz évvel később.: Aymar találkozik Nicolás-szal és egymásba szeretnek, azonban boldogságuk útjába áll Maura Durán, aki mostohaanyjával, Luisa Duránnal együtt szeretné megkaparintani a Bravo-vagyont. Maura Karina Rosemberg személyazonossága alatt férkőzik a Bravo-család közelébe. Mivel nem tudja, hogy a három fiútestvér közül melyik az örökös, így mindhármat elcsábítja. Szereplők Sara Maldonado ... Aymar Lazcano Mayú - Analy és Hernán lánya Erick Elías ... Nicolás Bravo - Ügyvéd. Eliseo és María Teresa fia, David és Leonardo testvére Mariana Seoane ... Maura Durán - Roque Durán lánya, Luisa mostohalánya Alejandro Tommasi ... Eliseo Bravo - Nicolás, David és Leonardo édesapja Ernesto D'Alessio ... Leonardo Bravo - Eliseo és María Teresa fia, David és Nicolás testvére René Strickler ... Hernán Lazcano - Analy férje, Aymar édesapja Eugenia Cauduro ... Analy Mayú - Hernán felesége, Aymar édesanyja Manuel Ojeda ... Pablo Solís - Kapitány Ingrid Martz ... Karina Rosemberg 'Sirenita' - Aymar barátnője Aarón Hernán ... Augusto atya - Pap Frances Ondiviela ... María Teresa Bravo - Eliseo felesége, David Nicolás és Leonardo édesanyja Ursula Prats ... Luisa Durán - Maura mostohaanyja Macaria ... Paloma Bravo - Lisando édesanyja Delia Casanova ... Micaela Trinidad - Lucio testvére, Solís kapitány barátnője Adalberto Parra ... Nakuk Oscar Tráven ... Mario Abascal - Raúl édesapja Israel Jaitovich ... Roque Durán - Maura édesapja Alejandro Ávila ... Víctor - María Teresa szeretője Archie Lanfranco ... Manuel de Molina “Hombre Blanco” Patricio Cabezut ... Barraza - Maura ügyvédje Evelio Arias ... Tacho - Aymar és Rigo barátja Ivonne Ley ... Celina Trinidad - Lucio és Carmela lánya Ferdinando Valencia ... Lisandro Bravo - Eliseo és Paloma fia, Nicolás testvére Arturo Posada ... Rigo - Aymar és Tacho barátja Federico Pizarro ... Raúl Abascal - Mario fia Salvador Ibarra ... Cirilo - Paloma barátja Ricardo Guerra ... Cuco - David barátja Juan Carlos Serrán ... Lucio Trinidad - Carmela férje, Celina édesapja Maribel Fernández ... Carmela de Trinidad - Lucio felesége, Celina édesanyja Pietro Vanucci ... Botel Vicente Herrera ... Aquilino - Maura és Luisa bűntársa Patricia Martínez ... Donata Dobrina Cristeva ... Cleotilde - Micaela barátja Marco Uriel ... Dr. Andrés Gutiérrez - Orvos José Carlos Ruiz ... Ahzac - Maja pap, Ixmy édesapja José Luis Reséndez ... David Bravo - Eliseo és María Teresa fia, Nicolás és Leonardo testvére Alejandra Procuna ... Marta Valdivia - José Miguel exbarátnője Julio Camejo ... José Miguel Díaz Luna - Rosalinda fia Diego Denver Flor Procuna ... Rosalinda Luna - José Miguel édesanyja Erika Buenfil ... Patsy Sandoval Montalban - Penelope édesanyja Magda Guzmán ... Yolanda de Viuda de Luna - José Miguel nagynénje Humberto Elizondo ... Alberti - Maura ügyvédje Xavier Ortíz ... Emilio Arturo García Tenorio Carlos Cámara Jr. ... Isaac Rosemberg - Karina nagybátyja Liz Vega ... Lizesca Kelchie Arizmendi ... Brisa Esteban Franco - Miniszter Mar Contreras ... Penélope Montalban - Patsy lánya Anastasia ... Leonor Vielka Valenzuela ... Méndez - Ügyvéd Lupita Jones Christian Vega ... Hernán Nicolás Bravo Lazcano - Aymar és Nicolás fia Emilio ... Eliseo David Bravo Valdivia - Marta és David fia Darey ... Leonardo 'Leonardito' Bravo Durán - Maura és Leonardo fia Ximena Said ... Karina Rosemberg (fiatal) Szarajevó kanton Szarajevó kanton (bosnyákul: Kanton Sarajevo, horvátul Sarajevska županija, szerbül: Сарајевски кантон) Bosznia-Hercegovina, azon belül a Bosznia-Hercegovinai Föderáció egyik kantonja. Székhelye Szarajevó. A kanton 9 helyi önkormányzatot foglal magába: Centar Hadžići Ilidža Ilijaš Novi Grad Novo Sarajevo Stari Grad Trnovo Vogošća Consul A consulok voltak az ókori Róma legfőbb magistratusai (tisztviselői) a köztársasági időkben. A consuli cím feltehetően a con és sul latin szavakból jöhetett létre. Az előbbi prepozíció, jelentése: együtt, az utóbbi pedig a salio (menni) igéből ered, jelentése így kb. együttmenő. A consuli intézmény nem latin eredetű, itt ugyanis a királyi hatalmat Róma kivételével mindenütt dictatori uralom váltotta fel. Kezdetben (i. e. 305-ig) feltehetően nem a consuli elnevezést alkalmazták a főtisztviselőkre, hanem a praetorit – erre utal többek között a consuli sátor (praetorium) és a porta praetorium elnevezés a katonai táborok esetében. Erről azonban csak egy forrás, mégpedig a Cassius Dio elveszett műveit feldolgozó Ióannész Zónarasz tesz említést. Egyes esetekben judicesként utalnak a consulokra a fennmaradt források, jelezve bírói jogköreiket. A hivatal létrejötte A római hagyomány szerint már Servius Tullius király fel akarta számolni a monarchiát, és eltervezte a consuli hivatal megalkotását. Mindenesetre annyi valószínűnek látszik, hogy a hatalom megosztásának elve már a köztudatban volt, amikor Tarquinius Superbust i. e. 510-ben elűzték, és létrehozták az arisztokratikus köztársasági államrendet. A consulok a király minden funkcióját átvették, kivéve a szakrális jellegűeket, melyeket a rex sacrorum gyakorolt. A consuli hivatal – és általában a legtöbb római magistratura – alapvető ismérve volt a kollegialitás és az egyéves időtartam. A főhatalmon mindig két consul osztozott, kivéve ha dictatort választottak, vagy az egyikük lemondása vagy halála után nem lehetett (például vallási okokból), esetleg a fennmaradó idő szűkössége miatt nem volt érdemes pótlást választani helyette. Ezt a szabályt csak az i. e. 1. században rúgták fel, amikor Cinna majdnem egy éven keresztül egyedül viselte a hivatalt, Pompeiust pedig eleve kolléga nélkül nevezték ki. Consulválasztás A consulválasztás a comitia centuriata feladata volt a még hivatalban levő consulok egyike, esetleg dictator, illetve az előbbiek távolléte esetében interrex elnöklete alatt. Ezeket az év elején hivatalba lépő magistratusokat consules ordinarii névvel illették, míg az év közben, az eredetileg megválasztott consulok lemondása vagy halála esetén kinevezettek a consules suffecti címet viselték. Ez utóbbiak azonos privilégiumokat élveztek az eredetileg választott consulokkal. Amikor az i. e. 5 század-4. században többször felfüggesztették a címet, helyettük katonai tribunusok (tribuni militares) gyakorolták a főhatalmat. A választások során általánosságban az volt a szabály, hogy az elnöklő magistratust nem lehet megválasztani, bár erre adódott példa a történelem folyamán. Az, hogy a consul mikor lépett hivatalba, változó volt (a 12-ből 8 hónapról tudjuk, hogy consult iktattak be alatta), köszönhetően az esetleges haláleseteknek illetve a katonai, politikai, vallási helyzet alakulásának. Így tudomásunk szerint a legelső consulok szeptember idusán kerültek beiktatásra, majd i. e. 493-ban ez a hónap elejére (calendae) került át. i. e. 479-ben, miután az egyikük elhunyt, a másik pedig két hónappal a hivatali idő lejárta előtt lemondott, egy hónappal előrébbhozták az eseményt sextilis (később augusztus) havába. i. e. 451-ben a consulok május idusán adták át a hatalmat a decemvireknek. i. e. 443-ban december idusa volt az első hivatali nap (dies solennis). i. e. 401-ben ez október idusára módosult, 10 évvel később pedig Quintilis (július) első napja lett a hivatalba lépés ideje. Ezután sokáig nem tudunk változásokról, egészen a második pun háború idejéig, amikor is i. e. 217-ben március idusa lett a consuli év első napja. Végül i. e. 154-ben a hivatalba lépés dátumát január 1-jére rögzítették törvényileg, a választásokat azonban már fél évvel előtte, júliusban megtartották. i. e. 366-ig kizárólag patriciusok lehettek consulok. Amikor először felmerült a plebejus consulok beiktatásának ötlete a Kr. e. 5. század közepén (a javaslattevő a patríciusok és plebejusok házasságát engedélyeztető Caius Canuleius volt), a patríciusok a már említett módon reagáltak: az alkotmányos rend megváltoztatása helyett consuli hatalmú katonai tribunusokat választottak. Mintegy ötven évben birtokolták katonai tribunusok a főhatalmat, bár a fennmaradó időközökben előfordult, hogy consulokat választottak. Azonban ez a helyzet nem volt sokáig tartható, végül Caius Licinius i. e. 367-ben elfogadott törvényjavaslata alapján Lucius Sextius lett az első plebejus főmagistratus. Ezután a patríciusnemzetségek igyekeztek kiszorítani a plebs képviselőit a hatalomból, de ez csak i. e. 342-ig sikerült, amikor is Capua környékén lázadás robbant ki. A törvény érvényben maradt: mindkét consul nem lehetett patrícius. Ettől függetlenül még i. e. 297-ben is hallunk erre irányuló tartó tervekről. Ahogy a politikai hatalom a nobilitas kezébe csúszott át a korábbi vérségi arisztokrácia helyett, még az is megtörténhetett, hogy mindkét consul plebejus felmenőkkel rendelkezzen. Ezt az esetet i. e. 215-ben még megakadályozta az auguri testület, így először i. e. 172-ben volt rá példa. Beiktatás, attribútumok A consulok beiktatása rendkívül ünnepélyes körülmények között zajlott. Az első napon napfelkelte előtt mindkét főtisztviselő tárgyalt az augurokkal. Ennek feltehetően csak rituális jelentősége volt, hiszen a madárjósi testület egyszer sem akadályozta meg a consulok hivatalba lépését. Valószínűleg az istenek jóindulatának elnyerése volt a ceremónia célja. Ezután hazamentek, és felöltötték a toga praetextát, a hatalom jelképét, és fogadták ismerőseik és a senatorok köszöntését. Ezután az érdeklődők menetének élén, a szintén hatalmat jelző sella curulis társaságában felmentek a Capitoliumra, ahol Juppiter Capitolinus templomában fehér bikákat áldoztak. Az áldozat bemutatása után a consulok összehívták a senatust, majd az idősebbik bemutatkozó beszédében vázolta a köztársaság helyzetét, kezdve a vallási természetű ügyeken, majd a provinciák elosztását és az adminisztrációra vonatkozó elképzeléseket vázolták. Ezután a senatus feloszlott, és a senatorok hazakísérték a consulokat. Ezzel megtörtént a beiktatás. Ahhoz, hogy a provinciáikba vonulhassanak, a consuloknak áldozatot kellett bemutatni a Mons Albanuson. Első felszólalásuk alkalmával a feriae Latinae ünnepségeinek időpontját is meg kellett szabniuk, ugyanis ezek megtartása előtt nem vonulhattak hadba. A consuli év után a consulviselt politikusok (consularisok) továbbra is nagy tekintélynek örvendtek. A consuli hatalom A consuli hatalom korlátai A consulok visszaélésének legfőbb gátja az azonos jogú társ volt. Csak egyetértés esetén hozhattak határozatot, egyikük döntését a másiknál meg lehetett fellebbezni, illetve módjukban állt kollégájuk döntéseit megvétózni. Ez persze fennakadásokat is okozhatott volna az ügyvitelben, így már korán meghatározták, hogy a tényleges hatalmat csak havi váltásban gyakorolják. Így az ügyeket éppen irányító consul rendelkezett csak előtte haladó lictorokkal. Társa eleinte nem kapott törvényszolgákat, később neki is tizenkét lictora volt, csak éppen mögötte jártak fasces nélkül. A consulok tevékenységét korlátozta az is, hogy visszaéléseikért hivatali évük lejárta után felelősségre vonhatták őket. Számos ilyen esetről van tudomásunk, sőt olyanokról is, amikor még a hivatali idejük alatt ítéltek el consult. A népgyűlések is szembeszállhattak a főmagistratusokkal, nem beszélve a senatusról. Mindazonáltal válsághelyzetben előfordult, hogy a testület erről a jogáról lemondott, és a consulok számára dictatori hatalmat biztosított. Erre a dictatura, mint olyan eltűnése után került sor elsősorban. Békében Mintegy 500 éven át a consuloké volt a kormányzás minden területén a főhatalom, bár a birodalom terjeszkedésével és a társadalmi változásokkal párhuzamosan egyes funkciókat újabb tisztviselőkre ruháztak. Az első a census (népszámlálás és vagyonösszeírás) megtartása volt, ami i. e. 443-tól fogva a censorok feladata lett. i. e. 366-tól kezdve a bírói jogköröket a praetorok gyakorolták, noha senatusi határozatra a consulok is ítélkezhettek nagy jelentőségű esetekben. Mindettől függetlenül mindvégig a consulokat tekintették a királyi hatalom örököseinek. A consuli főhatalom alapvetően két részterületből tevődött össze. Egyfelől ők voltak a polgári irányítás és az államigazgatás vezetői, másrészt a hadsereg főparancsnokai. A néptribunusok kivételével minden magistratus az alárendeltjük volt. Ők hívták össze a senatust, elnököltek ülésein és gondoskodtak határozatainak végrehajtásáról. Mindemellett esetenként saját felelősségre is hozhattak döntéseket, ha a helyzet úgy kívánta. A külügyeket is ők irányították: minden jelentés, minden követség először a consulokhoz jutott, mielőtt a senatus színe elé került volna. A népgyűléseket is többnyire a consulok hívták össze és vezették, így annak a határozataiért is ők feleltek. Háborúban Hadvezérként már a toborzástól kezdve ők irányították a hadügyeket, megszabták, hogy a szövetségesektől milyen segédcsapatokra van szükség, és a tiszteket is ők nevezték ki (noha ebbe később a népgyűlésnek is lehetett beleszólása). A katonák a consulokra esküdtek fel. A békeidőkkel ellentétben háborúban a senatusnak nem volt beleszólása a pénzügyekbe, így az anyagiak elvileg korlátlanul – kivételt csak a vésztartalék, az aerarium sanctius (szent kincstár) képezett, amelynek pénzét csak senatusi határozattal lehetett felhasználni – a consulok rendelkezésére álltak (felhasználásukat a quaestorok ekkor is szigorúan felügyelték). Eleinte ők gondoskodtak a zsákmányról is: akár az egészet is feloszthatták a katonák között, azonban később általánossá vált, hogy értékesítették a szerzeményt, és a befolyt pénzösszeget az államkincstárba (aerarium) helyezték. A hadvezetés általában az egyik consul feladata volt, míg társa a polgári adminisztrációt vezette. Természetesen amennyiben több hadszíntéren folyt a háború, ő is hadakozhatott. Sőt, nagyobb fenyegetés esetén két consul is vezethetett egy sereget. Ebben az esetben egyenrangúak voltak, és fele-fele arányban oszlott meg köztük a római haderő. A provinciákban A Római Birodalom terjeszkedése során mind több adófizető tartományra, provinciára tett szert. Ezek irányítása megmaradt a magistratusok kezében mindaddig, amíg számuk meg nem haladta a tisztviselőkét. A consulok sorsolással, előzetes megegyezés vagy senatusi határozat alapján igazgatták saját tartományukat. Ez maga után vonta a provincik felosztását consuli és praetori tartományokra, mely kategóriák azonban nem voltak állandóak: a consulok döntötték el, mely tartományokat akarják vezetni. Caius Gracchus hozott egy olyan törvényt, amely már a választások idejére a senatus feladatául szabta a provinciae consulares kijelölését, hogy a későbbi ellenségeskedést megakadályozza. Eleinte a consulok hivatali évükben mentek tartományukba, a későbbi időkben azonban rendszeressé vált, hogy idejüket Rómában töltötték, majd a következő évben proconsuli felhatalmazással megkapták a provinciát. Ez egészen i. e. 53-ig így volt, amikor határozat született arról, hogy csak magistraturájuk lejárta után öt évvel vehették át tartományaikat a tisztviselők. Amikor tartományukban tartózkodtak, a consulok imperiuma annak területére szűkült. Amennyiben másutt is élni kívántak vele, az törvénybe ütköző volt. Nem is hagyhatták el kijelölt állomáshelyüket a megoldásra váró probléma megszűnéséig, csak senatusi engedéllyel – igaz, ezt a szabályozást a köztársaság üdvéért többször felrúgták. A consuli cím vége Az i. e. 1. században az addig főhatalommal bíró consulok hivatala eljelentéktelenedett. Először Julius Caesar mért csapást a magistraturára. A dictator barátait választatta meg, sőt sokszor csak hónapokra, esetenként órákra ruházott fel valakit a névlegessé degradálódott címmel, emellett ő maga is – először öt, később tíz évre, végül örökre tartó – consuli felhatalmazást kapott dictaturája mellett. Augustus idején már alig volt hatalmuk, és a császárkorban általánosan jellemző volt, hogy a consulok nem töltik ki az egyéves hivatali időt, hanem hónapok múltán lemondanak. Commodus idején például az egyik évben 25 consul volt hivatalban. Ennek az volt az oka, hogy a hadvezetéshez és a provinciák igazgatásához nagyszámú consulviselt tisztviselőre volt szükség, amely számot így lehetett a legjobban tartani. Egyúttal természetesen a császár megbecsülését is kifejezhette hívei irányában. Tiberius uralkodásától fogva a senatus választotta a consulokat, de csupán a császár ajánlására. Ezután a döntést kihirdették egy névleges népgyűlésen. A köztársasági időkben a consulok nevével fémjelezték az éveket, a császárkorban ez a megtiszteltetés az év elején hivatalba lépő párosé lett. I. Constantinus visszatért ahhoz a hagyományhoz, hogy csak két consult válasszanak, egyet ettől fogva Róma, egyet pedig Konstantinápoly számára. Ezek főbírókként tevékenykedtek, és csak a császárnak voltak alárendeltjei. Mellettük általános volt a honoráris consuli címmel kitüntetni az arra érdemeseket, ez azonban nem járt hivatallal, pusztán az uralkodó megbecsülését hangsúlyozta, és magasabb társadalmi pozíciót jelentett. Épp ezért a birodalom nemessége hőn vágyott a consuli rang elérésére, mivel – kiüresedettsége és abból adódó költségessége ellenére, hogy viselőjének játékokat kellett rendeznie – ez volt a lehető legelőkelőbb cím. A consulok szerepe a császárkorban gyakorlatilag az alábbiakban foglalható össze: elnököltek a senatusban, természetesen császári felügyelet alatt; vezették a bíráskodást; gyakorolták a korábban censorokat megillető pénzügyi felügyeletet; végül pedig vezényelték a nyilvános játékokat a Circus Maximusban, illetve a császári ünnepélyeket. A 4. század végétől kezdődően többször előfordult, hogy a consuli címet maguk a császárok, vagy a császári család tagjai töltötték be. Végül ez vezetett a cím pusztulásához is: Róma élére 536-ban nevezték ki az utolsó consult Decimus Theodorus Paulinus személyében, míg Konstantinápolyban erre három év múlva került sor: 541-ben Flavius Basilius Junior volt a főbíró, ezután a Bizánci Birodalom császárai maguk viselték a tisztséget. Bahána Bahána (Bahna) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése A Tatros mentén, Onyest közelében fekvő település. Leírása Bahánának a 2002 évi népszámlálási adatok szerint 594 lakosa volt. Ebből 528 volt római katolikus és 25 vallotta magát magyarnak, habár jóval magasabb lehet a számuk. Bárdi Autó Zrt. A Bárdi Autó Zrt., Magyarország egyik legjelentősebb autóalkatrész kereskedelmi vállalata több mint egy évszázada az autóalkatrész piac aktív szereplője. A Bárdi család által irányított részvénytársaság a Figyelő Top 200-as listáján a feltörekvő cégek kategóriában, árbevétel alapján az 1. helyezést érte el. A vállalat 2012-ben elnyerte a MagyarBrands elismerést. Története A Bárdi család tagjai generációkról generációkra vitték, és a mai napig viszik tovább a Bárdi József alapította cég hagyományait. 1895-ben Budapesten, az akkori Gyár utcában indult a vállalkozás története egy gumiáru, varrógépalkatrész és kocsilámpa üzlet megnyitásával. 1905-ben Bárdi József kiadta első alkatrész-katalógusát, melyre a Monarchiában ezelőtt senki nem vállalkozott. 1907-ben a dinamikusan fejlődő vállalkozás részvénytársasággá alakult Bárdi József Automobil Rt. néven. A fejlődésnek még a két világháború és a gazdasági válság sem tudott teljes mértékben gátat szabni, sőt az 1948-ban bekövetkezett államosítás is megerősítette a család hitét az üzlet folytatásában. Id. Bárdi István még a rendszerváltás előtt felkészítette két fiát, hogy amikor eljön az idő, a vállalat újraszervezésével ismét elfoglalhassák helyüket a magyar autóalkatrész kereskedelemben. A 20. század utolsó évtizede robbanásszerű fejlődést hozott, 1994-ben megnyílt az Orczy úti központ a volt Ganz mozdonygyár területén, majd 1997-ben bejegyezték a Bárdi Autó Rt.-t. Számos budapesti és vidéki kirendeltség nyílt az ország egész területén, 2000-ben megalakultak a Bárdi Autó szlovák és román leányvállalatai is, melyek mostanra már 46 kirendeltséget üzemeltetnek a szomszédos országokban. Napjainkban Jelenleg 3 országban, 135 saját tulajdonban lévő Bárdi Autó kirendeltség működik, közel 700 beszállító több mint 4 000 000 készleten tartott termékét kínálva a vásárlóknak. Werner Faymann Werner Faymann (Bécs, 1960. május 4. –) osztrák szociáldemokrata politikus. 2008-tól 2016-ig a Ausztria 12. szövetségi kancellárja, illetve Ausztria Szociáldemokrata Pártjának (SPÖ) elnöke. Ifjúkora Bécsben született, majd szintén Bécsben végezett a Henriettenplatz Gimnáziumban. Ezt követően beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol jogtudományt, politológiát és művészettörténelmet hallgatott, azonban semmilyen vizsgát nem tett. Ennek ellenére a parlamenti életrajzában a tanulmányainál felsorolta a bécsi jogtanulmányait, mígnem erre fény nem derült az osztrák közszolgálati tévé egy műsorában. Ebben elismerte, hogy ez idő alatt taxisofőrként dolgozott. Politikai pályafutása 1981-ben tartományi elnöke lett a Fiatal Szocialisták Bécsi Egyesületének. 1983-ban ezen szervezet elnökeként részt vett az „Anti-Pápa-Fesztivál“ (Alternatíva a pápa-látogatás helyett) szervezésében, tiltakozva II. János Pál pápa osztrák látogatása ellen. A szervezet ezt egy ellenrendezvénynek szánta a pápa fiatalokkal való találkozója ellen. 1985-ben tanácsadó lett a Zentralsparkassénál (mostani nevén Bank Austria). Ugyanettől az évtől kezdve egészen 1994-ig tagja volt a Bécsi Városi Tanácsnak. 2016. május 9-én bejelentette lemondását, mivel pártja nagy vereséget szenvedett a 2016-os elnökválasztáson. Feleki József Nagy-galambfalvi Feleki József, Feleky (Debrecen, 1847. július 16. – Foktő, 1905. december 31.) református lelkész, író, műfordító, Feleky Miklós színész és Szákfy-Szabó Amália színésznő fia. Életútja Középiskoláit Pesten, Pápán és Nagykőrösön, a teológiai tanfolyamot pedig 1871-ben Pesten végezte. Fél évet a müncheni egyetemen töltött, ahol Döllingert hallgatta. 1872-ben letette a papi vizsgát és budapesti káplán lett; másfél év múlva a tanári pályára szándékozott lépni, ezért egy évet a lipcsei egyetemen töltött, ahol a filozófiai tudományokat hallgatta; 1874. november 27-én azonban a foktői (Pest megye) református egyház megválasztotta lelkészül. Írásai Irodalmi kísérletei 1864-ben a szépirodalmi lapokban jelentek meg s pappá választatásaig alig volt politikai és szépirodalmi lap, melybe valamit ne irt volna. 1873. májusától 1874. júliusig a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap és mellékletének, a Protestáns Tud. Szemlének segédszerkesztője volt. Bemutatta és lefordította Legouvének különösen a női és a gyermek-nevelés kérdését tárgyaló munkáit; az utóbbi négy év alatt különösen a csillagászattal, jelesűl Flamarionnal foglalkozott és számos csillagászati tárczát közölt a Nemzetben és a Fővárosi Lapokban; ez utóbbi lapba irt A táncról (1869.), A kommunismus Amerikában és tárcákat (1876.), Legouvé után ford. tárcákat sat. (1877-90.), Az ember egyéni értékéről (1891.). Nyári éj (1892. sat.), A női kérdés (1893.); a Protestáns Szemlébe (1872.); továbbá irt a Vasárnapi Ujságba (1869.), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba (1876-77. 1887. A falusi egyházi életből, 1888-91.), A Pesti Naplóba (1877. 257. sz. Krijanich György a panslavismus úttörője a XVIII. században), a Tolnamegyei Közlönybe (1880. Látogatások egy szász faluban), a Nemzetbe (1890. 65. sz. Sámson és tanítványai, 353. sz. A római katakombák művészete, 1891. Deák Ferencz és Magyarország, A polgárosult népek vallási jövője, 1892-93.) sat. Munkái A kompanisták, vígj. 1 felv., Labiche E. és Nus E. után ford. Pest, 1871. (Nemzeti Szinház Könyvtára 8. Először adatott febr. 17.) A farkas torka, szinmű 4 felv., Laja Leon után ford. Pest, 1875. (N. Szinház K. 83.) Samu bácsi, szinmű 4 felv., Sardou Victor után ford. Pest, 1876. (N. Szinh. K. 100. Először adták a nemzeti szinházban decz. 15.) A legujabb botrány, vígj. 3 felv., Barrère Theodor után ford. Pest, 1876. (N. Szinházi K. 107. Először adták 1877. nov. 7.) A polgárosult népek vallási jövője, Laveleye Emil után ford. Pest, 1878. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1877.) Atya és fiú a tizenkilenczedik században, Legouvé Ernest után ford. Pest, 1878. (Kis Nemz. Muzeum 42. 43. és Zöld Könyvtár 10.) A nők erkölcsi története. Legouvé Ernő után fr. ford. Pest, 1880. A nők társadalmi állása. Pest, 1881. A foktői ref. egyház multja és jelene. Pest, 1881. Beatrix vagy a szinművészet istennője, szinmű 5 felv., Legouvé Ernő után fr. ford. Pest, 1882. (Olcsó Könyvtár 152.) Leányaink és fiaink. Egynehány jelenet a családi életből. Legouvé Ernő után ford. Pest, 1885. Borgia Lucretia. Gregorovius után ford. Pest, 1886. (Márkus István kezdte fordítani, ennek halála után ő fejezte be.) Az olvasás művészete. Legouvé Ernő után fr. ford. Pest, 1886. (Legouvé irta hozzá az előszót.) A nő tényleges rendeltetése. Tanulmány. Paks, 1888. (Fordítás.) Csillagászati olvasmányok. Paks, 1893. (Flammarion munkáiból Sajtó alatt.) Még a következő szinműveket fordította: Plumet öröksége, vígj. 3 felv., Barrière Theodor és Capendu E. után (először a bpesti nemz. szinházban 1874. jan. 30.), Idegen vő (atyjával, F. Miklóssal együtt), Bolondok háza (Rosen), Egy ismeretlen csók, Shakespeare és Elefánt Villiers-Charlemagne Villiers-Charlemagne település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 1114 fő (2015). Villiers-Charlemagne Le Bignon-du-Maine, Entrammes, Fromentières, Houssay, Maisoncelles-du-Maine, Origné, Ruillé-Froid-Fonds és Saint-Sulpice községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Köztársaság (könyv) A Köztársaság (alcíme líra, dráma, epika) Szálinger Balázs 2012-ben kiadott, három műfajú, négy különálló részből álló kötete, ami a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A könyv részenként más-más műnemben íródott: első része lírai, egy kötetnyi vers, amit egy Krisztus előtt 75-ben játszódó dráma, a Köztársaság követ, végül pedig egy elbeszélő költemény, a Háború következik, amely a harmadik világháborúban játszódik. Bár a kötet címe is meghatározóan utal arra, hogy a könyv tematikájában a közéletiséggel foglalkozik, de ugyanilyen erejű, erős benne az érzelmi, szerelmi vonal. A könyv borítóján Szilágyi Lenke fotója látható. A kötet címét és témáját már 2009-ben kitalálta. A mű elkészülésének az Örkény István drámaírói ösztöndíj szabott határidőt. Később úgy nyilatkozott a könyvről: „A két időpont között, hogy kitaláltam a dráma címét, majd 2012 könyvhetére megjelent a kötet, olyan változások történtek az aktuális közéletben, hogy a cím hirtelen egészen mást kezdett jelenteni. De gondoltam, maradjon így, gyávaság lenne kihátrálni. …ma már elhagynék néhány oldalt belőle, ahogy a versekből is kiszórnék egyet-kettőt.” Líra A könyvben két lírai ciklus található. A kötet versei három év alatt gyűltek össze. Nem egy meghatározott téma köré írta, mégis egy egységet alkotnak a kötet teljes tematikájával. Szólnak szerelemről, popkultúráról, háborúról, magyar sorsról, köz- és magánéletről, családról, vallásról, identitásról, diktatúráról és korrupcióról, ahogy akad közöttük vélt vagy valós példaképekhez címzett hommage-ok is. A Köztársaság című dráma 2010 elején, amikor Szálinger Balázs anyaggyűjtés céljából Kolozsváron töltött közel egy évet (majd később is rövidebb időtartamokat), már megvolt a dráma alapötlete, címe, témája. Rengeteg Julius Caesarral kapcsolatos könyvet vitt magával, ezekre alapozta művét, melyet azonban Pesten írt. Elsőként ez készült el a könyvből. A dráma Gaius, azaz Julius Caesar egy ifjú kori, Suetonius római életrajzíró által lejegyzett kalandjáról szól, mikor is kalózok fogságában töltött néhány napot. Kr.e. 75-ben Caesar retorikai tanulmányok folytatása céljából Rodoszra utazott, útközben azonban a Földközi-tengeren Pharmakusza szigeténél (a valóságban a Dodekanészosz-szigetcsoporthoz tartozó Pharmakoszon) elrabolták... Először még a megjelenés évében, 2012-ben Pécsett a POSZT OFF-programján, a Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett nyílt fórumon, egy felolvasó-színházi előadás készült belőle, amelyet Faragó Zsuzsa dramaturg közreműködésével Laboda Kornél rendezésében hallhatott a közönség. Ebben olyan színészek szerepeltek, akik a korábbi darabjaiban is feltűntek: Gazsó György, Pálos Hanna és Chován Gábor. Nem sokkal később, 2013-ban két ősbemutató is volt belőle: Romániában a Tomcsa Sándor Színház, Magyarországon pedig a Hevesi Sándor Színház előadásában. 2016-ban a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázison is bemutatásra került Horváth Illés rendezésében alkalmi társulattal, melyért a 2016–2017-es évad legkiválóbb művészeti teljesítményeként megkapta a Mátyás Irén-emlékdíjat. 2012. szeptember 21-én a Színházi Dramaturgok Céhe az évad legjobb magyar drámájának választotta. A Háború című elbeszélő költemény A kötet utolsó része egy utópisztikus szerelmi verses elbeszélés a 21. század Budapestjén, melyben a látszólagosan átlagos hétköznapokból egyszerre robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás. A kötet elismerései Artisjus irodalmi díj (2013) Szépíró Díj (2013) Biatlon az 1992. évi téli olimpiai játékokon Az 1992. évi téli olimpiai játékokon a biatlon versenyszámait Les Saisies-ben rendezték meg február 11. és 20. között. A férfiaknak és a nőknek egyaránt 3–3 versenyszámban osztottak érmeket. Részt vevő nemzetek A versenyeken 28 nemzet sportolója vett részt. Argentína (ARG) Ausztrália (AUS) Ausztria (AUT) Bulgária (BUL) Csehszlovákia (TCH) Egyesült Államok (USA) Egyesített Csapat (EUN) Észtország (EST) Finnország (FIN) Franciaország (FRA) Görögország (GRE) Japán (JPN) Jugoszlávia (YUG) Kanada (CAN) Kína (CHN) Dél-Korea (KOR) Lengyelország (POL) Lettország (LAT) Litvánia (LIT) Magyarország (HUN) Nagy-Britannia (GBR) Németország (GER) Norvégia (NOR) Olaszország (ITA) Románia (ROM) Svájc (SUI) Svédország (SWE) Szlovénia (SLO) Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Rózsaablak A rózsaablak, ablakrózsa vagy rozetta román és gótikus templomokon a főbejárat fölött, ritkábban az oldalbejáratok fölött elhelyezkedő, nagyméretű, küllős szerkezetű ablak. Szerkezete a gótikában egyre bonyolultabbá vált, mérműves kiképzéssel látták el. A mérművekhez hasonlóan a rózsaablakot is nagyban veszélyezteti a savas esőzés. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. 1732 a tudományban Az 1732. év a tudományban és a technikában. Csillagászat Joseph-Nicolas Delisle kifejleszti a hőmérséklet mérésére szolgáló Delisle-skálát . Díjak Copley-érem : Stephen Gray Születések július 11. - Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande csillagász († 1807 ) szeptember 6. - Johan Carl Wilcke fizikus († 1796 ) október 6. - Nevil Maskelyne csillagász († 1811 ) CSI: New York-i helyszínelők (második évad) Az itt található lista az CSI: New York-i helyszínelők című televíziós sorozat második évadjának epizódjait tartalmazza. Az évad eredeti sugárzása a CBS-en 2005. szeptember 28. és 2006. május 17. között volt. Timo Werner Timo Werner (Stuttgart, 1996. március 6. –) német válogatott labdarúgó, aki az élvonalbeli RB Leipzig csatára. A válogatottban 2017-ben mutatkozott be és még ebben az évben megnyerte a konföderációs kupát, mellé a torna gólkirályának járó aranycipőt is megkapta. Klubcsapatokban VfB Stuttgart Fiatal évei A TSV Steinhaldenfeld korosztályos csapatában kezdett megismerkedni a labdarúgás alapjaival. 2002-ben csatlakozott a VfB Stuttgart akadémiájához, ahol a korosztályos csapatokban szerepelt. 2010 és 2012 között az U17-es bajnokságban szerepelt, itt 37 mérkőzésen 32 gólt szerzett. A 2010–11-es szezonban csoportjukat megnyerték, a következő szezonban gólkirályi címet szerzett. A 2012–13-as idényt az U19-es bajnokságban töltötte, itt 23 mérkőzésen 24 gólt szerzett. A gólkirályi címet megnyerte, megelőzve 2 góllal Daniele Gabrielet. A 2013-14-es szezon 2013. augusztus 1-jén a Botev Plovdiv elleni Európa-liga-selejtezőn debütált, a 67. percben Alexandru Maxim váltotta őt. Werner ekkor 17 éves, 4 hónapos és 25 napos volt, így ő lett a Bundesliga-csapat történelmének legfiatalabb, tétmeccsen pályára lépő játékosa. Négy nappal később a kupában is bemutatkozhatott, a BFC Dynamo ellen 2–0-ra megnyert találkozón a 79. percben váltotta Ibrahima Traorét. Augusztus 17-én első élvonalbeli mérkőzését a Bayer Leverkusen ellen játszotta, a 77. percben állt be Szakai Gótoku cseréjeként az 1–0-ra elvesztett mérkőzésen. Szeptember 22-én első gólját is meglőtte az Eintracht Frankfurt elleni mérkőzésen a 17. percben fejjel volt eredményes. November 10-én 2 gólt lőtt az SC Freiburg 3–1-es legyőzésekor, ezzel ő lett a Bundesliga történetének legfiatalabb duplázó játékosa. A mérkőzés 10. percében a középkezdés után labdát szerzett a Stuttgart, Werner cselezett balról befelé, majd 9 méterről spiccel lőtt a kapu közepébe. Szöglet rúgást követően Admir Mehmedi lövését blokkolják és a 82. percben a kipattanóból megindult a vendég együttes, egyedül Werner lépett ki balösszekötőben éss 16 méterről gurított a jobb sarokba. December 14-én a VfL Wolfsburg ellen idegenben az 57. percben szépített egy kapáslövéssel, de 78. percben Ivan Perišić egy védelmi hiba után kialakította a 3–1-es végeredmény. 2014. március 6-án, 18. születésnapján 2018. júniusáig szóló szerződést kötött a Stuttgarttal. Március 30-án a második csapatban is bemutatkozott az SV Elversberg ellen a harmadosztályban, a 18. percben a mérkőzés első gólját szerezte meg. A szezon során 30 bajnoki mérkőzésen 4 gólt szerzett és 5 gólpasszt is kiosztott az első csapatban. A 2014-15-ös szezon 2014. augusztus 16-án lépett a szezon során először pályára tétmérkőzésen a VfL Bochum ellen 2–0-ra elvesztett német kupatalálkozón, a 76. percben váltotta Martin Harnikot. Két héttel később az 1. FC Köln ellen a bajnokságban is pályára lépett. Október 18-án a Bayer Leverkusen elleni 3–3-s döntetlennel záruló bajnoki találkozón az 57. percben szöglet után volt eredményes. A következő fordulóban az Eintracht Frankfurt elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen 5–4-re nyertek és a 81. percben eredményes tudott lenni. November 28-án a Freiburg vendégeként 4–1-re nyertek és a 68. percben 3–1-re növelte csapta előnyét. A szezon során több gólt nem szerzett, így 32 bajnokin és egy kupa mérkőzésen 3 gólt szerzett. A 2015-16-os szezon 2015. augusztus 8-án a szezon első mérkőzésén a kupában a Holstein Kiel ellen idegenben 2–1-re nyertek és a 60. percben gólpasszt adott Daniel Ginczeknek. Nyolc nappal később a bajnokság is elkezdődött a Köln ellen, a 86. percben váltotta Emiliano Insúat. Szeptember 23-án a Hannover 96 csapata ellen gólt és gólpasszt jegyzett, a találkozót 3–1-re megnyerték idegenben. Október 3-án a TSG 1899 Hoffenheim vendégeként 2–2-s döntetlent játszottak a csapatok, a 90. percben alakította ki a végeredményt, majd néhány perccel később közel állt a duplázáshoz. November 1-jén a Darmstadt ellen hazai pályán 2–0-ra nyertek és a 94. percben Alexandru Maxim passzából ballal lőtt a kapuba. December 16-án a kupában az Eintracht Braunschweig ellen a hosszabbításban tudott eredményes lenni. 2016. január 23-án a Köln vendégeként gólt és gólpasszt szerzett. Február 27-én a Hannover ellen a 18. percben Filip Kostić pontrúgását követően volt eredményes. Március 5-én a Hoffenheim ellen hazai közönség előtt 5–1-re nyertek és a 83. percben kialakította a végeredményt. 41 év után búcsúzott a német élvonaltól a Stuttgart, amely az utolsó fordulóban 3–1-es vereséget szenvedett a VfL Wolfsburg vendégeként, Werner pedig elhagyta a klubot. 36 tétmérkőzésen 7 gólt szerzett, valamint társainak kiosztott 5 gólpasszt a szezonban. RB Leipzig A 2016-17-es szezon 2016. június 11-én hivatalosan bejelentették, hogy 4 éves szerződést írt alá az újonc RB Leipzig csapatával, amely 10 millió eurót fizetett érte. Augusztus 20-án mutatkozott be a kupában a Dynamo Dresden ellen, a 89. percben váltotta Naby Keïtát. A mérkőzésen a Dynamo jutott tovább, miután 2–2-es döntetlen után tizenegyesekkel 5–4-re nyert. Nyolc nappal később a Hoffenheim elleni első bajnoki mérkőzésen kezdőként lépett pályára, majd a 86. percben váltotta őt Massimo Bruno. 2–2-es döntetlent játszott a két klub és a 90. percben Marcel Sabitzer góljával utolsó pillanatokban mentettek pontot. Szeptember 17-én a Hamburger SV ellen duplázott a 4–0-ra megnyert bajnoki találkozón. A második félidőben váltotta Keïtát, majd a 72. percben Emil Forsberg szabadrúgását Willi Orban tette kapura, de nem lett gól és ezt követően lőtte a kipattanót Werner a kapuba. Második gólját a 77. percben Forsberg passzából lőtte René Adler kapujába. Három nappal később a Borussia Mönchengladbach elleni hazai 1–1-s döntetlennel záruló bajnokin csapata egyetlen gólját szerezte. Négy nappal később a Köln ellen a legfiatalabb játékos lett a Bundesliga történelmében, aki 100 bajnoki mérkőzésen játszott, ezt 20 évesen és 203 naposan érte el. November 6-án az 1. FSV Mainz 05 ellen duplázott, valamint gólpasszt is jegyzett a 3–1-re megnyert találkozón. A 3. percben egy kontra után a kapusba lőtte a labdát, de az magasra felperdülve a kapuba jutott, majd a 44. percben egy újabb kontra támadás után volt eredményes. November 25-én a Freiburg otthonában nyert a klubbal 4–1-re és ezen a találkozón is duplázott. December 3-án a Schalke ellen 2–1-re nyertek és Ralf Fährmann, a vendégek kapusa szabálytalankodott saját tizenhatosán belül, amiért a lipcsei gárda tizenegyest kapott, ezt Werner a bal alsóba gurította. Két héttel később a Hertha BSC volt a klub ellenfele a bajnokságban és Werner góllal vette ki részét a 2–0-s győzelemből. 2017. január 21-én az Eintracht Frankfurt ellen az első félidő hosszabbításában volt eredményes. Egy héttel később 2–1-re nyert a lipcsei csapat a TSG 1899 Hoffenheim ellen, ezzel elszenvedte első vereségét a szezonban Szalai Ádám csapata. A mérkőzés 38. percében Werner közelről lőtt egyenlítő gólt, így a legutóbbi öt hazai bajnokiján mindig a kapuba talált. Február 19-én 2–1-re győztek a Borussia Mönchengladbach otthonában, az 55. percben Werner idénybeli 12. bajnoki gólját szerezte meg. Hat nap elteltével a Köln elleni bajnoki találkozón a 65. percben talált be a kapuba és 3–1-re nyertek hazai pályán. Március 3-án a Leipzig 2–2-es döntetlent játszott az Augsburg vendégeként a bajnokságban. A 25. percben a középen kiugró Werner közeli lövéssel egyenlített, amivel 1–1-re állt ekkor a mérkőzés. Április 5-én a Mainz otthonában az 52. percben már 2–0 állt az eredményjelzőn, majd egy szögletet követően Werner gólt fejelt. A mérkőzést végül 3–2-re a Lipcse nyert meg. Tíz nappal később a Freiburg ellen ismét eredményes tudott lenni a 42. percben. Április 23-án a Schalke ellen a 14. percben Bernardo keresztlabdáját Benedikt Höwedes mellett lőtte a kapuba. Május 6-án a Hertha ellen Werner duplázott és a német bajnokságban az 1974–1975-ös szezon óta először fordult elő, hogy egy 21 éves játékos legalább 19 találatot jegyzett. Egy héttel később a Bayern München ellen 5–4-re kaptak ki, a 21. percben egy gyors támadás végén Emil Forsberg lépett volna be két védő között, de ezt Xabi Alonso szabálytalanul megakadályozta és a bíró büntetőt ítélt, amit Werner értékesített. A 65. percben egyedül verekedte be magát a tizenhatos bal szélén a védők mögé, majd az alapvonal mentén vezetve a labdát a kimozduló Tom Starke lába mellett éles szögből gurította hálóba a labdát. 31 bajnokin volt a pályán a szezon során és ezeken 21 gólt jegyzett, valamint kiosztott 7 gólpasszt is. A 2017-18-as szezon 2017. augusztus 13-án a német kupában lépett először tétmérkőzésen pályára a szezonban a Sportfreunde Dorfmerkingen elleni 5–0-s győzelmet hozó találkozón. A mérkőzésen gólt szerzett, valamint büntetőt rontot a hetedosztályú riválissal szemben. Hat nappal később a bajnoki rajton is bizalmat szavazott neki Ralph Hasenhüttl, a Schalke ellen 2–0-ra kikapott a Lipcse. A következő bajnokin a Freiburg ellen hazai pályán 4–1-re nyertek, a 48. percben egyenlítő gólt fejelt, majd a 71. percben ismét eredményes volt. A 3. fordulóban a bajnokságban a Hamburger SV ellen 2–0-ra győztek és a 75. percben Gulácsi Péter védését követően Werner robogott végig a hamburgi térfélen, majd középről 15 méterről a hálóba lőtt. Szeptember 13-án a nemzetközi porondon is bemutatkozott, a bajnokok ligájában a francia AS Monaco ellen hazai pályán 1–1-es döntetlent értek el. Három nappal később 2–2-es döntetlent játszottak otthon a Borussia Mönchengladbachhal, annak ellenére, hogy a 17. percben Werner révén megszerezték a vezetést. Szeptember 23-án az Eintracht Frankfurt vendégeként a 28. percben Werner kipattanó lövését Jean-Kévin Augustin lőtte a kapuba, majd 67. percben Werner egy lecsorgó labdát lőtt jobbról a kapu hosszú oldalába. Három nappal később a bajnokok ligájában a török Beşiktaş ellen a 32. percben keringési panaszok miatt nem tudta folytatni játékot, amit a törökök szurkolói által teremtett pokoli hangulat idézett elő. November 1-jén a portugál FC Porto ellen a kispadon kezdett, majd a második félidőre érkezett a pályára és alig három perc játék után egyenlített. Sabitzer passza után 20 méterről helyezett a kimozduló José Sá fölött az üres kapuba, de ennek ellenére 3–1-re kikaptak. Három nap elteltével a Lipcse 2–1-re legyőzte odahaza a Hannover 96 csapatát a bajnokságban, a 86. percben egy hosszan felívelt labdát Forsberg lőtt középre, az első lipcsei gólt előkészítő Werner pedig néhány lépésről a hálóba továbbította a labdát, ezzel beállítva a végeredményt. November 18-án 2–2-es döntetlent játszott a Bayer Leverkusen stadionjában, a 13. percben tizenegyesből volt eredményes. Három nappal később a francia AS Monaco vendégeként léptek pályára és 4–1-re nyertek, Werner duplázott. December 9-én 2–2-t játszottak a Mainzcal a Red Bull Arénában, a mérkőzésen büntetőből talált be. 2018. január 13-án a 63. percben lépett pályára a Schalke ellen és 6 perccel később Konrad Laimer emelte a labdát a kapus fölött középre, Werner pedig két védő között az üresen hagyott kapuba továbbította a labdát. Két perccel később középre passzolt a jobb szélről, Bruma pedig átvette, igazított egyet és tizenegy méterről a rövid felsőbe bombázott. Egy héttel később a Freiburg ellen 2–1-re kikaptak, a 66. percben 17 méterről ballal lőtt gólt. Február 15-én az Európa-ligában az olasz Napoli ellen a 61. percben Kevin Kampl szerzett labdát az olaszok térfelén, a jobb szélről laposan visszagurította a labdát, amit Yussuf Poulsen átengedett, Werner pedig laposan a kapuba lőtt. A 93. percben egy ellentámadás után megszerezte a mérkőzésen a második gólját és kialakította a 3–1-es végeredményt. Március 8-án az Európa-liga nyolcaddöntőjében a Zenyit elleni hazai mérkőzésen a 77. percben Naby Keïta passzát az ötös bal sarka elől jobbal a kapu közepébe lőtte Andrej Lunyov fölött. A mérkőzést 2–1-re nyerték meg. 10 nappal később a bajnokságban a Bayern München ellen 2–1-re nyertek és az 56. percben Gulácsi felívelése után Keïta ugratta ki remekül Wernert, aki 10 méterről, Ulreich mellett a kapu közepébe lőtt, kialakítva a végeredményt. Április 5-én az Európa-liga negyeddöntőjében a francia Marseille ellen az első félidő hosszabbításában Forsberg indította meg Wernert, aki kicselezte Kamarát és a rövid sarokba lőtt Yohann Pelé lába között, amivel kialakította az 1-0-s lipcsei győzelmet. A válogatottban 2010. november 9-én mesterhármassal mutatkozott be a német U15-ös labdarúgó-válogatottban a lengyel U15-ös labdarúgó-válogatott ellen. 2016. szeptember 19-én az U16-os válogatottban skót U16-osok ellen is góllal debütált. 2012. április 14-én az osztrák U17-es válogatott ellen debütált a német U17-es válogatottban. Németország színeiben ezüstérmet nyert a 2012-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. Október 5-én 10–1-re nyertek a válogatottal az andorrai U17-esek ellen, ezen a találkozón 5 gólt szerzett. 2013. március 18-án 4 gólt jegyzett az észtek ellen. Május 30-án az U19-esek között mutatkozott be a dánok ellen góllal. A 2015-ös U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságra utazó keretbe is meghvíást kapott. 2015. szeptember 3-án a dán U21-es labdarúgó-válogatott ellen 2–1-re megnyert felkészülési találkozón mutatkozott be a német U21-es labdarúgó-válogatottban, góllal. 2017. március 22-én mutatkozott be a felnőtt válogatottban az Angolok elleni felkészülési találkozón, 77 percet töltött a pályán. Joachim Löw nevezte a 2017-es konföderációs kupára utazó keretbe. Június 25-én a tornán a kameruni labdarúgó-válogatott ellen 3–1-re nyertek, Werner duplázott. A 66. percben Joshua Kimmich jobb oldali beadására érkezett, majd hat méterről, csukafejessel bólintott a kapuba. A 81. percben a csereként beálló Benjamin Henrichs visszatett labdáját lőtte kapásból a jobb sarokba, ezzel kialakította a végeredményt. Négy nappal később Mexikó elleni elődöntő mérkőzésen az 59. percben öt méterről az üres kapuba gurította be a labdát. A mérkőzést 4–1-re nyerték meg és bejutottak a döntőbe. A német labdarúgó-válogatott 1–0-ra nyert Chile ellen a döntőben, a 20. percben 20 méterre a saját kapujától Werner elvette Marcelo Díaztól a labdát, majd miután kicselezte Claudio Bravót, az egyedül érkező Lars Stindl elé gurított, aki az üres kapuba passzolt. Három góljával a torna aranycipőse lett. Szeptember 1-jén a 2018-as labdarúgó-világbajnokság selejtező mérkőzésén 2–1-re győztek a cseh labdarúgó-válogatott vendégeként és a 4. percben Mesut Özil passzából volt eredményes. Három nappal később 6–0-ra nyert a válogatott Norvégia ellen, a 21. percben Toni Kroos gurított középre, Thomas Müller sarokkal tolta tovább Wernernek, aki a mérkőzés harmadik gólját szerezte. A 40. percben Müller magasan adta középre a labdát, Werner pedig fejjel bólintott a kapuba. November 14-én felkészülési mérkőzésen 2–2-es döntetlent játszott egymással Németország és Franciaország, az 56. percben volt egy kontrát követően eredményes. Statisztikák Klubcsapatokban 2018. május 12-i állapotnak megfelelően. Válogatott 2018. március 27-én frissítve. Válogatott góljai 2017. november 15-én frissítve. Sikerei, díjai Válogatott Németország U17 U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság ezüstérmes: 2012 Németország Konföderációs kupa : 2017 Egyéni Fritz Walter-medál (U17) – aranyérmes: 2013 Fritz Walter-medál (U19) – ezüstérmes: 2015 Konföderációs kupa – Aranycipő : 2017 Brač repülőtér A Brač repülőtér (horvátul Zračna luka Brač ) (IATA: BWK, ICAO: LDSB) nemzetközi repülőtér Horvátországban, Brač szigetén, közel Bol városkához, ami miatt Bol repülőtérnek is szokták hívni. A Krk szigetén található rijekai repülőtér és a Lošinjon található lošinji repülőtér mellett egyike az ország három olyan repterének, amelyek szigeten találhatóak és menetrend szerinti utasszállító repülőgépeket fogadnak (főként Európán belülről, a nyári időszakban). Jellemzői A repülőtér mindössze 14 km-re fekszik a Zlatni Rattól („Aranyszarv”), Európa egyik közkedvelt tengerpartjától, és 30 km-re Supetartól, a szigeten található legnagyobb várostól. Mivel a repülőtér tengerszint feletti magassága 541 méter, és közel fekszik a sziget legmagasabb csúcsához, a Vidova gorához, előfordulhat köd, alacsony felhőzet és rossz látási körülmények, télen esetenként hó is. A leggyakrabb szelek az északkeleti bóra, a délkeleti jugo, valamint időszakos enyhébb szelek, például misztrál (nyugatról) és burin (északkeletről). A Brač repülőtér képes kisebb, 100 férőhelyes utasszállítók fogadására nappal és éjjel is. Egész évben nyitva áll, de menetrend szerinti és charterjáratok jellemzően csak nyáron használják. Tömegközlekedéssel nem közelíthető meg, de taxik elérhetőek, amikor a repülőtér üzemel. Története A Brač repülőtér 1993. május 22-én nyílt meg, ezzel Horvátország legújabb repülőtere. 2016 novemberében bővíteni kezdték a futópályát délnyugat felé, 1440 méteres hosszról 1760 méterre, ami lehetővé teszi olyan nagyobb gépek fogadását is, mint az Airbus A319, a Bombardier C-Series és az Embraer 195. A munkálatok 666 000 euróba kerültek és 2017 márciusában fejeződtek be. A bővítés második szakasza, mely során a futópályát észak felé hosszabbítják meg, 1760 méterről 2350 méterre, 2018 júniusában kezdődik, befejeztével a repülőtér képessé válik Airbus A320 és Boeing 737-800 gépek fogadására is. Realf Robach Realf Robach (Oslo, 1885. december 6. – Oslo, 1963. június 10.) olimpiai bronzérmes norvég tornász. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon tornában svéd rendszerű összetett csapatversenyben bronzérmes lett. Klubcsapata az Oslo Turnforening volt. 17354 Matrosov A 17354 Matrosov (ideiglenes jelöléssel 1977 EU1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. március 13-án. Barbados az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Barbados az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 16 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Ambrus Mariann Ambrus Mariann, 1976-tól Fekete Antalné (Budapest, 1956. április 24. – Budapest, 2007. október 19.) evezős, edző. 1969-től a Magyar Hajó- és Darugyár (MHD), 1981-től az MTK evezőse volt. 1973-tól 1984-ig szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős eredményeit főként egypárevezősben érte el. Részt vett az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban egypárevezősben a hatodik helyen végzett. Világbajnokságokon háromszor ért el érmes helyezést. Ő nyerte a magyar női evezőssport első világbajnoki ezüstérmét. Összesen huszonkétszer nyert magyar bajnoki címet. 1975-ben és 1977-ben az év sportolónőjévé választották, pályafutása alatt hétszer érdemelte ki az év evezőse címet. Az aktív sportolástól 1986-ban vonult vissza. 1990-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. Hosszan tartó súlyos betegség után 2007. október 19-én elhunyt. Sporteredményei olimpiai 6. helyezett (egypárevezős: 1976) világbajnoki 2. helyezett (egypárevezős: 1975) kétszeres világbajnoki 3. helyezett (egypárevezős: 1977, 1978) világbajnoki 4. helyezett (kétpárevezős: 1983) kétszeres világbajnoki 8. helyezett (egypárevezős: 1974, 1979) huszonkétszeres magyar bajnok Gare de Mandelieu-la-Napoule Gare de Mandelieu-la-Napoule vasútállomás Franciaországban, Mandelieu-la-Napoule településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Marseille–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Cannes-La-Bocca Gare de Théoule-sur-Mer Try Again A Try Again Aaliyah amerikai énekesnő kislemeze. A dalt Steve Garrett és Timbaland írta és a 2000-ben bemutatott Öld meg Rómeót! című film betétdala volt. A filmben Aaliyah is szerepelt. A kislemezt 2000 márciusában jelentették meg, a filmzenealbum második kislemezeként. Miután megváltoztatták a Billboard szabályait, és engedték, hogy a Billboard Hot 100-on elért helyezésbe a rádiós játszások is beleszámítsanak, a Try Again lett az első dal, ami kizárólag a rádiós játszások alapján listavezető lett a Hot 100-on. A dalt jelölték Grammy-díjra. A dal elején Timbaland Eric B. & Rakim I Know You Got Soul című dalából idézi (kis módosítással) a következő sorokat: It’s been a long time, I shouldn’t have left you / Without a dope beat to step to. Fogadtatása A kislemezt akkor küldték el a rádióknak, amikor az album első kislemeze, az I Don’t Wanna még szerepelt a slágerlistákon. A Try Again felért a lista élére, mire az I Don’t Wanna lekerült a listáról. A dal világszerte sikeres lett, több országban a Top 10-be jutott. Miután lekerült a Billboard Hot 100 első helyéről, kislemezen is megjelent. A Try Again a 30. helyen került fel a nemzetközi egyesített slágerlistára, és a második héten a 18. helyre jutott fel, ezzel azon a héten ez a dal szerezte a legtöbb pontot. A nyolcadik héten érte el legmagasabb helyezését, ekkor a 4. helyen állt. Összesen 19 hetet töltött a listán. A 2000-es év végi összesített listán a 37. helyre került, és 2 834 000 pontot gyűjtött össze, ezzel ez lett 2000 egyik legsikeresebb kislemeze. A Billboard Hot 100-nak az 59. helyén debütált március közepén és a 14. héten került fel az első helyre, ezzel ez lett Aaliyah első és egyetlen listavezető száma az USA-ban. Tizenöt hétig maradt a top 10-ben, és 32 hétig a listán. Kilenc hétig vezette a Billboard Hot 100 Airplay slágerlistát is. A Billboard Hot 100 év végi, összesített listáján a 12. helyre került, a Hot R&B/Hip-Hop Songs év végi listáján a 18. helyre. A brit Top 75 slágerlista 5. helyén nyitott, ez lett a legmagasabb helyezése is, és 12 hétig maradt a listán. Ausztráliában a 8. helyig jutott, ezzel Aaliyah egyetlen top 10 dala lett az országban. Az év végi összesített lista 51. helyére került. Új-Zélandon csak a 13. helyig jutott, de így is az év 46. legsikeresebb dala lett. Németországban az 5. helyig jutott, hat hetet töltött a top 10-ben és 18 hetet a listán. Ez lett az év 24. legsikeresebb dala az országban. Franciaországban csak a 26. helyig jutott, de így is 30 hetet töltött a listán, és az év 73. legsikeresebb dala lett. A dal olyan országokban is felkerült a slágerlistára, ahol Aaliyah-nak korábban egy dala sem: Ausztriában, Franciaországban, Norvégiában és Ausztráliában. A Try Againt a 43. Grammy-díjkiosztón a legjobb női R&B-előadás kategóriában jelölték díjra; ezenkívül jelölték a Soul Train-díjra legjobb R&B/soul kislemez és R&B/Soul vagy rap videoklip kategóriában. A dal két MTV-díjat nyert, legjobb videoklip női előadótól és legjobb videoklip filmzenéhez kategóriában. 2003-ban a Knorkator német metálegyüttes feldolgozta a dalt Ich hasse Musik című albumukon. Videoklip A dal videoklipjét Wayne Isham rendezte, a koreográfusa Fatima Robinson volt. A klipben az Öld meg Rómeót! férfi főszereplője, Jet Li, valamint Timbaland is szerepel. A klipben látható tükrös szobát Bruce Lee Enter the Dragon című filmje ihlette. A klip készítése látható a film DVD-jén bónuszanyagként. Megjelenési dátumok 2000 március (USA, rádió) 2000. április 24. (Egyesült Királyság, CD) 2000. június 27. (USA 12" kislemez) 2000. július 10. (Egyesült Királyság, kazetta) 2000. augusztus 8. (Hollandia, CD) 2001. február 19. (Egyesült Királyság, 12" kislemez) Ha fiú lehetnék A Ha fiú lehetnék Zalatnay Sarolta első nagylemeze, mely 1970-ben jelent meg a Qualitonnál. Kísérőzenekar a Metro együttes. Katalógusszáma: LPX 17404 (mono), SLPX 17404 (stereo). Magyarországon 1977-ig Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Harangozó Teri volt az a négy énekesnő, akinek önálló saját albuma jelent meg. Az album dalai A oldal Ha fiú lehetnék Vörös rák Szivárvány Majd a hetedik után Várlak Tölcsért csinálok a kezemből B oldal Nem vagyok én apáca Mi ketten, s az éj Zöld borostyán Majd meglátjuk Egy szót se szólj Karácsonyi kívánság Csonthéjas termések A csonthéjas termések vagy csonthéjasok a növényi termések egy jellegzetes típusa. Egy vagy két termőlevélből, felső vagy középső állású magházból fejlődő húsos termések. Az általános csonthéjas terméstípus külső része (exocarpium) bőrnemű és színes, középső része (mezocarpium) húsos, éretten édes, míg belső része (endocarpium) megvastagodott, az ún. „csonthéj”. Ettől az általános típustól eltérő csonthéjas termése van a kókuszdiónak, melynek középső része nem húsos, hanem rostos. Ez teszi alkalmassá a vízen való terjedésre. Számos fajtájukat gyümölcsként fogyasztjuk vagy olajos magvukat hasznosítjuk. Csonthéjas magvú gyümölcsök A legismertebb csonthéjas magvú gyümölcsök: cseresznye , meggy , őszibarack , nektarin , kajszibarack szilva , ringló , jujuba , mangó , datolya . Apró csonthéjas magvú bogyókból álló gyümölcsök: fekete bodza , fekete ribiszke , vadszeder , málna . A termés külső részét fogyasztjuk, de nem tekintjük gyümölcsnek: olajbogyó . Csonthéjas magvak Emberi fogyasztásra alkalmas csonthéjas magvak: mandula pisztácia , dió paradió (vagy brazil dió) makadámdió kesudió mogyoró Ricardo Tavarelli Ricardo Javier Tavarelli Paiva (Asunción, 1970. augusztus 2. –) paraguayi válogatott labdarúgó. Pályafutása A paraguayi válogatott színeiben részt vett a 2002-es labdarúgó-világbajnokságon. Iruka-tó Az Iruka-tó Inujama városa mellett található Aicsi prefektúrában, Japánban. Ez a második legnagyobb víztározó az országban. Adatok mélység: 26,9 m legmélyebb pont: 120,0 m térfogat: 15 187 786 m³ terület: 152,1 ha Történet 1868 – a gát heves esőzéseket követően után átszakadt az árvízben 941 ember vesztette életét. 1944 – új zsilip építésének befejezése 1977 – duzzasztógát fejlesztésének megkezdése 1979 – duzzasztógát építésének megkezdése 1991 – duzzasztógát építésének befejezése Gyulai Farkas Gyulai Farkas (? – Pozsony, 1550. január 24.) magyar katolikus főpap. Életútja A nemes családból származó Gyulait 1548. november végén nevezte ki zágrábi püspökké I. Ferdinánd magyar király, akit 1549. február 24-én iktatták be nagy pompával. 1550-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen, ahol meghalt. A zágrábi székesegyházban temették el (február 10.). Gyöngyökkel díszített mitrája a székesegyházra maradt. Utóda 1550. július 4-étől Gregoriáncz Pál. Gyulai Ferenc (katonatiszt) Gróf marosnémeti és nádaskai Gyulay/Gyulai Ferenc József (Pest, 1798. szeptember 1. – Bécs, 1868. szeptember 1.) császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter, gróf Gyulay Ignác császári és királyi táborszernagy és Julia von Edelsheim osztrák bárónő fia. Élete Származása, pályakezdése Régi nemes erdélyi családból származott, mely 1694-ben bárói, 1704-ben grófi rangra emelkedett. 1816-ban alhadnagyként belépett az apja nevét viselő 60. gyalogezredbe. Számos katonai egységnél szolgált és békeidőben szokatlanul gyors előmenetele rátermettsége mellett feltehetően családi hátterének is köszönhető volt. 1829-ben már alezredes 1831-re ezredesi rendfokozatot ért el és 1839-ben vezérőrnaggyá léptették elő. Katonai kormányzó és hadügyminiszter 1845-ben az uralkodó a 33. gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. 1846-tól altábornagyként Trieszt kormányzója és az osztrák Partvidék (Seebezirk) katonai parancsnoka lett. E minőségében az 1848-as forradalmak kitörésekor ideiglenesen átvette az osztrák haditengerészeti erők feletti parancsnokságot, és megakadályozta, hogy a hajóhad az itáliai felkelők kezére jusson. Határozott intézkedései révén az Osztrák Tengermellék ellen tudott állni az egyesült nápoly-szárdíniai hajóhad támadásainak mindaddig, amíg a szárazföldön a hadi helyzet 1848. július 25-én az Osztrák Császárság számára kedvező fordulatot nem vett, Radetzky tábornagy custozzai győzelme révén. Jelentős részben e sikeres működésének következtében 1849. június 1-jén Felix zu Schwarzenberg herceg (1800–1852) kormányának hadügyminiszterévé nevezték ki. I. Ferenc József kíséretének tagjaként jelen volt a június 28-ai győri ütközetben, majd megtette a kellő intézkedéseket Komárom ostromának előkészítésére, azonban júliusban saját kérésére felmentették beosztásából. Hadvezéri működése Itáliában 1850-ben táborszernaggyá léptették elő. Kinevezték a milánói V. hadtest parancsnokává, és Radetzky utódjaként Lombardia hadi és polgári kormányzója lett. E beosztása mellett teljesített több ízben kisebb diplomáciai feladatokat is. 1857-ben kinevezték az észak-itáliai osztrák haderő főparancsnokává. Az 1859. évi szárd háború kitörésekor a császár Gyulait nevezte ki a Lombard–Velencei Királyság katonai kormányzójává is, a túl liberálisnak tartott Ferdinánd Miksa főherceg helyére. A hadműveleteket az osztrák csapatok előnyomulása vezette be, azonban Gyulai erélytelen hadvezetésének köszönhetően a kezdeményezés az egyesült francia és szárd–piemonti csapatok kezébe került át. A sorozatos késlekedések következtében az osztrák csapatok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, majd – annak ellenére, hogy az osztrák kormány május végén újabb négy hadtestet küldött a hadszíntérre – június 4-én a magentai csatában döntő vereséget szenvedtek a III. Napóleon császár és Mac-Mahon tábornagy által irányított francia és szárd haderőtől. Gyulai Ferencet június 16-án felmentették főparancsnoki beosztásából és nyugdíjazták. Helyét maga I. Ferenc József vette át, aki azonban június 24-én a solferinói csatában újabb vereséget szenvedett. A csatavesztések következtében az Osztrák Császárság kénytelen volt lemondani Milánóról és egész Lombardiáról III. Napóleon javára, aki ezeket a tartományokat később átadta az 1861-ben megalakult egységes Olasz Királyságnak, cserébe Savoya tartomány és Nizza átengedéséért. A hadjárat sikertelenségéért Gyulai Ferencet tették felelőssé, aki több ízben igyekezett az ellene felhozott vádakat cáfolni. A sikertelenség okát a Bécsből kapott helytelen parancsokban, illetve saját alvezéreinek tehetetlenségében vélte megtalálni. Utódai Gyulay Ferenc Józsefnek nem született gyermeke, ezért 1866-ban örökbe fogadta felesége unokaöccsét, Leopold Wilhelm von Edelsheim báró vezérőrnagyot (1826–1893), aki felvette a Gyulai nevet is, Edelsheim-Gyulai Lipót Vilmos néven bárói, majd grófi rangra emelték, s e néven az Edelsheim-Gyulai család megalapítója lett. Később lovassági tábornoki rendfokozatot is kapott. Az ő egyik dédunokája, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő 1940-ben Horthy István repülőtiszthez (1904–1942), Horthy Miklós kormányzó fiához, a Magyar Királyság kormányzóhelyetteséhez ment feleségül. Rubén Botta Rubén Alejandro Botta Montero (San Juan, 1990. január 31. –) argentin labdarúgó, a mexikói Club de Fútbol Pachuca középpályása. Rendelkezik olasz állampolgársággal is. Forrás Rubén Botta adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Pontcharraud Pontcharraud település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 75 fő (2015). Pontcharraud Néoux, Saint-Frion, Saint-Georges-Nigremont és Saint-Maurice-près-Crocq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lapège Lapège település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 28 fő (2015). Lapège Alliat, Capoulet-et-Junac, Génat, Gourbit és Illier-et-Laramade községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Beaumetz-lès-Loges Beaumetz-lès-Loges település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 982 fő (2015). Beaumetz-lès-Loges Berneville, Monchiet, Rivière, Simencourt, Wailly és Basseux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vougeot Vougeot település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Vougeot Chambolle-Musigny, Vosne-Romanée, Flagey-Echézeaux és Gilly-lès-Cîteaux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Eurázsiai Az eurázsiai (eurasier) egy német fajta. Történet Kialakulása az 1940-es évekre tehető. Kialakulása a német Julius Wipfel von Weinheim nevéhez fűződik. Vérvonalában csau-csau, farkasspicc és szamojéd spicc szerepel. A német Kennel Klub az 1960-as években jegyezték be a fajtát. Külleme Marmagassága 48-60 centiméter, tömege 18-32 kilogramm. Pompás, dús szőrzetének köszönhetően vonzó küllemű, középtermetű eb. Szőre közepesen hosszú, így testarányai jól kivehetőek. A spiccek fajtacsoportjának egyik legújabb képviselője. Jelleme Természete önálló és éber. Érzékenysége miatt gyengéd bánásmódot igényel. Bock József (borász) Bock József György (Kisjakabfalva, 1948. május 7. –) magyar borász, a számos díjat nyert Bock Pince Kft. ügyvezetője, a villányi borvidék egyik legsikeresebb bortermelője. Az Év Borásza címet 1997-ben nyerte el, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A Bock Pince 2007-ben az Év Pincészete, 2014-ben pedig Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet nyerte el. Kezdetek Bock József 1948. május 7-én született Kisjakabfalván, egy Villány melletti kis faluban. Az általános iskolát Villányban végezte, majd lakatos szakmát szerzett. Ezt követően gépipari technikumot végzett. 1992-ig egy villányi vállalatnál dolgozott középvezetőként (művezető-gyártáselőkészítő), de mint minden villányi, a munka után ő is a szőlőben folytatta a napot. Szakmai pálya Bock József édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni de már 1958 óta kapcsolatban van a szőlővel, hiszen édesapja ekkor vásárolta vissza a Jammertál dűlőben lévő ősi családi birtokot. Egy évtizeden át még másodállásban volt bortermelő, és 1976-1981 között szőlőoltvány-termeléssel is foglalkozott. A szüleitől tanulta meg a munkaszeretetet, amit folyamatosan hasznosított a szőlőben és a pincében is. Ennek a háttérnek köszönhetően első önállóan készített bora jól vizsgázott. Eredményesen szerepelt a helyi és országos borversenyen (arany). Ez további erőt és lelkesedést adott számára a munkához. A növekvő terület és a sikerek hatására úgy döntött, hogy főállásban foglalkozik a szőlővel és a borral. 1987-ben kezdte palackozni borait. Kezdetben a Baranya megyei Hungary Hotels egységeibe, 1992-től budapesti éttermekbe és szállodákba, valamint kisebb mennyiségben exportra is szállított. 1994-ben a Vinagora Nemzetközi Borversenyen Champion díjjal jutalmazták az 1991-es évjáratú Bock Cuvée-t. A „hivatalos” borászkodástól (1991) számítva viszonylag hamar, 1997-ben lett az Év bortermelője. Ezt a kitüntetést számtalan nemzetközi és hazai elismerés előzött meg és követett. Napjainkban a pincészet 7-800 ezer palack bort értékesít Magyarországon és a világ más országaiban. Az export aránya az értékesített borok kb. 15%-át teszi ki. Bock család A Bock család 1850 óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a Villányi borvidéken. A bor szeretete és elkészítésének fortélyai azóta szállnak apáról fiúra, ebből nőtte ki magát mára ez a családi vállalkozás. Napjainkban a sikerek mögött egyértelműen egy megértő feleség és stabil család áll. Bock József felesége, Valéria korábban tanítóként dolgozott, de az egyre növekvő családi vállalkozás kedvéért felhagyott hivatásával. Természetes volt, hogy a gyerekek is a szülők által kitaposott útra lépnek, így ma már mindannyian a családi vállalkozásban tevékenykednek. Azaz elmondható, hogy a Bock márka mögött jelenleg a család 2 generációja képviselteti magát. Szakmai sikerek Vinalies Internationales 2007 : Bock Capella Cuvée 2003 Aranyérem Vinalies Internationales 2013 : Bock Libra 2009 Aranyérem X. Vinagora Nemzetközi Borverseny 2009 : Bock Syrah 2007 Arany Champion Díj Decanter World Wine Awards 2014 : Bock Cuvée 2009 Aranyérem Decanter World Wine Awards 2014 : Bock Kékfrankos Selection 2012 Aranyérem Concours Mondial Bruxelles 2006 : Bock Magnifico 2003 Aranyérem Les Citadelles Du Vin 2009 : Bock Libra 2006 Aranyérem Syrah du Monde 2008 : Bock Syrah 2005 Aranyérem Díjak, elismerések Év Borásza ( 1997 ), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje ( 2007 ) Év Pincészete ( 2007 ) Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka ( 2014 ) Magyar Agrárgazdasági Minőségi Díj ( 2016 ) Barban Barban (olaszul: Barbana) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Balići II, Bašići, Bičići, Borinići, Cvitići, Dolica, Draguzeti, Glavani, Gorica, Grandići, Hrboki, Jurićev Kal, Koromani, Kožljani, Manjadvorci, Medančići, Melnica, Orihi, Petehi, Prhati, Puntera, Rajki, Rebići, Rojnići, Sutivanac, Šajini, Vadreš, Varož és Želiski települések tartoznak hozzá. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 28 km-re északkeletre, Labintól 10 km-re délnyugatra, a Raša folyó völgye felett, a folyó torkolatától északnyugatra fekszik. Barban község Pićan, Sveta Nedelja, Raša, Marčana, Svetvinčenat, Žminj és Gračišće községekkel határos, melyekkel jó a közúti összeköttetése. Barbant és a vonzáskörzetébe tartozó települések területét a helyiek Barbanštinának nevezik. Története A település nevét a hagyomány szerint a római Parpanus családról kapta. A szlávok az avarok segédnépeiként a 6. század végén érkeztek az Isztriai-félsziget területére és a 7. század közepére szállták meg a teljes területét. Az első szláv települések a 8. században jöttek létre. 788-tól 952-ig a félszigetnek ez a része a Raša folyóig frank uralom alá tartozott, míg a Rašától keletre eső területek a fiatal horvát államhoz tartoztak. A határ azonban nem jelentett egyúttal etnikai határt is, így horvát közösség jött létre nemcsak Barban, hanem az attól nyugatabbra fekvő területeken is egészen Porecsig. A 952 és 1209 közötti időszakban az Isztria német hűbérurak uralma alatt volt. A barbani közösség területe magában foglalta a Rašától a Limska Dragáig húzódó, ügynevezett Dvograda területét. A barbani önálló horvát jogrend és igazgatás létezéséről tanúskodik az az 1199. február 10-én kelt oklevél, mely szerint Pribiszlav barbani bíró (župan) gróf Hangelpart jelenlétében megegyezett a pólai bírói és végrehajtó hatalmat képviselő Ruggeri podesztával, melyben megígérte hogy Póla városának negyedet és legelőt (travarina) ad, valamint üldözi a bűnözőket és aláveti magát a pólai bíróságnak. Egy ugyanez év március 4-én kelt másik oklevélben Pribiszlavot Barban elöljárójának (gastald) nevezik. 1209-ben a település az aquilei pátriárka fennhatósága alá került. A 13. századra az Isztrián is elterjedt az ősi horvát glagolita írás. Ennek bizonyítéka, hogy a barbani Szent Antal és Szent Jakab templomok freskóin több bekarcolt glagolita írásjel is látható. A 13. században Barban vidéke a pazini grófság hűbérbirtoka volt. Az aquileiai pátriárka és a pazini grófok közötti állandó birtokviták rendezésére 1275-ben határmegállapító bizottságot jelöltek ki, mely felfektette a ma Isztriai határbejárás (Istarski razvod) néven ismert fontos történelmi dokumentumot. Nagy jelentősége, hogy ebben szerepel számos isztriai település és földrajzi név első említése. A dokumentum a Barbanština határmegállapításával is nagy terjedelemben foglalkozik. 1374-ben az utolsó pazini gróf IV. Albert halála után Barban és Rakalj Habsburg uralom alá került. A századok során az itt élőket számos megpróbáltatás érte. A hosszan elhúzódó osztrák-velencei háború során 1516-ban a velencei hadak foglalták el, égették fel és rabolták ki. A tridenti béke értelmében a velenceiek végül öt és félezer velencei dukát megfizetése ellenében elhagyták volna Barbant és Rakaljt. Minthogy azonban ekkora összeget sem az akkori zálogbirtokos Simon Taxis, sem a két közösség nem bírt kifizetni, végül Barbant és Rakaljt kénytelenek voltak eladni. 1535-ben 14.760 dukátért a velencei Loredan család vásárolta meg és több mint háromszáz évre (1869-ig) a birtokukban maradt. Az uszkók háborúk következtében 1610-ben és 1612-ben is elpusztult. 1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság és a település 1813-ig francia uralom alatt állt, közben 1805-ben az Isztriával együtt a napóleoni Olasz Királyság része lett. A francia uralom több változást is hozott az isztriai települések életében, melyek közül a legfontosabb a hűbéri viszonyok megszüntetése, az egyházi befolyás csökkentése és a települések önállóságának növekedése voltak. Napóleon bukása után a bécsi kongresszus az Isztriát Ausztriához csatolta és egészen 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A falunak 1857-ben 147, 1910-ben 244 lakosa volt. Az I. világháború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz hatóságok kezdettől fogva a horvát nyelv és az oktatás elsorvasztásán dolgoztak. Bezárták a horvát iskolákat, 1923-ban betiltották a horvát nyelv használatát a közigazgatásban, majd 1925ben az igazságszolgáltatásban is. 1923-ban megszűnt a horvát nyelvű oktatás, a személyneveket olaszosították. A tanárokat úgy válogatták meg, hogy csak olaszul beszéljenek. 1927-ben megszűntek a horvát kulturális és sportegyesületek, gazdasági társaságok és hitelintézetek. Számos horvát család emigrált Jugoszláviába, csak a Zágrábba kivándorolt isztriai horvátok számát hétezerre teszik. Az Isztria az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. Az 1943. szeptember 25-én Pazinban összeült isztriai szábor hatályon kívül helyezte az olasz hatóságok által hozott törvényeket. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 218, a községnek összesen 2715 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (gabona és szőlőtermesztés) és állattartásból élnek. Nevezetességei Barban a középkorban erődített település volt, de mára a védőfalaknak csak ki része maradt fenn. Az egykori védelmi rendszer legjelentősebb fennmaradt elemei a négyszögletes védőtorony, a nagykapu és a kiskapu. A torony jelenleg 10 méter magas, de a középkorban még 15 méter magas volt. A múltban itt volt a börtön. Tőle nem messze áll a nagy kapu, melyet 1718-ban építettek, a kapu felső részén az egykori birtokos Loredan család címere látható. A kiskaput 1720 -ban építették. Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1701 és 1708 között építették barokk stílusban a korábbi román stílusú templom helyén. 1843-ban és 1959-ben megújították. Értékesek oltárképei (Szent Miklós, Szent Sebestyén és a Mindenszentek) Tiziano tanítványának Jacopo Palma il Giovane (1548-1628) velencei manierista festőművésznek alkotásai, melyeket a régi templomból hoztak át. Kőből készített gótikus tabernákuluma 15. századi, egy koperi dominikánus mester alkotása. Harangtornyát 1585 -ben építették, 25 méter magas. Alsó része középkori építmény. A mennyezetképek 1843 -ban készültek. Értékes még a szentély jobb oldalán elhelyezett, fából faragott festett Szent Miklós szobor, melyet egykor a szent ünnepén (december 6.) körmenetben hordoztak. Szent Jakab tiszteletére szentelt templomát a 14. században építették. Belsejét a 15. század harmadik negyedében helyi mesterek által készített késő gótikus freskók díszítik. Az oltár feletti freskó a védelmező Szűzanyát ábrázolja, amint palástjával óvja tisztelőit. A bal és jobb oldali falakon több jelenetben ábrázolják Szent Jakab csodatételeit. A templomban több glagolita szöveg is olvasható. A nagy városkapu előtt álló Remete Szent Antal tiszteletére szentelt templomát a 14. század végén építették román stílusban . Kőből épített teteje van, freskói 15. századiak. A Szűzanyát gyermekével, Szent Orsolyát, Szent Borbálát, Szent Ilonát, Szent Balázst, Szent Jakabot és Szent Dénest ábrázolják. A boltozaton és az ablakoknál Remete Szent Antal életéből vett jelenetek láthatók. Több glagolita felirat is található benne (a legrégibb 1420-ból származik). A plébániatemplom közelében áll a Loredan-palota. A palotát 1536-ban vásárolta meg a Loredan család és 1606-ban a keleti védőfal beépítésével bővítették. Mellette található az 1555 -ben épített loggia, melyet ma postahivatalként használnak. Ezzel egy időben épült az óratorony is, mely 1944-ben leégett, de 1945 után újjáépítették. A Barbanból Pólára menő út mellett áll a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma. A templomot 1664 -ben építették. A településen augusztus második felében rendezik meg a hagyományos lovas körversenyt, melyet 1696-ban említenek először és 1976 óta rendeznek meg ismét. Férfi 4 × 100 méteres gyorsúszás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A '2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 4 × 100 méteres gyorsúszás versenyeit július 5-én rendezték, Lignano Sabbiadoróban. Talguai barlang A talguai barlang (másik nevén: „a ragyogó koponyák barlangja”) a hondurasi Olancho megye egyik barlangja, amelyben értékes régészeti leleteket: több mint ezer éves emberi csontokat tártak fel. Ez a barlang az országban ma ismert legősibb olyan barlang, amelyet temetkezésre használtak. Leírása A környéket a kainozoikum során, körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt még tenger borította. Amikor a kéreglemezek felemelkedtek, számos földalatti vízfolyás tört utat magának a hegyek belsejében, így alakult ki a talguai barlang is. Az ősi Mezoamerikában a barlangok több indián törzs hite szerint is az istenek és a halottak világának bejáratai, szent helyek voltak, ezért gyakran használták őket például másodlagos temetkezési helyként is, azaz az egyszer máshol már eltemetett emberek maradványait áthozták beléjük. Így kerülhettek ide is az emberi csontok, amelyek között többségében koponyák, valamint kar- és lábcsontok találhatók, de hogy ezeket melyik kultúrához tartozó nép helyezte el ide, nem lehet tudni, mivel ez a vidék a mezoamerikai és az andoki kultúrák hatásainak ütközőzónája. Vannak azonban olyan kutatások, amelyek szerint azoknak az embereknek, akiknek a csontjaira rátaláltak, nem a kukorica volt a fő tápláléka, ez a tény pedig inkább déli befolyásra utal. A barlang népi elnevezése, a „ragyogó koponyák barlangja” onnan ered, hogy az évszázadok során a csontok felületén mészkő kristályosodott ki, emiatt pedig ha megvilágítják őket, csillognak. Egyúttal vastartalmú anyagok is kiváltak a csontokra, így a vöröses elszíneződés is jellemző rájuk. A Catacamas városától mintegy 7 km-re, Talgua mellett található barlang a helyiek által már régóta ismert volt, ám a benne rejlő csontokat csak 1994-ben fedezték fel, amikor José Yánez és Desiderio Reyes megtalált egy új járatot. Ma a barlang turisták által is látogatható, de belépődíjat és a vezetést is meg kell fizetni. A bejárás mintegy 45 percig tart. Born This Way Ball A Born This Way Ball Lady Gaga amerikai énekesnő harmadik világkörüli turnéja, mellyel a Born This Way című albumát népszerűsíti. A turné 2012. április 27-én indult a dél-koreai Szöulból. A koncertsorozat 110 állomásból áll, ennek során az énekesnő Ázsiában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Európában lép fel 2012 augusztusáig, melyet az év végén latin-amerikai és afrikai helyszínek követnek. Az észak-amerikai koncertekre 2013 tavaszán kerül sor. A koncertsorozat tehát az Antarktisz kivétel az összes kontinensre ellátogatott. A 2012-es év ötödik legjövedelmezőbb turnéja volt a Pollstar szerint. A 2013-ban adott 18 koncertből 22,5 millió dollár folyt be, így teljes bevetele 183,9 millió dollárra tehető. A turné pozitív fogadtatásban részesült világszerte. Sokan dicsérték az impozáns színpadképet, Gaga énektudását, valamint sokatmondó üzeneteit. 2013. február 13-án miután sérülésre hivatkozva elhalasztották a chicagói, a detroiti és a hamiltoni koncerteket, a Live Nation és Lady Gaga bejelentette, hogy a turné összes hátralévő koncertjét (szám szerint 21-et) eltörlik az énekesnő labral tear szakadása miatt. Nem sokkal később Gaga komoly műtéten esett át. Az utolsó koncertet 2013. február 11-én adta. Előzmények Mielőtt megjelent a Born This Way album, Lady Gaga megerősítette az MTN News-nak, hogy hamarosan újabb turnéra indul, mellyel olyan helyekre is ellátogatna, ahol korábban még nem járt, és különösen olyan helyekre utazna, mint például Dél-Amerika. A turné promóciós poszterét Gaga töltötte fel Facebook és Twitter fiókjára 2012. február 7-én, melyen az énekesnő arca látható lebegő felhők között, mintha egy középkori várra nézne le. Világszerte a Live Nation cég irányítja és promótálja a turnét, szervezi meg a koncerteket. Az első 21 európai állomást 2012. április 10-én tették közzé, az európai szakasz Bulgáriából indul és Spanyolországban fejeződik be. Latin-Amerika koncertjei 2012. augusztus 6-án kerültek kihirdetésre a Twitter-en keresztül. Az ázsiai szakaszon a német elektronikus zenész Zedd, míg az európai szakaszon Lady Starlight és a The Darkness nevű együttes lép fel az énekesnő előtt. Koncepció Lady Gaga elmondása szerint a turné a Monster Ball-ra fog épülni, ugyanazt az elektro-metal-rock-pop-opera érzést fogja nyújtani, sokkal látványosabb színpaddal és fénytechnikával. A színpadról készült rajzvázlatot az év elején az énekesnő hozta nyilvánosságra, amit sokan korszakalkotónak neveztek, mivel egy komplett középkori várat építenek fel a színpadon, mint állandó díszlet. A színpad előtti területet, melyet az énekesnő 'Monster Pit'-nek (Szörnygödör) nevez, kifutó veszi körbe. ,,Minden este a Haus of Gaga választja ki azokat a szörnyecskéket, akik bekerülhetnek a Monster Pit-be. Az oda szóló jegyek nem drágábbak, csak különlegesen kell öltözni a showra, és korán várni a kapunyitásra.‘‘ - írta Lady Gaga a Twitteren. Az énekesnő 2012. június 19-én, Twitteren, egyik rajongója kérdésére válaszolva azt írta, hogy koncertenként közel 10-20 rajongó találkozhat vele a színfalak mögött. Fogadtatása Kritikák A turné pozitív fogadtatásban részesült a kritikusok részéről. Eladás A jegyeladás során jelentős sikereket könyvelhetett el az ausztrál és az ázsiai dátumok során. A jegyek gyors fogyásának köszönhetően további koncerteket hirdettek meg Hong Kongban, Tokióban, Taipei-ben, Bangkokban, Szingapúrban és Szöulban. Európában és különösen az Egyesült Királyságban, szintén nagy mennyiségű jegy került eladásra; a londoni koncertre 1 percen belül elfogytak a jegyek. Az afrikai jegyeladás során a jegyiroda szerverei összeomlottak a nem látott kereslet miatt. A Born This Way Ball turné 98 koncertjének összbevétele 183.9 millió dollárra tehető. A lemondott észak-amerikai koncertek bevétele további 25 millió dollárral emelte volna ezt az összeget. A koncert Gaga egy mű unikornison vonul be a színpadra, közben a Highway Unicorn című dalát énekli, mellyel arra szeretne utalni, hogy mindenki méltó a szeretetre, bármilyen szexuális beállítottságú is. Ezután a színpad elsötétül és helikopterek hangja hallatszik. Feltűnik a "Mother G.O.A.T.", aki kiadja azt az utasítást, hogy meg kell ölni az elszökött Lady Gagát ("Operationː Kill the Bitch"). A rövid intro alatt Gaga bemegy a színpad mögé, majd a Government Hooker című dal elején egy földönkívülire hasonlító ruhában kijön a kastélyból, majd az 'elnöknek' vonaglik, akit aztán meggyilkol. A következő pillanatban megszüli saját magát, majd előadja a Born This Way-t, a Black Jesus-t és a Bloody Mary-t.A következő felvonás elején ismét feltűnik a "Mother G.O.A.T.", aki előadja a Born This Way videoklipjében hallható bevezető monológot. Gaga ezután előadja a Bad Romance-t. Ennek végén Gaga a nézőkhöz beszél, megemlíti bebörtönzését is, majd hirtelen elrabolja két táncosa (az árulást szimbolizálva) és felviszik a kastély tornyába, ahol elénekli a Judas című dalát. Egy rövid intro után a Fashion of His Love rövidített verzióját, majd a Just Dance slágerét adja elő. Ezután a Monster Pit-en a süllyesztőből felereszkedik a szabadságszobornak öltözött énekesnő, és a LoveGame című dalt énekli, majd miután megköszöni a közönségnek, hogy eljöttek, a Beyoncéval közös Telephone-t énekli. Ezután újra visszatér a "Mother G.O.A.T.", aki a Föld Gaga általi megszállásáról beszél. Majd a Heavy Metal Lover elején motornak öltözve előjön (A Born This Way albumborítójára utalva), körbemegy a színpadon, utána elénekli a Bad Kids-et. Ekkor Gaga leül a rajongókhoz, beszél nekik, majd ez idő alatt zongorává alakított motorra visszaül, és előadja a Hair-t, és a Princess Die-t. Ezek után a Yoü And I-t énekli el egy fejkendőben. Általában egy rajongót ilyenkor felhív a színpadra. Ezután következik az Electric Chapel, ahol több színnel van megvilágítva a kastély Gaga mögött. Egy spanyol mintákat követő gitár intro után műhús ruhában az Americano-t énekli. A dal elején egy házasságkötést láthatunk azonos neműek között. Gaga kifejezve a kormány szigorúságát kijelenti, hogy "tapsoljuk meg a boldogtalan párt." Valamint húsruhájával az a mondanivalója, hogy a nőkre innentől kezdve nem húsként tekintenek majd. Közben a Poker Face-t énekli, melynek végén Gagát egy húsdarálóba teszik táncosai. Ezután Gaga egy húskanapén emelkedik vissza a színpadra, hogy talpig fegyverben előadja az Alejandro-t. Ezt követően megjelenik a "Mother G.O.A.T.", aki a kastély körül mozog és a Paparazzi című dalra playbackel, Gaga azonban a dal felénél feltűnik és megöli az animált arcot. Gaga újabb beszédet mond a közönségnek, miszerint a zenében nincsenek határok. Ezután a Born This Way album egyik legnagyobb slágerének tartott Scheiße-t énekli el, amihez egy csárdásra hasonlító koreográfiát készítettek. A színpad pár percre teljesen elsötétedik, majd ráadásként Gaga visszatér a kastély egyik tornyába, hogy előadja a The Edge Of Glory-t. Gaga majd lemegy a színpadra és a Marry The Night előtt felhív maga mellé néhány rajongót. Az utolsó dalt rajongói mellett, táncolva énekli el, melynek a végén Gaga és rajongói együtt leereszkednek a színpadról. Miután a táncosok is leereszkedtek, a kastély elsötétül. Dallista "Highway Unicorn (Road to Love)" "Government Hooker" " Born This Way " "Black Jesus † Amen Fashion" "Bloody Mary" " Bad Romance " " Judas " "Fashion of His Love " Just Dance " " LoveGame " " Telephone " "Heavy Metal Lover" "Bad Kids" " Hair " ( június 27-től felváltja a "Princess Die") " Yoü and I " "Electric Chapel" "Americano" " Poker Face " " Alejandro " " Paparazzi " " Scheiße " " The Edge of Glory " " Marry the Night " Forrás: Előzenekarok Zedd (Ázsia) The Darkness (Óceánia, Európa, Afrika, bizonyos koncerteken) Lady Starlight (Európa, Afrika) Személyzetek Fontosabbak Rendező: Marla Weinhoff Színpad tervező: Mark Fisher Stylist: Nicola Formichetti Ruhák: Donatella Versace, Armani, Haus of Gaga , Nicola Formichetti, Void of Course, Christian Dada, Moschino Koreográfia: Richard Jackson Fodrász: Frederic Aspiras Sminkes: Tara Savelo Fénytechnika: Calvin Mosier Management: Troy Carter Színpadi rendező: Richard Jackson Színpad készítője: Tait Towers Szervező: Live Nation Global Touring Táncosok: Amanda Balen, David Lei Brandt, Graham Breitenstein, Montana Efaw, Kevin Frey, Knicole Haggins, Asiel Hardison, Jeremy Hudson, Mark Kanemura, Ian McKenzie, Sloan-Taylor Rabinor, és Victor Rojas. Zenekar Lady Gaga : ének, zongora, keytar Lanar Brantley: basszusgitár George McCurdy: dobok Brockett Parsons: billentyűsök Tim Steward és Ricky Tillo: gitárok Joe Wilson: zenei rendező A turné állomásai Törölt vagy áthelyezett koncertek 2012. június 3. - Jakarta, Indonézia - Gelora Bung Karno Stadium - Törölve (biztonsági okokra hivatkozva) 2012. augusztus 14. - Szófia, Bulgária - Vasil Levski National Stadium - Áthelyezve az Armeets Arénába 2012. augusztus 14. - Románia, Bukarest - Arena Națională - Áthelyezve az Alkotmány Térre 2012. október 4. - Franciaország, Nizza - Stade Charles-Ehrmann - Áthelyezve a Palais Nikaia-ba. 2013. február 13.-ától az összes (szám szerint 20 egyesült államokbeli és 1 kanadai) koncert törlésre került az énekesnő súlyos csípőműtétje miatt. A turnénak 2013. március 20.-án lett volna vége. Az eladott jegyek árát a jegyirodák visszafizették. Barbara (film, 1997) A Barbara egy 1997-es dán film Nils Malmros rendezésében, Anneke von der Lippe és Lars Simonsen főszereplésével. A feröeren játszódó történet a feröeri író, Jørgen-Frantz Jacobsen Barbara című regényén alapszik, amelyet Beinta Kristina Broberg élete ihletett. Főszereplője egy lelkész, akit csapdába ejt egy nő csábítása. Malmros először ezzel a filmmel lépett tovább szokásos témáján, az århusi serdülők életén. A filmet 1997. szeptember 28-án mutatták be az Észak Házában. Megkapta a Roueni Skandináv Filmfesztivál közönségdíját, valamint 1998-ban a legjobb filmnek járó Robert-díjat. Dánia ezt a filmet nevezte az 1998-as Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Cselekmény A Fortuna nevű hajó megérkezik Tórshavn kikötőjébe fedélzetén Poullal, a frissen végzett dán teológussal, Vágar szigetének új lelkészével. A helyiek összegyűlnek az eseményre, és köztük van a fiatal, életvidám Barbara is, két korábbi lelkész özvegye, akinek rossz híre van: férjei korai haláláért sokan felelőssé teszik. Poult figyelmeztetik a veszélyre, de ennek ellenére a hálójába kerül. Még az sem tántorítja el, hogy amikor három francia hajó érkezik a kikötőbe, a nő – sok társához hasonlóan – egy francia tengerésszel is közeli kapcsolatba kerül. Összeházasodnak, de Barbara irreális rajongása hamar túlnő a vérszegény papon, aki retteg, hogy elveszti szerelmét. Egy tórshavni látogatás alkalmával Barbara találkozik Andreas Heydével, aki kutatóútra érkezett Feröerre Koppenhágából, és beleszeret. Poulnak sikerül meggyőzi Barbarát, hogy térjen vele haza Vágarra. Karácsony közeledtével azonban lelkészként kötelességének érzi, hogy meglátogassa a félreeső Mykines szigetén élő híveket, annak ellenére, hogy Barbara megpróbálja lebeszélni róla. Andreas közben Vágar elöljárójának közeli házában tölti a karácsonyt. Aggodalma ellenére Poul a kötelesség szavának engedve útnak indul abban a reményben, hogy hamar visszatérhet, de a tomboló vihar miatt tizenegy napig Mykinesen kell maradnia, és érzi, hogy felesége egyre távolabb kerül tőle. Amikor végül hazaér, valóban üresen találja a plébániát, és megtudja, hogy Barbara Andreassal Tórshavnba ment. Nyomorúságában követi őket, de végül börtönben végzi. Azonban Barbara új boldogsága sem tart sokáig: Andreas hamar megunja, és úgy dönt, hogy Koppenhágába utazik, Barbara nélkül. Ő azonban még tesz egy kétségbeesett és hiábavaló kísérletet, hogy utolérje a távozó Fortunát. Produkció A stúdiófelvételek 1996 júniusában kezdődtek Stockholmban, a kültéri felvételeket pedig a nyári hónapokban vették fel Feröeren. A 18. századi feröeri környezetet az alkotók Tórshavn óvárosában, a Tinganes fűtetős faépületei között, illetve más feröeri helyszíneken, többek között Hoyvík, Saksun és Koltur területén teremtették újjá. A forgatást az ősz folyamán fejezték be Koppenhágában. 38 millió koronás költségvetésével az addigi legdrágább dán filmnek számított; a költségeket dán, svéd és norvég alapokból fedezték. Per Holst producer már négy filmben működött együtt a rendezővel. 7011 Worley A 7011 Worley (ideiglenes jelöléssel 1987 SK1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1987. szeptember 21-én. Beaumont-Pied-de-Bœuf (Sarthe) Beaumont-Pied-de-Bœuf település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 483 fő (2015). Beaumont-Pied-de-Bœuf Jupilles, Thoiré-sur-Dinan, Flée, Lavernat, Luceau, Marigné-Laillé és Mayet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Finnország hadereje Finnország haderejének néhány összefoglaló adata Katonai költségvetés: 2,6 milliárd USD a GDP 1,4%-ka 2004 -ben. Teljes személyi állomány: 31 850 fő (15 500 fő sorozott, 500 fő nő) Szolgálati idő: 8-9 hónap Tartalékos: 430 000 fő Mozgósítható lakosság: 1 226 890 fő, ebből 1 013 961 fő alkalmas katonai szolgálatra. Finn egységek állomásozása a világban Bosznia-Hercegovina (EUFOR) Koszovó: 700 fő (KFOR), 2 civil rendőr (UNMIK) Ciprus: 3 fő (UNFICYP) Libéria: 2 fő (UNMIL) Egyiptom, Izrael, Libanon és Szíria: 15 fő (UNTSO) Etiópia, és Eritrea: 60 fő (UNMEE) India, és Pakisztán: 45, + 70 fő (UNMOGIP) Libanon: 250 fő (UNIFIL) Szárazföldi erő: 24 550 fő Állomány: 3 katonai parancsnokság hadtest: 2 páncélos dandár, 2 vadász dandár, 7 gépesített dandár hadtest: 3 vadász dandár hadtest: 4 vadász dandár, 4 gépesített dandár 1 légvédelmi ezred 16 műszaki ezred Fegyverzet 124 db Leopard 2A4 harckocsi 195 db T-72M1 harckocsi 80 db T-55M harckocsi 165 db BMP-1 125 db BMP-2 102 db CV-9030 FIN 50 db BTR-50PK 220 db MT-LBV 117 db BTR-60PB 455 db Sisu XA (XA-180/XA-185/XA-203) "Pasi" (Patria) 8x8 AMV Patria (62 db NSV-12 7 gépfegyver, 24 db 120 mm-es AMOS) Légvédelmi eszközök Crotale AA 35 mm-es svájci Oerlikon ZSU-23-2 Igla-M RBS-70 Tüzérségi lövegek 22 db M270 MLRS ( Hollandiától ) 122 mm-es, 130 mm-es, 152 mm-es, 155 mm-es vontatott 90 db 122 mm-es, 155 mm-es önjáró 81 mm-es, 120 mm-es aknavetők Páncéltörő fegyverek Euro-Spike TOW 2B Konkursz APILAS M72 LAW Légierő: 2700 fő . Repülési idő: 120 óra Állomány: 3 légi parancsnokság harci repülőgép közvetlen támogató 3 század vegyes (vadász-kiképző) szállító 1 század Repülők, helikopterek: 64 db F/A–18 Hornet : 57 db együléses C (HN–401 – 457) 7 db kétüléses D (HN–461 – 467) Két gép megsemmisült légibalesetben: a HN–430 2001. november 8-án és a HN–438 2006. május 4-én. MIndkét pilóta sikeresen katapultált. 51 db BAE Hawk Haditengerészet: 5600 fő Hajóállomány: 66 hajó összesen 9 db őr és partvédelmi hajó 19 db aknarakó, aknaszedő hajó 3 db desszant hajó 35 db vegyes feladatú Hubay Győző Hubay Győző (Miskolc, 1930. április 5. – Tatabánya, 2004. május 25.) SZOT-díjas koreográfus, a Bányász Táncegyüttes alapítója. Életpályája Az első elemi iskolát Szikszón végezte, majd 7 éves korában Budapestre került, mivel édesapját a Honvédelmi Minisztériumba helyezték. 12 éves korában regös cserkészként ismerkedett meg a népművészettel, néptánccal, népzenével Molnár István vezetése alatt. A budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban (1948) tanult. A gimnáziumban a Muharai táncegyüttesben táncolt, koreográfusuk Szabó Iván Munkácsy díjas szobrászművész volt. Olyanokkal táncolt együtt, mint Knoll István (Későbbi érdemes filmművész), Jancsó Miklós, Vass Lajos, Béres Ferenc. 1950-1954 között a Színművészeti Főiskolán tanult és táncrendezői szakon végzett. Rábai Miklós kérte meg a budapesti VIT előtt az amatőr tatai táborban, hogy foglalkozzon tatabányai gimnazistákkal, így 1949-ben alapította meg a Bányász Táncegyüttest. 1957-től a Komárom megyei művelődési osztályra került, ahol a művészetek felügyelőjeként dolgozott két évtizeden keresztül. Később, 1975-től a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságánál volt a kultúra és sport vezetője 1989-es nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként a Hazafias Népfront városi elnöke volt, majd ennek utódjánál, a TESZ-nél töltötte be ugyanezt a szerepet. 1996 és 1998 között a Tatai Művészeti Iskola igazgatója volt. Díjai, elismerései Miniszteri Dicséret Elismerés (1955) Kiváló Népművelő (1969) Komárom Megyei Művészeti Díj (1970) Ifjúsági Érdemérem (1974) SZOT-díj (1975) Tatabányáért Emlékplakett (1979) Szakmai Munkáért Arany fokozat (1985) Kiváló Munkáért-díj (1989) Életet az Éveknek (1994) Ezüst Turul Díj (1999) Koreográfiái Ványai csárdás (1949), Marosszéki verbunk (1949), Moldvai csángó szvit (1953), Kalocsai bál (diplomamunka, 1954), Szőlőőrzés (táncjáték, 1959), Furfang Jankó (mesejáték, 1964), Bányásztánc (1960), Tardonai leánytánc (1965), Fekete-fehér (emlékezés Radnótira , 1965), Állják a verbunkot (1970), Rábaközi legénytáncok (1973), Fergeteges (1974), Kocsikala (somogyi leánytánc, 1978) Marosbogáti csürdöngölő (1978), Közép-európai tánc-szvit (1987), Szigetközi táncok (1991). Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja A Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja (hivatalos alakban Budapesti Harisnyagyár Formázó üzemrész 6. szocialista Felszabadulás brigád, röviden Felszabadulás szocialista brigád) kilenc munkásnőből álló egykori munkaközösség. Az asszonyok az 1960-as években és az 1970-es évek első felében a Budapesti Harisnyagyár egyik formázóműhelyében zoknik, harisnyák gyártásával, formázásával, valamint gyártásközi minőség-ellenőrzéssel foglalkoztak. Munkájukat a műhely „elviselhetetlen hőségében, egészségtelen munkakörülmények között” végezték. 1970-ben a munkásnők megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”. Az első női állami díjas szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre és – e néven és ebben az összetételben – 1975-ben szűnt meg. 2005-ben Brigád blues címmel a betanított munkások életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – Tóth Eszter Zsófia 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, Martinidesz László rendezésében – dokumentumfilm készült. A brigád tagjai, életútjuk A brigádtagok listája A taglétszám a brigád fennállásának mintegy másfél évtizede alatt 8–13 fő között mozgott. 1970 tavaszán az akkor kilenctagú brigád tagja volt: Eperjesi Pálné (Miskár Anna, 1919) formázó (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1969) Kiss Györgyné (Gál Erzsébet, 1932) formázó Németh Lászlóné (Moha Magdolna, 1935) formázó Serényi Balázsné (Dobozi Ilona, 1920) formázó Suszt Vilmosné (Mária , 1931) formázó, brigádvezető (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1972, 1974, 1976; Munka Érdemrend bronz fokozata, 1978) Takács Károlyné (Fazekas Teréz, 1927) formázó, minőségellenőr (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1963) Tasnádi Jánosné (Kardos Mária; Tiszaszentimre , 1929) formázó, minőségellenőr (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1962) Túróczi Tiborné (Max Éva, 1933) formázó Watzinger Edéné (Mező Julianna, 1934–2000 ) formázó Más időszakokban a munkaközösség tagja volt még – többek között – Mohácsi Márkné, Antal Istvánné, valamint P. Mihályné. Néhány munkásnő életútja Kiss Györgyné az 1970-es évek második feléig a Budapesti Harisnyagyár dolgozója volt, majd rokkantnyugdíjas lett. Az 1980-as években takarítónőként dolgozott. Serényi Balázsné később Watzinger Edéné egyik lányának keresztanyja lett. Suszt Vilmosné 1969-től a harisnyagyári szakszervezeti tanács, 1971-től a Magyar Szocialista Munkáspárt III. kerületi pártbizottságának tagja volt. 1969-ben és 1972-ben részt vett a szocialista brigádok országos tanácskozásán. Nyugdíjasként egy színházban ruhatárosként dolgozott. Elvált, egy gyermek édesanyja. Takács Károlyné két fiú édesanyja, férje 1968-ban elhunyt. Tasnádi Jánosné 1946-ig szülőfalujában, Tiszaszentimrén lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb – 1953-ig – az Újpesti Cérnagyárban, majd 1976-ig a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás. 1963-tól a Felszabadulás brigád tagja. Leszázalékolása után iskolákban gondnok, majd konyhai kisegítő, végül takarítónő lett. Férje, Tasnádi János, gyári tűzoltó volt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, majd az 1956-os eseményeket követően az Óbudai Textilfestőben. Három fiuk született (1952, 1954, 1956). Az asszonyok életútjainak közös elemei Az asszonyok életútjában közös, hogy valamennyien a második világháború után fiatal lányokként – többnyire 20 éves koruk előtt – vándoroltak be falvakból Budapestre. Így részesei voltak az 1940-es évek közepén megindult migrációs folyamatnak. A hozzájuk hasonlóan bevándorolt emberek „a »piszkos« paraszti munkához képest gyakran »tisztaként« ábrázolják a városi, ipari munkát”, a munkásnők visszaemlékezéseiben ugyanakkor ilyen jellegű összehasonlítás nem jelenik meg. Ennek egyik oka lehet, hogy elmondásuk szerint munkájukat a formázóműhely „elviselhetetlen hőségében, egészségtelen munkakörülmények között” végezték. Az ipari munka egyik fontos előnyének tartották a mezőgazdasági munkával szemben, hogy egész évben – tehát télen is – volt munka, pénzkereseti lehetőség. Ez a fővárosba költözés egyik legfontosabb motiváló tényezőjeként jelentkezett. Nehézséget jelentett számukra az otthonteremtés, lakáshoz jutás. Alacsony foglalkozási státuszuk miatt nem számíthattak tanácsi bérlakásra. „Voltak, akik lakást foglaltak 1956-ban, többeknél előfordult, hogy az 1960-as évektől szövetkezeti lakásokba fizettek be, akadtak olyanok, akik eltartási szerződést kötöttek.” Szokásaikban, életvitelükben a falusi és a városi motívumok keverednek. Többen esküvőjüket még szülőfalujukban, gyermekük keresztelőjét már Budapesten tartották. A házasságkötés a sikeres nagyvárosi társadalmi beilleszkedés egyik feltétele volt, egyben a szülőföldtől való elszakadást is szimbolizálta. Két fő – 1970 májusától egy fő – kivételével valamennyien tagjai voltak a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1970. április 1-jén megkapták a munkások számára adható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Népköztársaság Állami Díját. Az asszonyok társadalmi munkában a hetvenes években állami gondozottakat patronáltak, a munkaversenyben ezért járó pontszám megszerzése után azonban nem tudtak tovább foglalkozni gondozottjaikkal. A legtöbben még az 1970-es években nyugdíjba mentek vagy munkahelyet váltottak, de néhányan gyári munkásként élték át a rendszerváltást, a privatizációt, majd az 1990-es években a gyár széthullását. A harisnyaformázókkal 1999 és 2004 között Tóth Eszter Zsófia készített életútinterjúkat: A brigád története A brigád megalakulása és megszűnése A Felszabadulás szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre. Második brigádvezetője Suszt Vilmosné volt, aki – Takácsné szerint – szívesen vállalta ezt a beosztást. A brigád 1975-ig működött, majd feloszlott, többen nyugdíjba mentek, vagy – betegségek vagy a nehéz munkakörülmények miatt – felmondtak. A gyárban maradt dolgozók megalakították a Lenin szocialista brigádot. A brigádnaplók A brigád másfél évtizedes működése alatt a tagok több brigádnaplót is vezettek. Ezekből csak az 1970–1972 közötti két napló maradt fenn, a többit a gyár privatizációjának időszakában megsemmisítették. A naplókban gyűjtötték például a közös kirándulásokról, ünnepségekről készült fényképeket, vagy például ide írták fel vállalásaikat és eredményeiket a munkaversenyben. Az 1970-es napló borítójára a Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű (Szabadság-szobor) fotóját ragasztották. Az első oldalra kerületi ünnepségek meghívóit tették, a második oldalra a „Felszabadulás brigád 1960–1970” cím alatt az Állami Díj-kitüntetést rajzolták. Ezt követték a brigád „jubileumi vállalásai” az 1970-es évre, majd mások mellett a díjátadót követően kapott gratuláló levelek, táviratok. A formázónők munkakörülményei Az 1951-ben alapított Budapesti Harisnyagyár Folyamőr utcai üzemének formázóműhelyében az 1960-as évek végén 140 munkás dolgozott, ez a létszám az 1970-es évek első felében 70 és 90 fő között mozgott. Tóth szerint az asszonyok „a megnedvesített zoknikat, harisnyákat a formázógépek láb formájú részeire húzták fel, majd szedték le. A formázólábak gőz- és villanyfűtésűek voltak, 90–120 Celsius-fokos hőmérsékletűek. Így nyári melegben a műhelyben a hőmérséklet elérte az 50 Celsius-fokot is, állandóan gőz és pára terjengett.” Az 1970-es évek második felére több munkásnőt a nehéz munkakörülmények következtében kialakult betegség miatt leszázalékoltak, ami végül a brigád széthullásához vezetett. Az Állami Díj – Szimbólumok, propaganda 1970-ben a formázónők megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, az indoklás szerint „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”, az oklevél szövege szerint „a magyar nép szocialista építő munkáját segítő nagy jelentőségű eredményei elismeréseként”. Az Állami Díjról az 1970. február 18-i pártbizottsági ülésen döntöttek. Az előterjesztésben még a díj II. fokozata szerepelt, ezt III. fokozatra mérsékelték. Kádár János harisnyagyári beszéde Megkaptam, köszönöm [1966.] augusztus 9-én kelt szíves levelét, amelyben brigádjuk életéről, munkájáról, eredményeiről számol be. Gratulálok az ezüst szocialista-brigád érem elnyeréséhez. Örülök annak, hogy brigádjuk két tagját felvették a párt tagjai közé. A levél egyéb hírei is arról beszélnek, hogy önök mindennapi munkájukban követik a szocialista brigádmozgalom legszebb törekvéseit. Üdvözlöm önt, a brigád tagjait. Jó egészséget, újabb sikereket kívánok mindnyájuknak. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János Az asszonyok szerint azért ők kapták meg a díjat, mert a brigádvezető a brigád nevében – mintegy másfél-két éven keresztül, a szakszervezeti vezető kifejezett tiltása ellenére – levelezett Kádár Jánossal. Kádár 1967-ben meghívta a brigádtagokat a pártközpontban levő irodájába, majd 1968. október 24-én – formálisan a brigád meghívására – ellátogatott a harisnyagyárba, ahol beszédet mondott. A beszédet a Kossuth Rádió is közvetítette. Susztné szerint az 1968-as csehszlovákiai bevonulás után ez volt Kádár első nyilvános szereplése. Kádár János a nyilatkozatában beszélt a prágai megszállásról, majd kitért a nők, munkásnők társadalmi szerepére. Kiemelte a nők egyenjogúságának fontosságát. A Kossuth- és Állami Díj Bizottság figyelmét a kitüntetési javaslatban külön felhívták arra, hogy Kádár „személyesen és kiemelten” foglalkozott a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjával. „A munkásnők szerepe a szocialista társadalomban” A Felszabadulás brigád volt az első munkásnőkből álló állami díjas szocialista brigád; az 1965-ben díjazott, férfiakból és nőkből álló Martfűi Tisza Cipőgyár Petőfi Sándor Szocialista Brigádja után a másodikként jutalmazott szocialista brigád. Az 1940-es évek végétől a korabeli propaganda előtérbe helyezte a férfias, nehéz munkát végző nőket, valamint a kollektívában dolgozó fizikai munkásokat. Ez lényegében 1956 után – a Ratkó-korszakot követően – is megmaradt, bár a hangsúly kis mértékben változott: Az alacsony demográfiai mutatók következtében felértékelődtek a hagyományosnak tekintett női szerepek. A propaganda által a korszak nőideáljának tekintett „szuper nő” egyszerre helytáll a munkahelyen, a családban, a háztartásban. A Felszabadulás brigád asszonyait az Állami Díjról tudósító újságcikkekben ebben a szerepben mutatták be. 1970. november 26-án – tehát még a díjátadó évében, de a propaganda-újságcikkek megjelenését és a „harisnyagyári beszédet” követően – az MSZMP X. kongresszusán határozatot hoztak a nőpolitikáról, amely célként tűzte ki, hogy a nők számára kiegyenlített szerep jusson a munkaerőpiacon, a szakképzésben. Brigádmozgalom, a brigád mint közösség 1970-ben a Felszabadulás brigád Állami Díjáról beszámoló újságcikkek igyekeztek kiemelni a szocialista brigád közösségének erejét. Tóth szerint „mindez szorosan kapcsolódott a hivatalos társadalomképhez, amely szerint az egyének helyét a társadalomban a munka határozza meg, ezért a korszak beszédmódja szerint az egyén számára egyik legfontosabb identitásképző tényező a munkahelye.” Az 1960-as, 1970-es évek propagandájában a munkahely a társadalmi kapcsolatok színhelyeként jelenik meg, ahol a brigádmozgalomban részt vevő munkások együtt járnak szórakozni, kirándulni, a brigád egyfajta védőszerepet tölt be. Takács Károlyné 2005-ben úgy emlékezett vissza a brigádra, hogy „ez egy olyan közösség volt, hogy ha kellett, segítettünk egymásnak”, ugyanakkor Tóth szerint „ma [a 2000-es években] a történetekben ritkán jelenik meg az, hogy a szocialista brigádok »szocialista közösségek« lettek volna […] nem a közös brigád, hanem a közös gép, a közös műhely vagy műszak hozhatott létre barátságokat a gyakran egymásra utalt emberek között.” Jó példa ennek eredményére, hogy Watzingerné a lánya keresztanyjának egyik munkatársát – Serényinét – választotta. A felszabadulás mint névadó Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a „Felszabadulás” nevet viselő brigád éppen a felszabadulás – az adott korszak propagandájában kiemelt jelentőségű állami ünnep – 25. évfordulóján, valamint megalakulásának 10. évfordulóját követő hetekben kapta meg a díjat. A brigád a 10. jubileumi ünnepséget 1970. március 18-án tartotta. A gyári ünnepségre – a kialakult szokás szerint – meghívták az óbudai laktanyában állomásozó szovjet katonákat. A kettős jubileum évében vezetett brigádnaplót a budapesti Felszabadulási emlékmű fényképe díszítette, alatta az „1945–1970” felirat volt olvasható. A brigád a sajtóban, művekben Az 1970-ben megjelent írások Az 1970-ben megjelent írások – országos folyóiratok, évkönyvek cikkei, melyeket a rendszerváltás után végzett kutatások során felhasználtak – az asszonyok mindennapjait küzdelmesnek mutatják be; kiemelik, hogy ezek az asszonyok ugyanúgy egyszerre viselik a munkavégzés, a család ellátása, a szülőkről való gondoskodás és az otthonteremtés terhét („szuper nő”), mint azok az asszonyok, akik nem részesültek hasonló kitüntetésben, ám ezek az asszonyok erős munkaközösséget alkotva – Kádár Jánosnak a brigádhoz írt levelének megfogalmazását idézve – „mindennapi munkájukban követik a szocialista brigádmozgalom legszebb törekvéseit”. Nők különböző szerepkörökben A Nők magazinja című évkönyv 1970-ben Állami Díjasok címmel miniportrékban jelenítette meg a kitüntetett munkásnőket. Suszt Vilmosnét szakszervezeti és pártaktivistaként mutatták be, aki gyermekét egyedül neveli, jó munkásnő, szabadidejében művelődik – ezzel a „korszak emancipációs nőképéhez” hasonlították. Hasonlóképpen Tasnádi Jánosnét is úgy mutatták be, mint „mindig fáradt, három gyereket nevelő” anyát, kiemelve hogy ez a nők legfontosabb hagyományos szerepköre. Eperjesi Pálnéról fontosnak tartották megemlíteni, hogy társai Anya becenévvel illették, aki „a betegeknek befőttet hordott be a műhelybe”, „kemény, nagy kezének meleg szorítása biztonságot ad”. Kiss Györgynét a „brigád üdvöskéjének” nevezte az újságíró, kihangsúlyozva nőies szépségét, vonzerejét, vidámságát, ezzel egy másik „hagyományos női szerepkörbe” helyezve. A többi brigádtagot a miniportrék propagandisztikus szerepkörben ábrázolták. Serényi Balázsnéról azt emelték ki, hogy 1970-ben már húsz éve ugyanabban a műhelyben dolgozó törzsgárdatag. Watzinger Edéné kétgyermekes családanya, akinek „legfőbb támasza a brigád”. Watzingerné ekkor már egy éve betegállományban volt, ennek ellenére – mint a „szocialista közösség” teljes jogú tagja – ő is részesült a kitüntetésben. Ezzel is próbálták hangsúlyozni a brigád közösségi jellegét. A cikkhez csatolt három sajtófotóból kettő munkavégzés közben ábrázolja a munkásnőket. A harmadik kép az Állami Díj parlamenti átvételén készült, ahol az asszonyok – a gyári szakszervezeti titkár és a gyári párttitkár társaságában – Fock Jenőt fogják körbe. A közösség ereje A Nők Lapja újság Kitüntetés és Rang című cikkében hangsúlyosabban emelik ki a közösség erejét, szembeállítva azt az egyéni teljesítményekkel. A cikk a brigádtagokat – miniportré helyett – csak egy-egy mondatban jellemzi a fényképeik alatti képaláírásokban, a folyószövegben elsősorban a „valódi szocialista közösség” bemutatására törekszik. A cikk azt az üzenetet sugallja, hogy az asszonyok a kollektívának köszönhetik az elért eredményeiket, azokra külön-külön nem lettek volna képesek. A Népszabadságban Miért éppen a kilenc asszony? címmel mutatták be a díjazottakat. A szerző a munkásnőket – utalva a gyárban uralkodó hőségre és párára – a „textilipar kohászai” jelzővel illeti, elsősorban a hibátlan munkavégzést, a közös kirándulásokat, a társadalmi munkában való együttes részvételt emeli ki. A Harisnyagyári Dolgozó című gyári újság is beszámolt a Parlamentben 1970. április 1-jén megtartott díjátadóról és az azt követő fogadásról, valamint a gyárban tartott ünnepségről. Az 1970 utáni évek sajtója Az 1970 utáni években is jelentek meg cikkek az asszonyokról. Tóth Eszter Zsófia szerint „feltételezhető, hogy az írások eredeti célja az volt, hogy az olvasók számára bemutassa, érdemes részt venni a szocialista brigádmozgalomban”. Az állami díjas asszonyok – későbbi életinterjúk szerint – nem szívesen nyilatkoztak az újságíróknak, hiszen nagy feszültséget jelentett a nem díjazott, de velük teljesen azonos munkát végző munkatársakkal való együttdolgozás, mindennapossá váltak az összezördülések, a díjjal együtt járó pénzjutalom miatti irigykedések. Ez a konfliktus azonban az 1970-es években napvilágot látott újságcikkekben még nem jelenik meg, de a kitüntetett asszonyok határozottan kiemelik, hogy semmiben nem különböznek a többi munkásasszonytól. 1971-ben a Brigádélet című évkönyv visszaemlékezett az egy évvel korábbi kitüntetés „felejthetetlen napjára”, de megjelenik a cikkben az is, hogy „azóta semmi különös nem történt”. Az 1970-es években közzétett sajtófotókon kizárólag munkavégzés közben ábrázolják a brigádtagokat. Visszaemlékezés 1985-ben Egy 1985-ben a Magyar Hírlapban publikált cikksorozatban jelenik meg először, hogy az Állami Díj a pillanatnyi örömök (elismertség, pénzjutalom) mellett a díjazott szakmunkások, brigádtagok számára számos konfliktus, keserűség forrása volt. A Felszabadulás brigád asszonyainak életútja is a nem díjazott társaikhoz hasonlóan alakult, hiszen ugyanazon a munkahelyen, változatlan körülmények mellett dolgoztak tovább. A cikksorozat rámutat a szakmunkásoknak adott állami kitüntetések értékcsökkenésére, előrevetíti azok későbbi elértéktelenedését. Az 1985-ös riport a Felszabadulás brigád egyetlen tagját, Kiss Györgynét szólítja meg. A cikk Díjazott sorsok – A partvisigazgató címmel jelent meg, az egykori brigádtagot mint leszázalékolt takarítónőt mutatja be, ezúttal – a korábbi írásokkal ellentétben – az asszonyt munkahelyi környezet helyett otthonában, férje mellett ábrázolja. A rendszerváltásig nem jelent meg több újságcikk a brigádról, illetve tagjairól. Rendszerváltás utáni tanulmányok, dokumentumfilm Tóth Eszter Zsófia az egykori munkásasszonyokkal 1999 és 2004 között életinterjúkat készített, majd a munkásnők életét, munkakörülményeit bemutató szociológiai tanulmányokat, szociográfiákat jelentetett meg, például 2007-ben Puszi Kádár Jánosnak, 2010-ben Kádár leányai címmel. Tóth megéléstörténeti kutatásainak témája közé tartozik mások mellett az anyaság, a nők 1956-ban vállalt szerepe, valamint „a férfias foglalkozásokban dolgozó nők”. Martinidesz László és Körtési Béla 2004 őszén – Tóth Eszter Zsófia közreműködésével – Brigád blues címmel dokumentumfilmet készített a munkásnők életéről. A filmet 2009-ben a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) beválogatta a Rákosi- és Kádár-korszakról 1989 után készült legjobb negyven dokumentumfilm közé. Gyulai Várszínház A Gyulai Várszínházat 1963-ban Miszlay István hívta életre Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavárának, a gyulai vár falai között. Eleinte csak nyári színház volt, ám az évtizedek alatt nemzetközileg is elismert fesztiválhellyé vált és nyáron, illetve egész évben folytat színházi és Előadó-művészeti tevékenységet Története A hatvanas években a szabadtéri színjátszás nagy fellendülésnek indult, ekkor fogalmazódott meg Miszlay Istvánban, aki a békéscsabai Jókai Színház főrendezője volt, hogy az akkoriban kiépülő fürdőhely – 1958-ban felújított – várában színház legyen, a nagy európai fesztiválok mintájára. A gyulai kezdeményezés a dubrovniki Nyári Játékok színházi programjának példája nyomán született 1961-1963 között. Miszlay István meggyőzte a minisztériumokat és a műemlék-felügyelőséget, hogy egy színház sem tesz kárt a történelmi épületben és végül sikerült megszereznie az engedélyeket, összekalapoznia a szükséges anyagokra valót. Ezután tizenegy éven át volt a várszínház művészeti vezetője. Az első bemutató 1964-ben – a szimbolikus jelentőségű – Victor Hugo: Hernani című drámája volt. Miszlay István nyaranta budapesti és vidéki válogatott színészekkel, békéscsabai kollégáival magyar történelmi drámákat és klasszikus vígjátékokat vitt színre. Az előadásokban dominált a vár: a történelmi kulissza, a látvány, a hangulat és az atmoszféra. Így született meg az előadást bevezető játékok ötlete: a kapu felé vezető úton fáklyával világító alabárdosok sorfala (így került közel a színházhoz és a gyulai várszínházhoz a későbbi igazgató, Gedeon József is), a lovasok, az őrségváltás, vagy az előadás kezdetét jelző ágyúlövés és a város szülöttének, Erkel Ferencnek örökbecsű dallama, a Hazám, hazám felcsendülése a fanfárok hangján. 1965-től folyamatosan alakult ki az a koncepció, hogy Gyula a magyar történelmi dráma fóruma legyen. A gyulai színdarabokat az első évektől az országos magyar sajtó figyelemmel kísérte. 1973-ban Sík Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője, főrendezője lett a művészeti vezető. Előbb elsősorban kortárs, majd határon túli magyar szerzők műveit mutatta be, illetve drámapályázatokat hirdetett. 1976-tól hangverseny és folklór program is színesítette a nyári fesztivált, 1987-ben pedig nemzetközi bábfesztivált rendeztek. 1978-ra vált a Gyulai Várszínház önálló intézménnyé. Első igazgatója – haláláig – 1993-ig Havasi István volt, aki már a kezdetektől fogva bábáskodott – városi népművelési felügyelőjeként – a színház létrejöttében. 1991-re kiszorult profiljából a kortárs dráma, helyét a magas szintű klasszikus drámák, operák vették át. Mellette elindultak a Jazz – Gedeon József javaslatára, aki a rendszerváltás óta, akkor még az önkormányzat kulturális osztályvezetőjeként dolgozott – és az első népzenei fesztiválok is. Sík Ferenc halála után Csiszár Imrét nevezték ki művészeti vezetőnek a megbízott igazgató pedig Cs. Tóth János volt. 1995-től pályázat útján került Gedeon József a Gyulai Várszínház élére és művészeti vezetőként ő állítja össze a színház programjait. Vezetése alatt a nyári évad hathetes összművészeti fesztivállá bővült, ahol 3-4 új színházi bemutatót tartanak, vendégelőadásokat hívnak a prózai és zenés színház, a táncművészet különböző műfajaiból. Koncereteket is tartanak, de megjelenik a fesztiválon a film- és a képzőművészet is. 2005-től rendezik meg a Shakespeare Fesztivált, 2006-tól a Vár Blues Fesztivált. Kétévente rendezik meg az Irodalmi Humorfesztivált és a Népzenei Fesztivált, amely utóbbi 2014-től a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivál nevet viseli. Fesztiválok Gyulai Vár Jazz Fesztivál - évente 1991-től Halmos Béla Népzenei és világzenei Fesztivál - 2 évente Irodalmi Fesztivál - 2 évente Westel Dixie Fesztivál - évente 1997–2006 között Shakespeare Fesztivál - évente 2005-től Vár Blues Fesztivál - évente 2006-tól A színház igazgatói Miszlay István (1963–1974) Sík Ferenc (1974–1978) Havasi István (1978–1993) Csiszár Imre (1994–1995) Gedeon József (1995–2016) Varga Marianna (2016–2017) Elek Tibor (2017–) 3936 Elst A 3936 Elst (ideiglenes jelöléssel 2321 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Nevét Eric Walter Elst belga csillagász után kapta. Gyulai Zoltán-díj A Gyulai Zoltán-díj az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elismerése azon tagjainak, akik a szilárdtestfizika területén kimagasló kutatási eredményt értek el. A díj névadója Gyulai Zoltán (1887–1968) fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. A díjazottak névsora 1969 Voszka Rudolf 1970 Farkas Istvánné; Hargitai Csaba 1971 Kroó Norbert 1972 Angeli István 1973 Tóth Gábor 1974 Kiss Ádám ; Várnagy Mihály 1975 Korecz László 1976 Bata Lajos 1977 Kovácsné Cs. Erzsébet 1978 Konczos Gáza 1979 Ferenczi György ; Kollár János 1980 Cser László 1981 Kertész Miklós 1982 Bor Zsolt 1983 – 1984 Kemény Tamás 1985 Nagy Dénes Lajos 1986 – 1987 Vladár Károly 1988 Sváb Erzsébet 1989 Bakonyi Imre 1990 Beke Dezső 1991 Buka Ágnes 1992 Bottyán László 1993 Deák Péter 1994 Faigel Gyula 1995 – 1996 – 1997 – 1998 Hartmann Ervin 1999 Kovács László 2000 – 2001 – 2002 – 2003 – 2004 – 2005 – 2006 Bíró László Péter 2007 – 2008 – 2009 Kövér László 2010 – 2011 – 2012 – 2013 – 2014 – 2015 Börzsönyi Tamás 2016 Csonka Szabolcs 2017 Balázsi Katalin Forrás A díjazottak névsora az Eötvös Loránd Fizikai Társulat honlapján Johann Christoph von Bartenstein Johann Christoph von Bartenstein báró, (magyarosan: Bartenstein János Kristóf) (Strassburg, 1689. október 23. – Bécs, 1767. augusztus 6.) osztrák miniszterelnök Életpályája Szülővárosában atyja gimnáziumi igazgató volt. Miután jogi és történelmi tanulmányait befejezte, művet írt Móric szász választófejedelem elpártolásáról. Azután beutazta Franciaországot, 1715-ben áttért a katolikus vallásra és osztrák szolgálatba lépett. 1726-ban az udvari kancellária tanácsosa, 1727-ben pedig a titkos államtanács jegyzője lett. Tehetségével, munkaerejével, a császári házhoz való ragaszkodásával nagy befolyásra tett szert VI. Károlynál és utóbb Mária Teréziánál, aki mint kitért protestánst is megkedvelte. Ő lett idővel a külügy vezetője és ő utasította vissza (1740) II. Frigyes porosz király ajánlatait aminek következménye aztán az első sziléziai háború lett. Az angol kormány iránt is ellenszenvvel viseltetett. Később, miután politikája nem vezetett eredményre, 1753-ban elbocsátották, helyét Kaunitz államminiszter vette át. Bartenstein a directorium in publicis et cameralibus helyettes kancellárja, majd az illíriai udvari bizottság elnöke. Írásai Feljegyzései fontos történeti anyagot szolgáltatnak a dél-magyarországi szerbek történetéhez; 1802. e feljegyzések: Kurzer Bericht von der Beschaffenheit der zerstreuten illyrischen Nation c. alatt Lipcsében jelentek meg. Ezenkívül József trónörökös nevelésével is foglalkozott és számára egy nagy műben megírta Ausztria történetét. Megírta továbbá ama fontosabb világtörténeti eseményeket is, amelyekben neki magának is része volt. Chevennes Chevennes település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 135 fő (2015). Chevennes Housset, Lemé, Marfontaine, La Neuville-Housset és Sains-Richaumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kevert malátawhisky A kevert malátawhisky (angolul blended malt whisky) elsősorban a skót whiskygyártásban használt fogalom, amely különböző lepárlókban készült hagyományos, rézüstökben párolt skót malátawhiskyk keverékét jelenti. Ha egy skót malátawhisky nem single malt, akkor csak ez a típus lehet. Korábban pure malt (tiszta maláta-), vatted malt (házasított maláta-) vagy egyszerűen malt (maláta-) whiskyként is címkézték. 2004-ben azonban a Scotch Whisky Associaton úgy döntött, hogy az utóbbi nevek helyett egységesen a blended malt megnevezést kell használni. A keverék nem tartalmazhat gabonawhiskyt, így nem tévesztendő össze az egyszerű kevert whiskyvel. Az amerikai whiskyk ritkán készülnek tisztán árpamalátából, ilyenkor – akár egy, akár több lepárlóból származnak – általában pure malt whiskey (tiszta malátawhisky) néven kerülnek forgalomba, ilyen például a Roughstock Montana Pure Malt Whiskey. Az amerikai szabályozásban a blended malt whisky merőben eltérő jelentéssel bír: egy olyan kevert whiskyt jelöl, aminek kevesebb, mint negyedrészt kell árpamalátából származnia. Készítés Skóciában a lepárlóüzemek kereskednek egymással, a legtöbb saját whiskyt nem palackozzák, hanem hordóban adják el más lepárlóknak, cégeknek (keverőüzemeknek) vagy magánszemélyeknek. Ezek azután saját és mások single malt whiskyjével keverve mint blended malt , azaz kevert malátawhisky palackozzák saját ás mások maláta- és gabonawhiskyjeivel keverve mint blended , azaz kevert whisky palackozzák néha keveretlenül, mint független palackozó, palackozzák az eredet feltüntetésével Fajtái Ilyen whisky például: Johnnie Walker Green Label Blended Malt Scotch Whisky Pride of Islay Pure Malt Scotch Whisky – az Islay whiskyrégió malátawhiskyjeiből Old Elgin Pure Malt Scotch Whisky – a Speyside whiskyrégió malátawhiskyjeiből The Coylumbridge Pure Malt Scotch Whisky – a Speyside whiskyrégió malátawhiskyjeiből Pride of Strathspey Pure Malt Scotch Whisky – a Speyside whiskyrégió malátawhiskyjeiből Pride of the Lownlands Pure Malt Scotch Whisky – a Lowland whiskyrégió malátawhiskyjeiből Pride of Orkney Pure Malt Scotch Whisky – Orkney malátawhiskyjeiből Cu Dhub Malt Scotch Whisky – fekete színű skót kevert malátawhisky Six Isles Malt Scotch Whisky – az Islay whiskyrégió és az Islands whiskyrégió 6 szigetének ( Islay , Jura, Mull , Arran , Skye és Orkney ) malátawhiskyjeiből Ha viszont rozsmalátából és árpamalátából készült whiskyket kevernek össze, az már nem számít malátawhiskynek, hanem blended whiskynek, azaz kevert whiskynek. Megjegyzések Az amerikai blended malt whisky – alkoholtartalomra vetítve – legalább 51% straight malt whiskyt tartalmaz, a fennmaradó részben pedig egyéb, akár érleletlen whiskyből és finomszeszből is állhat, és tartalmazhat hozzáadott íz- és színezőanyagokat is. A straight malt whisky-t legalább 51% árpamalátát tartalmazó gabonacefréből kell lepárolni, majd legalább 2 évig új, kiégetett hordókban érlelni. Ha az egyéb felhasznált gabonák szeszkihozatala magasabb a malátáénál, akkor a malátából származó alkohol aránya a straight malt whisky-ben lényegesen kevesebb is lehet 51%-nál. Így a belőle készült – rendkívül ritka – amerikai blended malt whisky alkoholtartalmának a negyede sem feltétlenül árpamalátából származik. Csallóköznyék Csallóköznyék (szlovákul Nekyje na Ostrove) Nyékvárkony településrésze, 1940-ig önálló község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2001-ben Nyékvárkony 2537 lakosából 2351 magyar és 180 szlovák volt. Fekvése Dunaszerdahelytől 6 km-re délre fekszik. Története Nyéket 1165-ben említik először, eredetileg a Nyék törzs szállásterülete volt. Neve is erre utal, az ugor nyék (= kerítés, sövény) védelmi feladatok ellátására utal. Később majd a pozsonyi vár birtoka. III. István királytól a nyékiek nemességet kaptak. 1245-ben IV. Béla király Nech fia Nekunak és testvérének Chueg fia Péternek adományozza. Az oklevél a birtokot Neeku néven említi. Később több nemesi család birtoka. 1667-ben a Méhes és Balogh családok, 1719-ben a Dobóczky, a Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a település főbb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám építtetett kápolnát a községben. A hozzá tartozó Péterfapuszta 1787-ben Zichy Károly birtoka. Tőle 1808-ban Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos vásárolta meg, aki Martinovics-féle politikai perben közvádlóként működött. Itt élt visszavonultan, amíg valószínűleg magyar jakobinusok bosszújának esett áldozatul. Fényes Elek szerint "Nyék, magyar falu, Poson vmegyében, Bőshöz 1 órányira, lapályos vidéken. Lakja 540 kath., 26 zsidó. Szénája nagy bőséggel, kivált ha az esztendő szárazabb, azonban idegen marha nem kedvesen eszi. Szarvasmarhát, lovat, szépet nevel, szántóföldjei perjések. Birtokosai több nemesek. Ut. p. Somorja. " 1910-ben Csallóköznyéknek 643, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Nevezetességei Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1740-ben épült barokk stílusban. Monterey-öböl Tengeri Rezervátum A Monterey-öböl Tengeri Rezervátum az Amerikai Egyesült Államokban van, Kalifornia állam területén. Az 1992-ben alapított park az Egyesült Államok 14 tengeri rezervátuma közül a legnagyobb. Természetföldrajza Közép-Kalifornia csendes-óceáni partja mentén, az északi San Franciscótól a déli Cambriáig húzódik, és nagyjából 50 km-re nyúlik be az óceánba. Területe 13 730 km², partvonala 445 km. A névadó Monterey-öböl kb. középen található Monterey városánál. Hozzá tartozik a Davidson-fenékhegy is. A park vízét mélyvízi feláramlások gazdagítják, amelyek a Monterey-kanyon nagy, tenger alatti vezetéke szállít. Élővilága A rezervátum parthoz közeli része óriási moszaterdeiről híres, amelynek növényegyedei 10 évig is élhetnek, s a terület hűvös, nyugodt, táplálékban gazdag, napsütötte vizeiben naponta 0,6 m-t nőhetnek. A fölépítésükben összetett nagyon produktív barnamoszat képezi az alapját ennek az egyedi ökoszisztémának, amely sok szokatlan gerinctelennek és halfajnak ad otthont. Itt él többek között a veszélyeztetett tengeri vidra, amely gyakori az itteni vizekben, nagyon kíváncsi és elég könnyen megfigyelhető. a kis állatok kőszerszámokat használnak, hogy táplálkozáskor feltörjék a moszat közt gyakori rákok, tengeri sünök és tengeri csigák páncélját. Más neves lakók közé tartoznak a nagy fehér cápák, a kaliforniai oroszlánfókák, az elefántfókák és egy sereg állandó és vándorló tengeri madár. 7035 Gomi A 7035 Gomi (ideiglenes jelöléssel 1995 BD3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate Kin és Vatanabe Kazuo fedezték fel 1995. január 28-án. Irán a 2010. évi téli olimpiai játékokon Irán a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí Férfi Női Sífutás Férfi Chevillon (Yonne) Chevillon település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 335 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Szárd nyelv A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek nyugati (déli) csoportjába tartozik. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén közel 2 millióan beszélik nyelvjárásait, valamennyien kétnyelvűségben az olasz nyelvvel. Két fő változata van: a logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint a délolasz hatástól érintett campidanói. Bizonyos hangtani tulajdonságai alapján a legarchaikusabb újlatin nyelvnek tekintik: magánhangzórendszere megőrizte a latin Ĭ és Ŭ, valamint E és O közötti különbséget (lat. DIGITU > didu [ˈdiðu], vö. spanyol dedo), illetve a latin C és G mássalhangzók veláris ejtését e, i előtt is. Számos külföldi tévesen csak az olasz egy nyelvjárásának tartja, amely rendkívüli félreértés a csekély információ hiányból adódik, vagy pedig a politikai propaganda terjeszti ezt. Nyelvjárások A két legfontosabb szárd nyelvváltozat a sziget északnyugati területein beszélt logudorói (logudorese), ezen belül is a legarchaikusabb vonásokat a nuorói őrzi; valamint a sziget déli felén beszélt campidanói (campidanese), amely már erős olasz hatást mutat. logudorói –nuorói (északi): sas limbas – ’a nyelvek’ sas abbas – ’a vizek’ campidanói (déli): is lìnguas – ’a nyelvek’ is àcuas – ’a vizek’ Egyes források – pl. az Ethnologue – szintén a szárd nyelvjárásokhoz sorolják a gallurai (gallurese) és a sassari (sassarese) dialektusokat, azonban ezek inkább szárd hatástól érintett korzikai nyelvváltozatok, amelyek a délolasszal állnak közelebbi rokonságban. Hangtani sajátosságok A szárd hangrendszer leginkább az iberoromán nyelvekkel, kisebb mértékben az olasszal és a román nyelvvel is mutat egyezéseket. Egyfelől – a már fentebb említett tulajdonságai miatt – archaikusnak tekinthető, ugyanakkor elszigetelt fejlődése miatt kialakított egyedülálló hangtani sajátosságokat is az újlatin nyelvek között. A spanyolhoz hasonlóan csak öt magánhangzó - fonéma van (a, e, i, o, u): az e és az o nyíltabb vagy zártabb ejtése fonológiailag nem megkülönböztető jellegű. Azonban míg a logudorói nyelvjárásban minden helyzetben előfordulhat ez az öt magánhangzó, addig a campidanóiban hangsúlytalan helyzetben csak az a, i, u állhatnak. Archaikus vonásnak számít a latin rövid Ĭ és Ŭ magánhangzók megőrzése, amelyek az újlatin nyelvek többségében e -re, illetve o -ra változott, így egybeolvadt a latin e és o hangokkal: jól példázza ezt a siccus ’száraz’ szó szárd megfelelője, a sicu (vö. spanyol seco és olasz secco ). A mássalhangzórendszer archaikus jellemzője a logudorói nyelvjárásban a latin c és g veláris hangértékének megőrzése az e, i hangok előtt is: VOCEM > boghe (vö. olasz voce cs-vel ejtve, vagy spanyol voz, voces) . A campidanói nyelvjárásra ebben az esetben az olaszos ejtés a jellemző. Az egyedülálló hangtani sajátosságok között lehet említeni a latin hosszú - LL -ből kialakult, visszahajló nyelvheggyel ejtett (retroflex) dd hangot: beddu ’szép’ (< BELLUM ), caddu ’ló’ (< CABALLUM ). Szintén a szárdra jellemző egyedi sajátosság az ún. kiegészítő-ejtéskönnyítő magánhangzó, amelyet mássalhangzóra végződő szavak végén ejtenek és írásban nem jelenik meg: est [ˈesti] ’van’, tempus [ˈtempuzu] ’idő’. A campidanói nyelvjárásban a szó nem kezdődhet r- hanggal, elé mindig egy magánhangzót toldanak be: REGEM > urrei ’király’ (hasonló történik a baszk nyelvben is a latinból átvett szavakkal, ebből a nyelvészek arra következtettek, hogy a sziget őslakosainak – máig ismeretlen – nyelvei talán az Ibériai-félsziget őslakos nyelveivel állhattak rokonságban). A spanyollal (illetve a kisebb ibériai újlatin nyelvekkel) közös sajátosság a b/v megkülönböztetés hiánya (sokszor írásban is ingadozás figyelhető meg): az abszolút szókezdő, illetve a nazálisok (m, n) utáni helyzettől – amikor [b] – eltekintve [v]-ként valósul meg a kiejtésben, például vida (írásban lehet bida, vita is) [ˈbiða] élet, de: sa vida [saˈviða] ’az élet’. Szintén a spanyollal közös jellemző a magánhangzók közötti -d-, -g- hangok laza (inkább réshangként) történő ejtése, sőt, a spanyoltól eltérően a szárdban nemcsak a szóközi, hanem a szó eleji zöngétlen mássalhangzók is zöngésülnek és réshanggá válnak az abszolút szókezdő helyzet kivételével (bár írásuk változatlan): például su tempus [suˈðempuzu] ’az idő’. A szó eleji zöngés zárhangok magánhangzóra végződő szó után kiesnek a kiejtésben: básicu [ˈbaziku] ’alap-’ és su básicu [suˈaziku] ’az alap-’. A portugálhoz hasonlóan a latin CL-, FL-, PL- csoportok a szárdban cr-, fr-, pr- hangokká változtak: CLAVEM > crae (vö. olasz chiave, spanyol llave vagy clave); PLUS > prus (vö. olasz più). A logudorói nyelvjárásban az ibériai újlatin nyelvekkel egyezően nem kezdődhet szó s +mássalhangzóval, elé egy i- hangot toldanak be: istudiare, ispìritu stb. (vö. spanyol estudiar, espíritu) . A logudorói nyelvjárásban a QU -, GU - csoportokból magánhangzó előtt b- lett, mint a románban: LINGUA > limba (vö. román limbă) ’nyelv’ (vö. olasz és campidanói lingua) ; QUATTUOR > batoro (vö. román patru) ’négy’ (vö. olasz quattro , spanyol cuatro , campidanói cuatru) . A katalánhoz és a románhoz hasonlóan elvesztette a magánhangzók közötti latin V [w] hangot: NOVE > noe (katalán nou , román nouă , de spanyol nueve , olasz és portugál nove) . Írás és kiejtés Magánhangzók A szárdban öt magánhangzó van: a, e, i, o, u. Az e és o nyíltabb vagy zártabb ejtése nem fonológiai jellegű. A hangsúlyos magánhangzót a másodéles szavak kivételével minden esetben – balra dőlő ékezettel – jelölik (à, è, ì, ò, ù). A hangsúly jelölése szempontjából az i/u és magánhangzó kapcsolata (a spanyollal ellentétben) nem számít kettőshangzónak; a mássalhangzóra végződő szavak végén ejtett kiegészítő (eufonikus) magánhangzó viszont nem alkot külön szótagot. Mássalhangzók A mássalhangzókat az alábbi betűk és betűcsoportok jelölik: b – abszolút szókezdő helyzetben, m után, valamint magánhangzók között kettőzve (-bb-) magyar b [b]; máskor ajkakkal ejtett lágy v [β] , mint a spanyolban. c – e, i előtt csak a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban fordul elő a magyar cs-nek [�] megfelelő hangértékkel; máskor magyar k [k]. ch – a che, chi szótagokban a [k] hangot jelöli. d – abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar d [d]; máskor gyengén ejtett d [ [ð] , mint a spanyolban. dd – „ízesen” ejtett hosszú d (ún. kakuminális d, mint bizonyos magyar tájszólásokban) [��] . f – magyar f [f]; magánhangzók között, és a mondatban szó elején (ha az előző szó magánhangzóra végződik) zöngésül, így magyar v [v] lesz. g – e, i előtt a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban magyar dzs [�] ; máskor: abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar g [g], az összes többi esetben gyengén (réshangként) ejtett g [�] , mint a spanyolban. gh – a ghe, ghi szótagokban a magyar g [g] hangot jelöli. gn – magyar ny [ [�] j – magyar j [j]. k – magyar k [k]: csak a campidanói nyelvjárásban használják, e, i előtt, a ch helyett. l – magyar l [l]. m – magyar m [m]. n – magyar n [n]. p – abszolút szókezdő helyzetben, kettőzve (-pp-) , valamint m után magyar p [p]; máskor zöngés réshangként ejtik: [β] (lásd még: b) . qu – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő az olaszénak megfelelő hangértékkel [kw] r – magyar r [�] vagy (kettőzve) rr [r] . s – abszolút szókezdő helyzetben, mássalhangzó után, zöngétlen mássalhangzó előtt, valamint magánhangzók között kettőzve (-ss-) magyar sz [s]; máskor (magánhangzók között, mondatban szó elején is) magyar z [z]. t – magyar t [t]; szó elején a mondatban, valamint az egyes szám harmadik személyű igevégződésben zöngésül és réshanggá válik, így ejtése [ð] . tz – a campidanói nyelvjárásban magyar c [�] , a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” sz [θ] (mint a spanyolországi spanyolban a z) . (v) – magyar v [v], többnyire csak kultizmusokban vagy olasz átvételekben fordul elő. x – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő a magyar zs-nek [�] megfelelő hangértékkel. z – a campidanói nyelvjárásban magyar dz [�] , a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” z [ð] (ugyanaz, mint a réshangként ejtett d). A szó végén ejtett hang Az írott nyelvben a szó magánhangzóra, s-re (a többes szám jele) vagy t-re (a harmadik személyű igevégződések) végződhet, a beszélt nyelvben azonban mindig csak magánhangzóra végződik: az s-re és t-re végződő szavakat ugyanis megtoldják egy, a szó utolsó magánhangzójával azonos ejtéskönnyítő magánhangzóval. Ennek fonológiai szerepe nincs, ezért írásban nem jelenik meg. Az írásban mássalhangzóra végződő szavak kiejtését az alábbi táblázat szemlélteti: Nyelvtani jellemzők Nyelvtana alapvetően nem tér el a nyugati újlatin nyelvekétől. A többes szám jele az -s; a logudorói nyelvjárásban az -u végződésű szavak többes számában az u helyett o áll, így pl. su (< lat. IPSUM) és tsz. sos (< IPSOS). A legtöbb újlatin nyelvtől eltérően azonban a határozott névelő nem a latin ILLE/ILLU(M), ILLA(M), ILLUD, ILLOS, ILLAS hanem az ISPUM, IPSA, IPSOS, IPSAS mutató névmásokból származik (hasonlóan a katalán nyelv Baleár-szigeteki változatához): hímnemben su, nőnemben sa, többes számban a logudorói nyelvjárásban sos és sas, a campidanóiban viszont csak egyetlen többes számú alak van, hímnemben és nőnemben egyaránt is. A sorszámnevekre külön alakokkal nem rendelkezik, helyette a névelő (su/sa/sos/sas) + de + tőszámnév alak használatos, például su de unu (hímnem) vagy sa de una (nőnem) az ’első’. Az igeragozásban szintén található egy archaikus jellemző, méghozzá a latin szóvégi -t megőrzése a harmadik személyekben (amely a kiejtésben zöngésül, kiegészülve egy eufonikus magánhangzóval). Az újlatin nyelvek többségétől eltérően a jelen idő és a folyamatos múlt kivételével analitikus alakokat használ a többi igeidő képzésére (hasonlóan történik a románban is). Az összetett igalakokat az àere (< lat. HABERE), illetve a feltételes módban a dare segédivel képzik; pl. as cantadu ’énekeltél’, apo a cantare ’énekelni fogok’, diamus cantare ’énekelnénk’ (szó szerint: ’éneklésre adtuk’). Példa igeragozásra a cantare (campidanói cantai) ’énekelni’ ige jelen időben: Cézium-nitrát A cézium-nitrát szervetlen vegyület, a salétromsav céziumsója, képlete CsNO3. Pirotechnikai eszközökben mint oxidáló- és színezőszert használják. Két spektrumvonala van: 852,113 nm és 894,347 nm. A cézium-nitrát prizmát használják infravörös spektroszkópiában, röntgensugaraknál, szcintillációs számlálókban, optikai üvegekben és lencsékben. Mint más alkálifém nitrátok, a cézium-nitrát is bomlik enyhe melegítés hatására: A cézium két szokatlan nitrátot is képez: CsNO3·HNO3 és CsNO3·2HNO3. Olvadáspontjuk rendre 100°C és 36–38°C. Gyulas Gyulas (románul: Giuluș) falu Romániában, Maros megyében. Története Marosugra község része. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Radnóti járásához tartozott. Népessége 2002-ben 209 lakosa volt, ebből 188 román, 13 cigány és 8 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 202-en ortodox, 6-an református hitűek és 1 fő pünkösdi. Angermünde Angermünde település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 15 453 fő (2015. március 4.). Fekvése Berlintől északkeletre fekvő település. földrajz A város a Schorfheide és az Odera között egy tóban gazdag területen található. A Schorfheide-Chorin Bioszféra Rezervátum közigazgatási központja a város déli és nyugati részét alkotja. Története A város a 19. században egy porosz körzet székhelye volt Brandenburg tartományban, és Berlinnel összekötötte a berlini-sztettini (ma Szczecin, Lengyelország) vasút. A 20. században Kelet-Németország része volt. Nevezetességek Városháza Marienkirche Itt születtek, itt éltek Friedrich Heinrich von der Hagen (1780–1856) - német tudós Albert Manthe (1847–1928) - szobrász Hermann Dietrich (1856–1930) - politikus Ehm Welk (1884–1966) - író Günter Reimann (1904–2005) - közgazdász, újságíró Heinrich Borgmann (1912–1945) - Adolf Hitler segédje Hartmut Losch (1943–1997) - sportoló, diszkoszdobó Európa bajnok Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szárhegyi Kriterion Írótáborok Szárhegyi Kriterion Írótáborok – A Kriterion Könyvkiadó ernyője alatt 1980-ban, 1990-ben és 2000-ben megszervezett három írótalálkozó, amelyeknek házigazdája a gyergyószárhegyi Barátság Képzőművészeti Alkotóközpont ügyvezetője, Zöld Lajos, helyszíne a szárhegyi alkotóközpontnak akkor helyet adó ferences kolostor és a Lázár-kastély volt. Az első három találkozót továbbiak követték. Az első találkozó Az elgondolások szerint évenként megrendezésre kerülő találkozók közül az elsőre 1980. június 4–7. között került sor. Ezt mint „román–magyar műfordító tábor”-t rendezték meg a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács központi és Hargita megyei szerveinek jóváhagyásával, a Korunk és A Hét védnöksége alatt. Ez a hivatalos körülbástyázás – mint később kiderült – hasznos volt, bár nem elégséges: az ott elhangzottak miatt ugyanis vizsgálat indult, s a Kriteriont és a Korunkat is felelősségre vonták. A találkozóra 37 romániai magyar és román író és műfordító kapott meghívást, akik Farkas Árpád, Kiss Jenő, D. R. Popescu, Sütő András, Szőcs István, Ion Vlad és Mircea Zaciu kivételével mind jelen is voltak. A háromnapos megbeszélés-sorozat első napján Gabriel Gafiţa helyzetfelmérő bevezetője és Romulus Guga koreferátuma alapján a nemzetiségi irodalmak román fordításairól, második nap Dávid Gyula bevezetője és Veress Zoltán koreferátuma alapján a román irodalom magyar fordításairól, illetve ezek szakmai és műhelyproblémáiról cseréltek eszmét a jelenlévők, míg a harmadik nap Irodalmunk és közönsége cím alatt, Egyed Péter vitabevezetője nyomán a romániai magyar irodalmi élet időszerű kérdéseit vitatták meg. Ágoston Vilmos, Bálint Tibor, Balogh József, Beke György, Bodor Pál, Csiki László, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Huszár Sándor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kerekes György, Lőrinczi László, Molnár Gusztáv, Tőzsér József, Veress Zoltán és Zöld Lajos, illetve Dan Culcer, Gabriel Gafiţa, Romulus Guga, Constantin Olariu, Gelu Păteanu és George Sbârcea hozzászólásait magnófelvétel rögzítette, s az első két nap anyagát Dávid Gyula lejegyzésében a hozzászólók el is olvasták és jóváhagyták. Az első két napon elhangzottak szerkesztett szövege magyarul A Hétben (1980. június 20. és június 27.), románul szerkesztőségi kopffal, Gelu Păteanu fordításában, a marosvásárhelyi Vatrában (1980. július 20. és augusztus 20.) jelent meg, a harmadik nap vitájának magnófelvétele alapján összeállt – de a hozzászólók által már nem látott – szöveget, Kántor Lajos bevezetőjével, a Korunk közölte (1980/9). Ez utóbbi szöveg egyes részei vonták magukra az éber funkcionáriusok figyelmét, akiknek jelentése alapján a párt központi bizottsága kivizsgáló brigádot küldött a Kriterion Könyvkiadó, a Korunk és a szárhegyi alkotótábor felelőse nyakára. A résztvevők között is feszültségeket támasztó vizsgálat következménye végül is az lett, hogy a Korunk főszerkesztőjének, Gáll Ernőnek önbírálat jellegű cikket kellett írnia, az alkotótábor vezetőjét pedig kötelezték, hogy azt a falat, amelynek vakolatán a résztvevők aláírásai voltak olvashatók, bedeszkázza. A találkozón elhangzottak a sajtóban is tovább gyűrűztek: Beke Györgynek a „székely kizárólagosság”-gal kapcsolatos kijelentéseire Fábián Ernő és Veress Dániel reagált. Beke válaszát viszont a Megyei Tükör felett felügyeletet gyakorló sajtóellenőrzés nem engedte megjelenni, ő több mint egy évtizeddel később tért vissza a vitatott kijelentésére – akkor már egészen más megvilágításban. Második találkozó A távolabbi következmény a további Kriterion-táborok letiltása lett, így a második találkozóra csak a diktatúra bukása után, 1990. szeptember 28–29-én került sor. Ez ugyancsak román–magyar írótalálkozó volt, terítékén – Dávid Gyula vitabevezető referátuma után – általában a román–magyar irodalmi kapcsolatok problémaköre, illetve az irodalomnak a konfliktusokat feloldó román–magyar kapcsolatok érdekében végzendő munkája szerepelt. A résztvevők: Balla Zsófia, Birtók József, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, H. Szabó Gyula, Kántor Lajos, Majla Sándor, Nagy Benedek, Székedi Ferenc, Szilágyi István, V. András János, Váli József és Zöld Lajos, illetve Anamaria Pop (Hervay Gizella fordítója), Ioan Popa (a kolozsvári műegyetem előadótanára) és Marius Tabacu (műfordító, filmoperatőr), valamint az Amerikai Egyesült Államokból vendégként itt lévő Györffi Ilona kétnapos eszmecseréjének szövege akkor teljes egészében nem került nyilvánosságra, csupán Dávid Gyula vitabevezetőjét közölte a találkozót megelőzően a Helikon, s a Csíki Lapok adott egy rövid összeállítást a hozzászólások számára közérdekű részeiből. Pedig ott, fél évvel a marosvásárhelyi pogrom után, néhány fontos állásfoglalás és számos érdemi javaslat hangzott el a kölcsönös műfordítások folytatása, illetve az ilyen természetű munka feltételeinek megteremtése terén (fordítótáborok, a magyarság napi problémáit a román közönséggel megismertető lap kiadása, az egymás nem ismeréséből adódó ellenérzések feloldásának módozatai, elmenően a kisebbségi nyelvek fakultatív középiskolai oktatásáig). A javaslatok azonban megmaradtak a résztvevők szűk körében, s az írótalálkozó folytatására is csak tíz év múlva került sor. Harmadik találkozó A harmadik Kriterion-írótalálkozót 2000 októberében rendezték meg, ugyancsak Szárhegyen. Akkor Zöld Lajos már nem volt az alkotótábor vezetője, s Domokos Géza is rég visszavonult a politikai életből. A tanácskozás a Hargita Megyei Önkormányzat támogatását s a szárhegyi kolostorba akkor már visszaköltözött ferencesek hozzájárulását élvezte. Az eszmecsere az erdélyi magyar irodalom időszerű kérdései körül forgott, a Bálint Tibor, Bogdán László, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Ferenczes István, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kolumbán Gábor, Kozma Mária, Lőrincz György, Tőzsér József, Zöld Lajos (és a találkozóra csak hozzászólását eljuttató Beke György) által ott elmondottak rövidített-szerkesztett szövegét a Székelyföld c. folyóirat közölte 2001. májusi számában. A tízéves időközökben megtartott három írótalálkozó a korba helyezett történelmi jelentőségén túl néhány olyan javaslat, kezdeményezés emlékét is őrzi, amelyek, az irodalom státusának azóta bekövetkezett alapvető változása ellenére, a romániai magyar irodalom továbbviendő örökségéhez tartoznak. Negyedik találkozó 2001-ben (máj. 10–12. között) – már nem Szárhegyen, hanem Hargitafürdőn, az Ózon Szállóban – ismét írótalálkozót tartottak a korábbi résztvevők Irodalom az utódállamokban témakörben. A Martos Gábor (Budapest), Balázs Imre József, Sántha Attila, Szigeti Lajos (Szeged) és Borcsa János előadásait követő vita főképp az erdélyi írótársadalom szervezeti kereteinek megteremtéséről, szükségességéről és lehetőségeiről folyt, anélkül, hogy valamely eredményre jutottak volna. A találkozó által kiváltott sajtópolémia sem vitte *előre az ügyet: 2001 nyarán – részben válaszul – fiatal írók egy csoportja megalakította az Erdélyi Magyar Írók Ligáját. Ötödik találkozó Újabb találkozóra – ismét Szárhegyen, Egyed Péter kezdeményezésére 2006-ban (szeptember 21–24. között) került sor, ezen Thomka Beáta (Budapest), Demény Péter és Elek Tibor (Budapest) tartottak vitabevezető előadást, amelyek, akárcsak az őket követő vita, a magyar irodalom egységéről és sokféleségéről, a felnövő írónemzedéknek az irodalommal szembeni elvárásairól szólt. A gyergyószárhegyi Alkotási Központ és a Székelyföld folyóirat patronálása ez alkalommal – megváltozott elvárások alapján – hatékonynak bizonyult: a találkozók kétévenkénti megrendezése biztosítottnak látszik. 9250 Chamberlin A 9250 Chamberlin (ideiglenes jelöléssel 4643 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Benutius Dániel Benutius Dániel (Brünn, 1653. július 21. – Bécs, 1699. augusztus 10.) jezsuita rendi szerzetes. Élete 1669. október 21-ben Leobenben lépett a rendbe. 1673–5-ben Grazban hallgatta a bölcseletet. Tanított Besztercebányán, Pozsonyban, Judenburgban és Leobenben. 1680-tól teológiát tanult Grazban, 1683-ban pappá szentelték. A harmadik probációt Leobenben végezte. Lelkipásztorként működöttt és házgondnok is volt néhány helyen. A rendtartomány magyar felé dolgozott 1685–6-ban Nagyszombatban, 1687-ben Trencsénben, 1690-ben Selmecbányán, 1695–6-ban megint Trencsénben, 1697-ben pedig Pozsonyban. Munkája Felicia ser. ac. pot. principis Joseph I. apostolici Hung. regis auspicia. Viennae, 1688. Jovan Stanković Jovan Stanković (szerbül: Joвaн Cтaнкoвић, Pirot, 1971. március 4. –) szerb válogatott labdarúgó. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (1): 1994–95 Jugoszláv kupagyőztes (1): 1994–95 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 1998 Wesenberg (Holstein) Wesenberg település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Groß Rönnau Groß Rönnau település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Cercomacra carbonaria A Cercomacra carbonaria a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Sclater és Osbert Salvin írta le 1873-ban. Előfordulása Brazília és Guyana területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint ültetvények és víz közeli területek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 14–15,5 centiméter, testtömege 14,5 gramm. Életmódja Kevés ismert. Rovarokkal táplálkozik, valószínűleg a pókokat is fogyaszt. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 19.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 19.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 19.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 19.) Kollig Kollig település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Épernon Épernon település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 5540 fő (2015). Épernon Raizeux, Émancé és Saint-Hilarion községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sárgáshomlokú pókmajom A sárgáshomlokú pókmajom (Ateles belzebuth) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a pókmajomfélék (Atelidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.) Naftol A naftolok a naftalin hidroxilcsoportot tartalmazó származékai, a fenolok közé tartoznak. Két izomer létezik ezek neve α-naftol (vagy 1-naftol) illetve β-naftol (vagy 2-naftol). Mindkettő színtelen kristályos vegyület, a β-naftol sárgás színű is lehet. Vízben rosszul, alkoholban, éterben jól oldódnak. A természetben a kőszénkátrányban fordulnak elő. Gyakorlati jelentőségük nagy, főként szerves színezékek gyártására használják őket. Kémiai tulajdonságaik A naftolok kémiai tulajdonságai hasonlítanak egymáshoz. Mindkettő savjellegű vegyület. Lúgokban oldódnak, só képződik. Oxidációval szemben érzékenyek. Vas(III)-klorid-oldat hatására színes csapadékot adnak, az α-naftol ibolya, a β-naftol zöld színűt. Szubsztitúciós reakciókra hajlamosak, a reakciókészségüket a gyűrűhöz kapcsolódó hidroxilcsoport növeli (aktiváló hatás). Előfordulásuk A természetben kis mennyiségben a kőszénkátrányban fordulnak elő. Előállításuk Az α-naftol az α-naftalinszulfonsav, a β-naftol a β-naftalinszulfonsav nátriumsójából állítható elő, nátrium-hidroxiddal végzett ömlesztés (alkáliömlesztés) útján. Felhasználásuk A naftolokat főként színezékek gyártására használják, de készülnek belőlük növényvédőszerek, például rovar- és gombairtószerek is. Kapor-csúcs Kapor-csúcs vagy más néven Koprova-csúcs (szlovákul Kôprovský štít) 2363,3 méter magas hegycsúcs a Magas-Tátrában, Szlovákiában. A Menguszfalvi-völgy felől szép sziklagúla formája van, a Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből) vad fallal tör fel, míg a Hlinszka-völgy oldalán végig omladékos lejtő húzódik a hegy tetejéig. Csúcsában három felől futnak össze a gerincek. ÉK felé a Szmrecsini-hágó (Fenyves-tavi-hágó) választja el a Csubrinától, DK-re tőle a Kapor-hágó (Koprova-hágó) széles nyílása fekszik, míg ÉNY. irányban igen hosszú oldalgerinc ágazik ki belőle, amely a Hlinszka- és a Szmrecsini-völgyet (Fenyves-tavi-völgyet) választja el egymástól. A Magas-Tátra legkönnyebben elérhető kilátóhegyei közé tartozik. Kilátása egyike a legszebbeknek. Megközelítése a Felső-Kapor-hágóból, a déli hegyoldalon készített ösvényen. A hágóból az ösvény kissé kitér a csúcsnak a hlinszka-völgyi omladékos D. lejtőjére, és ezen – balra a DK. gerinctől – szerpentinekben visz a csúcsra (30 p). Forrás Komarnicki Gyula : A Magas-Tátra hegymászókalauza ( Késmárk –Budapest, 1926) Olimpiai bajnok evezősök listája Az alábbi táblázatok az evezés olimpiai bajnokait tartalmazzák. Az olimpiai játékok első időszakában változatos, 2000 m-nél kisebb távokon küzdöttek, 1912 és 1936 között, valamint 1952-től azonban már a ma is hivatalos 2000 m volt a versenytáv. A nők csak 1976-ban kapcsolódtak be a játékokba. Férfiak Kormányos négyevezős, nyolcas * 1900-ban óvás miatt két érvényes döntőt rendeztek. ** 1912-ben ún. belvillás versenyt is rendeztek. Zdíkov Zdíkov település Csehországban, a Prachaticei járásban. Zdíkov Borová Lada, Čkyně, Vimperk, Nové Hutě, Vacov és Stachy településekkel határos. Lakosainak száma 1731 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mesterséges nyelv A mesterséges nyelv olyan nyelv, melynek szókészletét és nyelvtanát ember vagy emberek tudatosan tervezték, és nem természetes fejlődés során alakult ki egy kultúra részeként, természetes nyelvként. Míg a természetes nyelvek (a nemzeti nyelvek és nyelvjárások többsége) hosszú történeti fejlődés során, apró lépésekkel alakulnak, használóik szinte folyamatosan, bár többnyire öntudatlanul módosítják őket, és általános kommunikációs célokra szolgálnak (azaz gyakorlatilag bármilyen témáról lehet az ilyen nyelveken információt közölni), addig a mesterséges nyelvek többnyire dátumhoz és szerzőkhöz köthetően alakulnak ki, többnyire egy-egy szűk szakterület, érdeklődés vagy célszerűség szolgálatában, szabályaik nagy része tudatosan megformált, nem pedig a mindennapi használat által alakított, és többnyire jóval rövidebb életűek a természetes nyelveknél, viszont élettartamuk alatt sokkal állandóbbak. Hozzá kell tennünk, hogy a két fogalom: természetes és mesterséges nyelv közé nem feltétlenül vonható éles határ. A természetes nyelveknek számos, a mesterséges nyelvekre hasonlító jellemzője és rétege van (nyelvújítások, szubkulturális nyelvi rétegek), míg a mesterséges nyelvek elegendő hosszú ideig használva, felvehetik a természetes nyelvek olyan jellemzőit, mint pl. a változékonyság, valamint a szigorú szabályok konvencióvá szelídülése, vagy a szerzők kilétének elmosódása (pl. az elemi algebra mint formális nyelv). Céljuk szempontjából a mesterséges nyelvek több fő csoportra oszthatóak: a nemzetközi közvetítő nyelvek (ial: international auxiliaray languages) olyan mesterségesen létrehozott nyelvek, melyek a nemzetek különböző nyelvet beszélő tagjainak eszmecseréjét kívánják segíteni ( eszperantó ) a rejtjelezésre használt nyelvek a titkosszolgálatok, bűnözői és szélsőséges politikai csoportok, üzleti és ipari vállalatok, és más hasonló érdekcsoportok eszközei a titkos kommunikációra; a tudományos célból, például elméletek leírására, gépek működtetésére vagy gépekkel való kommunikációra használatos, többnyire formális nyelveket angolul újabban engineered languages nek nevezik a szakirodalomban. Ide sorolják az emberi kommunikációra készített, azonban az automaták nyelveihez hasonló logikai és nyelvészeti alapelvek mentén készített "ideális" és "filozófiai" nyelveket is, mint pl. a lojban . A művészi célból létrehozott mesterséges nyelvek (pl. sindarin , klingon ). A nyelvészet mesterséges nyelvekkel foglalkozó ágát interlingvisztikának hívják. Jelenleg a nyelvészek a mesterséges nyelvek számát körülbelül 1000-re becsülik[forrás?], de az egyes nyelvek kidolgozottsága jelentősen eltérhet egymástól. Többségük csak tervezet maradt, a gyakorlatban nem használják őket. Típusai A mesterséges nyelveket gyakran két csoportba sorolják: a priori nyelvek, melyek nyelvtanának és szókészletének nagy részét a kezdetektől újonnan készítették egy adott cél érdekében, és az a posteriori nyelvek, melyek nyelvtana és szókészlete egy már létező nyelven alapul, vagy ahhoz hasonló. Az a priori nyelvtervezés korszaka 1870-es évek végén ért véget. Közel ekkor fejeződött be a paszigráfiák korszaka is. A zonális nyelv olyan mesterséges nyelv, melynek szerkesztésekor az alapul vett forrásnyelvek egy nyelvcsaládból származnak. Ilyen módon beszélhetünk interszláv, intergermán stb. nyelvekről. Ilyen nyelv például a slovio. Egy mesterséges nyelvet lehetséges „anyanyelvként” beszélni akkor, ha valakit szülei gyerekkorában ismertetnek meg a nyelvvel, például az eszperantót becslések szerint 200-2000 személy használja anyanyelvi szinten. Volt próbálkozás egy klingon anyanyelvű gyerek felnevelésére, azonban a szótár nem volt elég nagy ahhoz, hogy egy otthonban felmerülő összes fogalom leírható legyen vele, például a szótár kiegészített változatának megjelenése előtt nem volt szó az „asztal” megnevezésére (azóta van: raS). A mesterséges nyelvek története Ókori nyelvészeti kísérletezések A klasszikus antikvitás kezdete jelenti a nyelvtani spekulációk elterjedését, melyre példa többek között Platón „Cratylus”-a. Ebben Hermogenes azt vitatja, hogy a szavak nem kapcsolódnak eredendően a jelentésükhöz; mindenki „valami sajátosat vetít a dologra”. A „Deipnosophistae” harmadik könyvében Naukratiszi Athénaiosz a szicíliai Dionüsziosz és Alexarkusz történetét meséli el. Dionüsziosz nyelvújítást kísérelt meg olyan szavakkal, mint a menandrosz „szűz” (a menei „várakozás” és andra „férj” szavakból), menekratész „oszlop” (a menei „egy helyben marad” és kratei „erős” szavakból), vagy ballantion „dárda” (a balletai enantion „valaki felé hajítani” szavakból). Habár elterjedtebb görög kifejezés ezekre a parthenosz, sztulosz és az akon. Macedóniai Alexarkusz, Kasszandrosz király testvére, alapította Uranopolisz városát. Athénaoisz beszámol Hérakleidész Lembosz történetéről, melyben Alexarkusz egy „különös szókészletet vezet be”: a kakast „hajnal-kiáltónak”, a borbélyt „halandó-borotválónak”, a drachmát „megmunkált ezüstnek” és a hírnököt „nagy-hangúnak” (görögül aputész, az éputa szóból) nevezte. Írt egyszer a kaszandreai állami hatóságoknak: „Abból, ami ebben a levélben áll, véleményem szerint, még egy püthiai isten sem értene semmit.” A klasszikus filozófusok által javasolt nyelvtan mechanizmusa létező nyelvek értelmezésére teremtetett (mint például a latin, görög vagy szanszkrit), és nem használták új nyelvtani rendszerek létrehozására. Pánini, aki nagyjából Platón kortársa volt, szabályrendszert alkotott a nyelvek értelmezésére, oly módon, hogy nyelvtanának a szövege természetes és mesterséges nyelvek keverékének tekinthető. Korai mesterséges nyelvek A legkorábbi mesterséges nyelveket inkább tartották „természetfelettinek”, misztikusnak vagy isteni eredetűnek, mint „szerkesztettnek”. A Lingus Ignota, melyet Szt. Hildegard jegyzett fel a 12. században; valójában egy misztikus ének. Fontos példája még a közel-keleti kultúrából való Balaibalan, mely a 16. században keletkezett (Higley, 2007). A kabbalista nyelvtani spekuláció arra irányult, hogy megtalálja az Ádám és Éva által beszélt eredeti nyelvet, amely elveszett a bábeli zűrzavarban. Dante Alighieri, a De vulgari eloquentia című művében keresi azt az ideális olasz nemzeti nyelvet, mely megfelel irodalmi használatra. Ez az első erre irányuló keresztény törekvés. Ramon Llull Ars Magna-ja a tökéletes nyelv tervezete, mellyel a hitetleneket meggyőzhették a keresztény hit igaz voltáról. Alapjában véve ez a kombinatorika egy adott fogalomcsoportra történő alkalmazását jelentette. A reneszánsz korszakában a lulli és kabbalisztikus ideákat egy varázslatos kontextusban ábrázolták, ami kriptográfia alkalmazását tette szükségessé. A Voynich kézirat valószínűleg ennek példája. Nyelvtökéletesítés Az ókori Egyiptom, nevezetesen Hórapollón Hierogliphikája, valamint a kínai írás iránt való érdeklődés egy tökéletes írott nyelv kidolgozásának fontosságára irányította a kor emberének figyelmét. Johannes Trithemius próbálta bemutatni Steganographia és Polygraphia című műveiben miként lehet minden nyelvet egyetlen nyelvre leredukálni. A 17. század során, rózsakeresztesek és alkimisták kutatták a varázslat nyelvét (mint John Dee és az általa teremtett Énóki nyelv). Jakob Boehme az érzékek „természetes nyelvé”-ről beszélt 1623-ban (Natursprache). A reneszánsz zenés nyelveit összekötötték a misztikummal, varázslattal és alkímiával, sőt időnként a madarak nyelvének nevezték. A Solresol nyelvet François Sudre dolgozta ki 1827-ben, ezzel egy pragmatikusabb kontextusba helyezve a koncepciót. A 17-18. század: a filozófiai nyelvek megjelenése A 17. században sok törekvés irányult „filozófiai” és „tényeket mellőző” nyelvek konstrukciójára: Francis Lodwick: A Common Writing (1647) és The Groundwork or Foundation laid (or So Intended) for the Framing of a New Perfect Language and a Universal Common Writing (1652) Sir Thomas Urquhart: Ekskybalauron (1651) és Logopandecteision (1652) George Dalgarno: Ars signorum (1661) John Wilkins : Essay towards a Real Character, and a Philosophical Language (1668) Ezek a korai mesterséges nyelvek hierarchiai osztályozási rendszereket hoztak létre. Leibniz hasonló szándékkal írta meg „lingua generalis”-át 1678-ban, melyben karakterek lexikonjára alapozta a felhasználó esetleges számításait – automatikusan igaz állítást teremtve – és mintegy melléktermékként létrehozva a bináris rendszerben történő számítást. Nem csak a nyelvtan lecsökkentésére és modellezésére irányultak ezen törekvések, hanem próbáltak minden tudást karakterekbe vagy hierarchiákba rendezni. Így alakult meg többek között az Encyclopédie. Sok 17-18. századi mesterséges nyelv paszigráfia, vagy csupán írott formában létező nyelvek beszélt forma nélkül, esetleg beszélt formával, ahol a kiejtés hasonult az olvasók anyanyelvéhez (Leopold Einstein, 1992). Leibniz és az enciklopédikusok felismerték, hogy lehetetlen az emberi tudást egyértelműen egy ágrajzba rendezni, és következésképpen megszerkeszteni egy tényeket és tudást mellőző nyelvet a koncepciók ilyenfajta osztályozása alapján. D’Alembert bírálta a korábbi századok filozófiai nyelveit Charactére című feljegyzésében. Az Encyclopédie után a hasonló nyelvek kidolgozása csak a bolondok passziója maradt. Különböző szerzők, anélkül, hogy tisztában lennének eme ötlet történetével, folytatták a taxonómikus filozófiai nyelvek kidolgozását egészen a 20. századig. A legfrissebb megtervezett nyelveknek szerényebb céljaik vannak; némelyiknek határt szab egy speciális terület, mint pl. a matematikai formalizmus vagy kalkulusz, másokat arra terveztek, hogy kiküszöböljék a szintaktikai kétértelműséget (pl. Loglan és Lojban) vagy maximalizálják a tömörséget (pl. Ithkuil). 19-20. század: segédnyelvek megjelenése Már az Enciklopédia beszámol kezdetleges segédnyelvekről. Joachim Faiguet de Villeneuve a Langue című írásában röviden beszámol a francia egy „szófukar”, erősen szabályozott nyelvtanú változatáról. A 19. század során zavarba ejtő mennyiségű változat jelenik meg hasonló segédnyelvekből, Louis Couturat és Leopold Leau a Historie de la langue universelle-ben (1903) 38 változatról számolnak be. Az első ezek közül, mely nemzetközi hatással is bírt a Johann Martin Schleyer által bemutatott volapük, mely egy évszázad alatt úgy elterjedt, hogy 283 volapük klub létesült szerte a világban. Azonban véleménykülönbségek Schleyer és a nyelv pár kiemelkedő használója között szakadáshoz vezetett, és az 1890-es évek közepe táján feledésbe merült, utat engedve az eszperantónak, melyet Lazar Markovics Zamenhof mutatott be 1887-ben. Jelenleg az interlingua a legtöbbek által beszélt segédnyelv, melyről 1951 lehetett először hallani, miután a International Auxiliary Language Association megjelentette az interlangua-angol szótárat. Az eszperantó sikere azonban nem vette el a kedvét másoknak attól, hogy új nyelveket konstruáljanak; Leslie Jones megalkotta az eurolengót, melyben az angol és spanyol elemeket keveri, He Yafu a mondlangót, mely jellemzően angol gyökerekkel bír latin helyett. A loglan a segédnyelvek alapvető funkcióját, a használhatóságot szem előtt tartva lett megkonstruálva, ennek ellenére csak kevés ember beszéli hasonló nyelvek bármelyikét is. A Robot Interaction Language (2010) egy beszélt nyelv, mely az emberek és robotok közötti optimális kommunikációt hivatott biztosítani; az embereknek könnyű megtanulni, és a robotok beszéd észlelő algoritmusaira van optimalizálva. Művészi nyelvek A művészi nyelvek célja a szépség irodalmi, és esztétikai szempontból. A korai modern irodalomban bukkantak fel először (utópiákban jellemző), azonban csak a 20 (Higley, 2007). század elejétől ismerik el a művészi nyelveket komoly irodalmi/nyelvészi teljesítménynek. A Mars hercegnője Edgar Rice Burroughstól valószínűleg az első regénye volt a 20. századnak, ahol konstruált nyelv felbukkan. J. R. R. Tolkien volt az első, aki egy kitalált nyelvcsaládot alkotott meg, valamit az első akadémikus, aki a művészi nyelvekről értekezik „A Secret Vice” címmel 1931-ben egy konferencián. (Orwell újbeszélje a segédnyelvek szatírájaként van számontartva.) A 21. század hajnalára általános jelenséggé válik, hogy a science-fiction illetve fantasy világok saját nyelvvel/nyelvekkel bírnak, vagy még gyakrabban csak egy meglehetősen korlátozott szótárral, ami a nyelv létezését sejteti. Ilyenekkel találkozhatunk például a Csillagok háborúja, Star Trek, Csillagkapu, Trónok harca, az Avatar vagy a Dűne világaiban, illetve a sci-fi jellegű videojátékokban is. Emberi felhasználású nyelvek Amelu Antido Arcaicam Esperantom Ceqli Comunleng Dastmen-Dactmen Egyszerű angol nyelv (Basic English) Ekspreso Eszperantó Eurolatin Europanto Fasile Folkspraak Gestuno ( jelnyelv ) Idiom Neutral Ido Intal Interlingua de IALA Intersistemal Ithkuil Kotava Latino sine flexione (Interlingua ként is ismert, nem összetévesztendő az IALA -féle Interlingua nyelvvel ) Lingua franca nova Lingua ignota Lingvologia Lojban (és TLI Loglan) Mundolinco Novial Novalo Kínai mandarin Occidental (Interlingue ként is ismert, nem összetévesztendő az IALA -féle Interlingua nyelvvel ) Romanica Romanid Romanova Szanszkrit Slovio Solresol Sona Toki Pona Uropi Xynder Volapük Gépi fordítást segítő nyelvek Lojban Lincos Nem beszédre tervezett nyelvek jelbeszéden alapuló nyelvek, mint a Gestuno a katonai, építőipari, sport- stb. körökben alkalmazott kézjelek Bliss szimbólumok a Leet (1337), a gamerek nyelve Tudásreprezentációs nyelvek CycL (Douglas Lenat Cyc projektjéből) KIF (a SUO projekt használja) Loom (a Dél-kaliforniai Egyetem Loom projektje) Padremoñal nyelv , a spanyol nyelv " népies " változata, Francesc Ojeda Briones nyelvész alkotása Képzeletbeli világok és emberek nyelvei Quenya - a J. R. R. Tolkien által alkotott 12 mesterséges nyelvek egyike. A tündék egyik nyelve. Főleg A Gyűrűk Urából ismert. Sindarin a J. R. R. Tolkien által alkotott 12 mesterséges nyelvek egyike. A tündék egyik nyelve Babel-17, Samuel Delany Babel–17 művéből Brithenig, Andrew Smith – Ill Bethisad Drac, az idegenek nyelve Barry B. Longyear Kedves ellenségem művében Goa’uld nyelv a Csillagkapu c. filmsorozatban Klingon , romulán, vulkáni, kardassziai, ferengi és vorta nyelvek a Star Trek filmekből és sorozatokból Láadan, Suzette Haden Elgin Native Tongue sci-fi művéből és folytatásaiból Középfölde nyelvei : sindarin , quenya ; khuzdul J. R. R. Tolkien műveiből Nadsat, Anthony Burgess Mechanikus narancs (A Clockwork Orange) c. művéből Na'vi , a 2009-es Avatar filmbéli Pandora hold lakóinak nyelve Nitan, Görgey Etelka Csodaidők c. művéből Orghast, Peter Brook és Ted Hughes azonos nevű drámai művének kitalált, mágikus nyelve Pravic, Ursula K. LeGuin A kisemmizettek (The Dispossessed) c. művéből Syldavian, Hergé Tintin történeteiből Újbeszél , George Orwell 1984 c. művéből Újmagyar , a XXX. század magyar nyelve , a Mézga család c. rajzfilmsorozatból Wenedyk, Jan van Steenbergen – Ill Bethisad restituált ómagyar nyelv – Kodolányi János rekonstrukciója a tatárjárás kori magyar nyelvformáról az ormánsági magyar nyelvjárás alapján. Halandzs, sellő nyelv és a troll nyelv a Harry Potter regényekből Énoki nyelv, John Dee 16. századi gondolkodó és okkultista naplójából ismert, az angyalok állítólagos nyelve. Az Odaát sorozat epizódjaiban hallható. Nyelvi játékok Geringoso Pig latin Ubbi dubbi Verlan Eszperente (nem eszperantó ) Dokumentumfilm A dokumentumfilm széles kategóriája azon filmeknek amelynek célja a valóság "dokumentálása". Ez lehet vizuális ábrázolás is szavak, cselekményes történet nélkül; de leggyakrabban valós eseményekről és emberekről szól, tényeken alapul. Utóbbi eredete a filmhíradókban gyökerezik. A műfaj megnevezése a francia Documentaire kifejezésből származik, amelyet eredetileg útifilmekre használtak. Sok esztéta szerint az igazi dokumentumfilmnek tartalmaznia kell a szociális értékeket, azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági körülményeken javítani lehessen. Története Angliában Scott kapitány déli sarki expedíciójáról gyártottak 90 perces dokumentumfilmet, ami 1911-ben jelent meg. Az USA-ban D. W. Griffith forgatta a Pancho Villa által vezetett mexikói népfelkelésről szóló filmet, melyeket műtermi felvételekkel kombinált össze. 1914-ben John Ernest és George M. Williamson tengeri filmeket készítettek. A kreatív filmes dokumentarizmus az USA-ban Robert Flaherty filmjeivel született meg 1922-ben, aki az eszkimók életéről forgatott filmeket. Oroszországban Dziga Vertov létrehozta az orosz dokumentaristákat összegyűjtő Kinoglanzt a 20-as években. Itt vágási és egyéb képmanipulációs eljárásokat alkalmaztak. Leghíresebb filmje a rejtett kamerás technikát használó Ember a felvevőgéppel lett. Szergej Mihajlovics Eisenstein Október című filmje a szocialista forradalom élményeit egy dokumentumfilm hitelességével keltette életre. A szovjet filmesek munkái gyakran szolgáltak propagandafilmnek. A kor filmjei nem foglalkoztak a társadalom mondanivalóival. A Nanook viszont bebizonyította, hogy a mindennapi élet bemutatása is kelthet drámai hatást a nézőkben. Vertovék megmutatták, hogy a szovjet montázs alkalmazásával befolyásolhatják a nézők érzelmeit. Walter Ruttmann 1927-ben bemutatott Berlin, egy nagyváros szimfóniája című mozija már impresszionista hatást ért el. A következő évtizedben Grierson, skót tudós a kommunikációs média társadalomra gyakorolt hatását tanulmányozta. Leni Riefenstahl Az akarat diadala, illetve a Berlini Olimpia című filmjei lenyűgöző erővel mutatták be a nácizmus filmkészítésre gyakorolt hatását. Leni eredeti képi és kamerai megoldásokat alkalmazott filmjeiben. Az előbbi a nemzetiszocialista párt nürnbergi taggyűlésén készült, a másik a németség faji felsőbbrendűségének állít emléket, Göbbels utasítása és ízlése szerint. A Szovjetunió propagandafilmjeit gyakran híres filmrendezők készítették, például Jean Renoir. A második világháború kirobbanását követően a dokumentumfilm szárnyalása kezdődött meg Hollywoodban, a háborús propagandafilm élére Frank Capra, John Huston és Walt Disney állt. A világháború vége visszaesést okozott a dokumentumfilm gyártásban. Kelet-Európában az állami támogatás révén szünet nélkül születtek meg a központi kormányzatok propagandafilmjei. Magyarországon Gyarmathy Lívia, Ember Judit, Forgács Péter, Csőke József és Sára Sándor váltak elismert dokumentumfilmessé. Napjainkban nem egy műholdas televízió csatorna működik, amely napi 24 órájában kizárólag dokumentum filmeket sugároz: Spektrum, National Geographic. Játékfilmesek dokumentumai A leghamisabb film a dokumentumfilm – írja François Truffaut. Godard viszont egész életében egy végtelen filmhíradót szeretett volna készíteni. Ismert vándormotívum az a rendezői vágy, hogy milyen jó is volna egy gyufásskatulyáról filmet csinálni. Még mindig a dokumentumok hamisságánál tartunk. Ha a filmrendezők titkos vágyát, hogy ugyanis filmet lehetne csinálni egy gyufaskatulyáról, valaki megvalósítaná – azt a filmet csakis fikcióként bámulhatnánk. (Különben mi értelme volna, hogy a vásznon nézzük, s ne a dohányzóasztalon?) Alfred Hitchcock legdédelgetettebb terve az volt, hogy az étel, a táplálék körforgásáról forgat nagy filmet. Ő talán dokumentumnak hitte volna (a világ első nem-hazug dokumentumfilmjének), a néző fikciós játékfilmnek. Két megkerülhetetlen példánál időznék kicsit el, a dokumentumfilm történetének klasszikusainál. A Nanook (és Flaherty másik sokat idézett klasszikusa, a Louisianai történet) hamisítatlan játékfilm, mindkettő megrendezett jelenetekre épül. Az a furcsa bennük azonban, s azért (is) remekművek, mert játékfilmként sem hamisak: igazi dokumentumok. Ilyen furcsa és logikátlan a művészet. S itt a harmadik példa. „A kecske és a füst”. Buñuel egy elképesztően nyomor pusztította vidéken forgat, ahol termőföld nincs, csak sziklák, s a kenyér ismeretlen. A nyomorgók szikláról lezuhant kecske húsát eszik. Buñuel türelmetlenül kiigazítja a valóságot. Nem várta ki, míg a kecske lezuhan: lelövette a sziklán. Árulkodó kis füstfelhő gomolyodik a kép bal sarkán. Csalt a rendező. Apróság talán, de az már nem, hogy filmjének alapja, a kiindulópontja is vitatható talán. Ugyanis, mint Buñuel később elmondja, a Hurdes vidékének csak a felső tája kősivatagi, kenyér- és növény nélküli pokol, jó néhány hurdesi település nem él nyomorban. A film erről hallgat. A szikár tényfeltáró alapréteg fölébe kerekedik a metafizikai sík. A filmet áthatja a halál mindenhatósága, a kakasfej-letépési viadaltól a filmet záró éjjeliőr-szövetségéig. A rendezők nem avatkoznak a valóságba, csak átitatják saját személyiségükkel. Magyar dokumentumfilm A magyar dokumentumfilmes hagyományra szembeszökően jellemző a szubjektív fogalmazás és látásmód. „Emberléptékű hagyomány” – írta egy méltatás a Pócspetrire célozva, jogosan. A Recsk, a Cséplő Gyuri, A Dunánál megkerülhetetlen példája is ide kívánkozik. E filmek érzelmekhez (is) szólnak. Bennük áldozatok beszélnek és emlékeznek. Gyakoriak a könnyek. Egyedi sorsokat követnek. Játékfilmes elemekkel élnek, sőt gyakran zavarbaejtően a játékfilm határán imbolyognak. Nem tárgyilagos oknyomozás ez a folyamat, hanem hínáros sorsokba merülés, véletlenekkel, elkanyarodásokkal, zűrzavarral. E filmfajtának legutóbbi nagy művészi eredménye Almási Tamás Meddő című, sorskövető dokumentuma. Munkanélküliek. Vashulladék-lopás és kilakoltatás élőben. A vashordalék kibányászása és elhordása a valóság játékfilmes módon való rekonstruálása (legalább részben). A mázsás kőzetdarabokat réten és salakhegyek mellett cipelő szereplőket kísérő kamera játékfilmben is így követné őket: nem nézhetnek a kamerába, „hamisan” úgy tesznek, mint más napokon, amikor nincs ott semmiféle kamera. Eljátsszák saját munkájukat. Rekonstruálják önmaguk tetteit. Ezzel szemben a film másik fő képsora, a kilakoltatás cinéma direct, a kamera itt csak felveszi a jelenléte nélkül is bekövetkező eseményt. Vannak aztán a kérdező epizódok: interjú-riportfilmekben megszokott pillanatok. Nem „tiszta” oknyomozás tehát a Meddő: rendezője a tényfeltárásnál is fontosabbnak tartja a játékfilmes érzelmi hatást. Csak doktrinér módon lehet hibáztatni ezt a módszert. Elvek és módszerek önmagukban nem minősíthetnek. Minden bizonyító példának a bizonyító ellenpéldája is lehet igaz, lehet hamis. Hogy dokumentum-szereplők úgy tesznek, mintha nem volna ott a kamera? E módszer Schiffer Pártfogolt című filmjében kudarcot vallott, hamis lett az eredmény; más (fentebb említett) Schiffer-filmek ugyanezzel a módszerrel a magyar dokumentumművészet nehezen felülmúlható csúcsai. Nem szerencsések az efféle prekoncepciók soha, de legkevésbé a megszámlálhatatlan alrendbe sorolható, sokféle dokumentumfilm esetében. Bár senki nem tudja meghatározni, mi is a valódi dokumentum, az nyilvánvaló, hogy a „beszélőfejes” interjúmódszer is járhat művészi sikerrel, mint Sára Sándor Pergőtűze esetében láttuk. De egy majdnem ellenkező pólusú módszerrel, a játékfilmhez közelebb állva, a fikciós határmezsgyét bátran megközelítve is sikerülhet a valóság mélyére kerülni, miként Schiffer Pál, vagy akár az interjúalanyokat nógatva, horribile dictu „vezetve” is, mint a Pócspetriben Ember Judit tette. A legjelentősebb dokumentumfilm fesztiválokat Bolognában, Brüsszelben, Budapesten, Lipcsében, Edinburgh-ben és Velencében rendezik. q:Nádas Péter Rendező: ifj. Schiffer Pál Dokumentumfilmek szavak nélkül Kísérleti dokumentumfilmek közé sorolják a Qatsi trilógiát (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, Naqoyqatsi) és a Világok arca: Baraka-t, melyek egyedi filmes nyelvezetükről váltak ismertté. Nem tartalmaznak szövegeket, dialógusokat, csak zenével és képpel ábrázolnak. Dokumentumfilmes műfajok Portréfilm Werkfilm Koncertfilm Természetfilm Útifilm Ismeretterjesztő film Beaurains Beaurains település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 5529 fő (2015). Beaurains Tilloy-lès-Mofflaines, Mercatel, Neuville-Vitasse, Achicourt, Agny és Arras községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Adács Adács község Heves megyében, a Gyöngyösi járásban. Fekvése A Mátraalja déli részén fekszik. Lakosság száma: 2917 fő Belterület: 216ha Külterület: 3578ha Adács Heves megye délnyugati részén fekszik. Megközelíthető a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonalon, és az M3-as autópályán. A falu tengerszint feletti magassága a 120m-t nem éri el. Magán a községen víz nem folyik keresztül. Növény és állatvilága alföldi jellegű. Erdőterülete csekély. Története Már a késő bronzkorban lakott terület volt, melyet a falu határában feltárt temető bizonyít, melynek leletanyaga az Egri Vármúzeumban találhatók. Adács az Aba nemzetség ősi birtoka volt, mely eredetileg a nemzetség három ágáé; a Kompolthi, a Csobánka és az Adácsi ágaké volt. 1323-ban Adach névalakban említették. Ekkor Károly Róbert király Kompolt fia Pál fia Imrének, az ugyane nemzetségből származott Csobánka Péter fia Páltól elvett itteni birtokát adományozza, több más, Heves és Abaúj vármegyékben fekvő birtokkal együtt, a rozgonyi hadjárat alatt szerzett érdemeiért. Kompolthi Imre, aki 1324-ben siroki várnagy volt, 1337-ben az e nemzetségből származó Adácsi Miklóstól 60 márka garasért megvette annak birtokát, ezzel az egész helység ura lett. Imre fiai közül János (1341–1351) a Visontai család, és Imre (1343–1351) a Detki család őse. Adács az 1348. évi osztozkodáskor Imre harmadik fiának, Istvánnak jutott. Az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzék szerint Adácsnak már ekkor önálló plebániája volt. Temploma a 16. században épült. Adács a 15. században, 1421–1474 körül vámszedő hely volt, 1426-ban a Palóczyak kezére került. E család kihalása után Ráskay Zsigmond, őt követően Perényi Péter, majd Bebek Ferenc birtokában volt. 1614-től Bosnyák Tamás füleki várkapitány, ezután Balassa Imre örökölte. 1683 után Koháry István kapta birtokul. 1693-ban gróf Koháry Istvánnak e településen 13 jobbágytelke volt. 1741-ben még mindig a Koháryaké, gróf Koháry András József tábornok birtoka volt. 1746-ban gróf Illésházy József vásárolta meg a falut, s 1759-ben gróf Batthyány György örökölte. Ettől kezdve másfélszáz éven keresztül a Batthyány család volt a földbirtokos. Adácson 1863-ban egy tűzvészben 8–10 ház leégett, 1868-ban pedig kisebb földrengés volt. Ide tartoztak a 20. század elején Kenyérvár, valamint Józseftanya, mely Haraszty Tivadar birtoka volt, Józseftanya (Olgamajor néven is szerepelt), továbbá Istvántanya, (1903-ig Andrétanya), Jánostanya (azelőtt Bencsiktanya), Alajostanya (azelőtt Farkastanya) és Monostordombi tanya , mely Czudariktanya néven is ismert volt. A falu helye a középkorban egyes források szerint a Telek-dűlőben feküdt, 1706-ban a falu elpusztult, lakói 1712-ben költöztek a jelenlegi helyre. 1773-ban használt községi pecsétnek címeralakja sarló, ekevas meg búzakéve, körirata: "Adacsi pecsetnyomo". 1910-ben 3627 római katolikus magyar lakosa volt. A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Infrastruktúra, gazdaság A teljes infrastruktúra kiépült a községben. A villamosítást 1966-ban fejezték be. Valamennyi lakás vezetékes ivóvízzel van ellátva. A gázbekötésre 1990-ben került sor. 2005-ben kiépült s szennyvízhálózat és a kábeltévé rendszer. A vállalkozások köre viszonylag szűk. A megélhetési lehetőséget tekintve ma már a legnagyobb munkáltató a MÁV, sokan Visontára vagy Gyöngyösre járnak el dolgozni. A község határában található a halastó, kedvelt kirándulóhely. A tó mellett közel százötven kis üdülő épült az elmúlt években. Nevezetességei, rendezvényei Római katolikus templom, kora barokk stílusú , a főoltára késő gótikus stílusú . A templom előtti kőkereszt (1807) Szent Magdolna-kereszt (1801) Nepomuki Szent János -szobor (1779) Több műemléknek nyilvánított lakóház található, melyek a 19. századi népi építkezésének emlékei. József Attila Művelődési Ház Határon Túli Magyarok Találkozója Országos Színjátszó Fesztivál Híres emberek Itt született 1911. január 23-án Bánk József egyházjogász, váci megyés püspök (1969-1974 és 1978-1987), egri érsek (1974-1978). San Ferdinando (Nápoly) A San Ferdinando templom Nápoly történelmi központjában, a Piazza Trieste e Trentón. Története Az eredetileg igen díszes külsejű, ma igen egyszerű homlokzatú templomot 1665-ben építették a jezsuiták számára. Xavéri Szent Ferenc tiszteletére épült (olaszul San Francesco Saverio), aki Loyolai Szent Ignác mellett a jezsuiták rendjének egyik alapítója volt. Miután a jezsuitákat 1767-ben kiűzték Nápolyból, a templom az egyik lovagrend tulajdonába került és hálából a királyról nevezték el. A 19. század elején egy egyházi társaság tulajdonába került át. Itt komponálta Pergolesi a világhírű Stabat Materét. A templom belsejét Assisi Szent Ferenc életét bemutató freskók díszítik. Holzkirch Holzkirch település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 264 fő (2014). Talling Talling település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Hărăşti Hărăşti falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsóvidra községhez tartozik. Aranyosponor irányából a DC 185-ös községi úton közelíthető meg. Az 1956-os népszámlálás előtt Poieni része volt. 1956-ban és 1966-ban 204, 1977-ben 88, 1992-ben 9 lakosa volt, 2002-re pedig elnéptelenedett. Az elnéptelenedést főleg a víz hiánya okozta. Erjesztőbaktérium Az erjesztőbaktériumok a baktériumok azon fajtái, melyek a növények szénhidrátjait lebontva különböző savakat termelnek. Ez a folyamat az erjesztés és az alkohol, szesz és az élelmiszerek (pl. aludttej, kefir, joghurt, kovászos uborka, vaj, sajtok) gyártásban, valamint a takarmányok tartósításában (silózás) használatos. Világos vagy néha barna sör, többszörös érleléssel készül és alkohol toleráns erjesztőbaktérium-törzset alkalmaz, mely jobban kihozza az alkoholt és az ízeket. A kérődzők bendőjében lévő erjesztőbaktériumok jelentős metántermelők. Az erjesztőbaktériumok egy része képes a fehérjék lebontására is. Fajtái ecetsavas erjesztő baktériumok vajsavas erjesztő baktériumok Erjesztőbaktérium az irodalomban Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije című regényében az egyik főszereplő Kilgore Trout, a vesztes ismeretlen sci-fi-író, akinek novellái többször felbukkannak a történet során. A történetben két erjesztőbaktérium az élet értelméről filozofál, miközben szép lassan megfulladnak, lényegében a saját ürülékükben, és végig fogalmuk sincs róla, hogy pezsgőt gyártanak. Barbarics Bálint Barbarics Bálint (Kiskomárom, 1751. február 21. – Győr, 1825. március 29.) Benedek-rendi szerzetes. Élete 1773. november 7-én a szerzetesi fogadalmat letette és 1776. december 21-én misés pappá szentelték. 1802–1803-ban alprior és a szentmártoni plébánia igazgatója; 1803-tól 1808-ig az egyházi történet és jog tanára Győrött; 1808 és 1810 között ugyanott spiritualis; 1810–1814 között a dömölki apátság házfőnöke; innét ismét Győrbe ment spiritualisnak, s e tisztet haláláig betöltötte. Munkái Compendium historiae christianae… praelectum clericis o. s. B. 1806 et 1808. (Jaurini 4° 408 lap) (kézirat a pannonhalmi könyvtárban) Levelei Révaihoz Komáromból 1801–1802. (6 db, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában) Gyurcsok József Gyurcsok József (Vác, 1951. január 31. – Gyöngyös, 2017. április 11.) magyar médiaszemélyiség, saját megfogalmazásában „sámán-táltos népi energiagyógyász” és egyházalapító tanító. Villanyszerelőként dolgozott, mielőtt „energetikai gyógyászattal” kezdett foglalkozni. Elsőként vezetett „távgyógyító” műsort a Budapest Televízióban, amelyben a szkeptikusok körében nagy felháborodást kiváltva szuggesztióval „gyógyította” az őt emelt díjas telefonszámon felhívó reménykedő, jellemzően idős korú betegeket. 1996-ban létre hozta az Egyetemes Szeretet Egyházat, amit kritikusai szerint az is motiválhatott, hogy megfelelő képzettség híján enélkül nem folytathatott volna természetgyógyászati tevékenységet. Kismarosi tanyáján gyógyító központot működtetett. Hosszú betegeskedés, több agyvérzés után 2017. április 11-én, Gyöngyösön hunyt el. Április 28-án az Érdi Nagytemetőben kísérték utolsó útjára. Könyvei A szeretet újjászületése (1995, Myra Sunshine-nal) Megérint a jövő (1995, Myra Sunshine-nal) 996-1996 Egy Szakrális Királyság vége- és kezdete (1997) Vallomás. Találkozásom Istennel ; Kornétás, Bp., 1999 Havilapok Esélyadók. Gyurcsok József és társainak havilapja ; főszerk. Kiss Csaba; Engedjétek Hozzám a Gyermekeket Kiknek Nem Adatott Meg az Egészség Alapítvány Bp., 1994-1995 Új! Esélyadók. Gyurcsok József havilapja ; főszerk. Kiss Csaba; Esélyadó Alapítvány, Nagymaros, 1996-1997 Lelkünk tükre. Gyurcsok József havilapja ; főszerk. Gyurcsok József, szerk. Pálesz Béla; Egyetemes Szeretet Egyháza, Nagymaros, 1997-1998 Wulverdinghe Wulverdinghe település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 314 fő (2015). Wulverdinghe Millam, Lederzeele, Saint-Momelin, Volckerinckhove és Watten községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: San Fernando (metróállomás) San Fernando metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 7-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 7-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: La Rambla (Pitis) Jarama (Hospital del Henares) 1999–2000-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1999–2000-es olasz labdarúgó-bajnokság jelenlegi formájában a 68., összességében pedig a 98. olasz elsőosztályú labdarúgó-bajnokság. Egészen az utolsó fordulóig várni kellett a bajnokavatásra. A Scudettóért a Juventus illetve a Lazio versengett. Előbbi 71 utóbbi 69 ponttal várta a záró fordulót, ahol a fővárosiak a Regginát fogadták míg a zebrák a Perugia otthonába látogattak. A Juventus mérkőzését a heves esőzés miatt a 82. percben félbe kellett szakítani. Eközben a Lazio sima 3–0-val abszolválta a mérkőzést. Pierluigi Collina nem sokkal később lejátszatta a maradék 8 percet, ám az eredmény nem változott, így a Lazio - története során másodszor - bajnok lett. Csapatok Kiesett csapatok A következő csapatok estek ki az előző idényben: Salernitana Calcio 1919 UC Sampdoria Vicenza Calcio Empoli FC Feljutott csapatok A következő csapatok jutottak fel a másodosztály előző idényéből: Hellas Verona FC Torino FC Reggina Calcio US Lecce A bajnokság végeredménye Forrás: Almanacco Illustrato del Calcio - La Storia 1898-2004, Panini Edizioni, Modena, September 2005 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.1 Fiorentina indult az UEFA-kupában, mert az Olasz kupa két döntőse kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Rájátszás A olasz bajnokságban pontegyenlőség esetén a kupaszereplést vagy kiesést jelentő helyeken úgynevezett Spareggio-t, más néven rájátszás rendeznek. Csak a következő szezonbeli kupaindulás vagy kiesés szempontjából semleges mérkőzések esetén dönt a gólkülönbség, illetve a több rúgott gól. A mérkőzést 2000. május 23-án Veronában rendezték. Az Inter a Bajnokok Ligája selejtező 3. fordulójában indult. A Parma az UEFA-kupában indult. Góllövőlista 24 gól Gólkirály : Andriy Shevchenko ( AC Milan ) Vasváry-Tóth Tibor Vasváry-Tóth Tibor (Budapest, 1962. szeptember 26. –) magyar író, teológus, filozófus, könyvtáros, költő, zeneszerző Életpályája Az Evangélikus Teológiai Akadémián végzett. Pályáját Párizsban kezdte (1980–1981); a Kérdőjel progresszív rock együttesben gitáros-énekes (1982); az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda munkatársa (1985); a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának kurátora (1988); hollandiai stúdiómunka (1989–1990); evangélikus lelkész Rákospalotán (1991); a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Különleges Tudakozó tájékoztató könyvtárosa (1993); és a Yes Egyesület (Magyarországi Progresszív Zenei Képviselet) elnöke (1995); a Közel a peremhez lap szerkesztője, rock esztéta (1996); szakkönyvtáros (1998); egyiptomi utazás (2003–2004); tevékenységi területe: a rock zene, a magyar költészet, a magyar nyelv, és a filozófiai teológia. Összegyűjtötte és szerkesztette a magyar nép eredetével foglalkozó irodalom bibliográfiáját (Magyarságeredet) a kezdetektől a jelenkorig. A Yes együttesről írott könyve: Yes - A Rockzene Rendszere. Művei a Kérdőjel együttes lemezei Kérdőjel (1982) Túlzások (1983) Hagyaték (1991) Ne higgy (1992) szólólemezek Boldogok (1988) Elidegenedés (1993) Kérdőjeles versek (1996) Könyvek Yes – A Rockzene Rendszere (1994, 1995) Így rockoztok ti. Így írtok ti dalszöveget..., Bibliát és operát. Paródiák ; Revelation, Bp., 1995 És Te És Én végtelenül, A Nyugat (1995) verseskötet Napszó (1996) És Te És Én végtelenül, Az Észak (1996) verseskötet Dél (1997) verseskötet A mester gondolatai (1998) Kelet hervadt virágai (1998) verseskötet Emerson, Lake & Palmer (1999) Újvárossy-Nagy Krisztina szerzőtárssal A Magyar (2001) Rock-együttesek diszkográfiái sorozat – The Beatles (2002) Rock-együttesek diszkográfiái sorozat – Yes (2003) Magyarságeredet (2004) Válogatott versek (2006) verseskötet Magyar etimologia (2007). A cédrus Hidas Frigyes: A cédrus Seregi László balettje két részben, hét képben, Csontváry Kosztka Tivadar művészetéről Jelenetek: 1. Felkészülés az utazásra 2. Taormina 3. A siratófal 4. Sétalovaglás 5. Közjáték 6. A magányos cédrus 7. Zarándoklás a cédrushoz Koreográfiáját tervezte, betanította és rendezte: Seregi László érdemes művész A koreográfus asszisztense: Kaszás Ildikó A színpadképeket Forray Gábor érdemes művész, a jelmezeket Márk Tivadar Kossuth-díjas, kiváló művész tervezte. Bemutató: 1975. március 28. és 1975. március 29. Karmester: Pál Tamás ill. Sándor János érdemes művész TÁNCOLJÁK: A Művész: Dózsa Imre érdemes művész/Keveházi Gábor A Múzsa: Kékesi Mária/Pártay Lilla A Fekete Asszony: Szumrák Vera/Csarnóy Katalin Démonok: Erdélyi Sándor; Kutni Róbert; Hevesi Imre; Sterbinszky László/Hus Sándor; Kutni Róbert; Hevesi Imre; László Péter A Nap: Nagy Zoltán/Mészáros László A Sas: Forgách József/Erdélyi Sándor Görög istenek: Balikó István; Bihal István/Balikó István; Hencsey Róbert Siratóasszonyok: Sebestény Katalin; Szőnyi Nóra/Gábor Zsuzsa; Schuszter Teodóra A táncműnek nincs határozott műfaja. A koreográfiában a klasszikus balett mozdulatvilága keveredik balkáni, kaukázusi táncok stílusjegyeivel, valamint a modern balett formai megoldásaival. A zene a koreográfus elképzelései alapján született meg. Nem életrajzi balett. Csontváry életét és műveit használja fel a koreográfia, a tánc nyelvén fogalmazza újra a festő művészetének lényegét. A művészre jellemző egyfajta megszállottság és akaraterő az, mely a koreográfián átsüt. A balett Csontváry életútját rajzolja meg, annak egy-egy szakaszára, alkotására támaszkodva. A balettnek nincs cselekménye, története. A jelenetek látomások füzére, melynek kiinduló pontjai a jelenetek címét adó festmények, „a szimfonikus táncszerkesztés eszközeivel és törvényei szerint”. Nyitókép: „Felkészülés az útra” Megjelenik a kor, a századforduló és a tízes évek tájéka, s a látomásokkal terhelt mikrokozmosz is, amelyben a művész él. A színpadkép nem Csontváry-alkotásból indul ki. A koreográfus elvágyódás-hangulatot, utazást sugalmazó szimbolikus térben – lehetne pályaudvar, nyüzsgő csarnok, kávéház is – mutatja be stilizált eszközökkel a művész korát. Kalapos urak, hölgyek keverednek katonákkal, édeskés szalonkeringő vegyül vonatzakatolásssal, bakanótával – Európa már saját halálbatáncoltatására készül. A nyüzsgés élő kulisszái közt foglal helyet a gúzsba kötött művész, elvágyódásával, látomásaival. Mintha patikájában lepné meg a hallucináció: körötte démonikus alakok forgolódnak, tanácsot, ígéretet suttognak. Jellemző izoláltsága, melyből kitörni, kitárulkozni vágyik. Egy titokzatos fekete asszony képében jelen van a halál is; a romlás szimbolikus alakja árnyként követi a művészt. Szorongató jelenlétét csak a múzsa megjelenése oldja fel. – Egy utazás testi-lelki előkészületeinél asszisztálunk, az előkészület fekete-fehér oldalát, minden gyötrelmét sejtve. Megérkezik az athéni festményről ismert kocsi, s a művész múzsája ölelésében elkocsizik. Az álomittas „nagy utazás” felemelő pillanata ez. Taormina Az antik görög színház kihalt, varázsos romjait a koreográfus antik drámával népesíti be. A helyszín: Csontváry egyik nagy plein-air élménye. A művész itt a végtelen energiájú Nap fiának érzi magát. A nyitóképből átvonuló alakok most egy képzeletbeli görög dráma szereplőivé válnak. A művész beleálmodja magát a tragédiába – nem létrehozója, hanem részese a drámának. Maga is antik hőssé válik, napisten, Apolló. Szerelemmel szívében közeledik a fehérruhás színésznőhöz (múzsa), eközben a Sas a hatalmat jelképező karddal ajándékozza meg, majd „feltölti napenergiával”. (Férfi tánckettős dobszóra.) A művész-isten feltöltődött, aktív, alkotásra kész. A fekete színésznő e döntő pillanatban öli meg a lányt. A dráma vége a művész tragédiája is: szellemének bomlása elnémítja a múzsát. A szín kiürül, a látomás eltűnik – egyedül a halott a létező, a művész karjában tartott élettelen múzsa. Siratófal A tánctétel ismét nem a jeruzsálemi festmény másolata vagy színpadi kiélése. Inkább a koreográfus kiindulópontja és jogcíme minden halottak elsiratására, egy szuverén megfogalmazású rekviem rendezésére. „A múzsa halála” is lehetne a tétel. Rituális környezetben a művész a halott múzsát gyászolja, személyesen, és ismét látomásával is. A katafalk leple alól egymás után bukkannak elő a gyászoló ótestamentumi öregek. – Ezen a pontján a koreográfia konkrétabban támaszkodik a Siratófal képélményére: meggyötört vonásaikat a festmény síró vénei adják a színen megjelenő alakok megnagyított maszkjához. Bánatos imbolygásuk halálmenetté kerekedik, mielőtt eltűnnének a homályban. A múzsát a természet is gyászolja. Vígasztalan, fenyegetően halott világban sodródik a menet, mintha a Nagy Tarpatak sivár medrében vonszolódna. De épp az ember és természet közös reménytelensége idézi fel a valós, lágerekbe, háborúkba taszított tömegmeneteket – a gyászoló menet őket is siratja… A kín csak lassan enyhül, fokozatosan halkul csendes gyásszá. Sétalovaglás A tánckép a „Tengerparti sétalovaglás” összhatásából merít, részben hangulatával, részben alakjaiban is. „Fagyott” tenger partján állunk. Mintha inkább alvilági vizek partján tűnnének fel hajdanvolt világ dámái, kortalan, titokzatos mosolyú asszonyai. Táncuk lovaglást sugall, de egyfajta szertartásos méltóságú udvari táncra is emlékeztet. A táncolók csoportjában tűnik fel a művész is, s az egyik lovagló nőben felfedezi a fekete asszonyt. A köztük kialakuló tánckettősben a művész az asszony kezébe helyezi sorsát, életét. (A tánckettős Csontváry életének válságára is utal, arra a mélypontjára, amikor a festő kiadta magából a racionális-konstruktív erőket és feladta a küzdelmet.) Közjáték Ismét a századforduló kora, a nyitóképből megismert alakokkal. Mintha Csontváry képeinek figurái megbolydultak volna. Urak-hölgyek-katonák izgatott csoportozatai közé újabb és újabb alakok hullanak, sétalovagló hölgyek, tépett szakállú gyászoló öregek. Mintha megbolydult volna a világ, erősödik a vonatkerék háborús csattogása is. – A művész tétova keresésének, kiúttalanságának időszaka ez (Az iparcsarnoki kiállítás kudarca után), a kusza kavarodás, a rendre való képtelenség már idegei bomlását jelzik. A magányos cédrus „. . . Rikolthat a művész az égen kén s kobalt páváiból, Törvény, hogy cédrussá váljon a millió gyökű magány.” (Nagy László) A művész magára marad. Ott találjuk a cédrus tövében, de immár nem a kiúttalan, hanem az emelkedett magányban, az alkotás kiteljesedésének felemelő létformájában. Feltűnik élete két pólusa, a fehér és fekete nő, de már csak tovatűnő látom – másként nem avatkoznak többé sorsába. Más, korábbi képalakok is megvillannak a színen, ők is csak fátyolos reminiszcenciaként suhannak át, búcsúznak. – A művész egyesül a cédrussal, feloldódik benne. Zarándoklás a cédrushoz A balett záróképe a hódolatot fejezi ki a művész és az örökkön megújuló művészetek előtt. A katartikus nagy körtánc egyben utoljára idézi a közösséget és megértést sóvárgó Csontváryt, s feloldódását, közkinccsé válását a közösségben. Veyras (Ardèche) Veyras település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 1538 fő (2015). Veyras Creysseilles, Lyas, Pourchères, Pranles, Privas és Saint-Priest községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Krum bolgár kán (Félelmetes) Krum (bolgárul: Крум Страшни, görögül: Κρούμος, 755? – 814. április 13.) az első dunai bolgár birodalom kánja 803–814 között. Trónra lépése idején 802 és 804 között birodalma csak a Balkán-hegység Duna-menti területeitől az erdélyi Kárpátokig terjedt. Később elfoglalta a mai Magyarország keleti részét és a bizánci tartományokat Konstantinápolyig. 809-ben hódította meg Szerdikát, amely eddig bizánci kézen volt, és a Sztrimon vidékét. Válaszul I. Niképhorosz bizánci császár betört Bulgáriába, de 811. július 26-án a Balkán-hegység egyik szorosában vereséget szenvedett a bolgároktól, itt a császár is életét vesztette. 813. július 22-én az új bizánci császárt, I. Mikhaél hadait is megfutamította Verszinikiánál, Adrianopolisz közelében és Konstantinápolyt ostrom alá vette, de bevenni nem tudta. A város környékének teljes elpusztítása és Drinápoly elfoglalása után visszavonult. 814-ben Meszémbria, (ma Neszebar) előtt majdnem V. León fogságába esett. Bosszúból elpusztította az Erginus folyó környékét és 30 000 foglyot zsákmányolt az ellenséges csapatoktól. Ezek között volt egy Vaszilje nevű szláv parasztfiú is, a későbbi I. Baszileiosz bizánci császár, a Makedón-dinasztia alapítója. Krum Konstantinápoly újabb ostromára készült, de 815. április 13-án meghalt. Élete Trónra kerülése és harca I. Niképhorosz császárral Krum bolgár kán pontos születési dátuma és helye ismeretlen. A korszakkal foglalkozó történészek 755 körülire datálják Krum születését, szülei neve ismeretlen. Kardám kán 802-803 körül bekövetkezett halálát követően foglalta el az első dunai bolgár birodalom trónját. Az új kán hatalomra kerülését követően növelni akarta országa területét, ezért terjeszkedésbe kezdett északnyugati és déli irányba. Ekkor vív háborút a Kárpát-medencét birtokló avar törzsek ellen. A frankokkal vívott harcokban elfáradt és belháborúval küzdő avar törzsek vereséget szenvedtek Krum erőitől, elűzték a kagánt és több ezer avar harcost vetettek fogságba (később ezek részt vettek a bolgárok mellett Krum Bizánccal való háborújában). A hadjárat eredményeképpen a Duna vonalától keletre a mai Moldova és Románia keleti határáig elterülő vidék bolgár irányítás alá került. Az avarok legyőzését követően Krum az Abbászida Kalifátus harcoló Bizánci Birodalom ellen fordult. 809 tavaszán Krum megtámadta a bolgár határ mentén felépült bizánci erődök egyikét, Szerdikát (a mai Szófia). A bolgárok lerombolták az erődítményt, a helyőrség megmaradt tagjait lemészárolták. A bizánci császár, I. Niképhorosz a vereséget követően nem sokkal hadseregével támadásba lendült, benyomult Bulgáriába és egészen a fővárosig, Pliszkáig jutott. A császár a hadjáratot követően visszaindult hazájába és újból felújíttatta a lerombolt Szerdika erődjét. Két évnyi készülődést követően a bizánci császár újabb hadjáratot vezetett a bolgárok ellen. Krum kán megpróbált békét kötni a bizánci uralkodóval, az azonban figyelmen kívül hagyta a bolgár uralkodó békeajánlatát, benyomult az országba és elfoglalta Pliszkát. Krum kán a vereséget látván ismételten megpróbált békét kötni a császárral, az azonban ismételten elutasította az ajánlatot és hadseregével üldözőbe vette a hegyek közé visszavonuló bolgár erőket. A Krum vezette bolgár sereg a bizánci sereget egy mocsaras lapályra csalta, ahol a bolgárok bekerítették az ellenséges sereget, minden kivezető utat elvágtak: mély árkokat ástak és az árkok fölé magas falakat emeltek. A csapdába kerül Niképhorosz könnyű prédának bizonyult, a bizánci sereg nagy része odaveszett a császárral együtt. A csak kevesen tudtak elmenekülni, köztük a császár fia, Sztaurakiosz, aki azonban súlyosan megsebesült. A bizánci császár holttestét a csata után Krum megkerestette, annaj koponyájából serleget csináltatott és lakomáin abból ivott. Konfliktusa I. Mikhaél császárral és a verszinikiai csata A balul sikerült bizánci hadjárat és I. Niképhorosz keletrómai császár halála után rövid ideig fia uralkodott, azonban a vesztes csatában súlyosan megsérült Sztaurakioszról tudni lehetett, hogy sokáig nem fog már élni. Az trónutódlás körül hamarosan komoly vita robbant ki és ez azt eredményezte, hogy elmozdították a trónról a fiatal császárt és Niképhorosz vejét, Mikhaél Rhangabét ültették a trónja (Niképhorosz fia, Sztaorikusz kolostorba vonult és ott halt bele sérüléseibe néhány hónappal később). Krum többször is békét szeretett volna kötni az új bizánci ellenfelével, azonban a császár nem válaszolt Krum kéréseire, így az megdühödvén rárontott a Bizánci birodalom határvárosaira. 812-ben elfoglalta Develtosz erődítményét, azt lerombolta és a lakosságot elhurcolta. A támadó bolgároktól megrettenve sorra hagyták el városaikat a környék lakói, és menekültek kelet felé. Krum békeajánlatot küldött Mikhaél császárnak, melyben az egyik legfontosabb követelés az volt, hogy mindkét fél szolgáltassa ki egymásnak a katonaszökevényeket. Ez akkoriban bevett szokásnak számított, azonban a mélyen vallásos császár nem egyezett bele. A feldühödött kán ezek után 812 novemberében elfoglalta Meszembria kikötő városát, rengeteg kincset, aranyat, ezüstöt görögtűz-alapanyagot zsákmányolt. A bizánci főembereknél ezt követően vita alakult ki az azonnali békekötést és a gyors ellencsapást követelők között. A főleg vallási ügyekkel foglalkozó császár végül egy bolgárok elleni hadjárat mellett döntött. Körülbelül 30 000-re becsülhető seregével indult meg a határ felé. A bolgár kán és a bizánci császár hadseregei végül Verszinikiánál találkoztak egymással 813 júniusának végén. A két fél hosszasan várta a másik lépését, de végül a bizánciak kezdeményeztek és támadást indítottak Krum csapatai ellen. A bizánciak támadása a bolgárok heves védekezése következtében hamar elbukott, majd a bizánci egységek egyik része az anatóliai csapatok parancsnoka, Örmény León vezetésével elhagyta a csatateret, cserbenhagyva a császárt. Ekkor jelentek meg az eddig harcból kivonva váró bolgár lovasság egységei, akik üldözőbe vették a még a csatatéren levő, visszavonuló bizánciakat, evvel végleg megpecsételve a bizánci haderő sorsát. A csatát követően a császárt letaszították trónjáról, helyére V. (Örmény) León került. Kísérlet Konstantinápoly elfoglalására V. León trónra lépését követően céljául a birodalom katonai erejének növelését és a képromboló mozgalom újjáélesztését tűzte ki céljául. A hadsereg újraszervezésére valóban nagy szükség volt, mivel Krum egy nagy erejű, gyors offenzívát kezdett Bizánc ellen. A bolgárok ostrom alá vették és elfoglalták Adrianopoliszt, majd V. León trónra lépését követően nem sokkal a bolgár főerők már Konstantinápoly kapuinál álltak. Krum hadai ostromra rendezkedtek be, de a kán hamar felismerte, hogy hadai kénytelenek legyűrni Konstantinápoly erős falait. A helyzet megoldásában reménykedve Krum találkozót kért a császártól a béke feltételeinek megbeszéléséhez. Bízva León császár adott szavában, a találkozóra a bolgár kán fegyvertelenül jelent meg. Ezt kihasználva a császár által megbízott bizánci orgyilkosok merényletet kíséreltek meg Krum ellen, akinek csak a lélekjelenlétén múlott, hogy túlélte az esetet. A gyilkossági kísérlet miatt elkeseredett és felbőszült uralkodó felégette a város környékét, ezután elvonult. Hazafelé bevonult az elfoglalt és éhséggel küzdő Adrianopoliszba, és a környező falvak lakóival együtt a város lakosságát, közel 30 000 embert a Dunán túli területekre hurcolta. Ezek között volt egy Vaszilje nevű szláv parasztfiú is, a későbbi I. Baszileiosz bizánci császár, a makedóniai dinasztia alapítója. A sikertelen ostromot követően Krum a következő évben újabb hadjáratot indított és ismét Konstantinápoly ellen vonult. Konstantinápoly újabb ostroma közben, 814. április 13-án hunyt el, halálát valószínűleg egy váratlan agyvérzés okozta. Krumot követően két kán uralkodott rövid ideig, majd fia, Omurtag került a trónja, aki egy harmincéves fegyverszünetet kötött Bizánccal. Amenemopet (hercegnő) Amenemopet (i. e. 14. század) ókori egyiptomi hercegnő volt a XVIII. dinasztia idején, feltehetőleg IV. Thotmesz lánya. Nevének jelentése: Ámon az Opet-ünnepen. Megemlítik nevelője, Horemheb thébai sírjában (TT78). Horemheb (nem azonos a későbbi fáraóval) II. Amenhotep, IV. Thotmesz és III. Amenhotep alatt is szolgált, így Amenemopet ezek közül a fáraók közül bármelyiknek lehetett a lánya, de legvalószínűbb, hogy Thotmeszé. III. Amenhotep uralkodása alatt halt meg. Múmiáját a XXI. dinasztia idején újratemették a Sejh Abd el-Kurna-i rejtekhelyen több másik hercegnőével, köztük Tiaával és Paihiával, akik feltehetőleg a testvérei voltak. A sírt 1857-ben fedezték fel. Kiss Adél Kiss Adél (Budapest, 1982–) magyar festőművész. Tanulmányok Érettségi vizsgát a József Attila Gimnáziumban (Monor) tett 2000-ben, majd felvételt nyert az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakára, valamint 2002-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára, ahol 2007-ben szerzett festőművész és művészeti rajz, művészettörténet tanári diplomát. Mesterei: Maurer Dóra, Kossuth-díjas festőművész, Földi Péter Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas festőművész és Nagy B. István Munkácsy-díjas festőművész. Kiállításai Önálló kiállítások 2010 Tolnay Szalon, Madách Színház, Budapest 2010 Monar Galéria, Séta az erdőben, Monor 2009 ELTE*BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, Budapest 2008 Vigadó Kulturális és Civil Központ, Monor 2008 Ciris magánklinika, Budapest 2008 ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, Budapest 2008 PSZINAPSZIS 2008 Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, Budapest 2007 Léleklenyomatok c. kiállítás, Rózsa Galéria 2007 Rózsa Galéria, Budapest Csoportos kiállítások /válogatás/ 2010 EXPECTATIONS, Collegium Hungaricum Berlin, Berlin 2010 XXII. EKSZPANZIÓ, Visegrád, Királyi Palota 2010 XXII. EKSZPANZIÓ, Visegrád, „Hullámverés” - közös performance Dénes Imrével 2009 XVII. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Hatvan, Moldvay Győző Galéria 2009 XXI. EKSZPANZIÓ, Visegrád, "Találkozás" - közös performance Dénes Imrével 2009 Elefántparádé köztéri szoborkiállítás, Westend City Center, Budapesten 2009 „Közös nevező”, Monor Vigadó Galéria 2008 Utca 2008, Gödör Klub, Erzsébet tér, Budapest 2008 facebook 3.0, APRoPODIUM Galéria, kurátor: Nádudvari Noémi, Budapest 2008 Balassi Intézet , Budapest 2008 MAG Ház, Maglód 2008 VálasztásVAM csoportos kiállítás, Vam Design Center, Budapest 2007 Az E.ON Földgáz Zrt. „Tiszta energia” címmel meghirdetett művészeti pályázatának kiállítása, Budapest 2007 XVI. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Hatvan, Moldvay Győző Galéria 2007. „Reményt s jövőt adok nektek” pályázat kiállítása a Szakrális Művészetek Hete keretein belül, Budapesti Műszaki Egyetem, Aula, Budapest 2007 Best of Diploma, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, Budapest 2007 Nürnberg, “Arche Noah” - „ Noé bárkája”, Maurer osztály kiállítása 2007 MKE Festőszakos Diplomakiállítás - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, Budapest 2007 „Reményt s jövőt adok nektek” pályázat kiállítása, Incoronata Székház, Budapest 2007 Szemtől szemben, Pethő Anikó festőművésszel, Ökumenikus Általános Iskola, Monor 2007 Kempinski Hotel, Aukciós vásár 2006 München – Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula, Budapest, Prof. ANKE DOBERAUER és CHILF MÁRIA vezetésével a Müncheni Képzőművészeti Akadémia és a Magyar Képzőművészeti Egyetem (Maurer Dóra osztály) diákjainak kiállítása 2006 Amadeus pályázat kiállítása, Barcsay terem, Budapest 2005 Epreskert / Festőnövendékek kiállítása, Artcafe Okker, Budapest 2005 XV. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Hatvan, Moldvay Győző Galéria 2005 „Méreten Aluli” c. kiállítás, Várfok Galéria, Budapest 2005 GEO II, Magyar Állami Földtani Intézet , Budapest 2004 Játék mindenkép(p)en, Artpool P60 galéria, Budapest 2003 PORTRAIT X, Goethe Intézet, Budapest 2003 NYOLC RETINA, Benczúr Ház , Benczúr Galéria, Budapest 2003 Nomadea 2003 alkotótábor közös kiállítása, Monor, Vigadó Galéria 2002 SZÍN, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula, Budapest 2002 Monor , Vigadó Galéria .pro A .pro egy szponzorált internetes legfelső szintű tartomány kód, melyet 2001-ben hoztak létre. Működtetéséért a Registry Services Corporation felelős. A .pro oldal regisztrációs díja 350 dollárba kerül. Második szintű tartománykódok law.pro – ügyvédeknek. med.pro – orvosoknak. cpa.pro – könyvelőknek. Dézsi Mária Dézsi Mária, Gáspárné (Nyíregyháza, 1962. április 28. – 2013. április 13.) Európa-bajnoki bronzérmes kosárlabdázó, center. Élete A Nyíregyháza Tanárképző FSE, majd 1982 és 1988 között a DVTK kosárlabdázója volt. 1985 és 1987 között 87 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1985-ös olaszországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak. Visszavonulása után Kelet-Magyarország napilapnál dolgozott sportújságíróként. 2013. április 13-án hosszú betegség után hunyt el. Sikerei, díjai Európa-bajnokság bronzérmes.: 1985, Olaszország Magyar bajnokság 5.: 1987–88 Erkan Göksel Erkan Göksel (Isztambul, 1940.) török nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Török labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1981-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. UEFA besorolás szerint a „mester” kategóriába tevékenykedik. A török nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 13. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1985-ben búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Tornquist partido Tornquist egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Tornquist. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Martin Lee Gore Martin Lee Gore (Basildon, Essex, Anglia, 1961. július 23.) zeneszerző, szövegíró, előadóművész; a Depeche Mode alapító tagja 1980-tól. Miután Vince Clarke 1981-ben Speak & Spell debütáló albumuk után elhagyta a csapatot, Gore lett a Depeche Mode fő dalszerzője. Dalszerzői tevékenység Gore emellett énekesként is kiveszi a részét a csapat munkájából, elsősorban a Depeche Mode lágyabb (szerelmes) balladáival, lágyabb tenor hangja kitűnő kontrasztot kínál David Gahan drámai baritonjához. 1980-ban, Martin megismerkedett Andrew Fletcherrel a Van Gogh Clubban, majd csatlakozott Vince Clarke és Andy csapatához a Composition of Sound-hoz. Hamarosan a csapat énekesként felvette David Gahant, aki a próba meghallgatáson David Bowie "Heroes" c. számával aratott nagy sikert. Gahannak köszönhető a "Depeche Mode" elnevezés is, amelyet egy francia divatmagazin címéből kölcsönzött. A Depeche Mode első albumáért (Speak & Spell) elsősorban Vince Clarke volt felelős. Gore mindössze két számmal járult hozzá az album sikeréhez, az instrumentális "Big Muff" és a "Tora! Tora! Tora!" c. számokkal. Amikor Vince Clarke bejelentette távozását a Depeche Mode-tól 1981-ben, Martin vette át a szövegírói és zeneszerzői feladatokat a csapatban, hiszen már 12 éves kora óta szerzett dalokat. A Depeche Mode második albumára, az A Broken Frame-re írt dalok rendkívüli mértékben különböztek mind szövegükben, mind hangzásukban Vince Clarke Speak & Spell-en megismert stílusától. A legjellemzőbb témák ezt követően a viszonzatlan szerelem és naivitás, valamint a politikától egészen a vallásig mindenféle megütközést keltő kérdéskör. Miután Alan Wilder véglegesen csatlakozott a csapathoz 1983-ban, egyre meghatározóbb szerephez ő jutott a dalok végső hangzásával kapcsolatban, az 1993-as Depeche Mode albummal bezárólag. 1989-től számítható Martin Gore szólókarrierje. Az ekkor megjelent Counterfeit e.p., majd ennek folytatásaként 2003-ban a Counterfeit² a Gore által kedvelt nagy elődök feldolgozásait tartalmazza jellegzetesen Martin Gore-os hangzással. Az utóbbi albumhoz klubkoncert-turné is kapcsolódott. A két nagylemez (és az erről kimásolt három kislemez) mellett több további feldolgozást és remixet is jegyez Gore, melyek közül a "Coming back to you" Leonard Cohen-feldolgozás emelhető ki. Martin Gore nemzetközi dalszerzői tevékenységéért 1999-ben elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello díjat. Magánélet 1994. augusztus 27-én Martin elvette Suzanne Boisvert fehérnemű divattervezőt. A házasságból két lánya és egy fia született: Viva Lee Gore (1991. június 6.) és Ava Lee Gore (1995. július), valamint Calo Leon Gore (2002. július 27.). A család sokáig Santa Barbarán, Kaliforniában élt, csak néhány sarokra attól a stúdiótól, ahol a Depeche Mode új albumát is rögzítették. 2006 januárjában Martin és Suzanne elvált egymástól. 2005-ös dala, a Playing the Angel albumon található "Precious" a válás okozta trauma eredményeként született, amit a volt nejével élő három gyermekének írt. Szóló diszkográfia Albumok Counterfeit e.p. (Mute STUMM 67, 1989) Counterfeit² (Mute STUMM 214, 2003) Kislemezek Compulsion (1989) Stardust (2003) Loverman EP (2003) Feldolgozások és közreműködések 1995 Gore Leonard Cohen "Coming Back To You" c. számának feldolgozásával szerepel a szerző tiszteletére kiadott Tower of Song c. lemezen. 2004 Gore a Client együttes "Overdrive" c. számában vokálozik. 2006 Gwen Stefani The Sweet Escape c. albumának "Wonderful Life" c. dalában gitározik. 2007 A Onetwo együttes "Cloud Nine" c. számának dalszerzőjeként és gitárosaként működik közre. 2007 Nitzer Ebb kiadatlan "Once You See" dalának hátterében vokálozik Gore. 2009 A francia Nouvelle Vague együttes 3 c. feldolgozásalbumának nyitószáma a "Master and Servant" a Depeche Mode -tól, háttérénekesként az eredeti dalszerző, Gore is közreműködik (az énekesnő Melanie Pain). Remixek 1994 Spirit Feel – "Rejoice" (Mystic Span Mix) 1995 Garbage – "Queer" (The Most Beautiful Woman in Town Mix) 1999 ON – "Soluble Words" (Sublingual Remix) 2003 Señor Coconut And His Orchestra – "Smooth Operator" (In-Disguise Remix) Martin által énekelt Depeche Mode számok A Depeche Mode énekese David Gahan, azonban alkalmanként Martin is elénekel néhány számot. A következő lista a időrendben tartalmazza a Martin által énekelt számokat. Speak & Spell "Any Second Now (Voices)" Construction Time Again "Pipeline" Some Great Reward "It Doesn't Matter" "Somebody" Black Celebration "A Question of Lust" "Sometimes" "It Doesn't Matter Two" "World Full of Nothing" "Black Day" Music for the Masses "The Things You Said" "I Want You Now" "Route 66" Violator "Enjoy the Silence (Harmonium)" "Sweetest Perfection" "Blue Dress" Songs of Faith and Devotion "Death's Door" Until the End of the World (filmzene) "Judas" "One Caress" Ultra "Home" "The Bottom Line" Exciter "Comatose" "Breathe" Playing the Angel "Macro" "Damaged People" Sounds of the Universe "Jezebel" "The Sun And The Moon And The Star" Duett A következő számokat Martin és Dave együtt adják elő. Egyes számoknál mindketten egyszerre énekelnek (például "Behind the Wheel"), míg másoknál Dave énekli a versszakokat, míg Martin a refrént (például "Everything Counts"). A felsorolt számok listája a Wikipedia szerkesztésében részt vevő rajongók véleménye alapján készült. A csapat részéről hivatalosan nem duettként vannak nyilvántartva. Shouldn't Have Done That [ A Broken Frame ] Everything Counts [ Construction Time Again ] Something to Do [ Some Great Reward ] People Are People [ Some Great Reward ] Shake the Disease [ The Singles 81-85 ] Here is the House [ Black Celebration ] Behind the Wheel [ Music for the Masses ] Pleasure, Little Treasure [ Music for the Masses ] Waiting for the Night [ Violator ] Insight [ Ultra ] The Sinner In Me [ Playing the Angel ] Nothing's Impossible [ Playing the Angel ] Newborn [ Playing the Angel ] Oh Well [ Sounds Of The Universe ] Fornells de la Selva Fornells de la Selva település Spanyolországban, Girona tartományban. Fornells de la Selva Girona, Aiguaviva, Vilablareix, Quart, Llambilles, Campllong és Riudellots de la Selva községekkel határos. Lakosainak száma 2613 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lezoux Lezoux település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 6000 fő (2015). Lezoux Bulhon, Bort-l’Étang, Culhat, Lempty, Moissat, Orléat, Ravel, Saint-Jean-d’Heurs és Seychalles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Muharay Elemér Muharay Elemér, Vendel (Hajtapuszta, 1901. október 20. – Budapest, 1960. február 2.) magyar színész, rendező, dramaturg. Élete A Jászberényhez tartozó Hajtapusztán született 1901-ben. Apja Muhoray Mihály vasúti alkalmazott, anyja Velkey Amália. Iskoláit megszakításokkal végezte néhez körülmények között. A hat elemi befejezése után pályafenntartó munkásként alkalmazták a vasútnál. A négy polgárit alkalmi munkák vállalása mellett fejezte be magánúton, ezt követően pedig a reálgimnázium 5. és 6. osztályát is kijárta. A Mattyasovszky–Bolváry-féle filmszínészképző iskolában tanult, ahol 1922-ben végzett. Mivel nem tudott elhelyezkedni, alkalmi munkásként dolgozott. 1926–tól 1928-ig Franciaországban és Németországban élt. 1928–tól 1931-ig vidéken színészkedett és rendezett. 1931-ben nyerte el a pesterzsébeti Erzsébet Színház színháznyitási engedélyét, ezt azonban a rendőrség nem sokkal később visszavonta. 1931-ben fellépett a Magyar Színházban is, 1934-ben az Új Thália szervezésében is részt vett. 1938-ban vezette a Fóti Faluszínpadot, 1940-ben pedig a XII. kerületi leventeegyesület színpadát. 1941-ben Muharay Elemér együttese a Belvárosi Színházban mutatkozott be. 1941 májusában passiójátékot rendezett Csíksomlyón, melyet a Katolikus Legényegylet szervezett. 1942-től a Levente Központi Színjátszócsoport vezetője volt, Firenzében is vendégszerepeltek. 1945-ben útnak indította Muharay-együttes név alatt népi színjátszócsoportját. 1945 márciusában a Nemzeti Parasztpárt tagja lett. 1946-ban Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttese is létrejött. 1948-tól 1950-ig a Szabad Művelődési Tanács osztályvezetője volt, 1950–51-ben dramaturgként dolgozott a Fővárosi Operettszínházban, 1951-től haláláig pedig a Népművelődési Intézet Néprajzi osztályának vezetőjeként működött. Utolsó rendezését, a Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme című darabját, 1959 szeptemberében Gyöngyösön mutatták be, Kodály Zoltán zenei közreműködésével. A bemutatót négyezren látták, a szabadtéri színpad zsúfolásig megtelt, az előadáson Kodály is jelen volt. Fontosabb művei Magyar Játékszín (1940, 1944); Útmutató a Magyar Játékszín játékainak és előadásainak bemutatásához (1941); Mesejátékok (1957); Balladamondó könyv (Bartók J.-fel, 1947). Egyed Zsolt Egyed Zsolt (Miskolc, 1974. április 27. –) magyar elektronikai műszerész, politikus; 2010. május 14. óta a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője. Életrajz 1992-ben maturált gimnáziumban Miskolcon. 1994-ben a miskolci Szemere Bertalan Szakközépiskolában elektronikai műszerész technikusi végzettséget szerzett. 2010. május 14. óta a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője. 2010. május 14. és 2014. május 5. között a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja. 2010. július 19. és 2014. május 5. között a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság Az elmúlt 8 év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottságának tagja. 2010. július 19. és 2014. május 5. között a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság Európai ügyek albizottságának tagja. 2014. május 6. óta a Mentelmi bizottság tagja. Díjugratás A díjugratás talán a világ egyik legkedveltebb lovassportága. Ahhoz, hogy egy ló jó eredményeket érjen el díjugratás kategóriában, hátsó lábainak, valamint farának erősnek kell lennie, hogy a megfelelő lendület meglegyen, valamint az ugrásnak jó legyen az íve, és hogy fönt maradjanak a rudak. Természetesen azt, hogy egy ló milyen sportra alkalmas a genetikája, testalkata és karaktere határozza meg. A későbbi sportló egészségét a csikókori tartása alapozza meg ( bőséges, jó minőségű táplálék, szabad tér a mozgáshoz, megfelelő orvosi kontroll és a jó patkolás.) A csikók megfelelő kiképzése során fontos 2-3 hónapos pihenőidők biztosítása, ilyenkor a ló vázszerkezete (csontok, inak, ízületek, izmok) regenerálódnak, erősödnek. Valamint a figyelni is egyre hosszabb ideig tud. A csikókiképzés hosszú évek munkája, esetenként 3-5 év is eltelik, mire kiderül, alkalmas-e erre a sportra. Az ugróló Az ugrólónak szánt lovak ugróképzését 2-4 éves kor közt kezdik el, a ló engedelmességétől, és ügyességétől függően. Első alkalmakkal ló és lovasa domboldalakon másznak föl, és ereszkednek le, amitől a ló hátsó izomzatai megerősödnek, és a lóból jó ugró lesz. Ezután a járóiskola következik.A járóiskola (vagy angolul "cavaletti") egymástól (meghatározott) egyenlő távolságra lefektetett rudak összefoglaló neve. Ezeken a rudakon a ló lépésben, ügetésben, és vágtában halad át. Később a rudakat ugróakadàlyba teszik, hogy a lónak magasabbra kelljen emelnie a lábát. Egy bizonyos magasságnál a lónak már ugrania kell. Hamar megtanulják, hogyha beverik a lábukat a rúdba, az fájdalommal járhat, többségük igyekszik óvatos lenni. Az ugróló kiképzésének legfontosabb alapja az idomítottság, tehát az, hogy a lovas segítségadásaira helyesen reagáljon, átengedő legyen, megtegye, amit lovasa kér. Ha a síkmunka, az idomítottság megfelelő, az ugrásra való felkészítés ekkor kezdődhet. A lovas öltözéke A lovas viseletét általában egy fehér póló, blúz, valamint egy fekete zakó teszi ki felül. Kötelező kobak viselése, ami lehet fekete és barna is, ezek közül a színek közül választhat a lovas. A nadrágjának fehérnek kell lennie, valamint a csizmájának a kobakkal megegyező színűnek. Pálca használata nem kötelező, de a lovasok legtöbbje használ. Ennek rövid pálcának kell lennie, nem díjlovasnak. Fontos, hogy fekete legyen. A női lovas a haját kontyba fogja, vagy lófarokba, bár az előbbi sokkal kedveltebb forma. Gyakorlás céljából normál lovaglóöltözék javasolt, hogy a versenyre a versenyöltözék tiszta legyen. Ajánlott kobak és gerincvédő használata, bár ha tapasztaltabbak vagyunk, utóbbi kimaradhat. A kobak ma már kötelezően 5 pontos, ez az állszíj rögzítéseinek száma, és a fehértől a sötétkéken át, sok színben kapható. A zakó is többféle színű, anyagú, fazonú lehet, leggyakoribb a fekete, kék, piros, de egyes istállók a saját színeikbe öltöztetik lovasaikat. (Pl a Szaudi lovasok bordóban versenyeznek). A pálca hosszúsága max 60 cm lehet. Díjugrató nyereg A díjugrató nyereg hasonló ugyan, mint a szimpla univerzális, mégis van, amiben ez különbözik. A díjugrató nyereg egy nagyobb térdtámasszal rendelkező nyereg, színe lehet barna vagy fekete is. A helyes ülés során a lovas az ülőcsontján ül, válla-csípője-sarka egy vonalban van, ugrás közben egyformán terheli mindkét kengyelt,térdével és combjával támaszkodik és tartja egyenesen lovát az ugrás fölött. A helyes ülés elsajátításában rengeteg kengyel nélküli síkmunka segíthet. A túl nagy térdtámasz esetenként akadályozza a lovast a megfelelő lábtartásban. Normál univerzális nyereggel is lehet ugratni, a lovas érdekében a díjugró nyereg ajánlott. A kantár egy olyan eszköz, amely a ló szája és a lovass keze közötti kapcsolatot lehetővé teszi. Többféle kantár létezik, általánosságban elmondható, hogy a kantár homlok, pofa, orr és állszíjból áll, ehhez van rögzítve a zabla valamint a szár, amelyet a lovas a kezéven tart. A rengeteg féle zablának külön irodalma van, a megfelelő kiválasztása nagyban befolyásolja a lovaglás sikerességét. Hazai eredmények Magyarország egyetlen olimpiai díjugrató érmét (bronz) Platthy József szerezte az 1936-os berlini olimpián, Sellő nyergében. Bársonyvirágfajok listája A bársonyvirág (Tagetes) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 54 faj tartozik (meglehet, hogy a lista hiányos): Tagetes apetala Posada-Ar. Tagetes arenicola Panero & Villaseñor Tagetes argentina Cabrera Tagetes biflora Cabrera Tagetes campanulata Griseb. Tagetes caracasana Humb. ex Willd. Tagetes congesta Hook. & Arn. Tagetes coronopifolia Willd. Tagetes daucoides Schrad. Tagetes elliptica Sm. Tagetes elongata Willd. Tagetes epapposa B.L.Turner nagy büdöske (Tagetes erecta) L. Tagetes filifolia Lag. Tagetes foeniculacea Desf. Tagetes foetidissima Hort. ex DC. Tagetes hartwegii Greenm. Tagetes iltisiana H.Rob. Tagetes inclusa Muschl. Tagetes lacera Brandegee Tagetes laxa Cabrera Lemmon-büdöske (Tagetes lemmonii) A.Gray Tagetes linifolia Seaton fényes bársonyvirág (Tagetes lucida) Cav. Tagetes lunulata Ortega Tagetes mandonii Sch.Bip. ex Klatt Tagetes mendocina Phil. Tagetes micrantha Cav. Tagetes microglossa Benth. Tagetes minima L. Tagetes minuta L. Tagetes moorei H.Rob. Tagetes mulleri S.F.Blake Tagetes multiflora Kunth citromillatú büdöske (Tagetes nelsonii) Greenm. Tagetes oaxacana B.L.Turner Tagetes osteni Hicken Tagetes palmeri A.Gray Tagetes parryi A.Gray kis büdöske (Tagetes patula) L., 1753 Tagetes perezi Cabrera Tagetes praetermissa (Strother) H.Rob. Tagetes pringlei S.Watson Tagetes pusilla Kunth Tagetes riojana M.Ferraro Tagetes rupestris Cabrera Tagetes stenophylla B.L.Rob. Tagetes subulata Cerv. Tagetes subvillosa Lag. törpe büdöske (Tagetes tenuifolia) Cav. Tagetes terniflora Kunth Tagetes triradiata Greenm. Tagetes verticillata Lag. & Rodr. Tagetes zypaquirensis Bonpl. Pálinkás Tibor Pálinkás Tibor (? –) régész, múzeum- és galériaigazgató. Élete 1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett. A Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria munkatársa, majd igazgatója lett. Az ipolysági Csemadok alapszervezet vezetője. Az ipolysági Őrhegyen végzett ásatásán a hatvani kultúra kézműves településének műhelyeit sikerült feltárnia. Elismerései 2013 Magyar Arany Érdemkereszt 2014 Ipolyság Város Polgármesterének Díja Művei 1994 Osídlenie lokality Bíňa - poloha Berek a dolného Pohronia v období Ludanickej skupiny (diplomamunka) Ipolyság. A Honti Múzeum és Galéria ; Komáromi, Komárno, 1998 ( Honismereti kiskönyvtár ) 2014 Múzeumunk egykor és ma. In: Musaeum Hungaricum 5, 85-88. Miľniky. Príspevky k dejinám mesta Šahy / Mérföldkövek. Adalékok Ipolyság város történelméhez ; KT, Komárno, 2007 Zebrasávos sügér A zebrasávos sügér (Amatitlania nigrofasciata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae család Cichlasomatinae alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Közép-Amerikában honos, Guatemalától Nyugat-Panamáig előfordul. Legnagyobb egyedszámban sziklás folyószakaszok mentén él, de patakokban, tavakban is megtalálható. Megjelenése Testhossza 12–15 cm. Teste zömök, szürkés, függőleges, fekete sávok keresztezik. A kifejlett hím feje gyakran púpos, hátúszójának hegye csúcsos, míg a nőstényeké általában lekerekített, de a túltenyésztés és az új formák létrehozása során már csúcsos hátúszójú nőstények is előfordulnak. Mindkét nem testén lehetnek zöldeskékes fémes árnyalatú színek, különösen az idősebb állatok hátrészén és hátúszóján. A nemeket legbiztosabban a nőstény hátúszóján és hasoldalán lévő sárgás elszíneződéséről állapíthatjuk meg. A színezet és a mintázat a hal hangulatától függően változhat. Ha megijed, vagy stressz éri, színe elhalványul, fakószürkévé válik, míg a fenyegető és támadó halak teste besötétedik. Fehér testű változata is létezik, erről azonban hiányzik a csíkozottság. Életmódja A természetben ragadozó, akváriumi körülmények között azonban bármit megeszik (inkább a keményebb sügéreleséget válasszuk, mint a lemezes tápot), elfogadja a gilisztát, a csigát, a tubifexet és a garnélát is. Szaporodása Különösen az ívási időszakban nagyon ingerlékeny, a párok még egymást is megtéphetik az ikrázás befejeztével. Ha szaporítani kívánjuk őket, a többi hal érdekében külön akváriumban helyezzük el a tenyésztendő párt, a medencébe helyezzünk köveket, búvóhelyül szolgáló barlangokat és növényeket. Kiváló szülők, néha még az akváriumba benyúló emberkéznek vagy hálónak is nekimennek. A gondos anya rendszeresen legyezi az ikrákat, amelyek 3-5 napon belül kikelnek. Apró sóráklárvákkal kell a kicsiket az első hetekben táplálni. Ha a közös medencében is leívnak, vegyük el az ikrákat, így csökken az agresszivitásuk. Általában egy hónapig nevelgetik az utódokat, aztán a nőstény ismét beikrásodik. Ilyenkor feltétlenül vegyük ki a kicsiket, mert a pár elkezdheti felfalni saját utódaikat, hogy helyet csináljanak az új generációnak. Tartása Az akvárium legalább 150–200 literes legyen, 100 literre egy pár jusson. Kedveli a kövekkel, gyökerekkel és sűrű növényekkel betelepített medencéket. A vízminőségre, a keménységre és a pH-ra nem érzékeny, 24–27 fokos vízben érzi magát a legjobban, 14 fok a legalsó határ A bölcsőszájú halak közül a legkönnyebben tartható és tenyészthető, nem fér meg azonban minden halfajjal. A kisebb testű sügéreket károsíthatja, erős fogaikkal még fajtársaikat is megsebezhetik. Nagy és erős, dél-amerikai sügérek társaságában tartsuk. Gagny Gagny település Franciaországban, Seine-Saint-Denis megyében. Lakosainak száma 39 603 fő (2015). Gagny Clichy-sous-Bois, Neuilly-sur-Marne, Chelles, Gournay-sur-Marne, Montfermeil, Le Raincy és Villemomble községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Finta László Finta László (Pomáz, 1934. január 3. – 2018. július 1.) autóbusz-formatervező, akit főként az Ikarus 200-as sorozat tett híressé. Tanulmányai Édesapja, Finta József faipari kisiparos volt. Szakmai tanulmányait a Népszínház utcai gépipari technikumban folytatta, ahol 1954-ben kitűnő eredménnyel végzett. A család jó anyagi helyzete miatt az egyetemi felvételi kérelmét elutasították. A hadköteles kor elérésekor behívót kapott és a kecskeméti tüzérségnél lőelem-kidolgozó beosztásba került. Ez idő alatt nagyrészt autodidakta módon, valamint Jurij Dolmatovszkij Autókarosszériák tervezése és szerkesztése című szakkönyvére támaszkodva megismerkedett az autókarosszériák grafoplasztikus szerkesztési módjával, mely későbbi formatervezői munkájára is hatással volt. 1956-os leszerelésekor felvételi kérelmet nyújtott be az Ikarus autóbuszgyárhoz, amire Hirmann Antal főmérnök az alábbi szavakkal írta meg a pozitív elbírálást: Az Ikarus formatervezője Első feladata az Ikarus gyárban az Ikarus 60B jelű autóbusz megtervezése volt; a munkáját később sok dicséret érte, és ez alapján alakították a későbbi Ikarus 620-as típust. Második munkája az Ikarus 303-as típuson zajlott, amelyet olyan mérnökök társaságában tervezett meg, mint Oszetzky Károly vagy Michelberger Pál. Közreműködött a faros-buszok (Ikarus 55 és 66) terveiben is, azonban ezeknél a modelleknél még Schmiedt Kázmér akarata érvényesült Finta „nagy ablakos” törekvéseivel szemben. A hatvanas években részt vett az Ikarus 550-es kísérleti autóbusz megtervezésében, illetve a törekvései érvényesülni tudtak az Ikarus 180-as modellen, valamint annak testvértípusain (556/557). Hatalmas áttörést azonban vitathatatlanul az 1967-es évben érte el, amikor bemutatták az általa formatervezett Ikarus 250-es modellt, a 200-as család első tagját. Finta a legfontosabb innovációnak az általa javasolt, szögletesebb kocsitestet tartotta, amellyel jelentősen megnövelhető volt az utastér. Ez a jármű több nemzetközi versenyen is rangos elismeréseket nyert. Bár közvetve-közvetlenül az összes 200-as típus hozzá fűződik – hiszen azok mind a 250-esen alapultak –, mégis kiemelendő az Ikarus 270-es luxus, biztonsági autóbusztípus, amely forradalmi megoldásaival megalapozta a későbbi 300-as buszcsalád gyártását is. Egyéb tevékenysége Ikarusos karrierje mellett 1956-tól hosszan a BME-n tanított, ahol nagy népszerűségnek örvendett illusztrációs, kivetítős előadásai miatt. Munkásságát 1978-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. Vörös sapkás szekta A 'vörös sapkás szekta (vagy többesszámban: vörös sapkás szekták) a tibeti buddhizmus négy iskolája közül a három legrégebbire vonatkozik. Egyesek csupán a legöregebb szektát tekintik vörös sapkásnak, amely a nyingma iskola. Ezekben az iskolákban a szerzetesek vörös fejfedőt viselnek hivatalos eseményekkor. Ez a három iskola: nyingma , szakja , kagyü . A tibeti buddhizmus negyedik iskolája a gelug jelenti az egyedüli sárga sapkás szektát. A gelug sapka színét Congkapa változtatta meg. A tibeti szóhagyomány szerint eredetileg Indiában a szertartásokkor használt sapka színe sárga volt, a fegyelem színe, a föld szimbóluma, illetve a talapzaté, amelyből minden jó születik. Ezt a színt azonban felváltotta a vörös, a tűz és a győzelem színe, amikor a hinduk egyre több vitát nyertek a buddhistákkal szemben. A sapka színének megváltoztatása varázslatos módon működött, így megtartották ezt a színt a szerzetesek. A 14. században Conkapa úgy érezte, hogy Tibetben nem a nyílt vitázás veszélyezteti a buddhizmust, sokkal inkább a tibeti gyakorlók lustasága és a fegyelmetlensége. Ezért visszaváltoztatta a sapka színét sárgára, visszahozva ezzel a föld elemet és a biztos talapzatot. A református sárga sapkás gelugpa a mahájána buddhizmus tanaihoz áll közelebb, míg a hagyományokhoz jobban ragaszkodó vörös sapkás szekták a hínajánához állnak közelebb. Régi és új fordítás A tibeti buddhista iskolákat másféleképpen is fel szokták osztani, aszerint, hogy a Tibetben történt történelmi fordítási időszakokhoz képest mikor alapították az iskolákat. Ez alapján az egyetlen régi iskola a 8. században alapított nyingmapa. A többi (kagyü, szakja, kadam, gelug és dzsonang) iskola újnak számít, amelyet úgy neveznek, hogy szarma. Richard C. Hunter Richard C. Hunter (West Point, 1884. december 3. – Tucson, 1941. január 23.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nebraska, 1934–1935). Kevin Owens Kevin Yanick Steen, ismertebb nevén Kevin Owens (1984. május 7. –) egy kanadai birkózó és pankrátor. Steen 2000-ben, 16 évesen kezdte pályafutását, majd 2003-ban debütált az International Wrestling Syndicate (IWS) nevű szervezetnél. Később a Pro Wrestling Guerrilla (PWG)-nél és a Ring of Honor (ROH)-nál többször elnyerte világbajnoki és Tag Team világbajnoki címet. 2014-ben a WWE fejlesztési területéhez, az NXT-be került, ahol egyszeres NXT bajnok lett. 2015 májusában felkerült a WWE főnévsorába, ahol kétszer szerezte meg az Interkontinentális bajnok, és egyszer az Universal bajnok címet. Jelenleg a WWE-vel áll szerződésben. Profi pankrátor karrier Steen-t gyerekkorában érdekelte a jégkorong, a labdarúgás, és a baseball is. Apjával, amikor egy VHS kazettán megnézték a WrestleMania XI-on megrendezett Shawn Michaels vs. Diesel elleni meccset, úgy döntött, hogy inkább profi birkózó szeretne lenni. 2000-ben, szüleinek köszönhetően elkezdte a felkészülést; edzőije Serge Jodoin, Jacques Rougeau, majd Terry Taylor lett. 2003. augusztus 13-án debütált az International Wrestling Syndicate (IWS)-nél, ahol később nehézsúlyú bajnok lett. 2004-ben a Combat Zone Wrestling (CZW)-hez került, majd 2005-ben a Pro Wrestling Guerrilla (PWG)-nél folytatta karrierjét. Első komolyabb viszálya itt Excalibur ellen volt, akivel hosszas csatákat vívtak. 2007 februárjában átment a Ring of Honor (ROH)-hoz, ahol egyszer nyerte el ROH világbajnoki és egyszer ROH Tag Team világbajnoki címet. 2010-ben visszament a PWG-hez, ahol összesen háromszor nyerte el a PWG világbajnoki címet, és háromszor a PWG Tag Team világbajnoki címet. 2014. augusztus 12-én a WWE bejelentette, hogy Steen aláírta velük a szerződést, és átkerült fejlődési águkhoz, az NXT-hez. Kevin Steen új ringneve Kevin Owens lett, fia előtti tisztelgés céljából. Az NXT-ben CJ Parker legyőzésével debütált az "NXT TakeOver: R Evolution" nevű rendezvényen. Később Sami Zayn-el kezdett el rivalizálni, melynek csúcspontja a "NXT TakeOver: Rival" nevű eseményen teljesedett ki. Owens itt legyőzte őt, és ő lett az új NXT bajnok. A címet többször megvédte ellene, majd 143 nap után Finn Bálor vetett véget uralkodásának. 2015. május 18-án Owens felkerült a WWE főnévsorába, ahol megtámadta John Cena-t a RAW-on. Emiatt többször összecsaptak, de az országos bajnoki övet nem tudta elvenni tőle. Szeptemberben a "Night of Champions"-on legyőzte Ryback-et, így ő lett az új Interkontinentális bajnok. Az övet 84 nap veszítette el, miután Dean Ambrose legyőzte őt a TLC-n. 2016-ban Dolph Ziggler-el kezdett el rivalizálni. Február 15-i RAW adáson legyőzte Tyler Breeze-t, Stardust-ot és Dolph Ziggler-t egy "fatal five-way" meccsen, így másodszor is elnyerte az Interkontinentális bajnoki címet. Az övet 48 nap után a WrestleMania 32-n bukta el egy létra meccsen Zack Ryder, Sami Zayn, Dolph Ziggler, Stardust, The Miz és Sin Cara ellen. A vereség után folytatta a viszályt régi riválisa, Sami Zayn ellen. 2016. augusztus 29-én Owens legyőzte Big Cass-t, Roman Reigns-t és Seth Rollins-t (utóbbit Triple H segítségével), így megnyerte a WWE Universal bajnoki címet. Szeptember és december között Owens többször megvédte a címét Rollins és Reigns ellen. Eredményei Ring of Honor ROH World Championship (1x) 2012.05.12.: Border Wars-on legyőzi Davey Richards-ot. ROH World Tag Team Championship (1x) – csapattársa: El Generico 2008.09.19.: Csapattársával, El Generico-val a Driven 2008-on legyőzik Jimmy Jacobs-t és Tyler Black-et. World Wrestling Entertainment WWE NXT Championship (1x) 2015.02.11.: NXT TakeOver: Rival-on legyőzi Sami Zayn-t. WWE Intercontinental Championship (2x) 2015.09.20.: Night of Champions-on legyőzi Ryback-et. 2016.02.15.: RAW-on legyőzi Tyler Breeze-t, Stardust-ot és Dolph Ziggler-t egy "fatal five-way" meccsen. WWE Universal Championship (1x) 2016.08.29.: RAW-on legyőzte Big Cass-t, Roman Reigns-t, és Seth Rollins-t egy "four-way elimination" meccsen. International Wrestling Syndicate IWS Canadian Championship (1x) IWS World Heavyweight Championship (3x) Pro Wrestling Guerrilla PWG World Championship (3x) PWG World Tag Team Championship (3x) – Csapattársai: El Generico (2x) és Super Dragon (1x) Combat Revolution Wrestling CRW Tag Team Championship (1x) – Csapattársa: Pat Skillz Combat Zone Wrestling CZW Iron Man Championship (1x) Pro Wrestling Illustrated PWI közönség rangsor szerint a 6. helyet érte el az 500-ból. (2016) Bevonuló zenéi Drowning Pool - "Tear Away" (IWS/CZW/PWG/ROH) Blue Smock Nancy - "Unsettling Differences" (ROH/PWG) CFO$ - "Fight" (NXT/WWE; 2014. december 11. – napjainkig) Magánélete Steen 2007-ben vette feleségül Karina Elias-t. Két gyermekük született: fia Owen, és lánya Élodie Leila. A Ferencvárosi TC 1975–1976-os szezonja A Ferencvárosi TC 1975–1976-os szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban a 75. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 77. évfordulója. Mérkőzések NB 1 1975–76 Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1975/76-os bajnokságban elért eredményei. Magyar kupa Idegenben lőtt több góllal a Ferencváros jutott tovább. Felszabadulás kupa Tizenegyesekkel (3 – 1) az ÉGSZÖV MEDOSZ nyert. Egyéb mérkőzések Tizenegyesekkel (3 – 5) a Ferencváros nyert. Tizenegyesekkel (3 – 5) a Ferencváros nyert. Szártak kán Szártak (? – 1256) az Arany Horda második kánja. Batu kán legidősebb fia volt. Élete A Mongol Birodalom 1336–1242-es nagy nyugati hadjárata – a tatárjárás – után Batu kán a Volga alsó folyásának bal, azaz kelti partján rendezkedett be. Ott nomadizált a Kaszpi-tenger és nagyjából a mai Szaratov között. A nomád legelőváltó gazdálkodásnak megfelelően januártól augusztusig felfelé haladt a folyó mentén, majd augusztustól decemberig lefelé. Legidősebb fia, Szártak a Volga jobb partján tette ugyanezt. Szártak a nesztoriánus kereszténység híve volt. Ez a hír késztette IX. Lajos francia királyt, hogy Rubruk ferences szerzetest keletre küldje megviszgálni a keresztény térítés lehetőségeit. Rubruc úgy találta, hogy a nesztoriánusok szerepe valóban nagy a mongol udvarban, Batuéban és a nagykánéban is, de Szártak és a többi nesztoriánus keresztényi buzgalmáról mindamellett igen lesújtó véleménnyel volt. Amikor Alekszandr Nyevszkij 1252-ben Szarájban járt, hogy átvegye az őt novgorodi fejedelemmé kinevező jarlikot, akkor Szártakkal vértestvérekké – mongolul anda – fogadták egymást. Batu kán pedig fiává fogadta az új fejedelmet. 1255-ben vagy 56-ban meghalt Batu kán. Szártak ekkor éppen Karakorumban, Möngke mongol nagykán ordujában tartózkodott, aki rögtön be is iktatta Szártakot az Arany Horda kánjának tisztségébe. Szártak azonban hazaúton meghalt. Utóda testvére, Batu kán legkisebb fia, Ulagcsi lett. Žitovlice Žitovlice település Csehországban, a Nymburki járásban. Žitovlice Rožďalovice, Křinec és Košík településekkel határos. Lakosainak száma 191 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Irányított szög Az irányított szögek, vagy forgásszögek a síkgeometriai szögfogalom egy kiterjesztése. Lényege röviden: a szög értékét kiterjeszti a valós számok körébe, megkönnyítve az összegzésüket. Definíció Egy irányítással rendelkező síkon OA és OB félegyenesek által bezárt irányított szög az a mennyiség, amellyel az OA félegyenest pozitív irányba forgatva az OB félegyenessel átfedésbe kerül. Jelölése: AOB∢. Azonosságok Ha AOB∢=0 vagy 2π akkor OA=OB. A forgásszögek összeadhatóak: AOB∢ + BOC∢ = AOC∢ Az előző kettő alapján: AOB∢ = AOB∢±2π és AOB∢ = -BOA∢ Egyenesek hajlásszöge Az e és f irányítatlan egyenesek közti hajlásszög az a szög, mellyel pozitív irányba forgatva az e egyenest az f-fel fedésbe kerül. Ennek megfelelően két egyenes hajlásszöge csupán modulo π erejéig egyértelmű. America (együttes) Az America brit/amerikai rockegyüttes. Műfajilag folk-rockot, pop-rockot és soft rockot játszanak. Legismertebb daluk a Horse with No Name , amely számtalan médiában feltűnt, többek között a 2004-es Grand Theft Auto: San Andreas videojátékban is. Eredetileg trióként működtek, a felállás ez volt: Gerry Beckley (ének, vokál, billentyűk, gitár, basszusgitár, harmonika), Dewey Bunnell (ének/vokál, gitár, ütőhangszerek), és Dan Peek (ének, vokál, gitár, basszusgitár, billentyűk, harmonika). Peek azonban 2011-ben elhunyt, így az America duóként folytatta. A zenekar 1970-ben alakult meg Londonban. Lemezek szempontjából igen termékenyek voltak: 17 stúdióalbumot, 9 koncertalbumot és 19 válogatáslemezt jelentettek meg. Az együttes egészen a mai napig működik. Diszkográfia America (1971) Homecoming (1972) Hat Trick (1973) Holiday (1974) Hearts (1975) Hideaway (1976) Harbor (1977) Silent Letter (1979) Alibi (1980) View from the Ground (1982) Your Move (1983) Perspective (1984) Hourglass (1994) Human Nature (1998) Here and Now (2007) Back Pages (2011) Lost and Found (2015) Habovka Habovka (szlovákul Habovka) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Turdossini járásában, Alsókubintól 30 km-re északkeletre, a Nyugati-Tátra lábánál, a Blatná és a Sztudená-patakok összefolyásánál. 2011-ben 1352 lakosából 1342 szlovák volt. Története A falucska 16. század végén Thurzó György birtokán települt a vlach jog alapján. Oklevél 1593-ban Chabówka néven említi először. Az árvai váruradalomhoz tartozott, a falu bírájának igazgatása alatt. A 17. században a kurucok és a lengyelek is felgyújtották. 1778-ban 350 lakosa volt. 1828-ban 121 házában 793 lakos élt. Lakói szövéssel, zsindelykészítéssel, idénymunkákkal foglalkoztak. 1934-ben és 1959-ban árvíz okozott nagy károkat a községben. Vályi András szerint "HABONKA. Habovka, vagy Haboncza. Tót falu Árva Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Sztudena vize mellett, határja soványas." Fényes Elek szerint "Habovka, tót falu, Árva vmegyében, a Kárpátok tövében: 783 kath., 10 zsidó lak. Kath. paroch. templom. 30 7/8 sessio. Földje felette sovány, de legelője igen zsiros. Durva posztót, szűrt készit. Hegyeiben vas érczet is találni. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg." 1910-ben 891, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Vári járásához tartozott. 1944-ben súlyos partizánharcok folytak a határában. Nevezetességei Első fatemploma 1715 -ben épült, ezt az 1813 -as árvíz pusztította el. Mai római katolikus plébániatemploma a Fájdalmas Szűznek van szentelve, 1817 és 1820 között épült, 1952 -ben újították meg. Kevin Scheidhauer Kevin Scheidhauer (Deggendorf, 1992. március 13. –) német labdarúgó, az MSV Duisburg csatára. Hudiviller Hudiviller település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 342 fő (2015). Hudiviller Anthelupt, Dombasle-sur-Meurthe, Flainval és Rosières-aux-Salines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kaposvári VK A Kaposvári VK magyar vízilabdaklub, melynek székhelye Kaposvárott található. A 2011–2012-es bajnoki szezonban fennállása során először szerepelt a magyar élvonalban. A 2013-2014-es szezonban a harmadik helyen végzett az együttes a Magyar Kupában. A klub a hazai mérkőzéseit a kaposvári Virágfürdő területén található, sátras lefedésű 50 méteres sportuszodában játssza. Keret 2018–19-es szezon Sebastián Vegas Sebastián Ignacio Vegas Orellana (Santiago de Chile, 1996. december 4. –) chilei labdarúgó, az Audax Italiano hátvédje. 3991 Basilevsky A 3991 Basilevsky (ideiglenes jelöléssel 1987 SW3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1987. szeptember 26-án. Ötödik buddhista tanácskozás Az ötödik buddhista tanács (burmai: ��������������) a burmai (ma Mianmar) Mandalaj 1871-ben, Mindon király uralkodása idején. A zsinat legfőbb célja az volt, hogy elszavalják Buddha összes tanítását, amely a théraváda páli kánonjában szerepel, és részletesen megvizsgálják, hogy bármelyik jelentése eltorzult-e vagy részek kimaradtak-e a történelem során. A tanácskozást három tiszteletbeli elnök - Mahathera Dzsagarabhivamsza, Narindabhidhadzsa és Maháthéra Szumangalaszami - és összesen 2400 szerzetes jelenlétében tartották. A dharma-felolvasások öt hónapig tartottak. Az ötödik buddhista tanácskozás burmai ügynek számított, amelyben szinte semmilyen más országból nem képviseltek. Burmán kívül általánosságban nem is fogadják el ezt a zsinatot hivatalosan. Később, a théraváda irányzat által tartott, nemzetközi hatodik buddhista tanácskozást mégis "hatodiknak" nevezték, mintegy hallgatólagosan elfogadva az ötödik zsinat történelmi tényét - még akkor is, ha Burmán kívül más ország nem vett azon részt. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a negyedik és a hatodik buddhista tanácskozások között tartottak még más nagyszabású tanácskozásokat is Srí Lankán és Thaiföldön. Ezek alapján a buddhista tanácskozások számát többféleképpen is lehet értelmezni. Építés-Építészettudomány Az Építés-Építészettudomány e néven 1969 óta évente négyszer megjelenő magyar építészeti szakperiodika, amely a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának bizottságai által támogatott tanulmányokat publikál. Főszerkesztői: Major Máté (1965-68), Szabó János (1999-től); szerkesztői: Major Máté (1969-86); Szabó János (1987-1998), Vámossy Ferenc (1999-től). Előzménye az 1957-1968 között, Mihailich Győző és Major Máté főszerkesztésében megjelenő Építés és Közlekedéstudományi Közlemények, amely Major kezdeményezésére vált szét több szaklapra. 2009-ben a lap ötvenéves repertóriumot jelentetett meg, a történetét feldolgozó írásokkal. Forrás Déry Attila – Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945. Urbino, Bp. 2000. Saint-Quentin-la-Poterie Saint-Quentin-la-Poterie település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 3035 fő (2015). Saint-Quentin-la-Poterie La Bastide-d’Engras, La Bruguière, Fontarèches, Saint-Laurent-la-Vernède, Saint-Siffret, Saint-Victor-des-Oules, Uzès és Vallabrix községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mikes Lajos Mikes Lajos, dr., 1905-ig Misek (Budapest, 1872. augusztus 10. – Bécs, 1930. augusztus 19.) magyar újságíró, szerkesztő, műfordító. Családja, tanulmányai Apja Misek István szabómester, anyja Molnár Terézia volt. A budapesti Ősz utcai elemi iskola negyedik osztályát 1882-ben végezte el, majd 1883-1886-ig a budapesti VII. kerületi állami gimnáziumban tanult. Ezután katolikus papnövendéknek jelentkezett Pozsonyba. Itt, az Emericanumban hetedik gimnazista korában megalapította a Szent Imre irodalmi egyesületet, majd egy szerelmi csalódás után a papi hivatást elhagyva a pozsonyi főgimnáziumban tett érettségit. 1889-1890-ig a budapesti tudományegyetemen bölcsészetet tanult, majd Pozsonyban a Jogi Akadémián folytatta felsőfokú tanulmányait 1893-ig. Itt, mint a Pozsonyi Társaskör titkára, meghonosította a jogász irodalmi matinékat. A joghallgatók segélyegyletének is tagja volt. 1894-ben visszatért Budapestre, s jogi tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be. Utolsó vizsgáit 1901-ben tette le. Már gimnazista korától több verse és tárcája jelent meg napilapokban. Pályafutása 1894-től, egyetemi tanulmányai mellett dolgozott Dr. Scheyer Ferdinánd ügyvéd alkalmazásában. Ugyanez évben megnősült, feleségül vette Prandtner Ilonát. Két gyermekük született: Klára és Margit (1897–1976). 1895-ben, szigorlati vizsgáinak letétele után rövid ideig a Budapesti Hitelezői Védegyletnél dolgozott. A Palágyi Menyhért által szerkesztett Jelenkor segédszerkesztője lett 1895-ben, majd a lap megszűnése után a Pénzügyminisztériumnál állt munkába. Másodállásban a Fővárosi Lapok gyorsírója és korrektora volt. Ugyanez évben jelent meg első verseskötete Költemények 1889-1895 címmel. Ezután a kolozsvári Magyar Polgárt szerkesztette (1899-1900), majd a Magyar Szó munkatársa lett Pályi Endre helyetteseként, és ugyancsak szerkesztette 1900-tól a Magyar Könyvtár című könyvsorozatot. 1902-1908-ig a Pesti Napló belső munkatársa lett, közben 1903-1904 a Magyar Géniusz újságírója is volt. Párhuzamosan a Politikai Hetiszemle „Irodalom” rovatának szerkesztői munkáit is ellátta (1903, 1904, 1906). Ezen fölül még Az Újság című lapnak is dolgozott 1904-ben. 1908-ban a Budapesti Hírlap szerkesztésében vett részt, majd 1910–1912-ig (elbocsátásáig) a Magyar Nemzet szerkesztője volt. Párhuzamosan a Tolnai Világlapja „A természet műhelyéből” rovatát is vezette. 1912-1913-ban rövid ideig ismét a Pesti Naplónál dolgozott, majd 1913-tól a Tolnai világlapja szerkesztője és a Tolnai Világlexikon segédszerkesztője volt. 1915 januárjától fél évig hivatalnok lett az Állami Munkásbiztosító Hivatalnál, majd a Kereskedelmi és Iparkamaránál. Első felesége 1917-ben sokévi betegség után meghalt, még ez év decemberében feleségül vette Szász Piroskát, aki azonban, miután súlyos idegbetegségben szenvedett, 1918 februárjában öngyilkos lett. 1918 júniusától Az Est munkatársa lett. Ez év szeptemberében pedig feleségül vette Havas Irmát (1883–1985), akivel haláláig kiegyensúlyozott házasságban élt. Harmadik feleségétől született gyermekei György és Ilona (később Füsi Józsefné). A Tanácsköztársaság alatt a kommunista Írószövetség Választmányának tagja volt. Később Miklós Andorral való megegyezés alapján átmenetileg háttérbe vonult. Lányával, Klárával 1921 januárjában ismerkedtek meg Szabó Lőrinccel, egy Babits házasságát ünneplő összejövetelen. Mikes Lajos hiába óvta leányát ettől a szerelemtől; a fiatalok szülői beleegyezés nélkül, titokban kötöttek házasságot 1921 szilveszterén. Később azonban Mikes Lajos támogatta Szabó Lőrincet is. 1920 szeptemberétől Az Est-lapok olvasószerkesztője volt, 1923-tól pedig az „Irodalmi” rovatot vezette. Egyidejűleg az Athenaeum lektora is volt. Ilyen minőségében sokat tett a tehetséges, induló írók, költők (Szabó Lőrinc, Fodor József) felfedezéséért, elismertetésért, vagy a rossz anyagi helyzetben élő neves irodalmárok támogatásáért. 1930-ig a Baumgarten-alapítvány tanácsadói tisztjét is viselte, amikor az általa jelölt Fodor Józsefet és Révész Bélát elutasították, s ezért kilépett a testületből. Gelléri Andor Endre első novellája is Mikes támogatásának köszönhetően jelent meg Az Estben. 1930-ban bécsi útja során szívrohamot kapott és meghalt. A Kerepesi temetőben nyugszik. Irodalmi működése A Jelenkorban több gazdaságtani tanulmányt írt (Malthaus és John Stuart Mill, Roscher és Kant, Tisza István és Pap Dávid, Marx). E lapban jelent meg Oklevélgyár című cikksorozata is, mely a budapesti egyetem tan- és vizsgarendszerét bírálta maró gúnnyal. Több műve jelent meg 1895-1896-ban az Ország-Világban (Káin, Lord Byron után, és eredeti költemények, 1899. Goethe és Tasso után fordítva), a Jelenkorban tette közzé több Byron-fordítását, s ott kezdte meg a Childe Harold fordításának közlését is. Sok műfordítás jelent meg tőle a Magyar Könyvtárban: Byrontól a Káin, Shakespeare-től az Othello, Kipling Dzsungel könyve és H. G. Wells regényei: Világok harca, Az időgép, Dr. Morgan szigete. 1913-ban már hat nyelven beszélt és fordított. A 20. század legnagyobb műfordítójaként emlegeti az irodalomtörténet. Abban, hogy Andersent és Rudyard Kiplinget, Dickenst, Schopenhauert és Byront, Goethe-t, Shakespearet és Strindberget, verset és prózát egyforma gazdagságban tett évről évre a magyar olvasók asztalára, nagy segítségére volt, hogy költőnek indult ő maga is. Ady Endre bensőséges jóbarátja volt. A Pesti Naplóban színvonalas, a Nyugattal versenyző irodalmi rovatot teremtett. «Mikesnek hatalom jutott, hogy íróknak teret és komoly keresetet adjon, s ezáltal egész kis írógárdát szervezzen meg, egy új Mohács utáni irodalom csíracsapatát.» (Babits Mihály) »Olyan könyvtárt gyűjtögetett össze, amiben a ritka kéziratok maguk százezreket értek. Tudása egészen rendkívüli arányú. De ezen a vonalon szerény ember, nem hengerel le senkit, a legkisebb költőcskét vagy műbírálócskát sem. Kicsikét gúnyorkás modorával nem bántott. Szeretetre méltó bácsinak tartotta mindenki, s a társaságát nyereségnek.« (Tersánszky Józsi Jenő) „Barátai rajongva szerették, még a nála idősebbek is Lajos bácsinak szólították; különben a megszólítása közismerten ez volt: »A doktor úr«.” (Mikes Margit) Műveiből Költemény, tanulmány, novella, mese, színdarab Költemények 1889-1895. Boruth ny., Budapest, 1895. 156 oldal Kain, Lord Byron misztériuma. In: Ország-Világ, 1896. január 19., 34-35. Húsvét vasárnapján. In: Ország-Világ, 1896. április 5., 218. In memoram – Tennyson. In: Jelenkor 1896. november, 562-563. A jog keletkezésének és fejlődésének törvényei. Pikler Gyula egyetemi tanár előadásai után. Budapest, 1896-97. Vígasztaló fájdalmas Szűz. Eger, 1916. Egri Népkönyvtár Nem lesz bankett. Vígjáték. Bemutatója Nemzeti Színház, 1919. A virág elhervad. In: Halhatatlan szerelem. Nagy költők és nagy festők művészetének tükrében. [Antológia magyar és külföldi szerzők, költők és festők műveiből]. Szerk.: Mikes Lajos. (A szerkesztésben részt vett: Mihályfi Ernő és Szabó Lőrinc) Címlap: Falus Elek. Budapest, 1930, Az Est Lapkiadó Rt., Athenaeum 143 oldal 7 melléklettel (Gulyás Pál Könyvtárából) Vázlatok. Novellák: Árnyék, Margit. In: Jelenkor, 1897. márc.7., 148-149. A gyermek. Novella. Budapest, (1902), Lampel Kiadó 22 oldal. Munkás Füzetek sorozat II. 20. Sanyi Manó könyve és számos más kacagtató történet. (Ifjúsági elbeszélések). Budapest, (1914), Magyar Kereskedelmi Közlöny Tolnai Világlapja nyomda, 191 oldal. Újabb kiadásai „Mesék” címen: Budapest, 1963. Móra Könyvkiadó, illusztrálta: Heinzelmann Emma, Athenaeum Nyomda 113 oldal; - 2. kiadás: Budapest, 1968; – 3. kiadás: 1976. – 4. kiadás: 1986. Kökény kisasszony. Magyar írók meséi. (Benne: Mikes Lajos meséje). Válogatta: Ratzky Rita, Bp. 1988. Kossuth Könyvkiadó 330 oldal. Zeppelin. Budapest, (1915.) Lampel Kiadó 75 oldal. (Magyar Könyvtár sorozat 754-755). Tankönyvek Tolnai német nyelvtana. (Kezdők számára). Teljesen gyakorlati alapon tanít beszélni, írni és olvasni. Budapest, (1915), Tolnai, 207 oldal – Újabb kiadása: 1917. Tolnai angol nyelvtana. (Kezdőknek). Budapest, (1920 körül), Magyar Kereskedelmi Közlöny, Tolnai Világlapja nyomda, 156 oldal Fordításai és átdolgozásai (Az Irodalomtörténet című folyóirat 1930. 3-4. számban megjelent lista alapján.) Rudyard Kipling : Indián történetek (1899), A dsungel könyve (1899–1900), Gyermekmesék (1925) H. G. Wells : Világok harca (1899), Az időgép (1900), Dr. Moreau szigete (1901), Új világ a régi helyén (1911), A szenvedélyes barátok (1920), Emberek a holdban (1920) William Shakespeare : Othello W. Collins: Párbaj az erdőben, A jóslat Bernard Shaw : Az ördög cimborája, Caesar és Cleopatra George Byron : Kain (2. kiadása: 1930) Arthur Conan Doyle : Az Agra kincse Oscar Wilde : Bunbury, De profundis, Gránátalmaház (1908), Mesék, történetek és költemények prózában (1908) Henrik Ibsen : A vadkacsa Heinrich von Kleist : Kohlhaas Mihály Andersen meséi (1904) Andersen újabb meséi (1904; a két kötet egyben is megjelent Andersen összes meséi címen) A legszebb Grimmmesék (1905) Charles Dickens : Copperfield Dávid (1905), Kis Dorrit (1910), Nagy várakozások (1925) Coleby és Knoblauch: Az igazgató úr P. Armstrong: Az alibi H. Cain: A Vörös Jázon (1910) Charles Darwin: Fajok keletkezése természetes kiválasztás útján (1911) Honoré de Balzac : Сhabert ezredes (1913) May Károly : Idegen ösvényeken (1911), Az inka öröksége (1912), Az olajkirály (1912), A vad Kurdisztánon át (1927), A fekete táltos (1929) August Strindberg : Egy lélek fejlődése (1918), Strindberg drámai munkái, 4–5. kötet (1921–1923), Házasodjunk (1925), Az apu. A pajtások. Júlia kisasszony (1928), A vörös szoba (1930) Cooper : Az utolsó Mohikán (1925) Edgar Allan Poe : Az arckép. A fekete macska (1922) Ch. Read: Oltár és tűzhely (Király Györggyel, 1923) Ernst Didring: A világpók (1926) Hutchinson: Az asszony, aki pénzt keres (1927) H. Heyermanns: Blöff (1927) P. C. Wren: A kék csillag (1929) Mark Twain : A titokzatos idegen (1930) Emlékezete A fiatal írók kegyelete 1931-ben emléktáblával jelölte meg a házat, ahol a Bors-utcában (XII., Hajnóczy u. 15.) lakott. A bronz és márvány domborműves emléktábla Cser Lajos munkája. A táblán, melyet Budapest Székesfőváros vett át, ez a felirat áll: «Dr. Mikes Lajos. E házban lakott 1921-től 1930-ig Mikes Lajos író és szerkesztő, a világháború utáni súlyos esztendőkben atyai barátja és első hivatott vezére az induló új magyar irodalom munkásainak.» Napjainkban megjelent hangoskönyvként, s színes gyermekkönyvként a Sanyi Manó könyve című műve (Gábor Emese rajzaival), mint „A Szép Magyar Könyv verseny” okleveles gyermekkönyve. Irodalmi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, s mint ismertetésében írják „valóságos tárháza a Nyugat első és második nemzedékéhez tartozó költők és prózaírók kéziratainak.” Pontosvessző A pontosvessző ( ; ) egy írásjel. A magyar helyesírásban pontosvesszővel határoljuk el egymástól többszörösen összetett mondatokban a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait. Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza. (AkH.12 245.) A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól. (AkH.12 248. b)) A tizedesvesszőt használó nyelvekben a matematikai jelölésekben számokat is pontosvesszővel választanak el. Például . A C-szerű programozási nyelvekben a pontosvessző az utasítást lezáró karakter. Az ASCII és a Unicode kódja: 59. A Ferencvárosi TC 1990–1991-es szezonja A Ferencvárosi TC 1990–1991-es szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 90. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 92. évfordulója. Mérkőzések NB 1 1990–91 Őszi fordulók Elhalasztott mérkőzés. Tavaszi fordulók Előrehozott mérkőzés. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1990/91-es bajnokságban elért eredményei. Egyéb mérkőzések Tizenegyesekkel (5 – 4) nyert a Ferencváros. Naginata A naginata (����, ��) egyike a hagyományosan Japánban készített pengéknek (nihonto), egy szálfegyver formájában. A naginatát eredetileg a szamurájok osztálya használta a feudális Japánban, valamint az asigaruk �� (gyalogosok) és szóheiek ��. (harcos szerzetesek) Áttekintés A naginata egy fa nyélből áll végén egy hajlított pengével; sok hasonlóságot mutat a kínai guandaoval. A naginatát gyakran látták el egy kardhoz hasonló keresztvassal (cuba �) a penge és a nyél között. A 30-60cm-es naginata pengét ugyanolyan módon kovácsolták mint a hagyományos japán kardokat. A penge hosszú markolattüskével (nakago) rendelkezik amit belehelyeznek a nyélbe (nagaje). A penge eltávolítható amit egy fapecekkel (mekugi) rögzítenek ami áthalad a markolattüskén és a nyélen kialakított lyukon (mekugi-ana). A nyél 120-240cm-ig terjedhet és ovális alakú. A nyélnek azt a részét ahová a markolattüske van belehelyezve tacsiucsinak nevezzük. Ezt a területet általában megerősítik fémből készült gyűrűkkel vagy vékony fémborítással. A nyél alsó végére egy nehéz fém sapkát helyeznek (isizuki). Amikor nincs használatban a naginata pengéjét egy fa borítással látják el (szaja). Története A naginata feltételezhetően a korábbi hoko jarinak a leszármazottja , ám valószínűleg a kínai guandao is befolyásolta a kialakulását. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor is alakult ki ez a fegyver. Sokan állítják, hogy a Nara-korszak harcos szerzetesei találták fel, de a tárgyi bizonyítékok amik igazolják a fegyver létezését csak a középső Kamakura-korszakig nyúlnak vissza, és a korábbi írásos emlékek meglehetősen homályosak. A legelső megbízható feljegyzések, 1146-ból a késő Heian-korszakból származnak, melyek közül egy szerint a fegyver egy friss találmány volt. Korábban a 10. és 12. századi források gyakran hivatkoznak "hosszúkardokra" ami bár gyakori középkori megnevezése és helyesírása a naginatának jelenthetnek hétköznapi kardokat is; az egyik forrás a naginata előhúzását a nükü igével írja le, ami általában a kardok előhúzására használnak, míg a naginata előhúzására főleg használt ige a hazuszu. A gyakran feltételezett kapcsolta a naginata és a harcos szerzetesek között szintén nem tisztázott. A késő 13. és 14. századi műalkotások a harcos szerzeteseket naginatával ábrázolják, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget: a fegyver csak egyike azoknak amiket használtak a szerzetesek, valamint szamurájok és asigaruk. A naginatát használó szerzetesek ábrázolásai a korábbi korszakokban valójában később készültek azzal a szándékkal, hogy a naginatát mint szimbólumot használják a szerzetesek más harcosoktól való megkülönböztetésére, mintsem, hogy a történelmi események egy pontos leírását adják. A Gempei háború (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a Minamoto klán Minamoto no Joritomójával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották. A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (sune-ate) kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai pika sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a lovasság ellen alkalmaztak. Az 1543-ban a kovás puska (tanegasima ���) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (jari �) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett. Az Edo-korszak alatt a naginata egyre kevésbé volt hasznos a férfiak számára a csatatéren és a szamuráj osztályból származó nők státusz szimbólumává vált. Egy jó állapotban lévő naginata egy szamuráj osztályból származó lány hozományának része volt. Bár nem harcoltak úgy mint a hétköznapi katonák, a szamuráj osztály nőitől elvárták , hogy meg tudják védeni az otthonukat míg férjük a háborúban harcolt. A naginatát tartották az egyik leginkább alkalmas női fegyvernek, mivel távol tudták vele tartani maguktól az ellenfelüket így csökkentve a testsúlyból, magasságból és felsőtesti erőből származó különbségeket. Egy kiváló példája a női naginataforgatóknak és a japán harcos szellemiségnek Itagaki, aki híres volt tehetségéről ahogy a naginatával bánt, és ő vezette a Toeizakajama vár 3000 fős helyőrségét. Tízezer Hódzsó harcost küldtek, hogy vegyék be a várat ám Itagaki a várból vezette embereit és rendkívül sok ellenséggel végeztek mire a túlerő legyűrte őket. A naginatát igazi harcra utoljára 1868-ban Aizuban valamint 1876-ban Szacumában használták. A nyugatiasodás miatt a Meidzsi-restaurációt követően a harcművészetek által képviselt érték, a naginatát is beleértve, súlyosan csökkent. ebben az időben vált a tréning az akarat megerősítésévé valamint a tudat és a test edzésévé . A Sóva-korszakban a naginatahasználat gyakorlatozása bekerült a köztantervbe 1912-ben. A 2. világháború óta a naginatahasználat sportként él tovább ahol a fő hangsúlyt az etikettre és a fegyelemre helyezik, mintsem a katonai elemekre. Bár kevesebb aktív művelője van néhány "korjú budzsucu" rendszer (hagyományos harcművészet) amik között akad régebbi és harciasabb naginatadzsucu mint például : Szuió Rjú, Araki Rjú, Tendó Rjú, Dzsikisinkage Rjú, Higo Korjú, Tensin Soden Katori Sintó Rjú, Toda-ha Buko Rjú, Josin Rjú amik közül néhánynak engedélyezett képviselői vannak Japánon kívül. Az Egyesült Államokban megközelítőleg 200 foglalkoznak naginatahasználattal. A modern naginatakészítés A modern naginata 220 és 250cm közötti hosszúsággal rendelkezik valamint többet kell , hogy nyomjon mint 650 gramm. Napjaink naginatadzsucujában kétféle általános konstrukciót különböztetünk meg. Az első a kihon jó, amit a japán fehér tölgyből kinyert, egy darab fából készítenek és a formagyakorlatok (katák) elvégzésére használják. A fegyver elég könnyű és általában nem rendelkezik keresztvassal. A második típus a siai jó, aminek elkészítéséhez hasonló fa nyelet használnak, viszont a pengét bambuszból készítik és cserélhető mivel egy erősebb ütközés következtében könnyedén eltörhet. Ezt a változatot az atarasí naginatában használják mivel egy bambuszból készített pengével mért csapás enyhébb mintha fából, vagy fémből készült volna. Sok utánzat "naginata" a piacon egyáltalán nem is naginata amit a fentiek ismeretében könnyedén eldönthetünk. általában ezek az utánzatok rövidebb, kerekdedebb nyéllel, rövidebb pengével valamint csavarokkal rögzített részekkel rendelkeznek. Breitenbach-Haut-Rhin Breitenbach-Haut-Rhin település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 838 fő (2015). Breitenbach-Haut-Rhin Luttenbach-près-Munster, Muhlbach-sur-Munster, Sondernach és Stosswihr községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kevin Volland Kevin Volland (Marktoberdorf, Németország, 1992. július 30. –) német labdarúgó, jelenleg a Bayer Leverkusen és a Német labdarúgó-válogatott csatára. Válogatott Ifjúsági 2008. október 16-án debütált a német U17-es válogatottban a cseh U17-es válogatott ellen. Három nappal később az orosz U17 ellen is pályára lépett. 2009 őszén részt vett a 2009-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon, ahol a hondurasi U17-es labdarúgó-válogatott ellen 3-1-re megnyert mérkőzésen csapata 3. gólját szerezte meg, valamint saját maga első gólját a válogatottban. A nyolcaddöntőben a Svájc elleni 4-3-ra elvesztett mérkőzés volt az utolsó mérkőzése a válogatottnak a tornán. 2009 júliusában meghívott kapott a német U18-as válogatottba. Az Észak-Írországban megrendezett Milk Cup elnevezésű ifjúsági tornán pályára lépett az északír U20-as labdarúgó-válogatott, az amerikai U19-es labdarúgó-válogatott és a bolgár U20-as labdarúgó-válogatott elleni mérkőzésen. 2010. májusára már 5 mérkőzésen szerepelt a válogatottban és ezen mérkőzéseken szerzett 2 gólt. 2010. augusztus 18-án debütált a német U19-es válogatottban a belga U19-es labdarúgó-válogatott elleni felkészülési mérkőzésen. Szeptember 3-án megszerezte első gólját a holland U19-es labdarúgó-válogatott ellen. A téli szünetben 5 mérkőzésen 4 gólt szerzett, majd tavasszal 3 mérkőzésen 1 gólt jegyzett. 2010. augusztus 31-én debütált a német U20-as válogatottban és rögtön a lengyel U20-as labdarúgó-válogatott ellen megszerezte első gólját. Augusztus elején elnyerte a Német labdarúgó-szövetségtől a Fritz Walter medált az U19-es korosztályban elért sikereiért. Rainer Adrion az akkori német U21-es labdarúgó-válogatott edzője behívta az októberi bosnyák U21-es labdarúgó-válogatott és a san marinói U21-es labdarúgó-válogatott elleni mérkőzésre, de sérülés miatt le kellett mondania. Végül, 2012. február 29-én debütált a görög U21-es labdarúgó-válogatott ellen. Felnőtt 2014. május 8-án Joachim Löw behívta a lengyel labdarúgó-válogatott elleni készülő keretbe, ahol be is mutatkozott a német labdarúgó-válogatottban és 2014-es labdarúgó-világbajnokságra készülő 30 fős keretbe is bekerült. Június 2-án Joachim Löw kihirdette a világbajnokságra utazó 23 fős keretet, amiben Kevin nem szerepelt, így nem utazhat a válogatottal Brazíliába. Penicillin A penicillin elnevezés (néha PCN a rövidítése) a β-laktám antibiotikumok egy csoportját jelenti, amelyeket az erre érzékeny, rendszerint Gram-pozitív baktériumok által okozott fertőzések kezelésére használnak. A „penicillin” nevet a csoport egyes tagjaira való hivatkozásként is használják. Mindegyik penicillin alapstruktúrája a penám váz, ennek képlete: R-C9H11N2O4S, ahol R a variábilis oldallánc. A 20. század végén brit orvosok körében végzett közvélemény-kutatás szerint az évszázad csodája a penicillin. A penicillinekre az 1940-es években még úgy tekintettek, hogy segítségükkel megoldható lesz az emberiség kórokozók elleni harca. A rezisztencia kialakulása, a penicillinre eredetileg sem érzékeny kórokozók számának növekedése megváltoztatta ezt a nézetet. A hetedik évtizede használt penicillineknek még most is biztos helyük van a terápiában. Története A penicillin felfedezését rendszerint a skót Alexander Fleming nevéhez kötik, habár már jóval korábban is észrevették a Penicillium antibakteriális hatását. Az észak-afrikai beduinok legalább ezer éve készítenek gyógykenőcsöt a szamarak hámján keletkezett penészből. Az ifjú olasz orvostanhallgató Vincenzo Tiberio megfigyelte, hogy az udvarukon évszázadok óta működő kút vize a környékbeliek hasmenéses megbetegedéseit gyógyítja. 1895-ben publikálta, hogy a kútfedő kőlapról nyert penészgomba kivonata a laboratóriumi baktériumtenyészeteket 8 nap alatt teljesen elpusztította. A nápolyi egyetemi tanárai nem tulajdonítottak jelentőséget fiatal kollégájuk szenzációs felfedezésének, így ő hajóorvosként élte le élete hátralevő két évtizedét. (Alexander Fleming mellett ő volt az első, aki Tobrukban katonáinak tífusz elleni oltást adott.) Egy szintén fiatal francia katonaorvos, Ernest Duchense 1897-ben megfigyelte, hogy az arab lovászinasok a nyirkos nyergeken megtelepedett penészgombát használják a nyereg okozta kisebesedések kezelésére. Duchense azonosította a Penicillium glaucum penészgombát, amellyel tífuszos tengerimalacokat kezelt, és felfigyelt arra, hogy az elpusztítja az E. coli baktériumokat is. Ez volt a penicillin első, klinikailag tesztelt alkalmazása. Kutatási eredményeit doktori értekezésként nyújtotta be, és további kutatásokat javasolt, de a Pasteur Intézet nem ismerte el a munkáját. Duchense 1912-ben halt meg, 1949-ben posztumusz kitüntetésben részesítették. Fleming 1928-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy a Staphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penész szennyeződés körül a baktériumok nem növekednek. Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, amely gátolja a baktériumok növekedését, és elpusztítja a baktériumokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó, amelyet ma Penicillium notatum fajként ismerünk. Már ebben a korai szakaszban megállapították, hogy a penicillin leginkább a Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos, ellenben a Gram-negatív szervezetekre és a gombákra hatástalan. Fleming kezdetben nagyon optimista volt a penicillin fertőzésekkel szembeni hatékonyságát illetőleg, ráadásul a szernek minimális toxikus hatása volt az akkori szerekhez képest. További kísérletei után azonban Fleming úgy vélte, hogy a penicillin nem tud elegendően hosszú ideig az emberi szervezetben maradni ahhoz, hogy a patogén baktériumokat elpusztítsa. Ezért 1931-ben felhagyott a penicillin tanulmányozásával. 1934-ben kezdte újra a klinikai kísérleteket, és 1940-ben sikerült tisztított formában előállítani a szert. 1939-ben az ausztrál tudós Howard Walter Florey és kutatócsapata az Oxfordi Egyetem Patológiai Intézetében nagy előrelépést tett, mikor kimutatták a penicillin antibakteriális hatását in vivo. A humán felhasználásra tett kísérleteik azonban kudarcot vallottak, mivel nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű hatóanyag, de kísérleteik alátámasztották a penicillin ártalmatlanságát, sőt egereken sikeresen alkalmazták a szert. A penicillin első kísérleti felhasználására az oxford-i Radcliffe kórházban került sor. Emberi beteget a világon először 1942. március 14-én John Bumstead és Orvan Hess kezelt sikeresen penicillinnel. A második világháború alatt a szövetséges erők hadseregeiben a penicillin jelentősen csökkentette az elfertőződött sebek okozta halálozások és amputációk számát. A szer azonban nehezen volt hozzáférhető, ezt egyrészt az ipari méretű előállítás nehézségei, másrészt a penicillinnek a szervezetből történő gyors kiürülése miatti szükségessé vált gyakori adagolás okozták. A penicillineket a vese eltávolítja a szervezetből, a szer 80%-a a beadástól számított 3 órán belül kiürült. Ebben az időben gyakori eljárás volt a kezelt betegek vizeletének összegyűjtése, ebből izolálták penicillint és újra felhasználták. Ez azonban nem volt kielégítő megoldás, és a tudósok új módszereket kerestek a penicillin kiürülésének lassítására. A gyors kiürülés oka a szerves sav szállító molekula, amelyhez a penicillin hozzákötődött. Abban bíztak, hogy találnak olyan molekulát, amely a penicillinnél jobban kötődik ehhez a szállító molekulához, és így a szervezet a penicillin helyett ezt a másik molekulát választaná ki a vizeletbe. A húgysavszintet csökkentő probenecid alkalmasnak bizonyult erre a célra. Ha a probenecidet és a penicillint egyszerre adták, a probenecid meggátolta a penicillin kiürülését, és hatásának idejét megnövelte. Az ipari méretű előállítás technikájának fejlődése és a félszintetikus penicillinek megoldották az ellátási problémákat, a probenecid használata pedig visszaszorult, ma már csak akkor használják, ha a fertőzés különösen magas penicillinkoncentrációt igényel. A penicillin kémiai struktúráját Dorothy Crowfoot Hodgkin határozta meg az 1940-es évek elején, lehetővé téve így a szer szintetikus előállítását. Az ausztrál Howard Walter Florey vezetésével valamint Ernst Boris Chain és Norman Heatley részvételével egy oxfordi kutatócsoport fedezte fel, hogyan lehet a penicillint ipari méretekben előállítani. Florey és Chain 1945-ben Fleminggel megosztva kaptak orvosi Nobel-díjat. A penicillin a legszélesebb körben használt antibiotikum, ma is számos Gram-pozitív baktérium által okozott fertőzésnél használják. Hatásmechanizmus A β-laktám antibiotikumok a baktériumok sejtfalában a peptidoglikánok közötti keresztkötések kialakulását gátolják. A penicillin β-laktám része ahhoz a transzpeptidáz enzimhez kötődik, amely a baktérium peptidoglikán molekuláit kötné össze. Az enzim így nem tud megfelelően működni és a baktérium sejtfala osztódás során meggyengül (másképp fogalmazva az antibiotikum citolízist, sejtpusztulást eredményez, amikor a baktérium megpróbál osztódni). Ezen felül a felhalmozódott peptidoglikán prekurzorok a baktériumban aktiválják a sejtfal hidrolázok működését, amelyek tovább rombolják a baktérium meglevő peptidoglikánját. Az elmélet kidolgozása Scott Williams nevéhez fűződik. Rezisztencia Rezisztenciának nevezzük a baktériumok védekező mechanizmusát, az ellenük használt gyógyszerek ellen. A penicillinek ellen alapvetően háromféle bakteriális rezisztencia alakulhat ki. béta-laktamáz termelés: ebben az esetben a baktériumok olyan enzimet termelnek, amely elhasítja a béta-laktám-gyűrűt, ezáltal hatástalanítja a gyógyszermolekulát. A Staphylococcus aureus törzsek 80%-a érzékeny volt a penicillinre annak bevezetésekor, de a rezisztencia igen gyorsan növekedett, ma kb. 5%-ra tehető csupán az érzékeny törzsek aránya. A staphylococcusok rezisztenciájának döntő többségéért a béta-laktamáz termelés a felelős. kötőfehérje-változás: megváltozik azoknak a fehérjéknek a szerkezete, amelyek a penicillint kötnék, ennek következtében a béta-laktámok csak kevéssé, vagy egyáltalán nem tudnak kötődni. A Streptococcus pneumoniae törzsek rezisztenciája alapul ezen a mechanizmuson. Sejtfal-permeabilitás csökkenés: az antibiotikumok azért nem tudnak a sejtbe jutni, mert a sejtfal szerkezete megváltozik. Bioszintézis A penicillint ma már Penicillium chrysogenumban állítják elő, ami lényegesen több penicillint termel, mint Fleming P. notatumja. A kutatók arra is rájöttek, hogy a bioszintézist irányítani lehet bizonyos adalékanyagokkal. Penicillinek fejlesztése Mivel egyrészt a penicillinek a fertőzéseknek csak egy viszonylag szűk részében voltak hatásosak, másrészt a szájon át adott fenoximetil-penicillin kevéssé volt hatékony, a kutatás szélesebb hatásspektrumú penicillinszármazékok keresésével folytatódott. Az első nagy lépés az eredeti penicillineknél szélesebb spektrumú ampicillin kifejlesztése volt. További kutatások vezettek a béta-laktamázzal szemben rezisztens penicillinek, mint a flukloxacillin, dikloxacillin és methicillin felfedezéséhez. Ezek a béta-laktamáz termelő baktériumtörzsekkel szemben ugyan hatásosak voltak, de az időközben felbukkant meticillin rezisztens Staphylococcus aureus törzsekkel szemben kudarcot vallottak. A penicillinek közé tartoznak a Pseudomonas ellen is hatásos penicillinek, mint a tikarcillin és a piperacillin; ezek a Gram-negatív baktériumokkal szemben is eredményesek. Természetes változatok Benzilpenicillin (G penicillin) A benzilpenicillin, más néven G-penicillin a legismertebb penicillin változat. Általában parenterálisan adagolják, mivel a gyomor-béltraktusból nehezen szívódik fel, és a gyomorban található sósav és a bélbaktériumok által termelt penicillináz hamar elbontja. A parenterális adagolás miatt magasabb penicillinkoncentráció érhető el a szövetekben, mint a fenoximetil-penicillin esetén, ez pedig nagyobb antibakteriális hatást eredményez. Benzil-penicillin használata javasolt a következő esetekben: (Rossi, 2004) Agyhártyagyulladás Tüdőgyulladás Szifilisz Vérmérgezés Fenoximetil-penicillin (V penicillin) A fenoximetil-penicillin, más néven V-penicillin a benzil-penicillinhez képest kevésbé hatékony, és csak akkor megfelelő, ha nem szükséges magas szöveti koncentráció. Használata javasolt a következő esetekben: (Rossi, 2004) Streptococcus pyogenes okozta fertőzéseknél Mandulagyulladás Torokgyulladás Bőrfertőzések Reumás láz megelőzésére Közepes vagy súlyos fogínygyulladás esetén Prokain benzil-penicillin A prokain benzil-penicillin, más néven prokain penicillin a benzil-penicillin és a helyi érzéstelenítő hatású prokain kombinációja. Az intramusculáris injekció után lassan kerül a vérkeringésbe és ott benzil-penicillinné alakul, ezért ott használják, ahol a benzil-penicillin alacsony koncentrációjára hosszú időn keresztül szükség van. Az állatorvosi praxisban gyakran használják. Használata javasolt a következő esetekben: (Rossi, 2004) Szifilisz Légúti fertőzések Cellulitisz Félszintetikus penicillinek A variálható oldallánc módosításai a természetes penicillinekhez képest növelik az orális biohasznosultságot, ellenállóbbá teszik a molekulát a β-laktamáz enzim ellen, és növelik az antimikróbás hatásspektrumot. A félszintetikus penicillinszármazékokat úgy hozzák létre, hogy fermentációval az oldalláncmentes 6-amino-penicillánsavat termelik, és ehhez csatolják a variábilis oldalláncokat. Szűk spektrumú penicillináz-rezisztens penicillinek A széles körű penicillin használat következtében az érzékeny törzsek száma csökkent. Ezért új gyógyszerekre volt szükség. Ezt a csoportot a β-laktamázt termelő Staphylococcus aureus ellen fejlesztették ki, és alkalmanként anti-staphylococcus penicillineknek is hívják őket. Methicillin (toxicitása miatt már nem használják a klinikumban) Dikloxacillin Flukloxacillin Oxacillin Nafcillin Kloxacillin Az elmúlt évtizedben világszerte jelentősen nő a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) előfordulása, ami komoly problémát jelent különösen kórházi fertőzésekben. Szűk spektrumú β-laktamáz-rezisztens penicillin Az ide tartozó egyetlen molekulát direkt Gram-negatív kórokozók ellen fejlesztették ki, de Gram-pozitívok ellen, Acinetobacter fajok és Pseudomonas aeruginosa ellen nem hatásos. Multirezisztens Gram-negatív kórokozók ellen hasznos gyógyszer a klinikumban. Temocillin Széles spektrumú penicillinek Ezeknél az antibiotikumoknál a cél a spektrum kiszélesítése, így a Gram-pozitív organizmusok mellett, számos Gram-negatív ellen is hatásos. Az amoxicillin kifejlesztésénél fontos szerepet játszott az orális biohasznosultság javítása is. Amoxicillin Ampicillin Ide tartoznak különböző prodrugok is, amiből a szervezetben ampicillin keletkezik: Hetacillin, már nem használják. Bacampicillin Pivampicillin Megnövelt hatásspektrumú penicillinek A szerek hatásspektrumába a Gram-negatív baktériumok is beletartoznak, az ide tartozó antibiotikumok több tagja hatásos Pseudomonas aeruginosa ellen is. A csoportot karboxipenicillinekre és ureidopenicillinekre oszthatjuk. Carboxipencillinek karbenicillin tikarcillin Ureidopenicillinek Mezlocillin Piperacillin Azlocillin Penicillinek β-laktám inhibitorok kombinációja A penicillinek kombinálhatók β-laktám inhibitorokkal, amelyek megvédik a hatásos gyógyszermolekulákat a bontó enzimtől, és így a szer β-laktám termelő organizmusok ellen is hatásos lesz. Tág hatásspektrummal rendelkeznek, az elsődlegesen választandó szerek közé tartóznak. Amoxicillin/klavulánsav Ampicillin/szulbaktám tikarcillin/klavulánsav Piperacillin/tazobaktám Mellékhatások A penicillinek, mivel a baktérium sejtfal-szintézisét gátolják a gazdaszervezetre nem károsak, azaz a penicillincsoport atoxikus, de nem mellékhatásmentes. A leggyakoribb mellékhatás az allergia. A penicillinek használatakor előforduló általános mellékhatások (a betegek ≥1%-nál): hasmenés, rosszullét, kiütés és/vagy felülfertőződés. Ritkábban láz, hányás, bőrpirosság, bőrgyulladás. A β-laktám antibiotikumokkal szembeni allergiás reakciók a betegek 10%-ánál fordulhatnak elő. Ezek nagy része bőrtünetekkel jár, de a betegek nagyon kicsi (0,004-0,0015%) részénél anafilaxiás sokk alakulhat ki. Ilyenkor a beteg helyes ellátásaként adrenalin, antihisztamin adása életmentő. Toronto Toronto Ontario tartomány fővárosa és egyben Kanada legnagyobb városa, igazi világváros, egyben a világ egyik legmultikulturálisabb városa: elővárosaival együtt mintegy 5,5 milliós lakossága közel 100 nációból kerül ki. Kanada üzleti központja és gazdasági motorja. 1994-ben a The Economist a világ legélhetőbb városának választotta. Az Economist Intelligence Unit 2013-as rangsora szerint a világ negyedik legélhetőbb városa. Történelem Toronto nevének jelentése irokéz nyelven „a hely, ahol a fák a vízben állnak”, mely a mai Simcoe-tóra utalt, ahol a huron indiánok facölöpöket vertek a tóba, hogy könnyebben tudjanak halászni. Az első európaiak a vidéken francia szőrmekereskedők voltak, akik „Fort Rouillé” néven alapítottak 1750-ben a közelben egy kereskedelmi állomást. Az első nagy migrációs hullám az Amerikai függetlenségi háború alatt és után érte el a környéket, amikor az amerikai gyarmatokon élő, briteket támogató lojalisták távozni kényszerültek a későbbi állam területéről. Habár ők Toronto néven alapítottak egy apró falucskát a mai város helyén, alig több mint tíz évvel később, 1793. július 29-én Kanada akkori kormányzója John Graves Simcoe az azóta megszűnt Felső-Kanada tartomány székhelyének választotta és York néven egy várost emeltetett a helyére. Az 1812-es háborúban bevették az amerikaiak és nagy részét el is pusztították, a háború után mégis a Kanadába irányuló bevándorlás egyik elsődleges célállomása lett. York város 1834. március 6-án ünnepélyes keretek között újrakeresztelte saját magát, és ismét felvette az eredeti alapításkori nevét, ezzel ezt a dátumot téve meg Toronto város születésnapjává is. A Nagy-tavakon az 1840-es, 1850-es években beindult hajóforgalom (a város az egyik nagy tó, az Ontario-tó partján fekszik), majd az ebből következő gazdasági robbanás komoly bevándorlási hullámot indított Kanada felé, mely révén az 1970-es években Toronto, Montréalt megelőzve, az ország legnagyobb városává nőtte ki magát, átvéve annak központi gazdasági, üzleti és kulturális szerepét is. A torontói tőzsde ma a világ vezető tőzsdéi közé tartozik. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gazdaság Toronto GDP-je 305 milliárd USD, ami a világ 7. legnagyobb városi gazdaságává teszi. Kanada pénzügyi, ipari, kulturális és piacgazdasági központja. Tőzsdéje a TSX, a világ hatodik legnagyobb és a világ első elektronikusan vezérelt tőzsdéje. A Bay Streeten helyezkedik el, ami a New York-i Wall Street kanadai megfelelője. Tömegközlekedés A város tömegközlekedését a Toronto Transit Commission, vagyis a TTC vállalat tartja kézben. Ontario tartomány fővárosában és Kanada legnépesebb városában a tömegközlekedés fő formái a „subway” (metró), a „streetcar” (villamos), és a „bus” (busz). Emellett még fontos szerepet játszanak a scarborough-i LRT-k (Könnyű vasút) és a „Go Train” elnevezésű HÉV-járatok is. Trolibuszok ma már nincsenek Torontóban. Az utolsó trolibuszvonalakat a városban 1993-ban szüntették meg. A leggyorsabb és legmegbízhatóbb utazási mód a metró, majd utána a villamos. Minél távolabb esik egy adott terület a belvárostól, annál valószínűbb, hogy csupán ritkán (20-30 percenként) jár arra busz. Jegyárak A vonaljegy ára elég gyorsan emelkedett az elmúlt időben. 2000-ben még 2 kanadai dollárba került, ma már $3,25-ba. A legutóbbi jegyáremelésnél nyilvánossá vált egy jelentés, miszerint a TTC olyan olcsón árulja reklámfelületeit, hogy az összes reklámbevétel nem haladja meg egy $0,25-os jegyáremelés bevételét. Ezt követően természetesen további újságcikkekben felmerült, hogy a TTC miért nem a reklámdíjakat emeli, a jegyárak helyett. Ez azonban előreláthatóan nem befolyásolja a jegyáremelést. Megbízhatóság A buszok és villamosok gyakran pontatlanok, és nem ritka látvány három villamos közvetlenül egymás után (ami az elvileg 10 percenkénti villamosérkezés esetén azt jelenti, hogy a következő járat kb. 30 perc múlva érkezik majd). Ez a busz- és villamostumultus azzal magyarázható, hogy a járművezetők egy adott számú „futamot” kötelesek elvégezni a munkaidőszakuk alatt, így ha egy sofőr az utolsó futamán van, akkor minél inkább siet, annál hamarabb mehet haza vagy ebédszünetre. A metrón gyakoriak az ideiglenes leállások, de általában nem tartanak sokáig. Jövő A városban folyamatosan épül a Yonge-Spadina metró hosszabbítása és az Eglinton Crosstown LRT (bővebben), valamint hamarosan forgalomba áll 150 csuklós busz és új Streetcarok. Érdekesség Csuklós autóbusz Toronto városában évtizede nincs, a legutóbbi típus az Ikarus-Orion 286-os, a félig-meddig magyar gyártmányú autóbusz volt, de a torontóiaknak nem tetszettek, így viszonylag hamar megváltak tőlük. Bővebben az Ikarus buszokról itt (angolul) A város szülöttei Shawn Mendes Stephen Amell Jim Carrey David James Elliott Neve Campbell Eric McCormack Mike Myers Catharine O'Hara Martin Short Deryck Whibley Jason McCaslin Michael Seater Magyar származású torontóiak Faludy György Fejér W. Béla Gyenge Valéria Munk Péter Polányi János Rofusz Ferenc Varnus Xavér Látnivalók Állatkert (Toronto Zoo) CN Tower Exhibition Place Chinatown Toronto Beach Toronto Destilleries Yonge&Dundas Square CNE Testvérvárosai Torontónak ma tíz testvérvárosa van: . Chicago , ( USA ) Frankfurt am Main , ( Németország ) Milánó , ( Olaszország ) Csungking , ( Kína ) Varsó , ( Lengyelország ) Amszterdam , ( Hollandia ) Szagamihara , ( Japán ) Kijev , ( Ukrajna ) Quito , ( Ecuador ) Ho Si Minh-város , ( Vietnám ) Pjotr Iljics Csajkovszkij Pjotr Iljics Csajkovszkij, oroszul: Пётр Ильич Чайковский (Votkinszk, 1840. május 7. – Szentpétervár, 1893. november 6.) orosz romantikus zeneszerző, az egyetemes zenetörténelem egyik legkiemelkedőbb és egyik legismertebb alakja. Mérnök–hivatalnok családba született. Oroszország akkori fővárosában, az európai szellemi élet egyik központjában, Szentpétervárott a fiatal Pjotr gondos nevelésben részesült, tanulmányai befejezése után pedig néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban dolgozott tisztviselőként, erre a pályára azonban alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni, mestere Anton Grigorjevics Rubinstejn volt. Tehetségének köszönhetően Anton fivére, Nyikolaj 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Csajkovszkij homoszexuális volt, és nemi identitását érintően rejtőzködő életet élt. A titkolózás, a lebukástól való félelem egész életére rányomta bélyegét, számtalanszor küzdött depresszióval, mindez műveiben is jól érzékelhető. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki egyébként korábban a tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki anyagilag szinte élete végéig támogatta. Ennek köszönhetően felhagyott egyre nyomasztóbbnak érzett tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét. Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Első sikeres műve a Rómeó és Júlia című fantázia volt. Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei is nagy sikereket arattak (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő). Operaírással is próbálkozott, művei közül az Anyegin és A pikk dáma bizonyultak időtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertőzés okozta, de ez mai napig vitatott a zenetörténészek körében. Munkássága bizonyos fokig ellentétben áll a híres orosz ötökével. Művészetében a nemzeti romantika egyes elemei (főleg dallam- és ritmuskészlete) sokkal szorosabban fonódnak egybe az általános európai, illetve nyugat-európai romantika, főleg pedig az utóromantika stílusjegyeivel (forma- és harmóniavilága), mint az Ötök esetében. Életpályája Származása 1709. június 27-én, hat esztendővel azután, hogy Nagy Péter cár megalapította Pétervárt, egy Fjodor Afanaszijevics Csajkovszkij nevezetű kozák tiszt is harcolt a svédek ellen a Poltava melletti győztes ütközetben. Fia, Pjotr Fjodorovics Csajkovszkij már nem dicsekedhetett ilyen harci sikerekkel: egyszerű nemesemberként élt a kazáni kormányzóságban. 1795-ben született a Csajkovszkij család harmadik – ismert – generációjához tartozó Ilja Petrovics, hatodikként Pjotr Fjodorovics és Natasa Sztyepanova tizenkét gyermeke közül. 1817-ben a huszonkét esztendős Ilja Petrovics kitüntetéssel elvégezte a bányászati iskolát, 1827. szeptember 23-án pedig házasságot kötött Marija Karlovna Kajzerrel. 1829-ben megszületett Zinaida nevű leányuk. Egy évvel később felesége meghalt. 1833. október 13-án Ilja Petrovics újból megnősült, második felesége, Alekszandra Andrejevna Asszijer ősei Franciaországból származtak, a forradalom idején települtek át Poroszországba. Innen André Assière, az apa továbbvándorolt Oroszországba, ahol másodszor is megnősült. Első házasságából két fia és két leánya született: egyikük, Alekszandra Andrejevna lett Ilja Petrovics második felesége. Házasságukból hét gyermek született, de első leánygyermekük meghalt. 1838. május 21-én itt született első fiúgyermekük, Nyikolaj, a Vjatkai kormányzóságban fekvő Votkinszk nevű városkában, ahol Ilja Petrovics a Káma-Votkinszki Acélöntő Üzem vezetői állását töltötte be. Gyermekévei 1840. május 7-én (a Julián naptár szerint április 25-én), a Csajkovszkij család votkinszki otthonában megszületett a második fiúgyermek: Pjotr Iljics. A világ zajától távoli kis városban, a hatalmas kerttel körülvett tágas otthonban, látszólag nyugalmasan teltek korai gyermekévei. A szokásos nevelésben részesült, és bár szüleitől – különösen a szigorú édesapától – távol állt a zene, az édesanyjától hallott dalokra később is szívesen gondolt vissza. A legmaradandóbb zenei élményt számára egy öreg zenélő masina jelentette. A szalonban álló orkesztrion a korabeli operaslágereket játszotta: Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti és Gioachino Rossini áriáit, illetve a gyermek Pjotr Iljics kedvenc Mozart-dalait. Ezek meghallgatása után rendszerint a zongora mellé ült, és ő maga szólaltatta meg a hallott dallamokat. 1843. január 9-én született meg húga, Alekszandra, akivel Pjotr Iljics élete végéig közeli kapcsolatban maradt. Alekszandra feleségül ment Lev Davidovhoz, akinek hét gyermeket szült, köztük Vlagyimir Davidovot (Bob), aki később jelentős szerepet kapott a zeneszerző életében. Nyikolaj és Alekszandra mellett még három fiútestvére született: Ippolit, valamint az ikertestvérek, Anatolij és Mogyeszt. A fiútestvérei közül Mogyeszt állt hozzá a legközelebb, ő volt az, aki élete második felében műveinek szövegkönyvét írta, és elkísérte európai útjaira. 1844 novemberében érkezett Votkinszkba Fanny Dürbach, az elzászi származású francia nevelőnő. Fannyval a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot. Levelezésüknek köszönhetően ismertek a fiatal Pjotr Iljics gyermekévei. Apja első házasságából egy féltestvére is volt, Zinaida. 1847-től Csajkovszkij versírással is próbálkozott. Legszívesebben történelmi témákhoz nyúlt, mint például Jeanne d’Arc élete. Verseinek nagy részét Fanny vagy Zinaida születésnapjára írta. 1848 őszén Ilja Petrovics kedvezőbb moszkvai beosztást kapott, október 21-én érkeztek a fővárosba. A házvezetőnő nem tartott velük. Ilja Petrovics csakhamar keserű csalódással tapasztalta, hogy az a barátja, akivel még Votkinszkban közölte, milyen remek ajánlatot kapott, e bizalmat kihasználva az Ilja Petrovicsnak felajánlott állást megkaparintotta magának. A család továbbutazott Szentpétervárra, ahol kellemesebb, kiegyensúlyozottabb körülmények közé kerültek. Pjotrt iskolába küldték, ahol meglehetősen drasztikus módszerekkel tanítottak, és ezzel zárkózottá tették a gyereket. Némi kárpótlást jelentett számára, hogy zongoraleckéket is kapott. Rendszeresen látogatta a színházakat és az operát. Tanulmányai nem haladtak a kívánt eredménnyel, és maga is beismerte nemtörődömségét. Novemberben újabb nevelőnőt alkalmaztak, Nasztaszja Petrova személyében. A fiatal lány jó hatással volt Pjotrra, akinek jellemében kedvező változás állott be. December elején a család Alapajevszkbe költözött, ahol Ilja Petrovics állást kapott a Jakovlev-bányában. Tanulmányai Péterváron Augusztusban Pjotr elhagyta a szülői otthont, és visszatért Pétervárra, ahol megkezdte tanulmányait a jogi líceumban. Amíg el nem érte a szükséges életkort, az előkészítő osztályba járt. Családjától való elválása, az iskola kemény fegyelme ismét súlyosan megterhelte idegzetét. Amikor már elviselhetetlennek érezte a „hivatalnokképzőt”, a zongorához menekült. A líceumban leendő államhivatalnoki pályájára készült, kevés meggyőződéssel és lelkesedéssel, ellenben egyre erősödött a zene és a zongora iránti vonzódása. Csajkovszkij homoszexuális volt. Az életrajzírók szívesen fogadták és fogadják el napjainkban is homoszexuális hajlamainak bizonyítására gyermekkori túlzott vonzódását édesanyjához, ifjúkori énektanára (Piccioli) iránti rajongását, vonzódását kedvelt unokaöccséhez, Bobhoz (Vlagyimir Davidov). Alekszandr Poznanszkij neves Csajkovszkij-kutató szerint első homoszexuális kapcsolata Alekszandr Apuhtyinnal volt, amikor a jogi iskolában tanult. 1854. június 25-én súlyos csapásként érte a családot az édesanya halála. A megrendült Pjotr Iljics ismét a zenében talált megnyugvásra. Nagyszerű zongoratanárra talált Rudolf Kündinger személyében, aki később Konsztantyin nagyherceg gyermekeit, majd Marija Fjodorovna cárnét is oktatta. Csajkovszkij rendszeresen járt tanárával hangversenyekre, operába. Ismerkedett az olasz operairodalommal: Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Vincenzo Bellini és Giuseppe Verdi zenéjével, de a divatos és népszerű olasz dallamok mellett változatlanul lelkesedett Glinka operáiért, és különösen szívesen hallgatta Mozartot. Saját bevallása szerint a legnagyobb hatással a Don Giovanni volt rá. Ez idő tájt került kezébe Afanaszij Afanaszjevics Fet, a neves kortárs költő románca – Géniuszom, angyalom, barátom! –, amelyet azonnal megzenésített. A „muzsikus költő” (Csajkovszkij nevezte így el) ihlette első dalát, az improvizációk, a kor színvonalán mozgó alkalmi darabok, kottapapíron meg sem őrzött polkák, keringők mellett legkorábbi fennmaradt alkotását a zeneszerző életében száznál több dal követte. 1858-ban Ilja Petrovics ismét áldozatul esett barátai csalásának, s emiatt újból állás után kellett néznie: ezúttal a műszaki intézet igazgatói beosztását kapta meg. A család anyagi helyzete azonban kedvezőtlenebbre fordult, és meg kellett gondolniuk, hogy fizessék-e tovább Pjotr zongoraleckéit. A józan gondolkodású, fia zenei elhivatottságában kételkedő apa ekkor megkérdezte Kündingert, hogy érdemes-e fiának a zenei tanulmányokat folytatni. A zongoratanár, megfontolva válaszát és szem előtt tartva a muzsikusok nehéz helyzetét Oroszországban, határozott nemmel válaszolt a kérdésre. Zenei pályájának kezdete 1859. május 25-én Pjotr letette a záróvizsgát a jogászképző iskolában. Titkári állást kapott az igazságügy-minisztériumban. Nem lelkesítette túlságosan munkája, szívesebben járt hangversenyekre, operába. Zenével is foglalkozott, dilettáns módjára, anélkül, hogy komolyan gondolt volna művészi elhivatottságára. A szentpétervári zenei élet központi alakja ebben az időben Anton Grigorjevics Rubinstejn, a világhírű zongoravirtuóz volt, aki az orosz zenei élet megreformálását tűzte ki célul. Neki köszönhetően alakult meg Péterváron az Orosz Zenei Társaság. Az 1860-as évek kezdetén egyre gyakrabban találkozott Pétervárott néhány zenekedvelő fiatal. Milij Alekszejevics Balakirev köré csoportosult Cezar Antonovics Kjui, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij és Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, akikhez később csatlakozott Alekszandr Porfirjevics Borogyin is. Ezt a csoportosulást a Hatalmasok kis csoportjának nevezték, ismertebb nevükön az Ötöknek. Csajkovszkij júliusban egy mérnök tolmácsaként indult európai útra. Első állomásuk Berlin volt, ahol megnézte Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét. Berlinből Hamburgba utaztak. Brüsszel és Antwerpen nem nyerte meg a tetszését. Oostendében három napig maradtak, onnan pedig Londonba utaztak. Az angol fővárost érdekesnek találta, de komor benyomást tett rá. Itt hallotta Adelina Pattit, a világhírű koloratúrszopránt. A nagyvárosok közül Párizs tetszett neki a legjobban, az ott töltött hat hét jelentette számára az utazás csúcspontját. Az Opérában látta A trubadúr és A hugenották előadását. Szeptemberben tért haza Oroszországba, és határozta el, hogy addigi életét alapvetően megváltoztatva zenei pályára lép. Tovább dolgozott az igazságügy-minisztériumban, de beiratkozott az Orosz Zenei Társaság óráira, és szorgalmasan járt Nyikolaj Zaremba zeneelméleti előadásaira. Közben Anton Rubinstejn összegezte és kiáltványban hozta nyilvánosságra elgondolásait az orosz nemzeti zeneművészet megreformálására, s ennek alapjául zenekonzervatórium létesítését jelölte meg. A konzervatórium 1862. szeptember 20-án nyitotta meg kapuit, és Csajkovszkij az elsők között iratkozott be, de hivatali állását továbbra is megtartotta. Közben hangversenyekre járt, amelyeken megismerkedett többek közt a Szentpétervárra látogató Richard Wagner műveivel is. 1863 májusában döntő lépésre határozta el magát: feladta hivatali állását, hogy csak a zenével foglalkozhasson. Első kompozíciói A nyarat húgánál töltötte. Ősszel, amikor visszatért Pétervárra, úgy érezte, gyökeres átalakuláson ment keresztül. Megváltozott egész életmódja: meglehetősen nehéz körülmények között, óraadással kereste meg kenyerét (Rubinstejn küldött hozzá magántanítványokat). Szakított az addigi nagyvilági környezettel, hiszen most, hogy elég későn, 23 éves korában látott hozzá a rendszeres tanulmányokhoz, pótolnia kellett az addig elmulasztottakat, hogy elsajátítsa azt a művészetet, amely hivatásává vált. Nagy igyekezettel komponált vonósnégyeseket, dalokat, különböző együttesekre írt műveket. Kamarazenei kísérletei sorába tartozott egy Adagio fúvósoktettre, egy A-dúr Allegro (fuvolával, nagybőgővel kiegészített vonósnégyes), egy c-moll Allegro zongoraszextettre, egy esz-moll Adagio molto hárfával kibővített vonósnégyesre. 1864-ben a konzervatóriumban feladatul kapta, hogy nyitányt komponáljon kedvelt színművéhez, Osztrovszkij Viharához. Nyáron megírta a művet, amelynek hangszerelése erős wagneri jegyeket mutatott. Ez erősen felháborította Rubinstejnt, aki elvetette a német zeneszerző által bevezetett újításokat. Ekkor készült el további két műve: a cisz-moll zongoraszonáta és az F-dúr nyitány, amelyet később nagyzenekarra hangszerelt át. Augusztusban ifj. Johann Strauss hangversenyt adott zenekarával Pavlovszkban, és egy kerti ünnepélyen elvezényelt egy Csajkovszkij-művet is, a Szolgálók táncát. Ez volt első nyilvános sikere. Művére felfigyelt Pjotr Ivanovics Jürgenson moszkvai zeneműkiadó, aki 1861-ben alapította vállalkozását, és éppen Csajkovszkij műveinek kiadása révén vált világhíressé. Novemberben kezdett hozzá vizsgafeladatának komponálásához. Anton Rubinstejn Schiller Örömódáját ajánlotta szövegül, azt a költeményt, amelyet Beethoven is felhasznált 9. szimfóniájának zárótételében. A vizsgakompozíció írása közben Csajkovszkijt egyre erőteljesebben foglalkoztatta további jövőjének alakulása. Már nem érezte jól magát Pétervárott: Anton Rubinstejn konzervatív, merev és száraz pedagógiai elvei olyan korlátokat állítottak új utakra törő zeneszerzői elgondolásai elé, hogy végül örömmel fogadta Nyikolaj Rubinstejnnek Moszkvába szóló meghívását. A fiatalabb Rubinstejn testvér, akit – mint zongoraművészt – Csajkovszkij igen nagyra becsült, bátyja példáját követve Moszkvában készült egy konzervatórium megnyitására. Bár a zeneelmélet oktatására eredetileg Alekszandr Nyikolajevics Szerovot hívták meg, az nem vállalta a konzervatóriumi tanári állást. Ekkor került szóba Csajkovszkij neve, aki nem sokáig habozott, hogy Pétervárt felcserélje Moszkvával. 1866. január 12-én a szentpétervári konzervatóriumban bemutatták vizsgakompozícióját. Csajkovszkijt a próbákkal járó izgalmak annyira kimerítették, hogy nem ment el az előadásra. Ez felbőszítette tanárát, Rubinstejnt, aki csak a megértőbb tanári kar közbenjárására adta ki a diplomát, egy ezüstéremmel együtt. A vizsgakantátáról megjelent kritikák ellentmondóan értékelték a művet. Az Ötök csoportjához tartozó Kjui természetesen alaposan elmarasztalta az „ellenpárti”, Rubinstejn-barát Csajkovszkij alkotását. Elismerte ugyan, hogy „Csajkovszkij úr, a konzervatórium most végzett tanítványa előnytelen körülmények között írta művét, megadott témára, kötött határidőre, a valódi tehetség e korlátok ellenére is megmutatkozott volna”. Moszkva 1866 januárjában Moszkvába költözött, ahová Nyikolaj Rubinstejn hívta meg, hogy zeneelméleti előadásokat tartson az Orosz Zenei Társaság moszkvai tagozatának osztályaiban. A tanítás mellett komponált is. Zeneszerzői tevékenységét egy c-moll koncertnyitánnyal kezdte meg. A mű nem nyerte el Rubinstejn tetszését, ezért nem is adták elő. Februárban nagyzenekarra dolgozta át az F-dúr nyitányt, amelyet március 16-án a növendékek zenekara Rubinstejn vezényletével be is mutatott. Márciusban látott hozzá első szimfóniája megkomponálásához. A Ladoga-tó környékén szerzett élményei, a téli táj hangulata ihlették, így a címe Téli ábrándozás lett. Áprilisban Pétervárra utazott, ahol Anton Rubinstejn vezényletével bemutatták az F-dúr nyitányt. Szinte teljesen észrevétlen maradt, az újságok egyetlen sort sem írtak róla. Augusztus végén tért vissza Moszkvába, ahol szeptember első napjaiban megnyitotta kapuit a konzervatóriumi rangra emelt zeneiskola. Csajkovszkij, a zeneelmélet tanára, több régi és új barátjával együtt látott munkához. A vezető hegedűtanár Ferdinand Laub, a cseh származású hegedűművész lett, a csellistákat Bernhard Cossmann oktatta. Csajkovszkij baráti köre tovább bővült. Kapcsolatba került az orosz nemzeti művészet képviselőivel, köztük Nyikolaj Dmitrijevics Kaskinnal, valamint Silovszkijjal, az opera intendánsával, akinek két fia, Konsztantyin és Vlagyimir később jelentős szerepet kapott a zeneszerző életében: Konsztantyin lett az Anyegin szövegírója, Vlagyimir pedig tanítványává és úti kísérőjévé vált. Szívesen tartózkodott a korabeli színházi és irodalmi élet művésztagjai társaságában is, amelynek központi alakja Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij drámaíró volt. Vihar című drámájához Csajkovszkij már komponált nyitányt, most felmerült annak a terve, hogy operát készít a drámából. Osztrovszkij szerint azonban inkább a Volgai álom kínálkozott alkalmasnak megzenésítésre. Csajkovszkij ősszel látott munkához, miután megkapta a szerzőtől a kész librettót. A következő év elején kezdte komponálni Scherzo á la Russe és Impromptu című műveit, amelyek népi dallamokra épülnek. Nyáron Finnországban és Észtországban nyaralt, közben operáján dolgozott. A harmadik felvonást decemberben fejezte be, ekkor látott hozzá a hangszereléshez. Decemberben Moszkvában vendégszerepelt Hector Berlioz. Két koncertet vezényelt, amelyeken Csajkovszkij elragadtatással hallgatta a francia mester műveit, akinek tiszteletére rendezett fogadáson ő mondta a pohárköszöntőt. A következő év tavaszának legjelentősebb eseménye az I. szimfónia bemutatása volt Moszkvában. A szimfóniát már egy évvel korábban megírta, és Szentpéterváron szerette volna bemutatni, de a mű nem nyerte el Anton Rubinstejn tetszését. A művet az operaírással párhuzamosan átdolgozta. Húsvétkor Pétervárra látogatott. Ekkor találkozott először Balakirevvel, Kjuival, Dargomizsszkijjel, Rimszkij-Korszakovval és Sztaszovval. Csajkovszkij nem fogadta el maradéktalanul az „Ötök” művészi felfogását, de szívesen követte tanácsaikat. Nyáron Berlinbe és Párizsba utazott, és útközben befejezte A vajda című operáját. Első operájának bemutatója Ősszel olasz operatársulat érkezett Moszkvába. Csajkovszkij is lelkesedéssel látogatta az előadásokat, figyelmét különösen a világhírű francia származású énekesnő, Désirée Artôt keltette fel. Nem titkolta szenvedélyét az énekesnő iránt, és néhány nappal később összebarátkoztak. Novemberben írta meg a Románcot, amely tulajdonképpen szerelmi vallomás volt Désirée-hez. A tél folyamán még huszonöt orosz népdalt írt át zongorára négy kézre, és hozzálátott egy összhangzattan-tankönyv megírásához. Decemberben apja tudomására hozta, hogy eljegyezte Désirée-t. Közben megkezdődtek a Moszkvai Nagyszínházban A vajda próbái, s Csajkovszkij is részt vett a betanítás munkájában. Megdöbbenve tapasztalta, milyen nemtörődömséggel, sértő lenézéssel foglalkoznak a színház vezetői a bemutató előkészítésével. Meg kellett elégednie egy kisebb létszámú zenekarral, kopott és régi díszletekkel. Minden percét a próbák kötötték le, de már egy új opera terve is foglalkoztatta: Vlagyimir Szollogub gróf készített librettót Friedrich de la Motte Fouqué elbeszéléséből, az Undine-ből. A zeneszerző ezt érdekesebbnek és kidolgozottabbnak találta A vajda szövegénél. A január fájó élményt hozott: Désirée, nem sokkal Moszkvából való elutazása után, Varsóban feleségül ment Mariano Padilla y Ramos spanyol baritonistához. Ezzel kettejük kapcsolata végleg megszakadt. Február 11-én a Nagyszínházban bemutatták első operáját, A vajdát. Bár maga is tudta, hogy nagyon gyenge opera, de a bukás mégis elkeserítette, és felindultságában tűzbe dobta az opera kéziratát. Néhány, számára kedves dallamot később felhasznált következő operájában, A cár katonájában. Márciusban jutott el Moszkvába Berlioz halálának híre. A megemlékező hangversenyen Balakirev vezényelte először a francia zeneszerzőnek ajánlott Fátum című szimfonikus költeményt, amelyet Csajkovszkij az elmúlt év őszén komponált. Ez sem aratott nagy sikert, és Csajkovszkij elégedetlensége egyre fokozódott. Moszkvai évek 1870. július végén készült el az Undine partitúrájával, majd befejezte a Huszonöt orosz népdal átdolgozását négykezes zongorára. További ötven orosz népdalt írt át zongorára, majd Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij Hatvanhat orosz népdal című gyűjteményének szerkesztési munkálataival foglalkozott. Október 7. körül Balakirev tanácsára figyelme Shakespeare drámái felé fordult: a Rómeó és Júlia szerelmi tragédiája ihlette meg először. Október folyamán készült el első remekműve, a Rómeó és Júlia, a szonátaformában írt nyitányfantázia. Ezt március 16-án Nyikolaj Rubinstejn vezényletével ismerte meg a moszkvai közönség. Az udvarias tetszésnyilvánítás nem elégítette ki a zeneszerzőt. A mű csakhamar Európa-szerte ismertté vált, amiben nagy szerep jutott a művet megjelentető Boté und Bock kiadócégnek. A korra jellemző módon a kiadó nem fizetett a zeneszerzőnek, sőt követelte Csajkovszkijtól a 35 tallért kitevő nyomdaköltség megtérítését. A következő év elején kórusjelenetet komponált egy tervezett operához, a Mandragorához, amely végül nem készült el. Január végén kezdett hozzá új, négyfelvonásos operájához, A cár katonájához. Az opera egy Rettegett Iván-korabeli témára készült, Ivan Ivanovics Lazsecsnyikov színművéből. Úgy tervezte, hogy az Undine-t a következő évad elején bemutatja, de elutasították kérését. Elkeseredésében ezt a művét is megsemmisítette, csupán néhány részlet maradt meg. Nyári európai körútja után visszatért Moszkvába, ahol tovább dolgozott A cár katonáján, amelyet Meyerbeer-féle nagyoperának szánt, hangzatos külsőségekkel, de helyenként felbukkanó népdalokkal. 1871 februárjában új műve született, a D-dúr vonósnégyes. Csajkovszkij maga sem titkolta, hogy zilált anyagi helyzete kényszerítette e mű komponálására. Ebben az időszakban különösen nehéz napokat élt át, ezért örült Nyikolaj Rubinstejn javaslatának, hogy rendezzen koncertet saját műveiből. Egy ilyen műsorból nem hiányozhatott a vonósnégyes, amelynek komponálása februárban minden idejét lekötötte. Komponálás közben felsejlett benne egy kőműveslegénytől hallott népdal: a vonósnégyes Andante cantabile tételében ezt dolgozta fel. Március 28-án Moszkvában, a nemesi társaság kistermében tartotta meg első szerzői estjét, amelyen először hangzott fel új műve. Az év végén saját lakást bérelt, elköltözött Rubinstejntől, aki addig befogadta. Pénzügyi helyzete kissé javult: fizetése a konzervatóriumban emelkedett, műveiért és az Orosz Zenei Társaságtól is kapott juttatásokat. Zenekritikusi tevékenysége is jövedelmezett, hiszen rendszeresen jelentek meg írásai a Moszkvai Hírlapban. 1872 elején megbízást kapott egy kantáta megkomponálására, amelynek szövegét Nagy Péter születésének 200. évfordulója alkalmából Jakov Petrovics Polonszkij írta. Februárban és márciusban a kantátán dolgozott, majd áprilisban újra elővette A cár katonáját, amelynek partitúráját május közepére fejezte be. Kantátáját június 12-én, Karl Davidov vezényletével mutatták be. Júniusban Moszkvából vidékre, Kamenkába utazott, a Davidov család birtokára. Húga családjának ukrajnai birtokát éveken keresztül látogatta a nyugalomra és családias környezetre vágyó zeneszerző. Kamenkában II. szimfóniájának megírása kötötte le idejét. Az ukrán népies témákra épülő művet augusztusban fejezte be. Szeptemberben a tanév megkezdésére visszatért Moszkvába. Már kevesebb ideje maradt a komponálásra, hiszen tanári munkája mellett folytatta zenekritikusi tevékenységét is. Ezért a szimfónia hangszerelésével lassabban haladt előre, de novemberre ezzel a munkával is elkészült. A II. szimfónia 1873. február 7-én Moszkvában csendült fel először, s a közönség kedvezően fogadta. Ezt követően Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij meséjéhez, a Hópelyhecskéhez komponált kísérőzenét. A művet május 23-án mutatták be a Nagyszínházban. Ezt követően Sztaszov új mű megkomponálására ösztönözte: egy Shakespeare-művet ajánlott neki, A vihart. A szokásos nyári európai utazások után, augusztusban mindössze két hét alatt vázolta fel új operájának tervét, a hangszereléshez szeptemberben kezdett hozzá. További művek is születtek ebben az időben, amelyek zeneszerzői munkásságában nagy jelentőségűek: ekkor kezdte megtalálni saját hangját, kompozíciós stílusát. A szimfonikus alkotások, operák mellett több zongoraműve is ekkor készült. A vihar című zenekari fantázia december 19-i moszkvai bemutatóját az Ötök csoportja Csajkovszkij nagy sikerének könyvelte el. 1874 januárjában a II. vonósnégyes komponálásával foglalkozott, amelyet Konsztantyin nagyhercegnek ajánlott. E művét februárban fejezte be, és március 22-én mutatták be Moszkvában. Az első közönségsiker 1874. április 24-én került sor A cár katonája című négyfelvonásos opera bemutatójára Szentpétervárott, a Mariinszkij Színházban. A zeneszerzőt tizenötször hívták a függöny elé, ami azt bizonyította, hogy végre igazi közönségsikert aratott. Az újságokban megjelent kritikák azonban ellentmondóak voltak, a zenét és a szövegkönyvet egyaránt érték dicséretek és bírálatok. Az opera sikerét bizonyítja, hogy 1881 márciusáig tizennégyszer adták elő. Csajkovszkij ezt követően olaszországi utazásra indult. A nyár elején elhatározta, hogy az Orosz Zenei Társaság pályázatára operát komponál: Gogol vidám története, a Karácsonyéj ihlette meg. Jakov Petrovics Polonszkij librettójára hozzá is látott a komponáláshoz. A hangszereléshez júliusban kezdett hozzá, és augusztus végére készen állt a teljes mű Vakula, a kovács címmel. Szeptemberben benyújtotta partitúráját a pályázatra. Ekkor derült ki, felesleges volt a nagy sietség, ugyanis elnézte a határidőt. December 21-én a kijevi operaházban is előadták A cár katonáját. Az opera nagy sikert aratott, és az egész évadban műsoron maradt. Januárban komponálta hegedűre és zenekarra Melankolikus szerenád című művét, majd befejezte a b-moll zongoraverseny hangszerelését. A zeneszerző több hegedűdarabot, például a Melankolikus szerenádot és a később komponált D-dúr hegedűversenyétis a magyar származású világhírű hegedűvirtuóznak Auer Lipótnak ajánlotta. Köztük barátság is kialakult. Télen konzervatóriumi teendői, a tanítás egyre jobban idegesítették, a tanítványokkal való vesződés bosszantotta, ingerelte, végül idegösszeomlást kapott. 1876 áprilisában látott ismét munkához: dalokat komponált, és A cár katonája moszkvai előadásának előkészítésével foglalkozott. Az operát május 16-án mutatták be, sikerrel. A Nagyszínház vezetősége ezt követően megbízta egy balett zenéjének a megkomponálásával. A hattyúk tava új lehetőségeket nyújtó feladatnak ígérkezett, és ennek Csajkovszkij nagyon örült. A szövegkönyvet Vaszilij Gelcer moszkvai balettmester írta Vlagyimir Begicsevvel, a cári színházak főintendánsával közösen. Az is örömmel töltötte el, hogy operája, a Vakula, a kovács elnyerte az Orosz Zenei Társaság pályadíját. Nyáron megírta III. szimfóniáját. A moszkvai közönség tomboló lelkesedéssel fogadta a művet az évad első filharmonikus hangversenyén. Az év végét Párizsban töltötte. Januárban itt kezdett hozzá III. (esz-moll) vonósnégyesének komponálásához. Hazatért Oroszországba, ahol január 28-án bemutatták a Melankolikus szerenádot, majd február 6-án Péterváron is bemutatták a III. szimfóniát. 1876. február végén egy újabb mű megírása foglalkoztatta, a Francesca da Rimini. Ez nem rendelésre készült, egyik barátja hívta fel a figyelmét a történetre, amely Dante Poklának 5. énekében a szépséges Francesca és az ifjú Paolo tragikus szerelmét meséli el. Közben, március végén befejezte A hattyúk tava komponálását. Májusban megromlott egészségi állapota miatt az orvos vízkúrát rendelt számára. Vichybe utazott, majd a Montpellier melletti Palavas-les-Flots nevű fürdőhelyre. Hazafelé az útja Bayreuthon keresztül vezetett, ahol barátságot kötött Liszt Ferenccel és Richard Wagnerrel, és részt vett az első ünnepi játékokon, a Ring ősbemutatóján. Nyáron visszatért Párizsba, ahol felvázolta a Francesca da Riminit. Innen Bécsen át Verbovkába utazott, ahol meglátogatta testvérét, Alekszandrát és családját. A nyár végét mély depresszióban élte át. Októberben befejezte új művét, majd novemberben szerb és szlovén népdalok felhasználásával megírta a Szláv indulót. Ezt követően Pétervárra utazott, hogy részt vegyen a Vakula, a kovács bemutatójának előkészületein. A próbák egyre több örömet szereztek neki, a siker reménye erősödött, ennek biztosítéka volt az is, hogy már jóval a bemutató előtt minden jegy elkelt. A decemberi bemutató azonban nem aratott sikert, az opera megbukott. Ismerkedése Mecknével Az 1876-os karácsonyi ünnepeket betegen töltötte Moszkvában. Az év vége előtt felkereste Lev Tolsztoj, akire – saját bevallása szerint – Csajkovszkij zenéje mély hatást gyakorolt. Nem sokkal a találkozás után a gróf elutazott, de csakhamar néhány népdalt küldött Csajkovszkijnak levélben, kérve, hogy zenésítse meg őket. Nyikolaj Rubinstejn, aki ismerte Csajkovszkij zilált anyagi helyzetét, ami néha a nélkülözésig fokozódott, említést tett erről egy gazdag mérnök özvegyének, az akkor 46 esztendős Nagyezsda von Mecknek (született Nagyezsda Filaretovna Frolovszkaja), aki már ismerte Csajkovszkij néhány művét. Meckné férje halála után nem ment férjhez ismét, hanem a világtól elvonultan élt nagy családjának, örökölt vállalatának és a zenének. Házasságából született tizenegy gyermeke közül már csak hét élt vele. Idősebbik fia segítette őt a férjétől örökölt szerteágazó üzemének vezetésében, legidősebb leánya pedig a kistestvérek nevelésével törődött. A nagy gazdagság lehetővé tette számára a nagyvonalú művészetpártolást, amelyet később Csajkovszkij is élvezett. Hogy segítsen az anyagi gondokkal küzdő zeneszerzőn, egy hegedű-zongora átiratot rendelt nála. Csajkovszkij készségesen tett eleget e megrendelésnek. A Mecknével folytatott intenzív levelezésnek köszönhetően, amelyben őszintén vallott zeneszerzői és magánéleti válságairól egyaránt, ismert Csajkovszkij életének számos pillanata. Személyesen soha nem találkoztak. Mecknével való kapcsolata szinte megmagyarázhatatlan: miképp elégíthette ki az éveken át tartó puszta levelezés, anélkül, hogy egyszer is találkoztak volna? Csajkovszkij gyakran írt leveleiben gyenge, labilis idegrendszeréről, pszichés kényszerképzeteitől is kétségtelenül sokat szenvedett. Az sem vitás, hogy voltak életében „sötét pontok”, azonban azt, hogy homoszexualitása milyen eredetű, mértékű és kihatású volt, a levelezésből sem lehet megállapítani. 1877 januárjában komponálta hegedűre és zenekarra op. 34-es művét, a Valse scherzót, amit Oszip Kotyeknek, a fiatal, tehetséges hegedűművésznek dedikált. Március 4-én a moszkvai Nagyszínházban bemutatták a Hattyúk tavát. A balett nem hozta meg a várt sikert, de ennek oka a szegényes díszlet és jelmeztár volt, nem pedig Csajkovszkij zenéje. A zenekart egy félig műkedvelő karmester, Rjabov dirigálta, aki még soha életében nem került szembe ilyen bonyolult partitúrával, így ez is hozzájárult a kedvezőtlen fogadtatáshoz. Március 9-én mutatták be a Francesca da Riminit, amelyet a nagy sikerre való tekintettel többször is előadtak. Áprilisban kezdte felvázolni új művét, IV. szimfóniáját, Mecknének ajánlva. Házassága és válása Májusban meglátogatta Jelizaveta Lavrovszkaját, a híres énekesnőt, a konzervatórium tanárát, aki a beszélgetés közben felvetette Csajkovszkijnak, hogy komponáljon operát Puskin Anyeginjéből. Az első pillanatban meghökkentőnek tetsző javaslaton Csajkovszkij hosszan gondolkodott, és csakhamar nem is találta olyan kivitelezhetetlennek az ötletet. Miközben a IV. szimfónia vázlatain dolgozott, és már érlelődött benne az Anyegin, felbukkant életében egy nála tíz évvel fiatalabb lány. A konzervatórium növendéke volt, Antonyina Miljukovának hívták. A lány beleszeretett tanárába. Eleinte csak társaságban találkoztak, majd Antonyina leveleivel kezdte ostromolni professzorát. A Puskin-ihlette operai cselekmény és a valóság döbbenetes hasonlósága olyan mély hatással volt Csajkovszkijra, hogy találkozott a lánnyal. Arra azonban nem volt hajlandó, hogy a lányt lakásán is felkeresse. Kijelentette, hogy tőle csak barátságot várhat. Május 27-én közölte Mecknével, hogy véglegesen elhatározta Puskin Anyeginjének megzenésítését. A konzervatóriumi vizsgák után a Moszkva közeli Glebovóba utazott, Silovszkij birtokára (aki új operájának szövegkönyvét írta), ahol hozzákezdett az opera zenéjének felvázolásához. Június 27-re elkészült az első felvonással, és ekkor döntötte el, hogy hajlandó feleségül venni Antonyinát. A döntés oka valószínűleg az volt, hogy ebben az időben nősült meg Silovszkij is, aki iránt valószínűleg szexuálisan vonzódott, illetve a társadalmi nyomás, hiszen az ő korában furcsának tűnt a nőtlen férfi. Július elejére elkészült az opera kétharmada. Július 5-én Antonyina újabb sürgetésére bejelentette házasságkötési szándékát családjának. Az esküvőre július 18-án került sor. Két nappal ezután levelet írt Mecknének, amelyben arról számolt be, hogy ugyan boldogtalannak érzi magát, de az új helyzetét teljesen megszokta. Csajkovszkij – levelei szerint – tisztázta kapcsolatát, és tudtára adta feleségének, hogy csakis testvéri szeretetet várhat tőle. Az augusztust egyedül töltötte Kamenkában, húgánál. Arról panaszkodott leveleiben, hogy képtelen dolgozni, és hogy megpróbál harcolni a felesége iránti elhidegülése ellen. Augusztus végén hozzálátott az új szimfónia hangszereléséhez. Szeptemberben Kamenkában, harmincnapos szünet után újból elővette az Anyegint, és befejezte a komponálást. Szeptember végén visszatért Moszkvába, ahol felesége új lakást szerzett számukra, de annak ellenére, hogy az asszony mindent megtett férje boldoggá tételében, életük egyre elviselhetetlenebbé vált. Végső kétségbeesésében, menekülésének egyetlen útjaként a Moszkva folyó jéghideg vizét választotta. Az öngyilkossági kísérletet túlélte. Testvérei siettek segítségére: Anatolij Pétervárra hívta egy, Napravnyik karmesterrel való megbeszélésre. Csajkovszkij a teljes összeomlás állapotában érkezett meg. Napokig feküdt magas lázzal, önkívületben. Összeroppant idegei gyógyítására az orvosok azt tanácsolták, hogy változtasson eddigi életmódján, utazzon messzire, és feledje el a történteket. 1877. október 14-én Anatolij társaságában Berlinbe utazott. Onnan Svájcba folytatták útjukat. Első pihenőhelyükön, a Genfi-tó partján fekvő Clarens-ben, a Villa Richelieu-ben béreltek szállást. Az új környezetben megmutatkozott állapotának lassú javulása. Alkotókedve is visszatért, újból munkához látott, és folytatta az Anyegint. Két hónapi szünet után visszatért a IV. szimfóniához is, melyet a lelki válság után a „lélek gyónásának” nevezett. Rubinstejn értesítette, hogy a konzervatórium egyéves szabadságot engedélyezett a számára, Meckné pedig jelentős pénzösszeggel járult hozzá a zeneszerző felépüléséhez. Olaszországba utazott, s onnan jelentette november végén, hogy elkészült az Anyeginnel. Decemberben, Velencében befejezte a IV. szimfóniát. Az újévet Sanremóban köszöntötte. Február 22-én a moszkvai Orosz Zenei Társaság koncertjén Nyikolaj Rubinstejn vezényletében bemutatta új szimfóniáját, de az nem aratott akkora sikert, mint azt remélte. A legtöbb újság hallgatott róla, meg sem említette. 1878. március 17-i levelében említette Mecknének, hogy egy zongoraszonátán (a nagy G-dúr szonátán) és egy hegedűversenyen dolgozik. A hegedűversennyel április végére lett kész. Április 24-én visszatért Oroszországba, Kamenkába. Május 12-én itt fejezte be a Karl Klindworthnak ajánlott C-dúr zongoraszonátát. Ekkor kezdett hozzá a Szent János liturgiája című négyrészes, vegyeskari egyházi művéhez. Május közepén Meckné tanácsára átköltözött Brailovba. Itt dolgozott tovább az Egy kedves hely emléke című, még Itáliában megkezdett háromrészes hegedű-zongora ciklusán. Ugyanitt fejezte be június elején a liturgiát, és hozzákezdett a Gyermekalbumhoz (huszonnégy kis zongoradarab), amely Vlagyimir Davidovnak íródott, szeretett Bob unokaöccsének. Júliusban levél érkezett Antonyinától, amelyben értesítette, hogy hajlandó elválni. Ez Csajkovszkijt végtelen megnyugvással töltötte el. Az Anyegin és Az orléans-i szűz 1878. augusztus 27. és szeptember 6. között komponálta I. zenekari szvitjének (d-moll) legnagyobb részét. Szeptember 9-én rendezték meg a párizsi világkiállításon, a Trocaderóban azt a nagyszabású hangversenyt, amelynek programján Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét vezényelte és játszotta Rubinstejn. Az otthon maradt komponista bosszankodva olvasta egy kijevi újságban azt a cikket, amely közönséges támadást tartalmazott a moszkvai konzervatórium ellen. Az újságcikk Csajkovszkijról is említést tett, mindössze annyit, hogy kizárólag zenével foglalkozik, és távol tartja magát a konzervatóriumi pletykáktól. Időközben egyre ellenszenvesebbnek vélte, hogy Rubinstejn Párizsban a műveit dicsérte, továbbá egyre nyomasztóbbnak találta a konzervatórium légkörét, mivel úgy tartotta, hogy hátráltatják alkotói munkájában. Lemondott tehát tanári állásáról. Legkedvesebb tanítványa, Szergej Tanyejev zongoraművész és zeneszerző személyében megbízható utódot talált, aki elfoglalta helyét a konzervatóriumi tanári székben. 1878 végén Kamenkában dolgozott. Itt kapta a meghívást Mecknétől, hogy utazzon Firenzébe, a Villa Oppenheimbe. Csajkovszkij elfogadta az ajánlatot, és legújabb szvitjét már az olasz városban írta meg. Itt kezdett el foglalkozni egy új opera tervével is, Schiller Az orléans-i szűz című műve alapján. Életrajzírói szerint homoszexualitását bizonyítja az a tény is, hogy sűrűn tartózkodott külföldön, olyan városokban, mint Firenze vagy Nizza, amelyek a homoszexuálisok közismert találkozóhelyei voltak. December közepén elhagyta Firenzét, és Párizsba utazott, de ott sem maradt sokáig, és januárban, egy néhány napos dijoni kirándulás után Clarens-be ment, ahol folytatta Az orléans-i szűz komponálását. Az operát március elején fejezte be. Visszatért Pétervárra, ahol a tétlenség miatti rossz idegállapot ismét eluralkodott rajta. 1879. március közepén fivéreivel Moszkvába utazott. A konzervatórium növendékei ugyanis elhatározták, hogy bemutatják volt professzoruk operáját, az Anyegint. Március 29-én először hallhatta a moszkvai közönség az operát, a konzervatórium növendékeinek tolmácsolásában, Nyikolaj Rubinstejn vezényelt. Mielőtt a függöny felgördült volna, Rubinstejn megkérte Csajkovszkijt, jöjjön a színfalak mögé. A zeneszerző legnagyobb meglepetésére ott álltak a konzervatórium tanárai és diákjai, s Rubinstejn nagy csokor virágot nyújtott át neki. A felvonások szünetében újra és újra függöny elé hívták, de Csajkovszkij úgy érezte, hogy a taps inkább az ő személyének, mint zenéjének szól. Másnap visszatért Pétervárra. Az Anyegin bemutatójának örömét megzavarta Antonyina felbukkanása. Az asszony váratlanul lepte meg Csajkovszkijt, karját nyaka köré fonva hangoztatta, mennyire szereti. Végül Csajkovszkij pénzt adott neki, hogy Moszkvába utazhasson, ő pedig Kamenkába menekült, ahol viszonylag biztonságban érezte magát, mert Antonyina itt csak leveleivel tudta őt ostromolni. Szeptemberben fejezte be Az orléans-i szűz komponálását. 1880. január 25-én Párizsban előadták a IV. szimfóniát. A La Gazette Musicale szerint az első tételt és a finálét a közönség hűvösen fogadta, de a Scherzo hatalmas sikert aratott, nemkülönben az Andante is. Január utolsó napjait és február elejét Rómában töltötte, közben új operájának bemutatási körülményeiről tárgyalt. Az év első felének nagy részét ismét Kamenkában töltötte, új művek komponálásával: Hat dalkettős Tolsztoj, Szurikov verseire, írt ugyancsak Tolsztoj, Szurikov, Apuhtyin, Mickiewicz verseire Hét dalt, átdolgozta a Rómeó és Júlia nyitányt, valamint a II. szimfóniát, majd elvégezte Az orléans-i szűz partitúrájának utolsó módosításait. Augusztusban értesítette kiadóját, hogy az opera korrektúrája elkészült. Közben a kiadó, Jürgenson, óvatosan Antonyina után nyomozott, és megtudott egy kellemetlen, de lényeges dolgot. Kiderítette ugyanis, hogy Antonyina az előző év tele óta szeretőjével Moszkvában él, s gyermeke is született, akit lelencházba adott. Jürgensonnak nagy fáradságába került e bizonyítékok megszerzése. Csajkovszkij megnyugodhatott, remélve, hogy az asszony többé nem zaklatja. Októberben elkezdte az 1812 nyitány komponálását, amelyet a honvédő háború emlékére Moszkvában épült Megváltó Krisztus-székesegyház felszentelési ünnepségére szánt. Decemberben néhány napot Pétervárott töltött, hogy az operaház karmesterével tárgyaljon Az orléans-i szűz bemutatójáról. Pétervári tartózkodása alatt még javított egy keveset az operán. A bemutatót január végére vagy február elejére tűzték ki. Ezután visszatért Moszkvába, ahol bemutatták egyik friss művét, az Olasz capricciót. A mű zajos sikert aratott. Csajkovszkij művei egyre népszerűbbekké váltak, mind gyakrabban hangzottak fel hangversenyeken. Decemberben a moszkvai sajtó élesen bírálta, amiért új operáját Pétervárnak ajánlotta fel. 1881. január 23-án a zsúfolásig megtelt moszkvai Nagyszínházban bemutatták az Anyegint. Az előadás sok tapsot kapott, de nem jutott előbbre, mivel a primadonna megbetegedett, így az operát egy ideig nem tudták játszani. A kritikák eléggé különösek voltak: néhányan Triquet kupléját tartották a legjobbnak, de Tatjánát gyengének és jelentéktelennek vélték. Mások szerint hiányzott belőle az ihlet, témáját pedig elcsépeltnek ítélték. Februárban elkeseredetten tapasztalta, hogy Az orléans-i szűz díszletei milyen szegényesek lesznek. A színház igazgatósága, amely tízezer rubelt sem sajnált költeni más bemutatókra, most egy kopejkát sem volt hajlandó áldozni az operára. A bemutatóra február 25-én került sor. Már az első felvonás után úgy látszott, biztos a siker. Nyolcszor hívták a függöny elé, az előadás végén pedig összesen huszonnégyszer tapsolták ki. A bemutatót követő napon Csajkovszkij ismét útra kelt: első állomása Bécs volt, majd Firenzébe utazott tovább. Közben az előre megszervezett sajtótámadások hatására az operáját levették a műsorról. További sikerek Márciusban Rómában értesült Nyikolaj Rubinstejn haláláról, és azonnal hazatért. Március 28-án újabb halálhírről értesült: elhunyt Muszorgszkij. Közben Meckné értesítette arról, hogy az anyagi csőd szélére került, de biztosította róla, hogy nagyvonalú támogatásait megpróbálja a jövőben is folyósítani. A májust már Kamenkában töltötte. Húga megbetegedett, húgának férje pedig elutazott, így ő lett a család feje, s rengeteg időt töltött a gyerekekkel. Nyáron az orosz templomi zenét tanulmányozta. Ősszel, Moszkvába érkezése után a moszkvai konzervatórium igazgatósága a Rubinstejn halálával megüresedett igazgatói állásra Csajkovszkijt hívta meg, de ő elutasította a felkérést. Novemberben újból történelmi témával foglalkozott: ezúttal az orosz történelmi múlt egyik hőse, Mazeppa alakja ihlette meg. December elején visszatért Rómába, ahol találkozott Liszt Ferenccel, akinek ekkor ünnepelték 70. születésnapját. December 16-án Bécsben, a Filharmonikus Társaság hangversenyén Adolf Brodszkij eljátszotta a hegedűversenyét. Eduard Hanslick híres zenekritikus a Neue Freie Presse hasábjain durván támadta a művet. Annak népies hangzását rótta fel a komponistának, és egy mondást idézett: vannak festmények, amelyek szemlélése során az ember bűzt lát. Csajkovszkij hegedűversenye példája annak, hogy létezik zene, amelynek hallatára az ember bűzt érez. Az év végén Itáliába utazott, ahonnan keserűen írta kiadójának, hogy műveit egyre kevesebbet játsszák. 1882 januárjában triót komponált Nyikolaj Rubinstejn emlékére. Július közepén a Mazeppa vázlatain dolgozott, majd augusztusban visszatért Kamenkába, ahol megkomponálta a Hat zongoradarabot. Augusztus 20-án, a moszkvai Ipari és Iparművészeti Kiállításon rendezett hangversenyen mutatták be az 1812 nyitányt. Októberben hozzákezdett a Mazeppa hangszereléséhez, 30-án pedig a Rubinstejn emlékére írt trió bemutatására került sor. Novemberben levelet kapott Balakirevtől, aki arra kérte, hogy komponáljon egy szimfóniát Byron Manfrédja alapján. 1883 márciusában a moszkvai Orosz Zenei Társaság felkérte, komponáljon kantátát a koronázási ünnepségre. Librettóját azzal a kéréssel küldték meg, hogy április közepére készüljön el. E munkája miatt lemondott tervezett itáliai útjáról. A Koronázási indulót június 4-én mutatták be. Nyáron befejezte a Mazeppát, amelynek bemutatójáért mind Moszkva, mind Pétervár versengett. November végén Moszkvában tizenhat év múltával ismét előadták az I. szimfóniát a Zenei Társaság koncertjén. Bosszantotta, hogy a Mazeppa bemutatójának előkészületei elkeserítő lassúsággal haladnak. Moszkvai tartózkodása alatt eljátszotta új szvitjét néhány vezető muzsikusnak, akik helyeselték munkáját. A karácsonyt és az újévet is Moszkvában töltötte, a Mazeppa próbáira várva, amelyek 1884 januárjában végre elkezdődtek. A művet február 15-én mutatták be a Nagyszínházban. A kritikák meglehetősen elnézőek voltak az operával és szerzőjével szemben. Február 19-én Pétervárott is színre vitték. A zeneszerző távolléte jelentősen csökkentette a sikert, de a bemutatón jelenlévő cár elégedett volt a darabbal, és március 7-én a Szent Vlagyimir rend IV. fokozatával tüntette ki Csajkovszkijt. Áprilisban Kamenkában, zongorázás közben új témát gondolt ki. Ez volt a csírája a későbbi Koncertfantáziának. A mű szeptemberre készült el. Október 31-én jutott el az Anyegin a pétervári Nagyszínház színpadára, ahol az előadást Napravnyik vezényelte. Az opera sikert aratott, de ez már nem volt szokatlan. Novemberben ismét külföldre utazott: Berlinben, majd Davosban töltött néhány napot. November végén Münchenbe, innen Párizsba ment. Ebben az időben dolgozta át a Vakula, a kovács című opera néhány részletét, s új számokat is komponált hozzá. 1884. január 27-én a cár és a cárné jelenlétében Pétervárott előadták az Anyegint, majd 28-án Moszkvában a szvitet. Itt talált rá Ippolit Spazsinszkij A varázslónő című librettójára, amelynek egyes jeleneteiről úgy tartotta, hogy hatásosak lennének operaszínpadon. Ebben az időszakban hangulatváltozás állt be életében, és az otthonteremtés vágya foglalkoztatta. Inasát bízta meg, hogy keressen lakást Moszkva és Pétervár között. Februárban költözött új lakásába, Majdanovóba. Március elején bemutatták Moszkvában a zongorára és zenekarra írt Koncertfantáziát. Ez Moszkvában és később Pétervárott egyaránt nagy sikert aratott. Áprilisban kezdett hozzá a Manfréd szimfónia első vázlatához. Emellett a Vakula, a kovács átdolgozását is végezte, amely később az Okszána szeszélye, majd véglegesen A cárnő cipellői címet kapta. Közben megválasztották az Orosz Zenei Társaság moszkvai tagozatának igazgatójává, és ideiglenesen elvállalta a moszkvai konzervatórium igazgatását is. Szeptemberben kórusművet komponált a Jogakadémia megalapításának 50. évfordulójára, és hozzákezdett A varázslónő komponálásához. Októberben fejezte be a munkát, majd decemberben Moszkvába utazott megbeszélni a bemutatót, de semmi esély nem volt arra, hogy az évadban még bemutassák. Népszerűségének csúcsán Április 5-én indult el kaukázusi útjára. Taganrogban két napig Hippolit testvérénél vendégeskedett. Május 1-jén, szombaton este Tifliszben az Orosz Zenei Társaság Csajkovszkij műveiből rendezett hangversenyt, amelyen a komponistát példátlan ünneplésben részesítették. Május 6-án ez a nagy ünneplés megismétlődött a Mazeppa előadásán. Májusban az Armenyija nevű hajón utazott el a Kaukázusból a Fekete-tengeren Konstantinápoly felé, majd onnan tovább hajózott Marseille-be. Onnan Párizsba utazott, ahol megismerkedett a francia zenei élet néhány vezető személyiségével. Barátságot kötött Edouard Lalóval, Léo Delibes-bel, Ambroise Thomas-val, Charles Lamoureux-val és Charles Gounod-val. Párizsban is dolgozott A varázslónőn. Június végén visszatért Majdanovóba, de csak októberben kezdett hozzá új művének hangszereléséhez. Közben Pétervárra látogatott, ahol jóleső érzéssel győződött meg egyre növekvő népszerűségéről. Ezt nemcsak a zeneszerzők barátságos fogadtatása bizonyította, hanem az is, hogy jóakarója, Sztaszov révén jelentős pénzjutalmat kapott, amelyet az évad legjobb zenei újdonságának, a Manfrédnak ítéltek oda. Decemberben megkezdődtek a Vakula, a kovács új változatának, az Okszana szeszélyének zenekari próbái. Hosszú idő után Csajkovszkij ismét kezébe vette a karmesteri pálcát, és leküzdve beteges izgatottságát, félénkségét, ő irányította a próbákat. Március elején ismét Pétervárra utazott, hogy vezesse a Filharmonikus Zenekar próbáit, majd 17-én a nemesi klubban rendezett hangversenyen először lépett karmesterként a pétervári közönség elé saját műveivel. Májusban Majdanovóban befejezte A varázslónő teljes hangszerelését, és Moszkván keresztül ismét a Kaukázusba utazott. Nyáron IV. szvitjén, a Mozartianán dolgozott. Mivel ebben az esztendőben volt kedvelt Mozart-operája, a Don Giovanni bemutatójának századik évfordulója, Csajkovszkij ezzel a művével kívánt az eseményre emlékezni. Októberben Pétervárott megkezdődtek A varázslónő próbái. A darabot november 11-én mutatták be a zeneszerző vezényletével, nagy sikerrel. Ezt követően Moszkvába utazott, ahol 26-án elvezényelte a Mozartianát. Az újságok melegen és szívélyesen írtak róla, mint zeneszerzőt és karmestert egyaránt dicsérték. Csajkovszkij népszerűsége és tekintélye egyre fokozódott, a legnépszerűbb zeneszerző lett Oroszországban. Decemberben indult el újabb nagy nyugat-európai hangversenykörútjára, ezúttal mint saját műveinek karmestere. Rövid taganrogi családi látogatás után úgy döntött, hogy új lakásba költözik. Inasa új házat vásárolt távollétében Frolovszkojéban. A költözés mellett tovább komponált. Figyelmét ezúttal Shakespeare Hamletje ragadta meg. Ugyanekkor kezdett hozzá V. szimfóniájához. A Csipkerózsika és A pikk dáma 1889 januárjában készült el új művének, a Csipkerózsikának vázlataival. Kedvvel dolgozott, hiszen a cselekmény, melyet Petipa, a neves balettmester Charles Perrault meséje nyomán állított össze, A hattyúk tavát is felülmúló zene komponálására ösztönözte. A mű létrejöttét politikai események is befolyásolták. 1881-ben trónra került III. Sándor, akinek uralkodása alatt feltámadt a XIV. Lajos francia király versailles-i udvarára jellemző pompa és ragyogás utáni nosztalgia. Ezeknek részét képezték az udvari mulatságok, a látványos balettprodukciók. A Cári Színházak élére került Ivan Vszevolozsszkij a korábbiaknál nívósabb balettelőadásokkal kívánta szórakoztatni a cári udvart és az előkelő pétervári közönséget. Tőle származik a versailles-i pompájú mesebalett-előadások gondolata. A díszleteket és a jelmezeket is ő maga tervezte, a zene elkészítésére pedig Csajkovszkijt kérte fel. Vszevolozsszkij 1888 augusztusában azzal adta át a Csipkerózsika szövegkönyvét Petipának, hogy Csajkovszkij számára készítsen belőle balettprogramot. Februárban elindult második európai koncertturnéjára, majd áprilisban ismét Tifliszbe kirándult. A nyarat Frolovszkojéban töltötte, ahol minden idejét a Csipkerózsika komponálása, hangszerelése foglalta le. Szeptember végén Moszkvába ment. Tőle várták, hogy külföldi karmesterek meghívásával felfrissítse a moszkvai Orosz Zenei Társaság hangversenyeit. Az Anyegin felújításának próbáit is ellenőrizte. Szeptember 30-án új, díszesebb kiállításban adták elő vezényletével az operát. Pétervárra utazott, ahol újabb feladat várt rá: az Anton Grigorjevics Rubinstejn tiszteletére tervezett jubileumi fesztivál előkészítésében kellett részt vennie. Január 15-én a Mariinszkij Színházban került sor a Csipkerózsika bemutatójára. Az előadáson a cári család is megjelent. Január 16-án Moszkvába utazott, ahol két nappal később egy koncerten vezényelt. A cári színház igazgatósága új opera komponálásával bízta meg, Puskin A pikk dáma című elbeszélése alapján. Csajkovszkij attól tartott, hogy Moszkvában nem talál nyugalmat, és úgy döntött, külföldre utazik komponálni. Január végén Firenzébe utazott. Távollétében Moszkvában bemutatták A varázslónő átdolgozott változatát. Március 15-én befejezte A pikk dáma komponálását, majd hamarosan a zongorakivonattal is meglett. Kilenc hét megfeszített munka után úgy döntött, hogy Rómába megy pihenni. Csak májusban tért vissza birtokára, ahol júniusban megkomponálta a Firenzei emlék (Souvenir de Florence) című vonósszextettet. Augusztusban átköltözött Kamenkába, és ott maradt szeptember 13-ig. Ezután Tifliszbe utazott, ahol levelet kapott Mecknétől, aki sajnálattal tudatta vele, hogy képtelen a továbbiakban anyagiakkal támogatni. Csajkovszkij válaszlevelében megnyugtatta, hogy ez már nem érinti érzékenyen, hiszen művei szépen jövedelmeznek. Csajkovszkij levelére azonban többé nem érkezett válasz. E mély lelki megrázkódtatás elől ismét a munkához menekült. Ősszel Tifliszben felvázolta A vajda című szimfonikus balladát. November 1-jén az Orosz Zenei Társaság tifliszi tagozatának koncertjét vezényelte, melyen kizárólag az ő művei szerepeltek. November közepén Pétervárra ment, hogy részt vegyen A pikk dáma próbáin. December 18-án zajlott le az opera főpróbája az uralkodó és a pétervári előkelőségek jelenlétében. Egy nappal később került sor az ősbemutatóra. Napravnyik mint karmester mindenkit felülmúlva biztosította az opera sikerét. A kritika mégis elítélően írt a librettóról éppúgy, mint Csajkovszkij zenéjéről, legfeljebb a hangszerelésben ismerték el egyedülálló művészetét. Februárban megbízást kapott a Jolánta című egyfelvonásos opera és A diótörő balett komponálására. Márciusban Frolovszkojéból Péterváron keresztül Párizsba utazott. Április 18-án innen indult amerikai útjára. New Yorkban találkozott Maurice Renault-val, a Music Hall Company of New York elnökével, aki arra kérte, halassza el a hazautazását május 24-re, mert további hangversenyeken is számítanak fellépésére. Impresszáriója erről hallani sem akart. Elsétált a Music Hallba, ahol a zenekar karnagya, Walter Damrosch melegen üdvözölte. Május 2-án próbált először. A hatalmas teremben, amelyet Andrew Carnegie acélmágnás építtetett, még folytak az utolsó munkálatok, a szerelők lármáztak, ki-be járkáltak. A zenekar rossz elhelyezése miatt a hangzás is kiegyenlítetlennek tűnt. Ez nagyon rosszkedvűvé tette Csajkovszkijt. Május 5-én ünnepélyes keretek között megnyitották az új hangversenycsarnokot. Hosszúra nyúló beszédek után megkezdődött az előadás, Csajkovszkij a zenekari indulóját vezényelte. Az Egyesült Államokban koncertezett még Baltimore-ban és Philadelphiában is, majd visszatért New Yorkba, ahol a Metropolitanben lépett fel egy koncert erejéig. Május 21-én szállt hajóra Európa felé. Júniusban majdanovói házába költözött vissza, ahol A diótörőn dolgozott, és A vajda című szimfonikus balladát hangszerelte. Október végén Moszkvába ment, hogy jelen legyen A pikk dáma bemutatóján, és vezényeljen Alekszandr Iljics Zilotyi koncertjén, amelyen az Adam Mickiewicz költeményére írt, A vajda című szimfonikus ballada is szerepelt. A pikk dáma moszkvai bemutatóján, november 16-án elismerőbb fogadtatásban részesült, mint Péterváron. Két nappal később A vajda című művét vezényelte. Decemberben befejezte a Jolánta hangszerelését, majd a hónap végén ismét európai hangversenykörútra indult. Ősszel valóra váltotta régi tervét: házat vásárolt a Moszkvához közeli, hatalmas erdőségek övezte járási székhelyen, Klinben. Utolsó évei és halálának körülményei Életének utolsó éveit nagyrészt Moszkva környékén, Majdanovóban, valamint a Moszkvától 90 km-re fekvő Klin déli részén álló, emeletes faházában töltötte. Itt gyakran felkeresték barátai, tanítványai. Nemegyszer játszották együtt az újabb orosz és nyugati zeneműveket, gyakran keveredtek heves vitákba az alkotóművészet kérdéseiről. Ebben az időben még konokabbul és erőteljesebben dolgozott. Szigorú munkarendet állapított meg magának, csak a legritkább esetben tért el tőle. Nap mint nap előre meghatározott mennyiségű időt töltött munkával. Ez a fokozott munkatempó, a munkába való menekülés, a külföldi utazások egyre súlyosbodó belső meghasonlást sejttettek. Pedig látszólag nyugodt és boldog volt az élete: nevét magasba emelte a világhír, várta kellemes otthona, anyagi helyzete sem adott okot aggodalomra. Meckné évi 6000 rubelje sem hiányzott, azt azonban fájlalta, hogy Nagyezsda – hivatkozással megingott anyagi helyzetére – megszüntette kapcsolatukat, pedig az asszonynak ezután is jelentős vagyona maradt. Húgának, barátainak halála is súlyos teherként nehezedett rá. 1892-ben rövid pétervári látogatás után Majdanovóban folytatta A diótörő hangszerelését. Márciusban egy szimfonikus koncerten vezényelte a Rómeó és Júlia nyitányt, valamint az új balettjéből készült Diótörő szvitet. A színes hangszerelésű mű nagy sikert aratott. Júniusban Vichybe látogatott, mivel orvosa ismét vízkúrát ajánlott neki. Miután visszatért, papírra vetette VI. szimfóniájának első vázlatát. Rövid prágai kitérő után, ahol részt vett A pikk dáma ottani bemutatóján, visszatért Pétervárra, és belemerült a Jolánta és A diótörő bemutatójának előkészületi munkáiba. December 18-án Pétervárott, a Mariinszkij Színházban egy estén mutatták be Csajkovszkij utolsó, egyfelvonásos operáját és A diótörőt. A közönség nagy tetszéssel fogadta mindkét művet, a hivatalos kritika annál kevésbé. 1893. január 10-én Brüsszelben dirigált, majd Párizsba utazott, onnan pedig Odesszába A pikk dáma ottani bemutatójára. Unokatestvére, Andrej Petrovics Csajkovszkij, a 98. gyalogezred parancsnoka megkérte, komponáljon az ezrednek indulót. Klinben a VI. szimfónián dolgozott, vázlatokat készített a III. zongoraversenyhez, és tizenöt nap alatt komponált 18 darabot zongorára. Elkészült az op. 73-as számot viselő Hat dal és az Éjszaka szoprán, alt, tenor és basszus éneknégyesre, zongorakísérettel, saját szövegére. Júniusban Londonba utazott. A cambridge-i egyetemen díszdoktorrá avatták. Közben heves, szűnni nem akaró fejfájás gyötörte. Augusztusban Klinben fejezte be új szimfóniáját. Szeptember első napjaiban értesült régi jóbarátjának, Apuhtyinnak, a költőnek haláláról. Néhány nappal később Konsztantyin nagyherceg elküldte neki Apuhtyin Requiem című versét azzal a megbízatással, hogy komponáljon rá zenét. Válaszában Csajkovszkij mély tisztelettel ugyan, de visszautasította a megbízatást: „a Requiem hangulata azonos új szimfóniámmal – különösen a Fináléval. Ugyanazt mondja el VI. szimfóniám”. Október 19-én örökre elhagyta Klint. Pétervárra utazott, ahol a VI. szimfónia bemutatóját vezényelte az Orosz Zenei Társaság koncertjén. Bár a közönség tapsolt, és a zeneszerzőt többször kihívták, a siker mégsem volt olyan nagy, mint más művek bemutatója után. Az újságok sem írtak olyan elismeréssel, mint amilyent Csajkovszkij remélt. A szimfóniát Csajkovszkij Patetikus szimfóniának nevezte el. November 1-jén, szerdán még teljesen egészséges volt. Este barátaival az Alekszandr-színházba ment, megnézték Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij Egy forró szív című színdarabját. A színházi előadás után barátaival étterembe ment. Életrajzírói feljegyezték azt az ellenőrizhetetlen mendemondát, amely szerint Csajkovszkij – a szokásos makaróni és fehérbor mellett – kért a pincértől egy pohár vizet is. Bár figyelmeztették, hogy a városban pusztító kolerajárvány miatt a forralatlan víz fertőzésveszélyes, Csajkovszkij megitta a vizet. November 2-án erős gyomorfájással ébredt. Mégis felkelt, felöltözött, és 11 óra tájban Napravnyikhoz ment. Csakhamar visszatért. Orvost nem hívatott, mert úgy érezte, hogy jobban van. Mellette volt bátyja, Mogyeszt. A délután folyamán Csajkovszkij állapota rosszabbodott, ezért Mogyeszt orvost hívott. Negyed 9-kor az orvos megérkezett, s a vizsgálat után felismerte a helyzet komolyságát. Csajkovszkij fájdalmai egyre növekedtek. November 6-án (a Julián naptár szerint október 25-én), nem sokkal hajnali három óra után Csajkovszkij meghalt. A nagy zeneszerző halálhíre hihetetlen gyorsasággal terjedt szerte a városban. A gyászszertartást és a temetést november 10-én tartották meg. Halálának okát továbbra is rejtély övezi. A körülményeket a következő elméletek foglalják össze: Fertőzött víz okozta kolera: a hivatalos feljegyzések szerint Csajkovszkij kolerában hunyt el, miután fertőzött vizet ivott. Kérdéses azonban, hogy mikor fertőződött meg. A zenetörténészek egy része valószínűsíti, hogy ez már az életrajzban megemlített vacsora előtt megtörtént. A kolera abban az időben gyakran felütötte fejét Szentpéterváron, néhány nappal halála után a Névában fertőzési gócpontot azonosítottak. Egyes feltételezések szerint a fertőzést az okozhatta, hogy a vendéglőben a forralt vizet forralatlannal keverték. Ugyancsak felételezés, hogy a már fertőzött Csajkovszkij gyomorbántalmai enyhítésére ásványvizet ivott, ami semlegesítette a gyomorsavat, ezzel elősegítve a kolera bacilusának gyors terjedését. Szexuális úton szerzett kolera: egy másik elmélet szerint kevésbé higiénikus szexuális szokásai miatt kapta el a fertőzést szentpétervári férfi prostituáltaktól. Ez valószínűleg kitudódott, és a homoszexualitását féltve őrző Csajkovszkij valószínűleg megjátszotta a vacsorai vízivást. Feltételezik, hogy orvosai is tudtak erről, de mivel jeles közéleti személyiségnek számított, támogatták ötletét. Öngyilkosság becsületbírósági ítéletre: Alekszandra Orlova orosz zenetörténész 1979-es elmélete szerint, Nyikolaj Boriszovics Jacobi főügyész tudomást szerzett Csajkovszkij életviteléről, és egy becsületbíróságot hívott össze annak érdekében, hogy elkerüljék a nyilvános botrányt. Jacobi feleségének feljegyzéseiből ismert, hogy férje elmondta neki a zeneszerzőre kimondott ítéletet. A feljegyzések szerint erre a bírósági találkozóra egy-két nappal Csajkovszkij betegsége hírének felröppenése előtt került sor. Ezt az elméletet megerősítették brit orvosok is az 1990-es évek elején, akik a zeneszerző orvosának feljegyzéseit tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy a tünetek nagyon hasonlítottak az arzénmérgezésre . Mivel a tünetek nagyon hasonlítanak a kolera tüneteire, ezáltal elkendőzhetővé vált az öngyilkosság. Az arzénmérgezés elmélete pontosan a tünetek hasonlósága miatt támadható. Öngyilkosság cári rendeletre: egy másik elmélet szerint maga III. Sándor cár rendelte el Csajkovszkij öngyilkosságát, amikor tudomást szerzett homoszexualitásáról. Az elméletet Robert Aloys Mooser svájci zenész propagálta a szentpétervári cári színház zeneszerzőinek jelentéseire alapozva, akik azt állították, hogy a cár fülébe jutott, hogy a zeneszerző megrontotta Mogyeszt fivérének gondozóját (erről a tényről több említés is történik Csajkovszkijhoz közel álló emberek feljegyzéseiben). Öngyilkosság lelki problémák miatt: eszerint Csajkovszkij súlyos személyes problémái elől menekült öngyilkosságba (ezzel már korábban is próbálkozott, de testvéreinek köszönhetően megmenekült). A problémákat valószínűleg unokaöccse, Vlagyimir Davidov iránt érzett vonzalma okozta. Lelkiállapotával hozzák kapcsolatba utolsó szimfóniájának tragikus hangvételét is. Művészete Stílusa Csajkovszkij művészete eltért az Ötökétől, hiszen velük ellentétben konzervatóriumot végzett, szimfóniáit többé-kevésbé a nyugat-európai szokásokhoz azonosulva, klasszikus stílusban írta. Másrészt bőségesen idézte a népdalokat és a zenéje tagadhatatlanul orosz volt, ebben viszont azonosult a csoport által képviselt nemzeti zenei irányzattal. Csajkovszkij sosem volt jó véleménnyel Milij Alekszejevics Balakirevről és köréről. Alapjában véve konzervatív lévén, képtelen volt elfogadni Muszorgszkij „igazságát” és azt a laza szerkezetet, amely a kör tagjai által komponált zenék jó részét jellemezte. Az ő művészete sokkal jobban igazodott az európai hagyományhoz. Híressé érzelmes dallamkincse tette. Sajátosan orosz dallamok voltak ezek, bensőségesek, sokszor fájdalmasak, modális csengésűek, némi neurotikus beütéssel, „s olyan szívbe markolók, mint egy sikoly a sötét éjszakában” – írta dalairól Eduard Hanslick bécsi zenekritikus. Zenéjének érzékisége tulajdonképpen sajátos életmódjának transzponálása: rendkívül érzékeny és visszahúzódó egyéniség volt, gyakran került neurotikus állapotba, idegölő volt számára, hogy titkolnia kellett homoszexualitását, többször kapott idegösszeroppanást. Ez a túlzott érzékenység, amely Csajkovszkij minden leírt hangjegyében benne van, többféleképpen hatott hallgatóságára. A legtöbben kezdettől fogva élvezték azt az érzelmi fürdőt, amelybe a zeneszerző merítette őket. A tartózkodóbbak vagy egyből elutasították az üzenetét, vagy megvetették magukat azért, hogy reagálnak rá. „Egy zeneköltő legyen férfiasabb! Volt valami zavaró, sőt erkölcstelen ebben a hisztérikus zenében” – írta zenéjéről ugyancsak Hanslick. Életrajzíróinak véleménye eltérő annak megítélésében, hogy mennyiben befolyásolta alkotásait homoszexualitása, és hogy ez zeneileg miképp fejeződött ki műveiben. Alkotásainak elemzői például a Firenzei emlék című vonósszextettben ilyen élmény művészi kifejezését vélték felfedezni. Csajkovszkijt sok zeneértő és muzsikus hosszú időn át megvetette. A legutóbbi években kezdődött műveinek átértékelése. Elismerő kritikák jelennek meg a hangszereléséről, erről a sötét tónusú, mégis csillogó és tökéletesen kiszámított hangzásról. A három utolsó szimfónia szerkezetét úgy tekintik, mint a klasszikus szimfónia követelményei és az utóromantika új formái közötti sikeres kompromisszumot. A posztromantikusok közül egyedül Johannes Brahms vetette meg a lábát ilyen szilárdan a hangverseny-repertoárban. Csajkovszkij három utolsó szimfóniáját, három balettjét (A hattyúk tava, A diótörő és a Csipkerózsika), a b-moll zongoraversenyt és a D-dúr hegedűversenyt, továbbá a Rómeó és Júlia nyitányfantáziát és két operáját, az Anyegint és A pikk dámát mindenütt és gyakran játsszák. Majdnem ugyanilyen népszerű a Manfréd szimfónia, a Francesca da Rimini, az Olasz capriccio, a Hamlet nyitányfantázia és a Vonósszerenád. A dalénekesek máig műsoron tartják dalait. Naplójában és leveleiben arról is írt, milyen zenét szeret és milyet nem. Wagner untatta, Brahms muzsikáját pedig lenézte: „Dühít, hogy ezt az önhitt középszert zseninek kiáltják ki. Holott hozzá képest Raff óriás, nem szólva Rubinstejnről, aki még mindig nagy és eleven személyiség”. Beethovennel szemben fenntartásai voltak: „Meghajolok egyes műveinek nagysága előtt, de nem szeretem.” Mozart volt az a zeneszerző, akit mindenekfelett imádott, és ebben sok kortársával osztozott, nemcsak Oroszországban, hanem egész Európában: „a zene Krisztusának” nevezte. A barokk hidegen hagyta. „Szívesen játszom Bachot… de nem tartom nagy lángelmének (mint egyesek). Händel számomra negyedrangú muzsikus, és még csak nem is szórakoztat.” Két másik nagy, Beethoven előtti zeneszerzőről szólva: „Gluckhoz vonzódom, viszonylagos szegényessége ellenére. Haydn némelyik művét is szeretem.” Mint Mozart és a klasszikus szerzők követője, igyekezett megfelelő formába önteni a saját zenéjét, egész életében az építkezés gondjaival küszködött. Eltérően az Ötöktől, erősen foglalkoztatta a forma. Hiányzott viszont belőle az a fajta logika és fantázia, amely a különféle elemeket szerves egésszé képes összeforrasztani. Korai szimfóniáinak szerkezete a folttechnikára emlékeztet: abbeli igyekezetében, hogy működjék a dolog, telerakta őket érdektelen tömítésekkel. Csak a IV. szimfóniájától kezdve fejlesztette ki azt a formát, amely megfelel zenéje lelkes, táncos, természetesen spontán és lírai természetének. Erről a következőképpen vélekedett: „…Amit szenvedéllyel írtam, most kritikus vizsgálatnak kell alávetnem, kijavítanom, kiterjesztenem, és ami a legfontosabb, tömörítenem, hogy beleférjen a megfelelő formába. Néha kedvünk ellenére, könyörtelenül meg kell tennünk ezt, s kiirtani olyasmiket is, amiket szeretettel és ihlettel írtunk. Amiatt nem panaszkodhatom, hogy kevés találékonysággal vagy fantáziával rendelkezem, de mindig éreztem, hogy nem tudok bánni a formával. Csak a kitartó munkának köszönhetem, ha végül sikerül megvalósítanom azt a formát, amely többé-kevésbé megfelel a tartalomnak. A múltban gondatlan voltam. Nem ismertem föl az előzetes vázlat kritikai vizsgálatának rendkívüli fontosságát. Az egymást követő epizódok lazán kapcsolódtak egymáshoz, és mindig meglátszott a varrat. Ez komoly hiba volt, és csak évek múltán kezdtem hozzá a kijavításához. A kompozícióim mégsem lesznek soha a forma mintapéldái, mert ami rossz, azt csak korrigálni tudom, de nem tudok belsőleg megváltozni.” Szimfóniák Csajkovszkij első szimfóniáit rendszerint optimista, nemzeti jellegű műveknek tartják. Az első szimfóniát tartják a zeneszakértők a leggyengébbnek. A mű a klasszikus szimfónia szabályait szem előtt tartva született meg, de már érződnek benne a zeneszerző későbbi egyéni stílusára jellemző jegyek, mint például a gazdag dallamképzés. A második szimfónia az egyik legismertebb, két változata közül napjainkban a másodikat játsszák. A harmadik szimfónia öt tételből áll és leginkább Robert Schumann harmadik szimfóniájához hasonlít. Csajkovszkij a klasszikus szimfónia-formát megtöri, hogy ezáltal jobban kifejezésre juttassa érzelmeit. Szintén újításként hat, hogy táncritmusokat sző a tételekbe, ezáltal kiszélesítve a szimfonikus zenei kontrasztot. A három utolsó szimfónia azonban a bevett kánonok valamennyi szabályát megszegi, de Csajkovszkij itt olyasfajta szintézist ért el, amely szerkezetileg éppolyan meggyőző, mint bármelyik Brahms-szimfónia – a keringőik, indulómotívumaik és egészen szabad formáik ellenére. A következetes emocionális vonal és kidolgozás jellemzi őket, és mert gondolataikat ingadozás nélkül és természetesen fejezik ki. Csajkovszkij a szimfonikus formával küszködve még három szimfóniát írt, s a problémát úgy kerülte meg, hogy szviteknek nevezte őket. Balettjei Pjotr Iljics Csajkovszkij első balettje, A hattyúk tava – a 19. századi klasszikus orosz balettek gyöngyszeme – az Anyegin című operával egy időben, 1875–76-ban készült. „Már régen szerettem volna megpróbálkozni ezzel a műfajjal” – írta Csajkovszkij a balett komponálása közben Rimszkij-Korszakovnak, mintegy magyarázkodásul, mivel az akkor már elismert zeneszerző balett iránti érdeklődése nagy feltűnést keltett orosz zenei körökben. Akkoriban ugyanis „komoly” zeneszerző nem vállalkozott balettzene komponálására. A 19. század második felében a balettművészet hanyatlásának egyik szimptómája, a technikai túlzás, a bravúrkodás következtében a balettzene lassan egészen cirkusziassá vált. A táncszámok között nem volt semmiféle kapcsolat, de a bravúros technikájú táncosok és a szórakozni vágyó közönség a durván kihangsúlyozott táncritmuson kívül nem is igényelt egyebet. Ennek a gyakorlatnak – a század hetvenes éveiben – egy időben két zeneszerző fordított hátat Európában: Franciaországban Delibes és Oroszországban Csajkovszkij. Mind a ketten megtartották a klasszikus balettformákat, de Csajkovszkij elmélyítette, érzelmi gazdagság kifejezésére tette alkalmassá a lassú lírai adagiókat, tüzes allegrókat és a nemzeti karaktertáncokat. A népies színezetű báli táncokat, elsősorban a keringőt, változatosabban használta fel, mint Delibes. Csajkovszkij rajongója volt Léo Delibes-nek és ez A hattyúk tava zenéjén is érezhető. Csajkovszkij már tisztviselő korában szorgalmasan látogatta a balettelőadásokat. 1875-ben Anton Grigorjevics Rubinstejnnel és Camille Saint-Saënsszal együtt tréfából koreográfiát improvizált a szentpétervári zeneakadémián, így első balettje előtt is volt bizonyos tapasztalata a tánckoreográfiát illetően. Szimfonikus zenéjében, koncertjeiben is fellelhetők a báli szalontáncok és az orosz népi körtáncok is. Nem véletlen, hogy Csajkovszkij miért választott meséket balettjei témájául: számára a mese a valóságos érzelmi kifejezésére való alkalmat jelentette. Három balettja közel áll az operához, azzal a különbséggel, hogy énekesek helyett táncosok számára komponálta őket: mindnek megvannak a maga áriái, duettjei, saját jelenetei. A klasszikus balett idealizált tánc, amelyben a balerina en pointe megpróbál elszakadni a földtől, függetlenedni a nehézkedési erőtől. Maga a balerina is idealizált: valósággal úszik a légben, lovagja imádja, fiatal és gyönyörű. A balerinát nagy ívű, büszke és érzéki dallamok kísérik, mint a Csipkerózsikában az adagio vagy A diótörő nagy pas de deux-je. Operái Csajkovszkij elítélően nyilatkozott az opera műfajáról, ennek ellenére mégiscsak szerette. Leveleiben nagy helyet foglalnak el az operával kapcsolatos reflexiók. Egyfelől „hamis művészetnek” nevezi, másfelől bevallja, hogy „van ebben a formában valami, ami leküzdhetetlenül vonz minden zeneszerzőt”. Csajkovszkij sosem volt forradalmár, s boldogan elfogadta a meglévő operai konvenciókat: „A színpadi zene stílusa meg kell hogy feleljen a jelenetfestésnek: legyen egyszerű, világos, színekben gazdag.” De a kor számos komponistájától eltérően, őt elsősorban a karakter érdekelte, s csak azután a hanghatás, jobban mondva bármilyen hatás. Olyan librettót akart, amely erőteljes emberi érzelmeket ábrázol, hogy zenéjével ezeket illusztrálhassa: „Semmilyen témáról nem tudok szeretettel és lelkesen zenét komponálni, akármilyen hatásos legyen is, ha a szereplők nem keltenek bennem élénk rokonszenvet. Ha nem szeretem, ha nem szánom őket úgy, ahogy az élő ember szeret és szánakozik…” A szeretet és a szánalom járja át az Anyegint, amelyben aligha találni egyetlen kifejezéstelen hangot; csupa szomorúság és édesség, és sokkal inkább éneklő opera, mint A pikk dáma. Talán ez a nyugodt szomorúság, az éles kontúrok hiánya akadályozta meg, hogy az Anyegin nagy siker legyen. Csajkovszkij hatásos szerepeket tudott írni, de énekeseit sosem látta el bravúráriákkal. A dal arra való, hogy kifejezze a jellemet és a hangulatot, nem pedig arra, hogy kizsákmányolja a hangszálakat. Verdi tudta, hogyan kell megőrjíteni a publikumot, Csajkovszkij viszont szüntelenül aláfogalmazott. Verdi és Wagner zeneileg könyörtelen, Csajkovszkij viszont minden operájában szelíd és engedékeny. Érthető hát, hogy kevésbé hatásos. Csajkovszkij elemezte Wagner operáit, és használ is néhány vezérmotívumot, de a maga elementáris módján. Semmi wagneri nincs az Anyeginben, és még kevesebb verdis. A Puskin elbeszélő költeményén alapuló opera ráadásul realisztikus képet ad az orosz társadalom bizonyos szeletéről. Az Anyegin ugyanaz operában, ami az irodalmi dráma műfajában a Cseresznyéskert. Anton Rubinstejn, a szentpétervári konzervatórium igazgatója és egyben tanára hamar felismerte tehetségét. Csajkovszkij vezényelni is megtanult, de valahányszor oda kellett állnia a zenekar elé, elfogta a félelem, és ez egész életében így maradt, pedig újra meg újra meghívták, hogy vezényelje el a műveit. Az volt a fixa ideája, hogy a feje legurul a nyakáról, ezért bal kezét az álla alá tette, hogy megtartsa a helyén. Nem csoda, hogy nem tartozott azok közé a karmesterek közé, akik inspirálni tudták a zenészeket. Zongoraművek Művészi pályája során több mint száz zongoraművet írt. Első műve egy kétrészes zongoramű volt, sőt utolsó alkotása is azok voltak. Egy korai zongoraszonátájától eltekintve összes műve karakterdarab. Legismertebb műve az Op.37b. Évszakok (12 zongoradarab az év 12 hónapjára) viszont a legváltozatosabb és érdekesebb az 1893-ban írt Tizennyolc darab (Op.72). Noha művei néha kihívást jelentenek, egyszerűségük mégis arról tanúskodik, hogy az amatőr zongoristáknak íródtak. Dalok Noha 103 dalt írt, mégsem ezek alapozták meg hírnevét. Ezek a Liedek rendkívül változatosak és a líraitól az erősen drámai stílusjegyekig minden felfedezhető bennük. A legtöbb dal a mindennapokból inspirálódott, de akadnak közöttük népdalok és ünnepi keringők is. A legsikerültebbek a szerelemről és annak beteljesületlenségéről szóló művei. Csajkovszkij dalait a művészi egyszerűség, a dallamok változatossága és eredetisége. A dalok mintegy megelőlegezik a zeneszerző nagyobb hangvételű műveinek áriáit. A legnépszerűbb kompozíciók a Hat dal Turquety, Collin, Blanchecotte verseire (Op. 65.) valamint a hat dal Rathaus verseire (Op. 73.). Öröksége A zenetörténészek ma Csajkovszkij azon első orosz zeneszerzőnek tartják, akinek sikerült teljes mértékben elsajátítani a Beethoven és Schumann által megalapozott európai zenei hagyományokat. Tette ezt úgy, hogy közben nem mondott le a sajátos orosz miliőről, amelyben élt és alkotott. Holden és számos neves zenetörténész úgy tartja, hogy a valódi orosz klasszikus zene Csajkovszkijjal vette kezdetét, hiszen az őt megelőző zeneszerzők, elsősorban az Ötök az orosz ortodox egyház zenei hagyományaira építve alkottak, figyelmen kívül hagyva az európai zeneelméleti kánonokat. Csajkovszkij nagy utódának Igor Sztravinszkijt tartják, aki a 20. századi legkiemelkedőbb orosz zeneszerzője, és akinek munkáiban érződik nagy elődjének hatása. Orosz zenetörténészek véleménye szerint Csajkovszkij volt az első, aki hazájának zenéjét az európai színpadokra is eljuttatta, valóban ő volt az első orosz zeneköltő akinek műveit az európai nagyközönség is megismerte. Művei Az ISWC-NET szerverén legalább négy különböző névvel és azonosítóval szerepel, például az 1812 nyitány, vagy a Hegedűverseny szerzőjeként. Ennek nyilvánvaló oka, hogy rosszul írták át a cirill betűs nevét, pl. Tchaikovsky Pyotr Ilyich, Tchaikovsky Peter, Tchaikovsky Il. Színpadi zene Hópihécske , Alekszandr Osztrovszkij színműve után (bemutató 1873 . május 23-án a moszkvai Nagyszínházban ) Melodráma Osztrovszkij A vajda című színművéhez (bemutató 1886 . január 31-én a moszkvai Malij színházban) Hamlet , közjáték, kísérőzene Shakespeare színművéhez (bemutató 1891 . február 21-én a pétervári Mihajlovszkij színházban Zenekari művek Andante ma non troppo kis zenekar számára (A-dúr) – 1863–1864 Agitato kis zenekar számára (c-moll) – 1863–1864 Allegro vivo (c-moll) – 1863–1864 Op.76. Nyitány Osztrovszkij A vihar című drámájához – 1864 Rómaiak a Colosseumban – 1864 Karaktertáncok – 1865 Nyitány kis zenekar számára (F-dúr) – 1865 Nyitány (nagy zenekarra áthangszerelve) (F-dúr) – 1866 Koncertnyitány (c-moll) – 1866 Op.13. I. szimfónia (Téli álmok) (g-moll) – 1866 Op.15. Ünnepi nyitány a dán himnusz témájára – 1866 Op.77. Fátum – 1868 Rómeó és Júlia , nyitány – 1869 Op.17. II. szimfónia (c-moll) – 1872 Szerenád kis zenekarra – 1872 Op.18. Vihar , zenekari fantázia – 1873 Op.29. III. („lengyel”) szimfónia (D-dúr) – 1875 Op.31. Szláv induló – 1876 Op.32. Francesca da Rimini, zenekari fantázia – 1876 Op.36. IV. szimfónia (f-moll) – 1877 Op.43. I. szvit (d-moll) – 1878–1879 Rómeó és Júlia , nyitányfantázia – 1880 Op.45. Olasz capriccio – 1880 Op.49. 1812 nyitány – 1880 Koronázási induló – 1883 Op.53. II. szvit (C-dúr) – 1883 Op.55. III. szvit (G-dúr) – 1884 Op.58. Manfréd , szimfonikus költemény – 1885 Op.61. IV. szvit (G-dúr) – 1887 Op.64. V. szimfónia (e-moll) – 1888 Op.67a. Hamlet , nyitányfantázia – 1888 Op.78. A vajda , szimfonikus ballada Mickiewicz költeményére – 1890–1891 Op.71a . A diótörő , szvit – 1892 Op.74. VI. szimfónia (Patetikus szimfónia) (h-moll) – 1893 Vonószenekarra és szólóhangszerre zenekarral írt művei Op.23. I. zongoraverseny (b-moll) – 1874–1875 Op.76. Melankolikus szerenád (hegedű-zenekar) – 1875 Op.33. Rokokó variációk (cselló-zenekar) – 1876 Op.34. Valse scherzo (hegedű-zenekar) – 1877 Op.35. Hegedűverseny (D-dúr) – 1878 Op.44. II. zongoraverseny (G-dúr) – 1879–1880 Op.48. Vonósszerenád – 1880 Op.56. Koncertfantázia (zongora-zenekar) – 1884 Op.62. Pezzo Capriccioso (cselló-zenekar) – 1887 Op.75. III. zongoraverseny (Esz-dúr) – 1893 Op.79. Andante és Finale (zongora és zenekar, a hangszerelést Tanyejev fejezte be) – 1893 Kamarazene Vonósnégyes, 1 tétel (B-dúr) – 1865 Op.11. I. vonósnégyes (D-dúr) – 1871 Op.22. II. vonósnégyes (F-dúr) – 1874 Op.30. III. vonósnégyes (esz-moll) – 1876 Op.50. Trió: hegedű, cselló, zongora (a-moll) – 1882 Op.70. Vonós szextett (d-moll) – 1887–1890 Hegedű- és zongoraművek Op.80. cisz-moll szonáta – 1865 ( posztumusz kiadás – 1900 ) Op.1. Scherzo á la Russe – 1867 Op.2. Hapsali emlék – 1867 Op.4. Valse caprice (D-dúr) – 1868 Op.5. Románc (f-moll) – 1868 Op.7. Valse scherzo (A-dúr) – 1870 Op.8. Capriccio (Gesz-dúr) – 1870 Op.9. Három darab – 1870 Op.10. Nocturnet-Humoresque – 1871 Op.19. Hat darab – 1873 Op.21. Hat darab (változatok) – 1873 Op.37b. Évszakok (12 zongoradarab az év 12 hónapjára) – 1875–1876 Op.40. Tizenkét darab (mérsékelt technikai feladatokkal) – 1876–1878 Op.37. Szonáta (G-dúr) – 1878 Op.39. Gyermekalbum – 1878 Op.42. Souvenir d’un Lieu Cher – 1878 Op.51. Hat darab – 1882 Op.59. Dumka – 1886 Op.72. Tizennyolc darab – 1893 Egyéb művek Jó szellemem, angyalom, jóbarátom: Fet versére (1857–1858) Zemfira dala: Puskin versére (1857–1860) Hová?: Apuhtyin versére (1857–1860) Mezza notte (1860) Op.6 Hat dal: Tolsztoj, Hartmann, Heine, Goethe, Rosztopcsina, Apuhtyin versére (1870) Op.16 Hat dal: Majkov, Grekov, Fet, Plescsejev, Csajkovszkij versére (1873) Op.25 Hat dal: Scserbina, Tyutcsev, Goethe, Heine versére (1875) Op.27 Hat dal: Ogarjov, Grekov, Fet, Miczkiewicz versére (1875) Op.28 Hat dal: Musset, Apuhtyin, Csajkovszkij versére (1876) Op.38 Hat dal: Tolsztoj, Lermontov, olasz népdalszöveg (Csajkovszkij átköltésében) versére (1878) Op.47 Hét dal: Tolsztoj, Miczkiewicz, Apuhtyin, Sevcsenko versére (1880) Op.58 Tizenhat gyermekdal: Plescsejev (részben fordítások német, lengyel, angol nyelvből) Szurikov, Lenartowicz, Akszakov versére (1881–83) Op.57 Hat dal: A. K. Tolsztoj, Goethe, Merezskovszkij, Plescsejev versére (1884) Op.60 Tizenkét dal: Komjakov, Fet, Plescsejev, Puskin, Csajkovszkij, Apuhtyin, Polonszkij, Nyekraszov versére (1886) Op.64 Hat dal: Konsztantyin nagyherceg versére (1887) Op.65 Hat francia dal: Turquety, Collin, A. M. Blanchecotte versére (1888) Op.73 Hat dal: Rathaus versére (1893) Op.46 Hat duett (1180) Oratórium – 1863–64 Az álom, Ogarjov versére (Vegyeskar, kétféle fogalmazásban: a capella és zenekari kísérettel) – 1863–64 Cantata az örömhöz, Schiller versére (Négy szóló énekes, vegyeskar és zenekar) – 1865 Természet és szerelem, Valzek versére (3 szóló énekes, nőikar és zongora) – 1870 Cantata a moszkvai Politechnikai kiállítás megnyitására, Polonszkij versére (Tenor, férfikar, zenekar) – 1872 Jubileumi kantáta, Nyekraszov versére (Tenor, férfikar, zenekar) – 1875 Aranyszájú Szent János Liturgiája, Op. 41 (Vegyeskar, a capella) – 1878 Az est, Csajkovszkij versére (3 szólamú férfikar, a capella) – 1881 Moszkva kantáta, Majkov versére (Mezzoszoprán, bariton szóló, kórus és zenekar) – 1883 Kórus a Jogakadémia 50 éves évfordulójára, Csajkovszkij versére (Vegyeskar, a capella) – 1885 Az igazság fénye, Lermontov versére (Vegyeskar, a capella) – 1887 A csalogány, Csajkovszkij versére (Vegyeskar, a capella) – 1889 Anton Rubinstejn köszöntése, Polonszkij versére (Vegyeskar, a capella) – 1889 Nem a kakuk szólt…, Ciganov versére (Vegyeskar, a capella) – 1891 Elnémul a boldog hang, Puskin versére (Férfikórus, a capella) – 1891 Túl időn s évszakon, Ciganov versére (Női kórus, a capella) – 1891 Egy angyal zokog (Vegyeskar, a capella) – ? Tavasz versére (Női kórus, a capella) – ? 931-es busz (Pécs) A pécsi 931-es jelzésű autóbusz egy éjszakai autóbuszvonal volt, a járatok a Fehérhegy – Hősök tere – Mecsekszabolcs – Fehérhegy útvonalon közlekedtek. Története A járat 2013. december 25-én hajnalban és 2014. január 1-jén hajnalban közlekedett, a 2-es busz menetei helyett 931-es jelzéssel indítottak új járatot, mely jelzésében a korábbi 31-es buszra utalt vissza. Boros Béla (politikus) Boros Béla (Budapest, 1926. július 8. – Budapest, 1981. november 28.) újságíró, pártmunkás. Életútja 1941-től nyomdásztanonc volt, később az Athenaeum Nyomdában dolgozott mint gépszedő. 1947-48-ban országos ifjúsági titkára volt a Nyomdász Szakszervezetnek, 1948 és 1950 között pedig a szervezési osztályának helyettes vezetőjeként működött. 1950-től 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségnél, 1956 és 1963-ban között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályánál volt politikai munkatárs. 1963-tól 1981-ben bekövetkezett haláláig a Központi Sajtószolgálatnál dolgozott mint főszerkesztő. Felesége : Eckman Éva Fia : dr. Boros István Forrás Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1967. Illésházy Zsófia Illésházi Illésházy Zsófia Katalin (Pozsony, 1547 - Galánta, 1599. március 12.) Illésházy Tamás leánya, Esterházy Ferenc pozsonyi alispán felesége, Gróf Illésházy István nádor (1541 - 1609) testvére. Ő az egyetlen megrendíthetetlen bizonyítéka az Esterházy-Illésházy rokonságnak. Élete 1547-ben született Illésházy Tamás hatodik és kismagyari Földes Zsófia (1528 - 1547) második gyermekeként. Édesapját első felesége, csebi Pogány Anna özvegyen hagyta, így Zsófia már második feleségétől született. 1566-ban ment feleségül galántai Báró Esterházy Ferenchez (1533 - 1606), akitől 13 gyermeke született. 1599-ben halt meg Galántán, az egyik Esterházy birtokon. Családja Férjétől 13 gyermeke született: Magdolna (Galánta, 1567 . január 26. - Madocsán , 1616 . szeptember 1. ), férje felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi László Ferenc (Galánta, 1568 . július 18. - ?/1576 előtt/), fiatalon elhunyt Tamás (Galánta, 1570 . május 8. - Galánta, 1615 ) István (Galánta, 1572 . március 4. - Mezőkeresztes , 1609 . október 26. ), a török elleni harcban esett el János (Galánta, 1574 - ?), fiatalon elhunyt Ferenc (Galánta, 1576 - ?), fiatalon elhunyt Farkas (Galánta, 1577 - Madocsán, 1643 . augusztus 25. ) Zsófia (Galánta, 1578 . október 29. - Trebosztó, 1620 . május 7. ) férje révai és trebosztói Révay Márton turóci alispán Gábor (Galánta, 1580 . október 8. - 1626 . december 28. ), báró, első felesége divékújfalusi Ujfalussy Anna (? - 1618), második felesége szerdahelyi Báró Dersffy Mária (1599 - 1641) Miklós (Galánta, 1583 . április 8. – Nagyhöflány , 1645 . szeptember 11. ), gróf, nádor, a fraknói ág alapítója, első felesége szerdahelyi Báró Dersffy Orsolya (1583 - 1619), második felesége bedegi Báró Nyáry Krisztina (1604 - 1641) Dániel (Galánta, 1585 . július 26. – Sempte , 1654 . június 14. ), báró, nádorjelölt, királyi tanácsos, a cseszneki ág alapítója, felesége rumi és rábadoroszlói Rumy Judit (1606 - 1663) Pál (Galánta, 1587 . február 1. - Érsekújvár , 1645 . január 17. ), báró, a zólyomi ág alapítója, első felesége nagykárolyi Gróf Károlyi Zsuzsanna (1590 - 1621), második felesége lósi és hédervári Gróf Viczay Éva (? - 1651) Anna (Galánta, 1590 . május 22. - 1638), férje kiskéri Gróf Kéry János Fontossága Az Illésházy család eredetét illetően eltérő lehetőségek adottak. Illésházy Zsófia az egyetlen biztos pont arra, hogy az Esterházy család és az Illésházy család rokonságban álltak egymással. Jean-Claude Juncker Jean-Claude Juncker (IPA: �̊�̃ːkloːd ˈj�ŋ.k�, 1954. december 9. –) luxemburgi politikus, 1995 és 2013 között hazája miniszterelnöke, 2014 novemberétől az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban a leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő. 2005 és 2013 között az Eurócsoport elnöke, 1989 és 2009 között Luxemburg pénzügyminisztere volt. Előmenetele 1984-ben választották a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként és 1995-ben miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően. Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult. 2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték az Európai Bizottság elnökének a 2014-es európai parlamenti választások utánra. Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra, 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte a jelölését. Július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 szavazott mellette, így erős többséggel választották meg. A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta. Személyével kapcsolatos ellentmondások Marx bicentenáriumán Igen sok tiltakozó levelet kapott amiatt, hogy elvállalta a város díszpolgáraként kapott felkérést, hogy vegyen részt az ünnepségen. A Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja is felszólította: mondja le részvételét. Juncker 2018. május 4-én mégis felszólalt Trierben, Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Szerinte Marx nem felelős azokért a rémtettekért, amelyeket elkövettek mindazok, akik követőinek vallották magukat, és kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”. Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni. Az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert. Betegsége Junckert egy ideje egyesek alkoholistának tartják, mivel nyilvános szereplésein dülöng, egyensúlyát két-három stábtagja is alig tudja csak megtartani, közben mosolyog, és több szembejövő férfit össze-vissza csókol. Ám emberei rendre megnyugtatják a közvéleményt, hogy csak isiásza produkálja ezeket a szimptómákat. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: „több mint ízléstelen”-nek minősítette azokat a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoznak. Richard Eduard John Richard Eduard John (Marienwerder, 1827. július 17. – Göttingen, 1889. augusztus 7.) német kriminalista. Élete Miután tanulmányait elvégezte, 1853-ban docens, 1856-ban rendkívüli, 1859-ben rendes egyetemi tanár lett Königsbergben, 1868-ban Kielben, 1869-ben Göttingenben, 1870-ben tanácsos Lübeckben, ahonnan 1876-ban ismét visszatért tanszékére Göttingenbe. 1862 és 1867 között tagja volt a porosz képviselőháznak és mint ilyen a nemzeti szabadelvű frakció első híveihez tartozott. Művei Das Strafrecht in Norddeutschland zur Zeit der Rechtsbücher (1858) Die lehre vom fortgesetzten Verbrechen (1860) Entwurf mit Motiven zu einem Strafgesetzbuch für den Norddeutschen Bund (1868) Die Verbrechen gegen den Staat (1871) Commentar zur Strafprocessordnung (1881-89, folytatta Lilienthal) Forrás Bokor József (szerk.). John, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Vörös zebrasügér A vörös zebrasügér (Maylandia estherae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae) családjába tartozó faj. Neve Ez a hal a nemi szintű nevét, a Maylandia-t, Hans J. Mayland német ichthiológusról kapta. Az estherae, Esther Grant-ról, mozambiki halgyűjtőről lett elnevezve. Előfordulása A vörös zebrasügér Afrikában fordul elő. Azonban ezen a kontinensen kizárólag a Nyasza-tó mozambiki oldalán található meg természetes állapotban. Megjelenése A hím legfeljebb 7,9 centiméteres, míg a nőstény 6,3 centiméteres. A hátúszóján 16-17 tüske és 9-10 sugár van, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 8 sugár látható. A hím világoskék színű, míg a nőstény halványbarna, vagy narancssárgás-vörös. Ennél a fajnál, a testről hiányzanak a széles, függőleges sávok. Életmódja Trópusi halfaj, amely édesvízben él. A kavicsos mederfenék közelében él, akár 10 méter mélyen is. Itt algákkal táplálkozik. A hím erősen területvédő; fogságban egy akváriumban csak egy hím tartható, de melléje több nőstény is tehető. Felhasználása A vörös zebrasügér közkedvelt akváriumi hal, emiatt ipari mértékben halásszák és tenyésztik is. A megfelelő tartásához, az akvárium legalább 120 centiméter hosszú kell hogy legyen. Sveti Anton (Mošćenička Draga) Sveti Anton (olaszul: Sant’Antonio) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mošćenička Dragához tartozik. Fekvése Fiume központjától 17 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén, az Učka-hegység keleti lejtőin, a tengerparttól 1 km-re fekszik. Története A régi települést egykor Ostružnjaknak nevezték. Temploma 1669-ben épült, mai nevét is templom védőszentje után kapta.1880-ban 24, 1910-ben 140 lakosa volt. Az I. világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 8 lakosa volt. Nevezetességei A falu alacsonyabban fekvő alsó részén található Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma, mely a 17. században 1669-ben épült. A templomtól feljebb épen fennmaradt régi házak között egy nagyobb, részben növényzettel benőtt romos épület áll, melyet a helyiek kastélynak (kaštel) neveznek. Diablo Swing Orchestra A Diablo Swing Orchestra egy svéd metal zenekar. A műfaj "lágyabb" alműfajaiban játszanak: avantgárd metal, experimental metal, jazz fusion, szimfonikus metal. Az együttes zenéjére nagyrészt a vidám hangulat jellemző, illetve a különleges hangzásvilág. Az együttes tagjai: Daniel Håkansson (gitár, éneklés), Pontus Mantefors (gitár, szintetizátor, hangeffektek), Andy Johansson (basszusgitár), Johannes Bergion (cselló, háttér-éneklés), Martin Issakson (trombita, háttér-éneklés), Daniel Hedin (háttér-éneklés, harsona), John Norbäck (dobfelszerelés) és Kristin Evegård (éneklés, zongora). 2003-ban alakultak meg. Négy nagylemezt jelentettek meg és egy középlemezt is piacra dobtak. Diszkográfia Stúdióalbumok The Butcher's Ballroom (2006) Sing Along Songs for the Damned and Delirious (2009) Pandora's Pinata (2012) Pacifisticuffs (2017) Egyéb kiadványok Borderline Hymns (2003, középlemez) 2010-es Indy Japan 300 A 2010-es Indy Japan 300 volt a 2010-es Izod IndyCar Series szezon tizenhatodik futama. A versenyt 2010. szeptember 18-án rendezték meg a Japánban található Twin Ring Motegi nevű oválpályáján. A versenyt az Versus közvetítette. Habsburg Ferdinánd Zvonimir Habsburg Ferdinánd Zvonimir (Salzburg, 1997. június 21. –), autóversenyző, teljes neve németül Ferdinand Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto Antal Bahnam Leonhard von Habsburg-Lothringen, IV. Károly magyar király és Bourbon–Pármai Zita királyné dédunokája. Család Apja Habsburg Károly, Habsburg Ottó fia és IV. Károly, az utolsó magyar király, osztrák császár és cseh király unokája. Anyja kászoni és impérfalvi Thyssen-Bornemisza Franciska (1958-) bárónő, kászoni és impérfalvi Thyssen-Bornemisza János Henrik (1921 – 2002) báró, és a harmadik feleségének, Fiona Frances Elaine Campbell-Walternek, a lánya. János Henrik báró, kászoni és impérfalvi Thyssen-Bornemisza Henrik (1875-1947) és kászoni és impérfalvi Bornemissza Margit (1887-1972) bárónő fia volt. Habsburg Ferdinándot 1997. szeptember 20-án keresztelték meg Zágrábban. A szertartást Franjo Kuharić (1919–2002) bíboros, rangidős zágrábi érsek vezette. A Habsburgok 1918-ig Horvátország királyai is voltak, ezért a zágrábi keresztelő jelképes aktus volt, és a horvátok rokonszenvét kívánták elnyerni azzal, hogy Zvonimir Demeter (–1089) horvát királynak, Árpád-házi Ilona (–1091 körül) férjének a nevét kapta második keresztnévként. Ő volt az a horvát király, aki egyesítette az országot, és lényegében megalapította a horvát államot. Az első keresztnevét a Ferdinándot pedig III. Ferdinánd kasztíliai király után adták neki, aki legyőzte a mórokat. Ennek ellenére a horvátok többsége Ferenc Ferdinándra asszociált, akit Szarajevóban gyilkoltak meg a feleségével. Az első Habsburg-házi fiúunokája keresztelői ünnepségén megjelent a nagyapa, Habsburg Ottó is, amely a horvát Nemzeti Színház épületében volt tartva. A teátrumot I. Ferenc József avatta fel, mint horvát király. 2010. február 10-én részt vett nagyanyja, Szász-Meiningeni Regina temetésén, amikor is a 12 éves Ferdinánd unokatestvérével, az ötéves Károly Konstantinnal, Habsburg György fiával, ők ketten vitték nagyanyjuk érmeit és kitüntetéseit egy bársonypárnán. Pályafutása Gokart 14 évesen kezdett gokartozni az osztrák Speedworld Academy csapat színeiben. 2014-ben Rotax DD2 kategóriára váltott. Ez volt az utolsó gokartos szezonja, miután több bajnoki cím megszerzése, és három világbajnoki döntő (Portimao – 2012, New Orleans – 2013, Valencia – 2014) után megkezdte formaautós pályafutását. 2014 – Osztrák bajnok Rotax DD2 kategóriában, 12. hely a Rotax Max Challenge Világdöntőn Valenciában. 2013 – Magyar bajnok és Felső-ausztriai bajnok Rotax Junior kategóriában, 10. hely a Rotax Max Challenge Világdöntőn New Orleansban. 2012 – Felső-ausztriai bajnok, 33. hely a Rotax Max Challenge Világdöntőn Portimaoban. Formula Renault 1.6 2014-ben a Lechner Racinggel debütált a formaautózás világában a Formula Renault 1.6 NEC bajnokságban, ahol 100%-os célba érési rátával a bajnokság 4. helyén végzett. Toyota Racing Series 2015 januárjában és februárjában az új-zélandi Toyota Racing Series versenysorozatban állt rajthoz a Victory Motor Racing csapat színeiben, ahol az összetett pontverseny 11., míg az újonc értékelés 5. helyén végzett, két dobogós helyezést szerezve. Formula Renault 2.0 2015-ben aláírt a többszörös bajnok angol Fortec Motorsports csapathoz. A Formula Renault 2.0 NEC versenyei mellett három Eurocup és egy ALPS versenyhétvégén is részt vett. A 2015-ös évadának azonban egy súlyos baleset vetett véget idő előtt, melynek következtében a NEC bajnokság utolsó két fordulóján már nem állhatott rajthoz Formula 3 A balesetet követő 8 hetes kényszerpihenőt követően Habsburg a Euroformula Open versenysorozat barcelonai szezonzáró futamán tért vissza a versenyzéshez. Ez volt egyben élete első Formula 3-as versenyhétvégéje is a spanyol DriveX School színeiben, amelyet két pontszerző helyezéssel zárt. ArtCar 2014-ben édesanyjával, Thyssen-Bornemisza Franciskával – ismert műgyűjtővel – karöltve, egyedi módon ötvözték az autósportot és a művészetet. Versenyautója festését a híres svájci művészpáros, Lang-Baumann tervezte meg és készítette el. Személyes Gokartos karrierje kezdetétől a 62-es rajtszámmal versenyez. 9321 Alexkonopliv A 9321 Alexkonopliv (ideiglenes jelöléssel 1989 AK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takuo Kojima fedezte fel 1989. január 5-én. Illír nyelv Az illír nyelv az egykor a Balkán-félsziget nyugati részén élt, illírekként azonosított nép nyelve. Az indoeurópai nyelvcsaládba, feltehetően a kentum nyelvek csoportjába tartozó, írásbeliség nélküli nyelv volt. Beszélői a római hódítással asszimilálódtak, nyelvük kihalt. Meglehetősen kevés nyelvemlék maradt fenn a korai századok görög és római munkáiban, jórészt csak elszórt szavak, személy- és helynevek, ami bizonytalanná teszi a nyelv besorolását, korabeli és jelenkori rokonainak meghatározását egyaránt. A nyelvtudomány mai állása szerint éppen ezért az indoeurópai nyelvcsaládon belül az illír nyelv önálló ágat képez. Annyi bizonyos, hogy az ógörög és az ókori makedón nyelv erősen hatottak rá (vö. például illír királyok nevével: Kleitosz, Glaukiasz). Az illír szállásterületekre érkező kelták nyelve hasonlóképpen erős nyomot hagyott az illír helynévanyagon, olyannyira, hogy a történetírás a mai napig bizonytalan annak megválaszolásában, hogy egyes ókori törzsek illírek vagy kelták voltak-e. Hasonló, egymás nyelvére elevenen ható kapcsolatot feltételeznek az illírek, illetve a trákok és a dardánok között. Egy évszázaddal ezelőtt feltételezték a messzáp nyelvvel való közeli rokonságát, de ezt mindmáig nem sikerült kellőképpen igazolni. Az elmélet alapjául főként régészeti egyezések szolgálnak: az ásatások során előkerült messzáp anyagi kultúra sok tekintetben az illírhez hasonló vonásokat visel magán, emellett egyes messzáp és illír helynevek hasonlósága is elgondolkodtató. Ugyanígy felmerült, de nem bizonyított a venét és a liburni nyelvvel való rokonítása. A 20. század első felében merült fel az illír, valamint az egymással rokon dák és trák egyazon nyelvi csoportba, az ún. trák–illír ágba való besorolása. A legismertebb hipotézis szerint a modern albán nyelv volna az illír nyelv közvetlen továbbélése, ám ez sokat vitatott tétel a nyelvészek körében. Az elmélet ellen szóló főbb érvek: A fennmaradt illír nyelvemlékek száma kevés ahhoz, hogy a kontinuitás egyértelműen megállapítható legyen. Úgy tűnik, sok helynév többszörös átvétellel került az illírből az albánba, ami cáfolni látszik az egyenes leszármazás kérdését. Az illír régészeti kultúra nem mutat rokonságot az albánnal. Kárpátinfo hetilap A rendszerváltást követő nehéz gazdasági válság ideje alatt Ukrajnában, így Kárpátalján is szinte csírájában holt vállalkozásnak tűnt bárminemű sajtótermék kiadásával foglalkozni, különösen magyar nyelven. Mégis történtek erre – több-kevesebb sikerrel – próbálkozások. Voltak közöttük tiszavirág-életűek, s hónapokon, éveken át így-úgy vegetálók egyaránt. 1997-ben egy vállalkozószellemű kis csapat úgy gondolta, hogy mégis érdemes lapot alapítani. Ekkor született meg a BeregInfo, mely meglepően sikeres pályát futott be. Főszerkesztő Szoboszlai István Történet 1997 – Megjelenik a BeregInfo családi hetilap. Egyelőre A4-es formátumban és csak a beregszászi járásban terjesztik. 2003 – Megváltozik a lap neve. Ezentúl Kárpátinfo hetilap . A formátum ezzel együtt változik A3-asra. A terjesztés kitolódik Kárpátalja magyarok lakta területeinek nagy részére. Ugyanebben az évben a Kárpátinfo hetilap szerkesztőinek gondozásában megjelenik a Naplopó ifjúsági és szórakoztató magazin. Megjelenés A hetilap az Illés Közalapítvány támogatásával jelenik meg, heti 7200 példányban. A nyomdai munkákat a Beregszászi Járási Nyomda végzi. Az újság internetes változata az alábbi címen olvasható: Állandó rovatok Heti körkép Közélet Tükör Gazdaoldal Heti műsor Fókusz Hirdetések Hétvége Turmix Rejtvények 2010-es MTV Video Music Awards A 2010-es MTV Video Music Awards-ot szeptember 12-én rendezték meg a Los Angeles-i Nokia Theatre-ben. Az est házigazdája Chelsea Handler volt. Az MTV 2010. augusztus 3-án tette közzé a jelöltek listáját. Lady Gaga 13 jelölést kapott (összesen 18, beleszámítva közös jelölését Beyoncé-val a Video Phone-ért), ezzel ő lett minden idők legtöbbet jelölt előadója a VMA történetében, valamint ő az első női előadó akinek 2 klipjét is (Bad Romance és a Telephone) jelölték az Év Videója címért. Eminem 8, Beyoncé és B.o.B. 5, a 30 Seconds to Mars és a Florence and the Machine 4 jelölést kapott. Jelölések A nyertesek neve félkövér. Az év videója Lady Gaga — Bad Romance 30 Seconds to Mars — Kings and Queens B.o.B (közreműködik Hayley Williams ) — Airplanes Eminem — Not Afraid Florence and the Machine — Dog Days Are Over Lady Gaga (közreműködik Beyoncé ) — Telephone Legjobb férfi videó Eminem — Not Afraid B.o.B (közreműködik Hayley Williams ) — Airplanes Jason Derülo — In My Head Drake — Find Your Love Usher (közreműködik will.i.am) — OMG Legjobb női videó Lady Gaga — Bad Romance Beyoncé (közreműködik Lady Gaga ) — Video Phone (extended remix) Kesha — Tik Tok Katy Perry (közreműködik Snoop Dogg ) — California Gurls Taylor Swift — Fifteen Legjobb új előadó Justin Bieber (közreműködik Ludacris) — Baby Broken Bells — The Ghost Inside Jason Derülo — In My Head Kesha — Tik Tok Nicki Minaj (közreműködik Sean Garrett) — Massive Attack Legjobb pop videó Lady Gaga — Bad Romance Beyoncé (közreműködik Lady Gaga ) — Video Phone (extended remix) B.o.B (közreműködik Bruno Mars ) — Nothin' on You Kesha — Tik Tok Katy Perry (közreműködik Snoop Dogg ) — California Gurls Legjobb rock videó 30 Seconds to Mars — Kings and Queens Florence and the Machine — Dog Days Are Over MGMT — Flash Delirium Muse — Uprising Paramore — Ignorance Legjobb hiphopvideó Eminem — Not Afraid B.o.B (közreműködik Hayley Williams ) — Airplanes Drake (közreműködik Kanye West , Lil Wayne és Eminem ) — Forever Jay-Z (közreműködik Swizz Beatz) — On to the Next One Kid Cudi (közreműködik MGMT és Ratatat) — Pursuit of Happiness Legjobb dance videó Lady Gaga — Bad Romance Cascada — Evacuate the Dancefloor David Guetta (közreműködik Akon ) — Sexy Bitch Enrique Iglesias (közreműködik Pitbull ) — I Like It Usher (közreműködik will.i.am) — OMG Legjobb közreműködés Lady Gaga (közreműködik Beyoncé) — Telephone 3OH! 3 (közreműködik Ke$ha ) — My First Kiss Beyoncé (közreműködik Lady Gaga ) — Video Phone (extended remix) B.o.B (közreműködik Hayley Williams ) — Airplanes Jay-Z és Alicia Keys — Empire State of Mind Legnagyobb áttörés The Black Keys — Tighten Up Dan Black — Symphonies Coldplay — Strawberry Swing Gorillaz (közreműködik Bobby Womack és Mos Def) — Stylo Legjobb rendezés Lady Gaga — Bad Romance (rendező: Francis Lawrence) 30 Seconds to Mars — Kings and Queens (rendező: Jared Leto ) Eminem — Not Afraid (rendező: Rich Lee) Jay-Z and Alicia Keys — Empire State of Mind (rendező: Hype Williams) Pink — Funhouse (rendező: Dave Meyers) Legjobb koreográfia Lady Gaga — Bad Romance (koreográfus: Laurie Ann Gibson) Beyoncé (közreműködik Lady Gaga ) — Video Phone (extended remix) (koreográfusok: Frank Gatson Jr., Phlex és Bryan Tanaka) Lady Gaga (közreműködik Beyoncé ) — Telephone (koreográfus: Laurie Ann Gibson) Janelle Monáe (közreműködik Big Boi) — Tightrope (koreográfusok: Janelle Monáe és a Memphis Jookin Community) Usher (közreműködik will.i.am) — OMG (koreográfus: Aakomon “AJ” Jones) Legjobb speciális effektek Muse — Uprising (speciális effektek: Sam Stevens) Dan Black — Symphonies (speciális effektek: Corinne Bance and Axel D’Harcourt) Eminem — Not Afraid (speciális effektek: Animaholics-VFX) Green Day — 21st Century Breakdown (speciális effektek: Laundry) Lady Gaga — Bad Romance (speciális effektek: Skulley Effects VFX) Legjobb művészi rendezés Florence and the Machine — Dog Days Are Over (rendezők: Louise Corcoran és Aldene Johnson) 30 Seconds to Mars — Kings and Queens (rendező: Marc Benacerraf) Beyoncé (közreműködik Lady Gaga ) — Video Phone (extended remix) (rendező: Lenny Tso) Eminem — Not Afraid (rendező: Ethan Tobman) Lady Gaga — Bad Romance (rendező: Charles Infante) Legjobb vágás Lady Gaga — Bad Romance (vágó: Jarrett Fijal) Eminem — Not Afraid (vágó: Ken Mowe) Miike Snow — Animal (vágó: Frank Macias) Pink — Funhouse (vágó: Chris Davis) Rihanna — Rude Boy (vágó: Clark Eddy) Legjobb operatőr Jay-Z és Alicia Keys — Empire State of Mind (operatőr: John Perez) Eminem — Not Afraid (operatőr: Chris Probst) Florence and the Machine — Dog Days Are Over (operatőr: Adam Frisch) Lady Gaga — Bad Romance (operatőr: Thomas Kloss) Mumford & Sons — Little Lion Man (operatőr: Ben Magahy) Legjobb latin művész Aventura Camila Daddy Yankee Pitbull Shakira Wisin & Yandel Fellépők A díjátadó előtt Nicki Minaj (közreműködött will.i.am ) — "Your Love" (intró) / "Check It Out" A díjátadó alatt Eminem (közreműködött Rihanna ) — "Not Afraid" / " Love the Way You Lie " Justin Bieber — "U Smile" (intró) / "Baby" / "Somebody to Love" Usher — "DJ Got Us Fallin' in Love" / "OMG" Florence and the Machine — "Dog Days Are Over" Taylor Swift — "Forgiveness" Drake (közreműködött Mary J. Blige és Swizz Beatz) — " Fancy " B.o.B (közreműködött Bruno Mars és Hayley Williams ) — "Nothin' on You" (intro) / "Airplanes" Paramore — "The Only Exception" Linkin Park — "The Catalyst" Kanye West — "Runaway" Az est hangulatáról deadmau5 gondoskodott. A következő fellépők csatlakoztak hozzá: Travie McCoy — "Billionaire" Jason Derülo — "Ridin' Solo" Robyn — "Dancing on My Own" Résztvevők Rick Ross Lindsay Lohan — megjelent a nyitó videóban Ellen DeGeneres — kihirdette a Legjobb női videót Kim Kardashian — felkonferálta Justin Bieber -t A Jackass 3D szereplői — kihirdették a Legjobb rock videót Kesha és Trey Songz — felkonferálták Usher -t Katy Perry és Nicki Minaj — kihirdették a Legjobb férfi videót Ashley Greene és Jared Leto — felkonferálták a Florence and the Machine -t A Glee szereplői — kihirdették a Legjobb pop videót Rosario Dawson és Chris Pine — felkonferálták Taylor Swift -et Jesse Eisenberg , Andrew Garfield és Justin Timberlake — felkonferálták Drake -et, Mary J. Blige -ot és Swizz Beatz-et Joe Manganiello és Evan Rachel Wood — kihirdették a professzionális díjakat A Jersey Shore szereplői Sofía Vergara — kihirdette a Legjobb hiphopvideót Selena Gomez és Ne-Yo — felkonferálták B.o.B-ot, Bruno Mars -t és a Paramore -t Romeo és Victoria Justice — kihirdették a Legjobb új előadót Emma Stone és Penn Badgley — felkonferálták a Linkin Park -ot Cher — kihirdette az Év videóját Aziz Ansari — felkonferálta Kanye West -et Forrás Hivatalos weboldal II. Szelamet Giráj krími kán II. Szelamet Giráj (krími tatár: II Selâmet Geray, � ����� ����), (1691 – 1751) krími tatár kán, I. Szelim kán fia. Élete Szelamet 1713–1715 között a perekopi erőd parancsnoka volt, 1724–1727-ben a núreddin és II. Mengli Giráj kán idején, 1727—1730 valamint 1737—1740 között a kalgai méltóságot viselte. Mengli 1740-es halála után a szultán Szelametet nevezte ki kánnak. II. Szelamet unokaöccseit, Azamatot és Toktemist helyezte a kánság legfontosabb pozícióiba. Szelamet legfontosabb tevékenysége az volt, hogy újjáépítette az oroszok által lerombolt Bahcsiszerájt. Az ő idejében kezdődött a káni palota, és különösen a nagymecset rekonstrukciója. A mai napig láthatóak a nevét tartalmazó feliratok a kis- és nagymecsetben és a Díván Termében. A külső viszonyokat illetően a kánt leginkább az orosz terjeszkedés nyugtalanította. Felvetette egy esetleges oroszellenes török-svéd szövetség lehetőségét, de önállóan nem cselekedhetett, a szultán pedig nem akarta megszegni az orosz békeszerződést. 1743-ban az orosz követ bepanaszolta őt a szultánnál, mert a háború idején ejtett foglyok kiszabadításért nem tett eleget és végül I. Mahmud leváltotta őt a káni méltóságról. Utóda II. Szelim Giráj lett. Szelamet a ruméliai Jambolban telepedett le és 1751-ben meghalt. Épületszárny Az épületszárny (vagy szárnyépület) a neve főként nagyobb méretű épületek azon részének, amelynél a homlokzat bizonyos szög alatt – rendesen derékszög alatt – megtörik; az ilymódon jellemezhető épületrészt vagy épületrészeket nevezzük a főépület szárnyainak, röviden épületszárnynak. Mélysége gyakran csekélyebb, mint a főépületé és kevésbé hangsúlyos az épület összhatása szempontjából. Gyakori a szárnyépületek elhelyezése a főépület mindkét végén. A szárnyak kialakítását esetenként – főleg zárt beépítés esetén, városi környezetben – az is indokolhatja, hogy a telek nem szabályos téglalap alaprajzú. (pl. Budapesten az Iparművészeti Múzeum esetében.) Forrás A Pallas nagy lexikona. .us A .us az Amerikai Egyesült Államok internetes legfelső szintű tartomány kódja 1985 óta. A .us tartományokat csak amerikai állampolgárok, lakosok vagy szervezetek, illetve amerikai jelenléttel bíró külföldi szervezetek jegyeztethetik be. Az ország legtöbb tartomány-tulajdonosa azonban inkább a .com, .net, .org és más TLD-be jegyzett be tartományt. A .us tartományt főleg szövetségi és állam szintű kormányzatok használják, mivel korábban csak számukra volt nyitott a regisztráció (bár ez ma már nem így van). A .gov és a .mil tartományokat az amerikai kormány és fegyveres erők használják, továbbá a .edu tartományban is túlnyomó részt amerikai szervezetek jegyeztek be neveket (bár egy pár Egyesült Államokon kívüli szervezet is sikeresen regisztrált .edu domaint). 2002 áprilisától teljes mértékben liberalizálták a .us domainek bejegyzését, és így az továbbá nem kizárólag a kormányzaté. Állami szinten adminisztrált altartományok .ak.us: Alaszka .al.us: Alabama .ar.us: Arkansas .az.us: Arizona .ca.us: Kalifornia .co.us: Colorado .ct.us: Connecticut .dc.us: District of Columbia .de.us: Delaware .fl.us: Florida .ga.us: Georgia .hi.us: Hawaii .ia.us: Iowa .id.us: Idaho .il.us: Illinois .in.us: Indiana .ks.us: Kansas .ky.us: Kentucky .la.us: Louisiana .ma.us: Massachusetts .md.us: Maryland .me.us: Maine .mi.us: Michigan .mn.us: Minnesota .mo.us: Missouri .ms.us: Mississippi .mt.us: Montana .nc.us: Észak-Karolina .nd.us: Észak-Dakota .ne.us: Nebraska .nh.us: New Hampshire .nj.us: New Jersey .nm.us: Új-Mexikó .nv.us: Nevada .ny.us: New York .oh.us: Ohio .ok.us: Oklahoma .or.us: Oregon .pa.us: Pennsylvania .ri.us: Rhode Island .sc.us: Dél-Karolina .sd.us: Dél-Dakota .tn.us: Tennessee .tx.us: Texas .ut.us: Utah .va.us: Virginia .vt.us: Vermont .wa.us: Washington .wi.us: Wisconsin .wv.us: Nyugat-Virginia .wy.us: Wyoming Amerikai Szamoának, Guamnak, Puerto Ricónak és az amerikai Virgin-szigeteknek saját TLD-je van. További adminisztrált második szintű tartományok .dni.us: d istributed n ational i nstitute: nem kormányzati de országos méretű szervezet például otan.dni.us: Outreach and Technical Assistance Network (felnőttoktatási szervezet) .fed.us: fed eral: szövetségi szervezetek például fs.fed.us: Forestry Service (a mezőgazdasági minisztérium erdészeti szervezete) .isa.us: i nter s tate a gency: több államot érintő kormányzati, de nem szövetségi szintű szervezet például imcc.isa.us: Interstate Mining Compact Commission (19 állam bányászati érdek-képviseleti szervezete) .kids.us: 13 év alatti gyermekek számára készített tartalmak például kids.us (gyermekportál) .nsn.us: n ative s overeign n ations: szövetségileg elismert indián törzsek például hopi.nsn.us (hopi indiánok) Mivel 2002 óta már magánszemélyek és cégek is bejegyezhetnek .us doméneket, léteznek olyan második szintű tartományok, amelyek nem hivatalosan ugyan, de lehetővé tesznek harmadik szintű regisztrációkat. Ilyen például a blog.us a bloggerek figyelmébe, illetve a protozoans.us, amely a baktériumok számára készített tartalmakat összesíti. (Ez utóbbi a kids.us paródiája). Ezek a domének jelenleg nem tűnnek aktívnak. Földrajzi alapú doménrendszerek < helyiség > . < állam > .us: városok, megyék, egyházközségek és kisvárosok például miami.fl.us (a floridai Miami doménje) ci . < helyiség > . < állam > .us: nagyvárosi önkormányzati szervezetek (a város aldoménje) például ci.miami.fl.us (Miami város doménje) town . < helyiség > . < állam > .us: kisvárosi önkormányzati szervezetek (a kisváros aldoménje) például dos.rivierabeach.town.fl.us (Riviera Beach kisváros közterület-fenntartó szervezete (Department of Sanitation) (fiktív, csak a példa kedvéért) co . < helyiség > . < állam > .us: megyei szintű önkormányzati szervezetek (a megye aldoménje) például clerk.co.escambia.fl.us (Escambia megye törvényszéki írnoka) < iskolanév > . k12 . < állam > .us: iskolakörzet (állami iskoláknál) például palmbeach.k12.fl.us (Palm Beach megye iskolakörzete; több iskola is tartozhat egy iskolakörzet alá, maximum gimnáziumi szintig) < iskolanév > . pvt.k12 . < állam > .us: magániskola például lhps.pvt.k12.fl.us (Lakeland High Preparatory School; magániskolai domén Florida középső részéről) < iskolanév > . cc . < állam > .us: community college – állami támogatású főiskola például pbcc.cc.fl.us (Palm Beach Community College állami főiskola doménje) < iskolanév > . tec . < állam > .us: műszaki és szakmunkásképző iskolák például cfci.tec.fl.us (Central Florida Career Institute; pályaválasztási intézet) < könyvtárnév > . lib . < állam > .us: állami, regionális, városi vagy megyei könyvtárak például acld.lib.fl.us (Alachua County Library District; Alachua megyei könyvtárkörzet) < szervezetnév > . állam . < state > .us: állami szintű szervezet például hsmv.state.fl.us (Department of Highway Safety and Motor Vehicles; Florida állam rendszámtábla és jogosítvány kiadó szervezete) < szervezetnév > . gen . < állam > .us: általános független szervezetek, amelyek a fenti kategóriákban nem férnek el például casec.gen.fl.us (Chinese Association of Science Economics and Culture of South Florida; dél-floridai kínaiak tudományos, közgazdasági és kulturális szervezete) 2010-es MotoGP amerikai nagydíj Az amerikai nagydíj volt a 2010-es MotoGP-világbajnokság kilencedik futama. A versenyt Laguna Secában rendezték július 25-én. A nagydíjon csak a királykategória versenyzői indultak. Cerisy-Buleux Cerisy-Buleux település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 265 fő (2015). Cerisy-Buleux Fresnes-Tilloloy, Oisemont, Ramburelles, Saint-Maxent és Villeroy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Larry Mullen Jr. Lawrence Joseph "Larry" Mullen, Jr. az ír U2 együttes dobosa, 1961 október 31-én született Dublin-ban. Ő volt az együttes alapítója, ami kezdetben "The Larry Mullen Band" nevet kapta. Dobjátéka igen figyelemre méltó, többek között a Sunday Bloody Sunday és a Bullett the Blue sky című zeneszámoknál. Számos híres projecten dolgozott karrierje során, mint pl az R.E.M.-el, az 1993-as Automatic Baby-n, és a U2 együttes basszusgitárosával a Mission: Impossible film betétdalán, 1996-ban. Ő és a U2 számos díjat vehettek át, beleértve a 22 Grammy-díjat is. Pályafutása Larry, Larry és Maureen Mullen egyetlen fiúgyermeke 1961. október 31-én született, Dublin (Írország) északi részén Artane-ben. Itt is nőtt fel. 1970-ben, 9 évesen kezdett el dobolni Joe Bonnie kezei alatt, majd később Bonnie lánya, Monica segítségével. 1971-ben megismerkedett édesapja egyik régi barátjával, Wesley Kerr-rel, aki az oktatója volt egészen 1973-ig, Larry legfiatalabb húgának, Mary-nek a haláláig. 1978-ban, két évvel a U2 együttes megalapítása után egy autóbaleset következtében elhunyt az édesanyja is. A U2 alapítását megelőzően segédkezett egy dublini katonai együttesnél. Számos későbbi dalt ihletett ez az időszak, mint például a "Sunday Bloody Sunday" című számot is. 1976-ban Larry egy még ma is híres hirdetés segítségével (amit Mount Temple nevű iskolájában tett közzé) megalapította a U2 együttest, amit Larry Mullen Band-nek, majd Feedback-nek neveztek el. Itt még 7 tagú volt a banda, majd amikor a The Hype nevet vették fel, már csak 5-en voltak (Bono, The Edge, Adam, Larry és The Edge testvére Dick Evans). Később Dick kiválásával kialakult az azóta hasonló felállásban játszó négytagú U2. "Dobos keres zenészeket együttes alapításához..." Amikor a U2 egyre híresebb kezdett lenni, Larry Mullen felvette a juniort a neve mellé, elkerülendő az édesapjával (Larry Mullen) való összetévesztést, aki magas számlákat kapott a fia helyett. Larrynek nincs felesége, de már több mint 20 éve a barátnőjével Ann Acheson-nal él. Eddig 3 gyermekük született: Aaron Elvis (1995), Ava (1998), és Eli (2001). Larry unokatestvére, Eolin Mullen, a Shamrock Rovers futballistája 1994-ben csapatával megnyerte az ír futballbajnokság 1994-es szezonját. Larry Mullen Junior a dobolás mellett a szintetizátoron is megállja a helyét, odavan a Harley-Davidson motorokért, és nagy rajongója a királynak, Elvis Presley-nek. Pontus Farnerud Hans Pontus Farnerud (Helsingborg, 1980. június 4. –) svéd válogatott labdarúgó. A svéd válogatott tagjaként részt vett a 2002-es és a 2004-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Francia bajnok (1): 1999–00 Portugál kupagyőztes (2): 2006–07, 2007–08 Portugál szuperkupagyőztes (1): 2007 Norvég bajnok (1): 2008 Svéd kupagyőztes (1): 2013 1980–1981-es olasz labdarúgókupa Az 1980–1981-es olasz labdarúgókupa az olasz kupa 34. kiírása. A kupát a Roma nyerte meg negyedszer. Ez volt az első év a sorozatban amikor a döntő két mérkőzésből állt. Eredmények Első forduló 1. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 2. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 3. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 4. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 5. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 6. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 7. csoport 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló Negyeddöntő A fordulóban csatlakozó csapat: Roma (címvédő) Döntő Második mérkőzés Összesítésben a Roma nyert, tizenegyesekkel 4–2-re. Forrás Az rsssf.com alapján Koszmosz–34 A Koszmosz–34 (oroszul: Космос–34) a Koszmosz műhold a szovjet negyedik generációs műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Zenyit–4 felderítő műhold. Küldetés Polgári és katonai űrkutatási programot hajtott végre, adatgyűjtést folytatva a Föld sugárzási övezeteinek vizsgálatához. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában a Vosztok űrhajóból kifejlesztett műhold. 1964. július 1-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vostok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 89,9 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 345 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1964. július 9-én a leszálló egység 8 nap után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Forrás (hidrológia) A forrás a felszín alatt található vizek (talajvizek, rétegvizek és karsztvizek) rendszerint természetes felszínre törése, mely lehet állandó vagy időszakos jellegű. Ezek lehetnek természetesek, illetve foglaltak. Források foglalása Egy forrás foglalása többféle dolgot jelenthet. Egyrészt a felszínre bukkanó víz foglalatba helyezését , amellyel egyszerre védjük, mint víztani és természetvédelmi értéket, de egyúttal emberi szempontból élvezhetőbbé is tesszük. Másrészt a forrásfoglalás jelenthet olyan lefoglalást, amikor a vizét teljes egészében felhasználjuk, elvezetjük, és ezzel eredeti helyén megszüntetjük . A foglalás háromféle célból történhet: Turisztikai, vagy esztétikai: legtöbbször nem fogja be az összes ágát az adott forráscsoportnak, elsősorban az a célja, hogy élvezhetővé, hozzáférhetővé tegye a forrásvizet, illetve megóvja a szennyeződésektől. Vízellátás-vízhasznosítás: ilyen célból foglalt forrásokat kétféleképp lehet csoportosítani: kisvízi forrásfoglalások illetve felszín alatti tározás t megvalósító foglalások. Egyéb célból: ebbe a kategóriába tartoznak pl.: az ásványvíz nyerésére foglalt források, termálforrások (hő hasznosítása céljából), gyógyfürdők kialakításához foglalt források. A forrásokra vonatkozó jogszabály A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint minden olyan forrás, mely „vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad” (23. § 2. és 3.b) külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is védettséget élvez, azaz ex lege védett. Jelenleg 6505 db forrás adata szerepel az adatbázisban, ebből 1610 forrás található egyedi jogszabállyal védett területen, és 4895 védett területen kívül. A források közül a helyszíneléskor 2730-nak volt meg az 5 l/perces hozama, tehát jelenleg ennyi az "ex lege" védett források száma. A források csoportosítása A források csoportosítására több módszert is kidolgoztak, mivel számtalan eltérő tulajdonsággal rendelkeznek, és több szempontból is lehet vizsgálni őket. Lehet osztályozni: Geológiai szempontból: ez az osztályozás a felszín alatti vizek áramlásának végpontjaként tekinti a forrásokat. Hidrogeológiai szempontok alapján: a forrást, vagyis a víz felszínre bukkanásának helyét, a vízszállítás útvonalát illetve a vízgyűjtő területet , valamint ezek térben egymáshoz viszonyított magassági helyzetét veszi figyelembe az osztályozásnál. Általában ezt az osztályozást használják, Déva illetve Léczfalvy is kidolgozott egy-egy ilyen rendszert. Biológiai szempontból: főleg, mint különleges és ritka felszíni vizes élőhelyek. Tájhasználati jellegzetességek alapján: igen sokfélék lehetnek (állatok itatása, turisztika, stb.). Hőfok alapján: hidegvizű, melegvizű vagy termálforrások . Állandóságuk alapján: a víz jelenléte vagy hiánya szerint állandó, időszakos, szakaszos, vagy hóolvadás idején megjelenő álforrások lehetnek. Kémiai összetételük alapján: föld alatti útjuk sokrán sokféle kőzettel találkoznak, melyekből különféle ásványianyagokat oldhat ki, ezért oldott anyag tartalmuk változatos lehet (sótartalom, nátriumtartalom, egyéb ásványi anyag tartalom). A források jelentősége A forrásoknak többféle jelentősége van: víznyerő helyei nem csak az embernek, de az állatvilágnak is, ezen kívül élőhelyi, kulturális, turisztikai és geológiai szempontból is igen fontosak. A források élőhelyi jelentősége Élőhelyi jelentősége csak a nem foglalt, természetes forrásoknak van. Ezek többnyire turistautaktól távol esnek, ezért a turizmus számára nem jelentősek, ezért nem foglalják őket. Előfordul, hogy egy forrásnak több ága is van, és ezek felszínre is bukkanhatnak. A víz felbukkanásának helyén a folyamatos átmosásnak köszönhetően tápanyagban szegény környezet jön létre, melyre jellemző az ásványi talajfelszín. Az ilyen helyeken jöhetnek létre a forráslápok, melyeknek jellemző növényei a mézgás éger (Alnus glutinosa), keserű kakukktorma(Cardamine amara), pikkelyes sás (Carex leporina), tavaszi forrásfű (Montia fontana), illetve közönséges forrásmoha (Fontinalis antipyretica). Ezek speciális élőhelyek, melyekhez ritka, védett vagy fokozottan védett növényfajok is kötődhetnek (tőzegkáka (Rhynchospora alba)). A források kulturális jelentősége Mivel a források az emberiség korai szakaszában is fontos víznyerőhelyet biztosítottak, számos legenda, mítosz, vagy monda kapcsolódhat hozzájuk. Egyes helyek tradicionális zarándokhellyé váltak (pl. Pilisben található Szentkút, vagy a Dobogókőn található Nagyboldogasszony-forrás), mások a mai napig szertartások színhelyei. Vannak olyan források is, melyek a történelem során elszenvedett járványok alatt is megőrizték tiszta vizüket, ezt pedig nevükben is őrizték (pl. a Soproni-hegyvidéken található Természetbarát-forrás, mely korábban az Orvos-forrás nevet viselte). A források turisztikai jelentősége A fentebb említett források itt is előtérbe kerülhetnek: a csodatévő, mitikus helyeket gyakran keresik fel turisták. Jelentősek a turistautak mentén található, nagy vízhozamú, tiszta vizet adó források is, melyekből az erdőt járó ember is szomját olthatja. Főleg a gyógyturizmus szempontjából fontosak a termálforrások, a kénes források, a szénsavas források, vagy az egyéb, valamilyen gyógyhatással rendelkező vizet adó források. A források geológiai jelentősége Főleg olyan források tartozhatnak ide, melyek geológiai szempontból különlegesek, vagy éppen tipikusak. A befogadó kőzet vagy kőzetek meghatározzák a forrás egyes tulajdonságait, de a felszínre bukkanás körülményeit is. Ilmarinen Ilmarinen (Ilmari, Ilmar, az udmurt Inmar és a lapp Ilmaracse finn megfelelője) a Kalevala egyik szereplője, a finn mondavilág mitikus kovácsa. Eredetileg a levegő istene volt, egyben építész és kovács. Anyja Lokka. Elkészítette a szampót, hogy elnyerje Louhi lányának kezét. Megegyeztek Vejnemöjnennel, hogy az kapja kettejük közül a lányt, akihez annak szíve húz. A szűz Ilmari mestert választotta és segítette a Louhi által kiszabott próbafeladatok elvégzésében (kígyókkal és férgekkel teli föld felszántása, a halálisten medvéjének és az alvilág farkasának elhozása, egy alvilági folyóban élő csuka elfogása puszta kézzel). Így nősült meg, lakodalmuk világraszóló volt, egyedül Lemminkejnen nem volt a meghívottak között. Boldogsága azonban nem tartott sokáig, mert Kullervó vadállatokkal tépette szét az asszonyt, amiért az rosszul bánt vele. Akkor aranyból és ezüstből kovácsolt egy asszonyt, de ez nem nyerte meg tetszését. Ezért ismét Pohjolába ment, megkérni sógornőjét. Nem adták, ezért elrabolta, amikor pedig rájött az asszony hűtlenségére, csüllővé (sirállyá) változtatta. Elmesélte Vejnemöjnennek, hogy milyen gazdag az élet Pohjolában, erre elindultak, hogy visszaszerezzék a szampót. Kardot kovácsolt Vejnemöjnennek. Ő kovácsolta azt a gereblyét, amivel Lemminkejnen anyja kihalászta fia holttestét az alvilág folyójából. Tovább is segített Vejnemöjnennek, óriási szerszámokat készített, hogy be tudjanak hatolni a hegyekbe, ahová Louhi a Napot és a Holdat rejtette. Montfort-le-Gesnois Montfort-le-Gesnois település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 3004 fő (2015). Montfort-le-Gesnois Lombron, Soulitré, Connerré, Saint-Corneille és Saint-Mars-la-Brière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kolosszális oszloprend A kolosszális oszloprend (más kifejezéssel: óriás oszloprend): két, vagy több szintet (emeletet) átfogó (fél)oszlopokat alkalmazó építészeti rendszer; a késő reneszánsz (manierista) időszaktól kezdve az építészeti homlokzat-architektúra alakítás előszeretettel alkalmazott eszköze. American VI – Ain’t No Grave Az American VI: Ain't No Grave Johnny Cash posztumusz albuma amely 2010. február 23-án jelent meg az American Recordings és a Lost Highway Records gondozásában. Az album három nappal Cash 78. születésnapja előtt jelent meg. Az albumon hallható dalok a Hundred Highways albumhoz készültek, de végül nem kerültek fel az albumra. Az első héten több mint 54,000 példány kelt el az Egyesült Államokban, és a Billboard listán harmadik helyre került. Dalok "Ain't No Grave (Gonna Hold This Body Down)" (Claude Ely) – 2:53 "Redemption Day" ( Sheryl Crow ) – 4:22 "For the Good Times" ( Kris Kristofferson ) – 3:22 "I Corinthians 15:55" ( Johnny Cash ) – 3:38 "Can't Help but Wonder Where I'm Bound" (Tom Paxton) – 3:26 "A Satisfied Mind" (Red Hayes, Jack Rhodes) – 2:48 "I Don't Hurt Anymore" (Walter E. Rollins) – 2:45 "Cool Water" (Bob Nolan) – 2:53 "Last Night I Had the Strangest Dream" (Ed McCurdy) - 3:14 "Aloha Oe" (Queen Lili'uokalani) – 3:00 Munkatársak Johnny Cash – ének, akusztikus gitár Scott Avett– banjo ("Ain't No Grave") Mike Campbell – gitár Smokey Horme – gitár Jonny Polonsky – gitár Matt Sweeney – gitár Benmont Tench– zongora , csembaló , orgona Saint-Côme-du-Mont Saint-Côme-du-Mont település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 515 fő (2015). Saint-Côme-du-Mont Angoville-au-Plain, Carentan, Appeville, Auvers, Brévands, Carentan-les-Marais, Houesville és Saint-Hilaire-Petitville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Torontálújfalu Torontálújfalu (szerbül Марковићево / Markovićevo) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Zichyfalva községben. Fekvése Zichyfalvától északra, a román határon fekszik. Története Borovszky Samu szerint: „Torontálújfalu, azelőtt csak Újfalu, a Berzava-csatorna mentén fekvő kisközség. Házainak száma 102, lakosaié 757, akik magyarok és németajkúak s leginkább római katolikus vallásúak. Postája Ólécz, távírója Istvánvölgy, és vasúti állomása Szécsenfalva. Eredeti neve Krivobara volt. 1783-89-ig kincstári puszta, melyet marhakereskedők bírtak bérben. Később a báró Bedekovich család birtokába került és az övé volt 1860-ig. 1880-ban a Gyertyánffy család szerzett itt birtokokat és most is Gyertyánffy László dr. a legnagyobb birtokosa. 1848-ban a szerbek az egész helységet felperzselték. A lakosok elmenekültek s csak 1850 után kezdett a helység ismét felépülni. Jelenlegi nevét 1888-ban nyerte. A községhez tartozik Gergely-puszta, (azelőtt Gyertyánffy-tanya).” (17323) 3284 T-1 A (17323) 3284 T-1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 26-án. PTE BTK, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék A Pécsi Tudományegyetemen (illetve elődjén, a Janus Pannonius Tudományegyetemen) 1991 óta folyik néprajzi képzés. Története A PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék szervezését Andrásfalvy Bertalan indította el 1989-ben. A rendszeres, szakos néprajzi képzés 1991 szeptemberében indult el. A Pécsi Tudományegyetemen 1991 szeptembere óta folyik. A tanszék 2001-ben vette fel a Néprajz – Kulturális Antropológia nevet. A képzési profil bővülésével 2001-ben PhD képzés is indult, melynek elsődleges célja saját nevelésű kutatók továbbképzésének biztosítása volt (Interdiszciplináris Doktori Iskola, Néprajz – Kulturális Antropológia Program, vezetője Prof. Dr. Kisbán Eszter). 2003-tól a diplomával már rendelkező, néprajzi vagy kulturális antropológiai témában elmélyülni kívánó érdeklődői számára másoddiplomás levelező képzést folytat, 2008 óta pedig alapszakos levelező képzést is lehetővé tesz. Képzések A tanszéken BA, MA és doktori képzés folyik, melyek keretében széles spektrumú kultúra- és társadalomtudományos ismeretanyagot sajátítanak el a hallgatók. Az oktatás alapvető célját olyan szakemberek képzésében jelölik meg, akik a társadalom- és kultúrakutatás elméleti és gyakorlati kérdéseiben jártasan, módszertani szempontból képzetten képesek a múltbeli és jelenkori magyar és európai, valamint Európán kívüli társadalmak kultúráját, mindennapi életének jelenségeit elemezni, értelmezni. Az oktatók és kutatási, oktatási területeik Prof. dr. Viga Gyula A magyarság anyagi kultúrája, néprajzi és muzeológiai bevezetés, történeti ökológia, tájak közötti gazdasági kapcsolatok, a javak cseréjének néprajza, a paraszti gazdálkodás változásai, táj és ember, Bükk vidék és a Bodrogköz regionális kutatása. Carlos Silva Valente Carlos Silva Valente (Setúbal, 1948. július 25. –?) portugál nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Alberto Carlos Silva Valente. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1982-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1993-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Portugál labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1984-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A portugál nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 33. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1990-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra illetve Olaszországba a XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 7 (partbíró) 1986-os labdarúgó-világbajnokság A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Kettő csoportmérkőzésen (az egyiken egyes számú besorolást kapott), az egyik nyolcaddöntőben, az egyik elődöntőben, majd a bronzmérkőzésen George Courtney játékvezető segítőjeként tevékenykedett. 1990-es labdarúgó-világbajnokság Kettő csoportmérkőzésen tevékenykedett partbíróként. Egyik esetben egyes számú besorolást kapott, ami a kor előírásai szerint, a játékvezető sérülése estén ő vezette volna tovább a találkozót. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Nyugat-Németországba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Futsal világbajnokság Hongkongban rendezték a 2., 1992-es futsal-világbajnokságot, ahol pályafutása búcsújaként kapott közreműködési lehetőséget. Szakmai sikerek A IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 109, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Ahmet Çakar, Pietro D’Elia, Arturo Daudén Ibáñez, Antonio Maruffo Mendoza, Alberto Tejada Noriega, Sergio Fabián Pezzotta társaságában. Egyenlítői-Guinea nyelvei Egyenlítői Guineában több nyelvet beszélnek: hivatalos a spanyol és a francia, valamint jelen van több, a nyugati bantu nyelvekhez tartozó benszülött nyelv is (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba). Annobón szigetén egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélik. Egyenlítői-Guinea az egyetlen ország Afrikában, ahol a spanyol hivatalos nyelv, és az egyetlen a Földön, ahol egyszerre hivatalos a spanyol és a francia. A hivatalos nyelvek közül a lakosság elsöprő többsége a spanyolt ismeri, a franciát alig beszélik. A spanyol nyelv Egyenlítői-Guineában Története Az országot, amelyet a 15. században fedeztek fel portugál hajósok, 1778-ban kapták meg a spanyolok az El Pardó-i szerződés értelmében, de ők csak a 19. század második felében kezdtek telepeket létesíteni. Az ország 1968-ban vált függetlenné, ám az első elnök, Francisco Macías Nguema 11 éves uralma alatt üldözték a spanyol nyelvet (bár a törvényeket továbbra is spanyolul fogalmazták meg, és a nemzetközi kapcsolatokban is a spanyolt használták), és csak 1979-től, Teodoro Obiang elnöki hivatalba való beiktatásától kezdett újból elterjedni. Az 1982-es alkotmány tette hivatalos nyelvvé a franciával együtt, azóta a spanyol vált az oktatás és a különböző népcsoportok közötti kommunikáció fő nyelvévé. Helyzete A spanyol nyelvet Egyenlítői-Guineában szinte senki sem beszéli anyanyelvként, ám második nyelvként annál többen: összesen a lakosság mintegy 90%-a használja. Egy 21. század eleji felmérés szerint 13,7% volt azok aránya, akiknek elsődleges, 74% pedig azoké, akiknek második nyelve a spanyol, míg 12,3% nem ismerte. Bár az oktatás nyelve az egész országban kizárólag a spanyol, sok esetben még maguk a tanárok sem ismerik teljesen a nyelvet, a diákok otthon szinte csak saját bantu nyelveiken beszélnek, a lakosság pedig nem nagyon szokott könyveket olvasni (nincs is könyvtár az országban), ezért a közeljövőben nem is várható, hogy jelentősen emelkedni fog az anyanyelvi beszélők aránya. 2013 végén vagy 2014 elején megalakult az Egyenlítői-Guineai Spanyol Nyelvi Akadémia is. Oktatása Az iskolai oktatás nyelve a spanyol, az 1995-ben alapított malabói Universidad Nacional de Guinea Ecuatorial (UNGE) egyetemen is spanyolul tanítanak. Az egyetem 1997 óta együttműködik az Alcalá de Henares-i egyetemmel is a spanyol nyelv Afrikában való terjesztésének érdekében: a szomszédos országokban is erős az érdeklődés a spanyol iránt, de mivel Egyenlítői-Guineában is sokan vannak, akik csak alacsony szinten ismerik a nyelvet, az ő számukra is tartanak tanfolyamokat. Ugyancsak tartanak tanfolyamokat országszerte a spanyol kulturális központok is, köztük például 2003 óta a fővárosi CCEM (Centro Cultural Español de Malabo). A francia nyelv Egyenlítői-Guineában A francia nyelvet főként azért nyilvánították hivatalossá, mert a környező országok (főként az Egyenlítői-Guineával szomszédos Kamerun és Gabon) francia nyelvűek. Bár kötelezően tanítják az iskolában is, a lakosság köreiben egyáltalán nem terjedt el, leginkább csak a kormányzat használja, amikor az előbb említett országokkal tart kapcsolatot. Bennszülött nyelvek Egyenlítői-Guinea lakóinak anyanyelve általában a nyugati bantu nyelvekhez tartozó benszülött nyelvek (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba) közül kerül ki, közülük messze a legnagyobb arányban a fangot beszélik, a második a bubi. Az azonos népcsoporthoz tartozó lakosok leginkább saját nyelvükön kommunikálnak egymással. Mivel azonban ezek a nyelvek nem rendelkeznek számottevő írásbeliséggel, csak „szájról szájra” terjednek, annak ellenére is megfigyelhető fokozatos térvesztésük, hogy jelen vannak a tömegkommunikációban is és több mozgalom is tevékenykedik megmaradásukért. Fennmaradásukat nehezíti az is, hogy ezek a nyelvek nem is egységesek, a fangon belül például létezik a ntumu és az okak nyelvjárás, valamint a bubi és a ndowé is tájegységenként különböző változatokkal rendelkezik. Egyéb nyelvek Annobón szigetén a legelterjedtebb egy portugál kreol nyelv, a Fa d’Ambó. Főként Bioko szigetén, ahol a főváros, Malabo is található, nem elhanyagolható az angol nyelv hatása sem. 1827 és 1843 között Malabo Port Clarence néven angol uralom alatt állt, és még az 1860-as években készült beszámolók szerint is angolul beszéltek a városban. Ezen kor „maradványa” a pichi vagy pichinglis néven emlegetett pidzsin nyelv, amelyet még ma is elterjedten használnak a sziget különböző népcsoporthoz tartozó lakói az egymás közötti kommunikációhoz. Szintén az angol terjedését segíti az utóbbi évtizedekben Egyenlítői-Guineában nagy számban megtelepedett észak-amerikai olaj- és egyéb vállalatok jelenléte. Bár a lakosok nem beszélik a portugál nyelvet, az ország éveken keresztül próbált belépni a portugál nyelvű országok közösségébe is. Politikai okokból (mivel Egyenlítői-Guineában alkalmazható halálbüntetés) Portugália folyamatosan megvétózta ezt a törekvést, végül 2014 nyarán sikerült a csatlakozás. Goran Đorović Goran Đorović (szerbül:Горан Ђоровић, Pristina, 1971. november 11. –) szerb válogatott labdarúgó. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (3): 1994–95 Jugoszláv kupagyőztes (3): 1995, 1996, 1997 Spanyol kupagyőztes (1): 2002 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 2002 Ermenonville-la-Grande Ermenonville-la-Grande település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 324 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Nagy-Britannia az 1948. évi téli olimpiai játékokon Nagy-Britannia a svájci St. Moritzban megrendezett 1948. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 55 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Jégkorong Eredmények * - Azonos pontszám esetén a jobb gólkülönbség döntött. Szkeleton * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Angol labdarúgókupa A Football Association Challenge Kupa, általánosabb nevén FA-kupa egy angol labdarúgó verseny, az angol labdarúgó szövetség (FA) után elnevezve. 1872-ben alapították, így ez a világ legrégebbi labdarúgó versenysorozata. A kiírásban minden osztály csapatai részt vesznek, így fennáll a lehetőség, hogy egy alsóbb osztályú csapat egy Premier League-ben szereplő csapatot búcsúztat a kupából. A 2008–09-es és 2009–10-es szezonra rekordszámú, 762 csapat nevezését fogadták el. Ezzel szemben a Ligakupában csak a Football League 72 tagja, és a Premier League-ben szereplő 20 csapat, összesen 92 csapat vehet részt. A jelenlegi címvédő a Chelsea, akik 2018. május 19-én a döntőben 1-0 arányban győzték le a Manchester Unitedet. A csapat a kupa elnyerésével automatikusan kvalifikálja magát az Európa-liga első körében. Ha a csapat Európa-liga indulást érő pozícióban végzett a szezon végén, a helyet az kapja, aki az európai szereplést érő helyekről lecsúszott. Formátum A kupában az angol labdarúgás osztályainak csapatai vesznek részt. A korábbi években azonban walesi, ír és skót csapatok is részt vettek. (A glasgowi Queen's Park például döntős volt 1884-ben és 1885-ben.) Hat walesi klub, akik jelenleg az angol labdarúgó rendszerhez tartoznak, ma is versenyeznek a kupában: Cardiff City, Swansea City, Wrexham, Merthyr Town, Newport County és Colwyn Bay. Alsóbb osztályú győztesek A Football League alapítása óta a Tottenham Hotspur az egyetlen ligán kívüli csapat, aki FA-kupát nyert. A csapat akkor a Southern League tagja volt, a Football League-be csak 1908-ban nyertek felvételt. Abban az időben a Football League két, 18 csapatból álló osztályból állt; a Tottenham győzelme egy mai harmadosztályú csapat győzelméhez lenne hasonlítható. Az FA-kupa történetében csak nyolc olyan csapat nyerte meg a kupát, akik nem az élvonalban játszottak. Stadionok Az FA-kupa mérkőzéseit általában a két csapat egyikének hazai pályáján játsszák. Döntetlen esetén a visszavágót az a csapat játssza otthon, aki az előző mérkőzésen idegenben játszott. A döntőt az 1920-as évektől hagyományosan a londoni Wembley Stadionban rendezték. 2002-től 2006-ig a döntőket a Wembley újjáépítése miatt Cardiffban a Millennium Stadionban játszották. Először 2007 májusában rendezték a döntőt ismét a Wembley-ben. Az 1920-as évekig használt stadionok: Kennington Oval 1872-ben és 1874–tól 1892-ig, Racecourse Ground, Derby 1886-ban, Burnden Park az 1901-es visszavágón, Bramall Lane 1912-ben, a Crystal Palace Park, 1895-től 1914-ig, Stamford Bridge 1920-tól 1922-ig, és Lillie Bridge, Fulham, 1873-ban. Az elődöntőket semleges pályákon játsszák, ezek korábban általában azoknak a csapatoknak a stadionjai voltak, akik nem játszottak az elődöntőben. 1990 óta a következők voltak: Maine Road Manchesterben; Old Trafford ugyancsak Manchesterben; Hillsborough Sheffieldben: Highbury és Wembley Stadion Londonban, Millennium Stadion Cardiffban, és Villa Park Birminghamben. A Villa Parkot használták a legtöbb elődöntőben, összesen 55-ször tartottak benne FA-kupa elődöntőt. Az 1991-es elődöntő a Tottenham Hotspur és az Arsenal között volt az első, amit a Wembley-ben játszottak. Két évvel később, majd 1994-ben és 2000-ben is mindkét elődöntőt a Wembley-ben játszottak le. 2005-ben az elődöntőket a Millennium Stadionban tartották. A 2008-as évtől minden elődöntőt a Wembley-ben rendeznek. Szponzor Az 1994–95-ös szezon óta van főszponzora az FA-kupának. Ennek ellenére a kupa nevét sosem változtatták meg, ellentétben az angol ligakupával. Főszponzorok 1994 óta: 1994 – 1998 : Littlewoods; 1998 – 2002 : AXA; 2002 – 2006 : nem volt (támogatók: Carlsberg , McDonald’s , Nationwide, Pepsi , Umbro); 2006 – 2011 : E.ON ; 2011 – 2014 : Budweiser; 2015–2015: nem volt; 2015–2018: Emirates Győztesek A dőlt betűvel írt csapatok már megszűntek. Négy csapat nyert egymás után többször is FA-kupát: a Wanderers (1872, 1873 és 1876, 1877, 1878), a Blackburn Rovers (1884, 1885, 1886 és 1890, 1891), a Tottenham Hotspur (1961, 1962 és 1981, 1982) és a Chelsea (2009, 2010). Hét csapat nyert FA-kupát a Double részeként (bajnoki cím és kupagyőzelem): Preston North End (1889), Aston Villa (1897), Tottenham Hotspur (1961), Arsenal (1971, 1998, 2002), Liverpool (1986), Manchester United (1994, 1996, 1999) és Chelsea (2010). Az Arsenal és a Manchester United a rekordtartó 3-3 duplázással. A West Bromwich Albion az egyedüli csapat, akik egy szezonban nyertek FA-kupát és feljutottak magasabb osztályba (1930–31). 1993-ban az Arsenal lett az első csapat, akik egy szezonban nyerték meg az FA-kupát és a Ligakupát is; mindkét döntőben a Sheffield Wednesday-t győzték le 2–1-re. 2001-ben a Liverpoolnak, 2007-ben a Chelsea-nek sikerült ugyanez. 1999-ben a Manchester United triplázni tudott, a bajnokság és a kupa mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerte. 2001-ben a Liverpoolnak az FA-kupa, a Ligakupa és az UEFA-kupa győzelemmel sikerült a tripla. Az egyetlen nem angol csapat, aki FA-kupát nyert, a Cardiff City. Döntők Magyarázat: A *-gal jelölt mérkőzéseken hosszabbításra volt szükség. új. =újrajátszás. 1999-ig döntetlen esetén megismételték a mérkőzést. A dőlt betűvel írt csapatok már megszűntek. A félkövérrel írt győztesek ugyanabban az évben angol bajnoki címet is szereztek. Ciudad Rodrigo Ciudad Rodrigo település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Ciudad Rodrigo Carpio de Azaba, Saelices el Chico, Castillejo de Martín Viejo, Sancti-Spíritus, Salamanca, Alba de Yeltes, Tenebrón, Serradilla del Llano, Serradilla del Arroyo, Zamarra, Pastores, La Encina és El Bodón községekkel határos. Lakosainak száma 12 668 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2016-os Junior Eurovíziós Dalfesztivál A 2016-os Junior Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Junior Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Málta fővárosa, Valletta adott otthont. A helyszín a Mediterranean Conference Centre volt. Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellenben itt nem az előző évi győztes rendez, hanem pályázni kell a rendezés jogára. Összesen negyedik alkalommal fordult elő, hogy az előző évi győztes rendezte a dalfesztivált. A 2015-ös Junior Eurovíziós Dalfesztivál a máltai Destiny Chukunyere győzelmével zárult, aki a Not My Soul című dalát adta elő Szófiában. 17 ország erősítette meg a részvételét a dalfesztiválra, beleértve Ciprust, mely egy, Izraelt, mely három, valamint Lengyelországot, mely tizenegy kihagyott év után tért vissza. Montenegró, San Marino és Szlovénia pedig visszaléptek. A helyszín és a verseny A verseny pontos helyszíne a Málta fővárosában, Vallettában található Mediterranean Conference Centre volt, melynek központi koncertterme 1 500 fő befogadására alkalmas, így ez volt a dalfesztivál történetének eddigi legkisebb helyszíne. A szigetország Hollandia és Ukrajna után a harmadik olyan résztvevő, mely másodjára rendezhette a versenyt: korábban a 2014-es megmérettetésnek is Málta adott otthont, de akkor nem a fővárosban, hanem Marsában került sor az eseményre. A dalfesztivál igazgatói posztját a 2013 óta ezt a feladatot ellátó Vlagyiszlav Jakovlev távozása következtében Jon Ola Sand vette át, aki 2011 óta az Eurovíziós Dalfesztivál igazgatója is. A szervezők több újítást is terveztek a 2016-os évre. A nézettségszám növelése érdekében egy, a célközönség számára elfogadhatóbb műsoridőt választottak, így első alkalommal a dalfesztivál nem szombat esti, hanem vasárnap délutáni kezdéssel került képernyőkre. Újítás volt az is, hogy a verseny lebonyolításába Valletta több helyszínét is bevonták: a versenyzők előadásainak a Mediterranean Conference Centre adott otthont, míg a Manoel Színházban a nyitóceremóniát tartották. A versenyzők életkorára vonatkozó szabályon is módosítottak: ettől az évtől kezdve a legfiatalabb előadók tíz helyett kilenc, a legidősebbek pedig tizenöt helyett tizennégy évesek lehetnek. Újdonság volt az is, hogy 2016-ban minden versenyző korábbi eurovíziós versenyzőktől kapott segítséget, támogatást részvétele során. Első alkalommal a dalfesztivál történetében nem alkalmaztak közönségszavazást: a győztest minden részt vevő ország szakmai zsűrije választotta meg, mely 50%-ban gyerekekből, 50%-ban pedig zenei szakértőkből állt. Ezenkívül egy háromtagú, független szakmai zsűri is értékelte a dalokat, az egyes tagok pontjai külön-külön számítottak bele a végeredménybe. A helyszíni, szakmai zsűri tagjai: Mads Grimstad Jedward – Írország versenyzői a 2011 -es és a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválokon Christer Björkman – Svédország versenyzője az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon , emellett az ország eurovíziós delegációvezetője A közönségszavazás eltörlésével a rendezvény élő közvetítésének kötelezettsége is megszűnt. Ezt a résztvevők közül Ausztrália és Írország használták ki. Eltörölték a versenyzőknek a szavazás kezdetén járó automatikus 12 pontot is, mely 2005-től volt érvényben. Változás volt a szavazatok prezentálásában is: elsőként a felnőtt zsűri pontszámait ismertették, a pontbejelentők ezekből csak a 12 pontokat olvasták be, ezt követően a háromtagú szakmai zsűri részletes pontszámai váltak nyilvánossá, a zsűritagok is csak a legmagasabb pontszámot jelentették be. Végül a gyerek zsűri pontjait, összesítve ismertették a műsorvezetők, a legkevesebb összpontszámtól a legtöbb felé haladva. 2016. május 13-án mutatták be a verseny hivatalos logóját és szlogenjét. A logó egymásba fonódó, szárnyszerű formákat ábrázol, mely összhangban áll a mottóval, mely embrace, vagyis ölelés lett. 2013 óta először volt két házigazdája a versenynek Valerie Vella és Ben Camille személyében. A nyitóceremónia műsorvezetőjének szerepét Taryn Mamo Cefai töltötte be. A résztvevők 2016. április 21-én jelentette be a házigazda műsorsugárzó, hogy rekordszámú tizennyolc ország részvételére számítanak. Korábban erre 2004-ben volt példa. A résztvevők hivatalos listáját végül szeptember 28-án tették közzé. Eszerint, az előző évhez hasonlóan tizenhét delegáció küld versenyzőt Máltára. Új ország ezúttal nem csatlakozott a dalfesztivál mezőnyéhez, azonban három visszatérőként volt jelen a mezőnyben: Ciprus egy, Izrael három, Lengyelország pedig tizenegy kihagyott év után csatlakozott ismét. Utóbbi állami műsorsugárzója, a TVP döntésében feltételezhetően szerepet játszottak az Eurovíziós Dalfesztiválon 2014 óta elért sorozatos jó eredmények. A dalfesztivál egykori igazgatója, Vlagyiszlav Jakovlev a 2015-ös verseny után nem sokkal nyilatkozta, hogy a szervezők nagy valószínűséggel újból meghívják az Európai Műsorsugárzók Uniójában társult tagként jelen levő Ausztráliát. Az ország részvétele szeptember 12-én vált hivatalossá. Szlovénia május 24-én jelezte visszalépési szándékát. A szlovén műsorsugárzó egyes szabálymódosítások miatt döntött a távolmaradás mellett. Hasonlóan döntött San Marino is július 14-én, a törpeállam azonban nem ismertette visszalépésének pontos okát. Montenegró augusztus 29-én jelentette be, hogy nem küld versenyzőt Vallettába, pénzügyi problémák miatt. A szerb versenyző, Dunja Jeličić egy évvel korábban az ország pontbejelentőjeként volt jelen a műsorban. A szavazás és a nemzetközi közvetítések Pontbejelentők A pontbejelentők között volt négy ország előző évi képviselője is: az örmény MIKA, az orosz Mihail Szmirnov, a fehérorosz Ruszlan Aszlanav és az ukrán Anna Trincser. A máltai pontokat a 2013-as Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Gaia Cauchi ismertette. Frickingen Frickingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 2912 fő (2014). Frickingen Überlingen községgel határos. Smosh Smosh A Smosh egy világhálón alapuló duó, ami Ian Hecoxból(született 1987. november 30-án) és Anthony Padillaból(született 1987. szeptember 16-án) áll. Padilla a 2003-as évek elején flash filmeket és Newgrounds-okat öltött fel Smosh néven. Később csatlakozott barátja, Ian Hecox is. Nem sokkal ezután elkezdtek videókat tölteni fel a YouTubera. 2005 őszén és váltak a legnépszerűbb csatornává az oldalon, több mint 5,7 millió feliratkozóval és 1.8 billiós videó nézettséggel 2012. novemberig. Hét Smosh-sal kapcsolatos csatorna létezik a YouTube-on, mégis csak öt aktív nagyon. Az alap "Smosh" csatorna ahol Hecox és Padilla megosztják a paródiáikat és a többi videókat, minden pénteken új videójuk van. Az "IanH"-ból (amit először használtak a blogok és más nem forgatókönyvvel csinált videókat) a pár feltölti az oldaluk sorozatait "Ian is Bored" és "Lunchtime with Smosh" néven, minden hétfőn váltakozva, amíg a betársult előadóművész, Mari csinálja a "Smosh Pit Weekly" videókat szombaton. Az "ElSmosh"-on a pár feltölt régi videókat szerdán és új részeket vasárnap, ami spanyolra lett szinkronizálva. A "en:Shut Up! Cartoons",ami animált sorozatokat sugároz, különböző készítőktől, ezeket a videókat hétköznap töltik fel. A "SmoshGames" 12 videót tölt fel egy héten, ami a en:Let's Playsből, videojáték áttekintésekből és a videojátékok legújabb összefüggő showiból áll. Történet Alakulás és a Pokémon főcímdala: 2002-2005 Az egész akkor kezdődött, amikor Anthony Padilla készített egy weblapot 2002-ben, a smosh.com-ot és különböző flash animációkat készített. Elkezdte használni a Smosh nevet, ami egy véletlen félreértésből származik, amikor egy barátjának a en:mosh pitet (egy tánc fajta) "smoshnak" nevezte. Később barátja, Ian Hecox csatlakozott a "vállalathoz". Padilla és Hecox először a hatodik osztály tudományos csoportjában találkoztak. Összebarátkoztak és hamar felfedezték a komédiához való tehetségüket. 2005-ben csatlakoztak a YouTube-ra és különböző videókat készítettek együtt, főcímdalokat tátogtak el, mint például a Mortal Kombaté, a Power Rangersé és a Tini nindzsa harci teknősökét. Először ezeket a videókat nem tervezték, hogy felrakják, de miután elküldték őket a barátaiknak, elkezdtek egy YouTube csatornát. Az egyik legkorábbi videója a Smoshnak a Pokémon főcímdalát 2005 novemberében adták ki. Ugyan olyan stílusú volt, mint a többi korábbi videójuk, a duó eltátogta az eredeti angol főcímdalát a Pokémonnak. Hamarosan a videó népszerűbb lett, mint a többi videójuk, elérte a 27,4 milliós nézettséget és lett az akkori legnézettebb videó a YouTube-on. Ezt az címet 6 hónapig viselte, de a YouTube letörölte, miután az oldal kapott egy bejelentést a en:Shogakukan Productions Co., Ltd.től a védett jogok megsértése miatt. A Pokémon és a többi videó sikere tette a Smosht a főszerepbe "Person of the year:You"-ban, amit a en:Time Magazine adott ki 2006. december 13-án, és a en:Time.comon. Ez inspirálta is őket, hogy kiterjesszék a stílusukat, tátogni a videókra, és végül hogy elkezdjenek videókat készíteni különféle műfajokról, mint például kis-paródiákat, komédia részleteket. 2007 márciusában egy felhasználó, Andii2000 újra feltöltötte az eredeti Pokémon videót, és több mint 14,5 milliós nézettsége lett 2012 novemberéig. A csatorna sikere folytatódott és a Smosh társult a YouTube-bal, a fiúk újra készítették a videót 2010 novemberében, csak most megváltoztatták a szavakat, hogy kritizálja a en:The Pokemon Companyt amiért leszedették a videójukat. Sikerek a YouTube-on: 2006-napjaink Az elkövetkező pár évben a Smosh sokszínűvé vált. Elkezdtek YouTube paródiákat készíteni, mint például az évenkénti videó sorozatuk a Food Battle és a That Damn Neighbor. A Smosh folytatta a népszerűségének növekedését és vált az egyik legtöbb feliratkozóval rendelkező csatornává a YouTube-on. 2009-ben a Smosh átalakította a Smosh.comot, játékokat tettek fel, és ide töltötték fel az extráikat a videóiknak. Felix von Lichnowsky Felix Maria Vincenz Andreas von Lichnowsky (1814. április 5. – Frankfurt am Main, 1848. szeptember 19.) herceg, német politikus, Eduard von Lichnowsky legidősebb fia. Élete 1834-től 1838-ig a porosz királyt, 1838-tól 1840-ig pedig Don Carlos (1788–1855) spanyol trónkövetelőt szolgálta mint tiszt. Visszatérte után kiadta az Erinnerungen aus den Jahren 1837-39 (Frankfurt, 1841-42, 2 kötet) című művét. Ezek az emlékiratok párbajba keverték Montenegro tábornokkal, mely alkalommal Lichnowsky súlyosan megsebesült. Fölépülése után Lisszabonba utazott és újabb élményeit Portugal, Erinnerungen aus dem Jahr 1842 (Mainz, 1843) cím alatt írta meg. Az első porosz országgyűlésen (1847) mint az urak kúriájának tagja vett részt. Az 1848-as márciusi forradalom kitörésekor Ratiborban választották meg a német nemzetgyűlés tagjává, amelyben a jobbpárton foglalt helyet és mint kiváló szónok és úgyszólván fanatikus legitimista és katolikus csakhamar magára vonta a radikálisok és a néppárt gyűlöletét. A frankfurti fölkelés alkalmával (1848. szeptember 18.) a csőcselék Auerswald tábornokkal együtt a bornheimi úton megtámadta és halálosan megsebesítette. Forrás Bokor József (szerk.). Lichnowsky, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Paris Gare d’Austerlitz A Paris Gare d’Austerlitz egy vasúti fejpályaudvar Franciaországban, Párizsban. Az állomás 1840. szeptember 20-án nyílt meg, Pierre-Louis Renaud tervei alapján. A pályaudvarról vonatok indulnak Franciaország különvöző részeibe és nemzetközi hálóvonatok Spanyolországba. Borosnyai Lukács György Borosnyai Lukács György (1744. szeptember 27. – Marosvásárhely, 1802. január 11.) református pap. Borosnyai Lukács János fia volt, Marosvásárhelyen tevékenykedett 28 éven át mint helyettes pap. Nyomtatásban megjelent munkája: Keresztyén asszony dicséretes szépsége avagy halotti szent tanítás, melyben Bánffi Kata… érdemlett dicséreteiről beszélgetett. M.-Vásárhely, 1783. (A Toldalagi Ferenc által kiadott Temetési oszlop c. munkában, mással együtt.) Vilsbiburg Vilsbiburg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 9908 fő (1987. május 25.). Žužemberk Žužemberk (IPA: [ˈ�uː��mb�rk] kiejtése) (németül Seisenberg IPA: [ˈzaezn̩b��k]) kisváros és község Szlovéniában, Délkelet-Szlovénia régióban, Ljubljanától 48 km-re délkeletre. A község települései Boršt pri Dvoru, Brezova Reber pri Dvoru, Budganja vas, Dešeča vas, Dolnji Ajdovec, Dolnji Kot, Dolnji Križ, Drašča vas, Dvor, Gornji Ajdovec, Gornji Kot, Gornji Križ, Gradenc, Hinje, Hrib pri Hinjah, Jama pri Dvoru, Klečet, Klopce, Lašče, Lazina, Lopata, Mačkovec pri Dvoru, Mali Lipovec, Malo Lipje, Pleš, Plešivica, Podgozd, Podlipa, Poljane pri Žužemberku, Prapreče, Prevole, Ratje, Reber, Sadinja vas pri Dvoru, Sela pri Ajdovcu, Sela pri Hinjah, Srednji Lipovec, Stavča vas, Šmihel pri Žužemberku, Trebča vas, Veliki Lipovec, Veliko Lipje, Vinkov Vrh, Visejec, Vrh pri Hinjah, Vrh pri Križu, Vrhovo pri Žužemberku, Zafara, Zalisec, Žužemberk és Žvirče. Története A település, később pedig a piac és a falu, a Žužemberk-vár körül fejlődött ki, a Krka folyó mellett. A települést először 1246-ban említik meg, piaci jogú város 1399-ben lett. 1413-ban a Žužemberki Egyházmegye székhelye lett. Jelenleg az egyházmegyében 12 templom van. 1828-ban nyitották meg az általános iskolát. 1868 és 1940 között a járási bíróság és más állami szervezetek működtek itt. 1998-ban a város az azonos nevű község székhelye lett. A központban egy öntöttvasból készült kút található, melyet kőportálos emeletes házak vesznek körül. Ullaga András Ullaga András (1942–) magyar ejtőernyős sportoló. Életpálya Székesfehérváron az ejtőernyős szakosztály oktatója. Pozsonyi Imre neveltje. 1966-ban 778 ugrást hajtott végre. Sportegyesületei Központi Repülőklub (KRK), Dunaújvárosi (Sztálinvárosi) Repülő Klub Székesfehérvári Repülő Klub, Sporteredmények Világrekord 1961. május 5-én Sztálinváros Repülőklubjában edzőtáborozó ejtőernyősök Gyurkity István, Bakos István, Ullaga András, Pozsonyi Imre, Aradi András és Gazdag István 5,36 méteres átlaggal megdöntötték a jugoszlávok 1000 méteres célba ugrás rekordját. Világbajnokság A VII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1964 . július 30. és augusztus 16. között NSZK Leutkirc helyiség Allgau repülőterén rendezték, ahol a férfi válogatott tagjai Szeder Ferenc, Hüse Károly, Samu Ferenc és Nagy Ferenc voltak. az 1000 méteres férfi csapat célba ugrásban Magyarország az 5-ik helyet szerezte meg, A VIII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1966 . augusztus 9. valamint augusztus 25. között NDK -ban, Lipcsében rendezték, ahol a magyar fétfi csapat további tagjai Szeder Ferenc , Hüse Károly , Samu Ferenc és Nagy Ferenc voltak. az 1000 méteres férfi csapat célba ugrásban Magyarország az 5-ik helyet szerezte meg, Magyar bajnokság 1961. május 5-én világrekord született a Sztálinvárosi (Dunaújváros) Repülőklub edzőtáborában. Az ejtőernyős rekorder társak Gyurkity István, Bakos István, Pozsonyi Imre, Aradi András és Gazdag István. 5,36 méteres átlaggal megdöntötték a jugoszlávok 1000 méteres célba ugrás rekordját. A VII. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1960 . június 26. és július 3. között került sor Budaörsön , ahol a 2000 méteres csoportos kombinált ugrásban bronzérmes a Dunaújváros csapatával. A IX. Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1962 . szeptember 9. illetve szeptember 19. között tartották Hajdúszoboszlón , ahol a 2000 méteres stílus ugrásban ezüstérmes, A X. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1963 . július 21. valamint július 27. között Hajdúszoboszlón rendezték, ahol a 2000 méteres stílus ugrásban ezüstérmes, A XII. Magyar Ejtőernyős Bajnokságot 1965 . augusztus 25. és augusztus 31. között Hajdúszoboszlón tartották meg, ahol a 2000 méteres stílus ugrásban ezüstérmes, A XIII. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1966 -ban rendezték, ahol 1000, 1500 és 2000 méteres egyéni késleltetett célba ugrásban új országos rekordot állított fel. a 2000 méteres stílus ugrásban ezüstérmes, az egyéni összetett verseny bronzérmese, A XIV. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1967 . július 23. valamint július 30. között került sor Miskolcon , ahol az 1000 méteres férfi egyéni célba ugrás országos bajnoka, Cēsis Cēsis (németül: Wenden észtül: Võnnu ) város Lettországban Rigától 80 kilométerre északkeletre, a Gauja folyó partján. Fekvése A város Vidzeme központjában, a Gauja folyó partján fekszik. Cēsis a kelet-nyugat irányú kereskedelmi útvonal fontos állomása évezredek óta. Története Cēsis területén már a 11. században várat építettek a terület akkori lakói a vendek. A vendekre utal a város német, illetve észt elnevezése is. A vend erődítmény nyomai ma is láthatók a Mogyoró-hegyen (Riekstu kalnā). A Kardtestvérek rendje 1206-ban kezdett vár építéséhez. Az 1209-ben elkészült erődítmény 1237-től 1561-ig a kardtestvérek nagymesterének a székhelye volt. 1577-ben lerombolják a várat, hogy az ne kerülhessen Rettegett Iván kezébe. 1598-ban a vár és a város a Lengyel–Litván Unió fennhatósága alá kerül és a Vend vajdaság központja volt. A lengyel uralom nem tartott sokáig: 1620-ban elfoglalják a svédek. 1703-ban a nagy északi háború során Nagy Péter elfoglalja a várost, és az 1919-ig az önálló Lett Köztársaság megalapításáig az Orosz Birodalom része marad. Lakossága Cēsis lakossága az alábbi eloszlású: 83,5% lett 11,5% orosz 1,4% fehérorosz 1% lengyel 2,6% egyéb nemzetiségű Látnivalók Cēsis legnevezetesebb látnivalója a Kardtestvérek rendjének vára. Cēsis testvérvárosai Achim , Németország Rakvere , Észtország Rokiškio, Litvánia Tyresö, Svédország Varese , Olaszország Venafro , Olaszország A farkasember (film, 1941) A farkasember (eredeti cím: The Wolf Man) 1941 egy fekete-fehér amerikai horror klasszikus filmalkotás. A főszereplő Lon Chaney Junior, rendezte George Waggner. Szereplők Lon Chaney Junior - Farkasember, Lawrence Talbot Claude Rains - Sir John Talbot Evelyn Ankers - Gwen Conliffe Warren Williams - Dr Lloyd Ralph Bellamy - Colonel Montford Lugosi Béla - Béla, a cigányember Maria Ouspenskaya - Maleva, a cigányasszony Cselekmény Lawrence Talbot testvére temetésére hazautazik apja, Sir John Talbot walesi birtokára. Egyik éjszaka egy farkasember megtámadja és harapásától mint később kiderül, ő is elkapja a kórt. Minden éjszaka vadállattá változik és tudatán kívül szeretteit is képes megölni majd reggel újra emberi énjében ébred fel... Koszmosz–361 Koszmosz–361 (oroszul: Космос 361) Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Manőverezésre képes Zenit-4M felderítő műhold. Küldetés A Zenyit–2M (11F691) továbbfejlesztett, nagyobb felbontású fényképezőgéppel ellátott, harmadik nemzedéki műhold, katonai és állami célokat szolgált. Jellemzői OKB–1 tervezőirodában fejlesztettek ki, sorozatgyártásuk Kujbisevben folyt. Üzemeltette a Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО). Megnevezései: Koszmosz–361; COSPAR: 1970-071A. Kódszáma: 4524. 1970. augusztus 8-án a Pleszeck űrrepülőtérről az LC–43 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod hordozórakétával (11А57) juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység alappályája 89,80 perces, 72,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 338 kilométer volt. Tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 24 nap. 1970. szeptember 21-én, 13 nap szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Vrbatův Kostelec Vrbatův Kostelec település Csehországban, a Chrudimi járásban. Vrbatův Kostelec Horka, Prosetín, Chrast, Miřetice, Leštinka és Tisovec településekkel határos. Lakosainak száma 345 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hűtő (laboratórium) A hűtő a laboratóriumi üvegedények egy típusa, amelyet forró gőzök folyadékká történő hűtésére és kondenzálására használunk. A hűtők rendszerint egy nagy üveg hengert tartalmaznak, melyben egyenes, vagy tekert kisebb átmérőjű üveghenger van. A külső és belső üvegek közötti tér a köpeny, leggyakrabban ebben a térben folyik a hűtőközeg (például hűtővíz), míg a belső hengeren belül kondenzáltatjuk a gőzöket. A működéshez szükséges, hogy a két tér között nincs anyagáram (nincsenek összekapcsolva). A belső üveg henger (esetenként spirál-szerűen néz ki) végei általában üvegcsiszolattal vannak ellátva. A felső vége forralásnál vagy légkörre nyitott, vagy egy buborékoltatóhoz van kapcsolva, esetleg szárítócsővel, hogy megakadályozzuk a nedvesség bejutását a rendszerbe. A külső üveghengernek van egy bemenete és egy kimenete a hűtőközegre. Hűtőközegként a vízen kívül használhatunk különböző fagyálló folyadékokat, ezeknek azonban a hatékonyság érdekében folyamatosan áramlaniuk kell. Hogy a hűtés jó hatásfokú legyen, a hűtőközeg mindig alulról lép be a köpenybe, és felül folyik ki. Több hűtő is kapcsolható egymás után. Leggyakrabban a laboratóriumban használt hűtők esetében a nagy áramlási sebességek nem szükségesek. Felhasználás A hűtőket gyakran használjuk reflux üzemben, ahol a folyadékokból forralás hatására keletkező gőzöket nem engedjük távozni a légkörbe, hanem a hűtő segítségével lekondenzáljuk őket és visszafolynak a forraló edénybe. Ez a módszer egyrészt csökkenti az oldószer-veszteséget, másrészt lehetővé teszi, hogy megakadályozzuk esetlegesen gyúlékony gőzök levegőbe távozását. A hűtőket emellett gyakran alkalmazzuk desztillációknál, ahol a meleg gőzöket lekondenzáljuk és külön gyűjtőedénybe gyűjtjük. A frakcionáldesztilláció általában léghűtéses Vigreux kolonnát használnak, melynek segítségével az egyes gőzalkotókat egymástól részlegesen el tudjuk választani. Mikrodesztillációs technikáknál kereskedelmi forgalomba kaphatók különböző eszközök, melyek általában egybeépített Claisen feltétből, hűtőből és adagoló lombikból állnak. Ez csökkenti a rendszer térfogatás (kevesebb anyagot lehet desztillálni), másrészt kevesebb üvegcsiszolat van rajta, így csökkenti az elszennyeződés lehetőségét kenőzsírral vagy légbuborékokkal. Léghűtéses hűtők Léghűtéses hűtő A léghűtéses hűtő a legegyszerűbb hűtők egyike. Egy csőből áll, a gőz a hőt az üvegnek adja át, amit kívülről a levegő hűt. Működési elvét tekintve hasonló az alkimisták által használt retortához. A léghűtéses hűtőt általában frakcionáldesztillációknál használják, és kívülről körbevehetik üvegdarabokkal, fémdarabokkal vagy Rashig gyűrűkkel, hogy megnöveljük a tányérszámot (ez azt jelenti, hogy az elválasztás hatékonyabb lesz). Vigreux kolonna A Vigreux kolonna egy léghűtéses hűtő, melyet jellemzően frakcionáldesztillációnál mint frakcionáló kolonnát használnak. Míg a legtöbb kolonnának sima henger alakú fala van, addig a Vigreux kolonna hengerfalába betüremkedéséket láthatunk (amelyek olyanok, mintha valami tűszerű tárgyakat nyomtak volna be a hengerfalba). Vízhűtéses hűtők Liebig hűtő A Liebig hűtő a legalapvetőbb vízhűtéses hűtő. A belső csöve egyenes, így viszonylag olcsó a gyártása. Nevét Justus von Liebig német vegyészről kapta, bár nem ő a felfedezője, mivel már előtte alkalmazták. Nagy szerepe volt azonban a hűtő elterjesztésében. Valójában többen fejlesztették ki közel azonos időben: Christian Ehrenfried Weigel német vegyész 1771-ben, P. J. Poisonnier francia vegyész 1779-ben és Johan Gadolin finn vegyész 1791-ben. Johann Göttling német gyógyszerésznek a Weigel által 1794-ben leírt alakhoz képest javításokat vezetett be, melyeket 1843-ban Liebig is kiegészített. A Liebig hűtő sokkal hatékonyabb, mint a retorta, elsősorban folyadékhűtése miatt. A víz erőteljesebb hűtőközeg, mint a levegő, az állandó áramlása pedig segít állandó hőmérsékleten tartani a hűtő hőmérsékletét. Ennek köszönhetően a Liebig hűtővel jelentősen több bemenő gőz kondenzálható le, mint egy léghűtéses hűtővel vagy retortával. Graham hűtő A Graham hűtőnek spirális belső csöve van, mely a hűtő hosszában fut végig. Kétféle használata van. Az egyikben a spirálban folyik a hűtőközeg és a köpenyben játszódik le a kondenzáció. Ezen elrendeződésnél a gőzök áramlási sebessége nem mehet egy adott érték fölé, mivel nagy gőzáram esetén a kondenzáció nem lesz teljes. A másik kivitelezésben a köpenyben folyik a hűtőközeg és a spirálban a kondenzálandó gőz és a kondenzátum. Ez az elrendeződés meghatározza az összegyűjtött kondenzátum mennyiségét. Itt a gőzök, a spirál hatása miatt, igen nagyobb mértékben érintkeznek a hűtőközeg hatásával. Dimroth hűtő A Dimroth hűtő hasonlít a Graham hűtőhöz. Kivitelezésében mindig a spirálban folyik a hűtőközeg és a köpenyben történik a kondenzáció. A spirál itt kettő, mivel mind a bemenete, mind a kimenete fölül van. A gőzök általában alulról fölfele vándorolnak. A Dimroth hűtő kialakítását ma főként a rotációs bepárló működési elvében használják ki. Nevét Otto Dimroth után kapta. Visszafolyó hűtő A visszafolyó hűtő, Allihn hűtő vagy relfux hűtő nevét Felix Richard Allihnról kapta. A visszafolyó hűtő köpenye üvegcső, melyben mindig a hűtőközeg folyik, belső részében pedig egymással összekötött üveggömböcskék vannak. Az üveggömbök a sima csöves Liebig hűtővel szemben nagyobb felületet biztosítanak a kondenzációhoz. Ezt a hűtőt főleg visszafolyó hűtőként használják, tehát olyan esetekben, amikor forralást végeznek és a cél az oldószergőzök levegőbe történő távozásának megakadályozása. Friedrichs hűtő A Friedrichs hűtő (gyakran csak Friedrich hűtő) egy belső spirális hideg ujj-szerű csőből és egy külső hengeres csőből áll. A hűtőközeg a belső hideg ujj-szerű spirálon folyik keresztül, a gőzök pedig a köpenytérben emelkednek alulról fölfelé és ezen a hideg ujjon kondenzálnak. Összehasonlítva a Graham hűtővel, mely hozzá hasonló, a Friedrichs hűtő nagyobb hatásos kondenzációs felülettel rendelkezik, így hatékonyabb a hűtésnél. A gőzöket nemcsak a hűtőközeg árama hűti, hanem a külső hengeres cső belső fala is. A spirális hideg ujj-szerű eszköz felfedezője Fritz Walter Paul Friedrichs volt, aki elsőként 1912-ben publikálta ezt a hűtőjét. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Condenser (laboratory) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Emden Emden egy járási jogú város Németországban, Alsó-Szászországban, közel az Ems északi-tengeri torkolatához. Alig 52 000 lakosával a tartomány legkisebb járási jogú városa. A város 800 körül vált kereskedelmi központtá, a mai napig olyan fontos gyárak működnek itt, mint a Volkswagen vagy a Nordseewerken. Csak ennek a településnek van nagyobb szerepe a kereskedelemben Ostfriesland régión belül. Földrajzi fekvése A város a Dollart öböltől délre, 38 tengeri mérföldre fekszik a borkumi Ems-torkolattól. Vízrajza, vizei Tekinthető amolyan „vizek városának”: 770 hektár vízfelületet találunk a határain belül. Fontosabb vizei: Emder Wall, Ems-Jade-Kanal, Ems-Seitenkanal, Uphuser Meer, Bansmeer, Kleines Meer. Klíma Időjárását nagy mértékben befolyásolja az Északi-tenger. A nyári hőmérséklet alacsony, de télen általában magasabb, mint belföldön másutt. A hidegebb hónapokban a hőmérséklet 18 °C és -3 °C között ingadozik. Az évi középhőmérséklet 8,6 °C. A legmelegebb hónapokban (július-augusztus) a havi középhőmérséklet általában 16,6 °C. A leghidegebb hónapban (január) 0,8 °C ez az érték. Az évi csapadékmennyiség 781 mm. A legcsapadékosabb hónap a július, 94 mm-rel, a legszárazabb pedig a március, ekkor 41 mm csapadék hullik. A napsütéses órák száma évente 1547,4. Májusban süt a legtöbbet a nap, pontosan 212,1 órát, míg decemberben mindössze 36,7-et. Politika A városi tanács 42 tagú. Ehhez jön még szavazásra jogosult tagként a főpolgármester. A városban 10 éve SPD-központ kapott helyet. A képviselők a következőképpen oszlanak meg: SPD : 23 képviselő CDU : 8 képviselő FDP : 6 képviselő Szövetség ’90/Zöldek : 3 képviselő Die Linke : 2 képviselő Testvérvárosok és együttműködés Egyesült Királyság , London Borough of Hillingdon ( 1961 ) Oroszország , Arhangelszk ( 1989 ) Németország , Prenzlau ( 1990 ) Vallások, templomok Kereszténység Emden túlnyomó részben protestáns város. Egy 2005 áprilisában készült statisztika szerint körülbelül 16 800 ember tartozik Emdenben az evangélikus felekezethez. Zsidóság Az 1834-36 között épült zsinagógát 1938. november 9-én lerombolták, a zsidó árvaházzal, népiskolával és szociális otthonnal együtt, ez utóbbiakat a második világháború során. Egyedül a temető maradt viszonylagos épségben. Ma alig élnek zsidó hívők Emdenben, ezért a vallást itt nem is nagyon gyakorolják. Továbbiak/Vallástalanok A fent említett statisztika szerint 13 600 ember él a városban, aki nem gyakorol semmilyen vallást, vagy a 3 főbb vallási csoporthoz sem tartozik. Látnivalók Bunkermúzeum 1995. május 6-án nyílt. A második világháborús bunker-életmódot dokumentálja. Pelzerhäuser Emden, Pelzerstraße Nr.11-12. A város 2 legrégebbi háza. Víztorony Az Emdeni Közművekhez tartozik, még mindig működik. Konyha, specialitások Leveles káposzta-étel, sonkafélével, kasseli sült sonkával és szalonnával. Természetesen a halételek is a város specialitásai közé tartoznak, német nevükön: Matjes (fiatal hering), Krabben (apró tengeri vagy garnélarák). Tájszólás és akcentus Emdenben északnémet (fríz) tájszólással beszélnek. Steve Paxton Steve Paxton (Phoenix, Arizona, 1939. január 21.) kísérletező táncos és koreográfus. Eleinte gimnasztikával foglalkozott, később 3 évig dolgozott Merce Cunninghammel és 1 évig José Limónnal. A Judson Dance Theater alapító tagjaként Trisha Brown és Yvonne Rainer munkáiban táncolt. A Grand Union társulat alapító tagja volt. 1972-ben nevezte el és kezdte fejleszteni a ma kontakt improvizációként ismert tánc irányzatot, amely a gravitáció, lendület, tehetetlenségi erő és a súrlódás fizikai törvényeit használja fel a táncosok közti viszony feltárására. Hitte, hogy egy képzetlen táncos is hozzájárulhat az irányzat fejlődéséhez. Innen ered érdeklődése a hétköznapi mozgásban (gyaloglás, stb.). Részt vett Cunningham véletlenre alapozó koreográfiai módszerének ("minden mozdulat lehet tánc") kidolgozásában. Ez lobbantotta lángra benne az érdeklődést a mozgás határterületei iránt. Paxton generációjának meghatározó táncosa, felfogása egyetemes hatást gyakorolt a koreografálásra. Visszavonult életet él, kivéve amikor előad, tanít, vagy éppen koreografál világszerte. Kontakt improvizáció Paxton munkásságára a '60-as, '70-es évek New York-i előadói, kísérleti művészei voltak hatással. Érdekelte hogyan tud a test "fizikai játszóteret" létrehozni. A kontakt improvizáció az ő felügyelete mellett, és az emberi testtel kapcsolatos felfedezései nyomán alakult ki. Gyökerei 1972-ig nyúlnak vissza. A harcművészetekből, társasági táncokból, sportokból és gyermekjátékokból merít elemeket, leggyakoribb formája a duett. A kontakt improvizáció alapja a (legalább) két test között létrejövő kapcsolódási pont, felület (hát-hát, váll-váll, fej-fej, láb-láb érintkezése; a lehetőségek száma végtelen, az egyenlő arányú súlyadás, és az ezek alapján kialakuló mozgáspárbeszéd, amely meghatározatlan ideig eltarthat (a résztvevők döntik el). A mozgáskincs a speciális érintkezésből és a felek közti súlymegosztásból fakad, ezért a kontakt improvizáció bárki által művelhető. Paxton a '70-es évek végétől arra összpontosította figyelmét, hogy írjon a kontakt improvizációról, tanítsa, és előadja azt az USA-ban és Európában. Ma már világszerte tanítják olyanok, akik Paxton közeli munkatársai voltak (pl. Nancy Stark Smith), és akik különböző táncosokon, tanárokon, koreográfusokon, kontakt improvizatőrökön keresztül ismerkedtek meg vele (pl. Gál Eszter). Maga a szókapcsolat ’kapcsolaton alapuló rögtönzést' jelent. Két vagy több ember úgy táncol, hogy közben folyamatos kapcsolatban vannak, érintkeznek és figyelnek egymásra. A mozgásfolyamat egésze rögtönzés, azaz nem előre megkoreografált táncot adnak elő. Ez az egyik legnehezebb, de manapság legkedveltebb stílusa a kortársnak, mert annak, aki ilyet táncol nagyon kell figyelnie a másik mozdulataira, abból olyat kihozni, amit aztán a másik fel tud használni. A táncosok kölcsönösen alkalmazkodnak, de közben az egyéniségüket is bele kell hogy rakják, mert ha folyamatosan engednek gyakorlatilag nem jön létre semmi. Tudniuk kell bármilyen irányú impulzus hatására bármilyen irányba elindulni, ha kell, megállni. Profi táncosok testükkel a fizikai törvények kihasználásával képesek a légies, természetes, de erős, dinamikus mozgásra. Bár improvizáció, mégis kis mértékű előre megtervezettséggel jellemezhető, hisz az egyik ember egy mozdulata a másikét fogja inspirálni. Példa: (You-Tube videó) : https://www.youtube.com/watch?v=zQRF2sLK1vY Szlávik Ferenc Szlávik Ferenc (Abrudbánya, 1876 – Székelyudvarhely, 1931. október 21.) erdélyi magyar irodalomtörténész, nyelvész. Életútja, munkássága Középiskoláit a gyulafehérvári Mailáth Főgimnáziumban végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet. Tanított Marosvásárhelyen, Csíksomlyón, Brassóban, Székelyudvarhelyen (itt 1928–30 között a Római Katolikus Főgimnázium igazgatója is). Sorozatban közölte a Magyar Nyelvőrben (1910–15 között) az általa gyűjtött székelyföldi helyneveket, állatneveket, család- és gúnyneveket, tájszókat és szólásokat. A Régi Magyar Könyvtárban sajtó alá rendezte a Csíksomlyói iskoladrámák c. kötetet (Budapest, 1913); szerkesztésében jelentek meg a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium 1923–28 közötti Értesítői. Maisie Richardson-Sellers Maisie Richardson-Sellers (London, 1992. március 2. –) angol színésznő, ismertebb szerepei közé tartozik Amaya Jiwe megformálása a The CW TV-csatorna A holnap legendái (Legends of Tomorrow) című sorozatában. Élete és karrierje Maisie Richardson-Sellers 1992. március 2-án született Londonban. Gyerekként sok időt töltött a színházban, mivel mindkét szülője színész volt. Mialatt az Oxfordi Egyetemen tanult, számos színpadi produkcióban vett részt. Az egyetemen antropológiát és régészetet tanult. Éppen Észak-Afrikában forgatta az Of Kings and Prophets című sorozatot, amikor meghívták A holnap legendái című sorozatba. Elment a meghallgatásra, és utána felhívták, hogy megkapta Amaya Jiwe szerepét: egy interjúban azt nyilatkozta, „Úgy éreztem magam, hogy "Wow, ez hihetetlen!"” A TV-s szerepek ellenére Maisie mindig is azt gondolta, a londoni színház köré fog szerveződni az élete. Első mozifilmes szerepe a Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő című filmben jött el, Korr Sellát alakította; a meghallgatásról ezt nyilatkozta: „Emberek ezreivel együtt voltam a meghallgatáson”. Livóhuta Livóhuta, (szlovákul: Livovská Huta) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 51 szlovák lakosa volt. Fekvése Bártfától 30 km-re délnyugatra a Tapoly partján fekszik. Története 1910-ben 258, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. 2001-ben 54 szlovák lakosa volt. Nevezetességei Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1937 -ben épült. Gordie Howe Gordon "Gordie" Howe (Floral, Saskatchewan, 1928. március 31. – Sylvania, Ohio, 2016. június 10.) kanadai profi jégkorongozó. A National Hockey League történetének egyik legnagyobb jégkorongozója. Pályafutása rendkívül hosszú és sikerekben gazdag volt. A Detroit Red Wings játékosa volt 1946–1971 között és négy Stanley-kupát nyert a csapattal. Mezszáma, a legendás 9-es volt. Gordie-t általában csak Mr. Hockey-nak hívják. Mint egyéni játékos hatszor volt az alapszakasz pontkirálya és szintén hatszor volt az alapszakasz MVP-je. Összesen 23 All-Star Gálán játszott. 1971-ben visszavonult és 1972-ben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába. Ám 1973-ban visszatért, de az akkori frissen alapult ligába a World Hockey Associationbe. Ebben a ligában 1979-ig játszott és ismét visszatért az NHL-be a Hartford Whalersbe egy szezon erejéig végül 52 évesen vonult vissza. C’Mon Now A C'Mon Now című kislemez a svéd származású Leila K második kislemeze a Manic Panic című albumról. A dal nem volt túl sikeres, azonban néhány slágerlistára felkerült. Többek között a finn kislemezlistára, ahol 3. helyezett lett, míg a svéd listán csupán a 21. helyig jutott. A dalhoz Amadin készített remixet. Megjelenések CD Maxi Mega MRCXCD 2791 Motor 576 949-2 C'Mon Now (Radio Mix) - 3:01 C'Mon Now (Extended Mix) - 4:45 C'Mon Now (Amadin Remix) - 5:06 Nyílt Társadalom díj A Nyílt Társadalom díj a Közép-európai Egyetem (CEU) által alapított díj, amelyet a Soros György definiálta nyílt társadalom kialakításában a politikában, a tudományos életben vagy a kultúrában kiemelkedő eredményeket elérő személynek ítélnek oda évente, 1994-től. 2002 óta a díjazottak az Alexander Polzin berlini művész alkotta szobrocskát vehetik át díjként. Ennek 2000-ben, Soros 70. születésnapjára készült, teljes méretű eredetijét 2001 februárjában a CEU Lakó- és Konferenciaközpontjában helyezték el, Giordano Bruno tudós születése 400. évfordulója alkalmából. Díjazottak A díjazottak nem teljes listája: Karl Popper filozófus ( 2004 ). Göncz Árpád magyar író, politikus. Václav Havel cseh író, politikus. Tom Lantos , magyar származású amerikai politikus. Mamphela Ramphele, dél-afrikai orvos, akadémikus, üzletasszony, anti- apartheid aktivista ( 2000 ). Bronisław Geremek történész, politikus, korábbi lengyel külügyminiszter ( 2001 ). Carla Del Ponte svájci jogász, diplomata. Kofi Annan politikus, az ENSZ egykori főtitkára ( 2008 ). Martti Ahtisaari politikus, volt finn köztársasági elnök ( 2009 ). Férfi 50 méteres mellúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A férfi 50 méteres mellúszást a 2011-es úszó-világbajnokságon július 26-án és 27-én rendezték meg. Előbb a selejtezőket és az elődöntőket, másnap a döntőt. San Giovanni Suergiu San Giovanni Suergiu település Olaszországban, Szardínia régióban, Carbonia-Iglesias megyében. Lakosainak száma 6048 fő (2017. január 1.). San Giovanni Suergiu Giba, Sant’Antioco, Tratalias, Portoscuso és Carbonia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Khalid El Ebrahim Khalid El Ebrahim (Kuvaitváros, 1992. augusztus 28. –) kuvaiti labdarúgó, az Al-Qadsia hátvédje. Orrüreg Az orrüreg (cavum nasi) a csontos orrsövénnyel (septum nasi osseum) szimmetrikusan elválasztott, felső részében keskeny, lefelé fokozatosan táguló, nyálkahártyával bélelt üreg az arc közepén, az orr mögött. Az orrüreg jelentékeny méretű, ugyancsak nyálkahártyával bélelt melléküregei (sinus paranasales) nyomulnak be a szomszédos koponyacsontokba. Előrefelé az arckoponya elülső felszínén körte alakú, éles szélű nyílással (apertura piriformis) nyílik, amelyet a porcos vázú orr egészít ki előrefelé. Hátrafelé a csontos orrsövénynek az ekecsont által alkotott hátsó élével kettéválasztva, közel függőleges állású, kettős téglalap alakú nyílásokkal (choanae) megy át a garatba (pharynx). Az emberi orrüregnek csontos váza van. Felső fala a rostacsont rostalemeze, amely lyuggatott, és ezen a lemezen kerülnek a koponyaüregbe a szaglóideg rostjai. Az orrüreg oldalfalát felül a rostasejtek, lejjebb az arcüregek fala alkotja. A kettő között a papírlemez-csontocska határolja a szemgödör felé. A rostasejtektől és a papírlemeztől kifelé a szemgödör, hátrább a látóideg van. Az orrüreget középen a hátul csontos, elöl porcos orrsövény két szimmetrikus orrfélre osztja. Az üreg előrefelé nyitott és a két orrnyíláson át a külvilággal közlekedik, hátrafelé két tág járaton az orrgaratban folytatódik. Az orrüreg oldalfalának felületét a három orrkagyló rendkívül nagyra növeli. Az orrüreget csillószőrös hengerhám borítja. A csillószőrök seprűszerű mozgása az orr és melléküregei nyálkahártyája által termelt napi több mint 1 liter mennyiségű váladékot az orrgaratba hajtják. Ott lefelé csurog és anélkül, hogy tudatosulna, lenyeljük. Az orrkagylók mindkét orrfelet három vízszintes orrjáratra osztják. Az alsó orrjáratba a könnycsatorna nyílik és síráskor a könny az orrba folyik. A középső orrjáratba nyílik az arc- és a homloküreg, a rostasejtek elülső részének kivezető nyílása. A felső orrjáratba az ikcsonti öböl és a hátsó rostasejtek nyílnak. Az orrüreg legfelső területén speciális szaglóhám van. Itt érzékeljük a szaganyagokat és itt szedődnek össze a szaglóideg rostjai, melyek a rostalemezen át az agy homloklebenyébe jutnak. A szaglás csak akkor működhet, ha az orr tiszta, jól szellőzik és a levegő feljut annak legfelső területére. Ezért nem érez szagot a náthás ember. Az orr szűri, felmelegíti és párásítja a levegőt. Az orrkagylók gazdag érellátásúak és könnyen megduzzadnak. Képesek az orrot pillanatok alatt elzárni. Részei Felső fala többszörösen megtört csontfelszín. Elöl az orrcsontoknak megfelelően a fal hátrafelé és felfelé halad, egy darabon a homlokcsont pars nasalisa is alkotja, majd valódi tetejét a rostacsont rostalemeze, a lamina cribrosa képezi. Ennek likacsain keresztül két-két sorban lépnek be az orrüreg felső részéből a szaglóidegszálak (fila olfactoria) a koponyaüregbe. Hátul az ékcsont testéhez érve, ennek vékony csontlemezek által alkotott függőleges fala a rostalemezzel lefelé és előrefelé nyíló derékszögű szögletet zár be; ez az orrüreg recessus sphenoethmoidalis a. Ezután a felső fal vízszintesen folytatódik az ékcsont testének alsó felszínén, ahol a choanáknál véget ér, illetve a garatnak a koponyaalap által alkotott felső falába megy át. Alsó falát a kemény szájpad alkotja. Ez sima, a felső falnál jóval szélesebb csontfelszín, amelyet középen a crista nasalis választ el. Ehhez támaszkodik a csontos orrsövény alsó része. A kemény szájpadot a felső állcsont processus palatinus a és a szájpadcsont vízszintes lemeze képezi kereszt alakú varrattal. A crista nasalis előre- és hátrafelé is egy-egy tövissel ( spina nasalis anterior és spina nasalis posterior ) ugrik ki az apertura piriformis alsó peremén és a choanák között. A csontos orrsövény (septum nasi osseum) az orrüregfelek közös medialis fal át képezi. Két csont alkotja; felül és inkább előrébb a rostacsont lamina perpendicularisa, amely elöl az orrcsontok belső felszínére, hátul az ékcsont testének középvonalára támaszkodik. Hátsó és alsó részét az ekecsont (vomer) képezi, amely hátsó-felső kiszélesedett részével (ala vomeris) az ékcsont teste alsó felszínéhez rögzül, míg alsó széle a csontos szájpad crista nasalis ára támaszkodik. A két csontlemez előrefelé nyílt derékszöget hagy szabadon, amelyet a porcos orrsövény (septum nasi cartilagineum) tölt ki. Nemritkán a két csontlemez nem érintkezik egymással, hanem a porcos orrsövény keskeny nyúlványa nyúlik el egészen az ékcsont testéig. A lateralis fal a legbonyolultabb. A róla elemelkedő orrkagylók (conchae nasales) által nagyobbrészt fedett. Az oldalfal elülső részét teljes magasságban a processus frontalis maxillae belső felszíne alkotja. Közvetlenül emögött felül a rostacsont labyrinthusát beborító medialis vékony csontfal kezdődik, amelyről a felső és a középső orrkagyló ered. Ez a csontfal hátrafelé egészen az ékcsont testéig terjed. A felső orrkagyló (concha nasalis superior) eredési vonala legfelül inkább már a recessus sphenoethmoidalisban van, felfelé domborodó ívben; alatta találjuk a hátsó rostasejtek nyílását. A középső orrkagyló (concha nasalis media) eredési vonala egészen elöl a maxilla homloknyúlványán kezdődik, majd hirtelen felemelkedés után hátrafelé fokozatosan süllyedve éri el a szájpadcsont függőleges lemezének felső részét, ahol szintén egy kis csontlécen tapad. Közepe alatt egy nagyobb rostasejt félgömbszerően kiemelkedő csontfala, a bulla ethmoidalis emelkedik ki a labyrinthus medialis felszínéből. Ez előtt és alatt húzódik felfelé irányuló homorulattal a rostacsont processus uncinatusa. A bulla ethmoidalis és a nyúlvány közötti félhold alakú rés, a hiatus semilunaris marad szabadon. A hiatus semilunaris hátsó része bevezet a sinus maxillarisba. Elülső részében nyílik a sinus frontalisnak a rostacsont-labyrinthuson átvezető kijárata. A rostacsont első része alatt, közvetlenül a maxilla homloknyúlványa mögött a könnycsont hamulus lacrimalisa is részt vesz az orrüreg oldalfalának alkotásában, befelé lezárva a canalis nasolacrimalist . A rostacsont alatt az orrüreg oldalfalát a maxilla testének medialis felszíne alkotja, de ennek nagyobb része a nagy hiatus maxillaris. A hiatus maxillaris jelentős mértékben fedett részben az alsó orrkagyló e nyúlványával, részben a szájpadcsont függőleges lemeze révén. Az alsó orrkagyló tapadási vonala felett azonban a processus uncinatus és az alulról felnyúló alsó orrkagyló nem képes csontosan zárni a sinus maxillarist. Ezt a hézagot csupán nyálkahártya fedi. Előrébb az alsó orrkagyló legmagasabban felnyúló tapadó széle hozzájárul a canalis nasolacriminalis bezárásához, így e csatorna az alsó orrkagyló alatti alsó orrjáratba nyílik. Az oldalfal hátsó részét teljes magasságban a szájpadcsont függőleges nyúlványa, majd a processus pterygoideus medialis lemeze képezi. A függőleges szájpadcsontlemez két felső nyúlványa közti incisura és az ékcsont teste a foramen sphenopalatinumot zárja közre. A frontalis keresztmetszeten látszik, hogy az orrsövény mellett mindkét oldalon keskeny sagittalis rés marad szabadon, ez a közös orrjárat (meatus nasi communis). Az oldalfalról kagylóhéjszerűen benyúló orrkagylók alatt pedig egy-egy orrjárat, felső, középső és alsó (meatus nasi superior, meatus nasi medius és meatus nasiinferior) van. A szemüreg medialis fala és az orrüreg oldalsó fala közé a rostasejteket magában foglaló rostasejt-labyrinthus ékelődik. Vrbnik (Biskupija) Vrbnik falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik. Fekvése Knintől 4 km-re délre, Dalmácia északi-középső részén, a Vrbniki mezőn, a 33-as számú főút mellett fekszik. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik. Területén halad át a Zágrábról Splitre menő vasútvonal is. Története A település neve a „vrba” (fűzfa) főnévből származik, mely fa régóta honos a Vrbniki mezőn. A török 1522-ben szállta meg ezt a területet. A szerbek bevándorlása már a 15. században megkezdődött, de a legnagyobb méreteket 1521 és 1527 között öltötte. A falu a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. A velencei hatóságok az igazgatásuk alá visszakerült területet krajinákra azaz kerületekre osztották. Ezen belül a kisebb igazgatási egységeket a kapitányok irányították. Vrbnik a knini kerületen belül a szomszédos Ljubač-csal és Potkonjéval tartozott közös kapitány irányítása alá. A velencei uralom 1797-ig tartott, de a két másik településsel a közösség továbbra is megmaradt. A három falunak közös temploma (a vrbniki Szent Miklós templom) és iskolája is volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 1115, 1910-ben 1561 lakosa volt. Fejlődésén sokat lendített a spliti vasútvonal 1890-es megépítése. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 447 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1619-ben épült, de Stefan Boca egykori dalmát püspök állítása szerint a templom már 1570-ben is állt. 1675-ben bővítették, mai formáját az 1798-ban történt átépítés során kapta. A templomot régi temető övezi. A Financial Fable Az A Financial Fable Carl Barks író és rajzoló 1951-ben megjelent képregénye Donald kacsa és Dagobert bácsi főszereplésével. Az eredetileg cím nélküli történet a Dell Comics Walt Disney’s Comics and Stories című sorozatának 126. számában jelent meg először, melyben Donald a kemény munka helyett könnyű meggazdagodást kíván mindenki számára. Álma valóra is válik, de annak következményei és hatása egyedül bácsikáját nem érik váratlanul. Barks története két, csak évekkel később publikált közgazdaságtani elmélet működését mutatja igen hiteles formában. A történet megszületése és megjelenése Carl Barks 1950-ben írta és rajzolta meg az A Financial Fable-t, akinek megítélése szerint a történet technikailag igen jól sikerült. „Szinte olyan ritmusa volt, akár egy zeneműnek…” – nyilatkozta Barks, aki később azt is humorosan megjegyezte, hogy a könnyű meggazdagodásról írt története egyszer még egy szibériai gulagba fogja juttatni. A Western Publishing, a Dell Publishing partnercége 1950. szeptember 14-én vette át a tíz oldalas, eredetileg cím nélküli A Financial Fable történetét, mely első alkalommal a Walt Disney’s Comics and Stories című sorozat 126. számában, 1951 márciusában jelent meg. Eredeti megjelenése után a képregényt többször is kiadták, először 1970-ben, a már a Gold Key Comics kiadásában megjelenő Walt Disney’s Comics and Stories 363. számában. A cselekmény Donald és három unokaöccse, Tiki, Niki és Viki multimilliárdos Dagobert bácsikájuk farmján dolgoznak. A három kiskacsával ellentétben, Donald egyáltalán nem élvezi a dolgot, és azon töri a fejét, hogy hogyan tudna munka nélkül meggazdagodni. Mivel nem önző, azt kívánja, hogy bárcsak mindenki milliomos lenne, hogy senkinek ne kelljen dolgoznia. Mikor arra jár a hihetetlen szerencséjéről hírhedt Gúnár Gusztáv, úgy dönt, hogy inkább vele megy horgászni és élvezni a semmittevést, hátha közben neki is kijut valami unokatestvére mázlijából. Dagobert eközben szintén pihenőt tart, és megmártózik a pénzében, amit a farm közelében egy kukoricaraktárba rejtett el. Nem sokkal ezután hirtelen hatalmas forgószél kerekedik, ami kiszippantja az összes pénzt a magtárból. Dagobert a történtek ellenére nem esik kétségbe, tovább folytatja munkáját a veteményesben, mondván nemsokára úgyis visszavándorol hozzá a pénz. Donald eközben kérleli Gusztávot, hogy kívánjon neki egy millió dollárt, hogy soha többé ne kelljen dolgoznia. Gusztáv az unszolásra végül beleegyezik, kitartja kalapját, és azt kívánja, hogy hulljon bele pénz az égből. Donald meglepetésére Gusztáv kalapjába kétmillió dollár hullik, amit el is osztanak egymás közt, mit sem tudva a Dagobert vagyonával történt incidensről. A két kacsa azonnal világkörüli útra akar indulni, Donald azonban előtte még beugrik a farmra, hogy unokaöccseit is magukkal vigye. Tiki, Niki és Viki azonban maradni akarnak, mivel az állatokat valakinek gondoznia kell. Már éppen szólnának Donaldnak, hogy az égből hullott pénz Dagoberté, mikor az megnyugtatja őket, mondván hamarosan úgyis visszahozza neki. Eközben a pénzesőből másoknak is bőségesen jutott. Mikor Donald és Gusztáv megállnak, hogy teletankolják kocsijukat, a benzinkútnál senkit sem találnak. A tulaj ugyanis, hozzájuk hasonlóan, elindult világot látni. Az étteremnél és a buszpályaudvaron ugyanez a helyzet, senki sem dolgozik, hiszen mindenki milliomos lett. Dagobert, Tiki, Niki és Viki eközben továbbra is keményen dolgoznak a farmon, gondozzák a növényeket és az állatokat. Napokkal később Donald, aki ugyan gazdag, de pénzét nem tudja elkölteni, leszegett fejjel indul vissza bácsikájához, hogy visszakönyörögje magát a farmra. Dagobert beleegyezik, de a koszt árát könyörtelenül felszámítja: egy darab tojás egy millió dollár. Mivel a pénzeső óta egyedül Dagobert és unokaöccsei dolgoztak, már csak náluk kapható élelmiszer, így előbb utóbb mindenki hozzájuk tér be, ha nem akar éhezni. Dagobert csillagászati árainak köszönhetően hamarosan vissza is szerzi a vagyonát. Motívumok és közgazdasági modellek Az A Financial Fable Barks első olyan képregénye, melyben Dagobert bácsit a korábbi történetekkel ellentétben pozitívan, a protestáns etikát tükrözően ábrázolja. Ebben a történetben Dagobert már nem kegyetlen kapitalista kizsákmányolóként szerepel. A munkából ugyanúgy kiveszi a részét mint alkalmazottai, akiktől nem követel többet, mint magától. Dagoberttel, három unokaöccsével, és a protestáns szemlélettel ellentétben, melynek felfogása szerint a jelen élvezeteit fel kell áldozni a jövőbeli haszon érdekében, Donald gyűlöli a munkát, és inkább csak lustálkodna. Ennek a két szemléletnek az összeütközése Barks egy későbbi, 1956-ban megjelent művének, a Land Beneath the Groundnak is központi eleme. Dagobert szemléletében, az A Financial Fable-ben a kapitalista rendszerben megszületett amerikai álom sikerhez vezető erényei keverednek egy korábbi és nosztalgikusabb, a birtokát gondozó farmer képével. A történet mondanivalója szerint a gazdagság csak azokat illeti meg jogosan, akik kemény munkával és fegyelemmel kiérdemelték azt. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a pénz önmagában értéktelen, csak „papír és fém”. Dagobert valójában csak azért szereti, mert imád úszni benne. A szereplő az A Financial Fable előtt két hónappal korábban megjelent Billions to Sneeze At történetében merült bele először vagyonába. Míg azonban abban ez kapzsiságának, addig ebben az epizódban mindez Dagobert gyermeki oldalának megnyilvánulása. A képregény szerkezete leginkább egy klasszikus mesére emlékeztet, mely arra figyelmezteti olvasóit, hogy vigyázzanak arra, hogy mit kívánnak, mert az valóra válhat. Mikor Dagobert vagyonát felkapja és szétszórja egy tornádó, Donald leghőbb vágya teljesül, azaz munka és erőfeszítés nélkül hirtelen milliomossá válik, akárcsak összes amerikai honfitársa. Ellentétben az újdonsült milliomosokkal, a hirtelen elszegényedett Dagobert, aki láthatóan előre tudja mi lesz a történtek következménye, tovább folytatja munkáját. Mivel nemsokára az ő farmja lesz az egyetlen hely, ahol termelés folyik, a munkájukat feladó emberek csak hozzá fordulhatnak, ha élelmiszert szeretnének vásárolni, Dagobert pedig az egekig emelheti az árait. Az öreg kacsa így maradéktalanul visszaszerzi elvesztett vagyonát, az álmodozó Donaldnak pedig ismét folytatnia kell alulfizetett munkáját. Barks története közgazdaságtanilag egy igen reális képet vázol fel. Az 1976-ban Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal kitüntetett monetarista Milton Friedman elmélete szerint a piacgazdaság rendszere stabil, és amennyiben egyensúlytalanság lépne fel, a piaci automatizmusok azt a rugalmas árak segítségével helyreállítják. Túlkereslet esetén árszínvonal-növekedés következik be, ami csökkenti a pénz vásárlóértékét. Friedman képletes hasonlata szerint a nagy mértékű defláció, az általános árszínvonal csökkenésének ellenszere helikopterről pénzt dobni a gazdaságba. Az A Financial Fable történetében ehhez hasonló folyamat figyelhető meg. Miután Dagobert pénzét szétszórja a tornádó, az emberek úgy érzik, hogy kevesebbet, vagy egyáltalán nem kell már dolgozniuk. A piacon kínált termékek mennyisége csökken, a irántuk való kereslet növekszik, melynek megfelelően a termelő, Barks története esetében Dagobert, magasabb árat kérhet értük. Barks egy későbbi, 1954-ben megjelent története, a Tralla La szintén hasonló helyzetet dolgoz fel. Az A Financial Fable egy másik gazdasági hipotézis, a John Muth által 1961-ben publikált racionális várakozások elméletét is idézi, mely azt vallja, hogy az emberek gazdasági döntéseik során figyelembe veszik az összes elérhető információt, és ennek alapján folyamatosan módosítják a gazdaságról alkotott nézeteiket és várakozásaikat. Barks történetében Dagobert racionálisan gondolkodik, előre látja mások reakcióit és ennek megfelelően hozza meg döntéseit. Professzorok Batthyány Köre A Professzorok Batthyány Köre (rövidítve: PBK) egy magyar egyesület, amely a konzervatív polgári értékek iránt elkötelezett egyetemi tanárok együttműködésének kereteit kívánja megkönnyíteni, megoldásokat keresve Magyarország aktuális problémáira, hogy ezzel hozzájáruljon az ország felemelkedéséhez. Működése az ország egész területére kiterjed. Nonprofit szervezet, mely bevételeit kizárólag céljainak megvalósítására fordítja. Székhelye 1067 Budapest, Eötvös utca 24. Története 1995. június 3-án alakult meg a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával, baráti együttműködésnek induló szervezetként, amelyben egyetemi tanárok jöttek össze annak érdekében, hogy időnként megfogalmazzák az általuk közösen vallott értékek alapján a magyar társadalom helyzetével kapcsolatos nézeteiket. A PBK 2002-ben vált bejegyzett egyesületté. Küldetése A szervezet küldetésének tekinti azon professzorok összefogását, akik „felajánlják tudásukat, szellemüket, hazai és nemzetközi tekintélyüket a kiútkeresés nehéz feladatához”. A kör alapvetően konzervatív értékek mentén szerveződik, tevékenységével a „polgári értékrendet” magukénak vallók érdekérvényesítését kívánja elősegíteni. Szervezete Legfelsőbb szerve a közgyűlés. A közgyűlés 3 éves időtartamra titkos szavazással választja meg az elnökség 5 tagját. Ez az 5 tag az elnök, az alelnök, a titkár és további két tag. Elnöke Az első elnök Pálinkás József volt, akit a Fidesz kulturális tagozatának elnökévé választották. Utódja 2003-tól Náray-Szabó Gábor . Tagjai Ádám Antal – geofizikus Andó István – állatorvos Apagyi Barnabás – fizikus Bácsy Ernő – orvos, sejtbiológus Bakacsi Gyula – közgazdász Balázsházy Imre – fizikus Balázs Ervin – kertészmérnök Balogh Ádám – orvos Balogh Elemér – jogtörténész Bánfalvi Gáspár – biológus, gyógyszerész Bánhidi László – épületgépész Baradnay Gyula – orvos Barlay Ödön Szabolcs – paptanár, történész Barna B. Péter – fizikus Barna Gábor – néprajzkutató Barnabás Beáta – növénybiológus Barta János – történész Basky Zsuzsanna – aphidológus Bassola Péter – nyelvész Bencze Gyula – fizikus Bérczi István – geológus Bernáth Árpád – irodalomtörténész Bertényi Iván – történész Bíró Tamás Sándor – fizikus Bitskey István – irodalomtörténész Bolberitz Pál – teológus, filozófus Bollobás Ernő – irodalomtörténész Borhidi Attila – biológus, ökológus Bősze Péter – orvos Botos Katalin – közgazdász Csákiné Michéli Erika – agrármérnök Csandáy Miklós – orvos, kardiológus Csejtei Dezső – filozófiatörténész Csernai László Pál – fizikus Csikor Ferenc – fizikus Czigner Jenő – orvos Czitrovszky Aladár – fizikus Czvikovszky Tibor – vegyészmérnök Dézsi István – fizikus Dulácska Endre – építészmérnök Dux László – biokémikus, laborszakfőorvos É. Kiss Katalin – nyelvész Elekes Károly – kutatóbiológus Embey-Isztin Antal – geológus Falkay György – gyógyszerész Faller József – orvos Fazekas András – fogorvos Finta József – építészmérnök Fodor Pál – történész Fogarasi Géza – vegyész Füzesi Kristóf – orvos, gyermeksebész Gallyas Ferenc – fiziko-kémikus Garay Barnabás – matematikus Gáspár Zsolt – építőmérnök, alkalmazott matematikus Gausz János – biológus Gőcze Péter Miklós – nőgyógyász, onkológus Gönczöl Éva – orvos, mikrobiológus Gerschik Gyula – építőmérnök Győry Kálmán – matematikus Gyurkovits Kálmán – orvos Hajdu Lajos – matematikus Hámori József – biológus Hegedűs István – építőmérnök, statikus Hollósi Miklós – vegyész Horkay Irén – bőrgyógyász Horváth István – fizikus, csillagász Hüttl Kálmán – radiológus Imre László – irodalomtörténész Izsák János Kornél – biomatematikus Jani Péter – fizikus Janszky József – fizikus Járai Antal – matematikus Jeney András – orvos Kádár György – fizikus Karádi Zoltán – orvos Keglevich György – vegyészmérnök Kengyel Miklós – jogász Keszei Ernő – vegyész Keszthelyi Lajos – biofizikus Kilár Ferenc – vegyész Király Zoltán – növénypatológus Kiss Ádám – fizikus Kiss István – biológus Kiss János – vegyész Kóczy T. László – informatikus Kollár Lajos – sebész Korányi László – orvos Kovács Gábor – orvos Kovács László – orvos Kovács László – orvos Kovács Péter – jogász Krommer Károly – orvos, onkológus Kurutzné Kovács Márta – építőmérnök Lénárd László – orvos, biológus Liposits Zsolt – orvos Lipták József – gyógyszerész Lovas Rezső – fizikus Martonyi János – jogász Mesterházy Ákos – növénynemesítő Mezei Ferenc – fizikus Mezey Pál – vegyész, matematikus Mező Gábor – vegyész Mindszenty Andrea – geológus Molnár Béla – geológus Monos Emil – orvos, fiziológus Nagy Péter Tibor – matematikus Nagy Sándor – orvos Náray-Szabó Gábor – vegyész Néda Zoltán – fizikus Nemes Attila – érsebész Novák Zoltán – gyermekorvos Nowinszky László – mezőgazdasági mérnök Ormos Pál – biofizikus Ősapay György – vegyész Pál József – irodalomtörténész Pállai Gabriella – fizikus Papp István – növénybiológus Párducz Árpád – biofizikus Párkányi László – vegyészmérnök Perner Ferenc – sebész Péter Ferenc – orvos Pethő Attila – matematikus Pintér Sándor – orvos Prékopa András – matematikus Prugerberg Tamás – jogász Pusztai Rozália – orvos Renner Antal – baleseti sebész Rihmer Zoltán – orvos, pszichiáter Rókusfalvy Pál – pszichológus Rosa István – mérnök, tudománytörténész Rózsa Károly – vegyész Sándor Péter – orvos Sárközy Péter – irodalomtörténész Schneider Gyula – kémikus Schneider Imre – orvos, dermatológus Simig Gyula – vegyészmérnök Sohár Pál – kémikus Solymosi László – történész Sonkodi Sándor – belgyógyász, nefrológus Sótonyi Péter Tamás – állatorvos Stumpf István – alkotmánybíró Szabó Csaba Attila – villamosmérnök Szabó József – állatorvos Szakolczai György – közgazdász Szántai Tamás – matematikus Szarka László – geofizikus Szeidl György – gépészmérnök Szeidl László – matematikus Székely György – orvos Székely Miklós – kutató orvos Szelényi Zoltán – orvos, patofiziológus Szenci Ottó – állatorvos Szendi Zoltán – irodalomtörténész Szendrei Kálmán – gyógyszerész Szentirmai Attila – biológus Szepes László – vegyész Szirányi Tamás – villamosmérnök Szőkefalvy-Nagy Zoltán – fizikus Szollár Lajos – orvos Tardy Pál – kohómérnök Tompa Anna – orvos Török Ferenc – építész Tóth Gábor – vegyész Tóth Gábor – vegyész Tóth József – daganatpatológus Tringer László – ideg-elmeorvos, klinikai pszichológus Tulassay Tivadar – gyermekorvos Tulassay Zsolt – orvos, belgyógyász Vajna Zoltán – gépészmérnök Varga Károly – szociológus Varga Károly – vegyészmérnök, matematikus Vásáry István – turkológus, történész Végvári György – kertészmérnök Vékey Károly – vegyész Verő József – geofizikus, mérnök Vidóczy Tamás – vegyész, fotokémikus Visy Zsolt – régész Vittay Pál – radiológus Vizkelety András – irodalomtörténész Vörös József – közgazdász Záborszky Zoltán – traumatológus Zaránd Pál – orvosfizikus Závodszky Péter – biofizikus Kilépett Solymosi Frigyes – 2016-ban Freund Tamás – neurobiológus Szathmáry Eörs – evolúcióbiológus Dósa Elek Makfalvai Dósa Elek (Marosvásárhely, 1803. március 15. – Pest, 1867. november 19.) jogi doktor, akadémiai jogtanár, a képviselőház alelnöke, az MTA tiszteleti tagja, költő. Élete Dósa Gergely jogtanár fia volt. Hétéves korában, 1810. február 10-én szülővárosában a Református Kollégium első osztályába lépett és 1819. július 3-án a felsőbb tudományokat hallgató ifjak közé került. 1825-ben a pszichológiai osztályban köztanító lett, majd 1827. január 30-án a hazai jogból, törvényszéki gyakorlatból és hazai történelemből vizsgázott. Áprilistól fogva Bárczay Pál pest megyei alispán, később november 11-étől Hubay József ügyvéd mellett gyakornokoskodott. 1828. május 19-én a büntetőjogból, július 14-én a római jogból, 1829. január 28-án az egyházi jogból tett vizsgáiról nyert okleveleket. 1828. szeptember 24-én ügyvédi censurát és 1829. január 9-én, február 20-án és április 24-én, jogi doktori szigorlatokat tett és ezzel Erdélyben az első jogi doktor volt. Pesten harmadfél évet töltött el; közben 1827 szeptemberében és októberében Kövy Sándor jogtanárt hallgatta Sárospatakon. 1830-ban Szentkirályi Mórral Németországba utazott és az ottani egyetemeket látogatta. 1831. január 22-én történt beiktatása és beköszöntése a marosvásárhelyi református jogi akadémián, ahol 1848 májusáig működött. Ezen év izgalmas napjaiban, mint a Széchenyi István elveit valló és követő mérsékelt ellenzéki megtartotta irányát. 1849. február 12-én Csány László kormánybiztos Marosszék kormánybiztosává nevezte ki; ezért az osztrák kormány Marosvásárhelyre internálta s javait zár alá tétette. 1850 szeptemberében a kollégiumi elöljáróság reá ruházta a pedagogarchai hivatalt. 1851. október 15-én a pesti haditörvényszék elé idézték és decemberben hazabocsátották; azonban 1852. május 4-én négy évi várfogságra ítéltek és május 9-én elfogták, mire Szebenbe s onnan Josefstadtba vitték; félévi fogságából császári kegyelem útján november 25-én haza bocsátották. Ezután a kollégium és magánosok jogügyeivel foglalkozott. Sírja a marosvásárhelyi református temetőben van, közel a két Bolyai sírjához. Munkái A makfalvi oskola fölállításáról jelentés. Marosvásárhely, 1833. Erdélyhoni jogtudomány, az alkotmányos Erdélyhonban az 1000-ik év óta törvényszerűen költ s az 1849. évig érvényességgel birt törvények és szokások szerint szerkesztve. Kolozsvár, 1861. Három kötet. (A m. tudom. akadémia 200 arany nagy jutalmában részesült.) ( II. és III. kötet ) Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana. Pest, 1863. (Ism. Sárospataki Füzetek.) Kéziratban A nemtelen jószágot nem bírhat? (1 ív, 4r.), Értekezés a törvénykezési bizonylatokról, melyet Bentham Jeremiás angol jogtudós kézirataiból szerkesztett Dumont István genevai képviselő; francziából magyarosított a 2. kiadás után józsefvárosi fogságában 1852. jún. 23. kezdve. (57 ív, 2r.), A jogbiztonság feltételéről. Pest, 1866. júl. 9., Kivonatok a jogi tudományokból latinul 1827–28. (139 ív, 4r.), Versírási próbagyakorlatok magyarul és latinul 1816–17. Levelei Bod Péterhez 1823–63. 18 db. Levélfogalmazványai, kézirati egyéb művei. Értekezései A három politikai rendszerről, honi tapasztalások szerint (Nemzeti Társalkodó 1832), A szokásról törvényes értelemben (U. ott, 1834. 10–12.), Az erdélyi ref. egyházban az egyházi jegyzők successiója nem abusus (U. ott, 1845. 63. sz. és Mult és Jelen 485. 492. l.) Levele báró Wesselényi Miklóshoz (Tört. Lapok II. 1875, 268. l.) Kapus (hegy) A Kapus a Déli-Hargita egyik legmagasabb hegye, egy egykori rétegvulkán maradványa. A tetőre nem vezet jelzett turistaösvény. Aerobic Disco Az Aerobic Disco című dal Di Fumetti és Sydney Youngblood közös dala, mely fizikai hanghordozón nem jelent meg, és slágerlistás helyezést sem ért el. Megjelenések Digitális letöltés MMR-148e Aerobic Disco (Original Club Mix Deutsch) 6:50 Aerobic Disco (Ultra Flirt Remix) 5:21 Remix – Ultra Flirt Aerobic Disco (Hard Training Mix) 5:29 Aerobic Disco (Original Club Mix English) 6:50 Aerobic Disco (Original Short Mix Deutsch) 3:46 Aerobic Disco (Ultra Flirt Remix Edit) 3:32 Remix – Ultra Flirt Aerobic Disco (Hard Training Edit) 3:32 Aerobic Disco (Original Short Mix English) 3:47 Világhíradó (MTVA) A Világhíradó az MTVA saját gyártású, minden nap jelentkező, élő hírműsora, az M1 napi aktuális csatornán. A műsort a Duna Média munkatársai szerkesztik. A házigazdák felváltva Gyukity István, Meszes Boglárka és Németh Balázs. A műsor grafikájának a vezérszíne a többi híradáshoz hasonlóan lila. Története A Világhíradó először 2015. március 15-én került műsorra, fél 10 után a megújult M1-en. A húsz perces hírműsorban a világ legfontosabb külföldi történéseit foglalják össze. Eleinte naponta kétszer jelentkezett: fél 10-kor és fél 11-kor. Jelenleg a 21:35-kor kezdődik minden este és 21:55-ig tart. Ez a műsor a Ma este című műsorblokk utolsó adása. A Világhíradót követően 22 órakor egy hosszabb, míg 23 órakor és 0:10-kor egy rövidebb híradóval jelentkezik a csatorna. Az élő műsor az éjfél előtti angol, illetve az éjfél utáni orosz nyelvű híradóval fejeződik be. Montgomery megye (Maryland) Montgomery megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Maryland államban található. Megyeszékhelye Rockville, legnagyobb városa Germantown. Lakosainak száma 1 016 677 fő (2013. július 1.). Montgomery megye Frederick, Howard, Prince George's, Loudoun, Fairfax, Washington és Arlington megyékkel határos. Nevének eredete Montgomery megyét Richard Montgomery vezérőrnagyról nevezték el, aki az amerikai függetlenségi háborúban az amerikai sereg egyik parancsnoka volt. Montgomery megyét Washington megyével egyetemben 1776. szeptember 6-án választotta ki Frederick megyéből a marylandi alkotmányozó gyűlés. Két szempontból is jelentős volt a megye megalakításáak körülménye és az elnevezése. Montgomery és a vele együtt létrehozott két megye (Washington és a hátramaradó, kisebb Frederick megye) lettek az elsők, amelyeket választott képviselők hoztak létre Amerikában. Ezenfelül Montgomery és Washington megyék (Washington megye szintén Frederick megye felosztásából született meg) voltak az elsők, amelyeket amerikai, és nem brit személyiségekről neveztek el. Népesség A megye népességének változása: Zeleneč (Kelet-prágai járás) Zeleneč település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Zeleneč Šestajovice, Radonice, Zápy, Čelákovice, Jirny, Lázně Toušeň, Nehvizdy, Svémyslice és Prága településekkel határos. Lakosainak száma 3205 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Legújabb kor A legújabb kor bizonyos történelmi felfogás szerint azt a történelmi korszakot jelöli, amely az újkor után következik. A fogalom a marxista történelemszemlélet alapján honosodott meg elsősorban a volt szocialista országok történettudományában. Kezdetét az 1917-es oroszországi bolsevik forradalomtól („Nagy Októberi Szocialista Forradalom”) számították. A nyugati világ történettanításában nincs legújabb kor, a történelmet az őskor-ókor-középkor-újkor (ezen belül korai újkor és modern kor) felosztásban tárgyalják, ahol az újkor (modern kor) egészen máig tart. Újabban a magyar történelemszemlélet is ezt a felosztást követi. A legújabb korhoz némileg hasonló fogalom az angolszász és német történelemszemléletben elterjedt kortárs történelem (angol: Contemporary history, német: Zeitgeschichte). Ez a korszak a második világháború óta eltelt időszakot öleli fel. A kortárs történelmet a legújabb kor fogalmától eltérően az újkor részének tekintik. A kortárs történelembe csak a legalább két évvel ezelőtt történt eseményeket sorolják, a frissebb események nem a történelem, hanem a politika témakörébe tartoznak. A francia és spanyol nyelvű történettudomány ugyanakkor a francia forradalom kezdetétől máig tartó egész időszakot „kortárs érának” nevezi (francia Époque contemporaine, spanyol: Edad Contemporánea), és azt – a legújabb kor fogalmához hasonlóan – különválasztják az azt megelőző „újkortól” (Époque moderne, Edad Moderna – itt tulajdonképpen „korai újkor” értelemben). Bátaszék Bátaszék (németül: Badeseck) város Tolna megye Szekszárdi járásában. Fekvése Szekszárdtól 18 km-re délre található, az 55-ös és 56-os országutak találkozásánál. Vonattal Bátaszék vasútállomás a MÁV 46-os számú Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonalán, az 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalán és a 154-es számú Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalán érhető el.Korábban a 64-es számú Pécs–Bátaszék-vasútvonal Péccsel is összekötötte, azonban a vasútvonalon a forgalom megszűnt. Környező települések Nyugatra Mórágy, Mőcsény, északnyugatra Bonyhád (22 km), északra Várdomb, Szekszárd (18 km), északkeletre Alsónyék, keletre Pörböly, Baja (20 km), délre Báta, Dunaszekcső, Mohács. Története Bátaszéken a legrégibb időktől kezdve találhatunk írásos-tárgyi emlékeket. A vaskortól már írásos emlékeink vannak az itt élő népcsoportról: a keltákról. Őket később a rómaiak leigázták, s a Provincia része lett. Az ókori Róma bukása után lakói szarmaták, hunok, avarok, frankok, szlávok, majd a magyarok voltak. A honfoglalás után a környék 10 települése ide épített közös templomot, mivel a környék központja volt a ciszterci monostor által. Az ő nevükből ered későbbi neve: Cikádor, azonban a nép továbbra is Széknek nevezte. „Az apátság gazdaságilag is jelentős központtá vált, amit az jelez a legvilágosabban, hogy még a pápa és a IV. lateráni zsinat is foglalkozott a cikádori ciszterciek szőlőfelvásárlásával és borügyleteivel.” forrás: bataszek.hu A virágzásnak a tatárjárás vetett véget. A károkat a ciszterciek és egy gazdag földbirtokos család hozta helyre, azonban régi nagyságát nem tudták visszaállítani. A monostor is haldoklott, végül fel kellett számolni. Később bencések telepedtek a helyükre, akik ismét széki apátsági rangra emelték. 1478-ban Mátyás király egyesítette a bátai apátsággal, innen kezdték a Bátaszék nevet írni. A felemelkedés után ismét porba hullott, a török által. Az oszmánok kiűzése után a Habsburgok uralkodása alatt iparosok, mint bádogosok, bognárok, takácsok és csizmadiák tették meg a mezőváros ipari fejlődését. Leírás a településről a 18. század végén: A község 1918-ban szerb megszállás alá került, az új délszláv állam igényt formált rá, s bár Trianonban Magyarországnak ítélték, a délszláv csapatoktól 33 hónapon át nem ürítették ki, néhány hónapra a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,9%-a magyarnak, 2% cigánynak, 7% németnek, 0,2% románnak mondta magát (17,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,3%, református 7,3%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 14,4% (27,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Nagyboldogasszony római katolikus templom ( neogótikus stílusú, 1902 ) II. Géza monostortemploma helyén álló templom rossz állapota miatt, 1842-ben új templom építését rendelték el. Hofhauser Antal tervei szerint 1899-ben kezdődtek az építkezések, s a felszentelés 1903-ban történt. Tornya a nyolcadik legmagasabb ilyen építmény volt az országban, de 2012-ben kiderült, hogy a torony 36 méteres magasságú sisakja megbillent, ezért a 18 tonnás szerkezetet le kellett bontani; a helyreállítás költségeinek előteremtésére a pécsi egyházmegye jótékonysági koncertek rendezését is vállalta, a helyi plébánia pedig gyűjtést indított. A templom érdekessége, hogy díszítései fafaragások: Jézus születése, feltámadása, Szent István (Vajk) király megkeresztelkedése, s István országának felajánlása a Szűz Máriának. 4 életnagyságú szobra van, Szent Margit, Szent Erzsébet, Szent Imre és Gonzaga Szent Alajos kőbe zárt másai. Kitűnő állapotban lévő igen nagy orgonával büszkélkedhet, amelyet az Angster pécsi cég készített. 2200 sípból áll, a legnagyobbak 10 m magasak, a legkisebbek fél hüvelyk nagyságúak. Össztömege 100 mázsát tesz ki. Egykor 6 harang volt a toronyban, ma már csak 2 van. Nepomuki Szent János -kápolna Építését a 18. század végére teszik, az első említés 1776-ban esik róla. A Báta felé vezető úton, a kőhídnál emelt kápolna. Ez a római katolikus kápolna a késői barokk stílus nyomait őrzi magán. Jellemzői a lizénás díszítései, s szobra a barokk szobrászat értékes alkotása. Állapota az évek során sokat romlott, 1991-ben újították fel falával és szobrával együtt. Ciszterci apátság, az egykori Cikádor A ciszterciták első kolostorát, a magyarországi cisztercita építészet legrégebbi emlékét II. Géza telepítette a Cikádorra. Ugyanebben az évben alapította II. Géza az apátságot is, amelyet a Rend előírásai szerint Szűz Máriának szenteltek. 1421-ben a szentgergelyi bencések Újlaki Imre apát vezetésével elfoglalták az apátságot. Az apátság épülete a mai bátaszéki plébániatemplomtól északra helyezkedett el. A templom háromhajós, keresztházas, egyenes szentélyzáródású épület volt. Később a szentélyt poligonális záródásúvá építették át, bővítették ki. A templom maradványai romkertként megtekinthetők a mai plébániatemplom mellett. 3-400 év körülire becsült molyhos tölgy . A fa 2015-ben megnyerte az Év fája versenyt. Trianon-emlékmű: 2016-ban avatták fel. Ma Bátaszék külterületén találhatóak az egykori Dömörkapu település maradványai, többek között a temető, ahol egy beerdősült területen egy kőkereszt és néhány sírkő látható, amelyeket a legutóbbi felújítás során színesre festettek. A helyszín Véménd irányából közelíthető meg legkönnyebben a sárga háromszög turistajelzésen. Híres emberek Kovács Lajos (színművész) Ludditák együttes Zádor Jenő (Bátaszék, 1894 . május 11. – Los Angeles , 1977. április 5.) zeneszerző, zenetörténész Testvérvárosok Németország : Besigheim Székelyföld : Gyergyóditró Felvidék : Nagysalló II. Ulászló magyar király II. Ulászló - ragadványnevén Dobzse László, lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský - (Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. A Jagelló-házi lengyel király, IV. Kázmér és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia. Egyesek rosszallóan jellemzik az I. Mátyás uralma után következő időszakot, de a kép valójában ennél sokkal árnyaltabb és az utókor sem bánt méltóképpen II. Ulászlóval, hiszen uralma egyértelmű gazdagságban, fejlődésben és békében telt el. Élete Út a cseh koronáig A Lengyelországban is uralkodó litván származású Jagelló-dinasztia tagja, IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet magyar hercegnő elsőszülött fiaként Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet unokája és Zsigmond magyar király és Cillei Borbála dédunokája, II. Lajos apja. Nőági Árpád-házi rokonsága távoli. Dédanyja Cillei Borbála volt, akinek szépanyja Árpád-házi Katalin szerb királyné. Anyja jogán tartott igényt a magyar és a cseh trónra, aki aktívan támogatta mindkét trónigényét. 1469-ben III. Frigyes német-római császár biztatására fellépett Podjebrád György cseh király ellen, de ezt követően tétlenül figyelte Mátyás magyar király és Podjebrád küzdelmét, noha Podjebrád a béke biztosítása érdekében őt jelölte ki utódául. 1471 márciusában a Mátyással történő alkudozások ideje alatt Podjebrád meghalt, és a cseh főnemesek Kuttenbergben május 27-én Ulászlót cseh királlyá választották. Augusztusban a koronázásra is sor került, ám akkor Ulászlónak többek között a Mátyás elleni fegyveres fellépést is meg kellett ígérnie. A fiatal király három évig húzta-halasztotta a hadjáratot, és csak 1474-ben szánta rá magát, hogy Csehországból kiszorítsa Mátyás csapatait. Döntésében bizonyára nagy szerepet játszott apja, IV. Kázmér lengyel király beígért fegyveres segítsége. 1474-ben a közös sereg azonban Boroszlónál súlyos vereséget szenvedett, s Mátyás csapatai Csehországban maradtak. 1477-ben III. Frigyes császár nekiajándékozta a cseh hűbért, s rá két évre, 1479-ben Mátyással is sikerült megkötnie az ún. olmützi békét: megegyeztek, hogy mind a ketten viselhetik a cseh királyi címet. 1487-ben a pápa is elismerte Ulászlót cseh királynak, de az országot Mátyás csapatai miatt nem tudta egyesíteni. Ténylegesen Ulászló Csehországot birtokolta, míg Mátyás Sziléziát és Morvaországot. A magyar trónon Mátyás halála után, 1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia, Corvin János herceg és a Habsburgok helyett. Ennek oka a várható cseh-lengyel szövetség mellett elsősorban Ulászló tartós békére tett ígérete volt. Kortársai szerény képességűnek tartották, amit a rendszeres „ökör” jelző igencsak nyomatékosított. Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy ezt a jelzőt Újlaki Lőrinc herceg aggatta Ulászlóra, akit többek között ezért, Ulászló felségsértéssel vádolt meg, elfoglalta várait, és amikor Újlaki királyi kegyelemért könyörgött, az uralkodó gúnyos üzenetben hánytorgatta fel neki, hogy "még az ökörnek is van szarva". Az utókor ragasztotta rá a „Dobzse” (lengyelül „Jól van!”) gúnynevet is, mivel elterjedt róla, hogy a kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta: dobzse. Ez valójában nem volt így, Ulászló valóban az általa kiválasztott előkelők segítségével kormányzott, de a végső szót mindig ő mondta ki. A trónra lépése után megígérte, hogy elveszi Mátyás király köztudottan meddő özvegyét, Aragóniai Beatrixot, mivel 1490-ben a királyné jövedelmeinek a segítségével tudta megszerezni a trónját. (Beatrixtól csak 1500-ban sikerült elválnia). Ulászló ígéretet tett Mátyás rendelkezéseinek az eltörlésére (Decretum Maius), többek között lemondott az éves hadiadó többszöri beszedéséről; vissza kellett helyeznie a nemeseket az ősi jogaikba, valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a királyi tanácsnak van fenntartva a döntés joga. Ennek ellenére amikor Ulászlónak szüksége volt rá, ígéretével ellentétben, Mátyáshoz hasonlóan, ő is többször kivetette az éves hadiadót. Harc a koronáért Ulászlónak a koronázás előtt vetélytársai akadtak az elhunyt Mátyás fia, Corvin János, saját öccse, János Albert és III. Frigyes fia, a Habsburg-nagyhatalmat megalapozó Miksa német király személyében. Corvin Jánostól és öccsétől, Kinizsi Pál és Báthori István erdélyi vajda csapatai segítségével szabadult meg. A jóval nagyobb fegyveres erővel rendelkező Miksa azonban megoldhatatlan problémát jelentett a már megkoronázott (a koronázási szertartásra 1490. szeptember 18-án Székesfehérvárott került sor, melyet a kiskorú esztergomi érsek helyett Laki Thúz Ostvát zágrábi püspök végzett) Ulászló számára, s az 1491-ben megkötött, megalázó pozsonyi békében kénytelen volt lemondani Mátyás király ausztriai hódításairól, vállalta 100 000 aranyforint kártérítés megfizetését, valamit beleegyezett abba, hogy amennyiben fiú örökös nélkül halna meg, úgy Csehországot és Magyarországot a Habsburgok öröklik. Gyengülő királyi hatalom II. Ulászló Budán rendezte be udvarát, ahol Beatrix, akit a király már a titokban, szándékos formai hibával megkötött házassági ceremónia után elhagyott, nemkívánatos személynek számított. Ulászló az országot a kor európai szokásainak megfelelően, a királyi tanáccsal közösen kormányozta, ám a tanács tagjait az uralkodó jelölte ki. Mátyás korában kezdődött meg, hogy tehetséges, de szegény emberek egészen magas hivatalig tudtak emelkedni. Erre Ulászló idejéből is találhatunk példákat. Bakócz Tamás esztergomi érsek egy kerékgyártó fia volt, s több pénze volt, mint a magának a királynak. Szathmári György egyszerű kassai polgárként kezdte pályafutását, Szalkai László egy mátészalkai varga fia volt. Ulászlónak uralkodása egészében egyensúlyoznia kellett a különböző főúri csoportosulások között. A legnagyobb birtokos Szapolyaiakkal kiegyezett, Corvin Jánossal megbékélt, Újlaki Lőrincet pedig harcban győzte le 1494-95 között. Az utókor szerint II. Ulászló uralkodásának legfőbb jellemvonása a gyenge királyi hatalom volt. A központi kormányzat szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült, pénz híján szélnek eresztették a „fekete sereget”, melynek a Délvidéket pusztító maradékát Kinizsi Pál szétverte. A marxista történetírás szerint általánossá vált a bárók és a köznemesek közötti küzdelem, de rosszabbodott a parasztság és a korábban fejlődésnek indult mezővárosok helyzete a rájuk erőszakolt jobbágyi kilenced miatt (nem véletlen, hogy az 1514-es parasztfelkelés bázisát a mezővárosban élők alkották). A világgazdasági viszonyok alakulása sem kedvezett térségünknek, mivel az Anjouk korában meginduló fejlődés – aminek alapja a magyar arany és a cseh ezüst volt – a földrajzi felfedezések eredményei miatt a 15. század végén megtört, így Közép-Európa elvesztette gazdasági jelentőségét. A köznemesség védekezni próbált a király (valójában annak kapzsi tanácsadói, például Brandenburgi György) törvénytelen intézkedései ellen. Ez az 1504. évi I. törvénycikkben öltött testet, amely cikk kimondja, hogy a királyi parancsnak (különösen adóügyben) törvénytelenül engedelmeskedő alispánt a legközelebbi megyegyűlésen le kell váltani, és ha nem váltanák le, az egész megye nemessége megszűnik nemesnek lenni és birtokát veszti. Dózsa-féle parasztfelkelés A fokozódó problémákat – melyeknek oka a politikai, társadalmi és gazdasági rendszer működési zavara volt – jelezte az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés is, melyet a marxista és a nemzeti történelmi emlékezet jellemzően pozitív eredményként tartott számon. A magyar nép életerejét adó paraszti-falusi-mezővárosi társadalom feletti zsarnokoskodás káros voltát és veszélyességét, valamint a megmerevedő társadalmi rend felfrissülésének kísérletét látták benne. A parasztfelkelés vezetői nem „klasszikus” értelemben vett jobbágyok voltak, hanem fegyverforgatók és papok. Az említetteken kívül részt vettek félszabad, félkatonai elemek is. A felkelésnek két célja volt: a szolgáltatás normalizálása (azaz nem a hivatalos rend elleni harc), illetve a vallási reformmozgalom kiteljesedése. A parasztfelkelést Szapolyai János erdélyi vajda verte le, ám annak társadalmi és gazdasági hatása évszázadokra visszavetette Magyarországot, hiszen az addig többé-kevésbé nyugati típusú fejlődés az 1514. októberi országgyűlés által hozott törvények és a Hármaskönyv joggyakorlata miatt nemcsak hogy megtorpant, hanem visszafejlődött, s ezek a viszonyok konzerválódtak. Ezt azonban azonban manapság a középkorászok vitatják. Habsburg-Jagelló szövetség 1492 júniusában meghalt Ulászló apja, IV. Kázmér lengyel király. Jog szerinti örököse Ulászló lett volna, ám ő öccse, János Albert javára lemondott a lengyel trónról, és ezzel a Jagelló-dinasztia cseh-magyar és lengyel ágra szakadt. A két testvér eleinte szövetséges volt, mely szövetség a Habsburgok ellen irányult. Idővel azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a két ország közös érdekeinél – elsősorban a török fenyegetés miatt – erősebb a Habsburgokkal való megegyezés érdeke. 1506-ban megújították az 1491-es szerződést, amit kiegészítettek azzal, hogy az időközben újra megnősült (1502-ben feleségül vette Foix-i Annát, Candale grófnőjét, XII. Lajos francia király rokonát) Ulászló leánya, Anna férjhez megy Miksa német-római császár egyik unokájához, míg a király születendő fia (a későbbi II. Lajos) majdan egy Habsburg főhercegnőt kap feleségül. A Habsburg–Jagelló házassági szerződést 1515-ben Bécsben megújították, s meglétét a térségben erősödő Habsburg-befolyás eredményeként lehet értékelni, hiszen Zsigmond lengyel király – aki szintén Ulászló öccse volt – is elismerte a Habsburgok jogait, cserébe Miksa többé nem támogatta ellenségeit, a Német Lovagrendet és a Moszkvai Nagyfejedelemséget. A magyar rendek viszont nem akartak Habsburgot a magyar trónon, s a maguk jogának tartották a szabad királyválasztást (1498-as, 1505-ös törvény). 1505-ben még azt is kinyilvánították, hogy Ulászló fiának halála után nemzeti királyt választanak. A királynak 1506. július 1-jén született meg örököse, a későbbi II. Lajos, azonban a gyermekáldás örömét beárnyékolta, hogy Anna királyné néhány héttel később, a szülést követő gyermekágyi lázban meghalt. Ulászlót olyannyira megviselte felesége halála, hogy letargikus állapotba került (valószínűleg agyvérzést kapott számos történész véleménye szerint), melyben élete végéig szenvedett. 1504-ben szélütés érte, így még kevésbé volt képes beleszólni az ország kormányozásába. Helyette Szapolyai János, Bakócz Tamás esztergomi érsek, Perényi Imre nádor és Szathmári György kancellár kormányzott. Török kérdés Ulászló uralkodása idején a központi kormányzat rohamos gyengülése ellenére nem érte komolyabb erejű támadás az országot, mivel a törökök figyelmét Perzsia és a Földközi-tenger partvidéke kötötte le. A Mátyás idejében, 1483-ban kötött békét rendszeresen megújították (1495, 1498, 1503, 1511). Halála II. Ulászló 60. születésnapja után két héttel, 1516. március 13-án halt meg Budán. Temetésére hat nappal később, március 19-én került sor Székesfehérvárott. Fiát, az ekkor tízéves Lajos herceget még 1508-ban magyar, 1509-ben cseh királlyá koronáztatta, hogy biztosítsa számára mindkét ország koronáját. Halálos ágyán, 1516. március 12-én a maga elé hívatott országnagyok jelenlétében Bakócz Tamás esztergomi érseket, Bornemissza János budai várnagyot és Hohenzollern György brandenburgi őrgrófot (Ulászló első feleségének, Brandenburgi Borbálának az unokaöccsét) nevezte ki kiskorú fia gyámjaivá. Házasságai Ulászló háromszor nősült, azonban csak a harmadik házasságát tekinthetjük ténylegesen létrejött, törvényes, formai hibáktól mentes házasságkötésnek. Első házassága Ulászló mint cseh király a glogaui örökség révén figyelt fel 1476-ban a Piast-házból származó IX. Henrik glogaui herceg fiatal özvegyére, a 12 éves Brandenburgi Borbálára, és 1476. augusztus 20-án az Odera menti Frankfurtban házassági szerződést kötöttek. Glogaut azonban Brandenburg kebelezte be, így Ulászló egyre csak halogatta a tényleges házasságkötést. Miután Borbála nem tudta érvényesíteni jogait Glogauban, Ulászló egyre jobban kihátrált az egybekelés elől, újabb, előnyösebb házasságot azonban nem tudott kötni, mert házassága nem vesztette el teljesen érvényét. I. Mátyás magyar király halála után Ulászló a magyar korona elnyerése érdekében kénytelen volt színlegesen házasságot kötni Mátyás özvegyével, Aragóniai Beatrixszal, miközben Borbála még a jogait követelte. Hosszas huzavona után, 1500. április 7-én végül VI. Sándor pápa felbontotta házasságukat. Második házassága Ulászló a magyar királlyá koronázás feltételeként arra kötelezte magát, hogy feleségül veszi Mátyás özvegyét, Aragóniai Beatrixot. Bakócz Tamás 1490. szeptember 4-én titokban összeeskette őket Esztergomban, azonban a szertartás szövegében szándékosan formahibát ejtett, ennélfogva a királynak e házassága is érvénytelen volt. A házasság pápai felbontására 1500. április 3-án került csak sor. Harmadik házassága 1502-ben Ulászló harmadszor is megnősült: XII. Lajos francia király rokonával, Candale-i Annával kötött házasságot. Ő volt az egyetlen cseh királyné, aki Csehországban sohasem járt. Korai halála megakadályozta ebben, így gyermekei nem is születhettek Prágában. Egy leány- és egy fiúgyermeket szült a királynak: 1503-ban Anna hercegnőt (†1547), a későbbi I. Ferdinánd magyar király feleségét, majd 1506-ban Lajos herceget (†1526), a trónörököst. Második gyermeke születése után néhány héttel, gyermekágyi lázban halt meg. Ulászlót olyannyira lesújtotta szeretett feleségének halála, hogy apátiába süllyedt, melyben élete végéig szenvedett. Vitatott megítélése A mai történészek egy része nem látja olyan negatívan II. Ulászló szerepét. Sőt van, aki úgy véli, hogy Dobzse László politikáját nemcsak hogy béke és igazságosság jellemezte, hanem a gazdasági és kulturális élet is fejlődött a korban. Hahner Péter történész szerint semmi okunk, hogy II. Ulászló korát a romlás és hanyatlás időszakának tekintsük. Neumann Tibor történész szerint az Ulászlóról a közvéleményben élő kép karikaturisztikus jellegű és távol áll a valóságtól. A pénzügyi problémák, a királyi hatalom megosztása a királyi tanáccsal valójában a késő középkori európai államok általános működésének velejárói voltak. Emléke A néphagyomány Ulászló nevéhez kapcsolja a „lacikonyha” elnevezést, pedig jóval régebbi hagyománya van. Az elszegényedett udvar viszonyait illusztrálná az a legenda, miszerint a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A valóság ezzel szemben egészen más, hiszen Ulászló udvartartása mindvégig gazdag és fényes volt, soha nem szorult rá semmilyen külső segítségre, mivel az uralkodó bevételei lehetővé tették a fényűző királyi udvar fenntartását. Megjegyzések Sok életrajzi adatközlőben tévesen mégis Prága szerepel gyermekei születési helyéül. Nyíracsád Nyíracsád község Hajdú-Bihar megyében, a Nyíradonyi járásban. Fekvése A település megközelíthető közúton: a 4-es főúton Debrecenig, onnan keleti irányban a 48-as úton Vámospércsig, ahonnan 10 kilométerre fekszik. Története A régészeti leletek bizonyítják, hogy e tájon az avarok és a magyar honfoglalók is megtelepedtek. A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség, s az ő kezükön volt a 15. században is. A 17. században Vécsey-birtok, később a gróf Bethlen és a Nemes családok tulajdona, közvetlenül a jobbágyfelszabadítás előtt pedig több köznemesi família birtokolja. A 17- és 18. században jelentős ortodox népesség települt a faluba, Bihar vármegye és Szabolcs vármegye 1827-ben egyezett meg az eddig az előbbihez tartozó Acsád község és Érmihályfalva külterületnek cseréjéről. Acsád ettől az évtől szabolcsi község.[forrás?] Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Vécsey-kúria A település egyházi építészeti emlékeiről híres, ezek közül kiemelkedik az egyhajós, zömök támfalakkal megerősített műemlék református templom, amely kora gótikus stílusban épült a 13-14. században. A 12-13. században betelepült ortodox népesség saját templomot is épített. A templom építésekor készült ikonosztázion majdnem teljesen eredeti állapotban maradt fenn, így a 18. század végéről, a 19. század elejéről származik. Drégely Ferenc Drégely Ferenc, családi nevén Jäger (Temesvár, 1907. január 21. – Temesvár, 1957. január 11.) magyar jogász, újságíró, író. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában a piarista gimnáziumban végezte, 1930-ban fejezte be jogi tanulmányait Bukarestben. Ügyvédi pályára lépett; 1948-ban a temesvári Szabad Szó szerkesztője, majd az Írószövetség helyi titkára haláláig. Első írását 1948-ban az Utunk közölte. Agitatív, a társadalom változásait külsőségeiben bemutató "termelési elbeszélései" a napisajtóban, a Dolgozó Nő, Irodalmi Almanach, Ifjúmunkás, Bánsági Írás hasábjain a kor sematikus írói módszerét képviselték. A temesvári Állami Magyar Színház Móka, mosoly, muzsika c. vidám műsorának társszerzője volt. Kötete: A torlasz (négy elbeszélés, Kolozsvár, 1950). Sárosy Andor Sárosy Andor, névváltozat: Sárossy, született: Staufer András Ágoston (Budapest, 1885. december 16. – Budapest, 1967. november 30.) operaénekes (bariton), színész. Életútja Staufer Pál Tamás és Strodl Terézia fiaként született. Rákosi Szidi-féle színiiskola növendéke volt. 1905-ben lett színész, Pozsonyban, Andorffy Péternél. Sokáig volt a Király Színház tagja, ahol szép hangjával és férfias alakjával tűnt ki. Részt vett az első világháborúban, hosszú ideig volt orosz hadifogságban, ahol a hadifogolyszínházak erőssége volt. Hazatérése után sűrűn szerepelt a főváros operaelőadásaiban, nagy sikere volt a Városi Színházban (a Bajazzó Toniójával) és a Magyar Királyi Operában főleg Escamillo, Lescaut és Valentin (Faust) szerepében. Jeles alakítóképességével a kabaré-színpadoknak is erőssége tudott lenni és az 1920-as években koncert-fellépésein kívül állandóan szerepelt a Teréz-körúti színpad előadásain, ahol sok jóízű humoros szereppel is kedvence lett a közönségnek. 1922. július 15-én Budapesten feleségül vette Jónás Annát. Népszerű burleszk-figurája volt a magyar filmeknek. A második világháborút követően szegénységben és mellőzöttségben élt. Fontosabb színházi szerepei Tonio (Leoncavallo: Bajazzók) Escamillo (Bizet: Carmen) Lescaut (Puccini: Manon Lescaut) Filmszerepei Csak nővel ne! (1924) A cigány (1925) - Gyuri A szép Pongráczné krinolinja (1930) A kék bálvány (1931) - Big Tom, sheriff Hyppolit, a lakáj (1931, magyar-német) - Bruchmesiter, Schneider barátja Csókolj meg, édes! - A regiment szégyene (1932) - baka Mindent a nőért! (1933-34) Ida regénye (1934) - Bónyi, hentes Elnökkisasszony (1935) - Gonda Károly igazgató Café Moszkva (1935) - rab Nászút féláron (1936) - utas a vonaton A 111-es (1937) - hipnotizált vendég az Éden mulatóban Úrilány szobát keres (1937) - írnok Maga lesz a férjem (1937) - főápoló az elmeorvosi rendelőben Te csak pipálj, Ladányi! (1938) - nászutas férj Semmelweis (1939) - vendég a kocsmában Dankó Pista (1940) - mulató úr a Hungáriában Sok hűhó Emmiért (1940) - vidéki hentes Egy csók és más semmi (1940) - Vrabec, festő és mázoló Vissza az úton (1940) - verekedő férfi a kocsmában Cserebere (1940) - Vas úr, kefekötő gyári igazgató Hétszilvafa (1940) - Varga, vendéglős Gyurkovics fiúk (1940-41) - részeg vendég Balkezes angyal (1940-41) - "peches" úr Leányvásár (1941) - "panamagyanús" úr Ne kérdezd, ki voltam (1941) - Bagyula János, szakács A beszélő köntös (1941) a kópián nem látszik A cigány (1941) - Sándor sógor Lelki klinika (1941) - kocsmáros Életre ítéltek! (1941) - Szép Karcsi, rab Miért? (1941) - szakállas úr Behajtani tilos! (1941-42) - kocsimosó Éjfélre kiderül (1942) - verekedő férj Heten, mint a gonoszok (1942) - tüsszentő férfi a vidámparkban Estélyi ruha kötelező (1942) - Jean, rab A 28-as (1943) - egy úr a színházban Kerek Ferkó (1943) - vendég a kocsmában Muki (1943) Futótűz (1943) - füttyművész Zenélő malom (1943) - vasutas Viharbrigád (1943) - Hosszú András, katona Egy gép nem tért vissza (1943-44) - szakács Éjféli keringő (1944) - Pali bácsi, vendéglős Vihar után (1944) - hordár Szerelemcsütörtök (1959) 4-aminobifenil A 4-aminobifenil az aromás aminok közé tartozó szerves vegyület, a bifenil amin származéka. Az azoszínezékek gyártásában használják. Ismert emberi karcinogén, ezért már nagyrészt más, kevésbé mérgező vegyületeket használnak helyette. A benizidinre hasonlít. Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor főherceg Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor (ismert még mint Ausztriai Lajos Viktor főherceg, teljes nevén Lajos Viktor József Antal, németül: Ludwig Viktor von Österreich; Bécs, 1842. július 30. – Kleßheim, 1919. január 18.), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, Ferenc Károly és Zsófia Friderika főhercegné legifjabb gyermekeke, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király legifjabb öccse. A császári udvarnak nem tetsző viselkedése és homoszexuális mivolta miatt a „Luziwuzi” (magyarul: Lali Mucus) gúnynévvel illetik. Élete Származása, testvérei, ifjúkora Lajos Viktor főherceg 1842. május 15-én született Bécs közelében, a schönbrunni császári palotában. Édesapja Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, II. Ferenc (1768–1835) német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1804 után I. Ferenc néven osztrák császárnak) és a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek (1772–1807) második fia. Édesanyja a Wittelsbach-házból való Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő (1805–1872) volt, I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőnek (1776–1841) leánya. Lajos Viktor főherceg a család negyedik gyermekeként született. Felnőtt kort megérő testvérei: Ferenc József főherceg (1830–1916), a későbbi I. Ferenc József osztrák császár és magyar király . Ferdinánd Miksa főherceg (1832–1867), a későbbi I. Miksa mexikói császár . Károly Lajos főherceg (1833–1896), Ferenc Ferdinándnak , a későbbi trónörökösnek apja. Lajos Viktor későn jött gyermek volt, 12 évvel volt fiatalabb Ferenc Józsefnél. Ő lett a család fekete báránya. Egzaltált természetű, túlérzékeny, összeférhetetlen természetű fiatalember volt. Sem katonai, sem politikai képességeket nem mutatott, csak a művészetek iránt érdeklődött. Császári főherceghez méltatlan, botrányos élete, homoszexuális hajlamai miatt később kitagadták az uralkodócsaládból. Az 1848-as második bécsi forradalom idején a császári családdal együtt menekült Bécsből Innsbruckba, majd Olmützbe. Az akkor 6 éves gyerekről feljegyezték, hogy amikor halálra ítélt forradalmárokat látott, császári bátyját (sikertelenül) arra kérte, hogy bocsássa őket szabadon. Később végigjárta a Habsburg császári ház férfi tagjai számára hagyományosan előírt katonai pályát. Gyalogsági tábornokká (General der Infanterie) nevezték ki, ez a rang az altábornagy és a tábornagy közé esett. Kinevezték a 65. (magyarországi) ezred tulajdonosává. A nevét viselő ezred, a VII. hadtest hadrendjében becsülettel helytállt az 1859-es itáliai hadjáratban, természetesen a 17 éves főherceg részvétele nélkül. 1863-ban, amikor bátyja, Ferdinánd Miksa főherceg, III. Napóleon francia császár biztatására és támogatásával Mexikó császára lett, Lajos Viktor főhercegnek felajánlották, hogy legyen gyermektelen bátyjának örököse a mexikói császári trónon. Ehhez feleségül kellett volna vennie Brazília császárának leányát. Ő azonban határozottan visszautasította ezt a tervet. Teljesen hidegen hagyták a császári ház politikai tervei és spekulációi. Ehelyett javarészt műgyűjteményeivel, és paloták építésével foglalkozott. 21 éves korában, 1863-ban határozta el, hogy egy reprezentatív palotát építtet magának Bécs belvárosában. A tervezéssel és az építéssel Heinrich von Ferstel osztrák műépítészt (a bécsi Votivkirche építőjét) bízta meg, aki 1869-re olasz reneszánsz stílusban felépítette a palotát a Schubertring és a Schwarzenberg-tér (Schwarzenbergplatz) sarkán. A fényűzően díszített palotában a főherceg jelentős értékű műgyűjteményt halmozott fel, részben apja, Ferenc Károly főherceg műkincseiből, részben saját beszerzéseiből. A bécsi palotában nagy társasági eseményeket és zajos ünnepélyeket rendezett. Később egyre ritkábban tartózkodott Bécsben, és 1910-ben átadta a palotát a Hadtudományi Kaszinóegyletnek (Militärwissenschaftliches Casinoverein), amelynek a mai napig itt a székhelye, „Neustädter Offiziersverein” név alatt. A palota színpadát a bécsi Burgtheater is rendszeresen használja (Burgtheater im Kasino). Botrányos magánélete [elfogult] Lajos Viktor gátlástalan szabadszájúsága, botrányos viselkedése és eleinte titkolni próbált homoszexuális kicsapongásai egyre nagyobb gondot okoztak a szigorúan katolikus és konzervatív császári családnak. Szokásai nagy megütközést keltettek az udvari társaságban, ennek nyomán a „Luziwuzi” (ejtsd „Lucivuci”, magyarul kb. „Lali Mucus”) gúnynevet ragasztották rá. Baráti köre is így hívta. Sógornője, Erzsébet császárné leplezetlenül hangot adott Lajos Viktor iránt érzett megvetésének. Elmebetegnek tartotta sógorát (ezzel a vélekedéssel nem állt egyedül a családban), és azzal is megvádolta, hogy szándékosan gerjeszt nyugtalanságot és veszekedést az uralkodó családon belül. Ferenc József azonban nem engedte, hogy testvéröccsét elmebetegként kezelésnek vessék alá. Amikor kitudódott, hogy a magas rangú tábornokként férfi alárendeltjeit szexuálisan zaklatja, és fiatal tiszttársait igyekszik elcsábítani, de közemberekkel, kocsisokkal és szolgákkal is viszonyt létesít, kétségbeesett szülei és testvérei igyekeztek elejét venni legalább a nyilvános botránynak. Feljegyezték, hogy egyszer maga Ferenc József is gúnyos megjegyzésre ragadtatta magát az öccsére panaszkodók jelenlétében: „Adjatok mellé egy balerinát segédtisztnek, annak nem lesz semmi baja”. Lajos Viktort gyakran küldték el Capriba, igen hosszú üdülésekre, ezzel próbálták távol tartani a bécsi homoszexuális miliőtől. A cenzúra biztosította, hogy a császár öccsének külföldi afférjairól az osztrák újságolvasók ne szerezhessenek tudomást. A főherceg szeretett nyilvánosan női ruhákban megjelenni, az ebből származó botrányos eseteket – a szigorú sajtócenzúra ellenére – egyre kevésbé lehetett leplezni. Amikor azonban a bécsi Weihburggassén lévő Zentralbad közfürdőben (ma Kaiserbründl néven a homoszexuálisok szaunája) nyilvánosan és félreérthetetlenül közeledett más férfiakhoz, az esetet nem lehetett többé eltussolni. „Luziwuzi” főhercegi rangjához méltatlan viselkedése súlyosan károsította az uralkodóház tekintélyét. Császári bátyjának, Ferenc Józsefnek határozott utasítására Lajos Viktornak el kellett hagynia Bécset, és végleg Salzburgba kellett távoznia. Ugyanide volt már „száműzve” nagyapjuknak, Ferenc császárnak özvegye is, Karolina Auguszta volt császárné, akinek jelenléte az uralkodó család tagjai, mindenekelőtt a domináns Zsófia főhercegné számára nem volt kívánatos. „Salzburg jótevője” Öccse hivatalos lakóhelyéül Ferenc József a Salzburg közelében fekvő klessheimi kastélyt (Schloss Klessheim) jelölte ki, amelyet 1866-ban neki is ajándékozott. Lajos Viktor a klessheimi kastélyt saját ízlése szerint átépítette, kibővítette, és itt élt halálig. Újabb építkezésekbe is fogott: Mivel az óriási méretű barokk kastélyt télen nem lehetett fűteni, emiatt a főhercegnek telente nagyanyjához, Karolina Auguszta özvegy császárnéhoz kellett beköltöznie, a salzburgi volt hercegérseki palotába (Salzburger Residenz). E tarthatatlan állapot megszüntetésére 1879-ben Heinrich von Ferstel a klessheimi kastély parkjában megépíttette a Kavaliershaus nevű kisebb palotát, a főherceg téli szállásául. A klessheimi kastély parkjában álló, Johann Bernhard Fischer von Erlach által tervezett másik palotácskát a főherceg elnevezte „Hoyos-Schlössl”-nek, saját adjutánsáról, akinek ott volt a szállása. Nagyvonalúan támogatta Salzburg város művészeti iskoláit. Sok pénzt adott jószolgálati célokra, jelentős adományokkal támogatta a képzőművészeti kiállításokat. A salzburgi Művészegylet (Salzburger Kunstverein) mecénása volt. Amilyen népszerűtlen volt Bécsben, olyan közkedvelt személlyé vált itt, Salzburgban, távol az udvari intrikáktól. 1899-ben Salzburgot súlyos árvízkatasztrófa sújtotta, házak dőltek romba, sok lakos vált földönfutóvá. A főherceg megnyitotta kastélyát és parkját a nélkülözők befogadására, és nagy összegeket adományozott a város újjáépítésére, a károsultak megsegítésére. A szociális felelősséget érző, nagyvonalú arisztokrata példaképévé vált. A városi tanács, köszönete és hálája jeléül, már 1873-ban a polgárváros legszebb terét, az Ópiacot (Alter Markt) Lajos Viktor térre (Ludwig-Viktor-Platz) keresztelték át. A tér nevét még a Monarchia széthullása után is megtartották, egészen 1927-ig. 1901-ben, amikor a város ünnepélyesen megemlékezett a főherceg első idelátogatásának 40. évfordulójáról, az újonnan épített Leheni hídnak (Lehener Brücke) Lajos Viktor főherceg nevét adták. 1895-ben a császár enyhített a szigorú száműzetésen, és időnként megengedte öccsének, hogy részt vehessen a közéletben. 1895-ben Lajos Viktor főherceg résztvehetett II. Miklós orosz cár koronázási ünnepségein Szentpétervárott (kíséretéhez tartozott többek között Lónyay Elemér magyar herceg, császári kamarás és diplomata is). 1896-ban a császár kinevezte Lajos Viktort, elhunyt fivérüknek, Károly Lajosnak helyére az Osztrák Vöröskereszt felügyelőbizottságának élére (védnökhelyettes). Utolsó évei Élete utolsó éveiben szellemi zavarodottságának jelei megsokasodtak, az elmebaj elhatalmasodott rajta. Visszavonultan élt szeretett klessheimi kastélyában, itt hunyt el 1919. január 18-án, 76 éves korában. Klessheim mellett, a siezenheimi temetőben nyugszik. Síremlékére nem vésték rá a nevét, csak egy önigazolást kereső, német nyelvű versikét: () Hevenyészett magyar fordításban: „Császáromnak (Ferenc Józsefnek) köszönetemet! / Istennek lelkemet – megbánással és bánattal, / A kemény földnek porhüvelyemet. / Üdv és köszönet barátaimnak, / azért, amit egykor az életben nekem jelentettek, / és megbocsátok azoknak, kik vaksi szemmel / ellenségeim voltak, mit nem érdemeltem.” A klessheimi kastélyt az örökösök 1921-ben eladták az osztrák államnak. Ausztria német megszállása (1938) után Adolf Hitler birodalmi vezér és kancellár használta hivatalos fogadások és tárgyalások céljára, amikor a közeli Obersalzbergen álló magánházában, a Berghofban (a „Sasfészekben”) tartózkodott. Itt, Klessheimben fogadta több alkalommal Horthy Miklós kormányzót is, utoljára az 1944. március 19-ét, Magyarország német megszállását közvetlenül megelőző napokban, amikor gyakorlatilag elvágta őt a külvilágtól, hogy ne tehessen ellenlépéseket. A kastélyban ma egy kaszinó és állami tanintézetek működnek. Szászfenes Szászfenes (románul Florești, korábban Feneș) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Kolozsvártól 7 km-re nyugatra fekszik. Története 1297-ben Zaazfenes néven említik először. 1336. évi oklevél szerint – a kolozsmonostori apát alá tartozik, majd az erdélyi püspök birtoka. A falu délnyugati részén a Várhegy tetején láthatók a kalotaszegi várak egyikének, a szászfenesi leányvár (Fenesvár) alapfalainak maradványai. A várat a tatárjárás után építtette Péter erdélyi püspök, 1312-től említik. Valószínűleg az 1437-es parasztfelkelés során pusztult el. Szászfenesnél kapott halálos sebet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1660. május 22-én a török fősereggel vívott csatában. A központban, a 20 hektáros parkban fekvő klasszicista Mikes kastélyt 1945-ben lerombolták. A középkori római katolikus lakosság a reformáció kezdetén a régi vallás és az új vallások között ingadozott. 1556-ban Alesius (Madarász) Dénes lutheránus lelkipásztor volt a fenesi pap, egyben a gyalui dékánság esperese. De a katolikus folytonosság nem szakadt meg, mert 1655-ben a falunak Tamásy Gergely személyében római katolikus plébánosa volt. 1910-ben 2600 lakosából 1512 román és 929 magyar volt (887 fő római katolikus). A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Gyalui járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 6088 lakosából 3439 román, 2020 magyar, 626 cigány és 2 német volt. Látnivalók 14. századi római katolikus temploma gótikus eredetű. Képgaléria Képgaléria Szászfenesről a www.erdely-szep.hu honlapon Híres emberek Itt született 1846 . január 7-én Jékey Aladár költő, műfordító. Itt született 1934 . október 31-én Turós László grafikus és festő. Faragó Rezső Faragó Rezső (Nagylak, 1887. október 23.– Buenos Aires, 1953. október 26.) magyar újságíró. Életútja A hírlapírók ösztöndíjával beutazta Európát, s Hétországon keresztül c. kötetében (Nagyszalonta, 1913) számolt be élményeiről. Már 21 évesen újságot szerkesztett Szabadkán. Majd bevonult katonának az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, s harcolt az első világháborúban. 1919 után a nagyváradi lapok népszerű riportere. 1924-ben a Szalontai Lapok, 1925-ben a Graphic-Union c. háromnyelvű nyomdaipari szaklap felelős szerkesztője Nagyváradon, majd a Reggeli Újság szerkesztője (1928-29). Az 1920-as évek végén kivándorolt Dél-Amerikába. Ott újságot alapított a kint élő magyaroknak, Délamerikai Magyarság címen. Első száma 1929. június 29-én jelent meg. Az újságot húsz éven át, 1949 áprilisáig szerkesztette. Haladó hagyományt teremtett, ma is él az általa alapított újság Argentínában Délamerikai Magyar Hírlap címen. A trianoni békediktátumot soha nem helyeselte, e miatt börtönt is kapott az akkor még demokratikus Romániában, később argentínai újságját nem engedték be Jugoszláviába, Romániába és Csehszlovákiába. Ezzel kapcsolatos emlékeit Székely szenvedők c. könyvében örökítette meg. Egész életében demokratikus gondolkodású ember volt, az általa szerkesztett lapok függetlenségére, pártatlanságára igen odafigyelt. Isauro Martínez Színház Az Isauro Martínez Színház (spanyolul: Teatro Isauro Martínez) a mexikói Torreón egyik színháza. Nem csak a város, hanem az egész északi országrész egyik legjelentősebb kulturális intézménye. Története Az intézményt Isauro Martínez vállalkozó alapította, az 1930. március 7-én megnyílt épület színház és mozi is volt egyben. 1945-ben William Jenkinsé lett, ekkor színházi szerepe megszűnt, majd a Martínez Mozinak nevezett épület lassacskán egyre elhagyatottabb lett, 1973-ra már csak alkalmanként használták. 1975-ben az a hír is elterjedt a városban, hogy le fogják bontani, ezért a Coahuilai Autonóm Egyetem torreóni diákjai, akik tudatában voltak az épület értékének, mozgalmat indítottak megmentése érdekében. Ennek köszönhetően 1979-re az épület az INBA (Nemzeti Szépművészeti Intézet) tulajdonába került, a következő évben pedig az állam kormányzata felújíttatta. 1982. szeptember 18-án nyílt meg újra, immár kizárólag színházként: a megnyitón Ofelia Medina lépett fel, egy Sor Juana Inés de la Cruz emlékére rendezett darabot előadva. A következő években művészeti galériával és alkotóműhellyel bővült, így az egész Comarca Lagunera legfontosabb kulturális központjává vált. A színházban rendszeresen rendeznek nemzetközi zongorafesztiválokat is. Az épület Az eklektikus, art déco és arab stíluselemeket ötvöző színházépületben 700 ülés található. Az Ezeregyéjszaka meséinek világát idéző, fantáziaképeket ábrázoló belső falfestményeit a spanyol Salvador Tarazona készítette. Krásná Ves Krásná Ves település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Krásná Ves Bukovno, Katusice, Niměřice, Pětikozly és Kováň településekkel határos. Lakosainak száma 200 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Augustus S. Merrimon Augustus S. Merrimon (Asheville, 1830. szeptember 15. – Raleigh, 1892. november 14.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1873–1879). Báthori András (országbíró) Ecsedi Báthori András (? – Kanizsa, 1566 novembere) (Bonaventura) országbíró, tárnokmester. Élete Ecsedi Báthori András (†1534) tárnokmester és Rozgonyi Katalin fiaként született 5 fiú- és 1 lánytestvérével együtt. Egyik testvére, Miklós ugyancsak viselte az országbírói tisztséget. A Mohács utáni polgárháborús években Török Bálinttal együtt valóságos hadjáratokat vezet Bakics Pál Győr megyei birtokai ellen. Apjához hasonlóan ő is I. Ferdinánd híve volt. Több megye főispánságát is elnyerte, így 1532-től Somogy, 1534-tő haláláig Liptó, 1540-1550-ig Szepes, 1548-1563-ig Szatmár, 1551-1556-ig Szabolcs vármegyéét. 1542. márciustól decemberig dunántúli országos főkapitány, 1544-1554-ig tárnokmester volt. Ferdinánd őt nevezte ki tiszántúli főkapitánnyá is. Kávásy Kristóf huszti kapitányt, aki rablóvezérré züllött, 1546-ban sikerült kiűznie Máramaros vármegyéből. 1549-ben az ecsedi várban tanácskoznak Ferdinánd és Izabella követei. Feltehetően ekkor itt van a kor krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén is. 1551-ben, mint Ferdinánd biztosa bevonult Kolozsvárra Giovanni Battista Castaldo generálissal és Nádasdy Tamással együtt, hogy Izabella magyar királynéval annak lemondásáról tárgyaljanak. 1552. áprilisában Ferdinánd kinevezte erdélyi vajdának, amiről ő viszont 1553 tavaszán lemondott. 1554-ben Ferdinánd nádornak jelölte, az országgyűlés azonban Nádasdy Tamást választotta meg. 1554 júniusától Országbíró lett és az is maradt haláláig. Családja Első felesége – Thurzó Anna, Thurzó Elek lánya – halála után szobalányát, Mindszenti Katalint vette feleségül. Gyermekei nem születtek. Európai inváziós fajok listája Az alábbi lista részben tartalmazza az 1143/2014/EU európai uniós rendelet által meghatározott inváziós fajok jegyzékét (a 2016/1141 végrehajtási rendelet szerint). A rendelet szabályokat állapít meg az Unión belül az idegenhonos inváziós fajok szándékos betelepítése és nem szándékos behurcolása, valamint terjedése által a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatás megelőzése, minimálisra csökkentése és mérséklése érdekében. Az egész Unióra érvényes rendelethez a fajok listáját 2016 júliusában fogadták el és a későbbiekben még bővíthetik. Adott tagállam őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes fajok listája eltérő lehet más tagállamok listájától. Ez Magyarország tekintetében a 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet rendelet 1,számú mellékletében kerül felsorolásra. Emetullah Rábia Gülnus szultána Haseki (később Valide) Emetullah Rabia Gülnus szultána (Réthimno, 1642 – Isztambul, 1715. november 6.) IV. Mehmed oszmán szultán hászekije, felesége. 1642-ben született, Kréta szigetén, eredeti neve Evamania Voria. 1645-ben Ibrahim oszmán szultán seregei elfoglalták Krétát, és az akkor a három éves Evamania fogságba esett. A háremben az első neve Mahpere (jelentése: egy szelet a holdból) Muzulmán oktatást kapott kiskorától kezdve. Hamar felkeltette az akkori szultán, IV. Mehmed oszmán szultán érdeklődését. 1662-ben, 22 évesen megszüli, a későbbi II. Musztafa oszmán szultánt, majd 31 évesen III. Ahmed oszmán szultánt. Legnagyobb ellensége, Gülbeyaz és Rabia szultána volt. Két lánya is született: Fatma és Hatice szultána. Gyermekei: Akkoriban Köszem szultánnak köszönhetően, eltörölték a testvérgyilkosságot,[forrás?] így még Őrült Ibrahim oszmán szultán két gyermeke is éltben volt, így Mehmed halála után testvére II. Szulejmán oszmán szultán követte a trónon, 1687-től, 1695-ig a Régi Palotába kerül. Majd fia trónra lépésével Valide szultána lesz. Elvileg örökbefogadta gyermekei unokatestvérét Ibrahim herceget, Rabia szultána és II. Ahmed oszmán szultán fiát. 1715-ben halt meg. Csuklyás papagáj A csuklyás papagáj (Psephotus dissimilis) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittaciae) családjához tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolásokban aranyosvállú papagáj (Psephotus chrysopterygius) alfaja Psephotus chrysopterygius dissimilis néven. Előfordulása Ausztrália területén honos. Megjelenése Testhossza 26 centiméter. David M. Halperin David M. Halperin (Chicago, 1952. április 2. –) amerikai irodalmár, klasszika-filológus, történész a University of Michigan professzora. Halperin a queerelmélet egyik legjelentősebb képviselője, kutatási területe az ókori szexualitás. Műveiben amellett érvel, hogy a homoszexualitás fogalma nem alkalmazható az ókori szexualitás kapcsán, mivel az amit ma homoszexualitás alatt értünk, elválaszthatatlanul kapcsolódik a modernitáshoz. Halperin nem azt állítja, hogy az ókorban nem létezett az azonos neműek közti szexuális kapcsolat, hanem hogy az ókori emberek számára egészen mást jelentett az ilyen szexuális kapcsolat, mint a mai homoszexuálisok számára. Fontosabb művei One Hundred Years of Homosexuality and other essays on Greek Love (Routledge, 1990) ISBN 0415900972 The Lesbian and Gay Studies Reader (Routledge, 1993) ISBN 0415905192 Saint Foucault: Towards a Gay Hagiography (Oxford University Press, 1995) ISBN 0195093712 How to Do the History of Homosexuality (University of Chicago Press, 2002) ISBN 0226314472 Friedberg (Hessen) Friedberg település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 27 859 fő (2014. december 31.). Fekvése Glauburgtól nyugatra fekvő település. Népesség A település népességének változása: Apollo–5 Az Apollo–5 az amerikai Apollo-program ötödik, személyzet nélküli repülése. Először próbálták ki a világűrben az Apollo holdkompot. Zelinda A Zelinda vitatott eredetű női név, Goldoni olasz drámaíró műveiben fordul elő. Az olaszban a Gelinda (ejtsd: Dzselinda) alakváltozata, ez pedig valószínűleg germán eredetű, a jelentése győzelem + hársfa pajzs. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok szeptember 22. október 17. Vrees Vrees település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1739 fő (2016. december 31.). Vrees Friesoythe községgel határos. Népesség A település népességének változása: Richard Potts Richard Potts (Upper Marlboro, 1753. július 19. – Frederick, 1808. november 26.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maryland, 1793–1796). Lucius Aelius Lamia Aemilianus Lucius Aelius Lamia Aemilianus, teljes nevén Lucius Aelius Plautius Lamia Aemilianus (1. század – 81 körül) római politikus volt. Nevéből kitűnik, hogy eredetileg az Aemilia nemzetségbe született, ám valaki adoptálta az Aelia gens Lamia családjába. Életéről keveset tudunk. 80-ban, Titus uralkodása idején consul suffectus volt. Eredetileg Corbulo lánya, Domitia Longina volt a felesége, azonban még Vespasianus uralkodása idején annak kisebbik fia, Domitianus maga mellé vette az asszonyt szeretőként, később pedig össze is házasodtak. Trónra lépése után Domitianus kivégeztette Lamiát. Cerovski Vrh Cerovski Vrh falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 25 km-re délre, községközpontjától 20 km-re délnyugatra fekszik. Története 1225-ben IV. Béla még szlavón hercegként a zágrábi várhoz tartozó egyes jobbágyokat nemesi rangra emelt, akik mentesültek a várispánok joghatósága alól és a zágrábi mező (Campi Zagrabiensis) nemeseinek közössége, azaz saját maguk által választott saját joghatóság (comes terrestris) alá kerültek. Az így megalakított Túrmezei nemesi kerülethez tartozott Cerovski vrh is. Ezen belül közigazgatásilag a Vrhovlje járás egyik judikátusának (bírói hivatal) székhelye volt. Cerovski Vrh első írásos említése 1542-ben „possessio Czerowzkywerh” néven történt. 1561-ben „Czerowszky Verh”, 1645-ben „villa Czerouzki Werh” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falu és környéke a 16. századtól sokat szenvedett a gyakori török támadások miatt. Amikor 1592-ben Hasszán boszniai pasa végigpusztította a Túrmezőt és mintegy 35000 lakost hurcolt rabságba számos ősi túrmezei család pusztult ki és nem maradt egyetlen ép falu sem. A kerület megszüntetése után a falut is Zágráb vármegyéhez csatolták. 1783-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Czerovsko Berdo” néven szerepel. 1857-ben 120, 1910-ben 107 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 97 lakosa volt. Kara Mbodj Serigne Modou Kara Mbodj (Diasse, 1989. november 11. –), általában csak Kara vagy Kara Mbodj, szenegáli labdarúgó, az Anderlecht középpályása, de a belga klub hátvédként is bevetheti. 1784-es erdélyi parasztfelkelés Az 1784-es erdélyi román parasztfelkelés vagy Hóra-lázadás vallási-etnikai színezetű parasztfelkelés volt az Erdélyi-középhegység területén. A felkelést II. József 1784. január 31-i rendelete váltotta ki, melyben utasítást adott arra, hogy növeljék az erdélyi határőrök létszámát. Elterjedt tévhírként, hogy megindult az összeírás, melyre júniustól augusztusig nyolcvan falu népe jelentkezett. A gyülekezők javarészt román nemzetiségű jobbágyok voltak, akik a katonaélettől elsősorban a nyomorból való kitörést várták. A helyi közigazgatás vezetői úgy vélték, hogy a kormányszervek megkerülték őket, ezért ahol csak tudták hátráltatták ezt a folyamatot. A gyülekezők meg azt érzékelték, hogy „a nemesség” megakadályozza őket abban, hogy a könnyebb életet választhassák. Az egyre elégedetlenebb gyulafehérvári gyülekezők között Hóra azt híresztelte, hogy a császár őt jelölte ki a románok vezetőjévé. Krizsán pedig a Fehér-Kőrös vidékén szólította hadba a jobbágyokat. A felbőszített több tízezres tömeg fegyvert fogott és a román ortodox egyház támogatása mellett rátámadt a nemességre és a nem ortodox vallású magyar, szász és román lakosokra. A Hóra magyarosan Urszu Miklós vezette román felkelők szörnyű kegyetlenkedésekbe kezdtek, melynek 1784 ősze és 1785 tele között 133 javarészt magyar település és 4000 ember esett áldozatául. Előzmények Az erdélyi románság helyzete Az erdélyi román parasztságra is jelentős elnyomás nehezedett a 18. században. Tetézte a gondokat, hogy nem tartozott a három kiváltságos rendi nemzethez, mint „megtűrt” nemzet éltek Erdélyben, többségük vallása, a román ortodox sem tartozott a bevett felekezetek közé. A Mária Terézia által 1767-ben kiadott urbáriumot – amely csökkentette a parasztság kötelezettségeit a földesúr felé –, a nemesség nem nézte jó szemmel, több alkalommal szólaltak fel ellene a megyegyűléseken. Az új urbárium, mivel csökkentette a jobbágyi terheket, nagy népszerűséget hozott a császárnőnek azokon a területeken ahol elfogadták, főleg a Dunántúlon. Azokon a területeken, ahol nem ültették át a gyakorlatba a rendeletet, a parasztság továbbra is jelentős terhek és elnyomás alatt élt. Az erdélyi parasztság jelentős része úgy gondolta, ezért a földesurak a hibásak, mivel nem hajlandóak elfogadni az urbáriumot, titkolják előlük az életük könnyebbé válását segítő rendeletet. Az elégedetlenség etnikai színezetet is kapott, mivel a földesurak leginkább magyarok voltak. Mária Terézia rendeletében így fogalmaz: „Kell, hogy már véget érjen az emberiségnek ez a rabszolgai lealázása”. Sejtelmes, szinte forradalmi szavait a román parasztság úgy értelmezte, hogy közös ellenségük a magyar nemes. A helyzetet tovább rontotta a románok lakta Erdélyi-szigethegység viszonylagos túlnépesedettsége, a terület már nem tudta eltartani az egyre növekvő népességet. A rablóbandák Az Erdélyi-szigethegység és a Zarándi-hegység a Magyar Királyság kevésbé civilizált területei közé tartozott, a Mária Terézia nevével fémjelzett modernizáció kevésbé érintette, sok tekintetben még mindig hasonlított a török hódoltság alatti időkhöz. Ezen idők maradványa volt az a rablóvilág, amely a térséget uralta, a kietlen, hegyes vidéken garázdálkodó román és szerb zsiványokat a hatóságoknak sem sikerült megfékezniük. A területen élő sanyarú sorsú fegyvertelen nép ezekben a rablókban látta a hőst. A fennálló elnyomó rendszerrel szemben álló és az ő jogaikat védő bátor szabadságharcost. Ezek a zsiványok főleg katonaszökevények voltak. Az új császár, II. József feltett szándéka volt, hogy leszámol a területet uraló rablóbandákkal. Arad vármegye keleti, hegyes vidékén harapózott el legjobban a banditák fosztogatása, így a császár 100 aranytallér jutalmat tűzött ki élő rabló elfogásáért. Ennek hírére 24 fegyveres rabló elfogta az Arad megyei alispánt, Forray Andrást és a túszért cserébe kegyelmet követeltek. Ezt a megye a nagy ijedtségben el is fogadta, a közrend megerősítésére pedig 24 huszárt fogadott. Forray kiváltására az aradi román püspök ment a rablók közé. Békéltető istentiszteletet tartott, azonban nem járt sikerrel. Rálőttek, de nem sérült meg. Erre a császár egy polgári és egy katonai biztost küldött a nyugalom helyreállítására, Jankovich Antalt és Paul Dimich von Papilla tábornokot. Korabeli beszámolók alapján a helyzet 1784 nyarára olyan súlyossá vált, hogy senki sem mert Erdélybe utazni. A román állam terve A Habsburg és az Orosz Birodalom 1782-ben megállapodtak Törökország felosztásán, mely szerint orosz javaslatra megállapodtak abban, hogy létre kell jönnie egy országnak, amely a római időkben a Dacia nevet viselte, és Havasalföldet, Moldvát és Besszarábiát foglalja magában. Az orosz propagandagépezet által kiötlött elképzelés terjesztését a Bukarestbe küldött orosz főkonzul volt hivatott terjeszteni. Abban az időben az erdélyi román papok kapcsolatban álltak a havasalföldi és moldvai fejedelmi udvarokkal, így a román állam terve szélsebesen terjedt az erdélyi román papság körében is, akik igyekeztek megosztani azt népükkel is. A terv később kibővült, nevezetesen az egyesített Havasalföldhöz, Moldvához és Besszarábiához csatlakozott volna Erdély is. Ebben a szellemben kezdődött meg a Hóra-féle lázadás. A lázadás Kezdetek 1784-ben már jelentős ellentét volt a magyar nemesség és a császár, illetve a románság között, csak idő kérdése volt, mikor tör ki egy lázadás. A jobbágyságnak csak egyetlen lehetősége volt, hogy megszabaduljon terheitől; ha beállt katonának, így a magyar nemesség elleni gyűlölettől átitatott pópák bátorítására egész falvak népe indult meg katonának jelentkezni. A magyar nemesség a hatalmas tömeg láttán megijedt és le akarta állítani a toborzásokat, tartva a felbőszült tömegtől. Azonban a császár a magyar nemesség minden igyekezete ellenére kész volt akár erővel is végrehajtani a katonai összeírásokat. A harcok A lázadás a katonai összeírás napján, 1784. november elején tört ki a bányakamara, és nem a magyar nemesség igazgatása alatt álló Erdélyi-érchegységben. Az Arad vármegyéből kikergetett banditák, közülük is főleg Hóra (románul Horea, Vasile Ursu Nicola) által vezetett lázadás vette kezdetét és kegyetlenkedéseit egy korabeli beszámoló így írja le: „Az egésznek okozója gyanánt egy Horia nevű embert említenek, ki célja elérésére a hidak alatt össze szokott jönni a parasztokkal, kiknek Mesztákont, egy hegyen épült templomot, Brádtól nem messze, jelölt ki gyűlőhelyül. Ez a rendelet futótűz gyanánt terjedt, úgyhogy a kijelölt napra roppant parasztcsoport gyűlt össze azon a helyen, hol aztán a gonosz egy (tudja isten honnan szerzett) nála levő, aranyos betűvel írt pátenst (a brádi vásári jog kiváltságlevele) és aranykeresztet mutatott a népnek és kérdezte, hisznek-e a jelvénynek? És amint egyhangú igennel válaszoltak, gonoszul megesküdtek, hogy kiirtják az egész nemességet”. „Lehetetlen leírni, mily véghetetlen kegyetlenségeket visznek véghez, körüljárnak, mint az ordító oroszlánok, mondhatatlan gyilkos tettekkel dühöngenek a nemesek ellen; nem kímélik a magzatot sem az anya méhében, elégetik a nemesi lakokat és falvakat, és Zaránd megyében már fel is gyújtották Brádot, Kristyórt és Ribicét, úgy hogy e helyekről alig menekült meg három. Minthogy Zarándban nem találtak már nemesi lakot, azonnal átjöttek Hunyadba, ahol rögvest felégették Baranyicskát, Marosnémetit, Solymost és Dédácsot. Félek, ha ennek gyorsan nem vetik végét, ha nem is az egész országot, de nagyobb részét fölemésztik.” Néhány nap alatt feldúlták Abrudbányát és Verespatakot. Kihirdették, mint „Isten és császár parancsát”, hogy „aki disunita religióra nem áll és oláh köntösben nem jár, vagy nyársba húzzák vagy fejét veszik.” A lázadás terjedt egész Erdélyben, Brassó vármegye katonaságot kért a forrongás megfékezésére, ott főleg a szász településeket fosztogatták, a Szamos mellékén pedig nem csak a románok hanem a magyarok is megmozdultak. A lázadás gyors terjedésének oka a főleg a katonai parancsnokság felelőtlensége, mivel a gyülekező tömeg ellen nem tett semmit. A katonaság utasítása az volt, hogy „amíg a haditanácstól nem jő parancs, kirukkolnak, de nem lőnek”. Ez a hozzáállás a katonákban, magyarokban és románokban egyaránt azt a látszatot keltette, hogy a császár megrendelésére történik a rablás és gyilkolás. II. József túlzottnak vélte az eseményekről beszámolók híreit, a nemesség alaptalan félelmének tulajdonította a veszélyt. A dévai várban ostromolt magyarság önvédelmét - nevezetesen a románok sikertelen ostroma után a vár védői kivégeztek 44 támadót – törvénytelenségnek nyilvánította. A bécsi udvar nemtörődömsége tovább növelte a román felkelők önbizalmát. November 29-én nyíltan szembeszállnak a katonasággal, elfoglalták Illyét, majd ott hirdetni kezdik, hogy Hóra „fejedelem”, illetve „Dacia királya”. Tordán egy román nyilvánosan így kiáltott fel: „Feljött az oláhok csillaga, menjenek a magyarok Scythiába, mivel ők régibb lakosai a hazának”. A pópák által terjesztett dákoromán elmélet a nép legalsóbb rétegeiig is eljutott. A felkelés leverése Mikor a császár tudomást szerzett a valós helyzetről, utasította a hadsereget, hogy állítsák helyre a közrendet. 18 századot vezényeltek a fosztogatók megfékezéséhez, a felbőszült tömeg szétszéledt, de sokan közülük követték a vezetőket a havasokba. Hórát és egyik társát Kloskát románok fogták el hegyi rejtekhelyükön, és adták át Kray Pál alezredesnek. A felkelés vezetőit, többek között az egyszerű bocskoros pásztor Hórát és Kloskát 1785. február 28-án Gyulafehérváron kerékbe törték, Krizsán még a börtönben öngyilkos lett, a szétszéledő tömegen nem torolták meg a történteket. A fosztogatások során 4000 erdélyi lakost öltek meg, 133 települést felgyújtottak, a harci eseményekben 1500 román lázadó is életét vesztette. Utóhatása A Hóra-féle felkelés volt Erdélyben az első olyan nagyobb vallási-nemzetiségi alapon szerveződött megmozdulás, mely megmutatta az Erdélyben élő románok erejét. Hóra szelleme köszönt vissza az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatti erdélyi román felkelés alkalmával, amikor a román népfelkelők nyíltan szembekerültek a szabadságharcukat vívó magyarokkal. Szatmárnémeti egyik kerületét Hóráról nevezték el és számos romániai településen utcát neveztek el róla, valamint emlékművet emeltek a három román parasztvezér tiszteletére Gyulafehérvárott. Nagy-Kaukázus A Nagy-Kaukázus (oroszul Большой Кавказ [Bolsoj Kavkaz], azeriül Böyük Qafqaz Dağları) a Kaukázus hegység fő hegylánca. Mintegy 1200 kilométer hosszan nyúlik el nyugat-északnyugat-kelet-délkeleti irányban a fekete-tengeri Taman-félsziget (Oroszország) és a Kaszpi-tengeri Abşeron-félsziget (Azerbajdzsán) közt, az orosz Szocsitól csaknem az azeri Bakıig. Hagyományosan három részre tagolják: Nyugat-Kaukázus , a Fekete-tengertől az Elbrusz hegyig. Középső-Kaukázus, az Elbrusztól a Kazbek hegyig. Kelet-Kaukázus, a Kazbektől a Kaszpi-tengerig . Vonulatain fut az orosz-grúz és az orosz-azerbajdzsáni határ jórésze. A hegyeken és e határokon vág keresztül a Grúz hadiút, az Oszét hadiút és a transzkaukázusi főút. Csúcsai Elbrusz , 5642 m, Oroszország területén a földrajzi Európa legmagasabb hegycsúcsa Dühtau, 5205 m Kostan-Tau, 5151 m Rusztaveli-csúcs, 4859 m Shara, 5201 m Kazbek, 5047 m Tebulosz mta, 4493 m Diklosz mta, 4285 m Bazardüzü , 4466 m Babadag, 3629 m Medgyessy Péter Medgyessy Péter (Budapest, 1942. október 19. –) magyar közgazdász, politikus, miniszter, üzletember, 2002. május 27-e és 2004. szeptember 29-e között Magyarország miniszterelnöke. 2004. augusztus 25-én a koalíciós partnerével (SZDSZ) kialakult ellenséges viszony miatt lemondott hivataláról. Ezt követően 2004. szeptember 29-éig ügyvezető kormányfőként tevékenykedett, amikor az országgyűlés megválasztotta utódját, Gyurcsány Ferencet. Pályafutása Gyermekkora 1942. október 19-én született Budapesten, régi nemesi család leszármazottjaként. Édesapja Medgyessy Béla a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető helyettese, édesanyja Szolga Ibolya tolmács. Egyetemi tanulmányai Közgazdaságtant tanult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem). 1966-ban szerezte meg diplomáját, majd doktori címét. Folyékonyan beszél franciául és románul, ért angolul és oroszul. Tevékenysége a rendszerváltás előtt Medgyessy egyetemi tanulmányainak befejezése után rögtön a Pénzügyminisztériumba került. 1966-tól 1982-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott különböző vezető beosztásokban. (Az eközben folytatott szigorúan titkos tiszti tevékenységéről lásd alább.) Karrierje felívelt: 1982 és 1986 között pénzügyminiszter-helyettes, majd 1986 és 1987 között pénzügyminiszter lett a Lázár- és a Grósz-kormányban. 1987 és 1990 között a Németh-kormányban a minisztertanács gazdasági ügyekkel megbízott elnökhelyetteseként tevékenykedett. Szerepet vállalt az adórendszer modernizálásában. 1987 és 1989 között az MSZMP KB tagja volt. Az MSZMP 1989-es megszűnése után nem lépett be az MSZP-be. A rendszerváltás után A rendszerváltás után egy időre visszahúzódott a politikától, 1990 és 1996 között a Paribas Bank Rt. elnök-vezérigazgatójaként, majd a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatójaként dolgozott. 1996. február 29-én a lemondott Bokros Lajos pénzügyminiszter utódjává nevezte ki a köztársasági elnök – a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere volt. Terminusa lejártával az Inter-Európa Bank Rt. igazgatóságának elnöke és az Atlasz Biztosító Rt. alelnöke volt 1998-tól 2001-ig. Miniszterelnökként Bár nem volt párttag, az MSZP őt tette meg miniszterelnök-jelöltjének. Miután a párt megnyerte a 2002-es parlamenti választást, 2002. május 27-én az Országgyűlés Medgyessy Pétert választotta miniszterelnökének, ekkor tette le kormánya is a hivatali esküt. 2002-től országgyűlési képviselő. Mivel 2002-ben az MSZP a „Jóléti rendszerváltás programjával” nyert, Medgyessy – addig szokatlan módon – az ígéretek betartása mellett döntött. Kormánya 2002-ben meghirdette a Száznapos programot, amellyl átlagosan 50%-kal emelte a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri 19 000 forintos pótlékot adott. Méltányosságból emelték a legalacsonyabb nyugdíjakat és az egyetemi ösztöndíjakat is. Ezen intézkedések akkori árakon összesen 190 milliárd forintba kerültek. Népszerűségi indexe ekkor volt a legmagasabb. Ennek hatására egy második száznapos programot indított hasonló jóléti intézkedésekkel. A liberális közgazdászok utólag ennek az osztogató politikának a számlájára írták a gazdasági mutatók romlását és az euróövezethez csatlakozásunk elhalasztását. Miniszterelnöksége alatt tartották a népszavazást Magyarország EU-tagságáról és maga a csatlakozás (2004. május 1.) is erre az időszakra esett. A D-209-ügy 2002. június 18-án, hivatalba lépése után alig 3 héttel a Magyar Nemzet közölte egy III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök SZT-tiszti (szigorúan titkos tiszt) lapját, akiről kiderítette azt is, hogy valójában Medgyessy Péter. Medgyessy először még tagadta a róla megjelent adatok hitelességét, később azonban elismerte múltját. A nyilvánosságra került adatoknak megfelelően hangsúlyozta, hogy csak kémelhárító volt a magyar gazdaság védelme területén 1977 és 1982 között, és akkori motivációjaként a haza szolgálatát jelölte meg. 2002-ben azután több dokumentum is napvilágot látott e témában, amelyek a titkosszolgálatok összefonódásait taglalták a Kádár-rendszerben. Ezek alapján többen vádolták meg azzal is, hogy SZT-tisztként a Szovjetunió számára jelentett kollégáiról, ő maga ezt több nyilatkozatában tagadta. Az SZDSZ frakció a botrány kirobbanásakor még a lemondatása mellett foglalt állást, másnap azonban a párt vezetői meggyőzték a frakciót Medgyessy támogatásáról. Kis János, a párt korábbi elnöke azonban ezt a politikai döntést élesen kritizálta, és morális érvekre hivatkozva lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. (Végül Kis 2002 júliusában emiatt kilépett az SZDSZ-ből.) Többek szerint az ügynökbotrányt tulajdonképpen sikeresen átvészelte, hiszen a száz napos programok népszerűvé tették, és még két év telt el bukásáig, ami nem köthető közvetlenül a D-209-ügyhöz. Lemondása A 2004. június 13-án tartott európai parlamenti választásokon az MSZP viszonylag gyengén szerepelt, és a párt vezetői körében általánossá vált az a meggyőződés, hogy Medgyessyvel nem tudnak újra választást nyerni Orbán Viktorral szemben. Az ambiciózus Gyurcsány Ferenc – aki akkor sportminiszter volt – viszont ezalatt kialakította magáról azt a közképet, hogy alkalmas miniszterelnöknek és baloldali politikusként komoly elképzelései vannak az ország jövőjéről. Nyíltan mutatkozott Medgyessy riválisának. A lemondását megelőző napokban az SZDSZ és Medgyessy között kifejezetten ellenséges hangú és kibékíthetetlen vita folyt. A miniszterelnök az SZDSZ-t korrupciós ügyekkel vádolta meg, és Csillag István SZDSZ-es gazdasági miniszter leváltását szorgalmazta. Az MSZP felső pártvezetése ekkor titkos tárgyalásokat kezdett leváltásáról az SZDSZ-szel, amely ezt érthetően támogatta. A koalíciós pártok közti ellentétekre és az iránta való megrendült bizalomra hivatkozva 2004. augusztus 19-én bejelentette, majd augusztus 25-én be is nyújtotta lemondását, ettől kezdve ügyvezető kormányfőként tevékenykedett 2004. szeptember 29-éig. A média egy része ezt kormányválságként, lemondását pedig bukásként értékelte. Az MSZP vezetői, elsősorban Kovács László pártelnök ugyan inkább Kiss Pétert látta volna szívesebben miniszterelnökként, de a pártkongresszuson a küldöttek végül Gyurcsány mögé álltak, akit az SZDSZ is támogatott. Gyurcsány Ferenc, az új miniszterelnök felajánlott neki egy befutó helyet az MSZP országos listáján, melyet nem fogadott el. 2006-ban nem indult a választásokon. Utazó nagykövet Lemondása után pár hónappal, 2004-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – amerikai mintára – felkérte Magyarország utazó nagykövetének. Ilyen minőségében összesen 44 hivatalos látogatást tett számos országban. Feladata az volt hogy nemzetközi konferenciákon és személyes találkozókon lobbizzon Magyarországért, győzzön meg külföldi üzletembereket arról, hogy érdemes Magyarországon befektetni. Gyurcsány Ferenc 2008. május 31-ei hatállyal mentette fel nagyköveti tisztségéből. Döntését a kormányfő nem indokolta, azonban tény, hogy a nagykövet az utóbbi időben több aktuálpolitikai kérdésben is bírálta a miniszterelnököt. Kitüntetései 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. 2000-ben a legmagasabb francia kitüntetéssel, a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi fokozatával tüntették ki. 2002-ben a belga Koronarend nagykeresztjét és a Japán Felkelő Nap Érdemrend arany és ezüst csillagát adományozták neki. 2003-ban a Chilei Érdemrend nagykeresztjével és a Norvég Királyság Érdemrendjének nagykeresztjével jutalmazták. 2004-ben a Francia Becsületrend főtisztje lett, és kitüntették a Németországi Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével. 2015 novemberében Szijjártó Péter külügyminiszter a Magyar-Kínai Barátságért Kitüntető Díjat adományozta Medgyessy Péternek. A kitüntetés nagy feltűnést keltett a közvéleményben, különösen mert ezekben a napokban Medgyessy Péter azt nyilatkozta, hogy nem tapinthatóbb a korrupció most (2015-ben), mint a korábbi baloldali kormányok idején. A Magyar Időkben megjelent interjúban Medgyessy mondata a "nem merném állítani, hogy a korrupció szintje ma, az Orbán-kormány időszakában magasabb lenne, mint korábban" résszel kiegészítve jelent meg. Medgyessy Péter cáfolta, hogy ne tartaná magasabbnak a korrupció szintjét 2015-ben, mint a 2010 előtti kormányok idején. Számos hírportál arra is felhívta a figyelmet, hogy Szijjártó Péter a Medgyessy-kormány idején vezető szerepet vitt a kormányfő elleni karaktergyilkosságban. Családja Felesége Csaplár Katalin. Nevelt lánya, Tornóczky Anita, aki feleségének első házasságából származó lánya, a TV2 volt műsorvezetője. Első felesége Medgyessy Ildikó (született Dvorszky Ildikó) a divatszakmában dolgozik. 23 éven keresztül éltek házasságban, melyből két gyermeke (fia, Gergely és leánya, Ildikó) származik. Kritikák 2003 májusában a magyar exportőrök érdekeire hivatkozva a forint-lebegtetési sáv középpontjának apró leértékelése mellett döntött. Ezt a befektetők érthetetlen lépésnek és gazdaságpolitikai hibának értékelték, a forint és a magyar állampapírok eladásába kezdtek, ami jelentős jegybanki kamatemelésekhez vezetett. Kormányzása idején néhány, az előző Orbán-kormány alatt kinevezett független államigazgatási intézményi vezető ellen politikai támadást indítottak. Ezek közül évekkel később született bírósági ítéletek kimondták, hogy alkotmány- illetve törvényellenesen távolították el posztjáról a Magyar Energiahivatal és a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. Törvénymódosítással szabályosan mozdították el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vezetőjét, ám tevékenységével kapcsolatban szakmai kifogás nem merült fel. Komoly támadások érték ügynöki (szt. tiszti) múltja (D-209) és annak kezelése miatt. Gyenge szónoki képességei és beszédstílusa miatt a sajtó egyik elsődleges humorforrása volt kormányzása idején. Hibáiból és rossz megfogalmazásaiból könyvet is kiadtak Medgyessyzmusok címmel. Művei Útmutató a költségvetési szervek gazdálkodásához ; főszerk. Medgyessy Péter, szerk. Nyikos Lajos; Interpress, Bp., 1981 ( PM joginform ) Medgyessyzmusok. 200 eredeti idézet Medgyessy Pétertől ; Platina Print, Bp., 2004 Csizmadia Ervin : "Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt". Interjú Medgyessy Péterrel ; Századvég, Bp., 2004 Polgár a pályán ; Kossuth, Bp., 2006 Buddhista építmények listája Kínában A kínai buddhista építmények listája tartalmazza a legfontosabb buddhista-templomokat, kolostorokat, pagodákat, barlangokat, régészeti helyszíneket és hatalmas szobrokat Kína területén. A lista tehát nem tartalmazza az ország összes buddhista építményét. Buddhista-templomok Anhuj Huacseng-templom Peking Tancsö-templom Csietaj-templom Jüncsü-templom Kuangcsi-templom Fajüan-templom Kuanghua-templom Csüoseng-templom Vansou-templom A Tianning-templom pagodája Azúr Felhők temploma Jongho-templom Csehua Szi-templom Miaojing-templom Csöncsüe-templom Felhő-pódium a Csüjongkuan-hágónál Fucsien kuanghua-templom Hszicsan-templom Vanfu-templom Jongcsüen-templom Kuangtung Nanhua-templom A Hat Banyánfa-temploma A fénylő gyermeki kegyesség-temploma (Kuanghsziao Szi) Hopej Puning-templom Putuo Cungcseng-templom Lunghszing kolostor Honan Illatos-hegyi-templom a Lungmen-barlangoknál Vas-pagoda Saolin-templom - az egyetlen buddhista-templom ahol keveredik a zen és a harcművészet Szungjüe-pagoda Jukuo-templom Fehér Ló-templom Hupej Kuj-jüan-templom Hongkong Cse Lin zárda Kvan Kung Csung Ji Ting-templom Po Lin kolostor Tízezer Buddha kolostor Cing San kolostor Jüen Jüen Intézet Csiangszu Tian Ning pagoda (����), Csangcsou , a világ legmagasabb pagodája: 153,8 m. Csihszia-templom Lingcsü-templom Csiming-templom Hansan-templom Hucsiu torony Kaomin-templom Csianghszi Tunglin-templom Ninghszia Pajszekou-téri pagoda Saanhszi Hszingcsiao-templom Famen-templom Óriás Vadlúd pagoda Kis Vadlúd pagoda Sanhszi A Focsung-templom pagodája Focsüang-templom Nancsan-templom Santung Négy kapu pagoda Lingjen-templom Csansan-templom Paohsziang-templom Sanghaj Jáde Buddha-templom Csing An-templom Lunghua-templom Szecsuan Paoen-templom Jünnan Három pagoda Jüantung-templom Csöcsiang Lingjin-templom Csingce-templom Paokuo-templom Kuocsing-templom Liuhe Pagoda Pucsi-templom Barlangok Bezeklik Ezer Buddha-barlangok Pingling-templom Ta-cu sziklafaragások Rejtett Patak templombarlang Kizil-barlangok Lungmen-barlangok Középső Pinjang barlang Mokao-barlangok Omej-hegy Hszü-mi-hegyi barlangok Mutou-völgy Északi Pinjang barlang Déli Pinjang barlang Jao-vang-hegyi kőszobrok Tuo-hegy Jünkang-barlangok Szobrok Jáde Buddha Palota a Longhszing kolostor Buddha szobra Ling-hegyi Nagy Buddha Hajnani Kuanjin szobor Hszi-csiao-hegyi Kuanjin szobor Dél-kínai-tengeri Kuanjin szobor Leshani óriás Buddha A Meru-hegy Ming kori bronzszobra Pekingben Maitréja Buddha a Pingling-templomban Zsong-hszian Buddha A Forrás templomi Buddha szobor Kun Iam szobor Makaóban Tízirányú Szamantabhadra Bodhiszattva Tien Tan Buddha-szobor (a Nagy Buddha) Hongkongban Jinhsziani fehér márvány Kuanjin Arroyo de las Fraguas Arroyo de las Fraguas település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Arroyo de las Fraguas El Ordial, La Huerce, Las Navas de Jadraque, Zarzuela de Jadraque, Semillas, Monasterio és Arbancón községekkel határos. Lakosainak száma 24 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Koszmosz–416 Koszmosz–416 (oroszul: Космос 416) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Háromfokozatú telekommunikációs műhold, típus Sztrela-1M (Стрела-1M). Küldetés A hadsereg és a kormányzat folyamatos kommunikációját (adás-vétel) segítette elő a műholdakkal összeköttetésben lévő földi-, légi és tengeri rendszerekkel. Jellemzői Tervezte és építését ellenőrizte a KB (oroszul: Конструкторское бюро (КБ) прикладной механики). Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1971. május 7-én a Pleszeck űrrepülőtér indítóállomásról egy Koszmosz–3M (11K65M) juttatták magas (HEO = High-Earth Orbit) Föld körüli, távoli kozmosz pályára. Az orbitális egység pályája 114,4 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1372 kilométer, az apogeuma 1492 kilométer volt. Hasznos tömege 40 kilogramm. A Koszmosz–415 programját folytatta. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Alakja egy hengeres gömb, súlya 61 kilogramm, átmérője 0,8, magassága 0,75 méter. Áramforrása kémiai, radioizotópos áramforrást, illetve felületét napelemekkel borítva. A vegyes áramellátás több évre meghatározta szolgálati idejét. Pályasíkjának meghatározásánál különleges gondot fordítottak az atmoszféra sugár-hatótényezőjének elkerülésére. Egyszerre nyolc műholdat – Koszmosz–411, Koszmosz–412, Koszmosz–413, Koszmosz–414, Koszmosz–415, Koszmosz–416, Koszmosz–417, Koszmosz–418 – egyetlen hordozórakétával juttattak pályára. Katonai és állami (polgári) alkalmazása lehetővé tette az információ áramlást minden területen és irányba. A rendszer összefüggően képes volt a Szovjetunió és távolabbi adó-vevő állomásainak kommunikációs összekapcsolására. Szolgálati ideje ismeretlen. 2011. január 1-jén még mérték pályaadatait. A feröeri labdarúgó-válogatott mérkőzései 2008-ban A feröeri labdarúgó-válogatott 2008-as programjának nagy részét a világbajnoki selejtezők tették ki, emellett játszott a csapat néhány barátságos mérkőzést is. Az év során a szövetségi kapitány Jógvan Martin Olsen volt, aki az őszi EB-selejtezők után lemondott. Eredmények Barátságos mérkőzés Barátságos mérkőzés Barátságos mérkőzés 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező Az ember tragédiája (film) Az ember tragédiája 2011-ben bemutatott magyar animációs film, amelyet Jankovics Marcell rendezett. A forgatókönyvet Madách Imre azonos című színműve nyomán írta 1983-ban, a gyártás 1988-ban kezdődött, és hosszú hányattatások után 2011-ben ért véget. A legismertebb magyar dráma tizenöt színből áll, az első három és az utolsó a bibliai teremtéstörténet paradicsomi környezetével keretbe foglalja a maradék tizenegyet. A film megjelent DVD-n és Blu-rayen amelyen magyar hangsáv, valamint angol, magyar, orosz és francia feliratok is tartoznak a műhöz. Cselekmény A film hűen követi Madách művét. Egyéb technikai információk Író, rendezte, képes forgatókönyv, grafikai tervező és beállítási rajz : Jankovics Marcell Zeneszerző és hangkeverés : Sáry László , Sáry Bánk Operatőr : Bacsó Zoltán Hangmérnök : Lang András, Nyerges András Imre, Zsebényi Béla Hangrendező : Tomasevics Zorka Vágó : Féjja Gyöngyi, Fényi Márta, Hap Magda , Talpas Iván, Tóth Zsuzsa Háttér : Baticz Barnabás, Csík Márta, Orosz István , Pénzes Szabolcs Mozdulattervezők : Bánki Katalin, Bross Katalin, Csányi Sándor, Demeter Mónika, Kiss Iván, Kriskó Katalin, Lázár Zoltán, Lugosi Károly, Martsa Piroska, Szalay Edit, Zsilli Mária Számítógépes felvétel : Major Péter, Reményi Ágnes, Somorjai Nóra Mozgáspróba : Varga György Rajzolták : Czompó Márta, Kovács Csaba, Révész Gabriella, Wágner Judit Munkatársak : Tóth Ibolya, Zalotay István Tanácsadók : Szegedi Maszák Mihály, Szemadám György Fénymegadó : Bederna András, Fekete Janó, Regéczy Viola Festőművész : Fekete Janó Levilágítás : Ari Károly Rendezőasszisztens, gyártásvezető és rajzellenőr : Kő Edit Produkciós vezető : Koncz Károlyné, Kő Edit, Mezei Borbála Készítette a Magyar Rajzfilm Kft., a Pannónia Film Kft., a Magyar Filmlaboratórium Kft., az Észt Mérj Kft., az Arteam Produkciós iroda, a Focus - Fox Studio, a Kodak Cinelabs Hungary és az Intersound Kft. Nemzetközi cím: The Tragedy of Man, kód: 11613 Szereplők Archív szinkron felvételek: Balázsi Gyula, Benkő Péter, Buss Gyula, Csikos Gábor, Hegedűs D. Géza, Moór Marianna, Máthé Erzsi, Somhegyi György Díjak, jelölések A Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemle fődíja Würz-hágó A Würz-hágó (németül: Würzjoch, olaszul: Passo delle Erbe; ladin nyelven Ju de Börz), közúti hágó az észak-olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol területén. A Gader-völgyet kapcsolja össze az Eisack (Isarco) folyó völgyével. A 2003 m tengerszint feletti magasságú közúti hágót délről a Peitlerkofel-csoport, északról a Lüzeni Hegyek csoportja határolja. A hágó és hágóutak A hágóutak egyes részeken meglehetősen keskenyek, de mindemellett elég jó kiépítésűek. A közúti forgalom – más frekventált alpesi útvonalakénál alacsonyabb. A Würz-hágót télen zárva tartják, azonban Brixenből - megközelíthető a Willnöfer oldal felől. A nyugati hágóút A keleti hágóút Története Lois Craffonara, egy ladin nyelvkutató úgy véli, hogy a Würz-hágón már az ősi időkben is létezett egy olyan út, amelyen át az Eisack-völgy és a Gader-völgy lakossága érintkezett egymással. A hágó közelében emelkedett a „Crep de la Scritüra”, vagyis „Feliratos szikla”, amelyet az út újjáépítése során anélkül semmisítettek meg, hogy a sziklán található történeti hagyományok szerinti feliratokról egyetlen fényképet készítettek volna. Ezért ma csak feltételezni lehet, hogy talán egy római-korbeli útfelirat lehetett. A Würz-hágó napjainkban A Würz-hágóban működik egy vendéglátó-üzem, szállószinttel, étteremmel és nagy terasszal, valamint itt, a hágó közelében található a bozeni székesegyház (dóm) plébánosának (Dompfarre Bozen) a háza is. Télen - a keleti megközelítő utak lezárt állapotában - tartják a würz-hágói sífutó bajnokságot. Ezen kívül itt van a Peitlerkofel-hegycsoportba induló hegymászók fő bázisa és a túrák kiinduló pontja. Emiatt mindig sok gépkocsi áll a vendéglő előtti széles, nagy parkolóterületen. Vrhi Vinagorski Vrhi Vinagorski falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Pregradához tartozik. Fekvése Krapinától 13 km-re, községközpontjától 4 km-re nyugatra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 285, 1910-ben 420 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 137 lakosa volt. Barcasági-medence Koordináták: é. sz. 45° 39′, k. h. 25° 28′45.65, 25.466666666667 A Barcasági-medence (románul Depresiunea Țara Bârsei) Erdély keleti szélén helyezkedik el, Brassó megyében. A Brassói-medence déli részét alkotja. Hagyományosan szász terület volt, mára azonban csak románok és magyarok lakják. Itt található Erdély második legnagyobb városa, Brassó. A Barca folyik rajta keresztül. Települései A települések neve északról délre: Szászveresmart, Nyáraspatak, Hidvég, Barcaföldvár, Árapatak, Erősd, Botfalu, Barcaújfalu, Krizba, Szunyogszék, Höltövény, Feketehalom, Barcaszentpéter, Szászhermány, Prázsmár, Aldoboly, Illyefalva, Kökös, Uzon, Uzonfüzes, Kökösbácstelek, Bodola, Kerpenes, Pürkerec, Zajzon, Tatrang, Brassó, Vidombák, Keresztényfalva, Barcarozsnyó, Négyfalu, Zernest, Szászvolkány. Steven Pressfield Steven Pressfield (Port of Spain, Trinidad és Tobago, 1943 –) angolszász író. Élete Diplomáját a Duke Egyetemen szerezte 1965-ben, majd a tengerészethez ment. Házasságkötését követően New Yorkba költözött, ahol a Benton & Bowles kiadónál helyezkedett el. 3 éven belül elvált, és egy furgonban kényszerült lakni egy folyóparton. Mindenféle munkát elvállalt: vezetett traktort Kaliforniában, tanított egy iskolában New Orleans városában, olajmezőkön dolgozott Louisianában, de gyümölcsöt is szedett Washington államban. Ez idő alatt befejezett három novellát, melyek egyike sem látott napvilágot. Miután a harmadikat megsemmisítette, 1980-ban, New Yorkban Pressfield öngyilkolás határán volt, Tinseltownba megy. A következő 15 évben 34 színművet írt. Ezek némelyikét nem írta alá, pedig ismert film lett belőle. Felfedezte magának Gandhi kedvenc könyvének, a Bhagavad-gíta című műnek a világát. Ennek eredménye egy regény lett, Bagger Vance legendája, amit később meg is filmesítettek. Ezt követően kezdte írni azokat az ókori görögökről szóló könyveit, amelyek híressé tették, és meghozták számára az írói elismerést. Nemcsak a nagyközönség, de a hadászati szakma is felfedezte munkáit: szerepelnek a tengerészet és a katonai akadémiák kötelező olvasmányainak listáján. 2003-ban Spárta tiszteletbeli polgárává avatta Steven Pressfield-et (A tűz kapui Thermopűléről, Leonidász hőseiről szól). Művei Bagger Vance legendája 2000.(film Robert Redford a könyv alapján) magyar fordítást nem kínálnak. A tűz kapui 1998; Fordítás: V.Csatáry Tünde 1999, Aquila; 2016.Partvonal ISBN 978 615 5283 85 7 A háború hullámai 2001; Fordítás: V.Csatáry Tünde 2003 Aquila,; 2016. Az utolsó amazon 2002. Fordítás: Csatáry Tünde 2017. Partvonal Könyvkiadó ISBN 978 615 5783 06 7 A művészet háborúja 2002. Fordítás: Vörös Amadea 2016. Apollo Kiadó ISBN 978 963 12 7733 3 Az afgán hadjárat 2006; Fordítás: Nitkovszki Stanislaw 2007. Aquila, Bp. 2016. Partvonal ISBN 978 615 5283 84 0 Vadászat Rommelre Fordítás: Kállai Tibor 2014. Partvonal ISBN 978-615-5283-41-3 Végezd el a munkát (?) magyar fordítást nem kínálnak. Profivá válni (?) magyar fordítást nem kínálnak. Augusztus 20. Augusztus 20. az év 232. (szökőévben 233.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 133 nap van hátra. Névnapok: István, Bernárd, Bernát, Éliás, Eliél, Eliot, Elton, Filibert, Ozmin, Samu, Sámuel, Samuella, Stefánia, Stefi, Vajk Események 0 636 – Az arab hadak döntő győzelmet aratnak a Bizánci Birodalom seregei felett a jarmúki csatában . 0 984 – A római Angyalvárba zárt XIV. János pápát – feltehetően éheztetéssel vagy méreggel – megölik. 1083 – I. László király Székesfehérvárott szentté avattatja I. István királyt és Gellért püspököt , ez alkalomból kiengedi börtönéből Salamont , aki IV. Henrik német-római császárhoz megy Regensburgba . 1470 – A lipniți csatában III. István moldvai fejedelem vereséget mér az Arany Hordára . 1623 – I. Musztafa török szultánt végleg leváltják a hatalomból, helyette II. Oszmán fivérét, IV. Murádot kiáltják ki. 1849 – Gróf Vécsey Károly honvéd tábornok Borosjenőn kapitulál a cári csapatok előtt. 1900 – Megalakul Vázsonyi Vilmos irányításával a Polgári Demokrata Párt . 1908 – A győri Rábca -hidat áthelyezik a folyó új torkolatához, eredeti helyétől kb. 2 km -re. 1917 – Harmadik alkalommal is Wekerle Sándort nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé . 1942 – Horthy István kormányzóhelyettes repülőszerencsétlenség áldozata lesz a keleti fronton. 1944 – A Kárpátok előterében megindul a szovjet hadsereg (a 2. és 3. Ukrán Front) Iaşi – Kisinyov offenzívája. A hadművelet gyors sikere nyomán augusztus 23-án Románia kapitulál. 1944 – Amerikai légitámadás éri a szolnoki Tiszai pályaudvart (74 halott), a Tisza-híd környékét és a szolnoki repülőteret (16 halott). 1953 – Budapesten megnyitja kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). 1960 – Sztrelka és Bjelka kutyák a Szputnyik–5 űrhajó utasaiként élve visszatérnek a világűrből. 1966 – Megrendezik az első Debreceni virágkarnevált . 1968 – A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével. 1969 – A tisztavatást első alkalommal rendezik meg a Parlament előtt (egészen 2006 -ig). 1975 – Az Amerikai Egyesült Államok elindítja a Marsra a Viking–1 űrszondát . 1977 – Az Amerikai Egyesült Államok elindítja csillagközi útjára a Voyager–2 űrszondát. 1987 – Hágában a Nyugat-európai Unió szakértői mérlegelik a közös fellépés lehetőségét az Arab-öbölben az olajszállítási útvonalak biztosítása érdekében. 1988 – Életbe lép a tűzszünet Irak és Irán között az Öböl-háborúban , az ENSZ BT 598. számú határozatával. 1991 – A moszkvai katonai puccs idején Észtország formálisan is kinyilvánította függetlenségét, újraélesztve az 1940 előtti államot. 2000 – Megkezdi adását a Pannon Rádió 2006 – Halálos áldozatokat követelő vihar Budapesten és környékén, a Szent István -napi tűzijáték alatt. 2007 – Harminchét év után – hagyományteremtő szándékkal – Budapesten a Kossuth tér helyett a Hősök terén rendezték meg – 109 honvéd-, ill. határőrtiszt részvételével – a tisztavatást. 2007 – Cao Gangchuan vezérezredes, kínai honvédelmi miniszter meghívására tíznapos hivatalos látogatásra utazik Kínába Szekeres Imre honvédelmi miniszter. 2008 – A tisztavatáson először és utoljára rendőrök is leteszik az esküt a Hősök terén. Ennek az az oka, hogy a Határőrség integrálódott a Rendőrségbe, és akik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen határőrtiszti képzést kezdtek, azok rendőrszínekben teszik le az esküt. 2012 – Hosszú betegeskedés után egy brüsszeli kórházban meghal Meles Zenawi etióp kormányfő. (A Mengisztu Hailé Mariam kommunista rezsimjét megdöntő lázadók vezéreként 1991-ben hatalomra jutott Zenawi gazdasági reformjai révén Etiópia jelentős fejlődésnek indult.) 2015 – Bejelenti lemondását Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök. (Prokopisz Pavlopulosz államfő másnap a legfőbb ellenzéki párt, a konzervatív Új Demokrácia (ND) elnökének adott kormányalakítási megbízást.) Születések 1085 – III. Boleszláv lengyel fejedelem († 1138 ) 1664 – Pálffy János , császári tábornagy, horvát bán , később Magyarország főhadparancsnoka († 1751 ) 1779 – Jöns Jakob Berzelius , svéd kémikus († 1848 ) 1819 – Gorove István magyar politikus, közgazdász († 1881 ) 1827 – Josef Strauss , osztrák zeneszerző , karmester († 1870 ) 1833 – Benjamin Harrison , az Amerikai Egyesült Államok 23. elnöke , hivatalban 1889 – 1893 -ig († 1901 ) 1847 – Bolesław Prus , a pozitivizmus korszakában alkotó lengyel író és publicista († 1912 ) 1864 – Ion I. C. Brătianu , politikus (Ion Brătianu fia), az I. világháború alatt Románia miniszterelnöke († 1927 ) 1874 – Dr. Domján Jenő, ügyvéd, földbirtokos és a Kunszentmártoni Híradó alapítója és tulajdonosa († 1973 ) 1885 – Gelei József magyar zoológus, az MTA tagja († 1952 ) 1886 – Paul Tillich , német származású amerikai evangélikus lelkész, teológus , vallásfilozófus († 1965 ) 1890 – Howard Phillips Lovecraft , amerikai író († 1937 ) 1897 – Ascher Oszkár magyar színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató († 1965 ) 1901 – Salvatore Quasimodo , Nobel-díjas olasz író († 1968 ) 1905 – Kunfalvi Rezső , fizikatanár († 1998 ) 1908 – Jánossy Andor , agrármérnök, agrobotanikus, az MTA tagja († 1975 ) 1913 – Varsányi István , a lengyel nyelv nyelvtanára, műfordító, embermentő a II. világháború idején († 1981 ) 1937 – Bogár István , zeneszerző († 2006 ) 1941 – Slobodan Milošević , szerb kommunista politikus, Jugoszlávia egykori szövetségi elnöke († 2006 ) 1944 – Radzsiv Gandhi , indiai politikus, miniszterelnök († 1991 ) 1948 – Robert Plant , brit zenész ( Led Zeppelin ) 1949 – Nyikolaj Petrovics Ivanov olimpiai bajnok szovjet-orosz evezős († 2012 ) 1951 – Greg Bear , amerikai sci-fi-író 1970 – Fred Durst , amerikai énekes ( Limp Bizkit ) 1978 – Vona Gábor , magyar politikus, a Jobbik volt elnöke 1981 – Ben Barnes , angol színész 1982 – Mijain Lopez, kubai birkózó 1983 – Andrew Garfield , brit-amerikai színész 1986 – Manuel Pamić horvát labdarúgó 1988 – Martar Kalimulin , orosz jégkorongozó († 2011 ) 1989 – Gahwagi Nebil, magyar labdarúgó, középpályás 1989 – Jimmy de Graaf, holland labdarúgó 1992 – Demi Lovato , amerikai színésznő, énekesnő 1992 – Fülöp Dorka, magyar sportoló, lovas Gore Vidal Gore Vidal (West Point, 1925. október 3. – Hollywood Hills, 2012. július 31.), születési nevén Eugene Luther Vidal, amerikai író és politikus, időnként színész. Néha írói álneveket használt, ezek az Edgar Box, Cameron Kay és Catherine Everard. Az Amerikai Egyesült Államokban, a New York állambéli West Pointban született. 1946-tól publikált, elsősorban történelmi témájú műveket. 1970-től 2004-ig felváltva az olaszországi Ravellóban és Hollywoodban lakott élettársával, akinek halála után Los Angelesbe költözött. Családja a híres politikusokat adó Kennedy-klán rokona. Nagyapja, Thomas Pryor Gore Oklahoma szenátora volt. Szintén rokona – bár távolabbi – az egykori demokrata párti alelnök és elnökjelölt, Al Gore. Vidal magát a „Gore-dinasztia fekete bárányának” nevezte, ami radikális kritikája a USA politikai életének. Az amerikai expanzív erőpolitika rendíthetetlen ellenzője volt. George W. Busht az „ország legostobább emberének” nevezte már 2000-ben, Barack Obama pedig szerinte „túlképzett” a feladathoz, aki „nem ismeri fel, mennyire sötét, tudatlan a közönsége”. Amerikát intellektuális réteg nélküli, gyors ütemben rothadó társadalomként jellemezte. Élete Iskoláit Washington városban és Új-Mexikóban kezdte, majd 1940 és 1943 között a New Hampshire-i Phillips Exeter Academy hallgatója volt. Itt az America First Committee támogatója, amely mozgalom arra törekedett, hogy megakadályozza az Egyesült Államok hadbalépését a második világháborúban. Ennek ellenére miután a USA hadbalépett, Vidal belépett a US Armyba, ahol elsősorban adminisztratív feladatokat kapott. 1945-től egy szállítóhajó első tisztje. Mindezen tapasztalatok alapján írta debütáló regényét, a „Williwaw”-t (1946). A regény nagy sikert aratott, 1947–48-ban Európában és Guatemalában promóciós körutakat tett. Az 1948-as, magyarra le nem fordított The City and The Pillar c. művében úttörőként mozgatott nyíltan meleg szereplőket. 1950-ben New Yorkba költözött, itt forgatókönyveket írt, köztük a nagy sikerű, 1960-ban 11 Oscar-díjat elnyert Ben Hur, amelynek stáblistáján nem szerepel, és Karl Tunberg kapta az Oscart. A Visit to a Small Planet című darabját a Broadway-n játszották majdnem négyszázszor. 1960-ban demokrata párti képviselőjelölt, de legyőzte őt a republikánus J. Ernest Wharton. 1970-ben társalapítója és társelnöke a liberális Néppártnak. Termékeny kritikusa az amerikai politikai rendszernek. 2003–2004-ben az iraki háború elleni tüntetésekhez csatlakozott. A Timothy McVeigh-féle merényletek ügyében elítélte az azt kiváltó wacói ostromot. Nagy ellenfele volt a szcientológiának. Ateista volt, 2009-ben az amerikai humanista szervezet, az American Humanist Association tiszteletbeli elnökének választották. Élete során férfiakkal és nőkkel is tartott fent kapcsolatokat; rövid ideig jegyben járt Joanne Woodwarddal, mielőtt az hozzáment volna Paul Newmanhez; több mint öt évtizeden keresztül élt együtt partnerével, Howard Austennel. Halála 2012. július 31-én a kaliforniai Hollywood Hillsben tüdőgyulladás szövődményeiben meghalt. Munkássága Az 1960-as években Gore Vidal az egyik legsokoldalúbb író az Egyesült Államokban. Történelmi és szatirikus regényeket, esszéket, forgatókönyveket és politikai beszédeket írt. A McCarthy korszak elleni polémiái és a moralizáló képmutatást kipellengérező munkái botrányokat kavartak. 1948-ban a The City and the Pillar című, melegekről szóló regénye az egyik első, amely ezzel a problémával foglalkozik. A Julian című, Flavius Iulianus római császárról szóló életrajzi regénye igen hosszú ideig vezette a bestsellerlistákat. Az Egyesült Államok történelméről: Burr (1836-ban játszódik, megjelent: 1973) Lincoln (1861–65-ben játszódik, megjelent: 1984) 1876 (1875–1877-ben játszódik, megjelent: 1976); magyar kiadása: Amerikai komédia címmel az Európa Könyvkiadónál 1981 -ben Szilágyi Tibor fordításában Empire (1898–1907-ben játszódik, megjelent: 1987) Hollywood (1917–1923-ban játszódik, megjelent: 1990) Washington D.C. (1937–1952-ben játszódik, megjelent: 1967) The Golden Age (1939–1954-ben játszódik, megjelent: 2000) Történelmi regényei: Williwaw (1946. magyarul Williwaw , 2004. Liberotrade Kiadó) In a Yellow Wood (1947) The City and the Pillar (1948) The Season of Comfort (1949) A Search for the King (1950) Dark Green, Bright Red (1950) The Judgment of Paris (1952) Death before Bedtime (1953) Messiah (1954) A Thirsty Evil (1956. novellák) Julian (1964, magyarul Julianus címmel, 1969. Gondolat, Flavius Iulianus római császár életéről) Washington, D.C. (1967. magyarul Washington D.C. , 1973. Magvető Kiadó) Myra Breckinridge (1968) Two Sisters (1970) Burr (1973. magyarul Burr ezredes utolsó kalandja , Európa Könyvkiadó) Myron (1974) Kalki (1978) Creation (1980. magyarul Teremtés ) Duluth (1983) Live from Golgotha the Gospel (1992. magyarul Élő adás a Golgotáról, 1993. Novella Kiadó) The Smithsonian Institution (1998. magyarul A Smithson pincéi , 2002. Lazi Kiadó) The Golden Age (2000) Clouds and Eclipses: The Collected Short Stories (2006) Színművek: Visit to a Small Planet (1957) Romulus (1962) An Evening with Richard Nixon and ... (1972) Gore Vidal’s Lincoln (1988) Forgatókönyvek: Climax!: Dr. Jekyll & Mr. Hyde (1954) The Catered Affair (1956) I Accuse! (1958) Wedding Breakfast The Scapegoat (1959) Ben Hur Suddenly Last Summer (1959) The Best Man (1964) Is Paris Burning? (1966) Last of the Mobile Hot Shots (1970) Caligula (1979) Dress Gray (1986) The Sicilian (1987) Billy the Kid (1989) Dimenticare Palermo (1989) Lényeges esszéi: Rocking the Boat (1963) Reflections Upon a Sinking Ship (1969) Sex, Death and Money (1969) Homage to Daniel Shays (1972) Matters of Fact and of Fiction (1977) Views from a Window (társszerkesztő) 1981) The Second American Revolution (1982) Vidal In Venice (1985) American Plastics (1986) Armageddon? (1987) At Home. Essais (1988) Hollywood (1990) A View From The Diner's Club (1991) Screening History (1992) Decline and Fall of the American Empire (1992) United States: essays 1952–1992 (1993) Palimpsest: a memoir (1995) Virgin Islands (1997) The American Presidency (1998) Sexually Speaking: Collected Sex Writings (1999) The Last Empire: essays 1992–2000 (2001) Perpetual War for Perpetual Peace or How We Came To Be So Hated (2002) Dreaming War: Blood for Oil and the Cheney-Bush Junta (2002) Inventing a Nation: Washington, Adams, Jefferson (2003) Dreaming War. Blood for Oil and the Cheney-Bush Junta (2003) Imperial America: Reflections on the United States of Amnesia (2004) Point to Point Navigation: A Memoir (2006) The Selected Essays of Gore Vidal (2008) Gore Vidal: Snapshots in History's Glare (2009) Álnéven A Star's Progress ( Cry Shame! ) (1950) Catherine Everard Thieves Fall Out (1953) Cameron Kay Death Before Bedtime (1953) Edgar Box Death in the Fifth Position (1952) Edgar Box Death Likes It Hot (1954) Edgar Box Magyarul Julianus. Regény ; ford. Róna Ilona; Gondolat, Bp., 1969 Washington D. C. ; ford. Szilágyi Tibor; Magvető, Bp., 1973 Burr ezredes utolsó kalandja. Regény ; ford. Róna Ilona, utószó Szuhay-Havas Ervin; Európa, Bp., 1978 Amerikai komédia. 1876. Regény ; ford. Szilágyi Tibor, utószó Szuhay-Havas Ervin; Európa, Bp., 1981 Írók, gengszterek, professzorok. Esszék ; utószó Sükösd Mihály, vál. Osztovits Levente, ford. Kiss Zsuzsa, Novák György, jegyz. Tóth Csaba; Európa, Bp., 1984 ( Modern könyvtár ) Teremtés. Regény ; ford. Betlen János; Európa, Bp., 1985 Élő adás a Golgotáról ; ford. Takács Ferenc; Novella, Bp., 1993 A Smithson pincéi ; ford. Sóvágó Katalin; LAZI, Szeged, 2002 Jegyzetek Gore Vidal: The Death of a Legend | American Atheists. Atheists.org, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.) Duke, Barry: Farewell Gore Vidal, gay atheist extraordinary. Freethinker.co.uk, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.) "What I've Learned", Esquire, June, 2008, p. 132. Források Harry Kloman: The Gore Vidal Index The Gore Vidal Pages Gore Vidal New York Review of Books author profile Audio recording: Gore Vidal at the Key West Literary Seminar, 2009: "Writer Against the Grain" Gore Vidal's America - Seven part interview with Gore Vidal on The Real News - (video) 2009. július 5. Gore Vidal Interview with Melvyn Bragg in New Statesman Magazine - 2010. október 11. Gerald Clarke. „Gore Vidal, The Art of Fiction No. 50”. hírességek a szcientológia ellen Magyar Nemzet: Megbolondult-e Gore Vidal Hírek: Katonai diktatúra lesz Amerikában (interjú Gore Vidallal) Népszabadság online: Gore Vidal a Bush-juntáról Egy értelmes elnök igazi újdonság lenne a Fehér Házban... (2008) Könyvismertető Burr ezredes utolsó kalandja Washington D.C. A Libri Vidal-könyvei 13316 Llano A 13316 Llano (ideiglenes jelöléssel 1998 RJ75) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. szeptember 14-én. Gorenci (Debarca) Gorenci (macedónul: Горенци, albánul Gorenca) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Debarcai járásában. Népesség 2002-ben 316 lakosa volt, akik közül 169 macedón, 146 albán és 2 més nemzetiségű. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Las Vegas Las Vegas (spanyolul: „A rét”) az amerikai Nevada állam legnépesebb városa, Clark megye székhelye, és egyben a világ egyik legnagyobb szórakoztatási, bevásárlási és szerencsejáték-központja. Mint ahogy beceneve („A világ szórakoztató központja”) is jelzi, a város otthont ad rengeteg kaszinónak, és ehhez kapcsolódó szórakoztatási egységnek. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok 28. legnépesebb városa, mintegy 599 087 becsült lakossal, de elővárosaival együtt a Las Vegas-i agglomerációs körzetnek, amely egész Clark megyét magába foglalja, 1 986 146 lakója van. 1905-ös létrehozását követően 1911-ben lett bejegyezve, így ez a legnépesebb amerikai város, amit a 20. században jegyeztek be. A város mindig is toleráns volt a felnőtt szórakoztatási formák iránt, ezért kapta a „Sin City” (Bűnös Város) megnevezést is, és emiatt ad otthont számos népszerű filmnek és tv-sorozatnak. Az űrből nézve a Las Vegas-i agglomerációs körzet a világ legfényesebb környéke, mert a város mindig ki van világítva. A Las Vegas megnevezést gyakran használják a város határain kívül eső, de vonzáskörébe tartozó településekre is, ilyen például Paradise, és Winchester települések. Történelem Az első bejegyzett európai látogató, aki megtekintette a völgyet, az 1829-ben ide látogató Raphael Rivera volt. A város nevét az Antonio Armijo vezette kereskedelmi karaván tagjaitól kapta, akik az ezen a környéken ritka réti környezett miatt, és a földalatti vízkészletek okán a várost rétnek nevezték el (spanyolul: vegas). 1844-ben több amerikai tudós, felfedező és katona érkezett a környékre, amikor Las Vegas területe még mindig Mexikó része volt. 1855. május 10-én, miután az Amerikai Egyesült Államok birtokába vette a területet, Birgham Young 30 hittérítőt küldött ide Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevű mormon egyháztól, amit William Bringhurst vezetett, és ők hamar áttérítették a környék őslakos népét a mormon vallásra. A mai belváros helyén ezután egy erődöt építettek, ami megálló volt a Salt Lake City és San Bernardino közötti, úgynevezett Mormon Folyosónak. 1905. május 15-én alapult meg a város mint vasútvonali építőtelep. Ekkor a település még Lincoln megye része volt. A mai belvárosban található, Jeanne d’Arcról elnevezett nagy templomot 1910-ben alapították, majd hivatalosan 1911. március 16-án lett bejegyezve Las Vegas mint település. 1931. március 19-én legalizálták a szerencsejátékot az államban, majd 1946. december 26-án Bugsy Siegel nyitotta meg az első híresebb kaszinót, a Flamingo Hotelt Paradise-ban, ami később a Las Vegas Sor nevezetű híres sugárút egyik állomása lett. A város fejlődése a 20. században nagyban volt annak köszönhető, hogy a Hoover-gát építése alatt, illetve a közelben folyó nukleáris tesztelések miatt rengeteg vendég tért be Las Vegasba. Az eddigi legfontosabb befektetés az 1989-ben megnyitott A Délibáb kaszinó-hotel létrehozása volt. Las Vegas fejlődésében a legfontosabb a szerencsejáték-legalizáció. 2006-ban viszont a világ másik részén, a Kínához tartozó speciális jogokkal rendelkező Makaó tartományban is elkezdtek egy óriási kaszinóvárost építeni, amely lehet, hogy a jövőben meg fogja előzni Las Vegast. Földrajz A város Nevada déli részén, Clark megyében található, egy sivatagos medencében. A környező tájban domináns a sivatagi növényzet és állatvilág. A várost kiszáradt hegyek veszik körül, de a város belső részén rengeteg mesterséges zöldterület van. Las Vegastól nyugatra a Tavasz-hegység emelkedik, a város tengerszint fölötti magassága átlagosan 620 m. Éghajlat A város éghajlata pontosan illeszkedik a környező Mojave-sivatag klímájába, így a városban szinte egész évben süt a nap: 365-ből 293 a napsütéses nap. A nyár Vegasban júniustól szeptemberig tart, és nagyon forró: nappal 32-40 °C, éjszaka 18-26 °C között van a hőmérséklet, nagyon kevés, mintegy 10%-os nedvességgel. A telek nagyon rövidek, általában a hőmérséklet ilyenkor 3-17 °C között mozog, és nagyon nagyon ritkán esik 0 °C alá. A hóesés is igen-igen ritka jelenség Las Vegasban, de volt már rá példa. A csapadékmennyiség átlagosan egy évben 114 mm, és ennek nagy része télen esik, de nyáron is van néhány kisebb esőzés. Lakosság és demográfia A 2007-es hivatalos becslés szerint a Las Vegas-i agglomerációs körzet 1 836 333 embernek ad otthont, és ez a régió az egyik leggyorsabban növekvő az Amerikai Egyesült Államokban. Maga Las Vegas város 2000-ben a 32. legnépesebb város volt az Amerikai Egyesült Államokban, de 2006-ban ugyanezen a listán már a 28. helyet foglalta el. A 2000-ben tartott népszámlálás szerint a városnak 478 434 lakosa van, 176 750 háztartás létezik, és 117 538 család számára otthon Las Vegas. A népsűrűség igen magas, 1630 fő/km². A lakosság összetétele a következő volt: 69,86% fehér, 10,36% afroamerikai, 0,75% őslakos, 4,78% ázsiai származású, 0,45%-nak pedig a csendes-óceáni térségben vannak gyökerei. 9,75% egyéb rasszból származó, és 4,05% azok aránya, akik kettő, vagy több rasszból származnak. A lakosság 23,61% volt latin vagy hispániai származású. A 176 750 bejegyzett háztartásból 31,9%-ban van 18 év alatti gyerek, 48,3%-ban együtt élő házastársak laktak, 12,2%-ukban egyedülálló nők laktak, 33,5% pedig nem voltak családok. A lakosság 25,9%-a 18 év alatti, 8,8%-a 18-24 életév között, 32,0%-a 25-44 között, 21,7%-a 45-64 között, végül pedig 11,6%-a 65 éves vagy öregebb volt. Gazdaság A város legfőbb bevételei a turizmus , a szerencsejátékok és az üzleti találkozások. Emiatt nagyon fontos a városban az élelmiszer- és a vendéglátó-ipar. Las Vegas a székhelye a világ 500 legnagyobb bevételű vállalatából kettőnek, a Harrah Szórakoztatás-nak és az MGM Mirage-nak. Las Vegas az otthona emellett rengeteg telekommunikációs és elektronikus vállalatnak is. Kultúra Televízió és film Las Vegasban játszódó filmek: Viva Las Vegas (1964) Túl a csúcson (1987) Tisztességtelen ajánlat (1993) Casino (1995) Las Vegas, végállomás (1995) Vegasi vakáció (1997) Félelem és reszketés Las Vegasban (1998) Ocean's Eleven – Tripla vagy semmi (2001) Csúcsformában 2. (részben) Beépített szépség 2.: Csábítunk és védünk (2005) Míg a jackpot el nem választ (2008) (részben) 21 – Las Vegas ostroma (2008) Másnaposok (2009) Last Vegas (2013) Step up All in (5. rész) (2014) Las Vegasban játszódó sorozatok: Las Vegas CSI: A helyszínelők Látnivalók Las Vegas legfontosabb látnivalói a kaszinók. Ezeknek nagy része a híres Las Vegas Sugárúton vannak. Ezen kaszinó-hotelek nagy része masszív épület, rengeteg vendégszobával és óriási kaszinótermekkel. A kaszinók közül a legnagyobbak: MGM Grand The Mirage Bellagio Paris New York-New York Caesars Palace Excalibur Venetian Tropicana Palms Four Queens Luxor A városban születtek Thomas Ian Nicholas Andre Agassi Matthew Gray Gubler Brandon Flowers Adam Hicks Dan Reynolds Testvérvárosok Anszan , Dél-Korea Huludao, Kína Pernik, Bulgária Phuket , Thaiföld Angeles City, Fülöp-szigetek Pamukkale , Törökország Tagaytay, Fülöp-szigetek Vril társaság A Vril társaság (németül Vril-Gesellschaft) vagy más néven a Fény Páholya egy állítólag 1919-ben vagy 1920-ban Karl Haushofer által Berlinben létrehozott ezoterikus társaság, a Thule Társaság legbelsőbb köreinek elit társasága. A Vril társaság nevében szereplő vril egy állítólagos mindent átható természeti erő, hatalmas energiaforrás. Vril A vril egy energiafajta, amelynek részletes leírása Sir Edward Bulwer-Lytton: The Coming Race című, 1871-ben névtelenül megjelentetett könyvében (bár a szerző kiléte nem maradt titokban), egy korai science-fictionnak tekinthető regényben található. A regényben egy független, tehetős utazó az elbeszélő, aki megtalálja az utat egy földalatti világba, amelyet angyalokhoz hasonlatos lények laknak, akik magukat Vril-ya-nak nevezik. A főhős hamarosan megtudja, hogy ők egy vízözön előtti civilizáció leszármazottai, egy felsőbbrendű faj. Föld alatti járatokkal összekötött üregekben laknak, technológiájuk által fenntartott Utópiában élnek. Ennek a technológiának az alapja a vril-nek nevezett mindent átjáró fluidum, látens energiaforrás, amelyet tökéletesen uralnak és akaraterejükkel irányítanak spirituálisan felemelkedett mesterei. Az uralom foka az örökletes rendszerben való elhelyezkedéstől függ, ám rendkívüli erővel ruházza fel őket. A képességek közé tartozik a gyógyítás, élőlények és tárgyak megváltoztatása vagy elpusztítása – a pusztítóerő különösen erős; néhány Vril-ya gyermek képes szükség esetén városokat megsemmisíteni. Az elbeszélő azt sugallja, hogy amikor a Vril-ya kifogy a lakható területből, a földfelszínen keres majd új területeket, elpusztítva az emberiséget. A Vril-ya a pusztítástól a gyógyításig változatos célokra használja a vril-t. Zee, az elbeszélő vendéglátójának lánya elmondja, hogy a vril a leghatalmasabb hatóerő minden anyag felett, legyen az élő vagy élettelen. Villámként ölhet, de gyógyíthat is, feltöltheti az életerőt. Utat vág a szilárd anyagba, a fénye állandóbb, lágyabb és egészségesebb minden más éghető anyag fényénél. Gépezeteket hajtó erőforrás. A vril-t mentális koncentráció vagy a vril pálca segítségével fogják igába. A vril pálca a vril vezérlésére szolgáló botszerű tárgy. Az elbeszélő szerint a bele vájt kezelőszervekkel alakítható, változtatható és irányítható a vril, rombolásra vagy gyógyításra. A pálca körülbelül sétabot méretű, de hosszabbítható és rövidíthető is, a használó igényei szerint. Kinézete és a funkciója változó, nemtől, kortól, egyebektől függően más és más. Egyesek pusztításra jobban használhatók, mások inkább gyógyításra. A gyermekek pálcája jóval egyszerűbb a bölcsekénél, a feleségek és anyák pálcáiból hiányzik a pusztító rész míg a gyógyító rész hatékonyabb. A rombolóerő olyan nagy, hogy a rúd réséből előtörő tűz, melyet egy gyermek keze irányít, széthasíthatja a legerősebb erődöt, vagy utat vághat egy támadó seregben az élcsapattól az utóvédig. Ha azonban az összecsapásban mindkét sereg vril-erőt használ, akkor mind a kettő megsemmisül. A Vril-ya a vril-t fürdőkre is használja: Szokásuk, hogy bizonyos meghatározott időszakonként, de nem túl gyakran, talán négyszer egy évben, egészséges állapotban vril-lel töltött fürdőt vesznek. Úgy tartják, hogy ez a folyadék, ha takarékosan használják, nagy táplálója az életnek; de ha egészséges állapotban túlzásba viszik a használatát, inkább ellentétes a hatása és lemeríti az életerőt. Majdnem minden betegségük esetén azonban ehhez az eszközhöz fordulnak, mint a természet legnagyobb segítőjéhez, hogy megszabaduljanak a bajtól. Vril társaság – publikációk A Vril-társaság létezésére vonatkozó állítás először Jacques Bergier és Louis Pauwels 1959-ben megjelent Le Matin des Magiciens c. könyvében bukkant fel. Az információ eredeti forrása Willy Ley, egy német rakétaszakértő, aki 1933-ban elmenekült Németországból és végül az USA-ban telepedett le. Itt 1947-ben publikált egy esszét az Astounding Science Fiction magazinban Pseudoscience in Naziland (Áltudomány Náciföldön) címen, amelyben leírja, hogy létezett egy titkos társaság, amely a vril keresésének szentelte magát. Pauwels és Bergier később találkozott Ley-jel, és az ő közlése alapján részletesebben kifejtették ezt a témát. Szerintük létezett ez a pre-náci titkos társaság, a Thule Társaság belső köreként. Louis Pauwels Monsieur Gurdjieff c. könyvében állítja, hogy a társaság alapítója Karl Haushofer tábornok, aki Georges Gurdjieff orosz mágus és metafizikus tanítványa volt. Pauwels később Gurdjieffre vonatkozó sok állítását visszavonta, azonban ez mit sem változtatott a Vril-társaság létezésére vonatkozó hiedelmeken. Következő könyvük, az 1962-ben Svájcban megjelent Aufbruch ins dritte Jahrtausend bővebben ír a társaságról, de homályban hagyja azt a kérdést, hogy a történet tiszta spekuláció vagy valóság. A könyv több kiadást is megért a 60-as, 80-as és 90-es években. Wilhelm Landig német szerző hozta kapcsolatba a Vril társaságot a náci UFO-kkal és a magas rangú nácik Antarktiszra való menekülésével. Landig a Bécsi Kör avagy Landig-csoport alapítója volt és háború utáni okkult-náci propagandista, termékeny legendagyártó. Az ő nevéhez fűződnek az olyan legendák, mint például a Fekete Nap mint energiaforrás, német titkos sarki bázisok, a náci UFO-legenda. ld: https://en.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_Landig Michael Fitzgerald történész két könyvet publikált a Vril társaságról, amelyekben a társaság valós létezését és abban Hitler tagságát próbálja bizonyítani. Michael FitzGerald, Storm Troopers of Satan (Robert Hale, 1990) Michael FitzGerald, Adolf Hitler: A Portrait (Spellmount, 2006) 1992-ben megjelent a Norbert Jürgen-Ratthofer és Ralf Ettl által írt Das Vril-Projekt c.könyv, ebben összekapcsolják a Vril-társaságot a korábbi Náci UFO-mítosszal. 1993-ban Jan Udo Holey jobboldali szerző, írói álnevén Jan van Helsing, publikálta Geheimgesellschaften und ihre Macht im 20. Jahrhundert c. könyvét, melyben a titkos társaságokról ír. Ellenőrizhető bizonyítékok a társaság létezésére a mai napig nem kerültek elő. A társaság feltételezett története A Vril-társaság 1919-ben alakult, eredetileg Össznémet Metafizikai Társaság (Alldeutsche Gesellschaft für Metaphysik) néven, 1920-ban vette fel a Vril-társaság belső nevet, de ez a külvilág számára nem volt ismert. Alapítója a Thule Társaság tagja, Karl Haushofer, más vélemények szerint a Thule Társaság Nagymestere, Dietrich Eckart. A társaság deklarált célja az árja faj eredetének kutatása. Más vélemények szerint az igazi cél az árja faj elit emberei kitenyésztése, a világ germán faj által gyakorolt hegemóniája, és hogy a természetfeletti erőket felhasználva leigázzák a világot. A társaság magját egy női médiumcsoport képezte, vezetőjük egy Thule társasági tag, a zágrábi Maria Orsitsch (Orsic) médium, aki állítása szerint kapcsolatban állt az Alfa Taurin élő árja földönkívüliekkel, az Aldebaran rendszerben. Ezek az idegenek a régmúltban meglátogatták a Földet és települést hoztak létre Sumériában, valamint hogy a vril szó is sumér eredetű, eredetileg Vri-Il, aminek jelentése isteni. Szó esik egy másik médiumról is, ő lenne a Sigrun néven ismert médium, ami a Sigrune név egy formája – Sigrune valkür, egyik Wotan kilenc lánya közül. A társaság koncentrációs gyakorlatok révén akarta fölébreszteni a vril-erőt (amely a nem beavatottak számára elérhetetlen, érzékelhetetlen), ennek segítségével kívánták megvalósítani céljukat, az űrutazást – (Raumflug), hogy elérjék az Aldebarant. A cél érdekében a Vril társaság félretette a férfiakkal szembeni idegenkedését és egyesült a Thule Társasággal és a DHvSS (den Herren vom Schwarzen Stein, a Fekete Kő Urai) társasággal, hogy az Aldebaraniak üzenetei alapján megalkossanak egy interdimenzionális repülésre alkalmas berendezést. A társaságba tartozott állítólag Adolf Hitler, Alfred Rosenberg, Heinrich Himmler, Hermann Göring és Hitler személyi orvosa, Dr. Theodor Morell is. Ők eredetileg a Thule társaság tagjai, akik még 1919-ben léptek be a Vril-be. A Thule társaság egy évvel később, 1920-ban alapította a NSDAP-t (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei). Hitler hatalomra kerülése után 1933-ban a Thule- és a Vril-társaság állítólag hivatalos állami támogatást kapott a korongrepülők fejlesztésének folytatásához, amiket űrrepülésre és harci célokra akartak felhasználni. A fejlesztés különböző fázisokban folytatódott. 1937-ben kezdődött a RFZ (Rundflugzeug, Körrepülő) tervezet, amiben 6 modellt teszteltek a Vril felügyelete alatt, míg a Thule egy speciális SS-osztagot irányított, az E-IV részleget, amely alternatív energiákkal foglalkozott. A Thule külön hajtóművön (Tachyonator-7) és körrepülőn is dolgozott, 1935-től 1939-ig, ennek a neve volt H-Gerät, vagy Hauneburg-készülék, rövidítve Haunebu, ill. RFZ-5. 1941-ben a Vril újabb hajtóművével szerelték fel a RFZ-7 átalakított változatát, ez lett a Vril-1 Jäger (Vadász) 1941-ben Hitler megszüntette a titkos társaságokat, ekkor mind a Thule, mind a Vril társaság beolvadt az SS E-IV egységébe. A Vril-társaság a továbbiakban a "Die Kette" - a Lánc néven szerepelt, ez a tagjai között lévő mentális kapcsolatra utalt. A Vril-tagok kapcsolatban álltak Canarissal (Abwehr) és az Ahnenerbe hivatallal, valamint együttműködtek az Arado repülőgépgyár mérnökeivel. 1944-re elkészült egy újabb konstrukció, a Vril-7 Geist (Szellem), egy 139 méter hosszú hengeres anyahajó, amelyet Andromeda-Gerät (Androméda-gépezet) néven is neveztek, és amely képes volt az interdimenzionális repülésre. 1945 után Maria Orsic és a Vril társaság titokzatos módon eltűnt. Ebből bizonyos misztikus körök arra következtettek, hogy a társaság sikerrel járt, és az Aldebaranra távozott. Más jelek szerint a társaság csak illegalitásba vonult, és a közelmúltban újjáalakult Causa Nostra Vril néven. Nincs bizonyíték arra, hogy valaha is elkészült volna működő prototípus ezekből a gépekből. A Vril-társaság létezésére sincs bizonyíték, az erre vonatkozó állítások csak szóbeszéden és utólagos kompilációkon alapulnak. További bizonyíthatatlan állítások az interdimenzionális utazás képessége, a médiumok kommunikációja az aldebarani lényekkel. Ezek és a kapcsolódó többi legendaelem valószínűvé teszi, hogy egy összeesküvés-elméletről van szó. Közönséges bársonyatka A közönséges bársonyatka vagy bíboratka (Trombidium holosericeum) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe, ezen belül a bársonyatkafélék (Trombidiidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A közönséges bársonyatka az úgynevezett palearktikus faunatartomány része. Ez a terület magába foglalja Eurázsiát és Észak-Afrikát. Megjelenése A mérsékelt öv északi felén az egyik legnagyobb atkafaj, testhossza elérheti a 4 millimétert is. Az élénkvörös, bíborvörös testét számos apró szőr borítja, emiatt az állat bársonyos és puha tapintású. A kis szemei nyúlványokon ülnek. A csáprágói ollószerűek. A tapogatólábaival érzékeli világát. A szembetűnő megjelenése mérgező mivoltára utal, de ezidáig még nem tárták fel mérgének összetevőit. Életmódja A kifejlett egyed aktív ragadozó; életét barangolással és a táplálékául szolgáló ízeltlábúak petéinek felkutatásával tölti. A lárva gazdaállatra tapadva élősködik. A gazdaállat lehet: sáska, kétszárnyú, kaszáspók vagy pók. Éringes Éringes település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Éringes Lucenay-le-Duc, Seigny, Bussy-le-Grand, Fresnes és Ménétreux-le-Pitois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Berceto Berceto település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Parma megyében. Lakosainak száma 2050 fő (2017. január 1.). Berceto Borgo Val di Taro, Calestano, Corniglio, Solignano, Terenzo, Pontremoli és Valmozzola községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vajda László (színművész) Vajda László (Budapest, 1943. november 19. – Budapest, 1995. július 16.) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Élete A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja lett 3 évre, majd 2 évre a Miskolci Nemzeti Színházba került. 1972-től 1978-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház, majd 1982-ig a Nemzeti Színház foglalkoztatta. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja. Haláláig számos emlékezetes alakításra kapott lehetőséget. Fia: Vajda Milán színész, az egri Gárdonyi Géza Színház, 2011-től az Örkény István Színház tagja. Színház szerepeiből Gorkij : Éjjeli menedékhely (Szatyin) Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok (Nemes Böffen Tóbiás); Hamlet (Polonius) Beckett : Godot-ra várva (Vladimir) Csehov : A manó (Fjodor Ivanovics); Három nővér (Kuligin); Platonov (Glagoljev) Bulgakov : Menekülés (Csarnota); Kutyaszív (Professzor) Harold Pinter : Afféle Alaszka (Hornby) Dosztojevszkij - Forgách András (Költő) Spiró György : Csirkefej (Apa) Corneille : L'Illusion Comique (Fridamant) Gogol : A revizor (Járásbíró) Goldoni : Új lakás (Cristofolo) Kundera : Jakab meg a gazdája (Öreg Cenk) Brian Freiel: Pogánytánc (Jack) Filmjei Rádió Shakespeare : A windsori víg nők (Sir John Falstaff) Díjai Jászai Mari-díj ( 1975 ) Érdemes művész ( 1988 ) Emlékezete 2015 -ben teret neveztek el róla Budapesten . Chief Keef Keith Farrelle Cozart (Chicago, 1995. augusztus 15. –) művésznevén Chief Keef, amerikai rapper, a lemezkiadó alapítója Glory Boyz Entertainment és Glo Gang. Diszkográfia Finally Rich Bang 3 Bang 3 pt.2 Bang Glory Road Back From The Dead Bang Pt.2 Almighty So Back From The Dead 2 Big Gucci Sosa (ft. Gucci Mane ) Nobody Sorry 4 The Weight Almighty DP Almighty DP 2 Finally Rollin 2 Two Zero One Seven Thot Breaker The Leek Vol. 5 GloFiles Vol.1 GloFiles Vol.2 Forrás Chief Keef az Discogs oldalon Chief Keef hivatalos weboldala Szatmárnémeti Szatmárnémeti, köznapi nevén Szatmár (románul: Satu Mare, román népnyelvben Sătmar, németül: Sathmar, héberül és jiddisül ������ [Szákmer illetve Szátmer]) város Romániában, a Partiumban. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett. Fekvése Az Alföld északkeleti szélén, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján, Románia legészaknyugatibb megyeközpontjaként, Nagyváradtól 135 km-re északkeletre fekszik. Nevének eredete Neve az ősi magyar Zothmar személynévből ered, ennek előzménye pedig a török sat (= elad) ige. Utótagja a német népnév birtoklást kifejező származéka. Valószínűtlen, hogy a Salzmarkt névből ered (a középkorban a sóbányákból a várost átszelő Szamoson szállították a sót). Zakmarnak is írták (1572, Kolozsvári Ötvösregesztrum). Román neve a magyarból való, hagyományosan Sătmar, majd 1925-ben románosították a satu[l] mare (= nagy falu) szóösszetételre. Ma a város nevét hivatalosan és a román köznyelvben is leginkább Satu Mareként említik, de a hagyományos Sătmar megnevezés tovább él a népnyelvben, illetve a város nevének toldalékolt változataiban (pl. szatmári = sătmărean). Története Szatmárt már Anonymus is említette elbeszélésében, mely szerint a honfoglaláskor Szabolcs és Tas vezérek Szatmár várához érve azt három napi ostrom után győzedelmesen bevették. 1150-ben Zothmar néven említik először. 1000 körül, Gizella királyné királyi vadászokat telepített, akik megalapították „Németi” települést. 1162–1172 körül III. István király vámját és más jövedelmeit a Szentjobbi apátságnak adta. Árpád-kori várát a tatárok 1241-ben lerombolták. Szatmár és Németi a szatmári várral együtt a tatárjárás után nem sokkal újjáépült, és virágzásnak indult. 1247-ben István ifjabb király itt alakította ki székhelyét, az évben már itt adta ki oklevelét például Panyola község felosztásáról. 1264-ben V. István magyar király a szatmári vendégnépeknek a (székes)fehérváriakéhoz hasonló kiváltságokat adott a bíróválasztásra és a bíráskodásra, a bor- és a posztóárusításra, a papválasztásra vonatkozóan. 1291-ben III. András király, majd 1310-ben Károly Róbert király is megerősítette a szatmári polgárok még V. Istvántól kapott szabadságlevelét, mely szerint a fehérvári polgárokéhoz hasonló kiváltságokat élveztek a szatmáriak is. 1543-ban I. Ferdinánd király Szatmárt és Németit a három Somlyai Báthory testvérnek; Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak adományozta „örök birtokul”. A Báthoryak a Szamos-folyó vizének Szatmár fölött új medret ásattak, mely az egész várost mint szigetet vette körül. A város mellett, a szigeten belül pedig hatalmas földvárat építettek. A vár sáncait hatalmas szálfák és vesszőfonatok tartották össze és bástyái is földdel voltak megtömve. A váron kívül mély árok húzódott, amely vizét a Szamosból nyerte. Hogy a várat ne lehessen egykönnyen megközelíteni, a várárok jegét télen is állandóan vágták. A várost palánk (magas deszkakerítés) vette körül, kívülről megtapasztva, hogy a tűznek ellenálljon. Ez a kezdetlegesnek tűnő erődítési mód azonban biztonságot nyújtott az olyan ostromló seregek ellen, mint a felkelő csapatok, vagy a portyázó törökök, melyeknek nem voltak ágyúi. 1411-ben Zsigmond király Brankovics György szerb despotának adta cserébe Nándorfehérvárért Szatmár és Németi városokat is vámjával és tartozékaival együtt. 1460-ban Szatmár ismét királyi birtok volt, Mátyás király, halála után fiáé Corvin Jánosé, majd Szapolyai Imre birtoka lett, utóbb János Zsigmond foglalta el, majd a lengyelek égették fel. 1661-ben a törökök pusztították el, 1676-ban I. Apafi Mihály sikertelenül ostromolta, végül a 18. században lerombolták, nyoma sem maradt. 1711. április 30-án itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. 1802-ben az erdélyi egyházmegyéből hasították ki a szatmári egyházmegyét, melynek székhelye lett. 1910-ben 34 892 lakosából 33 094 magyar, 986 román és 629 német volt. Ugyanekkor számba vették a lakosság felekezeti összetételét is: a polgárok között 13 418 református, 7194 izraelita, 6998 római katolikus, 6977 görögkatolikus, 236 ágostai evangélikus, 55 görögkeleti (ortodox) és 9 unitárius volt. 1970. május 14-én a Szamos áttörte a töltést és hatalmas árvíz pusztított a városban. Ezt dokumentálja az Epopee pe Someș című könyv. 1987. január 15-én az Unio bányagépgyártó üzem mozdonyszerelő részlegének épülete összedőlt a tetőn felgyűlt hó súlyától. Sokan meghaltak. Az esetet az újságok nem írhatták meg, és a szemtanúkat figyelmeztette a Securitate, hogy a titoktartás állampolgári kötelességük. 1989. március 11-én a 15 éves Pécsi Norbert Artúr a határ közelében kerékpározott, amikor egy román határőr agyonlőtte. Népesség 1992-ben társközségével együtt 131 987 lakosából 72 708 román, 54 013 (40,92%) magyar, 3684 német és 1126 cigány volt. A vallási megoszlás pedig: 58 398 fő görögkeleti (román) ortodox, 27 706 református, 27 178 római katolikus, 13 570 görögkatolikus, 89 unitárius, 73 ágostai evangélikus, 58 izraelita, 1408 pünkösdista, 557 baptista, 215 adventista, 91 ateista, 289 vallás nélküli volt, 184 fő pedig nem nyilatkozott. 2002-ben 115 142 lakosából 66 746 fő (58,0%) román, 47 209 (41,0%) magyar, 618 (0,5%) német, 265 (0,2%) cigány anyanyelvű. 2011-ben 102 411 lakosából 55 311 fő (54,0%) román, 37 611 (36,7%) magyar, 244 (0,2%) cigány, 286 (0,2%) német, 220 (0,2%) egyéb. 8739 fő (8,5%) nem nyilatkozott hovatartozásáról. Ez utóbbi tényező miatt a magyarság valós számaránya 39-40%-ra tehető. Politika 2008–2012 között Szatmárnémetiben az országosan is a legjelentősebbnek számító négy parlamenti párt jelentette a város legfontosabb politikai tényezőit, az országostól azonban eltérő volt ezek helyi jelentősége. Akárcsak a megye egészében, a városban is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt a legjelentősebb politikai erő. Ők adták a város polgármesterén (Ilyés Gyula) kívül az egyik alpolgármestert is (Kereskényi Gábor), megyei szinten pedig a tanácselnököt (Csehi Árpád). Szatmárnémeti városi (helyi) tanácsában relatív többséggel rendelkeztek, a megyei tanácsban pedig abszolút többséget értek el. Az RMDSZ-nek helyi szinten a Nemzeti Liberális Párt (PNL) (korábbi parlamenti koalíciós partnere) képezte legfőbb politikai szövetségesét. A nemzeti liberálisok a helyhatósági választásokon nem indítottak ellenjelöltet a másodszor megválasztott Ilyés Gyula ellen, és őt támogatták (szemben a többi román párttal, melyek dr. Costel Dorel Coica mögött sorakoztak fel). A nemzeti liberálisok támogatásával az RMDSZ-es Ilyés Gyula közel 60%-ot ért el a második fordulóban, mintegy tíz százalékos fölénnyel megelőzve ellenfelét. A nemzeti liberálisok támogatásáért cserébe az RMDSZ nekik ajánlotta fel a város egyik alpolgármesteri helyét, melyet Albu Adrian foglalt el. A Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt (PSD) által létrehozott Szociálliberális Unió (USL) 2012. január 15-étől kezdődően kormányellenes tüntetéseket szervezett. 2012. február 25-én megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), így a 2012-es romániai önkormányzati választáson már három magyar párt indult (RMDSZ, MPP, EMNP). Az EMNP-nek azonban nem az RMDSZ, hanem az MPP szavazóinak egy részét sikerült csak maga mellé állítania. A 2012-es önkormányzati és parlamenti választásokon a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt országos szintű választási szövetségben indult Szociálliberális Unió néven, aminek következtében a korábban megoszló román szavazatok jelentős részét egyben tudta tartani, az országos politikában keletkező, a pártszövetségnek kedvező körülmények hatására pedig nagy arányban tudott mozgósítani is. Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, akárcsak más vegyes lakosságú településeken és megyei önkormányzatokban, ahol a magyarságot képviselő RMDSZ hagyományosan relatív többséggel rendelkezett korábban, a Szociálliberális Unió egyesült erőinek sikerült legyőzniük a magyar érdekképviselet. Szatmárnémetiben a harmadik polgármesteri mandátumáért induló Ilyés Gyula polgármester, noha a korábbi választáson összegyűjtött voksoknál sikerült több szavazatot szerznie, alulmaradt a Szociálliberális Unió szociáldemokrata jelöltjével, Costel Dorel Coicával szemben (megyei szinten is hasonló okokból szenvedett vereséget az RMDSZ jelöltje, Csehi Árpád a Szociálliberális Unió színeiben induló nemzeti liberális jelölttel, Adrian Șteffel szemben). A város és a megye vezetését egyidejűleg elvesztő magyar érdekképviselet számára további hátrányt okozott, hogy a jelentős magyarsággal rendelkező településeken korábban egyfajta íratlan szabályként fennálló hagyománnyal szakítva, a Szociálliberális Unió egy alpolgármesteri széket sem ajánlott fel a szövetségnek, így a magyarság képviselői nélkül alakult meg az új városvezetés. A két alpolgármesteri széket a pártszövetséget alkotó két nagy politikai erő egy-egy politikusa, a szociáldemokrata Radu Roca és a nemzeti liberális Marcela Papici foglalhatta el. Hosszú viták és a törékeny pártszövetségben keletkezett repedések következtében 2014 februárjában a Szociálliberális Unió országos kormánykoalíciója felbomlott, miután a szociáldemokrata kormányfő, Victor Ponta nem volt hajlandó miniszterelnök-helyettessé kinevezni a Nemzeti Liberális Párt akkori alelnökét, Klaus Johannis későbbi államfőt. A felbomló koalíció nyomán a Szociáldemokrata Párt egyedül folytatta a kormányzást, a Nemzeti Liberális Párt pedig ellenzékbe vonult, és az elnöki székért is versenybe szálló kormányfő által korábban visszautasított Klaus Johannist indította el az elnökválasztásokon, aki legyőzve ellenfelét Románia első liberális államfője lett (egyben az első kisebbségi, erdélyi szász származású államfő az ország történelmében). Szatmárnémetiben az országos politika szintjén beállt változások késleltetve éreztették hatásukat, mivel a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt helyi és megyei vezetői úgy határoztak, helyi szinteken fenntartják a két párt koalícióját, amelynek így csak a Nemzeti Liberális Párt tényleges szétesése vetett véget. A koalíciós kormányzás hívei Călin Popescu-Tăriceanu vezetésével már februárban bejelentették kilépésüket a Nemzeti Liberális Pártból, és 2014 július 3-án hivatalosan is létrehozták a Liberális Reform Pártot (mely nem állt kapcsolatban a Molovai Köztársaság azonos nevű román pártjával, melytől a nevét kölcsönözte), 2015. július 19-én pedig a Konzervatív Párttal egyesülve megalapították a Liberálisok és Demokraták Szövetségét. A Nemzeti Liberális Párt jobboldali ellenzéki erői, a szociáldemokratákkal rokonszenvező koalíció-pártiak távozását követően, még 2014-ben egyesültek a Demokrata Liberális Párttal, megőrizve a nagyobb történelmi hagyományokra visszatekintő Nemzeti Liberális Párt elnevezést. Ezek a változások helyi szinten is átalakították a politikai erőviszonyokat, mivel a Szociálliberális Unió felbomlása és a Nemzeti Liberális Párt kettészakadása nyomán az RMDSZ újra megerősödött a helyi és megyei politikában. A Nemzeti Liberális Párt kettészakadása nyomán létrejött kormánypárti Liberális Reform Pártiak folytatták a koalíciós vezetést a szociáldemokratákkal megyei és helyi szinten, de a vezetőik közötti konfliktusok folytán elvesztették az alpolgármesteri széket, melyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára ajánlott fel a szociáldemokrata polgármester. Az RMDSZ helyi vezetői azonban ekkor már az egy évvel későbbi, 2016-os önkormányzati választásokra készülve, visszautasították az alpolgármesteri széket és az ellenzéki politizálás mellett döntöttek, későbbi szövetségesükkel, a Nemzeti Liberális Párttal összefogásban. Az RMDSZ-től érkezett visszautasítás nyomán a szociáldemokrata polgármester, ciklusa utolsó évében saját párttársaira, illetve a Liberálisok és Demokraták Szövetségére támaszkodva vezette a várost, de a legnagyobb frakcióval rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Nemzeti Liberális Párt erőiből álló ellenzék együtt immár többséget alkotott a helyi tanácsban. A 2016-os önkormányzati választásokon újra az RMDSZ jelöltje, a korábban alpolgármesterként, majd parlamenti képviselőként dolgozó fiatal politikus, Kereskényi Gábor szerezte meg a polgármesteri széket, legyőzve a második mandátumáért induló szociáldemokrata Costel Dorel Coica. A városi tanácsban az RMDSZ tíz, a Szociáldemokrata Párt hét, a Nemzeti Liberális Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége pedig három-három mandátumot szerzett. Ugyanekkor a megye vezetését is visszaszerezte a magyar érdekképviselet, Pataki Csaba tanácselnökké választása révén. Kereskényi Gábor a város mindkét polgármesteri széket a koalíciós partnerként az RMDSZ-szel többséget alkotó Nemzeti Liberális Párt egy-egy politikusának, Adrian Albunak és Doina Fehernek ajánlotta fel. Pártok A városban a legerősebbnek számító politikai erők a hagyományosan a szavazatok relatív többségével bíró Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a legerősebb román pártnak számító baloldali Szociáldemokrata Párt. Őket követik a bal- és jobboldali liberális román pártok, melyek hagyományosan szintén bejutnak a városi tanácsba: a jobboldali-liberális Nemzeti Liberális Párt, amely hagyományosan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szövetségesének számít, illetve a baloldali liberális párt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, amely mind helyi, mind pedig országos szinten a Szociáldemokrata Párt szövetségese (jelenleg ellenzékben). A korábban szintén jelentősebb politikai erőnek számító, hagyományosan szintén jobboldali liberális politikát folytató Demokrata Liberális Párt 2014-ben országos szinten egyesült a Nemzeti Liberális Párttal, mely utóbbinak nevét az egyesült párt egésze viszi tovább. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége nevű párt a 2014-ben kettészakadt Nemzeti Liberális Párt baloldali-liberális utódpártjának, a Liberális Reform Pártnak és a városban korábban kevésbé jelentős, de az országos politikában szintén a Szociáldemokrata Párt hagyományos szövetségesének számító Konzervatív Párt 2015-ös egyesülése nyomán jött létre. A szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) szatmárnémeti támogatottsága hagyományosan az országosnál is alacsonyabb volt, a párt legsikeresebb korszakaiban is. Hagyományosan nem jutnak be a városvezetésbe, szatmárnémeti szinten gyakorlatilag jelentéktelen politikai alakulatnak számítanak. Az RMDSZ magyar alternatívájaként számontartott (tőle jobbra elhelyezhető) magyar párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) szintén jelentéktelen erőnek számít a városban (megyei szinten szintén gyengén, hagyományosan a bejutási küszöb alatt teljesít, a megye egyes kistelepülésein azonban jó helyi eredményeket is fel tud mutatni). A 2008-as romániai önkormányzati választáson az MPP mindössze 480 szavazattal 1,16%-ot ért el a városban, a 2012-es helyhatósági választásokon pedig csupán 329 szavazatot kapott. A 2012. február 25-én alakult Erdélyi Magyar Néppárt is jóval a bejutási küszöb alatt teljesített 733 szavazattal. A város német közösségét képviselő Romániai Német Demokrata Fórum mind városi, mind pedig megyei szinten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség leghűségesebb szövetségesének számít, jelöltjei hagyományosan az RMDSZ listáján indulnak, és sem a polgármesteri székért, sem a megyei tanácselnöki székért folyó küzdelemben nem állítanak ellenjelöltet a szövetséggel szemben, illetve egyes esetekben a jelöltállítást követően léptetik vissza őket a szövetség javára. A két párt szoros együttműködésének egyik fő oka, hogy a szatmári svábok, a bánsági sváboktól eltérően, leginkább vallási okokból, jóval erőteljesebben asszimilálódtak a magyarságba, mint más erdélyi német közösségek, a románságba való asszimilálódásuk pedig – szintén vallási okokból – az elmúlt évszázadban is ritka jelenségnek számított. A szatmári svábok tehát hagyományosan magyar anyanyelvűségben vagy magyar-német kétnyelvűségben élnek, kötődésük a magyar közösséghez erősebb, mint a bánsági sváboké, az erdélyi szászoké vagy a cipszereké. A városi tanács összetétele 2004-2008 Polgármester: Ilyés Gyula (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) 2008–2012 Polgármester: Ilyés Gyula (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) 2012–2016 2012-2014 A 2012-es önkormányzati választások nyomán: Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociálliberális Unió) 2014. február–július A Szociálliberális Unió 2014-es szétesése nyomán: Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt) 2014. július–november A Nemzeti Liberális Párt 2014-es szétesése nyomán: Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt) 2014. november – 2015. június A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt egyesülése nyomán: Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt) 2015. június – 2016. június A Liberális Reform Párt és a Konzervatív Párt Liberálisok és Demokraták Szövetsége név alatt történő egyesülése nyomán: Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt) 2016-2020 A 2016-os önkormányzati választások nyomán: Polgármester: Kereskényi Gábor (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) Polgármesterek a rendszerváltás óta Ioan Samfira Horea Anderco ( Szociáldemokrata Párt ) – Két ciklusra volt megválasztva, hivatalát nem tudta végig betölteni (hivatali visszaélés miatt letartóztatták). Ilyés Gyula ( Romániai Magyar Demokrata Szövetség ) – Anderco polgármester felfüggesztése után ideiglenes polgármester (korábban, két ciklusban alpolgármester), majd a város megválasztott polgármestere. A 2008-as helyhatósági választáson újraválasztották, így második ciklusát töltötte a polgármesteri székben. Costel Dorel Coica 2012-től vezette a várost, előbb a Szociálliberális Unió, majd annak felbomlása óta a Szociáldemokrata Párt színeiben. Kereskényi Gábor ( Romániai Magyar Demokrata Szövetség ) – a 2016-os választások óta vezeti a várost. Közlekedés A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal. Kulturális intézmények Szatmárnémeti Északi Színház (román és magyar tagozattal ) Ács Alajos Játékszín Brighella Bábszínház Dinu Lipatti Filharmónia G. M. Zamfirescu Városi Művelődési Ház Szakszervezetek Művelődési Háza Victoria Mozi Szépművészeti Múzeum Történelmi és Néprajzi Múzeum Papp Aurél Emlékmúzeum Szatmár Megyei Könyvtár Ferences könyvtár Püspöki képtár és kincstár Oktatás Szatmárnémetiben az egyházi és a világi oktatásnak egyaránt nagy hagyományai vannak. A rendszerváltozás utáni években újjáalakultak a város egykori felekezeti intézményei (később létrejött az ortodox líceum is). Jelenleg a város számos általános iskoláján kívül a következő középiskolai szintű intézmények működnek itt: Aurel Popp Művészeti Líceum ( magyar és román tannyelvű) Doamna Stanca Főgimnázium ( román tannyelvű) Elisa Zamfirescu Textilipari Szakközépiskola ( román és magyar tannyelvű) Faipari Líceum ( román és magyar tannyelvű) George Emil Palade Élelmiszeripari Líceum ( román és magyar tannyelvű) Gheorghe Dragoș Pénzügyi Líceum ( román és magyar tannyelvű) Hám János Római Katolikus Iskolaközpont ( magyar tannyelvű) Ioan Slavici Főgimnázium ( román tannyelvű) Ion I. C. Brătianu Szakközépiskola ( román tannyelvű) Johann Ettinger Német Elméleti Líceum ( német tannyelvű) Kölcsey Ferenc Főgimnázium ( magyar tannyelvű) Mihai Eminescu Főgimnázium ( román tannyelvű) Ortodox Líceum ( román tannyelvű) Szatmárnémeti Református Gimnázium ( magyar tannyelvű) Traian Vuia Szakközépiskola ( magyar és román tannyelvű) Unio Szakközépiskola ( román tannyelvű) Média Magyar sajtó Nyomtatott sajtó Szatmári Friss Újság (napilap) Szatmári Magyar Hírlap (napilap) Szamos Melléklet (A Szatmári Magyar Hírlap kulturális folyóirata. Korábban heti-, majd havilap) Elektronikus (internetes) sajtó Szatmár TV (Szatmár megye és Szatmárnémeti első videós hírportálja) Szatmár.ro Presszo.ro – A szatmári civil hírportál Erdély online Audiovizuális orgánumok Rádió: City Radio Bloggerek Szatmári srácok Román sajtó Nyomtatott sajtó ('A Nap Híre' - napilap). Glasul Sătmarului ('Szatmár Hangja' - napilap). Gazeta de Nord-Vest ('Északnyugati Hírlap' - napilap). Audiovizuális orgánumok Rádió: Radio Transilvania ('Erdély Rádió') Radio Unu ('Rádió 1.') Televízió: TV1 Satu Mare Nord Vest TV Jelentősebb egyházak, templomok (Zárójelben az a felsőbb egyházi hatóság található, melyhez a szatmárnémeti hatóság tartozik. A zárójelen kívül a legmagasabb Szatmárnémetiben székelő egyházi hatóság található.) Református (Királyhágómelléki református egyházkerület - püspök: Ft. Csűry István) Szatmári református egyházmegye - esperes: Nt. Kovács Sándor Magyar: Láncos templom Németi templom Kültelki református templom Szigetlankai református templom Szamosnegyedi református templom Szatmárnémeti Református Gimnázium Kalvineum Vasút melletti református temetőkápolna Németi temetőkápolna Hívek száma összesen: 27 706 fő. Római katolikus (Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség - érsek: dr. Jakubinyi György) Szatmári római katolikus egyházmegye - püspök: Schönberger Jenő Szatmári Főesperesség - főesperes: Hársfalvi Ottó, általános helynök Magyar: Római katolikus Krisztus mennybemenetele székesegyház – „Nagytemplom” Szent János-templom - „Hildegárda” (a ferencesek egykori kolostortemploma) Zárdatemplom (Szeplőtelen Szűz Mária-templom) Szent József-templom - „Kis Zárdatemplom” Kis Szent Teréz-templom Szent Antal-templom Szentlélek-templom Szent Család-templom Püspöki kápolna (a püspöki palotában) Zárdakápolna (a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájában) a híd melletti katolikus temető kápolnája Német és román: Jézus Szíve-templom - Kálvária-templom (a jezsuiták egykori temploma) Hívek száma összesen: 27 178 fő. Görögkatolikus (Nagyváradi Görögkatolikus Püspökség - püspök: Ft. Virgil Bercea) Szatmári Görögkatolikus Esperesség - esperes: Ft. Dumitru Roman Magyar: Szent Miklós-templom Román: Szent Mihály és Gábriel arkangyalok katedrális Szent Ferenc-templom Cloșca úti görögkatolikus templom A Popp család kápolnája Hívek száma összesen: 13 570 fő. Evangélikus (Kolozsvári Evangélikus Püspökség - püspök: Ft. Adorjáni Dezső) Szatmári Evangélikus Egyházközség Magyar: Wolfenbüttel utcai evangélikus imaház Hívek száma összesen: 73 fő. Unitárius (Kolozsvári Unitárius Püspökség - püspök: Ft. Bálint Benczédi Ferenc) Szatmárnémeti Unitárius Egyházközség Magyar: Wolfenbüttel utcai evangélikus imaház (itt tartják istentiszteleteiket) Hívek száma összesen: 89 fő. Baptista Magyar: István téri Magyar Baptista Imaház, Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet. Tagok száma: 284 - Hozzátartozókkal együtt: 370 (2009. feb.) Román: Scânteii utcai Román Baptista Imaház Hívek száma összesen: 557 fő. Ortodox (Kolozsvári Ortodox Metropolita - metropolita: Ft. Bartolomeu Valeriu Anania) (Nagybányai Ortodox Püspökség - püspök: Ft. Iustinian) Szatmárnémeti Ortodox Esperesség - esperes: Ft. Ioan Socolan Román: Mária mennybemenetele ortodox katedrális Batizi úti ortodox templom Híd melletti ortodox templom 17-es negyed ortodox temploma Carpați II. negyedi ortodox templom Hívek száma összesen: 58 398 fő. Izraelita Szatmárnémeti Izraelita Hitközség - hitközségi elnök: Décsei Miklós Várdomb utcai zsinagóga - „Nagy Templom" (egykori ortodox zsidó zsinagóga) Talmud Tora imaház Hívek száma összesen: 58 fő. Jehova Tanúi Jehova Tanúi fiókhivatala, Bukarest Magyar és román Prunilor 19. szám alatti Királyságterem Wolfenbuttel 19. szám alatti Királyságterem Hívek száma: kb. 1000 fő. Látnivalók Szatmárnémeti Római Katolikus Székesegyház . 1768 -ban kezdték építeni klasszicizáló barokk stílusban . Végleges alakját a 19. század harmincas éveiben érte el. Az átalakítások következtében homlokzata klasszicista stílusúvá vált (korinthoszi oszlopcsarnok, timpanon stb.), míg belső terében a barokk elemek vannak túlsúlyban. A „Krisztus mennybemenetele” című főoltárképét Pesky József, „A tizenkét éves Jézus a templomban” című kupolafestményét Reidler János készítette. Carrarai márvány fő oltára Tomán Félix munkája. Orgonája a megye egyik legnagyobb és legszebb darabja (1925-ben készült). Két sekrestyéje a szentély két oldalán található, egyikük ad átmenetileg otthont a felbecsülhetetlen értékű püspöki képtárnak. A székesegyház alatt található kriptában nyugszanak Szatmár püspökei, Ft. és Nm. Reizer Pál kivételével (a pár éve elhunyt püspököt végakarata szerint a papok közé temették a katolikus temetőben). A Dacia (volt Pannónia) szálló a Partium egyik legszebb szecessziós stílusú épülete. A város történelmi központjában található. 1902 -ben épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján, a régi városháza helyén. Makettje az 1903 -as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A Református „Láncos Templom” a Béke téren ( Piața Păcii ), a megye talán első református temploma. A klasszicizmus felé hajló (németalföldi) késő barokk stílusban épült 1788 és 1814 között. 1633-ban öntött Wierd Georg-féle harangja ma a szószék mellett van kiállítva. Körülötte helyezkedik el a város egykori „református központja”: A Szatmárnémeti Református Gimnázium épülete, az esperesi hivatal (itt működik a Calvineum is), illetve három további református iskolaépület (a leánygimnáziumok és a „Piros téglás” iskola), valamint a parókia épülete. A Tűztorony , a Dacia szálló mögötti téren látható. 2005 -ben fejezték be a teljes felújítását. A Városháza 1902 -ben épült. A kommunizmus idején Románia legmagasabb épülete volt. A színház ( Szatmárnémeti Északi Színház ) 1892 -ben épült, a maga korában igen korszerűnek számító forgószínpados színpadtechnikával, mintegy félezer férőhellyel. A nagyváradi és a kolozsvári színház mellett Erdély egyik legpatinásabb, máig működő színháza. Jelenleg két tagozata van (román és magyar), erős bérletrendszerrel rendelkezik. A magyar társulat Harag György nevét viseli. A Csizmadia-szín a város egyik emblematikus épülete. 1830 és 1848 között épült, a 20. század elején átépítették. Eklektikus stílusú épület. Eredetileg a csizmadia céh székhelyéül szolgált, de a város színházi életének is otthont adott, a színház megépüléséig. A közelmúltban felújították. Az Igazságügyi Palota (Törvényszék) a monarchiabeli patinás igazságügyi paloták jellemző stílusában épült, a 19. század végén. Oldalszárnya börtönként funkcionál. A Vécsey-palota a város egyik legrégebbi épülete. Nevét első tulajdonosáról, építtetőjéről, báró Vécsey Miklósról kapta. A Vécsey-palota helyén egykor állt épületben kötötték meg a szatmári békét . Ezt a Papp Aurél által alkotott emléktábla örökíti meg az épület belső udvarán. Jelenleg ez az épület ad otthont a Szatmári Szépművészeti Múzeumnak . A református Németi Templom . A történelmi Németi református temploma volt. Stílusában a Láncos Templomhoz hasonlít. Parkjában épül a Rákóczi Kollégium. A püspöki palota (1804–1840 között épül, ez alatt többször átépítették, 1851 óta szolgál a püspökök rezidenciájaként). Az épületegyüttes klasszicista stílusú, magában foglalja az egykori Püspöki Levéltár és az egykori Papnevelő Intézet szárnyait is (ma a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont használja ezeket a szárnyakat). Legjelentősebb látnivaló a palotában lévő Püspöki Kápolna A Püspöki Kápolna nem nyilvános, de látogatható műemlék. Nem csak gipszkazettás mennyezete, szibériai topolyafa-padlózata és padjai, de oltára is híressé tette. A kápolna oltárát az erdődi vár kápolnájából hozatta át Szatmár püspöke. Ez előtt az oltár előtt esküdött örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia . A kanonok-paloták a püspöki palotával szemben találhatók. A Dinu Lipatti Filharmónia a Ruha István , híres hegedűművészről elnevezett átjáróból nyílik. Belsőépítészeti megoldásait tekintve a magyaros szecesszió egyik legszebb példája. A zárdatemplom és a körülötte elhelyezkedő zárdaépület, valamint az apácák iskolája (ma Ioan Slavici Elméleti Líceum) az egyetlen szatmári alapítású rend, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek történelmi központja volt. A Várdomb (ma Decebal) utcai Nagyzsinagóga és a mellette lévő Talmud Tora Imaház Románia legnagyobb és legszebb zsinagógáinak egyike. A szatmári ortodox zsidóság központja volt. Ma a (neológ) Szatmári Izraelita Hitközség használja. A zsinagóga udvarán található a deportáltak (mintegy húszezer szatmári zsidó) emlékműve. A városban egykor működött három nagyzsinagóga (Ortodox, Status Quo és Németi) és huszonöt súl és imaház közül mára csak ez áll. Udvarán található a Szatmárnémeti Izraelita Hitközség székhelye is. A „Kossuth-kert” a város legnagyobb, 22 holdas fásított parkja, játszótér, sétányok, kisvasút, mesterséges tó, sziget stb. található benne. Itt kerül megrendezésre évente a Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozat, a gyereknap és számos könnyűzenei koncert is. Egykor állatkert működött benne, de itt állt a híres „Kioszk” épülete is. A római katolikus Kálvária Templom neogótikus stílusban épült, jezsuita szerzetesek alapították. A város egyik legszebb temploma. Jelenleg a román és a német római katolikus misék folynak benne. Főoltárát Hölzel Albin, a bártfai Hölzel Mór fafaragó művész fia készítette nyolc hónap alatt. Az oltárt 1910. április 21-én szentelték fel. A hármas tagolású, uralkodóan függőleges vonalvezetésű, viszonylag egyszerű kompozíciójú mű központi részét a Jézus Szíve szobor uralja. Színhatását dominánsan a fehér és arany jó arányérzékkel kialakított együttese adja. Felületét a gótikus kőcsipkéket idéző sík és szalagdíszek teszik mozgalmassá. Egyébként a Jézus Szíve szobrot, Fásztusz Elek a szatmárnémeti gimnázium nyugalmazott tanára, akkor tiszaújlaki plébános emeltette saját költségén. A városi közfürdő épülete a Kossuth-kertben áll. 2009-ben teljes felújításon esett át, jelenleg levegő-monitorozási és környezetvédelmi központként funkcionál. A Hildegárda-templom és a hozzá tartozó ferences kolostor. A kolostorban a rendszerváltás után nagy értékű befalazott egyházi könyvtárra bukkantak véletlenszerűen. Az ortodox katedrális neobizánci stílusú, impozáns műemlék épület. 20. század eleji épület. A román görögkatolikus Mihály és Gábor Szent Arkangyalok katedrális szintén a 20. század elején épült, a város nagy múltú görögkatolikus románsága által "kinőtt" egykori barokk görögkatolikus templom helyén. Impozáns, gazdag ornamentikájú neobizánci épület. A magyar görögkatolikus templom 1857-ben épült. Többször átépítették. A Szatmárnémeti Református Gimnázium épülete a történelmi Református Fiúgimnázium számára épült impozáns, de puritán ornamentikájú épület, a város mindenkori legjelentősebb magyar iskolája. Legfontosabb látványossága a Tanári Szoba, melynek díszes falfestményein az 1546-os szatmári református zsinat, illetve Kálvin János , Luther Márton , Károlyi Gáspár és más reformátorok láthatók. Az Eminescu Főgimnázium épülete a város talán legszebb iskolaépülete. Eredetileg a Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium épülete volt, a 20. század elején, Kotál Henrik tervei alapján épült. A vasútállomás épülete Erdély régi állomásépületei közé tartozik. A 19. század végén épült, 120 méter hosszú épület stílusában híven őrzi a Monarchia-beli állomás-épületek jellemzőit. A közelmúltban felújították. A vasút melletti református temető . A város jelentős személyiségei vannak itt eltemetve. Ebben a temetőben található dr. Lükő Béla kriptája is. A híd melletti római katolikus temető szép kriptáival és a város híres polgárainak sírjaival fontos nevezetessége Szatmárnémetinek. A neológ és status quo zsidó temető . Gyönyörű szobraival, emlékműveivel az egykor virágzó szatmári zsidóság mementója. Itt nyugszik többek közt Klein Eliahu Albert (a város „Élu bácsija”, Szatmárnémetinek a közelmúltban elhunyt Auschwitz-túlélő díszpolgára), Nádai-Niedermann István színművész. Az ortodox zsidó temető jelentős kulturális kincs és kegyhely. Ide temetkezett a város ortodox és ultraortodox ( haszid ) zsidósága. Itt találhatók a leghíresebb rabbik és csodarabbik kriptái, impozáns síremlékek és a Holokauszt áldozatainak kriptája is (a rendszerváltás után felavatott kripta falán számtalan kisebb-nagyobb márványtábla őrzi a deportált családok emlékét, középen egy márvány Tízparancsolat állt, mely sajnos darabjaira tört egy temetőrongálás következtében - felújítása még várat magára). A szatmári haszidizmus követői évente látogatják a temetőt (a megfelelő ünnepeken), és a rabbiik sírjain található résen dobják be leírt kívánságaikat, imáikat, üzeneteiket. Jelentős látnivalók még: a Princz testvérek házai , a Berenczey-Kováts Palota (ma Astoria szálló), a Károlyi-ház , a Közigazgatási Palota , a Városi Művelődési Ház , a Szakszervezetek Művelődési Háza , a Fehér Ház (a város legrégebbi kőháza), a (központi) katolikus plébánia, , a 2018-ban átadott Széchenyi István szobor, valamint a Szatmári Megyei Múzeum . Híres emberek Antal Péter ( 1917 . március 17. ) kritikus, tankönyvíró; Arányi Dezső ( 1859 . augusztus 18. ) operaénekes; Bánhidi László ( 1906 . március 11. ) színművész; Bura László (1932. március 31.) nyelvész, néprajkutató, művelődéstörténész, pedagógiai író; Darvas Gábor zeneszerző; Dsida Jenő 1907 -ben költő; Jakab Antal 1914 . augusztus 13. újságíró, közíró; Jánk Károly költő; Klein Magda szatmárnémeti születésű színházi rendező, dolgozott Szatmáron, Temesváron , jelenleg a Tel-Avivi Nemzeti Színház főrendezője; Kiss Bertalan ( 1906 – 1980 ) református lelkész, egyházi és lélektani szakíró; Klein Eliahu Albert; Kovács András Ferenc , az egyik legjelentősebb kortárs erdélyi költő; Kovács Emil Lajos festőművész; Láng Zsolt , prózaíró, az erdélyi magyar irodalmi élet kimagasló alakja; Lengyel Gyula 1888-ban, kommunista politikus, pénzügyi népbiztos 1919 -ben; Lükő Béla (Szatmárnémeti, 1883 – Szatmárnémeti, 1936 . május 2. sebészorvos, ő alapította a város első kórházát, mely ma a nevét viseli. Mellszobra a Lükő Béla Városi Közkórház előtt áll, kriptája a vasút melletti református temetőben található; Mártha Ivor 1928 . szeptember 9. urológus, orvosi szakíró, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli főgondnoka; Mihálka György ( 1942 . április 21. ) esszéíró, műfordító; Murvai László (Szatmárnémeti, 1942. augusztus 11.) pedagógiai író, irodalomtörténész; Muzsnay Árpád ( 1941 . június 11. ) újságíró, tanulmányíró, RMDSZ-tisztségviselő; Muzsnay Csaba ( 1939 . augusztus 3. – Kolozsvár, 2016 . szeptember 12. ) vegyész, vegyészeti szakíró; Muzsnay Magda ( 1929 . december 19. ) rádióriporter, szerkesztő; Nagy Béla , Sassy Nagy (Szatmárnémeti, 1934 . április 16.) numizmatikai szakíró; Nagy Ferenc (Szatmárnémeti, 1915 . május 30. – Kolozsvár , 1976 . július 1.) biológus, természettudományi szakíró; Nagy Imréné , csécsi (Szatmárnémeti, 1876. – 1921. augusztus 5. Arad ) költő; Nagy Vince 1886 . március 4. politikus; belügyminiszter, a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt elnöke, majd a Magyar Szabadság Párt alelnöke, az amerikai emigráns magyarság egyik vezetője; Nikelszky Géza iparművész Sárközi Lajos ( 1884 . január 26. ) református lelkész, egyházi író; Scholtz Béla István 1967 . augusztus 19. ) közgazdász, gazdasági szakíró; Simon Györgyi grafikus, egyetemi oktató; Soltész József (1945–2006) költő, író; Stahl Jencsik Katalin tőrvívó világbajnok, edző; Stern Mór (1883–1944) jogász, újságíró, a holokauszt áldozata; Szabados Árpád (Szatmárnémeti, 1896. szeptember 13. – Kolozsvár, 1945. szeptember 2.) színműíró és színházi rendező; Szabó Ferenc ( 1929 . október 31. ) orvos, orvosi szakíró; Szász Lajos 1888 -ban magyar miniszter; Szatmári Ágnes ( 1932 . március 18. ) festőművész, díszlet- és kosztümtervező. Szathmárnémethi Sámuel (Szatmárnémeti, 1658. augusztus 10. – Kolozsvár, 1717. december 17.) református teológiai tanár és filozófiai író; Szendrey Zsigmond (1879–1943) néprajzkutató tanár; Szugyiczky István (1941–) színművész; Tanody Endre ( 1881 ) újságíró, ügyvéd; Tapodi Zsuzsa ( 1961 ) magyar irodalomtörténész; Tereh Géza ( 1889 – 1969 ) tankönyvíró, esztéta, költő; Toma Gabriella ( 1951 – 2009 ) vegyész, kémiai szakíró; Tóth Imre ( 1921 -Párizs, 2010 ) szatmárnémeti születésű tudományfilozófus, matematika-filozófus, esszéíró. Dolgozott és tanított Kolozsváron , Bukarestben , Párizsban , Regensburgban . A Regensburgi Egyetem Tudományfilozófia Tanszékének tanszékvezetője is volt; Tóth László ( 1961 -) matematikus, egyetemi oktató; Tóthfalussy Béla ( 1928 -) újságíró, politikus, médiaszemélyiség, botanikus; Vadnay Dezső (Szatmárnémeti, 1894. június 2. – Budapest, 1977. október 26.) újságíró, ifjúsági író; Vida Erika (1970-) néprajzi szakíró, szerkesztő; Wolkenberg Alajos (Szatmárnémeti, 1871. június 17. – Budapest, 1937. augusztus 29.) - hittudós, egyetemi tanár, legitimista politikus. Zágonyi György (1838. december 16. – ?) református néptanító; Zimán József ( 1905 ) elbeszélő, újságíró. A városhoz kötődő további hírességek Itt járt iskolába Kaffka Margit , Kölcsey Ferenc , Krúdy Gyula , Szilágyi Domokos . Itt tanított Ilosvai Selymes Péter a Toldi 16. századi szerzője. Itt volt megyei főjegyző 1829 -től Kölcsey Ferenc , mellszobra a református (Láncos) templom előtt áll. Magyar színházában játszott egykor Jászai Mari és Fedák Sári is. Fodor György ( Nagydobos , 1836 - Szatmár ? ) levéltáros - 1881 -től Szatmár város levéltárnoka itt élt és dolgozott a városban. Hám János , Szatmár római katolikus püspöke , egy ideig esztergomi érsek , városépítő. Szobra a katolikus székesegyház előtt áll, utcát is neveztek el róla. Scheffler János római katolikus vértanú-püspök, boldoggá avatása folyamatban van. Nevét viseli a szatmárnémeti Scheffler János Lelkipásztori Központ. Itt kezdte papi pályafutását Gonzeczky János tábori lelkész , az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja , kinek felügyelete alatt épült fel az Irgalmas Nővérek zárdatemploma. Harag György világhírű rendező, a később róla elnevezett társulat alapító igazgatója. Nevét viseli a Szatmárnémeti Északi Színház magyar társulata és az évente kiosztott szakmai díj is. Ács Alajos (1930–2002) színművész. Az ő nevét viseli a Szatmárnémeti Északi Színház stúdióterme, az Ács Alajos Játékszín. Teitelbaum Joel rabbi, szatmári rebbe , a Teitelbaum rabbidinasztia egyik legnagyobb alakja, a város ortodox főrabbija (1934–1944), a Szatmár haszid irányzat alapítója (a holokauszt után Brooklynban élt és dolgozott megalapítva a Szatmár mozgalmat). szent reb Eliezer Fisch , „csodarabbi”, a „bikszádi rabbi”. Bikszádról került Szatmárnémetibe, csodatévő és szent hírében állt a haszid zsidók közt. A Békés Károly (ma Lükő Béla) utcában volt imaháza. Dr. Friedmann József a szatmári status quo zsidók főrabbija volt. Szép Ernő költő, publicista a Szatmári Lapok munkatársa volt. Markovits Rodion író, újságíró, Szatmárnémetiben ügyvédként dolgozott. Erdős I. Pál grafikusművész Popp Aurél festőművész Török István ( Gyergyószentmiklós , 1924 . január 2. - Szatmárnémeti, 1995 . szeptember 15.) színművész Ernest Klein Domahidy András író Bánhidi László színész Darvas Gábor zeneszerző, zenetörténész Horváth Zoltán ( Cece ) kosárlabdázó Galgóczy Árpád magyar költő, műfordító Aaron Teitelbaum Zalman Leib Teitelbaum Moshe Dovid Winternitz Daniel Prodan Daniel David Ioan Mircea Pașcu Ovidiu Ioan Silaghi Ernie Grunfeld Vécsey Miklós báró Hölzel Albin, a bártfai Hölzel Mór fafaragó művész fia, aki a szatmárnémeti Kálvária-templom főoltárát Szatmáron kis időre letelepedve készítette nyolc hónap alatt. Az oltárt 1910. április 21-én szentelték fel. Itt halt meg Abday Sándor színész. Reizer Pál püspök Itt végezte iskoláit, itt élt, alkotott és itt hunyt el 1924 -ben Tóth József római katolikus hitszónok, egyházi író, szentszéki tanácsos. Testvérvárosok Nyíregyháza , Magyarország 2000 óta Wolfenbüttel , Németország 1974 óta Zutphen , Hollandia 1970 óta Beregszász , Ukrajna 2007 óta Ungvár , Ukrajna 2006 óta Rzeszów , Lengyelország 2007 óta Schwaz , Ausztria 2007 óta Saint-Dizier-les-Domaines Saint-Dizier-les-Domaines település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 185 fő (2015). Saint-Dizier-les-Domaines Bétête, Châtelus-Malvaleix, Clugnat, Genouillac és Jalesches községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rövid és hosszú skála A long scale és a short scale kifejezést arra a célra használják, hogy megkülönböztessék a nagy számok megnevezésnek két formáját. Magyarul azt mondhatnánk: nagy lépésközű, illetve kis lépésközű. Ebben a szócikkben az angol kifejezéseket használjuk azért, mert nincs magyar megfelelőjük. A megnevezéseknek arra a rendszerére vonatkoztatjuk, amikor minden szám ezerszer nagyobb az előzőnél. Így a billió jelentése: ezermillió (109), a trillió jelentése: ezerbillió (1012), és így tovább. A 19. és a 20. században Nagy-Britanniában a long scale-t használták, míg az Amerikai Egyesült Államokban a short scale volt használatban. Ezért angol és amerikai néven nevezték. 1974-ben az Egyesült Királyságban a short scale vált hivatalossá. Harold Wilson brit miniszterelnök 1974. december 20-án jelentette be, hogy az ország elfogadta a short scale használatát. Sok országban, leginkább Európában a long scale használatos. De vannak egyéb rendszerek is, amelyek egyik említett rendszerrel sem egyeznek meg. Ilyen a kínai, az indiai, a japán és a koreai rendszer. Összehasonlítás Továbbiak találhatók a tíz hatványai szócikkben. A bi a 2-re, a tri a 3-ra vonatkozik, stb. Az összefüggés közöttük az alábbi: A milliárd szó több európai nyelvben megtalálható, mint 109, ugyanakkor ismeretlen az amerikai angolban, amely helyette a billion szót használja, az európai angol viszont a thousand million kifejezést használja. A pénzügyi szóhasználatban gyakori yard a milliárd szóból származik, annak ellenére, hogy a milliárd szót nem használják. Története E különböző értelmezések miatt ügyelni kell a nagy számok nevének fordításánál, azért is, mert azok az évszázadok alatt országon belül is változtak. Például az európai angol, a francia és az olasz történelmi dokumentumok gyakran változtatták ezen kifejezések értelmét. Jelenleg az Egyesült Királyság hivatalosan a short scale-t használja, míg Franciaország, Olaszország és más európai államok hivatalosan is a long scale-t. A francia billion, a német Billion; a holland biljoen; a svéd biljon; a finn biljoona; a dán billion; a spanyol billón és a portugál biliao mind a 1012-re vonatkoznak, amely tehát long scale kifejezés. Ezért a fenti kifejezéseket trillióként (1012) kell a modern angol nyelvre lefordítani, és nem billió-ként (109 a short scale értelmében). Másrészről a brazíliai portugál bilhao (eltér az európai portugáltól), a walesi biliwn a 109-re vonatkozik, és az angol billió szóval fordítandóak. Lásd még a Mai állapot szakaszban. Időrendje A millió szó az ófrancia million szóból származik, megegyezően az óolasz millione szóval, eredetileg „ezer” jelentéssel, de hangsúlyozott értelemben, mint „nagy ezer”; tehát millió. A nyelvtani jelenség hasonlatos ahhoz, ahogy a „tucat” szóból a „nagytucat” szó keletkezett. Mai állapot Short scale országai Angol nyelvű területek A legtöbb angol nyelvű állam a short scale-t 109 = billió értelemben használja. Például: Egyéb short scale nyelvek és országok A trillió-t, vagy hasonló kifejezést használnak 1012 értelmében, vagy billió-t 109 értelmében, de hagyományosan használják a „milliárd”-ot is 109 értelmében Long scale országok A hagyományos long scale használatos az európai kontinens országaiban, vagy az onnan származó nyelveknél, figyelmre méltó kivételekkel, mint Görögország, Románia, vagy Brazília. Néhány példa: Sem short, sem long scale jelölést nem használnak Az alábbi országok saját jelölési rendszert használnak Megjegyzések az aktuális használatra Angol nyelvű országok long scale országokban amerikai hatásra terjed a short scale használata, bár nem hivatalos. Olasz nyelv Olaszország – mint Franciaország – a 19. században részben áttért a short scale használatára, a 20. században visszatért a long scale használatára. Az olasz nyelvben a bilione hivatalosan azt jelenti: 1012. A köznyelvben a bilione egyaránt lehet 109 vagy 1012; a trilione lehet 1012 vagy (ritkábban) 1018. Olyan változatok, mint mille miliardi (ezermilliárd), 1012 értelemben, un milione di miliardi 1015 értelemben, un miliardo di miliardi 1018, mille miliardi di miliardi 1021 értelemben. Eszperantó Az eszperantó szótárakban biliono, triliono vegyesen fordul elő. jelentése ezért bizonytalan. Az aktuális PIV szótár, mint a PMEG nyelvtan a long scale használatát tartalmazza. A nem hivatalos -iliono végződés is a long scale használatára utal. Például duiliono (du = kettő) = biliono (1012); triiliono (tri = három) = triliono (1018), stb. A miliardo egyértelmű, ezért ezt használják. Jelenléte a kontinenseken Mindkét jelölési forma használatos, leginkább a nyelvhasználat függvényében. Az „ezer milliárd” használata Azokban az országokban, ahol a „milliárd” szót használják, kormányzati vonatkozásban inkább az „ezermilliárd” használatos. Magyarországon egyre inkább terjed a használata a sajtóban. Minden egyéb vonatkozásban a 1012 azt jelenti: „billió” (és nem „ezermilliárd”). Alternatív lehetőségek A félreértések elkerülése érdekében írott anyagokban célszerű a számokat kiírni, például 1 000 000 000 000 inkább, mint azt írni: egybillió. a félreérthetetlen „millió” szót kombinálni, például 10 9 = „ezermillió”. háromnál több számjegyű számokat kombinálni a millióval. Például 15 300 millió. normálalak alkalmazása vagy lebegőpontos írásmód. Például 1e8, 1e10, használható a zsebkalkulátorokon is, mint „scientific” kijelzési mód. alkalmazni a zsebkalkulátorokon is beállítható „engineering” kijelzési módot, amelynél a tízes hatványkitevő mindig háromnak egész számú többszöröse. Például 1e9, 1e12. ( Az e betű az angol exponent rövidítése. Jelentése: kitevő ) az SI-prefixumokat használni: giga-, tera-, exa- stb. Kiegészítés Tekintettel a fentiekre, a ppm, ppb, ppt használata félreérthető, ezért ezeket kerülni kell. Ezen kívül például a ppt t betűje egyaránt jelenthet ezret (perthousand) vagy trilliót (pertrilion). A ppb értelmezése Magyarországon: 1012, Amerikában 109. Használatához meg kell adni, hogy térfogattörtre, tömegtörtre vagy móltörtre vonatkozik. Vöröskolostor Vöröskolostor (szlovákul Červený Kláštor) Alsólehnic településrésze Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában, Ólublótól 25 km-re északnyugatra, a szlovák-lengyel határon, a Dunajec jobb partján. Nevének eredete A település nevét kolostora vörös tégláiról, más forrás szerint vörös tetőcserepeiről kapta. Története Ősi kolostora a karthauziaknak épült 1319-ben, a Berzeviczy család őse Kakas fia Rikolf alapította a Dunajec jobb partján saját birtokán. Mivel a kolostor vörös téglákból épült ezért a helyiek Vöröskolostornak nevezték el. A kolostor széles körű kiváltságokkal rendelkezett, volt malma, sörfőzdéje, halászati joga és kiterjedt birtokok, köztük számos falu biztosították a jövedelmét. A falut 1344-ben Uyvagas néven említik először. Szent Antal templomát 1360-ban kezdték el építeni. 1431-ben egy huszita csapat dúlta fel, több szerzetest megölve. 1563-ig volt a szerzetesek birtokában, majd számos tulajdonosa volt. A 15. századtól erődítményként a Lengyelországba vezető utat ellenőrizte. Többször zaklatták Szapolyai János és I. Ferdinánd katonái is. 1545-ben Nedec várának alárendeltségébe tartozott. Végül 1563-ban miután a szerzetesek Lengyelországba menekültek, a kolostort bezárták, birtokait pedig a szepesi káptalan vette át. 1569-ben Magócsi Gáspár, később Thököly István, majd 1612-ben Horváth-Palocsay György, 1625-ben Rákóczi Pál volt a birtokosa. 1699-ben Matyasovszky László nyitrai püspök vette meg, majd 1705-ben kamalduli szerzeteseknek ajándékozta, akik 1747-re helyreállították a templomot és a kolostort. Itt született a Biblia első szlovák nyelvű fordítása 1750-ben és az első latin-szlovák szótár 1763-ban. 1786-ban a rend megszűntével az eperjesi görögkatolikus püspökségé lett, amely 1848-ban eladta. Nagy értékű könyvtára Budapestre, míg művészi értékű kincsei a lengyelországi Muszynába kerültek. 1907-ben csaknem teljesen leégett. A helyi legendárium egyik leghíresebb alakja a Sziléziából ideszármazott Ciprián fráter, aki 1768-ban a világ (egyik) legelső siklórepülését hajtotta végre saját építésű szerkezetével. Nevezetességei Kolostorának épületei részben helyre vannak állítva, ebédlőjében 1520 -ból való freskók láthatók. A 18. században barokk stílusban építették át. A kolostor temploma is barokk stílusú, oltárképét R. Reismayer festette 1756 -ban. Tornya 1750 -ben épült a korábbi alapjain. 1956 és 1966 között az egész épületegyüttest felújították. A település határában tör át a Dunajec folyó a 800–900 m magas mészkőszirtek között Lengyelország felé. A folyón évente nagyszabású víziszlalomversenyt rendeznek. A környék egyik legkedveltebb idegenforgalmi látványossága a tutajozás a Dunajec vadvizein, ami a Vörös kolostornál ér véget. Fürdője kis üdülőhely glaubersós gyógyvízzel. 1976 -óta minden júniusban rendezik meg itt a Magurántúli Népművészeti Fesztivált. Galamb csillagkép A Galamb (latin: Columba) egy csillagkép. Története, mitológia A csillagképet Petrus Plancius vezette be. A teológus Plancius a Noé által küldött galambot kívánta megörökíteni, de mivel közel esik az argonauták hajójához (Vitorla, Hajófar, Hajógerinc csillagképek), sokan azt a galambot látják benne, amit az argonauták küldtek ki, hogy elkerüljék a fekete-tengeri összeverődő sziklákat. Csillagok α Columbae - Phakt (Al Fakhita (Galamb)) 2,65 magnitúdójú csillag, valójában kettőscsillag , távolsága 270 fényév , fényrendje B7 β Columbae - Wazn vagy Wezn, 3,12 m , K2 fényrend, 86 fényév μ Columbae, szökevény csillag, negyedmagával, mintegy 100 km/s sebességgel szökött meg az Orion csillagkép azonos helyéről. A másik három szökevény az 53 Arietis és az AE Aurigae . A negyedik csillag körülbelül 100 millió évvel ezelőtt szupernóvaként pusztult el. Mélyég-objektumok NGC 1851 gömbhalmaz : 6,11 m , 11' méretű objektum a csillagkép keleti határa mellett. Legfényesebb csillagai valamivel fényesebbek mint 13,0 m . NGC 1808 galaxis: 9,9 m -s aktív magú (AGN – Active nucleous galaxy) galaxis, látszólagos mérete 7'X4'. NGC 1792 galaxis: 10,2 m -s 4'X2'-es objektum szintén a csillagkép keleti határa mellett, egy fokra DNy-ra az előbb tárgyalt NGC 1808-tól, típusa Sc spirál. NGC 2090 galaxis: 11,2m-s, Sb spirálgalaxis, mérete 6'X3'. NGC 2188 galaxis: 11,8m-s irreguláris galaxis, mérete 3,7'X1'. NGC 1891: 15' csillagcsoport a TYC 7054 00329 1 jelű 9,8 m csillag körül. NGC 2061: csillagcsoport az Columbae-től 40'-el nyugati irányban, mérete 9' és 6-8 csillagot tartalmaz. Ultimátum Az ultimátum (latinul: az utolsó) olyan fenyegetéssel kísért követelés, amelynek teljesítését meghatározott időhöz kötik. Általában több kérés utáni végső követelés szokott lenni és mint ilyen, a rendelkezésre álló idő többnyire rövid, maga a követelés pedig nem lehet további tárgyalások témája. Az ultimátumot alátámasztó fenyegetés a követeléstől és a körülményektől függően többféle lehet. Gyakori fenyegetések például: a diplomáciában az ultimátumot benyújtó fél fenyegethet háborúval , katonai akciókkal, szankciók például a kereskedelmi embargó életbe léptetésével túszejtés esetén a túszejtők fenyegethetnek a túszok kivégzésével, a hatóságok pedig azok erőszakos kiszabadításával. A hétköznapi életben is előfordulhatnak ultimátumok, úgymint: jogi eljárásokban (például vádalku felkínálása büntetéssel fenyegetés mellett) az üzleti életben (például az egyik fél egy bizonyos árat követel, különben felbontja a szerződést) személyes kapcsolatokban (például válással fenyegetés, amennyiben a házastárs nem vet véget házasságon kívüli kapcsolatának) 1952-es magyar tekebajnokság Az 1952-es magyar tekebajnokság a tizennegyedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot június 7. és 8. között Budapesten, a férfiakét a Bp. Előre Sport utcai, a nőkét a Szikra Erjedésipar Kőris utcai pályáján rendezték meg. Forrás Népsport 1952.06.09. Philippe de Villiers de L’Isle-Adam Philippe de Villiers de L’Isle-Adam (Beauvais, 1464 – Rabat, 1534. augusztus 21.) francia nemes a L’Isle-Adam városbeli de Villiers nemzetségből, 1521-től haláláig a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 44. nagymestere volt. Latin névalakja Philippus Villiersius, ex Insula-Adami. Életútja 18 évesen lépett be a rendbe, majd 1480-ban Pierre d’Aubusson nagymester a rend akkori birtokára, Rodosz szigetére hívta, hogy a védelem megerősítésében részt vegyen. 1510-ben a flotta parancsnokaként győzelmet aratott az egyiptomi hajóhad fölött, ezért Emery d’Amboise nagymester előléptette. 1512-ben az ispotály vezetője lett. 1515-től a nagymester követe volt a francia udvarban, 1519-ben pedig az auvergne-i langue priorja lett, mielőtt Fabrizio del Carretto nagymester utódául választották 1521. január 22-én. A rend ekkor már jó ideje háborúban állt az Oszmán Birodalommal, és éppen Villiers uralma alatt került sor a végső török támadásra a sziget ellen. Szulejmán 50 000 fős seregének sokáig sikerült ellenállniuk, ám végül 1523. január 1-jén 160 megmaradt lovagja és 4000 rodoszi lakossal együtt elhagyta a szigetet. Hétéves hányódás kezdődött a Földközi-tenger medencéjében, amelynek egy részét a szicíliai Siracusa városában töltötték. 1524-ben Károly szicíliai király és német-római császár felajánlotta a rendnek Málta szigeteit, ám a rend megfigyelői nem találták alkalmasnak a megtelepedésre. 1530 októberében Villiers mégis elfogadta Máltát, és behajózott a Nagy Kikötőbe. November 13-án átvette Notabile kulcsait, ezzel a rend a szigetek hűbérura lett. Ahelyett, hogy a fővárosban rendezkedett volna be, a kikötőben álló Castello a Mare várát választotta székhelyéül. Azonnal hozzálátott a város megerősítéséhez, és a sziget régi közigazgatásával párhuzamosan felállította a saját hivatalait. A szigetet kettéosztotta: a régi főváros és a hozzá tartozó egyházközségek (Naxxar, Birkirkara, Siġġiewi és Żebbuġ) a kapitány (capitano della verga vagy hakim) irányítása alatt maradtak, míg Żabbar, Żejtun, Żurrieq, Qormi és Bir Miftuħ területe közvetlenül a rend közigazgatása alá került. Az építkezések sok munkalehetőséget biztosítottak a helyieknek is. 1533-ban megnyitotta az ispotályt egy magánházban. A munkálatok ellenére Villiers haláláig reménykedett, hogy Rodoszt visszafoglalhatják. Következő évben halt meg Rabatban. Svájc a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Svájc a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 19 sportágban 98 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Labdarúgás Férfi * - túlkoros játékos Sportlövészet * - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el, szétlövés után 45,9 ponttal a 4. helyen végzett Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - kizárták (fekete zászló) 1982-es Formula–1 brit nagydíj A brit nagydíj volt az 1982-es Formula–1 világbajnokság tizedik futama. Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 9 (1-9) Niki Lauda: 67 (10-76) Niki Lauda 19. győzelme, Keke Rosberg 1. pole-pozíciója, Brian Henton egyetlen leggyorsabb köre. McLaren 29. győzelme. 2717 Tellervo A 2717 Tellervo (ideiglenes jelöléssel 1940 WJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Liisi Oterma fedezte fel 1940. november 29-én. Galambfajok listája A galambfélék (Columbidae) vagy közismert nevükön a galambok 313 faja taxonómiai sorrendben. A fajokat öt alcsaládba és 42 nembe soroljuk. A fajok fotógalériáját lásd lent! Galambformák alcsaládja A galambformák (Columbinae) alcsaládjába az alábbi 29 nem és 186 faj tartozik: Columba ( Linnaeus , 1758 ) – 36 faj szirti galamb (Columba livia) házigalamb (Columba livia domestica) – alfaj kék galamb (Columba oenas) madeirai babérgalamb (Columba trocaz) szürkefejű babérgalamb (Columba bollii) szürkefarkú babérgalamb (Columba junoniae) sziklagalamb (Columba rupestris) hógalamb (Columba leuconota) csíkosnyakú galamb (Columba guinea) fehérgyűrűs galamb (Columba albitorques) sárgaszemű galamb (Columba eversmanni) szomáli galamb (Columba oliviae) örvös galamb (Columba palumbus) kongói galamb (Columba unicincta) afrikai olajgalamb (Columba arquatrix) kameruni olajgalamb (Columba sjostedti) São Tomé-i olajgalamb (Columba thomensis) Comore-szigeteki olajgalamb (Columba pollenii) feketecsőrű olajgalamb (Columba hodgsonii) fehérmellű galamb (Columba albinucha) himalájai galamb (Columba pulchricollis) nilgiri galamb (Columba elphinstonii) ceyloni galamb (Columba torringtonii vagy Columba torringtonii) rézszínű galamb (Columba punicea) ezüstgalamb (Columba argentina) andamán-szigeteki galamb (Columba palumboides) japán galamb (Columba janthina) bonin-szigeteki galamb (Columba versicolor) – kihalt, 1890 körül rjúkjú-szigeteki galamb (Columba jouyi) – kihalt, 1930 fémfényű galamb (Columba vitiensis) fehérfejű galamb (Columba leucomela) sárgalábú galamb (Columba pallidiceps) keleti szivárványos-galamb (Columba delegorguei) nyugati szivárványos-galamb (Columba iriditorques) São Tomé-i szivárványos-galamb (Columba malherbii) afrikai citromgalamb (Columba larvata) São Tomé-i citromgalamb (Columba simplex) Patagioenas ( Reichenbach , 1852 ) - 17 faj sávosfarkú galamb (Patagioenas fasciata vagy Columba fasciata) araukana galamb (Patagioenas araucana vagy Columba araucana) jamaicai galamb (Patagioenas caribaea vagy Columba caribaea) fehérsapkás galamb (Patagioenas leucocephala vagy Columba leucocephala) antillai galamb (Patagioenas squamosa vagy Columba squamosa) pikkelyes galamb (Patagioenas speciosa vagy Columba speciosa) Picazuro-galamb (Patagioenas picazuro vagy Columba picazuro) csupaszszemű galamb (Patagioenas corensis vagy Columba corensis) foltos galamb (Patagioenas maculosa vagy Columba maculosa) kopotthasú galamb (Patagioenas cayennensis vagy Columba cayennensis) piroscsőrű galamb (Patagioenas flavirostris vagy Columba flavirostris) perui galamb (Patagioenas oenops vagy Columba oenops) rózsáshasú galamb (Patagioenas inornata vagy Columba inornata) borgalamb (Patagioenas plumbea vagy Columba plumbeus) bíborgalamb (Patagioenas subvinacea vagy Columba subvinacea) rövidcsőrű galamb (Patagioenas nigrirostris vagy Columba nigrirostris) Goodson-galamb (Patagioenas goodsoni vagy Columba goodsoni) Zenaida ( Bonaparte , 1838 ) – 6 faj Zenaida aurita fehérszárnyú gerle (Zenaida asiatica) sirató gerle vagy gyászos gerle (Zenaida macroura) fülfoltos gerle (Zenaida auriculata) galápagosi gerle (Zenaida galapagoensis) socorrói gerle (Zenaida graysoni) nyugati gerle (Zenaida meloda) Ectopistes (Swainson, 1827 ) – 1 faj vándorgalamb (Ectopistes migratorius) – kihalt Starnoenas ( Bonaparte , 1838 ) – 1 faj fogolygalamb (Starnoenas cyanocephala) Caloenas (Gray, 1840 ) – 1 faj sörényes galamb (Caloenas nicobarica) Streptopelia ( Bonaparte , 1855 ) – 18 faj Stigmatopelia alnem pálmagerle (Streptopelia senegalensis) gyöngyösnyakú gerle (Streptopelia chinensis) Streptopelia alnem balkáni gerle (Streptopelia decaocto) kacagó gerle (Streptopelia risoria) észak-afrikai kacagógerle (Streptopelia roseogrisea) vadgerle (Streptopelia turtur) keleti gerle (Streptopelia orientalis vagy Columba orientalis) gyászos gerle (Streptopelia lugens) adamawa gerle (Streptopelia hypopyrrha) szigeti gerle (Streptopelia bitorquata) fehérszárnyú gerle (Streptopelia reichenowi) rejtőző gerle (Streptopelia decipiens) pirosszemű gerle (Streptopelia semitorquata) fokföldi gerle (Streptopelia capicola) borszínű gerle (Streptopelia vinacea) vöröses gerle (Streptopelia tranquebarica) Nesoenas alnem madagaszkári gerle (Streptopelia picturata vagy Columba picturata) rodriguezi gerle (Streptopelia picturata rodericana) – kihalt ( 1690 előtt) rózsás galamb (Streptopelia mayeri vagy Columba mayeri) réunioni rózsás galamb (Streptopelia duboisi) – kihalt ( 1700 körül) Columbina (Spix, 1825 ) – 9 faj verébgalambocska (Columbina passerina) fahéjszínű galambocska (Columbina talpacoti) aranycsőrű galambocska (Columbina cruziana) kékszemű galambocska (Columbina cyanopis) homokszínű galambocska (Columbina minuta) picui galambocska (Columbina picui) álarcos galambocska (Columbina squammata) inkagalambocska (Columbina inca) ecuadori galambocska (Columbina buckleyi) Turacoena ( Bonaparte , 1854 ) – 2 faj Manado galamb (Turacoena manadensis) timori kormosgalamb (Turacoena modesta) Macropygia (Swainson, 1837 ) – 10 faj amboinai kakukkgalamb (Macropygia amboinensis) Mackinlay-kakukkgalamb (Macropygia mackinlayi) uszályos kakukkgalamb (Macropygia magna) barna kakukkgalamb (Macropygia phasianella) gesztenyebarna kakukkgalamb (Macropygia nigrirostris) piroskabátos kakukkgalamb (Macropygia ruficeps) andamáni kakukkgalamb (Macropygia rufipennis) csomósfarkú kakukkgalamb (Macropygia unchall) indonéz kakukkgalamb (Macropygia emiliana) Fülöp-szigeteki kakukkgalamb (Macropygia tenuirostris) Reinwardtoena ( Bonaparte , 1854 ) – 3 faj fekete kakukkgalamb (Reinwardtoena browni) sisakos kakukkgalamb (Reinwardtoena crassirostris) nagy kakukkgalamb (Reinwardtoena reinwardtii) Oena (Swainson, 1837) – 1 faj álarcos gerle (Oena capensis) Turtur ( Boddaert , 1783 ) – 5 faj feketecsőrű erdeigerle (Turtur abyssinicus) bronzfoltos erdeigerle (Turtur chalcospilos) fehérhasú erdeigerle (Turtur tympanistria) acélfoltos erdeigerle (Turtur afer) kékfejű erdeigerle (Turtur brehmeri) Chalcophaps (Gould, 1843 ) – 2 faj zöldszárnyú galamb (Chalcophaps indica) Stephan-galamb (Chalcophaps stephani) Henicophaps (Gray, 1862 ) – 2 faj új-guineai bronzgalamb (Henicophaps albifrons) új-brittaniai bronzgalamb (Henicophaps foersteri) Petrophassa (Gould, 1841 ) – 2 faj fehértükrös galamb (Petrophassa albipennis) vöröstükrös galamb (Petrophassa rufipennis) Phaps (Selby, 1835 ) – 3 faj bronzszárnyú galamb (Phaps chalcoptera) vörhenyes bronzgalamb (Phaps elegans) harlekin galamb (Phaps histrionica) Ocyphaps (Gray, 1842 – 1 faj kontyos galamb (Ocyphaps lophotes vagy Geophaps lophotes) Geophaps (Gray, 1842 ) – 3 faj rőtbóbitás galamb (Geophaps plumifera) Geophaps scripta pikkelyesmellű galamb (Geophaps smithii) Geopelia (Swainson, 1837 ) – 5 faj gyémántgalambocska (Geopelia cuneata) zebragalambocska (Geopelia striata) timori zebragalambocska (Geopelia maugei vagy Geopelia maugeus) rozsdásnyakú földigerle (Geopelia humeralis) Geopelia placida Leucosarcia (Gould, 1843 ) – 1 faj Vonga-galamb (Leucosarcia melanoleuca) Claravis (Oberholser, 1899 ) – 3 faj sávos ezüstgalamb (Claravis godefrida) Monetour-galambocska (Claravis mondetoura) ékszer galambocska (Claravis pretiosa) Metriopelia ( Bonaparte , 1855 ) – 4 faj aymara galambocska (Metriopelia aymara) csupaszszemű galambocska (Metriopelia ceciliae) feketeszárnyú galambocska (Metriopelia melanoptera) Moreno galambocska (Metriopelia morenoi) Leptotila (Swainson, 1837 ) – 11 faj pufókgerle (Leptotila verreauxi) szürkemellű pufókgerle (Leptotila cassini) tolima pufókgerle (Leptotila conoveri) jamaicai pufókgerle (Leptotila jamaicensis) fehérképű pufókgerle (Leptotila megalura) okkerszínű pufókgerle (Leptotila ochraceiventris) fakó pufókgerle (Leptotila pallida) Bonaparte-pufókgerle (Leptotila plumbeiceps) grenadai pufókgerle (Leptotila wellsi) szürkearcú pufókgerle (Leptotila rufaxilla) panamai pufógerle (Leptotila battyi) Geotrygon (Gosse, 1847 ) – 17 faj Bahama-szigeteki földigalamb (Geotrygon chrysia) hegyi földigalamb (Geotrygon montana) bíborhátú földigalamb (Geotrygon lawrencii) kubai földigalamb (Geotrygon caniceps) Costa Rica-i földigalamb (Geotrygon costaricensis) fehérképű földigalamb (Geotrygon frenata) Goldman-földigalamb (Geotrygon goldmani) csíkos földigalamb (Geotrygon linearis) bajszos földigalamb (Geotrygon mystacea) zafír földigalamb (Geotrygon saphirina) Verragua-földigalamb (Geotrygon veraguensis) rövidcopfos földigalamb vagy jamaicai földigalamb (Geotrygon versicolor) püspök földigalamb (Geotrygon violacea) fehércsíkos földigalamb (Geotrygon albifacies) Geotrygon carrikeri chiriqui földigalamb (Geotrygon chiriquensis) Geotrygon leucometopia Uropelia ( Bonaparte , 1855 ) – 1 faj Campos galambocska (Uropelia campestris) Gallicolumba (Heck, 1849 ) – 20 faj luzoni csillagosgalamb (Gallicolumba luzonica) mindanaói csillagosgalamb (Gallicolumba crinigera vagy Gallicolumba criniger) mindorói csillagosgalamb (Gallicolumba platenae) negrosi csillagosgalamb (Gallicolumba keayi) tawi-tawi csillagosgalamb (Gallicolumba menagei) aranymellű csillagosgalamb (Gallicolumba rufigula) kontyos csillagosgalamb (Gallicolumba tristigmata) jobi csillagosgalamb (Gallicolumba jobiensis) norfolk-szigeti csillagosgalamb (Gallicolumba norfolciensis) – kihalt fehértorkú csillagosgalmb (Gallicolumba xanthonura) karolina-szigeteki csillagosgalamb (Gallicolumba kubaryi) tahiti csillagosgalamb (Gallicolumba erythroptera) bíborvállú csillagosgalamb (Gallicolumba stairi) Santa Cruz szigeti csillagosgalamb (Gallicolumba sanctaecrucis) Tanna-szigeti csillagosgalamb (Gallicolumba ferruginea) – kihalt San-Cristobal csillagosgalamb (Gallicolumba salamonis) – kihalt Marquises-szigeteki csillagosgalamb (Gallicolumba rubescens) szürkemellű csillagosgalamb (Gallicolumba beccarii) palaui csillagosgalamb (Gallicolumba canifrons) Wetar csillagosgalamb (Gallicolumba hoedtii) Trugon (Gray, 1849 ) – 1 faj földi galamb (Trugon terrestris) Microgoura (Rothschild, 1904 ) – 1 faj Salamon-szigeteki koronásgalamb (Microgoura meeki) – kihalt Gyümölcsgalambformák alcsaládja A gyümölcsgalambformák (Treroninae) alcsaládjába 10 nem és 125 faj tartozik: Phapitreron ( Bonaparte , 1854 ) – 3 faj fehérfülű gyümölcsgalamb (Phapitreron leucotis) ametiszt gyümölcsgalamb (Phapitreron amethystinus vagy Phapitreron amethystina) szürkefülű gyümölcsgalamb (Phapitreron cinereiceps) Treron ( Vieillot , 1816 ) – 23 faj nyílfarkú zöldgalamb (Treron apicauda) pirosvállú zöldgalamb (Treron australis) fahéjfejű zöldgalamb (Treron fulvicollis) szürkefejű zöldgalamb (Treron olax) Pompadour-zöldgalamb (Treron pompadora) papagájcsőrű zöldgalamb (Treron curvirostra) floresi zöldgalamb (Treron floris) tajvani zöldgalamb (Treron formosae) fehérhasú lombgalamb (Treron sieboldii) hegyesfarkú zöldgalamb (Treron sphenurus vagy Treron sphenura) szumba szigeti zöldgalamb (Treron teysmannii) rózsaszínhasú zöldgalamb (Treron vernans) sárgahasú lombgalamb vagy papagájgalamb (Treron waalia) timori zöldgalamb (Treron psittacea) vastagcsőrű zöldgalamb (Treron capellei) pemba szigeti zöldgalamb (Treron pembaensis) São Thomé-i zöldgalamb (Treron sanctithomae) fehérhasú zöldgalamb (Treron seimundi) szürkemaszkos zöldgalamb (Treron griseicauda) bengáli lombgalamb (Treron bicincta) afrikai lombgalamb (Treron calva) szumátrai zöldgalamb (Treron oxyura) sárgalábú zöldgalamb (Treron phoenicoptera) Ptilinopus (Swainson, 1825 ) – 50 faj Ptilinopus cinctus Ptilinopus dohertyi rózsásfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus porphyreus) karmazsin gyümölcsgalamb (Ptilinopus marchei) Merrill-gyümölcsgalamb (Ptilinopus merrilli) sárgamellű gyümölcsgalamb (Ptilinopus occipitalis) vörösfülű gyümölcsgalamb (Ptilinopus fischeri) jambu gyümölcsgalamb (Ptilinopus jambu) barnaállú gyümölcsgalamb (Ptilinopus subgularis) feketeállú gyümölcsgalamb (Ptilinopus leclancheri) skarlátmellű gyümölcsgalamb (Ptilinopus bernsteinii) Wompoo-gyümölcsgalamb (Ptilinopus magnificus) ékszer gyümölcsgalamb (Ptilinopus ornatus) gyöngyös gyümölcsgalamb (Ptilinopus perlatus) Tanna-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus tannensis) aranyfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus aurantiifrons) fehértorkú gyümölcsgalamb (Ptilinopus wallacii) pompás gyümölcsgalamb (Ptilinopus superbus) sárgás gyümölcsgalamb (Ptilinopus perousii) bíborfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus porphyraceus) palaui gyümölcsgalamb (Ptilinopus pelewensis) Cook-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus rarotongensis) Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus roseicapilla) Ptilinopus regina tahiti gyümölcsgalamb (Ptilinopus purpuratus) ezüstsapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus richardsii) Makatea-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus chalcurus) Ptilinopus coralensis Grey-gyümölcsgalamb (Ptilinopus greyii) Rapa-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus huttoni) fehérsapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus dupetithouarsii) Marquises-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus mercierii) - kihalt Henderson-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus insularis) koronás gyümölcsgalamb (Ptilinopus coronulatus) vörössapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus pulchellus) kéksapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus monacha) Ptilinopus rivoli pajzsos gyümölcsgalamb (Ptilinopus solomonensis) Ptilinopus viridis fehérfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus eugeniae) Bismarck-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus insolitus) narancshasú gyümölcsgalamb (Ptilinopus iozonus) kékfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus hyogastra) más néven (Ptilinopus hyogastrus) Ptilinopus granulifrons feketesapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus melanospila) más néven (Ptilinopus melanospilus) törpe gyümölcsgalamb (Ptilinopus nainus) más néven (Ptilinopus naina) negrosi gyümölcsgalamb (Ptilinopus arcanus) narancsszínű gyümölcsgalamb (Ptilinopus victor) sárgafejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus layardi) aranyos gyümölcsgalamb (Ptilinopus luteovirens) Drepanoptila ( Bonaparte , 1855 ) – 1 faj Drepanoptila holosericea Alectroenas (Gray, 1840 ) – 4 faj madagaszkári gyümölcsgalamb (Alectroenas madagascariensis) Seychelles-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas pulcherrima) Comore-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas sganzini) mauritiusi gyümölcsgalamb (Alectroenas nitidissima) – kihalt Ducula (Hodgson, 183Z) – 38 faj Ducula poliocephala fehérhasú császárgalamb (Ducula forsteni) mindoroi császárgalamb (Ducula mindorensis) szürkefejű császárgalamb (Ducula radiata) pettyes császárgalamb (Ducula carola) bronz császárgalamb (Ducula aenea) fehérszemű császárgalamb (Ducula perspicillata) elegáns császárgalamb (Ducula concinna) mikronéz császárgalamb (Ducula oceanica) bütykös császárgalamb (Ducula pacifica) polinéz császárgalamb (Ducula aurorae) Marquises-szigeteki császárgalamb (Ducula galeata) vörösbütykös császárgalamb (Ducula rubricera) feketebütykös császárgalamb (Ducula myristicivora) Ducula pistrinaria karácsony-szigeti császárgalamb (Ducula whartoni) rózsásfejű császárgalamb (Ducula rosacea) borneói császárgalamb (Ducula pickeringii) fahéjmellű császárgalamb (Ducula basilica) bíborfarkú császárgalamb (Ducula rufigaster) Finsch-császárgalamb (Ducula finschii) fénylő császárgalamb (Ducula chalconota) barnafarkú császárgalamb (Ducula latrans) Brenchley-császárgalamb (Ducula brenchleyi) Baker-császárgalamb (Ducula bakeri) új-kaledón császárgalamb (Ducula goliath) pinon-szigeti császárgalamb (Ducula pinon) bismarck-szigeti császárgalamb (Ducula melanochroa) Müller-császárgalamb (Ducula mullerii) örvös császárgalamb (Ducula zoeae) hegyi császárgalamb (Ducula badia) feketehátú császárgalamb (Ducula lacernulata) timori császárgalamb (Ducula cineracea) kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) fehér császárgalamb (Ducula luctuosa) Torresian császárgalamb (Ducula spilorrhoa) Kimberley-császárgalamb (Ducula constans) sárgás császárgalamb (Ducula subflavescens) Hemiphaga ( Bonaparte , 1854 ) – 1 faj óriás-gyümölcsgalamb (Hemiphaga novaeseelandiae) Lopholaimus (Gould, 1841 ) – 1 faj kontyos gyümölcsgalamb (Lopholaimus antarcticus) Cryptophaps (Salvadori, 1893 ) – 1 faj Foltoshasú gyümölcsgalamb (Cryptophaps poecilorrhoa) Gymnophaps (Salvadori, 1874 ) – 3 faj pápua gyümölcsgalamb (Gymnophaps albertisii) hosszúfarkú hegyi gyümölcsgalamb (Gymnophaps mada) malaita-szigeti gyümölcsgalamb (Gymnophaps solomonensis) Fácángalambformák alcsaládja A fácángalambformák (Otidiphabinae) alcsaládjába 1 nem és 1 faj tartozik: Otidiphaps (Gould, 1870 ) – 1 faj fácángalamb (Otidiphaps nobilis) Koronásgalamb-formák alcsaládja A koronásgalamb-formák (Gourinae) alcsaládjába 1 nem és 3 faj tartozik: Goura (Stephens, 1819 ) – 3 faj pompás koronásgalamb (Goura cristata) vörösmellű koronásgalamb (Goura scheepmakeri) legyezős koronásgalamb (Goura victoria) Fogasgalambformák alcsaládja A fogasgalambformák (Didunculinae) alcsaládba 1 nem és 1 faj tartozik: Didunculus (Peale, 1848 ) – 1 faj fogasgalamb vagy bagolycsőrű galamb (Didunculus strigirostris) Mátraverebély Mátraverebély község Nógrád megyében, a Bátonyterenyei járásban. Fekvése A Zagyva völgyében a Mátra és a Cserhát között található a 21-es főút és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal mentén (Mátraverebély megállóhely). Története Mátraverebély Árpád-kori település. Nevét az 1300-as években említették először Vereb néven. 1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. A 14. században már mezővárosként említették. 1398-ban Zsigmond királytól országos vásártartási jogot is kapott, tehát jelentős település lehetett. Nevének utótagja a települést a 15-16. században birtokló Verebi családra utal.Verebi Péter erdélyi alvajda alapította a falu templomát és a pálos kolostort is, és ő eszközölte ki Zsigmond királynál a település számára az országos vásártartási jogot. A török időkben elnéptelenedett a falu, 1671-ben majorság volt. 1733-ban a ciszterci rend, majd 1756-ban az Almásy grófok birtokába jutott. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 80%-a magyar, 20%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Az Árpád-kori Nagyboldogasszony plébániatemplom . A szentkúti zarándokhely a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely . Lasar Segall Lasar Segall (Vilnius, 1891. július 21. – São Paulo, 1957. augusztus 2.) litvániai zsidó származású brazil festőművész és szobrász. Unokaöccse a zenész Bernardo Segall. São Pauló-i házában működik ma a Museu Lasar Segall. Forrás Életrajza SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.) Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Planet Rock: The Album Az 1986-os Planet Rock: The Album Afrika Bambaata és a Soulsonic Force nagylemeze, gyakorlatilag korábban megjelent kislemezek gyűjteménye. A Planet Rock az egyik első hiphop-sláger volt, máig úttörő műnek számít. A kislemez jegyzeteiben megemlítik a Kraftwerket is, mint dalszerzőket, ugyanis a dal létrehozásakor a Numbers és Trans Europe Express dalokból is használtak fel részleteket, csakúgy, mint Captain Sky és Ennio Morricone dalaiból. A Planet Rock-ra gyakran az első electro funk kiadványként hivatkoznak. A Renegades of Funk dalt a Rage Against the Machine feldolgozta a Renegades albumán. A Planet Rock kislemez volt az első tizenkét hüvelykes kislemez, amely arany minősítést kapott. A dal 237. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dala listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Apor-ház Az Apor-ház a kolozsvári Unió utca (2. szám) egyik épülete. Leírása A Mátyás király (Matei Corvin) utca sarkán áll. A 18. században épült, empire stílusjegyeket viselő ház. Oldalsó falában régi, gótikus ablak látható. Földszinten levő üzlethelyiségei boltozottak. A műemlékként nyilvántartott épület emeletén működött 1843-tól a társasági élet egyik színhelyeként szolgáló Polgári Társalkodó. Az 1850-es években Korona néven kávéházat rendeztek be a földszintjén. Az 1971-es felújításnál a padló alá rejtve pénzleletre - aranydukátokra, ezüsttallérokra - bukkantak, amelyek Mátyás király korából, valamint II. Ferdinánd német-római császár és magyar király uralkodásának idejéből származtak. Kecskemét-Széchenyi tér autóbusz-állomás A Kecskemét-Széchenyi tér autóbusz-állomás a Széchenyi téren a Kiskörút mellett található Kecskeméten. Az állomásra érkeznek egyes helyi autóbuszok. Helyi járatok Autóbuszjáratok: Kecskemét Kecskemét megyei jogú város, Bács-Kiskun megye és a Kecskeméti járás székhelye, lakónépesség szerint a nyolcadik legnagyobb, közigazgatási terület szerint a hetedik legnagyobb település Magyarországon. Bács-Kiskun megye népességének mintegy 22%-a él Kecskeméten. Fekvése A nagyvárosok közül Kecskemét fekszik a legközelebb az ország mértani középpontjához, Pusztavacshoz. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő város a kedvező helyi adottságoknak köszönheti a létét. Az ország minden részéből könnyen megközelíthető, Budapesttől autópályán kb. 45 percnyire fekszik. Címere, zászlaja Kecskemét város címere az önkormányzat rendelete szerint „csücskös talpú, hatszögletű pajzs. Vörös mezejében zöld hármas halomnak kiemelkedő középső részén heraldikailag jobbra néző, ágaskodó ezüst (fehér) kecskebak. A pajzs fölött a magyar Szent Korona lebeg. A címer alatt félkörívben elhelyezett, díszesen redőzött szalagon a város jelmondata: »Sem magasság, sem mélység nem rettent« olvasható. A jelmondat csak a címer ünnepi változatának része.” Kecskemét város zászlaja téglalap alakú, három egyenlő szélességű vörös-fehér-vörös színű függőleges sávból áll, a fehér sáv közepén a város címerével. (A díszzászlón a város címerének ünnepi változata van, szabad széleit aranyrojt szegélyezi.) Nevének eredete Egyes nyelvészek szerint Kecskemét a megfejthetetlen eredetű helynevek közé tartozik, míg mások a kecske szót tekintik alapnak, a mét pedig járást, menetet jelent. (Bolgárul a „koziczkameta” kecskejárást jelent). A kecske mellett szól, hogy a 13. században Szent Miklós püspök – a legrégibb helybéli templomnak – a Barátok templomának védőszentje, a megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott. Az egykori történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép jegyével egyezett. Kecskemét horvát neve két alakban létezik. A hercegszántóiak Kečkemerac-nak, a felsőszentivániak Kečkemit-nek nevezik, míg bolgár nyelven Кечкемет a város neve. Városrészek Kecskemét területe 21+1 kerületre van felosztva, illetve 8 lakókörzetre, melyek önmagukban nem rendelkeznek helyi önkormányzati jogkörrel, bár a városban több részönkormányzat is működik, melyek a kerületi beosztáson alapulnak. Kecskeméthez tartozik több szatellit-település is, illetve egy kiterjedt tanyavilág. Kecskemét város belterületének lakossága 84.648 fő volt 2001-ben míg külterületén 23.101 fő élt. Története Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben is lakták. A bronzkorból egy urnatemető is előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak. Kecskemét fontos alföldi kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar városként kiemelkedett a környező települések közül, 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. Luxemburgi Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosította. A török hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak sanyargatásai miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet a természetes védelmen kívül különleges és kivételezett jogi helyzete is megkímélte az állandó zaklatástól, ugyanis a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte; később a szultáni kincstár birtoka lett. A török időket túlélő városnak nagy pusztítást okozott a rácok kegyetlen támadása 1707. április 3-án. Már a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre kerül, s mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként – akár szinte valamennyi alföldi mezővárosé – övezetes szerkezetet mutat: legkívül a tanyavilág; ezt követik befelé haladva a kertek és gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd a falusias jellegű, még közelebb a központhoz – már a sáncárkokon belül – kövezett kisvárosi utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a nagyvárosias mag. Leírás a településről a 18. század végén: A polgári átalakulás fontos állomása, hogy 1832-ben egy összegben megváltották hűbéri terheit. Ekkor kezd kibontakozni a tájra mindmáig meglehetősen jellemző homoki kertészkedés és szőlőkultúra. A város az elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba: 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. A kiegyezés után, 1868-ban innen indul ki az Asztalos János vezette parasztmozgalom, mely országos méreteket ölt. A város háziezrede ekkoriban a császári és királyi 38. Mollináry gyalogezred volt. A 19. század végén indult meg a város látványos fejlődése, amikor a filoxéravész szinte teljesen elpusztította az ország hegyvidéki szőlőit, ugyanakkor a lazább homoktalajon jelentéktelen volt a kártétele. Az 1870-es években a város környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, megvetve a 20. század első felére jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság alapjait Kecskeméten. Szintén 1870-ben Kecskemét megkapja a Törvényhatósági jogú város címet. Ma is működő büntetés-végrehajtási intézetét 1904-ben építették Wagner Gyula építész tervei alapján. A kész épületegyüttest Kecskemét városa „ajándék” címén a Magyar Állam tulajdonába adta. 1911. július 8-án a 20. század második legnagyobb magyarországi földrengése rázta meg a várost. A rengés intenzitása VIII, magnitúdója pedig 5,6 volt, melynek során több száz lakóépület, valamint középületek, köztük a református templom rongálódott meg súlyosan. A földrengés 8 millió aranykorona értékű kárt okozott. A 19. századi fejlődést az 1929–33-as nagy gazdasági világválság törte meg először, majd a háborús esztendők következtek, sok kecskeméti férfi a MK Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred, illetve ennek ikerezrede, a 37. gyalogezred kötelékében vett részt a világháborúban. A várost 1944 november elsején foglalták el a szovjet csapatok. 1945 után pedig teljesen új helyzetet teremtett a gyökeresen átalakult társadalmi-politikai rendszer: történetében először Kecskemét jelentős közigazgatási szerepkört kapott, az ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskun megyének lett székhelye 1950-ben. Kecskemét közigazgatási területéből 1950-ben vált ki Bugac, Lakitelek és Nyárlőrinc, 1952-ben Ágasegyháza, Helvécia, Lászlófalva (mai nevén Szentkirály), Városföld, továbbá Hetényegyháza, mely utóbbi községet 1981-ben visszacsatoltak Kecskeméthez, végül 1954-ben vált külön a várostól Ballószög. Az 1956-os forradalom idején a tüntetések során többen estek áldozatul sortüzeknek, elsőként október 26-án. Másnap, október 27-én Kecskemét Cigányvárost tankokkal döntötték romba, két MiG-15-ös vadászrepülő is gépágyúzta a cigánytelepet. Szemtanúk és történészek szerint sok sérültje és több halálos áldozata is volt a kegyetlen akciónak. Polgármesterek Kecskemét polgármestereinek listája Országgyűlési képviselők Kecskemét jelenlegi országgyűlési képviselői: Dr. Salacz László (Fidesz-KDNP) - Bács-Kiskun megye 1. választókerület Dr. Zombor Gábor (Fidesz-KDNP) - Bács-Kiskun megye 2. választókerület Kecskemét országgyűlési képviselőinek listája Jelene Kecskemét 1950 óta az ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskunnak a székhelye és a Duna–Tisza köze egyik regionális központja. A szocializmus évei után Kecskemét gyors, az országos átlagot meghaladó fejlődésnek indult. Sorra telepedtek meg a kisebb ipari üzemek, gyárak a várost ölelő körgyűrű mellett, és a fejlődés most is töretlenül folytatódik. A városközpont legtöbb épületét felújították, a gépjárműközlekedést egyre nagyobb területről tiltják ki. 1989. április 1-jén a város megkapta a megyei városi rangot, majd az önkormányzati rendszer 1990-es bevezetésekor megyei jogú várossá alakult. Kecskemétet eddig (2009) szerencsére kevésbé érintették az urbanizáció káros hatásai: még igazán „élhető” város: a polgárok szívesen sétálnak az utcákon, a főtéren, nem menekülnek el az agglomerációba. Jól alátámasztja ezt, hogy a népesség is folyamatosan növekszik. Nyaranta sok külföldi látogat a városba, ahol a főtéren szinte állandóan rendezvények, vásárok szórakoztatják a helybélieket és a turistákat. Kecskemét különösen a németek és hollandok körében népszerű turisztikai célpont. Rengeteg érdeklődőt vonz a város melletti katonai repülőtéren kétévente megrendezett Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap is. Kecskeméten található a Magyar Cserkészszövetség 11 kerülete közül a 8. kerület központja. A városban kb. 500 fiatal cserkészkedik, a város három csapatában: a Piarista Iskola keretein belül, azonban tagságát tekintve azon jóval túlmutató 118. sz. Kalazancius Cserkészcsapatban, a Református Gimnáziumban működő 121. sz. Vetéssy Géza Cserkészcsapatban, valamint a Szent Imre Iskolához kötődő 878. sz. Hatvani Pál Cserkészcsapatban. Gazdaság Jelentősebb ipari hagyományokkal nem rendelkezik Kecskemét. Nagyipara - a földrajzi adottságoknak köszönhetően - az élelmiszer-feldolgozásra épült (konzervipar, szeszfőzés, malomipar stb.). Az első konzervüzemet a századfordulón, a másodikat az 1920-as évek elején alapították. E kettő 1957-ben egyesült, a ma már több tízezer vagon nyersárut dolgoz fel. A Baromfifeldolgozó Vállalat és a Zománc- és Kádgyár alapítása is több mint száz évre nyúlik vissza. 1945 után nemcsak bővítették, és korszerűsítették ezeket az ipartelepeket, hanem új objektumok egész sorát hozták létre. Így született meg a Szerszám- és Gépelemgyár, a Reszelőgyár, a Magnetofongyár, a hidroglóbuszairól nevezetes Fémmunkás Vállalat, a mezőgazdasági gépeket előállító nagyüzem, az Irodagépipari és Finommechanikai, a Szék- és Kárpitosipari, az épületasztalos- és Faipari Vállalat, az Alföldi Cipőgyár, a Habselyem Kötöttárugyár, a Petőfi Nyomda, valamint a házgyár. 1990 óta új gyárak is alakultak: Csokoládégyár, Smack… stb. Kecskemét ipari övezetei zárójelben a park legnagyobb cégeivel: KÉSZ ipari park Nyugati Ipartelep - (Agroker, Zwack pálinkamanufaktúra) Keleti Ipartelep - (Phoenix Mecano, Hilti , Univer-Product Zrt., Kecskeméti Konzerv Kft., CabTec) Déli Ipartelep - (Kefag Zrt., Petőfi Nyomda, Univer-csoport Kereskedelmi Kft.) Kecskeméti ipari park I. ütem - ( Mercedes-Benz Manufacturing Hungary , Duvenbeck Imo Kft., Johson Controls Inc. Kft., SMP Lökhárító Kft.) Kecskeméti ipari park II. ütem - ( Fornetti Kft. Knorr-Bremse-fékrendszerek , Axon Kábeltechnikai Kft.) Profil: élelmiszeripar, elektronika, finommechanika, szolgáltatás A tizennégy eddig betelepült cég közül járműipari szolgáltatással 6, élelmiszeripari termeléssel, raktározással 5, környezetvédelmi szolgáltatással 2, elektronikai termékek gyártásával 1 cég foglalkozik. 2008. június 18-án a német Daimler autógyár bejelentette, hogy 800 millió eurós költségen Mercedes-Benz gyártóbázist hoz létre Kecskeméten. A beruházás, mely az ország történetének eddigi legnagyobb zöldmezős beruházása volt, 2012 óta 4000 embernek[forrás?] biztosít közvetlenül munkát (és további 10000-nek a beszállítókon keresztül), 500 milliárdos árbevételt és 100 000 db személygépkocsi éves gyártását tervezi. 2016.július 29-én a német autógyártó bejelentette második gyártóbázisának megépítését Kecskeméten, melyet 1 milliárd euróból valósítanak meg. A második gyár karosszéria összeszerelő üzemből és egy ipari parkból állna ahol további 2500 embernek biztosít munkalehetőséget. Legnagyobb munkáltatók 200-299 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek Airvent Légtechnikai Zrt. Autoflex-knott Közlekedési Kft. Delta Építő Kft. KÉSZ IPARI Acélszerkezeti Kft. Ritz Mérőtranszformátor Kft. Rösch-Mode Textílipari Kft. Szilvási és Társa Kereskedelmi Kft. Thomas&Betts Kft. 300-499 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek Axon Kábelgyártó Kft. Duvembeck IMMO Logistik Kft. Kecskeméti Konzervgyár Kefag Erdészeti Zrt. Nissin-Foods Élelmiszergyártó Kft. SMP Lökhárítógyártó Kft. STI Petőfi Nyomda Kft. 500-999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek Auto Univerzál Járműjavító Kft. Bácsvíz Csatornaszolgáltató Zrt. Bosal Kft. CabTec Kábelkonfekcionáló Kft. Fornetti Fagyasztott pékáru-termelő Kft . Freudenberg Simmeringe Kft. Knorr-Bremse Fékrendszergyártó Kft. Phoenix Mecano Kft. Univer-Coop Zrt. Univer-Product Zrt. 1000–1999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek DAKK Tömegközlekedési Zrt. 2000–4999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. Munkanélküliek száma A munkanélküliek számának változását a városban az alábbi táblázat mutatja. Közlekedés Közúthálózat Kecskemét az évszázadok folyamán is fontos kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. A város közúti hálózata több alföldi városra jellemző módon gyűrűs-sugaras elrendezésű. A város belső és külső körútjait sugárirányú utak szelik át. Legfontosabb útja az 5-ös számú főút, ami összeköti a fővárossal, Szegeddel, illetve a szerb határral. Az 5-ös utat tehermentesíti a vele párhuzamos, de a várost elkerülő M5-ös autópálya, melynek 3 csomópontja található Kecskemét közelében: Kecskemét-Észak, Kecskemét-Nyugat és Kecskemét-Dél. Az autópálya a Kecskemétet elkerülő szakaszon (Kecskemét-Észak és Kecskemét-Dél között) díjmentesen használható volt 2014. december 31-ig, azóta díjköteles. Az autópálya 1988-ban érte el a várost Kecskemét-Északnál, ekkor még csak két sávon. 1996-ra készült el a 4 sávra bővítése, valamint a várost elkerülő szakasz. 1998-ban épült tovább Kiskunfélegyháza felé. Kecskemétről indul ki a kelet-nyugati iránya miatt jelentős forgalmat lebonyolító 44-es és 52-es főút, valamint az átlós DNY-ÉK irányú 441-es és 54-es főutak. A 44-es és 54-es főutak elkerülő szakaszok megépülésével nem térnek be a városba. A város fejlődéséhez jelentős mértékében hozzájárult az M5 autópálya megépülése. A távlati tervekben a várost még két autópálya fogja érinteni, az egyik az M8, Veszprém és Szolnok közötti megépülő autópálya, valamint az M44 jelű autópálya, amely a várost Békéscsabával, illetve a román határral fogja összekötni. Utóbbi tervezése folyamatban van, építése hamarosan megkezdődik. Tömegközlekedés A város autóbuszhálózata jól megszervezett, könnyen áttekinthető, sugaras rendszerű. A város központjából (Széchenyi tér) gyakorlatilag átszállás nélkül bármelyik városrész jól megközelíthető autóbusszal. Hátránya viszont, hogy a szomszédos városrészek közötti közlekedés a város központján keresztül, átszállással történik. A távolsági buszállomás (Noszlopy Gáspár park) és az egyik helyi megállóhely közvetlen a vasútállomás mellett található, így könnyű az átszállás a különböző tömegközlekedési eszközök között. Kecskemét közösségi közlekedésének biztosítása a Kunság Volán Autóbuszközlekedési Zrt. feladata, amelyet 79 autóbusszal lát el 46 autóbuszvonalon mintegy 50 000 utast naponta és éves szinten mintegy 15 millió utas tömegközlekedési igényeit kielégítve. Autóbusz viszonylatok: (2018. július 1-jétől) 1 Noszlopy park - GAMF - Homokbánya kollégium 1D Homokbánya kollégium - Mercedes gyár I. kapu 2 Széchenyi tér - Rendőrfalu 2A Széchenyi tér - Gokart Stadion 2D Noszlopy park - Mercedes gyár I. kapu 2S Noszlopy park - Déli Ipartelep - SMP gyár 3 Széchenyi tér - Műkertváros - Nyíri Úti Kórház 3A Széchenyi tér - Műkertváros 4 Margaréta Otthon - Széchenyi tér - Repülőtér 4A Széchenyi tér - Kisfái 4C Széchenyi tér - Repülőtér 5 Széchenyi tér - Máriaváros 6 Széchenyi tér - Szeleifalu 7 Noszlopy park - Knorr Bremse - Szilády Nyomda 7C Noszlopy park - Mindszenti körút 7D Noszlopy park - Széchenyi tér - Mercedes-gyár I. kapu 9 Széchenyi tér - Talfája köz 10 Széchenyi tér - TESCO M5 Hipermarket 11 Széchenyi tér - Petőfiváros - Kadafalvi út 11A Széchenyi tér - Petőfiváros - AUCHAN Kereskedelmi Központ 12 Széchenyi tér - Köztemető I. kapu 12D Hunyadiváros (Serleg utca) - Mercedes gyár I. kapu 13 Széchenyi tér - Knorr Bremse 13D Széchenyi tér - Mercedes-gyár I. kapu 13K Széchenyi tér - Georg Knorr út 14 Széchenyi tér - Széchenyiváros 14D Széchenyiváros (Margaréta Otthon) - Mercedes gyár I. kapu 15 Noszlopy park - Hetényegyháza 15D Hetényegyháza - Mercedes gyár I. kapu 16 Széchenyi tér - Miklovicsfalu 18 Széchenyi tér - Köztemető II. kapu 19 Noszlopy park - Miklóstelep 20 Széchenyi tér - Megyei Kórház - Széchenyiváros 21 Noszlopy park - Széchenyiváros - Nagykörút - Noszlopy park 21D Noszlopy park - Kurucz körút - Mercedes gyár I. kapu 22 Noszlopy park - Csabay Géza körút - Nagykörút - Noszlopy park 23 Széchenyi tér - Katonatelep 23A Széchenyi tér - Hunyadiváros - Katonatelep 25 Noszlopy park - Műkertváros 28 Széchenyi tér - Szeleifalu 29 Széchenyi tér - Hetényegyháza 32 Noszlopy park - Matkó 34 Kadafalva - Széchenyiváros - Kadafalva 52 Noszlopy park - Matkó 91E Széchenyi tér - Rendőrfalu - Szeleifalu - Széchenyi tér 95E Széchenyi tér - Hetényegyháza Kecskeméten mercedes-benz citaro g bluetec®-hybrid autóbuszok közlekednek 2014.03.24-től amihez tartozik a nagykörúton belüli 0 emisziós üzem (elektromos motor). 2016 tavaszáig 70 buszmegállóban intelligens utastájékoztatási rendszer épül ki európai uniós támogatásból.[forrás?] 2017. július 1-jétől 2 éjszakai járatot indított a város önkormányzata és további 4 új vonalat hoztak létre a megnövekedett utasforgalom miatt az újonnan épülő gyárak területeire. Vasúti közlekedés Mindmáig a legfontosabb vasúti vonalnak, utas és teherforgalmi szempontból is a Cegléd–Szeged-vasútvonal számít. Városból ugyanakkor kiágazik egy Lajosmizse felé, Kunszentmárton felé, illetve egy Fülöpszállás felé tartó vonal is, ezeknek a forgalma és jelentősége ugyanakkor kisebb. A fülöpszállási vonalon személyszállítást a MÁV Zrt. szünetelteti 2007. március 4-től. A kecskeméti kisvasút végállomásáról két vonal indul ki. A Kecskemét–Kiskőrös, ill. Kecskemét–Kiskunmajsa között közlekedő szerelvények révén könnyen elérhetők a kiskunsági községek. A vonatok nyáron főleg turistákat szállítottak. A személyszállítás ezeken a vonalakon a 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel. Népesség Nemzetiség szerint a város lakossága homogén, magyar nemzetiségű, mindössze néhány ezer fős cigány és német él itt, akik önálló kisebbségi önkormányzatot hoztak létre. A város különböző szintű ellátó és szervező szerepköre kiterjed a közvetlen környezetre, a 8 városkörnyéki községet magába foglaló alapfokú vonzáskörzetére, és a város közigazgatási területéhez tartozó 5 településére. Kecskemét vonzáskörzete a megyén kívüli Dél-Pest megyei településekre és a két legközelebbi városra, Nagykőrösre és Ceglédre is kiterjed. A város munkaerőpiaci vonzáskörzetébe 17 település tartozik, ahol a megyei lakónépesség 30%-a (kb. 170 ezer fő) él. A megyén kívüli vonzáskörzettel együtt a különböző szintű ellátó és szervező szerepköre kb. 200 000 fős népességre terjed ki. A város népessége az országos mutatóktól eltérően, ha lassan is, de növekszik. Népesedési adatok Kecskemét népessége 1983-ban érte el a 100 000 főt, napjainkban az ország 8. legnépesebb városa, népességszáma évről évre növekszik. Ennek oka az, hogy a születéseknél nagyobb számú halálozás okozta népességfogyást ellensúlyozza a városba irányuló bevándorlás. A 2011-es népszámláláskor a városban 111 411-en éltek. Kecskemét népességének csökkenése 1950 és 1952 között volt a legjelentősebb amikor is 9 szatellittelepülés (Városföld, Hetényegyháza, Bugac, Lakitelek, Nyárlőrinc, Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Szentkirály) vált ki a megyeszékhely területéből. A következő ábra bemutatja, miként változott Kecskemét lakosainak száma 1720-tól: A demográfusok prognózisai szerint a városban történő hatalmas ipari és infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően az elkövetkezendő években, akár 15-20%-kal növekedhet a megyeszékhely lakossága. Számítások szerint a mai 111 000 (2011) lakosú nagyvárosból 2030-ra megközelítőleg 120 000 lakosú város lesz, ami így a hetedik helyet foglalná el az ország legnépesebb városainak listáján, ahol jelenleg nyolcadik a sorban. 2001-ben Bács-Kiskun megye lakosságának 19,7%-a élt Kecskeméten, napjainkban (2017) a megye lakónépességének mintegy 22%-a. Természetes növekedés/csökkenés A következő táblázat szemlélteti miben változott a természetes szaporulat által a megyeszékhely népessége 2000-től kezdve: Kecskemét az egyik legproduktívabb nagyváros az országban, ahol valamivel nagyobb a gyermekvállalási kedv, amint a táblázat is mutatja. 2012 óta ismét növekszik a születésszám, igaz a halálozások számánál továbbra sem magasabb. Nemzetiségek 2011- es népszámláláskor 111 411 fő élt a megyeszékhelyen . A város nemzetiségi megoszlása a következő volt: 84,7% magyar; 1,3% német; 1,1% cigány; 0,3% román; 12,6% egyéb. Ismert emberek Kecskeméten született több híres művész, tudós, sportoló és történelmi személy is, közülük kiemelhető Katona József, Kodály Zoltán és Latabár Kálmán. Vallás Kecskemétre mindig jellemző volt a különböző vallásokkal szembeni türelem. A „régi” és az „új” hit követői 1564-ben kötöttek egyezséget az öreg kőtemplom használatáról. Ezt követően más vallások hívei is otthonra leltek a városban. Erről tanúskodnak a főtéren található és a főtérhez közeli utcákban álló templomok is. Megépítették itt templomaikat a zsidók – a zsinagóga ma a Tudomány és Technika Háza – a katolikus, a református, az evangélikus és az ortodox vallás hívei. Az egymáshoz közel álló templomok tornyaihoz a századfordulón épült házak játékosan megformált csúcsos tetői társulnak. Szeged felől jőve még ma is rálátás nyílik a városra: innen látszik igazán, hogy Kecskemét mennyire a tornyok városa. Kecskeméten kapott magyar állampolgárságot az utolsó budai főmufti, Durics Hilmi Huszein. 2011-ben a lakosság 39,7%-a vallotta magát római katolikusnak, 10,2% reformátusnak, 1,2% evangélikusnak, 0,3% görögkatolikusnak, 0,1% izraelitának, míg 1,6% egyéb vallást jelölt meg. Felekezeten kívülinek tekintette magát 17,3%, nem válaszolt 29,6%. Érdekesség, hogy az ún. alternatió elve szerint régen felváltva voltak a városnak római katolikus és református vallású polgármesterei. Építészet A város építészetére erősen rányomja bélyegét a szecesszió, annak is a népies, magyaros ága. A kecskeméti Városházát maga Lechner Ödön, az új magyar építészeti formanyelv megalkotója tervezte. Itt található a Mende Valér által tervezett Evangélikus bérház (Luther-palota) és a Református Újkollégium, valamint a mindenki által ismert Cifrapalota, amely Márkus Géza alkotása. Kiemelkedő építmény az Öregtemplom, más néven Nagytemplom, mely hosszú időre az alföldi templomok mintaképe lett. Kecskemét legrégebbi, ma is álló épülete az eredetileg román stílusban épült Barátok temploma. Az Evangélikus templomot Ybl Miklós tervezte, romantikus stílusban épült. A városkép része még az 1684-ben felszentelt, több stílusjegyet is magán viselő Református templom, továbbá a mór stílusú, egykori zsinagóga a hagymakupolás toronnyal, és az 1896-ban felavatott, eklektikus neobarokk Katona József Színház, amelyet a színházépítkezéseiről leginkább híres bécsi Ferdinand Fellner & Hermann Helmer cég tervezett. A kor lenyomata Kecskemét belvárosán az utóbbi két évszázad vezető ideológiái nagyszabású épületekkel hagytak nyomot. Egyre nagyobb épületek – a katolicizmus a Nagytemplom, a kommunizmus a volt Pártház (ma a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal), a mai kapitalizmus pedig a Komjáthy Attila és Fábián László vezető építész nevéhez köthető Malom Center – felhúzásával akarta mindegyik a városi szimbolikus teret uralni, egyben a grandiózusabb építőipari-esztétikai teljesítményével jelezni, hogy szellemileg is lekörözi az előzőt. A szocializmus ideje alatt nagyszabású városrendezési terv keretében a városközpontban panelházak épültek. Az építkezésnek sok régi, múlt századi polgárház és utca áldozatául esett. Kultúra Kecskemét irodalmi, kulturális hagyományai ezer szállal kötődnek a magyar kultúra egészéhez. Itt fordította le Kecskeméti Vég Mihály az 55. zsoltárt, melyet Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa a magyar kultúra legragyogóbb értékei közé emelt. Kecskeméten született Kelemen László (1762–1814), az első magyar hivatásos színtársulat vezetője. Társulatának pesti feloszlása után 1796-ban itt rendezte meg az első vidéki vándorszínházi előadásokat. 1791-ben régi kecskeméti családban látta meg a napvilágot Katona József , a máig legjelentősebb nemzeti dráma, a Bánk bán szerzője. 1842-44 között a református jogakadémia növendéke volt Jókai Mór , aki a „puszták metropoliszának” nevezte Kecskemétet. 1843-ban három hónapig vándorszínészként itt szerepelt Petőfi Sándor , aki korábban 1828-31 között az evangélikus elemi iskolában tanult. Vándorszínészként kilenc verset írt Kecskeméten. Ő „hírös városnak”, míg Móricz Zsigmond „a magyar nép munkás élete mintaterületének” nevezte Kecskemétet. Kecskeméten született 1882-ben (a mai vasútállomás épületében) a legnagyobb magyar zeneszerző és zenepedagógus Kodály Zoltán . A nevével fémjelzett zenetanítási módszer ma már világhírű. A zenei anyanyelv és kultúra elsajátítását és terjesztését szolgálja a Kodály Zoltán ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium, továbbá az 1975-ben megnyílt Kodály Zoltán Zenepedagógia Intézet. 1889-ben adják ki Mikszáth Kálmán török időkben játszódó romantikus regényét, A beszélő köntös címmel, melynek helyszíne Kecskemét . 1912-ben Iványi-Grünwald Béla irányításával megalakult a Kecskeméti Művésztelep . A város híres festője volt Muraközy János (1824–1892), akinek a tiszteletére külön szobát rendeztek be. Kecskeméten nőtt fel Fényes Adolf. A Művésztelepen élt és alkotott hosszabb ideig Perlrott-Csaba Vilmos, Herman Lipót, Czigány Dezső, Uitz Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Korda Vince, Kmetty János és Révész Imre . A Pannónia Filmstúdió helyi műtermében különösen az elmúlt években születtek nagy sikerű, fesztiváldíjas alkotások. Kecskeméten számos közgyűjtemény, múzeum és szellemi-művészeti műhely tevékenykedik. Országos jelentőségű a Katona József Múzeum, a Ráday-Múzeum, a Magyar Naiv Művészek Múzeuma, a Szórakaténusz Játékház és -Múzeum, az Orvos- és Gyógyszertörténeti Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Népi Iparművészet Múzeuma, a Bozsó-gyűjtemény, a Hanga Óragyűjtemény. A művészeti-szellemi műhelyek közül a Zománcművészeti Alkotóműhely, a Nemzetközi Kerámia Stúdió, a Forrás c. irodalmi folyóirat szerkesztősége emelhető ki. A Kodály-hagyományokat élteti a már említett Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és a Kodály-iskola is. Kecskemét központi múzeuma a Katona József Múzeum. A Vasútkertben álló eklektikus épületben gazdag régészeti, néprajzi és helytörténeti kiállítás tekinthető meg. A Cifrapalota ad helyet a Kecskeméti Galéria gyűjteményének, a Tóth Menyhért festőművész életművét bemutató kiállításnak, a Nemes Marcell gyűjteménynek és a Glück-féle hagyatéknak. Ugyancsak állandó tárlattal várja a látogatókat a Magyar Naiv Művészek Múzeuma és a Magyar Népi Iparművészet Múzeuma. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban – mely a megyei közművelődés szakmai központja – a számtalan színházi előadás, időszakos kiállítás stb. mellett rendszeresen láthatók az itteni Nemzetközi Kerámiastúdió és a Zománcművészeti Alkotótelep lakóinak munkái. A város sokszínű kulturális élete hozzájárul a térség idegenforgalmi vonzerejéhez. Kodály Zoltán munkássága ma is élő hagyomány. Vendéglátóhelyek, szórakozás Kecskemét vendéglátóipari illetve szórakoztató szolgáltató helységei az utóbbi években hatalmas teret foglaltak el a történelmi városközpontban. Míg a 2000-es évek elején a városban 48 egység volt bejegyezve, addig 2018 elején 196 vendéglátóipari egységgel büszkélkedhet a megyeszékhely. Oktatás Kecskeméten jelenleg 9 bölcsőde, 42 óvoda, 27 általános iskola, 12 középiskola, 8 gimnázium, valamint a Neumann János Egyetem négy kara folytat itt képzést. A 2017/2018-as tanévben összesen 2920 pedagógus és oktató dolgozott a megyeszékhely oktatási intézményeiben. Az általános iskolákban 1144 tanár a középiskolákban 943 pedagógus valamint 273 oktató volt regisztrálva Kecskemét felsőoktatási intézményeiben. Fontos kiemelni, hogy az önkormányzati kezelésű óvodák, általános iskolák és szakközépiskolák több csoportba összevontan működnek. Jelentősek az egyházi tulajdonú oktatási intézmények, de mellettük találhatunk a városban magánkézben lévő óvodát és iskolát is. A városban található oktatási intézmények: Bölcsődék ( 8 db) Csillag Bölcsőde Daróczi közi Bölcsőde Forradalom utcai Bölcsőde Klapka utcai Bölcsőde Lánchíd utcai Bölcsőde Mátis Kálmán utcai Bölcsőde Széchenyi sétányi Bölcsőde Tóth László sétányi Bölcsőde Óvodák (35 db) Angyalkert Magán Óvoda (magán intézmény) Akadémia körúti Óvoda (önkormányzati) Aranykapu Óvoda (magán intézmény) Árpádvárosi Óvoda (önkormányzati) Bárányka Keresztény Óvoda (magán intézmény) Bíró Lajos utcai Óvoda (önkormányzati) BKMÖ Integrált Közoktatási Intézmény Óvodája (önkormányzati) Ceglédi úti Óvoda (önkormányzati) Csillag Óvoda (magán intézmény) Csongrádi utcai Óvoda (önkormányzati) Egyetértés utcai Óvoda (önkormányzati) Forradalom utcai Óvoda (önkormányzati) Hetényegyházi Óvoda (önkormányzati) Ifjúsági úti Óvoda (önkormányzati) Juhar utcai Óvoda (önkormányzati) Juhász utcai Óvoda (önkormányzati) Kadafalvi Óvoda (önkormányzati) Kecskeméti Főiskola Bocskai utcai Gyakorló Óvoda (önkormányzat) Kecskeméti Főiskola Kaszap utcai Gyakorló Óvoda (önkormányzati) Kecskeméti Hosszú utcai Művészeti Óvoda (önkormányzati) Kecskeméti Református Óvoda (önkormányzati) Kinder Ovi Németnyelvű Óvoda (magán intézmény) Klapka utcai Óvoda (önkormányzati) Lánchíd utcai Óvoda (önkormányzati) Mathiász János Óvoda (önkormányzati) Matis Kálmán utcai Óvoda (önkormányzati) Matkói Óvoda (önkormányzati) Ménteleki Óvoda (önkormányzati) Micimackó Óvoda (magán intézmény) Noé bárkája Óvoda (magán intézmény) Nyitra utcai Óvoda (önkormányzati) Széchenyi sétányi Óvoda (önkormányzati) Széchenyivárosi Óvoda (önkormányzati) Szent Imre Katolikus Óvoda (önkormányzati) Teknősvár Óvoda (magán intézmény) Waldorf Óvoda (magán intézmény) Általános iskolák ( 25 db) II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Arany János Művészeti Általános Iskola Béke téri Általános Iskola Damjanich János Általános Iskola Hunyadi János Általános Iskola Juhar Úti Speciális Gyógypedagógiai Általános Iskola Kadafalvi Általános Iskola Kertvárosi Általános Iskola Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola Lánchíd Utcai Sporttagozatos Általános Iskola M. Bodon Pál Zeneművészeti Általános Iskola Magyar Ilona Általános Iskola Mathiasz János Általános Iskola Mátyás király Általános Iskola Ménteleki Általános Iskola Móra Ferenc Általános Iskola Móricz Zsigmond Általános Iskola Petőfi Sándor Általános Iskola Piarista Általános Iskola Református Általános Iskola Szent Imre Katolikus Általános Iskola Tóth László Általános Iskola Vásárhelyi Pál Általános Iskola Vörösmarty Mihály Általános Iskola Zrínyi Ilona Általános Iskola Gimnáziumok (7 db) Bányai Júlia Gimnázium Bolyai János Gimnázium Katona József Gimnázium Kodály Zoltán Ének-zenei Gimnázium Németh László Gimnázium Piarista Gimnázium Református Gimnázium Szakközép- és szakképző iskolák (13 db) Áfeosz Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola Csányi János Szakközépiskola Gáspár András Ipari Szakközépiskola és Szakiskola Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola Kandó Kálmán Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola Katedra Informatikai és Művészeti Szakközépiskola Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Szakképző Iskola Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola Nyíri Úti Egységes Gyógypedagógiai Szakiskola Széchenyi István Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakközépiskola és Szakiskola Szintézis Modern Tudományok Szakközépiskola Főiskolák, egyetemek (6 db) Neumann János Egyetem - Gazdaságtudományi Kar Neumann János Egyetem - GAMF Műszaki és Informatikai Kar Neumann János Egyetem - Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar Neumann János Egyetem - Pedagógusképző Kar Károli Gáspár Református Egyetem - Állam-és Jogtudományi Kar Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - Zenepedagógiai Kar Sportélete Labdarúgás A város nevezetes labdarúgócsapata a Kecskeméti TE , amely 2008-tól 2015-ig szerepelt az élvonalban, a 2010-11-es szezon végén Magyar Kupát nyert. Az 1992. novemberében alapított Kecskeméti Labdarúgó Club (Kecskeméti LC) a Bács-Kiskun megyei labdarúgó-bajnokság első osztályában szerepel. Színei: lila-sárga. Szintén 2008-ban került fel az első osztályba a Hírös Futsal Club SE (azóta megszűnt). Egyéb sportágak A város több élvonalbeli csapattal is büszkélkedhet más sportágakban is. 2008-ban jutott fel az első osztályba a BB Kecskeméti KSE kézilabdacsapat. A város férfi kosárlabdacsapata, a Kecskeméti KSE 2006-ban megnyerte a Magyar Kupát. Az ország egyik legjobb rögbicsapatának számít a KARC, ugyanez a röplabdában a Kalo-Méh Kecskeméti SE-ről mondható el. Fontos megemlíteni, hogy a kosár-, kézi-, és röplabdacsapat egy egyesített sportegyesület keretein belül működik. A város női kézilabdacsapata a Kecskeméti NKSE, mely a másodosztályban játszik. Asztaliteniszben a Kecskeméti Spartacus SK női és férfi csapata egyaránt az Extraligában szerepel. A Hírös Vízilabda SE a férfiak, míg a Villanó Fókák a nők vízilabdacsapata, mindkettő a másodosztályban játszik. Egyelőre amatőr státuszú a város amerikai futball csapata, mely a Kecskemét Goats névre hallgat. A csapatsportokon kívül színvonalas a kecskeméti birkózás, búvárúszás, cselgáncs, lovassport, rally, sakk, súlyemelés, úszás, vívás és a több különféle irányzathoz tartozó távol-keleti küzdősport. A város három olimpiai bajnok szülötte Polyák Imre és Bóbis Gyula birkózók, valamint Földi Imre súlyemelő, a Nemzet Sportolója. A kecskeméti sportélet legfontosabb helyszínei a Széktói Stadion, a Messzi István Sportcsarnok és a Kecskeméti Fedett Uszoda. A városlakóknak az egyesületeken kívül is sokféle lehetőségük van a szabadidősport gyakorlására, például a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban, a főtéri fedett sakkasztaloknál vagy a Belvárosban rendszeresen megrendezett futóversenyeken. A Kecskeméti Gokart Stadionban gokart- és motorkerékpárversenyeket rendeznek. További érdekesség, hogy Kecskemét volt az egyetlen város, mely kétszer nyert a Játék határok nélkül 30 éves sorozatában 1993-ban és 1996-ban, ezzel ők számítanak a legeredményesebb csapatnak. Testvérvárosai Arcueil , Franciaország ( 1976 ) Beregszász , Ukrajna ( 2001 ) Coventry , Anglia ( 1963 ) Dornbirn , Ausztria ( 1993 ) Galánta , Szlovákia ( 2002 ) Hyvinkää, Finnország ( 1985 ) Marosvásárhely , Románia ( 1999 ) Naharija , Izrael ( 1990 ) Rodostó , Törökország ( 2001 ) Rüsselsheim am Main , Németország ( 1991 ) Szimferopol , Ukrajna ( 1963 ) Viborg , Dánia ( 1997 ) Wadowice , Lengyelország ( 2007 ) Aomori , Japán ( 1994 ) Sepsiszentgyörgy , Románia (partnerváros) Helyi intézmények Ciróka Bábszínház Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ Katona József Megyei Könyvtár Katona József Színház Kecskeméti Művésztelep , amely 1912 óta működik Kecskeméti Ifjúsági Otthon Országos jelentőségű intézmények Dán Kulturális Intézet Kodály Intézet Magyar Fotográfiai Múzeum Vidékfejlesztési Államtitkárság - 2015.01.01. óta Hagyományos kecskeméti rendezvények Kecskeméti Tavaszi Fesztivál (évente) Csipero – Európa jövője Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Találkozó (kétévente) Hírös Hét Fesztivál (évente) Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (háromévente) Bohém Ragtime és Jazz Fesztivál (évente) Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató Média Televízió Kecskeméti Televízió Rádió Gong Rádió - FM 96,5 MHz, Megyeháza, 1 kW Klub Rádió - FM 97,7 MHz, Halasi úti víztorony, 0,912 kW Kossuth Rádió - FM 104,9 MHz, Szolnokihegy, 1 kW Elektronikus sajtó Hiros.hu - Kecskemét és a régió hírportálja Kecskeméten.hu - Kecskemét közösségi hír és programajánló portálja Turizmus Kecskeméti Élményfürdő és Csúszdapark: termálfürdő, élményfürdő, uszoda. Vadaspark. Élményfürdő, gyógyfürdő és uszoda: 2011. december 22-én adták át az ország egyik legmodernebb fürdőkomplexumát, az új Kecskeméti Fürdőt. A 2800 négyzetméter fedett vízfelülettel rendelkező wellness fürdő az ország egyik legrangosabb versenyuszodáját is magában foglalja. Helyi honlapok Észak-Bács-Kiskun Megyei Szuperinfó - Ingyenes információs hetilap minden héten szerdán, több, mint 41.000 példányban. Alföldi Civil Napló - A civil hírportál Porta Egyesület - Környezetvédő, Városvédő Közhasznú Egyesület Karol Wojtyła Barátság Központ - szociális szolgáltató ház VÁKUM – Kecskemét kétszeres Goldenblog-helyezett blogja Kesport – Kecskemét legnagyobb sportoldala Kecskemét Blog – Kecskemét blog: a kecskemétiek blogja Kecskemét. Pont ma! – Kecskemétre fókuszáló hírgyűjtő portál Híröshír.hu – A kecskeméti hírportál Hírös.Index – Az Index.hu Bács megyei mutációja KecskeNet Bács-Kiskun MAGAZIN - Bács-Kiskun megyei hírportál Bács-Kiskun online Petőfi Népe – Bács-Kiskun megyei napilap Kecskeméti Lapok – városi hetilap Alföldi Lapok Forrás : szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat online Kecskeméti Est Hírös Naptár - értékőrző helytörténeti havilap Zsenge-mét - a kecskeméti fiatalok blogja Kmet.hu -> "Csak röviden..." - Kecskeméti Információs Portál Kecske-met.com - Kecskemét időjárása Harahszu Harahszu (vagy Harahszuasz, Harahszuva, hettita nyelven URU�a-ra-a�-šu-u̯a/aš) az óhettita kor egyik települése valahol Hattuszasz és Calpa között. Egyetlen ismert említése a CTH#3 (vagy KBo 3.38) számú ékírásos táblán található, amelynek közkeletű címe Calpa-szöveg. A szöveg szerint Happi herceg 100 harcosával indult Calpa városából, míg I. Hattuszilisz Hattuszaszból, és éppen Harahszu városánál találkoztak. Ebből annyi következik, hogy Felső-Hattiban, a Marasszanta folyó jobb partján, vagy a folyókanyartól keletre helyezkedhetett el. A Calpa–Calpuva névváltozatok esetében többen feltették, hogy Calpa a város, Calpuva az annak irányítása alatt álló városkirályság megnevezése lehet. Ennek analógiájára feltehető, hogy a Harahszu–Harahszuva változatok itt is azt jelentik, hogy a Hettita Birodalomba tagozódása előtt szuverén hatalom volt. A Calpa-szövegből az vehető ki, hogy I. Hattuszilisz idején Calpa fennhatósága alatt volt. Rövidfarkú csincsilla A rövidfarkú csincsilla (Chinchilla chinchilla) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csincsillafélék (Chinchillidae) családjába tartozó, az Andokban honos rágcsáló. Értékes prémje miatt szinte a kihalásig vadászták. Előfordulása Dél-Amerikában, az Andokban honos Dél-Peruban, Bolíviában, Északnyugat-Argentínában és Észak-Chilében. A magashegyi körülményekhez alkalmazkodott. 3000-4500 méteres magasságban a sziklás-füves lejtőkön és bozótosokban él. Vackaikat sziklarepedésekbe rakják. Alfajai Chinchilla chinchilla boliviana Brass, 1911 Chinchilla chinchilla chinchilla Lichtenstein, 1829 Megjelenése A rövidfarkú csincsilla testhossza 30-35 centiméter, farokhossza 12-15 centiméter. Súlyuk 0,5-0,8 kilogramm közötti (átlagosan 0,6 kilogramm). A nőstények valamivel nagyobbak. Közeli rokonától, a gyapjas csincsillától rövidebb farka (csak 20 farokcsigolya a másik 30-ával szemben), kisebb fülei és nagyobb mérete különbözteti meg. Bundája rendkívül finom szálú és tömött; ez annak köszönhető, hogy a szőrtüszőkből nem egy, hanem kb. hatvan igen vékony szőrszál nő ki. Színezete változatos lehet, de jellemzően kékesszürke vagy gyöngyházszínű. Szőrméjének felső része hasonló színű, fekete végű szőrszálakból áll, míg az alsó bunda sárgásfehér. Farkát hosszabb, merevebb szőrszálak borítják. A sűrű bunda megóvja az állatot a magashegységi környezet hidegétől és megakadályozza a bőr kiszáradását. A szőrszálak könnyen kiszakadnak, így a csincsilla könnyebben elmenekülhet az őt elkapó ragadozók elől. Lábai a köveken való járáshoz alkalmazkodtak: talpuk párnázott. Érzékszerveik igen érzékenyek. Szemeik nagyok, pupilláik függőleges rés alakúak. Az éjszakai tájékozódáshoz használt bajuszszőreik akár 11 centiméteresek is lehetnek. Életmódja Éjszaka aktívak. Alkonyatkor bújnak elő és megfigyelhető, ahogyan sütkéreznek a lenyugvó Nap sugaraiban. A sötétben érzékeny bajuszszőreikkel tájékozódnak. Kisebb-nagyobb kolóniákat alkotnak; a nagyobb csoportok akár több száz egyedből is állhatnak. A nőstények a termetre is kisebb hímek fölött állnak a rangsorban. Állítólag monogámak, bár ezt kétséget kizárólag még nem bizonyították be. Növényevő; élőhelyén szinte bármilyen növényt elfogyaszt, de főleg a füveket és egyéb lágyszárú növényeket kedveli. Táplálkozás közben hátsó lábaira ül és a mellsőkkel viszi a szájához az ételt. Időnként egy-egy rovart is elfogyaszthatnak. Száraz környezetükben a hajnali harmatot isszák vagy lédús kaktuszokat esznek. Szaporodása A rövidfarkú csincsillák hat-nyolc hónaposan lesznek ivarérettek. A nőstények kétévente lesznek vemhesek, ilyenkor 128 napos vemhességi idő után egy vagy két (átlagosan 1,45) utódot hoznak a világra. A kölykök szőrösen, fogakkal és kinyílt szemekkel születnek. Testtömegük körülbelül 35 gramm. Akár azonnal képesek növényi táplálékot is fogyasztani, de anyjuk hathetes korukig szoptatja őket. A nőstény az ellés után egy héttel már képes párzani. A csincsillák élettartama a vadonban 8-10 év; fogságban 15-20 év is lehet. Gazdasági jelentősége A rövidfarkú csincsillának rendkívül értékes prémje van, még a gyapjas csincsilláénál is keresettebb. Egységnyi méretét tekintve a világ legdrágább szőrméjét produkálja. Egy bundához akár 400 állat prémjét is felhasználják és régebben a vad csincsillákból készített bundák akár százezer dollárba is kerülhettek. Szőrméjének rendkívüli értéke miatt szinte a kihalásig vadászták. Kereskedelmi vadászata Észak-Chilében 1828-ban kezdődött és egész Európát ellátták a prémekkel. A rövidfarkú csincsilla nagyobb mérete és jobb minőségű szőre miatt még keresettebb volt. 1900-1909 között a dél-amerikai országok évente félmillió csincsillaprémet exportáltak, de 1917-re az állatok úgy megritkultak, hogy többé nem volt rentábilis a vadászatuk. Ma a csincsillabundák tenyésztett állatoktól származnak. Környezetvédelmi helyzete A rövidfarkú csincsilla a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett státusszal szerepel. Élőhelyei két régióra korlátozódnak és feltehetően nem haladják meg az 500 km2-t. Populációi lassan magukhoz térnek a korábbi kíméletlen vadászat és az illegális csapdázás után, viszont élőhelyeit a bányászat is veszélyezteti. Szerepel a washingtoni egyezmény I. függelékében, vagyis a vadon befogott példányok kereskedelme tiltott. Fischer Sámuel (költő) Fischer Sámuel (Zádorfalva, 1846 – Miskolc, 1917. júliusa) költő. Munkáit héber nyelven alkotta. A tanítóképző elvégzése után több évtizeden át volt a miskolci hitközség iskolájának tanítója. Mint kitűnő hebraista állandó munkatársa volt a varsói Hacefira című lapnak, melyben számos cikke és verse jelent meg. Munkái: Hoemesz (Ódák); Mivchar siré Hogor (Magyar költők, Petőfi Sándor, Arany János stb. versei héber fordításban) és Midósz Jiszróel, mely füzetében az ősi zsidó versmértéket számította át magyar mértékre. Léopold de Saussure Léopold de Saussure (Genf, 1866. május 30. – Genf, 1925. július 30.) svájci születésű francia tengerésztiszt, sinológus. Élete, munkássága Léopold de Saussure apja a neves svájci minerológus és entomológus Henri Louis Frédéric de Saussure (1829–1905), öccsei pedig a modern nyelvészet megteremtője, Ferdinand de Saussure és az eszperantista, matematikus René de Saussure (1868–1943). Léopold de Saussure mivel a haditengerészetnél szeretett volna szolgálni, apja engedélyével felvette a francia állampolgárságot, és 1885-ben a Francia Haditengerészet kadétja lett. 1887-ben sikeres felvételi vizsgát tett a párizsi École nationale des Langues orientales vivantes-re. 1889–1991-ben Francia-Indokínában, Japánban és Kínában teljesített szolgálatot. Franciaországba visszatérve teljesen a tudományos munkának szentelte magát. Első jelentősebb publikációját Psychologie De La Colonisation Française címen 1899-ben jelentette meg. 1899 és 1922-ig tucatnyi cikke és tanulmánya jelent meg, első sorban a vezető sinológiai szakfolyóiratban, a T’oung Paoban. Fő kutatási területe az ősi kínai csillagászat és naptárrendszer vizsgálata, amelyekben a korában nagy feltűnést keltő elméleteket dolgozott ki. Egyik ilyen elmélete szerin a kínai csillagászat volt hatással a babilóniai csillagászatra, ellentéttel a korábbi elméletre, miszerint a kínai csillagászat külső, idegen hatásra fejlődött ki. Számos cikkét halála után újra kinyomtatták. Léopold de Saussure élete utolsó tíz évét ágyhoz kötve töltötte egy rejtélyes, diagnosztizálhatatlan betegség miatt. Főbb művei de Saussure, Leopold. Psychologie De La Colonisation Française: Dans Ses Rapports Avec Les Sociétés Indigènes. Paris: F. Alcan (1899. október 6.) Internet Archive . Saussure,, Leopold de (1909. október 6.). „Les Origines De L'astronomie Chinoise”. T'oung Pao 20 (2), 121–182. o. de Saussure,, Léopold. Le Système Astronomique Des Chinois. Rédaction des archives (1920. október 6.) Download copy ; Pdf (automatic download) . Saussure, Léopold (1920. október 6.). „Le Voyage Du Roi Mou Au Turkestan Oriental. La Relation Des Voyages Du Roi Mou (Au Xe Siècle Avant J.-C.)”. Journal Asiatique, 151–156, 247–280. o. de Saussure, Léopold (1920. október 6.). „The Calendar of Mu T'ien-Tsz Chuan”. North China Review 2, 513–16. o. Saussure, Leopold De (1924. október 6.). „La Chronologie Chinoise Et L'avènement Des Tcheou”. T'oung Pao, 287–346. o. Saussure, Léopold de. Origine Babylonienne De L'astronomie Chinoise. Geneve: Institut de physique de l'Université (1923. október 6.) Saussure, Léopold de. Les Origines De L'astronomie Chinoise. Paris: Librarie orientale et américaine Maisonneuve frères (1930. október 6.) Reprints 10 articles which appeared in T'oung Pao (1909-1922) on ancient Chinese astronomy, calendars, zodiac, etc. Krízis (fogalom) A krízis a görög eredetű κρίσις, szóból eredeztethető, melynek jelentése válság vagy fordulat. Fogalmi meghatározás A lélektani krízis fogalmával a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai iskola foglalkozott, más-más aspektusokat kiemelve. Caplan az 1970-es évek elején egységes segítő modellben összegezte a kríziselmélet alapelveit, megalkotta a legelterjedtebb krízis-definíciót, mely szerint az egyén kénytelen a lélektani egyensúlyát veszélyeztető körülményekkel szembenézni, a probléma mindennél fontosabbá válik számára, azonban a fennálló helyzetet szokásos problémamegoldó eszközeivel sem megoldani, sem elkerülni nem tudja. A fenyegető körülmény általában kívülről érkező, sokszor váratlan esemény. A krízis definíciójának kialakulása egyrészt Lidemann nevéhez köthető, kutatása a gyászreakció dinamikájáról jelentősen hozzájárult a kríziselmélet fejlődéséhez. A fogalom másik tapasztalati forrása az 1942-es Coconut Grove-beli tűz, melyben ötszázan meghaltak, és több százan megsebesültek. A túlélőkkel és az áldozatok családtagjaival való beszélgetések, pszichoterápiás kezelések nyomán íródott Lidemann Az akut gyász szimptomatológiája és kezelése című tanulmánya 1944-ben. A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, mely fenyegetettség, kilátástalanság és elveszettség érzését okozza, magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változást is, fordulópontot jelent az egyén számára, mely tovább terheli problémamegoldó kapacitását, elégtelenség érzését okozza. Krízis fajtái Erik H. Erikson megkülönböztet fejlődési és akcidentális krízist, az előbbiek hosszabb időszakok, melyek a fejlődéshez szükséges, természetes változásokat jelentik, például a serdülőkori krízis, életközép-krízis, időskori krízis. Az akcidentális krízis esetleges, egy váratlan, hirtelen megjelenő életesemény következtében alakul ki, bármely életszakaszban előfordulhat, ilyen például egy közeli családtag elvesztése, válás, baleset stb. A krízismátrix elmélete Jacobson nevéhez fűződik, mely szerint a fejlődési és az akcidentális krízis egyidejűleg jelentkezhet, előfordulhatnak néhány hónaptól néhány évig terjedő időszakok, mely során az egyént nagyobb valószínűséggel érik fenyegetett helyzetek, melyek a szokásosnál sebezhetőbbé teszik, esélyes újabb krízis kialakulása. A krízis lezajlása Jacobson a krízis lefolyását hat-nyolc hetes időtartamban határozta meg. A krízis időszaka a kiváltó hatással kezdődik, mely perceket, esetleg órákat vesz igénybe, a megrettenés és a nyugtalanság szakasza napokig tart, az alkalmazkodás időszaka hetekig húzódó folyamat, majd az egyensúly helyreállása következik hónapok alatt. Az akcidentális krízisek legfőbb oka a tárgyvesztés, melynek Averill három stádiumát különbözteti meg, a sokk stádiumát, a tárgyvesztés tudatosítását és a felépülés szakaszát. Az első időszakot bénultság, a veszteség tagadása, a valóság elutasítása jellemzi, az egyén szenvedése és dühe időnként kifejeződik. A tárgyvesztés tudatosításakor közöny, reménytelenség, kétségbeesés, a mindennapi feladatok megoldásának képtelensége és szomatikus panaszok megjelenése jellemző. A harmadik szakaszban a tünetek megszűnnek, a lelki egyensúly helyreállását új tárgykapcsolatok kialakulása követi. A krízisben lévő egyén jellemzői A krízisben lévő egyén az adott problémára, azon belül is egy-egy apró részletre fókuszál, sokat tud helyzetéről, azonban ismereteit képtelen strukturálni, keresi a megoldást, de elgyötört, szorongó, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendszere felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek is nehézkessé válnak, regressziót tükrözhetnek. A krízisben lévő kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ. Az egyén fokozottan befolyásolhatóvá válik, függőség-igénye jelentős, „kapaszkodik” a segítőbe, mély regresszióba süllyed. A krízis egyúttal a kommunikáció válsága is, az egyén az egyensúlyi állapottól eltérő módon közöl, fokozottan használ utalásokat, szimbólumokat, környezete nehezebben értheti meg, melynek következtében elszigetelődése fokozódik. A krízis lehetséges kimenetele A krízis lehetséges kimenetele a megoldás, a kompromisszum, az ineffektív megoldás és az összeomlás. A krízis megoldása a legkedvezőbb kimenetel, a kiváltó tényező spontán elhárul vagy a személyiség illetve környezete külső erőforrások mozgósításával megoldja a helyzetet. Ez esetben a krízis gazdagítja a problémamegoldó stratégiák repertoárját, megerősíti a személyiséget, mely a korábbinál magasabb fejlődési szintre léphet. Az egyensúlyi állapot ismételt elérése, a személyiség krízis következtében megvalósuló érésekor kreatív krízisről beszél a szakirodalom. Kompromisszum esetén az egyén alkalmazkodik egy számára korábban elfogadhatatlan élethelyzethez, melynek értékeivel nem képes azonosulni, ezért a krízisállapot újra kialakulhat az ismétlődő döntéskényszer következtében. Az ineffektív megoldások közé sorolhatók a pszichoszomatikus betegségek, az alkoholizmus és a kábítószerfüggőség, melyet Kézdi prolongált szuicidiumnak nevez, mert az egyén a tartós szerhasználat közben tisztában van függőségének halált okozó voltával. Az összeomlás két fő típusa a pszichózis és az öngyilkosság. Segítség Krízis esetén érdemi segítséget jelenthet a támogató környezet, család, barátok, vagy egy olyan személy, aki meghallgat, támogatást nyújt, ez lehet akár a szomszéd vagy a fodrász. A telefonos lelkisegély-szolgálatok kríziskezelésre specializálódtak, számos ingyenesen hívható telefonszolgálat áll a nehéz élethelyzetbe kerülők rendelkezésére. Krízis esetén krízisambulanciához, mentálhigiénés intézethez, családsegítő szolgálathoz, pszichológushoz, pszichiáterhez személyesen is lehet fordulni. Élete során mindenki kerül krízisbe, a konstruktív megoldás érdekében célszerű szakmai vagy baráti segítséget kérni! Martinus Veltman Martinus Justinus Godefriedus Veltman (Waalwijk, Hollandia, 1931. június 27. –) Nobel-díjas holland fizikus. Életrajza Martinus Veltman 1931-ben Hollandia déli részén fekvő Waalwijkben (ejtsd: valvejk) egy általános iskola igazgatójának negyedik gyerekeként jött világra, összesen hatan lettek testvérek. Műszaki iskoláztatásra gondolt, de a középiskolai fizikatanára javaslatára egyetemre adták: az Utrechti Egyetemre, mivel az volt vonattal elérhető, arra futotta pénzük. Akkoriban Hollandia déli részéből kevesen kerültek egyetemre. Naponta 90 percet ingázott mindkét irányban. Az egyetemi oktatás akkoriban nem volt túl érdekfeszítő: a második világháború alatt számtalan kiváló fizikus hagyta el az országot vagy meghalt. A harmadik év után költözött be Utrechtbe. Szülei nem igazán tudták pénzzel ellátni, ezért mellette dolgozott, például előadásjegyzeteket gépelt. Ennek ellenére boldog élete volt. Az első három év alatt teljesítménye közepes volt. A kandidátusi vizsgát három helyett öt év alatt tette le. Ezután került a kezébe egy népszerű könyv a relativitáselméletről, melyről eddig nem beszéltek nekik az egyetemen. Ezt követően kezdett komolyabban tanulni. Mivel tanárhiány volt a középiskolákban, nem volt nehéz részállást találnia. A kandidátusi vizsga után kísérleti fizikusként kezdett, orvosi fizikával és tömegspektrometriával foglalkozott, de hamar rájött, hogy az ő területe az elméleti fizika. 1955-ben a Van Der Waals laboratóriumban kapott állást Amszterdamban egy kísérleti fizikus mellett, aki a nagynyomású fizikával foglalkozott. A feladata a könyvtár üzemeltetése volt. Ebben az időben került kapcsolatba az amszterdami elméleti fizika intézet tagjaival, de azok szilárdtestfizikával foglalkoztak, ami őt különösebben nem érdekelte. Amikor visszatért Utrechtbe Leon Van Hove mellé, akit ő kiváló előadónak tartott, önkéntesen vállalkozott, hogy hivatalos feljegyzéseket csinál az előadásairól. 1956-ban végezte el az egyetemet, amely után katonának kellett bevonulnia két évre. Mikor 1955-ben visszatért, Van Hove egy PhD hallgatót adott mellé, akivel igazi elméleti fizikát csinálhatott. Mivel Van Hove, ahogy mindenki az egyetemen, statisztikus mechanikával foglalkozott, némi gondot jelentett, hogy Veltman részecskefizikával szeretett volna foglalkozni. Ezekben az időkben az európai egyetemeken nem folytak részecskefizikai kutatások, úgyhogy általában részecskefizikából csupán kéthetes iskolákat tartottak különböző egyetemeken nemzetközileg ismert oktatók. Ilyen iskolákban ismerkedett meg többek között Glashow-val és Nicola Cabbibóval is. 1960-ban lett Van Hove az európai nagyenergiájú laboratórium, a CERN elméleti osztályának igazgatója, ahová 1961-ben követte. Közben 1960-ban megházasodott. Eleinte kissé elveszettnek érezte magát a CERN-ben, mert az elemi részecskefizikai tudása elég felszínes volt. Ezért inkább térelméleti problémákkal foglalkozott, konkrétan nem stabil részecskékkel. A kísérleti fizika közelébe a Feynman-tanítvány Sam Berman hatására került, aki a CERN-es neutrínókísérletekkel kapcsolatos számításokra biztatta, mely Veltman diplomamunkájának második felét adta. Berman eredetileg egy hirdetést írt ki: "Ha nincs más dolgod, és nem akarsz az utcán lófrálni, akkor kopogtass az ajtómon." Ezt tette meg Veltman. A feladat a CERN-es neutrínókísérletbeli vektorbozon keletkezés Coulomb-korrekciójának kiszámítása volt. 1963-ban védte meg a disszertációját (Intermediate particles in S-matrix theory and calculation of higher order effects in the production of intermediate vector bosons.) Eközben a CERN-ben felszerelték a neutrínó-kísérletet, és Veltmant kérték fel, hogy a vektorbozonok keletkezéséről beszéljen. Nagyon hamar jó barátokká váltak Carlo Bernardinivel, a csoport vezetőjével, aki megkérte Veltmant a kísérlet kiértékeléséhez szükséges kiterjedtebb számítások elvégzésére. Ehhez hasonló számítógépes számításokat már végzett Tsung-Dao Lee, Markenstein és Chen Ning Yang. Mikor Lee a CERN-be érkezett, Veltman kihasználta az alkalmat, hogy elkérje a programot, amit Lee elutasított. Megkérdezte, tud-e valami tanáccsal szolgálni, amelyre azt mondta: "Ne hibázz!". Elindult a kísérlet. Mivel a kísérletből nem sok látványos eredmény jött ki, ezért egy idő múlva csak Veltman és Bernardini figyelték az ábrákat. Emiatt lett Veltman az 1963-as Brookhaveni konferencián a kísérlet előadója. Ebben az időben lett életre szóló barátja Melvin Schwartz és Telegdi Bálint, a két kísérleti fizikus. 1963 és 1965 között hosszabb ideig dolgozott az SLAC-nál és a Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban. Ez utóbbiban ismerkedett meg Maurice Goldhaberrel, az igazgatóval, aki mindig nagy hatást tett rá, és el is próbálta csábítani a laboratóriumba. Közben megszületett Hugo fiuk. 1966-ban visszatért az Utrechti Egyetemre az elméleti fizika professzoraként, és igyekezett behozni a részecskefizikát az egyetemre, ami sikerült is neki. Egy darabig a Physical Review szerkesztője is volt. A Rockefeller Egyetemen való egy hónapos 1968-as látogatás hozott fordulatot a tudományos karrierjében. A nyugodt körülmények és Amerikában élő holland kollégájának, Abraham Paisnak értékes tanácsai tették lehetővé, hogy vállalkozzon arra, amiért később a Nobel-díjat kapta. 1969-től több hallgató munkáját vezette, többek között a vele együtt Nobel-díjban részesített Gerardus 't Hooftét. Csoportja egyre ismertebb lett. Emellett volt ereje oktatási reformok végrehajtására is. Még pár évig együtt dolgoztak 't Hoofttal, majd elsodródtak egymás mellől, mivel eltérő dolgokon dolgoztak. 1981 és 1996 között a Michigani Egyetemen dolgozott az Egyesült Államokban, a spanyol Madridi Egyetemmel tartott jelentősebb kapcsolatot. Gyermekei nem jöttek vissza az esős Hollandiába, Amerikában maradtak. Nyugdíjazásakor visszatértek feleségével Bilthovenbe, a faluba, ahol 1981 előtt éltek. Család 1960-ban vette el Anneke-t akitől van egy lánya (Hélène, 1961) és két fia (Hugo, 1966; Martijn, 1971). Szakmai eredményei Veltman egyik tanulójával, Gerardus ’t Hoofttal dolgozott együtt a mértékelmélet és a renormálás elméletének matematikai megalapozásán. 1977-ben sikerült a top-kvark tömegét előrejelezniük, mely fontos lépés volt az 1995-ös felfedezéséhez. 1999-ben Gerardus ’t Hoofttal együtt kapott fizikai Nobel-díjat „az elektrogyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének tisztázásáért” Kitüntetései és elismerései Dirac-érem, 1992 Fizikai Nobel-díj , 1999 A 9492 Veltman nevű kisbolygót az ő tiszteletére nevezték el. Buddhizmus Malajziában A buddhizmus Malajziában főleg a maláj kínai etnikum és kisebb számban a maláj szingaléz kisebbség gyakorolja. Az iszlám után az ország második legjelentősebb vallása a buddhizmus. A maláj lakosság 19,2%-a vallja magát buddhistának. Története Malajzia területén i.e. 200 körül jelent meg a buddhizmus. Kínai források alapján a maláj szigetvilágban mintegy harminc kis indanizálódott állam keletkezett majd bukott el. A buddhizmus az indiai kereskedőkkel és az utazó szerzetesekkel jutott el az óceánon át a maláj szigetvilágba. Ez hatással volt a helyi vallásra, kormányzásra és a művészetekre. Évszázadokon át a helyi emberek, főleg a királyi udvarokban, ötvözték az indiai és a helyi világnézeteket, köztük a hinduizmust és a mahájána buddhizmust, amely nagy hatással volt a politikai és a kulturális életre. Azonban a maláj Kedah királyság elítélte az indiai vallást, miután a tamilnádui Csola-dinasztia egyik királya megtámadta őket a 11. században. Kedah királya, Phra Ong Mahawangsa volt az első uralkodó végül betiltotta az indiai vallásokat és áttért az iszlámra. A 15. században a Melaka szultánság aranykorában a malájok többsége az iszlám vallásra tért át. Státusza Malajzia alkotmánya szerint a malájok etnikai csoportjának többsége törvény szerint muszlim. Ez a lakosság 60%-át jelenti. A fennmaradó főleg kínai nemzetiségű lakosság általában buddhista vagy keresztény, illetve a kis számú india lakosság pedig hindu vallású. Az egyéb bennszülött és bevándorló kisebbségek közé tartoznak a szingaléz, thai és egyéb eurázsiai emberek. A malajziai buddhisták zöme városi emberek. Az országban működő Buddhista Misszionárius Társaság és egyéb kisebb csoportok arra törekszenek, hogy a buddhista családok gyermekeihez eljuttassák azt az üzenetet, hogy a buddhizmus elsősorban nem a szertartásokról és a szimbólumokról szól. Igyekeznek elmagyarázni, hogy miért kántálnak a buddhizmusban szútrákat, miért gyújtanak lámpásokat, miért tesznek felajánlásokat stb. Központi irányítás hiányában az ország területén a buddhizmus különféle formáit gyakorolják, amely esetenként kavarodást okoz a buddhisták körében. Emiatt ökumenikus mozgalmak indultak a különböző buddhista irányzatokban. Egy példa erre a Kuala Lumpur és a Selangor városok templomaiban működő Egyesített Vészák Ünnepi Bizottságok, amelyek a vészák buddhista ünnepségeket szervezik. Ezek az ünnepségek Buddha születésének, megvilágosodásának és parinirvánájának napjára emlékeznek. Kezdeményezték egy maláj buddhista tanács létrehozását, amely képviselné a buddhizmus különböző szektáit és elősegítené a buddhizmus fejlődését az ország területén. 2013-ban egy Facebook-on megosztott videó keltett nagy visszhangot, amelyben egy buddhista gyakorlócsoport végzett el egy meditációs szertartást egy hotel muszlim imateremében (szurau), ami miatt a rendőrség letartóztatta a hotel tulajdonosát. Az eset forró hangulatot váltott ki a társas média oldalakon és a helyi lakosság köréban. Az eseményt követő 21 napon a hotel igazgatósága végül lebontotta az imatermet. A szálloda muszlim igazgatója, Syed Ahmad Salim, magyarázata szerint azért engedte meg a buddhista csoportnak, hogy meditációt végezzenek a teremben, mert nem tudta, hogy ez sértésnek számít az iszlám vallásban. A maláj buddhista csoportok úgy reagáltak az incidensre, hogy tanulni kell az esetből és a jövőben jobban tiszteletben kell tartani más vallások szokásait és törvényeit. A buddhizmus regionális eloszlása A maláj államok a 2010-es népszámláláskor. A 2010-es malajziai népszámláláskor 5 620 483 fő vallotta magát buddhistának, amely a lakosság 19,8%-a. Ez alapján a maláj kínaiak 83,6%-a buddhista. Imbolc Az imbolc (vagy másként: imbolg, óimelc) a kelta nyelvi-kulturális kör egyik ünnepe, mely a Gergely-naptár szerinti február 1-jét megelőző nap sötétedésekor kezdődik. Ez az ünnep a legtöbb kelta népnél megtalálható volt, de leginkább az ír kultúrában meghonosodott hagyományokról vannak információink. Az imbolc a tél végét, a tavasz jövetelét jelképezi, hiszen pont „félidőben” található a kelta újévet jelentő samhain és a nyár kezdetét jelző beltane között. A növekvő fény, a rituális megtisztulás és a szűz istennő ünnepe. Eredete Eredetéről többféle elképzelés is létezik. Korai történetírók (Cormac mac Cuilennáin) a természet változásához kötötték a hagyomány kialakulását: ebben az időszakban adtak a szűkös tél után először tejet a juhok. Ez azért jeles „esemény”, mert a kemény tél folyamán a többnyire a természetre utalt népek az évszak beállta előtt felhalmozott élelmiszerkészletekből voltak kénytelenek gazdálkodni. A juhtej pedig közismerten magas tápértékű, zsíros tej, így a szűkösség végét is jelentette az, ha az asztalra juhtej került. Természetesen nem elhanyagolandó tény, hogy ha juhtej van, akkor kisbárány is. Így a juhok ellése a megújulás, termékenység jelképeként is felfogható. Erre a hagyományra utal az óimelc („anyajuhok teje”) alakváltozata az ünnep nevének. Létezik azonban a hagyomány keletkezésének egy másik magyarázata is. A kutatók egy része – főként etimológiai megfontolásból – úgy véli, hogy az imbolc (a folcaim – mosakszom – igealakból képződve) afféle megtisztulási ünnepet jelentett, hasonlót, mint a római lupercalia. Ezt az elméletet támasztja alá egy régi ír intelem is: „Vizsgálj meg minden régi élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie; kezed, lábad, fejed mosd meg!” 2. forrás Hagyományok Az imbolcot régtől fogva Brigit istennőhöz társították, aki a költészetet, a kovácsmesterséget, gyógyítást pártfogolja, de emellett a tűz istennője is. Ezért a korai hagyományokban jellemző volt az örömtüzek gyújtása is. Ez a nap előnyös továbbá a jövendőmondásra, valamint az időjóslásra. Párhuzam vonható ezen tradíció, és a Mormotafesztivál, valamint a magyar hagyomány, a barlangjából kijövő medve között is. A későbbi hagyományokban, a kereszténység elterjedése után, Brigit keresztény megfelelője, Kildare-i Szent Brigitta (a pásztorkodás, termékenység védőszentje) lett az ünnep jelképe. Írországban február 1. Kildare-i Szent Brigid ünnepnapja is. A kereszténység elterjedésével azonban a pogány hagyományok nagy része eltűnt az ünnepből. A déli félgömbön augusztus 1. napján ünnepelik meg. Apor István Altorjai gróf Apor István (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. november 10.) erdélyi főúr, Erdély kincstartója, Torda vármegye főispánja, erdélyi főgenerális, a katolikus restauráció (ellenreformáció) egyik legfőbb támogatója Erdélyben. Élete Régi székely családból származott, amelynek eredetét a hagyomány Opour székely rabonbánig vezeti vissza. Apja Apor Lázár kézdiszéki alkirálybíró, anyja Nagy Borbála volt. Kezdetben Altorján, majd 1642-től a kolozsvári jezsuita konviktusban tanult Lázár nevű bátyjával együtt. Apja 1643-ban bekövetkezett halála után anyja, Imecs Judit szükségét látta, hogy a fiút erős férfi nevelje, így Petki Istvánra bízta, aki a székelyek főgenerálisa, Csík-Gyergyó és Kászon főkapitánya, Küküllő vármegye főispánja és a fejedelem főudvarmestere volt, egyben az erdélyi katolikusok vezető egyénisége. Amikor Petki a fejedelmi udvarban tartózkodott, neveltjét inasként magával vitte, hogy kapcsolatba kerülhessen az ott tartózkodó főnemesi ifjúkkal; itt maga II. Rákóczi György fejedelem is felfigyelt rá. 1666-ban Petki segítségével alcsíki alkirálybíró lett. Első két feleségét is Petki választotta ki számára Báthory Zsófia udvarhölgyei közül; első felesége Veres Borbála (Szeredai István özvegye), a második Csintalan Zsófia (csíkszentgyörgyi Kelemen István özvegye) volt. Egyetlen gyermeke, László, 1676-ban négyéves korában elhunyt. Valódi karrierje a Béldi Pál-féle összeesküvés leleplezésével kezdődött, amelynek során saját testvérét is elárulta; ezzel megnyerte a fejedelem bizalmát. Anyagilag is előre lépett: megkapta bátyja, Lázár és Kálnoky Bálint jószágát és a brassói harmincadvám bérleti jogát. Harmadik házassága Farkas Zsuzsannával (Korda Zsigmondné, majd Ugron Istvánné) szintén gyarapította vagyonát. Szép jövedelmet húzott a bérletekből, különösen a harmincadból, de kölcsönök nyújtásával és kereskedelemmel is foglalkozott. A fejedelem 1685-ben Csík, Gyergyó és Kászon főkirálybírájává nevezte ki, 1686-ban pedig a feljebbviteli bíróság tagja lett, és felmentést kapott a hadbamenés kötelezettsége alól. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a balázsfalvi paktumban megszabott kötelezettségeket osztotta fel az adózók között. Az Antonio Caraffa katonai főbiztos által kierőszakolt fogarasi nyilatkozat megtárgyalásakor a vonakodó Bethlen Miklóssal értett egyet. Apafi halála után Thököly Imre ellenében a német pártot támogatta, és 1690-ben részt vett a Thököly ellen vívott zernyesti csatában, ahonnan alig tudott megmenekülni. A Diploma Leopoldinum életbe lépését követően, a főkormányszék megalakulásakor kincstartóvá választották, de maga helyett a tapasztaltabb Haller Jánost javasolta. 1693-ban I. Lipót bárói rangra emelte. 1694-ben főkormányszéki tanácsos lett, 1695-ben Haller lemondása után megkapta a kincstartói tisztséget, 1696-ban grófi címet nyert, és Torda vármegye főispánja lett. Kincstartóként látnia kellett, hogy a bécsi pénzügyi kamarától kapott utasítások nem felelnek meg sem a korábbi erdélyi gyakorlatnak, sem az ország érdekének. A gazdálkodáson kétségkívül javítani kellett, de a két fél elképzelései a követendő utat illetően eltértek. Apor az Apai-uralom idején követett gyakorlattal szemben a Bethlen Gábor korabeli gazdálkodási rend visszaállítását szorgalmazta, de terveit Bécsben nem fogadták el. Belefáradva a konfliktusokba, 1697-ben korára való hivatkozással lemondott tisztségéről, de lemondását a bécsi udvar visszautasította. 1697-ben Bécsbe utazott Bánffy György gubernátorral és Bethlen Miklós kancellárral kormányzati- és adóügyekkel kapcsolatos megbeszélésre; ugyanakkor született a határozat az erdélyi levéltár és a postaügyek megszervezéséről is. Utazásáról vezetett naplóját, amely értékes kortörténeti adalék, Bíró Vencel tette közzé 1930-ban. 1698-ban Mikes Mihály javaslatára a megpróbálta bécsi jóakaróin keresztül a kincstartóságot a főgenerálisságra cserélni, de azt érte el, hogy 1703. márciustól mindkét tisztséget be kellett töltenie. Közben 1699-ben kamarai vizsgálóbizottságot küldtek rá; a vizsgálóbizottság visszavette Aportól és Bánffytól a harmincadszedési jogot, és számos kellemetlenséget okozott a kincstartónak, például elszámolást követeltek tőle a hivatalviselése előtti időszakra. Az Erdélyi Római Katolikus Státus részéről tagja volt annak a bizottságnak, amely a felekezetek közötti vitás kérdéseket hivatott megbeszélni 1692-ben. Apor „tekintélyét, állását és egyéni súlyát” egyaránt bevetette a katolikusok érdekében, és erős támogatói voltak: Erdélyben Vizkeleti (Csete) István kolozsmonostori plébános, Veterani és Rabutin tábornokok, Bécsben Hevenesi Gábor jezsuita házfőnök és Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek. A Státusban sikerült háttérbe szorítania a régebbi tagokat, Haller Istvánt és Mikes Mihályt; a katolikus érdekekért fáradozva ugyanakkor saját karrierjét is építette. Nagy mértékben támogatta a katolikus templomokat és iskolákat. Fogarasba és Kantába katolikus papot vitetett, Gyulafehérváron helyrehozatta a Báthory-templomot, Kolozsváron az óvári templomot és rendházat. A katolikus nevelőintézetnek tett adományával a szegény diákok tanulását mozdította elő. Kézdivásárhelyen telket adományozott az iskola építéséhez, Tövisen felújíttatta a romos templomot, és mellé pálos rendházat emeltetett, Désre ferenceseket telepített be, támogatta az esztelneki és csíksomlyói ferenceseket, valamint a nagyszebeni jezsuita missziót. Ugyanakkor református felesége kedvéért református lelkészt is tartott házánál a katolikus pap mellett, és Tövisen a katolikus templommal egyidejűleg a reformátust is felújíttatta. Támogatta a román görögkatolikus egyház létrejöttét, és közbenjárt a görögkatolikus papok kiváltságai érdekében. Az első görögkatolikus püspököt, Atanazie Anghel Popát saját hintaján vitte a beiktatásra. A Rákóczi-szabadságharc alatt a császár oldalán maradt. A szabadságharc kitörése már a főgenerálisi hivatalban találta, de idős kora miatt ez inkább csak névleges tisztséget jelentett, a hadsereg vezetése ténylegesen Rabutin kezében volt. Hivatala miatt azonban – a többi erdélyi főúrhoz hasonlóan – anyagi támogatást kellett nyújtania a katonaságnak. Ingó vagyonát igyekezett több helyre szétosztva tárolni, de nagy részét elvesztette a háborút kísérő fosztogatások során. Életének utolsói éveit betegségben töltötte. 1704. november 10-én hunyt el. Kolozsváron az óvári templomban temették el, de innen 1725-ben maradványait átszállították az újonnan épült jezsuita templomba. 1935-ben díszes sírfeliratot és a templomban emléktáblát helyeztek el; mindkettő Vágó Gábor műve. Személyisége Rangjához méltó, fényes háztartást vitt; rokonaival és szolgáival szemben bőkezű volt. Feljegyezték kedélyességét és emberszeretetét. Könyvtárában vallásos műveket, ókori klasszikusokat, törvénykönyveket, történelmi és filozófiai műveket tartott, írásaiba irodalmi utalásokat szőtt be. Külföldi partnereivel latinul levelezett, és latinul tárgyalt. Cserei Mihály szerint emlékezetre méltó mondásaival meg lehetne tölteni egy könyvet. A kor másik nagy erdélyi egyéniségével, Bethlen Miklós kancellárral ellenfelek voltak; ennek ellenére az ország érdekében folyamatosan tartották a kapcsolatot. Apor szerint Bethlen a barátságukat a saját hasznára fordította, és szava három forintot sem ért; Bethlen több ízben szót emelt Apor gazdálkodása ellen a bécsi udvarban, és kifogásolta, hogy Apor a református papokat mellőzi. 1704-ben Bethlen Miklós hűtlenségi perében Apor elnökölt, és megfenyegette az országgyűlés katolikus tagjait, hogy ha nem ítélik el a kancellárt, akkor maguk is hűtlenek és hazaárulók lesznek. Levelezésében igaz katolikusként és igaz magyarként tüntette fel magát. A személye elleni támadásokat, bántásokat úgy tekintette, hogy katolikus hite miatt szenvedi el. Tetteit kizárólag a haza és a katolikusok érdekeinek védelmével indokolta, de ugyanolyan fontos volt számára saját vagyonának növelése is. Emlékezete A szegény tanulók megsegítésére tett alapítványa folytán Apor István lett a Báthory–Apor Szeminárium egyik névadója. 1998 óta nevét viseli a kézdiszentléleki általános iskola is. Nathalia Melo Nathalia Melo ( Brazília Porto Alegre , 1984. január 19. –) amerikai-brazil személyi edző és modell. Az olasz származású Melo 2004-ben költözött Amerikába, ahol már számos fitneszversenyt megnyert. A 2012-es Bikini Olympia győztese. Torre los Negros Torre los Negros község Spanyolországban, Teruel tartományban. Torre los Negros Alpeñés községgel határos. Lakosainak száma 86 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Amerikai kígyónyakúmadár Az amerikai kígyónyakúmadár (Anhinga anhinga) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Plotus nembe Plotus anhinga néven. Alfajai dél-amerikai kígyónyakúmadár (Anhinga anhinga anhinga) – Dél-Amerika karibi kígyónyakúmadár (Anhinga anhinga leucogaster) – Amerikai Egyesült Államok déli részétől Közép-Amerikáig , valamint a Karib-térség szigetein honos. Előfordulása Amerikai Egyesült Államok déli részétől Közép-Amerikán keresztül Brazília déli és Argentína északi részéig él. Édesvizű mocsarak lakója. Megjelenése Testhossza 81–91 centiméter, a szárnyfesztávolsága 120 centiméter, tömege 820–1350 gramm, a csőre 69-88 milliméter. Hosszú, hegyes csőre és hosszú nyaka van. Úszás közben szinte teljesen elmerül a vízben, csak a hátából egy kis darab, a hosszú nyaka és a feje látszik ki. Életmódja Nagyon jó úszó, a halakat a víz alatt hegyes csőrükkel átdöfi, majd a vízfelszínén elfogyasztja. A kárókatonákhoz hasonlóan úszás után széttárt szárnyakkal szárítkozik. Szaporodása Bokrokon, vagy fákon fészkelnek. Európai vadmacska Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a macskafélék családjába tartozó vadmacska egy alfaja. Elterjedése, természetvédelmi helyzete Nyugat-, közép- és kelet-európai erdőkben, illetve Skóciában és Törökországban él – nem található meg Skandináviában, Izlandon, Angliában, Wales-ben és Írországban. A vadmacska elterjedt volt az európai pleisztocén korban; amikor a jég visszavonult, alkalmazkodott a sűrű erdei életmódhoz. A legtöbb európai országban nagyon ritka. Habár az európai vadmacska törvényesen védett alfajnak számít, a vadászok még mindig kilövik, ha összetévesztik a házi macskával. Skóciában az elvadult házi macskákkal való túlzott keveredés szintén nagy veszélyt jelent a vad populációra. Nem tudni, hogy ennek következtében milyen mértékben alakult át a vad populáció, és habár egyesek szerint „tisztavérű” vadmacskák már egyáltalán nincsenek, a vélemények még mindig eltérőek. Magyarországon állatkertekben csak ezt az alfajt tartják, Szegeden, Jászberényben és Debrecenben. Megjelenése Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi macskák vagy a házi macska. Vastag, tömöttebb bundája és nagyobb mérete – a hím 5–7 kg, nőstény 4–5 kg tömegű – megkülönböztető határozó bélyege. Vadászati leírásokban ennél nagyobb kandúrokról is beszámoltak, melyek súlya ritkán a 8 kg-ot is meghaladta. Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a végéig egyformán vastag farka, melyen 5-7 fekete gyűrű található, és a csúcsa mindig tompán végződik. A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult házi macskával. Életmódja A házi macskával ellentétben leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktívak. Egyéb A régebbi rendszerekben sokkal több alfaját ismerték el a vadmacskának, mint jelenleg. Akkoriban az európai kontinens java részén élő alfajon kívül elkülönítettek még több egyéb (részben elég kis elterjedésű, szigeti alfajokat) alfajt is. Ezeket a jelenlegi rendszer az európai vadmacska alfajába sorolja. Korábban a következő Európában élő alfajokat különböztették meg önálló alfajokként: Felis silvestris cretensis – Kréta Felis silvestris caucasia – Kaukázus , Anatólia Felis silvestris grampia – Észak- Skócia Felis silvestris jordansi – Baleár-szigetek Felis silvestris reyi – Korzika Felis silvestris sarda – Szardínia , Szicília Felis silvestris silvestris – Európa Lasinja Lasinja falu és község Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Banski Kovačevac, Crna Draga, Desni Štefanki, Desno Sredičko, Novo Selo Lasinjsko, Prkos Lasinjski és Sjeničak Lasinjski települések tartoznak hozzá. Fekvése Károlyvárostól 25 km-re keletre a Kulpa jobb partján fekszik. Története A Kulpa folyó partjának ezen a szakaszán ősidők óta élnek emberek. Itt virágzott i. e. 4000 körül a középső rézkor egyik legjelentősebb kultúrájának a település nevét viselő Lasinja kultúrának (melyet a Keszthely környéki lelőhelyek alapján Magyarországon Balaton-Lasinja kultúrának neveznek) egyik legnagyobb települése. Az itteni lelőhelyen talált leleteket először 1954-ben Richard Pittoni határozta meg késő-bádeni kultúraként. A Lasinja-kultúra megnevezést először Stojan Dimitrijević használta a falu melletti Talianovo-dombon az 1961-63 között végzett ásatások nyomán. Az 1970-es évektől Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában és Boszniában a kultúra számos lelőhelyét tárták fel a régészek. Magyarországon legjelentősebb lelőhelyei Keszthely-Fenékpuszta, Letenye, Nagykanizsa és Siklós. A kora és középső rézkor határán keletkezett balkáni eredetű kultúra népessége sűrű településhálózatot hozott létre, vízpartokon álló, zömében kisebb településekkel. Ezeken egyszerre kettő-négy, a földfelszínre épített, nagyméretű ház állt, melyekhez sokszor gazdasági épület is csatlakozott. Különös ismertetőjegyei a sajátos kidolgozású kerámiák is. A mai falu történetére vonatkozó első feljegyzés a plébánia emlékei között található. Eszerint a falutól távoli erdőben, ahol mára hatalmas bükkfák nőttek, ott volt egykoron Lasinja szíve a Szent Anna templommal és a plébániaházzal és a környező dombokon az egykori horvát közösség módos házaival. Az egykor virágzó falut és templomát a török pusztította el, lakói pedig az ország biztonságosabb vidékeire menekültek. A török veszély elmúltával a falu a mai helyén települt újra. Plébániáját 1789-ben alapították, plébániatemplomként pedig a Szent Erzsébet kápolna szolgált. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1883-ban Antun Homotarić plébános szolgálata idején építették. 1991. október 17-én, miután a lakosság Stjepan Bradic plébánossal együtt tíz nappal korábban elmenekült a szerb csapatok lerombolták. A lasinjai menekülteknek a Kulpa túloldalától északra fekvő Pisarovinán építettek tábort, ahol Szűz Mária a Béke Királynője tiszteletére építettek fából egy kápolnát. Itt 1995. április 8-án maga Franjo Kuharić érsek celebrált számukra istentiszteletet. A hívekkel együtt vándorolt a mintegy 150 éves Szent Antal szobor is, melyet előbb Pisarovina Jamnicára, majd Zágrábba, a karmelitákhoz Brezovicára, végül a kis pisarovinai fakápolnába vittek, amíg haza nem térhetett hazájába Lasinjára. Ezt a szobrot a hívek különösen tisztelik és a szent ünnepén a gyermekek körmenetben viszik. Az új plébániatemplom építése 1997-ben kezdődött és 2000. október 29-én szentelte fel Josip Bozanić zágrábi érsek. A templom mellett épült fel a plébánia és az ifjúsági központ is ahol hétvégenként a plébánia fiataljai tartanak lelki összejöveteleket. A település iskoláját 1868-ban nyitották meg. A II. világháborúban az iskolaépület megsemmisült. 1955-ben építették fel az új iskolaépületet, amely azonban idővel kicsinek bizonyult. Az új épület 1991-ben készült el 600 diák számára külön szaktantermekkel, teljesen felszerelte, azonban egy órát sem tanítottak benne. 1991. október 6-án a faluval együtt a tűz martaléka lett. A mai iskolát 1997 decemberében adták át. A településnek 1857-ben 594, 1900-ban 732 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Pisarovinai járásához tartozott. 2011-ben a falunak 564, a községnek összesen 1672 lakosa volt. Nevezetességei Páduai Szent Antal és a Boldogságos Szűzanya a Mártírok Királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma 1997 és 2000 között épült. A régi plébániatemplom romjai a mártírok emlékművével. A karmelita nővérek kolostora. A Talianovo-domb a lasinja-kultúra lelőhelye. DB 422 A DB 422 sorozat egy német villamosmotorvonat-sorozat. A Bombardier és az Alstom gyártotta. A DB a Ruhr vidéken használja, az ottani S-Bahn hálózaton. Története A Rhein-Ruhr S-Bahn. ET 422 típusú új S-Bahn vonatai 2008 október közepétől kezdve menetrend szerinti utasforgalomban vesznek részt a Ruhr Közlekedési Szövetség hálózatán. Ehhez a Bombardier a megrendelő felé hozzájárulását adta. Az első járművek az S7 vonalon Düsseldorf és Solingen között közlekednek. A Bombardier Transportation a DB Régió részére 2010 év végéig összesen 84 vonatot szállított le és helyezett üzembe. Spicino Sipicino (oroszul: Шипицыно) városi jellegű település Oroszország Arhangelszki területén, a Kotlaszi járásban. Lakossága: 3452 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Az Arhangelszki terület délkeleti részén, Kotlasztól 7 km-re északnyugatra, az Északi-Dvina bal partján fekszik. Területén halad át az Északi-Dvina völgyében Arhangelszk felé vezető országút. A legközelebbi vasútállomás a 9 km-re lévő Jadriha, a Konosa–Kotlasz vasúti fővonalon. A jobb parton elterülő nagy várossal, Kotlasszal jó összeköttetést biztosít az Északi-Dvinán átívelő 2001-ben átadott közúti híd. Marcilly-sur-Maulne Marcilly-sur-Maulne település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 235 fő (2015). Marcilly-sur-Maulne Broc, Chalonnes-sous-le-Lude, Meigné-le-Vicomte, Braye-sur-Maulne, Lublé és Villiers-au-Bouin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lépj tovább! A "Lépj tovább!" (Move On) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat tizenegyedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó sugározta 2005. január 9-én. Szereplők Susan Mayer – Teri Hatcher Lynette Scavo – Felicity Huffman Bree Van De Kamp – Marcia Cross Gabrielle Solis – Eva Longoria Mary Alice Young – Brenda Strong Mike Delfino – Jamie Denton Edie Britt – Nicollette Sheridan Paul Young – Mark Moses Zach Young – Kody Cash Carlos Solis – Richardo Antonio Chavira Rex Van De Kamp – Steven Culp Tom Scavo – Doug Savant John Rowland – Jesse MetCalfe Julie Mayer – Andrea Bowen Martha Huber – Christine Estabrook Preston Scavo – Brent Kinsman Porter Scavo – Shane Kinsman Juanita Solis (Solis Mama) – Lupe Ontiveros Noah Taylor – Bob Gunton Maisy Gibbons – Sharon Lawrence Dr. Albert Goldfine – Sam Lloyd Jordana Geist – Stacey Travis Dr. Sicher – Gregg Daniel Danielle Van De Kamp – Joy Lauren Mrs. Truesdale – Shannon O'Hurley Yao Lin – Lucille Soong Ida Greenberg – Pat Crawford Brown Jerry Shaw – Richard Roundtree Dr. Chang – Freda Foh Shen Crowley atya – Jeff Doucette Clare - Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani. Vagy segítséget. Vagy biztonságot. És néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket. Planica (Brod Moravice) Planica falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Brod Moravicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 41 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Kulpa jobb partján, a horvát Hegyvidék (Gorski kotar) területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 27, 1910-ben 34 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 1 lakosa volt. 2. Magyar Filmdíj-gála A 2. Magyar Filmdíj átadó ünnepségre, amelyen a 2016-ban forgalomba helyezett, s a Magyar Filmakadémia tagjai által legjobbnak ítélt magyar alkotásokat részesítették elismerésben, a 3. Magyar Filmhét záróeseményeként 2017. március 5-én kerül sor Budapesten, a Vígszínházban. A gálaest műsorvezető házigazdája Geszti Péter volt. Ez évben a Filmakadémia kissé módosította a nevezhető kategóriákat, mivel az előző évi 18 helyett 2017-ben 23 kategóriában osztottak díjat; ezzel eggyel csökkent ugyan a műfaji kategóriák száma (nem volt külön ismeretterjesztő film), viszont kettéválasztották a korábbi legjobb díszlet/látvány/jelmez, valamint a legjobb smink-, fodrász- és maszkmesteri kategóriákat és további négy tévéfilmes alkotói kategóriával egészítették ki a választékot. Újdonság volt az is, hogy a 2017-es Magyar Filmdíjra jelölt filmek közül a filmkedvelő nagyközönség is kiválaszthatta a kedvenc filmjét: egy internetes szavazáson legtöbb voksot kapott alkotás kaphatta meg a Magyar Filmakadémia közönségdíját. A jelöltek listájáról 2017. február 5-én zárult le a szavazás; ezt követően hozták nyilvánosságra a díjra esélyes filmek és alkotók névsorát. A lista ez évben kevesebb alkotást tartalmazott, viszont egy-egy film viszonylag nagy számú jelölést kapott; a legtöbbet – tizennégyet – Sopsits Árpád thrillerje, A martfűi rém, csak a legjobb hangmesteri, valamint legjobb smink kategóriákban nem jelölték. 13 jelöléssel előkelő helyen állt Till Attila Tiszta szívvel című akcióvígjátéka, melyet a Kút (11 jelölés), a Hurok (10) és a Halj már meg! követett. Az előző évihez hasonlóan a 2017-es nominálásra is jellemző volt, hogy egy-egy színészi kategóriában ugyanazon alkotás két szereplőjének kellett megküzdenie egymással (legjobb tévéfilmes férfi főszereplő, illetve legjobb női mellékszereplő) A díjátadó gálán kiderült: ez évben is nagyrészt a papírforma érvényesült. A martfűi rém összesen 9 kategóriában nyert díjat (a 13 kategória 14 jelöléséből), a Tiszta szívvel pedig öt elismerést kapott (13 jelölésből). A többi alkotás mindössze egy-egy elismerést gyűjthetett be. A versengés legnagyobb vesztese Gigor Attila Kút című bűnügyi játékfilmje lett, amely 11 jelöléséből egyet sem tudott szobrocskára váltani. Hasonlóképpen járt Madarász Isti Hurok című időkavarós thrillerje, amely 10 jelöléséből kapott ugyan egy díjat, azon viszont osztoznia kellett A marfűi rémmel, amely ugyancsak Kovács István vágói munkáját dicséri. A legjobb rendező Sopsits Árpád lett, a legjobb operatőr pedig Szabó Gábor, mindketten A martfűi rém alkotói, míg a legjobb forgatókönyvért járó Magyar Filmdíjat Till Attila vehette át a Tiszta szívvel című alkotásért. A mozifilmes kategóriában legjobb női főszereplőnek Szamosi Zsófiát választották A martfűi rémben nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi főszereplő Thuróczy Szabolcs lett a Tiszta szívvel című filmben megformált szerepért. A tévéfilmes kategóriában a legjobb színészek Kerekes Vica (Tranzitidő) és Kovács József (Szürke senkik) lettek. A televíziós alkotások közül egyértelmű volt a Szürke senkik fölénye, 4 jelöléséből csak egyet nem nyert meg, míg a legtöbb (6) jelölést kapott Memo csupán egy díjat kapott, A fekete bojtár pedig, mely öt jelöléssel bírt, egyet sem. A közönségdíjat a #Sohavégetnemérős zenés játékfilm alkotói vehették át. Díjazottak és jelöltek Filmek A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Tévéfilmek A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Libamáj A libamáj egy ínyenc étel. Számos országban francia nevén, foie gras-ként ismerik. A magyar lúd (népszerű nevén liba) májának feldolgozásával készült libamáj Magyarország egyik fontos exportcikke. Története A hízott libamáj előállításával már a rómaiak is foglalkoztak, mégpedig liszt, tej és méz keverékének feletetésével. A kukoricatermesztés elterjedése óta Magyarországon paraszti hagyománnyá vált a hizlalt liba előállítása. A ludakat ősszel fogták hízóba, szűk helyen tartották és naponta kétszer vízben ázott, sózott kukoricával tömték. Az így tartott liba egy hónap alatt hízott meg. A dél-alföldi települések parasztságának a libatömés fontos kereseti forrása volt. Távoli vidékekre is elmentek, hogy minél olcsóbban kapjanak sovány libát. Hungarikumként A hízott libából előállított termékeket a Hungarikum Bizottság Székesfehérvárott tartott 2013. szeptember 24-i ülésén felvette a Hungarikumok Gyűjteményébe. Ebbe a fogalmi körbe tartozik a hízott libamáj is. Állatkínzási vádak a libatömés ellen 2012-ben az EU elutasította az indítványt, amely – többek között – a libatömés betiltására irányult. A magyar állatvédelmi törvényben Az 1998. évi magyar állatvédelmi törvény az állat kíméletét hivatott biztosítani, megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is. Ennek megfelelően az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági-szociális megfontolások teszik indokolttá, ezen túlmenően az ilyen fajta tevékenység ellenőrzése kétséges lehet. Felszámolási eljárás A felszámolási eljárás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére szolgáló eljárás. Célja a hitelezők kielégítése törvényben meghatározott módon. A felszámolási eljárás az adós, a hitelező, a végelszámoló, a cégbíróság vagy büntetőügyben eljáró bíróság kezdeményezése alapján indulhat. Amennyiben a hitelező kéri a felszámolási eljárás megindítását, akkor a kérelmében meg kell neveznie az adós tartozásának jogcímét, az esedékességet, majd azt, hogy miért tartja fizetőképtelennek az adóst. Az adós köteles 8 napon belül nyilatkozni a bíróságnak, hogy elismeri-e a kérelemben foglaltakat és kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot. A bíróság a tartozás kiegyenlítésére maximum 30 napos határidőt engedélyezhet, a felszámolást elrendelő végzést, a kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül hozza meg. A bíróság akkor állapít meg fizetésképtelenséget, ha a tartozást a teljesítési idő lejáratát követő 20 napon belül nem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és hitelezői felszólításra sem egyenlítette ki, jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn túl nem egyenlítette ki a tartozásást, a végrehajtás eredménytelen volt, a csődegyezség ellenére sem teljesítette a hitelezői követeléseket. Forrás 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról Hugo von Pohl Hugo von Pohl (Breslau, 1855. augusztus 25. - 1916. február 23.) német tengerész, admirális. Az első világháború alatt rövid ideig a német nyílt-tengeri flotta parancsnoka. Élete Hugo von Pohl 1855. augusztus 25-én született a sziléziai Breslauban. 1876-ban alig 21-évesen lépett be a Német Császári Haditengerészetbe és lett tengerész tiszt. Három évvel később előléptették és 1900-ban részt vett a bokszerlázadás leverésében. 1908-ban megbízták von Pohlt, hogy új haditengerészeti állomásokat építsen Kielben. 1909-ben altengernagyi kinevezést kap. 1914-ben kitör az első világháború. Több ütközetre is sor kerül a tengeren a német és a brit flotta között és az 1915-ös doggerbanki csatában a németek vereséget szenvednek, a Nyílt-tengeri flotta parancsnokát, Friedrich von Ingenohl admirálist leváltották és Pohl került a helyére. Pohl óvatos haditengerészeti parancsnoknak bizonyult, aki nem kockáztatta egy esetleges újabb felszíni ütközet esélyét. Az admirális ellenállt a brit erőfeszítéseknek, amik a nyílt tengerre akarták csalni a Brit Királyi Haditengerészetnél kisebb Nyílt-tengeri flottát. Bár a nyílt tengeren óvatosságra intett, támogatta és lelkes híve volt a tengeralattjáró-hadviselésnek és a korlátlan tengeralattjáró-háborúnak. Azt tanácsolta az akkori német kancellárnak, Theobald von Bethmann-Hollwegnek, hogy a tengeralattjárók megtörhetnék a britek által létrehozott tengeri blokádot (amit az angolok a világháború első napjaiban létrehoztak). Egy hónappal a halála előtt betegsége miatt távoznia kellett posztjáról. Utódja az agresszívabb stratégiát és taktikát követő Reinhard Scheer admirális lett, aki három hónappal később a jütlandi csatába vezette a Nyílt-tengeri flottát. Pohl 1916. február 23-án halt meg. Hagyatékából később kiadták az emlékiratait. Kolumbia himnusza Az ¡Oh gloria inmarcesible! (magyarul: Ó, hervadhatatlan glória!) Kolumbia nemzeti himnusza, amely 1920-ban lett hivatalos. Szövegét Rafael Núñez (1825–1894) kolumbiai elnök írta, zenéjét Oreste Sindici (1837–1904) olasz zeneszerző szerezte. A himnuszról 1920. október 28-án vált hivatalossá a himnusz. 1995-ben egy olyan törvényt hoztak, amely kötelezi a rádió- és televízióadókat, hogy reggel és este hatkor is játsszák le az ország himnuszát (csak a refrént és az első versszakot), valamint a hivatalos eseményeken és politikai rendezvényeken is kötelesek játszani. A Peruval való háborúban (1932-1933) a kolumbiai katonák egy új versszakot adtak hozzá a himnuszhoz, de a háború végeztével ez hamar feledésbe került. Ennek utolsó sora nagyon hasonló a ma is hivatalos himnusz címéhez. A rövid életű plusz versszak szövege eredeti nyelven: Kottája A kolumbiai himnusz kottája zongorára Tuberculum majus humeri A tuberculum majus humeri a felkarcsont (humerus) fejének külső oldalán helyezkedik a tuberculum minus humeri mellett ami a párja. A felső felszíne kerekded és van rajta három sima kiállás: ezek közül a legmagasabb tapadási helyet biztosít a tövis feletti izomnak (musculus supraspinatus), a középső a tövis alatti izomnak (musculus infraspinatus), és a legalsó és a csont test 2,5 cm-je a kis görgetegizomnak (musculus teres minor). A dudor külső oldala konvex és durva és a csont test külső oldalában folytatódik. Egyházaskesző Egyházaskesző község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Fekvése Pápától északnyugatra 15 km-re fekszik a falu. Északra a Rába folyó, délkeletre a Marcal folyó folyik. (GPS: N47, 24, 980 E17, 19, 630) Közeli települések Várkesző , Nemesgörzsöny , Marcaltő . Története A Veszprém-Vas-Győr megyehatárok közelében, a Rába és a Marcal között fekszik a 620 főt számláló község. Neve az ótörök eredetű Keszi törzsnévből származik, s mivel egyházas, templomos hely volt, ezért kapta az egyházas előnevet. Első okleveles említése 1361-ből származik, Várkeszővel együtt. A győri püspökség tulajdona volt, a keszői várhoz tartozott. Lakói a földművelésen kívül kosárfonással, kenderfonással és szövéssel is foglalkoztak. Római katolikus temploma késő barokk stílusban épült 1782-ben. Műemléke még a templom mögötti parkban lévő Szentháromság-szobor, melyet 1896-ban ezredévi emlékül a teljes Szentháromság tiszteletére állítottak. A településen több népi műemlékház volt, alig maradt meg néhány belőle. Ilyen például a Kossuth u. 91. sz. alatti, mely fésűs beépítésű ház, homlokzata oromzatos, 1892-es évszámjelzéssel. A szomszédos Várkesző határában még láthatók a győri püspök Rába-parti várának maradványai. Az évszázadokon át fontos vár falait valószínűleg az egyházaskeszői bányákból kitermelt kövekből építették. Mindkét község plébániája a győri egyházmegye rábaközi főesperességéhez tartozik, de maguk a falvak ősi Vas vármegyei települések, amelyeket csak a 20. század során csatoltak Veszprém megyéhez. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,3%-a magyarnak, 1,4% románnak, 0,7% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,2%, református 4,7%, evangélikus 2,5%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 4,5% (19,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom A település templomát 1782-ben emelték barokk stílusban, ma műemléki védelem alatt áll. Hajóját és szentélyét csehsüvegboltozat fedi, a karzat mellvédje a templomtér felé domborodik. A diadalív egyik pillérének festett mellékoltárképe a Szeplőtelen Szüzet ábrázolja. A diadalív másik pillérére a gazdagon díszített szószék került, faragott-aranyozott szobrokkal és domborművel. A templom szentélyében található egy festett oltárépítmény, az oldalfalakat Szent István és püspökszent képei borítják, a boltozatkép pedig a feltámadt Krisztust ábrázolja felhők között, angyalok társaságában. A főoltár mögötti falra erősített keretes kép a 4. században vértanúságot szenvedett Antiochiai Szent Margitot ábrázolja. A romantikus alkotáson Margit, akit börtönében a gonoszság fejedelme sokféle rémképével igyekezett megfélemlíteni, az imádság fegyverével és a kereszt jelével legyőzi a sárkány alakjában rátámadó sátánt. A jelenetet a műkedvelő gróf Széchenyi Jenő festette 1903-ban. Bentonitbánya A Várkesző és Egyházaskesző közötti tufagyűrűket (amelyek maar-szerű képződmények) pliocénkorú vulkánkitörések hozták létre. Bennük krátertó jött létre, majd az elhalt élőlényekből olajpala (alginit), végül a vulkáni üvegben gazdag tufából bentonitrétegek alakultak ki. Egy Várkesző mellett fúrással 75 m mély krátert tártak fel, amelynek területe 0,3 km². Egy hasonló, de mintegy kétszer akkora krátert Egyházaskeszőtől délre is találtak. 1999-ben Egyházaskeszőről délnyugatra kiépült a bentonitbánya és a hozzá tartozó korszerű feldolgozóüzem. A nagyjából montmorillonitból álló szürke bentonitlencsékben, a rétegek között sötétkék vivianit-kristályokat, azokból összeálló kristálycsoportokat tartalmaz. A látogatás az S&B Kft. engedélyéhez kötött. Híres emberek Élő Árpád : Itt született 1903 . augusztus 25-én sakkozó, fizikus, sportvezető, az Élő-pontszámok rendszerének kidolgozója. A község új címerében az ő emlékére szerepel egy sakkfigura. La Trinité-de-Réville La Trinité-de-Réville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 242 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Hegyi törpepapagáj A hegyi törpepapagáj vagy Taranta törpepapagáj (Agapornis taranta) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Etiópia hegyein 1500-3000 méter magasságban él. 8-10 fős csapatokban tanyáznak, s kerülik az emberi településeket. Megjelenése Testhossza 16 centiméter. A hím homloka, a kantárja, a szemgyűrűje vörös. Háta zöld, a szárnyfedői, a kézevezői sötétbarnák, a karevezők zöldek. A farka zöld, a tollak csúcsa előtt fekete keresztsáv látható, a hasa zöld. Az írisze barna, a csőre sötétvörös, a lába szürke. A tojón a fej vöröse hiányzik, a szemgyűrű almazöld. A fiókák a tojóra hasonlítanak. A fiatal hímek fejecskéjén az első néhány vörös toll már a 3-4 hónapos korban megjelenik. A teljes kiszínesedés 8-10 hónapos korban következik be. Hívóhangja éles cirrt-cerrk vagy kri-kri-krik. Néha éjjel is csicseregnek. Életmódja Tápláléka magokból, rügyekből és levelekből áll. Szaporodása Fészekanyag gyanánt szívesen használ száraz leveleket, fűzfakérget, amelyeket a nyak-, a fartő- és a szárnytollai között szállítja fészekhelyére. A fészekalja 3-6 tojásból áll, a költési idő 24 nap, a fészkelési idő 6-7 hét. Tamás Dezső Tamás Dezső (Alsóbarbatyeniszkrony, 1901. május 16. – Temesvár, 1958. szeptember 1.) tisztviselő, részt vett a Szoboszlay Aladár vezette összeesküvésben, amiért halálra ítélték és kivégezték. Élete Részvétele a Szoboszlay-féle összeesküvésben 1956 januárjában kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba, testvére, Tamás Imre révén. Tamás Dezső is támogatta a kapitalista rendszer visszaállításának tervét. Nős volt, két gyermek édesapja, Csíksomlyón lakott és az ottani pénzügyigazgatóságnál dolgozott. Az első, augusztusi államcsínykísérlet idején az ő feladata lett volna Brassóban kirobbantani a fegyveres felkelést és a brassói munkásokkal Bukarestbe kellett volna utaznia, ahol részt kellett volna vegyen a rádió és egyéb kulcsépületek elfoglalásában. A rossz szervezés miatt azonban nem került sor az eseményre. A következő államcsíny-kísérlet idejét októberre tették, azonban most sem került sor a fegyveres felkelés kirobbantására. Időközben a Securitate felgöngyölítette a szervezkedést és 1957. november 24-én letartóztatták. Eredetileg 21. rendű vádlott volt, de mivel a Securitate alapos házkutatást tartott Tamásék lakásán és egy pisztolyra, valamint egy levente puskára bukkant, 5. rendű vádlott lett. A kolozsvári Harmadik Hadtest hadbírósága Macskási Pál elnökletével 1958. május 30-án golyó általi halálra és teljes vagyonelkobzására ítélte hazaárulás vádja miatt. Az ítéletet 1958. szeptember 1-jén hajtották végre a Securitate temesvári börtönében. Forrás Tófalvi Zoltán : A Szoboszlai-per (I. rész) , Székelyföld, X. évfolyam 8. szám, 2006 augusztus Lucius Valerius Flaccus (praetor) Lucius Valerius Flaccus (Kr. e. 1. század) római politikus, az előkelő Valeria gens tagja volt. Apja, a hasonló nevű Lucius Kr. e. 100-ban és Kr. e. 86-ban viselt consulságot. Kr. e. 78-ban Publius Servilius Vatia Isauricus alatt hadakozott tribunus militumi rangban a kilikiai kalózok elleni hadjáratban, majd az évtized végén Marcus Pupius Piso hispaniai seregében volt quaestor. Kr. e. 63-ban, Marcus Tullius Cicero consuli évében volt praetor, és a Catilina-összeesküvés résztvevői által az allobroxok követeinek átadott dokumentumok Cicerónak juttatásával segítette a konspiráció felgöngyölítését. Hivatali évét követően Asia helytartója lett Kr. e. 61-ig. Hazatérését követően Kr. e. 59-ben Decimus Laelius tartományában elkövetett harácsolással vádolta meg, és bár minden bizonnyal vétkes volt, Cicero és Quintus Hortensius Hortalus egyaránt a védelmére kelt. Cicero – akinek pro Flacco néven ismert beszéde fenn is maradt – a bíróság megindítása érdekében kiskorú gyermekét, Luciust is elvitte a tárgyalásra. Flaccust végül felmentették. További sorsa nem ismeretes, fia Kr. e. 48-ban Pompeius párthíveként halt meg a Caesar elleni polgárháborúban. Tirán és Karvan megye Tirán és Karvan megye (perzsául: ������� ����� � ����) Irán Iszfahán tartományának egyik nyugati megyéje az ország középső részén. Északon és keleten Nadzsafábád, délen Lendzsán, nyugaton Csahármahál és Bahtijári tartomány és Csadegán megye határolják. Székhelye a 15 000 fős Tiran városa. Második legnagyobb városa a 4000 fős Asgaran. További egy város található még a megyében, amely a 3000 fős Rezvanshahr. A megye lakossága 15 673 fő, területe 9 000 km². A megye két további kerületre oszlik: Központi kerület és Karvan kerület. 400 (szám) A 400 (négyszáz) a 399 és 401 között található természetes szám. Négyzetszám, a 20 négyzete. Egy kör 400 újfokra osztható. Ez egy olyan szám, mely a 10-es számrendszerben nem állítható elő egy szám, és annak számjegyeinek összegeként. Másrészt a 400 osztható számjegyeinek összegével, így Harshad-szám. Tizenhatszögszám. Juan Cañete Juan León Cañete (1929. július 27. –) paraguayi labdarúgócsatár. Koszmosz–497 A Koszmosz–497 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 497) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold radarállomások etalonja. Küldetés 1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározzása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi — szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált. Jellemzői Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1972. június 30-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–2M (63SZ1M) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 95.2 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 282 kilométer, az apogeuma 812 kilométer volt. Hasznos tömege 300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Műholdas formája henger, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (akkumulátor-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). A Koszmosz–440 űreszköz programját folytatta, 1971-ben az egyetlen felbocsátott etalon, technikai műhold. 1973. november 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Arsène Lupin (televíziós sorozat, 1971) Az Arsène Lupin francia–kanadai–svájci–olasz–osztrák–holland–belga–NSZK televíziós filmsorozat, amelyet Jacques Nahum alkotott. Franciaországban az ORTF vetítette, Magyarországon az MTV sugározta. Ugyanezzel a címmel később (1996-ban) rajzfilmsorozat is készült, majd (2004-ben) film is. Szereplők Arsène Lupin (Georges Descrieres) Grognard (Yvon Bouchard) Guerchard (Roger Carel) Le préfet de police (Jacques Monod) Herlock Sholmes (Henri Virlojeux) Natacha ( Marthe Keller ) Wilson (Yves Barsacq) Epizódok 1. évad A titokzatos kastély A vörös selyemsál Az óra nyolcat ütött Egy nő Arsène Lupin ellen Herlock Sholmes párbajra hív A sziklaszirt titka A tollkalapos hölgy A Gesvres-ek rejtélye A fekete kalapos férfi A hamiskártyás Arsène Lupin vakációra megy Madame Lambert páncélszekrénye A rottenburgi táncosnő 2. évad Az árulkodó film A kristály üvegdugó Victor, a titkosügynök Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen Arsène Lupin letartóztatása A Barnett-ügynökség A zöldszemű lány A hiányzó láncszem A kétmosolyú nő A kalifa ékköve Cagliostro gyűrűi Tornbull képei A kör hetes La Turballe La Turballe település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 4460 fő (2015). La Turballe Mesquer, Guérande, Piriac-sur-Mer és Saint-Molf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Galanolakton A galanolakton egy diterpenoid lakton. Megtalálható a természetben a gyömbérben (eredetileg ebből állították elő) és a galangálban. Acetonban oldódik, ezzel vonható ki a gyömbérből. Gátolja az 5-HT3 (szerotonin)receptort. Forrás Ivan A.Ross: Medicinal Plants of the World Neurotipikus Neurotipikus (vagy NT) egy neologizmus, amelyet azokra az emberekre használunk, akiknek idegrendszeri fejlődése és állapota normális, illetve átlagos képességük van beszéd általi információ begyűjtésére és a szociális szerepkörük meghatározására, szociális kapcsolatok kiépítésére. A szót az autista közösség alkotta meg, a nem-autista személyek jelölésére, a későbbiekben a más idegrendszeri elváltozásban élők és a tudományos szakzsargon egyaránt felhasználta. Az Egyesült Királyságban a Nemzeti Autista Mozgalom (National Autistic Society) az újságíróktól megköveteli a kifejezés használatát. Stazione di Lamezia Terme Centrale Stazione di Lamezia Terme Centrale vasútállomás Olaszországban, Lamezia Terme településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Battipaglia–Reggio di Calabria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Gizzeria Lido Stazione di Lamezia Terme Sambiase Csupalábállatok A csupalábállatok (Pantopoda) az ízeltlábúak törzsének (Arthropoda), a csáprágósok altörzsének (Chelicerata) egyik osztálya. Nevüket különleges testszerveződésükről kapták: törzsük a lábak számához és hosszúságához képest igen kicsi, így első ránézésre úgy tűnik, mintha csupa lábakat látnánk. Törzsük elérheti a 10 cm-t, míg a lábak akár a 24 cm-t. Kivétel nélkül tengeri élőlények. Mintegy ötszáz fajuk ismert, melyek többsége a parti régió lakója, de ismeretesek mélytengeriek is. Ezek között találjuk a legnagyobb, sokszor – a mélytengeri életmód miatt – vak fajokat. Az úszásra képes fajok a planktonban is megjelennek. Paleontológiai adatok A csupalábállatok rendkívül vékony és épp ezért könnyen széteső kitinváza csak különlegesen kedvező körülmények között fosszilizálódik. Eddig mindössze egyetlen lelőhelyről kerültek elő e csoport maradványai: a németországi alsó devon korú Hunsrück-palából. E példány a Palaeopantopus („ős-csupalábállat”) nevet kapta. Neurotrichini A Neurotrichini az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 1 élő nem és 1 fosszilis nem tartozik: Neurotrichus Günther, 1880 - típusnem † Quyania Hutterer, 2005 Stazione di Lanuvio Stazione di Lanuvio vasútállomás Olaszországban, Lanuvio településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Velletri-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Gennaro Stazione di Cecchina Női négypárevezős a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az evezés női négypárevezős versenyszámát augusztus 10. és augusztus 17. között rendezték a Shunyi evezőspályán. A versenyt a kínai egység nyerte a brit és a német egység előtt. Eredmények Az idők másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: QA : Az A-döntőbe jutás helyezés alapján QB : A B-döntőbe jutás helyezés alapján Előfutamok Két előfutamot rendeztek, négy-négy hajóval. Az első helyezettek automatikusan az A-döntőbe kerültek, a többiek a reményfutamba. Reményfutam A reményfutamot hét résztvevővel rendezték. Az első négy helyezett bejutott az A-döntőbe, a többiek a B-döntőbe kerültek. Döntők B-döntő A B-döntőt két egységgel rendezték. A futam első helyezettje összesítésben a hetedik helyen végzett. A-döntő Az A-döntőt hat résztevevővel rendezték. Vic-des-Prés Vic-des-Prés település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Vic-des-Prés Painblanc, Auxant, Bessey-la-Cour, Bligny-sur-Ouche, Écutigny és Lusigny-sur-Ouche községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vic-la-Gardiole Vic-la-Gardiole település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 3244 fő (2015). Vic-la-Gardiole Frontignan, Fabrègues, Gigean, Mireval és Villeneuve-lès-Maguelone községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: San Luca San Luca község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik, az Aspromonte területén. Határai: Benestare, Bovalino, Careri, Casignana, Cosoleto, Delianuova, Samo, Sant’Agata del Bianco, Santa Cristina d’Aspromonte és Scido. Története Első írásos említése a 14. századból származik. A földcsuszamlások által elpusztított Potamia település lakosai alapították. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Sebastiano-templom Santa Maria della Pietà-templom Madonna della Montagna-templom Új-szibériai-szigetek Az Új-szibériai-szigetek Oroszországhoz tartozó lakatlan szigetcsoport a Jeges-tengerben az északi szélesség 73-76° között. Területe: 38.400 km². A szárazföldtől a Laptyev-szoros választja el. Legmagasabb pontja 374 m. Három szigetcsoport alkotja (De Long-szigetek, Anjou-szigetek, Ljahov-szigetek). Földtörténeti ó- és középkori kőzetekből (mészkő, homokkő, és palák, gránit, bazalt) épülnek fel. Vastag, negyedidőszaki üledékek borítják. Éghajlata hideg övezeti tundra. Pjotr Fjodorovics Anzsu, francia származású orosz tengerész térképezte fel. Középső szigetcsoportját róla nevezték el. Cervati-hegység A Cervati egy hegy Olaszország Campania régiójában, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén (központjában). Számos karsztforma jellemzi. Forrás Il Paese Online 2747 Český Krumlov A 2747 Český Krumlov (ideiglenes jelöléssel 1980 DW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1980. február 19-én. Parnay (Maine-et-Loire) Parnay település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 451 fő (2015). Parnay Souzay-Champigny, Turquant és Varennes-sur-Loire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Torrefarrera Torrefarrera község Spanyolországban, Lleida tartományban. Torrefarrera Lleida, Almacelles, Alpicat, Alguaire, Vilanova de Segrià, Rosselló, Benavent de Segrià és Torre-serona községekkel határos. Lakosainak száma 4653 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Dömény Lajos Dömény Lajos, 1902-ig Deutsch (Ádánd, Somogy vármegye, 1880. szeptember 4. – Lemberg, Orosz Birodalom, 1914. szeptember 7.) ügyvéd, osztrák–magyar hadnagy. Életútja Deutsch Sándor és Ehrlich Ida fiaként született. Az első világháborúban, az orosz fronton halt meg. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, itt nyitott ügyvédi irodát is. Mint negyedéves egyetemi hallgató ismerkedett meg a cionista eszmékkel s attól kezdve a cionista mozgalomnak leglelkesebb harcosa s rövidesen egyik vezéregyénisége lett, aki különösen fáradhatatlan agilitásával és szervezőképességével tűnt ki. Megteremtette a Zsidó Nemzeti Alap (Keren Kajemeth) magyarországi irodáját, melynek egy ideig vezetője volt. Megszervezte a Kadimah cserkészcsapatot, melyet nagyszerű hozzáértéssel az ország egyik legkiválóbb csapatává fejlesztett, s Bokor Árminnal együtt megalapította az első cionista orgánumot, a Zsidó Néplap-ot, melynek rövid ideig szerkesztője is volt. Részt vett az általános cionista munkában is és főrésze volt a budapesti és vidéki cionista egyesületek megszervezésében. Mint publicista is tevékenykedett és számos cikket írt a hazai és külföldi cionista lapokba. Halála után, amely nagy veszteséget jelentett a cionista mozgalomra nézve, megkapta a III. osztályú tiszti érdemkeresztet. Női parallel óriás-műlesiklás hódeszka a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a hódeszka női parallel óriás-műlesiklás versenyszámát február 26-án rendezték West Vancouverben. Az aranyérmet a holland Nicolien Sauerbreij nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények Minden szakaszban két futamot rendeztek, a versenyzők mindkét pályán egy-egy futamot teljesítettek. A selejtezőből az összesített időeredmények alapján a legjobb 16 versenyző jutott a nyolcaddöntőbe. A nyolcaddöntőtől kezdve a versenyzők párban versenyeztek, a párokat a selejtezőben elért helyezés alapján határozták meg. Az egyenes kieséses szakaszban csak időkülönbségeket mértek, a táblázatokban ezek olvashatóak. A 2. futamban az 1. futamban másodikként beért versenyző az időhátránnyal megegyező időkülönbséggel indulhatott, ezért a 2. futamban elsőként célba érkező versenyző jutott tovább a következő fordulóba. A 2. futamnál az összesített időkülönbségek olvashatóak. Selejtező A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Döntők A táblázatban a versenyzők végső helyezései olvashatóak. Dicián A dicián egy színtelen, keserűmandulára emlékeztető szagú gáz. A szén egyetlen biner nitridje. Oldódik vízben, alkoholban és éterben. Az oldhatósága vízben nem túl jó, 20 °C-on vízben 450 ml oldódik. Vizes oldata viszont nem állandó (a dicián lassan ammónium-oxaláttá hidrolizál, de más változások is végbemennek). Az oldhatósága alkoholban jobb, 20 °C-on 2300 ml oldódik. Magasabb hőmérsékleten monomer alakban, szabad gyökként létezik. A dimer alak, a dicián lineáris felépítésű molekula. Története, felfedezése A diciánt Gay-Lussac fedezte fel 1815-ben higany(II)-cianid hevítésekor. Friedrich Wöhler fedezte fel 1824-ben, hogy a dicián hidrolízisénél oxálsav képződik. Ez szerepet játszott a vis vitalis elmélet megdöntésében. Szerkezete A dicián lineáris molekulát alkot. Formálisan a szén-szén kötést 1 σ- (egyszeres kötés), a szén-nitrogén kötéseket 1 σ és 2 π-kötés létesíti (háromszoros kötés). A π-kötések delokalizálódnak a szén-szén kötésre, ezért ez a kötésrend valójában közel 2. A kötéshosszok is ezt mutatják, C-C kötéshossz az etánmolekulában 154 pm, az etilénben 134 pm, a diciánmolekulában 137 pm. Kémiai tulajdonságai A dicián meggyújtásakor bíborszínű lánggal ég. Égésekor szén-dioxid képződik és nitrogén szabadul fel. Kémiai tulajdonságai sok tekintetben a halogénmolekulákéra emlékeztetnek. Lúgokkal a klórhoz hasonlóan reagál, alkáli-cianidokká és alkáli-cianátokká alakul. Vizes oldatban ammóniára és oxálsavra hidrolizál, ezek egymással azonnal reagálnak és ammónium-oxalát keletkezik. Előállítása A higany(II)-cianid hevítésekor dicián fejlődik. Előállítható réz(II)-szulfát oldatából is, kálium-cianid-oldat hozzáöntésével. Az ekkor keletkező réz(II)-cianid réz(I)-cianidra és diciánra bomlik. Hatása a szervezetre A dicián a szervezetben elsősorban a sejtlégzést befolyásolja, ennek megfelelően a hatásai az oxigénhiányra emlékeztetnek: bizonytalanság, szédülés, kékes-lilássá váló bőr, lehűlés, tudatzavar és eszméletlenség. Emellett fellépnek még a vérnyomás és a szívritmus zavarai, fulladás és szapora vagy lassú és mély légzés, illetve hasi és idegrendszeri zavarok. Vérzések a nyálkahártyán, főleg az orrnyálkahártyán jelentkezhetnek, illetve kísérő tünet még a homályos látás és a szem regése. Nagy mennyiségben bejutva a szervezetbe a kiváltott oxigénhiány miatt a fulladásos halál állhat be. Ciánmérgezés gyanúja esetén az alanyt friss levegőre, és minél hamarabb orvosi ellátásra kell vinni. Hánytatni nem célszerű, különösen ha táplálékból (pl. csonthéjasok maghúsából) ered a mérgezés. Aktív szénnel és 100% oxigénnel szokás kezelni a mérgezést, illetve az egyes tünetek szerint amil-nitrittel, hidroxokobalaminnel és dikobalt-EDTÁval. Az amil-nitrit a cián antidótuma. Felhasználása A diciánt szerves kémiai szintéziseknél alkalmazzák. Zendaya Zendaya Maree Stoermer Coleman (Oakland, Kalifornia, 1996. szeptember 1. –), ismertebb nevén Zendaya amerikai színésznő, énekesnő és táncos. Legismertebb szerepe az Indul a risza! című sorozatban volt Raquel "Rocky" Blue-ként, valamint a K.C., a tinikém c. sorozatban K.C. Cooper-ként, de ismert még a Pókember: Hazatérés című filmből is. 2013-ban jelent meg első stúdióalbuma, a Zendaya, aminek első kislemeze, a Replay július 16-án jelent meg. A televíziós sorozatok és filmek utáni mozifilmes karrierje 2017-ben indult, amikor is bemutatták a Pókember: Hazatérés című filmet. Gyermekkora és a színházi szereplések Zendaya 1996 szeptember első napján, Oakland-ben született. Szülei Kazembe Ajamu Coleman és Claire Stoermer. 2 fiútestvére és 3 lánytestvére van, Austin, Julien, AnnaBella, Kaylee és Katianna. Tanulmányait az Oakland School for the Artsban végezte. 3 éven át egy hiphop tánccsapatban, a Future Shock Oakland-ben táncolt. Mivel az édesanyja a California Shakespeare Theater-ben dolgozott, maga Zendaya is sok időt töltött ott, és a színház ifjúsági programjában tanult, valamint néhány produkcióban is fellépett. Szerepelt a Once Upon This Island-ben a Berkeley Playhouse-nál, ahol Little Ti Moune-t alakította. Szintén színészkedett a CalShakes Conservatory nevű programnál az American Conservatory színházban, valamint olyan színpadi előadásokban is szerepelt, mint a III. Richárd, a Twelfth Night vagy az As You Like It. Karrierje 2009-2012: Videoklipek, és az Indul a risza! Zendaya először a Macy, a Mervyns és az Old Navy ruhagyártó cégeknek modellkedett. Később reklámokban is feltűnt. 2009-ben a Kidz Bop által készített videóban is énekelt, ahol másokkal együtt Katy Perry-től a Hot 'n Cold-ot dolgozta fel. Szintén ebben az évben jelentkezett az Indul a risza! meghallgatására, Cece Jones szerepére, de végül Rocky Blue-t alakította a sorozatban. Szintén 2009-ben háttértáncosként szerepelt Selena Gomez Sears Arrive c. videoklipjében. 2011-ben megjelent a legelső száma, a Swag It Out, melyhez aztán videoklip is készült. Ezután a From Bad To Cursed nevű könyv előzetesében vállalt szerepet. 2011. június 21-én jelent meg a Bella Thorne-nal elénekelt szám, a Watch Me, ami a sorozat 1. évadának albumára került fel, és a Billboard Hot 100-as listáján a 86. helyig jutott. A dalt a Walt Disney adta ki. Az első filmszerepét a Bar/átokban kapta meg, ahol Halleyt alakította. 2012 márciusában a Something to Dance For című száma is megjelent, mely a Shake It Up: Live 2 Dance korongra került föl. Az albumra ezen kívül Zendaya 3 számot is énekelt Bellával: a Made In Japant, a Same Heartot, és a Fashion Is My Kryptonite-tot. Augusztusban leszerződött a Hollywood Records-hoz. 2013-2014: Első szólóalbum, könyv, egyéb projektek 2013-ban a Dancing with the Stars nevű amerikai táncvetélkedő 16. évadában vett részt Val Chmerkovskiy-val. Egészen a műsor 16. évadáig Zendaya volt a legfiatalabb résztvevő. A show végén ő és Val a 2. helyezést érte el. A színész-énekesnő első könyve 2013. augusztus 6-án jelent meg Disney Hyperion kiadónál és a Between U and Me: How to Rock Your Tween Years with Style and Confidence címet kapta. A könyv 224 oldalas. Zendaya debütáló albuma 2013. szeptember 17-én jelent meg, ami saját magáról lett elnevezve, és a Billboard 200-as listáján az 51. helyig jutott. A korong első kislemeze, a Replay július 16-án jelent meg, és a Billboard Hot 100-on a 40. helyet szerezte meg. A dalt Zendaya mellett Mick Schultz, Tiffany Fred és Paul "Phamous" Shelton írta. Érdekesség a számmal kapcsolatban, hogy eredetileg egy másik előadónak szánták, de több hónapnyi győzködés után Zendaya végül felvehette a szerzeményt. 2013-ban megkapta Zoey Stevens szerepét a Megkutyulva (Zapped) című Disney filmben, ami 2014-ben lett bemutatva. A filmhez Zendaya énekelt egy dalt, aminek a címe: Too Much, és 2014 júniusában jelent meg. 2013 végén újabb főszerepet kapott a Disney-nél, a K. C., a tinikém című sorozatban. 2015-: Ruhamárka és a mozifilmek 2015 májusában diplomázott az Oak Park High School-ban, Kaliforniában, és érdekesség, hogy egykori Dancing with the Stars-partnere, Val Chmerkovskiy is részt vett az eseményen. Szintén 2015-ben Zendaya saját ruhamárkát készített a Carmex-szel, mely a Daya by Zendaya nevet kapta. A K. C., a tinikém-et 2015 januárjában mutatták be, a második évadot májusban rendelte be a Disney. 2016 októberében harmadik évad is meg lett rendelve, így folytatódott a sorozat. 2016. február 3-án Zendaya új számot jelentetett meg, ami a Something New címet kapta. A dalban közreműködik Chris Brown amerikai énekes-színész-táncos-dalszövegíró is. Májusban vendégként visszatért egy adásra a Dancing with the Stars showba, egy különleges estén, ami a "Disney Night" nevet kapta. 2017-ben Zendaya a fura lányt, Michelle-t játssza a legújabb Pókember-filmben, a Pókember - Hazatérésben. A film 2017 júliusában került a mozikba. Ugyanezen év augusztusában szerepelt Bruno Mars "Versace on the Floor" című videoklipjében, amit 13-án tettek közzé. A klipet Mars és Cameron Duddy rendezte. 2017 júliusában helyet kapott a Vogue nevű magazin címlapján Ugyanezen év októberében kiderült, hogy vége a K.C., a tinikém sorozatnak. 2017. decemberében mutatták be A legnagyobb showman (The Greatest Showman) című filmet, amiben Zendaya is szerepet kapott: Anne Wheeler-t, Zac Efron partnerét alakítja a Hugh Jackman főszereplésével készült cirkusz-filmben. A film az első teljes hosszú hétvégén (szerdától vasárnapig) 19 millió dollárt hozott, ami egy karácsonykor megjelenő filmnél nem igazán jó eredmény. Hugh Jackman, a film főszereplője azt nyilatkozta Zendaya-ról: Abszolút szupersztár lesz belőle!, és egynek nevezte a hihetetlen fiatalok közül. Magánélete, családja Szülei, Kazembe és Claire 8 év házasság után 2016-ban elváltak. Zendaya vegetáriánus, elmondása szerint: „A vegetarianizmusom fő oka az, hogy állatbarát vagyok, határozottan NEM az, hogy szeretem a zöldségeket.” Anyja, Claire német, skót, ír és angol származású. Apja, Kazembe Ajamu pedig afroamerikai egy arkansasi családból. Neve azt jelenti sona nyelven, hogy „köszönetet adni”. Ezt a nyelvet Zimbabwéban beszélik. Nyolcéves korában lett egy kutyája, Midnight (Éjfél), aki 2015 októberében pusztult el. Ugyanezen év szentestéjén Zendaya új kutyát kapott, neve Noon, azaz „dél”. 178 cm magas. Zendaya kedvenc étele a burrito. Diszkográfia Kislemezek Más énekes közreműködésével készült dalok Watch Me (Bella Thorne közreműködésével) (2011) Fashion Is My Kryptonite (Bella Thorne közreműködésével) (2012) Contagious Love (Bella Thorne közreműködésével) (2013) Something New (Chris Brown közreműködésével) (2016) 9500 Camelot A 9500 Camelot (ideiglenes jelöléssel 1281 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Vauchelles-lès-Domart Vauchelles-lès-Domart település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 119 fő (2015). Vauchelles-lès-Domart Brucamps, Mouflers, Ville-le-Marclet és Villers-sous-Ailly községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Soběchleby Soběchleby település Csehországban, Přerovi járásban. Soběchleby Dolní Nětčice, Týn nad Bečvou, Žákovice, Oprostovice és Radotín településekkel határos. Lakosainak száma 589 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bajza utca (metróállomás) A Bajza utca a kisföldalatti egyik állomása, a Kodály körönd és a Hősök tere között. Tömegkultúra (folyóirat) A Tömegkultúra Nagyváradon 1931-ben, Schwartz Ferenc szerkesztésében megjelent rövid életű, összesen három számot megért havi „tudományos, művészeti és közéleti szemle”. Tartalmából kiemelkedik Máthé Ernő és Tamás Aladár néhány írása. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2010. X-Ray Spex Az X-Ray Spex egy Angliából származó punk-rock (később new wave) együttes volt. Tagok: Poly Styrene, Lora Logic, Jak Airport, Paul Dean, Rudi Thompson és BP Hurding. A zenekar különlegessége, hogy egy nő volt a frontembere, ami a punkzenekaroknál nem igazán jellemző. 1976-ban alakultak meg Londonban. Fennállásuk alatt 2 nagylemezt jelentettek meg. Pályafutásuk során később átálltak az új hullámos zenére. Jak Airport 2004-ben elhunyt, 2011-ben pedig Poly Styrene távozott az örök vadászmezőkre. Többször feloszlottak: először 1976-tól 1979-ig működtek, majd 1991-ben egy kis időre újraegyesültek. Ezek után 1995-től 1996-ig megint zenélgetett az együttes, végül 2008-ban újból összeálltak egy rövid időre. Ezek után véglegesen feloszlottak. Diszkográfia/Stúdióalbumok Germfree Adolescents (1978) Conscious Consumer (1995) Vajkay Károly Szeredi Vajkay Károly, született: Zenger, írói álnevén: Véka Lajos (Bécs, 1825. február 20. – Parád, 1893. augusztus 15.) jogi doktor, királyi táblai elnök, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Élete Bécsben született, hol atyja, aki az Eszterházy grófi család házi és uradalmi orvosa volt, a grófi családdal ideiglenesen tartózkodott; különben szüleinek rendes lakása Szereden, részint Sárosfalván volt. Középiskoláit és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte; a gyakorlati évet mint patvarista 1843-44-ben Petőcz István Pozsony vármegyei főügyész mellett töltötte, majd mint királyi táblai jegyző Zarka János ítélőmester mellé esküdött fel és Ürményi József alnádor irodájában volt alkalmazva. 1845-ben tette le az ügyvédi és 1846-ban a váltóügyvédi vizsgálatot és mint ügyvéd 1848 közepéig pesti ügyvédi irodákban dolgozott. 1848. február 27-én Zenger családi nevét Vajkayra változtatta. A szabadságharc kitörésekor honvédnek állott; csakhamar tiszti rangot nyert és mint Ivánka Imre segédtisztje szerepelt. A szabadságharc után közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. A szilárd jellemű és korrekt magaviseletű ifjú e megaláztatásban is annyira kivált, hogy csakhamar ismét hadnaggyá, majd főhadnaggyá és ezredében segédtisztté neveztetett és e minőségben Bécsbe jutott. Simon Florest és Ráth Károly volt ügyvédfőnökei közbenjárására 1857. október 7-én hét évi és hét hónapi katonai szolgálata után engedélyt nyert, hogy a hadsereg létszámából kiléphessen és polgári hivatalt vállalhasson. 1860. március 17-én titkári állásából áttétetett a «stuhlweissenburgi k. k. Landesgericht»-hez törvényszéki tanácsossá, majd a budai országos törvényszékhez rendeltetett be s ennek feloszlatása után rendelkezés alatti állapotba jutva, 1861-ben a helyreállított magyar királyi táblához tanácsjegyzővé és 1862-ben titkárrá neveztetett. 1866. szeptember 3-án a Hétszemélyes Tábla tanácsjegyzője lett és maradt 1867. február 18-ig. Mint királyi táblai titkár és hétszemélyes táblai jegyző a királyi kancellária engedélyével segédelőadói minőségben is működött. 1867-ben a királyi táblánál számfeletti bíróvá, 1869-ben a legfőbb ítélőszéknél ideiglenes, 1870-ben pedig rendes bíróvá nevezte ki a kormány. 1872-ben királyi táblai tanácselnök, 1880-ban a tábla alelnöke, végre Szabó Miklósnak a Kúria elnökévé neveztetése után a királyi tábla elnöke lett, ami által egyszersmind a főrendiházban is széket nyert. Az ügyvédvizsgáló bizottságnak is elnöke volt. 1880 májusában az egyetem évszázados ünnepe alkalmából az egyetlen jogi fakultása díszdoktorrá avatta 1881. november 7-én szeredi előnévvel magyar nemességet kapott. 1889. május 3-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1892-ben nyugalomba vonult; mely alkalomból a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki a király. Meghalt 1893. augusztus 15-én a parádi fürdőben és augusztus 18-án Szereden temettetett el. A Magyar Tudományos Akadémiában 1894. június 25-én Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet. Jogi szaklapokba sokat dolgozott a tudományos értekezés s eszmecsere, a bírálat s olykor az éles, csípős polémia terén. Ezek során legnagyobb zajt ütött összeütközése Csemegi Károllyal. Munkái A német közönséges magánjog és történelme köréből. Tanulmányok. Bpest, 1875. Kolozsvári tractatus: «Az successióról». Jogtörténeti akadály. U. ott, 1875. (Különnyomat a Jogtud. Közlönyből). Lajos pap. Tört. elbeszélés Pest multjából. Írta Véka Lajos. U. ott, 1875. (Ism. Petőfi Társ. Lapja 1878. II. 21. sz.). Új idők, avult emberek. Regény. Írta Véka Lajos. U. ott, 1879. (Ism. Ellenőr 92. sz.). Köd előttem, köd mögöttem. Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1881. Négy kötet. Pali bácsi Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1884. Két kötet. Bard (Olaszország) Bard (aosta-völgyi patois dialektusban Bar) egy északolasz község Valle d’Aosta régióban. Földrajz Bard a legkisebb község Valle d’Aosta régióban. A völgy bejáratánál helyezkedik el, ahol az aostai terület a legszűkebb. Folyója a Dora Baltea, amelyen a település bejáratánál egy középkori híd ível át. Látnivalók Legfontosabb nevezetessége a Savoyai-erőd, ahonnan lesétálva jellegzetes középkori városközpontba jutunk kis utcákkal, a 15-16. században emelt épületekkel, kézművesműhelyekkel, és helyi termékeket áruló üzletekkel. Temploma (Chiesa dell’Assunzione di Maria) 12. századi eredetű, de mai formáját a 19. században nyerte el. Négyzetalapú, egyhajós, előtte kőből épült lépcsősor és árkádok. Bard erődje A Savoyai-ház a 19. században épült a Bard felett emelkedő sziklára. Jelenleg az Alpok Múzeumának (Museo dele Alpi) ad otthont, és festészeti, valamint szobrászati kiállítások kerülnek itt megrendezésre. Nyáron zenei és táncművészeti előadások színhelye. 9509 Amfortas A 9509 Amfortas (ideiglenes jelöléssel 3453 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Philydor fuscipenne A Philydor fuscipenne a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Osbert Salvin angol ornitológus írta le 1866-ban. Jelenlegi besorolása vitatott, egyes szervezetek a Megaxenops nembe sorolják Megaxenops fuscipennis néven. Alfajai Philydor fuscipenne erythronotum P. L. Sclater & Salvin, 1873 Philydor fuscipenne fuscipenne Salvin, 1866 Előfordulása Panama, Kolumbia és Ecuador területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 17 centiméter, testtömege 25-28 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Hivatkozások A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. január 15.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. január 15.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. január 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. január 15.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 15.) (angolul) 1. Csehszlovák Hadtest I. Csehszlovák Hadtest volt annak a katonai alakulatnak a neve, amely a második világháború idején a keleti fronton harcolt a szovjet Vörös Hadsereg oldalán. Megalakulásuk A hadtest megalakulása visszanyúlik 1939- re, amikor is csehek, morvák és szlovákok megélhetés céljából Lengyelországba települtek. A bevándorlókat a helyiek hidegen fogadták, helyzetüket később nehezítette a II. világháború kitörése, a nácizmus kiterjedése Lengyelországra. A munkát keresők ezután kénytelenek voltak Romániába települni, mivel azonban a helyzet itt is megváltozott, a Szovjetunióban találtak menedékre. Itt sem fogadták őket jobban. Sztálinnak ugyanis paktuma volt Hitlerrel, semmilyen katonai egységeket nem engedélyezett. Az ellenszegülők könnyen a gulágokban, vagy az NKVD börtöneiben találhatták magukat. Johanna Beisteiner Johanna Beisteiner (Bécsújhely, 1976. február 20. –) osztrák klasszikus gitárművésznő. Élete Johanna első gitárleckéit kilencévesen a bécsújhelyi Josef Matthias Hauer zeneiskolában vette. Tizenhat évesen már a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen tanult, ahol diplomát szerzett és doktorált. Johanna Beisteiner nemzetközileg elismert szólista, játszik klasszikus és kortárs zenét is. Ezenkívül dolgozott Gulya Róbert és Eduard Safranszkij zeneszerzőkkel, a Budapesti Szimfonikus Zenekarral, Drahos Béla fuvolaművész és karmesterrel és Rafael Ramirez argentin tangótáncossal. Amellett, hogy felvételeket készített a Gramy Recordsszal, szerepelt több rádióban és tévében is: RAI 3 (Olaszország), Channel 4 (Oroszország), Bartók Rádió (Magyarország). Hangfelvételei filmekben is szerepeltek. Johanna Beisteiner egy Paulino Bernabé által készített klasszikus spanyol koncertgitáron játszik. Díjai 2008: 200 éves Teatro della Concordia kristálytrófea ( Monte Castello di Vibio , Olaszország ) 2011: Berlinben a Hohenschönhausen Kastély Egyesületben tiszteletbeli tagságot kapott. 2016: Premio Teatro della Concordia Ősbemutatók Gulya Róbert művei 2000: Tündér-Tánc / Fairy Dance gitárra 2006: Capriccio gitárra és zongorára 2007: Égbolt Prelüd / Night Sky Preludes gitárra 2009: Versenymű gitárra és zenekarra . Videó: Johanna Beisteiner, Drahos Béla és a Budapesti Szimfonikus Zenekar (Video, Gramy Records 2010) 2009: A Milonguero és a Múzsa (Tango), második verzió fuvolára, gitárra és vonószenekarra Videó: Drahos Béla , Johanna Beisteiner és a Budapesti Szimfonikus Zenekar (Video, Gramy Records , 2010) 2010: Keringő gitárra Eduárd Safránszkij művei 2004: Requiem szólógitárra 2007: Caravaggio oggi vagy Gondolatok egy Caravaggio-képről – Lanton játszó fiú. Videó: Gramy Records, 2010) 2007: Éjszaka Granadában 2009: Alanya régi negyedei 2009: A tenger énekei Diszkográfia CD 2001: Dance Fantasy 2002: Salon 2004: Between present and past 2007: Virtuosi italiani della chitarra romantica 2012: Austrian Rhapsody 2016: Don Quijote DVD 2010: Live in Budapest Filmzene 2005: Truce 2007: S.O.S Szerelem! Røros Røros egykori bányaváros Norvégiában, Sør-Trøndelag megyében. Rézércbányászatáról ismert: a kitermelés a 17. századtól kezdve meghatározta a település életét. Røros bányaváros és környezete néven a Világörökség része. Földrajz A település Norvégia hegyvidékes belső területein, a svéd határ közelében fekszik Oslótól 380 km-re északra és Trondheimtől 155 km-re délre. Røros község központja, és Sør-Trøndelag megyéhez tartozik. Az ország egyik leghidegebb vidéke. 1914-ben -50,4 °C-os rekordhideget mértek itt. Közelében ered Norvégia legnagyobb folyója, a Glomma. Történelem A 17. század közepéig Røros egy apró falu volt az erdővel borított környéken, melynek lakói földműveléssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak. A történet szerint Hans Olsen Aasen 1644-ben, egy vadászat során talált rá a rézércre, jóllehet vannak arra utaló jelek, hogy az érclelőhely már egy-két évtizeddel korábban is ismert volt. Bár lehetséges, hogy illegálisan már néhány évvel korábban is működött, az első bányát hivatalosan 1644-ben nyitották meg, és két évre rá az első olvasztókohó is felépült. Mivel Norvégiának nem voltak bányász hagyományai, egész Európából, de főként német területekről, Szászországból érkeztek bányászok. A 17-18. század folyamán többször elfoglalták a svédek: 1678-ban és 1679-ben porig rombolták, majd a nagy északi háború folyamán 1718-ban is elfoglalták, hogy a rézércet biztosítsák a hadiipar számára. XII. Károly svéd király halála után visszavonultak, ez azonban katasztrófába torkollott: mintegy 3000 svéd katona vesztette életét a várostól északkeletre fekvő fagyos hegyvidéken a mostoha körülmények között. A nyolcszögű templom 1779-1784 között épült. 1640 ülőhelyével ma az ország harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma, a kongsbergi templom és a nidarosi katedrális után. A települést Kristianiával összekötő Rørosbanen vasútvonal 1877-ben készült el. 1896-ban (Párizs és Hammerfest után) Európában harmadikként itt épült ki az elektromos közvilágítás. Az utolsó érclelőhelyet 1936-ban fedezték fel; az itt nyitott bánya nevét Olaf trónörökösről kapta. Miután az olvasztókohó 1953-ban harmadszor is leégett, felszámolták, és az ércet a svédországi Bolidenbe szállítoták feldolgozásra. 1977-ben a Røros Kobberverk A/S bányatársaság csődöt jelentett, ami a 333 éves tevékenység végét jelentette. Két évvel később az Olaf-bányát megnyitották a látogatók előtt, és V. Olaf király megnyitotta a bányamúzeumot. 1980-ban a város felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, és tíz évre rá a Røros Múzeum is megnyitotta kapuit az újjáépített olvasztókohó épületében. Turizmus A 333 évi bányaművelés sajátos települést hozott létre a hegyek között. A város épületei kizárólag fából épültek. Maga Røros kultúrák olvasztótégelye volt, ahol német, dán, svéd hatások keveredtek a helyi és trondheimi elemekkel. Eza a sokszínűség alakította ki a faépítészet sajátos stílusát, ami a várost különlegessé teszi. A világörökségi terület a városközpontra és a faépületekre terjed ki. A településszerkezet és utcahálózat a 17., az épületek többnyire a 18-19. századból maradtak fenn. A templom : 1779-1784 között épült, az ország egyik legnagyobb temploma. A norvég barokk építészet egyik jellemző alkotása. Tornyán a kereszt kalapácsból készült, utalva a városlakók foglalkozására. Aasen Gard : az érclelőhely felfedezőjének háza, a város legrégebbi épülete. Olaf-bánya : az 50 m mély, 500 m hosszú akna 1981 óta mutatja be a látogatóknak a bányászatot. Cervera del Llano Cervera del Llano település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 221 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Leigné-sur-Usseau Leigné-sur-Usseau település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 503 fő (2015). Leigné-sur-Usseau Mondion, Saint-Gervais-les-Trois-Clochers, Usseau és Vellèches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kolán A kolán a szteroidok közé tartozó szénhidrogén, az epesavak alapvegyülete. Két sztereoizomerje az 5α-kolán és az 5β-kolán. Berduj Berduj egy falu Szerbiában, a Piroti körzetben, a Babušnicai községben. Népesség 1948-ban 595 lakosa volt. 1953-ban 596 lakosa volt. 1961-ben 564 lakosa volt. 1971-ben 515 lakosa volt. 1981-ben 395 lakosa volt. 1991-ben 222 lakosa volt 2002-ben 157 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Tisza-tavi madárrezervátum A Tisza-tavi madárrezervátum a Tisza-tó északi területén, a Tiszavalki-öbölben található, szigorúan védett természeti érték, amelyet felvettek a nemzetközileg elismert vízimadár-élőhelyek sorába, és része az UNESCO által adományozott Világörökség része-címet elnyert Hortobágyi Nemzeti Parknak. Tisza-tó A Tisza-tó egy mesterségesen létrehozott vízfelület, amely a Kiskörei vízlépcső kialakításával született meg. Az 1973-ban megkezdett duzzasztást eredetileg három lépcsőben tervezték megvalósítani, ám az időközben bekövetkezett gazdasági változások miatt az utolsó ütemet (melyben a tárolt vízmennyiséget megháromszorozták volna) elhagyták. Ennek is köszönhető, hogy így a tározón nagy sekély vízfelületek alakultak ki, olykor szigetekkel tagoltan. Ezek a feltételek kedveztek a gazdag állatvilág kialakulásának. A madarak fészkelő helyhez, gazdag élelemforráshoz jutottak itt. A tározó vízfelülete északon természetvédelmi célokat, délen üdülést, vízi sportokat, a kettő között pedig ökoturisztikai célokat szolgál. A vízi madár élőhely A madárrezervátum szigorúan védett természeti érték, amelyet megközelíteni csak csónakkal lehet, de költési időszakban azt sem. A terület „peremvidékén” alacsony teljesítményű csónakmotorokkal túrákat is szerveznek, ám beljebb menni csak evezős hajónak szabad. A védelemnek köszönhetően mára itt egy európai viszonylatban egyedülálló madárvilág alakult itt ki. Számos madárfaj telepedett vissza, de a vonuló fajoknak is állomásává vált ez a terület. Az itt fellelhető madár fajok, például.: szürke gém, bakcsó, üstökös gém, a kis kócsag, kanalasgém, barna kánya, kerecsensólyom, nagy kócsag, kormorán. Látogatás Poroszlóról és Sarudról szervezett csónak- illetve kenutúrák indulnak. A fontosabb helyeken kialakított madárlesek várják az érdeklődőket. Forrás A Tisza-tó kialakulása http://www.tisza-to-info.hu http://www.szephelyek.hu A férfi gerelyhajítás világrekordjának fejlődése A férfi gerelyhajítás első világrekordját 1912-ben hitelesítette a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. Eddig összesen 46 világrekordot állítottak fel. Kétszer változtattak a gerelyen, mivel túl nagyok voltak már az eredmények és veszélybe került a versenyszám stadionokban való megrendezése. 1986-ban és 1991-ben tehát rövidültek a világcsúcsok. A rekord fejlődése Az 1986-os szabályváltoztatás után: Az 1991-es gerely-átalakítás után: (19102) 1981 EH8 A (19102) 1981 EH8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Saul Perlmutter Saul Perlmutter (Champaign-Urbana, Illinois, 1959–) amerikai csillagász, fizikus, a Lawrance Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa, illetve a Kaliforniai Egyetem professzora. Adam Riess és Brian P. Schmidt amerikai csillagászokkal közösen kapta 2006-ban a Shaw-díjat és 2011-ben a fizikai Nobel-díjat, mindkét esetben azért, mert bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a világegyetem gyorsulva tágul. Tanulmányai 1981-ben fizikából szerzett magna cum laude diplomát a Harvard Egyetemen, és 1986-ban szerezte meg doktori címét a Kaliforniai Egyetemen. Doktori disszertációjában (címe "An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun") leírta egy automatizált távcső kifejlesztését és működését, amellyel a Nap feltételezett kísérőcsillagát próbálták megtalálni Richard A. Muller vezetésével. Később ugyanezt a módszert használta fel szupernóvák felfedezésére, amelyért később több tudományos díjat is kapott. Perlmutter szerint a kutatás alapötlete a fizikai Nobel-díj 1968-as kitüntetettjétől, Luis Alvarez-től származik. Munkássága Perlmutter jelenleg a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban dolgozik, ahol az általa vezetett csoport (Supernova Cosmology Project) 1988-ban kezdett foglalkozni a gyorsulva táguló univerzum és a sötét energia problémájával. A kutatások során az ún. 1a típusú szupernóvákat vizsgálták - fényességüket vetették össze a sugárzásuk vöröseltolódásával. Az általuk megvizsgált 42 szupernóva adatainak elemzése után azt állapították meg, hogy távolabb vannak a vártnál (azaz kevésbé fényesek, mint amilyennek kellene lenniük). A megismételt vizsgálatok után azt a következtetést vonták le, hogy azért vannak távolabb, mert az univerzum gyorsulva tágul, nem pedig lassulva, mint az a korábbi kozmológiai modellek feltételezték. Perlmutter és csoportja 1998-ban tették közzé eredményüket, majdnem egyidőben a Riess és Schmidt által vezetett másik csoport jelentésével, akik ugyanerre a következtetésre jutottak. A két kutatócsoport eredményeit a tudományos közösség viszonylag gyorsan elfogadta, mivel a két csoport eredményei egymást erősítették és hamarosan más bizonyítékokat is találtak, illetve új vizsgálatokat indítottak be a sötét energia természetének feltárása és megértése érdekében. Kutatásaiért 2006-ban a Shaw-díjjal, 2011-ben pedig a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Perlmutter másik kutatási területe a Supernova/Acceleration Probe, amelyben egy ilyan automatizált szupernóva megfigyelő műholdat próbálnak megépíteni, amely távoli szupernóvák megfigyelésével segítene pontosabban megállapítani, hogy mekkora a világegyetem tágulásának gyorsulása. Kitüntetései 2002: az amerikai energiaügyi minisztérium neki ítélte az Ernesto Orlando Lawrence díjat 2003: az Év Tudósa Kalifornia államban 2005: John Scott-díj 2006: csillagászati Shaw díj Adam Riess és Brian P. Schmidt kutatókkal közösen, illetve az Antonio Feltrinelli Nemzetközi Díj 2007: a kozmológiai Gruber-díjat Perlmutter és csapata közösen kapta Schmidt-el és csapatával 2011: megosztott fizikai Nobel-díj 2015: fizikai Breakthrough-díj Publikációi Perlmutter, S., et. al. "Progress Report on the Berkeley/Anglo-Australian Observatory High-redshift Supernova Search" , Lawrence Berkeley National Laboratory, (November 1990). Perlmutter, S., et. al. "Discovery of the Most Distant Supernovae and the Quest for {Omega}" , Lawrence Berkeley National Laboratory, (May 1994). Perlmutter, S., et. al. "Discovery of a Supernova Explosion at Half the Age of the Universe and its Cosmological Implications" , Lawrence Berkeley National Laboratory, (December 16, 1997). Perlmutter, S., et. al. "The Distant Type Ia Supernova Rate" , Lawrence Berkeley National Laboratory, (May 28, 2002). Perlmutter, S., et. al. "The Supernova Legacy Survey: Measurement of Omega_M, Omega_Lambda, and w from the First Year Data Set" , Lawrence Berkeley National Laboratory, (October 14, 2005). Jegyzetek http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1518949/Saul-Perlmutter https://www.jewishvirtuallibrary.org/saul-perlmutter http://www.nytimes.com/video/science/100000001090973/saul-perlmutter-on-dark-energy.html Saul Perlmutter: An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun David Appell. „"Discovering a Dark Universe: A Q&A with Saul Perlmutter"”, Scientific American, 2008. április 21. S. Perlmutter et al. (The Supernova Cosmology Project) (1999). „Measurements of Omega and Lambda from 42 high redshift supernovae”. Astrophysical J. 517 (2), 565–86. o. DOI:10.1086/307221. Palmer, Jason: Nobel physics prize honours accelerating Universe find. BBC, 2011. október 4. (Hozzáférés: 2011. október 5.) „Nobel physics prize honours accelerating Universe find”, BBC News, 2011. október 4. RECIPIENTS OF THE 2015 BREAKTHROUGH PRIZES IN FUNDAMENTAL PHYSICS AND LIFE SCIENCES ANNOUNCED (angol nyelven). breakthroughprize.org. (Hozzáférés: 2017. december 4.) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Saul Perlmutter című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. "A gyorsulva táguló univerzum Stockholmig ért" (magyarul). Népszabadság online. (Hozzáférés: 2011. október 17.) Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) a szellemi tevékenységet folytatók és a velük egy munkaszervezetben dolgozók szakszervezeteinek országos konföderációja, amely elsősorban kutatási, felsőoktatási és más értelmiségű munkahelyeken dolgozók szakszervezeteit képviseli. Az ÉSZT közel 20 éves fennállása óta fő feladatának tekinti, hogy a társadalomban és azon belül a munka világában harcoljon az ÉSZT tagszervezetei és ezek szerveződési területén dolgozók érdekeiért, a társadalmi, erkölcsi és anyagi-szociális megbecsülésük színvonalának javításáért. Az ÉSZT érdekérvényesítési körébe tartozónak tekinti mindazokat a foglalkoztatási területeket és ügyeket, amelyeket a tagszervezetek képviselnek függetlenül az adott terület, szervezetrendszer foglalkoztatási formáitól. Megalakulása Elődje a Szakszervezetek Tudományos Dolgozóinak Koordinációs Testülete volt, egy laza szövetség, melynek tagjai a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ), a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete(FDSZ), az Agrároktatási és Kutatási dolgozók Szakszervezete (AOKDSZ) és a Vasas Szakszervezet Intézményi Tagozatai voltak. A szorosabb érdekvédelmi szövetség létrehozásának gondolata már 1989 márciusában megszületett, az ÉSZT-et végül 1989. szeptember 20-án a Kossuth Klubban alakította meg az AOKDSZ, az FDSZ és a TUDOSZ. (Az alakuló ülésen részt vett, de nem volt alapító a KKDSZ, a Sajtószakszervezet és az Írók Szakszervezete is.) Az ÉSZT első elnökének a TUDOSZ elnökét, Baka Andrást választották, az alelnökök az FDSZ-es Kis Pap László és az AOKDSZ-es Vígh László lettek. Tisztségviselői Dr. Kuti László - elnök TUDOSZ Dr. Berki Zoltán - alelnök OSZSZ Buzásné Putz Erzsébet - alelnök MTSZSZ Dr. Kis Papp László - alelnök FDSZ Schneider Istvánné - alelnök TBDSZ Dr. Vígh László - tiszteletbeli elnök AOKDSZ Tagszervezetei Az ÉSZT tagszervezetei és elnökeik 2008 novemberében: Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete (AOKDSZ)- Vígh László Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeteinek Önálló Területi Szövetsége (EDSZ) – Makay Lászlóné Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete (EFDSZ) – Alelnök: Dudás Péter Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) – Kis Papp László Környezetvédelmi és Vízügyi Országos Szakszervezet (KÖVIOSZ) – Tarró Péter Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MTSZSZ) – Buzásné Putz Erzsébet Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) Berki Zoltán Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete (TBDSZ) – Schneider Istvánné Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) - Kuti László Kék madár (Erdély) Kék madár – a népművelés jegyében fogant sajátos színpadi műfaj, mely a népi alkotóerő és szellem gyümölcsöztetésére irányította a közfigyelmet. Elnevezését Maurice Maeterlinck franciául író belga-flamand író A kék madár c. szimbolikus mesedrámájának európai sikere óta viseli. Története az erdélyi magyar irodalomban Az erdélyi magyarok körében az egyetemes emberit a helyi sajátosság tudatos hangsúlyozásával kifejező művészet megvalósítására az 1930-as években a székely írócsoport tagjai vállalkoztak. Róluk írta Ligeti Ernő, hogy eszményi tervük "a szociális problémák radikális úton való megoldása. [...] Vártuk, hogy felszínre hozzák a székely népnek mint kollektívumnak valódi mélységeit [...] székely színpadot is vártunk, egy új »kék madár« együttest, amely a székely népköltészet remekeit dramatizáltan elénk hozza és a székely zene és dekoratív művészet igénybevételével egy modern és mégis népies forrásokból táplálkozó külön játszóstílust teremt meg." A kék madár-kísérletnek már Ferenczy Gyula 1926-ban alakult székelyföldi vándorszíntársulata utat tört, s jellemző az irányzat politikumára és népi gyökereire, hogy az első figyelemre méltó ilyen természetű rendezvény a Kolozsvári Magyar Színház műsorán a parasztpolitikus Bárdos Péter A gyújtogató c. négyfelvonásos eredeti népszínmű-daljátékához fűződik, amely egy falusi szerelmespár sorsán át eleveníti fel az erdélyi táj múlt század végi népéletét (1932). A sajátos vonulat következő figyelemre méltó drámai alkotása már hivatásos íróé. 1933-ban mutatta be egy műkedvelő csoport Kolozsvárt Nyírő József Júlia szép leány c. népi drámáját Keresztes Károly zenéjével. A verses darab három székely balladából összeállított mű, középpontjában a boldogságkeresés motívuma áll, vagyis "a székely kék madár gondolata", ahogy Szentimrei Jenő fogalmaz az előadásról írott bírálatában. Jelentős állomás a tordaszentlászlói kőművesmester Györkös Ferenc A szentlászlói vőlegény c. népi játéka (1935): ő falujának lakodalmi szokásaiból kiindulva, eredeti rigmusokat, népdalokat felhasználva írta meg játékát; művét Szabédi László stilizálta. A bemutatóról írt kritika jellemző a kék madár drámaelméleti kérdéseire: "ügyes megjelenítőkészség a valódiság naiv és friss ízével." A kék madár vonulatához tartozó drámapróbálkozások során a népi szemlélet közvéleményt irányító szellemi erővé vált: a hivatásos színházművészet is megújulásának lehetőségét üdvözölte az irányzatban. Az új dramaturgia nyomán új játékstílust próbáltak kialakítani. Kádár Imre rendezésében, Kós Károly díszleteivel és jelmezterveivel, kalotaszegi környezetben vitték színre Kolozsvárt Kacsóh Pongrác János vitézét (1934). A darabhoz Dsida Jenő szerzett előjátékot; ugyancsak ő írt bírálatot is az előadásról, és megfogalmazta a kék madár-dráma lényegét. Ez az ars poetica semmiképpen sem értelmezhető regionális elzárkózásnak. Az eddig említett színművek is jelezték már, hogy a fő ihlető forrás a népköltészet, ennek pedig jellemző vonása éppen a sajátos jegyek és a szürrealista módon stilizált általános emberi vonások szintézise. Szép példája ennek Szentimrei Jenő dramaturgiai tevékenysége: Sirató c. egyfelvonásos komédiája (1930), közreműködése a Kecseti Kaláka létrejöttében (1934), majd a kalotaszegi népköltészet reprezentatív montázsa, a Csáki bíró lánya c. darab, melyben nemcsak eredeti népszokás, néptánc, népdal került előadásra egy meghatározott vidékről való történet keretében, hanem az emberi cselekedetek lelki motivációjának általános törvényszerűsége is feltárult. A darab könyv alakban Kalotaszegi ballada c. alatt jelent meg (Kolozsvár, 1936). A kék madár átütő drámai sikerei nyomán a Kolozsvári Magyar Színház föl akarta támasztani a népszínművet, és ennek jeles alkotásait időszerű átdolgozásnak vetette alá. Előadták Szigligeti Cigány c. népszerű darabját jellegzetes erdélyi környezetben és erdélyi népdalokkal. Eredeti bemutatóként 1935-ben színre került Gaál Alajos gyergyóditrói orvos és lapszerkesztő Dávid Istvánnal közösen szerzett Székely guzsalyos c. népi daljátéka, mely három egyfelvonásosból állt (Egy csepp eszük sincs az uraknak; A levél; Tehetségek előre). A kék madár-féle drámairányzat etikumából és esztétikumából nőtt ki Tamási Áron művészete. Ember és természet, sorsformáló értelem és ösztön, bölcselet és népi hitvilág társításával a reális és irreális emberi szituációk határeseteit teremtette meg, s ezek egy nemzetiség s az ember önismeretének jelképeivé váltak. Tamási drámái – gondoljunk az Énekes madár örök érvényű klasszicitására – sajátos népi jellegű irodalmunk és az egyetemes életérzés eggyé olvasztásának már világirodalmi szinten mérhető eredményét jelzik. A kék madár-kísérletezés népszerűségét és általános jelentőségét ismerhetjük fel abban is, hogy az az 1970-es években felújult az iskolai színjátszás, műkedvelés, népi együttesek gyakorlatában. Jellemző példa, hogy Bánffyhunyadon színpadi ballada-feldolgozásokban, az országjáró kovásznai diákok Tamási-bemutatóiban éppen úgy él az erdélyi kék madár, mint a színházak műsorpolitikájában. Methanosaeta A Methanosaeta a Methanosaetaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. A Methanosaeta fajok közül néhány a legaktívabb metanogének közé tartozik a vizes élőhelyeken, tehát nagy mennyiségű metánt termelnek. Ez a globális felmelegedés szempontjából hátrányos, mert a metán 20-szor nagyobb hővisszatartó mint a szén-dioxid. Ugyanakkor a metánt bioenergiaként lehet használni a fosszilis üzemanyagok helyett a szénkibocsátás csökkentéséhez. Képes a szén-dioxidot metánná redukálni; ehhez az elektronokat más mikroorganizmusoktól szerzi be. Tudatos Vásárlók Egyesülete A Tudatos Vásárlók Egyesülete egy olyan közhasznú, nonprofit szervezet, mely az etikus, környezetileg és társadalmilag tudatos vásárlást, életmódot népszerűsíti. Céljuk, hogy kiemeljék az egyéni választás, az egyén felelősségét a fenntartható fogyasztás megvalósulásában. Kiadványokkal, közösségi programokkal és kutatásokkal segítik e cél elérését, valamint érdekérvényesítő, nyomásgyakorló és közösségépítő tevékenységet is folytatnak. Tevékenység Az egyesület fő profilja az oktatás, szemléletformálás. Fesztivált rendeztek a tudatos, helyi és felelős vásárlásról Pécsett, Veszprémben és Nyíregyházán 2009 szeptemberében. Emellett 2009. április 1. és 2010. június 30. között a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatásával komplex fogyasztói tájékoztató projektet valósítottak meg. Oktatási célú kiadványokat jelentetnek meg tanárok, diákok számára a környezetbarát és etikus fogyasztás, a fogyasztóvédelem témáiban. Valamint rendszeresen tartanak előadásokat középiskolai és egyetemi órákon. Emellett saját kezdeményezésre és felkérésre is készítenek kutatásokat, tanulmányokat a fenntartható fogyasztás, fogyasztóvédelem témaköreiben. Rendszeresen véleményeznek idevágó stratégiákat, jogszabály-tervezeteket. A szervezet számos nemzetközi hálózatban és konferencián képviselte Magyarországot és a civil szervezeteket. Főbb projektek, kampányok Tudatos Vásárlók Magazin A Tudatos Vásárló magazint 2004 és 2011 között jelentette meg a Tudatos Vásárlók Egyesülete. A magazin a tudatos vásárlás témakörében adott tippeket, tanácsokat a fogyasztóknak, de szakcikkek, kutatások eredményei is megjelentek benne, valamint könyv-, program- és linkajánló is helyet kapott benne. A magazin 2500 példányban jelent meg, és országszerte kapható volt az újságárusoknál, emellett internetes formában is elérhető 2003 óta. Összesen 25 szám jelent meg belőle, 2012. januárja óta már csak online formában jelenik meg. Zöld Térkép A Zöld Térkép interaktív internetes oldal, mely a fenntartható életmódhoz és fogyasztáshoz szükséges helyi üzleteket, cégeket, termelőket jeleníti meg térképes formában, a helyekhez tartozó adatokkal. A felhasználók értékelhetik a helyeket, és megjegyzést fűzhetnek hozzá, illetve saját maguk is feltölthetnek az adatbázisban még nem szereplő „zöld helyeket”. A térképen megjelenő helyek a környezetbarát termékeket áruló boltoktól, a természeti és kulturális értékeken át, a fenntartható szabadidő-eltöltés lehetőségéig széles skálát fednek le. Cégmérce A cégmérce első változata az angliai Ethical Consumer Research Association-nal való együttműködés, s többéves fejlesztés eredményeként 2007-ben készült el. A Cégmérce olyan adatbázis, mely a vállalatok társadalmi és környezeti teljesítményéről elérhető adatok alapján állít fel rangsort. Az adatbázis márkanevek és vállalatnevek szerint kereshető. A Cégmérce több, független információforrás, köztük bíróságok, média, civil szervezetek adatai alapján nyújt képet a cégek környezetvédelmi és társadalmi teljesítményéről. Ökofitnesz Az Ökofitnesz egy online közösségi kezdeményezés, egyszerű, játékos és könnyed formában teszi lehetővé életmódunk környezetkímélővé tételét. makeITfair Az egyesület 2010-2012 között részt vett a MakeItFair című nemzetközi projektben, amelynek célja az elektronikai termékek gyártásához kapcsolódó környezet-egészségügyi és emberjogi problémák feltárása a harmadik világ és Kelet-Európa országaiban. A kutatómunka mellett a program jelentős hangsúlyt helyez a fogyasztók szemléletformálására. Mindez különböző kiadványok, internetes tartalmak megjelentetésén és kampányokon keresztül történik. Ökokörök Az ÖkoKörök egy globális kezdeményezés része, a program keretét jelentő EcoTeams programot a Global Action Plan International (GAP) nevű nemzetközi civil szervezet dolgozta ki és koordinálja 1990 óta. Eddig húsz országban vezették be és fejlesztették tovább, több milliónyi embert mozgatva meg és indítva el a változás útján. A Tudatos Vásárlók Egyesülete 2010-ben kezdte el a módszertan hazai kipróbálását és adaptálását a Közép-Magyarországi Energia és Operatív Program támogatásával. Végül az ÖkoKörök program 2011. februárjában indult el Magyarországon. A kezdeményezés célja a háztartások „zöldítése": a háztartások fenntarthatóbbá tétele környezeti terheinek csökkentésével, illetve társadalmi részvételük és tudatosságuk fejlesztésével, gyakorlati segítségnyújtással. Az ÖkoKörök a gyakorlatban kis munkacsoportokat, tanulóköröket jelent. Egy-egy kör öt-tíz résztvevőből áll, akik két-három hónapig járnak össze, hogy hétről-hétre különböző környezettudatos fortélyokat tanuljanak meg, próbáljanak ki és gyakoroljanak be. A tudatos vásárlók 12 pontja Az alábbi 12 pontban fogalmazták meg, hogy hogyan lehet minél egyszerűbben minél környezetkímélőbben fogyasztani: A pénzeddel szavazol! : A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását. A szemét a legdrágább! : A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel. Cetli : Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'. Helyben : A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket. Mennyi műanyagot viszel haza? : Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást. Keresd az eredetit! : Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket. Olvasd el a címkéket! : Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz. Erőszakmentes szépség : Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat. Tartós használat! : Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár. Frisset : Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett. Helyi termékeket vegyél : Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez. Nem mindegy! : Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül. Ábúni offenzíva A 2017-es ábúni offenzíva a Szíriai Arab Hadsereg katonai offenzívája volt a felkelői csapatok ellen Damaszkusz külvárosaiban a szíriai polgárháború idején. A hadművelet eredeti célja az volt, hogy visszafoglalják Damaszkusz Ábún és Bare külterületeit a Hay’at Tahrir al-Sham (HTS) erőitől. Előzmények 2014-ben a felkelők kezén lévő Ábún, Bare és Tishreen hivatalos vagy félhivatalos megállapodást kötött a kormányerőkkel, mely alapján az ország vezetése garantál bizonyos szolgáltatásokat (elektromosság és víz), s ezért cserében a felkelők hozzáférést biztosítanak a stratégiai fontosságú Barzehez és a Tishreeni Katonai Kórházhoz. Miután a kormány 2016 végén győzött Kelet-Aleppóban, a seregek Damaszkusz külvárosai felé fordultak, és megtámadták Wadi Baradát, és jobban behatoltak Kelet-Gútába. Ilyen előzmények után indított a kormány támadást Ábúnban és más keleti külvárosokban. Az offenzíva Kezdeti légi bombázások és tárgyalások Február 18-tól a Szíriai Arab Hadsereg rakétákat és nehéztüzérségi lövedékeket lőtt ki a területen lévő felkelői erődítményekre. Szinte azonnal tárgyalások kezdődtek a helybéli felkelők és a kormány tagjai között arról, hogy a felkelők milyen feltételekkel adhatják meg magukat. A szárazföldi támadás ekkor még nem indult meg. Miután végül a felkelők nem adták meg magukat, a kormány február 24-én ismét elkezdte lőni a felkelők állásait. Szárazföldi támadások Február 26-án megindultak a szárazföldi bevetések, melyekkel a jelentések szerint a hadsereg rögtön elfoglalta az Ábún és Bare közötti farmterületeket. Ezután egy egész hetes tüzérségi támadás vette kezdetét. A március 5-i tüzérségi támadás után két irányból két dandár nyomult előre, és teljesen megtisztították a területet Harasta és Ábún között, és elérték Ábún első lakóövezetét. Aznap a felkelők a közeli kormányzati kézen lévő kerületeket vették célba. Másnap a Hadsereg szerint újabb fegyverletételi lehetőséget kaptak a felkelők, melyet ismét visszautasítottak, s ezt követően folytatódott a katonai hadművelet. Március 10-én a Hadsereg nyugatról támadta meg Ábúnt, és megszerzett 700 métert. A jelentések szerint több háztömböt és egy fegyverraktárat elfoglaltak, valamint elérték a külváros centrumát. A jelentések szerint két nappal később Ábún külvárosában a kormány elfoglalta a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) egyik börtönét, miközben megszerezték az Ábónt Barével összekötő útvonalat, és így abban is előre léptek, hogy elvágják az összeköttetést a két kerület között. Március 13-án a jelentések szerint a kormány elfoglalt három mecsetet Ábún északkeleti részén, és nagyrészt körbekerített egy negyediket a kerület délkeleti felén. Négy nappal később a hadsereg megtámadott egy tejüzemet, és néhány órányi harc után itt is és a kerület több pontján is biztosítani tudták az ellenőrzésüket. Március 18-án a Szíriai Hadsereg arról számolt be, hogy áttörte a felkelők védvonalát a városnál, és elfoglalta az FSA egyik dandárjának a központját. A felkelők Jobar felől támadnak Március 19-én az ostrom alatt álló Ábúnon és arzén kívülről csapatok érkeztek a szórványrészhez, hogy csökkentsék a bent lévőkre nehezedő nyomást. A feladatuk az volt, hogy összekössék Jobart az ostromlott két kerülettel. A felkelői offenzívában részt vettek a HTS, az FSA és a hozzá kapcsolódó Failaq al Rahman harcosai. A Jobaron belül lévő felkelők megtámadták a Hadsereg Ábúnhoz közeli posztját, az ö9sszecsapások fő színhelye pedig a Karash-Jobar vonalon volt. A felkelők leginkább Abbasiyin kerületet vették célba. A nap folyamán a elkelők több épületet is elfoglaltak, mielőtt bejutottak volna az Abbasid tér környékére. Két éve ez volt az első alkalom, hogy a felkelők ennyire közel lennének a főváros központjához. A HTS harcosai két autóbombát küldtek a helyszínre, majd utánuk egy alagútbombát is robbantottak. A felkelők az éj leple alatt alagutakon keresztül is megtámadták a Hadsereg állomásait. A támadás során tüzérséggel lőtte a felkelők csapata Damaszkusz belvárosát. Ábún ostromát ideiglenesen áttörték, később a Hadsereg több pontról is kivonult, nehogy a felkelők túlerővel nyomják ki őket A felkelők több ipari területet és épületet is elfoglaltak. Nem sokkal később azonban a Hadsereg egy ellentámadást indított, melyben 37 légi támadást is bevetett. Az ellentámadásban a hadsereg visszafoglalt egy elektromos létesítményt, és nyomultak tovább a Mercedes gyára felé. A stratégiai Abbasiya műhely körül egész éjszaka heves harcok dúltak. Végül ezt a Hadsereg sikeresen visszafoglalta. A nap folyamán az SOHR feljegyzései szerint 26 katona és 21 felkelő valamint dzsihadista halt meg. Március 20-án reggelre a Szíriai Hadsereg visszaszerezte a felkelők által elfoglalt terület egészét, vagy annak túlnyomó részét, miután 16 órán át harcoltak. Az ipari parkban még több helyszínt meg tudtak tartani a felkelők. A Hadsereg szerint 72 katona és 80–100 felkelő vesztette életét, előbbiek többségével öngyilkos merénylők végeztek. Az ellenzéki párti SOHR csoport szerint 38 katona és 34 felkelő halt meg. Összességében a kormány több mint 400 tüzérségi lövedéket lőtt ki, valamint 80-nál is több alkalommal hajtott végre légi támadást a harcok alatt. Március 21-én a felkelők új támadást indítottak, melyben autóbombákat vetettek be. Az öngyilkos merénylőt még célja elérése előtt megállították, de a felkelők szét tudták porlasztani a Hadsereg védvonalait, és két órányi harc árán elfoglalták ismét az Összeszerelő Gyárat. Ezután a Szíriai Hadsereg az NDF támogatásával új támadást indított, melyet azonnal visszavertek. Azonban a Hadsereg támadása, mely során egy alagútbombát is bevetettek a felkelők állásai ellen, oda vezetett, hogy sikeresen visszafoglalták az Összeszerelő Gyárat, a felkelőknek pedig kelet felé vissza kellett vonulniuk. A Hadsereg bejelentette, hogy minden olyan területet, melyet korábban a felkelők megszereztek, visszafoglalták. A Hadsereg támadásai újraindultak Ábúnban és Barében Március végén a Köztársasági Gárda 105. Dandárja több mint 10 épületet elfoglalt Jobar északkeleti részén. Április elején megújultak a Hadsereg akciói Ábúnban, a hadsereg csapatai pedig a hírek szerint a kerület délkeleti részén egy nap alatt elfoglaltak öt épülettömböt. Ezen felül felfedeztek három felkelői alagutat, melyek közül az egyik olyan széles volt, hogy még járművek is befértek oda. Április 3-án a kormány csapatai jelentős előretörést értek el Ábún és Bare területén is, és Ábúnban megszerezték az Al-Tahrib tér jelenős részét, valamint Bare túlnyomó többségét. Egy ezt követő felkelői ellentámadás során azonban Bare jelentős részét visszafoglalták. A Hadseregnek így is sikerült megszereznie a Hafez utat, mely stratégiai összeköttetést nyújt Ábún és Bare között. Ezután ostrom alá vették Barét is. Másnap folytatódtak a harcok Ábún Tishreen nevű területén és az Al-Tahrib Souq utca mentén. Egy héttel később a Hadsereg területeket szerzett meg Ábún külvárosaiban az al-Baalah Farmoknál. Ezen kívül április 12-én a Hadsereg elfoglalta a felkelők egyik stratégiai alagútját, melyen keresztül az utánpótlást biztosították. Április 17-én további legalább 15 ábúni épülettömb megszerzésével tovább folytatódott a Hadsereg előre törése. Április 18-án a jelentések szerint a Szíriai Hadsereg elfoglalta Ábúnban a felkelők egyik börtönét, ahonnét 34 túszt engedtek szabadon. Öt nappal később egy újabb területszerzéskor a Hadsereg elfoglalta az Ábúni Energiavállalat létesítményeit és az Al-Hussein mecsetet. A felkelők széthúzása és belharca; Ábún és Bare feladása Április 28-án elmérgesedtek a törzsközi viszonyok Kelet-Gútában, a Jaysh al-Islam harcosai megtámadták a HTS és a Faylaq Al-Rahman seregeit. A Jaysh al-Islam szerint erre azért került sor, mert a felkelői csapatok meggátolták, hogy konvojaival erősítést küldjön az Ábún külvárosaiban harcoló seregeinek. Ennek hatására a Hadsereg ismét területeket szerzett meg Ábúnban. A törzsközi harcok folytatódásának és annak májusba való áttolódásának köszönhetően a kormányerők áttörték a felkelők Áébún körül emelt védvonalának délkeleti részét, és sok épülettömböt elfoglaltak. Május 7-én a Hadsereg még mindig előre tört Ábúnban, mikor is felfüggesztette a tevékenységét, mert a felkelők megegyeztek, hogy megadják magukat, és tárgyalásokat kezdenek az evakuálás menetéről. Ugyanakkor bejelentettek egy másik megállapodást, mely alapján Baréból kiviszik a felkelőket. Május 8-án megkezdődött Bare evakuálása, mikor 1500 felkelő és családja hagyta el a területet. Az elkövetkező napokban további felkelők elszállítására számítottak. Május 10-én a HTS több felkelője azonban megtagadta, hogy evakuálják, mert szerintük ez „erőszakos kitelepítés” volt, és ehelyett a Szíriai Hadsereg damaszkuszi állásait vették célba rakétáikkal. Erre válaszul a Hadsereg megtámadta Ábún felkelők kezén lévő részeit, s ennek eredményeképpen elfoglalt 27 épületet az Al-Taqwa mecset közelében. Eközben a tárgyalások tovább folytak Ábúnról, s ezalatt felfüggesztették Barze evakuálását, mert a kormány nem engedett szabadon 300 foglyot, akikről megállapodtak a tárgyalásokon. Május 12-én, mikor a kormány megígérte, hogy kiengedi a foglyokat, a második csoport felkelő elszállítását készítették elő Barében. Egy új megállapodás jött létre, mely alapján elszállítják a felkelőket és családjaikat Tishreen területéről. A nap végére 700 felkelőt és családjaikat szállították el Baréból, miközben t9bb busznyi embert vittek el Tishreen területéről. Május 13-án a Hadsereg elkezdte Ábún teljes átvételét, miközben az SOHR jelentése szerint a kerület egyes részei még mindig a felkelők kezén voltak. A nap későbbi részében ismét felfüggesztették a hadsereg tevékenységét, mert egy újabb evakuálási megállapodásról jöttek hírek. Másnap 1500–2400 felkelőt és családtagjaikat szállították el Ábún területéről. A felkelők kivonulását övetően a Hadsereg felszámolt több olyan alagutat is, melyek a városrész és a felkelők kezén lévő többi terület között teremtettek kapcsolatot. A katonák szeint az egyik 10 méter mély volt, egy másik pedig „két autónyi széles volt”. A Hadsereg az offenzíva alatt összességében 10 alagútat fedezet fel, és még továbbiak megtalálására számítottak. Május 15-én a még a városban lévő 1300 felkelő és családjuk is elhagyta Ábúnt, így a terület teljes egészében a kormány ellenőrzése alá került. Május 29-én a felkelők és a kormány között létrejött megállapodás értelmében az utolsó csoportot is átszállították Ábúnból Idlib kormányzósá területére. Radibor Radibor település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3137 fő (2016. december 31.). Radibor Bautzen, Großdubrau, Göda, Neschwitz, Königswartha, Lohsa és Boxberg/O.L. községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tömlöcök és sárkányok A Tömlöcök és sárkányok, más címben Börtönök és sárkányok (eredeti cím: Dungeons & Dragons) 1983-tól 1985-ig futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amely Gary Gygax Dungeons and Dragons szerepjátéka alapján készült. Amerikában 1983. szeptember 17. és 1985. december 7. között az CBS adta. Magyar megjelenés Magyarországon nem adták az állami tévében, csak magyar nyelven kapható, illetve kölcsönözhető volt VHS-en, amlyen mindössze 16 rész volt látható. Előszőr 1992 januárjától a ZOOM Kft. gondozásában a 4 kiadványon 12 rész volt látható. 1993-ban másodszor a Gordiusz gondozásában a 2 kiadványon 4 rész volt látható. Szereplők További magyar hangok (1. magyar változatban): Antal László, Bartucz Attila, Beregi Péter , Gruber Hugó , Horkai János , Kardos Gábor, Kárpáti Tibor, Kránitz Lajos , Nyírő Bea , Peczkay Endre , Petrik Péter, Pusztai Péter , Rajhona Ádám , Rosta Sándor , Simon György , Szoó György, Tanai Bella , Uri István , Varanyi Lajos, Vass Gábor További magyar hangok (2. magyar változatban): Barbinek Péter , Boros Zoltán , Csák György , Gyürki István, Halász Aranka , Harsányi Gábor , Hegyi Barbara , Izsóf Vilmos , Kárpáti Tibor, Makay Andrea , Soós László, Ujlaki Dénes , Uri István, Vennes Emmy, Zalán János Euszebiosz pápa Szent Euszebiosz (latinul: Eusebius), (kb. 255 – 310. szeptember 26.) a 31. keresztény vezető Szent Péter trónján. 309-ben választották meg pápának, és mindössze április 18. és augusztus 17. között maradt trónján. Azonban uralkodásának évszáma nem biztos. Lehetséges, hogy 310-ben kerülhetett csak az egyház élére. Élete Kényes politikai és zaklatott vallási környezetben lépett trónra, elődje I. Marcell pápa elűzése után. Nyilvánvaló volt, hogy az üldözések alatt hitüket megtagadókkal szemben nem léphet fel olyan szigorúan, mint elődje. Így rendeleteiben úgy határozott, hogy vezeklés után elnyerik a bűnbocsánatot azok, akik elfordultak Jézus Krisztus egyházától. A gyors változás, és az enyhülés azonban nem jelentette feltétlenül a sikert. Egy bizonyos Heraclius ezzel szemben azt hirdette, hogy aki megbánta tagadását, nem köteles vezekelni. Ebből szakadás és zűrzavar támadt Rómában, Maxentius császár pedig kezdte unni, hogy a keresztények immár másodjára dúlják fel Róma békéjét. A császár határozott, és mindkettőjüket száműzte a városból, ahol hamarosan meghalt. A források szerint görög származású pápa Szicília szigetén élte le életének hátralevő részét, majd 310. szeptember 26-án itt halt meg. Vértanúként tisztelték. Földi maradványait a Callixtus katakombában helyezték örök nyugalomra. Szentté avatták, és ünnepét szeptember 26-ára tűzték ki. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Vicente Escudero Vicente Escudero Urive (Valladolid, 1892. október 27. - Barcelona, 1980. december 4.) cigány származású spanyol flamenco táncos. Élete Már fiatal korában ismert kávéházi táncos volt Spanyolországban, 1920-ban lépett fel először a párizsi Olympia színpadán partnernőjével, Carmita Garcíával, akivel évek óta együtt táncolt. 1922 és 1932 között bejárta Európát, 1932-ben fellépett az Egyesült Államokban. Eltáncolta Carmelo szerepét az El amor brujo ("Szerelmi varázs") La Argentina-féle produkciójában. 1954-ben tért vissza Párizsba, de azután is többször turnézott Amerikában. 1961-ben visszavonult, de továbbra is tartott előadásokat, bemutatókat a flamencóról. Csurgói Máté Lajos Csurgói Máté Lajos (Csurgó, 1931. január 27. – Budapest, 2001. március 1.) festőművész, grafikus. Pályafutása A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1957-ben. Mesterei: Bencze László, Ék Sándor, Raszler Károly, Hincz Gyula. Budapesten alkotott, 1958-1963 között a Képcsarnok rézkarcnyomdájában dolgozott. 1954-től szerepelt kiállításokon. 1958-tól gyakran rendezett egyéni kiállítást szülőhelyén, Csurgón, valamint Kaposváron, Budapesten. Csoportos kiállításokon szerepeltek munkái New Yorkban, Los Angelesben, Pekingben. Díjai 1979 - majdaneki művészeti díj 1980 - ban Somogy megyei művészeti díj Kiss Ádám (fizikus) Kiss Ádám (Budapest, 1942. október 16. –) magyar fizikus, egyetemi tanár. Életpályája 1960-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának fizika szakára, ahol 1965-ben szerzett fizikus diplomát. 1965 óta az ELTE Atomfizikai Tanszékén dolgozik, 1990 óta egyetemi tanár. 1990 és 1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának dékánja volt. Munkássága Kutatási területei a magfizika és a környezetfizika. Több mint 80 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Családja Nős, két gyermeke és két unokája van. Díjai, elismerései Gyulai Zoltán-díj (1974) MTA Fizikai Díj (1988) Simonyi Károly-díj (2005) Medulliak Medulliak, ókori néptörzs, Gallia Narbonensis keleti határán a tricoriusok, allobrogok és taurinusok közt. Területükon eredt a Drudentia (ma Durance) és Duria (Doria Minor). Sztrabón említi őket. Tudeils Tudeils település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 247 fő (2015). Tudeils Chenailler-Mascheix, Lostanges, Marcillac-la-Croze, Nonards és Puy-d’Arnac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Plascheid Plascheid település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Pápai tizedjegyzék A pápai tizedjegyzék a pápai adószedők által készített jegyzőkönyveket tartalmazza, melyek feltüntetik a helységet, a pap nevét és a pápai tizedként fizetett összegeket. 1332–1337 között készült, ez az első máig megmaradt olyan országos összeírás, amely a győri, a Diakóváron székelő boszniai és a Brassóban székelő kun püspökség kivételével Magyarország összes plébániáit felsorolja. E felsorolások közül a váradi egyházmegye a legteljesebb. Az oklevelek helynevei alapján az említett falvak a 13. században már léteztek. Ezen oklevelek egyháztörténeti, gazdasági, földrajzi szempontból is felbecsülhetetlen dokumentumok, melyekből megismerhetjük az egyes egyházmegyék esperességeit, plébániáit, plébánosainak nevét, és az általuk fizetett tizedet, melynek mennyiségéből következtetni lehet a plébános jövedelmének nagyságára és a plébánia népességére is. Az évszázadok során hazánkban elpusztult nagy oklevélmennyiség miatt számos helység neve e tizedjegyzékben szerepel először. E oklevelek források a települések nevének eredetére és a 14. század nemzetségi viszonyaira is, mivel azonban ezeket az okleveleket többnyire idegen adószedők állították össze, a magyar helyneveket hallás után, sokszor a fölismerhetetlenségig elferdítve jegyezték le. Montiéramey Montiéramey település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 411 fő (2015). Montiéramey Briel-sur-Barse, Lusigny-sur-Barse, Mesnil-Saint-Père és Montreuil-sur-Barse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Roland van Nylen Roland van Nylen (1960. június 17.) belga nemzetközi labdarúgó-partbíró. Pályafutása Labdarúgó-partbíróként Nemzeti partbíráskodás Alacsony (168 cm), arányos testfelépítésű (66 kg). Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának partbírója lett. Az aktív nemzeti partbíráskodást 2005-ben, a FIFA negyvenöt éves korhatárának elérésével fejezte be. Nemzetközi partbíráskodás A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága 1997-ben terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) partbíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Világbajnokság Dél-Korea és Japán közösen rendezte a 2002-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol a jelen lévő FIFA Játékvezető Bizottságától (JB) három csoporttalálkozón kapott partbírói szolgálatra feladatot. Partbírói mérkőzéseinek száma: 3. Európa-bajnokság Belgium és Hollandia közösen rendezte a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az Európai Labdarúgó-szövetség JB megbízásából öt esetben küldték a működő játékvezető mellé segítő asszisztensnek. Partbírói mérkőzéseinek száma: 5. Fitz-James Fitz-James település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 2422 fő (2015). Fitz-James Airion, Clermont, Agnetz, Breuil-le-Sec és Erquery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkas Gyula-emlékérem (Kolozsvár) A Farkas Gyula-emlékérem alapításának célja, hogy a romániai magyar nyelvű matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményt elért szakemberek tevékenységét elismerje. Az emlékéremmel kifejezett elismerés erkölcsi jellegű, pénzjutalommal nem jár. A Farkas Gyula-emlékérem Széchenyi Kinga műve, művészi kivitelű bronzplakett, Farkas Gyula képével és a következő felirattal: „Farkas Gyula Díj”. Az emlékérmet évente egy alkalommal, novemberben adják át legfeljebb három személynek A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében. Az emlékérem odaítélésének előkészítése a Farkas Gyula-emlékérem Bizottság feladata. A Bizottság elnöke a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért elnöke, és hét tagja: az Egyesület ügyvezető elnöke, két alelnöke, az EME Matematikai és Informatikai szakosztályának elnöke, titkára, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság, valamint a Matlap szerkesztőségének egy-egy képviselője. Ki volt Farkas Gyula, a névadó? Farkas Gyula (Sárosd, 1847. március 28. – Pestszentlőrinc, 1930. december 26.) magyar matematikus, 1887–1915 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára. Többször volt dékán és egyszer rektor. A Farkas Gyula-emlékérem eddigi díjazottjai 2017 Egyed Géza (Kézdivásárhely) Szabó Zoltán (Szászrégen/Marosvásárhely) Székely Éva (Medgyes) 2016 Demeter István Hunor (Csíkszereda) Kovács Lajos (Székelyudvarhely) Nemes András (Temesvár) 2015 Bíró Béla (Sepsiszentgyörgy) Darvas Anna-Mária (Barót) Mátéfi István (Marosvásárhely) 2014 Demeter Csaba (Szatmárnémeti) Csapó Hajnalka (Csíkszereda) Mészár Julianna (Nagyszalonta) 2013 Dávid Géza (Székelyudvarhely) Longáver Lajos (Nagybánya) Simon Ilona (Sepsiszentgyörgy) 2012 Bíró Zoltán (Gyergyószentmiklós) Hatházi Annamária (Kolozsvár) (1958–2013) Szilágyi Judit (Kolozsvár) 2011 Bögözi Mihály (Csíkszereda) Kacsó Ferenc (Marosvásárhely) (1942–2012) Szőllősy György (Máramarossziget) 2010 Kovács Béla (Szatmárnémeti) Péterffy Enikő (Kolozsvár) Tuzson Zoltán (Székelyudvarhely) 2009 Balázs Vilmos (Székelyudvarhely) Deák Imre (Székelyudvarhely) Simon József (Csíkszereda) 2008 Biró Judit (Sepsiszentgyörgy) Kürthy Katalin (Kolozsvár) Olosz Ferenc (Szatmárnémeti) 2007 Néda Ágnes (Kolozsvár) Sebestyén Júlia (Marosvásárhely) Tárnoky György (Nagyvárad) (1930–2007) 2006 Bandi Árpád (Marosvásárhely) Bencze Mihály (Brassó) Farkas Miklós (Segesvár) Marco Lessentin Marco Lessentin német énekes, zenei producer és DJ. Főként az euro disco, a Hi-NRG és az elektronikus zene műfajaiban alkot. A 2010-es években olyan előadókkal dolgozott együtt, mint a Systems in Blue vagy Fresh Fox. Jelenleg Brandenburgban él. Diszkográfia Kislemezek Die Größte Weihnachtsmannparade (2009) Jeannie Moviestar (2009) Summer '97 (közr. Systems in Blue ) (2010) Ein Leben Lang Mit Dir (2011) Ich Liebe Dich (2011) Si Si Cheri (2012) Dein Lächeln (Your Smile) (2012) Nur Für Dich Allein - The Sunshine Melody (2013) Nur Für Dich Allein (The Sunshine Melody) / Fieber Der Nacht (One Disco Night) ( Fresh Fox & Marco Lessentin) (2013) Deine Augen (Fresh Fox & Marco Lessentin) (2014) Fieber Der Nacht (Fresh Fox & Marco Lessentin) (2014) Bareli Bareli (hindi: �����, angol: Bareilly ) város India északi részén, Uttar Prades államban. Delhitől kb. 250 km-re keletre, a Ramganga folyó mellett fekszik. Az azonos nevű körzet székhelye. Lakossága 898 ezer fő volt 2011-ben, az agglomerációé közel 1 millió. Gazdasági életében jelentősebb a bútorgyártás és a mezőgazdasági termények kereskedelme és feldolgozása (gyapot, gabona, cukornád, egyéb növények pl. kámfor stb.). Hegyzávod Hegyzávod, (1899-ig Zavada, szlovákul: Závada) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. 2011-ben 72 lakosából 62 ruszin, 6 ukrán és 2 szlovák volt. Fekvése Sztropkótól 10 km-re kelet-délkeletre, Homonnától 28 km-re észak-északnyugatra fekszik. Nevének eredete Neve a szláv zavada (= akadály) főnévből származik. Története A falu a 15. század első felében feltehetően a német jog alapján keletkezett, amikor területére ruszin pásztorokat telepítettek. 1454-ben a sztropkói uradalom részeként említik először. Birtokosai a Sennyey, Horváth és Szűcs családok voltak. 1567-ben a sztropkói uradalom urbáriumában Hegyzávod ruszin pásztorfaluként szerepel egy soltész és három pásztor háztartással. 1634-ben a falu egy tűzvészben leégett. Bél Mátyás 1732-ben a község leírásában tíz ruszin családot említ. 1750-ben már pap is működött a faluban, melynek ekkor 91 lakosa volt. Az 1784 és 1787 között végzett népesség összeírásban Závodon 31 ház, 39 család és 217 lakos volt. 1843-ban 267 görögkatolikus lakost számláltak. 1863-ban kolerajárvány pusztított. 1900-ban 206 lakos élt a faluban. Lakói főként mezőgazdasággal, pásztorkodással és erdei munkákkal foglalkoztak. Vályi András szerint "ZAVADA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Jekelfalusy Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik n. k. Sztropkóhoz 2, n. ny. Porubához 1, ész. Puczakhoz is 1 órányira; határja 3 nyomásbéli, igen kősziklás, hegyes, agyagos, tsupán tsak zabot terem, azt is fáradságos mívelés után." Dr. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai 1905-ös kiadású enciklopédiája szerint "Hegyzávod, azelőtt Zavada. Kisközség 32 házzal és 206 gör. kath. vallású ruthén lakossal. Postája Homonnaolyka, távírója és vasúti állomása Radvány. A sztropkói uradalomhoz tartozott s a Pethök voltak az urai, az újabb korban pedig a báró 'Sennyey, a Horváth s a Jekelfcdussy, majd pedig a Szűcs és a Ruzsicska családok bírták. Most Tarnovitzky Sándornénak van itt nagyobb birtoka. Az 1663-iki pestis ezt a helységet sem kerülte ki. Gör. kath. temploma 1698-ban épült." 1910-ben 234, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. Az első világháborúban a környékbeli harcokban 70 osztrák-magyar és orosz katona esett el, sírjuk a temetőben található. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott. 1944-ben a németek a partizánok támadása miatt felgyújtották a falut, melyben csak két gazdasági épület maradt épen. 2001-ben 84 lakosából 60 ruszin, 13 szlovák és 11 ukrán volt. A görögkatolikus anyakönyveztetés, az 1908-as és azelőtti Eperjesi Egyházmegyei Sematizmusok szerint, Oroszvágás (Orosz-Poruba) filiájaként történtek. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma. Jean Marie Endeng Zogo Jean Marie Endeng Zogo (1962. október 11. –) kameruni nemzetközi labdarúgó-partbíró. Polgári foglalkozása: börtönőr őrnagy. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1995-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 2004-ben vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás A Kameruni labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1997-től tartotta nyilván partbírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Az aktív nemzetközi partbíráskodástól 2004-ben a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Új-Zéland rendezte a 8., az 1999-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB asszisztensként foglalkoztatta. 1999-es U17-es labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB az (CAF) zónában több alkalommal asszisztensként alkalmazta. Afrika Kupa Mali a 23., a 2002-es afrikai nemzetek kupája, Tunézia a 24., a 2004-es afrikai nemzetek kupája, valamint Egyiptom a 25., a 2006-os afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornát rendezte, ahol az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) JB partbíróként foglalkoztatta. Olimpia Görögország rendezte a XXVIII., a 2004. évi nyári olimpiai játékokat, ahol a FIFA JB Raphael Evehe Divine játékvezető asszisztenseként alkalmazta. Marco Navas Marco Antonio Navas González (Los Palacios y Villafranca, 1982. szeptember 21. –) spanyol labdarúgó. A testvére, Jesús szintén labdarúgó. Pályafutása Testvérével az UD Los Palacios csapatában kezdtek nevelkedni, majd csatlakoztak a Sevilla utánpótlásához. 2003-04-es szezonban debütált a felnőtt keretben 2004. február 21-én a Real Sociedad ellen, majd még két alkalommal pályára léphetett az első csapatban bajnoki mérkőzésen. Elsősorban a Sevilla Atléticóban szerepelt. 2005-06-os szezonban a Poli Ejido csapatánál töltötte kölcsönben, ahol 30 bajnoki mérkőzésen szerzett 1 gólt. Következő szezontól a Xerez játékosa lett. A 2008-09-es szezont kölcsönben az Albacete klubjánál töltötte. Egy év után a harmadligás CD Guadalajara csapatába igazolt. Egy év után távozott és a következő három évben három klubban szerepelt. A Huesca, a Leganés és a Recreativo csapatánál. 2013. augusztus 16-án aláírt az angol Bury FC csapatához az angol negyedosztályba. Testvérével így ismét egy városban szerepeltek, mivel Jesús a Manchester City csapatába igazolt a nyáron. 2015-ben a CD Cabecense csapatától vonult vissza. Magánélete Navas öccse, Jesús szintén labdarúgó középpályás. Ő is szerepelt a Sevilla csapatában és tagja volt a 2010-es világbajnok és a 2012-es Európa-bajnok spanyol labdarúgó-válogatottnak. A genetika története A genetika történetének kezdetét 1865-re teszik, amikor az osztrák szerzetes, Gregor Mendel nyilvánosságra hozta a borsónövényeken végzett kutatásainak eredményeit. Mendel előtti elméletek az öröklődésről Lásd öröklődés Mendel 1865-ben egy osztrák szerzetes, Gregor Mendel először vizsgálta borsónövények öröklődési mintázatait és kimutatta, hogy egyszerű statisztikai szabályokat követnek. Habár a növények nem minden jegyükben mutattak ilyen öröklődési mintázatokat, Mendel munkája bizonyítékul szolgált, hogy az öröklődési vizsgálatokban a statisztika használata hasznos lehet. Azóta már számos jóval bonyolultabb öröklődési formát is sikerült kimutatni. Statisztikai elemzéseiből arra következtetett, hogy az öröklődésnek van alapegysége, amit allélnak nevezett el. Az allél kifejezés a mendeli értelemben majdnem szinonim a génnel, viszont ma az allél a génnek egy változatát jelenti. Az újrafelfedezés Festetics Imre és Charles Darwin is úgy gondolták még a 19. század elején, hogy a szaporodási időszakban a szervekből parányi részecskék (gemmulák) gyűlnek az ivarsejtekbe és ott összekeverednek. A faj, egyed és szervspecifikus örökítő anyag megfelelő keveredése örökíti át a közös, illetőleg az elkülönítő jegyeket. Ezt nevezték el keveredő öröklődésnek, vagy angol nevén blending inheritance-nek. Ezt a felfogást 1883-ban (tehát még Mendel és Darwin életében) cáfolta August Weismann logikai úton megalkotott, spekulatív csíraplazma (germoplazma) elmélete. E szerint az örökítő tényezők – az idek – állandóan a sejt egy kompartimentumában, az idioplazmában tömörülnek. Ez az idioplazma felelős a tulajdonságok átöröklődéséért. Már Weismannt megelőzve létrehozta Mendel saját törvényeit, melyek bizonyították: a jellegek öröklődéséért nem véletlenszerűen összeolvadó, hanem törvényszerűen viselkedő és diszkrét jellegű örökítő faktorok a felelősek. Azonban ezt az elméletet csak a 20. század elején fogadták el Wilhelm Johannsen nyomán. Habár az elfogadtatás korántsem úgy zajlott, ahogy azt az elmélet jelentőségéből gondolhatnánk. Néhány évtizeddel azután, hogy Mendel közzétette felfedezését a Verh. Naturforsch. Ver. Brünn (Proceedings of the Brunn Society for Natural History) című tudományos lapban, munkássága visszhang nélkül a homályba merült. Ehelyett Darwin természetes szelekciós elmélete körül folytak viták, és Darwin öröklődési elmélete, a pángenezis sem tartott nagy érdeklődésre számot. Csak évekkel később Hugo de Vries, Carl Errich Correns és Erich von Tschermak fedezték fel jelentőségét. „Mendeli törvényeknek” nevezték el megfigyeléseit, melyeket még maga Mendel sem mert törvényeknek nevezni. Klasszikus genetika Mendel munkásságának jelentőségét csak a 20. század elején értették meg. Vita alakult ki William Bateson és Pearson között az öröklődés mechanizmusát illetően. Ezt a feszültséget Fisher oldotta fel The Correlation Between Relatives on the Supposition of Mendelian Inheritance című munkájával. A klasszikus genetika legfontosabb eseményei évszámokban: Lásd még populációs genetika. A genomika kora Lásd még genom, a genomika története Pápakovácsi Pápakovácsi község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Fekvése Pápától délre, Kup és Nóráp között fekvő település. Története Pápakovácsi nevét 1230-ban említette először oklevél Koachy néven. A települést valószínűleg a pápai vár kovácsai lakták. A 16. században az Esterházy uradalom szomszédságában fekvő települést nemesi családok lakóhelye volt. A 17. században a gróf Somogyi család birtoka lett, később régi birtokosai mellett az Esterházy család is birtokos lett itt. A 18. századra lakói főleg zsellérek voltak, akik az itt birtokos pápai Esterházyak, a Somogyiak és a század végétől a Vallis grófok földjein dolgoztak. 1910-ben 848 lakosából 827 magyar, 19 német volt. Ebből 720 római katolikus, 142 református volt. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. A községhez tartozott egykor Attya puszta, Ó Döbrönte, Gyula major is, melyek közül Attya puszta a középkorban kisbirtokos nemesek lakhelye volt, de 1544-ben a török elpusztították. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,7%-a magyarnak, 7,6% németnek, 0,5% cigánynak, 0,2% bolgárnak mondta magát (6,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,8%, református 12%, evangélikus 5,5%, felekezeten kívüli 4,8% (13,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Szent Anna-templom, késő barokk , 1787–1793 Somogyi-kastély, barokk, XVIII. század, átépítve 1816-ban Nepomuki Szent János-szobor Szent Vendel-szobor Híres emberek Itt volt plébános és itt halt meg 1858 . február 5-én Vidovics Ágoston író, nyelvész, lelkész. Komarna Komarna falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 56, közúton 78 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 14, közúton 26 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 13 km-re délre Neretva-folyó deltavidékétől délre, az Adria-parti főút mentén fekszik. Története A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett le a slivnoi területen. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnoi falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1880-ban 16, 1910-ben 30 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A II. világháborút követően a Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. Komarna lakossága a délszláv háborút követően nőtt meg ugrásszerűen. A településnek 2011-ben már 167 lakosa volt, akik a turizmusból éltek. Népesség (1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Slivno Ravnohoz számították. Csak 1991-től számít önálló településnek.) Nevezetességei Osztrák erőd maradványai a település feletti Glavicán. Gazdaság A komarnaiak fő bevételi forrása a turizmus. A településen számos helyi kiskocsma, étterem, kávéház, éjszakai bár és üzlet működik. Autót, kerékpárt, jet skit, motorcsónakot helyben lehet kölcsönözni. A csendes kis település több szép fekvésű stranddal is rendelkezik, szép kilátással a közeli Pelješac-félszigetre. Plasy Plasy település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Plasy Obora, Pláně, Výrov, Dolní Hradiště, Kaznějov, Mrtník, Mladotice, Koryta, Kopidlo, Kralovice, Loza, Rybnice, Kočín és Dražeň településekkel határos. Lakosainak száma 2671 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jairzinho Jairzinho teljes nevén Jair Ventura Filho (Rio de Janeiro, 1944. december 25. –) afrikai származású világbajnok brazil labdarúgó-középpályás, edző. Amethu Amethu, más néven Jahmesz vezír volt az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia idején, II. Thotmesz uralkodása alatt, majd III. Thotmesz és Hatsepszut uralmának elején. Felesége Ta-amethu volt. Két fiuk – Noferweben és Uszeramon – is vezír lett. A TT122-es sírból két további fiuk ismert, Amenhotep és Aheperkaré, előbbi a raktárak felügyelője, utóbbi Montu papja volt. Unokáik közül jelentős Rehmiré vezír, aki Noferweben fia, és Merimaat, Ámon második prófétája, aki Amenhotep fia. A Sejh Abd el-Kurna-i TT83-as sírban temették el, Thébában. Komatnica Komatnica falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Peteranechez tartozik. Fekvése Kaproncától 13 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre a Dráva jobb partján fekszik. Története Az 1780 körül Bécsben őrzött katonai térképeken a mai település helyén a Dráva partján említenek egy "Velika Komatnicza" és "Mala Komatnicza" nevű mezőt. Ez arról tanúskodik, hogy a település neve korábban mező neve volt. Komatnica településként csak 1890-ben bukkan fel először a népszámlálások során, amikor 153 lakosa volt. Ugyanekkor említenek egy Virki nevű kis falut is mindössze öt lakossal, mely később Komatnica része lett. Az 1896-97-es tanévben Komatnicáról 34 gyermek járt a sigeteci iskolába. 1900-ra a virki lakosok száma 55-re, a komatnicaiaké 234-re emelkedett. 1910-ben a lakosság száma 230 volt. 1920-ig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 1931-re a lakosok száma elérte a 300-at. A növekvő lakosságszám 1942-ben szükségessé tette egy helyi népiskola alapítását. Komatnica 1897-ig közigazgatásilag Peteranechez tartozott, ekkor azonban Dörnyéhez csatolták. 1963 és 1992 között Kapronca része volt, majd 1993-ban az újra alapított Peteranec község része lett. A második világháború után a lakosság száma visszaesett és ez a folyamat a mai napig is tart. 2001-ben a falunak 77 lakosa volt. Szodó Szodó (szlovákul: Svodov) Zselíz városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Lévától 21 km-re délre, Zseliz központjától 4 km-re északra, a Garam jobb partján fekszik. Története A települést és plébániáját 1156-ban említik először. 1257-ben az esztergomi érsekség vásárolta meg. 1312-ben Csák Máté elfoglalta és pártján álló sárosi nemeseknek adta. 1534-ben a Both család birtokolta. A 18. században a lévai uradalom része, a 19. században a zselizi uradalomhoz tartozott. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 28 háza állt. 1720-ban 23 volt az adózók száma. 1828-ban 63 házában 422 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A település mezőgazdasági jellegét később is megtartotta. Vályi András szerint "SZODO. Magyar falu Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy, és több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Sarónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Esztergomban, és másutt is." Fényes Elek szerint "Szódó, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan jobb partján Zselizhez 1/2 mfd. 130 kath., 40 evang., 240 ref. lak. Buzatermő határát az árviz járja. Marha- és juhtenyésztése nevezetes. F. u. gr. Eszterházy Jánosné sat." Bars vármegye monográfiája szerint "Szódó, a Garamvölgy alsó részében fekvő magyar kisközség, 423 nagyobbára református vallású lakossal. Hajdan érseki birtok. Ez is egyike ama barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlatott. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott és ekkor kapta az Eszterházy család, mely még a mult század elején is bírta. Nagy-Sár nevű dűlőjét „Hurka-vár”-nak is nevezik és itt állítólag hajdan valami erődítvény volt. A mult század elején az Eszterházyaknak itt nevezetes juh- és marhatenyésztésük volt. 1863-ban a községnek nagy része tűz által pusztult el. A községben egy újabb csinos urilak van, melyet Berinkey Antal építtetett és most örökösei bírják. Református temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Füzék és Koplaló puszták is. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz." 1910-ben 444, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra magyar fennhatóság alá került. 1976-ban csatolták Zselizhez. Nevezetességek Református temploma 1786 -ban épült. Római katolikus templom Erdőssy Béla festő 1918 előtt gyakran töltötte a faluban a nyarakat. Parrillas Parrillas település Spanyolországban, Toledo tartományban. Parrillas Arenas de San Pedro, Velada, Navalcán és Oropesa községekkel határos. Lakosainak száma 355 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: III. Harald norvég király Harald Sigurdsson vagy Keménykezű Harald (ónorvégül: Haraldr Sigurðarson, Haraldr Harðráði ; 1015/1016 – 1066. szeptember 25.), III. Harald néven Norvégia királya 1047-től haláláig. 1030-ban, 15 éves korában féltestvérét segítette annak harcában a norvég koronáért. Vereségük után előbb Kijevbe menekült, majd 1033-1042 között zsoldosként szolgált a bizánci császár varég testőrségében. 1045-ben visszatért Norvégiába és rákényszerítette Jó Magnus királyt, hogy társuralkodóként együtt kormányozzák az országot, Magnus azonban egy évvel később meghalt. 1064-ig sikertelenül próbálta megszerezni a dán trónt és 1066-ban megpróbálta meghódítani Angliát, de a Stamford Bridge-i csatában életét vesztette. A történészek szerint Harald volt az utolsó nagy viking király és inváziójának kudarca a viking korszak lezárásának tekinthető. Ifjúsága Harald 1015-ben (vagy 1016-ban) született a norvégiai Ringerikében. Szülei Sigurd Syr és Åsta Gudbrandsdatter voltak, apja a helybeli klánfőnök volt, egyike Opplanda leggazdagabb és legerősebb urainak. Anyja révén féltestvére volt Olaf Haraldsson királynak. Snorri Sturluson a Heimskringla sagában azt állítja, hogy akárcsak Olaf király, Sigurd is Széphajú Harald fiúági dédunokája volt, de a mai történészek szerint ennek valóságtartalma megkérdőjelezhető, inkább csak a saga írásának idejében uralkodó elvárásokat tükrözik. Harald idejében nem említik ezt a leszármazást, pedig komoly legitimációt jelentett volna számára amikor bejelentette igényét Norvégia trónjára. Egy 1028-as lázadást követően Harald bátyja, Olaf száműzetésbe kényszerült és csak 1030 elején tért vissza Norvégiába. Visszatértének hírére Harald 600 embert gyűjtött össze és velük fogadta bátyját a határon. Olaf a norvég trónt próbálta megszerezni Nagy Knut dán királytól, de a július 29-én lezajlott stiklestadi csatában, amelyben Harald is ott küzdött testvére oldalán, vereséget szenvedett. A Knuthoz lojális norvégok az ütközetben megölték Olafot, Harald pedig súlyos sebeket kapott. Keleti száműzetése A vesztes csata után Harald Rögnvald Brusason (a későbbiekben Orkney hercege) segítségével egy kelet-norvégiai tanyán heverte ki sérüléseit. Ezután a hegyeken átkelve Svédországba távozott, majd 1031-ben (miután valamennyi időt feltehetően Sztaraja Ladogában töltött) a kijevi nagyfejedelem udvarában bukkant fel. Bölcs Jaroszláv szívesen fogadta a norvég herceget, akivel felesége, Ingegerd révén távoli rokonságban is állt. Korábban Harald balsorsú testvére, Olaf is megfordult száműzetése idején Kijevben. Harald több hadjáratban is részt vett Jaroszláv oldalán, 1031-ben a lengyelek, majd később a 30-as években az észtországi csúdok, a bizánciak és a besenyők ellen. Bizánci szolgálatban Miután néhány évet a Kijevi Ruszban töltött, 1033 vagy 1034 környékén Harald mintegy 500 másik északival Konstantinápolyba utazott és csatlakozott a bizánci császár varég testőrségéhez. A gárda nem csak a császár biztonságára ügyelt, Harald hamarosan a birodalom szinte minden határán részt vett a csatákban. Először a földközi-tengeri arab kalózok ellen küzdött, majd a kalózokat támogató kisázsiai városokat büntette meg. Snorri Sturluson állítása szerint ezután már ő volt "a vezér valamennyi varég fölött". 1035-re a bizánciak kiszorították az arabokat Kisázsiából és Harald őket követve egészen az Eufráteszig eljutott és nyolc arab erődítmény elfoglalásában vett részt. IV. Mihály császár uralkodásának első négy évében Harald feltehetően a besenyők ellen is küzdött. A sagák szerint ezután Jeruzsálem környékén katonáskodott. Mivel 1036-ban a császár békét kötött a fatimida kalifával, lehetséges, hogy csak zarándokokat kísért el a szent városba. 1038-ban Harald a szaracén Szicíliai Emirátus ellen indított bizánci hadműveletben vett részt, ahol normann zsoldosokkal együtt négy várost foglalt el. 1041-ben lombard-normann felkelés robbant ki a császár fennhatósága alatt levő Dél-Itáliában, Haraldot pedig a varég testőrséggel együtt annak leverésére küldték. Kezdeti sikerek után azonban, a korábbi szövetséges normann zsoldosok az oliventói és a montemaggiorei csatában legyőzték a bizánciakat és a császár visszarendelte őket Konstantinápolyba. Röviddel később, még 1041 végén, már Bulgáriába kísérte el a császárt a Peter Deljan vezette felkelők ellen. A sagák itteni tevékenységéért adták neki a bolgárégető (Bolgara brennir) nevet. Tjodolv Arnorsson szerint bizánci szolgálata alatt 18 nagy csatában vett részt, és a császártól a szpatharokandidatosz rangot kapta. 1041 decemberében IV. Mihály császár meghalt és Harald kiesett az udvar kegyeiből. V. Mihály császár és Zoé császárnő konfliktusba keveredtek és a felfordulásban Haraldot is bebörtönözték. Letartóztatását a források különbözőképpen indokolják. A sagák szerint megkárosította a kincstárat és feleségül akarta venni Zoé egyik unokahúgát (vagy unokáját), Mariát. Malmesburyi Vilmos állítása szerint Haraldot egy nemesasszony megerőszakolása miatt vetették börtönbe, Saxo Grammaticus szerint pedig gyilkosságért. A források abban is eltérnek, hogy hogyan szökött meg a börtönből, de valószínűleg külső segítséget is kapott az új császár ellen már nyíltan lázadóktól. A varég testőrség egy része megmaradt V. Mihály pártján, a többiek viszont a felkelőket támogatták; Harald pedig hamarosan az ő vezérük lett. Végül a felkelés győzött, a császárt kivonszolták rejtekhelyéről, megvakították és egy kolostorba száműzték. A sagák szerint maga Harald vakította meg Mihályt. Visszatérése Kijevbe Harald jelentős vagyont halmozott fel bizánci szolgálata alatt, amit a kijevi fejedelemhez küldött megőrzésre. A jelentős hadizsákmányon túl háromszor is részt vett a polutasvarf-ban (palotazsákmányolásban) amink jelentése nem egyértelmű, vagy a császár halála után kifosztották a palotát vagy az új császár osztott szét jelentős összeget a testőrség lojalitásának megőrzésére. Harald esetében ezek az alkalmak III. Rómanosz, IV. Mihály és V. Mihály halálához köthetőek. 1042 júniusában Zoé és IX. Kónsztantinosz visszatért a trónra, Harald pedig a császárnő engedélyét kérte, hogy visszatérhessen hazájába. Zoé nem engedélyezte, ám Harald két hajóval és embereivel megszökött Konstantinápolyból. Az egyik hajója fennakadt a kikötőt védő hatalmas láncon, de a másikkal sikeresen kimanőverezett a Fekete-tengerre. Felhajózott a Dnyeperen és 1042 végén érkezett meg másodszorra is Kijevbe. Ekkor vette feleségül Jelizavetát (a skandináv forrásokban Ellisif), Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem lányát és Olof Skötkonung svéd király unokáját. Röviddel érkezése után Jaroszláv támadást intézett Bizánc ellen, és valószínűsíthető, hogy Harald fontos információkat adott át neki a birodalom védelméről, vagy akár ő biztatta támadásra az orosz uralkodót. Lehetséges, hogy a házasságról már Harald első útja idején megállapodtak, legalábbis Harald egyik, Bizáncban írt szerelmes énekének részlete: „és Oroszország istennője mégsem fogadja el aranygyűrűimet” A Morkinskinna szerint Haraldnak emlékeztetnie kellett Jaroszlávot ígéretére és hogy első ízben Harald még nem volt elég gazdag, hogy a nagyfejedelem lányát vehesse feleségül. Harald politikai súlyát mutatja, hogy Jaroszláv többi gyermeke I. Henrik francia királlyal, I. András magyar királlyal vagy IX. Konstantin lányával kötött házasságot. Visszatérés Norvégiába Harald több mint két évig, 1045 elejéig maradt a Kijevi Ruszban, ekkor visszaindult hazájába, hogy visszaszerezze a királyságot amit féltestvére, Olaf Haraldsson elveszített. Útja Novgorodon át vezetett, majd Sztaraja Ladogában szerzett hajót. Áthajózott a Ladoga-tavon, le a Néván, így jutott előbb a Finn-öbölbe, majd a Balti-tengerre. 1045 végén vagy 1046 elején érkezett a svédországi Sigtunába. Tjodolv Arnorsson szerint hajója ferdén állt a rengeteg arany súlya alatt. Harald távolléte alatt a trónt Olaf törvénytelen gyermeke, Jó Magnus szerezte meg. Erről valószínűleg Haraldnak is tudomása volt, sőt ez lehetett az ok amiért visszatért Norvégiába. Nagy Knut fiait nem Norvégia, hanem inkább Anglia trónja érdekelte és mindketten, Nyúllábú Harald és Hardeknut is fiatalon meghalt. Magnus uralmát így nem fenyegette a Knut-utódok felől veszély, sőt Hardeknut halála után őt választották meg Dánia királyának is és sikeresen elűzte ottani vetélytársát, Svend Estridssont. Harald Svédországban találkozott Svenddel, csakúgy mint a svéd uralkodóval, Anund Jacobbal és szövetséget kötöttek Magnus ellen. Első lépésként a dán partokat kezdték el fosztogatni, hogy megmutassák nekik: Magnus nem tudja megvédeni őket és jobban járnak, ha Svendet vagy Haraldot fogadják el uralkodójuknak. A nép azonban nem fordult Magnus ellen, aki sejtette, hogy Harald Norvégiában fog próbálkozni, ezért seregével együtt ide tért vissza. A fiatal királyt tanácsadói meggyőzték, hogy ne háborúzzék nagybátyjával és 1046-ban kompromisszumot kötöttek: közösen fognak uralkodni Norvégiában (ám Dániában nem), cserébe Harald vagyonának felét Magnusnak adta, aki ekkor komoly pénzügyi nehézségekkel küszködött. Rövid közös uralkodásuk alatt Harald és Magnus külön udvartartást vitt és egyetlen lejegyzett találkozásuk majdnem vérontássá fajult. 1047-ben mindketten Dániába vonultak és ott, kevesebb mint egy évnyi megosztott uralkodás után, Magnus váratlanul meghalt. Végakaratában Dániát Svendre, Norvégiát pedig Haraldra hagyta. Halálának hírére Harald gyorsan összehívta norvégiai híveit és mindkét ország királyának kiáltotta ki magát, kijelentve, hogy fegyverrel űzi el Dániából korábbi szövetségesét, Svendet. A norvég klánfőnökök azonban nem voltak hajlandóak Harald ambícióiért külföldön harcolni és annak tiltakozása ellenére hazahozták Dániából Magnus testét, hogy Nidarosban (ma Trondheim) eltemessék. Dánia inváziója Haraldnak szándékában állt a Magnus idejében fennálló norvég uralom visszaállítása Dániában és feltehetően Nagy Knut északi birodalmának visszaállítása is terveiben volt. Nagy sereget nem tudott ugyan gyűjteni, de ugyanazt a taktikát követte amit korábban Svenddel együtt próbáltak Magnus ellen, vagyis 1048-tól 1064-ig szinte minden évben fosztogató portyákat vezetett a dán partokra. 1048-ban Jütlandon portyázott, 1049-ben pedig kirabolta Hedebyt, a legfontosabb dán kereskedőközpontot, az akkori Skandinávia egyik legnépesebb és legjobban védett városát. Hedeby soha nem tért magához Harald pusztítása után és miután a szlávok 1066-ban újra kifosztották, teljesen elnéptelenedett. Ugyanebben az évben zajlott le a két király közti közvetlen összecsapások egyike, de SaxoGrammaticus szerint a kisebb dán csapat annyira megijedt a norvégok érkezésekor, hogy vízbe ugráltak és sokan megfulladtak. Harald ugyan sikeres volt az efféle csetepatékban, de végső célja, Dánia elfoglalása mindvégig reménytelen maradt. A két király közti másik jelentős csata a niså-i tengeri ütközet volt 1062. augusztus 9-én. Harald jelentős erőt, mintegy 300 hajót gyűjtött össze, hogy döntő győzelmet arasson Svend felett. A dán uralkodó is összegyűjtötte erőit és az ellenfelek megállapodtak a csata helyében és idejében. Svend azonban nem jelent meg a megbeszélt időben, így Harald hosszas várakozás után hazaküldte újonc fegyvereseit (bóndaherrin), seregének mintegy felét. Alig tűntek el a horizonton, megérkeztek a dánok, akkora erővel, mint Harald kezdeti csapata. A krónika szerint Harald az ütközet elején inkább az íját használta. A norvégok nagy véráldozattal megfutamították a dánokat, maga Svend is elmenekült. Azonban Harald harcedzett katonáinak száma is annyira lecsökkent, hogy tárgyalni kezdett ellenfelével és 1064-ben békét kötöttek: mindketten megtartották korábbi királyságukat a korábbi határokkal és egyikük sem fizetett sarcot. Norvég lázadások Knut Helle történész szerint Harald végezte el Norvégia területi egyesítésének első fokozatát. Hogy jobban el tudja fogadtatni uralmát, feleségül vette az egyik legerősebb klánból származó Tora Torbergsdattert. A központosított uralom legfőbb ellenfelei Håkon Sigurdsson utódai voltak, aki szinte önállóan kormányozták Norvégia északi részét és Trøndelagot. Maga Håkon 975 és 995 között egy dán király formális vazallusaként az egész országot kormányozta. Bár Håkont megölték, örökösei nagy autonómiával bírtak északon. Harald trónra lépésekor a család feje Einar Thambarskelfir volt, aki Håkon lányát vette feleségül. Az északiak jó kapcsolatokat ápoltak Magnussal, de Haralddal annak autoriter stílusa és központosító törekvései miatt hamar konfliktusba kerültek. Viszonyuk kezdettől fogva rossz volt, de direkt konfrontációra nem került sor amíg Harald udvara északra, Nidarosba nem költözött. Mikor egyik alkalommal Eidar Harald udvarába látogatott, erőfitogtatásként 8-9 hosszúhajó és 500 harcos kísérte el, de Harald ekkor nem hagyta provokálni magát. A következő alkalommal azonban Harald emberei megölték Einart (a különböző források másként írják le a történteket) és az ország a polgárháború szélére került. Az északiak lázadását csak hosszas tárgyalásokkal sikerült elkerülni de csak Einar fiának 1050 körüli halálával aludt ki véglegesen az itteni tűzfészek. Håkon Ivarsson a niså-i csata előtt lépett Harald szolgálatába, az ütközetben kitüntette magát és elnyerte a király kegyét. Harald azt is megígérte neki, hogy hercegséget adományoz neki, és amikor nem teljesítette ígéretét, Håkon csalódott benne. Átpártolt Stenkil svéd királyhoz, aki Värmland hercegévé tette, míg Haakon megtartotta korábbi befolyását a formálisan a norvég korona alá tartozó Opplanda tartományban. 1064 elején a svéd vazallus Håkon beszedte az Opplanda adóit ekképpen nyíltan megkérdőjelezve a tartomány hovatartozását. Lehetséges, hogy a lázadás volt az ok, ami miatt Harald sürgősen békét kötött Svend Estridssonnal. A békekötés után elküldte adószedőit Opplandába, de a helybeliek nem akartak fizetni, míg Håkon meg nem érkezik. Harald seregével átkelt Svédországba, szétszórta Håkon csapatait aztán Opplandában leverte a maradék ellenállást és begyűjtötte az adót. Eközben felgyújtotta a falvakat és tanyákat, elkobozta az ellenállók birtokait; sokakat kivégeztetett vagy megcsonkíttatott. 1065 végére egész Norvégiát pacifikálta, ellenfeleit megölette vagy száműzte; a megmaradtak pedig nem mertek fellépni ellene. Belpolitikája A sagák elsősorban Harald háborúival és Anglia inváziójával foglalkoznak és alig tartalmaznak információt uralkodásának egyházi vagy gazdasági aspektusaival. A mai történészek szerint ez az időszak – annak ellenére, hogy Harald elsősorban katona volt és sokszor nyers erővel oldotta meg problémáit – a kiskirályok hatalmának letörésével a belső béke és gazdasági fejlődés korszaka volt Norvégiában. Harald stabil, külföldön is keresett pénzt vezetett be, kapcsolatai révén kereskedett a Kijevi Russzal és Bizánccal, de a skótokkal és írekkel is. A késői sagák szerint ő alapította Oslót. Harald elősegítette a kereszténység további térnyerését országában, a régészet tanúsága szerint uralkodása alatt új templomok épültek és a meglevőket kibővítették. Szívesen látta a Kijevi Ruszból és Bizáncból érkező papokat és szerzeteseket (mindez még az egyházszakadás előtt történt). Emiatt, és mert a norvég egyházmegyék nem voltak angliai vagy franciaországi érsekek alá rendelve, az országba érkező pápai legátusok megfeddték Haraldot, aki azt válaszolta, hogy „a királyon kívül ő nem ismer más érseket vagy urat Norvégiában” és udvarából elkergette a katolikus papokat. A bizánci egyházszervezet szemmel láthatóan nagy hatással volt rá. Brémai Ádám szerint Harald személyesen is részt vett felderítő utakon az Atlanti-óceán északi részén, talán a nem sokkal korábban felfedezett Vinlandot keresve. Nem bizonyított, de lehetséges, hogy partra szállt a Spitzbergákon vagy Novaja Zemlján. Az angliai invázió Miután kénytelen volt feladni Dániával kapcsolatos expanziós terveit, Harald figyelme Anglia felé fordult. Angliát (és Dániát) Nagy Knut fia, Hardeknut örökölte, aki 1042-ben gyermektelenül meghalt. Előtte még 1038-ban egyezséget kötött Jó Magnussal, hogy bármelyikük halála esetén a másik örökli birodalmát. Hardeknut halála után Dánia Magnusra szállt, Angliában viszont Hitvalló Edward koronáztatta meg magát. Magnus felkészült egy Anglia elleni támadásra, de Svend Estridsson lázadása Dániában meghiúsította a szándékát. Jó Magnus meghalt ugyan 1047-ben, ám Harald, akárcsak Dánia esetében, Angliára is fenntartotta igényét. Hitvalló Edward 1066 januárjában meghalt és Anglia trónját tanácsadójának (az ország tényleges kormányzójának) fia, Harald Godwinsson foglalta el, amit a többi trónkövetelő (Normandiai Vilmos, Svend Estridsson és Harald) nem ismert el. 1058-ban Harald elküldte fiát, Magnust egy kisebb flottával, hogy segítse Gruffydd ap Llywelyn harcát az angol király ellen és puhatolja ki az ottani helyzetet. Rá kellett döbennie, hogy erői elégtelenek egy Dánia és Anglia elleni egyidejű háborúhoz. Edward halála után Harald Tostig Godwinsonnal, Harold fivérével szövetkezett, akitől a király egy évvel korábban elvette Northumbria hercegségét. A csalódott szász herceg Vilmosnak és Svendnek is felajánlotta segítségét, de végül Haraldnak esküdött hűséget. Lehetséges, hogy az eskütétel Norvégiában történt, de egyes történészek szerint ez Angliában zajlott, így nem Tostig hívta be a norvégokat, hanem csak csatlakozott erőivel a már partraszállt inváziós sereghez. Az invázió előkészületei 1066 márciusában vagy áprilisában kezdődtek és augusztusra készen álltak az indulásra. Harald magával vitte Elisivet, a lányait és kisebbik fiát, Olafot és nagyobbik fiára, Magnusra bízta Norvégiát. Harald hajóhada a Sognefjordból indult és Shetland és Orkney érintésével (amelyek akkor norvég vazallusok voltak) kikötött a skóciai Dunfermline-ben ahol a Tostiggal szövetséges III. Malcolm skót király néhány ezer fegyverest bocsátott a rendelkezésére. Harald hadereje 10-15 000 emberből és 240-300 hosszúhajóból állt, amihez Tostig mindössze 12 hajóval csatlakozott. Worcesteri János szerint Tostig a nyár elején hagyta el száműztésének színhelyét, Flandriát és az angol partokat fosztogatta, majd északra hajózott, hogy találkozzon a norvégokkal. Harold Godwinson összegyűjtött erőivel délen maradt hogy elháríthassa Normandiai Vilmos szintén várható partraszállását. A Stamford-Bridge-i csata Tynemouthból indulva Harald és Tostig valószínűleg a Tees folyónál szállt partra. Az első ellenállásra Scarboroughnál találtak; a város nem volt hajlandó megadni magát. Miután Harald felégette, a többi northumbriai város behódolt neki. Az inváziós flotta túlhaladt a Humber torkolatán és Riccallnál horgonyoztak le. Northumbria és Mercia earljei összegyűjtött erőikkel szembeszálltak a norvégokkal, de a szeptember 20-i fulfordi csatában, Yorktól 3 km-re délre Harald megfutamította őket. Négy nappal később York megadta magát, de ugyanezen a napon a dél felől érkező Harold Godwinson már csak hét mérföldnyire volt a skandináv flotta horgonyzóhelyétől. Másnap Harald és Tostig csapataik egyharmadát a hajóknál hagyva, könnyű páncálzatban Stamford Bridge városába indult, hogy megtárgyalják a yorkiakkal városuk további kormányzását. Odaérkezve rábukkantak a teljes fegyverzetben masírozó angolszász hadseregre, amely létszámban is felülmúlta a norvégokat. Egyes források szerint a hadseregeket elválasztó hídon egyetlen viking addig tartotta fel a rohamozó szászokat, amíg Harald csatarendbe tudta szervezni embereit. Véres csata után Godwinson harcosai súlyos vereséget mértek a norvégokra. Harald még a csata elején meghalt mikor páncél nélkül, kardját két kézre fogva berserkerként rontott az ellenségre és egy nyíl torkon találta. Kevéssel az ütközet vége előtt megérkeztek a riadóztatott flottánál maradt harcosok, és bár először visszanyomták a szászokat, vezérük elesett és a futástól kimerült norvégok elmenekültek. Harald fia, Olaf túlélte a csatát és a maradék csapatokkal (20-25 hajónyi emberrel) visszatért Norvégiába. Harold Godwinson diadala rövid életűnek bizonyult, néhány héttel később elesett a Normandiai Vilmos ellen vívott hastingsi csatában. Harald testét egy évvel halála után átszállították Trondheimbe. Száz évvel később maradványait a Helgeseter kolostorba szállították át, amelyet a 17. században lebontottak. 2006-ban felmerült, hogy Harald csontjait exhumálják a kolostor helyén átvezető út alól és áthelyezik a nidarosi katedrálisba, de a felvetést a trondheimi önkormányzat elvetette. Személye és családja Snorri Sturluson úgy írja le Haraldot mint aki "nagyobb mint a többi férfi és erősebb is". Szőke haja és szakálla volt, hosszú bajszot viselt és egyik szemöldöke valamivel magasabban volt mint a másik. Keze és lába nagy volt és magassága majdnem elérte az öt ellt (rőföt, kb 220 cm). Nem tudható azonban, hogy Snorri leírása tényeken alapul-e. Harald maga is foglalkozott költészettel, ami nem volt szokatlan a viking harcosok között. Az egyik ének szerint a költészeten kívül jól lovagolt, nyilazott, úszott, síelt, evezett, játszott a hárfán és jó sört főzött. Harald 1044-45 körül vette feleségül a kijevi Elisivet. Snorri Sturluson szerint két lányuk született: Ingegerd (kb. 1050 – 1120) feleségül ment I. Olaf dán királyhoz, majd annak halála után Fülöp (leendő) svéd királyhoz. Maria, ugyanazon a napon halt meg az Orkney-szigeteken, mint Harald Stamford Bridge-nél. A sagák szerint Harald 1048-ban feleségül vette Tora Torbergsdattert, amivel feltehetően bigámiát követett el az egyház törvényei szerint. Ezeket a törvényeket azonban a 11. századi Skandináviában nem vették túlságosan szigorúan. Házasságukból legalább két fiú született: Magnus (kb. 1049 – 1069), Norvégia királya Olaf (kb. 1050 – 1093), Norvégia királya Gyömöre vasútállomás Gyömöre vasútállomás egy Győr-Moson-Sopron megyei vasútállomás, Gyömöre településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Győr–Celldömölk-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gyömöre-Tét megállóhely Szerecseny megállóhely Neuve-Chapelle Neuve-Chapelle település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1394 fő (2015). Neuve-Chapelle Laventie, Aubers, Lorgies és Richebourg községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 732-es busz A 732-es számú elővárosi autóbusz Érd és Budapest között közlekedik az M7-es autópálya érintésével. Egyiptom zászlaja A vörös-fehér-fekete vízszintes trikolórt az 1953-as forradalom után vezették be Egyiptomban. A középső fehér sávot két zöld csillag díszítette 1958 és 1972 között, majd 1972 és 1984 között a Kurajs-törzs sólyma. Ezt 1984-ben felváltotta Szaladin szultán sasa; a talapzaton az ország neve olvasható. A sas pajzsot visel, melyen esetenként a nemzeti színek láthatók. Lévay József Városi Könyvtár A Lévay József Városi Könyvtár Sajószentpéteren, a Bem József utca 15. szám alatt található. Története A könyvtár története 1895-ig nyúlik vissza. Ekkor alakult meg a munkáskönyvtár, bányászok hozták létre, a Bányász Szakszervezet fenntartása alatt működött. A Lévay József nevet 1964. január 31-én vette fel. A könyvtár fejlődésének főbb szakaszai: 1964–1972: járási könyvtár 1964. január 20-án alakult meg Sajószentpéteren a Miskolci Járás könyvtára, mely 45 község és ugyanannyi járás munkáját irányította. A Polgármesteri Hivatal épületének földszintjén kapott helyet. Állománya 10 ezer kötetes volt. A könyvtár a művelődési élet centruma lett. 1972–1981: községi könyvtár A Lévay József Községi Könyvtár fejlődése egy évtized alatt nagy eredményekkel járt. Folyamatosan gyarapodott az állománya, látogatottsága is intenzívebbé vált. Megindult az olvasószervezés. 1981–1990: nagyközségi könyvtár A Lévay József Nagyközségi Könyvtár 4 fiók könyvtárral is rendelkezett. Az állománya közel 20 000 kötet. A községi tanács gondoskodásának köszönhetően, 1981. április 27-én sor került az új könyvtár felavatásra, kétszintes, korszerű épületben kapott helyet. 1990-től városi könyvtár 1992-től összevont intézményként működik. Napjainkban folyik az állomány számítógépes feldolgozása, amely lehetővé teszi a könnyebb hozzáférést olvasóink számára. Négy fő szakalkalmazott és egy fő technikai dolgozó látja el a feladatát, heti 36 órás kölcsönzési idővel, hétfőtől - szombatig. Jelenleg több mint 46 ezer dokumentummal rendelkezik a könyvtár, közel 100 periodikával. Gyűjteménye Az állomány szabadpolcon található. A felnőtt és az ifjúsági irodalom külön részben kapott helyet. A kölcsönözhető állomány szépirodalmi részét a mesék, az ifjúsági regények, történelmi regények, kalandregények, és életrajzok alkotják. Külön egységben találjuk a képeskönyveket, verses meséket, állatmeséket. A szakirodalom rendezése az Egyetemes Tizedes osztályozás szakjelzeteivel valósul meg. A könyvek mellett jelentős hagyományos dokumentumtípus az időszaki kiadvány, a magazinolvasóban találhatóak. Kb. 100 fajta folyóirat, köztük napilap, hetilap, havilap jár az intézménynek. Jelentős helyet foglalnak el azok a folyóiratok, amelyekben Sajószentpéter város életével, legújabb híreivel kapcsolatos cikkek találhatók meg, melyeket a könyvtár a helytörténeti gyűjteményében helyez el. A számítógép használatot és internet hozzáférést a könyvtár 2000-től folyamatosan biztosítja. 10 db számítógépen zajlik a szolgáltatás. A könyvtár szolgáltatásai magazinolvasó használata térítés ellenében szolgáltatások kérhetők (spirálozás, fénymásolás, fax küldés-fogadás) kölcsönzés (könyvek, folyóiratok, DVD-k) könyvtárközi kölcsönzés olvasótermek állományainak használata számítógépes szolgáltatások (internet, nyomtatás, szkennelés) Országúti bosszú Az Országúti bosszú (eredeti cím: The Rover) 2014-ben bemutatott ausztrál-amerikai disztopikus filmdráma Guy Pearce és Robert Pattinson főszereplésével. A filmet a magyarországi mozikban vetítették, magyar szinkronos és feliratos DVD változatban megjelent. Cselekmény A film a közeli jövőben, tíz évvel a történet szerinti általános gazdasági összeomlás után játszódik. Ausztrália belső, sivatagos vidékén, az Outbacken már megszűnt a kormányzat hatalma. A civilizáció gyors ütemben hanyatlik, az egykor békés vidéken fegyveres bandák garázdálkodnak. Általános az áruhiány, az ausztrál dollár semmit sem ér, akárcsak az emberélet. Egy isten háta mögötti porfészekben álló végtelenségig lepukkant kocsmába egy Eric nevű hallgatag férfi tér be egy italra, kocsija a kocsma előtt áll. Míg bent iszik, a kocsma előtt egy kisebb balesetet szenvedett és éppen elakadt terepjáró áll meg. Gyanús utasai meglátják az ő kocsiját, feltörik és azonnal elszáguldanak vele. Eric azonnal a nyomukba indul az otthagyott terepjárón, amit sikerül kihintáztatnia az elakadásból. Egy autós üldözés során utoléri őket. Közli, ő csak a kocsit akarja vissza, ha nem megy szépszerével, akkor erőszakkal. Verekedés kezdődik, aminek során leütik, de életben hagyják. Magához térve a rablók után indul. Egy furcsa, út menti tanyafélére érkezve megpróbál fegyvert venni egy árustól. Miután nem sikerül az árban megegyezni, szó nélkül lelövi az eladót, majd tovább keresi a rablókat. Egy másik elhagyatott helyen összeakad a rablók egyikének még korábban otthagyott, megsebesült testvérével, a kissé gyengeelméjű Rey-jel. Itt derül ki, hogy tűzharcba keveredtek egy katonai járőrrel, ezért kellett menekülniük. Eric meg akarja tudni tőle, hogy a rablók merre mentek. Rey el is árulja, hogy tudja a település nevét, de a pontos helyet csak akkor mutatja meg, ha a férfi magával viszi és mindketten ott lesznek, ezután a sérülése miatt elájul. A férfit ugyan nem nagyon érdekli Rey sorsa, de szüksége van az információra, ezért elviszi orvoshoz. A legközelebbi orvos több tucat kilométerre található egy tanyán, egy teljesen önellátó életmódra tért orvosnő személyében, aki ingyen segít neki. Másnap kínai banditák támadják meg a tanyát. A doktornő segítőjét azonnal lelövik, de őket meg Eric lövi le. Ő és a bekötözött Rey továbbállnak. Az estét egy még működő, lerobbant motelben töltik, ahol lassan összebarátkoznak. Eric elmondja Rey-nek, hogy a testvére sebesülten a sorsára hagyta, tehát nincs miért hálás lennie neki. Reggel a motelszobában éppen egyedül lévő Rey kopogtatást hall, azt hiszi üldözők jönnek, belelő az ajtóba, ám kiderül, hogy egy kislány állt a túlfelén, aki meghal. Egy kiérkező katonai járőr tűz alá veszi a motelszobát Rey elfogására, a kintről érkező Eric viszont szó nélkül agyonlövi a katonát. Innen is menekülniük kell. Ericet végül elfogják, beviszik egy néhány fős és rosszul őrzött bázisra azzal, hogy a törvény kezére adják, bár azonnal ki is végezhetnék. Az addigra jól felfegyverzett Rey kintről beoson, majd egyenként lelövi a bázis néhány katonáját és kiszabadítja a férfit. Újra ketten vándorolnak tovább, Eric a kocsit, Rey az őt sorsára hagyó testvérét keresve. Végül rátalálnak a házra, ahol a banditákat álmukban lepik meg. A két testvér egymásra pisztolyt fogva beszéli meg a dolgokat. Rey számon kéri az otthagyatását, testvére azzal védekezik, hogy halottnak gondolták. Az első lövés után tűzharc tör ki, Rey golyót kap testvérétől és meghal, ezután Eric mindhárom útonállóval végez, csak egy, az ügyben nem érintett öregnek kegyelmez meg. A testeket egy halomba gyűjti, lelocsolja benzinnel, majd felgyújtja. A férfi következő állomása egy kietlen mező. Elővesz egy tábori ásót, majd kinyitja a csomagtartót. Ekkor derül ki, miért akarta annyira vissza az ócska kocsit. A csomagtartóban pokrócba tekerve egy elpusztult kutya van, a mindenét már rég elveszített férfi egyetlen és utolsó társa. A férfi elkezd ásni, hogy megtegye az utolsó dolgot, ami számára még fontos ebben a szétesett világban. Forgatási helyszínek A film több külső jelenetét a Flinders Ranges hegység területén forgatták, Dél-Ausztrália államban. A filmben látható Marree sivatagi település, a Leigh Creek-i szénbánya, valamint az elhagyatott Hammond kísértetváros. Egy helyen feltűnik a Leigh Creek és Port Augusta között közlekedő, több kilométer hosszú szénszállító vonat. A járművek Eric elrabolt autója egy ausztrál gyártmányú 2006-os Holden Commodore [VE] Az útonállók terepjárója egy ausztrál gyártmányú 2008-as Holden Colorado [RC] A katonák járműve AM General HMMWV M1025 terepjáró. Szereplők Guy Pearce - Eric, a hallgatag férfi Robert Pattinson - Rey, kissé gyengeelméjű fiatalember, az egyik útonálló öccse David Field - Archie, az útonálló banda vezére Richard Green - boltos, puskával a kezében Gillian Jones - kötögető és teázgató nagymama Susan Prior - doktornő Anthony Hayes - az Ericet kihallgató katonatiszt Jamie Fallon - törpe, egykor cirkuszos volt, most fegyverkereskedő Jack Mayo - benzinkutas A film zeneanyaga Savy Heng and James Cecil - Meak Mer Nov Odor Meanchhey Gabby La La - Backpack Tortoise - Four-Day Interval Tortoise - Djed Frances-Marie Utti - Trilogy - The Three Ages of Man: Memories Colin Stetson - Time Is Advancing With Fitful Irregularity Robert Black - Ko-Tha ' Three Dances of Shiva ' (1967) - Transcription for Double Bass Colin Stetson - Awake On Foreign Shores The Ink Spots - Do I Worry? William Basinski - Variation VI. Variation V Sam Petty - (No) Vacancy Pattie Rosemon - I Heard the Voice of Jesus Say (feat. Frank Rosemon & Odie Rosemon) Keri Hilson - Pretty Girl Rock Sam Petty - Deja-Vu Matthias Loibner - Crystal Waters Sam Petty - Two Themes for Rev Galeras Az Andokban elhelyezkedő Galeras a csendes-óceáni Tűzgyűrű csaknem kétszáz vulkánjának egyike, Kolumbia egyik legaktívabb vulkánja. Az ország délnyugati csücskében helyezkedik el, Nariño megyében, San Juan de Pasto városához közel. A geológiai háttér: a Kordillerák A Kordillerák az Andok része, Kolumbiában három vonulata található: a Keleti-Kordillera, a Központi-Kordillera, és a Nyugati-Kordillera. A három vonulat a Nazca-lemez szubdukciója miatt gyűrődött fel, a terület tektonikailag ma is aktív, viszonylag gyakoriak földrengések. Kolumbiában az aktív vulkánok alapvetően a Központi-Kordillera mentén helyezkednek el, a Galeras pedig azon a ponton magasodik, ahol a három Kordillera-láncolat találkozik. A Galeras elődei, avagy a „Galeras vulkáni komplexum” A Galerasról azt gondolná az ember, hogy „egy rögzült helyzetű lyuk egy púp tetején” (Williams, 1993), azonban kimutatták, hogy a legfiatalabb és utolsó azon vulkánok sorában, melyek több mint egymillió év alatt, az Andok 23 kilométeres sávjában tevékenykedtek. A hat vulkánt „Galeras vulkáni komplexum”-nak nevezzük, melynek minden egyes tagja otthagyta működésének nyomait a tájon. Amikor az egyik vulkán kialudt, a törésvonalak mentén más irányba terelődött a magma, és amint utat talált felfelé, új vulkán született. Az első vulkán, a Cariaco nyomai a komplexum délnyugati részén találhatóak. Működését blokk- és hamuárüledékek, valamint lávafolyások jelzik, a kitörések a időszak vége felé egyre kevésbé voltak explozívak. Összesen kb. 26 km3 vulkáni anyag rakódott le, de ennek háromnegyede vagy erodálódott, vagy fiatalabb rétegek ülepedtek rá. A második vulkán, a Pamba időszakának elején ismét robbanásos kitörések voltak jellemzőek. A Cariaco üledékeitől Északra elhelyezkedő szétszórt, néhol összesült, cementálódott rétegekben ismét láva követi a blokk és hamu rétegeket. Ezek egy része szintén a későbbi vulkánok kiszórt anyaga alatt található. A rétegek térfogatát majdnem az előző duplájának, kb. 50 km3-nek számolták. A harmadik tűzhányó, a Cobra Negra első működése kb. 800 ezer évvel ezelőtt lehetett. Ezt követően a lávakitörések voltak jellemzőek, melyek nagyjából 54 km3-nyi vulkáni anyagot raktak le. Úgy 560 ezer évvel ezelőtt egy nagy kitörés során az izzófelhők, és a láva egy 20 km-es körzetben néhány m vastagon betakarták a vidéket. Az erupció során egy 5 km átmérőjű kaldera jött létre. Ebből ma a Galerastól 5 km-re nyugatra egy 3900 m magas kiemelkedés látszik, ami az egykori kaldera északi része. A sorban negyedik vulkán, a Jenoy kb. 160 ezer évvel ezelőtt kezdett működni, „eredményei” jórészt a mai Pasto városának területén találhatóak, vastag lávatakarók (mintegy 64 km3) majd pedig piroklasztár üledékek jellemezték. A vulkán 4 km átmérőjű kalderájának középpontja a maitól mintegy 2 km-re délnyugatra található. A Galeras előtti utolsó vulkán, az Urcunina kb. 18 ezer évvel ezelőtt kezdett működni, mintegy 4500 méter magas lehetett, mielőtt beomlott volna. Ez a folyamat a mai tájképet is meghatározta. Az Urcunina kb. 10 km3-nyi anyagot szórt ki a területre. A beroskadás során mintegy 3–4 km3-nyi vulkáni üledék eltűnt, azonban ennek egy részét a legfiatalabb törmeléklavinában az Azufral folyó völgyében, Consacá környékén meg lehet találni. Itt meg kell említeni, hogy az Urcunina eredetileg a Galeras indián neve volt, Tűzhegyet jelent. A mai elnevezés a spanyol gyarmatosítóktól ered, a galera egy nagy nyitott vitorlájú, spanyol gálya volt. A „present-day” vulkán: a Galeras A Galeras a kompexum mai aktív pontja, mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdett működni, ezalatt hat nagyobb kitörés történt. A legújabb aktivitási időszak 1988 óta tart, az erupciók mind vulcanoi típusúak. A legjellemzőbb lerakott anyagok a kitörési felhő összeroskadása következtében a piroklasztárüledékek. Általában a kitörések során kibocsátott anyag nagy része nem juvenilis, de tartalmaz járulékos kőzettörmeléket, mint litoklasztokat; a folyamat elején ezek a dominánsabbak, majd később juvenilis-gazdagabb lesz a kiszórt anyag. A Galeras által eddig lerakott mennyiséget 0.7 km3-re becsülik. A vulkán krátere Urcunina kalderájában helyezkedik el, ma ez patkó alakú, nyugat felé nyitott, amfiteátrumnak nevezik. Ezen belül nyílt az a hasadék, amelyből kiömlő láva felépített egy 45 m magas kúpot. A fő kráter 300 m széles és 150 m mély, mellette található még négy kisebb kráter, amelyek a kúpon elszórtan helyezkednek el. A legnagyobb ezek közül 70 m hosszú és 30 m hosszú, a fő krátertől északra. 1988 végétől a Kolumbiai Geológiai Szolgálat, az INGEOMINAS megfigyelés alatt tartja a vulkánt, mivel ebben az évben közel 50 évnyi szunnyadás után a Galeras morgolódni kezdett, a kráter környékén található fumarolák kisebb-nagyobb intenzitással gázokat kezdtek kibocsátani. A Galeras környéke meglehetősen sűrűn lakott, a 350 ezer fős Pasto főtere alig nyolc kilométerre található a krátertől. Így nem csoda, hogy mikor 1989 májusában egy ötnapos kitörés során a egy 3 kilométeres hamuoszlop emelkedett a hegy fölé, a biztonság igencsak kényes kérdéssé vált a vulkán környékén. Először meglehetősen nagy hűhót csaptak az események körül, de 1990 után lecsillapodtak a kedélyek, és azóta csendben, de szorgalmasan dolgoznak az evakuációs terveken. A vulkán környékét potenciális alacsony, közepes és magas veszélyességi zónákra osztották. A '89 májusi kitörés után naponta ötven hosszú periódusú földrengést, ún. tornillót regisztráltak az INGEOMINAS szeizmográfjai, amelyek akkor történnek, mikor a magmás gázok és fluidumok utat törnek maguknak a kőzetben. Ez azt jelentette, hogy a Galeras aktivitása fokozódik. Ezzel együtt több tonna kén-dioxid áramlott ki naponta a vulkánból. 1991 nyarára megugrott a tornillók száma (háromszázra), és deformációs mérésekkel kimutatták, hogy a vulkán oldala 60 centiméterrel felfúvódott a gázok és a magma hatására. Érdemes megemlíteni, hogy két hónappal korábban Pinatubo is hasonló jelek után tört ki. Az év végére kiderült, hogy egy 350 ezer köbméternyi lávadóm emelkedett ki a kráteraljzatból. A gázkibocsátás fokozatosan csökkent, ahogy eldugultak a csatornák, és nőtt a nyomás a vulkán belsejében. 1992 júliusában a hosszú, csavar alakú tornillók mellett mariposák jelentek meg a szeizmográfokon, (ezek pillangó alakú rajzolatok, a spanyol mariposa pillangót jelent), melyek nagy frekvenciájú, rövid idejű földrengéseket jeleztek. Július 16-án, néhány nappal a mariposák megjelenése után a Galeras kitört, egy 5 kilométeres hamufelhőt eresztett a levegőbe, és a lávadómja 80%-a eltűnt. Ezután úgy tűnt, a Galeras megnyugodott egy darabig. Az 1993-as kitörés Ez év januárjában Pastóban az INGEOMINAS egy konferenciát szervezett, azzal a céllal, hogy elindítson egy hosszabb kutatóprogramot a Galerassal és a veszélyeivel kapcsolatban. Ennek keretén belül egy kutatócsoport felment a kráterhez gázmintákat gyűjteni, mivel az alacsony gázkibocsátás és az alacsony számú tornillo arra utalt, hogy a vulkán szunnyadozik, nem voltak jelei a fokozódó aktivitásnak. Január 14-én a kitörés áldozatául esett hat kutató és három turista. Később kiderült, hogy a Galerason nem szükséges „tornillo-dömping” és hatalmas mennyiségű kibocsátott gáz, ahhoz, hogy az ember fokozódó aktivitásra gyanakodjon. Ebben az évben a vulkán még 4-szer kitört, március 23-án 8 km-es hamuoszloppal, április 4-én abszolút tornillók nélkül, április 13-án 6 km-es kitörési oszloppal, és június 7-én két részletben. Utóbbi volt az 1992-93-as időszak legnagyobb kitörése, több mint egymillió köbméternyi anyagot hozott a felszínre. Az 1993. január 14-én Stanley Williams, egyike a túlélőknek, komoly sérüléseket szenvedett, miután vulkáni bomba találta el. Néhány órával később menekítették ki a krátertől. Williams később egy könyvet írt megpróbáltatásairól, melynek címe Surviving Galeras (magyarul "A Galeras kitörése" címmel jelent meg). Jelenlegi aktivitás Alacsony szintű aktivitás tovább folyatódott a Galerasnál, kisebb kitörésekkel, melyek vulkáni hamuval borították be a közeli településeket. A vulkánt továbbra is részletesen tanulmányozzák, és a kitörések előrejelzése most már pontosabb. Egy jelenség, amely úgy tűnik megbízható előjele a kitörésnek, egy alacsony frekvenciájú szeizmikus esemény (tornillo). Ezek négy-öt órával a Galeras kitörése előtt jelennek meg és számuk utal a kitörés nagyságára. Több mint 100 kisebb földmozgás érződött a 2002. áprilisi nagyobb kitörés során, amely azonban nem okozott kárt vagy sérüléseket. Egy 2005. novemberi kitörés Pasto evakuálását eredményezte. A várost hamuréteg borította be, arra kényszerítve a helyben maradókat, hogy védőszemüvegeket és gázálarcokat vegyenek fel. Nemsokára a Galeras újra morgolódni kezdett, 2006 márciusában a fokozódó aktivitás miatt ismét kitelepítésekről esett szó. A kráterben egy lávadóm növekszik, az INGEOMINAS regisztrálja a szeizmikus mozgásokat (köztük tornillókat is) és folyamatosan mérik a kibocsátott kén-dioxid mennyiségét. Legutolsó kitörése 2009. február 15-én történt. Irodalom Marta Lucia Calvache V., John Stix, Stanley N.Williams (1997), Galeras volcano, Colombia Interdisciplinary study of a Decade Volcano, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v.77, p. 1-4 Marta Lucia Calvache V., Gloria Patricia Cortés, Stanley N. Williams (1997), Stratigraphy and chronology of the Galeras volcanic complex, Colombia, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 5-19 Gloria Patricia Cortés J., Jaime Ragiosa A.,(1997), A synthesis of the recent activity of Galeras volcano, Colombia: Seven years of continuous surveillance, 1989- 1995, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v.77, p. 101-114 Lourdes Narváez M., Roberto A. Torres C., Diego M. Gómez M., Gloria Patricia Cortés J., Héctor Cepeda V., John Stix, (1997), 'Tornillo'-type seismic signals at Galeras volcano, Colombia, 1992-1993, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 159 Peter J. Baxter, Austin Gresham, (1997), Deaths and injuries in the eruption of Galeras Volcano, Colombia, 14 January 1993, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 325-338 További információk VolcanoWorld információk Információk a Kolumbiai Geológiai Intézettől A BBC a 2005. novemberi kitörésről Könyvek Stanley N. Williams, Fen Montaigne: A Galeras kitörése, Budapest, 2002. Metiléndioxi-metamfetamin Az MDMA (3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) egy entaktogén (társas kapcsolatokat könnyítő), a feniletilamin- és amfetamin-származékok közé tartozó pszichoaktív szer. A tömegkultúrában „ecstasy” (magyarul „eki, bogyó, laszti”) néven terjedt el, általában az utcai, tablettázott formájára utalva, bár ez a kifejezés egyéb szennyezőanyag jelenlétét is feltételezi. Az MDMA általános hatásai közé tartozik az eufória, a meghittség, bizalom érzete és a lecsökkent szorongás. Számos tanulmány - különösen a pszichológia és a kognitív terápia területén - állítja, hogy az MDMA-ban rejlik gyógyászati lehetőség, mivel terápiás ülések alkalmával megkönnyíti a beteg megnyílását, traumáinak újbóli átélését, feldolgozását. Jelenleg is folynak klinikai vizsgálatok, amik az MDMA terápiás lehetőségeit vizsgálják poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) és a halálos végkimenetelű rák okozta szorongás kezelésére. Az MDMA a legtöbb országban illegális egy ENSZ egyezmény alapján és tartása, előállítása, terjesztése büntetőeljárást von maga után, bár létezik néhány kivétel orvosi, tudományos kutatásra. Az MDMA egyike a legszélesebb körben használt rekreációs drogoknak az egész világon, a szert pszichoterápiás gyökereitől igencsak távol, sokféle környezetben/helyzetben alkalmazzák. Használatát a legtöbb ember a diszkókultúrához, rave partikhoz kapcsolja. Orvosi felhasználás Az USA-ban 2000- óta engedélyezik az olyan súlyos poszttraumás stressz szindrómában szenvedő betegek esetében akiknél a hagyományos pszichoterápiás kezelés illetve az antidepresszánsok használata nem jár megfelelő eredménnyel. Többnyire háborúból visszatért súlyos traumákat átélt katonák esetében. Rekreációs használat Az utcai MDMA leggyakrabban színes, kerek, préselt tablettaként vagy kristályos porként fordul elő, melyet utóbbit esetenként a használók kapszulázhatnak is. A tabletta általában az egyik oldalán figurákat (logó) ábrázol, melyek gyakran divatmárkák (Lacoste, Gucci, Phillip Plein, Chanel), autómárkák (Mercedes-Benz, Mitsubishi, Bugatti), fiktív karakterek (Super Mario, Superman, hupikék törpikék, Sonic) emblémáit és alakjait használják. A leghagyományosabb Ecstasy-szimbólum a smiley (mosolygó arc). Az Európai Kábítószer- és Kábítószerfüggőség Megfigyelő Központ (EMCDDA) jelentéséből kiderül, hogy bár néhány esetben egy tabletta ára csupán 1 amerikai dollár volt, a legtöbb európai országban 3-5 amerikai dollár a jellemző ár. Az UNODC 2008-as „World Drug Reportja” szerint az USA-ban általában 10-15 dollárt kérnek egy tablettáért, illetve 4-6 dollárt nagy tételű vásárlás esetén. Ausztráliában az MDMA jóval drágább, a mérettől függően 20-50 ausztrál dollár. A tisztasági adatokat tekintve egy ausztrál ecstasy tabletta MDMA tartalma átlagosan 34%, ami legtöbbször 70–85 mg hatóanyagot jelent. A drog különböző piacokról érkezik Ausztráliába, főleg Hollandiából, Nagy-Britanniából, Ázsiából és az USA-ból. Polidrog-használat Az MDMA ismert arról, hogy esetenként pszichedelikus drogokkal, például LSD-vel, pszilocibin gombával, vagy esetleg marihuánával együtt használják. Mivel ez a gyakorlat egyre inkább elterjedt, ezért a különböző kombinációk „beceneveket” kaptak, mint például „candy flipping” (LSD és ecstasy), „hippy flipping” (pszilocibin és ecstasy), vagy „kitty flipping” (ketamin és ecstasy). Sok használó mentolos ízesítésű termékeket fogyaszt az MDMA hatása alatt, mivel ezek serkentik az egyébként lecsökkent nyáltermelést és kellemesen hűvös érzést adnak. Együttes hatás más drogokkal: Marihuána : Tompítja az ecstasy mentális hatását. Népszerű kombináció. Speed, Kokain : Veszélyes, a két szer stimuláns hatása összegződik. LSD : A Candyflipping-nek nevezett népszerű kombináció. Nincs jelentős, élettanilag veszélyes hatása. Alkohol : Veszélyes lehet, fokozza a folyadékvesztést, gátolja az ecstasy hatását is. Dohány : Nincs együttes hatás. LSD+Marijuana : Tripla Candyflipping-nek, vagy rubikkockának nevezett egyre népszerűbb kombináció. Erősen felfokozott élmény, nagyon erőteljes hallucinációkkal. Szubjektív hatások A speedhez (metamfetamin) hasonló, de lényegesen erősebb érzelmi típusú hatása van. Az MDMA-nak betudható legfőbb hatások kiszámíthatóak és a legtöbb használónál meglehetősen megegyezőek. Általában a beszedéstől számított 30-60 perc után észlelhetőek az első tünetek, amik 60-90 perc múltán érik el a csúcsot, majd 2-3 órán keresztül megmarad ez az emelkedett állapot. Ezt néhány órás lejövetel követi, ami alatt a használó fáradtságot és egyéb enyhe tüneteket tapasztalhat. Az átlagos adag Shulgin első beszámolói szerint 75–150 mg, a klinikai kísérletek 80–120 mg hatóanyagot alkalmaznak. A feketepiaci tabletták MDMA-tartalma változó, az átlagos adag 100 mg körül van. Az Ecstasy tabletta összhatásaihoz a benne található esetleges más hatóanyagok is hozzájárulhatnak, ezek leggyakrabban amfetamin és koffein. Egyes országokban, például Magyarországon a 2000-es évek közepére jellemző volt egyéb dizájner drogok (pl. mCPP) megjelenése a tablettákban, mely után a tablettapiac jelentősen visszaesett és a "kristályos" (bár gyakran szinte porformájú) MDMA vette át a helyét. 2012 óta azonban jellemzővé vált az igencsak magas MDMA-tartalmú (120–200 mg) tabletták megjelenése, melyek gyakran már nem kerek, hanem egyéb alakúak (pl. gomba, kézigránát, gyémánt). Az MDMA csökkenti a szervezet egyes mechanizmusait (éhség-, szomjúság-, fáradtságérzet), emeli a testhőmérsékletet és gyorsítja a keringést. Mivel a stimuláns szerek neurotoxikus hatásai a környezeti hőmérséklet emelkedésével fokozódnak, ezért fontos a szervezet időszakos hűtése, például a zsúfolt, fülledt szórakozóhely táncterének elhagyásával és a kiizzadt folyadék pótlásával. Fontos az MDMA-fogyasztásakor elegendő folyadékot inni, körülbelül óránként fél liter vizet (alkohol, energiaitalok és egyéb szénsavas italok nem ajánlottak). A folyadékpótlást nem szabad túlzásba vinni, mert a vér túlzott mértékű felhígulása a sóháztartás felborulásához vezethet, és a víztúladagolás akár halálos is lehet. Figyelembe kell venni azt is, hogy a metabolizmus serkentése és a folyadékpótlás jobban terhelheti a folyadékkiválasztást végző veséket is. Az MDMA-t a CYP2D6 májenzim bontja le, és bár a népesség 3-10%-ánál gyengébb ennek az enzimnek a működése, az MDMA mégsem okoz májproblémákat ebben a csoportban sem. Az Ecstasy nem csak a meglévő alaphangulatot fokozza annak irányától függetlenül, hanem egyértelműen euforizáló hatású, jóérzést okozó, a társas kapcsolódást jutalmazó hatású szer. Bár e hatások legtöbbször pozitívak, de bizonyos körülmények között kockázatokkal is járhatnak: átgondolatlan cselekedetek, túlzott önbizalom, szokásosnál nagyobb jóhiszeműség mások/ismeretlenek iránt, csökkent veszélyfelmérési képességek, biztonságos viselkedés elhanyagolása (pl. védekezés nélküli szex), stb. Az MDMA túladagolása, főleg más stimulánsokkal keverve, ún. szerotonin-szindrómához vezethez, mely a szapora pulzus és nagyon magas vérnyomás miatt életveszélyes is lehet. Az MDMA-ra a szokásos alkalmi rekreációs használat mellett nem jellemzőek elvonási tünetek, bár a dopaminerg hatás elmúltával a felhasználók a következő néhány napban enyhe-közepes levertségről és kedvtelenségről számolnak be. Az illegális előállítás miatt a tablettáknak esetenként ismeretlen hatóanyagtartalmuk van, ez tovább növelheti a nem-kívánt hatások (pl. disszociatív, hallucinogén) kockázatát. Az MDMA narancssárga színnel reagál a (kénsavból és formaldehidből álló) Marquis-reagensre, ennek segítségével tehát egyszerűen kimutatható az MDMA hiánya egy tabletta-darabkában vagy kis mennyiségű porban. A pozitív hatások mellett a felhasználók a különféle hatásokról számoltak be: állkapocs összeszorulása, fogcsikorgatás, megnövekedett izomtónus, zavaros látás, stb. Noha az MDMA egyáltalán nem okoz az alkoholhoz hasonló, fejfájással és émelygéssel járó másnaposságot, a fogyasztók levertségről, fejfájásról, fáradtságról, álmosságról, fájó állkapocsról, egyensúlyvesztésről számoltak be, amik a szer bevétele után még napokig tartottak. Feltételezhető azonban, hogy ezek az utóhatások nem elsősorban az MDMA-val, hanem leginkább annak használati környezetével függenek össze: hétvégi buli, éjszakázás, többórás táncolás okozta fizikai megterhelés, kevés evés és vízivás, esetleges alkoholfogyasztás, kiizzadva és alulöltözve megfázás, alvásritmus eltolódása, kialvatlanság, majd a szürke és/vagy stresszes hétköznapokba való visszatérés kontrasztja a kellemes hétvégi bulizáshoz képest. Nem túl meglepő módon a hivatalos klinikai kísérletekben résztvevő, napközben, zárt téren, stabil szobahőmérsékleten, ülve vagy fekve MDMA-t fogyasztók nem számoltak be ehhez hasonló utóhatásokról. Extrém és ritka esetekben az MDMA használata halálhoz is vezethet, melynek leggyakoribb okai a víz-túladagolás, korábbról meglévő szívbetegség, vagy gondatlanság miatt bekövetkező baleset lehet. Az MDMA halálos dózisa emberen nem ismert, de az állatkísérleteken alapuló becslések alapján kb. 10–20 mg/testtömegkilogramm nagyságrendűre becsült (ez tehát 70 kg testtömegű embernél kb. 7-14 db átlagos erősségű tablettát jelent szájon át és egyszerre fogyasztva). Az MDMA legáltalánosabb hatásai: Általános és szubjektív tudatállapot változás Erős belső béke és önelfogadás Lecsökkent agresszió , rosszindulat és féltékenység Lecsökkent félelem , szorongás és érzelmi bizonytalanság Extrém hangulat -emelkedés, sokszor eufóriával kísérve Empátia , részvét és megbocsátás érzése mások iránt Bizalom , vagy akár szeretet érzése mások iránt Emelkedett önbizalom Képesség olyan témák megbeszélésére, amik egyébként szorongást váltanának ki Minden testi érzék felerősödése (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) Lényeges javulás a zene értékelésében Enyhe pszichedelikus hatások, audiális és vizuális torzulások Stimuláció, hiperaktivitás , megnövekedett energia és kitartás (pl. sok használó „irányíthatatlan vágyat érez a táncolásra” a drog hatása alatt) Megnövekedett éberség és tudatosság Csökkent fájdalomérzékelés Mellékhatások 2001. januárjában Lichti, Gamma és Vollenweider a Psychopharmacology című szakfolyóiratban egy összefoglalást publikált az MDMA szubjektív mellékhatásairól. Tanulmányuk 74 egészséges önkéntes több éven át tartó klinikai vizsgálata segítségével született. A kutatók számos általános mellékhatást találtak. A leggyakoribbak a koncentrációs nehézség, fogcsikorgatás (alvás közben is), étvágytalanság, szájszárazság, szomjúság voltak (mindezek a használók több, mint 50%-ánál jelentkeztek). Liechti és társai továbbá mérték a tesztalanyok egy részének vérnyomását, pulzusát és testhőmérsékletét egy placebo csoport eredményeivel összehasonlítva, de nem észleltek jelentős eltéréseket. A Johns Hopkins Medical School 2008-as kutatása enyhe, de jelentős korrelációt talált az MDMA-használat és a kognitív zavar között, de ehhez az eredményhez a tesztalanyok egyéb kábítószer-használata is hozzájárulhatott. Ám a tanulmány fontosabb eredménye, hogy patkányoknál a többszöri használat visszafordíthatatlanul csökkenti a agyi szerotonin transzporter fehérje (SERT) sűrűségét, ami memóriakódolási problémákat okozhat. Felmerül a kérdés, hogy az emberi agyban is hasonló változásokat okozhat-e az MDMA használat, mindenesetre nehéz a patkányokon végzett kísérletek eredményét emberekre is általánosítani. A Harvard Medical School 2011-ben publikált tanulmánya azonban nem talált semmilyen kognitív teljesítménycsökkenésre utaló jelet az MDMA használóknál. A szerzők hangsúlyozzák azon véleményüket, hogy a korábbi kutatások vezetői túl nagy jelentőséget tulajdonítottak statisztikailag elhanyagolható eredményeknek és a kutatási módszereik megbízhatósága kapcsán is felvetnek néhány kérdést. Utóhatások Az MDMA akut hatásainak elmúltával jelentkező tünetek: Pszichológiai Jókedv Elzárkózás a külvilágtól Hirtelen hangulatváltozások, akár több hétig is kihathat az érintett személyre Nem tudja a tetteit indokolni Nem kíván egyéb pszichoaktív drogokat Fiziológiai Szédülés, szórakozottság Étvágytalanság Hányinger, székrekedés Álmatlanság Kimerültség Állkapocs fájdalom (a fogcsikorgatás következtében) Túladagolás Túladagolás esetén potenciálisan súlyos tünetegyüttesek léphetnek fel, mint például a szerotonin szindróma, a stimuláns pszichózis és/vagy a hipertóniás krízis. Tüneteik: Pszichológiai Dezorientáció, zavarodottság Remegés nyugtalanság és paranoia Hallucinációk , delúziók Retrográd/anterográd amnézia Fiziológiai Izommerevség Nem akaratlagos rángatódzás Hiperreflexia: túlságosan aktív reflexek Hiperaktivitás Hipertónia Tachycardia , szívritmuszavar Tachypnoea, gyors légzés és/vagy dyspnea, légszomj Erős szívdobogás Angina pectoris , erős mellkasi fájdalom Vasculitis , érgyulladás Kardiotoxicitás Szívroham Vérrög , stroke Súlyos hyperthermia Eszméletvesztés Veseleállás Kóma vagy halál Kémia Az MDMA egy fenetilamin-származék, pontosabban egy gyűrű-helyettesítéssel kapott metamfetamin. Az MDMA kifejlesztése tudatos gyógyszertervezés eredménye, mivel vegyészeti előállítása egy előre pontosan megtervezett, új szerkezetű molekula létrehozására irányul (szemben például a növényekben is megtalálható alkaloidák szintetikus úton történő "leutánzott" előállításával). Farmakológia Az MDMA növeli a szerotonin, dopamin és noradrenalin kibocsátását, és/vagy egyúttal gátolja visszavételüket. Szerkezetileg valamennyire hasonlít a meszkalinhoz, de nem rendelkezik hallucinogén hatással, ehelyett stimuláns hatású. Az MDMA farmakológiai hatásai az amfetaminok és meszkalin hatásának kombinációi, de szubjektív hatásaira az "empatogén" (együttérzést fokozó) és az "entaktogén" (társas együttlétet könnyítő) jelzőket használják, melyek egyedi módon csak erre a szerre jellemzőek. Történelem 1912-ben a Merck Company szintetizálta először Németországban, de a vegyületet csupán a konkurenciával szembeni versenyelőny biztosítása végett szabadalmaztatta, nem hasznosította. Az első toxikológiai vizsgálatok csak az 1950-es években történtek meg állatkísérletekben. Ekkortájt a CIA is kísérletezett a vegyület emberre gyakorolt pszichoaktív hatásaival. Alexander Shulgin vegyész 1965-ben újra felfedezte a szakirodalomban az elfelejtett szert, és egy egyszerűbb szintéziseljárást dolgozott ki az előállítására. A többi hasonló amfetaminszármazékkal együtt az MDMA is csak marginálisan terjedt el, pszichoaktív hatásairól Shulgin és Nichols először 1978-ban jelentettek meg szakcikket. Az 1980-as években elkezdték használni az MDMA-t a pszichoterápiában, mert növelte a páciens önértékelését és megkönnyítette a kommunikációt a pszichiáterrel. Ugyanakkor rekreációs használata robbanásszerűen elterjedt az USA-beli (elsősorban Dallas, Texas) éjszakai klubokban, sőt postai úton, ingyenes telefonszámon keresztül megrendelve is kapható volt. Ekkortájt történt az „Ecstasy” fantázianév kitalálása is; az MDMA fogyasztását havi félmillió tablettára becsülte a DEA. A pozitív hatások ellenére az U.S. Drug Enforcement Agency 1985-ben az MDMA-t úgy sorolta be, mint „Schedule I drug”, a lehetséges visszaélések, a klinikai alkalmazások hiánya, és a társadalmi morális pánik miatt. A szerotonerg idegvégződések károsodását kísérleti állatokban leginkább már csak a szer betiltása után mutatták ki, de a legerősebb neurotoxicitást bizonyítani igyekvő kísérlet (Ricaurte et al., 2002) módszertanilag annyira elhibázott volt, hogy a szerzők és a szaklap később visszavonták az erről szóló szakcikket. Mindezek ellenére, az 1980-as évek közepe óta az MDMA népszerű droggá vált az éjszakai klubokban és „rave” partikon, az elérhető enyhe stimuláns hatás, az eufória, a megnövelt önbizalom és a „kitágult tudat” miatt. Forrás http://web.t-online.hu/attys/drog/ecstasy.html Encyclopedia of Drugs, Alcohol & Addictive Behavior, 3rd edition, Volume 3, M–R, Pamela Korsmeyer and Henry R. Kranzler (editors in chief), Macmillan Amit az Ecstasyról tudni kell (Iskolásoknak, szülőknek, tanároknak, partizóknak) Szerk: Bagdy György. ISBN 9630583380 Montlevicq Montlevicq település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 115 fő (2015). Montlevicq Briantes, Champillet, Lacs, La Motte-Feuilly, Néret, Thevet-Saint-Julien és Vicq-Exemplet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grävenwiesbach Grävenwiesbach település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Dubravec Dubravec falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Klenovnikhoz tartozik. Fekvése Varasdtól 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délre fekszik. Története 1857-ben 235, 1910-ben 408 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ivaneci járáshoz tartozott. 2001-ben a falunak 136 háztartása és 470 lakosa volt. Ismétléses variáció Ismétléses variáció(k)ról akkor beszélünk, ha egy (véges) halmaz elemeiből úgy képezünk csoportokat, hogy az egyes elemeket akár többször is kiválaszthatjuk. Tehát n elemű halmazból k elemű részhalmazokat választunk ki, majd ezeket sorba rendezzük (permutáljuk); és egy elemet egy csoportban akár k-szor is felhasználhatunk. A lehetséges variációk száma: Az n-et a variáció rendjének, k-t az osztályának nevezzük. Például: A, B, C és D elemekből képezzünk 3 elemű sorozatokat (negyedrendű és harmadosztályú ismétléses variációk): Gyöngyfűzés Az ismétléses variáció egy lehetséges módja a gyöngyfűzés, amikor azonosnak tekintjük a kiválasztott elemek csoportját, ha az elemek sorrendje azonos. Például az A,B,C; a C,A,B és a B,C,A ugyanannak a gyöngysornak a leírása. A lehetséges variációk száma ebben az esetben a következő: Esetünkben: Emlingen Emlingen település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 278 fő (2015). Emlingen Walheim, Luemschwiller, Obermorschwiller, Tagsdorf és Wittersdorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Munkástanácsok (1956) A Munkástanács az 1956-os forradalom idején gombamód felszaporodó önszerveződő csoportosulások egyik legfontosabb típusa volt, amely egy-egy gyár, üzem munkásait tömörítette, felváltva a kommunista párt, az MDP szervezeteit. A munkástanácsmozgalom a magyar munkások utolsó nagy lázadása volt a kommunista uralom ellen. A szovjet hadsereg 1956. november 4-ei bevonulását követően sokáig a forradalom vívmányai mellett kitartó munkástanácsok egyedül képeztek politikai ellensúlyt a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal szemben. Ez a politikai szerepük a későbbi lengyel Szolidaritás mozgalommal rokonítja a magyar munkástanácsokat. A forradalom idején Az első munkástanács 1956. október 24-én alakult Budapesten az újpesti Egyesült Izzóban. A következő napokban sorra alakultak munkástanácsok a város más üzemeiben, például a Danuvia Szerszámgépgyárban, a Gamma Optikai Művekben, az Ikarusban, az Óbudai Hajógyárban és az Orionban. 1956. október 31-én összeült a Munkástanácsok Parlamentje, együtt a Parasztszövetség, az egyetemek forradalmi bizottságai és az Értelmiség Forradalmi Bizottságának képviselőivel. November 4-én, amikor elindult a szovjet csapatok általános támadása, a munkástanácsok részt vettek a fegyveres ellenállásban is. A szovjetek erős ellenállásba ütköztek a budapesti munkáskerületekben, Kőbányán és Csepelen, illetve ipari központokban is, mint Sztálinváros, Ózd és Miskolc. Az utóvédharc A forradalom leverése után a munkástanácsok újjászerveződtek és a forradalmat követő megtorlás közepette is egészen 1957. november 17-éig működtek, folytatva a forradalom utóvédharcát még akkor is, amikor már régen nem dörögtek a fegyverek. Jelentős politikai szerepet a szovjet bevonulás után nyertek, amikor az ellenállás más formái lehetetlenné váltak. Rácz Sándor emlékezése szerint a munkástanácsok egy november 8-ai kerületi gyűlésén „egyöntetű volt a vélemény, hogy a munkástanácsokra most már aktív szerep vár. Eddig nem avatkoztunk bele a politikába, mert bíztunk Nagy Imrében, a forradalom politikai biztosítékát benne láttuk”. Bali Sándor javaslatára az értekezlet elfogadta és november 14-én deklarálták a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (NBKMT) megalakulását, amely jogosult volt az összes budapesti gyár munkásainak nevében tárgyalni a Kádár-kormánnyal. A megalakulás kezdetétől Balit akarták a NBKMT elnökévé, azonban csak titkári feladatot vállalt, a tárgyalásokat viszont minden esetben ő vezette. Az új hatalom hiába próbálta szövetségesének megnyerni őket. A munkástanácsok rendkívül kényelmetlen ellenfél volt Kádár Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya számára, mivel puszta létezésükkel azt sugallták, hogy a hatalom külön áll a munkásságtól, ahol jelen voltak, ott nem hagyták újraalakulni a kommunista pártszervezeteket, sztrájkokkal fenyegettek. Sőt többek közt egy november 25-ei, a rádión is közvetített tárgyalás során Kádár Jánossal és Apró Antallal, F. Nagy Sándor, a Ganz Villamossági Gyár küldötte még azzal, a karhatalom felállítását csak hetekkel követően az arculcsapással is felérő követeléssel is előállt, hogy állíthassák fel a fegyveres gyárőrségeket, „mert nemcsak a kormány kíván biztosítékokat a munkásosztálytól arra, hogy a munkásosztály nem fogja engedni a fasizmust létrehozni Magyarországon, hanem a munkásosztály is biztosítékot kíván a saját maga felfegyverzésén keresztül arra, hogy viszont itt semmiféle más erő valóban nem tudja megfordítani a forradalom eredeti és valóságos célkitűzéseit és a forradalom által eddig elért vívmányokat.” Az NBKMT elnöke (1956. november 16-ától) Rácz Sándor volt, a Beloiannisz gyár munkástanácsának korábbi tagja. Az NBKMT kétnapos sztrájkot hirdetett és követelte, hogy bocsássák szabadon Nagy Imrét. Rácz elbeszélése szerint tárgyalásai során a kormánnyal 1956 végén, Apró Antal három miniszteri tárcát ajánlott a NBKMT -nek, de visszautasították. November-decemberben országszerte álltak a gyárak, Budapesten pedig a sztrájk miatt csak hébe-hóba működött a tömegközlekedés. Egy sztrájktörő buszvezetőnő december 12-én így nyilatkozott a rádió Napról napra című műsorában: „Hát, máma reggel kiindultunk a 32-es busszal. Én voltam a második kimenő. Sajnos, a Zalka Máté téren rosszindulatú emberek olyan szavakkal illettek, amik nem egy munkásnő felé szólanak… Sajnos, a vonalon végig mindenhol leköpdöstek, szidalmaztak és fenyegettek és az utasokat lezavarták a kocsiról és bezavartak bennünket a garázsba.” Kádárék lecsapnak A sortüzek Az Országos Munkástanács megalakulását november 21-én tankok segítségével megakadályozták, a területi munkástanácsok és a NBKMT révén azonban még ekkor is fennmaradtak a forradalom és a szabadság önszerveződő testületei a restaurált kommunista rezsimben. „Ezt a veszélyt akarta elhárítani Kádár János. Ezért dördültek el decemberben újra sortüzek a munkásvárosokban, Salgótarjánban, Tatabányán, Egerben, Miskolcon” – mondta a 131 halottat követelő salgótarjáni sortűz 50. évfordulóján elmondott beszédében 2006. december 8-án Sólyom László köztársasági elnök. A sortüzet megelőző megmozdulást Gál Lajos és Viczián Tamás munkástanácsi vezetők letartóztatása váltotta ki. A munkástanács delegációját Marosán György kommunista vezető előre lövetéssel fenyegette meg. Adminisztratív lépések December 29-én a kormány feloszlatta az NBKMT-t. Bali Sándort és Rácz Sándort december 11-én Kádár János, a szovjetek által hatalomra segített rezsim vezetője, a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol azonban letartóztatták őket. Ugyancsak letartóztattak más munkástanács vezetőket, mint Tőke Ferenc, Sebestyén Miklós, Kalocsai György. A forradalom leverését követően gyorsan újjáalakult a kommunista párttal szövetséges Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) (amelyet 1956. október 26-án oszlattak fel), amely tulajdonképpen nem volt más, mint a hatalom szakszervezeteket kontrolláló ernyőszerve. Valódi szakszervezet számára elképzelhetetlen módon a SZOT 1957. január elején elutasította a sztrájkjogot és ezzel gyakorlatilag a Munkástanácsoktól is elvették legfontosabb fegyverüket. Az Elnöki Tanács már november végén törvényerejű rendelettel szabályozta a munkástanácsok működését és őket gyengítendő kimondta, hogy termelő tevékenységet nem végző intézményeknél tilos munkástanácsot létrehozni. Az új uralkodó párt, az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. augusztus 27-én határozatban mondta ki a munkástanácsok megszüntetését és helyettük a (természetesen kommunista felügyelet alatt álló) üzemi tanácsok megalakítását. A megtorlás során 1958-ban Bali Sándort 12 évi, Rácz Sándort életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Mindketten az 1963-as amnesztiával szabadultak. Utóéletük Először a kommunista rezsim felbomlása idején, 1989 augusztusában alakult újra munkástanács Magyarországon, a Herendi Porcelángyárban, az éves prémium felosztása és a gyárvezetők munkája iránti általános elégedetlenség következtében. A rákövetkező hónapokban tucatszám alakultak a munkástanácsok az üzemeknél. III. Honoriusz pápa III. Honoriusz (Róma, 1148 körül – Róma, 1227. március 18.) uralkodói néven lépett Szent Péter ősi trónjára a Római katolikus egyház 177. pápája. Honoriusz pontifikátusára több teher is nehezedett. Egyrészt meg kellett felelnie hatalmas elődje, III. Ince pápa energikus uralkodásának, amelynek eredményeit és lendületét tovább kellett vinnie az egyházban és a világi udvarokban is. Másrészt az európai politikai helyzetben beállt gyökeres változások az idős egyházfőtől igen óvatos politikát követeltek meg. Honoriusz tizenegy éves pontifikátusának legközpontibb eszméje az ötödik keresztes hadjárat megszervezése és elindítása volt, amelyet még elődjétől örökölt a lateráni zsinat határozata értelmében. Élete és pályája kezdetén Születésének időpontja nem maradt fenn a krónikákban (utólag 1148 körülire teszik), de az bizonyos, hogy eredetileg Cencio Savelli néven látta meg a napvilágot Rómában. A Savelli család az örök város egyik nagy befolyással rendelkező nemesi családja volt, amely az Orsinik mellett a Conti család ellenségeként volt számon tartva. Amikor a politikailag ellehetetlenített város előtt nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül a pápa uralma alatt van létjogosultsága Rómának, a nemesi családok igyekeztek saját soraikból pápát adni az egyháznak és Rómának is. Ezért aztán Cencio egyházi neveltetésben részesült. Felszentelése után kanonok volt a Santa Maria Maggiore-templomban, majd 1188-ban a pápai udvar kancellárja lett. III. Celesztin 1193-ban a Santa Lucia in Silice-templom bíboros-diakónusává tette, majd III. Ince 1197-ben a római Szent János és Pál-templom bíborosává szentelte fel presbiteri rangon. Cencio III. Kelemen és III. Celesztin pontifikátusa alatt az egyház kincstárnokának hivatalát is betöltötte. Ekkor került az egyházfők bizalmi körébe, és noha Ince olyan családból származott, amely a Savellik ellentáborát gyarapította, sikerült megőriznie méltóságait és a klérus tiszteletét. Ezt a krónikák feljegyzése alapján kedves és barátságos modora is nagymértékben elősegítette. 1197-ben a pápa Szicíliába küldte, ahol a néhai királynő, Konstancia Incét nevezte meg négyéves gyermeke, II. Frigyes gyámjának 1198-ban. Ince Cencio bíborost bízta meg a gyermek király közvetlen tanításával. A közvetlen ismeretség később mégsem válhatott Cencio hasznára. Egyházfőként Ince örökében Pápaválasztás Perugiában A középkor legjelentősebb pontifikátusát levezénylő III. Ince pápa 1216. július 16-án Perugia városában váratlanul meghalt. A klérus két napon belül a városba özönlött, hogy megválasszák utódját, amely egyre sürgetőbbé vált, hiszen az Ince által megalkotott állam és politikai rendszer úgy tűnt, erős vezető nélkül hamar összeomolhat. Ráadásul a kíméletlen politikát folytató pápa döntéseit sok tehetős és befolyásos uralkodó megváltoztatta volna. Az Itáliában sorra kirobbanó háborúk, a keletről betörő tatárok fenyegetése és a koronás fők egyházszakadással is kecsegtető beavatkozása miatt a Perugiába összegyűlt tizenkilenc bíboros úgy döntött, hogy nem húzzák el a választást, és ezért kiválasztottak maguk közül két bíborost, Ugolino di Contit, a későbbi IX. Gergelyt és Guido di Praenestét, hogy a parttalan viták megállítása érdekében válasszanak ők egyházfőt. A két bíboros Cencio Savellire szavazott, aki rövid vonakodás után fogadta csak el a szent hivatalt, és két nappal Ince halála után, III. Honoriusz néven megkezdte uralkodását. Július 24-én Perugiában szentelték fel, majd Rómában augusztus 31-én koronázták meg a pápai trónra. A keresztény világ uralkodói azonnal elismerésükről biztosították az új egyházfőt, és a rómaiak is nagy örömmel köszöntötték új urukat, hiszen Honorius az örök város szülötte volt. Egy hatalmas keresztes hadjárat álomképe Az idős Honoriusz hivatalának elfoglalása után beszédet mondott, amelyben az egyházfők immár generációk óta terveiket fogalmazták meg. Honoriusz beszéde korához mérten igen tevékeny és energikus éveket jósolt, amelyben a pápa egyértelművé tette az egész keresztény világ számára, hogy követni fogja elődje politikai útmutatásait. Pontifikátusának két legfőbb céljaként említette az 1215-ös lateráni zsinat rendelkezéseinek betartatását, vagyis az egyházi reformok fenntartását és egy átfogó keresztes hadjárat indítását a Szentföldre. Ugyan az új uralkodó Ince nyomdokait akarta követni, azt is jelezte, hogy a néhai egyházfő módszereivel nem ért egyet, és ő a békésebb tárgyalás híve, mintsem az erőszakos politikába torkolló megoldásoké. Ebben a szellemben kezdte meg uralkodását, amelynek első jelentős mozzanata az volt, hogy levelet küldött minden főpapnak és világi uralkodónak, hogy buzdítsa őket az ötödik keresztes hadjárat előkészületeire. A zsinat határozata értelmében a seregeknek 1217-re kellene készen állniuk a hadjáratra. A pápa és más főpapok három éven keresztül jövedelmük tizedét, míg az egyszerűbb papság bevételeinek huszadát gyűjtötték össze, hogy ezzel megteremtsék a hadjárat anyagi alapjait. A püspökök feladata volt összegyűjteni egyházmegyéjük jövedelmét, azonban a jelentős összeg messze nem volt elég egy minden eddiginél jelentősebb hadjárat elindítására. Ezért az egyházfő nagy hangsúlyt fektetett a klérus szerepére, akiknek meghagyta, hogy minden keresztény templomban a keresztes hadjárat fontosságáról prédikáljanak. A cél az volt, hogy annyi keresztest toborozzanak, amennyit csak tudnak, de Honorius elkövette azt a hibát, hogy válogatás nélkül, mindenkit szívesen fogadott a dicső seregben. Ennek következtében az összegyűlt sereg nagy hányada bénákból, tolvajokból, kalandorokból vagy nőkből állt. 1217-ben mindenesetre elindult egy sereg Egyiptom felé, ahol a muzulmán hódítók Damietta városát is elfoglalták. A keresztes hadak Pelagius, pápai követ irányítása alatt kötöttek ki a Földközi-tenger túlsó partjainál. Mivel ebben a korszakban Európa szinte minden uralkodója és állama hadat viselt valamelyik szomszédja ellen, a keresztény uralkodók nem vettek részt a hadjáratban, mondván, hogy az Úrtól kapott trónjuk forog kockán. Egyedül II. András, magyar király indított végül jelentősnek mondható sereget Egyiptom felé Honoriusz hosszas rábeszélése után, valamint a Rajna alsó folyása mellől is lovagsereg indult útnak a Közel-Keletre. A hadjárat azonban összességében nem ért el nagy áttörést. Az egyesült keresztes seregek visszafoglalták Damiettát, és Egyiptom jelentős részét visszafoglalták, mégis a seregen belüli meg nem értés végül szétzilálta a hadjáratot. A hadjárat minden érdeme mellett nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és mindössze arra volt jó, hogy Honorius belássa: egyedül a Német-római Birodalom támogatásával lehet sikert elérni. A pápaság gyámolítottja trónra lép A szent birodalom azonban akkoriban nem állt szilárd uralom alatt. A trónjától megfosztott IV. Ottó örökké fenyegette II. Frigyes trónját, akit a pápák ültettek a birodalom élére. III. Ince gyámolítottja és Honoriusz személyes tanítványa 1212-ben foglalta el a német trónt. A pápa Frigyest is biztatta, hogy vegyen részt a keresztes hadjáratban, azonban az egykori tanítvány Ottó támadásai miatt mindössze ígéretet tett egy sereg indítására. Később azt kérte, hogy amíg Ottó fenyegetése el nem múlik, ne váltsa be ígéretét. Azonban Ottó 1218-as halála után sem történt más, csak egy újabb ígéret, amely 1219-et jelölte meg indulásnak. Később Frigyes elhalasztotta ezt a dátumot először 1220-ra, majd 1221-re és végül a San Germanóban megtartott tárgyalás, amelyen Honoriusz és Frigyes is részt vett 1225-ről 1227-re tolták ki a hadjárat kezdetét. Honoriusz a Pelagius vezette hadjárat óta tisztában volt azzal, hogy Frigyes támogatása nélkül nem sikerül majd elérnie, hogy Egyiptom és Palesztina ismét keresztény kézre kerüljön, ezért a császár minden óhaját teljesítette, vagy engedékenynek mutatkozott vele szemben, nehogy az ellenkezés megrontsa a Szentszék és Frigyes viszonyát. A császár azonban ezt kihasználta, és nem csupán a keresztes hadjárat időpontját halogatta kénye-kedve szerint, hanem több kényes kérdésben is kivívta saját igazát az egyházfővel szemben. Ezek nagyrészt Ince eredményeinek lerombolásában öltöttek testet. Honoriusz például beleegyezett abba, hogy Itália királyává koronázzák Frigyes gyermekét, Henrik herceget 1220-ban. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szicíliai korona is Frigyeshez tartozik, amelyet a pápák addig minden erejükkel elleneztek. Honoriusz engedékenysége tehát nem ismert határokat. 1220. november 22-én a pápa Rómában császárrá koronázta Frigyest. Azonban Honoriusznak rá kellett döbbennie, hogy engedékenységével csak azt érte el, hogy a császárnak megnőtt az önbizalma az egyházzal szemben, és kihasználja Honoriusz engedékenységét. Amikor Frigyes Apulia püspökeinek kinevezését saját jogának nyilvánította ki, Honoriusznál betelt a pohár, és a laikus invesztitúra visszavonására kényszerítette a császárt. Rómának ekkor romlott meg a viszonya Frigyes császárral, azonban a szembenállás és egyben a pápaság és császárság harcának utolsó felvonása már nem Honoriusz pontifikátusa alatt teljesedett be. Honoriusz, Anglia hűbérura Anglia történelmében a pápák befolyása és hatalma sohasem volt akkora, mint a III. Ince által kieszközölt hűbéri eskü idején. A hűbériség azonban Honorius uralkodása alatt vált igazán fontossá. 1216. október 16-án meghalt Földnélküli János király és a mindössze tízéves utódját, III. Henriket hagyta az ország trónján. Ráadásul az angol trónt ekkor több veszély is fenyegette. János uralkodásának igazságtalanságán feldühödve az angol bárók II. Fülöp Ágost, francia király gyermekét, Lajos herceget hívták meg a trónra. A pápa azonban levélben szólította fel a lordokat, hogy térjenek vissza az angol trónhoz, amelyet új uralkodó tölt be. Honoriusz felhatalmazta angliai legátusát, Gualo bíborost, hogy őrködjön Henrik trónjának biztonsága felett, és ha szükséges egyházi átokkal kényszerítse a bárókat a londoni trón tiszteletére. A béke helyreállításának érdekében Honorius 1217-es levelében késznek mutatkozott támogatni Henrik régensét, Vilmost, Pembroke earljét egy Lajos és az angol bárók ellen viselt háborút. A levél hatására végül 1217. szeptember 11-ére minden országos főúr elismerte III. Henriket Anglia kizárólagos urának. 1219 májusában meghalt Henrik régense, és a kormányzás ugyan az államminiszterek kezébe került, mégis ebben a korban Honoriusz legátusa felügyelte az állami ügyeket. Az országban a bárók és a köznép is elismerte Honoriust Anglia hűbérurának, ezért elfogadták országuk pápai irányítását. Az európai béke hírnöke Honoriusz pontifikátusának központi ügyévé nőtte ki magát egy újabb keresztes hadjárat szervezése. Ennek érdekében a pápa felvállalta a béketeremtő szerepét is Európában, hiszen amíg az uralkodók és hercegek saját határaikat és érdekeiket kénytelenek védelmezni, háttérbe szorul a kereszténységért vívott harc jelentősége. Békéltető munkáját közvetlen környezetében kezdte. Itáliában alig akadt egy városállam vagy hercegség, amely békében élt volna szomszédjával. Ez alól egyébként Róma sem volt kivétel. A városban ekkor kerültek a felszínre Ince politikájának hátulütői. A városi nemesség nem akart beletörődni hatalmának megnyírbálásába, ezért egyes családok fellázadtak a pápa irányítása ellen. A harcok azonban nem feltétlenül Honorius személye ellen irányultak, hanem a befolyásosabb nemesi családok egymás elleni rivalizálásként váltak fegyveres konfliktussá. Mivel maga a pápa is római származású volt, érdekelt volt a Savelli család küzdelmeiben. Elsőként 1219 júniusában kellett elhagynia Rómát, ugyanis akkor a köznép fellázadt a pápa uralma ellen. A Rieti városába menekülő Honoriusz hatalmát végül II. Frigyes segítségével sikerült helyreállítani a városban, így 1220 szeptemberében Honorius újra elfoglalhatta lateráni hivatalát. Ekkor tört ki a Conti és a Savelli család háborúja, amelyben a nép a Contik oldalára állt. Így 1225 júniusában Honorius ismét Rietibe utazott, de 1226 januárjában már visszatérhetett az örök városba, miután Honorius egyik barátja, Angelo di Benincasa került a szenátus élére. Itáliában a pápa legátusán, Ugolino bíboroson keresztül próbált békét teremteni. Ez sikerült is 1217-ben Genova és Pisa között, majd 1218-ban Milánó és Cremona között, 1219-ben pedig Bologna és Pistoia között. Ezen felül sikerült megerősíteni a Spoletoi Hercegség, valamint Perugia, Assisi, Foligno, Nocera és Terni városa felett a pápai uralmat. 1223-ban Gregorius de Crescentio személyében pápai legátust küldött I. Ottokár Csehországába, hogy meggátolja az uralkodó hatalmának túlzott megerősödését az egyház felett. Magyarországon Honoriusnak közbe kellett lépnie az Árpádok trónharcaiba. Honoriusz egyházi átokkal fenyegette meg Béla herceget, amennyiben folytatja felkelését II. András király ellen. 1224-ben a pápa közbenjárására oldódott meg Dánia súlyos viszálya Schwerin grófjával, Konráddal szemben, aki fogva tartotta II. Valdemár királyt. Honoriusz nyomására a gróf szabadon engedte az uralkodót. Svédországban igyekezett megóvni az egyházat I. János király túlkapásaival szemben, és sürgette az egyházon belül a cölibátust. 1217. április 12-én Latin Császárság császárává koronázta Courtenay-i Pétert Rómában. Honoriusz ezzel a cselekedetével is a keresztes hadjáratok előremozdulását várta, azonban Péter fogságba esett és ott halt meg évek múltán. Cipruson sikerült elsimítania a görög és a latin egyház viszályát, és többször megvédte a negyedik keresztes hadjárat utódállamainak vezetőit I. Theodor, nikaiai császárral szemben. 1218-ban keresztes hadjáratra beszélte rá az Ibériai-félsziget uralkodóit a mórok ellen, amelytől Honorius III. Ferdinánd és X. Alfonz León királyainak békéjét is várta. Hűbérúrként megvédte a gyermek I. Jakabot, Aragónia királyát a bárók hatalmától míg Portugáliában Estevao Suarez érsek szorult védelemre a kiátkozott II. Alfonz király ellenében. 1226-ban felkérte VIII. Lajost, francia királyt, hogy viseljen keresztes hadjáratot az albigensek ellen. Ezt az uralkodó hatalmának déli kiterjesztése érdekében örömmel el is vállalt. 1222-ben minden támogatásáról biztosította Krisztián püspököt, Poroszország térítésében. Németország legnagyobb érseki központjait utasította rá, hogy ha szükséges keresztes háborúval győzzék meg a pogány poroszokat. Kolduló rendek és skolasztika Összességében elmondható Honoriusról, hogy Ince nagyratörő egyházi reformjai és a világi udvarokban elért eredményei pontifikátusa alatt némileg hanyatlottak. Ez azonban korántsem mondható el az Ince korában felbukkanó kolduló rendekről. A domonkosok és ferencesek újonnan alakult rendje igazán Honoriusz uralkodása alatt nyerte el a teljes egyházi elismerést. 1216. december 22-én a pápa kiadta Religiosam vitam kezdetű bulláját, amelyben beleegyezését adta Szent Domonkos rendjének működéséhez. 1223. november 29-én a Solet annuere kezdetű pápai bulla pedig Assisi Szent Ferenc szerzeteseinek adott hasonló elismerést, bár a ferencesek jogait már Ince is elismerte. 1226. január 30-án a kármeliták rendjét is pápai bullával erősítette meg (Ut vivendi normam). Honoriusz pontifikátusa tekinthető a később nagy jelentőséggel bíró skolasztika egyik első állomásának is. A pápa 1219. március 7-én egyezett bele az Exhibita nobis kezdetű bullájával a Val des Ecoliers nevű kongregáció működésébe. A párizsi egyetemről kiinduló vallásos társulat már a skolasztika filozófiájának előfutára volt. Maga a név is erre utal: Skolasztikusok völgye. A mozgalom magát az egyházfőt is megérintette, ugyanis Honorius volt az első pápa, aki elrendelte, hogy a katolikus egyház klerikusai tanult emberek legyenek, elsősorban teológia terén. A krónikák feljegyzései alapján volt olyan püspök, akit Honoriusz azért mentett fel hivatalából, mert nem tudott olvasni. Több privilégiumot is garantált Bologna és Párizs egyetemének, amelyek akkoriban a kor legnagyobb oktatási intézményei voltak. Először az ő pontifikátusában jelentek meg ösztöndíjasok, akiket a pápai udvar tehetségük miatt támogatott az egyetemek látogatásában. Az egyedüli kikötése Honoriusnak az volt, hogy ezen ösztöndíjasok később térjenek vissza egyházmegyéjükbe, és ott oktassák a klerikusokat vagy akár a népet is. Halála 1227. március 18-án III. Honoriusz meghalt. Halála nem érte váratlanul a klérust, hiszen már megválasztásának évében igen idős volt, majd évekkel halála előtt súlyos betegségben szenvedett. Testét a Lateránban helyezték örök nyugalomra. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Johannes Ockeghem Johannes Ockeghem (Jean de Ockeghem, Okeghem, Ogkegum, Okchem, Hocquegam, Ockegham stb., Termonde, Flandria, (1410 és 1430 között – Tours, 1497. február 6.), franko-flamand zeneszerző, a 15. század második felének iránymutató komponistája, Guillaume Dufay és Josquin des Prez közötti korszak legjelentősebb reneszánsz zeneszerzője. Élete Nevének írása Ockeghem alakban viszonylag újabb keletű, 15. századi források inkább az Okeghem írásalakot tartalmazzák. Születési időpontja igen bizonytalan, a források legkorábban 1410-re, legkésőbb 1430-ra teszik, szülőhelyeként a flandriai Termonde és Mons is előfordul. 1443-tól valószínűleg az antwerpeni katedrális énekese, majd 1448-ban Moulins-ben I. Károly Bourbon herceg énekes alkalmazottja volt az akkor már tekintélyes énekes és zeneszerző. 1452-ben már VII. Károly francia király királyi kápolnájának az énekese, majd 1456-tól a tours-i Szent Márton-apátság kincstárnoka, ugyanakkor a Notre-Dame kanonoka. Ockeghemnek egyébként is kiváló kapcsolatteremtő készsége és diplomáciai érzéke volt, talán ennek is köszönhető, hogy ezután még másik két francia király is alkalmazta (XI. Lajos és VIII. Károly). A zenei megbízatások mellett egyéb funkciókat is rá bíztak: 1461-ben királyi hivatalnok, 1474-ben királyi tanácsos lett. VIII. Károly megbízásából diplomáciai küldetésként Spanyolországba és Flandriába is utazott. 1467-ben már a legnagyobb mesterként tisztelték (így említi Busnois: In hydraulis című motettájában, vagy Compére az Énekesek imájában). Az utolsó, vele kapcsolatos korabeli írott udvari feljegyzés 1488-ból származik, amikor egy VIII. Károly közreműködésével tartott misén szerepelt. Haláláról több kortársa is zenei kompozíciókban emlékezett meg. Hatása Neves tanítványai voltak: Josquin-en kívül Compére, Weerbecke, Verbonnet-Ghiselin, Pierre de Larue, Agricola, Brumel, Prioris. Hatása a zene fejlődésére tanítványain és más kortársain keresztül érvényesült. „A leggyakrabban feldolgozott témák legtöbbje az ő chansonjainak szólamaiból került ki. … Művészete szerves folytatása Dufay törekvéseinek … , amely a késő gótika fantasztikus világát, kifejezőerejét és gazdagságát támasztja fel egy utolsó nagy fellobbanásra.” Zenéjére a szélesen áradó dallamszerkesztés, a nagy kifejezőerő, aszimmetrikus felépítésű polifónia a jellemző, amihez gyakran már négy szólamot alkalmazott, és a hangterjedelmet a középtónusok és a basszus felé bővítette. Ez akkoriban komoly újításnak számított. „Requiemje a zenetörténet első fennmaradt többszólamú gyászmiséje.” Műveiből Misék Missa sine nomine . Missa Au travail suis . Missa Caput . Missa cuiusvis toni . Missa de plus en plus Missa Ecce ancilla Domini . Missa L'homme armé . Missa Mi-mi (Missa quarti toni) . Missa prolationum . Missa quinti toni . Requiem (Missa pro defunctis) . Credo sine nomine . Motetták Alma Redemptoris mater . Ave Maria . Salve regina . Intemerata Dei mater . Ut heremita solus . Chansonok O rosa bella . Aultre Venus estes . Au travail suis . Baisiés moy dont fort . D'un autre amer . Fors seulement contre . Fors seulement l'attente . Il ne m'en chault plus . La despourveue et la bannie . L'autre d'antan . Les desléaux ont la saison . Ma bouche rit . Ma maistresse . Prenez sur moi . Presque transi . Quant de vous seul . Qu'es mi vida preguntays . Se vostre cuer eslongne . Tant fuz gentement resjouy . Ung aultre l'a . J'en ay dueil . S'elle m'amera/Petite camusette . Torresmenudas Torresmenudas település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Torresmenudas Valverdón, Almenara de Tormes, Aldearrodrigo, Zamayón, Valdelosa és Forfoleda községekkel határos. Lakosainak száma 193 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Győri ETO FC 2007–2008-as szezonja A Győri ETO FC 2007–2008-as szezonja szócikk a Győri ETO FC első számú férfi labdarúgócsapatának egy idényéről szól, mely sorozatban a 48., összességében pedig a 64. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 103. évfordulója. Mérkőzések Soproni Liga 2007–08 Őszi fordulók A mérkőzést törölték és 3–0-val a Győri ETO-nak került jóváírásra. Tavaszi fordulók A mérkőzést törölték és 3–0-val a Győri ETO-nak került jóváírásra. A bajnokság végeredménye * Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség LG: Lőtt gól KG: Kapott gól GK: Gólkülönbség ¹Az FC Tatabánya a 2008/09-es bajnokságra nem kért licencet. ²Jogerős licencmegvonás, és így kizárva a bajnokságból. Az eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Győri ETO FC 2007/08-as bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Ligakupa Őszi negyeddöntő 3 – 3-s összesítéssel, idegenben lőtt több góllal az FC Fehérvár jutott tovább. Tavaszi csoportkör (A csoport) A mérkőzést törölték és 3–0-val a Győri ETO-nak került jóváírásra. A mérkőzést törölték és 3–0-val a Győri ETO-nak került jóváírásra. Az A csoport végeredménye 1 A Sopront kizárták a ligakupa küzdelmeiből, mérkőzéseik 3–0-val az ellenfél javára kerültek jóváírásra. Tavaszi döntő A 2007–08-as ligakupa tavaszi szezonját a Debreceni VSC csapata nyerte. Pápua gyümölcsgalamb A pápua gyümölcsgalamb (Gymnophaps albertisii) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Alfajai Gymnophaps albertisii albertisii Salvadori, 1874 Gymnophaps albertisii exsul (Hartert, 1903) Prophets of Rage A Prophets of Rage egy amerikai supergroup, melyben a Rage Against the Machine zenészei, és a Public Enemy valamint a Cypress Hill rapperei vesznek részt. A formáció egy Public Enemy számról kapta a nevét, ami az 1988-as It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back albumon jelent meg. Az együttes első kislemezét 2016-ban adta ki, Prophets of Rage címmel. Tagok Tom Morello – gitár Tim Commerford – basszusgitár, vokál Brad Wilk – dobok Chuck D (Public Enemy) – rap DJ Lord (Public Enemy) – rap B-Real (Cypress Hill) – rap Karbon-ellentételezés A karbon-ellentételezés olyan eljárás, melynek során magánszemély vagy szervezet – saját kibocsátásainak ellentételezésére – karbonkrediteket vásárol végső felhasználásra. Egy karbonkredittel egy tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gázt lehet ellentételezni. A kreditek igazolják, hogy az adott mennyiségű szén-dioxid vagy azzal egyenértékű egyéb üvegházhatású gáz nem került kibocsátásra vagy megkötésre került a légkörből. Ellentételezni termékek, szolgáltatások, rendezvények stb. karbonlábnyomát is lehet. Magánszemélyek és szervezetek esetében általában 1 éves időszak kibocsátásait szoktuk ellentételezni. A kreditek olyan zöld projektekből származnak, amelyek jelenlegi vagy jövőbeli üvegházhatású gáz kibocsátásokat kerülnek el vagy kötnek meg. A karbonkibocsátások elkerülése általában olyan megújuló energiás (szél-, víz-, biomassza- és naperőművek stb.) projektek révén történik, amelyek fosszilis (szén, kőolaj, földgáz) energia felhasználást váltanak ki, de a metánkibocsátások elkerülhetőek például hulladékgazdálkodásitechnológia-váltással vagy a dinitrogén-oxid-kibocsátások a műtrágya használat kiváltásával. A szén-dioxid-kibocsátásokat lehetőség van megkötni is például talajművelésitechnológia-cserét vagy erdőtelepítést megvalósító projektek révén. A karbonkrediteket nemzetközi minősítő szervek hitelesítik. Kissomkút Kissomkút (románul: Șomcutu Mic) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Déstől nyugatra, az Alparéti úton fekvő település. Története Kissomkút, Somkút nevét 1356-ban említette először oklevél Somkuth néven. (Kádár VI. 115). További névváltozatai: 1423-ban Sumkwth, 1733-ban Somkut, 1808-ban Somkút, Somkutá, 1888-ban Kis-Somkút, 1913-ban Kissomkút. 1439előtt a Somkutiaké, a Kecsetiek a Somkwth-i László fia néhai Miklóstól vásárolt Somkút felét 150 Ft-ért és 30 Ft-ot érő három hordó borért átengedték Losonczy Dezső erdélyi vajdának, minthogy az a Losonczyak elődei idejében is csicsói várukhoz tartozott. 1467-ben Somkwth és az itteni vám is Csicsó vár tartozéka volt. 1473-ban Kecseti Gál deák tiltotta a Bánffyakat és azok Somkuth-on lakó jobbágyait Keménye és Törpény határához tartozó földjei használatától és erdőinek vágásától. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1910-ben 633 lakosából 11 magyar, 622 román volt. Ebből 18 római katolikus, 604 görögkatolikus, 11 izraelita volt. Vaupés megye Vaupés Kolumbia egyik megyéje. A rendkívül ritkán lakott megye (népsűrűsége kevesebb mint 1 fő/km²) az ország délkeleti részén terül el. Székhelye Mitú. Földrajz Az ország délkeleti részén elterülő megye északkeleten Guainía, északnyugaton Guaviare, nyugaton Caquetá, délen Amazonas megyékkel, míg keleten Brazíliával határos. Gazdaság Legfontosabb termesztett növényei a manióka, az ananász, a kukorica, a rizs és a csilipaprika. Innen származik az ország teljes caimotermelése. Népesség Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Vaupés megyében is gyors, bár az 1993-as népszámláláson kiugróan alacsony értéket mértek. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Appomattox megye Appomattox megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Virginia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Appomattox. Lakosainak száma 15 255 fő (2013. július 1.). Appomattox megye Nelson, Buckingham, Prince Edward, Charlotte, Campbell és Amherst megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: (20089) 1994 PA14 A (20089) 1994 PA14 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. When the Music Dies A When the Music Dies (magyarul: Ha a zene meghal) egy dal, amely Azerbajdzsánt képviselte 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválen. A dalt a azeri Sabina Babayeva adta elő angolul. A dalt 2012. március 17-én a YouTube-on mutatták be, az előadó hivatalos csatornáján. Szövegét és zenéjét a svéd származású Anders Bagge, Sandra Bjurman, Stefan Örn és Johan Kronlund szerezte. A videoklipje két nappal a dal megjelenése után elkészült. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt a május 26-án rendezett döntőben adták elő a fellépési sorrendben tizenharmadikként, a norvég Tooji Stay című dala után és a román Mandinga Zaleilah című dala előtt. A szavazás során 150 pontot szerzett, mely a 4. helyet jelentette a 26 fős mezőnyben. A maximális 12 pontot 4 országtól, Litvániától, Máltától, Törökországtól és Ukrajnától kapta meg. A következő azeri induló Farid Mammadov volt Hold Me című dalával a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Maruti 800 A Maruti 800 (vagy egyes európai országokban Suzuki Maruti) egy miniautó, melyek az indiai Maruti Suzuki gyártott 1983 és 2014. január 18. között. Az autó SS80 gyári kódnévre hallgató első generációja az 1979-es Suzuki Fonte alapjaira épült, 1986 után azonban már a Suzuki Alto karosszériáját használta. Nevét motorjának mérete után kapta. Sokan az indiai piac legsikeresebb autójának tartják, körülbelül 2,87 millió darab készült belőle, amiből 2,66 millió Indiában talált gazdára. Több mint 30 éves gyártási időtartamával India második legtovább gyártott kocsijának számít, csak a Hindustan Ambassador előzi meg, melyet 1958 óta folyamatosan gyártanak. Modelltörténet A Suzuki Fontéra épülő Maruti 800 gyártása 1983-ban kezdődött meg. Az autót 1983. december 14-én ünnepélyes keretek között mutatták be Új-Delhiben. Az első példány sorsolás útján talált gazdára, kulcsait pedig India akkori miniszterelnöke, Indira Gandhi adta át a szerencsés nyertesnek. A kocsi 1986-ban modellfrissítésen esett át, ekkor a második generációs Suzuki Altóéhoz nagyon hasonló karosszériát kapott. A Maruti 800 motorja 37 lóerős (28 kW) teljesítmény leadására volt képes, az autó apró, 12 colos kerekeken közlekedett, súlya mindössze 650 kg volt és négy személy szállítására volt alkalmas. Végsebessége körülbelül 125 km/h volt, fogyasztása pedig ideális körülmények között akár 6 liter alá is lecsökkent, ami a maga idejében rendkívül takarékosnak számított. A Maruti Suzuki készített egy 45 lóerős (34 kW) változatot is, melybe ötsebességes manuális sebességváltó került, de ennek gyártása néhány év alatt befejeződött. Az 1980-as és 1990-es évek során a Maruti márkanév egybeolvadt a Maruti 800-zal. Egészen 2004-ig ez volt a legkelendőbb modell az indiai piacon, amikor is a Maruti Alto átvette a helyét a toplista élén. A Maruti 800-at több országba is exportálták, így például Nepálba, Bangladesbe, Srí Lankába, Marokkóba és néhány európai ország piacaira is került belőle. Európa több részén az autó Suzuki Maruti néven volt ismert. 2005-ben korszerűsítésen esett át az autó, hogy megjeleljen az Euro III-as károsanyag-kibocsátási normáknak és 2008-ban megjelent egy cseppfolyós autógázzal hajtott változat is. A gyártás leállítása A Maruti Suzukinak már 2005-ben is voltak olyan tervei, hogy 2010-re befejezi a Maruti 800 gyártását, ez végül nem valósult meg, de a szigorodó károsanyag-kibocsátási szabályozások miatt komolyan megkérdőjeleződött a modell jövője. A gyár sokáig nem tudta eldönteni, hogy érdemes lenne-e az Euro IV-es előírások szerint átalakítani a Maruti 800 motorját, ezzel megdrágítva a kocsit. Ennek egyik oka az volt, hogy folyamatosan csökkent a kereslet az egyre korszerűtlenebbé váló autó iránt és egyre többen választották első számú vetélytársát, a 2008-ban bemutatott Tata Nanót, mely kisebb, gyengébb és zajosabb volt, ugyanakkor azonban olcsóbb is. 2010 áprilisában 3,7%-kal kevesebb Maruti 800-at adtak el az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Az Euro IV-es előírások 2010 áprilisában léptek életbe, így a Maruti Suzuki 13 nagyvárosban kénytelen volt befejezni az árusítást. India egyes részein csak 2015 és 2016 között tervezik kötelezővé tenni az Euro IV-es normákat az új autók esetén, így ezeken a helyeken az eladások tovább folyhattak, de egyre égetőbbé vált, hogy döntés szülessen a Maruti 800-zal kapcsolatban. 2011-ben a gyár azt nyilatkozta, hogy korszerűsíteni fogja a modellt, ez azonban nem valósult meg. Emiatt pedig az autó jövője már reménytelen volt: 2014. január 18-án befejeződött a Maruti 800 gyártása. Vickers Independent A Vickers Independent 1927-es modell. A tervezők kihasználták a kor lehetőségeit, hogy nagyobb páncélvédettségű, de mégis mozgékony harckocsit alkossanak. A 10 fős kezelőszemélyzet egy harckocsiparancsnokból, két toronytüzérből, négy géppuskásból, egy harckocsivezetőből és két szerelőből állt. Feltűnő a hasonlóság a francia Char 2C harckocsival. Egyéb adatok Gázlóképesség: 1,2 m Mászóképesség: 40° Árokáthidaló képesség: 4,6 m Lépcsőmászó képesség: 1,5 m Hasmagasság: 0,7 m Szaúd-Arábia az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Szaúd-Arábia az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 29 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ruggiero Ricci Ruggiero Ricci (San Bruno, San Francisco Bay Area, USA, 1918. július 24. – Palm Springs, 2012. augusztus 6.) olasz-amerikai hegedűvirtuóz, akit „a XX. század Paganinije” néven tiszteltek. Életpályája Amerikába emigrált, generációk óta zenészeket termő olasz család hatodik gyermekeként, a San Francisco-öbölben, San Brunóban látta meg a napvilágot. Csodagyerekként, 10 éves korában, San Franciscóban Felix Mendelssohn-Bartholdy hegedűre és zenekarra írt Concertójával mutatkozott be a nagyközönségnek. Első tanárai L. Persinger és Georg Kulenkampff voltak. Hamar felívelő karrierje 1929-ben, a New York-i Carnegie Hallban, majd az Egyesült Államok és Európa minden jelentősebb zenei helyszínén folytatódott. 1934-ben londoni, bécsi, firenzei és berlini bemutatkozó turnéja után hazatért. A második világháborúban belépett az USA hadserégbe, de ott is főként művészetével szolgálta Amerikát. 1946-tól visszatért a hangversenyezéshez, az egész világot elbűvölte főként Paganini műveinek utolérhetetlen interpretálásával. Virtuóz adottságai párosultak szokatlan technikájával. 1970-től mesterkurzusokat tartott hihetetlen csillogó játékából az egész világon. Később az Indianai Egyetemen, majd a New York-i Juilliard Schoolon oktatott. 1989 és 2002 között a salzburgi Mozarteum Egyetem vendégprofesszora volt. 1984 tavaszán a budapesti Zeneakadémia Nagytermében több hangversenyt is adott, részben szólóműveket, részben pedig kamaradarabokat interpretálva, Rados Ferenc közreműködésével. Ekkor Ricci, a kamaratárs kiforrott és perfekcionista játékától fellelkesedve, felkérte Radost állandó kísérőjéül, ám a magyar zongoraművész visszautasította. Ennek hátterében – sejthetően – nem Ricci tudásának lebecsülése, hanem sokkal inkább az állhatott, hogy Rados az itthoni állandó tanítványait, már csak hivatástudatból sem áldozta volna föl egy nemzetközi koncertkarrier érdekében. 1988. április 16-20. között a Giuseppe Guarneri del Gesù által készített, il Cannone (az Ágyú) nevű hangszerével lemezre vette Paganini 24 capriccióját. 2012-ben, Palm Springs-i otthonában érte a halál, 94 éves korában. Magyar tanítványai Szabadi Vilmos (1983–85) Soltész Ágnes (1993–95) Ábrahám Márta (1996–98) Ifj. Horváth Béla (2003–2005) Külső hivatkozások Hivatalos honlapja Összes felvétele youtube.com - 12 évesen youtube.com - Firenzei Maggio Musicale , 1985 Bibliográfia Boris Schwarz, Ruggiero Ricci , in Great Masters of the Violin: From Corelli and Vivaldi to Stern, Zukerman and Perlman , London , Robert Hale, 1983, 533-537. o. (angolul) Ruggiero Ricci, Left Hand Technique, New York, G. Schirmer, 1988 (angolul) Henry Roth, Ruggiero Ricci , in Violin Virtuosos, From Paganini to the 21st Century, Los Angeles, California Classics Books, 1997, 168-173. o. (angolul) Ruggiero Ricci, Lettera ai giovani violinisti, in Philippe Borer (a cura di), La pagina e l’archetto: Bibliografia violinistica storico-tecnica e studi effettuati su Niccolò Paganini, Genova, Comune di Genova, 2003, 11-14. o. (olaszul) Ruggiero Ricci-Gregory H. Zayia (ed.), Ricci on Glissando: The Shortcut to Violin Technique, Bloomington, Indiana University Press, 2007 (angolul) Jean-Michel Molkhou, Ruggiero Ricci , in Les grands violonistes du XXe siècle. Tome 1- De Kreisler à Kremer, 1875-1947, Párizs, Buchet Chastel, 2011, 191-195. o. (franciául) Paolo Cecchinelli, Ruggiero Ricci in memoriam , in «A tutto arco» (rivista ufficiale di ESTA Italia-European String Teachers Association), anno VI, numero 10, 2012, 8-17. o. (olaszul) Pacsirtasármány A pacsirtasármány (Emberiza impetuani) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Namíbia, Szváziföld, Zambia és Zimbabwe területén honos. Alfajai Emberiza impetuani eremica Emberiza impetuani impetuani Emberiza impetuani sloggetti Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 23.) Carpi FC 1909 A Carpi FC 1909 egy olasz csapat Carpiból. A klubot 1909-ben alapították. A csapat stadionja a Stadio Alberto Braglia, amely 21151 fő befogadására alkalmas. Jelenlegi játékosok 2016. augusztus 30. Eredmények Hazai Bajnokságok Serie B : 2014–15 Seconda Divisione: 1922–23 Serie C : 1945–46 Lega Pro Seconda Divisione/Girone A : 2010–11 Serie D: 1963–64, 1973–74, 1977–78 Területi Promozione: 1914–15 Prima Divisione: 1949–50 Prima Categoria: 1960–61, 1961–62 The Sound Of Girls Aloud: The Greatest Hits A The Sound Of Girls Aloud: The Greatest Hits az angol Girls Aloud lánybanda első válogatásalbuma. A lemez az első három stúdióalbum kislemezes dalait tartalmazza illetve három új dalt. Máig az együttes legnagyobb példányszámban elkelt lemeze. Dallista "Sound Of The Underground" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Niara Scarlett, Xenomania) – 3:41 "Love Machine" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Nick Coler, Lisa Cowling, Myra Boyle, Shawn Lee) – 3:25 "Biology" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Lisa Cowling, Giselle Sommerville) – 3:35 "No Good Advice" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Nick Coler, Lisa Cowling, Lene Nystrom, Xenomania) – 3:48 "I'll Stand By You" (Chrissie Hynde, Tom Kelly, Billy Steinberg) – 3:43 "Jump" (Steve Mitchell, Marti Sharron, Gary Skardina) – 3:39 "The Show" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Lisa Cowling, Jon Shave, Xenomania) – 3:36 "See The Day" (Dee C. Lee) – 4:04 "Life Got Cold" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Nick Coler, Lisa Cowling, Xenomania) - 3:57 "Something Kinda Ooooh" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Nick Coler, Giselle Sommerville, Jody Lei) - 3:22 "Whole Lotta History" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Lisa Cowling, Giselle Sommerville, Tim "Rolf" Larcombe, Xenomania) – 3:47 "Long Hot Summer" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Giselle Sommerville, Myra Boyle, Shawn Lee, Tim "Rolf" Larcombe) – 3:52 "Money" [UK bonus track] (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Nick Coler, Lisa Cowling) – 4:13 "I Think We're Alone Now" [UK bonus track] (Ritchie Cordell) – 3:18 Kuba az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Kuba az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 14 sportágban 137 sportoló képviselte, akik összesen 8 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Vízilabda Eredmények A táblázat tartalmazza a B csoportban lejátszott Románia – Kuba 3–4-es eredményt. 1955-ös Tour de France Az 1955-ös Tour de France volt a 42. francia körverseny. 1955. július 7-e és július 30-a között rendezték. A második világháború óta először vetek részt német versenyzők a Touron, a Luxemburg plusz vegyes csapatban osztrákok és ausztrálok mellett. Angol csapat is indult, de a verseny végére a két kerékpáros miatt kiesett a csapatversenyből. Az első szakaszon Miguel Poblet győzelmével, Spanyolország első sárga trikós versenyzője lett. Wout Wagtmans és Antonin Rolland váltotta egymást az élen ezután a verseny kétharmadáig. A tizennegyedik szakaszon Jean Malléjac tizenöt percre eszméletlen lett, az orvos kiderítette hogy amfetamin mérgezése van. A tizenhetedik szakaszon Antonin Rolland hét percet veszített és összetettben Bobet állt az élre. A huszonegyedik szakaszon Rolland újabb idővesztesége miatt az ötödik helyre csúszott és Jean Brankart ugrott a második helyre. Louison Bobet a Tour de France történetében az első háromszoros győztes egyfolytában. Vőfély Noémi Vőfély Noémi (Miskolc, 1995. január 7. –) labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Ferencvárosi TC labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban 2005-ben a Balatonederics csapatában kezdte a labdarúgást. Junior pályafutása során szerepelt az SK Ajka-Padragkút SE, a Zalaapáti SE, a Győri ETO, végül a Ferencváros csapatában. A felnőtt csapatban 2012-ben mutatkozott be. Tagja volt a 2012–13-as NB II-es bajnokcsapatnak. Sikerei, díjai NB II bajnok: 2012–13 Medveállatkák A medveállatkák (Tardigrada) közeli rokonságban állnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságuk eltér. Testüket kemény kutikulapáncél fedi, és azt hidrosztatikus váz feszíti ki. Ragadozó és növényevő fajaik is vannak. Több mint 1000 fajuk ismert. Magyarországon kb. 100 faj él. A medveállatkákról az első feljegyzéseket J.A. Goeze készítette 1773-ban és „kis vízimedvéknek” nevezte el őket. A Tardigrada tudományos nevet Spallanzani adta neki 1776-ban, a név jelentése „lassan lépkedő”. A törzs teljes genomját először 2015-ben a University of North Carolina munkatársai szekvenálták. A kutatás során - mint később kiderült, tévesen - felfedezni vélték, hogy teljes génállományának csaknem 17 százaléka származik idegen élőlények - leginkább baktériumok, gombák és archeák - genomjából, mely kiemelkedően magas az állatvilágban. Később más kutatók tévesnek mondták, majd meg is cáfolták ezt az adatot, miszerint valójában a valódi érték kevesebb, mint egy tizede a korábban állítottnak. A pontatlanságot valószínűleg a medveállatka külső páncélrétegén, valamint testén belül lévő baktériumok okozhatták, a kutatók ezeket is a medveállatka génállományaként vizsgálták. Elterjedésük Világszerte előfordulnak, a Himalája 6000 m-es csúcsai fölött, a tengerek 4000 m-nél is mélyebb területein éppúgy megtalálhatók, mint a sarkvidékeken vagy az Egyenlítő környékén. Megjelenésük, felépítésük Méretük 0,2-től 1,5 mm-ig terjed; többségük fél milliméternél rövidebb. Hengeres, zömök testük fejből és 4 törzsszelvényből áll. A szelvényekhez 1-1 pár csonkláb tartozik, ezek végén 4-8 karom ül. A testüket borító kutikula kitint, mukopoliszacharidokat, fehérjéket és lipideket tartalmaz. Lehet sima felületű vagy mintázott, víz hatására könnyen megduzzad. Annyira vékony, hogy átlátszó: látni engedi az állatka belső szerveit. Szájnyílásukban két miniatűr állkapcsi mészszurony (stylet) foglal helyet. A szuronyok valószínűleg az első szelvények karmaiból fejlődtek ki. Vedlés után a nyálmirigy pótolja őket, a karmokat pedig a karommirigyek. Izomzatuk egysejtű izomszálakból, idegrendszerük egy hátoldali agydúcból és az ehhez csatlakozó hasdúcláncból áll. Az első három pár lábukat járásra, az utolsó párt kapaszkodásra használják. Keringésük és légző szervrendszerük nincs, gyomruk és belük viszont van – a salakanyagokat Malpighi-edényekkel választják ki. Pseudocoel testüregüket színtelen folyadék tölti ki. Életmódjuk, élőhelyük Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák életközösségei, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, jég alatt, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25 000 állat/liter sűrűséget is (miközben az édesvízi és a tengeri fajok száma is csekély). Időről időre levedlik régi kutikulájukat, ilyenkor a szájukban található mészszuronyokat és a lábaik végén ülő karmokat is elveszítik. Egyes fajok nőstényei a levedlett bőrben helyezik el petéiket. Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de előfordulnak köztük baktériumokat zsákmányolók, paraziták és egyéb ragadozók is. A Milnesium tardigradum például ragadozó. Vannak, amelyek korhadékevők, vagy olyanok, amelyek más medveállatkákkal táplálkoznak. Minden szerves anyag táplálék a számukra. A szájnyílásukból kilökhető mészszuronyokkal szúrják föl a sejteket, ezek nedveit izmos garatjukkal szívják ki. Szaporodásuk A fajok többsége váltivarú, megtermékenyítésük belső, fejlődésük közvetlen (lárvaalak nincs). Sokuknál még nem találtak hím egyedet, ezek a fajok szűznemzéssel (önmegtermékenyítés) szaporodnak. 1-30 petét rakhatnak, amelyek 0,05 mm átmérőjűek. A legtöbb faj egyenként rakja le petéit különböző növényekre. A mohákon élő fajok petéi fogazottak, ami megakadályozza, hogy az esővíz lesodorja őket. Medveállatkák a szélsőséges környezetekben Hihetetlen túlélők, a Föld legellenállóképesebb élőlényei. Tökéletesen alkalmazkodtak minden környezettípushoz. Kedvezőtlen körülmények között cisztát (védőburok) képezhetnek, vagy a kriptobiózis állapotába kerülhetnek. Cisztaképzésnél a vízvesztés miatt kisebbé vált állat testéről a kutikula leválik, és tokot képez a test körül. Eközben a bőr köré vastag, új kutikula képződik. Ebben az állapotban nem viselik el a magas hőmérsékletet, viszont akár egy évig is kibírhatják táplálék nélkül. Kriptobiózis során testüket viasszal vonják be, lábaikat behúzzák, és hordó alakot vesznek fel. Anyagcseréjük ilyenkor a normálisnak kevesebb, mint 0,01%-ára, oxigénigényük 6 századrészére, testük térfogata pedig 50%-ára csökken. Nedvességtartalmuknak akár 99%-át is elveszíthetik. A szinte teljesen kiszáradt szervezetben nem tudnak megtelepedni a vírusok, baktériumok és a szövetkárosító gombák, mivel ezeknek nedvesség kell. Ebben az állapotukban sok trehalózt tartalmaznak – ez a cukorfajta általában jellemző a kiszáradást tűrő állatokra – ez helyettesíti a sejtmembránokban a vízmolekulákat. A medveállatkák életműködései felfüggesztődnek; ebben a formában élelem és víz nélkül akár 100 évig is életben maradhatnak. Ha újra nedvesség éri őket, néhány percen vagy néhány órán belül újra aktívvá válnak. Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni. Hőmérséklet: a medveállatkák kibírják a fagyást. A fagyás azért veszélyes, mert a testben lévő vízmolekulák kikristályosodnak, és a hegyes jégkristályok szétroncsolják a szerveket. De a medveállatkák testében olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát. Így a lassan képződő hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály keletkezik, melyek már nem képesek szétroncsolni a sejteket. Sugárzás: Raul M. May, a Párizsi Egyetem dolgozója mutatta be, hogy az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad röntgensugárzást. (Az emberi szervezet 500 rad sugárzás hatására halálos sérüléseket szenved.) Túlélik a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét, a gamma-sugárzást, és a rendkívül erős elektromágneses sugárzást is. Túlélik az elektronmikroszkópos elektronbombázást is. Nyomás: rendkívül jól bírják a nagyon magas és a nagyon alacsony nyomást. A földi légköri nyomás 300-szorosát, a tenger legmélyebb pontján lévő nyomás 6-szorosát képesek elviselni. Vákuumban , vagyis légüres térben, teljes oxigénhiányban 7 hónapig is életben maradnak. Világűr: 2007 szeptemberében az Európai Űrhivatal a svéd Kristianstadti Egyetem vezetésével Kazahsztánból két fajhoz tartozó medveállatkát, a Richtersius coronifer -t és a Milnesium tardigradum -ot lőtte fel a világűrbe az orosz Foton M3-as űrszondán. A medveállatkák a kriptobiózis állapotában voltak. Az űrszonda 270 km magasan keringett a Föld körül 10 napig. Amikor visszajött, a kutatók vízbe helyezték a medveállatkákat, hogy feléledjenek. 68%-uk túlélte a szabad világűrbe való kibocsátást bármiféle védőfelszerelés nélkül, és utána még szaporodtak is. Mérgező anyagok: ellenállnak mérgező gázoknak: metil-bromidnak , szén-dioxidnak , hidrogén-szulfidnak is. Túlélik a savakban, oldószerekben való fürdetést. Bogdán Zsolt Bogdán Zsolt (Csíkszereda, 1964. december 23. –) romániai magyar színész, érdemes művész. Élete 1990 és 1994 között a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult. 1994. szeptember 1-jétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának a tagja. Nős, felesége Csutak Réka színésznő, két közös gyermekük van, Farkas és Gyopár. 2006 augusztusa és 2007 októbere között mesélőblogot írt. A blogra a Kolozsvári Rádió Cifra Palota című gyerekműsorában előadott mesék hanganyagát töltötte fel és írt hozzá egy rövid ízelítőt. Szerepei Efimi�a – Caragiale nyomán szabadesésben: Leonida Gem Session , rendező: Tompa Gábor François – Charles Mee: Tökéletes menyegző , rendező: Karin Coonrod Jean – August Strindberg : Julie kisasszony , rendező: Felix Alexa Jörgen Tesman – Henrik Ibsen : Hedda Gabler , rendező: Andrei Şerban Übü papa – Alfred Jarry : Übü király , rendező: Alain Timar Helge, az apa – Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: Születésnap , rendező: Robert Woodruff Beppo – Heltai Jenő : A néma levente (felolvasószínházi előadás), rendező: Salat Lehel Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon – Lázár Ervin : A négyszögletű kerek erdő , rendező: Albu István Vszevolod Emiljevics Meyerhold – Matei Vişniec: III. Richárd betiltva (felolvasószínházi előadás), rendező: Patkó Éva Pomet Trpeza – Marin Držić: Dundo Maroje , rendező: Robert Raponja Angelo – William Shakespeare : Mértéket mértékkel , rendező: Matthias Langhoff Lácsek Bobicsek – Hanoch Levin: Téli temetés , rendező: Elie Malka Bergman – Ingmar Bergman : Suttogások és sikolyok , rendező: Andrei Şerban Igazgató, Apa – Visky András : Visszaszületés , rendező: Tompa Gábor Richárd, Gloster hercege, III. Richárd király ( William Shakespeare : III. Richárd ) Versinyin, Alekszandr Ignatyjevics ( Csehov : Három nővér ) Idős Peer ( Henrik Ibsen : Peer Gynt ) Simone, Buoso Donati unokatestvére ( Giacomo Puccini : Gianni Schicchi ) Mihail Lvovics Asztrov ( Csehov : Ványa bácsi ) Page ( William Shakespeare : A windsori víg nők ) Schaunard ( Aki Kaurismäki : Bohémélet ) Diri ( Visky András : Hosszú péntek ) Bús, piros vödör ( Varró Dániel – Presser Gábor : Túl a Maszat-hegyen ) Jákobi Itámár (Hanoch Levin: Jákobi és Lájdentál ) Jean ( Eugène Ionesco : Rinocerii ) János ( Visky András : Tanítványok ) Bátyus (Visky András: A szökés ) A hűtlen férj (Feketeszemű rózsák) Woyzeck ( Georg Büchner : Woyzeck ) Lovag ( Carlo Goldoni : Velencei terecske ) Patológia királya, Nagy Döhe, Sanda Kán (Muszty Bea – Dobay András: A kék csodatorta ) John Marston (Barabás Olga: Krimi ) Gregers Werle ( Henrik Ibsen : A vadkacsa ) Ludovico Nota ( Luigi Pirandello : Öltöztessük fel a mezteleneket ) XXX (Pantagruel sógornője) Faust ( Christopher Marlowe : Doktor Faustus tragikus históriája ) Leontes ( Shakespeare : Téli rege ) Lelio ( Carlo Goldoni : Komédiaszínház ) Reb Simson (S. Anski nyomán: Fehér tűz, fekete tűz (Dybbuk)) Nae Girimea ( Ion Luca Caragiale : Farsang ) Owen (Brian Friel: Fordítások ) Szilvássy Béla (Schönthan-Kellér: A szabin nők elrablása ) Hasszán Badreddin (Éjszakák az Ezeregyből) Lamberto Laudisi ( Luigi Pirandello : Így van (ha így tetszik) ) Prológus ( Shakespeare : Rómeó és Júlia ) Leonardo ( F. G. Lorca : Vérnász ) Clov ( Samuel Beckett : A játszma vége ) Alceste ( Molière : A mizantróp ) Podkoljoszin ( Gogol : Háztűznéző ) Caliban ( Shakespeare : A vihar ) Lenglume (E. Labiche: A Lourcine utcai gyilkosság ) Carlos Homenides de Histingua (Georges Feydau: Bolha a fülbe ) Thersites ( Shakespeare : Troilus és Cressida ) Lopahin ( Csehov : Cseresznyéskert ) Kleisermann Mihály ( Parti Nagy Lajos : Ibusár ) Zanetto/Tonino ( Carlo Goldoni : A velencei ikrek ) Ephesusi és Siracusai Dromio ( Shakespeare : Tévedések vígjátéka ) Bankár ( Witold Gombrowicz : Operett ) Misi ( Kárpáti Péter : Méhednek gyümölcse ) Színész (Tom Stoppard: Rosencrantz és Gulidenstern halott ) Az igazságos varga ( Mihail Bulgakov : Képmutatók cselszövése ) Fábián ( Shakespeare : Vízkereszt ) Toffolo ( Carlo Goldoni : A chioggiai csetepaté ) Boka János ( Molnár Ferenc : A Pál utcai fiúk ) Oresztész ( Szophoklész : Elektra ) Claudius ( Shakespeare : Hamlet ) Filmszerepek Apa – Superman, Spiderman vagy Batman, rendező: Tudor Giurgiu (rövidfilm) (2011) Dr. Barabássy Sándor – Heimat, Sex und andere Unzulänglichkeiten, rendező: Kincses Réka (2010) Tandarica – Aglaja , rendező: Deák Krisztina (2010) Morcogi János – A Morcogi, rendező: Alfréd Wiegmann, Forrás Film (2008) Lacu – Iszka utazása, rendező: Bollók Csaba , MerkelFilm (2007) Radu – Dallas Pashamende, rendező: Robert Adrian Pejo (2005) Pogány Imre – Kivilágos kivirradtig, rendező: Horváth Z. Gergely (2005) Nicu Ceaușescu – ROM-MÁNIA, rendező: Nándori József (2004) Pál hadnagy – Kisváros , rendező: Balogh Zsolt (1999) TSZ-elnök – Kínai védelem, rendező: Tompa Gábor (1998) Díjak, kitüntetések Alakítási különdíj – Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda (Lenglumé / A Lourcine utcai gyilkosság) (1999) EMKE-díj (1999) Színikritikusok Nemzetközi Szövetsége Romániai Fiókjának Különdíja (2000) Alakítási különdíj – Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda (Alceste / A mizantróp) (2001) Jászai Mari-díj (2002) A legjobb férfialakításért járó UNITER-díj (Fiatal Faustus / Doktor Faustus tragikus históriája) (2004) A Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendje (2004) Alakítási különdíj – Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda (Fiatal Faustus / Doktor Faustus tragikus históriája) (2004) Alakítási különdíj – Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda (Woyzeck / Woyzeck) (2005) A legjobb férfi alakítás díja a Dallas Pashamende című film főszerepéért, Aubagne-i Nemzetközi Filmfesztivál (2005) A legjobb férfi főszereplőnek járó díj – Pécsi Országos Színházi Találkozó (2006) A legjobb férfi főszereplőnek járó Arany Benjamin-díj, a Dallas Pashamende című film főszerepéért, Pécsi Nemzetközi Filmfesztivál (2006) Bubik István-díj (2007) Alakítási különdíj – Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda (Jákobi Itámár / Jákobi és Lájdentál) (2007) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2008) Bánffy Miklós-vándordíj (2009) Médiakiválóság-díj (2010) A legjobb férfi főszereplőnek járó UNITER-díj (Bergman / Suttogások és sikolyok) (2011) Érdemes művész (2012) A legjobb férfi főszereplőnek járó UNITER-díj (Thersites / Troilus és Cressida, Lopahin / Cseresznyéskert) (1999) A legjobb férfi főszereplőnek járó UNITER-díj (Caliban /A vihar, Lenglume / A Lourcine utcai gyilkosság) (2000) A legjobb férfi főszereplőnek járó UNITER-díj (Versinyin/ Három nővér) (2008) 1376 Évszázadok: 13. század – 14. század – 15. század Évtizedek: 1320-as évek – 1330-as évek – 1340-es évek – 1350-es évek – 1360-as évek – 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek Évek: 1371 – 1372 – 1373 – 1374 – 1375 – 1376 – 1377 – 1378 – 1379 – 1380 – 1381 Események Határozott dátumú események június 7. – A haldokló Edward herceg megesketi apját III. Eduárdot és testvérét, hogy békében megőrzik a trónt fiának, a gyermek Richárdnak . július 6. – Vencelt , IV. Károly német-római császár idősebb fiát német királlyá választják (ténylegesen 1378 -tól uralkodik, 1400 -ban megfosztják a tróntól, de cseh király marad). július 10. – Feloszlik a "jó parlament" a leghosszabb parlamenti ülésezés az addigi Anglia történetében. augusztus 22. – Bizáncban IV. Andronikosz lép a trónra miután megfosztotta a tróntól és fogságba vetette apját, V. Jóannészt (V. Jóannész 1379 -ben letaszítja fiát a trónról és még 1391 -ig uralkodik). Határozatlan dátumú események szeptember – John of Gaunt a királyi tanács elé idézteti John Wycliffe oxfordi tanárt, hogy felhasználja őt a vele ellenséges püspökökkel szemben. az év folyamán – Péter boszniai püspököt áthelyezik a győri egyházmegye élére. I. Lajos magyar és lengyel király szövetséget köt Velence ellen Padovával , Friaullal és az aquileai pátriárkával. A mongol kán serege meghódítja Timur Lenk keleti tartományát, Timur kis híján vereséget szenved, de végül sikerül kiűznie országából az ellenséget. Sziénai Szent Katalin meglátogatja XI. Gergelyt Avignonban , hogy rávegye: térjen vissza Rómába . III. Olaf (norvég királyként IV. Olaf) dán és norvég király trónra lépése ( 1387 -ig uralkodik). Szófia megkapja mai nevét. (Korábban Szredecnek nevezték.) Trónra lép az aztékok első uralkodója, Acamapichtli . az év végén – Timur Lenk sereget vezet a Arany Horda ellen, de a tél beköszönte miatt nem ütköznek meg. Születések Giwha, koreai buddhista tudós Stazione di Mammiano Stazione di Mammiano vasútállomás Olaszországban, San Marcello Pistoiese településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Alto Pistoiese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Marcello Pistoiese Fouchet-jegyzék A Fouchet-jegyzék 1920. július 24-én, alig hat héttel a trianoni békeszerződés aláírása után a magyar kormánynak a budapesti francia főmegbízott által átadott levél, amelyben a francia kormány hivatalosan felajánlotta, hogy Magyarország és az utódállamok között kész olyan tárgyalásoknak a közvetítésére, amelyeknek céljuk, hogy „egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létrehozott határozmányokat.” A jegyzék a Millerand-féle kísérőlevélen alapult, amelyben bizonyos revíziók lehetőségéről van szó. A Fouchet-jegyzékben felmerült revíziókra sosem került sor, sőt szóba sem került többet, miután Millerand miniszterelnök lemondott a további közvetítésről. Bakondi György Bakondi György (Budapest, 1952. október 15. –) egykori határőr, ügyvéd, 2000–2002 között, majd 2010. július 1-től 2015. április 15-ig a Belügyminisztérium (BM) Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (OKF) főigazgatója, kormánybiztos. Tanulmányai A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1971-ben, majd a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatójaként határőr-parancsnokként és általános iskolai tanárként diplomázott 1975-ben. 1977-1982 között a József Attila Tudományegyetem jogi végzettséget szerzett, a jogi szakvizsgát 1997-ben tette le. 1990-ben és 1992-ben az Amerikai Egyesült Államokban járt tanulmányutakon. Pályafutása Pályafutását politikai tisztként a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán kezdte, majd a röszkei határátkelőhelyen parancsok-helyettesi beosztásba került, a rendszerváltást követően 1991-1999 között a Határőrség országos parancsnok-helyettesévé nevezték ki, 1994-ben érte el a tábornoki rendfokozatot. 1999-ben (47 évesen) nyugdíjazták, majd az Első Orbán-kormány ideje alatt a Felső-Tiszai árvizeket követően 1999-ben és 2001-ben is az Árvízi újjáépítési és helyreállítási kormánybiztos-i feladatát töltötte be. 2000-ben, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) megalapításakor Pintér Sándor akkori belügyminiszter a szervezet első kinevezett főigazgatójává tette meg Bakondit. A kormányváltást követően az OKF élén a megbízatását nem hosszabbították meg, 2002 decemberében távoznia kellett a szervezet éléről, mivel Keller László közpénzügyi államtitkárként feljelentette egy 1999-es ügy miatt. A vád szerint az évtizedekkel korábban martinsalakos technológiával épült lakóházak esetén Bakondi vádolható azzal, hogy közbeszerzési eljárás nélkül bízott meg legalább egy céget a munkálatok elvégzésével. A rendőrség 2003-ban megszüntette a nyomozást, amelyet az ügyészség is helybenhagyott. 2003 és 2010 között ügyvédként és társtulajdonosként dolgozott egy ügyvédi irodánál, szakterülete elsősorban a közbeszerzés volt. Bekerült a botrányairól elhíresült UD Zrt. felügyelőbizottságába, amellett, hogy ő volt a cég jogi képviselője is egy személyben. 2010 nyarán a második Orbán-kormány ismételten reaktiválta, előbb árvízi újjáépítési biztos lett, majd kinevezték a katasztrófavédelem vezetőjévé, 2010. június 15-én tűzoltó vezérőrnagyként helyezték újra állományba. Még ez év október 14-én kormánybiztossá nevezték ki. 2010 októberében az ajkai vörösiszap-katasztrófa után Bakondit nevezték ki a MAL Zrt. élére, amikor a céget állami felügyelet alá helyezték. A vörösiszap-katasztrófa után a kormány 2012. január 1-jétől megnövelt hatás- és jogkört adott a Katasztrófavédelemnek, a 2011. évi CXXVIII. törvény alapján. Új pozíciójában számtalan konfliktusba keveredett a korábbi tűzoltókkal, akik sérelmezték, hogy elvette nevüket, tradíciójukat, továbbá több esetben is erősen megkérdőjelezhető személyeket nevezett ki vezetői posztokra. Időszaka alatt több bírósági ügyre is sor került olyan tűzoltók ellen, akik az új rendszert kifogásolták. 2012. december 1-jétől Bakondi újabb pozíciót kapott, télügyi kormánybiztossá nevezték ki. A 2013. évi dunai árvízi védekezés irányítója, majd miniszterelnöki megbízottként a helyreállítás vezetője volt augusztus 31-ig. 2015. április 15-ével Bakondit nyugállományba helyezték. 2016. július 30-án, mint a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója, ő jelentette be, hogy megszűntek a tiltott határátlépések a déli határzár közelében. Magánélete Nős, 3 gyermeke van. Angolul és oroszul beszél, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes docense. Kitüntetései A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal – katonai tagozat ( 2015 ) Svédország hadereje Svédország hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Svédország haderejének néhány összefoglaló adata Svédország katonailag semleges ország. Saját hadiiparral is rendelkezik, mely világszínvonalat képvisel. Katonai költségvetés: 5,6 milliárd USD , a GDP 1,5%-a. Teljes személyi állomány: 2005 - 2006 között: 27600 fő, 2003 - 2004 között: 33 900 fő (benne 15 000 fő sorozott és újra behívott tartalékos), 2001 -ben: 51 000 fő. 2017 -ben: 55 000 fő. Tartalékos: 262 000 fő (47 éves korig) A Nemzeti Gárda létszáma ( 2017 ): 22 000 fő. Mozgósítható lakosság: 2 062 566 fő, melyből katonai szolgálatra 1 802 955 fő alkalmas 2001 -ben. A svéd férfiakat 1901 óta sorozták be a hadsereg kötelékébe, de a 2000-es évek végére gyakorlatilag már csak annak kellett katonai szolgálatot teljesítenie, aki magától jelentkezett erre. Míg a hidegháború idején a férfiak 85%-a volt katonaviselt, addig a századfordulóra ez a szám egyre csökkent, míg végül 2010-ben megszüntették. A megnövekedett orosz fenyegetettség miatt 2018-tól visszaállítják a kötelező sorkatonai szolgálatot, így négyezer 18 éves férfi és immár nő számára írják elő, hogy 9-12 hónapig szolgáljon a királyság hadseregében. Szárazföldi erő Összhaderőnemi Parancsnokság: - 4 Katonai Körzet Parancsnokság (Gotland szigettel együtt) Nincsenek aktív egységek! Állomány: 2 kiképző páncélozott ezred 2 kiképző gépesített ezred 1 kiképző tüzér ezred Mozgósításkor felállítható még: 6 gépesített dandár: 16 gépesített zászlóalj 6 gyalogos zászlóalj 1 ejtőernyős ezred 4 tüzér osztály 4 légvédelmi osztály 4 műszaki zászlóalj Fegyverzet 280 db harckocsi: Strv-121 és Strv-122 ( Leopard 2 -esből svéd gyártmányú harckocsik) 1330 db páncélozott gyalogsági harcjármű: Pbv-302 Strf-9040 Pbv-501 ( BMP–1 -es) 743 db páncélozott szállító jármű Tüzérségi lövegek: 154 db vontatott: 155 mm-esek (FH-77A, FH-77B) 26 db önjáró: 155 mm-esek (BK-1C) 599 db 120 mm-es aknavetők 70 db légvédelmi rakéta indító: RBS-70 RB-20 ( MIM–23 Hawk ) RBS-90 Légierő, légvédelem: 7700 fő A Svéd Királyi Légierő (svédül: Flygvapnet) állományát 203 db harci gép alkotja. (nincs harci helikopter) Repülési idő: 110-140 óra Állomány: 1 század közvetlen támogató, felderítő: 18 db Saab-AJSH-37, Saab-AJSF-37 2 század vadász: 36 db Saab JA-37 Viggen 5 század több feladatú: 116 db JAS-39 Gripen A , JAS-39 Gripen B 1 század kiképző: 12 db Saab SK-37E 6 század szállító: C-130, Tp-84, Tp-101, Tp-102, Tp-100 Helikopterek: kb 110 db. Haditengerészet: 2100 fő A Svéd Királyi Haditengerészet (Marinen) hadműveleti koncepciója a tengerek és a partvidékek találkozásánál felmerülő speciális feladatok megoldását célozza. Ennek érdekében hasznosítani tudják a svéd partvidék és szigetvilág kemény környezetében szerzett évszázados tapasztalataikat. Az ilyen környezetben végzett sikeres harctevékenységhez gyorsaság, tűzerő és többdimenziós képesség szükséges. A svéd haditengerészet különösen kitűnik a kétéltű műveletek végrehajtásában. Nagy gyakorlatuk van a tengerre szállás, a partraszállás, és a sekély, szűk parti vizeken folytatott tevékenység terén. A svéd haditengerészet komoly szárazföldi képességekkel is rendelkezik, a tengerészgyalogosok megfelelő közlekedési eszközökkel kiegészítve képesek ellátni egy könnyű gyalogos zászlóalj feladatait. Nemzetközi együttműködésben a svéd haditengerészet képes tartós műveletekre, az ellenőrzés megteremtésére és fenntartására saját felelősségi területén belül akár 12 hónapos időtartamra is. A svéd haditengerészet egységeinek mozgékonysága alkalmassá teszi azokat a korai belépő erő szerepének ellátására. Gyorsreagálású erőként és előretolt műveletekben hat hónapos időtartamig tudnak tevékenykedni. Nemzetközi tapasztalatok A svéd haditengerészet és tengerészgyalogság egységei és katonái számos nemzetközi műveletben vettek részt Boszniában, Koszovóban, Afganisztánban és Csádban, valamint az Ádeni-öböl vizein. A svéd haditengerészetnek soros és hosszú időre visszatekintő együttműködése van finn megfelelőjével, a Nyland brigáddal. Jelentős együttműködést folytatnak ezenkívül az egyesült államokbeli US Navy Riverine Group One-nal, az amerikai tengerészgyalogsággal (US Marines), a királyi brit és holland tengerészgyalogsággal, valamint az USA haditengerészetével (US Navy) is. A közös műveletek során együtt használták az amerikai USS Tortuga(en), a brit HMS Bulwark(en) és a holland LPD Rotterdam(en) hajókat mint platformokat. Szervezeti felépítés Az 1. tengerészgyalogos ezred a Berga haditengerészeti támaszponton állomásozik. Az ezred fő harci egysége a kétéltű zászlóalj (Amphibious Battalion) szintén Bergában kapott elhelyezést, együtt egy támogató, egy kutató-fejlesztő és egy kiképző alegységgel. Az ezrednek van még egy őrhajós százada (Patrol Boat Company) Göteborgban és egy kiképző alegysége Visbyben, Gotland szigetén. Az ezrednek gyakorlóterei és lőterei vannak sokfelé a svéd szigetvilágban valamint Gotland szigetén. A kétéltű zászlóalj kötelékébe tartozik a parancsnoki század a törzzsel, a híradókkal és a felderítőkkel; egy harci támogató század 81mm-es aknavetőkkel és RBS 17 (Hellfire) hajók elleni rakétákkal, egy vadász (Ranger) század támadó-felderítő búvárokkal és parti vadászokkal; három tengerészgyalogos lövészszázad és egy harci támogató század csapatszállító légpárnás járművekkel (LCAC) (amelyek a befagyott tengeren vagy a parti hómezőkön is el tudják látni feladataikat) és javító, ellátó és egészségügyi alegységekkel. A zászlóalj felszerelésében találhatók a CB90 osztályú(en), svéd fejlesztésű gyorsnaszádok, személyszállító és tűztámogató, C² (Command and Control, parancsnoki) és egészségügyi mentő (medevac) változatokban. Ez a hajóállomány, kiegészítve a gyorsjáratú szállító hajókkal, lehetővé teszi az egész zászlóalj vízi tevékenységét. A kétéltű zászlóalj állományából választják ki a tengeri gyorsreagálású egységet (Marine Reaction Unit) például az EU missziók céljaira. Ez tartalmazhat egy parancsnoki és szolgáltató századot, egy felderítő/vadász szakaszt és egy tengerészgyalogos századot. Hajóállomány: 11 db korvett 7 db hagyományos tengeralattjáró 45 db őrhajó és partvédelmi hajó 22 db aknarakó-szedő hajó 110 db kisebb deszant hajó 23 db vegyes feladatú Bővebben: Korvettek: 5 db Visby osztályú korvett (lopakodó rendszerű korvett) HMS Visby (K31) HMS Helsingborg (K32) HMS Härnösand (K33) HMS Nyköping (K34) HMS Karlstad (K35) 4 db Göteborg osztályú korvett HMS Göteborg (K21) HMS Gävle (K22) HMS Kalmar (K23) HMS Sundsvall (K24) 2 db Stockholm osztályú korvett HMS Stockholm (K11) HMS Malmö (K12) 187 CB90 osztályú gyorsnaszád (Stridsbåt 90) 7 Landsort osztály 4 db Styrsö osztály HMS Carlskrona (M04) Jegyzetek Világ. Oroszországra tekintettel. In.: HVG. XXXIX. évf., 2017/39. (1995.) szám, 34. oldal, ISSN 1217-9647 Visszasírják a svédek a sorkatonaságot (magyar nyelven). origo.hu, 2016. január 4. (Hozzáférés: 2017. március 10.) Világ. Kötelező mundér. In.: HVG. 2017/10. szám, 27. oldal, ISSN 1217-9647 Forrás The Swedish Marines - unique capabilities in the extreme littorals. UNCLASSIFIED 2009-07-14. (Tájékoztató anyag VIP vendégek számára a Berga haditengerészeti támaszponton ) Megjegyzések A svéd kormányzat szerint az ország biztonsági környezete azután változott meg, hogy Oroszország 2014-ben elcsatolta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd ezt követően közvetlenül is beavatkozott a kelet-ukrajnai válságba. Gelson Fernandes Gelson Tavares Fernandes (Praia, 1986. szeptember 2. –) a Zöld-foki szigetekről származó svájci labdarúgó, aki jelenleg a francia Rennes játékosa. Pályafutása Nevelőegyüttese, az FC Sion felnőtt csapatában 2004-től játszott. 2007. július 14-én az angol élvonalban szereplő, Manchester City-hez igazolt, az angolok hat millió eurót fizettek érte a svájci csapatnak. Átigazolásakor Sven-Göran Eriksson mint a legjobb fiatal svájci labdarúgóként jellemezte. A Portsmouth Football Club elleni mérkőzésen debütált a szigetországban. A City színeiben három alkalommal talált a kapuba, először 2008. január 2-án, a Newcastle United Football Club ellen megnyert 2-0-s mérkőzésen, még ugyanebben a szezonban, az Arsenal Football Club hálójába is gólt lőtt, de a mérkőzést végül 3-1 arányban a londoni csapat nyerte, harmadik találatát a következő szezonban, a Portsmouth Football Club felett aratott, kiütéses, 6-0-s győzelem alkalmával szerezte. 2009. július 9-én, két évre, a francia A.S. Saint-Étiennehez igazolt, a franciák kétmillió fontot fizettek érte. 2009. augusztus 8-án debütált az OGC Nice elleni 2-0-s vereség alkalmával. Csapata ekkortájt nem szerepelt túlzottan jól, és a csalódástkeltő 17. helyen végzett. Később már nem volt a legjobb a viszonya az őt leigazoló edzővel, Christophe Galtier-vel sem. Galtier idővel megengedte, hogy Fernandes távozzon, egyelőre csak kölcsönbe. Első francia szezonjában 33-szor lépett pályára. Elsőként a Chievo Veronához került kölcsönbe. Első veronai fellépésén csapata 3-1-re diadalmaskodott a Genoa ellen 2010. szeptember 10-én. Első gólját a Napoli ellen szerezte szeptember 22-én, amikor a Chievo 3-1-re győzött. Októberben a Parma elleni mérkőzésen kiállították második sárga lapja után. Második gólját a Milan ellen lőtte. Veronaiként 29 mérkőzést játszott és két gólt szerzett. A következő csapat, amelyhez kölcsönadták, a Championshipben szereplő Leicester City volt. Szerződtetését az a Sven-Göran Eriksson javasolta, aki a Manchester Cityhez már leigazolta egyszer. A csapat a Premier League-be való feljutást tűzte ki céljául. Fernandes a Coventry City elleni idegenbeli mérkőzésen debütált Angliában 2011. augusztusában (ezt a mérkőzést egy góllal csapata nyerte). Első találatát a Nottingham Forest ellen szerezte. Időközben a gyenge bajnoki eredmények miatt a svéd edzőt menesztették, és az új edző Nigel Pearson lett, aki már egyszer volt a csapat edzője. A tréner ideje alatt egészen decemberig nem játszott. Fernandes ezután kérte, hogy kölcsönszerződését bontsák fel. Január 4-én ez meg is történt. Visszatért ezután Olaszországba, de már az Udinese-be. Január 22-én debütált a Coppa Italiaban a Catania elleni mérkőzésen. 2012. július 4-én Fernandes egy négyéves szerződést írt alá a Sportinggal, amelyben 25 millió eurós kivásárlási árat határoztak meg. Válogatott A felnőtt válogatottban 2007. augusztus 22-én mutatkozott be a holland válogatott elleni mérkőzésen. Tagja volt a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságon rendezőként induló valamint a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra kijutó svájci válogatottnak is. Sikerei, díjai Klubcsapatokkal FC Sion Svájci-kupagyőztes: 2006. Bogdánffy Szilárd Boldog Bogdánffy Szilárd (Feketetó, 1911. február 21. – Nagyenyed, 1953. október 2.) püspök, vértanú. Gyermekkora és iskolái Bogdánffy Szilárd 1911. február 21.-én született az akkor a Torontál vármegyéhez, ma a szerbiai Vajdasághoz tartozó Feketetón. Édesapja, Bogdánffy Ignác kántortanító, édesanyja Welebny Aranka. Elemi iskoláit a ma Romániához tartozó Torontálkeresztesen (Cruceni) végezte, a gimnáziumot pedig a Temesvári Piarista Gimnáziumban, ahol 1929-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait a nagyváradi Teológiai Akadémián kezdte meg. Két év múlva, kiválói eredményei láttán, elöljárói Magyarországra, a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy ott magasabb szintű tanulmányokkal készüljön fel a neki szánt tanári pályára. 1934 nyarán tért vissza Nagyváradra, ahol megyés püspöke, Fiedler István, június 29-én pappá szentelte. Pályafutása Felszentelése évében a szatmári papnevelő intézetben kezdte meg szolgálatát helyettes tanárként és tanulmányi felügyelőként. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, ezzel egyidejűleg pedig a püspökség által fenntartott konviktus, a Szent József Intézet hittanára és lelkésze is volt. 1937-ben, hogy a román előírásoknak megfeleljen és továbbra is tanárként működhessen, a balázsfalvi görögkatolikus teológián licenciátust szerzett. 1938-tól az Orsolya-rend által vezetett Tanítóképző Intézetben is elvállalta a lelkivezetői és hittanári feladatot. E sokrétű munkája következtében kapcsolatba került szinte az egész város fiatalságával, és nagy népszerűségre tett szert körükben. A fiatal magyar pap fokozódó népszerűségét a román hatóságok nem nézték jó szemmel, ezért 1939-ben koholt váddal (részvétel Rongyos Gárda szervezésében) letartóztatták, majd román állampolgárságától megfosztva, kitoloncolták Magyarországra. Itt a második bécsi döntésig a Ranolder Intézet hitoktatója volt, majd 1940 szeptemberében visszatért az újra Magyarországhoz csatolt Nagyváradra. Márton Áron gyulafehérvári püspök 1940. szeptember 15-ével kinevezte teológiai tanárnak a nagyváradi Papnevelő Intézetbe. A papi szeminárium lelki vezetésével, valamint az erkölcstan oktatásával bízták meg. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán megvédte „A szinoptikus apokalipszis” címen benyújtott doktori értekezését. A negyvenes évek első felében részt vett a váradi katolikus középiskolai oktatási rendszer újjászervezésében: szerepe volt a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újraindításában. A nyilas hatalomátvételt követően részt vett az üldözöttek mentésében. A volt orsolyita-növendékek számára 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. 1945 és 1947 között, a háborút követő tanárhiány miatt, nem csak hittant, latint, franciát és matematikát is tanított. 1947 tavaszán elfogadta Scheffler János püspök hívását, és Szatmáron a püspök titkára lett. Miután Romániában 1948-ban államosították az egyházi középiskolákat és bezáratták a helyi papnevelő intézetet, Felsőbányán és Szinfaluban titkos szemináriumokat szervezett a papi utánpótlás biztosítására. Titokban felszentelt püspök Az egyre fokozódó egyházüldözés miatt, számítva arra, hogy a püspököket a román hatóságok letartóztatják, 1949. február 14-én a bukaresti nunciatúrán titokban püskökké szentelte Gerald Patrick Aloysius O'Hara nuncius érsek . Amikor a nacionalista-kommunista rezsim a római katolikus egyházat be akarta olvasztani a nemzeti egyházba, ezáltal elszakítva a Rómától és a pápától, Bogdánffy Szilárd bátran szembefordult ezzel a szándékkal, és megtagadta a kért együttműködést. 1949. április 5-én az állambiztonsági szervek letartóztatták. Négy év alatt, ítélet nélkül, megjárta Románia több rettegett börtönét (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget). Koncepciós perére 1953-ban került sor. 12 évnyi kényszermunkára ítélték. Bár védőinek sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, de a per újratárgyalására már nem került sor, mivel az elszenvedett kínzások és egy súlyos tüdőgyulladás következtében, amelyre nem kapott gyógyszert, a nagyenyedi börtönben 1953. október 2-án elhunyt. Holttestét egy rabtemetőbe temették, melynek helyét később beépítették. Sírhelye így ismeretlen. 2010. október 30-án boldoggá avatták a nagyváradi székesegyházban. A boldoggáavatási dekrétumot XVI. Benedek pápa küldötteként Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel. Domaszék Domaszék község Csongrád megye Szegedi járásában. Fekvése A Dél-Alföldön, Szegedtől 11 km-re nyugatra fekvő település. Nyugaton Mórahalom, északnyugaton Zákányszék és Bordány, keleten Szeged, délen Röszke határolja. A vasútállomás nélküli település az 55-ös főúton közelíthető meg. Története Domaszék községet 1952-ben alapították, de már régóta lakott a szeged környéki tanyavilág. A település történetéről megjelent kötetek: Bálint Ibolya: Doma homokján. Domaszék, 2001. Kiadta Domaszék Község Önkormányzata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. ISBN 963 007593 8 Bálint Ibolya: Oltárkő a katedrán. Domaszék, 2004. Kiadta Domaszék Község Önkormányzata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. ISBN 963 460497 8 Népesség A település népességének változása: Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Ünnepei, rendezvényei Búcsú (Szent Kereszt, Zöldfás templom) Falunap Répafesztivál Sörfesztivál Megyejáró néptáncfesztivál Lovasnap Falukarácsony Téli esték Egyházi élet Domaszék lakosainak többsége római katolikus vallású. 1938-ban épült fel a Szent Istvánnak szentelt római katolikus templom a Zöldfási iskola mellett (búcsúja: augusztus 20-a). 1988-ban a község területén épült fel a Szent Kereszt római katolikus templom (búcsúja: szeptember 2. vasárnapja). A rendszerváltás után, amikor újra lehetett civil szervezeteket létre hozni, megalakult az 503. számú Klebelsberg Kúnó cserkész csapat, mely a kilencvenes években aktív ifjúsági életet valósított meg az egyházközségben. Keresztek az út szélén Domaszékre is jellemző a régi magyar szokás, keresztek állítása. Kisvasút Domaszéken 1927-től 1975-ös megszűnéséig működött egy keskeny nyomtávú gazdasági vasút. Szegedről indult a vonal, majd a Kunhalom állomásnál ágazott kétfelé. Egyik ága Ásotthalomig, a másik Pusztamérgesig közlekedett. A domaszéki állomásépületet felújították, benne a régi tanyasi élettel és a kisvasúttal kapcsolatos kiállítás tekinthető meg. Civil szervezetek Domaszék Judo ISE Domaszék Szebb Jövőjéért Alapítvány Domaszéki Élhetőbb Faluért Közhasznú Egyesület Domaszéki Ifjúsági Önkormányzat Equest Sport Lovasklub és Közhasznú Alapítvány Gazdák és Vállalkozók Domaszéki Egyesülete Jázmin Nyugdíjasklub Minden Megoldható Egyesület Nagycsaládosok Domaszéki Egyesülete Testvértelepülései Lövéte ( Románia ) Wolbrom ( Lengyelország ) Királyhalom ( Vajdaság ) 2000-es magyar atlétikai bajnokság A 2000-es magyar atlétikai bajnokságon, amely a 105. bajnokság volt. A férfi kis mezei futást újra bevezették és a csapatbajnokságát is megrendezték. Norman Hunter Norman Hunter (Gateshead, 1943. október 29. –) világbajnok angol válogatott labdarúgó, edző. Az angol válogatott tagjaként részt vett az 1966-os és az 1970-es világbajnokságon, illetve az 1968-as Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Angol másodosztály (1): 1963–64 Angol bajnok (2): 1968–69, 1973–74 Angol kupa (1): 1971–72 Angol szuperkupa (1): 1969 Angol ligakupa (1): 1967–68 VVK-győztes (2): 1967–68 , 1970–71 Világbajnok (1): 1966 Európa-bajnoki bronzérmes (1): 1968 Az év labdarúgója (PFA) (1): 1974 Magneux-Haute-Rive Magneux-Haute-Rive település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 542 fő (2015). Magneux-Haute-Rive Chalain-le-Comtal, Chambéon, Marclopt, Mornand-en-Forez és Saint-Laurent-la-Conche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dubčany Dubčany település Csehországban, a Olomouci járásban. Dubčany Náklo, Senice na Hané, Litovel és Cholina településekkel határos. Lakosainak száma 243 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Davor Davor falu és község (járás) Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. A község (járás) települései A községhez Davor és Orubica tartozik. Fekvése Bródtól 45 km-re nyugatra, a Száva bal partján, az Orbász torkolatával szemben, a horvát-bosnyák határon fekszik. Története A település korábbi neve Svinjar. Területén állt egykor Szvinjar vára, melyet 1450-ben említenek Szencsei László birtokaként, amelyet azonban a beiktatáskor a vránai perjel foglalt el. A trianoni békeszerződésig Pozsega vármegye Újgradiskai járásához tartozott. A falu évszázadok óta kitűnő révészeiről és zenészeiről híres. Szlavónia egyik legéleterősebb faluja. 2001-ben Orubicával együtt 3259 lakosából 3240 horvát volt. III. Joscelin edesszai gróf III. Joscelin (? – 1190-es évek) Edessza grófja (1159 – 1190 után). II. Joscelin, és felesége, Beatrice fia. Édesapjától örökölte a grófi címet, annak ellenére, hogy Edesszát 1144-ben elfoglalták, és maradványait (ideértve a Trübesszeli Lordságot is), elfoglalták vagy eladták évekkel azelőtt, hogy apja örökébe lépett volna. Joscelin a Jeruzsálemi királyságban élt, és sikerült elég földet szereznie Acre környékén ahhoz, hogy Joscelin őrgrófja lehessen. A nővére, Agnes of Courtenay, volt az első felesége I. Amalric királynak, (aki azzal a feltétellel lehetett király, hogy elválik Agnes-től), valamint IV. Balduin és Szibilla édesanyja is. A Harimi csatában Nur ad-Din Zengi foglyul ejtette III. Joscelint.Fogoly is maradt egészen 1176-ig, amikor is Agnes kifizetett érte 50 000 dénárt váltságdíjként (akkoriban egy kisebb királyt vesztegettek ennyiért), valószínűleg némi királyi segítséggel. Nemsokára az unokaöccse, Balduin kinevezte Jeruzsálem Senechaljának, vagyis névleges udvarmesterének. Riválisa a király apai ági rokona, III. Rajmund, Tripoli grófja volt. 1185-ben Joscelin követként érkezett a Bizánci Birodalomba. 1955-ös magyar férfi vízilabda-bajnokság (másodosztály) Az 1955-ös magyar férfi másodosztályú vízilabda-bajnokságban tizennégy csapat indult el két csoportban, a csapatok két kört játszottak, majd a két csoportgyőztes játszott a feljutásért. Tabella Dél * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Döntő Bp. Spartacus–Bp. Szikra 7:3, 2:1 1378 Évszázadok: 13. század – 14. század – 15. század Évtizedek: 1320-as évek – 1330-as évek – 1340-es évek – 1350-es évek – 1360-as évek – 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek Évek: 1373 – 1374 – 1375 – 1376 – 1377 – 1378 – 1379 – 1380 – 1381 – 1382 – 1383 Események Határozott dátumú események január 4. – Déméndi László – korábbi veszprémi püspök – elfoglalja a váradi püspöki széket. április 9. – Bartolomeo Prignanót, Bari érsekét VI. Orbán néven pápává választják. (A pápa visszatér Rómába, ezzel véget ér a pápák avignoni fogságának időszaka. 1389-ig kormányozza az egyházat.) szeptember 20. – A pápával elégedetlenek Fondiban Róbert genfi grófot VII. Kelemen néven pápává választják. Ezzel megkezdődik az első nyugati egyházszakadás a schizma időszaka. Ez 1417 -ig tart. november 29. – IV. Vencel cseh király tényleges uralkodásának kezdete. (1400-ban megfosztják a tróntól, de marad cseh király.) Határozatlan dátumú események az év folyamán – Dimitrij Donszkoj moszkvai nagyherceg megver egy kisebb mongol sereget. I. Lajos magyar és lengyel király Genovával szövetségben felújítja a Velence elleni háborút. A firenzei gyapjúmunkások, a ciompók felkelése. Születések december 31. – III. Kallixtusz pápa († 1458 ) Lorenzo Ghiberti itáliai szobrász Ortezzano Ortezzano település Olaszországban, Marche régióban, Fermo megyében. Lakosainak száma 772 fő (2017. január 1.). Ortezzano Monte Rinaldo, Montottone, Montalto delle Marche, Monte Vidon Combatte és Carassai községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vullnet Basha Vullnet Basha (Lausanne, 1990. július 11. –) svájci - koszovói albán labdarúgó, a spanyol Real Zaragoza középpályása. Bátyja a szintén albán válogatott Torino-játékos Migjen Basha. III. János navarrai király III. János (1477 – Monein, Franciaország, 1516. június 17.), baszkul: Joanes III.a Labritekoa, occitánul: Joan III de Labrit, katalánul: Joan III Albret, spanyolul: Juan III de Albret, franciául: Jean III d'Albret, Tartas algrófja, az első navarrai király az Albret-házból, 1484-től a haláláig, 1516-ig uralkodott. Házasságkötése révén került a trónra, felesége, I. Katalin (1470–1517) navarrai királynő a királyság második uralkodója volt a Foix-házból, egyben az utolsó is ebből a dinasztiából. Cesare Borgia sógora. Uralkodása Nagy Alainnek (1440 körül–1522), Albret urának és Châtillon-Blois Franciskának (1451–1485), Périgord grófnőjének a fia. János mind apai, mind pedig anyai ágon a breton hercegek leszármazottja volt. Anyja I. Károly breton herceg dédunokája, míg apja V. János breton herceg dédunokája volt anyai ágon. 1484. június 14-én kötötték meg a házassági szerződést I. Katalin navarrai királynővel, de a tényleges esküvőre és házaséletre a felek kiskorúsága miatt csak 1491-ben került sor, amikor János elérte a fiúk számára a házasságkötéshez előírt 14 éves kort. János királyként 1491. október 30-án tett esküt. III. János és I. Katalin uralkodása alatt sem csillapodtak a királyság belső feszültségei, ami a navarrai nemesség két részre való megoszlásából eredt. Éppen ezért csak 10 évvel a házasságkötése után koronázták a feleségével együtt Pamplonában királlyá őket 1494. január 12-én. János király tanúja volt Candale-i Anna és II. Ulászló magyar és cseh király közötti házassági szerződés megkötésének. Candale-i Anna János húgának, Albret Johannának volt a mostohalánya, miután Anna apja, II. Gaston János candale-i gróf feleségül vette Johannát, és így sógorságba került III. János navarrai királlyal. Emellett Candale-i Anna III. János feleségének, Katalin királynőnek volt az elsőfokú unokatestvére, és szintén a Foix (-Grailly) - házból származott. A navarrai király 1502. április 8-ától május 23-áig tartózkodott Blois-ban, a francia udvarban. III. János Cesare Borgia urbinói herceggel, VI. Sándor pápa természetes fiával, Borgia Lukrécia modenai hercegné bátyjával is sógori viszonyba került, miután Cesare feleségül vette Jánosnak egy másik húgát, Saroltát, és ennek a rokoni kapcsolatnak köszönhetően nyújtott menedéket Cesare Borgiának a navarrai királyi pár, mikor az az apja, VI. Sándor pápa halála után menekülnie kellett Itáliából. A nemességnek a spanyol kifejezéssel „beaumonteses”-nek nevezett része, amely korábban szemben állt I. Eleonóra királynővel (I. Katalin nagyanyjával), Aragónia és Kasztília felé nyitott, Aragónia királya, II. (Katolikus) Ferdinánd (1452–1516) – I. Eleonóra féltestvére – oldalára állt, aki bizalmatlanul szemlélte a Navarrában egyre növekvő francia befolyást, és tervezte is a királyság megszerzését. A nemességnek spanyol kifejezéssel „agramonteses”-nek nevezett része, I. Eleonóra korábbi támogatói, viszont a királynő utódai, Ferenc Phoebus és I. Katalin oldalára álltak, és a francia kapcsolat fenntartását pártfogolták. II. Ferdinánd Navarra megszerzésével kapcsolatban csak az alkalomra várt. Ez pedig 1512-ben bekövetkezett. A király parancsára az Alba herceg vezette hadsereg megszállta Dél-Navarrát, elfoglalta a királyság addigi fővárosát, Pamplonát, I. Katalin és III. János a Pireneusokon túlra menekültek, Pedro II de Navarra, amikor 1516-ban a visszafoglalást megkísérelte, a spanyolok fogságába esett, és fogolyként is halt meg. 1515-ben Navarrát Kasztília részévé nyilvánították. Ettől kezdve 1620-ig már csak Észak-Navarrában, avagy Alsó-Navarrában – más elnevezés szerint Francia-Navarrában – állt fenn a Navarrai Királyság. I. Katalin és III. János utóda a fiuk, II. Henrik (1503–1555) király lett. III. Jánost a Béarni Algrófságban fekvő Lescar székesegyházában, Pau mellett helyezték örök nyugalomra a sógora, I. Ferenc Phoebus navarrai király mellé. Később ide temették feleségét, I. Katalin királynőt, és fiát, II. Henriket is. Gyermekei Feleségétől, I. Katalin ( 1470 – 1517 ) navarrai királynőtől , 14 gyermek: Anna ( 1492 – 1532 ), Navarra régense , nem ment férjhez Magdolna ( 1494 – 1504 ) navarrai királyi hercegnő Katalin ( 1495 – 1532 ), Caen apátnője János ( 1496 – 1496 ), Viana hercege Kitéria ( 1499 – 1536 ), Montvilliers apátnője N. (fiú) ( 1500 – 1500 ), Viana hercege András ( 1501 – 1503 ), Viana hercege Henrik ( 1503 – 1555 ), II. Henrik néven Navarra királya , felesége Valois Margit ( 1492 – 1549 ), Angoulême grófnője, I. Ferenc francia király nővére és IV. Károly alençoni herceg özvegye, 4 gyermek(+1 házasságon kívüli), többek között: Albret Johanna ( 1528 – 1572 ), III. Johanna néven navarrai királynő , 1. férje III. Vilmos ( 1516 – 1592 ), Jülich, Kleve és Berg hercege, elváltak, gyermekeik nem születtek, 2. férje Bourbon Antal ( 1518 – 1562 ), Vendôme hercege, iure uxoris navarrai király , 5 gyermek, többek között: (2. házasságából): Bourbon Henrik ( 1553 – 1610 ), III. Henrik néven navarrai király , IV. Henrik néven francia király Bonaventura ( 1505 – 1510 / 11 ) navarrai királyi hercegnő Márton ( 1506 után– 1512 után) navarrai királyi herceg Ferenc ( 1508 – 1512 ) navarrai királyi herceg Károly ( 1510 – 1528 ) navarrai királyi herceg, nem nősült meg Izabella (Erzsébet) ( 1513 / 14 – 1572 ) navarrai királyi hercegnő, Szapolyai János menyasszonyjelöltje, férje I. (Rohan) Renátusz ( 1516 – 1552 ), Porhoët grófja, 5 gyermek N. (fiú) (megh. fiatalon) navarrai királyi herceg Ismeretlen nevű ágyasától, 1 fiú: Péter (– 1568 ), Comminges püspöke Kiegészítő gének A kiegészítő gének, más néven komplementer gének a többgénes öröklődés egy példája; a komplementer génhatás a genetikában a különböző gének alléljai közötti kölcsönhatások egyik fajtája. Lényege, hogy a gének domináns alléljai csak akkor tudják kifejteni hatásukat, ha mindkét génből jelen van a domináns allél. Ha valamelyik hiányzik, akkor a domináns allélok által meghatározott tulajdonság nem tud kialakulni, így a recesszív allélok határozzák meg a fenotípust akkor is, ha valamelyik, de nem mindegyik domináns allél jelen van. Dihibrid hasadási aránya 9:7 (9:(3+3+1)). Oka gyakran az, hogy a végeredményhez mindegyik terméknek szintetizálódnia kell. A gének által kódolt enzimek egy folyamat köztes lépéseit végzik el. Ha valamelyik enzim nem működik, akkor a végtermék nem fog termelődni. Így szintetizálódik például az antocián, ami meghatározza a szagos bükköny virágjának színét. Ha mindkét domináns allél jelen van, akkor a virág színe bíbor, különben fehér. Ember esetén ismert tankönyvi példa az örökletes siketség, aminek több száz génje áll kiegészítő kapcsolatban. Így születhet két örökletesen siket szülőnek halló gyermeke. További példák az anyagcsere bizonyos rendellenességei. Ha a két szülőtől örökölt gének közül az egyik jó, a másik rossz, akkor a gének kompenzálják egymás hatását, mert a biokémiai lánc máshol szakad meg. Norman Stone Norman Stone (1941. március 8.) brit történész, író, az ankarai Bilkent Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karának professzora. Korábban az oxfordi egyetem professzora és a cambridge-i egyetem rendszeres előadója és Margaret Thatcher miniszterelnök tanácsadója volt. Tanulmányai Norman Stone a Glasgow Academy diákja volt olyan ösztöndíjprogram keretében, melyet a háborúban elhunyt katonák gyermekei számára hoztak létre. Alapképzéses diplomáját történelemből kitüntetéssel szerezte meg a Gonville & Caius Főiskolán (ami a Cambridge-i egyetem része) (1959-1962). Ezt követően egyetemi diplomájának kutatási témája a közép-európai történelem volt Bécsben és Budapesten (1962-1965). Pályája Cambridge Második diplomájának befejezése után kutatási ösztöndíjat ajánlottak neki Gonville & Caius Főiskolán, ahol később tanársegéd (1967) majd egyetemi oktató (1973) lett orosz és német történelem szakterületen. 1971-ben a Caius Főiskolát elhagyva a Jesus College kötelékébe került, mint a történelem szak tanulmányi igazgatója, híressé vált tudományos éleselméjűségéről melyet gazdagított a főiskolai ügyek magával ragadó megközelítésével. Carr Szovjet-Oroszország története 1983 Stone támadást indított a London Review of Books-on keresztül a közelmúltban elhunyt E H Carr ellen. Stone élesen bírálta Carr Szovjet-Oroszország története sorozatát. Oxford 1984-ben az kinevezték az oxfordi Egyetem Modern Történelem professzorává. Törökország 1997-ben Stone visszavonult az oxfordi egyetemről és az ankarai Bilkent Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karán folytatta pályafutását ahonnan az isztambuli Koc Egyetemre szerződött tovább 2005-ben. a 2007-2008-as tanévben azonban visszatér az ankarai Bilkent Egyetemre tanítani. Vendégelőadóként isztambuli Bogazici Egyetemen is megfordult. Törökországi ideje alatt gyakori közreműködője volt a Cornucopia magazinnak, egy történelmi és kulturális folyóiratnak Törökországban. Nézetei Stone hivatalban töltött ideje Oxfordban nem volt incidens nélküli, főként a politikai nézetei miatt, melyeket erősen konzervatívnak tartanak. Rendszeres cikkírója volt a Sunday Times-nak 1987 és 1992 között továbbá kommentátorként segített több hírcsatornát, mint a BBC, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Wall Street Journal. Ezzel egy időben ő lett Margaret Thatcher európai külpolitikai tanácsadója és beszédírója. A felesége a Brit-Helsinki Emberi Jogi Csoport vezető tagja volt, egy konzervatív karakteres vélemény formáló szervezet, amely nem áll kapcsolatban Helsinki Watch-al. Arról is ismert, hogy nem fogadta el 1915-ös örmény mészárlásokat, mint "népirtás": például 2004-ben azt írta Ankarából a Times Literary Supplement-nek beszámolójában, hogy „egy örmény nacionalista azt állítja, hogy klasszikus értelemben vett "népirtás " zajlott le”. 2009-ben Pat Buchanan-el és Nigel Knight-al együtt amellett érvelt, hogy "Churchill inkább volt kockázat mintsem nyereség a szabad világ számára”. Írásai Stone legnagyobb érdeklődésre számot tartó könyvei: The Eastern Front (A keleti front) 1914-1917 (1975) amelyik megnyerte a Wolfson History Díjat. Hitler (1980) Europe Transformed 1878-1919 (1983) ami megnyerte a Fontana History of Europe díjat. Jelenleg egy új könyvön dolgozik mely az Egyesült Államok általános történelméről, Oroszországról, és Európáról szól 1945 után. Magyarországi szereplései Európa Nagy Háborúja és az új világrend születése című konferencián, 2013. november 11-én, rendezett Budapest Music Centerben - Borzalmas vég és végtelen borzalom című előadása. https://www.youtube.com/watch?v=zDCOqbiuVuo Az Első Világháború: A Kultúrák Összecsapása című konferencián 2014. november 13. a Terror Háza Múzeumban Bogliasco Bogliasco település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 4487 fő (2017. január 1.). Bogliasco Genova, Pieve Ligure és Sori községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi egyéni műkorcsolya az 1964. évi téli olimpiai játékokon Az 1964. évi téli olimpiai játékokon a műkorcsolya férfi egyéni versenyszámát február 3. és 6. között rendezték. Az aranyérmet az Egyesült Német Csapat versenyzője, Manfred Schnelldorfer nyerte. A Magyarországot képviselő Ébert Jenő a 21. helyen végzett. Eredmények Kilenc bíró pontozta a versenyzőket. A pontok alapján a bírók mindegyikénél külön-külön kialakult egy sorrend, az egyes szakaszokban (kötelező elemek, kűr) és az összesítésnél is, ez egy helyezési pontszámot is jelentett. Az egyes szakaszok, valamint az összesítés eredménye a következő kritériumok alapján alakult ki: „Többségi helyezések száma”. Az a versenyző végzett előrébb, akit a bírók többsége előrébb rangsorolt. A bírók többsége azt jelentette, hogy a legjobb 5 helyezést adó bíró helyezési pontszámait vették figyelembe, de ha az 5. bíró helyezésével még volt azonos helyezés, akkor az(oka)t is figyelembe vették. Ezt az adatot tartalmazza az oszlop. (Pl. a „6×3+” azt jelenti, hogy a versenyző 6 bírónál az első 3 hely valamelyikén végzett.) „Többségi helyezések összege” (a figyelembe vett bírók helyezési pontszámainak összege) „Helyezések összege” (az összes bíró helyezési pontszámainak összege) „Pont” (az összes bíró által adott összpontszám) A kötelező elemek pontszáma Kötelező elemek A kötelező programot február 3.-án rendezték. A pontszám az első figura pontszámának négyszeresének, a 2., 3. figura pontszámának ötszörösének, és a 4., 5. figura pontszámának hatszorosának összege. Kűr A kűrt február 6-án rendezték. A pontszám a bírók által adott pontok 8,6-szorosa. Nagy Elek (lelkész, 1883–1935) Nagy Elek (Nagybacon, 1883. december 20. – Szászrégen, 1935. március 19.) író, református lelkész. Életútja 1883-ban született Nagybaconban. 1921 és 1935 között utolsó állomáshelye Szászrégen volt. Történelmi tárgyú novellákat írt. Erdély fénylő árnyékai (Marosvásárhely, 1928) című kötetéhez Benedek Elek írt előszót, méltatva, hogy a szerző "Erdély múltjából tereget elénk nevezetes eseményeket, történelmi hűséggel és írói készséggel". A kötetben szerepelnek többek között a szerző Báthory Zsigmond házassága, Teleki Mihály csizmája, A szoknyás fejedelem című novellái. Egy második novelláskötet Erdély mosolya, könnye... (Torda, 1930) címmel a Rákóczi-szabadságharc idejébe vezeti az olvasót, megrajzolva „az enyedi kuruc diákok” történelmi képét. Laterina Laterina település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Lakosainak száma 3504 fő (2017. január 1.). Laterina Castiglion Fibocchi, Civitella in Val di Chiana, Pergine Valdarno, Terranuova Bracciolini és Arezzo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Karcsa (település) Karcsa község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Cigándi járásában, Miskolctól kb. 90 kilométerre északkeletre. Története Karcsa a Bodrogköz legrégebbi települése. Elsőként 1186-ban említik, de már a honfoglalás előtt is lakott volt. A falut körülvevő mocsaras, nádas terület megvédte a tatárok és törökök dúlásától. Népcsoportok A település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók Református templom (román stílusú, 12 . – 13. század ) A karcsai templomról Tompa Mihály is megemlékezett. A település legnevezetesebb műemléke, az Árpád-kori templom, amely országos jelentőségű műemlék. Román stílusú épület, amely két részból áll. A régebbi a 11-12. században épült körtemplom (rotunda), melynek hatkaréjos szerkezete Gerény és Kiszombor körtemplomáéval rokon. Ehhez épült hozzá a 12-13. században a nyugati hosszanti hajó, melynek bejárati oszlopfőit faragványok díszítik. A templomot jól faragható kőből építették, melynek forráshelye a közeli Zempléni-hegység. A kapuzat felett két faragott oroszlán látható. Környező települések Alsóberecki (12 km), Bodroghalom (13 km), Karos (5 km), Nagyrozvágy (7 km), Pácin (3 km), a legközelebbi város: Cigánd (17 km) és Sárospatak (22 km) . Majoranna (keresztnév) A Majoranna újabb keletű névadás a növénynévből. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok ajánlott névnap augusztus 1. Saint-Soulan Saint-Soulan település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Saint-Soulan Bézéril, Mongausy, Montamat, Polastron, Saint-Martin-Gimois és Samatan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tang Ven-cung kínai császár Tang Ven-cung (809. november 20. – 840. február 10.) kínai császár 827-től haláláig. Mu Cung császár fiaként született, és bátyja, I. Csing Cung halála után jutott a trónra. Sikertelen kísérletet tette az eunuchok hatalmának csökkentésére – gondosan kitervelt összeesküvései kudarcot vallottak. Ez vezetett az ún. "Édes harmat-incidens"-hez, amely során három fontos miniszterét, és több hivatalnokát meggyilkolták. Az eunuchok hatalma tovább nőtt, és még arra is vették a bátorságot, hogy egy nekik nem tetsző trónörököst megöljenek. Venc Cung 13 évnyi uralkodás után 30 évese korában halt meg. Utóda fivére, Vu Cung lett a trónon. Jegyzetek Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Uralkodók és dinasztiák, 686. oldal Forrás Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 Törpe puffogóvipera A törpe puffogóvipera (Bitis schneideri) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjához és a valódi viperák (Viperinae) alcsaládjához tartozó faj. Megjelenése Átlagos hosszúsága 18–25 cm, maximális ismert hossza 28 cm. A Bitis nem legkisebb faja, és valószínűleg a világ legkisebb viperaféléje. Előfordulása Elterjedési területe Namíbia fehér parti homokdűnéitől a dél-afrikai Hondeklip Bay-ig terjed. Hivatkozások Mallow D, Ludwig D, Nilson G. 2003. True Vipers: Natural History and Toxinology of Old World Vipers. Krieger Publishing Company, Malabar, Florida. 359 pp. ISBN 0-89464-877-2. Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.) The Reptile Database Chimera A Chimera a norvég black metal együttes Mayhem harmadik nagylemeze. 2004. április 6-án adta ki a Season of Mist kiadó. Ez az utolsó olyan Mayhem-kiadás, amin Maniac énekes közreműködött. Az album borítóját TurboNatas, a norvég extrém indusztriális metal zenekar Red Harvest gitárosa készítette. Számlista Az összes szám szerzője Maniac & Blasphemer. Všepadly Všepadly település Csehországban, a Domažlicei járásban. Všepadly Úboč, Kanice, Černíkov, Poleň, Únějovice és Chudenice településekkel határos. Lakosainak száma 42 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Všeradov Všeradov település Csehországban, a Chrudimi járásban. Všeradov Vysočina, Vítanov és Ždírec nad Doubravou településekkel határos. Lakosainak száma 145 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Férfi egyéni műkorcsolya az 1992. évi téli olimpiai játékokon Az 1992. évi téli olimpiai játékokon a műkorcsolya férfi egyéni versenyszámának rövid programját február 13-án, a kűrt február 15-én rendezték Tignes-ben. Az aranyérmet az Egyesített Csapat versenyzője, Viktor Petrenko nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények Az egyes szakaszokban (rövid program, kűr) kilenc bíró pontozta a versenyzőket. A pontok alapján a bírók mindegyikénél külön-külön kialakult egy sorrend az egyes szakaszokra vonatkozóan és ez egy helyezési pontszámot is jelentett. Az egyes szakaszok eredménye a következő kritériumok alapján alakult ki: „Többségi helyezések száma”. Az a versenyző végzett előrébb, akit a bírók többsége előrébb rangsorolt. A bírók többsége azt jelentette, hogy a legjobb 5 helyezést adó bíró helyezési pontszámait vették figyelembe, de ha az 5. bíró helyezésével még volt azonos helyezés, akkor az(oka)t is figyelembe vették. Ezt az adatot tartalmazza az oszlop. (Pl. a „6×3+” azt jelenti, hogy a versenyző 6 bírónál az első 3 hely valamelyikén végzett.) „Többségi helyezések összege” (a figyelembe vett bírók helyezési pontszámainak összege) „Helyezések összege” (az összes bíró helyezési pontszámainak összege) A versenyszám végeredményét az összesített helyezési pontszám határozta meg, amely az alábbiak összegéből állt: A rövid program helyezési pontszámának 0,5-szerese (az összesítés 33,3%-a), A kűr helyezési pontszámának 1-szerese (az összesítés 66,7%-a). Az alacsonyabb helyezési pontszámmal rendelkező versenyző végzett előrébb. Egyenlő helyezési pontszám esetén a kűrben elért jobb helyezés döntött. Rövid program Az első 24 helyen végzett versenyző vehetett részt a kűrben. A rövidítés jelentése a következő: Q : továbbjutás a kűrbe, helyezés alapján Seeshaupt (hajó, 2012) A Seeshaupt egy 800 férőhelyes sétahajó, mely a Starnbergi-tón közlekedik. A hajó a korábbi, 1955-ben vízre bocsátott, szintén Seeshaupt nevű hajót váltotta le. A hajó nevéről szavazással döntöttek, 57% szavazott a Seeshaupt-ra, 30% a Possenhofenre és 13% a Tutzing névre. A hajót a Lux-Werft nevű hajógyár építette 6,5 millió euróért. A hajón étterem, gyerekeknek játszótér, bár, mellékhelyiségek és lift is található. III. Keresztély dán király III. Keresztély (1503. augusztus 12. – 1559. január 1.) Dánia és Norvégia királya 1534-től haláláig. Uralkodása alatt vette fel Dánia véglegesen a lutheránus vallást. Neveltetése és megkoronázása Keresztély 1503. augusztus 12-én született a gottorpi kastélyban I. Frigyes dán és norvég király (akkor még csak Schleswig és Holstein hercege) és Hohenzollern Anna első gyermekeként. 1521-ben, tanárai, Wolfgang von Utenhof és Johan Rantzau javaslatára németországi útja alatt ellátogatott a wormsi birodalmi gyűlésre és meghallgatta Luther Márton beszédét. Az ifjú herceg a reformációs mozgalom hatása alá került, és odahaza is nyíltan hirdette nézeteit, ami miatt konfliktusba került a katolikus Államtanáccsal és óvatosan egyensúlyozó politikát folytató apjával is. 1526-ban apja kinevezte Schleswig és Holstein kormányzójává ahol hamarosan államvallássá tette a lutheranizmust, 1529-től pedig Norvégia alkirálya lett. Miután I. Frigyes 1533-ban meghalt, jütlandi főnemesek egy csoportja még a hivatalos elismerés előtt, Rye városában királlyá választotta Keresztélyt. A katolikusok által dominált Államtanács viszont inkább katolikus uralkodót szeretett volna és nem ismerte el a választás eredményét, hanem felkérték Kristófot, Oldenburg grófját, hogy az új király megválasztásáig legyen Dánia kormányzója. Ezzel két évig tartó polgárháború robbant ki (az ún. grófviszály) a protestánsok és katolikusok között. A grófviszály Oldenburgi Kristóf elsősorban Dánia nyugati és északi részeinek támogatását élvezte, míg Keresztélynek Jütland volt a hátországa. 1534-ben Jütland északi részén a katolikus parasztok egy bizonyos Clement kapitány vezetésével fellázadtak és sorra fosztották ki a protestáns nemesek kastélyait. Miután a helybeli nemesek seregét a felkelők szétverték, Keresztély a kipróbált hadvezért, Johan Rantzaut küldte német protestáns zsoldosokkal megerősített hadával a parasztok ellen. Clement kapitány északra menekült és Aalborg megerősített városában keresett menedéket. Rantzau katonái rohammal bevették a várost és a többnapos fosztogatásnak háromezren estek áldozatul. Clementnek sikerült elmenekülnie, de pár nappal később elfogták és lefejezték. A skånei lázadók ellen Keresztély a protestáns svéd király, I. Gusztáv segítségét kérte. A svéd csapatok végigpusztították a vidéket, Loshultnál nyílt csatában legyőzték a parasztok seregét és földig rombolták Helsingborg várát. Rantzau eközben átkelt Funen szigetére és 1535 nyarán Øksnebjergnél legyőzte Oldenburgi Kristóf seregét. Bár a felkelők még egy évig kitartottak Koppenhága és Malmö falai mögött, de 1536 júliusában valamennyien kapituláltak. III. Keresztély immár biztosan ült a trónján. A politikai életre továbbra is jellemző maradt viszont a protestáns német tanácsadók és a katolikus többségű Államtanács vetélkedése, egészen amíg Keresztély el nem rendelte három tanácstag püspök letartóztatását 1536. augusztus 12-én. Az újonnan kiegészített Államtanács októberben elrendelte a lutheránus egyház nemzeti egyházzá alakítását. A szerzetesrendeket betiltották, a megmaradt kolostorokat bezárták és vagyonukat a korona elkobozta, amelynek nagy részéből Keresztély a polgárháború során felgyülemlett adósságait egyenlítette ki. Külpolitikája A reformáció terjedése megváltoztatta az addigi külpolitikai prioritásokat. Dániát elsősorban V. Károly német-római császár veszélyeztette, aki igyekezett visszaszorítani a protestantizmust és visszaállítani a birodalom korábbi egységét. Keresztély védelmi szövetséget kötött a szintén protestáns svéd királlyal (első brömsebrói szerződés, 1541) és a német lutheránus fejedelmekkel. 1542-ben a feszültség fegyveres konfliktusig fajult, ám az Øresund lezárásával a dánok olyan nehéz helyzetbe hozták a balti kereskedelmet, hogy holland nyomásra V. Károly békét kötött III. Keresztéllyel (speyeri béke, 1544). A későbbiekben Dánia már nem vett részt a katolikus-protestáns összecsapásokban. Schleswig-Holstein 1544-ig Keresztély uralkodott Schleswig és Holstein hercegégében két kiskorú féltestvére, János ás Adolf nevében is. Ekkor a három fivér három egyenlő részre osztotta a birtokokat és hercegi jövedelmeket, ám olyan módon, hogy a részek a két hercegségben mozaikszerűen helyezkedtek el, hogy meggátolják a német-római birodalomba tartozó Holstein és dán vazallus Schleswig szétszakítását. Mindhárom fivér felvette a Schleswig, Holstein, Ditmarsh és Stormarn hercege címet. Keresztély király 1559-ben újév napján halt meg Koldinghusban, hamvait a roskildei székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Családja Keresztély 1525-ben vette feleségül Szász-Lauenburgi Dorottyát. Öt gyermekük született: Anna (1532–1585), Ágost szász választófejedelemhez ment feleségül Frigyes (1534–1588), Dánia és Norvégia királya Magnus (1540–1583), Livónia (orosz vazallus) királya János (1545–1622), Schleswig-Holstein-Sonderburg-Plön hercege Dorottya (1546–1617), Vilmos braunschweig-lüneburgi herceg felesége 737 (szám) A 737 (római számmal: DCCXXXVII) egy természetes szám, félprím, a 11 és a 67 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 737-es a kettes számrendszerben 1011100001, a nyolcas számrendszerben 1341, a tizenhatos számrendszerben 2E1 alakban írható fel. A 737 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 111 · 671 szorzattal, normálalakban a 7,37 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 11, 67 és 737. A 737 négyzete 543 169, köbe 400 315 553, négyzetgyöke 27,14774, köbgyöke 9,03280, reciproka 0,0013569. A 737 egység sugarú kör kerülete 4630,70757 egység, területe 1 706 415,740 területegység; a 737 egység sugarú gömb térfogata 1 676 837 867,2 térfogategység. Aniane Aniane település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 2954 fő (2015). Aniane La Boissière, Gignac, Puéchabon, Saint-Guilhem-le-Désert és Saint-Jean-de-Fos községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Széchényi Lajos (plébános) Széchényi Lajos (Pusztaszántó, 1823. április 21. – Nagybajom, 1908. január) római katolikus plébános. Élete Pusztaszántón született, ahol apja szolgabíró volt. A bölcseleti évek után jogot végzett és a megyei életre szánta magát. Patvarista, majd megyei esküdt lett. Mikor éppen szolgabirónak választották meg, akkor választotta a papi pályát; a teológiát a pesti egyetemen végezte, Bémer báró püspök maga mellé vette. Részt vett a magyar újjászületés küzdelmeinek legelső mozgalmaiban a pozsonyi diétákon, mint szemtanú. Majd káplánkodott Csabán, Váradolasziban és Debrecenben. 1855-ben furtai, 1869-ben tenkei, 1873-ban újkígyósi plébános lett. Közben esperes is volt. 1891-ben tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. 1898-ban aranymiséje alkalmából a Vaskorona-rend III. osztályával tüntette ki a király. Mint pesti növendékpap 1846-47-ben költeményeket írt a Munkálatokba. Munkája Egyházi beszéd, melyet az újkígyósi temetőben épült sírbolti kápolna és keresztút ünnepélyes fölszentelésekor mondott jún. 3. 1869. Pest, 1869. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. Széchényi Miklós Sárvári és felsővidéki gróf Széchényi Miklós (Sopron, 1868. január 6. – Budapest, 1923. december 1.) kánonjogi doktor, győri és nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos. Pályafutása Gróf Széchényi Jenő és Erdődy Henriette grófnő fia. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Sopronban és Győrött végezte. Győrött hallgatta a teológiát is. 1890-ben alszerpappá szenteltetett. Ekkor a győri kis szeminárium tanulmányi felügyelőjévé és egyszersmind hitoktatóvá nevezték ki. 1890. május 7-én Zalka János püspök Sopronban miséspappá szentelte. Ugyanezen év augusztus végével Kismartonba került káplánnak. 1892. február 14-én elnyerte a jáki apátságot; március 14-én az új hercegprímás Vaszary Kolos magával vitte Esztergomba és prímási levéltárnokká, 1893. szeptember 7-én titkárrá tette. 1894-ben a kánonjog doktorává avatták a budapesti egyetemen. 1898. január 18-án a bécsi Pázmáneum kormányzójává és április 7-én esztergomi kanonokká neveztetett ki. Kormányzói működésének eredménye a Pázmány-intézet újból való felépítése, mely 1899 elején vette kezdetét. Püspöki pályafutása 1901. november 1-től óta győri püspök volt. 1902. február 2-án szentelte püspökké Hornig Károly veszprémi püspök, Belopotoczky Kálmán tábori püspök és Kutrovátz Ernő győri segédpüspök segédletével. XIII. Leó pápa prelátussá nevezte ki és a főrendiház tagja volt. 1911. április 20-án nagyváradi püspökké nevezték ki. Művei A lelkészi congrua ügye, 1885-1895. Esztergom, 1895. Trauungs-Rede gelegentlich der feierlichen Trauung des Grafen Nikolaus Zichy und der Baronin Franciska Ludwigsdorff in Deutsch-Altenburg am 2. Sept. 1895. (Sopron). Egyházi beszéd, melyet szent István király ünnepén 1897. aug. 20. a budavári Mátyás-templomban mondott. Esztergom 1897. Egyházi beszéd, melyet szent Adalbert püspök halálának kilenczszázados évfordulója alkalmából az esztergomi főszékesegyházban, 1897. máj. 5. mondott. U. ott, 1897. Egyházi beszéd, melyet Zichi és vásonkeői Zichy Frigyes gróf és sárvár-felsővidéki Széchényi Mariette grófnő esküvője alkalmával Szent-Lőrinczen 1899. okt. 18. mondott. Felső-Eőr, 1899. A Szent György vértanúról nevezett jaáki apátság története. Bpest, 1901. Saint-Genis-Pouilly Saint-Genis-Pouilly település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 10 824 fő (2015). Saint-Genis-Pouilly Chevry, Crozet, Prévessin-Moëns, Sergy és Thoiry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Perelli Perelli település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Perelli Piazzali, Matra, Novale, Pianello, Pietricaggio, Tarrano és Valle-d’Alesani községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. Gasszulavijasz Gasszzulavijasz vagy Gasszulijavijasz (hettita ékírással �������� MUNUSka-šu-la-wi5-ya-aš, �������� MUNUSga-šu-la-wi5-ya-aš, fKašulawiyāš, fGašulawiyāš, mh. i. e. 1312) hettita királyné, II. Murszilisz felesége. Származása ismeretlen, de nevében az első rész Kasszulasz településre, a -wiya (= „asszony”) végződés a luvi nyelvre utal. Más etimológia szerint Kasszul (luvi) isten adományaként lehet fordítani a nevet. Murszilisz uralkodásának elején még nem ő viselte a tavannanna címet, hanem Mal-Nikal. Mal-Nikalról azonban nincs olyan adat, ami szerint Murszilisz felesége lenne, ezért felmerült az a feltevés, hogy ő az özvegy királynéval, Murszilisz mostohaanyjával, Nikalmallal azonos. Gasszulavijasz és Murszilisz házasságából legalább három fiú született, Halpa-szulupisz, Muvatallisz és Hattuszilisz. Gasszulavijasz a hettita irodalom egyik alakjává lett férje imáival és panaszaival, amelyeket rejtélyes betegsége idején írt. Olyan ősi istenekhez imádkozott, mint Lelvanisz (CTH#380), és az ő leányának nevezi. Talán Gasszulavijasz Szamuhából származott, ezért épp Lelvanisz a címzett. Bár a szöveg nem határozza meg pontosan, hogy ki az a Gasszulavijasz, akiről szól, sokkal inkább Murszilisz feleségéről van szó, mint a két generációval későbbi II. Gasszulavijaszról, Bentesina feleségéről. A CTH#376-ban az arinnai napistennőhöz könyörög Gasszulavijasz gyógyulásáért. Hiába volt azonban minden imádság, ezért a CTH#70-ben Murszilisz Tavannannát vádolja azzal, hogy Gasszulavijasz életére tör. Ez a Tavannanna Mal-Nikal, aki I. Szuppiluliumasz második feleségével, II. Burnaburias leányával, Nikalmallal, vagyis Murszilisz mnostohaanyjával lehet azonos. Normális esetben a tavannanna címet a király felesége viselte, azért ha valóban a mostoanyáról van szó, önmagában a címhasználat is utalhat a királyi özvegy és az aktuális királyné lehetséges ellentétére. Az is elképzelhető, hogy ez a Tavannanna Arnuvandasz felesége, vagy akár Mursziliszé, de kevésbé valószínű, mivel a szöveg egyszerűen csak „a feleségem” formában beszél Gasszulavijaszról, és a hettita uralkodóházban nem volt szokásban a többnejűség. Kilenc év házasság után Gasszulavijasz meghalt. Kubicza Vince Kubicza Vincze (Melcsic, 1811. május 28. – Nagytapolcsány, 1872. február 7.) római katolikus plébános. Élete A bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte. 1834. május 30-án pappá szentelték. Segédlelkész volt Ujvároskán, 1836-tól Nagytapolcsányban. 1840. február 15-én a pöstyéni plébániára került, innen 1842. augusztus 24-én Galgócra ment, ahol alesperes lett. 1847. június 7-től nagytapolcsányi plébános volt. Műve Szent kereszt-út és más a hely körülményeihez alkalmazott imádságok a nagy-tapolcsányi búcsújáróknak ajánlva. Komárom. 1856. (Németül és tótul is. U. ott, 1856.) Lípa nad Orlicí Lípa nad Orlicí település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Lípa nad Orlicí Čestice, Týniště nad Orlicí és Žďár nad Orlicí településekkel határos. Lakosainak száma 558 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Magnus Andersson (labdarúgó, 1958) Magnus Andersson (1958. április 23. –) svéd válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1977 és 1987 között 11 alkalommal szerepelt a svéd válogatottban és 1 gólt szerzett. Részt vett az 1978-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Svéd bajnok (5): 1974 , 1975 , 1977 , 1986 , 1988 Svéd kupa (7): 1974, 1975, 1978, 1980, 1984, 1986, 1989 Guldbollen (1): 1977 Marx György Fizikai Szemle nívódíj Marx György Fizikai Szemle nívódíjat adományozhat az Eötvös Loránd Fizikai Társulat annak, aki a Fizikai Szemlében megjelent cikkével jelentősen hozzájárult a fizikai ismeretterjesztéshez. 1389 Onnie Az 1389 Onnie (ideiglenes jelöléssel 1935 SS1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hendrik van Gent fedezte fel 1935. szeptember 28-án, Johannesburgban. Nagy Ferenc (fafaragó) Nagy Ferenc (Tab, 1920. október 5. – Tab, 1998. január 25.) Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztes, Magyar Örökség és Örökségünk – Somogyország Kincse díjas fafaragó népművész. Élete 1920. október 5-én született a Somogy vármegyei Tabon, nagyszülei fafaragással is foglalkozó pásztorok, szülei, Nagy Ferenc és Kovács Teréz, uradalmi cselédek voltak. Kisgyermekkorában családjával folyamatosan vándorolt Külső-Somogy pusztái között, majd Tabon kezdett tanulni, végül Bábonyra kerültek. Itt többször is figyelte az utcán alkotó Rudnay Gyulát, akit utánozni is próbált: barátaival bodzafából készítettek festőállványt, és a papírra színes festékeket kentek. De nem csak a festészettel ismerkedett, hanem rajzolt, és agyag-, valamint fafigurák sokaságát is elkészítette. Összesen hat osztályt végzett az elemi iskolában, de szegénységük miatt szakmát nem volt lehetősége tanulni. 1941-ben katonának vonult be, Hajmáskéren őrszolgálatban vett részt, ahol a pihenőidőben szívesen faragott. 1944-ben az orosz frontra került, majd hadifogságba esett, ahol az éhezés miatt leromlott egészségi állapota eredményeképpen kórházba kényszerült. Szenvedéseit némileg enyhíteni tudta, hogy apró tárgyakat (például pipákat, szipkákat) faragott, amelyekért cserébe kevéske élelmet kapott. 1946 nyarán szabadult, itthon cséplő idénymunkásként és részes aratóként próbált megélni. Bár 1947-ben már egy kaposvári ipari kiállításon is bemutatták műveit, a kortárs alkotók nagy része kezdetben nem méltányolta munkáját, sőt, vásárokra és búcsúkra hordott faragványaiból a látogatók sem sokat vásároltak. Az első lépés a siker felé az volt, amikor 1948-ban gyermekkori barátja, a tanárrá vált Cserhalmi Sándor eljuttatta őt a tihanyi Népművészeti Házba, amelynek igazgatójának nagyon megtetszettek Nagy Ferenc faragványai, ezért lehetővé tette számára, hogy három egymást követő évben a ház nyári táborában tanulhasson és alkothasson. 1950-ben Budapesten találkozott Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal is, aki azt javasolta neki, jelentkezzen a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, Nagy azonban nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Ekkortól kezdve viszont hivatásos faragóvá vált, és több népművészeti vállalatnak is készített műveket. 1954-ben jött létre a fővárosi központú Népművészek Szövetkezete, amelynek 1980-as nyugdíjazásáig dolgozott: minden hónap első két-három hetében a megélhetését biztosító alkotásokat készítette el a szövetkezet számára, a fennmaradó hetekben pedig saját kedvére dolgozott. Az így készült tárgyak egy részét eladta, más részéből magángyűjteményét gyarapította. 1951-ben házasodott meg, feleségétől, Emma asszonytól is sokat tanult a művészet terén. Egyetlen lányuk született. Első nemzetközi sikerét 1955-ben aratta Varsóban, amikor nemzetközi nagydíjat nyert a világifjúsági találkozón egy faragott szarukürttel, amely a hun–magyar mondavilágot és a honfoglalást ábrázolta. (Ezt az alkotást később a belga király kapta meg.) A következő évtizedekben egyre több kiállítása, 1983-ban szülővárosában pedig állandó galériája is nyílt, valamint több rangos díjat is elnyert. Többen is írtak róla, sőt, 1983. szeptember 14-én a Magyar Televízió is bemutatott róla egy portréfilmet: Vitray Tamás A faszobrász magánossága című munkáját. Ezután még több helyi televízió is sugárzott vele kapcsolatos műsort, majd 2005-ben a Béres Alapítvány támogatásával megjelent a Kovács Gergelyné által összeállított, Nagy életművét bemutató album is. 1998. január 25-én hunyt el Tabon. Művészete Nagy Ferenc művészete leginkább a dunántúli, azon belül is kifejezetten a somogyi motívumokon alapul. Különféle fa-, sőt, egyéb anyagokat (szaru, csont) is használt műveihez, ezeket egy-egy alkotáson belül is kombinálta, hogy különböző színeikkel gazdagítsa azt. Ábrázolásait, amelyek fő motívumai a különféle növények (margaréta, tulipán, bimbók, kacsok, indák, csipkézett levelek), állatok (madarak, kutya, juh, bika, róka) és emberek (parasztok, pásztorok, betyárok, vadászok, mondabeli és történelmi alakok), rendkívül változatos szegélydíszek övezik. Technikájára jellemző, hogy karcolásokat alig használt, inkább mélyvéséseket, időnként áttört véseteket is. Gyakran nem csak a fa felületére vésett díszeket, hanem önálló plasztikákat, szobrokat, sótartókat is készített. Az 1960-as évekig, amíg látása nem romlott meg nagyon, barack-, cseresznye- és szilvamagokat is megfaragott, és nyakláncokat, karpereceket és olvasókat készített belőlük. Bukszusból és körtefából kis, faragott dobozokat is készített, többnyire növényi és állíti díszekkel, de némelyik doboztetőn már emberi életképek is megjelentek. Ilyen életképekből sok különálló alkotást is megfaragott, fő témái a pásztorvilág, a falusi élet, a betyárok (például a Bábonyhoz kötődő Patkó Pista), az emberélet nagy fordulói, az Újszövetség jelenetei, valamint a magyar történelem és mondavilág. Ábrázolta például Atilla hun seregét, Csaba királyfit, a honfoglalást, Lehel vezér történetét, a csodaszarvas mondáját és a Somogyhoz kötődő Koppány vezért is. Kiállításai 1976: Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1979: Somogyi Képtár, Kaposvár 1983: állandó kiállítás, Tab 1985: Magyar Néprajzi Múzeum , Budapest 1986: Palazzo Toaldi Capra, Schio , Olaszország 1991: Korda-Benkő Galéria, Budapest 1993: Kálmán Imre Múzeum , Siófok 1994: Rippl-Rónai Múzeum , Kaposvár 1994: Városháza, Dettenhausen , Németország 1994: Városi Múzeum, Csíkszereda 1996: Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok 1996: Mezőgazdasági Múzeum, Dég 1998: Wosinczky Mór Múzeum, Szekszárd 1998: Városi Múzeum, Nagyatád 1999: Investment Galéria, Kaposvár Díjai, elismerései 1955: A Varsói Világifjúsági Találkozó művészeti nagydíja 1956: A Népművészet Mestere díj 1958: Kapoli-emlékdíj 1990: Somogy Megye Elismerő oklevele 1994: A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje 1998: Tab város díszpolgára 2005: Magyar Örökség díj 2007: Örökségünk – Somogyország Kincse Frigyes dán királyi herceg Frigyes dán királyi herceg (dánul: Frederik André Henrik Christian, Kronprins til Danmark) (Koppenhága, 1968. május 26.), II. Margit dán királynő és Henrik dán herceg legidősebb fia, dán trónörökös. Korai évek A koppenhágai Righshospitaletben látta meg a napvilágot 1968. május 26-án. Születésekor nagyapja, IX. Frigyes volt Dánia királya, édesanyja, II. Margit pedig a trón várományosa. Június 24-én volt a keresztelője. A Frigyes nevet anyai nagyapja után kapta, folytatva azt a közel fél évezredes dán hagyományt, hogy az elsőszülött fiúk a Frigyes és a Keresztély nevet kapják felváltva az egyes generációk közt. Második keresztnevét apai nagyapja, a Henriket édesapja, a Keresztélyt pedig dédapja tiszteletére kapta. Keresztszülei: Anna-Mária görög királyné, György Valdemár dán herceg, Jozefina Sarolta belga hercegnő, Etienne de Laborde de Monpezat, Baron Christian de Watteville-Berckheim és Birgitta Juel Hillingsø. Iskolái és foglalkozása 1972. január 14-én, nagyapja halála után ő lett a trónörökös. 1972 és 1981 között a Krebs' Skole általános iskolában kezdte meg tanulmányait, magántanulóként. 1982–83-ban bentlakásos diák volt a franciaországi École des Roches-ben. A középiskolát az Øregaard gimnáziumban végezte el. 1989-ben politológia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait az Aarhuson, egy évet pedig a Harvardon tanult. Három hónapig egy New York-i dán ENSZ-misszióban vett részt. 1995-ben mesterfokozatot szerzett politológia szakon. Szakdolgozatát a balti államok külpolitikájáról írta. A párizsi dán nagykövetségen főtitkárként tevékenykedett 1998 és 1999 között. Jól beszél franciául, angolul és németül is. Katonai elméleti és gyakorlati kiképzést kapott, valamint haditengerészeti tanulmányokat is folytatott. 2001–2002-ben vezetői továbbképzésen vett részt a Dán Királyi Védelmi Akadémián. Később vezérkari tisztként szolgált a Dán Védelmi Parancsnokságnál. 2003-tól kezdve a Védelmi Akadémia Stratégiai Intézetének oktatója. Házassága és gyermekei A Sydney-i olimpiai játékok meglátogatása idején találkozott Mary Elisabeth Donaldsonnal, egy értékesítési tanácsadóval, akit később elvett feleségül. A királynő 2003. október 8-án beleegyezését adta, hogy összeházasodjanak, amire 2004. május 14-én került sor a Koppenhágai székesegyházban. A lakodalmat a Fredensborgi Palotában tartották. Négy gyermekük született: Keresztély dán herceg ( 2005 . október 15. ) Izabella dán hercegnő ( 2007 . április 21. ) Vince dán herceg ( 2011 . január 8. ) Jozefina dán hercegnő ( 2011 . január 8. ) Közéleti tevékenysége Olyan, napjainkban fontossá vált kérdésekben nyilatkozott már, mint a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a jövő városainak képe. Ezekkel kapcsolatban különböző fórumokon, konferenciákon és expedíciókon vesz részt, tudományos kutatási projekteket támogat, aktivistaként emeli fel a szavát a környezetszennyezés ellen. A Frigyes koronaherceg Alapítvány célja anyagi támogatást nyújtani azoknak a hallgatóknak, akik valamilyen tudományterületen kiemelkedően teljesítenek. Ezek a diákok lehetőséget kapnak, hogy egy évet a Harvardon tanuljanak. Az Alapítvány pénzügyi támogatást nyújt továbbá különböző tudományos expedíciók szervezésére, különösképpen Grönland és a Feröer-szigetek területére, továbbá sportcélokra, elsősorban szociális alapon. Aktívan kiáll a sporttevékenységek mellett, erre ösztönzi a dán társadalmat is. Több sportszervezet tiszteletbeli tagja és pártfogója. 2009. október 9-én 77 igen és 9 ellenszavazat mellett nyolc évre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjává választották. Ő maga is aktív sportoló, Koppenhágában, Párizsban és New Yorkban is részt vett a maratonfutáson. A 42 km-es távot a dán fővárosban 3:22:50 alatt teljesítette. A futás mellett vitorlázik is, versenyképes hajóskapitány, sikeres sárkányhajós. Több bajnokságon is győzelmet aratott. A 2003-as Sárkányhajó Európa Bajnokságon az 51 fős mezőnyben negyedik helyezést ért el. Majosfalva Majosfalva (1899-ig Moys, szlovákul Mojš) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. Fekvése Zsolnától 10 km-re keletre, a Vág jobb partján fekszik. Története 1419-ben "Vasarfalva", 1438-ban "Vassanfalua", illetve "Mayusfalwa" néven említik. 1504-ben "Moysfalwa", 1526-ban "Moys" alakban tűnik fel az oklevelekben. Neve a régi magyar Mojs személynévből származik. A Mojs és a Záborszky család birtoka volt. 1598-ban 8 háza volt. 1720-ban 9 adózó portát számláltak. 1784-ben 26 házában 33 család és 189 lakos élt. 1828-ban 26 háza és 267 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Vályi András szerint "MOJS. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tepliczának szomszédságában, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék." Fényes Elek szerint "Moys, tót falu, Trencsén vármegyében, a Vágh jobb partján, egy szép termékeny sikságon: 248 kath., 4 zsidó lak. F. u. többen. Ut. postája Trencsén." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. Népessége 1880-ban 226 lakosából 202 szlovák, 16 német, 3 magyar anyanyelvű és 5 csecsemő volt. 1910-ben 305 lakosából 302 szlovák, 2 német és 1 magyar nemzetiségű volt. 2001-ben 474 lakosából 473 szlovák volt. 2011-ben 662 lakosából 632 szlovák volt. Híres személyek Itt született 1803-ban Majorszky János bölcseleti és jogi doktor, ügyvéd. Innen származtatják Moys nádor családját. Két Moys (Mojs) nádor is szolgálta a királyt, I. Mojs (1229-1230) és II. Mojs (1270-1272). Leszármazási táblájuk megtalálható a wikibooks ban. Lásd még: Horkowics-Kovács Nevezetességei Klasszicista kúriája a 19. század elején épült. Bikini Karate Babes A Bikini Karate Babes egy digitalizált kétdimenziós verekedős játék amit a Creative Edge Studios fejlesztett, és 2002-ben adott ki. A játékban tizenkilenc női harcos van, mindegyik bikinibe öltözve, és mindegyiküket valódi színésznők játszották el. Játékmenet A játék a többi kétdimenziós verekedős játékokhoz, mint például a Street Fighter: The Movie vagy a Mortal Kombat hasonlítható. A játék kezdetekor a játékos nyolc harcos közül választhat, de további tizenegyet meg is nyithat. Mindegyik szereplő neve egy mitológiai istennőről kapta a nevét. Mindegyik szereplőnek egy sor mozdulata és kombója van, amiket az iránynyíl gombok és a három támadó gomb; az ütés, a rúgás és a speciális gombok segítségével lehet kivitelezni. A speciális gomb egyedüli lenyomása egy megragadó mozdulatot eredményez, ami ellentétben a többi verekedős játékkal az ellenféltől függ, hogy milyen. Mindegyik karakternek egy sor harcművészeti mozdulata van, köztük egy megragadó mozdulattal és egy misztikus mozdulattal, ami lehet lövedékek kilövése, láthatatlanság vagy teleportáció. Ilyen például Thalia csiklandozó megragadása, Lucina misztikus mozdulata; amiben lejjebb húzza a bikini felsőjét és egy lézersugarat lő ki a melleiből, Zaria megragadó mozdulata; amiben megfordítja az ellenfelét és a fenekével ellöki azt magától vagy Venus megragadó mozdulata amiben letépi az ellenfeléről a bikini felsőjét, aki képtelen lesz emiatt harcolni. Több másik mozdulatnál a harcos leveszi a bikini felsőjét vagy alsóját, de a mezítelen részek mindig ki vannak takarva valamelyest (Lucina fentebb említett mozdulatánál a lézersugár takarja ki); a játékban soha nem látható teljes meztelenség. Fejlesztés A Bikini Karate Babes-et azért hozták létre, hogy „kigúnyolja napjaink verekedős játékait”. Ezzel azokra a verekedős játékokra céloznak amelyekben a nőkön alig van ruha, míg a férfi szereplők teljes páncélzatban vannak. A megragadási mozdulatokat mindkét karakterrel együtt vették fel, ezzel összesen 342 egyedi jelenetet filmeztek le. Fogadtatás A játék ugyan generált média figyelmet, de szinte csak negatívat. Az IGN videojáték weboldal 1,5/10 ponttal értékelte a játékot. A Creative Edge Studios azt állította, hogy a Bikini Karate Babes-ből sok példány kelt el a negatív sajtó ellenére is. Magyarországon az 576 KByte magazin tesztelte a 2002 novemberi (138.) lapszámában; Fábián Balázs szerint a játék „kifejezetten ronda” digitalizált lányainak felbontása a 16 gombos kvarcórájának képi minőségével vetekszik, emellett még szidta a midi zenéket és a „szánalmasan bugyuta ellenfeleket”. Magyarországon freddyD tette ismertté a játékot, mikor bemutatta a Rossz PC Játékok Sorozatban.[forrás?] W. E. B. Du Bois William Edward Burghardt "W. E. B." Du Bois (Great Barrington, Massachusetts, 1868. február 23. – Accra, Ghána, 1963. augusztus 27.) egyesült államokbeli pedagógus, szociológus, történész, politikus és író. Afrikai, francia és dán ősök leszármazottja. Életútja A Harvard Egyetemen George Santayana és William James tanítványa volt. A mester fokozat elnyerése után Európába utazott (Magyarországon is járt), a berlini egyetemen szociológiát és közgazdaságtant hallgatott. 1895-ben a Harvardon doktorált, értekezésének témája a rabszolga-kereskedelem. Ezután több egyetemen (Wilberforce, Philadelphia, Atlanta) tanított. Tanulmányokat írt a néger kisebbség szociális és gazdasági helyzetéről (The Philadelphia Negro, 1899). Különböző polgárjogi szervezetek alapító tagjaként, köztük Niagara Movement, National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) vett részt a színes bőrűek polgári és kulturális jogaiért folytatott politikai harcokban. Eltökélten harcolt a színes bőrű gyerekek elkülönített iskolai oktatása ellen. Az 1920-as években egy új, kulturálisan magasan fejlett afrikai állam létrehozásának gondolata foglalkoztatta. Bejárta a világot, több ízben járt a Szovjetunióban, rokonszenvezett a kommunizmus eszméivel, 1958-ban Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki. Du Bois a reformpedagógiához közeli pedagógiai nézeteket vallott. John Dewey-hoz hasonlóan nagyra értékelte az ingergazdag környezetet, amely „a világ dolgainak rendkívül sokféleségével” hat a gyermek lelkére. A nevelés végső célja, hogy hozzájáruljon a kultúrák közeledéséhez. Számos angol nyelvű kötete megtalálható magyarországi közkönyvtárakban is. Válogatott prózai írásait 1334 oldalon adták közre 1986-ban. (Writings. New York, N.Y., The Library of America.) Műveiből The gift of black folk: Negroes in making of America. Boston, 1924. Africa - its place in modern history, Africa - its geography, people and products. Kansas, 1930. The world and Africa. New York, N.Y. 1965. Női távolugrás a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámok közül a női távolugrást július 15.-én és július 17.-én rendezték Utrechtben. Selejtező Az összesített eredmények alapján a legjobb eredménnyel rendelkező 12 atléta jutott a döntőbe. (+/–0,0) : szélmérés Magnus Hedman Magnus Hedman (Huddinge, 1973. március 19. –) svéd labdarúgó, kapus. Igazán nagy csapatban soha nem játszott, bár tagja volt a Chelsea keretének. 58 meccset játszott a svéd válogatottban, amelynek tagjaként 2 vb-n és 2 Eb-n is részt vett. Felesége Magdalena Graaf, korábbi svéd modell, 3 gyermekük van. Pályafutása A Coventrynél Magnus pályafutását az AIK csapatában kezdte. 1992-ben csapatával megnyerte a svéd bajnokságot. Talán ennek az eredménynek a hatására az 1994-es vb-n már második számú kapus volt Thomas Ravelli mögött. A válogatottban 1997 februárjában debütált, és ugyanezen évad júliusában elszerződött a Coventry csapatához. A 2000-es Eb-n már ő volt az első számú kapus, majd elnyerte a legrangosabb svéd labdarúgó-elismerést, a Guldbollent. A 2002-es vb-n is játszott, csapata minden meccsén. Egy időre a kispadra szorult a Coventrynél, ám mikor Chris Kirkland a Liverpoolhoz távozott, megoldódott Hedman problémája és visszakapta jól megérdemelt helyét a kapuban. Celtic Hedman a 2002-2003-as szezontól játszott a Celticnél, ám még ugyanebben a szezonban, mielőtt elszerződött volna, volt még 2 meccse a Coventry színeiben.2004-ben, egy nagyon rövid ideig(mindössze 3 meccs), kölcsönben az Anconánál szerepelt.Ebben az időszakban ismét bekerült a válogatott keretébe, de már nem mint első számú kapus, mint azt megszokhatta az elmúlt pár évben, hanem csak mint csere, ugyanis a gólvonalról a cserepadra szorította Andreas Isaksson. A Chelseanél töltött 3 hét 2006 novemberében Hedman visszatért a pályára.Amikor a Chelsea leigazolta, már 2 éve nem játszott, kvázi visszavonult.Azért igazolta le a Chelsea őt és a portugál Henrique Hiláriót és a tartalékcsapatból Yves Makalambayt, mert a csapatnak abban az időben nem volt egyetlen hadra fogható kapusa sem. A cseh Petr Čech egy súlyos koponyasérülés és az azt követő műtét után lábadozott, valamint az ő cseréje, az olasz Carlo Cudicini is egy elég súlyos sérülést szenvedett még korábban.Ám hiába a sok sérült, Hedman mindössze egy, a Crystal Palace ellen 3:1-re megnyert barátságos mérkőzésen játszhatott.Ezután Hedman közös megegyezéssel felbontota szerződését, lejátszott tétmeccs nélkül a háta mögött. A válogatottban Magnus 57 meccset játszott a válogatottban, ahol 1997 februárjában mutatkozott be.Már az 1994-es VB-n kerettag volt, ám ekkor még csak csere az akkori legjobb svéd kapus, Thomas Ravelli mögött.Mivel a csapat az 1998-as franciaországi VB-re nem jutott ki, így Magnusnak az első világversenyére 2000-ig kellett várni, amikor is végre kijutottak a 2000-es EB-re.Itt, majd a 2002-es VB-n is ő volt az első számú kapusa a válogatottnak.Még a 2004-es EB-n is kerettag volt, ám itt már csak csere, ugyanis a kezdő kapus Andreas Isaksson volt. Szeparálható állapot A kvantummechanikában szeparálható állapotoknak a kvantum-összefonódottság nélküli kvantumállapotokat nevezzük. Ezt a fogalmat két- vagy többrészű összetett rendszerek leírásakor használják. Tiszta állapotok esetén egy állapot akkor szeparálható, ha szorzatállapot. Kevert állapotok esetén egy állapot akkor szeparálható, ha szorzatállapotok keveréke. Tiszta szeparálható állapotok Tekintsünk egy kétrészű rendszert. A két részrendszer állapotát írják le a és véges dimenziós Hilbert terek. A teljes rendszer állapotát a Hilber tér írja le. Ez utóbbi azt jelenti, hogyha a kétrészű összetett rendszer tiszta állapotban van, akkor az állapotát leíró állapotvektor e Hilbert tér egy eleme. Ebben az esetben az állapot szeparálható, ha szorzatállapot, az az ahol és a részrendszerek Hibert tereinek elemei. Kevert szeparálható állapotok A tiszta állapotokra vonatkozó meghatározás általánosítható kevert állapotokra is. R.F. Werner általánosan elfogadott definíciója szerint egy kétrészű rendszer szeparálható állapotban van, ha sűrűségmátrixát le lehet írni szorzatmátrixok összegeként ahol és . Itt a teljes rendszer sűrűségmátrixa, míg és az első, illetve a második részrendszerhez tartozó sűrűségmátrixok. Többrészű rendszerek A többrészű rendszerre R.F. Werner definíciója egyszerűen általánosítható. Egy N-részből álló rendszer (teljesen) szeparálható, ha felbontható szorzatok keverékére ahol és . Forrás R.F. Werner, Phys. Rev. A 40, 4277 - 4281 (1989). Szécsi Antal (helytörténész) Szécsi Antal (Galac, 1938. május 12. –) erdélyi magyar helytörténetíró. Életútja, munkássága Székelykeresztúron szerzett tanítói diplomát (1955), utána egy évig pioníroktató volt Ditróban, 1956–80 között tanár, iskolaigazgató Vargyason, illetve 1960–63 között Felsőrákoson. Közben látogatás nélküli tagozaton román szakos tanári diplomát szerzett a BBTE-n (1965). 400 éves vargyasi iskoláját a közösségi és művelődési munka mellett a helyi fafaragás és bútorfestés hagyományainak felelevenítéséért is Kovászna megye kitűnő iskolái között tartották számon. 1980-ban leváltották az igazgatóságtól. Ekkor másfél évig községi párttitkár- és polgármester-helyettes volt (ez idő alatt indult meg a vargyasi Daniel-kastély renoválása), majd visszatért a tanügybe: 1982–90 között a Hargita megyei Bikafalván, 1990–2003 között Székelyudvarhelyen, a Bethlen Gábor Általános Iskolában tanított. Munkájával kapcsolatos beszámolóit, pedagógiai tapasztalatokat összegező cikkeit 1964-től a Tanügyi Újság, Megyei Tükör, Tribuna Şcolii, Hargita, A Hét, 1990 után a Közoktatás közölte. Id. Sütő Béla fafaragóról a Művelődésben közölt személyes emlékekben gazdag írást (1983/11), iskolája évfordulójáról a Korunkban jelent meg cikke (A vargyasi iskola krónikája. 1984/8), Borbáth Károlyra előbb az Udvarhelyszék című lap hasábjain (2000. április 29.) emlékezett, majd – a kortársak visszaemlékezéseit is idézve – megírta részletes életrajzát, s önálló kötetbe gyűjtötte össze hátrahagyott tanulmányait („…Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Borbáth Károly élete és munkássága. Székelyudvarhely, 2008). Kötetei Falu a Látóhegy alatt. Vargyas község monográfiája (Székelyudvarhely, 2005); Kapuállítók hitével. Egy pedagógus életútja (Székelyudvarhely, 2007) "...Maga-felejtő sorsunk halk tudója...". Borbáth Károly élete és munkássága ; Udvarhelyszék Kulturális Egyesület–Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2008 Borbáth Károly történész, a "lábon járó lexikon" ; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Barót–Tortoma, 2016 ( Híres emberek ) Reggel (napilap, 1930–1937) Reggel – Aradon 1930-1937 között megjelenő "országos demokratikus napilap"; fejlécében 1934-1936 között "a Magántisztviselők Egyesületének, a Kiskereskedők Szindikátusának és a Vendégipari [!] Szindikátusnak a hivatalos lapja" megjelölés is szerepel. Irányvonala Mindvégig demokratikus, antifasiszta magatartást tanúsított; az abesszin-olasz háború idején Abesszíniával, a spanyol polgárháború idején a köztársaságiakkal rokonszenvező cikkeket közölt. Szerkesztői, munkatársai Felelős szerkesztője 1931-ig Kócsy Jenő, 1931 nyarán Markovits Ernő, utána a lap megszűnéséig Erdős György, aki 1935-től a lap tulajdonosa is. Főmunkatársként 1930-1931-ben Franyó Zoltán, temesvári szerkesztőként 1934-ben Vér Imre, 1934-1935-ben Eisner Ernő neve áll a lapon. Oldalain szépirodalom is megjelent. Jelesebb munkatársai Horváth Imre, Korda István, Lantos-Léderer Ferenc, Lendvay Ferenc, Messer Sándor, Orosz Irén, Szántó György, Zsigmond Miklós és az Erdélyi Tudósító Almanachját szerkesztő Bércy György. Carrie Bradshaw Caroline Marie "Carrie" Bradshaw egy kitalált szereplő az 1998 és 2004 között készült Szex és New York (Sex and the City) című HBO sorozatban és a sorozat 2008-ban készült Szex és New York (Sex and the City: The Movie) című egész estés moziváltozatban, valamint annak 2010-es folytatásában, a Szex és New York 2.-ben. Kitalálója Candace Bushnell, a könyvváltozat írója. Carrie Bradshaw nem más, mint egy divatorientált újságíró. A The New York Star nevű lapnál dolgozik, később viszont a Vogue divatmagazinnak is ír cikkeket. A karakter alakítója Sarah Jessica Parker, aki a sorozat narrátora és co-producere is egyben. Személyiség Senki sem ismeri ki magát jobban a szerelemre éhes New York-i emberek világában, mint Carrie Bradshaw, újságírónő. Rovatához éppúgy felhasználja barátai történeteit, mint saját életének legizgalmasabb pillanatait. A legrázósabb témáktól sem ijed meg, legyen az érzelmi függőség vagy szexuális szabadosság. Soraiban közzéteszi kutatásai eredményét, és a végén mindig megmarad a remény, hogy lehet még szerelem valahol a romok alatt. Mindig segítőkész, meghallgatja a másikat, ritkán ítélkezik, s ennek köszönhetően a barátnői valamennyien vele vannak a legbizalmasabb viszonyban. Carrie igazi dévaj nő. Okos, érdeklődő, toleráns, törekvő. Folyton pörög, tele van élettel, dinamikus, és annyira összetett személyiség, hogy szinte egyetlen férfi sem érhet fel hozzá. Mindannyiuk közül Carrie a legjobban divatorientált, stílusa ellenáll minden beskatulyázási kísérletnek. Gardróbjában tengernyi designer divatcuccot találhatunk. A stílusok szabad és kreatív keverésével tudja magát a legjobban kifejezni. "Divatkaméleon". Reggel sportosan néz ki, délben meghökkentő bohém lány, vacsoraidőben elegáns hercegnő, az esti partikra viszont lélegzetelállítóan szűk ruhában érkezik. Minden évszakban leteszi stílusos névjegyét gondosan kiválasztott kiegészítői által. Először a nyaklánc saját nevével, majd a virágos kitűzők, később a bagettre emlékeztető vidám táskák, kesztyűk, félrecsapott sapkák, a kontyba fésült haj, az arany és gyémánt utánzatú Mia and Lizzie bizsuk, és végül, de nem utolsósorban kedvenc cipő designerei, Manolo Blahnik és Jimmy Choo. Carrie személyisége, a producer: Michael Patrick King szerint: Hol lakik? Carrie New York Manhattan nevű részén lakik. Pontosabban az Upper East Side-i részen, egy kitalált címen, a Keleti 73. utca 245. szám alatt a Park és a Madison Avenue között. Végig ebben a lakásban él, amelyet a negyedik évadban meg is vásárol. Az épület, ahol a Carrie háza előtti jeleneteket forgatják azonban egy teljesen más helyen, a Perry Street 64. szám alatt található Manhattan West Village nevű kerületében. Az első mozifilmben készül beköltözni a rendkívül exklúzív Central Park melletti Ötödik sugárút és a Keleti 82. utca sarkán található, Mr. Biggel közös penthouse-ba, a terv viszont az elmaradt esküvő miatt meghiúsul. A pár a második filmben ugyanabban az épületben él, de már egy sokkal szerényebb lakásban. Az is kiderül, hogy Carrie megtartotta korábbi, már-már védjegyévé vált, 73. utcai lakását. Kapcsolatok Carrie párkapcsolatai sokszor bonyolultak, feszültek, a barátnőihez, Charlotte-hoz, Mirandához és Samanthához fűződő viszonya mindig is erős és lüktető volt. Mr. Big Mindig is Mr. Big volt Carrie számára az igazi. Az is maradt. Most is az, és az is lesz mindig. Már az első rész óta gyűlöli-imádja ezt a sármos férfit. Folyamatosan tartják a kapcsolatot, még az Aiden-korszak alatt is. Carrie ugyanis sohasem tudja őt elfelejteni, és szerencsére Big sem a lányt. Pedig Mr. Big elveszi közben Natashát, aztán hál' isten el is válik tőle (egy Carrie-vel való kaland miatt), majd nyomtalanul eltűnik. Amerika túlsó oldalára utazik. Amikor Carrie-nek komolyra fordul a kapcsolata az orosz művésszel, Alexenderrel, Big utánuk utazik Párizsba, hogy megmondja: Carrie számára az egyetlen. Csupán a sorozat utolsó másodperceiben derül fény valódi nevére, mely nem más, mint John. Aidan Shaw Mr.Big után Aidan dobogtatja meg a szívét egyszerű kétkezi asztalosmunkájával és civilizációtól elzárt nyaralójával. Talán a vele való kapcsolatában döbben rá, hogy az érzelmes, romantikus belső legalább annyit számít, mint a puccos külső. Csak sajnos arra is, hogy irtózik a házasság gondolatától, így Aidan hiába térdel le elé. Pedig még azt is megbocsátotta neki, hogy megcsalta Mr. Biggel. Jack Berger Ez az a viszony, amiben kiderül, milyen ha valaki szembetalálkozik a saját tökéletes másával. Jack Bergernek és Carrie-nek egyforma a humora, a világlátása, a stílusa. De sajnos hasonlóságuk jelenti a kapcsolat halálát is, mert amikor Bergernek kevésbé mennek jól a dolgai szakmai téren, miközben Carrie csillaga felfelé ível, szinte elmenekül a lány életéből. Magyarázat nélkül, egy cetlin szakít Carrie-vel. Alexandr Petrovsky Alexandr Petrovsky új távlatokat nyitott Carrie életében. Olyannyira, hogy egy időre még New Yorkot is otthagyta a férfi kedvéért, és Párizsba költözött vele, hogy megkezdje európai életét. Végül amikor Big rátalált, úgy döntött visszatér vele imádott városába. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Carrie Bradshaw című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Animal Cannibals Az Animal Cannibals az egyik legnagyobb hatású magyar rap/hiphop csapat, a stílus egyik magyarországi előfutáraként is szokták őket nevezni. Alapvetően a könnyedebb formákat preferálják, így a viccesebb, de mégis mondanivalóval bíró szövegeik szélesebb közönséghez is el tudnak jutni. A kannibálok népszerűsége máig töretlen. A csapat 1989-ben alakult, azonban a kezdetekben csak mixelgettek. 1990. januárjában született meg az első rap-dal. Ekkor az AC még háromtagú volt. A harmadik tag 1991-es távozásával a duó felvette az azóta változatlan formáját. 1990 és 1995 között minden évben kiadtak egy hatvan perces demokazettát, aztán 1995-ben az addig elkészült anyagot Deseő Balázs segítségével már jó minőségű felvételekké alakították és ennek hatására a Warner-Magneotonnal kötött szerződés után 1995-ben megjelent első kislemezük, a Takarítónő. Innentől stabil folytatás következett: 1995-ben az első album Fehéren fekete, feketén fehér címmel, 1996-ban a Reggel, délben, este, majd 1998-ban a Kés, villa. Közben a srácok szorgalmasan koncerteztek, évente több mint 150-200 fellépést vállaltak. Egy platinalemez, két aranylemez és három Aranyzsiráf díj boldog tulajdonosai lettek. 1996-ban hívták életre a Fila Rap Jam nevű rendezvénysorozatot, mely fiatal rap és hiphop zenészeknek teremtett lehetőséget arra, hogy bemutassák magukat. A verseny rendkívül népszerű lett, öt telt házas Petőfi Csarnok és három FRJ cd után 2000-ben rendezték az utolsót. A kannibálok továbbra is fontosnak tartják a tehetségek felkutatását, így a Rap Jamek után következett a Hip Hop Mission, a Radio Deejay Mikrofon Mánia, az It’s Rite! tehetségkutatók, a Roots And Routes projekt, az Offline Battle és a Cseh Tamás Program. Közben a lemezek gyártásával sem álltak le: 2002-ben a Mindent lehet trilógia első részével útnak indították legújabb ötletüket, amelyben a vendégül hívták más műfajok jeles képviselőit egy-egy közös munkára (dolgoztak Somló Tamással, az Anima Sound Systemmel, a Cotton Club Singersszel, stb.) Lemezeik érdekessége, hogy legalább 3-4 slágert tartalmaznak, dalaik sorban másznak fel az eladási listákra. Több, mint 50(!) videoklipet készítettek a dalaikhoz válogatott rendezőkkel (Bergendy Péter, Káel Csaba, Kriskó László, Oláh István, Antal Nimród, stb.). Saját YouTube csatornájuk a youtube.com/kannibalok01 ahol az eddigi összes lemezük, daluk megtalálható rengeteg extrával (werkfilmek, tévés szereplések, koncert videók, stb.). A YouTube-os nézettségük 10 millió felett van. 2009-ben megkapták a Magyar Könnyűzenéért VIVA Comet díjat. Az Állat Kannibálok saját maguk írják a szövegeiket és a zenéiket, sőt, számos más zenekarnak is írtak már szöveget. Állandó segítőjük, zenei főokosuk: Deseő dBalage Balázs. Lényeges még, hogy nem playback-ről koncerteznek. A fellépések mellett gyakran a DJ pult mögé is állnak, számtalanszor kérik fel őket műsorvezetésre és már közel 10 tévécsatornán készítettek saját műsort. Qka MC és Ricsipí rendkívül büszkék arra, hogy 2012-ben 19 hazai hiphop formáció közreműködésével létrejött a Respekt! című album, amelyen a honi rap-elit tiszteleg egy-egy feldolgozással az Animal Cannibals előtt. A csapat napjainkig aktív. Tagok Qka MC Koller László (Mosonmagyaróvár, 1975. április 8. – ). Magánéletét igyekszik fedve tartani, de jelenleg nős, és immár négy gyermek édesapja. Ricsipí Dósa Richárd (Budapest, 1975. március 29. – ). Diszkográfia Korai demo-kazetták 1990 - Állat Kannibálok 1991 - Van más(od)ik 1992 - Yo! 1993 - Yozsefváros 1994 - Kanni-bál Albumok 1995 - Fehéren fekete, feketén fehér (Warner-Magneoton) 1996 - Reggel, délben, este (Warner-Magneoton) 1998 - Kés, villa (Warner-Magneoton) 1998 - Remiksz (Warner-Magneoton) 2002 - Mindent lehet (A trilógia első része: Stílusok keverve) (Warner-Magneoton) 2005 - Mindent lehet (A trilógia második része: Nincs határ) (Warner-Magneoton) 2008 - Mindent lehet (A trilógia harmadik része: Rap Diszkó) (Warner-Magneoton) 2009 - Nyolcan a színpadon (Szerzői kiadás) 2011 - EMUK - Emberevő Mash Up Kollekció (Kereskedelmi forgalomba nem került, ingyen letölthető) 2011 - MixXx - Mixtape Igényes Xtrém Xkluzív Xtrákkal (Magneoton) 2012 - Respekt (Magneoton) 2014 - QR-kód (Magneoton) Kislemezek 1995 - Takarítónő 1996 - Yozsefváros 1996 - Kanni-bál 1997 - 1x1 1997 - Vasárnap reggel 1998 - Ezittaz 1998 - Kérek egy puszikát! 1998 - Két hétig egyedül 1999 - Mindenki 1999 - Megamiksz 2001 - Hangya a gatyában 2001 - Mindenki azt akarja 2003 - Valaki kell 2005 - Először mindenki béna 2005 - Péntek Nagy Ferenc (ügyvéd) Eöttevényi Nagy Ferenc (Győr, 1828. október 6. – Zsidovin, 1909. június 7.) ügyvéd. Élete Apja Nagy András gabonakereskedő volt, anyja Sághi Horváth Katalin. Középiskoláit szülővárosában, a bölcseletet 1842-től 1846-ig Pozsonyban végezte (ahol mint tanuló Repkény c. írott, magyar lapot szerkesztett); a jogi tudományokat 1846-1848-ban Győrött hallgatta. 1848-ban az akadémiai ifjúság zászlóalját szervezvén, Karvassy Ágoston akadémiai tanár segédtisztje lett. Majd ugyanazon év nyarán Pestre ment és jurátussá esküdött föl és ugyanakkor a honvédek közé lépett mint önkéntes tüzér és részt vett a pákozdi csatában. 1848. decemberben Aradra küldték, ahol előbb az ostromló, majd a várőrség tagja volt és Világosnál tette le a fegyvert. Ekkor hideglázban szenvedvén, haza bocsátották. 1850. január 6-án Temesvárt a császári hadseregbe sorozták és gyalog kellett Bécsig Flórencig az utat megtennie. Itt érintkezésbe jutott a Markó-családdal. 1851. februárban kiváltották és visszatért hazájába. Az ügyvédi pálya előtte el lévén zárva, atyja üzletében Temesvárt segédeskedett. 1863-ban letette az ügyvédi vizsgát és ugyanott ügyvédeskedett. 1870-ben a temesvári munkásegylet elnöknek választotta és az egylet számára alapszabályokat dolgozott ki. Azon évben a József-külvárosi önkéntes tűzoltóegylet főigazgatójának őrnagyi ranggal megválasztotta és később az országos választmányba is beválasztatott; 1869-től 1872-ig a város tiszteletbeli főügyésze volt. 1880-tól ügyvéd Buziáson (Temes megyében). Cikkeket írt a lapokba Ötevényi név alatt 1844 óta, így a Pesti Divatlapba, azután az Életképekbe, az Erdélyi Szépirodalmi Szemlébe (1847), a győri Hazánkba (1847), a Nagy Ignác Hölgyfutárjába, a Magyar Hirlapba (1867-ig Gazdasági tudósítások), a Delejtűbe (1858-60), a temesvári német lapokba, a Nép Ujságába (1860), a Törvényszéki Csarnokba, a Jogba (1888). a Délvidéki Ellenőrbe (Deákélet 60 év előtt), a Délvidéki Ügyvédek Lapjába, a Kassai Jogi Közlönybe és a Végrehajtók Lapjába. Arcképe: Kőnyomat, rajzolta Blumberg Lajos (a Hajnal-Albumban). Munkái Meddig és ne tovább. Temesvár. 1861. Válasszunk-e országos képviselőt és miként? Temesvár, (1861). Böngészet kereskedelmi törvényeink hézagai között. Arad. 1862. (Mind a három munka Ötevényi névvel jelent meg.). Szerkesztette a Delejtű c. hetilapot Temesvárt 1861. ápr. 14. számtól kezdve június végeig. Álnevei Vén jogász, Polgártárs, Répczey. Tengelykapcsoló A tengelykapcsoló (köznapi neve kuplung a német Kupplung ’tengelykapcsoló’ szóból, ami a kuppeln < koppeln ’összekapcsol’, ’párosít’ igéből származik) két tengely, forgórész vagy más gépelem: lendkerék, fogaskerék, szíjtárcsa ideiglenes vagy tartós összekapcsolására szolgáló gépelem. A tengelykapcsoló a hajtáslánc egyik fontos eleme, a gépalkatrészek együttforgását és a forgatónyomaték átvitelét szolgálják. Több kapcsoló összeépítése is szokásos. A tengelykapcsolókat akkor használják, ha szükségessé válik a mozgás- vagy erőátvitelt időben vagy mértékben ellenőrizni (pl. elektromos csavarhúzók esetén egy tengelykapcsolóval korlátozzák az átvihető nyomatékot; a tengelykapcsoló ellenőrzi, hogy egy autó mekkora erőt közvetít a kerekek felé.) Jellemzők Gépszerkesztésnél, az alkalmazott tengelykapcsoló kiválasztásánál figyelembe veendő fizikai adatok: Átvihető forgatónyomaték Maximális fordulatszám Slip (csúszás) a hajtó és hajtott oldali fordulatszám különbség és ennek nyomaték és fordulatszámfüggése Átvitel homokineticitása (szöghelyzettől függő szögsebesség-átviteli karakterisztika) Egytengelyűségi és szöghiba tűrés Csavarólengés- és rezgésátviteli jellemzők A tengelykapcsolók felosztása Nyomatékátvitel módja szerint Mechanikus Erővel záró Alakkal záró Hidrodinamikus Mágneses Elektrodinamikus Átviteli jellemzők szerint Merev tengelykapcsolók. Két tengely merev összekapcsolására szolgál. A tengelyek között sem szögelfordulást, sem elmozdulást nem enged meg. Ezek a legegyszerűbb kivitelű tengelykapcsolók. Tárcsás tengelykapcsoló Héjas tengelykapcsoló Hirth-tengelykapcsoló Mozgékony tengelykapcsolók. Olyan kialakításúak, hogy üzem közben is lehetővé teszik a két tengely tengelyirányú elmozdulását (például hőtágulását) vagy sugárirányú elmozdulását. Oldham-kapcsoló Dilatációs kapcsoló Hajlékony tengelykapcsolók. Egymást állandó vagy változó szögben metsző tengelyek összekötésére építik be. A tengelyek szögsebessége nem marad állandó, csavarólengéseket léphetnek fel. Kardáncsukló Hardy-tárcsa Silentbloc Rugalmas tengelykapcsolók. Akkor építik be, ha a tengelyközépvonalak kismértékű radiális, tengelyirányú eltérésével vagy szögeltérésével kell számolni. Az ilyen tengelykapcsoló kialakítása olyan, hogy a csavarólengéseket csillapítja, illetve megfelelő választásával elkerülhető a rezonancia . Gumirugós (Periflex, gumidugós) tengelykapcsolók Acélrugós (Bibby, Forst, Deli) tengelykapcsolók Oldható tengelykapcsolók. Segítségükkel a tengelyek közötti kapcsolat létrehozható illetve megszüntethető. Belső égésű motorok üzemi tulajdonsága, hogy terhelés alatt nem indíthatók, ezért indítás alatt a motort le kell kapcsolni a hajtásláncról. Ezek a motorok csak viszonylag kis fordulatszám-tartományban működnek kifogástalanul és gazdaságosan, ezért sebességváltót alkalmaznak, a sebességváltás közben szintén szükség van a tengelyek szétválasztására. Körmös kapcsoló. A kapcsolat csak álló, terhelésmentes állapotban változtatható. Súrlódó kapcsolók Mechanikus működtetésű súrlódó kapcsolók Elektromos működtetésű súrlódó kapcsolók Hidraulikus vagy pneumatikus működtetésű súrlódó kapcsolók Biztonsági kapcsolók. Nyomatékhatárolók. A munkagépet vagy a motort védik túlterhelés ellen. önmaguktól visszaálló (általában súrlódó) visszakapcsolandó törőelemes Heilly Heilly település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Heilly Baizieux, Bonnay, Corbie, Franvillers, Méricourt-l’Abbé és Ribemont-sur-Ancre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gornje Jame Gornje Jame falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 22, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re északra, a Kulpától délre, Stankovac, Mala Solina és Donje Jame között fekszik. A két Jame közül ez fekszik magasabban, ezért kapta a „gornje” jelzőt. Története A környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A délszláv háború előtt lakosságának 54 százaléka szerb, 38 százaléka horvát nemzetiségű volt. A szerbek a glinai parókiához, a horvátok a mala solinai plébániához tartoztak. 1991. június 25-én az akkor kikiáltott független Horvátország része lett, szerb többségű lakossága azonban Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A szerb erők a horvát lakosság legnagyobb részét 14 polgári személyt (köztük három kiskorú gyermeket) és egy katonát 1991. december 11-én meggyilkolták. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült, házaikat felgyújtották. 2011-ben a településnek már nem volt állandó lakossága. Népesség (1857-től 1931-ig lakosságát Donje Jame településhez számították.) Nevezetességei Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnájának és a szerb temető maradványai. A délszláv háború helyi horvát áldozatainak emlékműve. Under Pressure Az Under Pressure a brit Queen rockegyüttes, és David Bowie glam rock énekes 1981-ben megjelent közös kislemeze. 1982-ben a Hot Space című Queen-albumra is felkerült. Kislemezként az első helyet érte el a brit slágerlistán, és a 29. helyet a Billboard Hot 100-on. A legelső olyan daluk volt, amelynek nem jelölték az együttesen belül külön a szerzőjét, és az első, 2000-ig az egyetlen olyan kislemezük, amelyet egy másik előadóval közösen vettek fel. Leginkább basszushangzásáról híres, amelyről máig sem sikerült bizonyosan kideríteni, hogy ki írta, Bowie, vagy az együttes tagjai. Híres és elismert dal lett, mind a kritikusok, mind a rajongók körében sikert aratott. Rendszeresen játszották az együttes koncertjein, Freddie Mercury halála után pedig David Bowie koncertjein is. Története Az együttes 1981-ben a Montreux-i Mountain stúdióban dolgozott az elkövetkezendő Hot Space albumuk dalain. David Bowie, aki a városban lakott abban az időben, tudomást szerzett róla, hogy a Queen a stúdióban dolgozik, és úgy döntött, hogy meglátogatja őket (Bowie közeli barátja volt Mercurynak és Roger Taylornak). Eredetileg csak a Cool Cat című dalban működött volna közre (bár végül nem az a verzió került az albumra), de a felvétel elkészülte után örömzenélésbe kezdtek. Ennek során került elő Mercury Feel Like című dalkezdeménye, amelyet azelőtt már meguntak és félretettek, mert nem voltak elégedettek az alakulásával. A közös zenélés során kezdett alakot ölteni a dal, és egy ponton Bowie állt elő azzal az ötlettel, hogy írjanak új, közös dalt A felvételek során olyan szinten működtek együtt az ötletekben, hogy mai napig nincs tisztázva teljes bizonyossággal, ki mit tett hozzá. A leghíresebb rész, a basszusvonal keletkezése a legvitatottabb. Bowie állítása szerint, amikor ő megérkezett, már kész volt. Ellenben John Deacon basszusgitáros Bowie-t jelölte meg szerzőnek. Brian May és Roger Taylor szerint Deacon írta. Peter Freestone, Mercury személyi titkára jelen volt a felvételeken. Az ő elmondása szerint a zene nagyrészt Taylor és Bowie, a szöveget pedig Mercury és Bowie írta Deacon egy Fender Precision Specialt használt a felvételen: A huszonnégy órás felvétel során rögzítették a dal kétharmad részét, a fennmaradót pedig Mercury és Bowie a New York-i Power Station stúdióban vették fel. Sokáig úgy alakult, hogy a munkacíme, a People On Streets lesz a végső cím, később azonban Bowienak eszébe jutott egy jobb, az Under Pressure, így felhívta telefonon az együttest, akik egyet értettek vele. Az elkészülte után voltak még nézeteltérések, hogy egyáltalán megjelentessék-e, végül Mercury, Bowie és Reinhold Mack producer olyan végső verziót vágott össze, amelyet mindannyian felvállalhattak. Bowie mindvégig úgy gondolta, hogy az alapvető ötlet a Queené volt, és ő csak társelőadó, ezért nem volt kérdéses, hogy Queen-anyagként jelenjen meg. Dalszerkezet A D dúrban megszólaló dalt a jellegzetes basszusszólam nyitja meg (ezt az Allmusic kritikusa a Chic együttes hangzásához hasonlította). A fő énekesek Mercury és Bowie voltak. Peter Freestone tanácsára, két oktáv különbséggel énekeltek hol külön-külön, hol együtt. Merőben különbözik az együttes 1970-es évekbeli munkáitól, a dallam egyszerű és letisztult, kevés akkordot használ, és mentes az addig védjegyüknek számító eltúlzott rétegezett vokál- és gitárharmóniáktól. Az elektromos gitár nem veszi át a vezető szerepet, csak a kíséretet szolgálja az egy fő és két ritmusgitár dallamjáték, és nincs gitárszóló sem. Két versszak után egy leereszkedő középrész következik, ahol a két énekes halk szintetizátorbúgás és csettintések kíséretében énekel együtt, majd Mercury falzettbe hajló sikolya átvezet a dal csúcspontjába, ahol az egész dalban legmarkánsabb basszus és gitárkíséret hallható. Élőben Annak ellenére, hogy közös munka volt, csak a Queen adta elő a koncertjein. Mivel ezeken a koncerteken nem volt jelen Bowie, az ő részeit is Mercury énekelte, a háttérvokálokat pedig, ahogy rendszeresen a koncerteken, Taylor énekelte. Élőben először az 1981. november 24-i montreali koncertjükön játszották, a kislemezen való megjelenése előtt néhány nappal. Bowie egészen az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncertig nem játszotta élőben, ott Annie Lennoxszal duettben adta elő. Mercury halála után, az 1995-ös Outside album turnéjának szinte minden állomásán játszotta, a basszusgitárt és Mercury vokális részeit Gail Ann Dorsey prezentálta. Később a 2004-es A Rality Tour lejátszási listájára is felkerült, Bowie általában Freddie Mercury emlékének ajánlotta. A Queen + Paul Rodgers formáció is előadta koncertjein. Több Queen-koncertanyagra is felkerült: We Will Rock You (vagy Queen Rock Montreal CD és DVD), Live Magic, Live at Wembley ’86, Live at Wembley Stadium DVD, Queen on Fire - Live at the Bowl CD és DVD. A Bowie által 1995-ben rögzített koncertverzió később az Outside album extra kiadásán, az Outside – Version 2.-n, valamint a Hello Spaceboy kislemezen jelent meg. Kritika Az 1981. október 26-i megjelenése után a brit slágerlistán a nyolcadik helyen kezdett, majd a következő héttől listavezető volt két hétig. Összesen tizenegy egymást követő héten szerepelt a listán. Már előjegyzésben, 1981. november 1-jén ezüstlemez minősítést kapott a Brit Hanglemezgyártók Szövetségétől, ami 200 ezer példány feletti előrendelést jelentett. Az 1999-es Rah Mix kiadás a 14. helyen tetőzött a listán. Amerikában kevésbé volt sikeres, tizenöt hetet töltött el a Billboard Hot 100-on, a legmagasabb szereplése a 29. helyen volt. Bár összességében a Hot Space sikertelennek bizonyult, a radikális stílusváltásnak tulajdoníthatóan, a funk ritmusoknak, a klasszikus rock utánérzésű Under Pressure-t rögtön megjelenés után pozitívan fogadták, és évekkel később is az együttes egyik legjobb dalának tartják. A Rolling Stone magazin Hot Space kritikájában az album központi számának nevezte a kritikus, Mercury énekét „Hall és Oates majmolásnak”, Bowie vokális részeit viszont határozottan érzelmesnek írta. Az Allmusic kritikusa szívmelengető és himnuszszerű dalnak nevezte, olyan műnek, mely mindkét előadó büszkeségére válik. A VH1 televíziós zenecsatorna "100 Greatest Songs of the 80's" listáján a 31. helyre sorolták. Feldolgozások Vanilla Ice rapzenész a basszusszólamot használta fel saját, Ice Ice Baby című dalában, amely az első helyet érte el a Billboard Hot 100 -on. Keller Williams élő előadása 2004 -es Stage koncertalbumára került fel. A The Used és My Chemical Romance együttesek duettben dolgozták fel. Eredetileg interneten letölthető kislemezként jelent meg, majd később a The Used In Love and Death albumának bónuszdala lett. Joss Stone a 2005 -ös Killer Queen: A Tribute to Queen című tribute albumra dolgozta fel. A brit Keane rockegyüttes feldolgozása a BBC Radio 1 Radio 1 Established 1967 válogatására került fel. Több másik Queen-dal mellett szerepelt a Rock Band elnevezésű virtuális gitár játék internetről letölthető dalai között. Amions Amions település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 288 fő (2015). Amions Dancé, Pommiers, Saint-Georges-de-Baroille, Saint-Germain-Laval, Saint-Paul-de-Vézelin és Souternon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 5662 Wendycalvin Az 5662 Wendycalvin (ideiglenes jelöléssel 1981 EL4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. San Michele di Ganzaria San Michele di Ganzaria település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 3250 fő (2017. január 1.). San Michele di Ganzaria Caltagirone, Mazzarino, San Cono, Piazza Armerina és Mirabella Imbaccari községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kifli-zsomboly A Kifli-zsomboly egy barlang. Az Aggteleki Nemzeti Parkban található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt, 1995 óta a Világörökség része. Leírása Az Alsó-hegy fennsíkján, Bódvaszilas központjától északra, a Vecsem-bükk csúcsától 1080 méterre, 278 fokra, egy fokozottan védett területen, egy töbör északnyugati oldalán, 525 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A Vecsembükki-zsombolytól haladva a sárga sáv jelzésű turistaúton, az úttól jobbra, nyugat felé található a zsomboly sziklás, bejárati udvara. Néhány turistatérkép jelöli a helyét zsombolyjellel és a nevének a feltüntetésével. Középső triász, wettersteini mészkőben keletkezett. A vízszintes kiterjedése 22 méter. A felszínre nyíló, nagy beszakadásának az alján, egy fél méter átmérőjű nyíláson lehet egy nagyon érdekes, meanderező formákat mutató, lejtő és törmelékes aljú folyosóba jutni. A folyosó végén található egy álfenék. A barlang nincs lezárva. Engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. A bejárásához 22 méter kötél, három karabiner, egy kötélvédő és két kötélgyűrű szükséges. A kitöltéséből fosszilis, barlangi medve, barna medve és denevér csont került elő. A keskeny barlangot nem használhatta a barlangi medve és a barna medve lakóhelyül, ezért valószínűleg beestek a zsombolyba. Mivel jelenleg a bejárati részen egy álfenék akadályozza, hogy nagy termetű élőlény bejusson a barlangba, ezért feltételezhető, hogy az álfenék a medvék csontjainak a bekerülése után alakult ki. Előfordul az irodalmában 64 (Kósa 1992), Gouffre Kifli (Bajomi 1968), Gouffre-Kifli (Bajomi 1968), Kifli-Schachthöhle (Loksa 1967), Kifli zsomboly (Bajomi 1965), Lépcső-zsomboly (Bertalan 1976), SZ/6 (Kósa 1992) és V-2 (Kósa 1992) néven és jelöléssel is. A Kifli-zsomboly név 1964-ben bukkant fel az irodalmában. Kutatástörténete Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban meg lett említve, hogy lépcsőzetes felépítésű barlang. 1965 áprilisában Kósa Attila vezetésével, biológiai kutatás történt a zsombolyban. A vizsgálatkor fosszilis, barlangi medve, barna medve és denevér csont került elő. Találtak vörös róka, nyugati piszedenevér, kis patkósdenevér, nagyfülű denevér, vadmacska, borz, házimacska, nagy pele, európai őz, Lepus, európai mókus, sárganyakú erdeiegér, madár és ember csontot is. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban Bajomi Dániel részletesen ismertette a barlangot, valamint felsorolta, hogy melyik állatfajok csontjai kerültek elő a zsombolyból és hogy melyik állatfajok lettek meghatározva a jelenlegi faunájából. A leírásban az olvasható, hogy a nagy bejárata egy sűrű erdőben, egy karros töbör oldalában van, Scholtz Pál Kornél szerint 520 méter tengerszint feletti magasságban. A folyóiratban megjelent egy alaprajzi barlangtérkép, egy vetületi, hosszmetszet barlangtérkép és két keresztmetszet, amelyeket Bajomi Dániel, Kósa Attila és Székely Kinga felmérése alapján Kósa Attila szerkesztett. Ekkor készült egy kifejtett, hosszmetszet barlangtérkép is, de nem lett publikálva. A barlangtérképek 1:200 méretarányban készültek. Az 1963–1967. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent Bajomi Dánielnek az ismertetése francia nyelven, publikálva lettek az 1965-ben kiadott térképek és a tanulmányhoz mellékelve lett egy fénykép a barlang bejáratáról, amelyet Székely Kinga készített, valamint egy fénykép a barlang biológiai vizsgálatáról, amelyet Kósa Attila készített. 1970-ben Dénes György elküldte az Országos Természetvédelmi Hivatalnak a Kifli-zsombolyról szóló, általa összeállított, négy tételből álló irodalomjegyzéket. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában az olvasható, hogy az Alsó-hegyen, Bódvaszilason, 520 méter tengerszint feletti magasságban, az Iskola-zsombolytól körülbelül 300 méterre, nyugat–északnyugatra, egy sűrű erdővel borított, karros töbör oldalában van a bejárata. A lépcsőzetes felépítésű barlang 25,2 méter hosszú. Barlangi medve és egyéb, fosszilis csontokat találtak benne. Az ismertetés két publikáció alapján íródott. Az 1977. január 30-án készült, szpeleográfiai terepjelentés szerint, amely egy 1975. novemberi bejárás alapján lett kitöltve, Bódvaszilason található, 531 méter tengerszint feletti magasságban, egy töbör északnyugati peremén van a bejárata. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok közé sorolta. 28 állatfaj lett meghatározva belőle. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve egy névváltozatával és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok között. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek az 1965-ben publikált barlangtérképek. Az oldalon, ahol a barlangtérképek szerepelnek, több adattal együtt fel van tüntetve öt darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a Kifli-zsomboly a 21. legmélyebb a 26 méteres mélységével. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt. Ismeretlen időpontban, ismeretlen személy rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet beszerelési vázlattal és két keresztmetszetet az 1965-ben publikált barlangtérképek alapján. 2001-ben egy radondetektor lett elhelyezve a mélypontja felett körülbelül hat méterre. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 26 méter mély, 52 méter hosszú és 22 méter vízszintes kiterjedésű barlangként szerepel, valamint a füzetben megjelentek az ismeretlen időpontban készült barlangtérképek. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. Bognár Ákos Bognár Ákos (Budapest, 1970. augusztus 21. –) informatikus, újságíró, a PC-X Magazin (későbbi GameStar) társalapítója, a PC World volt főszerkesztője. Élete 1985 óta foglalkozik számítástechnikával, eleinte hobbiként, később szakmájává vált. A kezdeti programozás és számítógépes grafika kóstolgatása után (Commodore 64, illetve Amiga gépeken) reklámfilmekhez, videoklipekhez készített grafikát, animációt. 1989-ben csatlakozott az IDG Lapkiadóhoz, a Mikrovilág magazin programrovatát szerkesztette. Később a PC World havilap, illetve a Számítástechnika hetilap (később Computerworld) tesztlaborjában dolgozott. Több napilapba is írt, többek között a Vasárnapi Hírekbe, Magyar Hírlapba. 1999 januárjától a PC World főszerkesztőjeként vezette a lapot. 2004 decemberében megnősült. 2005 decemberétől feleségével közösen megalakítja a SzoftverNet webáruházat, amelyet több számítástechnikai portál (HWSW, Prim, PC World) szoftveráruházaként családi vállalkozásban üzemeltet. 2006 tavaszától ketten, ősztől már hárman viszik a vállalkozást – JátékNet webáruház néven új webáruházat indítanak 2006 karácsonyakor. 2007 végén két társával megalakítja a VideoSmart.hu internetes video-oktató oldalt - 2008 májusától a rendszerbe a felhasználók is feltölthetik videós tippjeiket, amelyek továbbra is csak ellenőrzés után kerülhetnek ki a látogatók elé. K3b A K3b a KDE CD- és DVD-író alkalmazása Linux és Unix-szerű operációs rendszerekre. A 2.0 változattól kezdve blu-ray lemezek írását is támogatja. Beépített audiolejátszó is található benne. Ezen felül támogatja a CD-k újraírását és túlírását, VideoCD és SVCD írását MPEG videofájlokból, de az audio CD-k kiolvasását is lehetővé teszi. Grafikus felületen hozhatunk létre adat- vagy audiolemezeket, vagy akár közvetlenül is másolhatunk lemezről lemezre. Felhasználói felület A programot Qt-ben fejlesztették és a felhasználói felülete erősen hasonlít a KDE-s alkalmazásokéra. 2842 Unsöld A 2842 Unsöld (ideiglenes jelöléssel 1950 OD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Indianai Egyetem fedezte fel 1950. július 25-én. Sikesdi Gábor Sikesdi Gábor (Dorog, 1960. augusztus 29. –) labdarúgó, középpályás, edző. Pályafutása A válogatottban 1988-ban 3 alkalommal szerepelt az olimpiai válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1983–84, 1984–85, 1985–86, 1987–88, 1988–89, 1990–91 Magyar kupa (MNK) győztes: 1985, 1989 döntős: 1988, 1990 Mohrkirch Mohrkirch település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Mohrkirch Sörup, Ahneby, Rügge, Saustrup, Böel, Schnarup-Thumby és Mittelangeln (Gemeinde) községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Keizan Keizan Dzsókin (kínai: ����, 1268–1325), vagy Taiszo Dzsószai Daisi, a japán zen buddhizmus szótó iskolájának második alapítója. A szótó elsődleges alapítóját, Dógent a „legfőbb pátriárkának” (japán: ��, kóso) nevezik, Keizant pedig „a nagy pátriárkának” (japán: ��, taiszo). Keizan és tanítványai kezdték el terjeszteni Japánban a szótó zen valláselméleti rendszert, amely a társadalom minden rétege számára népszerűbb volt Dógen Eiheidzsi iskolájánál. Keizan az élete során számos templomot alapított, amelyek közül a legnevezetesebb a Jókódzsi és a Daihonzan Szódzsidzsi. Ma a két fő szótó zen központ Japánban a Szódzsidzsi és az Eiheidzsi. Amir Zargari Amir Zargari (Khomeyn, 1980. július 31. –) iráni profi kerékpáros. Országúton és pályán egyaránt versenyez. Jelenleg nincs csapata. III. Louis de Montpensier III. Louis de Montpensier, másképp II. Louis de Bourbon-Vendôme (Moulins, 1513. június 10. – Champigny, 1582. szeptember 23.) Montpensier hercege, Auvergne dauphinja, francia arisztokrata és hadvezér volt. Élete Louis de Bourbon, La Roche-sur-Yon hercegének és távoli rokonának, Louise de Bourbonnak, Montpensier hercegnőjének első fia volt. 1536-ban Provence-ban, később Artois-ban harcolt Anne de Montmorency alatt V. Károly német-római hadai ellen. 1538-ban feleségül vette I. Ferenc törvénytelen testvére, Jeanne d'Angoulême lányát, Jacqueline de Longwy-t, ekkor anyja megkapta a herceg nagyapjának, Gilbert-nek a birtokait: Forez, Beaujeu és Les Dombes grófságát, Louis pedig Auvergne dauphinja lett. (Bár atyja 1520-ban elhunyt, La Roche-sur-Yont nem Louis, hanem öccse, Charles örökölte.) Ezt követően Louis jeleskedett az V. Károly elleni harcokban. Az 1557-es Saint-Quentin-i vereségnél lovát kilőtték alóla, így II. Fülöp spanyol király fogságába esett. A 16. század vallási konfliktusában eleinte felesége hatására a hugenották oldalán állt, azonban 1561-ben mind asszonya, mind édesanyja meghalt. Montpensier hercegeként pártot váltott, és a legharcosabb katolikusok egyikévé vált, még protestánsnak megmaradó gyermekeit is elűzte. 1562-ben, a francia vallásháborúk kitörésekor Touraine és Anjou kormányzója volt, ilyen minőségben 1563-ban visszavette a lázadóktól Angoulême-et és Cognac-ot. Kegyetlen fellépése miatt még saját alvezérei sem kedvelték. 1569-ben részt vett a jarnaci csatában, és Bretagne kormányzójává nevezték ki. 1570-ben nősült újra, felesége a katolikus párt vezéreinek, I. (Sebhelyes) Henrinak, Guise hercegének és Charles-nak, Mayenne hercegének befolyásos nővére, Catherine lett. Részt vett 1572-ben a Szent Bertalan éjszakáján elkövetett mészárlásokban, majd 1575-ben Poitou területén hadakozott a protestánsok ellen. 1582-es halála után fia, a harcokban korábban is katolikus részt vevő fia, François követte hercegi trónján. Házasságai, utódai 1538-ban vette feleségül Jacqueline de Longwy-t, IV. Jean de Longwy és Jeanne d'Angoulême lányát. Felesége 1561-ben bekövetkezett haláláig hat gyermekük született: Françoise de Bourbon-Vendôme (1539–1587), 1559-től Henri-Robert de La Marck bouilloni és Sedani herceg felesége Anne (1540–1572), 1561-től II. François de Clèves nevers -i herceg felesége Jeanne (1541–1620), Jouarre apátnője François (1542–1592), Montpensier hercege, Auvergne dauphinja, Les Dombes grófja Charlotte de Bourbon-Vendôme (1547–1582), Jouarre apátnője, majd 1571-től I. Vilmos orániai herceg , németalföldi helytartó felesége Louise (1548–1586), Faremoutier apátnője Második feleségét, Catherine de Guise-t, a François de Guise és Anne d’Este lányát 1570-ben politikai okokból vette nőül. Gyermekük nem született. Catherine 1596-ban bekövetkezett haláláig fivérei ügyének egyik legharcosabb támogatója maradt. Tortúra (regény) A Tortúra (Misery) Stephen King amerikai író 1987-ben megjelent regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a regény, Szántó Judit fordításában, 1990-ben. Cselekmény A sikeres író, Paul Sheldon a Sziklás-hegységben télvíz idején autóbalesetet szenved, miután éppen befejezte legújabb regényét. Legnagyobb szerencséjére – legalábbis kezdetben így hiszi – Annie Wilkes talál rá és menti meg az életét, aki nem csak képzett ápolónő, de Sheldon első számú rajongójának mondja magát. Az író azonban hamarosan rádöbben, hogy kivel is van dolga: egy mindenre elszánt, a világtól elzárva élő, labilis idegállapotú nőszeméllyel, aki új regényt akar kicsikarni bálványából, amely csak az övé lesz. És eközben a jelek szerint semmilyen eszköztől nem riad vissza. Érdekességek King és kiadója eredetileg azt tervezte, hogy Richard Bachman néven jelenteti meg ezt a regényét is, ám miután Stephen Brown könyvkereskedő fényt derített az addig féltve őrzött titokra, a könyv végül Stephen King saját neve alatt került a boltokba. The Ultimate Aural Orgasm A The Ultimate Aural Orgasm a Scooter tizenkettedik albuma, az első, amelyet Michael Simonnal közösen készítettek el. 2007. február 9-én jelent meg, az Excess All Areas után, valamint 2013. augusztus 30-án, a "20 Years Of Hardcore"-sorozatban, kétlemezes kiadásban. Eredeti változata egylemezes, ennek Deluxe verziója két CD-s, a másodikon különféle remixek és ritkaságok mellett néhány szám is felkerült az Excess All Areas albumra már fel nem férők közül. A 2013-as újrakiadás remixeket és B-oldalakat tartalmaz. A lemez felvételei során közreműködött a turnékon velük együtt játszó Jeff "Mantas" Dunn is (az Imaginary Battle kivételével mindegyik számban ő adja a gitár-alapokat) és Nikk a női vokálok terén, valamint egy számban a Bloodhound Gang énekese, Jimmy Pop. A lemez részben a klasszikus hard dance hangzást vitte tovább a Brit-szigetek népzenei motívumaival, részben pedig új, alkalmanként élőzenei alapokkal kísérletező stílusú számokkal. Nem lett túl sikeres, külön turnét nem szerveztek hozzá, későbbi turnékon viszont felbukkant pár szám róla. Áttekintés 2006 augusztusában változás történt a Scooter harmadik pozíciójában: az addigi tag Jay Frog kilépett, hogy szólókarrierjét folytathassa. Helyére Michael Simon érkezett, egy német house-DJ, aki a kilencvenes évek eleje óta zenélt rendszeresen Hamburg legelőkelőbb klubjaiban. A választás kézenfekvő volt, hiszen Simon sokszor megfordult a Scooter stúdiójában, valamint korábban a Shahin & Simon duó tagjaként a rave-korszakban Scooter-számokat remixelt és egy turnéra is elkísérte az akkori zenekart. A 2006-os év nem kényeztette el a rajongókat újdonságokkal. A 2005 szilveszterére kiadott Apache Rocks The Bottom-on és a koncertfelvétel Excess All Areas-on kívül semmilyen új kiadvány nem jelent meg. Így mindenki alig várta, hogy hallhassa, milyen lesz az új Scooter-korong. Némi aggodalommal töltött el egyeseket, hogy Michael Simon a house műfajában mozog otthonosan, s hogy ez hatással lesz a csapat stílusára is. Michael azonban már szinte a belépésével egyidőben nyitott egy MySpace-profilt, melyben folyamatosan tájékoztatta a rajongókat a legfrissebb fejleményekről - többek között megnyugtatta őket, hogy nem kell aggódniuk a váltás miatt, a stílus a régi lesz. Eredetileg szó volt egy október 9-én megjelenő kislemezről, ám ez végül nem került kiadásra, ennek tényét Michael egy viccnek szánt üzenettel ismerte el, melyben azon tréfálkozott, hogy az összes eddig elkészült számuk elveszett a számítógép hibája miatt. Az első számot, a végül kislemezként kiadott "Behind The Cow"-t december elsején mutatták be egy televíziós fellépés alkalmával, amikor is a rapbetétet egy német rapper, Lincoln szolgáltatta a kislemezverzió Fatman Scoop-ja helyett. A dalokról A lemezről általánosságban elmondható, hogy folytatja a korábbi Scooter-hangzást, mégis, három jelentős tulajdonságában eltér tőlük. Az egyik a skót népzenei motívumok felhasználása, a másik a Mantas gitárjátékával színesített, már-már élőnek hangzó zenei alapok, a harmadik pedig a klubzenék feltűnése. Az első szám a szokásokhoz híven egy intro: a Horny in Jericho egy tisztelgés a 2001: Űrodüsszeia előtt. Rögtön ezt követi a Behind The Cow, melyben H.P. Baxxter tudatja velünk, hogy a "Chapter Four" elkezdődött. A szám némiképp eltér a régebbi kislemezektől: elektromos gitárjáték és Fatman Scoop rapbetétje színesíti az egyébként The KLF-alapokon álló dalt. Ezt követi a "Does The Fish Have Chips?", mely a leginkább hasonlít egy valódi együttes által előadott számra: dobok, elektromos gitár, a Blurtől átvett kiabálás, és Nikk orgazmus-imitációja teszik érdekessé. A "The United Vibe"-ban pedig a skótduda-motívum is felbukkan. Ezután egy törés következik: stílusváltásnak lehetünk fültanúi, jönnek a klubzenék. A Lass Uns Tanzen másodikként jelent meg kislemezen, mint a Scooter első német nyelvű kislemeze, amellyel bevallottan a klubok felé kívántak nyitni - meglehetősen felemás sikerrel, bár a dal később több remix alapja lett. Az utána következő "U.F.O. Phenomena" egy Kraftwerk-átdolgozás, szintén a klubok számára készített dal. A "Ratty's Revenge" már tartalmaz skót népzenei betétet, amely meglehetősen furcsán hat két kemény hard trance-részlet közé beszorítva. A "The Shit That Killed Elvis" érdekessége, hogy később J’adore Hardcore címen újra feldolgozták, de akkor más stílusban - az eredeti dalhoz a Bloodhound Gang frontembere, Jimmy Pop is adta a hangját. Az "Imaginary Battle" folytatja a lemez addigi hangzásvilágát, egyben ez az egyetlen szám a lemezen, amelyben bár hallatszik gitár, azt mégsem Mantas játszotta fel. Az ezt követő "Scarborough Affair" egy félig lassú, félig gyors trance-dal, népdal-motívummal megfűszerezve. A számot később "Scarborough Reloaded" címen ismét feldolgozták, ekkor már B-oldalas számként, melyet a Ti Sento mellé adtak, és koncerteken nagy sikerrel játszottak. Az "East Sands Anthem" az album legérdekesebb szerzeménye, három fő motívumból épül fel: a Nikk által énekelt opera-betétből, az eltorzított H.P.-hangon szóló techno-betétből, és a skótdudás dallamból. Mindez együtt rendkívül különleges hangzást eredményez. A lemez utolsó dala a "Love Is An Ocean" a régi szokásokat megtartva egy klasszikus trance-szerzemény lett. Az iTunes Store-on lemezt vásárolók bónuszdala, a "Firth of Clyde" szintén egy trance-szerzemény, az évekkel korábban megjelent "Firth of Forth"-ra való reflektálás. A limitált verzió 2CD-s kiadásban jelent meg, rajta az "Excess All Areas"-ról lemaradt számokkal, valamint két új remixszel. Számok listája CD 1 Akik az albumot iTunes Store-on keresztül vásárolták meg, kaptak egy bónusz számot is, ez a Firth of Clyde. Sajnos a "20 Years of Hardcore" kiadásról ez lemaradt és azóta máshonnan nem lehet beszerezni. CD 2 A Deluxe változat az Excess All Areas-ról lemaradt néhány élő szám mellett két új remixet tartalmaz, valamint a "Behind The Cow" videoklipjét és werkfilmjét. Emellett mellékeltek pár képet a Scooterről és egy kétoldalas posztert is. Aiii Shot The DJ (Live Version) Am Fenster (Live Version) Acid Air Raid/Trance-Atlantic (Special Live Version) Fire (Full Length Live Version) Apache (Flip & Fill UK Mix) Behind The Cow (3 AM Mix) Behind The Cow (The Video) Behind The Cow (Making Of) 20 Years Of Hardcore bónusztartalom Behind The Cow (Spencer & Hill Bigroom Mix) Behind The Cow (Spencer & Hill Dub Radio Edit) Taj Mahal Lass Uns Tanzen (Radio Edit) Lass Uns Tanzen (Alternative Club Mix) Lass Uns Tanzen (DJ Zany Remix) Lass Uns Tanzen (Hardwell & Greatski Late At Night Remix Lass Uns Tanzen (Tom Novy's New HP Invent Mix) Te Quiero Közreműködtek H.P. Baxxter (ének) Rick J. Jordan (szintetizátorok, gitár, keverés) Michael Simon (szintetizátorok, utómunka) Jeff "Mantas" Dunn (gitár) Fatman Scoop (Behind The Cow) Jimmy Pop (The Shit That Killed Elvis) Nikk (vokál) Mathias Bothor (fényképek) Marc Schilkowski (borítóterv) Videoklipek A két kislemezhez két videoklip készült. A "Behind The Cow" felvételei Indiában voltak, ahol a Scooter-tagok a helyi lakosság szereplésével forgatták le klipjüket. A jelenetek egy vasútállomáson, egy faluban, valamint a hagyományos indiai színek fesztiválján játszódnak. Egy jelenet erejéig maga Fatman Scoop is megjelenik, ahol egy TV-készülékben látszódik, mely egy taxi hátsó ülésén mutatja a rappert. A "Lass Uns Tanzen" videója kétféle verzióban készült. A "Day Version" nélkülözött minden szexuális tartalmat, még a dalszöveget is cenzúrázták, míg a "Night Version" esetében naturálisabb képsorok is kerültek a klipbe. A történet szerint a Scooter tagjai egy villában vesznek részt egy álarcosbálon, ahol épp féktelen orgia zajlik, de a Halál köztük jár, mint álarcos szereplő. Ez a motívum nagyon hasonlít Edgar Allan Poe "A vörös halál álarca" című művére. Kislemezek Az albumról két kislemezt jelentettek meg: Behind The Cow és Lass Uns Tanzen. Ez utóbbi a Scooter első német nyelvű kislemeze (de nem az első német nyelvű számuk). Érdekességek A lemez borítója egy tisztelgés a Depeche Mode Music for the Masses című lemezének borítója előtt. A The Shit That Killed Elvis című számot Jimmy Poppal, a Bloodhound Gang egyik tagjával közösen rögzítették. A "Does The Fish Have Chips?" címe a brit punkegyüttes, a Stomp "Buffalo" című számának dalszövegéből jön, pontosan ugyanabból, ahonnét a " How Much is The Fish? " címét is kölcsönözték. A Ratty a Scooter egyik álneve, melyen számokat készítettek. A "20 Years Of Hardcore" változaton lévő "Taj Mahal" végéről levágták az eredeti kislemezverzióban megtalálható tehénbőgést. Feldolgozások Horny In Jericho : Richard Strauss - Also Sprach Zarathustra, Megaherz - Licht II Behind The Cow : The KLF – What Time Is Love; Blue Oyster Cult - Don't Fear The Reaper Does The Fish Have Chips? : Blur - Song 2, Prodigy - Smack My Bitch Up The United Vibe : Sven-R-G vs. Bass-T - Going Crazy Lass Uns Tanzen : Scotch – Disco Band UFO Phenomena : Kraftwerk – Radioactivity Ratty's Revenge : She Moved Through The Fair (népdal) The Shit That Killed Elvis : Planet Funk - Chase The Sun Imaginary Battle : The KLF - Church of the KLF Scarborough Affair : Simon & Garfunkel - Scarborough Fair; Sarah McLachlan - The First Noel (DJ Shah Remix) Love Is An Ocean : RMB - Love Is An Ocean 1984-es Formula–1 kanadai nagydíj A kanadai nagydíj volt az 1984-es Formula–1 világbajnokság hetedik futama. Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 70 (1-70) Nelson Piquet 11. győzelme, 11. pole-pozíciója, 11. leggyorsabb köre, 3. mesterhármasa (gy, pp, lk) Brabham 33. győzelme. Isserteaux Isserteaux település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Isserteaux Fayet-le-Château, Manglieu, Montmorin, Saint-Jean-des-Ollières, Saint-Julien-de-Coppel, Sallèdes és Sugères községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Paruzzaro Paruzzaro település Olaszországban, Piemont régióban, Novara megyében. Lakosainak száma 2171 fő (2017. január 1.). Paruzzaro Arona, Gattico, Invorio és Oleggio Castello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Tangl Ferenc Tangl Ferenc (Pest, 1866. január 6. – Budapest, 1917. december 19.) fiziológus, humán és állatorvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Tangl Károly bátyja, Tangl Harald apja. Élete Szerény anyagi helyzetű kisiparos család gyermeke, Tangl Károly fizikusnak, Eötvös Loránd tanársegédének bátyja volt. 1888-ban szerzett Budapesten orvosi oklevelet. Ezután a Kórbonctani Intézetben kapott állást. 1889-ben a grazi orvosegyetemen, a szövettani és fejlődéstani tanszéken volt asszisztens, majd Schordann Zsigmond-féle ösztöndíjjal Tübingenben bakteriológiával foglalkozott, s rövid ideig egy berlini kórházban orvosként dolgozott, Robert Kochtól tanult. 1891-ben Lipcsében Karl Ludwig intézetében foglalkozott élettani és életvegytani ismereteinek gyarapításával. 1891-től tanársegéd volt a budapesti kórbonctani tanszéken, pályatársai voltak a Scheuthauer Gusztáv tanár mellett dolgozó Hutÿra Ferenc és Preisz Hugó is. 1892-től az élettan és természettan segédtanára, 1903-tól rendes tanára volt az Állatorvosi Főiskolán. 1903–1914 között az élet- és kórvegytan, 1906–1914-ben az általános kórtan, 1914–1917 közt az élettan nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Tudománygyetemen. A kezdeményezésére 1896 végén létrehozott Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt, működésének köszönhető, hogy ez 1901-től technikailag Európa élvonalához tartozó intézménnyé fejlődhetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben levelező, 1910-ben rendes tagjai közé választotta. Jelentősek az egyéni fejlődésnek, a madárembrió fejlődésének, a rovarok metamorfózisának energetikájára és az anyagcserére vonatkozó kutatásai és e célra szerkesztett eszközei. Az Állatorvosi Főiskola Élettani és Biokémiai Tanszéke, valamint Anatómiai és Szövettani Tanszéke egyaránt a tudományterülete megalapítójának tekinti. 1900-ban Budapesten megszületett Harald fia, aki a tudományos életben is a nyomdokaiban haladt. 1917. december 22-én temették a Kerepesi temetőben a 32. parcella 1. sor 23. sírhelyére, ahonnan 1954. április 25-én exhumálták és a Farkasréti temetőben, a II/79. fülkébe helyezték végső nyugalomra. Műveiből A diphteria aetiológiájáról , Budapest, 1891 Útmutató a bakteriológiában, Budapest, 1894 A mezőhegyesi öntözött réteken termő széna mint lótakarmány. In: Kísérletügyi közlemények, 1899, 2. 134–149. o. Vizsgálatok a sertés táplálóanyag- és energiaszükségletéről, Budapest, 1899 Anyagcsere-vizsgálatok (lovakon) mészben szegény takarmánnyal. In: Kísérletügyi közlemények. 1901. 4. 197–208. o. Adatok az ébrény fejlődésének energetikájához, Budapest, 1902 A bezsombolyázott sáros és békarokkás széna tápértéke, Budapest, 1902 Respirációs készülék középnagyságú állatok részére, Budapest, 1912 A veseműködés calorimetriája, Budapest, 1913 A fehér vérsejtek és a genny fizikális kémiájáról, Budapest, 1917 A fedezés befolyása a ló anyagcseréjére. Előleges közlemény. In: Kísérletügyi közlemények. 1898. 1/1. 19–25. o. Az itatás befolyása a takarmány kihasználására. Előleges közlemény. In: Kísérletügyi közlemények. 1898. 1/1. 11–18. o. Beiträge zur Futtermittellehre und Stiffwechselphysiologie der landwirtschaftlichen Nutztiere . Berlin , Parey Kiadó, 1908 Kísérletes vizsgálatok a különböző rostaaljak takarmányértékéről. I. közlemény. A lóheremag-rostaalj takarmányértéke In: Kísérletügyi közlemények. 1902. 5. 148–157. o. Emlékezete Emléktábláját a Budapest, István út 2. szám alatti Sebészeti és Szemészeti Tanszék falán 1996. május 28-án leplezték le. Tangl Ferenc emlékérem. Sós András szobrászművész 91 mm átmérőjű, öntött bronzérmet készített Tangl professzorról. A készítés éve ismeretlen, mint díjat 1970-től adományozták. Az előlapon kissé balra néző mellkép, tőle jobbra monogram, köriratban: „TANGL FERENC 1866-1917. A hátlapon körirat: „SOCIETAS SCIENTIAE NVTRITIONIS HVNGARICA. (MMJ) Címoldala: ;Hátoldala: Padragi-víz A Padragi-víz Padragkúttól keletre ered, Veszprém megyében. A patak forrásától kezdve előbb nyugati irányban halad Kolontárig, ahol beletorkollik a Torna-patakba. A Padragi-víz vízgazdálkodási szempontból a Marcal Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Mohácsi-sziget A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) (horvátul Vada) egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya- és Bács-Kiskun megyékben. Nevét Mohács városáról kapta (Insulae Mohatsiensis). A Dunamenti-síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája. Földrajzi helyzete A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település. A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot. Természetvédelem A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeken a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki. A Mohácsi-sziget déli részén a Karapancsa egy erdős, mocsaras tájegység. A vitatott hovatartozású Kengyiába is átnyúlik, magyarországi része a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége, szerbiai része pedig a szerb Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum hatásköre alá esik. A sziget növényzete A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb részét ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek. A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum). A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides). Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris). A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai: barna palka (Cyperus fuscus) , csomós palka (Cyperus glomeratus), iszappalka (Cyperus michelianus) , iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) , iszaprojt (Limosella aquatica) , vándor veronika (Veronica peregrina) . Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk: pusztai csenkesz (Festuca rupicola) , apró nőszirom (Iris pumila) , ligeti zsálya (Salvia nemorosa) , sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) , ékes vasvirág (Xeranthemum annuum) . Élőhelyek Gyakori élőhelyek: keményfás ártéri erdők, fűz-nyár ártéri erdők, csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok, puhafás pionír és jellegtelen erdők, üde cserjések. Közepesen gyakori élőhelyek: nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások, állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, jellegtelen üde gyepek és magaskórósok, mocsárrétek, folyómenti bokorfüzesek, nem zsombékoló magassásrétek, homoki sztyepprétek, keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők, ártéri és mocsári magaskórósok. Ritka élőhelyek: jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok, galagonyás-kökényes-borókás cserjések, harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet, jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok, vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak, áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár, gyertyános – kocsányos tölgyesek, tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, békaliliomos és más lápi hínár, jellegtelen fátlan vizes élőhelyek, őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok, nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok, üde természetes pionír növényzet, zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak, ártéri és mocsári magaskórósok, kötött talajú sztyepprétek, ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök Jellemző fajok A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett. Fontosabb özönnövények: zöld juhar (Acer negundo) , bálványfa (Ailanthus altissima) gyalogakác (Amorpha fruticosa) , selyemkóró (Asclepias syriaca) , tájidegen őszirózsa fajok (Aster spp.) , amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) , kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) , amerikai alkörmös (Phytolacca americana) , fehér akác (Robinia pseudoacacia) , aranyvessző (Solidago spp.) . Történelem A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították. San Miguel megye (Argentína) San Miguel egy megye Argentínában, Corrientes tartományban. A megye székhelye San Miguel. Települések Önkormányzatok és települések (Municipios y comunas) Loreto San Miguel San Roque Forrás turismocorrientes.com.ar Departamento Esquina Kardorrú tok A kardorrú tok (Psephurus gladius) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a kanalastokfélék (Polyodontidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Kína területén lévő Jangce és a Sárga-folyó lakója. Megjelenése Az egyik legnagyobb édesvízi hal; hossza eléri a 6 métert. Rostruma a lapátorrú tokétól eltérően kihegyesedő, kúp alakú, életmódja azonban ahhoz hasonlít. Életmódja A zavaros víz fenekén, illetve iszapjában keresgél élő apró rákokat és egyéb, plankton méretű szervezeteket. 2855 Bastian A 2855 Bastian (ideiglenes jelöléssel 1931 TB2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1931. október 10-én. Bakos Szabolcs Bakos Szabolcs (Temesvár, 1987. február 4. –) romániai magyar labdarúgó-középpályás. Forrás Bakos Szabolcs adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) hlsz.hu PlayStation Store Dreamcast-játékok listája Ez a lista a PlayStation Store-ról letölthető, a Sony PlayStation 3 (PS3) videojáték-konzolon játszható Dreamcast-játékokat sorolja fel. Tengerililiomok A tengerililiomok (Crinoidea) osztálya a kambriumtól kezdve fajgazdag, elterjedt csoport, egyes kövületeik húsz méternél is nagyobbak. Mára leszármazási ágaik zöme kihalt, a fennmaradt csoportok főleg mélytengeriek. Hosszú, ötszögletű nyéllel rögzülnek az aljzathoz, ennek csúcsán ül az úgynevezett kehely, amely öt fő, majd sok apró ágba válik szét. Szájnyílásuk és végbélnyílásuk egyaránt fölfelé irányul, planktont szűrnek. Néhány fajuk nem rögzült, hanem szabadon úszik a tengerben. Ma élő egyetlen alosztálya: Articulata Kijaszovo Kijaszovo (oroszul: Киясово) falu Oroszországban, Udmurtföldön, a Kijaszovói járás székhelye. Lakossága: 3207 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Udmurtföld déli részén, Izsevszktől 65 km-re délre, a Kijaszovka folyó partján terül el. A legközelebbi város az 50 km-re lévő Szarapul, a legközelebbi vasútállomás Kecsevo (23 km). 1710-ben alapították. 1926-ban járási székhely lett az Uráli terület Szarapuli körzetében, később a Kirovi területen. 1937-ben került át az Udmurt ASZSZK-hoz. P. A. Krivonogov festőművésznek, a falu szülöttének múzeumát 1997-ben nyitották meg. Vingt-Hanaps Vingt-Hanaps település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 451 fő (2015). Vingt-Hanaps Saint-Gervais-du-Perron, Forges, Le Bouillon, Larré, Ménil-Erreux és Écouves községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bee Gees Tomorrow (EP2) Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Maurice Gibb – ének, gitár, zongora, basszusgitár Colin Petersen – dob stúdiózenészek Vince Melouney – gitár (Suddenly, Whisper Whisper) Méhi Méhi (szlovákul Včelince, korábban Mehy) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. Fekvése Tornaljától 3 km-re délre, a Sajó bal partján fekszik. Élővilága A faluban több gólyafészket is nyilvántartanak. Története Területén ősidők óta éltek emberek. A korai bronzkor és a későbbi hallstatti kultúra településének nyomait is megtalálták itt. A falu határában egykor tó volt, melyet tengerszemnek tartottak. Sok emberi csontot is találtak itt, melyek középkori eredetűnek látszottak. 1332-ben "Mehy" néven említik először. 1383-ban szintén "Mehy" alakban szerepel az írott forrásokban. Gömör várának tartozéka volt. A 12. században a Zakar, a 14. században az Ákos nemzetségből származó Méhy család a birtokosa. Temploma már a 13. században állt, a 17. században pusztult el. 1427-ben az adóösszeírás 25 portát számlált itt. 1828-ban 87 háza és 562 lakosa volt, akik zömmel mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint: "MÉHI. Magyar falu Gömör várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Sajó partyán Tornallyától egy órányira, Templomja, és Parochiája jeles, melly néhai boldog emlékezetű M. THERÉZIA Királynénak adakozásából épűlt, határja jó, piatzozása két, és négy mértföldnyire, fája tűzre van." Fényes Elek szerint: "Méhi, helység, felülről Királyi helységgel, alulról kerepeczi pusztával határos, Tornaljától Putnok felé vivő országuthoz negyed órányira nyugot oldalán, rónaságon fekszik, Sajó vize mossa oldalát nyugot felől, mellyen van egy malma. Van a helységben a romai katholikusoknak templomjok. A lakosok száma 498-ra megy, kik egy pár uri családot kivéve mind romai katholikusok, s mindnyájan eredeti magyarok. Van 17 urb., 13 majorsági telek, 90 hold erdő, kövér szántófölde mindent megterem; rétje jó és sok takarmányt ad; legelőjén nyáron által sok szép szarvasmarha és ló szokott meghízni. A helység közelében a dús szántóföldek közt feltünik egy pár halom, hová a szóhagyományok szerint a régi harczos világban elesettek tetemei temetvék, igazolták ezt a szántáskor még mindig felforduló csontdarabok. Birják: Kossuth, Matyasovszki, Tomcsányi, Marikóvszki urakon kivül itt lakó Jankovics, Mumhárt urak és ns Bódó család. Ut. p. Tornalja." Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Méhi, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 687 róm. kath. vallású lakossal. A XIV. század elején a Méhy család volt a földesura s ennek birtokait 1383-ban a Bakosok kapták. 1427-ben a Sághy család a birtokosa, 1682-ben Soldos Péter megveszi a birtokot Ragályi Jánosné, szül. Uza Katalintól. Későbbi birtokosai a Kossuth, Mattyasovszky, Tomcsányi, Marikovszky, Jankovics, Mumhart, Bodó, Szentmiklóssy és a Károlyi családok, jelenleg pedig Szilárdy Oktáv, Putnoky Mórné és Rey Vilma grófné. Méhi mellett vándortó van, melyet sokan tengerszemnek tartanak. A község határában, az egyes dombokon gyakran találnak emberi csontokat, melyeket a lakosok még a tatárjárás korából valónak tartanak. E községhez tartozik Kerepecz és a Lászlófal puszta, melyek közül az előbbi már 1435-ben szerepel, a második pedig Lazinofalwa néven 1427-ben. Kerepecz közelében feküdt hajdan Várföld községe, mely 1347-ben poss. Warfeulde néven merül föl. Ugyancsak Méhi közelében feküdt hajdan Alkér is, mely 1435-ben a Méhy család birtoka volt. A községben levő róm. kath. templom 1773-ban épült. A falu postája, távírója és vasúti állomása Tornallya." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Népessége 1910-ben 640-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 760 lakosából 505 magyar, 138 cigány és 111 szlovák. 2011-ben 818 lakosából 545 magyar, 165 szlovák és 95 cigány. Nevezetességei Római katolikus temploma 1773 -ban épült, tornya 19. századi . 1848 -ban épített kápolna. Mary Robinette Kowal Mary Robinette Kowal (1969. február 8. –) amerikai sci-fi-szerző. Élete Bábművészként is dolgozik több tévésorozatban. Munkássága Első novellája a The First Life magazinban jelent meg 2004-ben. Rendszeresen publikál nyomtatott és online kiadványokban. Magyarul Tünékeny illúziók. Bűbájoló történet ; ford. Szántai Zsolt; I. P. C., Bp., 2013 ( I. P. C. könyvek ) Üvegbűbáj űbájoló történet ; ford. Szántai Zsolt; I. P. C., Bp., 2014 ( I. P. C. könyvek ) Sosemvolt nyár űbájoló történet ; ford. Szántai Zsolt; I. P. C., Bp., 2015 ( I. P. C. könyvek ) Díjak 2008-ban a legjobb új szerző John W. Campbell-díj 2009-ben Hugo-díj jelölés a legjobb novella kategóriában: Evil Robot Monkey (A gonosz robotmajom) Stazione di Milano Bruzzano (1879) Stazione di Milano Bruzzano 2014-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Milánó–Asso-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Milano Nord Bruzzano Stazione di Milano Affori Bogrács A bogrács egy fémből készült szabadtűzi főzőedény. Jellegzetes alakja és átlós foggantyúja különbözteti meg a hasonló edényektől. Elterjedése a nomád lovas kultúrákhoz vezethető vissza, őse a cserép üst, a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe. Bogrács szavunk az oszmán-török eredetű bakraç – rézüst szóból ered. Bográcsfajták Alapvető típusok: gulyásbogrács – klasszikus bográcsforma, kb. 5-30 literes méretű edény halfőző bogrács – az alsó része szélesebb, mint a szája asztali tálaló bogrács - kisméretű, díszesebb kivitelű asztali edény 0,8 mm falvastagságú, asztalra állítható tartóval. Anyag és kivitel szerint csoportosítva: vörösréz bogrács 1,2 mm falvastagságú vas bogrács 1,4 mm falvastagságú öntöttvas bogrács acél bogrács 1,4 mm falvastagságú rozsdamentes acél bogrács 1,2-1,3 mm falvastagságú zománcozott bogrács Jellemzői Különböző űrtartalmú és alakú bográcsok vannak. A fémbográcsok falvastagsága 0,8-1,4 mm között változik. Az öntöttvas és zománcozott bográcsok ennél nagyobb falvastagságúak A gulyásfőző felfelé szélesedő, a halfőző pedig fent szűkebb, mint a feneke. Nagy drótfülével, bográcsállványon függeszthető a tűz fölé. Főzés bográcsban A bográcsban ugyanazok az egytálételek elkészíthetőek, mint egy konyhai tűzhelyen, azonban a bográcsban készült ételek íze sokkal gazdagabb, ízesebb, mivel azokba belefő a füst és a tüzelés által felszabaduló "aromák" nagy része. Ha keményfát használnak a bográcsban készült étel elkészítéséhez, akkor az étel a használt tűzifa fajtájától függő, jellegzetes füstös ízt kap. Legtöbben az akácfát javasolják tűzifának, a bográcsos étel elkészítéséhez. A bográcsos ételek készítéséhez olyan közösségi tevékenységek (bográcstársaság) kapcsolódhatnak (favágás, alapanyagok összekészítése), amelyben az egész család, vagy a baráti kör is részt vehet. Montpeyroux (Puy-de-Dôme) Montpeyroux település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 347 fő (2015). Montpeyroux Authezat, Coudes, Parent és Vic-le-Comte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csáky István (országbíró) Körösszegi és adorjáni gróf Csáky (X.) István (Szendrő, 1635. április 15. – 1699. december 4. vagy 7.) császári és királyi valódi belső titkos tanácsos, kamarás és országbíró. Családja Udvarhoz hű főúri család sarja, Csáky (VIII.) István (1603–1662) tárnokmester és Forgách Éva (†1639) fia. A család oldalágainak kihalásával ő a Csáky-nemzetség ma élő tagjainak őse. Három nejétől 44 év alatt 26 gyermeke született, közülük hárman halva jöttek a világra, s az ismert (alább közölt) 23 gyermek közül is néhányan hamar elhaláloztak. A magyar katolikus arisztokrácia egyik vezető személyiségének gyermekei közül 2 bíboros lett, négyen apácák és két fia Rákóczi hű katonái lettek. Első felesége Lónyay Margit (†1670. július), Lónyay Zsigmond beregi főispán leánya, Telegdi István özvegye volt, kit 1654. január 7-én vezetett oltár elé. Gyermekeik: Krisztina (1654. november 4. – 1723. április 25.) Zsuzsanna (1656. szeptember 29. – 1666 után) Ilona (1658. Úrnapján, †gyermekként) Mária (1660. október 2.) Éva Franciska (1662. január 3. – 1729. február 4.) Anna (1663. január 23.) Zsigmond (1665. szeptember 20. – 1738.) Borbála (1667. június 18. – 1708 után) István (1669. április 23. – 1725. december 17. előtt) Másodszor 1671. november 14-én házasodott: a református Melith Klárát (†1684. november) vette feleségül, aki hamarosan katolizált. A tőle született gyermekek: Imre (1672. október 28. – 1732. augusztus 28.) Klára (1673. október 22. – 1712. november 6.) György, előbbi ikertestvére (1673. október 22., †kisdedként) Tamás (1675. január 29. – 1705) (György, 1675. július 2-án halva született) Mihály (1676. október 29. – 1757. december 7.) György (1677. október 27. – 1742) László (1678. szeptember 26., †ifjan) Harmadszor, 1689. augusztus 3-án Barkóczy Máriával, helyettese, gróf Barkóczy Ferenc vicegenerális leányával kötött házasságot. Gyermekeik: Ádám (1691. május 8., †ifjan) (Egy halva született gyermek) Erzsébet (1693. április 4., †kisdedként) János (1695. június 17. – 1695. június 20.) Ferenc (1697. május 12., †gyermekként) Miklós (1698. december 5. – 1757) Élete Iskoláztatásáról kevés és bizonytalan adat van. Birtokai döntő részben a Felvidéken voltak. Majd harminc éven keresztül Bereg vármegye főispánja volt 1659 és 1689 között. 1662 és 1679 között szatmári és tiszántúli főkapitány volt. 1670-től haláláig Szepes vármegye örökös főispánja volt. 1682. február 16-tól felső-magyarországi kerületi főkapitány haláláig. 1683-ban részt vett Bécs felmentésében, miközben szepességi birtokait Thököly kurucai feldúlták. 1687-ben Antonio Caraffa sikertelenül próbálta gyanúba keverni az eperjesi vésztörvényszék előtt, az országgyűlésen ugyanakkor őt választják a hirtelen elhunyt Draskovich Miklós országbíró utódává. Bereg vármegye főispáni és Szatmár várának főkapitányi címét is viselte. Munkái 1663-64-ben levelezésben állt Zrínyi Miklóssal. Zrínyinek öt Csákyhoz írt levele ismert. Csáky 7 levelet írt Zrínyinek. Ezeket a leveleket ki is adták. A családi Zöld-könyvbe irt följegyzésein kívül 28 darab levele fiához Imre kalocsai érsek és bíbornokhoz a lőcsei nemzetségi levéltárban őriztetik. Levele 1684. február. 23. Esterházy Pálhoz (Tört. Tárban 1886.) Filozófia történeti érdekesség a "Politica philosophiai okoskodás szerint való rendes életnek példája" című műve, amelyben az uralkodó és az egyén erkölcsös életvitelének szabályait elemzi. Műve az erkölcsfilozófiai irodalom egyik érdekes műve. Megjegyzések 1669-ben Zrínyi Péter is ott volt egyik gyerekének szepesvári keresztelőjén. Zrínyi Miklós összes művei. Kiadja Csapodi Csaba, Klaniczay Tibor Budapest, 1958. Hargittay Emil az Irodalomtörténeti közlemények 1986-os számában elemzi Csáky István filozófiai művét. Kistótfalu Kistótfalu község Baranya megyében, a Siklósi járásban. Fekvése A Villányi-hegység északi oldalán, Vokánytól nyugatra fekvő község. Vonattal elérhető a Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonalon. Története A honfoglalás előtt a nagy Morva birodalom része volt, mely a honfoglalók megjelenésével hullott szét. A település közelében az elmúlt évezred elején a Római birodalom XXII. légiójának őrhelyei állhattak, mivel a település közelében vezetett el a római hadiút. A múlt század feljegyzéseiből tudjuk, hogy az alapok ásása során mérhetetlen mennyiségű fekete égetett agyagedény törmelék kerül elő mintegy hatvan centiméter mélységből emberi csontmaradványokkal, egy-egy pénzéremmel, mely a XXII. légió pénze volt, és Marcus Aurelius római császárt ábrázolta. A császár 160 és 180 körül uralkodott és 170 körül viselt hadat a Duna-Tisza között lakó jazygok ellen. Könnyen feltehető, hogy azok a római katonák, akik részt vettek a csatában, itt tartózkodtak, és ide temetkeztek. A szájhagyományból és az írott feljegyzésekből tudjuk, hogy Kistótfalut a honfoglaló magyarok alapították. A honfoglaló magyar alapító családok száma 4-5 lehetett, melyhez csatlakozott az ittragadt két szláv eredetű család. A büroki dűlőben telepedtek meg, ahol legelő és víz bőven volt. Kezdetben sátorban laktak, majd fa, nád lett a kedvelt építkezési anyaguk. A történelmi korok viharai, sodrásai ezt a települést sem kímélték, ezért keltek vándorútra, és építették fel falujukat egy évezred alatt, négy különböző helyen: Ábrahámtótja 896-1546 A település helye még mindig a büroki réten található, a Téglási dűlőben. A családok száma: 7. A Trinitás apátsághoz tartozó település, az apátúr jobbágyai földműveléssel, legeltetéssel foglalkoztak. Ezen a helyen élték át a tatárjárást, a mohácsi vészt és itt ismerkednek meg a reformációval. Buda és az ország elfoglalása után a letelepeéstől számított 650 év után otthonát elhegyja és védettebb helyre vonul. Hegymegi Tótfalu 1546-1695 A törökök elől az erdőben telepedtek meg egy völgykatlanban, ma Faluhelynek nevezett részen. Az építési elem itt is a fa és a nád, de itt már földbevájt pincerendszerrel egészült ki. Ivóvíz-nyerési lehetősége a mintegy fél óra járásnyira lévő kút. A török ezen a védett helyen is rátalál. Az idetelepülés után 8 ház áll, a település elhagyásakor 14. Ezen a településen kapta a legtöbb ragadvány nevet, attól függően, hogy milyen nemzetiségű, (török, magyar, német) adószedő volt. E korból származó ragadványnevei a településnek: Hegymegi Tótfalu , Remete Tóthfalu , Hegye-Falu . A településen a törökök kiűzéséig, 150 évig tartózkodtak, itt tértek át a református hitre. Tótfalu 1695-1840 Az összeírás szerint a falu lakossága 231 fő, ebből a felnőtt munkabíró kb. 100 fő. A nagyharsányi döntő csata után a török végleges vereséget szenved, a település fellélegezhet, kijön a remetelakból és felépíti faluját a harmadik helyen, két völgy között fekvő magas hegyen, Ófaluban. Vizét itt is a völgyi kutakból nyeri. Lakóépületeit vályog és vertfallal készítette. A leírások szerint épületeik száma kezdetben 14, melyek rendezetlenül helyezkednek el. A református hitre áttért település istentiszteletre Máriagyűdre jár az 1800-as évek elejéig. Tornyos templomot építenek, és lelkészt tartanak. A családok száma a 150 év alatt 50-re szaporodik. 1827-ben érlelődött meg az elhatározás, hogy új otthont építenek, ahol rendezett utcájuk lehet, és biztosított a legfontosabb elem, a víz. Kis-Tótfalu 1829-től az 1828-as mérnöki kitűzés után kezdik meg az új falu építését, elsőnek a parókia épülete épült fel, majd az iskola, aztán tanítói lakáshoz kezdenek. A lelkész 1829 őszén elsőnek költözött a faluba. A falu 11 évig épül, a középületeken felül 50 ház épült egyszerre. A templom 1839-ben épült, addig az Ófalu-ban lévő templomban tartották a jelesebb napokon az istentiszteletet. A falunak ebből az utolsó korszakából két műemlék épülete áll, a templom és a Kossuth Lajos utca 44. szám alatti lakóház. A többi épület időközben átalakításra, átépítésre került. Idegen elnevezései Horvátul a település hivatalos neve a szőkédi horvátok által használt Tofaluba, de Ismert még a töttösi horvátok által használt Kišfalov alak is. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,8%-a magyarnak, 2,6% németnek, 1% románnak mondta magát (4,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39%, református 37,7%, evangélikus 3,3%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 10,2% (9,2% nem nyilatkozott). Bee Gees World (EP2) Közreműködők Barry Gibb – ének , gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének, gitár, zongora , basszusgitár Vince Melouney – gitár Colin Petersen – dob Humusz Szövetség A Humusz Szövetség (régebbi nevén Hulladék Munkaszövetség) 14 magyar környezetvédő szervezet szövetségeként jött létre 1995-ben, független társadalmi szervezetként működik. Tevékenységei közé tartozik a fenntartható termelési és fogyasztási gyakorlatok népszerűsítése, lakossági tanácsadás, környezeti nevelés, ismeretterjesztés, közösség- és hálózatépítés. A HuMuSz nem politizál, pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, országgyűlési képviselőjelöltet nem állít és nem támogat. Tevékenység A Humusz Szövetség tevékenysége igen sokszínű, tematikus programjaik a következők: Nulla Hulladék Program 2008-ban indult program, melynek témája a hulladék megelőzése, az újrahasználat, komposztálás és a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése. Jelmondata: "Valósítsd meg önmagad! – maradék nélkül." A nulla hulladék (zero waste) elmélete egy olyan termelési és fogyasztási rendszert dolgoz ki, amelyben "nem keletkezik végleges hulladék, valamint az anyag- és energiafelhasználásunk nem lépi túl a fenntartható szintet – mégis sikerül mindannyiunk (társadalmi, gazdasági, környezeti) jól-létét biztosítani." A nulla hulladék hálózat jelenlegi tagjai a következők: Oktatás és szemléletformálás Oktatási tevékenységei közé tartozik a KukaBúvár folyóirat és egyéb kiadványok készítése, kiállítások, előadások és konferenciák szervezése. Iskolai csoportokat fogadására is van lehetőség a szervezet székhelyén, melynek során oktatóteremben és tanösvényen szemléltetik a túlzott fogyasztás következményeit a tanulókkal. Ezen kívül akkreditált pedagógus továbbképzéseket is szerveznek, valamit Saláta címmel havonta hírlevelet állítanak össze a környezeti nevelőket érintő témákról. Ingyenes lakossági előadásokat is szerveznek Zöld kalandozások címmel, melynek keretén belül a hulladékprobléma és az ökológiai fogyasztóvédelem mindennapi kérdéseivel ismerkedhetnek meg a résztvevők. Az előadásokról videofelvétel is készül, az archívum megtekinthető itt: http://humusz.hu/zoldkalandozasok A Humusz Szövetség oktatási tevékenységei a következők: hulladékos játszóház és tanösvény működtetése környezeti nevelést segítő kiadványok készítése akkreditált pedagógus-továbbképzés szervezése Belefulladunk? című oktatócsomag összeállítása Saláta című elektronikus pedagógus hírlevél szerkesztése játékos oktató CD-ROM-ot összeállítása, Mi lesz a szeméttel? címmel ingyenes lakossági előadás havonta egyszer a Humusz Házban Tájsebészet kampány A Tájsebészet kampány az illegális hulladéklerakók felszámolásáról szól, a kampányhoz négy év alatt több száz csoport kapcsolódott. A kampány eredményeképp több, mint kétezer szemétlerakót tártak fel, és mintegy kétszázat fel is számoltak. Környezetpolitikai tevékenység A Humusz Szövetség szakértői rész vésznek a különféle szintű környezetpolitikai, jogszabály- és projekt előkészítő folyamatokban is. Ezen munka során jogszabályokat véleményeznek, indítványokat terjesztenek be, valamint a hulladékgazdálkodási törvény megalkotásában is részt vettek. Komposztálás kampány Az Öko-Fórum Alapítvány, a KÖTHÁLÓ és a SZIKE együttműködésében 2006-ban "Komposztálj!" címmel országos kampányt indítottak el a házi komposztálás népszerűsítésének érdekében. Jelenleg a háztartási szemét 30 százalékát zöld hulladék alkotja, mely komposztálható lenne, ezzel is csökkentve a keletkező hulladék mennyiségét. Céljaik között szerepel az országban jelenleg is működő, elindult programok támogatása és népszerűsítése, információ- és segítségnyújtás a lakosságnak, oktatási intézményeknek, önkormányzatoknak és helyi szervezeteknek egyaránt. Pirománia kampány - a hulladékégetés ellen A hulladékégetés rendkívül káros, mivel az égetéssel energiát és másodnyersanyagokat pazarolunk el. Égetés során a hulladék egészségkárosító anyagokká alakul át. A Humusz Szövetség kiadványokat készít és kampányt folytat, melyben részletesen bemutatja az alternatív hulladékgazdálkodási rendszereket. Humusz Ház A Humusz Ház lakossági tanácsadó irodaként és oktatóközpontként működik. A tanácsadó iroda célja, elősegítse a lakosság környezeti tájékozottságát. Tájékoztatást adnak a háztartások környezettudatosabbá tételéhez, cégeknek a környezetbarát iroda kialakításához, pedagógusoknak szakmai segédanyagokat biztosítanak, valamint más civil szervezeteknek környezetvédelmi ügyekben tanácsot adnak. Mindezeken túl a Humusz Ház egy színes, interaktív kiállításnak és egy tanösvénynek is helyet ad. A Humusz Ház kiállító- és oktatótermében, illetve környezetvédelmi tanösvényén 90 perces foglalkozások során a gyerekek jobban megismerhetik az egyes környezetvédelmi témákat. Cím: 1111 Budapest , Saru u. 11. Telefon: (06) 1/386-2648 Drótposta: humusz@humusz.hu Nyitva tartás: hétfő, kedd, szerda és péntek 9.00-17.00, csütörtök szünnap. Tagszervezetek A Humusz Szövetség tagszervezetei a következők: Csalán Egyesület CSEMETE Egyesület E-MISSZIÓ Egyesület GAJA Környezetvédő Egyesület GATE Zöld Klub Nimfea Természetvédelmi Egyesület PANGEA Egyesület Pécsi Zöld Kör REFLEX Környezetvédő Egyesület SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület Zöld Akció Egyesület Zöld Kör ZöldÖvezet Társulás (20546) 1999 RA105 A (20546) 1999 RA105 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 8-án. S Az s a latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű (S) – 83, kisbetű (s) – 115. A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik, és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [�]. A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, míg a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett). Hangértéke A magyarban a posztalveoláris (prepalatális) zöngétlen réshang ot jelöli. A legtöbb latin betűs nyelvben ezzel szemben inkább a magyar sz -hez hasonló hangértékkel bír (ahogy a latinban is), bizonyos nyelvekben átmeneti hang a magyar s és sz között (például finn , holland , észak- olaszországi dialektusok , spanyol , katalán stb.). Az angolban , a németben , valamint a román és a spanyol kivételével az újlatin nyelvekben két magánhangzó között zöngésül, tehát z -nek ejtik. Jelentései Fizika s : az út jele s : a másodperc (secundum) rövidítése S : a mágneses tér Poynting-vektorának jele S : a Svedberg jele S : a elektromos vezetés SI egységének, a siemensnek a jele Kémia S : a kén ( lat sulphur) vegyjele s : a gömbszimmetrikus ( ang sphere) atomi elektronpálya jelölése ( l =0) Közgazdaságtan s : az egyéni kínálat ( ang supply) jele S : az egyéni vagy a piaci kínálat jele S : a megtakarítások ( ang savings) jele a makroökonómiában Matematika s : a háromszög kerületének fele (k/2) s: a súlyvonal jele S : a súlypont jele : a szedenionok jele Számítástechnika S : S programozási nyelv : A HTML jelölőnyelvben az áthúzott szöveg ( ang strikethrough text) kezdetét jelöli s : a rendszer ( ang system) attribútum rövidítése Egyéb s : a német nyelvben található das névelő általános rövidítése S : nemzetközi autójelként Svédország jele S : S-mondat S : Superman jele Felsőlászlófalva Felsőlászlófalva, (1899-ig Felső-Ladiskócz, szlovákul: Vyšné Ladičkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. 2011-ben 216 lakosából 214 szlovák volt. Fekvése Homonnától 15 km-re északra a Lászlófalvi patak völgyében fekszik. Története 1427-ben említik először, a homonnai uradalomhoz tartozott. Birtokosai a Klobusicky, a Dernáth és az Andrássy családok voltak. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, szövéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "Alsó, és Felső Ladiskócz. Két tót falu Zemplén Várm. földes Ura G. Vandernót Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek Szopkóczhoz nem meszsze, hegyes, és agyagos határjaik 3 nyomásbéliek, zabot, és krompélyt teremnek leg inkább, piatzok Homónnán van." Fényes Elek szerint "Felső-Ladiskócz, tót falu, Zemplén vmegyében, Lyubisse fil. 330 kath., 7 zsidó lak. 585 h. szántófölddel. F. u. gr. Csáky. Ut. postája Nagy Mihály." 1910-ben 237, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott. A falu a II. világháború alatt partizánharcok színhelye volt, a németek felégették. 2001-ben 258 lakosából 256 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma 1995 -ben épült. (20563) 1999 RG121 A (20563) 1999 RG121 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Labdarúgás az 1912. évi nyári olimpiai játékokon Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgótornát június 29 és július 5 között rendezték meg. Az 1908-as első hivatalos nemzetközi, "nem hivatalos világtorna" jótékony hatást váltott ki egész Európára. A 8 nevező 12-re, az 5 részt vevő ország pedig 11-re nőtt. Teljes számban nevezett a londoni mezőny. Franciaország még az olimpia előtt bejelentette visszalépését. A történelmi megemlékezések - a vesztesek javára - többször említik, hogy délidőben, a mérkőzések idején nagy hőség volt. Svédország Európa északi részén helyezkedik el, és ebben az időben a "hőség" 21-22 fok értéket jelentett. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő országok Nagy-Britannia (GBR) Dánia (DEN) Svédország (SWE) Hollandia (HOL) Magyarország (HUN) Olaszország (ITA) Ausztria (AUT) Németország (GER) Norvégia (NOR) Finnország (FIN) Oroszország (RUS) Összefoglaló 1. forduló A sorsolás eredményeként a magyar csapat erőnyerő volt. Norvégia mérkőzés nélkül jutott tovább, mert a francia csapat visszalépett. A lebecsült finnek meglepetésre kiverték az olaszokat. A mérkőzésre egy külvárosi - tranebergi - kis pályán, délelőtt került sor. Ausztria a német kapus megsérülése után fölényesen győzött. 2. forduló Az olimpiai stadionban Anglia volt az első ellenfél, ami akkor még a biztos kiesést jelentette. Az angol csapat 9 tagja állandóan profi csapatban szerepelt, s ez eleve kilátástalanná tette a küzdelmet. A vereséghez pszichikai ráadás volt, hogy 0:0-nál a megítélt 11-est Bodnár az angol kapusba lőtte. Az angolokat a hőségben is érvényesülő rutinjuk és hidegvérük segítette, kétségtelenül nagyobb tudásukon, egységükön és összjátékukon, gólképességükön kívül. A sorsolást automatikusan végezték, akkor még nem volt erő kiemelés, a finnek a labdarúgás kezdetén járó cári orosz válogatottat kapták, és biztosan kerültek a négyes döntőbe. Dánia fölényesen verte Norvégiát. Elődöntő Az elődöntő a két nagy - Anglia és Dánia - fölényét mutatta. Dánia az 1906-ban, Görögországban a nem hivatalos nyári olimpia bemutató tornáját nyerte meg, 1908-ban Londonban az Angol válogatott legyőzte Dániát. 3. helyért Hollandia az erejét vesztett Finnország válogatottját fölényes gólaránnyal múlta felül. Döntő A döntő szinte megismétlése volt a londoninak. A dánok eleinte egyenrangú ellenfelek voltak, de kapusuk sérülése miatt nem tudtak ellenállni az angol csatárok rohamainak. Vigaszdíj A svéd rendezők egy díszes ezüstserleggel jutalmazott vigaszdíjat írtak ki a kiesett csapatok részére. Vigaszdíj elődöntő Az olimpián londoni mintára vigaszdíjért is játszottak. Magyarország itt is csak a II. fordulóban a lépett pályára, biztos győzelmet aratva Németország válogatottja ellen. Vigaszdíj döntő A Rasunda sportpályán a magyar csapat felszabadult játékkal verte Ausztria válogatottját. Abban a történelmi időben ez igen értékes győzelem volt. Az osztrákok híres futballvezére Hugo Meisl, mindig azt hangoztatta, hogy semleges pályán az osztrákokat soha nem tudnánk legyőzni. Góllövőlista 10 gól Gottfried Fuchs (GER) 8 gól Harold Walden (GBR) 7 gól Anthon Olsen (DEN) 6 gól Jan Vos (HOL) Magyar labdarúgócsapat tagjai Herczog Ede szövetségi kapitány Bíró Gyula, Blum Zoltán, Bodnár Sándor, Borbás Gáspár, Domonkos László, Fekete Miklós, Károly Jenő, Pataki Mihály, Payer Imre, Rumbold Gyula, Schlosser Imre, Sebestyén Béla, Szury Kálmán, Vágó Antal Tartalék: Bródy Sándor, Kertész Vilmos, Révész Béla, Tóth Potya István, Zsák Károly Saint-Georges-d’Aunay Saint-Georges-d’Aunay település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 717 fő (2015). Saint-Georges-d’Aunay Aunay-sur-Odon, La Bigne, Coulvain, Jurques, Longvillers, Maisoncelles-Pelvey, Ondefontaine és Tracy-Bocage községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2874 Jim Young A 2874 Jim Young (ideiglenes jelöléssel 1982 TH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. október 13-án. 7470 Jabberwock A 7470 Jabberwock (ideiglenes jelöléssel 1991 JA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Urata Takesi fedezte fel 1991. május 2-án. 1984-es izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1984-es szezonja volt a bajnokság hetvenharmadik kiírása. A bajnokságban 10 csapat vett részt, a győztes az ÍA lett. Ez volt a klub tizenkettedik bajnoki címe. Genaunosok A genaunosok ókori gall nép. Raetiában éltek az Adige jobb partján. Idősebb Plinius szerint olyan kegyetlenek voltak, hogy minden férfi foglyot, sőt a születendő magzatot is megölték, ha fiúnak tartották. Drusus a breunusokkal együtt legyőzte őket. Sztrabón is említést tesz róluk. Boguszówka Boguszówka Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Przemyśl járásban, Gmina Bircza község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz. A település a járás központjától, Przemyśltől 20 kilométernyire nyugatra található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 51 kilométernyire található délkeleti irányban. Duenos-felirat A Duenos-felirat egyike a legkorábbi latin nyelvemlékeknek, a legelfogadottabb datálás szerint a Kr. e. 6. század első feléből való (még pontosabban 575–550 körülről). A felirat egy vázán maradt ránk, a korának megállapítását tehát többek között az a körülmény is segíti, hogy a szöveget a kiégetés előtt írták rá. A leletre Heinrich Dressel német régész és epigráfus bukkant 1880-ban Rómában, a Quirinalis-dombon végzett ásatásai alkalmával. A váza (kernos) a berlini Staatliche Museen gyűjteményében található (leltári száma no. 30894,3). A feliratot jobbról balra, három sorban karcolták a vázára, a szöveg tagolása nélkül. A szöveg értelmezését a tagolás hiánya, illetve egyes betűk értelmezésének problémái nehezítették meg. Keletkezése A feliratot karcolták a vázára, mégpedig valószínűleg fölé hajolva, úgy, hogy a három edénykéből összekapcsolt váza felületén körbe forogva halad az írás, tehát bármelyik irányból nézzük, egy része mindig fejjel lefelé látszik. Ennek az elrendezésnek nem sikerült speciálisabb magyarázatot találni. A váza és a felirat közös értelmezésének egyik legnagyobb nehézsége éppen az, hogy a tárgy rendeltetése nem állapítható meg biztosan. Szövege A háromsoros felirat szövege a mai tudományos konszenzus szerint a következőképpen olvasandó (a feliraton a szavak határa nincs jelölve): A szöveg tagolására nézve szerencsés körülmény, hogy a sorok egymástóli elhatárolásának láthatóan nem praktikus oka volt (azaz nem a helyhiány), tehát többé-kevésbé értelmi funkciója kell legyen. Ennek megfelelően a három sort külön-külön egységként (mondatként, tagmondatként) szokás értelmezni, a sorokon belül pedig szorosabb egységet szokás feltételezni a szintagmák között – például az első sorban. A harmadik sor a formula-jellegének köszönhetően viszonylag jobban elkülönül, tehát a végső értelmezésben szorosabb egységet általában az első két sor alkot. Értelmezése Egyes kísérletek verses szöveget véltek kiolvasni a feliratból, és az értelmezésben ezzel kapcsolatos prekoncepciókból indultak ki. A mai értelmezési konszenzus a prózára szavaz, egyrészt mert a scriptio continua (tagolás nélküli írás) miatt a szóhatárok bizonytalanok, másrészt mert a metrumok a szótaghosszúsággal kapcsolatos nehézségek miatt nem bizonyíthatóak. Az első sor Az első sor ma elfogadottnak tekinthető tagolása tagolása és közelítő fordítása a következő – 1) első sor a valószínű tagolás a valószínű hosszúság jelölésével, 2) a második a felirat aranykori nyelvre átültetett változata, 3) a harmadik a fordítási javaslat: Az első sor értelmezésének legfontosabb lépését Grienbergernek köszönhetjük. Ő 1900-ban publikálta azt a javaslatát, hogy a IOVESAT forma iurat-ként értelmezendő. Korábban az E és S közötti vonalkát I-nek olvasták, és így a sor elején a feltételezett IOVEI alapján Iuppiter, Saturnus, sőt Veiovis isten nevét, nevének rövidítését „fedezték fel”. Grienberger ötletének alátámasztására az 1899-ben feltárt Forum-felirat iovestod (klasszikus formában: iusto) alakja szolgált. Iovesāt deivos • a nyitó ige vonzata tehát a DEIVOS többes tárgyesete , ez a szerkesztés a klasszikus kori iurare per + accusativus („esküszöm a …-re”) formulának felel meg jelentésben. qoi mēd mitāt • a IOVESAT alanya a QOI MED MITAT alanyi mellékmondatból derül ki. Ennek az állítmánya feltétlenül indicativusban áll, tehát egy mitāre igét kell feltételezni, aminek ilyen alakja előállhat a ragozás során (etimológiája és jelentése erősen vitatott, erről lásd alább a mitat -nak szentelt bekezdést). tēd endō • posztpozíciós szerkesztés, az aranykori megfelelője: in te , ez a COSMIS (klasszikus: comis ) mellett absztrakt helyhatározó. cosmis • a mondat állapothatározója, a VIRCO (virgo) alanyra vonatkozik és a SIED (sit) állítmányhoz tartozik. sied • mindenképpen coniunctivus praesens imperfectum singularis 3. személy, de az már kérdéses, hogy vajon potentialisnak (feltételt jelölőnek) tekintendő-e, vagy másképpen kell magyarázni a coniunctivust. Ez attól függ, hogy a mellékmondatot nyitó kötőszót, a NEI-t hogyan értelmezzük. nei • a NEI nem lehet a nē tiltó módosítószó ólatin alakja, mert azt a harmadik sorban NE alakban látjuk, tehát a kötőszó csakis az aranykori nī megfelelője lehet: ez pedig lehet egyrészt feltételes kötőszó, másrészt célhatározói mondat tagadó kötőszava. Az utóbbi esetben az egész tagmondat a IOVESAT DEIVOS-tól függene, és a szokásos „esküszik az istenekre” jelentése helyett a jelentése nagyjából „esküvel kéri az isteneket, [hogy ne – ti. legyen a lány kedves hozzád]”. Ez a jelentés viszonylag ritka, nagyobb a valószínűsége tehát a feltételes kötőszónak. Ez az értelmezés a tagmondat pontosabb függését nem határolja be a másik két tagmondathoz képest. mitāt • a MITAT etimológiája és jelentése erősen vitatott. Jó ideig tartotta magát a haplográfiás tévesztés ötlete (hogy tudniillik a felirat készítője a két hasonló betű közül egyet lehagyott), és a mittat ( mittere: „küldeni”) coniunctivusát látták bele. Ezt a megoldást azonban kizárja, hogy a szöveg egyértelműen őrzi a primér és szekundér személyvégződéseket (IOVESAT T-je szemben SIED és FECED alakok D-jével), tehát az itteni -t is csak indicativusi alak lehet, arról nem is beszélve, hogy a coniunctivusi állítmány mondattani értelmezése is nehéz volna. Ehelyett célszerűnek tűnik feltételezni egy mitare igét, ami egyébként egy Tiburból előkerült talapzat feliratán is megtalálható (hoi med mitat kauios … ), de a további bizonytalanságok miatt a jelentését nem tudjuk bizonyossággal megállapítani ennek a joggal feltételezhető igének. A tiburi felirat nyilvánvalóan egy tárgyra vonatkozik, ami a talapzaton állhatott, de sajnos nem maradt fenn. Agostiniani szerint a mitare jelölte cselekvés a hoi (= hic ) adverbiuma olyan cselekvést kell jelöljön, ami helyben zajlik, valamilyen felajánlási forma lehet. Tárgyi bizonyíték azonban ehhez nincs. A feltételezett mitare igét a legtöbb magyarázó a mūtuus, mūtare, mūnus szavakkal rokonítja, és feltételez egy i ~ oi (>ū) ablautváltakozást , de már a jelentést illetően a legkülönfélébb álláspontokon vannak a „cserél”-től a „megfordít”-on át az „elad”-ig. Egy másik ötlet, hogy a mittere (< * meitere ) párjának tekintik, mint ahogy párt alkotnak a dicere/dicare alakok (az utóbbi jelentése „intenzívebb” a „simán” mondást jelentő dicere alaknál), a jelentése pedig a mitteréhez képest „küld, felajánl” lenne. Flobert az első etimológiát támogatja, és a szónak „ajándékba ad” jelentést tulajdonít, szerinte az ige jelentésfejlődése valamiféle „viszontajándékozás” jelentést mutat. A második etimológiát támogatók szerint is fel lehet tenni a mitterének egy ilyen „ajándékba küld” mellékértelmet. A második sor A második sornak máig nincs biztos, de még csak valószínű értelmezése sem. A nehézségekkel kapcsolatban felmerült sokféle magyarázat már. Felhozták azt a lehetőséget például, hogy a sorban értelmetlen szavak lehetnek, ahogyan az átoktáblákon, varázsszövegekben megfigyelhető. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy a szövegben nincs olyan „nyelvi antistruktúra”, ami a normál nyelvi szerveződésnek ellentmondana (ilyen lehet például egy valószínűtlen ismétlés, fonológiailag kizárt hangkapcsolódások stb.). A másik, a kutatás számára „zsíros” lehetőség, ha feltételezzük, hogy a szövegben javítatlanul hagyott eredeti hiba maradt, és ezt az értelmezés sikere érdekében meg kell kísérelni javítani. Javításról érthető okokból csak nagyon körültekintően és óvatosan lehet szó, mert itt a legnagyobb az önkényesség veszélye, és mert nincs az a kutató, aki nyelvi kompetencia tekintetében felvehetné a versenyt a felirat ólatin kori lejegyzőjével. Ez az elvi nehézség, de van egy ennél konkrétabb kétség is a javítás jogosságával kapcsolatban: a feliraton a készítő által gondosan javított hibák nyomait találták, ami még kevésbé teszi valószínűvé, hogy komoly hibát (pláne több hibát) javítatlanul hagyott volna. A második sor értelmezési nehézségeivel kapcsolatban felmerült az a lehetőség is, hogy olyan szavak szerepelnek a feliraton, amelyek később kiszorultak a nyelvből. Ez a helyzet kétségtelenül például a 3. sor manus szavával, de ott ókori szótárkészítőktől és grammatikusoktól ránk maradt adat segít: szerintük a manust a „régiek” bonus („jó”) értelmében használták. Lehetséges az is, hogy olyan ólatin kori nyelvi jelenségekkel akad dolgunk, amikre későbbi utalás nincs. Ilyenkor helyénvaló az óvatos rekonstrukció. Ez az eset például a feltételezett *-tā-tővel, ami ’lopni’ jelentésben állna a felirat utolsó szavában Rix értelmezése szerint (az összehasonlító felirati anyag ezt az elképzelést támogatja). Elképzelhető lenne tehát, hogy a második sorban több ismeretlen, utóbb kiveszett szóval állunk szemben, és ezeket rekonstruálni kellene, csakhogy a TATOD esetében a szó vége teljesen biztos, az elején is csak két lehetőség közül választhatunk (STA- és TA-) – a -tōd ráadásul egyértelműen imperativusi végződés –, ilyen fogódzó viszont a második sorban nem kínálkozik, ezért azt több magyarázó is tagolatlanul hagyja az értelmezésében. A harmadik sor A harmadik sor a felirat legbiztosabban értelmezhető része, feltehető tagolása és fordítása a következő – 1) első sor a valószínű tagolás a valószínű hosszúság jelölésével, 2) a második a felirat aranykori nyelvre átültetett változata, 3) a harmadik a fordítási javaslat: A szövegezés a sor mindkét felében (kettősponttal elválasztva) itáliai feliratokról jól ismert formulákat idéz, némileg átalakítva és kibővítve: duenos mēd fēced…duenōi • az első mondatban egy szerkezetet ismerhetünk fel, melynek gerince a facio („csinál, készít”) ige, a váza készítőjének a személyét kapcsolja össze azzal, akinek készült (mindkettőt nemes egyszerűséggel duenos – klasszikus formájában bonus –, azaz „jó ember” névvel illeti, innen a felirat neve is). mēd…mēd • a váza egyes szám első személyben beszél saját magáról, amint az a „beszélő feliratok” szokása (a terminus Agostinianitól származik), perszonifikálódik, kétségkívül archaikus mágikus rítusok szövegei nyomán. nē mēd malos tatōd • a sor második felében olvasható óvó-védelmező mágikus formula szintén ismerős más feliratokról is, a váza azon óhaját fogalmazza meg ugyancsak egyes szám első személyben, hogy csakis arra érdemes birtokos kezére jusson. Megjegyzés Az ó-latin "duenos" a klasszikus latin bonus szó ("jó") megfelelője, csakúgy, mint a bellum ("háború"), amely az ólatin "duellum"-ból származik. Egyes nyelvészek szerint azonban a "Duenos" személynév, nem pedig mellkénév. A Duenos-felirat mellett a Praenestei fibula feliratát tartják az egyik legkorábbi latin nyelvemléknek, mivel a Kr. e. 7. századra datálták. 1980-ban Margherita Guarducci olasz epigráfus közzétett egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy a Praenestei fibula hamisítvány, amelyet Francesco Martinetti műkereskedő és a feliratot közzétevő Wolfgang Helbig régész közösen készítettek. A fibula 1887-es bemutatása Guarducci szerint mindkét férfi karrierjének előmozdítását szolgálta. Azonban Guarducci nem szolgáltatott közvetlen bizonyítékokat, míg Edilberto Formigli és Daniela Ferro olasz kutatók optikai, fizikai és kémiai elemzések után arra a következtetésre jutottak 2011 júliusában, hogy a fibula feltehetően eredeti és a felirat valóban a Kr.e. 7. századből származik. Makay István (jegyző) Geleji és makói Makay István (Szolnok, 1865. július 23. – ?) községi jegyző, lapszerkesztő. Élete Makay Imre birtokos és ügyvéd, 1848-49-as honvédszázados és Hegedűs Mária fia. Középiskoláit a budapesti református főgimnáziumban végezte; majd a jogi pályára lépett; de megnősülvén, (atyja vagyona a háromszori képviselőjelöltség után tönkrement), kénytelen volt biztos kereset után nézni. 1890. szeptember 15-én községi jegyzőnek választatott meg Szolnokon, 1900. július 25-től pedig Ráckevén volt jegyző. Tárcacikkei a fővárosi lapokban jelentek meg. Munkái Kürthy grófok. Regény. Mező-Túr, 1892. Gyakorlati útmutató a községi jegyzőknek megengedett magánmunkálatok teljesítéséhez. Bpest, 1900. Szerkesztette a Ráczkevei Hirlapot 1900. december 30-tól. Valdastillas Valdastillas település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 327 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aaron H. Cragin Aaron H. Cragin (Weston, 1821. február 3. – Washington, 1898. május 10.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Hampshire, 1865–1877). Orvillers-Sorel Orvillers-Sorel település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 534 fő (2015). Orvillers-Sorel Biermont, Boulogne-la-Grasse, Conchy-les-Pots, Cuvilly, Hainvillers, Mortemer, La Neuville-sur-Ressons és Ricquebourg községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sérgio Vieira (költő) Sérgio Vieira (Tete, 1941. május 4. –) mozambiki költő, politikus. Élete, munkássága Politikatudományból diplomázott, már egészen fiatalon aktív politikai tevékenységbe kezdett. Lisszaboni egyetemi évei alatt tagja volt az ellenzéki ifjúsági mozgalomnak, később Dar es Salaam-i száműzetése során a FRELIMO Kulturális és Oktatási részlegét vezette. Mozambik függetlensége után a Nemzeti Bank elnöke majd belügyminiszter is volt. Munkáit portugál nyelven alkotja. Költészetének kezdete az 1960–1970-es évekre évekre tehető, amikor hazájában polgárháború dúlt. nem véletlen, hogy költeményei egy része érzelemdús, némelyiket fiatalos politikai hevület jellemzi. Fő példaképe Marcellino dos Santos. Folyóiratokon, periodikákon kívül versei több antológiában is megjelentek, mint pl. a Poetas Moçambicanos (1962), Breve Antologia da Poesia de Moçambique (1967), Poesia de Combate (1977), No Ritmo dos Tantãs (1991). Mary Winchester Mary Winchester az Odaát (Supernatural) című televízióssorozat kitalált szereplője, akit Samantha Smith és Amy Gumenick alakít. Mary a sorozat egyik mellékszereplője. Háttér Mary 1954. december 5.-én született. Huszonéves korában megismerkedett későbbi férjével, John Winchesterrel, ám nem sokkal ezután vadász szüleit meggyilkolta egy Azazel nevű démon. 1979. január 24.-én megszületett Johntól első kisfia, Dean, négy évvel később, 1983. május 2.-án pedig második, Sam. Mary 29 éves korában hunyt el; 1983. november 2.-án ugyanis az egykor szüleivel is végző démon kansasi lakásukban brutálisan meggyilkolta, házukat felgyújtotta, az akkor éppen 6 hónapos Sammy-t pedig démonvérrel itatta meg, így különleges képességekkel ruházta fel. Ez indította később John bosszúhadjáratra, és hogy kitanítsa fiait a természetfelettivel való küzdelemre. 1. évad Mary az évad közepén tűnik fel, amikor is fiai visszalátogatnak régi otthonukba, Kansasbe. Itt a fivérek rájönnek, hogy egykori házukban egy kopogószellem kísért, ami később Samet csapdába is ejti, váratlanul azonban Mary szelleme jelenik meg, és feláldozva önmagát, megsemmisíti a fia életére törő kísértetet. 2. évad Mary az évad végén tűnik fel ismét, amikor Deant egy dzsinn csapdába ejti, és egy álomvilágba repíti, ahol Sam, Jessica és anyja még boldogan élnek, John viszont már meghalt. Később Samet egy alkalommal maga Azazel látogatja meg álmában, és "sétára" hívja arra a bizonyos éjszakára, amikor anyjával a tragédia történt. A fiúnak ekkor lehetősége adódik, hogy végignézze démonvérrel való megitatását, illetve Mary halálát. 4. évad Mikor az évad elején Deant Isten egyik angyala, Castiel visszarepíti az 1973-as Lawrence-be, a fiú itt találkozik akkori apjával, anyjával, illetve azok szüleivel, akik valójában Mary-vel együtt vadászattal foglalkoztak. Dean nagyszüleivel és Mary-vel együtt megpróbálják becserkészni a környéken tanyázó Azazelt, ám a vadászat balul sül el; a démon megöli Mary szüleit, később pedig Johnnal is végez. Hogy visszahozza az élők közé szerelmét, Mary egyezséget köt a Sárgaszemű démonnal; 10 év múlva beengedi őt házukba, cserébe az feltámassza Johnt. Fritz Herkenrath Fritz Herkenrath (Köln, 1928. szeptember 9. – 2016. április 18.) nyugatnémet válogatott német labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1946 és 1951 között a Preußen Dellbrück labdarúgója volt. Az 1951–52-es idényben az 1. FC Köln csapatában védett. 1952 és 1965 között a Rot-Weiß Essen együttesében töltötte pályafutása jelentős részét. Az esseni csapattal 1953-ban nyugatnémet kupa-győztes, 1954–55-ben nyugatnémet bajnok lett. 1965-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1954 és 1958 között 21 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Részt vett az 1958-as svédországi világbajnokságon. Sikerei, díjai Világbajnokság 4.: 1958, Svédország Nyugatnémet bajnokság bajnok: 1954–55 Nyugatnémet kupa (DFB-Pokal) győztes: 1953 10068 Dodoens A 10068 Dodoens (ideiglenes jelöléssel 1989 CT2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. február 4-én. Duets A Duets című album Frank Sinatra amerikai énekes albuma, amely 1993-ban jelent meg. A lemez Sinatra karrierjének vége felé készült el, olyan duetteket tartalmaz, amelyek előadói különböző zenei stílusokat képviselnek és akiket az énekes saját maga választott ki. Az "évtized lemezének" harangozták be a lemezt. Az album nagy sikert aratott, a Billboard album lista 2. helyére került fel, az Egyesült Királyság album listájának pedig az 5. helyére jutott fel, több, mint 3 millió darabot adtak el belőle. 1994-ben megjelent a lemez második része Duets II címmel, amely Grammy-díjat nyert „Tradicionális Pop Előadás” kategóriában. 2005-ben megjelent egy olyan kiadás, amelyben együtt van csomagolva a Duets és a Duets II 90th Birthday Limited Colector’s Edition címmel. Ezen szerepel egy addig kiadatlan felvétel, a My Way, amelyet Luciano Pavarottival énekel Sinatra. 287 Nephthys A 287 Nephthys a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1889. augusztus 25-én. Vinkovec Vinkovec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Presekához tartozik. Fekvése Zágrábtól 36 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a megye északkeleti részén fekszik. Története A falunak 1880-ban 120, 1910-ben 596 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 187 lakosa volt. Paedocypris A Paedocypris a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába és a Danioninae alcsaládjába tartozó nem . Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Paedocypris carbunculus Paedocypris micromegethes Paedocypris progenetica Forrás Encyclopedia of Life Nádja A Nádja az orosz Nagyezsda női név becenevéből önállósult, jelentése: remény, reménység. Rokon nevek Nadin : a Nagyezsda becenevéből önállósult, francia névalak. Nadinka : a Nagyezsda becenevéből önállósult, szláv kicsinyítőképzős forma. Gyakorisága Az 1990-es években a Nádja, Nadin és Nadinka szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Nádja, Nadin, Nadinka augusztus 1. Híres Nádják, Nadinok, Nadinkák Nadia Boulanger francia zeneszerző, karmester Nadia Comăneci olimpiai bajnok román tornász Nadja Peulen német zenész Nadine Capellmann német díjlovagló Nadine Gordimer dél-afrikai író Nadine Keßler német női labdarúgó Nadine Krause német válogatott kézilabdázó Nagyezsda bolgár hercegnő Nagyezsda Petrovna Romanova orosz hercegnő Nagyezsda Viktorovna Petrova orosz teniszezőnő Stolpe an der Peene Stolpe an der Peene település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Hontpázmány nemzetség A Hont-Pázmány nemzetség ősei, Kézai Simon szerint, Hont (Hunt) és Pázmány (Patzmann) testvérek, akik Svábföldről mint páncélos vitézek Szicíliába indultak, Géza fejedelem azonban feltartóztatta őket. Eredetük Ők az első megtelepedett lovagok és nekik jutott az a tisztesség, hogy a Esztergomban lovaggá üssék Szent Istvánt. Valószínűbb azonban, hogy 983-ban telepedtek le Magyarországon, amikor II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Szicíliában a szaracénok ellen harcoljanak. Más vélemény szerint Gizella királyné kíséretében érkeztek Magyarországra 996-ban. A Koppány vezér ellen vívott csatában Szent István király oldalán, királyi testőrként harcoltak. A Hont nemzetség ősi javai Esztergom és Hont megyében voltak. Egy 1135. évi oklevél szerint Szent István király a Duna mellett, annak bal partján, Csenke faluban Hont ispán számára állatok legeltetésére, a pásztoroknak pedig földművelésre 20 ekényi földet adott. Hont fia, Bény a Garam folyó mellett jutott szintén István király adományából 10 eke földhöz, kaszálóhoz és berekhez, amit – az adományos nevéről – Bénynek neveztek. Ugyancsak István király adta a szintén e nemzetségbe tartozó Lampert ispánnak Egyházmarótot és Palatnyát. A Képes krónika szerint: "A HONT ÉS PÁZMÁN NEMZETSÉGE." "Azon napokban jött be Hont és Pázmán is, kik Szent István királyt a Garan vizében német szokás szerint karddal körülövezték....." ".....Szent István király pedig, összehíván előkelőit, Szent Márton hitvalló közbenjárása által az isteni irgalom segedelméért esedezék, azután pedig összegyűjtvén seregét ellensége elébe vonúla, és a Garan vize mellett övezteték föl elsőben karddal, holott is két fejedelmet tőn testőreivé, Hontot és Pázmánt; egész serege fejévé és vezérévé pedig német nemzetbeli vendégét Venczellint tevé." A Hont-Pázmány nemzetségbeli Lampert comeshez maga Szent László király adja nőül testvér húgát Szépát nem kevés hozománnyal együtt. Fénylő esküvőt tartottak a Magyar Királyságban 1084 húsvétján Bozókon. A roppant gazdag, Hont-Pázmány nembeli Lampert comes vette feleségül az árva Szépát (I. Béla király leánya). Szent László király és neje Adelhaid is részt vett az esküvőn. Lampert sok királyt szolgált. 1124-31 között Lampert ispán nejével, Szépával és fiával, Miklóssal együtt bencés monostort alapított Szent István király tiszteletére Bozókon. II. (vak) Béla király uralkodását trónkövetelő nehezíti. Könyves Kálmán második felségének, az orosz Eufémiának fia, Borisz támadt a király ellen. Kálmán hűtlenség miatt taszította el második feleségét. (Az Árpád-házban több ilyen eset nem fordult elő.) Az asszony 1114-ben, Kijevben szülte meg Boriszt, akit Kálmán nem ismert el fiának. 1132-ben II.(vak)Béla és Borisz közt a döntő összecsapás a Sajó-parton zajlott. A király a döntő ütközet előtt választ követelt minden fő-emberétől, hogy fattyú-e Borisz. Mindenkit megöletett a helyszínen, aki nem minősítette fattyúnak a trónkövetelőt, vagy habozott. A már süket, aggastyán Lampertet is így ölték meg (testvére volt gyilkosa), tölgyfából faragott kemény székkel verték szét a fejét. Miklós nevű fiát is orvul megölték. Főúri kíséretének megmaradt tagjai hazavitték testüket a bozóki kriptába a korán elhunyt Szépa teste mellé. 1135-ben II. Béla király összeíratta a monostor javait és népeit. 1180-1181-ben a monostort a premontrei kanonokok kapták meg. Az együtt nevezett Hont-Pázmány nemzetségnek csak 1206-tól (??) van okleveles nyoma, amikor II. András Sándor comes főpohárnoknak ajándékozta a Pozsony vármegyei Csütörtökhelyet. Sándornak Sebös volt a testvére, kivel apjuk, Tamás nyitrai comes halála után 1216-ban az örökségen megosztozott. Sándor 300 márka fejében már 1217-ben lemondott tisztségéről. 1253. március 13-án. IV. Béla Ivánka fiának, Andrásnak – aki őt 1241-ben a muhi csatában lovával megajándékozta – Gímes egy részét adta a másik részt már 1226-ban szerezte meg Ivánka mester, András apja. A tatárok elleni harcukat többször említik az oklevelek. 1266-ban Mária királyné Pozsegában azért ad jószágot Mikének, mert apja, Mihály, 1266-ban orosz fogságba került. 1271-ben Joakimot V. István a csehek elleni háborúban szerzett érdemeiért megjutalmazta. Ivánka fiát, banai Andrást pedig Erzsébet idősebb királyné 1274-ben azért ajándékozta meg, mert a fogságban is hű maradt hozzá. A nemzetség ugyanekkor kapta Drégely földjét, amelyet 1285-ben már mint várat említenek. 1287-ben Ábrahám fia, Tamás, az esztergomi érsekség jószágait pusztította, amiért 3000 márkát követelt tőle Lodomér érsek. 1292 és 1295 között a Hont-Pázmányok ismét pusztították az érsekséget. A nemzetséget az 1494-ig terjedő oklevelek többnyire birtokszerzései miatt említik. A róluk nevezett Hontban, valamint Arad, Bihar, Borsod, Gömör, Nyitra, Pozsony, Ugocsa stb. vármegyékben 1206 és 1494 között összesen 281 birtokuk volt. Ebből a nemzetségből váltak ki az osgyáni Bakos, Jánoky, Vajday, Szuhay, Födémesy, Rákay, velezdi Kövér (kiknek birtokai, házasság révén a felsővadászi Rákóczi-családhoz kerültek.) ghymesi és gácsi Forgách, klopotivai Pogány, Szent-Györgyi és Bazini, Cseklészy, Batthyány, palotai Czibak, Esztáry, Mindszenti, Peterdy, Fancsikay, Ujhelyi, Bánky, mátyfalvi Zovárdffy, petri Dersfy, Csalomjai, Kővári, Cseklészi (akik közül Bökénynek 1260-ban III. Béla király unokája, Erzsébet lett a felesége), Keszy, Lázár, bucsányi Bucsányi családok, kik közül különösen a Szent-Györgyi és Bazini grófok, valamint a ghymesi és gácsi Forgách grófok játszottak nagy szerepet Magyarország történelmében. A nemzetség ágai A Hont-Pázmány nemzetség lakóhely szerint osztályozott ágai a következők: I. Hont megyei ágak: II. Nyitra megyei ágak: III. Bihar-Szabolcsi ágak: Vazeilles-près-Saugues Vazeilles-près-Saugues település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 36 fő (2015). Vazeilles-près-Saugues Croisances, Esplantas-Vazeilles, Saint-Préjet-d’Allier, Saugues és Thoras községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Swisher megye (Texas) Swisher megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Tulia. Lakosainak száma 7763 fő (2013. július 1.). Swisher megye Briscoe, Hale, Floyd, Castro, Randall és Armstrong megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Sérignan-du-Comtat Sérignan-du-Comtat település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 2508 fő (2015). Sérignan-du-Comtat Camaret-sur-Aigues, Lagarde-Paréol, Orange, Sainte-Cécile-les-Vignes, Travaillan és Uchaux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (20976) 1981 EA6 A (20976) 1981 EA6 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 7-én. Egységes országos magassági alaphálózat Az egységes országos magassági alaphálózat (EOMA) Magyarország szintezési hálózata. Ennek segítségével határozható meg a földmérési és térképészeti célokra készült felmérések egyes pontjainak a magassága. Története Magyarország első országos szintezését 1873-1913 között végezték. Ekkor az Osztrák–Magyar Monarchia egységes alapszintfelülete az Adriai-tenger középszintjének a trieszti Molo Sartorio vízmagasságmérőjének 1875-ben meghatározott évi középértékén áthaladó szintfelület volt. Innen levezetve a magyarországi alapszint a Velencei-hegységben található Nadapi főalappont (nadapi alapszint) értéke 173,8385 m volt. A második világháború után a szocialista országok (Jugoszláviát kivéve) egységesítették szintezési hálózataikat. A szocialista országok egységes alapszintfelülete a Kronstadti vízmagasságmérőjének nullapontján átmenő szintfelület lett. Az új szintezési hálózat kialakítására 1957-58 folyamán került sor. Ennek alapján a nadapi alapszint 173,1638 m azaz 0,6747 m-rel mélyebben fekszik. A balti alapszintre történt áttérést követően az 1960-as években új szintezési hálózat létrehozására került sor. Az elsőrendű alaphálózatból kiindulva új másod- és harmadrendű hálózat létesítése is sor került. Ezt a hálózatot az 1970-es évek végén fogadták el mint hivatalos EOMA szintezési hálózatot. Európa 14 országának (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország) felsőrendű hálózatát egységbe foglalva hozták létre EUELN-73 hálózatot. A hálózatot 1981-ben és továbbfejlesztették, majd 10 évi szünet után az UELN tevékenységét folytatták UELN-95 elnevezés alatt. A projekt célkitűzése – az EUREF albizottság 1994-ben hozott határozata értelmében – egységes magassági rendszer létrehozása Európában dm-es pontossági szinten az 1994-től az újonnan csatlakozó Közép- és Kelet-Európa országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, valamint Bosznia-Hercegovina) szintezési hálózatára vonatkozó megfelelő adatok bevonásával és felsőrendű hálózati blokkjainak fokozatos hozzáadásával. Az UELN-95 egységes alapszintfelülete az amszterdami vízmagasságmérő nullpontja. Az amszterdami középtengerszint mintegy 14 cm-rel van mélyebben a balti középtengerszint magasságánál. A magyar szintezési hálózatnak az UELN-95-hoz történő kiegyenlítése folyamatban van, jelenleg még hivatalosan a balti alapszintnek megfelelő EOMA-t kell Magyarországon használni. Felépítése Az EOMA elsőrendű hálózata 11 belső zárt poligonból áll, ezek 27 vonalat alkotnak. Ezeken kívül a szomszédos országokkal való csatlakozásokhoz még 22 nemzetközi csatlakozó vonal tartozik, amelyekkel további – a szomszédos országokkal közös – 22 poligon alakítható ki. Így valamennyi vonalat figyelembe véve, a hálózat teljes hossza: 3934 km. Az elsőrendű hálózatban egyenletes elosztásban 40 kéregmozgási főalappont található. Ezekből 16 kibúvó sziklamasszívumba került, 24 pedig üledékes területre. Jogszabályi követelmények Az egységes országos magassági alaphálózatra 2014-ig a módosított 16/1997. (III.5.) FM sz. rendelet előírásai vonatkoztak: Az egységes országos magassági alaphálózatot – a szakmai szabályzatok előírásai alapján – olyan pontossággal és sűrűséggel kellett létesíteni és fenntartani, hogy az alkalmas legyen az általános földmérési és térképészeti feladatok végrehajtására. A 0-ad rendű kéregmozgási hálózattal azonos EOMA I. rendű hálózat pontjainak – a föld feletti szakaszvégpontok kivételével – és a II-III. rendű hálózat mélyalapozású pontjainak alkalmasnak kellett lenniük a függőleges földkéregmozgás vizsgálatára. Az EOMA viszonyítási rendszere a Balti-alapszint. Jogszabályok Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról 2012. évi XLVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről 15/2013. (III. 11.) VM rendelet a térképészetért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó állami alapadatok és térképi adatbázisok vonatkoztatási és vetületi rendszeréről, alapadat-tartalmáról, létrehozásának, felújításának, kezelésének és fenntartásának módjáról, és az állami átvétel rendjéről 51/2014. (IV. 29.) VM rendelet az alapponthálózati pontokkal kapcsolatos szabályokról 39/2014. (XII. 18.) FM rendelet az állami alapadatok adatbázisainak selejtezési és archiválási rendjéről, valamint a földügyi és távérzékelési levéltárról Forrás Vöröss József: Tereptan, Terepábrázolás, Térképhasználat, Terepfelmérés (M. Kir. Térképészeti Intézet Budapest 1943) Hardy Åström Hardy Åström (Skellefteå, 1951. március 29. –) világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes, Elitserien (SHL) bajnok svéd profi jégkorongozó kapus, edző. Karrier Komolyabb junior karrierjét a svéd másodosztályban kezdte 1968-ban és 1974-ig ott játszott a IFK Lulea csapatában. 1974-ben felkerült az elsőosztályba a Skellefteå AIK-ba és három évig itt játszott. Szerepelt az 1976-os Kanada-kupán és az 1977-es jégkorong-világbajnokságon. 1977-ben átkerült az USA-ba, a National Hockey League-be a New York Rangersbe. Gyorsan le is küldték az American Hockey League-es New Haven Nighthawksba. A következő szezonban visszatért hazájába a Skellefteå AIK-ba, de 1979–1980-ban megint a tengertúlon volt játszani a Colorado Rockies csapatában. A következő szezon felét a Rockiesban a másik felét a CHL-es Fort Worth Texansban töltöte. 1981–1982-ben a szintén CHL-es Oklahoma City Starsban játszott. 1982-ben végleg hazament játszani a másodosztályba két évre majd két évre az elsőosztályba (Södertälje SK). 1986-ban vonult vissza. Kétszer volt edző, mind a kettő alkalommal rövid ideig és alsóbb ligákban. (20977) 1981 EN7 A (20977) 1981 EN7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. III. Pipin frank király III. (Kis) Pipin, egyéb ismert névváltozatok: Pippin, Peppin, Pepin (latin: Pippinus, Pipinus és Pepinus), (714 – 768. szeptember 24.) másik nevén Ifjabb Pipin, a Frank Királyság majordomusa 741-től, a frankok királya 751-től 768-ban bekövetkezett haláláig. Élete 715-ben Jupille-ben született, a mai Belgium területén található Liège város közelében. Apja Martell Károly, a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa, anyja Chrothrudis (690-724). Apja 741-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos Karlmann lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pipin Neustria majordomusa címet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. Károly második, Swanhildével kötött házasságából származó fiát, Grifo-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte. A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: Frízia, Bajorország, Alemannia és Aquitania is fellázadt ellenük. 743-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childerich-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderich halála után üresen maradt. Egyeduralom 745-ben Pipin kisajátította magának Alemanniát és Karlmann 747-ben visszavonult egy kolostorba, ezzel Pipin lett a Frank Birodalom egyeduralkodója, dux et princeps Francorum. Féltestvére, Grifo, körülbelül ebben az időben megszökött fogságából és Bajorföldre, Odilo bajor herceg udvarába menekült (Odilo felesége, Hiltrude, Pipin nővére volt). Odilo kénytelen volt elismerni a frankok fennhatóságát, 748-ban meghalt, és Grifo megpróbálta magának megszerezni a bajor trónt. Pipin ekkor megszállta a bajor hercegséget és fennhatósága alatt Odilo csecsemő fiát, III. Taszilót ültette a hercegi trónra. Koronázása után Pipin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától III. Childerichet és „Kis” Pipin néven (Pépin « le Bref ») a frankok királya lett. A legenda szerint Pipin megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését, és 751 novemberében Zakariás pápa jóváhagyásával Soissons-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childerich haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül 753-ban a Saint-Jean-de-Maurienne mellett vívott csatában elesett. Pipin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, II. István egészen Párizsig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a Saint-Denis-székesegyházban felszentelte, a „patricius Romanorum” (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a longobárdok ellen. Ugyanekkor szentelték fel Pipin két fiát, a későbbi Nagy Károlyt és Karlmannt is. Pipin király első cselekedete volt, hogy hadat indított Aistulf longobárd király ellen, aki rendszeresen betört a ducatus Romanum területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyeréséhez adott pápai támogatást). Megerősítette a pápát a Ravennai és a Pentapolis városcsoport birtokában – ezzel hivatalosan is megalakítva a pápai államot. 752-ben a szaracénok ellen indított háborút, amit jelentősen megkönnyített, hogy a mórok uralta területek vizigót származású grófjai harc nélkül átadták neki erősségeiket. Így kapta meg: egy Ansemundus néven említett gróftól: Nîmes , Agde és Béziers erősségeit, egy másik főnemestől pedig Mauguiót . Ezután hétéves ostrommal elfoglalta Narbonne-t, a tartomány székhelyét is, és ezzel a Pireneusoktól délre szorította vissza a mórokat. Narbonne után Pipin megszállta a Pireneusoktól északra megmaradt utolsó mór támaszpontot, Roussillont, majd Délnyugat-Akvitánia ellen fordult. 760-ban elfoglalta Toulouse-t, Rodezt (Rouergue székhelyét) és Albit (Albigeoise székhelyét. Visszaadta az egyháznak a Waifer által elkobzott javakat, feldúlta Berry-t, majd további akvitán területeket fosztott ki. Waifer megpróbált szembeszállni vele, de vereséget szenvedett. 762–768 között Pipin leverte az utolsó akvitán felkelést, és az azt kirobbantó Waifer herceg halála után birodalmába olvasztotta Akvitániát. Halála előtt hadjáratra készült a szászok ellen, de megbetegedett, és ez a feladat már utódára, Károlyra maradt. Hadjárata az Avar Birodalom ellen Pippin hadjáratot indított az Avar Birodalom ellen. Ekkor került Karoling tulajdonba a kagánok jogara és törzsi jelvényei. Halála és öröksége Pipin hadjárat közben halt meg 768-ban és holttestét visszavitték Párizsba és a Saint-Denis-székesegyházban temették el felesége, Bertrada mellé. A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt. Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a mórok elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem Narbonne visszafoglalásával a mórokat a Pireneusok másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trónt és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát. Felesége és leszármazottai 743/44-ben vette feleségül Magyarországi Bertat (720 – Choisy-au-Bac, Compiègne közelében, 783. július 12.), aki másodunokatestvére volt: apja Pipin nagyapjának, II. Pipin bátyjának fia volt. Pipin első gyermekei születése után el akart válni a feleségétől, de végül I. Pál pápa rábeszélésére 762-ben elállt tervétől. Férje halála után Bertrada komoly szerepet töltött be a Frank Birodalom irányításában és megpróbálta (sikertelenül) kibékíteni két fiát is: 770-ben Seltz városában Karlmannal találkozott, majd Itáliába utazott. Erről az útról visszatértében magával hozta Károly fia feleségét, Desiderátát, a longobárd király lányát. Házasságukból hat gyermek ismert: Károly ( 742 . április 2. – Samoussy, 814 . január 28. ), később Nagy Károly néven apja örököse. Karlmann ( 751 – 771 . december 4. ), apja halála után Károly mellett társuralkodó haláláig. Gisela ( 757 – Chelles , 810 . július 30. ). 788-tól a chelles-i zárda főnökasszonya. 765-ben eljegyezték Leónnal, a későbbi IV. León bizánci császárral , V. Kónsztantinosz bizánci császár fiával, de a szerződést a következő évben felbontották. Az argenteuli apátság feljegyzései szerint férje Wenilo laoni püspök, akivel együtt temették el, ami némileg ellentmond egyházi karrierjének. Pipin (759–761/762) Chrothais . Fiatalon meghalt és a metzi Szent Arnulf-templomban temették el. Egy helyi pap költeményt írt halálára. Adelais . Fiatalon meghalt és a metzi Szent Arnulf-templomban temették el. Egy helyi pap költeményt írt halálára. Bill Butters William Joseph Butters (Minnesota, Saint Paul, 1951. január 10.) profi jégkorongozó. 217 mérkőzést játszott a WHA-ban és 72-t az NHL-ben. A Minnesota Fighting Saints, a Houston Aeros, az Edmonton Oilers, a New England Whalers, és a Minnesota North Stars játékosa volt. Összesen öt pontot szerzett az NHL-ben (1 gól, 4 assziszt) San Pantaleone (Velence) A San Pantaleone-templom (olaszul Chiesa di San Pantaleone) Velence történelmi belvárosának egyik kis katolikus temploma. A Dorsoduro negyedben helyezkedik el. Szent Pantaleone († Nicomedia di Bitinia, Kr. u. 305. július 27.), Galerius császár orvosa, a Diocletianus császár idején zajló keresztényüldözések mártírja, az orvosok egyik védőszentje. Homlokzata befejezetlen maradt, mellőz mindennemű díszítést. Bent a hajómennyezeten egy vászonra festett alkotás vonja magára a tekintetet, mely a szent életének jeleneteit ábrázolja. G. Antonio Fumiani festő e kép alkotása közben leesett a festőállványról és a balesetben elhunyt. A művészt itt helyezték végső nyugalomra. A harmadik kápolnában Veronese és tanítványainak két műve csodálható meg Szent Bernátról. A második kápolna főoltárát Veronese Szent Pantaleone meggyógyít egy gyermeket (1587) című freskója diszíti. A bal oldali kápolna a főoltár mögött: Giovanni d’Alemagna és Antonio Vivarini: Mária megkoronázása (1444) című alkotásával büszkélkedhet. Forrás Alta Macadam: Velence (Blue Guide sorozat), Corvina Kiadó, Bp. 1994. ISBN 963-13-3888-6 Újhelyi Károly Dr. Újhelyi Károly (Ecser, 1911. május 1. – 2000. január) az orvostudományok kandidátusa. Élete A Szent István reálgimnáziumban érettségizett, majd a kötelező katonai szolgálat letöltése után, 1931-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi karán folytatja tanulmányait. Már harmadévesen tanulási célból bejár a Kór- és Mikrobiológiai Tanszékre dolgozni, és a kutató munkákban is részt vesz. 1937-ben kapja meg orvosi diplomáját. Ugyanez év októberétől az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályán kezte meg orvosi pályafutását. 1938-tól az Intézet Mándoki Malária állomását önállóan vezette, majd 1939. szeptemberétől az OKI. Oltóanyagtermelési Osztályán dolgozott tiszteletdíjas orvosként. 1940. decemberében adjunktusnak nevezték ki, majd 1942-ben az Oltóanyag termelési Osztály vezetésével bízták meg. A háború miatt 1943-ban a tihanyi Biológiai Intézetbe telepítették ki az osztályt, ahonnan 1946-ban került vissza az OKI-ba. Az 1946-os Intézeti reform után először az Oltóanyag-termelő, majd egy újabb átszervezést követően, 1958-tól az Oltóanyag-kutató osztály állományához tartozott. Mindkét egységet megalakulásuktól kezdve 1980-ig (az osztály megszűnéséig) vezette. 1948-1950. között a Pasteur-, 1960-1963 között pedig a BCG-laboratórium is irányítása alá tartozott. 1981-ben, már a számára létesített Oltóanyag-termelő laboratóriumba került át, amelyet nyugdíjba vonulásáig irányított. Nyugdíjba vonulását követően a laboratórium megszűnt. 1948. március 15-én Kossuth-díjjal tüntetik ki. Ilyen módon hazánk első Kossuth díjas orvosainak egyike. A Kossuth díjat azon munkájának elismeréseként adományozták neki, hogy a háború után sok százezer, a frontról és hadifogságból hazatért, legyengült katona, valamint a lakosság jelentős részének életét mentette meg azzal, hogy mostoha körülmények között több százezer hastifusz elleni védőoltást állított elő. 1952-től az orvostudományok kandidátusa. 1959-től a Közegészségtan és járványtan szakorvosa. Az 1950-es évek elején fejlesztette ki a pertussis (szamárköhögés) elleni védőoltást. 1940-től 1953-ig egyre többen kapták el ezt a betegséget Magyarországon is, mely a csecsemők, kisgyermekek súlyos, életveszélyes betegsége volt. Ekkoriban évi 60 ezer megbetegedést jelentettek be. Abban az időben Magyarországon évente átlagban 300 gyermek halt meg pertussis következtében. A Di-Per-Te oltást 1954-ben vezették be az újszülöttek kötelező oltásával, melyből a „Per” az Újhelyi Károly által kifejlesztett védőoltás. Ezután a betegség fokozatosan visszaszorult; 1985-től 1994-ig összesen 89 megbetegedést észleltek. Ma is évente 10 alatti a megbetegedések száma – a magyar gyermekgyógyászok nem is ismerik ezt a betegséget! A hatásos oltóanyag létezésének dacára azonban 2003-ban világszerte 17 millióan kapták el a szamárköhögést, 90%-uk a fejlődő országokban. Ugyanebben az évben 280 ezren bele is haltak ebbe a betegségbe. 1956. szeptemberétől 1980. júliusáig félállásban a II. kerületi Rendelőintézet Laboratóriumának főorvosa is volt. 1980-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa "Kiváló orvos" kitüntetését kapta, majd 1982-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. 1982. július elsején vonult nyugállományba, de munkássága itt nem szakadt meg. 1969-től élete végéig foglalkozott a nőgyógyászati gyulladások megelőzésének és gyógyításának lehetőségével vakcináció segítségével. Kifejlesztette a laktobacillus vakcinát, amely a nőgyógyászati gyulladások különböző megnyilvánulásaiban összességében 95%-ban segíti teljes gyógyuláshoz e betegségekben szenvedő nőket. Mivel e gyulladások következményei a nők termékenységének számos problémáját okozzák, s a vakcináció e problémák jelentős részét kivédi, felfedezésével csökkenő népességünk jelentős javulását lehetne elérni, ha a tudományos világ foglalkozna vele és helyén értékelné azt. Nevezetesen: a meddőség 30%-a minden más kezelés nélkül gyógyulna, vagy ki se alakulna, a spontán vetélések fele megelőzhető lenne, a koraszülések 40%-a szintén megelőzhető lenne, a méhen belül sorvadt újszülöttek száma is 1/3-ára csökkenne. ezenkívül a prosztatagyulladás és prosztata hypertróphia hatásos gyógyszere. Újhelyi Károly vakcinája 1997. óta törzskönyvezett, gyógyszertárban orvosi rendelvényre kapható gyógyszer. (Magyarországon Gynevac szuszpenziós injekció néven van forgalomban, Korábban Svájcban, majd Németországban Gynatren néven a nem teljesen azonos, és aluldozírozott változatát gyártják.) Dr Újhelyi Károly a magyar immunológiai kutatás elismert szakembere volt. A járványok elleni küzdelem számára szükséges, kezdetben a diftéria és a hastífusz (egy ideig a lyssa), később a pertussis és a scarlatina, majd az influenza elleni oltóanyagok biztosítási kötelezettsége mellett kutató tevékenysége úgyszólván valamennyi fontosabb fertőző betegség (tífusz, diftéria, kolera, antrax, scarlatina, leptospirosis, brucellosis stb.) immunológiai problémáira kiterjedt. Jelentős szerepe volt a kombinált (Di-Per-Te, Ty-Te) oltóanyagok kidolgozásában és bevezetésében, az oltóanyagok optimális oldószereinek kiválasztásában, továbbá a lactobacillus-vaccina tömegtermelésére alkalmas technológia, valamint az oltóanyag-dozirozás hazai rendszerének kialakításában. Eredményes kutatásokat végzett a védőoltások hatékonyságának növelési, illetve azok szervezeti reakciójának csökkentési lehetőségei érdekében. Ez irányú munkásságát nagyfokú technikai készsége és a klinikumban való jártassága jelentős mértékben elősegítette. Munkásságáról 29 tudományos közlemény maradt fenn. Éveken keresztül tagja volt a Magyar Mikrobiológiai Társaság Immunológiai szekciója elnökségének, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság vezetőségének, valamint az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága Zoonózis albizottságának. Feladatkörébe tartozott a külföldre utazók nemzetközileg előírt kötelező védőoltásainak beadása és adminisztrálása, amelyet az 1959-ben létesített Nemzetközi oltóközpont vezetőjeként, több mint 20 éven keresztül látott el. Stomm Marcel Gróf Stomm Marcel altábornagy (Vác, 1890. december 24. – Budapest, 1968. április 25.); m. kir. honvédtiszt, az első világháború után a Székely Hadosztály szervezője és parancsnokának összekötő tisztje. 1919 után vezérkari tisztként a Ludovika Akadémia tanára, 1927-től diplomata, a Magyar Királyság londoni katonai attaséja, 1934-től csapatszolgálatot teljesít, egységeivel részt vett a felvidéki és a bácskai bevonulásban. 1942-ben a 2. magyar hadsereg III. hadtestének parancsnoka a szovjet fronton. Az 1943-as voronyezsi katasztrófa után kiadott „Búcsúparancsában” feloszlatta szétvert hadtestét, hogy mentse katonái életét. Hadirokkanttá vált, szovjet fogságba esett. Hazatérése után, 1951-ben a Budapesti Katonai Törvényszék háborús bűnök vádjával halálra ítélte, 1952-ben kegyelmet kapott, 1954-ben kiszabadult a börtönből, de kitelepítésben élt haláláig. 1989-ben posztumusz rehabilitálták. Élete Származása Stomm Marcel 1890. december 24-én született Vácott. Édesapja gróf Stomm Lajos kataszteri főmérnök volt, Stomm Iván Hont megyei földbirtokosnak és okolicsnói Okolicsányi Berta grófnőnek fia. Édesanyja Jaminska Camilla (Jamniczki Kamilla) volt, a lengyel származású lovag Jaminski (Jamniczki) Marcel kataszteri főmérnök és a horvát származású Maria Serdić leánya. Szülei 1890-ben házasodtak össze, három gyermekük született: Marcel (1890. december 24. – 1968. április 25.), Iván (1891. december 24. – ?), Camilla (1896. április 25. – 1986. március 25.) Írországi katolikus nemesi családból származott. Ősei a XVII. században, az angol forradalom és Cromwell uralkodása idején a Német-római Birodalomba menekültek. A császári haderőben végzett katonai szolgálatuk elismeréseképpen 1661-ben az akkori családfőt, Peter Stommot I. Lipót császár birodalmi bárói rangra emelte. Későbbi utódai közül Johann és Karl von Stomm bárókat 1781-ben II. József császár osztrák gróffá emelte, diplomáciában, valamint a katonai oktatásban szerzett érdemeikért. Stomm Marcel nagyapja, Stomm Iván morvaországi nagybirtokos 1850-ben települt át Hont vármegyei, kelenyei birtokaira, itt nősült meg. Halála után adóssággal terhelt morvaországi birtokait elárverezték, az özvegy Okolicsányi Berta 4 gyermekével, köztük Stomm Marcel apjával, Lajossal Esztergomba költözött, ahol a hercegprímás támogatásával telepedtek le. A nagymama kézimunka, nyelv- és zongoraórák adásából élt, ebből taníttatta fiait. Stomm Lajos földmérő mérnök lett, öccse, William (†1921), Stomm Marcel nagybátyja, Angliába került, brit állampolgárságot szerzett, a brit hadsereg tisztje lett, az első világháború nyugati frontján harcolt. Stomm Marcel gondolkodását, világnézetét később is meghatározta sokszínű vérrokonsága, és családjának kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere. Stomm Marcel gyermekéveit Vácott, Nyitrán, Temesváron és Kassán (illetve a nyarakat ezen városokhoz tartozó községekben) töltötte, ahová apját a kataszter-felmérési megbízás szólította. Elemi iskoláit az ország különböző megyéiben végezte. Katonai pályájának kezdete 1905-ben a pécsi honvéd hadapród-iskolába adták, ennek elvégzése után, 1908-ban sikeresen felvételizett a Ludovika Akadémiára, amelyet 1911-ben rangelsőként végzett el. Hadnagyként a m. kir. kassai 9. honvéd gyalogezrednél kezdte pályafutását. 1913-ban letette a honvéd felső tiszti tanfolyam vizsgáit, és áthelyezték a Szudétavidékre, Egerben (ma: Cheb) állomásozó cs. és kir. 73. gyalogezredhez. Az első világháborúban Az orosz fronton 1914 júliusában az általános mozgósítási rendelkezések értemében visszatért a kassai 9. honvéd gyalogezredhez, szakaszparancsnoki beosztásban. Ezredét a VI. hadtest, 39. hadosztály szervezetében a galíciai frontra vezényeltek. Itt a 4. hadsereg kötelékébe került, amelynek parancsnoka Moritz von Auffenberg gyalogsági tábornok volt. A VI. hadtest parancsnoka 1914. szeptember 5-ig Svetozar Borojević gyalogsági tábornok, ezután Arz Artúr altábornagy volt, a 39. hadosztályé Hadffy Imre altábornagy. A cs. és kir. 4. hadsereg Kelet-Galíciában, a San folyó mögött vonult fel, szemben az orosz 5. hadsereggel. A VI. hadtest a jobbszárnyon, Przemyśltől északkeletre állt fel. Első harci bevetése az 1914. augusztus 24. és szeptember 1. közötti Tomasow-Komarowi csatában történt. Stomm hadnagy szakaszával augusztus 26-án Huta Tarnawacka körzetében fedezte a visszavonulást, közben maga is súlyosan megsebesült a combján, orosz fogságba esett, de másnap egy átmeneti orosz visszavonulást kihasználva emberei megszöktették. Szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Gyógyulása után november végén visszatért a frontra, amely ekkor már a Dunajec-Magas-Tátra vonalig szorult vissza. 1914. december 9-én részt vett a limanovai csatában. Az ellenség üldözése során december 20-án Blonie-Podgorki községnél elszakadt szakaszától, karlövést kapott, de ismét sikeresen visszajutott a saját vonalak mögé. Hastífuszban megbetegedett, 1915. április végén gyógyult fel. 1915. május végéig Mohácson és Pécsen a kiképzőknél teljesített szolgálatot, majd 1915 júniusában a XII. menetzászlóaljjal harmadszor is kiküldték a frontra, ahol a 39. hadosztály vezérkarához osztották be, Balassa Béla alezredes vezérkari főnök alárendeltségében. Részt abban a sikeres offenzívában, amelyet Mackensen német lovassági tábornok 11. német hadserege és Arz Artúr altábornagy (németek alá beosztott) kassai VI. hadteste indított 1915. május 2-án Gorlicénél, és amely Breszt-Litovszk elfoglalásával végződött. Stomm, mint a hadosztály-parancsnokság összekötő vk. tisztje, a II. honvéd zászlóaljnál, a Bug folyón való átkelésben vett részt. A VI. hadtestet 1915 augusztusában (más egységekkel együtt) kivonták a harcvonalból, a Szerbia ellen tervezett offenzíva céljára. Stomm a seregtestek átkelését szervezte a Bug hajóhídján, a művelet két nap alatt zajlott le. 1915 szeptemberében azonban a front jobb szárnyán, a Sztripa folyónál a Pflanzer-Baltin gyalogsági tábornok 7. hadserege ellen intézett orosz támadások miatt ide rendelték őket. A harcedzett VI. hadtest beavatkozása az oroszokat a Szeret folyó mögé nyomta vissza, majd a seregek a Tarnopol–Sztripa-Dnyeszter vonalán foglaltak szilárd védelmi állást, frontszakasz novembertől nyugalomba jutott. Stommot áthelyezték a VI. hadtest vezérkari osztályára (a hadosztály parancsnoka ekkor Fabini Lajos altábornagy, vezérkari főnöke Balassa Béla vk. ezredes volt). Stomm e beosztásban dolgozott a Bruszilov-offenzíva megindulása idején, 1916 júniusában. A déli frontszakaszon az oroszok a Kárpátok hágóiig vetették vissza az osztrák–magyar erőket, a frontot csak jelentős területvesztés árán, augusztusban sikerült stabilizálni. A Monarchia közelinek látszó összeomlása Romániát hadüzenetre bátorította. Erdély védelmében 1916. augusztus végén a VI. hadtestet Erdélybe irányították, az ott megindult román betörés megakadályozására. Arz Artúr gyalogsági tábornok a VI. hadosztályból és más gyengébb egységekből megkezdte az új I. osztrák–magyar hadsereg szervezését, fékezve a román előrenyomulást. Szeptember közepére a románok a Déda–Székelyudvarhely–Fogaras–Nagyszeben vonalát érték el, velük szemben Szászrégen–Marosvásárhely – a Maros és a Görgény völgye – Libánfalva vonalon álltak a VI. hadtesthez tartozó 61. és 39. hadosztályok. Falkenhayn beérkező 9. német hadseregének dél-erdélyi (nagyszebeni csata, brassói csata) győzelmei nyomán a románok, a magyarlakta területeket pusztítva és gyilkolva kiürítették Erdélyt. Az üldöző hadműveletben a VI. hadtest az Úz és a Tatros völgyek irányában mozgott. Október közepére az I. hadsereg parancsnokságát Marosvásárhelyre, a VI. hadseregét Csíkszeredára helyezték. A 39. honvéd hadosztály elfoglalta Csíkbánkfalvát, 61. honvéd hadosztály a Tatros folyó völgyében a 7. román hadsereggel áll harcban. Az országhatáron túl tervezett hadműveleteket, Dormánfalva (Dărmăneşti) és Kománfalva (Comăneşti) elfoglalását azonban megakasztotta az október végén, orosz segítséggel megindított román ellentámadás. A VI. hadtest védelemre rendezkedett be az Úz és a Csobányos völgyeit övező hegyeken. 1916. szeptember 29-én Stomm Marcel megkapta a bronz Signum Laudis kitüntetést, a katonai érdemkereszt szalagján. 1917 januárjától áprilisáig főhadnagyi rangban vezérkari tanfolyamra vezényelték Laibachba, ennek magyar nyelvű tagozatát Ferjentsik Ottokár vk. alezredes vezette. Sikeres vizsgát követően után 1917 májusában a cs. és kir. 62 hadosztály parancsnokságának vezérkari osztályára került. A hadosztályt az olasz frontról szállították a román arcvonalra, a július 24-én megindult orosz–román támadás (Kerenszkij-offenzíva) elhárítására. A támadást megakasztották, majd augusztus 6-án Mackensen német seregcsoportjának vezetésével ellentámadás indult. A 62. hadosztály a Putna patak mentén haladva augusztus 9-én elfoglalta a Vrancea megyei Ţifeştit és Oleşeştit, augusztus 13-án elérték a Repedea–Şerbeşti–Burca vonalat, majd a német tartalék leváltotta őket. Augusztus 20-án a 62. hadosztályt a Szeret folyó mentén, Ciuşleában álló németek felváltására küldték. A szívós orosz–román ellenállás miatt a központi hatalmak támadása szeptember elején elakadt, védelemre rendezkedtek be. A harcokban nyújtott teljesítményéért Stomm Marcel megkapta az ezüst Signum Laudist, a kardokkal. Az orosz bolsevik forradalom után 1917. november 1-jén Stomm Marcelt századossá léptették elő, és a Mackensen-hadseregnek alárendelt 216. önálló honvéd gyalogdandár vezérkarához osztották be. Az 1917. november 7-i szentpétervári kommunista hatalomátvétel után Lenin kormánya fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett Breszt-Litovszkban. Az oroszok támogatását elvesztő Románia is kénytelen volt fegyverszünetet kérni, a tárgyalások december 7-én kezdődtek Focşaniban, az I. német tartalék hadtest parancsnokának, von Morgan altábornagynak vezetésével. Megindult az orosz haderő felbomlása, 1918 januárjában az orosz csapatokat kivonták a moldvai frontról is, megindult a hadifoglyok hazaözönlése. 1918. március 5-én Romániára átmenetileg sikerült békeszerződésre kényszeríteni. 1918 augusztusában Stomm egysége, a 216. honvéd dandár (parancsnoka kisjolsvai Szabó Zoltán vezérőrnagy) dél-romániai megszálló erőként Olténiában állt, Slatina, Caracal és Corabia körzetében. Szeptemberben a dandárt visszavonták Kelet-Erdélybe, Kézdivásárhelyre és az Ojtozi-szorosba. A nyugati frontra akarták küldeni, de az 1918 októberi pesti forradalom miatt erre már nem került sor. 1918 októberében a más frontokon bekövetkező vereségek nyomán bekövetkezett az összeomlás. Október 31-én az őszirózsás forradalom után Károlyi Mihály „forradalmi népkormánya” hazatérésre szólította a katonákat. Stomm parancsnokát, Szabó vezérőrnagyot Erdély katonai parancsnokává nevezték ki, helyére Rásky László vk. ezredes került. A kormány utasítása szerint csapataikat leszerelés céljából hátországi állomáshelyekre kellett indítani. Stomm és tiszttársai igyekeztek csapataik fegyelmét őrizni, a katonatanácsok ügynökeinek züllesztő propagandája ellenében, ennek ellenére megkezdődött a csapatok felbomlása és dezertálása. A belgrádi egyezmény értelmében a románok francia jóváhagyással jogot szereztek Erdély megszállására. Szabó vezérőrnagy Stomm századost Brassóba rendelte. Megszervezte a parancsnokság vasúti úton való Kolozsvárra menekítését, sikeresen elkerülve a balázsfalvi román nemzeti gárda támadását. December elején Kolozsváron az erdélyi magyar katonai parancsnokság feloszlott, tisztjei megkezdték a Székely Hadosztály szervezését. A Székely Hadosztály szervezője A Székely Hadosztály parancsnoka szentkereszthelyi Kratochvil Károly ezredes, vezérkari főnöke Siménfalvy Tihamér vk. őrnagy lett. A három gyalogdandárból álló Hadosztályt Erdélynek Magyarországhoz lojális (magyar, székely és szász) lakosságából, a helyőrségekben hátrahagyott fegyverzetre és hadianyagra alapozva. Célja a román betörés fékezése, az erdélyi magyar lakosság megvédelmezése volt. A Károlyi-kormány hűségnyilatkozatot követelt a Hadosztály tisztjeitől, ezt Stomm, több tiszttársával együtt megtagadta, így elesett a tiszti illetmény folyósításától. 1918. december 24-én a románok bevonultak Kolozsvárra, a szerveződő hadosztály csapatai Bánffyhunyadra, majd Csucsa környékére vonultak vissza. Stomm százados, Lukács Béla vk. őrnagy kísérőjeként Budapestre utazott, hogy Böhm Vilmos honvédelmi minisztertől és Julier Ferenc vk. főnöktől segítséget szerezzen. A kényes politikai helyzetben Böhm és Julier hozzájárultak a támogatáshoz, de az akciót titokban kellett tartani Pogány József kormánybiztos előtt, aki ellenezte az önvédelmet, és akadályozta az ellenforradalminak tekintett alakulatok támogatását. Stomm helyzetjelentést adott József főhercegnek, a korábbi homo regiusnak is. 1919 januárjában a románok Nagyvárad elfoglalására indultak, a Székely Hadosztály Csucsa–Hadad–Szinyérváralja vonalon felvette a harcot, parancsnoksága január 7-én Csucsára, majd január 10-én Nagyváradra költözött. Kratochvil parancsnok Stomm századost személyes kíséretébe osztotta be, így Stomm tanúja, gyakran részese volt fontos katonai, politikai megbeszéléseknek. Találkozott Széchényi Miklós püspökkel (1868–1923) és Louis Franchet d’Espèrey tábornok vezérkari főnökével is, világossá vált előtte a románokat bátorító francia magatartás. A hadi helyzet romlása miatt a Hadosztály parancsnokságát Debrecenbe kellett áttenni, amelynek lakossága közönnyel és ellenszenvvel viseltetett irányukban. 1919. március 2-án Károlyi Mihály miniszterelnök és Stromfeld Aurél vk. ezredes Szatmárnémetiben megszemlélte a Székely Hadosztály alakulatait (erre az alkalomra a törzs egy részét átmenetileg ide helyezték). Károlyi beszédében a forradalmi magyar kormány melletti feltétlen kiállást hangsúlyozta, ami ellenszenvet keltett a tisztikar tagjaiban, akik ekkor már tisztában voltak a budapesti vezetés gyors balra tolódásával. A kormány külön politikai biztost (Karikás Frigyest) küldött a hadosztályhoz. A honvédelmi minisztérium megbízottját, Nagy Vilmos vk. századost Stomm tájékoztatta a helyzetről. Március 21-én Budapesten kiáltották a Tanácsköztársaságot. Április elején a Szatmárnémetiben összeütközésre került sor a kommunista városi hatóság és a székely katonaság között, Karikás komisszárt kis híján agyonverték, a kommunisták letartóztatták Füleky vk. századost, akit Stomm egy fegyveres különítménnyel szabadított ki. 1919. április 15-én megkezdődött a román csapatok offenzívája a Técső–Szatmár–Csucsa vonalon. A Székely Hadosztály parancsnokságát Mátészalkára vonták vissza. A hadosztály felvette a harcot, de helyzetét súlyosbította, hogy Nyíregyháza irányából a Tanácskormány is csapatokat küldött ellenük, így két tűz közé szorultak. 1919. április 18-án a Magyar Tanácsköztársaság csapatai a csucsai fronton megfutamodtak, így a Fekete-Körös völgye tarthatatlanná vált. A bekerítéstől fenyegetett Verbőczy-zászlóalj visszavonult Nagyvárad felé. A Székely Hadosztály csapatainak visszaszorítása nyomán bevonuló román szabadcsapatok több magyar faluban hajtottak végre tömegmészárlást, így 1919. április 19-én a Bihar vármegyei Köröstárkányban és Kisnyégerfalván is. A vérengzésnek 91 lakos esett áldozatul, a román felkelők több embert élve temettek el. A Székely Hadosztály parancsnokságát Demecserre vonták vissza. Stomm itt telefonhívást kapott Pogány népbiztostól aki megtorlással fenyegetőzött. Egy vörös zászlóalj támadását a Székely Hadosztály egységei visszaverték. A két tűz közé került Kratochvil ezredes tárgyalást kezdett a románokkal. 1919. április 26-án megtörtént a fegyverletétel. Rövid nyírmadai fogva tartás után a román megszállók a fogságba jutott tisztikart és a legénységet vasúton Brassóba szállítottak. Júniusban a tiszteket szabadon bocsátották, de csak a románok által megszállt területre mehettek, polgári ruhában. Stomm és barátja, Füleky százados Aradra utaztak, ahol a francia katonai parancsnokságtól (polgári foglalkozású személyekként) útlevelet kértek és kaptak. Ennek segítségével a jugoszlávoktól megszállt Temesváron keresztül sikerült Szegedre jutniuk. Stomm itt teljesített helyőrségi szolgálatot 1919 novemberéig, amikor Horthy Nemzeti Hadseregével bevonult Budapestre. Diplomáciai szolgálatban Rövid ideig a Hadiakadémián dolgozott, majd a Honvédelmi Minisztériumban végzett elemző munkát, főleg a leszerelés kérdéseivel és a magyar haderő helyzetének reális felmérésével foglalkozott. 1924–27 között A Ludovika Akadémián tanított harcászatot, támaszkodva saját harctéri tapasztalataira is. 1927 szeptemberében a vezérkar a londoni magyar követségen katonai attaséi szolgálatra jelölte ki, nem utolsósorban azért, hogy apai nagybátyja, William Stomm, a brit hadsereg őrnagya révén értékes személyi kapcsolatokhoz juthatott. 1927 novemberében Londonba küldték nyelvtanulási célból, e hónapokban nagybátyjánál lakott. 1929-ben ugyanígy hat hónapra Párizsba vezényelték nyelvtanulásra. Visszatérése után a honvéd vezérkar nyilvántartó osztályán kinevezték a „c” alosztály vezetőjévé, ahol a jugoszláviai, balkáni, olasz, kis-ázsiai és japán hírszerzői információk feldolgozását vezette. 1931 januárjában az „a” alosztályon bekapcsolódott a Londonból érkező jelentések elemzésébe. 1931 májusában Stomm elfoglalta londoni állomáshelyét. Katonai attaséi munkája mellett bekapcsolódott a politikai felderítésbe is, elsősorban a Német Birodalom és a Szovjetunió távlati céljainak megismerésére. E munka különösen fontossá vált Hitler fellépése (1932) után. Két magyar követ mellett szolgált: Rubidó Zichy Iván bárót Eckhardt Tibor sajtótámadásai nyomán hívták haza, helyét gróf Széchényi László foglalta el. A követségi tanácsos Gömbös Gyula sógora, Bárdossy László volt, a követségi titkár Pallavicini Alfonz. 1933 májusában Stommot meglátogatta Sztójay Döme vk. ezredes, a hazatérő berlini magyar követ, aki Rőder Vilmos vezérezredes, vezérkari főnök utasítására általános helyzetjelentést kért tőle. Sztójay meggyőződéses nemzetiszocialista volt, Hitler híve. Stomm elemzést készített Hitler tevékenységéről és annak brit fogadtatásáról, kiegészítve a brit vezérkari főnök helyettesének (Bartholomew tábornoknak) bizalmas üzenetével, amelyben Hitlert Sztálinnál közvetlenebb veszélyként jelölte meg. Budapesten személyesen tett jelentést a vezérkari főnöknek, de további utasítást sem ekkor, sem később nem kapott. Stomm jelentést tett Horthy kormányzónak is. Rendes jelentéseit felettesének, Hennyey Gusztáv vk. ezredesnek, a vezérkar nyilvántartó (azaz hírszerző) osztálya új vezetőjének továbbította. Ugyanekkor találkozott először (és utoljára) Szálasi Ferenc vk. századossal is, aki a Gömbös miniszterelnökkel való konfrontációja nyomán Hitler megrögzött hívévé vált. Itthoni tartózkodása alatt Stomm szembesült azzal, hogy a tisztikarban, sőt a vezérkarban is megjelentek a nácizmus hívei. 1933 novemberében Bethlen István, a korábbi miniszterelnök Londonban járt előadói körúton, Stommot kérte fel, hogy a külügyi helyzetről tájékoztassa. Megbízatása lejártával, 1934. május 1-jével visszahívták, helyét Álgya Zoltán vk. ezredes vette át. Mint brit eredetű család tagja, bizalmas ajánlatot kapott, lépjen át brit katonai szolgálatba, de ő elhárította ezt és hazatért. Ismét csapatszolgálatban A kecskeméti „Zrínyi Miklós” 7. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Ez jelentős visszalépés volt korábbi minisztériumi rangjához képest. A brit katonai diplomácia magyarországi hivatalos látogatások alkalmával több alkalommal letelepedést és brit katonai karriert kínált neki, de Stomm visszautasította őket. Később az ezred parancsnokává nevezték ki, ezt a beosztást hosszabb időn át viselte. A Délvidék visszacsatolása 1941 áprilisában, a Délvidék visszafoglalásakor Stomm az V. hadtesthez tartozó szegedi 14. honvéd gyalogdandár parancsnoka volt. Egységét Kelebián át a Szabadka–Nagyfény–Csantavér irányba indították. A hadtest másik dandárja Horgos–Zenta irányban vonult. Mivel Stomm 1929–30 között a vezérkarnál a „jugoszláv alosztályt” vezette, voltak információi a csetnik szervezetek várható ellenséges ténykedéséről. (Erre nézve a hadvezetéstől nem kapott hivatalos tájékoztatást). Április 11-én katonái lerohanták a Szabadkát környező erdőt. Április 12-én elérték a szabadkai pályaudvart, itt sikeresen elnémították a csetnik orvlövészeket, birtokba vették a várost, és Palics irányában nyomultak előre. A szovjet fronton 1942. november 15-én Stomm altábornagy éppen esküvőjére készült Szurmay Blanka bárónővel, Szurmay Sándor ny. vezérezredes, volt honvédelmi miniszter leányával, Szentkeresztessy Henrik repülőezredes (1887–1935) özvegyével, amikor kinevezték a szombathelyi III. hadtest parancsnokává. Hadteste a keleti fronton állt, legelsőként került ki 1942 áprilisában. 1942 június 10-én érte el a Dont, már ekkor súlyos, 20%-os veszteségei voltak. Előző parancsnokai, Domanitzky Ödön (1889–1945) és Dömötör János (1889–1972) altábornagyok betegség miatt kérték leváltásukat. A Vörös Hadsereg ekkor már áttörte a német–román arcvonalat, és vereséget mért az olasz 8. hadseregre. Stomm altábornagy december 5-én vette át beosztását a hadtest szemigyeszjatszkojei parancsnokságán. Vezérkari főnöke Sárkány Jenő vezérkari ezredes, korábbi varsói magyar katonai attasé, tüzérparancsnoka Deseő László vezérőrnagy, korábban magyar katonai attasé Moszkvában és Helsinkiben. A 2. magyar hadsereg 208 kilométeres frontszakasza a német IV. hadtest 323. hadosztálya által Voronyezstől 20 kilométerre délre kezdődött, legészakibb szakaszát a Stomm III. hadtestének 9., 6. és 20. könnyű hadosztálya védte, tőlük délre a pécsi IV. hadtest állt, parancsnoka Heszlényi József altábornagy. A felderítések eredményei egyértelműen arra mutattak, hogy január folyamán nagy erejű orosz támadással kell számolni, amely várhatóan az urivi hídfőből fog kiindulni. 1942. december 26-án Stomm parancsnokságára látogatott Hermann von Witzleben vezérőrnagy, a hadsereg-parancsnokság mellé beosztott német összekötő törzs parancsnoka, Erwin von Witzleben vezértábornagynak, a Nyugati Front parancsnokának unokaöccse. Stomm elmondta londoni korábbi tapasztalatait, beszámolt hírszerzési értesüléseiről és kifejtette Hitler-ellenes nézeteit is, mégis korrekt egyetértésben váltak el. 1943. január elején a IV. és VII. hadtestek frontszakaszán (a scsucsjei hídfő körül) megélénkült az orosz mozgás, sűrűsödtek a rajtaütések, erőszakos felderítések. Január 11-én Hans von Salmuth gyalogsági tábornok, a német 2. hadsereg parancsnoka látogatott el Stomm hadiszállására. Világossá vált, hogy mind a magyar, mind a német frontparancsnokok tisztában vannak a küszöbön álló támadással, de a német haderő-főparancsnokság rendelkezése nyomán a német 2. hadsereg páncélos tartalékára (a Cramer-hadtestre) a magyar frontszakaszon nem számíthatnak. 1943. január 12-én az urivi hídfőből meginduló orosz támadás a 20. és 7. hadosztályt érte. A támadók áttörték a frontot, és 4 km mélyen nyomultak a magyar vonalak mögé. Január 13-án 3 magyar zászlóalj ellentámadását az orosz páncélosok visszaverték, a segítségükre érkező, elégtelen erejű német 700. páncélos csoportot megsemmisítették. Január 13-án a 20. hadosztály több támadást visszavert, de jobbszárnyát vissza kellett vonnia. Január 14-én Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar 2. hadsereg és Hans von Salmuth tábornok, a német 2. hadsereg parancsnoka Stomm harcálláspontján tartottak helyzetfelmérő megbeszélést. Stomm jelentette, hogy csapatai tartalékok híján, komoly páncélos támogatás nélkül a 6. és 20. hadosztályok csak rövid ideig képesek kitartani, de nem kapott biztatást. Az orosz áttörés még aznap elérte a III. hadtest területét. Január 15-én Stomm törzse áttelepült Ivanovkába, a harcoktól eddig megkímélt 9. hadosztály parancsnokságára. A III. hadtestnek ekkor már csak az északi, 9. hadosztálya és a német VII. hadtest töredékei álltak. A 6. és 20. könnyű hadosztályok nehézfegyverzete megsemmisült. A 20. hadosztályt az urivi áttörés elvágta a III. hadosztálytól, az oroszok a tőle északra álló 6. hadosztályt támadták. Von Weichs vezérezredes, a német B Hadseregcsoport parancsnoka telefonon utasította Stommot, hogy feltétlenül tartsa az arcvonalat. Von Salmuth tábornok Stomm hadtestét a Voronyezs körzetében álló német VII. hadtest parancsnokának, Friedrich Siebert altábornagynak (1888–1950) alárendeltségébe helyezte. Stomm csak január 17-én kapta meg a németektől az engedélyt a visszavonulásra a Oszkol-völgyig, ugyanezen a napon Jány törzse és az egész magyar 2. hadsereg megkezdte a visszavonulást. Január 17-ről 18-ra virradó éjszaka a fő közlekedési útvonalon, a „Sztálin úton” nagy erejű szovjet támadás érte Stomm hadtestének 6. hadosztályát, a véres csatában a hadosztály gyakorlatilag megsemmisült. Egyetlen megmaradt zászlóalját, az 52/III-ast a harcoktól eddig megkímélt nagykanizsai 9. hadosztály tartalékába helyezték. A III. hadtest egyetlen megmaradt hadosztályának parancsnoka, Oszlányi Kornél ezredes (1893–1960) utasítására a szétvert 6. hadosztály életben maradt katonáit kíméletlen eszközökkel terelték vissza az arcvonalba. Sárkány ezredes, a III. hadtest vezérkari főnöke hasonlóan kemény intézkedéseket hozott. Január 19–20-án az oroszok felfejlődtek egy Sztarij Oszkol elleni támadáshoz. Január 23-án megindult az újabb támadás, a vorozseny–kasztornojei hadművelet, a német 2. hadsereg szétzúzására. A III. hadtest utolsó megmaradt egységét, a 9. hadtestet a szovjet 40. hadsereg támadta. A német hadsereg-parancsnokság már január 25-én elrendelte saját csapatainak visszavonását Voronyezstől nyugat felé. Oszlányi Kornél ezredes 6. hadosztálya kemény küzdelemben kitartott. Egyes zászlóaljainak veszteségei elérték az 50-70%-ot. Áldozatukkal a német 2. hadsereg jobbszárnyát fedezték, visszavonulását biztosították. A III. hadtest parancsnoksága január 26-án Hoholba, január 27-én Verhnyeje Turovóba, Siebert altábornagy hadtest-parancsnokságára költözött. Ekkor a III. hadtest maradéka még tartotta állásait, de a szovjet előretörés már bekerítéssel fenyegette. Ekkor Siebert engedélyezte a III. hadtest visszavonulását. A német VII. hadtest is visszavonult, a felbomlóban lévő magyar III. hadtesttel együtt. Az utakon torlódás alakult ki, Siebert altábornagy megtiltotta, hogy a magyarok rámenjenek a németek által használt utakra. Arról sem tájékoztatta Stomm altábornagyot, hogy a német állásokat a szovjetek már több helyen áttörték, így a visszavonuló magyarok váratlanul ellenséges erőkbe ütköztek, súlyos harcokat kellett vívniuk, hogy átjussanak. Stomm emiatt igen súlyos összeütközésbe került Sieberttel. Január 28-án Stomm azt az utasítást kapta Sieberttől, hogy minden rendelkezésére álló erővel fékezze a Turovó felé közeledő szovjet támadást. Stomm egyetlen megmaradt hadosztályparancsnokát, Oszlányi ezredest bízta meg a feladattal. A 6. hadosztály katonái keményen küzdöttek. Maga Oszlányi Kornél január 28-án súlyosan megsebesült, Budapestre szállították. Ezzel Stomm mindhárom hadosztályparancsnoka eltűnt a hadszíntérről (a szétvert 6. és 20. hadosztályok parancsnokait, Vasváry ezredest és Ginszkey vezérőrnagyot már napokkal korábban hátsó területre rendelték, hadszervezési feladattal). Január 29-én az ellenséges gyűrű bezárult az Olim felé visszavonuló magyar III. hadtest és a német VII. hadtest körül. A németek északnyugati irányú kitörésre készültek. Siebert altábornagy a magyar egységeknek megtiltotta az utak használatát, ellenben nyugati irányú kitörésre utasította Stommot. Stomm tudta, hogy nyugaton erős orosz csapatokba fognak ütközni, ezért január 30-án tiszti gyűlésen eldöntötték, hogy a 10 000 főnyi magyar csapat a németek által nem használt, karbantartatlan utakon vonuljon az Olim völgye felé. Mély hóban, ellenséges rajtaütésektől zaklatva mintegy 7000 fő jutott el január 31-én Sirokijba, ahol Stomm engedélyt szerzett a továbbvonulásra, a németek mégsem engedték fel őket az útra. A második éjszakájukat szabadban töltő emberek közül sokan megfagytak. Február 1-jén Stomm hadtest maradéka megérkezett Krasznoje-Olim községbe, a németek itt sem engedték őket fedél alá. Stomm jelentette Siebert altábornagynak, hogy katonái már semmilyen harctevékenységre nem alkalmasak, Siebert ennek ellenére délkeleti irányú kitörésre és Jaszenszkij visszafoglalására utasította Stommot, ezt Stomm megtagadta. Siebert ekkor Tyim irányában utasította őket kitörésre azzal, hogy nyugat felől egy új magyar hadtest indított tehermentesítő támadást. Stomm – számolva a körülményekkel – nem adott hitelt a német tábornok információjának. Gyanúját megerősítette, hogy szóban kiadott parancsát Siebert altábornagy nem volt hajlandó írásba adni. Törzstisztjeivel tanácskozva Stomm úgy látta, egységes tömegben nem juthatnak át, a menekülés egyetlen útja az, ha kisebb egységek önállóan ténykedve vágják át magukat. 1943. február 1-jén Stomm altábornagy példa nélküli „búcsúparancsában” feloszlatta a III. hadtestet. Ő maga törzstisztjeivel, Sárkány ezredessel, Dárdai őrnaggyal, Csató őrnaggyal, Deseő vezérőrnaggyal, Görgényi Dániel utász-századossal dél-délnyugati irányban indult el. Két napi bolyongás után, fagyási sérülésekkel borítva eltévedtek és február 3-án orosz fogságba estek. Sárkány ezredes agyonlőtte magát. Stomm is öngyilkosságot kísérelt meg, de Görgényi százados ebben megakadályozta, mondván, talán segíthet hadifogságba jutott katonáin. Szovjet hadifogságban A foglyokat február 6-án Osztrogozsszkba, majd kihallgatás után vasúton Moszkvába szállították. Ugyanezen a vonaton utazott több emigráns magyar kommunista is: Vas Zoltán, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Kassai Géza. A moszkvai Butirszkaja börtönben a hadifogoly tiszteket elkülönítették és kihallgatták. Stomm lefagyott lábait amputálták. Június 26-án Stomm altábornagyot és Deseő vezérőrnagyot a krasznogorszki hadifogolytáborba vitték. Itt a moszkvai emigráns kommunisták, Rákosi Mátyás, Révai József, Gerő Ernő, Vas Zoltán és Andics Erzsébet rendszeresen látogatták őket, hogy a tisztek és a legénység lojalitását megbontsák és kollaborálásra bírják őket. Egy gyűlésen Rákosi sértő kifejezésekkel illette a magyar honvéd tisztikart, Stomm élesen szembeszállt vele és bírálta módszerei miatt. Több tisztje, köztük Görgényi százados is beállt a szovjetek által szervezett magyar alakulatba, és később, a Magyar Néphadseregben magas rangot ért el. Stomm altábornagy szívén viselte honvédeinek sorsát. A hadifogságban hajlandónak mutatkozott egy „Magyar Légió” felállítására, jól emlékezve a Csehszlovák Légió 1918/19-es döntő szerepére az új állam megalakításában. De feltéteket szabott: Lojálisnak kell maradni Horthy kormányzóhoz; a Légió irányításába és alkalmazásába a Szovjetunió nyugati szövetségei is beleszólhassanak; csak doni frontkatonákból állítsák azt össze (szökevényeket és emigránsokat zárják ki); magyar csapatok ellen ne vessék be őket; végül felszerelésük és fegyverzetük a szovjet csapatokkal azonos minőségű legyen. Az oroszok e feltételeket kereken elutasították. Magyar börtönben Stomm Marcelt 1951 májusában bocsátották el a szovjet hadifogságból. Hazaérkezése után a Keleti pályaudvarról azonnal a Mosonyi úti börtönbe, majd július 9-én a Fő utcai katonai bíróságra szállították. A Budapesti Központi Katonai Ügyészség vádat emelt ellene „folytatólagosan elkövetett háborús bűntett” címén. 1951. október 11-én a Budapesti Katonai Törvényszék Stomm Marcel altábornagyot bűnösnek találta, és kötél általi halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte (ügyszám: Kb-XII.3062/1951, aláíró Dr. Jahner Bakos Mihály hadbíró őrnagy). Az ítéletet 1952. január 18-án a Katonai Felsőbíróság is helybenhagyta. Életrajzírója szerint az 1943-ban megbírált Rákosi bosszúból ítéltette halálra. Az Elnöki Tanács 1952. április 9-én (valószínűleg a brit kormány közbenjárására) Stomm ítéletét életfogytiglani börtönre változtatta, majd 12 évre szállította le azt. 1952. július 22-én az elítéltet a váci fegyházba szállították. Még két évet kellett raboskodnia, majd 1954. augusztus 6-án, 64 éves korában váratlanul szabadlábra helyezték, de kitiltották Budapestről. Feleségével, Szurmay Blankával (1902–1993) együtt Dunavarsányban telepedett le. Súlyosan megromlott egészségi állapota miatt rendszeres gyógykezelésre szorult, de Budapestre költözését 1956 után sem engedélyezték. Az idős, beteg hadirokkant a menetrendi helyközi autóbusszal járt fel a fővárosba belgyógyászati és sebészi kezelésekre. 1968. április 25-én a buszon végzetes szívroham érte. A Szurmay család sírhelyén helyezték örök nyugovóra, a Kerepesi temető 48/56. parcellájában, apósa, az 1945-ben elhunyt Szurmay Sándor ny. m. kir. vezérőrnagy, volt honvédelmi miniszter és feleségének első férje, az 1935-ben elhunyt Szentkeresztessy Henrik repülőezredes (1887–1935) mellé. 1993-ban elhunyt özvegyét ugyanide temették. Posztumusz rehabilitálása A rendszerváltás küszöbén, 1989-ben a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt az elhunyt Stomm Marcel ítélete ellen. 1989. május 30-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa, dr. Jacsó János hadbíró vezérőrnagynak, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének irányításával tartott ülésén hatályon kívül helyezte a Budapesti Katonai Törvényszék 1951. október 11-én kelt elsőfokú, és a Katonai Felsőbíróság 1952. január 18-án kelt másodfokú elmarasztaló ítéletét, bűncselekmény hiányában. Az elhunyt Stomm Marcel emlékiratai 1990-ben, életrajza 2006-ban jelent meg. Alluy Alluy település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 395 fő (2015). Alluy Montapas, Tintury, Biches, Brinay, Châtillon-en-Bazois és Rouy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lochem vasútállomás Lochem vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Lochem községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Zutphen–Glanerbeek-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Zutphen vasútállomás Goor vasútállomás 750 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek Évek: 745 – 746 – 747 – 748 – 749 – 750 – 751 – 752 – 753 – 754 – 755 Események Az Omajjád-dinasztia belső harcai után az Abbászida-dinasztia szerzi meg a kalifátust. Egy fő kivételével kiirtják az Omajjádokat. Birodalmuk az Industól Marokkóig terjed. Születések január 25. – IV. León bizánci császár († 780 ) A hercegnő és a robot A hercegnő és a robot (eredeti cím: A Princesa e o Robô) 1983-ban bemutatott egész estés brazil rajzfilm, melynek Maurício de Sousa Mónika és a csapat című filmsorozata alapján készült. Brazíliában 1983. december 23-án, Magyarországon 1987. október 29-én mutatták be a mozikban. Betétdalok Pulsar Tema de Abertura Bate-Que-Bate A Princesa Mimi Rumo ao Planeta Cenourano Tum-Tum O Espião Zouido O Robozinho Sem Coração Tema Final Agenor Az Agenor görög eredetű férfinév. Jelentése: bátor. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években nem szerepel a 100 leggyakrabban adott férfinév között. A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es és a 2010-es években az Agenor nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt férfinév között. Névnapok augusztus 18. Híres Agenorok viccek hőseként ( Arisztid és Agenor), gazdag, buta fiatalember. Buići (Župa dubrovačka) Buići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 12 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re északra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Makoše és Petrača között, a hercegovinai határ mellett fekszik. Története A szomszédos Petrača határában a két falu között a középkori Szent György maradványai között előkerült ókori kőtöredékek bizonyítják, hogy ezen a területen már az ókorban éltek emberek. A leletek kora az ókortól a 10. századon át egészen a 12. századig terjed, mely azt igazolja, hogy itt később is folyamatos élet volt. A falu pontos keletkezése nem ismert, de a 14. században már bizonyosan lakott volt. Ekkor épült középkori temploma, melynek helyén a mai templom áll. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 179, 1910-ben 184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 359 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei Szent Nedjelja temploma 1912 -ben épült az azonos titulusú, 1362 -ben épített templom helyén. Buići és Petrača között találhatók a középkori Szent György templom maradványai, ahol 2006-ban egy 11. századból származó glagolita feliratos kőtáblát találtak. A leletet ma a spliti régészeti múzeumban őrzik. A templom körül temető is volt. Itt 28 sírt tártak fel, melyekből a 10. század első feléből származó bizánci ezüst pénzérme, 4 darab 11. – 12. századi bronz bizánci pénzérme és glagolita feliratos tégla töredékek kerültek elő. A falmaradványok között ókori sírkőtöredékeket, kerámia töredékeket, tetőcserepeket, állati csontokat és kagylókat találtak. A leletek megerősítik, hogy itt már az ókorban település állott. Naval (Spanyolország) Naval egy község Spanyolországban, Huesca tartományban. Naval Secastilla, El Grado, Hoz y Costean, Bárcabo és Abizanda községekkel határos. Lakosainak száma 270 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Regölés (rajzfilm) A Regölés 1978-ban bemutatott magyar rajzfilm, amelyet a Pannónia Filmstúdió készített. A rajzfilmet Hegyi Füstös László írta és rendezte, a zenéjét a Muzsikás együttes szerezte, a producere Mikulás Ferenc volt. Rövid tartalom Három regös bőségvarázsló énekének illusztrálása a Muzsikás együttes zenéjére. Alkotók Írta és rendezte : Hegyi Füstös László Zenéjét szerezte : Muzsikás együttes Operatőr : Polyák Sándor, Pethes Zsolt Hangmérnök : Nyerges András Imre, Zsebényi Béla Vágó : Czipauer János Munkatársak : Bajusz Pálné, Barta Irén, Királyházi Jenőné Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Vécsy Veronika Produkciós vezető : Mikulás Ferenc Készítette a Pannónia Filmstúdió. Farkasszőlő A farkasszőlő vagy négylevelű farkasszőlő (Paris quadrifolia) a zászpafélék (Melanthiaceae) családjának Paris nemzetségébe tartozó növényfaj, a nemzetség legismertebb, legelterjedtebb növénye. Tudományos neve négy egyforma levelére utal (par, paris = egyforma, quadrifolius, quadrifolia = négylevelű). Származása, elterjedése Európában, Oroszországban (Szibéria), Mongóliában és néhány kínai tartományban: Észak-Hejlungcsiangban és Észak-Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területban is előfordul. Magyarországon ritka; főleg a Dunántúlon található meg. A Mátrában megtalálhatóak állományai. Egyéb elnevezései: rókaszőlő, cillárfű, párizsfű, négylevelűfű, csillagfű, varjúszem, dühös csucsorka. Jellemzése Évelő növény. Alacsony (20–40 cm) termetű, gyöktörzzsel terjed, a gyöktörzs akár 14 évig is elél. Szárának felénél négy vagy nyolc levélből álló örve van, a széles, hálózatos erezetű levelek oválisak, csúcsuk hegyes. Május-júniusban nyílik egyetlen zöldes, 3–5 cm széles virága; 4 lándzsás külső és 4 szálas belső lepellevél takarja, 8 sárgás színű porzója van. A virágport a szél terjeszti. Fekete vagy sötétkék, kb. 1 cm átmérőjű, bogyószerű toktermése július-szeptember között érik be, a magvak vörösek. Életmódja, élőhelye Mészkerülő; savanyú, savanyodó erdőtalajokon, csoportosan nő. Az árnyas-nedves élőhelyeket kedveli. Május–júniusban virágzik. Hatóanyagok A teljes növény mérgező, különösen a bogyók, szaponintartalmuk miatt. Fogyasztásuk hányingert, hasgörcsöket, vagy akár a légzőszervek bénulása miatt halált okozhat. A gyöktörzs ízeltlábúak és halak számára halálos mérgeket tartalmaz. A toxikus, szteroid jellegű szaponinok mellett glikozidokat tartalmaz: paridin, paristyphnin, pennogenin. Korábban a népi gyógyászatban fertőző betegségek ellen alkalmazták. Székely János (teológus) Székely János (Budapest, 1964. június 7. –) teológus, a Szombathelyi egyházmegye püspöke, korábban esztergom-budapesti segédpüspök. Pályafutása 1964-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, illetve Betlehemben folytatta. 1991-ben szentelték diakónussá Jeruzsálemben, majd ugyanezen év március 2-án szentelték pappá. 1991–1993 között káplán volt Érsekvadkerten. 1993-tól 1996-ig Rómában a Pápai Magyar Intézet növendékeként biblikus tanulmányokat folytatott a Gregoriana Pápai Egyetem mellett működő Pápai Biblikus Intézetben, ahol 1995-ben szaklicenciátust szerzett. 1996-tól 1998-ig plébános-helyettes volt Budapest–Erzsébetvárosban. 1997-ben teológiai doktorátust szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. 1998–2001 között plébános volt Budapest–Széphalmon. 2001-től 2005-ig a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa volt. 2004-ben habilitált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2005–2006 között a budapesti Örökimádás-templom (Üllői út 77.) templomigazgatója volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az Újszövetség tanszék docense, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, 2006-tól rektora, az esztergomi Szent Anna-plébánia plébánosa. 2007-től az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a társadalmi-oktatási-kulturális szakterület püspöki helynöke. 2007-2008-ban anyagi támogatásával újult meg az esztergomi Rozália-kápolna. Püspöki pályafutása 2007-től febianai címzetes püspök. 2008. január 5-én Esztergomban az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspökévé szentelték. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, a Caritas in Veritate Bizottság elnöke, valamint tagja az Oktatási, a Hivatásgondozó és a Felnőttképzési Bizottságnak. 2010-től a Magyarországi Keresztények és Zsidók Tanácsának elnöki tisztét is betölti. 2017. június 18-án Ferenc pápa kinevezte a Szombathelyi egyházmegye megyéspüspökévé. 2017. július 8-án a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban iktatták be. Művei Több teológiai, biblikus és lelkiségi írás szerzője, szerkesztője. Magyar Sion. Lektorált egyházi tudományos folyóirat. (Felelős szerkesztő.) Az Újszövetség teológiája. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2003 Jászol és kereszt, 2008 - interjúkötet (szerk. Dobszay János) Cigány népismeret - Te del o Del baxt!, 2010 Bibliaismeret. Hittankönyv a középiskolák 9. osztálya számára, Szent István Társulat hittankönyvei, 2011 Székely János - László Dániel: Mária út, 2013 A Könyvek Könyve - Bevezetés a Biblia világába, 2015 Leszállt közénk a Szent Isten - O Sunto Del huralylas tele mashkar amende - Jézus örömhíre roma fiataloknak, 2015 Mária út, a lélek útja ; Mária Út Közhasznú Egyesület, Veszprém, 2015 A hit kapuja. Meghívás a kapun való belépésre ; Szent István Társulat, Bp., 2016 Elismerések A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012) Unglovasd Unglovasd (1899-ig Konyus, szlovákul: Koňuš) község Szlovákiában a Kassai kerület Szobránci járásában. 2011-ben 366 lakosából 349 szlovák volt. Fekvése Szobránctól 7 km-re északkeletre fekszik. Története A települést soltész általi betelepítéssel alapították 1400 körül, 1414-ben említik először. Nagymihályi és tibai nemesek birtoka volt. 1599-ben 30 jobbágyház állt a településen. Később a lakosság száma csökkent. 1715-ben 10, 1720-ban 18 háztartása volt. A faluban vízimalom működött és szőlőskertje is volt. 1828-ban 39 háza és 400 lakosa volt. Vályi András szerint " KONYUS. Elegyes falu Ungvár Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tibének szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, réttye, legelője meg lehetős, vagyonnyai is középszerűek." Fényes Elek szerint " Kónyus, Ungh vm. orosz falu, ut. p. Szobránczhoz keletre 1 1/4 órányira: 12 romai, 320 g. kathol., 40 zsidó lak. Roppant erdő. Hegyes, sovány határ. Fürészmalom. A helységhez keletre 3/4 órányira most is láthatni a kónyusi vár romait. F. u. gr. Sztáray, Nyeviczkey." 1910-ben 600, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott. 2001-ben 369 lakosa volt. E.B. Clucher Enzo Barboni, művésznevén E.B. Clucher (Róma, 1922. július 10. – Róma, 2002. március 23.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, producer, operatőr. Főleg Bud Spencer, Terence Hill és Giuliano Gemma főszereplésével készült filmjeiről ismert. Filmográfia A két őrmester ( 1961 ) – operatőr Toto diabolicus ( 1962 ) – operatőr Texas adios ( 1966 ) – operatőr A nevető ember (1966) – operatőr Django (1966) – operatőr Mindhalálig Rock and Roll ( 1967 ) – operatőr Rita, a vadnyugat réme (1967) – operatőr Az ördög jobb és bal keze ( 1970 ) – rendező, forgatókönyíró Az ördög jobb és bal keze 2. ( 1971 ) – rendező, forgatókönyíró Vigyázat, vadnyugat! ( 1972 ) – rendező, forgatókönyíró Az angyalok is esznek babot ( 1973 ) – rendező, író, forgatókönyíró Angyali jobbhorog ( 1974 ) – rendező Bűnvadászok ( 1976 ) – rendező, író, forgatókönyíró Szakadt szakasz ( 1982 ) – rendező, forgatókönyíró Nyomás utána! ( 1983 ) – rendező Nincs kettő négy nélkül ( 1984 ) – rendező A keményfejű ( 1987 ) – rendező Fél lábbal a Paradicsomban ( 1990 ) – rendező Pi (film) A Pi (Pi) Darren Aronofsky filmrendező 1998-ban bemutatott fekete-fehér szürreális pszichológiai thrillere, sci-fi filmje. Szereplők Maximillian Cohen – Sean Gullette ( Görög László ) Sol Robeson – Mark Margolis ( Kristóf Tibor ) Lenny Meyer – Ben Shenkman ( Mertz Tibor ) Devi – Samia Shoaib ( Kiss Virág ) Marcy Dawson – Pamela Hart ( Makay Andrea ) Cohen rabbi – Stephen Pearlman ( Izsóf Vilmos ) Farrouhk – Ajay Naidu ( Seder Gábor ) Jenna – Kristyn Mae-Anne Lao ( Talmács Márta ) Jenna mamája – Espher Lao Nieves ( Koffler Gizella ) Mrs. Ovadia – Joanne Gordon ( Koffler Gizella ) Jenny Robeson – Lauren Fox ( Solecki Janka ) Bajusztalan férfi – Stanley B. Herman ( Csuha Lajos ) Fényképező – Clint Mansell (Bordás János) Ephraim – Tom Tumminello ( Seder Gábor ) Kabbala iskola: Henri Falconi Isaac Fried Ari Handel Oren Sarch Lloyd J. Schwartz Richard Lifschutz David Strahlberg Brad, Marcy Dawson egyik embere – Peter Cheyenne (Kajtár Róbert) Jake, Marcy Dawson másik embere – David Tawil (Bolla Róbert) A fémtáskát felmutató férfi – J.C. Islander A fémtáskát vivő férfi – Abraham Aronofsky Rendőr – Ray Seiden (hangja: Scott Franklin) (Bordás János) Limuzin sofőr – Chris Johnson ( Csuha Lajos ) Neptunusz király – Sal Monte A történet Max Cohen némileg excentrikus, fiatal, munkanélküli matematikus. New York Kínai Negyedében tengődik egy aprócska, számítógépekkel telezsúfolt lakásban. Max paranoiás, ráadásul néha rettenetes fejfájási rohamai vannak. Azonkívül néha hallucinál is. Nem tudni, hogy a maga összeállította gyógyszer esetleg drogkeverék hatására vagy egyéb okból. És szinte teljes társadalmi elszigetelődésben él. Egy szomszéd kínai kislány figyelt fel különös képességére, hogy fejben nagy számokkal képes hiba nélkül számtani műveleteket végezni, de tőle is igyekszik némi produkció után minden alkalommal a lehető leggyorsabban megszabadulni. Max a másik szomszédja, Devi közeledési szándékai elől is kitér. Azzal tölti napjait, hogy a pí véletlenszerűnek látszó, végtelen számsorozatából próbál következtetni az életben zajló, számértékekkel leírható jelenségekre Euclid (Euklidész) nevű számítógépe segítségével. Nevezetesen a tőzsdei árfolyamok alakulására. Egy wall streeti nő, Marcy Dawson, a Lars & Percy nevű jövőkutató cég alkalmazottja is próbál kapcsolatot keresni Maxel, de előle is menekül. Egy nap egy új algoritmust próbál ki, de amikor nyilvánvalóan hibás értékeket ad, még bosszankodni sincs ideje, a számítógép meghibásodik, leég. Utolsó leheletével a hibás tőzsdei előrejelzésen kívül kiad egy értelmezhetetlen, 216 számjegyet tartalmazó sorozatot is. Az újabb kudarc és a számítógép leégése okozta veszteség miatti csalódottsága folytán a szemétbe hajítja a printet, de másnap meglepve értesül róla, hogy a cég az előrejelzésnek megfelelően zuhant a tőzsdén. A printet azonban már nem találja meg. Dühösen keresi fel mentorát, régi columbiás professzorát, Solt, aki szélütése óta felhagyott matematikai kutatásaival. Rendszerint beszélgetésük közben go játékkal ütik agyon az időt. Sol némileg fellelkesül a 216 számjegyből álló számsor hallatán, de lelkesedése alábbhagy mikor kiderül, Max nem tudja reprodukálni, mi volt az pontosan. Kedvenc kávézójában mellé szegődik egy Lenny nevű férfi, aki a zsidó misztikában, a Kabbalában használt számmisztikáról, a gemátriáról beszél neki. Max fejgörcsei egyre szaporodnak és egyre súlyosabbak. Egyre valószínűbb, hogy nem csupán egyszerű bár súlyos migrénről van valójában szó. Közben kiderül, hogy az előrejelzett visszaesés csupán a kezdet volt. A tőzsde lassan kezd összeomlani. Marcy Dawson továbbra is keresi a kapcsolatot, és cserébe felajánl Maxnek egy Ming Mecca tipusú, nagy teljesítményű, katonai hightech processzort. Lennytől floppyn megkapja a Tórát, Mózes öt könyvét héberül, amiből némi kísérletezés után ismét kinyeri a számot. Max ki akarja szedni Solból, mi az a bizonyos 216 jegyű szám, de Sol csak mellébeszél. Marcy Dawson és emberei megpróbálják elrabolni Maxet, de a kávéházban megismert Lenny haszid társai a segítségére sietnek. Vezetőjük, Cohen rabbi, aki csak névrokona Maxnek elmeséli, hogy a haszid zsidók szerint a Templom lerombolása előtt az engesztelés napja szertartásaihoz tartozott, hogy a főpap ekkor, évente egyszer a Frigyláda előtt kimondta Isten 216 betűs nevét. A név viszont a zsidó háború és a Templom lerombolása után feledésbe merült. A haszidok a Tórából próbálják rekonstruálni többek között ezt a nevet is. Max közli velük, hogy bár hirtelen jött fotografikus memóriájának köszönhetően mégis felidéződött benne az elveszettnek hitt számsor, nem hajlandó elárulni. Annak ellenére sem, hogy a rabbi figyelmezteti, hogy mivel ő nem „tiszta”, Isten neve benne, tudatában csak rombolóan fog hatni. A férfi újra felkeresi Solt, de a lánya nyit ajtót. Az öreget elvitte a második szélütése. Az asztalon a go táblára dobva megtalálja Sol cetlijét az általa korábban talált 216 jegyű számmal, ami egyezik az ő számsorával. Max otthon újra a minden alkalommal súlyosbodó rohama előszelét érzi. Elégeti a számsor példányait, a fejébe pedig velevág egy villanyfúróval. Ez utóbbit nyilván csak hallucinálta vagy álmodta, mert később a parkban mellette ül a kínai kislány a számológépével és újabb feladvánnyal nyaggatja. Max békésnek és egészségesnek tűnik, és mosolyogva válaszolja a feladványra, hogy nem tudja az eredményt. Filmzene Clint Mansell filmzenéje a Thrive Recordsnál jelent meg 1998. július 21-én. Allmusicon közzétett tetszési pontszáma 4,5 (a lehetséges 5-ből). Alkotók: Design – Jeremy Dawson, Sneak Attack Executive producer – Eric Watson, Ricardo Vinas, Sioux Zimmerman Hangmérnök – Mark Fellows Írta (filmben is szereplő szöveg) – Darren Aronofsky, Sean Gullette Díjak 1998 – Sundance Filmfesztivál – Legjobb rendező – Darren Aronofsky 1998 – Gotham Award – Legjobb film 1999 – Chlotrudis-díj – Legjobb operatőr – Matthew Libatique 1999 – Floridai Filmkritikusok díja – Legjobb új filmkészítő – Darren Aronofsky 1999 – Independent Spirit Award (USA) – Legjobb forgatókönyvíró (az első forgatökönyvéért) – Darren Aronofsky Érdekességek Arra hogy Max a pí-vel kísérletezik, a pí számjegyei szerepelnek valamilyen formában az algoritmusaiban, nincs konkrét utalás. Azonban homályosan erre utal a címen és Max firkálgatásain kívül, hogy Sol annak idején a pí számjegyeinek mintázatait kutatta, és ennek kapcsán találkozott először azzal a bizonyos 216 jegyű számmal, amivel Max is. Továbbá enélkül a film olyan lenne, mintha Tolsztoj az Anna Karenina helyett mondjuk az Igor címet adta volna a regényének. Bár a modern dramaturgiától ez a megoldás sem lenne ma már teljesen idegen. A filmben megjelenő számsorozat valójában nem 216 hanem 218 jegyű. Ennek oka talán az lehet, hogy az alkotók elkerüljék, hogy maga a film további spekulációk forrása legyen mint az néhány sci-fi esetén előfordult. A bemutatott sorozat nem látszik alkalmasnak 216 betűböl álló héber szöveg, név kódolására. Egy arab számjeggyel csak tíz féle héber mássalhangzó kódolható. Kettes csoportokban már elég sőt sok, de ezzel viszont kevesebb mint 216 karakterből álló héber szöveg kódolható. Modernebb, a gemátriában nem használt módszerekkel persze esetleg lehet megoldás a problémára. Sőt ilyenbe akár maga a pí is beleerőltethető. Egyes gondolatmenetek laikusok számára is jól kivehetően kissé elemista szintű fejtegetések. És nehezen képzelhető el az is, hogy egy egyetemet végzett matematikus először a barátjától hall Arkhimédész Heurékás történetéről vagy egy kávéházi ismerősétől a gemátriáról. Talán ezt a dramaturgiai problémát hidalná át az az utalás, hogy Max annyira szakbarbár, hogy még a Hamletről se hallott. A hangyáról mutatott közelkép és a kapcsolódó jelenet a Negyedik fázis (Phase IV, 1974, rendezteː Saul Bass) emlékezetes epizódját idézi. Hasonló történetek Arthur C. Clarke : Isten kilencmilliárd neve (The Nine Billion Names of God, írta 1953-ban) című novellája John Updike : Így látja Roger (Roger's Version, 1986), Forum / Európa, Újvidék, Budapest, 1989, fordította: Göncz Árpád , ISBN 9630749483 Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés, Európa, Budapest, 2004, fordította: Papolczy Péter, ISBN 9789630775182 Filmek: Meteo Illumináció Források Pi az Internet Movie Database oldalon (angolul) Pi a PORT.hu -n (magyarul) ISzDB Internetes Szinkroin Adatbázis Nemes András: Pi - Fúrófej az agyvelőbe , 2015. október 7., 444.hu online Megjegyzések A címfeliratokban görög betűvel: π, munkacím: 3.14159265358 A lemez borítóján tévesenː Kalpol Intro Nádor Magda Nádor (Nitti) Magda (mostani neve: Gombai-Nagy Magda) (Dorog, 1955. december 16. –) magyar operaénekes, drámai koloratúrszoprán. Pályafutása Tíz évig tanult hegedülni a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskolában, majd Esztergomban folytatta. 1975–1981 között a Zeneművészeti Főiskola ének szakán Fábry Edit tanítványa volt. 1981–82-ben a Magyar Állami Operaház magánénekese, 1982–1993 között a berlini Komische Oper tagja volt. 1982–1989 között vendégművész volt sok európai nagyvárosban, mint például: Drezdában, a milánói Scalában, Londonban, Stuttgartban, Amszterdamban, Párizsban, Rómában, a Vatikánban, Bonnban, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Szófiában. Súlyos betegsége után 1994-ben tért vissza. Először Miskolcra, majd ismét Németországba szerződött a dessaui Felsenstein társulathoz, 1995-ben. Énekesként 1999-ben vonult vissza a Wolf-Ferrari Il Campiello című operájában, Gasperina szerepében. Már 1990-től tanított is, 1999-től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekmódszertan tanára. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 7. Verdi : Don Carlos ....Tebaldo Mozart : Szöktetés a szerájból ....Constanza Mozart: A varázsfuvola ....az Éj királynője Rossini : Hamupipőke ....Clorinda Offenbach : Kékszakáll....Blanche Verdi: Traviata ....Valery Violetta Verdi: Rigoletto ....Gilda Gounod : Faust ....Margit Puccini : Bohémélet ....Musette; Mimi Ifj. Johann Strauß : A denevér ....Rosalinda Mozart: Così fan tutte ....Fiordiligi Otto Nicolai : A windsori víg nők....Frau Fluth Műve Az erő a nyugalomban rejlik (2000) Nem egyformán lélegzünk (2004) Díjai Bel Canto nemzetközi énekverseny (zsűri díja, 1981) Kammersängerin (Berlin, 1984) A dessaui opera 3. örökös tiszteletbeli tagja (1999) Humánerőforrás-menedzsment Az emberi erőforrás (Human resource management, HRM vagy HR ) gazdálkodásának megértéséhez a vállalati erőforrások rendszeréből kell kiindulni. (pénz, termelés, emberi erőforrások, piac) Ezen erőforrások felhasználásával létrejön a vezetői közreműködéssel a termék, szolgáltatás. Napjainkban az emberi erőforrás-gazdálkodás nagy mértékben átalakulóban van. A humánerőforrás a szervezetek működtetése szempontjából megfogalmazott, széles körben használt kifejezés a szervezet munkatársai összességének megnevezésére. Emberierőforrás-menedzsment Ide tartoznak a dolgozók, a munkavállalók, a beosztottak, a munkatársak. Értelmezése: Az adott szervezetnél a munkavállalók csoportját jelenti. Azok az emberek, akik elősegítik a munkavállalók informális és formális kapcsolatait elősegítik és képviselik érdekeiket. Az EEM (emberi erőforrás menedzsment), a menedzsment azon funkciója, mely az emberekkel, mint a szervezet erőforrásával foglalkozik, melynek célja, hogy biztosítsa az alkalmazottak leghatékonyabb felhasználását a szervezeti és az egyéni célok megvalósítása érdekében. Jelentősége Nagy hangsúlyt fektet: a kommunikációra, a beosztottak bevonására, a feladatokkal való azonosulásra, a szervezet stratégiáját befolyásolja. Speciális jellemzői: az ember nem fogy el az alkalmazás során, sőt értékesebbé válik. Az ember nem raktározható, innovatív (megújulni képes), döntéseket hoz, vagyis befolyásolni képes a szervezet teljesítményét, nem tulajdona a vállalatoknak. Helye és szerepe ipari forradalom XVII. század (gyári termelés, termelékenység, minőség) Adam Smith 1776 → a munkát akkor lehet hatékonyan végezni, ha munkaterületekre van osztva → készségek fejlődnek, időtakarékosságot érünk el szakszervezetek, érdekvédelmi képviseletek alakulása 1700-1800-as évek Taylor: a vezetéstudomány atyja 1920-as évek: első személyzeti osztályok, megjelennek az első munkaköri leírások 1960-as évek: szervezeti ember: menedzsment, szervezetfejlesztés 1970-es évek: munkaerő elemző: munkaerő tervezés, gazdálkodás 1980-as évek: piacgazdaság, középpontban a szervezeti cél 1990-es évek: középpontban áll a vállalati kultúra, a csoportmunka, a multinacionális cégek elterjedése Magyarországon Történeti szakaszai Magyarországon A szocialista rendszer egész ideje alatt a munkaügyi és a személyügyi tevékenység ketté lett osztva, egy szervezeten belül külön egységként működött. 1968-as gazdasági reformfolyamat kedvezően hatott az EE (emberi erőforrás) gazdálkodásra. 1989-1990-es években a rendszerváltás idején megszüntetik a káderosztályt. Ez a Humánerőforrás-menedzsment mélypontja. Rendszerváltás után egyértelmű elismerést nyer a munkaerőpiac léte. Törvényben szabályozzák, megindul a bérszabályozás. Autonómia. Erőteljes differenciált bérezés alakul ki. XXI. század: az EE stratégia erőforrássá válik. Erős elkötelezettség, hatékony konfliktusmenedzsment mutatkozik. Jellemző a vevőorientáltság és a rugalmasság. Tudományos menedzsment Taylor (1856-1915) A tudományos vezetés atyja. Alapelvei: A munkavégzés módját pontosan meg kell határozni. Objektív módszerekkel kell a munkát betanítani. Folyamatosan ellenőrizni kell. Külön kell kiválasztani a vezetőt és a munkást. Mindenki a saját feladatával foglalkozzon (fehér és kék gallérosok). Szerinte a munkás a gép tartozéka. Ő vezette be a pályaalkalmasság fogalmát. Először Ő alkalmazott kartonozást (nyilvántartást). Érvelései: Differenciált bérezést kell alkalmazni, teljesítmény alapján. Mindenki képességeinek megfelelően dolgozzon. Nem szabad csoportot alkalmazni, ő az egyén alkalmazásában hitt. A munka norma és a műveletterv bevezetése az Ő nevéhez fűződik Mayo (1880-1949) Fontosnak tartja a szerepeket és a normákat a szervezeten belül. Fő szempont az egyén motiválása, hiszen: motiválás – teljesítmény – elégedettség. Fontos a vezetők képessége és a kommunikáció. Az emberi erőforrás működését befolyásoló tényezők Belső befolyásoló tényezők: Természetesen a szervezet belső folyamatai, a szervezeten belüli szabályozás, a szervezeti stratégia, a cégen belüli érdekképviseletek, szakszervezetek befolyásolják az EE működését. Külső befolyásoló tényezők: A makrogazdaság általános folyamatai, a munkaerő-piaci viszonyok (hat az ösztönzésre), a jogi szabályozás, üzleti környezet, a kulturális hagyományok, a munkavállalói szervezetek. Alapcélja a szervezeti hatékonyság, a szervezet fennmaradásának és növekedésének biztosítása. Közvetlen célja olyan gyakorlatban is hasznosítható gazdálkodási elvek és módszerek kidolgozása, amelyek figyelembe veszik egyrészt a szervezet sikeres működéséhez hozzájáruló csoportok és egyének szükségleteit és törekvéseit, másrészt a szervezet céljait és követelményeit. Az emberi erőforrás-gazdálkodás funkciói Közvetve: Az emberi erőforrás tervezés: minőségi és mennyiségi szükségletek előrejelzése, valamint tevékenység-meghatározás. Munkakörelemzés, kialakítás- és értékelés: munkafolyamat – munkafeladat – munkakör feladatok elemzése egyéb körülmények vizsgálata Közvetlenül: 1. Toborzás, kiválasztás A legalkalmasabb emberek megtalálása szervezeten belül vagy kívül, belső erőforrások átcsoportosítása (ez mindkét fél számára előnyös, mert ezzel a munkavállaló számára előrelépést jelent, a munkáltató számára nem okoz meglepetést a munkavállaló) Külső keresés esetén megfelelő módszerekre van szükség a jelöltek érdekében: tesztekre, interjúkra. 2. Teljesítményértékelés: Bérezésének alapja az elért eredmények szisztematikus felmérése és értékelése. Vizsgálja a hiányosságokat, a jövő időszak követelményeit, a szükséges képzési és fejlesztési igényeket. Információt nyújthat a szervezet jövőbeli teljesítőképességének megítéléséhez is. Meghatározza, felülvizsgálja a munkakörhöz kapcsolódó ösztönzőket, ezek hatását a magatartás változására az alkalmazott elégedettségére (elismerések, jutalmak, díjak). 3. Munkaerő-fejlesztés és karriertervezés: Külső vagy belső képzéssel és tréninggel lehetséges. A képzési szükségleteket a teljesítményértékelés és/vagy a karriertervezés alapján határozzuk meg. A karriertervezés az egyén szervezeten belüli mobilitásnak előrejelzése. 4. Bérezés, jutalmazás: Az ösztönző rendszer az alkalmazott szempontból alapvető fontosságú ellenszolgáltatások összessége. Alapjául a munkaköri követelmények, a munka tartalma vagy a munkaerő-piaci keresleti kínálati viszonyok szolgáltatnak. Azonos munkakörök járhatnak különböző jutalmazással pl. szolgálati idő vagy a befolyásoló hatása következtében. A bér és a fizetés mellett a javadalmazásnak még számos más formája van pl. pótlólagos szabadság, életbiztosítás, megtakarítási alapok, nyereségarányos jutalom. 5. Érdekegyeztetés vagy munkakapcsolatok: Külső és belső munkavállalói érdekképviseletekkel, illetve szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás, együttműködés. Szervezeti formák Piacgazdasági területen két egymástól jól elkülöníthető részt tudunk különválasztani: 1. Tulajdonosi szervezet: Alapformáját a társasági törvény határozza meg. pl. részvénytársaságnál a közgyűlés, igazgatótanács, felügyeleti szervek 2. Munkaszervezet: Strukturális jellemzők: Egydimenziós szervezetek: csak az egyik munkamegosztási elv érvényesül. Kétdimenziós szervezetek 3. Hatáskörmegosztás: Vezetői kompetenciák kialakítása a különböző szervezeti egységekben. 4. Koordinációs eszközök: 5. Konfiguráció: térszerkezetet jelent. Lineáris szervezet Ez egy egyszerű, jól áttekinthető szervezeti forma. Egyértelműek az alá-fölérendeltségi viszonyok, mindenkinek egy főnöke van. Nagy létszám foglalkoztatható, hiszen horizontális bővítés lehetséges. Akkor működik jól, ha homogén feladatok vannak. Funkcionális szervezet Előnyök: szakmai specializáció a termelési folyamatok célszerű kialakítása és szabályozottsága növelik a termelékenységet a gazdaságosság javul Hátrányok: nem adaptív szervezeti forma felesleges tartalékok keletkeznek Divizionális szervezet Alapvető egységei nagy önállósággal rendelkeznek. Szervezésének alapelvei: termék, piac, területi elv. A divíziók önállósága: költségközpont, nyereségközpont, beruházási központ. Stratégiai döntés a vállalati központ kezében, a stratégiai pedig a divízióknál Mátrix szervezet Alapvető munkamegosztásból tagoltság két formája együtt jelenik meg (pl. funkció és termék). Többvonalas irányítás és konfliktusok magas szintje jellemző. Egyik része stabil, másik dinamikus Előnye, hogy a két vezető egy kérdésben dönthet, ezért szélesebb horizonton, ez innovatív szemlélet. A menedzserek közti interakciók javíthatják a szervezet irányításának a minőségét. A konfliktusok megoldásának pozitív hatása építő, előremutató a cég számára, állandó tanulási folyamat. Hátránya, hogy a menedzserek közti rivalizálás hatalmi harcot hozhat létre. A döntések elhárítása, a felelősség vállalásától való tartózkodás a közös döntés helyett. Szerkezeti jellemzők alapján 1. Munkamegosztás: A szervezet tagolását értjük ezalatt. A feladatok körülhatárolása és különböző szervezeti egységekhez való telepítése. Elsődleges: az alaptevékenységekből adódó feladatok valamilyen elv szerinti felosztása: funkcionális, tárgyi, regionális Másodlagos: a kialakított szervezeti egységeken belül újabbak kialakítása 2. Hatáskörmegosztás: Vezetői kompetenciák kialakítása a különböző szervezeti egységekben. Döntési és utasítási hatáskörök felosztása. A döntési hatáskörök szerint a szervezetek lehetnek: 3. Koordinációs eszközök: koordináció = egymás mellé rendelés, összehangolás Osztályozási szempontok: A szervezeti struktúra keretei között bizonyítják a koordinációt Hierarchia, team, project, közvetlen kapcsolat, termékmenedzserek jellemzi. formazilált, irányt szabó eszközök szabályok, tervek, programok A szervezeti célokkal való azonosulást segítik. konfliktuskezelés, szervezeti kultúra 4. Konfiguráció: Jelentése térszerkezet. Vonatkozásai: Rumours (album) A Rumours egy 1977-es rock and roll lemez a Fleetwood Mac együttestől. Mind Amerikában, mind az Egyesült Királyságban az albumlisták élére került. A Grammy-díjas Rumours a Fleetwood Mac legsikeresebb albuma, több mint 40 millió példányt értékesítettek világszerte. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. (21112) 1992 RY3 A (21112) 1992 RY3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1992. szeptember 2-án. Muriel Viejo Muriel Viejo település Spanyolországban, Soria tartományban. Muriel Viejo Cabrejas del Pinar községgel határos. Lakosainak száma 88 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: E.T. (dal) Az E.T. Katy Perry amerikai énekesnő negyedik kislemeze a Teenage Dream című albumáról. A dalszöveget Katy Perry, Lukasz Gottwald, Max Martin és Joshua Coleman írták, a produceri munkákat Dr. Luke, Ammo és Max Martin látták el. A dalhoz készült videoklipet 2011. március 31-én mutatták be, melyet Floria Sigismondi rendezett. Számlista Digitális letöltés "E.T." (közreműködik Kanye West) – 3:51 Remix EP – digitális letöltés "E.T." ( Tiësto Remix – Club Edit) – 7:10 "E.T." ( Benny Benassi Radio Edit) – 3:20 "E.T." (Dave Audé Remix – Radio Edit) – 3:38 "E.T." ( Noisia Remix) – 3:53 "E.T." (Johnson Somerset & John Monkman Remix) – 9:49 CD kislemez (Német kiadás) "E.T." (közreműködik Kanye West) – 3:49 "E.T." (Tiësto Radio Edit) – 4:03 Remix EP (Német kiadás)– digitális letöltés "E.T." (közreműködik Kanye West) – 3:51 "E.T." (Tiësto Remix – Club) – 7:10 "E.T." (Benny Benassi Radio Edit) – 3:20 "E.T." (Dave Audé Remix – Radio Edit) – 3:38 "E.T." (Noisia Remix) – 3:53 "E.T." (Johnson Somerset & John Monkman Remix) – 9:49 Dierfeld Dierfeld település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kémiai Wolf-díj A kémiai Wolf-díj egyike a Wolf-díjaknak melyeket évente kiosztanak a tudományos és művészeti területen elért kiemelkedő eredményekért, alkotásokért. Protozoa A Protozoa (egyesszámban: protozoon; görög proto: első + zoa: állatok) a korábban a protiszták országába sorolt, heterotróf, állati jellegű egysejtűek gyűjtőneve, nem valós rendszertani csoport. Heterotróf jellegük miatt újabban a csoport a se az állatok, se a gombák, se a növények, se a színes moszatok közé nem tartozó eukarióta élőlények gyűjtőneve. Az állatokéhoz hasonló sejtjeik miatt gyakran nevezik őket állati egysejtűeknek vagy régiesen állati véglényeknek, megkülönböztetésül az egysejtű gombáktól, növényektől és színes moszatoktól. Legtöbbjük a mikroszkopikus mérettartományba tartozik, bár némelyek szabad szemmel is észlelhetők. Legkisebb ismert példányaik átmérője mindössze 0,8 μm; másik végletként a kihalt fajok közt 12 cm átmérőjű is volt. A jelenlegi legnagyobbak egyes: az 1–2 cm átmérőt elérő, tengeri likacsoshéjúak ; szabad szemmel már észlelhető csillós egysejtűek, pl.: a 3–4 mm–re megnövő csigaszájú csillós (Spirostomum ambiguum) , a kinyújtózva 1–1,5 mm kék kürtállatka (Stentor coeruleus) . Az egysejtűeket vizsgáló tudományág a protozoológia. Hagyományosan a protozoológusok az amőbák, a különféle színtelen ostoros egysejtűek, a csillósok és a spórás egysejtűek kutatói. Bizonyos egysejtűeket történeti okokból más tudományterületeken tanulmányoznak, így például: a fotoszintetizáló ostoros egysejtűeket ( ostoros moszatok , páncélos ostorosok ), a kovamoszatokat és a zöldmoszatokat az algológusok , a nyálkagombákat (ezek egyes amőbák közeli rokonai)a mikológusok (mikrogomba szakértők), a likacsoshéjúakat (foraminiferák) a mikropaleontológusok , az állati vagy humán protozoon kórokozókat (mint például a malária és a trichomoniázis okozóit) a parazitológusok . A protozoológiáétól némiképp eltér a protisztológia vizsgálódási köre: ebbe beletartozik minden egysejtű szervezet, függetlenül leszármazásától, rokonságától. Mivel a protozoológia sem monofiletikus csoportot vizsgál, a protisztológia név mindinkább tért hódít. Run Away (dal) A Run Away (magyarul: Fuss el) egy popdal, mely Moldovát képviselte a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a moldáv Olia Tira adta elő a SunStroke Project-tel angol nyelven. A dal a 2010. március 6-án rendezett moldáv nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. A döntőben a közönségtől és a zsűritől is a legtöbb szavazatot kapta, így az első helyen végzett. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 25-én tartandó első elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben elsőként, az orosz Peter Nalitch & Friends Lost and Forgotten című dala előtt. Az elődöntőben ötvenkettő ponttal a tizedik, az utolsó továbbjutó helyen végzett. A május 29-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben negyedikként adták elő a házigazda norvég Didrik Solli-Tangen My Heart Is Yours című dala után, és az izlandi Jon Lilygreen & The Islanders Life Looks Better in Spring című dala előtt. A szavazás során huszonhét pontot szerzett, és ez a huszonkettedik helyet jelentette a huszonöt fős mezőnyben. A következő moldáv induló a Zdob și Zdub együttes So Lucky című dala volt a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon. WWK ARENA Az WWK ARENA az FC Augsburg labdarúgóstadionja Németországban, amely 2009. július 26-án nyílt meg. Teljes építési költsége eléri a 45 millió eurót [forrás?]. Tulajdonosa, kezelője és használója a jelenleg elsőosztályú FC Augsburg. A maximális befogadóképesség 30 660 nézőre tehető, nemzetközi mérkőzéseken azonban csak 28 367 fő. Fekvése Bajorországban, Augsburgban található. Története A stadiont az impuls Finanzmanagement AG-vel kötött szerződés alapján 2009 és 2011 között Impuls Arena volt a neve. Ezt követően az SGL arena nevet kapta, egy nyolcéves szerződés alapján. Az SGL Carbon SE azonban 2015-ben felmondta ezt a szerződést, így a 2015-2016-os szezontól a WWK ARENA nevet viseli. 2010-ben az U-20-as női labdarúgó világbajnokság hét mérkőzésének adott otthont, 2011-ben pedig a női VB keretein belül játszottak itt 3 csoportmérkőzést és egy negyeddöntőt. Itt rendezték a 2010-es Schalke-Bayern német szuperkupa mérkőzést is. A pálya felülete füves, a lelátók fedettek, az ezeken elhelyezkedő modern lámpasornak köszönhetően a nézőteret nem szakítja meg óriásreflektor, így a szurkolók egy ovális alakzatú arénából élvezhetik csapatuk meccsét. Ágyi poloska Az ágyi poloska (Cimex lectularius) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a poloskák (Heteroptera) alrendjébe és a vérszívó poloskák (Cimicomorpha) családjába tartozó faj. Világszerte elterjedt, sok problémát okozó házi kártevő. Előfordulása Az ágyi poloska feltehetőleg a Közel-Keletről származik. Melegebb éghajlatú vidékeken gyakrabban előfordul, de lakott területeken szinte az egész világon jelen van. Az emberek és a madarak kártevője. Budapest ágyi poloska fertőzöttsége 1997 óta emelkedik, 2015-ben elkészült a város ágyi poloska térképe, mely több mint 3700 adat alapján mutatja a főváros ágyi poloska fertőzöttség mértékét. Megjelenése Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színű, testét finom szőrök borítják. A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nőstény kissé nagyobb. Táplálkozás előtt teste lapos, korongszerű. Miután átszúrta a bőrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul. Szájszerve finom szúrósörtéből áll, melynek hegyes végét szondaként használja: gyakran egymás mellett többször is megszúrja a bőrt, mire megtalálja az eret és szívásba kezd. A jóllakott ágyi poloska bíborszínű árnyalatot vesz fel. A hátsó pár szárnya teljesen elcsökevényesedett, a félfedők azonban apró pikkelyek formájában megtalálhatóak. Lábain fejlett karmok és tapadókorongok találhatók, melyek segítségével függőleges felületeken is könnyedén mozog. Életmódja A rovar táplálékkereséskor magányos, de rejtekhelyén közösségben él. Tápláléka emberi vérből áll. A rovar hetekig kibírja táplálék nélkül. Táplálékát éjszaka keresi, hő- és szén-dioxid-kibocsátása alapján találja meg; nappal elrejtőzik. Az ágyi poloska körülbelül 18 hónapig él. Élete emberhez kötődik, a hónapokra magára hagyott tárgyakat elhagyja. Emberen a sok szúnyogcsípéshez hasonló bőrelváltozásokat okozhatja ágyi poloska is. Jelenlétéről több dolog árulkodhat: a döglött ágyi poloska, illetve ágyi poloska által vedlett bőr, vérpöttyök a huzaton, ágyi poloska ürülék (kis fekete pöttyök az ágykeretek alján, matracokon és egyéb búvóhelyeken) ágyi poloska peték (amelyek max. 1 mm nagyságúak, hosszúkás formájúak, krém–fehér színűek) az ágyi poloska édeskés szaga (ez azonban csak nagy fertőzöttség esetén, vagy speciálisan kiképzett kutya által észlelhető). Szaporodása A párzási időszak zárt helyiségekben egész évben tart, azonban a szabadban csak nyáron van. Az állat 13 héten át minden nap rak egy petét. A fehér pete 1 milliméter hosszú és 0,5 milliméter széles. A petéből való kifejlődéshez, megfelelő körülmények között, 4-5 nap kell, hogy elteljen. Ha nem jók a kifejlődéshez szükséges körülmények, a kikelés három hónapba is telhet. Kikelés után a lárvák 3-8 hét elteltével érik el végleges méretüket. Irtásuk Az ágyi poloska irtása nagyon nehéz feladat, mivel a kártevő esetenként rezisztens az irtására használt szintetikus piretroidokkal szemben. Mivel az élő kártevők, illetve nyomaik felkutatása gyakorlott szemet igényel, érdemes szakemberre (egészségügyi gázmester, kártevőirtó szakmunkás) bízni a feladatot. Az irtás során az összes lehetséges búvóhelyet kezelni kell. Mivel a vérszívók erősen kötődnek az emberhez, a normál kártevőirtási protokoll során csak a hálószobák ágyait (főleg az ágyak hátulsó és alsó része, anyaghatárai) és az ágyak közvetlen környezetét kell kezelni. A lakóingatlan egyéb, alvásra nem alkalmas helyiségeinek kezelése rendszerint szükségtelen. Az ágyneműt és a ruhaneműket a leghatékonyabban magas hőfokon (min. 60 fok) történő mosással tudjuk poloskamentesíteni. Az irtás technológiája többféle lehet: permetezés, porozás és kiegészülhet hidegködképzéssel is. Az egész irtási folyamatot gyakran meg kell ismételni körülbelül két héten belül, mivel az engedélyezett poloskairtószerek a petéket nem pusztítják el (a poloskapeték 10-14 nap alatt kelnek ki). Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyéb kártevőirtási eljárások is használatosak (magas hő befúvása, fagyasztás), de ezek rendkívül magas költsége miatt ezen módszerek hazánkban nem terjedtek el. Erzsébet-apácák Az Erzsébet-apácák vagy Szent Erzsébet Nővérek (hivatalos nevükön: Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek, latinul: Ordo Sanctae Elisabethae, O.S.E.; illetve Szent Ferenc Szabályozott Harmadrendjének Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérei, Sorores Hospitalariae Sanctae Elisabethae Tertii Ordinis Sancti Francisci, S.S.E.) a ferences harmadrend női ágának több kongregációja és társulata. Céljuk Szent Erzsébet példája szerint a szegény beteg és öreg nők gondozása. Lelkiségük: Szent Erzsébet és Szent Ferenc szellemében vidám istendicséret és emberszolgálat, egyszerű életvitel, bensőséges közösségi élet. Életeszményük a szemlélődő és tevékeny élet szintézise. Eredetileg az első kongregációt 1397-ben Angela di Marsciano alapította Folignóban, amely az Erzsébet-intézetekben működött. Jelenleg egyszerű fogadalmas szerzet, amely a ferences harmadrend regulája szerint működik. Jelszavuk: "Segítsünk, mint Szent Erzsébet!" Aacheni Erzsébet-apácák A fenti, középkori rendekkel nem rokonítható, aacheni Erzsébet-apácák vagy elizabethánusok egy egyházmegyei jogú betegápoló szerzetesi kongregáció. 1626. május 5-én Aachenben alapította Apollonia Radermecher. Eleinte jezsuita, 1624-től obszerváns ferences lelkivezetés alatt álltak. 1650-ben Grazban, 1709-ben Bécsben telepedtek meg. Bécsből jöttek nővérek 1738-ban Pozsonyba (Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és kolostor), 1785-ben pedig Budára. 1990-ben 3 rendházban 55 nővér élt. Budai Erzsébet-apácák A budai Erzsébet-apácák az aacheni Erzsébet-apácák (elizabetánusok) egy csoportja. A középkori olasz alapításokhoz nincsen köze. 1785 és 1950 között Budán, a vízivárosi egykori ferences rendi kolostorban éltek. A betegápolás ügyének megoldására a város és II. József sürgetésére 1785. november 6-án a bécsi kolostorból 20 nővér vette át a kiürített kolostort, és 20 ággyal megnyitották a város első női kórházát. A császár-király 4-szer incohnitóban járt a kolostorban és személyesen adott építési utasításokat az első-második emelet levegős kórteremmé való egyesítésére. 1806. április 22-én Marczibányi István nagy összegű alapítványt juttatott a kórháznak, és egy kétemeletes épületet emeltetett a kolostortemplom (a mai Szent Ferenc sebei templom) északi oldalán „lábadozóház” céljára. A ház renovált. Az alapító és felesége a templom kriptájában, 2. világháborúban feltört sírokban fekszik. A nővérek a betegápolás mellett ínségkonyhát is fenntartottak a környék szegényei számára. 1828-1829-ben a kórházban 45, a lábadozóházban 30 ágy volt. 1831-ben kolerakórházat nyitottak az épületben, ahol az apácák életük kockáztatásával ápolták a tömegesen ide menekült betegeket. Az akkori főnöknő, Lenauer Mária Pulcheria és másik két nővér is a járvány áldozata lett. A kolostor gyógyszertárában az orvosságokat a nővérek készítették. A nővérek régi gyógyszerei közé tartozott az orbánc elleni, ún. Erzsébet-golyó (Globuli ad erysipelas Monialum Sanctae Elisabethae), mely 1774-ben az osztrák természetes gyógyszerkönyvben (Pharm. Austr. Prov. 1.) is szerepelt. A kórház állandó orvosait (egy főorvost és egy másodorvost) a főnöknő nevezte ki. A főorvos vezette a kórházat, kezelte a bel- és szembetegeket, a másodorvos a külső- és sebészeti betegeket. 1892-ben a térrendezés miatt lebontott épületszárnyat emeletráépítéssel pótolták, a kórházi részt 1933-ban Fábián Gáspár tervei szerint bővítették. A budai Erzsébet-apácák kórháza 1817-ben 40, 1892-ben 60, 1928-tól pedig 130 ággyal csak női betegeket fogadott (kivéve a háborús éveket). A szakképzett nővérek száma 1885-ben 26, 1899-ben 32, 1911-ben 39, 1917-ben 40, 1941-ben 62, 1945-ben 58, 1948-ban 48 fő volt. A rend feloszlatásakor, 1950-ben 69 Erzsébet-apácának kellett távoznia a házból. 1944-ben betegség címén több mint 100 zsidót rejtegettek, és számos zsidót mentettek ki az óbudai téglagyárból is. 1950-ben a Fő utcai kórházon kívül az újpesti városi kórházban, a Budakeszi út 46. és Alkony út 17-19. szám alatti szociális intézetben is gondozták a betegeket. Miután a kommunisták feloszlatták a rendet, a kiválóan képzett nővérek igyekeztek az egészségügyben elhelyezkedni; egy idő után többségük sikerrel járt. Templomukban rendszeresen találkoztak, így a lelki közösség kötelékeit is megőrizték. 1990-ben 25 Erzsébet nővér kezdte meg újjászervezni a közösségi életet. Az időközben fővárosi szociális otthonként működő házukat napjainkban visszakapták, de a főleg idős, magatehetetlen emberek gondozását a Máltai Szeretetszolgálat végzi (Szent Erzsébetről nevezett Idősek Otthona és Gondviselés Háza), de az új jelentkezőkkel együtt az apácák azt tervezik, hogy ők is szervezetten is bekapcsolódnak a gondozásba. Főnöknői 1785: Anger, Maria Clara 1814: Loybl, M. Benedicta 1823: Vogl, M. Agnes 1829: Lenauer, M. Pulcheria 1831: Glaser, M. Angelina 1837: Flink, M. Martha 1840: Glaser, M. Angelina 1843: Flink, M. Martha 1855: Bende, M. Clementina 1861: Führinger. M. Hedwiga 1879: Pauer, M. Ignatia 1891: Pachler, M. Emerica 1904: Ziegler, M. Josepha 1910: Klement, M. Dionysia 1916: Schwendner, M. Annunciata 1928: Boldizsár, M. Agnes 1940: Czehe, M. Xaveria 1948: Sántha, M. Richarda A jelenlegi tartományfőnök: Balázs Irma M. Ambrosia nővér. A rendszerváltás után újjáalapított klastromban már csak egyetlen, idős apáca él, a rend és egyben magyar tartományfőnöknő. A Marczibányi-alapította (1805) lábadozóházat a Német Püspöki kar (Auslandssekretariat) az 1930-ban alapított és több mint 20 éve ismét (először 1930. óta) fennálló Szent Erzsébet német ajkú perszonális plébánia számára felújíttatta: jelenlegi plébánosa Gregor Stratmann. www.elisabeth.hu. A templomot a torony kivételével magyar hatóságok újíttatták fel. A templom tornya, oromzata és a vörös kolostorépület (ma ápolda) igen rossz állapotban van, a Máltai Szeretetszolgálat alapítványa tulajdonolja idősek otthonaként. További Erzsébet-apácák Szent Erzsébet Nápolyi Nővérei. 1843 -ban jött létre Essen-Bredeneyban, ahol anyaházuk is található. Szent Erzsébet Nápolyi Irgalmas Nővérei („szürke nővérek”). Alapította Lodovico Casoria (Arcangelo Palmentieri) reformált irányzatú ferences szerzetes. Németországi anyaházuk Reinbekben működik. Szojuz–37 A Szojuz–37 (oroszul: Союз-37) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hatodik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első vietnámi űrhajós, Ph�m Tuân (teljes neve: Ph�m Tuân Thanh Liem Bui) alezredes. Küldetés Feladata a vietnámi–szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani. Jellemzői Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték. 1980. július 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 351 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 79 napot, 15 órát, 16 percet és 54 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1256 alkalommal kerülte meg a Földet. A technológiai programban a szovjet–keletnémet–vietnámi fejlesztésű Imitátor–1 illetve 'Imitátor–2 nevű készülékekkel az űrállomás Krisztál kemencéjének hőmérsékleti profilját mérték meg. A Halong kísérletben bizmut-antimon-tellúr keveréket és gallium-foszfid félvezető kristályokat állítottak elő. A biológiai programban egy vietnámi vízinövény (Azolla Pinnata) és a gyökereiben levő mikroorganizmus viselkedését figyelték meg. Október 11-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeletre értek Földet. Személyzet (zárójelben a küldetések száma a Szojuz-37-el együtt) Indításkor Viktor Gorbatko (3) Ph�m Tuân (1) Tartalék személyzet Valerij Fjodorovics Bikovszkij parancsnok Bùi Thanh Liêm kutató úrhajós Leszálláskor Leonyid Popov (3) Valerij Viktorovics Rjumin (1) Borászcímerek A borászcímerek a hagyományos borvidékeken előforduló jelképek. Általában a bor eredet- és minőségjeleként szolgálnak. Ezek régebben a hordókra és a palackokra helyezett címerábrázolások, de csak a legritkább esetben voltak családi címerek, hanem puszta fantáziacímerek. A valódi borászcímerek olyan címerek, melyek egy család vagy település, esetleg a borvidék címereként szolgál. Tematikailag olyan címerek tartoznak ide, melyek a szőlőműveléssel függnek össze, mint a szőlőmetsző kés, a szőlőtőke, a szőlőfürt stb. Váci zsinagóga A váci zsinagóga Vác városában álló, a Váci Zsidó Hitközség tulajdonában lévő, romantikus stílusban épült, 2003 és 2008 között teljesen felújított zsinagóga. Története 1864-ben, Alois Cacciari olasz építőmester tervei alapján készült. A második világháború pusztításait a zsinagóga épségben átvészelte, ám ezt követően - tanácsi tulajdonban - egyre elhanyagoltabbá vált, olyannyira, hogy az összeomlás veszélye fenyegette. Tetőszerkezete beomlott, volt időszak, amikor hajléktalanok vertek benne tanyát. A helyi önkormányzattól a 90-es évek elején a Váci Zsidó Hitközség visszavásárolta az épületet, majd felújíttatta. 2008. június 1-jén adták át a teljesen restaurált épületet, bár a hozzá tartozó telek rendbetétele még várat magára. Jelene A felújítás után a zsinagógában időszakos istentiszteleteket és rendszeresen kiállításokat, előadásokat tartanak. Lásd még MAZSIHISZ zsidó vallás Irodalom Turai János: Észak-Pest megye zsidó öröksége és látnivalói , Váci Zsidó Hitközség, Vác, 2007 ISBN 9789630619219 Forrás MAZSIHISZ A zsinagóga avatása (programhirdetés Vác honlapján) Stop.hu cikke Gimnofóbia Meztelenségtől való félelem Ebben a fóbiában szenvedők kerülnek mindenféle olyan helyzetet, ahol nekik, vagy bárki másnak le kell vetkőzni. Ők maguk nem fürdenek nyilvános helyeken, nem öltöznek át mások jelenlétében és ami még rosszabb, saját szexualitásuk irányában is szégyenérzetet táplálnak. Mindennel, ami a testhez, nemiséghez kapcsolódik, negatív érzeteket társítanak. Kísérő tünetei: szabálytalan szívverés, vérnyomásproblémák, ingerültség, légzés kimaradás, hányinger, erőteljes izzadás, iszonyodás és undor stb. de a szimptómák egyénenként nagy eltérést mutatnak. Ez a fóbia szexuális életüket is szélsőséges módon negatívan érinti, mivel a félelem erőssége meggátolja őket abban, hogy a szexuális intimitást teljesen átéljék és élvezzék. Más fóbiákhoz hasonlóan ez sem kezelhető gyorsan. A félelem felismerése és tudatosítása után, az érintettnek meg kell tanulnia ezen a problémán túllépni és rádöbbennie arra, hogy a meztelenségben nincs semmi szégyellnivaló! Az érintettek esetében már annak puszta gondolata, hogy valaki meztelenül látja őket vagy ők más személyeket meztelenül látnak, tudat alatt erőteljes rettegést és szégyenérzetet, rosszabb esetben agressziót vált ki belőlük. Más fóbiákkal ellentétben a Gimnofóbia egyik kiváltó oka a saját testről alkotott negatív séma, saját testének elutasítása (pl. szülés után megváltozott testalkat), korábbi sérülések, műtétnyomok, stb., illetve korábbi kellemetlen tapasztalatok, melyből adódóan az érintettek igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, hogy meztelenül mutatkozzanak, vagy másokat meztelenül lássanak. Másik kiváltó ok lehet egy már átélt kellemtelen élmény, melynek során az illető arra meztelenül, vagy meztelen emberek társaságában élt át, amit értelemszerűen traumatikus élményként blokkolt magába. Ezért a későbbiek folyamán a meztelenséghez automatikusan szégyenérzetet, elutasítást és szorongást társít. Ebből kifolyólag a Gimnofóbia - az átélt érzelmi traumával szemben - önvédelmi mechanizmusként aktiválódott, amely önvédelmi mechanizmus rosszabb esetben támadásba is áteshet. Radonín Radonín település Csehországban, a Třebíči járásban. Radonín Zašovice, Kněžice, Číchov és Brtnice településekkel határos. Lakosainak száma 73 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Apátkeresztúr Apátkeresztúr (Crestur), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Az érmelléki hegyek alatt, Margittától nyugatra, Bihardiószegtől keletre, Albis és Vedresábrány közt fekvő település. Története A falu területén bronzkori település maradványait tárták fel. A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a BH-I-s-B-00959 sorszámon szerepel. Apátkeresztúr nevét 1311-ben említette először oklevél c. Benedictus f. Beethleem nob. de Kereztur néven. 1332-ben Apathi, 1888-ban Apáti-Keresztur, 1913-ban Apátkeresztúr néven írták. A település egykor a Keresztúri nemesek birtoka volt. A 19. század első felében a Ravazdy család, a 20. század elején pedig gróf Stubenberg József volt a falu birtokosa. 1863-ban Apáti és Keresztúr összeolvadt. 1910-ben 557 lakosából 547 magyar, 9 román volt. Ebből 294 református, 179 görögkatolikus, 56 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott. A falu határában volt az Érsek-Apáti nevü puszta, mely a 16. században Fel-Apáti néven, mint falu szerepelt. 1385-ben a Borsiak és a Széplakiak voltak a földesurai. Nevezetességek A hagyomány szerint a falu fölötti dombon a „veres barátok” kolostora állt, amely 1241-ben elpusztult. A dombtetőt a 20. század elején még vizes-árok vette körül, melyen belül rommaradványok még látszottak. A falu régi helyén a 15–16. századi templomnak is láthatók voltak még némi nyomai. A templomrom a romániai műemlékek jegyzékében a BH-I-s-B-00958 sorszámon szerepel. Református temploma 1871-ben épült. Szeged Bats A Szeged Bats egy megszűnt szegedi amerikaifutball-csapat. Története 2006 decemberében alapították. 2007. április 25-én fényképes cikk jelent meg róluk a Délmagyarország című napilapban. A csapat egyes tagjai több alkalommal szerepeltek kölcsönjátékosként más csapatoknál hazai tornákon. Első mérkőzésüket a Tata Mustangs ellen játszották 2007. október 7-én Tatán, az eredmény 36-36-os döntetlen lett. 2008-ban a Bats részt vett a ligán kívüli amatőr csapatok kupáján, a Rookie Cup-on. Az alapszakaszban a Tata Mustangs csapatát győzték le, majd a Kistarcsa Firebirds alakulatának otthonából, egy nagyon fordulatos mérkőzés után (36-38) kellett vereséggel távozniuk. Ezután a Fehérvár Enthronerst fogadták a szegediek, ami egy könnyebb győzelmet hozott (35-7). A döntőbe jutásért a Batsnek a Jászberény Wolverines csapatát kellett megverniük idegenben, ám a papírforma beigazolódott, és egy nagyarányú vereségnek (3-28) köszönhetően a Szeged Bats hazai pályán játszhatott a 3. helyért, a Tata vs. Fehérvár mérkőzés győztesével. A találkozóra 2008 augusztusában került sor, és a Bats szenvedve ugyan, de három nagy játéknak köszönhetően legyőzte az Enthroners gárdáját. 2008 őszének végén aztán a Denevérek felvételt nyertek az MAFSZ csapatai közé, és a 2009-es évben már hivatalos keretek között léphetnek pályára a sportág honi harmadosztályában. A 2009-es szezonban 1 győzelemmel és 3 vereséggel a 6. helyen végeztek. 2010-ben nem indultak a bajnokságban. 2011-ben játszottak utoljára mérkőzést, majd 2014-ben megszűnt a csapat. 2015-ben Szeged Templars néven indult új szegedi amerikaifutball-csapat. 2016-ban és 2017-ben a csapat egykori tagjai arénatornákon újra összeálltak. Hivatkozások Touchdown! – kiáltják a szegedi Szabadság téren Tata Mustangs - Szeged Bats 36-36 - 2007.10.07. a YouTube-on MAFL Divízió III. 2009 Amerikai futball: újra szórják a touchdownokat Szegeden Nemes céllal nyert a Szeged Bats Link Szeged Bats Sportmúzeum (Makó) A makói Sportmúzeum a pénzügyi palota épületében, annak két második emeleti helyiségében található; célja, hogy megmentse és megőrizze a városhoz illetve annak szülötteihez kapcsolódó sportemlékeket. A kiállítóhely a Sport Éve záró eseményeként nyílt meg 2004. december 31-én. Benne az elmúlt közel 100 év sportrelikviát lehet megtekinteni. A gyűjtemény gondozásáért a városi képviselő-testület Sportbizottságának mindenkori elnöke a felelős. A látogatók megtekinthetik a helyi sportolók, sportegyesületek által szerzett érmeket, serlegeket, okleveleket; böngészhetnek a térség sporthíreinek archívumában, és megismerhetik a város legeredményesebb sportolóinak életét. Megnézhető Erdei János hagyatéki kiállítása, Wittenberger Magdolna makói születésű gátfutó és távolugró hagyatéka, valamint Szabó László világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó vitrinben látható anyaga. A Sportmúzeum minden csütörtök délelőtt 9 és 12 óra között látogatható, de külön kérésre, más, előre egyeztetett időpontban is megtekinthetők a kiállított anyagok. Juho Kusti Paasikivi Juho Kusti Paasikivi (1887-ig Johan Gustaf Hellsten) (Häme Koski, 1870. november 27.– Helsinki, 1956. december 14.) Finnország 7. elnöke, háromszor a finn kormány élén is állt. Élete Korán árvaságra jutott, 14 éves korától a nagynénje viselte gondját. A fiatal Paasikivi (akkor még Hellsten) jó sportoló és tornász volt, mindemellett kitűnő tanuló is. A nemzeti eszme már fiatalon is nagy hatást gyakorolt rá, jól mutatja ezt az is, hogy a finnesítést zászlajára tűző mozgalom hatására ő is megváltoztatta a nevét. A Helsinki Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ugyanott egyetemi docensként közigazgatási jogot tanított. Rövid idő múlva azonban már a finn államkincstárban kamatoztatta a tudását, egészen 1914-ig. Először 1897-ben házasodott meg, első feleségétől négy gyermeke született. Második feleségével – akivel haláláig élt, de gyermekük nem született –, 1934-ben kötötte össze az életét. Politikája A finn külpolitika atyjaként tisztelik hazájában, hiszen ő indította el Finnországot azon az úton, mely a második világháború után a kiugróan sikeres fejlődést eredményezte. Egyrészt ellenezte az oroszosítást, és mindent megtett a finnek nemzeti identitásának megőrzéséért, másrészt a tárgyalásos megegyezést részesítette előnyben az erőszakos megoldásokkal szemben. Az oroszországi forradalom után Finnországban is összecsaptak a fehérek és a vörösök, s Paasikivi a fehérek pártján állt. Kezdetben azt a nézetet vallotta, hogy Németországból kell uralkodót hozni Finnországba, de a németek háborúvesztése után ez a terv füstbe ment. Paasikivi vezette a finn delegációt, mely végül a Szovjetunióval békét kötött. A második világháború a finn népre is sok szenvedést hozott, de Paasikivi ezúttal is helyes és szerencsés diplomáciai manővereket hajtott végre. A világégést követően Finnország is a szovjet érdekszférába esett, de a finn vezetőknek – élükön Paasikivinek – sikerült előnyös alkukat kötnie Sztálinnal. Habár Paasikivi rengeteg engedményt tett a Szovjetuniónak, elérte, hogy Finnországot nem szállta meg a vörös hadsereg, és korlátok között, de önállóan alakíthatta ki a társadalmi rendjét. (Nem lett „népi demokrácia” vagy „népköztársaság” Finnországból, a helyi kommunisták nem jutottak hatalomra soha, pedig volt erre néhány erőtlen próbálkozás az évek során.) A finn politika a hidegháború kellős közepén megőrzött bizonyos függetlenséget az országnak. A máig irigyelt gazdasági sikerek sem valósulhattak volna meg a politikai sikerek nélkül. Igaz, időnként erkölcsi áldozatokat kellett hozni mindezért, például 1956-ban, amikor a finnek nem állhattak ki hivatalosan a magyar forradalom mellett, mert ezzel saját el nem kötelezett státuszukat veszélyeztették volna. Paasikivi elveit utódai is hatékonyan alkalmazzák, ami nem csak Finnország fennmaradásához, hanem jólétéhez mind a mai napig hozzájárul. Egyéni síugrás nagysáncon az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a síugrás egyéni nagysáncon versenyszámát február 15-én rendezték Hakubában. Az aranyérmet a japán Funaki Kazujosi nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények A verseny két sorozatból állt. Az első sorozat ugrásainak eredményei alapján a legjobb 30 versenyző vehetett részt a második sorozatban. A két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Meursac Meursac település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 1452 fő (2015). Meursac Corme-Écluse, Grézac, Montpellier-de-Médillan, Rétaud, Saint-Romain-de-Benet, Thaims és Thézac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kisvásárhely Kisvásárhely Zala megye északkeleti csücskében a Zalaszentgróti járásban, a Marcal folyó partján fekvő törpefalu. Önkormányzata Mihályfa községben működik. Közlekedés A település közúton alapvetően a Mihályfa–Sümeg mellékútra befutó két kilométeres bekötőúton érhető el, de egy betonozott út vezet a Mihályfa–Szalapa útra is. Története Kisvásárhely a Marcal melletti vizenyős területek miatt nem tudott terjeszkedni, így mindig is apró településnek számított. Első említése 1382-ból való. A 16. század során súlyos károk érték a községet, 1564-től török hódoltság alatt volt. 1635-re pedig már teljesen elnéptelenedett mintegy száz évre. A későbbiekben nem alakult ki önálló faluközösség itt, se temploma, se tanítója nem volt. Iskolája csak 1925-ben alakult. A 20. század elejétől folyamatosan az elvándorlás jellemzi a települést, az itt élő pár család pedig továbbra is kizárólag mezőgazdasággal foglalkozik. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,9%. A lakosok 77,5%-a római katolikusnak vallotta magát (20,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Zsidó temető. A faluban egykor élt zsidó közösség emlékét őrző zsidótemetőt 2007-ben muszlimok és keresztények a zsidó hitközséggel közösen újították fel. A temetőt Reicz Jánosné, Kisvásárhely polgármestere kezdte el felújíttatni, amibe bevonta Bolek Zoltánt , Mihályfa-Kisvásárhely körjegyzőjét, aki egyben a Magyar Iszlám Közösség elnöke. Ezért a munkáért 2008-ban a település Podmaniczky-díjat vehetett át. 2008. december 11-én újra felavatták a temetőt. Everything Burns Az Everything Burns Anastacia amerikai énekesnő és Ben Moody amerikai gitáros duettje. A dal a Fantastic Four című, 2005-ben bemutatott film betétdala, és szerepel a filmzenealbumon (Fantastic 4: The Album), valamint Anastacia első, Pieces of a Dream című válogatásalbumán, amelynek első kislemeze. Videoklipjét Antti Jokinen rendezte, és a Los Angeles-i Culver Studiosban forgatták 2005. április 30-án és május 1-jén. Moody 2008-ban Hana Pestle-lel is felvette a dalt Mutiny Bootleg E.P. című lemezére. Számlista Everything Burns (Album Version) - 3:43 Everything Burns (Instrumental) - 3:43 Everything Burns (Video Mix) - 3:44 Everything Burns (videoklip) - 3:44 Sydney Lohmann Sydney Lohmann (Pürgen, 2000. június 19. –) német korosztályos válogatott női labdarúgó, aki jelenleg a Bayern München játékosa. Pályafutása Klubcsapatban A Fürstenfeldbruck korosztályos csapataiban nevelkedett, majd 2016-ban került a Bayern München U17-es korosztályos csapatába. 2016. augusztus 28-án az 1. FC Saarbrücken ellen mutatkozott be a második csapatban az 1–0-ra megnyert idegenbeli másodosztályú mérkőzésen. 2017. február 19-én első gólját szerezte meg az 1. FC Saarbrücken ellen, ezen a mérkőzésen 3–1-re nyertek. Március 19-én az első csapatban a VfL Wolfsburg ellen mutatkozott be és kezdőként végig a pályán is maradt. A 2017–18-as szezonban csak az MSV Duisburg ellen lépett pályára az első csapatban, de azon a mérkőzésen megszerezte első felnőtt élvonalbeli gólját. A válogatott Részt vett a 2016-os és a 2017-es U17-es női labdarúgó-Európa-bajnokságon, mindkét tornán aranyérmesként zárt a válogatottal. A 2018-as U19-es női labdarúgó-Európa-bajnokságon Svájcban ezüstérmesek lettek. Statisztika 2018. május 13-i állapotnak megfelelően. Sikerei, díjai Válogatott Németország U17 U17-es női labdarúgó-Európa-bajnokság : 2016, 2017 I. Iusztinianosz bizánci császár I. Iusztinianosz (görög Ιουστινιανός, latin Iustinianus, magyarban elterjedt Justinianus vagy Jusztinianusz; Tauresium, 483. május 11. – Konstantinápoly, 565. november 14.) bizánci császár 527-től haláláig, I. Iusztinosz unokaöccse és utódja volt. Uralkodása fordulópont volt a Kelet-római Birodalom és a kora középkor/késő antikvitás történetében. Ekkor került sor kenyértörésre a monofizita-ortodox vallási ellentétben, ekkor kísérelték meg utoljára egyesíteni a Római Birodalom területeit, ekkor élte utolsó virágzását a római kultúra – és ekkor tört be először Európába a bubópestis, amely előre jelezte az elkövetkező keservesebb időszakokat. Útja a trónig Iusztinianosz eredeti nevét – Petrus Sabbatius – csak egyetlen lelet őrizte meg számunkra, mégpedig 521-es consuli dipthichonja, amelyen a Flavius Petrus Sabbatius Iusztinianosz név olvasható. Az új cognomen (harmadik név) arra utal, hogy nagybátyja, Iusztinosz örökbe fogadta. Ennek pontos időpontja nem ismert, talán már 518, azaz Iusztinosz koronázása előtt megtörtént. Sabbatius 482 körül született Tauresiumban, Dardania provinciában (a mai Macedónia területén). Anyjának, Vigilantiának a fivére, Iusztinosz ekkortájt szép katonai karriert futott be Konstantinápolyban, és befolyását felhasználta arra, hogy unokaöccse számára kiváló neveltetést és udvari pozíciót biztosítson. Iusztinianosz jogot és filozófiát tanult, I. Anasztasziosz 518-ban bekövetkezett halálakor pedig a magister officiorum alatt szolgált meglehetősen alacsony rangban, candidatusként. (Épp ezért valószínűtlen az a hagyomány, miszerint az excubitores testőrgárda őt jelölte volna a trónra a parancsnok Iusztinosz helyett.) Iusztinosz uralkodása alatt hatalmas befolyásra tett szert az udvarban, elsősorban Vitalianus 520-ban történt meggyilkolása után. Nem tudni, hogy ebben szerepet játszott-e, mindazonáltal a következő évben mintegy örökösként consul és magister militum praesentalis (hadseregparancsnok) lett. Élete választottja, Theodóra alacsony sorból származott: a Hippodrom Kék pártjához kötődő táncosnő volt, ám Iusztinianosz uralmának egyik legfontosabb támogatója lett. Vasakarata sokszor segítetett olykor ingadozó férjének a döntéshozatalban. Házasságuk – lévén Iusztinianosz patrícius – egyébként csak azután vált lehetségessé, hogy 524-ben Iusztinosz törvényileg engedélyezte a felső és alsó néprétegek keveredését. Állítólag a Iusztinianoszt mindenben támogató Euphemia császárné is ellenezte a frigy létrejöttét. Iusztinosz már uralkodása kezdetén idős ember volt, élete utolsó éveiben pedig jelentősen romlott egészségi állapota, és egyre inkább unokaöccse befolyása alá került. 527. április 1-jén végül társcsászárává tette. A koronázásra nemsokára sor került, és augusztus 1-jén Iusztinianosz megörökölte a Bizánci Birodalom trónját. Uralkodása Trónra lépve, Iusztinianosz nagy lendülettel vetette magát az uralkodás gondjaiba. Uralkodása alatt, mivel ő és felesége is alacsony sorból származott, mindketten nagy hangsúlyt helyeztek a ceremóniákra, az uralkodói hatalom reprezentációjára. Vallásügyek Pogányok, eretnekek, zsidók Iusztinianosz azon az állásponton volt, hogy birodalma egységének előfeltétele az egységes vallás megteremtése, és ő egyértelműen az ortodox kereszténység mellett volt. A Codex Justinianus 9-es és 10-es statútuma kimondta a hellenizmus totális lerombolását még a civil szférában is. Az intézkedéseket a híradások szerint szigorúan végrehajtották magas rangú személyek esetében is. A császár 529-ben az athéni, még Platón által alapított Akadémiában betiltotta a filozófiai és jogi képzés folytatását, ezzel gyakorlatilag a hellenizmus nevelőintézetét szüntette meg. Az Akadémia vezetője, Damaszkiosz és hat társa a Szászánida Birodalomban keresett menedéket, ám I. Huszrau szászánida királytól sem kaptak támogatást. Végül Harránban (Carrhae) alapítottak iskolát, ami az iszlám időkig fennmaradt, mivel a perzsa uralkodó arra hajlandó volt, hogy az 532-es „örök békében” garanciát kérjen Iusztinianosztól az intézmény zavartalan működésének biztosítására. A keresztény propaganda együtt járt a pogányok és a kisebb szekták – szamaritánusok, manicheusok – üldözésével: a visszaesőket, „látszatkeresztényeket” kivégzéssel büntették. A főleg Palesztinában élő szamaritánusokat, akiket mind a keresztény, mind a zsidó lakosság gyűlölt, zsinagógáik elpusztításával és a szabad végrendelkezés jogától való megfosztással sújtották (igaz, ezt 551-ben részben visszaadták), mire 529 nyarán fellázadtak Mundzír Lakhmida arab fejedelem syriai támadásával egyidőben. Kezdeti sikerek után leverték őket, és vezetőjük, Julianus fejét a császár színe elé küldték. Mintegy 20 000 szamaritánust eladtak rabszolgának. A második, 556-os caesareai felkelésüket is vérbe fojtották. A judaizmus továbbra is bevett vallás maradt, és a palesztinai építkezési hullám a régészeti leletek tanúsága szerint Iusztinianosz korában is folytatódott. A tiberiasi rabbiképző főrabbija (görögül arkhiperekita), Mar Zutra jogosítványai semmiben sem csorbultak. Egyedül egy 535-ös rendelkezés utal a keményebbé váló zsidópolitikára: a frissen visszahódított Africában ugyanis az ortodoxok számára konfiskálták az eretnekek, pogányok és az ekkor először velük egy kategóriába került zsidók imaházait, szentélyeit. Az intézkedés zsidókra vonatkozó részét feltehetően nem tartották be, azonban mégis jelzésértékű volt. Iusztinianosz a birodalom területén kívül is támogatta a kereszténység terjesztését: a nabateusokhoz és a mai Jemenbe hittérítő missziók indultak. A kaukázusi és Don menti népek ekkortájt vették fel a keresztséget. Monofiziták I. Anasztasziosz bizánci császár meggyőződéses monofizita volt, ám utódja, Iusztinosz éppen az ellenkező irányzatot, az ortodoxiát képviselte. Hormiszdasz pápával egyetértésben, uralkodása alatt megkezdődött a monofiziták üldözése Syriában. Egyiptom kimaradt a császári megtorlásokból, mivel félő volt, hogy elszakadhat a birodalomtól. Ugyanez a helyzet állt fenn Iusztinianosz uralkodásának első éveiben. Theodora császárné azonban azon munkálkodott, hogy az áldatlan állapotot megszüntesse, ezért 531-ben a császári pár fogadott egy monofizita delegációt a palotában, és 532 tavaszán tárgyalásokat rendezett az 5-5 ortodox és monofizita püspök részvételével. 534–35-ben a monofizita párt két kulcsembere, Severus hajdani antiochiai és Theodosius alexandriai pátriárka is megérkezett Konstantinápolyba, ahol kiegyeztek Anthimius pátriárkával. A béke vágya azonban 536-ban semmivé foszlott, amikor I. Agapét pápa Theodahad keleti gót uralkodó megbízásából ellátogatott Iusztinianosz udvarába. Az egyházfő ugyanis meggyőzte a császárt a kalkhédóni hitvallás igazáról, mire Iusztinianosz visszatért a korábbi erőszakos politikához, Anthimiust pedig leváltotta. Theodóra, aki férjétől sokszor függetlenül politizált, nem adta fel korábbi ambícióit. Agapét még 536-ban elhunyt, a császárné pedig saját jelöltjét, a rugalmasabb Vigilius diakónust akarta a pápai trónra emelni. Azonban megelőzték: Theodahad támogatásával Silverius lett az egyházfő. Mindez azonban egyidőben történt Flavius Belisarius itáliai hadjáratával, és amíg a gótok ostromolták Rómát, Belisarius 537-ben leváltotta Silveriust, és Vigiliust nevezte ki helyette. 541-ben Al-Hárisz, a Gasszánidák Bizánc vazallus arab törzsének sejkje Theodóra császárnéhoz fordult, hogy püspököket kérjen emberei számára – mégpedig monofizitákat, amely kérését az uralkodó felesége örömmel teljesítette. Iusztinianosz hiába próbálta meg elfogni Edessza és Bosztra metropolitáit, Theodóroszt és Baradaiosz Jakabot. Végül belenyugodott a megváltoztathatatlanba, és nem folytatta az idővel jelentős szervezőmunkát kifejtő, a császárné palotájában rejtőzködő hajdani alexandriai pátriárka, Theodosius által felszentelt egyháziak üldözését. Végeredményben szintén a monofizitizmussal kapcsolatban tört ki az ún. háromcikkely-vita is 543–44 fordulóján. A monofiziták ugyanis sokszor azzal vádolták meg a kalkhédóni hitvallás követőit, hogy azok valójában egy hiten vannak a nesztoriánus eretnekekkel. Ezt a híresztelést akarta megakadályozni a császár tanácsadói, főként Theodor Aszkidasz hatására azzal, hogy anathémával sújtott három, Nestoriusszal és a nesztorianizmussal szimpatizáló szerző műveit (Mopszuesztiai Theodórosz minden művét és személyét, Küroszi Theodorétosz bizonyos írásait és Edesszai Ibasz Mariszhoz írt levelét). Vigilius és konstantinápolyi legátusa, az utódjául választott Pelagius ellenezte az anathéma kimondását, azonban mindketten kénytelenek voltak belenyugodni az uralkodói akaratba. Pelagius azután fogadta el a döntést, hogy Vigilius még 554-ben bekövetkező halála után Iusztinianosz biztosította számára a pápai tiarát. Császár és egyház viszonya A katolikus egyházzal szemben a császár teljesen önkényesen viselkedett, gyakorlatilag ugyanúgy kívánta irányítani, mint országát. Ebben az időben volt a legerősebb a cezaropapizmus Bizáncban. Törvényhozásában deklarálta saját hitét a Szentháromságban és a feltámadásban az első négy egyetemes zsinat határozataival együtt, és minden ezekkel ellenkező nézetet szigorúan büntetett. A II. konstantinápolyi zsinat (553) résztvevői számára világos volt, hogy semmi olyasmivel nem foglalkozhatnak, aminek a császár ellenére van. Másfelől azonban Iusztinianosz minden alkalmat megragadott, hogy az egyház jogait megvédje, megerősítse, hatását pedig kiterjessze. Törvényhozásában sok szó esett adományozásokról és alapítványokról, az egyházi tulajdon igazgatásáról, az egyházi személyek választásáról és jogairól, a püspöki joghatóságról, a kolostori életről és a papi szolgálatról stb. A császár újjáépítette a Hagia Szophia (Szent Bölcsesség) templomot, aminek elődje a Nika-felkelés alatt pusztult el. 537-ben készült el a bizánci építészet méltán leghíresebb alkotása. Ma nem az eredeti formájában látható, ugyanis többször átépítették (563, 989, 1346). Iusztinianosz, a törvényhozó A császár alig egy éve ült a trónon, amikor parancsot adott egy császári törvénykönyv létrehozására. A feladatot egy Kappadókiai János vezette tízfős bizottság végezte el, és munkájuk eredményeképpen 529. április 7-én megjelent a Hadrianus uralkodása óta hozott császári rendeleteket összefoglaló Codex Justinianus]. A császár ezután egy még nagyobb feladatot tűzött ki maga elé: a császárkor nagy jogi tekintélyeinek (iurisconsulti) véleményeit kívánta egybegyűjtetni. 530. december 15-én állt fel a Codex Justinianust készítő bizottságban már szerepet játszó Tribonianus vezetésével a tizenhat fős bizottság. Ez 533. december 16-án bocsátotta ki a Digestae (görögül Pandektai) című gyűjteményt, pontosan egy hónappal a jogot hallgatók számára készített kézikönyv, az Institutiones megjelentetése után. Mindennek köszönhetően a Codex Iustinianus elavult, és 534. november 16-án kibocsátották javított verzióját. Az eredeti változat nem maradt fenn. A latinul írott Corpust később kiegészítették a Iusztinianosz alatt hozott törvények (Authenticum/Novellae Constitutiones), amelyek már elsősorban görög nyelven íródtak. Jellemző, hogy a császár törvényeinek mintegy a fele az 530-as években keletkezett: Iusztinianosz később inkább foglalkozott teológiával. 545-ben adta ki a császár a Corpus Juris Civilis-t, a polgári törvénykönyvet. A Iusztinianosz ideje alatt végbement és általa kezdeményezett „jogi forradalom” nyomán olyan szerves egysége jött létre a római jognak – 16. századtól használatos elnevezése Corpus Iuris Civilis – és hatása szinte minden kontinens jogalkotására befolyással volt, sőt, egyes államokban ma is használatos a kisebb-nagyobb változtatásokkal. A Nika-felkelés A külpolitikai bonyodalmak mellett súlyos terhet rótt Iusztinianosz vállára az 532 januárjában kitört ún. Nika-felkelés (a lóversenyeken kiabált Nika! = Győzzél!) is. Bár már csak felesége miatt is a kék pártot támogatta, amely az ortodoxia mellett tört lándzsát, a Hippodrom mindkét pártját szigorú büntetésekkel sújtotta a rend fenntartása érdekében. Mivel politikája miatt jelentősen emelkedtek az adók, a kiábrándult néptömegek az uralkodó ellen egyesült pártok mögé álltak, és több, a felkapaszkodott császárral elégedetlen senator közreműködésével a Hippodromban császárrá kiáltották ki I. Anasztasziosz egyik unokaöccsét, Hüpatioszt. Iusztinianosz a félelmetes népfelkelés hatására menekülni akart, és elbocsátotta az emberek szemében gyűlöletes tanácsadóit, az adók beszedéséért – egyúttal a sikertelen államháztartási reformokért is – felelős Kappadókiai János praefectus praetoriót és Tribonianust. Erőskezű felesége, Theodóra azonban visszatartotta a megfutamodástól, és miközben Narszész látszólag tárgyalásokba bocsátkozott a kékekkel, Belisarius katonasággal tört a lóversenypályára, és iszonyú mészárlást rendezett. A felkelést vérbe fojtották, Hüpatioszt és híveit pedig kivégezték. A Birodalom restaurációjának kísérlete A Vandál Királyság Iusztinianosz 533-ban elérkezettnek látta az időt, hogy nagyszabású hadjáratot indítson nyugat felé, az univerzális birodalom helyreállításának érdekében. (Előzőleg 532-ben békét kötött Huszrau perzsa nagykirállyal, hogy biztosítsa a keleti határt.) A császár tehetséges hadvezére, Flavius Belisarius (Belisar, Belizár) 18 000 katona élén Afrikába hajózott, és rendkívüli gyorsasággal megdöntötte a Vandál Királyságot. A királyt, Gelimert fogságba ejtették, és 534-ben diadalmasan térhettek vissza Konstantinápolyba. A helybéli berberek egészen 548-ig gerilla-hadviselést folytattak a bizánciak ellen, mindhiába: a tartományt sikerült tartósan a Keletrómai Császársághoz csatolni. A Keleti gót Királyság és Hispania 535-ben ismét Belisarius vezette a bizánci hadakat nyugat felé, Itália földjére. Míg egy másik had Dalmáciában nyomult előre, a zseniális hadvezér elfoglalta Szicíliát, Nápolyt és Rómát (536). A helyzet azonban kritikussá kezdett válni, ugyanis a felocsúdó gótok a birodalom hajdani központjába szorították vissza Belisariust, aki hosszú ostromot volt kénytelen kiállni. Miután azonban sikeresen átvészelte a támadást, északra tört, és bevette a keleti gót király, Vitigis fővárosát, Ravennát. 540-ben Vitigist fogolyként vitték Konstantinápolyba. A győzelem azonban nem volt teljes: a germánok hamarosan fellázadtak Totila vezetésével. Belisarius elszenvedett néhány vereséget, ezzel korábbi sikerei ellenére kegyvesztetté vált. Utódja, a kiváló diplomata–eunuch, a hadvezetésben is jeleskedő Narszész (Narses) csak 555-re tudta pacifikálni az egész országot. Közben a Vizigót Királyságtól sikerült elragadni az Ibériai-félsziget délkeleti partvidékét. A Földközi-tenger ismét nagyjából beltengerré vált. Katonai problémák A keleti határ Míg Belisarius és Narszész nyugaton hadakozott, a keleti és a dunai határ védelme súlyosan meggyengült. Huszrau király 540-ben felrúgta az 532-es „örök békét” és betört Szíriába. Egészen Antiochiáig nyomult, északon pedig Örményországot és Ibériát dúlta fel, Lazikát pedig megszállta. Iusztinianosz végül az addig perzsáknak fizetett sarc megemelésével öt évre fegyverszünetet kötött, és miután ezt kétszer megújították, 562-ben ötven évre szóló békét kötöttek. Ezekben az években Iusztinianosz sokat tett a keleti határ megerősítéséért: nevéhez fűződik Barbalisszosz és Szergiopolisz megerősítése, Birtha és párja, Annoukasz kiépítése, illetve Circesium újratelepítése az Eufrátesz mentén. A mélységi védelmet egyebek mellett a hagiopoliszi, palmürai és andronai erődítései munkálatok, illetve a Kaszr Ibn Vardán és Heliarama kiépítése szolgálta. A perzsáknak fizetett adó a sorozatos békekötésekkel megemelkedett, de a perzsák kivonultak Lazikából. Ez azért volt különösen nagy jelentőségű, mert Lazika fontos állomása volt a Perzsiát északról megkerülő, Kínába vezető kereskedelmi útnak. Hogy ezt biztosítsa, a bizánci állam növelte befolyását a Krím-félszigeten és a Fekete-tengertől északra. Ekkoriban kerültek kapcsolatba a törökökkel is, és ebben az időszakban jutott el a selyemkészítés titka Európába. Hatalmas selyemgyártó központok alakultak ki Konstantinápolyban, Antiochia, Bejrút, Türosz és Thébai városában. A perzsákat délen is megpróbálták megkerülni a bizánci kereskedők, azonban még Etiópiával szövetségben sem sikerült átvenni az ellenőrzést az Indiai-óceán kereskedelme felett. A Balkán Alig ért véget a germán népvándorlás, új behatolók jelentek meg a Duna vidékén: a különféle bolgár-török népek, valamint a szlávok. Az antok már I. Iusztinosz idején be-betörtek a birodalomba, azonban miután Iusztinianosz a határt védő erődrendszer katonaságának jelentős részét átcsoportosította a nyugati expedíciókra, a Balkán-félsziget katonailag védtelenné vált. Ekkoriban ezek a barbárok még megelégedtek a rablással, fosztogatással, mindenesetre a szlávok 600 után, a bolgár-törökök a 7. század utolsó harmadában vetették meg a lábukat az al-dunai erődrendszeren túl. Katasztrófák Iusztinianosz uralkodásának utolsó időszakait számos csapás árnyékolta be. Megjelent a bubópestis, amely végigpusztította a birodalom nagyvárosait – Konstantinápolyt kétszer is – miközben a fővárost két földrengés is megrázta: egy 542-ben, egy pedig 557 végén, mindkettő súlyosbítva az épp dúló pestist. 558-ban összeomlott a frissen épült Hagia Szophia kupolája. 559-ben a protobolgár kutrigurok három csoportja tört a Balkánra: az egyik a Thermopülai-szorosig, a másik a Gallipoliig, a harmadik pedig a főváros falaiig jutott. A pánikba esett uralkodó a visszavonult, idős Belisariust nevezte ki a vész elhárítására, amit ő háromszáz, hirtelenjében összehívott veteránja élén meg is tett. Jellemző azonban, hogy a vész elmúltával az agg hadvezért nyomban leváltotta, és maga állt a sereg élére. Diplomáciájával sikerült az utrigurokat a kutrigurok ellen fordítania, ennek ellenére 562-ben azok ismét végigrabolták a Balkánt. Iusztinianosz és elődei diplomáciájának hosszútávú csődjét mutatta a vazallus és szövetséges államokra alapozott politika és határvédelem csődje. A névleg foederatinak számító frankok a bizánci-keleti gót háborút kihasználva Észak-Itáliát pusztították, míg a gepidák rövid ideig megszállták Sirmiumot és a hozzá tartozó területsávot. 552-ben az avarok megjelentek a Kárpát-medencében, amely szintén a bizánci császárság tág befolyási övezetébe tartozott, és ott saját birodalmat alapítottak (lásd: Avar Kaganátus). Az 560-as években állandósult az elégedetlenség a víz- és élelemhiány miatt, és a gazdasági szféra is elégedetlen volt. 562-ben Marcellus, az aranyműves-bankár összeesküvést szőtt az uralkodó ellen, azonban leszámoltak a konspirátorokkal. A császár ekkor azonban már túl öreg volt ahhoz, hogy változtasson politikáján. Jelentősége Uralkodása kitüntetett időszak volt az ortodox vallás és a Keletrómai Birodalom történetében. Hatalmas munkabírása volt, barátságosan és udvariasan viselkedett, ellenben semmiben nem ismert akadályt, és ravasz is tudott lenni. Iusztinianosz volt az utolsó császár, aki megpróbálta a Római Birodalmat olyanná tenni, mint amilyen Nagy Theodosius idején volt, ezért nagy építkezéseket hajtott végre és óriási hadjáratokat vezetett. Talán jogalkotó tevékenysége volt a legjelentősebb. A kultúra fénykora és a nagy hódítások azonban nem voltak örökéletűek, mivel a birodalomszervezet és a pénzügyek nem újultak meg, és képtelenek voltak megbirkózni a megnövekedett terhekkel és problémákkal. A pestisben és más csapásokban megfogyatkozott lakosságot súlyos adók, az államot ellenséges támadások gyötörték, a gazdaság hanyatlásnak indult, az államkincstár pedig szinte teljesen kimerült a hadakozásban és a pompás építkezésekben. Mindennek azonban csak Iusztinianosz utódai érezték hatását: az uralkodó 565-ben, 82 évesen valószínűleg abban a hiszemben hunyt el, hogy egy új, nagy, keresztény római világbirodalom alapjait vetette meg. Az elkövetkező évtizedek eseményei – mint azt már utódul kijelölt unokaöccse, II. Iusztinosz is megtapasztalhatta – az ellekezőjét bizonyították be. I. Iusztinosz bizánci császár I. Iusztinosz (görög Ιουστίνος, latin Iustinus, magyarban elterjedt néven Jusztinusz, vagy Justinus, Bederiana, 453 körül – Konstantinápoly, 527. augusztus 1.) bizánci császár 518-tól haláláig, I. Anasztasziosz utódja volt. Már a korabeli történetírók is mindössze I. Iusztinianosz súlytalan elődjének és bábjának tekintették, azonban nem szabad elfelednünk, hogy ha Iusztinosz nem járja be a maga útját, Iusztinianosz sosem került volna trónra. Élete Feltehetően Tauresium faluban született, a mai Nis (akkoriban Naisszosz, Naissus) város közelében, Dardania provinciában, Dacia diocesisben, Illyricum praefecturában alacsony sorban az 5. század közepén. A Balkánt akkoriban a hunok (447), később a keleti gótok dúlták, mígnem I. León békét nem kötött ez utóbbiakkal 461-ben. Iusztinosz ekkortájt indulhatott Konstantinápolyba két társával szerencsét próbálni. Ha nem is egyhamar, de a siker nem maradt el. A fiatalember csatlakozott az újonnan felállított testőrgárdához, melynek – jó kapcsolatok híján – saját tehetsége révén a parancsnoka lett. Nem volt ez másként 518-ban sem, amikor Anasztasziosz császár elhunyt. A legenda szerint Anasztasziosz nem tudta eldönteni, hogy melyik unokaöccse örökölje a trónt a három közül, és még egy rafinált csellel sem sikerült dűlőre jutnia. Három fekhelyet készíttetett egy szobába, és az egyiket kijelölte, hogy amelyik unokaöccse arra ül, az lesz jövendő uralkodó. Mikor a három rokon megérkezett, senki sem ült arra a bútorra, mert ketten megosztoztak egy másikon. Így – a hagyomány szerint – a császár Istenhez imádkozott, majd kijelentette, hogy az lesz a császár, aki másnap először lép a szobájába. Ez az illető pedig Iusztinosz volt. Valójában csak Anasztasziosz halála után dőlt el, hogy Iusztinosz nyeri el a trónt. Iusztinosz felesége, Euphemia azelőtt Iusztinosz rabszolgája volt, és trónra lépése előtt Lupicinának hívták. Gyermekük nem született. Uralkodása A trón megszilárdítása A valóságban Iusztinosz az alábbi módon emelkedett trónra: a Hippodromban összehívott nép elunta az előkelők tanácskozását a palotában, és türelmetlenkedni kezdett. A zúgolódás megrémítette az udvaroncokat, akik az eleinte számításba nem jövő Iusztinoszt tették meg végül uralkodónak, lévén tapasztalt katonatiszt, de ekkoriban parancsnoki teendői a keleti hadszíntérhez kötötték. 518. augusztus 1-jén Iusztinosz levelet írt Hormiszdasz pápának, bejelentve megválasztását és azt is, hogy mindez saját akarata ellenére történt. Jóannész Malalasz azonban megőrzött egy olyan hagyományt, miszerint valójában törekedett arra, hogy császárrá koronázzák: Amantius kamarás eszerint saját jelöltje, Theokritosz számára úgy gyűjtött volna támogatást, hogy megkérte az idős, alacsony sorból származó Iusztinoszt arra, hogy nagyobb összegeket osszon szét az előkelők között. Iusztinosz azonban a saját bázisának növelésére használta fel a kapott pénzt, és nem sokkal megválasztása után kivégeztette Amantiust és Theokritoszt. Megválasztása után minden egyes katonának fizetett egy font ezüstöt és 5 nomismatát – I. Leó és Anastasius nyomdokait követve. Iusztinianosz Járatlan lévén az államügyekben, Iusztinosz tehetséges tanácsadókkal vette magát körül. Közülük is kiemelkedett Flavius Petrus Sabbatius, a császár unokaöccse, fogadott fia és utódja I. Iusztinianosz néven. Prokopiosz történetíró közlései alapján szokás azt mondani, hogy Iusztinianosz uralkodott elődje helyett – sőt, a történetíró 518-tól számítja Iusztinianosz uralmát, és még elődjének épületeit is a nagy utódnak tulajdonítja. Hogy az örökbefogadás mikor történt, az kérdéses, de valószínűleg valamikor Iusztinosz megkoronázása táján. Ezt onnan lehet tudni, hogy csak az első consuli diptichonon maradt fenn eredeti neve, mindenhol másutt az adoptálás után felvett Iusztinianosz név látható. 521-ben a császár által patríciusi rangra emelt Iusztinianosz töltötte be a consuli hivatalt. Talán Vitalianus 520-as meggyilkolásában is szerepet játszott a hatalomvágyó ifjú. Iusztinosz két másik unokaöccse, Germanus és Boraides nem vett részt a hatalmi harcban. Iusztinianosz feltehetően felelős volt a Iusztinosz uralkodása alatt zajló utcai harcokban a Hippodrom zöld és kék pártja között, amely ellehetetlenítette a közbiztonságot. Iusztinianosz a kékeket támogatta, ám amikor 524-525-ben megbetegedett, Iusztinosz is értesült a fokozódó rendbontásról. Theodotus Colocynthius városparancsnokot bízta meg a rendcsinálással, aki ennek vasszigorral tett eleget. Bosszúból Iusztinianosz felépülése után áthelyezték Jeruzsálembe. Ugyanekkor, 525-ben vette feleségül Iusztinianosz a hű, vasakaratú politikusnak bizonyuló Theodorát. A korábbi színésznővel kötött házasságot, amit Euphemia bizánci császárné is ellenzett, Iusztinosz 524-ben tette lehetővé az addigi törvények megváltoztatásával. Idős korára Iusztinosz mindinkább energikus unokaöccse hatása alá került, akit 527. április 1-jén társcsászárává – azaz örökösévé – nevezett ki. A nemsokára feleségével együtt megkoronázott fiatalember azonban kezdettől fogva a kezében tartotta a gyeplőt. Vallásügyek Iusztinianosz mereven elhatárolódott elődje monofizitizmusától. Első lépésként a fővárosba hívatta a Dobrudzsa területén bujkáló Vitalianust, aki 513-ban fellázadva igencsak megszorongatta Anastasius hadait. 520-ban Vitalianus lett a consul, és nagy befolyással rendelkezett az ügyek folyása felett – azonban még ebben az évben meggyilkolták. A monofizita keleti tartományokban kemény megtorlások kezdődtek. Az eretnek tan fő ideológusa, Severus antiochiai pátriárka Alexandriában, III. Timotheus pátriárkánál keresett menedéket. Egyiptom ugyanis már 451, a khalkédóni zsinat óta a monofizitizmus fellegvára volt – a császár pedig meg sem próbálkozott a felelősségre vonás ide történő kiterjesztésével. 518. július 20-án Konstantinápolyban zsinatot hívtak össze a környékbeli püspökök részvételével, ahova a pápát is meghívták. Hormisdas legátusokat küldött, akik követelték Akakiosz hajdani konstantinápolyi pátriárka, a Henótikon szerzőjének és összes utódjának kiátkozását, sőt Zénón és I. Anastasius császárokét is. A pápai libellust 519. március 28-án írták alá a császár, a főpapok és a senatus jelenlétében. Az akakioszi egyházszakadás véget ért harminc év után. A bizánci katonákat is feleskették az ortodoxiára, az esküt megtagadókat megfosztották különféle juttatásaiktól. Hormiszdasz azonban túl messzire ment: rendelkezése alapján gyakorlatilag minden 484 után hivatalba lépett papot ki kellett volna átkozni. Thesszaloniké püspöke tagadta meg elsőként a deklaráció aláírását, és mindenhonnan elégedetlenség hangjai hallatszottak. Iusztinosz ekkor rugalmasabb valláspolitikába kezdett, természetesen továbbra is a Khalkédónban megszabott keretek között. A monofiziták üldözése is alábbhagyott Vitalianus 520-as halálát követően – ellenben az uralkodó nagyobb hangsúlyt helyezett az ariánusok elleni küzdelemre. A sors iróniájaként 525-ben Hormisdas utódja, I. János pápa maga érkezett Konstantinápolyba, hogy közbenjárjon az üldözések mérsékléséért. Ezt nem jószántából tette: az Itália területét magában foglaló Keleti Gót Királyság vezetője, Theuderich azzal, hogy a katolikusok üldözésével fenyegetőzött, szerette volna elérni az arianizmus, az osztrogótok zöme által követett vallás elfogadását. Bár Iusztinosz melegen fogadta a pápát, aki az alkalmat megragadva megkoronázta, számottevően nem változtatott politikáján. Uralkodása vége felé, amikor már nagyon öreg és beteg volt, Iusztinosz helyett Iusztinianosz vette át a tényleges irányítást, és ismét szigorított az eretnekség elleni intézkedéseken. A Keleti Gót Királyság Egy meggyőződéses ortodox császár trónra lépése, aki a szkizma megszüntetésével megszilárdította támogatottságát Itália népében, kellemetlenül érintette a Keleti Gót Királyságot. Theoderich igyekezett maga is jó viszonyt ápolni Iusztinianosszal, hogy garantálja királysága biztonságát. Iusztinosz pozitívan válaszolt: 519-ben a gót király vejét, Eutharichot gót rítus szerint adoptálta és a gótok közül elsőként consullá tette. Ezzel nem csak a két ország kapcsolatán javított, hanem Eutharich örökös voltát is elismerte – a gót herceg azonban 522-ben meghalt, és csak egy kiskorú fiút hagyott maga után, az 518-ban született Athalarichot. 523 után Iusztinosz elrendelte az ariánusok üldözését, ami szintén azzal fenyegetett, hogy átterjed Itáliára, ahol a gót arisztokrácia elenyésző kisebbségben volt a római népességgel szemben. 524-ben Theoderich kivégeztette a Konstantinápollyal való együttműködéssel, árulással vádolt miniszterét, Boethiust, a középkorban oly népszerű filozófust. János pápa 525-ös utazása, amely nem vezetett eredményre az ariánusüldözés ügyében, csak rontott a helyzeten. János nem sokkal ezután meghalt – talán éppen a gót király haragjának esett áldozatul. Utódja, IV. Félix Theoderich beleegyezésével lépett trónra, aki azonban hamarosan elhunyt (526. augusztus 30.). Utolsó éveiben unokaöccse, Hilderich vandál király, a katolikusok támogatója ellen tervezett hadjáratot indítani, ami tovább rontott volna a Bizánccal kiépített kapcsolatokon. A keleti határ A keleti határon Lazica kicsiny királysága – az antik Kolkhisz, ahol állítólag az aranygyapjút őrizték – már hosszú idő óta a Szászánida Birodalom vazallusa volt, noha lakói a kereszténységet vallották. 522-ben aztán Tzath királyuk nem Perzsiába ment, hogy megkoronázzák, hanem Konstantinápolyba, kérve Iusztinosztól királyként való elismerését és megkeresztelését. A császár szívélyes fogadtatásban részesítette Tzathot, és egy udvarbéli hölggyel házasította össze. A Szászánida Kavád király nem tudott azonnal reagálni, de végül tárgyalni kezdett az Észak-Kaukázusban élő, Zilbigi vezette szabir hunokkal. Zilbigi Iusztinosszal is egyezkedni akart, ám az elárulta Kavádnak, aki lemészárolta a hun vezért és mintegy 20 000 harcosát. A perzsa királyra nagy hatással volt Iusztinosz nagylelkűsége, és a császárhoz fordult örökösödési problémái megoldásának reményében. Legidősebb, trónra jogosult fia a radikális mazdakiták támogatója volt, ezért nem akarta, hogy trónra kerüljön. Második fia félszemű, ezért hivatalosan alkalmatlan volt, bár kiváló hadvezérnek bizonyult, és sokan támogatták. Kavád ugyanis harmadik vagy negyedik fiát, Khusrót szerette volna örökösének látni, ezért örökbe fogadtatta Iustinosszal. Ő, bár támogatta a javaslatot, végül elállt tőle, mert ha római jog szerint fogadja örökbe a perzsa örököst, akkor az a konstantinápolyi trónra is jogosult lett volna – a perzsa diplomácia viszont a barbár rítus szerinti örökbefogadást nem fogadta el. A béke lehetősége odaveszett. Kavád nemsokára megtámadta Ibéria kicsiny, keresztény kaukázusi királyságát (a mai Grúzia), amit Iusztinosz a boszporoszi hunok segítségével kívánt megvédeni, ám sikertelenül. Iberia uralkodója elmenekült, az ország pedig elvesztette függetlenségét, Iusztinosz pedig presztízsveszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Az 526-os ellencsapás Persarmeniában (Armenia Maior perzsa ellenőrzés alatt álló részén) és Mezopotámiában nem vezetett semmiféle eredményre. Ezek kezdeményezője valószínűleg már Iustininanosz volt. Dél-Arábia Himjár, a mai Jemen területén fekvő, gazdag kulturális tradíciókkal bíró terület arab és délarab lakói körében mind a pogányság, mind a kereszténység, mind a judaizmus képviseltette magát. 523 októberében egy bizonyos Dzú Nuvász (Fürtös), más forrásokban Maszruk nevű, zsidó vallású arab vette át a hatalmat, és véres keresztényüldözésbe kezdett. Ela Atzheba (görög forrásokban Elesboas vagy Hellesthaeus sőt olykor Kaleb) abesszíniai király csapatokkal kívánta segíteni a keresztényeket, azonban hajókra volt szüksége. Az alexandriai Timotheus pátriárkán keresztül vette fel a kapcsolatot Iustinosszal, aki – bár mind az abesszin király, mind Timotheus monofizita volt – a kereszténység védelmében flottát küldött. Ela Atzheba végül megdöntötte Dzú Nuvász hatalmát, és keresztény királyságot hozott létre a térségben, amit hosszas forrongás után 570-572 között a perzsák foglaltak el. Inakfalva Inakfalva (románul Inoc) település Romániában Fehér megyében. Fekvése Nagyenyedtől mintegy 17 km-re északkeletre, a Maros partján, Felvinc mellett található. Története 1291-ben alapították székely telepesek. A középkor vége felé a székely lakosság románokkal cserélődött fel. Az 1876-os megyerendezésig Aranyosszék része volt. 1876-tól a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott. 1920 óta megszakítás nélkül Románia része.[forrás?] Lakossága 1910-ben 353 lakosából 322 román, 31 magyar volt. 2002-ben 273 fő lakta a települést, ebből 263 román, 6 cigány és 4 magyar volt. Forrás Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között Kén-dibromid A kén-dibromid mérgező gáz, képlete Br2S. Könnyen dikén-dibromidra – S2Br2 – és elemi brómra bomlik. Vízben hidrolizál, így kén-dioxid, hidrogén-bromid és elemi kén keletkezik. A Jedi hatalma A Jedi hatalma 1992-ben megjelent nem hivatalos Csillagok háborúja könyv. A könyv írója Malcolm Webster, a könyvet a Brillant adta ki Magyarországon. A könyv az Alföldi Nyomdában lett kinyomtatva. Fogadtatás Miyazaki Jun, az SFportal.hu főszerkesztője negatív kritikát fogalmazott meg a könyvvel kapcsolatban. Szerinte a könyv „a pofátlan és cinikus átverés kategóriájába tartozik, ráadásul valami borzasztó rosszul megírva”. Tundra A tundra olyan terület, ahol a fák növését meggátolja az alacsony hőmérséklet és a túl rövid termékeny évszak (gyakran csak 2-3 hónap, de nem minden esetben). Két fő típusa a sarkvidéki és a hegyi (alpesi) tundra. A sarkvidéki tundra főleg a Jeges-tenger partvidékére és szigeteire jellemző, majdnem egyszintű övezet; a déli féltekén alig van jelen. A hegyi (alpesi) tundra a magashegységek felső régióiban található meg és a hóhatáron végződik, ott ahol a hó és a jég nyáron is megmarad. A globális felmelegedés veszélyezteti a biodiverzitást és átalakítja a tundraövezet megszokott hőmérsékletét. Etimológia A tundra szó az orosz тундра (tûndra) kifejezésből ered, amely pedig a kildin számi szóból származik: тӯндар (tūndâr), jelentése: „fátlan hegyvidék” vagy „felföld”. Francia etimológiai források azt állítják, hogy a nyugati nyelvekbe átkerült orosz szó a finn-számi "tunturi" szóból ered, mely jelentése „kopár hegy” vagy „kopár hegyhát”. Környezeti tényezők A levegő hőmérséklete sosem emelkedik +10 °C fölé. Általában télen -30/-40°C szokott lenni. Az átfagyott talajnak csak a felszíne enged fel a sarki nyár idején, és állandóan jeges szél fúj. Az örök fagyra jellemzőek a talaj felső rétegének ismételt átfagyásával és felengedésével kapcsolatos úgynevezett szoliflukció körébe tartozó jelenségek (pl. sárfolyás). A különböző okokból mozgó talajon a növényzet sokkal nehezebben telepszik és marad meg. Élővilág A tundraövezetnek megvan a saját növény- és állatvilága, de a biodiverzitás alacsony. Növényzet Növényzete mohákból, zuzmókból, alacsony virágos növényekből áll, kevés fája törpe növésű. Helyenként mocsaras területű is lehet. Törpecserjékből (Salix herbacea, Vaccinium-fajok, Dryas octopetala, Ledium palustre, Empetrum) álló fás vegetáció, amelyekben a havasi gyepekkel analóg fűnemű növényzet díszlik. Északabbra már csak virágtalan növények borítják a talajt (mohos és zuzmós tundra.) A zuzmós tundra a rénszarvasok legelőterülete (Cladonia rangiferina, Cladonia alpestris, Centraria nivalis stb.). A lápok közül jellemzőek a palsalápok, amelyek több méter magasra kidomborodó részének belsejében jéglencse található. Az Antarktisz „meleg oázisain” a vulkáni utóműködés következtében a környezetéhez képest enyhébb hőmérsékleti viszonyok miatt gazdag mohavegetáció díszlik. Állatvilág A rövid nyárban gazdag az állatvilága. Rovarok, madarak (pl. sirályok, vöcsökfélék, sarki csér stb.), gyíkok, rágcsálók (pl. lemmus) és emlősök találnak itt táplálékot; télen nagy részük visszahúzódik a tajgába vagy távolabbi, melegebb vidékre. Nagyobb testű állatok közül jellemző a sarki róka, a rénszarvas, a jegesmedve (csak a tengerrel táplált víztestek közelében); az amerikai kontinensen pedig pézsmatulok, sarki nyúl, sarki farkas is él. Vecsei Géza Vecsei Géza (Kisvárda, 1902. augusztus 23. – Budapest, 1960. május 2.) villamosmérnök, Kossuth-díjas (1954). Életpályája 1902. augusztus 23-án született Kisvárdán. Műszaki tanulmányait Németországban végezte. Az 1920-as években a Hajós és Szántó villamossági gyárnál helyezkedett el, ahol rövidesen a villamos fogyasztásmérő-gyártó részleg vezetője lett. Alkotó munkásságát a második világháború és a fasizmus átmenetileg megakadályozta. 1945 után rövid ideig szülővárosában egy vasüzem műszaki vezetője volt. A gödöllői Ganz Árammérőgyár alapításakor a gyár főkonstruktőrévé nevezték ki. Budapesten hunyt el 57 évesen, 1960. május 2-án. Munkássága Munkatársával, Mondl Ferenccel olyan új típusú fogyasztásmérőt szerkesztett, amely világviszonylatban is az elsők közé tartozott és keresett exportcikk lett. Bergen (Chiemgau) Bergen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3542 fő (1987. május 25.). Harina Harina (románul Herina, németül Münzdorf, szászul Minzdref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Besztercétől 15 km-re dél-délnyugatra, Galacfalvától 2 km-re északra található. Nevének eredete Magyar és román nevének eredete tisztázatlan. Német neve a 'szerzetes' jelentésű Mönch szóból ered. Írott történeti névalakjai: Herina (1246), Herena (1282), Harena (1341) Harynna (1503), Müntzdorf (1806). Története A falut szász telepesek alapították még a tatárjárás előtt. Első említésekor, 1246-ban az erdélyi püspök birtoka volt, és püspöki birtok maradt egészen a 14. század végéig. 1395-ben a királyé lett, majd Zsigmond 1411-ben a Farkas családnak adományozta. Lakói jobbágysorba süllyedtek, 1876-ig Doboka vármegyéhez, azután Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott. Határában 1910-ben Szászlekence község és Desbordes Ernő birtokolták a legnagyobb földterületet. Nemesi udvarháza 15. századi késő gótikus eredetű volt, melyet a 17. század elején átépítettek. 1900 után még lakták, de 1948-ra nyomtalanul eltűnt. Népessége 1850 -ben 724 lakosából 306 volt német, 301 román, 59 cigány, 31 zsidó és 26 magyar nemzetiségű; 342 evangélikus, 323 görögkatolikus, 31 zsidó, 19 római katolikus és 9 református vallású. 1900 -ban 948 lakosából 518 volt román, 404 német és 26 magyar anyanyelvű; 436 görögkatolikus, 380 evangélikus, 95 zsidó, 19 református, 12 ortodox és 6 római katolikus vallású. 2002 -ben 540 fő lakta, közülük 404 vallotta magát román, 122 cigány, 10 magyar és 4 német nemzetiségűnek; 497 ortodox, 17 görögkatolikus, 9 pünkösdista, 8 református és 4 evangélikus vallásúnak. Látnivalók A falun kívül, egy magaslaton álló evangélikus templom Erdély egyik legszebb román kori műemléke. Valószínűleg a 12. század végén, de még 1215 előtt épült. Tiszta román stílusú, lényegében eredeti formájában maradt fenn. A lébényi és ákosi templomokhoz hasonlít. A Kacsics nemzetségbeli Simon bán építhette nemzetségi monostornak, mellette a II. világháborúig még láthatóak voltak a bencések egykori kolostorának (vagy Entz Géza szerint a Harinai Farkas család középkori eredetű udvarházának) maradványai. Építőanyaga legnagyobbrészt tégla, de a tornyok sisakja eredetileg kő. Deszkamennyezetét a mai formájában 1748 -ban készítették. 1270 -ből származó keresztelőmedencéjét a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. A templomot 1999 -ben restaurálták. Storitz Vilmos titka A Storitz Vilmos titka Jules Verne 1911-ben megjelent - Magyarországon játszódó - regénye. Az eredeti művet 1898-ban fejezte be Verne, de a regény csak a halála után, 1911-ben jelent meg az író fiának, Michel Verne-nek az átdolgozásában. Jules Verne eredeti kéziratát 1977-ben találták meg, ez a változat 1985-ben jelent meg a Société Jules Verne kiadásában. A regény keletkezése A Storitz Vilmos titka történetének megírása valószínűleg két szakaszból állt. Az első tervezet 1897 körül keletkezett. Ez a változat valószínűleg megelőzte Wells: A láthatatlan ember (The Invisible Man, 1897) című regényét. Majd később, 1901-ben, a regényt gondosan átvizsgálta, kiegészítette és korrigálta a szerző. Egész oldalakat áthúzott és egy új szövegrészt illesztett a korábbihoz. Annak ellenére, hogy nyomtatásra kész szöveg maradt fenn, a regény az író életében nem jelent meg. Történet 1. fejezet A Párizsban élő Henry Vidál 1775. április 4-i keltezéssel levelet kapott a testvérétől, Márktól. Az öccse Magyarországra hívta, hogy bemutassa számára a jegyesét, egy vagyonos magyar család gyönyörű, kedves és jóravaló lányát, Radvánszky Máriát. Henry azt tervezte, hogy Franciaországból Bécsig postakocsival, Bécstől kezdve Pozsonyig, aztán Budapestig, majd le Zimonyig a Dunán hajóval utazik majd. Henry a francia rendőrségen, ahová az útleveléért ment, véletlenül tudomást szerzett egy rendőrtiszt barátjától arról, hogy Radvánszky Máriának korábban már akadt egy kikosarazott kérője. Ez a német férfi a nemrég elhunyt híres alkimista, Storitz Ottó fia volt: Vilmos, aki az elutasítás ellenére is időről időre zaklatta a boldog házasságra készülő fiatalokat. 2. fejezet Henry április 14-én indult el Párizsból, 11 nap múlva Bécsbe érkezett. Közben csak Strassburgban pihent meg egy keveset, ahol még városnézésre is maradt ideje. A további útvonala Aachenen, Karlsruhén, Stuttgarton, Ulmon, Württembergen, Augsburgon és Münchenen vezetett keresztül. Salzburgban osztrák földre jutott, majd április 24-én érkezett Bécsbe. 86 órát töltött az osztrák fővárosban, az volt a szándéka, hogy majd visszajövet nézi meg alaposabban. Innen a Dorottya nevű hajón folytatta útját, ahol utazás közben összebarátkozott egy franciául jól beszélő magyar fiatalemberrel, akivel jókat beszélgettek a fedélzeten. Miközben a hajóra nagy mennyiségű rakományt pakoltak, a francia mérnök egy napot Pozsony szépségeinek megtekintésére fordított. A továbbiakban rácsodálkozott arra, hogy a Duna Magyarország területén hatalmas, széles folyóvá vált. Megízlelte a Dunántúl és Tokaj híres borait, és arra a véleményre jutott: „A magyarországi bor pedig tudvalevőleg mindjárt a francia bor után következik minőségben, Európa második legjobb bortermelő országa Magyarország, a spanyolok és olaszok ebben a tekintetben messze elmaradnak mögöttük.” Esztergom és Vác után a két ikerváros, Buda és Pest következett. Végigkóborolta a szűk, kanyargós, kis budai utcákat, megcsodálta a furcsa, régi házakat, a 150 éves török hódoltság emlékeit, megnézte Gül Baba sírját is. Pesten jóval több időt töltött, mint Budán, reggeltől estig fáradhatatlanul rótta az utcákat. Felmentem a Várhegyre, a Gellért-hegyre, megcsodálta a Halászbástyát. Végezetül Henry elment a Margitszigetre és kirándult a Városligetbe. Egy pesti étteremben egy újságcikkre lett figyelmes, amely a Storitz Ottó születésnapja címet viselte, és az elhunyt tudós sprembergi temetőben lévő sírjánál tartandó megemlékezésről és a hírhedt kémikus munkásságáról szólt. Pesten sokan szálltak le és fel a hajóra, az újonnan jöttek között egy furcsa, sűrű szemöldökű, mogorva német fiatalember is, aki Henryben az utazás során rossz érzéseket keltett. Május 8-án az éjszakát Dunapentele mellett töltötték, Mohácsra május 10-én érkeztek, majd Zombornál az ellenszenves német kiszállt a hajóból. Zimonyhoz érkezve valaki német nyelven megszólalt Henry háta mögött: – Jaj Vidál Márknak és jaj Radvánszky Máriának! Örökre boldogtalanok lesznek, ha meg mernek esküdni egymással! A férfi hátrafordult, de egyedül állt, senki sem volt mögötte. 3. fejezet A hajóállomáson Henry végre találkozott rég nem látott öccsével, és megismerkedett Radvánszky Ferenc huszárkapitánnyal, majd a Nagyszállóba költözött, ahol Márk is lakott. A két testvér a szállodában hosszan elbeszélgetett egymással. Márk részletesen elbeszélte arcképfestői karrierjét, Henry megtudta, hogy a testvérét az osztrák udvarban Mária Teréziának is bemutatták. A két szerelmes egymásra találásának történetére terelődött a beszéd, az is kiderült, hogy a házasságkötés után egy-két hónappal a fiatal pár Párizsba akar költözni. Radvánszkyék háza a Nagyszálló közelében volt, a két testvér elindult arrafelé. Út közben Henry szóba hozta Storitz Vilmos nevét. Márk tudott a különcnek tartott német kikosarazásáról, de ez az esemény négy-öt hónappal korábban történt, minthogy ő megkérte volna Mária kezét. 4. fejezet Radvánszkyék házának és a család - eddig még nem látott - tagjainak leírása után a szívélyes vendéglátás eseménysora következett. A francia mérnök örült, hogy végre megismerhette öccse jövendőbeli családját. Mária nagy örömmel mutatta meg Henrynek a róla készülő festményt. A kellemes, meghitt beszélgetés után a férfiak pipaszó mellett töltötték az estét. A Radvánszky család másnapra városnézést tervezett, hogy megmutassák a vendégnek Zimony nevezetességeit. Mária később leült a zongorához, és míg halkan, álmodozva játszott, magyar dalokat énekelt. A két francia búcsút vett a háziaktól, és együtt indultak beszélgetve hazafelé. A szállóban Henry gyorsan ágyba bújt, fáradtan nyújtózott végig fekvőhelyén. Már félálomban volt, amikor újra meghallotta a korábbról ismert fenyegető német szavakat: – Jaj Vidál Márknak és Radvánszky Máriának, jaj nekik, ha meg mernek esküdni egymással! Hallucinációnak vélvén a suttogást Henry hamarosan csöndes, mély álomba merült. 5. fejezet Másnap a francia vendég Radvánszky Ferenccel bejárta a város nevezetességeit. A barangolás közben a város közepén fekvő nagy téren megnézték a heti vásárt. A sok látnivaló mellett még cigányzenét is hallgattak. Egy parasztemberrel furcsa dolog történt, senki nem látta, nem értette, ki öklelhette fel. A Duna-parton szép kertes házak mellett vitt el az útjuk. Itt egy elhanyagolt, komor, kietlen, ijesztő ház kirítt a sorból: ennek Storitz Vilmos volt a tulajdonosa. Henry megpillantotta a porosz férfit, aki a szolgájával beszélgetett a kertben, és ekkor jött rá, hogy a némettel együtt utazott Pesttől a Dorottya nevű hajón. 6. fejezet Henry további két napot át ismerkedett Zimonnyal Ferenc kalauzolásával. Úgy érezte, hogy Hermann, Stortz szolgája állandóan szemmel tartotta őt és öccsét. A mérnök május tizenhatodikán a város környékét akarta bebarangolni, de a huszárkapitány gondterhelt arccal váratlanul meghívta hozzájuk. Radvánszky doktor arról számolt be, hogy az előző nap este Storitz úja megjelent náluk, és harmadszor is megkérte Mária kezét. Az ismételt elutasítás után a kikosarazott fenyegetőzni kezdett, hogy hatalmában áll megakadályozni Márk és jegyese házasságát, majd a dühtől remegve kirohant a szobából. Radvánszky Ferenc a legszívesebben párbajra hívta volna ki a vakmerő németet, de apja és Henry kérésére, egyelőre elállt szándékától. A következő nap incidens nélkül telt el, de május tizenhetedikéről tizennyolcadikára virradó éjszakán különös, váratlan esemény történt: a templomban a házasulandó párok nevét tartalmazó papírt valaki letépte és darabokra szaggatta. Egy óra leforgása alatt ez még kétszer megismétlődött, de nem látta senki, hogy ezt a sorozatos aljasságot ki tehette. Végül a házasulandók névsora elé sűrű vasrácsot tettek. Radvánszky doktor, Ferenc és Henry érezték, hogy Storitz Vilmos háborút, kérlelhetetlen, könyörtelen harcot indított ellenük. 7. fejezet A Nagyszállóban a további teendőket vitatták meg Henryék, majd az esti nagy ünnepségre terelődött a szó. 150 vendéget vártak a rendezvényre, ahol Mária és Márk tervezték aláírni a házassági szerződésüket. Annak ellenére, hogy Storitz Vilmos ott ólálkodott a ház körül, kellemes és nyugodt volt a bál hangulata. Amikor Henry Máriával valcert táncolt volna, akkor felhangzott a Gyűlölet himnusza. Az ének már a szalon közepéről hallatszott, de az éneklőt senki sem látta. Egy láthatatlan kéz hirtelen megragadta a kandalló párkányára tett házassági szerződést, és a menyasszony virágcsokrával együtt darabokra szaggatta. Végül Mária mirtuszkoszorúját rabolta el a láthatatlan zavarkeltő. 8. fejezet Másnap az egész városban a Radvánszkyék estélyén történt szörnyűségekről beszéltek. Az emberek szerint a kínos incidens mögött valami titokzatos és érthetetlen hatalom állt. Az ellenséges merénylet elkövetésével a korábban kosarat kapott Storitz Vilmost gyanúsították. Radvánszkyék a városházára mentek, és a rendőrkapitány tudtára adták a történteket. Székely rendőrfőnök már hallott az esetről, és a részletes beszámoló után megkérte az engedélyt a felettes hatóságtól, hogy házkutatást tarthassanak Storitznál. Radvánszky Ferenc és Henry is elindultak a Storitz-ház felé, hogy ott legyenek a vizsgálatnál. 9. fejezet Amikor Ferenc és Henry odaértek, a ház teljesen kihaltnak tűnt. Az kert és a bejárat zárait egy lakatos törte fel, majd hat polgári ruhába öltözött titkosrendőr Székely rendőrfőnök vezetésével nekilátott a házkutatásnak. Bár a kemencében még ott izzott néhány fadarab, a ház teljesen némának tűnt, mintha semmiféle élő lélek nem lakott volna ebben az épületben. A helyiségeket bejárva senkivel sem találkoztak. Egyedül Storitz Ottó arcképe nézett rájuk, mintha valami földöntúli hatalommal felruházott misztikus lény lett volna. A dolgozószobában kizárólag fizikai, kémiai és matematikai munkák voltak a polcon felhalmozva. A szoba egyik sarkában egy csomó kémiai felszerelésre bukkantak: tölcsérek, lombikok, mindenféle alakú csövek, különös formájú edények, ásványok. Az asztalon heverő könyveket, kéziratokat és egyéb irományokat hivatalosan lepecsételték és magukhoz vették. A kandallón egy furcsa alakú, kék színű üveget találtak. A benne lévő sárgásbarna folyadék véletlenül kiömlött a padlóra, és kesernyés szagot árasztva néhány pillanat múlva teljesen elpárolgott. A kutatás vége felé az egyik - őrségben álló - hatalmas termetű rendőr rémülten kiáltott fel, egy láthatatlan alak fellökte, a legény minden porcikájában reszketve állt a fal mellett. A toronyszobában az egyik sarokban egy kemény papírskatulya hevert. Ferenc kinyitotta ezt a skatulyát: Mária elrabolt mirtuszkoszorúja volt benne. 10. fejezet Most már bizonyossá vált, hogy Storitz Vilmos követte el a tegnap esti merényletet. A koszorú megtalálásának történetét Henryék egyelőre a hölgyek - és a nyilvánosság - elől eltitkolták. A német cselszövő egyébként elhagyta Zimonyt, Sprembergbe utazott, hogy jelen legyen a május 25-i megemlékezésen, amit apja halálának évfordulóján rendeztek. A főispán utasította a rendőrséget, hogy ha Storitz megjelenne a városban, azonnal tartóztassák le. Sőt, kiutasító végzést is hozott, amelyben értesíti a határrendőrséget, hogy Storitz Vilmosnak tilos Magyarország területére lépni. Márk és Mária házasságkötésének napja közeledett. 11. fejezet Radvánszky Ferenc Sprembergbe akart utazni, hogy leszámoljon Storitz Vilmossal. Henrynek nem is kis energiájába került, amíg a barátját le tudta beszélni erről az esztelenségről. Az utolsó napokat feszült, nyugtalan lelkiállapotban töltötték. Vidál mérnök aggodalmasan sétált a városban, a kikötőbe érkező hajót is vizsla szemmel figyelte, de a német gazfickónak nyomát sem látták. A rendőrfőnök véleménye szerint is valószerűtlen, hogy Storitz a városban lenne. Az esküvő napján délután négy órakor mindannyian ott voltak a Radvánszky-házban. A vendégekkel együtt indultak a templomba, ahol a vőfélyek és nyoszolyólányok már ott várakoztak. Megindult a lakodalmi menet, elől a botos násznagy s a díszmagyarba öltözött vőfélyek és rózsaszínruhás nyoszolyólányok közepette az ifjú jegyespár. Az oltárnál az őszhajú öreg pap néhány meleg mondatot intézett az ifjú párhoz. A szertartást azonban megzavarta egy láthatatlan valaki, Máriát ellökte kedvesétől, a két jegygyűrűt pedig elhajította. Majd gyűlölettől lihegő hangon ezt kiáltotta: – Átok Vidál Márkra és átok Radvánszky Máriára! Átok, átok! „Néhány pillanatnyi rémült csend után valósággal páni félelem fogta el az embereket. A férfiak kiabáltak, az asszonyok sírtak, jajveszékeltek, mindenki hangos kiáltással igyekezett a templomból menekülni.” 12. fejezet 13. fejezet Most már kétség nem fért hozzá, hogy Storitz Vilmos az apjától valami titkos kémiai szert örökölhetett, mellyel láthatatlanná tudott válni. Máriát azonnal hazavitték, ám a fiatal leány csak órák múlva tért magához, sajos kiderült: eszét vesztette. Ezt látván Radvánszkyné ájultan esett össze, Márk és a család többi tagja is kétségbe esett. Az egész város fel volt háborodva, nagy tömeg vette körül a komor Storitz-házat. A rendőrfőnök kordont rendelt a ház köré, hogy a dühös, egyre gyarapodó tömeg ellen megvédelmezze. Storitz bosszúterve június 4-én folytatódott. Márkot megszúrta a láthatatlan gonosztevő, a kés acélpengéje a fiatal férfi egyik bal oldali bordája mellett csúszott el. Aznap este valaki fáklyát gyújtott a német házának toronyszobájában, de a nyomozók nem találtak az épületben az elkövetőt. Másnap délelőtt a templomtoronyból vad, össze-vissza kongó harangzúgás hallatszott. Átkutatták a templomtornyot, a harangszobát, de sehol senki nem volt. A rémült lakosságot csak nehezen lehetett megnyugtatni. 14. fejezet Június 6-án Márk állapota annyit javult, hogy átvihették Radvánszkyékhoz. A rendőrfőnök emberivel együtt hozzákezdett a ház alapos átvizsgálásához. A város boltosai már napok óta panaszkodtak a rendőrségen, hogy az áruik nyomtalanul eltűntek. A tolvaj nem lehetett más, mint Storitz öreg szolgája, Hermann, aki a dühös lakosság előtt nem mert mutatkozni, és ilyen módon gondoskodott gazdája ellátásáról. Radvánszky Mária állapota még mindig igen súlyos volt. A szerencsétlen fiatal leány nem nyerte vissza az öntudatát. Június 14-én a lakosságon nagy nyugtalanság vett erőt. A rendőrkordont félrelökték, a kertajtót feltépték, a ház kapuját betaszították, a dolgozószobában lévő laboratóriumi szereket, üvegeket, lombikokat darabokra zúzták. A dühös tömeg - mielőtt a segítségül érkezett rendőrség beleavatkozhatott volna -, felgyújtotta a gyűlölt házat. Néhány percen belül lobogó lángok, nagy fekete füstgomoly szállt fel arról a helyről, mely Storitz Vilmos lakhelye volt, egy óra múlva pedig már csak a négy kopasz, sivár fal meredezett düledezőn és piszkosan. Az embereket valami megkönnyebbülés fogta el, talán azt képzelték, hogy a titokzatos, láthatatlan ember ott pusztult el az égő házban. 15. fejezet A városban a kedélyek a gyújtogatás után egy kicsit megnyugodtak, a Radvánszky-házban azonban továbbra is feszült volt a hangulat. Június 16-án Henry Székely rendőrfőnökkel találkozott a Duna-parton. A sötétben meghallották Storitz hangját, aki a szolgájával beszélgetett a további teendőkről. A két láthatatlan férfi fel-alá járkált, és egyszer olyan közel jutottak Vidálékhoz, hogy azok megpróbálták elfogni őket, de nem jártak sikerrel. Mindenesetre megtudták, hogy Storitz és Hermann hamarosan kénytelenek visszatérni a házuk romjaihoz, hogy ott a titokzatos folyadék rejtekhelye után kutassanak. Henry visszatért a Radvánszky-házba, majd megbeszélte az apával, hogy a családnak feltűnés nélkül el kell utaznia a városból. Az utazás azonban elmaradt, mert Mária rejtélyes módon eltűnt a szobájából, hosszas keresésé után sem jutottak a nyomára. 16. fejezet Radvánszky Ferenc három barátjával elment Storitz leégett házához, ahová Henry is velük tartott. Rövid várakozás után meghallották, hogy valakik a kertben köveket mozdítottak meg, és egymás között németül társalogtak. Radvánszky Ferenc rátámadt az egyikükre, a többiek a segítségre siettek, négyüknek sikerült lefogni a teljes erejéből dulakodó - láthatatlan - embert. Az ördögi fickó azonban hirtelen lerázta a támadóit magáról, és megpróbált elfutni. Ám nem menekülhetett, mert közben a közelben várakozó a rendőrök is a helyszínre értek, és szoros kordonban lépésről lépésre szűkítették körülötte a teret. A következő pillanatban Ferenc barátjának kardja kirepült a hüvelyéből. Storitz tudta jól, hogy elveszett, de utolsó erejével meg akarta még bosszulni magát Henryn és Ferencen. A huszártiszt vad dühvel támadt ellenfelére, és bár vágást kapott a vállára, a fantomot halálosan megsebesítette. Storitz teste először homályosan, összefolyó körvonalakban jelent meg, aztán a halott alak teljesen láthatóvá vált. 17. fejezet Miután Storitz holttestét elszállították, a kertben a rendőrség tovább folytatta a kutatást a titkos raktár után. Hamarosan meg is találtál a föld alatt, oda menekült el Hermann is, aki kegyelemért könyörgött. Meg azért, hogy engedjék meg neki, hogy a rejtekhelyen lévő palackok egyikét kiihassa, mert akkor aztán újra visszanyerheti emberi alakját. A pince falánál faállvány állott, rajta a palackok, az egyik fele egyes, a másik fele kettes számmal ellátva. Az egyik kettes számúból kortyolt az öreg, és az alakja lassan láthatóvá vált. Ekkor a rendőrfőnök intésére két rendőr leszedte a polcon lévő üvegeket, és egytől-egyig földhöz vágta őket. Henry a Radvánszky-házban elmesélte a korábban történteket. Hermannt a városházán vallatóra fogták, de a szolga nem tudott Mária eltűnésével kapcsolatban semmiről. Radvánszkyék és Márk ekkor úgy gondolták, hogy az utolsó reménységünk is elveszett. Aznap este nyolc órakor azonban megdöbbentő dolog történt: a szalon ajtaja kinyílt, de senkit nem láttak belépni rajta, egy tiszta, csengő, puha és édes női hang szólott a bent lévőkhöz: Máriáé. Valószínűleg, amikor Storitz láthatatlanná tette, nem rabolta el, és a fiatal leány otthon feküdt láthatatlanul ágyában, teljesen eszméletlenül huszonnégy órán keresztül. A lány váratlan megjelenése örömöt okozott a családtagoknak és Vidáléknak, de mindannyiunkat halálosan kínozta a szörnyű tudat, hogy Mária örökké láthatatlanná vált, mert hiszen az, aki újra vissza tudná adni neki látható alakját, elköltözött az élők világából. 18. fejezet Mária hamarosan tisztában volt a helyzetével, a kezdeti kétségbeesését szelíd beletörődés követte. Henry és a rendőrfőnök belátta, hogy elhamarkodott intézkedés volt a titokzatos folyadékot tartalmazó üvegek összetörése. Hermann továbbra sem tudott felvilágosítással szolgálni a rejtélyes folyadék előállításáról, ezért szabadon engedték, visszamehetett Németországba. Június végén Márk és - a továbbra is láthatatlan - Mária összeházasodtak. A templomban akadály nélkül lezajlott a korábban félbeszakadt ceremónia: a két fiatal egymás élettársa lett, elválaszthatatlanul és felbonthatatlanul. Miközben az öreg pap áldóan nyújtotta ki kezét Márk és a fiatalasszony felé, Isten csodát tett: Mária ismét láthatóvá vált. „Ott állt hosszú fehér ruhájában, szebben és bájosabban, mint valaha. Ott állt és szemét áhítatosan az ég felé emelve, kezeit összekulcsolva, némán, de annál bensőségesebben adott hálát az Úrnak, ki a sok viszontagság után megváltotta szenvedéseitől.” Örömteli napok következtek mindannyiukra. A fiatal pár egy hónapot töltött a Radvánszky-házban. Azután búcsút mondtak szüleiknek, a városnak és Párizsba költöztek. Máriánál és Márknál talán csak két boldogabb emberpár volt: az öreg Radvánszkyék, akik minden évben meglátogatták legalább egy hónapra a fiatalokat, hogy örüljenek boldogságuknak, hogy gyönyörködhessenek unokájukban, a kis Máriában. Szereplők Vidál Henry , 33 éves francia vegyészmérnök Vidál Márk , 28 éves arcképfestő, Henry öccse Storitz Vilmos , 35 éves; Storitz Ottónak, a híres német kémikusnak a fia Radvánszky Mária , 20 éves magyar lány, Vidál Márk menyasszonya Radvánszky Ferenc , 28 éves huszárkapitány, Mária bátyja Radvánszky Imre , 50 éves doktor Radvánszkyné 45 éves asszony, Ferenc és Mária édesanyja Székely rendőrfőnök francia rendőrtiszt, Henry barátja Győry Mihály hadnagy Neményi Lajos táblabíró Hermann, Storitz szolgája főispán Hi-de-Hi! A Hi-de-Hi! a BBC csatorna televíziós szitkomja melyet a BBC1 1980-tól 1988-ig sugárzott. A cselekmények helyszíne Maplins, egy képzeletbeli nyári tábor, az 1959-1960-as évek idején. A forgatókönyvet Jimmy Perry és David Croft készítették, akik az Ükhadsereg a Csengetett Mylord? és további sikerszériák írói voltak. A sorozat címe a táborban egyfajta üdvözlés mert így köszönnek egymásnak annak lakói bár Hi de Hi-ként csak a korai epizódokban írták. A sorozat a tábor az ott dolgozó vezetőség és a személyzet mindennapjait kíséri végig. Legtöbbjük, saját szakmájának ifjú tehetség e vagy egykori letűnt csillaga. Az alapötletet az egyik író korábbi tapasztalataiból merítette. Miután leszerelték a hadseregtől, Perry vörös kabátosként dolgozott a Butlins táborban, Pwllheli-ben a szünidő alatt. A sorozat hatalmas rajongótáborral büszkélkedhet, 1984-ben a Legjobb vígjáték kategóriában a BAFTA-díját nyerte el. 2008-ban az egyik brit tv adó szavazásán, a Hi-de-Hi! lett a 35. legnépszerűbb vígjáték szállóige. 2014-ben Jimmy Perry megerősítette, hogy a Hi-de-Hi!-t megismétlik 2015. február 3-ától a BBC Two-n a Délutáni Klasszikusok közt, a 'Allo 'Allo!, To the Manor Born és a Nyitva Éjjel-nappal című klasszikus sorozatokkal együtt. Cselekmény A Hi-de-Hi! egy kitalált tengerparti városban Crimpton-on-Sea-ben játszódik, Essex-ben. Maplins egy nyári tábor csoport része melynek tulajdonosa Joe Maplin. A Cambridge-i egyetemi professzor és régész, Jeffrey Fairbrother belefáradt egykori munkájába, ezért jelentkezik a tábor szórakoztatási igazgatói posztjára. Ennek a tábor házigazdája, Ted Bovis nem örül, aki szintén szerette volna megkapni az állást. A tábor komikusa a kissé naiv, de jószívű Spike Dixon aki szeretne a show business nagyjai közé kerülni. Több epizód alaptézise, hogy Ted Bovis megpróbálja furmányos módon becsapni a tábor lakóit, mint ahogy a köztiszteletnek örvendő Fairbrothert is, ki folyamatosan elhárítja a tábori sportfelelős Gladys Pugh közeledését. A többi főszereplő egykor tündöklő, mára már letűnt művészek, és szórakoztatók. Többek közt Fred Quilley, az anno sikeres zsoké akit kizárt a szövetség; Yvonne és Barry Stuart-Hargreaves, táncoktatók; és Mr. Partridge, a bukott varietésztár aki kényszerűségből kénytelen bábelőadásokkal keresni kenyerét, bár gyűlöli a gyerekeket. A sorozat főszereplője még Peggy Ollerenshaw, a kissé különc de ambiciózus szobalány kinek vágya, hogy egyszer sárga kabátos lehessen belőle. Szereplők Jeffrey Fairbrother professzor (Simon Cadell) (1–5. évad) szórakoztatási igazgató – Jeffrey 1921-ben született egy híres nemesi család sarjaként. Hétéves korában bentlakásos iskolába küldték, majd régészetet tanult a King's College-ben, Cambridge-ben, ahol a fakultáson kezdett el dolgozni, és később professzori címét is a Cambridge-i Egyetemen szerezte . Később feleségül vette Daphne-t (Claire Oberman). 1959-ben különköltöztek egymástól majd egyre kevésbé érdekelte az egyetemi élet. Felmondott Cambridge-ben, hogy a Maplins nyári tábor szórakoztatási igazgatójaként dolgozhasson, remélve, hogy ízelítőt kaphat az átlagemberek mindennapjaiból. Nem sikerült igazán kapcsolatot építenie a személyzettel és a táborlakókkal sem, és rettenetesen szégyelli amikor Ted Bovis olyan alantas vécéhumorral szórakoztatja a közönséget, mint például a "Kinek a hátsó fele ez?" verseny. A munkáján kívül más nehézségekkel is meg kell küzdenie, például Gladys beteges rajongása vagy különféle alantas feladatok elintézése a tábor tulajdonosa Joe Maplin megbízásából Rendszeresen megpróbálja megállítani Ted Bovis svindlijeit , hogy ezzel megvédje a tábor vendégeit a becsapástól. Az 1960-as évad kezdete előtti téli szünetben, úgy dönt elhagyja a tábort, hogy a Wisconsini Egyetem archeológiai tanszékén dolgozhasson. Ted Bovis ( Paul Shane ) Vendéglátó – Ted a tábor vendéglátója, és nagyon népszerű a vendégek között. Ő vezeti a vetélkedőket – az igazgató csak bemutatja és felkonferálja őt. 1916 novemberében született, egy gyermekotthonban nőtt fel. Korábbi életéről keveset tudni, kivéve, hogy a Palace-ban dolgozott énekesként és a második világháborúban is szolgált. A leszerelése óta 1945-től a tábor dolgozója, azóta minden szezonban itt dolgozik. Később egy Hilary mnevű nőt vett el (Rikki Lee) 1951-ben de nem sokkal később különköltöztek, majd elváltak. Állandóan azon dolgozik, hogy valamilyen trükkel elvegye a táborlakók pénzét: ál-szülinapok, bundázott tombola, gyűjtések és bingó. Epizódok A pilotot 1980. január elsején sugározták először. A Hi-de-Hi! összesen kilenc évadot és két karácsonyi különkiadást élt meg, összesen 60 epizódot, 1981. február 26. és 1988. január 30. között. A műsor olyan népszerűvé vált, hogy, a BBC a 3-4. évadot folyamatosan ismétli, ami első alkalommal fordult elő a BBC saját gyártású műsorainál (az első vetítést követően) így néhol tévesen mindkét évadot harmadiknak számolják. Főcímdal és ajándéktárgyak Hi-de-Hi!-hoz egy Rock and roll stílusú főcímdalt készítettek "Holiday Rock" címmel. Paul Shane és a sárga kabátosok előadásában (a dalban több szereplő háttérénekesként működött közre), melyet kislemezen is kiadtak az Egyesül királyságban és 1981-ben a Top 40-be is bekerült. Shane és a szereplők még abban a hónapban a "Top of the Pops" műsorban is előadták. A Hi-de-Hi! volt a BBC egyik első olyan műsora melyben a filmhez kapcsolódó ajándéktárgyak is megvásárolhatóak voltak, mint például társasjáték, képeskönyv, könyvek vagy pólók. A forgatásról A sorozat forgatásának helyszíne egy létező nyári tábor volt Dovercourban Harwich közelében, Essexben. A tesztatdás (1979) és a teljes első évad (1980–1981) kora tavasszal forgott még a szezon indulása előtt. Az első évad külső jelenetei ez jól látható, ugyanis a táborban található fákon nincs levél. Mivel a forgatások alatt folyamatosan hideg volt az idő, a stábból többen is panaszkodtak amiért nyári ruhában kellett dolgozniuk. Jeffrey Hollandot tüdőgyulladással is kezelték az első szezon forgatásakor, ugyanis rengeteg időt töltött a medencében. A Hi-de-Hi! után Több főszereplő is szerepet vállalt a szerzőpáros következő Csengetett Mylord? című sorozatában 1988-tól egészen 1993-ig tartott 4 évadon át, majd az azt követő Oh, Doctor Beeching!-ben is. melynek írói David Croft és Richard Spendlove. Pianello del Lario Pianello del Lario település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 1037 fő (2017. január 1.). Pianello del Lario Cremia, Dervio, Dongo, Garzeno, Dorio, Musso és Colico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Cartoon Network Arábia A Cartoon Network Arábia (arabul: ����� ����� ��������) a Cartoon Network rajzfilmadó arab adásváltozata. Külön változatként 2010. október 10-én 10 óra 10 perckor kezdett sugározni, de a régióban már 1993. szeptember 17-e óta elérhető a csatorna. Az induláskor a Turner Broadcasting System (a tulajdonos) új irodát nyitott az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban. A csatorna FTA-csatorna, azaz ingyenesen fogható. A csatorna elsősorban az arab országokban érhető el arabul, de mivel ingyenesen fogható, akár Magyarországon is lehet fogni. 2012 márciusában elérhetővé vált nagy felbontásban is. Műsorok Nagyrészt azokat a műsorokat sugározza, mint a magyar Cartoon Network, de néhány arab rajzfilmsorozatot is és vetélkedőket is ad, mint a Skatoony és a Ben 10: A legnagyobb kihívás. Műsorának része az óvodásoknak szóló Cartoonito blokk is. Reich Jaakov Koppel Reich Jaakov Koppel (vagy Koppél, Verbó, 1838. február 24. – Budapest, 1929. szeptember 22.) 1872-től 1890-ig előbb a verbói, majd 1890-től haláláig a Budapesti Ortodox Hitközség főrabbija, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközségnek közel negyven éven az egyik legfőbb vezére, vezetője, az 1927-ben újjáalakított felsőházban az ortodox izraeliták küldöttje (képviselője) haláláig. Életrajza Rabbicsaládba született. Apai nagyapja, Alentkunstadt Jakab (ismertebb nevén Koppl Charif) nősülése révén költözött Bajorországból Magyarországra, a Pozsony vármegyei Stomfára. Innét került Verbóra, ahol aztán negyvenöt éven át vezette az általa alapított jesívát, illetve praktizált rabbiként. Apja, Jechezkiél (Ezékiel) Reich Trencsénbányán volt rabbi. Koppel előbb a szülői házban, majd a nagyváradi, majd a Hátám Szófer alapította pozsonyi jesivában tanult. Jiszráel Schauer ószombati rabbitól kapta a képesítést. Később feleségül vette a mestere lányát, és 1859-ben elfoglalta apósa rabbiszékét, amint az az akkori orthodox világban szokásos volt. 1872-ben Verbó hitközsége hívta meg rabbijául, amit 1890-ig látott el. Szülővárosa, Verbó hitközsége képviseletében vett részt vett az 1868. évi országos izraelita kongresszuson, ahol beszédeivel több más nagy tekintélyű rabbival együtt az ortodoxiát védelmezte. A kongresszus eredményeképpen három irányzatra (neológ, ortodoxia, statusquo ante) szakadt a magyar zsidóság, s a magyar ortodoxia 1870-ben létrehozta önálló hitközségeit és országos szervezetét. A status quo ante irányzat, mint harmadik, csak jóval később szerveződött országos szövetséggé. 1890-ben választották Budapest ortodox főrabbijává, amit 39 éven át látott el. Működésének ideje alatt jöttek létre az ortodoxia alapvető – máig is működő – intézményei, mint a hitközségi iskola (1911) a székház (1912) a Kazinczy utcai zsinagóga (1913) valamint számtalan egyéb ma már többnyire nem működő zsinagóga, imaház és egyéb intézmény. 1927-ben a hitközség őt delegálta az újjáalakított magyar felsőházba, így ő lett az első magyar rabbi, aki az ortodox zsidóságot képviselhette a magyar országgyűlés felsőházában. Az ekkor 89 éves rabbit megkérték, hogy maradjon távol az alakuló üléstől, mivel azt mindig a mindenkori korelnök vezette volna, a kormány pedig nem akarta megkockáztatni azt a botrányt, hogy a felsőházat, ha csak egyetlen napra is, de egy ortodox rabbi vezesse. Koppel eleget tett a kérésnek és „betegeskedése miatt” kihagyta az első ülésnapot. Koppel Reich 1929-ben halt meg. Temetése olyan külsőségek között folyt le, mintha Magyarország egy nagy államférfit gyászolna; a kormány lovasegységet küldött ki, és rendőrszázad ügyelt a rendre. Koppel Reichnek mind a négy fia ortodox rabbiként működött Magyarországon, illetve az akkori Csehszlovákia területén. Galović Selo Galović Selo falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Duga Resához tartozik. Fekvése Károlyvárostól 11 km-re, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a Mrežnica bal partján fekszik. Története A településnek 1857-ben 108, 1910-ben 104 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 74 lakosa volt. Savignies Savignies település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 824 fő (2015). Savignies Hodenc-en-Bray, Lachapelle-aux-Pots, Le Mont-Saint-Adrien, Pierrefitte-en-Beauvaisis és Saint-Germain-la-Poterie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Buk (Prachaticei járás) Buk falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Prachaticei járásában. Területe 25,8 km², lakosainak száma 280 (2009. 12. 31). A falu Prachaticétől mintegy 12 km-re nyugatra, České Budějovicétől 47 km-re nyugatra, és Prágától 124 km-re délre fekszik. A település első írásos említése (Villa Buk) 1400-ból származik. Az önkormányzathoz tartozó települések Buk Včelná pod Boubínem Vyšovatka Nevezetességek Szűz Mária kápolnája Buk központjában (1800), Kápolna Včelnában, a 19. század 50-es éveiből, Boubín-hegy (1362 m), Boubínský-erdő természetvédelmi terület. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Empire Builder A Empire Builder egy vasúti járat az USA-ban. Az Amtrak üzemelteti 1981 október 2 óta. Naponta átlagosan 787 utasa van, évente összesen 287 164-en utaznak a járaton. 1957 a filmművészetben Események szeptember 11. – Kim Novak színésznő sztrájkba lép, mert 1250 dolláros heti gázsiját népszerűségéhez képest alacsonynak tartja. szeptember 17. – Sophia Loren és Carlo Ponti Mexikóban házasságot köt szeptember 10. – Az RKO stúdiót eladják a BESILU tévétársaságnak. Magyar filmek Bakaruhában – rendező Fehér Imre Bolond április – rendező Fábri Zoltán Csendes otthon – rendező Bán Frigyes Csigalépcső – rendező Bán Frigyes Dani – rendező Szemes Mihály Dél-Kína tájain – rendező Jancsó Miklós Egyiptomi útijegyzetek – ismeretlen rendező Gerolsteini kaland – rendező Farkas Zoltán Játék a szerelemmel – rendező Apáthi Imre Két vallomás – rendező Keleti Márton Kína vendégei voltunk – rendező Jancsó Miklós Külvárosi legenda – rendező Máriássy Félix Láz – rendező Gertler Viktor A nagyrozsdási eset – rendező Kalmár László Nehéz kesztyűk – rendező Varasdi Dezső Peking palotái – rendező Jancsó Miklós Pályamunkások – rendező Gaál István Színfoltok Kínából – rendező Jancsó Miklós Tengerész leszek- ismeretlen rendező A tettes ismeretlen – rendező Ranódy László Törődj munkatársaiddal! – rendező Fejér Tamás A város peremén – rendező Jancsó Miklós Éjfélkor – rendező Révész György Sikerfilmek Híd a Kwai folyón – rendező David Lean Pal Joey (Fickós Joey) – rendező George Sidney Peyton Place – rendező Mark Robson Sayonara – rendező Joshua Logan Search for Paradise – rendező Otto Lang Fesztiválok Oscar-díjak (március 27.) Legjobb film: 80 nap alatt a Föld körül Legjobb rendező: George Stevens – Óriás Férfi főszereplő: Yul Brynner – Anna és a sziámi király Női főszereplő: Ingrid Bergman – Anasztázia Külföldi film: Országúton – Federico Fellini 1957-es cannesi-i filmfesztivál Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (augusztus 25-szeptember 8.) Arany Oroszlán: Aparadzsito (Apu trilógia II.) – Szatjadzsit raj Ezüst Oroszlán – Fehér éjszakák – Luchino Visconti Férfi főszereplő: Anthony Franciosa – Egy kalap eső Női főszereplő: Dzidra Rittenbergs – Malva Zsűri különdíja: Egy kalap eső – Fred Zinnemann Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (június 21-július 2.) Arany Medve: Tizenkét dühös ember – Sidney Lumet Rendező: Mario Monicelli – Apák és fiúk Férfi főszereplő: Pedro Infante – Titok Női főszereplő: Yvonne Mitchell – Asszony hálóköntösben Rövidfilm-bemutatók Tom és Jerry ( 1940 – 1958 ) Ebben az évben lett vége Popeye ( 1933 – 1957 ) Filmbemutatók A Farewell to Arms – rendező Charles Vidor Egy király New Yorkban - rendező Charles Chaplin Félévente randevú - rendező Leo McCarey A kiáltás – Michelangelo Antonioni Aparajito – rendező Satyajit Ray I Was a Teenage Werewolf – rendező Gene Fowler Jr. Island in the Sun – rendező Robert Rossen Börtönrock (Jailhouse Rock) – rendező Richard Thorpe Jamboree – rendező Roy Lockwood La Grande strada azzurra – rendező Gillo Pontecorvo Cabiria éjszakái (Le Notti di Cabiria) – rendező Federico Fellini Loving You – rendező Hal Kanter Old Yeller – rendező Robert Stevenson Peyton Place – rendező Mark Robson Quatermass 2 – rendező Val Guest Sayonara – rendező Joshua Logan Híd a Kwai folyón – rendező David Lean The Delinquents – rendező Robert Altman A hetedik pecsét – rendező Ingmar Bergman A nap vége – rendező Ingmar Bergman The Sweet Smell of Success – rendező Alexander Mackendrick The Three Faces of Eve – rendező Nunnally Johnson Tizenkét dühös ember (Twelve Angry Men) – rendező Sidney Lumet A vád tanúja – rendező Billy Wilder What's Opera, Doc? – rendező Chuck Jones Young and Dangerous – rendező William F. Claxton Mókás arc (Funny Face) - rendező Stanley Donen Megmentettem az életemet – rendező Maurice Régamey Születések január 15. – Mario Van Peebles , színész, rendező január 15. – Julian Sands , színész március 17. – Janisch Attila , filmrendező március 20. – Theresa Russell, színésznő április 28. – Christopher Young filmrendező április 29. – Daniel Day-Lewis , színész június 22. – Cinzia Monreale (Sarah Keller), színésznő július 26. – Nana Visitor, színésznő augusztus 10. – Básti Juli színésznő augusztus 17. – Sas Tamás , rendező augusztus 24. – Stephen Fry , komédiás, író és színész szeptember 8. – Mucsi Zoltán , színész szeptember 12. – Rachel Ward, színésznő Soldini béke A soldini béke (németül: Vertrag von Soldin) a Német Lovagrend és Brandenburg egyezsége 1309-ben, amit a nyugat-pomerániai Soldinban (Myślibórz) kötöttek. A brandenburgi őrgróf Valdemar 1000 márka ezüst fejében lemondott Danzig (Gdańsk)ról, amit sikertelenül ostromlott a lengyelektől, s ezután a német lovagrend vette be. A várossal együtt az egész Pomerelleni Hercegség (Kelet-Pomeránia) a rend birtokába került. Storno Ferenc Id. Storno Ferenc (Kismarton, 1821. február 20. – Sopron, 1907. január 29.) festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő; ifj. Storno Ferenc és Storno Kálmán apja, a soproni Storno-gyűjtemény megalapozója. Élete A Storno család Svájc Ticino kantonjából származik, de a bajorországi Landshutban éltek kisebb megszakítással. Idősebb Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben. Landshutban nevelkedett, és apját követve az ottani ipariskolában tanulta ki a kéményseprő mesterséget. Korán kitűnt rajztehetsége és minden szabad idejében rajzolt. A müncheni főiskolára készült, de apja halála miatt a család elszegényedett, úgyhogy vándor kéményseprőlegényként kellett megélnie. Minden építészeti és festészeti tudását autodidakta módon sajátította el. 1845-ben Pozsonyba indult, de egy asszony rossz irányt mutatott neki, és tévedésből Sopronba érkezett. Itt viszont azonnal munkát talált egy kéményseprő mesternél, majd annak halála után feleségül vette az özvegyet, így övé lett a megélhetését biztosító vállalkozás. Hamarosan fontos pártfogókat is talált, akik felismerték és méltányolták tehetségét. Ők ismertették meg több bécsi művésszel; akik közül főleg Friedrich von Amerling segítette. Az 1850-es években hónapokat Bécsben dolgozhatott, ahol műemlékeket mért fel és rajzolt le, valamint tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főhercegnek is. Ő lett a Niederösterreichisches Gewerbeverein Gewerbekunstblatt elnevezésű iparművészeti lapjának egyik legfőbb illusztrátora. Leopold Ernst munkatársaként részt vett a grafeneggi kastély neogótikus átépítésében és rajzolóként a bécsi Stephansdom stílszerű helyreállításában. A középkori műemlékek kutatására és megóvására 1853-ban alakult Central-Comission für Erforschung und Erhaltung der Baudenkmäle bécsi szervezet 1857-ben korrespondentté, azaz külső munkatárssá választotta. 1863-tól Rómer Flóris támogatásának eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságától több megbízást kapott a történelmi Magyarország középkori műemlékeinek és falfestményeinek felmérésére, dokumentálására. Első ilyen útja Vas és Zala vármegyébe vezetett, ahol többek között a veleméri, a tótlaki és mártonhelyi falfestményekről készített másolatokat. Később, ugyancsak a bizottság felkérésére járt Horvátországban, Erdélyben és Bihar vármegyében. Az 1860-as években, kapcsolódott be a hazai műemlékek feltárásába és restaurálásába. Restaurátorként és freskófestőként főleg a Felvidéken, Erdélyben és a Muraközben szerzett hírnevet. A rábízott középkori művészeti emlékeket (többnyire falfestményeket) erősen átdolgozta és historizáló stílusban állította helyre. Ennek jellemző példái a lőcsei Szent Jakab-templom szentélyének lábazati freskói és a pannonhalmi apátsági templom román kori déli kapujának timpanonképe. A hetvenes évektől már fiaival dolgozott: ők a kéményseprést a családi hagyományt követve tanulták ki, de azután a művészetet már külföldi akadémiákon tanulták. 1876-ban a Ferenc József-rend lovagi címével tüntették ki magyarországi templomfestészetéért és a tullni Háromkirályok-kápolna freskóinak, valamint a lőcsei Szent Jakab-templom középkori falképeinek helyreállításáért. Egy évvel később a pápától megkapta a Szilveszter-rend lovagkeresztjét is. 1878-tól 1880-ig festette ki a nagyváradi római katolikus székesegyház főhajójának freskóit és a szentélyt; e csodálatos festői alkotás mindmáig eredeti állapotában látható. A váradiak büszkék voltak rá, hogy egy ilyen szép alkotás a soproni Storno családtól származik. Iparművészeti tanulmányokkal is foglalkozott, ilyen tervezeteket is rajzolt. Élete utolsó éveit betegeskedve, soproni házának régiségei között töltötte el, és 86 éves korában, 1907. január 29-én halt meg. Fontosabb munkái 1859–66-ban a soproni Szent Mihály-templomot restaurálta. 1868-ban a Pannonhalmi Bencés Főapátság kriptáját, majd 1870–75-ben a templomot restaurálta. 1876 -ban a szepesi székesegyház Zápolya-kápolnáját állította helyre. 1878 -1880 között festette ki a nagyváradi püspöki palota ebédlőjének mennyezetét, a székesegyházban ( Basilica minor ) pedig a főhajó és a szentély kupolájának freskóit. Utóbbi jobb szélén a „Franz Storno aus Ödenburg 1778” felirat a festő kézjegye. 1881 -ben fejezte be az alcsúti kastély József főherceg megrendelésére, az ő tervei alapján épített kápolnájának díszítését. 1884 -ben végzett a körmöcbányai kéthajós vártemplom gyökeres, de korhű helyreállításával. Ankh Az ankh vagy anh (kiejtés /æŋk/, jele: ☥) egy óegyiptomi hieroglif jel. Az ʿn� szót szimbolizálja, melynek jelentése élet. Az ókori egyiptomi vallás isteneit gyakran úgy ábrázolják, hogy az ankhot a hurokrésznél tartják egyik kezükben vagy két kézzel fogják a mellükön keresztbe tett kézzel. A szimbólum egyiptomi kereszt vagy crux ansata (latinul „fogantyús kereszt”) néven is ismert. Eredete A szimbólum pontos eredete az egyiptológusok számára is homályba vész, nincs olyan feltételezés, amit széles körben elfogadnának. Nemiséggel kapcsolatos elméletek Howard Carter feltételezte, hogy az emberi nemi szervek primitív ábrázolásából vezethető le a szimbólum, melynek a felső hurka a vulvát, az alsó T-alak a péniszt és a heréket jelképezné. Mások szerint a fáraó péniszét jelképezi, vagy egy stilizált szeméremdombot. Andrew H. Gordon és Calvin W. Schwabe 2004-ben megjelent The Quick and the Dead című könyvükben ismételten feltételezik, hogy az ankh-kereszt, a dzsed-oszlop és az uasz-pálca szimbólumoknak biológiai alapjuk van, ami az ősi szarvasmarhatartásból ered és azzal az óegyiptomi hiedelemmel kapcsolatos, hogy az ondó a gerincoszlopban keletkezik: az ankh-kereszt – az élet szimbóluma – a bika thorakális gerinccsigolyájának a keresztmetszete; a dzsed -oszlop – a stabilitás szimbóluma – a bika keresztcsontjának alja; az uasz-pálca – a hatalom és uralkodás szimbóluma – szárított bikapéniszből készült pálca. Eltérő elméletek Van számos ettől eltérő elmélet is. E. A. Wallis Budge feltételezte, hogy eredetileg az Ízisz anyaistennő övére kötött csomó volt, ehhez a feltételezéshez Wolfhart Westendorf is csatlakozott, megjegyezve, hogy az ankhot és Ízisz csomóját is használták a szertartási öltözékeken. Sir Alan Gardiner szerint szandálszíjat ábrázol, melynek hurkát a boka köré tekerik. A szandál szót is az ʿn� szóval jelölték, de lehet, hogy eltérően ejették. Megint más elképzelések szerint az ankh a Napot ábrázolja a horizont felett, vagyis a Nap keletről nyugatra tartó útját, ahol a hurok a Nílust jelképezné, vagy egy stilizált személyt, ami Ozirisz (kereszt, férfi) és Ízisz (ovális, nő) jeleinek kombinációja lenne és az ég és a föld egyesülését ábrázolná. A szimbólum továbbélése Az idők során az ankh az élet és a halhatatlanság, a világegyetem, a hatalom, valamint az életadó víz és levegő szimbóluma lett. Kulcsra emlékeztető formája miatt az a hiedelem is társult hozzá, hogy képes megnyitni a halál kapuit – ezt az elképzelést az újkori rózsakeresztesek más hermetikus rendek fűzték hozzá. A kopt keresztények a halál utáni élet szimbólumaként használták. Története Az ankh gyakran megjelenik egyiptomi sírok és más műalkotások díszíteseként, gyakran az istenek vagy istennők ujjhegyénél, olyan képeken, amelyek a túlvilág istenségeit ábrázolták, akik az élet ajándékát adományozzák a múmiának. Ez a fogantatás aktusát is jelképezheti. Ezenkívül az ankhot gyakran viselték az egyiptomiak amulettként is, vagy magában, vagy más hieroglifák mellett, amelyek az erőt és az egészséget szimbolizálták (pl. dzsed és uasz). Kovácsolt fémből készült tükröket szintén gyakran formáztak ankh alakúnak, vagy díszítési célból, vagy a másvilágról kialakított képük szimbólumaként. Az ankhot szinte sose festették ezüstszínűre, mivel napszimbólum volt. Szinte mindig arannyal színezték a jelképet (sírokon és máshol), mivel ezt a fémet társították a naphoz. Néha fényesre csiszolt sárgarezet is alkalmaztak. Alkímia Hasonló szimbólum (♀) jelképezte a római Venus istennőt is. Ez a szimbólum, ami eufemisztikusan „Vénusz tükre”-ként ismert, sokkal inkább a női méhet jelképezi. Ugyanezt a jelet használják az asztrológiában a Vénusz bolygó jeleként, az alkímiában a réz szimbólumaként és a biológiában a nőstények jeleként. Kulturális hatások Az ankh szimbólum különféle kulturális mozgalomban (hippi és gót szubkultúrák) és termékben megjelenik, például filmekben (Logan futása, The Hunger, Lost), képregényekben (Sandman, Bloodlust), zenei előadóknál (Kiss, Elvis Presley), tévésorozatokban (Yu-Gi-Oh!, Dark Oracle, Lost) és videojátékokban (BloodRayne, World of Warcraft, Tomb Raider: The Last Revelation, Guild Wars). Ankh-tetoválása van Christopher Daniels és Jason Gory birkózóknak, Erykah Badu neo-soul/hiphopénekesnőnek, Anastacia énekesnőnek, valamint Shaquille O’Neal és Dennis Rodman NBA-kosárlabdajátékosoknak. Az ankh jelképet újpogány vallási és spirituális csoportok is használják sokféle hiedelem szimbólumaként, melyek az élettel és a halhatatlansággal kapcsolatosak. Spresiano Spresiano település Olaszországban, Veneto régióban, Treviso megyében. Lakosainak száma 12 209 fő (2017. január 1.). Spresiano Arcade, Carbonera, Cimadolmo, Mareno di Piave, Maserada sul Piave, Santa Lucia di Piave, Susegana, Villorba és Nervesa della Battaglia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 4207 Chernova A 4207 Chernova (ideiglenes jelöléssel 1986 RO2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1986. szeptember 5-én. Brian Rafalski Brian Christopher Rafalski (USA, Michigan, Dearborn, 1973. szeptember 28. –) amerikai profi jégkorongozó hátvéd, háromszoros Stanley-kupa győztes. Életrajza Brian Rafalski 1973. szeptember 28-án született Dearborn városában, ami Michigan államban található a USA-ban. Iskola csapatok 1990-ben került első akkor még iskolai csapatához a Madison-USHL-hez. 1991–1992-es szezonban már a University of Wisconsin-WCHA csapatban játszott. Ugyanebben az évben, behívták az amerikai junior csapatba a világbajnokságra. 1992–1995 között csapata a University of Wisconsin-WCHA. 1993-ban újra meghívják a világbajnokságra. 1995-ben meghívót kapott a felnőtt válogatottba, így szerepelhetett az A csoportos vb-n. Európai túra 1995–1996-os szezonban igazolt el Európába, pontosabban a svéd Brynas csapatához. A következő szezonban átigazolt a finn HPK csapatához. Az 1997–1998-as szezonban újra csapatot váltott, de Finnországon belül került a HIFK Helsinki-hez, ahol két szezont töltött el. Csapatával szerepelt az Európai bajnokok kupájában is. New Jersey Devils 1999-ben a New Jersey Devils leigazolta mint szabadügynököt. 2007-ig ebben a csapatban játszott. Detroit Red Wings 2007 és 2011 között a Detroit Red Wingsben játszott. Mexikó az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Mexikó a finnországi Helsinkiben megrendezett 1952. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 13 sportágban 64 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Birkózás Szabadfogású Kosárlabda Emilio López Fernando Rojas José Rojas Filiberto Manzo Héctor Guerrero Jorge Cardiel José Bru José Meneses José Cabrera José Pioquinto Soto Rolando Rubalcava Rubén Almanza Sergio Olguín Eredmények 2. csoport Lovaglás Díjugratás Lovastusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel/csapattal azonos eredményt ért el Műugrás Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás Férfi * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Vívás Férfi Vízilabda Gustavo Olguín Juan Trejo Arturo Coste Manuel Castro José Olguín Otilio Olguín Modesto Martínez Eredmények 1. forduló 2. forduló Síita imámok listája Az alábbi lista a síiták által tisztelt 12 imámot tartalmazza. Családfa Lásd: Oláh Tibor (irodalomtörténész) Oláh Tibor (Naszód, 1921. március 26. – Marosvásárhely, 1996. április 30.) erdélyi magyar kritikus, irodalomtörténész, műfordító. Életútja Középiskoláit szülővárosában, a George Coșbuc Líceumban végezte (1939), a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett olasz-francia szakos tanári oklevelet (1944). Egy ideig Olaszországban a bolognai egyetemet is látogatta; ott doktorált. A zilahi Wesselényi Kollégiumban kezdte tanári pályáját (1944-45), majd a kolozsvári Református Kollégiumban (1945-55) folytatta. Pedagógiai munkásságával párhuzamosan az Utunk szerkesztőségében is dolgozott. 1956-ban Marosvásárhelyre költözve, egy ideig az Igaz Szó belső munkatársa (1956-60), majd nyugalomba vonulásáig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanára (1960-91), egyben előadó a Pedagógiai Főiskolán is. Munkássága Első jelentős írása A fiatal Dante címmel a Termésben jelent meg (1944). Irodalomtörténeti érdeklődésének fő területe kezdettől fogva a világirodalom, ezen belül az olasz és francia reneszánsz. Az olasz és a francia reneszánszról írott tanulmányaiból összeállított kötetében a nagy műveltségű ember szerénységével vallja: „Hiú ábránd lenne részemről, ha abban reménykednék, hogy valami »vadonatújat« mondok, mondhatok e pazar szellemi megújhodás örökségéről: a reneszánsz egy univerzum, egy világ, a világot pedig csak tanulmányozni lehet – nem tudni a maga teljességében.” Szakavatott ismerője a román irodalomnak: cikkek, tanulmányok egész sorával járul hozzá főleg a klasszikus román prózaírók munkáinak bemutatásához. Lefordította magyarra Liviu Rebreanu Ion című regényét, amely 1960-83 között négy kiadást ért meg. Az Igaz Szó közölte Goldoniról írt tanulmányát Az olasz vígjáték mestere címmel, a Kriterion drámasorozatában utószóval látott el több Goldoni-, Pirandello- és Beaumarchais-kötetet. Fordításában látott napvilágot Edmonde Charles-Roux Feledni Palermót (1971) című regénye, s Goldonitól a Különös történet (1977). Válogatta, részben fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel látta el Plautus A hetvenkedő katona című színművét s a Téka-sorozatban Montaigne esszéit (1983) és Boccaccio Dante élete című művét. A Tanulók Könyvtára számára összeállította és bevezetővel látta el az olasz költészet kétkötetes antológiáját (Áldott a nap. Kolozsvár 1985). Az Utunk és az Igaz Szó több Aragon, Italo Calvino, André Maurois, Alberto Moravia, Pirandello, Sciascia novella- és regényrészlet-fordítását közölte. Rendszeresen írt színibírálatokat, színházi esszéket, irodalomkritikai cikkeket az Utunk, Igaz Szó, Új Élet, A Hét, Népújság számára; a Vörös Zászlóban a 70-80-as években filmkritikai rovata volt. A több százra rúgó színházi vonatkozású írásból csak a marosvásárhelyi színházzal kapcsolatosakat rendezte kötetté, ennek megjelenését azonban már nem érhette meg. A Thália vonzásában című kötetet sajtó alá rendező Nagy Miklós Kund ezt írja róla előszavában: „Egy több évtizedes pályát kellett átfogni, egy olyan termékeny szerző életművét, aki nem feltétlenül könyvben gondolkodott, de az egyik legkövetkezetesebben, legrendszeresebben dolgozó írástudónk volt, olyan nagy műveltségű kritikus és esztéta, aki mindenre odafigyelt, ami színházzal kapcsolatos. Drámaírói oeuvre-öket elemzett, színpadi jelenségeket népszerűsített, olasz, spanyol, román színműveket ültetett át magyarra, előadásokat bírált, színészportrékat rajzolt az ösztönzés, a jobbra buzdítás sosem titkolt szándékával.” 1955-91 között kilenc francia nyelv-, illetve világirodalom tankönyvet írt, illetve dolgozott át magyar iskolák számára. Sokrétű közművelődési tevékenységet folytatott, 1990-ben megválasztották az újjáalakult Kemény Zsigmond Társaság elnökének. Önálló kötetei A reneszánsz tájain (tanulmányok, 1989) Thália vonzásában (Nagy Miklós Kund előszavával, Marosvásárhely 1996) Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Meggyilkolt zsidók emlékműve (Pusztakamarás) A pusztakamarási Meggyilkolt zsidók emlékműve műemlékké nyilvánított szobor Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-IV-m-B-07857 sorszámon szerepel. Története Az emlékmű a sármási mészárlásra(wd) emlékeztet: a magyar honvédség 1944. szeptember 17-én itt végezte ki a nagysármási gettóból a pusztakamarási határba szállított 52 asszonyt, 31 férfit és 43 gyermeket. 2914 Glärnisch A 2914 Glärnisch (ideiglenes jelöléssel 1965 SB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1965. szeptember 19-én. Vidar Vidar, egyike az áz-isteneknek a skandináv mitológiában, Odin és Grid óriásnő fia. Azon istenek közé tartozik, akiknek nehéz pontosan meghatározni a szerepét és jelentőségét. Már maga a neve is sok különféle tolmácsolásnak ad alapot. Egyik elmélet szerint a név azt jelenti: „a mindenek ura”, míg egy másik szerint: „harcos az erdőből”. Igaz, hogy a Grimnir énekben (verses Edda) úgy szerepel, mint az „erdőország” uralkodója, de ezen túl egy kemény, domináns és bosszúálló isten képét mutatja. Vidar elsődleges feladata a bosszúállás volt, a Ragnarökben megbosszulja apja, Odin halálát. Ilyen szempontból is közel áll Válihoz, akinek a Baldr haláláért való bosszúállás volt a fő feladata. Mindkettő Odin házasságon kívüli kapcsolatából született. Vidar anyja az óriásnő, Grid volt. Vidart halkszavúnak (úgy is hívják: ”Vidar a hallgatag”) és nagyon erősnek írják le. Snorre Sturlasson leírása szerint Thor után Vidar volt a legerősebb isten. Snorre azt is elmondja, hogy a legfőbb ismertetőjele a vastag cipői voltak, amit a cipészeknél összeszedett hulladék bőrökből csináltak, és amelyeken semmilyen fegyver nem hatolt át. A Ragnarökben úgy bosszulja meg apja halálát, hogy a cipőivel belép Fenrir farkas szájába és addig feszíti szét az állkapcsait, amíg a szörny elpusztul. Odint és lovát, Szlepnirt Fenrir falta fel. Féltestvérével, Válival átveszik a feladatokat, amiket addig Odin végzett a régi világban, s ami elpusztult a tűzben, amit Surtr a tűzóriás bocsát rá a Ragnarök végén. Az Edda énekekben így írnak Vidarról: Aquiles Serdán (község) Aquiles Serdán község Mexikó Chihuahua államának középső részén. 2010-ben lakossága kb. 10 700 fő volt, ebből mintegy 7100-an laktak a községközpontban, Santa Eulaliában, a többi 3600 lakos a község területén található 12 kisebb településen élt. Nevét Aquiles Serdánról, a mexikói forradalom egyik első vértanújáról kapta 1932-ben. Fekvése A község Chihuahua állam középső részén, a fővárostól, Chihuahuától néhány kilométerre keletre fekszik a Mapimí-medencében. Területét az északnyugat-délkeleti irányban húzódó Sierra Santo Domingo hegylánc gerince vágja ketté, ennek magassága meghaladja a 2200 métert, míg a mélyebben fekvő vidékek a tenger szintje felett alig több mint 1000 méterrel helyezkednek el. A kevés csapadék időbeli eloszlásának egyenetlensége miatt állandó vízfolyások nincsenek a területen, az időszakos patakok közül fontosabbak a Los Tamales, az El Terminal, a La Boquilla, a Llano el Mudo, az El Mudo, a Tinaja, a La Yegua, a Guadalupe, az Ibera és a Tres Hermanos. A község területének körülbelül ¼-ét rétek, legelők teszik ki, a többi rész majdnem teljes egészében száraz bozótos vidék. Növénytermesztésre mindössze 1,8%-ot hasznosítanak, a község keleti csücskében. Élővilág Növényvilágát főként cserjék és lágyszárúak alkotják, valamint különféle kaktuszok, agávék, akáciák és a Pithecellobium dulce nevű tamarinduszfa (guamúchil). Állatai közlü legjellemzőbbek a nyulak, mókusok, rókák, a prérifarkas, a vörös hiúz, a bűzösborzfélék, a mosómedve, a fehérfarkú szarvas és az örvös pekari. Népesség A község lakóinak száma a közelmúltban igen gyorsan növekedett, a változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Települései A községben 2010-ben 13 lakott helyet tartottak nyilván, de közülük 8 településen 10-nél is kevesebben éltek. A jelentősebb helységek: Párta (botanika) A párta (corolla; virágképletbeli jele: C) a kétnemű virágtakarójú virágok belső takaróköre, a sziromlevelek (petala) összessége. A pártát a csésze övezi. A sziromlevelek a törzsfejlődés folyamán vagy fellevelekből differenciálódtak, vagy a porzók alakultak át szirmokká. Ez utóbbi jelenséget láthatjuk a tündérrózsák és a telt virágú kerti rózsák virágjaiban is. A sziromlevelek színe általában igen feltűnő. A színt a sziromepidermisz sejtjeinek sejtnedvében lévő antociánok vagy – ritkábban – citoplazmában lévő kromoplasztiszok okozzák. A fehér színű virágszirmokból hiányzik a festékanyag, s a sejtek közötti járatokat levegő tölti ki, s ezek teljes fényvisszaverődést eredményeznek, innen a „fehér” szín. A párta lehet szabad szirmú (corolla choripetala; pl. rózsa) és forrt szirmú (corolla synpetala). Ez utóbbi esetben is el lehet különíteni pártacimpákat, melyek megmutatják, hogy hány sziromból forrt össze a párta. A párta alakja és kifejlődése egyes csoportokban nagyon sajátos lehet: pillangós (pillangósvirágúak – Fabaceae: pl. borsó), ajakos (árvacsalánfélék – Lamiaceae: pl. árvacsalán), rövid-tölcséres (harangvirágfélék – Campalunaceae: pl. harangvirág), hosszú-tölcséres (pl. csattanó maszlag), csöves illetve nyelves párta (fészkesvirágzatúak – Asterales) stb. A forrt párta részei a következők: cső (tubus corollae), torok (faux corollae) és perem (limbux corollae). (Ugyanezeket a részeket mellesleg a forrt vésze esetében is igencsak megkülönböztethetjük.) A megtermékenyítés után a párta lehullik, de kivételesen itt is bekövetkezhet a virágzás elején (pl. szőlő). Kóros, teratológiás jelenség nagyon gyakran előfordul a sziromleveleknél, pl. a szirom fellevéllé vagy egyenesen lomblevéllé alakul, sőt olykor a porzók alakulnak át félig-meddig sziromlevelekké. Szövettani szerkezetükben a sziromlevelek egyszerűbbek, mint a lomblevelek. A felületén lévő elsődleges bőrszövet (sziromepidermisz) egyrétegű, radiális falai egyenesek vagy gyengén hullámosak, külső tangenciális faluk gyakran papillás, melytől a szirmok tapintása bársonyos. Néha intercellulárisok, sejtközötti járatok is kialakulhatnak a bőrszöveti sejtek között, de ezek csak a szirom belseje felé nyitottak, a külső felületen kutikula zárja le őket. A sztómák száma kevés, sokszor nem kellőképpen differenciáltak a működéshez. Egyes epidermiszsejtek éteres olajokat választanak ki, melyek a virág illatát okozzák. Olykor külön illatképző virágrészek, ozmofórák alakulnak ki. A bőrszöveti alatti levélközépi alapszövet, az ún. mezofillum csak néhány sejtsoros homogén, szivacsos szerkezetű parenchimából áll. A szirom szállítószövetei 1, 3 vagy több, páratlan számú edénynyalábba rendeződnek. Az erezet párhuzamos vagy szárnyas, a nyalábok szilárdító elemei redukáltak. Fralignes Fralignes település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 91 fő (2015). Fralignes Bourguignons, Magnant, Marolles-lès-Bailly és Villy-en-Trodes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brian Varga Brian Varga (Regina, Saskatchewan, 1961. június 28. –) kanadai profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb junior karrierjét a Western Hockey League-ben, a Regina Patsben kezdte, ahol 1981-ig játszott. Második szezonjában már 118 pontot szerzett és a következőben 160-at amivel pontkirály lett. 1980-ban megnyerték a WHL-bajnoki címet, a President's kupát és indulhattak a Memorial-kupáért, de ott nem sikerült győzniük. Jó teljesítmény ellenére nem draftolta National Hockey League-es csapat. Az utolsó junior évében a WHL-ben, a Medicine Hat Tigersben játszott. Junior korszaka után visszavonult az aktív játéktól egészen 1985-ig. Ekkor a német bajnokságba, az SV Bayreuth-ba igazolt, majd szezon közben a másodosztályú ERC Sonthofen-be játszott. Ezután egy év szünet majd jött a harmadosztály, majd újra egy szinttel feljebb, végül újabb egy év szünet után a harmadosztályú Deggendorfer EC-ből vonult vissza 1992-ben. Díjai President's kupa: 1980 Bob Clarke-trófea : 1981 2011-es MotoGP maláj nagydíj A maláj nagydíj lesz a 2011-es MotoGP-világbajnokság tizenhetedik futama. A versenyt Sepangban rendezték október 23-án. Albus Dumbledore Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore professzor (1881 júliusa vagy augusztusa – Roxfort, 1997 júniusa) kitalált szereplő J. K. Rowling nagy sikerű Harry Potter-sorozatában. Dumbledore a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója és a Főnix Rendjének vezetője. Keresztneve, az Albus latin szó, jelentése: „fehér”, „tiszta”. A Dumbledore óangol nyelven „dongót” jelent. Dumbledore a legerősebb varázslók egyike a világon, de rendkívüli erejét szinte sohasem használja fel, jóakaratú és hóbortos, a jó mágusok archetípusát testesíti meg, hasonlóan Merlinhez és Gandalfhoz. Együttérez Harry Potter nehézségeivel, és alkalmanként elnézőbb a fiatal varázsló hibáival szemben, mint másokéval lenne. Azt mondják, ő az egyetlen varázsló, akitől Voldemort nagyúr valaha is félt. Dumbledore-t magasnak és soványnak mutatják be a könyvek, hosszú ősz hajjal és szakállal. Égszínkék szeme, nagyon hosszú, görbe orra (úgy néz ki, mintha legalább két helyen eltörték volna) és hosszú ujjai vannak, ami talán az erős varázslók közös vonása, hiszen regénybeli ellenfelét, Voldemortot is hasonlóan jellemzi a szerző. Dumbledore félhold alakú szemüveget visel. Állítása szerint van egy átokheg a bal térde fölött, mely a teljes londoni metróhálózat térképét ábrázolja, de ez a közlés – mondhatni – kétséges hitelű. Személyisége Albus Dumbledore J. K. Rowling megfogalmazása szerint a jóság megtestesítője. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy képes megbízni azokban, akik mások szerint megbízhatatlanok. Mindenkiről hajlandó jót feltételezni, ami miatt környezete gyakran kritizálja őt, de bölcsessége iránti tiszteletből ritkán kérdőjelezik meg döntéseit az ilyen ügyekben. Remek humorérzékkel rendelkezik, jóindulatú és hóbortos, ám tud határozott, sőt félelmetes is lenni – ellenfelei ösztönösen megérzik, hogy nem tanácsos vele ujjat húzni. Szeszélyes oldala főleg problémák esetén és párbajok közben figyelhető meg, ami azokat, akik szemben állnak vele, igen felbőszíti. Veszélyes helyzetekben is megőrzi nyugalmát, ritkán haragszik meg. Nagy zenerajongó. Dumbledore-nak – csokibékakártyája szerint – a kamarazenélés és a kuglizás a hobbija. Kedveli az édességeket – a mágikusok és nem mágikusok egyaránt a gyengéi, és gyakran választja nevüket jelszóként az irodáját őrző kőszörnyekhez. Amint azt McGalagony professzornak mondja a Harry Potter és a bölcsek kövében, kiváltképp kedveli a citromos italport. A Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét azonban nem szereti, amióta fiatalkorában kifogott egy hányásízű darabot. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Bogoly Berti az 1930-as években született, évtizedekkel Dumbledore születése után. (A nyilvánvaló ellentmondás megoldását az jelentheti, hogy 100 éves korában Dumbledore nyilván némileg bizonytalan lehetett az ügyben, vajon fiatalkora pontosan mikor is ért véget.) Rajong a kötési motívumokért; egyszer azt mondta Harrynek, az egyetlen dolog, amiből sohase volt neki elég, a kötött pamutzokni – bár ezt Harrynek arra az indiszkrét kérdésére válaszolta, hogy idős tanárának mi a leghőbb kívánsága, és maga Harry is érzi, hogy Dumbledore ezt finom elhárításnak szánta. A zoknimotívum azonban többször is visszaköszön a sorozatban, például mint a szabadság jelképe. Híres nem mindennapi bölcsességéről és tudásáról. Számos alkalommal beismeri Harry Potternek a hatodik könyvbeli, alkalmi találkozásaik során, hogy ő is hibázhat, és minthogy okosabb a legtöbb embernél, hibái ennek megfelelően nagyobbak. Zsenialitása és elszigeteltsége okozta életének tragédiáját: amikor 17 évesen találkozott egy vele közel egyenlő képességű varázslóval, Gellert Grindenwalddal, annyira elragadták a nagyszabású tervek a varázslótársadalom megreformálásáról, hogy elhanyagolta családját, és nem vette észre újdonsült barátja gonosz hajlamait. Ez végül húga, Ariana halálát okozta, Dumbledore pedig soha nem tudott megbocsátani magának. A tragédia azonban önismeretre ébresztette Dumbledore-t, és jobb emberré tette. Rowling jóval a hét kötet befejezése után azt nyilatkozta – mintegy további mentségként Dumbledore fiatalkori hibájára –, hogy fiatalkorában beleszeretett Grindelwaldba, mivel Dumbledore homoszexuális. A könyvekben azonban az írónő tudatosan elkerüli az egyértelmű állásfoglalást erre vonatkozóan. A kijelentés váratlanul érte a sorozat olvasótáborát, és megosztott reakciót váltott ki, egy elismert kritikus szerint elsősorban azért, mert a nemeslelkű, magát a gonosz elleni küzdelemnek alárendelő Dumbledore esetében a szexualitás kérdésköre irreleváns, sőt idegen: meg sem fordul az olvasók fejében. Szerinte bár ez az értelmezés nem összeegyeztethetetlen Dumbledore könyvbeli jellemzésével, nem is következik belőle szükségszerűen: Rowling csak utólag teszi áthallásossá Dumbledore jellemzését – mintha csak Rita Vitrol alá akarna lovat adni. Dumbledore-nak modern, felvilágosult gondolatai vannak a vér tisztaságával kapcsolatban csakúgy, mint a muglik, félemberek és nem emberek jogait illetően – minden emberi lényt egyenlőnek tekint, és legfontosabb értéknek és erőnek a szeretetet tartja. Voldemort egyenesen lenézi emiatt, és azért, mert nem használja tehetségét és varázserejét mások kárára, Dumbledore azonban azt vallja, hogy „a döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, kik is vagyunk valójában.” Időnként még Harry is kételkedik a szeretet mindent legyőző erejében, de végül rá kell jönnie, hogy Dumbledore-nak igaza volt. Rowling állítólag általános iskolás igazgatójáról, Alfred Dunnról mintázta Dumbledore-t. Mágikus képességei Leggyakrabban használatos fegyvere a tűz: a Voldemort elleni párbaj során lángkötelet használt; a kis Tom Denemnek varázslói képességeit a gyerek szekrényének felgyújtásával bizonyította; a barlangban szintén tűz segítségével tartotta távol az inferusokat. Ez a tulajdonsága A Gyűrűk Ura Gandalfjával rokonítja. Képes gubraithai tűz (soha ki nem alvó varázstűz) megidézésére. Patrónusának alakja és egyetlen háziállata is egy főnix, amely visszatérő szimbólum a könyvekben. Dumbledore számára igen fontosak az emlékek; egyrészt fegyverként használja őket, másfelől információkat szerez belőlük. A Harry Potter és a Félvér Hercegben a merengőjében mutatja meg Harrynek az általa gyűjtött emlékeket. Így mondja el a fiúnak Tom Denem történetét, hogy hogyan vált Voldemort nagyúrrá, és milyen út vezetett a horcruxok elkészítéséhez. Dumbledore fejlesztette ki azt a módszert, melynek segítségével a patrónusbűbájt üzenetek küldésére lehet használni, és amit csak a Főnix Rendje tagjainak fedett fel. Képes láthatatlanná tévő köpeny használata nélkül is láthatatlanná válni, és valószínűleg képes átlátni az ilyen köpenyeken. Dumbledore igen gyakorlott legilimentor és okklumentor (vagyis képes a „gondolatolvasásra”, és a „gondolatolvasók” kizárására), ez a tudomány is csak a kivételes varázslók sajátja a regényben (Voldemort, Perselus Piton). A Harry Potter és a Tűz Serlege jeleneteiből kiderül, hogy Dumbledore tud a sellők nyelvén, és még sok más nyelven, mint például koboldul. A rajongók közt vitát képez, hogy párszaszájú-e, tehát beszél-e a kígyók nyelvén. Rowling elmondása szerint Dumbledore a tudását önállóan szerezte, bár „a Roxfort legjobb tanárai tanították”. Kapcsolata Harry Potterrel és szerepe a regényekben Amikor Harry Potter először látta Dumbledore-t, ő csak egy nagy varázsló és a Roxfort elérhetetlen igazgatója volt számára. Első párbeszédük Edevis tükre előtt zajlott. Dumbledore nem megbüntette az éjszaka a kastélyban kószáló Harryt, hanem leült mellé a padlóra, és elkezdte első leckéjét a sok közül a szeretet mágikus hatalmáról. Ezzel Dumbledore törődése alapvetően meghatározta Harry fejlődését Roxfortban. (Példaképpen Dumbledore arca volt az első, amit meglátott a Mógus–Voldemorttal való összecsapás után; Dumbledore-nak kellett felkészítenie Harryt Voldemort visszatértének nyomasztó részletei felidézésére a Harry Potter és a Tűz Serlegében.) Gyakorlatilag minden regény végén (általában a gyengélkedőn vagy az igazgatói irodában) Dumbledore tanítja Harryt, megmagyarázza a történéseket, megnyugtatja a főhőst (a hatodikat kivéve, melyben azonban rendszeresek a hasonló célt szolgáló különórák). Dumbledore szolgáltatta Harry védelmét a Wizengamot előtt, amikor megakadályozta, hogy elbocsátsák Roxfortból a dementortámadás után. A talán legjelentősebb leckét a Harry Potter és a Főnix Rendjében adta, miután Harry túlélte az akaratok csatáját. Ekkor jött rá Harry először, hogy Dumbledore sem tökéletes. Bár Harry azt kiáltotta: „Fogalma sincs, hogy mit érzek!”, Dumbledore nemcsak tudta, de megnevezte, és el is magyarázta neki, amit önmaga még nem volt képes megérteni. Dumbledore engedte, hogy jogosan dühös legyen rá, és pusztítsa irodája berendezését a Sirius Black halálát övező gyászában. Hogy Harry bűntudatát csillapítsa, kifejtette saját végzetes döntéseinek sorozatát: száműzte Siriust a Grimmauld térre, bízott abban, hogy Piton túl tudja tenni magát a Sirius Black és James Potter elleni gyűlöletén, Harryt a Dursley családnál tartatta, nem mondta el neki a jóslatot, és tartotta tőle a távolságot egy évig, magyarázat nélkül. Ez utóbbiakért bocsánatot is kért. A hatodik kötetben érintkezéseik az addigiakhoz képest sokkal gyakoribbakká váltak: Dumbledore elkezdte felfedni Harry előtt a Voldemort elleni küzdelem során felhalmozott tudását, végig hagyva, hogy Harry maga jöjjön rá az összefüggésekre. Örökül hagyta a Sötét Nagyúr gyengeségeinek, a horcruxoknak a titkát. Az egyik ilyen tárgy utáni közös vadászat után ölik meg Dumbledore-t, Harry jelenlétében. A befejező, hetedik regényben többször hallott Harry kétes forrású történeteket Dumbledore fiatalkoráról, melyek kétségeket ébresztettek benne. A főszereplő bánta, hogy nem kérdezte életében arról a korszakáról az igazgatót. Amikor Harry megnézte Piton emlékeit, az addig kialakult Dumbledore-kép teljesen összetört benne. Dumbledore ugyanis kiváló taktikusnak bizonyult, aki a gonosz legyőzése, a „nagyobb jó” érdekében még Harry életét is képes volt föláldozni, még Piton tiltakozása ellenére is. Ez az az információ, ami szükséges volt ahhoz, hogy Harry elmenjen a Tiltott Rengetegbe, és feláldozza magát. Ekkor került sor az utolsó leckére. A „King’s Cross” című fejezetben Dumbledore ismét a megszokott rávezetéses módszerrel magyarázta el Harrynek a megválaszolatlan kérdéseket. Amikor a főhős szóba hozta a Halál ereklyéit, az öregembernek „egy másodpercig olyan volt az arca, akár egy csibészségen kapott kisfiúé”. Ekkor került sor Dumbledore végső magyarázatára. Harryben végül sajnálat ébredt, és megbocsátott Dumbledore-nak. Az utolsó közös jelenetük során (a portréval az igazgatói irodában) Harry végérvényesen felnőtté vált, tudta, mit kell tennie az ereklyékkel. Már nem azt várta, hogy az igazgató döntsön helyette, hanem azt, hogy megerősítse őt a saját döntésében. Az epilógusban kiderül, hogy Harry a második fiát mentora után Albusnak keresztelte el. Dumbledore-tól tanulta meg, mit jelent varázslónak és embernek lenni. Ő támogatta Harryben a könyörületet és az önzetlenséget. Ő dicsérte meg jó döntéseit és magyarázta el rossz döntéseinek következményeit. Tőle ismerte meg a szeretet erejét, és azt, hogy milyen anélkül élni. Családja Szülei Percival és a mugli származású Kendra Dumbledore. Öccse Aberforth Dumbledore (született kb. 1882) egykor a Főnix Rendjének tagja volt, és egyszer a Wizengamot elé állították „helytelen bűbájok gyakorlásáért egy kecskén”. Ezután a roxmortsi Szárnyas Vadkan nevű fogadó csaposa lett, segítette a Neville Longbottom vezette roxforti ellenállókat, és részt vett a második roxforti csatában. Húgát, Ariana Dumbledore-t hatéves korában három mugli fiú bántalmazta, mert látták, ahogy varázsolt. Ariana nem volt hajlandó varázsolni többé, és ennek következtében időnként irányíthatatlan „mágiakitörései” voltak. Apjuk megbosszulta a muglik tettét, ezért az Azkabanba zárták, és ott halt meg. Ezt Albus sose tagadta. Ezek után a család Godric’s Hollowba költözött, hogy könnyebben elrejthessék Arianát, akit máskülönben a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályba vittek volna. Azt mondták róla, hogy nagyon beteg, törékeny, és ezért nem mehet Roxfortba, de a pletykák azt terjesztették róla, hogy kvibli. Itt kötöttek barátságot Bathilda Bircsókkal. Ariana egyik rohama alkalmával 1899-ben megölte anyját, így Albus lett a család feje, ami miatt fel kellett hagynia terveivel, miszerint világkörüli útra ment volna iskolás barátjával, Elphias Doge-dzsal. Bár Aberforth jobban megértette Arianát, neki vissza kellett térnie Roxfortba. Kis idő múlva a faluba érkezett Bircsók unokaöccse, Gellert Grindelwald, hogy felkeresse Ignotius Peverell sírját, és szoros barátságot kötött Albusszal. Ettől kezdve Albus elhanyagolta családfői kötelességeit, és mikor ezt Aberforth a szemére vetette, hármas párbaj alakult ki köztük és Grindenwald között. Dumbledore mindent megtett volna, hogy megmentse testvéreit, de egyikőjük eltévedt átka megölte Arianát. Élete végéig nem hagyta nyugodni a bűntudat. Aberforth is őt hibáztatta, Ariana temetésén eltörte az orrát, és Albus nem védekezett. Élete Életének és pályafutásának korai szakasza Dumbledore rendkívüli mágikus adottságai kétségkívül megmutatkoztak fiatal korában is, mint később leírja a koros Griselda Marchbanks, a Mágiai Vizsgahivatal vezetője, aki személyesen vizsgáztatta az iskolaidős Dumbledore-t a RAVASZ vizsgán bűbájtanból és átváltoztatástanból. Marchbanks így idézi fel a fiatal, tehetséges Dumbledore-t: „Bámulatos volt, amit a pálcájával művelt!” Elnyert minden említésre méltó iskolai díjat, levelezőtársaként tarthatta számon a kor legnevesebb mágusait, köztük Nicholas Flamelt, Bathilda Bircsókot és Adalbert Goffridot. Tanulmányait többek között a Transzformációs Szemlében, a Bűbájtani beszámolókban és a Főzetkutatásban is publikálta. Albus Dumbledore iskolai besorolása („háza”) kétséges, bár Hermione Granger a következőt mondja a Griffendélről az első könyvben: „…úgy hallottam, maga Dumbledore is oda járt…” A Harry Potter és a Tűz Serlege filmváltozatában Dumbledore azt állítja Harryék griffendéles hálókörletében, hogy amikor diák volt ugyanabban a hálókörletben, egyszer felgyújtotta a „fránya” ágyfüggönyét. Rowling sugallja, hogy Dumbledore talán Griffendél Godrik leszármazottja, de nem erősíti meg. Ismeretlen idővel később (talán 1928 körül) Dumbledore visszatért Roxfortba, mint átváltoztatástan-tanár és mint igazgatóhelyettes, amely minőségében ő volt a felelős a felvételi eljárás lebonyolításáért. 1945-ben hosszú halogatás után szembenézett fiatalkori barátjával, és legyőzte Grindelwaldot, aki addigra sok ezer ember életét kioltotta (nyilvánvaló párhuzam a második világháborúval). A késedelem oka az igazságtól való félelem volt, hogy ki ölte meg húgát, Arianát. A látványos párbajban elnyerte a Pálcák Urát, a Halál egyik ereklyéjét, amelyre saját bevallása szerint rátermett volt. Grindelwaldot saját börtönébe, Nurmengardba zárta, ott is ölte meg Voldemort 1998-ban. A Pálca következő ura Draco Malfoy lett, de a Pálcát Voldemort vette ki erőszakkal Dumbledore sírjából. A Pálca utolsó ura, Harry Potter végül visszahelyezte a pálcát Roxfort egykori igazgatója sírjába. Dumbledore híres alkimista volt, munkatársa volt annak a Nicholas Flamelnek, aki a bölcsek köve egyetlen ismert előállítója. Ő fedezte fel a sárkányvér tizenkét felhasználási módját (melyek közül az egyik a tűzhelytisztítás), bár halála után meggyanúsították, hogy előtte már nyolc felhasználási módot felfedeztek. Dumbledore a Wizengamot (Legfelsőbb Varázslóbíróság) főmágusa, és a Mágusok Nemzetközi Szövetségének elnöke. Mindkét posztjától ideiglenesen megfosztották a Brit Mágiaügyi Minisztériummal való konfliktusa idejére, Cornelius Caramel minisztersége alatt, de visszakapta őket, miután a minisztérium kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy helyesen figyelmeztette őket Voldemort visszatérésére. Élete során többször visszautasította a mágiaügyi miniszteri állást, mivel félt, hogy a hatalom előhozná belőle fiatalkori énjét. Megkapta a Merlin-díj aranyfokozatát is. Dumbledore és Voldemort nagyúr A Roxfort tanáraként Dumbledore egyik feladata az volt, hogy megkeresse Tom Denemet, a fiatal varázslót, és meghívja őt a Roxfortba. Denem egy mugli árvaházban élt, s bár felfedezte, hogy vannak varázsképességei, nem tudta, hogy az anyja boszorkány volt. Dumbledore-t már a fiatal Denem is némi aggodalommal töltötte el, és különleges figyelemmel kísérte iskolai előmenetelét. Ám ez sem tudta megakadályozni a Titkok Kamrája felnyitását és Hagrid eltanácsolását az iskolából. Egyedül Dumbledore volt az, aki sejtette, hogy Denem a bűnös, de akárcsak Hagridnak, neki sem hittek kollégái – Denemet sokkal megbízhatóbbnak tartották, ugyanis a fiú Dumbledore-ral való első találkozása után óvakodott attól, hogy bárkinek is megmutassa az igazi arcát. Denem vizsgái után tanári állásra jelentkezett a Roxfortba, de Dumbledore meggyőzte az akkori igazgatót, Armando Dippet professzort, hogy utasítsa vissza a kérést. Dumbledore maga is ugyanezt tette, mikor Denem néhány évvel később ismét próbálkozott, mert tartott tőle, hogy rossz hatással lenne a diákokra. Valószínűleg ezután történt, hogy Dumbledore nyomozni kezdett Denem gyermekkora és származása után, hogy megismerje a varázsló céljait. Sybill Trelawney, a későbbi jóslástan tanár Dumbledore-nak mondta el a jóslatot Voldemort bukásáról. Perselus Piton kihallgatta a jóslat egy részletét, és elmondta azt Voldemort nagyúrnak. Voldemort úgy értelmezte a jóslatot, hogy az Harryt jelöli meg ellenfeleként. Ennek folyományaként ölte meg Lily és James Pottert, miközben Harryvel próbált végezni. Ezzel, ahogy a jóslat megmondta, egyenlőként jelölte meg Harryt. A két történet – Dumbledore-é és Trelawneyé – elbeszélése azonban tisztává tette, hogy Dumbledore hazudott az ő változatában. Dumbledore vezető szerepet játszott a volt tanítványa elleni küzdelemben, a Főnix Rendjével fáradhatatlanul állt ellen Voldemortnak. Miután Harry szüleit meggyilkolták, Dumbledore úgy döntött, hogy a megárvult kisfiút Vernon és Petunia Dursley otthonába vigyék, tudván, hogy ott védeni fogja az édesanyja önfeláldozásával létrejött varázslat, mivel Dumbledore életre hívott egy, a vér kötelékén alapuló bűbájt, amit Petunia Dursley pecsételt meg azzal, hogy befogadta a fiút az otthonába. A szeretet kötelékének ősi varázsa tette kibírhatatlanná Voldemortnak Harry megérintését. Dumbledore tette azt a fontos felfedezést, hogy Voldemort horcruxok készítésével a halhatatlanság elérésére törekszik. Az egyik ilyen horcrux Tom Denem naplója volt, amit Harry semmisített meg a Harry Potter és a Titkok Kamrája című részben. Dumbledore később egy másik horcruxot is elpusztított, egy gyűrűt, ami Voldemort családi ereklyéje volt - ennek során sérült meg a keze. Dumbledore, a többi varázslótól eltérően, nem fél kimondani a Voldemort nevet, de mégsem így, hanem „Tom” néven szólítja, ezzel akadályozva meg, hogy a sötét varázsló diktálja kapcsolatuk feltételeit, és így kényelmes, irányító pozícióban érezze magát. Elbocsátásai Roxfortból Dumbledore-t kétszer fosztották meg ideiglenesen igazgatói posztjától. Először Harry második roxfortos évében, 1993. május 8. és 29. között; amikor Lucius Malfoy meggyőzte a felügyelő bizottság másik tizenegy tagját, hogy függesszék fel Dumbledore igazgatói tisztségét, a „mugli-ivadékok” elleni támadások miatt, amikor a Titkok Kamráját kinyitották. Dumbledore-t visszahelyezték miután a Baziliszkuszt megölték. Ekkor kiderült, hogy Lucius kényszerítette a vezetőségi tagokat, hogy „rúgják ki” az igazgatót. Másodszor Harry ötödik iskolai évében; amikor Harry és Dumbledore sikertelenül próbálta meggyőzni a varázslótársadalmat arról, hogy Voldemort visszatért és ezért halt meg Cedric Diggory. Dolores Umbridge lett a sötét varázslatok kivédése tanár és Roxfort főinspektora, és saját belátása szerint új szabályokat hozott. Harry és a diákok egy csapata megalakított egy titkos csapatot – melyet „Dumbledore Seregének” hívtak –, hogy tanulják és gyakorolják a defenzív mágiát. Amikor a Dumbledore Seregét 1996 tavaszán leleplezték, Dumbledore letartóztatása elől elszökött; ezután Umbridge lett az igazgatónő. Ismét Dumbledore lett az igazgató júniusban, amikor Voldemort leleplezte magát a Mágiaügyi Minisztérium elleni támadással. Halálának körülményei Dumbledore halálát előre sejteti az, hogy a Harry Potter és a Félvér Herceg elején megégett és megfeketedett kézzel jelenik meg. A sérülés akkor keletkezett, amikor ujjára húzta Voldemort nagyapja, Rowle Gomold gyűrűjét, egy családi hagyatékot, Voldemort egyik horcruxát. Ezzel nem a megsemmisítése volt a célja; használni akarta a gyűrűbe foglalt Feltámadás Kövét, hogy viszontláthassa elhunyt családtagjait, és „megmondhassa nekik, mennyire bánja, amit tett”. A sérülést az okozta, hogy az ereklye még horcrux volt és erős átok ült rajta; Dumbledore később elpusztította azt. A haláltól akkor „különleges képességei” és Perselus Piton közbeavatkozása mentette meg, bár kezének állapota év közben mit sem javult. Erre a tényre nincs magyarázat kivéve Hermione egy mondata: „Vannak gyógyíthatatlan sérülések… régi átkok… meg olyan mérgek, amikre nincs ellenszer…” Később megtudjuk, hogy az átok csak ideiglenesen volt megállítható, az igazgatónak legfeljebb egy éve volt hátra. Mikor Voldemort barlangjában voltak, Dumbledore így szólt: „A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.” Ez a sérülés különösen kellemetlen, minthogy csökkenti Dumbledore fizikai képességeit. Miután elviszi Harryt nagynénje házából, úgy tűnik, Dumbledore nem képes egyszerű, mindennapi feladatokat sem véghezvinni – nem képes például kinyitni Dursleyék bejárati ajtaját: a varázslást használja a kilincs helyett. Később nem képes rámutatni az utcanévtáblára nyilvánvaló kényelmetlenség nélkül, és feljajdul. Végül nem tudja kezével kihúzni a dugóját egy emlékes üvegnek Harry egyik óráján, helyette pálcája használatára kényszerül. Harry többször figyelmezteti Dumbledore-t, hogy az egyik diák, Draco Malfoy Voldemortnak dolgozik. Voldemort azért használja, hogy szüleit Lucius és Narcissa Malfoyt büntesse. Dumbledore azonban nem tesz lépéseket Draco ellen, ehelyett biztosítja Harryt, hogy ő maga többet tud az iskolában folyó dolgokról, mint Harry. Draco két rosszul megtervezett kísérletet is tesz évközben, hogy megölje Dumbledore-t, de mindkétszer egy-egy diák sérül meg. Az első kísérlet egy megátkozott nyaklánc, a második egy üveg mérgezett mézbor küldése volt. Harry mindkét alkalommal megpróbálja figyelmeztetni Dumbledore-t, hogy Malfoy a felelős. Dumbledore nem osztja Harrynek Pitonnal, az akkorra már a sötét varázslatok kivédését oktató tanárral szembeni bizalmatlanságát sem, bár később kényszer alatt elismeri, hogy részben Piton is felelős Harry szüleinek haláláért. Malfoy valódi terve azonban az volt, hogy a volt-nincs szekrény segítségével halálfalókat juttat be a Roxfort kastélyba. A támadók akkor jöttek, mikor Dumbledore és Harry távol voltak, hogy megszerezzenek és elpusztítsanak egy másik horcruxot. Dumbledore vészesen legyengült, miután megitta azt a mérget, amit Voldemort hagyott hátra. Visszatérésükkor a gonosz varázslók gyilkosságainak jelvénye, a Sötét Jegy lebegett az iskola felett. Ez ugyan csak csel volt, ők ketten azonban odasiettek a csillagvizsgáló toronyba. Így Draconak sikerült lefegyvereznie Dumbledore-t (és ezzel a Pálcák Urának gazdája lett). Úgy tűnt, az idős varázsló tudott a támadásról (vagy sejtette), mert utolsó szabad másodpercét arra használta, hogy elvarázsolja, biztonságba helyezze Harryt, aki így láthatatlanul és tehetetlenül válik az események tanújává. Miközben Malfoyjal beszélt, Dumbledore felfedte, hogy tudta, Draco állt a két merényletkísérlet hátterében, de megértette Malfoy bizonytalan helyzetét. Malfoy a döntő pillanatban rájött, képtelen végezni Dumbledore-ral (amit Dumbledore előre tudott), így Pitonra hárul a feladat, hogy kimondja a halálos Avada Kedavra átkot. Piton előre szavát adta Dumbledore-nak, hogy amikor eljön az idő, megöli. Ennek két oka volt: hogy megmentsék Dracót, és hogy Dumbledore-nak ne szégyenteljes, hosszú, szenvedésekkel teli halált kelljen halnia. Legalábbis ezt állította Pitonnak, a legfőbb ok az volt, hogy Dumbledore dönthessen saját haláláról, így technikailag ugyan Piton ölte meg, de valójában ez nem számít gyilkosságnak, hiszen közös megegyezéssel történt. Máskülönben nem lenne utódja a Pálcák Urának, a különleges varázspálca hatalma Dumbledore-ral együtt a sírba veszett volna, de a tervbe hiba csúszott. Erre utal a hetedik regény 36. fejezetének a címe is: „Hiba a tervben”. Még mielőtt Piton végrehajtotta volna azt, amiben megegyeztek, Draco lett a Pálcák Urának új tulajdonosa. Dumbledore utolsó szavai halála előtt: „Perselus… kérem…” A Harry Potter és a Tűz Serlege végén, mikor Harry elmondja Dumbledore-nak, hogy látta a szüleit párbajozni Voldemorttal, Dumbledore így felel: „Nincs varázs, ami életre kelti a holtakat”. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy míg Harry az ötödik könyv végén nehezen fogadja egyetlen rokona halálát, és megkísérli felvenni a kapcsolatot keresztapja esetleges szellemével, addig meg sem próbál újra beszélni Dumbledore-ral, annak ellenére, hogy a portréja elérhető közelségben van. Ebből arra következtethetünk, hogy Dumbledore halála talán azt a célt szolgálja, hogy megmutassa, Harry most már teljes egészében képes a valóság elfogadására és hajlandó megtörténtnek tekinteni a múltat, ezáltal felnőtté válva, mint ahogy ezt Rowling tervezte (saját besorolása szerint a Harry Potter fejlődésregény). A regényben leírtak ellenére a rajongók egy jelentős hányada azon a véleményen volt 2005 és 2007 között, hogy Dumbledore halálát valamilyen módon csak eljátszották, valójában nem halt meg, és valamiféle fordulat várható majd a hetedik részben. A DumbledoreIsNotDead.com (angolul) jó néhány pontban érvelt amellett, hogy Dumbledore még mindig életben van. Dumbledore halála igencsak vitatott témájává vált a rajongóknak. A témához szorosan kapcsolódott Piton hűségének kérdése. A rajongók egy része úgy hitte, Piton a „jó oldalon” áll, még ha ő is ölte meg Dumbledore-t – azt sugallva, Dumbledore halála vagy „tervbe volt véve”, vagy „magasabb cél érdekében” volt szükséges – mint utóbb kiderült, helyesen. Dumbledore nézetei a halálról általában már az első kötetben feltűntek – „a halál nem más, mint egy új kaland kezdete” – az ötödik kötetben pedig cáfolja Voldemort azon feltevését, hogy „semmi nem rosszabb a halálnál”. J.K. Rowling 2006. augusztus 2-án megerősítette, hogy Dumbledore tényleg halott: „ne várjátok, hogy Dumbledore úgy »járjon«, mint Gandalf”. Habár Dumbledore halott, Rowling utalt rá, hogy feltűnik a hetedik könyvben is, valamilyen módon. Szerepe halálát követően A Harry Potter és a Félvér Herceg utolsó fejezete írja le Dumbledore temetését. Elbúcsúztatásán a varázslótársadalom minden rétege részt vett, így több korábbról ismert szereplő, kentaurok és sellők. Testét fehér márvány kriptában helyezték örök nyugalomra a roxforti tó partján (ő az egyetlen igazgató, akit az iskola területén temettek el). Dumbledore halála után Fawkes, a főnixmadara elhagyja az iskolát. Dumbledore végrendeletében legtöbb ingóságát a Roxfortnak adományozta, de külön kitért Ron Weasleyre, akire saját találmányát, egy önoltót hagyott, hogy visszataláljon barátaihoz; Hermione Grangerre, aki a Bogar bárd meséi eredeti példányát kapta meg; és Harry Potterre, akié ez első elfogott cikesze, a Feltámadás Kövével a belsejében és Griffendél Godrik kardja lett. A hagyományozott tárgyakat a Mágiaügyi Minisztérium az utolsó pillanatig visszatartotta, és a kardot az iskolában tartatták. A Bogar bárd meséi 2008. december 4-én jelent meg magyar nyelven, az eredeti kiadással egy időben, miután az Amazon.com megvásárolta Rowling kézírásos eredetijét egy árverésen. Érdekesség, hogy „Hermione Granger fordításában és (a Legendás állatok és megfigyelésük és A kviddics évszázadai kiadványokhoz hasonlóan) Albus Dumbledore jegyzeteivel” adták ki, mely természetesen szintén az írónő munkája. Dumbledore a halálát követő időszakban is feltűnik, több ízben és módon is. Majdnem egy évig nem jelenik meg szereplőként, csupán újságcikkekből (Elphias Doge nekrológja) illetve egy Rita Vitrol által szerkesztett, a bölcs varázsló életrajzául szolgáló könyvben (Hírnév és hazugságok – Albus Dumbledore élete) található információk alapján tudhatunk meg több fontosabb információt és néhány alaptalan pletykát is a Harry Potter és a bölcsek köve előtti életéről. A Harry Potter és a Halál ereklyéi „A Herceg meséje” c. fejezetéből megtudhatjuk, hogy Dumbledore mágikus portréja megjelent az igazgatói iroda falán, a Roxfort többi volt igazgatójának portréja között. Az igazgatói székben Piton követte, így folyamatosan tanácsokkal és utasításokkal láthatta el (például Harry kimenekítése a Privet Drive-ról, Griffendél kardjának eljuttatása Harryhez stb.). A „King's Cross” című fejezetben – miután Harryt eltalálta Voldemort nagyúr halálos átka – Harry találkozott a Roxfort hajdani igazgatójával, aki hús-vér alakként jelent meg Harry gondolataiban. Mint minden kötetben, a hetedikben is tanácsokkal látja el Harryt, valamint válaszol a Harry számára megválaszolhatatlan kérdésekre. Legutoljára már a harc végét követően találkozhatunk alakjával, amint az igazgatói szobában portréjából könnyekkel küszködve, büszkén ünnepli a többi korábbi igazgatóval és igazgatónővel Harry győzelmét. Harry és Ginny Weasley második közös fiukat róla és Pitonról Albus Perselus Potternek nevezték el. Dumbledore a filmadaptációkban A 2001-es Harry Potter és a bölcsek köve és a 2002-es Harry Potter és a Titkok Kamrája filmadaptációiban Dumbledore-t Richard Harris játszotta, aki a második film forgatása után Hodgkin-kórban meghalt. Az általa megformált Dumbledore a könyvekből megismert higgadt, méltóságteljes öregember volt. A 2004-es Harry Potter és az azkabani fogolyban, a 2005-ös Harry Potter és a Tűz Serlegében, a 2007-es Harry Potter és a Főnix Rendjében, a 2009-es Harry Potter és a Félvér Hercegben, a 2010-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 1.-ben és a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.-ben Dumbledore-t Michael Gambon alakítja. Játéka energikusabb, agresszívebb elődjénél. A Halál ereklyéi első részében alapvetően mozgó fényképekre és archív felvételekre szorítkozó cameoszerepe volt. Harris előtt eredetileg Patrick McGoohannek ajánlották a szerepet, ő azonban egészségügyi okokra hivatkozva visszautasította. Mindhárom színész ír. Nem tudni, hogy ez szándékos választás volt-e vagy véletlen egybeesés. Richard Harris halála után több pletyka látott arról napvilágot, hogy Ian McKellen formálja meg a továbbiakban az igazgatót, de ő tagadta, hogy felkérték. A szerepről így nyilatkozott: Harris hozzátartozói szívesen látták volna a család barátját, Peter O’Toole-t Dumbledore-ként. Magyar hangja mind a nyolc filmben Makay Sándor. Fawkes Fawkes, Dumbledore kedvenc háziállata, egy főnix. Az arany és piros színekben pompázó madár ellentéte Voldemort nagyúr Nagini nevű kígyójának. Mivel Fawkes a Griffendél ház színeket viseli, felmerültek feltevések, miszerint a főnix egykoron Griffendél Godrik tulajdona volt. Rowling ezt egy interjúban csak alaptalan feltevésnek nevezte, miszerint a főnix csakis az igazgató szolgálatában állt. Az igazgató halála után a madár örökre elhagyta az iskolát, és soha nem tért vissza történetben. Fawkes két tollat adott pálcakészítésre – az egyik toll Voldemort, a másik Harry pálcájában van. Furcsa lehet, hogy nem Dumbledore pálcájának magva Fawkes egyik tolla, így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Dumbledore első pálcájának megszerezése után barátkozott össze a madárral. Dumbledore patrónusa is főnix alakot öltött, ezzel el tudott kergetni akár egy csapatnyi dementort is, ahogy Harry a szarvas alakú patrónusával. Dumbledore temetésén Harry látta, hogy egy főnix felszállt a lángok közül, amely körülvette a néhai igazgató asztalon lévő holttestét és együtt egy sírkővé álltak össze. Nevének jelentése Rowling könyveiben a szereplők nevei többnyire valamilyen jelentést hordoznak (például lefestik a jellemét), így Dumbledore neve is bemutatja viselőjét: Albus : a latin albus („fehér”) szóból, mely gyakran a jóság szimbóluma. Percival : régi francia név . Artúr király lovagjainak egyikét hívták így, az egyetlent, aki elég tiszta volt ahhoz, hogy elnyerje a Szent Grált . Perceval történetét először Chrétien de Troyes jegyezte le a 12. században. Thomas Malory Le Morte d'Arthur jában Perceval mind a hőse mind a mesélője a történetnek, mint Dumbledore a Harry Potter könyvekben. Wulfric : jelentése „farkaserő”, ami a hős Beowulf (erős medve-farkas) legendájára emlékeztet, aki fiatal korában megölte Grendelt, a szörnyet (mely neve különösképp hasonlít Grindelwald nevére). Beowulf később király lett, de idős korában legyőzte egy sárkány, amit csak egy Wiglaf nevű hű, fiatal harcos segítségével tudott megtenni, aki családjának utolsó sarja. Beowulf a csata közben sebesülései miatt halt meg. Brian : jelentése nem ismert, de lehetséges, hogy az ősi kelta elemmel, a „bre”-vel függ össze, amely „hegyet”, vagy tágabb értelemben „magasat”, „nemeset” jelent. Elterjedt angol keresztnév. Dumbledore : (óangol) „dongó”, az írónő azért választotta ezt a nevet, mert elképzelte, amint körbebarangolja a kastélyt, magában dudorászva. Ezenfelül a „dumbledor” egy rovar J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura c. regényének egyik versbetétében, mely minden évben megjelenik a Megyében. Más nyelveken Az eredeti „Albus Dumbledore” formától eltérő fordítások: Arab: ����� ������� Bolgár: Албус Дъмбълдор Cseh: Albus Brumbál Héber: ������������ Hindi: ��������� Holland: Albus Perkamentus (perkament = pergamen) Japán: Albus Dumbledore (Arubasu Danburudoa, ���� � ������) Kínai (Tradicionális): ���. ���� Kínai (Taiwan): ���. ������ Koreai: ��� ���� Lett: Baltuss Dumidors (balts = fehér ember) Litván: Albas Dumbldoras Norvég: Albus Humlesnurr Olasz: Albus Silente Orosz: Альбус Дамблдор Ógörög: Διμπλόδωρος Perzsa (fárszi): ����� �������� Portugál (brazil): Alvo Dumbledore (Alvo = az albus portugál formája) Szerb: Albus Dambldor Thai: ����������������� Újgörög: Άλμπους Νταμπλντορ (Διευθυντής) Forrás és megjegyzések Rowling, J. K.. Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 2. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [1997. június 26.] (2001). ISBN 963-8386-89-4 Rowling, J. K.. Harry Potter és a Titkok Kamrája, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [1998. július 2.] (2001). ISBN 963-8386-94-0 Rowling, J. K.. Harry Potter és az azkabani fogoly, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [1999. július 8.] (2001). ISBN 963-8386-99-1 Rowling, J. K.. Harry Potter és a Tűz Serlege, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [2000. július 8.] (2001). ISBN 963-9307-05-X Rowling, J. K.. Harry Potter és a Főnix Rendje, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [2003. június 21.] (2003. december 5.). ISBN 963-9307-88-2 Rowling, J. K.. Harry Potter és a Félvér Herceg, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [2005. július 16.] (2006. február 10.). ISBN 963-9563-75-7 Rowling, J. K.. Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó [2007. július 21.] (2008. február 9.). ISBN 978-963-9715-43-1 A mottó egy idézet. Harry első iskolai évének évnyitóján Dumbledore ezekkel a szavakkal köszönti a diákokat. Hat évvel később Harry felidézi ezt az emléket: számára (és olykor a történet egészét ismerő olvasó számára is) e négy szó (filkó, pityer, varkocs, dzsúzli) foglalja össze mindazt, hogy ki is valójában Albus Dumbledore. Rowling, J. K.: Wizard of the Month Archive (A hónap varázslója archívum) (angol nyelven) (CFM). J.K.Rowling Official Site. [2009. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 5.) Timeline of Albus Dumbledore (Albus Dumbledore idővonala) (angol nyelven). Timelines. Harry Potter Lexicon. (Hozzáférés: 2008. február 23.) J.K. Rowling-interjú, 2000. július 13.. (Hozzáférés: 2011. március 7.) Rowling, J. K.. 17. fejezet: A kétarcú ember, Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 2. kiadás, Budapest: Animus Kiadó, 278. o. [1997. június 26.] (2001). ISBN 963-8386-89-4 Lásd még: Everything You've Always Wanted To Know About Socks (angolul) Spartz, Emerson; Melissa Anelli: MuggleNet and The Leaky Cauldron interview Joanne Kathleen Rowling (angol nyelven) pp. 1. MuggleNet, 2005. július 16. (Hozzáférés: 2008. február 20.) „Immense brainpower does not protect you from emotional mistakes, and I think Dumbledore really exemplifies that. In fact, I would tend to think that being very, very intelligent might create some problems and it has done for Dumbledore, because his wisdom has isolated him, and I think you can see that in the books, because where is his equal; where is his confidante; where is his partner? He has none of those things. He’s always the one who gives; he’s always the one who has the insight and has the knowledge.” J. K. Rowling at Carnegie Hall Reveals Dumbledore is Gay; Neville Marries Hannah Abbott, and Much More (angol nyelven), 2007. október 19. (Hozzáférés: 2007. október 20.) „Harry Potter and the Secret of Albus”, Sunday Telegraph, 2007. október 21., 9. oldal (angol nyelvű) „The character is said to be based on the late Alfred Dunn, Rowling's former headteacher at St Michael's Primary School in Winterbourne, Gloucestershire.” Edward Rothstein. „Is Dumbledore Gay? Depends on Definitions of ‘Is’ and ‘Gay’”, New York Times, 2007. október 29. (Hozzáférés ideje: 2011. március 6.) (angol nyelvű) Rowling, J. K.. 18. fejezet: Dobby jutalma, Harry Potter és a titkok kamrája, ford. Tóth Tamás Boldizsár, 1. kiadás, Budapest: Animus Kiadó, 309. o. [2007. július 21.] (2000. október 5.). ISBN 963-8386-94-0 Archaeology (angol nyelven) (PDF) pp. 4. South Gloucestershire Council, 2002. április 3. [2008. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 20.) „Whilst attending St. Michael’s School, JK Rowling encountered Mr Alfred Dunn who was then the head teacher. He became the inspiration for a certain Mr Dumbledore, the wise and admirable head teacher at Hogwarts School in the Harry Potter books.” Valójában ilyenkor nem láthatatlanná válik, hanem a kiábrándító bűbájt alkalmazza mesterfokon. Ténylegesen nem a köpenyen lát át, hanem – Rowling nyilatkozata szerint – a homenum revelio bűbáj nonverbális változatát alkalmazza. Ha a legilimenciát nem is, az okklumenciát hatodévre a közepesen tehetséges Draco Malfoy is megtanulja, és – Dobby halálát követően – Harrynek is sikerül végre lezárnia az elméjét. Tisztázatlan kérdés, hogy Dumbledore párszaszájú volt-e. Rowling, amikor egy alkalommal Harry párszaszájúságáról beszélt, kijelentette, hogy a párszaszó nem közönséges nyelv, amelyet az ember csak úgy megtanul. Másrészt azonban a Harry Potter és a Févér Herceg egyes jelenetei feltételezik, hogy Dumbledore legalábbis értette a párszaszót. Rowling ezzel kapcsolatban különféleképpen nyilatkozott: Webchat with J.K. Rowling (angol nyelven). Harry Potter at Bloomsbury. Bloomsbury, 2007. július 30. [2008. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 20.) „Delailah: How does Dumbledore understand Parseltongue? – J.K. Rowling: Dumbledore understood Mermish, Gobbledegook and Parseltongue. The man was brilliant.” J. K. Rowling at Carnegie Hall Reveals Dumbledore is Gay; Neville Marries Hannah Abbott, and Much More (angol nyelven). The Leaky Cauldron.org, 2007. október 19. (Hozzáférés: 2008. június 1.) „Q: Since Ron is able to speak Parseltongue in the last book, does that mean that parseltongue is a language that most witches and wizards can learn or must a person be born with some ability to speak Parseltongue. – JKR: I don't see it really as a language you can learn. So few people speak it that who would teach you? This is a weird ability passed down through the Slytherin blood line. However ROn was with Harry when he said one word in Parseltongue, which I do not know so I cannot duplicate for you, but he heard him say "Open," and he was able to reproduce the sound. So it was one word. Whether he could learn to speak to snakes properly is a separate issue. I don't think he could. But he knew enough, he was smart enough, to duplicate one necessary sound.” lb4075: Albus Dumbledore: Saint, Sinner, and Harry’s True Father (Albus Dumbledore: szent, bűnös és Harry igaz apja)' (angol nyelven). Essays. The Leaky Cauldron.org. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) Ez az ötödik könyvben megjelölt tisztsége. Az első könyv fordítása alapján Varázslók Nemzetközi Szövetségének elnökhelyettese. TLC Transcript: J.K. Rowling at Radio City in „An Evening with Harry, Carrie and Garp” (J.K. Rowling az Egy este Harryvel, Carrie-vel és Garppal műsorban, a New York-i Radio City-ben) (angol nyelven). The Leaky Cauldron, 2006. augusztus 2. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.) „[…] ne várjátok, hogy Dumbledore úgy »járjon«, mint Gandalf […] Tudom én, hogy ennél egy kicsit pontosabban kell kifejezzem magam: Dumbledore teljes mértékben halott.” A 4. kötet magyar fordításában következetesen „Adava Kedavra” olvasható. A fordító, Tóth Tamás Boldizsár saját közlése szerint ez nem a magyar prozódiára való átírás műve, hanem egyszerű sajtóhiba. A további kötetekben már jól („Avada…”) szerepel. A rajongói találgatásokra jó példa a Lumos.hu teóriája (magyar) McLean, Craig. „Dirty Harry”, Guardian Unlimited, 2007. február 11. (Hozzáférés ideje: 2007. február 11.) [book_id=271#271 Bogar bárd meséi] (PHP). Harry Potter. animus. (Hozzáférés: 2008. december 20.) „MEGJELENIK: 2008. DECEMBER 4-ÉN!” The Fairy Tales of J. K. Rowling (angol nyelven). Amazon.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 9.) „Now J.K. Rowling is giving millions of Harry Potter fans worldwide cause for celebration with these new editions of The Tales of Beedle the Bard, available December 4, 2008. […] The Tales of Beedle the Bard, Standard Edition contains the J.K. Rowling's original five fairy tales, a new introduction, illustrations reproduced from the handcrafted book, and commentary on each of the tales from Professor Albus Dumbledore.” McKellen, Ian: Rumours (angol nyelven) (HTM). mckellen.com, 2003. január 11. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.) „Ian McKellen has NOT agreed to succeed the late Richard Harris in the role of Dumbledore in the Harry Potter movies. He has expressed interest in perhaps playing a different role some time in the future of the series. […] I have not been offered Dumbledore but another knight is considering it.” Brockes, Emma: Every inch a king (angol nyelven). Film. The Guardian, 2007. november 24. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.) „People say to me, don't you wish you'd played Dumbledore? I say no! I played Gandalf! The original. There was a question as to whether I might take over from Richard Harris [Gambon's predecessor in the Dumbledore role], but seeing as one of the last things he did publicly was say what a dreadful actor he thought I was, it would not have been appropriate for me to take over his part.” „Harris' Family Calling for O'Toole To Take on 'Harry Potter' Role”, Internet Movie Database, 2003. január 9. (Hozzáférés ideje: 2007. november 30.) Barnes and Noble interview, March 19, 1999 (angol nyelven). AccioQuote!, 1999. március 19. (Hozzáférés: 2008. február 20.) 76 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek Évek: 71 – 72 – 73 – 74 – 75 – 76 – 77 – 78 – 79 – 80 – 81 Születések január 24. – Hadrianus római császár († 138 ) Csárda A csárda a településen kívül, azok szélein, a pusztákon, főként az Alföldön, a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén álló kocsma hagyományos neve Magyarországon. A csárda megnevezés ma is használatos - különösen szabadon álló - vendéglátóipari létesítmények nevének részeként. A szó eredete Csárda szavunk szerb-horvát közvetítésű jövevényszó, amelynek végső forrása a perzsák čãrtãk ’négy oszlopon álló erkély’, ’négyszögletes szoba’ jelentésű szava. Eredetileg többféle építményt jelölt nyelvünkben is az átadó, közvetítő nyelvekhez hasonlóan. Elterjedésében, jelentésfejlődésében szerepe volt az oszmán-török előrenyomulásnak. Jelölte a török határon levő katonai, magas figyelőállomásokat, de volt szín, eresz, gazdasági épület, kukoricagóré jelentése is. Használatos volt a fahajókra épített bódék és a halászok gyékényből készített hajlékának, sátrának megjelölésére is. A moldvai magyar, csángó nyelvjárásból cserdák alakja is előfordult pitvar jelentéssel, ami talán a románoknál kimutatható tornác, folyosó jelentésfejlődés hatását mutatja. A magyar nyelvbe bizonyosan kunyhó, kalyiba, bódé jelentéstartalommal került át. Története Csárda szavunkra 1755-től van adat. A csárdák eredetileg olyan helyeken álltak, ahol a pandúrok, rendőrök közigazgatás nehezen ellenőrizhették ezeket. A csárdákhoz sok romantikus, főleg betyárokkal kapcsolatos történet kapcsolódik. Rendszerint volt kocsiszínjük, szekérállásuk is a kocsik, szekerek számára és itt a lovak is pihenhettek. Lehetett saját birtoklású és bérelt. A tulajdonosok voltak a csárdások". Irodalom Ballai Károly: Magyar kocsmák és fogadók a XIII–XVIII. században (Bp., 1927); Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Bp., 1942); Ballai Károly: A magyar vendéglátóipar története I. A honfoglalás századától az 1848–49. szabadságharcig (Bp., 1943); Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1957); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959). Forrás Magyar néprajzi lexikon Xenocentrizmus A xenocentrizmus (görög: ξένο, átírással xéno (idegen); latin: centrum (közép)) egy politikai neologizmus, aminek ellentéte az etnocentrizmus. A xénocentrizmus egy idegen kultúra termékeinek, stílusainak, eszméinek előnyben részesítése saját kultúrához képest. Példa a xénocentrizmus jelenségére a 18. század primitivizmus-mozgalma az európai művészetekben és filozófiában, valamint e kor nemes vadember nézete. A kifejezés eredete A társadalomtudományban nemrég vezették be a kifejezést, egy sajátos nézetű csoport megnevezése céljából. Az etnocentrizmus – ahogy William Graham Sumner, a Yale Egyetem professzora fogalmazott – egy viszonyulási mód jellegzetessége, egy másik kultúrának, illetve más kultúráknak a saját kultúra normái és értékei szerinti megítélése alapján, magyarul gyakran faji felsőbbrendűségnek említik. Ezen ötletből kiindulva John D. Fullmer, a Brigham Young Egyetemtől létrehozta a xénocentrizmus fogalmát, amit az egyén etnocentrizmusa kijavításának próbája eredményeként definiált. Jelenségek A külföldön élő, kínai szokásokat nem annyira őrző kínaiakat „banánoknak” hívják a kínai profanitásban, utalva a növény külső és belső színének különbségére. A koreai hullám vagy Hallyu alatt értjük a dél-koreai kultúra terjedésének jelenségét, ami 1999 óta világ méretűvé nőtte ki magát a zene és a filmiparnak köszönhetően. I. Júda I. Júda (Júdea, 135 körül – Cippori, 217 decembere) ókori zsidó nászi (fejedelem) körülbelül 165-től haláláig, a Misna szerkesztője. Rabbi Jehuda ha-Nászinak („A fejedelem”) is nevezik és ez a cím a pátriárkátusban az ő idejétől kezdve lett örökletes. A Misna és a Talmud egyszerűen Rabbinak vagy Rabbenunak nevezi, de néhol a szent epithetont is alkalmazza rá kegyes életmódja miatt (Talmud, Sabbat 118b; Jer. Megilla 74a; Szánhedrin 29c). Élete A hagyományt szerint akkor született, amikor Rabbi Akiba mártírhalált halt. Édesapja II. Simon ben Gamáliel patriarcha volt. Ifjsúgát az uszai Akadémián töltötte ifjúságát. Kétségtelen, hogy – édesapjához hasonlóan – korán megtanították az arámi nyelv mellett a görög hasnzálatára is, amely a római hatóságokkal való érintkezésben nélkülözhetetlen volt. Azt is írja róla a Talmud, hogy, hogy az arámi nyelv helyett szívesebben a görög nyelvet használta, de házában tiszta héberséggel beszéltek, és ezt a szokást később a leányai is követték. (Megilla 18a; Ros Hasána 26b; Nazir 3a; Erubin 53a.) Tanítói Júda ben Iláj és Jószé ben Halafta voltak, első és legfontosabb mestere azonban az alázatosságáról híres édesapja volt. Életének utolsó évtizedeiben székhelyét Szephoriszba helyezte át, miután előzőleg Bész Seárimban tartott Akadémiát, és ezt a helyet közismertté tette. 85 éves korában halt meg. A római igazgatás által is elismert magas méltóságában annyira egyszerű és istenfélő életet élt, hogy halála után ez a közmondás járta: „Rabbi halála után megszűnt az alázatosság és a bűntől való félelem” (Talmud, Szóta). Vallási működése Nevéhez számos legenda fűződik nevéhez. Ezek közül az, amelyik a római császárral való találkozásáról szól, történelmi értékű, mert működése idején két császár, Marcus Aurelius és Septimius Severus is megfordultak Palesztinában és Júda velük személyesen is érintkezett. Kormányzása idején fejezték be a tannaiták a működésüket. A zsidóság a rómaiak szigora ellenére Júda ötven évi pátriárkátusa alatt nyugodt életet élt Palesztinában. A pátriárka azonban nevét a Mianá összeállításával és fontos döntéseivel tette halhatatlanná: az ő Misnája az alapja a későbbi Halachának; ő válogatta és rendezte el a hatalmas anyagot, amelyből nem mindent vett fel a szövegbe. Nemcsak döntéseit, hanem erkölcsi mondásait és végtelen jószívűségéről tanúskodó cselekedeteit is a Talmud gondosan megőrizte – bibliai exegézisével együtt. Forrás Magyar zsidó lexikon . Szerk. Ujvári Péter . Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Juda 1426-os busz Az 1426-os jelzésű autóbuszvonal országos autóbusz-járat Nyíregyháza és Eger közt, Mezőkövesden keresztül, melyet az ÉMKK Zrt. lát el. Közlekedése A járat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyét, Nyíregyházát köti össze Heves megye székhelyével, Egerrel. Mivel a két megye közvetlenül nem határos, a buszok Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén közlekedésében is szerepet játszanak: Polgár és Mezőkövesd a két legjelentősebb érintett város (utóbbi hely autóbusz-állomásán a buszok rövid pihenőt is tartanak). Nyíregyháza és Polgár között a buszok a 36-os úton haladnak, majd Nyékládházáig a 35-ös főútra térnek. Ezután Mezőkövesdig a 3-as úton haladnak, a hevesi megyeszékhelyre Andornaktálya településen áthaladva jutnak. (Néhány település kiszolgálása érdekében a főutakról is letér.) A két város között füzesabonyi átszállással utazhatunk vonattal, ami időben sokkal gyorsabb, mint a busz, azonban drágább, így a vonalnak mindenképp van létjogosultsága, sőt az egykori Agria Volán, a KMKK is üzemeltet buszt a két megyeszékhely között, mely egyes indításai Mezőcsáton keresztül, sok helyen megállva járnak, de egy járatpár Polgár és Andornaktálya között főként autópályán haladva meg sem áll. Az 1426-os buszból alapesetben mindössze egy járatpár közlekedik naponta, délelőtt a Szabolcs Volán-busz (ma már ÉMKK) lemegy Egerbe, majd délután visszamegy, azonban nagyjából a tanítási időszakban vasárnaponként tulajdonképpen mentesítőjárat indul: késő délelőtt megy le egy második busz Egerbe, ami délután 5 perccel a másik busz után indul vissza, azonban már Mezőkövesden rövidebb pihenővel már behozza hátrányát, így 110 kilométeren keresztül gyakorlatilag együtt halad a két busz. A vonalon újabban az ÉMKK 2018-ban beszerzett Neoplan Tourliner buszai fordulnak elő. Mexikó tagállamai Mexikó közigazgatásilag 31 szövetségi államra (spanyolul estados) és 1 szövetségi körzetre (Distrito Federal) tagolódik. Minden államnak saját alkotmánya és törvényhozó testülete (kongresszusa) van, élükön a kormányzó áll. A Distrito Federal (D.F.) eredetileg a fővárost és a környező területek elővárosait foglalta magába, azonban Mexikóváros gyakorlatilag túlnőtt a Szövetségi Körzet határain, így az ma a fővárossal azonos megnevezést takar, és közvetlenül a szövetségi kormány irányítása alatt áll. Minden tagállam községekre (spanyolul: municipio) van felosztva. A községek mérete igen változatos: a legkisebb 4,34 km²-es, a legnagyobbnak a területe 51 952 km². Az alábbi táblázat felsorolja az ország tagállamait és lakosságukat, valamint azt, hogy területük hány községre van felosztva. Magyar Csillagászati Egyesület A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) a legnagyobb magyar csillagászati ismeretterjesztő egyesület. 1946-ban dr. Kulin György alapította, ám akkor az MCSE mindössze három évig, 1949-ig működhetett. Újjáalakulására 1989-ben kerülhetett sor: február 19-én, Kopernikusz születése évfordulóján alapították meg ismét, az előző szervezet jogutódjaként. Alapítóit szintén Kulin György köszöntötte. Az egyesület a hazai csillagászati ismeretterjesztés mellett összefogja a magyar amatőrcsillagászokat, folyóiratot, könyveket, csillagászati évkönyvet jelentet meg. Tagjai előadásokat, bemutatásokat tartanak országszerte, illetve a határokon túl. Az egyesület központja ugyan Budapest, de számos helyi csoportjának köszönhetően az ország valamennyi területén aktívan jelenik meg. 1947–1949 között, illetve 1989–90-ben a Gellért-hegyi Uránia Csillagvizsgáló, 2001-től az óbudai Polaris Csillagvizsgáló tevékenységének centruma. A Polaris Csillagvizsgálóban – számos helyi csoport által üzemeltetett vidéki csillagvizsgálóhoz hasonlóan – rendszeres bemutatásokat, előadásokat, távcsőépítési szaktanácsadást és szakkört tartanak az érdeklődőknek. Az egyesületnek több mint 5000 tagja van. Feladatai Az MCSE feladatai, céljai az egyesület alapszabályából pontosan kiolvashatók: népszerűsíti és lehetőségeihez mérten támogatja a csillagászatot. Ennek mikéntjét az alapszabály a következőképp részletezi: munkálkodik a csillagászat társadalmi elismertségének fokozásán; népszerűsíti a csillagászat és más tudományok csillagászattal kapcsolatos eredményeit; támogatja a csillagászati ismeretterjesztő intézmények munkáját; támogatja a csillagászati ismeretek iskolai és iskolán kívüli oktatását; szakmai és szervező tevékenységével, valamint korszerű műszerekkel és segédeszközökkel segíti a hazai és határainkon kívül élő magyar amatőr csillagászokat értékes megfigyelések végzésében; elősegíti a hivatásos és az amatőr csillagászok kölcsönösen előnyös együttműködését; lehetőségei szerint segíti a csillagászati kutatással foglalkozó intézmények és személyek munkáját. Az MCSE felépítése, vezetői A Magyar Csillagászati Egyesület vezetője az MCSE elnöke, ügyvezetője a főtitkár. (1946–1949 között az ügyvezető, az ügyvezető elnök volt, akkor dr. Kulin György.) Az egyesület tiszteletbeli elnöke Ponori Thewrewk Aurél. Az egyesület legfőbb döntéshozó szerve a Közgyűlés, melynek ülései között az Elnökség hozza meg a legfontosabb döntéseket. Az ügyintézésért a Titkárság felel. Emellett egy állandó bizottsággal (Számvizsgáló Bizottság), 13 szakcsoporttal és 17 helyi csoporttal rendelkezik. Az MCSE elnökei Deák András (1946–1949) Krátky Antal (1949) Ponori Thewrewk Aurél (1989–2000) Balázs Béla (1990–1992) (társelnök) Szabados László (2000–2004) Kolláth Zoltán (2004–2012) csillagász, az MTA KTM CSKI tudományos tanácsadója, Kolláth Zoltán (2012–2014) Az MCSE ügyvezető elnöke, főtitkárai Kulin György (1946–1949) Zombori Ottó (1989–1990) Mizser Attila (1990–2014) Kiadványai Az egyesület tagjai két kiadványt illetményként kapnak, ezek: az 1971-ben indult amatőrcsillagászati folyóirat, a Meteor, illetve a csillagászati cikkeket, adatokat és naptárat közlő Meteor Csillagászati Évkönyv. Az amatőrcsillagászati észleléseket és tudományos alapokat összefogó, néhány év alatt három kiadást megélt Amatőrcsillagászok Kézikönyve az egyesület harmadik legismertebb és legnagyobb példányszámot elérő kiadványa. Ezek mellett (elsősorban) a változócsillagászat, a csillagászattörténet és a csillagászati megfigyelések módszertana területén számos további könyvet, füzetet adott ki. Stazione di Monteprandone Stazione di Monteprandone vasútállomás Olaszországban, Marche régióban, Monteprandone településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ascoli Piceno–San Benedetto del Tronto-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Porto d'Ascoli Stazione di Monsampolo del Tronto Sillery (Marne) Sillery település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1748 fő (2015). Sillery Prunay, Mailly-Champagne, Puisieulx és Verzenay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Solero (Piemont) Solero település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1653 fő (2017. január 1.). Solero Alessandria, Felizzano, Oviglio és Quargnento községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Tunkai járás A Tunkai járás (oroszul Тункинский район, burját nyelven Түнхэн аймаг) Oroszország egyik járása a Burját Köztársaságban. Székhelye Kiren. Népesség 2002-ben 24 173 lakosa volt, melynek 61,4%-a burját, 37%-a orosz. 2010-ben 22 672 lakosa volt, melyből 14 551 burját, 7 598 orosz, 85 szojot, 56 tatár, 38 ukrán stb. 2011-es Poli-Farbe Budapest Grand Prix – páros Ez a szócikk tartalmazza a 2011-es Poli-Farbe Budapest Grand Prix páros mérkőzéseit. A címvédő Bacsinszky Tímea és Tathiana Garbin voltak, ezúttal azonban nem vettek részt a versenyen. A tornagyőzelmet az Anabel Medina Garrigues–Alicja Rosolska-páros szerezte meg, a fináléban 6–2, 6–2-re felülmúlva a Natalie Grandin–Vladimíra Uhlířová-kettőst. Kiemeltek Anabel Medina Garrigues / Alicja Rosolska (Győztesek) Natalie Grandin / Vladimíra Uhlířová (Döntő) Eva Birnerová / Lucie Hradecká (Negyeddöntő) Andreja Klepač / Taccjana Pucsak (Elődöntő) Guadalajara (Mexikó) Guadalajara (ejtsd: [gwaðala'xara]) nagyváros Mexikóban, agglomerációjával együtt tekintve Mexikóváros után az ország második legnagyobb városa, Jalisco állam fővárosa, érseki székhely. A várost a „Nyugat Gyöngye” (la Perla Tapatía) néven is szokták nevezni, ezenkívül Guadalajarát Mexikó „Szilícium-völgyének” is nevezik a General Electric, az IBM, az Intel, a Hitachi és a Hewlett-Packard itt működő leányvállalatai miatt. A város egyben érsekség is számtalan templommal. Több egyetem is van a városban, köztük Mexikó második legrégebbi egyeteme, az Universidad de Guadalajara, amelyet 1792-ben alapítottak. A város többi egyeteme a Guadalajarai Független Egyetem (Universidad Autónoma de Guadalajara), a Cuauthémoc Egyetem (Universidad Cuauthémoc) és a Pánamerikai Egyetem (Universidad Panamericana). Magánegyetem az ITESO és az ITESM. Guadalajara úgy is ismeretes, mint a nyugat gyöngyszeme (Perla del Occidente), a város lakóit önmaguk és gyakran mások is tapatíóknak nevezik. Guadalajarából származik sok mexikói hagyomány, mint például a mariachi zene és a jarabe tapatío tánc. Földrajz Fekvése A város Mexikóvárostól 460 km-re nyugat–északnyugatra, a Vulkáni-kereszthegység területén, az Atemajac-völgy bejáratánál három korábbi település (Nochistlán, Tonalá és Tlacotlán) helyén fekszik. A szűken vett Guadalajara területe nagyjából sík, a tenger szintje felett mintegy 1550 méterrel terül el, de déli és nyugati határvidékein már magasabbra emelkednek az utcák, északkeleten pedig a Río Grande de Santiago folyó vadonnal benőtt völgye választja el szomszédaitól. A szűken vett Guadalajara község lakossága mintegy másfél millió fő, de az agglomeráció magában foglalja Zapopan, Tlaquepaque, Tonalá, Tlajomulco de Zúñiga, El Salto, Juanacatlán és Ixtlahuacán de los Membrillos községek területét is, melyekkel együtt közel 4,5 millió lakosa van. Éghajlat A város éghajlata meleg, és nyáron–ősz elején igen csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 31 °C-os hőséget, a rekord elérte a 41 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 17,1 és a májusi 24,5 fok között váltakoznak, fagy igen ritkán fordul elő. Az évi átlagosan 1002 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 85%-a. Népesség Bár Guadalajara szűken vett városában nem, de a 8 községből álló agglomerációban az országos folyamatokkal összhangban gyorsan növekszik a népesség. Ezeket a változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Nevének eredete A várost az azonos nevű spanyol város után nevezték el. A név arab eredetű, az arab Wad-al-hidjara sziklák között rohanó folyót jelent. Története Guadalajarát 1542. február 14-én V. Károly császár parancsára alapították. A gyarmati korban Guadalajara Új-Galicia tartomány székhelye volt, majd a mexikói függetlenségi háborút követően Guadalajara tartomány székhelye lett. Egyetemét 1792-ben alapították. A várost történelme során gyakran sújtotta földrengés. A főbb katasztrófák (1818, 1875) után mindig gyorsan felépült. A guadalajarai gázrobbanás[forrás?] 1992. április 22-én a várost nagy erejű gázrobbanás rázta meg, melynek központja a belváros Analco kerülete alatt volt. A balesetet a csatornarendszerben felgyülemlett gáz berobbanása okozta, aminek következtében nyolc kilométernyi utca és négy keresztutca dőlt romba a szegények lakta Reforma negyedben. A robbanások több mint 4 órán keresztül tartottak, a hivatalos közlemény szerint 206 ember vesztette életét, közel 500-an megsérültek és 15 ezer ember maradt fedél nélkül. A károk becsült értéke 300 és 1 milliárd amerikai $ közé tehető. Az esetet súlyosbították a körülmények, miszerint a hatóságok nem tettek semmilyen megelőző intézkedést, még akkor sem, amikor már tisztában voltak a helyzet súlyosságával. A későbbi vizsgálati eredmények kimutatták, hogy mik okozhatták a tragédiát. Az új vízcsöveket - amelyek anyaga cinkkel borított réz – a helyi közlekedési felújítások miatt korábban áthelyezték egy acélcső közelébe, amely egy benzinkúthoz tartozott. A talaj nedvességének hatására a fémek elektrolitikus reakcióba léptek egymással, ami végül az acélcső korróziójához vezetett. A gázt szállító acélcsövön keletkezett lyukon keresztül a benzin kiszökött a felszín közelébe, a városi csőhálózatba, és ez okozhatta a robbanást. Gazdaság 1964 óta itt működik a Grupo Modelo egyik sörgyára, 1970 óta pedig a Cervecería Cuauhtémoc Moctezuma is gyárt sört a városban. Nevezetességei Guadalajara Mexikó második legősibb városa [forrás?] , bővelkedik a régi épületekben. A város legfontosabb műemléke a város főútján, az Avenida Alcaldén található székesegyház. A Plaza de Armas nevű tér a székesegyháztól délre a függetlenségi háború századik évfordulójára épített kioszkkal, a tér sarkain a négy évszakot ábrázoló szobrokkal. A Rotonda de los Hombres Ilustres a székesegyház keleti oldalán a város hírneves embereinek, politikusainak, íróinak, művészeinek mauzóleuma. A Plaza de la Liberación a nagygyűlések, szabadtéri előadások színtere. A Degollado Színház a város kulturális életének a központja, sok fontos esemény helye. A Plaza Fundadorest , az alapítók terét a város alapításának emlékére építették. A Teatro Diana a város 2000–ben újjáépített, legnagyobb színháza. Az Expo Guadalajara a nagy vásárok és kiállítások helyszíne. A Plaza del Sol a város legnagyobb bevásárlóközpontja, a város gazdasági centruma. A Torrena a város 2007-ben nyíló kereskedelmi és kulturális centruma. A Minerva a város egyik kapuja, közepén szökőkúttal és egy hatalmas Minerva-szoborral , kezében lándzsával és pajzzsal a Zapopan felől érkező turistákat fogadja. A Galerias Guadalajara a város legmodernebb bevásárlóközpontja. Innen származik a torta ahogada nevű szendvics és a jericalla nevű édesség. A város legmagasabb épülete a 215 méter magas felhőkarcoló, a Hotel Riu Plaza Guadalajara nevű szálloda. Guadalajara északkeleti részén, a Barranca de Huentitán völgy felett épült fel a 19. század végén Latin-Amerika első függőhídja, az arcedianói híd . Az eredeti építmény már nincs meg, csak egy másolat néhány száz méterrel odébb. Sport A város főbb labdarúgó csapatai a nagy hagyományokkal rendelkező Club Guadalajara, a Club Atlas, a CD Universidad de Guadalajara (Leones Negros) és az Estudiantes Tecos, közülük az első kettő első osztályú, a Leones Negros másodosztályú, a Tecos pedig jelenleg csak a harmadosztályú bajnokságban szerepel. Guadalajara (Spanyolország) Guadalajara egy város és egyben egy község Spanyolországban, Guadalajara tartományban, a tartomány székhelye. Guadalajara Aldeanueva de Guadalajara, Centenera, Lupiana, Horche, Yebes, Valdarachas, Aranzueque, Loranca de Tajuña, Pioz, Pozo de Guadalajara, Chiloeches, Cabanillas del Campo, Marchamalo, Fontanar, Tórtola de Henares, Ciruelas, Torija, Valdeaveruelo, Galápagos, Fuentelahiguera de Albatages, Málaga del Fresno, Yunquera de Henares, Atanzón, Valdeavellano és Valfermoso de Tajuña községekkel határos. Lakosainak száma 84 145 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Dealu Muntelui Dealu Muntelui románul: Dealu Muntelui, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Bisztra községhez tartozik. Fekvése Bisztra mellett fekvő település. Története Dealu Muntelui korábban Bisztra része volt. 1956-ban vált külön településsé 131 lakossal. 1966-ban 217, 1977-ben 239, 1992-ben 265, a 2002-es népszámláláskor 98 román lakosa volt. Férfi kettesbob az 1936. évi téli olimpiai játékokon Az 1936. évi téli olimpiai játékokon a bob férfi kettes versenyszámát február 14-én és 15-én rendezték. Az aranyérmet az amerikai Ivan Brown–Alan Washbond-páros nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar páros. Eredmények A verseny négy futamból állt. A négy futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. Lök-völgyi-barlang A Lök-völgyi-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Leírása A Lök-völgy északnyugati oldalában nyílik. Kadić Ottokár egy darab régi eszközt talált benne, amit ma a bábonyi kultúrába sorolhatunk. Az előkerült őslénytani anyag érdekessége, hogy az itteni barlangi medvék a máshol előkerült hasonló korúakhoz képest 30%-kal kisebbek voltak. A szokásosnál kisebbek voltak az itt talált farkascsontok is. A róka, borz, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, vadmacska, nyúl, gímszarvas, zerge és bölény csontjainál már nem tapasztaltak méretbeli eltérést. Az irodalmában előfordul Léleklyuk (Kordos 1984), a Léleklyuk-barlang egyik neve szintén Léleklyuk, Lökvölgyi-barlang (Kadić 1933), Lökvölgyi barlang (Schőnviszky 1937), Lőklyuk (Bartalos 1909), Lőkvölgyi-barlang (Kadić 1934) és Lőkvölgyi barlang (Kadić 1940) néven is. Története Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg nyomtatásban Lőklyuk néven. A leírása szerint egy egész birkanyáj elfér az üregében. Kadić Ottokár 1929-ben végzett ásatást benne. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában Schőnviszky László írta le részletesen. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Dominique de Gourgues Dominique de Gourgues (1530. – 1593.) francia nemes, katona és kalandor aki 1568-ban megtámadta a spanyolokat észak-Floridában. Fiatal évei Dominique de Gourgues korábbi életéről nem tudni sokat. A Gourgue család régi, hatalmas nemesi család volt, valaha fontos szerepet töltött be a francia Bordeaux városában. Kiképzett katona volt, IX. Károly seregében harcolt Itáliában, majd a spanyolok később pedig a törökök fogságába került. Mindkét esetben gályarabként szolgált, ahol embertelenül bántak vele. Kiszabadulása után expedíciót vezetett Afrikába majd Dél-Amerikába. Hugenották és katolikusok ellentétei II. Fülöp spanyol király gyűlölte a hugenottákat ezért nem állta útját a vallási villongásoknak és mészárlásoknak. A Fort Karolina-i (amely ma Jacksonville) vérfürdő, ahol a spanyolok kíméletlenül legyilkolták a franciákat, felháborította egész Európát. Személyes bosszú Dominique de Gourgue személyes bosszút akart állni a spanyolokon. Mindenét pénzzé tette, sőt testvérétől is kölcsönzött, hogy pénzelni tudja három hajó és 200 ember költségeit az expedícióra. Először Kubába ment, ahol bejelentette legénysége előtt útjának valódi célját, s amikor elnyerte emberei beleegyezését a bosszúra, elindult Fort Karolina felé. A helyi lakosokat a saturiwa és timucua indiánokat is a spanyolok ellen hangolta. De Gourgues és a szövetséges indiánok hamar körülkerítették az erődöt. A tömeggyilkosság után Gourgues nem szándékozta learatni győzelmének „gyümölcsét”, késlekedés nélkül visszatért Franciaországba. Karibi törpeharkály A karibi törpeharkály (Nesoctites micromegas) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj. Alcsaládjának és nemének az egyetlen faja. Korábban a törpeharkályformák (Picumninae) alcsaládjába volt besorolva. Előfordulása A Dominikai Köztársaság és Haiti területén honos. A természetes élőhelye erdőkben és félszáraz cserjésekben van. Alfajai Nesoctites micromegas abbotti (Wetmore, 1928) Nesoctites micromegas micromegas (Sundevall, 1866) Megjelenése Testhossza 13-16 centiméter, testtömege 33 gramm. Életmódja Főleg rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplákozik, de fogyaszt gyümölcsöt is. Szaporodása Természetes üregbe, vagy elhagyott harkály odúba készíti fészkét. Fészekalja 2-4 fehér tojásból áll. France AEROTECH A France AEROTECH a francia repülési és űrhajózási főiskolák (Grandes écoles) országos hálózata, melyet 2011-ben hozott létre az Arts et Métiers ParisTech, az École centrale de Lyon, az École centrale de Nantes, az École nationale de l'aviation civile és az École nationale supérieure d’électronique, informatique, télécommunications, mathématique et mécanique de Bordeaux. A France AEROTECH célja francia nyelvtanfolyamok szervezése, nemzetközi kutatási projektek és tanfolyamok létrehozása a repülés és az űrhajózás területén, továbbá a feltörekvő piacok támogatása. Behrenhoff Behrenhoff település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 631 fő (2014. január 4.). Népesség A település népességének változása: Plectrohyla tecunumani A Plectrohyla tecunumani a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Guatemala endemikus faja; az ország Sierra de los Cuchumatanes hegységében él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi magashegyi rétek, folyók, barlangok. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Cleidimar Magalhães Silva Cleidimar Magalhães Silva vagy közkedveltebb nevén Didi (1982. október 9. –) brazil labdarúgó, az FCM Târgu Mureș csatára. Sikerei, díjai Román bajnok (1 alkalommal): 2008 Románkupa-győztes (2 alkalommal): 2008, 2009 Román szuperkupa-győztes (1 alkalommal): 2009 Romina Power Romina Francesca Power (Los Angeles, Kalifornia, 1951. október 2. –) amerikai–mexikói származású olasz színésznő, énekesnő, író, festő, olasz televíziós híresség. Legfőképpen a volt férjével, Albano Carrisivel alkotott olasz popduóról (Al Bano & Romina Power) ismeretes. Életrajz Romina Power 1951. október 2-án született Los Angelesben. Tyrone Power (1914–1958) amerikai színész és második felesége, Linda Christian – eredetileg Blanca Rosa Welter (1923–2011) – mexikói színésznő lánya. Miután szülei 1956-ban elváltak, majd apja infarktusban meghalt, 1958-ban édesanyjával elhagyták az Egyesült Államokat. Az általános iskolát Mexikóban, a középiskolát Olaszországban fejezte be, Angliába járt főiskolára. Zene iránti érdeklődését először amerikai musicalek és a mexikói ranchera keltette fel, majd az olasz zene az 1960-as évektől. Tizenéves korában fedezte fel a The Beatles együttest és Bob Dylant, akik a zeneszerzésben ihlették. Miután egyik születésnapjára gitárt kapott ajándékba, akkordokat kezdett tanulni és megírta első dalait. 14 éves korától már számos olasz nyelvű filmben feltűnt. 1967-ben, a Minden dalom a tiéd (Nel sole) című zenés vígjáték forgatása során ismerkedett meg Al Bano (Albano Carrisi) olasz énekes-színésszel. 1970-ben össze is házasodtak, és népszerű popduót alapítottak Al Bano & Romina Power néven, amely óriási sikereket ért el Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban, Latin-Amerikában, Kelet-Európában és a Szovjetunióban. Többször részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon is. Házasságukból négy gyermeke született: Ylenia Carrisi ( 1970 – 1994 ?) költő, világutazó; 1994-ben máig tisztázatlan körülmények között eltűnt New Orleansban . Yari Carrisi ( 1973 –), egyetlen fiúgyermek. Christel Carrisi ( 1985 –), olasz valóságshow-szereplő (La fattoria) . Romina Carrisi ( 1987 –), olasz valóságshow-szereplő (Isola dei famosi) . 1999-ben elváltak, így a popduó is feloszlott, ezzel zenei karrierjét is befejezte. 2005-ben a Ballando con le stelle (’Csillagokkal táncolva’) olasz tehetségkutató-műsor egyik zsűritagja volt. 2006–2007-ben kiállításokat szervezett Milánóban saját festményeiből. 2007 tavaszán új otthont vett az arizonai Sedona városban, és végleg elhagyta Olaszországot. Döntését azzal indokolta az olasz sajtónak, hogy az olaszok többsége őt csak egy gyerekdal, a Kacsatánc (Il ballo del qua qua) előadójaként ismerte, így ezzel a beskatuályázással nehéz lett volna festőként és íróként érvényesülnie Olaszországban; továbbá megelégelte az olasz sajtó lánya elvesztésével kapcsolatos találgatását és zaklatását. Romina Power az olaszon kívül folyékonyan beszél spanyolul, angolul, franciául és hollandul. Filmográfia Menage all’italiana (1965) Come imparai ad amare le donne (1966) Per amore… per magia… (1967) Assicurasi vergine (1967) Minden dalom a tiéd (1967) L’oro del mondo (1968) Vingt-quatre heures de la vie d’une femme (1968) Mayerling (1968) Il suo nome è Donna Rosa (1969) Pensando a te (1969) Marquis de Sade: Justine (1969) Femmine insaziabili (1969) Las trompetas del apocalipsis (1969) Mezzanotte d’amore (1970) Angeli senza paradiso (1970) Champagne in paradiso (1983) Il ritorno di Sandokan (1996) Tutti i sogni del mondo (2003) 24 Hours in the Life of a Woman Upaya (2005) (író és rendező) Bibliográfia Al Bano & Romina Power: Autoritratto all’A dalla R (Rizzoli 1989) Cercando mio padre (Gremese 1998) Ho sognato don Chisciotte (Bompiani 2000) Kalifornia (It’s here now) (Arcana 2004) Diszkográfia Szólóalbumok 12 canzoni e una poesia (1969) Ascolta, ti racconto di un amore (1974) Con un paio di blue-jeans (1974) Da lontano (2012) Albano Carrisivel Atto I (1975) Des Nuits Entières (1976) 1978 (1978) Aria Pura (1979) Momentos (1979) Sharazan (1981) (spanyol) Felicità (1982) Felicidad (1982) (spanyol) Che angelo sei (1982) Qué ángel será (1983) (spanyol) The Golden Orpheus Festival 1984 (1984) Effetto amore (1984) Sempre, sempre (1986) Siempre, siempre (1986) (spanyol) Libertà! (1987) Libertad (1987) (spanyol) Fragile (1988) Fragile (spanyol) (1988) Fotografia di un momento (1990) Fotografía de un momento (1990) (spanyol) Corriere di Natale (1990) Weihnachten bei uns zu Hause (1991) Navidad ha llegado (1991) (spanyol) Vincerai (1991) Vencerás (1991) (spanyol) Notte e giorno (1993) El tiempo de amarse (1993) (spanyol) Emozionale (1995) Amor sagrado (1995) (spanyol) Ancora… Zugabe (1996) Titok (biztonságtechnika) A titok biztonságtechnikai értelmezés szerint olyan tény, adat, vagy információ, amelyet csak korlátozott számú személy ismerhet meg. Fajtái A magyar jog többféle titokfajtát különböztet meg, ezek megsértése esetén a sértett bírósághoz, vagy más hatósághoz fordulhat jogvédelemért. adótitok állam- és szolgálati titok banktitok biztosítási titok értékpapírtitok levéltitok magántitok magánnyomozói titok NATO- és EU-titok orvosi titok pénztártitok postatitok távközlési titok ügyvédi titok üzleti titok vámtitok jogszabályban rögzített, speciális munkaköröket betöltő személyek kötelezettségei (például szabadalmi ügyvivő, közjegyző, fogyasztóvédelmi békéltető testület tagja stb.) Állam- és szolgálati titok 2010. április 1-ig az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény törvény szabályozta. Államtitok volt az az adat, amely a törvény mellékletében meghatározott adatfajta körébe tartozik a minősítési eljárás alapján a minősítő kétséget kizáróan megállapította, hogy az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személynek tudomására hozása, illetve az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti a Magyar Köztársaság érdekeit Szolgálati titok volt az az adat, a törvény szerint minősítésre felhatalmazott személy által meghatározott adatfajták körébe tartozik melynek az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése és felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétele sérti az állami, vagy közfeladatot ellátó szerv működésének rendjét, illetve akadályozza a feladat- és hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását Az államtitok és a szolgálati titok fogalmát jelenleg a minősített adat fedi le, amelyet a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény szabályoz. Minősítési követelmények Egy adat állam-, vagy szolgálati titokká minősítéséhez négyféle követelményt kell egyidejűleg kielégítenie: tartalma alapján besorolható a titokköri jegyzékben szereplő adatfajták közé a titkot hordozó adathordozón szerepel a titkossági fokot feltüntető minősítés a titokká minősítés aktuális a minősítést arra feljogosított minősítő végezte A négy feltétel bármelyikének hiánya esetén az adat nem nevezhető állam-, vagy szolgálati titoknak. Magánnyomozói titok a magánnyomozót foglalkozási titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot illetően, amelyről a megbízás teljesítése során szerzett tudomást a magánnyomozót felmentheti titoktartási kötelezettsége alól a törvény, vagy a megbízó a magánnyomozó egy harmadik személyről gyűjtött személyes adatokat csak a megbízónak adhat ki, kivéve, ha a megbízás alapjául szolgáló üggyel összefüggésben lévő bírósági, vagy egyéb hatósági eljárásban tanúként hallgatják ki a magánnyomozót terhelő titoktartási kötelezettség teljesítése nem sértheti a hatóságok eljárásának akadályozásának tilalmára vonatkozó rendelkezéseket NATO-titok A NATO-titkok kezelését az információ biztonságáról szóló, Brüsszelben, 1997. március 6-án kelt NATO Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 2000. évi IV. törvény szabályozza. A brüsszeli egyezmény a NATO-val kapcsolatos titkokat minősített információnak deklarálja: az információ olyan ismeretanyagot jelent, amelyet bármilyen formában továbbítani lehet a minősített információ olyan információ, vagy anyag, amelyre nézve meghatározták, hogy az a biztonsági minősítése szerint védelmet igényel engedély nélküli nyilvánosságra hozatallal szemben a titok tárgya lehet anyag (dokumentum, berendezés, kész, illetve gyártás alatt álló fegyverek stb.), dokumentum (a hordozó eszköz megjelenésétől és jellegétől függetlenül minden rögzített információ; írott és nyomtatott anyag, adatfeldolgozó kártya és szalag, térkép, táblázat, fénykép, festmény, rajz, metszet, vázlat, munkajegyzet és terv, indigós másodpéldány és gépszalag, bármilyen módszerrel, vagy eljárással készített másolat, hang, beszédhang, mágneses-, elektronikus-, optikai- és videó felvétel, beépített, vagy kivehető számítástechnikai adattároló eszközzel ellátott, hordozható adatfeldolgozó eszköz) minden személy, aki hivatali kötelezettsége ellátása során bizalmas, vagy annál magasabb minősítésű információhoz hozzáférhet, megfelelő biztonsági vizsgálaton esik át, mielőtt munkaköre ellátását megkezdi Üzleti titok Az üzleti titok információ, tény, megoldás, vagy adat. A minősítés oka, hogy a tárgy titokban tartásához az érintettek méltányolható érdeke fűződik. A törvényi védelem eléréséhez kötelezően megteendő intézkedések szükségesek: titokköri jegyzék készítése az üzleti tevékenységhez kapcsolódó titkos tényekről, információkról, megoldásokról, adatokról a méltányolható érdekek felsorolása a titokköri jegyzékben felvett üzleti titkok vonatkozásában az „Üzleti titok!” felirat elhelyezése az üzleti titkot hordozó tárolón Üzleti titokvédelmi szabályzat kidolgozása és hatályba léptetése az üzleti titkok tárolási és elzárási lehetőségének megszervezése, a védelmi ellenőrzések betartásának előírása a titoksértés esetére rögzített kártérítési kötelezettséget előíró titokvédelmi záradék beiktatása az üzleti titkokkal érintkező személyek szerződésébe Aquitániai Ágnes aragóniai királyné (1103–1160) Aquitániai Ágnes (1105 – 1159) aragón királyné. Testvérei Vilmos (1099-1137. április 9.), a későbbi X. Vilmos aquitániai herceg , aki 1121-ben nőül vette a körülbelül 18 éves Alénor of Châtellerault algrófnőt, kitől három gyermeke született frigyük mintegy 9 éve során, Eleonóra, Petronella és Vilmos Aigret. Rajmund (1115 körül-1149.június 29.), később Antiochia társuralkodó hercege, aki 1135 körül nőül vette a körülbelül 8 esztendős Hauteville Konsztancát, Antiochia hercegségének örökösnőjét. Mintegy 14 éven át tartó házasságukból öt gyermek jött világra, Bohemund, Mária, Filippa, Balduin és Rajmund. ismeretlen nevű leány (?-?) ismeretlen nevű leány (?-?) ismeretlen nevű leány (?-?) ismeretlen nevű leány (?-?) Élete IX. Vilmos aquitániai herceg és Rouergue Filippa toulouse-i grófnő leányaként született, 1105 körül. Ágnes a keresztnevét nagynénjéről, I. (Jiménez) Péter aragón-navarrai király első hitveséről (VIII. Vilmos aquitániai herceg 1072 végén született leánya) kapta. A szülők 1094-ben házasodtak össze. Apai nagyszülők: VIII. Vilmos aquitániai herceg és harmadik felesége, Burgundiai Hildegard hercegnő Anyai nagyszülők: IV. Vilmos toulouse-i gróf és Mortain-i Emma grófnő 1117. január 9-én Ágnes hozzáment V. Imre thouars-i algrófhoz, akinek házasságuk 10 éve alatt három fiút szült, Vilmost, Guy-t és Gotfrid-ot. Az asszony 1127-ben megözvegyült, s ismét férjhez ment. Második hitvese a jaca-i katedrálisban (Jaca a középkori aragón királyság fővárosa volt) 1135. november 13-án a 49 éves II. (Jiménez) Ramiro aragón király lett, akinek egy leányt szült frigyük 21 éve alatt, Petronellát. Ramiro eredetileg szerzetes akart lenni a roda-i püspökségben, ám le kellett mondania ezekről a terveiről, mert fivére, Alfonz örökös nélkül halt meg, s a tanácsadók szinte kötelezték Ramirót, hogy mielőbb nősüljön meg és szülessen utóda. Egy korabeli névtelen szerző a ,, Chronica Adefonsi imperatoris " nevű írásában a következőket taglalja Ramiro házasságát illetően: ,,Alfonz öccsét választották királlyá. Ő egy szerzetes volt, a neve pedig Ramiro. A Poitiers gróf húgával házasították össze, habár ez tulajdonképpen bűnnek számított (Ramiro egyházi elhivatottsága miatt). Csakhogy az aragón nép, aki elvesztette királyát, azt remélte, Ramirónak nem születik gyermeke és dinasztiája végleg kihal. Ramiro azonban együtthált feleségével, s leányuk született. A gyermekre hagyta koronáját, ő pedig beismerte minden bűnét, s bűnbocsánatot kért. " Aragónia nemesei azért is választották az özvegy Ágnest, mert még megfelelő korban volt gyermeket szülni, s előző házassága is már bizonyította, hogy termékeny nő, azon kívül igen gazdag és jó családból való. Ágnes bátyja, X. Vilmos herceg egyike volt II. Anaklét ellenpápa támogatóinak, s mivel Anaklét volt a gyengébb igénylő a két pápajelölt közül, így a herceg cserébe a szövetségéért, elvárhatta a bíborostól, hogy amennyiben ő nyer, a Poitiers-háznak kedvezzen, s adjon felmentést Ramirónak a szerzetesi fogadalma alól. Ágnes hozománya többek közt a loscertalesi templom volt. Ramiro az esküvője után, még ugyanabban a hónapban, írásban kijelentette, hogy ,, nem testi vágyból nősült meg, hanem, hogy megmentse dinasztiáját a vérvonal megszakadásától ". Később több történész is erősen vitatta, hogy egy felszentelt szerzetest joga volt-e a pápának felmentenie esküje alól, hogy házasságot köthessen. Egy 14. századi dokumentum, a san juan de la peña-i krónika szerint Ramiro tanácsadói sürgetve követeket küldtek őszentségéhez, hogy mihamarabb elérjék nála a diszpenzáció megadását. Egyes korabeli források szerint Ramiro valójában nem is volt olyan szentéletű, s vallási hovatartozása sem nyert egyértelmű bizonyítást. Az 1139-es második lateráni zsinaton az egyházi méltóságok megállapították, hogy a királyi pár frigye érvénytelen és semmis, habár előtte legitimnek nyilvánították a házasságot. Az első diplomata, akivel házassága után találkozott Ágnes, 1136. január 29-én érkezett a királyi pár palotájába, a királyné pedig még az év augusztusában leányt szült, Petronilla hercegnőt. Ágnes neve az aragón dokumentumokban utoljára 1136 októberében olvasható, mivel ő és férje egy lovat és egy malmot adományozott a San Pedro de Antefruenzo kolostornak. Ez után nem sokkal a királyi pár már külön váltan élt, de hivatalosan még mindig házasok voltak. 1137. április 3-án Ágnes bátyja, X. Vilmos herceg egy zarándoklat közben elhunyt 37-38 esztendősen, Santiago de Compostela közelében, s állítólag azt tervezte, hogy majd saját unokahúgát, Petronillát veszi nőül. 1137. augusztus 11. és november 13. között Ramiró király aláírta a leánya eljegyzését megpecsételő okiratot, s a hercegnő jövendőbelije attól kezdve már a gazdag és befolyásos IV. Rajmund Berengár barcelona-i gróf lett. (Rajmund körülbelül 23 évvel volt idősebb menyasszonyánál.) Ramiró király ezután önként lemondott trónjáról, s átadta a hatalmat örökösének, Petronillának, akiből így királynő lett. Az egykori uralkodó így már visszatérhetett régi vágyálma, az egyház kötelékébe, Ágnes pedig a fontevraud-i apátságba vonult vissza, ahol akkor az édesanyja is élt. 1159-ben vagy 1160-ban hunyt el, körülbelül 54-55 éves korában. Gosen-Neu Zittau Gosen-Neu Zittau település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Bosnormand Bosnormand település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 323 fő (2015). Bosnormand Le Bosc-Roger-en-Roumois és Grand-Bourgtheroulde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vipperow Vipperow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Török János (közgazdász) Török János (Tapolca, 1809. június 6./1807. június 6. – Budapest, 1874. február 9.) főlevéltárnok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Pályája Török Antal tanító és Morvai Viktória fia. Tanulmányait Keszthelyen, Budán, Pesten és Grazban a Johanneumban végezte, utóbbi intézetben főként természettudományi, matematikai és gazdasági szakon. Ezután 1830-tól Eszterházy Miklós herceg uradalmi igazgatóságánál Kismartonban működött. Ez időben (1832–1837) kezdődött kapcsolata a Magyar Gazdasági Egyesülettel. Később ez szorosabbá vált, miután őt Klauzál Imre mint jószágigazgatósági ülnököt maga mellé meghívta, és 1839-ben a rohonci gazdaképző intézetben elfoglalt állásához még egy tanszéket is kötött. Amíg a rohonci intézet működött, Klauzál Imre Török Jánost a gazdasági egyesület minden közgyűlésére magával vitte Pestre; később az egyesület titkára lett. Az MTA 1841-ben levelező tagjának választotta. Az 1840-es években a magyar gazdák szervezésével szerzett érdemeket. Az egyesület támogatásával évenként részt vett a német mezőgazdák vándorgyűléseiben. 1844-ben az ország nádora részéről megbízást kapott Németországban a hűbéri és birtoklási viszonyokra vonatkozó adatok, valamint az iskolákra és közművelődési intézményekre vonatkozó törvények és rendszabályok összegyűjtésére. Az 1844. évi országgyűléshez az egyesület megbízásából gazdasági javaslatokat terjesztett be. Cegléd mellett, Szőkehalmán 1846-ban gazdasági intézetet létesített; de az országos vihar ezt is elpusztította. Részt vett a szabadságharc küzdelmeiben, ezért később Pesten, majd az aradi várban volt fogságban. Miután kiszabadult, Szőkehalmán, majd Pesten telepedett le, az önkényuralom és a kiegyezés korában újságírással kereste kenyerét. Évtizedeken keresztül szoros összeköttetésben állt Széchenyi Istvánnal, meghatalmazása folytán adta ki munkáit. 1866-ban országos főlevéltárnokká nevezték ki. Könyvtárát kevéssel halála előtt a szatmári püspöki birtokába bocsátotta. A pápai szent Gergely-rend lovagja volt; a török Medsidi-rend vitéze; számos hazai és külföldi gazdasági jellegű egyesület tagja. Konzervatív publicista, a katolikus törekvések védelmezője volt. A Magyar Gazda, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Pesti Hirnök és más hírlapok hasábjain nagyon sok cikket írt, emelkedett stílusban buzdított egyrészt a hagyományok tiszteletére, másrészt a józan haladásra. Ő szerkesztette a Szent István Társulat nagy lexikonát: Egyetemes magyar encyclopaedia. Pest, 1859-től. (A szerkesztőbizottság elnöke Eötvös József; a kilencedik kötettől kezdve Fraknói Vilmos végezte a szerkesztést, az utolsó kötet 1876-ban jelent meg.) Munkái Műipar , Kacskovics Lajossal. Buda, 1841. Magyarország legjelesebb gazdasági s iparvállalatainak ismertetése. 1. füzet: Alcsuth gazdasági tekintetben. Buda, 1841. (Németül: U. ott, 1841.). A magyar gazdaság alapos ismeretére vezető okszerű kalauz. I. kötet. Földművelés. U. ott, 1842. (A II. kötet a 16 ívvel félbeszakad.) A magyar gazdákat érdeklő legfontosb rétfüvek és takarmánynövények rövid ismertetése. 45 ábralappal. Pest, 1845. A német mezőgazdák és erdőszök Boroszlón tartott kilenczedik gyűlésének rövid vázolata. U. ott, 1845. A magyar gazdasági egyesület pártfogása alá helyzett czeglédi majoros és telkes gazdákat képező intézetnek tervrajza. U. ott, 1845. Magyar életkérdések, összhangzásban a közbirodalmi érdekekkel. Írta gróf Széchenyi István egyik tanítványa s tisztelője. U. ott, 1852. (Névtelenül.) Publicistikai és nemzetgazdasági némely dolgozatai. U. ott, 1858. Magyarország primásai. Közjogi és történeti vázlat. 15 primás arczképével és számos archaeologiai és heraldikai ábrával. U. ott, 1859. Két kötet. Gróf Széchenyi István végrendeletének főpontjai. Kiadta ... U. ott, 1860. Hunnia. Írta gróf Széchenyi István. Kiadta ... U. ott, 1860. Töredékek gróf Széchenyi István kiadatlan irataiból. Közrebocsátja ... U. ott, 1860. (II. kötet. Pesti por és sár. U. ott, 1866.). Gróf Széchenyi István hagyományaiból. Kiadta ... U. ott, 1864. Török János emlékirata s azon nemzeti petitiók, melyek az Octoberi diplomát megelőzték. Függelékül a legújabb alkotmányi mozgalmak történetéhez tartozó nevezetesebb diplomatikai okmányok. U. ott, 1864. Emlékezete Érkövy Adolf: Emlékbeszéd Török János levelező tag felett Incredible String Band A The Incredible String Band kultikus skót pszichedelikus rock/folk együttes. Tagjai: Mike Heron, Robin Williamson, Clive Palmer, Licorice McKechnie, Rose Simpson, Malcolm La Maistre, Stan Schnier, Jack Ingram, Gerard Dott, Graham Forbes, John Gilston, Lawston Dando, Bina Williamson és Claire Smith. 1966-ban alakultak meg Edinburgh-ben. Elég hosszú kort értek meg, ugyanis csak 2006-ban ért véget a pályafutásuk. A zenekar a pszichedelikus és folk rock műfajok jelentős képviselőjének számít. Diszkográfia The Incredible String Band (1966) The 5000 Spirits or the Layers of the Onion (1967) The Hangsman's Beautiful Daughter (1968) Wee Tam and the Big Huge (1968) Changing Horses (1969) I Looked Up (1970) U (1970) Be Glad the Song Has No Ending (1971) Liquid Acrobat as Regards the Air (1971) Earthspan (1972) No Ruinous Feud (1973) Hard Rope and Silken Twine (1974) 9829 Murillo A 9829 Murillo (ideiglenes jelöléssel 1973 SJ1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 19-én. Fasiszta gazdaságpolitika A fasiszta gazdaságpolitika kifejezés azokat a gazdaságpolitikai intézkedéseket takarja, amelyeket a tekintélyuralmi berendezkedésű, fasiszta ideológiát követő országok (többek között Olaszország, Németország, Spanyolország) vezettek be a 20. század első felében. A gyűjtőfogalom használata ellenére a történészek és gazdaságtörténészek vitatják a specifikusan fasiszta jellegű gazdaságpolitika létezését. Baker például megerősíti, hogy létezik egy olyan jól körülírható gazdaságpolitikai-gazdaságirányítási rendszer, amely a fasizmusra jellemző és amely lényeges jellemzőit tekintve eltér a más ideológiai berendezkedésű országok gazdaságpolitikájától. Ezzel szemben Payne, Paxton, Sternhell, et al. úgy találta, hogy bár a fasiszta országok gazdaságpolitikája bizonyos vonásokban hasonlóságot mutatott, de lényegében nem létezik fasiszta gazdaságpolitika. Ezen túlmenően Feldman és Mason azt állítja, hogy a fasizmust a koherens gazdaságpolitika és a komoly gazdaságpolitikai döntések hiánya jellemzi. Véleményük szerint a fasiszta vezetők által hozott gazdaságpolitikai döntéseket semmilyen közgazdasági modell alapján nem lehet megmagyarázni, illetve azokba beilleszteni. A fasiszta országok gazdaságának általános jellemzői A fasiszta országok gazdaságának egyik alapvető jellemzője a dirigizmus, azaz egy olyan gazdasági rendszer, amelyben az állam igen erős irányító szerepet játszik és lényegében a felügyelete alá vonja a termelést és az erőforrások elosztását. Általánosságban véve a fasiszta országok gazdasága, kivéve egyes államosított iparágakat, a magántulajdonon alapult és kapitalista vonásokat mutatott, de még a magántulajdonú vállalatok is nagymértékben függtek az államtól. A fasizmus eszme alapját lényegében a szociáldarwinizmus adta, vagyis az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengés, az erősek támogatása és a gyengék kiszelektálása. A gazdaságpolitika terén ez úgy csapódott le, hogy a sikeres, a kormányzattal jó viszonyt ápoló üzletembereket támogatták, míg a munkásosztályt és képviselőit (szakszervezetek) elnyomták. Gaetano Salvemini olasz történész 1936-ban leírta, hogy a fasizmus az adófizetőket teszi felelőssé a magánvállalkozások sikeréért, mivel "az állam fizet a magáncégek baklövéseiért... a profit magánügy, a veszteség közügy." A fasiszta kormányzatok mindenesetre bátortották a profitorientált magánvállalkozásokat és kiemelten támogatták a nagyvállalatokat, azonban cserébe azt követelték ezektől, hogy tevékenységük során mindig tartsák szem előtt a nemzet érdekeit. A fasiszta gazdaságirányítás egyik központi tétele volt, hogy a gazdasági jólét automatikusan követi majd a nemzet kulturális-spirituális újjáéledését. A másik jellemzője a koherencia hiánya volt: a fasiszta pártok tagjai gyakran is egymásnak ellentmondó kijelentéseket tettek az általuk támogatott gazdaságpolitikai lépésekről. Hatalomrajutásuk után a fasiszta politikusok a politikai céloknak teljesen alárendelt gazdaságpolitikai programot követtek. A hosszabb ideig fasiszta berendezkedésű országok (mint például az Olasz Királyság 1922-től 1943-ig Benito Mussolini alatt) időnként radikális változásokat eszközöltek a gazdaságpolitikában. Bár a fasiszta mozgalmak védelmükbe vették a magántulajdont, amely "az egyén szabadságának és spontaneitásának" elidegeníthetetlen része, lényegében mégis az egyén önrendelkezési képessége, vagy egyes esetekben akár a kapitalista gazdasági berendezkedés eliminálását tűzték ki célul hatalomra kerülésük után. A fasiszták ideológiai alapon szemben álltak mind a nemzetközi szocializmussal, mind a liberális (szabadelvű) kapitalizmussal, amelyekkel szemben ők a "harmadik utas megoldást" kínálták. Állításuk szerint olyan realista gazdasági alternatívát ajánlottak, amelyik nem kommunista és nem is laissez-faire kapitalista. Az osztályharccal szemben a korporativizmust és a gazdasági érdekcsoportok együttműködését favorizálták, mivel nézeteik szerint az egyenlőtlenségek és a társadalmi osztályok közötti különbségek természetesek és jó hatással vannak a társadalomra (a szocialistákkal ellentétben). A fasiszták az állam szerepét az érdekcsoportok közötti közvetítésben látták (a szabadelvű kapitalistákkal ellentétben). Általánosságban a fasiszta kormányzatok gátolták vagy egyenesen betiltották a külkereskedelmet, mivel úgy tartották, hogy a kiterjedt külkereskedelmi kapcsolatok függővé teszik a nemzetet a külföldi tőkésektől és sebezhetővé teszik az ország ellen bevezetett gazdasági szankciókkal szemben. A fasiszta gazdaságpolitika egyik jellemző célkitűzése az autarkia, az önállóság elérése vagy az arra való törekvés. A fasizmus másik jellemzője, hogy agresszív külpolitikájuk, militarista nézeteik miatt jelentősen megnövelték a katonai kiadásokat és kiterjedten támogatták a hadiipart. A német nemzetiszocialista állam gazdaságpolitikája A náci mozgalom kezdetben mutatott antikapitalizmusa eredeti formájában sem törekedett a tulajdonviszonyok lényeges megváltoztatására – kivéve a párton belüli „baloldal” vezetőjének, a befolyását, majd 1934-ben az életét is elvesztő Gregor Strassernek a csoportját. A „nemzetközi zsidó tőke” elleni hangzatos támadások általában a haza „produktív” tőke támogatásával kapcsolódtak össze. Hitler hatalomra kerülése után kormánya a német nagytőkével szorosan együttműködve lépett fel az 1929-33-as nagy gazdasági világválság hatásának csillapítása, felszámolása érdekében. A teljhatalmú gazdasági vezető, Hjalmar Schacht módszerei kezdetben nem sokban különböztek az amerikai New Deal megoldásaitól. Állami megrendelésekkel, nagy építkezések, többek között az autópályák építésének beindításával – vállalva az állam nagyfokú eladósodását – keresletet teremtettek, ami felszívta a munkanélküliséget. A munkanélküliség csökkenése, megszűnése pedig megint keresletet támasztott a fogyasztási cikkek iránt, anélkül is, hogy a reálbérek növekedtek volna. Így a tőkések profitrátája nem csökkent, bevételeik pedig hatalmas mértékben megemelkedtek. A tömegek helyzete így is látványosan javult a teljes foglalkoztatottság körülményei között, a rendszer tömegtámogatása látványosan megerősödött. A mezőgazdaság terén a még 1933 őszén elfogadott Erbhofgesetz a kis- és középparaszti birtokok védelme érdekében az elsőszülött fiúk kivételével a parasztifjúságot kizárta az örökösödésből és így a mezőgazdaságból. A teljes foglalkoztatottság azonban számukra is biztosított munkalehetőséget, de a végső megoldást a keleten meghódítandó földterületekben látták. Ez a réteg lett a Waffen-SS legnagyobb utánpótlási forrása is. 1936 után azonban már a hagyományos német iparágak vezetőinek akarata, kétkedései ellenére is folytatódott, a fegyverkezés felfuttatása révén, a gazdaság olyan átállítása, ami csillagászati államadóssághoz vezetett, és Németország számára nem csak lehetővé, hanem gazdaságilag is elkerülhetetlenné tette az idegen területek mellett a külföldi javak megszerzéséért is folytatandó rablóháború megindítását. Schacht távozott, helyébe Hermann Göring lépett a „gazdasági Führer” szerepébe. Az állam eladósodása gyorsan, a fegyverkezés egyre jobban felpörgött. Az egyik szűk keresztmetszet a nyersanyaghiány lett, amit a műanyagipar fejlesztésével, „pótanyagok” alkalmazásával igyekeztek orvosolni. A gazdaságtalanul alacsony vastartalmú ércek feldolgozására létrejött a Hermann Göring Werke. A gazdaságosság követelményeit egyre inkább figyelmen kívül hagyták, rablógazdálkodás folyt a meglévő erőforrásokkal. A náci politika nem a mindennapi gazdasági döntésekbe avatkozott be, hanem magát az egész gazdaságot állította át olyan vágányra, ahol már az önmozgása is a politikai háborús igényeinek teljesítésére sarkallta. Hiába ismerte vagy ismerhette fel a tőkések egy része, hogy ez az út katasztrófába vezet, napi gazdasági érdekeik a helyzet elfogadását diktálták nekik. Álfénybogárfélék Az álfénybogárfélék (Kateretidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. 1852 Carpenter Az 1852 Carpenter (ideiglenes jelöléssel 1955 GA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. 1955. április 1-én fedezték fel. A kisbolygót Edwin Francis Carpenter amerikai csillagászról nevezték el. A Brooklynhoz közeli Goethe Link Observatory-ban fedezték fel az Indiana Asteroid Program keretében. Tour de Romandie A Tour de Romandie egy országútikerékpár-verseny Svájcban. A versenyt minden év áprilisában rendezik meg, és része az UCI World Tour-nak. Trikók Az összetett verseny győztese : Hegyi pontverseny győztese: Sprintverseny győztese: Legjobb fiatal versenyző: Legjobb csapat: Vidiian A vidiianok a Star Trek-univerzum Delta kvadránsában kifejlődött humanoid civilizáció. Régebben társadalmuk nagyon hasonlított a Föderációra, békés és művelt tudósok, felfedezők alkották. Leírásuk Amikor a USS Voyager felfedezte őket, addigra már egy olyan pestis-szerű betegségben szenvedtek - amelyet ők „Kórnak” neveztek -, és amely a testük minden részét megtámadta. Bár a vidiian orvostudomány jóval fejlettebb, mint a Föderációé, de miután nem képesek testrészeket klónozni, így csak állandóan átültetett szervekkel tudják meghosszabbítani életüket. Ezért gyakran támadnak meg más fajokat, hogy azoktól lopjanak szerveket, így egy átlagos vidiian sokféle különböző idegen szervből, és különböző idegen bőrből építi fel testét. Nem lehet tudni, hogy teljesen egészséges vidiianok léteznek-e még. Társadalmuk A Voyager amikor először találkozott ezzel a fajjal, két vidiian ellopta Neelix tüdejét, de később is számos alkalommal támadták meg a hajót. Kétségbeesett szervlopásaikat a kormányuk (hivatalos nevén „Vidiian Testvéri Egylet” vagy Vidiian Testvériség) is támogatta. Katonai iparuk az ellenálló klingon fiziológiában vélte a Kór ellenszerét megtalálni, de B’Elanna Torresen végzett kísérleteik sem jártak sikerrel. Később, amikor a Voyager már elhagyta a vidiian felségűrt, és találkozott a magukat „Agytröszt”-nek nevező idegen csoportosulással, akkor azok vezetője, Kurros úgy tájékoztatta Janewayt, hogy nekik sikerült megtalálniuk a Kór ellenszerét. Maresquel-Ecquemicourt Maresquel-Ecquemicourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 971 fő (2015). Maresquel-Ecquemicourt Contes, Aubin-Saint-Vaast, Beaurainville, Campagne-lès-Hesdin és Gouy-Saint-André községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jak–18 A Jak–18 (NATO-kódja: Max) a Szovjetunióban az 1940-es évek végétől gyártott kiképző és gyakorló repülőgép. Kínában licenc alapján CJ–5 jelzéssel gyártották. Nagy mennyiségben alkalmazták katonai kiképző és gyakorló repülőgépként, emellett a sportrepülőklubok és a polgári légi forgalom is alkalmazta. Magyarországon Fürj néven állt hadrendben. Története A repülőgépet az alapfokú motoros pilótaképzés igényeinek megfelelően a Jakovlev-tervezőirodában (OKB–115) fejlesztették ki a szintén Jakolvel-tervezésű UT–2 és a Polikarpov U–2 leváltására. A fejlesztés alapjául is az UT–2 szolgált. Annak 1944-ben elkészült modernizált változatán, a Jak–18-ra már a külső megjelenésében is hasonlító kísérleti UT–2L-en jelentek meg azok a konstrukciós változtatások (behúzható futómű, változtatható állásszögű légcsavar, zárt pilótakabin), melyek az új típust is jellemezték, de a függőleges vezérsík a sorozatgyártású UT–2M-től származik. A tervezőmunka irányításával Jakovlev 1945. december 10-én bízta meg Sz. V. Szinyelscsikovot, aki a típus főkonstruktőre lett. A gép kifejlesztésére a tervezőiroda 1946. február 26. kapott megbízást a szovjet kormánytól, 1946. március 27-én pedig a Repülőgépipari Minisztérium adott ki utasítást a repülőgép megvalósítására. Ebben meghatározták a műszaki követelményeket. E szerint a repülőgépnek 260 km/h-ás maximális sebességet kell elérnie földközelben, leszálló sebessége 75 km/h, 1000 m-re 3,5 perc alatt kell felemelkednie, szolgálati csúcsmagasságát pedig 5500 m-ben határozták meg. Fontos cél volt az egyszerű szerkezet és a könnyű karbantarthatóság. A repülőgéphez a második világháborúban a könnyű repülőgépek alapvető motorjának számító Svecov M–11 növelt teljesítményű változatát választották. 1946-ban két prototípus készült el. A egyikbe (Jak–18–1) M–11FM motort és VIS–AV–22 légcsavart, a másikba (Jak–18–2) M–11FR–1 motort és V–112A/12 légcsavart építettek. Az első prototípus 1946. május 6-án hajtotta végre az első felszállását, majd röviddel ezután, május 17-én a második prototípus is a levegőbe emelkedett. A típust eredetileg két változatban tervezték gyártani. Az első prototípust műrepülő változatnak szánták, míg a második prototípus készült kiképző-gyakorló változatként. A gyári berepülések az első géppel május 29-ig, a második géppel június 6-ig tartottak. A második prototípussal június és szeptember között folytatták a légierő berepülési programját. Ennek során problémák adódtak a V–112A/12 légcsavarral, ezért az a VIS–327EV–149 típusra cserélték. A berepülések során felmerült problémák kiküszöbölése után, 1946 novemberében hagyták jóvá a típust és döntöttek a sorozatgyártásról, a hadsereg pedig 1948. március 21-én hagyta jóvá a kiképző-gyakorló változat rendszeresítését. A műrepülő változatot ugyanakkor a hadsereg nem támogatta a rádióberendezés hiánya és a kicsi üzemanyag-tartalék miatt. A sorozatgyártás 1947. március 21-én indult el, párhuzamosan három gyárban: a 272. sz. leningrádi repülőgépgyárban, a 135. sz. harkovi repülőgépgyárban, valamint a 116. sz. szemjonovkai (később: Arszenyjev) repülőgépgyárban. A gyártási tervdokumentációk, a gyártósablonok késése miatt a gyártás csak vontatottan indult. A leningrádi és a szemjonovkai gyárakban a tervezetthez képest kevesebb gépet építettek rosszabb minőségben. A leningrádi gyártást az is hátráltatta, hogy ott indult el a Jak–11 gyártása is. 1949-ben a legjobb minőséget produkáló harkovi repülőgépgyár lett a sorozatgyártás vezető üzeme, ahol abban az évben már 278 darabot építettek a típusból. A szemjonovkai 116-os gyárban a korábbi faépítésű technológiáról (ott készült korábban a faépítésű UT–2) a fémépítésű technológiára történő átállás okozott nehézséget. A 116-os gyár így 1948-ban a tervezett 175 gép helyett mindössze 26 db-ot épített, a következő évben azonban már túl is lépte a tervezett évi 250 db-os mennyiséget. 1950-től pedig már csak a szemjonovkai 116-os gyár maradt az egyetlen gyártóbázis, a másik két gyár más típusokra állt át (a harkovi gyár pl. 1950-től a MiG–15UTI gépet készítette). 1952-től néhány évig Rubik Ernő államosított Aero-Ever repülőgépgyára, a Sportárutermelő Nemzeti Vállalat is gyártotta Esztergomban kis mennyiségben. Alkalmazása Magyarországi alkalmazása Napjainkban két kiállított múzeumi példánya ismert. Az egyik, HA-FAA lajstromjelű gép a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállításának a gyűjteményében található, míg egy további Jak–18-as a szolnoki repülőmúzeumban van kiállítva. Típusváltozatok Jak–18U – Tricikli elrendezésű (orrfutós) futóművel ellátott prototípus 1954-ből. Sorozatban nem gyártották. Jak–18A – Megerősített, növelt szárnyfesztávolságú változat, erősebb, 194 kW (260 LE) maximális teljesítményű Ivcsenko AI–14R motorral felszerelve. Megnövelték az üzemanyagtartályok kapacitását, módosították a vezérsíkokat. 1957-től gyártották nagy mennyiségben. Jak–18P – Egyszemélyes, műrepülő változat, melyet 1959-től gyártottak. (P – pilotazsnij , magyarul: műrepülő) Jak–18PM – 1965-től gyártott műrepülő változat 300 LE maximális teljesítményű AI–14RF motorral felszerelve. 1965 decemberében repült először. Javítottak a gép manőverezőképességén is a műrepülés követelményeinek megfelelően. 30 darabot gyártottak belőle. A típussal a szovjet műrepülő válogatott első helyezést ért el az 1966-os moszkvai IV. Motoros Műrepülő Világbajnokságon. Jak–18PSZ – A Jak–18PM-hez hasonló műrepülő változat. Futóműve hárompontos elrendezésű, behúzható. 1969-től gyártották. Jak–18T – Jelentősen áttervezett könnyű utasszállító (légitaxi) változat. Prototípusa 1967-ben repült először, sorozatgyártása 1974-ben kezdődött a Szmolenszki Repülőgépgyárban . Műszaki adatok (Jak–18A) Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 8,18 m Fesztáv: 10,6 m Magasság: Szárnyfelület: 17,8 m² Üres tömeg: 1025 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 1316 kg Motor Száma: 1 db Típus: AI–14R Maximális teljesítmény: 260 LE Repülési jellemzők Legnagyobb sebesség: 263 km/h Utazósebesség: 215 km/h Hatótávolság: 725 km Legnagyobb repülési magasság: 5000 m Kitelepítés A kitelepítés olyan tevékenység, melynek során egy állami hatóság egy terület (ház, város, térség) lakosait vagy azoknak egy részét ideiglenesen vagy véglegesen más lakhelyre költözteti, illetve az önként kiköltözött vagy más módon kiköltöztetett lakosokat nem engedi vissza lakhelyükre. A kitelepítés a nemzetközileg is ismert internálás egyik speciális, magyarországi formája. A kitelepítés okai lehetnek biztonsági, illetve politikai szempontok. Biztonsági kitelepítés A kitelepítés sokszor a lakosság érdekében történik, és valamilyen közeledő vagy súlyosbodó természeti csapás indokolja (éhínség, aszály, hurrikán, járvány stb.). Ezt valójában inkább (ideiglenes vagy végleges) áttelepítésnek kellene nevezni. Lényege a veszélyben lévő személyek biztonságba helyezése, a veszélyeztetett terület lehetőleg szervezett kiürítésével és az új (ideiglenes vagy végleges) lakhelyek biztosításával. Gazdasági-politikai okok miatti kitelepítés A kitelepítés sokszor politikai, gazdaságpolitikai vagy ideológiai okokból történik, és lényege, hogy a kitelepítettek ártalmára legyen és általában azok ellenére, nem önkéntes alapon valósul meg. A politikai jellegű kitelepítés példái: lakosságáttelepítés; egy terület mezőgazdasági művelés alá vonása vagy egyéb haszonelvű cél miatt, akár úgy, hogy a lakosokat lakhelyükről elzavarják (ld. például bekerítési mozgalom), akár úgy, hogy a lakosokat a területre munkát végezni szállítják (ld. még rabszolgaság ); illetve zendülés megakadályozása céljából (a kitelepítés utóbbi fajtáját valószínűleg már egyes közép - és dél-amerikai indián birodalmak is alkalmazták). telepesek mozgatása: a kisantant szövetség kommunista utódállamai ( Románia , Szlovákia , Jugoszlávia ) gyakran alkalmazták ezt a módszert a magyar többségű területeken az etnikai homogenitás elősegítésére. Ide tartozik, de „ellentétes irányú” példa az izraeli telepesek Izrael állam általi kitelepítése a palesztin területekről a két etnikum közti béke elősegítése céljából, mely Aríél Sárón nevéhez fűződik; lakosságáttelepítés a terület etnikai, vallási vagy egyéb politikai jellemző szerinti egységesítése céljából, ld. még etnikai tisztogatás; ennek legsúlyosabb formája a munkatáborokba és megsemmisítő táborokba telepítés, ezt (például) a náci , illetve a szovjet kommunista diktatúrák alkalmazták etnikai kisebbségek vagy „osztályok” ellen. Magyarországon a vitatott törvényességű kommunista jogrend a politikai okok miatti kitelepítés következő fajtáit ismerte: "rendőri felügyelet" (szűkebb értelemben vett kitelepítés); deportálás, internálás, "kihágási bűntett". Kitelepítések Magyarországon A huszadik században történtek mind etnikai tisztogatás jellegű kitelepítések (zsidó, ill. német kisebbségek), mind ideológiai-politikai alapú tisztogatások. Zsidók kitelepítése 1944. március 19-én a német megszálló csapatokkal Magyarországra érkezett a kb. 200 fős Eichmann-kommandó, hivatalos nevén az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 osztálya is. Eichmann „rekordot” akart és a magyar hatóságok közreműködésével tudott is dönteni. 1944. május 15. és július 9. között, Sztójay Döme miniszterelnöksége alatt 147 vonatszerelvényen 437 ezer embert deportált Auschwitz-Birkenau megsemmisítőtáborába. Ezen deportálások között jól dokumentált például a szegedi zsidóságé. Májusban a szegedi zsidók számára zárt gettót szerveztek. Május 31-én már az új főispán, az Imrédy Béla vezette Magyar Megújulás Pártjának tagja, Magyary-Kossa Aladár arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy megkezdődött a gettó bekerítése, az egyetlen kijárat kivételével valamennyi utcatorkolat lezárása, a gettó szélére eső házak utcai ablakainak fehérre meszelése. A helyi közigazgatás és rendőrség összehangolt intézkedései következtében összesen 3827 embert zsúfoltak a szegedi gettóba és a zsidó házakba. Egy fő számára – az iratok tanúsága szerint – 2,2 m² jutott. Június 16-án két belügyi államtitkár, Endre László és Baky László szervezésében megkezdődött a zsidók elszállítása gyűjtőtáborokba. A szegedi (a rókusi pályaudvar közelében lévő téglagyár területén elhelyezkedő), vagonírozási központként szolgáló gyűjtőtáborba az alábbi helységekből tervezték összegyűjteni a közel 9000 zsidónak minősített magyar állampolgárt: Szeged, Makó, Kiskunhalas, Hódmezővásárhely, Kecel, Kalocsa, Szentes, Mindszent, Kistelek, Kiskunmajsa, Kiskundorozsma. A táborba szállítandó zsidók személyenként 50 kg súlyú csomagot és legfeljebb 14 napi száraz élelmet vihettek magukkal (értéktárgyakat nem); postát és látogatókat nem fogadhattak. További utasításként hangzott el, hogy a táborba szállítandó zsidókról névjegyzék nem készíthető, hanem szám szerint, nyugta-ellennyugta ellenében adandók át az átkísérő őrszemélyzetnek. 9000 zsidót zsúfoltak össze és tartottak embertelen körülmények között Szegedről és környékéről. Június 25-én, 27-én és 28-án megindultak a deportáló szerelvények. Az első vonat utasait egyenesen Auschwitzba, a második vonat utasainak egy részét és a harmadik vonatot pedig az ausztriai Strasshof felé irányították (részben a Bécs környéki munkaerőigény miatt, részben a cionista vezetők, elsősorban Kasztner Rezső Eichmann-nal való tárgyalásainak eredményeként. Strasshofban és környékén kb. 75%-os volt a túlélők aránya. Málenkij robot A második világháború végén – 1944 végétől 1945 tavaszáig – több százezer embert hurcoltak el a Szovjetunió munkatáboraiba a 0060. számú parancs értelmében egy kis munka (málenkij robot) ürügyén, csak azért, mert német származásúak vagy német nevűek voltak. Sok településen – a tervszám teljesítése érdekében – válogatás nélkül gyűjtöttek össze munkaképes korú férfiakat és nőket a 2. Ukrán Front és 3. Ukrán Front által megszállt településekről. Az odavezető úton és a táborok embertelen körülményei, valamint a megerőltető kényszermunka miatt a deportáltak 30-40%-a elpusztult, de vannak olyan települések, ahol az elhurcoltak 60%-a meghalt. A „kölcsönös” magyar–szlovák áttelepítések A hivatalosan „kölcsönös lakosságcserének” deklarált államközi intézkedések során 1946 és 1948 között 73 000 magyar állampolgárságú szlovákot telepítettek át a magyar hatóságok Csehszlovákia szlovák területeire, ugyanakkor onnan közel 100 000 magyar származású, főleg volt ház- és földtulajdonos érkezett Magyarországra. A magyarországi szlovákokat a magyar állam nem kitelepítette, hanem azok mentek csak, akik önként át szándékoztak költözni Szlovákiába, míg Szlovákiában a kitelepítés kényszerrel folyt. Németek kitelepítése (1946–48) A magyarországi németek kitelepítése a második világháború után mintegy 200-220 ezer magyarországi lakost érintett. Kitelepítések a Rákosi-korszakban A kommunista Rákosi-rendszerben a politikailag veszélyesnek minősített rétegek eltávolításának egyik módja a kitelepítés volt. Ez a lakosok vagyonának elkobzását, azok „kényszerlakhelyre” történő átköltöztetését és általában mezőgazdasági jellegű munkára kényszerítését jelentette. A kitelepítések többségét 1948 és 1953 között hajtották végre. A „kékcédulás” választásokon hatalomra került kormány e tevékenységéhez alapot olyan törvények ill. rendeletek jelentettek, amelyek értelmében akár (az egyébként egyre inkább csak látszatnak számító) bírósági ítélet nélkül is gyakorolhatták a kommunisták a végrehajtó hatalmat. Ezek, a Horthy-rendszerben vagy az előtt született törvények (például az 1912. évi LXII. trv. c.) eredetileg csak háborús, vagy szükségállapotban voltak alkalmazhatók. A kitelepítések bevallott célja az osztályellenség (például a kulákok, nemesek, a politikai ellenzék és az önállóan gondolkodó européer értelmiség) elleni csapásmérés volt. A kitelepítettek embertelen körülmények között, közművek (fűtés), szakszerű orvosi (bábaaszonyi) ellátás és fizetés nélkül éltek. A leginkább hírhedt a hortobágyi „szociális” táborrendszer és a Mátrában a recski, büntető jellegű kényszermunkatábor volt. Az összes kitelepítés közvetlenül mintegy 100-300 ezer embert érinthetett, közvetetten pedig (azok, akik a hivatalos kitelepítést elkerülendő, például a budai kerületekből, vagy megyeszékhelyek belvárosaiból mindenüket hátrahagyva önként költöztek el elhagyatott falusi házakba) úgy további 550 000-et. A kitelepítésnek különféle jogi fokozatai, formái és elnevezései voltak. A kommunista hatalom legbelső köreihez tartozó Hegedüs András volt belügyminiszter „az 1945-től elkövetett törvénysértések” három alapfokozatát különböztette meg: a rendőri felügyelet alá helyezés a deportálás t (családok áttelepítését a hortobágyi zárt kényszermunkatáborokba), ami elsősorban a jugoszláv határ környékének lakosságát érintette az internálás t, a „veszélyes” személyek elhurcolását a recski és hasonló munkatáborokba. Ezen kívül ismerjük a kitelepítések egyéb formáit is, pl. a munkaszolgálat ot, ami a kulákok hadseregbe való besorozását és – mivel „veszélyességük miatt fegyveres szolgálatra alkalmatlannak” minősültek – munkára kényszerítését jelentette. a rabmunkáltatás t, ami a börtönökbe juttatott rabok munkáltatását jelentette (így járt például a Szovjetunióból hazatért hadifoglyok egy jelentős része) Kitelepítési helyszínek a Hortobágyon, illetve közvetlen környékén: Arkus, Borsóstanya, Borzas, Elep, Kócspuszta, Kónyatanya, Kormópuszta, Lenintanya, Mihályhalma, Tedej stb. Kelet-prágai járás A Kelet-prágai járás (csehül: Okres Praha-východ) közigazgatási egység Csehország Közép-csehországi kerületében. Székhelye Prága. Lakosainak száma 144 513 fő (2009). Területe 754,91 km². Települései Babice • Bašť • Borek • Bořanovice • Brandýs nad Labem-Stará Boleslav • Brázdim • Březí • Čelákovice • Černé Voděrady • Čestlice • Dobročovice • Dobřejovice • Doubek • Dřevčice • Dřísy • Herink • Hlavenec • Horoušany • Hovorčovice • Hrusice • Husinec • Jenštejn • Jevany • Jirny • Kaliště • Kamenice • Káraný • Klecany • Klíčany • Klokočná • Konětopy • Konojedy • Kostelec u Křížků • Kostelec nad Černými lesy • Kostelní Hlavno • Kozojedy • Křenek • Křenice • Křížkový Újezdec • Kunice • Květnice • Lázně Toušeň • Lhota • Líbeznice • Louňovice • Máslovice • Měšice • Mirošovice • Mnichovice • Modletice • Mochov • Mratín • Mukařov • Nehvizdy • Nová Ves • Nový Vestec • Nučice • Nupaky • Odolena Voda • Oleška • Ondřejov • Oplany • Panenské Břežany • Pětihosty • Petříkov • Podolanka • Polerady • Popovičky • Prusice • Předboj • Přezletice • Radějovice • Radonice • Říčany • Sedlec Senohraby • Sibřina • Sluhy • Sluštice • Strančice • Struhařov • Stříbrná Skalice • Sulice • Sudovo Hlavno • Sulice • Svémyslice • Světice • Svojetice • Šestajovice • Škvorec • Štíhlice • Tehov • Tehovec • Úvaly • Veleň • Veliká Ves • Velké Popovice • Větrušice • Vlkančice • Vodochody • Všestary • Vyšehořovice • Výžerky • Vyžlovka • Zápy • Záryby • Zdiby • Zeleneč • Zlatá • Zlonín • Zvánovice • Evritanía prefektúra Evritania (görög Ευρυτανία, latin Eurytania) Görögország egyik prefektúrája (nomoz), Közép-Görögország régióban. Területe 1868,911 km² (akkora, mint a magyar Zala megye fele), ezzel a 35. legnagyobb görög prefektúra. Népessége 2005-ös adat szerint 34 855 (az egyik legkisebb Görögországban). Közigazgatási székhelye a mintegy 8200 lakosú Karpeníszi. A prefektúra 1947-ben jött létre, Etoloakarnanía prefektúrából kiválva. Szinte teljes területét hegyek borítják, mint a Timfrisztósz, vagya Panaitolikó. Folyói nyugaton az Ahelóosz, keleten az Agrafiotisz és a Mégdovasz. Nyugati, délnyugati és déli szomszédja Etoloakarnanía, északon Kardítsza, keleten Fthiótida. A Tmfrisztószon Karpeníszi közelében népszerű síközpont található. 2004-ben készült el a hegy keleti oldalán az 1,4 kilométer hosszú Timfrisztosz-alagút. Szolidaritás Független Szakszervezet A Szolidaritás (lengyelül Solidarność; teljes neve: „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet, lengyelül Niezależny Samorządny Związek Zawodowy „Solidarność”) lengyel szakszervezeti föderáció, amelyet 1980 augusztusában alapítottak a Gdański Lenin Hajógyárban. Első vezetője Lech Wałęsa volt. A munkásjogok védelmére 1980-ban alakult országos lengyel szakszervezet. 1989-ig a legnagyobb tömegmozgalmi csoportot alkotta a fennálló szocialista rendszerrel szemben. A rendszerváltás után a Szolidaritás bázisán létrejött pártcsoportok szintén nagy szerepet játszottak a lengyel politikai életben. 1997-ben az e csoportok egyesüléséből létrejött Szolidaritás Választási Akció (lengyelül: Akcja Wyborcza Solidarność) nyerte a parlamenti választást, és vált 2001-ig a fő kormányzó erővé. A 2001-es választás elvesztése után az Akció szétesett. A jelenlegi két legnagyobb parlamenti párt, a Polgári Platform (Platforma Obywatelska) és a Törvény és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość) is a Szolidaritás mozgalomból nőtt ki. A Szolidaritás 1980 augusztusában az országos sztrájkhullám bázisán jött létre. A mozgalom központja a Gdański Lenin Hajógyárban létrehozott Üzemközi Sztrájkbizottság volt, amely idővel átalakult a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet alapító bizottságává. A Szolidaritást hivatalosan 1980. november 10-én jegyezték be a varsói Vajdasági Bíróságon. Történeti előzmények 1953–1956 között Sztálin halála (1953. március 5.) után Lengyelországban is megkezdődött az „Olvadás”. 1955-től kiengedték a börtönökből az ártatlanul elítélt foglyokat, kiszabadultak a Honi Hadsereg még szovjet táborokban élő egykori katonái is. Ugyanakkor a társadalomnak nem volt oka az elégedettségre. A kötelező beszolgáltatás és a további téeszesítés a mezőgazdaságban, a katolikus egyház ellen folytatódó represszió (1953-ban koncepciós pert indítottak Czesław Kaczmarek kielcei püspök ellen és letartóztatták Stefan Wyszyński prímást) különösen falun váltott ki ellenállást. A kis fizetések, a rossz életkörülmények és a felemelt munkanormák a munkásokat is elégedetlenné tették. 1955-ben jelentős változásokat vezettek be a kultúrpolitikában. Augusztusban megjelent és a lengyel „olvadás” jelképévé vált az egykor sztálinista költő, Adam Ważyk Költemény felnőtteknek című verse. A költő erősen bírálta az erőltetett iparosítást és a kommunista öndicsőítő propagandát. Ősszel profilt váltott a Po Prostu című ifjúsági hetilap, és idővel a desztalinizáció egyik szócsöve lett. 1956 1956. február végén Lengyelországban viszonylag gyorsan elterjedt Hruscsov az SZKP XX. Kongresszusán elmondott titkos beszédének Sztálin bűneit ecsetelő és a személyi kultuszt keményen bíráló tartalma. A moszkvai kongresszus után pár nappal meghalt Bolesław Bierut lengyel sztálinista vezető; utódául Edward Ochabot választották. A lengyel társadalomban élénk viták kezdődtek Sztálinról, a szovjetekkel folytatott viszonyról, a második világháború következményeiről. A XX. kongresszus felgyorsította az eseményeket. Az első komoly munkástiltakozásra 1956. június 28–29-én került sor Poznańban, miután kiderült, hogy közel 11 millió złoty adót vontak el jogtalanul a városban működő Cegielski-gyár dolgozóitól. Ezzel párosult a normaemelés, aminek hatására sztrájkba léptek a munkások. Miután eredménytelenül tárgyaltak a kormánnyal, utcai tüntetések és erőszakos cselekmények kezdődtek — feldúlták többek között a pártszékházat is. A központi politikai vezetés utasította a katonaságot a demonstrációk szétverésére — a poznańi események mérlege 74 halott és közel 1000 sebesült. A fordulat 1956 október]ében következett be. A Lengyel Egyesült Munkáspárt élére megválasztották a nemrég még börtönben ülő Władysław Gomułkát. A szovjet vezetés aggódva figyelte a lengyel fordulatot, és Hruscsovval az élén Varsóba utazott. A kemény tárgyalások kompromisszummal végződtek. Gomułka elérte, hogy Lengyelországban ne kelljen szigorúan követni a szovjet rendszer modelljét, így leállították a szövetkezetesítést, a termőföldek földek túlnyomó része magántulajdonban maradt. Enyhült az egyház elnyomása, Lublinban tovább működhetett egész Kelet-Európa egyetlen Katolikus Egyeteme. Wyszyńskit kiengedték a börtönből, és visszahelyezték jogaiba. A kultúra területén nem vált kizárólagossá a szocialista realizmus, így az viszonylag szabadon fejlődhetett. Kiemelkedő jelentőségű a korszak lengyel filmművészete, olyan filmrendezők váltak világhírűvé, mint Andrzej Wajda, Andrzej Munk vagy Roman Polański. Gomułka cserébe vállalta a garanciát arra, hogy Lengyelország szocialista állam és a Varsói Szerződés Szervezetének szilárd tagja marad. 1956–1980 között A társadalom nagy lelkesedéssel fogadta az októberi változásokat, ám hamarosan csalódnia kellett. Nem került sor mélyreható gazdasági reformokra, idővel újra támadásba lendült a hatalom az egyház és a falusi gazdaságok ellen. Hamarosan betiltották a további reformokat követelő lapokat és megkezdődött az ún. revizionizmus elleni harc. A lengyel értelmiség egyre inkább elégedetlen volt a kormány és a párt politikájával, csalódásuknak többször hangot adtak (pl. 34-ek Levele). Emellett egyre több egyetemi vitaklub alakult, amelyek lehetőséget adtak a hivatalos állásponttól eltérő vélemények kifejtésére. A hatvanas években alakult ki az az értelmiségi kör, melyből a későbbi ellenzék vezéralakjai kiváltak (pl. Jacek Kuroń, Karol Modzelewski, Adam Michnik). 1967 végén a párt betiltotta Adam Mickiewicz Ősök című drámájának előadását a varsói Nagy Színházban. Az írók és az egyetemisták is tiltakoztak. Ekkor tartóztatták le Adam Michniket, a Varsói Egyetem egyik diákját is. 1968 márciusában a Varsói Egyetemen tiltakozó gyűlést szerveztek a diákok, melyet a karhatalom és az önkéntes munkásaktívák szétvertek. Az összecsapások kiterjedtek Varsó utcáira, majd az egész országra. A két hétig tartó diákmozgalomba sok középiskolás és fiatal munkás is bekapcsolódott. A hatalom keményen reagált és összekapcsolta a fiatalok ellen indított propaganda hadjáratát az 1967-es arab-izraeli háború után felülről gerjesztett antiszemitizmussal. A diákok vezetőit „cionista ügynököknek” nevezeték. Az ún. „cionista ellenes kampány” eredményeképpen nagyjából 13 ezer zsidó származású lengyel hagyta el örökre hazáját, köztük számos tudós és professzor. Két évvel később a munkások tiltakoztak Gdańskban, Gdyniában, majd Szczecinben a karácsony előtt bevezetett áremelések ellen. A LEMP Politikai Bizottságában úgy döntöttek, hogy engedélyezik a fegyverhasználatot a sztrájkoló munkásokkal szemben. A rendkívüli erőkkel felvonuló katonaság és a rendőrség beavatkozása eredményeképpen 39 halálos áldozata és több mint 1000 sebesültje volt a „véres decembernek”. Gomułkát leváltották, helyére Edward Gierek került. Gierek átszervezésekkel és nagy összegű nyugati hitelekkel próbálta a lengyel gazdaságot fellendíteni. Átfogó gazdaságirányítási reformokra nem került sor. 1976-ban újra az áremelés maradt az egyetlen eszköze a pártvezetésnek, amely ismét kiváltotta a munkások tiltakozását. 1976 júniusában a Varsó melletti Ursus traktorgyárban, Płockban és Radomban léptek sztrájkba a munkások. A hatalom ismét kemény kézzel verte le a tiltakozó hullámot, majd elbocsátásokkal és bírósági perekkel válaszolt. 1976–79-ben kialakultnak Lengyelországban az ellenzéki gondolkodás és tevékenység fő áramlatai. 1976 őszén a júniusban szervezett, gazdasági természetű munkástiltakozások résztvevőivel szemben alkalmazott brutális megtorlás reakciójaként megalakult a Munkásvédelmi Bizottság (KOR) azzal a céllal, hogy segítse a társadalom önszerveződését a következő jelmondatnak megfelelően: „A (párt)bizottságok felgyújtása helyett alakítsátok meg saját bizottságaitokat”. Elsődleges feladatuknak a jogi és anyagi segítségnyújtást tekintették az elbocsátott és perbefogott munkások és a családtagjaik számára. Később e szervezet vált az ellenzék motorjává. 1977 márciusában megalakult az Emberi és Polgári Jogok Védelmének Mozgalma (ROPCiO), amely fellépéseivel Lengyelország függetlenséghez való jogát hirdette. Ezen értelmiségi és diákok alkotta ellenzéki csoportok mellett a munkások is szervezkedni kezdtek. Az első Szabad Szakszervezetet (WZZ) Kazimierz Świton rádió- és tévészerelő hozta létre Katowicében 1978. február 21-én. Świton szoros kapcsolatban állt a KOR-ral és a ROPCiO-val. Gdańskban Krzysztof Wyszkowski kezdeményezésére 1978. április 29-én, Szczecinben több hónapos előkészület után 1979. október 11-én alakultak meg az első szakszervezeti csoportok. A KOR aktivistái 1979. december 1-jén közzétették a Munkásjogok Kartáját. Követelték többek között a minimálbér biztosítását és a mindenkori árakhoz való igazítását, a fizetések kiegyenlítését, a 40 órás munkahét bevezetését, a szabad szombat garantálását, a munkabiztonság előírásainak betartását, az igazgatóságtól független intézmények létrehozását, a párttagok privilegizált előrelépési lehetőségének megszüntetését, az 1975-ben elfogadott munkakódex előírásainak jelentős változtatását és elsősorban a sztrájkjog elismerését. Elfogadhatatlannak tartották, hogy a munkahelyéről politikai okokból bárkit eltávolítsanak. 1978. október 16-án a Vatikánban II. János Pál néven pápává választották Karol Wojtyła krakkói érseket. Ez a lengyel lakosság számára óriási boldogságot okozott, míg a párt vezetésben nagy aggodalmat keltett. Amikor a pápa 1979 júniusában először látogatott Lengyelországba (ez volt az első alkalom a történelemben, hogy szocialista országba látogathatott a Vatikán feje), több millióan kísérték figyelemmel útját. A lengyel lakosság önbizalmában és tudatban is óriásit változott e látogatás alatt. A pápa lengyel zarándoklata a Szolidaritás mozgalom kialakulásának egyik katalizátora volt. A Szolidaritás megalakulása 1979–1980-ban a gazdasági mutatók minden tekintetben történelmi mélyponton voltak a háború utáni Lengyelországban. A LEMP Politikai Bizottságában 1980 kora nyarán újra arról döntöttek, hogy áremeléshez kell folyamodni. Az új árak 1980. július 1-jén léptek életbe, az emelkedés mértéke különösen nagy volt a hús és a hústermékek körében. A munkások a szokásokhoz híven sztrájkkal fenyegetőztek és fizetésemelést követeltek. Júliusban az ország több városában, Lublinban, Ursusban, Sanokban és Tarnówban is sztájkok robbantak ki. Új fejezet kezdődött azonban augusztus 14-én, amikor a Gdański Lenin Hajógyár munkásai is sztrájkba léptek. Itt már működtek az illegálisan létrehozott ún. Szabad Szakszervezetek, amelynek egyik aktivistáját, Anna Walentynowiczot éppen ebben az időben bocsátották el az állásából. A sztrájkoló hajógyári munkások az áremelés visszavonása és a fizetésemelések követelése mellett már politikai kérdéseket is megfogalmaztak. Követelték Anna Walentynowicz visszavételét a gyárba és az 1970-es hajógyári sortűz áldozatainak egy emlékmű felállítását is. A legfontosabb azonban a párttól független, önkormányzó szakszervezet engedélyezése volt. Két nappal később létrehozták az Üzemközi Sztrájkbizottságot, Lech Wałęsával az élen. Szeptember 17-én Henryk Jankowski a hajógyári kapu előtt szabadtéri misét celebrált a munkások számára. Ekkor fogalmazták meg a 21 pontos követelés listát is, melyet két fatáblába véstek és kifüggesztették a hajógyári kapura. Ezekben a napokban érkeztek meg a hajógyárba az ország vezető ellenzéki értelmiségei, akik hamarosan egy hivatalos tanácsadó testületet alkottak a sztrájkbizottság mellett a kormánnyal folytatandó tárgyalások idejére. A szakértői bizottság vezetője Tadeusz Mazowiecki lett. A sztrájkok minden korábbinál nagyobban voltak, a munkabeszüntetések kiterjedtek az egész Tengermellékre. Augusztus 31-én már több mint 700 vállalat csatlakozott az Üzemközi Sztrájkbizottsághoz. A kormány tárgyalásra kényszerült a munkásokkal, Szczecinbe és Gdańskba is külön kormánydelegációk érkeztek egy-egy miniszterelnök-helyettessel az élükön. A varsói pártvezetés hosszú viták után belátta, hogy nincs más választása, mint elismerni az új szakszervezetet és aláírni a sztrájkbizottsággal a megállapodásokat. Augusztus 30-án Szczecinben, 31-én pedig Gdańskban került sor az ún. augusztusi megállapodások aláírására. A Szolidaritás története 1980–1981-ben Az augusztusi megállapodások után, szeptember 5-én és 6-án a soros LEMP KB-plénumon leváltották Giereket a párt éléről. Az új első titkár Stanisław Kania lett. A plénum a vezetés legfontosabb feladatának a "párt és a munkásosztály közötti kapcsolat helyreállítását, a párt megerősítését és tekintélyének újjáépítését" tűzte ki célul. Szeptember 17-én, Gdańskban összeültek az Üzemközi Alapítóbizottságok képviselői és Jan Olszewski javaslatára egy közös szakszervezet létrehozása mellett döntöttek, amelyet Karol Modzelewski ötlete után Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezetre kereszteltek. A szakszervezet alapját az egyes üzemekben működő szakszervezeti bizottságok jelentették, amelyek régiókat alkottak, s ez utóbbiak választották meg a legfőbb vezető szervet: az Országos Egyeztető Bizottságot. Az Országos Egyeztető Bizottság vezetőjévé Lech Wałęsát választották. Szeptember 24-én a varsói Vajdasági Bíróságon a szervezet vezetői benyújtották hivatalos kérelmüket szakszervezetük nyilvántartásba vételéről. Ez azonban súlyos konfliktushoz vezetett. A bíróság ugyanis a szakszervezet alapszabályából törölte a sztrájkjogot, viszont kiegészítette azt a párt vezető szerepének elismerésével. Ez hatalmas felháborodást váltott ki, a szakszervezet általános sztrájkkal fenyegetőzött. Végül a Legfelsőbb Bíróság - a fellebbezések után - november 10-én az eredeti alapszabállyal nyilvántartásba vette a Szolidaritást. A Szolidaritás igazi tömegmozgalommá nőtte ki magát, 1981-ben már közel 10 millió tagja volt. Ez óriási szám Lengyelország összlakosságához viszonyítva is. A párt ekkor kb. 3 millió tagot számlált. A Szolidaritásba előszeretettel léptek be a fiatalok is, de hamarosan egy önálló diákszakszervezet megalapítását tűzték ki célul. Ennek elérése nem volt egyszerű vállalkozás. A hatalom ugyanis elismerte a munkások független szervezetét, de ez nem vonta maga után, hogy a diákok, vagy az önállóan gazdálkodó parasztok is saját érdekvédelmi szervezeteket hozhattak volna létre. Így e két társadalmi csoportnak még hosszú küzdelmet és hetekig, sőt hónapokig tartó sztrájkot kellett folytatniuk 1980–1981 fordulóján, hogy a pártvezetés elismerje az ő önrendelkezési jogaikat is. 1980 októberében Józef Tischner katolikus áldozópap a Wawelban szentbeszédet mondott a szolidaritás eszméjéről. Tischner szentbeszédei és írásai adták a mozgalom erkölcsi-etikai alapját, ami miatt később a Szolidaritás nem hivatalos káplánjának is nevezték őt. 1980 decemberében újra történelmi esemény színhelyévé vált a Gdański Hajógyár. 17-én sor került az 1970-es sortűz áldozatainak emlékművének felavatására, vagyis a rendszer áldozatainak lehetett legálisan emlékművel állítani. A megemlékezésen jelen volt a Szolidaritás vezérkara, valamint az egyházi és az állami vezetés fő képviselői is. A diákokkal a történelem leghosszabb ideig tartó egyetemi okkupációs sztrájkja után kényszerül a hatalom aláírni a megállapodást Łódźban. Ezután, 1981. február 17-én megalakulhatott a Független Diákszövetség (lengyelül: Niezależne Zrzeszenie Studentów, NZS). A gazdák közel két hónapon át folytatott sztrájkja után, 1981. február 19-én a kormány végül a gazdákkal is aláírta a megállapodást Rzeszówban, s ennek következtében létrejött a Szolidaritás Egyéni Gazdák Független Önkormányzó Szakszervezete (lengyelül: Niezależny Samorządny Związek Zawodowy Rolników Indywidualnych "Solidarność", NSZZ RI "Solidarność"). Időközben változás állt be az ország vezetésében is: a miniszterelnöki székbe hosszas gondolkodás után Wojciech Jaruzelski ült be. A február 12-én a Szejmben elmondott programbeszédében 90 dolgos napot kért a Szolidaritástól, vagyis azt, hogy 3 hónapig ne legyenek sztrájkok. A három nyugodt hónapot azonban éppen a hatalom nem tartotta be. A legsúlyosabb válság 1981 márciusában alakult ki a párt és a független szakszervezet között, amikor Bydgoszczban a karhatalmisták súlyosan megvertek három Szolidaritás-aktivistát. Az egész ország felháborodott, a szakszervezet országos sztrájkkal fenyegetőzött. A több napig tartó „idegháború” a két fél között a végső összecsapással fenyegetett. A katolikus egyház, Wyszyńskivel és II. János Pál pápával az élen közvetítő szerepet vállalt ebben a súlyos helyzetben. A prímás személyesen találkozott a miniszterelnökkel és Lech Wałęsával is, de a párt nem engedett abból a hivatalos álláspontból, hogy jogszerűen jártak el az aktivistákkal szemben. A Szolidaritás 27-én négyórás országos figyelmeztető sztrájkot tartott. Az egész országban leállt a munka. Növelte a feszültséget, hogy éppen ebben az időszakban hadgyakorlatozott a Varsói Szerződés Lengyelország területén, melyet határozatlan időre meghosszabbítottak. Végül 1981. március 31-én, Varsóban sikerült megállapodnia a két félnek. A Szolidaritás visszavonta az általános sztrájkfenyegetést, a kormány pedig ígéretet tett a bydgoszczi ügy kivizsgálására. Ettől kezdve a legnagyobb titokban megindult az erőgyűjtés a hadiállapot bevezetésére és a Szolidaritás mozgalom felszámolására. A Szolidaritás I. Országos Kongresszusát 1981 őszén két fordulóban tartották meg Gdańskban, az Olivia Sportcsarnokban. Itt fogadták el a Felhívás Kelet-Európa dolgozóihoz című kiáltványukat, melynek tartalma nagy felháborodást okozott mind a pártban, mind a szövetséges kelet-európai szocialista országok vezetésében. A kongresszuson jelentette be a KOR az önfeloszlatását is, melyet azzal indokoltak, hogy szervezet küldetését teljesítette, már nincs szükség a Szolidaritáson kívül más munkásvédő csoportra. Ekkor fogadták el a Szolidaritás programját, az Önkormányzó Köztársaság (lengyelül: Samorządna Rzeczpospolita) címet viselő dokumentumot is. E programban keveredtek a tervgazdaság, a munkásönigazgatás és a piaci rendszerek különböző elemei. A vállalat- és gazdaságirányítás kérdésében inkább a munkásönigazgatás ideája érvényesült, de piaci elemekkel elegyítve. Politikailag a részvételi demokrácia kiteljesítése irányába tettek lépéseket, a gazdaság feletti erősebb társadalmi ellenőrzés érdekében felmerült a Szejm mellett egy második Kamara létrehozása is, de a tanácsrendszer valódi önkormányzatokká alakítása is fontos helyet kapott a programban. A Szolidaritás egy demokratikus, nemzeti társadalmi mozgalommá fejlődött, melyben a politikai demokrácia hangsúlyozása legalább olyan fontos volt, mint a szakszervezeti törekvések. A kongresszuson Lech Wałęsát választották a szervezet elnökévé. A szovjet reakció A szovjet pártvezetés kezdettől fogva aggodalommal tekintett a lengyelországi eseményekre. Szinte azonnal, 1980. augusztus 25-én létrehozták az SZKP PB mellett az ún. Szuszlov-bizottságot. Mihail Szuszlovot, a Szovjetunió fő ideológusát és számos korábbi válságot személyesen felügyelő politikust bízták meg a bizottság vezetésével. Ettől kezdve rendszeresen készítettek a Politikai Bizottság és Leonyid Brezsnyev főtitkár számára különböző elemzéseket a lengyel helyzet alakulásáról. A dokumentumok alapján a Szolidaritás működése alatt szovjet részről, Szuszlov mellett Jurij Andropov KGB elnöknek és Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszternek a szava számított leginkább. A szovjetek alapállása szerint a lengyeleknek maguk kellett megoldaniuk a válságot, szovjet részről maximum gazdasági és politikai segítségre számíthattak, katonaira nem. 1980. december 5-én Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői megvitatták a lengyel helyzetet. Mind a szovjet, mint a többi ország képviselői erős nyomást gyakoroltak a lengyel delegációra, hogy vezessék be a hadiállapotot. A tanácskozás azzal zárult, hogy a résztvevők szolidaritásukról biztosították a lengyel pártot, de szankciókat nem helyeztek kilátásba. 1981 folyamán egyre erősödött a nyomás a lengyelekre, de nem csupán Moszkvából, hanem a csehszlovák és keletnémet vezetők részéről is. Több kétoldalú találkozót bonyolítottak le az év folyamán, ahol minden egyes alkalommal felszólították a lengyel felet, hogy számolja fel a válságot és végeredményben a Szolidaritást a saját hadserege és rendőrsége segítségével. 1981. április 3-án éjjel, a lengyel-szovjet határon fekvő Bresztben került sor arra a titkos találkozóra, ahol Andropov és Usztyinov követelte a Kaniától és Jaruzelskitől a hadiállapot kihirdetését. A lengyel vezetők annak ellenére, hogy már dolgoztak a terveken, még nem látták elérkezettnek az időt, így megtagadták az azonnali cselekvést. 1981. június 5-én az SZKP KB nyílt levélben fordult az LEMP KB-hoz, melyben figyelmeztette a veszélyekre és ellentámadásra szólította fel a lengyel pártot. A levél célja többek között az volt, hogy a LEMP IX. rendkívüli kongresszusa előtt bátorítsa a keményvonalas lengyel politikusokat. 1981. október 18-án Wojciech Jaruzelskit választották meg a LEMP első titkárának. Másnap telefonon beszélgetett Leonyid Brezsnyevvel, s közölte vele, hogy az ország minden területére ki fogják hirdetni a hadiállapotot és a hadsereget be fogják vetni az ellenséggel szemben, a rendet helyre fogják állítani. A december 10-ei SZKP PB ülésen mind Andropov, mind pedig Szuszlov kitartott a be nem avatkozás elve mellett. A szovjetek a korábbi negatív csehszlovákiai és afganisztáni tapasztalatok, illetve a rendkívül rossz gazdasági és nemzetközi helyzetre való tekintettel próbálták minden eszközzel elkerülni a katonai fellépést a lengyelekkel szemben. Nagy szerepet játszott az is, hogy a Lengyel Hadsereg a Varsói Szerződés második legnagyobb, és fegyverzetileg is komoly erőt képviselő tagja volt, valamint az, hogy számítani lehetett a lengyel lakosság oroszellenességére is. Egyes számítások szerint a Szovjetunió 1980–1981-ben 4,5 milliárd dollárnyi gazdasági segítséget nyújtott a lengyel kormánynak. A hadiállapot előkészítése A hadiállapot részleges, vagy az egész ország területére kiterjedő bevezetésének kérdése már 1980 augusztusában felmerült a legfelsőbb pártvezetők körében. Augusztus 29-én a Politikai Bizottság (PB) ülésén Jaruzelski még nem tartotta lehetségesnek a hadiállapot kihirdetését, de a munka már megkezdődött: 1980. augusztus 15. – A LEMP PB ülésén Edward Gierek nem zárja ki az erő alkalmazását, ha a feszültségek időszaka elhúzódik. 1980. augusztus 16. – A belügyminiszter (Stanisław Kowalczyk) létrehoz Belügyminisztériumon (BM) belül egy operatív törzset Bogusław Stachura tábornok vezetésével, az ellenzék körében végzendő szolgálati munka koordinálására. 1980. augusztus – Az Országos Védelmi Bizottság ülésén Florian Siwicki tábornok, a Lengyel Hadsereg vezérkari főnöke megbízást kap a hadiállapot koncepciójának tanulmányozására „az állam külső fenyegetettsége” esetére. 1980. október 7. – A Országos Védelmi Bizottság Titkárságának helyettes vezetője, Tadeusz Malicki ezredes elkészíti a „Feljegyzések a hadiállapot tárgyában” című dokumentumot. 1980. október 22. – A Lengyel Hadsereg Vezérkara megkezdi a hadiállapot bevezetésére vonatkozó tervek kidolgozását. 1980. október 30. és november 3. – Stachura tábornok kiadta a parancsot a „Malwa” (később: „Azalia) és a „Wrzos” („Wiosna”, majd „Jodła”) fedőnevű projektek kidolgozására. Az első a közlekedés és a távközlés blokádjára, a második az internálásokra vonatkozott. Már októberben elkészültek az első listák az internálandó személyekről. 1980. november 12. – Az Országos Védelmi Bizottság ülésén Jaruzelski tájékoztatja a jelenlévőket, hogy hadiállapotot érintő szükséges jogi dokumentumok tervezetei elkészültek, melyek – Jaruzelski szavai szerint – lehetővé teszik a hadiállapottal kapcsolatos lépések elindítását. 1980. november 17. – LEMP Politikai Bizottsága ülésén Jaruzelski kijelenti, hogy a Szolidaritás legalizálásával elértek az engedmények végső határáig, amelyet átlépni nem lehet. 1980. november 26. – A LEMP PB ülésén Kania javasolja, hogy „tegyenek meg minden előkészületet a konfrontációra való felkészültség állapotának elérésére”, illetve „tekintsék át a hadiállapotra vonatkozó dekrétumok ügyét és a bevezetéséből eredő összes következményt.” 1980. december 5. – Az Országos Védelmi Bizottságának titkára, Tadeusz Tuczapski tábornok megerősíti az előkészítő munka menetrendjét. 1981. január 5. – Kania a BM vezetőségének tanácskozásán kijelenti, hogy nem lehet kizárni a konfrontációt, beleértve a hadiállapot bevezetését is. 1981. február 16. – Varsóban megtörténik a tervek tesztelése („műveleti játék”) és optimalizálása. 1981. február 26. – Elkészül a hadiállapot alatti használatra kijelölt börtönök jegyzéke. 1981. március 3. – Wojciech Jaruzelski tábornok a Kremlben informálja a szovjet vezetőket a „Az államnak a hadiállapot bevezetésre való felkészültségének állapotáról.” 1981. március 25. – Kania és Jaruzelski aláírja a hadiállapot bevezetésére vonatkozó dokumentumokat. 1981. március 27. – A bydgoszczi válság miatt Brezsnyev telefonon keresztül követeli Kaniától a hadiállapot bevezetését. 1981. március 29. – Pontosítják a hadiállapot bevezetésének módszerét. Elfogadják a „Wiosna” fedőnevű akció (internálások) menetrendjét. 1981. április 2. – 3 . – Bresztben a szovjet vezetők követelik a hadiállapot azonnali bevezetését. Kania és Jaruzelski nem írja alá az eléjük tett szovjet dokumentumokat, de megígérik, hogy azokat áttekintik, és április 11-éig aláírják. 1981. április 8. – Viktor Kulikov marsall vezetésével szovjet tisztek érkeznek Varsóba, hogy ellenőrizzék a hadiállapotra való előkészületek szintjét. 1981. június 19. – Az Ország Védelmi Bizottsága ülésén Mirosław Milewski beszámolója szerint mind a BM vezetők, mind a Polgári Rendőrség Vajdasági Bizottságai felkészültek a hadiállapot bevezetésére, s közölte, hogy a BM-ben minden eddig foganatosított előkészület a katonai szervekkel szoros együttműködésben zajlott le. 1981. augusztus 25 – 26. – Moszkvában a lengyel BM képviselői a KGB -vel közösen megállapítják azokat az elveket, amelyek a hadiállapot hirdetményeinek nyomtatására és a Szovjetunióból való szállítására vonatkoznak. 1981. október vége – Az Országos Védelmi Bizottság határozata alapján létrehozott Operatív-Ellenőrző Katonai Csoportok megjelennek a gyárakban az ország egész területén azzal a céllal, hogy Jaruzelski első kézből tájékozódhasson a társadalom hangulatáról. 1981. november 18 – 19 . – A lengyel és a szovjet Vezérkar és a Varsói Szerződés képviselői közös tanácskozásán a szovjet elvtársak elégedettek voltak a lengyelek által véglegesített tervekkel. 1981. december 2. – Stachura tábornok kihirdeti a „legmagasabb készültségi állapotot.” 1981. december 5. – A LEMP Politikai Bizottsága egyhangúlag dönt a hadiállapot bevezetéséről, és felhatalmazást ad Jaruzelski tábornoknak a kihirdetés időpontjának a meghatározására. 1981. december 7. – Az Országos Védelmi Bizottság 8/81. számú határozata alapján 2150 komiszár-megbízott kezd dolgozni minden vajdaságban, járásban, illetve az üzemekben. 1981. december 9 – 10 . – A Lengyel Hadsereg Vezérkarában döntenek a hadiállapot bevezetésének utolsó részleteiről. 1981. december 10. – Jaruzelski tájékoztatja a szovjet vezetést a döntésről, és a katonai segítség garanciáját kéri arra az esetre, ha Lengyelországban kritikussá válna a helyzet. A szovjetek ezt elutasítják. 1981. december 13. – Nulla órától hivatalosan érvényben van a hadiállapot. A hadiállapot Wojciech Jaruzelski hosszas gondolkodás és a szovjet politikai és katonai vezetéssel való alapos egyeztetések után döntött a hadiállapot bevezetéséről. A dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy félt attól, hogy nem sikerül egy ilyen óriási méretű katonai akciót sikeresen levezényelnie. Arra az esetre, ha kudarcba fulladna az akció, segítséget kért a szovjet hadsereg vezetésétől. Kérését az SZKP Politikai Bizottsága a december 10-ei ülésén tárgyalta, de végül egyértelműen elvetették a katonai segítségnyújtás lehetőségét és erről még aznap tájékoztatták Jaruzelskit is. A hadiállapot bevezetéséről szóló végső döntést 1981. december 12-én hozta meg Wojciech Jaruzelski tábornok. A megyei rendőr-főkapitányságok és a hadsereg egységei parancsot kaptak azoknak az intézkedéseknek a meghozatalára, amelyeket már jóval korábban elterveztek. Éjfél előtt kikapcsolták az egész országban a telefonvonalakat, valamint katonai ellenőrzés alá vették a rádiót és a televíziót. Éjfélkor kezdték meg a Szolidaritás aktivistáinak a letartóztatását és internálását. Néhány nap leforgása alatt több mint ötezer ember került külön e célra előkészített táborokba. A hadiállapot fennállása idején összesen közel 10 ezer főt internáltak. Ezzel egyidejűleg Varsóban a Belweder-palotába összehívták az Államtanácsot, amellyel elfogadtatták a katonai hatalomátvételt. Erre azért volt szükség, mert az Alkotmány szerint csak az Államtanács hirdethette ki a hadiállapotot. A hatalmat valójában a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa (WRON) vette a kezében, illetve egy kilencfős direktórium. Minden egyes testület élén továbbra is Jaruzelski állt. Az Államtanács a jogtalanul előterjesztett rendeleteket egyetlen ellenszavazattal elfogadta. Az egyetlen ellenszavazó Ryszard Reiff volt. December 13-án a megdöbbent lengyelek harckocsikat és katonai őrjáratokat láthattak a városok utcáin, a tévé és a rádió Jaruzelski tábornok beszédét ismételgette, az utcákon a Szovjetunióban kinyomtatott falragaszok hirdették a hadiállapot bevezetését. A hirdetmények tudtul adták, hogy tilos a sztrájk és a gyülekezés, felfüggesztették a szakszervezeteket és a társadalmi szervezetek többségét, katonai irányítás alá vonták a népgazdaság számos területét (katonai irányítású gyárban a sztrájkért halálbüntetés járt!), bevezették a kijárási tilalmat, és az állandó lakhelyet csak engedéllyel lehetett elhagyni. Szinte minden lap kiadását felfüggesztették, néhány hétig szünetelt az iskolai tanítás. Összességében az akcióban mintegy 70-80 ezer katona, kb. 30 ezer belügyi funkcionárius vett részt közvetlenül, 1750 tankot, 1400 páncélozott járművet, 500 könnyű gyalogsági harckocsit és 9 ezer gépkocsit vitt a hatalom az utcára. Az összes erők mintegy negyedét Varsóban és a főváros közvetlen közelébe vonták össze. Ennek ellenére azonnal sztrájkok kezdődtek országszerte, pedig a Szolidaritás vezető rétegét vagy már internálták vagy bujkálni kényszerültek. December 14-én több száz vállalatnál állt a munka. Véres összecsapásokra is sor került a karhatalom és a munkások között. A katowicei Wujek bányában kilencen vesztették életüket a rohamrendőrség osztagaival vívott harcban. Néhány héttel a hadiállapot kihirdetése után kezdetét vette a tömeges tisztogatás. Elsőként az újságírókat, a pedagógusokat, a tudósokat és a vezető kádereket vizsgálták meg. Akit a Szolidaritás hívének tekintettek, vagy nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, azt mind elbocsátották. A hadiállapotot 1982. december 31-én felfüggesztették, de végleg csak 1983. július 22-én, az állami ünnepen szüntették meg. Összességében több tízezer ember veszítette el az állását, sokan kényszerültek emigrációba. A hadiállapot elmélyítette a gazdasági nehézségeket, az 1982. február 1-jei áremelések körülbelül 30 százalékkal csökkentették a reálkereseteket. 1981. december 13-án végképp szertefoszlottak azok a remények, amelyeket a lengyelek 1980 augusztusától tápláltak. Egyre inkább növekedett az apátia, a reménytelenség és a passzivitás. Úgy tűnt, hogy a fennálló rendszert semmi nem döntheti meg. Szolidaritás a rendszerváltás idején Az 1988. augusztusi sztrájkok következtében a kormány és a pártvezetés rákényszerült arra, hogy az 1981. december 13-án felszámolt Szolidaritás egykori vezetőivel újra tárgyalóasztalhoz üljön. A kezdeti titkos tárgyalások elvezettek a kerekasztal-tárgyalások megkezdéséhez. A Szolidaritás legendás vezetője, Lech Wałęsa körül csoportosuló értelmiségiek megalapították az Állampolgári Bizottságot, mely a szakszervezet nevében tárgyalt a Kerekasztalnál. A tárgyalások eredményeképpen kiírták az első, akkor még félszabad választásokat. A Szolidaritás jelöltjei az 1989. június 5-én és 18-án megtartott választásokon elsöprő győzelmet arattak, a két fordulóban a számukra megszabott összes helyet megszerezték, a szenátusi 100-ból pedig 99 helyet elnyertek. A mandátumot nyert képviselők sem a Szejmben, sem a Szenátusban nem alkottak Szolidaritás néven frakciót. A Szolidaritás név ettől kezdve csak a szakszervezetet jelöli, de a lengyel politikában máig megtalálhatóak azok a pártok, amelyek e mozgalomból nőttek ki. Lech Wałęsát pedig köztársasági elnökké választották. A Szolidaritás szakszervezet 1990 után A szakszervezet vezetői: Lech Wałęsa – 1981. októbertől 1990 december 12-éig Marian Krzaklewski – 1991. február 23/24-től 2002 szeptember 27-éig Janusz Śniadek – 2002. szeptember 27-től 2010. október 21-ig Piotr Duda - 2010. október 21-től Források Gömöri György: Jegyzetek egy 1956-os vershez Lengyelország 1956 és 1980 közötti történetéről lásd részletesen: Andrzej Paczkowski: Fél évszázad Lengyelország történetéből, 1939–1989. Budapest, 1956-os Intézet, 1997. 231–300. Mitrovits Miklós: A lengyel ellenzék gondolati evolúciója: az önigazgatástól a rendszerváltozásig. Élet és Irodalom, LIII. 2. szám, 2009. január 9. 9. Bővebben: 1968 – a lengyel ellenzéki mozgalom fordulópontja. In: 1968: Kelet-Európa és a világ. Szerk: Bartha Eszter - Krausz Tamás, Budapest, L`Harmattan - ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, 2009. 87-103. Mitrovits Miklós: II. János Pál pápa első lengyelországi látogatása Józef Tischner: A lelkiismeret szolidaritása, vigilia.hu Karol Moravčík: (Nemcsak) a szolidaritás előfeltételei, kalligram.hu Programbeszéd a Szejm ülésén. In: Wojciech Jaruzelski: A szocialista megújulásért. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1985. 21-39. Jaruzelski és Brezsnyev beszélgetése, feljegyzés SZKP PB 1981. december 10-ei ülése, jegyzőkönyv Az összeállítás Lech Kowalski: Narodziny stanu wojennego. Arka, nr. 48. (1993) 6. sz. 174–191. cikke és a Stan Wojenny. Ostatni atak systemu. (szerk.: Agnieszka Dębska) Warszawa, KARTA-Dom Spotkań z historią, Warszawa, 2006., illetve az O stanie wojennym. W Sejmowej Komisji Odpowiedzialności Kostytucyjnej. Sprawozdanie komisji i wniosek mniejszości wraz z ekspertyzami i opiniami historyków. Wydawnictwo Sejmowe, Warszawa, 1997. művek alapján készült. Mitrovits Miklós: A lengyelországi hadiállapot bevezetésének előestéje, 1981. december. Egy történelmi dokumentum: Viktor Anoskin altábornagy "munkafüzete". Eszmélet 18. (2006. tél) 72. sz. 100–110. Wojciech Jaruzelski TV-beszéde 1981. december 13-án Lukasz Kaminski: A lengyelországi szükségállapot Beszélő, 2007. február, 12. évfolyam, 2. szám Mitrovits Miklós: Gdanskban kezdődött a lengyel rendszerváltás Irodalom magyar nyelven Timothy Garton Ash: A lengyel forradalom. Budapest, AB Kiadó, 1990. Mitrovits Miklós: A remény hónapjai. A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika (1980–1981). Budapest, Napvilág Kiadó , 2010. Tischler János: Lengyelország, 1980–1981 I. rész (Beszélő, 1998. december) Tischler János: Lengyelország, 1980–1981 II. rész (Beszélő, 1999. január) Tischler János: „Hogy megcsendüljön minden gyáva fül”. Lengyel–magyar közelmúlt. Budapest, Jelenkor–1956-os Intézet, 2003. 183–258. Szolidaritás az interneten 1980 augusztusa (lengyel nyelven) A hadiállapot (lengyel nyelven) A Szolidaritás Szakszervezet hetilapja The Solidarity Fenomen Fundacja Centrum Solidarności Europejskie Centrum Solidarności Encyklopedia Solidarności Magyar Filmdíj A Magyar Filmdíj Magyarország 2014-ben alapított legrangosabb, évente odaítélt filmművészeti díja, melyet a Magyar Filmakadémia (MFA) tagjainak szavazata alapján 2016 óta ítélnek oda különféle műfaji és alkotói kategóriákban a legjobbnak tartott filmeknek és készítőiknek. A díjak átadására a Filmakadémia által szervezett Magyar Filmhét zárórendezvényeként megrendezett gálaünnepségen kerül sor Budapest valamely színház- vagy előadótermében. Története Magyarországon 1939-ben tartottak első alkalommal filmszemlét és filmversenyt, amelyen díjazták a „hetedik művészet” képviselőit. Az 1939-ben és 1940-ben Lillafüreden megrendezett két Nemzeti Filmhét a második világháború miatt nem folytatódhatott. 1965-ig kellett várni, hogy ismét legyen filmes seregszemle, s megrendezzék Pécsett az I. Magyar Játékfilmszemlét. 2012-ig – közel fél évszázadon át – a Magyar Filmszemle volt hazánk legrangosabb filmfesztiválja, az azon kiosztott díjak pedig a legértékesebb hazai elismerések. Az egyik főszervező, a Magyar Mozgókép Közalapítvány jogutód nélküli megszüntetését követően, a Magyar Filmművészek Szövetsége részben alkotások hiányában, részben az állandósult anyagi nehézségek miatt 2012 után már nem tudta megrendezni a fesztivált, így a magyar filmművészet rangos díj nélkül maradt. A nemzetközi mintákra 2014-ben megalakult Magyar Filmakadémia célul tűzte ki a Magyar Filmdíjak létrehozását és azok kiosztását az ugyancsak általa megrendezett Magyar Filmhét záróeseményeként. Mivel a frissen alakult Filmakadémia még sem szervezettségben, sem létszámában nem volt képes egy fesztivál megszervezésre és a díjazásra, az első filmhetet a Magyar Nemzeti Filmalap szervezte meg 2014. október 13. és 19. között, díjat azonban nem osztottak ki. A tervek szerint ezt a feladatot a Filmakadémia hajtotta volna végre 2015. februárjában, mert nem szerette volna kihagyni azokat a filmeket, amelyeket csak a Filmhét után, de még 2014. december 31-ig mutattak be a filmszínházak vagy a televíziós csatornák. Az Egyesület bírósági bejegyzése azonban 2014 decemberében történt meg, az első taggyűlés pedig 2015 januárjában volt, ezért a díjátadót 2015 őszére halasztották. A Filmakadémia végül is csak 2016-ban tudott először díjakat kiosztani 18 kategóriában a március 1. és 6. között megtartott 2. Magyar Filmhét végén. Nevezés A díjakra történő jelölés nem automatikus; a versengésen való részvétel a filmek valamely kategóriába történt előzetes nevezéséhez van kötve. Nevezni az előző év január 1. és december 31. között moziforgalmazásba, illetve televíziós sugárzásba került vagy kerülő (forgalmazói szándéknyilatkozattal rendelkező), vagy nemzetközi filmfesztiválon versenyben vagy versenyen kívül szerepelt alkotásokat lehet, – az Akadémia közgyűlésének döntésétől függően – öt vagy hat kategóriában: nagyjátékfilm tévéjátékfilm kisjátékfilm animációs film dokumentumfilm (ismeretterjesztő film) Egy alkotó vagy alkotógárda több filmmel is nevezhet, ebben az esetben mindegyikről külön filmadatlapot kell beküldeni. A filmek nevezésének és regisztrációjának határideje: január 15. A nevezéshez le kell adni egy DVD-t, a hozzá kinyomtatott adatlappal együtt, a Filmakadémia irodájába. A filmhéten történő bemutatóhoz az alkotásokat Digital Cinema Package vagy Blu-ray formátumú fizikai adathordozón kell eljuttatni az MFA-hoz. A külföldi vendégek számára szervezett vetítésekhez angol feliratos anyagot is mellékelni kell. Odaítélése A Magyar Filmdíj odaítélése az akadémiai tagok titkos szavazata alapján történik minden év március elején. Első körben kiválasztják a jelölteket, a második körben pedig a jelöltek közül a díjazottakat. A Filmakadémia tagjai január 1-je és 31-e között szekciónként megnézik a benevezett filmeket és titkos szavazással választanak ki öt alkotást, saját szakmájuk jelöltjeként, amelyek felkerülnek a jelöltek listájára. A jelölt alkotásokat felveszik a filmhét programjába és levetítik nagyközönség illetve a filmes szakma részére. A díjra történt jelölések, illetve a versenyprogramba történt felvétel nyilvános bejelentése február 1-jén történik. A díjra érdemesnek tartott alkotást az Akadémia tagjai e szűkített listáról választják ki egy újabb titkos szavazás során. Átadása Az ünnepélyes díjátadóra Budapesten, a Magyar Filmhetet lezáró gálán kerül sor minden év március elején. A gála műsorvezető házigazdájának neves személyt kérnek fel. Az eseményen rövid filmelőzetessel bemutatják az egyes kategóriák jelöltjeit, majd neves művészek bontják fel a győztes nevét tartalmazó borítékot és adják át a trófeát. A trófea A Magyar Filmdíj trófeája egy nemzeti színű szalaggal feldíszített, filmtekercset magasba emelő, csillogóra csiszolt bronz kisplasztika. Kategóriák A díjazott kategóriák, ezzel a kiosztható díjak száma az MFA-közgyűlés döntése szerint évente változhat. A következő kategóriákban osztanak díjakat: Tourailles Tourailles település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 133 fő (2015). Tourailles Landes-le-Gaulois, Pray, Villefrancœur, Villemardy és Villeromain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Laura csillaga (film) A Laura csillaga (eredeti cím: Laura's Stern) 2004-ben bemutatott német–bolgár–amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely magyar animációs alkotók közreműködésével készült, Klaus Baumgart mesekönyve alapján. A forgatókönyvet Piet De Rycker írta, Thilo Graf Rothkirch és Piet De Rycker rendezte, a zenéjét Hans Zimmer és Nick Glennie-Smith szerezte, a producere Maya Grafin Rothkirch és Thilo Graf Rothkirch, a főszerepben Céline Vogt hangja hallható. Németországban 2004. szeptember 19-én mutatták be a mozikban, Magyarországon pedig a televízióban 2007. június 16-án az HBO-n vetítették le. Rövid cselekmény Laura, a történet főszereplője, aki családjával városba költözik. El kellett hagynia a békés vidéket és barátait. Nehéz megszoknia az új házat és az ismeretlen környéket. Esténként az ablakból nézelődik, és egy alkalommal meglepetten látja, ahogy egy csillag lehull a járdára, épp a házuk elé. Boldogan szalad érte, és a szobájába viszi. Másnap reggelre a csillag eltűnik, és a keresésére indul. Közben új barátra is lel, egy fiúra, akinek neve, Max. Magyar hangok Laura – Csuha Bori Max – Molnár Levente Tommy – Penke Bence Papa – Czvetkó Sándor Mama – Kiss Virág Játékmackó – Kapácsy Miklós Házmester – Cs. Németh Lajos Takarítónő – Nagy Rita Rosszcsont fiúk – Pálmai Szabolcs , Penke Soma, Timon Barnabás Magyar változat munkatársai Felolvasó : Tóth G. Zoltán Magyar szöveg : Liszkay Szilvia Hangmérnök : Farkas László Vágó : Göblyös Attila Gyártásvezető : Újréti Zsuzsa Szinkronrendező : Pócsik Ildikó Produkciós vezető : Végh Ödön Szinkronstúdió : HBO Magyar animációs tervezők Darko Belevski Szórády Csaba Nyírő Erzsébet Tóth Lajos Baumgartner Zsolt Lakatos István Éber Magda Varga Erika Bakos Magda Pichler Gábor Balajthy László Erdei Miklós Gyapai Tamás Vitális Zoltán Schibik József Feyér Ákos Tari József Klotz László Prell Oszkár Huszák Tibor Nyúl Zsuzsanna Szalay Edit Javorniczky Nóra Timbusz Béla Nagy Lajos Tóth Roland Lázár Zoltán Pasitka Hermann Barna rétimoly A barna rétimoly (Pterolonche inspersa) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó réti molyfélék (Pterolonchidae) családjának egyik, hazánkban is honos faja. Elterjedése, élőhelye Dél-európai faj, amely hazánkban csak a sziklagyepeken és a száraz gyepeken fordul elő. Megjelenése Szárnyán szürke és szalmasárga, hosszanti csíkok futnak végig. A szárny fesztávolsága 24–26 mm. Életmódja Egy évben egy generációja nő fel. A lepkék nyáron, éjszaka rajzanak, a mesterséges fény vonzza őket. 2017–2018-as angol labdarúgókupa A 2017–2018-as angol labdarúgókupa a világ legrégebbi versenysorozata, a The Football Association Challenge Cup, röviden FA-kupa 137. szezonja volt. A sorozat 2017. augusztus 5-én kezdődött és 2018. május 19-én ért véget. A döntőt a londoni Wembley Stadionban rendezték. Főtámogatója az Emirates légitársaság, címvédője az Arsenal. A kupát a Chelsea nyerte, története során nyolcadik alkalommal. A harmadik körben, a Brighton & Hove Albion és a Crystal Palace csapatainak találkozóján először használták a kupa és az angol labdarúgás történetében a videóasszisztenst. Csehszlovák férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Csehszlovák férfi kézilabda-bajnokság első osztálya a legmagasabb osztályú csehszlovák férfi kézilabda-bajnokság volt. A bajnokságot 1950 és 1993 között rendezték meg, utána Csehszlovákia felbomlása miatt cseh és szlovák bajnokságokat rendeznek. A legeredményesebb klub a Dukla (ATK, ÚDA) Praha. 1440 Rostia Az 1440 Rostia (ideiglenes jelöléssel 1937 TF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1937. október 11-én, Heidelbergben. Millery (Meurthe-et-Moselle) Millery település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 630 fő (2015). Millery Autreville-sur-Moselle, Belleau, Belleville, Custines, Marbache és Ville-au-Val községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7698 Schweitzer A 7698 Schweitzer (ideiglenes jelöléssel 1989 AS6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1989. január 11-én. Syndactyla guttulata A Syndactyla guttulata a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írták le 1858-ban, az Anabazenops nembe Anabazenops guttulatus néven. Alfajai Syndactyla guttulata guttulata (P. L. Sclater, 1858) Syndactyla guttulata pallida Zimmer & Phelps, 1944 Előfordulása Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdőkben. Megjelenése Testhossza 17–19 centiméter, testtömege 34–38 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 6.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 5.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 6.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 6.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 10.) (angolul) Vireo cassinii A Vireo cassinii a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családja tartozó faj. Rendszerezése A fajt Xántus János (Xantus de Vesey) magyar természettudós írta le 1858-ban. Tudományos faji nevét John Cassin amerikai ornitológus tiszteletére kapta. Alfajai Vireo cassinii cassinii Xantus de Vesey, 1858 Vireo cassinii lucasanus Brewster, 1891 Előfordulása Kanada és az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén fészkel, telelni délre vonul, eljut Mexikó és Guatemala területére. A természetes élőhelye tűlevelű erdők, mérsékel övi erdők, szubtrópusi és trópusi száraz erdők, valamint síkvidéki- és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 13,5-14 centiméter, testtömege 10-20,6 gramm. Életmódja Főleg rovarokkal táplálkozik. Természetvédelmi helyzete Nagy az elterjedési területe, egyedszáma növekedő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Stazione di Muro Leccese Stazione di Muro Leccese vasútállomás Olaszországban, Puglia régióban, Muro Leccese településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maglie–Gagliano del Capo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Sanarica Stazione di Maglie Dommartin-aux-Bois Dommartin-aux-Bois település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 411 fő (2015). Dommartin-aux-Bois Uzemain, Charmois-l’Orgueilleux, Chaumousey, Girancourt, Gorhey és Harol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: INRI Az INRI annak a keresztre feszítettek feje fölé szegezett vádcímtáblára (görögül: τίτλος latinul: titulus) írt latin szövegnek a rövidítése, amelyet a haldokló Jézus feje fölé helyeztek a keresztfára. A szöveget általában ebben a formában rekonstruálják: IESVS·NASARENVS·REX·IVDÆORVM (Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum – Názáreti/Nazoreus/Nazireus Jézus, a zsidók/júdeaiak királya). Ez volt Pilátus ítélete, a kivégzett bűne. A rómaiak a keresztre feszítés halálbüntetésnél fehér gipsszel bevont kis táblácskát használtak, amelyre jól olvasható, fekete betűkkel írták a betűket. A kereszt felirata János evangéliuma szerint háromnyelvű volt. A hivatalos latin nyelvű szöveg mellett a héber (arámi) és a görög változatot is feltüntették. A későbbi ábrázolásokon egy idő után helymegtakarítás céljából kezdték alkalmazni az I.N.R.I. rövidítést. Általában a feszületeken látható az ábrázolása. Az evangéliumok többféleképpen adták vissza Jézus keresztjének feliratát, így vannak eltérések bennük. Máténál így szól: „Ez Jézus, a zsidók királya” (Mt. 27, 37), Márknál: „A zsidók királya” (Mk. 15, 26), míg Lukácsnál: „Ez a zsidók királya” (Lk. 23, 38). Jánosnál a következőképpen maradt fenn: „Pilátus pedig feliratot készített és a keresztre szegeztette. Ez volt az írás: »Názáreti Jézus, a zsidók királya«. Sok zsidó olvasta ezt a feliratot, mivel az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva.” (Jn. 19, 19-21) Csak János és Lukács említi a tábla háromnyelvűségét, míg Máténál és Márknál csak a görög verzió meglétét feltételezhetjük. János továbbá megjegyzi azt is, hogy a főpapok kérték Pilátust a felirat megváltoztatására, de Pilátus nem tette meg: „Quod scripsi, scripsi”" – „Amit írtam, azt megírtam” (Jn. 19, 22). Háttér Az Újszövetség szerint Jézust i. sz. 30-ban vagy 33-ban Jeruzsálemben a zsidók szerint istenkáromlás vádjával (mivel az Isten fiának mondta magát), a rómaiak szerint pedig felségsértés és a császár elleni lázítás vádjával (perduellio et crimen laese maiestatis - a „Lex Iulia Maiestatis” nevű törvény alapján) keresztre feszítették. Az i. e. 103-ban meghozott Lex Appuleia De Maiestate római törvény új bűncselekményi kategóriaként minden államellenes magatartást fokozatosan beolvasztva a legsúlyosabb bűntettként kezelte, azaz felségsértés bűntettének számított. A kérdéses időben Jeruzsálem római közigazgatás alatt állt, és Tiberius római császár helytartója Quintus Pontius Pilatus volt. Pilátus elrendelte, hogy felirattal (titulus) tájékoztassák a népet arról, hogy miért is ítélték Jézust halálra. Lukács és János szerint három nyelven került fel a szöveg a táblára, amelyet úgy magyaráznak, hogy a héber (arámi) a helyi nép nyelve, a latin a jog és a hatalom nyelve, a görög pedig a kereskedelem nyelve (lingua franca) volt. Más magyarázatok szerint Pilátus így - tudtán kívül - adta mindenkinek a tudtára a világ nagy nyelvein, hogy ő igenis elismeri Jézus királyi címét. Megint más magyarázat szerint a nazarénus jelző nem Názáret településre, hanem a nazireusságra utal, a rex iudaeorum pedig rövidítés, és a „Iudea királyságára törekvő” személyt jelzi. Az evangéliumokból a következőket tudjuk meg: Márk evangéliuma 15, 26: „És elítélésének okát így írták fel: 'A ZSIDÓK KIRÁLYA' (ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων).” Lukács evangéliuma 23, 38: „Feje fölé egy görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: 'EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA' (ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων οὗτος).” Máté evangéliuma 27, 37: „Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélésének okát írták: 'EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA' (οὗτός ἐστιν Ἰησοῦς ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων).” János evangéliuma 19, 19: „Pilátus pedig feliratot is készített és a keresztre szegeztette. Ez volt az írás: 'NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA' (Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων).” Az egyik apokrif evangéliumban is említik a feliratot: „Amikor felállították a keresztet, ezt írták fel rá: 'EZ IZRAEL KIRÁLYA'.” (Péter evangéliuma - Kapitánffy István fordítása) Most nézzük meg a felirat komponenseit: Minden esetben a görög (illetve a latin) variációkkal számolhatunk, mivel az evangéliumok görög nyelven maradtak ránk. Ezek a variánsok egymástól eltérőek, viszont tudjuk, hogy János (és valószínűleg Péter is) szemtanúként volt jelen Jézus kivégzésénél, vagyis az ő közlésében megbízhatunk. Ám mindig a legegyszerűbb a legjobb, ez pedig a Márk által megadott felirat, mivel időben az ő evangéliuma keletkezett a legkorábban. Péter szavait fordítja görögre, és valószínűleg szemtanúi visszaemlékezést ad elő. Így a görög variánsnál az övét kell leginkább figyelembe venni, amely 20 betűből áll és ez a legpontosabb. A latin nyelvűnél Lukács beszámolóját vehetjük jónak, mivel mind a görög, mind a latin nyelv „tömörebb”, így több betűt lehet kiírni egymás mellé, és még mindig két betűvel kevesebb a latin, mint a görög. Ezért a latin eredeti szöveg Lukács rövidebb közlése lehetett. A héber (arámi) verziónál pedig mindenképpen Jánosé a legpontosabb, mivel ő ezt látta és lefordította görögre, csupán csak a névelő maradt le. Ezekből következik, hogy a kereszt felirata valahogy így nézhetett ki: héber (arámi): �������� ���������� ������ ������������ latin: HIC EST REX IUDAEORUM görög: ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων A héber/arámi szöveg fonetikus átírása pedig így szól: Jesua haNocri Melek haJehudim /Jesua Nacoraja Malka Dijehudájá Római kivégzési szokások A történészektől tudjuk, hogy a római szokások közé tartozott az, amikor a halálra ítéltek nyakába akasztottak egy kis táblácskát (titulus), amelyre jól olvasható, fekete betűkkel ráírták a főbenjáró büntetés okát (causa poenae), és esetleg az elítélt nevét és származási helyét. Az ilyen táblákat a vesztőhelyre menet általában az elítéltek előtt vitték, majd pedig a kereszt tetejére tűzték, vagy a kereszt lábához rakták. A Jézussal együtt kivégzettek keresztjén a görög lésztész szó lehetett, amelynek jelentése: ’lator’, ’gonosztevő’. A keresztény hagyomány nevet is adott a két gonosztevőnek, a jobb oldali latrot Diszmasznak nevezte el, míg a Jézust szidalmazó bal oldali latrot Gestasnak. E szokásra a forrásokban számos utalást találhatunk. Suetoniusnál olvashatjuk a következőt: „Rómában egy nyilvános lakomán egyik rabszolga elemelt valamelyik kerevetről egy ezüstlemezt; Caligula nyomban hóhérkézre adta, és megparancsolta, hogy a bakó vágja le a karját és azt nyakába akasztva erősítse mellére, vigyen előtte egy táblát, amely a büntetés okát feltünteti, így vezesse végig a lakomázók között.” Ugyancsak Suetonius írja: Domitianus „egy családapát a nézőtérre vonszoltatott, és a kutyák elé dobatta, mert egy thrák bajvívóról azt mondta: a murmillóval még csak elbír, a játék vezetőjével azonban soha; nyakába akasztottak egy táblát ezzel a felirattal: 'FELSÉGSÉRTŐ THRÁKDRUKKER'.” Végül Kaiszareai Euszébiosz említi Egyháztörténetében, hogy i. sz 177-ben, Lugdunumban (Lyon) egy amfiteátrumban körbevezettek egy keresztény férfit, akit halálra ítéltek, előtte pedig a következő táblát vitték: „EZ A KERESZTÉNY ATTHALOSZ (HIC EST ATTHALUS CHRISTIANUS).” Keresztény hagyomány A „Szent Titulus” (Titulus Crucis), Jézus keresztfájának felirata 325-ben bukkant fel, amikor Szent Ilona I. Constantinus római császár édesanyja Jeruzsálemből ereklyékkel tért vissza Rómába, köztük a Szent Kereszt állítólagos feliratával is. A későbbiekben templomot alapítottak Rómában, amelyet 1496-ban szenteltek fel Santa Croce in Gerusalemme névvel, ahová a Jeruzsálemből hozott ereklyéket elhelyezték. 1995-ben Maria-Luisa Rigato egyháztörténész kapott engedélyt az ereklye vizsgálatára. A fontosabb adatok szerint egy diófa tábláról van szó, ami 25 cm hosszú, 14 cm széles és 2,6 cm vastag, valamint 687 gramm súlyú. 1998-ban vizsgálta először a tábla feliratát a Michael Hesemann és Maria-Luisa Rigato által vezetett paleográfus csoport, amelyben három izraeli tudós is benne volt. A legfontosabb megállapításuk az volt, hogy a táblán három nyelven ugyanaz a szöveg szerepel, mégpedig a felső sorban héberül, középen görögül, alul pedig latinul. Valahogy így: ��� ��� � � - arámi (IEΣOYΣ?) ΝΑΖΑΡΕΝΥΣ Β(?) - görög (IES?) US NAZARINUS RE(X?) - latin Az arámi szöveget Rigato asszony így rekonstruálta: „Jesu nazara m m”, amelyben a két „m” valószínűleg az arámi „malkekem” szót is jelölheti, amely kontextusban a felirat annyit jelent: „A nazarenus Jézus a TI királyotok”, ezzel kicsit azt sugallná nekünk, hogy a zsidók akarata ellenére Jézus tényleg a királyukká válhatott. Újabb radiokarbon vizsgálatok szerint a tábla a 10-12. század környékén készülhetett, de valószínű, hogy hiteles másolata lehet az eredeti keresztfeliratnak. Egyes keleti ortodox ábrázolásokon, a feszületeken kis eltérés jelenik meg. Az INRI betűk helyett más alak jelenik meg, mivel a görög szöveg (Iésous o Nazóraios o Basileus tón Ioudaión) szerinti rövidítés INBI. Giorgio Perlasca Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31. – Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon. Életútja 1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova melletti Maseràban nőtt fel, az 1920-as években a fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol követségek falain belül védelmet biztosított számára. Később a nácikkal való szövetség és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból. Tevékenysége a háború idején 1941-től egy olasz cég a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombatban, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943. szeptember 8-ától 1944. március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Hotel Astoria hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így a német bevonulás után bujkált, majd internálták. Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz Briz segítségével október 13-án került Budapestre. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezte a védett házakat, vigyázott az ott élőkre. November végén Sanz Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg. A háború utáni évek A háború után hazament Olaszországba, egyszerű kereskedőként élte tovább életét. A 40-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről – az özvegye által az olasz Raiuno televíziónak adott interjú szerint[forrás?] – még a közvetlen családjának sem beszélt. 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában. Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában a Világ Igaza kitüntetést vehette át Izrael Államtól. 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg-kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta neki, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta. 1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy Igaz ember a népek között” (Népek Igaza). A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át, 1992-ben. Koval Viktor Koval Viktor (Orosháza, 1997. január 29. –) magyar labdarúgó hátvéd, jelenleg a Debreceni VSC játékosa. 2016 2016. július 11-en a DVSC hivatalosan is bejelentette, hogy 4 évre leszerződtette. Statisztika Klub teljesítmény Utolsó elszámolt mérkőzés: 2016. június 5. Amr ibn al-Ász Amr ibn al-Ász (arabul: ���� �� ����� – ʿAmr ibn al-ʿĀ�), (592 – 682. január 6.) híres szahábí, Mohamed próféta utáni korai kalifák jeles hadvezére, Egyiptom meghódítója és első helytartója volt. Az iszlám felvétele előtt 573 körül született Mekkában, a Kurajs törzs Szahm klánjában. Apja al-Ász ibn Váil volt, anyját, Szalmá bint Harmalát „an-Nábiga” (kiemelkedő tehetség) névvel illették. Atyja halála után édesanyjának még több férje volt, tőlük születtek Amr féltestvérei, így Urva ibn Aszásza al-Adaví és a szintén híres hódítóként ismertté váló Ukba ibn Náfi. Számos más mekkaihoz hasonlóan a karavánkereskedelemben vett részt. Sokáig elutasította az iszlámot, és a 622-ben Jaszribba települt Mohamed próféta hívei elleni harcban is részt vett. Az uhudi csatában 625-ben parancsnokként vett részt. A mekkaiak 627-es, árokcsatában elszenvedett kudarcát követően tért meg Hálid ibn al-Valíddal, egy másik legendás hódítóval együtt, és áttelepült a muszlimokhoz. Amr, a hódító Mohamed próféta igénybe vette Amr katonai képességeit, és a hátralevő éveiben többször vezetett hadat. Nagy szerepe volt Omán hódoltatásában és ezzel együtt járó megtérítésében. Röviddel Mohamed halála után a terület első helytartójává nevezték ki, majd Abu Bakr kalifa parancsára a Palesztina és Szíria felé induló hódító sereghez csatlakozott. Részt vett a győztes adzsnádajni (634) és jarmúki csatában (636), továbbá Damaszkusz bevételében (634). Amr ibn al-Ásznak sok erőfeszítésébe került, hogy meggyőzze Umar ibn al-Hattáb kalifát, hogy engedélyezze Egyiptom elfoglalását. 640-ben, miközben több szíriai település még ellenállt a hódítóknak, 5000 emberrel vonult Egyiptom ellen. Miután legyőzték a bizánciakat Héliopolisznál, az egyiptomi Babilón közelében, Amr lassan Alexandria felé indult. Az ostrom sokáig tartott, s várost 642-re foglalták el. Így egész Egyiptom a muszlimok kezére jutott, és Amr lett annak kormányzója (emír). Miután Egyiptom meg lett hódítva, a kalifa utasítására a mai Kairó helyén alapított Fusztát lett annak fővárosa. Az iszlám hagyomány szerint, mikor épp visszavonulóban volt a muszlim sereg, Amr azt mondta a katonáinak, hogy valamit kihagytak a szunna előírásai közül. Meg is mondta, hogy az a fogtisztítás, a miszvák használata. A katonák azonnal letördelték a közelben lévő fák gallyait, s nekiálltak foguk tisztításának. A távolból ezt meglátták a bizánciak, s menekülőre fogták, mondván: nem harcolnak olyan barbárokkal, akik még a fákat is megeszik. Amr helytartósága Omár meggyilkolása, a perzsiai és a szíriai felkelések felbátorították a bizánciakat, hogy megszállják Egyiptomot. 644-ben, miután az emírt visszarendelték Medinába, a bizánciak flottája visszafoglalta a várost. Ibn al-Ász 646-ban visszatért és kiverte a megszállókat. Nem sokkal ezután vita támadt Amr ibn al-Ász és Abdalláh ibn Szaad, Oszmán tejtestvére között, ekkor Oszmán visszahívta Amrot Medina városába, s Abdalláhot nevezte ki a helyére. Az Omajjádok korszaka avval kezdődött, hogy Muávija az őt támogató Amr ibn al-Ászt nevezte ki Egyiptom kormányzójául. Ukba ibn Náfi, Amr sógora volt az észak-afrikai arab előrenyomulás hőse: ő volt az, aki később elfoglalta a mai Tunézia földjét. Gambia a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Gambia a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el (27839) 1994 PX20 A (27839) 1994 PX20 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 12-én. Agogé Az agogé (görögül: ἀγωγή) ősi görög spártai gyermeknevelési és oktatási módszer, amely a spártai polgárok számára kötelező volt, az uralkodóház elsőszülöttjeit kivéve. Ennek keretében kiskoruktól kezdve harcra, kitartásra, fájdalomtűrésre és hűségre nevelték őket. A fiúknak 7 éves koruktól kezdve kellett kaszárnyákban élniük, ahol elkezdődött huszonegy éves korukig tartó képzésük. A rendszert állítólag Lükurgosz spártai törvényhozó vezette be, de gyökerei a Kr. e. 7-6. századig nyúlnak vissza. A rendszer célja volt, mind testileg, mind erkölcsileg erős férfiakat képezzen a spártai hadsereg számára. A rendszer alkalmazkodásra és a közösségi érdek egyén felettiségére nevelt, és Spárta következő elitjét igyekezett létrehozni. A legjobban teljesítő fiatalok részt vehettek a krüpteiában, aminek során helótákat kellett ölni, ehhez csupán egyetlen kést kaptak. A spártaiak minden ősszel hadat üzentek a helótáknak, így a megölésük nem számított bűncselekménynek. Békésy György Békésy György (Georg von Békésy) (Budapest, 1899. június 3. – Honolulu, 1972. június 13.) magyar-amerikai biofizikus. 1961-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”. Tanulmányai Békésy György 1899. június 3-án született Budapesten dr. Békésy Sándor (1860–1923) és Mazaly Paula (1877-1974) három gyermeke közül az elsőként. Kolozsvári születésű apja eredetileg bölcsészdoktor volt, majd közgazdaságtannal foglalkozott és a Kereskedelmi Minisztérium iparfelügyelőjeként külföldön volt szaktudósító; az első világháború alatt pedig a svájci magyar nagykövetség alkalmazottjaként dolgozott. A gyerekek apjukkal magyarul, anyjukkal németül beszéltek, így György magyar beszéde mindig is német hatásról árulkodott. Húga, Lola később Passuth Lászlóhoz ment feleségül; öccse, Miklós pedig 1954-ben agrármérnökként kapott Kossuth-díjat. Apja kiküldetései miatt György az elemi iskolát Münchenben (1904–1909) végezte, de a nyolcosztályos gimnáziumot már Konstantinápolyban, egy francia nyelvű jezsuita tanintézményben kezdte el. Négy év után a család 1913-ban az ifjútörökök államcsínye okozta felfordulás elől hazaköltözött, György pedig a budapesti Attila úti gimnáziumban folytatta tanulmányait. Néhány hónap múlva, 1913 végén azonban Svájcba utaztak, így Zürichben érettségizett a Minerva Intézetben 1916-ban, 17 éves korában. Mivel a svájci egyetemek csak 18. életévüket betöltött hallgatókat vettek fel, így fél évig egy analitikai mérlegeket készítő műhelyben dolgozott műszerésztanoncként. 1917 őszén beiratkozott a Berni Egyetem kémiai szakára, de már októberben behívták katonának. Néhány hónappal később, 1918 tavaszán visszaengedték tanulmányaihoz. 1921-ben vegyész oklevelet szerzett. Hazaköltözött Magyarországra és 1923-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Tangl Károlynál fizikából doktorált. Témája a határfelületen át történő diffúzió vizsgálata volt interferométerrel. Ahogyan később nyilatkozott : „Olyasmit csináltam, amit ma interferencia-mikroszkópnak neveznek, de sajnos nem publikáltam”. Tudományos munkássága A háborúk és a társadalmi felfordulás után igen nehéz volt Magyarországon kutatói munkát találni. Békésyt végül a Posta Kísérleti Állomás igazgatója, Paskay Bernát alkalmazta, aki bátorította, hogy hivatali teendői elvégzése után bátran kísérletezzen. Két év megszakítással (1925-26 között a Siemenshez kapott ösztöndíjat) egészen 1948-ig a Posta Kísérleti Állomáson dolgozott, ahol a távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett. Kezdetben a telefonkészülék hallgatójának fejlesztését kapta feladatául. Ennek megértéséhez meg kellett ismernie a fül mechanizmusát. Biológiai és anatómiai tanulmányokat végzett. Magyari Endrével közösen dolgoztak ki egy teljes akusztikai rendszert, amely a terem utózengési idejének meghatározásától kezdve az elektroakusztikai eszközök jellemzőinek meghatározásáig és elhelyezésüknek módjáig terjedt. Ez a kutatás keltette fel az érdeklődését a fül működésével kapcsolatban. Az 1930-as években a Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését is ő végezte el. 1933-ban a Tudományegyetem magántanárává habilitálták, 1940-ben ugyanitt kinevezték a Gyakorlati Fizikai Intézet professzorává. 1939-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-tól rendes tagja volt. Békésy megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya is az. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nemlineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják. Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét, amelyekért végül is Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az úgynevezett oldalirányú gátlást tanulmányozta. Amerikai tevékenysége 1944-ben bombatalálat érte Békésy laboratóriumát és műszerei, feljegyzései elpusztultak. Budapest ostromakor, majd az utána következő nehéz időben a kutatás gyakorlatilag lehetetlenné vált. 1946-ban fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és Svédországba, a Karolinska Intézetbe utazott, hogy a füllel kapcsolatos munkáját folytathassa. A következő évben (budapesti munkáltatójának engedélyével) itt fogadta el az amerikai Harvard Egyetem meghívását. Szabadságának lejártakor kérte annak meghosszabbítását, amit 1948-ban elutasítottak. Békésy nem tért vissza Magyarországra, gyakorlatilag emigrált (1949-ben akadémiai tagságát megszüntették) és a Harvardon maradt a következő 16 évben. 1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. 1965-ben az az épület, amelynek alagsorában laboratóriuma volt, leégett. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet”, írta később Békésy (a másodszor az emigrációjakor hagyott hátra mindent). A Harvardon ekkor már nem érezte jól magát és a következő évben elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, hogy legyen a Hawaii Telefontársaság által felszerelt Érzékszervi Kutatólaboratórium (Laboratory of Sensory Science) vezetője. Élete hátralévő részét Honoluluban töltötte érzékszervi kutatásainak és ázsiai művészettörténeti gyűjteményének élve. Soha nem házasodott meg, gyermekei nem születtek. Békésy György 1972. június 13-án halt meg Honoluluban, 73 éves korában. Végakaratának megfelelően hamvait a Csendes-óceánba szórták. Díjai, elismerései 1931: a Német Fülorvos Társaság Denker-díj 1937: a Porosz Tudományos Akadémia Leibnitz-érme 1939: a Groningeni Egyetem Guyot-díja 1946: az MTA Marcibányi-mellékjutalma 1950: Shambaugh-díj 1955: a Kísérletes Pszichológiai Társaság Howard Crosby Warren-érme 1957: az Amerikai Fülorvos Társaság aranyérme 1961: az Amerikai Akusztikai Társaság aranyérme 1961: Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 2002: Magyar Örökség díj ( posztumusz ) A Münsteri (1955), a Berni (1960), a Padovai (1962), a Pennsylvania (1965), a Buenos Aires-i (1968), a Córdobai (1968), a Hawaii Egyetem díszdoktora (1969), ill. a Semmelweis Egyetem (akkor Budapesti Orvostudományi Egyetem) tiszteletbeli doktora (1969). Valea de Brazi Valea de Brazi románul: Valea de Brazi, település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Hobicaurikány mellett fekvő település. Története Valea de Brazi korábban Hobicaurikány (Uricani) része volt. 1956-ban vált külön településsé 166 lakossal. 1966-ban 503 lakosából 500 román, 3 magyar volt. 1977-ben 576 román lakosa volt, 1992-ben 707 lakosából 700 román, 6 magyar, 1 német volt. A 2002-es népszámláláskor 438 román lakosa volt. Tuomas Mikkonen Tuomas Mikkonen (Finnország, Jyväskylä, 1983. március 25.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb karrierjét a finn ligában JyP HT Jyväskyläban kezdte 2001–2002-ben. Ekkor 12 mérkőzésen lépett jégre. 2005–2006-ig ebben a csapatban játszott. Legjobb idényében 11 pontot szerzett. Közben a 2002-es NHL-drafton a Dallas Stars választotta ki nyolcadik kör 243. helyén. A 2006–2007-es idényt az ECHL-es Idaho Steelheadsben játszotta valamint egy mérkőzésen szerepelhetett az AHL-es Iowa Starsban. 2007–2008-ban visszatért hazájába a JyP HT Jyväskyläba. A következő idényt is ebben a csapatban töltötte de a szezon második felében átigazolt a francia ligába. Stazione di Napoli San Giovanni-Barra Stazione di Napoli San Giovanni-Barra vasútállomás Olaszországban, Nápoly településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Battipaglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Pietrarsa-San Giorgio a Cremano Stazione di Napoli Gianturco Call of Juarez A Call of Juarez egy lengyel fejlesztő, a Techland által készített western-stílusú akciójáték. Legelőször Európában, PC-re adták ki 2006-ban. A játék A Call of Juarez az utolsó évtizedek vadnyugati sikerfilmjein, különösen a Spagettiwesternen alapul. A játékban két karaktert irányíthatunk, a gyilkosság vádja elől menekülő Kanóc Billy-t, és Ray tiszteletest, aki többször „Isten haragjaként” vagy „Isten jobbkezeként” tekint magára. Billy karaktere leginkább a lopakodásról szól. Ostorával tárgyakat tud megfogni, segítségével a lehetetlen helyeket is eléri, ráadásul a sziklákat is keményebben tudja markolni. Később Billy szerez magának íjat, majd forgótáras pisztolyt és puskát is, mellyel már nyíltan szembeszállhat ellenségeivel. Ray tiszteletes karaktere valamivel erősebb az ellenségekkel szemben, mivel ő be tud lépni a „lassított módba”, aminek segítségével néhány másodpercen belül több gazfickóval is végezni tud. A tiszteletes mindig magánál hordja a Bibliát, melyből felolvasva, néhány ellenfelet meg tud félemlíteni. Ezenkívül Ray egy vértet hord a mellkasán, hogy megvédje őt a kósza lövedékektől. Bár a játék elég erőszakos, a készítők ügyeltek rá, hogy a játékos ne tudjon bántalmazni már meghalt embereket, állatokat, vagy megölni egy-egy ártatlan személyt. Karakterek Kanóc Billy: Egy mexikói fiú, aki a Remény városának egyik farmján élt anyjával és nevelőapjával, ám mivel örege folyton verte, elhatározta, hogy megszökik és a legendás Juarez kincsének keresésére indul. Nem járt szerencsével, így hát visszatért otthonába, ám éppen rosszkor: ismeretlenek ugyanis hazatértekor végeztek anyjával és nevelőapjával, majd eltűntek, a gyilkosságot pedig Billy-re kenték. A fiú ezért menekülni kényszerül, nemcsak a városiak, hanem mostoha-nagybátyja, Ray tiszteletes elől, hogy kiderítse az igazságot, és bebizonyítsa ártatlanságát. Ray McCall tiszteletes: Egy idős prédikátor, aki öccse, Willam véletlen megölése után választotta, hogy Isten szolgája lesz. Mikor értesül róla, hogy másik testvérét, Thomast (és annak feleségét, Marisat) fogadott unokaöccse, Billy meggyilkolta, hátrahagyja templomát, és a menekülő fiú nyomába ered. Juarez: Egy könyörtelen banditavezér, akit a környékbeliek csak Juarezként emlegetnek. Ő Billy vér szerinti apja, és ő is Juarez kincse után kutat, ehhez pedig fia amulettjére is szüksége lenne. Ő a felelős Thomas és Marisa meggyilkolásáért. Molly Ferguson: Egy gazdag rancher nagybirtokos lánya, akibe Billy beleszeretett. Mikor a fiú feltűnik a birtokukon, az apját megölik Juarez emberei, Molly-t pedig elrabolják. Csendes Patak: Egy öreg indián kuruzsló, aki megmenti Billy-t a folyóból, miután azt Ray meglőtte. Clyde Forrester: Egy kocsma tulajdonosa a Remény városában. Faj és vallásgyűlölő, ráadásul nagy bajkeverő. Mikor Billy feltűnik a városban, embereivel megpróbálják megölni, később pedig Ray tiszteletes életére is rátör. Tom Manson, Ty Stewart, és a McLyde fivérek: Juarez egyik legjobb emberei, ők gyilkolták meg Billy szüleit. Miközben Texas Rangereknek adják ki magukat, a menekülő Billy nyomába erednek, és Ray tiszteletessel is megpróbálnak végezni. Suzy: Forrester kocsmájának egyik prostituáltja, Billy gyerekkori barátja. Mr. Ferguson: Egy nagybirtokos, Molly apja. Chet: Mr. Ferguson embereinek főnöke, aki nagyon utálja Billy-t. Thomas és Marisa: Billy nevelőapja és anyja. Matthew Parker: Egy vonatot védő katonák parancsnoka. Epizódok I. epizód Kanóc Billy hosszú időn át kutatott az Aztékok legendás kincse, Juarez kincse után, ám mivel útja sikertelen volt, visszatér otthonába, a Remény városába. Érkezésekor azonban kénytelen pisztolyt fogni egy kötekedő farmer ellen, később pedig leadnia fegyverét a helyi Seriffnek. Billy útja a kocsmába vezet, közben az utcán négy texasi lovasrendőrre figyel fel. Mikor a fiú beszélni akar régi ismerősével, a kocsmában prostituáltként dolgozó Suzyval, az épület tulajdonosa, Clyde Forrester és emberei megpróbálják lelőni. Billy szülei farmja felé veszi az irányt, ám előtte ismét bajba keveredik: egy őrült veterán férfitól töltényt lop, mire annak gazdája tüzelni kezd a fiúra. Billy végül eljut otthonába, ám ott borzasztó látvány fogadja: nevelőapját, Thomast, és anyját, Marisát vérbe fagyva, holtan találja… II. epizód Remény városának tiszteletesét, Ray McCallt a Seriff felsége zavarja meg mise közben, és közli vele: lövéseket hallott a pap öccsének farmjáról. Ray egyedül a helyszínre siet, itt találja meg Thomas és Marisa holttestét, mellettük fogadott-unokaöccsével, Billyvel. Mikor Billy meglátja nagybátyját, menekülni kezd, Ray pedig hiába rohan utána, a fiú leszakítja a folyó feletti függőhidat, így sikerül kereket oldania. A tiszteletes visszamegy a farmra, ahol három férfi éppen takarítja el a gyilkosság nyomait, majd rátámadnak. Ray végül puszta kézzel megöli mindegyiket, majd visszasiet templomába… III. epizód Ray a templomban felfegyverzi magát, hogy Billy nyomába eredjen, ám mikor kilép onnan, lincselésnek lesz szemtanúja: Clyde Forrester ugyanis megöli a Seriffet, majd embereivel együtt fosztogatni kezdik a várost. Ray azonban felveszi a harcot a banditákkal, kiszabadítja a Seriff feleségét, majd miután végzett Forrester embereivel, párbajra hívja a férfit. A tiszteletes végez ellenfelével, majd maga mögött hagyva a lángoló várost, unokaöccse után ered… IV. epizód Éjszakára Billy már egy folyó melletti erdős területen találja magát, a sínekhez nem messze, ugyanis régi szerelméhez, Molly Fergusonhoz akar eljutni. Azonban nem csak ő akar vonattal menni: egy bandita csoport is a közelben tanyázik, hogy majd kirabolják a szerelvényt. Billy hosszas lopakodás után talál némi fegyvert, így azokat megragadva, tüzet nyit a rablókra, ám azok felülkerekednek a fiún. Végül feltűnik Ray tiszteletes, és végez a banditákkal, Billy azonban nagybátyja elől az előtte elhaladó szerelvényre veti magát… V. epizód Míg Billy a banditák közt lopózott, Ray a fiú nyomát követve, egy közeli bányán keresztül tört utat magának fegyvereivel. A tiszteletes végül több tucat gazfickó megölésével kijut a járatokból, ahol felfigyel a rablókra lövöldöző Billyre. Ray segít a fiúnak likvidálni közös ellenségeiket, ám Billy a közeledő vonatra veti magát, elmenekülve ezzel üldözője elől. Ekkor tűnik fel a banditák vezére, akit Ray egy pisztolypárbaj során halálosan megsebesít, előtte azonban még kiszedi belőle, hogy a vonatot egy hídnál fogja kirabolni másik bandája… VI. epizód Ray reggelre már eléri a hidat, amin már a vonatot a rablók ostromolják, a védő katonák pedig sorra esnek el. A tiszteletes is csatlakozik a harcba, ám a banditák likvidálása után azok egyik embere túszul ejt egy nőt, és végez a katonákkal, köztük Matthew Parker parancsnokkal. Ray egy pontos találat után végül megmenti a túszt, és lelövi a támadót. Ekkor tudja meg a vonat vezetőjétől, hogy a szerelvény tetején látott egy fiút, ám mikor az ostrom megkezdődött, az elmenekült a helyszínről… VII. epizód Billy időközben sérülten folytatja tovább útját, ugyanis menekülés közben kiment a bokája. Mikor a fiú felfigyel rá, hogy a folyó melletti farm erődítményszerűen van kialakítva, rádöbben, hogy valójában az indiánok vidékére csöppent. Billy ellop egy lovat a farmról, ám útja során indiánok támadják meg. Túljutva a veszélyen, végül elér a Ferguson birtokra, ám itt lopakodása ellenére őrök emberek főnöke, Chet észreveszi, elfogja, majd Mr. Ferguson elé viteti. Az öreg mérges a behatolóra, ám úgy dönt, megkegyelmez neki, és elengedi. Ekkor azonban texasi lovasrendőrök jelennek meg az udvar kapujánál, és Ray vezetésével tűzpárbajba kezdenek a birtokot védő emberekkel… VIII. epizód Nem sokkal Billy után Ray is megérkezik az indiánok vidékére, és neki is fel kell vennie a harcot az őslakosokkal. Több tucat ellenséggel végezve, végül a tiszteletes is eljut a birtokra, előtte azonban négy texasi lovasrendőr állítja meg: Tom Manson, Ty Stewart, és a McLyde fivérek ugyanis a segítségét kérik, hogy lerohanják Mr. Fergusont és annak marhatolvaj embereit. Ray társul a rendőrök mellé, és megtámadják a birtokot, majd a kialakult tűzharc alatt beveszik a házat. Míg a McLyde fivérek elfogják Fergusont és annak lányát, Mollyt, Ray lelövi a birtokot védők főnökét, Chetet, majd a menekülő Billy után ered. A fiú hiába kiabálja üldözőjének, hogy ártatlan, végül feláll egy függőhíd melletti sziklára, és lőni kezd Ray-re. A tiszteletes viszonozza a tüzet, és egy lövedék eltalálja Billyt, így az a hullámzó folyóba zuhan. Hatalmas sikítást hallva, Ray visszasiet a birtokra, ám ott meglepő látvány fogadja: Mollyt egy kocsin elrabolja Manson és Stewart, a McLyde fivérek pedig kivégzik Mr. Fergusont. Ray végez a két testvérrel, majd lóháton Molly után ered, ám azt elrablói csónakkal szállítják tovább. IX. epizód Billy egy idős indián, Csendes Patak sátorában ébred, akitől megtudja, hogy ő mentette ki a folyó habjai közül. Az indián megtanítja Billy-t, hogyan kell bánni az íjjal, majd miután a váratlanul felgyulladt sátrat eloltották, elküldi őt a Szent Sas hegyére, hogy hozzon egy tollat a szent állat fészkéből. Billy kemény hegymászás után végül teljesíti az öreg kérését, ám mikor visszatér a táborhoz, néhány bandita végez Csendes Patakkal, őt pedig leütik. X. epizód Ray időközben a már partra szállt lovaskocsit üldözi, melyben az elrabolt Molly-t szállítják. Mikor látja, hogy a tiszteletessel nem bírnak el emberei, Stewart egy banditákkal teli tanyán kiszáll a kocsiból, és szembeszáll Ray-jel. A pap végül minden ellenállót a másvilágra küld, majd egy párbajban halálos sebet ejt Stewarton. A férfi elárulja, hogy Juarez parancsára ők ölték meg Thomast és Marisát, és Billy-t is el kellett volna elfogniuk, majd meghal. XI. epizód Billy-t alkonyatra Juarez erődítményébe szállítják, ahol egy oszlophoz kötözve beszél a banditavezérrel. Juarez elmondja neki, hogy ő a vér szerinti apja, és hogy Marisa véletlenül halt meg, ugyanis kereszttűzben állt, mikor emberei önvédelemből lelőtték a rájuk támadó Thomast. Mikor Billy a kérdezősködésre közli, hogy medálját -mely elvezet a legendás kincshez- a folyóba esésekor elvesztette, Juarez verni kezdi, majd megfenyegeti: ha sötétedésre nem találja meg neki a kincset, Molly meghal. Billy szabadon engedése után nyomozni kezd az arany után, majd egy szegény árva fiú segítségével kideríti, hol a kincshez vezető barlang bejárata. XII. epizód Billy egymaga megy le az üregbe, majd a járatokon keresztül, túljutva több csapdán és rengeteg mérgespókon, egy kincsekkel teli csarnokban találja magát. Azonban ekkor Juarez és emberei tűnnek fel, akik követték a fiút. Juarez elmondja fiának, hogy anyja szánalmasan, életéért könyörögve halt meg, majd parancsot ad Billy megölésére. A fiú elmenekül a banditák elől, csakhogy zsákutcába jut. Billy felett hirtelen leomlik a fal, és megjelenik Ray. XIII. epizód Ray elmondja Billynek, hogy tudja, nem ő a gyilkos, majd menekülésre szólítja fel a fiút. A tiszteletes utat tör magának Juarez emberei közt, míg végül csak Juarez marad életben. Mikor Ray több töltényével is eltalálja ellenfelét, az egérutat nyer. XIV. epizód Ray elhatározza, hogy kiszabadítja Mollyt, útja során azonban felidézi múltjából azt a részt, mikor egy véletlen folytán megölte William nevű fivérét, és mikor ezért a tettéért Isten kegyelmét kérve tiszteletesnek állt… Ray betör Juarez erődjébe, és annak udvarán több tucat banditával veszi fel a harcot. Likvidálva ezeket, megtisztítja az utat a veremhez, melyben Molly raboskodik, ám ekkor egy ismerős arc állja útját: Tom Manson. Ray és Tom hosszas pisztolypárbaja után végül Tom holtan rogyik össze, azonban Ray újra veszélybe kerül: Juarez és megmaradt néhány embere ugyanis bezárják a tiszteletest a verembe, majd egy petróleumlámpával felgyújtják azt… XV. epizód Billy hosszas tanakodás után végül úgy dönt, visszamegy segíteni nagybátyjának a harcban. Ismét feltűnik az árva fiú, ezúttal egy íjjal ajándékozza meg Billy-t, aki ezután a romos állapotban lévő erőd felé veszi az irányt. Az íjjal végez a megmaradt banditákkal, végül pedig Juarezzel találja szembe magát, aki választás elé állítja fiát: vagy az ő oldalára áll, vagy párbajban megküzd vele. Billy az utóbbit választja, és lelövi apját, majd kiszabadítja Ray-t és Mollyt. Váratlanul ismét -az állítása szerint páncélt viselő- Juarez tűnik fel, lelövi Ray-t, csakhogy mindezt vesztére: Billy ugyanis kiüti, majd a halálán lévő tiszteletes a pisztolyával a másvilágra küldi… A történtek után Billy és Molly egy pár lesznek, az elhunyt Rayt pedig az erődhöz közeli temetőben helyezik végső nyugalomra. Északi Áramlat Az Északi Áramlat (korábbi nevein: Északi Transzgáz és Észak-európai Gázvezeték; oroszul: Северный поток) egy tengeralatti földgázt szállító vezeték, melyben az oroszországi Viborgtól egészen a németországi Greifswaldig jut el a gáz. A csőhálózat tulajdonosa és üzemeltetője a Nord Stream AG. A neve ezt nem jelzi, de egy nagyobb vezetékrendszer része. Vannak oroszországi szárazföldi betáplálási és nyugat-európai vételezési csatlakozási pontjai is. Az orosz kormány által szorgalmazott és Gerhard Schröder német kancellár által is jóváhagyott tervet kritikusai több szempontból is aggályosnak tekintették. Többek között attól féltek, hogy ezzel tovább nő az Európai Unió földgáz oldali függősége Oroszországtól, másrészt a potenciális környezeti károkra hívták fel a figyelmet. A beruházás során két párhuzamos csövet fektetnek le. Az elsővel 2011. májusra végeztek, amit november 8-án be is üzemeltek. A második lefektetése 2011–2012-ben történik meg. Ezután indul meg a teljes kapacitású gázszállítás. 1222 km-res hosszával a Langeled-vezetéket is megelőzve ez lett a világ leghosszabb tengeralatti csővezetéke. Története 1997-ben a Gazprom és az akkor még egyesülés előtt álló finn olajtársaság, a Neste közös vállalatot hoztak létre North Transgas Oy néven. Ennek a feladata egy olyan gázcsővezeték kiépítése és üzemeltetése lett volna, mely Oroszországot a Balti-tenger alatt Németország északi részével köti össze. A North Transgas együttműködési megállapodást kötött a német Ruhrgas (későbbi nevén E.ON) német gázvállalattal. Elkészítették az útvonaltervet és 1998. végére a megvalósíthatósági tanulmány is rendelkezésre állt. Ekkor a tervezett útvonal Finnország, Svédország, Dánia és Németország tengeri területein haladt volna keresztül. Több útvonalat is számításba vettek, így voltak olyanok is, melyeknek egyes részei Finnország, illetve Svédország szárazföldi területein ment volna keresztül. 2001. április 24-én a Gazprom, a Fortum Oyj (a Neste jogutódja), a Ruhrgas és a Wintershall közös közleményt adtak ki, hogy együtt kívánják elkészíteni a csővezetéket. 2002. november 18-án a Gazprom menedzsmentje elfogadta a vezeték megépítésének az ütemtervét. 2005. májusban a Fortum kiszállt az üzleti vállalkozásból, és az Északi Transzgázban meglévő részesedést eladta a Gazpromnak. Ennek következtében a Gazprom lett a North Transgas Oy egyetlen részvényese. 2005. november 8-án a Gazprom, a BASF és az E.ON aláírt egy, az Észak-Európai Gázvezeték megépítése céljából létrehozandó vállalat megalapítására vonatkozó szándéknyilatkozatot. A céget Svájc, Zug városában jegyezték be. 2005. december 8-án a Gazprom elkezdte a vezeték oroszországi betáplálási részének a kivitelezését. 2006. november 4-én a vezetéket és az azt építő céget is átnevezték Északi Áramlatra. A Nord Stream AG megalapítása után minden információ, így az 1998-ban elkészített tanulmányok eredményei is átkerült az új vállalathoz, és 2006. november 6-án hivatalosan is végelszámolták a North Transgast. A környezetvédelmi hatástanulmányok elkészítése, 2006. november 16-án kezdődött el. Erről Finnországot, Svédországot, Dániát és Németországot mint a gázvezeték megépítésével területileg érintett államokat, Lengyelországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát mint közvetetten érintett államokat ezzel egy időben tájékoztatták. A határokon átnyúló környezetvédelmi hatásokat vizsgáló tanulmány 2009. március 9-én készült el. 2007. március 19-én a Nord Stream AG az olasz Saipem leányvállalatát, a Snamprogettit bízta meg a vezetékek műszaki tartalmának megtervezésével. A kivitelezésre irányuló szándéknyilatkozatot 2007. szeptember 17-én írták alá. A szerződés 2009. június 24-én lépett hatályba. A csövek szállítására, a megállapodásokat 2007. szeptember 25-én kötötték meg a EUROPIPE és az OMK csőgyártókkal. A betonalapokkal és a logisztikai szolgáltatásokkal kapcsolatos megállapodásokat az EUPEC PipeCoatings S.A-val 2008. február 18-án kötötték meg. A második vezetékhez kapcsolódó szerződéseket 2010. január 22-én az OMK, a Europipe és a Sumitomo Heavy Industries cégekkel kötötték meg. 2008. december 30-án a Rolls-Royce plc nyerte meg a turbókompresszorokat hajtó gázturbinák gyártásának a jogát. A N.V. Nederlandse Gasunie 2007. november 6-án lépett be negyedikként a konzorciumba. A cég 2008. június 10. óta van bejegyezve a részvénykönyvben. 2010. március 1-jén a francia GDF Suez egyetértési megállapodást kötött a Gazprommal, melynek hatására megszerezte a vállalat 9%-át. Az ügylet 2010. júliusban zárult le. 2008 augusztusában a Nord Stream AG Paavo Lipponen volt finn miniszterelnököt bízta meg a finnországi engedélyezési eljárás felgyorsításának elősegítésével, és a Nord Stream, valamint a finn hatóságok közötti közvetítői szerep betöltésével. 2007. december 21-én a Nord Stream AG benyújtotta a svéd hatóságoknak a fennhatósága alá tartozó területeken végzendő munkálatokhoz szükséges engedélyek kérelmeit. 2008. február 12-én ezeket a kérelmeket hiányosságai miatt visszautasították. A dán vizek alatt folytatott munkálatokhoz szükséges építési engedélyeket 2009. október 20-án adták ki. 2009. november 5-én a svéd és finn hatóságok is kiadták a területükön lefektetendő csővezetékekhez szükséges engedélyeket. A Dél-finnországi Regionális Állami Adminisztratív Ügynökség 2010. február 22-én adta ki a finnországi munkálatok megkezdéséhez szükséges végleges környezetvédelmi engedélyt. 2010. január 15-én a Finn-öböl partján fekvő Viborgban nekiláttak a Portovaja kompresszortelep építésének. A csővezeték első elemét 2010. április 6-án a svéd partok közelében a Castoro Sei hajó fedélzetéről engedték a mélybe. A Castoro Sei mellett a Castoro 10 és a Solitaire is részt vett a csövek lefektetésében. A csővezetéket hivatalosan 2010. április 9-én a Portovaja-öbölben kezdték meg. Az első csővezeték részegységeit 2011. május 4-ig a helyükre illesztették, míg a szükséges víz alatti utómunkálatok 2011. június 21-ig tartottak. 2011. augusztusban az Északi Áramlatot összekapcsolták az OPAL csővezetékkel. Gázt először 2011. szeptemberben tápláltak be a rendszerbe. A csővezetéket 2011. november 8-án Angela Merkel német kancellár, Dmitrij Medvegyev orosz elnök és François Fillon francia miniszterelnök adta át egy Lubminban tartott ünnepségen. Kezdetben a vezeték évente 27,5 milliárd köbmétert gázt tud továbbítani, de a második cső elkészültével ez a mennyiség meg fog duplázódni. Technikai adatok Orosz szárazföldi vezeték A betáplálásért felelős orosz vezeték, a Grjazovec–Viborg csővezeték építését 2005. december 9-én a Vologdai területen fekvő Babajevóban kezdték meg. A munkálatok 2000-ig tartottak. Ezt a csővezetéket a Gazprom önállóan üzemelteti. Ez az egységes orosz gázszállító hálózat része, mely összeköti a viborgi tengerparti kompresszortelepet a grjazoveci hálózattal. A csővezeték 817 km hosszú, átmérője 1420 mm, a belső nyomás pedig 100 bar, amit hat kompresszorállomás biztosít. A Grjazovec–Viborg gázvezeték az Oroszország északnyugati részét (Szentpétervárt és a Leningrádi területet) gázzal ellátó Északi Fény gázvezetékkel szinte párhuzamosan fut. Egy Karéliánál építendő vezeték kapcsolja majd be a rendszerbe a finnországi hálózatot. A Balti-tenger alatt futó gázvezeték Az Északi Áramlat gázvezeték tengeralatti részének elkészítését a későbbi üzemeltető Nord Stream AG rendelte meg. Kiindulópontja a Portovaja-öbölben fekvő Viborgnál lévő kompresszorállomás, és innen a Balti-tenger alatt egészen Németországig, Greifswaldig vezet. A csővezeték hossza 1222 km, melyből orosz szárazföld alatt 1,5 km, orosz felségterületű vizek alatt 1,4 km, orosz gazdasági érdekeltségű tengeri terület alatt 121,8 km, Finnországhoz tartozó gazdasági érdekeltségi területeken 735,3 km, svéd illetékességű részeken 506,4 km, dán területű vizek alatt 87,7 dán gazdasági övezetben 48,4 km, német gazdasági érdekeltségű övezetben 31,2 km, német területi vizeken 49,9 km, német szárazföldi területeken 0,5 km hosszú gázvezeték fut. A gázvezetékrendszerben két párhuzamos cső fut, melyek névleges kapacitása évi 27,5 milliárd köbmétert. A csövek átmérője 1220 mm, falvastagsága 38 mm, üzemi nyomása pedig 220 bar. Nyugat-európai gázvezetékek A projekt nyugat-európai területen többek között két németországi továbbító hálózatot tartalmaz. A déli csővezeték, az OPAL Greifswaldtól Olbernhauig, a német-cseh határ közeléig tart. Ez köti össze az Északi Áramlatot a JAGAL-lal, (ami a Jamal–Európa gázvezeték németországi szakasza) és a STEGAL-lal (ami az orosz gáztovábbító útvonalakat köti össze Csehországgal és Szlovákiával). A nyugati gázvezeték (a NEL gázvezeték) Greifswaldtól Achimig vezet majd, ahol bekapcsolódik a Rehden–Hamburg gázvezetékbe. Az MDAL vezetékkel együtt megteremtik az összeköttetést Greifswald és Bunde között. Az Egyesült Királyságot a tervek szerint a Bunde és Den Helder közötti tervezett vezetékkel, majd pedig innen a tengeralatti Balgzand–Bacton (BBL gázvezeték) interkonnektoron keresztül oldják meg. A Gazprom megvásárolt Warenben egy kimerült gázmezőt (a Hinrichshagen Strukturt) és a tervek szerint itt alakítják ki Európa legnagyobb, 5 milliárd köbméteres gáztározóját. Gázforrások Az Északi Áramlat legnagyobb forrása a Tyumenyi területen (Тюменская область) belül a Jamal–Nyenyec Autonóm Körzetben (Ямало-Ненецкий автономный округ), a Krasznoszelkupszki körzetben (Красноселькупский район) fekvő Juzsno–Russzkoje gázmező. Az Északi Áramlat másik forrása a Jamal-félsziget mellett fekvő Ob–Taz öböl. A Gazprom jelezte, hogy a Stockholm gázmezőn kitermelt gáz nagy része is az Északi Áramlaton jut majd el Európába. Ehhez azonban meg kell építeni a Stockholm-mezőktől a Kola-félszigeten keresztül Viborgig vezető vezetéket is. Költségek és a pénzügyi háttér A Gazprom adatai szerint a vezeték oroszországi és németországi szárazföldi részének megépítésének költségei 6 milliárd euró körül voltak. A tengeri szakasz költsége nagyjából 88 milliárd euró volt. A szükséges források 30%-t tulajdoni hányaduk arányában a részvényesek adták össze, míg a maradék 70% banki forrás. A hiteleket két osztályba lehet sorolni. Az első csoportba egy 3,9 milliárd eurós összeg tartozik, melyek közül egy 3,1 milliárdos, 16 éves lejáratú csomagot egy exporthitelezéssel foglalkozó ügynökség jegyzett le, és egy 800 millió eurós részt pedig fedezetlenül, a földgáztranzitból származó bevételek terhére vettek fel. 1,6 milliárd euróra a francia, hitelbiztosítással foglalkozó Euler Hermes, 1,8 milliárd euróra a Német Egyesített Hitelgarancia Program, 500 millió euróra pedig az Olasz Exporthitel Ügynökség vállalt kezességet. A hitelt 26 kereskedelmi bank nyújtja. A Crédit Agricole dokumentációs, valamint hitelbonyolító bank. A Société Générale egy hitelközvetítő, az olasz SACE csoport, a kötvénybiztosítás kibocsátója. A Commerzbank a Hermes hiteközvetítője, az UniCredit az UFK hitelközvetítője, a Deutsche Bank a számlavezető bank, a Sumitomo Mitsui Banking Corporation pedig a technikai és a környezeti feltételeket biztosítja. A pénzügyi tanácsokat a Société Générale, a Royal Bank of Scotland (ABN Amro), a Dresdner Kleinwort (Commerzbank) és az Unicredit adta. Az Északi Áramlat jogi tanácsadója a White & Case, a hitelezők képviselője pedig a Clifford Chance volt. Szerződő partnerek A környezetvédelmi hatástanulmányt a Rambøll és a Környezetvédelmi Erőforrás-menedzsment közösen készítette el. Az útvonaltervet és a tengerfenéki elhelyezés megtervezését a Marin Mätteknik, az IfAÖ, a PeterGaz és a DOF Subsea készítette el. Az előzetesen szükséges terveket az Intec Engineering készítette el. A tengeralatti csővezetékek tervezési munkálataival a Snamprogettit (a Saipem egyik részlegét) bízták meg, a gázvezetéket pedig a Saipem készítette el. A Saipem a gázvezeték-hálózat több mint 25%-ának a lefektetését kiadta alvállalkozásba az Allseas vállalatnak. A tengerfeneket elő kellett készíteni ahhoz, hogy később a csöveket le tudják rakni. Ezeket a munkálatokat a Royal Boskalis Westminster és a Tideway közösen végezték el. A csöveket a EUROPIPE, az OMK, és a Sumitomo biztosította. A csöveket rögzítő betont és a logisztikai szolgáltatásokat az EUPEC PipeCoatings S.A biztosította. Ezek elkészítéséhez új gyárakat kellett építeni Németországban Mukranban és Finnországban Kotkában. A Rolls-Royce plc nyolc ipari aeroderivatív gázturbinát szállított a helyszínre, amivel biztosítani tudták Viborgban a betáplálási oldalon a gáz komprimálását. A Dresser-Rand Group DATUM kompresszorokat, a Siirtec Nigi SPA pedig egyéb eszközöket biztosított a portovajai létesítmény számára. Az építkezés idejére a Nord Stream AG logisztikai központot létesített Gotlandon. Átmeneti telephelyeket alakítottak ki Finnországban Mukranban, Kotkában és Hankóban, illetve Svédországban Karlshamnban. Projekttársaság Az Északi Áramlat tengeralatti csővezetékét egy erre a célra létrehozott társaság – a Nord Stream AG – üzemelteti. A vállalatot Svájc Zug városában jegyezték be 2005. november 30-án. A részvények 51%-át az orosz Gazprom energetikai vállalat, 15,5–15,5%-át a Wintershall és az E.ON Ruhrgas német gázipari vállalatok, 9%-át a N.V. Nederlandse Gasunie holland társaság és további 9%-t a francia GDF Suez birtokolja. A Nord Stream AG vezérigazgatója Matthias Warnig, a felügyelőbizottság élén pedig Gerhard Schröder áll. Szállítási szerződések 2005. október 13-án a Gazprom exportértékesítésre szakosodott leányvállalata, a Gazprom Export 25 évre szóló szerződést írt alá a német Wintershall vállalattal, melynek értelmében évente 9 milliárd köbméter földgázt fognak majd szállítani. 2006. június 16-án a Gazprom a dán DONG Energyvel kötött 20 éves, évente 1 milliárd köbméter földgáz szállításáról szóló megállapodást. Ennek fejében a dánok 600 millió köbmétert továbbértékesítenek a Gazprom brit leányvállalata, a Gazprom Marketing and Trading számára. 2009. október 1-jén a felek akként módosították a szerződést, hogy ennek értelmében kétszer annyi földgáz érkezzen Dániába. 2006. augusztus 29-én az E.ON Ruhrgas és a Gazprom megállapodtak abban, hogy növelik az értékesített földgázmennyiséget, melynek értelmében az Északi Áramlaton keresztül az eddigi forrásokon kívül további évi 4 milliárd köbméter forrás áll majd rendelkezésre. 2006. december 19-én a Gazprom és a Gas de France (a mai GDF Suez egyik jogelődje) további évi 2,5 milliárd köbméternyi, az Északi Áramlaton keresztül továbbított földgáz értékesítésében állapodtak meg. Bírálatok A gázvezeték terét több ország és környezetvédelmi szervezet – így a Természetvédelmi Világalap is – ellenezte. Ugyanakkor az Európai Bizottság energiaügyi biztosának hivatala megerősítette, hogy az EU támogatja újabb gázútvonalak létrehozását Oroszország és az Európai Unió között. Politikai szempontok Az ellenzők szerint Oroszország legfőbb célja az Északi Áramlat megépítésével Ukrajna, Szlovákia, Csehország, Fehéroroszország és Lengyelország – az eddigi tranzitállamok – megkerülése. Egyes országok attól tartanak, hogy a Kreml így anélkül tudná őket a gázellátással sakkban tartani, hogy annak bármi hatása is lenne a nyugat-európai gázellátásra. A félelmeket tovább erősíti, hogy Oroszország nem írta alá az Energia Charta Egyezményt. A kritikusok szerint az Északi Áramlattal Európa jobban kiszolgáltatja magát egy olyan Oroszországnak, mely nehezen tud eleget tenni a növekvő hazai és nemzetközi kereslet okozta nyomásnak. Több orosz–ukrán gázvita és a kelet-európai külkapcsolati rendszer megváltozása hatására ki lehet jelenteni, hogy a gázszállítást lehet politikai eszközként is használni. A Svéd Honvédelmi Ügynökség Robert L. Larsson vezetésével elkészített jelentése nem kevesebb, mint 55 olyan esetről számol be, ahol a gázellátásnak politikai és gazdasági mozgatórugói is voltak. 2006. áprilisban Radosław Sikorski lengyel honvédelmi miniszter a projektet a hírhedt szovjet-náci Molotov–Ribbentrop-paktumhoz hasonlította. Edward Lucas The New Cold War: Putin's Russia and the Threat to the West című könyvében azt állítja, bár az Északi Áramlatot tisztán gazdasági kérdésnek állítják be, ez sokkal hihetőbb lenne, ha a pénzügyek átláthatóbbak lennének. A Fridtjof Nansen Intézet egyik kiadványában Bendik Solum Whist, norvég kutató megjegyzi, hogy a Nord Stream AG székhelye Svájcban van, így pénzügyei sokkal nehezebben átláthatóak, mintha az Európai Unióban vezetnék a számlákat. Másodszor, az orosz energiaszektor egyáltalán nem transzparens, és ez alól a Gazprom sem kivétel. Az orosz álláspont szerint a gázvezeték növeli Európában az ellátás biztonságát, és a kritikák forrása az, hogy több helyen elveszítik a tranzitból származó bevételeket. Emellett elveszítik azt a lehetőséget, hogy saját politikai céljaik megvalósításához használják fel az Oroszországból Nyugat-Európába küldött gázt. Mivel először lett arra példa, hogy Oroszország közvetlen összeköttetésben áll Nyugat-Európával, így nem függ a tranzit országoktól. A Gazprom szerint a Németországgal kialakított közvetlen kapcsolat hatására csökken annak a veszélye, hogy politikai okokból elvágnák a gáz útját Oroszország és Nyugat-Európa között. Biztonságpolitikai nézőpontok Több svéd biztonságpolitikai szakértő és Mikael Odenberg volt védelmi miniszter is azt állította, hogy a földgázvezeték biztonságpolitikai problémát jelenthet Svédország számára. Odenberg szerint a gázvezeték majd alapot képez arra, hogy az orosz haditengerészet a svéd érdekeltség alá tartozó vizeken cirkáljon, ezt pedig olyan katonai hírszerzési célokra használják ki, amilyenre csak akarják. Alpo Juntunen finn hadiipari tudós azt mondta, a finnek a politikai tárgyalások során főleg a környezetvédelmi problémákra koncentráltak, minden bizonnyal vannak olyan katonai szándékok is, melyekről Finnországban nyíltan nem beszélnek. További aggodalmakat vetett fel, mikor Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a csővezeték környezetvédelmi biztonságát az Orosz Haditengerészet Balti Flottája fogja garantálni. A Stern című német hetilap jelentése szerint a gázvezeték mellett futó üvegszálas optikai kábel, illetve a mellette elhelyezett átjátszó állomások is alkalmasak kémkedésre. A Nord Stream AG bejelentette, hogy nem szükséges, és nem is terveznek optikai ellenőrző kábeleket telepíteni a vezeték mellett. A Gazprom elnökségének elnökhelyettese, Alekszandr Medvegyev visszautasította ezeket az aggodalmakat, és szerinte egyes feltételezések egyenesen nevetségesek. Szerinte nevetséges feltételezés, hogy a mai világban a gázvezeték valóban szerepet játszhat a komoly kémkedésekben. A német Bundeswehr a gázvezeték tervezett útvonala és a rügeni haditengerészeti támaszpont közelsége miatt felkérte a Gazpromot, hogy változtassa meg a vezeték útvonalát. Gazdasági hatások Az orosz és a német gazdasági szakemberek költségcsökkenést várnak a vezeték beindításától, mert ezzel meg lehet takarítani a tranzitdíjakat. Ez annak a következménye, hogy a tranzitországokat kihagyják az útvonalból. Másrészt nagyobb üzemi nyomással lehet terhelni a tengeralatti vezetékeket, így csökken majd az üzemeltetési költség. Ennek az a magyarázata, hogy nem kell költséges közbenső kompresszorállomásokat építeni és üzemeltetni. Az ukrán földgáz-tranzittal foglalkozó Uktranszgáz szerint egyedül Ukrajna évi 720 millió dolláros tranzitdíjtól esik el. A Gazprom bejelentése szerint évi 20 milliárd köbméter tranzitot vesz át az Északi Áramlat az Ukrajnán keresztülfutó gázvezetékektől. Az ellenzők szerint egy tengeralatti vezetéknek magasabbak a fenntartási költségei, mint egy szárazföldinek. 1998-ban a Gazprom volt elnöke is megkérdőjelezte a gázvezeték gazdaságosságát. Azóta azonban teljesen átrendeződött a piac. A földgáz ára megemelkedett, a kivitelezés a technológia fejlődése miatt viszont olcsóbb lett. Mivel a gázvezeték keresztezi a Szczecinnél és Świnoujściénél lévő lengyel kikötőkhöz bevezető útvonalakat, attól tartottak, hogy majd túlságosan lecsökken a vízmélység ezeknél a kikötőknél. Donald Tusk lengyel miniszterelnök és több szakértő is megerősítette azonban, hogy a gázvezeték nem gátolja Swinoujscie és Szczecin kikötőinek jövőjét és a későbbi fejlődést. Környezetvédelmi aggodalmak A létesítés megkezdése előtt attól tartottak, hogy a munkálatokkal majd megzavarják a tengerfeneket, és a második világháború idején használt víziaknákat hozhatnak majd működésbe. A félelmek szerint mérgező gázok is szabadulhattak volna fel. Lehet, hogy más veszélyes anyagok kerülnek elő, mint vegyi-hulladék, vegyi fegyverek töltetei, esetleg más veszélyes hulladék, amit az elmúlt évtizedekben a Balti-tengerbe süllyesztettek. Ezek nagymértékben megzavarhatják – elsősorban az ökoszisztémára érzékeny állatok életét. Andreas Carlgren svéd környezetvédelmi miniszter azt követelte, hogy a környezetvédelmi hatástanulmány azt is vegye figyelembe, hogy a Balti-tenger alatt más útvonalon is meg lehet építeni a vezetéket. Ezt azzal magyarázta, hogy a tervezett útvonal környezetvédelmileg problematikus, veszélyes területeken haladt át. A három svéd ellenzéki párt egyöntetűen kérte, vizsgálják meg a vezeték szárazföldi kivitelezésének lehetőségeit. Finn környezetvédelmi aktivisták azt akarták elérni, vizsgálják meg délebbre haladó útvonalak lehetőségeit is. Ezt azzal indokolták, hogy arra a tengerfenék sokkal egyenletesebb, így a vezeték egyenesebb útvonalon haladhatna, kevesebb hulladék, – beleértve dioxin is – jutna a tengerfenékre. Valdis Zatlers lett miniszterelnök azt mondta, az Északi Áramlat környezetvédelmi hazárdjáték, mivel az Északi-tengerrel ellentétben a Balti-tengerben sokkal kevesebb víz áramlik. Szintén kétséges a csővezeték-építés hatása a Balti-tengerben élő élőlényekre, valamint az itt élő madarakra. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által kiadott jelentés szerint ez egy igazán érzékeny terület. A WWF azt sürgette, hogy a Balti Tengeri Környezetvédelmi Bizottság tagjai rendszeresen ellenőrizzék az Északi Áramlat által érintett területek tengeri élővilágát. A finn küldöttség szerint feljelentést kellene tenni a Nord Stream AG ellen, amennyiben az nem vizsgálja meg kellő alapossággal egy Hoglandtól délre fekvő útvonal lehetőségét. A Nord Stream AG szerint ez nem megfelelő útvonal a csővezeték számára, mert közel van hozzá a tervezett hoglandi természetvédelmi terület, tengeralatti kábelek vannak arra, és ez egy fő hajózási útvonal. Az orosz környezetvédelmi szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Finn-öböl keleti részén honos élővilág a legsérülékenyebb az egész Balti-tenger térségében. Emellett azt is elmondták, hogy a csővezeték lefektetése veszélyeztetné a tervezett ingermanlandi természetvédelmi terület szigetrészeinek élővilágát. A svéd környezetvédelmi csoportok amiatt aggódnak, hogy a vezetékek túl közel húzódnak a Gotland közeli tengeralatti rezervátumhoz. A Greenpeace is amiatt aggódik, hogy több megrongált, de most már védett tengeralatti természetvédelmi területet is igen megközelít a gázvezeték. 2007. áprilisban a litván Fiatal Konzervatív Liga (Jaunųjų konservatorių lyga) online petíciót tett közzé. Petíciójuk címe: "Védjük meg a Balti-tengert, míg nem lesz már túl késő!" A felhívást a Balti-tenger partján fekvő összes ország hivatalos nyelvén megjelentették. 2008. január 29-én a Radvilė Morkūnaitė benyújtotta petíció alapján az Európai Parlament közmeghallgatást tartott a témában. 2008. július 8-án a parlament – 542 igen szavazattal és 60 tartózkodás mellett – úgy határozott, hogy felkéri az Európai Bizottságot, készítsen egy tanulmányt arról, a gázvezeték milyen hatással van a Balti-tenger élővilágára. A Riigikogu, – az észt parlament, – 2009. október 27-én "A Nord Stream AG által tervezett gázvezetékkel kapcsolatos környezetvédelmi következmények miatti aggodalmak" címmel hozott egy határozatot melyben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi megállapodás értelmében a Balti-tenger igen veszélyeztetett terület. Az orosz hivatalos álláspont szerint ez a projekt ellenzőinek egy túlharsogott, politikai érdekekhez kapcsolódó aggodalmaskodása. Érvelésük szerint ezzel épphogy kitisztítják, semmint összemocskolják a tengerfeneket. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint teljes mértékben tiszteletben tartja azt az elvárást, melynek értelmében a projektnek 100%-osan fenntarthatónak kell lennie. Oroszország teljes mellszélességgel kiáll emellett, és a környezetvédelmi aggályokat majd a környezetvédelmi hatástanulmányból fogják megvizsgálni. Az aggodalmak tovább fokozódtak, amikor kiderült, hogy a Nord Stream AG a gázvezetéket 2,3 milliárd liter, glutáraldehid tartalmú folyadékkal akarja kitisztítani. A folyadék végül pedig a Balti-tengerbe került volna. A Nord Stream AG bejelentette azonban, hogy nem akar ilyen szert használni, de ha használna is, annak hatása lokális, és rövid ideig tartó lenne, mivel a vegyület elbomlik a vízben. Az egyik legnagyobb felmerülő probléma azonban az volt, hogy az első és második világháború idején rengeteg aknát helyeztek el a Balti-tengeren, mindenekelőtt pedig a Finn-öbölben. A Marin Mätteknik AB szerint a két világháború idején 85 000 aknát raktak le, melyeknek még csak a felét találták meg. A gázvezeték ellenzői olyan aggodalmaiknak adtak hangot, melyek szerint a munkálatok működésbe hozhatják ezeket az aknákat. 2008. novemberben egy tanulmányban megjelent, hogy a vezeték épp egy tengeri frontvonal alatt haladna el, valamint a Finn-öböl a világon leginkább elaknásított területe. A legtöbb, megtalált akna nemzetközi vízeken volt, általában több mint 70 méter mélyen. A megtalált veszélyes tárgyakat a Nord Stream AG a víz alatt hatástalanította. Etikai kérdések Gerhard Schröder volt német kancellár és Vlagyimir Putyin volt orosz miniszterelnök a tárgyalások idején mindketten a gázvezeték elkötelezett hívei voltak. A nemzetközi média egy időben nagy figyelmet szentelt annak, hogy a Nord Stream AG ügyvezető igazgatója, Matthias Warnig a német állambiztonsági szervezet tagja volt, mikor Putyin Kelet-Németországban a KGB ügynökeként dolgozott. Az összeesküvés-elméletre Matthias Warnig úgy felelt, életében először 1991-ben találkozott Vlagyimir Putyinnal, mikor az, a Szentpétervári Polgármesteri Hivatal Külkapcsolati Bizottságának az elnöke volt. A gázvezeték építéséről szóló megállapodást 10 nappal a 2005-ös német parlamenti választások előtt írták alá. 2005. október 24-én, pár héttel Schröder kancellárságának vége előtt a német kormány vállalta, hogy az építés költségeinek hiteleire 1 milliárd euró hitelgaranciát biztosít. A garancia azonban 2006. végén lejárt, és addig nem használták ki. Röviddel lemondása után Schröder beleegyezett, hogy ő lesz a Nord Stream AG felügyelőbizottságának az elnöke. A német és a nemzetközi média is úgy gondolta, ez érdekellentétet szül. Sokan attól tartottak, hogy a gázhálózatot sokkal inkább személyes érdekek kihasználására, semmint a német gázellátás biztosítására fogják felhasználni. 2009. februárban a svéd ügyészi hivatal vizsgálatot indított vesztegetés és korrupció gyanújával, mivel Gotland szigetén a helyi egyetem juttatást fogadott el a Nord Streamtől. Az ötmillió svéd koronás összeget egy professzorhoz juttatták el, aki előzőleg arra figyelmeztetett, hogy az Északi Áramlat vezetékei túl közel haladnak az egyik védett madaraknak otthont adó területhez. A konzorcium több, régebben magas pozíciót betöltőt hivatalnokot alkalmazott. Közöttük volt Ulrica Schenström, a miniszterelnöki hivatal államtitkár-helyettese és Dan Svanell, több volt szociáldemokrata miniszter sajtótitkára. Ráadásul 2008. óta Paavo Lipponen a Nord Stream egyik tanácsadója volt. Szárazföldi alternatív útvonalak A finn Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium 2007. január 11-i sajtótájékoztatóján az orosz–német gázvezeték környezetvédelmi hatástanulmányára reagálva egy tájékoztatót tartott. Ezen elmondták, hogy a balti országokon és Kalinyingrádon, valamint Lengyelországon keresztül vezető útvonal elméletileg rövidebb, a rendszer kapacitását ezen az útvonalon könnyebben lehetne bővíteni, és jobbak lennének a megtérülési mutatók is. Svédországból is megemlítették, hogy tanácsos lenne szárazföldi útvonalat is megfontolni. Lengyelország azt javasolta, hogy a Jamal–Európa gázvezetéket hosszabbítsák meg, illetve a tengeralatti vezeték alternatívájaként hozzák létre a Borostyán-gázvezetéket. Ez egy olyan terv, mely szerint a vezeték Oroszországban a Tveri, a Novgorodi és a Pszkovi területen, Lettországon, Litvánián és Lengyelországon haladna át, ahol összekapcsolódna a Jamal–Európa vezetékkel. A szárazföldi vezeték megépítése esetére Litvánia fel is ajánlotta a gáztárolóit. A támogatók érvei szerint a Borostyán gázvezeték fele annyiba kerül, mint egy tengeralatti hálózat, emellett rövidebb úton, kevesebb környezetvédelmi kihatással érkezne meg a gáz. A terv ellenzői szerint egy ilyen vezetéknek a szállító szempontjából nagyobbak az üzemeltetési költségei, ugyanis az Északi Áramlat legfontosabb célja a fizetendő tranzitdíjak minimalizálása. A Nord Stream AG ezekre válaszul bejelentette, hogy csak a Balti-tenger alatti útvonallal foglalkozik, a többit figyelembe se veszi. II. világháborús hadisírok Az Európai Parlament volt észt tagja, Andres Tarand azt vetette fel, hogy az Északi Áramlat útvonala keresztezné több, 1941-es tengeri csata, – áldozatának hadisírját. A Nord Stream szóvivője bejelentette, hogy csak egyetlen elsüllyedt hajó van az útvonal területén, de ez sem lesz megbolygatva. 2008. július 16-án azonban arról számoltak be, hogy a DOF Subsee szeizmikus mérőhajója az egyik mérés során Finnországhoz gazdasági felségterületéhez vizeken egy valószínűleg a második világháború idején elsüllyedt szovjet tengeralattjáró roncsaira akadt. A megtalált szovjet roncson kívül még a Greifswald-öbölben és a Finn-öbölben is vannak hajóroncsok, az Északi Áramlat útvonalán. A Greifswald-öbölben elsüllyedt hajó annak a húsznak az egyike, amelyek elsüllyesztésével 1715-ben a svéd haditengerészet akadályozta az öbölbe való bejutást. A Finn-öbölben megtalált hajóroncs valószínűleg Nagy Péter 1713-ban Finnország felé haladó hajója, melyet személyesen a cár irányított. Valea Șurii Valea Șurii (korábban Valea Șurei) falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőceked község része. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Marosludasi járásához tartozott. Népessége 2002-ben 249 lakosa volt, ebből 248 román és 1 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakóinak többsége ortodox hitű. Dommartin-sous-Hans Dommartin-sous-Hans település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 54 fő (2015). Dommartin-sous-Hans Courtémont, Hans, Maffrécourt, La Neuville-au-Pont és Valmy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bridgette Kerkove Bridgette Kerkove (Los Angeles, Kalifornia, USA, 1977. február 8. –) amerikai pornószínésznő, rendező és producer. Bridgette Kerkove eredeti neve Patricia Lynn Felkel. További nevei: Bridgitte, Brigette Kerkove, Bridgette Kerkov, Bridget Kerkova, Brigette, Bridget Kerkove, Bridgett Kerkove. 1998-ban csatlakozott a felnőtt szórakoztató iparhoz, több száz filmben szerepelt már. 2001-ben kezdett rendezni is, olyan cégeknek dolgozott mint Metro Studios és No Boundaries. 163 centiméter magas. 2001-ben egy időre abbahagyta a filmezést. 2002. októberében elnyerte a Legjobb Amerikai Színésznő Díját. 2002 elején visszatért a felnőtt szórakoztató iparba. 1999 januárjától készít szexfilmeket. 2002 Január 10-ikén adta ki a leghíresebb filmjét a szex a parton címmel. Squadriglia 78 A 78ª Squadriglia Aeroplani da Caccia (röviden 78ª, teljes neve magyarul 78-as Vadászrepülő Osztag) az Olasz Légierő (Regia Aeronutica) egy híres vadászrepülő százada. Az osztag összesen 76 légi győzelmet ért el az első világháborúban, azonban ennek majdnem a fele, azaz 34 igazolatlan. A háború után az osztag továbbra is fennmaradt és végigharcolta a második világháborút is. Megalakulása és az első világháború Az egységet az első világháború közepén, 1916. június 29-én alapították. Mozgósítására még ez évben, 1916. szeptember 3-án került sor Campoformidóban. Az osztag pilótái több győzelemre is szert tettek. Ezek közül emelkedik ki Cosimo Rennella és Antonio Chiri. Renella ennél a századnál szerezte mind a 7 igazolt és egy igazolatlan légi győzelmét, Chiri pedig szintén az összes győzelmét itt szerezte (6 igazolt és hét igazolatlan). Az első világháború alatt az osztagnál harcoló ászpilóták összesen 42 igazolt és 34 igazolatlan győzelmet értek el. A század első világháborús ászpilótái: Cosimo Rennella Antonio Chiri Guglielmo Fornagiari Antonio Riva Guido Masiero Amedeo Mecozzi Mario Fucini Guido Nardini Cesare Magistrini A második világháború és mai működése A repülőszázad a háború után is tovább működött. A második világháborús olasz belépéssel együtt az ezred újra harckészültségbe került. A háború alatt az egység Líbiában tevékenykedett. Az osztag még napjainkban is létezik, azonban már nem lát el aktívan katonai feladatokat.. Képzelt riport 1 amerikai popfesztiválról A Képzelt riport 1[998] amerikai popfesztiválról az azonos című Déry–Pós–Presser–Adamis-musical Presser Gábor és Borlai Gergő vezetésével elkészült 1998-as, 25. évfordulós felújított album- és koncertváltozata. Amikor a BMG Ariola Hungary A&R osztálya felkérte még 1997-ben a tizenkilenc éves Borlai Gergőt a Képzelt riport évfordulójára készülő új album produceri teendőinek ellátására, ő úgy döntött, a zeneszerző Presserrel akar együtt dolgozni. A dalok számottevő átdolgozáson estek át, előadásukra pedig az akkori popsztárokat kérték fel (Kovács Ákos, Szinetár Dóra, Lovasi András, Bíró Eszter, Fehér Adrienn, Kaszás Attila, Kohánszky Roy, Szolnoki Péter, Balázsovits Edit, Novák Péter és Tisza Bea). Az album elkészítésében zenei rendezőként Presser és Borlai mellett részt vett Paczári Károly és Sipeki Zoltán is. Az album a MAHASZ albumlistáján második helyezést ért el. Ebből a változatból Presser felkérésére készült egyórás koncertváltozat Novák Péter vezetésével, mely elhagyta az eredeti darab cselekményét, helyette a dalokat fűzte táncos és énekes produkciók sorává. Ezt a változatot kétszer mutatták be: a 2002-es LGT Fesztiválon és a 2007-es Sziget Fesztiválon. Dalok listája Az összes dalszöveg szerzője Adamis Anna, az összes szám szerzője Presser Gábor. A lemezen nem szerepel az „Arra született” című dal, míg a „Finálé” itt az „Arra születtünk” címet kapta. Az utolsó szám, a „Valaki mondja meg II.” a „Valaki mondja meg” lassabb változata, melyben a lemezen szereplő művészek egy-egy sort énekelnek. Számos dal az új hangszerelésen, tempón kívül instrumentális blokkal is bővült (általában a dalok végén), míg a „Valaki mondja meg” refrénjének szövege („Madarak jönnek…”) nem hallható. A „Menni kéne” egy előadás előtti zenekar hangpróbájának hangjaival, és a refrén fel-felcsendülő soraival indul. Közreműködők Borlai Gergő – dob, ütőhangszerek, komputerprogram Presser Gábor – zongora, Hammond orgona, billentyűs hangszerek Sipeki Zoltán – gitárok Studinczky László – basszusgitár Fekete Kovács Kornél – trombita Csejtey Ákos – szaxofonok Schreck Ferenc – trombon Kaltenecker Zsolt – zongora („Arra születtem”, „Menni kéne” – jazz) További énekesek: Faith Ildikó, Fehér Gábor , Magyar Hajnalka, Németh Attila, Szolnoki Péter Produkciós koordinátor: Pécsi Júlia Stúdió fotók: Kaiser Ottó Fesztivál fotók: Presser Gábor Grafikai munkák: Erdélyi Mihály Hangmérnök: Paczári Károly Zenei rendezők: Borlai Gergő, Paczári Károly, Presser Gábor, Sipeki Zoltán Hangszerelte: Presser Gábor és Borlai Gergő Producerek: Presser Gábor és Borlai Gergő Támogatók: Dreher, TV3, Roland Bemutatók A koncertváltozat első előadása 2001 decemberében volt egy zártkörű magánrendezvényen nagy sikerrel. A hivatalos bemutatóra a 2002. június 1-jén a Óbudai-szigeten tartott LGT Fesztiválon kerülhetett sor délután ötkor, ahol több mint harmincezren látták. Fellépett Roy, Bíró Eszter, Lovasi András, Király Linda, Kaszás Attila és a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió növendékei (köztük Pál Tamás). A zenekar tagjai Kovács Péter (zongora, vokál), Csiszár Péter (orgona), Sipeki Zoltán (gitár), Papesch Péter (basszusgitár), Borlai Gergő (dob) és Csányi István (szaxofon, vokál) voltak. A második bemutatót ugyanazon helyszínen, de már a Sziget Fesztivál keretében öt évvel később, 2007. augusztus 7-én, a fesztivál nulladik napján, nemzetközi közönség előtt tartották. Amikor az est fő eseményéhez, a Locomotiv GT koncertjéhez kerestek előzenekart, sok rajongó kérdezte, hogy lesz-e az LGT Fesztiválhoz hasonlóan Képzelt riport-koncert, így az együttes emellett döntött. A koncert este hatkor kezdődött, mint az este hetes Locomotiv GT-koncert felvezetése. A koncerten fellépett Novák Péter, Lovasi András, Roy, Fekete Linda, Bíró Eszter, Kovács Péter és a Momentán Társulat, míg a zenekarban Kovács Péter (zongora, ének), Sipeki Zoltán (gitár), Lukács Péter (gitár), Papesch Péter (basszusgitár), Borlai Gergő (dob), Födő Sándor (ütőhangszerek) és Csányi István (altszaxofon, vokál) foglaltak helyet. A sziget fesztiválos koncert nagy visszhangot váltott ki. A koncert hatására az eredeti vígszínházbeli produkció dalait tartalmazó CD-kiadvány visszatért a MAHASZ albumlistájának második helyére, míg a kritikusok a koncert mellett az eredeti musicalről, sőt a kisregényről is cikkeztek. Sokan támadták a témát, a motivációkat és a felújítást is, de a másik oldalon számos kritikus kiállt a darab értékei mellett. Harmadik Fico-kormány A harmadik Fico-kormány Szlovákia koalíciós kormánya 2016. március 23-tól, 2018. március 22-ig. Megalakulása A 2016-os választást a Robert Fico vezette baloldali populista Irány – Szociáldemokrácia (Smer–SD) nyerte. A választás után négypárti kormány alakult a Smer-SD, a jobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS), a Most–Híd szlovák-magyar vegyespárt és az újonnan parlamentbe került gazdasági liberális Háló részvételével. Az új kormány sok tagja azonos az előzővel. Összetétele A harmadik Fico-kormány összetétele 2016. március 23-tól, 2018. március 22-ig: Francesco Dall’Ongaro Francesco Dall' Ongaro, (Mansuè (Treviso megye), 1808. június 19. – Nápoly, 1873. január 10.) olasz költő, dramaturg és politikus. Életpályája Bár papnak készült, csakhamar hírlapíró és költő lett és az olasz szabadságharcosok közé állt. 1836-ban Triesztbe költözött, ahol La Favilla című újságot szerkesztett és néhány drámát irt, amelyek közül főképpen a hatásos Fornaretto tett szert nagy népszerűségre. 1848-ban fegyvert is fogott és Rómában tagja lett az alkotmányozó gyűlésnek, majd Garibaldi hadsegéde és az első Garibaldi-légiók szervezője. Róma elveszte után száműzetésbe ment, ahonnan csak 1859-ben térhetett vissza; ettől fogva egész haláláig mint az olasz irodalom tanára működött előbb Firenzében, később Nápolyban. Főleg mint lírikus volt jelentős; költeményei élesztői voltak az olasz mozgalmaknak. Színdarabjai közül még Orian Cappello című tragédiájának és a Fama című vígjátékának volt sikere; írt továbbá számos novellát és irodalomtörténeti dolgozatot. Művei Il Venerdi Santo : scena della vita di L. Byron : canto / di Francesco Dall'Ongaro - Padova - 1837 Odi quattro alla amica ideale / di Francesco Dall'Ongaro - Venezia - 1837 La luna del miele : scene della vita conjugale / [Dall'Ongaro] - Trieste - 1838 Un duello sotto Richelieu : melodramma in due atti : da rappresentarsi nell'I.R. Teatro alla Scala l'autunno 1839 / [musica del maestro sig. Federico Ricci ] - Milano: Ricordi, GiovanniTruffi, Gaspare, 1839 La maschera del Giovedi grasso : ballata inedita / di F. Dall'Ongaro - Udine - 1843 Poesie scelte /di Francesco Dall'Ongaro - Firenze - 1844 Il fornaretto : dramma storico / di Francesco Dall'Ongaro - Trieste - 1846 Viola tricolor : scene familiari / di F. Dall'Ongaro - Padova - 1846 Il Venerdi santo : scena della vita di lord Byron : aggiuntivi alcuni cantici sacri / di Francesco Dall'Ongaro - Torino - 1847 Il Bucintoro / [Dall'Ongaro! - [S.l.S.l. Tip. dei successori di Le Monnier, s.d. I dalmati : dramma / di Francesco Dall'Ongaro - Torino - 1847 Opere complete di Francesco Dall'Ongaro - Torino - 1846-1847 La bandiera tricolore /Parole di: Francesco Dall'Ongaro/Musica di: Cordigliani /1848 (circa) Inno repubblicano / di Francesco Dall'Ongaro - [Roma? - 1849?] Canti popolari di Francesco Dall'Ongaro : (1845-1849) - Capolago - 1849 Venezia : l'11 agosto 1848, memorie storiche / di Francesco Dall'Ongaro - Capolago - 1850 Nuovi canti popolari : raccolti e accomodati alla musica / per cura di F. Dall'Ongaro - Italia - 1851 Figlie del popolo : novelle / di Francesco Dall'Ongaro - Torino - 1855 E'Garibaldi : canzone / di F. Dall'Ongaro - Firenze - 1859 PETRARCA ALLA CORTE D'AMORE : Dramma Lirico / Giulio Roberti ; libretto: F. Dall'Ongaro - Torino: Fodratti fratelli, 1859 Se siete buona come siete bella / stornello toscano di Francesco Dall'Ongaro ; posto in musica da Carlotta Ferrari da Lodi - Torino - [186.?] Il diavolo e il vento : ballata / di F. Dall'Ongaro - Firenze - 1860 Bianca Cappello : dramma in cinque atti, versi / di F. Dall'Ongaro - Torino - 1860 I volontari della morte : ballata / di Francesco Dall'Ongaro ; [con scritto di P. Thouar] -Firenze - 1860 Bianca Capello : Dramma in cinque atti versi / Dall'Ongaro Francesco - Torino - 1860 * Pio IX . / per Francesco Dall'Ongaro - Torino - 1861 I volontari della morte : ballata / di Francesco Dall'Ongaro - Firenze - 1861 Baron Ricasoli , prime minister of Italy : a biography / from the italian of F. Dall'Ongaro - London - 1861 Stornelli italiani / Francesco Dall'Ongaro - Milano - 1862 La resurrezione di Marco Cralievic : fantasia drammatica / di Francesco Dall'Ongaro - Firenze, Tip. Garibaldi - 1863 L' ultimo barone : dramma storico tratto dalle cronache venete del secolo 17. / per F. Dall'Ongaro - Torino - 1863 Il sogno di Venezia : scena lirica / di Francesco Dall'Ongaro - Napoli - 1864 * Garibaldina . Inno di guerra dei volontari italiani, con una lettera del generale Garibaldi / [Dall'Ongaro] - Firenze - [1866?] Istoria del diavolo : raccontata alla Societa delle letture scientifiche e letterarie in Milano / da Francesco Dall'Ongaro - Milano - 1865 I gesuiti giudicati da se medesimi : documenti e fatti concernenti la compagnia di Gesu / con prefazione e note del professore F. Dall'Ongaro - Milano Firenze - 1865 Sei canti nazionali / di F. Dall'Ongaro - Firenze - 1866 Fantasie drammatiche e liriche / di Francesco Dall'Ongaro - Firenze - 1866 Acqua alta : schizzo comico / di Francesco Dall'Ongaro - Venezia - 1867 Clementina Cazzola : ricordi / Dall'Ongaro Francesco - Firenze - 1868 L' arte italiana a Parigi nell'esposizione universale del 1867 : ricordi / di F. Dall'Ongaro - Firenze - 1869 Viva l'Italia : il 25 dicembre 1870 / \Dall'Ongaro! - Firenze - 1870 Il sogno di Garibaldi / Francesco Dall'Ongaro - Firenze - [1871?] Le tre giornate d'Italia nell'anno 1870 / F. Dall'Ongaro - Milano - 1871 A Eugenio Agneni per il suo quadro le ombre dei grandi toscani : sogno d'un esule /F. Dall'Ongaro! - Paris - \187.! Studj critici sul teatro indiano / per Francesco Dall'Ongaro - Firenze - 1873 Scritti d'arte / di Francesco Dall'Ongaro - Milano Napoli - 1873 La betulia liberata : poemetto inedito / di Francesco Dall'Ongaro - Venezia - 1874 L' AMANTE DI RICHIAMO : Melodramma Giocoso / Federico Ricci ; libretto: F. Dall'Ongaro - Torino: Fodratti Guglielmo Tell : dramma inedito in cinque atti / _Di] Francesco dall'Ongaro - Milano - 1876 Il convito di Baldassare / libretto in 4 atti di Francesco Dall'Ongaro ; musica di Giorgio Miceli. Da rappresentarsi per la prima volta al R. Teatro S. Carlo, stagione - Napoli - 1878 Stornelli politici e non politici / Dall'Ongaro - MilanoTipografia P. B. Bellini e C. - 1883 Alghe della laguna : rime vernacole / di F. Dall'Ongaro - Venezia - 1876 * Novelle vecchie e nuove / F. Dall'Ongaro - Firenze - 1890 L' addio e le rimembranze : [Componimenti poetici] - Udine - 1893 Forrás A Pallas nagy lexikona Vágtapolca Vágtapolca (1899-ig Teplicska, szlovákul Teplička nad Váhom) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Zsolnai járásában. Fekvése Zsolnától 3 km-re keletre a Vág jobb partján fekszik. Nevének eredete Neve a szláv tepl (= meleg) melléknévből ered és melegvíz forrásaira utal. Története A határában emelkedő Stráník-hegyen már a kőkorszakban is volt emberi település. A bronzkorban a lausitzi kultúra, majd a puhói és a hallstatti kultúra települései álltak itt. A települést 1267-ben "Toplucha" alakban említik először. 1332-ben "Toplisa", 1438-ban "Teplicza", 1598-ban "Theplicza" néven szerepel a korabeli forrásokban. Óvár, majd Sztecsény várának uradalmához tartozott. Plébániája 1300-ban már állt. 1403-ban a zsolnai német jog alapján telepítették be. 1420-ban Luxemburgi Zsigmond az uradalommal együtt Dersffy Szaniszlónak adományozta és a 16. század végéig a család birtoka maradt. Ők építették a település kastélyát is. A 17. században a Wesselényi család birtoka és a sztrecsényi uradalom központja lett, majd később a kiterjedt teplicskai uradalom központja. A háromtornyú Wesselényi-kastélyban kezdődött a Wesselényi-féle összeesküvés. Buda töröktől való visszavétele után a lengyel származású gróf Johann Jakob Löwenburg birtoka lett a község. Ő építtette a templom lorettói kápolnáját, ahol Wesselényi Ferenc nádor első feleségének maradványait elhelyezték. Halála után veje, gróf Windischgrätz követte őt a birtoklásban. A kastélyt is a Windischgratz család építtette át a 18. század második felében. 1737-ben hetipiac és vásártartási jogot kapott. Szövőgyárát 1767-ben alapították. 1598-ban 55 ház állt itt. 1720-ban 2 malma és 12 adózója volt. 1784-ben 111 házában 141 családban 728 lakos élt. 1828-ban 103 házában 873 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, fafeldolgozással, kézművességgel, szeszfőzéssel foglalkoztak. 1858. január 15-én a falut földrengés rázta meg, melyben a házak többsége megrongálódott. Határában egykor melegvízforrások törtek fel, erre emlékeztet a község címere is, mely fürdő nőalakot ábrázol. A forrásoknak mára nyoma sem maradt. Fényes Elek szerint " Teplicz, (Teplicza), tót m. v. Trencsén vgyében, 3 fertálynyira Zsolnától: 899 kath., és 7 zsidó lak. Ékesiti az uraság kastélya 1 kápolnával együtt, mellyben nyugosznak Bosnyák Sophia, Vesselényi Ferencz nádor jótéteményeiről hires, és 1644-ikben meghalálozott hitvesének hamvai. Továbbá van itten kath. paroch. templom, és még 3 kápolna. Földe a Vágh mellett termékeny, fája elég, rétjei igen jók, lakosai ezen kivül vászon szövésből, kézi mesterségekből és pálinka-főzésből táplálják magokat. Papiros-malma meglehetős papirost készít. Vásárjai nem nevezetesek. Posztó-gyára elenyészett. F. u. Sina György." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. 1925-ben üveggyár kezdte meg működését. 1980 és 1991 között Zsolna városához tartozott. Népessége 1910-ben 1084,túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2011-ben 3754 lakosából 3603 szlovák volt. Nevezetességei Központjában áll a 16. századi késő reneszánsz négy saroktornyos Sina-kastély. A kastélyt a 16. század végén a Dersffy család építtette. A 17. század második felében és a 18. század második felében bővítették. Windischgrätz gróf a kastély mellett gazdasági épületeket emeltetett és ezekben gyolcs- és gyapjúüzemet alapított. Tőle a genovai köztársaság vette meg a kastélyt, majd az olasz Solignac grófé lett. Ezután Sina György báró vette meg és a 19. század közepén Sina Simon volt a birtokosa. Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1589 -ben épült reneszánsz stílusban . 1750 -ben barokk stílusban építették át, 1926 és 1928 között bővítették. Templomának lorettói kápolnájában őrzik Wesselényi Ferencné Bosnyák Zsófia koporsóját, akit szentként tisztelnek. A sír búcsújáróhely. A sír eredetileg Sztrecsény várában volt, de amikor ennek új tulajdonosa lett a Wesselényi család hamvait eltávolította, ekkor hozták át a falu templomába. Bosnyák Zsófia földi maradványait egy zsolnai illetőségű férfi 2009 . április 1-jén felgyújtotta. A maradványokat április 26-án engesztelő szentmise keretében üvegurnában helyezték vissza a kápolnába. 2018-as Fiatal Zenészek Eurovíziója A 2018-as Fiatal Zenészek Eurovíziója volt a tizenkilencedik Fiatal Zenészek Eurovíziója. Az Egyesült Királyságban, Edinburghban rendezték meg, az Usher Hallban. Az elődöntőt két részletben, 2018. augusztus 18-án és 19-én, a döntőt pedig augusztus 23-án rendezték. Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellenben itt nem az előző évi győztes rendez, hanem pályázni kell a rendezés jogára. A 2016-os verseny a lengyel Łukasz Dyczko győzelmével zárult, aki egy szaxofonversenyművet adott elő. A helyszín és a verseny A rendezvény egykori igazgatója, Vlagyiszlav Jakovlev egy korábbi nyilatkozata szerint Budapest nagy esélyekkel indulhatott volna a 2018-as verseny rendezési jogáért. 2017. október 22-én azonban hivatalossá vált, hogy a rendezvénynek az Egyesült Királyságban található Edinburgh ad otthont. Az egyben visszatérő ország az első, 1982-es verseny után másodjára nyerte el a rendezés jogát. Október 31-én jelentették be, hogy visszatér az elődöntős–kieséses rendszer, melyre utoljára 2012-ben volt példa. Az elődöntőt két részletben rendezték meg a St Cecilia's Hallban, 2018. augusztus 18-án és 19-én. A döntőre pár nappal később, augusztus 23-án került sor a 2200 fő befogadására képes Usher Hallban, mely korábban az 1972-es Eurovíziós Dalfesztiválnak is otthont adott. Utoljára 2004-ben tartották a döntőt fedett intézményben. A résztvevők a választott zeneműveket a BBC Skót Szimfonikus Zenekar kíséretében, a dán Thomas Dausgaard vezényletével adták elő, majd a szakmai zsűri kiválasztotta a győztest. Az előadások időkorlátja az előfordulóban 18 percre, a döntőben 12 percre módosult. A verseny házigazdái Petroc Trelawny rádiós műsorvezető és Josie D’Arby televíziós műsorvezető voltak. Előbbi az elődöntőt egyedül vezette, utóbbi a döntőben csatlakozott hozzá. A megmérettetés első helyezettje a győztesnek járó trófeán kívül 7000 eurós pénzjutalomban részesült, illetve egy fellépési lehetőséget nyert a BBC Skót Szimfonikus Zenekarral; a második helyezettet 3000 euróval jutalmazták. A résztvevők Először vett részt a versenyen Albánia. A verseny házigazdája, az Egyesült Királyság három kihagyott verseny után visszatért a mezőnybe. Emellett Görögország egy, Oroszország három, Belgium öt, Észtország hat, Spanyolország hét, míg Izrael tizenöt kihagyott verseny után képviseltette magát ismét. Az előző évben harmadik helyen végzett Ausztria azonban a rendezvény történetében első alkalommal nem küldött versenyzőt. Magyarország hatodik alkalommal vett részt a versenyen. A magyar induló Bencze Máté szaxofonos volt, aki a Duna és az M5 Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató műsor 2017-es és 2018-as évadában szerepelt. Az edinburgh-i versenyen való indulás jogát is itt nyerte el az MTVA különdíjaként. A fiatal zenészt az elődöntőben Richter Edit zongoraművész kísérte. Így összesen tizennyolc ország képviseltette magát Edinburghban. Utoljára 2006-ban vett részt ennyi ország a versenyen. Sorozatban másodjára vett részt a san marinói Francesco Stefanelli, aki 2016-ban egyben az ország első indulója is volt. Nemzeti válogatók A versenyzők hivatalos listáját 2018. június 22-én hozta nyilvánosságra az Európai Műsorsugárzók Uniója. A részt vevő 18 ország közül 7 belső kiválasztással, 11 nemzeti döntő keretein belül választotta ki képviselőjét. Zsűri Az elődöntő és a döntő szakmai zsűrijét 2018. augusztus 10-én jelentették be. Elődöntő David Watkin, csellista (Zsűrielnök) Sinae Lee, zongorista Ursula Leveaux, fagottművész Noè Rodrigo Gisbert, ütőhangszeres zenész Döntő Marin Alsop, zongorista Anna Meredith, zeneszerző, előadóművész David Watkin, csellista James MacMillan, zeneszerző, karmester Elődöntő Az elődöntőt két részben, 2018. augusztus 18-án és 19-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével a St Cecilia’s Hallban. A zsűri szavazatai alapján a legjobb hat versenyző jutott tovább a döntőbe. Újítás volt, hogy az elődöntő mindkét részét három-három adásra bontva rendezték meg, így hat adást rendeztek, mindegyikben három-három ország vett részt. Első rész Az elődöntő első részét 2018. augusztus 18-án rendezték meg kilenc ország részvételével. Második rész Az elődöntő második részét 2018. augusztus 19-én rendezik meg kilenc ország részvételével. Döntő A döntőt 2018. augusztus 23-án rendezték meg hat ország részvételével. A végső döntést a nemzetközi, szakmai zsűri hozta meg. Közvetítés Az elődöntőt és a döntőt az interneten élőben közvetíti a verseny hivatalos YouTube-csatornája. Megjegyzés: Az egyes országok televízió–, illetve rádiócsatornái alapesetben élőben közvetítették a versenyt. Ez néhány esetben eltérhetett, mely a fenti táblázatban is fel van tüntetve. Lásd még 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál 2018-as Junior Eurovíziós Dalfesztivál Megjegyzések elődöntőkről összefoglaló felvételről, augusztus 23-án; döntő élőben elődöntők élőben; döntő felvételről, augusztus 24-én felvételről, augusztus 22-én és 23-án elődöntő harmadik adása élőben elődöntő első adása és döntő élőben felvételről, szeptember 2-án elődöntők felvételről, augusztus 20-án és 21-én; döntő élőben elődöntők felvételről, augusztus 21-én és 22-én; döntő élőben felvételről felvételről augusztus 25-én Rimasco Rimasco település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 104 fő (2017. január 1.). Rimasco Carcoforo, Fobello, Rima San Giuseppe, Rossa és Boccioleto községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Unitárius Tudósító Unitárius Tudósító – A kolozsvári unitárius egyházközség gyülekezeti lapja. 1930–1931-ben Szent-Iványi Sándor szerkesztésében jelent meg. Összesen négy lapszáma ismeretes (1930. június, október, december és 1931. február). Később, 1948. február–márciusban körlevél és kézirat gyanánt még egy száma kereste fel Kolozsvár unitárius híveit. Az egyházközség életével, fontosabb eseményeivel foglalkozott, közölte az istentiszteletek, a vasárnapi iskola időpontját, tájékoztatott az egyházközség keretein belül működő egyesületek, így például a Dávid Ferenc Egylet Nőszövetsége, Ifjúsági Köre, Leányklubja, a Dávid Ferenc Vegyeskar, Vidéki Nők Egyesülete, Kolozsvári Unitárius Iparosok és Kereskedők Köre tevékenységéről. (29089) 1981 DD3 A (29089) 1981 DD3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. február 28-án. Csehszlovákia az 1984. évi téli olimpiai játékokon Csehszlovákia a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett 1984. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 50 sportoló képviselte, akik összesen 6 érmet szereztek. Jégkorong Eredmények A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Szovjetunió – Svédország 10–1-es, a B csoportban lejátszott Csehszlovákia – Kanada 4–0-s eredményt is. Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Chamaeleo A Chamaeleo a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjébe, a leguánalakúak (Iguania) alrendágába és a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 17 faj tartozik: afrikai kaméleon (Chamaeleo africanus) Laurenti, 1768 Chamaeleo anchietae Bocage, 1872 Chamaeleo arabicus (Matschie, 1893) Chamaeleo calcaricarens Böhme, 1985 sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus) Duméril & Bibron , 1851 európai kaméleon (Chamaeleo chamaeleon) (Linnaeus, 1758) laposfejű kaméleon (Chamaeleo dilepis) Leach, 1819 Chamaeleo etiennei Schmidt, 1919 kecses kaméleon (Chamaeleo gracilis) Hallowell, 1842 Chamaeleo laevigatus (Gray, 1863) Chamaeleo monachus (Gray, 1865) Namaqua-kaméleon (Chamaeleo namaquensis) (Smith, 1831) Chamaeleo necasi Ullenbruch, Krause & Böhme, 2007 Chamaeleo ruspolii Boettger , 1893 szenegáli kaméleon (Chamaeleo senegalensis) Daudin, 1802 Chamaeleo zeylanicus Laurenti, 1768 dél-afrikai csuklyáskaméleon (Chamaeleo quilensis) Bocage, 1866 Wagner és hasonló családnevűek listája Wagner Anzelm (1766–1806), magyar festőművész Wágner Dániel (1800–1890) gyógyszerész, vegyész, a kémia doktora, egészségügyi tanácsos Wágner Dániel (1838–1890) gyógyszerész, vegyész, orvos, tudós Vághy (Wagner) Ferenc (1776–1862), törvény- és jogtudós, az MTA ig. tagja Wagner Géza (1879–1939), magyar festőművész Wagner Gyula (1851–1937), magyar építész Jasmin Wagner (1980), német énekesnő Wagner János (1811–1889) belgyógyász, egyetemi tanár Wagner János (1813–1904) építész Wagner János (1870–1955) botanikus, tanár Wagner János (1906–1948) zoológus, múzeumi segédőr, egyetemi magántanár Wagner János (1936) festő, grafikus Johann Andreas Wagner (1797–1861), német zoológus Wagner József (1882–1956), magyar klasszika-filológus Wagner Károly (1732–1790) történész, műfordító, jezsuita szerzetes, egyetemi tanár Wagner Károly (1830–1879) erdőmérnök Wagner Károly (? –?) építész Wagner Károly (1887–1950) ügyvéd, politikus Wagner László (1841–1888) magyar mezőgazda, műegyetemi tanár Wágner László (1911–1987) Ybl-díjas magyar építész Wagner Lilla (1903–1978), magyar író, pszichológus Wagner Nándor (1922–1997), magyar szobrász- és festőművész Otto Wagner (1841–1918), osztrák építész Richard Wagner (1813–1883), német zeneszerző Richard Wagner (wd) (1861–1925), német politikus (FVP) Richard Wagner (wd) (1893–1935), német berepülő pilóta Richard Wagner (wd) (1893–1970), német fiziológus Richard Wagner (wd) (1902–1973), német agrármérnök, politikus ( NSDAP ) Wagner Richárd (1905–1972), magyar geográfus, klimatológus Richard Wagner (wd) (1914–1979), német politikus ( CSU ) Richard Wagner (1952–), romániai születésű német író Richard Wagner (wd) (1957–), bíró a kanadai legfelsőbb bíróságon Wagner Sándor (1838–1919), magyar festőművész Theillement Theillement település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lúdalakúak A lúdalakúak (Anseriformes) a madarak osztályának egy rendje. 3 család és 165 faj tartozik a rendbe. Vízfelszínen és szárazföldön táplálkozó állatok. Úszóhártyás lábaikkal jól úsznak és repülnek. Rendszerezés A rend az alábbi családokat foglalja magában: tüskésszárnyúmadár-félék (Anhimidae) – Stejneger, 1885 - 3 faj ujjaslúdfélék (Anseranatidae) – Sclater, 1880 - 1 faj récefélék (Anatidae) – Leach, 1820 - 161 faj Kihalt családok Presbyornithidae (Wetmore, 1926) – a legrégebben kialakult család, a Presbyornis nem 4 faja, a paleocén és az eocén korból Romainvillidae – egyetlen ismert faja a Romainvillia stehlini a eocén – oligocén korból. Lúdméretű fosszilis faj, mely a hasadujjú lúd és a fütyülőludak között állt rendszertanilag. Cygnopteridae – egyetlen nem, a Cygnopterus 3 fosszilis faja az oligocén – miocén korból. Korábban fosszilis hattyúfajoknak tartották őket, Livezey kutatásai alapján emelték őket önálló család rangjára. Paranyrocidae – egyetlen faja a Paranyroca magna , egy hattyúméretű fosszilis faj, maradványai Észak-Amerika miocén kori rétegeiből kerültek elő. Dromornithidae (Rich, 1979) – óriás termetű, röpképtelen madarak 7 fosszilis fajjal az oligocén és pleisztocén közötti korokból Ausztrália területéről. Cnemiornithidae – Két ismert faja Új-Zéland óriási termetű röpképtelen madara volt, feltehetőleg a betelepült maorik irtották ki őket. Anna Maria Ferrero Anna Maria Ferrero (Róma, 1934. február 18. – Párizs, Franciaország, 2018. május 21.) olasz színésznő. Filmjei Il cielo è rosso (1950) Az élet visszavár (Domani è un altro giorno) (1951) A tiltott Krisztus (Il Cristo proibito) (1951) Lorenzaccio (1951) Le due verità (1952) Ragazze da marito (1952) Lo sai che i papaveri (1952) La muta di Portici (1952) Fanciulle di lusso (1953) Hűtlen asszonyok (Le infedeli) (1953) Siamo tutti inquilini (1953) Febbre di vivere (1953) A legyőzöttek (I vinti) (1953) Nápolyiak Milánóban (Napoletani a Milano) (1953) Capitan Fantasma (1953) Egy nap a parkban (Villa Borghese) (1953, a Pi-greco részben) Verdi (1953) Viva la rivista! (1953) Il conte di Sant'Elmo (1953) Szegény szerelmesek krónikája (Cronache di poveri amanti) (1954) Canzoni di mezzo secolo (1954) Guai ai vinti (1954) Una parigina a Roma (1954) Totò e Carolina (1955) La vedova X (1955) Amleto (1955, tv-film) Il falco d'oro (1955) Canzoni di tutta Italia (1955) Háború és béke (War and Peace) (1956) La rivale (1956) Suprema confessione (1956) Giovanni dalle bande nere (1956) Cime tempestose (1956, tv-film) Kean, a zseni és fenegyerek (Kean - Genio e sregolatezza) (1957) Los amantes del desierto (1957) Capitan Fuoco (1958) Questa mia donna (1958, tv-film) La notte brava (1959) Le sorprese dell'amore (1959) L'impiegato (1960) A matador (Il mattatore) (1960) Austerlitz (1960) Culpables (1960) I delfini (1960) Il gobbo (1960) Gastone (1960) Fracasse kapitány (Le capitaine Fracasse) (1961) Egy napra oroszlánok (Un giorno da leoni) (1961) L'oro di Roma (1961) Una domenica d'estate (1962) Nápoly négy napja (Le quattro giornate di Napoli) (1962) Un marito in condominio (1963) Kontraszex (Controsesso) (1964, a Cocaina di domenica részben) Északi összetett az 1924. évi téli olimpiai játékokon Az 1924. évi téli olimpiai játékokon az északi összetett versenyszáma 18 kilométeres sífutásból és két sorozat sáncugrásból állt. A sífutást a 18 km-es versenyszámmal együtt rendezték február 2-án, a síugrást február 4-én tartották. A versenyen hármas norvég siker született, az aranyérmet Thorleif Haug nyerte meg. A Magyarországot három sportoló képviselte. Déván István a síugrásban nem indult, Háberl Aladár sífutásban nem indult, míg Szepes Béla sífutásban nem ért célba, ezért mindegyikük helyezetlenül zárt. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A versenyen 9 nemzet 30 versenyzője vett részt. Csehszlovákia (TCH) (4) Egyesült Államok (USA) (4) Finnország (FIN) (2) Franciaország (FRA) (4) Lengyelország (POL) (2) Magyarország (HUN) (3) Norvégia (NOR) (4) Svájc (SUI) (4) Svédország (SWE) (3) Eredmények A sífutás eredménye alapján pontszámokat kaptak a versenyzők. A két síugrás eredményét is pontban állapították meg, azonban a két ugrás átlaga számított az összesítésbe. Az összesített eredményt a sífutás után kapott pontszám, valamint a síugrás összesített eredményének átlaga jelentette. Az időeredmények másodpercben, a távolságok eredményei méterben értendők. 1862 Apollo Az 1862 Apollo a Földet megközelítő kisbolygó. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1932-ben. Ahogyan a Hungaria kisbolygók külön dinamikai családot képeznek a kisbolygó-öv belső szélén, úgy alkotnak dinamikai családot az Apollo kisbolygók is. Ebbe az Apollo kisbolygó-családba tartozik az 1566 Icarus kisbolygó is. Holdja van 2005. november 4-én az Arecibói Obszervatóriumban radarmérésekkel felfedezték, hogy kísérője van. A kishold mindössze 80 méteres átmérőjű égitest és 3 km-es pályán kering az Apollo körül. Forrás JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.) Makulátlanok A Makulátlanok napjaink egyik legnépszerűbb televíziós sorozatának, a Trónok Harcának egyes szereplői. A cselekmény során egyre inkább fontosabb szereplőivé válnak. A könyv írója, [George R. R. Martin] egészen különlegesnek álmodta meg ezeket a katonákat. A cselekmény alapján az ifjú „Khaalesi”, Daenerys Targaryen a televíziós sorozat 3. évadjában megvásárol közel 10.000 Makulátlant, kiknek rögtön parancsba is adja, hogy öljék meg mestereiket, és azokat, akik kínozták őket neveltetésük alatt. Daenerys felszabadította ezeket az embereket, akik pedig immár szabad emberként, önszántukból segítenek Westeros jogos trónörökösének céljai elérésében. Történetük A Makulátlanok valójában rabszolgák, kik minden ellenkezés nélkül követik parancsolójukat. Ezeket a katonákat Essos déli részén, a rabszolgaöbölben lévő Astaporban képezik ki. Kisgyermekként veszik el őket szüleiktől, és képezik ki őket könyörtelen módon. Megtanulják a szenvedés mindenfajta formáját, az éhezéstől kezdve az intenzív, sokszor súlyos fizikai fájdalomig. Elveszik tőlük a nevüket, valamint férfiasságukat, hogy ez se zavarja őket a harcokra történő koncentrálás során, ezáltal mindenáron követniük kell tulajdonosuk parancsait. Képességek Egy Makulátlan soha nem ellenkezik tulajdonosa semmilyen parancsával sem, bármilyen helyzetről is legyen szó. Nem futamodik meg még a legnagyobb túlerővel szemben sem, és utolsó csepp véréig harcolnak. Erősségek Csak annak az embernek hajlandóak engedelmeskedni, akinek a tulajdonát képezik. Ennél fogva igazán hűséges hadseregről beszélhetünk. Rendkívül alaposan képzett katonákról van szó, mely nagy veszélyt jelenthet bármilyen ellenségre nézve is. Gyengeségek Mivel gyermekként mindenüket elvették, és eme különösen kegyetlen neveltetésben részesültek, az önálló gondolkodás nem igazán jellemezhető rájuk. Valakinek a parancsait követniük kell, hiszen őket arra képezték ki, hogy másokat szolgáljanak. Saw a New Morning / My Life Has Been a Song Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Maurice Gibb – ének, gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár Robin Gibb – ének Alan Kendall – gitár Tommy Morgan – harmonika (My Life Has Been a Song) Jim Keltner – dob stúdiózenekar Johnny Pate vezényletével hangmérnök – Mike Claydon, Damon Lyon-Shaw, Richard Manwaring, Andy Knight A lemez dalai Saw a New Morning (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1972 ), stereo 4:24, ének: Barry Gibb , Robin Gibb My Life Has Been a Song (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1972 ), stereo 4:21, ének: Barry Gibb , Robin Gibb Top 10 helyezés Saw a New Morning: 1.: Hongkong 1985–1986-os spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A La Liga 1985-86-os szezonja volt a bajnokság 55. kiírása. A szezon 1985. augusztus 31-én kezdődött és 1986. április 20-án ért véget. A bajnokságban 18 csapat vett részt, a győztes a Real Madrid CF lett. Ez volt a klub 21. bajnoki címe. Gare de Saint-Germain-du-Puy Gare de Saint-Germain-du-Puy vasútállomás Franciaországban, Saint-Germain-du-Puy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vierzon-Saincaize-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Avord (Gare de Saincaize, Vierzon-Saincaize-vasútvonal) Gare de Bourges (Gare de Vierzon-Ville, Vierzon-Saincaize-vasútvonal) Jelena Arkagyjevna Najmusina Jelena Arkagyjevna Najmusina, oroszul: Елена Аркадьевна Наймушин (Aszkiz, 1964. november 19. – Moszkva, 2017. március 14.) olimpiai bajnok szovjet-orosz tornász. Pályafutása Az 1979-es Fort Worth-i világbajnokságon és az 1980-as moszkvai olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja volt. 1981-ben vonult vissza az aktív sportolástól. Első férje egy lett kerékpárversenyző volt, akit még 1980-ban ismert meg. Két fiúk és egy lányuk született. Később elvált és visszaköltözött Oroszországba. Második férje Szergej Grigorijev tornászedző volt, akivel Tulában élt, ahol gyerekeknek tartottak tornaedzéseket. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1980, Moszkva – csapat Világbajnokság aranyérmes: 1979, Fort Worth – csapat Felsővárosi református templom (Miskolc) A felsővárosi református templom Miskolc Győri kapu városrészében található, a Győri kapu út és a József utca sarkán. Egy új miskolci református templom megépítésének gondolata már 1948-ban felmerült (az akkori Nagyváthy és Füzes utca sarkán), de aztán feledésbe merült. Néhány évtized múlva ismét előtérbe került a gondolat, és ekkor az új templomot már a Tizeshonvéd utcára tervezték. Mivel más elképzelések is felmerültek a terület hasznosítását illetően, a helyszínt a Győri kapuba helyezték át, ahol nagy lakosságszámú paneles lakóterület épült. A templom terveit Rostás László vezetésével az Arc Építész Iroda készítette. Az építészek a paneles környezettel kontrasztos képet adva nyerstéglás falakat és – a régi típusú templomokra utalva – kerített templomot terveztek az új helyre. Az építmény építészetileg három tömbre osztható: a kelet-nyugati tengelyű templomépület (altemplommal), amelyhez a torony az északkeleti sarkához épült, a templomot körbeölelő, a nyugati oldalon magasabb téglakerítés, a kerítés belső, nyugati oldalához illeszkedő kiszolgáló épületek (részben alápincézve, részben tetőtér-beépítéssel). A kör alakú, tömör téglakerítésen a személybejárat az utcasarok felé nyílik, a torony közelében. Az előudvarról lehet bejutni a templomba, és innen közelíthető meg az altemplom is. A kiszolgáló részlegbe „olvasókertet”, könyvtárat és „pihenő-játszóudvart”, az elmélyülés helyszínének pedig „Tündér-kertet” is képzeltek. A templom még nincs teljesen befejezett állapotban, de 2010 decemberében – a S.P.I.C. Művészeti Líceum diákjai által adott karácsonyi hangversennyel – a hívek használatba vették. A Kenguru-sziget madárfajainak listája Ez a lista a Kenguru-sziget madárfajainak felsorolását tartalmazza. A szigetről 267 madárfajt írtak le. Közülük itt fészkelnek, illetve rendszeren látogatják az alábbiak. Struccalakúak (Struthioniformes) emu Dromaius novaehollandiae † kenguru-szigeti emu Dromaius baudinianus Tyúkalakúak (Galliformes) talegallatyúk Alectura lathami feketemellű fürj Coturnix pectoralis barna fürj Coturnix ypsilophora kék páva Pavo cristatus Lúdalakúak (Anseriformes) szálkás réce Oxyura australis lebernyeges réce Biziura lobata gyöngyös réce Stictonetta naevosa fekete hattyú Cygnus atratus tyúklúd Cereopsis novaehollandiae ausztrál ásólúd Tadorna tadornoides sörényes lúd Chenonetta jubata szemöldökös réce Anas superciliosa ausztráliai kanalasréce Anas rhynchotis szürke réce Anas gracilis gesztenyebarna réce Anas castanea böjti réce Anas querquedula lapátcsőrű réce Malacorhynchus membranaceus ausztrál cigányréce Aythya australis Vöcsökalakúak (Podicipediformes) ausztrál vöcsök Tachybaptus novaehollandiae deresfejű vöcsök Poliocephalus poliocephalus búbos vöcsök Podiceps cristatus Pingvinalakúak (Sphenisciformes) fjordlandi pingvin Eudyptes pachyrhynchus törpe pingvin Eudyptula minor Viharmadár-alakúak (Procellariiformes) barnahátú bukóhojsza Pelecanoides urinatrix déli óriáshojsza Macronectes giganteus északi óriáshojsza Macronectes halli déli sirályhojsza Fulmarus glacialoides galambhojsza Daption capense kergueleni hojsza Lugensa brevirostris nagyszárnyú viharmadár Pterodroma macroptera fehérfejű viharmadár Pterodroma lessonii kék viharmadár Halobaena caerulea szélescsőrű cethojsza Pachyptila vittata Pachyptila salvini antarktiszi cethojsza Pachyptila desolata vékonycsőrű cethojsza Pachyptila belcheri gerlecsőrű cethojsza Pachyptila turtur fehérállú viharmadár Procellaria aequinoctialis szürke viharmadár Procellaria cinerea piroslábú vészmadár Puffinus carneipes vékonycsőrű vészmadár Puffinus tenuirostris csapdosó vészmadár Puffinus gavia Hutton-vészmadár Puffinus huttoni vándoralbatrosz Diomedia exulans királyalbatrosz Diomedia epomophora dolmányos albatrosz Thalassarche melanophris, Diomedea melanophris tasmán albatrosz Thalassarche cauta, Diomedea cauta szürkefejű albatrosz Thalassarche chrysostoma, Diomedea chrysostoma sárgacsőrű albatrosz Thalassarche chlororhynchos, Diomedea chlororhynchos füstös albatrosz Phoebetria fusca kormos albatrosz Phoebetria palpebrata Wilson-viharfecske Oceanites oceanicus fehérarcú viharfecske Pelogodroma marina Phaethontiformes vörösfarkú trópusimadár Phaethon rubricauda Szulaalakúak (Suliformes) ausztrál szula Morus serrator fekete-fehér törpekormorán Phalacrocorax melanoleucos feketeképű kárókatona Phalacrocorax fuscescens, Leucocarbo fuscescens maori kárókatona Phalacrocorax varius fekete kárókatona Phalacrocorax sulcirostris nagy kárókatona Phalacrocorax carbo feketehasú kígyónyakúmadár Anhinga melanogaster Gödényalakúak (Pelecaniformes) ausztrál pelikán Pelecanus conspicillatus fehérarcú gém Egretta novaehollandiae kis kócsag Egretta garzetta keleti zátonykócsag Egretta sacra fehérnyakú gém Ardea pacifica nagy kócsag Ardea alba pásztorgém Bubulcus ibis, Ardea ibis kaledón bakcsó Nycticorax caledonicus ausztrál bölömbika Botaurus poiciloptilus batla Plegadis falcinellus malukui íbisz Threskiornis molucca tüskésnyakú íbisz Threskiornis spinicollis királykanalasgém Platalea regia sárgalábú kanalasgém Platalea flavipes Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) halászsas Pandion haliaetus ausztrál kuhi Elanus axillaris éjjeli kuhi Elanus scriptus kontyos kánya Lophoictinia isura barna kánya Milvus migrans nyílfarkú kánya Haliastur sphenurus fehérhasú rétisas Haliaeetus leucogaster pettyes rétihéja Circus assimilis mocsári rétihéja Circus approximans örvös héja Accipiter fasciatus eukaliptusz-karvaly Accipiter cirrhocephalus ékfarkú sas Aquila audax ausztrál törpesas Hieraateus morphnoides Sólyomalakúak (Falconiformes) hosszúlábú sólyom Falco berigora ausztrál kabasólyom Falco longipennis fekete sólyom Falco subniger vándorsólyom Falco peregrinus ausztrál vércse Falco cenchroides Darualakúak (Gruiformes) Brolga-daru Grus rubicunda szalagos guvat Gallirallus philippensis palaszürke guvat Lewinia pectoralis, Rallus pectoralis törpe vízicsibe Porzana pusilla folyólakó vízicsibe Porzana fluminea déltengeri vízicsibe Porzana tabuensis kék fú Porphyrio porphyrio pápua vízityúk Gallinula tenebrosa vöröslábú mocsárityúk Gallinula ventralis szárcsa Fulica atra Lilealakúak (Charadriiformes) tarka guvatfürj Turnix varia Latham-sárszalonka Gallinago hardwickii nagy goda Limosa limosa kis goda Limosa lapponica kis póling Numenius phaeopus távol-keleti póling Numenius madagascariensis tavi cankó Tringa stagnatilis szürke cankó Tringa nebularia réti cankó Tringa glareola terekcankó Xenus cinereus billegetőcankó Actitus hypoleucos szibériai vándorcankó Heteroscelus brevipes kőforgató Arenaria interpres sarki partfutó Calidris canutus fenyérfutó Ereunetes albus, Calidris alba rozsdástorkú partfutó Ereunetes ruficollis, Calidris ruficollis hosszúujjú partfutó Ereunetes subminutus, Calidris subminuta vándor partfutó Ereunetes melanotos, Calidris melanotos hegyesfarkú partfutó Ereunetes acuminatus, Calidris acuminata sarlós partfutó Ereunetes ferrugineus, Calidris ferruginea nagy guvatszalonka Rostratula benghalensis hosszú lábú ugartyúk Burhinus grallarius ausztrál csigaforgató Haematopus longirostris füstös csigaforgató Haematopus fuliginosus gólyatöcs Himantopus himantopus iszaptöcs Cladorhynchus leucocephalus vörösfejű gulipán Recurvirostra novaehollandiae ázsiai pettyeslile Pluvialis fulva ezüstlile Pluvialis squatarola vörösfejű lile Charadrius ruficapillus maori lile Charadrius bicinctus tibeti lile Charadrius mongolus sivatagi lile Charadrius leschenaultii tavi lile Elseyornis melanops sapkás lile Thinornis rubricollis barátlile Erythrogonys cinctus örvös bíbic Vanellus tricolor álarcos bíbic Vanellus miles nagy halfarka Catharacta skua szélesfarkú halfarkas Stercorarius pomarinus ékfarkú halfarkas Stercorarius parasiticus bukó sirály Larus pacificus déli sirály Larus dominicanus ausztrál sirály Chroicocephalus novaehollandiae, Larus novaehollandiae kacagó csér Gelochelidon nilotica, Sterna nilotica lócsér Hydroprogne caspia, Sterna caspia üstökös csér Thalasseus bergii, Sterna bergii fehér mellű csér Sterna striata küszvágó csér Sterna hirundo déltengeri csér Sternula nereis, Sterna nereis füstös csér Onychoprion fuscatus, Sterna fuscata fattyúszerkő Chlidonias hybridus Galambalakúak (Columbiformes) szirti galamb Columba livia gyöngyösnyakú gerle Streptopelia chinensis bronzszárnyú galamb Phaps chalcoptera kontyos galamb Ocyphaps lophotes Papagájalakúak (Psittaciformes) barnafejű hollókakadu Calyptorhynchus lathami sárgafülű gyászkakadu Calyptorhynchus funereus sisakos kakadu Callocephalon fimbriatum rózsás kakadu Eolophus roseicapilla, Cacatua roseicapilla csupaszszemű kakadu Cacatua sanguinea sárgabóbitás kakadu Cacatua galerita szivárványlóri Trichoglossus haematodus kékvállú lóri Glossopsitta porphyrocephala Pennant-papagáj Platycercus elegans hullámos papagáj Melopsittacus undulatus díszes fűpapagáj Neophema elegans kövi fűpapagáj Neophema petrophila Kakukkalakúak (Cuculiformes) halvány kakukk Cuculus pallidus legyezőfarkú kakukk Cacomantis flabelliformis Horsfield-rézkakukk Chrysococcyx basalis fénylő rézkakukk Chrysococcyx lucidus Bagolyalakúak (Strigiformes) kakukkbagoly Ninox novaeseelandiae gyöngybagoly Tyto alba bagolyfecske Podargus strigoides Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) árgus lappantyú Eurostopodus argus Sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) ausztrál kuvikfecske Aegotheles cristatus sertefarkú sarlósfecske Hirundapus caudacutus keleti sarlósfecske Apus pacificus Szalakótaalakúak (Coraciiformes) kacagó kokabura Dacelo novaeguineae szent halción Todiramphus sanctus szivárványgyurgyalag Merops ornatus kéknyakú csörgőmadár Eurystomus orientalis Verébalakúak (Passeriformes) lazúr tündérmadár Malurus cyaneus délvidéki sertefarkú Stipiturus malachurus parti gyémántmadár Pardalotus punctatus csíkosfejű gyémántmadár Pardalotus striatus fehértorkú ausztrálposzáta Sericornis frontalis óvatos pusztai ökörszem-légykapó Hylacola cauta barna ausztrálposzáta Acanthiza pusilla sárga ausztrálposzáta Acanthiza nana csíkosbegyű tüskecsőr Acanthiza lineata piroscsüngős lebenyesmadár Anthochaera carunculata Anthochaera chrysoptera Anthochaera chrysoptera vöröstorkú mézevő Acanthagenys rufogularis kockás mézevő Xanthomyza phrygia kantáros mézevő Lichenostomus virescens fehérfülű mézevő Lichenostomus leucotis bíborszárnyú mézevő Lichenostomus cratitius ártéri mézevő Lichenostomus penicillatus rövidcsőrű mézevő Melithreptus brevirostris holdas mézevő Melithreptus lunatus aranyszárnyú mézevő Phylidonyris pyrrhoptera fehérszemű mézevő Phylidonyris novaehollandiae fehérfejű mézevő Purnella albifrons, Phylidonyris albifrons aranyhomlokú mézevő Gliciphila melanops, Phylidonyris melanops keleti mézmadár Acanthorhynchus tenuirostris skarlátdalnok Ephthianura tricolor hamvas dalnok Ephthianura albifrons skarlátbegyű cinegelégykapó Petroica multicolor tüzesbegyű cinegelégykapó Petroica phoenicea nyugati ostormadár Psophodes nigrogularis sárga légykapó Pachycephala pectoralis szürkebegyű gébicsrigó Colluricincla harmonica Myiagra cyanoleuca Myiagra cyanoleuca fehérállú császárlégykapó Myiagra inquieta szarkapacsirta Grallina cyanoleuca örvös legyezőfarok Rhipidura fuliginosa fehérhasú legyezőfarok Rhipidura leucophrys flitteres drongó Dicrurus bracteatus olajzöldhátú málinkó Oriolus sagittatus álarcos kakukkgébics Coracina novaehollandiae álarcos fecskeseregély Artamus personatus szemsávos fecskeseregély Artamus superciliosus feketeképű fecskeseregély Artamus cinereus fehérszárnyú fecskeseregély Artamus cyanopterus feketehátú fuvolázómadár Gymnorhina tibicen szürke rablóvarjú Strepera versicolor ausztrál varjú Corvus coronoides társas varjú Corvus mellori énekes bokorpacsirta Mirafra javanica mezei pacsirta Alauda arvensis ausztrál sarkantyúspityer Anthus novaeseelandiae házi veréb Passer domesticus vörösszemsávos pinty Neochmia temporalis tűzfarkú pinty Stagonopleura bella tengelic Carduelis carduelis ausztrál fecske Hirundo neoxena feketés ágfecske Petrochelidon nigricans, Hirundo nigricans szőke fecske Petrochelidon ariel, Hirundo ariel bengáli nádirigó Acrocephalus stentoreus törpe lápiposzáta Megalurus gramineus fekete hasú pacsirtaposzáta Cinclorhamphus cruralis ezüstös pápaszemesmadár Zosterops lateralis pápua földirigó Zoothera lunulata fekete rigó Turdus merula seregély Sturnus vulgaris Chamavusok A chamavusok ókori germán néptörzs a Rajna alsó vidékén, a bructerusok szomszédságában. Ptolemaiosz Klaudiosz a cheruskok szomszédaiként említi őket. A 3. században a frankok egy részeként fordulnak elő. A 4. század után már nem történik említés róluk, nevük valószínűleg Hamaland tartomány nevében maradt fenn. Tacitus több helyen is említi őket. Horezu Horezu város Vâlcea megyében, Olténiában, Romániában. Fekvése Râmnicu Vâlceától 45 km-re és Târgu Jiutól 70 km-re található. Történelem Első írásos említése IV. Szerzetes Vlad Havasalföldi uralkodó idejéből, 1487-ből való, Hurez néven. 1780-tól Târgul Horezu néven említik. Az első iskolát a településen 1832-ben alapították. A városhoz tartozó faluban Romani de Jos-ban található a Horezu-kolostor, melyet Constantin Brâncoveanu epítette 1690 és 1693 között. Népesség A város népességének alakulása: 1977 - 5.536 lakos 1992 - 7.282 lakos 2002 - 6.807 lakos Látnivalók A település híres a sajátos stílusban készített kerámiaedényeiről. Meymac Meymac település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 2455 fő (2015). Meymac Alleyrat, Ambrugeat, Chavanac, Combressol, Davignac, Maussac, Pérols-sur-Vézère, Saint-Angel, Saint-Germain-Lavolps, Saint-Merd-les-Oussines és Saint-Sulpice-les-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Amsterdam Zuid Amsterdam Zuid vasútállomás Hollandiában, Amszterdam városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Weesp–Leiden-vasútvonal 50-es metróvonal 52-es metróvonal 51-es villamosvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Schiphol vasútállomás Amsterdam RAI Europaplein Amstelveenseweg De Boelelaan/VU Amsterdam RAI I. Magnus norvég király I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024. áprilisa/júniusa – 1047. október 25.) Norvégia királya (1035 – 1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján Dánia királya (1042 – 1047) volt. Élete II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született. A Heimskringla így adja elő: egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt). Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki. Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?" "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga. Így terjedt el a név használata egész Északon. 1028-ban el kellett hagynia hazáját, Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust és trónra segítették. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült. Halála Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson, de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Sjællandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek. Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt, egy másik szerint egy lóról esett le, egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt. Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Egyéb Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király , akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is. Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280 -ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott. Radóc (Románia) Radóc (románul Rădăuți, németül Radautz, jiddisül ��������, lengyelül Radowce) romániai város, jelenleg Suceava megyébe tartozik. Fekvése Radóc romániai város az egykori Bukovina déli részén, hozzávetőleg 25 kilométerre délnyugatra a szeretvásári (Siret) határátkelőhelytől, és 37 kilométerre a megyeszékhelytől, Szucsávától. Az Északkeleti-Kárpátoktól keletre fekszik. Jelenleg az észak-romániai Suceava megyébe tartozik. Története A település nevének eredetére két elképzelés is létezik. Az egyik szerint egy 1392-ben kelt dokumentumban Radomir bojár falvának említése a jelenlegi Radócot jelenti, tehát a név jelentése e szerint Radomir falva lenne. A másik verzió szerint a név sokkal régebbi eredetű, és a latin Rottacenum (a római katonák használták ezt az elnevezést a közeli Szeretvásár helyén lévő egykori helyőrségre) szláv átalakításából származik. Mindenesetre a település első írásos megemlítésére Radóc néven 1412-ben került sor egy dokumentumban. Radóc a 14. század közepén már egy virágzó település volt itt, ezért I. Bogdán, az Államalapító (1359-1365) elhatározta, hogy itt építi fel az ország legkitűnőbb templomát, amely a keleti ortodox püspökség székhelye lesz. Ez a legrégebbi kőből épült templom egész Bukovinában, a közelében állították fel I. Bogdán moldvai fejedelem fehér lovasszobrát. A Szent Miklós templom (Bogdán kolostor) körül a régészek felfedeztek egy Bogdán korát megelőző kultúrréteget is, ami az államalapítást megelőző központ meglétét támasztja alá. A Nagy István moldvai fejedelem által Radócnak adományozott vásártartási jog nagymértékben elősegítette a város fejlődését. A középkorban nagyszámú zsidó népesség menekült a városba a zsidóüldözések elől, és egészen a második világháború végéig jelentős tényezői voltak Radóc mindennapjainak. A Habsburg időszakban Bukovina egyik legjelentősebb városának számított, ekkor nagyszámú német ajkú telepes érkezett a településre. Az első világháborút lezáró békeszerződés Bukovina déli részét Radóccal együtt Romániához csatolta. Látnivalók Szent Miklós templom (Bogdán kolostor) Vasútbarátok számára lehet érdekes a főutcán Dorniești felé ballagó vonat: Ehrenreich Lajos Ehrenreich Lajos (Pozsony, 1837. június 19. – Szirák, 1901. február 19.) orvos. Életrajza Orvosdoktori oklevelét Bécsben nyerte 1865-ben, az 1866. évi hadjárat alatt mint civil-orvos a pozsonyi katonai kórházban szolgált. Később járásorvos lett Szirákon, majd tiszteletbeli megyei főorvosnak választották. Cikkei a német és a magyar orvosi szaksajtóban jelentek meg. Önálló műve: A malária betegségek, különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1890). Ez a munka a Magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén 100 aranyat nyert. Iszaku Az Iszaku (��; Hepburn: Isaku) egy hentai túlélő horror videojáték ami 1995-ben jelent meg DOS-ra. A Windows verzió és a folytatás, a Suszaku 1997-ben jelent meg. A Suszaku folytatása, a Kiszaku 2001-ben jelent meg PC-re. Egy a játékokon alapuló animesorozat is megjelent 1997-ben. Történet és játékmenet A játék célja, hogy a játékos és a társai megszökjenek egy bezárt iskola épületből és, hogy elkerüljék, hogy Iszaku, a gonosz gondnok elkapja őket. A játékos Kenta, egy középiskolás diák szerepét veszi át akit Iszaku csapdába ejt osztálytársaival és tanáraival az elhagyatott iskola épület negyedik emeletén. Az egyetlen kivezető út a lépcső mivel minden emeleten be vannak zárva az ajtók. A játékosnak át kell kutatnia a szobákat, hogy nyomokat és tárgyakat találjon a lépcsőház kulcsának megtalálásához. A keresés során a játékosnak ügyelnie kell, hogy Iszaku ne rabolja el a társait, különösképpen a lányokat. Ugyan úgy is el lehet szökni ha Iszaku elkapja egy (vagy több) társát, de ilyenkor nem szerezhető meg egyik „jó” megnyerés sem. Ha egy szereplőt elrabol Iszaku akkor a játékos találhat egy videokazettát amin az található, hogy Iszaku, hogy erőszakolja meg az áldozatát. Ugyan a játék alapvetően egy rejtvény fejtő játék, azonban randi szimulátorok elemeit is integrálták a játékba, ennek köszönhetően a játékos kiválaszthatja, hogy a játék végén két lány közül melyikkel kerül romantikus viszonyba. Nagy Mariann (kézilabdázó) Gódorné Nagy Mariann (Csorna, 1957. augusztus 30. –) olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó. Pályafutása Gódorné Nagy Mariann 1970-ben a Csornai SE csapatában kezdte meg pályafutását. 1976 és 1980 a Testnevelési Főiskola csapatában kézilabdázott, majd leigazolta őt a Vasas SC csapata, mellyel négyszer magyar bajnokságot és kupát, valamint 1982-ben Bajnokok Ligája-címet ünnepelhetett. 1986 és 1988 között a nyugatnémet Bayer 04 Leverkusen kézilabdázója volt, majd 1988-tól visszavonulásáig az osztrák Hypo Niederösterreichben játszott, mellyel három osztrák bajnokságot és két osztrák kupát, valamint két újabb Bajnokok Ligája elsőséget szerzett. 281 mérkőzéssel ő a magyar női kézilabda-válogatott minden idők legtöbbször pályára lépett játékosa, a válogatott színeiben egy olimpiai bronz- és két világbajnoki ezüst- valamint egy bronzérmet szerzett. Ausztriai évei során az osztrák válogatottban is több mint száz alkalommal szerepelt. Magánélete Jelenleg Szentgyörgyvölgyön él, ahol férjével, Gódor Mihállyal egy szabadidőközpontot üzemeltetnek. Mariann Lenti város csapatának az edzője, férje pedig a osztrák női válogatott kapusedzője. Sikerei, díjai Klubcsapatban Magyar bajnokság bajnok: 1981, 1982, 1984, 1985 Magyar kupa győztes: 1981, 1982, 1983, 1985 Osztrák bajnokság bajnok: 1989, 1990, 1991 Osztrák kupa győztes: 1990, 1991 EHF Bajnokok Ligája győztes: 1982, 1989, 1990 Válogatottban Olimpia : ezüstérmes: 1976 Kézilabda-világbajnokság : ezüstérmes: 1982 bronzérmes: 1975, 1978 Egyéni Az év magyar kézilabdázója : 1979, 1980, 1981, 1982, 1985 Chlumětín Chlumětín település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Chlumětín Kameničky, Krouna, Svratouch, Vortová, Svratka és Herálec településekkel határos. Lakosainak száma 205 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Thelkow Thelkow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 461 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Kulcsár Janka Kulcsár Janka (1985. április 8. –) zongoraművész és zongorakísérő, a Moltopera Társulat alapító tagja. Életpályája Korai évek Kulcsár Janka 14 évesen nyert felvételt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumba, konzis évei alatt rendszeres vendége volt nyári kurzusoknak, mint például a Balassagyarmati Nemzetközi Zenei Tábor. 18 évesen már Both Lehel tanítványa volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 20 évesen az Országos Főiskolai Zongoraversenyen első helyezést ért el, az Országos Kamaraversenyen szintén díjazott. 2006 óta gyakorló korrepetítor, elsősorban (de nem kizárólag) énekesek mellett tevékenykedik. 2012 szeptemberében Sipos Marianna kísérője volt az ARD nemzetközi énekversenyén. Moltopera A 2011-ben alakult Moltopera Társulat alapító tagja, többek közt ő volt a kísérője a Moltopera Don Giovanni, A varázsfuvola (a Művészetek Palotájában), Denevér, Bohémélet, Parasztbecsület, Menotti: A telefon, Gyermek és varázslatok (a Pécsi Nemzeti Színházban), és Hogyan éljünk túl egy áriaestet? (a Sziget Fesztiválon) című produkcióinak. Elismerései Országos Főiskolai Zongoraversenyen I. hely Díjazott az Országos Kamaraversenyen Syrmaticus A Syrmaticus a madarak osztályába, a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk Ázsia területén honosak. Megjelenésük Nagy testű, hosszúfarkú fajok tartoznak ide. Jellemzőjük a rövid sarkantyú és a csupasz, többnyire vörös színű pofafoltok. Az összes faj tojója és a fiatal madarak nagyon hasonlítanak egymásra. Rendszerezésük A nembe az alábbi 5 faj tartozik: királyfácán (Syrmaticus reevesii) rézfácán (Syrmaticus soemmerringii) mikádófácán (Syrmaticus mikado) Elliot-fácán vagy fehérnyakú fácán (Syrmaticus ellioti) burmai fácán vagy Hume-fácán (Syrmaticus humiae) Chlístov (Rychnov nad Kněžnou járás) Chlístov település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Chlístov Val, Ohnišov, Dobruška és Nové Město nad Metují településekkel határos. Lakosainak száma 84 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Karivaroš Karivaroš falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Gornja Stubicához tartozik. Fekvése Zágrábtól 17 km-re északra, községközpontjától 4 km-re délkeletre a horvát Zagorje területén a Medvednica északi lejtőin a megye délkeleti részén fekszik. Története A feltételezések szerint a település nevét a felette emelkedett azonos nevű középkori várról kapta. A településnek 1857-ben 304, 1910-ben 548 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásához tartozott. 2001-ben 361 lakosa volt. Nevezetességei A település felett emelkedő 642 méter magas Tepčina špica nevű hegyen középkori vár csekély maradványai látszanak, melynek építési ideje és sorsa is ismeretlen. Domokos László (politikus) Domokos László (Békéscsaba, 1965. február 26.), közgazdász, az Állami Számvevőszék elnöke, 2011. januártól a Költségvetési Tanács tagja. 1998 és 2010 között az Országgyűlés tagja, 1998-2002, illetve 2006-2010 között a Békés megyei közgyűlés elnöke. Tanulmányai A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. 1988-ban a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán okleveles közgazdászként fejezte be tanulmányait. 1991-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Továbbképző Intézetében szakközgazdász diplomát szerzett. Szervezetfejlesztő, stratégiai tervezői gyakorlattal is rendelkezik. Angolból és oroszból alapfokú, „C” típusú nyelvvizsgával rendelkezik. Munkahelyek és közéleti szerepvállalás 1988-1990 között a Békés Megyei Univerzál Kereskedelmi Vállalat osztályvezetője. 1990-1994 között Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatalának gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere. Az 1994-es önkormányzati választásokon bejutott Békéscsaba képviselő-testületébe, ahol a Pénzügyi Ellenőrzési Bizottság elnöki tisztségét töltötte be, illetve tagja lett a Békés Megyei Képviselő-testületnek, ahol frakcióvezető volt. 1995 és 1998 között költségvetési szervek és vállalatok gazdasági tanácsadója. 1998 és 2010 között négyszer választották meg országgyűlési képviselőnek Szarvas és térsége választókörzetben. 1998-2002 között a Fidesz parlamenti frakciójának frakcióvezető-helyettese, a gazdasági kabinet vezetője. 2001 és 2006 között a Magyar Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának alelnöke. 2006 és 2010 között a Magyar Országgyűlés Költségvetési, Pénzügyi és Számvevőszéki Bizottságának alelnöke. 1998-2002, illetve 2006-2010 között a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke volt. 2002 és 2006 között a Békés Megyei Önkormányzat Gazdasági és Környezetgazdálkodási Bizottság elnöke. 1991 és 2010 között a Fidesz tagja. 1992 és 1994 között a Fidesz Békés megyei, valamint az országos választmány tagja, 1996-tól 2010-ig a Békés Megyei Területi Választmány elnöke. Az Országgyűlés 2010. július 5-ei hatállyal választotta meg az Állami Számvevőszék elnökének. Ekkor valamennyi politikai tagságáról lemondott. Választókerületében utóda Dankó Béla (Fidesz) lett. 2010 óta a Pénzügyi Szemle folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, 2011 óta a Magyar Pénzügyi - Gazdasági Ellenőrök Közhasznú Egyesülete (MPGEKE) elnöke. Az Állami Számvevőszék élén Domokos László az intézmény elnökeként jelentősen megújította az Állami Számvevőszék működését. Az Állami Számvevőszék 2011 januárjára készítette el középtávú Stratégiáját, és ebben az évben megkezdődött a szervezet átalakítása is, melynek részeként az ÁSZ bevezette a projektelvű munkavégzést, mátrixszervezetet alakított ki, és a munkaerő kompetenciaalapú besorolására is sor került. A megújulás részeként új ellenőrzés-tervezési rendszert épített ki a Számvevőszék, amely immár kockázatelemzéssel választja ki az ellenőrzési területeket és az ellenőrzött intézményeket. Domokos László elnöki mandátumának második évében az Országgyűlés új számvevőszéki törvényt fogadott el. Ez volt az új Alaptörvény elfogadását követően megtárgyalt és ratifikált első sarkalatos törvény. A 2011. július 1-jén hatályba lépett jogszabály együttműködési és intézkedési kötelmet ír elő az ellenőrzötteknek, amivel „véget vetett a következmények nélküli ellenőrzések korszakának”. A jogszabály ezen felül számos olyan passzust tartalmaz, amely érezhetően megerősítette a számvevőszéki függetlenséget, és deklarálta, hogy az összes számvevőszéki jelentés nyilvános. Az Alaptörvény előírása szerint az Állami Számvevőszék elnöke egyben a Költségvetési Tanács tagja. A Költségvetési Tanácsnak 2012-től vétójoga van a költségvetési törvényalkotással kapcsolatban, a jogszabály ugyanis ezt a testületet bízta meg azzal, hogy őrködjön az államadósság-szabály betartása fölött. A Tanácson belül az Állami Számvevőszék elnöke nem az ÁSZ nevében, hanem személyesen hozza meg döntését, az ÁSZ elemzéseikkel, tanulmányaikkal segítik a Költségvetési Tanács tagjait. Domokos László, az Állami Számvevőszék elnökeként 2011 novemberében közös nyilatkozatot írt alá a korrupció elleni küzdelemben való együttműködésről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal, a Legfelsőbb Bírósággal (Kúria), valamint a Legfőbb Ügyésszel. Szabálytalan pénzfelhasználása 1998 és 2010 között mintegy 15 000 000 forintnyi lakhatási támogatást vett fel, annak ellenére, hogy mind Budapesten, mind a választókerületének közelében saját lakással rendelkezett. A támogatást saját bevallása szerint sem lakásbérlésre, hanem egyéb dolgokra költötte. Hogy konkrétan mire, azt nem árulta el. Magánélet Nős, egy leánygyermeke van, Anna. Hobbijai úszás, futás, mozi-színház, nyelvtanulás. Makár (városrész) Makár vagy Makár-hegy Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban a Jakabhegyi út, az Egyetemváros, a Szigeti út és a Magyarürögi út között. A Makár a szubordinációs szerepű névként az egész hegy neve. Magassága ~277 méter. Nevének eredete A néphagyomány szerint Makár Jánosról kapta nevét. Vélhetően azért, mert Makár ezredes 1686. október 22-én érdemeket szerzett Pécs felszabadításában. Mások ezt cáfolják. Valószínűbb, hogy Makárnak ezen a helyen nagyobb szőlőterülete volt. A Makár család Pécsett jelentős vagyonnal rendelkezett. 1665-1722 között négy lakóház, illetve telek volt Makár ezredes tulajdonában. Az egyik romos telket (a mai Anna utcában) 1721. június 21-én Makár János Lipót a horvát közösségnek adományozta, hogy ott iskola létesüljön. 1722-ben jezsuiták irányításával, társadalmi munkával és közköltségen a romos épületet helyreállították és az iskolát megnyitották. Az épületben később emléktáblát helyeztek el. Makár János óbester zsoldos-hadserege szabadította fel a pécsi várat a török alól. A sereg horvát, magyar és német anyanyelvű katonákból állt. Akkori városvezetés hálából az óbesternek a Basamalmot, a szőlővel gazdagon betelepített Makár hegyet, valamint több lakóházat. Flavius Victor Flavius Victor szarmata származású római katona, hadvezér, a magister equitum rang birtokosa, a 369. év consulja. Victor II. Constantius katonája volt és keleten szolgált 360-ban, amikor Iulianus átvette a hatalmat. Victor – annak ellenére, hogy hívő keresztény volt – megmaradt a hadsereg fővezérei között Iulianus uralkodásának idején is. Ebben a minsőgében volt jelen a 363-as perzsa-hadjáraton, melynek során Iulianus elesett. Ekkor Victor volt az egyik legbefolyásosabb rangidős tiszt, a tisztek keresztény frakciójának vezetője és jelentős szerepet játszott az új keresztény császár megválasztásában, majd Iovianus gyors halála után a lovassági parancsnok Valentinianus megválasztásában is. A keresztény szárnyhoz rajta kívül még Arintheus, a pogány klikkhez Dagalaifus és Nevitta tartoztak. A következő időszakban – Valens alatt – magister peditum rangot kapott, később magister equitum lett és 369-ig a gótokkal hadakozott. Ugyanebben az évben nevezték ki consullá. Victor volt a 378-as hadrianopolisi csata egyik hadvezére, ahol a római sereg hatalmas, sorsdöntő vereséget szenvedett a gótok ellen. Utolsó éveit feleségével a birodalom keleti részében töltötte, főleg Antiochiában. Pak Cseszung Pak Cseszung (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Park Jae-seung; 1923. április 1. –) dél-koreai labdarúgóhátvéd. Forrás Adatlapja a FIFA oldalán Pasta (televíziós sorozat) A Pasta 2010-ben bemutatott dél-koreai televíziós sorozat, melyet Magyarországon 2013. március 18-tól az m2 csatorna vetített. A főszereplője egy fiatal nő, aki minden áron neves szakáccsá akar válni. Történet Szo Jugjong (���, Seo Yoo-kyung) három évet töltött a La Sfera étteremben konyháslányként, és nagyon örül, amikor végre előléptetik szakácsnak. Csakhogy nem sokáig örülhet, a főnök ugyanis kirúgja az olasz főszakácsot és felveszi a helyére Cshö Hjonukot (���, Choi Hyun-wookot), az Olaszországban tanult kiváló koreai séfet. A férfi egy rossz élménytől vezérelve úgy véli, a nőknek semmi keresnivalója egy professzionális konyhán, és azzal kezdi az új munkáját, hogy ilyen-olyan ürüggyel sorban kirúgja a konyhán dolgozó lányokat, Jugjongot (Yoo-kyungot) is beleértve, akivel pedig korábban még az utcán összefutva ismerkedett meg, és segített neki hazacipelni a szatyrait, sőt még randira is hívta a lányt, akinek fogalma sem volt arról, hogy leendő főnökével beszél. Szereplők Szo Jugjong (���, Seo Yoo-kyung) : Kong Hjodzsin (Gong Hyo-jin) ; édesapjának kínai étterme volt. Három éve dolgozik a La Sfera étteremben és arról álmodozik, hogy egy nap séf lehet belőle. Cshö Hjonuk (���, Choi Hyun-wook) : I Szongjun (Lee Sun-kyun) ; egy olasz étteremben tanult és kiváló séf lett. Elvállaja a La Sfera főszakácsi posztját, de ki nem állhatja a női szakácsokat. O Szejong (���, Oh Sae-young) : I Hani (Lee Ha-nui) ; ünnepelt televíziós sztárszakácsnő, aki egykor Hjonuk (Hyun-wook) kedvese volt. Kim Szan (��, Kim San) : Alex Chu; az étterem tulajdonosa, ezt a tényt azonban jól rejtegeti mindenki elől. Kum Szokho (���, Geum Seok-ho) : I Hjongcshol (���, Lee Hyung-chul) Szon Udok (���, Sunwoo Deok) : Cshö Dzsinhjok (���, Choi Jin-hyuk) Csong Honam (���, Jung Ho-nam) : Cso Szanggi (���, Jo Sang-gi) Philip: No Minu (���, Noh Min-woo) Díjak és elismerések 2010 MBC Drama Awards: Kiválóság-díj (színésznő): Kong Hjodzsin (Gong Hyo-jin) 2010 MBC Drama Awards: Legjobb páros: I Szongjun (Lee Sun-kyun) és Kong Hjodzsin (Gong Hyo-jin) Amt Neuhaus Amt Neuhaus település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 5204 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Chamblac Chamblac település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 390 fő (2015). Chamblac Broglie, Ferrières-Saint-Hilaire, Jonquerets-de-Livet, Landepéreuse és La Roussière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: iPad mini Az iPad Mini – iPad mini márkanéven forgalmazták, kis m betűvel – az Apple által fejlesztett kisméretű tablet, amely 2012 novemberében jelent meg. A kijelző képátlója 7,9 hüvelyk, ami a nagy iPadokhoz képest kisebb, de az androidos tabletekhez képest nagyobb. A magyarországi kritikák között aránylag jó eredményeket ért el. Azóta megjelent az iPad mini 2 (retina), az iPad mini 3 és az iPad mini 4 is. Fajtái A piacon jelenleg 2 modell kapható: a WiFi és a WiFi + Cellular. A kettő közti különbség annyi, hogy a WiFi + Cellular modell tartalmaz egy sim-kártya helyet is, amivel mobilinternetet is lehet használni a tableten. Mérges (Szerbia) Mérges (horvátul, bunyevácul Mirgeš, szerbül Љутово / Ljutovo, németül Ludwiga) település Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Szabadka községben. Népesség Az 1991-es népszámlálás szerint 1182, a 2002-es szerint pedig 1181 lakosa volt. Ebből 379 (32,09%) bunyevác, 308 (26,07%) horvát, 162 (13,71%) magyar, 109 (9,22%) jugoszláv, 91 (7,7%) szerb, 10 (0,84%) szlovák, 6 (0,5%) német, 5 (0,42%) montenegrói, 4 (0,33%) muzulmán, 2 (0,16%) román, 1 (0,08%) roma, 1 (0,08%) bosnyák, 1 (0,08%) ismeretlen. A falunak 944 nagykorú polgára van, a lakosság átlagéletkora 40,5 év (a férfiaké 38,7, a nőké 42,3). A településen 413 háztartás van, háztartásonként átlagosan 2,86 taggal. Legnépesebb az 1953-as népszámlálás idején volt, 1891 lakossal. Tizenegy fríz város A tizenegy fríz város (hollandul: Friese elf steden, frízül: alve Fryske stêden) azon települések köre Hollandia Frízföld tartományában, amelyek városi ranggal bírnak. Hogy mely települések tartoznak ide, az történelmi hagyományokra vezethető vissza és mai lakosságszámukkal, jelentőségükkel nem függ össze. Leeuwarden tartományi székhely voltához illően ugyan Frízföld legnépesebb települése, egyes helységek azonban – például a második legnagyobb település, a 45 ezer lakosú Drachten vagy a 30 ezres Heerenveen – , bár közigazgatási központok jelentős gazdasági szereppel és fejlett infrastruktúrával, városi jogokkal nem bírnak, így hivatalosan falvaknak számítanak. Ezzel szemben az alig néhány száz főt számláló kisebb városok inkább falvak benyomását keltik. Egy 2005 elején megjelent tanulmányból kiderül, hogy Berlikumnak (Berlitsum) a 14. században városias jellege volt, a Groningen tartománybeli Appingedam pedig 1327-ben – amikor még Frízföldhöz tartozott – városi jogokat kapott, később azonban egyiküket sem számították a hagyományos fríz városok közé. Az alábbi táblázat a holland nevek szerinti ábécérendet követi. * 2006. január 1-jei adatok Alcalá del Río Alcalá del Río település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Alcalá del Río La Algaba, Brenes, Guillena, La Rinconada, Castilblanco de los Arroyos, Burguillos és Villaverde del Río községekkel határos. Lakosainak száma 11 950 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bélapátfalvai járás A Bélapátfalvai járás Heves megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Bélapátfalva. Területe 180,89 km², népessége 8 710 fő (ezzel az ország legkisebb népességű járása), népsűrűsége 48 fő/km² volt a 2012. évi adatok szerint. Egy város (Bélapátfalva) és 7 község tartozik hozzá. A Bélapátfalvai járás a 2013-ban újonnan létrehozott járások közé tartozik, a járások 1983-as megszüntetése előtt nem létezett. Bélapátfalva korábban soha nem töltött be járási székhely szerepet, de 2004-től kistérségi központ volt. Milo Ventimiglia Milo Anthony Ventimiglia (Anaheim, 1977. július 8. –) amerikai színész, legismertebb szerepe az amerikai Hősök című sorozat Peter Petrellije, amelynek 2009. júniusában kezdődtek a negyedik évados forgatásai. Életrajz Szülei Carol és Peter Ventimiglia. Anyai ágon vannak ír, angol, skót, francia, olasz, cseroki indián és indiai felmenői is, apai ágon szicíliai. Egész korán, már 8 évesen eldöntötte, hogy egyszer Oscar-díjat fog nyerni. Középiskolai tanulmányait az Egyesült Államokbeli El Modena Középiskolában végezte, ahol 1995-ben leérettségizett. Vendégszerepléseinek sora ekkor kezdődött, a Kaliforniába jöttem c. sorozattal. Elnyert egy ösztöndíjat, melynek segítségével bekerülhetett a San Franciscoi American Conservatory Theater iskola nyári programjába (itt olyan színészek tanultak, mint például Nicolas Cage, Winona Ryder, vagy Danny Glover). A színészi iskola elvégzése után először a Dél-Kaliforniai Egyetemre (USC), majd a Kaliforniai Egyetemre (UCLA) került. Egyetemi évei alatt feltűnt többek között a Sabrina, a tiniboszorkány, A helyszínelők és a Különleges ügyosztály című sorozatokban is. 2001 és 2003 között a Szívek szállodája című sorozathoz szegődött, ahol egy vakmerő tini, Jess Mariano szerepét játszotta. A sorozatban szereplő Rory (Alexis Bledel) és közte kialakult románc a valóságban is létezett, 2002-ben összejöttek, és egészen 2006-ig jártak. Kicsit szakítva a sorozatokkal, filmek mellékszereplőit kezdte játszani. Ekkor láthattuk a Vérfarkas és az Ezt éld túl c. horrorfilmekben, de játszott a Party gimi-ben is. Milo ma a Rocky legújabb részében, a Rocky Balboa című mozifilmben látható, melyben Rocky fiát játssza, továbbá az NBC csatorna kasszasiker sorozatában, a Hősökben alakítja Peter Petrellit, melyet nálunk a TV2 sugároz. Miután Alexis-szel szakítottak, Milo a Hősök című sorozat forgatásán megismerkedett Hayden Panettiere-rel, akivel azóta szakítottak. Hayden később Jesse McCartney mellett találta meg azt, amit Milo mellett nem: a bulizást. Milo belefáradt, hogy barátnője állandóan flörtöl és puccos partikra jár, neki fontosabb a munkája, és persze a 12 év korkülönbség is nagyon sok volt. 2008-ban a Boncasztal (Pathology) című filmben volt látható a Bűbájos boszorkák sorozat sztárjával, a Phoebe-t alakító Alyssa Milanóval. Érdekességek Gyermekkora óta lakto-vegetariánus Hétéves korában a nővérei Madonnának öltöztették Kedveli a gördeszkázást, a snowboardozást Hobbiként autókat javít Támogatja a Pediatric Brain Tumor Foundation -t (Gyermekkori Agydaganat Alapítvány) Első televíziós szerepét a Kaliforniába jöttem című sorozatban játszotta A The Bedford Diaries c. sorozatba meghallgatás nélkül került be, a Warner Brothers kifejezetten őt akarta a szerepre Az American Dreams c. sorozat Chris Pierce nevű szereplőjét kifejezetten rá írták, miután találkozott a szerzőkkel Van egy saját filmgyártó cége, a Divide Pictures Szerepelt többek között a T-Mobile és az Apple egy-egy reklámjában is Csak névrokona John Ventimiglia színésznek. Szerepei Filmjei Intelligence : Colin Mathers ( IMDb.com-on ) Magyarországon nem játszották 2005 Dirty Deeds – Party gimi : Zach Harper ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) Cursed – Vérfarkas : Bo ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) 2004 Gramercy Park : Billy Hammond Jr. ( IMDb.com-on ) Magyarországon nem játszották 2003 Winter Break – Hóhányók : Matt Raymand ( IMDb.com-on ) 2001 Nice Guys Finish Last : Josh ( IMDB.com-on ) Magyarországon nem játszották 2000 Massholes : ? ( IMDb.com-on ) Magyarországon nem játszották 1999 Speedway Junky : Travis ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) She's all that – A csaj nem jár egyedül : Focista ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) 1997 Boys Life 2 : Jason ( IMDb.com-on ) Magyarországon nem játszották 1996 Must Be The Music : Jason ( IMDb.com-on ) Magyarországon nem játszották Sorozatai Heroes – Hősök : Peter Petrelli ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) The Bedford Diaries : Richard Thorne III ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották Gilmore Girls – Szívek szállodája : Jess Mariano) ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (39 epizódban szerepelt) American Dreams : Chris Pierce ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (12 epizódban szerepelt) Opposite Sex – Nemek harca : Jed Perry ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) Vendégszereplései Law & Order Special Victims Unit, Escape – Esküdt ellenségek – Különleges ügyosztály , Szökés : Lee Healy ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (1 epizódban szerepelt) Boston Public : Jake ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (3 epizódban szerepelt) CSI Crime Scene Investigation : Friends & Lovers – A Helyszínelők : Barátok és szeretők : Bobby Taylor ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (1 epizódban szerepelt) Promised Land – Az ígéret földje : Tony Brackett ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (1 epizódban szerepelt) One World : Eric ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (1 epizódban szerepelt) Kelly Kelly : Steve Spencer ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (1 epizódban szerepelt) Brooklyn South : ? ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (1 epizódban szerepelt) Rewind : Young Rob ( IMDb.com-on ) Magyarországon még nem játszották (1 epizódot csináltak) Sabrina, the Teenage Witch – Sabrina, a tiniboszorkány : postás ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (1 epizódban szerepelt) The Fresh Prince of Bel-Air – Kaliforniába jöttem : party vendég ( IMDb.com-on ) ( port.hu-n ) (1 epizódban szerepelt) Lachapelle-sous-Chanéac Lachapelle-sous-Chanéac település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Lachapelle-sous-Chanéac Chanéac, Saint-Clément és Saint-Julien-Boutières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kovách Géza Kovách Géza, álnevei: Szejkei Gábor, Zilahi Géza (Székelyudvarhely, 1925. december 22. – Arad, 2004. október 10.) történész, néprajzkutató, közíró. Életútja Középiskolát a zilahi Wesselényi Kollégiumban végzett (1944), a Bolyai Tudományegyetemen történelem-néprajz szakos diplomát szerzett (1948). Egyetemi gyakornok Gunda Béla, majd tanársegéd Jakó Zsigmond mellett (1948-51), Aradra költözve a 3. számú középiskola tanára. Tudományos és népszerűsítő cikkeit, tanulmányait a Korunk, NyIrK, Könyvtári Szemle, Művelődés, Studii și Materiale de Istorie Medie, Ziridava, Porolissum, Catedra, Revista de Istorie, Forschungen zur Volks- und Landeskunde hasábjain közölte, egy-egy értekezése a budapesti Agrártörténeti Szemle, Ethnographia, Confessio és a debreceni Múzeumi Kurír hasábjain is megjelent. Az Utunk, A Hét, Dolgozó Nő, Tanügyi Újság, Falvak Dolgozó Népe, Vörös Lobogó, Flacăra Roșie, Unirea, Szabad Szó, Megyei Tükör, Karpathen Rundschau, Brassói Lapok, Neue Banater Zeitung, Ifjúmunkás és Fáklya munkatársa. Széles érdeklődési köre főleg a történelem és néprajz területére terjed ki, de hozzászól időszerű tanügyi, irodalmi, társadalmi kérdésekhez is. Néprajzi témái: a szilágysági népi űrmértékek, régi aradi mértékegységek, falusi mesterségek és területmérési rendszerek Arad megyében, sószállítás a Maros folyón. Történettudományi munkássága átfogja a középkortól a jelenkorig terjedő szakaszt, s különösen a céhtörténet, az agrártörténet, paraszttörténet és parasztmozgalmak területét. Glück Jenővel és Egon Dörnerrel közösen közölt tanulmányt az 1514-es Dózsa-felkelés Arad vidéki összefüggéseiről, s levéltári kutatásai alapján számos dolgozata jelent meg Arad város és megye helytörténetéről. Új eredményeket ért el az Arad vidéki munkásmozgalom kutatásában is. A Kriterion 1848 – Arcok, eszmék, tettek c. kötetében (1974) is közölt tanulmányt: Avram Iancu és 1848 tanulságai címmel. Novellával szerepelt a temesvári Lépcsők c. antológiában (1977). Több román történelmi tankönyv fordítója. Összeállításában jelent meg az Erdélyi jobbágyok panaszlevelei c. Téka-kötet (1971), a Magyar történetírók Avram Iancuról c. tanulmánygyűjtemény (1972) s egy válogatás Márki Sándor írásaiból Népek közeledése c. alatt (Testamentum, 1976). Legújabban az 1514-es parasztfelkelés erdélyi eseményeiről jelent meg tanulmánya a temesvári Ezredvég hasábjain (1990), közzétette Kálmány Lajos leveleit az aradi Havi Szemlében (1990) s mint a Kőrösi Műhely munkatársa az aradi középkori latin írásbeliséggel s Arad és Csanád megye ama állásfoglalásával foglalkozik, melyben tiltakoznak Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításainak betiltása ellen (1990). Elkészítette Arad megye létező és eltűnt településeinek helytörténeti repertóriumát (kéziratban). Önálló kötetei A zilahi céhek története (1958) Răspîndirea meșteșugurilor în comunele comitatului Arad în secolele XVII-XIX-lea (Arad 1974) Ahol Dózsa és Horea hadai jártak (1976) Aradul – permanențe în istoria patriei (középkori rész, Arad, 1978) A céhes élet Erdélyben ( Binder Pállal , 1981) Makó Péter Makó Péter (Nyíregyháza, 1979) Kossuth-díjas zenész, a fúvós hangszereket szólaltatja meg: a klarinét, a szaxofon, a tárogató, a duda és a furulyák a munkaeszköze. Életpálya Családi indíttatásra 1986-ban kezdett el citerázni, 1990 óta klarinétozik. A zeneiskola mellett édesapja rendszeresen elvitte magával lakodalmakba is zenélni, dallamkészletének feltöltését elősegítendő. Vonószenekarban 1994 óta játszik. Az eltelt évek során a klarinéton kívül elkezdtem tárogatón, szaxofonon, dudán és különböző méretű furulyákon is játszani. 1999 óta a Budapest Táncegyüttes zenésze. Fúvós hangszerek megszólaltatójaként (különleges zeneszerszámok) több színházi és egyéb rendezvény rendszeres résztvevője. A Csík zenekar mellett a MaToCsáv zenekarban is rendszeresen játszik. Művei 2007-ben Táncház – Népzene sorozatban a Verbunk, csárdás és menyasszonytánc zenei összeállítás egyik zenésze, A Honvéd Táncszínház művészei Makó Péter (Csík zenekar) népzenei válogatására kísérik végig a legendás parasztvezér útját, egészen bukásáig, majd a megtorlásig, amelynek szörnyűsége elborzasztotta még az akkori sok vért és háborút látott Európát is. Elismerések 2010 – Prima Primissima díj (Csík zenekarral) 2013 – Kossuth-díj (Csík zenekarral) Reinhold Durnthaler Reinhold Durnthaler (Feldkirchen, Karintia 1942. november 29. – Feldkirchen, 2017. október 23.) olimpiai ezüstérmes, világbajnok osztrák bobversenyző. Pályafutása 1963-ban az iglsi világbajnokságon bronzérmes lett négyesbobban. 1964-ben, hazai pályán az innsburcki olimpián ezüstérmet szerzett ugyan ebben a számban. Az 1967-es Alpe d'Huez-i világbajnokságon kettesbobban Erwin Thalerrel világbajnok lett. Az 1968-as grenoble-i olimpián négyes bobban ismét ezüstérmes szerzett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok – férfi négyes ezüstérmes: 1964, Innsbruck , 1968, Grenoble Világbajnokság aranyérmes: 1967, Alpe d'Huez (férfi kettes) bronzérmes: 1963, Igls (férfi négyes) Karkovány Ákos Karkovány Ákos, Karkovány Ákos Henrik János (Tiszaroff, 1875. március 8. – Magyaróvár, 1939. január 26.) gépészmérnök, gazdasági akadémiai tanár. Életútja Karkoványi Gyula és Gazdik Ottília fiaként született, 1875. március 18-án keresztelték Kunhegyesen. Budapesten a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1897-ben, majd ugyanitt tanított. Szinte egész Nyugat-Európát bejárta, itthon gépbemutatókat, versenyeket, kiállításokat szervezett. 1932-ben Magyaróvárra került, ahol a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Műszaki Tanszéke és a vele kapcsolatos Országos Gazdasági Gépkísérleti Állomás vezetőjévé nevezték ki. Különös jelentőséget tulajdonított a gépvizsgálatoknak. A tevékeny élet 64 éves korában ért véget, 1939. január 26-án Magyaróváron szívszélhűdésben meghalt. A tiszaroffi temetőben nyugszik. Síremléke az 1990-es évek végén a tiszaroffi temetőből Magyaróvárra, a Gazdasági Akadémia zárt sírkertjébe került. A jég emlékezete A jég emlékezete a harmadik kötete a Steven Erikson által írt epikus fantasy sorozatnak, A Malazai Bukottak könyvének regéjének. A jég emlékezetének története rögtön az első kötet (A Hold udvara) után veszi fel a fonalat és egy időben játszódik a másodikkal, a Tremorlor kapujával. A jég emlékezete a renegát Második Hadtestre és legújabb szövetségeseikre, valamint a Pannioni Birodalom ellen folytatott harcukra fókuszál, amely egy új erő a kontinens déli részén. A könyvben sok újdonság derül ki az istenekről, a felemelkedettekről és az Imass történetéről, a K'Chain Che'Mallékról, valamint a Tiste fajról. Fogadtatás A rész túlnyomórészt pozitív értékeléseket kapott. Az SF Site azt írta, hogy A jég emlékezete „Könnyen az év egyik legjobb könyve. Steven Eriksonnak sikerült új életet lehelnie a fikció legrégebbi hagyományaiba, mindezt oly módon, amely hitelesen örökíti meg és értelmezi újra az eredeti görög és norvég sagák szellemét.” A Fantasy Book Review azt állította, hogy „A jég emlékezete jól átgondolt fajok széles skáláját felvonultató, csodálatos karakterekkel teli könyv.” Pat a Pat's Fantasy Hotlistről szintén nagyon jó értékelést adott, mondván, „A jég emlékezete kétségtelenül egy mestermű. Közel két évtizednyi fantasy könyv olvasás után nem hiszem el, hogy még mindig ennyire lenyűgöz egy író munkája.” Lachapelle (Somme) Lachapelle település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 76 fő (2015). Lachapelle Éplessier, Équennes-Éramecourt, Poix-de-Picardie és Saulchoy-sous-Poix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Waidring Waidring település Ausztriában, Tirolban a Kitzbüheli járásban található. Területe 63,75 km², lakosainak száma 1 981 fő, népsűrűsége pedig 31 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 778 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Szaadai felkelés A húti felkelés Jemenben, más néven a húti lázadás, szadaai háború, vagy szadaai konfliktus egy vallási alapú katonai konfliktus volt Jemen északi részén, mely később polgárháborúvá szélesedett ki, melybe Szaúd-Arábia is beavatkozott. 2004. júniusban kezdődtek az összecsapások, mikor a zaidita disszidens Hussein Badreddin al-Houthi vallási elöljáró felkelést robbantott ki a jemeni kormány ellen. A harcok többsége Jemen északi részén, Szaada kormányzóságban zajlott le, de összetűzésekre került sor a közeli Amrán, Dzsauf, és Haddzsa kormányzóságok valamint a Szaúd-Arábiához tartozó Dzsízán tartomány területén is. A jemeni kormány szerint a hútik megpróbálták őket a hatalomból eltávolítani, hogy aztán zaiditák vallási törvényeit vezethessék be. A felkelők visszautasították, hogy "diszkriminációra és a kormány elleni erőszakra buzdították volna a közösségeiket". A jemeni kormány a felkelés finanszírozásával és irányításával vádolta meg Iránt. 2009. augusztusban a jemeni hadsereg egy újabb támadást indított az északi Szaada kormányzóságban tartózkodó hútik ellen. A harcok miatt több százezren hagyták el otthonaikat. A harcok 2009. november 4-én váltak nemzetközivé, mikor az északi felkelők és a szaúdi biztonsági erők között a két ország közös határszakaszán. Erre válaszul a szaúdiak hútiellenes offenzívát indítottak. A felkelők azzal vádolták a szaúdi kormányt, hogy az ellenük mért csapásokkal a jemeni kormányt támogatják. Ezt a monarchia kormánya visszautasította. A útik szerint 2009. december 14-én az Amerikai Egyesült Államok is belépett a háborúba, mikor 28 alkalommal légi tá adást intézett ellenük. A konfliktus alatt a jemeni biztonsági erők vezetője Ali Mohsen al-Ahmar volt, és ő 2004. valamint 2011. között ő irányította az összes kormányzati támadást. Ekkor lemondott a pozícióiról hogy meg tudja védeni a 2011–2012-es jemeni forradalom alatt tüntetőket. A hútik Szanaában 2015. január 20-án ragadták magukhoz a hatlmat, mikor megtámadták az elnök rezidenciáját, és elfoglalták az elnöki palotát. Mikor a rezidenciát heves lövéssorozatok érték, Hádi elnök bent tartózkodott a rezidenciájában. Nadia al-Sakkaf információs miniszter szerint azonban ezalatt nem érte sérülés, és a biztonsági szolgálat folyamatosan védte. Miután megbizonyosodtak róla, hogy Hádi épségben kijutot az épületből, a biztonságiak feladták a rezidencia további védelmét. A kialakuló helyzet miatt összehívták az ENSZ BT rendkívüli ülését. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára aggodalmának adott hangot a romló jemeni helyzet niatt, és mindkét felet a viszály rendezésére szólította fel. Január 22-én Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök és Háled Báháh miniszterelnök benyújtota a lemondásaikat a parlamentnek, mely azokat nem fogadta el. Előzmények 1962-ben Észak-Jemenben egy forradalom véget vetett a magukat Mohamed próféta leszármazottainak tartó zaidi imámok több mint 1000 éven át tartó uralmának. Az északi Szaada volt az ő legfontosabb erődítményük, ami a bukásuk után gazdaságilag eléggé elhanyagolt területté vált, és eléggé alulfejlettnek számított. A jemeni kormánynak kevés hatalma volt Szaadában. Az 1994-es polgárháborúban a szomszédos Szaúd-Arábiában lévő, a szunnita iszlám szélsőségesebb ágához tartozó vahhábiták támogatták a kormánynak leverni az elszakadni igyekvő délieket. A zaiditák szerint a jemeni kormány túl nagy beleszólást engedett a vahhábitáknak a körülmények alakításába. Szaúd-Arábia szerint a zaiditák által a határához túl közel kezdeményezett harcok a nála lévő csoportokat is felbuzdíthatják. A konfliktust végül is az indította be, hogy 2004-ben a kormány megpróbálta letartóztatni Hussein Badreddin al-Houthit, a hútik egyik vallási vezetőjét, volt parlamenti képviselőjét. Fejére 55.000 USD vérdíjat tűztek ki. Célok és motivációk Mikor jemeni kormány és a hútik között először robbant ki fegyveres konfliktus, Jemen akkori elnöke azzal vádolta a hútikat és más iszlám pártokat, hogy megpróbálják őt a kormányát hatalomból elmozdítani és a köztársasági rendszert megszüntetni. A húti vezetők saját részükről ezeket visszautasították, mondván soha nem kérdőjelezték meg sem a köztársasági berendezkedést, sem az elnök személyét, ők csak a közösségeiket ért kormányzati támadások ellen léptek fel. A Newsweek egy 2015. februári riportja szerint a hútik "olyan célokért küzdenek, melyekért minden jemeni sóvárog: a kormány számonkérhetősége, a korrupció felszámolása, rendszeres közszolgáltatások, elfogadható üzemanyag-árak, munkalehetőségek a jemeni közembereknek és a nyugati befolyás megszüntetése." A Yemen Timesnak adott egyik interjújában Hussein Al-Bukhari, a hútik egyik jó ismerője szerint a hútik olyan köztársasági berendezkedést szeretnének, melyben a nőknek is lenne szavazati joga. Szerinte nem olyan vallási vezetésű ország létrehozatala a cél, mint amilyen az Iráni Iszlám Köztársaságé. „Mi Jemenben nem követhetjük ezt a példát, mert a sáfi doktrínáknak több követője van, mint a zaiditának." Lefolyása 1. szakasz 2004. június–szeptember 2004. júniusban és augusztusban a kormány katonái al-Húthi támogatóival északon csaptak össze. Becslések szerint 500-1000 ember esett el a csatákban. A jemeni erők szeptember 10-én végeztek Húthival. Utána egyik testvére, Abdul-Malik al-Houthi vette át a csapatok vezeését. a csoport vallási vezetője édesapjuk, Badr Eddin al-Houthi lett. 2. szakasz: 2005. március–május 2005. márciusban és áprilisban a kormányerők és a vallási vezetés támogatói közötti összecsapásokban nagyjából 1500 ember halt meg. 2005. májusban a kormány megtagadta a felkelők feltételeit, melyek szerint letették volna a fegyvert. Ezután a felkelők utasították vissza az elnök által ajánlott elnöki kegyelmet, amit a fegyverletétel esetén nyertek volna el. Kisebb ütközetek ezután is több helyen előfordultak. A kormány 2005. május 21-én közzétett becslései szerint a felkelésnek 552 halottja, 2700 sérültje volt, a gazdaságban pedig 270 millió USD kár keletkezett. 2005. május 3-án a jemeni haderők a kormány és a törzsi vezetők közötti megállapodást követően őrizetbe vették a felkelők katonai vezérét, Abdullah al-Ruzamit. 3. szakasz: 2005. november – 2006 eleje A harcok harmadik szakasza 2005 novembere és 2006 eleje között zajlottak. Ezalatt a Sheikh Abdullah al-Awjari vezette kormánypárti hadam törzs küzdött meg a hútpárti törzsekkel. A hútik megpróbálták megölni Dhamarban az Igazságügyi Minisztérium egyik tisztviselőjét. A harcok az abban az évben megtartott elnökválasztások előtt véget értek. Március 6-án a kormány több mint 600 fogágban tartott síita fegyverest engedett szabadon. Ezekre a harcokra vonatkozóan nincsenek adatok arról, hányan haltak meg, de lényegesen kevesebben, mint az előző szakaszokban. 4. szakasz: 2007. január–június 2007. január 28-án újabb hulláma csapott fel a fegyveres összetűzéseknek, mikor a hadsereg a kormány több helyszínét is megtámadta, miközben 6 embert megöltek és húszat megsebesítettek. A január 31-i támadásokban további 6 katonahalt meg és 10 szerzett sebesüléseket. Február 1-jén a Szaúd-Arábiával közös határ közelében útzárnál 10 katonával végeztek 20-at pedig megsebesítettek. Bár a felkelők oldaláról nem hoztak nyilvánosságra a veszteségekre vonatkozóan, a kormányzati források szerint a január 31-i támadás után indított műveletekben három felkelőt megöltek. Februárban a kormány bejelentette, hogy 30.00 katona bevonásával nagyméretű támadást indít a felkelők ellen. Február 19-ig a biztonsági erő 200, a felkelők 100 embere halt meg a harcokban A következő két hétben újabb 160 felkelővel végeztek. A halottak között volt egy francia tanuló is. 2007. január 17-én tűzszüneti szerződést kötöttek. Ebben a felkelők vállalták, hogy leteszik a fegyvert, és Katarba távoznak száműzetésbe. =Ez az ország közvetített a megállapodás létrejöttében.) Cserében a kormány beleegyezett a bebörtönzött felkelők szabadon engedésébe, anyagi támogatást nyújt az újjáépítéshez, és segít a belföldön maradt menekültek hazatérésében. Összességében 2007. alatt a konfliktusban mintegy 1500 ember halt meg, akik közül 800 a kormány hadseregében harcolt, 600 felkelő volt és 100 polgári áldozat. 5. szakasz 2008. március–július A fegyveres összetűzések 2008 áprilisában ismét felélénkültek, mikor április 29-én a felkelők rajtaütésében 7 jemeni katonát megöltek. Május 2-án egy robbantásban 15 ember meghalt és 55 megsebesült, miközben a pénteki ima után elhagyta Szadában a Bin Szalman mecsetet. A kormány a felkelőket tette ezért felelőssé, de a hútik visszautasították, hogy közük lenne hozzá. Röviddel később egy éjszakai összetűzésben 3 katona és 4 felkelő vesztette életét. Május 12-én a Szaúd-Arábiával közös határ közelében vívott csatában 13 katona és 26 felkelő halt meg. A májusi csatákban a kormány oldalán 1000 kaona esett el és 3.000 szerzett sebesüléseket. A harcok miatt nagyjából 70.000 ember hagyta el az otthonát. Száleh elnök 2008. július 17-én bejelentette, hogy az északi Szaada kormányzóságban a harcok befejeződtek. 6. szakasz: 2009. augusztus – 2010. február Miután a kormány megígérte, hogy vaskézzel bánik majd a lázadókkal, tankokkal és harci repülőgépekkel megerősített jemeni csapatok 2009. augusztus 11-én felperzselt föld néven hadműveletet indítottak a lázadók észak-jemeni állásai ellen. Szeptember 17-én egy menekülttábor elleni támadásban Jemen északi részán több mint 80 ember halt meg. A hónap későbbi szakaszában vált a konfliktus nemzetközi méretűvé. A határ közeléből a jemeni és a szaúdi erők összecsapásáról érkeztek hírek. A jemeni hivatalnokok a Vörös-tengeren feltartóztattak egy hajót, melyen tankelhárító rakéták és – egyes jelentések szerint – a működésükhöz részletesen értő 5 iráni irányító volt. erre több hivatalos iráni lap is válaszolt, mondván ez egy politikai hátterű híresztelés, valójában a hajó üzleti úton volt, a fedélzetén pedig egyltalán nem voltak katonai eszközök. November elején a felelők azzal vádolták Szaúd-Arábiát hogy megengedte, hogy Jabal al-Dukhan bázisáról lőhessék őket. A jemeni kormány ezeket az állításokat visszautasította. Október végén a harcokban Razih közelében a hútik elfoglaltak két katonai központot, és megölték a jemeni Amr Ali Mousa Al-Uuzali tábornokot November elején Ali Salem al-Ameri tábornokot és a regionális biztonsági vezetőt, Ahmed Bawazeirt a hútik szaúdi útjukból hazafelé tartva egy rajtaütésszerű támadásban végezték ki. A konfliktus kitörése óta először 2009. november 4-én terjedt át a szomszédos Szaúd-Arábiára, mikor a felkelők egy a határon átívelő támadásban lelőttek egy biztonsági tisztviselőt. A felkelők Szaúd-Arábia]] hegyvidékes régióit foglalták el Jabal al-Dukhan régiójában, és ezen flól két falut is megszereztek. Szaúd-Arábia hírügynöksége arról számolt be, hogy a felkelők behatoltak a szaúdi területekre, ahol egy őrposztot megtámadtak, egy másik katon pedig a szintén itt szerzett sebeibe később belehalt. November 5-én a királyság arról adott hírt, hogy légi támadásokat intézett a Jemen északi részén lévő felkelői támaszpontok ellen, csapatait pedig a határhoz közelebbi helyekre összpontosította. Hivatalos álláspontok szerint a légierő csak azokat a felkelőket bombázta, akik átlépték a határt, és már a királyság területén voltak. Ezeket a területeket a jelentés szerint visszaszerezték. Hivataos adatok szerint a harcokban 40 felkelő esett el. A szaúdi kormány egyik tanácsadója azt mondta, nem született döntés katonák Jemenbe küldéséről, de hozzátette, hogy Rijád most már nem tűri el a felkelők jelenlétét. Szaúd-Arábia támadása a következő napokban is tovább folyt, mikor Dzsízán tartomány déli részét evakuálni kellett. Egy húti szóvivő ugyanakkor arról számolt be, hogy a hútik szaúdi katonákat ejtettek túszul. November 16-án Jemen két húti parancsnokot végzett ki, Abbas Aaidat és Abu Haidert. November 19-én a jemeniek elfoglalták Malaheezt és megölték a helyiek vezetőjét, Ali al-Qatwanit. A húti vezetők szerint az USA december 14-én avatkozott be először a konfliktusba, mikoris 28 légitámadást hajtott végre. Észak-Jemen Amrán, Haddzsa és Szanaa kormányzóságokban a légitámadások során 120 ember meghalt és 44 megsebesült. A hútik szerint a december 18-i légi támadásban 60 polgári lakos halt meg, köztük 28 gyermek. Ezen felül legalább 90-en megsebesültek. Barack Obama, az USA elnöke visszautasította, hogy ő rendelte volna el az al-Káida elleni támadást. December 20-án több polgári lakos a szaúdiak légitámadásában vesztette életét. A hútik szóvivője szerint az északi Szaada kormányzóságban Nadheer városában a szaúdiak támadásában 54 ember halt meg. A csoport szerint szintén Szaada kormányzóságban a szaúdiak előre törtek Zawa városáig, miközben 200 rakétát lőttek ki. December 22-én a hútik nyilatkozata szerint vissza tudták verni a Szaada kormányzóságba behatolni igyekvő szaúdi seregeket, ás a határterületen folyt csatákban közelebbről meg nem határozott számú szaúdit öltek meg. A jemeni és a szaúdi hadseregek valamint a hútik között zajlott csatákban legalább 119 jemeni katona, 263 húti, 277 helyi és 7 külföldi polgári lakos halt meg. A hivatalosan elismert szaúdi áldozatok száma 82 volt. Az ezt követő csatákban még többen meghaltak, és az eltüntek is holtan kerültek elő, így 2010. január 23-i számok szerint 133 katonát öltek meg, és hivatalosan hatot tartottak nyilván eltűntként. 2010. elején a hútik az iraki Ali al-Sistani nagy ajatollahot kérték fel a köztük és a jemeni kormány közti közvetítésre, hogy minél előbb véget tudjanak vetni a konfliktusnak. A döntést a rijádi Mohammad al-Arifi, a helyi nagymecset előimádkozója kritizálta, aki szerint al-Sistani as "egy hitetlen züllött ember." A szaúdi pap kijelentését a síiták világszerte sértőnek érezték, így több síita-lakta országban – így Irakban, Iránban és Libanonban is – bántalmazásokig fajult a helyzet. 2010. január 3-án a kormány Szaada bevétele érdekében megindította a Fejbevágás hadműveletet. A biztonsági erők nyilatkozatai szerint az elkövetkező két hét csatáiban 34 hútit megöltek, legalább 25-öt letartóztattak, valamint végeztek az al-Káida jemeni vezetőjével, Abdullah al-Mehdarral. Január 25-én a hútik előterjesztettek egy békejavaslatot, és a szaúdi területeken 46 állomásról kivonultak. Abdul Malek al-Húthi, a hútik vezetője azt mondta, a további civil áldozatok megakadályozása érdekébe abbahagyták a harcokat, és a kivonulás a béke irányába tett gesztus értékű lépés volt a részükről, de figyelmeztetett, hogy amennyiben a szaúdiak továbbra is támadják a pozícióikat, a hútik nem riadnak vissza a nyílt hadviseléstől sem. Egy szaúdi tábornok megerősítette, hogy a hútik abbahagyták a támadásokat és kivonultak a szaúdi területekről, és így a szaúdiak is abbahagyták a harcokat. Azt mondta, "A csata Isten akaratából fejeződött be" A szaúdi király azonban cáfolta a hútik kivonulását, azt mondta, kiszorították őket az országból,és bejelentette, hogy a hadsereg a csata végére győzelmet aratott a hútik felett. Egyes feltételezések szerint a szaúdiak 29-én újabb támadást indítottak, és ezzel megszegték a tűzszüneti megállapodást. Január 1-jén a jemeni kormány feltételekhez kötött tűzszünetet ajánlott. Ezek a feltételek a következők voltak: az utak járhatóságának biztonságossá tétele, a hegyi erődítmények feladása, a helyi önkormányzatok kezében lévő épületek teljes elhagyása, minden, a hadsereg és az állami szervek tulajdonában lévő elkobzott vagyon visszaszolgáltatása és minden bebörtönzött civil lakos, valamint katona szabadon bocsátása. Abdel-Malek al-Húthi január 30-án nyilvánosságra hozott videóbeszédében a kormányt hibáztatta a folyamatban lévő harcok miatt, de hozzátette: "Mindazonáltal, immár negyedszer is kijelentem, hogy elfogadjuk a [kormány által kikötött] feltételeit a békének, [miután az agresszió véget ér]. A labda most a másik fél térfelén van." A fegyverszünet január 30-i megkötése után még további összecsapsáok voltak egyik oldalt a hútik, másrészt a jemeni és a szaúdi katonák között. Így január 31-én a jemeni kormány visszavonta a fegyverszünetet és újabb, 24 emberéletet követelő támadást indított. 2010: konfliktus a kormánypárti törzsekkel Áprilisban a hútik szóvivvője, Mohammed Abdulsalam bejelentette, hogy a felkelők elfoglalták Szaada Manaba kerületét, ahol a kormány csekély ellenállást fejtett ki. A kormány seregei arról számoltak be, hogy 30 húti felkelőt öltek meg, akik megpróbáltak Harf Sufyan körzetbe behatolni. 2010. július 17-én a hútik honlapjukon arra figyelmeztették a kormány újabb támadásra készül ellenük. Azt írták, a kormány Szaada és Szanaa között alagutat ásott, Szerintük a hadsereg megpróbált szolgálatban lévő katonákat összegyűjteni a környező falvakban, az Amshia Bsfian régióban lévő egységek pedig egy erődítményt építettek a Guide hegyen. A riport azután jelent meg, hogy a jemeni kormány a hútikat hibáztatta a 11 ember – köztük két katona – életét követelő etnikai összecsapásokért és két ember elrablásáért. A hútik visszautasították ezeket a vádakat, és szerintük ez a kormány munkálkodása volt. 2010. július 20-án harcok törtek ki Souffian közelében. Egy húti parancsnok bejelentése szerint a harcok azért törtek ki, mert a kormány rátámadt a hútikra és az őket támogató törzsekre. A harcokban a jelentések szerint 45 ember meghalt, köztük 20 húti és 10 törzsi harcos. A hútik körbekerítették a területen lévő katonai bázist. A következő napokban tovább folytak a hútik és a kormány illetve a törzsi csapatok között az összecsapások. A kormány jelentései szerint a következő két nap mindkét oldalon 20 ember esett el. Egy húti szóvivő ezt cáfolta, és azt mondta, ezekben az összecsapásokban csak három húti veszett oda. Mindkét fél a másikat okolta a harcok kitörése miatt. Az ENSZ mély aggodalmának adott hangot az Észak-Jemenben történtek miatt. Július 23-án a hútik szóvivője, Vayf-Allah al-Shami azt mondtam, visszatért a régióba a béke, és egy kormánybizottság megpróbál közvetíteni a hőtik és a Bin Aziz vezette törzsek között, hogy mielőbb megszülethessen a tűzszünet. Július 27-én a hútik elfoglaltak egy katonai bázist Zaala közelében Harf Sufyanban, ahol az hadsereg Köztársasági Gárdájának 200 katonája esett fogágba. A törzs beszámolók szerint ők 200 katonával végeztek, míg az ő oldalukon mindössze 30 katona esett el. Abdul Salam, a hútik szóvivője tagadta a halottak nagy számát, szerinte a becslés nagyon is túl van becsülve. A hútik szerint ők 17 holttestet tudtak azonosítani, többek között Sheikh Saghir Aziz in Al-Maqam mellett Zaala közelében egy házban az egyik parancsnokukét, Abu Haidarét. Július 29-én jóindulatuk jeleként a hútik szabadon engedték a fogságukban lévő 200 katonát. A harcok kitörése óta mintegy 70 ember halt meg. November 22-én egy út menti bomba felrobbanásakor egy katona meghalt, kettő pedig megsebesült. Másnap Dzsauf kormányzóságban egy síita vallási rendezvényen egy autóba rejtett bomba felrobbanásakor 23 húti és őket támogató vesztette életét, 30 pedig megsebesült. November 26-án két, Badreddin al-Houthi temetésére igyekvő síita gyászoló meghalt, nyolc pedig megsebesült egy mellettük felrobbant, autóba rejtett bomba miatt. Ebben a szakaszban 9sszesen 195-281 ember halt meg, akik többsége húti volt. 2011 a jemeni forradalom Január 27-én egy hatalmas tüntetés indult el Szanaában több mint 16.000 résztvevővel. Február 2-án Száleh elnök bejelentette, hogy nem indul a 2013-as választásokon, és nem adja át a hatalmat fiának sem. Február 3-án, Tawakel Karman szavaival élve a „düh napján” több mint 20.00 ember tüntetett a kormány ellen Szanaában mások pedig Ádenben, Ugyanezen a napon a Népi Általános Kongresszus fegyveres tagjai és mások a kormány melletti szinpátiatüntetést tartottak Szanaában. Február 27-én Abdul Malik al-Houthi bejelentette, hogy támogatja a demokráciáért indított tüntetéseket, és azt, hogy váltsák le a hatalmon lévő rezsimet, ahogy az korábban már Tunéziában és Egyiptomban megtörtént. A bejelentés után sok húti csatlakozott a demonstrációkhoz Észak-Jemenben. SA húti harcosok március 19-én léptek be Szadaába, amivel a Sheikh Uthman Mujalli vezete kormánypárti haderőkkel folytatott elhúzódó összecsapás végére tettek pontot. A város feletti ellenőrzést március 24-én szerezték meg, miután lerombolták Sheikh Mujalli házát és így a kormányzónak el kellett menekülnie. Miután a rendőrség elhagyta az állásait és más katonai táborokba lettek átvezényelve, a hútik a város bejáratánál felállították saját ellenőrző pontjaikat. Március 26-án a hútik bejelentették, hogy Szaada kormányzóságban megalakítják a saját közigazgatásukat, mely független a jemeni hatóságoktól. Egy volt fegyverkereskedőt neveztek ki a húti területek kormányzójául, az előző kormányzó pedig elhagyta a területet és Szanaába menekült Július 8-án 23 ember halt meg Dzsauf kormányzóságban a hútik és a velük szemben álló Isah párt között kitört összecsapásban. A harcok azután újultak ki, hogy az ellenzéki törzsek átvették a kormányzó irodája felett az ellenőrzést, Dzsauf addigi irányítójának így el kellett menekülnie, a hútik pedig nem adtak vissza a jemenieknek egy olyan katonai támaszpontot, amit hónapokkal korábban foglaltak el. A harcok július 11-ig folytak, mialatt több mint 30 ember halt meg. A gútik szerint az Islah-párti milicisták egy része kapcsolatban állt az al-Kádiával. Július 28-án a hútik támadást indítottak, hogy megszerezzék Dzsaufban a kormány épületeit, s eközben több min 120 embert öltek meg. Az itteni csaták négy hónapig folytak, s zaatt a szunnita harcosok szerint 470 hútit megöltek, míg az ő oldalukon csak 85 ember esett el. A hútik végül megszerezték a teljes Dzsauf ormányzóságot. Augusztusban Dzsaufban egy autóba rejtett bomba felrobbanásakor 14 húti halt meg. Bár a hútik rögtön az USA-t és Izraelt hibáztatták a robbanások miatt, azért az al-Káida vállalta a felelősséget, akik az év korábbi részében szent háborút hirdettek a hútik ellen. Novemberben elharapóztak a hútik és a szalafisták közötti harcok Szanaában, aminek a végén az egyik szalafista meghalt. November 9-én, több napnyi heves harc után a htik Haddzsában áttörték a ashir és aahm törzseket védő kormányzati erődítményeket, elfoglalták Kuhlan Ash Sharaf körzetet, és tovább haladtak |Midi felé, ahol a kikötők összeköttetést biztosítottak számukra a tengerhez. Haddzsán keresztül támadást indíthattak a őváros, Szanaa ellen. Kuhlan Ash Sharaf bevételével ellenőrzésük alá vonták a Szanaát a tengerrel összekötő autópályát. November 15-én az Islah párt egyik tagja megpróbálta magát felrobbantani Al Maton körzetben egy fesztivál alatt felrobbantani, de a hútik letartóztatták és kivégezték. Ezután a két fél között ismét kiújultak az összetűzések, melyekben összesen 10 ember vesztette életét. December 19-én a hútik lerohanták a szunniták egyik iskoláját Amrán tartomány Shaharah körzetében. Egy tanár megsérült. Az ott tanulókat és az őket oktatókat azonnal elbocsátották az iskolából. Ezután a hútik erődítménnyé rendezték át az iskolát. November 23-án Rijádban Száleh aláírta az Öböl Meni Együttműködési Tanács közvetítésével tető alá hozott hatalomátadási megállapodást, mely szerint minden vezetőii tisztségét 30 napon belül átad elnökhelyettesének. Ő pedig 2012. februárig elhagyja a posztját. Ezért cserébe ígéretet kapott, hogy nem állítják bíróság elé. Bár az ellenzéki erők közös csoportja elfogadta az így létrejött megállapodást, több tüntető és a hútik csoportja is elutasította azt. Az elnökválasztást 2012. február 21-én tartották meg Jemenben. A jelentések szerint a 65%-os részvétel mellett lezajlott választásokon a leadott szavazatok 99,8%-át Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi szerezte meg, aki 2012. február 25- tette le a parlament előtt az elnöki esküjét. Több hónapnyi tüntetés után végül is Száleh lemondott hatalomról, amit hivatalosan is átadott utódjának, és így véget ért 13 éves uralkodása. Szaada kormányzóságban az egy évig tartó összecsapásokban mintegy 200 ember halt meg. Száleh után (2012–2015) 2012. február 26-án Haddzsa kormányzóságban heves harcok ki, m ikor a hútik megtámadták az Al-Islah párthoz hű szunnita törzsek tagjait. A hojjor törzsnek legalább hét tagja meghalt, kilenc pedig megsebesült, míg Ahem környékén kilenc húti holttesttét találták meg. Jarabi környákén a Moshaba hegyégben a húti tüzérségi támadást indítottak Hazan falu és az ahemi rendőrállomás ellen, hogy ők ellenőrizhessék a Moshaba-hegység egészét. Kushar körzet egyes részei is ostrom alá kerültek, mivel novemberben ellentét alakult ki a zakari törzs és a hútik között. Február elején Kusharban legalább 55 embert öltek meg egy villongásban. Haddzsában februárban és márciusban legalább 36 embert sebesítettek meg felrobbanó taposóaknák. 2011. november és 2012. április között a kormányzóságban legalább 600 ember halt meg a harcokban, legtöbben Kushar és Mustaba körzetekben. Március 8-án az északi Amránban a útik egy magas rangú parancsnokkal és hat testőrével végeztek. Március 23-ám egy öngyilkos merénylő egy húti menetet akart Szaadában megzavarni. Sérülésekről nem érkeztek hírek. Március 25-én Dzsauf kormányzóság Hazm körzetében egy síita gyűlés közelében egy autóba rejtett pokolgép felrobbanásakor 14-en meghaltak és hárman megsérültek. Another 8 Houthis were killed in an attack by Salafis on April 21. Június 2. és 4. között a hútik Kataf körzetben csaptak össze a szalafista harcosokkal, ahol többen életüket vesztették. A hírek szerint a szalafisták három állását is megszerezték, ezen felül pedig szaúdi fegyvereket zsákmányoltak. Augusztus 21-én, miután a hútik állítólag két nőt lelőttek Haddzsa kormányzóság Ash Shahil körzetében, összecsapások törtek ki a helyi törzsek és a hútik között. Aminek a végén kénytelenek voltak kivonulni Amroor környékéről, és visszahúzódtak a Janeb al-Sham és Janeb al-Yemen közötti hegyvidékes területekre. Állítólag több hegyvidéki területet is az ellenőrzésük alatt tartottak, mint például a Mahabishah, Qafl Shamer és Ku'aydinah körzetekre is rálátást biztosító, a kormányzat egyik helyi központjának számító Azzan hegyet. Augusztus 30-án a két fél végül tűzszünetet kötött. Szeptember 6-án a harcok kiújultak, mikor a hútik öt iskolát, egy egészségügyi központot és egy rendőr örsöt is megszereztek. A csatában nagyjából 30-an haltak meg. Ezután a hútik azzal vádolták az Islaht, hogy polgári területeket lőttek, míg a Ali al-Ma'amari szerint a hútik megölték az egyik munkást Taizzban. Az Innocence of Muslims című film megjelenésére válaszul szeptemberben és októberben a hútik több USA.ellenes tüntetést is szerveztek Szanaában. A tüntetés alatt az óvárosban és a síita többségű városrészekben mindenfelé a hútik jelszavai lógtak. Ennek hatására könnyen ki tudták terjeszteni a hatalmukat Szanaa kormányzóságra és más, a főváros közelében fekvő területekre, mint például Khwlan és Sanhan körzetekre valamint Mahvit kormányzóság Shibam Kawkaban városára. Juraf körzetről, a fegyverek egyik nagy raktárhelyéről is a hútik egyik erősségeként beszéltek, A szunniták szerint a hútik fegyverek elrablására használják ki a kialakult tüntetéseket, mely során a Szanaa kormányóság több helyszínéről elvitt fegyvereket a fővárosban, annak is a régi részében halmozták fel. Amrán kormányóság Raydah körzetében szeptember 21-én az Islah egyik fegyverese megzavarta a hútik egyik nagy tüntetését, melyen az Innocence of Muslim című filmet és az amerikai kormányt kritizálták. Ezután a hútik és az Islah fegyveresei között összetűzés bontakozott ki, melyben két ember meghalt. Ezt követően az Islah párt három tagját foglyul ejtették. Fighting continued until September 23, leaving 16 fighters dead and 36 Islah men captured by the Houthis. After a cease-fire was agreed on, Houthis withdrew from the town and released the prisoners they had taken. Több húti az Owaidan mecsetben maradt. 2014–15: A felkelés győzelme 2015. október 18-án a hútik egy tüntetéssorozatot szerveztek Szanaába az üzemanyagárak emelkedése ellen. Szeptember 21-én elfoglalták Szanaát, aminek következtében Muhammad Bászindava miniszterelnök lemondott pozíciójáról. A hútik a többi politikai párttal együttműködési szerződést írtak alá egy új egységkormány megalakítása érdekében. A tüntetéseket a hútik és a kormány erői, illetve a hútik és az al-Káida arab-félszigeti szárnya közötti összecsapások jellemezték. A város eleste előtti hetekben a külvárosokban a síita felkelők és a szunnita hadsereg közöti küzdelemben legalább 340 embert öltek meg. Az új kormány november 9-én a hútik és az Általános Népi Tanács részvétele nélkül alakult meg. A húti csoport egyik szóvivője azzal vádolta Hádi elnököt, hogy az ország keleti részén fekvő Marib kormányzóságban az al-Kádiát fegyverekkel látja el, hoy így teremtsen újabb feszültségeket. A válság tovább mélyült, mikor 2015. januárban a hútik az elnöki palotát és az államfő magánrezidenciáját is megtámadták, majd gyorsan mindkettőt el is foglalták. Abd Rabbuh Manszúr Hádi és miniszterei ezután lemondtak. A hútik február 6-án jelentették be, hogy a kormány teljesen az ellenőrzésük alatt áll. Ugyanakkor a parlamentet is feloszlatták, és az ország élén álló Muhammad Ali al-Húthi vezetésével létrehozta a Forradalmi Bizottságot. Következmények Hádi február 21-én szabadult a házi őrizetből, és rögtön Ádenbe ment, ahol visszavonta a lemondását. Az előző bejelentésért a hútikat vádolta, és megpróbálta újra megalakítnai a kormányát. Ádent Jemen második fővárosává nevezte ki. Miutén Hádi eltávolított a hatalomból egy ádeni tábornokot, március 19–én harcok robbantak ki az Ádeni Nemzetközi Repülőtérnél. A menesztett Abdul-Hafez al-Saqqafról sokan gondolták azt, hogy Ali Abdullah Szálehhez és a mögötte álló hútikhoz lojális. Másnap négy összehangolt öngyilkos merényletet hajtottak végre Szanaa két mecsetjénél, miközben több száz húti imádkozott a helyszíneken. A Forradalmi Bizottság erre válaszul azonnali „általános mozgósítást” hirdetett, és katonai támadást indítottak Hádi háttérbázisa ellen. Róluk úgy gondolták, hogy kapcsolatban vannak az al-Káidával. A média a reptéri csata és a hútik déli offenzívája miatt a hatalmat magának tulajdonító két fél összecsapását és annak átterjedését polgárháborúként jellemzi. Szaúd-Arábia vezetsével a környék több országa „Döntő Vihar Hadművelet” néven katonai beavatkozást indított Jemen ellen. A koalíció Hádi ádeni székhelyű kormányát támogatta, a hútik állásait szárazföldről és tengerről is támadták, valamint légi támadást is indítottak ellenük. Állítólagos külföldi részvétel Irán és a Hezbollah Több olyan vélemény is napvilágra jutott, melyek szerint Irán és a Hezbollah a hútik oldalán beavatkozott a háborúba. Szaúd-Arábia és Jemen kormánya is azzal vádolta Iránt, hogy támogatta a hútikat. Szerintük Irán a Vörös-tenger partján titkos fegyverraktárakat tartott fenn. 2009. októberben Jemen kormánya azt mondta, haditengerészete elfogott egy iráni hajót, mely fegyvereket szállított. Az állami irányítású újságok szerint Eritreában , a Vörös-tenger túloldalán iráni katonai táborokban hútikat képeztek ki. Ali Abdullah Száleh elnök szerint őket a Hezbollah iráni támogatású libanoni erői készítik fel. A jemeni hatóságok azt is megjegyzik, hogy az egyik 2004-es csatában meghalt Hussein Badreddin al-Houthi, a hútik egyik hosszú ideig hatalmon lévő vezetője gyakran látogatta Komot , a síita iszlám egyik szent helyét. Ezek közül egyik állítást sem támasztották alá független források, az irániak pedig cáfolják ezeket. A szaúdi tulajdonú Al Arabiya „jól informált forrásokra” hivatkozva azt állította, hogy Dél-Jemen egykori elnöke, Ali Salim al-Bidh 2009. októberben titkos látogatást tett Loibanon fővárosában, Bejrútban , és megpróábált kapcsolatba lépni a Hezbollahhoz közel álló emberekkel. Rajtuk keresztül próbált támogatást szerezni a húti felkelők és a dél-jemeni elszakadás számára. A források szerint ezek a Hezbollahhoz közeli emberek közölték a vendéggel, hogy „a felső vezetőség nem kíván vele találkozni, és nem járulnak hozzá, hogy a Hezbollah neve kapcsolatba kerüljön a Jemenben történő eseményekkel, vagy hogy ők azokat támogatnák.” Ibrahim al-Mussawi, a Hetbollah Média Egységének a vezetője az Alarabiya.net-nek úgy nyilatkozott, miszerint pártja visszautasítja az állítólagos titkos találkozóról szóló riportban foglaltakat. A Forradalmi Gárda magas rangú vezetői állítólag titokban Jemenben találkoztak a húti felkelőkkel és a Hezbollahhal, hogy együtt irányítsák a határ menti szaúdi állások ellen indított közös támadásokat. A pánarab Asharq al-Awsat újság arról számolt be, hogy szaúdi és egyiptomi források kiderítették, hogy a háromoldalú tárgyalásokat több titkosszolgálat is lehallgatta, melyben szó volt a szaúdi-jemeni határ mentén a harcok kiterjesztéséről is. Szerintük a 2009. novemberben sorra került magas rangú találkozó a legfontosabb bizonyíték arra, hogy az irániak részt vettek a húti felkelők pénzügyi, katonai és logisztikai támogatásában. Abu Bakr al-Qirbi jemeni külügyminiszter 2009. december 13-án sürgette Iránt, hogy tegyen lépéseket az Észak-Jemenben a húti felkelők támogatásában segítő iráni csoportok leszerelésében. Ezen csoportok létét az iráni kormány visszautasította. Azt mondta: "Vallási (síita) körök és iráni csoportok segítséget nyújtanak a hútiknak.” Ezeket az állításokat Irán azonban folyamatosan visszautasítja. 2009. május 25-én Irán először küldött hadihajókat az Ádeni öbölbe, hogy ezekkel segítse a szomáliai kalóztámadások elleni harcot. November 18-án újabb hajócsapat érkezett az öbölbe, ugyanakkor, amikor a szaúdiak blokád alá vették a hútik által ellenőrzött partszakaszt. Így tudták ott biztosítani, hogy a hútik ne kaphassanak fegyverutánpótlást. Iran dispatched its 5th fleet to the Gulf of Aden. Some have alleged that the Iranian Navy is operating there to help supply the Houthis with weapons and counter the Saudi naval power in the area rather than to fight Somali pirates. Arab államok Szaúd-Arábia vezetésével több ország, így Egyiptom, Jordánia, Szudán és Bahrein serege is beavatkozott a jemeni háborúba. Amerikai Egyesült Államok A The New York Times egy 2009. decemberi jelentése szerint az Amerikai Egyesült Államok fegyveres és logisztikai segítséget nyújtott Jemennek az al-Káidának a határain belüli rejtekhelyei felszámolásához. A tisztviselők elmondták, hogy a beavatkozásra jemeni kormány kérésére, Obama elnök jóváhagyásával került sor, A húti felkelők vezetése szerint azonban már december 14-én megindultak a támadások, mikor az USA 28 légi rakétát lőtt ki. Az állítólagos amerikai légi támadásban Amrán, Haddzsa és Szaada környékén legalább 120 ember meghalt és 44 megsebesült. A jelentések szerint az egyik húti vezető ezt mondta: "Az USA légiereje tervezett mészárlást hajtott végre jemeni polgárok ellen, mivel szaúdi harci repülők segítségével több lakott terület, piac menekülttábor és falu ellen indított támadásokat. A kegyetlen támadás megmutatta az USA valódi arcát. Megszegte az amerikaik által annyira hangoztatott emberi jogok védelmét, a polgárok szabadságát és a demokráciát is." A hútik szerint egy december 18-i támadásban 63 polgári lakos halt meg, köztük 28 gyermek. Ugyanakkor legalább 90 ember megsebesült. 2011. június 17-én a pénteki ima után Szaadában több tízezren gyűltek össze, hogy tiltakozzanak az amerikaiak jemeni beavatkozása ellen. A hútik azzal vádolták az amerikai titkosszolgálatot, hogy 2011. augusztusban olyan bombatámadást hajtottak végre, melyben 14 húti meghalt. Más országok Jordánia : Egyes források szerint Jordánia seregeket küldött a Dukhan-hegy északi oldalán harcoló szaúdi seregek megerősítésére, a szaúdiak pedig a jordán csapatokat küldték el Észak-Jemenbe harcolni. By December 2009 it was alleged that over 2,000 Jordanian soldiers were fighting at the front. : Egyes források szerint Marokkó több száz fős elit csapatot küldött, hogy támogassák a szaúdiak 2009-2010-es beavatkozásait A csapatban több felkelésellenes támadásokra kiképzett paramilitáns egység is volt. : Pakisztán : Kezdetben olyan hírek jelentek meg, melyek szerint Pakisztán kormánya a Speciális szolgálati Csoport több egységét Jemenbe küldte, hogy Szadaában segítsen a felkelésellenes műveletekben. A pakisztáni kormány azonban határozottan visszautasította, hogy bármilyen támogatást is nyájtana a háború sújtotta Jemenben a húti felkelők ellen harcoló szaúdi vezetésű beavatkozó csapatoknak. A hivatalos nyilatkozat szerint a ország kormánya a problémák békés megoldását támogatja. Humanitárius hatások Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztossága 2008. április jelentése szerint Szadaán belül a válság miatt 77.000, az országban maradt menekült indult útnak. Szaúd-Arábia akkori uralkodója, Abdullah király elrendelte, hogy a menekültek számára 10.000 fős befogadóállomást hozzanak létre. Gyerekkatonák Az UNICEF és az Islamic Relief szerint mind a jemeni kormány, mind a hútik oldalán voltak a katonák soraiban gyerekek, akiket erőszakkal vettek rá az ügyeik támogatására In November 2009, over 400 children walked to the UNDP office in Sana'a, to protest against the alleged Houthi abuse of children's rights. Lásd még Jemen Külső hivatkozások Időegyenes: Jemen (BBC) (angol) JEMEN: Konfliktus Szaadában , IRIN , 2008. július 24., (angol). Források és jegyzetek „How al Qaeda's biggest enemy took over Yemen (and why the U.S. government is unlikely to support them)”, 2015. január 22. (Hozzáférés ideje: 2015. január 22.) Insurgents take control of Yemeni city. Financial Times. (Hozzáférés: 2014. október 17.) The Muslim News Yemen after Saleh: A future fraught with violence, Friday 27 May 2011. Yemen Post Staff. „Houthi Group Appoints Arms Dealer as Governor of Sa'ada province”, Yemen Post, 2011. március 27. „Bombings in Yemeni Mosques Kill More Than 130”, 2015. március 20. „Yemen: A country contested”, 2015. március 24. „Military Operation in Yemen”, 2015. március 27. Government reinforces army to eradicate Houthis. ReliefWeb. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Jordanian commandos join war on Houthi fighters”, Press TV, 2009. november 21. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „Saudis 'in a panic mode' as Shi'ite rebels move North from Yemen”, Worldtribune.com, 2009. december 4. (Hozzáférés ideje: 2013. október 31.) Canales, Pedro. „Marruecos y Jordania envían tropas de élite para ayudar a los saudíes en Yemen”, El Imparcial, 2009. december 3. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) (spanyol nyelvű) „'US fighter jets attack Yemeni fighters'”, Press TV, 2009. december 14. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „US 'sends special forces to Yemen' amid crisis”, Press TV, 2009. december 14. (Hozzáférés ideje: 2013. október 31.) „Yemen seeks US help to quash Houthis”, Ahlul Bayt News Agency, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2013. október 31.) #3558 - Houthi TV Airs Footage of US Military Plane in Yemeni Airbase MEMRI „Houthi victories in Yemen make Saudi Arabia nervous”, Al Monitor, 2014. október 15. Martin Reardon. „Saudi Arabia, Iran and the 'Great Game' in Yemen”, Al Jazeera, 2014. szeptember 30. Arrabyee, Nasser. „Yemen's rebels undefeated”, Al-Ahram Weekly, 2007. április 4. (Hozzáférés ideje: 2007. április 11.) Center for Strategic and International Studies The Middle East Military Balance, 2005. Regime and Periphery in Northern Yemen: The Huthi Phenomenon - Barak A. Salmoni, Bryce Loidolt, Madeleine Wells - Google Boeken. Books.google.nl. Hozzáférés ideje: 2014. október 17. Tracker: Saudi Arabia’s Military Operations Along Yemeni Border - Critical Threats. Criticalthreats.org. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Hakim Almasmari. „Thousands Expected to die in 2010 in Fight against Al-Qaeda”, Yemen Post, 2010. április 10. Peninsula on the brink. Ahram.org.eg. (Hozzáférés: 2014. október 17.) CNN Medics: Militants raid Yemen town, killing dozens, November 27, 2011. Houthis Kill 24 in North Yemen, 27 November 2011. Yemeni Authorities Set Conditions for Ending Military Operations in Sa'ada- Yemen Post English Newspaper Online. Yemen Post. (Hozzáférés: 2009. november 9.) Al-Haj, Ahmed. „Clashes in Yemen Kill More Than 100”, Fox News, 2007. február 19. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „Yemeni military battles Shi'ite rebels”, The Age, 2007. március 20. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Armed Conflicts Report - Yemen. Ploughshares.ca. (Hozzáférés: 2009. november 9.) „Shiite rebels release 180 Yemen prisoners”, ABC News, 2010. március 18. (Hozzáférés ideje: 2010. július 28.) Thomson Reuters Foundation: Thomson Reuters Foundation. alertnet.org Saudi: Bodies of 20 soldiers found on Yemen border, 23 January 2010. „Heavy Saudi casualties in war with Houthis”, Press TV, 2009. december 22. (Hozzáférés ideje: 2009. december 22.) 187 children killed in Yemen war, report says Barak A. Salmoni, Bryce Loidolt, and Madeleine Wells: page xv Regime and Periphery in Northern Yemen: The Huthi Phenomenon. RAND National Defense Research Institute, 2010 Houthis accuse Yemen's president of arming Al-Qaeda Hill, Ginny. „Yemen fears return of insurgency”, BBC News, 2007. február 5. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) McGregor, Andrew (2004. augusztus 12.). „Shi’ite Insurgency in Yemen: Iranian Intervention or Mountain Revolt?” (PDF). Terrorism Monitor 2 (16), 4–6. o, Kiadó: The Jamestown Foundation. [2006. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) „Crises multiply for divided Yemen”, BBC News (Hozzáférés ideje: 2014. október 17.) „Deadly blast strikes Yemen mosque”, BBC News, 2008. május 2. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) Johnsen, Gregory D. (2007. február 20.). „Yemen Accuses Iran of Meddling in its Internal Affairs” (PDF). Terrorism Focus 4 (2), 3–4. o. [2007. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2007. április 7.) „Timeline: Yemen”, BBC News, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2009. december 22.) The crucible of Yemen. Al Jazeera, 2011. május 22. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Rebels capture Yemen presidential palace, shell residence”, 2015. január 20. (Hozzáférés ideje: 2015. január 20.) „Yemen rebels overtake presidential palace”, 2015. január 20. (Hozzáférés ideje: 2015. január 20.) „Yemen crisis: President resigns as rebels tighten hold”, 2015. január 22. (Hozzáférés ideje: 2015. január 22.) „Profile: Yemen's Houthi fighters”, Al Jazeera, 2009. július 12. (Hozzáférés ideje: 2009. december 22.) Arrabyee, Nasser. „Rebellion continues”, Al-Ahram Weekly, 2005. május 25. (Hozzáférés ideje: 2007. április 11.) „Photo Essay: The Rise of the Houthis”, 2015. február 9. (Hozzáférés ideje: 2015. február 17.) „Al-Bukhari to the Yemen Times: "The Houthis' takeover can not be called an invasion"”, 2014. október 21. „Clashes 'leave 118 dead' in Yemen”, BBC News, 2004. július 3. (Hozzáférés ideje: 2007. február 3.) „Yemeni forces kill rebel cleric”, BBC News, 2004. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2007. január 30.) al-Shabab al-Mum’en / Shabab al-Moumineen (Believing Youth). GlobalSecurity.org. (Hozzáférés: 2009. december 29.) Christopher Boucek and Marina Ottaway. Yemen on the Brink. Carnegie Endowment for International Peace (2010). Hozzáférés ideje: 2014. október 17. „Yemen tells Shi'ite rebels to disband or face war”, Reuters, 2004. január 29. (Hozzáférés ideje: 2007. január 30.) „'Shia gunmen' kill Yemeni troops”, BBC News, 2004. január 28. (Hozzáférés ideje: 2007. január 30.) Al-Mahdi, Khaled. „95 Killed in Yemen Clashes”, ArabNews, 2007. február 15. (Hozzáférés ideje: 2007. április 11.) „Shi'ite rebels kill six Yemen soldiers - Web site”, Reuters, 2007. február 1. (Hozzáférés ideje: 2007. február 3.) „Yemeni soldiers killed in attack”, Al Jazeera English, 2007. február 1. (Hozzáférés ideje: 2007. február 2.) „10 soldiers killed in attack in Yemen”, Middle East Online, 2007. február 2. (Hozzáférés ideje: 2007. február 3.) „More than 100 killed in 5 days of clashes between army and Shiite rebels clashes in Yemen, officials say”, International Herald Tribune, 2007. február 19. (Hozzáférés ideje: 2007. április 11.) „160 rebels killed in Yemen”, Israel Herald, 2007. március 7. (Hozzáférés ideje: 2007. április 11.) „Two killed in Yemen attack including a Frenchman”, Reuters, 2007. március 26. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Al-Hajj, Ahmed. „Yemen's government, Shiite rebels negotiate end to 3-year conflict”, The Seattle Times, 2007. június 17. (Hozzáférés ideje: 2007. június 17.) Reuters. „Dozens of casualties in Yemen mosque blast”, France 24, 2008. május 2. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) „Deaths in Yemeni mosque blast”, Al Jazeera English, 2008. május 2. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) „7 die as Yemeni troops, rebels clash after mosque attack”, The Jerusalem Post, 2008. május 3. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) „Heavy clashes break out between Yemeni soldiers and Shiite rebels in nor”, International Herald Tribune, 2008. május 12. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) Yemen: Hundreds Unlawfully Arrested in Rebel Conflict. Human Rights Watch, 2008. október 24. (Hozzáférés: 2009. november 9.) Yemen denies warplane shot down. Al Jazeera English, 2009. október 2. (Hozzáférés: 2009. november 9.) „'Many killed' in Yemen air raid”, BBC News, 2009. szeptember 17. (Hozzáférés ideje: 2009. november 9.) „Yemen rebels 'seize Saudi area'”, BBC News, 2009. november 4. (Hozzáférés ideje: 2009. november 9.) „Yemenis intercept 'Iranian ship'”, BBC News, 2009. október 27. (Hozzáférés ideje: 2009. november 2.) „Iran says documents prove Yemen ship had no arms”, Press TV, 2009. október 28. (Hozzáférés ideje: 2009. november 2.) „Yemen rebels accuse Saudi”, France 24, 2009. november 2. (Hozzáférés ideje: 2009. november 2.) Houthis kill top Yemeni commander. Presstv.com, 2009. október 25. (Hozzáférés: 2009. november 9.) „Riyadh continues air raids on northern Yemen”, Press TV, 2009. december 24. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „Houthis Say they Will Withdraw from Saudi if Riyadh Ends Attacks”, Naharnet (AFP), 2009. december 23. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Saudi air force hits Yemen rebels after border raid. Swissinfo.ch, 2009. november 5. (Hozzáférés: 2009. november 9.) „Saudi forces keep up Houthi assault”, Al Jazeera, 2009. november 6. (Hozzáférés ideje: 2009. november 6.) Ersan, Inal. „Yemeni rebels say capture Saudi soldiers: report”, Reuters, 2009. november 6. (Hozzáférés ideje: 2009. november 6.) „Saudi soldier, Houthi leaders killed in north Yemen”, Press TV, 2009. november 19. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „US air raids kill 63 civilians in Yemen”, Press TV, 2009. december 18. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Ross, Brian. „Obama Ordered U.S. Military Strike on Yemen Terrorists”, ABC News (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Liam Stack: Saudi air strike kills Yemen rebels as US drawn into fight. The Christian Science Monitor, 2009. december 21. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Houthis repel Saudi incursion into northern Yemen Houthis repel Saudi incursion into northern Yemen”, Press TV, 2009. december 23. „Saudi Arabia says soldiers killed in Yemen”, Press TV, 2010. január 12. Salafis irate over ban on preacher. The National. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Sunni scholars against insulting Sistani „Leader of Al Qaeda in Yemen 'killed in gun battle'”, Daily Mail, 2010. január 13. „Houthis initiate truce with Saudi Arabia”, Press TV, 2010. január 25. „Saudis claim victory over Houthis”, Press TV, 2010. január 27. Saudi-Houthi border fighting ends. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Despite truce call, Saudis pound northern Yemen”, Press TV, 2010. január 29. Al Jazeera Yemen rebels renew ceasefire offer, January 30, 2010. Press TV Saudis 'launch 17 air raids' on Houthis, 30 January 2010. Press TV Yemen rejects Houthis' 4th peace offer, 31 January 2009. Press TV 'Yemen preparing to attack Houthis', 18 July 2010. Press TV Fresh clashes claim 49 in north Yemen, 21 July 2010. Press TV More people killed in N Yemen clashes, 22 July 2010. Press TV UN concerned about Yemen situation, 24 July 2010. Press TV Calm to return to north Yemen, 23 July 2010. Google News Yemen Shiite rebels capture 200 soldiers: military official, 27 July 2010. Press TV Houthis release 200 Yemeni soldiers, 29 July 2010. „Car bomb kills 23 in northern Yemen”, Press TV, 2010. november 24. „Bomb kills Shia mourners in N Yemen”, Press TV, 2010. november 26. Yemen (2004 – first combat deaths). Ploughshares.ca. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Yemenis in anti-president protest”, Irish Times, 2011. január 27. „New protests erupt in Yemen”, Al Jazeera, 2011. január 29.. [2011. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 30.) Daragahi, Borzou. „Yemen, Middle East: Tens of thousands stage rival rallies in Yemen”, latimes.com, 2011. február 3. (Hozzáférés ideje: 2011. február 4.) Lina Sinjab. „Yemen protests: 20,000 call for President Saleh to go”, BBC News, 2011. január 29. (Hozzáférés ideje: 2011. február 4.) Opposing protesters rally in Yemen. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2011. február 4.) Saleh partisans take over Yemen protest site. Oneindia News. (Hozzáférés: 2011. február 4.) PressTV - Houthis join protests in north Yemen Sa'ada: A Cry for Help- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Houthis Control Sa’ada, Help Appoint Governor. Nationalyemen.com, 2011. március 29. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Thomson Reuters Foundation. Trust.org. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Tens Killed as Battles between Tribes, Houthis Resume in Yemen - Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Lack of authority in northern Yemen seen as 'golden opportunity' for Iran. World Tribune, 2011. július 20. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Yemeni Revolution Slowly entering Phase of War- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Houthis vs. Islah in al Jawf. Armiesofliberation.com. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Houthis Close to Control Hajjah Governorate, Amid Expectations of Expansion of Control over Large Parts of Northern Yemen. Islam Times, 2011. november 9. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Suspected al-Qaida car bomb kills 14 Shi'ite Houthi rebels in Yemen: official. News.xinhuanet.com. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Al-Qaeda claims attacks on Houthis in northern Yemen Al-Qaeda Announces Holy War against Houthis- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Clashes in Sa’ada Between Houthis and Salafis- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Al-Houthi Expansion Plan in Yemen Revealed- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) 10 Killed in Clashes in N Yemen. English.cri.cn, 2011. november 15. (Hozzáférés: 2015. január 24.) ������ �� - Houthi militants storm school in Amran. Alsahwa-yemen.net, 2011. december 19. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Yemen's Saleh signs deal to quit power. The Daily Star Newspaper. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Yemen leader signs power-transfer deal. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Process of withdrawing troops and armed tribesmen started for enhancing peace and normalizing life in Yemen. Yobserver.com. (Hozzáférés: 2012. november 7.) Houthis' Leader: US, Allies Plot to Spark Sectarian Rift in Yemen. Fars News Agency, 2011. december 20. (Hozzáférés: 2012. november 7.) Kasinof, Laura. „Yemen Swears In New President to the Sound of Applause, and Violence”, The New York Times, 2012. február 27. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 15.) Yemen's Saleh formally steps down after 33 years, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2012. november 7.) Situations calm down in north of Yemen after 16 fighters killed Sectarian clashes continue in north Yemen, dozens killed - Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Two Houthis killed in clashes with Hajjah tribesmen. Yemen Fox, 2011. november 21. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Sectarian clashes continue in north Yemen, at least 55 killed. www.uruknet.info. (Hozzáférés: 2015. január 24.) United Nations High Commissioner for Refugees: Yemen: Rising landmine death toll in Hajjah Governorate. UNHCR, 2012. április 18. (Hozzáférés: 2015. január 24.) Yemen: military commander, six bodyguards killed by Houthis- Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) „Suicide bomber kills 12 in northern Yemen”, Chicago Tribune, 2012. május 25. Suicide bombing kills 14 Houthis in Al-Jawf.. (Hozzáférés: 2015. március 22.) PressTV - Salafi attack on Houthis kills eight in Yemen Clashes renewed between Houthis and Salfis - Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Houthis take control of three positions in north Yemen, claim confiscating Saudi weapons Truce shook on between Houthis, Al-Shahel tribesmen in Hajja. Yemen Times. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Houthis Fight Tribes, Take over Schools, Public Offices in Yemen, Site - Yemen Post English Newspaper Online. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Amran: Houthis, Islah exchange accusations on death of worker Hammond, Andrew. „FEATURE-Houthi rebels seen gaining new influence in Yemen”, 2012. október 3. Yemen Fox: Yemen Fox- Houthis seek to take control over Sana'a. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Yemen Fox: Yemen Fox- Mohammed Jumaih - Houthis in Sana'a. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Yemen Fox: Yemen Fox- Mediation ends war, drives Houthis out of Raida. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Frank Gardner. „Frank Gardner: Yemen at risk of civil war, says ambassador”, BBC, 2014. október 24. (Hozzáférés ideje: 2014. október 29.) At least 340 killed in Yemen's week-long fighting. The Daily Star Newspaper „Yemen swears in new government amid boycott”, Al Jazeera, 2014. november 9. (Hozzáférés ideje: 2014. november 14.) Houthis accuse Yemen's president of arming Al-Qaeda. Middle East Monitor - The Latest from the Middle East. (Hozzáférés: 2015. március 22.) „Yemen President Hadi Resigns After Shiite Rebels Seize Palace”, 2015. január 22. (Hozzáférés ideje: 2015. január 22.) „Yemen's Shia rebels finalize coup, vow to dissolve parliament”, The Globe and Mail, 2015. február 6. (Hozzáférés ideje: 2015. február 6.) Onyanga-Omara, Jane. „Clashes force closure of Yemen's Aden airport”, 2015. március 19. (Hozzáférés ideje: 2015. március 31.) „������ ������� ���� ������� ������ ����� ����� ������ ������ ������ ������ ����������”, 2015. március 21. (Hozzáférés ideje: 2015. március 21.) (Arabic nyelvű) „Q&A: Yemen’s slide into civil war”, 2015. március 22. (Hozzáférés ideje: 2015. április 8.) „Yemen crisis: Shortage of water and medical supplies threatens civilians caught up in devastating civil war”, 2015. április 8. (Hozzáférés ideje: 2015. április 8.) Holtz, Michael. „Warnings of humanitarian crisis as Yemen's civil war rolls on (+video)”, 2015. április 7. (Hozzáférés ideje: 2015. április 8.) Aboudi, Sami. „Yemenis forced to take to sea from Aden as civil war rages through ancient port” „Saudi and Arab allies bomb Houthi positions in Yemen”, 2015. március 25. (Hozzáférés ideje: 2015. március 26.) „Yemen's war: Pity those caught in the middle”, The Economist (Hozzáférés ideje: 2014. október 17.) Hizbullah Denies Report about Former South Yemen President Visiting Beirut to Demand Support for Huthis. Naharnet. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Secret Meeting in Yemen between Iran, Huthi, Hizbullah Officials. Naharnet. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Yemeni FM: Iran Must Curb Groups Aiding Huthi Rebels„Yemeni FM: Iran Must Curb Groups Aiding Huthi Rebels”, naharnet, 2009. december 13.. [2010. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva] „Iran Sends 6 Warships to International Waters in 'Saber Rattling' Move”, Fox News, 2009. május 25. http://www.presstv.ir/detail.aspx?id=116618§ionid=351020101 „The Saudi Arabia-Yemen War of 2015”, 2015. május 7. Shanker, Thom. „U.S. Aids Yemeni Raids on Al Qaeda, Officials Say”, New York Times, 2009. december 18. „US fighters pound Sa'ada, kill 120”, Press TV, 2009. december 16. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) Tehran Times Yemenis stage massive anti-U.S. rallies, June 18, 2011. Suspected al-Qaida car bomb kills 14 Shi'ite Houthi rebels in Yemen: official. (Hozzáférés: 2015. március 22.) Daily The News , 29 March 2015. „YEMEN: Rebel leader calls for international aid”, 2008. május 6. (Hozzáférés ideje: 2008. május 23.) „Saudi king visits area of Yemen border conflict”, Al Arabiya, 2009. december 2. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „10,000 houses for Jazan displaced”, Arab News, 2009. december 3. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) „Saudi king orders construction of 10,000 houses for displaced people in south”, Kuwait News Agency, 2009. december 2. (Hozzáférés ideje: 2009. december 29.) UN calls for the prosecution of child soldier recruiters. The National. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Issue of child soldiers raised in Yemen. UPI. (Hozzáférés: 2014. október 17.) „Yemen child soldier tells of his hatred for al-Houthi rebels”, The Times (Hozzáférés ideje: 2014. október 17.) Yemen children renews protest al-Houthi-related child abuse. Berkenye megállóhely Berkenye megállóhely egy Nógrád megyei vasútállomás, Berkenye községben, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szokolya vasútállomás Nógrád megállóhely Eibenschütz Mordechai Eibenschütz Mordechai (18. század) rabbi Eibenschütz Jonatán altonai főrabbi fia, a pozsonyi Theben Ábrahámnak veje. Nagy talmudtudós és művelt férfi volt. Az atyja ellen folytatott hajsza ő ellene is megnyilvánult (Eibenschütz Jonatánt azzal vádolták, hogy Sabbattai Cevi követője volt) Pozsonyban, melynek közvéleménye az egész európai zsidóságot feldúló áldatlan harcban egy ideig az Eibenschützök mellett küzdött. Később Leidesdorf Zanvilnak mégis sikerült a hangulatot az Eibenschützök ellen irányítani. Az ő hajszája folytán 1761. peszach hetedik ünnepnapján a hitközség Eibenschützöt a börtönbe vetette. Leidesdorf maga bevallja egy levélben, hogy Eibenschütz ártatlan volt. Kiszabadulása után Stomfába menekült Arholz rabbi barátjához, s panaszt emelt Mária Teréziánál a hitközség ellen. Később öccsével, a híres Eibenschütz Wolffal együtt Drezdába ment, ahol zsinagógát alapítottak. Viharos életét ott fejezte be. Nagy Márton (pedagógus) Nagy Márton (Muzsla, Esztergom vármegye, 1804. október 5. – Szentgyörgy, Pozsony vármegye, 1873. április 5.) bölcseleti doktor, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életrajza A gimnáziumot Esztergomban, a bölcseletet Győrben és Egerben végezte. 1824-ben a kegyes rendbe vétetett fel és két évi előkészület után 1827-ben Kalocsán tanított. 1828-1829-ben Nyitrán és Szentgyörgyön a teológiát hallgatta és azon év szeptember 21-én pappá szentelték. 1830-1831-ben ismét Kalocsán, 1832-34-ben Szegeden és 1835-36-ban Pesten volt tanár. Innét 1836-ban Bécsbe rendelték a császári és királyi Therezianumba magyar nevelőnek, ahol négy évet töltött. Ezután Pesten volt tanár 1845-től 1847-ig, majd Tatán lett házifőnök és gimnáziumi igazgató. 1844. december 24-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1848-tól 1849-ig Szegedre került mint hitszónok, a vallás és magyar irodalom tanára. 1850-től 1858-ig ugyanott a líceum és gimnázium igazgatója lett; 1858-ban a bécsi császári és királyi földtani társulat rendes tagjává választotta. 1859-ben a pesti piaristaház főnöke volt, midőn a pesti V. kerületi állami gimnázium igazgatójává nevezték ki. Mivel azonban az új tanügyi szabályzat értelmében az igazgatói teendők végzése mellett még tanítania is kellett, rövid idő alatt lemondott. Mint házfőnök nem nagy hasznára volt a pesti háznak. Azokat a telkeket, melyeket a kollégium egy századon át meg tudott őrizni, majdnem mind elkótyavetyélte, s így igen jelentékeny kárt okozott a háznak. Házfőnöksége alatt, melyet 1870-ig viselt, a gyár utcai telket potom áron (négyszögölét tíz forintjával), 1869-ben a kőbányai óhegyi szőlőt, présházat, pincéket 16 000 forintért eladta a Dréher-féle sörháznak. 1870-től 1873-ig Szentgyörgyön és Korponán nyugalomban élt. Újságírói munkássága Cikkei az Athenaeumban (1841. Könyvism.); a Religio és Nevelésben (1846. Az őszinteség); a szegedi nagygimnázium Évkönyveiben (1850-1851. Szózat a szegedi tanuló ifjusághoz, 1852. A szegedi nagygymnasium történeti vázlata, 1853-58. Paedagogiai jegyzetek); a Religióban (1854. Szeged alsó-városi templom és zárda történeti vázlata); a Családi Olvasmányokban (1859. Az erény jutalma); az Egyetemes Magyar Encyclopaediában (I. 1859. Ájtatos iskolák, Bölcsészettan története, Bölcsészeti neveléstan, Bölcsészeti neveléstan czélja, Bölcsészeti neveléstan módszertana sat.); a Tanodai Lapokban (Gymnasiumaink multja, jelene és jövője); a Statistikai Közleményekben (III. 1862. A kegyes tanítórend statistikája); a Jogtudományi Közlönyben (Személy- és vagyonbiztonság); az Akadémiai Értesítőben (Uj folyam B. IV. 1865. A keleti nevelészet, A chinaiak nevelészete, 1867-1868. A gymnasiumok és lyceumok szervezése, kivonat, 1868. Gyakorlati neveléstan története, kivonat, Plato mint bölcsész és nevelő, felolvastatott 1869. június 21-én). Művei Ft. Grosser H. János urnak, a kegyes szerzet magyar- és erdély országi fő-igazgatójának törvényes vizsgálat alkalmával hódol a szegedi ház 1834. Szeged. (Költemény). Mélt. és főtiszt. Sztankovics János urnak győri püspöki székébe iktatásakor hódol a kegyes szerzet magyar-óvári háza 1838. Magyar-Óvár. Az erény ösvénye, 3 elbeszélés levelekben gyermekek és gyermekbarátok számára. Németből. Pest, 1840. Ifjuságot képző ismeretek tára. Bécs, 1840-42. Négy kötet. (Zimmermann Jakabbal együtt). Szavaló, tanítók és tanulók használatára. Pest, 1843-45. Két kötet. Szent mise áldozati énekek a tatai gymnasiumi ifjuság használatára. Komárom, 1845. Szózat a szegedi nagygymnasiumban az 1850-51. tanév végén. Szeged, 1851. Mélt. és főt. Csajághi Sándor urnak, Csanádi megyés püspöknek beiktatási ünnepére hódoló tisztelet jeléül 1852. ápr. 19. a szegedi kegyes rendiek. Szeged. (Költ.). Második nyelvgyakorló és olvasókönyv. Az ausztriai birodalombeli kath. elemi iskolák számára. Bécs, 1857. Halotti bucsuzó versek, melyek a 26 éveket élt ifju Szakáts István felett elmondattak. M.-Gyán szept. 19. 1859. Pest, 1860. A gyermek fokozatos fejlődése . Pest, 1868. (Értekezések a bölcs. tud. kör. I. 6.). Kéziratban Keresztény erkölcstan (a Szent István-társulat által megbirálva s elfogadva). A nevelészet története, Hivataloskodás a tanári pályán, Iskolai fegyelem, Életvezér. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Magyar katolikus lexikon Szerelemtől sújtva A Szerelemtől sújtva 2003-ban készült színes, magyar, 35 mm-es nagyjátékfilm. A cselekmény mindvégig az egyedül élő nő lakásában játszódik, és a történet során csak Éva jelenik meg élő alakjában. A többi szereplő, a film utolsó percei kivételével csak a hangjukkal szerepelnek. Egyetlen színésznő előadásában pereg a film 90 percen keresztül. Történet A huszonnégy éves Éva évek óta egyedül él egy kis lakásában. Tiborral, egy negyvenhárom éves házasemberrel folytat titkos szerelmi viszonyt. A film kettejük között történt egy hét eseményeit követi nyomon. A még kislány Éva egy autóbaleset során elveszíti szüleit. Egy baráti család, Tibor és Klára fogadja örökbe a gyereket. Később, a 13 éves Évát Tibor elcsábítja. Éva beleszeret nevelőapjába. Klára, a nevelőanya, miután felfedezi kettejük viszonyát, a lányt nevelőintézetbe adja. De Tibor nem hajlandó feladni Évával titokban folytatott kapcsolatát. Ígéretekkel, és személyiségének erejével egyre inkább magához láncolja a felnövekvő lányt. Az intézetből elkerülve Éva a városba költözik, ahol Tibor támogatásával és rajzolói állásából önmagát fenntartva éveken keresztül hétről hétről mindig azokra a napora vár, amelyeket együtt tölthet a férfival, aki időközben teljesen berendezkedett titkos kettős életükre. Tizenegy év telik el így. Éva életében Tiboron kívül nincs helye más férfinak. Egyetlen barátnője, az intézetben hajdan megismert Zsuzsa jelenti számára a kapcsolatot a normalitással. De Zsuzsa hiába próbálja a szerelmes nőt jobb belátásra téríteni. Csupán egyszer villan fel a lehetőség, hogy egy másik, vele egyidős férfival teremtsen kapcsolatot, de ez a váratlan fellobbanó érzés is hamarosan hamvába hal, mihelyt a veszélyre ráébredő Tibor rövid úton visszahódítja a fiatal nőt. A férfi bejelenti: most, hogy felnőttek a fiai, végre beválthatja ígéretét, elhagyja Klárát, hogy új életet kezdjen Évával. Hiába szaporodnak a jelek, hogy Tibor ismét csak áltatja, a szerelemtől elvakult Éva még abban is a férfi szerelmének jelét látja, amikor kiderül, hogy hosszú ideje minden lépését figyelteti a házbéli szomszédjával. Hogy siettesse az eseményeket, Éva elhatározza, ő maga közli évek óta nem látott nevelőanyjával, hogy Tibor válni készül, mondjon le róla. Klárával való találkozása egy csapásra minden reményét romba dönti: a még mindig fiatalos Klára előrehaladott terhes. Éva szembesülni kényszerül a ténnyel, hogy Tibor folyamatosan becsapja őt. Ami azonban még súlyosabb, rá kell döbbennie, hogy saját szerelme sem volt más, mint kétségbeesett kísérlet arra, hogy maga előtt leleplezze, nem szerették, kihasználták. Úgy dönt, végez magával. De öngyilkosságával egyúttal végzetes és hidegvérrel kitervelt csapdát is állít a férfinak, úgy rendezi, hogy a gyanú egyértelműen a férfira terelődjön. Szereplők Kovács Patrícia (Éva) Máté Gábor (Tibor) Hacser Józsa (Lenke néni) Csuja Imre (Lenke fia) Tallós Rita (Klára) Járó Zsuzsa (Zsuzsa) Díjak 2003 Kairói Nemzetközi Filmfesztivál, legjobb rendezés díja a kiemelkedő művészeti teljesítményért Ausztrália az 1972. évi téli olimpiai játékokon Ausztrália a japán Szapporóban megrendezett 1972. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Lohfelden Lohfelden település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Tourville-la-Rivière Tourville-la-Rivière település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 2491 fő (2015). Tourville-la-Rivière Les Authieux-sur-le-Port-Saint-Ouen, Cléon, Freneuse, Gouy, Oissel és Sotteville-sous-le-Val községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 9910 Vogelweide A 9910 Vogelweide (ideiglenes jelöléssel 3181 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 30-án. Szegény Dzsoni és Árnika (könyv) Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író 1981-ben megjelent gyermekregénye. Az illusztrációkat Réber László készítette. Történet A történet cselekményét ketten szövik: a mesélő és a gyermeke. Meg-megszakítják párbeszédeikkel az események sorozatát, de a kisember kérdéseivel ötleteivel válik teljesebbé a történet. Első fejezet Östör király csodálatosan szép palotájában kezdődött a mese. A király jólelkű és igazságos volt, de ha néha felmérgesítették, akkor menekülnie kellett mindenkinek a színe elől. Az udvari főszámolnoknak elég volt ezerig elszámolnia, és már mehettek is az emberek ismét a felséges úr színe elé. Egyszer két lovag érkezett az udvarba, és a királylány, Árnika kezét kérték. Meg akartak egymással küzdeni életre-halálra, de a király nem engedte, mert szerinte a lányának szerelmesnek kell lennie abba a valakibe, aki egyszer majd a férje lesz. A lovagok pimaszkodására olyan történt a királlyal, ami korábban még sohasem: olyan mérges lett, hogy a főszámolnoknak ötezerig kellett számolnia, míg a király lecsillapodott. Második fejezet A szabad, a boldog, de szegény Dzsoni egy nagy kerek erdő közepén sétált, amikor találkozott a Százarcú Boszorkával. A vénasszony képében megjelenő gonosz és fortélyos mágus szolgájává akarta tenni a fiút, mert minden boszorkánynak hétévenként rabszolgájává kellett tennie valakit. Csak annyit kért Dzsonitól, hogy három napra szegődjön el hozzá, és naponta csak annyi munkát kért tőle, hogy egy-egy almát szakítson le egy fácskáról. Ígért a bestia fűt-fát, aranypénzt, igazgyöngyöt, drágakövek garmadáját, a fiú azonban a világ minden kincséért sem szerette volna elveszítenie a szabadságát. Önként segített volna, de ez a boszorkának nem felelt meg. Dzsoni gyanakodni kezdett a vénasszonyra, aki hirtelen fürgévé vált. Harmadik fejezet A fiú gyorsan menekülni kezdett, a Százarcú Boszorkány azonban vihar, majd farkas képében üldözni kezdte. Végül a némber fatuskóvá változott, s szegény Dzsoni elesvén benne, lábát törte. A gonosz pára visszaváltozott banyává, és álnokul segíteni akart a sérült fiatalemberen. Dzsonit akkor már egy fiatal lány ápolta, s szerencsére mindketten elhagyták a boszorkány területét. A két fiatal, ahogy egymásra néztek, mindkettőjüknek bizseregni kezdett a szíve: egymásba szerettek. Árnika hazavitte szegény Dzsonit apja palotájába, és szívét-lelkét kitéve ápolta. Gyógyulása után a fiú megköszönte az ápolást, és bevallotta a lánynak, hogy nem tud nélküle élni. A lány viszontszerette őt, ezért "Megölelték, megcsókolták egymást, és kézen fogva szaladtak Östör király elé". A király szerette volna, ha a fiatalok szerelme kiállná az idő próbáját, ezért Dzsoni fél évre vándorútra indult. Negyedik fejezet Szegény Dzsoni szomorúan vándorolt, minden pillanatban a szerelmére, Árnikára gondolt. A királylánynak is nehezen teltek a napok, hetek, hónapok. A félév leteltekor édesapjával együtt Dzsoni elé mentek, de sajnos a gonosz boszorkány erdejében kötöttek ki, aki kacsákká változtatta őket. De ezzel még nem volt vége a szörnyűségeknek: gyönyörű palotájuk roskadozó kacsaóllá alakult át, az udvari nép meg kacsaként úszkált a közeli tóban. Dzsoni hazafelé tartva a kerek erdőben egy takaros házhoz érkezett, s mivel nagyon megszomjazott, belépett a lak udvarára. Hamarosan előkerült a házikó gazdája is, egy varázslatos szépségű lány, aki "finomabbnál finomabb jégbe hűtött szörpöket adott neki, pecsenyét rakott eléje, hófehér kenyeret." A lány szerelmet is vallott Dzsoninak, s azt hazudta neki, hogy Árnika nem várta meg, közben feleségül ment egy királyfihoz. Dzsoni már majdnem megsimogatta a csábítót, amikor Árnika képe tűnt fel előtte, ezért otthagyta a gonoszságot sugárzó vonzó nőt. A Százarcú - ő volt a szépség - ismét a vihar képét öltötte magára, s üldözni kezdte a legényt. De sem a farkasordítás, sem a tuskótrükk most nem segített rajta, Dzsoni kicsúszott a markából. A legény ismerős vidékre érkezett, azonban eltűnt a palota, a kerek tó partján csak egy kacsaól szomorkodott, a vízben meg kacsák lubickoltak. Egy kacsa kijött Dzsonihoz, a fiú megkérdezte a madárkától, hogy látta-e valamerre az ő szerelmét, Árnikát. Csodák csodájára minden visszaváltozott: Árnika, Östör király, az udvari nép, még a palota is. Viszont Dzsoni kacsaként totyogott. Ötödik fejezet Dzsoni és Árnika elindult, hogy megkeresse azt, aki segíteni tud rajtuk: a Hétfejű Tündért. Hét nap, hét éjjel mentek, nappal a fiú volt a kacsa, éjszaka meg a lány. Egy folyó közelében találkoztak egy juhásszal, aki figyelmeztette őket, hogy ezen a tájon vigyázzanak, mert errefelé Ipiapacs, a hírhedett rablóvezér garázdálkodik. A fiatalok nem tágítottak, s valóban összefutottak a banditával. Dzsoni egy pofonnal eltántorította a haramiát szándékától, de ez sajnos csak időlegesnek bizonyult. Ipiapacs este az emberivel tért vissza, és elfogta Dzsonit és kiskacsáját. Árnika ötletének köszönhetően elmenekültek a rablófészekből, másnap az üldözés ismét folytatódott. Egy dinnyeföld közepén jártak, amikor a 13 betyár utolérte őket, Dzsoni dinnyékkel kezdte hajigálni Ipiapacsot és bandáját, de csodák csodájára a fosztogatók fejjel, lábbal könnyedén szelídítették meg a röpködő gyümölcsöket. A rablóknak is tetszett a játék, nem is tudták, hogy csodálatos gömbérzékük van. Dzsoni rávette Ipiapacsékat, hogy focizzanak, kezdetben rongylabdával, de aztán a legközelebbi városban már labdával játszottak. Méghozzá a Világhírű SC ellen, s ezer arany volt a tét. A stadion tömött lelátóján a fő- és alpandúrkapitány gyanakodva nézte a Szegény Dzsoni SC középcsatárát, akivel mintha korábbi üldözések kapcsán már találkoztak volna. Kilenc nullra győztek Ipiapacsék, megnyerték a kitűzött díjat, s eztán felhagytak a fosztogatással. Hatodik fejezet Dzsoni - a hóna alatt Árnikával - boldogan ment tovább, a táj is egyre szebbé vált. Egyszer azonban "egy borzas, fekete üstök emelkedett ki a fű közül, egy fekete keretes szemüveg, a fekete keretes szemüveg mögött fekete keretes, búbánatos tekintet." Rézbányai Győzővel futottak össze, aki arról volt híres, hogy minden apróságon meg tudott sértődni. Árnika meg akarta vigasztalni Győzőt, de sokáig nem jártak sikerrel. Szegény Dzsoni haja már őszülni kezdett a tehetetlenségtől, míg végre kitalálta, hogy megelőzi a sértődésben a fekete keretest. Ezen a napon Győzőn volt a sor az engesztelés keresésében, s kiderült, hogy nem is fáj az, ha nem az ember a világ közepe. Meg az is, hogy Rézbányai Győző tudta, hogy hol lakik a Hétfejű Tündér. Az útbaigazítás után Győző kapott egy jó tanácsot a fiataloktól, így véget ért a magánya, az emberek ismét szívesen szóba álltak vele. Hetedik fejezet Csodaország felé félúton Árnika megszomjazott, így betértek egy torzonborz, zsúpfedeles házikóba. Itt 11 mogorva testvér sopánkodását hallgathatták végig a főhősök. Átok ült a testvéreken, ami egyiküknek fájt, az fájt a többi tizenegynek is. Hasfájás, vagy eltévedés utáni éhezés, folyóba esés utáni fulladozás: mind-mind a részük volt már. Most meg a 12. testvér fát cipelt az erdőben, s attól a nehéz súlytól fáj a többi 11 háta is. A királykisasszony kacsa képében tanácsot adott a sápítozóknak. Mi lenne, ha a bajbajutott társuknak segítenének? Erre - rövid szópárbaj után - a nagyon testvérek odaszaladtak a facipelő fivérükhöz, és mind a tizenegyen segítettek neki. Így már nem volt nehéz a hatalmas fát hazaszállítani. Nyolcadik fejezet Dzsoni és Árnika hamarosan elért Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotájához. Az uralkodó már mondta is nekik, hogy a Hétfejű Tündér tud a vándorútjukról, fogadja őket. A szerelmesek kérték a tündért, hogy változtassa őket egyformává. A kívánságuk teljesült, s ők boldogan indultak haza. A Százarcú Boszorkával vajon mi lett? A szipirtyó már majdnem elvesztette a varázserejét, mert nem tudott a hét év letelte előtt új szolgát fognia magának. Még egy utolsó esélye lett volna, de a Hétfejű Tündér jóságos fényét látta az éppen akkor érkezőkből feléje áradni. Tudta a Százarcú, hogy e fölött a két ember fölött bizony nincsen hatalma. Dzsonira átkokat szórt a fúria, de nem ment vele semmire. A fiú türelemmel, a szeretet hangjával elérte, hogy a boszorkány felszabadította korábbi áldozatait, s szabadon engedte őket. A tőrbe csaltak bosszút akartak állni a kínzójukon, de Árnika párja megvédte a Százarcút, akinek elszállt a varázsereje, egyszerű, fekete fejkendős öregasszony lett belőle. A nénike a királyi palotában is a fiatal szerelmespár mellett maradt, s évek múlva ő volt az, aki a picike (baba) Dzsonit a térdén ringatta. Filmváltozat 1983-ban Sólyom András rendezésében magyar film készült Lázár Ervin művéből. Az alkotás főszereplői Puskás Tamás, Nyertes Zsuzsa, Bujtor István, Balázsovits Lajos, és Törőcsik Mari voltak. A filmben egy epizódszerepben (az akkor húszéves) Orbán Viktor is feltűnik: Ipiapacs csapatában focizik. Barnaszárnyú halkapó A barnaszárnyú halkapó (Pelargopsis amauroptera) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Oliver Paynie Pearson amerikai zoológus írta le 1841-ben, a Halcyon nembe Halcyon amauropterus néven. Helytelenül, néha szerepel Pelargopsis amauropterus néven is. Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, India, Malajzia, Mianmar és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye homokos és köves tengerpartok, mangroveerdők, tölcsértorkolatok, valamint folyók, tavak és patakok környéke. Állandó nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 32 centiméter, testtömege 162 gramm. Életmódja Rákokkal és halakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. június 9.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 9.) (angolul) Keleti gyümölcsmoly A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának egyik, viszonylag későn felismert és csak 1916-ban leírt faja. Elterjedése, élőhelye Északnyugat-Kínából került át Japánba, ahol már 1899-től kártevőként tartják számon. Ausztráliában először 1919-ben figyelték meg, mára elterjedt szerte Nyugat-Ausztráliában. Az amerikai kontinensen először 1913-ban figyelték meg, és 1916-ra már általánossá vált Észak-Amerikában. Európában először Olaszországban észlelték 1920-ban. Magyarországon Szatymazon tűnt fel 1966-ban, és azóta az egész országban elterjedt. Megjelenése A lepke szárnya sötétszürke, halványan mintázott. A szárny fesztávolsága 11–15 mm. Életmódja A vegetációs időszak hosszától függően évi 2–8 nemzedéke kelhet ki (Magyarországon 3–4, ha kedvez az időjárás, még egy csonka ötödik is). A fejlett hernyók telelnek át, és tavasszal már nem táplálkoznak, csak bábozódnak. Az első lepkegeneráció április-májusban rajzik. A kis hernyók még májusban kikelnek, és a hajtáscsúcsokon behatolnak a hosszú hajtásokba (ez különbözteti meg károkozását a barackmoly (Anarsia lineatella) kárképétől, annak áttelelő hernyói ugyanis a rövid hajtásokat támadják meg). Ahogy a hernyók lefelé rágnak, a hajtások elhervadnak, majd leszáradnak. A nyári hernyók a gyümölcsöket eszik, és egészen a magig berágják magukat. A megtámadott gyümölcsöket gyakran a monília is károsítja. Rendkívül közeli rokona a szilvamolynak (Grapholita funebrana). Nem csak külsejük hasonló, de a két faj „feromonpár” is, azaz mindkettejük nőstényeinek szexferomonjai vonzzák a másik faj hímjeit. Erősen polifág faj, de elsősorban gyümölcskártevő. Az őszibarack és a mandula hajtásait jelentősen károsíthatja. További hazai tápnövényei: ringló , kajszi , körte , birs , naspolya . Külföldön más növényekről is leírták. Margency Margency egy község Franciaországban. Lakosainak száma 2944 fő (2015). Földrajza Margency Andilly, Eaubonne és Montlignon községekkel határos. 2002-es strandlabdarúgó-világbajnokság A 2002-es strandlabdarúgó-világbajnokság volt a 8. világbajnokság a standfutball történetében. A tornát 2002. január 13. és január 20. között rendezték meg Brazíliában, Vitóriában és Guarujában. A világbajnok Brazília lett, visszavágva a portugáloknak az egy évvel korábbi fiaskóért. Résztvevők Brazília (Dél-amerikai zóna) Franciaország Olaszország Portugália Spanyolország Argentína Uruguay Thaiföld Kérő Kérő (románul Băița) falu Romániában, Kolozs megyében. Kénes gyógyfürdőjét (Kérőfürdő) bőrbántalmakra és reumatikus panaszokra javasolják. Története A falu területén újkőkorszaki tűzhelyeket illetve egy római őrtorony maradványait tárták fel. Első említése 1214-ből származik. Nevének változatai: 1293-ban Kerew, 1542-ben Kyreu, 1551-ben Keérő, 1553-ban Kereu, 1590-ben Kere, 1612-ben Kérő. Nevét a Kér magyar törzs vagy Kereu dobokai előkelő várjobbágy nevéről kapta. Kérő előbb a szolnoki vár földje volt, de 1293-ban III. András király azt 10 ekealjnyi, azaz körülbelül 1500 holdnyi terjedelemben Csányi Máté fiainak: István, Gábor és Illésnek adományozta, mivel ők Albert osztrák herceg ellen harcoltak. 1398-ban Bánffy Miklós és János tulajdonába került Monostorszeggel és Ormánnyal együtt. Kezdettől fogva magyarlakta község volt. Basta és Mihály vajda korában majdnem teljesen elpusztult. 1658–63 közt török-tatár pusztította, majd a török hódoltatván be, magyar lakói közül többen kiköltöztek. Helyükbe lassanként románok húzódtak, kiket a fejedelem telepített Szamosújvár védelmezése céljából. Számuk főleg akkor szaporodott, midőn Szamosújvár uradalmával a görögkatolikus egyház kezére került Kérő is. Az 1704–12 közt II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt labancok pusztították el s dúlták fel e községet. 1848 őszén a naszódi határőr katonaság, melyet Karl von Urban vezérelt, megrohanta s öt helyt gyújtotta fel s ez alkalommal a falu nagy része leégett az egyházi épületekkel együtt, s belé égtek a református egyház kamatra kiadott tekintélyes összegekről kiállított kötelezvényei. Más részét elrabolták, a falu magyarságát kifosztották. A református egyház a 16. században alakult meg. A hagyomány azt tartja, hogy mind a Luther, mind a Kálvin követőinek volt itt kezdetben temploma. A református egyházé egy meredek dombon volt, amit a 19. század közepén lebontottak. Az új templomot a mai helyére építették. 1893-ban szentelték fel. Hagyomány szerint birtokokkal Bethlen Gábor fejedelem ajándékozta meg az egyházközséget. Midőn a régi templomot lebontották, a szószéken a következő felirat tűnt elő: „Ezt a praedikáló széket csináltatta id. Módi György és társa Csomi Éva asszony 1796. Nemes Basa István és társa Bakó Erzsébet megfestetett Ao. 1802.” Lelkészei: Ilkafalvi Péter 1685, Kisvárdai János 1716, Gyöngyössi György 1719, Medgyesi András 1721, Dobolyi Mihály 1723, Hodgyai János 1730, Vásárhelyi István 1745, Kállai János 1747, Medgyesi András 1760, Kállai János 1767, Elek Márton 1786, Koródi József 1794, Borsos Dávid 1815, Incze Márton 1819–1849-ig Dózsa Imre 1849–1885-ig. A századfordulón Nagy József volt. Nevezetességei Kérő főnevezetessége közzé tartozik a községtől keletre, a Szamos mellett vagyis ennek bal partján, az országút mentén, 1715-ben Büdös-kút neve alatt előforduló határrésze. E kút vizét a szomszéd községbeliek ős időktől fogva használták. 1824-ben Szolnok-Doboka vármegye vezetősége eldöntötte, hogy kutat ás a forrás felé. Birtokosa Czakó János. 1824-től 1826-ig a posványt lecsapoltatta s mielőtt vizét a vegyi vizsgálat alá vették volna, egy pár szobát építtetett, 6 kádra berendezte s üstöt állított be a víz melegítésére. 1827-ben vizsgálták meg vizét s 4 font vízben (1 fontra 16 unciát számítva) találtatott: 38 gram murias natr., 36 gr. sulfas natr., 6 gr. murias calc., 4 gr. terra calcatura. Ezeken kívül nagymértékben találtak benne gas. acidum és hydrothinicumot. A víz színét tisztának, édesnek s erős büdösköves szagúnak találták, s midőn felette + 15 fok volt a hőmérősék, vize 11 1/2 fokú volt. A 19. században Dr. Brunner Kálmán pedig a budai „Császárfürdő” orvosa a források gyógyhatásáról így nyilatkozott: „A kérői vizek a ritkábban előforduló sós-kénes vizek közé tartoznak, s mint ilyenek, jó sikerrel alkalmazhatók, csúzos bántalmak súlyosabb eseteiben; az izmok, ízületek csúzos bántalmai, zsugorodások, merevségek, bőrfekélyek, csontszú, görvélyes és bujakóros bántalmak ellen, idült izzadmányoknál, melyeknek felszívódását a kénes vizek elősegítik, fémmérgezéseknél különösen a higanynak huzamosabb vagy célszerűtlenen használata után igen gyakran jelentkező higanykórnál. Bensőleg használva a garat, gége és hörghurut, alhasi pozsga, gyomor- és bélhurut, aranyeres bántalmak, a máj- és lépdaganat, hólyaghurut stb. javulni fognak alkalmazásuk által”. A kérői fürdő sok ideig volt Szamosújvár legfontosabb kiránduló és mulató helye. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok temploma a 17. században épült. Bois-Jérôme-Saint-Ouen Bois-Jérôme-Saint-Ouen település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 747 fő (2015). Bois-Jérôme-Saint-Ouen Gasny, Giverny és Heubécourt-Haricourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karl-Johan Svensson Karl-Johan Svensson (Stockholm, 1887. március 12. – Stockholm, 1964. január 20.) kétszeres olimpiai bajnok svéd tornász. Részt vett az 1908. évi nyári olimpiai játékokon, egy torna versenyszámban, a csapat összetettben és a svéd válogatottal aranyérmes lett. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon ismét indult, mint tornász, és a svéd rendszerű csapat összetettben aranyérmes lett. Klubcsapata a KFUM GA volt. Cosmin Moți Cosmin Moți (Resicabánya, 1984. december 3. –) román válogatott labdarúgó, jelenleg a Ludogorec Razgrad játékosa. Posztját tekintve belsővédő. Pályafutása 2014. augusztus 27-én a Ludogorec Razgrad–Steaua București BL-selejtező mérkőzésen a 119. percben Sztojanov kapust kiállították és miután a Razgradnak nem volt több cserelhetősége, Moți állt a kapuba a hátralévő időre. A mérkőzés 1–0-s Razgrad vezetéssel ért véget, ami azt jelentette, hogy büntetőpárbaj következett. A büntetőpárbaj során Moți értékesítette saját büntetőjét, majd két tizenegyest is kivédett. A Razgrad 6–5-re győzött, és története során először bejutott a BL csoportkörébe. Sikerei, díjai Román bajnok (1): 2006–07 Román kupagyőztes (1): 2011–12 Román szuperkupagyőztes (1): 2005 Bolgár bajnok (2): 2012–13, 2013–14 Bolgár kupagyőztes (1): 2013–14 Bolgár szuperkupagyőztes (1): 2012 Székhelyszolgálat A törvény különbséget tesz a székhely és a központi ügyintézés helye között. A székhely a társaságnak az a helye, ahol az adminisztratív jellegű tevékenységek folynak, vagyis a bejegyzett iroda. Ezzel szemben a központi ügyintézés helyén történik a döntéshozatal, a cég irányítása, ügyvezetése. Ha a székhely elválik a központi ügyintézés helyétől, ezt a tényt a létesítő okiratban fel kell tüntetni. Cégek és vállalatok nem működhetnek székhely nélkül. Azonban, ha a vállalkozónak nincsen elegendő tőkéje egy ingatlan megvásárlásához, vagy nem szeretné saját címére bejegyeztetni vállalkozása székhelyét, akkor felkeres egy székhelyszolgálatot, szerződést köt vele, és máris megvan vállalatának székhelye. A székhely ilyenkor a szolgálat ingatlanjának címére kerül. Ide érkeznek a levelek, és küldemények, valamint minden hivatali ügyintézés során ezt a címet használják majd. A székhelyszolgáltatáshoz általában több másik szolgáltatás is kapcsolódik. Ilyen például a tárgyalóterem bérlés, vagy a küldeménytovábbítás egy megadott címre. Székhely: a lakás Ha a cég székhelye a családi fészek, akkor bírósági eljárás, fizetésképtelenség esetén a végrehajtó a lakásban fog kopogtatni. És mivel pénzbeli kötelezettségét nem tudja teljesíteni a vállalkozó, így a végrehajtó a lakásban lévő vagyontárgyakat is lefoglalhatja, sőt akár még az irodát is bezárhatja, ami ebben az esetben a lakás. Az pedig nem akadályozhatja meg ebben, ha az adós nem tartózkodik otthonában. Székhely: ügyvédi iroda 2012. március 1-ig a magyar jogszabályok engedélyezték, hogy cégek székhelye ügyvédi iroda is lehessen. A rendelet meghatározta az iratok minimális körét: cégiratok, hatósági engedélyek, az adóhatóságnak teljesített adatbejelentések, valamint az éves beszámolók. Ezekről az ügyvéd iratjegyzéket vezetett. Az ügyvédnek a cég iratait az egyéb iratoktól elkülönítetten kellett kezelnie. Ennek módja: külön helyiségben, vagy zárható szekrényben történő tárolás. Amennyiben a hatóság a cég székhelyén – az irodában – eljárást folytatott, azt az ügyvéd nem akadályozhatta, de köteles volt erről haladéktalanul értesíteni a megbízóját. A cégek többsége nem választotta ezt a lehetőséget, mivel attól tartott, hogy az ügyvéd magához láncolja, kevesebb döntési szabadságot hagy neki, de az ügyvédnek is több papírmunkát jelentett. Több külföldi országban (különösen az ún. adóparadicsomokban) az ügyvédi irodák ma is nyújtanak székhelyszolgáltatást. Kapcsolódó rendelkezések A székhely, telephely, fióktelep 7. § (1) A cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is. (2) A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen - magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban - van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is. (3) Magyar cég külföldön lévő fióktelepének a cégjegyzékbe történő bejegyzéséhez a cégnek a külföldi cégkivonattal, illetve más okirattal, valamint ezeknek magyar nyelvű hiteles fordításával kell igazolnia, hogy a fióktelepet a fióktelep helye szerinti államban nyilvántartásba vették. (4) Cég székhelye, telephelye és fióktelepe olyan ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult. 7/A. § A cég székhelyeként a cégjegyzékbe annak az ügyvédnek (ügyvédi irodának) a székhelye is bejegyezhető, amely - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a cég megbízásából gondoskodik a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűréséről (székhely szolgáltatás). 7/B. § Az e törvény szerint a cégnyilvántartásba bejegyzett cég az Európai Unió más tagállamában is jogosult tevékenysége elsődleges folytatására, illetőleg tevékenysége gyakorlása elsődleges helyét az Európai Unió más tagállamába is áthelyezheti. A cég ez irányú döntése - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem igényli a székhelyére vonatkozó cégbejegyzés módosítását. Hatósági ellenőrzés Amennyiben a cégvezető nem tartózkodik a székhelyen (nem saját ingatlan vagy iroda), a következőknek kell rendben lennie egy hivatali ellenőrzés során: - a székhelyen legyen egy szerződés, hogy a cégvezető milyen jogcímen (pl. ingatlan bérlés-bérbeadás) jelentette be a címet a cég székhelyeként - másolat a társasági szerződésről és cégbejegyzési végzésről - dokumentáció, hogy a székhelyen a hivatali leveleket átveszik, majd továbbítják a cégvezetőnek (ajánlott) - cégtábla az épület homlokzatán (nincs anyag, sem formai megkötés) - a székhelyen legyen megjelölve a cégvezető címe, telefonszáma, hogy amennyiben szükséges, a hivatali szerv képviselői felvehessék vele a kapcsolatot - a székhelyen legyen megjelölve a cég iratőrzési címe Forrás 2017. évi CL. törvény 2002-es ázsia–óceániai ralibajnokság A 2002-es ázsia–óceániai ralibajnokság május 3-án vette kezdetét és december 1-jén végződött. A bajnokságot a címvédő Karamjit Singh nyerte. Másodikként az olasz Nico Caldarola végzett, még a harmadik helyen, azonos pontszámmal két új-zélandi Stuart Warren, valaminit Reece Jones zárt. Versenynaptár * A győztes versenyző nem feltétlen egyező az adott verseny abszolút győztesével. Itt a bajnoki értékelésben első helyezett versenyző neve van feltüntetve. Gare de Saint-Louis (Haut-Rhin) Gare de Saint-Louis vasútállomás Franciaországban, Saint-Louis településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg–Bázel-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Louis-la-Chaussée Basel St. Johann vasútállomás (Strasbourg–Bázel-vasútvonal) Francheval Francheval település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 614 fő (2015). Francheval Douzy, Pouru-aux-Bois, Pouru-Saint-Remy, Rubécourt-et-Lamécourt, Villers-Cernay és Bouillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bois-de-Champ Bois-de-Champ település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Bois-de-Champ La Houssière, Les Rouges-Eaux, Taintrux, Belmont-sur-Buttant, Biffontaine és Domfaing községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 59-es busz (Budapest) A budapesti 59-es jelzésű autóbusz Csepel, Csillagtelep és a Szentlőrinci úti lakótelep között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története Az 1950-es évek második felében indult az 59-es busz az Etele tér és a Galvani utca között, de jelzését hamar 83-asra módosították. 1958. december 29-én az 59-es busz új helyen, Kispest, Kossuth tér és Csepel, Kölcsey tér között indult újra, majd útvonalát módosították a Csepel, Csillagtelep – Pacsirtatelep, Alsóhatár út útvonalra. 59A jelzéssel a Csillagtelep és Csepel, Tanácsház tér között betétjárata is közlekedett. 59Y jelzéssel új elágazó járat is indult a Tanácsház (Szent Imre) tér és a Csapágy utca között, melynek jelzését 1977. január 1-jén 159-esre módosították, majd vonalát a Szent László úti lakótelepig hosszabbították. 1979. november 7-étől az 59-es busz az új Gubacsi hídon át közlekedett. A következő év szeptember 15-étől Pesterzsébetig, a Jahn Ferenc Kórházig közlekedett. 1987. május 1-jén útvonala Pesterzsébeten módosult, Csepel felé a Virág Benedek utcán keresztül járt, a kieső Vágóhíd utcai megállókban az új, szintén Csepel-Csillagtelepig járó 19-es busz pótolta. Az 59-es busz útvonala 1993. november 1-jén tovább hosszabbodott a Szentlőrinci úti lakótelepig (Mezsgye utca). 2008. augusztus 21-én az 59-es járatszámát 35-ösre módosították, míg az 59A-t összevonták a 19-es busszal, az új viszonylat a 36-os jelzést kapta. Pastviny (Hranice) Pastviny (németül Friedersreuth) Hranice településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Fekvése Az Aši-kiszögellés északnyugati részén, 628 m tengerszint feletti magasságban, Hranicetől 3 km-re délnyugatra, Aštól 8 km-re északnyugatra fekszik. Története A néphagyomány szerint I. Frigyes német-római császár katonái alapították, a német Friedersreuth elnevezése is erre utal. Elsőként a Neuberg-család 1413-ban kiállított birtokeladási szerződése említi, ekkor a Zedtwitz-család tulajdonába került. A mezőgazdasági jellegű település iparosodása a 18. század végén kezdődött. Korabeli források ezen időszakból már malmok létéről tudósítanak. Iskoláját 1893-ban építették. A második világháborút követően a cseh nemzetállami törekvések eredményeképpen német nemzetiségű lakosságát kitelepítették. Ekkor szinte teljesen elnéptelenedett. A cseh hatóságok a település nevét is megváltoztatták, hivatalos elnevezése Pastviny lett. Területének nagy részét a határőrség által felügyelt határsávba sorolták, s a kitelepítettek több mint 140 lakóházát lerombolták. A helybéli iskola épületét 1962-ben lebontották, helyén határőrségi laktanyát építettek. A vasfüggöny felszámolását követően az 1990-es években a kaszárnyaépület magánkézbe került, és egy vállalat telephelye lett. Nevezetességek Az első világháború helybéli hősi halottainak emlékművét 1929 -ben emelték. A település határában elterülő Bystřina - Lužní potok természetvédelmi terület, mely a szocializmus évtizedei alatt tiltott övezetnek számító határsáv által, háborítatlan állapotában fennmaradt. Az elesett katona emlékműve az egykori határőrségi laktanya udvarában. Lakossága Lakosságának többségét hosszú évszázadokon keresztül németek alkották. A csehszlovák nemzetállami törekvések azonban német lakosságának kitoloncolásához vezettek. Maradék lakossága azóta folyamatosan csökken, így a 20. század kezdetén még közel ezer lakosú település a 2000-es évek közepére 16 főre csökkent le. Források és jegyzetek Jaroslav Vít: Ašsko a Chebsko, Olympia (2007) KOLEKTIV autorů: Obce Ašska v proměnách času, DSO Aš & Muzeum Aš (2008) Ez a szócikk részben vagy egészben a Pastviny (Hranice) című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Historical lexicon of municipalities in the Czech Republic – 1869–2011 Mezei Tamás Mezei Tamás (Budapest, 1990. szeptember 14. –) magyar válogatott vízilabdázó center. A felnőtt válogatottban 2014-ben mutatkozott be. 2017-ben bajnokok ligáját nyert. Sikerei, díjai LEN-szuperkupa Simandre-sur-Suran Simandre-sur-Suran település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 683 fő (2015). Simandre-sur-Suran Chavannes-sur-Suran, Corveissiat, Drom, Grand-Corent, Treffort-Cuisiat, Villereversure és Val-Revermont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Touvois Touvois település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 1770 fő (2015). Touvois Legé, Corcoué-sur-Logne, Saint-Étienne-de-Mer-Morte, Falleron, Froidfond és Grand’Landes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lohner B.VII A Lohner B.VII osztrák fejlesztésű kétüléses felderítő/könnyűbombázó repülőgép volt az első világháború idején. Története A bécsi Lohner-Werke első B-jelzésű repülőgépe még a világháború előtt készült, amelynek első példányával 1912-ben magassági és emelkedési rekordot is felállítottak. A Lohner B.I-ből 1913-ban 33 darabot szállítottak a hadsereg számára. A magashegyi viszonyokra specializált B.II-vel sok probléma volt, a motor berezgett és a szárny hajlamos volt a törésre, de még mielőtt kijavíthatták volna, kitört a háború és a meglévő gépeket kiküldték a frontra. Ehhez a típushoz fűződik a Monarchia első légi győzelme: 1914 novemberében Losonczy Béla megfigyelő és Johann Wierzejski pilóta puskával lőtt ki egy orosz repülőt. Néhány hónap után kivonták őket a frontszolgálatból. A további fejlesztések, a B.III, IV, V és VI a tesztelések során elégtelen teljesítményűnek és veszélyesnek bizonyultak, ezért nem kerültek ki a frontra. A sorozat legsikeresebb változata a B.VII lett, a szárazföldi típusok közül a gyár ezt készítette a legnagyobb mennyiségben. A Lohner B.VII kétfedelű, nyilazott szárnyú, fakeretes, vászonborítású repülőgép volt. A szárnyakat a végeknél egy további V-alakú, erősen kifelé dőlő szárnydúccal is összekötötték. A törzsben az üléseket kissé oldalt helyezték el; a pilóta a bal, a megfigyelő inkább a jobb oldalán ült. Futóműve hagyományos módon két futókerékből és egy farokcsúszóból állt. A B.VII nem volt felfegyverezve, a hátsó géppuskával ellátott változat C.I kód alatt futott. Szükség esetén 80 kg-nyi bombaterhet tudott vinni magával. Kezdetben egy 150 lóerős Daimler motort építettek bele, de a későbbi szériák már 160 lóerős motorral voltak ellátva. A Lohner-Werke 48 darabot készített a B.VII-ből, míg a magyar UFAG további 24-et épített. Utóbbiakba MAG motort szereltek, amely megbízhatatlannak bizonyult, ezért a repülőgépeket csak kiképzésre használták. A Hansa-Brandenburg C.I megjelenése után a Lohner B.VII-et kivonták a frontról. A magyar ászpilóták közül Szepessy-Sokoll Rudolf ezzel a típussal érte el első légi győzelmét Milánó bombázása közben. Rendszeresítő országok Osztrák–Magyar Monarchia Műszaki paraméterei személyzet: 2 fő szárnyfesztávolság: felső 15,4 m, alsó 11,2 m szárnyfelület: 44 m 2 törzshossz: 9,5 m magasság: 3,75 m üres súly: 913 kg felszállósúly: 1393 kg maximális sebesség: 120 km/h emelkedés: 1000 m-re 9,5 perc alatt hatótáv: 650 km hajtómű: 1 db 150 lóerős, hathengeres, soros, vízhűtéses Daimler motor fegyverzet: 1 db 8 mm-es 1907/12 M Schwarzlose géppuska (C.I változat), 80 kg bombateher Keleti mák A keleti mák, díszpipacs vagy keleti pipacs (Papaver orientale) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj. Származása, elterjedése A nemzetség többi fajához hasonlóan Dél-Európából terjedt el az északibb tájakra. Megjelenése, felépítése Felálló, levéltelen, szőrös szára akár 1 m magasra is nőhet. Levelei többszörösen szárnyasan összetettek. 15 cm átmérőjű, kehely alakú, krepp papírhoz hasonló virágszirmai skarlátvörösek vagy egyéb élénk színűek. Életmódja, termőhelye A nemzetség fajainak többségétől eltérően Magyarország éghajlatán is évelő. Fagytűrő, teljes napon, száraz és nedves időben egyaránt fejlődik. Mély, sok tápanyagot tartalmazó talajt igényel. A sekély talajvízre és a túlöntözésre érzékeny. Jellegzetesen kora nyári virág. Felhasználása Ritkán dísznövénynek ültetik. Ilyenkor virágzás után pár héttel érdemes visszavágni, mert különben megcsúnyul. Ha ehelyett hagyjuk, hogy magvai beérjenek, elszaporodik. Portugália címere A Portugália címerének valamint zászlajának elfogadásáról szóló kormányrendeletet hivatalosan 1911. június 30-án hirdették ki. Mai alakját egy több mint kilencszáz éves folyamatos változás nyomán nyerte el. Leírása és története A legelső heraldikai jelkép amely kapcsolatba hozható a majdani Portugál Királyság szimbólumaival I. Alapító Henriknek, Portugália grófjának 1095-ös címere volt, egy ezüst alapon kék kereszt. A címerpajzs ezüstből van, benne öt darab kereszt alakban elhelyezett kék álló kispajzs (escudete vagy quina), mindegyikben öt bizánci andráskereszt alakban elrendezve. Vörös színű keretét hét aranyvár tölti ki. A pajzs egy arany armilláris gömbre van helyezve amelyet kettő, vörös és zöld szalaggal összekötött arany olajfaág ölel körbe. A katonai lobogó címerén mindkét szalag ezüst színű, rajtuk a jelmondat egy idézet Luís de Camões A Lusiadák (Os Lusíadas) című portugál hőskölteményből: "Esta é a ditosa Pátria minha amada" (Ez a szeretett boldog Hazám. Os Lusíadas III. Ének 21. versszak). A fent leírt nagycímernek van egy díszítetlen változata, ahol az armilláris gömbre helyezett pajzs körül hiányzik a szalagokkal összekötözött arany olajfaág. Ez a kiscímer látható Portugália nemzeti zászlaján. A központi elem A kék kispajzsok és bennük a bizánciak az első portugál király legendájára, az ourique-i csodára utalnak. A történet szerint 1139. július 25-én az ourique-i csata előtt az akkor még csak herceg Alfonz Henrik a portugál seregért imádkozott, amikor látomása támadt: a keresztre feszített Jézus jelent meg neki, hogy győzelmet ígérjen erre és eljövendő ütközeteire. Alfonz Henrik a mór túlerőt legyőzve megnyerte a csatát, és a népszerű legenda szerint megölte Badajoz, Beja, Elvas, Évora és Sevilla taifák öt mór királyát. Hálája jeléül zászlójára hímeztette az isteni győzelmet, az öt kispajzs a legyőzött mór uralkodókat, bennük az öt bizánci ezüstpénz pedig Krisztus öt sebét jelképezi. A bizánciak (megkettőzve a középső pajzsban lévő ’pontok’ számát) egyes értelmezések szerint jelképezik azt a harminc ezüstöt is, amennyiért Júdás Iskáriótes a rómaiaknak elárulta Krisztust. Több bizonyíték szerint azonban a bizánciak száma gyakran változott, és még évszázadokkal I. Alfonz uralkodása után is mindig jóval több volt, mint öt. Ez, valamint a tény, hogy az ourique-i csodát először csak 1419-ben jegyezte le krónikájában Fernão Lopes, valószínűvé teszi hogy ez az értelmezés utólagos és megalapozatlan. Az ütközet után a herceg a portugál nemesektől és katonáitól támogatva, I. Alfonz (portugálul Afonso I.) néven Portugália királyává kiáltotta ki magát. Egy valószínű magyarázat szerint Portugália 1139-es függetlenné válása, majd 1143-as elismerése után ki bár ezt történelmi bizonyítékok nem támasztják alá – Alfonz pajzsának kék keresztjére helyeztette a bizánciakat (vagy ezüstpénzeket). Ezzel azt jelezte, hogy tulajdonosa jogosult pénzt veretni, mutatva a Portugália függetlenségét VII. Alfonz kasztíliai királytól és a Leóni királyságtól. Így került fel öt csoportban 11-11, a zászló keresztjét rögzítő, feltehetően lapos fejű szög a pajzsra, egyúttal szilárdítva is azt. Az idők során I. Alfonz pajzsán, a harcokban megtépázott eredeti keresztből csupán a szegekkel rögzített anyag- vagy bőrdarabok maradtak, mivel a pajzsok harci sérüléseit nem szokták javítani. Így örökölhette 1185-ben I. Alfonz fia, I. Sancho az uralkodói címert, ahol az ötfelé foszlott kék keresztet öt kék kispajzzsal helyettesítette. A keret A vörös keret a hét aranyvárral 1248-tól III. Alfonz uralkodása alatt jelent meg a címerben. Apja, II. Alfonz második gyermekeként, különleges körülmények között lépett trónra saját bátyja II. Sancho után. A korabeli heraldikai szabályok értelmében elődei címerét emiatt nem használhatta változatlan formában, ezért hogy megkülönböztesse jelképeit apjáétól és bátyjáétól, átveszi a Kasztíliai királyságból származó feleségének, Kasztíliai Beatrix (1242-1303) címerének központi elemét, a vörös alapon álló arany várat. Érdekesség, hogy míg a Kasztíliai címeren a várkapu és az ablakok kék színűek tehát nyitottak, addig III. Alfonz címerében az aranyvár kapuja és ablakai aranyszínűek vagyis zárt állapotúak. A várak a korabeli történészek és krónikaírók szerint a mór erődítményeket jelképezik, amelyeket III. Alfonz portugál király az Algarve-i mór királyság 1249-es meghódításakor foglalt vissza. Ez azonban csak feltevés, mert maguk történetírók leírásai is eltérőek ami az erődítmények számát és nevét illeti. Az illető krónikák jóval a hódítást követően születtek, II. János király uralkodása alatt, 1485-ben véglegesedik lényegében először a mai alakjára a címer, a hét darab várral és kispajzsonként az öt-öt bizáncival. Az armilláris gömb Az armilláris gömb egy csillagászati eszköz volt, amely a középkor tengerjáró hajósait segítette a tájékozódásban és helymeghatározásban. I. Mánuel portugál király saját jelképe a XV. és XVI. századi portugál tengeri hódításokra és felfedezésekre utal amely a nemzet történelmének legfontosabb időszaka volt . A király uralma alatt és támogatásával Vasco da Gama vezetésével, 1498-ban jutott el először európai ember tengeri úton Indiába és 1500-ban pedig Pedro Álvares Cabral felfedezi Brazíliát. Történelmileg az arany armilláris gömböt azóta társítják Mánuelhez miután unokatestvére és sógora, II. János király 1484-ben, -saját törvényes utód híján- a trón örökösévé nevezi ki, ráhagyományozva Beja Hercege rangot. Mánuel a címmel együtt kapta jelképként az armilláris gömböt és mottónak a rejtélyes Spera Mundi szavakat. Francia Hugó társkirály Hugó (fr.: Hugues de France), (1007 – 1025. szeptember 17.) 1017-től francia társkirály. Élete Hugo 1007-ben jött világra, II. Róbert francia király és harmadik felesége, Arles-i Konsztanca provence-i grófnő második gyermekeként és első fiaként. A szülők 1001-ben házasodtak össze. Hugó anyai nagyszülei: I. Vilmos, Provence grófja és Anjou Adelheid Blanka grófnő voltak. 1017. június 9-én vagy 19-én az akkor körülbelül 10 esztendős Hugót apja kérésére Franciaország társkirályává koronázták, akárcsak 987. december 30-án az akkor 15 éves II. Róbertet, aki pedig saját édesapja, Capet Hugó társuralkodója volt annak 996. október 24-én bekövetkezett haláláig. Rodulfus Glaber krónikaíró szerzetes, az ifjú király egyik kortársa túláradó elismeréssel dicséri Hugó jellemvonásait: „Pennám nem fejezheti ki eléggé (Hugó) nagyságát és jól megmutatkozó, kiváló kvalitásait, ő mindenben jobb volt, még a legjobbaknál is. Egyetlen gyászdal sem tudja jól bemutatni az ő érdemeit.” Annak ellenére, hogy Róbert hajlandó volt megosztani kiskorú fiával a hatalmat, Hugó amint elég idős lett, cselszövést kezdett el szervezni édesapja félreállítása érdekében. Miközben ezt az összeesküvést készítette elő, halálos balesetet szenvedett Compiègne-ben, amikor lova ledobta őt a hátáról 1025. szeptember 17-én. Csupán 18 évet élt. Nem nősült meg, és gyermeke sem született, így az ország új trónörököse Hugó legidősebb öccse, Henrik herceg lett, aki I. Henrik néven lépett a trónra, II. Róbert halála után, 1031. július 20-án, 23 évesen. Hugót St. Corneille-ben temették el. Habár a francia királyok névsorában őt is jelölik, méghozzá II. Hugóként, a történészek csak ritkán sorolják őt is az ország egykori uralkodói közé. Hugó testvérei Hugónak három fiú- és három lánytestvere volt. Hedvig (1003 környékén – 1063), Auxerre grófnője, aki hozzáment I. Rajnald nevers-i grófhoz 1016. január 25-én, akitől öt gyermeke (Vilmos, Henrik, Guy, Róbert és Adelheid) született, négy fiú és egy leány. Henrik (1008. május 4 – 1060. augusztus 4.), a későbbi I. Henrik francia király, aki háromszor nősült: első felesége Matilda német-római császári hercegnő, második felesége Frízia-i Matilda őrgrófnő, a harmadik pedig Kijevi Anna nagyhercegnő volt. Első házasságából nem született gyermeke, második hitvese egy ismeretlen nevű leánygyermeket szült, aki csak három évet élt, Anna viszont négy örököst ( Fülöp , Emma, Róbert és Hugó) is szült férjének házasságuk 9 éve során. Adél (1009 – 1079. január 8.), Contenance grófnője, aki kétszer is férjnél volt. Első hitvese III. Richárd normandiai herceg lett, akitől nem született gyermeke. Másodjára V. Boldvin flandriai gróf lett a férje, akitől már három gyermeke (Boldvin, Matilda és Róbert) is született házasságuk 39 éve során. Konstanca (1009–1052) valószínűleg Adél ikertestvére volt, ő Manasses de Dammartin grófhoz ment hozzá. Róbert (1011 – 1076. március 21.), ő I. Róbert néven Burgundia hercege lett, és kétszer is megnősült. Első hitvese Semuri Helie lett, aki öt örökössel (Hugó, Henrik, Róbert, Simon és Konsztanca) ajándékozta meg férjét, másodszorra pedig Anjou Ermengarde grófnőt vette feleségül, akitől egy leánya született, Hildegárd. Odo vagy Eudész (1013 – 1056 körül): őróla csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg szellemileg terhelt lehetett. Azután halhatott meg, hogy bátyja, I. Henrik 1054-ben sikertelenül próbálta meghódítani Normandiát. Hugónak született még egy házasságon kívüli féltestvére (Rudolf, Bourges későbbi püspöke) is, II. Róbert egyik ismeretlen nevű szeretőjétől. (29536) 1998 BC12 A (29536) 1998 BC12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. január 23-án. Szabad Szoftver utca A Szabad Szoftver utca egy utca Berga városában (Berguedà járás, Barcelona tartomány, Katalónia, Spanyolország). Ez az utca első a világon, melyet a szabadszoftver-mozgalomról neveztek el. 2010. július 3-án avatta fel Richard M. Stallman, a szabadszoftver-mozgalom alapítója. Története 2009 júniusában Xavier Gassó, Albert Molina és Abel Parera Bergában előkészítették az első szabad szoftverekkel foglalkozó konferenciát, s ekkor indítványozta A. Molina, hogy a városi önkormányzat egy utcát nevezzen el a szabad szoftverekről. Solvi Stübing Solvi Stübing, néha:Solvi Stubing (Berlin, 1941. január 19. – Róma, 2017. július 3.) német színésznő. Berlinben született. Olaszországban ismertségre tett szert, mikor a Birra Peroni sör reklámjában szerepelt. Rengeteg, főként olasz és német, filmben játszott szerepet és erotikus filmekben is részt vállalt. Az 1970-es években a Playboy magazin olasz kiadásában jelentek meg meztelen képei. Az 1980-as és az 1990-es években több filmmel kapcsolatos televíziós műsora is volt. Stübing 76 éves korában hunyt el Rómában. Válogatott filmográfia Olasz furcsaságok (1965) Én, én, én... és a többiek (1966) How We Robbed the Bank of Italy (1966) Secret Agent Super Dragon (1966) Tiffany Memorandum (1967) Halott cowboy nem cowboy (1969) Őrület a köbön (1970) Blindman (1971) Strip Nude for Your Killer (1975) Deported Women of the SS Special Section (1976) Forgalmi dugó (1979) Emlékek tava (2011) Aradi lutheránus templom Az aradi lutheránus templom más néven vörös templom evangélikus templom Romániában, Arad városában. A romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-m-B-00543 sorszámon szerepel. Bosznia-Hercegovina a 2014. évi téli olimpiai játékokon Bosznia-Hercegovina az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Mala Dobra Mala Dobra falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Skradhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 42 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re keletre fekszik. Története A falunak 1857-ben 31, 1910-ben 16 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben nem volt állandó lakossága. Musculus pubovaginalis A musculus pubovaginalis egy izom a női testben a medencéjénél. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A musculus levator ani része. Az urethrától hátrébb helyezkedik el. A vaginát körbeveszi és a corpus perineale-on tapad. Funkció A vaginát húzza fel és le. Beidegzés, vérellátás A nervus pudendus és a plexus sacralis származó ágak idegzik be. Az arteria glutea inferior és az arteria pudenda externa profunda látja el vérrel. Chambry (Seine-et-Marne) Chambry település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 966 fő (2015). Chambry Penchard, Poincy, Varreddes, Barcy, Crégy-lès-Meaux, Étrépilly és Meaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Választások 2004-ben Azon országok, régiók 2004-es választásainak időpontjai, amelyek fel vannak sorolva a Választások országokra lebontva listán. Január január 4. : Grúzia , elnöki január 20. : Feröer , parlamenti Március március 7. : Görögország , parlamenti március 14. : Oroszország , elnöki március 14. : Spanyolország , parlamenti és szenátusi március 20. : Tajvan , elnöki március 21. : Salvador , elnöki március 21. : Malajzia , parlamenti március 23. : Antigua és Barbuda , parlamenti március 28. : Grúzia , parlamenti március 28. : Bissau-Guinea , parlamenti március 21. és március 28. : Guadeloupe , parlamenti március 21. és március 28. : Martinique , parlamenti március 21. és március 28. : Francia Guyana , parlamenti március 21. és március 28. : Réunion , parlamenti március 21. és március 28. : Mayotte , parlamenti Április április 2. : Srí Lanka , parlamenti április 5. : Indonézia , parlamenti április 8. : Algéria , elnöki április 14. : Dél-Afrika , parlamenti április 15. : Dél-Korea , parlamenti április 3. és április 17. : Szlovákia , elnöki április 21. : Guernsey , parlamenti április 18. és április 25. : Comore-szigetek , parlamenti április 25. : Ausztria , elnöki április 25. : Egyenlítői-Guinea , parlamenti április 14. és április 28. : Macedónia , elnöki Május május 2. : Panamai Köztársaság , elnöki és parlamenti február 20. és május 7. : Irán , parlamenti május 9. : Új-Kaledónia , parlamenti április 20. , április 26. , május 5. és május 10. : India , parlamenti május 10. : Fülöp-szigetek , elnöki, parlamenti és szenátusi május 16. : Dominikai Köztársaság , elnöki május 18. : Malawi , elnöki és parlamenti május 23. : Francia Polinézia , parlamenti május 23. : Dél-Oszétia , parlamenti Június június 10. , június 11. és június 25. : Európai Unió , parlamenti június 13. : Luxembourg , parlamenti június 13. és június 27. : Litvánia , elnöki június 13. és június 27. : Szerbia , elnöki június 26. : Izland , elnöki június 27. : Mongólia , parlamenti június 28. : Kanada , parlamenti Július július 6. : Vanuatu , parlamenti július 11. : Japán , szenátusi Szeptember szeptember 27. : Cook-szigetek , parlamenti július 5. és szeptember 20. : Indonézia , elnöki Október szeptember 19. és október 3. : Kazahsztán , parlamenti október 3. : Abházia , elnöki október 3. : Szlovénia , parlamenti október 9. : Afganisztán , elnöki október 9. : Ausztrália , parlamenti október 11. : Kamerun , elnöki október 17. : Fehéroroszország , elnöki és népszavazás október 23. : Koszovó , parlamenti október 23. : Nauru , parlamenti október 10. és október 24. : Litvánia , parlamenti október 24. : Tunézia , elnöki és parlamenti október 25. : Saint Kitts és Nevis , parlamenti október 30. : Botswana , parlamenti október 31. : Ukrajna , elnöki október 31. : Uruguay , elnöki és parlamenti November november 2. : Amerikai Egyesült Államok , elnöki, képviselőházi és szenátusi (egyharmad) november 2. : Puerto Rico , kormányzói, parlamenti és szenátusi november 2. : Amerikai Virgin-szigetek , törvényhozási november 2. : Amerikai Szamoa , kormányzói és törvényhozási november 2. : Palau , elnöki, képviselőházi és szenátusi november 5. – november 6. : Csehország , szenátusi november 13. és december 4. : Niger , elnöki és parlamenti november 15. – november 16. : Namíbia , elnöki és parlamenti november 28. : Románia – parlamenti és elnöki (1. forduló) December december 1. – december 2. : Mozambik , elnöki és parlamenti december 7. és december 28. : Ghána , elnöki és parlamenti december 11. : Tajvan , parlamenti december 12. : Románia – elnöki, második forduló december 19. : Türkmenisztán , parlamenti december 21. ( 2004 ) és január 4. ( 2005 ): Horvátország , elnöki december 24. : Pitcairn-szigetek , parlamenti december 26. : Üzbegisztán , parlamenti Lásd még Államok vezetőinek listája 2004-ben Választások 2005-ben Forrás IFES Választások útmutatója Saint-Hilaire-de-Loulay Saint-Hilaire-de-Loulay település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 4493 fő (2015). Saint-Hilaire-de-Loulay Saint-Hilaire-de-Clisson, Remouillé, Vieillevigne, La Bernardière, Boufféré, La Guyonnière, Montaigu és Treize-Septiers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vej Liao-ce A Vej Liao-ce (Wei Liaozi) az ókori kínai hadtudományos irodalom egyik kiemelkedő alkotása, amely címét szerzője, a kb. i. e. 4-3. században élt főparancsnokról, Vej Liao (Wei Liao)ról kapta. A mű összesen 24 fejezetben tárgyalja a hadviselés, a fegyveres konfliktusok civil és katonai szempontjait. Nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdasági termelő munkára és az emberekre, melyeket az állam két legfontosabb pillérének tart. A kormányzati értékek közül az emberségességet és az erényt hangsúlyozza. A 11. században összeállított hadművészeti kánon egyik műve. Szerzője A mű címét a szerzője nevével jelölik, amely gyakorlat nem volt szokatlan az ókori Kínában. A szerző családneve a Vej (Wei) �, személyneve pedig a Liao �, a „mester” jelentésű ce (zi) � utótagot pedig a könyv későbbi összeállítói, szerkesztői adták a nevéhez, kifejezve ezzel is az utókor felé megnyilvánuló tiszteletét és nagyrabecsülését. Jól lehet, Vej (Wei) Liao történeti személy volt, életéről mégis kevés hitelt érdemlő feljegyzést ismert. Az egyik forrás úgy tudja, hogy annak a Sang Jang (Shang Yang)nak (i. e. 390–i. e. 338) a tanítványa volt, aki a Csin (Qin) állambeli Hsziao (Xiao) fejedelem (Csin Hsziao-kung (Qin Xiaogong) ���) mellett szolgált főminiszterként, s aki ebben a tisztségében a pontos adminisztráción alapuló, szigorú törvényekkel működtetett erős központi kormányzás megteremtésén munkálkodott. E tanító-tanítvány kapcsolat okán is szokás Vej (Wei) Liao személyét a törvénykezők iskolájához, a legista gondolkodók köréhez kapcsolni. Ennél elterjedtebb az a történeti hagyomány, amely szerint Vej (Wei) Liao a majdani első kínai császár, Csin (Qin) fejedelmének (i. e. 260–i. e. 210) volt az egyik bölcs tanácsadója. Természetesen ez sem zárja ki, a legizmushoz fűződő kapcsolatát. Rajta kívül ugyanis, ekkoriban Csin (Qin) fejedelmének szolgálatában az irányzat másik nagy formátumú figurája, Li Sze (Li Si) (i. e. 280? –i. e. 208) is jelen volt, akiről a történeti hagyomány úgy tartja valójában ő állt a későbbi császár döntései mögött, s így jelentős érdemei vannak a birodalom egyesítésében. A Vej (Wei) Liao személyével kapcsolatban fennmaradt legösszefüggőbb történet az első kínai történetíró, Sze-ma Csien (Sima Qian) A történetíró feljegyzései című művében, az első kínai császár életrajzában (6. fejezet) olvasható. Egy harmadik vélekedés szerint Vej (Wei) Liao valamikor az i. e. 4. század második felében élhetett. Ezt látszik megerősíteni maga a mű is, hiszen rögtön az első fejezetben Vej (Wei) Liaóhoz a Liang-beli Huj (Hui) király (Liang Huj Vang (Hui Wang) ���; ur. i. e. 370–i e. 319) intéz kérdést. Ő az az uralkodó, aki korábban a Vej (Wei)-beli Huj (Hui) király (Vej Huj Vang (Wei Hui Wang) ���) néven volt ismert, ám a főváros Taliang (Daliang)ba �� való költözését követően Vej (Wei) � államot egy rövid ideig Liangnak � nevezték, így az uralkodó is megváltoztatta a nevét. Ez a forrás Vej (Wei) Liao életét tehát mintegy száz évvel korábbra datálja, tevékenységét pedig nem Csin (Qin), hanem Vej (Wei) államba helyezi. Huj (Hui) királyról pedig még az tudható, hogy az ország ügyeivel kapcsolatban előszeretettel konzultált minden idők legnagyobb konfuciánus filozófusával, Menciusszal (i. e.–372 –i. e. 289). Vej (Wei) Liao életrajza nem minden probléma nélküli, személyével kapcsolatban több, egymással ellentmondásos forrás maradt fent. Ám ezek egyike sem elegendő ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan ki lehessen jelenteni, hogy csakugyan ő volt a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) címen ma ismert mű szerzője. Vagyis a mű keletkezésének datálásához nem vezet közelebb a vélt szerző életrajzi adatainak pontos ismerete, hiszen előfordulhat, hogy csak egy neki tulajdonított, a személyéhez kapcsolt alkotásról van szó. Ez nem feltétlenül jelent rosszindulatú hamisítást. Előfordulhat, hogy létezett ilyen címen egy mű, amely elveszett, és újra írták. Az is előfordulhat, hogy csak részleteiben volt ismert, s kiegészítették azt. Az sem kizárt, hogy az ismeretlen szerző saját alkotásáról úgy gondolta, hogy a legeredményesebben akkor tudja közreadni, ha a szerzőjeként (s egyben címeként is) egy korábban élt nagy formátumú, az adott területen ismert és elismert személyt jelöl meg. Keletkezése A mű létezésére legkorábban a Han-dinasztia, i. sz. 111-ben összeállított, történeti könyvének, a Han su (Han shu) bibliográfiai fejezetében szerepel utalás, ahol a „vertikális és horizontális szövetséget keresők iskolája” (cung-heng-csia (cong-heng jia) ���) képviselőinek művei között van felsorolva 29 kötetből vagy fejezetből (pien (pian) �) álló műként. Ugyanitt, egy későbbi a szakaszban, „az erők mérlegelésével és a stratégiai szervezéssel” (csüan-mou (quan-mou) ��) kapcsolatos hadelméleti művek között, Vej Liao (Wei Liao) címen találni egy 31 kötetből vagy fejezetből (pien (pian)) álló művet is. Nem lehet eldönteni, hogy melyik lehet a ma ismert mű, vagy esetleg ugyanannak a könyvnek két változatáról van-e szó. A mai ismert változat egyébként öt, egykor tekercsekre írt szakaszra (csüan (juan) �) osztott, összesen 24 fejezetből áll. A fennmaradt szövegváltozat ismeretében azt sem lehet kizárni, hogy mindkét tétel a ma ismert műre vonatkozik, hiszen a huszonnégy fejezetből az első tizenkettő inkább államszervezési elméleti kérdéseket boncolgat, míg a második tizenkettő sokkal inkább a hadvezetés, hadviselés tárgykörére fókuszál. Így elképzelhető, hogy a Han su' (Han shu)ban szereplő két művet később összevonták és átszerkesztették. Mindenesetre a szakemberek egy része a teljes Vej Liao-ce (Wei Liaozi)t sokáig kései kompilációnak tartotta. Ezen a vélekedésen változtatott az, hogy 1972-ben előkerült a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) bambuszcsíkokra íródott legkorábbi változata. Az 1972 áprilisában, a Santung (Shandong) tartománybeli Jincsüesan (Yinqueshan)nál ��� feltárt két, a Nyugati Han-dinasztia idejére (i. e. 202–i. sz. 9) datálható sírból többek között gazdag írásos leletek is előkerültek, köztük több hadelméleti, hadászati munka legkorábbi változata. A leletek között a legnagyobb szenzációt az addig részleteiben is ismeretlen Szun-pin ping-fa (Sun Bin bingfa) ������ (Szun Pin (Sun Bin): A hadviselés szabályai) jelentette, de emellett előkerült a Szun-ce ping-fa (Sunzi bingfa) ������, a Liu tao ���� és a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) egy-egy változata is. Más, a sírokban talált leletek alapján bizonyítható, hogy a két sír valamikor i. e. 140. és i. e. 118. között került lezárásra, így a benne talált szövegek is ezt az időszakot megelőző korokból származnak. Noha, a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) szövegét több mint kétszáz évvel a Han su (Han shu) összeállítása előtt helyezték a sírba, az onnan előkerült példány mégis a ma ismert öt tekercsből álló változat. Éppen ezért a szakembereknek nincs oka kételkedni abban, hogy a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) az i. e. 3. században íródott és összeállított mű, amelynek esetleg lehetnek akár, az i. e. 4. századból származó részletei is. Tartalma Bárki is a szerzője a Vej Liao-ce (Wei Liaozi)nek, a mű maga mindenképpen az ókorban íródott. Az, hogy mégis Vej (Wei) Liao lehetett szerző megerősíteni látszik az, hogy hagyomány úgy tartja, hogy Vej (Wei) Liao kiváló képességekkel rendelkezett nem csak az állam megszervezésében, hanem a hadsereg irányításában, a hadvezetésben is, ám a műben még sincs annak nyoma, hogy ez utóbbiban bármilyen személyes tapasztalattal rendelkezett volna. A neki tulajdonított, jelen mű ismeretében elvitathatatlan az elméleti tudása a hadsereg irányításával kapcsolatban, a témához kapcsolódó klasszikus ismeretei a kor keretei között figyelemre méltók, ám nem érződik benne a személyes, átélt élmények hatására megformálódott gondolatiság. Miként Vej (Wei) Liao maga elméleti szakember lehetett, úgy a neki tulajdonított mű, a Vej Liao-ce (Wei Liaozi) is minden részletében egy teoretikus alkotás. A mű összesen 24 fejezetben tárgyalja a hadviselés, a fegyveres konfliktusok civil és katonai szempontjait. Nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdasági termelő munkára és az emberekre, melyeket az állam két legfontosabb pillérének tart. A kormányzati értékek közül az emberségességet és az erényt hangsúlyozza. Kiadásai A (Vej Liao-ce, Wei Liaozi) legkorábbi ismert változata a töredékes formában, 1972-ben előkerül, bambuszcsíkokra, i. e. előtt (csu-csien (zhujian) ��) íródott. További jelentős, császárkori kiadásait, az alábbi gyűjtemények tartalmazzák: ������ (1773-1782) ������� (1874) ������ �������� (Liu Jin (Yin) �� 1398-as szerkesztésében, megjelent: 1486; reprint: 1933.) ������ 8. század ������ (977-983) ��������������� Magyar fordítása A művet Tokaji Zsolt fordította magyarra 2016-ban. Paszokifikáció A paszokifikáció fogalma a 21. századi európai bal-közép pártok hanyatlását jellemzi, amely egyúttal a szélsőbal- és szélsőjobboldali pártok felemelkedésével jár. A kifejezés a görögországi PASOK párt nevéből származik, amelynek szavazati arányai az országos választásokon hatalmasat csökkentek a korábbiakhoz képest. Amíg 2009-ben 44%-ot szereztek, addig 2015-ben 5%-ra estek vissza, köszönhetően annak, hogy rosszul kezelték a görög gazdasági válságot. Ezzel egy időben pedig a Syriza támogatottsága és befolyása is hatalmasat nőtt. Más hasonló esetekre alkalmazva: A magyarországi MSZP a 2010-es választásoktól kezdődően; Az egyesült királyságbeli Munkás Párt , a Corbyn vezetés összefüggésében, amelyet egy baloldali fordulat, és az Új Munka ideológiájával való szakítás határoz meg; A Szocialista Párt Franciaországban, 2017-es elnökválasztások tekintetében; A PSOE Spanyolországban, a Podemos és Ciudadamos növekedése után; A Munkáspárt Hollandiában, különösen a 2017-es választások alkalmával. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (rövidítve: MKIK) köztestületként működő gazdasági érdekképviselet, amelynek fő feladata a gazdaság általános érdekeinek érvényesítése, a gazdaságfejlesztésben és gazdaságszervezésben való szerepvállalás. Ezzel párhuzamosan véleményezi a gazdasági tárgyú előterjesztések és jogszabályok tervezeteit. Az MKIK kidolgozza továbbá a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot. Ugyancsak feladata a magyar gazdasági kamarai érdekképviseleti rendszer koordinációja, az egyes országok nemzeti kamaráival való kapcsolattartás, valamint a nemzetközi kamarai szervezetekben való részvétel, továbbá a választottbíráskodás nemzetközi ügyekben és a nemzetközi reklamációs ügyintézés. A magyar kereskedelmi és iparkamarák története Létrejötte A nemzetközi fejlemények hatására, a francia forradalom és a Napóleoni háborúk nyomán terjedt el a kamarai szervezet Európa számos országában. A Magyar Szent Korona Országainak területén első ízben Fiumében állítottak fel 1811 novemberében kereskedelmi és iparkamarát, mely azonban a francia csapatok távozását követően (1814 októberétől) felhagyott működésével. A szorosabb értelemben vett Magyarország területén 1848-ban merült fel a kereskedelmi kamarák létrehozásának gondolata: a békés forradalommal létrejövő első alkotmányos magyar minisztérium meg volt győződve a céh-rendszer túlhaladottságáról, a kereskedelem és ipar körében szükséges modernizációról. Azonban a kamarák felállítására a szabadságharc eseményei miatt nem kerülhetett sor. Végül az 1850. március 18-án szentesített és március 26-án Karl Ludwig von Bruck báró kereskedelmi miniszter által rendeletileg közzétett császári pátens rendelkezett a kamarák létrehozásáról. A korabeli indoklás szerint erre a kereskedelem és ipar előmozdítása érdekében, valamint a birodalmi egység megteremtése és a birodalomrészek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében volt szükség. Valójában maga az új intézmény is a neoabszolutizmus centralizációs törekvéseit volt hivatott szolgálni. Így a kamarai tagság kötelező volt, minden kamara csupán saját jogszabályilag megszabott kerületében járhatott el és az egyes kamarák csak külön miniszteri engedéllyel érintkezhettek egymással. Legelsőként a soproni (1850. augusztus 13.), majd a pozsonyi kamara (1850. augusztus 25.) alakult meg, a pest-budai szervezet pedig 1850. szeptember 28-án alakult meg. Összesen 11 kamarát állítottak fel a Magyar Szent Korona Országainak területén: a fentieken kívül kamarai központ lett Kassa, Temesvár, Zágráb, Debrecen, Kolozsvár, Brassó, Eszék valamint Fiume. A neoabszolutizmus korában ezek az intézmények foglalkoztak többek között a bankkérdés rendezésével, a közúthálózat fejlesztésével, a vasútvonalak kiépítésével, a szabad verseny és ezáltal az iparszabadság teljes megteremtésével, Pesten egy átmeneti raktár, illetve egy téli kikötő és egy külföldi mintára szervezett kereskedelmi felső iskola létrehozásával valamint egy áru- és értéktőzsde létesítésével. Aranykora A magyar alkotmányosság 1867-es helyreállítását követően Andrássy Gyula gróf miniszterelnök terjesztette 1868. március 30-án a képviselőház elé a Gorove István kereskedelmi miniszter által előkészített kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényjavaslatot. Ennek nyomán megmaradt az általános és kötelező érdekképviselet elve, azonban megnőtt a kamarák autonóm érdekérvényesítő képessége. Ugyan 1868 után sem jött létre országos kamarai ernyőszerv, azonban a miniszter számára lehetővé vált egy egyetemes kamarai gyűlés összehívása. A kamarák feladatai a dualista monarchia idején: javaslattétel, az ipar és kereskedelem érdekeinek képviselete, a szakoktatás előmozdítása, kereskedelmi és ipari statisztikai adatok gyűjtése, jelentéskészítés a kamarai kerület kereskedelmi, közlekedési és iparviszonyairól, árubélyegek, mustrák és minták lajstromozása, áru-származási bizonyítványok kiállítása. Ebben az időszakban: „a kamarai intézmény a maga törvényes rendeltetésénél fogva mintegy összekötő kapocsként szerepel az állami közigazgatás és a gyakorlati élet között s a kamarák az állami közigazgatással szemben a gondozásukra bízott közgazdasági érdekek törvényes szakképviseleteként jelennek meg.” A dualizmus korában a kamarák egyik legfontosabb vívmányuknak az 1872-es ipartörvény megalkotását tekintették, mely a korlátlan iparszabadság elvének diadalát hozta. Emellett a kamarák foglalkoztak többek között a vasúti szállítás, a dunai vasúti hidak létesítésének kérdésével, a távírdai hálózat és a nemzeti bank létrehozásának fontosságával. A szociálpolitika terén már 1870-ben felvetették az olcsó munkáslakások kérdését, valamint mozgalmat indítottak a vasárnapi munkaszünet érdekében. Közreműködtek a 19. század végén megszülető munkásvédelmi és betegsegélyezési törvények megalkotásában. Emellett a kamarákat kérték fel a Pesten felállítandó Kereskedelmi Akadémia, vagy az osztrák örökös tartományok és Magyarország közötti vám- és kereskedelmi szövetség módosításának véleményezésére. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pedig 1896-ban komoly szerepet vállalt a mindmáig maradandó hatású Ezredéves Kiállítás megszervezésében, mely a mai Városliget területén a Millennium ünnepségsorozatának egyik csúcspontja volt, bemutatva a magyar ipar és mezőgazdaság kiegyezés utáni fejlődését. A kamarák egyik legjelentősebb korszakát Baross Gábor minisztersége fémjelezte, aki 1890-ben – a gazdaság érdekképviseleteivel egyeztetve – átalakította a magyar kereskedelmi és iparkamarák rendszerét és a meglévők mellé egyszerre öt kamarát is létesített: Szeged, Győr, Besztercebánya, Nagyvárad, Marosvásárhely székhellyel. Ezzel a dualista monarchia korszakában 20 kereskedelmi és iparkamara működött. A mai MKIK elődjének tekinthetjük – az egyetemes kamarai gyűlések és a titkári értekezletek mellett – az 1916-ban létrehozott Vidéki Kamarák Központi Irodáját, mely a pesti kamarával együttműködve 1917-ben átalakult Országos Közös Irodává. Feladata volt: elősegíteni az érdekképviseletek együttes munkáját, tájékoztatni az egyes területi gazdasági önkormányzatokat az aktuális közgazdasági kérdésekről, élénkíteni a kamarák egymással való érintkezését, közbenjárni az országos fórumokon a kamarák ügyeiben és gondoskodni egy periodikusan kiadásra kerülő Kamarai Közlöny megjelentetéséről. A két világháború között Az első világháborút követően a magyar kamarai intézményrendszer területi beosztása az országhatárok trianoni békeszerződés miatti megváltozása folytán átalakult. 1939-ig összesen hét kereskedelmi és iparkamara működött Magyarországon: a budapesti, debreceni, győri, miskolci, pécsi, soproni és szegedi. Ezek mellett továbbra sem került létrehozásra országos magyar kamarai csúcsszerv, a területi kamarák koordinációs törekvéseit részben a korábban említett Közös Iroda segítségével valósították meg. „Az érdekképviseletek szervezeti felépítése szerencsésnek bizonyult, így a kereskedelem és ipar területén működő önkormányzatok nívós szakmai munkájuk révén megbecsült szereplői voltak a kor gazdasági és társadalmi életének.” Az adminisztratív, közigazgatási feladatok mellett számos önálló kezdeményezés is fűződik a kamarák nevéhez a két világháború között. Így szerepet vállaltak a tanoncképzésben és -vizsgáztatásban, számos segélyezési lehetőséget dolgoztak ki rászoruló tagjaik érdekében, emellett a kereskedelem és ipar fejlesztésének szolgálatában alapítványokat hoztak létre, valamint ipariskolákat és tehetséges diákokat támogattak. Ezzel párhuzamosan pedig jelentős, nívós seregszemlévé változtatták a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A kamarai rendszer autonómiájának felszámolására 1940. decemberében került sor, amikor a kormányzat élükre miniszteri biztosokat nevezett ki. Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett náci megszállásával párhuzamosan fokozódtak a diszkriminatív intézkedések a kamarák zsidó tagjai ellen. Ugyan a szovjet hatalom engedélyével és segítségével Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben intézkedett többek között a kamarák helyreállításáról is, azonban a kommunista hatalomátvételt követően a Rákosi-diktatúra az 5590/1948. Korm. számú rendeletével felszámolta e nagy múlttal rendelkező hazai érdekképviseleti szerveket. A kommunista diktatúrában és az államszocializmus idején A kamarák felszámolása ellenére mind a Rákosi-diktatúra, mind a Kádár-rendszer és az úgynevezett államszocializmus idején találkozhatunk egy nevében a korábbi intézmények szellemiségét idéző szervezettel. Ez az ún. Magyar Kereskedelmi Kamara, mely nevét minden bizonnyal elsődlegesen a külföldi kapcsolatok megőrzése céljából kapta. Megtévesztő neve ellenére azonban ez a szervezet nem a korábban működő kereskedelmi és iparkamarák jogutódja volt, hanem egy pártállami irányítással működő külkereskedelmi intézmény. Tagjait miniszteri kinevezéssel állapították meg, működésének költségeit az állami költségvetésből fedezték. Tagjai 1967-ig csak külkereskedelmi vállalatok lehettek, ezt követően, az 1968-as gazdasági reform hatására, más termelő és szolgáltató vállalatok és intézetek is kérelmezhették felvételüket. „Az 1970-es években egyfajta lineáris fejlődés eredményeképpen a Kamara tagsága kibővült a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek, kutató- és pénzintézetek, szolgáltató vállalatok körével is. A szervezet lehetőségei fokozatosan bővültek, [...] sőt kereskedelemfejlesztő feladatait kiegészítették érdekképviseleti és érdekegyeztetési funkciókkal is.” 1985-ben az 1985. évi 11. törvényerejű rendelet hozta létre a Magyar Gazdasági Kamarát, amely már érdekközvetítő, érdekegyeztető és érdekképviseleti tevékenységet ellátó, továbbá a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését elősegítő társadalmi szervezetté alakulhatott. Ebben fontos szerepet töltöttek be az ekkor létrehozott ún. területi bizottságok: ezek teremtették meg a kapcsolatot a helyi közigazgatás szerveihez (megyei, kerületi, fővárosi tanács, helyi földhivatalok stb.), és ezek révén kerülhettek a kamara tagsága közé kisebb vállalatok is. A rendszerváltoztatás folyamatában ezekből a területi bizottságokból alakultak ki az egyesülési törvény (1989. évi II. tc.) adta lehetőségeket kihasználva az első modern regionális szervezésű, önkéntes tagsággal rendelkező hazai kereskedelmi és iparkamarák. A rendszerváltás után Az 1993. évi XCII. törvény módosította a Polgári törvénykönyvet és (ismét) bevezette a magyar jogrendbe a köztestületek fogalmát. Ezzel lehetővé vált a kereskedelmi és iparkamarák területén is a magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés, illetve a modern európai gyakorlat átvétele: a modern-kori köztestületi gazdasági érdekképviseletek létrehozása. Az Antall-kormány történelmi érdemének tekinthető, hogy a meglévő, egyesületként működő, regionális kamarákkal közösen kidolgozta a kereskedelmi és iparkamarákra vonatkozó új keretszabályozást. 1994. márciusában hirdették ki az új kamarai törvényt, melyet a parlament ellenszavazat nélkül fogadott el. Ez lett a hazai gazdasági kamarák rendszerének második jogtörténeti átfogó szabályozása, mely egyben a közép-kelet-európai térség egyik legkomplexebb kamarai-érdekképviseleti rendszerét hozta létre. Az 1994. április 6-án hatályba lépett törvény rendelkezése értelmében három kamarai szervezet állt fel mind megyei, mind országos szinten: a kereskedelmi és iparkamarák, a kézműves kamarák és az agrárkamarák. A törvény visszaadta a kamarák köztestületi jellegét, mellyel már a két világháború közötti Magyarországon is rendelkeztek, és nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő színvonalon rögzítette autonómiájukat. „A kötelező tagság és a köztestületi jelleg révén sikerült az egyes szakmai, vagy ágazati érdekeket háttérbe szorítva konszenzusos érdekképviseletre törekedni és ezáltal a gazdasági szféra egészét megjeleníteni a kormányzattal, illetve a helyi politikummal folytatandó dialógusfolyamatokban.” A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény írta elő a megyei kereskedelmi és iparkamarák megalakítása mellett az országos ernyőszerv, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara létrehozását is, mely a területi szervezeteket fogta egységbe országos köztestület jelleggel. Az országos gazdasági önkormányzati szervezet 1994. december 21-én lefolytatott alakuló gyűlésére a 19 megyei és a budapesti fővárosi kamara összesen 251 tagot delegált. Az MKIK első elnökévé Tolnay Lászlót, a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank elnökét, a Magyar Gazdasági Kamara korábbi elnökét, míg főtitkárává Dunai Pétert, a Magyar Gazdasági Kamara szolgáltatási igazgatóságának igazgatóját választották meg. A törvény alapján általános feladata lett a kereskedelmi és iparkamaráknak, hogy: „a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesítése céljából javaslatok, vélemények, tájékoztatások adásával előmozdítják a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályoknak, kormányzati és helyi önkormányzati programoknak, intézkedéseknek a gazdaság fejlődéséhez, szervezettségéhez, az üzleti forgalom biztonságához és a piaci magatartás tisztességéhez fűződő közérdekkel összhangban történő kidolgozását.” Emellett az MKIK feladatait a törvény a következőképp rögzítette: részt vesz az Országos Képzési Tanács munkájában; kapcsolatot tart a külföldi gazdasági kamarák országos szervezeteivel és azok nemzetközi szervezeteivel; összehangolja a területi gazdasági kamaráknak a külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkáját; megszervezi a magyar gazdasági napokat; kialakítja a területi gazdasági kamaráknál vezetett tagnyilvántartás egységes rendszerét; kidolgozza a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat. Emellett a törvény elrendelte a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró állandó Választottbíróság felállítását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett. Ha a megyei kamarák úgy ítélték, további jogosítványokat is átadhattak az országos szervezetnek. A kamarák modernkori történetében újabb jelentős módosulást jelentett az Orbán-kormány által 1998-ban kezdeményezett jogszabály-módosítás. Hosszas vitát és több törvényjavaslati változtatást követően az Országgyűlés, Sümeghy Csaba Fidesz-képviselő előterjesztésére 1999. december 22-én 191 igen szavazattal, 140 nem ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta az 1999. évi CXXI. törvénycikket, mely megszüntette a kamarák kötelező tagságát és megvonta a kamarák közigazgatási feladatait. Az önkéntes tagságú kamarák felállításához rendkívüli választásokat írt elő a kamarai törvény; ezekre 2000. október 30-án került sor. Az MKIK elnökévé ekkor Parragh Lászlót, a Parragh Rt. elnök-vezérigazgatóját választották, míg a főtitkári posztot továbbra is Dunai Péter tölthette be. „Az önkéntes tagsággal rendelkező, de elméletileg köztestületileg működő magyar gazdasági kamaráknak újabb négy-öt évre volt szükségük, hogy konszolidálják tevékenységüket, megteremtsék a működéshez szükséges anyagi feltételeket és ismét meghatározó módon, tagságukban is gyarapodva tudjanak bekapcsolódni a magyar gazdaság érdekeinek artikulálásába.” Az MKIK szervezete Az országos kereskedelmi és iparkamara legfőbb szerve a területi kamarák küldötteiből delegált küldöttgyűlés. Ennek kizárólagos hatáskörébe tartozik: az országos gazdasági kamara alapszabályának, más önkormányzati szabályzatának és az etikai szabályzatnak megalkotása és módosítása; a gazdasági kamarák pénzügyi forrásaiból az országos gazdasági kamaráknak járó rész meghatározása; a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az ellenőrző és az etikai bizottság tagjainak a megválasztása és visszahívása; az adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikai adatgyűjtés kezdeményezése az adatgyűjtés tárgya szerint illetékes szervnél; a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara esetében a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság választottbíróinak megválasztása és visszahívása; a gazdasági kamarák által az országos gazdasági kamara kizárólagos hatáskörébe utalt egyéb feladat. Emellett működik az elnökség, mely a küldöttgyűlések közötti időszakban a kamara működését irányítja. Az elnök jogosult a kamara képviseletére, mellette négy alelnök tevékenykedik: egy általános alelnök, valamint a kereskedelmi, az ipari és a kézműipari tagozat által választott alelnökök. A kamara szerveinek tevékenységét az ellenőrző bizottság kontrollálja, mely tevékenységéről a küldöttgyűlésnek számol be. Elnökök Tolnay László (1994–2000) Dr. Parragh László (2000–) Főtitkár Dr. Dunai Péter (1994–) Az MKIK feladatai Általánosan az MKIK feladata is: a gazdaság fejlesztése, az üzleti forgalom biztonságának garantálása, a gazdaság általános érdekeinek érvényesítése. Továbbá specifikusan: véleményezi a gazdasági tárgyú előterjesztések és jogszabályok tervezeteit; kapcsolatot tart a külföldi gazdasági kamarák országos szervezeteivel és gazdasági jellegű nemzetközi szervezetekkel; összehangolja a gazdasági kamarák külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkáját; megszervezi a magyar gazdasági napokat; kialakítja a gazdasági kamaráknál vezetett nyilvántartások egységes rendszerét; kidolgozza a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot; külön törvények rendelkezései szerint részt vesz az országosan működtetett tanácsok és testületek munkájában. Az MKIK biztosítja a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság működési feltételeit, megválasztja és visszahívja a választottbírókat. A gazdálkodó szervezetekre, az általuk folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó - jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló vagy egyéb jelentős - előterjesztésnek a Kormányhoz történő beterjesztése előtt ki kell kérni az országos gazdasági kamarák véleményét. Kaceřov (Sokolovi járás) Kaceřov (németül: Katzengrün) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Közigazgatásilag hozzá tartozik Horní Pochlovice (Ober Pochlowitz). Története Német telepesek alapították a 14. század kezdetén. Írott források elsőként 1312-ben említik Jeczengrun néven. A második világháború után német lakosságát a csehszlovák hatóságok Németországba toloncolták. 1960-ban egyesítették Horní Pochlovice községgel. Nevezetességek kastély Szentháromság -szobor Páduai Szent Antal szobra kápolna Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Annamária (film) Az Annamária 1943-ban készült magyar film. Szereplők Füzessy Gábor, földbirtokos - Rajnai Gábor a lánya, Annamária - Szörényi Éva Anna néni - Vízváry Mariska Balázs Géza, mérnök - Szilassy László Boris, a házvezető - Somogyi Nusi Pethes Ferenc , Pethes Sándor , Makláry János Tartalom Füzessy Annamária nagynénje, a Sanghajban élő Anna néni azt hiszi, hogy Anna és Mária testvérek. Annamáriának megtetszik a félreértés, s ezután szívesen játssza a kettős szerepet. Annaként modern, fiús lány, Máriaként szende nebántsvirág. Mikor Anna néni megérkezik Füzesre, s az éppen távozó házvezetőnő felvilágosítja Annamária bolondériájáról, nem fedi fel kilétét, hanem házvezetőnőnek jelentkezik Füzessyékhez. Annamária a fiatal mérnökhöz, Balázs Gáborhoz vonzódik, aki apja megbízására halastó létesítésén dolgozik. A lány kettős játéka miatt félreértések támadnak közöttük, melyeket Anna néni simít el, s a pár boldogan egymásra talál. A film elveszett, csak pár perc maradt fenn a kópiáról. Forrás Képek fekete fehérben Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben Hamza Múzeum és Jász Galéria Közalapítvány Clinton Hart Merriam Clinton Hart Merriam (1855. december 5. – 1942. március 19.) amerikai zoológus, mammalógus, ornitológus, entomológus, néprajzkutató és természettudós. Zoológiai és botanikai szakmunkákban nevének rövidítése egyaránt: „Merriam”. Élete A barátai által „Hart”-nak becézett Merriam 1855-ben, New York városában született. Édesapja, Clinton Levi Merriam New York állam képviselője volt. Merriam biológiát és anatómiát tanult a Yale Egyetemen. 1879-ben a Columbia Egyetemhez tartozó School of Physicians and Surgeons intézetben megkapta az orvosi címet. Clinton Hart Merriam 1942-ben, a kaliforniai Berkeley-ben halt meg. Munkássága a zoológiában 1886-ban Merriamot kinevezték az United States Department of Agriculture-höz tartozó Division of Economic Ornithology and Mammalogy (amely az Amerikai Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata (United States Fish and Wildlife Service) elődjének számít) főigazgatója. 1883-ban az Amerikai Madarászok Egyesületének (American Ornithologists' Union), 1888-ban pedig a National Geographic Societynak volt az alapító tagja. Szintén ő alkotta az úgynevezett „élettér” fogalmát, amely a különböző biomok rendszerezését hivatott segíteni. Vagyis a klimatikusan és földrajzilag meghatározott, ökológiai szempontból hasonló jellegű életközösségek (növények, állatok, talajlakó élőlények) együttesének a könnyebb tanulmányozását és megértését. A mammalógia területén arról vált híressé, hogy túlságosan is felosztotta a taxonokat, például az észak-amerikai barna medvét több nemre és több tíz fajra osztotta fel. 1899-ben Merriam segített E. H. Harriman vasútmágnásnak megszervezni az alaszkai partvonal felderítését célzó felfedezőutat. Róla elnevezett élőlények Meleagris gallopavo merriami - a vadpulyka egyik alfaja Cervus canadensis merriami - a vapiti egyik alfaja Merriam-csíkosmókus (Tamias merriami) Merriam-amerikaiegér (Peromyscus merriami) Munkássága a néprajzkutatásban Életnének későbbi szakaszában a Harriman család pénzbeli támogatásával Merriam figyelme az Amerikai Egyesült Államok nyugati partján élő indián törzsek tanulmányozása és megsegítése felé fordult. A közép-kaliforniai indiánok közt végzett munkássága igen értékes hagyatéknak számít. Számos mitológiát és népszokást jegyzett le. Rokonsága Lánytestvére, Florence Augusta Merriam Bailey úttörő ornitológus volt, aki bevezette a közkedvelt útikalauzokat a madarak megismerése céljából. Férjhez ment a szintén természettudós Vernon Orlando Baileyhez, aki Clinton Hart Merriammal együtt számos gyűjtőutat tett. Unokája, az 1930-as évi születésű Lee Merriam Talbot (geológus és ökológus) a Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) dolgozott. 1957-ben Merriam Talbot és csapata újra felfedezték a kihaltnak vélt mezopotámiai dámvadat (Dama mesopotamica). Lee Merriam Talbot az IUCN főtitkára volt 1980 és 1983 között. Clinton Hart Merriam által alkotott és/vagy megnevezett taxonok Az alábbi linkben megnézhető Clinton Hart Merriam taxonjainak egy része. Virsliparti A Virsliparti (eredeti cím: Sausage Party) 2016-ban bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelyet Conrad Vernon és Greg Tiernan rendezett. A forgatókönyvet Seth Rogen írta, a zenéjét Christopher Lennertz és Alan Menken szerezte. Az Annapurna Pictures és a Point Grey Pictures készítette, a Columbia Pictures forgalmazta. Amerikában 2016. augusztus 12-én Magyarországon 2016. október 6-án mutatták be a mozikban. (29585) 1998 FD64 A (29585) 1998 FD64 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Almássy téri Szabadidőközpont Koordináták: é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 04′ 20″47.500833333333, 19.072222222222 Az Almássy téri Szabadidőközpontot 1983-ban nyitották meg Almássy téri Úttörő és Ifjúsági Ház, Szabadidőközpont néven Budapesten, az Almássy tér 6. szám alatt. Az önkormányzati tulajdonban lévő intézmény mai nevét 1990-ben kapta. A kortársi modern épület tervezője Straub Éva és Jakab Zoltán, a belső terek építésze pedig Somogyi Pál volt. Az ötemeletes épület teljes alapterülete 5200 m², amelyben egy 470 fős befogadóképességű nagyterem, egy 120 személyes kamaraterem, ezeken kívül táncterem, kisebb előadótermek, klub- és szakköri helyiségek találhatók. Az alagsorban uszoda üzemel 25 méteres medencével. A szabadidőközpont falain belül élénk közösségi élet folyt és folyik, de gyakran a térre is kiköltöztetik programjaikat. Különböző tanfolyamokat, szakköröket, szabadidőprogramokat, sportoktatást szerveztek, ezenkívül képzőművészeti kiállításokat, zenei és színházi előadásokat, filmvetítéseket, táncházakat, könnyűzenei koncerteket rendeztek és rendeznek. A szabadidőközpont szolgált helyszínül az 1983-as Ki mit tud? televíziós selejtezőhöz és döntőhöz, amiért megkapta a Magyar Televízió nívódíját. Az intézmény sikeres programjai közé tartozott a múltban Budapest egyik legnépszerűbb gyermekjátszóháza, a Kölyökvár, és innen indult a Téka Táncház is. A központ falai között tartotta első lemezbemutató koncertjét az Első Emelet, és itt alakították meg a Bonanza Banzai első klubját is 1987-ben. 2003-ban az épület elöregedett állapota és pénzhiány miatt a szabadidőközpont működése ellehetetlenült, de 2005-től az üzemeltetési jogok kiadásával az élet ismét beindult a kulturális intézményben, Fabinyi Andrásnak köszönhetően. A Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai napok rendezvénynek tíz éven át, a kezdetektől (1997-től) 2006-ig ez volt a központi helyszíne. 2007. december 31-ével az intézmény bezárta kapuit, a legutolsó információk szerint szálloda lesz a helyén, előtte azonban egy évre újra megnyitott kulturális központként 2010. március 5-én. Termei a lebontásig bérbe vehetőek. Hajdu István (szerkesztő) Hajdu István (1886. – Marosvásárhely, 1924. december 29.) erdélyi magyar közíró, szerkesztő. Életpályája A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, Marosvásárhelyen nyitott ügyvédi irodát. 1920-tól a KZST tagja; a társaság megbízásából Osvát Kálmán utódjaként mint politikai irányító vette át a Zord Idő felelős szerkesztői tisztségét Berde Mária, Dékáni Kálmán és Molter Károly mellett. Itt jelentek meg cikkei. Az Országos Magyar Párt megalakulásakor, 1922. december 28-án a népközösségi alanyiságot megfogalmazó határozati javaslat előadója volt, illetve 1923. október 23-án a Goga–Averescu-féle Néppárt és az OMP úgynevezett csucsai paktumának egyik aláírója. A Székelyföld című marosvásárhelyi napilapot 1924-ben felelős szerkesztőként jegyezte. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Flesh for Fantasy Az Flesh For Fantasy a brit rockénekes, Billy Idol harmadik kislemeze a Rebel Yell című nagylemezéről. Eredetileg egy gyorsabb, rockosabb alapú dalnak szánták, az erről készült felvétel a Rebel Yell album Expanded Edition-jére is felkerült. Végül a lassabbhangulatosabb változat került lemezre. "Below The Belt Remix"-e a klubokban is jól teljesített. Változatok Brit 7" kislemez "Flesh For Fantasy" "The Dead Next Door" Nemzetközi 12" kislemez "Flesh For Fantasy" "Blue Highway" Ligamentum capitotrapezialis A ligamentum capitotrapezialis egy apró (mindössze kb. 1-1,5 cm hosszú) szalag a tenyérben. A fejescsont (os capitatum) és a trapézcsont (os trapezium) között feszül. (közkincs kép nem áll rendelkezésre) Forrás Interactive Hand 2000 Nezsider Nezsider (németül Neusiedl am See, horvátul Niuzalj), 7000 lakosú kisváros Ausztriában, Burgenlandban, 1921-ig Moson vármegye része. A város mai magyar neve a német településnév torzulása. Úgy a magyar királyi közigazgatásban, mint ma Ausztriában a Nezsideri járás székhelye. Fekvése A Fertő tó északi partján fekszik, tengerszint feletti magassága 133 méter. A város jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik, mert a Bécs - Budapest vasútvonal pándorfalui állomását vasútvonal köti össze vele, és a két főváros közötti A4-es autópálya is érinti. A város közelében indul az A6-os autópálya Pozsonyba. A Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér 20 percre, a Pozsonyi repülőtér 30 percre található. Története Eredetileg gyepüvidéki besenyő település, első említése 1209-ből Villa Sumbotheil (Szombathely) néven, ami piactartási jogára utal. A valószínűleg fejlett települést a tatárjárás söpörte el, ezt követően német telepesek népesítik be (1282-ben már újra él a falu, melyet ekkor már Neusiedel-nek, azaz Újtelep-nek hívnak), német lakosait egy 1313-as oklevél mint vendégeket (hospites) említi. Ekkor már állt a település régi temploma is. 1427-ben a szentgyörgyi és bazini grófok voltak az urai. 1440-ben várában éjszakázott a menekülő Erzsébet királyné a fiával Lászlóval, akinek az apja Habsburg Albert király volt. 1517-ben II. Ulászló királytól vásártartási jogot kapott. I. Ferdinánd borkiviteli joggal ruházta fel Nezsidert. A hódoltság idáig nem terjedt ki, de a község a végvári portyákat sűrűn megszenvedte, a Tábor-dombon működő őrállásból füstjelekkel figyelmeztettek a török veszélyre. Birtokosai 1600-ban Nádasdy László, 1644-ben Lippay Gábor, 20 év múlva a Széchényi család. 1679-ben Szécsényi György győri püspök a budai jezsuita rendházra hagyományozta a zálogjogot. 1605-ben Bocskai hadai pusztították. 1645-ben a pestisjárvány 544 áldozatot követelt a városban. 1683-ban a törökök bécsi hadjáratuk során elpusztították, sok polgárház mellett a plébániatemplom is leégett. Pálos kolostora 1687 és 1786 között működött. 1708-ban a kurucok foglalták el, 200 katonát és polgárt gyilkoltak meg kegyetlenül. 1809-ben a városnak Napóleon seregét kellett elszállásolnia és ellátnia. Az 1920-as trianoni békeszerződéssel Ausztriához került. Neusiedl am See az osztrák közigazgatásban nem sokkal az elcsatolás után, 1926-ban városi rangot kapott. Vályi András szerint " NIZSIDER. Neusiedl. Mező Város Moson Várm. földes Urai H. Eszterházy, M. Óvári Uradalom, és a’ Religiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nyúlashoz 1/2, Pándorfhoz északnak 1, Vedényhez 1/2, Posonyhoz pedig 4 1/2 órányira a’ Fertő Partyán, hajdan a’ Magyar Királynéknak szállást is szolgáltatott, ’s Levéltárja nevezetes vala, míg a’ hadi viszontagság meg nem emésztette. A’ Sz. Pál Szerzetebéli Atyáknak 1680dik esztendő óta virágzott vala itten vólt Rezidentziájok, és hajdan erősségje is vólt. Vannak Országos, és héti vásárjai is, mellyekre a’ szomszéd Ausztriabéliek számosan meg jelennek, helyben Ispotállya van, hegyes, és követsek határja, többnyire szőlőkből áll, szántó földgye rozsot terem, mivel másra alkalmatlan, erdeje, és a’ Fertő partyán veteményes, és gyűmöltsös kertyei vagynak, legelőjök, ’s mezejek nem igen nagy, piatza helyben." Fényes Elek szerint " Nezider Neusiedl am See, csinos német m. város, Moson vmegyében, épen a Fertő tava partján, 1951 kath., 6 ágostai, 1 ref., 1 óhitü lak. Van egy szép kath. paroch. temploma, hires heti-vására (szombaton), mellyen évenkint 200,000 mérő gabona vásároltatik fel a szomszéd austriaiaktól és soproniaktól; fiók harminczad hivatala, egy omladó kastélya, mellyben hajdan Mária II. Lajos özvegye gyakran mulatozott; egy 1689-ben alapittatott, de II. Józseftől eltöröltetett paulinusok kolostora; csekély kőbányája, szélmalma. 48 1/ másod rendü telke után bir a 102 telkesgazda 28 4/ hold első, 604 2/ második, 1177 7/ h. harmadik, 407 3/ hold negyedik rendbeli szántóföldet, 73 embervágó első, 794 4/ embervágó második, 102 embervágó harmadik osztálybeli rétet. Szőlőhegye kedves izü bort terem, s adó alatt van 411 első, 687 második, 683 harmadik rendü kapa szőlő. Ezenkivül 3 3/ első, 4/ második, 23 4/ harmadik osztálybeli kertben a kertészség erősen űzetik, s a nezideri spárga, zeller, s más zöldség jóságáról eléggé ismeretes. Fáizása van 394 személyre való. A Fertő pedig nádat, gyékényt, halat, vizimadarat bőven szolgáltat. F. u. Károly főherczeg örökösei, s egy kis részben b. Eszterházy. Ut. p. Moson." Vasútállomása 17 millió eurós beruházással 2014-2015 között teljesen átépül. Nevezetességei A település táji környezetét jelentő Fertő tó 2001 óta a világörökség része. A római katolikus plébánia templomot Szent Miklósnak és Szent Gálnak szentelték. A gótikus eredetű épület (1464) legjelentősebb látnivalója a 18. századból származó szószék, a „Halász-szószék”. A 17., majd a 18. században átépítették, barokk átépítője Wimpassinger György. A 18. századi oltárkép érdekessége, hogy Szűz Mária lábainál a korabeli Nezsider látható. Szt. János-, vagy Remetekápolna . Barokk stílusban épült egy korábbi remetelak helyén a város délkeleti végében 1739-ben. Tábor. A főúttal párhuzamos Wagram-magaslaton áll a 12. századi királyi vár maradványa, egy lakótorony romja. Itt élt az utolsó Árpád-házi király özvegye is a 14. század elején. A kuruc háborúk idején a vár volt az Öreg Sánc , azaz a Fertőt a Dunával összekötő védelmi vonal déli hídfője, mely ellen is állt a kuruc ostromoknak. Vámoszlop a Nyulas - Pándorfalui útelágazásnál áll, német felirata szerint 1616 -ban állították. Az evangélikus templomot csak 1987 -ben szentelték fel. A városka nevét park viseli Budapest XIV.kerületében. Gazdaság A falu tág környezete az osztrák-magyar Fertő–Hanság Nemzeti Park része, ehhez mérten környezetkímélő mezőgazdasági termelés folyik. Élénk az idegenforgalom, mely a Bécsi tengernek is nevezett Fertő tóra alapozódik. A város partja jachtkikötővel is rendelkezik. Jelentős a borászat, neves fehérborpincészetekkel. Közlekedés Magyarországról a Fertővidéki Helyiérdekű Vasúttal közelíthető meg. Nevezetes lakói A királyi vár lakója volt 1308 és 1310 között III. András özvegye, Ágnes királyné. Ugyancsak a vár lakója volt 1390 -ben Mária magyar királynő Testvértelepülések Deggendorf , Németország ( 1987 óta) Bazin (Pezinok) , Szlovákia ( 2000 óta) Mosonmagyaróvár , Magyarország (2000 óta) Csésze (botanika) A csésze (kalyx; virágképletbeli jele: K) a kétnemű virágtakarójú virágok külső takaróköre, a csészelevelek (sepala) összessége. A csésze a pártát övezi. A csészelevelek a törzsfejlődés során fellevelekből alakultak ki. A két levéltípus – vagyis a fellevél és a csészelevél – közötti átmenetet a bazsarózsákon (Paeonia spp.) figyelhetjük meg. A csészelevelek általában zöldek, tehát asszimiláló alapszövetet – és annak sejtjeiben klorofillt – tartalmaznak, így képesek a fotoszintézisre, sőt egyben a párologtatás helyei is. Vagyis a csészelevelek mintegy átmenetet képeznek a lomblevelek és a viráglevelek között azáltal, hogy ugyan a belsőbb virágtájakat védik, de vegetatív funkciókat is ellátnak. Nyalábrendszerük van, melyben kollateriális edények találhatók. A csészelevelek alakja igen változatos. Állhatnak szabadon vagy össze is forrhatnak (forrt csésze), de ez utóbbi esetben viszont csészecimpák – más néven csészefogak – mutatják, hogy hány csészelevélből alakult ki a forrt csésze (pl. kankalin, árvacsalán). A csészelevelek elhelyezkedése is többféle lehet: elállók, felállók vagy visszahajlók. A csészelevelek viselhetnek különféle függeléket is, melyek fellevelekből módosultak, s mintegy „külső csésze” hatását keltik (pl. szamóca, pimpó). A csésze olykor különleges repítőszerkezetté módosul, mint amilyen a fészkesvirágzatúak (Asterales) repítő bóbitája (papus; pl. gyermekláncfű). Máskor sarkantyúvá módosul, s ilyenkor nektáriumként működik (pl. szarkaláb). A csésze a megtermékenyítést követően általában lehull és elszárad, de ismeretesek esetek, hogy már a virágzás kezdetén lepottyan (pl. mák). Maradó csészéről beszélünk, ha az az elvirágzás után is megmarad, s részt vesz a termés kialakításában. Ilyenkor a termés áltermés (pl. az almafa termése). A közismert paprikavirág (Salvia splendens) látványos, piros színű képletei valójában csészelevelek, melyek még a termés kialakulása után is pirosan díszlenek, mintha a növény még mindig virágozna, pedig a nyár elején már elvirágzik. Nátrium-szuperoxid A nátrium-szuperoxid egy szervetlen vegyület, képlete NaO2. Sárga-narancssárga színű, kristályos, szilárd ionvegyület. A nátrium oxidációjának köztiterméke. Nátrium kationból és szuperoxid anionból O2− áll. Előállítása A nátrium-szuperoxidot elő lehet állítani nátrium-peroxid és oxigén nagy nyomáson történő reakciójával: Elő lehet állítani ammóniában oldott nátrium és oxigén reakciójával: Tulajdonságai Paramágneses, mivel a szuperoxidion sója. Könnyen nátrium-hidroxidra, hidrogén-peroxidra és oxigénre hidrolizál. NaCl kristályrácsa van. Persin A persin az avokádó levelében és gyümölcsében található gombaölő méreg. Az emberre nem veszélyes, sőt, mellrák elleni szerként hatékonynak tűnik. Tamoxifennel együtt alkalmazva csökkentheti a tamoxifen szükséges mennyiségét. A persin azonban vízben rosszul oldódik, és további kutatások szükségesek vízoldható tabletta előállítására. A persin az emberben elsősorban allergiás reakciókat vált, de az állatokra nagyobb mennyiségben veszélyes, ezért az avokádót semmilyen formában nem célszerű háziállatoknak adni. A madarak különösen érzékenyek, de még az emlősökre is mérgező. A persin hatásmechanizmusa még nem világos. Tünetei: gyomor- és bélpanaszok, hányás, hasmenés, légzési nehézségek, folyadék felhalmozódás a szív körüli szövetekben és akár halál is. Ruszin himnusz A ruszin himnusz (ruszinul Подкарпатскіи Русины) a kárpátaljai ruszinok nemzeti himnusza. Szövegét Alekszandr Duhnovics (Александер Духнович / Duhnovics Sándor) görögkatolikus paróchus, zenéjét Stefan Fentsik (Стефан Фенцик / Fenczik István) zeneszerző írta. A szerzők és az első megjelenés A közvetlen bizonyítéke annak, hogy Duhnovics ennek a szövegnek a szerzője, nincs, de későbbi kutatók nagyon valószínűnek tartják. A ruszin szöveg először a Vrabély Mihály által kiadott Русскій соловей (A rusin fülemüle) c. dal gyűjteményben megjelent Ungváron 1890-ben. De belőle két sor hiányzott és a szerző neve nem volt jelölve. Vrabély Mihály gyűjteményének fotoprint kiadványa Ungváron 2014-ben újra jelent meg. A magyar fordítás szerzője Bonkáló Sándor. 2002–2003-as olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2002-2003-as olasz labdarúgó-bajnokság 18 csapattal került megrendezésre, az 1988-1989 szezon óta 15-dik alkalommal bonyolítják le a bajnokságot ebben a formában. A Bajnok és a második helyezett a Bajnokok Ligája következő kiírásában a főtáblán indulhat, a harmadik és a negyedik helyezett pedig a Selejtező 3. fordulójában kapcsolódik be a küzdelmekbe. Az ötödik és hatodik helyen végzett csapatok az Uefa-kupában indulhatnak az Olasz kupagyőztessel együtt. Az utolsó négy csapat pedig kiesik a másodosztályba. A Juventus 27-dik bajnoki címét nyerte, az Inter a második lett. A Milan és a Lazio a harmadik negyedik helyen végeztek és indulhatnak a Bajnokok Ligájában. Az Uefa-kupa szereplést a Parma, Udinese és a Roma harcolta ki. Mivel a AC Milan nyerte a Bajnokok Ligáját nem kell selejtezőt játszania, és mivel az Olasz kupát is megnyerte a kupa-döntős AS Roma indulhat az Uefa-kupában. Brescia és a Perugia az Intertotó-kupában indulhat, miután a Chiveo lemondta a szereplést. Piacenza, Torino, Como, valamint Reggina elleni osztályozó után az Atalanta esett ki az élvonalból a másodosztályba. Csapatok Kiesett csapatok A következő csapatok estek ki az előző idényben: Hellas Verona FC US Lecce ACF Fiorentina SSC Venezia Feljutott csapatok A következő csapatok jutottak fel a másodosztály előző idényéből: Calcio Como Modena FC Reggina Calcio Empoli FC A bajnokság végeredménye Forrás: www.rsssf.comRendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Solymár-akna A Solymár-akna a Pilisi-szénmedence Nagykovácsi, Pilisszentiván, Pilisvörösvár és Solymár közigazgatási területe alatt elterülő szénmezejének egyik jelentős szénbányája volt, amely körülbelül másfél évtizeden keresztül működött az 1920-as és 1930-as években. Itt zajlott 1933-ban a magyarországi szénbányászat egyik legnagyobb publicitást kapott, döntően eredményes bányamentő akciója, egy vízbetörést követően, melynek mindössze 2 ember esett áldozatául, 9 mélyben rekedt bányamunkást pedig az öt napon keresztül tartó mentés eredményeként sikerült épségben a felszínre hozni. A második világháború előtt az aknát lezárták, de a kapcsolódó létesítmények közül néhány még ma is megvan, ezek ipartörténeti értéket képviselnek. Története A Pest megyei Pilisszentiván térségében először 1849-ben találtak barnaszenet, s a következő években meg is indult a rendszeres szénbányászat a térségben. Az 1890-es évek végén egy gazdag szénlelőhelybe mélyítették a község külterületén az Erzsébet-aknát, amely egészen az 1920-as évekig bőséges széntermelésre biztosított lehetőséget. Idővel azonban a mély fekvésű bányamezőben egyre több volt a kisebb-nagyobb vízbetörés, illetve bányatűz, ezért az aknától kelet felé mélyített vágatokat már egyre nehezebben lehetett művelés alatt tartani. A probléma áthidalására született meg az üzemben tartó, belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. vezetőiben az a döntés, hogy Solymár területén új aknát nyitnak, és a szénmező még mindig bőséges szénkészletét abból az irányból kísérlik meg a felszínre hozni. Az aknát Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár hármas határpontjának közelében, attól kb. 150-200 méterre délkeletre, solymári területen kezdték mélyíteni 1923-ban. Az új létesítménynek nagy előnye volt, hogy magasabb szinten helyezkedett el az Erzsébet-akna nyitópontjánál, ezért arra lehetett számítani, hogy ebből az irányból biztonságosabb lehet az Erzsébet-aknai szénmező szénkészletének kitermelése. Az új akna irányából ugyanakkor lehetőség nyílt a pilisvörösvári területen korábban feltárt, de a nem elég kedvező körülmények miatt felhagyott Új-aknai bányamező szénkészletének termelésbe való bevonására, valamint arra is, hogy a Szél-hegy tömbjében még 1895 körül, Loser Mátyás bányatulajdonos által [a Solymár I. táróval] feltárt szénmennyiséget is megkíséreljék kitermelni. A Solymár-aknát 173 méteres mélységgel alakították ki, falazott kivitelben, mélyítésével 1924 utolsó hónapjaira készültek el, majd a következő évben, az Erzsébet-aknától áttelepített gépekkel megkezdték a termelést is. A műszaki átadás időpontja 1925. december 6. volt, a személyszállítást pedig december 16-tól engedélyezték az aknában. Az itt kialakított bányatelep a fénykorában mintegy 500 fővel dolgozott. Az 1933-as bányakatasztrófa A Solymár-aknából nyugat-délnyugat felé indított vágatok 1933-ra érték el az elöntött Erzsébet-aknai szénterületeket, ám azzal a bánya szakemberei valószínűleg nem voltak tisztában, hogy mekkora vízmennyiség rejtőzhet a felhagyott járatokban. 1933. június 28-án, a déli órákban a vágathajtást végző munkások 245 méter mélyen dolgoztak, megközelítve a víz alá került vágatokat, amikor az ott pangó víztömeg betört a Solymár-akna járataiba, elöntve a bánya alsó szintjeit. A veszélyeztetett szinteken 11 olyan munkás tartózkodott, akik már nem tudtak elmenekülni a víz útjából. Közvetlenül a vízbetörés helyszínén két vájár dolgozott, őket azonnal elsodorta a víz, feltehetőleg mindketten perceken belül életüket vesztették (egyikük holtteste sosem került elő, másikuk földi maradványait majdnem háromnegyed évvel később, 1934 tavaszán találták meg). További kilenc fő (3 vájár, 2 segédvájár és 4 csillés) egy zárt üregbe menekült, amelyet nem lepett el az emelkedő víz és levegő is maradt elegendő a túlélésükhöz. Őket a felszínről irányított mentőcsapat öt napon át tartó, a tiszta mentési időtartamot tekintve 85 órás – és mindvégig a korabeli hazai sajtó jelentős érdeklődésével kísért – küzdelem árán tudta kiszabadítani és a felszínre hozni. A szerencsétlenség vizsgálata – a Pilishegyvidéki Hírek című járási hetilap 1935. január 13-i beszámolója szerint – csak másfél év után zárult le, s a hatóságok megállapítása szerint vis maior – elháríthatatlan baleset – történt. Kassay (Kuzen) Antal bányaigazgatót ebből az alkalomból kitüntetésre terjesztették fel, a lap által szó szerint idézett indoklás szerint azért, mert „megállapítást nyert, hogy a mentés sikere úgyszólván egyedül és kizárólag Kassay Antal bányaigazgató érdeme, aki az első perctől kezdve körömszakadtáig küzdött a mentési munkálatok engedélyezéséért, és a földalatti mentési munkálatokat, amelyek pedig a bányakapitányság szakvéleménye szerint igen veszélyesek voltak, állandóan személyesen maga vezette, a négy napi mentési munkálat alatt az üzemet és a tárnát egy órára sem hagyta el, a szó teljes értelmében vett éjjel és nappal permanensen a mentőcsapatok között tartózkodott, ahol a munkájukat irányította”. A bánya felhagyása Az 1933-as szerencsétlenség után tovább folytatták az aknában a termelést, sőt az Erzsébet-aknai mezőrész feltárása is tovább folytatódott, de a dolgozói létszámot a vezetőség valamelyest csökkentette, átlagosan 400 főre. A munka a következő hat évben többé-kevésbé zavartalanul folyt, de 1939 nyarán, kevesebb mint két hónapon belül annyira megsokasodtak a vízbetörések, és megemelkedett a bányába beömlő víz mennyisége, hogy a vezetőség helyzetértékelése szerint a legmagasabb intenzitású szivattyúzással sem lehetett már fenntartani a termelés biztonságos színvonalát. 1939. szeptemberében a vezetőség feladta a bányát, és úgy döntött, hogy onnantól fogva már csak az értékes berendezések kimentésével foglalkozzanak; néhány héten belül pedig, biztonsági szempontokra való tekintettel ezzel a tevékenységgel is fel kellett hagyniuk, így a legalsó szinteken telepített berendezések túlnyomó része odaveszett. Sokan mindenesetre kétségbe vonták, hogy valóban csak a kialakult vis maior helyzet – vagy a bezárás indokaként ugyancsak emlegetett kimerülés – miatt döntött a belga érdekeltségű bányavezetés az akna bezárásáról. 1939 nyarára ugyanis már elkerülhetetlennek tűnt a második világháború kitörése, az pedig nagyon valószínűnek tűnt, hogy egy belga részvénytársaság nem kíván olyan szénbányát működtetni, amely egy Németországgal szövetségben álló országot szolgálna ki. Ezt a gyanút erősítheti, hogy majdnem ugyanebben az időszakban zárták le – kimerülésre hivatkozva – a pilisvörösvári Lipót-aknát is, amely szintén a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. érdekeltsége volt. A kimerülés verziója ellen szól az is, hogy a második világháború után rövid időn belül új szénbánya létesült az egykori Solymár-akna közvetlen közelében, a Szél-hegy tömbjében, Solymár I. lejtősakna néven, amelyből 1945-től egészen 1950 novemberéig termeltek szenet. Elhelyezkedése A Solymár-akna egykori helye Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár hármas határpontjának közelében, attól mintegy 150-200 méterre délkeletre, a Budapest–Esztergom-vasútvonaltól, illetve annak Solymártelep elnevezésű, egykori iparvasúti rakodó állomásától légvonalban alig néhány tíz méterre található, solymári területen. Az akna nyílását a bezárást követően egy betonlappal zárták le, ezért annak helye (amely amúgy is magánterületen található), helyismeret nélkül ma már nem ismerhető fel. Áll viszont még a Solymár-akna egykori gépháza, amelynek belső részét ugyan az elmúlt évtizedekben nagy mértékben átalakították, de magának az épületnek a szerkezete és külső megjelenése szinte változatlanul őrzi az 1920-as évek ipari építkezéseinek jellegzetes vonásait, s mint ilyen, védelmet érdemlő ipartörténeti emlék. Megmaradását részben annak is köszönhette, hogy a Solymár-akna közvetlenül a térség egyéb bányaüzemeit is kiszolgáló bányavasúti pályaudvar közelében létesült, ezért a bezárását követően a gépház épületében alakították ki a többi bánya külüzemi ellátását kiszolgáló központi műhelyeket. Ugyancsak áll még – bár több esetben jelentősen átalakított formában – a Solymár-aknai bányaüzem néhány más létesítménye (pl. a szénosztályozó), a bányaüzem két egykori épülete (ma mindkettő lakóházként funkcionál), illetve megmaradt a Solymár-aknai segédtáró is, amelyet a vasút rakodószintjétől vízszintes irányban mélyítettek ki, az akna helyéig, és amely részben beszálló táróként szolgálhatott a munkába Pilisszentiván és Pilisvörösvár felől érkező dolgozóknak [akiknek így nem kellett megmászniuk egy 30-40 méter szintkülönbségű emelkedőt], részben rakodási célokra is alkalmas lehetett. A beton- és téglabiztosítású segédtáró, amely jelenleg magánterületről nyílik, ma is eredeti állapotában látható, azzal az egy különbséggel, hogy a végét, ahol az aknához csatlakozott, elfalazták. Névhasználat A rendelkezésre álló adatok szerint a Solymár-akna, mint bányászati létesítmény, illetve a Solymár-aknai bányaüzem elnevezése nem tért el egymástól, a leggyakrabban mindkettőt egyaránt Solymár-aknának nevezték. Emlékezete 2012. szeptember 2-án a térség helytörténeti szervezetei – a solymári Helytörténeti Alapítvány és a Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület – emlékkövet állítottak az egykor itt működött szénbányák, illetve a nagykovácsi, pilisszentiváni, pilisvörösvári és solymári szénbányák szinte mindegyikét közel nyolc évtizeden át kiszolgáló külüzemi létesítmények emlékére. Az emlékkő és a vele együtt felállított két információs tábla az egykori Solymár-akna helye közelében (a Terstyánszky utca Pilisszentiván felőli végénél, az Erzsébet-aknához kiépített nagyvasúti szárnyvonal és az országút kereszteződésénél, attól pár méterre) található. Saint-Étienne-les-Orgues Saint-Étienne-les-Orgues település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 1249 fő (2015). Saint-Étienne-les-Orgues Cruis, Fontienne, Lardiers, Montlaux, Noyers-sur-Jabron, Revest-Saint-Martin, Saint-Vincent-sur-Jabron és Ongles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Expert Gamer Az Expert Gamer (gyakran XG-nek rövidítve) egy amerikai székhelyű videojátékokkal foglalkozó magazin volt, amit a Ziff Davis adott ki 1998 augusztusától 2001 októberéig. Az újságból összesen harminckilenc lapszám jelent meg. A magazin tartalmának nagy részét stratégiai útmutatók és csalókódok töltötték meg, tesztek egyáltalán nem voltak benne és egyéb tartalmak is csak ritkán. Története Az Expert Gamers gyökerei 1994 júliusára vezethető vissza amikor a népszerű Electronic Gaming Monthly elindította spin-off magazinját, az EGM²-őt. Az EGM2 lényegében egy „újabb EGM”, tesztek nélkül és nagyobb hangsúllyal az import játékok felé. Az újságból összesen negyvenkilenc lapszám jelent meg, az utolsó 1998 júliusában. 1998 augusztusától az EGM2-ből Expert Gamer lett, és a magazin központjában a hírek és előzetesek helyét a stratégiai útmutatók és egyéb trükkök vették át. Az eltérő név ellenére az XG folytatta az EGM2 számozási rendszerét. Az újság Expert Gamer-ré való átalakulását egy kihajtható borítóval harangozták be azt ötvenedik számban. A stratégiai útmutatók tartalma hasonló volt, azonban tisztább stílusban tették ezeket közzé. Ebben a lapszámban az összes szerkesztőt úgy mutatták be, mintha azok valamilyen kitalált verekedős videojáték szereplői lennének. Mindegyikük jelmezbe öltözött és leírták melléjük a támadásaik „mozgási listáját”. Az magazin későbbi évei felé International visszatért az Expert Gamer-hez nem csak import játékokat, de anime rovatot is magával hozva. Az XG-nek összesen harminckilenc lapszáma jelent meg, az utolsó 2001 októberében. 2001 novemberében az XG felvette végleges alakját, a GameNOW-t. Ekkor több szerkesztő is eltávozott az újság munkatársai közül. Ugyan a GameNOW-ban is sok trükköt és stratégiai útmutatót tettek közzé, azonban a figyelmük inkább a részletes előzetesekre és tesztekre összpontosult. A számozási rendszert elölről kezdték a GameNOW-nál, az utolsó lapszáma 2004 januárjában jelent meg. A karádi faluvégen Az A karádi faluvégen kezdetű legénycsúfoló magyar népdalt Dávid Gyula gyűjtötte a Somogy megyei Karádon 1933-ban. Feldolgozás: Kotta és dallam A leányvásár vásárral, sokszor tánccal egybekötött ismerkedési alkalom volt a különböző falvakban lakó fiatalok számára. Jegyzetek Hajdu Mihály: Négy népdal női karra. Nagymarosi Női Kar YouTube (2013. jún. 22.) (Hozzáférés: 2016. dec. 12.) (videó) 3:43-tól. Források A karádi faluvégen. Magyar Természetbarát Szövetség (Hozzáférés: 2016. ápr. 17.) (szöveg és kotta) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 165. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tánczos Erzsébet: Leányvásár lesz a héten ... - de mi az a leányvásár? Netfolk: Népművészeti hagyományok (2012. okt. 27.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 17.) (kotta, szöveg, táncvideó (5:20–6:04)) Bárdos Lajos : Negyvenöt vegyeskar. Budapest: Editio Musica. 1984. 76–78. o. Kétszólamú – kíséret nélküli – kórusgyűjtemény. Kiss Lajos. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1954. 64. o. Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 73. kotta Kocsár Miklós : Forintos nóták: A Magyar Nemzeti Bank énekkarának. (hely nélkül): Kontrapunkt Music. 2010. ISMN 979-801657-38-1 Felvételek A karádi faluvégen. Ovitévé YouTube (2012. szept. 25.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 17.) (videó) A karádi faluvégen. YouTube (2014. dec. 15.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 17.) (audió) A karádi faluvégén. Urbán Katalin és a Rajkó zenekar YouTube (1964. márc. 18.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 17.) (audió) Notorious (Duran Duran-album) A Notorious a brit Duran Duran negyedik stúdióalbuma, amit 1986 novemberében adtak ki. Angliában 16., Amerikában pedig a 12. volt a legmagasabb helyezése a slágerlistákon. Az album producere az együttes mellett Nile Rodgers volt. Az album egy új stílusirányzatot vett az együttes előzői munkáit tekintve, kihangsúlyozva a fúvóshangszerek és a basszusgitár szerepét. Az albumról két kislemez jelent meg: a Notorious és a Skin Trade. 2010-ben az EMI újra kiadta az albumot három verzióban. Az első egy csak digitálisan megszerezhető EP, a második egy háromlemezes boxset, a harmadik pedig egy szintén csak digitálisan megszerezhető koncertalbum. A boxseten vannak többek közt remixek, koncertfelvételek és a Working for the Skin Trade videó (először kiadva DVD-n). Nehézségek A Notorious elkészülése egy nehéz időszak volt az együttes történetében. Az együttes tagjai az 1984-es turné után egy jól megérdemelt szünetet terveztek, de végül két mellékprojektre szakadtak szét (Power Station és Arcadia). Amikor elkezdték az új album felvételét kiderült, hogy Roger Taylor túl kimerült volt, ahhoz, hogy folytassa a munkát. Ezen kívül az együttes gitárosa Andy Taylor, pedig elkezdett egy keményebb zenei stílus felé húzódni, jobban, mint arra az együttes többi tagja készen állt. Az együttes visszahívta Andy Taylort Los Angelesből, hogy elkezdjék a munkát az új albumon, de a személyes és az album hangzásáról a viták folytatódtak. Végül Andy kilépett a Duran Duran-ból. PLetykák szerint Andy Taylor még meg is próbálta állítani az együttest, hogy a munkát Duran Duran néven folytassák. Azóta a Duran Duran név teljesen Nick Rhodes tulajdona. Most, hogy már csak hárman maradtak, elkezdték saját magukat menedzseni és nem dolgozott tovább a Berrow testvérekkel, akik végigvezették őket az elmúlt öt évben. A megállapodásokat a közelgő világturnéjukról a "Strange Behaviour"-ról, és a Taylorral való feszültségről a Three To Get Ready című dokumentumfilmben beszélnek. Ez alatt az időszak alatt Andy Taylor elkezdett a Missing Persons -zel zenélni, akik közel álltak a felbomláshoz. Az együttes akkori gitárosa Warren Cuccurullo, aki látta, hogy Taylor nem fog visszatérni a Duran Duran-ba, felajánlotta szolgálatait helyette. 1987-től lett tagja a Duran Durannak, mint turnézó- és stúdiógitáros, majd 1989-ben teljesen az együttes tagja lett. A maradék három eredeti tag folytatta a munkát az új albumon Cuccurullóval és a producer Nile Rodgersszel (aki szintén gitáros volt, még a Chic R&B együttes tagjaként), aki szintén gitározott az albumon. A három gitáros munkája miatt az együttes tagjai nehezen tudták megmondani, hogy a végső verziókon kinek a játéka szerepel. A stúdiódobosként tag Steve Ferrone vette át Roger Taylor helyét. Az elkövetkező években az együttes a Notorious-ra az Alfred Hitchcock által inspirált albumként utalnak, mivel több számuk is Hitchcock filmekről kapta a címét. Például a kislemez Notorious (magyarul: Forgószél), a Vertigo (magyarul: Szédülés) és a Rope (magyarul: A kötél), ami végül a "Hold Me" címet kapta. According to interviews, Andy Taylor was involved in various sessions for the album, and because of this, the guitar work on a few tracks was performed by him. There is a track on his official website in which he plays guitar and sings vocals for "A Matter of Feeling". According to an interview with Warren Cuccurullo in 2004,[forrás?] Andy Taylor also played on "American Science" the first guitar solo being Taylor's, the second Cuccurullo's. Singles Az album első kislemeze, a Notorious nagyon sikeres volt, Amerikában 2., Angliában pedig a 7. helyet érte el a slágerlistákon. A Skin Trade egy Bowie-stílussal megfűszerezett szám volt, amin Le Bon egy kicsit Prince-re hasonlító fejhanggal énekelt. John Taylor azt mondta, hogy akkor ábrándult ki a slágerlistákból, amikor a Skin Trade nem érte el a Top 20-at Angliában. A Skin Trade kislemez borítóját több országban is betiltották meztelen női testrészek ábrázolása miatt. Amerikában és Angliában a kislemezt egy egyszerű piros/rózsaszín borítóval adták ki, míg az eredetivel adták ki Franciaországban és Kanadában is. A "Meet El Presidente"-t 1987-ben a turnéjuk közben adták ki és 24. lett Angliában. Ez volt az együttes első kislemeze, amit CD-n is kiadtak. Amerikában a "The Presidential Suite" címmel adták ki. A "A Matter Of Feeling"-et csak Brazíliában adták ki 1988 januárjában az album népszerűsítésének érdekében. Azért, hogy az érdeklődés nagyobb legyen az album iránt, kiadtak egy remixekből álló dupla promo 12" albumot Master Mixes címmel az Egyesült Államokban és Hongkongban. Számok Az összes számot John Taylor, Nick Rhodes és Simon Le Bon írta. (Copyright Control/Tritec Music, Ltd.) 2010 csak letölthető koncertalbum: Live at The Beacon Theater, New York City, 31 August 1987 "Introduction/A View to a Kill" "Notorious" "American Science" "Union of the Snake" "Vertigo (Do the Demolition)" "New Religion" "Meet El Presidente" "Election Day" "Some Like It Hot" "The Chauffeur" "Skin Trade" "Hold Me (incorporating Dance to the Music)" "Is There Something I Should Know?" "Hungry Like the Wolf" "Notorious" (1986 októbere) #7 UK, #2 US "Skin Trade" (1987 februárja) #22 UK, #39 US "Meet El Presidente" (1987 áprilisa) #24 UK, #70 US Előadók Simon Le Bon - ének John Taylor - basszus Nick Rhodes - billentyűk Steve Ferrone - dobok Warren Cuccurullo - gitár Nile Rodgers - gitár The Borneo Horns - kürtök Jimmy Maelen - ütőhangszerek Curtis King - háttérénekes Brenda White-King - háttérénekes Tessa Niles - háttérénekes Cindy Mizelle - háttérénekes Gyártás Producerek: Duran Duran & Nile Rodgers Felvétel, hangmérnök: Daniel Abraham, Bob Ludwig Nečujam Nečujam falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik. Fekvése Splittől 16 km-re délnyugatra, Trogirtól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének közepén, a sziget legnagyobb, északi fekvésű öblében fekszik. A település területén nyolc kisebb öböl is található, ezek Bok Supetra, Šumpjivina, Podkamenica, Maslinica, Tiha, Bok od rata, Piškera és Supetar. Története A település legkisebb öblében 4. században Diocletianus római császár kedvenc halastava volt. Ma is látható annak a falnak a maradványa, mely egykor az öblöt lezárva a területet halastóvá alakította át. A császár nyaralójának a romjai is láthatók a Piškera-öbölben a tenger fenekén. A nyaralóhoz fürdőház is tartozott, ahol a császár szívesen időzött. Közelében a parton római sírok, cseréptöredékek és pénzérmék kerültek elő. Akkoriban Nečujam csónakkal 7-8 órányi evezésre volt a császár spliti palotájától, a mai gyors hajókkal ez mindössze 15 – 20 perc, mintegy 9 tengeri mérföld. A római időkben valószínűleg téglaégető is volt a település terültén. Római temető maradványait találták a közeli Supetar-öbölben is. Tőle nem messze találhatók a 15. századi gótikus Szent Péter templom romjai. Nečujam valószínűleg a birodalom bukása után is folyamatosan lakott maradt, majd az itt élő romanizált lakosság beleolvadt a 7. században érkező horvátokba. A 12. századtól a 14. század végéig a szigettel együtt a Magyar Királyság része volt. A 13. század elején spalatói nemesi családok birtokai voltak itt. A templom közelében található az a ház, amely a 15. – 16. században a spalatói Dujam Balistrilić tulajdona és a két híres raguzai költő Marko Marulić és Petar Hektorović kedvenc tartózkodási helye volt. A hely nyugalma és csendje annyira megihlette a költőket, hogy műveiknek legnagyobb részét itt írták. Végül a sorozatos kalóztámadások arra kényszerítették Marulićot, hogy visszatérjen a biztonságos Spalatóba, a mai Split városába. A sziget 1418-tól volt velencei fennhatóság alatt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 171 fő volt, akik a turizmus mellett főként halászatból éltek. Az itteni turistatelep megépítése után Nečujam lett a sziget legnagyobb turisztikai központja. Lakosság (1857-től 1931-ig, valamint 1981-ben és 1991-ben lakosságát Grohotéhez számították.) Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma. Római épületek alapfalai a Piškera-öbölben. Ókori temető maradványai a Supetar-öbölben. A 15. századi gótikus Szent Péter templom romjai a Supetar-öbölben. Marko Marulić emlékház a templom közelében. A ház előtt Petar Hektorović költő emlékoszlopa áll. Kultúra A horvát festészet és szobrászat legnagyobb nevei gyűlnek össze minden év szeptemberében a nečujami művésztelepen, hogy megörökítsék Nečujam kék és zöld színeit. Laussou Laussou település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Laussou Monflanquin, Dévillac, Paulhiac, Saint-Étienne-de-Villeréal és Saint-Eutrope-de-Born községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Debreczeni József (tanár) Debreczeni József (Torda, 1844 – Kolozsvár, 1883. január 14.) református kollegiumi tanár. Élete Tanult a nagyenyedi Bethlen-főiskolában és a kolozsvári református kollégiumban; a bölcseleti és jogi osztályokat elvégezve, mint tanító nyert alkalmazást Kolozsvárott a református kollegiumban. 1870-ben az intézet segélyével külföldre ment; két félévet tanult Zürichben, újabb kettőt Berlinben, ahol a magyar egylet elnöke is volt. Az V-VIII. félévben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, itt szerezte meg diplomáját 1875-ben. Közben 1872-ben a kolozsvári református kollégiumban a természettan tanára lett. 1878-tól fogva haláláig tanvezető tanár volt és szerkesztette a kollegium Értesítőjét. Programmértekezése: A középtanodák feladatáról. (Kolozsvári ref. colleg. Értesítője 1878.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893. Debreczeni József . Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.) Rejtett részcsoport probléma A rejtett részcsoport probléma a következő: ha adva van egy csoport és egy függvény, ami a csoport egy részcsoportjának mellékosztályain különböző konstans értékeket vesz fel, meghatározható-e a részcsoport az elemszámához képest polinomiális időben? Számos fontos matematikai probléma megfogalmazható a rejtett részcsoport probléma speciális eseteként, például a prímfaktorizáció vagy a gráfizomorfizmus. A rejtett részcsoport probléma fontos kutatási terület a kvantuminformatikában, mert egyes fajtáinál kvantumalgoritmussal a leghatékonyabb ismert algoritmushoz képest exponenciális gyorsulást lehet elérni. Legismertebb esete ennek a Shor-algoritmus. Törökország a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Törökország a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 16 sportágban 112 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták Turpan Turfán, vagy Turpan egy prefektúra szintű város a Kínai Népköztársaságban, a Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület központjában. A közigazgatási terület területe 69 324 km², kb. 570 000 lakossal (2004). A kormány székhelye Gaocsang kerületében van. Földrajza Turfán a Tien-san hegység keleti szélén fekszik, körülbelül a 41 ° 12 „43 ° 40” északi szélesség 87 ° 16 „91 ° 55” keleti hosszúság. Legalacsonyabb pontján, az Aydingkol-tó partján fekszik, 154,50 méterrel a tengerszint alatt. Ez a harmadik legmélyebb pont a világon, a Holt-tenger és az Assal tó után. A Takla-Makán sivatag északi peremén, Turfán városától keletre a Tien-san hegységben fekszenek a Lángoló-hegység és Gaocsangi-hegység kopár, erodált, vörös homokkő-dombjai, melyek vöröshomokkő alapkőzetének eróziója által okozott mély árkok. Különlegességük, hogy a nap bizonyos időszakaiban lángoló megjelenést kölcsönöznek a hegyeknek. A hegyek megközelítőleg 100 km hosszan és 5-10 km szélesen, a kelet-nyugati határokon átnyúlva húzódnak (Turfáni-mélyedés). A Lángoló-hegység átlagos magassága 500 m, és néhány csúcsa eléri a 800 méter magasságot is. A hegyvidék éghajlata durva, a rendkívül magas nyári hőmérsékletek Kínában a legforróbb hellyé teszik, gyakran elérve a 50 °C-ot, vagy annál magasabb értéket is. A hely népszerű turisztikai helyszín, számos fontos paleontológiai maradvány is található a területen, mint pl. a Turfán város mellett található rejtélyes kínai kőkörök (Lianmuqin). Klíma Turfánban kontinentális sivatagi éghajlat (BWk) uralkodik rendkívül forró nyárral és hideg téllel, az éves csapadékmennyiség mindössze 16 mm. Története A helyről az első ismert adat a Turfán oázisában fellelt néhány elefántcsont volt az első évezredtől. A kínai források a Kr. e. időkből a Turfáni Királyságot említették először, amely a területet átmenetileg meghódította, de hamarosan visszanyerte függetlenségét. Az első évszázadok során Turfán lakossága többnyire Tokhar volt, akik Kínában és Szogdiában is éltek. Az 5. a 7. században Turfán türk uralom alatt volt, 640-ben Kína foglalta el, melynek uralmát 790-ben a tibetiek váltották fel. 843-ban Turfán a második ujgur birodalom részévé vált. A 11–12. században Kelet-Turkesztán területén a Turfáni Fejedelemség dominált, melynek két legfontosabb városa Turfán és Bes-balik volt. Bes-balik közigazgatási és politikai központként működött, a fejedelemség kereskedelmi és kulturális központja pedig Turfán/Kocsó volt. Az 1120-as évek végén a Turfáni Fejedelemség a nyugat felé húzódó karakitajok fennhatósága alá került, de ez belső ügyeiket lényegesen nem érintette, a függés adó fizetésében jutott kifejezésre. 1209-ben a turfáni ujgurok uralkodója, Barcsuk-idikut behódolt a terjeszkedő Mongol Birodalom fejének, Dzsingisz kánnak. Az egykori selyemút mentén fekvő város a buddhista kultúra egyik fellegvára volt, templomokkal, kolostorokkal, kéziratos és fanyomatos könyvekkel, ahol szanszkrit, kínai, tibeti és tohár nyelvű buddhista írásbeliség létezett. A terület fő vallási és kulturális központja Turfán volt. Turfán település mai lakóinak többsége ujgur. Az ujgurok nagy része a 10. században már a buddhizmust követte, és az ujgur nyelvű irodalom többsége is a buddhista kánon különböző műveinek a fordításából állt, melyek a buddhizmussal kapcsolatos vallástörténeti kutatások páratlanul gazdag forrásai: sok, ma már elveszett vagy más variánsban megőrzött buddhista szöveg mára csak ujgur fordításban maradt fenn. Ezek a hihetetlenül értékes régi kulturális emlékek ma Európa nagy gyűjteményeiben vannak, legtöbbjüket ugyanis a 19. század végén és a 20. század első évtizedében tárták fel különböző európai expedíciók. Különösen gazdag anyagot gyűjtöttek a berlini porosz Turfán-expedíciók, valamint Stein Aurél tunhuangi útja során, de jelentős francia és orosz kutatóutak is indultak, később pedig a japánok is csatlakoztak a gyűjtéshez, melynek eredményeként ma a világ leggazdagabb ujgur (és általában régi turkesztáni) anyagai Berlinben, Londonban, Párizsban, Szentpéterváron és néhány japán gyűjteményekben találhatók. Gazdasága A város gazdasága korábban a környék mezőgazdaságán és a gyümölcstermesztésen alapult, fő termékei: gyapot, eperfa, kajszibarack, dinnye és szőlő. Az 1980-as évek óta jelentősen nőtt a helyi ipar, vegyi anyagokat, feldolgozott élelmiszereket, építőanyagokat és textileket előállító üzemek; szén- és sóbányák. A környék nevezetességei Bezeklik barlangok - A Bezeklik barlangok a kínai Xinjiangban találhatók, Turfán közelében. Három buddhista festmény maradt fenn itt. Jiaohe romjai - Turfantól 8 km-rel nyugatra találhatók. A Han-dinasztia határvárosa volt, míg Dzsingisz kán el nem pusztította. Gaocsang romjai - Gaocsang vagy Karakhoja Turfantól 45 km-el keletre fekvő a Han-dinasztia és a Tang-dinasztia helyőrségei számára épült egykori erődváros, és több mint ezer évig a Turfán régió fővárosa, a karaván kereskedők megállási helye és piaci városa volt. Kárézek , vagy Qanat - Egy Iránban is használt öntözőrendszerhez hasonló föld alatti csatornák rendszere, amely a hegyi lefolyásból származó vizeket a tengerszint alatt lévő mélyedésekben lévő medencékhez továbbítja. A Turfáni-mélyedés területén az öntözésnek ez a formája a mai napig elterjedt és hatékony módja annak, hogy a hegyek lábánál kifolyó vizet összegyűjtsék. Kőkörök - A rejtélyes, méretüket és alakjukat tekintve igen változatos körökre még 2003-ban bukkantak Kína északnyugati részén, a Gaochang hegyekben, Turpan mellett egy 6,6 négyzetkilométeres területen. Tárim múmiák Agul járás Az Agul járás (oroszul: Агульский район) Oroszország egyik járása Dagesztánban. Székhelye Tpig. Népesség 1989-ben 7 465 lakosa volt, melyből 6 720 agul (90%), 626 dargin (8,4%), 56 tabaszaran, 19 lezg, 11 avar, 8 nogaj, 5 lak, 5 orosz, 4 azeri, 3 cahur, 3 kumik, 1 csecsen, 1 rutul. 2002-ben 11 290 lakosa volt, melyből 10 447 agul (92,5%), 797 dargin (7,1%), 16 tabaszaran, 7 avar, 7 orosz, 5 lezg, 4 cahur, 3 azeri, 2 kumik, 1 lak. 2010-ben 11 204 lakosa volt, melyből 10 369 agul (92,5%), 666 dargin (5,9%), 17 orosz, 15 lezg, 15 tabaszaran, 4 lak, 3 avar, 3 csecsen, 2 azeri, 2 cahur, 1 rutul. Auteuil (Yvelines) Auteuil település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 921 fő (2015). Auteuil Marcq, Autouillet, Boissy-sans-Avoir, Saulx-Marchais és Vicq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: ITSEC Az ITSEC az Európai Közösség által kiadott biztonsági ajánlás, mely kiindulási alapként a TCSEC-et tekintette. Az ITSEC a TCSEC-kel azonosan értelmezi a biztonsági osztályokat, azonban az egyes releváns informatikai rendszertípusokra is definiál biztonsági osztályokat. Ezeknél megadja a TCSEC biztonsági alapfunkcióit kiemelve az adott rendszertípusra jellemző követelményeket. Rendszertípusok és biztonsági osztályaik: F-IN : nagy integritású rendszerek osztálya (Integrity): adatbázis alapú rendszerek, melyeknél a tárolt adatok és programok integritása elsődleges F-AV : magas rendelkezésre állású, vagy kritikus működés biztonságú rendszerek osztálya (Availability): online folyamat- és termelésirányítási, helyfoglalási és banki tranzakciós rendszerek F-DI : adatmozgatásnál magas adatintegritást biztosító rendszerek (Data Integrity): magas szintű hibafelismerési és hibajavítási algoritmusokkal üzemelő rendszerek F-DC : bizalmas adatokat feldolgozó rendszerek (Data Confidentiality): pl. rejtjelezést tartalmazó rendszerek F-DX : magas adatintegritást és bizalmasságot biztosító osztott rendszerek (Data Exchange): pl. nem védett nyilvános hálózaton keresztül történő nagy integritású és bizalmasságú adatok forgalmazása Államok vezetőinek listája 1937-ben Ezen az oldalon az 1937-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (monarchia) Uralkodó – I. Zogu albán király (1925–1939) Kormányfő – Koço Kota (1936–1939), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg – Albert François Lebrun (1932–1940), lista Episzkopális társherceg – Justí Guitart i Vilardebó (1920–1940), lista Ausztria (köztársaság) Államfő – Wilhelm Miklas (1928–1938), lista Kormányfő – Kurt Schuschnigg (1934–1938), lista Belgium (monarchia) Uralkodó – III. Lipót király (1934–1951) Kormányfő – Paul van Zeeland (1935–1937) Paul-Emile Janson (1937–1938), lista Bulgária (monarchia) Uralkodó – III. Borisz cár (1918–1943) Kormányfő – Georgi Kjoszeivanov (1935–1940), lista Csehszlovákia (köztársaság) Államfő – Edvard Beneš (1935–1938), lista Kormányfő – Milan Hodža (1935–1938), lista Danzig Szabad Város (szabad város a Nemzetek Szövetsége protektorátusa alatt) Főbiztos – Seán Lester (1934–1937) Carl Jacob Burckhardt (1937–1939) Államfő – Arthur Greiser (1934–1939) Dánia (monarchia) Uralkodó – X. Keresztély király (1912–1947) Kormányfő – Thorvald Stauning (1929–1942), lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Nagy-Britannia királya (1936–1952) Kormányfő – Stanley Baldwin (1935–1937) Neville Chamberlain (1937–1940), lista Észtország (köztársaság) Államfő – Konstantin Päts (1933–1940), lista Kormányfő – Konstantin Päts (1934–1937), lista Finnország (köztársaság) Államfő – Pehr Evind Svinhufvud (1931–1937) Kyösti Kallio (1937–1940), lista Kormányfő – Kyösti Kallio (1936–1937) Aimo Cajander (1937–1939), lista Åland – Kormányfő – Carl Björkman (1922–1938) Franciaország (köztársaság) Államfő – Albert François Lebrun (1932–1940), lista Kormányfő – Léon Blum (1936–1937) Camille Chautemps (1937–1938), lista Görögország (monarchia) Uralkodó – II. György király (1935–1947) Kormányfő – Joánisz Metaxász (wd) (1936–1941), lista Hollandia (monarchia) Uralkodó – Vilma királynő (1890–1948) Miniszterelnök – Hendrikus Colijn (1933–1939), lista Izland (parlamentáris monarchia) Uralkodó – X. Keresztély (1918–1944) Kormányfő – Hermann Jónasson (1934–1942), lista Írország (monarchia) Az Ír Szabadállam 1937. december 29-én változott Írországra. Uralkodó – VI. György ír király (1936–1949) Főkormányzó – üres (1936–1937), lista Államfő – Elnöki Bizottság (1937–1938), ügyvivő, lista Kormányfő – Éamon de Valera (1932–1948), lista Jugoszláv Királyság (monarchia) Uralkodó – II. Péter király (1934–1945) Régens – Pál herceg + Radenko Stanković + Ivo Perović (1934–1941) Kormányfő – Milan Stojadinović (1935–1939), miniszterelnök Lengyelország (köztársaság) Államfő – Ignacy Mościcki (1926–1939), lista Kormányfő – Felicjan Sławoj Składkowski (1936–1939), lista Lettország (köztársaság) Államfő – Kārlis Ulmanis (1936–1940), lista Kormányfő – Kārlis Ulmanis (1934–1940), lista Liechtenstein (parlamentáris monarchia) Uralkodó – I. Ferenc herceg (1929–1938) Kormányfő – Josef Hoop (1928–1945), lista Litvánia (köztársaság) Államfő – Antanas Smetona (1926–1940), lista Kormányfő – Juozas Tūbelis (1929–1938), lista Luxemburg (monarchia) Uralkodó – Sarolta nagyhercegnő (1919–1964) Kormányfő – Joseph Bech (1926–1937) Pierre Dupong (1937–1953), lista Magyarország (monarchia) Államfő – Horthy Miklós (1920–1944), lista Kormányfő – Darányi Kálmán (1936–1938), lista Monaco (monarchia) Uralkodó – II. Lajos herceg (1922–1949) Államminiszter – Maurice Bouilloux-Lafont (1932–1937) Henry Mauran (1937), ügyvivő Émile Roblot (1937–1944), lista Németország Államfő - Adolf Hitler (1934–1945) Kancellár - Adolf Hitler (1933–1945) Norvégia (monarchia) Uralkodó – VII. Haakon király (1905–1957) Kormányfő – Johan Nygaardsvold (1935–1945), lista Olasz Királyság (monarchia) Uralkodó - III. Viktor Emánuel király (1900–1946) Kormányfő – Benito Mussolini (1922–1943), lista Portugália (köztársaság) Államfő – Óscar Carmona (1926–1951), lista Kormányfő – António de Oliveira Salazar (1933–1968), lista Románia (monarchia) Uralkodó – II. Károly király (1930-1940) Kormányfő – Gheorghe Tătărescu (1934–1937) Octavian Goga (1937–1938), lista San Marino (köztársaság) San Marino régenskapitányai: Francesco Morri és Gino Ceccoli (1936–1937) Giuliano Gozi és Settimio Belluzzi (1937) Marino Rossi és Giovanni Lonfernini (1937–1938), régenskapitányok Spanyolország Spanyol Köztársaság (köztársaság) Államfő – Manuel Azaña (1936–1939), lista Kormányfő – Francisco Largo Caballero (1936–1937) Juan Negrín (1937–1939), lista Astúrias és León Szuverén Tanácsa (el nem ismert állam) 1937. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, majd 1937. október 21-én meg is szűnt. Államfő – Belarmino Tomás (1937), a Tanács elnöke Spanyolország (totalitárius állam) Államfő – Francisco Franco (1936–1975) Kormányfő – Fidel Dávila Arrondo (1936–1937) Francisco Gómez-Jordana, Jordana grófja (1937–1938), a Spanyol Állam Technikai Vezetőségének elnöke, lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : Giuseppe Motta (1911–1940, elnök), Marcel Pilet-Golaz (1928–1944), Albert Meyer (1929–1938), Rudolf Minger (1929–1940), Philipp Etter (1934–1959), Johannes Baumann (1934–1940), Hermann Obrecht (1935–1940) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó – V. Gusztáv király (1907–1950) Kormányfő – Per Albin Hansson (1936–1946), lista Szovjetunió (szövetségi népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Joszif Sztálin (1922–1953), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Mihail Kalinyin (1919–1946), lista Kormányfő – Vjacseszlav Molotov (1930–1941), lista Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó – XI. Piusz pápa (1922–1939) Apostoli Szentszék – Államtitkár – Eugenio Pacelli bíboros (1930–1939), lista Afrika Dél-afrikai Köztársaság (monarchia) Uralkodó – VI. György , Dél-Afrika királya (1936–1952) Főkormányzó – George Villiers (1931–1937) Sir Patrick Duncan (1937–1943), Dél-Afrika kormányát igazgató tisztviselő Kormányfő – J. B. M. Hertzog (1924–1939), lista Egyiptom (monarchia) Uralkodó – Fárúk király (1936–1952) Kormányfő – Musztafa en-Nahhász Pasa (1936–1937) Muhammad Mahmúd Pasa (1937–1939), lista Libéria (köztársaság) Államfő – Edwin Barclay (1930–1944), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő – Agustín Pedro Justo (1932–1938), lista Bolívia (köztársaság) Államfő – David Toro (1936–1937) Germán Busch (1937–1939), lista Brazília (köztársaság) Államfő – Getúlio Vargas (1930–1945), lista Chile (köztársaság) Államfő – Arturo Alessandri (1932–1938), lista Ecuador (köztársaság) Államfő – Federico Páez (1935–1937) Alberto Enríquez Gallo (1937–1938), Ecuador legfőbb parancsnoka, lista Kolumbia (köztársaság) Államfő – Alfonso López Pumarejo (1934–1938), lista Paraguay (köztársaság) Államfő – Rafael Franco (1936–1937), ügyvivő Félix Paiva (1937–1939), lista Peru (köztársaság) Államfő – Óscar R. Benavides (1933–1939), lista Kormányfő – Ernesto Montagne Markholz (1936–1939), lista Uruguay (köztársaság) Államfő – Gabriel Terra (1931–1938), lista Venezuela (köztársaság) Államfő – Eleazar López Contreras (1935–1941), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő – Franklin D. Roosevelt (1933–1945), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő – León Cortés Castro (1936–1940), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) De facto országvezető – Rafael Trujillo Molina (1930–1961) Államfő – Rafael Trujillo Molina (1930–1938), lista Salvador (köztársaság) Államfő – Maximiliano Hernández Martínez (1935–1944), lista Guatemala (köztársaság) Államfő – Jorge Ubico (1931–1944), lista Haiti (köztársaság) Államfő – Sténio Vincent (1930–1941), lista Honduras (köztársaság) Államfő – Tiburcio Carías Andino (1933–1949), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György király (1936–1952) Főkormányzó – John Buchan (1935–1940), lista Kormányfő – William Lyon Mackenzie King (1935–1948), lista Kuba Államfő – Federico Laredo Brú (1936–1940), lista Mexikó (köztársaság) Államfő – Lázaro Cárdenas (1934–1940), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő – Carlos Alberto Brenes (1936–1937), ügyvivő Anastasio Somoza (1937–1947), lista Panama (köztársaság) Államfő – Juan Demóstenes Arosemena (1936–1939), lista Ázsia Afganisztán (monarchia) Uralkodó – Mohamed Zahir király (1933–1973) Kormányfő – Mohammad Hasim Khan (1929–1946), lista Irak (monarchia) Uralkodó – Gázi király (1933–1939) Kormányfő – Hikmat Szulajman (1936–1937) Dzsámil am-Midfaj (1937–1938), lista Irán (monarchia) Uralkodó – Reza Pahlavi sah (1925–1941) Kormányfő – Mahmúd Dzsam (1935–1939), lista Japán (császárság) Uralkodó – Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő – Hirota Koki (1936–1937) Hajasi Szendzsúró (1937) Konoe Fumimaro herceg (1937–1939), lista Jemen (monarchia) Uralkodó – Jahia Mohamed Hamidaddin király (1904–1948) Kína Nemzeti Kormányzat (köztársaság) Államfő – Lin Szen (1931–1943), Kína Nemzeti Kormányának elnöke, lista Kormányfő – Csang Kaj-sek (1935–1938), lista Kínai Tanácsköztársaság 1937. szeptember 22-én felbomlott. Államfő – Mao Ce-tung (1931–1937), a Kínai Tanácsköztársaság Végrehajtó Bizottságának elnöke Ideiglenes Kormányzat (1937–1940) (japán bábállam) 1937. december 14-én alakult meg. Államfő – Vang Kemin (1937–1940), az Ideiglenes Kormányzat elnöke Keleti Hebei Autonóm Tanács (japán bábállam) 1937. decemberében beolvadt az Ideiglenes Kormányzatba. Államfő – Jin Csu-keng (1935–1937), az Autonóm Tanács elnöke Dadao Kormányzat (japán bábállam) 1937. december 5-én alakult meg. Elnök – Szu Hsziven (1937–1938), a Dadao Kormányzat elnöke Mandzsukuo (japán bábállam) Uralkodó - Pu Ji (1932–1945) Kormányfő - Csang Csing-huj (1935–1945) Tibet (el nem ismert, de facto független állam) Uralkodó – Tendzin Gyaco , Dalai láma (1937–) Régens – Dzsamphel Jese Gyalcen (1934–1941), Reting rinpocse Maszkat és Omán (abszolút monarchia) Uralkodó – III. Szaid szultán (1932–1970) Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Bandzardzsavün Bászandzsav (1936–1940), a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő – Danszranbilegiin Dogszom (1936–1939), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő – Anandün Amar (1936–1939), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó – Tribhuvana király (1911–1950) Kormányfő – Dzsuddha Samser Dzsang Bahadur Rana (1932–1945), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó – Abdul-Aziz király (1902–1953) Sziám (parlamentáris monarchia) Uralkodó – Ananda Mahidol király (1935–1946) Kormányfő – Phraja Phahonphonphajuhaszena (1933–1938), lista Törökország (köztársaság) Államfő – Mustafa Kemal Atatürk (1923–1938), lista Kormányfő – İsmet İnönü (1925–1937) Celâl Bayar (1937–1939), lista Tuva (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Szalcsak Toka (1932–1944) Államfő – Adüg-Tulus Khemcsik-ool (1936–1938) Kormányfő – Szat Csurmit-Dazsi (1936–1938) Óceánia Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Ausztrália királya (1936–1952) Főkormányzó – Alexander Hore-Ruthven (1936–1945), lista Kormányfő – Joseph Lyons (1932–1939), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Új-Zéland királya (1936–1952) Főkormányzó – George Monckton-Arundell (1935–1941), lista Kormányfő – Michael Joseph Savage (1935–1940), lista Stresszinterjú A stresszinterjú az állásinterjú egy fajtája, amelynek során az interjúztató célja az interjúalany stresszhelyzetbe hozása, hogy képet alkothasson annak stressztűréséről és a stresszhelyzetben alkalmazott reakcióiról. Eszközei A stresszinterjú során alkalmazott eszközök változatosak lehetnek. A stresszhelyzet megteremtésének eszköze lehet például a szokatlan vagy zavaró interjúszituáció, az interjúztatók száma és viselkedése, a feltett kérdések módja és tartalma, a jelölt direkt értékelése. A leggyakrabban alkalmazott eszközök a következőek: Várakoztatás Az interjú váratlan vagy rendszeres megszakítása. Az interjúztatók nagy száma. Az interjúalanyra irányuló túlzott figyelem, vagy a figyelem (szemkontaktus, gesztikuláció) hiánya. Az intenzív, gondolkodásra kevés időt hagyó kérdezéstechnika. A jelölt tapasztalatainak és képességeinek értékelése, megkérdőjelezése. Azonnali szituációs gyakorlatok, feladatok az interjú során. Kritikája A technikával szemben több ellenérv fogalmazható meg. Az ellenérvek miatt a technika megítélése ellentmondásos, egyes szakemberek annak alkalmazását mereven elutasítják. A validitás kérdése. - A technika ugyan bepillantást enged az interjú alanyának stressztűrésébe és stresszhelyzeti viselkedésébe, ám nem biztos, hogy valóban azt a viselkedésmintát tárja fel, amelyet az alany stresszhelyzetben a leggyakrabban produkál. Érzelmi és image téren jelentkező következmények. - A stresszinterjú jellegéből eredően az interjúalanyban könnyen negatív benyomás alakulhat ki az interjúztatóról és az általa képviselt cégről. Etikai-jogi kérdések. - A stresszinterjú során nehéz megtartani azokat a határokat, amelyek a még törvényes állásinterjút és a törvény által tiltott negatív megkülönböztetéstől választja el. Az interjúkérdések ugyanis nem vonatkozhatnak magánéleti, a pozícióhoz nem köthető témákra (politikai, vallási, szexuális, egészségügyi vonatkozások stb.) és nem sérthetik őt méltóságában. Forrás Stresszinterjú – Cafepedia blog ‑ HR Café, 2011. június 2. Auth Attila Auth Attila (Siklós, 1960.december 11. –) grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa Életpályája Auth Attila 1960-ban született Siklóson. 1975-ben jelentkezett a Pécsi Művészeti Középiskolába, ahol 1979-ben reklámgrafika szakon végzett. 1983-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafika szakán tanult, 1987-ben szerzett grafikusművészi és tanári diplomát. Diplomamunkáját az arculattervezés, a tipográfia és a plakát témaköreiből választotta, mesterei Zelenák Crescencia és Nagy Gábor voltak. Diplomája megszerzése után részt vett a főiskola kétéves mesterképzésében is. 1979-től 1983-ig a Pannónia Filmstúdióban dolgozott mint tervező-animátor illetve segédrendező, Szabó Sipos Tamás, Varga Csaba, és további rendezők számos rajzfilmjének volt a vezető animátora. 1986-tól 1989-ig az Opus reklámügynökség art-directora. 1990-ben megalapítja az Auth Design Grafikai Stúdiót, melynek tulajdonosa és art-directora. 1989 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanít tipográfiát, 1997 óta a Tervezőgrafika tanszék adjunktusa. A Kisképző grafika szakán tanít. Legismertebb munkái az Iparművészeti Múzeum, a Postabank, a Budapest Airport és a budapesti kettes metró arculattervezése. Tagságai Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1989-től) Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (1990-től), 2015-től a Tervezőgrafikai szakosztály elnöke Magyar Grafikai Stúdiók Egyesülete (2002-től) Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága (2006-tól) alapító tag, 2012-2014 között az elnökségi tagja Fontosabb díjai Nagyidai Neisel díj, 1987 Aranyrajzszög díj, 2002 Ferenczy Noémi-díj , 2005 Tierney Clark díj, 2005 XV. Országos Tervezőgrafikai Biennále – fődíj, 2006 Europa Nostra Awards, 2006 (Ferihegy Airport, Terminal 1.) Jelentősebb kiállításai 1996 A Postabank arca, Ernst Múzeum 1998 Embléma kiállítás, Budapesti Kongresszusi Központ 2002 A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének I. Aranyrajzszög kiállítása, Vasarely Múzeum, Budapest 2003 A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének II. Aranyrajzszög kiállítása, VAM Design Galéria Metró 2, pályanyertes kiállítás, Magyar Építész Kamara, Kós Károly Terem 2004 Magyar Formatervezési Díj Kiállítása, Iparművészeti Múzeum A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének III. Aranyrajzszög kiállítása, Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Székháza, Andrássy út 2005 A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének IV. Aranyrajzszög kiállítása, Gödör Klub Galéria Emblémák, Rossz Templom Galéria, Eger 2006 Embléma feketén-fehéren, Saint Galéria, Budapest A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének V. Aranyrajzszög kiállítása, Gödör Klub Galéria XV. Országos Tervezőgrafikai Biennále, Magyar Nemzeti Galéria 2007 MKISZ Tervezőgrafikai Biennále, válogatás, Árkád Galéria, Budapest A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének VI. Aranyrajzszög kiállítása, Gödör Klub Galéria 50 éves a Pécsi Művészeti, Pécsi Galéria 2008 A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének VII. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál 2009 A plakát Művészete, Nemzeti Táncszínház Galéria Embléma feketén-fehéren, Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ, Sopron A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének VIII. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál 2010 A plakátművészet nézőpontja, Nemzeti Táncszínház Galéria XVII. Országos Tervezőgrafikai Biennále, Olof Palme ház A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének IX. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál 2011 Angyalok, szeráfok, kerubok, Barabás Villa Galéria A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének X. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál MKISZ Tervezőgrafikai Biennále, Magyar Alkotóművészek Háza 2012 A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének XI. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál XVIII. Országos Tervezőgrafikai Biennále, Munkácsy Mihály Múzeum 2013 MKISZ Országos Tervezőgrafikai Biennále, Dunapalota A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének XII. Aranyrajzszög kiállítása, Design Terminál 2014 XIX. Országos Tervezőgrafikai Biennále., Munkácsy Mihály Múzeum Mester és tanítványai, Deák Erika Galéria Jeles 5!, Hegyvidék Galéria Huszonötök 35 éve, Design Labor, Pécs A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének XIII. Aranyrajzszög kiállítása, Várkert Bazár 2015 MKISZ, Országos Tervezőgrafikai Biennále,, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem Betű-Szó-Kép, Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Kar, Nick Galéria A Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének XIV. Aranyrajzszög kiállítása, Tesla Budapest Ki–43 Hajabusza A Nakajima Ki–43 Hajabusza ("Vándorsólyom") a második világháború folyamán a Japán Birodalmi Hadsereg Légiereje számára gyártott szárazföldi bázisú egymotoros vadászrepülőgép volt. A hadseregnél típusjele a hadsereg 1. típusú vadászgépe, a szövetségeseknél kódneve Oscar volt, de gyakran a „hadsereg Zerójának” is hívták az amerikai pilóták, mivel hasonlított az A6M Zero haditengerészeti vadászgépre. Az A6M-hez hasonlóan a csillagmotoros Ki–43 könnyen repülhető, kis tömegű gép volt. Kelet-Ázsiában a háború első éveiben legendássá vált kiváló harci tulajdonságai miatt. Minden ellenfelét túlszárnyalta, de nem volt páncélzattal és öntömítő benzintartállyal felszerelve és az 1944-ben megjelent utolsó változatig fegyverzete is gyenge volt. A szövetséges pilóták szerint a fürge Ki–43 nehéz célpont volt, de néhány találat már képes volt felgyújtani. Hiányosságai ellenére a Ki–43 több szövetséges repülőgépet lőtt le, mint bármely más japán vadászgép és csaknem az összes japán ász pilóta vele érte el a legtöbb légi győzelmet. A repülőgépből összesen 5919 példány épült. Ezekből sokat a háború utolsó hónapjaiban kamikaze bevetésekben használtak az amerikai flotta ellen. Tervezés és fejlesztés A Ki–43 gépet Hideo Itokawa tervezte, aki később a japán rakétafejlesztések úttörőjeként vált híressé. A Ki–43 prototípusa a népszerű, merev futóműves Nakajima Ki–27 Nate felváltására 1937 decemberében kiadott követelményjegyzékre adott válaszképpen született. A specifikáció 500 km/h sebességet, 5000 m magasság 5 perc alatti elérését és 800 km hatótávot írt elő. Ami a manőverező képességet illet, legalább a Ki–27 teljesítményét kellett elérnie. A prototípus 1939 január elején végrehajtott első repülése nagy csalódást okozott. A japán berepülő pilóták panaszkodtak, hogy a gép nehezebben irányítható és nem sokkal gyorsabb, mint a Ki–27. A felmerült problémák megoldása végett a Nakajima 1939 és 1940 folyamán fokozatosan tökéletesített prototípusok sorát állította elő. A változtatások között egy sor súlycsökkentés mellett karcsúbb törzs kialakítása, a farokfelületek hátrább helyezése és új pilótafülke szerepelt. A tizenegyedik prototípusnál bevezetett Fowler-fékszárny drámaian megjavította a gép teljesítményét szűk fordulókban. A tizenharmadik prototípusba az összes sikeres módosítást beépítették, ez végre kielégítette az elvárásokat és ezzel megindult a Ki–43 sorozatgyártása. Az első sorozatban gyártott változat a Ki–43–I típusjelet kapta. A Nakajima Ota gyára 1941 áprilisban kezdte szállítani az első gépeket. A kiváló manőverező képessége mellett a Ki–43–I könnyű súlya miatt komoly emelkedési sebességgel rendelkezett. A gépet a Nakajima Ha-25 motor hajtotta egy kéttollú, két állású fém légcsavarral. Csúcssebessége 495 km/h volt 4000 m magasságban. A Ki–43 fegyverzete két géppuskából állt, mely vagy két 7,7 mm űrméretű 97 típusú géppuskából vagy egy 12,7 mm kaliberű Ho–113 típusú géppuskából és egy 7,7 mm-es géppuskából vagy két 12,7 mm Ho–113 jelű géppuskából állt. Ezek a különbségek a gépek típusjelében is jelentkeztek. A háború elején a könnyebb fegyverzet dominált, az idő előrehaladtával nagyobb űrméretű géppuskákat, sőt robbanó lövedéket is alkalmaztak a rombolóhatás fokozása végett, de a szövetséges repülőgépek ellen nem mutatkoztak túlságosan hatásosnak. A Ki–43–II prototípusai 1942. februárjában szálltak fel először. A Ha–25 típusú motort lecserélték a sokkal erősebb Nakajima Ha-115 hajtóműre, melynek burkolata hosszabb lett. Ez a motor háromágú légcsavart hajtott. A szárnyszerkezetet megerősítették és ledobható benzintartályok és bombák számára függesztékeket szereltek fel. A pilóta háta mögé 13 mm vastag páncéllemez került és öntömítő benzintankokat építettek be. A pilótafülke kissé magasabb lett és a korábbi távcsöves irányzékot tükrös típussal váltották ki. A gép sorozatgyártását 1942 novemberben kezdték meg. A következő típusváltozat a Ki-43-III lett, melyet a még nagyobb teljesítményű Nakajima Ha-115-II motor hajtott. Legnagyobb sebessége 576 km/h értékre nőtt. A Tacsikava gyár 2124 példány Ki–43–II és Ki–43–III repülőgépet gyártott le 1944 áprilisa és a háború vége között, az összes változatból összesen 5919 gép készült el. Szolgálatban A Ki–43 volt a hadsereg legelterjedtebb vadászgépe, 20 sentait (repülőszázadot) és 12 chutait (független századot) szereltek fel vele. Az első változat, a Ki–43–I 1941-ben a Ki–43–II 1942 decemberében, a Ki–43–II–Kai 1943 júniusában, és a Ki–43–IIIa 1944 nyarán került hadrendbe. A repülőgép részt vett a harcokban Kínában, Burmában, a Maláj-félszigeten, Új-Guineában, a Fülöp-szigeteken, a csendes-óceáni szigeteken és a japán hátországban. A Zeróhoz hasonlóan a Ki–43 kezdetben légi fölényt élvezett Brit Malájföld, Holland Kelet-India, Burma és Új-Guinea légterében. Ez részben a gép kiváló paramétereinek volt köszönhető, hogy a szövetségesek viszonylag kevés és olyan, részben elavult vadászgéppel rendelkeztek a háború első hónapjaiban az ázsiai és csendes-óceáni hadszíntéren, mint a P-36 Hawk, Curtiss P-40, Brewster Buffalo, Hawker Hurricane és Curtiss-Wright CW-21. A háború előrehaladtával azonban a vadászgép a Ki–27 "Nate" és A6M Zero gépekhez hasonlóan gyenge páncélzata, nem megfelelő konstrukciójú öntömítő benzintankja következtében nagy veszteségeket szenvedett a közelharcokban. Két géppuskából álló fegyverzete szintén elégtelen volt a komolyabb páncélzattal ellátott szövetséges repülőgépekkel szemben. Amint a P-47 Thunderbolt, P-38 Lightning, P-51 Mustang, F4U Corsair, F6F Hellcat és a Supermarine Spitfire/Seafire későbbi modelljei hadrendbe kerültek, a japánok védelmi harcokra kényszerültek, és legtöbb gépüket gyakorlatlan pilóták vezették. Mindezek ellenére az Oscar kiváló manőverező képességével a meggondolatlan szövetséges pilótáknak veszélyt tudott jelenteni még a háború végén is. 1944 októberétől decemberig 17 Ki–43 gépet lőttek le légiharcban, pilótáik azonban hét C–47, öt B–24 Liberator, két Spitfire, két Beaufighter, két Mosquito, két F4U Corsair, két B–28 Superfortress, egy F6F Hellcat, egy P–38 és egy B–25 veszteséget okoztak a szövetségeseknek. A legtöbb japán harci repülőgéphez hasonlóan sok Hajabusza gépet vetettek be kamikaze akciókban a háború végén. A Ki–43 légtérvédelmi szerepet töltött be Formosa, Okinava és a japán honi szigetek felett is. A Japánt támogató országok némelyikének is szállítottak a repülőgépekből, így Thaiföldnek, Mandzsukuónak és a Vang Csing-vej kormánynak. A thai egységek esetenként harcba keveredtek az USAAF repülőgépeivel Dél-Kínában. A Hajabusza vadászgép népszerű volt a japán légierőnél kellemes repülési tulajdonságai és kiváló irányíthatósága miatt, csaknem az összes japán ászpilóta pályafutása alatt repülte és győzelmeket is könyvelt el általa. A háború vége felé a legtöbb Hajabusza egység repülőgépeit Ki-84 Hajate "Frank" vadászgépekre cserélték le, néhány egység azonban végig Ki–43-mal repült. A legsikeresebb pilóta Anabuki Szatosi volt 39 igazolt légi győzelemmel, melyekből a legtöbbet Ki–43 géppel ért el. A háború után néhány zsákmányolt példány korlátozott számban szolgált a francia légierőnél Francia Indokínában a Viet Minh felkelők ellen. Üzemeltetők A háború alatt Japán Birodalmi Hadsereg Légi szolgálata Mandzsukuo légiereje Thai Királyi Légierő néhány zsákmányolt gépet berepültek és kipróbáltak Ausztráliában az amerikai műszaki felderítő egységek. A háború után Tajvani Légierő Kínai Légierő - 1946-ban 5 gépet zsákmányolt a nacionalista kínai csapatoktól, 1952-ig üzemeltette Francia Légierő - zsákmányolt gépeket alkalmazott Az indonéz népi biztonsági erők gazdátlanul hagyott gépeket használt fel a holland gyarmatosítók elleni harcokban. Észak-Koreai Légierő - néhány elhagyott gépet használt a háború után Műszaki adatok (Ki–43–IIb) Személyzet: 1 fő (pilóta) Méretek Fesztáv: 10,84 m Hossz: 8,92 m Magasság: 3,27 m Szárnyfelület: 21,4 m² Tömeg Üres tömeg: 1910 kg Terhelt tömeg: 2590 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 2925 kg Hajtómű Motor: Nakajima Ha–115 tizennégy hengeres csillagmotor Teljesítmény: 1150 LE (858 kW) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 530 km/h 4000 m-en Cirkálósebesség: 440 km/h Csúcsmagasság: 11 200 m Hatótáv: 1760 km Hatótáv cirkálósebességen: 3200 km Szárny felületi terhelése: 121 kg/m² Fegyverzet Géppuskák: 2× mereven beépített, menetirányba tüzelő 12,7 mm Ho-103 géppuska a motorburkolatban 250 lőszerrel Bombateher: 2× 250 kg bomba Dikelokephaloidea A Dikelokephaloidea a háromkaréjú ősrákok (Trilobita) osztályához és az Asaphida rendjéhez tartozó öregcsalád. Rendszerezés Az öregcsaládba az alábbi családok tartoznak: Dikelocephalidae Eurekiidae Ptychaspididae Saukiidae 2K11 Krug A 2K11 Krug (2К11 Круг) közepes hatótávolságú csapatlégvédelmi rakéta, melyet a Szovjetunióban, az 1960-as években fejlesztettek ki. Főkonstruktőre G. Sz. Jefimov (Г. С. Ефимов), a rakéta-elektronikai rendszert V. P. Jefremov (В. П. Ефремов) fejlesztette. A félaktív lokátoros önirányítású rakétát lánctalpas, terepjáró alvázra telepítették. Indításkor először négy, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta segítségével érte el a megfelelő sebességet, amelyek a folyékony hajtóanyagú sugárhajtómű beindulása után leváltak. A rakéták hatótávolsága 150-24500 méter magasságtartományban 6–50 km. A hordozójármű, GM-123 (ГМ-123) lánctalpas alváz tömege 23,3 tonna. A Magyar Néphadsereg egy ezredet üzemeltetett Keszthelyen 1997-ig. Rendszeresítése Jelenlegi használói Örményország - 115 Azerbajdzsán Bulgária - 30 Lengyelország - 30 Türkmenisztán - 30 Kirgizisztán Pakisztán - ismeretlen szám Korábbi használói Csehszlovákia 1 dandár. Kivonva a 90-es évek elején. NDK . Az utódállamoknak továbbadva. Magyarország 1 ezred. Kivonva a 90-es évek közepén. Oroszország - 500 (kivonva 2007-ben) Saint-Hilaire (Lot) Saint-Hilaire település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 71 fő (2015). Saint-Hilaire Parlan, Quézac, Saint-Julien-de-Toursac, Labastide-du-Haut-Mont, Lauresses és Bessonies községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Don (Nord) Don település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1322 fő (2015). Don Allennes-les-Marais, Annœullin, Sainghin-en-Weppes és Wavrin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zion Nemzeti Park A Zion Nemzeti Park, vagy ismertebb nevén Zion Canyon a vörös navaho homokkőből a Virgin-folyó által kifaragott 24 kilométer hosszú, helyenként 800 méter mély, dús növényzettel és vízesésekkel, vízfolyásokkal tarkított gyönyörű kanyon. Szemben a legtöbb amerikai kanyonnal a Zionnak nem a pereme, hanem az alja a legkönnyebben megközelíthető. Gyakorlatilag autóból, autóbuszból tekinthetjük meg ennek a mély kanyonnak az alját, illetve innen tehetünk gyalogtúrákat a pereme felé. Felfedezése Bár a kanyonnak is teret adó térség az európaiak megérkezése előtt anasazi indián föld volt, nevét és képződményeinek elnevezését főként az 1858-ban a kanyont újrafelfedező mormonok vallásából kapta. Így találhatunk a kanyonban olyan nevű képződményeket, mint az „Angels landing” (Angyalok földre szálló helye), vagy „The three patriarch”s (a három pátriárka). A Zion ma A nemzeti park a környéken a Grand Canyon és Las Vegas után a leglátogatottabb látványosság. A park jelentős része autóval is bejárható, de a szűkebb Zion Canyonba (ami 9,7 kilométer hosszú és 800 méter mély) tavasztól-őszig autóval nem lehet behajtani, a vendégeket ingyenes, gyakran forduló, földgáz üzemű buszok szállítják. A park keleti bejárata közelében látható a sakktáblaszerű hasadékokkal recézett Checkerboard Mesa (sakktábla hegy). A Zion kanyonba érve olyan látványosságokat láthatunk, mint a Three Patriarchs nevű hármas hegy, az Emerald Pools (smaragd medencék), ami több vízesés szakasz által szétválasztott három smaragd színű tavacska, a Könnyező Szikla (Weeping Rock), az óriási sziklatorony, az Angels Landing amire túraútvonal vezet fel és ami körül a Virgin-folyó ma is egy óriási ívet ír le, végül a Temple of Sinawava, ameddig az aszfaltút vezet. Innen a folyón felfelé még egy-két kilométer gyalogút vezet, de az egyre jobban szűkülő kanyonban felfelé már csak a folyón átgázolva vezet út. A kanyonban, különösen a szűkülő szakaszokon rendszeres veszélyt jelent az ún. „flash flood” (gyors áradás) - az akár távoli záporokból eredő vízfolyam a folyó szintjét pillanatok alatt akár méterekkel is megemelheti – már eddig is több halálos áldozatot okozva. 1995-ben egy földcsuszamlás gátat képzett a Virgin folyón, aminek következtében 450 turista rekedt a kanyonban. A turisták kimentésére épült ideiglenes út kialakításához 24 óra kellett. A földcsuszamlás nyomai ma is látszanak a Three Patriarchs-tól északkeletre. Streymnes Streymnes (dánul: Strømnæs) település Feröer Streymoy nevű szigetén. Közigazgatásilag Sundini községhez tartozik. Földrajz A sziget keleti partján fekszik egy völgyben. A szomszédos Hvalvíktól a Stórá patak választja el. Történelem Első írásos említése 1584-ből származik. A település közelében található Gjánoyriban norvégok építették az első bálnavadász állomást, amely 1927-ig működött. 2005. január 1-je óta Sundini község része, előtte Hvalvík községhez (Hvalvíkar kommuna) tartozott. Közlekedés A települést érinti a 400-as buszjárat. Férfi négyesbob az 1956. évi téli olimpiai játékokon Az 1956. évi téli olimpiai játékokon a bob férfi négyes versenyszámát február 3-án és 4-én rendezték. Az aranyérmet a svájci Franz Kapus, Gottfried Diener, Robert Alt, Heinrich Angst összeállítású négyes nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar csapat. Eredmények A verseny négy futamból állt. A négy futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. Két nap az élet A Két nap az élet (Week-end à Zuydcoote) Robert Merle francia író 1949-ben írt önéletrajzi ihletésű háborús regénye; amely a dunkerque-i csata utolsó napjaiban, a tengerparton rekedt francia katonák reményvesztett halálvárását örökíti meg. Egyszerű stílusban, megrázó hitelességgel ábrázolja az életvágy és a tehetetlenség kettősségébe szorított ember egzisztenciális vívódását. A regénnyel Merle elnyerte az 1949-es év Goncourt-díját. A történetet Henri Verneuil 1964-ben, Jean-Paul Belmondo főszereplésével megfilmesítette. A film, a regény pontos mása, hitelesen ábrázolja „az értelmesnek hitt világrend szétrobbanását, a tébolynak kiszolgáltatott ember illúzióinak végső szétfoszlását.” Történelmi és önéletrajzi háttér 1940. május 20-21-én a német „B” hadseregcsoport Arras mellett szétverte a francia-brit szövetséges csapatok páncélos erőit, előrenyomulásával ék alakban kettévágta a frontvonalat és kijutott az Atlanti-óceán partvidékére. A szövetségesek főerői a fronttól északra a tengerparton rekedtek. Május 24-én a Brit Expedíciós hadsereg parancsnoka elrendelte a csapatok kimenekítését, akik a Dunkerque melletti partszakaszon várták a behajózást. Hitler a technikai utánpótlás védelmében lelassította a szárazföldi erők előrehaladását, a tengerparton bekerített ellenség megsemmisítését a légierőre bízta. Június 1-re nyilvánvalóvá vált, hogy – bár a brit flotta minden mozgásképes hajóját útnak indították – kevés a hajó, ezért kizárólag az angol katonák kimenekítésére van esély; a védelemnek az utolsó brit katona evakuálásáig kell kitartania. A tengerparton rekedt francia egységeknek reményük sem maradt a menekülésre. Merle, aki maga is részt vett a dunkerque-i csatában, egyike volt annak a 36 000 életben maradt katonának, akik június 4-én megadták magukat és német hadifogságba kerültek. Cselekmény A történet az 1940. június 1-2-i hétvégén, Dunkerque közelében egy strandon játszódik; ahol egy sereg, mindenféle egységhez tartozó, brit és francia katona cselleng és kimenekítésre vár. Négy, bajtársaitól elszakadt francia közlegény – Alexandre, Déry, Maillat és Pierson – a zuydcoote-i szanatórium mögött, egy kiszuperált mentőautó kétes fedezékében szintén sorsára vár. Néhány napja vannak itt, „berendezkedtek”, együtt esznek, megosztják a tábori feladatokat, a „lakókocsiban” alszanak, és ki-ki a maga módján próbálja meg feloldani a tétlenségben és bizonytalanságban eltelő napok feszültségét. „Nem valami nagy szerencse, hogy Franciaországnak éppen erre a zsugorodó kis csücskére kerültünk, nem igaz? […] Erre a földnyelvecskére, a fritzek meg a tenger közé.” És szombaton délelőtt megtudják, hogy a közeli hajóállomáson, „Bray-Dunes-nél csak angolokat hajóznak be.” A német bombázórepülők egyre erőteljesebben lövik a partot és az induló hajókat. Eluralkodik a pánik. „Ki fog meghalni, ki tud itt egyáltalán megmenekülni?” A katonák többsége a normális élet emlékébe kapaszkodik, mások a harcban, a fegyverük erejében bíznak. Alexandre – tyúkanyó módra – a csapat ellátásával foglalja le magát, a jövőről nem sokat gondolkodik; Déry, a meggazdagodásról szőtt álmain, szökésen mereng; Pierson – az abbé, híreket gyűjt, és bármi vár rá, hittel elfogadja sorsát; Maillant nem találja a helyét: élni akar, kiutat keres a bénító kiszolgáltatottságból (ezzel a regény főszereplőjévé válik), ám bármit próbál csak a Halált találja – sorsa, léte, minden értelmetlenné válik. Az élet nagy kérdése A Két nap az élet-ben fogalmazódik meg először Merle – szinte minden regényében vissza-visszatérő – egzisztenciális problémája: a számkivetettség magányában mi ad értelmet az életnek? Mi teszi emberré az embert? Az író Maillant alakjába „gyúrja” átélt vívódásait, szájába adja saját gondolatait: Ám Maillant téved: ekkor még ő is hisz, a tisztességben, az egymás iránt érzett tiszteletben, hogy együttérzőn, egymásért felelősséget vállalva ki kell tartani akkor is, ha tudjuk, hogy mindennek csak kevés az értelme, hiszen elkerülhetetlen halálunkkal valamikor úgyis elmúlik minden. De élhetünk-e tovább akkor, ha a körülmények szorításában az értelem utolsó morzsáját is elveszítjük és már semmink sem marad, csak az ösztön? Julie Coin Julie Coin (Amiens, 1982. december 2. –) visszavonult francia teniszezőnő. 1999-től játszott a profik között, legmagasabb világranglista-helyezése egyéniben a 60. volt 2009. július 27-én. Párosban a legjobb helyezése a 49. volt 2010. április 19-én. 10 egyéni és 16 páros ITF-tornagyőzelmet szerzett. Karrierje legnagyobb győzelmét a 2008-as US Openen érte el, amikor legyőzte a világranglista 1. helyén álló Ana Ivanovićot. 2015. novemberben jelentette be, hogy a 2015-ös Open de Limoges torna az utolsó profi tornája. A francia Fed-kupa csapat tagja volt. Scagnello Scagnello település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 188 fő (2017. január 1.). Scagnello Battifollo, Ceva, Lisio, Mombasiglio és Monasterolo Casotto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Endurance (hajó) Az Endurance egy háromárbócos barkentin volt, ami Ernest Shackleton hajójaként szolgált a birodalmi transzantarktiszi expedíció során. A hajót Norvégiában építették 1912-ben, és 1915-ben süllyedt el a Weddell-tengeren. A hajó tervezése és építése A hajót Ole Aanderud Larsen tervezte, és a Framnæs hajógyár építette meg Sandefjordban, Norvégiában. 1912. december 17-re készült el. Az építés munkálatait Christian Jacobsen vezette, aki ragaszkodott hozzá, hogy a keze alatt dolgozó emberek ne csak jó hajóépítők legyenek, de legyen gyakorlatuk bálnavadászhajókon is. A hajó minden egyes részletét úgy tervezték meg, hogy maximális teherbírású és erősségű legyen. 1912. december 17-én bocsátották vízre Polaris név alatt. 44 méter hosszú és 7,6 méter széles volt és 320 tonnát nyomott. Speciálisan a sarkvidéki hajózás követelményei szerint építették. Árbocai mellett egy 350 lóerős gőzgéppel is fel volt szerelve, aminek a segítségével 10,2 csomós, azaz 18,9 kilométer/óra sebességre volt képes. Megépítésekor az Endurance volt a valaha épült legerősebb fából készült hajó, csupán a Fram volt hasonló hozzá, amit Nansen és Amundsen használt korábban sarki útjaikon. A hajó utolsó útja Shackleton 1914. augusztus 6-án hajózott ki Plymouthból, Angliából Buenos Aires felé. Ez volt a hajó első jelentősebb útja megépítése óta. Az Atlanti-óceánon át vezető út több, mint 2 hónapig tartott. Buenos Airest 1914. október 26-án hagyták el, ekkor a Déli-Georgia-szigeteken lévő Grytviken bálnavadász település volt az úticél, ezt kívánták kiindulópontként használni Weddell-tenger és Antarktisz felé. November 5-én érkeztek meg a szigetre és december 5-én hajóztak ki Antarktisz felé. Két nappal később a hajó jégtorlaszok közé került, amik megnehezítették az előrehaladását. Heteken keresztül hajóztak a jégmezőn át, kevesebb, mint napi 30 mérföldes sebességgel. 1915. január 15-re 200 mérföldnyi távolságban voltak a Vahsel-öböltől, ami az Antarktisz felé tartó útjuk végpontja lett volna. A következő napokban olyan erős jégzajlás közé keveredett a hajó, hogy folyamatos előrehaladás helyett előre-hátra mozgással tudtak csak haladni. Január 18-án egy szélvihar segített a jégtorlasz felszámolásában és a hajó tovább tudott haladni, de néhány órával később újabb jégtorlaszok keletkeztek, amik különböztek az előzőektől. Újabb szélvihar támadt, mely 6 napon keresztül dühöngött, és a teljes jégmezőt összetömörítve nyomta a szárazföld felé. Az Endurance befagyott a jégbe. A személyzet nem tudott mást tenni, mint várni egy ellentétes irányú szélre, ami reményeik szerint széttörte volna a jégmezőt. Ez nem történt meg, a hajó hónapokra ottragadt a Weddell-tengeren. Amikor a jégtáblák elkezdtek összetöredezni, a hajó nem bírta a nyomást, és 1915. október 27-én összetört, a személyzetnek el kellett hagynia. Ekkor a déli szélesség 69° 05’, és a nyugati hosszúság 51° 30’ fokán álltak. Majdnem egy hónappal később, november 21-én reggel a hajó teljesen elsüllyedt. Személyzet Az Endurance útján a következő 28 ember volt a fedélzetén: Blackborow-t fiatal kora és tapasztalatlansága miatt eredetileg elutasították, de Bakewell és How segítségével potyautasként fellopózhatott a fedélzetre. Mire felfedezték a jelenlétét, már túl messze jártak ahhoz, hogy visszaforduljanak. Az embereken kívül a hajó fedélzetén utazott egy Mrs. Chippy nevű macska és számos szánhúzó kutya. Ngô Đình Di�m Ngô Đình Di�m (1901. január 3. – 1963. november 2.) vietnámi politikus, 1955 és 1963 között ő volt Dél-Vietnám első elnöke. Vietnám történelmi fővárosában, Hu�ban született római katolikus családban. A II. világháború előtt magas rangú tisztviselő volt a Nguy�n dinasztia alatt. 1945-ben a japán megszállás alól a Ho Si Minh vezette kommunisták szabadították fel az országot, akik politikai nézeteltéréseik miatt bebörtönözték és Kínába száműzték. Szabadulása után Diem az Egyesült Államokba emigrált. 1954-ben tért vissza, miután Vietnámban lezárult az első indokínai háború a visszatérő franciák és a Ho Si Minh vezette kommunista erők között. A békeszerződés által megosztott országban a déli országrészt vezető B�o Đ�iállamelnök (az utolsó vietnámi császár) kinevezi Diemet miniszterelnöknek. A békemegállapodás alapján 1955 nyarán országos népszavazást kellett volna tartani Vietnám egyesítésével kapcsolatban, de Diem – számolva a szinte biztos kommunista győzelemmel – kijelentette, hogy Dél-Vietnámban nem fognak semmilyen népszavazást tartani. Ebben a döntésében az Egyesült Államok is támogatta. 1955 októberében viszont megtartottak egy másik szavazást, amelynek célja Dél-Vietnám államformájának megváltoztatása volt, és ezzel együtt B�o Đ�i államelnök kizárása az ország irányításából. Diem választási csalás segítségével sikeresen magához ragadta a hatalmat. Az eredmény kihirdetése után menesztette B�o Đ�i államelnököt, aki Párizsba emigrált, majd kikiáltotta a Vietnámi Köztársaságot. Diem vaskézzel vezette országát és keményen leszámolt az uralma ellen tüntető kommunistákkal, nacionalistákkal és buddhistákkal. Több tüntetés leverése is halálos áldozatokkal járt, miután a rendfenntartó erők a rendszerint békésen tiltakozó tömegbe lőttek. Ebben segítségére volt az amerikai támogatásból felszerelt dél-vietnámi hadsereg is. Testvéreit fontos politikai posztokra nevezte ki. Diem mindig is hevesen ellenezte, hogy harcoló amerikai egységek érkezzenek az országba, hogy az országba betörő észak-vietnámi katonák és a délen tevékenykedő gerillák ellen harcoljanak, bár az amerikai anyagi támogatást szívesen fogadta. A hadsereg soraiban is voltak ellenfelei, így számos katonai puccskísérlet is történt, amik rendre kudarccal zárultak. Végül 1963-ra már olyan mértékben elfogadhatatlan volt a személye mind Dél-Vietnámban, mind az Egyesült Államokban, hogy végül november 1-jén – az amerikaiak hallgatólagos támogatásával – sikeres katonai puccsal eltávolították a hatalomból. Másnap kivégezték. Milák Brigitta Milák Brigitta, Labancné (Békés, 1968. január 20. –) roma származású magyar festőművész. Életpályája Magyar cigány családban született, rajztehetségét gyermekének óvónője fedezte fel. Mestere Vágréti János festőművész, a mester útmutatásai nyomán választja meg képeinek témáit, melyek a cigány nép múltját, vándorlásait, hitéletét, mesterségeit, a még élő vagy elfeledett foglalkozásokat ábrázolják. 1994 óta kiállító művész, bemutatkozásának első színhelye Mezőberény. Nagyméretű képein gyakran magával ragadja a mesélő kedv, színes történetekben dolgozza fel a cigányság eredet-mítoszait. A mesterségeket dokumentarista aprólékossággal festi fatáblákra egyénileg ötvözve az életképi és a karakterábrázolással. Az 1990-es évek végétől bekapcsolódik a Cigány Ház alkotótáborainak munkájába és csoportos kiállításaiba. Nevezetes képei a budapesti Néprajzi Múzeumban található alkotásai: A telepen (olaj, vászon, 164x227 cm, 1997) Hűség és eredetiség (olaj, vászon, 197x300 cm, 1998) Az ősiség törvénye (olaj, vászon, 200x350 cm, 1999) Cigány koldus (olaj, vászon, 155x116 cm, 1998) A cigányság történeti múltjának megismeréséből merített ihletet, mint sok más roma festő, megfigyelte a Néprajzi Múzeumban található régi képeket, tárgyakat, stb. S így szükségszerűen bizonyos sztereotípiák alakultak ki, s mindenki ezt festette kisebb-nagyobb egyéni invencióval. Milák Brigittát is őszintén magával ragadta a roma történetiség feldolgozása, s szinte követte a 19. századi naturalizmus stílusát, de valójában még sem egészen, hiszen a jelenből nézett a múltba szeretettel, humanizmussal, nosztalgiával, s úgy mint aki elvesztett valamit, talán a cigányság összefogását hiányolva. Szintén nevezetes 1-12 olajfestményből álló holokauszt-sorozata, amelyet 2004-ben alkotott. Külföldön is több országban bemutatkozott képeivel, Kanadában, Ausztriában, Svájcban, Svédországban, Dániában és Olaszországban, Olaszországban külön díjat is nyert. Itthon Orosházán, Békéscsabán, Békésen, Vésztőn, Dobozon, Sarkadon, Gyomaendrődön, Szegeden és a Nyírségben mutatta be alkotásait. Budapesten a Roma Parlament Társalgó Galériájában, s a Néprajzi Múzeumban szerepeltek képei. A 2009-es Magyar festészet című reprezentatív albumba az ezredforduló körül született kilenc olajfestményét válogatták be. A 2009-es Cigány festők című albumba beválogatott képei Meztelen nő háttal (olaj, farost, 60x80 cm, 1997) Kosárfonó (olaj, farost, 60x80 cm, 2001) Kovács (olaj, vászon 100x120 cm, 2000) Mulató cigányok (olaj, farost, 60x80 cm, 1998) Zenész cigány (olaj, farost, 118x164 cm, 1997) Himnusz az éhséghez (olaj, farost, 60x80 cm, 1999) A tánc szeretete: az első lépések (olaj, forost, 60x80 cm, 1999) Madonna (olaj, vászon, 115x151 cm, 1997) Napi főtt étel (olaj, vászon, 102x123 cm, 1999) Kiállításai (válogatás) Egyéni 1994 • Mezőberény Csoportos 2003 • Kortárs roma nőművészet II., Balázs János Galéria, Budapest 2004 • Elhallgatott holokauszt , Műcsarnok , Budapest 2007 • Az emlékezés színes álmai , Peking • Magyar Nemzeti Galéria , Budapest; 2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai , vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc • Szekszárd ; Alkotásai közgyűjteményekben Képeit őrzik a Roma Parlament Képtárában, a Néprajzi Múzeumban és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében. Gare de Saint-Quentin-en-Yvelines - Montigny-le-Bretonneux Gare de Saint-Quentin-en-Yvelines - Montigny-le-Bretonneux vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Montigny-le-Bretonneux településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Trappes (Gare de Brest, Párizs–Brest-vasútvonal) Gare de Saint-Cyr (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) Massimo Carrera Massimo Carrera (Sesto San Giovanni, 1964. április 23. –) olasz labdarúgóhátvéd. Forrás Massimo Carrera adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Bénesse-lès-Dax Bénesse-lès-Dax település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 525 fő (2015). Bénesse-lès-Dax Gaas, Heugas, Pouillon, Saint-Pandelon és Saugnac-et-Cambran községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Raffo A Raffo egy olasz sörmárka, amelyet 1919 és 1985 (más forrás szerint 1987) között Tarantóban gyártottak, ma a Peroni állítja elő Bariban található gyárában. Nevét alapítójáról, Vitantonio Raffóról kapta. A Raffo az egyik fő támogatója a Taranto FC labdarúgóklubnak. Története A Raffo története akkor kezdődött, amikor 1919. április 15-én Vitantonio Raffo Tarantóban megalapította jég- és sörgyárát, igaz, az első főzet csak 1921 májusában készült el. Ez összesen 30 hektolitert tett ki, elkészülte után tölgyfahordókba töltötték. A gyártás folytatódott, a sört a város üzleteinek 20 literes hordókban szállították, a kiskereskedelemben pedig 350 és 900 centiliteres üvegekben jelent meg, amelyekre domborbetűkkel a „Birra Raffo–Taranto” szavakat írták rá. 1943-ban, a második világháború idején leállt a termelés, a gyárba pedig angol katonák kezték beraktározni járműveiket. A gyártás 1946-ban indult újra két testvér, Nicola és Domenico Raffo irányításával. A következő időszakot a fejlődés és a terjeszkedés jellemezte, a Raffót hamarosan Calabria és Basilicata régiókban is árusítani kezdték. 1961-ben a gyárat felvásárolta a Peroni, amely 1985-ben vagy 1987-ben úgy döntött, hogy bezárja az eredeti, tarantói gyárat, így 1987 óta a Raffót Bariban gyártják. Jellemzői A Raffo egy alsó erjesztésű, lager típusú világos (szalmasárga színű) sör, alkoholtartalma 4,7%. Íze száraz, telt és enyhén keserű, fogyasztását 4–6 °C-on ajánlják. A kereskedelemben 33 és 66 centiliteres üvegben, valamint 50 centiliteres dobozban kapható, illetve kiszerelik 16 literes hordóban is. Emblémája Taranto legendabeli alapítóját, Poszeidón egyik fiát, a delfin hátán ülő Taraszt ábrázolja, felirata pedig „Taranto. La birra dei due mari.”, azaz Taranto. A két tenger söre. Neckar-Odenwald járás Neckar-Odenwald járás egy járás Baden-Württembergben. Neckar-Odenwald járás Miltenberg járással határos. Lakosainak száma 141 847 fő (2014. január 3.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pázsitos nőszirom A pázsitos nőszirom (Iris graminea) a nősziromfélék családjának névadó nemzetségébe tartozó, Magyarországon is honos évelő növényfaj. Származása, elterjedése Inkább mészkedvelő, száraz, ligetes tölgyerdőkben, karsztbokorerdőkben, törmelék- és sziklaerdőkben, irtásréteken, erdőszéleken, utak mentén fordul elő. Védett növényfaj. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén, valamint a Börzsönyben él, valamint a Mátrában is megtalálhatóak állományai. Jellemzői Szára 10–30 cm magas, lapított, két szárnyú, sásszerű, 5–15 mm széles levelei ennél gyakran kétszer is hosszabbak. A tőfaj levelei élénkzöldek, csúcsukon keskenyedők, az alfaj (subsp. pseudocyperus) levelei merevebbek, szürkészöldek, középtől keskenyedők. Ibolyás-lila és rózsaszín alapszínű, kék-fehér-sárga rajzolatú, kocsányos virágai általában kettesével fejlődnek, kellemes kajszibarack-illatúak. A külső lepellevelek körme jóval hosszabb a lemezénél, szélességük kb megegyező. Termése hegyesedő 6 élű, kb 3 cm nagyságú tok. A jelentéktelennek ható levelek között gyakran teljesen megbújó virágait általában nehéz felfedezni. Baross utca (Budapest-Józsefváros) A Baross utca Budapest VIII. kerületében található, a Szabó Ervin tér és az Orczy tér között húzódik. Keresztezi a Nagykörutat és áthalad a Horváth Mihály téren és a Kálvária téren is. Története A régi Józsefváros főutcája volt. 1889. július 30-án ezen az utcán indult meg az első rendszeres pesti villamosjárat. A 18. században először Kőbányai út volt a neve, amit később Stáció utcára változtattak a Kálvária téren lévő golgota stációiról. Az utca Szentkirályi utca és Mária utca közötti szakaszán a SOTE klinikai épületei helyezkednek el. Baross Gábor egykori közlekedési miniszter 1892. május 9-én, alig 44 évesen hunyt el. Emlékére pár nappal később, május 12-én nevezték át az akkori Stáció utcát, ami azóta is az ő nevét viseli. Az utcát még életében, 1891-ben egyszer már megpróbálták elnevezni róla, amikor megkapta a Budapest díszpolgára címet, ám az erről kialakult vitát lecsillapítandó, akkor maga írt levelet, amiben megköszönte a felvetést és jelezte, hogy nem tart igényt ilyen elismerésre. Jelentősebb épületei: 23. szám : II. Sebészeti Klinika, Kiss István tervei szerint épült, 1900-ban. 39. szám : II. Női Klinika, szintén Kiss István tervei szerint, 1897-ből. 40. szám : egyemeletes, romantikus lakóház, íves virágfüzérdíszekkel és klasszicista folyosóráccsal. Az épületet Hild József tervezte 1843-ban, Kubinek Ferenc számára. Alig egy év alatt felépült, majd Diescher József épített rá emeletet, 1861-ben, Thanhoffer Pál részére. A Klinika ORL-rendelése működött itt, amíg ki nem nőtte. Azóta csak romosodik. Budapesten ma ezen kívül még a III., IV., XVI., XVII., XVIII, XIX., XX., XXI. és a XXII. kerületekben is található Baross utca, valamint a XVI. kerületben egy Baross Gábor utca is. Rio Torto A Rio Torto egy olaszországi folyó Abruzzo és Molise régiók határán. Alfedena határában ered a Monte Tartaro lejtőin. Átszeli L’Aquila megyét, majd a Volturno folyóba ömlik. Korábban a Sangro egyik mellékfolyója volt, azonban eltérítették déli irányban a Volturno felé. Forrás Fiumi.com Harold Smith Harold S. Smith (1909. február 19. – 1958. március 5.) amerikai műugró, az 1928-as és az 1932-es olimpiák résztvevője. 1932-es Los Angeles-i olimpián a 10 méteres számban olimpiai elsőséget szerzett, míg a 3 méteres számban második lett. Kumamotói várkastély A kumamotói várkastély (japánul ���, Hepburn-átírással Kumamoto-jō) japán erődített kastély a Kjúsú szigetén fekvő Kumamoto város Csúó kerületében. Amellett hogy igen jól védhető, dombtetőn elhelyezkedő erőd volt, a középkori japán építészet remeke is: a himedzsi és a macumotói kastéllyal együtt a három legszebb japán vár közé tartozik. Története Korai időszak A dombtetőn az első erődöt Ideta Hidenobu építtette 1467-ben. Harminc évvel később, 1496-ban Kanokogi Csikakazu jelentősen kibővítette. 1587-ben a Simazu-klán legyőzése után Tojotomi Hidejosi Szasza Narimaszának adományozta a várat és a környező birtokokat. Ő azonban képtelen volt elfojtani a helybeliek lázadását, ezért hűbérura parancsára szeppukut követett el. A birtok Higo tartomány nagy részével együtt 1588-ban Hidejosi rokonához és egyik legjobb hadvezéréhez, Kató Kijomaszához került. Mai formájának kialakulása Kijomasza tapasztalt várépítő volt, az egész országban és a megszállt Koreában is számos erődítményt emeltetett. Kumamotóban 1601-ben kezdte el a vár teljes átépítését. A hatalmas komplexummá kibővített erőd 1610-re készült el és 49 bástya és torony, 18 bástyakapu, valamint 29 kisebb kapu tartozott hozzá. 1610-re befejezték a Honmaru Goten palotát is. A megerődített terület kelet-nyugati irányban 1,6 km-re, észak-dél felé pedig 1,2 km-re terjedt ki, az öregtorony magassága 30,3 méter volt. 1632-ben a birtokot a várral együtt a Hoszokava klán kapta meg. A híres kardforgató Mijamoto Muszasi gyakran megfordult a kastélyban és 1640-től a kumamotói Hoszokavák csatlósa lett. Itt írta Harmincöt stratégiai tanács című művét. A vár ostroma a Szacuma-lázadás során 1877-ben a Szacuma-lázadás során a Meidzsi-kormányzat ellen felkelt szamurájok megostromolták a várat. Az erődöt 3800 katona és 600 rendőr védte a nagy túlerőben levő felkelők ellen, akik létszáma az ostrom végére elérte a húszezret. Az ostrom február 19-én kezdődött. A támadók először rohammal próbálkoztak, de bár sikerült behatolniuk a várba és megszerezték a védők ezredzászlaját, végül visszaverték őket. Ezután az erődöt bekerítve megpróbálták kiéheztetni őket. A védők április 8-án kitörtek és sikerült rést nyitniuk az ostromlók vonalai között, amin keresztül az utánpótlás egy része bejutott a várba. Négy nappal később megérkeztek a túlerőben levő császári csapatok és a felkelők visszavonultak. Az ostrom következtében az öregtorony és az épületek fele leégett. Rekonstrukciók 1960-ban az öregtornyot beton felhasználásával újjáépítették. 1998-ban megkezdődött a kastély teljeskörű rekonstrukciója. 2001-2005 között újjáépült az ötemeletes Iida-torony és a Nisidemaru és Bugjomaru erődök valamennyi fontos épülete. 2008-ra elkészült a Honmaru Goten palota rekonstrukciója. A közeli parkban megtekinthető a Hoszokava Gjobu-tei, Higo tartomány daimjóinak régi rezidenciája. 2006-ban a kumamotói várat a Japán Kastélyszövetség beválasztotta Japán 100 legnevezetesebb kastélya közé. Galéria Régi fotók A mai várkastély Bénye Bénye egy község Pest megyében, a Monori járásban. Fekvése Bénye a Tápióság területén, a Bényei-patak magas domboktól ölelt völgyében helyezkedik el. Utcái hosszasan benyúlnak a dombok között húzódó völgyekbe, felülről mintha egy ötujjas kesztyűt látnánk. Közúton a 4-es főúton Monorig, majd innen Gombán keresztül mellékúton (9 km) közelíthető meg. Nagykáta felől Tápióbicske – Pánd - Káva településeken keresztül érhető el ( 21 km ). A legközelebbi vasútállomás 9 km-re Monor, a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal-on. Története Első okleveles említése 1368-ban történt, birtokosa a Bényei család. A török uralom után elhagyott hely volt. A törökök kiűzése után az elnéptelenedett falut a Fáy család felvidéki evangélikus szlovákokkal telepítette be. A Káva felé eső Templomhegyen az 1600 körül elpusztult templom alapja látható. 1796 "Binye, tót falu Pest vármegyében, birtokosa Banzay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Monornak szomszédságában, mellynek fíliája. Határbéli szőlei nem nevezetesek, földgyei termékenyek, fája elég, más középszerű tulajdonságaira nézve, második Osztálybéli." 1851 "Bénye, tót falu Pest-Pilis vármegyében, a monori kerületben, Pesthez keletre 4 mfd. 2884 lakossal, kik többnyire ágostaiak, anyaegyházzal. Van itt több csinos urilak, termékeny szántóföld, szőlő, erdő. Birja felét Patay, felét Szepessy családbeliek." A népesség 18. századtól egyenletesen emelkedett napjainkig. Az evangélikus szlovák lakosság sokáig őrizte kultúráját, anyanyelvét, melyet csak a 20. században vesztett el. Közélete Polgármesterei Kovács Erika (független) – 2015 óta Racskó Károly (független) 1990-2014-ig Hegedüs Brigitta (független) 2014.10.14-től 2014.12.17-ig Nevezetességei A falu büszkesége és egyetlen temploma az evangélikus templom. Műemlék mivolta és igen ritka típusú barokk fedélszéke teszik különlegessé. Az evangélikus templom 1784 és 1794 között épült - egyenes záródású szentéllyel és zömök, homlokzat előtti toronnyal -, a klasszicizáló késő barokk stílusú templomot 1879-ben részben megújították. A templomkertben Szent István szobra látható, valamint a világháborús hősök emlékére állított emlékmű. Továbbsétálva a főúton, régi házakat láthatunk. A főútról lekanyarodva a Lómen, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Dolina-völgybe érkezünk. Itt kerül minden évben megrendezésre a póni-fogathajtó verseny. A Leány-völgyben egy-egy időszakosan működő forrást találhatunk. Boisyvon Boisyvon település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 110 fő (2015). Boisyvon Fontenermont, Saint-Aubin-des-Bois, La Chapelle-Cécelin, Coulouvray-Boisbenâtre, Saint-Martin-le-Bouillant és Saint-Maur-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dila Dila város Etiópiában, a Déli nemzetek, nemzetiségek és népek szövetségi államban, annak Gedeo Zónájában. Az 1970-es évekig itt ért véget az Addisz-Abebából délre tartó, egész évben járható út, így a város a kereskedelem (főleg a nagy értékű jirga cheffe-kávé) fontos központjává vált. Elhelyezkedése Dila az Addisz-Abebát Nairobival összekötő főútvonal mentén fekszik, az etióp fővárostól 405 km-re délre, az Abaya-tótól 25 km-re keletre. Tengerszint feletti magassága 1570 méter. Története Dila környékén több, főleg sztéléket rejtő régészeti lelőhely is található, ilyenek Tutu Fella és Tutiti. 1930 körül az oromók guji csoportja vándorolt a területre, ahol hamarosan letelepedtek, megalapítva Dilát is. Egy 1938-as olasz forrás szerint a városnak mintegy 800 lakója, jelentős piaca, postája, távírója, malma és temploma volt. Az abesszíniai háború során olaszok szállták meg a várost, akiket 1941 májusában a britekkel szövetséges dél-afrikai csapatok szorítottak ki. Az 1950-es években misszionáriusok iskolákat és kórházakat alapítottak. 1958-ban 26 másik településsel együtt "első osztályú város" címet kapott. A Császári Vasúttársaság 1960 és 1963 között egy 310 km hosszú vasútvonalat tervezett Adama és Dila között, melyhez 1965-ben a francia kormány kölcsönt is felajánlott, jugoszláv szakértők pedig tanulmányukban azt bizonyították, hogy a projekt megéri a befektetést. A vonal végül nem épült meg. A város melletti Michille-dombon 1960-ban a feudális körülmények között élő gedeo népcsoport robbantott ki egy parasztfelkelést. A kormányerők 68, a felkelők 86 embert veszítettek az összecsapásokban. 1998 július 22-én egy közelebbről nem ismert véres összetűzésre került sor a város mellett, amikor legkevesebb 140 ember vesztette életét. Dilában 1996-ban a Debub Egyetem részeként tanárképző főiskola kezdte meg működését. Telefon- és postaszolgáltatás, egész napos áramszolgáltatás, valamint számos bank és kórház működik a városban. Népessége Dila népessége a 2007-es népszámlálási adatok szerint 81644 fő, amiből 42599 a férfi és 39045 a nő. A népesség száma 1994-ben 33734 fő volt. Untershausen Untershausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Untershausen Montabaur községgel határos. Népesség A település népességének változása: To Bring You My Love To Bring You My Love a brit PJ Harvey 1995-ös albuma. Az albumnak nagy sikere volt. Számok "To Bring You My Love" – 5:32 "Meet Ze Monsta" – 3:29 "Working for the Man" – 4:45 "C'mon Billy" – 2:47 "Teclo" – 4:57 "Long Snake Moan" – 5:17 "Down by the Water" – 3:14 "I Think I'm a Mother" – 4:00 "Send His Love to Me" – 4:20 "The Dancer" – 4:06 Sandra Bullock Sandra Anette Bullock (Arlington, Virginia, USA, 1964. július 26. –) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Pályafutása Édesanyja, Helga Meyer operaénekesnő révén német származású. Édesapja, John Bullock alabamai énektanár. Fiatal korában 12 évet töltött Németországban (Bajorországban) és Európa más országaiban. Már nyolcéves korában fellépett Nürnbergben, Bécsben és Salzburgban. Az USA-ba való visszatérte után az Észak-Karolina-i Greenville-ben színészetet tanult. Miután az egyik vizsgaelőadáson Csehov Három nővérében sikert aratott, 1990-ben a A dolgozó lány című tévésorozatban, majd 1991-ben a Szerelmi bájitalban kapott főszerepet. Az Amit szerelemnek hívnak című filmben nemcsak szerepelt, hanem ő írta a Heaven Knocking on My Door című betétdalt is. Az igazi áttörést 1994-ben a Féktelenül című filmje jelentette. Annie-nak, a hétköznapi lánynak a megformálása felkeltette Jon Turteltaub rendező figyelmét, aki pont egy ilyen karaktert keresett az Aludj csak, én álmodom című filmjéhez. 1996-ban a legjobban fizetett színésznők közé emelkedett, amikor 6 millió dollárt kapott a Ha ölni kell című filmben nyújtott alakításáért. 1998-ban rendezett egy félórás kisfilmet, a Making Sandwiches-t, amelynek nemcsak a rendezője, de forgatókönyvírója és főszereplője is volt. A Mint a hurrikánban Ben Affleck volt a partnere, a Zsaru pánikban című fekete komédiában pedig Liam Neeson társaságában szerepelt. A Beépített szépség című filmben egy okos és ügyes FBI-ügynököt játszik, aki – a film elején – a legkevésbé sem alkalmas egy szépségversenyen való megmérettetésre. „Szeretem a humort. Mindig hanyatt dobom magam tőle. Olyan dolog, amiből sohasem elég. Ha jól adják elő, nagyszerű. De ha rosszul, akkor borzalmas tud lenni.” 2010-ben elsőként az Oscar-díjak történetében ugyanazon évben elnyerte az Oscar-díjat és az Arany Málna díjat is. Az amerikai Forbes magazin bejelentette, hogy 2010-ben 56 millió amerikai dolláros jövedelmével ő a világ legjobban kereső színésznője. Egyik neki tulajdonított mondat szerint: „Akkor jöttem rá, hogy híres vagyok, amikor a fejem felett megjelent egy fényképezőgép, pedig épp pisiltem.” Magánélete 1989-ben a Religion, Inc. című filmjének rendezőjével, Michael Mailerrel járt. 1992-ben Tate Donovan amerikai színész oldalán kereste a boldogságot, akivel a Szerelmi bájital (Love Potion No. 9.) című filmjük forgatása alatt habarodtak egymásba. 1996-ban Matthew McConaughey színésszel járt, 1997-ben Bob Schneider jazz-zenésszel, 1999-ben Guy Forsythe zenésszel, majd 2002 és 2003 között Ryan Gosling színésszel, aki 16 évvel volt fiatalabb a színésznőnél. A Kísérleti gyilkosság (Murder by Numbers) című filmjük forgatása során szerettek egymásba, azonban kapcsolatuk vége szakadtával Sandra összejött Jesse G. Jamesszel. A pár két év együttlét után 2005. július 16-án összeházasodott. Gyermekük nem született, azonban a férfinak már volt három, előző házasságaiból. 2010. június 23-án kimondták válásukat, mindössze két hónappal azután, hogy Sandra beadta a válókeresetet. Az ok Jesse James hűtlensége volt: házassága alatt négyszer csalta meg feleségét. 2010. április 28-án Sandra Bullock menedzsere bejelentette, hogy a színésznő örökbefogadott egy kisfiút, aki 2010 januárjában New Orleansban született. Az adoptálást Bullock és férje még közösen indították el, de miután beadták a válópert, Bullock egyedülállóként kérvényezte a kisfiú örökbefogadását. A gyermek a Louis Bardo Bullock nevet kapta. 2015 decemberében Bullock bejelentette, hogy örökbefogadott egy második gyermeket, és megjelent a People magazin borítóján az akkor 3 1/2 éves kislányával. Díjak és jelölések 2014 - Oscar-díj jelölés - legjobb női főszereplő (Gravitáció) 2010 - Arany Málna díj - a legrosszabb páros (Ő a megoldás) 2010 - Arany Málna díj - a legrosszabb színésznő (Ő a megoldás) 2010 - Oscar-díj - a legjobb színésznő (A szív bajnokai) 2010 - Golden Globe-díj - a legjobb drámai színésznő (A szív bajnokai) 2010 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Nász-ajánlat) 2001 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Beépített szépség) 1998 - Arany Málna díj jelölés - a legrosszabb páros (Féktelenül 2.) 1998 - Arany Málna díj jelölés - a legrosszabb színésznő (Féktelenül 2.) 1996 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Aludj csak, én álmodom) 1994 - Arany Málna díj jelölés - a legrosszabb női epizódszereplő (A pusztító) Untersteinach Untersteinach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1966 fő (1987. május 25.). (29685) 1998 XG53 A (29685) 1998 XG53 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. december 14-én. Éterville Éterville település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 1580 fő (2015). Éterville Bretteville-sur-Odon, Fontaine-Étoupefour, Louvigny, Maltot és Verson községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Botaurus A Botaurus a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a bölömbikaformák (Botaurinae) alcsaládjába tartozó nem. Tudnivalók Észak- és Közép-Amerikának, valamint Dél-Amerikának, Eurázsiának és Ausztrálázsiának megvan a saját Botaurus-faja; az északi fajok részben vándormadarak. A négy élő faj nagytestű, világos csíkozással tarkított, barna tollazatú madár. A nagy nádasokban költenek. Rokonaiktól eltérően e nembéli madaraknál, a tojó egyedül költi ki és neveli fel a fiókákat. Habár nagytestű madarak, a Botaurus-fajokat igen nehéz meglesni, mivel félénkek és rejtőzködőek. Tollazatuk színe jól elrejti őket a környezetükben. Időnként repülnek is. Táplálékuk halak, békák és egyéb víziállatok. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 élő faj és 1 fosszilis faj tartozik: amerikai bölömbika (Botaurus lentiginosus) (Rackett, 1813) brazil bölömbika (Botaurus pinnatus) (Wagler, 1829) ausztrál bölömbika (Botaurus poiciloptilus) (Wagler, 1827) bölömbika (Botaurus stellaris) ( Linnaeus , 1758) † Botaurus hibbardi Szélesfülűegér-formák A szélesfülűegér-formák (Otomyinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó alcsalád. Rendszertani besorolásuk A szélesfülűegér-formák az óvilági egérfélék csoportjához tartoznak. 2005-ben Musser és Carleton alcsaládi színtre emelték a korábban az egérformák alcsaládjába sorolt nemzetséget, de a legújabb molekuláris genetikai vizsgálat azt mutatta, hogy e fajok az egérformák alcsaládjából fejlődtek ki; szóval a szélesfülűegér-formák fajok is tulajdonképpen az egérformák közé tartoznak (Jansa & Weksler, 2004; Michaux et al., 2001; Steppan et al., 2004). Rendszerezés Az alcsaládba 1 nemzetség, 3 nem és 30 faj tartozik: Otomyini Myotomys Thomas , 1918 – 2 faj Otomys F. Cuvier , 1824 – 26 faj Parotomys Thomas , 1918 – 2 faj Taraj (tyúk) A taraj leggyakrabban egy fésűszerű húsos bőrlebeny a tarajos tyúkok fején. Különösen a kakasoknál fejlődött ki az udvarlás/párzás miatt. Egyes tyúkfajták különösen extrém tarajokat viselnek. Korábban ételkülönlegességekben is felhasználták a tarajt és ínyencségnek számítottak. Ma már szinte egyáltalán nem kapható. Megfőzik, levakarják róla a bőrbevonatot és recepttől függően készítik el. A házityúkoknál fajták szerint különböző alakú taraj (processus frontalis), valamit páros torok-, és füllebeny alakul ki. Néhány tarajtípus: Egyszerű fűrészes, rózsa, lógó, zászlós, szarv, pillangó, V-taraj, borsó, dió stb. Tarajtípusok öröklésmenete Génkölcsönhatáson alapszik, mely szerint két vagy több nem allél gén hatásban befolyásolja egymást. Ez bonyolultabbá teszi az öröklésmenetet és jelentősen növeli az egyedek változékonyságát. Nem egy allélpárban lévő gének kölcsönhatásának egyik legegyszerűbb formája, ha két domináns gén hatására jelenik meg egy új tulajdonság. Dió taraj csak akkor alakul ki, ha domináns A gén és a domináns B gén együtt van jelen a zigótában (AABB, AABb, AaBB, AaBb, AABb, AaBb, AaBB, AaBb, AaBb = 9). Rózsataraj csak akkor alakul ki, ha csak az A domináns gén van jelen (Aabb, AAbb, Aabb = 3). Borsótaraj csak akkor alakul ki, ha B domináns gén van jelen (aaBB, AABb, aaBb = 3). Fűrészes taraj csak akkor alakul ki, ha egy domináns gén sincs a zigótában, vagyis homozigóta recesszív (aabb) genotípusnál . Így jön ki a 9:3:3:1 hasadási arány. Érdekes, ha borsótarajú (aaBB) egyedet egy rózsatarajú (AAbb) egyeddel keresztezünk, abból egy új fenotípus (AaBb; diótaraj) jön létre. 5984 Lysippus Az 5984 Lysippus (ideiglenes jelöléssel 4045 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Férfi rögbitorna a 2016. évi nyári olimpiai játékokon A 2016. évi nyári olimpiai játékokon a férfi rögbitornát augusztus 9. és 11. között rendezték meg. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. Eredmények A mérkőzések kezdési időpontjai helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatók. Chondrostoma soetta A Chondrostoma soetta a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Chondrostoma soetta Észak-Olaszország, Svájc és Szlovénia nagyobb folyóinak középső szakaszaiban él. A tavakban ritkábban található meg. Megjelenése A hal testhossza 25-35 centiméter, legfeljebb 45 centiméter. 54-62 közepesen nagy pikkelye van az oldalvonal mentén. Életmódja A sekély, de sebesen áramló vizek alatt húzódó kavicspadokat kedveli, ahol rajokban él. Tápláléka finom növényi részek, moszatok és apró fenéklakók. Szaporodása Április-májusban ívik. Rendszerint éjszaka ikrázik a sekély, kavicsos medrű vízben. 3-4 évesen válik ivaréretté. Legfeljebb 5 évig él. Kaczmarski Ágnes Kaczmarski Ágnes (Szombathely, 1982. március 10. –) magyar bajnok labdarúgó, hátvéd. Pályafutása A Viktória FC csapatában szerepelt. Tagja volt az első vidéki női bajnokcsapatnak 2004-ben. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 2003–04 2.: 2004–05 3.: 2000–01, 2001–02, 2002–03 Ústí nad Labem Ústí nad Labem (németül: Aussig an der Elbe) egy város Csehországban, az Elba partján. Ez az ország 9. legnagyobb városa. A város közlekedésföldrajzilag előnyös fekvésű: fontos folyami kikötő vasúti csomópont hídváros Története Első említése 993-ból származik, mint kereskedelmi központ. A várost magát II. Ottokár cseh király alapította. A második világháború után, a negyvenes évek második felében a város szudétanémet lakosságának zömét kitelepítették és Németországba száműzték a csehszlovák hatóságok. Közlekedés A városi tömegközlekedésben nagy hangsúlya van a trolibuszoknak. Autóbusz-pályaudvarát 1985-ben adták át. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Testvérvárosok Halton, Egyesült Királyság Chemnitz , Németország Vlagyimir , Oroszország Forrás 2018. május 1. Waldo P. Johnson Waldo P. Johnson (Bridgeport, 1817. szeptember 16. – Osceola, 1885. augusztus 14.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Missouri, 1861–1862). Romániai Metodista Egyház A Romániai Metodista Egyház 2011-ben alakult meg Kolozsváron. Az erdélyi metodista misszió kezdetei 1995-re nyúlnak vissza, amikor Matt Elliott független amerikai misszionárius családjával Kolozsvárra érkezett. Hétéves ott tartózkodása idején a missziói munkája a közeli Mikes falu környékére is kiterjedt, ahol háziköröket szervezett, és rendszeresen nyújtott szociális segítséget rászorulóknak. A megalakult kolozsvári és mikesi közösségek a 2006-os hazaköltözése után is kapcsolatban maradtak vele, a missziókat Rareș Călugăr vezette tovább. 2011 augusztusában ezek a közösségek úgy határoztak, hogy a metodista egyházhoz csatlakoznak, miután megismerkedtek az egyház tanításával és szervezetével, valamint találkoztak dr. Patrick Streiff püspökkel. A megalakulást követően a romániai metodistákat szervezetileg a Bolgár Évi Konferenciához kötötték, amelynek ezután hivatalos neve: Bolgár-Román Évi Konferencia. Lelkészek és szolgálati helyek A kolozsvári gyülekezet lelkésze Rareș Călugăr. A mikesi gyülekezet lelkésze Samuel Goia, aki a környező falvakban végez missziós szolgálatot, főleg a cigányság körében. A 2013-ban indított nagyszebeni gyülekezet lelkésze Cristi Istrate. Utóbbi helyen 2015 májusa óta a nagyszebeni evangélikus székesegyház egyik kápolnájában tartják a metodista istentiszteleteket. Pataki Gergely Pataki Gergely plasztikai és égési sebész, illetve sebész szakorvos, orvos-közgazdász és menedzser. A Magyar Rezidens Szövetség volt elnöke (2001-2003). A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány alapítója (2002). Élete Dr. Pataki Gergely 1999-ben diplomázott orvosként a Semmelweis Egyetemen. Plasztikai sebész és általános sebész szakorvosi képesítést szerzett. Tanulmányait és szakképzését hazai intézmények mellett több külföldi országban folytatta (Németország, Brazília, Írország, Hollandia, Ausztrália). Díjas demonstrátorként a Semmelweis Egyetem I.sz. Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézetének munkatársa volt; magyar, angol és német nyelvű orvostanhallgatókat oktatott. 2001-ben egészségügyi szakközgazdász és egészségügyi menedzseri képesítést szerez a JATE-n. 2007-2008-ig az Állami Egészségügyi Központ Esztétikai Plasztikai Sebészeti Részlegén, illetve Plasztikai és Égési Részlegén dolgozott. 2008-tól 2010-ig a Szent István Kórház Égés és Plasztikai Sebészeti Osztályán dolgozott, majd a Szent János Kórház Gyermeksebészeti Osztályának plasztikai sebészeti ambulanciáját vezeti , illetve a kórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályának plasztikai sebész konzulense. 2010-ben plasztikai sebészeti magánrendelőt alapít Budapesten, amelynek vezető orvosa. Közéleti tevékenység Dr. Pataki Gergely 1999-ben tizedmagával alapította a magyarországi szakorvos-jelöltek meghatározó a érdekképviseleti szervezetévé vált Magyar Rezidens Szövetséget. 2001-2003-ig a Magyar Rezidens Szövetség elnöke volt. A szövetség a szakorvosképzés minőségének javításáért, tágabb értelemben az egészségügy rendszer reformjáért küzdött. Vezetése alatt a Szövetség a szakmapolitikai érdekérvényesítés mellett állást foglalt például egyéb a társadalmat érintő problémákban is. Az egészségügy helyzetének javításaként Pataki 2001-ben a Rezidens Szövetség elnökeként az első civil szervezetek között támogatta, a szabad szellemi foglalkozású orvoslás és szakorvosi díjtételek bevezetését. Dr. Pataki Gergelyt 2001-ben - azidáig legfiatalabb orvosként- a Budapesti Orvosi Kamara Etikai Bizottságának tagjává választották. Az Egészségügyi Minisztérium ESZTT Szakmai és Minőségbiztosítási Bizottságának tagja volt(2002-2003). Rendszeresen publikál hazai egészségügyi és családi lapokban, illetve a különböző felkéréseknek eleget téve szerepel a médiában. Plasztikai sebészként több hazai és nemzetközi szépségverseny zsűrielnöke illetve több évben is a Miss Hungary zsűrijének szakmai vezetője Szakmai tevékenység Számos hazai és külföldi szakmai társasági tagság tagja, többek között a Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaságnak, a Társaság Esztétikai Szekciójának és a Német Plasztikai-, Helyreállító és Esztétikai Társaságnak. Tagjaként tartja számon a Magyar Kézsebész Társaság és a Magyar Égési Egyesület is. Vezetőségi tagja a Semmelweis Egyetem Baráti Körének, alapító tagja az Európai Plasztikai Sebészeti Kutatási Társaságnak (EPSRC). Több neves nemzetközi szakmai folyóiratban publikál Több világkongresszuson előadó. Tagja a Semmelweis Egyetem Baráti Köre megválasztott Vezetőségének. 1999 óta tagja a Magyar Kézsebész Társaságnak A plasztikai és égési sebészet valamennyi ágát aktívan műveli. Szakmai profiljába elsősorban esztétikai műtétek, mint mellplasztika (mellnagyobbítás, mellhelyreállítás), hasplasztika és arcplasztika tartoznak, de gyermekeken is végez műtéteket. Karitatív tevékenység 1997-től részt vett a Máltai Szeretetszolgálat bajai csoportjának és az Osteuropa Hilfe Szervezet itthoni munkájában. A németországi Csilla von Boeselager Alapítvány Segélyszervezet különmegbízottjaként önkéntes humanitárius munkát végez Magyarországon és határon túli magyarlakta vidékeken egészségügyi, egyházi és szociális intézmények, szegények és nagycsaládosok megsegítésére. Szervező munkájának köszönhetően adományokkal gyarapodott több kórház és szociális intézmény, így rászorulóknak és nagycsaládosoknak is számos alkalommal jutott szervezésében ruha és élelmiszeradomány. Plasztikai sebészként már több hírességet operált, számos alkalommal deklaráltan ingyen kezeli pácienseit például egy szépségversenyen megsérült modellt. 2002-ben alapította meg a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt, amely hazai és külföldi tevékenységének köszönhetően közhasznúvá vált. 2010-ben kollégáival az ázsiai Bangladesben hozta létre az első magyar alapítású plasztikai sebészeti missziót, ahol főként rászoruló gyermekeken és nőkön segít rendszeresen helyreállító plasztikai sebészeti műtétekkel. 2017-ben Nigériában alapított missziót az alapítványával. 2006-ban Dr. Klaus Peitgen főorvossal és a düsseldorfi Semmelweis Társasággal ösztöndíjat alapított a Semmelweis Egyetemem szigorló orvostanhallgatóinak, amelynek keretein belül az elmúlt 11 évben több mint 140 leendő orvos kaphatott két hónapos intenzív sebészeti és baleseti sebészeti képzést. 2012-ben az International Medical College Dhaka vendégprofesszori kitüntetését kapta humanitárius, tudományos és oktató munkájáért. Saint Lucia a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Saint Lucia a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Úszás Női Vitorlázás Női Fender Toronado A Fender Toronado egy az amerikai Fender által készített elektromos gitár modell. A modellt 1998-ban mutatták be, és 2007-ben vonták ki a forgalomból. Horní Bojanovice Horní Bojanovice település Csehországban, Břeclavi járásban. Horní Bojanovice Boleradice, Kurdějov, Velké Pavlovice, Starovičky és Němčičky településekkel határos. Lakosainak száma 658 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Girecourt-sur-Durbion Girecourt-sur-Durbion település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 337 fő (2015). Girecourt-sur-Durbion Méménil, Padoux, Destord, Dompierre, Fontenay és Gugnécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vietnámi Köztársasági Hadsereg A Vietnámi Köztársasági Hadsereg (VKH, vietnámiul: Quân l�c Vi�t Nam C�ng Hòa) az 1954 és 1975 között létező Vietnámi Köztársaság (Dél-Vietnám) fegyveres erőinek katonai része volt. Az első indokínai háború során a Vietnámi Nemzeti Hadsereg (a VKH elődje) támogatta a franciákat a kommunista Viet Minh elleni harcban. Vietnám 1954-es kettéosztása és Ngô Đình Di�m hatalomra jutása után, 1956-ban átszervezték a dél-vietnámi haderőt, és a Vietnámi Nemzeti Hadsereg neve Vietnámi Köztársasági Hadseregre változott. A folyamatosan növekedő amerikai anyagi és katonai támogatás következtében a VKH felépítése nagyban hasonlított az amerikai hadseregére. A VKH-ban felállították a leginkább az amerikai hadseregben ismert tengerészgyalogos és ranger egységeket. Az 1960-as évekre a VKH fegyverzete sokban megegyezett az amerikai hadseregével (M16-os gépkarabély, M79-es gránátvető, teherautók, M48-as harcjárművek), de azért még így is jelentősen elmaradt az amerikai katonákhoz képest. Ez később a vietnamizáció során bosszulta meg magát, mivel ellenük az észak-vietnámi haderő sokkal kisebb ellenállásba ütközött, mint az amerikaiak ellen. A VKH önálló légierővel is rendelkezett, amelyben körülbelül 200 darab A–1 Skyraider, Cessna A–37 és Northrop F–5 repült. Ezek mellett 30 darab AC–47 Spooky és több mint 600 darab UH–1 Iroquois helikopter és egyéb szállítójármű üzemelt. A VKH létszáma az 1950-es évek közepén 250 000 fő volt, ami 1975-re meghaladta az 1 000 000 főt. A VKH-t kezdetben gyakran használták rendfenntartói feladatokra is, főleg a Cao Đài és a Hòa H�o vallási csoportok lázadásainak leverésére. Többek között ez is ahhoz vezetett, hogy a VKH franciókra szakadt és a katonák morálja is igen alacsony volt. 1963 novemberében végül a VKH egységei és tábornokai buktatták meg és végezték ki az addigra rendkívül népszerűtlenné vált Ngô Đình Di�m miniszterelnököt. A VKH néhány fontosabb tábornoka Dương Văn Minh Nguy�n Cao K� Nguy�n Khánh Nguy�n Văn Thi�u Egyéb Az amerikai katonák „Arvin” néven emlegették a dél-vietnámi hadsereget vagy egyes dél-vietnámi katonákat. Az „Arvin” szó az „Army of the Republic of Vietnam” rövidítéséből, azaz az ARVN-ből ered. Saint Martin-i labdarúgó-szövetség A Saint Martin-i labdarúgó-szövetség (franciául: Comité de Football des Îles du Nord) Saint-Martin nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1986-ban alapították. A szövetség szervezi a Saint-Martini labdarúgó-bajnokságot, működteti a Saint-Martin-i labdarúgó-válogatottat. Omu-csúcs Az Omu-csúcs (sokhelyütt Omul, románul Vârful Omu) a Bucsecs-hegység legmagasabb csúcsa Brassó megye és Prahova megye határán, Romániában a kilencedik legmagasabb hegycsúcs. Legkönnyebben délről közelíthető meg, a hegység keleti gerincén végighaladva. Területe nemzeti park. Itt található egy meteorológiai állomás és egy menedékház, amely Romániában a legmagasabban fekvő, állandóan lakott hely. A hegytetőn átlagosan 220 nap van fagypont alatti hőmérséklettel és 200 napig tart a hó. Extrémérték-elmélet Az extrémérték-elmélet szélsőséges eseményekkel a valószínűségszámítás keretein belül foglalkozik. Az extrémérték-elméletben modelleket készítenek az extrém, igen ritkán előforduló események bekövetkezésének kockázatára. Extrém események az élet minden területén előfordulhatnak, mint például: az elmúlt 100 év leghidegebb napja, tőzsdekrach, földrengés, stb. Az aktuáriusi matematika szempontjából is, mely a kockázatok kvantifikált pénzügyi hatásaival foglalkozik, hasznos lehet az extrémérték-elmélet. Az extrémérték-elmélet, mely az utóbbi évtizedekben indult jelentősebb fejlődésnek, ezeknek az extrém események modellezésével foglalkozik. Egy jól megválasztott modell segítségével jobb előrejelzés adható ritka események bekövetkezésére. Az általános elmélet az aktuális folyamathoz leginkább illeszthető valószínűség eloszlást jelöli ki. Megközelítések Két alapvető megközelítést ismerünk: Az alapvető elmélet, melyet Burry K.V. írt le a könyvében (1975). Ez megfelel az extrémérték-elmélet első tételének (Fisher és Tippett, 1928; Gnedenko, 1943). Jelenleg leginkább közismert és használatos az úgynevezett ‘vastag szél’ megközelítés, mely az extrémérték-elmélet második tételén alapul (Pickands, 1975; Balkema és de Haan, 1974). A két tétel közötti különbség az adatok generálásának természetében van. Az I. tétel esetében teljes, széles körű adatgenerálás történik. A II. tétel esetén csak azok az adatokat veszik figyelembe, melyek egy határérték felett van, ezt a POT modellnek hívják, mely egy betűszó az angol 'Peak Over Threshold' (Küszöb feletti csúcsérték)- ből ered. A POT megközelítést a biztosítási üzletágban fejlesztették ki, ahol csak egy bizonyos küszöbérték felett éri veszteség a biztosítási céget. Furcsa módon ezt a modellt gyakran alkalmazzák a I. tétel esetén is, mely az alapvető modell szerint kezeli a problémákat. Az extrémérték-eloszlás korlátozó eloszlás a független valószínűségi változók minimumára és maximumára egy nagy mintavételnél, minden hasonló, tetszőleges eloszlásra. Emil Julius Gumbel 1958-ban kimutatta, hogy minden kezdeti “jólnevelt” eloszlásnál (azaz folytonos és van inverze), csupán kevés modellre van szükség, függetlenül attól, hogy a minimum vagy a maximum az érdekes, és megfigyelések hová esnek. Alkalmazások Az extrémérték-elméletet - többek között - a következő területeken alkalmazhatják: Extrém áradások Nagy mennyiségű biztosítási veszteségek Napi piaci kockázatok Cunamik Nagy erdőtüzek Olajvezetékek koncentrált korróziója Extrém sportteljesítmények Történet Az extrémérték-elméletet elsőként Leonard Tippett (1902–1985) vezette be. Tippett a British Cotton Industry Research Association (Brit Gyapotipari Kutatási Társaság) alkalmazottja volt, ahol a fonalak erősítésén dolgozott. Tanulmányai során rájött, hogy egy fonal erőssége a leggyengébb száltól függ. R. A. Fisher segítségével kidolgozott három aszimptotikus határértéket, mely leírja az extrém eloszlásokat. A német matematikus és náciellenes aktivista Emil Julius Gumbel törvénybe foglalta ezt az elméletet ‘Statistics of Extreme’ című könyvében 1958-ban. A könyv tartalmazza a Gumbel-eloszlást is, mely eloszlást róla neveztek el. Egyváltozós elmélet A klasszikus extrémérték-elmélet és modellek Legyen egy független és azonos eloszlású változók sorozata, F eloszlási függvénnyel, és legyen a maximum. Az elmélet szerint a maximum pontos eloszlása levezethető: A gyakorlatban nem áll rendelkezésünkre az F eloszlási függvény, de a Fisher–Tippett–Gnedenko tétel –ből következik az aszimptotikus eredmény: Ha léteznek konstansok, és , akkor ahol . Ligetszépefélék A ligetszépefélék a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjének egy családja. Nemzetségek Camissonia Link Camissoniopsis W.L.Wagner & Hoch Chylismia (Torr. & A.Gray) Raim. Chylismiella (Munz) W.L.Wagner & Hoch varázslófű – Circaea L. Clarkia Pursh füzike – Epilobium L. Eremothera (P.H.Raven) W.L.Wagner & Hoch Eucharidium Fisch. & C.A.Mey. Eulobus Nutt. ex Torr. & A.Gray fukszia – Fuchsia L. Gayophytum A.Juss. Gaura L. Gongylocarpus Schltdl. & Cham. Hauya DC. Lopezia Cav. tóalma – Ludwigia L. Megacorax Elizondo et al. Neoholmgrenia W.L.Wagner & Hoch ligetszépe – Oenothera L. Stenosiphon Spach Taraxia (Torr. & A.Gray) Raim. Tetrapteron (Munz) W.L. Wagner & Hoch Xylonagra Donn.Sm. & Rose 1987-es Formula–1 brazil nagydíj Az 1987-es Formula–1-es világbajnokság első futama a brazil nagydíj volt. Futam A brazil nagydíj időmérő edzésén Mansell és Piquet az első két helyen, utánuk Senna, Fabi és Prost következett a rajtrácson. A rajt után Piquet szerezte meg a vezetést a jól induló Senna előtt. Mansell rossz rajtja után visszazárkózott a harmadik helyre. A 7. körben Piquet kiállt a boxba, hogy kitisztítsák a hűtőjét, majd Mansell is hasonló okkal állt ki. Sennáé lett így a vezetés, de autója nehéz kezelhetősége miatt kiállt szerelőihez, így Prost vette át a vezetést. Míg a francia csak kétszer állt ki boxba, addig riválisai háromszor. Mansell versenyét egy defekt tette tönkre, míg Senna motorhibával állt ki, így Prost győzött Piquet, Johansson és Berger, Boutsen és Mansell előtt. Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 11 (1-7 / 17-20) Ayrton Senna: 5 (8-12) Alain Prost: 45 (13-16 / 21-61) Alain Prost 26. győzelme, Nigel Mansell 5. pole-pozíciója, Nelson Piquet 20. leggyorsabb köre. McLaren 53. győzelme. Nakadzsima Szatoru első versenye. Aldea Real Aldea Real település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 310 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Guckler Károly-kilátó A Guckler Károly-kilátó egy kilátó a Budai-hegységben, Budapest II. és III. kerületének határán, a Hármashatár-hegy 495 méter magas csúcsán. A turisztikai létesítmény 2015-2016 folyamán épült a Pilisi Parkerdő Zrt. beruházásában, Dr. Lőke Ferenc építész tervei szerint. Hivatalos átadása 2016. július 14-én történt. A kilátó egy második világháborús légvédelmi ütegállás, mint a 21. századra is megmaradt tájseb begyógyításaként, annak újrahasznosításával jött létre. Alaprajza szabályos nyolcszög, vasbeton kilátószintje 4 méter magasságban helyezkedik el, bonyolult kiképzésű faszerkezete 40 köbméter rétegragasztott fenyőgerenda és a rögzítési pontokon közel 4,5 tonna acélszerelék felhasználásával készült. Névadójának Guckler Károlyt (1858., Debrecen–1923. augusztus 31., Budapest) választották, akinek fővárosi erdőmesterként, később az Erdészeti Hivatal vezetőjeként nagy szerepe volt a 19. század végére a lakossági tűzifaigények miatt szinte teljesen fátlanná lecsupaszított budai hegyek, ezen belül is különösen a Hármashatár-hegy újraerdősítésében. Guckler a korábbi sikeres bécsi mintákat alapul véve kevéssé kényes feketefenyveseket telepített, a sekély talajréteg megkötése és további talajképzés céljából, s az így megerősödött talajon később a Pilisi Parkerdő Zrt. már megkezdhette a fenyves állományok őshonos fafajokra történő cseréjét. A kilátót érinti az Országos Kéktúra útvonala, továbbá a közelben található néhány másik turisztikai létesítmény is, mint a Hármashatár-hegyi Kiránduló Központ– amely egyben méltó tiszteletadás a terület repüléstörténeti múltja előtt –, a 2014 tavaszán átadott Hármashatár-hegyi Erdő Ajándéka Erdei Iskola, a 2014-ben felújított Hangár Bisztró és a hivatalosan 2016. július 14-én átadott 50 férőhelyes új Hármashatár-hegyi Turistaház. Morangles Morangles település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 420 fő (2015). Morangles Boran-sur-Oise, Crouy-en-Thelle, Fresnoy-en-Thelle, Le Mesnil-en-Thelle, Neuilly-en-Thelle, Bernes-sur-Oise és Bruyères-sur-Oise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kada A Kada régi magyar személynév, amely valószínűleg török eredetű és jelentése: cölöp, karó. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 4. március 2. március 8. március 10. Bojanovice (Znojmo járás) Bojanovice település Csehországban, a Znojmói járásban. Bojanovice Hluboké Mašůvky, Jevišovice, Boskovštejn, Pavlice, Kravsko és Vevčice településekkel határos. Lakosainak száma 187 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Virágtakaró A virágtakaró vagy takarótáj (perianthium) a virág takarólevelekből (chlamys) álló, legkülső tája. Feladata, hogy védje az ivarleveleket – a porzókat és a termőket – a külső hatásoktól, ugyanakkor a koevolúció révén, a rovarokkal való közös fejlődés folyamán gyakran feltűnő színű vagy színezetű rovarcsalogató levelekké váltak. A takarólevelek típusai A takarótáj alapvetően kétféle típusú lehet: kétnemű virágtakaró esetén a takaróleveleknek kétféle, alaktanilag általában eléggé eltérő típusa van, a sziromlevél és a csészelevél. A sziromlevelek alkotják a pártát , a csészelevelek pedig a csészét . Az ilyen típusú, kettős takarórendszerrel rendelkező virágot heterochlamydeus virágnak nevezzük (pl. a cseresznyefa virága). egynemű virágtakaró esetén csak egyféle takarólevél-típus van, a lepellevél, ezek alkotják a lepelt . Az ilyen virágot homoiochlamydeus virágnak nevezzük (pl. a tulipán virága). Rekonstrukció (film) A Rekonstrukció (Reconstruction) egy 2003-ban bemutatott színes, dán film Christoffer Boe rendezésében. Történet A film története csak látszólag összefüggő egész. A furcsa, szinte misztikus, titokzatos sztori három főbb szereplő körül forog. Az egyik Alex a fiatal fényképész, aki unja jelenlegi életét. Hisz az álmaiban, és meg akarja valósítani őket. A mozi kezdetekor épp az álmaiban látott lányt keresi szakadatlanul. A másik két szereplő pedig August, az író, és Aimé, a felesége. August szakadatlanul dolgozik, hol interjúkat, hol előadásokat tart. Nagyon keveset van együtt nejével, és ezért Aimé kezdi úgy érezni, hogy a férfi nem szereti… Magányosan sétál éjszakánként, néha beül egy bárba és vár… Vajon kire? Valakire, akit álmában látott? … Aki megváltoztatja és új értelmet ad életének? Aki mellett ugyanúgy biztonságban lehet? Romániai magyar irodalmi körök Irodalmi kör, rövidítve IK romániai magyarok közt, 1950-1990. Áttekintés Románia szerte alakultak a művelődési közösségek a helyi szellemi erők kibontására és az irodalom hagyományos és új javainak terjesztésére a szellemi gócokban vagy vidéken. Felkarolták és megvitatták a fiatalok munkáit, s meghívásokkal, előadásokkal közvetlen kapcsolatot teremtettek a tagok és az irodalmi közélet személyiségei, lapjai, intézményei között. Ilyen körök már az 1950-es és 1960-as években keletkeztek, egy részük azonban az első új irodalmi rajok kibocsátása után felbomlott vagy alkalmi rendezvényeknek adta át helyét. Újabb fellendülés és intézményes állandósulás csak az 1970-es években mutatkozott, s ez jelentős mértékben az Igaz Szó és a Művelődés gondoskodásának köszönhető. Az Utunk Körök hírei rovatcím alatt rendszeresen tükrözte az irodalmi körök munkáját. 1982-ben a következő romániai magyar irodalmi körök tűntek ki működésükkel: 1. Ady Endre Irodalmi Kör Nagyváradon ; 2. Apor Péter Irodalmi Kör Kézdivásárhelyen ; 3. Arany János Irodalmi Kör Nagyszalontán ; 4. Franyó Zoltán Irodalmi Kör Temesvárt ; 5. Gaál Gábor Irodalmi Kör , utódja 1993-tól Bretter György Irodalmi Kör Kolozsvárt ; 6. Igaz Szó Irodalmi Köre , elődje Aranka György Irodalmi Kör Marosvásárhelyt ; 7. Jósika Miklós Kör Tordán ; 1999-től Tordai Petőfi Társaság 8. József Attila Irodalmi Kör Lugoson ; 9. Kemény János Irodalmi Kör Régenben ; 10. Kiss Károly Irodalmi Kör Zilahon ; 11. Kós Károly Irodalmi Kör Bánffyhunyadon ; 12. Kölcsey Ferenc Irodalmi Kör Szatmáron ; 13. Mikes Kelemen Irodalmi Társaság Sepsiszentgyörgyön ; (1914, Ádám Éva ) 14. Olosz Lajos Irodalmi Kör Zerinden ; 15. Petőfi Sándor Irodalmi Kör Nagybányán ; 16. Salamon Ernő Irodalmi Kör Gyergyószentmiklóson ; 17. Sipos Domokos Irodalmi Kör Dicsőszentmártonban ; 18. Szombati-Szabó István Kör Lugoson 1990 után, J. A. Kör utódja; 18. Tamási Áron Irodalmi Kör Csíkszeredában ; 19. Tomcsa Sándor Irodalmi Kör Székelyudvarhelyen ; 20. Tóth Árpád Irodalmi Kör Aradon . Nemcsak irodalmi, hanem szélesebb feladatkörre kiterjedő munkaprogrammal működött az Ady Endre Művelődési Kör Szatmáron, a Kós Károly Műszaki-Művelődési Kör a kolozsvári Hűtő- és Élelmiszeripari Kutató és Tervező Intézetben, a Látóhatár Kör Temesvárt és a Vasárnapi Fórum Nagykárolyban. A fennálló körökben is uralkodó törekvés, hogy az írásbeliség művelését a szépirodalmon túlmenőleg általános művelődési, tudományos és ismeretterjesztő vonatkozásaiban ápolják. A középiskolákban az egykori önképzőkör mintájára működő irodalmi körök tanári irányítással az irodalomtörténeti oktatást egészítik ki. Hatékonyan az irodalmi kör ott működik, ahol a helyi szerzők jelentkezését megfelelő stilisztikai-esztétikai és társadalmi-nemzetiségi felkészültségű szakbírálat elemzi, ahol a lírát és prózát művészi előadásban elevenítik meg, lemezeket és filmeket forgatnak, s a meghívott írókat, művészeket, szakembereket vita- és munkamegbeszéléseken fogadják. Lukailencfalva Lukailencfalva (Ilencfalva, románul Ilieni, németül Illesdorf): falu Romániában, Maros megyében. Fekvése Az E60-as főút Nyárádtő és Ákosfalva közötti elterelő szakaszán fekvő település. A hajdani Marosszék délnyugati részén található, a Nyárád jobb partján. 1941-ben ideiglenesen egyesült Lukafalvával, amellyel teljesen összeépült. Története 1567-ben Ilendfalva néven említik. Orbán Balázs szerint eredeti neve Kilencfalva volt és eredeti kilenc családjáról kapta a nevét. 1910-ben 453 lakosából 443 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 418-an lakták, 2 román kivételével magyarok. Látnivalók Református temploma 1750 -ben a 17. században épített kis kápolna helyére épült. Később bővítették és tornyot építettek hozzá. Ismert emberek Itt született 1862 . február 24-én Vásárhelyi Boldizsár református lelkész, egyházi író. Itt született Szász József és Incze Dániel író. Unzent Unzent település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 121 fő (2015). Unzent Bonnac, Escosse, Esplas, Lescousse, Saint-Amans, Saint-Martin-d’Oydes és Saverdun községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Julija Volodimirivna Timosenko Julija Volodimirivna Timosenko (ukránul: Юлія Володимирівна Тимошенко; Dnyipropetrovszk, 1960. november 27. –) ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony, 2005. január 24-e és szeptember 8-a, valamint 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között Ukrajna miniszterelnöke. A narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt: ő vezette a Julija Timosenko Blokkot (BJUT). Indult a 2010-es ukrán elnökválasztáson, melynek második fordulójába Viktor Fedorovics Janukovics mellett ő jutott be, ám Janukovics végül kb. 3%-kal győzött. Életrajza 19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. 1984-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, azon belül is főleg az energiaiparban. 1990–1998 között több nagy vállalat vezetője volt. 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit. A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. A Kirovohradi területen rekordnak számító 92,3%-os támogatottságot ért el. Politikai életútja ezután számos színes fordulatban bontakozott ki miniszterelnökségéig. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be. 2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé. 2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára. Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak. 2014. február 22-én szabadon engedték, és pár óra után már Kijevben, a Majdanon tartott beszédet. Március 8-án Berlinben megkezdték akut porckorongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni. 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást. Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott Petro Porosenko üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett. Szekszárdi-Séd A Szekszárdi-Séd (Remete-patak) Szekszárd város területén ered (Remete-csurgó), Tolna megyében. A patak forrásától kezdve délkeleti irányban halad Decsig, ahol beletorkollik a Szekszárd-Bátai-főcsatornába. A Szekszárdi-Séd vízgazdálkodási szempontból az Alsó-Duna jobb part Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Niccolò Canepa Niccolò Canepa (Genova, 1988. május 14. –) olasz motorversenyző, jelenleg a Superbike világbajnokság tagja, korábban a MotoGP-ben is versenyzett. Karrierje Első komolyabb eredménye a 2007-es superstock-vb megnyerése egy Ducati volánjánál. A következő évben a gyár MotoGP és Superbike-motorjait tesztelte. Ebben az évben párhuzamosan versenyzett a superbike-világbajnokságon, ahol 3 szabadkártyát kapott. A legjobb eredménye a cseh versenyen volt, ahol a második sorba sikerült kvalifikálnia magát. A MotoGP-ben 2009-ben versenyzett, a Pramac Racing Ducatiján. 2010-re visszalépett a Moto2-be, azonban egyetlen pontot sem sikerült szereznie, így 2011 óta a Superbike vb tagja. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Supersport-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Superbike-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Heliokrómia A heliokrómia egy fotográfiában használt színes, direktpozitív képrögzítési eljárás, a legelső próbálkozások egyike egy fényképfelvétel és egyben egy színes kép előállítására. Sosem terjedt el széles körben, így mára roppant kevés, ám annál értékesebb példány maradt csak fenn. Története Először Jean Senebier svájci református pap és természettudós foglalkozott a heliokrómia jelenségével még 1782-ben, de figyelmét csakhamar másfelé fordította. Színelméleti írásaiban 1810-ben Johann Wolfgang von Goethe is megemlítette, hogy a klórezüst bizonyos feltételek teljesülése esetén színes fény hatására vele megegyező színűre változik. Érdemben először Johann Thomas Seebeck foglalkozott vele, 1810-ben egy klórezüsttel bevont papírra sikeresen felvette a nap színképét, de az így nyert képeket nem tudta rögzíteni. A fotográfia feltalálása után legközelebb az 1867. évi párizsi világkiállításon bukkant fel, ahol A. E. Becquerel és társa állított ki heliokrómiát, de csak sárga üvegbúra alatt, mert ők sem tudták fixálni a színeket. A problémát végül Veres Ferenc oldotta meg, módszerét 1889. április 14-én mutatta be a nagyközönségnek, de nem szabadalmaztatta. A gyakorlati használhatóságához azonban olyan jelentősen le kellett volna rövidítenie az expozíciós időt, melyet a kor technikája még nem tett lehetővé. Mivel ez nem sikerült, a gyakorlati fényképezésben nem játszott jelentős szerepet, különösen nem az autokróm eljárás megjelenése után. Az eljárás Mivel a gyakorlatban nem volt alkalmazható, így főleg üvegre készült színes festményeket másoltak vele. A celloidin emulziójú papírba különféle nehézfémek (általában kálium, ólom, ón vagy lítium esetleg urán) sóit vegyítik, majd az egészet megvilágítják. Az elsötétedett papírra teszik a másolandó színes üvegfestményt, direktpozitívként e sötét alapból világosodnak ki a színek. Kezdetben 48 órás expozícióra volt szükség, ezt Veress a több évtizedes kísérletezései során 20-40 percre csökkentette. Fixáláshoz alkoholban oldott ciánkáli vagy ammónia gyenge oldatát alkalmazták, mert a töményebb oldat a színeket megsemmisítette. Ha a kész képeket viasszal áttetszővé tették, lehetett őket vetíteni, vagy továbbmásolni. Anyaga Papír, kollódium, ezüst-nitrát, urán-, stroncium-, kálium-, ólom-, ammónium-nitrát, kalcium-, kadmium-, ón-, lítium-klorid elsősorban. Mivel Veres Ferenc több mint 500 fajta emulziót próbált ki, a bennük felhasznált anyagok is különböztek, viszont mindig celloidin típusú papírkép volt az eljárás alapja. Méretei A megmaradt Veress-heliokrómiák nagy része 15x23 cm nagyságú, csak néhány korai kísérlete 25x30 cm-es, a többi felfedező is nagyjából ilyen méretű képeket gyártott. Kőkúti Általános Iskola (Tata) A tatai Kőkúti Általános Iskola a város oktatási intézményeinek egyike, amelyet Tata I. kerületének kiépülőben lévő lakótelepének közelében építettek fel. Alapítás Az iskolát 1983-ban létesítették. Közművelődési környezete kedvező, egy kilométeren belül elérhető a Magyary Zoltán Művelődési Központ és a Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, közel van a Kuny Domokos Múzeum és a Görög-Római Szobormásolatok Múzeuma. Az épületet Lang János tervezte, a KOMÉP volt a kivitelező. A tervek már 1976-ban elkészültek. A Kőkúti Általános Iskola 1983-ban kezdte meg működését. Alapítása óta évfolyamonként egy-egy testnevelés szakosított tantervű osztályt indít. 2007-től közoktatási típusú sportiskolaként működik. 14 éve szervez tehetséggondozó osztályokat a Kőkút Képességfejlesztő Alapítvánnyal együttműködve (Minerva tagozat). Belső tere Az iskola 16 tanteremmel, tágas aulával, hatalmas, jól felszerelt tornateremmel, könyvtárral, korszerű étteremmel és nagy udvarral, játszóhelyekkel várja a gyerekeket. Az aula tágas, világos, így sokféle rendezvény megvalósítását teszi lehetővé. Az aula egyik falára Varga Bencsik József grafikusművész készített faintarziát, amely csaknem beborítja a főfalat. A Tata múltját, jelenét megfogalmazó alkotás 30 féle fából készült, és a különböző anyagok erezete és színhatása, a fa csodálatos anyagszerűsége hozzájárul a kompozíció szépségéhez. Varga Bencsik József a modern művészet gazdag eszköztárával, de első ránézésre is érthetően fogalmazta meg Tatát. Az intarzia ritmusa ívekből, hajlatokból építkezik, amelyből szépen rajzolódik ki a barokk templom, Tata régi épületeinek jellegzetessége és mai világa. Az uszodája 16x8,5 méteres medencével rendelkezik, közel 300 általános iskolás és óvodás korú gyermeknek biztosítja az úszástanulás lehetőségét. A gyermekek órarend szerinti formában tanulnak meg úszni. Oktatás Az eredetileg 500 főre tervezett iskolában jelenleg 650 tanulót 58 pedagógus oktat, tanulócsoportban. Kialakítottak egy számítógépes termet, ahol jelenleg 18 db számítógép segíti a tanulókat a korszerű ismeretek elsajátításában, az informatika birodalmában való eligazodásban. Testnevelés tantárgyból szakosított osztályokat indítottak már az első évtől kezdve.1996-tól induló Minerva tagozatos osztályokban a tanulók igényeinek megfelelően, kiemelt óraszámban és csoportbontásban tanulhatnak egy-egy tantárgyat. Figyelmet fordítanak arra, hogy a tanórákon a differenciált, személyiségközpontú nevelés érvényesüljön, valamint arra, hogy mind a kiemelkedő tanulókkal, mind a hátrányos helyzetű vagy lassabban haladókkal való foglalkozásra. A tanulók részt vesznek bábfoglalkozásokon, néptáncon, színjátszást tanulnak, furulyáznak, sakkoznak, közlekedési ismereteket sajátítanak el, kézműves foglalkozásokon különböző technikákat ismernek meg, a könyvtárhasználati órákon pedig megtanulják, hogyan kell a könyvtárban kölcsönözni, tájékozódni. A korábban kötelezően tanult orosz nyelvet a rendszerváltás után a szabad nyelvválasztás váltotta fel. Az orosz szakos tanárok intenzív nyelvi átképzésen vehettek részt, illetve speciális nyelvszakos pedagógusok érkeztek, német és angol nyelvet oktatni. Az amerikai Békeszolgálat (Peace Corps) angol anyanyelvű, amerikai tanárokat delegált az iskolába 1990-ben, így három évig élvezhették diákok ennek előnyeit. Sportélet A Diák Sport Kör (DSK) gazdag programajánlattal rendelkezett, sok túrát, kirándulást, játékos sportvetélkedőt szervezett . Ennek utódjaként jött létre a Szárnyaló Sasok Diáksport Egyesület, később Kőkúti Sasok Diák-sport Egyesület. Fő feladatául tűzte ki a tanulók mindennapi testedzésének eredményes segítését, a versenyek előkészítését, szervezését és megrendezését. Versenyek Minden évben rendeznek szavaló és mesemondó versenyt, kommunikációs vetélkedőt és városi helyesírási versenyt. A Verseghy, Simonyi, Szép Magyar Beszéd levelezős versenyeken tanulók az országos fordulókban is szép eredményeket értek el. A Zrínyi Ilona országos matematikai verseny területi fordulóját 1993-tól szervezi és rendezi az iskola. Az építészeti adottságokat kihasználva, az aulában gyakran rendeznek kiállításokat a gyerekek munkáiból. Ezen kívül városi szintű kiállításoknak, tárlatoknak is helyet adnak, bekapcsolódva a város kulturális életébe. Kőkút-hét Minden év októberében a Kőkút Héten közlekedési verseny, aszfaltrajz-verseny, sportvetélkedők, különféle bemutatók stb. teszik változatossá a délutánokat. Az első Kőkút Hét keretében készíttették el azt a kő-kutat, ami az iskola helyén állt valamikor. Ettől kezdve minden évben az itt folyó vízből kap minden elsős és ötödikes kisdiák egy pici korsóval, s ezzel jelképesen a Kőkúti Általános Iskola diákjává avatják őket. Az avató ünnepség alkalmával hírességeket is köszöntöttek, 2011-ben Cseh László, olimpiai ezüstérmes úszó látogatott el az eseményre. Alapítvány 1991 decemberében megalakult a Kőkút Képességfejlesztő Alapítvány, melynek az a célja, hogy biztosítsa a lehetőséget az alapellátáson túl az iskolában tanuló gyerekek sokoldalú fejlesztéséhez, képességeik kibontakoztatásához, elősegítse az oktatás feltételeinek javítását. Anyagi támogatást nyújt oktatási eszközök és anyagok beszerzéséhez, a tananyaghoz kapcsolódó, iskolán kívüli tevékenységek megszervezéséhez (kiállítás, kirándulás, hangverseny, múzeum- és színházlátogatás). Az alapítvány kuratóriuma felügyeli a fenti célok megvalósítását. A szülők és az iskola munkáját támogatók segítették az alapítványt. Ennek segítségével az iskolai könyvtár több pénzt fordíthat dokumentumok beszerzésére, ezzel is segítve a tanulók ismereteinek gyarapodását. Forrás Varga Istvánné: Tata lépten-nyomon . - Tata Város Önkormányzata, 2010. p. 295. Loket (Sokolovi járás) Loket település Csehországban, a Sokolovi járásban. Loket Nové Sedlo, Staré Sedlo, Hory, Karlovy Vary, Horní Slavkov, Sokolov és Stanovice településekkel határos. Lakosainak száma 3062 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Moras-en-Valloire Moras-en-Valloire település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 646 fő (2015). Moras-en-Valloire Hauterives, Lens-Lestang, Manthes és Saint-Sorlin-en-Valloire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Wilhelm Peters (labdarúgó-játékvezető) Wilhelm Peters (1901. március 18. – 1941. február 16.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Wilhelm (Willi) Hans Christian Carl Peters. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1917-ben vizsgázott, 1929-ben lett az I. Liga játékvezetője. 1941-ben bekövetkezett haláláig aktív játékvezető volt. Nemzeti-bajnokság 1938-ban a német bajnoki döntőt irányította. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1936-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1939-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 5. Olimpiai játékok Az 1936. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának találkozóin a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. Az első körben és a bronzmérkőzésen kapott partbírói feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 1+ 2 (partbíró). Skandináv Bajnokság Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Saint Vincent és a Grenadine-szigetek a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el E ritorno da te Az E ritorno da te (Visszatérek hozzád) Laura Pausini hatodik albuma és első best of lemeze, ami 2001. október 8-án jelent meg. Spanyol változata Lo Mejor de Laura Pausini: Volveré junto a tí címmel jelent meg. Dalok Az E ritorno da te albumról E ritorno da te La Solitudine VERSION 2001 Non c'é VERSION 2001 Strani amori VERSION 2001 Gente (Ordinary people) VERSION 2001 Incancellabile Le cose che vivi Seamisai(Sei que me amavas) duett Gilberto Gillal Ascolta il tuo cuore Mi respuesta In Assenza di te Un'Emergenza d'amore One more time Tra te e il mare Il mio sbaglio piú grande Una storia che vale A Volveré junto a tí albumról Volveré junto a tí La soledad 2001 VERSION Se fue 2001 VERSION Amores extraños 2001 VERSION Gente 2001 VERSION Inolvidable Las cosas que vives Cuando se ama(Sei que me amavas) duett Gilberto Gillal Escucha a tú corazón La mia risposta En ausencia de ti Emergencia de amor One More Time Entre tú y mil mares Un error de los grandes Dos historias iguales Dimé duett José El Francéssal Érdekesség Az olasz változat platina kiadásában szerepel a Speranza című dal, ami a brazil telenovella az Esperança betétdala Virágzási hormon A virágzási hormon vagy florigén kifejezést olyan hipotetikus hormon-szerű molekulákra használják, amik szabályozzák és/vagy kiváltják a növények virágzását. Az, hogy ténylegesen léteznek ilyen hormonok, még nem bizonyított. Az úgynevezett florigén modell szerint egy speciális, virágzást elősegítő hormonféleség, a florigén idézi elő az apikális merisztéma generatívvá differenciálódását. Az erre irányuló egyik kísérletsorozatban sem sikerült azonban ezt az anyagot egyértelműen kimutatni. Egy másik modell szerint a megnövekedett asszimilátum-ellátás váltja ki a generatív növekedést. A jelenleg elfogadott, harmadik modell szerint a virágzást több tényező együttes jelenléte, kölcsönhatása váltja ki, a konkrét szabályozás akár fajonként különböző lehet. Története A florigént először az orosz növényélettan-tudós, Mikhail Chailakhyan írta le 1937-ben. Chailakhyan demonstrálta, hogy egy már virágzó egyedről oltóággal képest átvinni a virágzást egy másik növényre. Anton Lang mutatta meg, hogy az egyébként virágzásra nem serkentő fotoperiódusban is sok esetben ki lehet váltani a hosszú nappalos és kétéves növény virágzását, ha gibberellinnel kezeljük azokat. Ez Chailakhyant arra sarkallta, hogy florigén-elméletét bővítse, a virágzási hormonok két osztályát feltételezve: gibberellinek „anthesin”. Chailakhyan azt feltételezte, hogy a virágzásra nem serkentő fotoperiódus alatt a hosszú nappalos növények anthesint termelnek (de gibberellint nem), míg a rövid nappalos növények ezalatt gibberellint termelnek (de anthesint nem). Chailakhyan elmélete azonban nem magyarázza meg azt a tényt, hogy a virágzásra nem serkentő fotoperiódus alatt növő rövid nappalos növények (amik tehát gibberellint termelnek) nem képesek beoltás útján virágzást kiváltani a virágzásra nem serkentő fotoperiódus alatt növő (így anthesint termelő) hosszú nappalos növényekben. A virágzási hormon több mint 60 év alatt sikeresen ellenállt a tudósok próbálkozásainak, mivel a virágzás szabályozása igen komplex rendszernek bizonyult. Az egyik lehetséges válasz a problémára az, hogy „florigén” mint olyan nem létezik; ehelyett más hormonok arányának kell valamilyen értéket elérnie a növény virágzásához. Újabb keletű kísérletek arra utalnak, hogy a florigén mégiscsak létezik. Kísérletekkel sikerült alátámasztani, hogy a virágzást kiváltó vegyület a növény leveleiben termelődik vagy aktiválódik, bizonyos idő kell hozzá, hogy kimenjen a levelekből, és ezután kezdődik meg a virágzás. A kiváltó jel egy FT nevű génhez tartozó hírvivő RNS volt. Ez az RNS-molekula a levelekből a floémban lévő növekedési csúcshoz továbbítódik, ahol az FT fehérje kölcsönhatásba lép az FD nevű transzkripciós faktorral. (Még újabb kutatások szerint nem az RNS-molekula, hanem maga a fehérje hat a virágzást kiváltó jelként.) Velence zászlaja Velence zászlaja szinte minden motívumában a hajdani Velencei Köztársaság zászlaját idézi. Hozzávetőlegesen akkor készült el az első oroszlános zászló, amikor 828-ban a velencei flotta Alexandriából elrabolta Szent Márk evangelista relikviáit, és az a velencei államiság jelképévé vált. A lobogó majd' ezer éven keresztül a tengerek kereskedővárosának dicsőségét hirdette. Azonban mivel a dózse igen bonyolult jelképeket adott a köztársaság lobogójának, ráadásul annak több változata is életbe lépett az idők folyamán, ma szinte megszámlálhatatlan változata ismert. Az eredeti lobogó mindenesetre több fontos jelképet rögzített a későbbi változatokban is. A zászló két nagyobb részre bomlik. A bal oldalán a Szent Márkot ábrázoló oroszlán látható, míg a jobb oldalon hat díszes szalag látható. A lobogó alapszíne a bíbor, amelyen aranyszínű lángcsóvák és keresztek láthatóak. A bíbor és az arany színek Bizánc uralkodói színei voltak, és a dózse ezen színek átvételével először a Konstantinápolyhoz való tartozást fejezte ki, később viszont a színek utaltak arra, hogy Velence a birodalom utódának tekinthető. Az oroszlán a város védőszentjének, Szent Márknak a biblikus jelképe. Egyes ábrázolásokban az oroszlán fejét glória övezi. Az oroszlán egy nyitott könyvet tart, amelyben a következő szavak olvashatók: „Pax tibi Marce, evangelista meus”. A latin mondat a következőt jelenti: Béke neked, Márk, én evangélistám. Ezeket a szavakat a legendák szerint egy angyal mondta Márknak, amikor az viharba került a tengeren, úton Velence felé. Az oroszlán hátán feszülő angyalszárnyak ezt a legendát őrzik. Az oroszlán lába alatt látható kék sáv a tengert, és Velence tengerek feletti hatalmát jelképezi. Riom Riom település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 18 987 fő (2015). Riom Saint-Bonnet-près-Riom, Châteaugay, Châtel-Guyon, Clerlande, Ennezat, Enval, Marsat, Ménétrol, Mozac, Pessat-Villeneuve és Saint-Beauzire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: St. John’s Wood (metróállomás) A St. John’s Wood a londoni metró egyik állomása a 2-es zónában, a Jubilee line érinti. Története Az állomást 1939. november 20-án a Bakerloo line részeként nyitották meg. 1979. május 1-jétől a Jubilee line szolgálja ki. Nedašov Nedašov település Csehországban, a Zlíni járásban. Nedašov Illavai járás, Brumov-Bylnice, Nedašova Lhota és Návojná településekkel határos. Lakosainak száma 1386 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Muspellheim Muspellheim vagy Musspell a tűz birodalma a skandináv mitológiában. Itt élnek a tűzóriások, és a vezetőjük, Surtr is, aki a világvégén a lángoló kardjával felégeti Yggdrasilt, és így elpusztul az összes világ. Felesége Sinmore, akiről nevén kívül mást nem lehet tudni. A Nap és a csillagok innen származnak. Északra van a Niflheim jeges világa, amitől a Ginnungagap választja el. A verses Edda így említi a Ragnarökkel kapcsolatban: Ithica 27 ϕ 9 Az Ithica 27 ϕ 9 a Mogwai egy dala, valamint a Summer/Ithica 27 ϕ 9 kislemezük B-oldala, amelyet 1996. november 4-én adott ki a Love Train. A szám szerepel a Ten Rapid (Collected Recordings 1996–1997) válogatásalbumon. Hivatkoznak rá még Ithica 27ø9, Ithica 27-9 és Ithica 27 Phi 9 néven is. Leírás A gitárok hangolása C♯ A E G♯ G♯ G♯. A dal egy ismétlődő szólammal kezdődik, majd a 13. másodpercben egy finom G♯ háttérakkord csendül fel. A 38. másodpercben újabb gitárszólamok és dobok lépnek be, és a dallam megváltozik. 1 perc 1 másodpercnél újra a fő szólam hallható, majd 1:25-től a gitárok és a dobok fokozatosan hangosodnak és gyorsulnak, majd 1:47-nél egy torz gitárhang szerepel; ez egészen 2:19-ig folytatódik, ahonnan újra az eredeti szólamé a főszerep egészen 2:40-ig, ahol a gitárok fokozatosan elhalkulnak. Számlista Az összes dal szerzője a Mogwai; a Summer dalban közreműködött David Robertson. Simon György (színművész) Simon György (Rákospalota, 1923. június 21. – Budapest, 2017. július 1.) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész. Életpályája 1941-1944-ig a Vallás és Közoktatási Minisztériumban dolgozott, miközben jogi tanulmányait is folytatta az 1944-es katonai behívásáig. 1945. április l-jén szovjet hadifogságba került, ahol favágóként dolgozott. Három év múlva betegen került haza. Felgyógyulása után még visszakerült a Közoktatási Minisztériumba, ahonnan az új Népművelési Minisztériumba helyezték át 1949-ben. Itt került kapcsolatba és ismerte meg a színházi életet. Jogi diplomát (iuris utriusque) a szibériai hadifogságból hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán 1952-ben szerzett. 1952-ben Várkonyi Zoltán egy meghallgatás után színészi státust ajánlott, az ő szorgalmazására és a főiskola vezetői előtti meghallgatás után a Főiskola második évfolyamára iratkozhatott be. Az első rostavizsga után képességeit közvetlen színházi szerződésre alkalmasnak találták, a főiskola látogatása alól felmentették. Színészi pályafutását Várkonyi Zoltán tanítványaként 1952-ben kezdte az akkori Néphadsereg Színházban. Első felesége Demeter Hedvig színésznő volt. Második felesége Antal Magdolna újságíró, rádiós szerkesztő. Díjak Jászai Mari-díj (1962) Érdemes művész (1983) Színházi szerződései Néphadsereg Színház 1952, Ifjúsági Színház 1954, József Attila Színház 1955-től 1959-ig, Katona József Színház , Kecskemét 1959-től 1963-ig, Gárdonyi Géza Színház , Eger 1963-tól 1967-ig, Csiky Gergely Színház , Kaposvár 1967-től 1971-ig, Jókai Színház , Békéscsaba 1971-től 1973-ig, Nemzeti Színház , Miskolc 1973-tól 1985-ben történt nyugdíjazásáig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Evangélium Színház, Budapest 1991. Korábban szerelmes-szerepeket, később drámai hősszerepeket játszott, végül áttért a jellemszerepekre. Színházi vendég-szerződései Nemzeti Színház, Pécs; Csokonai Színház, Debrecen. Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 110. Ugyanitt tizenhat színházi fotón is látható. Film, tévéfilm, tv-játék szerepei Kinizsi – Tirnyák Századunk – Keitl vezérezredes Vacsora a Hotel Germániában (1958) – SA #1 Egy csirkefogó ügyében (1960) – Vernon Jó utat, autóbusz (1961) Honfoglalás (1963) – Magyar katona Befejezetlen tárgyalás (1969) Plusz-mínusz egy nap (1973) – Pap A csodadoktor (tévéfilm, 1973) Banán és bukta (tévéfilm, 1973) Itt járt Mátyás király (1973) – Kond Vivát, Benyovszky! (1973) (6. részben) Ida regénye (1974) Ősbemutató (1974) – Vak Béla Az idők kezdetén (1975) – Taulich Fekete gyémántok (1976) – Ödön gróf Herkulesfürdői emlék (1976) – Bajusz Köznapi legenda (1976) – Pallér Az elnökasszony (1977) Ki látott engem? (1977) Zokogó majom (1978) (2. részben) Forró mezők (1979) – Újságíró Használt koporsó (1979) Két pisztolylövés (1980) – Főorvos Négy csend között a hallgatás (tévéfilm, 1981) Mint oldott kéve (1983) – Hadbíró a Magyarország 1849 című részből Mátyás, az igazságos (1985) – Gömöri úr #2 (hangja) Dörmögőék kalandjai (1987) – Dörmögő apó (hangja) (2 részben) Szomszédok (1987-1996) – Ignác, Takács Lenke bátyja; Öreg birtokos Valahol Magyarországon (1987) Szigorú idők (1988) Freytág testvérek (1989) Frici, a vállalkozó szellem (1993) – Sörfőző mester Kisváros (1993) – 56-os határőrparancsnok Perlasca – Egy igaz ember története (2001) – Ezredes (2004-es magyar változat) Fekete Krónika (2005) Macskafogó 2. – A sátán macskája (2007) – Kifosztott bácsi (hangja) Magyar Rádió Illés bácsi ( A Szabó család ) Dan George főnök ( Röpül a lelkem c. összeállítás rádióváltozata. 2005. Narrátor Zsótér Sándor, dramaturg Sári László, rendező, zenei szerkesztő Molnár Csaba) Anabarilius Az Anabarilius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Cultrinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 17 faj tartozik: Anabarilius alburnops Anabarilius andersoni Anabarilius brevianalis Anabarilius duoyiheensis Anabarilius grahami Anabarilius liui Anabarilius longicaudatus Anabarilius macrolepis Anabarilius maculatus Anabarilius paucirastellus Anabarilius polylepis Anabarilius qiluensis Anabarilius qionghaiensis Anabarilius songmingensis Anabarilius transmontanus Anabarilius xundianensis Anabarilius yangzonensis Forrás Encyclopedia of Life Stazione di Pergola Stazione di Pergola vasútállomás Olaszországban, Marche régióban, Pergola településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Urbino-Fabriano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bellisio Solfare Csendőrség A csendőrség (korábban francia eredetű szóval zsandárság) Európa számos országában létező, helyenként szervezetileg részben a hadsereghez tartozó, katonai elvek szerint szervezett rendőri szerv, melynek fő feladata a rendfenntartás. Története Magyarországon Eredete, elnevezése Az első, a csendőrség szervezeti elveinek megfelelő közrendvédelmi testületet Franciaországban hozták létre gendarmerie (ejtsd: zsandármöri) néven Napóleon uralma idején. Az elnevezés végső forrása a „fegyveres férfiak” jelentésű gens d’arme kifejezés, ami a magyar nyelvbe pedig a kiejtés szerinti közelítő leírással zsandár formában került be. A csendőr szó első ízben 1834-ben fordult elő a magyar nyelvben, addig – és később is párhuzamosan – a zsandár kifejezést használták. Hivatalosan először a magyar képviselőházban 1873. február 8-án használták a csendőr szót. A napóleoni háborúk alatt a Franciaországhoz csatolt Lombardiában is zsandárságot hoztak létre a császárság más részeihez hasonlóan. A terület 1815 után Ausztriához került, a korszerű közbiztonsági szervezetet azonban tovább működtették, az 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc után pedig kiterjesztették a birodalom egész területére, 1849-ben létrehozva a Császári-királyi Csendőrséget. Ennek magyarországi ezredeit az erdélyi és a horvátországi kivételével az 1867-es kiegyezés alapján megszüntették. A két megmaradt ezredből az erdélyit 1875-ben, a horvátországit 1876-ban a közös hadügyminisztérium helyett a magyar Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium illetve a horvát bán alá rendelték, előbbit Magyar Királyi Erdélyi Csendőrparancsnokság, utóbbit pedig Magyar Királyi Horvát-szlavón Csendőrparancsnokság néven. A Magyar Királyi Csendőrséget 1881-ben lényegében az erdélyi csendőrség bázisán hozták létre, annak működését kiterjesztve az egész országra. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a Magyar Királyi Csendőrség nem csak szervezeti és működési elveiben, hanem tényleges szervezeti értelemben is a napóleoni gendarmerie örököse volt. 1849–1867 1849 év elején Felix zu Schwarzenberg javaslatára Bécsben birodalmi csendőrség létrehozásáról döntöttek a lombardiai csendőrség mintájára, részben annak szervezeti alapjain. A Császári Zsandárság felállításáról Alexander Bach által jegyzett 1849. június 8-iki császári rendelet határozott. Mivel azonban Bach hivatalától a császár megvonta a rendőri ügyeket, a szervezés feladata a „legfelsőbb rendőrhatóság főnökére”, Johann Kempen báróra hárult. Az összbirodalmi közrendvédelmi hadseregként szervezett katonai alakulat fő feladata a nemzeti felkelés leverésében való segítség volt, emiatt a lakosság körében hamar gyűlölt szervezetté vált. Feladata a szabadságharc bukása után a betyárvilág felszámolására módosult. A szervezet feladatát elsődlegesen ügynökhálózat kiépítése útján teljesítette. Kempen altábornagy vezetése alatt 1855-ig 7545 hazaárulási per bizonyításában vettek részt. A zsandárság ezredekre tagolódott, a Habsburg Birodalomban 1850-re hat zsandárezredet állítottak fel, ezt 1854-ben még kettő egészítette ki,, majd számuk 16-ra nőtt, melyek közül három Magyarországon, egy-egy pedig Erdélyben, Horvátországban illetve a Szerb Vajdaságban működött. Az ezredek száma 1866-ra tízre csökkent, majd helyüket 15 országos csendőrparancsnokság vette át. 1867–1881 A zsandárság 1867-ben a kiegyezéskor szűnt meg az addigi Magyarország területén, ám az erdélyi és a horvátországi zsandárparancsnokság megmaradt (csak a nevük változott császári és királyi területi csendőrparancsnokságokra). Ez hosszú évekig támadási felületet adott a magyar politikusoknak Béccsel szemben. A szolgálati nyelv a német maradt, az egyenruha, a felszerelés nem változott. A felügyeletet a k. u. k. hadsereg területileg illetékes hadtestparancsnokságai látták el. 1876-ban azonban a magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy ezt a két szolgálatot a császár szakmai tekintetben a magyar belügyminiszter, személyi és fegyelmi szempontból pedig a Magyar Honvédség kerületparancsnokságai alá rendelje. A horvátországi csendőrség felett a magyar kormány szervei a horvátországi kormány révén gyakorolták felügyeleti jogukat. A szűk értelemben vett Magyarország területén a zsandárság közbiztonsági feladatait a vármegyék vették át, az új szervezet élére a csendbiztos került, az ő feladata volt a megye által biztosított összegből zsandárokat toborozni. Mivel azonban a megyék költségvetése szűkös volt, a kevés zsandár nem tudta megakadályozni a betyárok ismételt elszaporodását, a betyárvilág újrateremtődését. A pandúrrendszer a bűnüldözésben kevésbé hatékony lévén elégtelennek bizonyult. Az 1870-es években a Monarchia közbiztonsága mélypontra került. Újjáéledt a betyárvilág, amely viszont már nem a korábbi romantikus, lázadó hősök (Rózsa Sándor) világa volt, hanem a banditáké. A két rendvédelmi rendszer (zsandárság és pandúrrendszer) közti különbséget jól mutatta a kortársak számára is az erdélyi és horvátországi jó közbiztonsági helyzet. Ezen körülmények miatt hamarosan felvetődött a zsandárság visszaállításának gondolata. 1881–1919 1881-ben a parlament megszavazta a Magyar Királyi Csendőrség felállítását. A testületre az 1881. évi II. és III. törvény vonatkozik. Az uralkodó a törvényt 1881. február 14-én szentesítette. Az új szervezet 1882. január 1-jén kezdte meg működését. A csendőrség tehát közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt, katonailag szervezett őrtest. Feladata volt a működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket felderíteni, feljelenteni, és a bíróságnak vagy más hatóságnak átadni. Az új Magyar Királyi Csendőrség szolgálati tekintetben a belügyminisztérium, fegyelmi és személyzeti szempontból pedig a honvédelmi minisztérium alárendeltségébe tartozott. Létrehozásakor átvették a horvátországi és az erdélyi csendőrség vonatkozásában már létező gyakorlatot. A kezdeti nehézségek ellenére a csendőrség idővel Európa egyik leghatékonyabb testülete lett, 85–90%-os eredményességi mutatókkal. Magyarország területét Budapest főváros kivételével a törvény hat csendőrkerületre osztotta fel, és mindegyik vezetésére egy-egy csendőrparancsnokságot állított fel. A kerületek elnevezése a parancsnokság székhelyét és a kerület sorszámát tartalmazta (pl. Kolozsvári I. csendőrkerület). Az I. kerület az 1871-ben a korábbi zsandárság erdélyi ezredéből létrejött Erdélyi Magyar Királyi Csendőrségből jött létre, a többi öt kerület felállítására pedig a sorszámuk szerinti sorrendben került sor a következő években. Kolozsvári I. kerület, 4 szárnyparancsnoksággal Budapesti II. kerület (vidéki hatáskörrel), 3 szárnyparancsnoksággal Szegedi III. kerület, 3 szárnyparancsnoksággal Kassai IV. kerület, 3 szárnyparancsnoksággal Pozsonyi V. kerület, 2 szárnyparancsnoksággal Székesfehérvári VI. kerület, 3 szárnyparancsnoksággal. A kerületek szárnyparancsnokságokra, azok szakaszokra, utóbbiak pedig őrsökre tagozódtak. A szárny- és szakaszparancsnokságok nagyobb városokban, az őrsök a járási szolgabíró székhelyén működtek, de a csendőrség szervezeti egységeinek működési területe alapvetően független maradt a közigazgatási beosztástól. Az 5–7 fős őrsökön csak altisztek és legénység szolgált. A szakasz- és szárnyparancsnokok hadnagyi, főhadnagyi és századosi rendfokozatúak voltak. A kerületparancsnoki beosztás ezredesi rendfokozattal járt, itt törzstisztek is dolgoztak. Egy csendőrre legfeljebb 60 km² juthatott, azonban ez a párban járőrözés miatt a járőrnek 120 km²-t jelentett. A szervezeti felépítésben a szükségletnek megfelelően gyakoriak voltak a változások, a szárnyparancsnokságok és az alájuk beosztott szakaszok és őrsök száma folyamatosan nőtt. Jelentősebb változtatás az 1890-es években történt, amikor 8 csendőrkerületet alakítottak ki (Marosvásárhely, Debrecen és Szombathely is kapott csendőrkerületet), és létrehozták a határ menti csendőrséget. 1912-ben pedig megszervezték az őrsök és a szakaszparancsnokságok közötti járásőrmesterségeket. A fegyvernemi jelleggel működő határszéli csendőrség a Szerbiával és Romániával közvetlenül határos csendőr-kerületparancsnokságok alárendeltségébe tartozott. Ezek a speciális őrsök kikülönített törzstisztek felügyelete alatt működtek. Sajátos elemet alkottak a „nyári őrsök” is. Ezeket a hó elolvadása után állították fel, és a következő hóig működtek. A határszéli csendőrség létszáma az első világháború előtt, 1913-ban 1357 fő volt. A határőrizeti feladatok ellátásába a csendőrség személyi állományából szükség esetén további 2045 főt lehetett bevonni, így összesen a 12851 főnyi magyar királyi csendőrségnek 16%-át lehetett igénybe venni erre a célra. A járőrözés a határ menti hegyes és a mocsaras területeken jóval nehezebb volt, mint másutt. Ezért az itt szolgálatot teljesítő csendőrök jelentős, napi 40 fillér pótlékot kaptak. Egyébként a századfordulón egy csendőr őrmester fizetése évi 2336 korona, a járásőrmesteré 2769, a hadnagyé 3632, a főhadnagyé 4152, a századosé 5372, az őrnagyé 9296, az alezredesé 10 296, az ezredesé pedig 12 096 korona volt. A századforduló már az összes csendőr-kerületparancsnokság rendelkezett úgynevezett pótszárnnyal, ami központi szervként a pénzügyi, anyagi, technikai ellátásért, kiképzésért volt felelős. Létrehozták a m. kir. csendőrség felügyelőségét is. Az altábornagyi rendfokozatot viselő felügyelő volt a csendőrség legfelső vezetője. Tovább működtek a honvédelmi és belügyminisztériumi csendőri osztályok is. További központi szervek voltak Nagyváradon a korszerű, pavilon rendszerű iskola, Budapesten a központi raktár, Zomboron pedig (a Trianon után Kiskunhalasra telepített) lóidomítóosztály. A Magyar Királyi Csendőrség személyi állománya A személyi állományt szigorú elvek alapján válogatták. Az első szervezési táblázatban előírt 115 fős tiszti és 5052 fős legénységi keretet hat év alatt töltötték fel. Addig a honvédség soraiból kiválasztott katonák végezték a csendőri teendőket. A felvételi követelmények a következők voltak: A kiképzés több lépcsőben történt. A megfelelt jelentkezőket 6 hetes kiképzésen vettek részt, majd féléves próbaszolgálat következett. Ennek eredményes teljesítése után következett a véglegesítés. Több évi kifogástalan szolgálat után lehetett jelentkezni altiszti iskolára. Az altiszti képzésre évente hat hónapos tanfolyamokat szerveztek. A tanfolyam tárgyai között volt a magyar nyelv és az őrsparancsnok szolgálati ügykörében szükséges fogalmazási készség; számtanból a négy alapismeret és a törtek; a csendőrségi szervezeti és szolgálati utasítás megfelelő részei, a szolgálatra vonatkozó törvények, rendeletek és parancsok; az őrsiroda vezetése ; a csendőrségnél használatos lőfegyver használata; a csendőrség közigazgatásának alapelvei, az őrsparancsnok ügykörének megfelelő terjedelemben. Csendőrtisztnek az jelentkezhetett, aki gimnáziumi érettségivel vagy katonai reáliskolai végzettséggel rendelkezett. Sikeres felvételi vizsga után a hallgatókat hadapród őrmesternek nevezték ki, és próbaszolgálatot követően kerülhettek Ludovika Akadémiára. Az akadémia rendőrtiszti szakán tett eredményes záróvizsga után léptették elő a jelölteket tiszti rendfokozatba. A cs. és kir. hadseregtől, valamint a m. kir. honvédségtől a csendőrséghez kerülő tisztek féléves felkészítés, próbaszolgálat után tehettek csendőrtiszti szakvizsgát. Felszerelés, fegyverzet Az erdélyi és a horvátországi csendőrség egyenruhája 1876-ig megegyezett az osztrák csendőrség öltözetével, akkor azonban rákerült a magyar királyi honvédségnél rendszeresített zsinórzat, gomb és sapkarózsa. A zubbony bevezetése után a magyar csendőr ruházata a sapkarózsa kivételével olyan lett, mint az osztráké. A színe is más volt, mint a m. kir. honvédek egyenruhájáé. A csendőrök felszerelése a gyalogosoknál puska, kard, járőrtáska, kézibilincs és jegyzetfüzet volt, a lovasoknál ehhez jött a nyereg és a lószerszám. 1876-ban a csendőrök Fruhwirth típusú ismétlő karabélyokat kaptak. 1887-ben az Alfred von Kropatschek által fejlesztett fegyvert, majd 1906-ban a Mannlicher M1895 karabélyokat rendszeresítették. A forgópisztolyokat 1912-ig felváltották a Frommer Rudolf által kifejlesztett pisztolyok. A füstös lőporral töltött úgynevezett béketöltények használatáról 1913-ban tértek át a füst nélküli „haditöltények” használatára. A tisztek pisztolyt és kardot viseltek, a legénység pedig karabélyt és kardot. A csendőrség anyagi ellátottsága sokkal jobb volt, mint a városi rendőröké. A veszélyesebb helyen szolgáló csendőröknek duplán számítotték a szolgálati idejét. Vagyonos magánszemélyek nagy alapítványokat hoztak létre a csendőrök javára, a nyugdíjasok, az özvegyek és az árvák támogatására. A gyermekes apák gyermekenként 100 korona családi pótlékot kaptak. A csendőrség működése A csendőrségnek a helyi államigazgatási szerveknek csak a legfelsőbb vezetői – szolgabíró, az alispán és a főispán –, illetve a m. kir. ügyészségek és bíróságok adhattak utasítást. A m. kir. csendőrség, különösen a határ mentén, intézményesen együttműködött az Osztrák-Magyar Monarchia katonai felderítő titkosszolgálatával, a bécsi székhellyel Nyilvántartó Irodával is. Ennek az együttműködésnek a szabályait a szolgálati szabályzathoz titkos függelék rögzítette. A kiváló képzettség, a jó anyagi ellátás, a központi vezetés a magyar királyi csendőrséget magas színvonalon működő szervezetté formálta. A dualista Magyarországon a közrend és a közbiztonság fejlesztése terén vitathatatlan eredményeket sikerült elérni. Ekkor számolták fel a betyárvilágot, és a városokban is határozottan nőtt a közbiztonság. Az államhatalom a csendőrséget belpolitikai célokra is erősen igénybe vette. A kialakuló munkásmozgalom, a szocialisták szervezkedéseim megmozdulásai ellen gyakran mozgósították a csendőrséget, ami általában brutálisan lépett fel. 1891-1914 között a történelmi Magyarország területén a csendőrség egy összesítés szerint 105 esetben avatkozott be komolyabban munkásmozgalmi jelenségek ellen, amikben összesen mintegy 550 ezer fő vett részt. A munkások közül 61 fő halt meg, súlyos sebesülést 203 fő, könnyű sérülést 665, szenvedett. 1443 személyt vettek őrizetbe. Ezzel párhuzamosan a csendőrség állományából hatan haltak meg, 22-en súlyosan, 13-an könnyebben sérültek meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején meglehetősen nyíltan kezelték a hatalmi szervek adatait. Az évente publikált magyarországi tiszti cím- és névtárakban megtalálható volt a teljes államapparátus – beleértve a m. kir. honvédség, az állami rendőrségek és a m. kir. csendőrség – szervezeti felépítése, elhelyezkedése, élőereje, a vezetők neve, a hatóságok jogkörei. A csendőrség az első világháborúban gyakorlatilag szétesett. Az 1914-es 12 000 fős testület tagjainak legnagyobb részét a frontokra vezényelték, helyükre gyorstalpalón kiképzett újoncok és hadiszolgálatra már alkalmatlan veteránok léptek, akiknek a szaporodó fegyveres katonaszökevényekkel is fel kellett venni a harcot. Az eredmény a közbiztonság romlása lett. A csendőrség újjászervezésének kérdése általában nem merült fel, helyette az állampolgárok civil kezdeményezései léptek elő elsődleges rendfenntartó erővé (polgárőrség, népőrség, nemzetőrség, védőrség). A csendőrség tisztikarának jelentős részét 1919. március 26-ig nyugállományba helyezték, majd a csendőrőrsök személyzetét felváltották a Vörös Őrség tagjai. A Vörös Őrségben viszonylag sok excsendőr szolgált. 1919–1945 A Peidl-kormány 1919. augusztus 3-án feloszlatta a Vörös Őrséget, és helyébe helyreállította a rendőrséget, majd augusztus 9-én a Friedrich-kormány a csendőrséget is újraindította. A román megszállás alatt azonban a csendőrség felszerelésének (fegyverzet, lóállomány, stb) legnagyobb részét elvitték a románok, sőt a csendőröket elhurcolták hadifogolynak. Ennek következtében az újjászervezés legnagyobb részben az antant katonai missziójának feladata lett, köztük is elsősorban Harry Hill Bandholtz tábornoké. 1920-ban a csendőrség felügyelete is megváltozott, ettől kezdve kizárólag a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Feladatköre kibővült a karhatalmi szolgáltatásokkal, amelyet ugyan nagy részben a rendőrségből szerveződő karhatalmi szolgálat, majd karhatalmi ezredek láttak el, de sokszor igénybe kellett venniük a csendőrség segítségét. További változás az 1919-es események hatására, hogy míg a dualizmus jogrendszere nem ismerte a politikai bűncselekmény fogalmát, a Tanácsköztársaság bukása után ez a terminus is bevonult az üldözendő és felderítendő bűncselekmények közé, megelőzendő az újabb szélsőséges (akár bal-, akár jobboldali) puccsot. A trianoni békeszerződés után végrehajtott átszervezéskor a kerületi beosztás is megváltozott, a kisebb országterület kilenc helyett hét kerületre oszlott. Budapesti I. kerület Székesfehérvári II. kerület Szombathelyi III. kerület Pécsi IV. kerület Szegedi V. kerület Debreceni VI. kerület Miskolci VII. kerület A elcsatolt országrészek részleges visszatértével némileg átalakultak az egyes csendőrkerületek határai, és 1939 elején megalakult a kassai központú VIII. kerület, majd 1940 novemberében létrejött a kolozsvári központú IX. és a marosvásárhelyi központú X. csendőrkerület is. A csendőrség katonai jellege tovább erősödött Horthy Miklós hatalomra jutásával, mivel Horthy személyesen ellenőrizte egy ideig a csendőrséget, és az úgynevezett csendőrtartalék felállítása tulajdonképpen a trianoni szerződés kijátszására, illegális katonai erő fenntartására történt. Ezzel 1919. november 30-ra 56 000 fő, december 6-ra 75 000 fő lett a csendőrség állománya, szemben az 1914-es 12 000-rel. 1921. január 3-án miniszterelnöki rendelet emelte újra a létszámot. A későbbi években a tartalékállomány többlete a csendőrségtől átkerült tényleges állományba a hadsereghez, mivel létszámuk 1928-ban már nem érte el a 9 ezer főt sem. A csendőrség mégis a rendőrséggel szemben pozíciókat vesztett, mindenekelőtt a rutinos veterán csendőrök világháborús veszteségei miatt, és mert a csendőrségnek ekkor még nem volt civil nyomozórészlege. Ez utóbbi csak 1928-ban szerveződött meg. A csendőrség és a rendőrség illetékességének rendezésére csak 1942-ben állt fel egy központi koordináló iroda, az Államvédelmi Központ. A csendőrség politikai aktivitása Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt nőtt meg, amikor a tisztek többsége aktívan politizálni kezdett. A csendőröknek a rájuk vonatkozó szabályok tiltották a politikai tevékenységet, semmilyen egyesületnek vagy pártnak nem lehettek tagjai, sőt még maguk között sem politizálhattak, Baky László őrnagy például nyugalmazását kérte, hogy politikai pályára léphessen, de ez kivételes eset volt. A csendőrség feladatai közé tartozott a társadalmi és politikai rendezvények nyugalmának biztositása és a nem engedélyezett gyűlések feloszlatása is. a választások idején rendszeresen alkalmazták a testületet az ellenzéki jelöltek gyűléseinek korlátozására is, egy ilyen eset vezetett a nyolc halálos áldozatot követelő 1935-ös endrődi sortűzhöz. A csendőrség feladatkörébe tartozott a fennálló rendszer erőszakos megdöntésére irányuló és minden totalitárius eszmét képviselő szervezet ellen való fellépés is. Ezért léptek fel az illegális kommunista és a szélsőjobboldali pártok ellen egyaránt, de ezt használták ürügyként a rendszerrel szemben álló demokratikus politikusokkal vagy a nemzetiségi vezetőkkel szembeni fellépésre is. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Horthy-korszak jelentős részében statárium volt érvényben, ami a csendőrség számára lehetőséget nyújtott a kevésbé ellenőrzött tevékenységre. A háború folyamán a csendőrség katonai akciókban is részt vett, valamint biztosítási gyakorlatukból adódóan a gettósítások és deportálások ellenőrzését is végezték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a csendőrséget testületileg kéne elítélni (bűnös szervezet), hiszen például Király Gyula csendőr ezredes is Mauthausenben végezte. Mellette Temesváry Endre csendőr vezérőrnagy, Balázs-Piri Gyula csendőr ezredes és Kudar Gyula csendőr alezredes is német fogoly lett. A csendőrség utolsó bevetései az orosz előretörés idején a fronton történtek. Külön felszerelést, kiképzést nem kaptak, csak a szolgálati fegyverükkel (szuronyos puska) álltak szemben az ellenséggel. Ennek eredménye 11 000 halott vagy eltűnt csendőr lett. A csendőrség szerepe a holokausztban A Magyar Királyi Csendőrség 1944-ben döntő szerepet játszott a magyar állam közel félmillió zsidó származású polgárának összegyűjtésében és a német hatóságok kezére adásában. A csendőrség egyes tagjai az akció lefolyása közben maguk is számos zsidót meggyilkoltak, tehát közvetlenül is részt vettek a népirtásban. A korábban a szlovákiai és görögországi deportálásokat irányító Dieter Wisliceny a következőket mondta: Edmund Veesenmayer a nürnbergi perben tett vallomásában rendkívüli jelentőséget tulajdonított a deportálásban való magyar közreműködésnek: Egyesek szerint kérdéses azonban, hogy az egyes csendőrök mit tehettek volna az utasításokkal szemben. A csendőrségre teljes fennállása folyamán a 100%-os parancsnvégrehajtás volt jellemző. E kérdésre választ ad annak a számos csendőrnek a példája, aki a gettósítás és a deportálás során esetenként személyes kockázatot vállalva is nyújtott segítséget az embertelen bánásmódtól szenvedőknek. Egyes csendőrökről tudjuk, hogy nem értettek egyet a végrehajtandó paranccsal, sőt a pécsi IV. csendőrkerület parancsnoka, Hajnácskőy László három csendőrtiszt leváltását kéri egy levelében, A magyar Alkotmánybíróság határozata szerint az a csendőr, aki parancsra részt vett az akciókban, de nem követett el e mellett egyéb bűncselekményt, a nemzetközi jog szerint nem ítélhető el. Egy rákosszentmihályi deportált emlékezése szerint: A csendőrség szerepe azonban nem 1944-ben kezdődött a zsidók deportálása terén. A testület hajtotta végre annak a mintegy 18 ezer "rendezetlen állampolgárságú" (vagyis Magyarországra menekült) zsidónak az országhatáron túlra deportálását 1941-ben, akik közül azután Kamenyec-Podolszkij közelében mintegy 15 ezret a német hadsereg és az SS meggyilkolt. Magyarország 1944 márciusi német megszállásával megindult a gettósítás. Adolf Eichmann megérkezésével a deportálásokra is sor került. A csendőrség a gettósításban a gettók őrzésével, a deportálásokban a zsidók összegyűjtésével és az országhatáron túlra szállításukig a szerelvények és az érintett vasútvonalak őrzésével vett részt ebben. A zsidóság vezetői a zsidókat "minden csatornán engedelmességre és törvénytiszteletre szólították fel," így a zsidó lakosság általában a hatósági felszólítások szerint megadott helyeken gyülekezett, ahonnan csendőr vezette őket a táborokba illetve vasút állomásokra. Korabeli képeken látható zsidócsoportok menete egy csendőrrel előttük. A csendőrség ugyanis a deportáltakat hatósági felszólításra "elővezette" (szemben az "elfogottakkal"), ami azt jelentette, hogy azokat megbilincselni vagy ellenük fegyvert használni nem volt szabad még szökés esetén sem. A Magyarországra 1944. március 19-én érkező Eichmann-kommandó mindössze 150 emberből állt, ezért számukra elengedhetetlen volt a magyar közigazgatás és hatóságok együttműködése. A Sztójay-kormány idején Horthy Baky Lászlót nevezte ki a csendőrséget és rendőrséget felügyelő belügyi államtitkárrá, azonban a zsidóügyekkel kapcsolatban (kitelepítés és táborokban elhelyezés) május 13-án az ismert antiszemita Endre László, Pest vármegye alispánja kapott felhatalmazást. Baky és Endre, valamint Ferenczy László csendőr alezredes játszották a legfontosabb szerepet a csendőrség részvételében. Horthy július 6-án elrendelte a deportálás leállítását (ez azonban csak a teljes vidéki zsidóság elhurcolásának befejeztével, július 9-én történt meg), és megkezdték a panaszok kivizsgálását. Ekkor Baky a következőket mondta: Ez az álláspont azonban már a kortársak egy része számára is elfogadhatatlan volt. Hamvas Endre csanádi püspök 1944. júliusában így ír Serédi Jusztinián hercegprímásnak: A deportálások során voltak csendőrök, akik emberséges magatartást tanúsítottak. A visszaemlékezések egy része sajnálkozó, esetenként segítséget is nyújtó csendőrökről szól. Endre László csendőr főtörzsőrmester (nem azonos az alispánnal) 400, a csillaghegyi téglagyárban összegyűjtött ember életét mentette meg azzal, hogy megnyitotta az utat a szökés előtt, és erről – valamint a közelgő szállításról – tájékoztatta őket. A szegedi V. csendőrkerület parancsnoka, Liptay László a nyomozó alosztály parancsnokát, Finta Imrét is kiküldte a csendőrtevékenység ellenőrzésére (Finta azonban ezt arra használta fel, hogy a zsidók értékeit begyűjtse). A háború után a gettósításban és deportálásokban főszerepet játszó Ferenczy Lászlót, Hajnácskőy Lászlót és Szilády Gyula csendőr ezredest háborús bűnökért halálra ítélték és kivégezték, Paksy-Kiss Tibor csendőr ezredes 15 évet, Liptay László 7 évet kapott. Péterffy Jenő csendőr ezredest viszont agyonverték a kihallgatások során. Feloszlatása és utóélete Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 márciusában hozott 1.690/1945 M.E. számú rendeletével megszüntette és feloszlatta a Magyar Királyi Csendőrséget, eszközeit és minden jogkörét a Magyar Államrendőrség vette át. A csendőrség állományának egy jelentős része a szovjet csapatok elől hátrálva a németekkel együtt elhagyta az ország területét és a háború befejezésekor a nyugati szövetségesek által megszállt ausztriai és németországi területeken tartózkodott. Itt 1945. április 28-án Zámbory Árpád csendőr ezredes vezetésével Egyesített Csendőrkerületek Parancsnoksága néven új szervezet alakult, mely az amerikai hadsereg alárendeltségében 1945 októberéig részt vett a rendfenntartásban. A brit megszállási zónában még 1947-ben is működött magyar csendőralakulat hasonló feladattal. A csendőrséget az Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztán politikai okok miatt, mint egy „magyar demokratikus mozgalmakat kíméletlen eszközökkel megsemmisítő,” „népellenes” testületet, kollektív bűnösség vádjával számolta fel, megvonták a volt csendőrök nyugdíját, legtöbbjüket internálták, vagy bebörtönözték, sokukat kivégezték. Az aktív korúak egészen az 1950-es évek közepéig nem tudtak elhelyezkedni, ettől kezdve is csak segéd- vagy szakmunkás állásokban. A kommunista párt aktívan közreműködött a csendőrség történetének sötétítéséhez, és az objektivitás teljes hiányához. Ezt az Alkotmánybíróság 44/1991. (VIII. 28.) számú AB határozatának megszületése óta tényként lehet kijelenteni. Az Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy az 1881. évi III. törvénycikk és az 1922. évi VII. törvénycikk alapján működő csendőrség nem volt olyan szervezet, amelynek tagjai eleve arra vállalkoztak volna, hogy bűnös célok érdekében lépjenek fel. Ezzel ellenkezőleg a cél tiszteletre méltó: a közrend és közbiztonság fenntartása, a bűnözők kinyomozása és elfogása volt. A csendőrség nem a közhatalommal szemben álló külön hatalmi ág volt, hanem a magyar törvényesség egyik fenntartója. Önmagában csendőrnek lenni nem jelent felróható magatartást. A szovjet megszállással párhuzamosan létrejövő Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945. január 25-én a 81/1945. M.E. számú kormányrendeletében létrehozta a népbíráskodás intézményét. A laikus bíróságok azután laikus ítéleteket hoztak. A népbíróságok komoly megtorlással éltek a korábbi rendszer tisztviselőivel szemben, aminek azonban politikai okai voltak, és a legkisebb mértékben sem foglalkoztak nyomozással vagy bizonyítással. A csendőrséggel szembeni fellépés a belső ellenállás egyik lehetséges gócát kívánta felszámolni. A csendőrök nagy része kiváló katonai kiképzésben részesült, hűségük a Kormányzó iránt vitathatatlan volt. Az 1690/1945. M.E. kormányrendelet a csendőrséget testületileg bűnös szervezetnek nyilvánítja. A népbíróságok számára ezért önmagában véve bűncselekmény volt csendőrnek lenni, és csak igazolással lehetett egy volt csendőrt felmenteni. Azonban csendőrt csak három esetben lehetett igazolni: Részt vett a németellenes ellenállási mozgalomban Az 1945 előtti kormányok törvényeivel, utasításaival, intézkedéseivel tevőlegesen szembehelyezkedett (tudatos szolgálati mulasztás) Földalatti mozgalomban részt vevő személyeknek nyújtott segítséget. Nyilvánvaló, hogy aki a fenti második vagy harmadik pontot teljesítette, az a csendőri feladataira 1945 előtt gyakorlatilag alkalmatlan volt, megszegte esküjét, tízparancsolatát és mindent, aminek egy csendőrt jellemezni kellett. Németellenes aktivitásra pedig nagyon kevés csendőrnek volt alkalma. Ez okból nagyon kevés csendőrt mentettek fel a kollektív felelősség alól. A csendőrség egyéb részei Tábori csendőrség Katonai mozgósításkor a hadseregnél tábori csendőrség szervezésére volt lehetőség. Az 1890-es évek elején fokozatosan került a hadsereg rendvédelme a csendőrséghez, ettől kezdve háromféle csendőrség létezett: az általános csendőrség, a tábori csendőrség, valamint a határrendőrség megerősítésére felállított határcsendőrség. A tábori csendőrök feladata a tábori rendőri, karhatalmi, futár, kísérő, küldönc, biztonsági szolgálat volt. Emellett bizonyos kémelhárítási és hírszerzési lehetőségei is voltak, valamint a megszállt területeken a haderő és a polgári lakosság közti kapcsolattartást is biztosította. Minden törzs- és főhadiszálláshoz egy tábori csendőrosztagot osztottak be, melyeknek parancsnoka hadosztályoknál altiszt, hadtest stb. főhadiszállásokon vezénylőtiszt volt. A tábori csendőrség tisztjeit és gyalogcsendőreit mozgósításkor a békében is fennálló csendőrségtől vették át, míg a lovasított csendőröket a lovasság adta. Feladataik: Büntetendő cselekmények elkövetésének megakadályozása, a már elkövetett cselekmények tetteseinek kinyomozása és elfogása A honvédség fegyelmének fenntartása (ebben az alakulatparancsnokok is segítségükre voltak) A honvédek ellenőrzése, ha köteléken kívül voltak (eltávozás, szabadság) Hírszerző és kémelhárító szolgálatokban közreműködés (a polgári lakosság vonatkozásában is) Ellenség támadása esetén a pánik és visszavonulás megakadályozása A rekvirálási szabályok betartásának ellenőrzése A háborús övezet polgári lakosságának ellenőrzése bűnmegelőzés és felderítés céljából Rendfenntartás közterületeken, tömegközlekedésen, teljes településeken Általában az államrendészet és közrendészet fogalmai alá tartozó feladatok A tábori csendőr fegyverhasználati szabályai még szigorúbbak voltak, mint az általános csendőrségé: nemcsak testi épsége védelmében, az őt ért támadás kivédésére kellett használniuk fegyverüket, hanem bárkinek élete vagy testi épsége védelme, személyes szabadság vagy vagyonvédelem érdekében, ha az általa kísért fogoly rákiáltás ellenére szökést kísérel meg, ha a letartóztatandó személynél fegyver volt és a lefegyverzése más módon nem lehetséges. A feladatok ellátásának biztosítására a tábori csendőrt a legszigorúbban tilos volt őrszolgálatra beosztani vagy irodai munkára utasítani. Őrséget csak hat esetben teljesíthetett: bűncselekmény helyszínén, törzsszállások őrzése, kórházi elkülönítők őrzése, közhivatalok és katonai épületek őrzése, különösen veszélyes foglyok őrzése, különös titoktartást igénylő helyiségek kémelhárító őrizete. A tábori csendőrség hivatalos felállítására 1938-ban került sor, holott már régen tudható volt, hogy már 1914-ben is elavult tábori rendészeti szervezettel és szabályzattal lépett a Monarchia háborúba. Az 1922. évi VII. törvénycikk alapján a csendőri állományból vezényelhetők a tábori rendészet feladatainak ellátásához emberek. A hadsereg létszáma alapján ez 12 000 fős szükséglet lett volna, amelyet a Királyi Csendőrség képtelen lett volna teljesíteni, ha szükségessé válik, legfeljebb 1500-1700 főt tudott a csendőrség nélkülözni. 1938-1941 folyamán a terület-visszacsatolások és annexiók idején ezért már részletesen szabályozták a Harcászati Szabályzatban is a tábori rendvédelmi feladatokat és a feladat ellátására vezényelhetőek körét. A tábori csendőrséget csak mozgósítás esetén állították fel a Magyar Királyi Csendőrség tartalékos és tényleges állományából. Tábori rendészeti szolgálatra a honvédség állományából csak ritkán vezényeltek katonát. A tábori csendőrség ügyei között legnagyobb számban a kincsári állományból eltulajdonított javak felkutatása szerepel. Ezek általában kereskedelmi vagy csempészcélokat szolgáltak volna. A tábori csendőrség a nyilas hatalomátvételt követően szűnt meg, mivel minden rendészeti feladatot ellátó szervezetet egységes Tábori Biztonsági Szolgálatba kívántak összevonni. Ennek megszervezése azonban már nem fejeződött be. Határcsendőrség A határcsendőrség a határőrizetben, a határsértők felkutatásában és a csempészet visszaszorításában segédkezett, mivel vidéki és külterületi tapasztalataik lehetővé tették az ez irányú hatékony fellépést is. A csendőrség működése A csendőrség illetékessége A csendőrség elsősorban a vidék rendőrsége volt, a városokban a közbiztonságra általában a városi rendőrségek, illetve ezek államosítása után a Magyar Királyi Rendőrség ügyelt. A csendőrség 1920-ig részben a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozott, a trianoni békeszerződés után azonban teljes mértékben átkerült a belügyminiszter alá, csak annyiban kapcsolódott a honvédséghez, hogy a katonai rendészeti feladatokat továbbra is a külön szervezett "tábori csendőrség" látta el. A csendőrség illetékességi területét meghatározta a dualizmus korának rendvédelmi fejlődése. 1881 előtt az Osztrák–Magyar Monarchia területén alapvetően az állami és önkormányzati rendőrségek látták el a rendvédelmi feladatokat. Az állami rendőrség összesen három kiemelt feladatkör köré szerveződött: a Fővárosi-, Fiumei- és Magyar Királyi Határrendőrségből állt. Az önkormányzati rendőrségek a településeken működtek, és nem tartoztak az állami tisztviselők közé. Ebből adódóan rendőrsége csak a gazdagabb településeknek volt, általában a törvényhatósági jogú városok még ellátták saját rendfenntartási kötelezettségüket a teljes településen (kül- és belterületen egyaránt), a rendezett tanácsú városok csak a belterületekre tudtak rendőrt biztosítani, a községek és falvak viszont erre teljesen képtelenek voltak. E hiány pótlására jött létre az állami felügyeletű csendőrség, és ez határozta meg, hogy azokon a helyeken jártak el, ahol nem volt rendőrség. Ezen kívül térítés ellenében időnként kisegítettek nagyobb települések belterületén is. Az illetékességi terület törvényi szabályozása is ezt a kialakult állapotot követte: a csendőrség nem volt illetékes törvényhatósági jogú városok kül- és belterületén, valamint a rendezett tanácsú városok belterületén. 1920 után megteremtették a jogi lehetőségét annak is, hogy a csendőrség szükség esetén az illetékességi területén kívül is beavatkozhasson. A csendőr hatásköre A csendőr hatásköre 1919-ig a bűnüldözésre és a járőrözés közbeni bűnmegelőzésre korlátozódott, továbbá a közigazgatás erre jogosult szervei, elsősorban a járási főszolgabíró felszólítására karhatalomként lépett fel. A nemzetiségi- és munkásmozgalmak megjelenésével az állam az ilyen jellegű ügyeket közbiztonsági kérdésként kezelte. A csendőrségnek nem volt általános utasítása valamely politikai csoportosulás vagy nemzetiség üldözésére. A helyi hatóságok azonban főleg a 20. század elejétől gyakran használták fel a testületet politikai és nemzetiségi tiltakozó akciók megtörésére. A legismertebb ilyen eset a 15 halottat követelő csernovai tragédia volt 1907-ben. A csendőr fegyverhasználati szabályai nagyon szigorúak voltak, amely a katonai szervezeti múltból következett. Bármilyen támadásra, vagy támadási kísérletre azonnal tüzelniük kellett, ellenkező esetben hadbíróság várt rájuk kötelességszegés miatt. Ez a katonás fegyverhasználati szabály 1920 után is fennmaradt, amikor már belügyminisztériumi irányítás alá kerültek. Még e szigorú szabályozás mellett is előfordult, hogy a csendőr azért került hadbíró elé, mert elvették a fegyverét. Éles különbség mutatkozik ebben a rendőrség fegyverhasználati szabályaival szemben, mivel a rendőrnek kizárólag önvédelemből volt szabad lőfegyvert használnia, minden egyéb esetben a kard volt a kötelező eszköze. A csendőr nem rendelkezett karddal, ezért csak a tekintélyére alapozva akadályozhatta meg a személyét érő támadást, így gyakrabban került sor fegyverhasználatra a csendőr esetében, mint a rendőrségnél. Ezek a szabályozások szinte lehetetlenné tették a konfliktusok békés megoldását. Más oldalról nézve azonban a szigorú fegyverhasználati szabályok hozzájárultak a csendőrség tekintélyének növeléséhez, hatásos elrettentésként szolgáltak, és nem utolsósorban a csendőr szuronyos puskája egyfajta államhatalmi jelképpé vált vidéken. Mindemellett mégis sokkal gyakoribb volt a puskatus és a szurony használata, mint a lövés. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz a tömegrendezvényeken kitörő zavargásokra. Nemcsak a jogtalan fegyverhasználatot, de a kötelezően előírt esetekben elmulasztott fegyverhasználatot is szigorúan büntették. Egy főnek havi 180 órát kellett járőrben eltölteni, 60 órát pedig nyomozással. Egy korabeli statisztika szerint évi 2860 km-t gyalogolt minden csendőr az időjárástól, napszaktól függetlenül. A járőrözés szabályai a csendőrökre nézve is nagyon szigorúak voltak. Egyebek a Magyar Királyi Csendőrségről Csendőreskü "Én, XY, ünnepélyesen esküszöm a Mindenható Istenre, hogy Főméltóságú vitéz nemes nagybányai Horthy Miklós, mint Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója, a magyar alkotmány s hazánk szentesített törvényei iránt hűséggel és hódolattal viseltetem. Esküszöm, hogy kötelességeimet, mint m. kir. csendőr (csendőrtiszt) a közrend, a közcsend és a közbiztonság szolgálatában az idevonatkozó utasítások szerint, (mint katona pedig a haditörvények és szabályok szerint mindenkor és mindenben) teljesitem, (haza- és nemzetellenes vagy olyan irányzat szolgálatába, amely a hadsereg vagy a csendőrség katonai fegyelmét aláásni igyekszik, nem lépek, semmiféle titkos társulatnak nem vagyok és nem leszek tagja), minden körülmények között csakis a szolgálat, a kormányzó és az állam javát mozdítom elő, a törvények, elöljáróim, és feljebbvalóim parancsainak és meghagyásainak készséggel engedelmeskedem és a szolgálati titkot híven megőrzöm. Isten engem úgy segéljen! Amen." A csendőrség személyi feltételei 1920-tól csendőr csak falusi származású lehetett, egyfelől a munkásmozgalmi eszmék kizárása miatt, másfelől pedig a csendőrőrs önellátó gazdálkodása miatt. A falusi tehetős parasztok és iparosok jöhettek elsősorban számításba, de a létszámhiány miatt hamarosan a szegényparasztság toborzására is sor került. A jelentkezőt a lakóhely szerint illetékes őrs ellenőrizte, majd személyes elbeszélgetés következett. 19–40 év közötti, nőtlen (elvált, özvegy), gyermektelen, legalább 163 cm magas, jó fizikumú férfinak kellett lenni. A tisztjelöltség feltételei 1943-ban az alábbi nyolc feltételnek kellett megfelelni ahhoz, hogy valaki tiszt lehessen a csendőrségnél: Magyar állampolgárság Kettős erkölcsi bizonyítvány Büntetlen és feddhetetlen előélet Erkölcsi és hazafias szempontból kifogástalan magatartás Nagyszülőkig bezárólag tiszta keresztény származás, érvényes származási igazolvány Testi alkalmasság, amelyet a helyőrségi orvos és egy kórház igazolhat Nőtlenség Szülői vagy gyámi engedély kiskorúak esetében Csendőr tízparancsolat A csendőrök tízpontos alapszabály-gyűjteményét 1941-ben állították össze, és július 1-jétől került bevezetésre. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered. Védd a másét. A magadét ne pazarold. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson. A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben(, s a körül) megtalálod. A m.kir. csendőrség felügyelői Török Ferenc táborszernagy, 1886. október 16 – 1897. augusztus 14. Jablanczy Sándor altábornagy, 1897. augusztus 24 – 1904. április 15. Panajott Sándor vezérőrnagy, 1904. április 16 – 1908. május 24. Ziegler Károly vezérőrnagy, 1908. május 24 – 1911. március 15. Altorjai Imre altábornagy, 1911. március 17 – 1912. szeptember 25. Kosztka Pál vezérőrnagy, 1912. szeptember 26 – 1913. április 14. Nagy Gábor vezérőrnagy, 1913. április 18 – 1917. október 3. Fery Oszkár altábornagy, 1917. október 3 – 1918. november Czibere István alezredes, 1918. november Gencsy Arnold alezredes, 1918. november – 1919. március 26. Bariss Árpád vezérőrnagy, 1919. augusztus 10 – 1919. augusztus 22. Csáky Zsigmond altábornagy, 1919. augusztus 22 – 1921. február 21. Kontz Sándor altábornagy, 1921. február 21 – 1923. március 31. Száhlender Béla altábornagy, 1923. március 31 – 1928. június 16. Schill Ferenc tábornok, 1928. június 28 – 1931. október 5. Vitéz Szinay Béla altábornagy, 1931. október 5 – 1936. augusztus 1. Folkusházy Lajos altábornagy, 1936. augusztus 1 – 1938. február 1. Vitéz Falta László altábornagy, 1938. február 1 – 1939. augusztus 1. Vitéz Nemerey Márton altábornagy, 1939. augusztus 1 – 1942. november 15. Vitéz Faragho Gábor vezérezredes, 1942. november 15 – 1944. október 16. Vitéz Finta József altábornagy, 1944. november 1 – 1945. május Vitéz Temesváry Endre vezérőrnagy, 1944. október 18 – 1945. május Más országokban Franciaországban: Gendarmerie Nationale Franciaországban a csendőrség elnevezése, részben a hadsereghez tartozó, katonailag szervezett rendőri egység, szervezeti ügyekben a Védelmi Minisztériumnak, szolgálati ügyekben a Belügyminisztériumnak van alárendelve. Főként a nagyvárosokon kívül, vidéken működik, elsődleges feladata a rendfenntartás és a közbiztonság védelme, de egyes speciális nyomozati munkákat is ellát, az utóbbi időben elkezdték "civilesíteni", bűnügyi laboratóriumokat működtet, illetve különleges nyomozócsoportokat hoz létre. Főként a Gendarmerie látja el a készenléti rendőri feladatokat is, illetve őrzi a kiemelt objektumokat, a bíróságokat, illetve védi a közjogi méltóságok biztonságát. A nagyobb városokban főként a Nemzeti Rendőrség (Police Nationale) működik, amely az elsődleges bűnügyi nyomozó szerv is, de a két nemzeti rendőri szerv mellett egyes városokban léteznek korlátozott hatáskörű önkormányzati rendőrségek (Police Municipale), melyek feladatai az utcai járőrözés, közúti ellenőrzési és közlekedésrendészeti tevékenységek és hasonlók. Olaszországban: Arma dei Carabinieri Olaszországban Arma dei Carabinieri, röviden Carabinieri a csendőrség elnevezése, szervezetileg részben a hadsereghez tartozó, de főleg rendészeti, jobbára a rendfenntartásra korlátozódó feladatokat ellátó rendőri egység. A testület szervezeti ügyekben a Védelmi Minisztériumnak (Ministro della Difesa), szolgálati és rendészeti ügyekben a Belügyminisztériumnak (Ministro dei Interiori) van alárendelve. Bűnügyi nyomozó jogköre korlátozott, a nyomozati jogköröket főleg a Polizia di Stato (Nemzeti Rendőrség) és a Guardia di Finanza (Pénzügyőrség) látja el, de a Carabinieri is rendelkezik speciális nyomozócsoportokkal. Az utóbbi években kiemelt szerep jutott a testületnek a maffia elleni harcban, de főleg a fegyveres összetűzésekben és a körözött személyek elfogásában vesz részt a csendőrség, az információgyűjtés és a bűnözői csoportok felderítése szintén főként a fent említett egyéb rendőri szervek hatáskörébe tartozik. Emellett a Carabinieri speciális tevékenységeket is ellát, például tagjaiból szerveződik a katonai rendőrség, illetve ők védik a közjogi méltóságokat és őrzik a kiemelt objektumokat. Spanyolországban: Guardia Civil vagy Benemérita Az olasz és a francia csendőrségekhez hasonlóan a spanyol Guardia Civil is katonai elvek szerint tagozódó rendőri szerv, melynek fő feladata a közrend és a közbiztonság fenntartása. Nyomozati jogkörrel kevéssé rendelkezik. A fent említett szervekkel ellentétben azonban mára nincs kapcsolata a hadsereggel, a Nemzeti Rendőrség mellett a Belügyminisztériumnak van alárendelve. Svájcban: Gendarmerie Svájcban a csendőrségnek semmilyen szervezeti kapcsolata nincs a hadsereggel, a csendőrök jogállása köztisztviselői. A Gendarmerie elnevezés még I. Napóleon francia császár idejéből származik. A testület nem szövetségi szinten létezik, a rendvédelmi szervek kantononként (tartományonként) önállóak. Kétféle rendőri szerv létezik minden tartományban, a Police de Sureté, mely teljesen civil szerv, és a bűnügyi nyomozati munkát látja el, illetve a Gendarmerie, mely az összes többi klasszikus "egyenruhás" szolgálatot (közterületi járőrözés, rendfenntartás, igazoltatás, közúti ellenőrzés, tömegesemények, tüntetések biztosítása, közintézmények őrzése stb.) ellátja. Portugáliában: Guarda Nacional A portugál csendőrség szervezetileg részben a hadsereghez tartozik, szolgálati ügyekben a Belügyminiszternek, szervezeti ügyekben a Védelmi Minisztériumnak van alárendelve. Katonai elvek szerint tagozódik, fő feladata a közrend biztosítása a vidéki területeken, a közutak ellenőrzése, illetve a határellenőrzés. Ezeken túl csendőrök őrzik a kiemelt objektumokat, a kormánylétesítményeket, illetve védik a közjogi méltóságok biztonságát. A városokban rendőrség működik Policia de Segurança néven, itt minden vidéken a csendőrök által ellátott szolgálatot a rendőrség emberei látnak el. Németországban: Bundespolizei Németországban is működik csendőrség típusú rendvédelmi szerv, a Szövetségi Rendőrség (Bundespolizei). A testület neve egészen 2005-ig Szövetségi Határőrség (Bundesgrenzschutz) volt, azonban mivel a szervezet már régen ellátott általános rendőri feladatokat is, nevét módosították. A név maga megtévesztő, mivel a szervezet feladatköre főként a határellenőrzésre, a repterek ellenőrzésére, a szövetségi épületek őrzésére, a közjogi méltóságok védelmére, a tartományi rendőri erők támogatására, illetve a terrorelhárításra terjed ki. A klasszikus rendőri feladatokat a tartományok önálló rendőrségei látják el. Nyomozati jogkörrel a Bundespolizei csak kis mértékben rendelkezik, kiemelt, több tartományt érintő bűnügyekben önálló, civil szövetségi bűnügyi rendőri szerv, a BKA (Bundeskriminalamt = Szövetségi Bűnügyi Rendőrség vagy Hivatal) gyakorolja a nyomozóhatósági jogköröket. Vatikánban: Corpo della Gendarmeria dello Stato della Citta del Vaticano A Vatikánvárosi Csendőrség 130 fős alakulata 19. századi eredetű, mai szervezetét a VI. Pál-féle reformot követően nyerte el. Míg a Svájci Gárda a pápa testőrségének számít, addig a csendőrség tulajdonképpen a Vatikánváros rendőrsége. Feladata a városállam területén a közrend fenntartása, a személy- és vagyonvédelem, továbbá az igazságügyi és a közlekedésrendészeti szolgálat. Államok vezetőinek listája 2006-ban Ezen az oldalon a 2006-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Lásd még Választások 2006-ban Kortárs uralkodók listája Forrás Uralkodók Híradó honlapja folyamatosan A BBC honlapja Abell S 373 Az Abell S 373, vagy Fornax halmaz a Kemence csillagképen található, egy viszonylag közeli galaxishalmaz, távolsága 65 millió fényév, ami körülbelül ugyanakkora, mint a Virgo-halmazé. A Fornax halmaz azonban fejlődése későbbi stádiumában jár. A spirálgalaxisok ritkák benne, a halmaz legtöbb galaxisa elliptikus, amelyek egyenletes eloszlást mutatnak az NGC 1399 óriás elliptikus körül. A nagyok között megbújó törpegalaxisok többnyire elliptikusak, ami azt jelenti, hogy a galaxisok közötti kölcsönhatások elég hosszú időn keresztül működhettek, és a csillagkeletkezéshez alkalmas minden nyersanyagot elszívtak. A halmaz fejlődésére vonatkozó fenti elgondolást a Chandra röntgen-obszervatórium megfigyelései is alátámasztották. Kapcsolódó szócikkek Galaxishalmaz Forrás Univerzum - A világegyetem képes enciklopédiája, Euromedia Group Hungary, Ikar, 2006, ISBN 9639678007 Camaret-sur-Aigues Camaret-sur-Aigues település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 4607 fő (2015). Camaret-sur-Aigues Orange, Sérignan-du-Comtat, Travaillan, Violès és Jonquières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sainte-Agathe-la-Bouteresse Sainte-Agathe-la-Bouteresse település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 1023 fő (2015). Sainte-Agathe-la-Bouteresse Arthun, Boën-sur-Lignon, Montverdun, Saint-Étienne-le-Molard, Sainte-Foy-Saint-Sulpice és Trelins községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Turmayer Sándor Turmayer Sándor Márton (Orosháza, 1879. szeptember 28. – Milánó, 1953. március 19.) festőművész. Turay Ida és Tabódy Klára színésznők édesapja. Pályafutása Turmayer János és Ledij Paulina fiaként született. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Először 1911-ben állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, majd később rendszeresen rendezett itt tárlatokat. 1925-től 1927-ig Kecskeméten dolgozott Révész Imrénél, 1929-től a fővárosban és vidéken is több gyűjteményes kiállítást rendezett. Képeinek gyakori témája a budapesti Tabán és az olaszországi kisvárosok. Az 1940-es évek végén kiment Olaszországba, itt elsősorban tájképeket és csendéleteket készített. Felesége Szabadkay Lilly (Lívia) Klára volt. Leni Leni a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő Lipari-szigetek Salina nevű tagjának egyik települése. A kisváros az olaszországi Szicília régió Messina megyéjének része, és közigazgatási szempontból önálló. Leni a sziget középső részén található a Monte Fossa delle Felci (962 m) és a Monte dei Porri (860 m) nevű kialudt vulkáni kúpok közötti völgyben. Lenihez tartozik a déli tengerpart egyetlen települése, Rinella és a magasabban fekvő Valdichiesa is. A két önálló igazgatású szomszédos település a szintén a Salina-szigeten lévő Malfa és Santa Marina Salina. A kisváros 650 fős lakossága elsősorban a turizmusból él, de a mai napig fontos bevételi forrás a halászat, a borászat és a kapribogyó-termelés is. A település önkormányzata 1909-ben vált külön Salina többi részétől. A Leni elnevezés görög eredetű: valószínűleg a Heléna női névből alakult át. Lenitől északra, Valdichiesa határában áll a Madonna del Terzito-kegytemplom, amely a Lipari-szigetek legidősebb Mária-kegyhelye. A templomot 1622-től építették ókori római szentély maradványai felett. A népesség alakulása Terminátor (szereplő) A terminátor egy kitalált robot karakter James Cameron Terminátor-filmjeiben, majd később a filmsorozatban. A terminátorok emberformájú, beszivárgásra készített robotok, melyeket a Skynet nevű szuperszámítógép alkotott, hogy pusztítsák el az embereket. A Terminátor – A halálosztó című filmben egy kiborg T-800-101 modell tűnik fel először 1984-ben Arnold Schwarzenegger alakításában. Hihetetlenül erős, szinte elpusztíthatatlan, okos, gyilkolásra lett tervezve és építve, tökéletes bérgyilkos és katona. A Terminátor 2 – Az ítélet napja című filmben több példány látható a modellből bőr nélkül a jövő-jelenetekben, és egy darab Arnold Schwarzenegger alakításában a film cselekményében, de ebben a filmben új modellként feltűnik egy T-1000, amely nem android, hanem folyékony, alakváltó fémből álló gépezet. A további folytatásokban más terminátor modellek is feltűnnek. A T-800 Fizikai jellemzői Az elképzelt terminátor egy félelmetes robot merénylő és katona, akit a Skynet, a katonai szuperszámítógép tervezett, hogy beszivárogjon és harcoljon a végső célig: kiirtani az emberi ellenállást. Képes beszélni, hallás után mások hangját leutánozni, tud olvasni (akár kézírást is), képes izzadni, szagolni és vérezni. Álcája tökéletes, a kutyák azonban hangos ugatással jelzik, ha megérzik jelenlétét. Szeme enyhén vörösen világít, mikor üzemképes, de kialszik, ha a robot elpusztul. Mind a három mozifilmben ezt a tulajdonságát használták ki, hogy jelezzék a nézőknek a halálát. Ez a tulajdonság annyira jellemző rá, hogy a filmes ajándéktárgyak, poszterek elengedhetetlen kelléke. A Sarah Connor krónikái című sorozat szerint a hasonló modellek sűrűsége nagyobb, mint az embereknek, ezért úszni nem tudnak, de ha vízbe esnek, képesek kisétálni a partra, viszont a Terminator: Megváltás című filmben a Marcus Wright nevű gép tudott úszni. Az első két mozifilm, valamint a sorozat tanúsága alapján mindenesetre ha nehezebbek is ezek a robotok egy azonos nagyságú embernél, de nem jelentősen (embereknek való székeken ülnek, ágyon fekszenek stb.). Csak a harmadik mozifilmben vezettek be egy szélsőségesen nagy tömeget a 850-es robot számára, de ez hiba is lehet a filmben, mert a modell által használt járművek, illetve a testének a környezetre gyakorolt hatásai nem ezt mutatták. A T-800 Belső szerkezet A belső váza olyan erős, hogy ellenáll a legtöbb 20. századi lőfegyvernek, át tud törni falakon, és képes túlélni kisebb robbanásokat. Ám az ismétlődő vadászpuska lövések ereje már képes sérüléseket okozni és ideiglenesen megbénítani. A lövések jelentősen roncsolják a külső szövetburkolatot, ez azonban nem befolyásolja erejét. A második filmben a Terminátor azt mondja, hogy 120 éven keresztül tud működni a beépített energiaforrásával. A film végén az erőforrását megrongálják, de képes rá, hogy találjon egy új energiaforrást, amit hűtőbordákként írtak le a DVD kommentárban. Ez hasznosítja a forró környezetből származó hőenergiát. A harmadik filmben hidrogéncellaként jelenik meg az energiaforrás, és a kettő közül az egyik megrongálódik, ezért eldobja: ezután akkora erővel robban fel, hogy gombafelhő alakul ki, ami az energiacella megrongálódásakor várható is. Az első két filmben utalás sem volt ilyen jelenségre, sőt, a körülmények alapján bizonyos, hogy az első két filmben ez nem létezett. A belső vázát hidraulikus szervomotorok mozgatják. Ereje emberfeletti. A harmadik filmben Schwarzenegger karaktere csípőből lövöldöz egy kézzel, miközben a vállán tart egy koporsót, amiben fegyverek vannak, továbbá John Connor rejtőzik. Mindezt könnyedén, nem törődve a jelentős súllyal. Az első részben a szerves külső borítás teljesen megsemmisül egy tűzben. Itt látható a teljes belső váz, mely leginkább egy krómozott emberi csontvázra hasonlít. A későbbi filmekben ilyen terminátorokból egész seregeket látni, amelyek teljesen egyformák. Kyle Reese szerint nem éreznek fájdalmat. Ez azonban nem teljesen igaz, érzékelik a sérüléseket, bár ez az emberi fájdalomtól eltérően inkább csak információt hordoz, mint kellemetlen érzést. Csak a T-1000-es modell produkál a második film végén szenvedésre utaló viselkedést: a kibírhatatlan fájdalom jeleit mutatja, mikor beleesett az olvadt acélba, és ötvözetének szerkezete elkezd szétroncsolódni, ez azonban teljesen más típus és technológia, mint a 800-as. A T-800 CPU-ja A terminator processzora egy szobahőmérsékleten szupravezető, mesterséges neuronhálózattal, mely képes a tanulásra. Minél többet érintkeznek emberekkel, annál többet tudnak. A DVD Special Edition-ben egy kimaradt jelenetben azt tudjuk meg, hogy a Skynet előre beállít egy kapcsolót írásvédett módra, ez megakadályozza, hogy mikor egyedül vannak a csatamezőn, túl sokat gondolkozzanak. Sarah és John átkapcsolja a kapcsolót, ezzel aktiválja a tanulás képességét. Ezután a robot kíváncsibbá is válik, és próbálja utánozni az emberi érzéseket. John különböző szleng kifejezéseket tanít neki a gyári (pl.: Kérést vettem, Negatív...) válaszok helyett. A terminátor képes érzelmek megjelenítésére és megértésére is. Azonban ha gyári állapotban marad, egy kíméletlen, érzelemmentes gyilkológép. Szórakozásból nem öl, csak a küldetés érdekében. A processzorhoz a koponyán keresztül lehet hozzáférni, egy menetes kupak lecsavarása után. A T-800 Külső burkolata A terminátorok külső borítása emberi szövetekre emlékeztető álca. Húst, izmot, hajat, bőrt tartalmaz. Képes az izzadásra is a valósághűség miatt. Bár tartalmaz vért is, sérülés esetén minimális vérzést mutat. Lőtt sebnél, szakadásnál sincs bő vérzés. A keringésre és a fenntartásra nem kapunk a filmekből magyarázatot. Annyi azonban kiderül, hogy a vér nem emberi, szintetikus oxigénszállító. Az álca sérülése vagy akár a teljes megsemmisülése sem hátráltatja a terminátort. A robotok képesek a táplálkozásra is. A T-800-101 modell esetében a 101-es típusszám a Schwarzenegger-bőrt jelenti, amelyet T-800-asokra növesztenek. Az idegrendszer nyilvánvalóan össze van kötve a robottal, hiszen képes mozgatni a bőrben lévő izmokat, valamint feltehetőleg érzékel is a bőrrel, bár az érzékeléshez a robot saját műszereket és radarokat is használhat: az első film végén a robot burkolat nélkül is megtalál egy kilincset, amelyért csak a kezét tudta benyújtani az ajtón. Fejlesztések A televíziósorozatban Cameron Phillips megállapítja, hogy a modern robotok koltanból készülnek, míg előző modellek titánból. T-1000 Folyékony, alakváltó fém alkotja a testét (mimetikus polialloid/mimetic polialloy/mimetikus poli-ötvözet). Bármilyen tárgynak az alakját fel tudja venni, amellyel fizikailag kapcsolatba került, és – legalábbis a külső – mérete kihozható a terminátor anyagából. Mozgó alkatrészeket nem tud létrehozni magából. A második mozifilm szerint emberi viselkedésmintákra jobban fel volt készítve, mint a 101-es (T-800-101) modell. Elpusztítása nagyon nehéznek tűnik, mert alapvető tulajdonsága, hogy a fizikai károsodásokat a teste gyorsan kijavítja, még akkor is, ha több darabra van szakadva, mert a kisebb darabok egymás felé mozognak. Azonban meg lehet fagyasztani, ezzel harcképtelenné tenni, és ilyen állapotban könnyen apró darabokra szedhető, illetve magas hőmérsékleten nem képes megőrizni semmilyen alakot, így szétolvasztható. A harmadik Terminátor film T-X modellje is részben mimetikus poliötvözetből áll. Terminátor modellek Ez a lista a fontosabb terminátor-modelleket tartalmazza és az őket megformáló színészeket. T-1: nem humanoid forma T-70: nem humanoid forma T-600: nem humanoid forma T-800/850/101: Arnold Schwarzenegger , Franco Columbu , Roland Kickinger T-888: Owain Yeoman , Garret Dillahunt, Matt McColm, Patrick Kilpatrick, Todd Stashwick T-X: Kristanna Loken T-1000: Robert Patrick , Lee Byung-hun T-1001: Shirley Manson T-3000: Jason Clarke ( John Connor ) T-1000000: nem humanoid forma Vieux-Berquin Vieux-Berquin település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2516 fő (2015). Vieux-Berquin Pradelles, Bailleul, Borre, Le Doulieu, Hazebrouck, Merris, Merville, Morbecque, Neuf-Berquin és Strazeele községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A királyság szekere A királyság szekerét 1929 októberében és novemberében írta George Bernard Shaw. Futurisztikus politikai vígjáték, mely valamikor a 20. század vége felé játszódik. Cselekmény Anglia királya, az utolsó európai monarcha, Magnus király a kormánnyal szemben próbálja tartani utolsó megmaradt jogát: a királyi vétót. Joseph Proteus, a miniszterelnök, hogy a vétót gyakorlatilag megszüntesse, válsághelyzetet hirdet: lemondanak, ha a király nem mond le a vétóról. A "kormányülésen" a király az állandóan veszekedő kormánytagokat megpróbálja arról meggyőzni: csak az ő méltósága, csak a király-szerep megmaradt méltósága akadályozhatja meg, hogy a nagykapitalisták olyan embert ültessenek a helyére, aki nekik tetszik: egy népszerű hordószónokot, egy diktátort, akit a háttérből manipulálhatnak. (Ez az elmélet egyáltalán nem elrugaszkodott: így "került hatalomra" Hitler is: (csak őt nem lehetett irányítani). A kormánytagok közül csak a frissen beválasztott kereskedelemügyi miniszter, Boanerges tesz a királlyal szolidáris megjegyzéseket. A király délután ötig kér haladékot, hogy eldönthesse, aláírja-e az ultimátumot. Közben megjön Vanhattan amerikai nagykövet, és elmondja a királynak, hogy az USA vissza akar térni az anyaországhoz, és Magnust amerikai császárra neveznék ki, ha beleegyezne. A kormányfő mégsem hajlandó erről tárgyalni, amíg az ultimátumot alá nem íratta Magnusszal. A király felajánlja lemondását: nem akar báb lenni, egyúttal bejelenti, hogy újraindul a következő parlamenti választásokon. Proteus tart tőle, hogy a király jobb eredményt érne el a választáson, mint ő, ezért eláll a követelésétől. A darabot nagyon sokáig durván félremagyarázták. Már a varsói ősbemutató után olyan hangok jöttek, hogy Shaw a diktátorokat támogatja új darabjával. Ezután Budapesten Hegedűs Tibor is ugyanebben a szellemben rendezte meg a darabot. Nem jöttek rá, hogy Shaw elképzelése a diktátorokról Boanergesben testesült meg, nem Magnus királyban. Kiadás, fordítás G. B. Shaw: Complete plays in prefaces . IV. kötet. 201.-321. o. New York, 1962, Dodd, Mead & Co. Fordítás: A királyság szekere (Vajda Miklós), megjelent 1965-ben, G. B. Shaw: Színművek , Helikon Könyvkiadó. Julio César Romero Julio César Romero Insfrán, becenevén Romerito (Luque, 1960. augusztus 28. –) paraguayi válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Játékosként : Copa América : 1979 North American Soccer League: 1980, 1982 Brazil labdarúgó-bajnokság (első osztály) : 1984 Carioca (Rio de Janeiro állam) labdarúgó-bajnokság (első osztály) : 1984, 1985 Kupagyőztesek Európa-kupája : 1988-1989 Mexikói labdarúgó-bajnokság (első osztály) : 1989-1990 Mexikói labdarúgókupa : 1989-1990 Torneo República: 1992 Masterboy A Masterboy 1990-ben létrehozott német eurodance együttes. Alapító tagjai Enrico Zabler és Thomas Jürgen Schleh (DJ Klubbingman) voltak. Az első sikereket Trixi Delgado révén a "Generation of Love" című dallal érték el 1995-ben. Trixi Delgado később kilépett az együttesből, őt váltotta Linda Rocco. 1998-ban Linda Rocco is távozott, helyére Annabell Kay érkezett. 2013-ban visszatért a Masterboy-ba Trixi Delgado. Mivel 2012-től újra hódítanak a 90-es évek zenéi, úgynevezett retro party keretein belül adják elő legismertebb dalaikat. Ladislao Mazurkiewicz Ladislao Mazurkiewicz Iglesias (Piriápolis, 1945. február 14. – Montevideo, 2013. január 2.) válogatott uruguayi labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1963-ban az Racing Club csapatában mutatkozott be az uruguayi élvonalban. 1964 és 1971 között a Peñarol játékosa volt. Két bajnoki címet szerzett ebben az időszakban a csapattal (1967, 1968). Tagja volt az 1966-os Libertadores-kupa és Interkontinentális kupa győztes csapatnak. 1971 és 1980 között külföldre szerződött. Először három idényt a brazil Atlético Mineiro együttesében védett. Egy brazil bajnoki címet szerzett a csapattal 1971-ben. Szerepelt a spanyol Granada, a chilei Cobreloa és a kolumbiai América de Cali csapataiban. 1980-ban hazatért Uruguayba. 1981-ben egy újabb bajnoki címet szerezve a Peñarol játékosaként vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1965 és 1974 között 36 alkalommal szerepelt az uruguayi válogatottban. Három világbajnokságon vett részt 1966 és 1974 között. Edzőként 1988–89-ben a Peñarol edzője volt. Halála 2013 január 2-án, 67 éves korában, Montevideoban érte a halál. A Recuerdo temetőben nyugszik. Sikerei, díjai Copa América győztes: 1967 Világbajnokság 4. helyezett: 1970, Mexikó Uruguayi bajnokság bajnok: 1967, 1968, 1981 Libertadores-kupa győztes: 1966 Interkontinentális kupa győztes: 1966 Brazil bajnokság bajnok: 1971 Palaeotragus A Palaeotragus az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a zsiráffélék (Giraffidae) családjába tartozó fosszilis nem. A Palaeotragus (magyarul: „ősantilop”), egy nagy testű, ős zsiráfféle nem, amely a miocén korban élt, Afrika területén. Fajai A Palaeotragus primaevus a régebbi faj, maradványait a korai és közép miocén rétegekben találták meg. A P. primaevusnak nem voltak szarvai, és kisebb volt mint rokona, marmagassága 2 méter alatt volt. A Palaeotragus germaini maradványait a késő miocén rétegben találták meg. A P. germaininak volt egy pár szarva, méretre hasonlított volna egy kisebb, 3 méter magas, rövidnyakú zsiráfra vagy egy óriás okapira. A Palaeotragus decipiens még nincs leírva. Wales zászlaja Wales nemzeti zászlaja, a Vörös sárkány (Walesi Y Ddraig Goch), mely felül fehér, alul zöld, közepén egy vörös sárkány található. A sárkány alakja nincs egyezményesítve, többféle változata előfordul. Története A zászló 1959-ben vált hivatalossá, de maga a vörös sárkány már évszázadok óta jelképezte Walest. A zászlót időnként a legrégebben használatos nemzeti zászlóként is emlegették, bár az eredete a történelem és a mítoszok homályába vész. Egy lehetséges történet szerint a rómaiak hozták be a szimbólumot, amikor elfoglalták Britanniát. A fehér és zöld sávok a Tudor-házat hivatottak szimbolizálni, azt a walesi származású uralkodóházat, mely 1485 és 1603 között uralkodott Angliában. Ez a két szín jelképezi még a póréhagymát is, ami szintúgy Wales egyik jelképe. A walesi sárkány szimbólum legrégebbi ismert előfordulása 830-ból való, a Historia Brittonum-ból, mely Artúr király csatározásait mutatja be. Ez a mű párhuzamba vonható a walesi Cadwaladr királyról szóló költészettel. Használata A walesi zászlót mindennap felhúzzák a cardiffi parlament épülete előtt és a londoni Whitehallon, a walesi irodánál. A walesi zászló az egyetlen az egyesült királyságbeli országrészek közül, mely nem szerepel az Egyesült Királyság lobogójának (a Union Jacknek) alkotórészeként. Egyes vélemények szerint a Szent Dávid-zászló, azaz maga a kereszt, rajta van az Union Jacken, de ez vitatható: mivel Wales 1282-ben lett Angliához csatolva, és maga a Union Jack csak 1801-től létezik, nem lehetett a része, szemben a skót és angol egyesülési törvénnyel, amely miatt a skót kereszt részét képezheti az egyesült zászlónak. Érdekesség Az egész világon csak Wales, Bhután és Spanyolország zászlaján szerepel sárkány. 2007-ben George Hargreaves, a Walesi Keresztény Párt alalpítója azért harcolt, hogy változtassák meg a walesi zászlót, cseréljék ki a Szent Dávid-zászlóra, mondván, a sárkány az ördög jelképe. Chotovice (Svitavy járás) Chotovice település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Chotovice Nová Ves u Jarošova, Chotěnov, Makov, Příluka és Nové Hrady településekkel határos. Lakosainak száma 128 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Csíkos rigótimália A csíkos rigótimália (Turdoides striata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Charles Dumont de Sainte Croix francia zoológus írta le 1845-ben, a Cossyphus nembe Cossyphus striatus néven. Egyes szervezetek a Malacocircus nembe sorolják Malacocircus striata néven. Alfajai Turdoides striata malabarica (Jerdon, 1845) Turdoides striata orientalis (Jerdon, 1845) Turdoides striata orissae (Jerdon, 1845) Turdoides striata sindiana (Ticehurst, 1920) Turdoides striata somervillei (Sykes, 1832) Turdoides striata striata (Dumont, 1823) Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, India, Nepál és Pakisztán területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és nedves cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 25 centiméter, testtömege 55–84 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel, főként rovarokkal táplálkozik. Terminátor – A halálosztó A Terminátor – A halálosztó (Terminator) egy 1984-ben bemutatott amerikai–brit tudományos-fantasztikus akciófilm, a Terminátor-sorozat első része. Rendezője James Cameron, a főbb szerepekben Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, és Michael Biehn látható. Cselekmény Egy ijesztően közeli jövőben a mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépek fellázadnak és az emberiség elpusztítására törekednek. Újabb és újabb harci robotokat fejleszt ki a Skynet nevű szuperszámítógép, hogy megnyerhesse a háborút. Vannak köztük emberszerűek, olyanok, mint egy kísérteties krómozott csontváz, kiborgok élő hússal és szövetekkel és óriási lánctalpas tankok is... Az emberiség majdnem elbukik, ám egy John Connor nevű férfi az emberek élére áll, és bátorságával, jó hadvezetésével megfordítja a háború menetét. A gépek vesztésre állnak, de egy utolsó húzással visszaküldenek a múltba, 1984-be egy terminátort, azt remélve, ha az megöli Sarah Connort, John Connor anyját, az megváltoztatja a háború kimenetelét, mivel akkor a vezető nem születik meg. Ám az emberek megtalálják az időgépet és egy önként jelentkezőt szintén elküldenek 1984-be, Los Angelesbe; Kyle Reese őrmestert. Mivel az időgép csak szerves anyagot vagy szerves anyaggal burkolt tárgyat képes átjuttatni az időkapun, a gép és ellenfele, Reese teljesen meztelenül, fegyvertelenül érkezik a múltba, ahol ezután megkezdődik a harc egymással és az idővel. Mikor a terminátor több hasonló nevű nővel is végezve végre rátalál a keresett fiatal pincérnőre, Sarah Connorra, Reese is megjelenik és egy fénykép alapján felismerve, megmenti a nőt a gyilkológép elől. Ettől fogva együtt menekülnek üldözőjük elől, aki Sarah anyján és barátain kívül még egy egész rendőrőrsnyi rendőrt is legyilkol, csak hogy teljesítse küldetését. Sarah és Kyle a menekülés során egymásba szeretnek és eltöltenek egy szerelmes éjszakát, ám végül szemtől szembe találják magukat a terminátorral. Kyle egy robbanószerrel feláldozza önmagát, ám a teljesen leégett és sérült gép néhány percig még folytatja a hajszát, míg végül Sarah egy présgéppel teljesen ki nem lapítja. Később kiderül, Sarah terhes lett Reese-től, a születendő fiát pedig a sors akaratának megfelelően, Johnnak nevezi el. Az időparadoxon egy példája A filmben a jövőbeli John Connor választja ki az önként jelentkezők közül Reese őrmestert és küldi vissza 1984-be. Itt egy időparadoxon következményét látjuk, hiszen ekkor John idősebb, mint saját apja. Egyéb érdekesség, hogy ha a Skynet nem küldi vissza az első Terminatort a múltba, sem John Connor, sem pedig a Skynet nem születik meg, hisz az első gép központi vezérlőjéből fejlesztették ki a Skynet prototípusát, továbbá, ha a múltban megakadályozzák a gépisten létrejöttét, nem lesz háború, így nem küldik vissza Kyle-t sem a múltba, hogy apja lehessen Johnnak. A Skynet és John Connor léte egymás függvénye. Vagy mindkettő, vagy egyik sem. Filmzene A film zenéje külön is megjelent. A zeneszerző Brad Fiedel, az album hossza 36 perc, 16 másodperc. Számlista The Terminator: Theme 4:30 Terminator Arrival 3:00 Tunnel Chase 2:50 Love Scene 1:15 Future Remembered 2:40 Factory Chase 3:50 You Can't Do That (Tahnee Cain, Tryanglz) 3:25 Burnin' in the Third Degree (Tahnee Cain, Tryanglz) 3:38 Pictures of You (Jay Ferguson, Sixteen Millimeter) 3:58 Photoplay (Tahnee Cain, Tryanglz) 3:30 Intimacy (Linn VanHek) 3:40 Érdekességek A Terminátor szerepére eredetileg Lance Henriksent szemelte ki James Cameron. Schwarzenegger pedig Reese szerepét játszotta volna el. Végül azért döntöttek a jelenlegi szereposztás mellett, mert Schwarzenegger jelentős izomtömege félelmetesebbé tette őt. A forgatás 1983 tavaszán kezdődött volna Torontóban, de Schwarzenegger ekkor játszotta a Conan, a pusztító címszerepét, így a forgatás csak 1984 márciusában indulhatott meg. Néhány kimaradt jelenet látható egyes DVD-s kiadásokon. Az egyik jelenetben Sarah rá akarja venni Reese-t, hogy találják meg a Cyberdyne Systems központját, és pusztítsák el, mielőtt azok kitalálhatnák a Skynetet, így elkerülhető lenne a háború. A film végén, amikor Sarah-t kórházba viszik, két munkás rátalál a Terminátor robotkezére, és úgy határoznak, hogy elviszik a gyár kutatóközpontjába. Ekkor mutatja a kamera a gyár nevét: ez a Cyberdyne Systems. A Terminátor 2 sztorija is erre a jelenetre épül: a robotkarból és az elpusztított Terminátor processzorából fejlesztik ki a gépeket és létrehozzák a Skynet rendszert. Folytatások A hatalmas sikert aratott filmnek folytatásai is készültek: Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991.), Terminátor 3: A gépek lázadása (2003.), Terminátor: Megváltás (2009.) illetve a Terminátor: Genisys. Ezen részeken kívül a készítők még további Terminátor-filmet terveznek. Tarbucka Koordináták: é. sz. 48° 21′ 52″, k. h. 21° 46′ 51″48.364444444444, 21.780833333333 A Tarbucka az Alföld északi részén, a Bodrogköz közepén húzódó dombság a Bodrog folyó bal partján Kelet-Szlovákiában. A szlovák földrajzi belosztás szerint az ún. Kelet-szlovákiai-síkság (szlovákul Východoslovenská nížina) déli részén terül el. Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Kiskövesd (Malý Kamenec), Nagykövesd (Veľký Kamenec) és Szomotor (Somotor) községek határában fekszik. Említésre méltó magaslatai és tengerszint feletti magasságuk: Tarbucka (277 m), Szentiván (272 m), Csipkés (210 m), Akasztódomb (160 m), Bakhegy (150 m). A felszín kialakulása és szerkezete A dombság magját kipreparált vulkáni alakulat képezi, melynek északi lejtőit homok fedi. A harmadkori vulkanizmus terméke. Kőzetei: riolit, sötétszürke andezit, vörös és sárga tufa. Az ábrán látható bányák az 50-es évekig működtek, ezekben a fent említett kőzeteket termelték és építkezési célokra használták. A magaslatok tetőinek kivételével az egész dombságot a jellegzetes szélkorróziós képződmények, a futóhomok és homokdűnék borítják, melyek a folyók által képződő, finom szemcséjű törmelékes anyag (a Kárpátok lejtőiről származik). Kisebb-nagyobb megszakításokkal ezt a finom szemcséjű barna homokot is bányászták, szintén építkezési céllal. Természetes vegetáció A termőföld vizsgálatánál megállapítható, hogy optimális feltételei vannak egyes növényi fajok megtelepedésében. Az ábrán láthattuk az erdős, füves, szőlőtelepítéses területeket. Az erdők 80%-át a 19. század második felében telepített akácosok, a 20%-ot pedig gyertyános tölgyesek alkotják. A dombtetőket füves sztyepp és cserjés-bozótos növényzet borítja. A kopár részeken vékony talajréteg képződött, itt a sziklakerti növényi társulások otthonosak. Világörökség A tokaji borvidék az UNESCO világörökség része. Ostalb járás Ostalb járás egy járás Baden-Württembergben. Ostalb járás Donau-Ries és Ansbach járásokkal határos. Lakosainak száma 311 587 fő (2016. december 31.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Visceral Bleeding A Visceral Bleeding nevű technikás death metal zenekar 1999-ben alakult meg Malmőben. Fő zenei hatásukként az amerikai Suffocation és Monstrosity zenekarokat jelölték meg. Tagok Tobias Persson - dobok (2002-2015), gitár, dobok (2015-) Martin Andersson (Eklöv) - basszusgitár (2006-) Johan Bergström - éneklés (2015-) Volt tagok: Morph(eus), Martin Pedersen, Peter Persson, Calle Löfgren, Niklas Dewerud, Dennis Röndum, Marcus Nilsson, Martin Bermheden, Benny Bats és Tommy Carlson. Diszkográfia Remnants of Deprivation (2002) Transcend into Ferocity (2004) Absorbing the Disarray (2007) Egyéb kiadványok Internal Decomposition (demó, 2000) Remnants Revived (a "Remnants of Deprivation" lemez felújított változata, három új dallal és négy videóval kiegészítve) Tobias Smollett Tobias George Smollett (Dalquhurn, Skócia, ma: Renton, 1721. március 19. – Livorno, Olaszország, 1771. szeptember 17.) skót író. Nevét pikareszk regényei tették ismertté. Életútja Orvosi tanulmányait Glasgowban végezte. 1739-ben megpróbálkozott a drámaírással, de nem aratott sikert. 1741-től néhány évig egy nyugat-indiai expedíció hajóorvosa (sebésze) volt. Miután 1746-ban kalandos úton hazatért, irodalommal kezdett foglalkozni. Először a culloden-i ütközetről (1746) írt Tears of Scotland című költeménye jelent meg, melyben a királyi csapatok kegyetlenségét ostorozza. Többnyire Londonban lakott, de Franciaországot és Olaszországot is beutazta; ennek eredménye 1766-ban kiadott útirajza. Írt történeti munkát (History of England, 1758) és szatirikus műveket is, időszaki lapoknak is dolgozott. Fordított Voltaire-től és lefordította Cervantes Don Quijote-ját (1755). Az irodalomtörténet leginkább pikareszk regényeit tartja számon mint a kor jellegzetes alkotásait: "Roderick Random; Peregrine Pickle; Ferdinand Count Fathom; Sir Launcelot Greaves; The Expedition of Humphry Clinker. Útirajza (Travels through France and Italy, 1766) Franciaországban és Itáliában tett utazásáról szól, „élményei egy rossz kedélyállapotban levő beteg ember morgolódásából adódnak, aki a kákán is csomót keres és rossz szállodai szobákból, ízléstelenül öltöző, műveletlen emberekből rakja össze a külföldet.” Könyve arról is nevezetes, hogy ezekre a „morgolódásokra” válaszul írta meg Laurence Sterne derűs hangulatú és maradandóbbnak bizonyult Érzelmes utazását 1768-ban. Fontosabb munkái The Adventures of Roderick Random (1748) The Adventures of Peregrine Pickle (1751) The Adventures of Ferdinand Count Fathom (1753) The Life and Adventures of Sir Launcelot Greaves (1760–1761 folytatásokban; kötetben 1762) Travels through France and Italy (1766) The Expedition of Humphry Clinker (1771) Magyarul Roderick Random. Regény ; ford. Julow Viktor, utószó Ungvári Tamás; Európa, Bp., 1960 Humphry Clinker kalandozásai ; ford. Szobotka Tibor, jegyz. D. Bartha Katalin, Stephanides Károlyné; Európa, Bp., 1971 Szabadság Népe A Szabadság Népe (olaszul: Il Popolo della Libertà, rövidítése: PdL) egy olaszországi jobbközép párt volt 2009 és 2013 között. A párt hivatalosan 2009. március 29-én alakult meg, két jobboldali párt egyesülésével: a Silvio Berlusconi vezette keresztény konzervatív és liberális Forza Italiával és a nemzeti konzervatív Gianfranco Fini vezette Nemzeti Szövetséggel. Története A párt létrejötte (2006-2008) A közös jobbközép pártszövetség ötlete a 2006-os választási bukás után merült, fel amikor Romano Prodi vezetésével megalakult egy balközép kormány. 2006. május 16-án Silvio Berlusconi elhagyta a Chigi Palotát, ekkor felvetette, hogy egy éven belül meg fogja alakítani a Partito della Libertá (Szabadság Pártja) nevű jobbközép szövetséget. Ugyanakkor ez év július 18-án Gianfranco Fini a Nemzeti Szövetség elnöke, a párt végrehajtó bizottságával benyújtotta tagfelvételi kérelmét az Európai Néppártba, mint a jobbközép egyetlen pártja azzal a céllal, hogy a 2009-es európai parlamenti választáson már indulni tudjon. 2006 októberétől Silvio Berlusconi célja volt, hogy a jobbközép pártszövetséget hivatalossá tegye, október 29-én a Lombardiában található Arconateben levő tüntetésen bejelentette, hogy december 2-án együtt fognak tüntetni a Nemzeti Szövetséggel a kormány politikája ellen. A decemberi tüntetésen Berlusconi szerint 2 millión vettek részt. A jobbközép pártszövetség neve 2007. december 12-én lett az Il Popolo della Libertá (A Szabadság Népe), miután a december 2.-án megtartott tüntetésükön Silvio Berlusconi kérte a párt szimpatizánsait, hogy válasszanak nevet a szövetségnek. 2008: A választási lista létrejötte 2008. február 27-én a Nemzeti Szövetség és a Forza Italia aláírta a Szabadság Népe koalíciós egyesülést, ami 2014. július 31-ig szólt. A szerződés tartalmazta, hogy az így létrejövő koalíció mindkét párt vezetésével fog működni illetve hogy közös parlamenti frakcióban lesznek a következő törvényhozási időszaktól. 2008. február 29-én nyilvánossá tették választási programjukat, aminek 7 főpontja volt: gazdasági fejlődés újbóli beindítása, családok támogatása, jobb közbiztonság, jobb igazságszolgáltatás, bürokrácia csökkentés, dél-olasz tartományok fejlesztése és a föderalizmus. 2008-as választások és a 4. Berlusconi-kormány 2008. április 13-14-én tartották a választásokat, ami a Silvio Berlusconi vezette jobbközép Szabadság Népe szövetség az Északi Ligával és a Mozgalmak az Autonómiáért párttal együtt 46%-kal megnyerte a választásokat, szemben a balközép Walter Veltroni vezette Demokrata Párttal. A 21-ből 17 miniszteri tárcát kapott a koalíció, 3 tárcát az Északi Liga. A párt 2009. március 27-29-én Rómában tartott első kongresszusán válik hivatalossá. 2009-es európai parlamenti választások és helyhatósági választások A 2009-es európai parlamenti választáson a párt 35,26%-ot ér el, nem érik le a kívánt 40%-ot. Ezzel az eredménnyel a párt szavazatok száma alapján az ország első pártjává válik, a Demokrata Párt 26,13%-ot ér el. A PdL 29 európai parlamenti képviselőt küldött, akik az Európai Néppárt frakciójába kerültek. Az ez évi helyhatósági választásokon néhány olyan várost nyertek meg, amit eddig a balközép pártok vezettek, mint Velence, Milánó, Piacenza, Nápoly és Bari. A párt első belharcai 2009 novemberében lemondott Gianfranco Micciché a közszolgáltatásokért felelős államtitkár, a párt szicíliai politikusa és Fini támogatóival megalakítja a PdL Sicilia pártot. Azzal vádolta Berlusconit, hogy cserben hagyta a dél-olasz szavazókat. 2009. december 1-én Fini keményen kritizálta Berlusconit egy magánbeszélgetés során. A miniszterelnököt azzal vádolta, hogy az üzletemberi szerepét összetéveszti a miniszterelnökségével és emiatt teljhatalmat akar magának. 2010-ben egyszerre helyhatósági és regionális választásokat tartottak. A párt megnyeri a 20-ból 11 tartomány kormányzóságát. Rubi-ügy, 2011-es helyhatósági és regionális választások 2011. január 14-én a Rai 1 TG1 hírműsorában nyilvánosságra került a Rubi-ügy. Amiben egy prostituált elmondta, hogy 2010 májusában járt Berlusconi villájában. Ezt követőemn Silvio Berlusconit azzal vádolta meg az ügyészség, hogy házában rendszeresen voltak prostituáltak, ezek közt az akkor 17 éves illegális marokkói bevándorló Karima el-Marufg is ott volt, aki Ruby Rubacuori néven volt prostituált. Az akkori miniszterelnök ellen nyomozást indítottak zsarolás és kiskorú prostitúcióra való kényszerítésének vádjával. A botrány beárnyékolta a 2011-es olaszországi helyhatósági választások eredményét: a hagyományosan jobboldali Milánónak demokratapárti jelöltje lett a polgármester, Nápoly és Cagliari esetében is a baloldali jelölt győzött fölényesen az első fordulóban. 2011 októberében a párt jelöltje nyerte Moliseben a regionális választást szoros küzdelemben: Michele Iorio 0,79%-kal több szavazatot kapott a baloldali Paolo Di Laura Fratturával szemben. Silvio Berlusconi lemondása 2011-ben Olaszországban az államadósság már nehezen volt finanszírozható, 116,5%-os, ami 1,5 milliárd euró volt. 2011. november 12-én lemondott Silvio Berlusconi, miután a 2012-es költségvetési törvényt jóváhagyták. A törvényt ugyanis nem a parlament abszolút többsége szavazta meg, az ellenzék bizalmatlansági indítványt is tervezett indítani ellene. A költségvetési törvény része egy megszorító csomag is, amivel a gazdasági válságból szándékozott volna kilépni az ország. Monti - kormány tagjaként 2011. november 16-án Mario Monti lett az új kormányfő, aki egy szakértői kormányt hozott létre, a kormánykoalíció része lett a párt, az Északi Liga és az Értékek Olaszországa vonult csak ellenzékbe. Saint-Jean-de-Belleville Saint-Jean-de-Belleville település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 535 fő (2015). Saint-Jean-de-Belleville Les Avanchers-Valmorel, Le Bois, Le Châtel, Fontaine-le-Puits, Hermillon, Montaimont, Pontamafrey-Montpascal, Saint-François-Longchamp és Les Belleville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sainte-Barbe (Moselle) Sainte-Barbe település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 729 fő (2015). Sainte-Barbe Les Étangs, Failly, Glatigny, Hayes, Retonfey, Sanry-lès-Vigy, Servigny-lès-Sainte-Barbe, Vigy és Vry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Julio Pérez Julio Gervasio Pérez Gutiérrez (Montevideo, 1926. június 19. – Montevideo, 2002. szeptember 22.) világbajnok uruguayi labdarúgócsatár. Mezőbarátfalva Mezőbarátfalva (románul: Brăteni) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Tekétől nyugatra, Mezőszentmihálytól északkeletre fekvő település. Története Mezőbarátfalva, Barátfalva nevét 1670-ben említette először oklevél, melyben Harinnai Ferenc leírása szerint: az idai határon fekvő Barátfalva nevű oláh falucska dézmájának quadrátját Apafi fejedelem a nagidai református egyháznak adományozta. Későbbi névváltozatai: 1808-ban és 1861-ben és 188-ban Barátfalva, Brátfalou, 1913-ban Mezőbarátfalva. A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. 1910-ben 334 lakosából 6 magyarnak, 328 románnak vallotta magát. Ebből 328 görögkatolikus, 6 izraelita volt. Molnár Béla (politikus, 1865–1926) Molnár Béla (Gálszécs, 1865. december 22. – Gálszécs, 1926. július 30.) országgyűlési képviselő. Élete Középiskoláit Kassán végezte; jogi tanulmányainak befejeztével államtudományi doktori oklevelet nyert. A Zemplén megyei közigazgatási bizottság tagja volt. A tokaji tűzkárosultak volt kormánybiztosa. 1892-ben választották meg országgyűlési képviselőnek az olaszliszkai kerületben szabadelvű programmal. A kérvényi bizottság jegyzője és a mentelmi bizottság tagja volt. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1892-96) vannak. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. PIM Jennifer Hudson Jennifer Kate Hudson (1981. szeptember 12. –) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai énekesnő, színésznő és modell. 2004-ben az American Idol tehetségkutató versenyen tűnt fel, ahol 7. helyezést ért el. 2006-ban debütált a Dreamgirls című filmben, Golden Globe-díjjal, Oscar-díjjal és BAFTA-díjjal is jutalmazták az alakítását. 2008-ban megjelent debütáló albuma, amivel Grammy-díjat nyert. Ugyanebben az évben szerepelt a nagy sikerű Szex és New York filmváltozatában, ahol Louise szerepét játszotta. Élete 1981-2003 Jennifer Hudson 1981. szeptember 12-én született Chicagóban Darnell Donerson és Samuel Simpson 3. és egyben legfiatalabb gyermekeként. A Dunbar Vocational Career Academyre járt, amelyet 1999-ben fejezett be. A legnagyobb hatást Whitney Houston, Aretha Franklin és Patti LaBelle tette. Hudson egy egyházkórusban is énekelt. Tizenévesen egy chicagói Burger King-ben dolgozott. 2003-2005 2004-ben jelentkezett a híres amerikai tehetségkutató versenyre, az American Idol-ra, ahol előkelő hetedik helyezést ért el. 2005-2007 2005 novemberében válogatták ki a színésznők közül Effie White szerepére, a Dreamgirls című filmben, ahol 782 színésznőnél bizonyult jobbnak. Együtt dolgozhatott: Beyoncéval, Eddie Murphyvel, Jamie Foxxal. 2006. január 9-én kezdték el a forgatást és 2006. december 25-én fejezték be. 29 díjat kapott a kritikusoktól Effie White szerepéért. A Vogue 2007. márciusi számával ő lett a 3. afroamerikai híresség és az első afroamerikai énekesnő, aki a magazin címlapján szerepel. Filmjei Szex és New York ( 2008 ) The Secret Life of Bees ( 2008 ) Dreamgirls ( 2006 ) színész Geológia A geológia (a szűkebb értelemben vett földtan) a Föld felépítésével, szerkezetével, és történetével foglalkozó természettudomány. A szó a görög γη- (geo, "föld") és λογος (logosz, "szó", "tudás") szavak összetételéből jött létre. A geológia a Földről, a Földet alkotó kőzetekről és a Földet alakító folyamatokról szóló ismeretek tudománya. Bizonyítja a lemeztektonika működését, az élet evolúciójának és a klíma alakulásának a történetét. Korunkban a geológia lehetővé teszi az ásvány- és szénhidrogén-kincsek feltárását, a vízkészletek felbecsülését, természeti katasztrófák előrejelzését, környezeti katasztrófák következményeinek felszámolását és a múltbeli klímaváltozások megismerését. A geológia természettudományos diszciplína. A geológiát sok kőzet-, ásvány- és kövületgyűjtő hobbiként űzi. Két fő ága az elméleti és az alkalmazott földtan. Elvileg mindkettőben megkülönböztetjük a leíró (-gráfia végű)és az oknyomozó (-lógia végű) résztudományokat, de ez a felosztás nem konzekvens: egyes résztudományok (például üledékföldtan, azaz szedimentológia) leíró részei nem különültek el önálló szakterületté. Az elméleti geológia néhány fontosabb tudományterülete: általános földtan , történeti földtan , regionális földtan, kőzettan (petrológia, petrográfia, szedimentológia) , ásványtan (mineralógia) , tektonika , őslénytan (paleontológia, dögészet, ősdögészet) . Az alkalmazott geológia néhány fontosabb tudományterülete: építésföldtan, vízföldtan, teleptan: bauxitföldtan, kőszénföldtan, szénhidrogénföldtan, ércteleptan, nem érces ásványi nyersanyagok teleptana stb. Kialakulása, fejlődése Az első összefoglaló bányászati és kohászati kézikönyv (Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról) Georgius Agricola német tudós és író munkája (posztumusz, 1556). A geológia első, a szó mai értelmében is tudományosnak nevezhető elméletét Nicolaus Steno dán fizikus alkotta meg, amikor felismerte, hogy az üledékes kőzetek rétegeiből következtethetünk a Föld múltjára, és megalkotta az úgynevezett települési törvényeket. A „geológia atyjának” többnyire James Hutton skót természettudóst tartják. Ő fogalmazta meg az uniformitarizmus elvét, aminek lényege, hogy az azonos okok azonos eredményre vezetnek, tehát az ugyanolyan földtani folyamatok mindig ugyanolyan kőzeteket hoznak létre. Elképzelését Charles Lyell angol geológus fejlesztette tovább, megalkotva az aktualizmus (maiság) elvét, aminek lényege, hogy a Föld múltjában keletkezett kőzeteket ugyanolyan folyamatok hozták létre, mint amilyeneket ma is megfigyelhetünk. A paleontológia és ezzel a biosztratigráfia (a rétegtannak a rétegeket a bennük található ősmaradványok alapján koroló ága) alapjait Charles Darwin vetette meg az evolúció elméletének kidolgozásával. A fosszíliák egyúttal az elmélet bizonyításában is döntő szerepet kaptak. A 20. század nagy, átfogó eredménye a lemeztektonika elméletének kidolgozása. Ennek alapjait Alfred Wegener német meteorológus (1880–1930) vetette meg, amikor megfogalmazta a kontinensvándorlás elméletét. A lemezek mozgásának okait és folyamatát Harry Hess (1906–1969) foglalta össze, ezért őt tekintjük a lemeztektonika megalkotójának. A Föld szerkezete Külső szférák Atmoszféra Hidroszféra Bioszféra Belső szférák Földkéreg Földköpeny Földmag Földtörténeti korok Prekambrium (Ősidő) Hadaikum Archaikum Proterozoikum A 2000-es évek elején legnépszerűbb elképzelés szerint 4,6 milliárd – 590 millió éve, miután a Föld már kialakult, felszínébe sok meteorit csapódott be. A becsapódások hőenergiája több helyen megolvasztotta a kérget és az alatta lévő köpeny egy részét. A megolvadt anyagok vulkáni tevékenységet indítottak el. A vulkánok sok szén-dioxidot, vízgőzt és ammóniát juttattak a felszín fölé, így alakult ki az őslégkör. A meteoritok becsapódásával, a hőmérséklet csökkenésével kéregdarabok szilárdultak meg, a légkör lehűlt, a lecsapódott vízből kialakult az ősóceán. Több hegyképződési folyamat eredményeként keletkeztek a kontinentális kéreg aljának vas-, illetve nikkelérceket tartalmazó, ősi kőzetei. Az élet nyomai mintegy 3 milliárd éve jelentek meg az óceánokban. Első nyomai azok a 2,9 milliárd éves, gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók, amelyekben Cianobaktériumok (kékmoszatok) nyomaira bukkantak. Paleozoikum (Óidő) Kambrium Ordovícium Szilúr Devon Karbon Perm 590–235 millió év között A moszatok oxigént termeltek, és kialakult az ózonburok. A legfontosabb esemény, hogy a kambrium elején a ma ismert összes állattörzs képviselője hirtelen megjelent, és fajok tömege alakult ki. A levegő oxigéntartalmának növekedése lehetővé tette a szárazföldi növényi életet, majd a devontól a szárazföldi állati formák is megjelentek, benépesültek az édesvizek és környékük. Az óidőben két hegységképződési folyamat is lezajlott, a szilúrban a kaledóniai hegységképződés folyamán összekapcsolódott Ős-Európa, és Ős-Észak-Amerika. Ezt követően a karbonban a variszkuszi hegységképződés során hozzájuk csatolódtak a déli őskontinens részei, s felgyűrődtek a mai francia, német, cseh, lengyel, bolgár röghegységek, valamint a paleozoikum végére az Urál és a Nagy-Vízválasztó-hegység (Ausztrália). Ezen időszakok között jelentős üledékképződés zajlott le. A kontinensek az óidő végére egy ősföldbe, a Pangaeába tömörültek, amit az ősóceán, a Panthalassza vett körül. A Pangea testébe később a Tethys-ősóceán öble mélyült. Megjelentek és elterjedtek a szárazföldi növények, páfrányok, zsurlók, korpafüvek, fenyőfélék ősei. A későbbiekben belőlük nagy mennyiségű feketekőszén képződött. Innen is kapta a nevét (karbonium-kő) ez az időszak. Az állatvilágot az ízeltlábúak és a halszerű ősgerincesek képviselték. A paleozoikum végén máig ismeretlen okból a tengeri életformák közel 90%-a kihalt, a szárazföldön a hüllők jutottak szerephez. Mezozoikum (Középidő) Triász Jura Kréta 235-65 millió év a középidő kezdetét a tenger térhódítása, és az üledékképződés jellemezte. A Pangea két részre tagolódik, egyes része lesüllyed, és a Panthalassza helyét a Tethys-óceán foglalja el. Ennek fokozatos szétnyílásával Laurázsia északra, Gondvana délebbre tolódott. Kialakult az Atlanti-óceán. Ebben az időszakban az állat és növényvilág igen gazdag volt. Ősgyíkok és ősmadarak éltek, a növények közül pedig a nyitvatermők és a zárvatermők. Kainozoikum (Újidő) Harmadidőszak (65-től 2 millió évig) Paleocén Eocén Oligocén Miocén Pliocén Negyedidőszak (2 millió évtől napjainkig) Pleisztocén Holocén A kontinensek elnyerik mai formájukat. Az utolsó jégkorszaktól, ami 10 000 éve fejeződött be, számítjuk a jelenkort. Rövid idő alatt erőteljes felmelegedés következett be. Kialakult a mai élővilág. Csengeri járás A Csengeri járás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Csenger. Területe 246,51 km², népessége 13 839 fő, népsűrűsége pedig 56 fő/km² volt 2013. elején. 2013. július 15-én egy város (Csenger) és 10 község tartozott hozzá. A Csengeri járás a járások 1983. évi megszüntetése előtt is létezett, 1969-ig, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Csenger volt. Az 1950-es megyerendezésig Szatmár vármegyéhez tartozott, azután Szabolcs-Szatmár megyéhez. Osteocephalus Az Osteocephalus a kétéltűek (Amphibia) osztályába a békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 18 faj tartozik. Osteocephalus buckleyi Osteocephalus cabrerai Osteocephalus deridens Osteocephalus elkejungingerae Osteocephalus exophthalmus Osteocephalus fuscifacies Osteocephalus heyeri Osteocephalus langsdorffii Osteocephalus leoniae Osteocephalus leprieurii Osteocephalus mutabor Osteocephalus oophagus Osteocephalus pearsoni Osteocephalus planiceps Osteocephalus subtilis Osteocephalus taurinus Osteocephalus verruciger Osteocephalus yasuni Forrás ITIS szerinti rendszer besorolása Azawakh Az azawakh ősi, szaharai eredetű kutyafajta. Külső megjelenés Karcsú, elegáns megjelenésű agárfajta. Feje hosszú, keskeny, szeme mandulavágású, színe a standard szerint "égő topázra emlékeztető". Füle lelóg. Háta rövid, egyenes, fara enyhén csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farka hosszú, vékony, mozgékony. Szőrzete rövid, selymes tapintású. Színe rőtes, vörös vagy homokszínű, fehér jegyekkel az arcorri részen, a mellkason és a farokvégen. Eredete A legősibb kutyafajták egyike. A tuaregek agara, akik Mali, Felső-Volta és Niger egyes vidékeit lakják. Első példányai 1972-ben kerültek Európába. Jellegzetességei Villámgyors, szívós, bátor, önálló, kissé nehezen kezelhető. Alkalmazása: őshazájában vadászkutya, Európában kedvencként tartják. Méretei Marmagasság: kan 64–74 cm, szuka 60–70 cm Testtömeg: kan 20–25 kg, szuka 15–20 kg Baldó A Baldó német eredetű név, a bald- elemet tartalmazó germán nevek beceneve. A névelem jelentése: merész. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 27. Híres Baldók Wächter Baldó (teológus-hallgató, dob/vokál - Night Flight) Kuna Károly Kuna Károly (Budapest, 1957. július 23.) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életpályája 1976-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1980-1984 között, valamint 1989-1998 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1984-1987 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott. 1987-1989 között a győri Kisfaludy Színházban lépett fel. Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze. Méltatás. Lear király - bolond TERASZ.HU-MGP Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 118. Ugyanitt hat színházi fotón is látható. Rendezései Harley: Acélmagnóliák (2002) Filmjei Játékfilmek Szegény Dzsoni és Árnika (1983) Szép napok (2002) Tévéfilmek Felelet (1975) Rab ember fiai (1979) Optimisták (1981) Vásár (1985) Szomszédok (1989) Kisváros (1998-1999) Mátyás, a sosem volt királyfi (2006) Állomás (2008-2011) Egynyári kaland (2017) Ron Flockhart Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 6. – Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt. Pályafutása A Formula–1 előtt Katonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen. A Formula–1-ben A Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni. Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését. 1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése. A Formula–1 után Ezután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban. A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében. Emlékezete Skóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) * Megosztva vezetett Prince Bira-val. Lőrinczy György (színigazgató) Lőrinczy György (Budapest, 1967. szeptember 8. –) művelődésszervező, kulturális menedzser, színigazgató. A Budapesti Operettszínház főigazgatója. Élete 1967-ben született Budapesten. 1981–1985 között a budapesti József Attila Gimnázium tanulója, itt érettségizett. 1993–1997 között a Jannus Pannonius Tudományegyetem hallgatója, művelődésszervező diplomáját szerzett. 2010–2012 között a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem hallgatója, itt szerezte meg mesterképzés szakon teatrológia–színházi menedzsment diplomáját. Jelenleg a Marosvásárhelyi Egyetem doktori iskolájának hallgatója. Disszertációjának címe: "A színházi folyamatok rendszere és egymásra hatása". Németül és angolul is beszél. Nős, felesége Velich Rita, jelmeztervező. Két gyermekük született: András (1988) és Lia (1997). Anyai dédapja, Jankovich Béla, a második Tisza-kormány oktatási és vallásügyi minisztere. Társadalmi tisztségek 2017- A Jászai Mari-díj Bizottság elnöke 2016- Nemzeti Kulturális Alap Színházművészeti Kollégiumának tagja 2015- A Postások a Postásokért, majd a Postakürt Alapítvány kuratóriumi elnöke 2015- Emberi Erőforrások Minisztériuma Színházművészeti Bizottságának tagja 2012–2014 Pesti Broadway Alapítvány, Pentaton Alapítvány elnöke 2012–2014 Magyarországi Művészeti Ügynökségek és Koncertszervezők – társelnöke 2011–2014 AEAA (Európai Művészeti Menedzserek Szövetsége) – elnökségi tagja Díjai, kitüntetései Hevesi Sándor-díj ( 2017 ) Pro Urbe Budapest Díj (2017) Eyroles Eyroles település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 33 fő (2015). Eyroles Condorcet, Curnier, Les Pilles, Sahune, Saint-Ferréol-Trente-Pas és Villeperdrix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tarcsai Szabó Tibor Tarcsai Szabó Tibor (Gödöllő, 1955. október 28. –) író, meseíró. Életrajz 1955. október 28-án született, Gödöllőn, Szabó Tibor néven. Tanulmányait a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdte, majd a Török Ignác Gimnáziumban (1970–74) folytatta. Sorkatonai szolgálata alatt (1975-76) zenészként tagja volt a Kerényi Miklós Gábor (KERO) vezette Periszkóp irodalmi színpadnak. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (1976–1981) diplomázott üzemszervező agrármérnökként. Évekig foglalkozott sakkfeladványszerzéssel, többszörös magyar bajnok, öt évig a Sakkfeladványszerző Bizottságának elnöke. Magyar sakkfeladványszerző nagymesteri és FIDE-mester címet szerzett. Nyolc évig játszott basszusgitárosként a dr.Rock nevű zenekarban, ahol együtt zenélt az Omega együttes dobosával, Debreczeni Ferenccel (Ciki). Vetőmag-kereskedelmi cég vezetőjeként dolgozik. Hobbija a fotózás, fényképeivel már több FIAP-helyezést ért el. Nős, két fia van: Viktor (1980) és Dávid (1982). Hosszú ideig Kistarcsán élt (innen a felvett "Tarcsai" írói név), jelenleg a pest megyei Péteri községben él. Íróként a Kistarcsai Kulturális Egyesület irodalmi pályázatán tűnt fel 1998-ban, amelyen 1. díjat nyert Ha elfogynak a mesék című írásával. Ezt követően vette fel a Tarcsai Szabó Tibor írói nevet, amelyen könyveit és írásait közreadta. Művei Pamuhihőke és Sámsemék - mesék (Ciceró Kiadó, 2000.) A jajszárnyú fecskerigó - mesék (Ciceró Kiadó, 2001.) Micsoda város! - meseregény (Ciceró Kiadó, 2003.) Az állat én vagyok! - szatírák (Realsystem Kiadó, 2003.) Az elvarázsolt város - meseregény (Ciceró Kiadó, 2005.) Segítség, megszöktünk! - meseregény (General Press Kiadó, 2007.) Feldolgozások Műveiből az alábbi feldolgozások születtek: Devecsery László: A két kis pék kalandjai (Pamuhihőke és Sámsemék - dramatizált mese) Az Erdei Színház, A tó, A néma erdő, Ki a legerősebb, Sámsemék szobrot készít c. mesék (2003-tól) a DMK Alföld Gyermekszínpada és Főnix Diákszínpada valamint a debereceni Másik Gyermekszínház feldolgozásában (vez.: a Csokonai-díjas Várhidi Attila.) A kis pesti zsoké és a fáraó leánya - animációs film (Papp Barnabás, Takács Anikó - 55. Országos Függetlenfilm Fesztivál, 2008. - Alkotói díj) Pamuhihőke és Sámsemék - animációs film (Papp Barnabás) Forrás Tarcsai Szabó Tibor honlapja Tamás Zsuzsa: Szabadpolc gyerekeknek Lukáts János: Ifjúsági Irodalom Pagony interjú Flis A flis a német flysch (flisch, fliesen = folyni) geológiai szaknyelv műszavának magyar változata, a törmelékes üledékes kőzetek egyik fácies szerint megkülönböztetett típusa. Szinorogén fázisokhoz kapcsolódó, a hegységek tövében zárt üledékgyűjtő medencében (geoszinklinális) vagy kontinensperemeken, óceáni árkokban összegyűlő osztályozatlan, vagy gyengén osztályozott törmelékek. Egy részük csak a gravitációval szállítódik, más részük vízben is, legtöbbször zagyárak sorozata hozza létre, ez általában turbidit. A turbidit nemzetközi szó a hasonló kőzettípusokra, míg a flis alpi jelenség, sokszor teljesen hiányzik belőle a turbidit. A flis nevet 1827-ben Bernhard Studer svájci használta először a földtani irodalomban. Az Alpok előterének homokkő pala sorozatait foglalta össze ezzel a névvel. Studer még úgy gondolta, hogy a flis a folyókból ülepedett le. A flis azonban jellemzően mélytengeri üledék, de ez csak jóval később derült ki. Szemcsemérete változatos, az agyagtól a homokon keresztül a kavicsig terjedő. Az üledék mélytengeri aljzaton gyűlik össze, kevéssé mozgatott vízben. A felette lévő vízből meszes üledékek is belekerülhetnek, így márgás (mésztartalmú cementálóanyag), homokköves vagy meszes-homokköves lehet. Nagyobb szemcseméretnél konglomerátum és breccsa is képződik. Az aleurolitok és homokkövek egy része ilyen. Ha a mészhatár alá kerül, tűzkőgumós is lehet. Ősmaradványokat általában nem tartalmaz, de a márgás, agyagos réteglapokon időnként féregmászás nyomai láthatók, ezek a hieroglifás kövek. Ha a szemcseméret osztályozott, gyakran periodikus rétegződésben települ; a különböző méretű zagyárak különböző mérettartományú szemcséket sodortak magukkal, valamint a zagyárból a kiülepedés sebessége is a szemcsemérettől függ. Ezért a zagyos réteg alján a nagyobb kavicsok és törmelékek (esetleg görgetegek) helyezkednek el, a réteg tetején található az agyag, közte az átmenet folytonos. A következő zagyárnál ugyanez ismétlődik, így az agyagra átmenet nélkül települ megint kavics. A tenger alatti hordalékkúpok osztályozatlan flist hoznak létre. Magyarországon nagyon sok flis-jellegű üledék található, mivel a Kárpát-medence területén sokáig zárt medence volt. Ebből emelkedett ki a Kárpátok is, amelyben ma több flis-övezet különíthető el. A Kárpát-medencében a flisgyűjtő geoszinklinálisok két övben sorakoztak, ezeket külső- és belső-flis övnek nevezik. Eysson Eysson település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 114 fő (2015). Eysson Domprel, Vercel-Villedieu-le-Camp, Villers-Chief, Grandfontaine-sur-Creuse és Épenouse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Prímszámtétel A prímszámtétel a prímszámok eloszlását írja le. A tétel Ha x pozitív, jelölje az x-ig terjedő prímszámok számát. A prímszámtétel azt állítja, hogy Szokásos jelöléssel ahol ln(x) a természetes logaritmust jelöli. A jelölés azt jelenti, hogy a két oldal hányadosa 1-hez tart, ha x végtelenhez tart (aszimptotikusan egyenlőek). Jobb közelítések - nagy x-ekre : Még jobb közelítés adható a Li(x) függvénnyel. ha x → ∞ (lásd O jelölés). Itt Li(x) a integrállogaritmus függvény. A prímszámtételt abban az ekvivalens formában is kimondhatjuk, hogy az n-edik prím aszimptotikusan ( Nagy n-ekre jóval pontosabb közelítés : n ( ln(n) + ln(ln(n)) - 1 ) ). A tételt Legendre és Gauss sejtette meg. Csebisev bebizonyította, hogy nagy x-re de csak sokkal később, komplex függvénytani módszerekkel igazolta a prímszámtételt Hadamard és de La Vallée Poussin 1896-ban. A prímszámok eloszlása fontos kapcsolatban van a Riemann-féle zéta-függvény gyökeinek eloszlásával. Hadamard és de la Vallée-Poussin úgy vezette le a prímszámtételt, hogy megmutatták, hogy a zeta-függvénynek nincs 1 valós részű gyöke. Később kiderült hogy a két állítás ekvivalens, ezért fontos kérdéssé vált az, hogy van-e elemi bizonyítás a prímszámtételre. Ilyet végül Erdős Pál és Atle Selberg adott 1949-ben, részben együttműködve, részben függetlenül. Az elemi szó ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy nem használ komplex függvénytani eszközöket, csak elemi analízisbeli becsléseket, ezek a bizonyítások rendkívül fáradságosak és nagyon gyenge hibatagot adnak. Általában igaz, hogy minél nagyobb tartományból sikerül kizárni a zeta-függvény gyökeit, annál jobb hibatagot kapunk, ezért nagy jelentőségű a zeta-függvény gyökeire vonatkozó Riemann-sejtés. A Dirichlet-tétel általánosításaként belátható, hogy minden -re a prímszámok egyenletesen oszlanak el a mod q redukált maradékosztályokban, azaz, ha jelöli az x-nél nem nagyobb prímek számát, amelyek q-val osztva a maradékot adnak, akkor A Siegel–Walfisz-tétel szerint, ha , és egy valamilyen N konstansra, akkor ahol az O-beli konstans N-től függ. Négyzetek különbsége A matematikában a négyzetek különbsége olyan kifejezés, amelyben egy kifejezés négyzetéből egy másik kifejezés négyzete kerül kivonásra. Minden ilyen kifejezés a következő elemi algebrai azonosság alapján szorzattá alakítható: Bizonyítás Algebrai Az azonosság bizonyítása rendkívül egyszerű. A zárójel felbontása után a következőt kapjuk: A szorzás kommutativitása miatt a középső tagok kiesnek: és marad az, hogy Ezen azonosság az egyik leggyakrabban használt a matematikában. Például egyszerűen bizonyítható segítségével a számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség két változó esetén. A bizonyításból látható, hogy az azonosság bármilyen kommutatív gyűrűben igaz. Ennek megfordítása is igaz, ha egy gyűrű minden elemére igaz az azonosság, akkor a gyűrű kommutatív. Ennek bizonyítása az, hogyha minden a és b elemre fennáll, hogy akkor az csak úgy lehetséges, ha amely alapján a gyűrű kommutatív. Geometriai A négyzetek különbsége geometriailag is illusztrálható két síkbeli négyzet területével. A képen a sötét rész szimbolizálja a két négyzet területének különbségét (azaz ). Ez a terület azonban kifejezhető két téglalap területeinek összegeként is, amelyből következik, hogy . Egy másik geometriai bizonyítás a következő: az alsó ábra első képen látható állapottal kezdünk, egy nagyobb négyzet, amelyből egy kisebb négyzet ki lett vágva. A nagy négyzet oldalhossza a, a kivágott négyzet oldalhossza b. A sötét rész területe . Egy vágás felbonthatjuk két téglalapra az ábrát, ahogy a második képen látható. A nagyobb rész szélessége a, magassága a-b. A kisebb rész szélessége a-b, magassága b. A kisebb területet forgatás után a nagyobb terület oldalához illeszthetjük. Az utolsó képen látható ez az elrendezés, amelyben egy két terület együtt egy téglalapot alkot. Ezen téglalap területe . Mivel ezen téglalap az eredeti állapot átrendezésével keletkezett, a két területnek ugyanannyinak kell lennie. Tehát . Alkalmazás Polinomok szorzattá alakítás és egyszerűsítés Az azonosságot nagyon gyakran lehet polinomok szorzattá alakításához használni, például a kifejezés a következőképpen bontható kifejezések szorzatára: A némileg bonyolultabb esetében is hasonlóan járhatunk el: Továbbá kifejezések egyszerűsítésére is remekül alkalmazható az azonosság: Négyzetek összege komplex számokkal A négyzetek különbségére vonatkozó azonosságot felhasználhatjuk négyzetek összegének szorzattá alakításához komplex számok segítségével. Például, a szorzattá alakítását a következőképpen végezhetjük el: Nevező gyöktelenítése Az azonosság segítségével az irracionális nevezőket átalakíthatjuk racionálissá, amellyel megkönnyíthetjük a további algebrai átalakításokat. Például, ha a tört nevezőjét szeretnénk gyökteleníteni, akkor a következőképpen járhatunk el: Fejszámolás A fejszámolás is meggyorsítható, ha ismerjük az azonosságot. Ha két számot szeretnék összeszorozni, amelyeknek átlaga könnyen négyzetre emelhető, akkor érdemes alkalmazni. Például, a esetében a következőt tehetjük: Egymást követő négyzetszámok különbsége Azaz két egymást követő négyzetszám különbsége mindig páratlan. Hasonlóan számítható két tetszőleges négyzetszám különbsége is: Ebből következik, hogy két páros négyzetszám különbsége mindig osztható néggyel, és két páratlan négyzetszám különbsége mindig 8 többszöröse. Általánosítás Két n-edik hatvány különbsége Az azonosság tetszőleges pozitív egész kitevőre általánosítható. Ha a és b egy kommutatív gyűrű elemei, akkor Tracy-le-Val Tracy-le-Val település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 1099 fő (2015). Tracy-le-Val Bailly, Carlepont, Moulin-sous-Touvent és Tracy-le-Mont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Earth, Wind & Fire Az Earth, Wind & Fire egy amerikai R&B együttes Chicagóból. Az együttest 1971-ben alapították. Egyik legnagyobb sikert hozó albumuk az 1975-ben megjelent That’s the Way of the World, amely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Diszkográfia Earth, Wind & Fire (1971) The Need of Love (1971) Last Days and Time (1972) Head to the Sky (1973) Open Our Eyes (1974) That’s the Way of the World (1975) Spirit (1976) All 'n All (1977) I Am (1979) Faces (1980) Raise! (1981) Powerlight (1983) Electric Universe (1983) Touch the World (1987) Heritage (1990) Millennium (1993) In the Name of Love (1997) The Promise (2003) Ilumination (2005) Now, Then & Forever (2013) Holiday (2014) Dalma Garden Mall Dalma Garden Mall (örményül: ����� ������ ���) Örményország első bevásárlóközpontja, amely az örmény fővárosban, Jerevánban található a Cicernakaberd domb közelében. Története A beruházás projektje 2009-ben lett bejelentve, végül a bevásárlóközpont 2012 októberében nyitotta meg kapuit. A bevásárlóközpontot Samvel Karapetyan(wd) örmény születésű orosz vállalkozó Tashir Group(wd) nevű cége építette. Az ország akkori elnöke, Szerzs Szargszjan is részt vett a megnyitási ceremónián. Egy hipermarket az örmény Yerevan City áruházlánctól később nyílt a bevásárlóközpontban. A Carrefour nemzetközi áruházlánc 2015-ben nyitott egy hipermarketet a legnagyobb örmény bevásárlóközpontban, a Yerevan Mallban. Szolgáltatások 2013. november 18-án a Cinema Star indított egy hat teremmel rendelkező mozit az épületben. Az orosz mozihálózat ekkor lépett be az örmény piacra. A bevásárlóközpontban 18 kávézó és étterem, 116 bolt, 700 parkolóhely, illetve egy bowling center, hipermarket és egy gyermekjátszóház is van. Indolizin Az indolizin heterogyűrűs, aromás szerves vegyület, az indol izomerje. Számos alkaloid szerkezeti magját alkotja, pl.: pumiliotoxin 251D. Oncala Oncala település Spanyolországban, Soria tartományban. Oncala Estepa de San Juan, Arévalo de la Sierra, Las Aldehuelas, Villar del Río, San Pedro Manrique, Valtajeros és Castilfrío de la Sierra községekkel határos. Lakosainak száma 74 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wilhermsdorf Wilhermsdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3937 fő (1987. május 25.). Wilhermsdorf Langenzenn és Dietenhofen községekkel határos. Stabat Mater A Stabat Mater siralomének, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, egyike a legismertebb középkori énekeknek. A szerzősége vitatott, leginkább Jacopone da Todit tartják költőjének, de kötik Szent Bonaventura illetve III. Ince pápa nevéhez is. A himnusz címe az első sorából adódik: Stabat mater dolorosa (szó szerinti fordításban: „Állt a fájdalommal terhes anya”). A himnusz első többszólamú megzenésítője Josquin des Prez, utána több neves zeneszerző is megzenésítette: Giovanni Pierluigi da Palestrina, Alessandro Scarlatti, Giovanni Battista Pergolesi, Antonio Vivaldi, Joseph Haydn, Franz Schubert, Gioacchino Rossini, Liszt Ferenc, Antonín Dvořák, Karol Szymanowski, Francis Poulenc, Dohnányi Ernő. Magyar átköltése szerepel a Kisdi Benedek egri püspök nevéhez fűződő Cantus catholici, régi és új, deák és magyar ájítatos énekek és litániák című katolikus énekeskönyvben (1651). Magyar fordítói Imets Fülöp Jákó (1860), Sántha Mihály (1880), Babits Mihály. Szövege A latin szöveg Bár már korábban is használták, csak 1908 óta ez a hivatalos, vatikáni változat. Feltételezhető azonban, hogy nem pontosan ez az eredeti latin szöveg. Középkori kódexekben és más régi forrásokban az alábbitól kis mértékben eltérő szöveg olvasható . Stabat Mater dolorósa Iuxta crucem lacrimósa Dum pendébat Fílius Cuius ánimam geméntem Contristátam et doléntem Pertransívit gládius o quam tristis et afflícta Fuit illa benedícta Mater unigéniti! Quæ moerébat et dolébat, Pia Mater, dum vidébat Nati pœnas íncliti Quis est homo qui non fleret, Matrem Christi si vidéret In tanto supplício? Quis non posset contristári, Christi Matrem contemplári Doléntem cum Fílio? Pro peccátis suæ géntis Vidit Iesum in torméntis, Et flagéllis súbditum. Vidit suum dulcem natum Moriéndo desolátum Dum emísit spíritum Eia Mater, fons amóris Me sentíre vim dolóris Fac, ut tecum lúgeam Fac, ut árdeat cor méum In amándo Christum Deum Ut sibi compláceam Sancta Mater, istud agas, Crúcifixi fige plagas Cordi meo válide. Tui nati vulneráti, Tam dignáti pro me pati, Pœnas mecum dívide. Fac me tecum, pie, flere, Crucifíxo condolére, Donec ego víxero. Iuxta crucem tecum stare, Et me tibi sociáre In planctu desídero Virgo vírginum præclára, Mihi iam non sis amára Fac me tecum plángere Fac, ut portem Christi mortem Passiónis fac consórtem, Et plagas recólere. Fac me plagis vulnerári, Fac me cruce inebriári, Et cruóre Fílii Flammis ne urar succénsus Per Te, Virgo, sím defénsus In dee iudícii Christe, cum sit hinc exíre, Dá per Matrem me veníre Ad palmam victóriæ Quando corpus moriétur, Fac, ut ánimæ donétur Paradísi glória. Amen. A szöveg magyarul Sík Sándor fordítása Kis átalakítással ma ezt használják a magyar keresztény egyházakban. Áll a fájdalomnak anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát. Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át. Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága, Egyszülött szent magzatán! Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián. Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni őt? Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülőt! Népét hogy megmossa szennytől, Látta tenger gyötrelemtől Roskadozni Jézusát. Látta édes egy szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált. Szeretetnek szent kútfője, Add, a fájdalomnak tőre Járjon át a lelkemen. Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts neki tetszenem. Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az Átvertnek sebeit. Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit. Add meg, kérlek, hogy mig élek, Együtt sirjak mindig véled S azzal, ki a fán eped. A keresztnél veled állni, Gyászban veled eggyé válni: Erre űz a szeretet. Dicső szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Add nekem fájdalmaid: Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem: holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait. Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad. Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz te, Ha az ítélet riad. Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon, És elhívjon engemet. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg. Babits Mihály fordítása Jacopo da Todi himnusza a fájdalmas anyáról Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. Óh mily búsan, sujtva állt ott amaz asszonyok-közt-áldott, ki Téged szűlt, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása mikor látta szent Fiát a szívtépő kínok között! Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merűl a szenvedésbe fia mellett az anya? Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték. S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét. Kútja égi szeretetnek, engedd éreznem sebednek mérgét: hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus isten szerelmében, s ő szeressen engemet! Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit! Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tűrni itt! Jámborul hadd sírjak véled és szenvedjek mígcsak élek Avval, ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szívem szíved keservében társad lenni úgy sovárg! Szűzek szűze! Légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek! Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala. hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védőm, Szűzanya! Ha majd el kell mennem innen, engedj győzelemre mennem anyád által, Krisztusom! És ha testem meghal, adjad hogy lelkem dicsőn fogadja a pálmás paradicsom! Fazekas István fordítása Hétfájdalmú Szűzanya Mária megtörten állt már, könnyezte a keresztfánál éppen haldokló fiát. Sóhajtozta sok-sok terhét, bánatba fult, beteg lelkét kardnak éle vágta át. Jaj, mivé lesz és hogyan sír áldott anyánk, hogyha a sír hívogatja gyermekét! Csak az tudja, hogy mi a gyász, aki látja, akit igáz, hogy fiát kéri az ég. Ki ne szánná Krisztus anyját, ki ne siratná fájdalmát ilyen gyötrelmek között? Ki nem érez vak keservet, ha az anya fia mellett örök gyászba öltözött? Népéért kiömlő vérét, korbáccsal, hogy húsát tépték, nézte Jézust, egyfiát. Látta drágáját az anyja haldoklásában elhagyva, s látta lelke páráját. Forrása a szeretetnek, Anyánk, hadd legyek könnyednek, gyászodnak is hű társa! Add, hogy szívem égve égjen a Megváltó szerelmében, s hadd legyek földi mása. Szűzanyám, hozzád esengek, rakd a vállamra kereszted, horzsolja szívem a kín. Hozzád esdek, hogy megengedd, a szerelmed, a gyötrelmed vinni fiad útjain. Sírok veled: a keresztnek, viselője a sebeknek, hadd lehessek mindig én. A keresztnél veled állni, fájdalmaddal eggyé válni,'' ez a legnagyobb remény. Szűzek szűze, drága szépség ne légy nékem keserűség, engedd hozzám bánatod. Krisztus által, halálával, lelke minden fájdalmával, véled megosztozhatok. Sebe váljon a sebemmé, hadd lehessek a kereszté, vére áldjon engemet. Poklok tüzén ne hagyj égni, anyám, ne hagyj elítélni, te lásd el védelmemet. A szent kereszt őriz engem, a megváltás erő bennem, a kegyelem lángja ég. Mikor a por újra por lesz, lelkem újból Istennél lesz, megkoronáz majd az ég. Ámen. 1962-es férfi vízilabda-Európa-bajnokság Az 1962-es férfi vízilabda-Európa-bajnokságot Lipcsében, az NDK-ban rendezték 1962. augusztus 19. és augusztus 25. között, az úszó-Európa-bajnoksággal együtt. A tornát a címvédő Magyarország nyerte, ez volt a nyolcadik Eb-címük. Helyosztók Az 1–4. helyezésért Két ezüstérmet osztottak ki, bronzérmes nem volt. 2003–2004-es német labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2003–2004-es német labdarúgó-bajnokság első osztályának – avagy hivatalos nevén: Fußball-Bundesliga – küzdelmei 41. alkalommal kerültek kiírásra. A címvédő a Bayern München volt. Változások a előző idényhez képest Kiesett csapatok A következő csapatok estek ki az előző idényben: Arminia Bielefeld 1. FC Nürnberg FC Energie Cottbus Feljutott csapatok A következő csapatok kerültek fel a Bundesliga 2-ből az előző idény végén: SC Freiburg (aranyérmes) 1. FC Köln (ezüstérmes) Eintracht Frankfurt (bronzérmes) Tabella Utolsó frissítés: 2004. május 22. Forrás: dfb.de A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Príncipe de Asturias (R–11) A Príncipe de Asturias (R–11) a Spanyol Haditengerészet zászlóshajója, repülőgép-hordozó. Eredeti neve Almirante Carrero Blanco volt. Kisebb mérete miatt STOVL típusú repülőgépeket alkalmaznak a felszállást segítő katapulttal és 12°-os síugró sánccal. Felszereltségébe elsősorban Harrier vadászrepülőgépek és helikopterek tartoznak. Előbbiből a hangárba maximum 29 fér el, de általában csak 22 teljesít szolgálatot. 7F busz (Szeged) A szegedi 7F jelzésű autóbusz a Mars tér (üzletsor) és Kiskundorozsma, Sziksósfürdő (ismertebb nevén Sziki, vagy Sziksóstó) közlekedik a 67-es és 67Y autóbuszvonal betétjárataként. A vonalat a DAKK Zrt. üzemelteti. Járművek A vonalon általában szóló buszok Ikarus 260 és 260G típusú buszok közlekednek de néha megfordulnak arra fele a Mercedes-Benz Conecto és Mercedes-Benz Conecto G típusú alacsony padlós autóbuszok is. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 67-es és 67Y busz nincs feltüntetve! A kis űrkutya és az űrhajótöröttei A kis űrkutya és az űrhajótöröttei, alcíme: Robi, az űrhajótörött és Jupi, a mindentudó kutya (eredeti cím: Pluk, naufragé de l'espace) az 1979-ben bemutatott egész estés francia rajzfilm, amelyet Jean Image rendezett. A forgatókönyvet Frank Image írta, a zenéjét Fred Freed szerezte. Franciaországban 1979. április 14-én mutatták be a mozikban. Magyarországon hangalámondással 1990-ben adták ki VHS-en, magyar szinkronnal 2010. május 9-én a Duna TV-n vetítették le a televízióban. Szereplők További magyar hangok (alámondásban): Koroknay Géza, Usztics Mátyás Év Kutatóhelye díj A családtörténet-kutatókat kiemelkedően segítő hazai és külföldi szervezetek (levéltárak, honlapok) kitüntetésére 2011-ben, Budapesten alapított díj. Alapítás A díjat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) alapította 2011-ben. A díj odaítélése A díjat az egyesület tagjai és családtörténet-kutatók szavazatai alapján ítélik oda annak a közgyűjteménynek, amely a családtörténet-kutatóknak kiemelkedő szakmai és emberi segítséget nyújt. 2011-2015 között minden évben két díjat adományoztak: egyet egy hazai, egyet pedig egy külföldi kutatóhelynek. 2016-tól egy harmadik díjat is adományoznak egy internetes kutatóhelynek-adatbázisnak. A díj átadására a következő év elején, ünnepélyes keretek között kerül sor. Díjazottak 2011 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár Osztrák Állami Levéltár Magyar Levéltári Delegációja 2012 Budapest Főváros Levéltára Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza által üzemeltetett familysearch.org honlap 2013 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Nyitra Megyei Levéltár 2014 Orosházi Evangélikus Gyülekezet Levéltára Nemzeti Levéltár Arad Megyei Igazgatósága 2015 Váci Püspöki és Káptalani Levéltár Kassai Állami Levéltár 2016 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltsége Arcanum Digitális Tudománytár 2017 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség Hungaricana Közgyűjteményi Portál Rippl-Rónai-villa A Rippl-Rónai-villa, más néven Róma-villa Kaposvár egyik műemléképülete. 1915-ben, a francia fogságból hazatérvén, ötvennégy éves korától ebben a villában lakott és alkotott Rippl-Rónai József, a magyar impresszionista festészet kiemelkedő alakja. Az épület Kaposvár Rómahegy nevű részében található, nevét is erről a városrészről kapta. Ma a művész emlékmúzeuma. Története Rippl-Rónai József 1908-ban árverés útján vásárolta meg Kaposvár déli szélén, a szőlősgazdák övezetében a parkos ligettel körülzárt emeletes nyaralóépületet - gazdasági házakkal, szántóval és legelővel. Kész művészparadicsom volt már; Gundy György pesti operaénekes ízlése nyomán formálódott ki 1868-tól, negyven éven át. A Róma Villa nevet is Gundy adta neki. Rippl-Rónai 1908-ban tehát tízholdas birtokos gazda lett. A későbbiek során még négy hold szomszédos szőlőt és szántót vett hozzá. Tehenet, birkákat, lovat, szamarat, baromfikat, méheket, kutyát és pávát tartott. Az emlékmúzeum A szobák a művész saját bútoraival és nyolcvan képével kerültek berendezésre, hűen tükrözve az eredeti állapotokat. Az otthoni környezet és a családi atmoszféra Rippl-Rónai művészetének állandó témájául szolgált. A művészi kifejezés érdekében merész formai, stílusbeli újításokra is vállalkozott. A villa felújított parkjában minden tavasszal tízezernyi nárcisz nyílik, erre építve 2014 óta minden tavasszal megrendezik itt a családi programokkal tarkított Nárciszünnepet, ahol megkóstolható az úgynevezett Rippl-Rónai-torta is. 2016-ban újabb 8000 nárciszt ültettek a meglevő tízezer mellé. Harry Källström Harry "Sputnik" Källström (1939. június 30. – 2009. július 13.) svéd raliversenyző, egyszeres rali-világbajnoki futamgyőztes. Pályafutása 1957-ben debütált a ralisportban. 1969-ben egy megnyerte az európai ralibajnokságot, valamint 1969-ben és 70-ben is győzni tudott a már akkor nagy hagyományokkal bíró RAC-ralin. Harry jelen volt az 1973-as Monte Carlo-ralin, mely a rali-világbajnokság történetének első versenye volt. Pályafutása egyetlen világbajnoki győzelmét 1976-ban az Akropolisz-ralin, egy Datsunal szerezte. Huszonnyolc világbajnoki versenyén négyszer állt dobogón, és négy szakaszgyőzelmet szerzett. Dalmát pisztráng A dalmát pisztráng (Salmo obtusirostris, korábban Salmothymus obtusirostris) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj. Előfordulása A dalmát pisztráng Dalmácia hűvös, oxigéndús folyóvizeiben él. Alfajai Salmo obtusirostris oxyrhynchus – Narenta-folyó Salmo obtusirostris kerkensis – Krka -folyó Megjelenése Alakja: A hal oldalról lapított teste erősen nyújtott, hátmagassága élőhelye szerint változó, faroknyele magas és rövid. A farokúszó hátulsó szegélye a fiataloknál mindig kimetszett, az idősebb példányoké csaknem egyenes vonalú. Pikkelyei apróak, 101-103 az oldalvonal mentén, 20-21 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje kicsi, orra feltűnően tömpe; felső állkapcsa igen széles, rövid, a szájrés csak a szem középvonaláig ér. Az ekecsonton 2-6 lemez van. A nyélen kettős sorban 9-18 fog ül. Mellúszói hosszúak, hosszuk körülbelül a fele a mell- és hasúszók kezdete közti távolságnak. Színezete': Hátoldala a zöldestől a barnásig változik, oldalai világosabbak, a hasoldal sárgásfehér. A sebes pisztránghoz hasonlóan a test oldalain sötét, illetve az oldalvonal mentén és alatta világos udvarral körülvett piros foltok vannak. A fiatalokon sötét keresztsávokat látunk. Mérete: Testhossza 25-40 centiméter, maximum 50 centiméter. Életmódja A dalmát pisztráng a folyók állandó, nem vándorló hala. A fiatalok tápláléka apró gerinctelenek (rovarlárvák, rákok, repülő rovarok), a kifejlett példányok halakat fognak. Szaporodása Október és december között ívik, ikráit sebesen áramló vízben, a kavicspadokba kotort ovális mélyedésbe rakja le. Kovács János (mérnök) Kovács János (1700 körül – 1764) mérnök, kartográfus, krónikaíró. Fabriciusnak, azaz Fábrynak is nevezte magát. Életpályája A jénai egyetemen tanult, ahol 1730-ban doktori fokozatot szerzett. Az esztergomi érsekség udvari mérnöke lett, majd Moson vármegye mérnöke, 1736-tól Pozsony vármegyei földmérő. Mikoviny Sámuel tanítványa és utóda a vármegye mérnöki hivatalában. 1763-tól kamarai mérnök. Munkája során térképészeti munkákat - leggyakrabban határ- és birtokfelméréseket - is végzett. Ő készítette el azt a két térképet, amelyek valószínűleg a legkorábbi teljesen magyar nyelvű térképek. A két magyar nyelvű térkép Páld és Kisgeszt határvonalait ábrázolta, kiegészítve a két település határvonalainak leírásával. Folytatást írt Pethő Gergely 17. századi krónikájához 1749-ig, foglalkozott heraldikával is. Bél Mátyás Notitiae című művének ötödik kötetéhez ő készítette Moson vármegye térképét és egyes Turóc vármegyei nemesi családok címereinek rézmetszetét. Ezeket Appendix címen előkészítette a kiadásra is, de anyagi okok miatt nem valósult meg. Kézirata ma az esztergomi érseki könyvtárban van elhelyezve. Jellegzetesek különleges pajzsformái. 1736 előtt elkészítette a Vladár család címerének rajzát, melyet három családhoz kapcsolt (Vladár, Cseperi, Batisz). Művei Appendix diplomatica ad historiam comitatus thurocziensis ex documentis autenticisncomitate et numeros sius locis accomodata (1723) A magyar krónikának röviden lerajzolt sommája , melynek az első része Pethő Gergely munkájából szedegettetett; rész szerént különb különb féle könyvekbűl is bővíttetett; második része pedig némely irásokbúl kivétetett, és a magyar nemzetnek jeles emlékezetire és hasznára ez uj formában kibocsáttatott, a mint is 1742. esztendőkig foltatott M. Kovács János által. Continuátiója a Magyar Krónikának. Második rész, foglalván magában 18 esztendő, melyben a föls. Austriai házbúl származandó Ertzherczegek Első, második és negyedik Ferdinándok… uralkodtak; azoknak idejekben állapottyát az országnak, változások, emlékezetre méltó dolgok. Főszemélynek előmenetle, holott más országok felől is imitt-amott szó esik … Pozsony, I-III. 1742-1749 Magyarországnak rövid reflexiókkal való folytatása . Mária II. Theresie Magyar és Cheországnak örökös királylya (1740-1749-ig, czimlap nélkül). Ajánlotta Batthyány Lajos gróf vasmegyei főispán-, kir. kanczellár- és később nádornak. Hadi exercitium , vagyis gyalog remenetnek gyakorlási, mely Kevenhiller fő generalis alkotmányábul magyar tiszt uraimék kedveért nyelvünkre fordíttatott, úgy némely mathematikai observatiókkal megvilágosíttatott nemes hazájának javát kivánó … által. Pozsony, (1746.) Mappa comitatus Mosoniensis , é. n., metszette Nieloai J. Stadtmauern und Graben . (kézirat) 2004-es Australian Open – női egyes A 2004-es Australian Open női versenyét a belga Justine Henin-Hardenne nyerte honfitársa, Kim Clijsters előtt. Bokermannohyla sapiranga A Bokermannohyla sapiranga a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. A fajt 2012-ben írta le Reuber Albuquerque Brandão, Rafael Félix, De Magalhães, Adrian Antonio Garda, Leandro Abrósio Campos, Antonio Sebben, Natan és Medeiros Maciel. Előfordulása A Bokermannohyla pseudopseudis csoportba tartozó új faj Brazília endemikus faja, Goiás állam és ország közepében elterülő szövetségi kerület magas hegyeinek folyóiban és galériaerdeiben honos. Megjelenése A Bokermannohyla sapiranga közepes méretű békafaj, a hímek hossza 45,6 +/–4,7 mm, a nőstényeké 46,9 +/–6,2 mm. Morfológiai jellegzetességei, élőhelye és viselkedése miatt a Bokermannohyla pseudopseudis csoportba sorolták be. A Bokermannohyla pseudopseudistól fejének szélességében és hosszában, a szemek közötti távolságban és negyedik ujjának korongjában különbözik. Hangja bizonyos mértékig hasonlít a Bokermannohyla pseudopseudiséra, különbségek főként kiáltásának felépítésében, spektrális jellemzőiben, valamint annak hosszában, az egyes hangok tartamában és a kiáltásonkénti hangok számában találhatók. Dalnyeje Konsztantyinovó-i járás A Dalnyeje Konsztantyinovó-i járás (oroszul Дальнеконстантиновский район) Oroszország egyik járása a Nyizsnyij Novgorod-i területen. Székhelye Dalnyeje Konsztantyinovo. Népesség 1989-ben 25 481 lakosa volt. 2002-ben 25 251 lakosa volt, melynek 95,3%-a orosz, 1,4%-a mari, 1,1%-a csuvas, 0,8%-a mordvin, 0,5%-a ukrán. 2010-ben 22 474 lakosa volt, melynek 94,8%-a orosz, 1,2%-a csuvas. Jens Grembowietz Jens Grembowietz (Essen, 1987. február 2. –) német labdarúgóhátvéd. Forrás Jens Grembowietz adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) Huub Rothengatter Hubertus (Huub) Rothengatter (1954. október 5. –) holland autóversenyző. Pályafutása 1979 és 1981 között az európai Formula–2-es bajnokságban szerepelt. Az 1980-as szezonban egy győzelmet szerzett és a hetedik helyen zárta a pontversenyt. Az 1984-es kanadai nagydíjon debütált a Formula–1-ben. A 84-es szezonban összesen nyolc futamon váltotta fel Mauro Baldit. 1985-ben nyolc, 1986-ban pedig tizenkettő versenyen vett részt. Formula–1-es karrierje legjobb eredményét a 85-ös ausztrál nagydíjon érte el, amikor is a hetedik helyen ért célba. Aktív pályafutását követően honfitársának, Jos Verstappennek a menedzsereként tevékenykedett. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Dunkerque-i csata A dunkerque-i csata a második világháború egy nagy ütközete volt 1940. május 26. és június 4. között. A harcoló felek a La Manche csatorna partján védekezésbe kényszerült francia–brit szövetség, illetve a Harmadik Birodalom Belgiumba betörő csapatai voltak. A csatához szorosan kötődik a brit Dinamó hadművelet, melynek keretében 330 000 szövetséges katonát menekítettek a Csatorna túlpartjára. Háttér 1940. május 10-én a nyugati fronton véget ért az úgynevezett furcsa háború. A német A Hadseregcsoport (Heeresgruppe A, HGr A) betört Belgiumba és Luxemburgba, gyors páncélososzlopai az Ardenneken át mélyen előrenyomultak a francia–belga határvidéken. Ettől északkeletre a B Hadseregcsoport (Heeresgruppe B, HGr B) rövid harcokban elfoglalta egész Hollandiát és előrenyomult Brüsszel térségébe. A brit Expedíciós Hadsereg, illetve az 1. és 7. Francia Hadsereg Belgium nyugati részébe vonult be, hogy ott védekező állásokat foglaljon el a németek ellenében. A német támadóék Arras mellett május 20-án szétverte a brit és francia páncélos erőket, majd egy nappal később Abbeville térségében kijutott az Atlanti-óceán partjára, kettévágva ezzel a frontvonalat. Mindezt úgy hajtották végre, hogy nem szenvedtek nagy hiányt üzemanyagban, munícióban, egyéb ellátmányban, a harckocsijaiknak legalább a fele ott haladt az első vonalban, a sérült páncélosok is csak kisebb javításra szorultak. A brit–francia szövetség főerői a frontvonaltól északra rekedtek. Már május 16-án Gerd von Rundstedt tábornok Hitlerrel együtt megkongatta a vészharangot. Május 17-én utasítást küldtek Guderiannak, hogy álljon meg Montcornetnél. Guderian lemondott, helyére Ewald von Kleistet nevezték ki. Május 21-én időt pazaroltak el, mivel egyfolytában a déli szárny miatt aggódtak (mely soha nem volt kitéve komoly fenyegetésnek). Május 22-én a németek ostrom alá vették Calais-t, május 24-én pedig a német páncélosok már Dunkerque külterületén voltak. Ekkorra Hitler parancsnokai kifejezett ellenvetése ellenére leállíttatta a Wehrmacht előrenyomulását, meghiúsítván ezzel a brit erők teljes megsemmisítését. A furcsa parancs a mai napig Hitler legvitatottabb utasításainak egyike. Egyik oka lehetett, hogy a páncélosok túlságosan előre törve védelem nélkül maradtak, és a gyorsan megnyúlt utánpótlási vonalakkal könnyen gond lehet. A másik magyarázat szerint Hitler Hermann Göringnek akarta gyakorlatozásra átadni a helyzetet, mivel Göring azt ígérte, majd a Luftwaffe elintézi a dolgot. A lángoló hídfő Lord Gort, a Brit Expedíciós hadsereg parancsnoka 1940. május 24-én elrendelte a brit erők kimenekítését Franciaországból. Az evakuálásra váró brit erőknek a parancs szerint a Dunkerque melletti partszakaszon kellett gyülekezniük. A zóna védelmét az utolsó brit evakuálásáig kellett folytatni. A Dynamo hadművelet május 27-én vette kezdetét. A hadsereg evakuálására Nagy-Britannia teljes honi hadiflottáját mozgósította. A hadihajók mellett halászhajók, a Temze kishajói, bárkák, jachtok is részt vettek a műveletben. A hajók fogadására teherautókból ideiglenes mólókat emeltek a tengerparton. Május 28-án a belga hadsereg letette a fegyvert. Ugyanezen a napon Adolf Hitler módosítván korábbi utasítását, parancsot adott a Dunkerque környékén rekedt szövetséges hadseregek megsemmisítésére. A Wehrmacht és a Luftwaffe támadásai nyomán a szövetségesek által birtokolt terület egy 5 kilométer széles tengerparti sávra zsugorodott. A bombázások kiterjedtek Dunkerque kikötőjére, a partvidéken összeszorult katonákra és a brit hajókra. Az evakuálás folyamán kimenekítették a teljes brit hadsereget, illetve a francia, belga hadsereg egyes alakulatait. Az evakuálás egy hete alatt 330 000 szövetséges katona menekült el Európából. Teljesen megsemmisült, vagy a németek kezére jutott a kimenekített katonák fegyverzete, hadianyagai és járműállománya. Elsüllyedt a brit flotta 9 rombolója és több mint 200 kisebb hajója. A dűnéken 32 000 szövetséges katona holtteste maradt. 1940. június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et, a védekező szövetséges seregek maradványai (36 000 fő) pedig megadták magukat. Következmények A dunkerque-i csatában megsemmisültek a szövetséges hatalmak főerői. Franciaország elveszítette hadseregének legütőképesebb alakulatait. A csata után hitét vesztett Franciaország gyakorlatilag nyitva állt a német hadak előtt. Nagy-Britannia súlyos, de nem megsemmisítő vereséget szenvedett a csatában. A Dynamo hadművelet során evakuált 330 000 katonát pedig rövid időn belül sikerült ellenállásra képes új hadsereggé fejleszteni. Németország – bár győzött – időt veszített. A Dunkerque-nél elvesztegetett pár nap elég volt ahhoz, hogy Anglia lélegzetvételnyi szünethez jusson. Németország pedig készült a Seelöwe hadművelet végrehajtására. Casorzo Casorzo település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 627 fő (2017. január 1.). Casorzo Altavilla Monferrato, Grana, Grazzano Badoglio, Montemagno, Olivola, Ottiglio és Vignale Monferrato községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Turtzioz Turtzioz város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Turtzioz Valle de Villaverde, Karrantza, Rasines, Guriezo, Castro Urdiales és Artzentales községekkel határos. Lakosainak száma 510 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: King George V osztály (1939) A King George V osztályú csatahajók voltak a második világháború során a Brit Királyi Haditengerészet legmodernebb csatahajói. Összesen 5 db ilyen csatahajót rendeltek és építettek meg: HMS King George V, HMS Prince of Wales, HMS Duke of York, HMS Anson és HMS Howe. Az első világháborút követően öt nagyhatalom írta alá az 1922-es washingtoni szerződést, amely korlátozta az építhető hadihajók számát, azok páncélzatát és fegyverzetét. A szerződést 1930-ban Londonban megerősítették, de 1936. december 31-én lejárt és nem is újították már meg az aláíró nagyhatalmak (Nagy-Britannia, USA, Japán, Franciaország és Olaszország) közötti feszültségek miatt. Ezért a brit Admiralitás elrendelte egy új csatahajóosztály terveinek felvázolását 1936-ban, amelyet V. György brit királyról neveztek el. Az osztály hajói darabonként átlagban 7 393 134 korabeli font sterlingbe kerültek. Az osztályba tartozó első hajó építését 1937-ben kezdték és 1940-ben állt szolgálatba, az utolsó hajó 1942-ben állt szolgálatba, így az osztály minden egysége részt vett a második világháborús hadműveletekben. A Prince of Wales-t 1941-ben a japán légierő elsüllyesztette Brit Malájföld, a mai Malajzia partjainál. Fejlesztése Az V. György király osztályú hajók tervezése 1928-ban kezdődött. Az 1922-ben aláírt washingtoni szerződés a részes öt nagyhatalom (Nagy-Britannia, az USA, Japán, Franciaország és Olaszország) számára „hajóépítési szünetet” írt elő, vagyis megszabták az építhető hadihajók számát, nagyságát, korlátozták azok fegyverzetét és páncélzatát. Mivel ez a szerződés csak 1930. december 31-ig volt érvényben, ezért a Királyi Haditengerészet már 1928-ban elkezdte felvázolni, hogy milyen hadihajókkal kívánja felváltani az első világháborúból megmaradt, korszerűtlen csatahajókat, illetve a modern, de lassú Nelson osztályt. Azonban a washingtoni szerződést 1930-ban Londonban tartott konferencia során megerősítették és a "hajóépítési szünet" végét kitolták 1937-ig. A tervezési munkálatokat ezért 1935-ig elhalasztották, amikor még mindig a szerződéses korlátok figyelembevételével kezdték felvázolni az új csatahajóosztály paramétereit: legnagyobb vízkiszorítása 35 000 tonna, fő páncélzata 15 hüvelykes (370 mm), fegyverzetének kiválasztásakor pedig 16, 15 és 14 hüvelyk (406–360 mm) űrméretű ágyúkat terveztek kiválasztani. A tervezési célok között szerepelt a 27 csomós maximális sebesség (50 km/ó) és a 11–14 km-es lőtávolság. A hajóosztály tervezésénél kiemelt figyelmet fordítottak a torpedó elleni védelemre és a lőszerraktárak kiemelt védelmére. 1935 októberében az Admiralitás döntést hozott arról, hogy 14 hüvelykes (355 mm) űrméretű ágyúkat rendelnek a hajóknak, egyszerűen azért, mert a nagy űrméretű ágyúkra vonatkozó rendeléseket az év végig le kellett adni, viszont azt még nem lehetett tudni, hogy az 1936. december 31-én lejáró szerződést meghosszabbítják-e a nagyhatalmak képviselői. Az 1935 decemberében Londonban kezdődő konferencián az USA hajlandó lett volna beleegyezni a szerződés meghosszabbításába, ha azt Japán is aláírja. Utóbbi azonban 1936 januárjában elhagyta a konferenciát, míg Olaszország (Benito Mussolini vezetésével) megtagadta annak aláírását, úgyhogy végül csak Nagy-Britannia, az USA és Franciaország írta alá. Felépítése Meghajtás Az V. György osztály volt az első, amelynek tervezésekor a kazántermeket és a gőzturbinákat felváltva helyezték el a hajó belsejében, biztosítva azt, hogy egy szerencsés ellenséges találat nem tudja mozgásképtelenné tenni a hajót az összes kazán, vagy az összes turbina, megrongálásával. A kazántermeket és a turbinákat párosával helyezték el a hajó védett belső részében. A hajtóművek névleges összteljesítménye kb. 110 000 LE (~82 000 kW) volt 230 percentkénti fordulaton, 400 psi gőznyomás és 371 °C vízhőmérséklet mellett. A hajtómű tervezési tartaléka lehetővé tette, hogy csata közben vagy vészhelyzetben 120 000 LE teljesítményt adjon le, míg a Prince of Wales hajtóművei 128 000–134 000 LE közötti teljesítményt adtak le huzamosabb ideig probléma nélkül, amikor a csatahajó a Bismarck után vadászott. Az osztály kazánjai a kortárs hadihajókhoz viszonyítva is gazdaságosan és hatékonyan működtek, azonban 1942 után az Admiralitás rákényszerült hogy rosszabb minőségű (magasabb viszkozitású és tengervízzel szennyezett) fűtőolajat használjon, ami lecsökkentette a hajtóművek teljesítményét és megnövelte a karbantartási igényeiket. 1944-re a fűtőolaj rossz minősége komoly gondokat kezdett okozni és az Admiralitás új fúvókákat volt kénytelen kifejleszteni és beszerelni, amelyeket a Duke of York és az Anson kapott meg. Páncélzat Ezek a brit csatahajók a korban modern, erős páncélzatú egységeknek számítottak, vértezetüket az első világháború harci tapasztalatainak figyelembe vételével tervezték. Az V. György osztály hajói fő páncélövének vastagsága elérte a 370 mm-t, a fedélzetet 127–152 mm vastag páncél védte, a belső válaszfalak 254–305 mm vastagok voltak, míg a lövegtornyok páncélja 324 mm vastag volt. A brit haditengerészet első világháborús tapasztalatai és a háború után végzet lőgyakorlatok tapasztalatai alapján a páncélzat kialakításakor nagy hangsúlyt fektettek a lövedékraktárak védelmére, amelyeket a hajó fenekéhez közel helyeztek el, Ezek felett összesen 250 mm vastagságú páncélréteg volt, míg oldalról a hajó fő páncélöve, illetve a páncél mögött kialakított (fűtőolajjal vagy vízzel) feltöltött tartály védte azokat. A fő páncélöv átlagosan 370 mm vastagságú volt, az első lövegtorony előtt kezdődött és a hátsó lövegtorony mögött végződött, a fedélzettől a vízszint alatti 4,6 mélységig tartott. Legnagyobb vastagságát a lövedékraktárak magasságában érte el (381 mm), míg a kazántermek magasságában 356 mm volt. A páncélozott válaszfalak vastagsága elöl 305 mm, hátul 254 mm volt. Fegyverzet Az V. György osztályú hajók fő fegyverzete 10 db BL 14 hüvelykes (356 mm) Mk VII ágyú volt, ezekből 4-4-et a hajó orrár és tatján található lövegtornyokba, a maradék kettőt az orrban található lövegtorony fölé építettek be. A lövedék tömege 720 kg. A fegyverzet kiválasztása során az Admiralitás figyelembe vett 16 és 15 hüvelykes ágyúkat is, de végül is a 14 hüvelykes ágyú mellett döntöttek. Fontos megjegyezni, hogy a következő tervezett brit csatahajóosztály, a hat egységből álló, növelt méretű Lion típus már 9 x 406 mm kaliberű főtüzérséget kapott volna. A tervezés során számos konfigurációt megvizsgáltak, köztük egyet 9 ágyúval, amelyből 2 x 3 az orrban, 3 a tatban található lövegtoronyban lett volna. Ezt végül elutasították és az osztály tervezésekor 12, 2 x 4 előre és 4 hátra beépített ágyúval számoltak. Hamar kiderült azonban, hogy az orrban található második 4-es löveg súlya és pozíciója instabillá tette volna a hajókat a megkívánt vízkiszorítás mellett, és ezért a második lövegtoronyba végül csak két ágyút szereltek. A gyakorlatban a lövegtornyok, elsősorban a négy ágyúval, megbízhatatlannak bizonyultak, a háborús időkre jellemző sietség, a tornyok forgó és állórészei közötti illesztési problémák, a nem megfelelő tesztelés, valamint a lőszerraktárak védelmében alkalmazott megoldások nagyon bonyolult és meghibásodásra hajlamos szerkezetet eredményeztek. Hosszabb tüzelés alkalmával a lövegtornyok hajlamosak voltak beragadni (a Bismarck ellen vívott csata során ez történt a Prince of Wales-al). A későbbiekben végrehajtott módosítások és a kezelőszemélyzet jobb kiképzése nagymértékben javított a helyzeten, de továbbra sem volt ideális. A főfegyverzetből kilőtt oldalsortűz tömege elérte a 7,2 tonnát és a lövegtornyok 40 másodpercenként voltak képesek tüzelni. A másodlagos fegyverzet 16 db QF 5,25 hüvelykes (133 mm) Mk I ágyú volt, amelyeket kettessével építettek be a lövegtornyokba. Ezeket az ágyúkat egyaránt lehetett alkalmazni felszíni célpontok és repülőgépek ellen, maximális hatótávolsága 22 km volt, repülőgépek ellen 14 km magasságba lehetett velük tüzelni. Percenként elméletben 10-12 lövés leadására voltak képesek, de a gyakorlatban a tűzgyorsaság nem haladta meg a percenkénti 8-9 lövést. Ugyanez a löveg volt a módosított Lion osztályú 44 500 tonnás HMS Vanguard csatahajó és a 16 darab Dido osztályú, elsősorban légvédelmi feladatú brit könnyűcirkáló fő fegyverzete is. A fegyverzet része volt még 48 db QF 40 mm-es gyorstüzelő légvédelmi ágyú és további 6 db, kézzel működtetett Oerlikon 20 mm légvédelmi ágyú. Mivel a 40 mm-es ágyúk tüzelés közben rengeteg füstöt és vibrációt gerjesztettek, az ágyúkat külön toronyból irányították, később pedig távirányítással és radarral irányították ezeket. A légvédelmi fegyverzetet a háború végére jelentősen megnövelték: az HMS Anson fedélzetén 65 db 20 mm-es Oerlikon, 6 db nyolccsövű és 6 db négycsövű 40 mm-es ágyú volt. Szolgálatban A hajóosztály első két hajója, a HMS King George V és a HMS Prince of Wales részt vett a német Bismarck csatahajó elleni hadműveletben, 1941. májusában. 1941. május 24-én a Dánia-szorosban a német Kriegsmarine egységei, a Bismarck és a Prinz Eugen nehézcirkáló ellen vívott ütközetben a Sir Lancelot Holland (1887-1941) altengernagy parancsnoksága alatt álló brit kötelékből az HMS Hood csatacirkáló elsüllyedt, az HMS Prince of Wales pedig megrongálódott. A csata előzménye volt, hogy a német Bismarck csatahajó kifutott a lengyelországi Gdańsk kikötőjéből és arra készült, hogy kísérőhajói (a Prinz Eugen nehézcirkáló, négy tengeralattjáró, két kisegítő és öt tartályhajó) kíséretében kitör az Atlanti-óceánra. Ezzel egyidőben a franciaországi Brest kikötőjében állomásozó Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálóknak is csatlakozni kellett volna, de a brit bombázók súlyosan megrongálták a két csatacirkálót. Emiatt a flotilla parancsnoka, Günther Lütjens admirális azt kérte a haditengerészet parancsnokságától, hogy halasszák el a kitörést, amíg meg nem javítják a Scharnhorst-ot vagy el nem készül a Bismarck testvérhajója, a Tirpitz csatahajó. Erre azonban nem kapott engedélyt. A brit flotta egységei, köztük a Home Fleet (Honi Flotta) zászlóshajója, az HMS King George V. csatahajó, az HMS Prince of Wales, az HMS Hood és HMS Repulse csatacirkálók, az HMS Victorious repülőgép-hordozó és további 20 cirkáló és romboló álltak készen, hogy a Bismarck kitörését megakadályozzák. Az HMS Norfolk és Suffolk nehézcirkálókra bízták a Dánia-szoros őrzését. 1941. május 22-én egy felderítő repülőgép vette észre először a Bismarck-ot, majd május 23-án az HMS Norfolk és az HMS Suffolk találkoztak először a német hajókkal. Este 20.30 körül a Bismarck tüzet nyitott a Norfolk-ra, amely ekkor visszavonult. A német hajók folytatták útjukat a Dánia-szoroson keresztül, de május 24-én hajnali 5.30-kor találkoztak a brit flotta egyik felével, amelyet a Prince of Wales és a Hood vezettek. A hajók 5.55-kor értek lőtávolságba és azonnal tüzet nyitottak. A Bismarck-ról kilőtt ötödik sortűz egyik lövedéke átütötte a Hood fedélzetét és a lőszerraktárba csapódva, azt felrobbantva kettétörte a hajót, ez a sérülés a csatacirkáló elsüllyedéséhez vezetett. Az HMS Hood elsüllyedése után az HMS Prince of Wales egyedül maradt a német hajókkal szemben és négy találat érte. A főfegyverzet mechanikai problémái miatt 25%-kal csökkent a tűzgyorsasága, négyágyús fő lövegtornyai pedig alig működtek, így röviddel 6 után a kapitány visszavonulót fújt. A hátsó fedélzeten található 356 mm-es ágyúk folytatták a tüzelést, amíg a lövegtorony meghibásodása miatt itt is tüzet kellett szüntetni. Az összecsapásban a Bismarck is komoly károkat szenvedett. Az HMS King George V. az HMS Rodney csatahajó és kíséretük segítségével süllyesztette el a Bismarckot 1941. május 26-27-én. Az HMS Duke of York és kísérete süllyesztette el a német Scharnhorst csatacirkálót 1943. december 26-án, az északi-foki csatában. Átépítések A háború alatt a hajóosztály megmaradt egységeit számos alkalommal átépítették, többek között megnövelték a légvédelmi ágyúk számát, radarberendezéseket telepítettek, illetve felkészítették a hajókat a távol-keleti szolgálatra (javították a szellőztetést). 1944-ben eltávolították a King George V, Duke of York, Anson és Howe fedélzeti repülőgépeit. A King George V-öt 1944 elején átépítették - a repülőgép eltávolítása mellett megnövelték a légvédelmi tüzérséget, az egycsövű Oerlikonokat kétcsövűre cserélték, és a radart is korszerűsítették. A Duke of York-on előbb 1942 december és 1943 február között, majd 1944 október és 1945 eleje között végeztek átépítéseket. A Howe-ot 1943 december és 1944 április között építették át és készítették fel a csendes-óceáni szolgálatra. Az Anson-t 1944 július és 1945 február között korszerűsítették, elsősorban új légvédelmi fegyverzet és korszerűbb radarberendezés beépítésével. Jegyzetek Brown, D.K. Nelson to Vanguard, p. 25 Brown, Nelson to Vanguard, pp. 28–29 Brown, pp. 164–165 Journal of Naval Engineering G&D, Allied Battleships of WW2, p206 Gray and Killner, JNE, Volume 2, Book 4, January 1949, Sea Water Contamination of Boiler Fuel Oil - Part II JNE, RECENT IMPROVEMENTS IN OIL-BURNING EQUIPMENT, Parts I, II, & III. A fűtőolajban található tengervíz az V. György osztályra jellemző páncélzat hibája: a páncéllemezek mögött található tartályokban tárolták a fűtőolajat, és a használat függvényében tengervízzel töltötték fel azokat. A háború elején rendelkezésre álló, alacsony viszkozitású olaj kevésbé keveredett a tengervízzel és sokkal könnyebb volt ezt a szennyeződést eltávolítani. A háború kitörése után azonban egyrészt nagy veszteségek érték a brit tankhajóállományt, másrészt a repülőgépek elsőbbséget élveztek az alacsony viszkozitású kőolajszármazékok felhasználásában. Másrészt a hadihajók tartályába amúgy is szivárgott be valamennyi tengervíz, amit jóval nehezebb volt eltávolítani a rosszabb minőségű fűtőolajból. http://www.navypedia.org/ships/germany/ger_bb_bismarck.htm Roskill, Naval Policy between the wars, volume II pp. 327–329.A döntésnek több oka van. Az Admiralitás a tervezés során figyelembe vette az ágyúk méretét, a páncélzatot, a kívánt sebességet, a torpedók elleni védelmet és a légvédelmi tűzerőt is, végül úgy döntöttek, hogy nagyobb sebességű és páncélvédettséggel rendelkező hajót terveznek 14 hüvelykes ágyúkkal. A 15 hüvelykes ágyúk beépítése további 18 hónap késedelmet is jelentett volna (vagyis az új csatahajókat nem lehetett volna hadrendbe állítani 1942 előtt) és emellett az Admiralitás vonakodott áthágni a londoni szerződés szabta korlátokat, mert azt remélte, hogy ez a többi nagyhatalmat is a szerződéses előírások tiszteletben tartására ösztönöz. Ennek ellenére az európai nagyhatalmak a 15 hüvelykes, míg az USA a 16 hüvelykes ágyúkat használták. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_lion42.htm Allied Battleships in WW2, Garzke and Dulin, p. 175 Garzke p. 227 http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_vanguard.htm http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cr_dido.htm http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cr_bellona.htm 1941. január 19-én állt hadrendbe Miller, pp. 148–149 Kennedy, pp. 39–40, 42, 48 Crompton, p.47 Crompton, pp. 49–53 http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_nelson.htm http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_king_george_v.htm Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a King George V class battleship (1939) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ruškovica Ruškovica (1900-ig „Hruškovica”) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Velika Ludinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 27, közúton 39 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre, a Monoszlói-hegység lejtőin, Katoličko Selišće és Grabričina között fekszik. Története A község falvaihoz hasonlóan fejlődése a 18. század második felében, Mária Terézia uralkodása idején gyorsult fel. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Hruskovicza” alakban szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. A falunak 1857-ben 70, 1910-ben 125 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1993-ban Sziszek-Monoszló megyén belül megalakult Velika Ludina község, melyhez a falu is tartozik. A lakosság fogyásának oka elsősorban a gazdasági fejlődés feltételeinek a hiánya. A településnek 2011-ben 56 lakosa volt. Kultúra A faluban közösségi ház működik. Ružić (Horvátország) Ružić (ejtsd: ruzsics) falu és község (járás) Horvátországban, Šibenik-Knin megyében. A község (járás) települései Közigazgatásilag Baljci, Čavoglave, Gradac, Kljake, Mirlović Polje, Moseć, Otavice, Ružić és Umljanović települések tartoznak össze. A község központja Gradacon van. Fekvése Knintől légvonalban 24, közúton 30 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Dalmácia középső részén, a Petrovo-mező keleti részén, a Moseć-hegység keleti lábánál a Čikola bal partján fekszik. Területe részben sziklás hegyvidék, részben a folyó öntözte termékeny mező. Története A község területe már ősidők óta lakott. Az emberi élet első nyomai az időszámítás előtti századokból származnak, amikor az illírek települései álltak itt. Közülük a legnagyobb erődített település maradványa Lunića felett található. A római korból ismert település Municipium Magnum a mai Umljanović területén volt, a Salona – Promona közötti római út mentén. Otavice és Kadine Glavice között a VII. légió katonai tábora feküdt. A Čikola partján kora keresztény templom romjai találhatók. A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 391, 1910-ben 466 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 77 százaléka horvát, 21 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során megszállták a szerb csapatok. A horvátok tulajdonában levő összes házat és gazdasági épületet, a település épületeinek 80 százalékát lerombolták. Az ott talált, többnyire idős embereket meggyilkolták. Amikor 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során a horvát csapatok a falut visszafoglalták nem találtak ott élő horvát embert. A lakosság létszáma az 1991-es 463-nak a háború utánra alig több mint felére esett vissza. A településnek 2011-ben 266, a községnek összesen 1591 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, különösen tejtermeléssel foglalkoznak. Sokan járnak a környék állami vállalataihoz és intézményeibe dolgozni, kis részük egyéni vállalkozó, a maradék nyugdíjas. Nevezetességei A Ružićhoz tartozó Otavicén az 1932 -ben épített mauzóleumban temették el a híres horvát szobrászművészt, Ivan Meštrovićot . Temploma a Legszentebb Megváltó tiszteletére van szentelve. Oltárát és a freskókat Joze Kljaković akadémiai festőművész készítette. A mauzóleum a délszláv háború során súlyosan megrongálódott, bronz kapuit és a család tagjainak portréit elvitték, belső díszítéséből csak a kőből faragott domborművek maradtak meg. 1998-ban helyreállították és időnként miséket is tartanak benne. Ružić településen 1900 -ban egy kis kápolnát építettek, melyet egy útépítés során le kellett boltani, de eredeti formájában újjáépítették. Remember Me (videojáték) A Remember Me (Emlékezz rám) egy akció-kaland videojáték, amit a Dontnod Entertainment fejlesztett és a Capcom adott ki. Megjelent 2013 júniusában Microsoft Windows-ra, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra. A játék cselekményének középpontjában Nilin áll, egy memóriavadász, aki az Errorist nevű földalatti ellenálló mozgalomnak dolgozik. Amikor a játék elkezdődik, őt már megfosztotta szinte minden emlékétől a Memorize óriás-vállalat. Egy Edge nevű titokzatos férfi segítségével elindul , hogy megkeresse és legyőzze a Memorize-t és visszaszerezze elveszített emlékeit. A Remember Me-t a Dontnod Entertainment bemutatkozó projektjeként kifejlesztették ki, a cég egyik alapító tagjával Jean-Max Moris igazgatóval. A céljai egy része az volt játékkal kapcsolatban, hogy egy elgondolkodtató történetet alkosson, és végül egy női főszereplőre épített, hogy segítse a történet közvetítését. Eredetileg PlayStation 3 exkluzív játék volt, Adrift címmel, 2011-ben törölték, majd később a Capcom vásárolta meg és támasztotta fel, mint egy multiplatform játék. A játék a megjelenése után vegyes fogadtatást kapott, viszont dicséretet a történet koncepciója, néhányat a játékmenet alapismeretei és az általános háttértörténet. Kritika a játék olyan szempontjait érte, mint a fő elbeszélés, a harc és a kivitelezés melletti döntések, amiket hátrányosnak tartottak a játékkal szemben. Azóta az arány megfordult, akárcsak például a Heroes of Might and Magic IV esetében, egyre inkább pozitív megnyilvánulások vannak a játék mellett. Tartalom Háttértörténet A játék 2084-ben játszódik Párizs futurisztikus verziójában amit Neo-Párizsnak hívnak. A Memorize vállalat kifejlesztett egy új agyi implantátumot, a Sensation Engine-t (SENSEN), ami lehetővé teszi a lakosság durván 99%-ának, hogy feltöltse és megossza az emlékeit a neten, azokat pénzért eladhatják - vehetik, valamint, hogy eltávolítsák a boldogtalan vagy kellemetlen emlékeket. Ez lehetővé tette a Memorize-nak, hogy nagymértékben az ellenőrzése alá vonja a lakosságot és lehetővé teszi számukra, hogy létrehozzanak egy rendőrállamot. Ez azonban egy kis lázadó csoport alakulásához vezet az "Errorist" név alatt: a küldetésük, hogy tönkretegyék a Memorize-t. A SENSEN feltalálása a Leapers-ek megalkotásához is vezetett: akik eladták az összes emléküket, vagy valamilyen okból törölték nekik, visszafejlődtek és félember alakba mutálódtak. Most Neo-Párizs csatornáiban élnek, mint az állatok. Hajnalpír legyezőfarok A hajnalpír legyezőfarok (Rhipidura rufifrons) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az legyezőfarkú-félék (Rhipiduridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália, Indonézia, Mikronézia, az Északi-Mariana-szigetek, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek és Kelet-Timor területén honos, esőerdők, sűrű nedves erdőkben. Alfajai Rhipidura rufifrons torrida - Wallace, 1865 Rhipidura rufifrons saipanensis - E. J. O. Hartert, 1898 Rhipidura rufifrons mariae - R. H. Baker, 1946 Rhipidura rufifrons versicolor - Hartlaub & Finsch, 1872 Rhipidura rufifrons kubaryi - Finsch, 1876 Rhipidura rufifrons louisiadensis - E. J. O. Hartert, 1899 Rhipidura rufifrons commoda - E. J. O. Hartert, 1918 Rhipidura rufifrons granti - E. J. O. Hartert, 1918 Rhipidura rufifrons brunnea - Mayr, 1931 Rhipidura rufifrons rufofronta - E. P. Ramsay, 1879 Rhipidura rufifrons russata - Tristram, 1879 Rhipidura rufifrons ugiensis - Mayr, 1931 Rhipidura rufifrons kuperi Mayr, 1931 Rhipidura rufifrons agilis - Mayr, 1931 Rhipidura rufifrons utupuae - Mayr, 1931 Rhipidura rufifrons melanolaema - Sharpe, 1879 Rhipidura rufifrons intermedia - North, 1902 Rhipidura rufifrons rufifrons - Latham, 1801 Megjelenése Testhossza 14-17,5 centiméter, testsúlya 7,2-10 gramm. A feje teteje, nyaka, arca és válla szürkésbarna. Életmódja Általában egyedül él, de néha látható párban is. Nyugtalan, gyors mozgású. Rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Szaporodási ideje eltérő, október-február között Ausztráliában, augusztus-január között Pápa Új-Guineában, február-március között Mikronézia területén. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyet 14-15 napig költ. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 27.) Bird Finder Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve Valkai Ágnes Valkai Ágnes (Lajosmizse, 1981. február 27. –) olimpikon, Európa- és világbajnok vízilabdázó. Sikerei Valkai Ágnes nevelő edzője Valkai Ferenc. A 2001-es Európa-bajnokságon első lett a magyar női vízilabda csapat. 2002-ben Világkupa-győztesek voltak. Eb ezüstérmes 2003-ban lettek. A athéni olimpián vízilabdában 6. helyezést érték el. 2005-ben pedig a világbajnokságon már aranyérmesek lettek. Kétszer kapott bronzérmet Eb 3. helyezésért, 2006-ban és 2008-ban. A 2000. évi nyári olimpiai játékokra éppenhogy csak nem jutott ki - egyesek vélemények szerint - az amerikaiak elleni meccsen a bírók a magyarok ellen fújtak. A 2008. évi pekingi nyári olimpián Ágnes - a magyar válogatott 4. helyezése ellenére - Horváth Patrícia kapussal együtt tagja lett az olimpiai All Star válogatottnak, ahová a szakmai zsüri a játékok legjobbjait jelölte. 2008-ban Ágnes Európa 2. legjobb vízilabdázója lett a LEN szerint, a szavazáson az a holland játékos előzte meg, aki az olimpiai döntőben egymaga 7 gólt dobott. A 168 centiméter magas Ágnes kedvenc időtöltései közé tartozik a főzés, az olvasás, a filmnézés és az utazás. Kedvenc vízilabdás sportolója Kiss Gergely és Valkai Erzsébet. Családi háttere Édesapja Valkai Ferenc mindhárom lánya volt már válogatott sportoló. Valkai Anna hivatásosan már nem vízilabdázik, férje a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely. 2012. május 24-én – a Vizipolo.hu internetes hírportálnak eljuttatott közleményében – bejelentette, hogy visszavonul, s a továbbiakban családjára és a civil életre koncentrál. Tanulmányai A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatója. Díjai Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2008) Dalok és dallamok 2009. december 15-én a korábban a Magyar Rádió adóin sugárzott nemzeti zenevilág a Magyar Rádió online csatornájaként induló Dalok és dallamok műsoralkotó tényezőjévé lett. A 24 órás webrádió műsorát az operett, a népzene és a nótazene világából meríti. Közel 2500 elemből álló zenei műsorkínálatát a Magyar Rádió és a Hagyományok Háza segítségével állították össze. 2010. január 1-jétől a Régió Rádió regionális frekvenciáin is hallgatható volt a Dalok és dallamok műsora, minden nap 18.00 és 06.00 között. 06.00 és 18.00 között a Dalok és dallamok netes stream segítségével volt figyelemmel kísérhető. 2012. december 22-én a Régió Rádió, valamint a Dalok és Dallamok adását felváltotta a Dankó Rádió. Fenyvesi Csaba Fenyvesi Csaba (Budapest, 1943. április 14. – Budapest, 2015. november 3.) háromszoros olimpiai és világbajnok magyar vívó, sportvezető, orvos, rákkutató. Sportolói és sportvezetői pályafutása 1958-tól a BVSC vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1967-től 1979-ig mindkét fegyvernemben magyar válogatott volt, de kiemelkedő eredményeket párbajtőrvívásban ért el. Három olimpián vett részt, ahol összesen egy egyéni és két csapat olimpiai bajnoki címet nyert. Ezzel ő a nyári olimpiák történetének nyolcadik legeredményesebb magyar vívója, illetve – a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző után – a második legeredményesebb párbajtőrvívója. A vívó-világbajnokságokon összesen nyolc érmet nyert, legjobb egyéni eredményét 1970-ben Ankarában érte el, ahol a harmadik helyen végzett. 1972-ben az év vívójának választották. Az aktív sportolást 1980-ban fejezte be. 1986-tól 1993-ig a BVSC vívószakosztályának elnöke, illetve 1989-től 1993-ig a Magyar Vívószövetség elnökségi tagja volt. 2001-től a BVSC és a válogatott párbajtőr szakágának fegyvernemi menedzsere lett. 2011-től a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségi tagja lett. 2015 novemberében hunyt el rákban. 2015. november 20-án kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben. Sporteredményei Párbajtőrvívásban háromszoros olimpiai bajnok (egyéni: 1972 ; csapat: 1968 , 1972 ) olimpiai 4. helyezett (csapat: 1976 ) háromszoros világbajnok (csapat: 1970, 1971, 1978) kétszeres világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1969 , 1973) háromszoros világbajnoki 3. helyezett (egyéni: 1970; csapat: 1967, 1975) kétszeres világbajnoki 4. helyezett (egyéni: 1973; csapat: 1977) világbajnoki 5. helyezett (egyéni: 1967) háromszoros BEK-győztes (1974–1976) tízszeres magyar bajnok (egyéni: 1973, 1975; csapat: 1968, 1972–1978) Tőrvívásban olimpiai 4. helyezett (csapat: 1972 ) világbajnoki 6. helyezett (csapat: 1967) ötszörös magyar bajnok (egyéni: 1972; csapat: 1964, 1969, 1971, 1972) Orvosi pályafutása 1968-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi oklevelet szerzett, majd sebész szakorvosi vizsgát tett. Pályáját a MÁV Kórház kórboncnokaként és alorvosaként kezdte, majd 1974-től rákkutató sebész szakorvos és klinikai adjunktus lett. Sportpályafutása befejezése után az amerikai Egyesült Virginia Rákkutató Intézet vendégkutatója volt. Jelentős eredményeket ért el a daganatsebészetben. 1994-től egy amerikai alapítvány rákkutató intézetének orvos-igazgatója lett. Díjai, elismerései Az év magyar vívója (1972) MOB Olimpiai aranygyűrű (1995) Papp László Budapest-Sportdíj (2011) MOB Érdemérem (2014) Zugló díszpolgára Mészáros Sámuel Mészáros Sámuel (Diósgyőr, 1929. november 16. –) Magyarország legidősebb pályakezdő költője. Élete Hatgyermekes család egyetlen fiaként született. Szülei: Mészáros István és Hunyor Jusztina. Anyai ágon kisnemesi család leszármazottja.[forrás?] Jelentős szerepet játszott fiatalkorában a sport: kézilabda- és labdarúgócsapat tagja volt az 1960-as évekig. 1950 és 1952 között a folyamőrségnél katonai szolgálatot teljesített. 1957-ben a Miskolci Közgazdasági Technikumban végzett. Kereskedőként kezdett dolgozni egy kisboltban, később pedig a Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) diszpécsere, anyagbeszerzője volt. 1989-ben vonult nyugdíjba. 1958-ban feleségül vette Nagy Klárát, akivel ötvenhárom éven át házasságban élt az asszony haláláig. Házasságukból egy gyermek született. Felesége halála után Miskolcról Budapestre költözött. Költőként Felesége halála után verseket kezdett írni nyolcvankét éves korában. 2012 januárjától novemberig tagja volt a David Arts Irodalmi Szekciójának. A David Arts Jubileumi Antológia 2002–2012 című verseskötetben jelentek meg először művei. 2012. október 21-én a Budaörsön megrendezett Impossibiliy Challenger - Guinness és Világrekord fesztiválon hivatalosan elismerték, mint Magyarország legidősebb pályakezdő költőjét. 2013-ban az Életünk egén című antológiában jelentek meg a versei. David Arts Alkotói Nívódíjjal ismerték el. 2014-ben unokájának, Mészáros Mártonnak adta első személyes hangvételű mély-interjúját. Első kötete, Elfojtott szó címmel a 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Évaux-et-Ménil Évaux-et-Ménil település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 356 fő (2015). Évaux-et-Ménil Ubexy, Varmonzey, Vincey, Bettegney-Saint-Brice és Gugney-aux-Aulx községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 10446 Siegbahn A 10446 Siegbahn (ideiglenes jelöléssel 3006 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Champlive Champlive település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 257 fő (2015). Champlive Ougney-Douvot, Osse és Vauchamps községekkel határos. Népesség A település népességének változása: SNCB 15 sorozat Az SNCB 15 sorozat egy belga kétáramnemű, Bo-Bo tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat. Összesen 12 db készült belőle 1962-ben. Eredetileg az SNCB a nemzetközi vonatokhoz használta a mozdonyokat Franciaország és Hollandia felé a Thalys megjelenéséig. Napjainkban belföldi forgalomban közlekednek. Kemerovo Kemerovo (oroszul: Кемерово) város Oroszország ázsiai részén, Nyugat-Szibériában, a Tom folyó mellett. A Kemerovói terület székhelye, Szibériában a szénfeldolgozó vegyipar egyik legnagyobb bázisa. Lakossága: 532 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése, éghajlata A Kuznyecki-medence közepén, a Kuznyecki-szénmedence északi részén, a Tom folyó középső szakaszánál, mellékfolyója, az Iszkityim torkolatánál helyezkedik el. A városközpont a bal parton alakult ki, a Tom két partját egy vasúti és két közúti híd köti össze. A városnak öt belső kerülete és további öt úgynevezett lakókerülete van. A Kuznyecki-medence felszíne hullámos, enyhén felszabdalt dombvidék. Fő ásványkincse a feketeszén, Kemerovo környékén szénbányák és külszíni fejtések működnek. A hegyekkel körülzárt, csak észak felé nyitott medence éghajlata kontinentális. A tél hideg és meglehetősen száraz, a nyár nem nagyon meleg. Kemerovóban a januári középhőmérséklet –18 °C, a júliusi 20 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 420 mm. Történeti áttekintés A tobolszki történész-geográfus, Szemjon Remezov 1701-ben készített térképén az (akkor még névtelen) Iszkityim folyó torkolatánál egy apró település, Scseglovo látható. A Tom folyón erre hajózó orosz bárkáról 1721-ben, közvetlenül a vízparton vastag szénréteget fedeztek fel, értesítették is róla a moszkvai illetékes kollégiumot. A szén kitermelése azonban csak jóval később kezdődött el: 1907-ben itt nyitották meg a Kuznyecki-medence első szénbányáját. A mai város helyén 1859-ben hét lakott hely volt, köztük a bal parti Scseglovo és a jobb parti Kemerovo falu. Scseglovo 1918-ban Scseglovszk néven járási (ujezd) székhely és város lett, később hozzácsatolták a szomszédos bányásztelepüléseket is. Nevét 1932-ben Kemerovóra változtatták. 1922–1927 között külföldi (amerikai, holland) munkások és szakemberek részvételével úgynevezett autonóm ipari kolónia működött a város és a medence területén. A fellendülő szénbányászat és szénfeldolgozás, az 1930-as évektől a kokszra épülő vegyipar képezte azt a gazdasági alapot, amelyen Kemerovo félmilliós nagyvárossá fejlődött. 1943-ban a Kemerovói terület közigazgatási központja lett. A város ekkor még jobbára földszintes faházakból, barakkokból, elhanyagolt utcákból állt. A későbbi fejlesztések során megváltozott a városkép, kiépültek a közművek, több lakókerületet is kialakítottak. 1979-ben magyar közreműködéssel új, akkor korszerűnek tartott lakótelep (mikrorajon) építését kezdték meg a Lenin-kerületben, melyet Salgótarjánról neveztek el. 2018. március 25-én tragikus tűzvész pusztított Kemerovó Zimnyaja Visnya ('téli meggy') nevű szórakoztató- és bevásárlóközpontjában. Nem végleges adatok szerint a tragédiának 64 halott és 59 nyomtalanul eltűntként nyilvántartott áldozata volt, köztük nagyon sok gyermek. Gazdaság, közlekedés Kemerovo a Novokuznyecki-medence egyik legnagyobb nehézipari központja. Szénbányászata, jelentős részben szénre épülő vegyipara országos jelentőségű. A városban van a székhelye a Kemerovói terület szénbányáit, külszíni fejtéseit összefogó konszernnek (Kuzbasszrazrezugol). A kitermelt szén mennyiségét tekintve ez az ország második legnagyobb gazdasági társasága. A feketeszenet energetikai célra, koksz- és vegyi termékek gyártására használják fel. A város hőerőművei is szénnel működnek. Jelentős a gépipar, korábbi súlyából sokat veszített a textilipar. Kiemelkedő jelentőségű iparvállalatok: Kohászat A kohászat óriásvállalata, a kemerovói Koksz Részvénytársaság a korábbi válságos évek után 2010-ben már teljes kapacitással működött. A gyár története 1924-ben indult: Szibériában itt kezdődött el a helyi szénbányák termelésére alapozott kokszgyártás . A Kemerovói Kokszkémiai Gyárat 1992-ben Koksz néven részvénytársasággá alakították. Termékeit Oroszország nagy kohászati kombinátjai használják fel. Éves kapacitása három millió tonna koksz, kohókokszon kívül kőszén-gyantát és benzolt állít elő. Az azonos nevű Koksz-holdinghoz tartozik. Vegyipar Azot . Korábbi neve (1975-ig): Novokemerovói Vegyikombinát. A kemerovói vegyipar legnagyobb vállalata, a SZIBUR-holding része. Himprom. Nyugat-Szibéria első igazán nagy vegyipari vállalata volt, nitrogénműtrágyát gyártott. 1938-ban létesítették, 1975-ben nevét Himprom -ra változtatták (az orosz himicseszkaja promislennoszty , vagyis 'vegyipar' rövidítése). Klórt és klóros termékeket, különféle oxidokat (pl. propilén-oxidot), marószódát ( nátrium-hidroxid ), polietilén termékeket, gépkocsiknál használt számos vegyi terméket (pl. fékolajat) állít elő. 2011-ben kezdték meg a kalcium-klorid gyártását. Ezt az anyagot széles körben alkalmazzák, például utak síkosságmentesítésére, vízpára eltávolítására, cementhez és élelmiszerekhez adalékanyagként használják. Tokem. Korábbi neve: Karbolit. 1941 decemberében a német támadás miatt Orehovo-Zujevo város Moszkvai terület „Karbolit” nevű gyárát keletre, Kemerovóba telepítették. Fenol-formaldehid gyantákon alapuló műanyagokat készített a hadiipar számára, később más vegyi termékeket, 1977-től formalint is gyártott. 1991-ben Tokem néven részvénytársasággá alakult, 2004-ben kft lett. Ioncserélő gyantákat , fenol-formaldehid gyantákat, kötőanyagokat, lakkokat állít elő. Himvolokno (teljes nevén: Himvolokno AMTEL-Kuzbassz). Fő profilja: kordszövet gyártása a gumiabroncs-ipar céljaira. Polimer. Polietilén fóliákat és csomagolóanyagot, polietilén csöveket készít. Vika. Az 1995-ben alapított agrokémiai gyár acetont , oldószereket, valamint talajjavítókat, növényvédőszerek gyárt, lakossági fogyasztók számára is. Gépipar Az Altajvagon részvénytársaság leányvállalataként működő vagongyár, (korábbi nevén: Kemerovohimmas) vegyipari gépek gyártására szakosodott. 2008-ban átszervezték, vegyipari profilját részben megtartotta. Vegyi termékek, cseppfolyósított propán–bután gáz szállítására alkalmas vasúti tartálykocsikat, konténer-ciszternákat, földbe süllyeszthető tartályokat gyártanak. A Kemerovói Mechanikai Gyárat 1929-ben alapították mechanikai üzemként. 1943-ban a hadiipari számára kezdett termelni. Mezőgazdasági gépekhez, bányagépekhez, szállítóeszközökhöz készít részegységeket, alkatrészeket. A KORMZ (rövidítés) szintén gépgyártó vállalat. 1965-ben alapították, akkor még építőipari gépek gyártására. Profilja: többfunkciós útkarbantartó gépek, földgyalura, traktorra szerelhető úttisztító, locsoló, hómaró és egyéb berendezések városi (kommunális) használatra. Elektromotor gyár (Kuzbassz-Elektromotor). 1941-ben Harkovból telepítették át Kemerovóba. Porban, gázban működtetett rakodó- és bányagépekhez, szellőzőberendezésekhez speciális motorokat, valamint vegyipari és kőolajfeldolgozó-ipari gépekhez robbanásbiztos aszinkron motorokat gyárt. Könnyűipar Orton. A SZIBUR olajvegyészeti holdinghoz tartozik. Az 1971-ben alapított vállalat sokáig selyemszöveteket gyártott. A Szovjetunió felbomlása után – az ország textilgyáraihoz hasonlóan – válságos éveket élt át. 2010-ben végleg felhagytak a selyemszövet gyártásával. Új profilja: geoszintetikus anyagok : geotextíliák, georácsok, geohálók készítése. Termékeit földmunkáknál utak, töltések, tározómedencék, földgáz távvezetékek építéséhez használják fel. Építőanyagipar Szibirszkij Cement. A vállalatcsoportnak a kemerovói és a kb. 25 km-re fekvő Topki városi cementgyáron kívül Irkutszkban és Krasznojarszkban is vannak cementgyárai. Székhelye Kemerovo. Közlekedés 1940-ben nyílt meg az első villamos-, 1970-ben az első trolibuszjárat. Napjainkban a városnak öt villamos- és tíz trolibuszvonala van, de a legfontosabb közlekedési eszköz hetven járatával az autóbusz. Kemerovo a Jurga állomásnál leágazó vasúti szárnyvonallal kapcsolódik – Topki állomáson át – a transzszibériai vasútvonalhoz. Ugyanez a szárnyvonal vezet tovább délre a medence legnépesebb városához, Novokuznyeckhez. A Tom folyó három hídja közül a Kuznyecki-híd 2006-ban készült el, ezen át vezet az M-53-as jelzésű Moszkva–Novoszibirszk–Irkutszk autópálya. A nemzetközi státusú repülőtér a városközponttól 11 km-re van, két terminálja közül az egyik a belföldi, a másik a nemzetközi légiközlekedést szolgálja. Kultúra, felsőoktatás A helytörténeti múzeumot 1929-ben alapították, 1943 óta a Kemerovói terület központi múzeuma, helytörténeti módszertani központja. A múzeum három, egymástól távolabb álló épületben kapott helyet. Állandó kiállítása négy tematikus részre tagolódik: természetraj; 1917 előtti és kortárs történelem; háborús történelem; A. N. Kircsanov emlékmúzeum a festő egykori műtermében. Több gyűjteménye mellett külön kollekció őrzi a Kemerovói terület kormányzója, A. G. Tulejev által 1997 óta kapott ajándéktárgyakat. Az 1969-ben alapított kemerovói képtárat 1991-ben szépművészeti múzeummá szervezték át. A múzeum nem csak a képzőművészet, hanem az iparművészet és a népművészet alkotásait is gyűjti és kiállításon mutatja be. A Krasznaja Gorka (Vörös Domb) nevű szabadtéri múzeumot 1991-ben hozták létre a régi szénbánya területén, a Tom folyó meredek partján. A szénmedence és a bányászat helyi történetének emlékeit mutatja be. 2007-ben itt ünnepelték a kemerovói bánya megnyitásának centenáriumát. A Lunacsarszkij Drámai Színház 1934-ben tartotta első bemutatóját. Sok más mellett bemutatta Katona József Bánk bán-ját is a Szovjetunióban 1979-ben rendezett Magyar Dráma Fesztiválja alkalmából; a darabot Nógrádi Róbert állította színpadra. Kemerovóban több felsőfokú tanintézet működik, köztük három egyetem: Kemerovói Állami Egyetem. Elődjét, a tanítóképzőt 1949-ben alapították. 1974 óta működik egyetemként; tizenkét kara, 70 tanszéke van. Központi intézményein kívül öt kihelyezett tagozata működik a Kemerovói terület különböző városaiban. Kemerovói Állami Kulturális és Művészeti Egyetem. Kuzbasszi Állami Műszaki Egyetem. 1950-ben bányászati főiskolaként alapították, 1993 óta egyetem. 1995-ben a bányászati karon geológiai múzeumot hoztak létre, ez 2002-ben az egyetem önálló részlege lett. A város székesegyházát 1989-ben kezdték építeni, alapkővét 1989 decemberében szentelték meg. Az Istenanya a Jel- (Znamenszkij-) székesegyházat 1996-ban II. Alekszij pátriárka szentelte föl. Közigazgatás A képviselőtestület (városi tanács) 35 főből áll. A polgármester Vlagyimir Vasziljevics Mihajlov. A Szovjetunió felbomlásától kezdve áll a város élén. 2008 márciusában további öt évre polgármesternek választották. Testvérvárosok Salgótarján , Magyarország Ez itt Anglia Az Ez itt Anglia Shane Meadows 2006-os filmje a szkinhed szubkultúráról. A film azt a szakadást mutatja be "kicsiben", amely az 1980-as években történt a szkinhed mozgalomban, amikor a bőrfejűek egy része rasszista, nacionalista eszmék hirdetőihez csatlakozott. Cselekménye A film 1983-ban Angliában játszódik, egy évvel a Falkland-szigetekért vívott háború után, amelyben meghalt a film központi figurája, a 12 éves Shaun apja. A magányos kisfiú összebarátkozik a Woody által vezetett szkinhed csoporttal. Shaun ezután együtt a lóg a nála jó pár évvel idősebb fiúkkal és lányokkal. Egy házibuliba betoppan a börtönből frissen szabadult idősebb szkinhed, Combo és barátja, Banjo. Combo már a buliban elkezdi rasszista, nacionalista nézeteit terjeszteni, és ezzel később kiprovokálja a csoport szakadását. Shaun a Combo nézeteit elutasító, és ezért lelépő Woody helyett Combót választja. Combo elviszi a csoportját a nacionalista, rasszista Brit Nemzeti Front egyik gyűlésére. Ezek után közép-ázsiai bevándorlókat zaklatnak, majd megtámadnak és kifosztanak egy pakisztáni boltost. Combo megpróbál ismét összemelegedni Lollal, Woody barátnőjével, aki évekkel korábban, 16 évesen, részegen egyszer lefeküdt vele. A lány kikosarazza. A letört Combo füvet vesz Woody csoportjának egyik tagjától, a jamaicai Milkytől, és a fiút is felviszi a lakásában rendezett buliba. Combo Milkyt kérdezgeti családjáról, aki szívesen mesél a nagy rokonságról. Ez egyre növeli Combo irigységét és dühét, aki aztán niggernek nevezi Milkyt, és csaknem halálra veri Shaun előtt. A film végén a kisfiú a Combótól kapott Szent György-keresztes zászlót a tengerbe dobja. Díjak, jelölések BAFTA-díj (2008) díj: BAFTA-díj a legjobb filmnek Alpesisí az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí versenyszámait a Nakiskai síközpontban rendezték február 15. és 27. között. Részt vevő nemzetek A versenyeken 43 nemzet 272 sportolója vett részt. Amerikai Virgin-szigetek (ISV) (1) Andorra (AND) (4) Argentína (ARG) (10) Ausztrália (AUS) (3) Ausztria (AUT) (17) Bolívia (BOL) (6) Bulgária (BUL) (4) Chile (CHI) (5) Ciprus (CYP) (3) Costa Rica (CRC) (2) Csehszlovákia (TCH) (5) Dél-Korea (KOR) (4) Egyesült Államok (USA) (17) Finnország (FIN) (1) Franciaország (FRA) (18) Görögország (GRE) (3) Guatemala (GUA) (4) India (IND) (3) Izland (ISL) (2) Japán (JPN) (6) Jugoszlávia (YUG) (9) Kanada (CAN) (18) Lengyelország (POL) (1) Libanon (LIB) (4) Liechtenstein (LIE) (9) Luxemburg (LUX) (1) Marokkó (MAR) (3) Mexikó (MEX) (4) Monaco (MON) (1) Nagy-Britannia (GBR) (12) Norvégia (NOR) (3) NSZK (FRG) (17) Olaszország (ITA) (11) Puerto Rico (PUR) (6) Románia (ROM) (1) San Marino (SMR) (4) Spanyolország (ESP) (6) Svájc (SUI) (17) Svédország (SWE) (12) Szovjetunió (URS) (3) Tajvan (TPE) (5) Törökország (TUR) (4) Új-Zéland (NZL) (3) Éremtáblázat (A rendező nemzet eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) King megye (Washington) King megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Washington államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Seattle. Lakosainak száma 2 044 449 fő (2013. július 1.). King megye Snohomish, Pierce, Chelan, Kittitas és Kitsap megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: IV. Márton pápa IV. Márton (Montpensier, 1210/1220 körül – Róma, 1285. március 28.) néven lépett fel Szent Péter ősi trónjára a katolikus egyház történetének 189. pápája. Alig több mint négy évig foglalhatta el az egyház legfőbb méltóságának hivatalát, mégis pontifikátusa igen jelentős változásokat hozott az itáliai félsziget politikai viszonyaiban. Márton eredetileg a francia trón egyik legközvetlenebb barátjaként foglalhatta el trónját, és ennek alapján lépett fel Európa politikai színpadán. A krónikák emlékét messze nem úgy őrizték meg, mint elődjének, III. Miklósnak, aki a higgadt, hidegfejű politizálás nagymestere volt. Márton gyakran gyors és meggondolatlan, de annál erélyesebb döntéseket hozott, amelyek franciabarátságát sok klerikus nem nézte jó szemmel. A Márton név előtt Eredetileg Simon de Brie néven látta meg a napvilágot a franciaországi Touraine tartomány egyik nemesi várában, Montpensier-ban 1210 körül. Kiváló nemesi családban látta meg a napvilágot, amely elsőrangú neveltetéssel párosult. Egyházi karrierjének első állomása Rouen volt, ahol presbiteri rangot kapott. Röviddel ezután Tours-ba utazott, ahol a Szent Márton-templom kanonokja, majd kincstárnoka lett. Simon kiválóan bánt a templom gazdasági ügyeivel és családi kapcsolatai sem voltak elhanyagolhatóak abban a tényben, hogy IX. Lajos király felfigyelt képességeire, és maga mellé vette udvarába. Először Simon az uralkodó tanácsadója volt, majd 1260-ban Lajos kancellárrá nevezte ki, és később a királyi pecsétőr hivatalát is betölthette. Befolyása nemcsak a világi hierarchiában öltött testet, hiszen IV. Orbán pápa 1262-ben a Szent Cecília-templom címzetes bíborosává szentelte fel. Ekkor Simon rövid időre Rómába utazott, majd pápai legátusként kétszer is visszatért szülőföldjére. Először 1266-ban IV. Kelemen követeként érkezett Anjou Károlyhoz, hogy tárgyaljon vele a szicíliai trón elfoglalásáról. X. Gergely pontifikátusa alatt pedig a francia klérus egyházi fegyelmének megszilárdítása miatt érkezett francia földre. Több zsinatot is összehívott, amelyek közül az 1276-ban megtartott bourges-i zsinat volt a legkiemelkedőbb. Amikor 1277-ben III. Miklós foglalta el a pápai trónt, Simon kissé háttérbe szorult, ugyanis ekkoriban már közismert volt a bíborosi kollégiumban, hogy a francia származású bíboros Lajos és általában az Anjou-ház elkötelezett támogatója volt. Miklós politikája azonban éppen ellentétes erőkre épült. A pápa igyekezett kiszorítani a Szicília trónján ülő Anjou Károlyt Itáliából és a korábbi Pápai Állam területéről. Miklós sikerei azonban csak ideiglenesnek mondhatók, hiszen alig három év múltán az idős egyházfő meghalt, így eredményei nem lehettek tartósak. A pápa halála után az egyre inkább két pártra szakadó konklávé Viterbóban ült össze. A tanácskozások alatt majdnem minden szabályt felrúgtak, amelyet korábban a pápaválasztással kapcsolatban felállítottak. Anjou Károly seregeivel elfogatta a kollégium két legbefolyásosabb bíborosát, akik minden bizonnyal Károly és a franciabarát klérus ellen foglaltak volna állást. Az így is fél évesre nyúlt konklávé végül 1281. február 22-én egyhangúlag Simon de Brie-t választotta meg pápának. A kezdetben visszakozó Simon bíboros végül francia nyomásra elfogadta hivatalát, és felvette a IV. Márton nevet. Pontifikátusa Márton a korabeli források szerint igazán kiváló választás volt, hiszen rendkívül okosnak és kivételesen jóságosnak tartották. Azonban ez egyáltalán nem érdekelte a rómaiakat, akik lázongtak a gyűlölt francia ellen. A klérus egy része ráadásul hátat fordított a pápának, és interdiktum alá helyezték Viterbot, mivel a város segített Károlynak a két bíboros fogvatartásában. A konklávé után Márton úgy döntött, hogy Orvieto városában rendezi be pápai udvarát. Viterboban nem maradhatott, hiszen egyházi tilalom alatt állt, míg Rómába nem mehetett a nép haragja miatt. Így 1281. március 23-án Orvietoban koronázták meg. Röviddel beiktatása után nyilvánvalóvá vált, hogy csodás erényei mellett a pápai trónon hasznavehetetlen volt. Márton mindenben Anjou Károly akaratától függött. A kemény uralkodásáról ismertté vált szicíliai király kieszközölte, hogy a pápa megváltoztassa a Miklós által hozott törvényeket, miszerint idegen nem viselhet római hivatalt. Károly 1281-ben ismét az örök város szenátusának feje lett. Az egyházfő mindenben támogatta a francia származású uralkodót, így azokat a terveket is magáévá tette, amelyeket Károly Bizánc ellen szövögetett az egykori Latin Császárság újjáélesztéséért. Márton 1282-ben egyházi átokkal sújtotta VIII. Mihály bizánci császárt. Ezzel egy csapásra véget vetett a két keresztény egyház közeledésének, amely pedig több elődjének évtizedes munkája volt. A keleti rítusú egyház és a politikai megfontolásból békülékenynek mutatkozó császár sem akart többé Róma primátusáról hallani. Azonban Márton minden igyekezete hiábavalónak tűnt, amikor a franciák ellen lázadás tört ki 1282-ben Szicíliában. A királyság lakosai az úgynevezett szicíliai vecsernyén véget vetettek Károly uralkodásának, és elűzték őt az ország trónjáról. Helyére III. Pétert, Aragónia királyát hívták meg. Az Anjou-ház trónfosztását a pápa minden erejével megpróbálta visszafordítani. Azonnal kiátkozta Pétert az egyházból, és keresztes háborút hirdetett ellene Európaszerte. Azonban ezen törekvései kudarcba fulladtak. Márton Merész Fülöpöt, IX. Lajos gyermekét nevezte meg Szicília új uralkodójának, azonban a francia herceg seregei kudarcot vallottak Péter hadai ellen. 1285 elején végül Károly is meghalt, mire Márton minden reményét elveszítette. Pontifikátusának fennmaradó idejét elvonultan töltötte Perugia városában. Itt érte utol a halál 1285. március 28-án. Ő is szerepel Dante poklában, méghozzá a purgatóriumban találkozik vele a költő. Itt mindössze a néhai egyházfő falánkságáról esik szó, hiszen Márton élt-halt az angolnáért és a borért. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) 6 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek Évek: 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 – 10 – 11 Események Judea Róma irányítása alá kerül. Lázadás Pannoniában a toborzás és a megnövekvő adóterhek miatt. Tiberius császár Carnuntumot teszi meg a Maroboduus elleni katonai hadműveletek központjának. Születések Nero Caesar, Germanicus és Agrippina Maior fia Agrippina Minor , Nero római császár anyja Visone Visone település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1240 fő (2017. január 1.). Visone Acqui Terme, Grognardo, Prasco, Strevi, Morbello és Morsasco községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi vízilabdatorna a 2000. évi nyári olimpiai játékokon A 2000. évi nyári olimpiai játékokon a férfi vízilabdatornát szeptember 23. és október 1. között rendezték, a helyszín a sydney-i Ryde Aquatic Centre volt. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. A címvédő a spanyol válogatott volt. A tornát a magyar válogatott nyerte, amely 1976 után először nyert olimpián vízilabdatornát. Lebonyolítás A csapatokat 2 darab 6 csapatból álló csoportba sorsolták. A csoporton belül körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportmérkőzések után az első négy helyezett jutott a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A csoportok 5. és 6. helyezettje egy újabb csoportkörben játszottak a 9. –12. helyekért. Pržno (Vsetín járás) Pržno település Csehországban, Vsetíni járásban. Pržno Bystřička, Kateřinice, Jablůnka, Ratiboř és Mikulůvka településekkel határos. Lakosainak száma 639 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1962–1963-as olasz labdarúgókupa Az 1962–1963-as olasz labdarúgókupa az olasz kupa 16. kiírása. A kupát az Atalanta nyerte meg mindmáig először. Eredmények Első forduló 1A Torino és a Lucchese sorsolással jutott tovább. Forrás Az rsssf.com alapján Hildegárd A Hildegárd germán eredetű női név, jelentése: harc + védett hely, védelem. Rokon nevek Hilda Gyakorisága Az 1990-es években a Hildegárd szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok szeptember 17. Híres Hildegárdok Bingeni Boldog Hildegárd (1098–1179), német bencés apátnő, zeneszerző, orvos. Visočki Odorovci Verzar (cirill betűkkel Височки Одоровци, bolgárul Височки Одоровци (Viszocski Odorovci)) egy falu Szerbiában, a Piroti körzetben, a Dimitrovgradi községben. Népesség 1948-ban 882 lakosa volt. 1953-ban 846 lakosa volt. 1961-ben 665 lakosa volt. 1971-ben 435 lakosa volt. 1981-ben 303 lakosa volt. 1991-ben 222 lakosa volt 2002-ben 135 lakosa volt, akik közül 68 bolgár (50,37%), 35 szerb (25,92%), 3 ismeretlen. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Asma Elghaoui Asma Elghaoui (Monasztir, Tunézia, 1991. augusztus 29. –) tunéziai születésű magyar válogatott kézilabdázó, a Siófok KC beállója. Pályafutása Klubcsapatokban Asma Elghaoui pályafutását szülővárosának csapatában, a Ribat Monastirban kezdte, majd 2013-ban igazolt Európába, a francia HBC Nîmes csapatához. Újabb egy év múlva az orosz bajnokságban szereplő Dinamo Volgograd következett, amellyel bejutott a 2014–2015-ös Bajnokok Ligája budapesti Final Fourjába, ahol negyedikként zártak. Magyarországra a 2015–2016-os idény kezdetén érkezett, amikor a Siófok KC meghatározó játékosává nőtte ki magát. 2016 őszén magyar állampolgárságot kapott, decemberben pedig a Győri Audi ETO KC szerződtette Heidi Løke pótlására. A 2016-2017-es szezonban bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyert a Győrrel, majd visszatért a Siófokhoz. A válogatottban A tunéziai válogatottal első felnőtt világversenye a 2009-es világbajnokság volt. A válogatottban 2014-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor megnyerték az Afrika-bajnokságot, őt pedig a torna legjobb beállósának választották. A magyar válogatottban 2018 szeptemberében mutatkozott be egy Montenegró ellen 29–25-re megnyert felkészülési mérkőzésen. Magánélete Asma Elghaoui Monasztir városában született, amely 170 kilométerre található Tunézia fővárosától, Tunisztól, nem messze a Földközi-tengertől. Három testvére van, a nővére, Neszrin 5 évvel idősebb nála, húga, Baszma 3 évvel fiatalabb, és szintén kézilabdázó, illetve Mohamed nevű bátyja 4 évvel idősebb nála. A családja a Monasztirtól 60 kilométerre lévő Mahdiában él. Sikerei, díjai EHF-bajnokok ligája győztes: 2017 Magyar bajnokság győztese: 2017 Pierre Lescot Pierre Lescot (Párizs, 1515. – Párizs, 1578. szeptember 10.) francia építész. Életpályája Születési dátumának jelzése egyes forrásokban: 1510 körül. Lescot Pierre de Ronsard költő barátja volt. I. Ferenc francia király megbízása alapján a Louvre építését vezette 1546 és 1578 között. II. Henrik az építkezés ideje alatt Lescot-t tanácsossá és a párizsi Notre-Dame kanonokává nevezte ki. Lescot építette a palota nyugati homlokzatát, amely a francia reneszánsz építészet egyik legsikeresebb alkotása. Ő építette I. Ferenc házát a Champs-Élysées-n is és ő tervezte a Fontaine des Innocents nevű szökőkutat is, amelyet Jean Goujon domborművei díszítenek. Stílusa A Louvre alapján ő volt a francia reneszánsz építészet egyik kiemelkedő mestere, ám munkássága vége felé a klasszicizmus képviselője lett. Művei Saint-Germain-l'Auxerrois-templom ( 1541 – 1544 ) Vallery, kastély fénykép Fontaine des Innocents (eredetileg: La fontaine des Nymphes ) ( 1549 ). fénykép L'hôtel de Ligneris ( 1554 ) – a manzárd előfutára (jelenleg hôtel Carnavalet). A Louvre újjáépítése Emlékezete Párizs I. kerületében utca és kereskedelmi középiskola viseli a nevét. Today (Scooter-kislemez) A Today a Scooter második kislemeze a 2014-ben megjelent albumukról, a The Fifth Chapter-ről, mely szeptember 26-án jelent meg a görög-ausztrál énekesnő, Vassy közreműködésével. Bár a dal nem feldolgozás, a dallam-motívuma jól hallhatóan emlékeztet "Otto Knows" "Parachute" című számára, illetve a szöveg egy részét a "Klubbheads" "Discohopping" című slágeréből vették át. Története A sokszor halogatott "The Fifth Chapter" album kiadását 2014. szeptember 26-ára halasztották a tavasz folyamán. Július közepén aztán egy érdekes hír került ki a rajongói oldalakra: a Scooter egy német tévéműsor őszi adásában fog szerepelni, és elő is fognak adni egy számot, mely adást már a nyár folyamán leforgattak. Az ausztrál-görög énekesnő, Vassy utalt rá Instagram-oldalán, hogy a Scooterrel közösen léptek fel, a szám címe "Today" lesz, és novemberben fog megjelenni, mint kislemez. A novemberi megjelenést kicsivel később Michael Simon is megerősítette. Augusztus végén aztán a Scooter visszaszámlálásba kezdett. Ez szeptember 5-én járt le, s ezen a napon mutatták be az új album összes hangmintáját, valamint, bár még sem a videoklip, sem az igazi kislemez nem készült el, letölthetővé tették a "Today"-t, mintegy előzetesként. Aznap a szám elérhetővé vált a YouTube videomegosztón, a Kontor Records hivatalos csatornáján is. Később bejelentették, hogy a kislemez megjelenik a szokásos módon, fizikai adathordozón, Vassy pedig Instagram-fiókján jelentette be, hogy forgatja New Yorkban a videoklip ráeső részét - s ugyanitt utalt arra is, hogy a következő videoklip a "Radiate"-hez készül. A"Today" klipje a kislemez hivatalos megjelenésével egyidejűleg ki is került az Internetre. Számok listája A CD-változat csak az első két számot tartalmazza, a többihez kizárólag internetes letöltés útján lehet jutni. Today (Radio Mix) (03:27) Today (Extended Mix) (04:14) Today (Scooter Remix) (03:54) Today (Crew Cardinal Remix) (05:15) Franciaországban a kislemez promo változatban is megküldésre került néhány forgalmazónak. Ezen a négy fentebbi számon kívül hallható a dal Laurent H remixében, valamint instrumentális verzióban is. Közreműködtek A kislemezborító fülszövege alapján az alábbiak közreműködtek: H.P. Baxxter (alias Sir Shotalot) (szöveg) Klubbheads (szöveg) Phil Speiser (keverés, utómunka) Vassy (ének) Martin Weiland, Tobias Tretten (kislemezborító) Michael Simon, Eric Chase (társszerzők) Videoklip A klipben Vassy és a Scooter tagjai láthatóak: Vassy énekel, H.P. szövegel, Phil és Michael pedig egy-egy villanás erejéig kerülnek a videóba, szövegelést imitálva. A köztes részekben két fiatal lány kalandjait követhetjük nyomon, amint élik az életüket, majd véletlenül szemtanúi lesznek, ahogy az egyik barátnőjükkel két srác megalázó módon bánik. Úgy döntenek, megleckéztetik őket, és símaszkban rájuk törve megkötözik őket, majd kimentik társukat. Eat Me, Drink Me Az Eat Me, Drink Me Marilyn Manson hatodik stúdióalbuma, amely 2007. június 5-én jelent meg világszerte. Az album 2007. május 1-jén kikerült a fájlcserélő hálózatokra, amire válaszul Manson másnap lejátszatta az egész albumot egy chicagoi rádióban. Korábbi albumaihoz képest ezen a lemezen az érzelmeken van a hangsúly, ahogy korábban a Mechanical Animals albumon. Ez alkalommal nem a nagyközönséget, hanem sokkal inkább az együttes rajongóit lepte meg. Az énekesük többször elmondta: "Ezen a lemezen azt az oldalamat láthatják, amit eddig még nem - az emberi oldalam". Nagy hatással volt az énekesre exfeleségével, Dita von Teese-el való válása és új barátnője, Evan Rachel Wood iránt érzett szerelme. Az albumról két számhoz (Heart-Shaped Glasses és Putting Holes In Happiness) készült videoklip. Számok If I Was Your Vampire Putting Holes in Happiness The Red Carpet Grave They Said Hell Is Not Hot Just a Car Crash Away Heart-Shaped Glasses (When the Heart Guides the Hand) Evidence Are You the Rabbit? Mutilation is the Most Sincere Form of Flattery You and Me and The Devil Makes 3 EAT ME, DRINK ME Bónusz Számok Egyes kiadásokon találhatók az alábbi számok egyike is: Heart-Shaped Glasses (When The Heart Guides The Hand) Inhuman Remix by Jade E Puget Heart-Shaped Glasses (When The Heart Guides The Hand) Space Cowboy Remix Putting Holes In Happiness (Acoustic) Balingen járás Balingen járás egy járás Baden-Württembergben. 1973. január 1-jén megszűnt a járás. Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wallen (Dithmarschen) Wallen település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Jeny Rudolf Jeny Rudolf, Jenny, Jeney, Jenei (Budapest, 1901. március 2. – 1975. május 27.) magyar válogatott labdarúgó, csatár, majd edző. Pályafutása A válogatottban 1919 és 1926 között 21 alkalommal szerepelt a válogatottban és 3 gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpián részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1923–24 , 1924–25 Magyar kupa győztes: 1925 Az év labdarúgója : 1924 1049 Gotho Az 1049 Gotho (ideiglenes jelöléssel 1925 RB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1925. szeptember 14-én, Heidelbergben. Szénásfalu Szénásfalu (szlovákul: Bzenica) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. Fekvése Garamszentkereszttől 13 km-re délnyugatra, a Garam bal partján fekszik. Bükköskút tartozik hozzá. Története A korabeli feljegyzések 1075-ben egy "Gonzucha" nevű települést említenek ezen a területen. 1124-ben egy oklevélben "Boznica" alakban említenek itt egy falut. A mai települést hitelt érdemlő forrás 1326-ban, "Bezenche" alakban említi először egy birtokvita kapcsán, mely a helyi nemesek és Léva várának kapitánya között robbant ki. A 15. században a revistyei uradalomhoz tartozott, majd 1536-tól Besztercebánya város, a Dóczy család és Zobonyi István voltak a főbb birtokosai. 1601-től a saskői váruradalom része. 1601-ben 70 háza állt. Az 1715-ös adóösszeírásban bányászokat, kézműveseket és kereskedőket is említenek a faluban. 1720-ban 37 adózója volt a településnek. 1828-ban 84 házában 560 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "SZÉNÁSFALU. Szenicz, Breznicza. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ Selmetzi Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize mellett, Geletnekhez nem meszsze, mellynek filiája; határja síkos, fája, legelője elég van, malma helyben, ’s külömbféle vagyonnyaikat jól eladhattyák." Fényes Elek szerint "Szénásfalu, (Szenicze), tót f., Bars vmegyében, Geletnekhez 1 fertály. 560 kath. lak. Erdeje legelője bőven. Vizi malom a Garan vizén. F. u. Selmecz városa, melly ut. post." Bars vármegye monográfiájában "Szénásfalu, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 717 róm. kath. vallású lakossal. E község már 1075-ben a szent-benedeki apátság alapítólevelében szerepel Boznica néven, 1256-ban azonban Bors ispán utódait is mint részbirtokosait találjuk említve. Azután egy darabig a revistyei vár tartozéka, de 1508-tól már Selmeczbánya várost uralja. Akkoriban Senicz és Brznicza tót néven is említik az oklevelek. Később, mikor már az erdőkincstár vette át a revistyei várbirtokokat, a Magyary-Kossa családot is a birtokosai között találjuk. 1663-ban a törökök a községet teljesen feldúlták. A mult század elején Szenicze néven szerepel. Mai nevével a Dóczyak birtoklása idejében találkozunk Zenasfa alakban. Kath. temploma nagyon régi építmény, de a török dúlások után teljesen átalakították. A községhez tartozik Záhorcse puszta is, mely hajdan önálló község és szintén Revistye várának tartozéka volt. A községnek van távirója és vasúti állomása, de postája Geletnek." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Népessége 1910-ben 867-en, túlnyomórészt szlovákok lakták. 2001-ben 549 lakosából 547 szlovák volt. 2011-ben 545 lakosából 536 szlovák. Nevezetességei Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1939 -ben épült a régi, 13. századi templom helyén. Andrej Kmeť emlékház. Híres szülöttei Itt született Andrej Kmeť (1841. november 19. –1908. február 16.) szlovák régész, geológus, mineralógus, botanikus, etnográfus és katolikus pap. Úžice (Kutná Hora járás) Úžice település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Úžice Vlkančice, Sázava, Skvrňov, Horní Kruty, Barchovice, Staňkovice, Samopše és Rataje nad Sázavou településekkel határos. Lakosainak száma 656 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: kkStB 6 sorozat A kkStB 6 sorozat egy gyorsvonati gőzmozdony, a neves osztrák gőzmozdonyszerkesztő, Karl Gölsdorf legjelentősebb alkotása volt, amely kifejlesztésének idején korszerű szerkezetével és hatalmas méreteivel általános feltűnést keltett és jelentős hatást gyakorolt nem csak a Monarchia, de egész Európa gőzmozdonygyártására. Bár nem Gölsdorf első konstrukciója volt, megjelenése mégis a „Gölsdorf-éra” és az osztrák mozdonygyártás fénykora kezdetének tekinthető. Kifejlesztése A 19. század utolsó évtizedében a gyorsvonatok sebességének növekedése és a korszerű háromtengelyes háló- és étkezőkocsik megjelenése a vonatok tömegét Ausztriában is annyira megnövelte, hogy azokat a meglévő 1'B és 2'B tengelyelrendezésű mozdonyok, (például 4 sorozat) csak költséges előfogatolással voltak képesek továbbítani. Akárcsak Magyarországon, a Monarchia „lajtáninneni” felén is komoly korlátot jelentett a pályákra engedélyezett legnagyobb tengelyterhelés, mely itt 14,5 tonna volt. A szükséges teljesítményigény igényelte mind a gépezet, mind a kazán teljesítményének jelentős növelését, ez utóbbinál a rendelkezésre álló közepes minőségű szenek miatt viszonylag nagyméretű rostély alkalmazására is szükség volt. Gölsdorf a gépezet teljesítményét rendszer alkalmazásával oldotta meg és emiatt szakított a külső elhelyezésű kerettel is. A nagyméretű kazánt pedig magasan a keret fölé kiemelve helyezte el: a hosszkazán sínkoronaszint feletti magassága 2,58 méter lett, messze túlszárnyalva az ekkor Európában szokásos mértéket. Ez az elrendezés lehetővé tette egy viszonylag mély tűzszekrény kialakítását, így aránylag nagy direkt (sugárzó) fűtőfelület biztosítását. Szerkezete A 6 sorozatú mozdonyok tehát belső keretes, 2'B tengelyelrendezésű, azaz két, a keretbe ágyazott kapcsolt kerékpárral és előttük két, forgóvázba ágyazott futókerékpárral készült kéthengeres kompaund gépezetű, szerkocsis gőzmozdonyok voltak. Kazán A mozdonyok kazánjának méretei lényegesen meghaladták elődjéét. A porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazánt a keretek fölé emelve, de a hátsó két kapcsolt tengely kerekei között helyezték el. Az 1,42 m belső átmérőjű hosszkazánt három, 15 mm-es folytvas lemezekből álló övből szegecselték össze; a tengelye (középvonala) a sínkorona fölött 2885 mm magasan található – elődjénél fél méterrel magasabban. A kazánt a szokásos módon a füstszekrény alatt, a füstszekrénytartónál rögzítették a kerethez, így hátrafelé dilatálhatott. A minél nagyobb gőztér és a hengerek vízrántásának elkerülése érdekében az első és harmadik kazánövre is egy-egy nagy méretű gőzdóm került melyeket egy vízszintes cső kötött össze. A kazánba 205 darab 46/51 mm átmérőjű folytvas tűzcsövet építettek. A magyar tervezésű mozdonyokhoz képest viszonylag rövid füstszekrényben helyezték el az amerikai rendszerű szikrafogót, a füstszekrényen pedig a Prüssmann-rendszerű kéményt. A gőzfúvó „békaszáj” kivitelű volt. A kazánt 2 db Friedmann-rendszerű frissgőz-lövettyű táplálta vízzel. A gőzdómokat összekötő csőre 2 db közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet szereltek. Az elülső gőzdómban helyezték el a a függőleges tolattyútükörrel készült egyszerű síktolattyús gőzszabályzót, melynek szabályozó rudazatát a kazánon kívül vezették el. Gépezet A két, kereten kívül elhelyezett gőzhenger a korábban készült mozdonyoknál alkalmazottal azonos módon a kapcsolt kerékpárok közül az elsőt hajtotta. A hengerek átmérője megegyezett az 59 sorozatú tehervonati mozdonyokéval. A kompaund mozdonyoknál megszokott módon a nagynyomású hengert a keret jobb, míg a kisnyomásút a bal oldalára szerelték. A jobb oldali gőzhengert függőleges tengelyű beömlőcső kötötte össze a gőzszabályzóval. A jobb oldali forgattyút a bal oldalihoz képest 90°-kal hátrébb ékelték a kerékpártengelyre. A dugattyúrúd átmenő rendszerű volt. A keresztfejek kétvezetékesek voltak. A hajtó- és csatlórudak I-alakú keresztmetszettel készültek. A gőzhengerek üresjárati munkájának (ellenállásának) csökkentésére a kisnyomású hengerre légszeleppel (ún. Ricour-szeleppel) kombinált, nyomásredukáló szelepet szereltek. A mozdonyok gépezetét Gölsdorf-rendszerű indítókészülékkel is ellátták. A nagynyomású henger legnagyobb töltése mindkét irányban 90% a kisnyomású hengeré 91% volt. A gőzhengerek külső beömlésű kagylós tolattyúkkal készültek, melyeket ellenforgattyús Heusinger–Walschaert-rendszerű vezérművek szabályoztak. Az ellenforgattyú előremenetben a forgattyút közel 90°-kal követi, más szóval a forgattyúhoz képest hátramaradóként ékelték föl. A kormányvonórudat kormánycsavarral szabályozták. Keret, futómű, mozdonysátor A mozdony hatalmas, 2140 mm futókör-átmérőjű, nikkelacél anyagú kapcsolt- és 1034 mm átmérőjű futókerékpárokkal készültek. Akkoriban a 90 km/h kerüli sebességekhez szükségesnek tartották az igen nagy átmérőjű kapcsolat kerékpárokat, mely előnyös a gépezet kímélése szempontjából, kis sebességeknél azonban kedvezőtlen. A belső elrendezésű, szegecseléssel készült keret a nagyméretű kisnyomású henger miatt különleges kialakítással készült. A két, 30 mm vastag Martin-folytvaslemez hossztartó a hajtókerékpár-ágytok keretkivágásától hátrafelé egymástól 1,2 m távolságban feküdt, előtte viszont a keresztfej-vezeték tartó vonaláig fokozatosan 870 mm távolságra húzták össze és innen újra előre újra párhuzamosan haladtak.A hossztartókat elöl a mellgerenda, hátul a kapocsszekrény kötött össze, közöttük pedig a forgócsapot is befogadó hengermerevítők és a felettük lévő szekrényes füstszekrénytartó, valamint mögötte függőleges folytvaslemez-kereszttartók (ún. keretkötők) merevítettek ki. A szűkülő keretszakaszt még vízszintes kereszttartókkal is megerősítették. Az állókazán elhelyezésére a hossztartók tetejét a két kapcsolt kerékpár között kimetszették. A tengelyágytokok keretvágásait acélöntésű ágyvezetékek merevítették és az ágytokok kopásai húzóékekkel után állíthatóak voltak. A kapcsolt kerékpárok rugóit, melyeket himbák kötöttek össze, a tengelyek alatt helyezték el. Az elülső futóforgóváz jobb futásminőség és a kedvezőbb terheléseloszlás érdekében szokatlanul nagy, 2700 mm-es tengelytávolsággal készült. A terhelést a forgóvázkeretre a forgócsaptól jobbra és balra egy–egy gömbcsészés csúszóágy vitte át. A főkeretben mereven ágyazott forgócsapot a forgóváz tengelytávolságának felezővonalánál 90 mm-rel hátrébb helyezkedett el. A futókerékpárok rugói a tengelyek fölött voltak. A mozdonysátor alakja a kor kkStB-mozdonyainak stílusában készült. Elején egy-egy ovális forgóablakot alakítottak ki, oldalra egy szögletes fix ablak került. Segédberendezések A mozdonyra Hardy-rendszerű légűrfékhengert szereltek. A féktuskók a mozdony első hajtott kerékpárját hátulról, a másodikat elölről fékezték, míg a futókerékpárok fékezetlenek voltak. A 6.50 pályaszámtól a futókerékpárok forgóvázközép felé eső oldalára is felszereltek egy-egy féktuskót és a korábban szállított mozdonyokat is ilyenre alakították. Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén Gresham–Rihosek-rendszerű, gőzzel működtethető homokoló juttatott homokot a kapcsolt kerékpárok elé. A homoktartály a mozdony két oldalán, a kapcsolt kerékpárok burkolatánál kialakított szögletes tartályokban tárolták. A mozdonyokat hagyományos bajor rendszerű nagynyomású gőzfűtési berendezéssel látták el, Foster-rendszerű nyomáscsökkentő szeleppel kiegészítve. Szerkocsi A 6 sorozatú mozdonyokhoz a kkStB egyik szabványos háromtengelyes szerkocsitípusát, az 156 sorozatú, későbbi példányoknál a 56 sorozatú szerkocsit kapcsolták. A külső keretes szerkocsi hossztartóit elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A tengelyek távolsága eltérő, az 1. –2. tengely között 1,7 m, a 2. –3. tengely között 1,5 méteres volt. A tengelyek rugózását laprugók biztosították, melyeket egymással nem kötöttek összes. A 156 sorozatnál szögletes víztartály tetejének két oldalán Gölsdorf-rendszerű töltővályút alakítottak ki, ezek között, a tartályba előre benyúlva helyezkedett el a felülről nyitott szénférő. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról, hátulról fékezték. Próbamenetek Az első három mozdonyt a kiviteli terveket elkészítő Floridsdorfi Mozdonygyár 1894-ben adta át a kkStB-nek, mely a 5.01–5.03 pályaszámokon vette őket állagba. A próbamenetek fényes sikerrel jártak: a mozdonyok könnyedén elérték a 130 km/órás csúcssebességet és 210 tonna tömegű vonatot sík pályán 100 km/óra, 10‰-es emelkedőn 58 km/h sebességgel továbbítottak. A próbamenetek nyomán a mozdonytípust 90 km/óra legnagyobb sebességre engedélyezték. A sorozatgyártás A jól sikerült típusból a kkStB összesen 60 db-ot állított forgalomba. A mozdonyok szállítása az alábbiak szerint történt: 601–603 : Floridsdorfi Mozdonygyár , 1894 ., 604–610 : Bécsújhelyi Mozdonygyár , 1894 – 1895 ., 611–618 : Floridsdorfi Mozdonygyár , 1895 ., 619–634 : az ÁVT Gépgyára , 1895 – 1896 ., 635–638 : Bécsújhelyi Mozdonygyár , 1896 ., 639–646 : Floridsdorfi Mozdonygyár , 1896 ., 647–650 : Bécsújhelyi Mozdonygyár , 1897 ., 651–653 : az ÁVT Gépgyára , 1897 ., 654–658 : Floridsdorfi Mozdonygyár , 1898 ., 659–663 : Bécsújhelyi Mozdonygyár , 1898 ., 664–668 : az ÁVT Gépgyára , 1898 . A tapasztalatok alapján 647 pályaszámtól kezdve a kisnyomású henger átmérőjét 740 mm-ről 760 mm-re növelték. A mozdonyok 1898-tól új hadijelet kaptak, mely a típus esetén lett. Üzemük az első világháború végéig Az új mozdonyokat a kkStB legfontosabb vonalaira irányította. Megjelenésükkel például a Bécs–Prága közötti vonalon a menetidő a számos hegyi szakasz ellenére 12 óráról 8 órára csökkent. További fontos felhasználási területük volt a Bécs–Eger (ma: Cheb; mozdonyváltás Budweisben (ma: České Budějovice)), Prága–Linz és a Bécs–Salzburg közötti vonatok, valamint a karlsbadi (ma: Karlovy Vary) fürdővonatok továbbítása. Természetesen a mozdonyok a híres Orient expressz élén is rendszeresen feltűntek. A korszerűbb mozdonyok forgalom állításával a 6 sorozatú mozdonyok rövidesen kiszorultak e vonalakról és Galícia síkvidéki vonalaira irányították őket, ahol Krakkó–Lemberg között egész az orosz határig közlekedtek. A mozdonyok számozása 1905-től, a kkStB módosított jelölési rendszere szerint kismértékben megváltozott: ennél a sorozatnál az egyedüli változást az jelentette, hogy a sorozatjel és pályaszám közé pont került. Az utolsó békeévben az alábbi fűtőházaknál szolgáltak: Wien II Linz Budweis Prága FJB Pilsen Lemberg (ma: Lviv) Stanislau (ma: Ivano-Frankivszk) Przemyśl Stryj (ma: Sztrij) Az első világháború alatt 38 mozdonyt a 106 sorozatú mozdonyokéval azonos kazánnal láttak el. A háború után Az első világháború alatt öt mozdony orosz hadizsákmány lett, egy további példány pedig baleset miatt selejtezésre került. A megmaradt mozdonyok közül a háborút követően a kkStB mozdonyállagának felosztása után a 6-osok közül 20 db a BBÖ -höz, 32 db a ČSD -hez, 10 db a PKP -hez került. Ausztria A BBÖ-nél kis teljesítményük miatt vonali szolgálatra nem voltak alkalmasak, kis tapadási tömegük és nagy kerékátmérőik miatt pedig tolató szolgálatra sem lehetett őket felhasználni, így 1932-ig mindet kiselejtezték. Csehszlovákia A ČSD az első években a korábbi sorozat- és pályaszámokon üzemeltette a járműveket. A Monarchia vasúttársaságai járműparkjának végleges felosztása után, 1925-ben bevezetett jelölési rendszerébe a vasút 28 db-ot vett fel: a mozdonyok 264.001–28 pályaszámokkal. A szerkocsik az 517.0 és 516.0 sorozatjelet kapták. A két háború közötti időszakban folyamatosan csökkenő állománnyal ugyan, de még könnyű személyvonati szolgálatot elláttak. Az utolsó példányt 1940-ben törölték az állagból. Lengyelország A PKP-nál 9 mozdony érte meg az átszámozást. A Pd 12-1–9 pályaszámot kapott mozdonyokat 1936-ig mind selejtezték. Helmstadt-Bargen Helmstadt-Bargen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3774 fő (2014. december 31.). Alectrosaurus Az Alectrosaurus (nevének jelentése 'nőtlen/hajadon gyík') a tyrannosauroidea theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban élt Belső-Mongólia Autonóm Terület területén. Jóval nagyobb rokonához, a Tyrannosaurushoz hasonló testfelépítésű, két lábon járó húsevő volt, de a hossza valószínűleg nem haladta meg az 5 métert. Az Alectrosaurus nem neve, ami 'magányos gyíkként' is fordítható, az ógörög αλεκτρος / alektros és σαυρος / szaürosz szavak összetételéből származik. A felfedezése idején egyetlen hasonló ázsiai húsevő sem volt ismert. Egyetlen faját nevezték el (az A. olsenit), amely George Olsenre utal, aki az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) harmadik mongóliai expedícióján, 1923-ban felfedezte az első példányokat. A nem és a faj nevét az amerikai őslénykutató, Charles W. Gilmore alkotta meg 1933-ban. A felfedezés története A holotípus (az AMNH 6554 katalógusszámú lelet), avagy az Alectrosaurus eredeti példánya egy hátsó láb, amit az Iren Dabasu-formációban, Kína belső-mongóliai részén fedeztek fel. A típuspéldány mellső lábát később tévesen azonosított therizinosauroidea maradványnak találták. E geológiai formáció kora nem tisztázott, de általában úgy ítélik meg, hogy a késő kréta kor campaniai korszaka idején, mintegy 83–74 millió évvel ezelőtt keletkezett. A későbbiekben további maradványokat, többek között egy hasonló hátsó láb, valamint a koponya és a váll részeit is az Alectrosaurus leletanyagához kapcsoltak. Ezek a fosszíliák a szintén bizonytalan korú külső-mongóliai Bayan Shireh-formációból kerültek elő. Lehetséges, hogy e formáció kora kiterjed a kora campaniai alkorszakra is, de a jelenlegi becslések szerint a cenomani–santoni korszakok idején keletkezett. Az Iren Dabasu és a Bayan Shireh dinoszaurusz faunája hasonló, de Jimmy van Itterbeeck és szerzőtársai kijelentették, hogy az Iren Dabasu valószínűleg campaniai–maastrichti korszakbeli és feltehetően egyidős a Nemegt-formációval, így nem meglepő, hogy az Alectrosaurus egyik faja ott is megtalálható. Mindemellett további részleges csontvázak kerültek elő Belső- és Külső-Mongólia területéről. Ezekről a leletekről 2007 elejéig nem készült leírás. Taxonómia Az Alectrosaurus kétségtelenül egy tyrannosauroidea, de töredékes természete miatt jelenleg nem lehet biztosan meghatározni a többi tyrannosauroideával való rokoni kapcsolatait, emellett több újabb keletű kladisztikus elemzés során is mellőzték. Egy tanulmány egy tyrannosauroidea kladogramon az Alectrosaurus esetében nem kevesebb, mint nyolc maximális takarékosságú (parszimóniájú) pozíciót jelzett. Egyes őslénykutatók az Alectrosaurus olsenit az Albertosaurus egyik fajának tekintik. Az Alectrosaurust eredetileg hosszúkarú theropodaként jellemezték, de ez a tévesen hozzá kapcsolt therizinosauroidea mellső láb darabok miatt történt. A maradék leletanyag egy igazi tyrannosauroidea hátsó lábához tartozik, azonban a sípcsont és a combcsont hosszának kis aránya jellemzi, ugyanis a legtöbb, a combcsontnál hosszabb sípcsonttal rendelkező tyrannosauroideától eltérően az állat e két csontja nagyjából egyforma hosszú. A hátsó lábfej (és a boka) mérete szintén közelebb áll a sípcsontéhoz, mint a legtöbb, rendszerint hosszabb talpú tyrannnosauroideánál. A Bayan Shireh-leletanyag nem biztos, hogy ehhez a nemhez tartozik, és további vizsgálatot igényel. Egy kladisztikus elemzés szerint a két példány egy csoportba tartozik, kizárva más taxonokat, így valószínű, hogy közeli rokonságban állnak, még akkor is, ha nem egy fajhoz tartoznak. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben az Alectrosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Gilmore, C.W. (1933). „On the dinosaurian fauna of the Iren Dabasu Formation”. Bulletin of the American Museum of Natural History 67, 23–78. o. Holtz, T.R..szerk.: Tanke, D.H., and Carpenter, K.: The phylogeny and taxonomy of the Tyrannosauridae, Mesozoic Vertebrate Life. Bloomington: Indiana University Press, 64–83. o. (2001). ISBN 0-253-33907-3 Perle, A. (1977). „[On the first finding of Alectrosaurus (Tyrannosauridae, Theropoda) in the Late Cretaceous of Mongolia]” (orosz nyelven). Problemy Geologii Mongolii 3, 104–113. o. Hicks, J.F., Brinkman, D.L., Nichols, D.J., and Watabe, M. (1999). „Paleomagnetic and palynological analyses of Albian to Santonian strata at Bayn Shireh, Burkhant, and Khuren Dukh, eastern Gobi Desert, Mongolia”. Cretaceous Research 20 (6), 829–850. o. van Itterbeeck, J., Horne, D.J., Bultynck, P., and Vandenbergh, N. (2005). „Stratigraphy and palaeoenvironment of the dinosaur-bearing Upper Cretaceous Iren Dabasu Formation, Inner Mongolia, People's Republic of China” (PDF). Cretaceous Research 26, 699–725. o. (Hozzáférés ideje: 2010. december 20.) Currie, P.J..szerk.: Benton, M.J., Shishkin, M.A., Unwin, D.M., and Kurochkin, E.N.: Theropods from the Cretaceous of Mongolia, The Age of Dinosaurs in Russia and Mongolia. Cambridge: Cambridge University Press, 434–455. o. (2001). ISBN 052154582X Holtz, T.R..szerk.: Weishampel, D.A., Dodson, P., and Osmólska, H.: Tyrannosauroidea, The Dinosauria, 2nd Edition, Berkeley: University of California Press, 111–136. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Dodson, Peter, Britt, Brooks & Carpenter, Kenneth & Forster, Catherine A. & Gillette, David D. & Norell, Mark A. & Olshevsky, George & Parrish, J. Michael & Weishampel, David B.. Albertosaurus, The Age of Dinosaurs. Publications International, LTD., 106–107. o.. ISBN 0-7853-0443-6 Mader, B.J., Bradley, R.L. (1989). „A redescription and revised diagnosis of the syntypes of the Mongolian tyrannosaur Alectrosaurus olseni”. Journal of Vertebrate Paleontology 9 (1), 41–55. o. Lafage-sur-Sombre Lafage-sur-Sombre település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 120 fő (2015). Lafage-sur-Sombre Champagnac-la-Noaille, Le Jardin, Marcillac-la-Croisille, Saint-Hilaire-Foissac és Saint-Merd-de-Lapleau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Boubacar Talatou Boubacar Talatou Djibo (Niamey, 1989. március 12. –) nigeri válogatott labdarúgó, 2015-től a CR Caála labdarúgója. Részt vett a 2012-es és a 2013-as afrikai nemzetek kupáján a nigeri válogatott tagjaként. Kősó A kősó (halit) az üledékes kőzetek közé tartozik, az evaporitok gyűjtőcsoportjában. A régi üledékes rendszertan szerint vegyi üledék, a mai besorolása alapján intrabazinális üledékes kőzet. Természetes eredetű, kémiailag egyetlen képlettel leírható, vagyis ásványként is meghatározható. Általános jellemzői A kősó a vízmentes halogenidek halitos csoportjába tartozik, képlete NaCl, kémiai neve: nátrium-klorid. A konyhasótól jelentősen különbözik abban, hogy mindig szennyeződik más evaporitokkal, illetve törmelékes vagy szerves üledékkel. Kristályszerkezete szabályos (tesszerális, vagy köbös), hexaéderes vagy oktaéderes kristályokat alkot, hasadása kiváló. Átlátszó, áttetsző vagy üvegfényű, karcszíne fehér. Nedvszívó képessége kicsi, de magnézium-szennyeződés esetén higroszkópiája megnő. Mohs-skála szerinti keménysége 2. Keletkezése A kősó tengervízből vagy sós tavak vizéből jön létre bepárlódással vagy permetképződéssel. IndyCar Series Az IndyCar a világ legrégebbi és egyben leggyorsabb autóverseny sorozatának jelenkori leszármazottja. A Verizon IndyCar Series bajnokságban nyitott karosszériájú, együléses, turbófeltöltővel működő belső égésű motor által hajtott autók vehetnek részt, amelyek végsebessége elérheti a 390 km/órát is. A versenysorozat több állomásból áll, melyeket szilárd burkolatú, erre a célra kialakított ovál, vagy épített pályákon, továbbá városokban kialakított ideiglenes pályákon rendeznek. A versenyek közül kiemelkedő jelentőségű az Indianapolis 500, melyet 1911 óta, a világháborúkat leszámítva minden évben megrendeznek, 2016-ban pedig már a 100. versenyt rendezték meg. Története Korai évek Az amerikai nyílt-kerekes versenyzés története egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor is az első versenyeket szervezték. 1905-ben az American Automobile Association (AAA) szervezésében kiírják az első National Track Championship szezont, amit több verseny alkotott de a versenyeket külön értékelték és összetett bajnokot az első szezont leszámítva amikor is Barney Olfield győzedelmeskedett, nem avattak. 1909-ben felépül az Indianapolis Motor Speedway ami még ebben az évben vendégül látja a National Track Championship-et. 1911-ben megrendezik az első Indianapolis 500-at, amely ezután a bajnokság legfontosabb versenye lesz. 1916-ban az AAA változtatott a bajnokság szerkezetén. Innentől National Championship néven futott a bajnokság és már avattak bajnokot is, és a korábbi szezonokban is utólag bajnokot hirdettek. Az I. világháború alatt is rendeztek versenyeket, de a bajnoki szezont 1917-1919 között nem írtak ki. 1920-ban a bajnokságot újra kiírták, és folyamatosan zajlottak a versenyek a gazdasági válság ellenére is. A II. világháborúban a Pearl Harbor után nem sokkal a kormány betiltott minden autóversenyt. 1946-ban indult újra a bajnokság. 1955-ben az AAA a sorozatos autósportban bekövetkezendő tragédiák (Manuel Ayulo az Indy 500 edzésén, Bill Vukovich az Indy 500-on, Alberto Ascari az Olasz Grand Prix-n, Le mans-i katasztrófa) hatására úgy döntött, hogy nem rendeznek tovább autósport eseményeket. 1956-tól a helyét a United States Auto Club vette át, amelynek egyik alapító tagja és vezetője volt az Indianapolis Motor Speedway tulajdonosa, Tony Hulman. A bajnokság az ötvenes években komoly fejlődésnek indult, és komoly népszerűségnek örvendett az Egyesült Államokban. A sorozat a 60-as évek közepére olyan sikeres lett világszinten is, hogy az európai Grand Prix versenyzés legjobbjai is gyakori résztvevői voltak a versenyeknek. Modernkori történelme 1971 A sorozat a hatvanas években komoly fejlődésnek indult. A versenynaptár egyre inkább bővült, de mivel a legtöbb ovál pálya a NASCAR érdekeltségi köreibe tartozott így a széria inkább az épített pályák felé nyitott. Emellett megmaradtak a tradicionális salak oválok és a burkolt oválok is. A 70-es évek elején egyre több superspeedway épült, amelyek függetlenek voltak. Ez teret adott arra, hogy a sorozat egy csak burkolt ovál pályán versenyző sorozattá váljon. 1971-ben elindult a Marlboro főszponzorálásával az akkor már csak burkolt oválpályákon zajló bajnokság. Ezt a csapatok is támogatták, mivel ekkoriban már két teljesen eltérő autót kellett fejleszteni a salak ovál versenyekre és az összes többire. A salak ováloknak egy külön bajnokság indult, az épített pályákat pedig teljesen kihagyták a naptárból. Ugyanebben a szezonban hozták létra a Triple Crown-t. Ez három 500 mérföldes futamot jelentett amit az Indianapolis Motor Speedwayen, Az Ontario Motor Speedwayen és a Pocono Racewayen rendeztek meg. 1979 1977-ben meghal az USAC alapítója és vezetője Tony Hulman. Egy évvel később egy helikopter balesetben meghalt az USAC igazgatóbizottságának 8 tagja. A csapatok ezt a tragikus alkalmat használták ki hatalmi törekvéseik érvényesítésére és megalapították az F1-es FISA mintájára saját érdekvédelmi szervezetüket, és helyet követeltek maguknak az USAC igazgatótanácsában. Ezt az USAC nem engedélyezte. 1979-ben a sorozatban részt vevő csapatok és más sorozatok csapatai közül 18-an, többek közt a Team Penske, a Patrick Racing, a Mclaren és az All American Racers szembefordultak a sorozatot akkor felügyelő, USAC-kel, és önállóan szervezték meg a bajnokságot az SCCA közreműködésével. 1979 és 1981 között párhuzamosan rendezett az USAC és a CART is bajnokságot. A USAC és a CART közti sportpolitikai csata következtében a legendás Indy 500 1981-ben és 1982-ben nem volt része a hivatalos bajnokságnak. 1984-től 1995-ig a USAC (Indy 500) és a CART (többi verseny) együtt rendezték a bajnokságot. A sorozat ebben az időszakban fejlődött nemzetközi sorozattá. Ez egészen 1995 végéig tart ekkor több ok miatt is kettészakad a széria. Lényegesebb okai, hogy több csapatvezető szeretne saját részt a bevételekből, illetve Tony George (aki az indianapolisi pálya tulajdonosa) aki többször is megpróbálta felvásárolni a CART-ot. Miután ez nem sikerült, kivette az Indianapolis Motor Speedwayt a versenynaptárból, és egy új sorozatot szervezett köré Indy Racing League néven. 1996 Ekkor az Indianapolis Motor Speedway élére a ’90-es évek elején megválasztott Tony George, kivette az Indy 500-at a bajnokságból és önálló új sorozatot hozott létre Indy Racing League néven. 1996-ban az utód szervezetet C.A.R.T.-nak hívják (Championship Auto Racing Teams) a szériát CART World Series-nek míg a másikat IRL-nek (Indy Racing League). Egy bírósági ítélet szerint (1998) egyik széria sem használhatja a Champ Car illetve az IndyCar elnevezést 5 évig. A két sorozat a ’90-es évek végéig jól működött egymás mellett. A 2000-es évek elejére a CART problémái egyre elhatalmasodtak, aminek az lett a vége, hogy a nagyobb csapatok és a gyártók sorra átpártoltak a rivális Indy Racing League-be. A likviditási problémái miatt 2003-ban csődbe ment a CART. 2003 2003-ban a CART megváltoztatja a nevét Champ Carra, míg az IRL felveszi az IndyCar nevet. Magát a C.A.R.T.-ot mint céget 2003 végén csődbe viszik, hogy a részvények olyan mélypontra kerüljenek, hogy az amerikai törvények szerint a tőzsdéről ki lehessen vonni és fillérekért felvásárolhassa 3 ember (Paul Gentilozzi, Kevin Kalkhoven, Gerald Forsythe) akik csapatfőnökök is egyben. Miután felvásárolták a részvényeket a C.A.R.T. mint cég csődbe ment, ők hárman létrehozzák egy újat melynek a neve O.W.R.S. (Open Wheel Racing Series) a széria neve pedig Champ Car World Series lett. 2008 2008-ban bejelentik (több hetes tárgyalások után) hogy a Champ Car World Series beolvad az IndyCarba - ezzel a szurkolók, szponzorok és versenyzők régi óhaja vált valóra, újra egy nyíltkerekes bajnokság van az USA-ban. Az IndyCar főszponzora 2006-ban a Simmons-Abramson Marketing lett. A 2008-as és 2009-es szezonban a DIRECTV az IndyCar legfőbb támogatója. 2010-től kezdve az IZOD az IndyCar Series névadó szponzora. A sorozat neve is megváltozott: IZOD IndyCar Series 2011 2011. október 16-a, a bajnokság zárófutama az autósport egyik fekete napja lett, mely alapjaiban változtatta meg a biztonságról való vélekedést az IndyCarban. Az IZOD IndyCar World Championship 12. körében a Las Vegas Motor Speedwayen 15 versenyzőt érintő baleset történt. Ennek következtében elhunyt a 2-szeres Indianapolis 500 győztes, 2005-ös IndyCar világbajnok Dan Wheldon. 2012 Az előző évi haláleset miatt a Dallara új, biztonságosabb kasztnikat tervezett (ezek Dan Wheldon után a DW12 nevet kapták), melyek meggátolják, hogy kerék a kerékkel ütközzön, és az autók a levegőbe emelkedjenek. Az autók ettől az évtől 2.2 literes, V6-os turbófeltöltésű, 700 lóerős motorokkal rendelkeznek, a fordulatszám 12000-re lett korlátozva. A Chevrolet visszatért a szériába, így ismét két motorgyártó autói versenyeznek egymással. Az utcai pályák kiemelkedő népszerűségnek örvendenek Amerikában, így az ovál versenyek száma 5-re csökkent. 2014 2014. március 14-én érkezett a bejelentés, hogy a sorozat névadó szponzora mostantól a Verizon Wireless. A szezon ugyan 18 futamból állt, de március 30-án kezdődött St. Petersburgben, és már augusztus 30-án véget is ért a kaliforniai Fontanában, és mindössze két versenyt rendeztek az Államokon kívül, egy dupla forduló keretében (ahogy egyébként Detroit és Houston esetében is), Torontóban. A mezőnybe 14 év után visszatért a korábbi bajnok, a Formula 1-et is megjárt Juan Pablo Montoya. 2015 A nemzetközi álmok idén sem teljesültek, Brazília szezonnyitóként szerepelt az előzetes naptárban, de az Autódromo Internacional Nelson Piquet felújítási munkálatai nem fejeződtek be időben. Március 29. és augusztus 30. között 15 helyszínen rendeznek 16 versenyt, Detroit utcáin dupla forduló volt. Az egységes Dallara kasztni mellett a csapatok választhattak a Honda és a Chevrolet által tervezett aero-csomagok közül is, így azt várták, hogy egy-egy autó között nagyobb lesz a különbség. A nagy balesetekkel tarkított 99. Indy 500-on 15 év elteltével Juan Pablo Montoya diadalmaskodott a Team Penske csapatával. James Hinchcliffe, a Schmidt Peterson Motorsports versenyzője az utolsó IndyCar szabadedzésnapon csaknem végzetes balesetet szenvedett, mikor a falnak csapódás után az egyik felfüggesztés elem átszúrta a versenyző combját, és jelentős mennyiségű vért vesztett. Pocono-ban, a szezon 15. versenyen Justin Wilson súlyos balesetet szenvedett, miután Sage Karam autójának egyik leszakadó első szárnydarabja fejen találta. Másnap végül belehalt fejsérüléseibe. Ezzel a 2011-es szezonzárón elhunyt Dan Wheldon óta ő volt az első, aki életét vesztette egy IndyCar versenyen. A bajnokságot végül Scott Dixon nyerte meg, aki ezzel megszerezte a 4. bajnoki címét az Indy 500 győztes Montoya előtt. Televíziós közvetítések Az IndyCar televíziós jogait az USA-ban az ESPN, az ESPN2 és az ABC birtokolják. A 2009-es szezontól kezdve az NBC Sports Network lépett a felsorolt 3 tévécsatorna helyébe, és a következő 10 évben minden szezonban legalább 13 versenyt fog közvetíteni, az Indianapolisi 500-at 2018-ig az ABC közvetíti. Magyarországon 2013-ig a Sportklub közvetítette a futamokat, 2014-ben 3 évre a DigiSport vásárolta meg a jogokat. Az autók felépítése Kasztni Kasztni: Dallara DW-12 Gyártó: Dallara Automobili, Italy Típus: Open Wheel, együléses nyitott cockpit Anyaga: Szénszál , kevlár Tömeg: minimum 658 kg Szélesség: 193,04 cm Magasság: 102,87 cm Tengelytávolság: 304,8 cm Gumi típusa: Firestone Firehawk Első kerék méretei: 38.1 cm átmérőjű, 25.4 cm széles Első kerék tömege: min. 6.06 kg Hátsó kerék méretei: 38.1 cm átmérőjű, 35.56 cm széles Hátsó kerék tömege: min. 6.61 kg Váltó típusa: 6 fokozatú XTRAC # 295 sebességváltó Üzemanyag E85 Motor Gyártók: Honda HPD, Chevrolet -Ilmor Típus: 2.2 L V6 turbó Fordulatszám: max. 12.000 (fordulat limitált) Teljesítmény: 550-750 LE + 50 LE Push To Pass Befecskendezés: Direkt Abroncs Firestone Firehawk Pályatípusok Az IndyCarban mindig is változatos pályatípusokon versenyeztek. Jelenleg csak burkolt felületű oválpályákon, épített, utcai és reptéri pályákon rendeznek versenyeket, de korábban többféle pályatípus is megfordult a versenynaptárban. Jelenlegi pályatípusok Burkolt felületű ovál (pl.: Indianapolis Motor Speedway) Épített pálya (pl.: Mid-Ohio Sports Car Course) Utcai pálya (pl.: Long Beach) Reptéri pálya (pl.: Edmonton) Korábbi pályatípusok Burkolatlan felületű ovál (pl.: DuQuoin State Fairgrounds) Fával borított ovál (pl.: Altoona Speedway) Ponttól-pontig versenyek (pl.: Los Angeles-Phoenix) 1947–1955 és 1965–1969 között a legendás Pikes Peak Hillclimb hegyi verseny is része volt az IndyCar versenynaptárának. Nemzetközi versenyek Az első Egyesült államokon kívüli verseny az 1957-ben és 1958-ban megrendezett Race of Two Worlds elnevezésű esemény volt, ahol az IndyCar legjobbjai az Formula 1 és a sportautózás legjobb autóival és versenyzőivel mérhették össze a tudásukat a monzai ovál pályán. 1966-ban Japánban a Fuji Speedway-en rendeztek egy bajnokságon kívüli versenyt. Az első olyan USA-n kívüli versenyeket, amelyek bele számított a bajnokságba 1967-ben rendezték, rögtön kettőt is. Mindkét versenyre Kanadában került sor Mont-Tremblantban és Mosport Parkban. 1971-ben a szezonnyitót az argentin Autódromo Ciudad de Rafaela pályán rendezték. 1978-ban két bajnokságon kívüli versenyt rendeztek az angliai Silverstone-ban és Donningtonban. A nyolcvanas évek elejétől több állandó nemzetközi verseny is helyet kapott a versenynaptárban. Több kanadai helyszínen (Sanair, Toronto és Vancouver) rendeztek versenyt, majd 1991-től bekerült a versenynaptárba az ausztrál Surfers Paradise. A szakadás után a CART nemzetközi piacon is elkezdett terjeszkedni. A kanadai és ausztrál verseny helyszínek mellett Japánban (Motegi), Brazíliában (Rio de Janeiro), Mexikóban(Monterrey), Németországban (Lausitz), Angliában (Rockingham) is rendeztek versenyt. Később a Champ Carban is próbálkoztak, több nemzetközi versennyel nem túl sok sikerrel. Jelenleg az IndyCarban egy kanadai verseny van (Toronto), de szeretnék visszahozni Brazíliát és Mexikót is a naptárba, valamint hamarosan Dubai utcáin is felbőghetnek a motorok. Már 2015 telére terveztek egy, a bajnokságtól különálló, nemzetközi szériát, de egyelőre pénzügyi okok miatt ennek indulását elhalasztották. A sorozat elnevezései Az IndyCar a története során több hivatalos és nem hivatalos név alatt is futott. A kezdeti években National Track Championship néven futott a bajnokság majd 1916-ban megalakult a National Championship, és a bajnokság egészen az 1979-es szakadásig ezen a néven futott. 1978-ban megalakul a csapatok érdekvédelmi szövetsége a CART (Championship Auto Racing Teams), ami a következő évben szakít az addig versenyeket felügyelő USAC-kel és CART Indy Car World Series néven indítja el a saját bajnokságát. Az USAC 1979-ben a bajnokságát továbbra is National Championship néven rendezte meg. 1980-ban a CART-tal közösen rendezték a bajnokságot. 1981-től egészen 1995-ig USAC Gold Crown Championship néven futott az USAC által flügyelt bajnokság. 1980-ban a CART és az USAC megegyezett arról, hogy közösen indítják a bajnokságot (CRL) Championship Racing League, de több pályatulajdonos, köztük az Indianapolis Motor Speedway vezetésének ellenkezése miatt végül az USAC az első 5 verseny után kiszállt a bajnokságból. 1996-ban az Indianapolis Motor Speedway igazgatója, Tony George elindítja az Indy Racing League-t. A CART IndyCar World Series a nevét 1996-ban még megtarthatja, de mivel az IndyCar az Indianapolis Motor Speedway által bejegyzett védjegy volt és azt csak 1996 végéig licencelte a CART, ezért a sorozat nevet vált 1997-ben és CART World Series néven fut tovább a sorozat. A szakadás után a nevek miatt pereskedés indul. Végül az ítélet szerint sem az IndyCar nevet, sem a Champ Car nevet nem használhatja egyik sorozat sem 2003-ig. 2003-ban az Indy Racing League felveszi az IndyCar nevet. A sorozat felügyelőszervezetét továbbra is IRL-nek hívják. 2003-ban csődbe megy a CART. A sorozatot felvásárolja néhány csapattulajdonos és újjá szervezik Champ Car World Series néven. A sorozat a 2007-es megszűnéséig ezen a néven fut. 2011-ben az IndyCar Series megváltoztatja a felügyelő szervezetének a nevét. Az addig IRL néven futó szervezet azóta INDYCAR nevet viseli. 2014 március 14-én a Verizon Wireless lett az IndyCar főszponzora, a széria neve így Verizon IndyCar Series lett. A hivatalos elnevezések mellett több nem hivatalos neve is volt a sorozat ami elsősorban a rajongók körében volt használatos. A kezdeti időkben a Speedway Cars, Big Cars, majd később az Indianapolis Cars(röviden Indy Cars) és a Championship Cars (röviden Champ Car) is használatos nem hivatalos elnevezés volt. IndyCar bajnokok 1996: Scott Sharp és Buzz Calkins, bár ugyanannyi ponttal álltak a végelszámolásnál, mégsem döntöttek semmilyen szempont alapján, mindketten bajnokok lettek. 2006: Sam Hornish, Jr. és Dan Wheldon szintén ugyanannyi pontot szereztek. Hornish több futamgyőzelmének köszönhette bajnoki címét. 2004-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság A 2004-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 2004. május 4. és május 15. között. Az Európa-bajnokságot a házigazda Franciaország nyerte, miután a döntőben legyőzte Spanyolország csapatát. A tornán 1987. január 1. után született játékosok vehettek részt. Selejtezők A selejtezőket két szakaszban rendezték meg: Részt vevő csapatok Anglia Ausztria Észak-Írország Franciaország (házigazda) Portugália Spanyolország Törökország Ukrajna Dinaméter A dinaméter a távcsövek nagyításának ellenőrzéséhez használatos egyszerű optikai műszer. Segítségével egy távcső – vagy más optikai műszer – kilépő pupillájának méretét, valamint annak szabad távolságát lehet meghatározni. Felépítés A dinaméter felépítésileg két egymásba tolható T1 - T2 csőből, egy 10x-es nagyítású, a nagyító szerepét betöltő L lencserendszerből és egy tizedmilliméteres beosztású 1 mérő szállemezből áll. Mérés előtt az L nagyítót beállítjuk a T2 csőben történő tologatásával úgy, hogy a szállemez beosztása élesen látható legyen. A mérendő távcső okulárjára helyezve a T1 cső talpát, a T2 cső tologatásával a kilépő pupilla képét élesre állítva a szállemezre, leolvasható a kilépő pupilla mérete a szállemezen. Mindezek előtt, a mérendő távcsövet végtelenre állítjuk és egy ismert D átmérőjű rekeszt helyezünk az objektív elé. Ismerve a be- és kilépő pupilla méreteit, a távcső nagyítása: N = D / d A dinaméterrel nem csak a nagyítást lehet meghatározni, hanem az egyes optikai elemek gyújtótávolságát is, amennyiben ismerjük az egyik értékét. Képletesen: fob. = N x fok ; fok = fob. / N Alább egy mérési elrendezés rajza, valamint egy egyszerű házilag kivitelezett dinaméter látható. A kopernícium izotópjai A koperníciumnak (Cn) nincs stabil izotópja, így standard atomtömege nem adható meg. Táblázat Megjegyzések A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, leszámítva a IUPAC által megadott izotóp-összetételt és standard atomtömeget, melyeknél kiterjesztett bizonytalanságot használunk. Pécsi egyházmegye A Pécsi egyházmegye (latinul: Dioecesis Quinque Ecclesiensis) a római katolikus egyház egyik magyarországi egyházmegyéje, amit Szent István király alapított 1009-ben. Az egyházmegye püspöki székhelye Pécs. Terület Tolna megye és Baranya megye teljes területe, továbbá Somogy megye délkeleti falvai alkotják az egyházmegyét. Történelem A pécsi egyházmegye alapító okirata 1009. augusztus 23-án kelt oklevél, amelyet Azo pápai legátus jelenlétében írtak alá Győrben. Ez tartalmazza a püspökség határleírását, ami a következő: a Duna, a Száva, a Bródnál beléfolyó Lisnice, a Baranya vármegye és Somogy vármegye határait alkotó Alma patak, a Tolnát határoló Lápa és Ozora (Sió) vizek, valamint Fejér vármegye felé Tápé és Zemony (Dunaföldvár) falvak. Csak a 13. századi szávaszentdemeteri per során szúrták be a „Kőárok” határt, ami a Sirmiumba vezető római aquaeductus vonala volt. A határleírás alapján tehát a pécsi püspökség hatásköre az alapításkor Tolna, Baranya és Valkó vármegyékre, valamint a Szerémségben lévő Bolgyánvár határispánságra (marchia) terjedt ki. A középkorban a bencések, a ciszterciek, premontrei rend, a domonkos-rend, a ferences rend, a kármeliták voltak jelen az egyházmegye területén, továbbá a templomosok és a johannita rend, mint lovagrendek is képviseltették magukat. Ebben az időben az ország leggazdagabb egyházmegyéje volt. 1543-ban az Oszmán Birodalom elfoglalta Pécset, és ezzel együtt az egyházmegyét is. Bár a püspöki tisztséget a hódoltság idején is betöltötték, de az aktuális pécsi püspök nem járt az egyházmegye területén. Ebben az időben 60-70 falu volt római katolikus az egyházmegye területén, az ő lelki gondozását a jezsuiták és a ferences rendiek végezték. A törökök elűzése utáni időkben fokozatosan tértek vissza a szerzetesrendek: ferencesek (1687), domonkosok (1690), pálosok (1694), kapucinusok (1698) és ágostonosok. 1703-ban I. Lipót király visszaadta az egyháznak korábbi területeit. 1736-ban ismét megindult a teológiai képzés, felépült a papnevelde. 1780-ban Pécs szabad királyi város lett, így az egyház elvesztette joghatóságait, továbbá a püspök főispánságát. 1832-ben a frissen épült joglíceumba költöztették át Klimó György Püspöki Könyvtárat. Az 1850-es években Girk György püspök letelepítette az Irgalmas Nővérek rendjét a városban. Az 1950-es évek államosítása nyomán a papi képzés megszűnt, az egyház földjeit elvette az állam. A rendszerváltás után ezek a földek visszakerültek az egyház birtokába, és ismét folyt teológiai oktatás. 1991-ben Pogányba látogatott II. János Pál pápa. Szervezet Esperesi kerületek Az egyházmegyében 9 esperesi kerület található: Pécsi esperesi kerület Siklósi esperesi kerület Mohácsi esperesi kerület Komlói esperesi kerület Szigetvári esperesi kerület Szekszárdi esperesi kerület Paksi esperesi kerület Dombóvári esperesi kerület Tamási esperesi kerület John W. Johnston John W. Johnston (Washington megye, 1818. szeptember 9. – Richmond, 1889. február 27.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Virginia, 1870–1871 és 1871–1883). Buran program A Buran program Oroszország űrrepülőgép programja volt, amelyben az amerikai Space Shuttle alapján akartak saját űrsiklót készíteni. A Buran az amerikai űrsiklónál fejlettebb repüléstechnikával rendelkezett, így például képes volt önállóan, emberi beavatkozás nélkül leszállni. A programot pénzügyi okokból törölték. A Buran 2002-ben a Bajkonuri űrrepülőtér egyik hangárjában semmisült meg, a hangár tetőszerkezete ráomlott. Űrrepülőgépek Buran - Jelentése: Hóvihar . Ptyicska - Nem készült el. Helmut Fink Helmut Fink (Frankfurt am Main, 1895 –?) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1930-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, illetve működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1952-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Olimpia Az 1936. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának találkozóin a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Ha nem vezetett, akkor valamelyik társának segített partbíróként. 1952-ben csak partbíróként foglalkoztatták. Vezetett mérkőzéseinek száma olimpián: 1 + 4 (partbíró). 302 Tbiliszi A Tbiliszi (grúz írással: �������), ex. U150 Konotop (ukránul: Конотоп) a Grúz Haditengerészet 206MR Vihr (NATO-kódja: Matka class) típusú hordszárnyas rakétás gyorsnaszádja volt. Hadrendi jelzése 302 volt. 2008 augusztusában a grúz–orosz háború során az orosz erők elsüllyesztették. A hajót később szétbontották. Története A 206MR típusú hordszárnyas hajót Leningrádban építették 250-es gyári számmal, a Névai hajógyárban. 1981. szeptember 12-én bocsátották vízre. A szovjet Fekete-tengeri Flottában 1981. október 29-én állították szolgálatba R–15 jelzéssel. A szovjet időszakban a hajó Csornomorszkéban állomásozott. A Szovjetunió felbomlása után a hajó átkerült Szevasztopolba. Később az Orosz Haditengerészet állományában 952 és 961 hadrendi jelzéseket is viselt. 1993-tól üzemen kívül volt, Balaklavában, a Metaliszt hajójavító üzemben tartózkodott javításon. A Fekete-tengeri Flotta felosztásáról megkötött orosz–ukrán szerződés alapján a hajót átadták az Ukrán Haditengerészetnek, ahol az U150 hadrendi jelzést és a Konotop nevet kapta (a Szumi területen található Konotop város után). Később grúz kérésre a hajót Ukrajna ingyen átadta Grúziának. A grúz kormány csak a javítási költségekért fizetett. Az átadásra 1999. június 30-án került sor. A hajó a Grúz Haditengerészetnél a 302-es hadrendi jelzést és a Tbiliszi nevet kapta. Ez a hajó volt a Grúz Haditengerészet zászlóshajója. A Tbiliszi 2003–2007 között több nemzetközi tengeri hadgyakorlaton vett részt, így pl. az évente megrendezett Sea Breeze hadgyakorlaton. A 2008-as ötnapos grúz–orosz háború idején a hajó Potiban horgonyzott. 2008. augusztus 13-án a hajót elhagyta a személyzete. A kikötői móló mellett horgonyzó Tbiliszit az orosz erők a felrobbantották. A hajó kiégett majd elsüllyedt. (Az orosz médiában elterjedt ugyan, hogy a Tbiliszi tűzharcba keveredett az orosz Mirazs rakétás korvettel, ez azonban nem felelt meg a valóságnak.) 2009-ben a grúz kormány az ötnapos háborúban elsüllyesztett grúz hadihajókat, köztük a Tbiliszit is eladta egy török cégnek, amely a hajót kiemelte, majd szétbontotta és fémhulladékként értékesítette. Mezősomlyó Mezősomlyó, 1904-ben Nagysemlak (románul: Șemlacu Mare, németül: Großschemlak, Kissemlakon Morawa, szlovákul: Morava) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében. Nevének eredete 1906-ban a Sümeg (románul: Șumigu) hegy és a Berzava között, a mai Gátaljától délnyugatra létezett középkori mezőváros nevét elevenítették fel. Ezt a nevet a középkori település a Sümeg hegyről kapta, amelyet korábban Somlyó-nak hívtak. 1152-ben Mezeusumlusiensi, 1278-ban Mezeusumlov, 1290-ben Mezew Sumulo, 1322-ben Mezewsomlyo alakban említették. A Somlyó névtől a mai helyén, a Sümegtől délkeletre fekvő település Semlak nevéig vezető hangtani fejlődés nyomon követhető: 1554-ben egy török defterben Šımlik-i 'Atiq ('Ósimlik'), 1569-ben varoš-i Sımlik, 1597-ben Somlyug, 1700 után Semlyung, 1723-ban Semlak, 1723–25, Scemluk, 1761-ben Schwemlak, 1828-ban Nagy Schemlak. A szomszédos Kissemlak német lakossága által használt Morawa név először 1597-ben tűnt fel, az akkori Somlyug másik neveként. Fekvése Temesvártól 65 kilométerre délkeletre fekszik. Népesség A népességszám változása Népességszáma 1880 és a második világháború között ezer fő körül ingadozott, azóta azonban kevesebb mint felére csökkent. Etnikai és vallási megoszlás 1880-ban 973 lakosából 726 volt román, 106 szlovák, 54 német és 41 magyar nemzetiségű; 762 ortodox , 113 evangélikus , 64 római katolikus , 20 református és 14 zsidó vallású . 2002-ben 398 lakosából 356 volt román, 16 magyar, kilenc szlovák, hét német és hét cigány nemzetiségű; 351 ortodox, 11 pünkösdista , kilenc római katolikus, legalább nyolc evangélikus, hét református és öt görögkatolikus vallású . Története A középkorban a mai falutól északnyugatra, a Sümeg hegy túloldalán fekvő Mezősomlyóban IV. Béla alapított Becket Szent Tamásnak szentelt ágostonos kolostort. A kolostor tulajdonai között 1330-ban felsoroltak egy Szent Szalvátor-templomot, egy Szent Szűz-kápolnát a Berzava szigetén és egy malmot a Berzaván. Mezősomlyó mezőváros és Krassó vármegye törvénykezési helye volt. A 14–16. században a Sümegen királyi vár állt Kissomlyó néven. (A név Verseccel állt párhuzamban, amelyet Érsomlyónak hívtak.) 1552-ben a törökök foglalták el. A hódoltság végére vára romba dőlt, a település elpusztult. 1777-től az Ostojić/Osztoics család birtokközpontja volt. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A szlovák és német evangélikusok temploma 1865-ben, a román ortodoxoké 1886-ban épült. Látnivalók A Sümeg hegyet a szocialista rendszer idején bunkerekkel építették be. Valószínűleg ekkor pusztították el az egykori Kissomlyó vár nyomait, amelyeket a régészek sem tudtak azonosítani. Szellemi kulturális örökség Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az 1972-es világörökség egyezmény kiterjesztéseként 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött egyezményt (eredeti címe: Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage). A nemzetközi jogi dokumentum a csatlakozott részes államok számára meghatározza a végrehajtással kapcsolatos lépéseket, feladatokat. Szellemi kulturális örökség A szellemi kulturális örökség lehet: szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális előadó művészet; társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény; a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek; valamint a hagyományos kézművestermékek előállításához szükséges tudás és készség. A UNESCO által az egyezmény alapján nyilvántartott hivatalos lista 2017 elején 429 kulturális egységet tartalmazott. Külön lista tartalmazza a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségeket; ezek általában a végleges eltűnéssel fenyegetett népszokások és szertartások, amelyek megőrzése fokozott állami támogatást igényel. Szellemi kulturális örökség Magyarországon Magyarország 2006-ban ratifikálta csatlakozását az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött Egyezményhez (XXXVIII./2006 törvény). Az egyezmény szakmai koordinálásáért Magyarországon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a felelős. Magyarország a UNESCO által nyilvántartott világörökségi lista mellett a kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívásával létrehozta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét is. A nemzeti jegyzékre került örökségek használhatják a „Szellemi Kulturális Örökség Magyarországon” logóját. Az UNESCO jegyzékben szereplő magyarországi tételek: Mohácsi busójárás (2009) Táncházmozgalom (2011) Matyó népművészet (2012) A népzenei örökség megőrzése Kodály-módszerrel (2016) Solymászat (2017; Egyesült Arab Emirátus, Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Kazahsztán, Koreai Köztársaság, Mongólia, Marokkó, Pakisztán, Protugália, Katar, Szaúd-Arábia, Spanyolország, Szíria közös öröksége) Maleján Maleján település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Lakosainak száma 254 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: A koreai nyelv története A koreai nyelv története magába foglalja a nyelvnek az ókoreai nyelv valamint a Észak- és Dél-Korea területén beszélt nyelv kialakulását. Viták vannak akörül még mindig, hogy az előkoreai az altaji nyelvek közé tartozott-e. Az ókoreai egy az I. és a X. század között tonális nyelv lehetett. Ezt követte a X. és a XIX. század között a középkoreai és a modern koreai. A koreai háború óta kialakult az északi és a déli területeken használt nyelvek között a nagymérvű különbség. Ezen eltérések között vannak a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben meglévő eltérések is. Ókoreai Az ókoreai (����, ����) a koreainak a három királyság korszakának kezdetétől az Egyesített Szilla időszakáig terjedő korszaka. Ez időben az I. és a X. század közötti időszak. Ez a nyelv nem azonos azzal az előkoreaival, melyből az elméletek szerint kifejlődött a koreai nyelv. Azonban létezik egy olyan vita, mely arról szól, hogy a ma használt koreai nyelv az altaji nyelvek egyike. Az ókoreai tonális nyelv lehetett, bár ezt még kétséget kizáró módon nem bizonyították be. Középkoreai A középkoreai nyelv (����, ����) a koreai nyelv 10. és 16. század között beszélt változata. Modern koreai A modern koreai nyelvet (����, ����) a XVI. És a XIX. század között használták. Mai koreai Bár hivatalosan Észak- és Dél-Korea is koreainak nevezi nemzeti nyelvét, a két országban használt nyelvváltozatok között a politikai elszigeteltség miatt felerősödtek a különbségek. Az észak-koreai nyelv és a dél-koreai nyelv irodalmi nyelvei saját fővárosaik dialektusához igazodtak. Pécsi kitüntetések és díjak Pécs városának kitüntetéseit és díjait 1991 óta minden évben Pécs Megyei Jogú Város ünnepi közgyűlésén szavazzák meg. Az évente kiosztandó elismerő kitüntetések (Pécsi díszpolgár, Pro Civitate, Pro Communitate, Városháza emlékérem, Szakmai kitüntetések) mellett 1996-ban Millecentenáriumi díjat, 2000-ben pedig Millenniumi díjat is adtak át. A szakmai kitüntetések: Pécs Város Közművelődési Díja, Pécs Város Oktatási Díja, Pécs Város Művészeti Díja, Pécs Város Testnevelési és Sport Díja, Pécs Város Műszaki Díja, Pécs Város Szociális Díja, Pécs Város Közszolgálati Díja, Pécs Város Tudományos Díja, Pécs Város Humanitárius Díja, Pécs Város Kisebbségi Díja, Pécs Város Közbiztonsági Díja, Pécs Város Sajtódíja, Év Tűzoltója kitüntetés, Év Rendőre kitüntetés, Pécsi Sporttámogatási Közalapítvány Kuratóriuma emlékplakett és oklevél, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatási Közalapítványa "Az év szociális segítője" kitüntető cím, Pécsi Civil Szervezetek Közössége "Empátia Díja". A kitüntetések és kitüntető szakmai díjak adományozásával ismeri el az önkormányzat a város azon közösségeit és polgárait, akik a város gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális, oktatási és sportéletében, valamint a város közéletében való közreműködésükkel maradandót alkottak, kiemelkedő teljesítményt nyújtottak vagy más, a köz érdekében végzett tevékenységükkel szolgálták a civitast. A díjakat minden évben a polgármester adja át szeptember 1-jén, Pécs város ünnepnapján. Pécs díszpolgárai A díjat 1991 óta ítélik oda Pécs városáért végzett kiemelkedő munkáért. Pro Civitate díj A „Pro Civitate” emlékérem – a díszpolgári címhez történő adományozáson túl általában egy életmű elismeréseként annak a polgárnak adható, aki a város gazdasági, tudományos, kulturális, művészeti, oktatási, sportéletében, vagy a közélet egyéb területein hosszú ideig, kimagasló tevékenységet végzett. Pro Communitate díj A „Pro Communitate” emlékérem annak a polgárnak, illetve polgárok azon közössége részére adományozható, aki vagy amelyek a város rangját emelő, hírnevét öregbítő egyszeri aktuális, vagy kiemelkedő folyamatos, egyéni vagy kollektív teljesítményt nyújtottak. Városháza emlékérem A Közgyűlés azon polgároknak, akik a köz érdekében végzett tevékenységükkel szolgálták a civitast, „Városháza Emlékérem” kitüntetést adományoz. Évente négy emlékérem adományozható. A „Városháza Emlékérem” adományozásával oklevél és 200 000 Ft pénzjutalom jár. A „Városháza Emlékérem” egy 100 mm-es átmérőjű szabályos kör alakú, két oldalas érem. Előlapja a Városházát ábrázolja. Az előlep bal oldali hátterében – a Városháza korábbi épületére utalva – látható a torony egy részlete. Az emlékérem hátlapján Pécs Megyei Jogú Város „kis címere” látható, Városháza Emlékérem Pécs körirattal. A „Városháza emlékérem” Soltra E. Tamás szobrászművész alkotása. Szakmai kitüntető díjak A város életében kimagasló szakmai teljesítményt nyújtó polgárok részére érdemeik elismeréseként díjat oszt ki Pécs városának önkormányzata. A díjak adományozására javaslatot tehet Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának tisztségviselői és Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésébe megválasztott önkormányzati képviselői. Javaslatot tehetnek továbbá a Közgyűlés bizottságai, a szakmai kamarák és szövetségek, egyesületek, érdekvédelmi szervezetek, tudományos, felső-, közép-, alsó fokú oktatási intézmények vezetői, sportegyesületek vezetői, a tevékenységi körüket érintő szakmai kitüntetési díj adományozására. A szakmai kitüntető díjakból évente díjanként egy-egy adományozható. A díjak adományozásakor a kitüntetett emlékérmet, az adományozásról szóló oklevelet és ezzel egyidejűleg 150 000 Ft pénzjutalmat vesz át. Floresta (Olaszország) Floresta település Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében. Lakosainak száma 478 fő (2017. január 1.). Floresta Montalbano Elicona, Santa Domenica Vittoria, Raccuja, Randazzo, Tortorici, Ucria és San Piero Patti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Szabotőr A Szabotőr (eredeti cím: Saboteur) 1942-ben bemutatott fekete-fehér kémfilm. Rendező Alfred Hitchcock. Nem tévesztendő össze Hitchcock 1936-os „Szabotázs” című filmjével. Cselekménye Helyszín az Amerikai Egyesült Államok a második világháború idején. Egy amerikai repülőgépgyárban, Glendale-ben (Kalifornia) robbanás és tűz üt ki, amit szabotázs okozott. Az elkövetéssel a gyár egyik dolgozóját, Barry Kane-t (Cummings) vádolják, akinek a barátja a tűzben meghalt. A poroltó, amit Kane a barátja kezébe adott, benzinnel volt feltöltve. Ő azonban a poroltót egy Fry nevű embertől vette át, akivel korábban az étkezőbe menet ütköztek egymásba. Fry elejtette a leveleit és némi készpénzt, ami százdollárosokból állt. A rendőrségi kihallgatások során kiderül, hogy a gyárban nem dolgozik Fry nevű munkás, így az első számú gyanúsított Barry Kane lesz. Kane elmegy a barátja anyjához, hogy együttérzéséről biztosítsa, de hamarosan menekülnie kell, mert a rendőrök keresik. Kane elhatározza, hogy elkapja barátja gyilkosát és tisztázza magát a vádak alól. Mivel a borítékon, amit Fry elejtett, el a tudta olvasni a címet, elhatározza, hogy odamegy. Autóstoppal utazik, egy jókedvű teherautó-sofőr egészen a megadott Deep Springs Ranch tanyáig viszi, ami Central Valley-ben van, Kaliforniában. A ranch tulajdonosa, Charles Tobin tiszteletre méltó ősz hajú úriember, aki a kislányunokájával játszik. Állítása szerint nem ismeri Fry-t, de amikor elmegy valamiért, a gyerek a nagypapa zakójának zsebéből egy halom levelet húz elő, amiken többször szerepel Fry neve, és Kane-nek egy táviratot is sikerül elolvasnia, amiben Fry megadja új tartózkodási helyét: Soda City. Charles Tobin észreveszi, hogy Kane tudomást szerzett a levelekről és most már a kedvesség álcája nélkül közi vele, hogy értesítette a rendőrséget. Amikor Kane távozni akar, a házvezetőnő pisztolyt szegez rá, ezért Kane felkapja a hátára a gyereket, majd kissé távolabb elereszti és felugrik egy lóra. Azonban Tobin emberei lasszóval elkapják és átadják a civil ruhás rendőröknek. Egy hídon egy teherautó kereket cserél, ezért nem tudnak tovább menni. Kane kihasználja az alkalmat, és mivel egyik irányban sem tud menekülni, megbilincselt kézzel beugrik a folyóba. Az egyik üldözőjét belerántja a vízbe. A teherautó-sofőr ugyanaz az ember, aki jó darabig fuvarozta. Most is segít rajta, kiáltozni kezd, hogy látja a vízbe esett alakot, ezért a többi rendőr a saját társuk után indul, Kane ezalatt kimászik a vízből. Az erdőben egy magányosan álló házhoz érkezik, aminek belsejében egy farkaskutya erősen ugat. A gazdája barátságosan fogadja Kane-t, a kandallóhoz küldi szárítkozni és enni ad neki. Közben kiderül, hogy a házigazda vak. Nemsokára megérkezik hozzá az unokahúga, aki az út menti reklámplakátokon szereplő modell, Patricia "Pat" Martin. Nagybátyja megkéri a lányt, hogy vigye el Kane-t a helyi kovácshoz (Kane bemutatkozáskor más nevet mondott), akit jól ismer, hogy vegye le a fiúról a bilincset. Patricia kelletlenül beleegyezik, és útközben kiderül, hogy a rendőrségre akarja vinni a fiút. Kane megtámadja a lányt, majd amikor az autó lerobban és a lány kiszáll, hogy az országúton a többi autóstól segítséget kérjen, Kane a motor egyik ventilátorával elvágja a kezén lévő bilincset, éppen amikor egy autó megáll mellettük. Kane betuszkolja a lányt az autóba. A másik autó idős utasai romantikus civódásnak fogják fel a dolgot. Éjszaka leülnek pihenni az út mellett, amikor egy lassú autókaravánt látnak, a Russell Bros. cirkusz kocsijait. Kane felugrik az utolsó kocsira, majd amikor a lányt azzal ijesztgeti, hogy a sivatagban többféle kígyó is van, a lány is felugrik a kocsira. A cirkuszosok vegyesen fogadják a potyautasokat, majd szavazás után szállást adnak nekik éjszakára. Patricia a cirkuszosok érvelését elfogadva bízni kezd Kane ártatlanságában. Reggel Kane és Patricia leszállnak és hamarosan megérkeznek Soda City-be, ami egy kihalt bányászváros, ahol senki sem lakik. Az egyik házban kör alakú lyukat fedeznek fel a falon, majd egy állványt és a hozzá való távcsövet is, amivel a lyukon kinézve a Hoover-gátat lehet látni. Amikor hangokat hallanak, Kane a szomszéd helyiségbe küldi a lányt, ő maga pedig az érkező két férfinak egy újságcikk alapján azt a látszatot kelti, hogy ő követte el a repülőgépgyári robbantást, emiatt a rendőrség üldözi és nekik az a dolguk, hogy elbújtassák őt. Mindketten gyanakodva fogadják, végül a szemüveges férfi magával viszi a kocsiján. Útközben elmondja neki, hogy a Hoover-gát látja el Los Angeles villamos fogyasztásának 75%-át. Nyilvánvalóvá válik, hogy a két idegen által egyszerűen „cég”-nek nevezett szervezet fel akarja robbantani a gátat. A szabotőrök New Yorkba viszik Kane-t, ahol azt tervezik, hogy egy brooklyni hadikikötőben felrobbantják az éppen átadandó legújabb amerikai hadihajót, a USS Alaská-t. Kane-t egy estélyre viszik, ahol egy tekintélyes, gazdag hölgy álcázásképpen jótékonysági estet ad. Eközben Patricia Martin, akit megtévesztett Kane „vallomása” a bányászvárosban, a helyi seriffhez fordul, aki azonban szintén kapcsolatban áll a szabotőrökkel, ezért nem továbbítja Patricia vallomását. Patriciát a szabotőrök fogva tartják és New Yorkba viszik. A jótékonysági esten találkoznak a házigazda hölgy egyik szobájában, ahol az összeesküvők megbeszélést tartanak. Miközben Kane megpróbál jelezni a lánynak egy könyv címére mutatva, hogy meneküljön, Tobin megérkezik, és leleplezi Kane-t, mint az összeesküvés ellenségét. Kane és Patricia megpróbálnak a táncoló vendégek közé vegyülni és azoktól segítséget kérni, de senki sem veszi őket komolyan. Kimenni nem tudnak, mert a bejáratokat őrzik, végül Patriciát elfogják, így Kane kénytelen engedelmeskedni nekik. Kane-t leütik és egy pincébe zárják, Patriciát pedig a Rockefeller Center egyik irodájában tartják fogva, ahol pénzért ellátást kap. Patricia rúzzsal üzenetet ír egy papírlapra (amin közli, hogy fogva tartják, és hogy fénnyel jelezni fog), amit kidob az ablakon. A papírt négy taxisofőr találja meg, akik az FBI-nak továbbítják. Az FBI kiszabadítja Patriciát. Kane egy gyufával beindítja a tűzoltóberendezést, és a zűrzavarban kimenekül az épületből (ő végig az idős hölgy otthonában volt). Kane a brooklyni hadikikötőhöz megy taxival. A kikötői rendőrségnek bejelentést akar tenni, de nem várja meg, hogy bejusson a parancsnokhoz. Egy tévés közvetítőkocsiban észreveszi Fry-t, akit idáig üldözött. Verekedni kezdenek, Fry ellenáll, és meg akarja nyomni a robbantást elindító gombot, ami sikerül is neki, de a hajó addigra elindult, így a robbanás nem tesz kárt benne. Fry egy pisztollyal sakkban tartja Kane-t, és a kocsival magukkal viszik a Rockefeller Centerhez. Ott azonban az FBI vár rájuk, így tűzharc tör ki. Fry elmenekül egy mozielőadó termen keresztül, ahol a nézők egy bűnügyi filmet néznek. Fry a hatalmas vászon előtt halad el, több lövés dörren (a vásznon és a valóságban is), egy nézőt eltalálnak a golyók, pánik tör ki. A nézők kitódulnak, közben Fry is kijut az épületből és a Szabadság-szoborhoz veszi az irányt, ahova hajóval megy. Kane-t az FBI letartóztatja, de ő arra kéri Patriciát, hogy kövesse Fry-t, amit a lány meg is tesz. A Szabadság-szobor épületéből a lány felhívja az FBI-t, akik azt mondják neki, hogy tartóztassa ott Fry-t, amíg odaérnek. Kane-t is magukkal viszik, hogy azonosíthassa Fry-t. Patricia és Fry találkoznak a szobor fejében, ahol Patricia titkárnőnek adja ki magát, és megpróbál kérdéseket feltenni Fry-ak, hogy minél tovább marasztalja, ő azonban a következő komppal el akar menni. Azzal azonban megérkezik az FBI, ezért Fry menekülni kezd. A szobor fáklyájába megy fel, ahova egy fém létrán lehet feljutni. Revolverét elejti, amit a létra alján Kane megtalál és magához vesz. A külső kilátóban Fry és Kane szembesül egymással, Fry hátrálva kiesik a korláton, de megkapaszkodik. Kane utánamászik, hogy felhúzhassa, de Fry kabátujja elszakad, a férfi a mélybe zuhan. Kane visszamászik a kilátóba, ahol Patricia várja. Szereposztás Priscilla Lane ( Orosz Helga ) - Patricia Morgan modell Robert Cummings ( Csík Csaba Krisztián ) - Barry Kane Otto Kruger ( Szokolay Ottó ) - Charles Tobin Norman Lloyd ( Bognár Zsolt ) - Frank Fry Alma Kruger ( Halász Aranka ) - Mrs. Sutton, az estélyt adó hölgy Murray Alper ( Botár Endre ) - teherautó-sofőr Fogadtatás A film már a bemutatásakor sikeres volt a mozipénztáraknál, annak ellenére, hogy nem a legismertebb sztárok szerepeltek benne. Bosley Crowther, a The New York Times filmkritikusa ezt írta róla: „gyors, feszültséggel teli film, ami olyan gyorsan halad előre, hogy kevés alkalmat hagy a visszatekintésre. Ez elfedi a bukkanókat, amik a történetben vannak.” Crowther megjegyzi: „olyan sok a váratlan esemény, hogy a zűrzavarban elfelejtjük, hogy nincs logika ebben a vadkacsa-vadászatban.” Megkérdőjelezi azt is, hogy „az FBI ügyetlen tökfilkóknak való ábrázolása és a hadikikötő nemtörődöm őrsége aláássa a film egyébként hangsúlyos hazafiságát.” A Time magazin szerint „a film 1 óra 45 perc túlfűtött patriotizmus és hősiesség a mester kezétől”; „a film művészi melodráma, ami egyúttal arra figyelmezteti az amerikaiakat, hogy külsőleg tisztességesnek látszó polgárok partizánakciókat követhetnek el a fennálló rendszer ellen.” Díjak, jelölések 2005: a filmet jelölték a Satellite Awards-on az „Outstanding Classic DVD” kategóriában több más Hitchcock-filmmel együtt („Alfred Hitchcock - The Masterpiece Collection”), de nem kapta meg a díjat Forgatási helyszínek Alabama Hills, Lone Pine, Kalifornia állam, USA Liberty Island, New York Harbor, New York City, New York , USA Radio City Music Hall - 1260 6th Avenue, Rockefeller Center, Manhattan , New York City, New York állam, USA Red Rock Canyon State Park - Highway 14, Cantil, Kalifornia állam, USA Rockefeller Center, Manhattan, New York City, New York állam, USA Springville, Kalifornia állam, USA ( ranch jelenet) Universal Studios - 100 Universal City Plaza, Universal City, Kalifornia állam, USA Érdekesség A film egyik jelenetében Fry egy autóból a felborult USS Lafayette hadihajóra vet sokatmondó pillantást. Az Amerikai tengerészet tiltakozott a jelenet ellen, mert az azt sugallta, hogy a hadihajókat nem őrzik kellőképpen. A pletykák szerint a hajót a németek robbantották fel. Ez 1947-ben beigazolódott, amikor Németországban egy férfi magára vállalta a robbantás elkövetését. A film végén a szokásos „The End” helyett „Finis” íródik ki. Joel McCrea neve is felmerült a főszerep eljátszására, akivel Hitchcock már többször dolgozott együtt, de neki más elfoglaltsága volt. A cirkuszkocsiban volt egy szakállas nő körszakállal és egy női sziámi-ikerpár , aminek tagjai mindenben ellentmondanak egymásnak. Bétête Bétête település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Bétête La Cellette, Clugnat, Genouillac, Malleret-Boussac, Nouzerines, Saint-Dizier-les-Domaines és Tercillat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fenyőgallyas kis Jézuska A Fenyőgallyas kis Jézuska című kevéssé ismert karácsonyi éneket Kertész Gyula írta. Kotta és dallam Szűz Mária, édesanyja, veled egyesülve Imádjuk a kis Jézuskát, ó, légy segélyünkre, Hogy szent Fiad mihozzánk is ez napon eljöjjön, Karácsonyi szent kegyelme belénk erőt öntsön! SNCF CC 72100 sorozat Az SNCF CC 72100 sorozat egy francia C'C' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. Az Alstom és a SACM gyártotta 1969 és 1974 között. Összesen 30 db készült a sorozatból. Sen-index A Sen index (Amartya Sen) átfogó szegénységi mérőszám, mely egyetlen értékben egyesíti az általános szegénység három dimenzióját: - gyakoriság - mérték - egyenlőtlenség A SEN index levezetése meghatározott axiómákon alapszik: monotonitási axióma: amely kimondja, hogy ceteris paribus (változatlan körülmények között) bármely szegénységi mutatónak emelkednie kell, ha egy szegénységi határ alatt élő egyén jövedelmében csökkenés következik be; transzfer axióma: amely szerint ceteris paribus a szegénységi mutatónak emelkednie kell, ha egy szegénységi küszöb alatt élő egyéntől nettó jövedelem transzfer következik be bármely küszöb felett élő előnyére; ordinális rangsor - súlyok axiómája: egy szegényebb egyén jövedelem növekedésének nagyobb súlyt kell kapnia, mint egy viszonylag jobban élő egyénének; monoton jóléti axióma: monoton kapcsolatot tételez fel a jólét és a jövedelmek között, ami azt jelenti, hogy a jólétet és így a szegénységet is kizárólag a jövedelem befolyásolja. Georg Henrik von Wright Georg Henrik von Wright (Helsinki, 1916. június 14. – Helsinki, 2003. június 16.) finnországi svéd filozófus, Ludwig Wittgenstein utódja a Cambridge-i Egyetemen. Élete Szülei, Tor von Wright és Ragni Elisabeth Alfthan skót gyökerekkel rendelkező svéd-finn arisztokraták voltak. Von Wright 1934 és 1937 között a Helsinki Egyetemen tanult filozófiát, történelmet és politikatudományt, mellékszakként matematikát. A bécsi körhöz közel álló filozófiatanára, Eino Kaila hatására fordult a logika és logikai analízis felé. Tanulmányai befejezése után az induktív gondolkodás témakörében végzett kutatásokat, és ebből a célból Bécsbe utazott. Az Anschlusst követően, 1939 elején Cambridge-be ment, hogy C. D. Broaddal és R. B. Braithwaite-tel dolgozzon; itt találkozott Wittgesteinnal, akinek eljárt az előadásaira, és aki nagy hatással volt rá. 1939 nyarán visszatért Finnországba. A téli háború alatt önkéntesként dolgozott a belföldi propagandaosztályon, mivel a katonai szolgálatra alkalmatlan volt. 1941-ben összeházasodott Maria Elisabeth von Troillal; ugyanebben az évben jelent meg doktori értekezése The Logical Problem Of Induction címmel. A folytatólagos háború idején a kormányzati információs központban dolgozott. 1943-tól kezdve a Helsinki Egyetemen adott elő. 1947-ben visszatért Cambridge-be; 1948-ban Wittgestein visszavonulásakor Wright lett az utódja, ezt maga Wittgestein javasolta. Wittgestein halálakor 1951-ben von Wright lett a hagyaték egyik kijelölt gondozója. A következő negyven éven át gondozta Wittgestein kéziratait, és nagy szerepe volt a szerkesztésükben és kiadásukban. Lemondott a cambridge-i állásáról, és visszatért tanítani a Helsinki Egyetemre. 1961-ben a Finn Akadémia tagává választották, ezáltal mentesült a tanítási és adminisztrációs feladatok alól. 1959-ben meghívták előadni Edinburgh-ba; az előadások céljára írt két könyve 1963-ban jelent meg. 1965–1977 között a Cornell Egyetem professzora volt, közben 1968 és 1977 az Abo Akadémia kancellári tisztségét is betöltötte Finnországban. Munkássága Finnországban a tanára Eino Kaila volt, aki a logikai empirizmus legfőbb képviselőjének számít. Kaila személyesen részt vett a bécsi kör találkozásain, és bevezette az új metafizika-szkeptikus irányzatot a finn filozófiába. Von Wright tudományos szocializálódása annak a logikai empirizmusnak a virágkorára esett, amelynek dogmatikává szilárdulását az 1950-es években az analitikus filozófia sikeresen elhárította nem utolsó sorban Wright közreműködése által. Úttörő jellegű munkái voltak az 1951-ben megjelent Deontic Logic és An Essay in Modal Logic. Az elsővel Wright annak a modern normalogikának egyik megalapozójává vált, amelyet a modális logika alaptételeiből próbált kifejleszteni, a másodikkal pedig nagy hatású hozzájárulást tett magnak a modális logikának a továbbfejlődéséhez. (A deontikus logika(wd), amelyet von Wright nevezett el így, a megengedhetőséggel és kötelezőséggel foglalkozik. A hagyományos logikai műveletek mellett két új operátort vezetett be kellene, hogy illetve megengedhető, hogy jelentéssel.) A következő években Wright különösen a cselekvéselmélet(wd) és az úgynevezett "magyarázat-megértés-vita" kérdéseivel foglalkozott. Ezek mellett a társszerkesztője volt Ludwig Wittgenstein hátrahagyott műveinek, és a legfőbb Wittgestein-filológusok egyike lett. Életének utolsó húsz évében Wright morálfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, és 1993-ban jelentette meg pesszimista hozzájárulását Myten om framsteget címen. Elismerései Munkásságát számos tiszteletbeli tagsággal és doktori címmel ismerték el Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban. 1986-ban Alexander von Humboldt kutatói ösztöndíjat kapott, és a Svéd Akadémia aranyérmével tüntették ki. 1993-ban elnyerte a Selma Lagerlöf-díjat. 2016-ban születése 100. évfordulója alkalmából a Helsinki Egyetem több szimpoziumot szervezett. Ugyanebben az évben Finnországban 2 eurós emlékérmet adtak ki tiszteletére. Művei The Logical Problem of Induction , PhD thesis, 31 May 1941 Den logiska empirismen, 1945 Über Wahrscheinlichkeit, 1945 An Essay in Modal Logic, 1951 A Treatise on Induction and Probability, 1951 Deontic Logic, 1951 Tanke och förkunnelse, 1955 Logical Studies, 1957 Logik, filosofi och språk, 1957 The Varieties of Goodness, 1963 Norm and Action, 1963 The Logic of Preference, 1963 Essay om naturen, människan och den vetenskaplig-tekniska revolutionen, 1963 An Essay in Deontic Logic, 1968 Time, Change and Contradiction, 1969 Tieteen filosofian kaksi perinnettä, 1970 Explanation and Understanding, 1971 Causality and Determinism, 1974 Handlung, Norm und Intention, 1977 Humanismen som livshållning, 1978 Freedom and Determination, 1980 Wittgenstein , 1982 Philosophical Papers I-III, 1983–1984 Of Human Freedom, 1984 Filosofisia tutkielmia, 1985 Vetenskapen och förnuftet, 1986 Minervan Pöllö, 1991 Myten om framsteget, 1993 The Tree of Knowledge, 1993 Att förstå sin samtid, 1994 Six Essays in Philosophical Logic, 1996 Viimeisistä ajoista. Ajatusleikki, 1997 Logiikka ja humanismi, 1998 In the Shadow of Descartes, 1998 Mitt liv som jag minns det, 2001 Sajtó alá rendezte Ludwig Wittgenstein kiadatlan műveit, továbbá részleteket David Pinsent naplójából. Kairó Kairó - arabul: ������� (al-Káhirah), vagyis a Győzedelmes - Egyiptom fővárosa. Politikai, gazdasági, és kulturális központja az országnak, az arab világnak és az egész Közel-Keletnek is. Itt ülésezik az egyiptomi kormány, itt található minden állami és vallási központi hivatal és számos diplomáciai képviselet, illetve az Arab Liga székhelye. Kairó népessége mára meghaladja a 17 millió főt, ezzel Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb, a világ 13. legnépesebb városa. Nagy Kairó 3435 négyzetkilométeren terül el. A nigériai Lagos régiója mellett ez Afrika legnagyobb agglomerációja. Mindazonáltal Egyiptomban nincs a lakóhelyekre bejelentkezési kötelezettség, nem hivatalos becslések szerint a nagytérségben 25 millióan élnek, ami az ország lakosságának közel harmada. Míg a város hivatalos neve al-Káhira, a köznyelvben általában csak az ország nevével illetik (Miszr), amit a helyi nyelvjárásban „maszr”-nak ejtenek. Kairó a Nílus folyó két partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép sivatagi völgyéből és három részre ágazik, a hatalmas Nílus-deltát kialakítva. A várost kormányzó irányítja, akit közvetlenül az elnök nevez ki erre a posztra. Egyetemek, főiskolák, színházak, múzeumok és emlékművek sokasága is hozzá tartozik a sokszínű városképhez. Míg Kairó nyugati részén főleg kormányzati épületek vannak, addig a keleti részen több ezer műemlék jellegű épület, főleg mecsetek, mauzóleumok, paloták találhatók. A város a Fátimida Kalifátus, az Ajjúbida és a Mamlúk Szultanátus idején a világ legnagyobb és leggazdagabb települései közé tartozott. A korszak nagy muszlim tudósai és művészei alkottak a városban, ahol a világ legrégebbi egyeteme, az Azhar Egyetem még ma is működik. Fénykorában Kairóban szebbnél szebb épületek tízezrei épültek: paloták, mecsetek, fürdők, kórházak, iskolák és más közintézmények, jócskán megelőzve és meghazudtolva a kor európai városainak szerevezettségét és fejlettségét, a korban ugyanis hasonlóan modern települések csak Kínában léteztek. A jelentős építészeti emlékek miatt a várost az ezer minaret városának szokás nevezni. Kairóban természetesen ma is érződik a régmúlt dicsősége: a történelmi óvárosban található iszlám építészeti remekművek 1979 óta az UNESCO világörökség részét képezik. Földrajz Földrajzi helyzete Kairó városának alapterülete 214 négyzetkilométer, (Nagy Kairó 3435 négyzetkilométer) Egyiptom északkeleti részén fekszik, a Nílus jobb partján a tengerszint felett átlagosan 68 méterrel. A város magában foglal két szigetet, Gezīra (�������, Zamalek városrész) és Roda (������). A folyó nyugati oldalán a Kairóval szomszédos kormányzóság az al-Dschīza (el-Gīza), ahol többek közt olyan történelmi területek találhatók, mint Gíza. A város földrajzi koordinátái: északi szélesség 30°03' és keleti hosszúság 31°15'. Az első települést eredetileg a Muqattam hegycsúcsai és a Nílus között alapították, habár ez már nem egyértelműen behatárolható, de valószínűleg ezek között a természetes határok között volt a régi városközpont. A várostól északra egészen a tengerig elnyúlva található a Nílus deltatorkolata. Nyugatra tőle a gízai piramisok fekszenek, délre pedig az ősi Memphisz. Geológia Kairó a Nílus völgyében fekszik, jóllehet nincs kitéve nagy viharoknak, de ehelyett árvizek sújtják amikor a magasan fekvő Ruandára lezúdul az eső. A város fekvése A települést keletről az Arab-sivatag zord hegyvidékének lealacsonyodó előörse, a mindössze 200 méterig emelkedő Muqattam-dombság sziklái, nyugatról a Líbiai-sivatag homokfelszíne határolja. Északra a Nílus-delta, míg délre a Nílus-völgy található. Belváros A belváros jól megkülönböztethetően két részre különül: egy tradicionális és egy modern városrészre. A tradicionális városrész van távolabb a Nílustól, ez a citadella és a Muqattam (�������) hegynél helyezkedik el. Ez a rész főként Kairó iszlámista részét foglalja magában, több mecset is található itt. Az al-Fustat ásatásától délre, Kairó koptok lakta negyede található, amely Ó-Kairónak felel meg. Különlegességnek számít az iszlám negyedtől délkeletre elhelyezkedő úgynevezett Holtak városa, amely egy ókori temetkezési hely volt, de most egy szinte átlagos lakónegyednek néz ki. Kairó modernebbik részén üzleti negyedet találhatunk, amelyet Mīdān et-Tahrīr (����� �������), Mīdān el-Ōperā (����� �������), Ramses pályaudvar (���� �����, Mahattat Ramsīs) és a Nílus határolnak. Ettől nyugatra fekszik a Zamaleknek nevezett (�������, ez-Zamālek) lakó és üzleti negyed a Gezīra szigeten, délnyugton pedig Garden City-vel (����� ����) határos. A lakóházak mintegy 90%-a nincs bevakolva, mert így nem kell utánuk adózni és amúgy is nagyon ritkán esik az eső. Elővárosok A jól ismert előváros, Heliopolis (��� �������) északkeletre van a várostól. Délre a viszonylag drága Maadi (�������, al-Macādī), a jórészt koptok lakta Shubrā (����, Shubrā) északnyugatra, délnyugatra pedig Helwān (�����) található. Különbséget kell tenni az egykori falvak és városok között, amelyek már Kairó részét képezik, és a jól megtervezett külvárosok között, amelyek ugyan Kairóhoz tartoznak, de esetenként akár 100 kilométerre a belvárostól, a sivatagban találhatóak. Végül meg kell említeni a Nílus jobb partján fekvő közeli településeket Nasser Cityt (����� ������, Medīnet en-Nāser), 15th of Ramadan Cityt (����� �� �� �����, Medīnet Chamastaschar men Ramadān), a Nílus bal partjáról pedig 6th of October Cityt (����� � ������, Medīnet Sitta Oktōbar) és Sadat Cityt (����� �������, Medīnet es-Sādāt). Ezek közül 6th of October City és Sadat City nem Kairóhoz, hanem Gízához tartozik. Klíma Kairó a szubtrópusi övezetben fekszik. A sokévi átlagos hőmérséklet 21,7 °C, az éves csapadékmennyiség átlagosan 29 milliméter. A legmelegebb hónap a július, amikor átlagban 28 fokot mérnek, a leghűvösebb időszak pedig januárra tehető, ekkor 13,9 fok van átlagban. Az a kevés csapadék általában november és március között esik, alkalmanként négy-hat milliméter. A kairói tavasz egyik kellemetlen jelensége a március és május közötti szeles időszak, a khamszin (az arab szó magyarul ötvenet jelent), melynek során a sivatag mintegy ötven napra „beköltözik” a városba. A forró porral telített déli szél ilyenkor finom homoklepellel borítja be Kairót. A város levegője a nyári hónapok kivételével rendkívül száraz, páratartalma alacsony; ez az oka annak, hogy a hőséget is könnyebben viseli el az európai klímához szokott szervezet. Számos tüdőbeteg és asztmás keres és talál itt gyógyulást éppen a kedvező éghajlat révén. Történelem Kairó helyén az első települést az i. e. 6. század végén a perzsa Kambúdzsija hívta életre. A háborúskodások során elpusztult városka helyén a Ptolemaioszok uralma idején Babilon (Babylon) néven új település nőtt ki, amelyet a római fennhatóság alatt - részben a közeli Memphisz kőtömbjeiből - jelentős erődítéssé fejlesztettek. Az arabok 639-től fokozatosan foglalták el, s 641-ben hódították meg Egyiptomot Amr ibn al-Ász vezetésével. Ő alapította meg Fusztát városát 643-ban (a mai Kairó déli részén), mely sokáig a tartomány központja és az észak-afrikai terjeszkedés kiindulópontja volt. Ezt a várost illetik Ó-Kairó néven. A legenda szerint a lerombolt Babilon falai előtt felállított vezéri sátor körül jelölte ki a jövendő város helyét, s mivel az el-Fusztát „sátrat” jelent, ezért ered innen az elnevezés. A hatalmi torzsalkodások következtében a 8. század közepén al-Fusztát az Abbászidák kezére került, akik északkeleti irányban tovább bővített várost nagy katonai táborrá építették ki, és nevét al-Aszkarra (jelentése: „tábor”) változtatták. A 9. században az Abbászidák bérbe adták Egyiptomot a törököknek. Az első, 868-ban önállósodó emírdinasztia, a Túlúnidák alapítója Ahmad ibn Túlún a régi várostól északra nagyarányú építkezéseket indított el, és hatalma megszilárdítása érdekében 30 000 fő befogadására alkalmas katonai tábort is létesített. Az új főváros az al-Katái („őrség”) nevet kapta. Bár a Túlúnidák 905-ös bukásakor központjukat nagyrészt lerombolták, hamarosan újra benépesült, és Kairó később bekebelezte. Magát Kairót Dzsavhar asz-Szikillí vagy más néven Gauhar esz-Szakali, a Fátimidák hadvezére alapította meg, amikor 969-ben elragadta az Ihsídida emírektől Egyiptomot. A város új elnevezése ekkor lett al-Qahira (Kairó). Az al-Qahira elnevezésnek két magyarázata is van: az egyik szerint a győzedelmes hadvezérről, a másik szerint pedig a Mars bolygóról (melyet arabul al-Qahirának, azaz „győzedelmesnek”, „győzelemhozónak” neveztek) nyerte nevét a város. A Tunézia területén székelő Fátimida kalifák is hamarosan ide tették át székhelyüket, melyet később az Ajjúbidák és a mamelukok is örököltek. 1517. április 13-án az Oszmán Birodalom része lett mint vilajetszékhely. 1798. július 24-én Napóleon Bonaparte tábornok seregeivel meghódította a várost, de 1801. június 18-án a törökök visszaszerezték az utánpótlást nélkülöző csapataitól. Mohamed Ali és utódai is itt rendezték be központjukat. 1882-ben Egyiptom brit protektorátus lett. 1922. február 28-án Kairó lett a független Egyiptom fővárosa, amely szerepét 1952, Nasszer köztársasági puccsa után is megőrizte. Gyors ütemű növekedése során a jeles ókori régészeti lelőhelyeket, Memphiszt és Gízát is bekebelezte. Lakosság A város lakosság az egyiptomi arabot beszéli. Ezt a nyelvjárást beszélik Alsó és Közép-Egyiptomban is. A turizmus miatt a lakosság többsége beszéli vagy az angolt, vagy a franciát, vagy mindkettőt. A város lakossága muzulmán. A többség szunnita, vannak még keresztények és zsidók is. A kopt keresztények a lakosság 10%-át teszik ki. Az elmúlt évtizedekben Kairó lakossága gyors növekedésnek indult, 1960 óta a duplájára nőtt. Ennek okai a vidékről fővárosba való áramlás, és a magas természetes szaporodás. A város körüli külvárosok népessége duzzadt meg jelentősen, ami közel 9,6 millió fő, s ez a főváros lakosságával (7,9 millió fő 2008-ban) Kairó nagyvárosi régiójában mintegy 17 milliós népességet jelent. Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban 24 239 000 fő lehet. Látnivalók Az óváros Az Egyiptomi Múzeum Abdin Palota. Ma itt van a köztársasági elnök hivatala. Abu Szerge-templom az ország egyik legrégibb temploma, az 5. században épülhetett. A legenda szerint Jézus Krisztus és családja itt bújtak Heródes elől egy barlangban, ami ma kripta. Az oszlopokon lévő festmények 18. századiak, az ikonosztáz 12. századi. El-Azhar-mecset: Kairó egyik legrégebbi mecsetje 971-ben épült. Emellett a világ legrégebbi egyeteme, ma pedig a teológiai oktatás központja. Mivel már többször újjáépítették és felújították, több stílus jegyeit viseli magán. Bayt el-Suhaymi (régi kereskedőház): A török időkben a ház egy kereskedőé volt. A házban minden eredeti, a bútorok, a szobák, a hárem, a kápolna, a fürdő és az ebédlő. Ben Ezra-zsinagóga: Egyiptom legrégebbi zsinagógája. Helyén egykor templom állt, ezt alakították át zsinagógává. Kairó torony: Gezira szigetén áll, 187 méter magas. Tetejéről páratlan kilátás nyílik a városra. Citadella: egy erőd, melyet 1176-ban építtetett Szaláh ed-Din. 1849-ig (Mohamed Ali halála) az összes egyiptomi uralkodó itt élt. Bijou-palota: Mohamed Ali építette. Jelenleg múzeum, mely ruhákat, bútorokat és festményeket mutat be. Mohamed Ali-mecset: Kairó egyik legkülönlegesebb mecsete. Az épület ugyanis az isztambuli mecsetek mintájára készült. Belseje hatalmas, csodálatosan van díszítve. Jobb oldalán nyugszik Mohamed Ali. Ibn Túlún-mecset , egykor Egyiptom kormányzója volt. Minaretje csigalépcsős. A mecset Kairó legszebb épülete. Qájtbáj-mauzóleum, a Keleti Temetőben áll, amit a helyiek Halottak Városának neveznek. Több nagy szultán nyugszik itt, köztük van Qájtbáj is, akinek mauzóleuma 1474-ben épült. Haszán szultán-mecset , Kairó legszebb mecsete. Báb Zuvelja (kapu): A középkorban Kairót 60 kapu vette körül. Ma már csak 3 áll. Báb Zuvelja a déli kapu, egykor kivégzések helyszíne volt. A római erődből ma már csak két torony és egy falrészlet áll. Az erőd i. e. 30 körül épült. A fal egykor az egész kopt Kairót körbevette, de a britek lerombolták a 19. században. A Szűz temploma (El-Muallaqa-templom): A templom nagyon régi, még a 7. században készült. Faragott márvány szószéke, Szűz Mária és Jézus, illetve Szent Márk ikonja szép látványt nyújt. Szolimán kalifa nilométere Roda szigetén. Kultúra Színház A városban számos színház, opera és koncertterem található. A Khedivial Operaházat 1869. november 1-jén adták át, ám 1971. október 28-án leégett, ezután Kairó közel két évtizedig maradt operaház nélkül. Az új Kairói Operaházat 1988-ban adta át Hoszni Mubárak elnök. Az új épület japán tőke bevonásával épült, ezzel is megerősítve a japán-egyiptomi együttműködést és a két ország közötti barátságot. Múzeumok Gíza palota Egyiptomi és iszlám múzeum Kocsimúzeum Kopt Múzeum Katonamúzeum Egyiptomi Múzeum Állami Vasúti Múzeum Az Iszlám Művészet Múzeuma Képzés A város egyetemei és alapításuk éve: Azhar Egyetem (975) Kairó Egyetem (1908) Amerikai Egyetem (1919) Ain Shams Egyetem (1950) Arab Akadémia (1972) Helwan Egyetem (1975) Szadat Akadémia (1981) Maadi Modern Akadémia (1993) Misr Nemzetközi Egyetem (1996) Modern Tudományok és Művészeti Egyetem (1996) Francia Egyetem (2002) Német Egyetem (2003) Kanadai Nemzetközi Kollégium (2004) Brit Egyetem (2005) Ahram Kanadai Egyetem (2005) Nílus Egyetem (2006) Jövő Egyeteme (2006) Közlekedés A városban található Egyiptom legnagyobb és Afrika második legnagyobb repülőtere, a kairói nemzetközi repülőtér, amely az ország légiforgalmának közel a felét bonyolítja. A városban található a világ egyik legnagyobb forgalmú metróhálózata, a kairói metró, emellett busz- és villamosközlekedés is van. A város szülöttei Miguel Abloniz, olasz zenész Jasszer Arafat , volt palesztin elnök Mohammed el-Barádei , Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség elnöke. Dorothy Hodgkin , vegyész, kémikus, krisztallográfus, a kémiai Nobel-díj tulajdonosa Nagíb Mahfúz , Nobel-díjas (1988) egyiptomi író Mido , (Ahmed Hosszám Huszejn Abd el-Hamíd) , egyiptomi labdarúgó Ekvatoriális koordináta-rendszerek A kétféle ekvatoriális koordináta-rendszer csillagászati koordináta-rendszer, amelyben elhelyezhetőek az égbolton látható objektumok. Az égboltot gömb alakúnak látjuk, az égitestek látszólag ezen a gömbfelületen helyezkednek el, ezért elég az irányukat meghatározni. Ehhez két adatra van szükség: egy hosszúsági és szélességi koordinátára. Mind az I., mind a II. ekvatoriális koordináta-rendszer hasonló a földrajzi koordináta-rendszerhez, mert alapsíkja a földi egyenlítő síkja, ami az égboltot egy főkör mentén, az égi egyenlítőben metszi. A koordináta-rendszer alapsíkja tehát az égi egyenlítő síkja, pólusai az égi pólusok, amelyek a Föld forgástengelyének és az éggömbnek a döféspontjai. Az egyenlítővel párhuzamos körök a paralel körök, amelyek a sarkokon pontokká zsugorodnak. A pólusokon át végtelen sok kör, órakör fektethető. A Föld középpontjából nézve a földi és égi pólusok egy irányban fekszenek. Mindkét rendszerben az egyik koordináta a deklináció (a szélességnek megfelelő), amit az égi egyenlítőtől felfelé 0°-tól +90°-ig, lefelé 0°-tól -90°-ig mérnek az órakörön. Hosszúság jellegű koordináták a két rendszerben A pólusokon át végtelen sok kör, órakör fektethető. Ezek közül az II. ekvatoriális koordináta-rendszerben azt választjuk kezdőkörnek, amely az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontján (a tavaszponton és az őszponton) áthalad, a I. ekvatoriális koordináta-rendszerben pedig a déli irányon átmenő órakört. Míg a II. rendszerben egy csillag koordinátája állandó az időben a Föld minden pontján (eltekintve olyan csak hosszabb idő alatt jelentős hatásoktól, mint a csillagok sajátmozgása, a Föld precessziója és nutációja), addig az I. rendszerben minden időpontban és minden hosszúsági körön más-más koordinátát kapunk. Az I. rendszerre van szükségünk, ha egy ekvatoriális szerelésű távcsövet egy adott égitestre szeretnénk irányítani, ekkor az óratengely skáláján az óraszöget kell beállítani. Az I. ekvatoriális koordináta-rendszerben a hosszúság jellegű mennyiség az óraszög (τ vagy H ), mely azt mutatja, hogy mennyi ideje delelt az égbolt adott pontja (csillaga). Ezt 0-tól 24 óráig mérjük az északi pólus felől az órajárással megegyező (negatív) irányban. Például a delelő csillag óraszöge 0 h, a pontosan nyugati irányban nyugvó csillag óraszöge 6 h. II. ekvatoriális koordináta-rendszerben az égitestek hosszúság jellegű koordinátája a rektaszcenzió ( Ra vagy α); ezt az égi egyenlítőn 0° – 360° mérik a tavaszpontból kiindulva, az északi égi pólusról nézve az óramutató járásával ellentétes (pozitív) irányban. Fok helyett általában időbeosztást használnak: 360° = 24h. Átváltás a kétféle rendszer között A deklináció mindkét rendszerben azonos. A másik koordinátát az összefüggésből számolhatjuk ki, ahol s a megfigyelési hely csillagideje az adott pillanatban, melyet programok segítségével vagy csillagászati évkönyvből tudhatunk meg, Ra a rektaszcenzió és τ az óraszög. Mezőszentmárton Mezőszentmárton (románul: Sânmărtinu de Câmpie ) falu Romániában, Maros megyében. Története 1296-ban Zenmarton néven említik először. Nevét valószínűleg Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, amely azonban nyomtalanul eltűnt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1401 lakosából 1250 román, 146 magyar és 5 cigány volt. 2002-ben 480 lakosa volt, ebből 436 román, 37 cigány és 7 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 457-en ortodox hitűek. Arany László (költő) Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.) magyar költő és népmesegyűjtő. Arany János gyermekeként született Nagyszalontán. Legjelentősebb műve „A délibábok hőse”. Élete 1844-ben született Nagyszalontán, Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként, nővére Arany Julianna volt. Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott. Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek. A protestáns értelmiség nagy része Kőrösön talált menedéket ezekben az években. Édesapjával, Arany Jánossal együtt tanított itt a költő Szász Károly és Mentovich Ferenc, a kiemelkedő matematikus, a materializmus egyik magyarországi előfutára. Emellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint Szilágyi Sándor, akiből később jeles történész vált, Szabó Károly, aki régi nyomtatványok és történeti források kutatója volt és sokan mások. Pestről gyakran érkeztek híres látogatók Aranyékhoz, többek között Gyulai Pál, Csengery Antal, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc, Jókai Mór és Pákh Albert. Ők az irodalmi élet és a passzív rezisztencia szervezői, illetve eszmei irányítói voltak. Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek. Hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a magyarság szükségszerű vezető szerepében a Kárpát-medencén belül. Hirdették a nemesség polgárosodásának követelményét és felvállalták a liberalizmus eszmevilágát. Ennek tükrében meg voltak győződve arról, hogy az országot nem további forradalmak fogják megmenteni és felvirágoztatni, hanem a fokozatos fejlődés, amelynek kulcsa a szorgos munka és a szigorú önfegyelem. Műveltségükben is találhatunk egyező vonásokat. A népi-nemzeti irodalmat támogatták, a népköltészetet megbecsülték. Ezt és a hagyományokat ötvözni szerették volna a jelen irodalmával. Eszményképük az angol irodalom és kultúra volt. A politikai háttér, az irodalmi élmények és ösztönzések mellett írói és közéleti életpályája fejlődésére - természetesen - nagyban hatott apja is. A családi légkörben, elsősorban az anyagiak iránti józan polgári felelősségérzetet sajátította el, illetve a munkaerkölcs és a kötelességteljesítés szigorú alapelveit. Jogász korában a pesti egyetemen már sokféle ismeret és sokrétű érdeklődési kör, illetve nagy munkabírás és munkakedv jellemezte. Emellett jellegzetesen polgárias munkaszervezői készsége és módszeressége is kiemelhető. Ennek tanúbizonyságai azok az apró, névtelen cikkei és jegyzetei, amelyeket apjának segítve a Koszorúba írt. Ezekben az írásaiban leginkább a léha francia társadalmi drámákat, vígjátékokat és operetteket, illetve az érzelgős német színműveket támadta a művészet erkölcsi komolyságának, nemzeti küldetésének és a realisztika érdekében. Neje Szalay Gizella volt. Munkássága Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Apja, Arany János nyomdokain haladt, fő műve A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták. Apja halála után az 1885-ben Nagyszalontán megnyitott emlékszoba számára átadott több Arany János relikviát. Később ez a gyűjtemény képezte a szalontai Csonka toronyban 1899-ben kialakított Arany János Emlékmúzeum alapját. Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887–89). 1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe. Ebben megtalálható a fent említett „A délibábok hőse”, irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát. Sommerance Sommerance település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Sommerance Exermont, Fléville, Landres-et-Saint-Georges, Saint-Juvin és Romagne-sous-Montfaucon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pseudo-Augustinus Pseudo-Augustinus vagy Pszeudo-Ágoston (5. század?) ókeresztény író. A Hippói Szent Ágoston művei között hagyományozódott Ó- és újszövetségi kérdések című irat szerzője. Eredeti személyneve ismeretlen, személye a kutatók többségének álláspontja szerint megegyezik az Ambrosiasternek nevezett szerzővel, bár ez a kérdés mind a mai napig nincs egyértelműen eldöntve. 2004-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2004-es finn labdarúgó-bajnokság a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának hetvennegyedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 14 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Haka csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Haka a 2004-es szezon bajnoka. A Haka részt vett a 2005–06-os UEFA-bajnokok ligájában . Az Allianssi és a MyPa részt vett a 2005–06-os UEFA-kupában . Az FC Jazz osztályozót játszott. A Hämeenlinna kiesett a másodosztályba (Ykkonen) . Jerebić Jerebić falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 26 km-re délre, községközpontjától 18 km-re délnyugatra, a Vukomerići dombok között fekszik. Története 1225-ben IV. Béla még szlavón hercegként a zágrábi várhoz tartozó egyes jobbágyokat nemesi rangra emelt, akik mentesültek a várispánok joghatósága alól és a zágrábi mező (Campi Zagrabiensis) nemeseinek közössége, azaz saját maguk által választott saját joghatóság (comes terrestris) alá kerültek. Az így megalakított Túrmezei Nemesi Kerülethez tartozott a település is, a Vrhovlje járás része volt. A falu és környéke a 16. századtól sokat szenvedett a gyakori török támadások miatt. Amikor 1592-ben Hasszán boszniai pasa végigpusztította a Túrmezőt és mintegy 35000 lakost hurcolt rabságba számos ősi túrmezei család pusztult ki és nem maradt egyetlen ép falu sem. A török veszély megszűnése annak a nagy győzelemnek köszönhető, melyet az egyesült horvát és császári sereg 1593. június 22-én Sziszeknél aratott a török felett. A túrmezei kerület megszüntetése után a falut is a Zágráb vármegyéhez csatolták. 1857-ben 201, 1910-ben 212 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 41 lakosa volt. 1518 a tudományban Az 1518. év a tudományban és a technikában. Születések Li Shizhen, a Ming-dinasztia idején élt kínai orvos, gyógyszerész, természettudós († 1593 ) Ñuflo de Chavez spanyol felfedező, konkvisztádor , a bolíviai Santa Cruz de la Sierra város megalapítója († 1568 ) Zolnay Zsuzsa Zolnay Zsuzsa (Budapest, 1932. február 18. – Budapest, 2011. április 28.) Jászai-díjas magyar színésznő. Básti Lajos Kossuth-díjas színművész özvegye, Básti Juli Kossuth-díjas színművésznő és Básti Mihály édesanyja. Bátyja: Zolnay Pál filmrendező (1928–1995) Életpályája 1955-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évadra. 1956 óta a Nemzeti Színház tagja, 1989-től Örökös-tagja. Közreműködött a Magyar Rádió irodalmi műsoraiban. Első filmszerepe az 1955-ben készült 9-es kórterem című filmben volt. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 89. Ugyanitt ötvenhat színházi fotón is látható. Filmjei Játékfilmek 9-es kórterem (1955) Áprilisi riadó (1961) Mici néni két élete (1962) Butaságom története (1965) Nem szoktam hazudni (1966) Változó felhőzet (1967) Az örökös (1969) Déryné, hol van? (1975) Első kétszáz évem (1985) Hülyeség nem akadály (1986) Banánhéjkeringő (1987) Szeleburdi vakáció (1987) Malom a pokolban (1987) Tévéfilmek Othello Gyulaházán (1966) Hongkongi paróka (1979) Családi kör (1980) S.O.S. szobafogság! (1987) A nagy varázslat (1989) Angyali történetek Inerciarendszer A mechanikában inerciarendszernek (a latin iners, tehetetlen szóból) nevezzük azt a vonatkoztatási rendszert, amelyhez viszonyítva egy test mozgására érvényes Newton első törvénye (a tehetetlenség törvénye). Az inerciarendszer maga is nyugalomban van vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez, és bármely hozzá viszonyított tökéletesen magára hagyott test mozgására érvényes a tehetetlenség törvénye. A gyorsuló vagy forgómozgást végző vonatkoztatási rendszert nem tekintjük inerciarendszernek. Newton törvényei csak ebben a vonatkoztatási rendszerben alkalmazhatóak. Az inerciarendszerek a klasszikus mechanika alapján ekvivalensek egymással, azaz semmilyen mechanikai kísérlettel nem lehet a különböző inerciarendszerek mozgásállapotára vonatkozóan információt nyerni. A speciális relativitáselmélet szerint a vákuumbeli fénysebesség állandó, bármely inerciarendszerből is mérjük meg és bármelyik irányban, függetlenül a fény frekvenciájától, a detektor, illetve a fényforrás mozgási sebességétől. A megfigyelők sajátos csoportjára való korlátozás vonatkozik az első törvényre is, vagyis arra, hogy az erőhatásoktól mentes testek állandó sebességgel mozognak. Ha egy műhold az űrben, a csillagok és bolygók gravitációs hatásától messze mozog, akkor egy inerciális megfigyelő azt észlelné, hogy egyenletes sebességgel mozog. Megint szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Newton törvényei nem alkalmazhatók közvetlenül a gyorsuló mozgásban lévő megfigyelő észleléseire. William A. Purtell William A. Purtell (Hartford, 1897. május 6. – West Hartford, 1978. május 31.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Connecticut, 1952 és 1953–1959). 3044 Szaltyikov A 3044 Saltykov (ideiglenes jelöléssel 1983 RE3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Metlova, N. V., Nikolai Efimovich Kurochkin fedezte fel 1983. szeptember 2-án. Auw an der Kyll Auw an der Kyll település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 119 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Enköping község Enköping község (svédül: Enköpings kommun) Svédország 290 községének egyike. Uppsala megyében található, székhelye Enköping. Települések A község települései: 1988-as rali-világbajnokság Az 1988-as rali-világbajnokság volt a 15. rali-világbajnoki szezon. Január 16-án kezdődött és november 24-én lett vége. Az egyéni bajnok Miki Biasion lett, a csapat világbajnok pedig a Lancia. 1963 a légi közlekedésben Ez egy lista a légi közlekedéssel kapcsolatos eseményekről, amelyek 1963-ban történtek: Események július 26. - A szovjet Repülőgépipari Minisztérium utasítására, tíz nappal a szovjet Minisztertanács jóváhagyását követően a Tupoljev OKB megkezdi egy 2300–2700 km/h utazósebességű, 80–100 utas szállítására képes, 4000–4500 km hatótávolságú, hangsebességnél gyorsabban repülő utasszállító tervezését, a Tu–144 -et. Kunoy Kunoy (dánul: Kunø) egy sziget Feröer északkeleti részén, Kalsoy és Borðoy között. Földrajz Kunoy a Norðoyar régióhoz tartozik. A szigetet gyakorlatilag egyetlen hegyvonulat alkotja, melynek gerince 700–830 m magasságban húzódik. Itt található Feröer negyedik és ötödik legmagasabb pontja, a Kúvingafjall (830 m) és a Teigafjall (825 m), de a tíz legmagasabb csúcs közül hat itt emelkedik, így nem csoda, hogy a sziget átlagos tengerszint feletti magassága a legnagyobb Feröer szigetei között. A legészakibb csúcs, a Kunoyarnakkur 819 méter magas, és szinte függőlegesen szakad a tengerbe, ezzel nem csak Feröer legmagasabb tengeri sziklafala, de világviszonylatban is magasnak számít. Élővilág A sziget északi csúcsának madárvilága nemzetközi jelentőségű. Évente mintegy 20 000 pár tengeri madár költ ezen a területen. A legjelentősebb fajok az európai viharfecske (250 pár) és a fekete lumma (200 pár). A szigeten jelen lévő vándorpatkány-állomány veszélyt jelent a fészkelő madarakra. Népesség Két település található a szigeten: Kunoy a nyugati parton, és Haraldssund a délkeleti parton. Korábban volt egy harmadik település is, Skarð, azonban 1913 karácsonyán egy balesetben mind a hét felnőtt férfi meghalt, aki a településen élt. A nők ezután elköltöztek Haraldssundba, így az egykori falu területe most lakatlan. Közlekedés A két település között a Kunoyartunnilin alagút teremt kapcsolatot, a szigetet egy töltésen vezető út köti össze a szomszédos Borðoy szigetén fekvő Klaksvíkkal. Mindkét útvonalat az 1980-as évek végén építették ki. Ekkor váltotta fel az 504-es busz (Klaksvík-Ánir-Haraldssund-Kunoy) a korábbi kompközlekedést. IV. Vlad havasalföldi fejedelem IV. Vlad vagy Szerzetes Vlad (románul: Vlad Călugărul), (1425 előtt – 1495. szeptembere) Havasalföld fejedelme 1481-ben és 1482-től haláláig. II. Vlad fiaként született. A magyar korona iránt hűen uralkodott. 1492-ben a szebeni tanácsot tudósította a törökök hadmozdulatairól, amiért a török elűzte Havasalföldről és kénytelen volt Erdély-be menekülni. Bernardo Fernandes da Silva Junior Bernardo Fernandes da Silva Junior (São Paulo, 1995. május 14. –) brazil labdarúgó, jelenleg a Brighton játékosa. Pályafutása Pályafutását az Audax São Paulo csapatánál kezdte, de egy szezon követően Coritiba akadémiájához került. 2013-ban kölcsönbe került a Red Bull Brasil csapatához és itt lett belőle profi játékos. 2014-ben mergvásárolták a játékjogát, majd kölcsönbe került a Ponte Preta csapatához, de itt bajnoki mérkőzésen nem lépett pályára. 2016. január 1-jén csatlakozott az osztrák Red Bull Salzburg együtteséhez. Február 7-én debütált a bajnokságban az Admira Wacker ellen, a 80. percben váltotta Yasin Pehlivant. A szezon befejeztével 13 bajnokin és 3 kupatalálkozón lépett pályára. Osztrák bajnok és kupa-győztes lett. Március 15-én a Wacker Innsbruck ellen pályára lépett a FC Liefering csapatában. A következő szezont is az osztrák csapattal kezdte meg, de augusztus 28-án a testvércsapat RB Leipzig együtteséhez igazolt 3,4 millió £-ért. A Bundesligában szeptember 17-én debütált a Hamburger SV ellen kezdőként. 2017. november 25-én a Werder Bremen ellen a második félidőben lépett pályára Marcel Halstenberg cseréjeként és a 87. percben beállította a 2–0-a végeredményt. 2018. július 5-én aláírt az angol Brighton & Hove Albion 9 millió fontért. Statisztika 2018. július 16-i állapotnak megfelelően. Sikerei, díjai Red Bull Salzburg : Osztrák Bundesliga : 2015–16 , 2016–17 Osztrák kupa : 2016, 2017 Család Édesapja, Bernardo Fernandes da Silva ötszörös brazil válogatott labdarúgó és 1991-ben a német Bayern München játékosa volt. Asphalt 6: Adrenaline Az Asphalt 6: Adrenaline egy 2010-es autóversenyzős videojáték, amit a Gameloft az Asphalt sorozat hatodik fő részeként fejlesztett ki és publikált. Elsőként 2010. június 21-én adták ki a iOS-re. Játékmenet A hasonló az Asphalt 5-hoz, mivel a játékos a készülék döntésével vagy a képernyő oldalának érintésével a kormányozhat. A játékban van Multiplayer (többjátékos) mód Wi-Fin, Bluetooth-on vagy interneten keresztül. A játékos öt csillagot szerezhet minden versenyen, a verseny előtti feladatoknak megfelelően, például bizonyos számú ellenfél megsemmisítése vagy egy megszabott ideig történő driftelésért. Az Asphalt 6 egy új tulajdonsága az "Adrenaline mód", amelyet a játékos úgy érhet el, ha betölti a teljes nitrótárat. Adrenaline módban a játékos autója gyakorlatilag elpusztíthatatlan; könnyen meg lehet semmisíteni az ellenséges autókat. Autók A játékban 42 licenccel rendelkező autó van. A játékos a MINI John Cooper Works-al, a DeLorean DMC-12-el, az Abarth 500 SS-el és a Nissan Nismo 370Z-vel kezd. A legtöbb autó és egyes motorkerékpárok egyedien festhetők és tuningolhatók. A járművek listája Shelby GT500 KTM X-Bow Tesla Roadster Sport Audi S5 BMW Z4 sDrive35is Can Am Spyder Citroën Survolt Maserati GranTurismo S BMW M3 GTS Ducati Hypermotard Bentley GT Speed Lamborghini Estoque Ferrari California Nissan GT-R Ducati 1198 Ferrari F430 Scuderia Dodge Viper SRT10 ACR-X Ruf 12 Mercedes-Benz SLR McLaren Stirling Moss Lamborghini Gallardo LP 570-4 Superleggera Ferrari 458 Italy McLaren MP4-12C Lamborghini Murciélago LP 670-4 SV Ruf CTR3 Pagani Zonda Cinque KTM RC8 Aston Martin One-77 Bugatti Veyron 16.4 Grand Sport Bentley Speed 8 Pályák A pályák: Nassau, Chamonix, Cape Town, Havana, New Orleans, Moscow, Tokyo, Los Angeles, Reykjavík, New York City, Monte Carlo és Shanghai. Az Android verzióra van Rio de Janeiro, Detroit és Hong Kong is. Játéktípusok A játék különböző típusú versenyekből áll: Normal Race : hagyományos, három (vagy kettő) körből álló verseny. A játékosnak minimum harmadik helyezést kell elérnie. Beat'em All : a játékosnak a lehető legrövidebb idő alatt el kell pusztítania az ellenfeleket. Elimination : 30 másodpercenként az utolsó helyen lévő autó kiesik. Time Attack : ebben a típusban a játékosnak egyedül (ellenfelek nélkül) kell teljesítenie a pályát, mielőtt lejár a visszaszámlálás. Drift : hasonlít a Time Attack-hez (itt is egyedül kell menni), csak itt egy meghatározott ideig driftelnie kell. Duel : itt két versenyző van, és a játékosnak elsőnek kell lennie a győzelemhez. Collector : az idő lejárta előtt kell egy megadott mennyiséget egy bizonyos fajtából begyűjteni. Under Pressure : ( Java verzióra nem elérhető) A játékosnak úgy kell célba érnie, hogy az ellenfelei ne tudják az autóját tönkretenni. Wanted : (csak Java verzióra érhető el) A játékosnak úgy befejezni a versenyt, hogy nem akad fenn az úton álló rendőrautókon. Java verzió Az Asphalt 6 Java mobiltelefonos változatának kissé eltérő játékstílusa van. Itt a játék egy "Free Play" módból, valamint egy "Career" módból áll, ahol a versenyzőnek számos ligában kell minden versenyt megnyerni, amíg végül ő lesz a Lord of Asphalt, ha 100%-ban teljesíti a játékot. Mezőtárkány vasútállomás Mezőtárkány vasútállomás egy Heves megyei vasútállomás, Mezőtárkány településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Debrecen–Füzesabony-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Egerfarmos megállóhely Füzesabony vasútállomás John Wilmar Pérez John Wilmar Pérez Múñoz (Medellín, 1970. február 21. –), kolumbiai válogatott labdarúgó. A kolumbiai válogatott tagjaként részt vett az 1992. évi nyári olimpiai játékokon, az 1997-es Copa Américán, az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es CONCACAF-aranykupán. Sikerei, díjai Kolumbiai bajnok (1): 1998 CONCACAF-aranykupa ezüstérmes (1): 2000 Bartha András (üzletember) Bartha András (Kecskemét, 1948. augusztus 4. –) magyar üzletember, író, költő, golfozó, az Aranypók Rt. korábbi vezérigazgatója, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnökségének korábbi tagja. Korai évek, tanulmányok 1948. augusztus 4-én született Kecskeméten. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, a gimnáziumot azonban már Budapesten fejezte be szülei költözése miatt. A Vörösmarty Mihály Gimnázium elvégzése után többek között az Astoria Szállóban dolgozott pincértanulóként. Ekkor még a vendéglátóiparban látta jövőjét, üzletvezető vagy szállodaigazgató akart lenni, hamarosan azonban elfordult a vendéglátóipartól és közgazdaságtannal kezdett foglalkozni. 1968-ban felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol az első reformévfolyam tagjaként kezdte meg tanulmányait. 1972-ben diplomázott belkereskedelem-marketing szakon, később marketing tárgyból doktori fokozatot szerzett. Pályafutása Diplomája megszerzését követően az Állatforgalmi-és Húsipari Trösztnél (ÁHT) helyezkedett el marketing-előadóként. A trösztnél gyors karriert befutva előbb osztályvezetői, főosztályvezetői, kereskedelmi igazgatói, majd vezérigazgató-helyettesi rangra emelkedett. Két évtizeden keresztül dolgozott a vállalatnak, és ez idő alatt jött rá, hogy jó érzéke van a reklámkészítéshez. Bartha első reklámjaival az ÁHT azon termékeit igyekezett népszerűsíteni, amelyek nagyobb mennyiségben álltak a lakosság rendelkezésére. A hús ebben az időszakban korlátozottan volt csak hozzáférhető, az állatvágás melléktermékei azonban, mint a hurka vagy a disznósajt nem voltak keretes áruk. Egyik legismertebb munkája a Sas Istvánnal közösen elkészített "Ezt nem adom, ez disznósajt" szövegű spot, amely a Cannes-i Reklámfesztiválon aranyérmet nyert. A rendszerváltást követően többször munkahelyet váltott, végül az Aranypóknál helyezkedett el privatizációs biztosként. Munkába állását követően végigjárta az Aranypók korábbi 85 boltjából 1991-ben még megmaradt 33 üzletet, ahol a dolgozók által a vállalat iránt mutatott lojalitás arra ösztönzi, hogy a munkavállalói résztulajdonosi program lehetőségeit kihasználva részvénytársaságot alapít a vállalat megmaradt egységeivel. A korábban a vállalat tulajdonában álló üdülőket és magát a székhelyet is eladta, a befolyt pénzből pedig egy régi gyárépületbe költözteti az Aranypókot. 1991-től az Aranypók Rt. vezérigazgatójaként dolgozik, amely 9 bolttal kezdi meg működését és az első MRP (Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program) cégként lép az értéktőzsdére. Írói és költői munkássága 1988-ban jelent meg Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című könyve a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában, amely az év legnagyobb példányszámban eladott könyveként bestselleré vált. A könyvet sokan bírálták, Berkes Erzsébet az Élet és Irodalom lapjain közölt róla kritikát. Két ellenkönyv is megjelent a következő években: Pécsiné Fehér Rózsa és Várkonyiné Horn Lilla Kézikönyv… a férfiak elkígyósodásáról és ellovagtalanodásáról című könyve (1989), illetve dr. Sély Györgyi Válasz a sárkánynak című írása (1990). 1990-ben Bartha András új könyvvel jelentkezett, mely az Újabb felfedezések a nők elsárkányosodásáról címet viselte és szintén nagy példányszámban kelt el. 2004-ben A kézikönyv a nők elsárkányosodásáról a Sonore kiadó hangoskönyvként is megjelent, Varga Tamás felolvasásában. 2012-ben jelent meg verseskötete E-mail versek - Teljes élet címmel. A kötet újszerűségével, szokatlan mondanivalójával nagy sikert aratott. 2016-ban jelent meg Önéletrajzi kötetet Éltem mint más három! (Önéletrajzi emlékképek) címmel. Magánélete Bartha András nős, két gyermek édesapja. Szabadidejében golfozik, tagja a Magyar Senior Golfozók Társaságának, senior kategóriában többször is díjat nyert. 2010-ben a Szezonnyitó Aranypók Társasági Golf Kupán, melynek névadó szponzora, a 2009-es Év Klubtagjaként tüntették ki. Díjak és elismerések Klauzál Gábor-díj (2002) I. e. 120 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek Évek: i. e. 125 – i. e. 124 – i. e. 123 – i. e. 122 – i. e. 121 – i. e. 120 – i. e. 119 – i. e. 118 – i. e. 117 – i. e. 116 – i. e. 115 Események Római consulok : P. Manilius és P. Papirius Carbo Gallia Narbonensis provincia megalapítása Potros de la UAEM A Potros de la Universidad Autónoma del Estado de México (nevének jelentése: a México Állami Autonóm Egyetem Csikói) a mexikói México szövetségi állam fővárosának, Tolucának a másodosztályú bajnokságban szereplő labdarúgócsapata. Története Az 1970-ben alapított csapat 1975-ben Javier Zea irányításával jutott fel a másodosztályba, de a kevés támogatás, és főleg a pénzügyi gondok miatt a csapat hamarosan megszűnt. 1990-ben az egyetem rektorának, Efrén Rojas Dávilának köszönhetően felvásároltak egy másik csapatot, így az egyetemi klub újjáalakult, majd 9 évvel később ismét feljutottak a másodosztályba. Az időközben ismét a harmadoszályba süllyedt Potros 2016 nyarán a Tampico Madero FC legyőzésével megnyerte a harmadosztály döntőjét, így harmadszor is feljutott a másodosztályba. Fecskefejű virágjáró A fecskefejű virágjáró (Dicaeum hirundinaceum) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó madárfaj. Előfordulása Indonézia keleti részén, valamint Ausztrália területén honos. Esőerdők, nyílt erdők és bozótosok lakója. Alfajai Dicaeum hirundinaceum fulgidum Dicaeum hirundinaceum hirundinaceum Dicaeum hirundinaceum ignicolle Dicaeum hirundinaceum kiense Megjelenése Testhossza 11-12 centiméter, testsúlya 9 gramm. A hím feje és szárnya fekete kék ragyogással. Torka és mellkasa élénk piros. Hasa fehér, közepén egy fekete csíkkal. A fara alsó része rózsaszínes. A tojó feje, háta és szárnyai szürkék, hasa fehér közepén egy szürke csíkkal. Fara halvány vörös színű. A fiatal madár hasonlít a tojóra, de tollazatának színe sápadtabb. Életmódja Gyors és kiszámíthatatlan természetű. Egyedül vagy párban él. Kedvenc tápláléka a fagyöngy termése, de megeszi a nektárt és a virág szirmát, valamint rovarokat is fogyaszt. Szaporodása Szaporodási ideje szeptembertől márciusig tart. Kupola alakú függő fészkét fákra készíti a tojó. Fészekalj 3 tojásból áll, melyen a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti, a fészekben töltött idő a kikelés után 15 nap. Auxerre Auxerre (kiejtés: oˈs��) város Franciaország középső részén, Burgundiában, Yonne megye központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Története Auxerre Alsó-Burgundia egyik legfontosabb városa, az alapítói gall törzsek voltak. Már a római időkben jelentős település volt Antissiodorum néven, közelében számos római emlék található. XI. Lajos idejében lett Franciaország része. Azt követően, hogy a város nagy veszteségekkel, de átvészelte a százéves háború és a vallásháborúk viharait, 1567-ben a hugenották foglalták el. Ez a vidék az otthona a nevezetes francia Chabils borfajtának, de a rozé borok is elsőrendűek. Jelentős a környék gyümölcstermesztése. Látnivalók Cathédrale St-Étienne – a Yonne partján magasodó dombon, a környék térítője, Szent Amator sírja fölé az V. században emeltek templomot. Ennek helyén épült a katedrális 1215 -től, körülbelül 1400 -ig. A következő században tovább bővítették a gótikus székesegyházat. Erős támoszlopok tartják a bejárat két tornyát, a déli befejezetlen. Hat méter átmérőjű rózsaablak ékesíti a főhomlokzatot. Az épült belsejének a különlegessége egy falfestmény, amely Krisztust lóháton ábrázolja, ami igen ritka ábrázolásmód, Franciaországban nincs is több belőle. Ancienne abbay St-Germain – a VI. század óta álló kolostort I. Klodvig király felesége, Klotild alapította. Az apátsági épületekben régészeti múzeum van. A templom egyidős a katedrálissal, a különálló torony pedig még korábbi. Tour de l’Horloge – az óváros központjában álló torony korábban a belvárost védő falak kapuja volt, különleges órája az 1600-as évek óta mutatja az időt. Testvérvárosok - Greve in Chianti - Płock - Redditch - Roscoff - Saint-Amarin - Varasd - Worms (4443) 1985 RD4 A (4443) 1985 RD4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. szeptember 10-én. 8050 Beishida A 8050 Beishida (ideiglenes jelöléssel 1996 ST) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Beijing Schmidt CCD Asteroid Program keretében fedezték fel 1996. szeptember 18-án. 608-as busz A 608-as jelzésű elővárosi autóbusz Újhartyán és Budapest (Népliget) között közlekedik a 607-es busz betétjárataként. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a Budapest és Újhartyán, szerviz bejárati út között azonos útvonalon közlekedő 607-es busz nincs feltüntetve! 10586 Jansteen A 10586 Jansteen (ideiglenes jelöléssel 1996 KY4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1996. május 22-én. Bouesse Bouesse település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 422 fő (2015). Bouesse Arthon, Buxières-d’Aillac, Gournay, Maillet, Mosnay és Velles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aspin-en-Lavedan Aspin-en-Lavedan település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 294 fő (2015). Aspin-en-Lavedan Lourdes, Viger, Ossen és Lugagnan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Burg (Eifel) Burg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Fêche-l’Église Fêche-l’Église település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 792 fő (2015). Fêche-l’Église Grandvillars, Badevel, Delle, Lebetain, Saint-Dizier-l’Évêque és Thiancourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fenéktakarítás A Fenéktakarítás (angolul Reef Blower) a SpongyaBob Kockanadrág első évadjának az 1b epizódja, melyet az amerikai Nickelodeon csatorna mutatott be 1999. május 1-jén. Magyarországon is a Nickelodeon mutatta be. Ez az epizód rövidebb, mint a többi, ráadásul ebben az epizódban nem szerepelnek a szinkronhangok. Cselekmény Tunyacsáp éppen gyönyörködne a háza körüli rendre, amikor meglát egy kagylót. Mivel ez csúnyítja a kertjét, elrúgja Spongyabobhoz. Az ablakon kijövő Spongyabob meglátja a kagylót, és minden áron el akarja tüntetni. Elő is hozza a levélszívóját, ami azonban nem elszívja, hanem elfújja a kagylót, és néhány homokszemet is, pontosan az éppen evéshez készülő Tunyacsápra. Később elfújja a homokot Tunyacsápról, Tunyacsáp ételéről és Tunyacsáp szeméről is, ám így a homok újra Spongyabob lakásához kerül. Spongyabob ezúttal felszívja a homokot, de a gép kidobja azt egy pár alkatrésszel együtt. Spongyabob visszarakja a homokot és az alkatrészeket, de a gép nem akar indulni. Ekkor Spongyabob az indító zsinórt húzza jó sokáig, majd amikor visszarepül az indító zsinórral együtt, a gép a vizet is felszívja. Ezt Tunyacsáp fuldokolva veszi észre, ám a gép hamarosan felrobban és mindenhol homokbuckákat hagy - kivéve Spongyabob házát. Spongyabob boldogan megy be a lakásába, miközben Tunyacsáp szomorúan hever egy homokbuckában, orrán az egészet okozott kagylóval. Érdekességek Amikor a homok megint Spongyabob házához kerül, egy kiírás jelenik meg, amit Spongyabob akar mondani: "Te!" (You!) (152454) 2005 VS2 A 152454 Darnyi (ideiglenes jelöléssel 2005 VS2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián Piszkéstetőn fedezte fel 2005. november 3-án. Morgan megye (Indiana) Morgan megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Martinsville. Lakosainak száma 69 782 fő (2013. július 1.). Morgan megye Hendricks, Indianapolis, Marion, Johnson, Brown, Monroe, Putnam és Owen megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ezói Köztársaság Az Ezói Köztársaság (�����, Ezo Kjóvakoku) egy rövid életű állam volt a mai Hokkaidó területén. A Bosin-háború idején alapították a Tokugava-ház hívei. A japán császári csapatok végül megsemmisítő vereséget mértek az állam haderejére és a köztársaság megszűnt létezni. Előzmények Miután Meidzsi császár támogatói az 1868–69-es Bosin-háborúban megsemmisítő vereséget mértek a sógunátus híveire, a sógun flottájának admirálisa, Enomoto Takeaki hajóival és több ezer katonával Hokkaidó szigetére menekült. Vele tartottak a francia katonai tanácsadók is, Jules Brunet vezetésével. Enomoto megpróbálta rábeszélni a császári udvart, hogy hagyják érintetlenül a szamuráj hagyományokat, ám nem járt sikerrel. Megalakulása 1868. december 15-én Hakodatéban kikiáltották az önálló Ezói Köztársaságot. Az új állam kormányát az Amerikai Egyesült Államok mintájára hozták létre, és Enomoto Takeakit választották meg elnöknek. Ez volt az első szabad választás Japánban, amelyet idáig feudális földesurak irányítottak. A köztársaság a hakadotei elöljárón, Nagai Naojukin keresztül szerette volna elérni, hogy a külföldi hatalmak elismerjék az új államot. A brit és francia kormányok hajlandóak voltak elismerni az Ezói Köztársaságot, a Meidzsi kormányzat azonban nem. Az új állam saját zászlóval is rendelkezett, amely égszínkék háttéren egy krizantémot ábrázolt (a japán császárok ősi jelképét), rajta egy hétágú vörös csillaggal, amely az új köztársaság szimbóluma volt. Az államkincstár 180 000 ezer arany rjó érmével rendelkezett, amit még Enomoto hozott magával Oszakából, a sógunpárti erők veresége után. 1868–1869 tele a védelem kiépítésével telt el, amelynek központjául a Gorjókaku erődöt szánták. A rendelkezésre álló erőket közös francia–japán vezetés alá szervezeték, és négy dandárra osztották, amelyeket egy-egy francia tiszt irányított. Ezeket még további két-két részre (tehát összesen nyolc fél-dandárra) osztották, amelyek felett japán tisztek parancsnokoltak. Otori Keiszuke töltötte be a főparancsnoki pozíciót, helyettese pedig Jules Brunet francia katonai tanácsadó volt. Felbomlása A császári hadsereg hamarosan stabilizálta a császár uralmát a japán szárazföldön, így már csak Ezo maradt az egyetlen hely, amely ellenállt Meidzsi császárnak. 1869 áprilisában 7000 katona érkezett meg Hokkaidó déli részére. Az inváziós sereg gyorsan ért el sikereket: a hakadotei csatában vereséget mértek a köztársasági erőkre, és körbevették a Gorjókaku erődöt. Enomoto május 17-én megadta magát Kuroda Kijotaka altábornagynak és átadta az erődöt a császári csapatoknak. Kurodát nagyon lenyűgözte Enomoto odaadása a harcokban, és mindent megtett, hogy megmentse őt a kivégzéstől, így végül csak börtönbe zárták. Kuroda közbenjárására 1872-ben Enomoto kegyelemben részesült. A köztársaság végül 1869. június 27-én szűnt meg, és a terület a Japán Birodalom részévé vált. Ugyanezen év augusztus 15-én a sziget megkapta a ma is használt nevét. Anatolij Dmitrovics Konykov Anatolij Dmitrovics Konykov (ukránul: Анатолій Дмитрович Коньков ; Krasznij Lucs, 1949. szeptember 19. –) szovjet válogatott labdarúgó, edző. 2012–2015 között az ukrán labdarúgó-szövetség elnöke volt. Sikerei, díjai Gyinamo Kijev : Szovjet labdarúgó-bajnokság bajnok: 1975, 1977, 1980, 1981 Szovjet labdarúgókupa győztes: 1978 Kupagyőztesek Európa-kupája győztes: 1974–75 UEFA-szuperkupa győztes: 1975 Szovjetunió : Európa-bajnokság ezüstérmes: 1972 Olimpiai játékok bronzérmes: 1976 Alpár Gitta Alpár Gitta, 1917-ig Klopfer Regina (Budapest, 1903. február 5. – Palm Springs, 1991. február 17.) magyar nemzetiségű, izraelita vallású színésznő, koloratúrszoprán hangú opera és operett énekesnő. Édesapja Klopfer Ignác, a Dohány utcai zsinagóga kántora, karnagya. Életpályája Klopfer Ignác és Spitzer Hermin lánya. 1919-től a Zeneakadémián Szabados Béla, Hilgermann Laura tanítványa volt. 1924-ben januárjában alkalma nyílt Sándor Erzsi helyett elénekelni a címszerepet a budapesti Operaházban Léo Delibes Lakmé című operájában, azonnal szerződtették, még e hónapban debütált Gilda szerepében Giuseppe Verdi: Rigoletto című operájában . 1924. augusztus 23-án a Király Színházban énekelte először (majd azután sorozatban) Médi szerepét a Három a kislány című operettben. Ezzel a szereppel egy csapásra a közönség kedvencévé vált. 1925. március 26-án Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Stangel Kornél vállalkozóval, Stangel Dávid és Róth Ilona fiával. A házasság később felbontatott. 1925–27 között a müncheni opera, 1927–33 között a berlini Staatsoper tagja volt. 1933. elején a náci hatalomátvétel után Bécsbe költözött. 1936-ban feleségül ment egy svéd gyároshoz, és Los Angelesbe költözött. 1941-ben René Clair felkérésére játszotta el utolsó szerepét: The Flame of New Orleans c. filmben, majd haláláig a színpadtól és filmtől visszavonultan élt Palm Springs-i otthonában. 1932-ben részt vett Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabjának ősbemutatóján. Legnagyobb sikereit A sevillai borbélyban és a Szép Heléna című operettben aratta. A berlini Staatsoper tagjaként is sűrűn vendégszerepelt Budapesten a Városi Színházban(ma Erkel) és Európa nagyobb operáiban, mindenütt osztatlan sikert aratva. 1987-ben Berlinben életművéért a Golden Band kitüntetésben részesült. 1989. július 26-án Szentendrén, a Nosztalgia Kávéházban mutatták be, a Hölgy rózsaszínben című darabot, amely a művésznő életét dolgozta fel. A darabot Miklós Tibor írta, Alpár Gittát Tiboldi Mária alakította. Operaszerepei Léo Delibes : Lakmé Verdi : Traviata Verdi: Rigolettó Rossini : Sevillai borbély Richard Strauss : A rózsalovag Mozart : A varázsfuvola Operett szerepei Offenbach : Szép Heléna Lehár Ferenc : Schön ist die Welt (Szép a világ) Carl Millöcker : Die Dubarry Carl Millöcker: Koldusdiák Ábrahám Pál : Bál a Savoyban Franz Schubert : Három a kislány Filmjei Gitta entdeckt ihr Herz (1932) - Német film Die - oder keine (1932) - Német film Ball im Savoy (1935) - Osztrák-magyar film I Give My Heart (1935) - Angol film Le Disque 413 (1935) - Francia film Guilty Melody (1936) - Angol film Everything in Life (1936) - Angol film Mr. Stringfellow Says: No (1936) - Angol film The Flame of New Orleans (1941) - Amerikai film „Ganz Berlin lag ihr zu Füßen: Gitta Alpar” - A ZDF német televízió műsora (1987) Mosaik - Treffpunkt der Generationen - Német tévésorozat Studené Studené település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Studené Sobkovice, Těchonín, Mladkov, Pastviny és Nekoř településekkel határos. Lakosainak száma 187 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1964-es izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1964-es szezonja volt a bajnokság ötvenharmadik kiírása. A bajnokságban 6 csapat vett részt, a győztes a Keflavík lett. Ez volt a klub első bajnoki címe. Karma-jóga A karma-jóga (szanszkrit: �������) a "cselekvés jógája", a jóga négy fő változatának egyike, amely a Bhagavad Gítá tanításán alapul. Vágy nélküli, a Legfelsőbb Lény kedvéért végzett cselekvést jelent. Célja, hogy az ember lemondjon önös érdekeiről. A karma-jóga önzetlen cselekvésre és szolgálatra ösztönöz. A „karma” jelentése: „tett”, „cselekedet”. Minden ténykedésünk – a beszéd, a mozgás, de minden gondolatunk, szavunk is – karmának minősül. Minden tettünk egy annak megfelelő következménnyel jár, valamilyen hatást gyakorol a testre, az elmére és a tudatra, s az eredménye megfelel az erkölcsi értéknek és a szándéknak, amellyel végrehajtották. A karma két fajtája az önző és önzetlen cselekvés. A karma-jóga azt állítja, hogy az élet egy lehetőség Isten szolgálatára. Ez a bizonyos jóga nemcsak a fizikai cselekvés jógája; magában foglalja a törekvő morális és belső életét is. Imádkozz és dolgozz! Ez a karma jógi jelmondata Isten felismeréséhez. A karma jóga célja, hogy az ember lemondjon önös érdekeiről, vágyairól és hogy egy felsőbb erőt szolgáljon. Sri Chinmoy spirituális tanító alapján az igazi karma-jógi az, akinek az értelme állandóan tudatában van Istennek, és akiben őszinte szeretet él az emberiségben lakozó Isten iránt. A karma jógát gyakorló adhikárik úgy tartják, hogy az ember, tetteinek összes gyümölcsét fel kell ajánlja Istennek, aki minden ember szívében ott lakozik. Az embert önzetlen, bölcs cselekedetei szabadítják meg a tettek gyümölcsei által teremtett köteléktől. Ha valaki helyesen cselekszik, és tetteivel nem teremt köteléket, valamint magasabb szintű tudásra tesz szert, megszabadítja énjét a születés és halál körforgásából (móksa). A karma-jógában nem létezik alantas vagy felsőbbrendű szolgálat. A karma jógik között nincsen alsóbb- vagy felsőbbrendűség. Egy gépezet zökkenőmentes működésében minden csavarnak és rugónak ugyanolyan fontos szerepe van. Ehhez hasonlóan, egy összehangolt munkában a legcsekélyebb faladatot ellátó vagy jelentéktelen részletet felügyelő ember ugyanannyival járul hozzá egy vállalkozás sikeréhez, mint maga a főirányító. Az a törekvő, aki a világi emberek által alantasnak tartott tevékenységet szívesen és örömmel végzi, tetterős jógivá válik. Megszabadul az önteltségtől és az egoizmustól. Nem esik többé a büszkeség hibájába. Ebben példamutató Mahatma Gandhi élete. Ő soha nem tett különbséget alantas és elismeréssel járó munka között. Számára a legmagasztosabb tevékenységet az utcák söprése és a latrinák takarítása jelentette. Számára ez volt a legszentebb púdzsá (szolgálat). Különböző szolgálatok végzésével teljesen megsemmisítette a látszat-én-t. Sok magasan képzett személy csatlakozott ásramjához, hogy jógát tanuljanak tőle. Azt hitték, hogy Gandhidzsi (Gandhi) egy külön helyiségben majd valamilyen rejtélyes dolgot fog nekik tanítani és leckéket vehetnek pránájámából, meditációból és a kundaliní felébresztéséből. Nagyot csalódtak, amikor arra kérték őket, hogy takarítsák meg a latrinákat. A szádhakának (spirituális útkeresőnek) egyetlen lehetőséget sem szabad elmulasztania mások megsegítésére vagy szolgálatára. Békét és harmóniát kell teremtenie a széthúzás és viszálykodás helyett. Nem szabad figyelembe vennie, ha megsértették. Túl kell emelkednie a gúnyolódáson, a megrováson és a dicséreten éppúgy, amelyek csak vibrációk a levegőben. Minden munkát odaadással, önzetlenséggel kell végeznie. Nem az eredménnyel kell foglalkoznia, a sikerre vagy kudarcra gondolva. Meg kell tennie a tőle telhetőt, a többit pedig rábíznia Istenre. Szvámi Sivananda spirituális tanító írta: Nem sok választja el az önzést, az önzetlenségtől, a szeretetet, a gyűlölettől. Ha valaki túllép e határvonalon, örömét lelheti abban, ha másokért tehet anélkül, hogy viszonzást várna cserébe. Ez a legnagyobb öröm mind közül; alapvető lépés a megvilágosodáshoz vezető úton. Az önző ember sohasem juthat el idáig, mert az egója által kiépített határok között marad. Az egó az, ami az élet minden területén korlátozza az egyént, azt érezteti hogy nem tartozik Istenhez. Rengeteg tolvaj van, de ezek közül a tolvajok közül az egó a legrosszabb. Ez a tolvaj képes ellopni minden isteniséget. Az emberi egó valami nagy, nagyszerű és pompás dolgot akar tenni, de ez az egyedi dolog nem feltétlenül az , amit Isten akar, hogy tegyünk. Az önzetlen ember megedzi egóját és magasabb szintű célokra tartogatja. Világunkban az emelkedett szellemű férfiak és nők általános jellemvonása az önzetlenség. A spirituális törekvő semmit sem érhet el önzetlen szolgálat nélkül. A szentírások minden rítusa és tudása hiábavaló, minden formális istentisztelet mit sem ér, ha az egyén tettei nélkülözik az önzetlenséget. Az emberi egó állandóan zaklat minket. De ha az egyén isteni egóval rendelkezik, akkor azt érzi: Isten fia (lánya) vagyok. Ekkor nem választjuk el magunkat Isten teremtésének többi részétől. Az egyén felismeri, hogy Tőle származik, a Legfelsőbbtől, az Abszolúttól, ezért neki is istenivé kell válnia. A közönséges egót - ami megköti - átalakítja isteni egóvá, ami az egész világot a sajátjának tartja. 20337 Naeve A 20337 Naeve (ideiglenes jelöléssel 1998 HP83) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 21-én. Gare de Thonon-les-Bains Gare de Thonon-les-Bains vasútállomás Franciaországban, Thonon-les-Bains településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Léaz–Saint-Gingolph-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Perrignier Gare d’Évian-les-Bains Junicode A Junicode (kibontva Junius-Unicode) egy szabad unicode betűkép középkorászoknak. Tervezője Peter S. Baker a Virginia Egyetemről. Stílusában nagyon hasonlít a 18. századi betűképekhez, mint például a Caslon. A római betűk a Clarendon Press által a 17. században használt fontokon alapulnak, a görög betűk alapja pedig a 18. századi Greek Double Pica. A Junicode tartalmazza az európai középkori szövegek karaktereit, a következő unicode tartományokban: Latin ábécé ( ASCII ) (0000–007F) Latin 1 kiegészítés (00A0–00FF) Latin kiterjesztett A (0100–017F) Latin kiterjesztett B (0180–024F) IPA kiterjesztések (0250–02AF) Távolságmódosító jelek (02B0–02FF) Kombinálható diakritikus jelek (0300–036F) Görög (0370–03FF) Rúnák (16A0–16FF) Fonetikus kiterjesztések (1D00–1D6F) További latin kiterjesztett (1E00–1EFF) Általános központozás (2000–206F) Felső és alsó indexek (2070–209F) Valutaszimbólumok (20A0–20CF) Betűszerű szimbólumok (2100–214F) Matematikai műveleti jelek (2200–22FF) Egyéb műszaki karakterek (2300–23FF) Keretes számok és betűk (2460–24FF) Geometriai alakzatok (25A0–25FF) Jelek (2700–27BF) Saját használatú karakterek (F100–F1A6) A Junicode részben támogatja a Középkori Unicode Font Kezdeményezést, és elérhető normál, dőlt, félkövér és félkövér dőlt változatokban. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Junicode című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Szabó András (labdarúgó) Szabó András (Budapest, 1962. november 23. –) labdarúgó, hátvéd, majd edző. Pályafutása Klubcsapatban 1980 és 1994 között 216 bajnoki mérkésen lépett pályára és 11 gólt szerzett. A válogatottban Egyszeres olimpiai válogatott (1986), hatszoros utánpótlás válogatott (1982–83), egyszeres egyéb válogatott (1983). Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1989–90 2.: 1986–87 3.: 1980–81, 1987–88 Magyar kupa győztes: 1981, 1983, 1987 Mečenčani Mečenčani falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Donji Kukuruzari községhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 22, közúton 33 km-re délre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főúttól délre, a Samarica-hegység (Šamarica gora) északi részén, a Sunja-folyó jobb partján fekszik. Története A falu török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség 1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közeli komogovinai pravoszláv kolostort. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott. A falvak legnagyobb része a 18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Mechenichani” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Mechenichani” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Mechenichani” néven 72 házzal és 362, többségben görögkeleti vallású lakossal szerepel. A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 213, 1910-ben 384 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része csatlakozva a partizánokhoz felkelt az új rend ellen és a végső győzelemig harcolt. A délszláv háború előtt lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 148 lakosa volt. Nevezetességei A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma a Komogovinára, Umetićre és Kukuruzarira menő utak kereszteződésének közelében áll. A templomot 1877-ben építették klasszicista stílusban. Egyhajós épület, félköríves apszissal, félköríves ablakokkal, harangtornya a délre néző homlokzat felett áll. Ikonjai 1746-ban még a kukuruzari Istenanya mennybevétele templom számára készültek. A délszláv háborúban nem sérült meg, de elhanyagolt állapotban áll. Oktatás Itt található a község egyetlen elemi iskolája, mely Zrínyi Katalin (Katarina Zrinska) nevét viseli. Gornji és Donji Kukuruzari, Prevršac, Mečenčani, Borojevići, Komogovina, Knezovljani, Umetići, Gornji és Donji Bjelovac, Bjelovački Kostreši, Gornja és Donja Velešnja, valamint Babina Rijeka iskolás gyermekei járnak ide. Az épület még az 1950-es években épült, 2005-ben minisztériumi támogatással teljesen felújították és 2006. december 13-án avatták fel. Potter megye (Dél-Dakota) Potter megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Dél-Dakota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Gettysburg. Lakosainak száma 2394 fő (2013. július 1.). Potter megye Walworth és Sully megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Aspères Aspères település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 523 fő (2015). Aspères Carnas, Saint-Clément, Campagne, Garrigues, Salinelles és Sommières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2004-es túraautó-Európa-bajnokság A 2004-es túraautó-Európa-bajnokság az utolsó szezon volt a túraautó-Európa-bajnokságban. 2005-től az Európa-bajnokságot a túraautó-világbajnokság és a túraautó-Európa-kupa váltotta fel. A szezon Monzában indult március 28-án, és Dubaiban ért véget húsz verseny után. A versenyzők bajnokságát Andy Priaulx nyerte a BMW Team Great Britain színeiben, a BMW Team Deutschland pilótája Dirk Müller előtt. Az AutoDelta pilótája Gabriele Tarquini lett a harmadik. A BMW nyerte a gyártók versenyét az Alfa Romeo és SEAT előtt. Tom Coronel nyerte a privát versenyzők bajnokságát, és az AutoDelta a privát csapatok bajnokságát. Bajnokság végeredménye Privátbajnokság Pontrendszer: 10-8-6-5-4-3-2-1 a legjobb nyolc helyezett kap pontot. Szabó Attila (atléta) Szabó Attila (Budapest, 1984. július 16. –) magyar tízpróbázó atléta. Sportpályafutása Az UTE sportolójaként kezdett versenyezni. 2003-ban fedett pályán junior magyar bajnok volt. A következő évben a felnőtt szabadtéri ob-n lett harmadik. 2005-ben az U23-as Európa-bajnokságon 11. helyen végzett. A többpróba Európa-kupában 13. lett egyéniben, első csapatban. 2006-tól a Debreceni SC versenyzője lett. 2007-ben a többpróba szuper ligában 8. volt csapatban. 2009-ben az universiaden harmadik volt. A 2009-es atlétikai világbajnokságon 31. lett. 2011-ben a Ferencvárosi TC színeiben versenyzett. 2012 júliusában, már a Budaörsi AC sportolójaként, 8003 pontos egyéni csúcsával biztosította az olimpiai részvételét. Arany ribiszke Az arany ribiszke (Ribes aureum) a ribiszkék nemzetségébe tartozó, Észak-Amerikában őshonos, ehető termésű növényfaj. Megjelenése Az arany ribiszke 2-3 méterre növő lombhullató bokor, hajtásai felállóak, kevéssé ágaznak el. Őshazájában 4 méteresre is megnő, Magyarországon ritkán nagyobb 1,5 méternél. Hajtásai kopaszak vagy ritkásan szőrösek, tövistelenek. Kérge vörösesbarna. Rügyei nyúlánk tojásdadok, finoman szőrözöttek. Világoszöld levelei 2-4,5 cm hosszúak és 2,5-5,5 cm szélesek, kissé fényes felületűek, három-, ritkábban ötkaréjúak. A levélszél ép, a karéjok csúcsa felé kissé fogazott. A levélnyél majdnem olyan hosszú, mint a lemez. Ősszel a levelek vörösre színeződnek. Élénk aranysárga virágai magányosan vagy maximum 15 virágot tartalmazó fürtökben, a levélhónaljakban nőnek. A kellemes illatú virágok ötszirmúak, porzót és bibét is tartalmaznak, legfeljebb 9 mm-esre nőnek. A csészelevelek aranysárgák, csészecsövet alkotnak (első pillantásra ők látszanak szirmoknak), jóval hosszabbak a sziromleveknél, amelyek felállóak, csúcsuk bíboros árnyalatú. Magháza alsó állású. Termése sokmagvú álbogyó, éretten fényes fekete (de előfordulnak sárga, vörös, barna bogyós változatok is), borsó méretű. A termés ehető, íze kesernyésen édeskés. Az ezermagtömeg 2 g körüli. Elterjedése Észak-Amerikában honos, a Ribes aureum var. aureum a kontinens nyugati részén, Kanada Alberta tartományától egészen Nyugat-Texasig. A Ribes aureum var. odoratum az Egyesült Államok középső részén, a Nagy-tavaktól nyugatra fordul elő. Európában, így Magyarországon a 19. századtól ültetett díszcserje, illetve nemesített ribiszke és egres oltóalanyának is használták. Németországban 1822-től ültették kertekben, itt 1883-ban észlelték kivadulását. Magyarországon vadon először 1872-ben észlelték. Életciklusa Nedvességkedvelő faj, gyakran fordul elő patakok, vízfolyások partján réteken, bozótosokban, örökzöld- vagy lombhullató erdőkben. Tűri a száraz vagy erősen csapadékos éghajlatot. Napigényes, a félárnyékot még tolerálja, de a sűrű lombkoronát nem. A földrajzi szélességtől függően 400–2800 m tengerszint fölötti magasságon él. Talajigénye az enyhén savanyútól (pH 6) a gyengén bázikusig terjed, a laza, humuszos homoktalajokat kedveli. Fagytűrő, elviseli a -35 °C-ot. Gyors növekedésű faj, háromévesen már virágzik. Őshazájában áprilistól júniusig nyílik, nálunk alapvetően májusban van a virágzási ideje. A beporzást rovarok végzik. A bogyók június-augusztus között érnek, egy bokron általában egyszerre. A terméseket madarak és emlősök fogyasztják, a magvak az ürülékükkel terjednek. A magok akár 17 évig is csíraképesek maradnak. A csírázáshoz legalább hatvan napos előzetes hideg környezet szükséges. Vegetatívan, sarjakkal is jól terjed, akár több négyzetméteres telepeket is fejleszt. A vegetatív terjedést égés, erős visszametszés, az öreg hajtások eltávolítása kiprovokálhatja. A többi ribiszkefajjal könnyen kereszteződik. Gazdasági jelentősége Észak-Amerikában termése a csíkosmókusok étrendjének 10%-át teszi ki, ezenkívül az énekesmadarak, fajdok és prérifarkasok is megeszik. Hajtásait a hódok, leveleit a szarvasok fogyasztják. Az Egyesült Államokban köztesgazdája az öttős fenyőket támadó Cronartium ribicola üszöggombának, emiatt ott irtani is próbálták, bár nem sok sikerrel. Az arany ribiszkét az Egyesült Államokban a talajerózió megakadályozására és erdőújratelepítésnél ültetik. Bogyóit frissen, szárítva vagy lekvárként fogyasztják. Megszárított és porrá tört háncsát az indiánok sebek gyógyítására, borogatáshoz használták; főzetként a megdagadt lábat kúrálták vele. Magyar erdészeti szakkönyvek alföldi nemesnyárasok szegélyéhez, cserjeszintjéhez ajánlják, emellett a Pallagi-2 egresfaj oltóalanyaként alkalmazzák a kertészetek. Magyarországon inváziós fajként tartják számon, bár magától csak kis hatékonysággal terjed, akkor is inkább csak vegetatív módon sarjadzással. Az alföldi tanyák mellé korábban gyakran ültették sövényként és gyümölcséért, és a cserjék a tanya pusztulása után is megmaradtak. Gyümölcsösökből (ahol oltóalanyként volt jelen) is többhelyütt kiszabadult. Természetvédelmi szempontból nem jelent problémát. Influenzavírus C Az influenzavírus C az influenzát okozó vírusok családja, az Orthomyxoviridae egyik nemzetsége. A nemzetség egyetlen faja az influenzavírus C. Az influenzavírus az embert és a sertést fertőzi meg. A C vírus okozta influenza az A és a B vírus okozta influenzához képest ritka, de lehet súlyos és okozhat helyi járványokat. 1964-es magyar férfi vízilabdakupa A magyar férfi vízilabdakupa 1964-es kiírását a Ferencvárosi TC nyerte. Selejtezők B csoport A Csepel Autó-Tatabánya mérkőzés 2 pontját, 0-0-val a Csepel Autó kapta. C csoport A Pécsi Dózsa visszalépett A Vasas Izzó-Vörös Metor mérkőzést nem játszották le. Elődöntők A csapatok a selejtezőből az egymás elleni eredményeket magukkal hozták. Döntő A csapatok az elődöntőből az egymás elleni eredményeket magukkal hozták. A Ferencváros játékosai: Ambrus Miklós, Szívós István, Gyarmati Dezső, Bolvári Antal, Kiss Egon, Felkai László, Kárpáti György, Gerber Gyula, Steinmetz János, Kövecses Zoltán, Halasi Jenő, Werner György, Laukó Álmos, Edző: Fábián Dezső Kovács Péter (jogász) Kovács Péter (Szeged, 1959. február 10.) magyar jogtudós, nemzetközi jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatási területe az emberi jogok nemzetközi védelme, a kisebbségvédelem és a diplomáciai jog. 2005 és 2014 között az Alkotmánybíróság tagja. 2015-től a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája. Életpályája 1978-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem. Itt szerzett 1983-ban jogi diplomát. Ennek megszerzése után a franciaországi Nancyban található Európai Egyetemi Központban vett részt posztgraduális képzésen, itt közösségi szakjogász képesítést szerzett. 1984-ben Strasbourg-ban, 1987-ben Hágában az Académie de Droit International berkeiben belül tölt el hosszabb időt ösztöndíjasként. Hazatérése után a Nehézipari Műszaki Egyetem nemzetközi jogi tanszékén kezdett el oktatni tanársegédi beosztásban, később adjunktusként és egyetemi docensként is dolgozott. 1990 és 1994 között a párizsi nagykövetség első titkára volt. 1998-ban vette át egyetemi tanári kinevezését. Emellett 1998–1999-ben a Külügyminisztérium emberi és kisebbségi jogi főosztályának vezetője volt. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtudományi karának oktatója a Nemzetközi Közjogi Tanszéken, előbb docensi majd egyetemi tanári tudományos fokozatban. 1999-ben Miskolcon a nemzetközi jogi tanszék vezetőjévé nevezték ki, feladatai sokasodása miatt így lemondott minisztériumi állásáról. Mindkét tanszéket 2005-ig vezette, ám a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a mai napig a Nemzetközi Közjog tárgyának oktatója, tantárgyjegyzője. 2000 és 2009 között számos franciaországi egyetemen vendégprofesszor (Montepellier, Nantes, Paris II, Paris XI) valamint 2002 őszi szemeszterében a Denver College of Law vendégprofesszora a Fullbright program keretei között. 1987-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, amit 1996-ban PhD-fokozatnak ismertek el. 2011-ben szerezte meg akadémiai doktori fokozatát. 1997-ben habilitált. Több nemzetközi jogi társaság tagja (International Law Association magyar nemzeti bizottság, Société Française pour le Droit International). 2005-ben az Országgyűlés Bragyova Andrással közösen megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává, ekkor lemondott tanszékvezetői tisztségeiről. Alkotmánybírói megbízatása 2014. szeptember 26-án lejárt. 2014 decemberében megválasztották a Nemzetközi Büntetőbíróság bírájává, mandátuma kilenc évre szól. Munkássága Kutatási területe az emberi jogok nemzetközi védelme, a kisebbségvédelem és a diplomáciai jog. Több könyve jelent meg a kisebbségvédelem kérdéskörével kapcsolatban, de foglalkozik a terrorizmus és a nemzetközi jog, a humanitárius jog és a nemzetközi bíráskodás kérdéseivel is. Az Európa Tanács által elfogadott két kisebbségvédelmi egyezménynek: a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának, valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelme Európai Keretegyezményének kidolgozásában mint kormányszakértő vett részt. Több nemzetközi jogi egyetemi tankönyv szerzője, társszerzője. 2003-ban Pro Minoritate díjjal tüntették ki. Főbb publikációi Az európai kisebbségvédelem a 90-es években (1995) Nemzetközi jog és kisebbségvédelem (1996) Nemzetközi közjog (egyetemi tankönyv, társszerző, 1997, 2006) A schengeni kérdés (2000) International Law and Minority Protection (2000) Terrorism and International Law (szerk., 2002) Rather Judgement than Opinion? Or Can We Speak About a Third Type Judicial Procedure before the International Court of Justice? (2004) Use of Force within United Nations Coordinates – Before Changes (2007) Ennezat Ennezat település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 2518 fő (2015). Ennezat Martres-sur-Morge, Chappes, Clerlande, Entraigues, Riom, Saint-Beauzire és Saint-Ignat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Viszony.hu A Viszony.hu egy nagy visszhangot, sok megütközést és botrányt, vitát kiváltó magyar társkereső oldal, mely saját meghatározása szerint kifejezetten azoknak szól, akik párkapcsolatban vagy házasságban élnek, vagyis a nem egyedülálló társkeresőknek kínál lehetőséget a félrelépésre. Előzmények A társkereső alapötlete korántsem eredeti, a speciálisan házasságban élőknek szóló társkereső oldal típus eredetileg Kanadában született 2002 táján. Ekkor indult ugyanis a mind a mai napig ennek a "niche" (szűk piaci szegmenst célzó) társkereső oldalnak az első és a nemzetközi piacon is legsikeresebbje, az AshleyMadison.com. Az alapító, szintén kanadai Noel Biederman beszámolója szerint egy, a társkereső oldalakon jelen lévő mintegy 25–30 vagy akár 35%-nyi, nem egyedülálló, nem független társkeresőről szóló statisztikai felmérés szülte az AshleyMadison.com alapötletét. Akkori elgondolása szerint piacképes egy társkereső oldal mely kifejezetten azoknak szól akik már nem egyedülállók azonban ennek ellenére szeretnének ismerkedni és akár egy viszonyt is kialakítani. Az üzleti koncepció helytállónak bizonyult, bár közel tíz év alatt, de az AhsleyMadison komoly üzleti sikerré vált, mára már több tucat országban van jelen és közel száz millió dolláros éves forgalmú vállalkozássá nőtte ki magát, csak az USA-ban több mint húsz millió felhasználóval rendelkezik. Az AshleyMadison ma már Kanadán és az Egyesült Államokon kívül jelen van Dél-Amerika számos országában, Nyugat-Európa több pontján is. Az alapötlet a világ nagyszámú országában követőkre talált, hamar megvalósult többek között indiai megfelelője is. Médiafigyelem Magyarországon a legelső és mind a mai napig ismertségében és felhasználószámában, bevételeiben piacvezető, hűtleneknek szóló társkereső oldal a Viszony.hu.[forrás?] Az oldal 2011 decemberében indult, ám egészen 2012 júliusáig szinte észrevétlenül üzemelt. Ekkor a CEMP (Index.hu) csoporthoz tartozó Velvet online bulvárlap közölt egy bemutató cikket „Itthon is beindult a félrelépést segítő társkereső” címmel, mely az üzemeltetők elmondása szerint napok alatt több ezer regisztrált felhasználót hozott az oldalra. Az első és egyben „mainstream”, tömeges elérésű médiatermékben történő megjelenést számos további követte, az oldalt 2012 júliusában a Neo FM-en hallható, Boros Lajos és Bochkor Gábor által vezetett „Bumeráng” c. közéleti, humoros műsorban is bemutatták. Nem sokkal később az egyik piacvezető bulvárlap, a Bors Magazin egész oldalas riportot közölt az oldalról, illetve annak magyarországi fogadtatásáról. Majd 2012 szeptemberében a TV2 Aktív című műsora is bemutatta az oldalt az általános hűtlenségről, illetve az azzal kapcsolatos általános lakossági véleményekről szóló összefoglalójában. Előbbieket egy sor további médiamegjelenés követte, a Viszony.hu szerepelt a Meglepetés Magazinban 2012 szeptemberében, a Bulváros.hu-n 2012 novemberében, valamint számos egyéb közéleti magazinban, online és offline médiatermékben. Betiltott reklámfilm A website üzemeltetői 2013 őszén egy rövid reklámfilmet kívántak megjelentetni több kereskedelmi tv-csatornán azonban a filmet kivétel nélkül minden társaság visszautasította, a Reklám Testület határozata értelmében ugyanis a reklámozott szolgáltatás általános etikai normákat sért így nem közölhető. Ellentmondások és viták A Viszony.hu alapítója és üzemeltetői a gyakori kritikákra rendszeresen reagálnak azzal az érvvel, miszerint a hűtlenség, a monogámia körüli "nehézségek" általános emberi problémák melyek az oldal létezése nélkül is adottak, sőt, évszázadok, évezredek óta léteznek. Védekezésük másik központi és gyakran előkerülő eleme az, hogy az oldal nem befolyásolja közönségét, aki mindenáron félre akar lépni az mindenképp megtalálja a módját, ehhez nem szükséges egy weboldal. Ezzel szemben az oldal kritikusai szerint a Viszony.hu kifejezetten legitimizálja a félrelépést, szembe megy általános emberi normákkal, erkölcsi standardokkal melyeket mindenkinek tiszteletben kellene tartania és senkinek semmilyen körülmények között, különösen nem üzleti céllal nem lenne szabad azokat megkérdőjeleznie. Egyes vélemények szerint az oldal üzemeltetői kifejezetten bűnt követnek el a társadalommal és a családokkal szemben, a tevékenységet egyenesen tiltani kellene. Az oldal megítélése világnézet és személyes beállítottság, szexuális és általában párkapcsolati sajátosságok függvényében széles skálán mozog a teljes és határozott elutasítástól kezdve a közönyösségen át az elfogadásig. Háttér Az oldal alapítója a több botrányos társkereső oldal és egyéb ellentmondásos vállalkozás létrehozásáról is ismert Györfi András. Az oldal 2013 elején a több, jelentős forgalmat bonyolító társkereső oldalt illetve egyéb, elsősorban online kereskedelmi vállalkozást üzemeltető Habostorta E-commerce Group tulajdonába került. Dino Merlin Edin Dervišhalidović (Szarajevó, 1962. szeptember 12. —) művésznevén Dino Merlin bosnyák énekes. Ő képviselte Bosznia-Hercegovinát az 1999-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Jeruzsálemben, valamint 2011-ben Düsseldorfban. 1999-ben Béatricével lépett fel, és bosnyák és francia kevert nyelven adták elő Putnici, vagyis Utazók című dalukat. Május 29-én lépett fel huszonkettedikként, a német Sürpriz Reise nach Jerusalem - Kudüs'e Seyahat című száma után, és az észt Evelin Samuel és Camille Diamond of Night című száma előtt. A szavazás során 86 pontot szerzett, ami a hetedik helyet jelentette a Dalverseny huszonhárom fős mezőnyében. 2011-ben angol és bosnyák kevert nyelven adta elő Love in Rewind, vagyis Visszafordított szerelem című dalát, melynek zenéjét és szövegét is Ő szerezte. Május 12-én lépett fel először a második elődöntőben, ahol elsőként, az osztrák Nadine Beiler The Secret Is Love című száma előtt. A szavazás során 109 pontot szerzett, ami az ötödik helyet jelentette a Dalverseny tizenkilenc fős elődöntőjében. Május 14-én lépett fel a döntőben, ahol másodikként, a finn Paradise Oskar Da Da Dam című száma után, és a dán A Friend In London együttes New Tomorrow című száma előtt. A szavazás során 125 pontot szerzett, ami a hatodik helyet jelentette a Dalverseny huszonöt fős döntőjében. Valle delle Ferriere Természeti Rezervátum A Valle delle Ferriere Természeti Rezervátum Olaszországban található, a Sorrentói-félsziget déli részén, Amalfi városától északra, a Chiarito patak szurdokvölgyében. Sajátos mikroklímájában az amúgy is enyhe mediterrán tél hatása nem érződik. Az évi átlaghőmérséklet 15°C felett van, a levegő párás. Európában kizárólag ebben a különleges környezetben él a kúszó láncpáfrány (Woodwardia radicans) nevű, harmadkori élő kövületnek tartott, egyébként Észak-Amerikában és Makaronéziában honos páfrányfaj. Néhány húsevő növény is megtalálható a völgyben (pl. Pinguicola hirtiflora). A fák közül említésre méltók a bükkök, a magyaltölgy, a törpefenyőfélék és a citrusok. Az állatvilág jellegzetes képviselői a szalamandra, a borz, a róka és számos madár (vörös vércse, fakopáncs). 2012-es Mutua Madrid Open – férfi egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2012-es Mutua Madrid Open férfi egyes mérkőzéseit. A címvédő a világelső Novak Đoković volt, aki a negyeddöntőben meglepetésre két játszmában vereséget szenvedett honfitársától, Janko Tipsarevićtől. A tornagyőzelmet Roger Federer szerezte meg, a döntőben két óra harmincnyolc perc alatt 3–6, 7–5, 7–5-re legyőzve a cseh Tomáš Berdychet. Federer pályafutása huszadik győzelmét aratta egy Mester-tornán, ezzel az élre került a megnyert Mester-versenyek örökrangsorában (holtversenyben a huszadik diadalát az áprilisi Monte Carlo Mastersen megszerző Rafael Nadallal). Tornagyőzelmével a második helyre lépett a világranglistán, 2011. március 11-ét követően először, a harmadik helyre szorítva ezzel Nadalt. A 2011-es US Open elődöntőjében elszenvedett veresége óta Federer csupán három mérkőzést veszített el, s negyvenötöt megnyert, miközben 2012-ben már a negyedik tornagyőzelmét szerezte meg (Rotterdam, Dubaj és Miami után). Madridban ötödször játszott finálét, ebből háromszor tudott diadalmaskodni (a korábbi győzelmeit 2006-ban és 2009-ben aratta). Berdych a második Masters-győzelmét szerezhette volna meg, 2005-ben a párizsi Mester-tornát nyerte meg. Egyéniben a tizennegyedik fináléját játszotta, s ez volt a hetedik elveszített döntője. Kiemeltek Az első nyolc kiemelt a második körben kezdte meg a szereplését. I. e. 153 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek Évek: i. e. 158 – i. e. 157 – i. e. 156 – i. e. 155 – i. e. 154 – i. e. 153 – i. e. 152 – i. e. 151 – i. e. 150 – i. e. 149 – i. e. 148 Események Római consulok : Q. Fulvius Nobilior és T. Annius Luscus Ettől az évtől a consulok január 1-jétől lépnek hivatalba. Keményffy Gábor Keményffy Gábor (Komádi, 1958. október 1. –) magyar formatervező művész, művészeti tanár. Életrajz 1977-ben kerámia szakon érettségizett a Tömörkény István Művészeti Gimnáziumban, Szegeden. 1983-ban kerámia, porcelán és üveg szakon szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetemen, ahol mesterei Csekovszky Árpád, Schrammel Imre és Litkei József voltak. 1985-ben az Iparművészeti Egyetem posztgraduális képzését elvégzi Art-Design ügyvezető szakon. 1989-ben a pécsi Jannus Pannonius Tudományi Egyetem Retorika szakán szerez diplomát. Mestere Gergely János professzor. Számos köztéri alkotása található Budapesten, Pécsett, Harkányban, Szabadkán, Sellyén és Aranyosgadányban. Ars Poetica "A gondolkodás naturális és absztrakt formája a lételemem. A plasztikában, agyagban, fában, festményben, rajzban az érzelmeim folytatódnak. Négyszáz év múlva... mi marad?" Végzettség Érettségi 1973 -1977 Tömörkény István Művészeti Gimnázium Szeged - Kerámia szak Szaktanár: Fekete János Diploma 1978-1983 Magyar Iparművészeti Egyetem (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), Budapest - Kerámia, Porcelán, Üveg szak Mesterek: Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Litkei József Diploma 1985 Magyar Iparművészeti Egyetem (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), Budapest - MIF-ART-DESIGN ügyvezető Diploma 1989 Jannus Pannonius Tudományi Egyetem Pécs - Retorika szak Mester: Gergely János professzor Szakmai élete 1983 -1997: Porcelán és Kerámiatervező iparművész, Zsolnai Porcelán Manufaktúra Rt. Pécs 2001 Porcelán és Kerámiatervező iparművész, Hollóházi Porcelán Rt, Hollóháza 2001-2007 Kerámia és szobrász szaktanár, Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola, Kaposvár 2004-2005 Vizuális kultúra tanár, Radnóti Miklós Gimnázium, Pécs 2007- Szobrász tanár, ANK Alapfokú Művészeti Iskola, Pécs Pécs Szellemi szabadfoglalkozású iparművész, agyag- és faszobrász, Pécs Tagságai Magyar Fiatal Iparművészeti Stúdió Magyar Képzőművészeti Alap ( MAOE ) Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség Pécs-Baranya Művészeinek Társasága Magyar Keramikusok Társasága Művésztelepek, szakmai fórumok Számos művésztelepen ész szakmai fórumon vett részt, többek között az alábbi városokban: Römhild, Opole, Kedzezi-Kozle, Tulowice, Kecskemét, Siklós, Tállya, Sellye, Aranyosgadány. Válogatott egyéni kiállításai 1986 Pécs; Kecskemét; Hajdúböszörmény ; Nyíregyháza 1987 Budapest; Szeged 1988 Komló 1991 Sopot 1995 Opole; Tulowice 2006 Posta Palota, Pécs 2006 Varga Galéria, Pécs 2006 Áfium Étterem, Pécs 2006 Hemingway Étterem, Pécs 2007 Benczur Hotel, Budapest Köztéri tervei 2004 Hévízi I. szökőkút terv 2005 József Attila síremlék terv 2005 Szász Endre síremlék terv 2006 Biológiai Kutató intézet szökőkút terve, Szeged Köztéri alkotásai 1990 Törley-kút, Törley Pezsgőgyár , Budapest 1991 Benczur-fülke, Hotel Benczur, Budapest 1992 Oroszlános virágdézsák, Váci utca, Budapest 1996 Eosin díszkút és presszógép, Hotel Taverna, Budapest 1997 Eosin díszterem, Aranykacsa Étterem, Pécs 1997 Török János kerámia szobrász síremléke, Városi temető, Pécs 1997 Aranyló szökőkút, Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő 1998 Eosin órakút , Városháza, Pécs 1998 „eosin mester” Kovács István síremléke, Városi temető, Pécs 2000 Harka eosin díszkút, Termál gyógyfürdő előtti park, Harkány 2000 Attala-nőalak, Attala 2001 Eosin szökőkút díszítőelemek és mozaik, Városháza tér, Szabadka 2001 Oroszlános díszkút, magántulajdonban, Keszű 2003 Harka díszplasztika, Harkányi Gyógyfürdő, Harkány 2005 Absztrakt fej, (3,5m-es fa plasztika), Sellye 2006 „Vasarely”, (2,5m-es fa plasztika), Aranyosgadány 2006 Bronz cégér és belső enteriőr fa plasztikái, Biokristály étterem, Pécs 2007 Krumpli virág, (1,5m-es fa plasztika), Aranyosgadány 2007 Fátum, (2,3m-es fa plasztika), Sellye Sainte-Marguerite (Haute-Loire) Sainte-Marguerite település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 41 fő (2015). Sainte-Marguerite Chassagnes, Collat, Josat és Mazerat-Aurouze községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tükörfordítás A tükörfordítás a fordítás gyakorlatában olyan szó szerinti fordítást jelent, amely eredménye nem mindig helyes a célnyelv sztenderd változata szerint, de a kontrasztív nyelvészetben, a történeti nyelvészetben és a lexikológiában ez a terminus idegen nyelvből való kölcsönzés egyik típusát nevezi meg, mint vegyes, azaz egyszerre nyelven belüli és azon kívüli eszközét a nyelv gyarapításának új egységekkel, főleg a szókészlet és a frazeológia terén, de kisebb mértékben grammatikai téren is. Idesorolják idegen szavak jelentésének átvételét és idegen szavak vagy egyéb egységek alkotómorfémáinak teljes vagy részleges fordítását a fogadó nyelv megfelelő morfémáira. Lexikai tükörfordítás A lexikai tükörfordítás eredménye tükörszónak nevezett egység. Lehet szó idegen szó jelentését (tükörjelentés) átvevő szóról (angolul semantic loan, franciául calque sémantique), vagy idegen mintára alkotott szóról (tulajdonképpeni tükörfordítás) (angolul loan translation, franciául calque morphologique). Tükörjelentéses szó Tükörjelentése olyan szónak van, amely már megvolt a nyelvben, amikor idegen szó jelentését is átvette. Viszonylag régi jelenség esetében előfordul, hogy a szónak csak az átvett jelentése marad meg. Példák: (magyarul) A világ szó eredetileg csak ’világosság’-ot jelentett, de a szláv světъ ’fény; mindenség’ szó második jelentését is átvette, és végül csak ez maradt meg. (románul) Ugyanaz történt a román lume ’világ’ szóval is, ugyanannak a szláv szónak a hatására. (angolul) A write ’írni’ eredeti jelentése ’karcolni’ volt, majd a latin scribere ’hegyes tárggyal vonalakat bekarcolni; írni’ hatására átvette ennek második jelentését. (kínaiul) A dìng szó eredetileg azt jelentette, hogy ’rögzült; stabil’. A kínai buddhisták ezzel fordították le a szanszkrit samādhi szót, amely meditációba való elmélyülési állapotot nevez meg. A viszonylag nem régen átvett tükörjelentések mellett megmarad(nak) a átvevő szó eredeti jelentése(i) is. Például a francia réaliser és az ebből a nyelvből átvett román realiza igék eredeti jelentése ’megvalósítani’, de emellett mindkét nyelvben átvették az angol realize ’rájönni; megérteni’ jelentését is. Alkotott tükörszó Tulajdonképpeni tükörfordítással nyelven belüli szóalkotási módszerekkel jönnek létre szavak úgy, hogy idegen szavak morfémáit fordítják le teljesen van részben. Összetett szavakat eredményez idegen összetett szavak és szószerkezetek szóról szóra való lefordítása. A magyar nyelvben ilyenek forrásai főleg azok a nyelvek, amelyekkel a magyar a legszorosabb kapcsolatban állt az idők során: A legrégibb ilyen szavaknak a mintája szláv nyelvekben található, pl. a szerbben vagy a horvátban : húshagyó < mesopust , nagyhét < Velika nedelja , virágvasárnap < Cvetna nedelja . Latin mintájú szavak főleg a 18. század után keletkeztek: madártej < lacta gallinaceum , rögeszme < idea fixa . A legtöbb minta német : anyanyelv < Muttersprache , bűnbak < Sündenbock , egyenjogú < gleichberechtigt . Példák egyéb nyelvekben: angol crispbread < német Knäckebrot ’kétszersült’; francia presqu’île < latin paeninsula ’félsziget’; horvát zemljopis < görög geographía , akárcsak a magyar ’földrajz’; kínai lán-méi < angol blueberry ’áfonya’; román bunăstare < német Wohlstand ’jólét’. Idegen képzett szó is lehet mintája más nyelvben hasonló alkotású szónak. Például prefixumos (előképzős) idegen szavakat utánoznak magyar igekötős szavak: magyar kiküszöböl < latin eliminare, magyar befolyás < német Einfluß. Más nyelvekben prefixumnak ugyancsak prefixum felel meg, pl. román coraport < orosz содоклад (szodoklad) ’korreferátum’. Szó + szuffixum (utóképző) képzésű tükörszavak is vannak: magyar főnök < német Häuptling ; angol brotherhood < latin fraternitas ’testvériség’; román întâietate < francia primauté ’elsőbbség’. Van példa prefixum + szó + szuffixum képzésű tükörszóra is: román deznodământ < francia dénouement ’(bonyodalom) megoldás(a)’. A fenti példák teljes tükörszavak, de vannak részfordítások is, úgy összetett, mint képzett szavak, melyekben az egyik morféma jövevény: magyar agrárkérdés < német Agrarfrage , eltussol < német vertuschen ; francia dopage < angol doping ’doppingolás’, supermarché < angol supermarket ’szupermarket’; román triunghi < francia triangle ’háromszög’, surprinde < francia surprendre ’meglepni’. Egyes tükörszavak nemzetközieknek nevezhetők. Ilyenek például a Friedrich Nietzsche német filozófus alkotta Übermensch ’emberfeletti ember’ mintájára kreált szavak: (angolul) superman, (franciául) surhomme, (olaszul) suprauomo, (oroszul) сверхчеловек (szverhcselovek), (horvátul) nadčovjek stb. Ún. „pontatlan lexikai tükörfordítás” is van, például német Halbinsel ’félsziget’ < latin paeninsula (szó szerint ’majdnem sziget’). Az angol skyscraper-nek (szó szerint ’égkarcoló’) vannak pontos tükörfordításai (a francia gratte-ciel, a spanyol rascacielos, a horvát neboder), és pontatlanok is: a magyar felhőkarcoló vagy a román zgârie-nori (szó szerint ’felhőket karcol’). Frazeológiai tükörfordítás Ilyen tükörfordításnak tekintik általában azt, amely eredménye állandósult szókapcsolat, beleértve idiomatikus kifejezést is, legyen az szószerkezetszerű vagy mondatszerű. Például a francia course contre la montre ’időmérős verseny’ (szó szerint ’verseny az óra ellen’) az angol race against de clock szószerkezet tükörfordítása, vagy ce n’est pas ma tasse de thé ’ez nem nekem való dolog, ez nem az én esetem’ (szó szerint ’ez nem az én csésze teám’) az angol it’s not my cup of tea mondaté. Egyéb példák: angol accomplished fact ’kész tény’ < francia fait accompli ; angol paper tiger ’papírtigris’ < kínai zhǐ lǎohǔ ; angol power politics ’erőpolitika’ < német Machtpolitik ; román să revenim la oile noastre ’térjünk vissza a tárgyra’ (szó szerint ’térjünk vissza a juhainkhoz’) < francia revenons à nos moutons ; román cultul personalității ’személyi kultusz’ < orosz культ личности ( kult licsnosztyi ); spanyol lentes de contacto ’kontaktlencsék’ < angol contact lenses ; spanyol golpe de Estado ’ államcsíny ’ < francia coup d’État . Ilyen tükörfordítások között is van részleges, pl. hindi és urdu d̩abal kamrā ’kétágyas szoba’ < angol double room, román învățământ secundar ’középiskolai oktatás’ < francia enseignement secondaire. Nemzetközi frazeológiai tükörfordításra is van példa. Charles Augustin Sainte-Beuve francia irodalomkritikus kreálta Alfred de Vigny költővel kapcsolatban a tour d’ivoire ’elefántcsonttorony’ szókapcsolatot, amelyből (angolul) ivory tower, (olaszul) torre d’avorio, (románul) turn de fildeș, (oroszul) башня из слоновой кости (basnya iz szlonovoj kosztyi) lett. Egyes nyelvészek elkülönítenek lexikai-frazeológiai tükörfordítást is, de nem azonos módon. Larizgoitia 2010 szerint olyan tükörfordításról van szó, amely eredménye ige nélküli szószerkezet (lásd fentebb a spanyol példákat). Constantinescu-Dobridor 1998 és Hristea 2003 azokat tekintik lexikai-frazeológiaiaknak, amelyek tükörszót foglalnak bele állandósult szókapcsolat tükörfordításába. Ilyen például a román a face anticameră ’előszobázni’ < francia faire antichambre, amelyben anticameră lexikai részfordítás, az egész román szókapcsolat pedig frazeológiai tükörfordítás. Grammatikai tükörfordítás Nem szóalkotási értelemben vett alaktani tükörfordítás található például a román nyelvben, amelyben latin eredetű cselekvő igék visszaható alakúak lettek szláv hatásra: a se naște ’születni’ < roditi sę, a se teme ’félni’ < bojati sę, a se ruga ’imádkozni’ < moliti sę. A franciában is található analóg jelenség, igaz hogy területi nyelvváltozatban, pl. a sztenderdben a cselekvő igés remercier pour quelque chose ’megköszönni valamit’ szerkezet Elzászban visszaható névmással használatos (se remercier pour quelque chose), a német sich bedanken für etwas hatására. A fentebb említett lexikai-frazeológiai tükörfordítások között van olyan, amely csak erre a szintre korlátozódik, azaz a szószerkezet a fogadó nyelv grammatikai szabályainak felel meg, pl. angol accomplished fact (melléknévi jelző a jelzett főnév előtt) ’kész tény’ < francia fait accompli (jelző a főnév mögött) vagy spanyol lavado de cerebro (főnév + elöljárószós főnévi jelző) ’agymosás’ < angol brainwashing (összetett szó). Ezzel szemben olyan is van, amely ugyanakkor tükrözi az idegen szerkezeti felépítést is, például az idegen szórendet, tehát ugyanakkor grammatikai tükörfordítás is. Ilyenek például a franciában az angol szórendű Nord-Coréen ’észak-koreai’ < North Korean, Sud-Africain ’dél-afrikai’ < South African, miközben a francia sztenderd szabályai szerint Coréen du Nord, illetve Africain du Sud lenne a normális. A mondattani tükörfordítás igés szerkezetre vonatkozik. Ilyen lehet a magyarban a kell menjek típusú szerkezet. „Az erdélyi nyelvhasználatot jellemzi, […] kialakulását segíthette a román nyelv hatása” (< trebuie să merg). A kanadai franciában használnak például angol elöljárók pontos megfelelőit a francia sztenderdben előírtak helyett: être sur l’avion ’a repülőn lenni’ < to be on the plane vs. être dans l’avion (szó szerint ’a repülőben lenni’). A románban az a sluji ’szolgálni’ ige bővítménye lehet tárgy (a sluji pe cineva ’valakit szolgálni’) vagy részeshatározó (a sluji cuiva), az orosz служить некому (szluzsity nyekomu) hatására. Egyszerre alaktani és mondattani tükörfordítás is van, mint a románban a fent említett a se ruga + részeshatározó, mely amellett, hogy visszaható alakú lett, ugyancsak szláv hatásra részeshatározóval szerkesztett: a se ruga cuiva ’imádkozni valakihez’. Visztik A visztik, más néven tűznép (angolos írásmóddal: Wistie) a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik értelmes, röpképes és apró emberszerű népe. Leírásuk A visztik az Endor nevű bolygó erdőholdjának egyik őslakos értelmes népe. Apró és röpképes, majdnem emberi lények. Bőrszínük lehet: fehér, aranysárga, kék vagy vörös. Nagyon fényesek, csillogóak; távolról olyanok, mintha élő tűzlángok volnának, azonban kézbe lehet venni őket, mivel fényességük nem izzó parázsból származik, hanem egy kémiai reakcióról van szó, az úgynevezett biolumineszcenciáról. A szárnyak gyors verdesése azonban hőt termel. Amint az embereknek, a visztiknek is van fejük, testük, két kezük és két lábuk. Egyesek kezén három, míg másokén négy ujj van. Egyedenként a szárnyak száma változó. A fejükön nagy, előrenéző szemeik és feltűnően nagy szájuk van. Egyeseknek hajszerű képződményeik is vannak. Tetőtől talpig fényes aura veszi körül őket. Nagyon gyorsan tudnak mozogni. Amikor le is szállnak, nem képesek mozdulatlanul ülni, ide-oda hajlonganak. Szilárd anyagból vannak, tehát kalitkába lehet zárni őket, vagy kis láncokkal leláncolhatók. Az anyabolygójukon az erdők mélyén élnek, sokszor az evokokkal barátkoznak; egyébként a két faj már Y. e. 3640 óta ismeri egymást. Anyanyelvük a viszti nyelv, de apró méreteik miatt alig érthető, hogy miket, hogyan mondanak; emiatt sokáig állatszerűeknek vagy félértelmes lényeknek gondolták a visztiket. A galaktikus közös nyelvben a nevük nőnemű népre utal; mivel tévhitek szerint csak nőnemű egyedeik vannak. Mivel fényességük és apróságuk miatt nagyon érdekesek, a feketepiacon nagy a keresletük. Sok viszti végzi rabszolgasorsban, háziállatként, valakinek a kalitkájában. A Tatuinon lakó Gardulla nevű hutt tulajdonában is van egy viszti raj. A visztik a fölösleges energiájukat át tudják adni az Erő-érzékeny sunstar nevű ékköveknek. Megnevezett visztik Izrina - nő; népének a királynője a galaktikus polgárháború idején Zrani - nő; Agluk a dulok fogságba ejtette Megjelenésük a filmekben, könyvekben, videojátékokban A visztiket „A bátrak karavánja” (The Ewok Adventure) című tévéfilmben láthatjuk először. Továbbá könyvekben, képregényekben és videojátékokban is találkozhatunk ezzel a fényes aprónéppel. 153-as busz (Budapest) A budapesti 153-as jelzésű autóbusz az Infopark (Pázmány Péter sétány) és a Gazdagréti tér között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Története 1984. május 1-jén indult 153-as jelzéssel, az épülő új lakótelep első buszjárataként. Ekkor még a lakótelep alján, a Nagyszeben téren volt a végállomása, 1987-ben került fentre, a Gazdagréti térre az akkor induló 139-es buszéval együtt, és ekkor jelzése 153-asra változott. A vonalon Ikarus 412-es, előtte Ikarus 260-as típusú autóbuszok közlekedtek. 2008. augusztus 21-én újra 153-as jelzéssel látták el a járatot, a vegyes (magas padlós és alacsony padlós) üzem keretében egyaránt jártak Ikarus 412-esek és Ikarus 415-ösök. Az M4-es metróvonal átadása miatt 2014. március 31-én útvonala jelentősen módosult, a járat betért a 4-es metró végállomásához, onnan a Bornemissza tér felé közlekedett, majd Újbuda-Központon át, a megszűnt 203-as nyomvonalán haladt a Neumann János utcáig. 2016. június 4-étől betér a Kérő utcához és Kelenvölgybe is. Az 1-es villamos vonalán zajló vágányfelújítási munkálatok miatt 2018. július 9-étől augusztus 31-éig a Népligetig meghosszabbított útvonalon közlekedett. Ez idő alatt a Neumann János utca végállomást nem érintette. Július 22-étől augusztus 31-éig 153V jelzésű pótlóbusz is járt a Népliget és az Infopark között. Az eredeti forgalmi rend helyreállításával a Neumann János utcai végállomása az Infopark (Pázmány Péter sétány) nevet kapta. Valle d’Aosta vasútállomásainak listája Ez a lista az olasz Valle d’Aosta régió vasútállomásait sorolja fel ábécé sorrendben. Bernd Leno Bernd Leno (Bietigheim-Bissingen, Németország, 1992. március 4. –) német labdarúgó, labdarúgókapus. 2018-tól az angol Arsenal és Német válogatott kapusa. Klub karrierje Ifjúsági csapatok Leno gyerekkorától kezdve futballozik, 11 éves koráig SV Germania Bietigheimben, szülővárosának futballcsapatában nevelkedett. 2003-ban csatlakozott a VfB Stuttgart utánpótláscsapatához. A VfB Stuttgart U17-tel a B-Junioren-Bundesligában (U17-es Bundesliga) 2008-ban debütált. A szezon során végig első számú kapusnak számított. Csoportjukban a második helyen végeztek, így továbbjutottak a kieséses szakaszba. Később megnyerték a Bayern München elleni döntőt és korosztályos német bajnokok lettek. A következő évadot már az U19-eseknél kezdte, velük is továbbjutott a kieséses szakaszba, de a Bayer 04 Leverkusen fiataljai kiejtették őket. VfB Stuttgart II 2009 decemberében, mindössze 17 évesen debütált a Stuttgart második számú csapatában, a német harmadosztályban. Innentől kezdve a Stuttgart II elsőszámú kapusa volt, másfél éves itt tartózkodása alatt kétszer is 10.-ek lettek. 2011 augusztusában a Stuttgart felnőttcsapatának 3. számú kapusa lett, ám a Leverkusen fél évre kölcsönvette, mert mindkét hálóőrük, René Adler és Fabian Giefer is megsérült. Bayer Leverkusen Leno mindössze 4 nappal kölcsönvétele után, 19 évesen debütált a Bundesligában, egy Werder Bremen elleni nyertes meccsen. Első három bajnoki mérkőzésén nem kapott gólt: erre előtte csak két kapus volt képes a Bundesliga fennállásának ideje óta: Dirk Krüssenberg és Heribert Macherey. Leno nevéhez más rekord is fűződik: amikor 2011. szeptember 13-án pályára lépett a Bajnokok Ligája csoportkörében, ő lett a legfiatalabb német kapus, aki valaha megfordult a rangos sorozatban. A Leverkusennel – nem kicsit az ő teljesítményének köszönhetően – továbbjutottak a csoportól, végül a kieséses szakaszban a Barcelona búcsúztatta őket. A Bayer 04 az őszi szezon végén végleg leigazolta a fiatal hálóőrt, átigazolási díja 7,5 millió euró volt. Az évet új csapatával az 5. helyen zárta. 2012. szeptember 20-án bemutatkozhatott a második számú európai kupasorozatban, az Európa Ligában. A Metaliszt Harkiv elleni hazai csoportmérkőzés 0:0-val ért véget. Ezen év decemberében profi pályafutása első gólpasszát adta: remek kirúgása Kießlinget találta meg egy német bajnokin. A 2013-14-es idényben csapatával a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéig jutott, itt a PSG ejtette ki őket. Eközben a bajnokságban egészen rendkívüli teljesítményt nyújtott, a Kicker osztályzatai alapján ő lett a szezon legjobb hálóőre, egyszersmind az idény negyedik legjobb játékosa. A büntetők terén is maradandót alkotott. A Leverkusen ellen a bajnokság során befújt 8 büntetőből 5-öt kivédett, sőt, ebből 4-et zsinórban 2013 októbere és 2014 márciusa között. A német kupában a Kaiserslautern elleni negyeddöntő 98. percében (hossz.) szintén kivédte Idrissou tizenegyesét. (Végül mégis a 'Lautern jutott tovább.) 2014. októberében a negyedosztályú Magdeburg elleni büntetőrúgásokig jutó német kupa találkozón Leno három tizenegyest is kivédett, ebből az első kettő "meccslabda" volt az ellenfélnek. A 2015-16-os idényben végig felemásan teljesített, nagy védései mellett több komoly hibát is vétett, így a Kicker osztályzatai alapján csak a 8. helyre fért be a szezon legjobb hálóőreinek listáján. Válogatottság Leno részt vett 2009-es, U17-es Európa-bajnokságon, ahol a tornagyőztes német csapat második számú kapusa volt. 2012 augusztusában, egy Argentína elleni barátságos mérkőzésen debütált a német U21-es válogatottban. Tagja volt a 2013-as U21-es Európa-bajnokságra kijutó német csapatnak, ám meglepetésre már a csoportkörben kiestek. A torna mindhárom mérkőzését végigvédte. 2015 őszén már meghívót kapott a felnőtt válogatottba, majd 2016. május 29-én, egy Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be, egy félidőt játszott az 1-3 arányban elveszített mérkőzésen. 2016 májusában Joachim Löw beválogatta a 2016-os Eb-re utazó német keretbe. Sikerei, díjai Klub szinten B-Junioren-Bundesliga: bajnok ( VfB Stuttgart U17 , 2009) Válogatott szinten U17-es Európa-bajnokság: győztes (Németország U17, 2009 ) Európa-bajnokság: bronzérmes (Németország, 2016 ) Konföderációs kupa: győztes (Németország, 2017 ) Grafenau (Böblingeni járás) Grafenau település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6555 fő (2014). Kip Thorne Kip Stephen Thorne (Logan, 1940. június 1. –) Nobel-díjas amerikai elméleti fizikus, jelentősen hozzájárult a gravitációs fizikai és az asztrofizikai kutatásokhoz. Régi barátja és munkatársa Stephen Hawkingnak és Carl Sagannak. Thorne a Csillagok között című filmhez is végzett kutatásokat. Életrajza 1962-ben a Kaliforniai Műszaki Egyetemen, majd 1965-ben a Princetoni Egyetemen végzett. Díjai, kitüntetései 1967 – Guggenheim Fellowship for Natural Sciences 2009 – Albert Einstein Medal 2016 – fizikai Breakthrough-díj 2017 – fizikai Nobel-díj Mali Radinci Mali Radinci (Мали Радинци) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, Ruma községben. I. e. 16 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek Évek: i. e. 21 – i. e. 20 – i. e. 19 – i. e. 18 – i. e. 17 – i. e. 16 – i. e. 15 – i. e. 14 – i. e. 13 – i. e. 12 – i. e. 11 Események A germánok a Rajnánál legyőzik a római légiókat. Augustus átszervezi germán provinciákat, Triert (Augusta Treverorum) téve meg központjuknak. Stuer Stuer település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Viking művészet A vikingek művészetének gyökerei visszavezetnek a vaskorban élt kelták és a közép-ázsiai sztyeppek lovasnépeinek művészetéhez. A keltáktól tanulták a vonalornamentika alkalmazását, a sztyeppék népeitől pedig a stilizált állatábrázolást. Ornamentika és ábrázolóművészet A skandinávok, a többi germán néphez hasonlóan, vonzódtak az állatornamentikához, és a déli germán népeknél sokkal tovább alkalmazták. A viking kor kezdetére, a 9. századra a vonalak annyira tekervényesek, szeszélyesek lettek, művészetük annyira kifinomult, hogy megjelentek a hanyatlás, a fejlődésképtelenség jelei. Ekkor találkoztak a viking mesterek a Karoling-kor művészetével és benne az állatok realista ábrázolásával. Ennek hatására művészetük megújult, megjelent egy eddig ismeretlen motívum, amit a kutatók a „markoló vadállat” néven ismernek. A korábbi túlzott kifinomultságot felváltotta a gátlástalan életerő, az erőteljes kifejezésmód. Karoling hatásra jelentek meg az első növényi ábrázolások is; előszeretettel alkalmazták az indamotívumokat ékszereiken. Az Írországgal fenntartott szoros kapcsolat hatására a későbbiekben a kedvelt állatfigurát már szalagszerűen ábrázolták. A Kékfogú Harald által állíttatott rúnakövön látható jellingi nagy oroszlán frank befolyásról árulkodik. Ez jelentette a későbbiekben a viking díszítőművészet vezérmotívumát. A művészek egyre szívesebben használtak növényi díszítést, amely akantuszlevelekből és levélkötegekből állt. A finoman kanyargó faragványokat fellelhetjük hajóik díszítésein éppúgy, mint épületeik, fatemplomaik homlokzatán. A figurális művészet témáját a mítoszokból és a mondákból merítették. Az osebergi hajó testét faragott domborművek ékesítették, amelyek a mítoszokból ismert állatokat ábrázoltak. A gotlandi faragott vagy festett képes köveken az Eddából ismert jeleneteket, harci jeleneteket vagy hajókat ábrázoló képeket találtak. Brémai Ádám tanúsága szerint az uppsalai pogány templomban nagyméretű, fából faragott szobrok álltak. Sok istent ábrázoló, amulettként szolgáló szobrocskát készítettek fémből, borostyánkőből. Valószínű, bár nem bizonyított, hogy a mitológiai jelenetek mellett élő vagy nemrég elhunyt személyek tetteit is ábrázolták. A rúnakövek A viking művészeti alkotások különálló csoportját alkotják a Skandináviában szinte mindenhol fellelhető rúnakövek, amelyek a kutatók számára a legközvetlenebb források a vikingek életmódjának, gondolkodásmódjának megismeréséhez. A rúnákat már évszázadok óta ismerték, hiszen a 24 jelből álló ősi, ma futharknak nevezett rúnaábécét a germánok a Kr. e. 2 században alkották meg. A viking korban ezt a „hosszú” rúnasort fokozatosan egy 16 jelből álló „rövid” rúnasor váltotta fel, így egy rúnajel több hangot jelölt. A rúnafeliratokból a kiemelkedő személyiségek életéről szerezhetünk adatokat. Állítottak rúnakövet királyok, nemzetségfők, harcosok emlékére éppúgy, mint a közösségért végzett munka dicséretére. A leghíresebb kövek Jellingben találhatóak, az egyiket Gorm király állíttatta feleségének, Thyrinek az emlékére, a másikat Gorm fia, Kékfogú Harald állíttatta szülei emlékére, s amelyen önmagát úgy említi, mint „aki a dánokat kereszténnyé tette.” Ez a kő kiválik a többi közül díszítettségével: három oldalát faragták ki, szalagszerű minták között a megfeszített Krisztus mellett ott látható a híres jellingi oroszlán. Világjáró Yngvar vállalkozásáról is a rúnakövekről szerezhetünk ismereteket, leginkább a vele távozott és soha vissza nem tért harcosok emlékére állított kövekről. A rúnavető mesterek önálló díszítési hagyományt alakítottak ki, amelyek egyik visszatérő motívuma a gonosz szellemek távoltartására szolgált. A kereszténység terjedésével egyre inkább nőtt azoknak a köveknek a száma, amelyek a hagyományos viking jelenetek helyett keresztény indíttatású jeleneteket ábrázoltak, mint a betlehemi csillag vagy a háromkirályok. Ékszerek és textilek A vikingek, a nők és a férfiak egyaránt szerettek díszesen öltözködni. Mivel Róma „aranykora” után a vikingkorban az első számú értékmérő az ezüst lett, ékszereik is főleg ebből készültek. Míg a férfiak általában csak font vagy csavart karkötőt hordtak, az asszonyok több ékszert is viseltek. Előszeretettel használtak ruházatuk díszítésére melltűt, amelynek két formája terjedt el: a frank eredetű lóhere alakú és a skandináv eredetű teknőc alakú bross. A teknőc alakú melltűt a korai vikingkorban még egyszerű, jól kivehető minta díszítette, amely később egyre bonyolultabbá vált. A frank harcosok által a szíjvégek összefogására használt lóhere alakú, növényi motívumokkal díszített melltű a viking asszonyok ékszere lett, és a növényi díszítést lassan felváltotta az állatornamentika. A késői vikingkor jellegzetes ékszere volt a kör alakú kerek csat, amelyet szintén állatmotívumok díszítettek. A skandináv arany- és ezüstművesek sokszor másolták a Karoling stílusú ékszereket, de azok kidolgozottságát és eleganciáját nem tudták elérni. Már a 900-as évek elején saját stílust alakítottak ki, és önálló műveket alkottak. Nehéz, ezüst karpereceiket mély bevésések vagy gombok, szegecsek díszítették, esetleg csavarmenet alakúak voltak bevésett díszítéssel. Később más típusok kerültek előtérbe: a csavart vagy fonott karperecek mellett megjelentek a hosszú, finoman megmunkált láncok és a külföldi hatásról árulkodó kerek, indás vagy spirális díszítményekkel ellátott melltűk. A vikingek ékszerei különböző kincsleletekben kerültek a felszínre. Elásásukra két magyarázatot találtak a kutatók: egyrészt mitológiait, miszerint ha valaki elás egy tárgyat, azt élvezni fogja a túlvilágon. Másrészt a kincseket a háborúk pusztításai elől próbálták ily módon elrejteni. Az ékszereket nem egyszer pénzérmékkel és fizetőeszközként szolgáló tört ezüsttel ásták el. A vikingek textilművészetével kapcsolatban a legjelentősebb régészeti lelet az osebergi hajóban talált összetekert faliszőnyeg, amelyet csak több évi óvatos munkával tudtak kibontani. Mint kiderült, egy húsz centiméter magas, több méter hosszú szőtt falikárpitról van szó, amely a hosszú, sötét ivócsarnok falát volt hivatott díszíteni. Keskenységét magyarázza az a tény, hogy közvetlenül az ivók feje fölé kellett felakasztani, hogy minden részlete látható legyen. Hímzett mitológiai és harci jelenetek díszítik, amelyek megismertetik a vikingek öltözködését, szárazföldi közlekedési eszközeit. Érdekes, hogy az alakok között nem találtak hajóábrázolást. A kárpit közeli rokona a svédországi Skog faluból származó, késő vikingkorban készült falikárpit és a bayeux-i faliszőnyeg. A sírokban talált leletekből látszik, hogy a vikingek szerették a drága kelméket, amelyeket kereskedelem útján szereztek be. Ruházatukat finom hímzéssel díszítették, amely az előkelőeknél nem egyszer aranyfonállal készült. A viking harcos jellegzetes ruhadarabja volt a homlokán hordott, hímzéssel díszített gyapjú- vagy selyemszalag, amelyet „táblácskás” eljárással szőttek. Az osebergi hajóban találtak egy szalagszövésre alkalmas „szövőszéket” is 52 táblácskával. A viking művészet korszakai Az észak-európai viking művészetre 300 évig a stílusok finom változása volt a jellemző. A skandináv művészettörténészek fölosztották ezt a periódust a legjelentősebb alkotások megnevezésével. A legismertebbek a Jellingi kővel és az Urnes kapuval fémjelzett korszakok. Piet de Wolf Piet de Wolf (Rotterdam, 1921 – Rotterdam, 2013. november 14.) holland labdarúgó, kapus, edző. Pályafutása Játékosként 1939 és 1951 között a Spartaan ’70 csapatában játszott kapusként. A második világháború több évre félbeszakította pályafutását. Edzőként A DCL csapatában kezdte az edzői pályafutását és rögtön az első idényben, 1951–52-ben megnyerte az együttessel az amatőr bajnokságot. 1952-ben szerezte meg edzői diplomáját. 1952 és 1956 között a Feyenoordnál segédedző Dombi Richárd mellett. 1955–56-ban a csapat megbízott vezetőedzője volt. Az 1956–57-es szezonban az SC Emma tevékenykedett, majd visszatért a Feyenoordhoz. 1959 februárjában ismét megbízott vezetőedző volt Jaap van der Leck helyett. 1960-ban az Alkmaar ’54 vezetőedzője lett. 1962. január 1-jétől a Holland labdarúgó-szövetség megbízta a holland amatőr válogatott szakmai vezetésével. Ezt követően még több holland csapatnál tevékenykedett az 1980-as évek végéig. Burggen Burggen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1298 fő (1987. május 25.). Burggen Peiting községgel határos. 2012-es Open GDF Suez – páros Ez a szócikk tartalmazza a 2012-es Open GDF Suez páros mérkőzéseit. A versenyt Liezel Huber és Lisa Raymond nyerte, miután a döntőben 7–6(3), 6–1-re legyőzték az Anna-Lena Grönefeld–Petra Martić-kettőst. Hubernek és Raymondnak ez volt az ötödik közösen megszerzett páros címük, előbbi játékosnak összességében a negyvenkilencedik, utóbbinak a hetvenötödik. Kiemeltek Liezel Huber / Lisa Raymond (győztesek) Natalie Grandin / Vladimíra Uhlířová (első kör) Jarmila Gajdošová / Bethanie Mattek-Sands (első kör) Monica Niculescu / Alicja Rosolska (elődöntő, visszaléptek) Döntők WC = szabadkártyások w/o = az ellenfél visszalépett Saint-Julien-de-l’Escap Saint-Julien-de-l’Escap település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 913 fő (2015). Saint-Julien-de-l’Escap Asnières-la-Giraud, Courcelles, Fontenet, Poursay-Garnaud, Saint-Jean-d’Angély és Varaize községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A kínai írásjegyek vonássorrendje A kínai írásjegyek vonássorrendje (han-ce pi-sun (hanzi bishun) ���� / ����) a kínai írás azon alapvető szabályrendszere, amely azt a követendő sorrendet írja elő, melynek révén az egyszerű grafikai elemekből, alapvonásokból felépíthetők, megszerkeszthetők az írásjegyelemek, és maguk az írásjegyek is. Jelentősége nem csupán a kínai írás több ezer éves hagyományából fakad, hanem ez biztosítja a kézírás olvashatóságát, az írásjegyek felismerhetőségét, azonosítását, szótárban történő kereshetőségét. A kínai kalligráfia magas fokán, különösen a kurzív írás esetén épp ezen szabályoktól való egyéni, ám rendszert alkotó kisebb-nagyobb eltérések adják az írásmű esztétikumát, értékét. Általános elvek Minden egyes vonásnak megvan a felépítési szabálya: az ecsetvonásoknak meghatározott sorrendben kell követniük egymást, mégpedig általános elvként az írásjegyek határait alkotó virtuális négyszög bal felső sarkából lefelé és jobbra haladva. Az írásjegy gerincét, fő szerkezeti elemét adó nagyobb vonást, ha az egész írásjegyet átjárja, legutoljára húzzák. Ezek a szabályok a hagyományos és az egyszerűsített írásra egyaránt érvényesek. A vonássorrend szabályai Az írásjegyek írását felülről kell kezdeni, pl.: A vízszintes vonások megelőzik a függőleges vonásokat, pl.: A balra lejtő vonások megelőzik a jobbra lejtő vonásokat, pl.: Az írásjegyet balról jobbra haladva építik fel, pl.: A felülről keretezett írásjegyeknél előbb a keretet kell meghúzni, pl.: Az alulról keretezett írásjegyeknél a keretet legvégül kell meghúzni, pl.: A teljes keretet mindig legvégül kell bezárni, pl.: Egy szimmetrikus felépítésű írásjegynél előbb a középső részt kell kialakítani, s csak azután az oldalakat, pl.: A pont vagy az apró vonás legvégül helyezendő el, pl.: Fuhrmann Károly Fuhrmann Károly (Kolozsvár, 1912. július 31. – Kolozsvár, 1991. június 27.) magyar ötvös és iparművész. Élete Mestere Voith Antal kolozsvári ötvös volt. 1941-től tagja és kiállítója volt a Barabás Miklós Céhnek. 1941-43 között a Budapesti Iparművészeti Iskolán tanult. Az 1940-es években Kolozsváron végzett régészeti feltárások során több száz rajzot készített a honfoglaláskori leletekről; az ezeken talált motívumokat később munkáiban felhasználta. 1944-47 között a Szovjetunióban volt hadifogságban. Felesége Ferenczy Júlia festőművész volt. Kiállításai E=egyéni, CS=csoportos E 1942-43, Kolozsvár Gy. Szabó Bélával CS 1943, A Műcsarnok megnyitó kiállítása, Kolozsvár CS 1944, Barabás Miklós Céh kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest CS 1948, Kolozsvári iparművészeti kiállítás CS 1954, Első országos iparművészeti tárlat, Bukarest CS 1956, Iparművészeti Biennálé, Bukarest CS 1957, Iparművészeti Triennálé, Milánó E 1957, Kolozsvár Darkó Lászlóval CS 1961, Erdélyi Néprajzi Múzeum , Kolozsvár CS 1962, Egyházművészeti tárlat, Protestáns Teológiai Intézet , Kolozsvár CS 1966, Román Iparművészeti tárlat, Prága E 1967, Kolozsvár E 1968 Nagyvárad CS 1969, Iparművészeti vásár, Firenze E 1977 Kolozsvár E 1982 Kolozsvár CS 2002 Stockholm , Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Marienheide Marienheide település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Marienheide Wipperfürth és Gummersbach községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ebro Az Ebro (latin [Fluvium] (H)iberum vagy (H)iberus, „ibér folyó”) folyó az Ibériai-félsziget északi részén, Spanyolország legbővizűbb folyója. Hossza 910 km, vízgyűjtő területe 83 093 km², vízhozama 426 m³/s. A Kantábria autonóm közösségben található Fontibre (latin Fontes Iberis, „az Ebro forrásai”) nevű falucskából ered Reinosa község közelében, és a Földközi-tengerbe ömlik. Útvonala: Miranda de Ebro, Haro, Labastida, Logroño, Calahorra, Alfaro, Tudela, Alagón, Zaragoza, Caspe, Mequinenza, ahol a Perpignan felől érkező Segre ömlik bele, Riba-Roja d’Ebro, Flix, Ascó, Tortosa, Amposta, San Jaume d’Enveja és Deltebre. Főbb mellékfolyók Legfontosabb, leghosszabb mellékfolyói: A bal oldalon Aragón, Gállego és Segre, a jobb oldalon: Jalón, Huerva és Guadalope. A Segre Perpignan felől éppen Franciaország oldaláról Lleida közelében éri el az Ebrót, a Jalón pedig Calatayud és Medinaceli irányában az Henares és Madrid felé tart. Ebrarira Az Ebro völgye a Keleti-Pireneusok és az Ibériai hegységrendszer között elnyúlt háromszögben van. E 2 hegység közötti terület 7 autonóm közösséget érint, melyet gazdasági egységként is, több internetes kezdeményezés Ebrariának is nevezi. Ezek: Kantábria, Kasztília és León közösségből Kasztília északnyugati része, La Rioja és a baszk nyelvű Baszkföld (autonóm közösség) és Navarra közösségek, Aragón és Katalónia, melyben Tarragonától (a római Tarraconensis prvincia székhelye) délre ömlik a tengerbe. A teljesen Ebraria területén lévő 6 autonóm közösség többnyelvű, 4 hivatalosan is: Baszkföldön és Navarrában a baszk nyelv, Aragónban az aragonéz, illetve itt és Katalóniában a katalán, utóbbiban pedig még az okcitán is hivatalos. Gazdasági egységként Ebraria leginkább borkereskedelméről ismert és elismert. Gare de Bains-les-Bains Gare de Bains-les-Bains vasútállomás Franciaországban, Le Clerjus településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Blainville-Damelevières–Lure-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Xertigny Gare d’Aillevillers 2012-es Párizs–Nizza-kerékpárverseny A 2012-es Párizs–Nizza-kerékpárverseny a 70. volt 1933 óta. 2012. március 4-én kezdődött a francia Dampierre-en-Yvelines-ben és március 11-én ért véget a Col d'Éze-en. A verseny része a 2012-es UCI World Tour-nak. 8 szakaszból állt. Az összetett versenyt Bradley Wiggins nyerte meg, aki a pontversenyt is megnyerte. A második helyen Lieuwe Westra, a harmadikon Alejandro Valverde végzett. Ötödik helyével Tejay van Garderen nyerte a fiatalok versenyét. A hegyi pontversenyt Frederik Veuchelen nyerte, míg csapatversenyben a Vacansoleil–DCM diadalmaskodott. Részt vevő csapatok A 18 UCI Pro Tour Csapaton kívül 4 csapat kapott szabadkártyát a versenyre: AG2R La Mondiale · Astana · Movistar · Euskaltel–Euskadi · FDJ–BigMat · Team Garmin–Barracuda · Lampre–ISD · Liquigas–Cannondale · Lotto–Belisol Team · Omega Pharma–Quickstep · Rabobank · Katyusa · GreenEDGE Cycling Team · Team Saxo Bank · Sky Procycling · Vacansoleil–DCM · RadioShack–Nissan–Trek · BMC Racing Team · Cofidis · Team Europcar · Saur-Sojasun · Project 1T4I Jerome Dillon Jerome Dillon zenész, aki leginkább arról ismert, hogy a Nine Inch Nails industrial rock-zenekar dobosa volt 1999-2005-ig. Azóta megalapította saját bandáját nearLY néven, amely reminder c. debütáló albumát 2005-ben jelentette meg, illetve kiadtak egy „Straight to Nowhere” c. kislemezt is. 2006 augusztusában egy koncertfelvételeket tartalmazó EP/DVD is megjelent reminder Live címmel. Élete Dillon 1969. július 16-án született az Ohio állambeli Columbusban, és 1987-ig a Northland High School középiskolába járt. 1994-ben csatlakozott a Howlin' Maggie nevű pop-rock zenekarhoz. Annak ellenére, hogy helyi szinten hírnevet szereztek, a csapat végül feloszlott. 1999-ben, amikor családlátogatás céljából Columbusban járt, menedzsere azt tanácsolta neki, hogy vegyen részt egy meghallgatáson Trent Reznor bandájába, a Nine Inch Nails-be. Reznor akkor már búcsút vett Chris Vrenna dobostól, akivel évekig dolgozott együtt. Dillon így emlékszik: „[A menedzserem] megkérdezte, hogy érdekelne-e, hogy a Nine Inch Nails tagja legyek. Érdekelt volna, hogy „houseboy” legyek a stúdióban.” Dillon mintát küldött a munkájából, és hamarosan kapcsolatba léptek vele, hogy lehetőséget adjanak neki, hogy Reznor előtt is bizonyíthasson. „Azt hittem, mindig ugyanazt kell majd ismételni. Ehelyett beléptem, és inkább csak egy beszélgetés volt a zenekar és köztem. Tetszett nekik a zenei felfogásom, és azt gondolták, hogy ez az új lemezt is jó irányba terelheti.” A The Fragile albumot támogató turnén Dillon lett a zenekar dobosa. Továbbá, Dillon a stúdióban is dolgozott együtt Reznorral olyan kiadványokon, mint a Things Falling Apart, az And All That Could Have Been és a With Teeth. A With Teeth turnéján Dillon 2005. márciustól szeptemberig volt a zenekar dobosa. A zenekar szeptember 16-án, San Diego-ban tartott koncertjén Jerome szabálytalan szívverésre és mellkasi fájdalmakra panaszkodott a koncert negyvenötödik perce körül. Az aznapi előadás korábban ért véget, hogy Dillon megfelelő orvosi ellátásban részesülhessen. Miután egy éjjelt a kórházban töltött, szeptember 19-én, az Arizona állambeli Phoenixben tartott koncertre már visszatért a zenekarhoz. A kezdeti visszatérés ellenére az egészségi problémák továbbra is megnehezítették a koncertezéssel járó kötelezettségek teljesítését, így a turnédobos poszton leváltották Dillont. 2005. október 28-án Dillon bejelentette, hogy nem fog visszatérni a zenekarhoz, egy a weboldalán közzétett üzenet szerint. Ebben az üzenetben és az ezt követő TIMBT-vel készült interjúban azt állította, hogy a végső döntéshez, hogy otthagyja a zenekart, nem egészségügyi gondok vezettek, hanem művészként adódtak nézetbeli különbségek a zenekarral. A zenekarral utoljára október 1-jén, a Kalifornia állambeli Hollywood Bowlban lépett fel. Diszkográfia nearLY (szóló projekt) reminder (2005) reminder Live (8 számos live CD/DVD, csak a hivatalos nearLY weboldalon keresztül elérhető) (2006) Jerome Dillon közreműködésével készült lemezek a Nevermor egy albuma (1987 körül) Honeysuckle Strange (Howlin' Maggie, 1996) EdgeFest 96 Live (Various Artists, 1996) The Fragile ( Nine Inch Nails , 1999) Things Falling Apart (Nine Inch Nails, 2000) Cecil B. Demented OST (2000) And All That Could Have Been (Nine Inch Nails, 2002) With Teeth (Nine Inch Nails, 2005) Amber Headlights (Greg Dulli, 2005) Jagged ( Gary Numan , 2006) További szereplések And All That Could Have Been DVD (Nine Inch Nails, 2002) arhythmiA: Drums & Drones (CD-ROM, Sony, 2004) George Andrew Reisner George Andrew Reisner (Indianapolis, 1867. november 5. – Gíza, 1942. június 6.) amerikai régész és egyiptológus. Nagyszülei a németországi Wormsból vándoroltak ki. Első feltárásait Dzsebel Barkal (Napata) környékén, a Szent Hegyen végezte, majd tevékenységét kiterjesztette egész Núbiára. Elsőként tanulmányozta Núbia korai kultúráit, így az A csoport és a C csoport temetőit, amelyek közül az előbbi az egyiptomi Nagada-kultúrával, a második a Középbirodalommal egyidős. A Kerma-kultúra kapcsán feltételezte, hogy a kermai uralkodók eredetileg egyiptomi helytartók voltak, akik függetlenedtek. Ezzel párhuzamosan elkészítette a kúsi alkirályok listáját. A későbbiekben Egyiptomban is ásatott a nagyobb piramismezőkön. Gízában megtalálta I. Hotepheresz sírját, majd az előkelők gízai és memphiszi masztabáival foglalkozott. Reisner ugyan a korai régészek generációjához tartozott, de ellentétben sok egykorú kollégával, ásatásait nagy szakszerűséggel, alapos dokumentációval végezte. Részletes vázlatokat és a lehetőségek szerint fényképeket készített mindenről. Alapossága Flinders Petrie módszereihez hasonlítható. Kronológia 1896 -ig: tanulmányok. Harvard Egyetem : jogi kar, sémi nyelvek. Göttingeni Egyetem: ékírás , Friedrich Wilhelm Egyetem ( Berlin ): egyiptológia 1897 – 1899 : A kairói Egyiptomi Múzeum egyiptológiai anyagának katalogizálása és osztályozása, a Harvardon sémi nyelvek oktatása 1899 – 1905 : A Kaliforniai Egyetem Hearst expedíciójában Kift feltárása 1905 : A Hearst orvosi papirusz szerkesztése 1905 – 1907 : a gízai piramismező ásatásai 1905 – 1914 : A Harvard Egyetem Egyiptológia Tanszékének adjunktusa 1907 – 1909 : A szudáni leletmentő akció igazgatója (a Nasszer-tó első lépésének kialakulása előtt) 1910 – 1942 : A Bostoni Művészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének kurátora 1914 – 1942 : A Harvard Egyetem egyiptológia professzora 1916 – 1923 : Meroé piramisai és a napatai templom feltárása Munkái Amulets. Impr. de l'Institut français d'archéologie orientale (1907) (reprint ISBN 978-1-57898-718-4) Early dynastic cemeteries of Naga-ed-Dêr. J. C. Hinrichs (1908) The Egyptian conception of immortality. The Riverside Press (Houghton Mifflin) (1912) Excavations at Kerma. Peabody Museum of Harvard University (1923) (reprint ISBN 0-527-01028-6) Harvard excavations at Samaria, 1908-1910. Harvard University Press (1924) (with Clarence Stanley Fisher and David Gordon Lyon) Mycerinus, the temples of the third pyramid at Giza,. Harvard University Press (1931) The development of the Egyptian tomb down to the accession of Cheops. Harvard University Press (1936) A history of the Giza Necropolis. Harvard University Press (1942) Canopics. Impr. de l'Institut français d'archéologie orientale (1967) (completed by Muhammad Haszan Abd ar-Rahman) 3091 van den Heuvel A 3091 van den Heuvel (ideiglenes jelöléssel 6081 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. A kölcsönkért kastély A kölcsönkért kastély 1937-ben bemutatott fekete-fehér, romantikus magyar filmvígjáték, Vajda László rendezésében, Kabos Gyula, Tolnay Klári, Ráday Imre és Turay Ida főszereplésével. Az 1930-as évek egyik meghatározó filmje, ebben hangzik el a Nem tudom az életemet, hol rontottam én el… kezdetű nóta. A film bizonyos jeleneteit a seregélyesi Zichy–Hadik-kastélyban forgatták. Történet Koltay Gábor és fia, Bálint úsznak az adósságban és éppen perben állnak az atya testvérének özvegyével és annak leányával, akik a család ősi kastélyát és földbirtokait is megörökölték "Gábor úrfi" elhunyt testvére után. Amikor Koltay Gábor az ügyvédjével tárgyal a per részleteiről, betoppan az ajtón az ügyvéd egyik, jellegzetesen módon beszélő rokona, aki közli vele, hogy vagyonos testvérük, Gruber Menyhért (Kabos Gyula), hazatér Dél-Amerikából, leányával, a szépséges Maryvel. Ezt hallva Koltay úr hazasiet, és elküldi Bálint fiát azzal a feladattal, hogy ismerkedjék meg Maryvel még a vonaton, és csábítsa el. A céljuk egyértelmű: megszerezni Mary hozományát. Azonban tervükbe több hiba is becsúszik. Először is, ami hozományvadászok esetében nagyon veszélyes, Bálint beleszeret a lányba. Nem csoda hát, ha az ifjú Koltay elhatározza, hogy elveszi Maryt annak ellenére, hogy annak apja "tönkrement". Az igazság viszont az, hogy "Menyuci" nem ment tönkre, csak a szintén a pénzére kiéhezett rokonait akarja így megtéveszteni. Természetesen Bálint apja nem örül, hogy fia egy szegény lányt akar elvenni, de nem ő a fiatal pár boldogságának egyetlen akadálya. Gruber Menyhért ugyanis nem fogja hozzáadni a lányát egy nincstelen emberhez. Szerencsére Bálint és unokatestvére, Kató, akinek édesanyjával perben állnak, rájönnek a megoldásra. Mivel Kató édesanyja éppen Gasteinben nyaral, Kató „kölcsönadja” a kastélyt és a birtokot Bálintnak és édesapjának, hogy eljátszhassák a gazdag földbirtokos famíliát. Kató azért ment bele ebbe a komédiába, hogy, mint "szegény rokon" közelebb kerülhessen szíve választottjához, doktor Vasshoz, a "lódoktorhoz", akit édesanyja kitiltott a házukból. Amikor Gruberék megérkeznek, nagy örömmel látják, hogy jó partit fognak csinálni, és Mary édesapja úgy dönt, hogy beleegyezik a házasságba. Az eljegyzést váratlan esemény zavarja meg: hazaérkezik a "szegény rokon szegény mamája", aki megakadályozza mind Bálint és Mary, mind Pista és Kató házasságát (utóbbit azért, mert a film során többször is felbukkanó tényleges hozományvadász szomszéd birtokoshoz akarta hozzáadni leányát). Azonban vígjátékot látunk, és nem tragédiát, tehát a film végére természetesen minden kiderül, és a fiatalok egymáséi lehettek. Sőt, még a perlekedő felek is kiegyeztek, és fele-fele arányban osztoznak a birtokon. Időközben tanúi lehettünk egy különleges rokoni találkozónak, "tárlatvezetésnek" a Koltay birtokon, és megtanulhattuk, hogyan köttessünk másokkal életbiztosítást. A film számtalan helyzet- és jellemkomikumból egyaránt adódó, poénos jelenetet tartalmaz, valamint a már említett nótát, a Nem tudom az életemet, hol rontottam én el...-t, amihez Madarász Katalin nótaénekesnő írt egy harmadik versszakot is. Szereplők Kabos Gyula - Gruber Menyhért, Dél-Amerikából hazatérő milliomos Tolnay Klári - Gruber Mary, a lánya Turay Ida - Koltay Kató, a földbirtokos anya lánya Ráday Imre - Koltay Bálint Rajnay Gábor - Koltay Gábor Vaszary Piri - özv. Koltay Sándorné (Stanczi néni, Kató édesanyja, földbirtokos) Rátkay Márton - az ügyvéd Gruber Makláry Zoltán - a dühös Gruber Kőváry Gyula - az ideges Gruber Falussy István - az öreg Gruber Berczy Géza - az elegáns Gruber Juhász József - Dr. Vass (Feri, az állatorvos) Dr. Hosszú Zoltán - Varga bácsi Egry István - Gáldy, Kató udvarlója, akit csak a hozomány érdekel Pethes Ferenc - béres Gobbi Hilda - az ügyvéd Gruber titkárnője További szereplők: Váry Gyöngyi, Beöthy Lidia, Hidvéghy Valéria , Balla Zsuzsi, Román Mária, Justh Gyula , Harasztos Gusztáv, Markovits Endre, Balassa János, Ujváry Lajos és Hoykó Ferenc Stan (rajongó) Az angol stan szót az olyan rajongókra és/vagy támogatókra használják, akik egy hírességet, media franchise-ot vagy valamilyen csapatot, gyakran egy pop-rock bandát mérhetetlen lelkesedéssel követnek. A stanek rajongásának tárgyát, tehát a különböző zenei előadókat vagy egyéb hírességeket gyakran fave-nek, azaz kedvencnek szólítják, valamint mostanában divatos lett a bias szó használata is. Az amerikai rapper Eminem Stan című száma alapján a kifejezést gyakran az előadók híveinek leírására használták, akiknek a fanatizmusa olyan súlyos volt, mint Eminem 2000-es dalában szereplő karakter, Stan, megszállottsága. Maga a szó a stalker (zaklató) és a fan (rajongó) szavak összeolvadásából jött létre. Viselkedés A ’Stan Wars’ vagy ’stanpedia’ néven ismert weboldal kezdeményezte, hogy a jövőben online diskurzusokat és az angolban flame warsként megjelenő hevesebb, akár rágalmazó, vitákat vezényeljen le a rivális rajongói táborok között. A stan (rajongói) kultúrára reagálva, David Monger, egy amatőr karikaturista elkészített egy websorozatot YouTube-on, amelyet The Nekci Menij Show-nak nevezett el. A show célja az volt, hogy kigúnyolja a nyilvánosság véleményét a női hírességekről, valamint ezzel párhuzamosan ki is parodizálja. A sorozatba olyan nagyobb nevek jelennek meg, mint például Christina Aguilera, Nicki Minaj, Madonna, Katy Perry, Beyoncé, Britney Spears, Kesha, Lady Gaga, Mariah Carey és Adele. A sorozat egy olyan művészi stílust használ, ami a Donald kacsa internetes mémjére emlékeztet. Használata A köznyelvben, a felkapott „stan” szót lehet használni főnévként és igeként is. Néhány előadó stanjeinek meg van a saját elnevezésük, mint például Eminem rajongóinak a „Stans”, Adam Lambert rajongóinak a „Glamberts”, Demi Lovato rajongóinak a „Lovatics”, Taylor Swift rajongóinak a „Swifties”, Ariana Grande rajongóinak az „Arianators”, Lady Gaga rajongóinak a „Little Monsters”, a One Direction rajongóinak a „Directioners”, Miley Cyrus rajongóinak a „Smilers”, Twenty One Pilots rajongóinak a „Skeleton Clique”, Britney Spears rajongóinak a „Britney Army”, a Tokio Hotel rajongóinak az „Aliens”, Arcade Fire rajongóinak a „Moths”, Katy Perry rajongóinak a „Katycats”, Nicki Minaj rajongóinak a „Barbz” (ami egy utalás Nicki ’Barbie’ alteregójára, valamint a karrierje elején hordott színes ruhakölteményekre), Avril Lavigne rajongóinak a „Little Black Stars”, Selena Gomez rajongóinak a „Selenators”, a Little Mix rajongóinak a „Mixers”, Ed Sheeran rajongóinak a „Sheerios”, Ellie Goulding rajongóinak a „Goulddigers”, Kesha Kesha rajongóinak a „Animals”, Kerli Kõiv rajongóinak a „Moonchildren”, Tori Kelly rajongóinak a „Toraays”, a 5 Seconds of Summer rajongóinak a „5sos Fam” és így tovább. Gyakoriság Néhány ezek közül a becenevek közül általános ismert és használt az adott előadó rajongói, valamint kívülállók által is. Más beceneveket nem használnak a gyakorlatban, sem a rajongói tábor tagjai, sem mások, ilyen például Kylie Minogue-é is, a „Kylie Stans”. Általában a közösségi oldalakon jelennek meg a leggyakrabban, például Twitteren és Tumblrön, valamint ez a jelenség feltűnik az offline K-pop körökben is. Egy alkalommal egy K-pop énekest, Csong Junhót, a TVXQ duó tagját, megmérgezte egy stan, aki besurrant a színfalak mögé, mielőtt az egyik koncertje elkezdődött volna. Yunhót kórházba szállították, az elkövetőt pedig letartóztatták. Sokan úgy hiszik, hogy a koreai kifejezés, a sasaeng fan a stan kultúra hatására jött létre. Etimológiailag a „sa” lefordítva magánt, a „saeng” pedig életet jelent, utalva a rajongók kedvenc előadóikat övező teljes megszállottságára. Hírességek reakciói A legtöbb híresség pozitívan reagált a stan követőikre. Kiemelendő az, amit az angol énekes-zeneszerző, Jessie J mondott a stanjeiről: „Támogatnak engem, megveszik az albumaimat és single-jeimet, kint várnak a hotel előtt, eljönnek a koncertjeimre, feltetováltatják magukra a dalaim szövegeit, és levágatják a hajukat olyanra, mint amilyen nekem van. Imádni kell a rajongókat. Ezért hívom én őket „Heartbeats”-nek (szívdobogásnak), mert nélkülük nem lennék itt.” 2012-ben, egy rajongó eltörte a lábát Jessie J-ért, hogy felülmúlja az ő lábsérülését. A rajongók kinyomozták Jessie J lakcímét, és küldtek neki egy képet a rajongó által saját magának okozott sérülésről. Ez teljesen meghökkentette az énekest, aki ezek után megerősítette a személyi védelmét. Az énekes-zeneszerző Lorde más véleményen van a rajongóknak adott becenevekkel kapcsolatban. Inkább ellenzően azt mondta: „Kényelmetlennek érzem, hogy mindenkit egy kínos és vicc centrikus név alá soroljak be”, és ezzel megerősítette, hogy soha nem fogja elnevezni rajongótáborát. Graft-bástya A Graft-bástya (románul: Bastionul Graft, németül: Graftbastei vagy Torbastei) Brassó középkori városerődjének leglátványosabbnak tartott bástyája. Az északnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.02 sorszámon szerepel. A 16. században épült a Bácsél (a Warthe-domb délkeleti oldala, németül Raupenberg) alatt. Kettős célt szolgált: az egyik, hogy felügyelje az északnyugati várfal mentén húzódó utat, a másik, hogy összeköttetést teremtsen a vár és a Fehér torony között. Ma múzeumi kiállítás tekinthető meg benne. Elnevezése A bástya a Graft-csatornától, a Köszörű-patak 14. században Újbrassó szélén kialakított vízelvezetőjétől kölcsönzi nevét (Gracht alnémetül sáncot jelent). Németül Torbastei-nek, azaz Kapu-bástyának is nevezik; ez nem jelenti azt, hogy itt valamikor városkapu lett volna, hanem a bástya formájára, a csatorna fölötti kapuszerű boltívre utal. Orbán Balázsnál nyergesek erődje néven jelenik meg, mivel a nyereggyártók céhe védte és tartotta karban. Története Brassó első várfalait a 14. század végén kezdték építeni, és a 15. század közepére készültek el velük. Az északnyugati várfal ekkor még távolabb volt a Graft medrétől, és nyolc torony őrizte. Ugyanekkor építették a Warthe-dombot vigyázó Fehér tornyot. A falból messzire kiugró Graft-bástyát 1515–1521 között építették a Fehér torony alatt, egyenlő távolságra a várfal két sarkától, hogy rálátást biztosítson az egész északnyugati várfalra, mozgóhídon keresztül könnyen elláthassa a Fehér tornyot lőszerekkel és élelemmel, és ostrom idején is biztosíthassa a torony védőinek cseréjét. 1545–1550 között egy további várfalat is emeltek; ekkor nyerte el a bástya jelenlegi formáját. 1575-ben a várfal és a patak között gyalogos utat alakítottak ki, a mai Várkert sétány elődjét. 1809. augusztus 24-én egy felhőszakadás során a Köszörű-patak kicsapott a Graft-csatornából, és megrongálta a bástyát és az északnyugati várfalat. 1822-ben a falat három boltívvel erősítették meg; ezek közül 1902-ben kettőt lebontottak a hozzájuk tartozó várfallal együtt, Friedrich Czell házának építésekor. 2001-ben a bástya teteje részben leégett; 2002-ben kijavították. 2003–2005 között felújították; ekkor javították ki a Fehér-toronyhoz vezető lépcsőt is. Leírása Az építmény háromszintes, nyeregtetős fedéllel; alapjánál a fal vastagsága 4 méter. Mindkét oldalán lőrések és forró szurok leöntésére kialakított nyílások vannak, a Fehér torony elérését a hegy felőli oldalon nyíló ajtó és felvonóhíd szolgálta. A felvonóhidat befalazták, azonban az ajtó ma is létezik, és itt nyílik bejárás a bástyába. Belsejében a Brassó Megyei Történeti Múzeum állandó kiállítása tekinthető meg a város középkori védőműveiről és védőiről. Egy időben kávézó és szuvenírbolt is működött benne. Északkeleti falán eredetileg nyolcsoros felirat állt, melynek nagy része ma már olvashatatlan, és korábbi másolat sem maradt fenn róla. Meleg-hegy (Velencei-hegység) 352 m magas hegy a Velencei-tótól északra, a Velencei-hegység legmagasabb pontja. A név a meleg melléknév és hegy főnév összetétele. Azzal magyarázható, hogy a hegy fő tömegét gránit alkotja, amely rossz hővezető, s forró nyári napokon a levegő lehűlése után még sokáig sugározza a felvett meleget. Metamorfizálódott gránitból és kvarcitból áll. Senkőc Senkőc (szlovákul Šenkvice, németül Schenkwitz) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Bazini járásban. Fekvése Bazintól 5 km-re keletre. Története A település még birtokként történt első említése 1256-ban, IV. Béla király oklevelében található, melyben a tatárok elleni harcokban szerzett érdemeikért Bazin földjét ("terram Bozin") Kozma és Achilles bazini grófoknak adja át. Az első név szerinti említés 1390-ben Leonard esztergomi érsek oklevelében történt, melyben felsorolja a pozsonyi prépostsághoz tartozó plébániákat. Az oklevél Senkőcöt "Samkawych" alakban említi, mint Modor és Kárpáthalas között fekvő települést. Első temploma 1350 körül épült gótikus stílusban, ez a templom azonban leégett. Ezután sokáig nem esik említés Senkőcről. 1544 és 1550 között Kostajnica környékéről a török elől menekülő horvátok érkeznek ide és megalapítják a mai települést. Az új telepesek húsz évre adómentességet kapnak. 1578-ban már 10 nemes és 108 jobbágycsalád élt Senkőcön. 1594-ben Illésházy István a senkőci határban megalapítja Kissenkőcöt, ettől kezdve egymás mellett két külön Senkőc létezik: Kis- és Nagysenkőc. A két részt csak 1964-ben egyesítették. A horvátok 1614 és 1619 között a régi templom alapjain felépítették a falu barokk templomát. 1666-ban a templomot teljesen átépítették és védőfallal vették körük, lényegében ekkor nyerte el mai formáját. Kapuzatán az 1682-es évszám olvasható. Mindkét település lakói mezőgazdaságból éltek. Fejlődésük akkor lendült fel, amikor 1873-ban megépült a Nagyszombat és Pozsony közötti vasútvonal. Téglagyára a vasútállomástól keletre épült fel. Vályi András szerint "SENQUICZ. Kis, és Nagy Senquicz. Két tót falu Pozsony Várm. földes Urok Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok; Kis Senquicz Nagy Senquicznek filiája; fekszenek Modor, és Bazinhoz 3/4 mértföldnyire. Bővebb leírását lásd Kovacsics Márton Úrnak Merkúrjában; a’ ki itten született vala. Határja középszerű, borai jelesek, külömbféle vagyonnyaiknak eladására jó módgyok van." Fényes Elek szerint "Sengvicz, (Nagy), tót falu Poson vgyében, Bazintól keletre 5 fertály órányira, egy kellemes vidéken, 712 kath., 2 ref., 11 zsidó lak. Hajdan (1550-ben) Benicius Miklós költöztette ide eldődeiket Horvátországból, és most egészen eltótosodtak; egyébiránt szorgalmatos, vagyonos emberek, a szőlőmivelést, baromtartást, földmivelést nagy szorgalommal folytatják; boruk nem vetekedhetik a sz. györgyivel, récseivel sat., de azért jó és kapós. Legjobb terem a Kozara, Sztara, Gora, Zrinska familiáról. Senguicz, (Kis), tót falu, Poson vgyében, egy kis fél órányira N. Senguicztől, 264 kath. lak., bortermesztéssel. F. u. gr. Pálffy Ferencz." Pozsony vármegye monográfiája szerint "Kissenkvicz, a pozsony–zsolnai vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 45 házzal és 327, róm. kath. vallású lakossal. Ősi neve Csánok volt és 1256-ban Chanuk néven a pozsonyi vár tartozékaként említtetik. 1346-ban a Nagymartoni családot uralta. 1434-ben Zsigmond király a Fraknói grófokat erősíti meg birtokában, de egy évvel később a Fraknói grófok már Molnári Kelemen győri püspöknek adják át. A XVI. században lakosai kipusztultak, s később Illésházy nádor horvátokat telepített ide és azóta viseli mai nevét, minthogy Nagysenkvicz szomszédságában van. 1647-ben már a Pálffyak tulajdona és most id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. A község postája Nagysenkvicz, távírója Modor és vasúti állomása Modor-Senkvicz." "Nagysenkvicz, a Kis-Kárpátok alatt fekszik, 143 házzal és 1109 róm. kath. vallású, tótajkú lakossal. Körjegyzőségi székhely. Hajdan úgy mint Kissenkvicznek, ennek is Sánok volt a neve és Pozsony vár tartozéka volt. Sorsa összefügg Kissenkviczével. Lakosai a XVI. században kipusztultak és Beniczius Miklós 1550-ben horvátokat telepített ide, kik azonban eltótosodtak. Ma is nagyon sok horvát hangzású személynevet találunk itt. Egyik leírója megjegyzi, hogy hajdan a Zrinyiek voltak a földesurai és ennek emlékét az Zrinska Gora nevű hegy tartja fenn. Mi azonban úgy tudjuk, hogy ez tévedés, mert a nevezett hegy tulajdonképen csak egy nagyobb befásított domb, melyen a mult század elején egy Zrinyi nevű birtokos lakott és ő róla nevezték el ezt a dombot Zrinyi-hegynek. 1647-ben már a Pálffyak az urai és most is id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. A községben van Gross Samunak szeszgyára és Mahota Józsefnek téglagyára, mely utóbbinak területén gyakran bukkannak őskori leletekre. Temploma ősrégi, de a község pusztulásával az is rombadőlt. Az 1756-iki canonica visitatio szerint a Kostaniczáról idetelepített horvátok a rombadőlt templomot felépítették és várszerűen, lőrésekkel ellátott erős kőfallal vették körül, mely maig is fennáll. A templom tornyát a kereszten kívül félhold is díszíti, mely még a török időkből származik. Az egyház birtokában aranyozott ezüst-monstranczia van 1766-ból, továbbá két régi aranyozott ezüst-kehely, melyek közül az egyik zománczmű és drágakövekkel van díszítve. A község nagyobb része 1879-ben leégett. Nagysenkviczről származik a Kovachich család; itt született Kovachich Márton György történetbúvár és törvénytudós, ki senkviczi előnévvel 1799-ben nemességet nyert. Ide tartoznak Csősztelek major, Sárfő erdőőrlak és egy névtelen erdőőrlak. Van saját postája. Távírója Modor, vasúti állomása Modorsenkvicz." A trianoni békeszerződésig mindkét falu Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Kis- és Nagysenkőcöt 1964-ben Šenkvice néven egyesítették. Népessége 1910-ben Kissenkőcnek (Malé Čanikovce) 396, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. Nagysenkőcöt (Veľké Čanikovce) 1304-en, többségben szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 2011-ben 4497 lakosából 4268 szlovák, 21 magyar, 14 cseh. Neves személyek Itt született 1744-ben Kovachich Márton György jogtörténész, könyvtáros, forráskutató. Itt született 1955-ben Ivan Bilský csehszlovák válogatott labdarúgó. Itt halt meg 2005-ben Ján Milan Dubovský történész, levéltáros. Nevezetességei Római katolikus temploma 1614 és 1619 között épült, 1666-ban átépítették. Kissenkőc Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1889 -ben épült egy korábbi harangláb helyén. Dehágán megye Dehágán megye (perzsául: ������� ������) Irán Iszfahán tartományának egyik délnyugati megyéje az ország középső részén. Északon Mobárake, keleten Sahrezá, délen Szemirom megyék, nyugatról Csahármahál és Bahtijári tartomány határolják. Székhelye a közel 17 000 fős Dehágán városa. A megye lakossága 132 925 fő. A megye egy további kerületre oszlik: Központi kerület. Guinea az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Guinea a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el START II A START II egy bilaterális szerződés volt az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között a hadászati támadófegyverek korlátozásának és csökkentésének (Reduction and Limitation of Strategic Offensive Arms) témájában fogalmazódott. Amerikai részről George H. W. Bush, Oroszország részéről Borisz Jelcin írta alá 1993. január 3-án, melyben a MIRV támadófejek korlátozását rögzítették az interkontinentális ballisztikus rakétákon (ICBM). Emiatt gyakran a MIRV-telenítési megállapodásként is szokás emlegetni. Napjainkban nincs érvényben, ugyanis 2002. június 14-én Oroszország kivonult a szerződés hatálya alól, válaszul az amerikai ballisztikusrakéta-ellenes szerződés (ABMT) mellől való júniusi kilépésért. Ehelyett a hadászati támadóeszközök csökkentési szerződése (SORT) került érvényre, melyet ugyanezen év májusában írtak alá és 2003. június 1-jétől lett hatályos. A SORT értelmében 1700-2200 támadófejet vontak ki a hadrendből 2011 februárjáig. Burgosi katedrális A burgosi katedrális vagy Szűz Mária-katedrális vagy Santa María-székesegyház (spanyolul Catedral de Burgos vagy Catedral de Santa María de Burgos) Spanyolország templomainak egyik legismertebbike. Kasztília egykori fővárosában, Burgosban, az óváros közepén, a Santa María terén magasodik a gótikus építészet egyik legszebb spanyolországi példájaként emlegetett 13. századi székesegyház. Különös benyomást kelt eleganciájával, vonalainak harmóniájával az egyetlen spanyol katedrális, melynek érdekessége, hogy önmagában – környezete nélkül – vált az UNESCO Világörökség részévé 1984-ben. Másik büszkesége az, hogy itt nyugszik a spanyol történelem és irodalom egyaránt híres hőse, Cid lovag, a mórok elleni harcok kiváló bajnoka, a Cid-ének legendás alakja. Története Burgos püspökségét a város virágkorában, a 11. században hozták létre, s ebben az időszakban épült fel első, román stílusú székesegyháza a várhegy és az Arlanzón folyó közötti területen. E templomnak nem maradt nyoma, de helyén épült a korunkban is itt álló hatalmas építmény. Bár uralkodó építészeti elemeit a gótika határozza meg, de más korstílusok és stílusirányzatok hatása is megfigyelhető, hiszen a székesegyház építése 1221-től 1765-ig tartott. A katedrális építéséhez több művészettörténeti korszak neves alkotói járultak hozzá, többek között Enrique mester, Juan Pérez, Pedro Sánchez de Molina, Juan, Simón és Francisco de Colonia és Juan de Vallejo. Szobrait Gil és Diego de Siloé készítette, freskóit Alonso de Sedano festette. Az üvegezés Arnao de Flandes munkáját dicséri. A mesterek sorából kiemelkedő helyet foglal el Kölni János mester, azaz Hans von Köln, aki felvette a Juan de Colonia nevet. Az épület első kövét, 1221. július 20-án rakta le III. Szent Ferdinánd király. Építését Mauricio püspök kezdeményezte, első építészei pedig Ricardo és Enrique mesterek voltak. Az utolsó simításokat Felipe Vigarny fejezte be a négyezeti tornyok elkészítésével. 1568 után csak kápolnákkal egészült ki az épület. A székesegyház alaprajza, felépítése A burgosi katedrális alaprajza a francia gótikus katedrálisokét követi, de az idők folyamán sokat változott. Az eredeti templom háromhajós hosszházzal és gótikus keresztboltozattal rendelkezett. Ez megnövekedett az oldalhajók és a kápolnasor felépítésével. Az épület homlokzatai A főhomlokzat északi irányba néz. Bejáratai a következők: Nyugati kapu ( Puerta de Santa María vagy Puerta Principal ): A főportál a Puerta de Santa María, mely fölött csillag formájú 6 méter átmérőjű rozettaablak látható 1240 -ből. A homlokzat díszítőelemeiként Kasztília nyolc királyának szobra sorakozik. A hármas kapuzat felett emelkedik a két egyforma, egyenként 84 méter magas ikertorony, a 15. század alkotása. Déli kapu (Puerta del Sarmental) : a keresztház homlokzatán nyíló kijárat a déli portál. A legszebb szoborcsoport ezen a kapun figyelhető meg. Francia mesterek munkája a 13. századból, az apostolokat és evangélistákat ábrázolja. Apostolok kapuja (Puerta de la Coronería o de los Apóstoles) : a kereszthajó északi homlokzatának bejárata, ugyancsak az apostolok szobrainak felsorakoztatásával. Prémes kapu (Puerta de la Pellejería) : Francisco de Colonia által készített kis platareszk stílusú kapu a 15. századból. Timpanonján Juan Rodríguez de Fonseca püspök domborműve, Szent Péter és Szent Pál figurája látható. A katedrális fő részei A templom főhajója 84 méter hosszú és 59 méter széles, robusztus oszlopok tartják. A főkapun belépve és feltekintve egy groteszk kis figura látható az első bal oldali ablak felett, mely már a 16. század óta az óra felett nyitogatja a száját, mikor a katedrális harangjai elütik az időt. A 18. században restaurálták a Papamoscas nevű szobrocskát. Kupola (Crucero y cimborrio): a főhajó figyelmet érdemlő négyezeti kupoláját Juan de Colonia készítette el először, de ez 1539-ben szerkezeti hiba miatt összeomlott, így Felipe Vigarny munkája a ma is látható műremek, melyet végül Juan de Vallejo fejezett be. Négypilléres nyolcszögletű alkotás a platareszk, a mudéjar, a reneszánsz és a gótika eleminek összeolvadásával. A nagy retabló (Retablo Mayor): reneszánsz mű, Rodrigo és Martín Haya, illetve Juan de Anchieta műveként jött létre. A négyezeti kupola alatt, a kórus és a főszentély között találjuk Cid lovag (Rodrigo Díaz de Vivar) sírját, ki feleségével, Jimenával együtt nyugszik itt. A reconquista hadvezére a várostól 9 km-re fekvő Vivarban született, Burgosból indult harcba a mórok ellen, s 1921-ben a kupola alá helyezték örök nyugalomra. Kórus (Coro): A nagy retablóval szemben helyezkedik el a kórus, melyet Felipe Vigarnynak köszönhet az épület, de többen is dolgoztak rajt. 103 ülőhelyet találunk benn. 1550-től a főhajóban foglal helyet, de korábban az épület más részében helyezkedett el. Aranylépcső (Escalera Dorada): a platareszk építészet legszebb alkotásainak egyike az Apostolok kapujától a kereszthajóba vezető lépcső. Fonseca püspök megbízásnak eredményeképpen Diego de Siloé műve 1519–1526-ból, az olasz reneszánsz hatásait tükrözi. Később ez a lépcső szolgált mintául a Párizsi Operaház lépcsőihez. Káptalani terem (Sala Capitular vagy Sala del Capítulo): 15. században keletkezett Alonso de Cartagena püspök idején, mudéjar díszítésű tetőszerkezet fedi. A flamand festészet egy igen érdekes alkotását őrzi, mely saját minőségében az épület legfontosabb műemlékei közé tartozik. A festmény ismeretlen brüsszeli mester munkája, Szűz Máriát ábrázolja a gyermekkel. Különösen kiemelhető a képen a színek kontrasztja, mely Mária vörös színű köpenye és a zöldes-kékes színekben festett tájképet mutató háttér között feszül. A terem emeleti részében Egyházművészeti Múzeumot helyeztek el. Kerengő (Claustro): A székesegyház délkeleti oldalához tapad az emeletes kerengő, a nagyobb alsó kerengőrész (claustro bajo) csakúgy, mint a kisebb felső (claustro alto) a 13. században született gótikus stílusban Enrique mester műveként. Sekrestyéje (Sakrístia Mayor) a kerengőhöz kapcsolódik, 1765-ben Fray José de San Juan de la Cruz készítette, és a barokk stílus jegyeit viseli magán. A kápolnák Oldalhajóiban 19 kápolna nyílik, melyek közül három különösen érdekes: a Főkapitány kápolnája, Szent Tekla kápolnája és a Szent Katalin-kápolna. A Főkapitány kápolnája (Capilla de los Condestables): 15. században készült kápolna, a katedrálisban a leghíresebb. Simón de Colonia műve Kasztília főkapitánya, Pedro Fernández de Velasco és felesége, Mencía de Mendoza y Figueroa részére. A szentélykörüljáró keleti oldaláról nyílik. Nyolcszögletű csillagboltos kupola fedi, oszlopait szobrok sora díszíti. A kápolna közepén látható magának a házaspárnak a márványból öntött sírja. Szent Tekla-kápolna (Capilla de Santa Tecla): 1731–1735 között készült el Andrés Collado és Francisco Bazteguieta munkájának köszönhetően, Manuel de Samaniego y Jaca megbízásából. Négy korábbi kis gótikus kápolna és a Santiado de la Fuente-templom összeépítésével jött létre. Szent Katalin-kápolna (Capilla de Santa Catalina): ebben a kápolnában helyezkedik el a Katedrális Múzeum (Museo Catedralicio), mely a székesegyház kicseinek gazdagságát érzékelteti páratlan szobor-, festmény-, szőnyeggyűjteményeivel. Itt őrzik Cid házasságlevelét is. További kápolnák: Sarlós Boldogasszony-kápolna (Capilla de la Visitación) : 1440 – 1442 között épült Alonso de Cartagena megbízásából, középen alapítójának alabástrom síremlékével, melyet Juan de Colonia alkotott. A retablo 1653 -ból származik. Freskói közül figyelemre méltó a Szűz a gyermekkel, Szent Annával és Szent Jánossal , mely klasszikus itáliai mintákat követ. Szent Henrik-kápolna (Capilla de San Enrique) : Enrique de Peralta de Cardenas kérésére készült, Juan de Sierra és Bernabé de Hazas műve, 1674 -ben fejezték be. Retablójának közepén egy ülő Krisztus szobor helyezkedik el, ismeretlen alkotó műve, mely a flamand iskola hatásait mutatja. Sahagúni Szent János-kápolna (Capilla de San Juan de Sahagún) : 14. századi kápolna, melynek barokk retablóját Fernando de González de Lara hozta létre 1766 – 1769 között. A szentet Pascual de Mena szobrász ábrázolta, 1770 -ből származik. A Relikviák kápolnája (Capilla de las Reliquias) : 1765 -ben született barokk kápolna, az építésze Fray José de San Juan de la Cruz. Három retabloján 18. századi mellszobrokat láthatunk. Bemutatás-kápolna (Capilla de la Presentación) : 1519 – 1524 között Juan de Matienzo mester által készített kápolna, Gonzalo de Lerma számára készítette Felipe de Vigarny. Burgosi Szent Krisztus-kápolna (Capilla del Santisimo Cristo de Burgos) : A főkapun belépve jobbra a legelső kápolna, nagy neogótikus retablóval, mely a keresztre feszített Krisztust ábrázolja. Az alkotás flamand hatást mutat, a 14. században készült. Burgosi Krisztusként ismeri a szobrászművészet. Szent Anna-kápolna (Capilla de la Concepción o Santa Ana) : 1477 – 1488 között létrejött kápolna, két korábbi kápolna és egy kis patio , udvar helyét foglalja el. Juan és Simón de Colonia munkája, Luis de Acuña y Osorio készíttette. Az apszis falán látható a nagy retablo, mely a flamand gótika példája, Gil de Siloé műve. Szent Miklós-kápolna (Capilla de San Nicolás) : a dokumentumok szerint ez az épület legkorábbra datálható kápolnája, s az egyetlen, mely nem a főhajóból nyílik. 1230 -ból származó épületrész, az ugyanebben az esztendőben elhunyt Pedro Díaz de Villahoz síremlékét rejti. A Születés kápolnája (Capilla de la Natividad) : Ana de Espinosa és leányai, María és Catalina de Salamanca által finanszírozott kápolna. Martín de Bérriz és az építész, illetve szobrász Martín de la Haya működtek közre megalkotásában ( 1562 – 1590 ). Apszisában a retablo manierista jellegű műalkotás, bibliai témákat ábrázol Domingo de Bérriz, Martín de la Haya és Juan de Cea szobraival, melyek 1580 és 1585 között születtek. Mária mennybemenetele-kápolna (Capilla de la Anunciación) : García de Gudiel ( 1274 – 1280 ) püspöksége alatt készült kápolna, retablója Juan de Lizarazu és Lázaro de Azcoitia festőművész munkája. Szent Gergely-kápolna (Capilla de San Gregorio) : A 13. században született kápolna D. Gonzalo de Hinojosa (elhunyt 1327) püspök síremlékével, kinek méltóságot és szomorúságot ábrázoló fekvő szobrát is megtalálhatjuk a síron. Szent Jeromos-kápolna (Capilla de San Jerónimo) : Az épület északkeleti sarkában található a Juan de Vallejo által alkotott 16. századi apró kápolna, melynek retablója Szent Jeromost ábrázolja. E retablo 1545 -ből származik, a szobrászművész Diego Guillén műve. Krisztus teste-kápolna (Capilla del Corpus Christi) : Juan Estébanez-kápolnának is nevezik az 1371 – 1375 között létrejött épületrészt, mely Juan Estébanez Castellanosnak köszönhető. Itt látható az ún. Cid-vasláda. Keresztelő Szent János és Szent Jakab-kápolnák (Capillas de San Juan Bautista y Santiago) : A két 16. századból származó kápolna Juan de Vallejo keze munkáját dicséri, 1524 és 1534 között jöttek létre. A székesegyház vallási kulturális kincsének igen értékes részét őrzik, 15–18. századi festményeket, 12–20. századi szobrokat. Itt található a katedrális legnagyobb értékű szobra, amely az oszlophoz kötözött Krisztust ábrázolja. A mű Diego de Siloé reneszánsz alkotása 1528 -ból. Jerry Lee Lewis Jerry Lee Lewis (Ferriday, Louisiana, 1935. szeptember 29.) amerikai zongorista, énekes, dalszövegíró és zeneszerző. Beceneve a "Killer" (Gyilkos), melyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki. 1986-ban elsőként került be a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame büszkeségei közé, olyan rocklegendák mellett, mint Chuck Berry, James Brown, Ray Charles és Elvis Presley. 2004-ben a Rolling Stone Magazin 24. helyre rangsorolta az énekest a Minden Idők 100 Legnagyobb Művésze listán. 2003-ban, All Killer, No Filler: The Anthology című box set-jét a 242. helyre tették a Rolling Stone Minden Idők Legnagyobb 500 Albuma listán. Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran táncolva játszott, a zongorára ugrott, vagy éppen felgyújtotta azt. Életrajza Lewis egy szegény családba született, szülei, Elmo és Mamie Lewis a Louisiana keleti felében, Ferriday-ben éltek. Lewis gyermekkorában kezdett zongorázni tanulni két unokatestvérével, Mickey Gilleyvel és Jimmy Swaggarttal. Szülei jelzálogot vettek fel a farmjukra, hogy fiuknak zongorát tudjanak venni. Zenéjét befolyásolta Carl McVoy, unokabátyja zongorajátéka (aki később Bill Black Combo-val rögzített lemezt), a rádióban hallott zenék. Órákat töltött el azzal, hogy a Haney's Big House nevű feketék által látogatott ferriday-i bár mögött elbújva hallgatta az akkor 18 éves B. B. King játékát. Saját stílusát olyan fekete művészek után alakította ki, akik képtelenek voltak fehér közönségnek játszani, összegyúrta a rhythm and bluest, a boogie-woogiet, a gospelt és a countryt, valamint Moon Mullican és Merrill Moore stílusát, az úgynevezett country boogie-t. Nem sokkal később már professzionális volt a játéka. Édesanyja beíratta őt a Southwestern Assemblies of God University nevű egyetemre, a Texas állambeli Waxahachie-be, mert biztos akart lenni abban, hogy így fia kizárólagosan az Úrnak fogja majd dalait énekelni. De Lewis boogie woogie-stílusban előadott My God Is Real-ja miatt azonnal eltanácsolták az iskolából. Pearry Green, Lewis osztálytársa elmesélte, hogy Lewis néhány világi zenét játszott el a bemutató alatt. Következő nap a dékán behívatta irodájába Lewist és Greent is, hogy mindkettőjüket kicsapja az iskolából. Lewis azt mondta, Greent nem kellene kirúgni, mert "ő nem tudta, mire készülök". Évekkel később Green megkérdezte Lewist: "Még mindig az ördög zenéjét játszod?" Lewis ezt válaszolta: "Igen, azt játszom. De, tudod, azért az furcsa, hogy ugyanaz a zene, ami miatt kirúgtak az iskolából, ugyanezt a zenét játsszák most a templomokban. A különbség az, hogy én tudom, hogy az ördögnek játszom, ők meg nem." Ezután az incidens után Lewis nem játszott többé vallásos zenét. Ferriday és Natchez-környéki klubokban lépett fel, része lett a bimbózó új rock and roll-hangzásnak és 1954-ben elkészítette első demo-ját. 1955-ben Nashville körül tett egy utazást, klubokban lépett fel, megpróbálta felkelteni az emberek figyelmét, de a Grand Ole Opry nevű koncertterem (1925 óta itt léptek fel a legnagyobb sztárok) elutasította, mert szerepelt a Louisiana Hayride nevű rádióban Shreveportban. A lemezkiadó vezetői Nashvilleben azt javasolták neki, hogy térjen át a gitárra a zongoráról. Lewis 1956 novemberében Memphis-be utazott, hogy a Sun Records képviselői meghallgassák. Sam Phillips, a kiadó tulajdonosa éppen Floridában tartózkodott, de helyette Jack Clement producer és hangmérnök készítette el Lewis számára a Ray Price-dal, a Crazy Arms feldolgozását és saját dalának, az End of The Road-nak a felvételét. 1956 decembere Lewis számára nagyon termékeny időszak volt, úgy is mint szólóénekes, és mint sessionzenész közreműködött Carl Perkins és Johnny Cash felvételein. Egyedi zongorajátéka számos Sun Records-felvételen hallható, amelyek 1956-ban és 1957 elején készültek, így például Carl Perkins dalaiban: aMatchboxben, a Your True Loveban, a You Can Do No Wrongban és a Put Your Cat Clothes Onban és Billy Lee Riley dalában, a Flyin' Saucers Rock'n'Roll-ban. Eddig az időszakig, a rockabillyt nem jellemezte a zongora, de egyre erősebb lett a szerepe és más kiadóknál a rockabilly-művészek elkezdtek zongoristákkal együtt dolgozni. Amikor 1956. december 4-én Elvis Presley megérkezett a Phillips céghez, Carl Perkins éppen a stúdióban készítette új dalait, Lewis pedig zongorán kísérte őt. Johnny Cash szintén ott tartózkodott, figyelte Perkinst, ahogy dolgozik. Így négyen örömzenélésbe kezdtek és a Phillips hagyta, hagy menjen a felvétel tovább. Ezeknek a felvételeknek csaknem a fele gospel dal, megmaradt és Million Dollar Quartet néven jelent meg CD formátumban. A 46 dal között van Elvis Presley Don't Be Cruel és Paralized című száma, Chuck Berry Brown Eyed Handsome Manje, Pat Boone Don't Forbid Me című dala és a Don't Be Cruel című szám, amelyen Elvis Presley Jackie Wilson fekete amerikai énekest utánozza (aki akkor a Billy Ward and the Dominoes tagja volt) Lewis saját kislemezei, amelyen Jerry Lee Lewis and his Pumping Piano néven szerepel, elősegítették szólóénekesi karrierjét 1957-ben: a Whole Lotta Shakin’ Goin’ On és a Great Balls of Fire, a legnagyobb dalai amerikai és nemzetközi hírnevet hoztak neki, még annak dacára is, hogy a kritikusok szerint a dalok nyíltan szexuális hangvételűek, ami arra vezetett néhány rádióállomást, hogy bojkottálják őket. Több, első kézből származó forrás szerint, köztük Johnny Cash és maga Lewis szerint, aki jámbor keresztény volt, a bajt az okozta, hogy bűnös természetű maga az énekes, ami határozottan a pokolra vezeti a közönséget is és őt magát is. Lewis karakterének ez az aspektusát ábrázolta a 2005-ben készült Walk The Line című film, amelyben Waylon Payne alakította Lewis szerepét és amely Johnny Cash önéletrajza alapján készült. Lewis gyakran rúgta arrébb zongoraszéket és állva játszott a zongorán, a drámai hatás kedvéért végigszántotta a kezével a billentyűket, rá is ült azokra és felállt a zongora tetejére. Első TV-s szereplése alkalmával, 1957. július 28-án, a The Steve Alle Show-ban is ilyen szokatlan dolgokat művelt, amikor a Whole Lotta Shakin’ Goin’ Ont adta elő. Állítólag a show végén fel is gyújtotta a zongorát, mert kevesebb gázsit kapott, mint Chuck Berry. Botrány Lewis zűrzavaros magánélete egészen 1958 májusáig rejtve volt a közönség elől, amikor is egy brit turné alatt Ray Berry az egyik hírügynökség riportere a London-Heathrow-i repülőtéren tudomást szerzett Lewis harmadik feleségéről, Myra Gale Brown-ról. Ő Lewis unokahúga volt és mindössze 13 éves. (Brown, Lewis és a menedzsmentje bizonygatta, hogy a lány 15 éves volt). Lewis ekkor 23 éves volt. A közönség felháborodott az ügyön és a turnét 3 koncert után törölték. A botrány követte Lewist Amerikába és ennek az lett a következménye, hogy feketelistára került a rádióállomásokon és csaknem eltűnt a zenei palettáról. Lewis úgy érezte, elárulták, még azok közül is sokan, akik addig támogatták. Dick Clark kidobta őt a show-jából. Lewis úgy érezte, hogy még Sam Phillips is elárulta őt, amikor a Sun Records tulajdonosa megjelentette a The Return of Jerry Lee című álinterjút. Karrier 1954-ben rögzítette első demóját, majd a következő évben a "country fővárosába", Nashville-be tett kitérőt. 1956-ban Memphis-ben (Tennessee) Jack Clement lemezproducer és hangmérnök felfedezte Jerry tehetségét és azonnal rögzített is vele pár felvételt a Sun Records-nál. A kiadó tulajdonosa, Sam Phillips ezt követően több session-felvételhez is alkalmat teremtett Jerry számára olyan előadókkal, mint Carl Perkins és Billy Lee Riley. A kiadó legnagyobb felfedezettje, Elvis Presley elismerően és féltékenyen meg is jegyezte, hogy ha úgy tudna zongorázni, mint Jerry, feladná az éneklést. 1956. december 4-én alkalom nyílt egy közös session-re Memphisben, Elvis Presley, Johnny Cash és Carl Perkins társaságában. Az örömzenélésből (jammelés) született dalok később megjelentek a Million Dollar Quartet névre keresztelt albumon. Bár nem Jerry Lee Lewis volt az első a műfajban, de forradalmasította azt. Első nagy slágerei voltak a Great Balls of Fire, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On és a High School Confidental. Magánélet 1958-as angliai turnéjáig Jerry magánélete nem igazán volt ismert a rajongók körében. Ebben az évben már harmadik feleségével élt (előző feleségei voltak: Jane Mitcham és Dorothy Barton), a tizenhárom éves Myra Gale Lewis-szel. A kiskorú feleség egyben Jerry unokatestvére volt. A turné a felreppent hír hallatára három koncert után véget ért a közfelháborodás miatt. A botrány miatt Amerikában is különcként kezelték a zongoristát, barátai és támogatói elpártoltak mellőle. Egyedül a rádiós személyiség, Alan Freed (a rock 'n' roll kifejezés "feltalálója") maradt hű hozzá és játszotta lemezeit. A baj tetéződött, Jerry bár szerződésben állt kiadójával, de már nem rögzített több felvételt, fellépései megfogyatkoztak. Egyedül 1961-ben dolgozta fel Ray Charles slágerét, a What'd I Say-t. 1963-ban a Smash Records-el kötött szerződést. Népszerűsége a hatvanas években visszatérni látszott Európában. A Nashville Teens társaságában 1964-ben a hamburgi Star klubban vett fel egy élő albumot (Live at the Star Club, Hamburg). Házasságai, gyermekei Dorothy Barton (1952. február 21. - 1953. október 8.) (elváltak) Jane Mitchum (1953. szeptember 15. - 1957) (elváltak) 2 gyermek: Jerry Lee Lewis Jr, Ronnie Guy Lewis Myra Lewis (1957. december 12. - 1970. december 9.) (elváltak) 2 gyermek: Steven Allen Lewis, Phoebe Allen Lewis Jaren Elizabeth Gunn Pate (1971. október 7. - 1982. június 8.) (elhunyt) Shawn Stephens (1983. június 7. - 1983. augusztus 22.) (elhunyt) Kerrie McCarver (1984. április 24. - 2005. június 15.) (elváltak) 1 gyermek: Jerry Lee Lewis III Függőségek és családi tragédiák Jerry karrierje kezdete óta is élt káros szenvedélyeivel, de ezek leginkább 1970-től hatalmasodtak el rajta, miután elvált harmadik feleségétől, Myrától. A tragédiát tetézte, hogy 1973-ban tizenkilenc éves fia, Jerry Lee Lewis Jr. autóbalesetben elhunyt. Korábban elsőszülött fia, Steve Allen Lewis vízbe fulladt. Jerrynek egyedül egy lánya maradt, Phoebe Lewis, aki szintén zenész. Ettől függetlenül a 70-es és 80-as évek kórházban teltek vagy éppen elvonón. 1976-ban a negyvenegyedik születésnapján véletlenül rálőtt basszusgitárosára, Butch Owens-re. Később Elvis birtokára, Graceland-be volt hivatalos mikor magával vitte fegyverét de fennakadt a biztonsági ellenőrzésen. Great Balls of Fire, a film Harmadik felesége, Myra válásuk után megírta Murray Silver segítségével a Great Balls of Fire: The Uncensored Story of Jerry Lee Lewis (1982) című könyvet, mely az 1989-es életrajzi film alapjául szolgált később. A filmben Jerry Lee Lewis-t Dennis Quaid, Myrát Winona Ryder játssza. A filmben több ismert zenész is feltűnik megszemélyesítve vagy egyéb szerepekben. Például Jimmie Vaughan játssza Jerry gitárosát, Roland Janes-t. A film jelentette a nagy visszatérést Jerry számára, hiszen a filmhez újra felvették összes dalát és betétdalként ki is adták. Napjainkban Napjainkban is turnézik annak ellenére, hogy hetvenes éveiben jár. 2005-ben meg is kapta az Életmű-díjat a Recording Academy-től, majd 2006-ban kiadta a nagy elismerést kiváltó Last Man Standing albumot, melyen több ismert zenésszel közreműködik. 2007 tavaszán ezt követte a Last Man Standing DVD kiadása. 2007 novemberében a celeveland-i Rock'n'Roll Hall of Fame hatalmas ünnepségsorozattal népszerűsítette a már élő legendává érett zongoristát. Jerry Lee Lewis jelenleg a Mississippi állambeli Nesbit-ben él családjával. Lewis Magyarországon 1998-ban Jerry Lee Lewis már fellépett Budapesten: a Kisstadionban Chuck Berry és Little Richard társaságában adott emlékezetes koncertet. A koncertsorozat menedzsmentje 2010. július 13-án tájékoztatta a Showtime Budapest irodáját arról, hogy Jerry Lee Lewist hétfőn a memphisi kórházban megműtötték, orvosai egy hónap pihenést írtak elő számára, ezért az egész európai turnét, így a budapesti, 2010. július 20-ára tervezett koncertet is novemberre halasztották. Később megadták a budapesti koncert pontos időpontját, amely 2010 . október 31-én volt a Papp László Budapest Sportarénában . A koncert első felében Lewis húga, Linda Gail Lewis és zenekara lépett fel. A koncert második részében kísérőzenekara, a Memphis Beats kezdett játszani, nem lehetett tudni, hogy Lewis mikor lép a színpadra, hiszen az énekes-zongorista helye üres volt. Végül néhány dal után megjelent a színpadon maga Jerry Lee is, akin látszott, hogy még mindig nincs túl jó bőrben, de amint elkezdett énekelni és zongorázni, lázba hozta a közönséget. Éneke 75 éves kora ellenére nagyon erőteljes volt, pedig elmondása szerint meg volt fázva. Azt mondta: "Örülök, hogy Budapesten lehetek, örülök, hogy még élek." A koncert végén adta elő két legnépszerűbb dalát, a Whole Lotta Shakin’ Goin’ On -t és a Great Balls of Fire -t. Bibliográfia (2010) Joe Bonomo: Jerry Lee Lewis: Lost and Found. Continuum International Publishing Group Ltd. ISBN 978-0826429667 (2009) Nick Tosches: Hellfire: The Jerry Lee Lewis Story (Penguin Magnum Collection) ISBN 978-0141041858 (2008) Nick Tosches, Klaus Bittermann, Jürgen Behrens: Hellfire: Die Jerry Lee Lewis Story (Perfect Paperback). Edition Tiamat. ISBN 978-3893201198 (2007) Nick Tosches: Hellfire: The Jerry Lee Lewis Story. Penguin ISBN 978-0141030753 (2007) Jerry Lee Lewis: Jerry Lee Lewis: Last Man Standing. Alfred Publishing Company ISBN 978-0739045046 (2007) Jerry Lee Lewis: Jerry Lee Lewis: Greatest Hits. Alfred Publishing Company ISBN 978-0739043813 (1993) Jerry Lee Lewis, Charles White: Killer!: The Life and Times of Jerry Lee Lewis (Hardcover). Century. ISBN 978-0712655880 (1992) Jimmy Guterman: Rockin' My Life Away: Listening to Jerry Lee Lewis (Hardcover). Rutledge Hill Press, Amerika. ISBN 978-1558530812 (1989) Murray Silver, Myra Lewis: Great Balls of Fire: True Story of Jerry Lee Lewis. Mandarin ISBN 978-0749301323 (1984) Robert Palmer: Jerry Lee Lewis Rocks. Delilah ISBN 978-0933328075 (1983) Murray Silver, Myra Lewis: Great Balls of Fire: True Story of Jerry Lee Lewis. Virgin Books ISBN 978-0907080756 (1982) Murray Silver, Myra Lewis: Great Balls of Fire: The Uncensored Story of Jerry Lee Lewis. William Morrow & Company ISBN 978-0688014803 Himácsal Prades Himácsal Prades (dévanágari: ������ ������), egy főleg hegyekből álló állam India északnyugati részén. Földrajz Himácsal Prades az Elő-Himalájában fekszik, a területének 67,7%-a erdő. Természetvédelem 1984-ben létesült. Területe 750 km². Az erdőkben 180 védett madárfaj él, és olyan ritka állatok, mint a fekete medve, hópárduc, pézsmaszarvas. Területe 1875 km². A Szpiti völgytől délre található. Ismert az itt látható hóleopárd és kőszáli kecske fajokról, bár mindkettő ritkán látható. A park júliustól októberig az 5319 m magas Pin-Parvati hágón közelíthető meg. Története Ókori kereskedelmi útvonalak mentén fejlődött ki Himácsal Prades állam. Északi részét Tibet meghódította a 10. században. Jobban megközelíthető déli területeit rádzsák, ránák és takurok (=nemesek) osztották fel egymás között, ezzel sok kis apró „állam” jött létre, amik élén Kangra, Kullu és Csamba álltak. Szikh rádzsák uralták a területet a 19. század elején, akik szövetséget kötöttek a britekkel, hogy konszolidálják a hatalmukat. A 19. század során a britek számára Simla vált a nyári fővárossá. Innen indultak ki a keskeny nyomtávú vasúti vonalak. A britek lassan növelni tudták befolyásukat, aminek végén Simla vált az uralkodó központtá. Himácsal Prades állam az 1948-as Függetlenség után alakult meg, aminek során sok falut felszabadítottak a feudális rendszer alól. 1966-ban az addig Pandzsábból irányított kerületeket (Kangra, Kullu, Lahaul és Szpiti) csatoltak hozzá. Maga az állam 1971-ben jött létre. A központi kormányzat eleinte elhanyagolta az államot, az azonban időközben India „energiaközpontjává” vált hatalmas vízierőművei révén, ahonnan az ország energiaszükségletének felét biztosították. Időjárása Himácsal időjárása nagy területi különbségeket mutat. Található itt olyan rész, ami Indiai legesősebb területének számít (a McLeod Gandzs környéke), és itt van az egyik legszárazabb is (a Szpiti völgy). Amikor a monszun megérkezik, július közepétől szeptember közepéig az utak a fölcsuszamlások miatt sok helyen napokig járhatatlanok. Novembertől áprilisig sok hegyi területet elzár a hó. Időjárás szempontjából a legkedvezőbb időszak májustól július közepéig tart, illetve szeptember közepétől novemberig. Közlekedés Simla, Dharamszala és a Kullu völgyben lévő városok összeköttetésben állnak Delhivel közvetlen buszjáratokkal, illetve légi úton. Ladakhban egy hosszú és rázós út van Manali és Leh között. Demográfia Nyelvek Himácsal Prades beszélt nyelvei (2001) Vallás Himácsal Prades vallási megoszlása (2011) Malicorne-sur-Sarthe Malicorne-sur-Sarthe település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 1912 fő (2015). Malicorne-sur-Sarthe Noyen-sur-Sarthe, Arthezé, Bousse, Courcelles-la-Forêt, Dureil, Mézeray és Parcé-sur-Sarthe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Enrico Accatino Enrico Accatino (Genova, 1920. augusztus 20. – Róma, 2007. július 16.) olasz absztrakt festő, szobrász és designer. Életpályája Gazdálkodó családban született, Torinóban tanult rajzolni 1938-40 közt. A második világháborúban a tüzérségnél szolgált Dél-Olaszországban, a háború után tanulmányokat folytatott a római Képzőművészeti Akadémián, majd 1947-ben Párizsba költözött tapasztalatokat szerezni. Jeles művészekkel ismerkedett meg, többnyire az úgynevezett Párizsi iskola köréhez tartozó művészekkel, köztük Gino Severini olasz futurista festő, Alberto Giacometti svájci szobrász, Alfred Manessier francia non-figuratív festő és designer, stb. Olaszországban a második világháború után ideológiai-politikai realizmus uralkodott, mely a művészetben is megmutatta hatását. A Párizsban alkotó Accatino kifejezési módja, stílusa a konstruktivista szimbolizmus jegyeit mutatta, erős emberi érzelmeket, fájdalom, szenvedés fejezett ki (Halász, Tonhalászat, Anyák-ciklus, stb. című alkotásai). Még az 1950-es években is Párizsban dolgozott, amikor sikerült megnyernie egy amerikai oktatási alapítvány belga ösztöndíját, amelynek segítségével 1956 után Belgiumban és Hollandiában alkothatott. Ekkor festette első igazán non-figuratív festményeit, amelyek erőteljesen geometrikus alkotások voltak szabályozott színekkel (szürke, fehér, fekete, rozsdabarna, kék). Az 1950-es évek végén kezdte foglalkoztatni a körkörösség téma, így jutott el a háromdimenziós ábrázolási módhoz, formai eszközei: kör, lemez, ellipszis. "Az Ellipszis" című alkotása 1959-ben született. Accatino szinte folyamatosan kutatta a képzőművészet alapvető esztétikai kategóriáit, mint például a szín, absztrakció és a háromdimenziós ábrázolási mód. Később a fény- és árnyék hatások alkalmazása foglalkoztatta, ez utóbbi kapcsán "The Great Ring" (Nagy karika) (bronz, 1970) c. alkotása jelentős formai újítás. Vállalkozott a hagyományos olasz textilkultúra megújítására, 1966-tól újszerű gobelineket, szőnyegeket és faliszőnyegeket tervezett, a műanyagot is bevonta a tervezésbe. Hosszú és aktív pályafutása alatt jelentős hazai és nemzetközi sikereket ért el. 1960-tól mint előadó vett részt a művészeti oktatásban, -tanfolyamokon és -konferenciákon. A képzőművészeti ismeretterjesztéshez az olasz televíziós adásokon keresztül (RAI - Radio Televisione Italiana) járult hozzá több mint száz előadással. Számos fontos művészettörténeti tanulmánya nyomtatásban is megjelent. 1980-ban az olasz Közoktatási Minisztérium magas kitüntetésben részesítette ("Benemerito della Scuola, della Cultura e dell'Arte"), az aranyérmet az Olasz Köztársaság elnöke nyújtotta át a művésznek. Velký Osek Velký Osek település Csehországban, a Kolíni járásban. Velký Osek Ovčáry, Pňov-Předhradí, Sány, Veltruby, Volárna, Libice nad Cidlinou és Opolany településekkel határos. Lakosainak száma 2353 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1538 Évszázadok: 15. század – 16. század – 17. század Évtizedek: 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek – 1540-es évek – 1550-es évek – 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek Évek: 1533 – 1534 – 1535 – 1536 – 1537 – 1538 – 1539 – 1540 – 1541 – 1542 – 1543 Események február 24. – Váradon I. János király Habsburg Ferdinánddal békét köt ( váradi béke ). július 18. – Aigues Mortesban V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király békét köt egymással. november – Segesvárott I. János magyar király megrendezi az első nyilvános magyarországi hitvitát. Második török–portugál háború (1538–57) az Indiai-óceánon . VIII. Henrik angol király feloszlatja a kolostorokat. Megnyitja kapuit a Debreceni Református Kollégium Nicoletta Braschi Nicoletta Braschi (1960. április 19.) olasz színésznő és producer, leginkább ismertté a férjével, Roberto Benigni színész-rendezővel közösen készített filmjei tették. Élete és pályája Az olaszországi Cesenában született, majd a római drámaművészeti akadémián tanult, ott találkozott először Roberto Beningivel, 1980-ban. Első filmje az 1983-ban forgatott Felzaklatsz (Tu Mi Turbi), amiben már együtt szerepeltek. Később közreműködött Jim Jarmusch két filmjében, a Down by Law és a Mystery Train című alkotásokban. 1991-ben kötött házasságot Beningivel, két legnagyobb sikerű, közös filmjük az 1992-ben készült Johnny Stecchino és Az élet szép (La Vita e Bella) (1998) volt. Az előbbi – egy olasz vígjáték, amelyben egy gengszter (Benigni) barátnőjét játszotta –, elsősorban Olaszországban volt hatalmas siker; míg a második, amelyben egy koncentrációs táborban fogva tartott olaszországi zsidó feleségét alakította, a nemzetközi porondon is rendkívül nagy visszhangot kapott, így Braschit és Benignit egyaránt világhíressé tette. 1997-ben Braschi szerepet vállalt az Ovosodo című filmben is, amelyben egy tanárnőt játszott, aki egyik diákját próbálja keményebb tanulásra és munkára ösztökélni. A film a kritikusoktól és a közönségtől is sok dicséretet kapott, Braschi számára pedig David di Donatello-díjat eredményezett, ami Olaszország egyik legnagyobb filmszakmai díjának számít. 2002-ben a berlini filmfesztivál zsűritagjai közé választották. 2005-ben producere és női főszereplője is volt a Tigris a hóban (La tigre e la neve) című, az iraki háború kezdete idején játszódó szerelmi történetnek. Ezt követően visszavonult a filmezéstől. 2010-ben a Tradimenti című színdarab közreműködőjeként hívta fel magára a figyelmet, amely darab Harold Pinter egy írása nyomán született, és számos olaszországi színházban volt látható. Váraszó Váraszó község Heves megye Pétervásárai járásában. Fekvése Váraszó község Heves megyében az Északi-középhegységben lelhető fel. Patak menti település a Tarna völgyében, annak egyik mellékága mindkét partján, északnyugati szélén, dombon emelkedő Árpád-kori templommal, rövid bekötőúttal a Pétervásárára vezető országútra. A település megközelíthető közúton: a 23-as úton Pétervásáránál észak felé fordulva, Erdőkövesdnél egy mellékútra térve. Története A helységnév etimológiai megközelítésében egykoron erős vár állott Aszó völgyében, s ezek összetételéből adódott a név : VÁR az ASZÓ völgyében = VÁRASZÓ. Egy másik történeti legenda szerint a község szélén álló őrhegy tetején mindig egy őr állott, aki figyelte a közelgő támadásokat. A másik hegyen álló ember várta a szót, amit meghallván ő továbbadott. Így adták egymásnak a hírt. Innen a név eredete: várja a szót és ennek egybeolvasztásával formálódott VÁR(ja) A SZÓ(t) A „Heves megye műemlékei antológia” az alábbiak szerint ír Váraszóról: Első okleveles említése 1280-1290 között történik Varaszo alakban. 1451-ben Warasow, 1459-ben Varazo néven említik. 1552-ben a török pusztítás folytán egy kis időre néptelenné válik, de 1556-ban ismét népes. Ettől kezdve a török időket elnéptelenedés nélkül vészeli át. Községcímer alak 1777-ben : Két csoroszlya balról jobbra fekszik vízszintese, a felsőnek felfelé, az alsónak lefelé áll az éle és érinti a hullámos földet. Felirata a felső csoroszléya fölött : VARASOL A történelem során megmutatkozik 600 fős településünk lokálpatrióta szemlélete és magatartása abban, hogy egy emberként mozdult meg, amikor szükség volt azért, hogy ne legyen a legszegényebb település. Kétkezi munkánk által: 1871-ben a lakosság vállalta, hogy a románkori templomunk bővítéséhez Sirokból a helyszínre fuvarozza a követ; 1920-ban adományokból felépítették a Hősi emlékművet a világháborúban elesettek emlékére. 1998-ban az Önkormányzat felújította, és már a második világháborúban elesettek nevét is tartalmazza. Adományokból, társadalmi munkával felépítettük 1965-66-ban a római katolikus templomot. Egy adományozó segítségével önkormányzatunk megvásárolta községünk legöregebb lakóházát, amely még őrzi építészeti hagyományainkat, és ezt falumúzeummá alakítjuk. A zsáktelepülés csendet, biztos kikapcsolódást nyújt az idelátogatóknak. az összefüggő erdőség a turisták, vadászok paradicsoma. A Váraszó-völgyben három hegyi tavacska van, amely szintén felüdülést biztosít. Nevezetességei Árpád-kori templom A község közepén található templom román stílusú falrészleteiről, gótikus stílusú freskómaradványairól és különálló fa haranglábáról ismert. A félköríves szentélyű, kicsiny templom falán tölcsérbélletű ablakok nyílnak, és felül fogazott szalagból álló fríz fut körbe. Kör alakú kőfal kerítette, melynek mára már csak a maradványai láthatóak. Római katolikus templom Az 1200-as évek elején építették, román stílusú falmaradványai ma is láthatók. Az 1960-as években helyreállították. Horgásztavak Három horgásztó található a falu után elterülő völgyben, melyből az elsőben lehet napidíj fejében horgászni. Franciszek Fronczyk Franciszek Fronczyk (Tarnów, 1912 –?) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján lett az 1. Liga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végzett. Sportpályafutása alatt ingázott az I. Liga és a II. Liga között. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1963-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1951-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1959-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3. Olimpiai játékok Az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB partbírói szolgálatra alkalmazta. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként egy mérkőzésre 2. pozícióban kapott küldést. Birtin (Hunyad megye) Birtin románul: Birtin, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Körösbányától délnyugatra, Karasztó és Tataresd közt fekvő település. Története Birtin, Bertényfalva egykor Zaránd vármegyéhez tartozott. Nevét 1439-ben Bertenfalva néven említette először oklevél. Bertényfalva ekkor Világos várához tartozott. Később neve többféle formában is feltűnt, így 1808-ban Birtin, Birtú, 1913-ban Birtin néven szerepelt az írásos forrásokban. 1891-ben a Pallas nagy lexikona írta Birtinről: „kisközség Hunyad vármegye körösbányai járásában, 485 oláh lakossal; 1891-ben itt arany- és ezüstbányát fedeztek fel, melyben az ér vastagsága 1 méternél több.” A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Körösbányai járásához tartozott. 1910-ben 815 lakosából 644 román, 81 magyar, 81 horvát volt. Ebből 681 görögkeleti ortodox, 112 római katolikus, 15 református volt. Nevezetességek 1690-ben épített ortodox fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03256 sorszámon szerepel. Sabin Isac 1900-ban épített háza (HD-II-a-B-03251). A falu 17–64. számú, fából épített házai szintén műemlékek (HD-II-a-B-03252). Gligor Minodora háza 1906-ból (HD-II-m-B-03253). Rus Ioan háza 1910-ből (HD-II-m-B-03254). Lucaci Carolina háza 1916-ból (HD-II-m-B-03255). Kirchdorf an der Iller Kirchdorf an der Iller település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3478 fő (2014). Mód Noémi Mód Noémi (Mohács, 1997. április 20. –) magyar kézilabdázó, aki a Ferencváros csapatában átlövő és irányító poszton játszik. Pályafutása Mohácson kezdett kézilabdázni, majd 2013-ban került a Ferencvároshoz. 2014. januárjában mutatkozott be a Ferencváros első csapatában az élvonalban, 16 és fél évesen az MTK elleni NB I-es mérkőzésen. A mérkőzést 39-21 arányban megnyerte csapatával és büntetőből gólt is szerzett. 2015-ben felnőtt bajnoki címet ünnepelhetett. Serdülő és ifjúsági bajnok lett, valamint Kovács Attila csapatának tagjaként ezüstérmet szerzett az Országos Ifjúsági Kupán. Sikerei, díjai Ferencváros Magyar bajnok : 2014-15 Ecetfa Az ecetfa, ecetszömörce vagy torzsás szömörce (Rhus hirta vagy Rhus typhina) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó Rhus növénynemzetség faja. Gyakran a bálványfát (Ailanthus altissima) is ecetfának nevezik jellegzetes szaga miatt, de a két fajnak nincs különösebb köze egymáshoz. Észak-Amerika keleti részén őshonos, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és középnyugati részén, Ontario tartomány déli részén és az Appalache-hegység területén található meg. Rendszertan A Rhus nemzetség mintegy 150 faja közül az ecetfa a Sumac szekcióba tartozik, virágainak terminális helyzete, sűrűn szőrözöttsége, vörös termése és páratlan, szőrözött levelei miatt. Az ecetfának a kertészetben két termesztett változata ismert: Rhus hirta 'Dissecta', a levélkék mélyen bemetszettek Rhus hirta 'Lacinata', a virágok fellevelei csipkézettek A faj eredeti neve (basionym): Datisca hirta L., elterjedt szinonim neve pedig a Rhus typhina L. A typhina specifikus név a gyékény (Typha) nevéből származik, macskafarkhoz hasonlót jelent, és a termések állására utal. A hirta a latinból ered, sörtéset jelent. Jellemzői Lombhullató többtörzsű kis fa vagy ritka, sátoros ágrendszerű cserje, tipikusan 3-5, kedvező körülmények között 10 méteresre nő meg. A törzs maximális átmérője 35 cm. Gyökérzete a talaj felszíne alatt haladva nagy felületet hálóz be, a gyökérsarjakkal könnyen terjedhet, sugarasan terjedő kolóniákat létrehozva. A 25–55 cm-es összetett levelek 9-31 lándzsás vagy keskeny, durván fogazott levélkéből állnak. A levélkék 6–11 cm hosszúak, kb. 5 cm szélesek, a középső levélkék a legnagyobbak; fonákuk bolyhos. Ősszel narancssárgára, tűzpirosra színeződnek. Vastag hajtásai sötétbarnák, rozsdabarna szőrrel sűrűn borítottak, érintésük (ahogy a termésé is) allergiás tüneteket okozhat. Kétlaki növény. A virágok kora nyáron, a levelek után nyílnak. Az egyes virágok ötszirmúak, mindegyiket 1,5 mm hosszú, 0,5 mm széles fellevél védi. A szirmok fehéresek vagy sárgászöldek, 3,5 mm hosszúak, 1,5 mm szélesek, szőrösek. Az ágvégeken a kb. harmadával hosszabb porzós virágok lazább, a termősök tömött, szőrös, dekoratívabb bugavirágzatot alkotnak. A termős virágok általában a porzósok előtt egy héttel már megjelennek. A kúpos bugák 10–20 cm hosszúak, alapjuknál 4–6 cm szélesek. A nyár közepére kifejlődő sötétvörös, szőrös terméscsomók a tél végéig díszlenek, lencse nagyságú (4 mm hosszú, 4,5 mm széles, enyhén lapított) csonthéjas termések alkotják. A narancsos barna magvak 2,7 mm hosszúak, 2 mm szélesek, nem tartalmaznak endospermiumot, azaz táplálószövetet. A magok ezermagtömege 11 gramm. A magvakat gyakran madarak terjesztik. Fája könnyű, puha, törékeny. A szíjács csaknem fehér, a gesztje narancssárga, zöld csíkozással. A másodlagos növekedés során a használatból kikerült tracheák paratracheális parenchimasejtekkel záródnak (tyloses). Kromoszómaszáma 2n=30. Felhasználása Termését hideg vízben átmosva, megszűrve, megédesítve rózsaszín, limonádészerű ital nyerhető belőle. Leveleit és termését egyes indián törzsek dohánnyal és más levelekkel összekeverve szívták. Fájának nincs gazdasági jelentősége, bár műasztalos célokra felhasználják. Felhasználják azonban tanninforrásként, bőr cserzésére. Különösen magas a tannintartalom a gyökér kérgében és a levélkékben (csak a leveleket használják fel). Az őszi levélhullás előtt a levelek szárazanyagtartalmának akár 27-29%-a is tannin lehet. Az USA-ban és egyes európai országokban termesztett ecetfák akár a 42%-os tannintartalmat is elérhetik, 140 kg/hektár/év hozammal. Ez a hozam azonban a Rhus glabra és Rhus coppalina fajokkal érhető el. Míg korábban Csehország, Szlovákia, Magyarország és Németország területén termesztették, jelenleg Pakisztánban ültetik. Európában gyakran ültetik díszfaként kertekben, füvesített területeken. A szárazságot jól viseli, laza talajra, sok fényre van szüksége. Kertbe magánosan ültetve érvényesül igazán szép formája, színe. 1620 körül érkezett Európába, de a 18. század végéig csak botanikus kertekben fordult elő, a 20. század második felében terjedt igazán el mint kertekbe, parkokba ültetett díszfa. Aranyfejű oroszlánmajmocska Az aranyfejű oroszlánmajmocska (Leontopithecus chrysomelas) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília délkeleti részén, pontosabban néhány kis területen él Bahia államban. Erdőkben élő faj, a fák lombkoronájában 3-10 méteres magasságban él. Megjelenése 24-28 centiméter a hossza. Farka hosszabb, mint a teste (35 centiméter). Súlya 500-550 gramm. Szőrzete javarészt sötétbarna színű. Jellegzetessége a fejét körülvevő aranyszínű sörény, amelytől valóban hasonlít valamelyest az oroszlánra. Sötét színű arca szőrtelen és sötét színű, jól kiemeli azt az aranyszínű szőrzet. Életmódja Az aranyfejű oroszlánmajmocskák kis, legfeljebb 8 egyedből álló csoportokban élnek. Egy csoportban többnyire csak két felnőtt egyed van, a többiek fiatal állatok. Egy-egy csoport territóriuma nagyjából 75 hektár körül mozog. A csoporton belül rangsort állítnak fel. Az egyedek egymással magas hangú, csicsergésszerű hangokkal kommunikálnak. Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik. A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is. Rovarokat, pókokat, gyümölcsöt, madártojásokat és fanedvet is fogyaszt. Szaporodása Mint minden tamarinnál, ennél a fajnál is kizárólag a domináns nősténynek van joga párosodni. A 125-130 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra a nőstény. A születések többnyire az esős évszak idejére (szeptember és április közötti időszakra) esnek A kicsiket mindig a domináns hím egyed hordozza magával és csak a szoptatási időszakban adja át az anyaállatnak a kölyköket. A kicsik két-három hónapig szopnak és 18-24 hónapos korukra lesznek ivarérettek. Várható életartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 18 évig is élhet. Természetvédelmi helyzete Mint minden oroszlánmajmocska, az aranyfejű oroszlánmajmocska is veszélyeztetett fajnak számít. Elterjedési területét, a délkelet-brazíliai esőerdőket már nagyon régóta és nagyon nagy ütemben irtják. Egykori elterjedési területének több mint a 90%-át mára már elvesztette, jelenleg egy kis területen fordul elő Bahia államban, de ott sem összefüggő területen, hanem szigetszerűen elkülönült populációkban. Az 1980'-as években fajmentési és később visszavadítási programot indítottak megmentésük érdekében, melynek következtében egyedszámuk jelentősen megnövekedett. Jelenleg 6000 és 14 000 egyed közötti értékre becsülik a szabadban élő összegyedszámukat, így a négy oroszlánmajmocska faj közül ez a faj a legelterjedtebb. Elterjedési területén az erdőirtás ma is aktuális probléma, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a megnövekedett egyedszám ellenére sem sorolta át a kevésbé fenyegetett kategóriák valamelyikébe, hanem a faj jelenleg is „veszélyeztetettnek” számít. Továbbra is szükség van élőhelye aktív védelmére. Fogságban közepesen gyakori fajnak számít, jelenleg ismert összes egyede részt vesz a fajmentő programban. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban és a Pécsi Állatkertben látható. Flumazenil A Flumazenil (INN; vagy flumazepil) egy benzodiazepin receptor antagonista gyógyszer, amit benzodiazepinek túladagolásakor ellenszernek használnak. Kompetitív gátlással visszafordítja a benzodiazepinek hatását a GABAA receptor benzodiazepin kötőhelyén. A gyógyszert 1987-ben vezette be a Hoffmann-La Roche cég Anexate néven. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Flumazenilum néven hivatalos. Javallat A benzodiazepinek központi szedatív hatásának megszüntetése. Ezen kívül a benzodiazepin-elvonási tünetek csökkentésére és megszüntetésére, de hiányos dokumentáció miatt ilyen célú használata nem javallott. Készítmények Anexate injekció (Roche) Franciszek Karpiński Franciszek Karpiński (Holoszkó, (Galícia), 1741. október 4. – 1825. szeptember 4.) lengyel költő. Élete A lembergi jezsuita-iskolában nevelődött, később egy ideig Bécsben tartózkodott, majd azon iparkodott, hogy a varsói udvarnál megfelelő álláshoz jusson. Nyílt, egyenes természeténél fogva sehol sem volt maradása és végül a vidékre vonult vissza, ahol haláláig maradt, a falusi nép társaságában. Karpiński azok közül a lengyel költők közül való, akik a nemzeti irány képviselői voltak oly időben, amikor a lengyel irodalomban, mint politikai életében is ziláltság, bizonytalanság, bomlás mutatkozott. Az ő zengzetes, népies dalaiban igaz nemzeti hang szólalt meg a kozmopolitizmus közepette. A lengyel nép mai napig énekli dalait, melyekben a karakterisztikus lengyel tulajdonságok: mély, melankólikus érzés és vallásos jámborság jutnak kifejezésre. Főként elégiái híresek. Igen népszerű Ludgarden panasza című költeménye. Írt idilleket, egy Sudyta című tragédiát és lefordította a zsoltárokat. Munkái megjelentek Varsóban, 1804-ben négy kötetben, újabb kiadása Krakkóban, 1862-ben. Önéletrajza megjelent Lembergben, 1849-ben, második kiadásban. George Boole George Boole (Lincoln, Anglia, 1815. november 2. – Ballintemple, Írország, 1864. december 8.) angol matematikus és filozófus. Boole munkássága sokáig viszonylag ismeretlen volt, és nem tulajdonítottak nagy gyakorlati jelentőséget neki. Körülbelül hetven évvel halála után Claude Shannon kezdett el a Boole-algebrával foglalkozni és neki köszönhető, hogy a jóval a kora előtt járó tudós munkássága közismertté vált. Élete George Boole édesapja nem túl gazdag, de tanulni vágyó és nyitott elméjű kereskedő volt. Mivel különösen érdekelte a matematika és a logika, az apa adta az első leckéket a fiának, de George Boole különleges matematikai tehetsége ebben az életkorban még nem jelentkezett. Eleinte a klasszikusokat kedvelte, és tizenhét éves koráig nem foglalkozott magasabb matematikával. Körülbelül tizenhat éves korában segédtanító lett egy doncasteri iskolában, és élete végéig a tanári pályán maradt. Tanított Lincolnban, Waddingtonban, majd 1849-ben kinevezték első matematikaprofesszornak a corki Queen's College-ba. 1855-ben feleségül vette Miss Mary Everestet (George Everest unokahúgát), aki később mint Mrs. Boole, több hasznos tankönyvet írt a férje tanaival kapcsolatban. Az első megjelent cikke a "Theory of Analytical Transformations," (Analitikus transzformációk elmélete) címet viselte és a Cambridge Mathematical Journal-ban nyomtatták ki 1839-ben. A cikk kapcsán hosszas barátság alakult ki Boole és D.F. Gregory, a lap szerkesztője között, mely ez utóbbinak az 1844-ben bekövetkezett haláláig tartott. Boole körülbelül 50 cikket írt különböző lapokba, és csak két rendszerező jellegű könyve jelent meg életében: a Treatise on Differential Equations (Értekezés a differenciálegyenletekről) című 1859-ben jelent meg, ezt követte egy évvel később a Treatise on the Calculus of Finite Differences. Boole-t sokat foglalkoztatta a logika formalizálásának gondolata, de csak 1847 tavaszán fejtette ki elméletét a Mathematical Analysis of Logic című írásban. Utóbb ezt a munkát elsietettnek és tökéletlennek tekintette és azt kívánta, hogy a munkásságát a sokkal alaposabb An Investigation of the Laws of Thought, on which are founded the Mathematical Theories of Logic and Probabilities (1854) alapján ítéljék meg. Boole nem tekintette a logikát a matematika ágának, ahogy azt korábbi írásának címe sugallhatná, hanem rámutatott az alapvető hasonlóságra az algebrai szimbólumok és a véleménye szerint a logika leírásában használható szimbólumok között. Boole egységes jelölést alkalmazott az elgondolható objektumokra; betűket használt a közönséges főnevek és melléknevek kiválasztásának jelölésére. Így például ha x=fehér és y=juh, akkor a két együttes kiválasztási művelet, amelyet x és y jelöl, a fehér juhok osztályát alkotja. Boole kimutatta, hogy az ilyenfajta "kiválasztási" szimbólumok ugyanazoknak az elemi törvényeknek vannak alárendelve, mint az algebrai szimbólumok, ahonnan az következett, hogy összeadást, kivonást, szorzást, sőt osztást lehetett végezni velük, majdnem ugyanúgy, mint a számokkal. Így (1 - x) jelöli azt a műveletet, hogy mindent kiválasztunk a fehér objektumok kivételével, más szóval, az összes nemfehér dolgot; és az (1 - x) (1 - y) eredménye az összes olyan objektum, amely se nem fehér, se nem juh. Az ehhez hasonló szimbólumok használatával az állításokat egyenletté lehetett egyszerűsíteni, és a premisszákból való következtetést algebrai átalakítások segítségével lehetett elvégezni. Boole-nak öt lánya született: Mary, aki Charles Howard Hinton matematikushoz ment feleségül Margaret, akinek a fia (Geoffrey Ingram Taylor) szintén matematikus lett és az Orosz Tudományos Akadémia tagja Alicia, matematikus Lucy, vegyész Ethel Lilian, aki a lengyel tudós-forradalmár Voynichhoz ment feleségül és Ethel Lilian Voynich néven vált ismert íróvá. Tudományos jelentősége Boole munkáját William Stanley Jevons, Augustus De Morgan, Charles Peirce és William Ernest Johnson folytatták és egészítették ki. Boole munkássága viszonylag ismeretlen volt, és úgy tűnt, hogy nincs gyakorlati jelentősége. Körülbelül hetven évvel Boole halála után Claude Shannon bukkant rá a Boole-algebrára, amikor filozófiát tanult. Shannon doktori értekezése arról szólt, hogyan lehet a Boole-algebra segítségével optimizálni az elektromechanikus relék rendszerének a tervezését. Ezenkívül azt is bebizonyította, hogy ezekkel az áramkörökkel Boole-algebrai feladatokat is meg lehet oldani. Az elektromos kapcsolók tulajdonságainak használata a logikai műveletekhez az alapja az egész modern számítástechnikának. Így Boole, Shannon közreműködésével, megteremtette a digitális korszak elméleti alapjait. Sainte-Pallaye Sainte-Pallaye település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 115 fő (2015). Sainte-Pallaye Accolay, Prégilbert és Bazarnes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. e. 190-es évek Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek – i. e. 210-es évek – i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek Évek: i. e. 199 – i. e. 198 – i. e. 197 – i. e. 196 – i. e. 195 – i. e. 194 – i. e. 193 – i. e. 192 – i. e. 191 – i. e. 190 Cseresnyés Sámuel Cseresnyés Sámuel (Encsencs, 1785 – Szatmár, 1855. augusztus 11.) református gimnáziumi igazgató-tanár, költő, matematikus. Élete Atyja Cseresnyés Sámuel lelkész volt; a grammatikai osztályban atyja tanította, majd Kállóba, később Sárospatakra vitte, hol a bölcseleti, jogi s teológiai tudományokat hallgatta, egyszersmind több úri családnál nevelősködött. Mint primarius 1811-ben Murakeresztesre ment tanítónak. 1813 szeptemberében a sárospataki főiskolába hívták meg, hol két évig a humaniórákat, azután a jogot tanította, 1817. augusztus 22. a szatmári református gymnasium igazgatója lett, egyúttal mint tanár 38 évig működött. Kolerában halt meg. Egyházmegyei tanácsbíró is volt. Munkái 1. Halotti prédikáczio b. Wesselényi Jozsef felett 1826… (Többekkel együtt.) 2. Halotti emlék, melyet… kisdobronyi Isaák Sámuel… sirja feletti tiszteletből emelt. Nagy-Károly, 1836. Munkái legnagyobb rész kéziratban maradtak, így péld. a költészeti és szónoklati osztály számára a tiszántúli ref. egyházkerület megbízásából kidolgozott kézikönyvei. Mathematikai cikkei a Tudom. Gyűjteményben jelentek meg; irt egy dalt a Regélőbe (1834. 21. sz.) Neithiqret Neithiqret, görögösen Nitókrisz (ógörögül: Νιτώχρις), (ur.: kb. Kr. e. 2184 – Kr. e. 2181) az egyiptomi Óbirodalom VI. dinasztiájának hetedik fáraója. II. Pepi leányaként született, és valószínűleg fivérének, II. Nemtiemszafnak a felesége volt. Fivére halála után, mint Egyiptom első női fáraója örökölte a hatalmat, de hamarosan meghalt. Johnson megye (Iowa) Johnson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 139 155 fő (2013. július 1.). Johnson megye Linn megye és Washington megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csörgő réce A csörgő réce (Anas crecca) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Alfajai Anas crecca crecca Linnaeus, 1758 – ez az eurázsiai alfaj, Magyarországon rendszeres fészkelő. Anas crecca nimia Friedmann, 1948 – ez az alfaj kizárólag a Csendes-óceán északi részén fekvő Aleut-szigeteken él. zöldszárnyú réce (Anas crecca carolinensis) Gmelin, 1789 – Észak-Amerikában él, Magyarországon észlelték, de valószínűleg ember által behozott példányok. Egyes rendszerek Anas carolinensis néven önálló fajként sorolják be. Megjelenése Testhossza 34-38 centiméter, szárnyfesztávolsága 58-64 centiméter, testtömege 200-450 gramm, a tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél. Jellegzetessége széles zöld szemsávja. Életmódja Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Szaporodása Sás- és fűszálakból, száraz nádlevelekből készült, mohával és pihetollakkal bélelt fészkét talajra építi. Fészekalja 8-10 tojásból áll, melyen 21-22 napig kotlik. A fiókák a kikelés után 23 nappal válnak önállóvá. Rokon faja Legközelebbi rokona a sárgacsőrű réce (Anas flavirostris). Védettsége Magyarországon 2012. október 1. óta védett. eszmei értéke:50.000Ft Bartos Mónika Bartos Mónika (Budapest, 1975. december 24. –) magyar környezetgazdálkodási agrármérnök, mezőgazdasági mérnöktanár, európai uniós agrárszakértő, politikus; 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Életútja Fejér megyei gyökerekkel rendelkező családban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Teleki Blanka Gimnázium angol szakán végezte. Ezt követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet-, és Tájgazdálkodási Intézetében tanult, ahol Környezet-, és Természetvédelmi szakirányon szerzett oklevelet 1999-ben. Az alapképzés után mérnöktanári, valamint 2004-ben európai uniós agrárszakértői szakon végzett. Elnyerte a Magyar Köztársaság ösztöndíját, és kétszer részesült a környezetvédelmi miniszter külön ösztöndíjában. Erasmus ösztöndíjjal a Lisszaboni Egyetemen tanult. 2008-tól a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézete meghívott előadója. 2009-től a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora, a Magyar Plakát Társaság és a Mindszenty Társaság tagja. 2004-től tagja a Nemzeti Fórumnak. 2006-2010-ig Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnökének munkatársa, az alelnöki kabinet vezetője. 2014 és 2016 között a Lakiteleki Népfőiskolán életre hívott Ibér-Amerika Kollégium szervezője. A magyar-spanyol kapcsolatok erősítése érdekében végzett tevékenysége elismeréséül I. János Károly Spanyolország királya 2013. december 6-i királyi döntésével a Polgári Érdemrend középkeresztjét adományozta számára. A 2010. évi parlamenti választásokon Hajdú-Bihar megye területi listájáról, a 2014. évi és a 2018. évi parlamenti választásokon az országos listáról szerzett mandátumot. A 2010-2014-ig tartó parlamenti ciklusban a Fenntartható fejlődés bizottságának, illetve az Innovációs és fejlesztési eseti bizottságnak tagja. A 2014-2018-ig tartó ciklusban a Fenntartható fejlődés bizottsága és a Külügyi bizottság tagja. 2018-tól pedig a Törvényalkotási bizottság és a Külügyi bizottság tagja. 2014-től az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának tagja. 2014-től az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának alelnöke. 2010-től a Magyar-Spanyol Baráti Tagozat, majd 2014-től a Magyar-Latin-Amerikai Baráti Tagozat elnöke is. Forrás: http://www.parlament.hu/documents/static/kepv/eletrajz/hu/b087.pdf Fulbék A fulbék vagy az angol név után: fulák vagy fulánik, francia nevük után: peul (pöl), Nyugat-Afrika egy népcsoportja, akik a Közép-Szudán (régió) népeihez tartoznak. Ez a népcsoport napjainkban legalább 17 országban van felosztva. Megtalálhatók Nigéria, Szenegál, Guinea, Mali, Mauritánia, Csád, Niger, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Sierra Leone, Gambia, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Togo, Benin, Ghána területén, de egy csoportjuk Szudán Kasszala tagállamában is, ahol fellata néven ismertek. A fulbék - Guinea kivételével - kisebbségben vannak minden országban, ahol élnek. Létszámban Nigériában (kb. 17 millió fő), a lakosság arányában legtöbben Guineában vannak jelen (40%). Túlnyomórészt muzulmánok, kevesen a bahá'í vagy pedig törzsi vallások követője. A fulbék lakta terület évszázadokon át az europid és a negrid nagyrassz találkozási helye volt. Ez a terület a rasszkeveredés klasszikus helye. A fulbék alapjaikban nem negridek, az ajkuk keskeny, a bőrük világosbarna, a hajuk pedig egyenes. Egyes fulbe csoportok azonban, amelyek a népcsoport ősi szálláshelyétől messzire szakadtak, testi jellegeik már erős negroid hatást mutathatnak. A fulbék eredetileg egy nomád pásztor nép a Száhel-szaharai térségben, akik szarvasmarha, kecske és juhnyájak legeltetésével foglalkoznak. A Száhel-övezet elsivatagosodása azonban egyre délebbre kényszeríti őket. Gyakran alakulnak ki a letelepedett mezőgazdasági termelő munkát végző és az állattenyésztő (fulbe) népek között konfliktusok. Az ilyen konfliktusok általában akkor kezdődnek, amikor az állatok megművelt területekre tévednek és megsemmisítik a termést. Továbbá a népesség növekedésével egyre több korábbi legelőterületet alakítanak át mezőgazdasági területté, ami által a fulbék hagyományos megélhetése kerül veszélybe és szintén súrlódásokhoz vezet. A népcsoportjukba tartoznak a tukulör, a bororo (fulbe nyelven: wodaabe), az aboro, a torobe törzsek is. A tukulör nép ellentétben a legtöbb fulbéval egy letelepedett, mezőgazdasági munkát végző nép. Rajtuk kívül ma már egyre több a letelepedett fulbe, aki az állattenyésztés mellett földművelést végez. Történelem A fulbék (fulani) nép története valamikor a 8. - 11. század körül kezdődik. A berber nép egy csoportja ekkortájt vándorolt le mai területére és keveredett a Nyugat-Afrikában, a Szenegál régióban élő népekkel. A nomád életet élő, és főként szarvasmarha tenyésztők a jobb legelőhelyek miatt kelet felé vándoroltak, útjuk közben különböző afrikai törzsekkel kerültek kapcsolatba. Az évszázadok során belőlük alakult ki a fulani népcsoport. Őket tekintik a legnagyobb nomád csoportnak a világon. A fulbék volt az első afrikai törzs, amely Nyugat-Afrikában áttért az iszlámra még a 14. században. Ma a fulbék több mint 95%-a muzulmán. Külső megjelenésük Szomszédaiknál magasabb, vékonyabb emberek. A fulbe férfiak gyakran egyszínű inget viselnek, fejük köré hosszú sálat tekernek, arcukat, homlokukat jelölésekkel látják el. A fulbe nők nagyon kecsesek. Fejükön (általában lopótökben) szállítják áruikat. Ruháik színe gyakran sárga vagy piros alapszínű. Hajuk hosszú, fonott. Csuklójukon több karkötőt hordanak, arcukon, homlokukon jelölések vannak a szájuk és szemük körül, a férfiakhoz hasonlóan. Család, házasság, szokások Az iszlám szerint a fulbe férfinak akár négy felesége is lehet, ha a feleségeit el tudja tartani. A lányok nem ritka, hogy már 13-15 éves korukban házasok. A fulbék túlnyomó többsége vidéken él. A hagyományosan 100 vagy annál több főből álló faluközösségek elszórtan, 2-3 kunyhóból álló csoportokban élnek. A tipikus fulbe család otthona füves kunyhó, benne általában három ággyal. A tűzhely a házon kívül, központi helyen áll, ahol a nők általában együtt dolgoznak. Ételeik általában köleskásából állnak, rajta valami szósszal. A hideg és forró évszakokban otthoni javításaikat végzik, kutakat ásnak, felkészülnek a mezőn való ültetésekre. A térségben honos magas fűből szövik a kunyhó tetejét, falait. A vizet a kútról a saját fejükön szállítják, sokszor több mérföld távolságról. A nők felelősek a fagyűjtésért, mosásért, gyermekgondozásért. Emellett szőnyegeket szőnek szárított fűből és különböző hasznos apróságokat, hogy eladhassák a piacon. Emellett eladják a maradék tejterméket is, hogy ruhát, és főzéshez való összetevőket vásároljanak belőle a piacon. A fulbe családok többsége nem engedheti meg magának, hogy gyermeke tanulhasson, iskolába járhasson, nem tudják fizetni az iskolák díját, rendkívül sok közöttük az írástudatlan. Néphagyományaik: irodalom, költészet, történelem, történet, legenda, közmondás, mágikus formula és a rejtvény szóban terjednek; főleg esténként, ahol a férfiak a tűz körül üldögélve mesélik a fennmaradt hagyományokat, történeteket. A fulbe gyerekek nagyon korán elkezdik tanulni a szerepüket a családban. A fiúk többnyire követik apjukat, hogy megtanulják a szarvasmarha gondozást, kölestermesztést. Amint elérik 10. évüket, ők felelősek a szarvasmarhákért. A szarvasmarha gondozásba a lányokat is bevonják, de általában csak amíg el nem érik a 9-10. évüket. A lányok gyakori feladata a tűzifa összegyűjtése és a fiatalabb testvérre való vigyázás. A fulbe férfiak és a nők életében nagyon fontos szerepet tölt be a piac. Sok fulbe nő itt adja el a tejtermékeket, az otthon készített szalma szőnyegeket, lopótök tálakat, házi szappanokat és más válogatott árut. Sokan jönnek szarvasmarhát, kecskét vagy juhot vásárolni vagy eladni. Az emberek itt gyűlnek össze kicserélni tapasztalataikat, híreiket egymás közt. Lillafüredi vízesés A lillafüredi vízesés ma Magyarország legnagyobb függőleges esésű vízesése húsz méteres magasságával. A vízesést a lillafüredi Palotaszálló építésekor alakították ki, tehát mesterséges vízesés, eredetileg a Szinva patak a Hámori-tóba torkollott. A sétányról, ami nagyjából a vízesés felénél éri el a vízesést, a korlát mellett egy ösvényen – ahogy az a képen is látszik – biztonságosan le lehet jutni a vízesés alá, az Anna-mésztufabarlang felől pedig közvetlenül a vízesés lábához jutunk. Az Anna-mésztufabarlang egy része a vízesés alatt van. Kialakítása A híres Palotaszálló 1927 és 1930 között épült Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban. Az épülettől a Szinva-források felé hatalmas park terül el, botanikai ritkaságokkal. Az építésekor alakították ki a függőkerteket, mivel a Palotaszálló egy meredek emelkedő tetején található, és ennek megerősítésére ki kellett alakítani egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert; itt található az ország legmagasabb függőleges esésű vízesése. Megközelítés Közösségi közlekedéssel A 15-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, majd a Palotaszálló felé elindulni. A gyalogút a függőkerten keresztül vezet, a pontos helye táblával van megjelölve. Az 5-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve. A LÁEV kisvasúttal is elérhető, mely a Bükk legszebb tájain visz keresztül. Róla Lillafüred állomáson kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve. Egyéni közlekedéssel A legközelebbi parkolóhely Felső-Hámornál van, ahol ott lehet hagyni a gépjárművet. Célszerű a település nyugati végénél (az Ámor-vendégház közelében) parkolni, majd a patak mentén felfelé haladni (A palotaszálló felé, tornya jól látható). A függőkertbe érkezéskor azonnal az alsó vízesés lesz látható A függőkert akadálymentesen elérhető, de kerékpártároló nincs. Taron-Sadirac-Viellenave Taron-Sadirac-Viellenave település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 192 fő (2015). Taron-Sadirac-Viellenave Baliracq-Maumusson, Burosse-Mendousse, Claracq, Garlin, Lannecaube, Mascaraàs-Haron, Mouhous és Ribarrouy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Novo Selište Novo Selište falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 11, közúton 16 km-re délnyugatra, községközpontjának nyugati szomszédságában a Báni végvidék középső részén, a Kulpa jobb partján fekszik. Gyakorlatilag teljesen összeépült a szomszédos Petrinyával. Története Területe valószínűleg már a középkorban is lakott volt. Határában, főként délre több potenciális régészeti lelőhely is található, ezek a „Drum” nevű helyek azonban még nincsenek feltárva. A mai település csak a 18. században keletkezett. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Novo Szelczi” néven szerepel. A térkép ekkor még csak néhány házat ábrázol a területén. A Báni végvidékhez (horvátul Banovina) tartozott, mely katonai határőrvidék része volt. A második báni ezred fennhatósága alá tartozott. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 56, 1910-ben 159 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 83%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán szeptemberben megszállták a szerb erők. A délszláv háború idején itt, a Kulpánál, valamint a településtől nyugatra húzódott a Krajinai Szerb Köztársaság határa. Lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 321 lakosa volt. Grailhen Grailhen település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 21 fő (2015). Grailhen Gouaux, Adervielle-Pouchergues, Azet, Camparan, Guchan és Vielle-Louron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pénzügytan A pénzügytan kiterjed a gazdasági és a pénzügyi politika elméleti és gyakorlati kapcsolatára, az állam pénzügyi tevékenységének összességére, a monetáris rendszer (bankok, biztosítók és az egyéb pénzügyi tevékenységek stb.) működésére, azaz a pénzügyi politika két alrendszerének (fiskális és monetáris) összefüggéseire, a pénz- és tőkepiac funkcionálásának feltételeire, valamint a vállalatok, vállalkozások, gazdálkodó szervezetek és egyéb gazdasági alanyok pénzügyeire (jövedelmek és felhalmozások képzésére, felhasználására, beruházásokra és befektetésekre) stb. Célszerű a makro- és a mikroszintet megkülönböztetni a közöttük felismerhető és bizonyos tekintetben lényegesen eltérő sajátosságok alapján. Így a makroszintű pénzügytan tárgyát a pénzelméleti megközelítések, a gazdaság- és a pénzügyi politika viszonyának meghatározása, valamint a fiskális és a monetáris politika feladatainak a körvonalazása képezi; míg a mikroszintű pénzügytan a vállalatok, vállalkozások, a különböző gazdálkodó szervezetek és gazdasági alanyok teljes körű pénzügyi tevékenységére terjed ki. Forrás Huszti Ernő [1998]: A makropénzügytan alapjai. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Pszichológushallgatói Szervezetek Európai Szövetsége A Pszichológushallgatói Szervezetek Európai Szövetsége (angolul European Federation of Psychology Students’ Associations, rövidítve: EFPSA) egy nonprofit hallgatói szervezet, amely az európai pszichológia szakos hallgatók szervezeteit tartja össze. Az EFPSA jelenleg 33 tagszervezetet (Member Organisation) és két megfigyelő szervezetet (Observer Organisation) foglal magában. Ezen szervezetek mindegyike saját képviselővel (Member Representative) rendelkezik, akik együttesen alkotják a Szövetség döntéshozó testületét. A Szövetség minden tevékenysége a Member Representative (MR) csapat, az Executive Board (EB) és a Board of Management (BM) munkáján keresztül valósul meg. Eseményein (Events) és Szolgáltatásain (Services) keresztül az EFPSA változatos szakmai és személyes fejlődési lehetőségeket nyújt a pszichológia szakos hallgatók számára. Kampányai segítségével igyekszik pozitív hatást gyakorolni a társadalomra, miközben európai szinten képviseli a pszichológushallgatók érdekeit és igényeit. Története A Pszichológushallgatói Szervezetek Európai Szövetségét 1987 áprilisában a Lisszaboni Egyetemen, Portugáliában tartott találkozón hozták létre nyolc európai ország pszichológia szakos hallgatói. 1988-ban Liege-ben, Belgiumban hivatalos szabályzatba foglalták a korábban meghatározott kereteket. Ezzel egy időben az EFPSA elindította első projektjét „EUROPSYCHO-Database” néven, amelynek célja egy csereprogramokat és más oktatással kapcsolatos információkat összegző adatbázis létrehozása volt. A Szövetséget 1989 januárjában a belga törvényeknek megfelelően nemzetközi szervezetként jegyezték be. 1989 tavaszán Lundban, Svédországban tartották a harmadik közgyűlést, amely során a Szövetség kialakította kezdeti belső struktúráját. Ennek köszönhetően ugyanebben az évben megtarthatta első gyűlését az Executive Board (EB). 1991-ben az EFPSA közreműködésre lépett az Európai Pszichológiai Szervezetek Szövetségével (EFPA) Amszterdamban, amely után 2001-ben a Szövetség az EFPA hivatalos társtagjává vált. Az EFPSA részt vett az első Európai Hallgatói Konferencián Liege-ben (1990), amelyen különböző tudományterületeket képviselve közel 500 hallgató volt jelen. Az itt létrejött kapcsolatok (kiváltképp a kelet-európai országok képviselőivel) hozzájárultak ahhoz, hogy az 1991-es genevai közgyűlésen a Szövetség tagországainak száma tizenegyre bővüljön. Ugyanebben az időszakban született meg az állandó munkacsoportok (ún. „task forces”) ötlete is, amely lehetővé tette a hatékonyabb munkavégzést olyan projektek kapcsán, mint az EUROPSYCHO vagy az Erasmus. Az ezt követő években egyre több esemény szerveződött az EFPSA irányítása alatt: nyári egyetemek, szemináriumok és kongresszusok. A Szövetség 2006-ban fejlesztette ki a vállalati vizuális arculatát (CVI), melynek része a jellegzetes logó és a narancssárga szín. Küldetése, Jövőképe és Értékei Küldetés A Szövetség küldetése egyrészt, hogy európai szinten hozza össze a pszichológushallgatókat, gazdagítsa pszichológiával kapcsolatos tudásukat és elősegítse készségeik fejlesztését, amellyel hozzájárulhatnak a pszichológia területének fejlődéséhez. Mindemellett szeretne pozitív hatást gyakorolni a társadalomra és annak a pszichológiáról alkotott elképzeléseire. Nem utolsósorban pedig célja, hogy támogassa a pszichológia szakos hallgatók, akadémikusok és szakemberek közötti tudományos, társas és kulturális interakciókat. Mindez a Szolgáltatások és Események folyamatos fejlesztésén, valamint a pszichológushallgatók és az országos, regionális és helyi szervezetek közötti interakciók minőségének javításán keresztül valósul meg. Az EFPSA igyekszik ösztönző környezetet teremteni a pszichológia, mint szakma és tudomány számára Európában. Jövőkép A Szövetség jövőképének része egy olyan pszichológiailag tudatos társadalom, amelyben csökkennek a területet körülvevő tévhitek, hogy ezáltal fokozódjék az általános jóllét. Arra törekszik, hogy olyan Eseményeket és Szolgáltatásokat biztosítson a hallgatóknak, amelyek kielégítik a széleskörű igényeket a szakmai fejlődésre és az egymáshoz való kapcsolódásra Európa szerte. Értékek Kapcsolódás (Association): Szervezetként fontosnak tartják az összekapcsolódást a szervezeten belül és azon kívül is, a hasonló értékekkel és küldetéssel rendelkező más szervezetekkel. Letisztultság (Clarity): Integrált, koherens és következetes hozzáállás a működésük minden aspektusához. Sokféleség (Diversity): A különbségek elfogadása, tisztelete és üdvözlése értékes eszközökként. Kitartás (Fortitude): Bátorság a hátrányos és előre nem látható körülmények között. Az EFPSA struktúrája A kezdeti szervezeti struktúra a harmadik közgyűlésen alakult ki 1989-ben Svédországban. Akkoriban az Executive Board tagjai látták el azokat a feladatokat is, amelyek ma a Member Representative pozícióhoz tartoznak. Nem volt még Board of Management, csupán egy elnök. Az EFPSA növekedésének következtében jelentős strukturális változásokra volt szükség, az Executive Board új formát öltött. 2003-ban bevezették a nemzeti képviselők koncepcióját (ma tagképviselők, Member Representatives). Így jött létre az EFPSA új döntéshozó testülete, amelynek ezáltal minden, a Szövetséghez tartozó szervezet tagjává vált. A stratégiai döntések vezetése és a szervezet hatékonyságának ellenőrzése céljából az Executive Board önálló szerveként megszületett a Board of Management. Események (Events) A Szövetség jelenleg tizenkét rendszeres eseményt szervez. Évente megrendezett események: Kongresszus (Congress),Európai Nyári Egyetem (European Summer School, ESS), EFPSA Akadémia (EFPSA Academy), Képezzük a Kiképzőket Nyári Egyetem (Train the Trainers, TtT Summer School), Képzett Kiképzők Képzése (Train Advanced Trainers, TAT), Kiképzők Találkozója (Trainers’ Meeting, TRAM), Kiképző Konferencia (Trainers’ Conference, TRaC), EFPSA Nap (EFPSA Day), Közös Executive Board és Member Representative Találkozó (Joint EB&MR Meeting), és Board of Management Találkozók. Kétévente megrendezett események: Konferencia (Conference). EFPSA Congress A kongresszus egy egyhetes esemény, amelyre több mint 350 pszichológia szakos egyetemista, akadémikus és kutató gyűlik össze, minden évben más helyszínen. Általában április végén kerül megrendezésre, változatos tudományos programból áll, amely egy-egy specifikus téma köré összpontosul. Diákok, kutatók és oktatók egyaránt előadnak. Ugyanakkor számtalan közösségi programot is kínál a hallgatóknak, így az EFPSA Congress egyedülálló lehetőség a pszichológushallgatók számára, hogy tudományos és személyes látóterüket is bővítsék. A kongresszus a Szövetség számára is jelentős esemény, ugyanis a képviselők és az Executive Board számára itt veszi kezdetét az új mandátum minden évben. Itt választják meg az Executive Board és a Board of Management új tagjait, akik azonnal átveszik pozíciójukat és még a kongresszus idején elkezdődik a közös munka. Az EFPSA Congress helyszíne minden évben változik. Az eddigi 32 kongresszus 25 különböző országban került megrendezésre. 2001-ben Budapesten tartották. European Summer School (ESS) 2007-ben rendezték meg először az EFPSA nyári egyetemét Észtországban “Kultúrközi Pszichológia” témában. Ezen a hétnapos rendezvényen a hallgatók egy-egy nemzetközi kutatócsoport tagjaivá válnak, hogy egy-egy PhD-témavezető felügyelete alatt megtervezzék tizenkét hónapos kutatási projektjüket, egy adott témában elmélyülve. Emellett a pszichológia releváns területeiről előadásokat is hallgathatnak. 2011 óta minden ESS résztvevő, aki elvégzi a tréning programot és elkötelezett a kutatási projekt iránt, meghívást kap a Junior Kutatói Programba (Junior Researcher Programme) - így az egyhetes eseményt egy egyéves kutatási program követi. EFPSA Day Az EFPSA Nap a Szövetséget népszerűsítő esemény, amelyet 2010 óta minden évben december elején rendeznek meg. Az egynapos program célja, hogy információt nyújtson a hallgatók számára az EFPSA-ról. Prezentációk, workshopok és más EFPSA-hoz kötődő tevékenységek kapcsolódnak ehhez a naphoz, amelyet egy időben rendeznek meg Európa különböző egyetemein, hogy minél több hallgató ismerkedjen meg az EFPSA működésével, szolgáltatásaival. Train the Trainers (TtT) Summer School Az első Train the Trainers nyári egyetem 2010-ben Ausztriában került megrendezésre. A TtT nyári egyeteme egy évente szervezett hétnapos képzés. Összesen 12 résztvevőnek nyílik lehetősége egy-egy évben arra, hogy ezen a rendkívüli eseményen kötetlen és kísérleti módszerek segítségével szerezzen tréneri tapasztalatokat és fejlessze különböző készségeit. A TtT résztvevői az EFPSA tréner közösség részévé válva további fejlődési és tapasztalatszerzési lehetőségekhez jutnak. Train Advanced Trainers A TAT egy nyolcnapos esemény minden év márciusában, különlegessége, hogy külsős személyek és nem pszichológia szakosok számára is nyitott. A Train Advanced Trainers különböző civil szervezetek tapasztalt trénerei számára nyújt fejlődési lehetőséget, tréneri készségeiket egy-egy adott témára fókuszálva fejleszthetik tovább. EFPSA Academy Az EFPSA Academy európai ifjúsági civil szervezetek önkénteseit fogadja azzal a céllal, hogy szakmai fejlődésüket segítse, lehetőséget teremtve a kapcsolatépítésre, motivációjuk megszilárdítására, miközben felruházza őket egy specifikus téma kapcsán változatos készségekkel és tudással. Ezen a háromnapos eseményen tréningek, workshopok, szakértők által tartott előadások mellett a résztvevők életszerű kihívásokban próbálhatják ki magukat. Trainers' Meeting Az EFPSA Trainers’ Meeting általában 3-4 napos, a Szövetség trénerei szervezik. A találkozó célja, hogy a trénerek egyesüljenek, tapasztalatot és tudást cseréljenek és fejlesszék készségeiket. Az esemény mindig egy fő téma köré összpontosul, amelybe egy szakértő tréner vezeti be a résztvevőket. Az eseményen különböző szervezetek trénerei vesznek részt, akik egymásnak is tartanak programokat a fő témához kapcsolódó témakörökben. Trainers' Conference A trénerek konferenciáját azzal a céllal rendezik meg, hogy az EFPSA trénerek a Szövetségen belüli és azon kívüli képzésekkel kapcsolatos témákat vitassanak meg. Általában van egy nyílt nap (Open Training Day), amely során a résztvevők lehetőséget kapnak egy közeli egyetemen tréningeket tartani. A TraC időtartama, időpontja és résztvevőinek száma nagyon változékony. Joint Executive Board & Member Representatives Meeting A közös EB&MR találkozó minden évben ősszel várja azokat a hallgatókat, akik aktív tagjai az EFPSA munkaközösségének (Working Community), azaz az Executive Board valamely pozíciójában, vagy saját tagszervezetük képviselőjeként vannak jelen. Egyedülálló esemény, amely során a résztvevők egy teljes hétig személyes megbeszéléseket tartanak, aktív belső munka folyik – a Szövetség önkéntesei ugyanis az év többi részében elsősorban online kommunikálnak egymással. A mandátum közepét is jelenti, ami kiemelt időpont az EFPSA életében, hiszen lehetőség nyílik az eddigi munka eredményességének megvitatására és a csoportok közötti kommunikációra a Szövetség jövőjét illetően. EFPSA Conference 2013-ban Amsterdamban volt az első EFPSA Conference. Megközelítőleg 150 hallgató vesz részt a konferencián, amit kétévente rendeznek meg, nagy hangsúlyt fektetve a tudományos programra. Négy nap, tele előadásokkal, workshopokkal és hallgatói prezentációkkal. A konferencia nyílt napján nagyjából 30 hallgató csatlakozik a szervező országból, hogy részt vegyenek a programokon és megismerkedhessenek a résztvevőkkel. Board of Management Meetings Az EFPSA vezetőségének két személyes találkozója van a mandátum során, melyek elengedhetetlen részeit képzik a Szövetség fenntartásának. Az EFPSA munkájának értékelése, fejlesztése az elsődleges célja ezeknek az eseményeknek. A Board of Management tagjai döntik el, hol tartják ezeket a találkozókat. A program része a Szövetség munkájának értékelése, a Küldetés, Jövőkép és Értékek, valamint az Események és Szolgáltatások áttekintése. Szolgáltatások (Services) Az EFPSA különféle Szolgáltatásainak célja a hallgatók kutatói és tréneri készségfejlesztése, valamint a külföldi utazások és tanulmányok segítése. Az EFPSA Szolgáltatások részét képezi: Európai Pszichológushallgatók Folyóirata (Journal of European Psychology Students, JEPS) Junior Kutatói Program (Junior Researcher Programme, JRP) Külföldi Tanulás & Utazás (Study & Travel Abroad, STA) Tréning Iroda (Training Office, TO) Társadalmi Hatás Kezdeményezés (Social Impact Initiative, SII) Journal of European Psychology Students (JEPS) Az EFPSA saját tudományos folyóirata anonim lektorált, nyílt hozzáférésű (open access) folyóirat, amelyet hallgatók üzemeltetnek. A pszichológia bármely területéről születő írásokat az EFPSA és a Ubiquity Press jelenteti meg 2009 óta. A JEPS lehetőséget ad a pszichológushallgatók számára, hogy diplomamunkájukat vagy kutatásukat nemzetközi színtéren mutassák meg. Alap- vagy mesterszakos pszichológushallgatók nyújthatnak be cikket, akik akár Európán kívül is tevékenykedhetnek. A kiválasztott munkák szerzői tudományos publikációjuk fejlesztéséhez folyamatos professzionális visszajelzést és támogatást kapnak. A cikkek kizárólag a kutatás minősége alapján kerülnek kiválasztásra, nem pedig az észlelt jelentőség vagy egyediség alapján. A cikkek indexálása EBSCOHost-ban történik. 2016 óta lehetőség van előregisztrációra a Registered Reports-on keresztül. A folyóiratot üzemeltető csapat egy blogot is vezet, JEPS Bulletin néven, ami 2010 novembere óta él, és a pszichológushallgatók számára releváns témákban oszt meg információkat. Study & Travel Abroad (STA) A Study & Travel Abroad elődje, a „How to Study Abroad” nevű projekt a 90-es évek elején már működött. Később a „Study and Work Abroad”, majd „Study Abroad” elnevezést használták. 2015-ben a Travel Network (Utazási hálózat) és a Study Abroad (Tanulás Külföldön) szolgáltatások összeolvadásával alakult ki a mai STA, amely elődjei küldetéseit, értékeit és jövőképét viszi tovább. 2016-ban a csapat tagjává vált a Csereprogram Felelős (Student Exchange Responsible), így a tagszervezetek számára lehetőség nyílt az EFPSA támogatásával megvalósítani nemzetközi csereprogramjaikat más tagszervezetekkel, vagy más, egészségügyi tudományterületek hallgatóival. A 2015-2016-os mandátum alatt indult el a Gyakornoki Munkacsoport (Internship Task Force), amely a következő évben is folytatta munkáját. Célja volt áttekinteni a hallgatók által keresett gyakorlati lehetőségeket; létrehozni egy adatbázist lehetséges partnerek elérhetőségeivel, akik szakmai gyakorlatot tudnának biztosítani a hallgatóknak; felvenni a kapcsolatot és együttműködést kialakítani ezekkel a lehetséges partnerekkel és stabil támogatási hátteret szerezni mindehhez a következő mandátumra. 2017-ben az azerbajdzsáni kongresszuson elfogadták az Gyakornoki Felelős (Internship Responsible) pozíció megalkotását, így azóta ehhez a feladatkörhöz tartozik a gyakornoki lehetőségek koordinálása. Az első szakmai gyakorlati lehetőséget 2017 augusztusában hirdette meg a szervezet. A külföldi tanulmányokra való előkészületek kihívást jelenthetnek, de az EFPSA STA szolgáltatása ebben is segítséget tud nyújtani. Információkat szolgáltat a Szövetség tagországainak városairól, egyetemeiről, képzéseiről, illetve ezen országok felsőoktatási rendszeréről, megélhetési költségeiről stb. Mindemellett elérhető egy couch-surfing hálózat is: miközben felajánlasz egy helyet otthonodban más hallgatóknak, téged is szívesen látnak Európa szinte bármely országában a pszichológia szakos hallgatók. Ezzel a lehetőséggel élve megfizethető és különleges módon ismerkedhetsz meg más kultúrákkal, nyelvekkel és ételekkel. Training Office (TO) A Training Office 2010-ben vált a Szövetség részévé, az első Train the Trainers nyári egyetemet követően. A következő évben az EFPSA trénerek első generációja már tartott tréningeket a szervezet munkaközösségének a Kongresszuson. A Training Office felelős az EFPSA tréneri irányvonaláért. Ők felügyelik a tréneri Eseményeket (TtT, TAT), támogatják az EFPSA trénerek fejlődését, képviselik a Szövetséget a külső tréner eseményeken, valamint ők készítik elő és tervezik meg a belső találkozók tréningjeit, mint például a csapatépítés vagy a vezetői tréning. Social Impact Initiative (SII) A Social Impact Initiative három jelenlegi kampánya: „Mind the Mind – Küzdelem a mentális zavarokkal élők megbélyegzése ellen” (MtM), Better Together (BT), Organised Acts of Kindness (OAK). Mind the Mind - Küzdelem a mentális zavarokkal élők megbélyegzése ellen A Mind the Mind kampány keretében az SII csapata támogatja az Európa különböző országaiban megvalósuló foglalkozásokat, melyek 11-18 éves diákok és felnőttek számára lettek kialakítva. A foglalkozások célja, hogy növeljék a tudatosságot a mentális zavarokkal és a mentális egészséggel kapcsolatosan, csökkentsék a stigmatizációt. 2018 őszén indult el a kampány ötödik hulláma. Az első négy hullámban folyamatos növekedés mutatkozott a résztvevő országok és az önkéntesek számát illetően – a negyedik hullámban több mint 1150 önkéntes vett részt, 20 különböző országból. Magyarország 2016 óta aktív résztvevője a kampánynak. Better Together A BT kampány egy 5 foglalkozásból álló programon keresztül ösztönzi a fiatalokat egy befogadóbb társadalom kialakítására. Célja bővíteni a diákok tudását a diszkrimináció, előítéletek és sztereotípiák témakörében. Az SII tagjai a workshopok megvalósítását segítik elő. A kampány az Európai Ifjúsági Alap (European Youth Foundation) támogatásával jött létre. 2018 őszén indult el a második hulláma. Organised Acts of Kindness (OAK) Az OAK kampány célja az emberek ösztönzése, hogy véletlenszerű cselekedeteket hajtsanak végre kedvességből (pl. kávé vásárlása egy idegennek), ami segít nekik a kedvességet szokássá alakítani. 2019 elején várható a kampányhoz tartozó applikáció megjelenése. Tagszervezetek Az Európai Tanács által elfogadott országok bármelyikéből származó szervezet lehet az EFPSA tagja. Egyéb országokból/területekről területi tagok kerülhetnek ki (Regional Member). Jelenleg 33 tagszervezete (Member Organisations) és két megfigyelő szervezete (Observer Organisations) van a Szövetségnek. Magyarországot 2015 óta a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata képviseli (a Pszichodiák Alapítványt váltva). Senonches Senonches település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 3092 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Írország az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Írország a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 31 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Estación de Astorga Estación de Astorga vasútállomás Spanyolországban, Astorga településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Matild norvég királyné Matild norvég királyné (teljes nevén Maud Charlotte Mary Victoria; London, 1869. november 26. – London, 1938. november 20.) brit királyi hercegnő, VII. Haakon királlyal kötött házassága révén 1905-től haláláig Norvégia királynéja. Az ő és férje koronázása volt az utolsó norvég és egyben utolsó skandináv királyi és királynéi koronázás is. Életpályája Ifjúsága Londonban született a Szász–Coburg–Gothai-ház tagjaként. Szülei Eduárd walesi herceg (Viktória brit királynő legidősebb fia) és Alexandra dán királyi hercegnő voltak. Rendszeresen részt vett a családi találkozókon Koppenhágában, ahol megismerkedett unokatestvérével, a Schleswig–Holstein–Sonderburg–Glücksburg-házból származó Károly dán királyi herceggel. 1896. július 22-én házasodtak össze a Buckingham-palota magánkápolnájában, majd Koppenhágában telepedtek le. Fiuk és egyetlen gyermekük, Sándor dán királyi herceg 1903. július 2-án született a norfolki Appleton House-ban. Norvégia királynéja Az a tény, hogy Matild hercegnő a brit uralkodó leánya volt, szerepet játszott abban, hogy Károlyt 1905-ben Norvégia királyává választotta a Storting. A herceg elfogadta a felkérést, így Matild lett Norvégia első önálló királynéja a Svédországgal való perszonálunió megszűnésével. Az új királyi család november 25-én érkezett meg Kristianiába. Károly herceg felvette a Haakon keresztnevet. Haakon királyt és Matild királynét 1906. június 22-én koronázták meg Trondheimben, a Nidarosi katedrálisban. A királynénak számos hivatalos kötelezettségnek kellett eleget tennie. Közismert volt, hogy milyen ízlésesen öltözik; kivételesen elegáns ruhatára több kiállítás tárgya volt az elmúlt években. Munkájának jelentős részét a nyilvánosság számára láthatatlanul végezte. Számos szociális és kulturális tevékenységet végzett, és jótékony célokat támogatott. 1914-ben segélyalapot hozott létre, hogy az első világháború során nehéz helyzetbe került embereket támogassa. Sok tekintetben zárkózott személyiség volt, és a nyilvánosság előtt gyakran félénknek tűnt. Személyes környezetében ugyanakkor barátságos és életvidám embernek ismerték. Nagy szerepet vállalt Olaf herceg felnevelésében, és minden tekintetben norvég fiúként próbálta felnevelni, jóllehet ő maga sosem tanult meg folyékonyan norvégul. Kedvelte a szabadtéri elfoglaltságokat: sok időt töltött lovaglással, kutyáinak sétáltatásával vagy síeléssel – utóbbit Fridtjof Nansen sarkkutató tanította meg a királyi párnak. Szeretett táncolni is, és lelkes amatőr fotós volt. Egész életében megőrizte Angliához fűződő szoros kapcsolatait, és minden évben hosszabb időt töltött szülőhazájában. A norvég királyi család erős brit kapcsolatai fontos szerepet játszottak a második világháború folyamán. Elhunyta Matild királyné Londonban hunyt el 1938. november 20-án. Az oslói Akershus erődben, a királyi mauzóleumban temették el. Emlékezete Maud királyné földjének nevezték el az Antarktisznak azon területét, amelyre Norvégia 1938-ban igényt jelentett be. William George Gregory William George Gregory (Lockport, New York, 1957. május 14. –) amerikai mérnök, űrhajós, alezredes. Életpálya 1979-ben a Haditengerészeti Akadémián (USAF Academy) mérnöki diplomát szerzett. 1980-ban a Columbia Egyetemen megvédte mérnöki diplomáját. 1981-ben kapott repülőgép vezetői jogosítványt. Szolgálati repülőgépe az F–111 Aardvark, illetve típusváltozatai voltak. Angliában ezen típus oktatójaként szolgált. 1987-ben tesztpilóta kiképzésben részesült. 1988-1990 között F–4, és az F–15 változatait repülte, illetve tesztelte. Több mint 5000 órát repült, több mint 40 repülőgépen, típusváltozaton repült. 1990. január 17-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Egy űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 15 órát és 8 percet (399 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1999 júliusában fejezte be. A Honeywell space Systems Phoenix (Arizona) fejlesztési igazgatója. Űrrepülések STS–67, a Endeavour űrrepülőgép 8. repülésének pilótája. Az ASTRO–2 csillagászati űreszköz kutatási programjának segítése. Első űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 15 órát és 8 percet (399 óra) töltött a világűrben. 11 100 000 kilométert (6 900 000 mérföldet) repült, 262 kerülte meg a Földet. Franclens Franclens település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 529 fő (2015). Franclens Injoux-Génissiat, Surjoux, Challonges, Chêne-en-Semine és Saint-Germain-sur-Rhône községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Molnárfecsketelep A Molnárfecsketelep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. A régebbi építésű belvárosi házak erkélyei, balkonjai alá molnárfecskék építették fel fészkeiket. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett egyedi természeti érték. Jász-Nagykun-Szolnok megye 33 helyi jelentőségű védett természeti területének egyike. A közeli Zagyva és a Tisza árterei, partjai mentén rengeteg rovar él, amelyek képesek eltartani több száz molnárfecskepárt a városban. Molnárfecske A verébalakúak rendjéhez, ezen belül a fecskefélék családjához tartozó molnárfecskék testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter, testtömege 13-23 gramm. Nagy csapatokban vonuló madár, repülő rovarokkal táplálkozik. A molnárfecskét veszélyezteti a fészkelésre való helyek megfogyatkozása. Magyarországon védett állat, eszmei értéke 10 000 forint. A molnárfecskék Magyarországon áprilistól októberig rendszeresen fészkelő madarak. A fészek agyagból készül, elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. Egy fészekaljban 4-5 tojás van. A szülők felváltva kotlanak, körülbelül két hétig. A fiatal madarak 3,5-4 hetes korukban repülnek ki. Emléktábla A Magyar Madártani Egyesület Szolnok Megyei Helyi Csoportja emléktáblát állított 1982-ben, a fecskék védelmének évében: Pocsaj-Esztár vasútállomás Pocsaj-Esztár vasútállomás egy Hajdú-Bihar megyei vasútállomás, Pocsaj településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Konyári Sóstófürdő megállóhely Kismarja vasútállomás Oceanográfia Az oceanográfia (ógörög eredetű szó a ὠκεάνος [ókeánosz] – ’világtenger’ és a γραϕω [gráfó] – ’írok’ szavak összetételéből) vagy oceanológia (ahol az ógörög λόγος [lógosz] – ’szó, beszéd, tan, tudomány’), magyarul tengertan, a természetföldrajz, azon belül a hidrológia (víztan) egyik interdiszciplináris tudományterülete. Több tudományterületre osztható, ezek: Geológiai oceanográfia: a tengerfenék felépítésének, kialakulásának tudománya Kémiai oceanográfia: a tengervíz kémiai összetételének és tulajdonságainak vizsgálata; kémiai elemek kivonása a tengervízből; a szennyezések hatásainak vizsgálata Fizikai oceanográfia: a hullámok, az árapály, az áramlások tudománya; az óceánok hatása a légkörön keresztül az időjárásra és a klímára; a hang és a fény terjedése az óceánokban Biológiai oceanográfia: a különböző életformák tanulmányozása az óceánokban; ezek alkalmazkodása a tengeri környezethez; a tengerből nyerhető táplálék kinyerése Kapcsolódó tudományterület a tengeri régészet és a tengerjog. Az óceánok A Föld vizei négy (plusz egy) alapvető óceánra oszthatók fel a tengerfenék alakja és a kontinensek elhelyezkedése alapján: Csendes-óceán : a Föld legnagyobb óceánja, az óceánok összes felszínének több mint fele ide tartozik. A Föld teljes felszínének több mint egyharmadát borítja. Atlanti-óceán : nagyjából fele kiterjedésű, mint a Csendes-óceán területe és kevésbé mély. Indiai-óceán : valamivel kisebb, mint az Atlanti-óceán, mélysége hasonló. Nagyrészt a déli féltekén helyezkedik el. Nevét az Indiai szubkontinens után kapta. Jeges-tenger : mérete nagyjából a Csendes-óceán területének 7%-a. Mélysége alig negyede a többi óceánénak. Habár állandó jégréteg borítja, ennek vastagsága mindössze néhány méter. Déli-óceán (más néven Antarktikus-óceán ): a közeli tengeri áramlatok határozzák meg, ezek összefoglaló neve Antarktikus áramlás . Fizikailag a déli Csendes-óceán, a déli Atlanti-óceán és az Indiai-óceán déli része; ezeknek azon területe, ami a déli szélesség 50 foktól délre helyezkedik el. Ez az a „plusz óceán”, amit sok oceanográfus nem önállónak, csak a többi óceán részének tekint, azonban praktikus okokból ez külön óceánnak vehető. Mélységmérés Kábellel Az első, tudományos igényű mélységmérést az óceánokon a HMS Challenger hajó hajtotta végre 1872-től kezdve 3,5 éven át. A hajó gyakran megállt, ekkor a legénység megmérte a vízmélységet és a víz egyéb jellemzőit. A mérések azt mutatták, hogy a tengerfenék korántsem sík, ahogy korábban gondolták, hanem a szárazföldhöz hasonlóan hegyek és völgyek találhatók benne. A mélységmérési pontok sok kilométeres távolságra voltak egymástól. Hanggal Hangvisszaverődésen alapuló mélységmérést már a 20. század elején alkalmaztak, ami a visszaverő közeg, a víz sűrűségének hirtelen megváltozásáról verődött vissza (ez lehetett a tengerfenék vagy attól feljebb élőlények halmaza). A mérés hátránya, hogy a legközelebbi, tehát legmagasabb helyekről verődik vissza erős jel, a nagyobb mélységekből gyengébb, ezért a részletes felmérésre ez a módszer nem alkalmas. Ugyanakkor, ezt a technikát alkalmazva a második világháború során rájöttek, hogy tengeralattjárók felderítésére is használható. A második világháború után a technikát finomítva fókuszált, nagyfrekvenciás hanghullámot kezdtek alkalmazni, ennek eszköze a szonár, amivel 1 méteres felbontást is el lehet érni a mélységmérésben. A modern tengeri mélységmérők több hangfrekvenciát használnak egyszerre, ezzel akár 60 km-es szélességben is feltérképezhető az óceán mélysége a hajó alatt. A nagyobb pontosság érdekében a műszer lesüllyed a felszín alá és egy hajó vontatja. Műholddal Műholddal a vízmélység értéke közvetetten, pontosan mérhető. A tenger alatti mélységek kisebb gravitációt fejtenek ki a fölöttük lévő vízre, a víz alatti kiemelkedések viszont nagyobbat. Egy 2000 m-es kiemelkedés akár 2 méteres különbséget is okozhat a tenger szintjében, ez pedig könnyedén mérhető műholdakkal, amik mikrohullámot használnak a tenger felszínének méréséhez (ennek pontossága 4 cm). A nyers méréseket a hullámzás, az árapály, a tengeráramlatok és a légköri hatások figyelembe vételével korrigálják. Lerakódások A tengerfenéki lerakódások vizsgálata több okból fontos: tanúskodik a Föld múltbeli történetéről, amiből a nagy kihalások, a globális klímaváltozások és a tektonikus lemezek mozgása levezethető A lerakódás eredete lehet: litogén, azaz sziklából eredő biogén, azaz szerves eredetű lerakódás a vízből kozmogén, azaz a világűrből eredő A lerakódások felhasználhatók, mivel belőlük nagy mennyiségben kitermelhető: kőolaj, földgáz, homok, kavics, só, foszfor, mangán. Levegő-víz kölcsönhatás Három fő szél-övezet létezik (az Egyenlítőtől a sarkig haladva): „kereskedelmi szelek”, „nyugati szelek”, „sarki keleti szelek”. A hurrikán (egyéb megnevezései: ciklon, tájfun) erőteljes és gyakran pusztító trópusi vihar, ami a magasabb hőmérsékletű vizek fölött alakul ki; hatással van rá a Coriolis-effektus. A szelek szállítják a Napból származó hőenergia kétharmadát a melegebb területekről a sarkvidékek felé. A további egyharmad energiát a tengeráramlatok szállítják. Tengeráramlatok Az áramlások a Föld tengely körüli forgása következtében alakulnak ki. A tengeráramlatokat nagyban befolyásolják a kontinensek, ahol az áramlatok a szárazföldnek ütköznek és irányuk megváltozik. A nagy tengeráramlatok hőt szállítanak a melegebb területekről a hidegebb területek felé. A melegebb vizet szállító áramlatok nagyrészt a felszínen haladnak, majd a bennük tárolt hőt leadva sűrűségük megnő, így lesüllyednek a mélybe és visszafelé áramlanak. A tengeráramlatok szállítják a Napból származó hőenergia egyharmadát (a másik kétharmadot a szelek viszik). A tengeráramlatok segítségével az ősemberek nagy távolságokat voltak képesek megtenni. A tengeráramlatok befolyásolják az élővilágot, elsősorban a felszín közeli vizekben növelik a mikroszkopikus élőlények számát, amikkel más élőlények táplálkoznak. A felszíni áramlatok nagy hatással vannak a szárazföldek part közeli területeinek klímájára. A hideg áramlatok, amik az Egyenlítő felé a kontinensek nyugati oldala mentén áramlanak, száraz éghajlatot hoznak létre. A sarkok felé áramló meleg áramlatok viszont melegebb, nedvesebb időjárást okoznak. Például az Atlanti-óceánban a meleg Golf-áramlat enyhe éghajlatot hoz létre Észak-Európában és Izlandon. Az északi-sark közelében lehűlő víz a hasonló földrajzi szélességen lévő észak-amerikai Labradorban hidegebb éghajlatot teremt. A tengeráramlatok irányát a nyílt felszínen a szelek határozzák meg. A mélységben áramló vizeket mélyáramlatoknak nevezzük. A lesüllyedő víztömeg táplálékot és oxigént szállít a mélyebb rétegek felé, miközben azokkal keveredik. Tengeráramlat sebességének mérése Egy tengeráramlat felszíni sebességének mérése történhet közvetlenül, amikor például egy rögzített bójára szerelt propeller forgásával mérik a víz áramlásának sebességét. A mérőeszközt vontathatja hajó, ekkor a mért értéket a hajó sebességével korrigálják. A felszínen mozgó, rádióadóval felszerelt eszközök pozíciójának meghatározásával is mérhető az áramlás sebessége és iránya. Az oceanográfusok a hajóbalesetek során tengerbe esett tárgyakat is felhasználják a tengeráramlatok feltérképezésére, ha ismert a baleset helyszíne és időpontja. Évente mintegy 10 000 áruszállító konténer esik a tengerbe. 1990-ben a Hansa Carrier teherszállító hajó Koreából Seattle felé tartott, útközben viharba került, és 21 konténer a tengerbe esett. Ezek közül ötben sportcipők voltak, amik közül több ezren a felszínen lebegve 2400 km-t megtéve elérték hat hónap múlva Észak-Amerika nyugati partjait Alaszkától Kaliforniáig. Közvetett módszer például a tengerfelszín magasságának műholdról történő mérése, vagy a vízben keltett alacsony hangfrekvencia, ami a vízben áramló szilárd részecskékről visszaverődik, és a Doppler-hatás alapján számolható a víz áramlási sebessége. A mélyben áramló víz sebességének mérésére speciális eszközöket használnak, amik lemerülnek egy előre meghatározott mélységbe, ott több fajta mérést végeznek (hőmérséklet, sótartalom, sűrűség), majd adott idő múlva a felszínre emelkednek és rádión kisugározzák a mért adatokat. Egy ilyen program a 2000-ben kezdődött Argo, melyben az eszközök legfeljebb 2000 m mélybe süllyednek, majd 10 naponként a felszínre emelkednek és kisugározzák adataikat. 2007-ig mintegy 3000 Argo szonda vízre bocsájtása történt meg, ezzel az óceánok lefedettsége teljesnek mondható. A mélységi áramlatok nyomon követésére használható a bennük lévő kémiai anyagok vizsgálata, amik természetes vagy mesterséges úton kerülnek a vízbe. Befolyásoló tényezők A tengeráramlatokat több tényező befolyásolja, ezek között ismert jelenség az Ekman-spirál, az Ekman-transzport, a geosztrofikus áramlatok és a szubtropikus áramlatok nyugati erősödése. A Golf-áramlat által szállított vízmennyiség a Chesapeake Bay közelében 100 sverdrup, ami azt jelenti, hogy a Sargasso-tengerből nagy mennyiségű víz keveredik a Florida-áramlattal, és ez hozza létre a Golf-áramlatot. Energiatermelés Mivel a víz 800-szor sűrűbb a levegőnél, a szélfarmokhoz hasonló kialakítással sokkal nagyobb energia nyerhető ki a tengeráramlatokból. A Golf-áramlattal kapcsolatban a kutatók megállapították, hogy Florida keleti partjai mentén mintegy 2000 megawatt energia nyerhető ki az áramlat mozgásából. A hullámok és azok dinamikája Az óceáni hullámokat többnyire a szél kelti. A hullámok energiája általában kicsi, de viharok idején igen nagy lehet, ami magas hullámokkal jár. Ha az ilyen nagy hullámok elérik a partot, az pusztító hatású. Hullámok keletkeznek az eltérő sűrűségű közegek találkozási felületén is (például a vízfelszín alatt, vagy a levegőben). Ezeknek a hullámoknak az amplitúdója a felszíni hullámokénál sokkal nagyobb lehet, elérheti a 100 m-es nagyságrendet. Ezek a közegen belüli hullámok veszélyesek lehetnek például egy tengeralattjáróra, mert a tengeralattjáró óvatlanul olyan mélységbe süllyedhet, amire nem lett tervezve. Nagyobb tömegek mozgása is hullámot kelt, például földcsuszamlás, vagy jéghegy tengerbe csúszása, ezeket „csobbanási hullám”-nak nevezik. A nagy, mélységi hullámok másik keletkezési módja, amikor a tengerfenék nagyobb területen hirtelen megemelkedik vagy lesüllyed, ez nagy energia-felszabadulással jár, ami az egész fölötte lévő vízoszlopra hatással van (szemben a felszíni hullámokkal). Ezek oka lehet víz alatti földcsuszamlás, vulkánkitörés, illetve törésvonal elcsúszása. A keletkező hullámok „szeizmikus hullámok”. Nagyobb energia-felszabadulás esetén cunami keletkezik, ami a partot elérve pusztító hatású. Ilyen esemény viszonylag ritkán történik. A hullám meredeksége = hullám magassága / hullámhossz Ha a meredekség értéke meghaladja az 1/7 értéket, a hullám „megtörik”. A hullám csúcsai közötti idő a periódusidő. Ez általában 6 és 16 másodperc között van. A mélyvízi hullámok sebessége = 1,25 , ahol h = hullámhossz Hullámokat, illetve a vízszint magasságában lassú, periodikus változást okoz a Hold (illetve kisebb mértékben a Nap) gravitációs hatása, ennek neve árapály. Az árapály hullámhossza ezer kilométerekben mérhető, amplitúdója eléri a 15 métert. Az árapály periódusideje 12 óra 25 perc. A partot érő hullámok által szállított víztömeg többnyire a fenék közelében áramlik vissza, az óceán felé. De egyes tengerpartokon kialakulhat a „felhasadt hullám”-nak fordítható jelenség (angolul: rip current), aminek veszélyére tábla figyelmeztet. A „felhasadt hullám” vize a part sajátosságai miatt a felszínen áramlik visszafelé. Sebessége gyakran jelentős, 7–8 km/h. A part sekély vizében úszó gyanútlan fürdőzőt nagy sebességgel viszi befelé, ezért gyakori a pánikreakció, a part felé úszással való próbálkozás. Gyakran tragikus vége van a fürdőző számára, mivel képtelen perceken keresztül olyan gyorsan úszni a part felé, ahogy a hullámok befelé viszik, így a partól nagyobb távolságban kifárad és már képtelen kijutni a partra. A menekülés módja a parttal párhuzamos úszás, mivel a „felhasadt hullám” szélessége általában nem túl nagy (15...45 m). Ez a speciális hullámfajta felismerhető a többi hullámmal való interferenciája és a színe miatt, ami a szállított és felkavart üledék miatt sötétebb a környező hullámokénál. A jelenség nem tévesztendő össze azzal a visszafelé haladó hullámmal, ami inkább a fenék közelében áramlik és le tudja dönteni a lábáról a sekély vízben álldogálókat, azonban azokat nem vonszolja nagyobb távolságon keresztül. Tengerpart Az emberiség mindig is vonzódott a tengerpartokhoz a kellemes klíma, a halászat, a közlekedés (azon belül a hajózás), a pihenési lehetőségek és a kereskedelmi előnyök miatt. 2010-ben az Amerikai Egyesült Államok lakosságának 80%-a élt tengerpart közelében. A tengerpart folyamatosan változik a hullámok által szállított és a partnak átadott energia hatása miatt, ami a partok többségét naponta 10 000 alkalommal éri. Ez a hatás lehet romboló, koptató jellegű, de lehet olyan is, ami építi a partot az oda szállított homok lerakásával. A hullámok jellege, hatása évszakos ingadozást mutat. Közvetlen partvonalnak azt a területet nevezzük, ami a legalacsonyabb apály és egy heves tengeri vihar által elért vonal között található. A tengerpart közelében a hullámok által a part felé szállított szilárd üledék egy része lerakódhat, ami a partvonallal nagyjából párhuzamosan, gyakran sok kilométer hosszan alacsony homokpadokat hoz létre. A homokpad vagy a víz alatt marad, vagy valamennyire kiemelkedik a vízfelszín fölé. Folyótorkolat és a tenger találkozásánál is lerakódhat a folyó által szállított szilárd anyag. Ezeken a lerakódásos területeken sós mocsarak, füves, cserjés területek alakulhatnak ki. Tengeri élővilág A tengerekben változatos élővilág található. Az itteni élő szervezetek mérete a mikroszkopikus baktériumoktól és algáktól a kék bálnáig terjed, ami a földi élővilág legnagyobb méretű állata. A tengerbiológusok folyamatosan fedeznek fel, írnak le és azonosítanak újabb fajokat, melyek száma 2010-ben 250 000 volt. A legtöbb tengeri faj a felszín közelében él, ahova még elér a napfény. Az erős napfényt a tengeri algák fotoszintézishez használják fel. Az algák közvetlenül vagy közvetve táplálékul szolgálnak más tengeri fajok számára. A tengerpartok sekély vizében, ahol a napfény leér az óceánfenékig, még nagyobb bőségben él a tengeri élővilág. A tengeri élőlényeket osztályozni lehet aszerint, hogy hol élnek, és hogyan mozognak. A planktonok azok az élőlények, amik lebegnek, az áramlásra bízva magukat; a nektonok úsznak; míg minden egyéb élőlény bentosz, ami a tengerfenéken él. A tengeri élőlények közül a nektonok, tehát az „úszók” egyik sajátossága a testük áramvonalassága, így a mozgáshoz kevesebb energia szükséges. Az áramvonalas forma azt jelenti, hogy a test többnyire lapos (ami szemből nézve kis keresztmetszetet ad), és a vége felé fokozatosan elvékonyodik, ezáltal haladás közben nem keletkeznek örvények, amik a mozgást fékeznék. Jó példák erre az alakra a szabadon úszkáló halak és az emlősök közül a delfinek. A tengervíz felszíni hőmérséklete a szárazföldhöz viszonyítva kisebb tartományban változik, ritkán süllyed -2 °C alá, és kevés helyen emelkedik +32 °C fölé (szárazföldön előfordul a -88 °C hideg és a +58 °C meleg, ami több mint négyszeres tartomány a tengervízhez képest). Emellett a vízhőmérséklet napi, évszakos és évi ingadozása is kisebb, ez stabil környezetet biztosít az élőlények számára. A hőmérséklet ilyen alakulásának négy oka van: a víz hőkapacitása (hőtároló képessége) jóval nagyobb a szárazföldénél (a szárazföld emiatt gyorsabban és nagyobb mértékben felmelegszik) az óceán felmelegedését csökkenti a víz párolgása, aminek hűtő hatása van az óceán felszíne a napfénytől több tíz méter mélységben felmelegszik, míg a szárazföldnél ez mindössze néhányszor tíz centiméter a tengervízben nagy mértékben keveredik a hidegebb és a melegebb víz a tengeráramlatok, a hullámzás és az árapály hatására, így a hő a melegebb helyekről a hűvösebbek felé képes áramlani A tengervíz hőmérséklete a mélység növekedésével egyre kisebb ingadozást mutat. Például 1500 m mélységben a hőmérséklet egész évben állandó +3 °C, a földrajzi szélességtől függetlenül. Biológiai produktivitás és energia-transzfer A sarkvidéki régiókban a biológiai produktivitás a nyári időszakra összpontosul; a trópusi óceánokban a produktivitás egész évben alacsony mértékű; a mérsékelt égövi óceánokban a produktivitás az évszakoknak megfelelően változik, ahogy a megvilágítás és a táplálék mennyisége is. Az elsődleges produktivitás az a sebesség, ahogyan energia tárolódik egy organizmus által szerves anyag átalakulásával a napsugárzásból származó energia felhasználásával, fotoszintézis, vagy kemoszintézis (kémiai reakciók) segítségével. Az így létrejövő szerves anyag más organizmusok táplálékául szolgál. A fotoszintézis sokkal jelentősebb folyamat a kemoszintézisnél a tengeri élővilág szempontjából; a biomassza 99,9%-a fotoszintézis útján jön létre közvetve vagy közvetlenül. Napsugárzás A legtisztább óceáni vízben a napfény nagyjából 1 km mélységben is észlelhető, de itt a mennyisége már nem elegendő a fotoszintézishez. A fotoszintézishez szükséges napfény-mennyiség legfeljebb 100 m mélységig hatol le. A part közelében, ahol a vízben szervetlen oldott anyag található, ez a mélység nagyjából 20 m-re korlátozódik a zavarosság miatt. Azt a mélységet, ahol a fotoszintézis nullára csökken, „kompenzációs mélység”-nek hívjuk. A nyílt óceánon a napsugárzás mélyebb vízbe hatol be, de a táplálék mennyisége kisebb; a partközeli vizekben a napfény kisebb mélységig hatol le, de jóval több a táplálék. Mivel a partközeli vizekben nagyobb mennyiségben található tengeri élővilág, ezért kijelenthetjük, hogy a táplálék fontosabb tényező, mint a napfény. A „napfény” nagyrészt látható fényt jelent. Ez a sugárzási energia három fontos hatást kelt az óceánokban: Létrehozza a főbb szél-övezeteket, amik a tengeráramlatokat és a felszíni hullámzást okozzák; amik végső soron az energiájukat a Naptól kapják. A szél-övezetek és a tengeráramlatok nagy mértékben befolyásolják a világ klímáját. Létrejön egy viszonylag vékony, meleg óceáni réteg a felszínen, ami nagy mennyiségű hideg víz fölött helyezkedik el, ami a óceánok tömegének többségét alkotja. Ez a réteg az „élet rétege”, amiben a legtöbb tengeri élet létezik. Fotoszintézis csak ott zajlik le, ahova a napfény elér, így a fitoplanktonok és a legtöbb tengeri állat, amik ezeket fogyasztják, ott élnek, ahova a fény lehatol, vagyis az óceán egy viszonylag szűk, felső rétegében. Mélység szerint: 1 m-es mélységbe a napsugárzás energiájának 45%-a hatol le. 10 m-es mélységbe a napsugárzás energiájának 16%-a hatol le. 100 m-es mélységbe a napsugárzás energiájának 1%-a hatol le. Az óceánok színe Az óceánok színe a sötétkéktől a világos-zöldig változik. Az óceán színét befolyásolja a víz zavarossága és a fotoszintézis során létrejövő pigment, ami a biológiai produktivitástól függ. A parti vizek és a feláramlásos területek biológiailag aktívak, ezek szinte mindig sárgás-zöldek, mert nagy mennyiségben tartalmaznak sárgás-zöld mikroszkopikus tengeri algát és szervetlen, oldott, szilárd anyagot. Ezek szétszórják a napfényt, legfőképpen a zöldes és a sárgás színek szóródnak rajtuk. A nyílt vízi óceán, különösen a trópusokon, tiszta indigó-kék színű, mert kevés benne a biológiai aktivitás és a zavarosság. A vízmolekulák a napfényből leginkább a kék színt szórják. A légkör is a kék fényt szórja legnagyobb mértékben, ezért a tiszta égbolt színe szintén kék, ami visszaverődik az óceán színében. Pelagikus élőlények A pelagikus élőlények a tengervízben lebegnek, és az óceánban élő biomassza túlnyomó többségét alkotják. A fitoplanktonok és más, fotoszintézissel dolgozó mikrobák a napsütötte, felszíni tengervízben élnek. Ők táplálékul szolgálnak szinte minden más, tengerben élő fajnak. Ennek következtében a tengeri élőlények többsége a felszín közelében él, hogy közel legyen a táplálékforráshoz. A tengeri élőlények egyik fontos teendője a tengervízben való lebegés, mivel nagyobb fajsúlyuk következtében lesüllyednének a mélybe. A fitoplanktonok és más mikrobák kis méretüknél fogva lebegnek a vízben. A legtöbb pelagikus élőlénynek azonban növelnie kell a lebegési képességét, vagy folyamatosan úsznia kell. A tengeri élőlények egyik vagy másik módszert, vagy ezek kombinációját alkalmazzák. Az olyan élőlények, mint a szépia tintahal, és a mélyvízi spirula, belső szervvel rendelkeznek a levegő tárolására. Ebben a kamrában a nyomás 1 kilogramm per négyzetcentiméter (vagyis 1 atmoszféra). A nautilus mindig 500 méteres mélység fölött tartózkodik, és ritkán található 250 m-es mélység alatt. Lassan mozgó halak úszóhólyaggal rendelkeznek, amivel lebegést tudnak elérni. A gyorsan úszó halak azonban (mint például a tonhal), vagy amik a tengerfenéken élnek, rendszerint nem rendelkeznek úszóhólyaggal. A mélységgel arányos nyomás az úszóhólyagot kitágítja vagy összenyomja, a halnak ezért a hólyagban lévő gázmennyiséget szabályoznia kell. Egyes halakban a nyelőcső egy csövön keresztül csatlakozik az úszóhólyaghoz, így az abban lévő gáz mennyisége gyorsan szabályozható. Más halaknál ez a cső hiányzik, ők az úszóhólyagban lévő gáz mennyiségét a véráramon keresztül szabályozzák, ami sokkal lassabb folyamat. A felszín közeli halak úszóhólyagjában lévő gáz összetétele hasonló a légköréhez, vagyis 20% oxigénből áll. A mélység növekedésével ez a koncentráció is növekszik, akár 90%-ra is. Úszóhólyaggal rendelkező halat fogtak már ki 7000 m mélységben is, ahol a nyomás 700 atm-nak felelt meg. Ilyen nyomáson a gáz sűrűsége 0,7 gramm/cm³, ami megfelel a zsír sűrűségének. Sok mélytengeri hal speciális szervvel rendelkezik, amiben nem levegőt, hanem zsírt tárol a lebegés fenntartására. A cápák például nem rendelkeznek úszóhólyaggal, ezért elsüllyednek, ha nem úsznak folyamatosan. A cápák azonban nagy és lapos mellúszókkal rendelkeznek, amin nagy felhajtóerő keletkezik úszás közben. Előre haladásukat a farokúszó biztosítja. Ez azonban kis manőverező képességet ad, így a cápa képtelen gyors fordulatra, emiatt, ha meg akar fordulni, nagy kört kell leírnia. A tengeri emlősök jellemzői A tengeri emlősök között található néhány legnagyobb, legjobban ismert tengeri élőlény, mint amilyen a fóka, az oroszlánfóka, a lamantin, a delfin és a bálna. Bár mindegyik tengeri emlős a vízben él, őseik valamikor szárazföldi állatok voltak. Ős bálnák meggyőző kövületeit találták meg Pakisztán, India, Egyiptom területén, amik kb. 50 millió éve éltek a szárazföldön. Néhány ilyen ős bálnának kicsiny és használhatatlan hátsó lába volt, ezekből az idők során a vízben uszony fejlődött. Kövületek sorozatán a csontváz módosulása követhető nyomon, ami a vízben való léthez való adaptáció következménye: például az orrnyílások egyre inkább a koponya teteje felé vándoroltak; a csípő mérete csökkent; az állkapocs-csont és a fül belső részei a víz alatti halláshoz módosultak. További bizonyítékok, köztük a mai bálnák DNS-struktúráinak elemzése mutat arra, hogy szárazföldi ősük vízilószerű élőlény lehetett. Miért alakultak át szárazföldi állatok vízben élő állatokká? Erre kétféle feltevés létezik. Az egyik ok az lehetett, hogy a tengerben több volt az élelemforrás. A másik ok az, hogy sok nagy tengeri ragadozó is eltűnt a tengerekből a dinoszauruszok kihalása időszakában, így teret kaptak az ősemlősök a fejlődésre. Minden emlősre (Mammalia), köztük a tengeri emlősökre is jellemzőek az alábbiak: Melegvérűek Tüdővel lélegeznek Szőr borítja a testük egy részét (legalább a fejlődésük egyik szakában) Elevenszülők (ez alól kivétel néhány tojásrakó kloákás ( Monotremata , Prototheria alosztály) Ausztráliában, köztük a kacsacsőrű emlős és a hangyászsünfélék ( Tachyglossidae )) A nőstényeknek tejmirigyeik vannak, amik tejet állítanak elő a kicsinyeik számára A tengeri emlősök közül legalább 117 faj tartozik a ragadozók (Carnivora), a tengeritehenek Sirenia vagy a cetek Cetacea rendjébe. A bentosz élőlények Az ismert 250 000 tengeri faj közül 245 000 faj (98%) a tengerfenéken él. A sekélyebb tengerfenék lehet sziklás, homokos vagy iszapos állagú, árapálynak kitett terület, a nagyobb mélységekre inkább az iszapos fenék a jellemző. A tengerfenék változatos életkörülményeket biztosít, melyhez élőlények különféle csoportjai alkalmazkodtak. Az alkalmazkodás során az élőlényeknek a víz fizikai és kémiai jellemzőihez, a tengerfenék tulajdonságaihoz és nem utolsó sorban a többi élőlényhez kell alkalmazkodniuk. Az élőlények földrajzi eloszlásában jelentős módosító tényezőnek számítanak a meleg tengeráramlatok, amik a partok menti vizeket melegebbé teszik. A Golf-áramlat például az Atlanti-óceán keleti partjait melegíti délen Spanyolországtól kezdve Norvégia északi csücskéig. Ezekben a vizekben háromszor annyi bentosz faj található, mint az azonos földrajzi szélességen lévő észak-amerikai partok mentén, ahol a Labrador-áramlat hidegebb vizet szállít dél felé, egészen a Cod-fokig (Massachusetts). Az árapály-zóna lakhatóság szempontjából három részre osztható: „magas dagály” zóna: csak a magasra felhatoló dagály alkalmával kerül víz alá, egyébként szárazon van „közepes dagály” zóna: az idő fele részében víz alatt, másik felében szárazon van „alacsony dagály” zóna: az idő nagy részében víz alatt van, ritkábban szárazon A fenti három terület főleg a kissé meredek partoknál figyelhető meg jól, mert a különbségek kisebb távolságban is nagyok az egyes zónák között. Hidrotermikus kémények A mélytengeri hidrotermikus kémények felfedezése az újkori óceánkutatásban izgalmas újdonságnak számít, különös tekintettel az ott élő biológiai közösségekre, ami újból felveti az élet keletkezésének kérdését, illetve annak lehetőségét, hogy az élet egy felszínén jeges felületű bolygó vagy hold tengerének mélyén is kialakulhat és fennmaradhat. Az első aktív hidrotermikus kéményt 1977-ben fedezték fel az Alvin nevű mini tengeralattjáróval. Ez a terület teljes sötétségben van, 2500 m alatt található a Galápagos törésnél, az Egyenlítő közelében, a Csendes-óceán keleti részén. A tengerfenék repedésein és kéményszerű képződményeken keresztül forró víz áramlik felfelé. A víz hőmérséklete a kémények környezetében 8…12 °C, ugyanakkor a normál vízhőmérséklet ebben a mélységben 2 °C. Ezek a kürtők biztosítják az életfeltételeket olyan, ebben a mélységben szokatlanul nagy élőlények számára, amik addig a tudomány előtt ismeretlenek voltak. Ezek között van az óriás csőféreg, ami 1,8 méterre is megnő; a 25 cm átmérőjű kagyló; a fehér rákok. Ezeken a területeken akár ezerszer annyi biomassza létezik, mint máshol, ebben a mélységben. Mivel egyébként ezekre a mélységekre a kevés táplálék és kis számú élőlény a jellemző, ezért ezek a „mélytengeri oázisok” kivételes helyek. 1979-ben a Kaliforniai-öbölben, az északi szélesség 21 fokán, a tenger mélyén hosszú, víz alatti kéményeket fedeztek fel, amikből 350 °C-os víz áramlott fel. Ezekben a víz olyan nagy mennyiségben tartalmazott fémes szulfidokat, hogy azok a vizet feketére festették. Az itt megtalált fémek: réz, cink, ezüst. A tudományos szlengben egyesek a fekete szín miatt „gyárkémény”-nek nevezik az ilyen helyeket. A tipikus feláramló forró víz nem csak forró, hanem savas is (pH 3…4), továbbá erősen mérgező, ami nagy koncentrációban tartalmaz oldott hidrogén-szulfidot és nehézfémeket, mint a kadmium, arzén és ólom. Ugyanakkor ezek a fekete kémények igen gazdagok mikrobákban. Ezeknek a hidrotermikus kürtőknek a legfontosabb lakói azok a parányi, egycellás élőlények, amik baktériumra emlékeztetnek, de kémiailag inkább a sokcellás élőlényekre hasonlítanak. Ezek az élőlények kemoszintézist végeznek, aminek során szénhidrátokat állítanak elő víz, szén-dioxid és oldott oxigén felhasználásával. Melléktermékként kénsav keletkezik. Ezek a primitív élőlények alkotják a kürtők ökorendszerének alapját. Mivel ezek a hidrotermikus kémények végső soron a tengeri vulkanizmus működésére vezethetők vissza, egy-egy kémény csak néhány évig, vagy legfeljebb pár évtizedig aktív. Környezetükben gyors szaporodásra képes, mintegy 300 fajt jegyeztek fel. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy az újonnan keletkező hidrotermikus kürtőkhöz a tengeráramlatok szállítják oda az élőlényeket a meglévő helyekről. Az élet a jelenleg elfogadott tudományos nézetek szerint a tengerben keletkezett, és a hidrotermikus kürtők hamar megjelenhettek a Föld őstörténete során. Egyes tudósok szerint a hidrotermikus kürtők ideális helyet biztosíthattak az élet megjelenéséhez a rendelkezésre álló bőséges táplálék és a korlátlan energia szempontjából. A hidrotermikus aktivitás mindenhol megjelenik, ahol vulkanizmus és víz egyszerre rendelkezésre áll. Az óceánok és a klímaváltozás Az emberiség nagy mértékben hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásával a légkör felmelegedéséhez és a Föld klímájának megváltozásához. Ennek következménye számos komoly változás, például az óceánok felmelegedése, a gyakoribb hurrikánok, az óceánok vizének savassága, a mélytengeri áramlatok megváltozása, a sarki jégsapkák elolvadása és az óceánok vízszintjének emelkedése. A tudományos vizsgálatok eredményeinek egyes tagadói arra hivatkoznak, hogy a klíma hasonló drámai változásai a Föld geológiai múltjában többször előfordultak. Azonban a múlttal ellentétben a jelenlegi klímaváltozás fő oka az emberi tevékenység, ami jóval meghaladja a természetes okok által okozott változások mértékét. Mivel az óceánok nagy mértékben elnyelik a szén-dioxidot a légkörből, ezért az óceánok jelentős szerepet játszanak az üvegházhatású gázok hatásának csökkentésében. A geológiai múltban a vulkanikus aktivitás miatt légkörbe került szén-dioxid 99%-át elnyelték az óceánok, és ez lerakódásként jelentkezett az óceánok mélyén, mint kalcium-karbonát. Vagyis az óceánok a szén-dioxid számára lerakóhelyként szolgálnak. A szén-dioxid túlnyomó része az óceánokban van, mivel a szén-dioxid harmincszor jobban oldódik a vízben, mint más gázok. Az emberiség által kibocsátott szén-dioxid nagyjából fele az óceánokban van. Sainte-Reine (Savoie) Sainte-Reine település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 153 fő (2015). Sainte-Reine Aillon-le-Jeune, École, Saint-Jean-de-la-Porte és Saint-Pierre-d’Albigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. e. 21 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek Évek: i. e. 26 – i. e. 25 – i. e. 24 – i. e. 23 – i. e. 22 – i. e. 21 – i. e. 20 – i. e. 19 – i. e. 18 – i. e. 17 – i. e. 16 Születések Naevius Sutorius Macro római lovag, Tiberius és Caligula római császárok testőrparancsnoka. Hindy Iván Vitéz kishindi Hindy Iván (Budapest, 1890. június 28. – Budapest, 1946. augusztus 29.) magyar tábornok a második világháború alatt, Budapest ostroma során a várost védő magyar csapatok főparancsnoka. Családja Nemesi családból származott és felmenői a római katolikus vallást követték. Édesapja Hindy Géza dr. (1850-1895) MÁV tisztviselő, édesanyja Ziska Ilona. Nagybátyja Hindy Árpád dr. (1843-1898) lapszerkesztő. Apai nagyszülei: Hindy Iván dr. (1800-1875) ügyvéd, valamint táblabíró és Nehéz Júlia. Nagyapja testvéröccse: Hindy Mihály (1807-1870) római katolikus pap, Vácott latin és magyar nyelvtanár. Apai dédszülei: Hindy János kisbirtokos és Kovács Kata. Hindy Iván testvérbátyja: Hindy Zoltán dr. (1880-1951) jogász és politikus. Katonai pályafutása A kassai gyalogsági hadapródiskola elvégzése után 1909-ben avatták tisztjelöltté. Ekkor zászlós rendfokozatban a 32. Mária Terézia gyalogezredhez osztották be szolgálatra, ahol 1912-ben lett hadnagy. Ezredével az első világháborút végigharcolta. Tehetséges és bátor katona volt, akit érdemei elismeréseként 1915-ben főhadnaggyá majd 1918-ban századossá léptettek elő. Az első világháborúban számos kitüntetést érdemelt ki így a Signum Laudist háromszor adományozták részére, megkapta a Katonai Érdemkeresztet, a Vaskorona-rend III. osztályát a Károly-csapatkeresztet, a Sebesülési Érmet, a magyar, az osztrák és a bolgár Háborús Emlékérmeket, valamint a német Marianus Rend Tisztikeresztjét. A Tanácsköztársaság idején 1919. március 21-augusztus 1 között megvált a hadseregtől. A kommunista bukást követően 1920. március 1-jétől újra katonaként szolgált és 1929-ben őrnagy rendfokozatba lépett. 1933. november 1-jétől a Ludovika Akadémia tanára és itt lett 1934-ben alezredes. Egészen 1939-ig az akadémián a német nyelv és a belbiztonság tanára volt. 1939. május 1-jétől 1940. március 1-jéig a Honvéd Főparancsnokság fegyelmi és becsületügyi előadójaként tevékenykedett és 1939-ben léptették elő ezredessé. A második világháborús magyar hadműveleteknek tevékeny részese volt és 1942. november 1-jén, amikor kinevezték az 1. magyar hadsereghez megkapta tábornoki előléptetését és a vezérőrnagyi rendfokozatot. Horthy Miklós kiugrási kísérlete idején ő is be volt avatva a tervekbe, ezt kihasználva 1944. október 15-én, a kiugrási kísérlet napján, a nyilasokat támogatva letartóztatta saját parancsnokát Aggteleky Béla altábornagyot. Jutalmul Szálasi Ferenc kinevezte a budapesti 1. hadtest parancsnokává. 1944. november 1-jén altábornagy lett majd november 29-étől szervezte Budapest védelmét, miután az itt állomásozó magyar alakulatok élére főparancsnoki beosztásába nevezték ki. Mikor a szovjet csapatok körülzárták Budapestet, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer parancsnoksága alatt lévő német erők mellett, az itt lévő magyar alakulatok alárendelt szerepet játszottak. 1945. január elején a magyar polgári ellenállók találkoztak Hindyvel és arra akarták rávenni, hogy nyisson rést valahol a frontvonalon azért, hogy a németektől kikényszeríthessék Pest feladását, és így megkíméljék a várost a háború borzalmaitól. Hindy válasza az volt: "Higgyék el nekem, uraim, helyzetemben egy német csicskás többet tud tenni, mint én!" Mikor már tarthatatlanná vált helyzetük a városban, a védők 1945. február 11-én 20:00-tól megkíséreltek kitörni a városból. A kitöréshez Hindy, akit Szálasi időközben február 1-jén előléptetett vezérezredessé, személyesen állította össze a Szentháromság téren támadásra készülő harccsoportokat. Ez a kísérlet jószerével meghiúsult: a szovjet csapatok számítottak erre és a lehetséges kitörési irányok mélységébe csapatokat vezényeltek. A kitörés véresen összeomlott, maga Hindy is szovjet fogságba került 11-én az esti órákban, törzsével és feleségével együtt. A magyar hatóságok 1945. június 19-én lefokozták és a honvédség hivatásos állományából elbocsátották. Mindezek ellenére a szovjet hadbíróság vizsgálata után visszaadták neki a kardját, majd két orosz ezredes kíséretében 1946. február 16-án átadták a magyar hatóságoknak. A Népbíróság kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az 1946. augusztus 29-én megerősített halálos ítéletet követően bírái nem ajánlottak kegyelmet, hiszen két óra múltán 15.00 órakor Hindyt kivégezték. Gosztonyi Péter szerint felakasztásának legfőbb oka az 1944. október 15-i Horthy-kiugrás elszabotálása volt. Ivan Logginovics Goremikin Ivan Logginovics Goremikin (oroszul: Иван Логгинович Горемыкин; Novgorod, 1839. november 8. – Kaukázus, 1917. december 24.) konzervatív orosz politikus és két alkalommal miniszterelnök. Ő volt az Orosz Birodalom miniszterelnöke az első világháború első éveiben. Sokak szemében ő volt a cári Oroszország szociális tehetetlenségének szimbóluma az orosz forradalmakat megelőző időszakban. Élete Ivan Goremikin 1839. november 8-án született Novgorodban egy nemesi család gyermekeként. Szinte teljes életében közszolgálatot látott el. Az 1860-as években az orosz megszállás alatt álló lengyel területeken vállalt hivatalt és különös érdeklődést tanúsított a parasztságot érintő kérdéseket illetően. Később számos kapcsolódó tanulmányban szerepet vállalt. Bár a problémákat maga is felismerte, nem tett javaslatot azok megoldására. Ezt követően számos pozíciót töltött be a szenátusban, az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban. 1895 októberében II. Miklós orosz cár, aki a rendszer szempontjából megbízhatónak tartotta, belügyminiszterré nevezte ki. Goremikin biztosította a cárt, hogy az orosz társadalom alapvetően stabil és csak apró változtatásokra van szükség. Javasolta a zemsztvo-rendszer (önkormányzati rendszer) kiterjesztését a birodalom nyugati tartományaira és néhány határvidéki övezetre is. II. Miklós, aki attól tartott, hogy ez a liberalizmus terjedéséhez vezet, 1899 októberében leváltotta Goremikint. 1906. május 5-én a cár leváltotta Szergej Witte miniszterelnököt, mivel csalódott a reformtörekvéseiben. Helyére Goremikint nevezte ki, aki akkor 67 éves volt. Goremikin elvetette elődje programját és időhúzó taktikát alkalmazott a Duma követeléseit illetően. A cár fel akarta oszlatni a Dumát és egy erős vezetőt akart kinevezni, ezért 1906 júliusában Goremikin visszavonult. Helyére Pjotr Sztolipint nevezték ki. 1914 januárjában azonban ismét Goremikin lett a miniszterelnök. Idős kora (ekkor már 74 éves volt), a kezdeményezőkészség hiánya és a háborús erőfeszítés javítására irányuló közösségi kísérlet elutasítása miatt Goremikin sokak szemében a rendszer hozzá nem értésének és érzéketlenségének szimbóluma lett. Tevékenységére nagy hatással volt Grigorij Jefimovics Raszputyin. A nyilvánosság nyomása ellenére II. Miklós cár 1916 február másodikáig hivatalban hagyta, amikor végül – egészségi okok miatt – leváltották. A forradalom hatására a Kaukázusba menekült, ahol 1917. december 24-én rajtaütés keretében forradalmárok meggyilkolták feleségével, lányával és apósával együtt. Németh Kornél (motokrosszversenyző, 1983) ifj. Németh Kornél (Kaposvár, 1983. március 9. –) magyar motokrossz versenyző, 16-szoros magyar bajnok. Egyetlen magyar versenyző, akik képviselteti Magyarországot a Motokrossz-világbajnokság nagydíjain. Édesapja id. Németh Kornél kilencszeres magyar bajnok. Pályafutása Édesapját látva megtetszett neki a motorozás. Így meg is kapta élete első motorját. 1991-ben indult el élete első versenyén Komlón 80 ccm-es kategóriában, 60-as motorral ahol akkor még csak az utolsó helyre volt elég. 1992-ben összetettben a nyolcadik helyet szerezte meg a 80-asok között. Az 1993-as serdülő bajnokságot (80ccm) már sikerült megnyernie, és ezzel a teljesítménnyel sikerült szponzort szereznie, a Yamaha Hungáriától kapott egy motort. Ekkor már junior 80-ban indult és ezt az évet is két magyar bajnoki helyezéssel zárta. (Motokrossz és Szuperkrossz). Édesapja a nagyobb, jobb fejlődés miatt még ebben az évben indította 125 ccm-ben, amiket sikerült is megnyernie, de még nem értékelték, mivel 16 év volt a korhatár. 1996-ban korengedmény miatt már ő is hazavihette a kupákat. Ebben az évben is két bajnokságot nyert (MX és SX). 1997-ben, mivel előző évben megnyerte a II. oszt. bajnokságot, a felnőttek között I. osztályban indulhatott, ekkor 14 éves volt. Saját elmondása szerinte ekkor nagyon sok emlékezetes versenyt vívott, mára már barátjává vált Soóky Zsolttal, amit Zsolt is nyert, mivel egyenlő pontállásnál az utolsó futamot ő nyerte meg. SX-ben is hasonló volt a helyzet, egyenlő pontállással, a 2. helyet szerezte meg, bár SX-ben nem volt külön értékelés 125 és 250 között. Így Grillmayer Gábor nyerte a bajnoki címet. Ebben az évben belekóstolt az Eb mezőnyébe, bár még nem tudta megfutni a limitet, ahova negyven ember fér be. Rendszeresen 150 versenyző indult versenyenként a limitért. Még 1997-ben elkezdett Freestyle motocrosst gyakorolni, az akkor Amerikából behozott Crusty Demonson of Dirt nevű freeride kazetták inspirációjára. Novemberben, Stuttgartban az SX versenyen egyszerre eltörte mindkét csuklóját, de január 1-jén már újra motoron ült. 1998-ban nyert MX-t és SX ob-t is, és sikerült kvalifikálnia magam a megváltozott Eb-re. A túl sok jelentkező miatt zónákra osztották Európát, és a versenyeken, helyezési pontok alapján került be minden zónából 14 versenyző. Így 40 fő + 2 tartalék mehetett a francia döntőn. Itt 19. lett. 1999-ben 125-ös és 250-es bajnokságot is nyert. Az Eb két döntője alapján 8. lett, akkor a 4. volt a legjobb futamhelyezése Ukrajnában, a másik versenye Németországban volt. 2013-ban Több sikeres év után 2013 telén indult az enduro vb-n is, ott 5.-ként végzett. 2013-ban elindult egy X-games versenyen is Münchenben, ellátogatott az ADAC fordulókra is, ahol sikeresen versenyzett. Ebben az évben a magyar bajnokságot is megnyerte, annak ellenére, hogy egy fordulón részt sem vett. 2014-ben Kornél 20-szoros magyar bajnok lett egy kiváló év után. Horváth András (labdarúgó, 1987) Horváth András (Zalaegerszeg, 1987. augusztus 1.) magyar labdarúgó, jelenleg klub nélkül.Legutóbb a BKV Előre játékosa volt. Pályafutása Tanulmányait a zalaegerszegi Petőfi Általános- és a Ganz Ábrahám Középiskolában végezte. Mindkét helyen sporttagozatra járt. Így egyenes út vezetett a ZTE gárdájához. 2006-ban az U19-es korosztályban a kiemelt ifjúsági bajnokságban a bronzérmet szerezte meg ZTE-vel Első felnőtt mérkőzésén csereként állt be a félidőben, 2006. április 8-án Zalaegerszegen, egy FC Fehérvár elleni 1-1-es döntetlen alkalmával. Háromszor adták kölcsön, először a ZTE fiókcsapatához az Andráshida SC-hez, majd a másodosztályú Mosonmagyaróvári TE csapatához, később egy kis otthon eltöltött idő után újra egy másodosztályú csapathoz igazolt, immár végleg, a Pécsi MFC együtteséhez. Csergőzávod Csergőzávod, (1899-ig Zavadka, szlovákul: Zavadka) Gellért településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. Fekvése Eperjestől 19 km-re északra fekszik. Története Vályi András szerint "ZAVATKA. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Bornemisza Uraság, fekszik Eperjeshez 1 mértföldnyire; határja középszerű." Fényes Elek szerint "Zavadka, Sáros v. orosz falu, Ternye fil. 3 romai, 105 g. kath. lak. Ut. p. Eperjes." 1910-ben 83 szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott. Szexvideó Szexvideó (Sex Tape) egy 2014-es amerikai szexvígjáték, melyet Jake Kasdan rendezett és Kate Angelo írt. A film főszereplői Jason Segel, Cameron Diaz, Rob Corddry, Ellie Kemper és Rob Lowe. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban, 2014. július 18-án mutatta be a Columbia Pictures. Magyarországon a film bemutatója, magyar szinkronnal az InterCom Zrt. jóvoltából, 2014. július 31-én volt. A szexvideó általánosságban negatív véleményeket kapott a kritikusoktól. A Metacritic oldalán a film értékelése 36% a 100-ból, ami 36 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Szexvideó 18%-os minősítést kapott, 137 értékelés alapján. Történet Jay (Jason Segel) és Annie (Cameron Diaz) egy fiatal pár, akik minden alkalommal sokat szexelnek. Miután két gyerekük születik, kevesebb lehetőségük van az együttlétre. Az egyik éjjelen, ahogy a gyerekeket rábízzák a nagyszülőkre, megpróbálnak újra szexuális életet létesíteni. Miután Jay már hosszú ideje Erekciós problémákkal küszködik, Annie azt javasolja neki, hogy szexeljenek. Közösen Kitalálták, hogy felveszik a szexet videóra, mindenféle pozitúrát kipróbálva, ami a The Joy of Sex című könyvben szerepel. Ezután Annie arra kéri Jayt, hogy törölje le a privát-videót, de ő ezt az idő elmúlásával elfelejtette megtenni. Ám a felvételt már leszinkronizálták több iPad-ra, amit már időközben odaadott néhány ismerősnek ajándékba. Kellemetlenül érezve magukat elindulnak, hogy visszaszerezzék az Ipadokat. Ahogy összegyűjtötték az összes Ipadot, hogy töröljék róla a videókat, váratlanul a szomszéd fia megfenyegeti Jayt; ha nem adnak neki 25 000 $-t, akkor feltölti a szexvideót a YouPorn oldalára. Nem hajlandóak fizetni neki, ehelyett inkább betörnek a YouPorn központjára, és elkezdik elpusztítani a szervereket. A terv azonnal meghiúsul, mert megszólal a riasztó. A tulajdonos (Jack Black) és a cimborái szembesülnek velük, és azzal fenyegetik meg őket, hogy kihívják a rendőrséget, de cserébe a károk kifizetésével, ami 15 000 $ lenne, nem hívják ki. A videót is eltávolítja a tulajdonos, és elmondja, hogy ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie, csak egy e-mailt kellett volna küldeni az eltávolításról. Miután egy példány kivételével sikerült törölniük mindenhonnan a videót, úgy döntenek, hogy megnézik magukat. Ezután, Jay az USB-t kihúzza a meghajtóból, majd Annievel kimennek az udvarra és kalapáccsal széttörik, tűzzel elégetik, összedarálják és a darabokat eltemetik. Bevétel A filmet Észak-Amerikában 2457 moziban mutatták be, és a csütörtök esti vetítéseken 1,1 millió dollárral nyitott. A nyitóhétvégén a film bruttósított bevétele 16 400 000 dollár lett, ami a 4. helyre volt csak elég, a A majmok bolygója – Forradalom (36 200 000 $), valamint a több újonnan érkezett film, A megtisztulás éjszakája: Anarchia (29 800 000 $) és a Repcsik: A mentőalakulat (17 500 000 $) mögött. 2014. szeptember 17-én, Amerikában a Szexvideó bruttósított bevétele, 38 400 000 $ és más területeken 61 millió $ lett, így a bruttósított bevétele összesen 108 900 000 $-ra termelődött, ami a 40 millió dolláros költségvetésével szemben jól teljesített. Produkció 2011 júniusában a Sony Pictures megszerezte a forgatókönyvet. 2011. október végén, Nicholas Stoller-rel tárgyaltak a film rendezéséről, Mark Waters helyett. Egyedül Jason Segelt tartották esélyesnek a férfi főszerepre, míg Reese Witherspoon, Amy Adams, Emily Blunt, Rose Byrne, Jennifer Garner a női főszerepre. 2012 márciusában, Jake Kasdan bejelentette, hogy ő fogja végül rendezni a filmet. Abban az időben már Cameron Diazt kiválasztották a szerepre, mint Segel felesége, de hivatalosan csak 2013 áprilisában tárgyaltak erről. A film forgatása, 2013. szeptember 12-én kezdődött meg, Newton - Massachusettsben. Hinode A Hinode vagy Solar-B egy japán napfizikai műhold, a Yohkoh (Solar-A) utódja. A műszerek építésében japánok, amerikaiak és európaiak vettek részt. Repülés A Solar-B 2006. szeptember 22-én (japán idő szerint 23-án) indult az Ucsinoura űrközpontból egy háromfokozatú, szilárd hajtóanyagú M-5 rakétával. Sikeres műszaki próbákat követően október 25-én nyitották ki a műhold optikai teleszkópját. Technikai adatok Méret: 1,6 x 1,6 x 4,0 m Napelemtáblák hossza: 10 m Fedélzeti műszerek A Solar-B három fő műszert hordoz a Nap tanulmányozására: 0,5-méteres nap-teleszkóp: a látható fényben történő vizsgálatra Röntgenteleszkóp: A napkorona legforróbb összetevőinek vizsgálatára Ibolyántúli kép spektrográf: a koronamelegedés folyamatának azonosítására Petar Đenić Petar Đenić (szerbül: Пeтap Ђeнић; Niš, 1977. április 14. –) szerb labdarúgó, a holland FC Lienden középpályása. Szerbia harmadik legnagyobb városában, Nišben született, karrierjét a helyi FK Sinđelić Niš, majd a FK Radnički Niš csapataiban kezdte. Később az FK Crvena zvezda, a LR Ahlen és az Olimbiakósz Lefkoszíasz játékosa volt. 2000. december 13-án a jugoszláv válogatottban is pályára lépett Görögország ellen. Gátos Iván Gátos Iván (Budapest, 1972. szeptember 25. –) zeneszerző, zongorista, billentyűs. Eredeti végzettsége közgazdász. Életpályája 1990 óta aktív résztvevője a magyar könnyűzenei életnek. 1993-1997 között a Fragile, 1997-től alapítóként a Szörp együttes tagja. 2002-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének jazz-zongora szakán. Jelenleg a következő előadókkal koncertezik: Bartók Eszter, Freeport, Studio 11, Hunyadi László, Váczi Eszter Quartet, Szörp, Nuklear Family. Diszkográfia Fragile: Kicsike szex Bon Bon : Valami Amerika Szörp: Fresh Off the Wire Auth Csilla : Költözés Freeport: Funk Radio Vendégek (Leonard Cohen dalai) - válogatás Bartók Eszter : Beszállókártya Bartók Eszter : Indigo Caramell: Újrahangolva Cory: Történjen már valami! Szörp: Hóesés Váczi Eszter Quartet: Vissza hozzád Machine Mouse : Ébredés Botos Eszter: Mire várunk még? Illényi Katica : Mézillatú nyár Váczi Eszter & Quartet: "Eszter kertje" Csövescsőrűfélék A csövescsőrűfélék (Aulorhynchidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi 2 nem és 2 faj tartozik Aulichthys (Brevoort in Gill, 1862) - 1 faj Aulichthys japonicus Aulorhynchus (Gill, 1861) - 1 faj Aulorhynchus flavidus Megjegyzés Az elnevezésére vonatkozó helyesírási szabály megtalálható itt: Gozmány László: A magyar állatnevek helyesírási szabályai, Folia Entomologica Hungarica 55. Budapest, 1994. 436. o. http://library.hungaricana.hu/hu/view/FoliaEntomologica_1994_55/?pg=430&zoom=h&layout=s Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Burgóhegy Burgóhegy (németül: Burgauberg) Burgóhegy-Magashegy településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban, Fekvése Németújvártól 23 km-re északnyugatra a Lapincs bal partján, a régi magyar határ mellett fekszik. A mai község déli részét képezi. Burgóhegy részei Halmheu, Hochkogel, Oberungarfeld, Sauberg, Schwabenberg és Unterungarfeld. Története A Lapincs folyó völgye a magyar honfoglalás után határőrvidék lett. A mai község területe a 12. századtól kezdett benépesülni, amikor nyugatról német telepesek érkeztek ide. A Burgóhegy, Vörthegy és Neudóhegy vidéke azonban annyiban volt különleges a környező településekhez képest, hogy itt nem történt falu alapítás, hanem hegyes területüket a völgyekben lakók szőlőhegyként használták. Így Burgóhegy a Lapincs túlpartján fekvő stájerországi Burgau szőlőhegyének számított. A 16. és 17. század során többször érték a vidéket a török hadak és magyar felkelők támadásai. 1713-ban pestisjárvány pusztított. 1789-ben gróf Batthyány Károly volt a birtokosa. A település 1795-ben lett önálló. 1691-ben 12 portát számláltak a faluban. 1782-ben 66 háza és 320 lakosa volt, 1804-ben 83 házában 464 lakos élt. 1836-ban 664, 1850-ben 617 volt a lakosok száma. Vas vármegye monográfiája szerint " Burgóhegy, stájer határszéli német község 105 házzal és 697 róm. kath. vallású lakossal. Postája és távirója Szt.-Elek. Határszéli vámmal bírt. " 1910-ben 742, túlnyomórészt német lakosa volt. Az első világháborúban Burgóbergnek 38 lakosa esett el. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. Az osztrák bevonulás itt sem ment zökkenőmentesen, ugyanis magyar szabadcsapatok egy ideig ellenálltak. Az osztrák csendőrség végül egy halálos áldozat árán augusztus 29-én foglalta el a települést. 1938. március 12-én az Anschlusst követően a települést az Ostmark Fürstenfelsi körzetéhez csatolták. 1945. áprilisában négy hetes állóháború alakult ki ezen a frontszakaszon. A második világháborúban Bugróhegyről 39-en estek el, 15-en eltűntek, a civil áldozatok száma 13 volt. A háború után a Lapincs a szovjet és a brit megszállási övezet határát képezte. A két települést visszacsatolták a Németújvári járáshoz. 1971. január 1-jén Burgóhegyet és Magashegyet közigazgatásilag egyesítették. 2001-ben 723 lakosa volt. Nevezetességei A Bleier-kápolnát 1927 -ben Josef Bleier építtette a háza elé fogadalomból, hogy fia visszatért az első világháborúból. A Laschalt-kereszt, Ludwig Laschalt háza előtt álló fakereszt, melyet 1985-ben restauráltak. A Kruiss-kereszt a Burgauberg 88. szám alatt álló útikereszt, 1980-ban restaurálták. Oszaka ostroma Oszaka ostroma (����; Ószaka no dzsin; Hepburn: Ōsaka no jin) 1614. november-december és 1615. május-június hónapjaiban zajlott fegyveres konfliktus volt a Tokugava Iejaszu vezette sóguni erők és a Tojotomi családhoz hű csapatok között. A konfliktus Tojotomi Hidejori halálával ért véget, és egyúttal a sógunátus köré csoportosuló ellenségeit is megtizedelték. A győzelem biztosította az Edo-bakufu további fennállását. Előzmények A Hókódzsi-harang incidens eredményeképp a bakufu és a Tojotomi család viszonya rendkívül feszültté vált, Tokugava Iejaszu tanácsadói ultimátumot adtak át az Oszaka követeként eljáró Katagiri Kacumotónak, amit a Tojotomik elutasítottak, sőt magát Kacumotót is, miután a békekötés mellett érvelt, árulással vádolták meg, és elűzték a várból. Ez 1614. október 2-án történt, ettől kezdve a két fél között hadiállapot állt fenn. A Tojotomik döntését, amellyel a háborút választották a behódolás helyett, Kondzsi-in Szúden, Iejaszu egyik vezető tanácsadója így kommentálta: "Oszaka az öngyilkosság mellett döntött" (������). A Tojotomik ettől kezdve felgyorsították a háborús előkészületeket: a vár raktárait élelmiszerrel töltötték fel, leveleket küldtek az összes olyan daimjónak, akikről úgy vélték, számíthatnak a támogatásukra. A daijmók segítőkészsége igen csekélynek bizonyult, a legtöbben válaszra sem méltatták Oszakát, aki mégis, mint Hoszokava Tadaoki, azok is csak mentegetőztek, miért nem tudnak segíteni. Rónin, gazdátlan szamuráj viszont rengeteg jött, így azt lehet mondani, a valódi harci tapasztalattal rendelkező katonák a Tojotomi oldalon többen voltak. A különböző források 30 000–190 000 közé teszik az oszakai erő létszámát, általában a 100 000 az elfogadott becslés. Az Oszakában összegyűlt sereg vezetői a következők voltak: Gotó Motocugu Szanada Nobusige Csószogabe Moricsika Móri Kacunaga Akasi Takenori (Kamon) Ezen kívül jelen voltak olyan személyiségek is, mint Ótani Daigaku, a néhai Ótani Josicugu fia, Ban Naojuki, aki a puskás alakulatok parancsnokaként az egyik legrátermettebb vezérnek bizonyult, Hoszokava Okiaki, aki Hoszokava Tadaoki második fia volt, Masita Moricugu, a neves daimjó, Masita Nagamori fia, illetve Oda Júraku, Oda Nobunaga öccse. Az oszakai vár védőinek vezetői között két, markánsan eltérő vélemény alakult ki a követendő taktikára vonatkozóan: az egyik oldal (Óno Harunaga vezetésével) bízott a vár bevehetetlen voltában és a védekezés mellett érvelt, míg a másik párt, amelynek Szanada Nobusige volt a szószólója, támadni akart. Végül a védekezés hívei kerültek fölénybe és az oszakai sereg megkezdte az ostromra való felkészülést. Október 11-én Tokugava Iejaszu mindössze 500 katona kíséretében elhagyta Szunput s 23-án Kiotóba érkezett. Fia, a sógun, Tokugava Hidetada ugyanezen a napon indult el Edóból 60 000 főnyi sereg élén s november 10-én érkezett meg Kiotóba, csatlakozva apjához. Az oda időközben összegyűlt hatalmas sereget két részre osztva 15-én egyszerre indultak meg Oszaka felé, Iejaszu Jamato, Hidetada pedig Kavacsi tartomány felől közelítve meg a várat. November 18-án a vártól délre eső magaslaton, a Csauszujamán építették ki parancsnoki állásukat, ahol aznap haditanácsot is tartottak. Iejaszu véleménye az volt, hogy az ostrom el fog húzódni egészen tavaszig, ezalatt az idő alatt ellenerődöket kell építeni és kitartani, tavasznál korábban nem kerülhet sor támadásra. Fia, a forrófejűségéről ismert Hidetada az azonnali roham mellett érvelt. Közben megérkezett minden mozgósított daimjó serege, az ostromló had így mintegy 200 000 főre bővült. A sereg befejezte az ostromgyűrű kiépítését, az ostrom elkezdődött. Téli ostrom Kezdeti hadi események Az első összecsapásra november 19-én került sor, amikor Hacsiszuka Josisige felderítői azt jelentették uruknak, hogy a védők annyira bíznak az erődítések áthatolhatatlanságában, hogy elhanyagolják a védelmet. Engedélyt kért és kapott Iejaszutól a támadásra. A Kidzugavagucsi-bástya volt a támadás célpontja, a roham sikerrel járt, a bástya elesett, amivel a Tokugava-haderő tengeri utánpótlása lehetővé vált. November 26-án került sor a Sigino-bástya elleni támadásra. Iejaszu előző nap Ueszugi Kagekacut bízta meg az akció végrehajtásával. A támadást ágyúzással akarták bevezetni, de elmérték a távolságot, így az hatástalan maradt. Az Ueszugi-had ekkor támadásba lendült, a Toyotomi-erő pedig visszavonult. A védők ellentámadása még aznap bekövetkezett, Óno Harunaga vezetésével. Az Ueszugi-csapatok igyekeztek megtartani kivívott pozíciójukat, elkeseredett küzdelem dúlt, a puskatűz zaja egészen Iejaszu sátráig hallatszott. Iejaszu parancsot adott Kagekacunak, hogy vonuljon vissza és engedje át a bástya védelmét Horio Tadaharu pihent csapatainak, amit az Ueszugi-daimjó háromszor is megtagadott. Végül a segédcsapatok oldaltámadásával az ellentámadást visszaverték, a bástya végleg a Tokugava-sereg kezébe került. A Tojotomi-hajóhad Imafukunál állomásozott, a kikötőt a Noda-erőd védte, Óno Harunaga öccse, Harutane (Dóken) parancsnoksága alatt. Az ostromlók következő célpontja ez volt, abban a reményben, hogy a hajók elpusztításával és a kikötő elfoglalásával elvághatják Oszaka tengeri kijáratát. A Tokugava-flotta Kuki Moritaka és Mukai Tadakacu vezetésével, száz hajóval indított támadást, amivel szemben a védők mindössze húsz hadihajóval tudtak felállni. November 28-án a Tojotomi-flotta megsemmisült, másnap pedig Ikeda Tadacugu 5000 katonával lerohanta az erődöt is. November 30-án a Tojotomi-sereg elpusztította a maradék bástyákat is, a védelmet a vár közvetlen környékére összpontosítva visszavonult. Csata a Szanada-sáncnál Az oszakai vár háromszoros védőfallal volt körülvéve (honmaru, ninomaru, szannomaru), aminek a kiegészítéseként Szanada Nobusige elképzelései alapján egy föld- és cölöpsáncot építettek, ez volt a vár külső védelmi vonala. December 3-án Iejaszu Tódó Takatorát támadással bízta meg, segítőjeként Ii Naotaka, Date Maszamune és Macudaira Tadanao lettek kijelölve. A védők azonban a futárok nyüzsgését látva sejtették, hogy valami történni fog s felkészülten várták a támadást. Hajnali két órakor a Maeda-csapatok kezdték meg a támadást, őket követte az Ii- és a Macudaira-haderő. 4-kor a védőfalban felrobbant egy puskaporos láda, ezt a támadók belső árulásnak véve össztámadást indítottak. Ezt a Gotó Motocugu odaérkezésével tovább erősödött védők visszaverték, s amikor az Ii- és a Macudaira-csapatok is inogni kezdtek, Szanada Nobusige ellentámadást indított, nagy veszteséget okozva a támadók soraiban. A Tokugava-csapatok délután 3-ig erőltették az előrenyomulást, ekkor az Ii visszaszorult, majd folyamatosan a többiek is. A Tokugavák több ezer katonát veszítettek, csak a Maeda 300-at, az ecsizeniek (Macudaira Tadanao serege) 480-at. Az oszakai téli ostromban a Tokugava-erők összveszteségének 80%-a ebben az ütközetben keletkezett. Az ostrom utolsó nyílt összecsapására december 17-én került sor, amikor Ban Naojuki mindössze száz emberrel kitört az egyetlen épen maradt, a várárkon átívelő hídon, a Honcsó-basin. A hídfőt védő Tokugava-tábornok, Nakamura Sigekacu még páncélban sem volt, a sátrában pihent a támadáskor, a kitörő védők elsöpörték csapatait, ő maga is elesett. Az egész összecsapás még félóráig sem tartott, az oszakaiak még alaposan megtépázták az odaérkező Hacsiszuka-erőt is, majd visszavonultak. Ágyúzás és fegyverszünet A kemény tél miatt a Tokugava-erők az elhúzódó ostromot igen megszenvedték, de a váron belül is hiány mutatkozott puskából és lőporból, élelem volt ugyan, de az ára 7-8-szoros volt. December 8-ától már folytak tapogatózó tárgyalások, amiket bentről Óno Harunaga támogatott, de Tojotomi Hidejori és anyja, Jodo-dono ellenzett. 9-étől Iejaszu minden éjjel ágyúztatott, 11-étől pedig már aknákat is ástak. December 16-án kezdődött meg a teljes ágyúzás. A vártorony (tensukaku) egyik oszlopát ellőtték, két szolgáló meghalt és az egész torony kissé megdőlt. A déli oldalt, az úrnő lakosztályait is eltalálták (a helyet állítólag Katagiri Kacumoto árulta el), 7-8 szolgáló meghalt. Ez az esemény nagyon megijesztette Jodo úrnőt, aki ettől kezdve egyre inkább hajlott a békés megegyezésre. 18-án újrakezdődtek a tárgyalások. Hidejori és a róninok parancsnokai nem akartak engedni, de Harunaga, Oda Nagamasza (Júraku) és Jodo-dono addig kérlelték, amíg beleegyezését adta hozzá. Minamoto no Joritomo példáját hozták fel neki, aki tudott várni a következő alkalomra és végül győzött. Iejaszu egyik mellékfelesége, Unkóin ment be a várba, s ott Jodo úrnő húgával, Dzsókóinnel tárgyalt. A fő tárgyalások később az ostromlók táborában folytak, ahol Unkóin mellé Honda Maszadzumi csatlakozott, a másik oldalt Dzsókóin képviselte. December 20-án megegyezés született, ezen a napon Iejaszu beszüntette az ágyúzást. A fegyverszünetről szóló szerződést december 21-22-én írták alá. Iejaszu két feltételt támasztott a Tojotomi felé: Az vár védelmi képességét csökkenteni kell, a belső vár (honmaru) megmaradhat, de a két külső várfalat le kell rombolni, a várárkokat fel kell tölteni Jodo úrnőnek nem kell túszként Edóba mennie, de Óno Harunaga és Oda Júraku túszt kell, hogy adjanak Ennek fejében megígérte, hogy szavatolja Hidejori biztonságát, valamint amnesztiában részesíti a vár valamennyi védőjét. Következmények Tokugava Iejaszu a béke megkötése után haladéktalanul visszatért a Kantóba, a feltételek betartásának ellenőrzésére bizalmi emberét, Honda Maszazumit hagyta a helyszínen. A megállapodás eredetileg úgy szólt, hogy a külső vár (szannomaru) lebontása a Tokugava illetékességébe tartozik, de a középső védvonalat (ninomaru) a Tojotomiknak kell lebontaniuk. Az oszakaiak talán úgy számoltak, hogy a rájuk eső rész végrehajtásának elhúzásával bőven tudnak időt nyerni majd, ám Maszazumi saját csapatain kívül a környék lakosságát is mozgósítva 1615 januárjában elbontatta mindkét várfalat, a várárkokat feltöltette, a valamikor bevehetetlennek tartott oszakai várat a belső várra csökkentve gyakorlatilag megsemmisítette annak védelmi erejét. Ez a lépés felbőszítette a Tojotomi család vezetőit, utat nyitva a további ellenségeskedés felé. Nyári ostrom 1615-ben Iejaszu tudomására jutott, hogy Tojotomi Hidejori még több katonát gyűjt maga köré, mint novemberben, és megpróbálja megakadályozni a külső árok feltöltését. Csapatai többször megtámadták a Tokugava-erőket Oszaka közelében. Ban Danemon vezetésével megtámadták Asza Nagaakira vakajamai várát április 29-én. A védők kitörtek a várból és elkergették az ostromlókat. Június elején, mielőtt Hidejori konszolidálhatta volna a helyzetét, megérkeztek a sógunátusi csapatok. A június 2-i dómjódzsi csata során 2600 katonája csapott össze 23 000 támadóval. Gotó Motocugu megpróbált visszavonulni a köd védelmébe, de megölték a harcban és a csata elveszett. Szanada Jukimura és Data Maszamune seregei Honta-Rjónál találkoztak, és míg előbbi ki akarta kényszeríteni a harcot, utóbbi egyik vazallusa visszavonult a kifáradt sereggel. Ugyanezen estén Csószokabe Moricsika és Tódó Takatora csaptak össze Jaónál. Ezalatt Vakaénél egy másik ütközet bontakozott ki Kimura Sigenari és Ii Naotaka között. Csószokabe győzelmet aratott, míg Kimura vesztett és maga is meghalt a csatában. Több kisebb sógunátusi győzelem után a döntő ütközetre Tennódzsinál került sor. Tojotomi Hidejori minteegy 70 000 katonát vonultatott fel a Tokugavák ellen, akik 150 000 fős sereget mozgósítottak Tokugava Hidetada sógun vezetésével. A terv az volt, hogy míg szemből támadnak 50 000 katonával, addig Szanada Jukimura egy kisebb, kb. 15 000 fős erővel hátba támadja őket, és a két sereg közé szorult ellenséget felmorzsolják. Mindkét oldal több súlyos hibát is elkövetett, ám végül Szanada halála megtörte a Tojotomi-haderő morálját. Hidejori egy kisebb egységgel kisietett a várból, azonban túl későn, és hamarosan visszakergették. Nem volt már elég embere a védelem megszervezésére, és a tüzérség tüze hamarosan lángba borított az erődöt. Hidejori szeppukut követett el, ezzel véget ért az ostrom. Következmények Hidejori fiát, a 8 éves Tojotomi Kunimacut elfogták, és Kiotóba vitték, ahol lefejezték. Lánya, Naahime elkerülte ezt a sorsot, őt később a kamakurai Tókeidzsi templomba adták apácának. Tojotomi Hidejosi sírját elpusztították, a kiotói Tojokuni szentéllyel egyetemben. Csószokabe Moricsikát május 11-én fejezték le. A bakufu egyúttal megszerezte Tojotomi korábbi birtokát, 650 000 koku éves jövedelemmel. Oszakát hanná szervezték és Macudaira Tadajosi kapta meg. 1619-ben azonban megszüntették az oszakai hant és helyette egy bugjó (Tokugava-hivatalnok) irányítása alá került. Az Edo-kor hátralévő részében változatlanul az is maradt. A Tojotomi családot ezután hivatalosan is felszámolták. Pete Doherty Pete Doherty (1979. március 12., Hexham, Northumberland, Anglia) angol rockénekes, a volt The Libertines és a Babyshambles együttes frontembere. Világhírnévre a Shotter's Nation lemezzel vált, ám az újságok leginkább Kate Mossal való viharos párkapcsolatáról írtak szívesebben. Egy koncertturné alkalmával 2008-ban járt Magyarországon is. Édesanyja ápolónő, de adott már ki könyvet fiáról Pete Doherty: My Prodigal Son címmel. Édesapja katona. Fiatalkora Zsidó származású fiú orosz, és ír felmenőkkel. Édesapja Peter John Doherty, édesanyja Jacqueline. Több országban élte gyermekkorát, köztük lakott Németországban is. Két testvére van, egy nővére Amy-Jo, és egy húga Emily. The Libertines, és a Babyshambles korszak Pete még 1997-ben lett a The Libertines nevű zenekar tagja. A csapat hihetetlen sikeréhez Pete is nagyban hozzájárult. Már ebben az időszakban is kiderült, hogy nagyon tehetséges dalszövegíró. Különösen jó érzéke van a versíráshoz, 16 évesen még versíróversenyeket is nyert. Mindezek ellenére 2004-ben feloszlott a The Libertines. A zenekar másik kulcsemberénél, Carl Baratnál akkor telt be a pohár, amikor Doherty egyszerűen kirabolta a lakását, amíg ő turnézni volt. Pete már akkor is drogozott és így akart pénzt szerezni anyagra. A Libertines után saját zenekart alapított Babyshambles néven, amely eddig két albumot adott ki, Down In Albion (2005) és Shotter’s Nation (2007). A rocksztár szinte mindennap balhékba, drogügyletekbe, rablásba, verekedésbe keveredik. Szóló karrier Első szólóalbuma Grace/Wastelands néven került a boltokba. Stephen Street volt a lemez producere, akit az egyik legnagyobb menedzsernek tartanak. A lemezen helyenként Dot Allison, Wolfman és Graham Coxon segítenek be Petenek a hangszerelésben és az éneklésben egyaránt. Az album hangszerelése nem túl bonyolult, általában egy kis könnyed gitározás hallható a háttérben, vagy esetleg szomorkás jazz-es trombita. Ami igazán egyedi az a szöveg. Doherty szövegírói tehetsége került előtérbe, és ezzel nem nyúltak mellé, mert a dalszövegek gyönyörűek. Jó részük még a Libertines-es korszakban íródott csak Pete újra elővette, átírta őket és így letisztulva kerültek fel a Grace/Wastelands-re. A lemez Doherty legjavát adja, hiszen világéletében nosztalgikus balladákat és melankólikus sanzonokat tudott a legjobban énekelni. Zenei mondanivalója Kedvenc témái: a szépség, a drogok élvezete és a szabályok megszegése. Az album egyik legmegkapóbb dalai a „Lady, Don’t Fall Backwards” és a „Sheepskin Tearaway” című dal, amely egy lány és egy sebhelyes (heroinnal telenyomott) fiú románcáról szól. A szólólemez Doherty valódi énjéhez áll közel, nem annyira indie, mint amilyen a Libertines volt, inkább nyugodtabb, lassabb és érződik, hogy a gitáros-énekes sokkal otthonosabban mozog ebben a zenei közegben. Jailhouse Rock Először 2003 szeptemberében ítélték el, akkor fél évet töltött a rács mögött, méghozzá azért, mert betört az egyik barátja házába. Öt évvel később 14 hetes börtönbüntetést kapott, mert hanyagolta az elvonót, de végül négy hét után távozhatott a túlzsúfolt börtönből. Bár azóta is gyakran jár bíróságra kábítószer ügyei miatt. Volt már a bíróságon zsarolás, fotósverés és ittas vezetés miatt is, egyszer pedig a tárgyalóteremben kiesett a kabátzsebéből 13 csomag heroin. A bíró elfogadta azt a magyarázatot, miszerint Doherty a drogot még nagyon régen felejtette a kabátja zsebében. Következő tárgyalása pedig menedzsere miatt volt, aki elütött egy embert a sztár autójával. Az egyik bírónő, aki 2006-ban szintén nem ítélte el a zenészt heroin- és kokainbirtoklásért, azt mondta, lenyűgözte, hogy a nyilvánvalóan függő énekes mennyire le akart szokni a drogokról. Doherty az elkövetkező két hónapban kétszer is megfordult a bíróságon hasonló okokból, a bírónő véleménye azonban nem változott, sőt, a zenéjét dicsérte. Pete Doherty azonban nemcsak önveszélyes, barátainak is komoly problémákat okozott függősége miatt. A zenész ingyen osztogatta heroint a baráti összejöveteleken. A közvetett áldozatok között van egy 27 éves fotós lány, Robin Whitehead is, aki Doherty szintén drogfüggő barátjával töltötte élete utolsó napjait. Marc Blanco, színész pedig rejtélyes körülmények között zuhant le az erkélyről egy házibuliban, miután nézeteltérése támadt az énekessel. Magánéleti botrányok, és Kate Moss A hírnevet talán nem is sajátos zenei tehetségének köszönheti, hanem sokkal inkább híres szuper modell barátnőinek. Évekig járt Irina Lazareanu-val és Kate Moss-szal. Katet Pete rászoktatta a keménydrogokra, amit több fotó, és videó is tanusított. Kate nagyon rossz állapotba került, de nagyon szerelmes volt Petebe. Heroin, kokain, LSD. Kate mindent kipróbált, és ezt videóra is vették. Mostanában egyébként nincs túl jó állapotban Pete, úgyhogy túl messzire nem jutna a modellel a hátán. Amy Winehouse angol soul-jazz énekesnővel is többször botrányba keveredett, sokszor buliztak együtt, és ilyenkor nem voltak józan állapotban. Több ízben lehetett látni, hogy Pete férfiakkal csókolózott. Pete sokszor kijelentette már, hogy ő biszexuális, de mondta már magára azt is, hogy transzvesztita, azaz néha-néha otthonában nőnek öltözik. Van egy gyermeke Astile Louis Doherty aki 2003. július 12-én született Camdenben Lisa Moorishtól. Diszkográfia The Libertines 2002 – Up The Bracket 2004 – The Libertines Babyshambles 2005 – Down in Albion 2006 – Shotter's Nation Szólólemez 2009 – Grace/Wastelands Slágerlistás dalok 2002 – What a Waster 2003 – Time for Heroes 2003 – Don't Look Back into the Sun 2004 – Can't Stand Me Now 2004 – What Became Of The Likely Lads 2004 – BabyShambles 2004 – Killamangiro 2004 – For Lovers 2005 – Fuck Forever 2005 – Albion 2005 – Their Way 2006 – Prangin' Out 2006 – Janie Jones 2007 – Delivery 2007 – You Talk 2009 – Last of the English Roses 2009 – Broken Love Song 2009 – Down To The Underground 2010 – Side Of The Road Koncertalbumok 2008 – Oh! What A Lovely Tour Urspelerpes brucei Az Urspelerpes brucei a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a tüdőtlenszalamandra-félék (Plethodontidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A fajt 2009-ben fedezték fel az Appalache-hegységben. Megjelenése Kis termetű, átlagosan 25–26 mm hosszú szalamandra. Észak-Amerika keleti részén az egyetlen tüdő nélküli szalamandrafaj, amelyiknél a hím és a nőstény eltérő színezetet visel. Különleges, hogy lábaikon öt-öt ujj van. Fly A Fly egy dal Nicki Minaj amerikai rappertől és Rihanna barbadosi énekesnőtől. A szám producere J.R. Rotem és Kevin Hissink volt. A dalt a problémákon való túlszárnyalás és azokból győztesként kikerülés inspirálta. Rengeteg országban ért el slágerlistás helyezéseket a felvétel, többek között Kanadában és az Egyesült Királyságban, főleg a Pink Friday sikerei miatt. A kritikusok pozitívan vélekedtek a dalról. legtöbbjük szerint inspiráló és különbözik az album többi dalától. A Fly 2011. augusztus 30-án debütált amerikai rádiók műsorain, Minaj nyolcadik, és egyben utolsó kislemezeként első albumáról. Háttér J.R. Rotem, a dal producere (aki dolgozott már Leona Lewis-szal és Britney Spears-szel), egy MTV-nek adott interjú során megemlítette, hogy a szám utolsóként került fel az albumra, sőt, majdnem lemaradt a lemezről. Később Nicki is igen lelkesen számolt be a dalról: „A Fly az abszolút kedvenceim egyike, Rihannával régóta akartam együtt dolgozni. Igazán büszke vagyok a teljesítményére, főleg mert ő is szigeten született, mint én. Ez egy női képességekről szóló dal. Ugyanakkor nem csak nekik szól. A repülésről, minden egyes utadba kerülő csapással való szembeszállásról beszél (a dal).” Videoklip A számhoz 2011. január 7-én forgatták le a videót, Sanaa Hamri rendezésével. A klip 2011. augusztus 28-án jelent meg, alig két nappal Rihanna másik, Cheers (Drink to That) című dalhoz készült videójának premierje után. Bernot Bernot település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 443 fő (2015). Bernot Fieulaine, Fontaine-Notre-Dame, Hauteville, Mont-d’Origny, Montigny-en-Arrouaise és Neuvillette községekkel határos. Fekvése Saint-Quentin (Aisne) -től keletre fekvő település. Népesség A település népességének változása: Donnas Donnas (valle d'aostai patois dialektusban Donuás ,1939 és 1946 között neve olaszosítva Donas, walser nyelven Dunaz) egy község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Yii A Yii (ejtsd jí) egy objektumorientált, PHP programozási nyelven írt komponens alapú eseményvezérelt keretrendszer. Dinamikus webes alkalmazások és honlapok készítéséhez használják a programozók. A neve egy betűszó: a „Yes It Is!” angol szavak (jelentésük: „Igen, ez az!”) kezdőbetűjéből áll össze, de kiejtése, a „jí” megegyezik a „könnyű, egyszerű” jelentésű � kínai karakter kiejtésével is. Története A Yii keretrendszert 2008. január 1-jén kezdte el fejleszteni Qiang Xue, a Prado keretrendszer megalkotója. A Yii fejlesztését azért kezdte el, mert a Prado nagyobb terhelés alatt nem bizonyult eléggé gyorsnak, illetve a komponensei és a kontrolljai testreszabása elég nehézkes. A cél egy olyan webes keretrendszer létrehozása volt, ami nagyon gyors, könnyen kezelhető, és eleget tesz a web 2.0 elven fejlesztett webes alkalmazások követelményeinek. A Yii 1.0 majd egy év privát fejlesztés után került a nyilvánosság elé, 2008. december 3-án. A Yii keretrendszer fejlesztése közben a legtöbb ötletet és megvalósítást a Pradóból emeltek át. Emellett a Ruby on Rails ihlette a Yiiben használt aktív rekordok megvalósítását, és a konfiguráció felépítését. A Symfony keretrendszerből a beépülő modulok kezelése és a szűrési módszerek elve, míg a Joomla! CMS-ből a modularizáció elve került a Yiibe. A Yii jellemzői MNV ( modell-nézet-vezérlő ) tervezési minta megvalósítása ORM ( objektum-relációs leképzés ) Komponens alapú felépítés Űrlap- és beviteli ellenőrzés Gyorsítótárazás és kódtömörítés Lokalizáció Témázhatóság Ajax támogatás és a jQuery beépített használata Hibakezelés, naplózás és a hibakeresés (debug) megkönnyítése Biztonsági szűrések és funkciók Keresőbarát URL -ek támogatása Adatbázis -függetlenség A tesztelés támogatása beépített egységteszt (Unit-teszt) lehetőségével Különböző parancssoros és webes eszközök a felhasználói felület és a kód generálására Webszervizek és REST API támogatás Inkonzisztencia és anti-patternek Használati feltételek A Yii használata az új BSD licenc elfogadásához kötött, így lehetőség van egyaránt nyílt forrású és üzleti, zárt forrású, alkalmazások fejlesztésére is. A dokumentáció GFDL (GNU Free Documentation License), így a Yii dokumentációja bárki számára szabadon másolható, módosítható, azonban ezeket a jogokat a módosított változatnak is tovább kell örökölnie. A Yii logója a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc feltételei mellett használható. Bővíthetőség, kiterjesztések A Yii lehetőséget biztosít arra, hogy bárki könnyen írhasson hozzá/mellé kiterjesztéseket és komponenseket, amelyekkel a keretrendszer funkcionalitását bővítheti. Több száz kiterjesztés közül válogathatunk a Yii letöltések oldalán, illetve az 1.1.0-s verzió óta a Yiivel együtt a jQuery UI kontrollokat megvalósító kiterjesztések a Yii részét képezik. Yii 2.0 A Yii 2.0 az ígéretek szerint 2013 nyarán kerül nyilvánosságra. A Yii 2.0 nem lesz kompatibilis az előző 1.x-es kiadásokkal, azonban a fejlesztők igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az átállás minél gördülékenyebben menjen. A Yii 2.0 az alapoktól újra lett írva a PHP 5.3.0 szolgáltatásaira építkezve. Mivel a kódban használták a legtöbb PHP 5.3-ban bevezetett funkciót, így a minimális PHP verzió a Yii 2.0 futtatásához az 5.3 lett. Hemmingen (Hannoveri régió) Hemmingen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 18 872 fő (2016. december 31.). Hemmingen Ronnenberg, Springe, Hannover, Pattensen és Laatzen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Patrizio Sala Patrizio Sala (Bellusco, 1955. június 16. –) válogatott olasz labdarúgó, középpályás, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Monza korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1973-ban mutatkozott be az első csapatban. 1975 és 1981 között a Torino játékosa volt és tagja volt az 1975–76-os bajnokcsapatnak. 1981 és 1990 között a Sampdoria, a Fiorentina, a Pisa, a Cesena, a Parma és végül az alsóbb osztálybeli Solbiatese labdarúgója volt. 1990-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1976 és 1980 között hat alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. Tagja volt az 1978-as világbajnoki negyedik helyezett csapatnak Edzőként 1991 és 1995 között nevelő klubjánál, Monzánál volt a serdülő csapat edzője. 1995 és 2005 között a Leffe, a Varese, a Pistoiese, a Biellese, a = Vis Pesaro, a Valenzana majd a Pro Patria szakmai munkáját irányította. 2005-ben volt klubja, a Torino ifjúsági csapatűnak a vezetőedzője volt. 2005–06-ban a Casale edzőjeként tevékenykedett. Sikerei, díjai Világbajnokság 4.: 1978, Argentína Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1975–76 Ütközés (mechanika) Az ütközés a klasszikus mechanikában az az esemény, mikor két test egymással érintkezik, ezáltal mozgási energiájuk, és/vagy sebességük megváltozik. A fizikában általában ütközésnek nevezzük két részecske véges ideig tartó kölcsönhatását érintkezés nélkül is. Fajtái Egy ütközést centrálisnak nevezünk akkor, ha a két test tömegközéppontjaiból felvett sebességvektorai egy egyenesbe esnek. Ennek a feltételnek a hiányában excentrikus ütközésről beszélünk. Az ütközések ezen kívül az energiamegmaradás szempontjából lehetnek még rugalmasak, illetve rugalmatlanok: Tökéletesen rugalmas ütközés en azt értjük, mikor a vizsgált rendszer mozgási energiája az ütközés utáni pillanatban megegyezik az ütközés előtti mennyiséggel. A másik határeset, mikor tökéletesen rugalmatlan ütközés esete áll fenn. Ekkor az ütközés által a test mozgási energiája a másik test gyorsításától eltérő munkát végez, például alakváltozást idéz elő. Ez az eset figyelhető meg például babzsák földre ejtésekor, hiszen az deformálódik, ezáltal mozgási energiája elvész és így nem pattan vissza a földről. Az ilyen ütközések azt is jelentik, hogy az ütközés után a két érintkező test sebessége egyenlő lesz: . Járművek ütközésekor a baleset kimenetele az ütközés rugalmasságától is függ. A tervezők igyekeznek olyan járműveket készíteni, amelyeknek az utastéren kívüli részei rugalmatlan alakváltozás révén minél többet elnyelnek az ütközés energiájából, ezáltal védve a járműben ülők életét (ennek ellenőrzésére szolgálnak a töréstesztek). 2012-es Western & Southern Open A 2012-es Western & Southern Open (vagy 2012-es Cincinnati Masters) tenisztornát az Ohio állambeli Masonben rendezték meg 2012. augusztus 13. és 19. között. A férfiak számára ATP World Tour Masters 1000 kategóriájú esemény 111. kiadására került sor, a nők 84. alkalommal versenyeztek a 2012-ben Premier 5-ös besorolású tornán. Győztesek A férfiak egyéni küzdelmét a világelső Roger Federer nyerte meg, a 80 percig tartó döntőben 6–0, 7–6(7)-ra felülmúlva a második kiemelt Novak Đokovićot. Federer az első játékos lett a nyílt érában, aki ötször tudott diadalmaskodni ezen a versenyen. A szezonban a nyolcadik döntőjéből a hatodik tornagyőzelmét szerezte meg, karrierje folyamán pedig a hetvenhatodikat. A svájci játékos egyben a huszonegyedik Masters-győzelmét aratta pályafutása során, ezzel utolérte az örökranglista első helyén álló Rafael Nadalt. A nők versenyén a kínai Li Na diadalmaskodott, a döntőben 1–6, 1–3-as vesztésről fordítva 1–6, 6–3, 6–1-re győzte le a német Angelique Kerbert. A kínai játékos a hatodik egyéni tornagyőzelmét szerezte pályafutása során, az elsőt azóta, hogy 2011-ben megnyerte a Roland Garrost. Párosban a férfiaknál a Robert Lindstedt–Horia Tecău-kettős győzött, a 67 percig tartó fináléban 6–4, 6–4-re legyőzve a Mahes Bhúpati–Róhan Bópanna-párost. A svéd-román duó a szezon során a negyedik tornagyőzelmét szerezte meg, ezt megelőzően Bukarestben, ’s-Hertogenboschban, valamint Båstadban tudott diadalmaskodni. A női párosok versenyét az Andrea Hlaváčková–Lucie Hradecká-duó nyerte meg, a döntőben 6–1, 6–3-ra legyőzve a Katarina Srebotnik–Cseng Csie-kettőst. A két cseh játékos a kilencedik közös WTA-címét nyerte meg, összességében Hlaváčkovának a tizennegyedik, Hradeckának a tizenegyedik páros tornagyőzelme volt ez. Döntők Férfi egyes Roger Federer – Novak Đoković 6–0, 7–6(7) Női egyes Li Na – Angelique Kerber 1–6, 6–3, 6–1 Férfi páros Robert Lindstedt / Horia Tecău – Mahes Bhúpati / Róhan Bópanna 6–4, 6–4 Női páros Andrea Hlaváčková / Lucie Hradecká – Katarina Srebotnik / Cseng Csie 6–1, 6–3 Pénzdíjazás A torna összdíjazása a férfiak számára 3 433 280, a nőknek 2 168 400 amerikai dollár volt. George Emil Palade George Emil Palade (Jászvásár, 1912. november 19. – Del Mar, 2008. október 8.) román-amerikai sejtbiológus. 1974-ben Albert Claude-dal és Christian de Duve-val közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a sejt strukturális és funkcionális szerveződését illető felfedezéseikért”. Tanulmányai George Palade 1912. november 19-én született a Román Királysághoz tartozó Jászvásáron. Apja Emil Palade filozófiaprofesszor, anyja Constanta Cantemir-Palade tanárnő volt. Rajta kívül két lány volt a családban, Adriana történész, Constanta pedig orvos lett. Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, 1930-ban pedig – apja tanácsa ellenére, aki azt szerette volna, ha filozófiát tanul – beiratkozott a bukaresti Carol Davila Orvostudományi Egyetemre. Már diákkorában becsatlakozott az anatómiai laboratórium munkájába és szakdolgozata témájául is az orvosok között szokatlan témát, a közönséges delfin nefronjának anatómiáját választotta. Hatéves klinikai gyakorlat után, 1940-ben kapta meg az orvosdoktori címet. Rövid belgyógyászi tevékenység után visszatért az anatómiához. A második világháborúban a román hadsereg katonaorvosaként szolgált. A háború után 1946-ban az egyetem anatómiaprofesszora tanácsára az Egyesült Államokba utazott tudását továbbfejleszteni. New Yorkban találkozott Albert Claude-dal, aki meghívta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetbe. 1952-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Tudományos munkássága Palade és Claude elsősorban a szövetek és sejtek elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkoztak. Mivel az első használható elektronmikroszkópokat csak közvetlenül a világháború előtt készítették, biológiai felhasználásuk újdonságnak számított és a kutatócsoport részletesen feltérképezte az eukarióta sejt belső szerkezetét. Palade feltárta a mitokondrium felépítését, kimutatta, hogy az addig mitokondrium-fragmentumoknak tartott mikroszómák a sejt belső transzportrendszeréhez tartoznak. Ő fedezte fel a riboszómákat. Tanulmányozta az idegsejtek közötti szinapszisok szerkezetét és új laboratóriumi technikákat dolgozott ki a szövetek mintaelőkészítésében és a sejtek frakcionáló centrifugálásában. A 60-as években tovább dolgozott a sejtfrakcionáláson, munkacsoportja elkülönítette az endoplazmatikus retikulumban termelt anyagokat és aktiválásra váró enzimeket. Ezenfelül autoradiográfiás technikával követte a termelődő fehérjék szöveteken belüli útját és foglalkozott a hajszálerek falának áteresztőképességével. 1964-ben a svájci Ewald Weibellel közösen leírta a vérerek belső falának sejtjeiben a raktározó funkciókat ellátó Weibel-Palade testeket. Későbbi pályafutása 1973-ban otthagyta a Rockefeller Egyetemet és a Yale Egyetemen kezdett dolgozni. 1974-ben addigi munkája elismeréseképpen Albert Claude-dal és Christian de Duve-val megosztva elnyerte az az évi orvostudományi Nobel-díjat. 1966-ban kitüntették az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjjal, 1986-ban pedig a Nemzeti Tudományos Éremmel. 1990-ben a Kaliforniai Egyetem (San Diego) professzora lett. Több mint egy évtizedig szerkesztette a Journal of Biophysical and Biochemical Cytology tudományos folyóiratot. Családja George Palade 1941-ben vette feleségül Irina Malaxát. Egy fiuk (Philip) és egy lányuk (Georgia) született. Felesége 1969-ben elhunyt, Palade pedig a következő évben újra megházasodott, a szintén sejtbiológus Marilyn Gist Farquhart vette el. George Emil Palade 2008. október 8-án hunyt el a kaliforniai Del Mar-ban, 95 éves korában. Harántfogú törpecsiga A harántfogú törpecsiga vagy balogcsiga (Vertigo angustior) Európában elterjedt, kis méretű csigafaj. Megjelenése A csigaház mindössze 2 mm magas és 1 mm széles, 5-6 kanyarulatból áll. A ház balra csavarodik, ovális alakú, színe sárgásbarna szaruszín, felülete finoman rovátkolt. A szájadék viszonylag kicsi, pereme kissé megvastagodott, benne 4-6 fog- illetve lemezszerű kiemelkedés figyelhető meg. A hasonló fajoktól balmenetes háza, a szinten balra csavarodó balmenetes törpecsigától (V. pusilla) pedig az különbözteti meg, hogy utóbbi szájadékában 6-9 fog található. Elterjedése Szórványosan egész Európában megtalálható, Dél-Skandináviától Olaszországig, Írországtól egészen a Kaszpi-tengerig, és a Dél-Urálig, illetve Észak-Iránig. Európa legdélebbi részein hiányzik. Élőhelyének csökkenése miatt az utóbbi 10 évben létszáma mintegy 30%-kal visszaesett. Magyarországon viszonylag gyakori, a többi hazai Vertigo-fajjal együtt fordul elő. Életmódja A harántfogú törpecsiga a nedves területeket, lápréteket, sós mocsarakat és a tengerparti füves dűnéket kedveli. Élőhelypreferenciája az éghajlattal változik, Skandináviában elviseli a nyíltabb és szárazabb, növényzettel kevésbé fedett területeket, míg a Brit-szigeteken csak rövid füvű, állandóan vizes réteken él meg. Általában az avarban, nyáron a növények leveleinek tövében is megtalálható. Svájcban 1150 (ritkán 1900) m magasságig él. Feltehetően a növények felszínére tapadó alacsonyabbrendű gombákkal táplálkozik. Szaporodási ideje májustól októberig tart, de a száraz időjárás ezt félbeszakíthatja. 0,5-0,65 mm-es petéit egyesével rakja le a fűre vagy mohára, évente összesen 20-70 darabot. A peték 11-16 nap (23-19 °C-on) múlva kelnek ki és 40-55 aktív nap (amibe a száraz napok nem számítanak). Élettartamuk 2 év, az utolsó pete lerakása után kb. 10 nappal elpusztulnak. Magyarországon védett, eszmei értéke 5000 Ft. Moltifao Moltifao település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 677 fő (2015). Moltifao Castifao, Asco, Canavaggia, Castiglione, Morosaglia, Piedigriggio, Popolasca és Vallica községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stanisław Jan Jabłonowski Stanisław Jan Jabłonowski (Łucza (közel Lwówhoz), 1634. április 3. - Lwów, 1702. április 3.) lengyel nemes, mágnás, katona, Lengyelország jelentős hadvezére, Krakkó várnagya. Fiatalkorában egy jó nevű katonai iskolába járt. Az 1566-60-as Északi háború idején részt vett a svéd csapatok elleni harcokban Stefan Czarnecki hetman oldalán, majd a svédekkel szövetséges II. Rákóczi György erdélyi fejedelem seregei ellen harcolt. Érdemeiért 1682-ben a korona nagyhetmanja lett. A törökellenes harcok idején részese volt a Chocimi-és a kahlenbergi győzelemben. Születése napján hunyt el 1702-ben. Lánya révén ő a későbbi lengyel király, I. Szaniszló anyai nagyapja. Élete Stanisław Jan Jabłonowski 1634. április 3-án született Łucza területén, közel Lwówhoz, a mai Ukrajna területén. Az ifjú nemes a tehetős Jabłonowski család sarja volt. Ifjúkorában katonai iskolába járt, a "svéd Özönvíz" idején a lengyel királyhoz, II. János Kázmérhoz hű csapatok oldalán harcolt. Nagy hírnevet szerzett, amikor megakadályozta azt, hogy a Krakkót ostromló svédek elfogják a lengyel királyt. Ezek után a Stefan Czarnecki kastellán vezette csapatokoz csatlakozott és részt vett több nagyobb csatában is. Részt vett a svédekkel szövetséget kötő II. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai elleni harcokban, majd a Czarnecki vezette Jütlandi-expedícióban megsebesült. A svéd háborúk után Ukrajnában harcolt, s 1664-ben orosz vajda lett, amely tisztségét 1692-ig töltötte be. Az 1673-as Chocimi csatában a törökök ellen harcoló lengyel huszárok élén állt. 1674-ben a királyválasztáson hevesen támogatta a chochimi csata győztes hadvezérét, Jan Sobieskit. 1675-ben Sobieski mellett harcolt a Lwówi csatában. 1676-tól Jabłonowski a korona tábori hetmanja. Amikor az ország csatlakozott a törökök ellen fölálló Szent Liga csapataihoz, Jabłonowski is a lengyel csapatokkal együtt hadbavonult. Részt vett a lengyel lovasság egyik parancsnokaként a Bécset ostromló török erők elleni Kahlenbergi csatában. Az 1683. szeptember 12-én zajló csata avval indult, hogy a Bécset szegélyező erdős területeken állomásozó lengyel hadsereg kötelékéből a Zygmunt Zbierzchowski vezette huszárcsapat Sobieski parancsára a terep felderítésének céljából a török állások közt átnyargaltak, s a meglepett törökök közt nagy riadalom támadt. A törökök azonnal rátámadtak a kis létszámú lengyel erőkre, s hatalmas lovasságukkal az erdő széléig üldözték őket, ahonnan viszont a lengyel ágyúk visszavonulásra kényszerítették őket. Ezek után a török tábor zűrzavarát kihasználandó délután hat órakor a Stanisław Jabłonowski és Mikołaj Sieniawski huszárjai, a király közvetlen parancsnoksága alá tartozó egységek és a Szent Liga katonái általános támadást indítottak a törökök ellen. A török egységek nem tudtak hathatós ellenállást tanúsítani az elsöprő lengyel támadással szemben, s végül fejvesztetten menekültek el a csatatérről. 1683-tól Jabłonowski a korona nagyhetmanja lett, amely tisztséget egészen haláláig betöltött. 1692-ben felépítette Okopy erődjét. 1694. október 6-án Usztecskónál a Jabłonowski és Kazimierz Jan Sapieha vezette lengyel-litván sereg egy nálánál sokkal nagyobb török-tatár sereggel nézett farkasszemet. A támadó tatár lovasság áttört a lengyelek első során, de a hetman határozottságának köszönhetően az odavezényelt litván egységek szép lassan a folyó felé szorították vissza a tatárokat. A tatár kán tartalékai bevetésével próbált győzelmet kicsikarni, de a további csapatok sem értek el fontosabb eredményt, s a lengyel-litván csapatok győzelmével végződött a csata. Jabłonowski a győzelem után nem sokkal újra csatába keveredett a tatárokkal, ezúttal Lwównál, de ismét diadalt aratott. A hetman jól értett a hadászati kérdésekhez, azonban hiába volt jó katona, Sobieski dicsfénye elhomályosította az ő nevét. Jabłonowski 1702. április 3-án hunyt el Lwówban. Magánélete és családfája Egy lengyel nemes lányát, Marianna Kazanowskát vette feleségül. A házasságából összesen öt gyermeke született: Jan Stanisław Jabłonowski Jadwiga Teresa Jabłonowska Anna Jabłonowska, Rafał Leszczyński herceg (1650–1703) felesége, Leszczyński Szaniszló király anyja Aleksander Jan Jabłonowski Stanisław Karol Jabłonowski Valmont (Seine-Maritime) Valmont település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 856 fő (2015). Valmont Angerville-la-Martel, Colleville, Gerponville, Riville, Thérouldeville, Theuville-aux-Maillots, Thiergeville és Thiétreville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mallorcai korongnyelvűbéka A mallorcai korongnyelvűbéka (Alytes muletensis) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák (Anura) rendjéhez, ezen belül a korongnyelvűbéka-félék (Discoglossidae) családjához tartozó faj. A fajt kövületek alapján írták le 1977-ben, mely kihalt a felső pleisztocén korszakban, de egy megközelíthetetlen mészkő kanyonban, lárvákat és a fiatal békákat találtak. Egy gyarapítási program részeként 1988 óta telepítik vissza a faj fogságban nevelkedett egyedeit. Előfordulása A Spanyolországhoz tartozó Mallorca szigetén honos. Néhány sziklás patak lakója. Megjelenése Testhossza 35-38 milliméter. A szemei nagyok, és függőleges pupillai van. Végtagjai, kéz- és lábujjai viszonylag hosszúak. Bőre viszonylag sima és fényes. A színezete változó, általában sötétzöld vagy fekete foltjai vannak. Életmódja Többnyire éjszaka aktív. Szaporodása A nőstény 7 és 12 tojás rak, melyet a hím a lábára ragaszt. Az első lárvák májusban kelnek ki. Teljes hossza a kikeltetéskor 18 milliméter, a felnövő lárvák pár héten belül elérik a 76 millimétert. Átalakulás többnyire júniusban történik. Ylivieska vasútállomás Ylivieska vasútállomás vasútállomás Finnországban, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Seinäjoki–Oulu-vasútvonal Iisalmi–Ylivieska-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Karhukangas railway station (délnyugat, Seinäjoki vasútállomás, Seinäjoki–Oulu-vasútvonal) Kangas railway station (északkelet, Oulu vasútállomás, Seinäjoki–Oulu-vasútvonal) Kendra Santacruz Kendra Santacruz (Cuernavaca, Morelos, 1989. július 24. –) mexikói színésznő. Élete Kendra Santacruz 1989. július 24-én született Cuernavacában. Tanulmányait a Casa Azulban, az Argos színészképzőjében kezdte el. Első szerepét 2004-ben a Corazones al límite című sorozatban játszotta. 2007-ben Clara Medinát alakította a Palabra de mujer című telenovellában. 2012-ben megkapta első főszerepét Az utolsó évben. 2013-ban Isabelt alakította a Dama y obrero című telenovellában. Filmográfia Filmek, rövidfilmek La invención de Morel (2006) .... Neri Dark Games (2010) .... Games Labios Rojos (2011) .... Paula La Última Muerte (2012) .... Mónica Wilkins Viaje de Generación (2012) .... Camila Cserjés Cserjés (Лозянскї) település Ukrajnánan, Kárpátalján, az Ökörmezői járásban. Fekvése Ökörmezőtől északnyugatra fekvő település. Története Cserjés nevét 1653-ban említette először oklevél Lazanki néven. A település a Lipcsei család birtokai közé tartozott. 1910-ben 1131 lakosából 2 magyar, 60 német, 1069 rutén volt. Ebből 1071 görögkatolikus, 60 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Ökörmezői járásához tartozott. Sindia (Olaszország) Sindia település Olaszországban, Szardínia régióban, Nuoro megyében. Lakosainak száma 1718 fő (2017. január 1.). Sindia Macomer, Pozzomaggiore, Sagama, Scano di Montiferro, Semestene és Suni községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Estación de Oropesa del Mar Estación de Oropesa del Mar vasútállomás Spanyolországban, Orpesa településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: El Puerto de Santa María El Puerto de Santa María település Spanyolországban, Cádiz tartományban. El Puerto de Santa María Rota, Cádiz, Sanlúcar de Barrameda, Jerez de la Frontera és Puerto Real községekkel határos. Lakosainak száma 88 430 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Seoul Metro A Seoul Metro az első metróvállalat Dél-Koreában, 1970-ben alapították. A cég eredetileg a szöuli metró 1-es, 3-as és 4-es vonalát a Koraillel közösen, a 2-es vonalat pedig önállóan működtette. A szöuli önkormányzat a társaság összeolvasztását tervezte az 5-8 vonalakat üzemeltető Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation vállalattal, a hatékonyabb működés érdekében, ez 2017-re valósult meg. Stéphane Chapuisat Stéphane Chapuisat (Lausanne, 1969. június 28. –) svájci francia labdarúgócsatár. Édesapja a szintén válogatott hátvéd, majd edző Pierre-Albert Chapuisat. Klatovec Klatovec település Csehországban, a Jihlavai járásban. Klatovec Mrákotín, Studená, Kaliště és Panské Dubenky településekkel határos. Lakosainak száma 72 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1989–1990-es magyar férfi vízilabda-bajnokság (másodosztály) Az 1989–1990-es magyar férfi másodosztályú vízilabda-bajnokságban tíz csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Osztályozó az OB I-be jutásért Tatabányai Bányász–EVIG-Ceglédi VSE 10–9 Forrás A magyar sport évkönyve 1990 George Francis FitzGerald George Francis FitzGerald (1851. augusztus 3., Dublin, Írország - 1901. február 22., Dublin) ír fizikus, a „természetfilozófia” professzora a dublini Trinity College-ban. A 19. század utolsó negyedében tevékenykedett. Élete és ténykedése a fizikában Dublinban született, a Lower Mount Street 19. szám alatt William FitzGerald tiszteletes és felesége, Anne Francis Stoney fiaként. Apja az erkölcsfilozófia professzora volt a Trinityben és plébános a St Anne-ben (Dawson Street), majd 1862-ben püspökké nevezték ki. George 16 évesen lett a Trinity diákja. 1871-ben végzett. 1877-ben ösztöndíjat kapott. Tanított, majd a Kísérleti Fizika tanszék tagja lett 1881-ig, amikor kinevezték a természetfilozófia professzorának (értsd: fizika). Oliver Lodge, Oliver Heaviside és Heinrich Hertz mellett FitzGerald is vezetője volt annak a mozgalomnak, ami felülvizsgálta, bővítette, tisztázta és megerősítette James Clerk Maxwell matematikai elméletét az elektromágneses térről az 1870-es és 1880-as években. FitzGerald kutatásai az optika és az elektromágnesség területén folytak. 1883-ban elektromos töltések sugárzásának meghatározásával foglalkozott, és előre megjósolta Hertz kísérleteinek lehetséges kimenetelét. 1883-ban Maxwell egyenletei alapján FitzGerald egy eszközt javasolt, ami gyorsan váltakozó elektromos áramot hozott volna létre, hogy azzal elektromágneses hullámokat keltsenek. Ezzel később kísérletileg igazolni lehetett Heinrich Hertz német fizikus 1888-ban közölt elméleti eredményeit ezekről a hullámokról. FitzGeraldot 1883-ban a Royal Society tagjává választották. FitzGerald George Johnstone Stoney ír fizikus unokaöccse volt, aki az „elektron” kifejezést javasolta. A hosszkontrakció FitzGerald leginkább 1889-ben megjelent írása után ismert: „Az éter és a Föld atmoszférája” (The Ether and the Earth's Atmosphere), amiben leírja, hogy minden mozgó test a mozgásának irányában megrövidül. 1889-ben ennek mértékére a v2/c2 összefüggést adta meg. Sejtése szerint ez magyarázattal szolgál a Michelson-Morley kísérletben kapott eredményre. FitzGerald ezt részben barátja, Oliver Heaviside villamosmérnök egyenleteire alapozta. Hendrik Lorentz holland fizikus nagyon hasonló ötlettel állt elő 1892-ben, amit részletesen kidolgozott. Ez később Lorentz-transzformáció néven vált ismertté. A Lorentz-FitzGerald transzformáció a speciális relativitáselmélet alapvető része, az erről szóló elméletet Albert Einstein publikálta 1905-ben. FitzGerald súlyos emésztési zavaroktól szenvedett rövid élete során. Egy műtét után halt meg otthonában 1901. február 22-én. Elismerések, díjak 1883: a Royal Society tagjává választották 1899: Royal-érem Vári Zsófia Vári Zsófia (1986. szeptember 8. –) magyar festőművész. Élete A budapesti Toldy Gimnázium érettségije után felsőfokú tanulmányait az ELTE olasz szakán kezdte, majd sikeres felvételi után festőművész diplomáját Milánóban a Brera Szépművészeti Akadémián szerezte meg 2011-ben. Első önálló kiállítása 2011-ben a Pergolesiről elnevezett Areapergolesiben volt, majd Magyarországon 2012-ben a Ráday utcában. 2013-14-ben Olaszországban több projektbe is felkérték és bemutatták, majd 5 hónapot Párizsban töltött tanulmányúton. Rendszeresen felkérik és részt vesz összművészeti projektekben, ezek közül kiemelkedik többek között Géher István László költővel való együttműködése, akinek köteteit illusztrálja, illetve festményeket készít. Ezekből és más művekből 2015-től Magyarországon ismét számos kiállítása volt többek között a Brody Studiosban és más helyeken. Munkái Festményeket és grafikákat készít. Egyedien ötvözi a rajz- és festőtechnikákat és sokszor nagyon erőteljes színekkel dolgozik ehhez társul témaválasztásában is megjelenő szemléletmódja, azonosítható stílusa. Több kiemelkedő festménye is kapcsolódik díjakhoz, elismerésekhez, ilyen például a Quartett, mely a 2011-es Vogliamovivere Színházi Fesztiválon bemutatott Quartett című darab díszlete volt: festmény-animáció/festmény genezis, amihez kapcsolódott önálló kiállítása http://www.vogliamovivere.org/portfolios/quartett/ , vagy a Sivatag című műve. Területi egyenlőtlenségek A területi egyenlőtlenség határozott társadalmi (erkölcsi, politika, megértésbeli) értéktartalom térben különböző előfordulását jelenti. A differenciáltsággal, területi különbséggel ellentétben, a területi egyenlőtlenség nem a természetföldrajzi eltéréseket, vagy egyes tájak eltérő termékeit, a specializációját jelenti, hanem például jövedelmi, vagy egészségügyi viszonyok térbeli egyenlőtlenségét. A fogalmat eredetileg az ökológia, környezeti tudomány hozta létre, a diverzitás fogalmán keresztül, a faji sokszínűség veszélyeztetettsége kapcsán. A fogalom később elterjedt a társadalomtudományokban és a közgazdaságtanban, illetve létrejött az ezzel foglalkozó regionális tudomány. A regionális tudomány és társadalomföldrajz egyik legfontosabb kutatási területe, a területi egyenlőtlenségek a vizsgálata: hogyan alakulnak időben, mi ezeknek a folyamatoknak az oka? Vizsgálati szempontok Segít a különböző megközelítések közötti szót értésben, a fogalom tisztázásában az, ha lehetőleg pontosan meghatározzuk, milyen értelemben, tartalommal beszélünk a területi egyenlőtlenségekről. A területi egyenlőtlenségek meghatározásának szempontjai a következőek lehetnek: a vizsgálati tárgy pontos meghatározása - a központi helyek térszerkezeti tagoltságáról, egyensúlytalanságairól éppúgy lehet beszélni például a városi jogállású települések földrajzi eloszlása, mint a tényleges városi funkciókat ellátó települések elemzése alapján, s a két közelítés sokban eltérő eredményeket hoz; a vizsgálatban használt mérték, mutatószám - az iskolázottság területi egyenlőtlenségei más-más képet adnak aszerint, hogy az analfabéták vagy a felsőfokú végzettségűek eloszlását vizsgáljuk, netán – valamifajta összevont, komplex mutatóként – az átlagosan elvégzett osztályszám alapján mondunk ítéletet; a vizsgálat térségi szintje, aggregáltsága - ugyanazon jelzőszám települési, járási vagy megyei szinten nagyon eltérő egyenlőtlenségi mértéket, tendenciát jelezhet különböző egyenlőtlenségi mutatók eltérő eredményre vezethetnek - egy településen vagy térségen belül például a jövedelmi egyenlőtlenségek úgy is csökkenhetnek, hogy a szélső pólusokon lévő csoportok között polarizálódás van: az egyik tendencia a relatív szórás mutatójával, a másik polarizálódó tendencia a range-típusú mutatószámokkal ragadható meg dinamikus elemzésekben lényeges a vizsgálat időtávja - rövid illetve hosszabb távon eltérő lehet az egyenlőtlenségek változásának tendenciája, egy nagytávlatú nivellálódási szakaszban például szinte törvényszerűen van több kisebb-nagyobb differenciálódási időszak Fogalmi sajátosságok A vizsgálati szempontok mindenoldalú pontosítása sem vezet azonban determinisztikus következtetésekre a területi társadalmi egyenlőtlenségek állapotai vagy alakulása kapcsán. A társadalom, mint összetett rendszer működésében ugyanis együtt, egyidejűleg van jelen a két alapvető tendencia, a kiegyenlítődés és a differenciálódás. Ugyanazon időszakon belül egyes szférákat polarizáció, másokat homogenizálódás jellemezhet, s a különböző térségi szinteken egy időben lehet jelen a kiegyenlítődés és a differenciálódás. Mindezek alapján, az egyenlőtlenség-vizsgálatok összetett megközelítést igényelnek: többfajta mutató, többfajta egyenlőtlenségi index, többfajta térségi szint tesztelését, illetve ha erre nem kerül sor, akkor a választott közelítés kereteinek egyértelmű meghatározását. E feltételek azonban nem teszik eleve lehetetlenné az ítéletalkotást, hisz a különböző tendenciák együttlétezése nem jelenti egyben azt is, hogy azok súlya, fontossága is azonos lenne. Általában nagy biztonsággal meghatározható például, hogy valamely társadalmi jelenségben egy adott időszakban a területi differenciálódás vagy a közeledés irányzata dominál-e. Az egyenlőtlenségek, különbözőségek vizsgálata természetesen magában foglalja az azonosságok, hasonlóságok feltárását is, s az egyediség, a sajátos karakter is épp az összehasonlítások tükrében mutatkozik meg legélesebben. Az egyenlőtlenségek mérése Az egyenlőtlenségek mérésére mutatószámok (területi egyenlőtlenségi mutatók) gazdag csokra ad lehetőséget, a jelenség különböző dimenzióit számszerűsítve. Egy-egy számítás eredménye önmagában ritkán értelmezhető, a területi egyenlőtlenségek mértékét összehasonlításban érdemes vizsgálni, azonos térségi szintre vonatkozóan: Statikus vizsgálatok esetén ugyanarra az időpontra, ugyanarra a térségi szintre, de különböző jelenségekre vonatkozó összehasonlítást végzünk. Például: az egy főre jutó GDP, vagy az egy főre jutó lakossági jövedelem területi egyenlőtlenségei nagyobbak? (Az egy főre jutó GDP egyenlőtlenségei nagyobbak, hiszen a gazdasági értéktermelés térben sokkal koncentráltabb.) Dinamikus vizsgálatok esetén ugyanazt a jelenséget ugyanarra a térségi szintre vonatkozóan idősorban vizsgáljuk. Vajon növekednek, vagy csökkenek az egy főre jutó GDP régiók közötti egyenlőtlenségei az Európai Unióban? (Az utóbbi évtizedekben csökkentek a különbségek, köszönhetően az elmaradottabb, kelet-közép-európai országok gyorsabb növekedésének.) Ugyanazt a jelenséget vizsgálhatjuk különböző egyenlőtlenségi mutatóval is. Oszlopépítő kertészmadár Az oszlopépítő kertészmadár (Amblyornis newtoniana) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lugasépítő-félék (Ptilonorhynchidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorlása vitatott, régebben a Prionodura nembe sorolták Prionodura newtoniana néven, az újabb kutatások alapján helyezték az Amblyornis nembe, de ezt még nem minden rendszerező fogadja el. Előfordulása Az Ausztrália északkeleti részén lévő esőerdőkben honos. Megjelenése Testhossza 23 centiméter. Jellemző rájuk az ivari kétalakúság, azaz a hím és a nőstény jelentősen eltér egymástól, különösen erősek a másodlagos nemi jellegek. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 21.) Jboyd.net szerinti szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.) Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint Prionodura newtoniana'. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.) BirdLife International Avibase 2005-ös NFL-szezon A National Football League 2005-ös szezonja a 86. szezon volt a professzionális amerikai futball ligában, az Egyesült Államokban. Az alapszakasz 2005. szeptember 8-án kezdődött. A szezont a Super Bowl XL zárta, amelyet a Pittsburgh Steelers nyert meg. Menetrend Az NFL alapszakasz lebonyolítása 2005-ben: Mindenki kétszer játszott a saját csoportjában lévőkkel, egyszer otthon, egyszer idegenben. (6 mérkőzés) A saját konferenciájában, de más csoportban lévő 4 csapattal játszott minden csapat, kettőt otthon, kettőt idegenben (4 mérkőzés). 2005-ben a csoportok párosítása: A másik konferenciából is egy csoportban lévő 4 csapattal játszott minden csapat (4 mérkőzés). 2005-ben a csoportok párosítása: Minden csapat két meccset játszott a saját konferenciájában lévő csapatokkal az előző évi eredmények alapján. Eszerint a csoportelsők azzal a két csoportelsővel játszottak, amelyekkel amúgy nem játszottak volna (amelyek nem felelnek meg az első két pontnak). A csoportmásodikok, -harmadikok, illetve -negyedikek párosítása is ugyanilyen volt. (2 mérkőzés) Alapszakasz ↑ a: A Cincinnati a Pittsburgh előtt végzett az AFC North divizóban, a jobb divízió eredménye miatt (5–1; Pittsburgh: 4–2). ↑ b: A Baltimore a Cleveland előtt végzett az AFC North divizóban, a jobb divízió eredménye miatt (2–4; Pittsburgh: 1–5). ↑ c: A Tampa Bay a Carolina előtt végzett az AFC North divizóban, a jobb divízió eredménye miatt (5–1; Pittsburgh: 4–2). ↑ d: A Chicago szerezte meg az NFC 2. helyét a Tampa Bay és a N.Y. Giants előtt, a jobb konferencia eredménye miatt. (10–2; Tampa Bay: 9–3, N.Y. Giants: 8–4). ↑ e: A Tampa Bay szerezte meg az NFC 3. helyét a N.Y. Giants előtt, a jobb konferencia eredménye miatt. (9–3, N.Y. Giants: 8–4). Kurinc Kurinc (szlovákul Kurinec) Rimaszombat településrésze Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. Fekvése Rimaszombathoz tartozik, a városközponttól 4 km-re délre, a Kurinci víztározó partján fekszik. Története A középkorban a Barát-kút mellett a Johannita lovagrend kolostora állt, melyet erdők, legelők öveztek. A területet a 17. században szerezte meg Rimaszombat városa, hogy egy hatalmas nemesi legelőt létesítsen, mely Tamásfala határából indult ki, magába foglalta az Apáti-puszta felét, az egész Kurinc-pusztát, majd Kisgömöri határában végződött. A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Ma kedvelt üdülőhely, 22 hektáros rekreációs központ a Kurinci-tó partján. Nevezetességei A kurinci víztározó és a Zöld víz rekreációs központ. A kurinci tölgyes Szlovákia legrégebbtől védett területei közé tartozik. 1952 -ben nyilvánították természeti rezervátummá 3 hektár területen. 1908-as Grand Prix-szezon Az 1908-as Grand Prix-szezon volt a Grand Prix-versenyzés harmadik szezonja. Kováts Ferenc (történész) Kováts Ferenc (Pozsony, 1873. március 15. – Budapest, 1956. október 26.) gazdaságtörténész, közgazdász, a történelemtudomány kandidátusa (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A középkori és kora újkori Magyarország gazdaságtörténetének elhivatott kutatója volt, a korszak külkereskedelmére vonatkozó közgazdasági szempontú forráselemzései kimagasló jelentőségűek. Életútja Felsőfokú tanulmányait a Pozsonyi Jogakadémián, a kolozsvári, majd a boroszlói (Breslau) egyetemen végezte, államtudományi doktori oklevelét végül 1903-ban Kolozsvárott szerezte meg. 1900 és 1903 között a Pozsonyi Jogakadémia könyvtárosaként dolgozott. 1903-ban magántanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen a statisztika tárgyköréből, de még ugyanabban az évben kinevezték a Pozsonyi Jogakadémia tanárává, így végül ez utóbbi katedrát választotta. 1914-ig oktatott a tanintézményben, amikor is a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a nemzetgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanára lett. 1918–1919-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait látta el, majd 1919–1921-ben a Budapestre költöző egyetemen oktatott tovább. 1921-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemről kapott felkérést, ahol a közgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanszékvezető tanára volt 1934-ig, emellett 1926 és 1929 között a statisztikai tanszék vezetőjeként is tevékenykedett. Egy tanéven át, 1929–1930-ban itt is betöltötte a jog- és államtudományi kar dékáni tisztét, majd 1930–1931-ben az egyetem rektoraként működött. 1934-ben ismét a fővárosba költözött, s 1944-es nyugdíjazásáig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a magyar gazdaságtörténet és a történeti segédtudományok nyilvános rendes tanára, egyúttal 1942–1943-ban a közgazdaság-tudományi kar dékánja volt. Munkássága Noha három évtizeden keresztül volt közgazdaság-tudományi katedrája különböző magyarországi egyetemeken, életművének és munkásságának hangsúlyos területe mégis a középkori és kora újkori Magyar Királyság gazdaságtörténete volt. Már jogakadémiai éveiben e témakör felé fordult a figyelme, amikor a pozsonyi városi levéltár gazdag iratanyagát felhasználva dolgozta fel a város középkori társadalmi fejlődésének, gazdasági szerkezetének, pénzforgalmának és kereskedelmének históriáját. A későbbi évtizedekben végzett forrásfeltáró munkája során behatóan vizsgálta az ország – s főként a dunántúli régió – gazdaságtörténetét, a pénzügy, az adózás, a vámpolitika, a belföldi és külföldre irányuló áruforgalom múltját, a Magyar Királyság gazdaságának szerepét és helyét a kontinentális munkamegosztásban. Az 1920-as évektől gyűjtötte és közreadta a magyarországi zsidóság történetéről szóló forrásokat is. 1900 és 1905 között a Gazdaságtörténeti Szemle szerkesztője volt. Műkedvelőként botanikával is foglalkozott, jelentős herbáriumot állított össze a magyarországi hölgymálokról, amely növényrendszertani kutatásai alapjául szolgált. Társasági tagságai és elismerései 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, az Akadémia 1949-es átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, és levelező tagságát csak 1989-ben – posztumusz – állították vissza. Főbb művei Városi adózás a középkorban. Pozsony, 1900. Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában. Budapest, 1901. A középkori magyar pénztörténet vázlata. Budapest, 1901. Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján: Történet-statisztikai tanulmány. Budapest, Politzer, 1902, 237 p. = Társadalom- és Gazdaságtörténeti Kutatások. Handelsverbindungen zwischen Köln und Pressburg (Pozsony) in Spätmittelalter. Köln, Stadtarchiv, 1914, 32 p. A nagy pozsonyi telekkönyv 1439–1517. Pozsony, 1914. A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony, 1918. Pressburger Grundbuchführung und Liegenschaftsrecht im Spätmittelalter. Weimar, 1918. A magyar arany világtörténeti jelentősége. Budapest, 1923. Egyház és városgazdaság a középkorban. Szeged, Városi ny., 1934, 18 p. Adalékok Pozsony társadalom- és gazdaságtörténetéhez a XVIII. század első felében. Szeged, 1935. Adalék a pozsonyi zsidóság későközépkori gazdaságtörténetéhez. Budapest, Hornyánszky, 1938, 74 p. Magyar-zsidó oklevéltár IV.: 1371–1564. Szerk. Kováts Ferenc. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1938. Magyar gazdaságtörténet: Általános gazdaságtörténeti ismeretek és Magyarország gazdaságtörténete. Budapest, Sághy, 1940, 142 p. Christian Mähr Christian Mähr (Feldkirch, 1952. február 6. –) osztrák sci-fi-író, kémikus és tudományos szerkesztő. Élete Az Innsbrucki Egyetemen kémikusnak tanult. 1982-ben doktorált. A vorarlbergi Haselstaudenben él. Munkássága Zur Synthese von Azabicyclo[4.1.0]heptanen mit Substituenten in 1-Stellung 1981 Magister Dorn , 1987 Fatous Staub , 1991 Stadt Feldkirch , 1993 (Nikolaus Walter-el) Simon fliegt , 1998 Ski-Club Arlberg , 2000 Die letzte Insel , 2001 Vergessene Erfindungen , 2002 Semmlers Deal , 2008 Alles Fleisch ist Gras , 2010 Díjai 1992 Német Science Fiction-díj 1992 Kurd-Laßwitz-díj Kirgizisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon Kirgizisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. HyperThreading A Hyper-threading (hivatalosan Hyper-Threading technológia, röviden HT vagy HTT) az Intel védett időosztásos szálkezelő megoldása, amelyet a számítások párhuzamosítására használnak. Részletes leírás A Hyper-threading a processzor bizonyos részeinek megduplázásával működik – azoknak a részeknek, amelyek a processzor állapotát tartalmazzák – ugyanakkor a fő számítási erőforrásokból egy marad. Így egy hyper-threadinggel ellátott processzor egy extra "logikai" processzort tartalmaz. Azok az operációs rendszerek, amelyek nincsenek felkészítve a hyper-threadingre, két különálló processzorként látják. Ez lehetővé teszi, hogy az operációs rendszer két szálat ütemezzen be futtatásra. A processzor átállhat a másik szál végrehajtására, ha az egyik szál végrehajtása valamilyen okból áll. Tipikus ilyen okok lehetnek a gyorsítótár-tévesztés, hibás előrejelzések vagy adatfüggőség. Ez a technológia az operációs rendszer és a felhasználói programok számára transzparens. A felhasználásához az operációs rendszernek csak több processzort kell tudnia kezelni, mivel a logikai processzor fizikai processzornak látszik. Lehetséges az operációs rendszer viselkedését optimalizálni hyper-threading processzorokra. Vegyünk például egy két processzorral működő rendszert, amelyben mindkettő processzor képes hyper-threading működésre, így összesen 4 processzornak látszanak az operációs rendszer felé. Amennyiben az operációs rendszer nincs hyper-threading működésre optimalizálva, egyenlőnek fogja venni mind a négy logikai processzort. Ebben az esetben, ha egy időpontban csak két szál áll futásra készen, lehetséges, hogy az operációs rendszer ugyanazon fizikai processzor két logikai processzorára ütemezi azokat. Így a második fizikai processzor kihasználatlan marad, míg az első nagyon leterhelt és rosszabb teljesítményt ad, mint megfelelő kiosztás esetén. Ez a probléma elkerülhető úgy, ha az operációs rendszer a logikai processzorokat eltérően kezeli a fizikai processzoroktól. Bizonyos értelemben ezek a változtatások a NUMA rendszerek támogatásához is szükségesek. Története A Delencor 1982-ben mutatott be többszálú működést a HEP-ben (Heterogeneous Element Processor – Heterogén Elemekből épülő Processzor). A HEP feldolgozósora nem tudta kezelni két különböző szál utasításait. Egyszerre csak egy szál egy utasítása állt feldolgozás alatt. Az Intel 2002-ben építette be a hyper-threading rendszert az x86 architektúrához tartozó Xeon processzorba. Ugyanebben az évben került be a 3,06 GHz-es Northwood-alapú Pentium 4-be és mindvégig megmaradt a Pentium 4 HT, Pentium 4 Extreme Edition és Pentium Extreme Edition processzorokban. Az Intel előző processzor generációi nem tartalmaznak hyper-threadinget. Hátrányai Az első hyper-threading technológiát alkalmazó processzorok megjelenése idején a legtöbb operációs rendszer még nem volt felkészítve a hyper-threading technológia használatára ill. nem volt erre optimalizálva. Ilyenek voltak pl. a Windows 2000 és a 2.4 előtti Linuxok. Biztonság 2005 májusában Colin Percival bemutatta, hogy Pentium 4 processzoron egy rosszindulatú szál időzítéses támadást hajthat végre és ezáltal egy másik szál memóriahozzáférés-mintáit analizálhatja, amennyiben ugyanazt a gyorsítótárat használják. Ez például kriptográfiai információkhoz biztosíthat illetéktelen hozzáférést. A lehetséges megoldás erre az, ha a processzor változtat a gyorsítótár kiürítésének stratégiáján, illetve ha az operációs rendszer nem enged ugyanazon a fizikai processzormagon különböző privilégiumú szálakat végrehajtani. Lailly-en-Val Lailly-en-Val település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 3043 fő (2015). Lailly-en-Val Jouy-le-Potier, Saint-Laurent-Nouan, Baule, Beaugency, Dry és Ligny-le-Ribault községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Velény Velény (horvátul Valinje, Velinjevo) község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban. Elnevezése A település horvát nevei a következők: Valinje (szőkeiek elnevezése), Velinjevo (rétfalusiak elnevezése). Fekvése A község Pécstől 25 kilométerre, délnyugatra fekszik a Pécsi–víz völgyében. A 6-os számú főközlekedési úttól, Szabadszentkirályra leágazó bekötő út végén található zsáktelepülés. A domborzati viszonyok miatt külterületének csak a Szabadszentkirály felőli része alkalmas a hagyományos szántóföldi művelésre. A község másik oldalán elhelyezkedő dombokat jelentős kiterjedésű erdő- és szőlőterületek borítják. A völgyben két utca húzódik végig, amelyeket fésűs beépítés jellemez. A portalanított (burkolt) utak aránya 80 százalék. A vezetékes ivóvíz kiépítésére 1992-ben került sor. Az országos távhívó hálózatba bekapcsolt település 1996 végén vált az előfizetők részére elérhetővé. Története A Pécsi-víz árterének ezen a peremén a honfoglalás idején magyarok telepedtek le. A Koppány vezért megverő német Vencellin és nemzetsége kapja ezt a területet. A Velény községnév is valószínűleg erre a személynévre vezethető vissza. Első írásos említése 1262-ben Velin, Welen határleírásában szerepel. 1736-tól a pécsi egyházmegye káptalani uradalma. A tanácsrendszer idején közös tanácsot hoztak létre, s ez a társulás ma körjegyzőségi formában működik tovább. Az 1990-es választások után önálló önkormányzatot hoztak létre, de a szorosan vett kapcsolat ezen túl is fennmaradt. Szabadszentkirály, Gerde, Velény, Pécsbagota községek közös fenntartóként működtetik a szabadszentkirályi óvodát és általános iskolát. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 2,1% bolgárnak, 8,6% cigánynak, 0,7% görögnek, 0,7% németnek, 1,4% románnak mondta magát (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,1%, református 1,4%, felekezeten kívüli 35,7% (20,7% nem nyilatkozott). Gare de Blainville - Damelevières Gare de Blainville - Damelevières vasútállomás Franciaországban, Damelevières településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Strasbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Rosières-aux-Salines Gare de Mont-sur-Meurthe Gare d’Einvaux Gare de Bayon (5826) 1990 DB Az (5826) 1990 DB a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda és Kaneda fedezte fel 1990. február 16-án. Hendekaszillabus Hendekaszillabusnak nevezzük azt az időmértékes verselésben írott verset, mely 11 (hendeka-)szótagból áll. Verselését tekintve lehet hatodfeles trochaikus vagy jambikus, vagy trochaikus, ahol az egyik lábnak kötelezően daktilusnak kell lennie. Főleg az ókori görög lírára volt jellemző, ám a későbbi római költők pl.: Catullus, Horatius is alkalmazták, mígnem az olasz költészet meghatározó sora lett pl.: Dante, Petrarca, Ludovico Ariosto, Torquato Tasso. Például: Trochaikus, az első trocheust spondeust helyettesíti, s megtalálható benne a daktilusz a 2. verslábban. Speciális esetek Az úgynevezett logaédi versformák egy csoportját alkotják, amelyekben a trocheust választották alapvető mértéküknek, melyek közül egy, vagy két ütem daktilusszá alakul. Ez a kyklikus daktilusz. Ezek 11 szótagúak, tehát hendekaszillabusok, de a logaédi versformák közé tartoznak a nem 11 szótagú szapphói-, alkaioszi forma és a glükóni szerkezetek is. Phalaikoszi A phalaikoszi (vagy falékoszi) sor a tizenegy szótagját egy glükóni kolónból (XX—∪∪—∪—) és egy bacchiusból (∪— —) építi fel. A Glükön, ókori görög költőről elnevezett egységben a két kezdő szótag az ún. "aiol bázis" vagyis nincs megkötve mely verslábak kerülhetnek oda. A sort eredetileg Szapphó találta fel, de az ő nevét már viseli egy hasonló sor, ahol nem a második, hanem a harmadik trocheusz válik daktilusszá. A mai elnevezése Phalaecus alexandriai költőről ered, aki gyakran használta önálló sorként verseiben. A magyar költészetben Kazinczy Ferenc használta a Virág enyelgő költeményekben. Például: X X | — ∪∪|—∪|—∪|— — Szapphói A szapphói hendekaszillabus Szapphó, Leszbosz szigetéről származó görög költőnőről lett elnevezve, aki gyakran alkalmazta verseiben, például a Lesbia madárkája című állatsirató versében. Trocheusokra épül, melyek közül a harmadikat helyettesíti daktilusz, hogy kijöjjön a 11 szótag. Képlete: — ∪|— ∪|—∪∪|—∪|— — Például: A versből származó sor 11 szótagú, ritmusképlete: — ∪|— — | — ∪∪|—∪|— — Két trocheust kivált egy-egy spondeusszal. A daktilusz elhelyezkedése a soron belül kötetlen. Alkaioszi Az alkaioszi strófát felépítő sorok közül a nagy alkaioszi sor az alkaioszi hendekaszillabus, 11 szótagú, ritmusképlete pedig: X — ∪ — X | — ∪ ∪ — ∪ — Az X tetszőleges hosszúságú szótagot jelöl a sorszerkezetben, állhat helyén hosszú, illetve rövid szótag is. Például: A negyedik sor 10 szótagból álló kis alkaioszi sor, a harmadik sor kilenc szótagú ötödfeles jambus, az első két sor pedig hendekaszillabus nagy alkaioszi sor. Képlete: — — ∪ — — | — ∪ ∪ — ∪ — Alkalmazása Strambotto Olasz eredetű versforma, mely nyolc sorból áll, melyek 11 szótagból állnak. Az oktáva kezdetleges formája, egyike a legelső itáliai versformáknak. Rímképlete: AABBCCDD. Az oktávában ez módosul 2 keresztrímre. A reneszánsz idején is virágzott, főleg Szicíliában és Toszkánában. Több változata kialakult, Toszkánában a „strambotto toscan”, a toszkán strambotto. Ez rímképletében tért el az eredetitől: ABABABCC, az oktáva és a strambotto között helyezkedik el. Legkésőbb kialakult változata a strambotto romagnuolo, az ABABCCDD képlettel. Oktáva Nyolcsoros itáliai eredetű versforma, melyet eredetileg hendekaszillabusban írtak, jambikus 11-esben főleg. Később felváltotta a különböző jambikus sorok (pl.: 10-es, 8-as váltakozása). Speciális változata a szicíliai oktáva, vagy nápolyi oktáva, mely később is megőrizte hendekaszillabus lüktetését. Rímképlete keresztrímek: ABABABAB. Giovanni Boccaccio Epitaffio di Giulia Topazia című oktávája jól példázza: Dőlt betűvel (B) és félkövérrel (A) megerősítve a sorok végén összecsengő szótagok. Stornello Toszkána és Lazio itáliai területekre jellemző népies hangvételű háromsoros vers. Jellemző rá a rögtönzés, az alkalmi költészet csoportjába tartozik. Rímképlete: AxA („x” a rímtelen sor) Az első sora fogalmazza meg a vers lényegét általában 5 szótagban. Jellemző rá az allegória, a metafora, az első sorban megnevezett virágmetaforát, gondolatot fejti ki a 2. és a 3. sor, amik már 11 szótagúak, hendekaszillabusok. Francesco Dall'Ongaro olasz költő munkásságára a legjellemzőbbek a stornellók, 1847–61 írt verseskötetében foglalkozik velük. Terzina A terzina (vagy tercina) az olasz líra terméke, így sorai kezdetben hendekaszillabusok voltak. Magyar fordításban főleg 10-es és 11-es jambikus sorokban fordítják. Rímképlete: ABA BCB CDC… A rímek lévén végtelen számú 3-3 soros versszakok kapcsolódhatnak össze, így nagylélegzetű művek alapjául szolgálhat a tercina. Pl.: Üvegházhatás Az üvegházhatás olyan bolygó hőháztartásában lejátszódó jelenség, amelynek légköre a csillagja fényére átlátszó, de a saját hőmérsékleti sugárzására számára átlátszatlan. Emiatt a bolygó felszínéről a hő nem tud fénysebességgel visszasugározódni az űrbe, hanem jóval lassabb fizikai és meteorológiai folyamatok során távozik. A jelenség szokatlanul magas felszíni és légköri hőmérsékletet okoz. Hasonló, de nem azonos folyamat alakul ki üvegházban, amiről a jelenség nevét kapta. Felfedezése Joseph Fourier fedezte fel 1824-ben, számszerűleg először 1896-ban Svante August Arrhenius svéd kémikus vizsgálta. 1998–ban Buenos Airesben 180 ország részvételével ENSZ-konferenciát tartottak az üvegházhatás káros következményeinek csökkentése érdekében. A jelenség leírása A Földre a Napból az energia elektromágneses sugárzás formájában érkezik. A Nap felszíni hőmérséklete 6000 K. Az általa kibocsájtott hőmérsékleti sugárzás, fény hullámhosszának maximuma a látható tartományba esik. Erre a hullámhosszra a Föld légköre gyakorlatilag átlátszó. A bejövő fény nagy részét elnyeli a Föld felszíne, amely ennek hatására felmelegszik az adott évszaktól, szélességi körtől és még sok egyéb paramétertől függő hőmérsékletre. Azt azonban kijelenthetjük, hogy ez a hőmérséklet jellemzően 60 °C alatt van. A Földnek a 60 °C-hoz tartozó saját hőmérsékleti sugárzása a Naphoz képest jóval kisebb energiájú, a hullámhossza a távoli infravörösbe esik. Erre a tartományra nézve a légkör átlátszatlan. A légkör átlátszatlansága miatt a hő fénysebességgel kisugározódni nem tud, ehelyett jóval lassabb hőátadási és áramlási folyamatokkal tud csak elindulni az űr felé. Ez a felszín és a légkör melegedését eredményezi. Az üvegházhatású gázok Ahhoz, hogy az előző pontban leírt jelenség lejátszódhasson, a légkörben olyan gázokra van szükség, amelyek a bolygó hőmérsékleti sugárzása számára átlátszatlanok. Az ilyen tulajdonsággal rendelkező gázokat üvegházhatású gázoknak nevezzük. A Föld légkörében a következő természetes eredetű gázok találhatók az általuk kiváltott hatással együtt: vízgőz , 36–70% szén-dioxid , 9–26% metán , 4–9% ózon , 3–7% Az emberi tevékenységhez köthető üvegházhatású gázok Szén-dioxid: a természetben az élő szervezetek biológiai folyamataiból, vulkánok és óceánok működéséből ered. Az emberi tevékenység nyomán a fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, kőszén) elégetésével kerül legnagyobb mennyiségben a légkörbe. A legjelentősebb kibocsátók az erőművek, illetve az ipar és a közlekedés. A szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedéséhez nagy mértékben hozzájárul a rohamos léptékű erdőirtás is, hiszen a szén-dioxid természetes megkötője a növényzet. Metán: a természetben is előforduló üvegházhatású gáz, amely főként a szerves anyagok rothadási folyamataiból eredhet. A legnagyobb veszélyforrást ebben az esetben az olvadó tundraövezetek mocsári és tőzegláp-területeinek kibocsátása jelentik. Az emberi tevékenység nyomán az energiaszektor, a mezőgazdaság (rizstermesztés, állattenyésztés), valamint a hulladékgazdálkodás és szennyvízkezelés révén jut a legtöbb metán a légkörbe, de a kőolaj- és földgáz-kitermelés során, valamint a földgázszállító csővezetékek repedéseiből is jelentősebb mennyiség kerül a légkörbe. Nagyjából 20%-ban felelős az éghajlatváltozásért. Dinitrogén-oxid: a természetben a nitrogéntartalmú élő szervezetek bomlásából ered, az emberi tevékenység nyomán pedig a műtrágya használat juttatja a legtöbb dinitrogén-oxidot a légkörbe, de jelentős a hőerőművek és a közlekedés dinitrogén-oxid-kibocsátása is. Az éghajlatváltozásért kb. 6%-ban felel. A mesterséges, vagy más néven szintetikus üvegházhatású gázok kizárólag az emberi tevékenység révén kerülnek a légkörbe. A legjelentősebb mesterséges ÜHG-k a kén-hexafluorid (SF6), a fluorozott szénhidrogének (HFC-k) és a perfluor-karbonok (PFC-k). A mesterséges üvegházhatású gázok leginkább az ipari folyamatokból származnak. Oldószerként, hűtőközegként, habosító anyagként, tűzoltó készülék töltőanyagaként, zsírtalanító anyagként, házakban használt szigetelőanyagok alapvető összetevőjeként kerülnek a légkörbe. Hatásuk az éghajlatváltozásra több ezerszerese lehet a szén-dioxidénak. Ennek mérésére vezették be a globális felmelegedési potenciál kifejezést (angolul global warming potential, GWP), amit az egyes gázok üvegházhatásának számszerűsítésére használnak. Az értéket azonos tömegű szén-dioxidhoz viszonyítják, tehát míg 1 tonna szén-dioxid 1 tonna szén-dioxid egyenértékkel egyenlő (t CO2e), addig 1 tonna kén-hexafluorid 15 100 tonna szén-dioxid egyenértéknek felel meg 20 éves időhorizontot alapul véve. Nelson megye (Észak-Dakota) Nelson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Dakota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Lakota. Lakosainak száma 3095 fő (2013. július 1.). Nelson megye Walsh és Griggs megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Laino Castello Laino Castello község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik, a Pollino Nemzeti Park területén. Határai: Aieta, Laino Borgo, Mormanno, Papasidero, Viggianello és Rotonda. Története Történelme szorosan összefügg a szomszédos Laino Borgóéval. A település az ókori, bruttiusok által alapított Laus (a római uralom idején Tebe Lucana) helyé épült fel. Első említése Laynum néven a 13. századból származik. Ekkor a lauriai grófsághoz tartozott. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. 1928 és 1934 között Laino Borg és Laino Castello egy községet alkotott Laino Bruzio néven. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Madonna degli Scalzi-templom San Teodoro-templom Madonna delle Vergini-templom Madonna degli Scolari-templom A Modern család epizódjainak listája A Modern család epizódjainak listája: Az 1. évad (2009. szeptember 23. - 2010. május 19.): 1/1 Családi kórkép 1/2 A biciklitolvaj 1/3 Telitalálat 1/4 Szuper kínos incidens 1/5 Duzzogók 1/6 Egy, két, há..., rajt! 1/7 Védd magad! 1/8 Szép remények 1/9 Kalandos szülinap 1/10 A szeretet ünnepe 1/11 Álmatlanul 1/12 Az én házamban soha! 1/13 Műszaki analfabéta 1/14 Rumli a javából 1/15 Valentin-napi balfogások 1/16 Az első szó 1/17 A színtiszta igazság 1/18 Csillaghullás romokban 1/19 A nagy sakkjátszma 1/20 Kispadon 1/21 Após az ajtóban 1/22 Reptéri zűrzavar 1/23 Hurrá, nyaralunk! 1/24 Repül a madárka! A 2. évad (2010. szeptember 22. - 2011. május 25.): 2/1 Öreg járgány nem vén járgány 2/2 Az első csók 2/3 Földindulás 2/4 A nagy baki 2/5 Békebeli órák 2/6 Rémülj meg! 2/7 Ágynak dőlve 2/8 Kész, rajt, szülinap! 2/9 Segítség, itt a mama! 2/10 Riválisok 2/11 Száguldó szomszéd 2/12 Váratlan vendégek 2/13 In flagranti 2/14 Romantika a javából 2/15 Parti szépséghibákkal 2/16 Botcsinálta felszolgáló 2/17 Téma lezárva! 2/18 Morcos szomszéd 2/19 Az a fránya reklám 2/20 Gyámoltalan gyámjelöltek 2/21 Anyák napi túra 2/22 Szerepcsere 2/23 Zűrös évzáró 2/24 Nyűgös szülinap A 3. évad (2011. szeptember 21. - 2012. május 23.): 3/1 Lánykérés 3/2 Rosszcsontok 3/3 Kötéltánc 3/4 Házról házra 3/5 Koccanás 3/6 Édes élet 3/7 Tuti fogadás 3/8 Gyűjtőakció 3/9 A kíméletlen igazság 3/10 Expressz karácsony 3/11 A képzelt beteg 3/12 A nagy stratégia 3/13 Egy meg nem értett eb 3/14 Hadszíntér a konyhában 3/15 Elsietett ígéret 3/16 Szűz terület 3/17 A szökőnap 3/18 Bohócok akcióban 3/19 Rezeg a léc 3/20 Walt volt, nincs 3/21 A plüss nyuszi 3/22 Hétvége Disneylandben 3/23 Családi idill 3/24 Bébi a láthatáron A 4. évad (2012. május 26. - 2013. május 22.): 4/1 Horgásztúra meglepetésekkel 4/2 A család kicsi kincse 4/3 Elszakad a cérna 4/4 A horkolóművész 4/5 Rémségek kicsiny háza 4/6 Garázsvarázs 4/7 Páran a slamasztikában 4/8 Vakrandi 4/9 Famentő akció 4/10 Csiszolatlan gyémánt 4/11 Retro szilveszter 4/12 A buligyilkos 4/13 Egy házban az anyóssal 4/14 A fantom 4/15 Fekete Valentin 4/16 Egy kis baki 4/17 Holtomiglan-holtodiglan 4/18 Egy kis extra 4/19 Küszöbön a jövő 4/20 Rivális a láthatáron 4/21 A szórakozott fogtündér 4/22 Csetlés-botlás 4/23 Ellendrukkerek 4/24 Hárpiák gyűrűjében Az 5. évad (2013. szeptember 25. - 2014. május 21.): 5/1 Az utolsó nyár 5/2 Az első napok 5/3 Larry felesége 5/4 Családi fészek 5/5 Egy kis késés 5/6 A manus 5/7 Vásári forgatag 5/8 Szekrénytalálkozó 2013 5/9 A nagy meccs 5/10 Az öreg favágó és a fenyő 5/11 Remek rejtekhely 5/12 Túl nagy a nyomás 5/13 Három vacsora 5/14 Modern kémkedés 5/15 A viszály 5/16 A tavaszi zsongás-bongás 5/17 Mások gyerekei 5/18 Las Vegas 5/19 Jay estélye 5/20 Ausztrália 5/21 Bealvás 5/22 Üzenet a múltból 5/23 Az esküvő (1. rész) 5/24 Az esküvő (2. rész) A 6. évad (2014. szeptember 24. - 2015. május 20.): 6/1 A hosszú nászút 6/2 Ne nyomd meg a gombot! 6/3 A megfázás 6/4 Marco Polo 6/5 Légy a szomszédom! 6/6 Halloween 3 (Királyok földje) 6/7 Meleg szívvel foci 6/8 Három pulyka 6/9 Idegenek az éjszakában 6/10 Haley 21. születésnapja 6/11 Ma majdnem meghaltunk 6/12 A nagyágyúk 6/13 Győzni a kiütést 6/14 Az őrült húg 6/15 Légicsapás 6/16 Megszakadt kapcsolat 6/17 Szekrény? Csak tessék! 6/18 Tavaszi szünet 6/19 A szent grill 6/20 Mindent ledönteni! 6/21 Becsület 6/22 Futottak még 6/23 Érzés zavarok 6/24 Ha Phil túl messze van... A 7. évad (2015. szeptember 23. - 2016. május 18.): 7/1 Így telt a nyár 7/2 Alex ma utazik 7/3 Túl sok szekrény 7/4 Dilis a csaj 7/5 Az ítélet 7/6 Ne is törődj velem! 7/7 Phil szuperszexi háza 7/8 Fióktakarítás 7/9 Fehér karácsony 7/10 A szülibulinap 7/11 Tárd ki a szárnyad! 7/12 Rend a lelke mindennek 7/13 Fura figurák 7/14 A vihar 7/15 Csak tudnám hogy csinálja!? 7/16 Jay szerint a világ 7/17 Ne fojtsd magadba! 7/18 A buli 7/19 Ne feküdj le! 7/20 A bálkérés 7/21 Őrült vonat út 7/22 Dupla klikk A 8. évad (2016. szeptember 21. - 2017. május 17.): 8/1 Három város meséje 8/2 Egy sztereotipikus nap 8/3 Hívatlan vendégek 8/4 Süvöltő szelek 8/5 Halloween 4 (Rod Skyhook bosszúja) 8/6 Mard el! 8/7 Hálaadásnapi jamboree 8/8 A szövetség 8/9 A téli bál 8/10 Keifth a porondmester 8/11 Főtörzs és nyuszó 8/12 Hiszel a varázslatban? 8/13 Csináld magad! 8/14 Nehéz eset 8/15 Keresd Fizbot! 8/16 A kosárlabda 8/17 A felkelő disznó hold 8/18 Öt perc 8/19 Frank esküvője 8/20 A pályakezdő 8/21 Egy kis magány 8/22 A végzősök A 9. évad (2017. szeptember 27. - 2018. május 16.): 9/1 Tóból is megárt a sok 9/2 A hosszú búcsú 9/3 Atya gatya 9/4 Szex, hazugság, kickball 9/5 Öreg vagyok én már ehhez 9/6 Tíz évvel később 9/7 Bajnokok vacsorája 9/8 Híresség észlelés 9/9 Kemény szeretet 9/10 Derűre Bo 9/11 Hátsó kerti szándékok 9/12 A sokadik búcsú 9/13 Az urnás bosszantás 9/14 Meg van írva a csillagokban 9/15 Fenekestül 9/16 Mi erre, tiara 9/17 Többet ésszel, mint ebéddel 9/18 Fordulatos évforduló 9/19 Vigyázz, kész, felépülés 9/20 Anyám! 9/21 A szabadulás 9/22 Kardok csatája Campo de O’Donnell A Campo de O’Donnell volt a Real Madrid első mai értelemben vett stadionja. Az épületet 1912-ben nyitották meg, és 1923-ig volt használatban. Befogadóképessége ötezer fő volt. 1923-tól a klub a Campo de Ciudad Linealt használta ehelyett. Tu–104 A Tu–104 (NATO-kódja: Camel) a szovjet Tupoljev tervezőiroda kéthajtóműves, közepes hatótávolságú, sugárhajtású utasszállító repülőgépe. Az első szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgép (a brit de Havilland Comet, a kanadai Avro Jetliner és a francia Sud Aviation Caravelle után a világ negyedik sugárhajtású utasszállító repülőgépe), a világ második sugárhajtású gépe, amelyet utasforgalomba is állítottak. Története Az 1950-es évek elején a szovjet polgári légi forgalom csak kis kapacitású légcsavaros utasszállító repülőgépekkel rendelkezett. A szovjet vezetés a Tupoljev tervezőirodát (OKB–156) bízta meg egy modern utasszállító megtervezésével. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1954. június 11-i határozatában adott utasítást a tervezőirodának a gép kifejlesztésére, de a gyakorlati munka már korábban elkezdődött. A tervezőiroda a Tu–16 bombázóból kiindulva kezdte el a repülőgép fejlesztését. A gép kezdetben a Tu–16-ra hasonlított. Négyszögletes ablakai voltak, mint a Comet korai változatának. A gépet nyomáspróbának vetették alá. A szilárdságtani szempontból kedvezőtlen négyszögletes ablakokat azonban hamarosan kerekre cserélték, még az első felszállás előtt. A gép új, szélesebb, túlnyomásos törzset kapott, mely 50 utas elhelyezésére volt alkalmas. A szárnyat, hajtómű- és futómű-gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a Tu–16-tól vették át. A Tu–16 középszárnyas elrendezését az utaskabin miatt megváltoztatták, a szárnyak a törzs alsó részéhez csatlakoztak. A prototípust a Harkovi Repülőgépgyárban építették meg. Első felszállását 1955. június 17-én hajtotta végre Harkovban (ma: Harkiv, Ukrajnában). Az első prototípus még fékernyővel is fel volt szerelve, melynek segítségével a gép 400 m-en belül képes volt megállni. A sorozatgyártás a Harkovi Repülőgépgyárban (GAZ–135) indult el, de egyes típusváltozatokat a kazáni (GAZ–22) és az omszki (GAZ–166) repülőgépgyárak is gyártották. Az első sorozatgyártású példány 1955. november 5-én emelkedett először a levegőbe Harkovban. A következő évben, 1956-ban állt szolgálatba a Szovjetunióban. A harkovi és az omszki gyár 1957-ben kezdte el gyártani a nagyobb szállítási kapacitású, 70 személyes Tu–104A változatokat. A kazanyi gyár pedig a 100 személyes Tu–104B változatot készítette. A sorozatgyártás 1960-as befejezéséig összesen 201 db Tu–104 gépet építettek. A sorozatgyártás során többször modernizálták. Az eredetileg beépített Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművet előbb nagyobb tolóerejű RD–3M, majd RD–3M–500 típusúakra cserélték. A változtatások érintették a navigációs berendezéseket is. Első külföldi bemutatkozására 1956-ban került sor, amikor Nyikita Hruscsov egy Tu–104-esen utazott nagy-britanniai látogatására, általános meglepetést kiváltva nyugaton, döbbenetet kiváltva a szovjet repülőtechnikával kapcsolatban. Alkalmazása 1956. szeptember 15-én állt szolgálatba az Aeroflotnál, amely a típus legnagyobb üzemeltetője volt. Első menetrend szerint útját a Moszkva–Omszk–Irkutszk vonalon teljesítette. Az Aeroflot a belföldi és nemzetközi járatain egyaránt üzemeltette. A gépet a Szovjet Hadsereg légiereje is alkalmazta személyszállítási feladatokra. Az Aeroflot 1979-ig, a szovjet légierő 1986-ig üzemeltette a típust. A polgári használatból kivont gépek egy részét a légierő kapta meg. Egyes gépeket űrhajós kiképzésre (zéró gravitáció) és egyéb speciális feladatokra (kiképzés, légi tesztelés) is használtak. A Tu–104-es repülőgépek egyetlen külföldi üzemeltetője Csehszlovákia volt. A CSA csehszlovák légitársaság hat darab, 81 személyesre alakított Tu–104A változatú repülőgépet állított üzembe. Ebből négy új gyártású, kettő használt gép volt. A hat gépből később három megsemmisült balesetben. A sugárhajtású repülőgépek üzemeltetésének hiányzó tapasztalatai, az új gép konstrukciós hiányosságai miatt a típussal sok baleset történt. Összesen 37 db, az összes megépített példány 18%-a szenvedett katasztrófát. Típusváltozatok Tu–104 – 50 személyes alapváltozat, 29 darab készült belőle; Tu–104A – Továbbfejlesztett Mikulin-gázturbinákkal felszerelt javított változat, melynél az utaslétszámot 70 főre növelték. Ez lett az alapvető változat, melyből a legtöbb, 80 darab készült. Tu–104D – A Tu–104A VIP-változata katonai és kormányzati feladatok ellátására; Tu–104V – A Tu–104B 117 személyesre átépített változata; Tu–104B – 100 személy szállítására alkalmas, modernebb, RD–3M–500 gázturbinás sugárhajtóművekkel felszerelt változat. A törzset meghosszabbították. 95 darabot építettek belőle Kazanyban. Az üzemelő példányok egy részét 115 utas szállítására építették át, ezek a Tu–104B–115 típusjelzést kapták. Tu–104G – javított kialakítású utaskabinnal ellátott változat; T u–104AK – A Tu–104A-n alapuló, űrhajós kiképző változat Tu–104E – A Tu–104B kísérleti változata, melyet két darab Zubec RD16–15 típusú gázturbinás sugárhajtóművekkel szereltek fel. Javítottak a sárkányszerkezet konstrukcióján. Csak két prototípust építettek belőle. Tu–104D–85 – A Tu–104A 85 személyesre átépített változata; Tu–104A–TSZ és Tu–104B–TSZ – Sorozatgyártású Tu–104A és Tu–104B-k csapatszállításra és mentési (kórház-repülőgép) feladatokra átépített változata (TSZ – Transzportno-szanitarnij); Tu–104S–1 és Tu–104S–2 – A Tu–16K–10 haditengerészeti repülőgép navigátorainak képzéséhez átalakított repülőgép. Két, korábban utasszállításra használt gépet (CCCP–42342 és CCCP–42347) alakítottak át 1964-ben. A gép orrába a bombázó rádiólokátorát élpítettek. A gépeket 1969-ben modernizálták. Később miondkét gép a Tu–22M bombázó radarberendezését kapta meg, így a gépeket a Tu–22M navigátorai és fegyvekezelői kiképzésére használták tovább. A gépeket a hasonló feladatkörű Tu–134UBL és UBK-k váltották fel. Tu–104LL – Néhány Tu–104A-ból kialakított tesztrepülőgép (repülő laboratórium) nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, rádióelektronikai eszközök (többek között a MiG–31 , a Tu–128 és a Tu–22M berendezéseinek) légi teszteléséhez. Tu–107 – Katonai szállító változat, hátsó teherajtóval és rakodó rámpával, valamint a farokrészbe önvédelmi fegyverzettel felszerelve. Csak egy példányát építették meg. Tu–110 – Négy Ljulka AL–7 hajtóművel felszerelt változat, csak három prototípusa készült el. Tu–118 – A Tu–104 utasszállító repülőgépen alapuló légcsavaros gázturbinás szállító repülőgép terve. A Tupoljev-tervezőiroda a Tu–95-ön a légcsavaros gázturbinákkal szerzett kedvező tapasztalatok nyomán kezdett el foglalkozni a Tu–104 légcsavaros meghajtású változatán. A gazdaságosabb üzemű légcsavaros gázturbinák alkalmazásától az üzemeltetési költségek csökkentését várták. A gépnek csak az előtanulmányai készültek el. Négy TV–2F vagy NK–8 légcsavaros gázturbina alkalmazását tervezték, hajtóművenként két-két ellenforgó légcsavarral. A hajtóművek a szárnyak feletti gondolákban kaptak volna helyet. További módosdítás volt a gép hosszstabilitásának növelése érdekében a vízszintes vezérsíkok végére tervezett kis kiegészítő függőleges stabilizátor. A sárkányszerkezet főbb elemei, a törzs, a szárny és a vezérsíkok nem különböztek a Tu–104 sárkányától. A projektet végül nem valósították meg. Műszaki adatok (Tu–104B) Általános adatok Típus: Utasszállító repülőgép Személyzet: 7 fő Utaslétszám: 50–100 fő Méret- és tömegadatok Szárnyfesztáv: 34,54 m Hossz: 40,05 m Magasság: 11,9 m Szárnyfelület: 184 m² Üres tömeg: 41 600 kg Maximális felszálló tömeg: 76 000 kg Hajtóművek Száma: kettő db Típusa: Mikulin AM–3M–500 Tolóereje: 95,1 kN Repülési jellemzői Maximális sebesség: 950 km/h Emelkedőképesség: 10 m/s Hatótávolság: 2650 km Utazómagasság: 11 500 m Kapcsolódó szócikkek Tupoljev Tu–16 Tu–107 Tu–110 Tu–124 Hasonló repülőgépek de Havilland Comet Boeing 707 James Wan James Wan (1977. február 27.) maláj származású ausztrál filmrendező, forgatókönyv-író és producer. Leghíresebb filmjei a Fűrész horrorfilmsorozat, a Démonok között, az Insidious trilógia és a Halálos iramban 7. (2015). Klaus Fichtel Klaus Fichtel (Castrop-Rauxel, 1944. november 19. –) világbajnoki bronzérmes nyugatnémet válogatott német labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban Az Arminia Ickern csapatában kezdte a labdarúgást. 1965-ben a Schalke 04 együttesében mutatkozott be az élvonalban. 1971. tavaszán bundabotrányba keveredett több csapattársával. Először 1973-tól 1975-igt eltiltották a játéktól, de 1974-ben már újra játékengedélyt kapott. 1980 és 1984 között a Werder Bremen labdarúgója volt. 1984-ben visszatért a Schalkéhoz, ahol 44 évesen 1988-ban vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1967 és 1971 között 23 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és egy gólt szerzett. Tagja volt 1970-es világbajnoki bronzérmes csapatnak. Sikerei, díjai Világbajnokság bronzérmes: 1970, Mexikó LGV Rhône-Alpes Az LGV Rhône-Alpes egy 115 km hosszú franciaországi kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított, nagysebességű vasútvonal, a TGV-hálózat része. Nevét Rhône-Alpes régióról kapta, mely területét átszeli. A vasútvonalat 1994-ben nyitották meg. Kelet felől elkerüli Lyon városának sűrűn lakott kerületeit. A várost a Gare de Lyon-Saint-Exupéry TGV állomás révén szolgálja ki. A vonal folytatása Valence után, az LGV Méditerranée. A vasútvonalat két szakaszban építették meg: az első szakaszt az 1992-es Albertville-i téli olimpia alkalmával helyezték üzembe. A vonal A vasútvonal négy départment-en halad keresztül: Ain Rhône Isère Drôme Két szakaszból áll: a 42 km hosszú Montanay - Saint-Quentin-Fallavier szakasz a 73 km hosszú Saint-Quentin-Fallavier - Valence szakasz Saint-Quentin-Fallavierben a vasútvonal csatlakozik a hagyományos vonalakhoz, így a TGV-hálózatnak kapcsolata van Olaszországgal Chambéryn és Modanen át. Műszaki adatok A pálya első szakaszát 300 km/h-s átlagos sebességre tervezték, a másodikat 320 km/h-ra. A kanyarok ívének sugara 4000 m. A sínpárok közötti távolság 4,2 m. A vasútvonal áthalad tíz viadukton, melyek összhossza 4,3 km, valamint négy alagúton, melyek összhossza 5,3 km. A pályafelügyelet Lyonban működik. Állomások A vasútvonal mentén mindössze egyetlen új pályaudvar épült, a Gare de Lyon-Saint-Exupéry TGV, a Lyon melletti Colombier-Saugnieu település területén. Egyike a legérdekesebb és legszembetűnőbb franciaországi építményeknek. Tervezője a katalán építész, Santiago Calatrava volt. Az állomás a lyoni Saint-Exupéry repülőtér kiszolgálására épült. Története 1989 . október 28 : a projekt építésének kezdete 1992 . december 13 : az első szakasz üzembehelyezése 1994 . július 3 : megnyitották a második szakaszt Saint-Quentin-Fallavier és Saint-Marcel-lès-Valence között 1994. július 3: megnyitották a Gare de Lyon-Saint-Exupéry TGV állomás 2001 . június 7 : átadták a forgalomnak az LGV Méditerranée nagysebességű vasútvonalat Danca-barlang A Danca-barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt hetedik leghosszabb barlangja. Leírása Égerszög központjától körülbelül 2,5 kilométerre nyílik. A bejárata az Égerszögtől nyugatra található Tót-völgy északi oldalában, a völgy aljától hét méterrel magasabban és körülbelül 52 méterre van. A természetes bejárata egy kis sziklafal tövében található meg. Triász időszaki wettersteini mészkőben keletkezett, de néhány részen dolomit a befoglaló kőzete. Általában az őszi esőzésekkor és a tavaszi hóolvadások alkalmával forrás tör elő belőle és a barlangban lévő patakmederben is ekkor folyik víz. A legnagyobb vízhozama 5 köbméter percenként. Néhány helyen állandó vizű kis tavak vannak, a Szifon-teremben, a Szauna nevű helyen és a Fürdőszoba nevű helyen. Vízfestéssel bizonyították be, hogy a Pitics-hegy lábánál található Névtelen-nyelő és a Gyökérkúti-nyelő vizei bukkannak benne elő. Balázs Dénes a Danca-barlangot és a víznyelők közötti ismeretlen részt Piticsi-barlangrendszernek nevezte el. Jelenleg már a végpontja a Gyökérkúti-víznyelő közelében van, így a feltételezett Piticsi-barlangrendszer fő járata egész hosszúságában ismert lett. A Tündér-ág nevű rész éri el majdnem a víznyelőt. A szerkezete egyszerű, egy kanyargós Fő-ágból, egy 170 méter hosszú oldalágból, valamint néhány kisebb felső járatból és mellék járatból áll. Az időszakosan vizet vezető, képződményekben szegény, szálkőoszlopokkal, szinlőkkel tagolt, patakos főág szelvénye kulcslyukhoz és karácsonyfához hasonló. Két része van, az úgynevezett régi rész, amely 1981-ig volt ismert és az úgynevezett új rész, amelybe 1981-ben jutottak be és később itt történtek a további jelentős felfedezések. A régi rész aránylag tágas és könnyen járható. Az új rész viszonylag szűk és egy veszélyes, omladékos szakaszon és egy nagyon szűk törmeléklabirintuson keresztül vezet az út. Szabadon be lehet jutni a barlang régi részébe, csak a legveszélyesebb része előtt, a Szilvamag nevű résznél lett lezárva. A Szilvamagtól, egy átlagos barlangjáráskor négykézláb, sokszor hason kúszva egy állandóan zárva lévő szifonig lehet eljutni. A feltárásakor már sikerült a szifon vizének a leszivattyúzásával továbbjutni a barlangban. Az eltávolított vizű szifon azonban veszélyes, mert mögötte egy agyaggát van, amely sok vizet tart vissza és átszakadásával a szifon újra feltöltődik. A szálkő mennyezet a szifonban a nyugalmi vízszint alá körülbelül 2,4 méterre ereszkedik. Az átjárhatóságához körülbelül 2,8 méternyire kell a vízszintet apasztani. Ez körülbelül 30 m³-nyi víz kiszivattyúzásával érhető el. Ezután még a szifon alján, körülbelül 1,3 méter mély híg iszap teszi nehézzé az átkelést. A szifonon túl kulcslyukszelvényű és alagútszelvényű járatok vannak, de a barlang járatszelvényeit összehasonlítva inkább a kulcslyukszelvény és a karácsonyfaszelvény a jellemző. Cseppköves omladék zárja el a továbbvezető utat a végponti omladékzónában, ahol veszélyes a további kutatás. Csak a főág végén és a mellékágban láthatók mogyorószínű és fehér színű cseppkövek, sztalaktitok, például retekcseppkövek, heliktitek és szalmacseppkövek, valamint agyagpadra települt, cseppkőkéregre nőtt kis cseppkőoszlopok, más néven agyagsztalagmitok. Sok cseppkő fejlődött benne, de a fő szpeleológiai értékét a barlangi patak által kialakított formakincs jelenti. Néhány helyen meanderasztalok jöttek létre. A legnagyobb terme a Nagy-omladékterem, amely 17 méter hosszú, 10 méter magas és 6 méter széles. A vízszintes kiterjedése észak–dél irányban 570 méter. A megtekintéséhez az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges és csak körülbelül 400 méter hosszig, egy szifonig, amely a továbbjutást gátolja lehet bejárni. Az Aggteleki-karszt hetedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang és a Kossuth-barlang után. Előfordul az irodalmában Danca-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Dancalyuk (Jaskó 1933), Dancza-barlang (Balázs 1967), Dancza-lyuk (Jakucs 1961), Gancza-lyuk (Jakucs 1953), Ganza-lyuk (Szunyogh 2003), Ganzalyuk (Jakucs 1953), Pitics-barlang (Balázs 1960), Piticsi-barlang (Balázs 1960) és Piticsi-barlangrendszer (Kordos 1984) néven is. A Danca-barlang név először 1914-ben jelent meg nyomtatásban Kadić Ottokár tanulmányában. Kutatástörténete Balázs Dénes 1960-as tanulmányában az olvasható, hogy egy monda szerint a törökök elől menekülő falusiak a barlangban próbáltak elbújni, de az ellenség a bejáratnál tüzet rakott és a falu lakói a füst miatt bennfulladtak. Balázs Dénes (1957) szerint először Strömpl Gábor adott hírt róla, aki 1911-ben járta be a területet. A kutatásainak eredményeiről szóló, 1912-ben megjelent tanulmányban azonban nem szerepel. 1913-ban Kadić Ottokár feltérképezte és próbaásatást végzett benne, Pongrácz Jenő földbirtokos javaslatára. Recens emberi és állati csontokat, cseréptöredékeket és bronzból készült tárgyakat talált a barlangban ekkor. Az általa lejegyzetelt barlangfelmérési adatok elvesztek. 1933-ban Jaskó Sándor vizsgálta az üregrendszert, amely szerinte ekkor 85 méter hosszú volt. 1956 tavaszán a Kinizsi Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és ebben az évben vízfestéssel kimutatta, hogy a Névtelen-nyelő vizei jelennek meg benne, de a sózással és elektromos ellenállásmérő készülékkel végzett hidrológiai vizsgálat a Gyökérkúti-víznyelővel való kapcsolatot nem mutatta ki. 1957-ben Balázs Dénes vezetésével a csoport tagjai készítették el az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét. A teljes barlangrendszer hosszát 1957-ben a Névtelen-nyelő oldalágával együtt 1,2–1,5 kilométerre becsülték. 1957-ben (Balázs 1960 december), vagy 1959-ben (Balázs 1960 január–február) sikerült kimutatni a Danca-barlang kapcsolatát a Gyökérkúti-víznyelővel és 1957-ben vízanalízisek készültek, kőzetmintákat vizsgáltak, valamint biológiai gyűjtést végeztek és a barlangban sok denevér volt. Az 1957-ben megjelent „Aggtelek és vidéke útikalauz” szerint a Pititshegy nyugati lábánál található, az égerszögi Pilinka-völgyben. 1979-ben Kraus Sándor holocén borzcsontokat és embercsontokat talált a barlangban és az FTSK barlangkutatóival kőzettani és tektonikai megfigyeléseket és méréseket végzett a járatokban. 1979-ben körülbelül 50 méter hosszú volt. 1980-ban az FTSK csoport körülbelül 13 méteres szakasszal növelte a hosszát és a barlangról alaprajzi barlangtérképet készített hosszmetszettel, továbbá az új részről egy alaprajzi barlangtérképet és keresztmetszeteket rajzoltak. Ugyanaz a csoport 1981 nyarán körülbelül 159 méternyi, szeptemberben körülbelül 48 méternyi, új szakaszt fedezett fel a főágban, az egész barlangban az év folyamán 408 métert. Szerintük körülbelül 72 méteres volt a barlang a csoport felfedezése előtt és a mellékjáratokkal együtt körülbelül 500 méterre növelte a csoport a hosszát. 1981-ben Lukács László szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét, amelyek 1:200 méretarányban készültek. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1983-ban a csoport tagjainak sikerült továbbjutni az addigi végpontot jelentő szifonon, valamint Vidics Zoltánné és Szunyogh Gábor felmérték a barlang járatait és készítettek egy barlangtérképet, valamint a felszínhez viszonyított helyzetét ábrázoló térképet. A részletes felmérése viszont hiányzik a teljes barlangnak, mert a végpont körülbelül 300 méteres környékét csak vázlatosan mérték fel. Gazdag László 1983-ban csontmaradványokat gyűjtött belőle, amelyek Kordos László meghatározása szerint valószínűleg óriásszarvas, vagy gyapjas orrszarvú csonttöredékei voltak és a barlangba csak besodródtak a leletek. 1984. január 28-án tárták fel a Tündér-ágat és ezzel a 170 méter hosszú résszel az addig 1220 méter hosszú barlang hosszúsága 1390 méter lett. Ebben az évben Kraus Sándor elkészítette a Tündér-ág térképét és a leírását. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve három névváltozatával együtt és két térképen van a helye feltüntetve. 1988-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították a hidrológiai és a morfológiai értékei miatt. 1989-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztály fénykép-dokumentációt készített a Tündér-ágról. Az 1989. évi Karszt és Barlang különszámának a címoldalán megjelent egy Gazdag László által rögzített, a barlangban készült fénykép, amelyen színes cseppkövek láthatók. 1990-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 2003-ban egy egykori barlangkutató holttestére bukkantak a barlangban. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 1390 méter hosszú, 30 méter függőleges kiterjedésű és 570 méter az észak-dél irányú, vízszintes kiterjedése. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben megjelent szócikk szerint 1390 méter hosszú. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Érdekesség Volt egy Dancza János nevű barlangkutató, de a Danca-barlangot nem róla nevezték el, bár a barlangról szóló irodalomban előfordul a Dancza-barlang név is. Inguiniel Inguiniel település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 2140 fő (2015). Inguiniel Lignol, Persquen, Bubry, Lanvaudan, Plouay, Berné és Kernascléden községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Flórián Mária Flórián Mária (Budapest, 1940. április 23.) magyar etnográfus és muzeológus. Tanulmányai 1958-ban kezdte meg tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán magyar-néprajz szakon, ahol 1963-ban szerzett diplomát. Pályafutása Az egyetem elvégzése után, 1963-ban került a balassagyarmati Palóc Múzeumba. Itt hat évig dolgozott muzeológusként, majd 1969 és 1978 között a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1978-ban a KSH Fővárosi Hivatalának adatfelvevő munkatársa. A Népi Iparművészeti Tanács főelőadója 1979 és 1982 között. A Szentendrei Néprajzi Múzeum tájegységfelelőse (1982-1987). 1987-től az MTA Néprajzi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területe a népi építészet, népviselet, kézművesség. Családja Férjezett, egy gyermek édesanyja (Tamás András). Díjai, kitüntetései Művelődésügyi Miniszter dicséret (1972) Szocialista Kultúráért (1985) Szocialista Kultúráért (1989) Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán díja (1998) Magyar Néprajzi Társaság, Györffy István Emlékérem (2002) Főbb művei Rimóc népviselete (1966) Magyar népviseletek (1980) Magyar néprajz IV. Öltözködés (1997) Magyar parasztviseletek ; Planétás, Bp., 2001 ( Jelenlévő múlt ) Magyar népviseletek ; Móra, Bp., 2005 "A nép követte a szabást". Folyamatok a magyar paraszti öltözködés alakulásában 17-19. századi viselettörténeti adatok tükrében ; Akadémiai, Bp., 2009 ( Néprajzi tanulmányok ) Életmód, szemléletmód és a módi változása a parasztság körében a 19-20. század fordulóján ; szerk. Flórián Mária; MTA Néprajzi Kutatóintézete, Bp., 2010 Íñigo Cuesta Íñigo Cuesta López de Castro (Burgos, 1969. június 2. –) spanyol profi kerékpáros, jelenleg a kanadai Cervélo TestTeam, korábban a Team Saxo Bank versenyzője. Profi pályafutása 1994-ben kezdődött a baszk Euskadi csapatnál. Itt szerzett egy második helyet az 1995-ös Vuelta a Asturias-on, majd 1996-ban aláírt a spanyol ONCE csapathoz. Az első komolyabb sikerig 1998-ig kellett várni, amikor is megnyerte a Vuelta al País Vasco versenyt. Bár a 2000-es Dauphiné Libéré-n szakaszt tudott nyerni, a ONCE mégse hosszabbította meg vele a szerződést, így került a Cofidis-hez. Négy évre azonban megint visszaesett, legjobb helyezése a 2005-ös Vuelta a España 13. helye összetettben. 2005-ben ismét csapatott váltott, immár a Saunier Duval-Prodir csapatát erősítette. A 2005-ös Volta a Catalunya 5. szakaszát sikerült megnyernie. 2006-tól Team CSC színeiben versenyzett, ahol a csapatvezető Carlos Sastre segítője volt. Amikor 2009 elején Sastre bejelentette, hogy az újonnan megalakult Cervélo TestTeam-be távozik, Cuesta is követte őt. Niederkirchen bei Deidesheim Niederkirchen bei Deidesheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Paljevine (Ivanska) Paljevine falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 9, közúton 11 km-re délre, községközpontjától 5 km-re északra, Utiskani és Narta között fekszik. Északról teljesen egybeépült a Štefanje községhez tartozó Nartával. Két településrésze a nyugati Dolnja és a keleti Gornja Paljevina, mely már közvetlenül a Nartai tórendszer partján fekszik. Története Paljevine csak a 19. század közepén lett önálló település, azelőtt Nartához tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1890-ben 215, 1910-ben 437 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 21%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 az óta önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 240 lakosa volt. Lakossága (1880-ig lakosságát Nartához számították.) Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1936-ban épült a falu lakóinak kétkezi munkájával és adományaiból a Kolarevo Seloról Ivanska és a Nartáról Garešnica felé menő utak kereszteződésébe. Felszentelése 1936. június 14-én történt. Hosszúsága 5, szélessége 3 méter. Harangtornya a homlokzat felett áll benne egy haranggal. Oltárképe a Szentháromságot ábrázolja, mellette Szent Józsefet és Illés prófétát ábrázoló képek láthatók a kápolnában. Valamennyit az ivanskai Jure Mrazović festette. ACF Fiorentina (női csapat) Az ACF Fiorentina egy olasz sportegyesület, amelynek van női labdarúgó szakosztálya is, amely az olasz női első osztályban szerepel. Klubtörténet 2015-ben megvásárolták az ACF Firenze indulási jogait, így az élvonalban kezdhették meg első szezonjukat. A klub első elnöke Sandro Mencucci lett. Az ACF Fiorentina korábbi ifjúsági részlegének vezetője, Vincenzo Vergine lett az ügyvezető igazgató. Első szezonjukban a 3. helyen végeztek, egy ponttal lemaradva az AGSM Verona mögött és a Bajnokok Ligája indulásról. A 2016–17-es szezont megnyerték és Tatiana Bonetti második legeredményesebb játékos lett. A Brescia Calcio ellen 1–0-ra az olasz kupát is elhódították. A következő évben megvédték a kupában a címüket. Keret 2018. szeptember 10-i állapotnak megfelelően. Sikerek Seria A Bajnok: 2016–17 Coppa Italia Győztes: 2016–17, 2017–18 Paljuv Paljuv falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Novigradhoz tartozik. Fekvése Zára központjától légvonalban 23 km-re, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától 5 km-re délnyugatra Dalmácia északi részén, a Novigradi-tengertől 2 km-re délre fekszik. Története A település első írásos említése 1576-ban történt. Neve a latin „paludo” szóból ered, amely mocsarat, sáros helyet jelent. Az első itt letelepedő család a Portada volt, amely 500 évvel ezelőtt Pag szigetéről érkezett ide. Története szorosan kapcsolódik a szomszédos Novigradhoz, melyhez évszázadokig tartozott. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 215, 1910-ben 229 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően, különösen az 1970-es évektől sok lakosa vándorolt ki külföldre és a nagyobb városokba. A honvédő háború idején már kezdettől fogva állandó támadásoknak volt kitéve, majd 1992 elején szerb csapatok foglalták el. A horvát hadsereg 1993. január 25-én a „Maslenica” hadművelet során szabadította fel a települést. A délszláv háború harcaiban 1993-ban nyolc helyi lakos esett el. 2011-ben 371 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak. 2013-ban felépítették új templomukat. A településnek területi iskolája, kulturális és művészeti egyesülete van. Nevezetességei Mária a keresztények segítője tiszteletére szentelt temploma 2013-ban épült, 2014. december 7-én szentelte fel Želimir Puljić zárai érsek. Egyhajós épület, hosszúsága 20, szélessége 12 méter, harangtornya a homlokzattól jobbra áll. Gare de Villers-sur-Mer Gare de Villers-sur-Mer vasútállomás Franciaországban, Villers-sur-Mer településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mézidon-Trouville-Deauville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stósz Stósz (szlovákul Štós, korábban Štos, németül Stooß) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Fekvése Kassától 36 km-re, nyugatra található. A falu 450 m magasan fekszik a Gömör–Szepesi-érchegységben. A Bódva völgyének valószínűleg legfestőibb fekvésű települése. Nevének eredete Neve a német Stoß (= halom) főnévből ered, itt meddőhányó értelemben értendő. Története Német telepesek alapították. A község első írásos említése 1241-ből, a jászói premontrei kolostor okleveléből származik. 1266-ban IV. Béla király a jászói apátságnak Szomolnok és Gölnic völgyének térségében nagy kiterjedésű területeket adományozott, melybe beletartozott Stósz falu is. 1407-ben a települést „Sthoch” néven említik. A szomolnoki uradalmat 1465-ben Mátyás király Szepesvár urainak, a Szapolyai családnak adta. Lakói kezdetben földműveléssel, erdei munkákkal, szénégetéssel, kézművességgel foglalkoztak, azonban a Stószi-völgyben nemsokára gazdag vas- és rézlelőhelyeket találtak. A település gyors fejlődésnek indult. 1696-ban Stósz a szabad királyi bányavárosok közé emelkedett. Lakói bányászattal, vasáruk gyártásával foglalkoztak. Rézműves céhe az egyetlen volt az országban. Különösen a késkészítés fejlődött magas szintre, a késesek céhe 1723-ban alakult. Mária Terézia uralkodása alatt a település bányászata második nagy virágzását élte, mely egészen a 19. század elejéig tartott amikor bányáinak egy részét be kellett zárni. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „STÓSZ. Nemet Város Szepes Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik az ország úton, Szomolnokhoz 3/4 mértföldnyire; határját bányái nevezetesítik, vidékje hegyes, és erdős.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Stósz, német bányaváros, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz délkeletre 1 órányira, magas hegyek közt, a jászói országutban, 876 kath., 591 ev. lak. Kath. és evang. templom. Gazdag vasbányák. Vashámorok, mellyekben évenként 5000 mázsa készittetik. F. u. a kamara.” 1803-ban a Wlaszlovits család alapított késüzemet a településen, őket követte 1862-ben a Komporday család, majd 1882-ben Schreiber és fiainak üzeme. Késgyáráról így ír Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része: „A város nevezetessége Wlaszkovits József késgyára, melyet 1827-ben alapítottak. Jelenleg 12,800 négyszög méter területen tizenkét épület áll, melyekben 85 munkás egy 50 lóerejü gőzgép és egy 25 lóerejü turbina által hajtott gépek segitségével naponként 400 tuczat kést tud előállitani. A czég gyártmányait Amerikába, Kis-Ázsiába, Romániába, Szerbiába, Bulgáriába, Törökországba és Németországba is szállitja. 1895-ben épitették a gyárhoz a kovács- és köszörü-mintaműhelyet, mely a kormány támogatásával létesült és az emlitett gyáros vezetése mellett hivatva van a stószi késműipart az eddiginél nagyobb mértékben emelni. Fölszerelése a következő: 8 nagy köszörükő, 24 csiszológép, 3 pörölymű (Fallhammer), 1 légnyomásu kalapács, 1 excenterprés, 1 késhenger, 12 tüzhely, 6 nagy ventilátor és különféle kisebb munkagépek. A műhely egy anyagraktárral és egy szerszámkészitő műhelylyel van összekötve. E telep a legnagyobb késgyár lévén az országban, érdekesnek tartjuk a késgyártás lefolyását és a gyár berendezését is ismertetni. A kovácsműhelyben, mely 3 kalapácsművel, egy excenterpréssel, 6 kézi préssel, egy fúrógéppel, egy esztergapaddal és egy körfürészszel van felszerelve, végzik a pengék kovácsolását és edzését. A zsebkésekhez való pengék nagy aczéllemeztáblákból készülnek, melyeket a pengék hossza szerint vagdalnak szét. Az excenterprés a kellő pengealakot adja a levágott lemezdaraboknak. E pengéket azután egy könnyü rugó-kalapácscsal kikovácsolják s egy másik géppel véglegesen kiformálják, végükön kilyukasztják, azután edzik és kiegyenesítik. Ugyanitt készülnek a zsebkések rugói és belső oldalrészei, hasonló eljárással. Ide nyílik a köszörülő műhely, hol 5 óriási kőkorong köszörüli a pengéket. E helyiség fölött fekszik a pengecsiszoló-terem 12 csiszoló-géppel. E fölött van a kikészítő műhely, a hol a kések nyelét csiszolják és fényesítik. Itt 2 körfürész, 3 csiszoló, 2 élesítő és egy fúrógép működik. Ez épületben van még a szerszámműhely is, a hol a gyártáshoz szükséges eszközök készülnek. A nyélkészítő műhelyben 4 gép préseli a nyeleket szaruból. Ebből nyílik a félgyártmányok két raktárhelyisége, mely után a felszerelő műhely következik, ahol az egyes részeket egy rugókalapács, két prés és két lyukasztó segítségével egybeállítják. Van itt még egy kézi kovácsműhely, 5 raktárhelyiség nyersanyagnak, hulladéknak és szénnek, továbbá turbinaház, gépház és csomagoló helyiség. Stószon van Komporday Róbert késgyára is, mely kisebbszerű ugyan, de szintén jó és versenyképes árut gyárt.” A település gyógyfürdőjét 1883-ban Komporday Róbert alapította. A fürdő első nagyobb épülete a fából épített Komporday-villa volt. A következő években több épület is elkészült, de 1886-tól visszaesés következett be. A fürdőélet csak 1927 után, a fürdő bővítésével, modernizálásával lendült fel ismét. A fürdőről a vármegye monográfiájában ez olvasható: „E VÁRMEGYÉNEK szepesi határán a Stósz bányavárostól mintegy húsz percznyire fekvő, forrásokban gazdag, fenyves és lombos erdőkkel fedett hegyektől környezett és csakis délnek nyitott völgye, a honnan gyönyörü kilátás nyílik, alkalmas helynek látszott vízgyógyintézet és klimatikus gyógyhely alapítására. 1881-ben alakult egy részvénytársulat a fürdő létrehozására, s a vizgyógyintézet az 1883. év nyarán már meg is nyílt, a városnak egy laikus, de a vízgyógymód alkalmazásában jártas, tekintélyes polgárának vezetése alatt. De midőn a fürdőt egy magánosokból (nyolcz tagból) álló társulat vette bérbe, ez 1887-ben a gyógyintézet élére okleveles orvost állított és 1889-ben már a „gyógyfürdő” czimet és jelleget is megszerezte. A gyógyfürdő ez idő óta rohamosan fejlődik és ma már Magyarország egyik legismertebb gyógyfürdői közé tartozik. 1893-ban a bérlő társulat Stósz bányavárosnak – mint társnak – hozzájárulásával megvette a fürdőt. Stósz hidegvizgyógyfürdő és klimatikus gyógyhely 632 méter magasságban fekszik a tenger szine felett. Csak délnek lévén nyitva, ártalmas szelektől ment. Vizét, mely +6–7°R. édes víz, tizenkét bő forrásból kapja, melyek mind a fürdőtelepen fakadnak. Levegője tökéletesen pormentes, üde, a léghőmérséklet nagy napi ingadozásokat nem mutat; átlaga májusban 15°C., juniusban 16°C., juliusban 17.5°C., augusztusban 20°C., szeptemberben 14°C. Nagyobb mennyiségű csapadék csakis május végétől június hó közepéig észlelhető. A harmatképződés egész nyár folyamán, reggel és este kisebb-nagyobb fokban megvan. Stósz fürdőben 1895-ben négy nagyobb szabású épület volt, ezeken kívül három nagy magán-nyaraló. Az épületek száma folyton szaporodik. A fürdőt környező erdőségben számos jókarban tartott sétány van, kellő számú nyugvóhelylyel ellátva. Bővelkedik kirándulóhelyekben is, minők: a Stószi hegyen álló, bucsuiról nevezetes kápolna; a Fecskehegy, a Rablóka, a Wlaszlovits-féle késgyár, a jászói prépostság, Szomolnok városa, az uhornai tó, a regényes szádelői és áji völgy stb. A fürdő gyógyhatását levegőjén kívül a vizgyógymód, a fenyő-fürdők, tej-gyógymód, nemkülönben a massage és villanyozás segítik elő. Fürdőorvos dr. Czirfusz Dezső. Stósz fürdő egyike Magyarország legolcsóbb gyógyhelyeinek. A szobák napi ára 50 krtól 1 frt 50 krig. Egész napra szóló ellátás a közös asztalnál 1 frt 30-tól 1 frt 50 krig. Gyógydíj egész fürdőidőre személyenkint 3 frt. A fürdőhely ajánlható az idegrendszer, a légző és emésztő szervek bántalmainál, a rossz vérkészités eseteiben stb. A betegek legnagyobb része ideggyengeségben, tüdő- és légcsőhurutban, tudóvészben és vértorlódásokban szenvedőkből áll. Az egész fürdőidő alatt 350–400 állandó fürdővendég tartózkodik itt, kinek egy része, lakásszükség esetén, a fürdőtől 20 percznyire fekvő Stósz városban lakik, a hol betegek befogadására szintén elég alkalmas lakás és jó hirü vendéglő van. A közlekedés és a fürdőhöz jutás elég kényelmes, a mennyiben a kassa-meczenzéfi vonal Meczenzéf állomása, valamint a gölniczvölgyi vasutvonal Szomolnok-huta állomása Stósz fürdőhöz alig másfél órányira fekszik s mind a két helyről kitünő műuton kényelmes kocsikon juthatni a fürdőbe. Posta és távirda-állomás a fürdőben van.” A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Népessége 1880-ban 1076 lakosából 988 német, 24 magyar, 16 szlovák és 11 egyéb anyanyelvű, továbbá 2 idegen és 35 csecsemő. Ebből 754 római katolikus, 305 evangélikus, 9 görögkatolikus és 8 református vallású volt. 1890-ben 1061-en lakták, ebből 15 szlovák és 51 magyar anyanyelvű. 1900-ban 1112 lakosából 19 szlovák és 138 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 1033-an lakták: 853 magyar, 148 német, 17 szlovák, 1 szerb és 14 egyéb anyanyelvű. Ebből 760 római katolikus, 256 evangélikus, 11 református, 4 görögkatolikus, 1 pravoszláv és 1 unitárius vallású volt. 1921-ben 1022-en lakták, ebből 24 csehszlovák és 366 magyar. 1930-ban 1182 lakosából 277 csehszlovák és 107 magyar. 1991-ben 730 lakosából 572 szlovák és 14 magyar volt. 2001-ben 753-an lakták, ebből 646 szlovák, 66 német és 8 magyar nemzetiségű. 2011-ben 739 lakosából 623 szlovák és 5 magyar. Nevezetességei Határában 635 m magasan Stószfürdő klimatikus gyógyhely található, melyet légúti betegségekre ajánlanak. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült. A gótikus templomot 1542 -ben kelet felé hajóval bővítették. Tornya 1611 -ben épült, főoltárát 1727 -ben készítették. Utolsó nagyobb megújítása 1937 -ben, a késgyártó Wlaszlovits család adományából történt. Evangélikus temploma 1786 és 1788 között, II. József türelmi rendelete nyomán épült fel. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kápolnája 1760 -ban készült. Híres emberek Itt született 1897 . augusztus 10-én , valamint itt élt és hunyt el 1970 . május 31-én Fábry Zoltán író, publicista. Lakóháza emlékház, sírja felett szobra áll. 1911 -ben Stószfürdőn volt fürdőorvos Csáth Géza író. Tüskeszentgyörgy Tüskeszentgyörgy (horvátul Sveti Juraj u Trnju) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Murakirályhoz tartozik. Fekvése Csáktornyától 12 km-re keletre, Perlaktól 4 km-re északra az A4-es autópálya közelében fekszik. Története Tüskeszentgyörgy kora középkori történetéről írásos forrás nem áll rendelkezésre, az itt talált leletek azonban elárulják, hogy már a horvát törzsek letelepedésekor is lakott hely volt. Az 1984-ben feltárt keleti fekvésű sírokban a bjelobrodi kultúrához köthető gazdag mellékletekkel ellátott temetkezéseket találtak. Ezek között számos díszes nyaklánc, többféle gyöngy, bronz karperec volt található. A temető a kormeghatározás szerint egészen a 11. század végéig használatban volt. A települést írott forrás 1239-ben említi először, története szorosan kapcsolódik a plébánia történetéhez, melyet 1334-ben említenek először "ecclesia s. Georgii" néven. A plébánia és temploma már ekkor Szent György tiszteletére volt szentelve. A település következő említése 1478-ban „Jwrsawecz” alakban történt, amikor a csáktornyai uradalom falvai között sorolják fel. Mivel a felsorolásban Goricsán után következik, nagy valószínűséggel a mai Tüskeszentgyörgynek felel meg. Hunyadi Mátyás az uradalommal együtt Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1501-ben említik a falu Mihály nevű plébánosát és György nevű káplánját (Michael plebanus in Thwrnyncz. Georgius capellanus suus). 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. 1654-ben gróf Zrínyi Miklós a régi fatemplom helyett új templomot építtetett. 1660-ban Tüskeszentgyörgy 9 lakóját név szerint is megemlítik. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. A király 1719-ben szolgálatai jutalmául az uradalmat elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1738. április 30-án a Muraközt nagy erejű földrengés sújtotta, melyben a templom is súlyosan megsérült. A plébános azonnal hozzákezdett az újjáépítéshez, mely 1747-ben fejeződött be. 1747-ben megemlíti, hogy a falu temetője a templom körül található, a temetőben nincsen kereszt. Nemcsak a helyiek, hanem a szomszéd települések lakói is ide temetkeztek. 1786-ban az első népszámlálás során 19 házat számláltak itt, 20 családban összesen 143 lakos élt. Közülük 70 nő, két egyházi személy ( a pap és a káplán) és 10 jobbágy státusú alattvaló volt. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Vályi András szerint " JURAVETZ. Jursevecz. Horvát falu Szala Várm. földes Ura G. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szobotitzához nem meszsze, ’s ennek filiája, határja közép termékenységű. " Az 1828-as összeírás a település kettős néven említi. Magyarul "Tüskés Szent György", míg latinul "S. Georgius in Spinis" a neve. Eszerint a falunak plébániatemploma, 26 háza és 177 lakosa volt, mind római katolikusok. 1857-ben 22 házában 183 lakos élt. Közülük 179 katolikus és 4 zsidó vallású. A plébániához Tüskeszentgyörgyön kívül Alsópálfa, Alsópusztafa, Csehlaka, Harastyán, Hodosány és Törökudvar tartozott 3390 hívővel. 1868-ban Tüskeszentgyörgy lakói közül 211 katolikus, 3 protestáns és 21 zsidó vallású volt. 1910-ben 264, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A falu 1920 előtt Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1941 és 1945 között a falu ismét Magyarországhoz tartozott, majd visszakerült Jugoszláviához. Az elektromos áramot 1952-ben vezették be a településre. Az utak aszfaltozása 1965-ben történt, a csatornázás 1995-ben készült. 2001-ben 285 lakosa volt. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült a korábbi 1654-ben épített templom helyén, mely 1738-ban a földrengésben súlyosan megsérült. A templom a lakosság számának növekedése miatt rövidesen kicsinek bizonyult, ezért 1767-ben északi hajóval bővítették. A harangtorony 1775-ben, a kórus 1779-ben készült el. A templomot 1886-ban megújították, ennek során kifestették és Budapestről új Szent György oltárképet vásároltak. Vitrac-en-Viadène Vitrac-en-Viadène település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Vitrac-en-Viadène Alpuech, Cantoin, Graissac, Lacalm és La Terrisse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Christian Schulz Christian Schulz (Bassum, 1983. április 1. –) német labdarúgó, aki hátvédként játszik. Jelenleg a Hannoverben játszik a Bundesligaban. Pályafutása 1995-ben 20 évesen csatlakozott a Werder Bremenhez, ahol az amatőr csapattal játszott a Regionalligában a 2001/2002-es szezonban. 2003. február 15-én mutatkozott be a Bundesligában csereként az 1. FC Nürnberg ellen. Amikor Ümit Davala megsérült Schulz lehetett a balhátvéd. 2007. augusztus 30-án Hannoverbe igazolt. Háromszor játszott a német válogatottban. Első válogatottsága 2004. december 16-án Japán ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen volt. Malo Selo (Delnice) Malo Selo falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Delnicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 24 km-re északkeletre, községközpontjától 9 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 231, 1910-ben 229 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 62 lakosa volt. Szicíliai Epikharmosz Szicíliai Epikharmosz (latinul: Epicharmus, i. e. 6–5. század) görög komédiaköltő. Élete Körülbelül i. e. 540-ben született Kósz szigetén. Apja orvos volt, és Epikharmosz születése után három hónappal a szicíliai Megarába költözött. Epikharmosz i. e. 485-ig él itt, ezért kapta a „Szicíliai” melléknevet. Ekkor a szürakuszai türannosz, Gelón foglalta el a várost, és a lakosok nagy részével együtt Epikharmosz is áttelepült Szürakuszaiba. I. e. 450 körül halt meg. Szürakuszai bronzszobrot állított a tiszteletére, amelynek talapzatára Theokritosz írt egy epigrammát. Nagy hatással volt rá Aiszkhülosz, Pindarosz és Szimonidész. Egyes adatok szerint fiatalkorában az akkor még szektaként működő püthagoreusok közé tartozott, ezenkívül apja mesterségét, az orvoslást is folytatta. Legismertebb tevékenysége mégis a vígjátékírás volt. Harminchét (35 és 45 darab közti művet szoktak neki tulajdonítani) darabjából csak elenyésző mennyiségű töredék maradt fenn. Vígjátékainak elgondolkodtató fejtegetései miatt a kor filozófusai is kedvelték, így például Platón. Egyes szerzők a hét bölcs között említik. Említései ókori forrásokban Epikharmosz életére vonatkozóan a legfontosabb forrásokat az ókori, illetve a korai bizánci forrásokban elszórt töredékes említések teszik. A mai filológia 29 ilyen töredékes említést ismer, ezek közül néhány: 1. Szuda-lexikon: „Epikharmosz, Titürosz vagy Khimarosz és Székisz fia, a szirakúzai, vagy a szikánok Krasztosz nevű városából való. Ő találta fel a komédiát Szirakúzában, Phormosszal együtt. Előadatott 52 drámát, vagy ahogy Lükón mondja 35-öt. Vannak, akik azt írják, hogy ő Kósz szigetéről való, és azoknak a görögöknek az egyike, akik Kadmosszal érkeztek Szicíliába. Mások szerint ő szamoszi, ismét mások viszont a szicíliai Megarából valónak állítják. A perzsa háborúk előtt 6 évvel (Kr. e. 480) darabokat adott elő Szirakúzában.” 2. Arisztotelész, Poétika: „A mesét összeállítani Epikharmosz és Phormisz kezdte. Ez a (meseösszeállítás) kezdettől fogva Szicíliából indult ki.” 3. Arisztotelész, Poétika: „Emiatt követelik a dórok maguknak a tragédiát és a komédiát, éspedig a komédiát a megarabeliek, akik részben attikaiak, és akiknél ez a demokrácia idejében keletkezett, részben pedig a szicíliaiak, mert ott a költő Epikharmosz sokkal előbb élt Khionidésznél és Magnésznél.” 4. Diogenész Laertiosz: „Epikharmosz, Helóthalész fia, kószi. Ő hallgatta Pöthagoraszt. Három hónapos korában a szicíliai Megarába vitték, innen Szirakúzába, ahogyan ő ezt irataiban mondja. Szobrán a következő felirat van: Amint a hatalmas ragyogó nap túlszárnyalja csillagokat, és amint a tenger hatalma nagyobb a folyamokénál, azt állítom, hogy Epikharmosz annyira kitűnik bölcsességével ő, akit a szirakúzaiak közt koszorúzott meg hazája. Hátrahagyott iratokat, amelyekben a természetről, az erkölcsösségről és orvostudományi dolgokról beszélt. Hátrahagyott iratainak egy része parasztikhidionokat tartalmazott, amelyekkel határozottan kimondja, hogy övéi azok az írások. 90 évig élt.” 5. Diomedes: „Vannak, akik azt akarnák mondani, hogy Epikharmosz Kósz szigetén, száműzetésének idején először terjeszette ezt az éneket, és így Kószról nevezték el a komédiát.” 6. Iamblikhosz: „A külső hallgatók közt volt Epikharmosz is, de nem a beavatottak gyülekezetében. Ő megérkezve Szirakúzába, mivel nyíltan filozofálni Hierón zsarnoksága miatt gyűlöletes volt, versbe kényszerítette emberekről való gondolatait, tréfa kíséretében titkon fejezte ki Püthagorasz tételeit.” 7. Iamblikhosz: „Fizikai dolgok tekintetében, akik valami említésre méltót alkottak, elsőként Empedoklész és az eleai Parmenidész említhetők meg, akik az egész életre vonatkozó bölcs mondást akarnak, Epikharmosz bölcsességét idézik, és majdnem valamennyi filozófus birtokába veszi azokat.” 8. Partheniosz: „Ettől kezdve Hierón uralkodott Szirakúzában az athéni Kharész arkhón idejében (Kr. e. 472 - Kr. e. 471). Epikharmosz, a költő volt az ő kortársa.” 9. Alexandriai Klemész: „Timaiosz azt mondja, hogy Xenophanész Hierón fejedelem és a költő Epikharmosz idejében élt.” 12. Ismeretlen szerző Kr. e. 3. század körül a komédiáról írott műve: „A szirakúzai Epikharmosz volt az első, aki a megvetett komédiát megszerezve magának, sok buzgalmat és művészetet fordítva rá. A 73. olimpia idejében élt (Kr. e. 488 - Kr. e. 485), költészetében gnómikus, leleményes és művészi. 40 drámája maradt, azokból állítólag hamis négy.” Delalande-selyemkakukk A Delalande-selyemkakukk (Coua delalandei) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó mára kihalt faj. Ez a selyemkakukkok egyetlen, a történelmi idők során kihalt faja és egyben az egyetlen faj a kakukkfélék családjában, amelyik 1500 óta halt ki. Tudományos nevét Pierre Antoine Delalande francia természettudós tiszteletére kapta. Elterjedése, élőhelye A faj a Madagaszkár szigete mellett, attól északnyugatra található Nosy Boraha (vagy korábbi francia nevén Sainte Marie) szigetén volt honos. Madagaszkár fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból se, így ott valószínűleg nem is volt honos soha. A szigetet borító trópusi esőerdőkben élt. Megjelenése Az Delalande-selyemkakukk volt a Coua nem legnagyobb tagja, testhossza 56 centiméter volt, plusz ehehz jött még 25-30 centiméteres farka. Testének felső része sötétkék, torka és melle fehér, hasa gesztenyebarna, míg feje sötét ibolyaszínű színű volt. Arcán a nemre jellemző szem körüli csupasz bőrfelületet fekete tollkoszorú övezte. Háta és hosszú farka szintén kék színű volt, ez utóbbin zöldes árnyalatot lehetett megfigyelni. A külső faroktollak hegye fehér színű volt. Csőre, lábai feketék voltak. Életmódja Elsősorban talajlakó faj volt. Fő táplálékát a különböző nagy testű szárazföldi csigafajok alkották. Ezeket úgy törte fel, hogy egy követ használt üllőnek, ahogyan azt néhány ma is élő rokon faja is teszi. Természetvédelmi helyzete A faj utolsó ismert egyedét 1834-ben J. A. Bernier gyújtötte be a párizsi Természettudományi Múzeum számára. Ma már kideríthetetlen, hogy pontosan miért is halt ki, de a vadászat és az élőhely átalakítás is feltétlenül fontos ok kellett, hogy legyen. Az 1920'-as években meg nem erősített információk terjengtek, hogy élhet a fajnak egy kis maradvány populációja Madagaszkár főszigetén, Fito és Maroantsetra térésgében (annak ellenére, hogy a fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból). Ezen információk alapján Louis Lavauden francia zoológus expedíciót indított a faj megkeresésére a térségbe 1932-ben, de nem találtak semmit. 1937-ben Austin Loomer Rand ornitológus javaslatára végül hivatalosan is kihalt fajnak nyilvánították. Mára összesen 13 preparált egyede maradt fent a fajnak a világ különböző nagyobb természettudományi múzeumaiban. A fennmaradt preparátumokat London, Párizs, Leiden, Liverpool, New York, Cambridge (Massachusetts), Brüsszel, Stuttgart, Bécs és a madagaszkári Tananarive múzeumaiban őrzik. 1909-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az olasz labdarúgó-bajnokság 1909-es szezonja volt a 12. kiírás. A győztes a Pro Vercelli immár másodszor. Selejtezők Piemont Első forduló Mivel mindkét csapat nyert egy mérkőzést, egy harmadik döntő mérkőzést játszottak. Újrajátszás: Liguria Újrajátszás: Veneto Az Venezia volt az egyetlen regisztrált csapat ebből a régióból így automatikusan továbbjutott. Forrás rsssf.com Île-de-France (hajó) Az Île-de-France kora egyik leggyorsabb és legnagyobb hajója volt 1926. évi vízre bocsátáskor. Éveken keresztül arról volt híres, hogy a legkényelmesebb utazást tette lehetővé. A második világháború alatt 6 éven keresztül csapatszállító hajóként szolgált. 626 000 katonát szállított rendeltetési helyére. 1949-ben felújították, korszerű felszereléssel látták el. Franciaországban fogalomként szerepelt a neve. Építése, vízre bocsátása Az Île-de-France annak a szerződésnek a keretében épült, amely a Francia útvonal tárgyában született 1912 novemberében, s amelynek első hajója a SS Paris, a második az Île-de-France volt. A Paris 1916-tól 1921-ig karbantartás nélkül járta vizeket. Közben 1925-ben kezdték el építeni az Île-de-France-ot, amelyet 1926. április 14-én bocsátottak vízre. A hajó belseje 1926-ban a ’’francia hajótársaság’’ (Compagnie générale transatlantique) hajóraklevelébe az aranyszegélyű könyvecskébe maradéktalanul bevezették, hogy a hajózási társaság új zászlós hajója lett. Az ábra azt mutatta, hogy a hatalmas és választékosan berendezett nyilvános helyiségek a női utasok és a dohányzó urak, illetve minden élőlény körében megtartotta a rendet, illetve nagy tetszést keltett a fedélzeten. Az előtte lévő időkben sohasem mutatkozott igény e sajátos belsőépítészeti megoldások iránt, amit e hajón kiviteleztek. A hajó előéletében megengedték, hogy utánozza az ún. tengerparti stílust. A Mauretania, az Olympic és az Imperator belseje hasonlóságot mutat az Île-de-France-szal. A hajó belsőépítészetében, az akkor divatos és forradalmian újnak tűnő stílus az art déco uralkodott. Ez a stílus a szecesszió elmeinek leegyszerűsítésével, az építészeti–iparművészeti konstruktivizmus formaképzésének önkényes elegyítésével keletkezett, amely Európában pont az 1920–30-as években dívott. A második világháború és azt követő évek A világháborút megelőző években, még a német megszállás előtt az Európából Amerikába irányuló kivándorlási hullám egyik fontos résztvevője volt. Több tízezer embert szállítottak: a német fasizmus elől menekülő értelmiségieket, gazdag polgárokat. A második világháború kitörése után a személyszállítás megszűnt. A hajót csapatszállításra alakították át. A háború befejezése után ismét megindult a népvándorlás, de most már fordított irányban. A menekültek nagyobb része visszatért hazájába. 1947-ben a hajót javították illetve felújították. Esztétikus kinézete megfelelt az 1942 előtti állapotának, amikor is Nomandiában egy tűzeset alkalmával elpusztult a kéménye. Ez a helyreállítás megfelelt annak a hajókinézetnek, hogy a kémény integráns része legyen a hajótestnek. A tökéletes befejezés Az 1960-as években - a repülőgépek térhódítását követően - a French Line jobbnak látta nyugdíjazni a 33 éves luxus óceánjárót. Ekkor jött egy ötlete a Metro-Goldwyn-Mayernak, hogy Andrew és Virginia L. Stone filmjét Az utolsó utazás-t (The last voyage) az éppen bontóba tartó Ile-de-France-on forgassák le. Így hát kibérelték a hajót és Japán partjainál igazi úszó díszletként hasznosították (amit felrobbantottak, elsüllyesztettek és feldaraboltak). A filmben SS Claridon volt a hajó neve. A hajó új nevét úgy kapta, hogy a French Line követelte a Metro-Goldwyn-Mayertől, hogy a hajó nevét illetve a cégre utaló szimbólumokat tüntessék el a hajóról. Így kapta a hajó a Claridon nevet,a keleties berendezéseket illetve a stilizált tulipánt a kéményeire. Miután végeztek a forgatással, a hajó tovább folytatta útját (immár 1 kéménnyel) Oszaka felé, ahol végül 1959-ben szétbontották. Bernáth László Miksa Bernáth László Miksa (Jászó, 1764. január 6. – Kassa, 1829. február 8.) premontrei rendi szerzetes, tanár. Élete A premontrei rendbe lépett és rozsnyói clericus lett; 1778. szeptember 22. misés pappá szenteltetvén, tornai káplán, utóbb pozsonyi központi papnevelői igazgató volt. 1795-ben Tornán plébános lett; két év múlva önként leköszönt, átment a váci egyházmegyébe és Vácon a bölcselet tanára lett. 1802-ben visszaállíttatván az előbb eltörölt premontrei rend ismét ebbe lépett és Jászón teológiai tanár, 1809-től 1812-ig felsőmecenzési plébános volt. Ekkor a kassai nemes ifjak konviktusának igazgatójává neveztetett ki. 1816-ban jászóvári préposttá választatott. Művei A Lang-féle katekizmust fordította magyarra (Vácz, 1800.) Kéziratban maradtak: Magyar Theologiája (1820–24. hat kötetben) és szlovákul, magyarul és latinul írt egyházi szónoklatai. Ptolemaiosz Eupatór Ptolemaiosz Eupatór (görögül Πτολεμαίος Εύπατωρ, Kr. e. 166 – Kr. e. 150), az ókori Ciprus királya az egyiptomi Ptolemaidák közül (uralkodott Kr. e. 152-től haláláig), VI. Ptolemaiosz Philométór és II. Kleopátra legidősebb fia volt. Életéről szinte semmit sem tudni. Nagybátyja, VIII. Ptolemaiosz Euergetész kürénéi király korábban megpróbálta megszerezni a szigetet Egyiptomtól, de Kr. e. 154-ben végleg vereséget szenvedett. Két évvel később a fáraó fiát, Ptolemaiosz Eupatórt tette meg Ciprus királyának, de az mindössze két évnyi uralkodás után meghalt. Ánanda Ánanda Buddha egyik leghűbb tanítványa volt. Buddha számos tanítványa közül Ánandának volt a legkiválóbb memóriája. A Szutta-pitaka szútráinak összegyűjtését neki tulajdonítják, az első buddhista tanácskozás idején. Emiatt nevezték a Dharma védőjének is. A történelmi Buddha szerint minden múltbéli és jövendőbeli Buddhának két fő tanítványa és egy kísérője volt/lesz. Buddha esetében a két tanítvány Száriputta és Maudgaljájana volt, kísérője pedig Ánanda. Az 'Ánanda' szó páli és szanszkrit és egyéb más indiai nyelven „örömtelit” jelent. Ma is népszerű buddhista és hindu név. A Kannakatthala Szútrában Ánandát a nevének jelentésével azonosítják. Ánanda egyébként Buddha első unokatestvére volt apai ágon. Buddha idejének huszadik évében vált Buddha kísérőjévé. Onnantól kezdve elkísérte őt legtöbb vándorlása során, így válhatott a feljegyzett Buddha párbeszédek első számú diktálójává. Buddha, röviddel saját parinirvánája előtt is Ánandát méltatta (Maháparinibbána-szutta (DN 16)). Az Anguttara-nikája hosszú listáján (1.14.), ahol a tanítványokat sorolják hosszasan, mindig valamiféle kiváló minősítésű egyedi jelzővel, Ánandát ötször említik (többször, mint bárki mást). Kiválónak nevezik magaviseletét, segítőkészségét és emlékezőképességét. Buddha néha arra kérte helyettesítse őt a tanításban és később az előadásról kijelentette, hogy ő sem csinálta volna másként. Az első tanácskozás Mivel Ánandát erős személyes kötelék fűzte Buddhához, ezért elméjébe véste Buddha számos párbeszédét utazgatásaik során. Az első buddhista tanácskozás, amit röviddel Buddha halála után tartottak, Ánandát hívták, hogy mesélje el mindazokat, amikből később a páli kánon Szutta-pitakája lett. A Buddha közvetlen közelségében eltöltött hosszú idő ellenére Ánanda még nem érte el a megvilágosodást Buddha életében. Azonban Buddha azt mondta róla, hogy olyan tiszta a szíve, hogy ha anélkül is halna meg Ánanda, hogy megvilágosodna, hétszer lesz az istenek királya vagy az indiai szubkontinens királya. De... Ánanda még az életében teljesen meg fog világosodni." (AN 3.80) Az első buddhista tanácskozás előtt felvetődött, hogy Ánanda esetleg nem vehet majd részt, mivel ő még nem érte el az arhat szintet. A legenda szerint a tanácskozás előtti éjjel folyamán elérte az előírt szintet, pedig a páli kánon legtöbb szereplőjével ellentétben Ánandát általában egy nem egészen tökéletes alakként ábrázolták. Hendrik Willem Mesdag Hendrik Willem Mesdag (Groningen, 1831. február 23. – Hága, 1915. július 10. ) holland festő és műgyűjtő volt. Elsősorban tengeri tájképeket festett a hágai iskola stílusában. Nagyszabású panorámaképe Hága egyik turisztikai nevezetessége. Házában már életében múzeumot alakított ki, ami ma is működik. Élete Az észak-hollandiai Groningenben született mennonita családban, apja üzletember volt. Már gyermekkorában nagy érdeklődést mutatott a művészetek iránt; 14 éves volt, amikor ismertté vált egy vízesést ábrázoló rajzával. Fiatalkori tanítómesterei Cornelis Bernudes Buys és Johannes Hinderikus Egenberger, a helyi Academie Minerva művészeti iskola igazgatója voltak. Szülei üzleti pályára szánták. 1856-ban feleségül vette Sina van Houtent, akinek szintén komolyan érdeklődött a művészetek iránt és maga is festett. Egy gyermekük született, de korán meghalt. 1866-ban feladta üzleti pályáját és teljesen a festészet felé fordult. A következő nyarat Oosterbeekben, a „holland Barbizonban” töltötte, ahol Johannes Warnardus Bilders-szel dolgozott együtt. A francia Barbizon alkotói később is nagy hatással voltak rá, amikor magán-múzeumi gyűjteményét bővítette Hágában. Unokatestvére, Lawrence Alma-Tadema, ugyancsak festő, mutatta be őt Brüsszelben Willem Roelofsnak, aki a legfontosabb mesterévé vált 1866 és 1869 között. Baráti kapcsolatban állt Alfred Verwee flamand festővel is. 1868 nyarán családjával a Watt-tenger szigetére, Norderneyre költözött. Ott fedezte fel a tengeren, a tengeri levegőben érvényesülő fényhatásokat. Benyomásai meghatározóak lettek egész későbbi festészetére. 1869-ben Hágába költözött. 1870-ben kapta az első művészi elismerést, a párizsi Szalon aranyérmét egy tengeri képéért. 1873 és 1896 között számos további díjat nyert nemzetközi kiállításokon. Felvételt nyert a Pulchri Studio nevű hágai művészeti társaságba, majd annak 1889 és 1907 között az elnöke, később haláláig tiszteletbeli elnöke volt. Művészi tevékenysége mellett, üzleti hátterének köszönhetően, élénk műgyűjtői tevékenységet is folytatott, főleg Párizsban. 1902-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje tiszti fokozatát. Felesége 1909-ben hunyt el. Mesdagot az 1915-ben bekövetkezett halála után mellé temették a tengerpart közelében lévő temetőben, sírkövükön csak a Mesdag név olvasható. Utóélete Műgyűjtői tevékenysége során több mint 200 képet vásárolt és helyezett el a hágai házának kertjében egy külön erre a célra készült épületben. A róla elnevezett múzeum ma is e helyen, a Laan van Meerdervoort 7f szám alatt áll. A gyűjteményt gerincét a barbizoni mesterek művei adják, köztük Paál László egy képével. Magánmúzeumát még 1903-ban a holland államnak ajándékozta, ezért megkapta az Oranje Nassau rend nagykeresztjét. A múzeum ma is Hága egyik élénken látogatott nevezetessége. Leghíresebb alkotása a scheveningeni tengerpartot ábrázoló nagyszabású körkép, a 14 méter magas és 120 méter hosszú (a kör kerülete mentén) Panorama Mesdag, amit felesége és több más fiatal festő segítségével festett 1881-ben. A körkép a Mesdag múzeum közelében (Zeestraat 65), egy erre a célra szolgáló épületben tekinthető meg. Várköz Várköz (1899-ig Vrádiste, szlovákul Vrádište) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban. Fekvése Szakolcától 3 km-re délnyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a hallstatt-korban éltek emberek, településük hamvasztásos temetőjét is megtalálták a régészek. A mai települést 1392-ben "Wratna" néven említik először a holicsi uradalom részeként. A középkorban általában "Wratna" alakban szerepel a forrásokban. Régi neve a szláv „vrata”, azaz magyarul kapu főnévből származik. 1432-ben Szakolca városának része, a szakolcai, majd később újra a holicsi uradalomhoz tartozott. A 18. századtól a Habsburg család birtokolta. 1787-ben 106 házában 761 lakos élt. A 19. század elejétől jelentős zsidó közösség is élt itt. 1828-ban 143 háza és 999 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "VRADIST. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai a’ F. Király, és Kőszegi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szakoltzához nem meszsze, mellynek filiája; határja meglehetős." Fényes Elek szerint "Vradist, Nyitra vm. tót f. Szakolczához egy fertálynyira: 458 kath., 157 evang., 418 zsidó lak. Synagóga. Jó föld. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics." Nyitra vármegye monográfiája szerint "Vrádist, tót község, Szakolczától délnyugotra, egyenlő távolságra Szakolcza és Holics közt, 703 túlnyomó számban r. kath. és kevés ág. ev. és izr. vallásu lakossal. Postája van; táviró- és vasúti állomása Holics. Kath. kápolnája 1866-ban épült. A községben négy malátagyár működik. A falu 1432-ben „Wrathna” néven mint Szakolcza város birtoka szerepel. Később a gróf Czobor és utána a cs. és kir. család volt a földesura." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 628, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 636 lakosából 622 szlovák volt. 2011-ben 759 lakosából 716 szlovák. Nevezetességei Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1754 -ben épült. 1900 körül átépítették. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt későbarokk-klasszicista kápolnája a 18. század végén épült. LG G4s Az LG G4s az LG érintőképernyős, Android operációs rendszerrel működő középkategóriás okostelefonja. A készülék a G4, G4 Stylus, G4c telefonokkal együtt az LG G4-család tagja. Főbb paraméterek Processzor: Qualcomm/MSM8939/1.5 GHz Octa core Kijelző: 5,2 collos (1920 x 1080) Kamera: 8 megapixeles elsődleges kamera, 5 megapixeles másodlagos kamera Akku: 2,300mAh Operációs rendszer: Android 5.1 Lollipop Méret: 142,7 x 72,6 x 9,85 mm Súly: 140g Hálózat: 2G: 850/900/1800/1900 MHz, 3G: 850/900/1900/2100 MHz, 4G:B1(2100)/B3(1800)/B5(850)/B7(2600)/B8(900)/B8(900)/B20(800)/B38(TD 2600) Egyéb: Manual Mode / Gesture Interval Shot And No Matches Az And No Matches a Scooter második kislemeze a 2007 novemberében megjelenő új albumukról. Akárcsak az előző kislemez, ez is jumpstyle stílusban készült el. Maga a szám szintén egy feldolgozás, Emilia - Big Big Worldje az eredeti. Tracklista And No Matches (Radio Edit) And No Matches (Fresh Off The Plane Club Mix) And No Matches (Extended) Up In Smoke Ezen felül a videoklip is megtalálható a kislemezen. Aki Interneten keresztül vásárolta meg, annak a letöltés mellé ajándékba járt a The Question Is What Is the Question (Micky Modelle Remix) is. Vinyl verzió A kislemez megjelent 12-es bakelitlemezen is, a következő számokkal: A1 : And No Matches (Extended) B1 : And No Matches (Fresh Off The Plane Club Mix) Találós kérdés A rajongók fantáziáját megmozgatta a találós kérdés, amely a szám közepén hallható, és így szól: "Three man in a boat, with four cigarettes, and no matches. How do they manage to smoke?" Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy három ember ül egy csónakban, van négy szál cigarettájuk, de nincs gyufájuk. Hogy tudnak mégis dohányozni? A kérdésre a választ csak angolul lehet megadni, mivel ez egy angol szójáték. A helyes megfejtés: "They throw one cigarette overboard, and make the boat a cigarette lighter". Magyarra lefordítva ennek nem sok értelme lenne, de ha az "a cigarette lighter" kifejezést a másik angol jelentése alapján vesszük, mindjárt érthető lesz. Egyik jelentése szerint lehet öngyújtó, másik jelentése szerint pedig egy cigarettával könnyebb. Tehát a megfejtés: eldobnak egy szálat, és egy cigivel könnyebb lesz a csónak (és öngyújtót csinálnak a csónakból). A kérdést egyébként az 1960-as évekbeli Batman-tévésorozatban tette fel Rébusz. Tüskés Tibor Tüskés Tibor (Szántód, 1930. június 30. – Pécs, 2009. november 11.) író, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő. Életpályája A nagykanizsai Állami Elemi Népiskola elvégzése után 1948-ban a piarista gimnáziumban érettségizett. Magyar-történelem szakos tanári diplomáját a Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte 1952-ben. Pályáját Dombóváron kezdte, a Gőgös Ignác (ma Illyés Gyula) Gimnáziumban. („Ott kezdtem tanítani, osztályfőnök, kollégiumi nevelő voltam, irodalmat, történelmet, még biológiát is tanítottam. Tíz év alatt nem tanultam annyit, mint abban a pályakezdő évben.”) 1953-1973 között a pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára, már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt. 1959-1964 között a modern magyar irodalom egyik legfontosabb orgánumának, a Jelenkornak volt első, igazán meghatározó főszerkesztője, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben. Az ellenzékinek számító írók (Kodolányi János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós) műveinek közlése miatt leváltották. 1963-tól a Magyar Írószövetség tagja, tíz éven át a kritikai szakosztály vezetőségi tagja, 1971-től a Művészeti Alap, 1985-től a Berzsenyi Dániel Társaság tagja. 1987-től a Janus Pannonius Társaság tiszteletbeli elnöke. 1973-tól mintegy másfél évtizeden keresztül munkatársa volt előbb a Pécsi Városi Könyvtárnak, majd a Baranya Megyei Könyvtárnak. Saját szavai szerint itt talált „menedéket” a támadások ellen. Munkássága nyomán ez a jótékony menedék irodalmi, tudományos műhellyé fejlődött, amelyben persze hasonlóan nagy jelentősége volt a szintén idekerült barátjának, Csorba Győzőnek is. Igazából sosem szűnt meg szerkesztő lenni, amit utóbb az is bizonyított, hogy 1985-ben az ő vezetésével indult útjára az akkori Baranya Megyei Könyvtáron belül a Pannónia Könyvek sorozat, majd a rendszerváltás után elvállalta a Somogy című irodalmi lap főszerkesztését. Mindeközben hihetetlenül termékeny volt irodalom- és kultúrtörténészként is. Fontos és alapos monográfiákat írt kedves szerzőiről, többek között Kodolányi Jánosról, Nagy Lászlóról, Pilinszky Jánosról, Illyés Gyuláról, Rónay Györgyről és Veres Péterről. Szervezőmunkájának legékesebb bizonyítéka az hatalmas levelezési anyag, amit átadott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Élete utolsó két évében a Magyar Írószövetség Dél-Dunántúli Csoportjának tiszteletbeli elnökeként továbbra is Pécs irodalmi életét szervezte lelkesen, új és új ötletektől vezérelve. Halála után róla nevezték el a szántódi könyvtárat. Kitüntetései József Attila-díj (1976) Rippl-Rónai-díj (1979) Janus Pannonius-díj (1981) Pro Literatúra-díj (1994) Arany János-díj (1998) Pro Civitate Pécs (2000) Baranya Megye Díszpolgára (2005) Szabó Zoltán-díj (2002) Nagykanizsa Város Díszpolgára (2009) Főbb művei Vallomás a városról (1970) Pécs irodalmi emlékhelyei (1971) Így élt Zrínyi Miklós. Móra, (1973) Testvérmúzsák (1979) Szülőföldünk, a Dunántúl (1980) Utak Európába (1985) Az exponált idő (2000) Az édenalapító. Írások Németh Lászlóról ; Pro Pannonia, Pécs, 2001 ( Pannónia könyvek ) Versről versre. Az újabb magyar líra. Verselemzések ; Black & White, Nyíregyháza, 2001 Békesség-óhajtás. Antológia ; vál. Szirtes Gábor, G. Tóth Károly, Tüskés Tibor; Magyar Békeszövetség–Pro Pannonia, Pécs, 2002 ( Pannónia könyvek ) Illyés Gyula pályaképe ; 2. bőv. kiad.; Pro Pannonia, Pécs, 2002 ( Pannónia könyvek ) A pátriárka. Veres Péter emlékezete ; vál., szerk., összeáll. Tüskés Tibor; Nap, Bp., 2002 ( Emlékezet ) A Sorsunk. Antológia ; vál., szerk., utószó Tüskés Tibor; Pro Pannonia, Pécs, 2002 ( Pannónia könyvek ) A város és írója. Tizenkét portré Pécs huszadik századi irodalmi múltjából ; Pécsi Szemle, Pécs, 2002 Csorba Győző emléke ; vál., szerk. Tüskés Tibor; Pro Pannonia, Pécs, 2003 ( Pannónia könyvek ) A határtalan énekese. Írások Weöres Sándorról ; Masszi, Bp., 2003 Weöres és Pécs. Vallomások, dokumentumok, emlékek ; vál., szerk., összeáll. Tüskés Tibor; Csorba Győző Megyei Könyvtár, Pécs, 2003 Két nemzedék ; Felsőmagyarország, Miskolc, 2004 ( Vízjel sorozat ) Volt idő. Mészöly Miklós és Tüskés Tibor levelezése ; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Tüskés Tibor; Pro Pannonia, Pécs, 2005 ( Pannónia könyvek ) Az újraolvasott Kodolányi. Tanulmányok, esszék, dokumentumok ; Pro Pannonia, Pécs, 2006 ( Pannónia könyvek ) Kocsis László: Aranyampolna. Válogatott versek ; vál., szerk., bev. Tüskés Tibor; 2. bőv. kiad.; Pro Pannonia, Pécs, 2008 ( Pannónia könyvek ) Fodor András és Tüskés Tibor levelezése 1-3. ; Pro Pannonia, Pécs, 2008-2010 ( Pannónia könyvek ) Szülőföldem, Kanizsa. Antológia ; összeáll. Tüskés Tibor; Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nagykanizsa, 2009 A város és írója. További tizenkét íróportré Pécs huszadik századi irodalmi múltjából ; Pécsi Szemle Várostörténeti Alapítvány–Pécs Megyei Jogú Kulturális Bizottsága, Pécs, 2009 Az ablakmosó és a többiek. Tanulmányok, esszék, dokumentumok Mészöly Miklósról ; Pro Pannonia, Pécs, 2010 ( Pannónia könyvek ) "A csend burka vastagodik". Napló, vallomások, tárcák ; sajtó alá rend. Szirtes Gábor; Pro Pannonia, Pécs, 2014 ( Pannónia könyvek ) Tükrök között. Tüskés Tibor levelesládájából ; vál., szerk., jegyz. Tüskés Tibor, sajtó alá rend. Simon Zsuzsanna; Universitas–MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp., 2014 A város és írója. Negyvenhat íróporté a 20. század irodalmi múltjából ; Pro Pannonia, Pécs, 2015 ( Pannónia könyvek ) Gébicsricsóka A gébicsricsóka vagy holdas ricsóka (Serilophus lunatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a ricsókafélék (Eurylaimidae) családjába tartozó Serilophus nem egyetlen faja. Előfordulása Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld, és Vietnám területén honos. Örökzöld és félörökzöld szubtrópusi erdők lakója. Alfajai Serilophus lunatus aphobus Serilophus lunatus elisabethae Serilophus lunatus impavidus Serilophus lunatus intensus Serilophus lunatus lunatus Serilophus lunatus polionotus Serilophus lunatus rothschildi Serilophus lunatus rubropygius Serilophus lunatus stolidus Megjelenése Testhossza 16-17 centiméter, testtömege 25-35 gramm. Farka fekete, fartője sötét rozsda színű. Mell- és szárnytollai fehér csíkosak. Életmódja Párban vagy vegyes fajú csoportokban él. Rovarokkal, csigákkal és kis gyíkokkal táplálkozik. Lakásban, kalitkában is tartják. Szaporodása Párzási időszaka márciustól júliusig tart, leginkább esős időszakra esik. Fészkében 4–7 tojás található. Bronwenia A Bronwenia a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 10 faj tartozik: Bronwenia acapulcensis (Rose) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia brevipedicellata (B.Gates) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia cinerascens (Benth.) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia cornifolia (Kunth) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia ferruginea (Cav.) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia longipilifera (B.Gates) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia mathiasiae (W.R.Anderson) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia megaptera (B.Gates) W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia peckoltii W.R.Anderson & C.Davis Bronwenia wurdackii (B.Gates) W.R.Anderson & C.Davis Forrás Bronwenia W.R.Anderson & C. Davis The Plant List Abudwak Abudwak (szomáli nyelven: Caabudwaaq) város Szomáliában a Galguduud megyében. Fekvése Az Abudwaki járás központja. A város 20 km-re nyugatra található az ország felföldjétől, ami az északi és déli részeit köti össze. Szintén közel fekszik az etiópiai határhoz. Lakossága A teljes Abudwaki járásnak közel 41 067 lakosa van. Szállítás A légi szállítás az Abudwaki Repülőtéren keresztül történik. 2011-ben állították helyre, a külföldi szomáliaknak köszönhetően. Az új reptérnél 2012. október 11-én kezdődött meg a repülők szállítása. Szolgáltatások Több rendelőintézet létezik a városban. Ezek között egy gyermekkórház is (AMCH) itt van, mely rengeteg alkalmazottal rendelkezik. Aranyos rózsabogár Az aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj. Megjelenése A zömök testű bogár felül csillogó fémes zöld, alul rézvörös. A csillogó szín balra cirkulárisan polarizált fénytől ered, ahogy több más virágbogár faj esetében is kimutatták. Pontozott szárnyfedőin sekély hosszanti barázdákkal, a csúcs közelében pedig változó fehér harántmintázat látható. Szárnyfedői repülés közben zárva maradnak, hártyás szárnyukat egy keskeny, oldalsó résen nyújtják ki. Lábain apró recék találtatók, amelyek segítik őt a tapadásban. Életmódja A bogarat virágzó bokrokon, főként galagonyaféléken, vadrózsán, bodzán találjuk áprilistól szeptember végéig. Hazánkban mindenhol előfordul. Tápláléka virágpor (pollen) és virágszirom, elsősorban a vadrózsa szirmai, innen kapta a nevét. A lárvák korhadékkal, elpusztult gyökerekkel táplálkoznak. Nem kártevők, lebontó szervezetek. Általában csak napsütéses időben repül. Fogságban is sikeresen tenyészthető, állatkertek inszektáriumaiban gyakran láthatóak tenyésztett populációik. A legjobban a délutáni órákban lehet őket megfigyelni, mert ilyenkor órákig képesek mozdulatlanul ücsörögni egy virágon, még más bogaraktól sem hagyják magukat zavartatni. Szaporodása A nőstény a petéit korhadó fatuskókba rakja, a lárvák több évig fejlődnek a nyirkos törmelékben. Körülbelül három évig él. Ritkábban hangyabolyba is petézik. Ivanovo Polje Ivanovo Polje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 42, közúton 59 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 6, közúton 7 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Krivaja-patak partján fekszik. Története A település üveghutaként a 19. század elején jött létre. Az üveghuta tulajdonosai többször változtak. Az üvegfúvó mesterek főként Csehországból érkeztek, de helyi lakosokat is foglalkoztattak. A hétköznapi használati tárgyakon kívül luxus darabokat is gyártottak itt, melyeket főként a Balkánon értékesítettek. A nemzetközi siker ellenére, melyet a budapesti milleniumi kiállításon 1896-ban ért el az üzem 1910-ben beszüntette működését. A települést a második katonai felmérés térképén „Ivanovopolje (Johannisfeld)” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ivanovopolye” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ivanovopolye” néven 16 házzal, 118 lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 143, 1910-ben 440 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a horvát, 26%-a magyar, 17%-a német, 11%-a olasz anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 60%-a horvát, 21%-a szerb, 11%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 233 lakosa volt. Nevezetességei Turski grad (Törökvár) régészeti lelőhely. Anda Az Anda női név az Anna magyar és szláv becenevéből önállósult. Rokon nevek Anna Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványos volt. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Anda sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok február 19. A Muhammad Ali-dinasztia családfája Az alábbi családfa az Egyiptomban 1805–1953 között uralkodó Muhammad Ali-dinasztia családi kapcsolatait hivatott ábrázolni. Malomasszony kerti híd A Malomasszony-kerti híd Békés városában található, a Petőfi utca végén. Története A híd a Gerla felé vezető úton a Petőfi utca végén található és a Malomasszony kert megközelíthetőségét segíti. Modern vasbeton szerkezetű híd, 1960-ban épült. Nem lehet tudni, hogy létezett-e itt híd mielőtt megépült volna, de mivel nincs róla írásos feljegyzés valószínűleg nem létezett. Gyalogos hídnak épült, de a teherbírása és a szélessége lehetővé teszi, hogy gépkocsival is át lehessen kelni rajta, ezért gépkocsik is szokták használni. Aszfaltburkolattal rendelkezik a híd és mindkét oldalán létezik aszfaltozott gépkoccsi közlekedésre alkalmas út. Bernécourt Bernécourt település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 186 fő (2015). Bernécourt Flirey, Grosrouvres, Hamonville, Mandres-aux-Quatre-Tours, Noviant-aux-Prés és Seicheprey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: George Kennedy George Harris Kennedy Jr. (New York, 1925. február 18. – Boise, Idaho, 2016. február 28.) Oscar-díjas (1968) amerikai színész. Élete Édesapja George Harris Kennedy karmester, édesanyja Helen A. (született Kieselbach) balett-táncos volt. Az anyai nagyapja pedig német bevándorló volt; akinek az ősei ír és az angol származásuak voltak. Kennedy 4 éves volt, amikor az apja meghalt. Karrierje kezdetén lemezlovas, valamint rádióbemondó volt. 1941-ben bevonult katonának. 1942 és 1958 között Európában, majd New Yorkban a hadsereg rádió- és tv-részlegénél dolgozott. 1960-tól szerepelt filmekben. 1961-ben kezdtek rá komolyabban figyelni. Az Amerikai fogócska (1963), A négy mesterlövész (1965), valamint A Főnix repülése (1965) című filmek után jött az 1960-as évek egyik legnagyobb szabású mozija, A piszkos tizenkettő (1967). Még ugyanebben az évben leforgatta a Bilincs és mosoly című filmet, amelyért megkapta a legjobb epizódszereplő Oscar-díját. Tévéfilmekben és sorozatokban is szerepelt. A The Andy Griffith Show, Perry Mason, Bonanza, McHale's Navy, and Gunsmoke állandó résztvevője volt. 1970-ben forgatta le az Oscar-nyertes Airport című filmet, melynek egyik főszerepét, Joe Patronit alakította. A sikerfilmet később az Airport ’75 (1974), az Airport ’77 (1977), valamint az Airport ’79 – Concorde (1979) követte. 1978-ban az Agatha Christie klasszikusából készült Halál a Níluson című filmben szerepelt. 1984-ben a Chattanooga Choo Choo-ban alakított emlékezeteset. Négy évvel később beszállt minden idők egyik legjobb paródiafilmjébe, a Csupasz pisztolyba. A produkció óriási sikere folytatásra ösztönözte az alkotókat. Kennedy az 1991-es második és az 1994-es harmadik részben is elvállalta Ed Hocken kapitány szerepét. Kennedyre nem volt jellemző, hogy szerepet utasítson vissza. Ugyanolyan intenzitással vett részt a Dallas forgatásain, mint a Rémmesék felvételein. Magánélete 1959 és 1978 között Norma Wurman volt a felesége. 1978-ban újra megházasodott, felesége Joan McCarthy volt, akivel annak haláláig együtt éltek. Halála Kennedy a halálának időpontjában, Eagle, Idahoban tartózkodott. 2016. február 28.-a reggelén, szívbetegség következtében halt meg 91 évesen. Boljevići (Kršan) Boljevići (olaszul: Boglievici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Labintól 14 km-re északra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra a Pazin – Labin úttól délre fekszik. Története 1880-ban 180, 1910-ben 227 lakosa volt. 2011-ben 87 lakosa volt. Horváth Győző (segédpüspök) Horváth Győző (Csütörtök, 1867. december 21. – Kalocsa, 1944. december 19.) kalocsai segédpüspök. Pályafutása 1890. június 24-én szentelték pappá Kalocsán. Veprődön volt káplán, majd az érseki udvarban látott el 1892-től szertartói, 1893-tól jegyzői, 1897-től titkári, 1903-tól irodaigazgatói feladatokat. 1907-től a papnevelde igazgatója volt. Püspöki pályafutása 1912. március 26-án martyropolisi címzetes püspökké és kalocsai segédpüspökké nevezték ki. Április 14-én szentelte püspökké Csernoch János, Várady Lipót Árpád és Glattfelder Gyula segédletével. 1923-tól érseki helynök, 1930-tól a Felsőház tagja. Halleini járás Hallein kerület (németül Bezirk Hallein) területe megegyezik Tennengau tájegységgel, amely Salzburg tartomány 6 közigazgatási egységének egyike Ausztriában. Délen Pongau, északon a Flachgau, nyugaton Bajorország (Németország), keleten pedig Felső-Ausztria határolja. Története Az 1848-ban létrehozott új alkotmányban osztották fel Salzburg tartományt több kerületre. 1896-ig a Flachgau (Salzburg-környék) része volt. Közigazgatási egységei A kerületet 13 egységre osztották fel, amelyből 1 város és 4 vásárjoggal rendelkező község (Marktgemeinde). A vásárjoggal ma már nem jár előjog, azonban a régi titulus megmaradt nevükben. Városok (Zárójelben a népesség nagysága szerepel, a 2011-es állapot szerint.) Hallein (19 864) Községek vásárjoggal Abtenau (5 736) Golling an der Salzach (4 051) Kuchl (6 767) Oberalm (4 157) Községek Adnet (3 442) Annaberg-Lungötz (2 290) Bad Vigaun (2 000) Krispl (852) Puch bei Hallein (4 438) Rußbach am Paß Gschütt (796) Sankt Koloman (1 619) Scheffau am Tennengebirge (1 334) Magyar játékosok az Aranylabda-listákon 1956 Puskás Ferenc - Honvéd (4) Bozsik József - Honvéd (6) Kocsis Sándor - Honvéd (8) 1957 Kubala László - Barcelona (5) Bozsik József - Honvéd (9) Grosics Gyula - Tatabánya (12) Kocsis Sándor -Young Fellows Zürich (20) 1959 Tichy Lajos - Honvéd (6) Puskás Ferenc - Real Madrid (7) Grosics Gyula - Tatabánya (13) Bundzsák Dezső - Vasas (13) Albert Flórián - Ferencvárosi TC (20) 1960 Puskás Ferenc - Real Madrid (2) Sándor Károly - MTK (13) Göröcs János - Újpesti Dózsa (13) 1961 Puskás Ferenc - Real Madrid (5) Grosics Gyula - Tatabánya (10) Tichy Lajos - Honvéd (28) 1962 Göröcs János - Újpesti Dózsa (10) Albert Flórián - Ferencvárosi TC (19) Solymosi Ernő - Újpesti Dózsa (19) Tichy Lajos - Honvéd (25) 1963 Albert Flórián - Ferencvárosi TC (12) Sándor Károly - MTK (17) 1964 Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (11) Albert Flórián - Ferencvárosi TC (16) 1965 Albert Flórián - Ferencvárosi TC (6) Puskás Ferenc - Real Madrid (13) Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (17) 1966 Albert Flórián - Ferencvárosi TC (5) Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (6) Farkas János - Vasas (7) 1967 Albert Flórián-Ferencvárosi TC (1) Farkas János - Vasas (10) 1968 Dunai Antal - Újpesti Dózsa (12) Albert Flórián - Ferencvárosi TC (17) Szűcs Lajos - Ferencvárosi TC (17) Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (24) 1969 Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (18) 1971 Bene Ferenc - Újpesti Dózsa (10) 1972 Dunai Antal - Újpesti Dózsa (15) 1976 Nyilasi Tibor - Ferencvárosi TC (14) 1977 Nyilasi Tibor - Ferencvárosi TC (7) Törőcsik András - Újpesti Dózsa (26) 1981 Törőcsik András - Újpesti Dózsa (11) Nyilasi Tibor - Ferencvárosi TC (28) 1983 Nyilasi Tibor - Austria Wien (33) 1985 Détári Lajos - Honvéd (21) Nyilasi Tibor - Austria Wien (21) Összesen Albert Flórián (7) Bene Ferenc (6) Puskás Ferenc (5) Nyilasi Tibor (5) Grosics Gyula (3) Tichy Lajos (3) Törőcsik András (2) Bozsik József (2) Kocsis Sándor (2) Sándor Károly (2) Göröcs János (2) Dunai Antal (2) Farkas János (2) Kubala László (1) Szűcs Lajos (1) Solymosi Ernő (1) Bundzsák Dezső (1) Détári Lajos (1) Hengelo Oost vasútállomás Hengelo Oost vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Hengelo községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Almelo–Salzbergen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hengelo vasútállomás Oldenzaal vasútállomás Hasimoto Hideo Hasimoto Hideo (Oszaka, 1979. május 21. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2007-es Ázsia-kupán. Walter Walker Walter Walker (Marion, 1883. április 3. – Grand Junction, 1956. október 8.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Colorado, 1932). Momotombo A Momotombo egy ma is aktív tűzhányó Nicaragua területén. Az 1297 méter magas vulkán León megye délkeleti, a Managua-tó partvidékének északnyugati részén emelkedik. A Momotombo a szintén aktív Masaya, Telica és San Cristóbal vulkánokkal együtt az úgynevezett nicaraguai vulkáni kordillerához tartozik. Nevének jelentésére két elmélet is létezik. Az egyik szerint az otomange nyelvből származik, és jelentése „magas, dörgő csúcsunk”, a másik szerint viszont a név a navatl nyelvből ered, és azt jelenti, hogy „nagy égő csúcs”. Története A Momotombo aktivitásáról a 16. század óta maradtak fenn adatok, először 1522-ből. 1609-ben újabb erős aktív időszak kezdődött, ennek következtében 1610-ben a közeli León várost új helyére, a Subtiava nevű indián falu közelébe költöztették, így alakult ki a mai León. A régi település romjait ma León Viejo („öreg León”) néven ismerik. 1764-ben ismét kitört a tűzhányó, 1870-ben pedig hosszú és erőteljes dörgéseket hallatott. 1885 októberében nagy mennyiségű füstöt bocsátott ki és 15 percenként morajlott. 1886 februárjában éjjelente tüzet figyeltek meg a kráterében, majd május 20-án nyugati felén nagy mennyiségű füstöt és hamut lövellt ki, Managua irányába pedig lávafolyás indult meg. Három nap múlva a közeli városok teljes sötétségbe borultak a nagy hamufelhő miatt. 1905-ben ismét lávafolyásos kitörést produkált, majd 1918 áprilisában nagy mennyiségű füstöt bocsátott ki. 2015 decemberében az utóbbi több mint egy évszázad legerőteljesebb kitörését figyelték meg. Powell Clayton Powell Clayton (Bethel Township, 1833. augusztus 7. – Washington, 1914. augusztus 25.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Arkansas, 1871–1877). 2012-es magyar vívóbajnokság A 2012-es magyar vívóbajnokság a százhetedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot december 14. és 15. között rendezték meg Budapesten, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban. 1910-es magyar atlétikai bajnokság Az 1910-es magyar atlétikai bajnokságot – amely a 15. bajnokság volt. Paul-Armand Challemel-Lacour Paul-Armand Challemel-Lacour [ejtsd: salmel-lakúr] (Avranches, 1827. május 19. – Párizs, 1896. október 16.) francia publicista és politikus. Életútja A Lycée St-Louis-ban és az École normale supérieure-ben tanult. Bölcsészeti előadásokat tartott Párizsban és Limoges-ban; azonban az 1851. december 2-ai államcsíny után számkivetésbe kellett mennie. Három évi távollét után visszatért és a Temps című lapba írt ellenzéki cikkeket. A porosz–francia háború idején barátja Gambetta, Lyon prefektusává nevezte ki. 1872-ben bejutott a nemzetgyűlésbe, ahol Gambetta oldala mellett mint tudományosan képzett, kiváló szónok különösen a klerikális irány ellen harcolt. Tevékenységének elismeréseül Marseille városa 1876-ban szenátorrá választotta, a kormány pedig 1879-ben Bernbe, 1880-ban Londonba küldte követnek, ahonnan csak Gambetta bukása után tért vissza 1882-ben. Egy évvel később elvállalta Jules Ferry kormányában a külügyi tárcát. A Bourrée-féle szerződésnek visszautasításával háborúba keverte hazáját Kínával, novemberben pedig visszalépett állásáról. Később ismét előtérbe lépett. Mint a szenátus alelnöke az 1892. szeptember 22-én tartott százados ünnepély alkalmával a Panthéonban a francia forradalmat magasztaló beszédet mondott és az ő indítványára szavazott a szenátus december 12-én bizalmat a Bourgeois–Ribot kormánynak. 1893. március 27-én a szenátus nagy többséggel elnökének választotta az elhunyt Ferry helyébe, március 23-án pedig a Francia Akadémia Rénan utódja gyanánt tagjai közé felvette. Challemel-Lacour ugyanis számos jeles munkával gazdagította a francia irodalmat, és honfitársai közt azon kevesek közé tartozott, akik alaposan ismerték az angol és német bölcsészeti irodalmat. Különösen pedig Schopenhauernek volt nagy tisztelője. Főbb munkái: Philosophie individualiste (Párizs, 1864. Ebben a tanulmányban Wilhelm von Humboldtot méltatja). Lefordította H. Ritter: A bölcsészet története című 3 kötetnyi munkáját franciára. Kiadta végül d'Épinay asszony összes műveit (1870). Forrás Bokor József (szerk.). Challemel-Lacour, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Danczi Villebald József Danczi Villebald József OSB (Kürt, 1910. október 16. – Győr, 1977. december 21.) bencés pap, tanár, iskolaigazgató, nyelvész. Élete A kürti elemi iskola elvégzése után 1923 és 1931 között Érsekújvárott, a Csehszlovák állami Gimnáziumban tanult. 1931. augusztus 6-án lépett be a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. 1932 és 1936 között a prágai Károly Egyetemen folytatott teológiai tanulmányokat, majd 1936. június 27-én ünnepi fogadalmat tett, s július 5-én pappá szentelték. 1936 és 1938 között a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett pedagógusi diplomát magyar nyelv és csehszlovák nyelvből. 1938-ban a magyarlakta területek Magyarországhoz történő visszacsatolásával magyar állampolgárként tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Egyetemen (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) fejezte be. 1939-ben doktorált magyar és szláv nyelvészetből. Doktori disszertációját szülőfaluja, Kürt nyelvjárásáról (annak hangtanáról) írta A kürti nyelvjárás hangtana, fonetikai és fonológiai vizsgálata címmel. 1941-től Pannonhalmán a gimnázium, 1947-től a főiskola tanára is volt. 1941-ben néprajzi gyűjtéseket folytat szülőfalujában, Kürtön. 1941 márciusában a szláv nyelvekkel való foglalkozás végett beiratkozik a Zágrábi Egyetemre, ahonnan a hitleri betörések miatt rövid időn belül haza kellett térnie. 1941-ben rövid ideig tartó katonai szolgálat után Pannonhalmán tanított. 1943-ban a környező falvakban dűlőneveket gyűjtött, diákjait is bevonta a néprajzi gyűjtésbe. Megszerettette velük a nép hagyományaiban őrzött értékeket. 1945-ben Pannonhalmán érte az egyre közeledő front. Rövid idő alatt megtanult oroszul, és az érkező orosz katonákat a várban már saját nyelvükön köszöntötte. Azáltal, hogy tolmácsként működött, nagyban hozzájárult, hogy a vár és a benne élő menekültek túléljék a háborút. 1947-ben megindult a szerzetesrendek feloszlatása. Ő önként vállalta a lemondást. 1949-ben került plébánosnak Balatonendrédre, amit 1951-ben kellett elhagynia. Ekkor Győrbe költözött, és egészen 1962-ig rendi kereteken kívül, állami iskolákban oroszt tanított. 1962-ben egy évre visszatért Pannonhalmára. 1963 és 1973 között a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanára, igazgatója és a rendház főnöke volt. 1973-tól orosztanárként működött. Nevelt, oktatott, papi teendőit végezte, s ezek mellett kutatott, fordított, publikálta műveit és előadásokat tartott. A nyelvészet és a szlavisztika volt a fő területe, de kutatta bencés elődeinek, a XIX. század nagy nyelvészeinek, Czuczor Gergelynek, Jedlik Ányosnak és Szeder Fábiánnak életét. Fordított szláv nyelvekből (Ľudovít Štúrt, Ján Kollárt, Ján Hollý-t), kódexek szövegeit, misztikusokat és szentek életét latinról magyarra. Történelmi témájú műveket is írt, Győr történelmével foglalkozott. Hosszan tartó betegség következtében 1977. december 21-én hunyt el. Földi maradványait 1978. január 3-án temették el a győri Szent Ignác (bencés) templom kriptájába. Nyelvészeti tevékenységének fő területe a nyelvjáráskutatás volt, ennek témaköréből jelentetett meg több nyelvészeti dolgozatot is. A Studia Slavica hasábjain Lomonoszov magyarországi kézírásos művét elemezte. Főbb művei 1939. A kürti nyelvjárás hangtana, fonetikai és fonológiai vizsgálata. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 1941. A kiskunhalasi nyelvjárás hangtanához. Magyar Nyelv 36. http://www.halas.hu/almanach/fejezet/13bibliog.htm 1942. Imecs Jakab tájszógyűjteménye 1855–1860-ból. Csíkszék. Magyar Nyelv. XXXVIII. évf. 3. sz. 220–224., 4. sz. 307–310., 5. sz. 386–389 http://neprajzibibliografia.adatbank.transindex.ro/?nev=DANCZI%20Villebald 1942. Visszatérés a kiskunhalasi nyelvjárás hangtanához. Magyar Nyelv 37. http://www.halas.hu/almanach/fejezet/13bibliog.htm 1943. Népi növénynevek Kürtről. Magyar Nyelv. Budapest. 1947. Orosz nyelvkönyv a katolikus általános iskolák V. és VI. osztálya számára. Szent István Társulat. Budapest. 1956. Szövegmutatvány a kürti nyelvjárásról. Magyar Nyelv. Budapest. 1962. Lomonoszov magyarországi kéziratos műve (orosz nyelven). Studia Slavica. 2. szám. Horváth Imre (botanikus) Horváth Imre (Hódmezővásárhely, 1926. szeptember 4. – Szeged, 1979. szeptember 16.) biológus, növényökológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1968). Életpályája Hódmezővásárhelyen született 1926. szeptember 4-én. Egyetemi tanulmányait a szegedi tudományegyetemen végezte, ahol 1950-ben szerzett természetrajz- földrajz szakos tanári diplomát. Tudományos kutatómunkáját a szegedi egyetem Növénytani Intézetében demonstrátorként kezdte. A tanári diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia apparátusában biológiai szaktitkárként, majd a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) osztályvezetőjeként dolgozott. 1954-től az erdeifenyőcsemeték nevelésének elméleti kérdéseivel foglalkozott és e témából védte meg 1958-ban kandidátusi disszertációját. 1956-tól a szegedi egyetemi Éghajlattani Intézetben kutatói státusban a növényekre ható mikroklimatikai viszonyokat tanulmányozta, 1958-tól a gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani Intézetében docens. A szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Növénytani tanszékére 1965-ben tanszékvezető docensi, majd 1968-ban egyetemi tanári kinevezést kapott és egyúttal a Botanikuskert igazgatója is lett. Munkássága Kutatási területe a növényökológián belül a környezeti tényezők, elsősorban a fény hatásának vizsgálata a szervesanyag produkcióra és fotoszintetikus energiahasznosulásra, valamint a Tisza-kutatás biológiai vonatkozásai. Élenjáró volt a hazai fitotron-kutatásban és -szervezésében. Publikációinak száma meghaladja a százat. Könyve: Ács Rudolf–Horváth Imre: A komplex meliorációs beruházások történeti áttekintése és gazdasági hatásának vizsgálata különböző agroökológiai típusú gazdaságokban; AKI, Bp., 1986 (Agrárgazdasági Kutató Intézet) Septvaux Septvaux település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Septvaux Barisis-aux-Bois, Fresnes, Prémontré és Saint-Gobain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lunow-Stolzenhagen Lunow-Stolzenhagen település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 1218 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Stazione di Sagrado Stazione di Sagrado vasútállomás Olaszországban, Sagrado településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Udine–Trieszt-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Gorizia Centrale Stazione di Redipuglia Ráczné Zeitler Anna Ráczné Zeitler Anna (Rudabrád, 1920. április 10. –) erdélyi magyar nyelvész, módszertani szakíró. Életútja Középiskolai tanulmányait a nagyszebeni Szent Orsolya zárda leánygimnáziumában (1931-35) és a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban (1935-39) végezte; az I. Ferdinánd Egyetemen, illetve a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett német-magyar szakos tanári oklevelet (1943). Tanársegéd a Ferenc József Tudományegyetemen, majd a Bolyai, illetve a Babeș-Bolyai egyetemen a német nyelv és módszertani tanszéken, illetve a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán; utóbb különböző kolozsvári középiskolákban tanított nyugdíjazásáig. Munkássága Első munkája az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde száz évet felölelő (1843-1944) bibliográfiája, amely a folyóirat 1944. évfolyamában (573-612. lap) jelent meg. Doktori értekezését Ina Seidel világképéről (Ina Seidels Weltanschauung und künstlerische Ausdruckformen in ihrem Werk) a Ferenc József Tudományegyetemen védte meg. Több egyetemi német nyelvi és módszertani tankönyv, illetve segédkönyv szerzője, társszerzője; 1957-1968 között a bukaresti tankönyvkiadónál 13 német nyelvű, magyar oktatási nyelvű középiskolák számára átdolgozott tankönyve jelent meg az V-XII. osztályok számára. Német irodalmi és módszertani tanulmányai jelentek meg a Korunkban (Gerhart Hauptmann erdélyi színpadokon bemutatott Die Weber c. darabjáról, 1963/2), a Revista de Pedagogie című szakfolyóiratban (1968/5; 1968/11), a Probleme de metodica predării disciplinei umaniste című gyűjteményes kötetben (Kolozsvár 1965). Munkái: Lesestücke für deutsche Sprachübungen (1956); Texte de specialitate pentru studenții Institutului de Arte Plastice Ion Andreescu (1960); Die Metodik der deutschen Sprache als Fremdsprache in der Mittelschulen (1960); Texte de specialitate pentru studenții Conservatorului de muzică Gh. Dima (1961); Limba germană. Vol. II. Texte de specialitate arte plastice, muzică, teatru, film (1968); A Bolyai Tudományegyetem német tanszéke (1999). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 M85-ös autóút (Magyarország) Az M85-ös autóút (2×2 sáv elválasztva, leállósávokkal) a Győr-Sopron szakaszon futna, teljes kiépítettsége csak távlati tervekben szerepel. 2008-ban elkezdődött az enesei elkerülőszakasz építése. Az első 7 km-es szakaszt 2011. december 21-én adták át. 2015. június 16-án átadták a Kóny - Győr szakaszt, amit szeptemberben a Csorna-kelet - Kóny szakasz követett. Csorna elkerülő I. 12,5 km-es szakaszának engedélyezési és kiviteli tervei 2013-ban készültek el. A Csorna elkerülő első ütem forgalomba helyezése 2015-ben, a második ütemé pedig 2017-ben megtörtént. Az autóút Csornától keletre eső szektora része a Győr-Szombathely között megépült gyorsforgalmi útnak, amely 2006-2016 között készült el. Szakaszai A kilométerszámozás az M1 autópályától indul. Eddig átadott szakaszok 2011. december 21-én átadták az Enesét elkerülő 2x2 sávos szakaszt, a 6+800-13+800 km szelvények között. A munkák kezdete 2009. július 20-a volt. Az átadása - a pótlólagos régészeti feltárások miatt - késett az eredeti tervekhez képest. Az útépítésen 2 db csomópont és 5 db aluljáró található. A napi 1200 tehergépkocsi és várhatóan a személygépkocsik jelentős része is elkerüli majd a jövőben a települést. Kivitelező: CÉ-LA Enese 2009 Konzorcium volt. A további építések kivitelezési ideje nem tisztázott. A szakaszt az ÁAK Lébényi Autópálya Mérnöksége üzemelteti. 2015. június 16-án átadták a Kóny-Győr 16 km-es összefüggő szakaszt, amely részét képezi a már 2011-ben elkészült 7 km-es Enese elkerülő is. Enese elkerülőt a kivitelezés utolsó két hónapjában lezárták és a forgalmat és azt a településen át vezető 85-ös főútra terelték. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. 241.000 m2 terület megelőző régészeti feltárására kötött szerződést Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságával. A szerződések alapján a Múzeum a Győr – Enese szakaszon 49.000 m2 területen végezte el a kivitelezések megkezdése előtt szükséges régészeti feltárásokat. 2013. január 2-án kiírták a Csorna I. ütem, Csorna-Enese, Enese-Győr szakasz kivitelezési pályázatát, a kivitelezési határidő 2015 első félév vége volt. A munkát 2013. júniusában kezdték és a CC M85. I. Konzorcium és az MK Csorna Konzorcium végezhette el. Győrnél új korforgalmi csomópont, míg Kónynál különszintű - ideiglenes végcsomópontként használt - kereszteződés is létesült. 2015. szeptember 9-én átadták a Kóny-Csorna és Csorna elkerülő szakaszokat, amellyel az autóút hossza 27,1 km-re nőtt. A Győr – Csorna kelet + Csorna elkerülő között tervezett 2x2 sávos gyorsforgalmi út 5 fő szakaszra volt bontható. Ez magába foglalta a részütemek közül a 2015. június 16-án átadott 1-es főút (Magyarország) és M1 autópálya közötti főút négynyomúsítását ~2,0 km hosszban, és az M1 autópálya - Csorna kelet (elkerülőig) tartó 2x2 sávos gyorsforgalmi építését (Enese elkerülő nélkül) kb. 12,7 km hosszban, valamint az autóúttal párhuzamosan haladó 85. sz. főút útkorrekcióit. A kivitelezés első ütemben Kónyig készült el. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. 241.000 m2 terület megelőző régészeti feltárására kötött szerződést Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságával. A szerződések alapján a Múzeum a Győr – Enese szakaszon 49.000, az Enese – Csorna szakaszon 105.000 a Csorna elkerülő I. ütemnél 87.000 m2 területen végezte el a kivitelezések megkezdése előtt szükséges régészeti feltárásokat. 2013. január 2-án kiírták a Csorna I. ütem, Csorna-Enese, Enese-Győr szakasz kivitelezési pályázatát, a kivitelezési határidő 2015 első félév vége volt. A munkát a CC M85. I. Konzorcium és az MK Csorna Konzorcium végezhette el. A szakasz összesen 24 km új gyorsforgalmi utat foglalt magába. Csorna elkerülő I. ütem A gyorsforgalmi út legkritikusabb része Csorna városon átvezető 85-ös főút és 86-os főút közös 2x2 sávos városközponti - Soproni úti - szakasza. A forgalom nagysága mellett ki kell emelni, hogy a nehézgépjárművek aránya igen magas. A 2010-es forgalom számlások alapján 85-ös főút forgalma 19.256 jármű/nap ebből 1574 a tehergépkocsi, amihez hozzájön a 86-os főúton 7856 jármű/nap, ebből teher 2374 jármű terhelése (ez 30%-a a forgalomnak). A csornai képviselő-testület 1998-ban döntötte el, hogy a 85-ös főút délről, a 86-os keletről kerülje el a várost. Ezt 1999 nyarán ismét megerősítették. Ezután tanulmánytervek és hatástanulmányok készültek a főutak fejlesztésére. 2001 júniusában a környezetvédelmi felügyelőség részletes környezeti hatástanulmány készítését írta elő. Az M85-ös gyorsforgalmi útra 2002. május 13-án adták ki a környezetvédelmi engedélyt. Az M86-os gyorsforgalmi út keleti elkerülő nyomvonalára viszont a részletes környezeti hatástanulmány elkészítése elmaradt. Az M85-ös végül is 2006. szeptember 29-én kapott építési engedélyt, azonban nem jelölte ki az M86-os csatlakozását. Időközben eldőlt, hogy a várost az M85-ös és M86-os utak fonódó majd elváló közös pályával kerülik el keletről, 3,5 km hosszan 2x3 sávos közös szakasszal. A közös szakasznak 17 műtárgya lett és keresztezi a Győr–Sopron és Pápa–Csorna-vasútvonalat is. A kivitelezést 30 milliárd forintért végezték el a 12,5 km-es szakaszon. Átadására 2015. szeptember 9-én került sor. Csorna elkerülő II. ütem A 4,5 km hosszú út szakasz Csorna dél és Csorna nyugat között halad (27+100-31+855 km szelvények között), érintve Jobaháza község igazgatási területét is. Az M85-ös szakasz építésének célja, hogy a 2015-ben átadásra került, Csornát csak délről és keletről elkerülő úthoz csatlakozzon, ezáltal 85-ös főút forgalmától is mentesítse Farád és Csorna településeket. Csorna nyugat csomóponttól új átkötő út épült északi irányba Farádtól nyugatra. Ez az M85 és 85-ös főút közötti új út felüljáróval keresztezi a Győr–Sopron-vasútvonalat és körforgalmi csomóponttal éri el a 85-ös főutat. Átadására 2017. december 15-én került sor. A kivitelezésre és a kivitelező kiválasztására 2015. októberében közbeszerzési eljárást hirdettek, amelynek nyertese 2016. április 14-én a ST-M85-II konzorcium lett (STR Építő Kft., TRSZ Kft. tagokból). A beruházást 2016. május 19-től nettó 13,845 milliárdból valósították meg. Épülő szakaszok A Csorna és Sopron-kelet közötti 57,9 km-es szakasz kivitelezésére 4 szakaszra osztott tendert írtak ki 2017-ben. A 2017. december 1-én ismertettetek szerint a Csorna és Fertőd-Endrédmajor csomópont között 20,05 kilométeres pályát a Strabag Építő Kft., a Strabag AG és a Belfry PE Kft. konzorciuma építheti meg nettó 51,9 milliárd forintért. A Fertőd-Endrédmajor csomópont és Nagylózs között 15,6 kilométeres utat az EuroaAszfalt Kft., a Swietelsky Magyarország Kft. és a Betonútépítő Zrt. alkotta konzorciumot kivitelezheti nettó 48,1 milliárd forintért. A Nagylózs és Sopron-kelet között 15,4 kilométeren a Dömper Kft. és a Subterra-Raab Kft. ajánlatát fogadták el 53,09 milliárdért. Ugyanezen cégcsoport nyerte a Sopron-kelet és a fertőrákosi csomópont között 6,4 kilométeres autóutat nettó 17,7 milliárd forintért. 2018. február 26-án a Sopron-kelet csomópontnál a kivitelező megkezdte a felvonulást a munkaterületre. A hivatalos alapkő letételre 2018. március 6-án került sor. Tervezési előzmények Pereszteg-Sopron-kelet A Pereszteg–Sopron-országhatár közötti 27 km-es szakasz előkészítése a 2000-es évek elején kezdődött. A korábbi tanulmányterveket és nyomvonalat időközben a NATURA 2000 területek miatt módosítani és kiegészíteni kellett. Az új megvalósíthatósági hatástanulmány és kiegészítő környezetvédelmi dokumentáció elkészítésére az M85 Konzorcium (UTIBER Közúti Beruházó Kft., UVATERV Zrt.) nyert el nettó 138,7 millió forintért megbízást. Kivitelezése 2017 és 2020 között várható. Az autóút Pereszteg, Nagycenk és Kópháza déli oldalán a Sopron–Szombathely-vasútvonallal párhuzamosan fog futni,, aztán Balf felé kanyarodik. Sopronba a Pihenőkereszt felett ér be, a volt katonai lőtéren keresztül, a Pozsonyi utat keresztezve elfordul a Virágvölgy felé és eléri a Bécsi dombot. A 84-es főút alatt jön ki a Wabitól ötven méterre és az Arcusnál csatlakozik be a jelenlegi útba. A 2x2 sávos autóút 110 km/h sebesség lesz megengedett, hasonlóan a Bécsi dombnál lévő 780 méter hosszú alagútban is, amely a Dudlesz alatt tör át. Az alagút hossza 2017. márciusi tervek alapján hosszabbodott meg 490 m-ről 780 m-re, így kedvezőbb környezetvédelmi hatást érve el. A Pereszteg-országhatár szakasz 2015. októberében környezetvédelmi engedélyt kapott. A beruházás része lesz 8647. jelű út és M85 közötti Sopron északnyugati elkerülő út megépítése is 2022-ig. Csorna–Vitnyéd-Pereszteg 2014. március 12-én kiírta a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a közbeszerzési eljárást a 38 km hosszú, 2x2 sávosra tervezett autóút Csorna-Pereszteg közötti szakaszának megvalósíthatósági tanulmány, közúti biztonsági hatásvizsgálat, illetve a Natura 2000 területek vizsgálata, a részletes környezetvédelmi hatásvizsgálati dokumentáció elkészítése és engedélyeztetésére. A kivitelezés biztosított finanszírozás esetén 2020-ban kezdődhet és 2022-ben - utolsó szakaszaként az autóútnak - készülhet el. Időközben úgy módosult volna a tervezet, hogy egy kormányhatározat alapján, hogy 2020-ig csak Vitnyédig készülhetett volna el a 2x1 sávos útként, míg a további 20 km-es szakasz építése ezen európai uniós ciklusban nem volt várható. Az építési engedélyek alapján - az eredeti tervek szerint - a kivitelezés 2x2 sávos autóútként zajlik. Ha teljes szakasz átadásra kerül, akkor az M1-es autópálya mellett újabb gyorsforgalmi kapcsolat jön létre Bécsújhely és Bécs felé Sopron érintésével. Hidak Az üzemelő M85-ös szakaszon 15 híd, 4 különszintű és 10 körforgalmú csomópont épült. A csornai elkerülő szakaszon pedig 17 híd, 3 különszintű és 3 körforgalmú csomópont létesült. Díjfizetés Az Enese községet elkerülő szakasz, továbbá a Kóny és Győr felé menő pálya jelenleg díjfizetés nélkül vehető igénybe a személygépjárművek számára. Az útdíjrendelet 2016. január 1-i módosítása alapján az M85-ös autóút használata az eddig átadott teljes hosszában díjköteles, országos vagy Győr-Moson-Sopron megyei e-matricával vehető igénybe. 8248 Gurzuf A 8248 Gurzuf (ideiglenes jelöléssel 1979 TV2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. október 14-én. Tüskésszárnyú ludak A tüskésszárnyú ludak (Plectropterini) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe a récefélék (Anatidae) családja és azon belül a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe mindössze 2 nem 2 faja tartozik, ezek a tarkalúdformák alcsaládjának legnagyobb testű képviselői. Sarkidiornis (Eyton, 1838 ) – 1 faj bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos) Plectropterus (Stephens, 1824 ) – 1 faj tüskésszárnyú lúd (Plectropterus gambensis) Twatt Twatt a skóciai Orkney-szigetek fő szigetén elhelyezkedő apró település. A település 1940 és 1949 között a Royal Naval Air Service (RNAS) füves katonai repülőtérnek adott otthont. Nevének eredete A település neve az óészaki nyelv þveit szavából származik, mely apró földterületet, telket jelent. Ebből az óészaki szóból származik a számos angol település nevében megtalálható thwaite tag. A település neve, Twatt hasonlít az angol nyelvű twat vulgáris szóhoz, mely női nemi szervet is jelent. A település, neve miatt a legközönségesebbül hangzó neveket felsoroló Rude Britain listán a Shetland-szigeteken fekvő Twatt településsel holtversenyben a negyedik helyre került. M9-es autóút (Magyarország) Az M9-es autóút a Budapest központú, sugaras gyorsforgalmi úthálózat oldására építendő gyűrű irányú úthálózati elem. Útvonala csak mintegy iránymutatásként lett kijelölve, végleges nyomvonala még egyeztetés tárgyát képezi. Ez eddigi tervek szerint a Szombathely – M86-os – Püspökmolnári – M8-as – Zalaegerszeg – Nagykanizsa – M7-es – Inke, 61-es főút – Kaposvár – Dombóvár – Szekszárd – M5-ös – Szatymaz – Szeged útvonalon haladna. Az M86-os és az M7-es közötti szakasz a TEN-T hálózat része. A 2003-ban kijelölt osztrák országhatár – Sopron – Szombathely szakasz visszaminősítésre került, új 9-es főútként. Szombathelytől északra a gyorsforgalmiút-kapcsolatot Sopronig és Bécsig az M87-es és az S31-es autóút vette át az Országos Területrendezési Terv 2008-as módosításakor. Ezáltal tehermentesítené a túlterhelt Bécs – Budapest – Szeged útvonalat. Története Jelenleg még csak egy nagyon rövid (20,6 km) szakasz készült el, és az sem teljes kiépítettségben, hanem 2x1 sávos autóútként (ez a későbbi autópálya jobb pályája). A megépült út a 6-os főutat köti össze az 51-es főúttal, és magába foglalja a szekszárdi Szent László Duna-hidat. Építése 2001 második felében indult meg, 2003. július 3-án adták át a forgalomnak. Az útszakasz kezelője és karbantartója a Magyar Közút Zrt. Másik elkészült szakasza a kaposvári elkerülő út, mely jelenleg nagyrészt még csak 2x1 és 2x2 sávos autóút, műtárgyait viszont 4 sávra tervezve építették ki, így könnyen autópályává fejleszthető. Az útszakasz jelenleg a 61-es főút része. A majdani autópálya további részei még csak tervezési fázisban vannak. Ezek közül a legelőrehaladottabb állapotban az M9-es Szekszárd (5112-es út, Palánki úti körforgalmi csomópont) és Kaposvár (61-es elkerülő út keleti vége) közötti szakasz van, melynek tervezése 2009-ben indult meg a tanulmánytervnek, az előzetes környezetvédelmi vizsgálati dokumentációnak, valamint a nyomvonal miniszteri rendeletben történő kihirdetéséhez szükséges dokumentációinak elkészítésével. 2015 szeptemberében azt is bejelentették, hogy a Kaposvár–Szekszárd közötti szakasz megkapta a környezetvédelmi engedélyt. A településrendezési terv szükséges módosításait Kaposvár önkormányzata már elfogadta, de a konkrét kivitelezés dátuma még nem lett kitűzve. 2010-ben elkezdődött az M9-es autópálya 51-es és 54-es számú főutak közötti 12,3 km-es szakaszának kiépítése is. A Kormány az 1653/2012. (XII. 19.) Korm. határozatban foglaltak, a Vegyépszer csődje, részben pedig a jelentős régészeti költségek miatt állt el a megvalósítástól és visszavonta a kiemelt uniós projekt státuszt. Az építésre kapott majdnem 13 milliárd forintnyi uniós támogatást is visszavonták. Vasvár-Zalaegerszeg-Misefa/R76 szakasz 2015 áprilisában Lázár János kancelláriaminiszter bejelentette, hogy döntés született az M9-es autóút egy újabb szakaszának megépítéséről Vasvár és Zalaegerszeg között. Mivel Zalaegerszeg nehezen megközelíthető megyeszékhely, az M9-es autóúton és a szintén épülő M8-as autóúton keresztül tervezik bekötni a gyorsforgalmi úthálózatba. A nyomvonal előzményei a 2006-tól induló előkészítő munkák, nyomvonalváltozatok voltak. Az előzetes környezeti vizsgálati eljárásra elkészített tervezeteket 2009-ben több település fellebbezése miatt nem lehetett lezárni, később pedig a kezdeményezést – anyagi források hiányában – inkább csak az M9 Térségi Fejlesztési Tanács tartotta napirenden. 2015-ben újraindult a környezeti hatásvizsgálat, majd 2016 februárjában további átkötő nyomvonallal egészítették ki azt. A nyomvonal vizsgálata a Vasvár–Nagykanizsa közötti szakaszra terjed ki. 2016. decemberében közbeszerzést írtak ki az M9-es autóút 2x2 sávos, Vasvár-Zalaegerszeg közötti 38 km-es szakaszának a tervezésére. A szakasz kezdete a 8-as főút, vége Misefa térsége, ahol a tervek szerint az M9-es autóút és R76-os gyorsút találkozik majd. A szakasz építésének célja, hogy elősegítse Zalaegerszeg bekötését a gyorsforgalmi úthálózatba. A vele párhuzamos 74-es főút forgalma csak Zalaegerszeg város elkerülő - 76-os főúttal közös - szakaszán éri el a 9627 jármű/nap, 11458 E/nap értéket, egyéb szakaszain 4000-5000 jármű/nap érték között mozog. Az építésre előkészített, de félbehagyott szakasz 2010-ben kezdődött el az 51-es és az 54-es főutak közötti szakasz építése 2x1 (a csomópontok környékén 2x2) forgalmi sávos kiépítéssel 12,3 km hosszban. Külön szintű csomópont épül az 51-es és az 54-es főútnál is. A beruházás öt település közigazgatási területét érinti: Dusnok, Sükösd, Érsekhalma, Nemesnádudvar és Hajós. Az építés során 2 külön szintű csomópontot alakítanak ki, amelyek közül az M9 autóút és az 54-es főút csomópontja ideiglenes végcsomópont. Tizenegy műtárgyat építenek meg: öt-öt aluljárót és felüljárót, valamint egy halastó-keresztezést 4x1,69 méteres áteresszel. Létesül még hét vad-, illetve hüllőátjáró, valamint 900 méter hosszon az út mindkét oldalán zajárnyékoló fal is. Az autóútnak eredeti tervek szerint 2010. október 30-ra el kellett volna készülnie, amit a 2009-es közbeszerzési eljárás elhúzódása, majd többlet régészeti feltárások is hátráltattak. Az építési munkák 2011 óta nem folytatódtak. Az 51-es és 54-es főút közötti szakasz 3%-os készültségnél megtorpant. Az 54-es és 53-as főút közötti szakasz megépítése Loppert Dániel, a NIF kommunikációs vezetője szerint előre láthatóan csak a 2021–2024-es uniós költségvetési ciklusban lesz lehetséges. A kezdőpont kérdése Ami a nyomvonal kezdőpontját illeti, hosszas huzavona után eldőlt, hogy az autópálya Szombathelyről és nem Sopronból fog indulni, de Sopron felé 2x1, vagy 2x2 sávos új főút épül Csepreg érintésével. Az Országos Területrendezési Terv alapján a korábbi Szombathely - Sopron szakaszt új nyomvonalon, Kőszeg érintésével az M87-es autóúton, majd Ausztrián át vezető S31-es autóúton lehet majd megtenni. Eközben megépült az M86-os út Szombathely és Csorna (M85-ös út) közti szakasza, amely a vasi megyeszékhelyről Pozsony illetve Budapest felé létesít kapcsolatot. Az M9-es autópálya Vép mellett fog csatlakozni az M86-os autóútba. Díjfizetés Az M9-es autóút eddig megépült szakaszának használata teljes hosszában ingyenes. Santa Croce sull’Arno Santa Croce sull'Arno település Olaszországban, Toszkána régióban, Pisa megyében. Lakosainak száma 14 755 fő (2017. január 1.). Santa Croce sull’Arno Castelfranco di Sotto, San Miniato és Fucecchio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 20 Golden Greats (The Beach Boys album) A 20 Golden Greats egy 1976-ban az Egyesült Királyságban kiadott Beach Boys válogatásalbum. 1976 júliusában jutott fel az albumlista 1. helyére ahol 10 hetet töltött. A UK nagylemez listán 86 hetet töltött, és összesen körülbelül 2 000 000 példányban kelt el a szigetországban. Számlista Minden dal Brian Wilson/Mike Love szerzemény kivéve ahol jelölve van. A-oldal " Surfin' U.S.A. " ( Brian Wilson , Chuck Berry ) – 2:28 " Fun, Fun, Fun " – 2:03 " I Get Around " – 2:13 " Don't Worry Baby " (Wilson, Roger Christian) – 2:48 " Little Deuce Coupe " (Wilson, Christian) – 1:38 " When I Grow Up (To Be a Man) " – 2:03 " Help Me, Rhonda " – 2:46 " California Girls " – 2:38 " Barbara Ann " (Fred Fassert) – 2:05 " Sloop John B " (Tradicionális, Brian Wilson) – 2:56 B-oldal " You’re So Good to Me " – 2:16 " God Only Knows " (Wilson, Tony Asher) – 2:51 " Wouldn't It Be Nice " (Wilson, Asher, Love) – 2:22 " Good Vibrations " – 3:39 "Then I Kissed Her" ( Phil Spector , Ellie Greenwich, Jeff Barry) – 2:15 " Heroes and Villains " (Wilson, Van Dyke Parks) – 3:37 " Darlin' " – 2:12 "Do It Again" – 2:25 "I Can Hear Music" (Jeff Barry, Greenwich, Phil Spector) – 2:38 "Break Away" (Wilson, Murry Wilson) – 2:55 Szabó K. István Szabó K. István (Zsibó, 1977. június 21. –) romániai magyar rendező, színházigazgató. Pályája 2000-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán, majd a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház főrendezője, művészeti vezetője lett, majd 2004-től igazgatója. 2005-től a temesvári Csiky Gergely Színház főrendezője. 2007-től az ARCA független színház vezetője Bukarestben. 2009 - 2011 közötti periódusban, a Piatra Neamţ-i Ifjúsági Színház főrendezője. 2011-től 2015-ig a nagyváradi Szigligeti Színház főrendezője, művészeti igazgatója. 2015-től Budapesten él, szabadúszó művészként folytatja pályáját. Számos romániai és magyarországi színházban rendezett már, de Németországban és az Egyesült Államokban is megfordult színházi rendezőként. Rendezései Júlia, Visky András műve alapján Pesti Magyar Színház, Budapest Sirály, Akunin komédiája alapján Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza A Játszma vége, S. Beckett műve alapján Ifjúsági Színház, Piatra Neamt Bánk Bán, Katona József műve alapján Jókai Színház, Békéscsaba Play Strindberg, Dürrenmatt műve alapján Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Ibusár, Parti Nagy Lajos műve alapján Szigligeti Színház, Nagyvárad Pillangó, Móricz Zsigmond - Gyökössy Zsolt átirata alapján Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza Titus anatómiája-róma bukása, Heiner Müller Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen Lüszisztráté, Arisztophanész – Zalán Tibor Katona József Színház, Kecskemét Godot-ra várva, Samuel Beckett Szigligeti Színház, Nagyvárad TetteseK, Thomas Jonigk műve alapján Állami Német Színház, Temesvár Zűrzavaros éjszaka, Caragiale műve alapján Nemzeti Színház, Budapest A Nagy Romulus, Dürrenmatt műve alapján; Szigligeti Színház Nagyvárad Equus - Peter Schaffer drámája alapján, Regina Maria Színház, Nagyvárad Oedipus, Szophoklész műve alapján; Szigligeti Színház Nagyvárad Anyám ajkáról a fejlődés szó hamisan hangzik; Matei Vişniec drámája alapján; Trapdoor Theatre Chicago (USA) Európa - David Greig műve alapján; Szigligeti Színház Nagyvárad Nő a múltból - Roland Schimmelphennig műve alapján; Deutsche Bühne Ungarn, Szekszárd (Magyarország) No, de, mama, ezek most elmesélik a második felvonásban azt, ami az első felvonásban történt? - Matei Vişniec műve alapján; Nagybányai Városi Színház Meghallgatás - Al. Galin műve alapján; Ifjúsági Színház, Piatra Neamţ Ilja próféta - Tadeusz Słobodzianek műve alapján; Nagybányai Városi Színház Mauzóleum - Parti Nagy Lajos műve alapján; Nagyváradi Állami Színház, Szigligeti Társulat Teibale démona - I. B. Singer műve alapján, Állami Zsidó Színház, Bukarest A tavasz ébredése - Fr. Wedekind műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Kísértés - Václav Havel műve alapján; Cervinus Teátrum, Szarvas (Magyarország) Blasted - Sarah Kane műve alapján; Arca Színház, Bukarest Mockinpott - Peter Weiss műve alapján; Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben Ideges nevetés - Christopher Durang műve alapján; Ifjúsági Színház, Piatra Neamţ Katonák - Zalán Tibor műve alapján; Ifjúsági Színház, Piatra Neamţ Nastasia kisasszony - G. M. Zamfirescu műve alapján; G. A. Petculescu Színház, Resicabánya A hideg gyermek - Marius von Mayenburg műve alapján; Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben II. Edward - Christopher Marlowe műve alapján; Mihai Eminescu Nemzeti Színház, Temesvár Gogol: a revizor, azaz, Gogol, a revizorr - Zalán Tibor verziója alapján; Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár Még egyszer hátulról - Michael Frayn bohózata alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Anna Karenina pályaudvar - Nagy András műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Canterbury mesék - Horváth Károly-Tömöry Péter musicalje alapján; Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (Magyarország) Lolita mama - Radu Macrinici műve alapján; Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár Schumanns Nacht - Sven Holm műve alapján; Euro Theater Central, Bonn (Németország) Kísértés - Václav Havel műve alapján; Euro Theater Central, Bonn (Németország) A kripli - Martin McDonagh műve alapján; Maria Filotti Színház, Brăila Godot-ra várva - Samuel Beckett műve alapján; Atelier Nemzetközi Fesztivál, Segesvár A földigiliszták életéből – P. O. Enquist műve alapján; Euro Theater Central, Bonn (Németország) Vásott kölykök - Forgách András Cocteau-adaptációja alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Üvegfigurák - Tenesse Williams műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely De Sade márkiné - Yukio Mishima és De Sade művei alapján; Maria Filotti Színház, Brăila Hamupipőke - Romhányi József műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Cselédek - J. Genet műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Díszpolgárok - Siposhegyi Péter műve alapján; Toma Caragiu Színház, Ploieşti Menyegző - Stanisław Wyspiański műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Ház a határon - Sławomir Mrożek műve alapján; Andrei Mureşanu Színház, Sepsiszentgyörgy Vendégség - Páskándi Géza műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely M&M (Couture à porter) - Ştefan Caraman műve alapján; Andrei Mureşanu Színház, Sepsiszentgyörgy Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - Déry-Pós-Presser -Adamis musicalje alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely-Kőszegi Várszínház Don Juan - Molière műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely-Egervári Várszínház Szabó K. István-Kovács István: Don Quijote de la Mancsa; Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház, Marosvásárhely Megtorlás - I. L.Caragiale műve alapján; Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely Strip-Tease - Sławomir Mrożek műve alapján; Stúdió Színház, Marosvásárhely-Cassandra Stúdió, Bukarest Macbeth – W. Shakespeare műve alapján; Stúdió Színház, Marosvásárhely Szentivánéji álom – W. Shakespeare műve alapján; Stúdió Színház, Marosvásárhely Díjai 2014 - A legjobb rendezés díja, XIX Magyar Drámaíró Verseny, Békéscsaba 2012 - A Román Kulturális Minisztérium – Szilágy Megyei Kulturális Központ Nívó-díja az Anyám ajkáról a fejlődés szó hamisan hangzik rendezéséért 2011 – Földes Kati-díj 2010 – Az Erdélyi Riport különdíja a Teibale démona rendezéséért; Interetnikai Színházi Fesztivál, Arad 2005 – A Fesztivál Trófeája a Godot-ra várva című előadásért; Atelier Nemzetközi Színházi Fesztivál, Segesvár 2004 – A legjobb rendezés díja a Vásott kölykök című előadásért; TOPFEST – Nemzeti Színházi Fesztivál, Marosvásárhely 2003 – Pro Urbe-díj; Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának díszoklevele „kiemelkedő rendezői tevékenységért, színházteremtő munkájáért” 2002 – A legjobb rendezés díja a Menyegző című előadásért; Nemzetközi Látványszínházi Fesztivál, Marosvásárhely Pallars Jussà Pallars Jussà (spanyolul Pallars Jussá) járás (comarca) Katalóniában, Lleida tartományban. Pallars Jussà Alta Ribagorça, Pallars Sobirà, Alt Urgell, Noguera és Ribagorza comarcákkal határos. Települések A települések utáni szám a népességet mutatja. Az adatok 2005 szerintiek. Abella de la Conca - 183 Castell de Mur - 173 Conca de Dalt - 439 Gavet de la Conca - 313 Isona i Conca Dellà - 1 149 Llimiana - 168 La Pobla de Segur - 3 043 Salàs de Pallars - 334 Sant Esteve de la Sarga - 144 Sarroca de Bellera - 145 Senterada - 113 Talarn - 344 La Torre de Cabdella - 732 Tremp - 5 286 Stazione di Sala al Barro-Galbiate Stazione di Sala al Barro-Galbiate vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Galbiate település Sala al Barro frazionéjában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Como–Lecco-vasútvonal Monza–Molteno–Lecco-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Civate Stazione di Oggiono Thomas Bach Thomas Bach (Würzburg, 1953. december 29. –) olimpiai és világbajnok német tőrvívó, sportvezető. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság jelenlegi, kilencedik elnöke. Foglalkozása gazdasági jogász. Életútja 1976-ban vívásban a nyugatnémet tőrcsapattal olimpiai bajnoki címet nyert. 1991-ben választották be a NOB-ba, 1996-ban a végrehajtó bizottság tagja lett. 2000-től 2004-ig a NOB elnökhelyettese, később 2006-ban újra ezt a pozíciót nyerte el. 2006 és 2013 között a Német Olimpiai Bizottság elnöke volt. A NOB elnökeként Bachot 2013. szeptember 10-én választották meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökévé a NOB 125. kongresszusán, Buenos Airesben, így Jacques Rogge utódja lett, aki 2001 óta vezette a szervezetet. Megválasztásával 2013. szeptember 17-én lemondott a Német Olimpiai Bizottság elnöki tisztségéről. A lovakat lelövik, ugye? (film) A lovakat lelövik, ugye? (They Shoot Horses, Don't They?) egy 1969-es amerikai filmdráma Sydney Pollack rendezésében. A film alapjául Horace McCoy azonos című regénye szolgált. A produkciót kilenc Oscar-díjra jelölték, melyből egyet megnyert legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Cselekmény A film Robert Sylverton (Michael Sarrazin) visszaemlékezésével indul. Robertet még egyelőre ismeretlen okból elkövetett bűncselekménnyel vádolják. A férfi a tengerparton sétál, emlékképei a gyermekkora felé vetülnek: látott egy lovat, amint az eltöri a lábát, majd, hogy megkíméljék a további szenvedéstől, lelövik az állatot. Ahogy Robert kószálgat a környéken, besétál egy épületbe, ahol éppen egy táncversenyre tartanak válogatást. Az egyik jelölt, Gloria (Jane Fonda), partnerét nem engedik indulni, mert köhög, Gloria azonban nem hagyja magát csakúgy félreállítani, és addig makacskodik, amíg az elnök, Rocky (Gig Young) kiválasztja a tömegből Robertet. A nem mindennapi táncverseny kezdetét veszi, a párok addig táncolnak, amíg bírják, így a verseny hetekig elhúzódhat. A nyertes 1500 dolláros pénzdíjat kap. A versenyzők között van a két színész, Alice (Susannah York) és Joel (Robert Fields), abban a reményben, hogy felfedezik őket, az idős tengerész, Harry (Red Button) és partnere Shirley (Allyn Ann McLerie), valamint az elszegényedett gazda, James (Bruce Dern) és a várandós felesége, Ruby (Bonnie Bedelia). Kezdetben nem nagy a közönség, és sok pár kiesik az első héten. A verseny nagyon kimerítő, akár az éjszaka közepén is felriasztják a női és férfi hálót a tánc folytatására. Gloria kritikus szemmel kíséri Rubyt, akinek mint kiderül, a nagy szegénységük ellenére férje nem engedte elvetetni a gyermeküket. Gloria kíméletlenül kritizálja Rubyt, kivívva ezzel férje haragját, de Robert megvédi. Robert és Gloria a verseny alatt jobban megismerik egymást – a barátja lett, mint mondta azt Robert a bírónak –, Gloria kezdetleges karótnyelt magatartása feloldódik kissé, és elmeséli Robertnak, hogy színész akart lenni, de sosem futott be, öngyilkos akart lenni, párja pedig megcsalta, és újra akarja kezdeni. A verseny feszes tempója kezd megmutatkozni az embereken. Shirley hisztériás rohamot kap, mikor azt hiszi, hogy valami szaladgál a bőrén és össze-vissza csipkedi, az ápolónők nem bírnak vele. Rocky, az elnök szalad be, hogy megnyugtassa. Gloria szarkasztikusan megjegyzi magának, hogy csak azért csinálta, hogy több pontot kapjon, de ahhoz ez túl valóságos produkció volt. A nézőközönség száma közben egyre emelkedik, a nézők pedig szponzorálni kezdik kedvenc párjaikat. Alice, a színésznő egy nap nem találja váltásruháját és a kozmetikáit, és megvádolja a nőket, hogy ellopták tőle, azonban mindenki csak nevet rajta, ugyan kinek kéne a ruhája? Egyedül Robert veszi komolyan a nőt, és megtalálja a holmijait egy szemetesben. Mikor jelenti Rockynak az esetet, Rocky nem adja vissza Alice-nek a dolgait, és bevallja Robertnek, hogy ő vette el Alice-től a cuccait. Magyarázatként azt adja, hogy a közönséget sokkal jobban érdekli a verseny fizikai megpróbáltatása. Ehhez mérten Rocky kitalál a táncmaratonnak egy új kihívást. A párokat egy körben tíz percen át futásnak engedi, az utolsó három helyen végzett pár pedig kiesik. Az ezt követő táncparádé alig hasonlít már táncra, a partnerek egymást próbálják megtartani, ha pedig valaki földre kerül, görkorcsolyázó ellenőrök suhannak melléje, és mint a bokszban a padlóra kerüléskor, tízig számolnak felette esélyt adva a felkelésre. Robert klausztrofóbiás lesz, és a szünetben kimegy, hogy napfényt és friss levegőt szívjon magába, míg a többiek visszavonulnak a hálóba, az ápolók pedig próbálják őket gatyába rázni. Alice-szel a lopás óta nagyot fordult a világ, nem ismeri meg magát a tükörben. Egyetlen vigasza, hogy felkeltette Robert érdeklődését, ezért oda kívánja magát adni neki, azonban a felzendülő szokásos jelzés a versenyre (ami inkább légiriadóra hasonlít) félbeszakítja őket. Ahogy Robert siet Gloriához, Gloria pont látja, hogy Robert és Alice a szünetben együtt voltak, és levonja a következtetéseit. Hogy elégtételt vegyen, Rockyhoz megy, és lefekszik vele, majd lecseréli Robertet Alice partnerére, Joelre. Joel és Gloria azonban nem alkotnak sokáig egy párt, Joel megkapta a várva várt állásajánlatát, így faképnél hagyja Gloriát, aki pár híján, meg kell várnia, míg valaki kiesik. Az idős tengerésszel csoportosul, aki a következő tízperces futásnál váratlanul nehézségekbe ütközik, és nem kap levegőt. Gloria kénytelen a hátára venni, és úgy húzni, és átér a célvonalon. Az idős Harry azonban nem kel fel, összeesik a mellette lévő Alice ölébe, és senki nem érti, mi történt. Mikor az ápolók elviszik azzal a mondattal, hogy jobban lesz, Alice idegösszeroppanást kap, mert pontosan tudja, hogy a tengerész meghalt a verseny alatt. Alice és Harry kiesésével Gloria és Robert ismét egy párként küzdenek tovább. Az újraegyesülés örömére Rocky előáll egy meglepő javaslattal: Gloriának és Robertnak össze kéne házasodnia. Gloria felháborodik, mire Rocky kitálal, hogy ez a maraton nem az, aminek tűnik. Az orvosi ellátás, a mosás, a telefon, a büfé költsége mind le lesz vonva a nyertes pénzdíjból, ami pedig abból ezután marad, aligha lehet jutalomnak nevezni. Gloria és Robert kiábrándultan hagyják ott a versenyt, ami így nélkülük folytatódik, a versenyzők között még mindig ott lévő Jamesszel és Rubyval. Gloria előhúzza pisztolyát, hogy öngyilkos lesz, azonban képtelen megtenni. Robertet kéri segítségül, aki teljesíti azt egy szó nélkül. Mikor a rendőrség a kocsiba ülteti Robertet, és megkérdezik, miért lőtte le Gloriát, a férfi ezt mondja: A lovakat lelövik, ugye? Szereplők további magyar hangok: Győry Ilona, Elekes Pál Háttértörténet McCoy regénye nem puszta kitaláció volt. A táncmaratonok léteztek, a társadalom egy olyan szegletét célozva meg, amelyek abban lelték örömüket, ha másokat gyötrődni láttak. A táncmaratonok aranykora a nagy gazdasági válság alatt érkezett el, mikor a sok munkanélküli amerikai pénz reményében benevezett erre a "versenyre". Kritika A film 85%-ot ért el huszonhat értékelés alapján a Rotten Tomatoeson. A kritika szerint kiváló korrajza a nagy világválságnak. A Variety magazin szerint az élet egy fajta exisztenciális allegóriája. Dicsérték Jane Fonda és Gig Young alakítását is. A New York Times Pollack legjobb rendezésének tartotta a filmet. „Valami olyat próbál velünk közölni, amit még nem tudunk az emberi természetről és az amerikai társadalomról.” – írta Roger Ebert kritikus, a filmmel tökéletesen elégedetten. A film „a kapitalizmus sötét oldalát világítja meg, emléket állítva a válság időszakának, ami szerencsére mára eltűnt.” – írta a Turner Classic Movies, amely szintén kiemelte a színészgárda erősségeit. A produkciót BAFTA-díjra, Golden Globe-díjra és Oscar-díjra jelölték, mindegyikből egyet-egyet elnyert. Hatása a kultúrában A film megjelenésével az adaptált könyv címe közkedvelt referencia lett. A szavakkal játszva televíziós sorozatok, médiaszemélyiségek alkották meg a saját megoldásaikat, közülük néhány: Mike és Molly, Szívek szállodája, Kerge város, White Liars, Webster, Network First, Ohara. Inkey Béla Pallini Inkey Béla (Pozsony, 1847. december 1. – Szombathely, 1921. augusztus 31.) geológus, agrogeológus. Erdélyben végzett ércteleptani és földtani térképezési munkái mellett nevéhez fűződik a magyarországi agrogeológiai kutatások megalapozása és elindítása. 1887-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Élete Inkey Béla született és somogyi nemesi családban Pallini Inkey Zsigmond (1819-1886) és gróf Batthyány Antónia (1827-1886) fiáként. Apai nagyszülei Inkey Antal (1776-1831) somogyi szolgabíró és Tarródházi Kiss Teréz (1791-1840), anyai nagyszülei gróf Batthyány István (1788-1865) és gróf Bolza Antónia (1788-1836) voltak. Apai nagybátyja, Pallini Inkey József (1813-1900), 1895. november 17-én bárói rangot kapott. Középiskoláit 1859–1967-ben Ausztriában, a jezsuiták kalksburgi tanintézetében végezte el. 1867–1869-ben jogot tanult a pesti egyetemen, bírói vizsgáját további magántanulmányokat követően 1870-ben Pozsonyban tette le. Rövid ideig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban segédfogalmazóként dolgozott, ahol a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia ügyeivel foglalkozott. A jogi pálya helyett azonban inkább a földtudományokat választotta, és 1871-től a freibergi bányászati akadémia hallgatója volt, ahol többek között a korábban Magyarországon és Erdélyben is ércteleptani kutatásokat végző Bernhard von Cotta előadásaira járhatott. 1874-ben megszerezte bányamérnöki oklevelét, s még abban az évben a Magyar Királyi Földtani Intézet térképező geológusa lett. 1874-ben Hoffmann Károllyal a Villányi-hegységben, 1875–1876-ban Vas vármegyében geologizált. 1875-ben Szabó Józseffel együtt nagyobb terepmunkát végzett Szerbiában, Görögországban és az európai Törökországban is. 1877-ben már önálló tanulmányútra ment Sopron vármegyébe. A Magyar Természettudományi Társulat felkérésére 1878–1880-ban az Erdélyi-érchegység, s főként a nagyági érclelőhely bányageológiai, geológiai viszonyait tárta fel. 1880 végén Hantken Miksa társaságában a zágrábi földrengést követően végzett a helyszínen vizsgálatokat. 1882–1883-ban a Déli-Kárpátokban végzett földtani térképezési munkálatokat. 1885-ben Dalmácia, Montenegró, Albánia, Macedónia, Görögország és Szerbia földtani felépítését tanulmányozta egy Balkán-félszigeti expedíció tagjaként. 1886-tól, apja halálát követően jórészt Vas megyei birtoka ügyeivel foglalkozott. 1891-ben a földművelésügyi minisztérium megbízásából Németországban – Berlin, Lipcse, Heidelberg, Strassburg környékén – tanulmányozta a mezőgazdasági geológia módszereit. Visszatérését követően még ugyanazon év novemberében a Földtani Intézet főgeológusává nevezték ki, s az általa alapított agrogeológiai osztály munkáját irányította. 1893–1895-ben a földművelésügyi minisztérium megbízásából agrogeológiát oktatott államilag szervezett szőlészeti és borászati tanfolyamokon. 1897-ben visszavonult, és taródházi (ma Sorkifalud) birtokán gazdálkodott. 1906-ban a magyar földtudományt képviselve részt vett és kőzettani előadást tartott a Mexikóvárosban megrendezett X. Nemzetközi Geológiai Kongresszuson, azt követően az Amerikai Egyesült Államokban végzett rövidebb terepmunkát. A sorkifaludi (taródházi) temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Munkássága Pályája elején főként ércteleptani vizsgálatokat folytatott az Erdélyi-érchegységben, e témában írt 1885-ös monográfiáját a Magyar Természettudományi Társulat Semsey-díjjal jutalmazta. Az 1881. évi bolognai II. Nemzetközi Geológiai Kongresszus – egész Európa átnézetes földtani térképének elkészítésére buzdító – felhívásához csatlakozva harmadmagával vállalta el a Déli-Kárpátok geológiai feltérképezését, amely munkából neki az Olt áttörésétől a Vaskapu-szorosig terjedő terület jutott. Az 1880-as évek második felétől főként agrogeológiai kutatásokat végzett, s elsősorban az Alföld földtani térképezésével foglalkozott. Nevéhez fűződik az első magyarországi agrogeológiai felvétel elkészítése Pusztaszentlőrinc (ma Budapest XVIII. kerülete) környékén, s a szervezett agrogeológiai kutatások elindítása. Szervezőmunkájának köszönhetően 1909-ben Budapesten rendezték meg az I. Nemzetközi Agrogeológiai Kongresszust. Részt vett a Földtani Közlöny (1880–1884) valamint a Földtani Értesítő (1880–1885) szerkesztésében. Tudományos eredményei elismeréseként 1887-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1877–1881 között a Magyarhoni Földtani Társulat első titkára, 1912-től tiszteleti tagja volt. Főbb művei A székesfehérvár - velencei hegység granit- és trachyt-nemű kőzetei, in: Földtani Közlöny 1875. Nagyág földtani és bányászati viszonyai: Monográfia, Budapest, 1885. Román és magyar geológiai fölvételek a két ország határhegységében, in: Földtani Közlöny 1885. Az erdélyi havasok az Oltszorostól a Vaskapuig, Budapest, 1889. Puszta-Szt-Lőrincz vidékének talajtérképezése, Budapest, 1892. Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszonyaiban, in: A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1891. A geológiai felvételek alkalmazása a mezőgazdaság terén, in: Köztelek 1892. Alföldi talajtanulmányok, in: A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1893. A Debreczeni M. Kir. Gazdasági Tanintézet földje, Budapest, 1894. Mezőhegyes és vidéke agronóm-geológiai szempontból, Budapest, 1896. The ghost of Rouveray and other stories, Heilbronn, 1904. A magyarországi talajvizsgálatok története, Budapest, 1915. Brooklyn legmérgesebb embere A The Angriest Man in Brooklyn (eredeti cím: The Angriest Man in Brooklyn) 2014-ben bemutatott amerikai filmdráma. Stazione di Sale Langhe Stazione di Sale Langhe vasútállomás Olaszországban, Sale delle Langhe településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino-Fossano-Savona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Saliceto Stazione di Ceva Magyar költők, írók listája Ezen a lapon az 1800 utáni magyar írók és költők listája olvasható, családi név szerinti betűrendben, születési és halálozási évvel. A régi magyar irodalom (1800 előtt) legnagyobb klasszikusait külön oldalon a régi magyar költők és írók listája tartalmazza. A Wikipédiában szereplő valamennyi magyar író és költő a Magyar költők, írók kategóriában és alkategóriáiban található. Egyéb információk Ezen a lapon a magyar írók (epikusok, drámaírók, esszéírók, vallási, politikai és tudományos szépirodalmi szerzők), valamint költők szerepelnek: születési nevük, születési évük, az elhunytak halálozási éve, valamint az irodalomban és irodalomtudományban, közművelődésben betöltött szerepük vagy más foglalkozásuk. Nem tüntettük fel díjaikat és az egzisztenciájukra, méltóságukra vonatkozó utalásokat (pl. gróf, földbirtokos). A, Á Aba Iván (1923–1982) újságíró, író Abádi Ervin ( Aharon Abdi , 1918–1979) író, szerkesztő, grafikus Abafáy Gusztáv (eredeti nevén Öffenberger Gusztáv , 1901–1995) romániai magyar író, publicista, irodalomtörténész Abafi Lajos (eredetileg Aigner Lajos , 1840–1909) író, irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus Abajkovics Péter (1971–) költő Abday Sándor (1800–1882) színész, színműíró Ábel Péter (1929–1992) író Abody Béla (1931–1990) író, műfordító, irodalmi- és zenekritikus, humorista Abody Rita (1957–) író Abonyi Árpád (eredeti nevén nagyabonyi Csiba Árpád , 1865–1918) író, újságíró Abonyi Lajos (eredeti nevén Márton Ferenc ; 1833–1898) író Abonyi László (1912–) költő Ábrányi Emil, id. (1820–1850) író, publicista, lapszerkesztő, kritikus Ábrányi Emil, ifj. (1850–1920) költő, műfordító, újságíró Aczél Géza (1947–) költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő Aczél Tamás (1921–1994) magyar író, újságíró, tanár Ács Gábor (1953–) író Ács Gedeon (1819–1887) református lelkész, szabadságharcos, író Ács József (1965–) író, költő Ács Károly (eredeti nevén Kovács Károly , 1928–2007) költő, műfordító, szerkesztő Ács Margit (1941–) író Acsai Roland (1975–) költő Ádám Tamás (1954–) költő, újságíró Adamis Anna (1943–) dalszövegíró, költő Ádler Miklós lásd: Ákos Miklós Adonyi Nagy Mária (1951–2015) költő, újságíró, műfordító Ady Endre (1877–1919) költő, újságíró Ady Mariska (1889–1977) költő, elbeszélő Áfra János (1987–) költő Ágai Adolf (eredeti nevén Rosenzweig Adolf , 1836–1916) író, szerkesztő, humorista Ágai Ágnes (1932–) író, költő, műfordító Ágh István (eredeti nevén Nagy István , 1938–) költő, író, műfordító Agócs Sándor (1957–) író Ágoston Ernő (1892–1979) költő Ágoston Hugó (1944–) szerkesztő, újságíró Ágoston Julián (1909–1969) ciszterci szerzetes, író, költő T. Ágoston László (1942–2017) író, újságíró Ágoston Vilmos (1947–) esszéíró, kritikus Ágoston Zoltán (1966–) szerkesztő, kritikus Agyagfalvi Hegyi István (1886–1975) költő, író Aharon Abdi lásd: Abádi Ervin Aich Péter (1942–) szlovákiai magyar író Aigner Lajos lásd: Abafi Lajos Ajtony Árpád (1944–2013) író Ákos Miklós (eredeti nevén Ádler Miklós , 1911–?) író Albert Attila (1959–) író Albert Gábor (1929–2017) író Albert Zsuzsa (eredeti nevén Marek Zsuzsanna , 1932–) író, költő, műsorvezető Alföldy Géza (eredeti nevén Schilzong József , 1908–1991) költő, újságíró, szerkesztő Alföldy Jenő (1939–) író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő Altai Margit (1882–1972) író Ambrózy Ágoston (1914–1998) költő, író, műfordító Ambrus András (1925–) író, színész Ambrus Balázs (eredeti nevén Herman Károly , 1887–1941) költő, kritikus, orvos Ambrus Győző (1935–) író Ambrus Lajos (1941–) író Ambrus Lajos (1950–) író szerkesztő Ambrus Zoltán (1861–1932) író, kritikus, műfordító Anavi Ádám (eredeti nevén Frucht Ferenc , 1909–2009) költő, író, tanár Andai György (1947–) költő, újságíró, szerkesztő, médiaelemző Andersen György (1896–1975) költő András László (1919–1988) író, műfordító András László (1966–) író András Sándor (eredeti nevén Sándor András , 1934–) költő, irodalomtörténész Andrassew Iván (eredeti nevén Andrasev Iván , 1952–2015) író, hírlapíró Andrássy Lajos (eredeti nevén Andrási Lajos , 1928–2007) költő, szerkesztő André Ferenc (1992–) költő, slammer, szerkesztő Angyalosi Gergely (1953–) irodalomtörténész, kritikus Aniszi Kálmán (1939–) író Ankerl Géza (1933–) író, építész, szociológus, egyetemi tanár Annus József (1940–2005) író, költő, országgyűlési képviselő Anóka Eszter (eredeti nevén Horváth Katalin , 1942–1994) író, költő Antal Barnabás (1942–) költő Antal János (1907–1943) költő, író, újságíró Antal József (1965–) vegyészmérnök, biokémikus, sci-fi író, karikaturista Antalfy István (1924–) költő, újságíró Apáti Miklós (eredeti nevén Latyák Miklós , 1944–2016) író, újságíró Apraxin Júlia (1830–1917) körül) orosz származású színésznő, írónő Áprily Lajos (eredeti nevén Jékely Lajos , 1887–1967) költő, műfordító Apró István (1960–) író Ara-Kovács Attila (1953–) író Arany János (1817–1882) költő Arany László (1844–1898) költő, népmesegyűjtő Aranyi László (1957–) költő Aranyosrákosi Székely Sándor (1797–1854) költő, író, unitárius püspök Arató Károly (1939–1992) költő Archleb Gály Tamara (1951–) művészettörténész Ardamica Ferenc (1941–) szlovákiai magyar író, műfordító Ardamica Zorán (1970–) szlovákiai magyar író, költő Árkos Antal (1924–2001) író, műfordító Arnóthy Krisztina (eredeti nevén Kovách Krisztina , 1930–) író, kritikus Árpás Károly (1955–) író, költő, műfordító, irodalomtörténész Árpás Rózsa (1924–) Asbóth János (1845–1911) író, újságíró, néprajzkutató, politikus Asperján György (1939–) író, költő Aszlányi Károly (eredeti nevén Ausländer Károly , 1908–1938) író, színműíró, újságíró Aszódi Imre (1921–2006) költő Asztalos András (1975–) költő Asztalos István (1909–1960) író, publicista Ausländer Károly lásd: Aszlányi Károly Ayhan Gökhan (1986–) költő B B. Molnár Márta (1937–) író, festő, keramikus B. Radó Lili (1896–1977) költő, ifjúsági szerző, műfordító B. Szalay Ildikó (1940–2009) Babarczy Eszter (1966–) szerkesztő, kritikus, esszéista Babay József (1898-1956) író Bábi Tibor (1925–1978) költő Babiczky Tibor (1980–) költő Babics Imre (1961–) költő Babits Mihály (1883–1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító Babócsai István (18–19. század) író Bach Gyula (1889–1954) újságíró, író, műfordító Bächer Iván (1957–2013) író, újságíró, publicista Bada Tibor (művésznevén Bada Dada , 1963–2006) festőművész, költő, előadóművész Báger Gusztáv (1938–) közgazdász, költő Bagu László (1970–) költő, szerkesztő Bágyoni Szabó István (1941–) költő, prózaíró, műfordító, tanár Baja Mihály (1879–1957) költő, református lelkész Bajor Andor (1927–1991) író, költő, humorista Bajtai András (1983–) költő, újságíró, szerkesztő, kritikus Bajza Jenő (1840–1863) író, költő Bajza József (1804–1858) költő, színigazgató, kritikus Baka Györgyi (1951–) költő Baka István (1948–1995) költő, műfordító Bakó József (1896–1962) író, költő, könyvtáros Bakonyi Péter (1949–) újságíró, szociográfus Baksa-Soós Attila (1972–) író, költő, műfordító Baksay Sándor (1832–1915) református püspök, szépíró, költő, műfordító Baktai Ferenc (1924–1974) újságíró Bakucz József (1929–1990) költő, műfordító Balajthy József (19. század) református lelkész, tudós, szakíró, költő, műfordító Balaskó Ákos (1984–) költő Balaskó Jenő (1940–2009) költő, író, újságíró, zenetanár Balassa Péter (1947–2003) esztéta, publicista, irodalomtörténész Balázs Ágnes (1967–) színésznő, műsorvezető, szövegkönyvíró, zeneszerző, dalszövegíró, író Balázs Anna (1907–1998) író, újságíró Balázs Attila (1955–) író, újságíró, műfordító, szerkesztő Balázs Béla (eredeti nevén Bauer Herbert , 1884–1949) költő, író, filmesztéta, filmrendező Balázs Imre József (1976–) költő, kritikus, irodalomtörténész Balázs József (1944–1997) író, dramaturg Balázs Sándor (1830–1887) könyvtáros, író Balázs Sándor (1883–1982) író Balázs Tibor (1958–) költő, műfordító, kiadóvezető Balázsovics Mihály (1943–1994) költő Bálint Ágnes (1922–2008) író, szerkesztő, dramaturg Bálint B. András (1947–1997) újságíró, író Bálint György (1906–1943) író, újságíró, kritikus, műfordító Bálint István (1943–2007) rendező, színész, költő, író Bálint Lajos (1886–1974) kritikus, író, dramaturg, műfordító Bálint Tamás (1985–) költő, közgazdász Balla D. Károly (1957–) kárpátaljai magyar író, szerkesztő Balla László (1927–2010) költő, író, szerkesztő Balla Miklós (1874–1912) költő Balla Zsófia (1949–) erdélyi magyar költő Balogh Attila (1956–) költő, író, újságíró Balogh Béni (1922–2000) író, pedagógus Balogh Edgár (eredeti nevén Kessler Edgár , 1906–1996) publicista Balogh Elemér (1938–) író, újságíró, dramaturg Balogh József (1797–1884) költő, ügyvéd Balogh József (1951–2011) szakíró, tanár, költő, dalszövegíró Balogh István (1946–) vajdasági magyar költő, író, tanár Balogh Melanie ( Benyovszky Oszkárné 1837–1861) költő Baloghy László (1799–1858) író Bán Oszkár (1901–1980) költő, újságíró Bán Zoltán András (1954–) író, drámaíró, műfordító, kritikus, szerkesztő, irodalmár Bánati Katalin (19. század) költő Bandi Katalin (1967–) költő, szerkesztő Bánffy Miklós (1873–1950) író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus Banos János (1952– 2006) költő Bánosi György (1953–) költő, író, tanár Bányai Elemér (írói álneve: Zuboly , 1875–1915) újságíró, író Bányai Kornél (1897–1934) költő Bányai László (eredeti nevén Baumgarten László , 1907–1981) közíró, történész Bányai Tamás (1946–2017) író Barabás Tibor (1911–1984) író Barak László (1953–) felvidéki költő, író, publicista Baránszky-Jób László (1897–1987) esztéta Bárány Tamás (1922–2004) író, költő Baranyai Máté (1978–) költő, író, műfordító Baranyi Ferenc (1937–) költő, műfordító Barát Endre (1907–1976) író, újságíró Baráth Lajos (1935–2006) író Baráti Molnár Lóránt (1949–) költő, író Bárczy János (1917–1999) köztisztviselő, író Barcsay Ábrahám (1742–1806) költő Bardócz Árpád (1888–1953) költő, műfordító, jogász Bárd Miklós lásd: Kozma Ferenc Bárd Oszkár (eredeti nevén Wettenstein Oszkár , 1893–1942) orvos, költő, drámaíró Bárdos László (1897–1960) író Bárdos László (1955–2016) költő Bárdos Pál (1936–) író, egyetemi adjunktus Bárdosi Németh János (1902–1981) költő Bari Károly (1952–) költő, műfordító, grafikus Barina Vendel (1834–1875) katolikus pap, költő, író Barna Júlia (1946–) költő Barna T. Attila (eredeti nevén Tóbiás Barna Attila , 1971–) költő, kritikus, újságíró Barnás Ferenc (1959–) író Báróczi Sándor ( Báróczy, Bárótzi , 1735–1809) királyi testőr, író Baróti Géza (eredeti nevén Szabó Géza 1914–1993) író, újságíró Baróti Szabó Dávid (1739–1819) költő, nyelvújító, pap, tanár Barsi Ödön (eredeti nevén Rodriguez Ödön , 1904–1963) színész, író, műfordító, rendező Bársony Ottília (1930–) író Bársony István (1855–1928) újságíró, író Bart István (1944–) író, műfordító, könyvkiadó Barta Sándor (1897–1938?) költő, író Bartalis János (1893–1976) költő Bártfai Barnabás (1969–) író, szakíró, tanár, informatikus Bartis Attila (1968–) író, fotográfus Bartis Ferenc (1936–2006) székely író, költő Bartók Imre (1985–) író Bartók Lajos (1851–1902) költő Bartos Erika (1974–) író, építészmérnök Batári Gábor (1967–) költő Batári Gyula (1933–2013) művelődéstörténész Báthori Csaba (1956–) költő, irodalomtörténész, műfordító, esszéista Batsányi János (1763–1845) költő Batta György (1943–) költő, író, műfordító, újságíró, publicista, színműíró Bechnitz Sándor (1888–1951) jogász, újságíró, kritikus, novellista Beczássy Judit (1888–1961) tanár, író Becsky Róbert (1939–) közgazdász, újságíró Bede Anna (1926–2009) költő, műfordító Béki István (1968–) költő, performer Békeffi László (1891–1962) író, komikus, konferanszié, kabarészerző Békés Gellért (1915–1999) bencés szerzetes, teológus, költő, szerkesztő Békés József (1923–2006) író, forgatókönyvíró, dramaturg Békés Pál (1956–2010) író, drámaíró, műfordító Béky-Halász Iván (1919–1997) költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász Bella István (1940–2006) költő Bencsik András lásd: Berkesi András Bencsik Imre (1924–1993) író, filmíró, dramaturg Bene Zoltán (1973–) író Benedeczki Elvira (1963–) költő, grafikus Benedek Elek (1859–1929) újságíró, író, népmesegyűjtő Benedek Hajnal (1984–) költő Benedek István (1915–1996) orvos, író, művelődéstörténész Benedek Marcell (1885–1969) tanár, író, műfordító, lexikonszerkesztő Beney Zsuzsa (1930–2006) költő, esszéista Beniczkyné Bajza Lenke (1839–1905) író, újságíró Benjámin László (1915–1986) költő Benkő Attila (1942–) költő, író, szerkesztő Bényei József (1934–) újságíró, író, költő Benyovszky Oszkárné lásd: Balogh Melanie Berczeli Anselm Károly (1904–1982) költő, író Berda József (1902–1966) költő Berde Mária (1889–1949) író, költő, műfordító Berecz Károly (1821–1901) ügyvéd, költő, újságíró Bereczky László (1931–2001) Bereményi Géza (1946–) író, költő, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező Béres Attila (1946–) költő Berg Judit (1974–) író Béri Géza (1933–1979) költő, novellista Berkesi András (eredetileg Bencsik András , 1919–1997) krimiíró Berkó Sándor (1918–1942?) költő Bernát Gáspár (1810–1873) író Bernáth Aurél (1895–1982) festő, grafikus, művészeti író Bernáth István (1928–2012) irodalomtörténész, műfordító Bertalan Tivadar (1930–) festő, grafikus, író, látványtervező Bertha Bulcsu (1935–1997) író, költő, publicista Bertók László (1935–) író, költő Berzsenyi Dániel (1776–1836) költő Bessenyei Anna (1760–1859) költő Bessenyei György (1746 vagy 1747–1811) író, költő Bezerédj Amália (1804–1837) író, költő, pedagógus Bihari Sándor (1932–2011) költő Bikácsy Gergely (1942–) író, esszéíró, kritikus Bíró András (1923–2016) író, költő, újságíró Bíró Béla (1947–) irodalomtörténész Bíró József (1951–) költő, performer Bíró Lajos Pál (1906–1985) irodalomtörténész, szerkesztő, nyelvkönyv- és szótáríró Bíró Yvette (1930–) filmesztéta, filmkritikus, forgatókönyvíró Bíró Zsuzsa (1933–) dramaturg, forgatókönyvíró Birtalan Balázs (1969–2016) író, költő, publicista Birtalan Ferenc (1945–2018) költő, író Bisztray Ádám (eredeti nevén Bisztray-Balku Ádám , 1935–1998) költő, író Bitó László (1934–) író, orvoskutató Bitter T. Ákos (1952–) költő Bóc Imre (1923–) közgazdász, újságíró, író Boda István (1928–) költő, író, újságíró Boda László (1929–2014) teológus, író Boda Magdolna (1956–) költő, író Bódi László (1965–2013) rockénekes, zeneszerző, dalszerző Bódis Kriszta (1967–) író, dokumentumfilmes, pszichológus Bodnár György (1927–2008) irodalomtörténész, egyetemi tanár Bodó Béla (1903–1970) újságíró, író Bodor Ádám (1936–) erdélyi magyar író Bodor Béla (1954–2010) költő, író, kritikus Bodor Pál (1930–2017) költő, közíró, szerkesztő Bogáti Péter (1924–2012) író Bognár Antal (1951–) író, szerkesztő Bognár Papp Irén (1951–) újságíró, költő Bognár Péter (1982–) költő Bognár Róbert (1947–) író, műfordító, újságíró Bohuniczky Szefi (1894–) vagy 1896–1969) író Bóka László (eredeti nevén Bóka László Károly Gyula Nándor Zoltán , 1910–1964) költő, író Bókay János (1892–1961) író, műfordító Bokor Péter (1924–2014) filmrendező, író, történész, dramaturg Boldizsár Iván (eredeti nevén Bettelheim Iván , 1912–1988) író, újságíró Boldogh Dezső (eredeti nevén Fülöp Gábor , 1967–) költő Bolgár György (1946–) író, költő, újságíró, rádiós műsorvezető Bólya Péter (1944–1993) orvos, író Bor Ambrus (eredeti nevén Lukács János , 1921–1995) író, műfordító, publicista Borbándi Gyula (1919–2014) író, történész, szerkesztő Borbás Mária (1930–) műfordító, író, kiadói szerkesztő Borbély Szilárd (1964–2014) költő, író, irodalomtörténész Borcsa János (1953–) irodalomkritikus, tanár Borenich Péter (1940–) újságíró, dramaturg Bori Imre (1929–2004) író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, szerkesztő Bornai Tibor (1955–) zenész, zeneszerző, szövegíró Bornemisza Attila (1956–) költő Boros István (1953–2005) író, újságíró Boross Mihály (1815–1899) újságíró, író Boross Mihály (eredeti nevén Weiner Mihály , (1877–1944) körül) író, újságíró, mérnök Bosnyák Viktória (1966–) író, műfordító, tanár Botár Attila (1944–) költő Botz Domonkos (1952–) író, újságíró Bozók Ferenc (1973–) költő, esszéista, tanár, szerzetes Bozzai Pál (1829–1852) költő Bögözi Kádár János (1939–2011) erdélyi magyar költő, író Bölöni György (eredeti nevén Bölöni György Sámuel , 1882–1959) író, újságíró Böndör Pál (1947–) vajdasági magyar költő, író, műfordító, dramaturg Böröczki Mihály (1946–) költő Böröndi Lajos (1954–) költő, szerkesztő, újságíró Böszörményi Gyula (1964–) író, újságíró Böszörményi Zoltán (1951–) író, költő, szerkesztő Brády Zoltán (1940–) újságíró, kiadóvezető Brasnyó István (1943–2009) vajdasági magyar költő, író, műfordító Brassai Sámuel (1800–1897) nyelvész, filozófus, természettudós, író Brassai Viktor (1913–1944) erdélyi magyar jogász, költő, műfordító, szavalóművész Brenner József lásd: Csáth Géza Bródy László (1897–1984) költő, ügyvéd Bródy Lili (1906–1962) költő, újságíró, író Bródy János (1946–) énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró Bródy Sándor (1863–1924) író, drámaíró, publicista Buda Ferenc (1936–) költő, műfordító Budai Ézsaiás (1766–1841) bölcselet- és hittudós, író, történész, református püspök Buday Géza (1882–1954) író, tanár Bujdosó Alpár (1935–) költő Burány Nándor (eredeti nevén Burányi Nándor , 1932–) vajdasági magyar író, újságíró Burkus Valéria (1917–2006) író, költő, műfordító Bús Fekete László (1896–1971) író, színműíró Búth Emília (1954–) költő Buzás Huba (1935–) költő, nyugalmazott bíró C Can Togay (1955–) filmrendező, forgatókönyvíró, színész, költő Cholnoky László (1879–1929) író Cholnoky Viktor (1868–1912) író, újságíró, műfordító Chorin Zsigmond (1829–1879) újságíró, lapszerkesztő, író Czakó Gábor (1942–) író, publicista, képzőművész Czakó Zsigmond (1820–1847) színész, drámaíró Cziczó Attila (1970–) író, drámaíró, rendező Czifrik Balázs (1975–) költő, író Czigány György (1931–) író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető Czigány Lóránt (1935–2008) író, irodalomtörténész, diplomata, egyetemi tanár Czigány Zoltán (1965–2011) író, költő, filmrendező Czike László (1950–) író, közíró, közgazdász Czilczer Olga (1940–) költő Czipri Éva (1943–1974) költő Czipott György (1951–) író, költő, újságíró, szerkesztő Czóbel Minka (1855–1947) költő Czuczor Gergely (1800–1866) bencés szerzetes, költő, nyelvtudós Cs Cs. Nagy István (1924–1983) költő Cs. Simon István (1942–2007) vajdasági magyar költő, szociográfus, újságíró Cs. Szabó László (1905–1984) író, esszéíró Csabai Márk (1985-) krimiíró, blogger Csajka Gábor Cyprian (1954–2005) költő, grafikus Csák Gyöngyi (1950–) költő, író Csák Gyula (1930–) író Csalog Zsolt (1935–1997) író, szociográfus, szociológus Csanádi Imre (1920–1991) költő, író, műfordító, szerkesztő Csanády János (1932–) költő Csaplár Vilmos (1947–) író, forgatókönyvíró Csapó Mária (1830–1896) írónő, szerkesztő, fordító Császár Ferenc (1807–1858) jogász, költő, bencés szerzetes Császár István (1936–1998) író Csáth Géza (eredetileg Brenner József , 1887–1919) magyar író, orvos, zenekritikus Csathó Kálmán (1881–1964) író, színházi rendező Csató Pál (1804–1841) katona, gazdatiszt, író Cseh Károly (1952–2013) költő, műfordító Csehy Zoltán (1973–) felvidéki költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus Cseke Róbert (1984–) erdélyi magyar költő Cselenyák Imre (1957–) elbeszélő, regényíró Cselényi László (1938–) felvidéki költő Csengery Kristóf (1957–) költő, zenekritikus, szerkesztő Csengey Dénes (1953–1991) író Csengey Gusztáv (1842–1925) evangélikus teológus, tanár, költő Csenkeszfai Poóts András (1740–1812?) Csepcsányi Éva (1985–) költő, író Cseres Tibor (eredeti nevén Portik Cseres Tibor , 1915–1993) író Cserhát József (1915–1969) költő, szerkesztő Cserna-Szabó András (1974–) novellista, gasztronómiai újságíró Csernai Zoltán (1925–2005) író, szerkesztő Csernus János ( Janox , 1973–) író, szerkesztő Cserzy Mihály (1865–1925) író Csiba Árpád (nagyabonyi) lásd: Abonyi Árpád Csiffáry Gabriella (eredeti nevén Zubek Gabriella , 1958–) levéltáros, kultúrtörténész, író Csiki László (1944–2008) költő, író Csiky Gergely (1842–1891) drámaíró, műfordító Csire Gabriella (1938–) romániai magyar író, gyermekíró Csizmadia Sándor (1871–1929) költő, újságíró, politikus Csobánka Zsuzsa (1983–) író Csokits János (1928–2011) emigráns magyar költő, műfordító Csokonai Vitéz Gizella (1894–1965) költő, könyvtáros Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő Csomós Róbert (1930–2013) író Csontos János (1962–2017) író, költő, filmrendező Csontos Márta (1951–) író, költő, műfordító Csoór István (1910–1990) író, helytörténész Csoóri Sándor (1930–2016) költő, író, esszéíró, politikus Csorba Béla (1950–) vajdasági magyar költő, tanár, néprajzkutató Csorba Győző (1916–1995) költő, műfordító Csorba Piroska (1952–) költő, író, tankönyvíró, tanár Csordás Gábor (1950–) költő, műfordító, szerkesztő Csörgits József (1948–) költő, újságíró Csörsz István (1942–) író Csuka Mária (1920–2001) Csuka Zoltán (1901–1984) vajdasági magyar költő, szerkesztő, műfordító Csukás István (1936–) költő, író Csurka István (1934–2012) író, dramaturg, politikus Csűrös Emília (1897–1970) író D Daday Loránd (álnevei: Székely Mózes , Derzsi Mihály , Kovács Bálint , 1893–1954) író Dallos Sándor (1901–1964) író Dalmady Győző (1836–1916) magyar jogász, költő Dalos György (1943–) író, műfordító Dalos Rimma (eredeti nevén Rimma Dalos-Truszova , 1944–) költő Dáné Tibor (1923–2006) író, műfordító, szerkesztő Dániel Anna (1908–2003) író, műfordító, irodalomtörténész Dánielné Lengyel Laura (1874–1954) író Danyi Zoltán (1972–) író Dapsy Gizella ( Rozsnyai Kálmánné , 1885–1940) költő, óvónő Darázs Endre (1926–1971) író, költő, műfordító Darmay Viktor (1850–1878) költő, író Darvas Ferenc (1936–) költő Darvas Ferenc (1740–1810) politikus, költő Darvas József (eredeti nevén Dumitrás József , 1912–1973) költő, író, újságíró, szerkesztő Darvas László (?–1879) könyvtáros, költő Darvas László (1941–) újságíró, tipográfus, költő Darvas Szilárd (1909–1961) költő, humorista, konferanszié Darvasi László (1962–) költő, író, újságíró, szerkesztő Dávid Antal (eredeti nevén Dávid Iván , 1913–1988) író, újságíró Deák László (1946–2009) költő, szerkesztő, képzőművész, könyvkiadó Deák Tamás (1928–1986) költő, író, drámaíró, műfordító Debreceni Boglárka (1981–) író, költő, kritikus Debreczeni Márton (1802–1851) bányamérnök, költő Debreczeny György (1958–) tisztviselő, költő Decsy Sámuel (1742–1816) író, bölcselet- és orvosdoktor Décsy Eszter (1987–) író, újságíró Dedik János (1935–) író Dedinszky Erika (1942–) költő, műfordító Dégi Ágnes (1952–) Degré Alajos (1819–1896) ügyvéd, író, a márciusi ifjak egyike Dékány András (1903–1967) író Dékány Dávid (1988–) költő Deme Zoltán (1949–) filmrendező, irodalomtörténész, író, műfordító Demény Ottó (1928–1975) költő Dénémeth István (eredetileg Németh István , 1952–2000) költő, műfordító Dénes Gizella (1897–1975) író, újságíró Dénes György (1923–2007) költő, műfordító, szerkesztő Dénes Zsófia (1885–1987) író, újságíró Deregi László (1955- ) író, újságíró Dér Endre (1922–2004) író, evangélikus lelkész Deres Kornélia (1987–) költő, író, színháztörténész, szerkesztő Déri Balázs (1954–) költő, műfordító Déry Tibor (1894–1977) író Devecseri Gábor (1917–1971) költő, író, műfordító, klasszika-filológus Devecsery László (1949–) író, költő, rendező Dezső Ilona Anna (1961–) író, költő, festő Dienes Eszter (1949–2014) költő Diósszilágyi F. Ibolya (1918–2006) tanár, ifjúsági író Dobai Bálint (1983–) költő Dobai Péter (1944–) író, költő Doby János (1925–) költő Dobos László (1930–2014) író, szerkesztő, műkritikus, politikus Dobos Tas László (1947–) költő, bölcselő, világjáró Dobozy Imre (1917–1982) író Dóczy Lajos (1845–1919) újságíró, költő Dombrádi Horváth Géza (1953− ) költő, író, festőművész Dombrádi István (1945–) szobrász, költő, restaurátor Domokos Mátyás (1928–2006) irodalomkritikus, -történész, szerkesztő Domonkos István (1940–) író, költő Domoszlai Orsolya (1973–) költő Donászy Ferenc (1864–1923) író Donászy Magda (1911–1988) író, költő Dorosmai János (1886–1966) meseíró, költő Döbrentei Gábor (1785–1851) költő, királyi tanácsos Döbrentei Kornél (1946–) író, költő, újságíró Dömötör János (1843–1877) tanfelügyelő, költő Dragomán György (1973–) író, műfordító Dsida Jenő (1907–1938) erdélyi magyar költő Dudás Kálmán (1912–1983) költő Dudás Sándor (1949–) költő Dugonics András (1740–1818) piarista szerzetes, író, egyetemi tanár Duka János (1907–1990) író, folklórgyűjtő, tanító Dukai Takách Judit (1795–1836) költőnő Dukay Nagy Ádám (1972–) költő, szerkesztő, újságíró Dumitrás József lásd Darvas József Dunajcsik Mátyás (1983–) költő, író, műfordító, kritikus Dusa Lajos (1948–) költő Dutka Ákos (1881–1972) költő, újságíró E, É Ebeczky Béla (1858–1904) hivatalnok, költő, író Ébert Tibor (1926–2015) író, költő, kritikus Ecsedy Kálmán (1843–1882) földbirtokos, költő Edelmann Hédi (1902–1957) író, újságíró Édes Albert (1805–1887) református lelkész, költő Édes Gergely (1763–1847) református lelkész, költő Édes István (18–19. század) költő Édes János (1809–1846) református lelkész, költő Egressy Béni (1814–1851) zeneszerző, író, színész Egressy Zoltán (1967–) író, költő, műfordító, újságíró Egri Csaba (1945–1977) író, műfordító Egri László (1988–) költő, tanár Egyed Emese (1957–) pedagógus, egyetemi tanár, költő, irodalomtörténész Egyed Péter (1954–2018) költő, író, filozófus, kritikus Elek István (művésznevein: elek is , Kada , 1944–2011) performer, képzőművész, író Elek István (1955–) újságíró, kritikus, közíró, politikus Éliássy István (19. század) ügyvéd, író, költő Elmer István (1952–) író Éltető József (1944–) költő, szerkesztő, dramaturg, műfordító Ember Mária (eredeti nevén Elsner Mária , 1931–2001) író, újságíró, műkritikus, műfordító Emőd Tamás (1888–1938) költő, újságíró Enczi Endre (1902–1974) költő, író, újságíró Endre Károly (1893–1988) költő, újságíró Endrődi Sándor (1850–1920) költő, író Endrődy János (1756–1824) piarista áldozópap és tanár, egyházi író és költő Eördögh István (1824–1842) költő, író Eörsi István (eredeti nevén Schleiffer Ede 1931–2005) író, költő, műfordító, publicista Eötvös József (1813–1871) író, miniszter Eötvös Károly (1842–1916) politikus, ügyvéd, író, publicista Erdei Ferenc (1910–1971) szociológus, író, politikus Erdély Miklós (1928–1986) építész, író, költő, képzőművész, filmrendező, teoretikus Erdélyi János (1814–1868) ügyvéd, tanár, költő Erdélyi József (eredeti nevén Árgyelán József , 1896–1978) költő Erdődy János (1909–1996) író, újságíró Erdőfi Bella (1974–) Erdős Renée (eredeti nevén Ehrental Regina 1879–1956) írónő, költőnő Erdős Virág (1968–) költőnő, írónő, drámaíró Erg Ágoston (1905–1939) orvos, költő, író, kritikus, műfordító Érsek Zsuzsanna (1970–) Esterházy Péter (1950–2016) író, publicista Esze Dóra (1969–) író, műfordító, énekes, műsorvezető, újságíró Evva Lajos (1851–1912) színházigazgató, író, műfordító F F. Papp Endre ( Papp Endre , 1967–) író, irodalomkritikus, szerkesztő F. Rácz Kálmán (1910–1980) író, műfordító Fábián István (1953–) költő, tervező-grafikus Fábián László (1940–) író, költő, esztéta Vavyan Fable (eredetileg Molnár Éva , 1956–) krimiíró Fabó Kinga (1953–) költő, nyelvész, esszéista Fabók Endre (1988–) költő Fábri Péter (1953–) író, költő, dalszövegíró, műfordító Fábry Viktor (1884–1940) író, szerkesztő, evangélikus lelkész Fábry Zoltán (1897–1970) felvidéki magyar író, publicista, kritikus Fajcsák Henrietta (1980–) költő, író, festőművész Falcsik Mari (1956–) költőnő Falu Tamás (1881–1977) költő, regényíró, jogász Faludy György (1910–2006) költő, műfordító, író Falus András ( Hangai B. Artúr , 1947–) immunológus, tanár, író Faragó Ferenc (1967–) író, tőzsdei alapkezelő, blogger Farkas András (1770–1832) költő Farkas Antal (1875–1940) költő, író, újságíró Farkas Árpád (1944–) erdélyi magyar költő Farkas Balázs (1987–) író Farkas Imre (1879–1976) költő, író, zeneszerző Farkas Kálmán (1940–) szlovákiai magyar költő Farkas Kálmán (1930–2004) író, újságíró Farkas Péter (1955–) író Farkasházy Tivadar (1945–) közgazdász, humorista, író Farkas Wellmann Endre (1975–) költő, szerkesztő Farkas Wellmann Éva (1979–) költő, szerkesztő, kritikus Fáy András (1786–1864) író, politikus Fáy Ferenc (1921–1981) emigráns magyar költő Fazekas Anna (1905–1973) költő, író Fazekas István (1967–) költő, műfordító Fazekas István (1742–1812) költő, református lelkész Fazekas László (1924–1982) költő Fazekas Mihály (1766–1828) költő Fecske Csaba (1948–) költő, publicista Fehér Ferenc (1928–1989) vajdasági magyar költő Fehér Kálmán (1940–2017) költő, író, műfordító Fehér Klára (1922–1996) író, újságíró Fehér József (1950–) író, költő Fehér Renátó (1989–) költő, kritikus Feinek György (1939–) író, költő Féja Géza (1900–1978) író, újságíró, szerkesztő Fejér György (1766–1851) író, költő, teológiai doktor, prépost-kanonok Fejes Ádám (1913–1983) lelkipásztor, tanító, költő Fejes Endre (1923–2015) író Fejős Éva (1967–) író, újságíró Fejtő Ferenc (eredeti nevén Fischl Ferenc 1909–2008) francia-magyar történész, kritikus, író Fekete Anna (1988–) költő Fekete Gyula (1922–2010) író, szociográfus, újságíró Fekete István (1900–1970) író Fekete Sándor (1927–2001) író, újságíró, irodalomtörténész Fenákel Judit (1936–) író, újságíró Fenyő László (eredeti nevén Friedman László , 1902–1945) költő, műfordító, kritikus Fenyő Miksa (eredetileg Fleischmann Miksa , 1877–1972) író Fenyves Marcell (1970–) költő, irodalomtörténész Fenyvesi Félix Lajos (1946–) költő, újságíró Fenyvesi Orsolya (1986–) költő, műfordító Fenyvesi Ottó (1954–) költő, író, szerkesztő, képzőművész Ferdinandy György (1935–) író, költő, kritikus Ferencz Győző (1954–) költő, irodalomtörténész, műfordító Ferenczy József (19. század) költő Ferenczy Teréz (1823–1853) írónő Ficz Mária (1958–) költő Filip Tamás (1960–) költő, közjegyző Finy Petra (1978–) író, költő Fisli Éva (1974–) író Fodor Ákos (1945–2015) költő, műfordító Fodor András (eredeti nevén Fodor Andor , 1929–1997) költő, esszéíró Fodor József (1898–1973) költő, író, újságíró, műfordító Fodor Sándor (1927–2012) romániai magyar író, műfordító Forbáth Imre (1898–1967) emigráns felvidéki magyar költő Forgách András (1952–) író, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító Forgács Antal (1910–1944) költő Forgács Zsuzsa (1955–) írónő Fóti Andor (1907–1979) rendőrtiszt, krimiszerző Földes Jolán (1902–1963) írónő Földes Péter (1916–2005) író, esszéista Földváry-Boér Elemér (1930–1956) író Franyó Zoltán (1887–1978) erdélyi magyar író, költő, műfordító, szerkesztő Frei Tamás (1966–) újságíró, író, műsorvezető, üzletember Furmann Imre (1951–2010) költő, jogász Fülöp Gábor (1950–) költő, műfordító, dramaturg, újságíró Fürjes Péter (1953–2004) költő Füst Milán (eredeti nevén Fürst Milán Konstantin , 1888–1967) író, költő, drámaíró, esztéta Füzesi Magda (1952–) költő, író G G. Hajnóczy Rózsa (1892–1944) írónő G. István László (eredeti nevén Géher István László , 1972–) költő, műfordító, esszéíró, tanár G. Szabó Judit (1925–2010) ifjúsági író G. Szász Ilona (1953–) meseíró, könyvtáros, dramaturg Gaal József (1811–1866) költő, író, drámaíró Gaal Karolina (1825–1907) író Gaál Mózes (1863–1936) ifjúsági író, lapszerkesztő Gaál Mózes (1894–1929) esztéta, ifjúsági író, műfordító, dramaturg Gaál Viktor (1979–) író, forgatókönyvíró, pszichológus Gábor Andor (1884–1953) regényíró, költő, humorista, publicista, dalszövegíró Gábor Zoltán (1937–1980) költő Gagyi József (1953–) erdélyi magyar költő Gagyi László (1910–1991) erdélyi magyar író Gál László (1902–1975) költő, műfordító, lapszerkesztő Gál Sándor (1937–) felvidéki magyar költő, író, publicista Galabárdi Zoltán (1928–1995) író Galambosi László (1928–1999) költő, író, gyógypedagógus, tanár Galántai Tibor (1920–2015) író Galgóczi Erzsébet (1930–1989) író, forgatókönyvíró Gáli József (1930–1981) író, műfordító Galla Ágnes (1962–) költő, fotóművész Gáll Attila (1978–) költő, szerkesztő Gáll István (1931–1982) író Garaczi László (1956–) író, költő, műfordító Garai Gábor (eredeti nevén Ruprecht Gábor , 1929–1987) költő, író, műfordító, kritikus Garai János (1913–1944) költő, író, újságíró Garay János (1812–1853) költő, író, újságíró Gárdonyi Géza (eredeti nevén Ziegler Géza , 1863–1922) író, költő, drámaíró, újságíró Garzó Mária (1948–) Gáspár Ferenc (1957–) író, újságíró Gáspár Jenő (1894–1964) költő, író, szerkesztő Gáspár Margit (1905–1994) író, műfordító Gazdag Erzsi (eredeti nevén Sebesi Erzsébet , 1912–1987) ifjúsági író, költő Gazda István (1948–) tudomány- és művelődéstörténész, író Géczi János (1954–) író, képzőművész Gedényi Mihály (eredeti nevén Gremsperger Mihály , 1908–1988) író, irodalomtörténész Géher István (1940–2012) költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész Gellén-Miklós Gábor (1973–) költő, tanár Gelléri Andor Endre (1906–1945) író, novellista Gellért Oszkár (eredeti nevén Goldmann Oszkár , 1882–1967) költő, újságíró, szerkesztő Gellért Sándor (1916–1987) költő, műfordító Geréb László (1905–1962) író, irodalomtörténész, műfordító Gérecz Attila (1929–1956) költő, sportoló Gerevich András (1976–) költő, műfordító, forgatókönyvíró, szerkesztő Gergely Ágnes (1933–) költő, prózaíró, esszéista, műfordító Gergely Mihály (1921–2007) író, újságíró Gergely Sándor (1896–1966) író, újságíró, lapszerkesztő Gerlóczy Márton (1981–) író Gerő János (1927–2004) író, újságíró, szerkesztő Geszti Péter (1964–) reklámszakember, dalszövegíró, énekes Gévai Csilla (1974–) író, képzőművész Giesswein Sándor (1856–1923) pápai prelátus, politikus, író, társadalomtudós Gion Nándor (1941–2002) vajdasági magyar író Goda Gábor (eredeti nevén Grünfeld Gábor , 1911–1996) író Góg János (1951–) költő Gombó Pál (1919–1990) újságíró, író, humorista Gombos Ferenc Albin (1873–1938) történész, pedagógus, író Gombos Gyula (1913–2000) irodalomtörténész, újságíró, író, esszéíró Gorove László (1780–1839) író Gosztonyi János (1926–2014) színész, rendező, drámaíró, dramaturg Gozsdu Elek (1849–1919) elbeszélő, drámaíró, ügyvéd Göbölyös N. László (1956–) újságíró, történész Gömöri György (1934–) irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár Gömöri Jenő Tamás (eredeti nevén Goldstein Jenő , 1890–1967) költő, szerkesztő, kiadó, sakkozó Göncz Árpád (1922–2015) író, műfordító, a Magyar Köztársaság korábbi elnöke Göntér Gábor Endre (1860–1940) pedagógus, író, publicista Görgey Etelka (1974–) műfordító, teológus, hebraista, református lelkész Görgey Gábor (eredeti nevén Görgey Arthur , 1929–) író, költő, rendező, volt miniszter Grandpierre Attila (1951–) csillagász, zenész, énekes, író, költő Grandpierre K. Endre (1916–2003) író, költő, magyarságkutató Grandpierre Lajos (1905–1986) író, újságíró Grecsó Krisztián (1976–) költő, író Greguss Ágost (1825–1882) esztéta, hírlapíró Grendel Lajos (1948–) felvidéki magyar író, kritikus, egyetemi tanár Grigássy Éva (1925–2002) költő, műfordító, újságíró Gulácsy Irén (1894–1945) írónő Gulácsy Lajos (1882–1932) festőművész, író Gulisio Tímea (1989–) költő, író, festő, performer, zenész Gulyás Pál (1881–1963) irodalomtörténész, bibliográfus Gulyás Pál (1899–1944) költő Gutai István (1950–) író Gutai Magda (1942–2013) író, költő Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, teológus, nyelvész, író, drámaíró, műfordító Gy Gy. Horváth László (1950–) műfordító, esszéista Gyallay Pap Domokos (1880–1970) író, újságíró, szerkesztő Gyárfás Endre (1936–) író Gyárfás Miklós (1915–1992) drámaíró, főiskolai tanár Gyarmathy Erzsébet (1919? –1987?) költő Gyarmati Rozália (1948–) költő, műfordító Gyarmathy Zsigáné (1843–1910) írónő, néprajzkutató Gyergyai Albert (1893–1981) irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító Gyertyán Ervin (1925–2011) író, újságíró, műkritikus, filmesztéta, irodalomtörténész Gyimesi László (1948–) költő, író Gyóni Géza (eredeti nevén Áchim Géza , 1884–1917) költő Gyökössy Endre (1880–1957) költő, író, lapszerkesztő, MÁV-felügyelő Gyökössy Endre (1913–1997) református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő Gyömrői Edit (1896–1987) pszichoanalitikus, költő, író Gyöngyössy Imre (1930–1994) filmrendező, forgatókönyvíró Gyöngyössi János (1741–1818) alkalmi verselő és református lelkész Györe Balázs (1951–) költő, író Györe Gabriella (1974–) költő, irodalomtörténész, esszéista, szerkesztő Györe Imre (1934–2009) költő, drámaíró, publicista Győrffy Ákos (1976–) költő Györffy Attila (1954–) költő Györffy László (1940–2009) színész, író, publicista Györffy Réka (1978–) költő György Attila (1971–) író, újságíró, szerkesztő György Oszkár (eredeti nevén Groszmann Oszkár , 1882–1944) költő, műfordító Györgyey Klára (eredeti nevén Takács Klára , 1936–2010) emigráns író, műfordító, kritikus Györgypál Katalin (1949–) író, szerkesztő Győri Illés István (1892–1970) író, költő, újságíró Győri László (1942–) költő Győry Dezső (eredeti nevén Wallentinyi Dezső , 1900–1974) költő, író, újságíró Győry Vilmos (1838–1885) evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító Győry Zsuzsa (1937–) költő Gyukics Gábor (1958–) költő, műfordító Gyulai Pál (1826–1909) irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, műkritikus Gyurácz Ferenc (1955–) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő Gyurkó László (1930–2007) író, újságíró Gyurkovics Tibor (1931–2008) költő, író, pszichológus H H. Nagy Péter (1967–) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár Habán Mihály (1907–1984) költő Hajdu Ferenc (1956–) író, költő Hajdú-Antal Zsuzsanna (1984–) író Hajnal Anna (1907–1977) költő Hajnal Gábor (1912–1987) költő, műfordító Hajnóczy Péter (1942–1981) író Haklik Norbert (1976–) prózaíró, műfordító Halasi Mária (1931–1978) újságíró, író Halasi Zoltán (1954–) költő, író, műfordító Halász Emese (1983–) író, költő Halász Gábor (1901–1945) kritikus, irodalomtörténész, író Hallama Erzsébet (1937–1991) író, újságíró Halmai Tamás (1975–) költő, író, kritikus Hamar Gergely Róbert (1980–) költő, író és dalszerző Hámos György (1910–1976) elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista Hamvai Kornél (1969–) író, drámaíró Hamvas Béla (1897–1968) író, filozófus, esztéta Hamvas H. Sándor (1896–1967) író, szociográfus, újságíró Hamvas József (eredeti nevén Aschendorf József , 1871–1948) lelkész, tanár, író Handi Péter (1937–) író Hangai B. Artúr lásd: Falus András Hangay György (1941–) író, muzeológus, zoológus Hangay Sándor (1888–1953) költő, újságíró Hankiss Ágnes (1950–) pszichológus, politikus, író Haraszti Miklós (1945–) író, újságíró, politikus Harcos Katalin (1956–) költő, író Hárs Ernő (1920–2014) költő, műfordító Hárs György (1937–) költő, műfordító, újságíró Hárs László (1911–1978) költő, író, újságíró Harsányi Gábor (1945–) színművész, író, drámaszerző Harsányi Kálmán (eredeti nevén Hlavács Kálmán , 1876–1929) költő, író Harsányi Lajos (1883–1959) költő, író, római katolikus pap Harsányi Zimra (1929–2010) író Harsányi Zsolt (1887–1943) író, újságíró, műfordító, színigazgató Hartay Csaba (1977–) költő, író Hász Róbert ˙(1964-) prózaíró Határ Győző (1914–2006) író, költő, műfordító, filozófus Hatvani Dániel (1937–2006) író, költő, publicista, szerkesztő Hatvany Lajos (1880–1961) író, kritikus, irodalomtörténész Havasréti József (1964–) esszéista, kritikus Háy Gyula (1900–1975) drámaíró, műfordító Háy János (1960–) író, költő, illusztrátor Hegedüs Géza (1912–1999) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus Hegedüs Zoltán (1912–1989) költő, író, kritikus Hegyi Béla (1937–) író, újságíró, szerkesztő Hegyi Botos Attila (1970–) költő, filozófus Hegyi Zoltán Imre (1967–) író, költő, kritikus Heilig Gábor (1949–) Hekerle László (1956–1986) író, esszéíró Helmeczy Mihály (1788–1852) író Heltai Jenő (1871–1957) író, költő, újságíró Héra Zoltán (1929–1987) költő, esszéíró, kritikus, műfordító Herbszt Zoltán (1959–1981) költő Herczeg Ferenc (eredeti nevén Franz Herzog , 1863–1954) író, színműíró, újságíró Hernádi Gyula (1926–2005) író, forgatókönyvíró Hernádi Miklós (1944–) művészeti író, műfordító, szociológus Hervay Gizella (1934–1982) erdélyi költő, író, műfordító Hessling Hegyi Erika (1965–) író, újságíró, költő, novellista Hétvári Andrea (1975–) költő, író, meseíró, szerkesztő Hevesi András (1902–1940) író Hevesi Judit (1990–) költő Hidas Antal (1899–1980) oroszul is alkotó magyar író, költő, műfordító Holló Ernő (1910–1983) erdélyi magyar költő, újságíró Hollós Korvin Lajos (eredeti nevén Weisz Lajos , 1905–1971) költő, író, lapszerkesztő Hollósvölgyi Iván (1969–) költő Horgas Béla (1937–2018) költő, író, szerkesztő Horgas Judit (1974–) író, szerkesztő Hornyák Tibor (1926–2006) politikus, író, újságíró Horváth Arany (1934–) erdélyi magyar író, szerkesztő Horváth Béla (1908–1975) költő, újságíró, műfordító, lapszerkesztő, pedagógus Horváth Benji (1988–) költő, slammer, szerkesztő Horváth Elemér (1933–) költő Horváth Ferenc (1948–) költő, műfordító, tanár Horváth Imre (1906–1993) költő Horváth István (1909–1977) erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő Horváth Péter (1951–) író, rendező, forgatókönyvíró, színész Horváth Viktor (1962–) író, műfordító Hubay Miklós (1918–2011) író, műfordító Hugó Károly (1808–1877) drámaíró Hules Béla (1926–2002) költő, filozófus, eszperantista Hunyadi István (1905–1986) költő Hunyady Sándor (1890–1942) regény- és drámaíró I, Í Iancu Laura (1978–) író, költő Iduna-Szász Polixéna (1831–1853) költő Ignácz Rózsa (1909–1979) író, műfordító, színművész Ignotus (eredeti nevén Veigelsberg Hugó , 1869–1949) költő, író, újságíró, szerkesztő Ignotus Pál (1901–1978) publicista, író, szerkesztő Ihász-Kovács Éva (1930–2013) költő, író, esztéta Ijjas Antal (eredeti nevén Jankovits Antal , 1906–1980) író, újságíró Ilia Mihály (1934–) irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő Illés Béla (1895–1974) író, újságíró Illés Endre (1902–1986) elbeszélő, drámaíró, műfordító, műkritikus Illés György (1950– ) író, irodalomtörténész, tanár Illés Sándor (1914–2009) újságíró, költő, író, műfordító Illyés Gyula (1902–1983) költő, író, műfordító, szerkesztő Iluh István (1936–) költő Imre Farkas (1924–1967) költő Imre Flóra (1961–) pedagógus, költő, műfordító, tankönyvíró Incze Sándor (eredeti nevén Stein Mór , 1889–1966) lapszerkesztő, író, pedagógus Inczédy Tamás (1982–) író Indig Ottó (1890–1969) színműíró, forgatókönyvíró, újságíró Indig Ottó László (1936–2005) író, irodalomtörténész, művelődéskutató, kritikus Inczédy Tamás (1982–) író István Marián (1914–1977) költő Iszlai Zoltán (1933–) költő, író, műkritikus, könyvtáros Isztray Botond (1946–) író, esszéista Izsó Zita (1986–) költő, író J Jakab Ödön (1854–1931) költő, író, drámaíró, irodalomtörténész Jakos Kata (1973–) költő, író Jámbor Pál (Írói neve: Hiador , 1821–1897) költő, író Jámborné Balog Tünde (1938–) író, művészeti író, batikművész Janikovszky Éva (1926–2003) író, költő, szerkesztő Jankovich Ferenc (1907–1971) költő, író, műfordító Jankovics Marcell (1874–1949) író, politikus, ügyvéd, alpinista Jankovics Marcell (1941–) rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus Jankovits Pál (19. század) könyvkereskedő, könyvnyomtató Jánosi Zoltán (1954–) irodalomtörténész, író Jánosi Zoltán (1868–1942) református lelkész, politikus, író Jánosy István (1919–2006) író, költő, műfordító, pedagógus, evangélikus lelkész Jász Attila (1966–) költő, szerkesztő Jászberényi Sándor (1980–) újságíró, költő, novellista Jávor Ottó (1925–1995) író, szerkesztő, műfordító Jávori István író, költő, pedagógus Jávorszky Béla (1940–) író, költő, műfordító Jékely Lajos lásd: Áprily Lajos Jékely Zoltán (1913–1982) író, költő, műfordító Jékey Aladár (1846–1919) költő Jelenits István (1932–) piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár Jenei László (1964–) író, szerkesztő Jeszenszky Danó (1824–1906) ügyvéd, közjegyző, költő, újságíró Jeszenszky István (1829–1884) tanár, író Jeszenszky Iván (1945–) író Jób Dániel (1880–1955) rendező, író, műfordító, újságíró, színházigazgató Jobbágy Károly (eredeti nevén Jancsovits Károly , 1921–1998) költő, műfordító Jócsik Lajos (1910–1980) közgazdász, szociológus, író, politikus Jókai Anna (1932–2017) író- és költőnő Jókai Mór (1825–1904) regényíró, a „ nagy magyar mesemondó ” Jókai Róza (1861–1936) festő, írónő Jolsvai András (1953–) szerkesztő, író, újságíró Jónás Tamás (1973–) roma származású költő, író Jósika Júlia (1813–1893) írónő Jósika Miklós (1794–1865) író, újságíró Józsa Béla (1898–1943) közíró, szerkesztő, költő, építőmunkás, faszobrász József Attila (1905–1937) költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja József Jolán (1899–1950) írónő Juhani Nagy János (1953–2007) író, újságíró Juhász Anikó (? –) filozófiatörténész, költő, műfordító Juhász Ferenc (1928–2015) költő Juhász Gyula (1883–1937) költő Juhász István (eredetileg Juhász Ferenc , 1946–) író, drámaíró, dramaturg Juhász József (1914–2003) író, költő, festő Juhász József (1920–) emigráns magyar író, szerkesztő Juhász Katalin (1969–) szlovákiai magyar költő, újságíró Juhász Vilmos (1899–1967) kultúrtörténész, író, újságíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár Jung Károly (1944–) költő, kritikus, műfordító, néprajzkutató, egyetemi tanár Justh Zsigmond (1863–1894) író Justus Pál (1905–1965) költő, műfordító, szakíró, politikus K K. Hamar Ilona (1893–1952) regényíró K. Jakab Antal (1942–2007) irodalomkritikus, esszéíró, újságíró, szerkesztő K. Kiss Ferenc (1913–2004) költő, tanár, helytörténész Kabai Lóránt ( k.kabai lóránt , 1977–) költő, író, szerkesztő, kritikus, vizuális művész Kabay Barna (1948–) forgatókönyvíró, filmrendező, filmproducer Kabdebó Lóránt (1936–) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár Kabdebó Tamás (1934–2018) író, költő, műfordító, irodalomtörténész, kultúrtörténész Kabós Éva (1915–2000) erdélyi magyar költő Kacziány Géza (1856–1939) bölcseleti doktor, tanár, író, műfordító, politikus, publicista Kacsir Mária (1929–2005) írónő, újságíró, szerkesztő, kritikus, műfordító Kácsor Zsolt (1972–) író, újságíró Kádár Endre (1887–1944) író Kádár Erzsébet (1901–1946) író Kádár Imre (1854–1950) városi számvevő, tanító, író Kádár Imre (1894–1972) költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató Kádár István György (1920–1981) költő, műfordító, színműíró Kaffka Margit (1880–1918) írónő, költőnő Kahána Mózes (1897–1974) költő, novellista Kaiser László (1953–) költő, író, szerkesztő, dramaturg Kajtsa Ferenc (1904–1980) erdélyi magyar költő Kalapáti Ferenc (1959–) vajdasági magyar író, költő, kritikus, esszéista Kalász István (1959–) író, műfordító Kalász László (1933–1999) költő, könyvtáros, pedagógus Kalász Márton (1934–) költő, író, műfordító, egyetemi tanár Kállai István (1929–2015) író, dramaturg, humorista Kállay Géza (1959–) író, irodalomtörténész, Shakespeare-kutató Kállay Miklós (1885–1955) író, műfordító Kálmán Jenő (1885–1968) író, újságíró, humorista Kálnay Adél (1952–) költőnő, írónő, pedagógus Kálnoky László (1912–1985) költő, műfordító Kalocsa Róza (1838–1901) református felső leányiskolai igazgatónő, író Kalocsay Kálmán (1891–1976) orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő Kámán Balázs (1969–) író Kanizsa József (1942–) költő Kántás Balázs (1987–) költő, műfordító, szerkesztő Kántor Lajos (1937–) irodalomtörténész, filológus, kritikus, szerkesztő Kántor Péter (1949–) költő, műfordító Kántor Zsolt (1958–) költő, író, szerkesztő Kántor Zsuzsa (1916–2011) írónő Kányádi Sándor (1929–2018) erdélyi magyar költő Kapecz Zsuzsa (1956–) író, forgatókönyvíró, kritikus Kapitány Máté (1986–) író Kapui Ágota (1955–2018) költő, szerkesztő Karácsondi Imre (1954–) költő Karácsony Benő (eredeti nevén Klärmann Bernát , 1888–1944) erdélyi magyar író Karafiáth Orsolya (1976–) költő, műfordító, publicista, énekesnő Kárász József (1914–1996) író, könyvtáros Karátson Endre (1933–) író, kritikus, irodalomtörténész Karátson Gábor (1935–) festő, művészeti és filozófiai író, író, műfordító Kardos G. György (1925–1997) író Kardos István (1942–2002) író, forgatókönyvíró, producer, dramaturg, tanár Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, műfordító Karig Sára (1914–1999) műfordító, költő Karikás Frigyes (1891–1938) író, műfordító Karinthy Ferenc (1921–1992) író, drámaíró, dramaturg Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, műfordító Karinthy Gábor (1914–1974) költő Karinthy Márton (1949–) színházrendező, író Károly György (1953–) költő, író Károly József (1886–1960) író, újságíró Károlyfi Zsófia (1952–) festő, grafikus, költő Károlyi Amy (1909–2003) költő, műfordító Kárpáti Aurél (1884–1963) kritikus, író, költő Kárpáti Kamil (1929–) író, költő, esszéíró, szerkesztő Kartal Zsuzsa (1947–2011) költőnő, kritikus, műfordító Kassák Lajos (1887–1967) író, költő, műfordító, képzőművész Katkó István (1923–2000) író, újságíró Katona József (1791–1830) drámaíró Katona Judit (1942–2011) tanár, író, költő Kautzky Norbert (1925–2000) költő, író Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, költő, nyelvújító Kelebi Kiss István (1948–) költő, képzőművész Kelemen Erzsébet (1964–) író, költő, drámaíró, tanár Kelemen Lajos (1954–) író, szerkesztő Kelemen Zoltán (1986–) író, fényképész Kelen István (1912–2003) asztaliteniszező, újságíró, író Kelényi Béla (1953–) költő, tibetológus Keleti Artúr (1889–1969) költő, műfordító Kellér Andor (1903–1963) író, újságíró Kellér Dezső (1905–1986) író, humorista, dramaturg, konferanszié Kemenczky Judit (1948–2011) költő, orientalista, festő Kemenes Géfin László (1937–) emigráns magyar költő, kritikus, műfordító Kemény Hajni (1901–1921) költő Kemény István (1961–) költő, író Kemény Katalin (1909–2004) író, művészettörténész, műfordító Kemény Simon (eredeti nevén Kohn Simon , 1882–1945) költő, író, újságíró, lapszerkesztő Kemény Tomaso (1938–) emigráns magyar költő Kemény Zsigmond (1814–1875) író, publicista, politikus Kemény Zsófi (1994–) slammer, költő, író Kempelen Győző (1829–1858) tanár, hírlapíró Kempelen Riza (1829–1858) írónő Kende Sándor (1918–1992) író, költő Kenedi János (1947–) író, kritikus, szerkesztő Kenéz Ferenc (1944–) költő, író Kenéz Heka Etelka (1936–) költő, író Képes Gábor (1980–) sci-fi szerző Képes Géza (1909–1989) költő, műfordító Kercsó Attila (1939–2008) erdélyi magyar orvos, költő Kerék Imre (1942–) költő, műfordító, tanár Kerekes Tamás (1957–) tanár, író, kritikus Kerekes Sámuel (1757–1800) újságíró, az első magyar hírlapírók egyike Kerekesházy József (1912–2003) író, történész Kerékgyártó István (1953–) író Kerényi Frigyes (1822–1853) költő, ügyvéd Kerényi Grácia (1925–1985) költőnő, magyar-lengyel műfordító, a lengyel irodalom kutatója Kerényi Károly (1897–1973) magyar származású svájci klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár Keresztes Ágnes (1937–) költő Keresztszeghy Etta (1866–?) írónő Keresztury Dezső (1904–1996) író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító Kereszty András (1942–) író, újságíró Kertész Ákos (1932–) író, filmdramaturg Kertész Erzsébet (1909–2005) író Kertész Imre (1929–2016) író, műfordító Kertész László (1935–1971) költő, tanár Kertész Magda (1911–2003) író Kertész Mihály Miksa (1888–1945) jogász, író Kessler Edgár lásd: Balogh Edgár Keszthelyi Rezső (1933–) költő, író, szerkesztő, műfordító Keszthelyi Zoltán (1909–1974) költő, író Kibédi Varga Áron (1930–2018) irodalomtörténész, esztéta, költő Kilo India (1961–) költő Kincses Elemér (1946–) író, drámaíró, rendező Kipke Tamás (1952–) író, költő, újságíró Király Ferenc (1973–) író Király Gábor (1956–) költő Király Kinga Júlia (1976–) drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár Király László (1943–) erdélyi magyar író, költő Kis János (1770–1846) evangélikus lelkész, költő, műfordító Kis Pintér Imre (1941–) könyvtáros, egyetemi tanár, kritikus, irodalomtörténész Kisfaludy Atala (1836–1911) költőnő Kisfaludy Károly (1788–1830) költő, drámaíró, festő Kisfaludy Sándor (1772–1844) költő Kisgyörgy Réka (1967–) írónő, újságíró Kiss András (1950–) költő, biológus, ornitológus, természettudományi író Kiss Anna (1939–) költő, drámaíró, író Kiss Benedek (1943–) költő, műfordító Kiss Dénes (1936–2013) író, költő, műfordító Kiss Gy. Csaba (1945–) író, irodalomtörténész, művelődéstörténész, egyetemi tanár Kiss Gyula (1893–1923) színész, író, drámaíró, műfordító, szerkesztő Kiss Ida (1902–1936) prózaíró Kiss Irén (1947–) író, költő, színműíró Kiss János (1933–) erdélyi magyar író, szerkesztő Kiss Jenő (1912–1995) költő, író, műfordító Kiss József (1842–1921) költő, szerkesztő Kiss József László (1922–1989) író, iskolaigazgató, ifjúsági szerző Kiss Judit Ágnes (1973–) költő, író Kiss Noémi (1974–) író, műfordító, kritikus Kiss Ottó (1963–) költő, író Kiss Tamás (1912–2003) költő, író, műfordító Kisteleki Ede (1861–1931) író, költő, újságíró Kittenberger Kálmán (1881–1958) Afrika-kutató, zoológus, vadász, író Kóbor Noémi (1896–1959) író, kritikus Kóbor Tamás (eredeti nevén Bermann Adolf , (1867–1942) író, publicista Kiss Tibor Noé (1976–) író, újságíró Kocsis István (1940–) erdélyi magyar író, drámaíró Kodolányi Gyula (1942–) költő, műfordító, irodalomtörténész Kodolányi János (1899–1969) író, újságíró Kolozsi Ildikó (1970–) író, újságíró, médiaszemélyiség Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992) író, műfordító, kritikus Kolozsvári Papp László (1940–2005) író, műfordító Komáromi János (1890–1937) író, újságíró Komját Aladár (eredeti nevén Korach Aladár , 1891–1937) költő Komjáthy Aladár (1894–1963) tudománytörténész, költő Komjáthy Győző (1883–1966) költő Komjáthy Jenő (1858–1895) költő Komlós Aladár (eredeti nevén Kredens Aladár , 1892–1980) író, költő, műfordító, irodalomtörténész Komor András (1898–1944) író, költő, kritikus Komor Gyula (1867–1943) író, színikritikus, dramaturg Komor Zoltán (1986–) író Konczek József (eredeti nevén Koncz József , 1942–) költő, író, újságíró Koncsol László (1936–) szlovákiai magyar irodalomkritikus, esszéíró, hely- és művelődéstörténész, költő, műfordító, szerkesztő, pedagógus Kondor Béla (1931–1972) festőművész, grafikus, költő Kondor Vilmos (1954–) író Konrád György (1933–) író, esszéíró, szociológus Kontra Ferenc (1958–) vajdasági magyar író Kónya Lajos (1914–1972) költő, író Kopányi György (1921–2011) dramaturg, író, költő, forgatókönyvíró Koppány Zsolt (1955–) író, esszéista, kritikus Korda Béla (1893–1925) író, újságíró Kormos István (1923–1977) költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő Kornis Mihály (1949–) író, drámaíró, rendező, tanár Korompay Viola (eredeti nevén Kucsera Viola , 1916–?) költő Korpa Tamás (1987–) költő, kritikus Kós Károly (1883–1977) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus Kósa Márton (?) Kosáryné Réz Lola (1892–1984) író, műfordító Kossányi József (1908–1988) költő, kritikus Kosztolánszky István (1863–1941) költő, közíró Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró Kovács András Ferenc (1959–) erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító Kovács Gábor Zoltán (1948–) író, irodalomtörténész, tanár Kovács Imre (1913–1980) író, politikus Kovács István (1945–) költő, író, műfordító Kovács Katáng Ferenc (1949–) költő, író, műfordító Kovács László (1892–1963) író, szerkesztő, kritikus Kovács „Tücsi” Mihály (1945–) író, blogger, újságíró, szerkesztő Kovács Vilmos (1927–1977) költő, író Kovács Zsolt (1970–) ? Kovai Lőrinc (1912–1986) író, újságíró Kováts József (1780–1809) református lelkész, költő Kozma Andor (1861–1933) költő, műfordító Kozma György (1954–) író, grafikus, színész, egyetemi tanár, dramaturg Kozma Mária (1948–) író, szerkesztő, újságíró Kölcsey Ferenc (1790–1838) költő, politikus, nyelvújító Königsegg Lajos (1874–1930) Afrika-kutató, ifjúsági író Köntös-Szabó Zoltán (1940–) író, újságíró Köpe Zoltán lásd: Thury Zoltán Kőrizs Imre (1976–) költő Körmendi Ferenc (1900–1972) emigráns magyar író Körmendi János (1927–2008) színész, író Körmendi Lajos (1946–2005) író, költő, szerkesztő Körmendi Zoltán (eredeti nevén Frim Zoltán , 1898–1944 vagy 1945) költő, író, publicista Környei Elek (1905–1982) költő, író, újságíró Köteles Pál (1927–1991) író, publicista Köves József (1938–) író, könyvkiadó Kőrössi P. József (1953–)erdélyi magyar költő Krassó György (1932–1991) politikus, író Krasznahorkai László (1954–) író Kreskay Imre Tamás (1748–1809) pap, költő Kristóf Károly (1904–1994) újságíró, író Kriza János (1811–1875) néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök Krúdy Gyula (1878–1933) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere Krusovszky Dénes (1982–) költő, kritikus, szerkesztő, műfordító Krüzselyi Erzsébet (1875–1953) költő Kubinyi Ferenc (1796–1874) paleontológus, politikus Kuczka Péter (1923–1999) író, költő, műfordító, tudományos-fantasztikus irodalmár, szerkesztő Kukorelly Endre (1951–) író, költő, tanár Kulin György (1905–1989) csillagász, író Kun Árpád (1965–) író, költő, műfordító Kun Erzsébet (1926–1996) író, szerkesztő Kunfalvy Ákos (1970–) költő, vívó Kunoss Endre (1811–1844) költő, ügyvéd Kupa Árpád (1859–1916) asztalosmester, író Kurucz Gyula (1944–) író, szerkesztő, műfordító, pedagógus Kuszálik Péter (1949–) író, szerkesztő, sajtóbibliográfus, publicista, lexikográfus Kutasi Kovács Lajos (1920–1995) író, újságíró, néprajzos Kutas József (1963–) író, tanár L Laár András (1955–) humorista, költő, zeneszerző, buddhista pap Lőwy Árpád lásd: Réthy László Lábadi Károly (1950–) néprajzkutató, publicista Labancz Gyula (1941–) költő Lábass Endre (1957–) író, festő, fotóművész Lackfi János (1971–) költő, író, műfordító, tanár Lackner László (1943–) író Laczkó András (1943–) író, irodalomtörténész, kritikus Laczkó Géza (1884–1953) író Ladányi László (1907–1992) író, költő, újságíró Ladányi Mihály (1934–1986) költő Ladik Katalin (1942–) költő, előadóművész, amatőr zeneszerző, performer, képzőművész Lajos Béla (?) Lajosi Krisztina (1977–) költő Lajtai Gábor (1969–) költő, szerkesztő Lakatos István (1927–2002) költő, író, műfordító, szerkesztő Lakatos István (1980–) író, képregényrajzoló, grafikus Lakatos László (1882–1944) író, újságíró, műfordító Lakatos Levente (1986–) modell, író, újságíró, műsorvezető Lakatos Menyhért (1926–2007) cigány író Lakner Judit (1954–) író Lampérth Géza (1873–1934) költő, író, színpadi-szerző Lanczkor Gábor (1981–) költő Láng Éva (1925–2013) költő Láng Gusztáv (1936–) erdélyi magyar irodalomtörténész, kritikus Láng György (1908–1976) író, zeneszerző Láng Zsolt (1958–) író, szerkesztő Lányi András (1948–) író, filozófus, filmrendező Lányi Sarolta (1891–1975) költő, műfordító Lányi Viktor Géza (1889–1962) zeneszerző, író, műfordító László Anna (1922–1981) színháztörténész, dramaturg, író László-Bencsik Sándor (1925–1999) író, szociográfus, koreográfus László Endre (1900–1987) író, dramaturg, rajzfilm- és rádiós rendező, festőművész Lászlóffy Aladár (1937–2009) erdélyi magyar költő, író, műfordító, szerkesztő Lászlóffy Csaba (1939–2015) erdélyi magyar költő, író, drámaíró, esszéista, műfordító László Gyula (1915–1998) költő, író, szerkesztő László Marcella (1903–1940) erdélyi magyar gyermekíró és szerkesztő László Noémi (1973–) erdélyi magyar költő, műfordító László Zoltán (1977–) újságíró, sci-fi szerző Laták István (1910–1970) újvidéki magyar költő, író Lator László (1927–) költő, műfordító, irodalomtörténész Lauka Gusztáv (1818–1902) író Lázár Ádám (1862–) író Lázár Bence András (1989–) költő Lázár Ervin (1936–2006) író, elbeszélő, meseíró Lázár István (1881–1936) író, filmforgatókönyv-író Lázár István (1933–1997) szociográfus, író, publicista Lázár Júlia (1960–) költő, műfordító, tanár Lázáry René Sándor lásd Kovács András Ferenc Legéndy Jácint (1976–) költő Leiner Laura (1985–) író Leleszy Béla (eredeti nevén Kovách Béla , 1887–1977) író, újságíró Lénárd József (1938–) költő Lénárd Sándor (1910–1972) orvos, költő, író Lendvay Éva (eredeti nevén Szemlér Éva , 1935–) erdélyi magyar költő, kritikus, műfordító Lengyel Balázs (1918–2007) műkritikus, író Lengyel Dénes (1910–1987) író, irodalomtörténész, pedagógus Lengyel Gáza (1881–1967) író, újságíró, kritikus Lengyel József (1896–1975) író, költő, újságíró Lengyel Márton (1940–2015) közgazdász, író Lengyel Menyhért (1880–1974) író, színműíró, forgatókönyvíró Lengyel Péter (eredeti nevén Merényi Péter , 1939–) író, műfordító Lengyel Tamás (1971–) költő, műfordító Lenkei Lajos (1914–1971) újságíró, műfordító, színházigazgató Lesi Zoltán (1982–) költő, műfordító, programozó Lestyán Sándor (1896–1956) író, újságíró Lesznai Anna (eredeti nevén Moscovitz Amália , 1885–1966) író, grafikus, iparművész Létay Lajos (1920–2007) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő Lévai Jenő (1892–1983) író, újságíró, szerkesztő Lévay Endre (1911–1985) újvidéki magyar író, publicista Lévay József (1825–1918) költő, műfordító Levendel Júlia (1944–) író, szerkesztő Lezsák Sándor (1949–) költő, tanár, politikus Ligeti Ernő (1891–1945) író, publicista, szerkesztő Ligeti Vilma (1912–1982) író Lipp Tamás (1946–) író, újságíró, szerkesztő Lipták Gábor (1912–1985) író, művelődéstörténész Lisznyai Damó Kálmán (1823–1863) költő Lisztóczky László (1941–) irodalomtörténész Lóránth László (? –?) író, költő, újságíró, forgatókönyv-író Losonczi-Kovács Gábor (1986–) ? Losonczy László (1812–1879) költő Lovas Ildikó (1967–) író, kritikus, műfordító Lovass Gyula (1914–1943) irodalomtörténész, kritikus, író, műfordító Lovász Pál (1896–1975) költő Lovik Károly (1874–1915) író, újságíró Lövei Sándor (1975–) költő Lődi Ferenc (1926–1997) költő, újságíró Lökkös Antal (1928–) költő, író Lőkös Ildikó (1957–) dramaturg, tanár, színműíró Lőrinc Péter (eredeti nevén Löbl Árpád , 1898–1983) újvidéki magyar költő, író Lőrincz L. László (írói nevén: Leslie L. Lawrence , 1939–) orientalista, író, műfordító Lövétei Lázár László (1972–) költő, műfordító, szerkesztő Lugosi Viktória (1962–) író, újságíró Lugossy Gyula (1939–) író feLugossy László (1947–) festő, performer, rendező, író Lukács György (1885–1971) író, filozófus, esztéta, egyetemi tanár Lukács László (1906–1944) költő Lukácsi Péter (1977–) költő, marketing szakember Lukács Sándor (1947–) színész, költő Lukácsy András (1930–) író, kritikus, szerkesztő Lukácsy Sándor (1923–2001) irodalomtörténész, író Lukáts János (1943–) irodalomtörténész, író Lusztig Károly (1922–) kárpátaljai újságíró, író, műfordító Lux Alfréd (1933–1992) író, műfordító, kritikus Lyka Károly (1869–1965) művészettörténész, kritikus, festő M M. Veress Zsuzsanna (1946–1991) erdélyi magyar költő, prózaíró Mácza János (1893-1974) író, irodalomtörténész Madách Imre (1823–1864) költő, író, ügyvéd, politikus Madár János (1948–) költő, író, szerkesztő Maghy Zoltán (1907–1930) költő Magyar Elek (1875–1947) újságíró, író, költő, gasztronómiai szakíró Magyar László (1900–1971) újságíró, író, karikaturista Magyari Barna (1965–) költő, újságíró Magyari Lajos (1942–2015) költő, műfordító, közíró Major Anita (1983–) ? Major Béla (1842–1872) királyi táblai fogalmazó, író, műfordító Major Ottó (1924–1999) író, költő Major-Zala Lajos (eredeti nevén Major Lajos , 1930–2006) emigráns magyar költő Majoros Sándor (1956–) író Majthényi Flóra (1837–1915) költőnő, zeneszerző Makai Emil (eredeti nevén Fischer Emil , 1870–1901) költő, drámaíró, újságíró, műfordító Makay Ida (1933–2011) költő, pedagógus Makkai Ádám (1935–) költő, nyelvész, műfordító Makkai Sándor (1890–1951) erdélyi magyar író, református püspök Makovics János (1963–) író, újságíró Mallász Gitta (1907–1992) iparművész, írónő Mán-Várhegyi Réka (1979–) író, szerkesztő Mandics György (1943–) erdélyi magyar tanár, költő, író, újságíró, esszéíró Mándy Iván (1918–1995) író Mándy Stefánia (1918–2001) költő, műfordító, művészettörténész Márai Sándor (eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik , 1900–1989) író, költő, újságíró Marconnay Tibor (eredeti nevén Rupprecht Tibor , 1896–1970) költő, műfordító Marczinka Csaba (1967–) író, költő Marék Veronika (1937–) írónő, grafikus Margyetkó József (1961–) ? Marjay Frigyes (1897–1946) író, műfordító, újságíró Márk Alexandra (1901–1991) romániai magyar író Markó Béla (1951–) erdélyi magyar író, költő, tanár, politikus Markovits Rodion (eredeti nevén Markovits Jakab , 1884–1948) író, újságíró Marno János (1949–) író, költő, műfordító, kritikus Maros András (1971–) író Marosi Gyula (1941–) író, dramaturg, forgatókönyvíró Marsall László (1933–2013) költő Márton Ferenc lásd: Abonyi Lajos Márton Ferenc (1943–) romániai magyar költő Márton Gábor (1924–2010) tanár, költő Márton László (1959–) premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő Marton Lili (1914–2000) író, színműíró, műfordító Mártonka Miklós (1956–) ? Martos Ferenc (1875–1938) író, színműíró, operettlibrettó-író Máté Angi (1971–) író Máté Imre (1936–1989) erdélyi magyar költő Máté Mária (1970–) ? Mátyás Ferenc (1911–1991) költő, író. Mátyás B. Ferenc (eredeti nevén Bráver Ferenc , 1943–) író Mátyási József (1765–1849) ügyvéd, író, költő Mattyasovszky Jenő (1931–1984) író, újságíró Mátyus Aliz (1948–) író, szociológus, lapszerkesztő Mécs László (eredeti nevén Martoncsik József , 1895–1978) premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő Medgyes Lajos (1817–1894) erdélyi magyar református lelkész, költő, író Megay László (1941–1998) író, újságíró Méhes György (eredeti nevén Nagy Elek , 1916–2007) erdélyi magyar író, újságíró Méhes György (1746–1809) bölcseleti doktor, református főiskolai tanár, író Méhes Károly (1965–) író, költő, újságíró Méhes Sámuel (1785–1852) tanár, nyomda- és laptulajdonos, író, szerkesztő, bölcseleti doktor Méliusz Anna (1920–1998) erdélyi magyar gyermekíró Méliusz József (1909–1995) erdélyi magyar író, költő, műfordító Mentovich Ferenc (1819–1879) költő Méray Tibor (1924–) író, újságíró Merényi Krisztián (1970–) író, költő Mesterházi Lajos (eredeti nevén Hoffstaedter Lajos , 1916–1979) író, szerkesztő Mesterházi Márton (1941–) műfordító, irodalomtörténész, dramaturg Mesterházi Mónika (1967–) költő Mészáros Tibor bibliográfus, könyvtáros, irodalmi muzeológus Mészáros Tímea (1988–) ? Mészöly Ágnes (1971–) író, költő, pedagógus Mészöly Dezső (1918–2011) író, költő, műfordító, dramaturg Mészöly Miklós (1921–2001) író Mezei András (1930–2008) író, költő, szerkesztő Mezei Balázs (1960–) vallásfilozófus, irodalmár, egyetemi tanár Mezey Katalin (1943–) író, költő, műfordító Mező Ferenc (1951–) költő, író, szerkesztő Mihályi Ödön (eredeti nevén Schwarz Ödön , 1899–1929) költő Mihalik Zoltán (1928–1999) író, költő, tanár Mihalovics Éva (1957–) író, képzőművész Mikecs László (1917–1944) néprajzkutató, történész, író Mikes György (1929–1986) humorista, újságíró Mikes György (1912–1987) magyar újságíró, humorista, angliai író Mikes Lajos (eredeti nevén Misek Lajos , 1872–1930) újságíró, szerkesztő, műfordító Miklós Jutka (1884–1976) költő, fotográfus Miklós Tibor (1947–2013) író, műfordító, dalszövegíró, rendező Miklóssy Endre (1940–) író, építészmérnök Mikszáth Kálmán (1847–1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, akadémikus Mirnics Zsuzsa (1940–) vajdasági magyar író, újságíró, szerkesztő Mirtse Zsuzsa (?–) író, költő, szerkesztő Miskolczi Miklós (1938–) újságíró, író Misuta János (1945–) író, mérnök, közgazdász M. Fehérvári Judit ( Mocsár Gáborné Fehérvári Judit , 1962–) író, újságíró, költő, pedagógus Mocsár Gábor (1921–1988) író Mohácsi Jenő (eredeti nevén Klein Jenő , 1886–1944) író, drámaíró, költő, műfordító Mohás Lívia (1928–) író, pszichológus Moldova György (1934–) író Mollináry Gizella (1896–1978) író, költő Molnár Ákos (1895–1945) író Molnár Éva lásd: Vavyan Fable Molnár Ferenc (1878–1952) író, újságíró Molnár Gábor (1908–1980) vadászati és útleírásíró Molnár Géza (1923–2011) író, újságíró Molnár H. Lajos (1946–2016) író, közíró, szerkesztő, dramaturg, riporter Molnár József (1918–2009) író, újságíró Molnár Krisztina Rita (1967–) költő, tanár, múzeumpedagógus Molnár Miklós (1946–) író, költő, műfordító, publicista B. Molnár Márta (1937–) író, festő, keramikus Molnár Tünde (1974–) költő Molnár Zoltán (1920–2009) író, újságíró, műfordító Molnár Zoltán (1972–1995) költő Molnár Zsófi (1967–) romániai magyar meseíró, ifjúsági elbeszélő, műfordító Molter Károly (1890–1981) író, kritikus, irodalomtörténész Moly Tamás (1875–1957) író, újságíró, rendező, színházigazgató Móra Ferenc (1879–1934) író, újságíró, muzeológus Móricz Virág (1909–1995) írónő Móricz Zsigmond (1879–1942) író, újságíró, szerkesztő Mosonyi Aliz (1944–) író, költő Moyses Márton (1941–1970) romániai magyar költő Moyzes Ilona (1921–2008) Mózsi Ferenc János (1947–2007) író, költő Munkácsy János (1802–1841) színműíró, újságíró, szerkesztő Munkácsi Miklós (1941–) író, újságíró Muraközy Gyula (1919–1991) költő, református lelkipásztor Murányi Zita (1982–) író, költő, újságíró Mühle Ernő (1902–1975) orvosi szakíró, költő Müller Péter (1936–) író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó Müller Péter Sziámi (eredeti nevén Kovalcze Végh Péter Iván , 1951–) költő, énekes N N. Benkő Erzsébet (?–) költő Nacsinák Gergely András (1977–) író, teológus Nadányi Zoltán (1892–1955) költő, író, műfordító Nádas Péter (1942–) író, drámaíró, esszéista Nádasdy Ádám (1947–) nyelvész, költő, műfordító Nádass József (eredeti nevén Nuszbaum József , 1897–1975) író, költő, újságíró Nádor Tamás (1934–2008) író, újságíró Nagy Attila (1982–) költő, író, énekes Nagy B. Viktor (1923–2009) munkásíró Nagy Bandó András (1947–) humorista, előadóművész, író Nagy Erzsébet (1923–1982) erdélyi magyar költő, műfordító Nagy Gábor (1972–) költő, író, irodalomtörténész Nagy Gáspár (1949–2007) költő, prózaíró, szerkesztő Nagy Elek lásd: Méhes György Nagy Endre (eredeti nevén Grósz Endre , 1877–1938) újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató Nagy Imre (eredeti nevén Gulyás Imre , 1817–1841) költő Nagy Imre (1896–1942) költő Nagy István lásd: Ágh István Nagy István (1904–1977) erdélyi magyar író Nagy István Attila (1947–) író Nagy Katalin (eredeti nevén Csernák Katalin , 1928–1988) tanár, író Nagy Koppány Zsolt (1978–) író, műfordító, szerkesztő Nagy Lajos (1883–1954) író, publicista Nagy László (1925–1978) költő, műfordító Nagy Olga (1921–2006) néprajzkutató Nagy Pál (1934–) emigráns magyar író Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró Nagy Tekla (19. század) költő ? Nagy Zoltán (1884–1945) költő, író, kritikus, ügyvéd Nagy Zopán (1973–) költő, író, fotográfus nagyabonyi Csiba Árpád lásd: Abonyi Árpád Nagypál István (1987–) költő, író, műfordító Nehéz Ferenc (1912–1978) író, újságíró Nemere István (1944–) író, műfordító Nemes András (1760 körül–1844) ügyvéd, színész, drámaíró Nemes István (1961–) sci-fi író Nemes György (1910–1998) író, újságíró, sajtótörténész Nemeskürty István (1925–2015) író, irodalom- és filmtörténész Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költő, műfordító, esszéíró Nemes Z. Márió (1982–) költő, író, kritikus Németh Ákos (1964–) drámaíró, műfordító, rendező Németh Andor (1891–1953) író, költő, kritikus Németh András (1956–) költő Németh Antal (1903–1968) rendező, színházigazgató, színháztörténeti író Németh Bálint (1985–) költő Németh Dezső (1940–) író, költő, szerkesztő Németh Erzsébet (1944–) költő, szerkesztő Németh Imre (1893–1970) újságíró, író Németh László (1903–1975) író, esszéista, drámaíró Németh Péter Mikola (1953–) költő, esszéíró, performer Németh „Nyiba” Sándor (1957–) író, költő, zeneszerző Németh Zoltán (1970–) egyetemi oktató, szerkesztő, költő, kritikus, irodalomtörténész Nógrádi Gábor (1947–) költő, író, újságíró, hangjáték-, tévéjáték- és filmforgatókönyv-író Noth Zsuzsánna (1950–) költő, író Novák Béla Dénes (1951–) költő, író Novák Éva (1955–) költő, író Novák Valentin (1969–) költő, író Novák Zsüliet (1983–) író, újságíró Novotny Gergely (1925–2003) író, költő, klarinétművész Novotny Tihamér (1952–) művészeti író Novotny Vilmos (1938–1981) költő Ny Nyáry Krisztián (1972–) író, irodalomtörténész Nyerges András (1940–) író, költő Nyilas Attila (1965–) költő Nyilasy Balázs (1950–) költő, kritikus, irodalomtörténész Nyírfalvi Károly (1960–) költő Nyirő József (1889–1953) erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró Nyisztor Zoltán (1893–1979) lelkész, teológus, író O, Ó Obersovszky Gyula (1927–2001) költő, író, újságíró Okányi Kiss Ferenc (1938–2010) író, költő, közíró, népművelő Oláh Gábor (1881–1942) költő, író Oláh János (1942–) költő, író Oláh Zoltán (1959–2015) költő, író, újságíró, képzőművész Oláh-István László (író álneve: Leslie Steve 1955–) költő, író, újságíró Oltyán László (1935–1990) író, újságíró Onagy Zoltán (1952–) író, szerkesztő Oravecz Imre (1943–) költő, műfordító Oravecz Paula (1903–1990) író Oravecz Péter (1977–) költő, műfordító Orbán Balázs (1829–1890) író, néprajzi gyűjtő Orbán Dezső (1882–1964) író Orbán János Dénes (1973–) költő, prózaíró Orbán Ottó (1936–2002) költő, műfordító, esszéista Orczy Emma (1865–1947) magyar származású angol írónő Orcsik Roland (1975–) költő, műfordító, szerkesztő Ordas Iván (1928–1998) író, újságíró, publicista Ormos Gerő (1907–1987) író, újságíró, szerkesztő Ormos Iván (1902–1958) költő, író, újságíró Ormós Zsigmond (1813–1894) író, újságíró, művészettörténész, főispán Orosz Irén (1907–2001) író, szerkesztő Orosz István (1950–2012) esszéista, író, fordító Orosz Iván (1902–1974) költő, író, szerkesztő Orosz T. Csaba (1969–) költő és író Osvát Ernő (eredeti nevén Roth Ezékiel , 1877–1929) szerkesztő, kritikus, író Osvát Kálmán (1880–1953) író, szerkesztő Osváth Dezső (1973–) író Osztojkán Béla (1948–2008) magyarországi roma író, közéleti személyiség Ottlik Géza (1912–1990) író, műfordító Ö, Ő Ölbey Irén (1902–1987) költő, író, műfordító Ördögh Szilveszter (1948–2007) író, műfordító, szerkesztő Örkény István (1912–1979) író, drámaíró Örley István (1913–1945) író, szerkesztő, kritikus Örsi Ferenc (1927–1994) író, forgatókönyvíró Örvös Lajos (1923–2002) író, költő, műfordító Ősi János (1965–) költő, író, tanár Őszi Róbert (1976–) író Őz Zsolt (1969–2013) énekes, gitáros, szövegíró Őze Sándor (1963–) történész, tanár, muzeológus P P. Howard lásd: Rejtő Jenő P. Papp Zoltán (1949–) költő, lapszerkesztő, műfordító P. Szathmáry Károly (1831–1891) író, tanár Paál Ferenc (1904–1969) író, újságíró, közíró Paal Gyula (1852–1931) színműíró, hírlapíró, állami tanító Padisák Mihály (1930–2014) író, szerkesztő, rádiós újságíró Pájer Antal (1817–1881) költő, római katolikus pap Pajzs Elemér (1894–1944) író, kabarészerző, műfordító, újságíró Pákh Albert (1823–1867) író, újságíró Pakocs Károly (1892–1966) költő, író, római katolikus pap Pákolitz István (1919–1996) író, költő, pedagógus Pakots József (1877–1933) újságíró, drámaíró, író, politikus Pákozdy Ferenc (1903–1992) költő, műfordító Pákozdy Ferenc (írói neve Vásárhelyi Pákozdy Ferenc , 1904–1970) költő, műfordító Pákozdy Miklós (1930–2013) író, műfordító, református lelkész, tudós tanár Pál Dániel Levente (1982–) költő, szerkesztő, műfordító Paládi Zsolt (1968–) író Palágyi Lajos (1866–1933) költő, tanár Palasovszky Béla (1899–1974) jogász, költő, újságíró Palasovszky Ödön (1899–1980) költő Pálfy Ágnes (1952–) költő, irodalomtörténész Pallai Károly Sándor (1986–) költő, irodalmár, szerkesztő Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) költő, író, hagyománygyűjtő Palotai Boris (1904–1983) író, költő Palotai Erzsi (1907–1988) előadóművész, író, műfordító Palotás Dezső (1951–1999) erdélyi magyar költő, író, grafikus Pályi András (1942–) író, műfordító Pán Imre (eredeti nevén Mezei Imre , 1904–1972) művészeti író, szervező, szerkesztő, kiadó, költő, műgyűjtő Pap Endre (1817–1851) költő, műfordító, ügyvéd Pap Károly (1872–1954) író, irodalomtörténész Pap Károly (1897–1945) író Papp Árpád (1937–2010) költő, irodalomtörténész, műfordító Papp Dániel (1865–1900) író, újságíró Papp Endre lásd: F. Papp Endre Papp Márió (1948–) újságíró, író, egyetemi tanár, sakkozó Papp Olivér (1975–) író Papp Lajos költő (1936–) Papp Sándor Zsigmond (1972–) író, újságíró Papp Tibor (1936–) író, költő, műfordító, tipográfus, szerkesztő Parancs János (1937–1999) költő, műfordító, szerkesztő Pardi Anna (1945–) költő, újságíró Parti Nagy Lajos (1953–) költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus Páskándi Géza (1933–1995) erdélyi magyar író, költő, drámaíró Passuth László (1900–1979) író, műfordító Pásty Júlia (1944–) író Pásztor Árpád (eredeti nevén Pikler Árpád , 1877–1940) író, újságíró, műfordító Pásztor Béla (1907–1943?) költő Pató Selam (1975–) Paulinyi Tamás (1962–) író, költő, szerkesztő, publicista, pszi-kutató Payer Imre (1961–) költő, irodalomtörténész, újságíró, szerkesztő, tanár Pázmándi Horváth Endre (eredeti nevén Horváth András , 1778–1839) költő, római katolikus plébános Peer Krisztián (1974–) költő, forgatókönyvíró, dramaturg Pekár Gyula (1867–1937) író, újságíró, politikus Péczely Dóra (1968–) szerkesztő, irodalom-, film- és tánckritikus Pék Pál (1939–2008) költő, irodalomkritikus, tanár Pelle János (1885–1957) jogász, költő, publicista Pelle János (1950–) író, történész Péntek Imre (eredeti nevén Molnár Imre , 1942–) költő, kritikus, újságíró Pénzes Tímea (1976–) költő, író, műfordító, újságíró Perneczky Géza (1936–) művészettörténész, festő, író, pedagógus Petelei István (1852–1910) erdélyi magyar író, elbeszélő Peterdi Pál (1925–2000) sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író Péterfy Gergely (1966–) író, forgatókönyvíró, szerkesztő Péteri Takács József (1767–1821) író, megyei főjegyző Petneházy Kiss Bence (1924–2013) népművész, író, költő Petőcz András (1959–) író, költő, szerkesztő Petőfi Sándor (eredeti nevén Petrovics Sándor , 1823–1849) költő, forradalmár, nemzeti hős Petri György (1943–2000) költő, műfordító, újságíró Petri Mór (1863–1945) költő, tanár Petrik Iván (1971–) író, költő Petrőczi Éva (eredeti nevén Ludwig Éva , 1951–) költő, író, műfordító, irodalomtörténész Petrovácz István (1933-2007) író Pilinszky János (1921–1981) költő Pinczési Judit (1947–1982) költő Pintér Lajos (1953–) költő Pintér Tamás (1930–) író, újságíró Pintér Tibor (1954–2017) költő, műfordító, festő Pintér Tibor (1960–) költő, író, esszéíró Pion István (1984–) költő, író, slammer, újságíró, szerkesztő Podonyi Hedvig (1964–) író Podmaniczky Szilárd (1963–) író, költő, újságíró, tanár Polcz Alaine (1922–2007) pszichológus, írónő Polgár András (1937–2010) író, dramaturg, operatőr Polgár Ernő (1954–) író, irodalomszervező, szerkesztő Polgár Julianna (1958–) költő, grafikus, szerkesztő Polgár Teréz Eszter (1972–) költő, szerkesztő Pollágh Péter (1979–) költő, író, esszéista, szerkesztő, újságíró, kritikus Polner Zoltán (1933–2017) író, költő, újságíró Pomogáts Béla (1934–) kritikus, tanár, irodalomtörténész Poós Zoltán (1970–) író, költő, újságíró Popper Péter (1933–2010) pszichológus, tanár, író Portik Cseres Tibor lásd: Cseres Tibor Pósa Lajos (1850–1914) gyermekíró, dalszerző Pósa Zoltán (1948–) író, újságíró, irodalomtörténész Potozky László (1988–) író, szerkesztő Prágai Tamás (1968–2015) író, költő, szerkesztő, irodalomtörténész Prekop Gabriella (1947–) műfordító, dramaturg Prosszer G. Júlia (1950–) író, költő, szerkesztő Punk Mária (1971–) költő, drámapedagógus Puszta Sándor (1911–1983) plébános, költő R Rab Zsuzsa (1926–1998) költő, műfordító Rába György (1924–2011) költő, író, műfordító, irodalomtörténész, kritikus Rabinovszky Máriusz (1895–1953) művészettörténész, kritikus, író Rácz György (1911–1994) dramaturg, rendező, író, műfordító Rácz Péter (1948–) költő, műfordító Rácz Zsuzsa (1972–) író, újságíró Radnai István (1939–) költő Radnóti Miklós (eredeti nevén Glatter Miklós , 1909–1944) költő, tanár Radó Antal (1862–1944) író, költő, műfordító, irodalomtörténész Radó Vilmos (1847–1919) képzőintézeti tanár, ifjúsági író Rafi Lajos (1970–2013) költő Rákos Sándor (1921–1999) költő, műfordító, esszéíró Rákosi Jenő (1842–1929) író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő Rákosi Viktor (1860–1923) író, újságíró, humorista, országgyűlési képviselő, sportvezető Rákosy Gergely (1924–1998) író, újságíró, forgatókönyvíró, szerkesztő Rakovszky József (1921–1999) író, költő, műfordító Rakovszky Zsuzsa (1950–) író, költő, műfordító Rapai Ágnes (1952–) költő, író, műfordító Ras Éva (1946–) Ratkó József (1936–1989) költő Rédey Tivadar (1885–1953) színház- és irodalomtörténész Reichard Piroska (1884–1943) költő, műfordító, kritikus Rejtő Jenő (eredeti nevén Reich Jenő , írói álnevei: P. Howard , Gibson Lavery , 1905–1943) író Rékasy Ildikó (1938–) költő Reményi Gyenes István (eredeti nevén Gyenes István , 1909–2001) újságíró, költő, író Reményik Sándor (1890–1941) költő Remenyik Zsigmond (1900–1962) író Remsey Ágnes (1915–2010) iparművész, író Restár Sándor (1952–) költő, író, kritikus Réti Ervin (1928–2015) író, újságíró Réthy László ( Lőwy Árpád , 1851–1914) etnográfus, numizmatikus Révai Miklós (1750–1807) nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója Révész Béla (1876–1944) író, újságíró Reviczky Gyula (1855–1889) költő, író Réz András (1951–) filmesztéta, műfordító, forgatókönyvíró, reklámszakember Réz Gyula (eredeti nevén Rézler Gyula , 1884–1958) pedagógus, költő Réz Pál (1930–2016) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, kritikus Rideg Sándor (1903–1966) író Rigó Béla (1942–2017) költő, író, műfordító, szerkesztő, forgatókönyvíró Ritoók Emma (1868–1945) költőnő, írónő, műfordító Roboz István (1828–1916) költő, író, lapszerkesztő Romhányi József (1921–1983) író, költő, műfordító Rónai Mihály (1879–1945) író, állatorvos Rónai Mihály András (1913–1992) költő, műfordító Rónai-Balázs Zoltán (1970–) költő Rónaszegi Miklós (1930–) író, szerkesztő Rónay György (eredeti nevén Morócz György , 1913–1978) költő, író, műfordító, irodalomtörténész, esszéista Rostás-Farkas György (1949–) cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő Rozványi Vilmos (1892–1954) író, újságíró, költő Rozgonyi Iván (1926–1998) költő, művészettörténész Rózsa Ágnes (1910–1984) műfordító Rózsa Endre (1941–1995) költő Rozsnyai Kálmánné lásd: Dapsy Gizella Rozsos Gábor (1965–) költő Röhrig Géza (1967–) író, költő, színész Rubin Szilárd (1927–2010) költő, író, műfordító Rudnyánszky Gyula (1858–1913) költő, újságíró Ruva Farkas Pál (1952–) író, költő, műfordító, újságíró, szociológus S S. Szabó István (1954–) író, újságíró S. Tamási Áron (1965–) költő, pénzügyőr Sáfáry László (1910–1943) költő Sajó András (1949–) jogtudós, egyetemi tanár, író Sajó László (1956–) költő Sajó Sándor (1868–1933) költő Salamon Pál (1930–) író Salinger Richárd (1975–) író Samarjay Károly (1821–1894) ügyvéd, költő Sándor György (1938–) író, előadóművész, „humoralista” Sándor Iván (1930–) író, esszéista Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró Sánta Ferenc (1927–2008) író Sántha György (1888–1974) költő Sántha Károly (1840–1928) evangélikus lelkész, költő, egyházi író Sárándi József (eredeti nevén Papp József , 1945–) író, költő, újságíró Sarkadi Imre (1921–1961) író, újságíró Sárközi György (1899–1945) költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító Sárközi Mátyás (1937–) író, szerkesztő Sárosi Gyula (eredeti nevén Sárosi Lajos , 1816–1861) költő Sárospataky István (1941–) drámaíró, pszichiáter, fogorvos, színész Sarusi Mihály (1944–) író, újságíró, költő, könyvtáros, népművelő Sas Ede (eredeti nevén Hille Ede , 1869–1928) író, újságíró, szerkesztő Sas József (eredeti nevén Polacsek József , 1939–) színész, rendező, író, színházigazgató Sásdi Sándor (eredeti nevén Tintner Sándor , 1898–1992) író, újságíró Sassy Csaba (1884-1960) miskolci költő, újságíró Schäffer Erzsébet (1948–) újságíró, író Schein Gábor (1969–) író, költő, műfordító, irodalomtörténész Schmidt Egon (1931–) ornitológus, író Schleiffer Ede lásd: Eörsi István Schöpflin Aladár (1872–1950) műkritikus, irodalomtörténész, író, műfordító Schöpflin Gyula (1910–2004) író, műfordító, diplomata Schwajda György (1943–2010) drámaíró, dramaturg, színházigazgató Sebeők János (1958–) író, esszéíró Sebők Éva (1927–) író, költő Sebők Zsigmond (1861–1916) író, újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa Selymes Judit (1940–) magyar, amerikai színházrendező, író, költő Sepsi László (1985–) író, kritikus, szerkesztő Serfőző Attila (1960–) író, költő, festő Serfőző Simon (1942–) költő, író Sértő Kálmán (1910–1941) költő, író, újságíró Sík Sándor (1889–1963) piarista tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető Simai Mihály (1935–) költő, író, újságíró Simon Adri (eredeti nevén Simon Adrienn , 1974–) költő, író, kritikus, szerkesztő Simon István (1926–1975) költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő Simon Katalin (1963–) ? Simon Lajos (1935–2008) költő, újságíró Simon Magda (1908–1969) író, kritikus Simon Márton (1984–) költő, slammer Simonffy András (1941–1995) író Simonyi Imre (eredeti nevén Szmola Imre , 1920–1994) költő Simor András (1938–) író, műfordító, szerkesztő, tanár Sinka István (1897–1969) költő, író Sinkó Ervin (1898–1967) költő, író, irodalomtörténész Sipos Bella (1918–2000) erdélyi magyar író, publicista, folklorista Sipos Domokos (1892–1927) erdélyi magyar költő, író Sipos Gyula (1921–1976) újságíró, költő Sipos Gyula (Albert Pál, 1935–) költő, újságíró Siposhegyi Péter (eredeti nevén Erdős Péter , 1957–2009) drámaíró, publicista, kritikus, forgatókönyvíró Sirokai Mátyás (eredeti nevén Szabó Mátyás , 1982–) költő, zenész, műfordító Sivirsky Antal (1909–1993) irodalomtörténész, műfordító Sohonyai Edit (1970–) író Somlay Gizella (1937–) író Solymos Ida (1922–1995) költő Somlyó György (1920–2006) költő, író, esszéíró, műfordító Somlyó Zoltán (eredeti nevén Schwartz Zoltán , 1882–1937) költő, újságíró, műfordító Somogyi Tóth Sándor (eredeti nevén Tóth Sándor , 1923–2000) író, pedagógus, forgatókönyvíró Somogyváry Gyula (eredeti nevén Freissberger Gyula , 1895–1953) író, újságíró, országgyűlési képviselő Soós Zoltán (1935–2015) költő Sós Endre (1905–1969) újságíró, író Sőtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész, esszéista Spiró György (1946–) író, költő, irodalomtörténész, műfordító Stanczik-Starecz Ervin (1956–) író, költő Stancsics Erzsébet (1944–) író, költő Stetka Éva (eredeti nevén Stetka Mária Éva , 1931–1999) költő, műfordító, tanár Stima Ilona (1890–1980) író, költő Stonawski József (1948–) költő, szobrász Stumpf Benedek András (1947–2010) kárpátaljai magyar író, költő Suhai Pál (1945–) költő, író Sulyok Katalin (1937–1993) író Sumonyi Zoltán (eredeti nevén Papp Zoltán , 1942–) író, költő, szerkesztő Supka Géza (1883–1956) régész, művészettörténész, író, újságíró Sükösd Mihály (1933–2000) író, irodalomtörténész, kritikus, újságíró Süpek Ottó (1928–1995) irodalomtörténész Sütő András (1927–2006) erdélyi magyar író Sz Sz. Fehér Viola (1941–) költő Szabédi László (eredetileg Székely László , 1907–1959) erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, műkedvelő nyelvész Szabó Attila (1976–) színházi dramaturg, rendező, író Szabó Béla (1906–1980) felvidéki magyar költő, író Szabó Dezső (1879–1945) író, kritikus, publicista Szabó Endre (1849–1924) költő, író, újságíró, műfordító Szabó Ferenc (1931–) jezsuita szerzetes, teológus, tanár, író-költő, újságíró Szabó István (1931–1976) író Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, műfordító Szabó Magda (1917–2007) író, költő, műfordító Szabó Marcell (1987–) költő, műfordító, kritikus, szerkesztő Szabó Pál (1893–1970) író, politikus Szabó Pál (1974–) költő Szabó Róbert Csaba (1981–) író, szerkesztő Szabó Sándor (1934–) költő Szabó Sándor (1937) erdélyi újságíró, költő, műfordító Szabó Sándor (1970–) költő Szabó Géza lásd: Baróti Géza Szabó T. Anna (1972–) költő, műfordító Szabó Tibor Benjámin (1976–) író, szerkesztő, könyvkiadási szakember Szabó Zoltán (1912–1984) író, falukutató, publicista Szabolcska Mihály (1862–1930) református lelkész, költő Szakács Eszter (1964–) költő, meseíró, könyvtáros Szakál János (1816–1875) költő Szakonyi Károly (1931–) író, drámaíró Szalay Fruzina (1864–1926) költő, műfordító Szalay Károly (1929–) tanár, író, műfordító Szálinger Balázs (1978–) költő Szalai Csaba (1943–2005) költő, újságíró Szalkai Kanyó Leona (1934–1984) költő Szalontay Zoltán (1935–2006) erdőmérnök, író Számadó Ernő (1907–1983) költő Szántó Erika (1941–) rendező, író, dramaturg, forgatókönyvíró Szántó György (1893–1961) író Szántó János (1931–) költő Szántó Péter (1962–) író, újságíró Szántó Piroska (1913–1998) festő, grafikus, író Szántó T. Gábor (1966–) író, költő, szerkesztő Szappanos Balázs (?–) irodalomtörténész Szappanos Gábor (1962–) író, műfordító, szerkesztő, tanár Szapudi András (1939–2001) újságíró, szépirodalmi író Száraz György (1930–1987) író, esszé- és színműíró Szász András Csaba (1951–) író, újságíró Szász Imre (1927–2003) író, műfordító Szász János (1927–2006) író, költő, újságíró, műfordító Szász Károly (1829–1905) drámaíró, műfordító, esztéta, református püspök Szász Károly (1863–1925) költő, műfordító Szathmári Sándor (eredeti nevén Szathmáry Sándor , 1897–1974) gépészmérnök, író, műfordító Szathmáry György (1928–1990) költő Százdi Sztakó Zsolt (1967–) író Szeberényi Lehel (1921–1998) író Széchenyi István (1791–1860) politikus, író, a „legnagyobb magyar” Széchenyi Zsigmond (1898–1967) vadász, író Szécsi Magda (1958–) keramikus, író, grafikus, festő, illusztrátor Szécsi Margit (1928–1990) költő Szécsi Noémi (1976–) író Szeder Fábián János (1794–1859) bencés áldozópap és tanár, szerkesztő Szegedi Aladár (1537–1566) Székács József (1809–1876) evangélikus szuperintendens, író Székely Ákos (1945–) költő, író, kritikus, irodalomtörténész Székely Csaba (1981–) író, drámaíró Székely Dezső (1936–) költő Székely János (írói álnév: John Pen , 1901–1958) író, forgatókönyvíró Székely János (1929–1992) költő, író, drámaíró Székely Júlia (1906–1986) író, zongoraművész, tanár Székely Magda (1936–2007) költőnő Székely Nuszbek Sándor (1877–1953) jogász, költő, zeneszerző Székely Sándor lásd Aranyosrákosi Székely Sándor Székely Sándor (1877–1953) író Székely Szabolcs (1983–) költő Székely Tibor (1912–1988) felfedező, író, világutazó Székelyhidi Ágoston (1935–2010) író, újságíró, kritikus Szekulity Péter (1929–1993) író, kritikus, újságíró Szélesi Sándor (1969–) sci-fi, fantasy- és thrilleríró, forgatókönyvíró Szélpál Árpád (eredeti nevén Schwartz Árpád , (1897–1987) költő, újságíró, fotóművész Szemadám György (1947–) festőművész, művészeti író, filmrendező Szemere György (1863–1930) író Szemere Miklós (1802–1881) ügyvéd, politikus, költő Szemere Pál (1785–1861) költő, író, akadémikus Szemlér Ferenc (1906–1978) költő, író, műfordító, kritikus Szénási Sándor István (1953–) író, költő Szendrey Júlia (1828–1868) költő, író Szenes Iván (1924–2010) író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző Szentessy Gyula (1870–1905) postahivatalnok, költő Szenti Ernő (1939–2012) pedagógus, költő, grafikus Szentimrei Jenő (1891–1959) erdélyi magyar költő, író, drámaíró Szentiványi Mihály (1813–1842) költő Szent-Gály Kata (eredeti nevén Szent-Gály-Faur Márta , 1916–2000) költő, író Szentgyörgyi Zsolt (?–) író Szentkuthy Miklós (eredetileg Pfisterer Miklós , 1908–1988) író, esszéíró, műfordító Szentmártoni János (1975–) költő, író Szentmihályi Szabó Péter (1945–2014) író, költő, műfordító, közíró Szentmiklósi Tamás (1953–) író, műfordító Szentmiklóssy Alajos (1793–1849) író Szép Ernő (1884–1953) költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő Szepes Erika (1946–) irodalomtörténész, kritikus, író Szepes Mária (1908–2007) színész, forgatókönyvíró, író, költő Szepesi Attila (1942–) költő, szerkesztő, újságíró Szerb Antal (1901–1945) író, irodalomtörténész Szerb György (1937–1982, vagy 1983 vagy 1985) költő, meseíró, zeneszerző, dramaturg Szeredás András (1938–) író, dramaturg, műfordító Szervác József (eredeti nevén Horváth József , 1952–2001) költő Szigeti Ferenc (1949–) ? Szigligeti Ede (eredeti nevén: Szathmáry József, 1814–1878) drámaíró, színpadi rendező, akadémikus Szijj Ferenc (1958–) író, költő, műfordító, könyvtáros, szerkesztő Sziládi János (eredeti nevén Szilágyi János , 1939–1999) könyvkiadó, író, színházigazgató Szilágyi Ákos (1950–) költő, műfordító, esztéta Szilágyi Andor (1955–) író Szilágyi Domokos (1938–1976) költő, író, irodalomtörténész, műfordító Szilágyi Géza (1875–1958) költő Szilágyi István (1938–) író Szilágyi-Nagy Ildikó (1978–) író, szerkesztő Szilárd János (1891–1951) író, újságíró Szilasi László (1964–) író, irodalomtörténész Szilvási Lajos (1932–1996) író, újságíró Szini Gyula (1876–1932) újságíró, novellista Szinnyei Júlia (1914–1986) író Sziráky Judit (1904–1992) író Szirmai Endre (1920–2013) költő, irodalomtörténész Szitár Katalin (1966–2015) irodalomtörténész, tanár Sziveri János (1954–1990) költő Szkárosi Endre (eredetileg Horváth Endre , 1952–) költő, művészeti író Szlukovényi Katalin (1977–) költő, műfordító Szoboszlai Margit (1939–) író, műfordító Szobotka Tibor (1913–1982) író, műfordító, irodalomtörténész Szokolay Zoltán (1956–) költő, író, műfordító, politikus Szóládi József (1955–) író Szomaházy István (eredetileg Steiner Arnold , 1864–1927) író Szombati-Szabó István (1888–1934) költő, műfordító, szerkesztő, lelkész Szombathy Bálint (1950–) költő, kritikus, performer Szombathy Viktor (1902–1988) író, műfordító Szomory Dezső (eredetileg Weisz Mór , 1869–1944) író, drámaíró Szomory Emil (eredetileg Weisz Manó , 1874–1944?) író, újságíró, színikritikus, színműíró Szondi György (1946–) költő, műfordító, szerkesztő, bolgarista Szondy György (1889–1961) író, pedagógus Szőcs Géza (1953–) költő, politikus Szőcs Petra (1981–) költő, műfordító, forgatókönyvíró, filmrendező Szöllősi Mátyás (1984–) költő, szerkesztő Szöllősi Zoltán (1945–2018) költő Szőllősy Klára (1913–1970) műfordító, író Sztáray Zoltán (1918–2011) emigráns magyar író, szerkesztő Sztevanovity Dusán (1945–) dalszövegíró, dramaturg, zenész Szuda M. Barna (1988–) festőművész, író, költő Szúnyogh Sándor (1942–1998) szlovéniai magyar újságíró, költő, televíziós szerkesztő Szurovecz Kitti (1984–) író, újságíró, tévériporter Szűgyi Zoltán (1953–) vajdasági magyar költő, szerkesztő T T. Ágoston László (1942–) író, újságíró Tabák András (1938–2014) író, szerkesztő Tabi László (1910–1989) író, újságíró, szerkesztő, publicista, humorista Tábor Ádám (1947–) esszéíró, költő, szerkesztő Tábor Béla (1907–1992) író, műfordító, filozófus Tábor Eszter (1952–) költő, műfordító Tábori Piroska (1892–1947) költő, ifjúsági író Tábori Róbert (1855–1906) író, újságíró Takács Imre (1926–2000) költő, műfordító Takács Tibor (eredeti nevén Takács István 1927–2014) író, költő, újságíró, rádiós szerkesztő Takács Zsuzsa (1938–) író, költő, műfordító, tanár Takáts Gyula (1911–2008) költő, író, műfordító, kritikus, tanár Tallai Gábor (1970–) író, tanár Tallér Edina (1971–) író, drámaíró, újságíró Tamás Aladár (1899–1992) költő, író, műfordító Tamás István (1904–1974) Tamás István (1955–) költő, író, újságíró Tamás Menyhért (1940–) költő, író, műfordító Tamási Áron (1897–1966) író Tamási Gáspár (1904–1982) emlékiratíró Tamási Lajos (1923–1992) költő Tamkó Sirató Károly (1905–1980) költő, művészetfilozófus, műfordító Táncsics Mihály (1799–1884) író, publicista, politikus Tandori Dezső (1938–) költő, író, műfordító, esszéista Tanner Ilona (írói nevén: Török Sophie ) (1895–1955) író, költő Tar Sándor (1941–2005) író, szociográfus Tarbay Ede (1932–) dramaturg, író, műfordító, költő Tardos Tibor (1918–2004) író Tarics Péter (1966–) újságíró, író Tárkányi Béla (eredeti nevén Viperina József , 1821–1886) egri kanonok, költő, műfordító Tárkányi Imre (1932–) költő, író Tasnádi Attila (1937–) kritikus, művészeti író Tasnádi István (1970–) drámaíró Tatay Sándor (1910–1991) író Teknős Péter (1920–1998) író, regényíró, sci-fi író, ifjúsági szerző Telekes Béla (1873–1960) költő, műfordító Teleki Ferenc (1785–1831) költő, matematikus Telkes Margit (?) gyermekorvos, író Telléry Márton (1982–) író, műfordító, tanár Temesi Ferenc (1949–) író Terebess Gábor (1944–) író, műfordító, keramikus, könyvtervező, orientalista könyvkiadó Terék Anna (1984–) költő, drámaíró Térey János (eredeti nevén Tóth János , 1970–) író, költő, drámaíró, műfordító Térey Sándor (eredeti nevén Kuthy Sándor , 1886–1955) költő, regényíró, műfordító Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író Teslár Ákos (1980–) író Thabet Mona (1975–) költő, író Thaly Kálmán (1839–1909) költő, történelmi író, politikus Thiery Árpád (1928–1993) író Thinsz Géza (1934–1990) emigráns magyar költő, műfordító Thuróczy Katalin (1948–) író, újságíró Thury Lajos (1896–1989) író, újságíró Thury Zoltán ( eredetileg: Köpe Zoltán 1870–1906) író, újságíró Thury Zsuzsa (1901–1989) író Thurzó Gábor (eredeti nevén Rutterschmidt Károly , 1919–1979) író, kritikus, műfordító, forgatókönyvíró Timár György (1929–2003) író, költő, kritikus, műfordító, újságíró, humorista Tímár Máté (1922–1999) író Tisza Kata (1980–) írónő Tiszaváry Ervin (1916–) költő, közgazdász, nyelvész, jogász Tokaji Zsolt (1971–) író, műfordító, szerkesztő, orientalista Toldalagi Pál (1914–1976) költő Tollas Tibor lásd: Kecskési Tollas Tibor Tolnai Lajos (1837–1902) író, publicista Tolnai Ottó (1940–) vajdasági magyar író, költő, műfordító Tolvaj Zoltán (1978–) költő, műfordító Tolvaly Ferenc (1957–) író, filmrendező Tombor Tibor (1909–2000) író, könyvtáros Tomkiss Tamás (1974–) író, költő, szerkesztő Tompa Andrea (1971–) író, színikritikus Tompa Gábor (1957–) színházi rendező, színházigazgató, egyetemi tanár, színészpedagógus, költő Tompa László (1883–1964) erdélyi magyar költő, műfordító Tompa Mihály (1817–1868) költő, református lelkész Toót-Holló Tamás (1966–) író, szerkesztő, irodalomtörténész Tordai Zádor (1924–2010) író, filozófus Tordon Ákos Miklós (1924–2012) író, műfordító Tormay Cécile (1875–1937) írónő, műfordító Tornai József (1927–) költő, író, műfordító Tótfalusi István (1936–) író, nyelvész, angol műfordító Tóth Árpád (1886–1928) költő, műfordító Tóthárpád Ferenc (1958-) költő, író, andragógus Tóth A. Tamás (1960–) jogász, író, költő Tóth Bálint (1929–2017) költő, író, műfordító Tóth Béla (1924–2013) író Tóth Erzsébet (1951–) költő Tóth Eszter (1920–2001) költő, író, műfordító Tóth Éva (1939–2017) költő, műfordító, esszéista Tóth Ferenc (1940–1980) vajdasági magyar költő, drámaíró, néprajztudós, tanár Tóth Gábor Ákos (1955–) író, újságíró Tóth Gábor (1950–) akcióművész, költő Tóth Gyula (1928–) író, történész, filológus Tóth Judit (1936–) költő Tóth Kálmán (1831–1881) költő, dráma- és újságíró, politikus Tóth Kinga (1983–) költő, képzőművész Tóth Krisztina (1967–) költő, író, műfordító, ólomüveg-készítő Tóth Lőrinc (1814–1903) ügyvéd, kúriai elnök, drámaíró Tóth-Máthé Miklós (1936–) színész, író, újságíró Totth Benedek (1977–) író, műfordító, szerkesztő Tőke Péter Miklós (1945–) író, festőművész, tanár Tömörkény István (1866–1917) író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató Törő István (1949–) író, költő, újságíró Török Sándor (1904–1985) író, műfordító, antropozófus Török Sophie lásd Tanner Ilona Török Tamás (1925–1993) író, rendező, dramaturg Török-Zselenszky Tamás (1974–) író, költő, zenész Tőzsér Árpád (1935–) költő, szerkesztő, kritikus, műfordító Turbuly Lilla (1965–) költő, író, kritikus Turczi István (1957–) költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós Turcsányi Elek (1889–1944) költő, író Turcsány Péter (1951–2015) költő, író, kiadóvezető Turi Tímea (1984–) költő, író, újságíró Túrmezei Erzsébet (1912–2000) költő, műfordító Turóczi-Trostler József (1888–1962) irodalomtörténész, egyetemi tanár Tutsek Anna (1865–1944) író Tüskés Tibor (1930–2009) író, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő Tűz Tamás (1916–1992) költő, író, katolikus pap Tüzér Károly (eredeti nevén Bartalis Károly Imre , 19–20. század) író U, Ú Ughy Szabina (1985–) költő, újságíró Újfalvy Krisztina (1761–1818) költő Ujlaki Antal (1867–1921) író, újságíró Unger Ilona (1886–?) költő, író Ungvári Tamás (1930–) író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész Ungvárnémeti Tóth László (1788–1820) költő Urbán Ernő (1918–1974) író, újságíró Urbán Gyula (1938–) író, költő, bábrendező, dramaturg Urr Ida (1904–1989) költőnő, orvos Utassy József (1941–2010) költő, műfordító V Vachott Sándor (1818–1861) költő, író, ügyvéd Váci Mihály (1924–1970) költő, műfordító Vajay Szabolcs (1921–2010) társadalomtörténész Vajda Endre (1914–1987) költő, esszéista, kritikus, műfordító Vajda János (1827–1897) költő Vajda Péter (1808–1846) költő, drámaíró, pedagógus Vajthó László (1887–1977) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő Vályi Nagy Ferenc (1765–1820) tanár, filológus, író Vámos Miklós (eredetileg Vámos Tibor , 1950–) író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató Vándor Lajos (1913–1945) költő Váradi Antal (eredeti nevén Weber Antal , 1854–1923) bölcseleti doktor, drámaíró Várady Eszter (1953–) író Várady Szabolcs (1943–) költő, műfordító, szerkesztő Varga Dániel (1958–) költő, író Varga Domokos (1922–2002) író, újságíró Varga Imre (1919–1989) író Varga Imre (1950–) költő, műfordító, szerkesztő Varga József (1930–) egyetemi tanár, nyelvész, költő, író Varga Katalin (1928–2011) költő, író Varga Klára (1963–) író, újságíró Varga Krisztina (1972–) költő Varga László (1910–2003) politikus, ügyvéd, író Varga László Edgár (1985–) költő, szerkesztő Varga M. Magdolna (1956–) író Varga Rudolf (1950–) író, rendező Vargha Gyula (1853–1929) statisztikus, költő, műfordító Vári Attila (1946–) erdélyi magyar író, költő Várkonyi Nándor (1896–1975) író, szerkesztő, kultúrtörténész Várnai Zseni (1890–1981) költő Varró Dániel (1977–) költő, műfordító Vas Gereben (1823–1868) ügyvéd, hírlapíró, elbeszélő Vas István (1910–1991) költő, író, műfordító Vasadi Péter (1926–2017) költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító Vásárhelyi Vera (1922–2000) író, újságíró Vass Virág (1969–) író, újságíró Vasváry-Tóth Tibor (1962–) író, teológus, filozófus, könyvtáros, költő, zeneszerző Vaszary Gábor (1897–1985) író, újságíró Vathy Zsuzsa (1940–2017) író, újságíró, szerkesztő Végel László (1941–) író, drámaíró, esszéista Végh Antal (1933–2000) író, szociográfus Végh Attila (1962–) költő, esszéíró, kritikus Végh György (1919–1982) költő, író, műfordító Véghelyi Balázs (1983–) költő, prózaíró Veigelsberg Hugó lásd: Ignotus Vékás Sándor (1972–) költő, újságíró Vekerdy Tamás (1935–) pszichológus, író Vékey Tamás (1932–2012) lelkész, író, költő Vékony Antal (1848–1903) író, költő, tanár Verbőczy Antal (1948–1982) költő, író Veres Péter (1897–1970) író, politikus, honvédelmi miniszter Veress István (1932–) író, újságíró, szerkesztő Veress Miklós (1942–) költő, műfordító, kritikus Verrasztó Gábor (1964–) újságíró, író Verseghy Ferenc (1757–1822) költő, nyelvész Vészi Endre (1916–1987) költő, író Vészi János (1927–2003) újságíró, szerkesztő, művelődéstörténész Veszteg Ferenc (1946–) vajdasági magyar költő Vesztergom Andrea (1977–) költő Vető Miklós (1918–1945) író Vida Gábor (1968–) író, szerkesztő Vida Gergely (1973–) felvidéki költő, irodalomtörténész Vidor Miklós (1923–2003) író, költő, műfordító Vidra Gabriella (?–) tanár, író Vihar Béla (1908–1978) költő, újságíró, tanár Vilcsek Béla (1956–) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár Villányi László (1953–) költő Viola József (1927–2013) költő, író, műfordító, festő Virág Benedek (1754–1830) tanár, költő, műfordító, történetíró Vitéz György (1933–2009) költő, író Vitkovics Mihály (1778–1829) magyar és szerb költő, műfordító Vitó Zoltán (1940–2011) költő Vojtkó Pál (1867–1909) újvidéki, majd soproni tanár, novellista, író Vozári Dezső (1904–1972) felvidéki magyar költő, műfordító Vörös István (1964–) költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista Vörösmarty Marcell (1966–) költő Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja W W. Szabó Péter (1984–) sci-fi szerző Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író és költő Weisz Mór lásd: Szomory Dezső Wehner Tibor (1948–) író, művészettörténész Weiner Sennyey Tibor (1981–) költő, író, esszéista, szerkesztő Weöres Sándor (1913–1989) költő, író, műfordító, irodalomtudós Wesselényi Zsuzsanna (1758–?) írónő Wutka Tamás (1951–2013) író, irodalomtörténész, kritikus Y Ybl Ervin (1890–1965) művészettörténész Z Zaary Károly (?) mérnök, költő Zajti Ferenc (1886–1961) festő, könyvtáros, orientalista, író Zákány Antal (1918–1987) vajdasági magyar költő Zala Simon Tibor (1953–2005) újságíró, szerkesztő Zalai Szalay László (1879–1944) író, szerkesztő Zalán Tibor (1954–) költő, író Zalár József (1825–1914) költő Zalka Máté (1896–1937) író, tábornok Zalka Miklós (1928–1997) író, újságíró, katonatiszt Zám Tibor (1929–1984) író, szociográfus Závada Pál (1954–) író, szerkesztő, szociológus Závada Péter (1982–) költő, rapper Zboray Aladár (1868–1908) író, költő, hírlapíró Zelei Miklós (1948–) költő, író, újságíró Zelk Zoltán (1906–1981) költő Zemlényi Zoltán (1970–) író Zempléni Árpád (1865–1919) költő, műfordító Zerinváry Szilárd (1886–1947) jogász, politikus, költő Zerinváry Szilárd (1915–1958) tanár, csillagász, költő Zichy Géza (1849–1924) író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész, császári és királyi kamarás Zilahy Károly (1838–1864) újságíró, kritikus Zilahy Lajos (1891–1974) író, publicista Zilahy Péter (1970–) író, költő Zimándi Pius (1909–1973) irodalomtörténész, pedagógiai szakíró Zirig Árpád (1940–) felvidéki magyar költő, író, pedagógus Zolnay Vilmos (1913–1983) író, kultúrtörténész Zonda Tamás (1940–) író, költő, neurológus, pszichiáter Zöld Mihály (1880–1931) költő, református lelkész Zöldi Márton (1854–1919) író, hírlapíró, színész, publicista, színigazgató Zs Zságot András (1971–) író Zsávolya Zoltán (eredeti nevén Grudl Zoltán , 1968–) költő, író, esztéta Zselenszky Tamás lásd: Török-Zselenszky Tamás Zsigmond Ede (1916–1944) költő Zsigray Julianna (1903–1987) író, költő Zsille Gábor (1972–) költő, műfordító, publicista Zsille Zoltán (1942–2002) szociológus, író, újságíró Zsoldos László (1874–1926) hírlapíró, tárcaíró, novellista Zsoldos Péter (1930–1997) sci-fi író Zsolt Béla (1895–1949) író, polgári radikális újságíró Zsombok Zoltán (1903–1981) író, meseíró Magyar származású költők, írók Alexander Brody (Bródy Sándor 1933–) Joe Eszterhas (Eszterhás József, 1944–) György Faludy (Faludy György, 1910–2006) Claire Kenneth (Kende Klára, 1923–2000) Efrájim Kishon (Kishont Ferenc, 1924–2005) Arthur Koestler (Kösztler Artur, 1905–1983) Agota Kristof (Kristóf Ágota, 1935–2011) George Mikes (Mikes György, 1912–1987) George Tabori (Tábori György, 1914–2007) Schlieben Schlieben település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Courtenot Courtenot település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 230 fő (2015). Courtenot Bourguignons, Chauffour-lès-Bailly, Fouchères és Virey-sous-Bar községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Powerage A Powerage az ausztrál AC/DC együttes ötödik albuma, amely 1978 májusában jelent meg. Ezen az albumon játszott először az új basszusgitáros, az angol Cliff Williams. A Bon Scott énekessel készült AC/DC-lemezek közül a Powerage album volt az utolsó, amelynek a Vanda/Young páros volt a producere. Történet A dalok nagy részét már 1977 júliusában, a Let There Be Rock album rögzítésének idején megírták és feldemózták. A tényleges stúdiómunka 1978 januárjában kezdődött, de Cliff Williams a hónap végéig nem kapott beutazási és munkavállalási vízumot Ausztráliába. A felvételek így közel nyolc hétig tartottak Sydney-ben, az Albert Studiosban. A Powerage LP Angliában, Franciaországban és Németországban megjelent legelső kiadásán még nem szerepelt a "Rock 'n' Roll Damnation" szám. A dalt az Atlantic Records amerikai részlege préselte ki az együttesből az utolsó utáni pillanatban, hogy legyen a kezükben egy kevésbé agresszív, kislemezre való szám, az album promótálásához. A teljes nagylemezt is újrakeverték, mert túl nyersnek találták az első változatot, ami Angliában és Európában akkor már megjelent. A nagylemez következő szériája és a későbbi CD-s újrakiadások már ez alapján készültek. A "Rock 'n' Roll Damnation" volt az első AC/DC-kislemez, amely Angliában bekerült a Top 40-be (a 24. helyen), az album pedig Amerikában a 133. helyig jutva felkerült a Billboard 200-as lemezeladási listájára, először a zenekar történetében. Az album dalai "Rock 'n' Roll Damnation" – 3:37 "Down Payment Blues" – 6:04 "Gimme a Bullet" – 3:21 "Riff Raff" – 5:13 "Sin City" – 4:45 "What's Next to the Moon" – 3:32 "Gone Shootin'" – 5:06 "Up to My Neck in You" – 4:13 "Kicked in the Teeth" – 3:54 Európai kiadás A nemzetközi kiadástól az Európában forgalmazott LP jelentősen eltért. A dalok egy részét a többi kiadáshoz később újrakeverték és ennek köszönhetően hol hosszabbak, hol rövidebbek lettek az eredeti verzióknál. A "Cold Hearted Man" című dal pedig egyedül ezen az európai kiadáson hallható. Az album dalai Első oldal "Rock 'n' Roll Damnation" – 3:05 "Gimme a Bullet" – 3:00 "Down Payment Blues" – 5:50 "Gone Shootin'" – 4:19 "Riff Raff" – 5:13 Második oldal "Sin City" – 4:47 "Up to My Neck in You" – 4:58 "What's Next to the Moon" – 3:15 "Cold Hearted Man" - 3:34 "Kicked in the Teeth" – 3:45 T. Szabó Csilla T. Szabó Csilla (Tamásné; Nyárádszereda, 1968. augusztus 10.) erdélyi magyar nyelvtudományi szakíró. Életútja, munkássága Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Alexandru Papiu Ilarian Líceumban végezte (1986). A BBTE magyar–francia szakos hallgatójaként szerzett egyetemi diplomát (1992). 1993–94 között Sepsibükszádon tanított, 1994-től tudományos kutató az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében, az Erdélyi magyar szótörténeti tár munkaközösségének az 1997-ben megjelent IX. kötettől tagja. Első publikációja 1994-ben jelent meg a NyIrK-ben Székelyhodos helynevei címmel. Ugyanerről a témáról publikált Térszínformanevek Székelyhodos helynévanyagában címmel Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai c. kötetben (Miskolc, 2000). Munkássága során forráskiadások szerkesztésében is részt vállalt: társszerkesztője volt a Döbrentei-kódex (Budapest, 1995) és a Nagyszombati kódex (Budapest, 2000) kritikai kiadásának. Szűkebb kutatási területe a deverbális igeképzés fejlődése, alakulása, több tanulmányt is publikált erről az Erdélyi Múzeumban és a NyIrK-ben; doktori disszertációja – amelyet 2002-ben védett meg a BBTE-n – önálló publikációként jelent meg A deverbális igeképzés a XVI–XVIII. században címmel (Kolozsvár, 2003. Erdélyi Tudományos Füzetek). További publikációi Adalékok az öl mértéknév történetéhez (in: Szabó Zoltán köszöntése. Kolozsvár, 1997); Adatok a „remek” szó jelentéstörténetéhez (Erdélyi Múzeum, 2003/1–2); A konkrét–absztrakt jelentésváltozás a „remek” szó jelentéstörténetében (in: A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei. Szerk. Büky László és Forgács Tamás. Szeged, 1999); A gyakorítás és a mozzanatosság kifejezése. A cselekvő igék képzői a XVI–XVIII. században (Erdélyi Múzeum, 2003/3–4). A deverbális igeképzés a XVI-XVIII. században az erdélyi magyar szótörténeti tár adatanyaga alapján ; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2003 ( Erdélyi tudományos füzetek ) MADI art periodical A MADI art periodical Magyarországon megjelenő többnyelvű művészeti folyóirat, az absztrakt geometrikus művészet meghatározó kortárs irányzatának, a MADI-nak a legfontosabb nemzetközi fóruma. A Nemzetközi Mobil MADI Múzeum adja ki. Előzmények Carmelo Arden Quin 1946-ban fogalmazta meg a MADI manifesztumot, és indította el MADI néven művészeti mozgalmát. Néhány jelentős konstruktivista és más geometrikus, absztrakt hagyományokat követő magyar művész 1992-ben hozta létre a MADI magyarországi csoportját. Közös kiállítások, művészeti fesztiválok megrendezése után 1998-ban jelentkeztek a periodika első számával. 2007 végéig 9 lapszám jelent meg. Tartalom A lapban művészekkel készített interjúk, művészek, műkritikusok és műgyűjtők tanulmányai, kiállítási hírek, beszámolók és megnyitóbeszédek, valamint szerkesztői jegyzetek (MADInfo) jelennek meg. Az egyes lapszámokban 40-50 hazai és külföldi alkotás (objekt, festmény, szobor) is bemutatásra kerül. Az eddig megjelent lapok szerkezete és arculata – fontos változások ellenére is – a kezdetektől következetesen alkalmazott elveket követ. Az újság jellemző szerkesztési módja, hogy a szerkesztői jegyzetek és a fontosabb interjúk, tanulmányok angol fordításban is megjelennek a magyar nyelvű szöveggel együtt, ugyanazokon az oldalakon, tükörszerű tördeléssel. Jellemző az is, hogy „önmagukban”, fordítás nélkül is találhatók írások a lapban különböző nyelveken, köztük francia, német, spanyol, szlovák, orosz nyelveken, elsősorban egy-egy külföldi művész vagy kiállítás bemutatása kapcsán az ottani MADI közösséghez szólva. Az első három lapszámot Bányász Éva tervezte, a többit Saxon-Szász János. A lapok önmagukban is játékos MADI alkotások. Ezt művészi grafikai tervezéssel és tipográfiával, valamint különleges nyomdatechnikai megoldásokkal (ritzelés, biegelés, perforálás) érik el. Például köröket, négyzeteket, háromszögeket vágnak ki a lapokból, és így egyik oldal a másikban is megjelenik (MADI Lyuk Galéria), levágják a lapok sarkait stb. Néhány lapszám tematikus szám. Ilyen volt például a Kassák Lajos-évfordulóra kiadott Kassák és a MADI, a szimmetriatudományhoz kapcsolódó 2003-2004-es szám, valamint a 2006-os moszkvai fesztiválra kiadott SupreMADIsm dupla szám. Az egyes lapszámok tartalma MADI art periodical No1 48 + 1 oldal (1998) Mozgás, Absztrakció, Dimenzió, Invenció - MADI Univerzum (Dárdai Zsuzsa interjúja Carmelo Arden Quinnel) - MADInfo (Euro-MADI Fesztivál) - Carmelo Arden Quin az absztrakcióról - Jorge Glusberg: A MADI és a kortárs művészet nagy kalandja - Kassák Lajos: Képarchitektúra - MADIlyuk Galéria (Kassák Lajos: DADA, 1922) MADI art periodical No2 48 + 1 oldal (1998) Dárdai Zsuzsa: MADI MA Magyarországon - MADInfo: események, aukciók, szitamappa, MADI Múzeum céljai, Múzeum-híd projekt - Fejérvári Boldizsár: A MADI ötven éve Európában - Rosta S. Csaba: MADI Múzeumhíd 2000 - Sík Csaba: Joláthy Attila - MADIlyuk Galéria (Joláthy Attila: Lécképek, 1976) MADI art periodical No3 64 + 1 oldal (2001) Mozgás, Absztrakció, Dimenzió, Invenció - "Festészetem egy spirituális utazás" (Dárdai Zsuzsa interjúja Salvador Prestával) - Angelo Calabrese: MADI ("Ami még soha nem volt") - Salvador Presta: Az olaszországi MADI mozgalomról - Maurizio Vitiello: Tárca a MADI "Notes" című kiállításához - Giorgio Agnisola: Caserta 1998 - MADInfo - Hommage Gorinnek a MADI-tól - Euro-MADI Fesztivál - MADI Museum Bridge Project 2000 - Dárdai Zsuzsa: Movimento internazionale MADI Ungheria - MADInfo - MADI a kreativitás laboratúriuma - Hilda Reich Duse: Anna Cannali és az Arte Struktura - MADIlyuk Galéria (Gaetano Pinna: 104 O. S., 1981-1996) MADI art periodical No4 104 oldal (2003) MADinfo - Passuth Krisztina: Fél évszázad távlatában - Iva Mojžišová: Konstrukció, mozgás, fény - MADInfo - Beke László: "Kassák és a MADI ma" - A képarchitektúra mestere Kassák Lajos (részlet) - Zsuzsa Dárdai: MADI Universe - Interview with Carmelo Arden Quin - Kiss-Szemán Zsófia: "KASSÁK és a MADI ma" - L'uba Belohradská: Konstruktív irányzatok a szlovák művészetírás tükrében - Hushegyi Gábor: MADI és Szlovákia - Fajó János: Kassák képzőművészeti hatása ma - Joël Froment: Kereten kívül - határok hangja - Cselényi László: K-montázs disszamináció - Papp Tibor: Kassák hatása a mai magyar irodalomra - Sáry László: Egy akkordsor forgatókönyve MADI art periodical No5 72 oldal (2003-2004) MADinfo - Darvas György: Állandóság és változás szintézise (Szimmetria a tudományban és művészetben) - Dárdai Zsuzsa: Viktor Hulík (Variációk egy emberre) - Erdély Dániel: Spidronok - Erdély Dániel: A geometria nagyon más, mint a művészet? - John A. Hiigli: A geometriai forma permutációinak feltérképezése - Beke László: Funkcionális elemek Saxon-Szász János műveiben - Ordasi Zsuzsa: Törés/Hasadék/Repedés - Csillag Katalin, Gunther Zsolt: MADI Múzeum terv, Győr MADI art periodical No6 72 oldal (2004) Művészet határok nélkül - Dárdai Zsuzsa: Lenni és nem birtokolni. Interjú Bolivarral - Fajó János: Indulók és érkezők. A szerencsi iskola és művésztelep - Geskó Judit: Vass Collection - Bujdosó Alpár: Megyik Jánosról - Dárdai Zsuzsa: A régiók a kultúra bölcsői. Beszélgetés Gottfried Honeggerrel - Erdély Dániel: Szerkezetek/Szobrok. Interjú Rinus Roelofs-szal - Vincent Vaillant: A geometria szigete - Beszélgetés Carmelo Arden Quin-nel (MADI art periodical) MADI art periodical No7 duplaszám, 104 oldal (2005) mobileMADImobil – mobileMADImobil – mobileMADImobil - Élő mobil. Interjú Harasztÿ Istvánnal - Rechnitzer János: Akadémia Galériából MADI Galériába - Viktor Hulík: A mozgás az élet megnyilvánulása - Nicolas Schöffer: Definíciók - Ordasi Zsuzsa: Ízelítő - Mobil MADI Múzeum - Ordasi Zsuzsa: Galgóczy György kiállítása elé - Csörgő Attila: Eseménygörbék 1-4 - Interjú Jean-Claude Faucon-nal (MADI art periodical) - Jean-Claude Faucon: A MADI-ról. Következtetések - Jean Branchet: MADI Múzeum Sobralban - Tamkó Sirató Károly: Dimenzionista manifesztum - Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos MADI art periodical No8 Vl. Buslenko: From Ierus to Isoverse (Way of the Hieroglyph) - Dr. Alexander V. Bubnov: Super-Supre-Sonnet art-science videoproject - I. G. Anishenko: Some "supremus" elements in Russian christian architecture - Alexander Pankin: About My Exhibition - Carmelo Arden Quin: Pre-manifeste MADI - supreMADIsm - Dárdai Zsuzsa: A szuprematizmustól a supreMADismusig MADI art periodical No9 Rabati Anna: Morzsák és cölöpök - Carmelo Arden Quin: MADI manifesztum 1946 - Dárdai Zsuzsa: MADI-Monokróm - Dárdai Zsuzsa: Hiperkereszt - A Nyugat Kertje - Passuth Krisztina: Polidimenziók fekete-fehérben - Dárdai Zsuzsa: Struktúra nélkül a világ összeomlik, de a szín, maga az élet Szerkesztőség Főszerkesztő: Dárdai Zsuzsa Design: Bányász Éva, Saxon-Szász János Fordító, olvasószerkesztő: Fejérvári Boldizsár Képfeldolgozás: Veress Szabolcs Webdesign: Nizalowski Attila Főbb támogatók Nemzeti Civil Alapprogram, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Schneider Papír Egy-egy lapszám esetén jelentős támogató volt az Andante Bőrbútor, az Octogon építészeti folyóirat és más magánszemélyek is. 1990-es magyar gyeplabdabajnokság Az 1990-es magyar gyeplabdabajnokság a hatvanadik gyeplabdabajnokság volt. A bajnokságban tizenkét csapat indult el, a csapatokat az előző évi helyezések alapján két csoportra osztották. Az alapszakaszban a csapatok két kört játszottak, majd az I. csoport 1-4. helyezettjei az egymás elleni eredményeiket megtartva újabb két kört játszottak a bajnoki címért, az I. csoport 5-6. és a II. csoport 1-2. helyezettjei két kört játszottak a végső helyezésekért, a II. csoport 3-6. helyezettjei pedig az egymás elleni eredményeiket megtartva újabb két kört játszottak a végső helyezésekért. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Ütött gól G-: Kapott gól P: Pont Rájátszás * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Ütött gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1990 Népsport 1990.07.08., 07.05. (alapszakasz), 11.05. (rájátszás) Publius Cornelius Scipio Africanus (augur) Publius Cornelius Scipio Africanus (i. e. 3–2. század fordulója) római történetíró. Publius Cornelius Scipio Africanus Maior fia és Africanus minor örökbefogadó atyja volt. Augur tisztséget viselt. Sokat betegeskedő, de tudós férfiú volt, aki görög nyelven, annalisztikus formában elkészítette Róma történelmét, amely azóta elveszett. Iveta Luzumová Iveta Luzumová (Písek, 1989. április 3. –) cseh kézilabdázó, irányító, a német Thüringer HC játékosa. Pályafutása Iveta Luzumová Písek városában született és a helyi csapatban, a Sokol Písekben kezdte pályafutását. A 2009–10-es, a 2010–11-es és a 2011–12-es idényben szerepelt csapatával a Challenge-kupában. 2012 nyarán légiósnak állt és a francia Mios Biganoshoz igazolt. Egy évet követően a német első osztályú Thüringer HC-hez került, akikkel 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban megnyerte a német bajnokságot és bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában is. Luzumová 2009-ben mutatkozott be a cseh válogatottban, részt vett a 2012-es és 2016-os Európa-bajnokságon, a 2013-as valamint a 2017-es világbajnokságon. A 2013-as világbajnokságon harminc góljával a legeredményesebb cseh játékos volt. Nová Ves u Bakova Nová Ves u Bakova település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Nová Ves u Bakova Bakov nad Jizerou, Bílá Hlína és Ptýrov településekkel határos. Lakosainak száma 287 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Morten Olsen Morten Per Olsen (Vordingborg, 1949. augusztus 14. –) dán válogatott labdarúgó, edző. Játékosként a dán válogatottal részt vett az 1984-es és az 1988-as Európa-bajnokságon, illetve az 1986-os világbajnokságon. A dán válogatott szövetségi kapitánya volt 2000 és 2015 között. Irányítása alatt részt vettek a 2002-es és a 2010-es világbajnokságon, illetve a 2004-es és a 2012-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Belga bajnok (3): 1980–81, 1984–85, 1985–86 UEFA-kupa győztes (1): 1982–83 Edzőként Dán bajnok (2): 1990, 1991 Holland bajnok (1): 1997–98 Holland kupagyőztes (1): 1997–98 Podmaniczky–Vigyázó-kastély A Podmaniczky–Vigyázó-kastély 1760-ban, barokk stílusban épült kastély Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron. Története, leírása Az épületegyüttes a nyugat-keleti irányban húzódó Pesti út déli oldalán helyezkedik el. Építtetője báró Bojanovszky Sándor (egyes források szerint: Bujanovszky, németesen: Silvius Alexander Bojanowsky) tábornok volt, Podmaniczky Erzsébet férje. Ők a környékbeli földjeiken az elsők között próbáltak Magyarországon burgonyát termeszteni az 1750-es, 1760-as években. Ekkor építtették a kastélyt is, ahol aztán állandó jelleggel éltek. Bojanovszky 1799-es halálával a kastélyt a Podmaniczky család vette birtokba. Podmaniczky János költözött ide és lett kedvenc lakhelye; saját birtokait innét igazgatta. Az 1838-as pesti árvíz idején az áradás elől menekülőknek adott szállást a kastélyában. Podmaniczky egyik lányát, Zsuzsannát 1873-ban vette feleségül gróf Vigyázó Sándor és a kastélyt is ekkortól hívták Podmaniczky-Vigyázó-kastélynak. Udvari homlokzatát 1910-ben alakították ki neobarokk stílusban. Vigyázó Sándor végrendeletében minden vagyonát a Magyar Tudományos Akadémia javára hagyta, ami ellen egyetlen fiának, Vigyázó Ferencnek nem volt kifogása apja 1925-ös halálát követően. Ennél fogva mikor Ferenc 1928-ban meghalt, gyermeke nem lévén a kastély az MTA tulajdonába került; a végzést azonban Sándor leánygyermeke és néhány oldalági örökös is megtámadta (lévén a teljes vagyon ezzel együtt közel 20 millió koronára rúghatott), így ténylegesen csak annak lezárulta után lett az Akadémia tulajdona a környező birtokokkal együtt. Utóbbiak felparcellázásából született két mai városrész is: Régiakadémiatelep, illetve Akadémiaújtelep. Az épület a második világháborúban a frontvonalak közelsége miatt előbb a katonák, majd a lakosság fosztogatásának áldozata lett. A háború után a szocialista rendszer a többi kastélyhoz hasonlóan államosította, belső terét durván, az eredeti kialakítást teljesen figyelmen kívül hagyva átalakította és először gimnáziumot, majd pedig nevelőotthont létesítettek benne. A rendszerváltás idején már gazdátlanul állt, 1990-ben tulajdonos nélkül maradt. A kerületi önkormányzat a helyzetet felismerve sikeresen (és ingyen) megszerezte a kastélyt ám felújítására sem akkor, sem pedig később nem volt pénze. 1996-ban vandálok betörtek az épületbe és felgyújtották; a tető szinte teljesen leégett; az épület többi részét a tűzoltáskor használt víz tette tönkre. Több évig állt ilyen állapotban, majd 2002-ben a kerületvezetés eladta egy helyi vállalkozónak 37,5 millió forintért, akinek cserébe vállalnia kellett annak felújítását. A magántulajdonba került kastély felújítása műszaki és jogi nehézségek miatt évekig elhúzódott, majd 2011. május 31-én átadták a kastély oldalszárnyát képező kúriaépületet, melyben kávézó, cukrászda üzemel. 2012. december 19-én került sor a főépület ünnepélyes átadására, mely rendezvényközpontként konferenciák, rendezvények és esküvők helyszíneként működik. Eredetileg a kastélytól néhány száz méterre helyezkedett el a Podmaniczky–Vigyázó Mauzóleum, amelyet 1965-ben teljesen leromboltak. Falmaradványaiból 2008-ban emlékhelyet alakítottak ki. A hajdani kastélykert területén egy önkormányzati idősek otthona is van. Songeson Songeson település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 72 fő (2015). Songeson Fontenu, Chevrotaine, Doucier, Le Frasnois és Menétrux-en-Joux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 10IB busz (Sopron) A soproni 10IB jelzésű autóbusz Brennbergi út, ifjúsági tábor és Jereván lakótelep végállomások között közlekedett. Sopronbánfalva és Brennbergbánya autóbusz-közlekedése Korábban Sopronbánfalvára már az 1970-es években is két irányból érkeztek az autóbuszok: A Kossuth Lajos utca-Bánfalvi út, illetve a Várkerület-Vasútállomás-Ady Endre út útvonalakon. A 3-as busz eleinte csak a jelenlegi Kertváros, könyvtár elnevezésű megállóhelyig közlekedett, valamint a 10-es busz is csak a Hajnal térig. Ekkor még az 5-ös busz is a 3-as vonalán közlekedett, de csak a Fésűsfonalgyárig (ma: Bánfalvi út, Besenyő utca). Majd később, az 1990-es évektől jár a 3-as busz Brennbergbányáig, és ekkor jöttek létre a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, 10MB és 10Y jelzésű buszok is. A 3A jelzésű busz az Autóbusz-állomástól Brennbergbányáig közlekedett, az Ágfalvi úti lakótelep érintésével. A 3M jelzésű busz az Autóbusz-állomás és Brennbergi út, ifjúsági tábor között közlekedett, úgynevezett iskolabuszként. A 10A jelzésű busz a korábbi 10-es járatot szolgálta (azaz a Hajnal térig járt), azzal a különbséggel, hogy az összes 10-es busz akkor már a Jereván lakótelepről indult. A 10B jelzésű busz a Jereván lakótelep és az Ibolya út megállóhelyek között a 10-es vonalán járt, majd innentől a Bánfalvi úton (a 3-as vonalán) közlekedett Kertváros felsőig. A 10C jelzésű busz a vasútállomás és a Hajnal tér között közlekedett az esti órákban. A 10IB jelzésű busz tulajdonképpen a 3M busz ellenkező irányú járata volt, azzal a különbséggel, hogy a Bánfalvi út, Besenyő utca megállóhely után a 10B vonalán, a Jereván lakótelepig közlekedett. A 10M jelzésű busz Brennbergbányáról indult, és a Jereván lakótelepig közlekedett a 10-es vonalán, míg a 10MB jelzésű busz a 10B vonalán érte el az Autóbusz-állomást. Majd 2012. május 1-jétől leegyszerűsítették a Kertváros közlekedését, miszerint Sopronbánfalva utasait csak a 3-as, a 3Y, a 10-es és a 10Y jelzésű buszok szállítják. Ezzel tehát megszűntek a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, és 10MB járatok. Jelenleg Brennbergbányát a 3 és 3Y jelzésű buszok szolgálják ki. A 3-as busz a belvárost elkerülve, a Kossuth Lajos utcán és a Bánfalvi úton át éri el a kertvárost, míg betétjárata, a 3Y jelzésű busz a Jereván lakótelepről indulva, a Várkerületen át, a vasútállomás érintésével, majd utána az Ady Endre úton közlekedik, és a Brennbergi út 20. elnevezésű megállóhelynél találkozik a 3-assal. Lényegében ez a járat a 10M jelzésű buszt váltotta fel, viszont ez mindkét irányban közlekedik. Akik a belvárosból utaznak a Sopronbánfalvára, azok a 10-es és a 10Y jelzésű buszokat tudják igénybe venni. Ezek a járatok a Jereván lakótelepről indulnak, és a Várkerületen át, a vasútállomás érintésével, majd a 10-es busz az Ady Endre úton közlekedik Kertváros felsőig, a 10Y busz pedig az Ibolya út után a Bánfalvi úton közlekedik, de ez csak a Hajnal térig. Ellenkező irányban pedig ellentétesen közlekednek, azaz a 10-es busz közlekedik a Bánfalvi úton, míg a 10Y busz az Ady Endre úton. A 3-as és 3Y buszok útvonala nem változik, mindkét irányban azonos útvonalon közlekednek! 2012. május 1-jétől a Kertváros felé közlekedő buszok az Ógabona tér helyett a Várkerületen át közlekednek. Az útvonalakat az alábbi ábra szemlélteti: Közlekedés A vonalon Ikarus 260, Ikarus 280, Ikarus 415, Credo BC 11, Credo BN 12, Credo BN 18 és Rába Premier 091 típusú járművek közlekedtek. Az autóbusz csak tanítási időszakban, munkanapokon közlekedett, 8:10 órakor történő indulással a Brennbergi út, ifjúsági tábor végállomásról. Külső hivatkozások Soproni WEB/WAP alapú utastájékoztató modul és dinamikus járműkövetés Sopron hivatalos honlapja Forrás A Kisalföld Volán Zrt. honlapja A Nemzet Sportvárosa A Nemzet Sportvárosa cím állami elismerés, amelyet 1994 és 1998 között évente három városnak adományoztak. Azóta egyszer, 2003-ban osztották ki a díjat. Kitüntetett települések Az 1994 és 2003 közötti időszakban összesen 17 település nyerte el a kitüntető címet: 1994 : Debrecen , Körmend , Szarvas ; 1995 : Paks , Sopron , Tiszaújváros ; 1996 : Bük , Szentes , Zalaegerszeg ; 1997 : Békéscsaba , Kaposvár , Százhalombatta ; 1998 : Dunaújváros , Hódmezővásárhely , Kazincbarcika . 2003 -ban újra meghirdették a pályázatot. A 77 beérkezett pályázat közül Szombathely és Vác városát választotta ki a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által megbízott 10 tagú testület. Schlotheim Schlotheim település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Berry-au-Bac Berry-au-Bac település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 634 fő (2015). Berry-au-Bac Condé-sur-Suippe, Gernicourt, Juvincourt-et-Damary, Pontavert, La Ville-aux-Bois-lès-Pontavert és Cormicy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fodor István (politikus) Fodor István (Csepreg, 1945. március 2.) állatorvos, politikus. Konzervatív katolikus családból származott. Apja Fodor Miklós járási főállatorvos, édesanyja Zalay Erzsébet. Hat testvére közül Miklós és László orvosok, András Attila állatorvos és országgyűlési képviselő, Szabolcs kutatómérnök, Tamás zenetanár és Erzsébet gyógyszerésztechnikus. Felesége Szécsényi Gabriella állatorvos, gyermekeik Enikő és Gabriella. 1963-ban érettségizett a nagykanizsai Landler Jenő gimnáziumban. Diplomáját 1969-ben szerezte az Állatorvostudományi Egyetemen. 1969 és 1990 között a hernádi „Március 15. MGTSZ” telepvezetője, főállatorvosa, főtenyésztője, majd termelési rendszerigazgatója volt. A Hazafias Népfront keretein belül kezdett politizálni, 1970 és 1985 között bizottsági titkár majd elnök lett, 1975 és 1985 között Pest megyei bizottság pártonkívüli tagja. Fodor országgyűlési képviselő volt 1980 és 1994 között, mandátumát pártonkívüliként Pest megye dabasi választókerületében szerezte, és tagja volt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságnak is. 1989 januárjától júliusig a függetlenek csoportjának elnöke, majd júliustól és október 20-ig az Országgyűlés alelnöke. 1989. október 20. és 1990. május 2. között az Országgyűlés megbízott elnöke volt. 1990. március 14-én Fodor mondta a zárszót az országgyűlésben, értékelve az 1985-1990 közötti tevékenységeket. 1989. október 23-ától az új alkotmány értelmében az országgyűlés elnöke látta el az ideiglenes államfői funkciókat, így Szűrös Mátyás helyett őt bízták meg az elnöki teendők ellátásával. Az új választások után a független képviselők frakciójának vezetője egészen 1994 júniusáig. Ugyanazon év novemberétől 1998-ig a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt. 1992-94 között az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke. Tagja volt a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának. 1995-98 között a Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnöke. 1998-tól a Pest megyei közgyűlés rendvédelmi tanácsnoka. 1999-2000 között a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke volt. Trausella Trausella (piemonti dialektusban Trausela) egy olasz község Torino megyében. Lakosainak száma 139 fő. MAN Lion’s City Az MAN Lion’s City alacsony padlós és alacsony belépésű autóbusz, melyet a német busz- és kamiongyártó MAN Truck & Bus (korábbi nevén MAN Nutzfahrzeuge) gyárt 1996 óta első sorban európai piacra. Csupán 2004 óta viseli a Lion’s City nevet, amikor több különálló típust egy típuscsalád alatt egyesítettek, és ugyanekkor a család összes tagja egy arculatfrissítésen esett át. Az első városközi NÜ xx3 autóbuszt 1996-ban mutatták be, amit 1997-ben követett az első városi NL xx3. A modellek ekkor még a motor teljesítménye alapján kapták meg a jelzésüket, így egy 310 lóerős motorral felszerelt városközi autóbusz az NÜ 313-as jelzést kapta. Gyártásuk első sorban a lengyelországi Starachowicében és Sadyban zajlik, de alacsonyabb mennyiségben németországi és törökországi gyárakban is. A buszokat első sorban 6 hengeres turbófeltöltős motorral szerelik fel, mely a dízel mellett sűrített földgáz és autógáz meghajtásokkal is működik. Ezek mellett környezetbarátabb hidrogén és dízel-elektromos hibrid meghajtás is elérhető a buszhoz. Az utóbbi, a Lion’s City Hybrid a beszerelt szuperkondenzátorral és a két darab 67 kilowattos elektromos motorral 30%-kal kevesebb üzemanyagon használnak, mint a dízel buszok. Az utolsó generációs Neoplan Centrolinernek már a Lion’s City adta az alapját, ami azért lehetséges, mert a Neoplan 2001 óta az MAN-hez tartozik. Története A Lion’s City kezdetben az alacsony padlós NL, NÜ és NG széria 3. generációjának marketing neve volt. 2004 szeptemberében a család egy arculatfrissítésen esett át, és ezzel együtt mind megkapta a Lion’s City modellnevet. Az új Lion’s család ekkor a Lion’s Cityn kívül még a Lion’s Regióból és a Lion’s Coachból állt, majd 2015-ben csatlakozott a Lion’s Intercity is. 2017 júliusában a Lion’s City és a Lion’s City G új generációjával új dizájnt kaptak a buszok. Variációk A zárójelben lévő kódok az MAN belső kódjai, melyek azonosítják a változatok technikai jellemzőit, mint például a jármű hosszúságát, a tengelytávot, a tengelyek számát, a padló magasságát, a busz szélességét, a motor elhelyezkedését, stb. Ezek a kódok lehetnek típusonként egyediek, több típus megkaphat egyet, illetve időről időre meg is változhatnak. Ezeket a technikai kódokat helytelenül a típus megadásánál is szokták használni. A technikai jellemzők kódja megtalálható a buszok alvázszámában (pl. WMAA21…) és a sorozatszámban (pl. A210012). Gyártásban Lion’s City, 1997 és 2004 között NL xx3 – 12 méteres busz Lion’s City Hybrid (A37) – 12 méteres dízel-elektromos hibrid autóbusz Lion’s City C (A26, 2013 óta A36) – 13,7 méteres háromtengelyes autóbusz Lion’s City L (A26), 1998 és 2004 között NL xx3 , 2004 és 2009 között Lion’s City LL – 14,7 méteres háromtengelyes autóbusz Lion’s City G (A23), 1998 és 2004 között NG xx3 – 18 méteres csuklós busz Lion’s City GL (A23, 2011 óta A40) – 18,75 méteres csuklós busz Lion’s City M – 10,5 méteres midibusz Lion’s City LE (A76), 2003 és 2004 között EL xx3 , 2004 és 2008 között Lion’s City T – 12 méteres autóbusz Lion’s City C LE (A26, 2013 óta A45) – 13,7 méteres háromtengelyes autóbusz Lion’s City L LE (A26, 2012 óta A44) – 14,7 méteres háromtengelyes autóbusz Lion’s City G LE (A42) – 18 méteres csuklós busz Lion’s City GL LE (A49) – 18,75 méteres csuklós busz Lion’s City Ü (A20), 1996 és 2004 között NÜ xx3 – 12 méteres autóbusz Lion’s City LE Ü (A78), 2003 és 2004 között EL xx3 , 2004 és 2008 között Lion’s City TÜ – 12 méteres autóbusz Abbahagyott Lion’s City DD (A39) – 13,73 méteres emeletes autóbusz Lion’s City GXL (A43) – 20,45 méteres négy tengelyes csuklós busz Lion’s City M (A22/A66/A76), 2005 ig NM xx3 és EM xx3 – alvázas midibusz Lion’s City ÜLL (A25), 1998 és 2004 között NÜ xx3 – 14,7 méteres háromtengelyes autóbusz Alvázas változatok AZ MAN buszok mellett alvázakat is értékesít más járműgyárak számára. A legtöbb karosszériagyártó saját felépítményét karosszálja az alvázra, de akadnak olyanok, akik a Lion’s City licencét megvásárolva az MAN piacán kívülre is gyárt ilyen buszokat. Ilyen például az East Lancashire Coachbuilders, amely a szigetország számára gyárt Lion’s Cityhez hasonlító buszokat East Lancs Kinetec néven. ND xx3 F (A34/A48/A95) – alváz emeletes buszok számára NG xx3 F (A24) – alváz csuklós buszok számára NL xx3 F (A22) – alváz szóló buszok számára NM xx3 F (A35) – alváz midibuszok számára Típusjelölés A típusjelölést 2004 előtti típusoknál használták, mielőtt bevezették a modellneveket. A típusjelölést még ma is használják a busz adattábláján, de már csak belső használatra. N : alacsony padlós ( németül : niederflur ) E : alacsony belépésű D : emeletes busz ( németül : doppeldeckerbus ) G : csuklós busz ( németül : gelenkbus ) L : szóló busz ( németül : linienbus ) M : midibusz Ü : helyközi busz ( németül : überlandbus ) xx : a motor lóerőben mért teljesítményének első két számjegye F : buszalváz ( németül : fahrgestell ) Magyarországon Budapest 2014. április 26-ától több ütemben vette át a Volánbusz az agglomerációs járatok üzemeltetését, az első MAN Lion’s City buszok a solymári, pilisborosjenői és nagykovácsi járatokon álltak forgalomba május 11-én. 2016. november 1-jétől a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendeli meg a szolgáltatást a Volánbusztól, a BKK felügyelete alatt csak a forgalomirányítás és az utastájékoztatás maradt. Az összesen 106 darab busz az alábbi vonalakon közlekedik: 2015-ben további 82 darab áll forgalomba Budapest déli városrészeiben, a VT-Arriva üzemeltetésében, majd 2017 júniusától újabb 50 autóbuszt állítottak forgalomba. Az eddig forgalomba állított buszok az alábbi viszonylatokon közlekednek: Volánbusz 2017. április 19-étől a Volánbusz egyes járatain külföldről beszerzett használt MAN Lion’s City LE-k jelentek meg a Partiscum Busz Kft. üzemeltetésében. Ezek mellé 2018-ban használt Lion’s City TÜ autóbuszokat állított forgalomba a Volánbusz, hogy több alvállalkozásba kiadott vonalat visszavegyen. Miskolc 2015-ben Miskolc a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával 75 darab sűrített földgáz üzemű buszra és azokhoz CNG töltőállomás kiépítésére pályázott. A pályázatot a német MAN nyerte, így 40 darab Lion’s Cityt és 35 darab Lion’s City GL-t szállíthatott le a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. számára. Az első buszok 2016 márciusában álltak forgalomba. Kaposvár Miskolc mellett 2015-ben a Kaposvári Közlekedési Zrt. is európai uniós pályázatot nyújtott be 40 darab CNG buszra és hozzá CNG kútoszlopokra, amit itt is az MAN nert meg, és még 2015 novemberében leszállította a 25 darab Lion’s Cityt és a 15 darab Lion’s City GL-t, amivel a kaposvári vállalat teljesen le is tudta cserélni az járműállományát. A buszok forgalomba állása után az üzemeltető híres kaposváriak arcképét és rövid életrajzát kezdte el elhelyezni a járműveken. Nyíregyháza Miskolc és Kaposvár után 2015 októberében Nyíregyháza is tendert írt ki 41 darab sűrített földgáz üzemű buszra és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítésére, amit 2016 májusában megnyert az MAN, és novemberben le is szállította a 36 darab Lion’s Cityt és az 5 darab Lion’s City GL-t a tiszaújvárosi MAN-telepre, de az üzemeltetői problémák miatt nem állhatott forgalomba, mivel Miskolccal és Kaposvárral ellentétben Nyíregyházán nem önkormányzati cég üzemelteti autóbusz-közlekedést. A buszok végül 2018 februárjában álltak forgalomba az ÉMKK állományában. A Nemzeti Őrsereg királyhelmeci koszorúzása 2008. november 8-án a Nemzeti Őrsereg 28 egyenruhás tagja és 13 civil érkezett a szlovákiai Királyhelmecre, hogy megemlékezzenek a Felvidék egy részét Magyarországhoz visszacsatoló, 1938-ban hozott első bécsi döntésről. A rendezvényt előzetesen bejelentették a helyi rendőrségnek, de az valamilyen hiba folytán azt nem továbbította a helyi önkormányzatnak. Megérkezésükkor a helyi (önkormányzati) rendőrség – az önkormányzati engedély hiányára hivatkozva – megtiltotta, hogy a Hősök terén lévő első és második világháború, valamint a holokauszt áldozatainak emlékére állított emlékműhöz vonuljanak, és a koszorúzást csak egy egyenruhásnak és egy civilnek engedélyezték. A rendőrség azt is megtiltotta, hogy a koszorúzás után elénekeljék a magyar himnuszt. A rendezvény befejeztével, hazafelé menet, a város határában a szlovák állami rendőrség egységei feltartóztatták autókonvojukat. A 28 egyenruhást és egy civil nőt előállítottak a helyi kapitányságra. Ezután ügyészek jelenlétében kihallgatták őket és az egyenruhásokat rabosították. Tiltott önkényuralmi jelkép viselése miatt (a karjelzésükön a rovásírás H betűje: látható) eljárást indítottak ellenük. 9-10 óra múlva engedték őket szabadon. Az Őrsereg jogi képviselője panaszt nyújtott be a vádemeléssel szemben a szlovák ügyészségen. Az ügyészség a panaszt 2009. március 16-i határozatában elutasította. A rendőrség lezárta a nyomozás, és 2010. október 6-án iratismertetést tartott a tőketerebesi Járási Rendőrkapitányságon. A Tőketerebesi Járási Ügyészség 2011. május 20-án vádat emelt a Tőketerebesi Járásbíróságon "bűntársi elkövetés formájában elkövetett, alapvető emberi jogok és szabadságok elnyomására irányuló csoportok támogatásának és propagálásának minősülő vétség elkövetése miatt (Szlovák Köztársaság Büntető Törvénykönyve 422.§ 1. bek.)". A bíróság 2011. október 26-i határozatával, bűncselekmény hiányában ejtette a vádat. 2012. március 22-én azonban a Kassai Regionális Bíróság zárt ülésén megsemmisítette a felmentő határozatot, és új határozat hozatalára utasította a Járásbíróságot. Ennek megfelelően a Tőketerebesi Járásbíróság 2012. október 22-én tárgyalás nélkül újabb határozatot hozott, melyben a 28 személyt egy évre kitiltotta a Szlovák Köztársaság területéről. Balogh József, Királyhelmec polgármestere a koszorúzás után 5 nappal eltávolíttatta az emlékműről a koszorút (melynek felirata: „Hiszek Magyarország feltámadásában - Nemzeti Őrsereg”), november 26-án pedig kezdeményezte Tipcsák Géza városi rendőrparancsnok felmentését. Az eset a magyar és szlovák közvéleményből, valamint a politikai élet szereplőiből egyaránt heves reakciókat váltott ki, de egyidejűleg jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy azonnali érdemi párbeszéd induljon meg a magyar-szlovák viszony rendezéséről. Ennek elemei: A szlovák Belügyminisztérium november 12-én feloszlatta a radikális Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) társulást (civil szervezetet). Gyurcsány Ferenc magyar, valamint Robert Fico szlovák miniszterelnök november 15-én rendkívüli találkozót tartott Révkomáromban . Gyurcsány hatpontos javaslatot terjesztett elő, melyet Robert Fico december 2-i válaszlevelében végül teljes mértékben elutasított. Az Európai Parlament november 17-i strasbourgi ülésén vita volt a megoldatlan magyar-szlovák viszonyról. Az MTA Szociológiai Kutatóintézete, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete és az Institute for Foreign Affairs (Pozsony) szervezésében, november 17-én kerekasztal-megbeszélést tartottak "A magyar-szlovák konfliktus: értelmezések, kezelésmódok" címmel Budapesten . A szlovák kormány november 19-én kihelyezett ülést tartott Révkomáromban. Szili Katalin , az Országgyűlés elnöke december 3-án Komáromban találkozott Pavol Paskával, a szlovák parlament elnökével. Megállapodtak egymással, hogy február végéig a két parlament bizottságai egyeztetnek majd a két ország közötti vitás kérdésekről. Ezt követően pedig március 10-e körül ismét házelnöki tárgyalás lesz. Sólyom László köztársasági elnök , december 6-án, Érsekújvárban találkozott szlovák kollégájával, Ivan Gašparovič -csal. A találkozó barátságos légköre ellenére, szinte semmiben sem értettek egyet. Göncz Kinga magyar és Ján Kubiš szlovák külügyminiszter december 15-én, Budapesten találkozott egymással, hogy megvizsgálják a magyar-szlovák kormányközi vegyes bizottságok működését. December 15-én az Országgyűlés négypárti, 12 pontos politikai nyilatkozatot fogadott el a Szlovákiában tapasztalható, magyar vonatkozású, "aggodalomra okot adó" események kapcsán. A dokumentum elítéli a radikalizmust, az idegengyűlöletet és az erőszakot, bármely országban kerüljön rá sor, és aggodalommal tekint egyes szlovákiai politikusok kisebbségellenes gyűlöletbeszédeire. 2009. március 4-én együttes ülést tartott Pozsonyban a magyar és a szlovák parlament emberi jogi bizottsága. Az esemény óta eltelt 9 hónap alatt a szlovák ügyészség további lépéseket nem tett az ügyben. 2009. március 8-án 20 Jobbik -tag és szimpatizáns, hasonló megemlékezést tartott a rimaszombati járásbeli Péterfalván . A szlovák rendőrség figyelemmel kísérte a megemlékezést, de nem lépett közbe. A két ország külügyminisztere közösen alapította a „Jó Szomszédság és Megértés díj” elnevezésű díjat, melyet minden évben olyan személyek és közösségek nyerhetnek el, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar-szlovák kapcsolatok erősítéséhez. A 2009-es díjazottak: Rudolf Chmel , aki 2002-2006 között szlovák kulturális miniszter, korábban budapesti nagykövet volt. Valamint Hejce község a három évvel ezelőtti szlovák katonai repülőgép szerencsétlenségnél nyújtott segítségéért. A település azóta emlékhelyet is létrehozott és zarándokútvonalat tervez az elhunyt katonák emlékére. Urán Az urán (latinul: uranium; vegyjel: U, nyelvújításkori magyar nevén: sárgany) az aktinoidák csoportjába tartozó nehéz, ezüstfehér, fémes, radioaktív, nagy sűrűségű kémiai elem, a periódusos rendszer 92. tagja. Története Az urán használata a természetes oxid formájában egészen 79-ig nyúlik vissza, amikor is sárga színezőanyagként használták kerámiák zománcának készítésénél (Olaszországban, Nápoly mellett találtak ilyen kerámiadarabokat). Az újbóli felfedezésekor a 19. század elején az egyetlen ismert uránlelőhely Csehországban volt, Joachimsthalban. Az elem felfedezését a német kémikusnak, Martin Heinrich Klaprothnak tulajdonítják, aki 1789-ben fedezte fel egy szurokérc nevű kőzetben. Az elem a nevét az Uránusz bolygóról kapta, amit 8 évvel korábban William Herschel fedezett fel. Fémként először 1841-ben Eugene-Melchior Peligot különítette el. 1850-ben használták először kereskedelmi forgalomban, méghozzá az üveggyártásban. Az első ilyen vállalat a Lloyd & Summerfield volt Birminghamben. Az urán radioaktív jellegét először 1906-ban észlelték. A II. világháború idején a szövetségesek hatalmas uránfelvásárlásba kezdtek, annak ellenére, hogy az urándúsítás rendkívül drága volt. Az uránt, amit főként Kongóból szereztek be, felhasználták a „Little Boy” nevű atombomba építéséhez, amit végül Hirosimára dobtak le 1945. augusztus 6-án. A többi atombomba hasadóanyaga plutónium volt, aminek az előállításához szintén uránra van szükség. Kezdetben úgy vélték, hogy az urán a Földön nagyon ritka, ezért az atomhatalom teljes megszerzéséhez elegendő az ismert készletek felvásárlása, azonban még abban az évtizedben felfedeztek újabb lelőhelyeket. A Manhattan Project idején a dúsított uránra az „oralloy”, míg a természetes uránra a „tuballoy” kifejezést használták, főként nemzetbiztonsági okok miatt. Ritkábban a 25 megnevezést használták a projekt tudósai az U-235 megnevezésére. Előfordulása Az uránnak a természetben a 234-es, 235-ös és 238-as tömegszámú izotópjai fordulnak elő. Mindegyik előfordulásnál döntően 238-as izotóp található, kis mennyiségben (0,72%) 235-ös, és nagyon kis mennyiségben 234-es izotóp, a pontos arányokat ld. a táblázatban. A jelenlegi atomerőművek szempontjából a ritkább 235-ös izotóp hasznosítható, a kis előfordulási arány miatt dúsítani kell (jellemzően néhányszoros koncentrációra). A Föld keletkezésekor a 238-as izotóp kétszeres, a 235-ös mintegy százszoros mennyiségben fordult elő, így arányuk kiegyenlítettebb volt. Az urán elszórtan az egész földkéregben megtalálható. Átlagos koncentrációja 3-5 gramm/tonna (3-5 ppm). A földkéreg urántartalma - 25 km mélységig számolva - 100 milliárd tonnára becsülhető, míg az óceánoké 10 millió tonnára. Gyakorlatilag sokkal kisebb mennyiség használható: csak azok az előfordulások, ahol az urán koncentrációja három nagyságrenddel magasabb. A talajok urántartalma 0,7-11 ppm között alakul (foszfor-műtrágya használatakor előfordul 15 ppm is). Egyes baktériumfajok testükben felhalmozzák az uránt, annak koncentrációja 300-szor magasabb lehet a környezeténél. Legfontosabb érce az urán-szurokérc, amely jellemzően 0,5-0,8% (5-8 ezer ppm) uránt tartalmaz. Bányásznak 0,1-0,25% urántartalmú ércet, és előfordul (Kanadában) több tíz százalék urántartalmú érc is, amit meddővel keverve bányásznak ki. A Föld uránkészletének 40%-a Ausztráliában található. A becslések szerint a világon 35 millió tonna uránérc termelhető ki, ebből műrevaló (gazdaságosan kitermelhető) mennyiség 5 millió tonna uránérc (ez a piaci ártól is függ). Az elmúlt években az árak erősen emelkedtek. A dúsított urán ára 2007-ben elérte a 130 USD/kg-ot (urán-hexafluoridra számolva). 2011-ben 20 országban bányásztak uránt. A legnagyobb termelő Kazahsztán (a világtermelés 35,6%-ával) és Kanada (16,7%). Nagyobb termelők még: Ausztrália (11%), Niger (8%), Namíbia (6%), Oroszország (5,5%), Üzbegisztán (5,5%). Felhasználása Az atomerőművekben nem színtiszta fém-uránt, hanem 1,2–2,4 és 3,6% U235-re dúsított urán-dioxid tartalmú pasztillákat használnak, amelyeket hosszú, vékony üzemanyagpálcákban halmoznak fel. Az üzemanyag-pálcákat csoportokba kötegelik, és megfelelő alakzatban (a hőátadás és neutronelnyelés végett) elhelyezik a reaktorban. Radioizotópos termoelektromos generátorok fűtőelemként is használják számos esetben, például a Naprendszer külső részeit kutató űrszondákban (Voyager 1-2, Pioneer–10, New Horizons). Nukleáris fegyverek gyártásához is felhasználhatják. Nagy sűrűsége miatt már második világháborúban is használták páncéltörő lövedékek gyártásához, a korszerű lövedékek ún. szegényített uránból készülnek. Élettani tulajdonságai Kémiai hatását tekintve maga a fém és vegyületei egyaránt súlyosan mérgező anyagok. Kémiai tulajdonságai, vegyületei Az urán a vegyületeiben különböző oxidációs számú lehet, de csak azok a vegyületei stabilak, amelyekben oxidációs száma +4 vagy +6. Levegőn hevítve triurán-oktaoxiddá (urán(IV, VI)-oxid, U3O8) ég el. Standardpotenciálja negatívabb, mint a hidrogéné, ezért savakban hidrogénfejlődés közben oldódik. Legrégebben ismert és legfontosabb ásványa az uránszurokérc. Illékony savak urán(IV) sóinak hevítésekor urán(IV)-oxid keletkezik. Az urán(IV)-oxid amfoter vegyület. Izotópjai Lásd a Előfordulása és a Felhasználása részt. Bolognano Bolognano község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Caramanico Terme, Castiglione a Casauria, Salle, San Valentino in Abruzzo Citeriore, Scafa, Tocco da Casauria és Torre de’ Passeri. Története Első említése a 11. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santissimo Crocifisso-templom Santa Maria Entroterra-templom Camptosaurus A Camptosaurus (jelentése 'hajlott gyík' az ógörög καμπτος / kamptosz 'hajlott' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből, arra utalva, hogy négy lábán állva a testét meg kellett hajlítania) a csőrős növényevő dinoszauruszok egyik neme, amely a késő jura és kora kréta időszakban élt. Felfedezés és fajok Elsőként O. C. Marsh készített róla leírást 1879-ben Camptonotus vagy 'hajlított hát' néven, 1885-ben azonban átnevezték Camptosaurusra, mivel az eredeti nevet már lefoglalták egy tücsök számára. 1879-ben Marsh megalkotta a C. dispar (a nem típusfaja) és a C. amplus neveket a begyűjtői által a wyomingi Como Bluff közelében levő 13-as lelőhelynél talált maradványok számára. Az 1880-as és 1890-es években folytatta a példányok begyűjtését a 13-as lelőhelyről, és a méreteik alapján két további fajt nevezett el, a C. mediust és a C. nanust. Charles W. Gilmore a Marsh-féle példányokról 1909-ben készített áttekintésében két újabb fajt azonosított C. browni és C. depressus néven. 1980-ban Peter Galton és H.P. Powell a C. prestwichiról készült áttekintésükben (lásd a továbbiakban) úgy ítélték meg, hogy a C. nanus, a C. medius és a C. browni a C. dispar különböző fejlődési állapotú vagy ivarú példányai, ezért csak a C. dispar számít érvényes fajnak. Emellett azt is megállapították, hogy a Marsh és Gilmore által a C. amplusénak tulajdonított koponya a C. amplushoz tartozik. Gilmore ezt a koponyát használta fel a Camptosaurus koponyájának leírására, de a későbbiekben Brill és Carpenter úgy ítélték meg, hogy nem a Camptosaurushoz tartozik, és Theiophytalia kerri néven önálló nembe és fajba sorolták be. A második fajt, a Camptosaurus aphanoecetest, Carpenter és Wilson nemrégiben alkotta meg a Dinosaur National Monumentből származó példányok számára. Többek között az állkapcsa, rövidebb nyakcsigolyája és egyenesebb, kis talpban végződő ülőcsontja különbözteti meg a C. dispartól. Miközben Marsh leírta a Camptosaurus észak-amerikai fajait, az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején több európai fajt is a nemhez kapcsoltak; a C. inkeyit, a C. hoggiit, a C. leedsit, a C. prestwichiit és a C. valdensist. A töredékes leletanyagból álló C. inkeyit és a C. leedsit már érvénytelen fajnak (nomen dubiumnak) tekintik. Galton 1977-ben áthelyezte a C. valdensist a Valdosaurus canaliculatus fajba. A C. hoggiit, melyet Richard Owen 1874-ben Iguanodon hoggiinak nevezett el, Norman és Barrett 2002-ben a Camptosaurus nembe helyezte át. Az egyetlen megmaradt európai faj, a Camptosaurus prestwichii Angliából, az Oxfordshire megyei Cumnor Hurstben levő Chawley Brick Pitsből származik. A fosszíliát a dombon átvezető vasúti sín építésekor fedezték fel. John Hulke 1880-ban Iguanodon prestwichii néven készített leírást róla, Harry Seeley pedig 1888-ban létrehozta a számára a Cumnoria nemet. 1889-ben Richard Lydekker áthelyezte a Camptosaurus nembe, melyhez ma is tartozik. A holotípus csontváz (lásd a képen) a legjobb állapotú európai Camptosaurus fosszília. Ősbiológia A legnagyobb felnőtt Camptosaurusok meghaladták a 7,9 méteres hosszúságot és a 2 méteres csípőmagasságot. A testük nehéz felépítésű volt, de a négy lábon való járás mellett képesek voltak a hátsó lábaikra felágaskodva is mozogni. Ez a nem valószínűleg közeli rokonságban állt a későbbi iguanodontiák és hadrosauridák ősével. Popkulturális hatás A Camptosaurus nevét megemlítik a A majmok bolygója 3 című film múzeumi jelenetében. A múzeum kurátora kijelenti, hogy a „Campto” jelentése 'rugalmas', a „Saurus” jelentése pedig 'gyík'. Hivatkozások és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Camptosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Gilmore, C.W.. Osteology of the Jurassic reptile Camptosaurus, with a revision of the species of the genus, and descriptions of two new species. Proceedings, U.S. National Museum, 197–302. o. (1909) Brill, K., K. Carpenter.szerk.: K. Carpenter: A description of a new ornithopod from the Lytle Member of the Purgatoire Formation (Lower Cretaceous) and a reassessment of the skull of Camptosaurus, Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 49–67. o. (2007) Carpenter, K., Wilson, Y. (2008). „A new species of Camptosaurus (Ornithopoda: Dinosauria) from the Morrison Formation (Upper Jurassic) of Dinosaur National Monument, Utah, and a biomechanical analysis of its forelimb.” (PDF). Annals of the Carnegie Museum 76, 227–263. o. [2009. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 30.) Galton, P. M. (1977). „The Upper Jurassic dinosaur Dryosaurus and a Laurasia-Gondwana connection in the Upper Jurassic”. Nature 268 (5617), 230–232. o. Norman, D.B., Barrett, P.M. (2002). „Ornithischian dinosaurs from the Lower Cretaceous (Berriasian) of England”. Palaeontology 68, 161–189. o. Benton MJ, Spencer PS. Fossil Reptiles of Great Britain. Chapman & Hall (1995). ISBN 0-412-62040-5 Erickson, Bruce R.. Dinosaurs of the Science Museum of Minnesota. St. Paul, Minnesota: The Science Museum of Minnesota, 33. o. (2003). ISBN 911338-54-3 Mortiers (Charente-Maritime) Mortiers település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 203 fő (2015). Mortiers Baignes-Sainte-Radegonde, Léoville, Saint-Germain-de-Vibrac, Saint-Maigrin és Saint-Médard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alekszej Jurjevics German Alekszej Jurjevics German (Leningrád, 1938. július 20. – 2013. február 21.) orosz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer. Élete Leningrádban végezte el 1960-ban a színművészeti főiskolát, Grigorij Kozincev tanítványa volt, majd Szmolenszkben kezdett dolgozni színházi rendezőként. 1964-től a Lenfilm, a leningrádi filmstúdió munkatársa, egykor vezetője volt haláláig. Nemzetközi elismertséget a sztálinista múlt feltárójaként szerzett. Éppen ezért többször elbocsátották a Lenfilmtől, a hatalom el akarta hallgattatni, filmjeit évekig nem mutatták be. Az Ellenőrzés az utakon című filmet 15, a Barátom, Ivan Lapsint három évig, a Húsz nap háború nélkül című film tizenegy évig várta a bemutatót. A nyolcvanas években a maffia megrendelésére megverték, ekkor derült ki, hogy súlyos beteg. 2010-től kezdve ő volt a Szentpétervári Nemzetközi Mozifilm Fórum elnöke. Munkássága Első önállóan rendezett filmje az apja, Jurij German írásán alapuló 1971-es Ellenőrzés az utakon volt, amely 1942 telén, a nácik által megszállt Oroszországban játszódik, és egy partizáncsoportról szól, amelynek el kell térítenie egy muníciót szállító vonatot. A filmet a Szovjetunióban betiltották, és csak tizenöt évvel később mutatták be. Ezt követte az 1977-es Húsz nap háború nélkül, amely a második világháború fordulópontját jelentő sztálingrádi csata idején játszódik, de nem a háborús eseményeket mutatja be, hanem egy szabadságra menő katona történetét. Ezt a filmet kivételesen az elkészülte után rögtön bemutatták a rendező hazájában. Az 1984-es, szintén apja regényén alapuló Barátom, Ivan Lapsin az 1930-as években játszódik, és lazán összefűzött epizódokból áll, amelyekből kibontakoznak egy kisváros besúgást, kegyetlenkedéseket, prostitúciót is felvonultató mindennapjai. A kritikusok 1987-ben minden idők legjobb szovjet filmjei sorába válogatták. Utolsó befejezett filmje, az 1998-as Hrusztaljov, a kocsimat! a sztálini rendszer végnapjait bemutató alkotás, mely egy ötvenes évekbeli zsidó orvossal szembeni koncepciós pert dolgoz fel. German itt stílust váltott: hallucinációszerűen, rémálomra emlékeztető módon meséli el az önéletrajzi elemekkel átszőtt történetet. A rendező a filmbe a peresztrojka után kezdett bele. Hét évig dolgozott rajta, s amíg készült, már legendává vált, de 1998-ban Cannes-ban nem kapott díjat. Értékelése Egy San Franciscóban megjelenő orosz nyelvű lap, a Csajka hasábjain 2011-ben közölt cikk szerzője Alekszej Germant „ismeretlen klasszikusnak" nevezte, akit lehetett szeretni és bírálni, de abban senki sem kételkedett, hogy már életében klasszikussá vált. Egy magyar kritikus az orosz Tarr Bélának nevezte. Tarkovszkij is nagyra tartotta German munkásságát, a nagyközönség azonban alig ismerte a sztálinista rendszert bíráló alkotásait. Valamennyi alkotása a társadalom morális állapotát tárta fel, realista drámaisággal. Filmjei Nehéz istennek lenni (2013) Hrusztaljov, a kocsimat! (1998) Barátom, Ivan Lapsin (1982) Húsz nap háború nélkül (1976) Ellenőrzés az utakon (1971/1985) Díjak Cannes-i fesztivál, 1998 - Arany Pálma jelölés (Hrusztaljov, a kocsimat!) Nika-díj , 2008 - Életműdij Bersant Celina Bersant Eduar Celina (Prizren, 1996. szeptember 9. –) koszovói válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Ipswich Town-ban játszik középpályásként, kölcsönben a Manchester Citytől. Korosztályos szinten a norvég válogatottban szerepelt. Család Testvérei, Behajdin Celina szintén labdarúgó és Loti Celina a Strömsgodset II játékosa. Campugnan Campugnan egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Jean Vezain 2014 – 2020 Gilles Laé Forrás Recensement de la population 2015, 2017. december 27. INSEE Prefektúrák Polgármesterek Monaco az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Monaco a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Kurt Svanström Arne Linderholm (1915. március 24. – 1996. január 16.) svéd válogatott labdarúgó. Tesztelhetőség A tesztelhetőség, az empirikus hipotézisre alkalmazható tulajdonság két komponensből áll: A logikai tulajdonság, amelyet különféleképpen kontingenciaként, meghiúsíthatóként vagy hamisíthatóként írnak le, ami azt jelenti, hogy a hipotézis ellenpéldái logikailag lehetségesek. Az ilyen ellenpéldák reprodukálható sorozatának megfigyelésen alapuló gyakorlati megvalósíthatósága, amennyiben léteznek. Röviden: egy hipotézis tesztelhető, ha van valamennyi remény eldönteni, hogy igaz-e vagy hamis a valós tapasztalat. Az alkotó hipotézisek ezen tulajdonsága alapján dönthetünk arról, hogy az elmélet a tényleges tapasztalat adatai alapján támogatni lehet vagy elvetni. Ha hipotéziseket tesztelnek, az első eredmények is meggyőzőnek címkézhetők lehetnek. Rennbahnweg (metróállomás) Rennbahnweg egy metróállomás Bécsben a bécsi metró U1 vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kagraner Platz Aderklaaer Straße 623 Chimaera A 623 Chimaera egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit K. Lohnert fedezett fel 1907. január 22-én. Bolond, bolond világ Bolond, bolond világ (eredeti cím: It's a Mad, Mad, Mad, Mad World) egy 1963-ban bemutatott amerikai vígjáték, Spencer Tracy főszereplésével. A filmet 1998-ban az Amerikai Filmintézet, Minden idők 100 legjobb amerikai filmje közé sorolta. Cselekmény Az "Ehető hínár" - társaság elnöke, felesége és rettentő anyósa egy kocsiban; egy fogorvos és felesége a másikban; egy bútorszállító a kamionjában, s egy forgatókönyvíró-pár a negyedikben. E társaság egy balesetnél találkozik, így a véletlen hozza úgy, hogy jelen vannak Mosolygós Grogan utolsó szavainál.... A börtönviselt Grogan 15 évvel ezelőtt elásott 350 ezer dollárt egy kaliforniai parkban. Grogan részleteket árul el a rejtekhelyről, melyet innentől fogva nemcsak a fent említett tucatnyi jelentkező, hanem még néhány kereskedő, playboy és taxis és a rendőrségen dolgozó Culpeper (Spencer Tracy) is keres... Ezek a különben normális emberek, most mint a bolondok száguldoznak Kalifornián át, hogy megtalálják szerencséjüket. Díjak és jelölések Oscar-díj (1964) jelölés: legjobb operatőr - Ernest Laszlo jelölés: legjobb vágás - Robert C. Jones, Frederic Knudtson, Gene Fowler Jr. jelölés: legjobb filmzene - Ernest Gold Golden Globe-díj (1964) jelölés: legjobb színész - zenés film és vígjáték kategória - Jonathan Winters jelölés: legjobb film - zenés film és vígjáték kategória SV Wacker Burghausen A Wacker Burghausen, teljes nevén Sportverein Wacker Burghausen német labdarúgócsapat. A klubot 1930-ban alapították, székhelye Burghausen városa. Eredményei Regionalliga Süd (III) bajnok: 2002 Oberliga Bayern bajnok (IV): 1995 Landesliga Bayern-Süd (V) bajnok: 1993 Visszavonultatott mezszám 11 Marek Krejčí , csatár , 2004-2007 Ivići Ivići (olaszul: Ivici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveti Lovrečhez tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre fekszik. Története A településnek 1880-ban 50, 1910-ben 67 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben már nem volt állandó lakossága. Tüzérségi lövedék A tüzérségi lövedék olyan tűzfegyver-lövedék, amely valamely tüzérségi eszközből kilőhető, vagy arról lelőhető. Röppályáján való elindítást, ill. azon való hajtását minden esetben hőfejlődés útján keletkező gázok biztosítják. Főbb jellemzői a kézi tűzfegyverekben alkalmazottaknál nagyobb űrméret, a jóval nagyobb rombolóerő, valamint méretükből adódóan a többfeladatúság. Felépítése Gyújtószerkezet Szerkezeti felépítés szerint lehet: Lövedék gyújtási láncának elemei: 1. csappantyú ⇒ 2. gyutacs (elektromos szikragyújtó) ⇒ 3. detonátor. ⇒ lövedékrobbanás A többi ehhez a lánchoz van rendelve: csappantyút beütő, működésbe hozó ütőszeg (mechanikus gyújtók), dugattyú (pneumatikus gyújtók), piezoelektromos kristály (piezogyújtók - főként kumulatív gránátokban), egyéb elektromos alkatrészek (elektromos gyújtók). A lövedéket különféle biztosítékok biztosítják, hogy a tárolás/szállítás/málházás/kilövés esetén ne lépjen működésbe (ez az ún. cső előtti biztonság és csőbiztonság). A csőben kilövésre kerülő lövedékre ható 10 000–20 000 g (!), azaz 1 g tömegű test 10 kg is lehetne. Ezek a biztosítékok kilövés közben elnyíródnak/hajolnak, és a lövedék „kibiztosítódik”. Csapódógyújtók Értelemszerűen a lövedék célba csapódásakor működik. Három fajtája van: Pillanatgyújtók: csak fejgyújtók, ált. ütőszegesek (a régiek), de lehetnek piezoelektromosak is. Tehetetlenségi (tehetetlenséggel késleltetett) gyújtók: lehetnek fej- és fenékgyújtók is. Késleltetőgyújtók: ha a gyújtási lánc elemei közé pirotechnikai vagy mechanikai késleltető építenek be. Időzíthető gyújtók Előre beállított idő eltelte után működik a lövedék röppályáján. Égőgyújtók, másik nevén a lőporkorongos időzíthető gyújtók: a feketelőpor állandó égési sebessége szolgált az időzítéshez. A lövedékben a gyújtótestben forgatható fémkorongot raktak, amibe feketelőport sajtoltak és ennek a fémkorongnak a forgatásával szabályozták az időzítést (persze kilövéskor meggyúlladt a lőpor (kicsit komplikált, egyébként ennek is van már fajtája). Óraműves gyújtók: bonyolult volt, az I. vh-ban fejlesztették ki, a II. vh-ban is alkalmazták még. Kettős gyújtók A csapódó és az időzíthető gyújtók szerkezeti egyesítése. A piezoelektromos hatás: Egyes kristályos anyagok véglapjai között mechanikus terhelés hatására elektromos feszültség indukálódik. A feszültséget elektromos szikragyújtó (gyutacs) sarkaiba vezetik. Becsapódáskor akkora feszültség keletkezik, hogy szikrák lépnek ki és az átugrott szikrák miatt a gyutacs felrobban. Ilyen kristály a kvarc, a turmalin, a Berthollet-só, a báriumtitanát. Közelségi gyújtók A második világháborúban fejlesztették ki az USA-ban, URH-rádiósávban működott (Hertl-oszcillátor). Típusai Irányított lövedékek Olyan tüzérségi lövedéktípus, amely kezdetben a fegyvercső által megadott lövedékröppályáján haladva, kormányszervei és utasításközlő rendszerei segítségével képes azt menet közben módosítani az elérni kívánt cél koordinátáinak megváltoztatása esetén. Angol nevén guided artillery projectile (GAP). Mozgó célok, vagy nagy pontosságot igénylő lövések esetén alkalmazzák, a célkörzetben való koordinátamódosítások révén. Rendszerint lézervezérlésűek. Tömegpusztító lövedékek Nukleáris töltetű lövedékek Biológiai töltetű lövedékek Vegyi töltetű lövedékek Rakétatüzérségi lövedékek A rakétatüzérségi lövedékek alapvetően rakétáknak minősülnek. 1912 Anubis Az 1912 Anubis (ideiglenes jelöléssel 6534 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. A nevét Anubisz egyiptomi istenről kapta. Opheusden vasútállomás Opheusden vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Neder-Betuwe községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Elst-Dordrecht-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kesteren vasútállomás Hemmen-Dodewaard vasútállomás 21. Oscar-gála Az 21. Oscar-gálát, a Filmakadémia díjátadóját 1949. március 24-én tartották meg. Nehéz éve volt ez a Filmakadémiának és az Oscar-díjnak is, az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága kimondta: Tarthatatlan hogy a stúdiók felvásárolják a filmszínház-láncokat, kötelezte őket a mozik eladására. A stúdiók válasza az volt, ha nem tagjai az akadémiának nem is adnak pénzt az Oscar-gálákra. A díj átadót ezért az akadémiai színházban rendezték, ahová csak kilencszázan fértek be, szemben a Shrine Audotorium 6700 férőhelyével. És a baj nem jár egyedül, Laurence Olivier nem nyugodott, a legjobb férfi főszereplő, jelmez és díszlet díj mellé még a legjobb film is az ő alkotásáé lett. Kategóriák és jelöltek nyertesek félkövérrel jelölve Legjobb film Hamlet – J. Arthur Rank-Two Cities Films, U-I (British) – Reginald Beck és Anthony Bushell Johnny Belinda – Warner Bros. – Jerry Wald Piros cipellők (The Red Shoes) – Rank-Archers, Eagle-Lion (British) – Michael Powell és Pressburger Imre A Sierra Madre kincse (The Treasure of the Sierra Madre) – Warner Bros. – Henry Blanke Kígyóverem (The Snake Pit) – 20th Century-Fox – Anatole Litvak és Robert Bassler Legjobb színész Laurence Olivier – Hamlet Lew Ayres – Johnny Belinda Montgomery Clift – The Search Dan Dailey – When My Baby Smiles at Me Clifton Webb – Sitting Pretty Legjobb színésznő Jane Wyman – Johnny Belinda Ingrid Bergman – Szent Johanna Olivia de Havilland – Kígyóverem Irene Dunne – I Remember Mama Barbara Stanwyck – Sorry, Wrong Number Legjobb férfi mellékszereplő Walter Huston – A Sierra Madre kincse Charles Bickford – Johnny Belinda José Ferrer – Joan of Arc Oscar Homolka – I Remember Mama Cecil Kellaway – The Luck of the Irish Legjobb női mellékszereplő Claire Trevor – Key Largo Barbara Bel Geddes – I Remember Mama Ellen Corby – I Remember Mama Agnes Moorehead – Johnny Belinda Jean Simmons – Hamlet Legjobb rendező John Huston – A Sierra Madre kincse Anatole Litvak – Kígyóverem Jean Negulesco – Johnny Belinda Laurence Olivier – Hamlet Fred Zinnemann – The Search Legjobb eredeti történet nem adták ki Legjobb adaptált forgatókönyv A Sierra Madre kincse – John Huston forgatókönyve B. Traven regénye alapján Külügyi szívügyek – Charles Brackett, Billy Wilder, Richard L. Breen forgatókönyve David Shaw elbeszélése alapján Johnny Belinda – Irmgard von Cube, Allen Vincent forgatókönyve Elmer Blaney Harris színműve alapján The Search – Richard Schweizer, David Wechsler forgatókönyve a saját elbeszélésük alapján Kígyóverem – Frank Partos, Millen Brand forgatókönyve Mary Jane Ward regénye alapján Legjobb operatőr William Daniels - The Naked City (ff) Joseph Valentine , William V. Skall és Winton Hoch - Szent Johanna (színes) Látványtervezés és díszlet Fekete-fehér filmek Roger K. Furse, Carmen Dillon – Hamlet Robert Haas, William O. Wallace – Johnny Belinda Színes filmek Hein Heckroth, Arthur Lawson – Piros cipellők Richard Day, Edwin Casey Roberts, Joseph Kish – Joan of Arc Legjobb vágás The Naked City – Paul Weatherwax Szent Johanna (film, 1948) – Frank Sullivan Johnny Belinda – David Weisbart Red River – Christian Nyby The Red Shoes – Reginald Mills Legjobb vizuális effektus Portrait of Jennie – Paul Eagler, J. McMillan Johnson, Russell Shearman és Clarence Slifer Deep Waters – Ralph Hammeras, Fred Sersen és Edward Snyder Legjobb idegen nyelvű film (különdíj) Monsieur Vincent ( Franciaország ) – E. D. I. C., Union Général Cinématographique – George de la Grandiere producer – Maurice Cloche rendező Statisztika Egynél több jelöléssel bíró filmek 12 : Johnny Belinda 7 : Hamlet, Szent Johanna (Joan of Arc) 6 : The Snake Pit 5 : I Remember Mama, The Red Shoes 4 : The Search, The Treasure of the Sierra Madre 3 : The Naked City 2 : The Emperor Waltz, A Foreign Affair, Portrait of Jennie, Red River, Romance on the High Seas, When My Baby Smiles at Me Egynél több díjjal bíró filmek 4 : Hamlet 3 : A Sierra Madre kincse (The Treasure of the Sierra Madre) 2 : Joan of Arc, The Naked City, The Red Shoes 21000 L’Encyclopédie A 21000 L'Encyclopédie (ideiglenes jelöléssel 1987 BY1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1987. január 26-án. Burning Witch A Burning Witch (Égő boszorkány) egy rövid életű, USA-ból származó doom-metal zenekar volt. Tagjai: Stephen O'Malley, Greg Anderson, George Stuart Dahlquist, Edgy 59, Jamie Sykes és B.R.A.D. ("Edgy 59" és "B.R.A.D." valódi nevei ismeretlenek.) Az együttes 1995-ben alakult meg Seattle-ben. A zenekar a "Thorr's Hammer" zenekar felbomlása után jött létre. Azonban a Burning Witch sem lett valami hosszú életű együttes, 1998-ban ugyanis feloszlottak. O'Malley és Anderson pedig megalapították a kultikus Sunn O))) együttest, amely egészen a mai napig működik. Anderson a Goatsnake nevű doom-metal együttesben is szerepelt már. Rövid idejű pályafutásuk ellenére piacra dobtak két középlemezt, egy stúdióalbumot és két megosztott lemezt. Diszkográfia Stúdióalbumok Crippled Lucifer (1998, 2000-ben újból kiadták, felújított változatban) Egyéb kiadványok Towers... (középlemez, 1996) Rift.Canyon.Dreams (középlemez, 1997) Goatsnake/Burning Witch Split (megosztott lemez, 2000, posztumusz kiadás) 2004-ben még egy split lemezt is piacra dobtak, amelyen az "Asva" nevű zenekarral együtt szerepeltek, ez a lemez posztumusz kiadás volt. LMT-ház Az LMT a katonai nyelvezetben használt mozaikszó, mely a Liaison Monitoring Teamet jelöli, magyarul Összekötő és Megfigyelő Csoport. Az LMT-ház nem más, mint azon épület, melyben az Összekötő és Megfigyelő Csoport települ. A NATO katonai szlengben néha field house-nak is szokták hívni, de ez pontatlan kifejezés, mert a field house nemcsak az LMT-házat jelölheti. Koszovó északi területén 2004-ben zavargások törtek ki. A KFOR ekkor döntött az Összekötő és Megfigyelő Csoportok létrehozásáról, hogy információhoz jusson a tábor falain kívül zajló eseményekről. Maga az LMT-koncepció nem új keletű dolog, Bosznia-Hercegovinában már korábban létrehozták a Liaison and Observer Teameket, az úgynevezett LOT-okat, melyeket magyar nyelvre, hasonlóképpen az LMT-hez, Összekötő és Megfigyelő Csoportnak lehet fordítani. Az LMT-ház előnye, hogy a katonai táboron kívül, a civil lakosság között van, így folyamatos kapcsolattartás jöhet létre a felek között. Hátránya, hogy magasabb kockázati tényezőt vállalnak a katonák magával a kitelepüléssel. Forrás Lóderer Balázs: LMT-ház , in Seregszemle, XIV. évfolyam, 1. szám, 2016., 103–107. Balazs Loderer: Security factors while doing CIMIC and LMT activity , in: Tradecraft Review, 2011/2, 119–130. Juscorps Juscorps település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 372 fő (2015). Juscorps Fors, Marigny, Saint-Martin-de-Bernegoue és Saint-Romans-des-Champs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ivor Az Ivor kelta (ír, skót és walesi) férfinév, ami valószínűleg összefügg a skandináv Ivar névvel, ami a germán Ingwar isten nevéből származik. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok szeptember 7. Bournel Bournel település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Bournel Montaut, Doudrac, Ferrensac, Mazières-Naresse és Villeréal községekkel határos. Népesség A település népességének változása: LOL A LOL az internetes szlengben használt kifejezés, az angol laughing out loud (magyarul hangosan felnevetni) rövidítése (egy másik értelmezésben: lot of laugh, vagyis ~ hosszas röhögés). A számítógépes kommunikáción kívül, a szemtől szemben lévő párbeszédben is használják elsősorban a 10-20 év közöttiek. Rokonszavai LMAO – laughing my ass off („szétröhögöm a seggem”) LMFAO – laughing my fat ass off („szétröhögöm a dagadt seggem”) vagy laughing my fucking ass off („szétröhögöm a kibaszott seggem”) ROTFL – roll(ing) on the floor laughing („fetrengek a földön a röhögéstől”) ROTFLOL – roll(ing) on the floor laughing out loud („fetrengek a földön a hangos röhögéstől”) LSHMSFOAIDMT - laughing so hard my sombrero fell off and I dropped my taco („olyan erősen röhögök, hogy leesik a sombrerom és elejtettem a tacom”) ROFL - rolling on floor laughing ("fetrengek a földön a röhögéstől") ROFLMAO - rolling on floor laughing my ass off ("fetrengek a földön és szétröhögöm a seggem") A LOL változatai LEL - Laughing Extremely Loud (A LOL nagyobbik fokozata) De azt jelenti, hogy „röhögök, mint a hülye.” lolz (Néha csereszó a LOL helyett) lulz (Annak az embernek mondják, aki egy tréfa "áldozatául" esett. Igeként is használható, pl.: lulzol) LAWL/LAL (Ez a LOL-nak a Pseudo-féle kiejtése. Igazából ez megegyezik a "LOL" szóval. A LAWL vagy LAL, gúnyszó, de nem okoz mély sérelmet a tréfa áldozatául esett személy lelkében). A „LOL” jelentése más nyelveken Hollandul a lolling azt jelenti, vicces. Walesi nyelven: lol, azt jelenti butaság. Akkor használja az ember, ha arra akar célozni, hogy valami teljes képtelenség. A walesiek így mondják: rwtsh lol Star Wars: Az ellenállás hajnala A Star Wars: Az ellenállás hajnala (eredeti cím: Lego Star Wars : The Resistance Rises) egy öt epizódból álló, Lego Star Wars-os rövid számítógépes animációs sorozat. A sorozat a Disney XD-n debütált 2016. február 15-én, cselekménye a 2015-ben megjelent 7. Star Wars-filmen, Az ébredő Erőn alapszik. Grand Theft Auto: Liberty City Stories A Grand Theft Auto: Liberty City Stories egy akció-kaland videojáték amit a Rockstar North a Rockstar Leedszel közösen fejlesztett. A játékot 2005 végén adták ki PSP kézikonzolra, majd a játék sikerén fölbuzdulva 2006 júniusában kiadták PlayStation 2-re is. A játék az 1998-as Liberty City-ben játszódik, tehát egyfajta előzménye a 2001-ben játszódó Grand Theft Auto III-nak. Kisebb-nagyobb hibái ellenére a játékot óriási ováció fogadta az Egyesült Államokban, és ennek a sikernek köszönthetően készült el később a Grand Theft Auto: Vice City Stories. Megjelenés A játék 2005. október 25-én jelent meg először Amerikában, 2005. november 4-én pedig Európában, és Ausztráliában. A PlayStation 2-es verzió 2006. június 6-án került a boltok polcaira, Európában pedig június 22-én. Játékmenet A játékmenet a régi maradt. Egy szabadon bejárható amerikai nagyvárosban vagyunk, ahol a nemlineáris játékmenetnek köszönhetően kényünk-kedvünk szerint cselekedhetünk. Autókat lophatunk el, járókelőket lövöldözhetünk, verekedhetünk, étterembe járhatunk, vagy a rendőröket bosszanthatjuk. A járművek eltulajdonítása továbbra is egyszerű. Liberty Cityben a rendőrautók kivételével minden autónak tárva-nyitva van az ajtaja, ezért mindenféle nehézségek nélkül megszerezhetjük. Vagy mozgásban lévő autókból is kiszedhetjük a sofőrt. Ám nem mindegyik lakos adja át dalolva a slusszkulcsát, néhánnyal meg kell küzdenünk a járműért. Ugyanúgy, mint az előző részekben, itt is találhatók lepukkant tragacsok, elegáns szedánok, és villámgyors sportkocsik. Lehetőségünk nyílik eltárolni egy-egy járművet a garázsunkban, így betöltés után is megmarad. Vannak továbbá motorbiciklik, és helikopterek is, amelyek még élvezetesebbé teszik a játékmenetet. A rendőrök jelenléte itt is meghatározó. A játékban hatféle körözés van. Először még csak a helyi járőrkocsik erednek a nyomunkba, aztán már szögesdrótakadályokat is elénk vetnek, hogyha ez sem elég, akkor az FBI is ránk száll, és ha végleg kihúzzuk a gyufát, akkor az amerikai hadsereg a tankjaival próbál minket feltartóztatni. Ám a városban továbbra is jelen vannak a Pay N' Spray garázsok, amibe ha betérünk, 100 $-ért cserébe festést, és rendszámot cserélnek a kocsinkon, ezáltal a zsaruk számára felismerhetetlenek leszünk. Ezenkívül felszedhetünk körözés-csillapító csillagokat is, amik egy csillaggal lejjebb viszik a körözöttségi szintet. Ha nincs kedvünk borsot törni a zsernyákok orra alá, vállalhatunk taxis, mentős, tűzoltós, bűnüldözős, vagy pizzafutár küldetéseket is, amik nem fizetnek olyan jól, de unaloműzésnek kiválóak. Természetesen vannak fő, és mellékküldetések is, amiket tetszés szerinti sorrendben vállalhatunk el. Minden küldetéshez szükségünk van egy bizonyos járműre (pl. a rendőrös küldetéshez el kell kötnünk egy rendőrautót). A városban 100 rejtett csomag található, amik Liberty City különböző pontjain vannak elrejtve, és nehéz őket megtalálni. Ha megtaláljuk mind a százat jutalmat kapunk. A harcrendszer egy kicsit visszafejlődött a San Andreas-hoz képest. Itt nincsenek különböző harci mozdulatok, és a pisztolypárbaj sem olyan jól megszerkesztett, mint az eggyel korábbi elődben. A fegyverek száma is lecsökkent, nincs annyiféle kézi, és lőfegyver mint a San Andreas-ban, vagy a Vice City-ben. De ettől még nem panaszkodhatunk. A játékban van szamurájkard, baseballütő, hokiütő, láncfűrész, pisztoly, UZI, AK-47, M4, minigun, lángszóró, rakétavető, és még sorolhatnám. Van viszont néhány fájó visszaesés. A harcrendszer nem olyan kifinomult, mint az SA-ban, és a játékban nem tudunk ingatlanokat, és cégeket vásárolni. Ezenkívül nem tudunk repülőgépet vezetni sem, és úszni se tudunk, ami elég fájó ahhoz képest, hogy az előző részben tudtunk. Ám Liberty City-ben így sem tudunk unatkozni, úgyhogy a szokásos GTA hangulat megmaradt. Szereplők Toni Cipriani: A játék, úgy ahogy eddig is, egy központi karakter körül forog. Ez pedig nem más, mint az olasz maffiózócsaládból származó Toni Cipriani, aki Salvatore Leone maffiavezér hívására érkezik Liberty City-be. A Leone család szolgálatába állva végzi el a piszkos munkát, például más bandák elleni bérgyilkosságokat, robbantásokat, vagy merényleteket. Az alapvető feladata az, hogy segítsen Salvatore Leone-nak megtisztítani Liberty City-t a várost uraló ellenséges maffiáktól, és ezáltal átvegye a hatalmat a város felett. Salvatore Leone: Ő a "Főnök" a játék folyamán. Salvatore Leone már a San Andreasban is föltűnt, akkor ő volt a Caligula's kaszinó igazgatója. Azóta eltelt hat év, és Salvatore átköltözött Liberty City-be, ahol átvette a város egyik maffiájának az irányítását. Szicíliai családból származik, a felesége Maria. Ő a legrettegettebb bűnöző a "Szabadság Városában", mivel vasököllel irányítja a Leone családot. Donald Love Massimo Torini: A Szicíliai Mafia álvezére. Ma Cipriani: Toni mamája, aki nem kedveli őt. Ad nekünk küldetéseket, de az egyikben ellenünk felfogad bérgyilkosokat. Ezek a játék folyamán is megpróbálják ellátni a bajunkat, de egy küldetés után 'Ma' leállítja a bérgyilkosokat. Miguel: Miguel nem sokat szerepel a játékban, csak a 'Contra banned' című küldetésben jelenik meg. Ő a Colombian Cartel banda vezére, és a már jól ismert Catalina barátja. Kazuki Kasen: A Yakuzák vezére. Egy igazi japán üzletember, aki folyamatos veszélyben van, mivel a Leone család, a Sindacco család, és a Forelli család is vérdíjat tűzött a fejére, amiért folyamatos háborúban áll velük. Toshiko Kasen: Kazuki felesége, de mégis ellene van. Tőle is kapunk küldetéseket, de végül nem bírja tovább a szenvedést és öngyilkos lesz. Avery Carrington: Ő is ismerős lehet, hiszen már Vice City-ben is találkozhattunk vele. Most Liberty Citybe költözik, hogy az itteni ingatlanokra is kivethesse hálóját. Tőle nem kapunk küldetést hanem a 'Panlantic Land Grab' című küldetésben Donald Love meg kér minket hogy végezzünk vele és vegyük el a táskáját, később Donald Love megette Avery holttestét Ned-el együtt. Ned Burner: Egy riporter akit elöször pap-ként találkoztunk vele egy templomba, 4 küldetést kapunk tőle de a 'Stop The Press' címü küldetésben meg kell őlni mert bizonyétékai vannak hogy Toni és Donald őlték meg Avery-t, később Donald Love megette Ned holttestét Avery-vel együtt. Leon McAffrey: Egy korrupt rendőr az LCPD-nél. Tőle is kapunk küldetéseket. Ray Machowski: Ő vele már a GTA 3-ban is találkozhattunk a nyilvános vécénél. Itt Leon McAffrey küldetései során találkozhatunk vele. Vincenzo Cilli: Vele már az első küldetéseknél találkozhatunk. Kapunk tőle is néhány küldetést, de a 'Hot Weels' nevű küldetésben csapdába csal minket és ezért végeznünk kell vele is. Maria Latore: Salvatore barátnője, de csak a pénze miatt van vele. Kapunk tőle is küldetéseket. Salvatore-t már többször is megcsalta. JD O'Toole (Joseph Daniel O'Toole): Övé a 'Paulie's Revue Bar' (ami egy sztriptízbár) a 'RED LIGHT DISTRICT'-ben és tőle is küldetéseket fogunk kapni. A Sindacco család őrzi a területet, de JD is a Leone családhoz akar tartozni. Majd 'Micky' meg fogja őt ölni, mert szerinte Salvatore sosem hallgatna egy ilyen alakra. 8-Ball Miles O'Donovan: Miután Toni megölte Roger C. Hole-t ő lett a polgármester, kapcsolatban álnak a Forelli családal és a Szicíliai Mafia-val de később a Leone családnak dolgozik. Franco Forelli: Ő a Forelli Család vezetője 1998-ban és egyben Sonny, Marco, Mike Forelli testvére és Giorgio Forelli az unokatestvére. Az ő bandája az egyik legerősebb a játékban. Azonban Toni Cipriani elkezdi gyengíteni őket emiatt a bandája utálni fog. Ő valószínűleg meghal a Fort Staunton robbanásában. Paulie Sindacco: A Sindacco család vezére és Johnny Sindacco apja. Phil Cassidy Leone bácsi: Salvatore nagybátya, a Szicíliai Mafia vezére. Cselekmény A Grand Theft Auto: Liberty City Stories eseményei 3 évvel a Grand Theft Auto III cselekménye előtt, 1998-ban játszódnak. A játék elején Toni Cipriani leszáll Liberty City egyik buszmegállójában és rögtön új feletteséhez, Salvatore Leone-hoz indul. Leone elmondja neki, hogy Liberty City-t több ellenséges banda uralja, és hogy a feladata az lesz, hogy egyszer és mindenkorra rendet teremtsen a "Szabadság Városában", és a Leone családot győzelemre segítse a városért folyó harcban. A küldetés azonban nem lesz egyszerű: hamar híre megy, hogy Toni visszatért a városba, és ezt az ellenség nem nézi jó szemmel. Bérgyilkosokat, és más alvilági erőket küldenek a nyomába, hogy végezzenek vele. A főszereplő különböző emberek küldetéseit teljesíti. Vincenzo Cilli, Avery Carrington, Donald Love, és természetesen Salvatore Leone is ad neki megbízásokat. A Sindacco családdal, a Yakuzákkal, a Triádokkal, és a Diablo bandával is lesz dolgunk a játék folyamán. Sőt a végén még Leone Szicíliai ellenségei is az életünkre törnek majd. De ha átmentünk minden küldetésen, a végére mi leszünk Liberty City leggazdagabb és legbefolyásosabb maffiózói. A város Liberty City tulajdonképpen egyenlő New York City-vel. Ugyanazt a várost kapjuk vissza amit a GTA III-ban már láthattunk, maximum néhány épület máshogy néz ki, és vannak új pályarészek is. A várost három részre van osztva: Portland: Liberty City kereskedelmi része. Itt kikötők, raktárak, és bérházak találhatók. Emellett itt helyezkedik el Salvatore Leone villája. Ez az első városrész amit bejárhatunk, amíg a többi nem válik játszhatóvá. Itt a módosítások közé tartozik a salakmotorpálya és a kompállomás, ami egymás mellett helyezkedik el. A valóságban Brooklyn hasonmása. Stauton Island: Manhattan játékbeli mása. Ez a város üzleti negyede, mivel itt felhőkarcolók, és más kereskedelmi központok találhatók. Itt már könnyebb luxusautókra bukkanni. Itt is van egy kompállomás ami Portland-el áll összeköttetésben. Liberty City középső részén helyezkedik el, egy óriási szigeten. Shoreside Vale: Egy csendesebb, gazdagabb, nyugodtabb városrész. Itt található a város reptere, a 'Francis Nemzetközi Reptér'. Egy alacsony hegy is elhelyezkedik ezen a városrészen. A három nagy városrészt kisebb kerületekre lehet osztani. Rádiók / Zene A GTA sorozat mindegyik részére jellemző a korhű, élvezetes zenei betét, amit a járművek rádióján keresztül hallgathatunk. Liberty City rádiói: HEAD RADIO (Pop, Új hullám) DOUBLE CLEF FM (Klasszikus, Operett) K-JAH (Reggae) RISE FM (Techno, Diszkó) LIPS 106 (House, Diszkó) RADIO DEL MUNDO (Latin zene, salsa) MSX 98 (Techno, elektronikus) FLASHBACK FM (Retró) THE LIBERTY JAM (Hip-Hop, Rap) LCFR [Liberty City Free Radio] (beszélgetős) Linares de Mora Linares de Mora település Spanyolországban, Teruel tartományban. Linares de Mora Alcalá de la Selva községgel határos. Lakosainak száma 260 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kleinbartloff Kleinbartloff település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Veniano Veniano település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 3001 fő (2017. január 1.). Veniano Appiano Gentile, Guanzate, Lurago Marinone és Fenegrò községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: AFC Wimbledon Az AFC Wimbledon egy 2002-ben alapított angliai labdarúgóklub Délnyugat-Londonból. A csapat a 2015-16-os idény végén osztályozón győzte le a Plymouth Argyle együttesét, így a következő szezonban a harmadik divízióban (Football League One) játszik. Jelenlegi keret (2016 május 7. szerint) 11. BAFTA-gála A 11. BAFTA-gálát 1958-ban tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1957. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film Híd a Kwai folyón The Bachelor Party Egy halálraítélt megszökött Ég tudja, Mr. Allison Akinek meg kell halnia A város széle Az út éneke A dicsőség ösvényei Az orgonás negyed A herceg és a táncosnő The Shiralee That Night! Ben Wade és a farmer A seriff jelvénye Tizenkét dühös ember Windom's Way Legjobb elsőfilmes Eric Barker - Brothers in Law Mylene Demongeot - Salemi boszorkányok Elvi Hale - True as a Turtle James McArthur - The Young Stranger Keith Michell - True as a Turtle Legjobb brit főszereplő Alec Guinness - Híd a Kwai folyón Peter Finch - Windom's Way Trevor Howard - Manuela Laurence Olivier - A herceg és a táncosnő Michael Redgrave - Time Without Pity Legjobb brit női főszereplő Heather Sears - The Story of Esther Costello Deborah Kerr - Tea és vonzalom Sylvia Syms - Woman in a Dressing Gown Legjobb külföldi férfi főszereplő Henry Fonda - Tizenkét dühös ember Richard Basehart - Time Limit Pierre Brasseur - Az orgonás negyed Tony Curtis - A siker édes illata Jean Gabin - Átkelés Párizson Robert Mitchum - Ég tudja, Mr. Allison Sidney Poitier - A város széle Ed Wynn - The Great Man Legjobb külföldi női főszereplő Simone Signoret - Salemi boszorkányok Augusta Dabney - That Night! Katharine Hepburn - Az esőcsináló Marilyn Monroe - A herceg és a táncosnő Lili Palmer - Anastasia - Die letzte Zarentochter Eva Marie Saint - A Hatful of Rain Joanne Woodward - Éva három arca Legjobb brit forgatókönyv Híd a Kwai folyón - Pierre Boulle Anasztázia - Arthur Laurents The Birthday Present - Jack Whittingham Hell Drivers - John Kruse, C. Raker Endfield Ember az égben - William Rose, John Eldridge A herceg és táncosnő - Terence Rattigan The Smallest Show on Earth - William Rose, John Eldridge The Story of Esther Costello - Charles Kaufman Windom's Way - Jill Craigie Woman in a Dressing Gown - Ted Willis Legjobb animációs film Pan-Tele-Tron La Bergére Et Le Ramoneur Earth Is A Battlefield The Magic Fluke Legjobb dokumentumfilm Journey Into Spring City Of Gold Every Day Except Christmas Holiday The USA In The Thirties Legjobb speciális film A Chairy Tale Introducing Telex Successful Instruction Egyesült Nemzetek-díj az ENSZ Alapkományának egy vagy több elvét bemutató filmnek The Happy Road Like Paradise Out Usetty Béla Usetty Béla dr. (Budapest, 1887. április 17. – Budapest, 1970. május 18.) ügyvéd, országgyűlési képviselő. (1935-1940) között a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT) vezetője. Életpályája Usetty Ferenc György és Freiszleder Mária fia. A középiskola elvégzése utána budapesti Pázmány Péter tudományegyetem jogi- és államtudományi fakultásának hallgatója, itt szerezte meg a jogi- és államtudományi doktorátust. Tanulmányait befejezve, miután ügyvédi diplomát nyert bejárta egész Közép Európát, különösen Angliában, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában végzett jogi stúdiumokat. Hazatérve, Budapesten nyitott ügyvédi irodát, a Ferencvárosban folytatott jogi gyakorlatot. A főváros kommunális és politikai életében már régóta szerepel: ilyen irányú Tevékenységét a néhai Usetty Ferenc, a Ferencváros hosszú időn keresztül népszerű vezére oldalán kezdte meg. 1919-ben a Wolff-párt programjával lett a ferencvárosi polgárság pártjának vezére, a Ferencvárosi Kaszinó elnöke. 1920-ban a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjává választották. Ekkor még a Keresztény Községi Párthoz tartozott, de mikor Ripka Ferenc főpolgármester pártja, illetőleg az Egységes Községi Polgári Párt megalakult, mint őszinte híve a középút politikának ide csatlakozva a fővárosi politikájában sikerrel szolgálta a közérdeket. Az országos politikában 1926 óta szerepel. Akkor választották meg a főváros déli kerültében az Egységes Községi Polgári Párt listáján. A parlamentben a polgári és különösen a kispolgári érdekeknek buzgó szószólója, igazságügyi kérdésekben hűséges védője. Szűkebb kerületében a Ferencvárosban, a polgárság körében igen nagy népszerűségnek örvend, így az 1931. évi választásokon pártjának képviseletében újra a budapesti déli kerületben kapott mandátumot. Az új parlamentben többször szállt síkra a kispolgárság, a tisztviselő társadalom, az ügyvédi kar jogos érdekeinek megvédéséért, többször szót emelt a tisztviselői fizetéscsökkentések, a tisztviselők nyugdíjának leszállítása ellen. 1935-ben ismét mandátumhoz jutott, az ezúttal már Gömbös Gyula neve által fémjelzett, Nemzeti Egység Pártjának hívott kormánypárt jelölésében. MLSZ elnök (1932-1939) között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) első számú vezetője volt, majd az FTC elnöke lett. Ennek a korszaknak a jogalkotás terén is megmutatkozó politikai antiszemitizmusa hatással volt a magyar labdarúgás mindennapjaira is. A profi sport léte érdekében kétségbeesett erőfeszítéseket tettek. Olaszország rendezte a II., az 1934-es labdarúgó-világbajnokság küzdelmeit, ahol a magyar válogatott a selejtezőkben elbúcsúzott. 1935-ben az MLSZ megszüntette az évek óta haldokló profi bajnokságot. Labdarúgásunk előnyére a berlini olimpia sem hozott kiemelkedő sikereket. Amatőr együtteseink a Közép-Európa Kupa (KK) küzdelmeiben sikeresen vettek részt. Franciaország rendezte a III., az 1938-as labdarúgó-világbajnokság küzdelmeit, ahol a magyar csapat ezüstéremmel zárta a tornát. Az elnöki posztról az egyre jobban megerősödő zsidóüldözés miatt 1939-ben lemondott. 1941. július 19-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött a nála 17 évvel fiatalabb Czobor Erzsébet Vilmával, Czobor Ottó és Vollák Ilona Etelka lányával. Michael Lusch Michael Lusch (Hamm, 1964. június 16. –) német labdarúgó-középpályás, csatár. Klubcsapatban Pályafutását a helyi Germania Hamm csapatában kezdte. 1982-ben lett a Borussia Dortmund játékosa. Innen 11 év múlva távozott az 1. FC Kaiserslauternbe. 1995 és 1996 közt a KFC Uerdingen 05 játékosa volt. Ezután a Schwarz-Weiß Essenbe igazolt. 1998-ban a Rot-Weiß Essen következett. Válogatottban Egyszer szerepelt az U21-es válogatottban. Edzőként 2000-es visszavonulása után több helyen is megfordult segédedzőként, de volt játékosmegfigyelő is. Nagyfogú borznyest A nagyfogú borznyest vagy indiai borznyest (Melogale personata) a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Alfajai Melogale personata laotum Melogale personata personata Előfordulása Nepálban, Indiában, Vietnámban, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban honos. Megjelenése Bundája szürke színű. Életmódja Mindenevő. Fő táplálékai rovarok, rágcsálók, kétéltűek, csigák és gyümölcsök. Podrute Podrute falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Novi Marofhoz tartozik. Fekvése Varasdtól 17 km-re délre, községközpontjától 7 km-re nyugatra az Ivanscsica-hegységben fekszik. Története 1857-ben 358, 1910-ben 745 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 161 háza és 497 lakosa volt. Nevezetességei A Bélára átvezető út déli részén, Podrute fölött, egy ma Gradistyének nevezett helyen egy védelmi építmény jelentéktelen maradványai találhatók. Ez az erődítés, valószínűleg egy őskori sáncvár lehetett, melyet időnként menedékhelynek is használtak a környékbeli lakosok. Múlt A múlt az időnek az a része, amely egy bizonyos időpont (főleg a jelen) előtt már eltelt. A múlt alatt gyakran az ezen időszakban történt eseményeket stb. is értjük. A jövő ellentéte. Áttekintés A múlt ellentétben áll a jelennel. Úgy is tartják, hogy a múlt események felhalmozódása, ami a tér-idő kontinuum egy bizonyos pontján történt. A fent említett elmélet közeli kapcsolatban áll Albert Einstein relativitáselméletével. A múlt olyan területek tárgya, mint például a történelem, régészet, arkeoasztronómia, kronológia, geológia, (történelmi geológia), történeti nyelvészet, törvény, paleontológia, paleobotanika, paleoetnobotanika, paleogeográfia, paleoklimatológia, és kozmológia. Az emberek az ókor óta megörökítették a múltat, és valamilyen határig, az egyik emberi jellemvonás az, hogy meg tudják örökíteni a múltat, felidézni azt, emlékezni rá és a jelenlegi események állapotával szembe tudják állítani, ezáltal lehetővé teszik arra, hogy ennek megfelelően tervezzenek a jövőre, és hogy elmélkedjenek is rajta. Filozófia és tudomány A jelenizmus szerint a múlt nem létezik szigorúan; habár minden tudományos eljárás a világ múltját tanulmányozza, a bizonyítékok értékelésének folyamatán keresztül. A klasszikus fizikában a múlt az idővonal fele. A speciális relativitáselméletben a múltat abszolút múltnak vagy múlt-tölcsérnek tartják. A Föld beosztásában a "klasszikus" és "relativista" múlt között csak 0.05 mp van, tehát néhány esetben el lehet hanyagolni. Kurucvár Kurucvár (ukránul Лікіцари [Likicari]) falu Ukrajnában, a Kárpátalján, a Perecsenyi járásban. Fekvése Hárs nyugati szomszédjában fekvő zsákfalu. Története Kurucvár 1945 után alakult Kisturjaszög határából. Nevezetességek Fatemploma a 17. században , bojk stílusban épült, mellette fa harangtorony áll. Hasznos holmik (film) A Hasznos holmik egy 1993-as amerikai thriller, mely Stephen King azonos című könyvének a feldolgozása. A főszerepekben Max von Sydow, Ed Harris, Bonnie Bedelia, Amanda Plummer és J. T. Walsh láthatóak. Cselekmény Castle Rock csendes kisvárosába egy nap új lakó költözik, Leland Gaunt, egy elegáns öregúr, aki Hasznos holmik névvel új üzletet is nyit. A boltban mindenféle csecsebecse megtalálható és aki betér előbb-utóbb találhat valamit, ami a szívének kedves. Gaunt pedig szívesen üzletel, megelégszik annyival, amennyit épp adni tud az illető, ha cserébe még megtesz valamilyen csínytevést a városka egyik lakója ellen. Hamar kiderül, hogy a lakók között különböző ellenszenvek húzódnak, amik az egyre durvább csínyekkel nyílt színi háborúskodássá változtatják az addig féken tartott indulatokat, a lakosok egymás ellen fognak fegyvert, több gyilkosság is történik. Egyedül Alan Pangborn, a helyi seriff kezdi átlátni, hogy az áldatlan állapotok mögött Gaunt mesterkedései állnak, aki talán nem is erről a világról való teremtmény… Paul Greengard Paul Greengard (New York, 1925. december 11.) amerikai neurobiológus, biokémikus. 2000-ben Arvid Carlssonnal és Eric R. Kandellel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült "az idegrendszer szignáltranszdukciós folyamatainak felfedezéséért". Tanulmányai Paul Greengard 1925. december 11-én született New Yorkban, zsidó családban. Apja, Benjamin Greengard kabarészínész volt aki később kozmetikai szerek kis- és nagykereskedésével foglalkozott; anyja pedig Pearl Meister Greengard, aki belehalt a szülésbe. A család ősei a 19. század közepén vándoroltak ki Amerikába a poroszországi Königsbergből. Paul apja egyéves özvegység után újraházasodott, új felesége episzkopális vallású volt, aki a keresztény hagyomány szerint nevelte Pault és nővérét Irene-t (aki Irene Kane, illetve Chris Chase néven színészi és írói pályát futott be). Paul Brooklynban és Queensben végezte az elemi és középiskolát. A második világháború alatt a haditengerészetnek dolgozott, elektronikai technikus volt egy kutatócsoportban a Massachusetts Institute of Technology-n, amely a japán kamikazék elleni korai figyelmeztetési rendszert igyekezett kifejleszteni. A háború után elvégezte New York állambeli Clintonban található Hamilton College főiskolát, ahol fő tantárgyai a matematika és fizika voltak. Ezután elméleti fizikát szeretett volna tanulni, de mivel az ilyen szakokra csak az Atomenergiai Bizottság adott ösztöndíjat és Greengard nem akarta, hogy köze legyen az atomfegyverek kutatásához, inkább biofizikára szakosodott. Nem sokkal azután, hogy beiratkozott a Pennsylvaniai Egyetemre, a biofizikai csoport vezetője, Detlev W. Bronk elfogadta a számára felkínált elnöki tisztséget a Johns Hopkins Egyetemen és vitte magával munkatársait is, köztük Greengardot, aki akkor a leendő Nobel-díjas H. Keffer Hartline diákja volt. A Johns Hopkinson Alan Hodgkin előadásának hatására kezdett el foglalkozni az idegélettannal. Pályája 1953-ban megszerezte PhD fokozatát és Európában kezdte el posztdoktori kutatásait. Egy évig a Londoni Egyetemen dolgozott, majd Cambridge-be és Amszterdamba ment, végül visszatért Londonba, ezúttal a Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe (National Institute for Medical Research). Bár szerette Angliát, kutatásai alulfinanszírozottsága (és a központi fűtés hiánya) miatt 1956-ban visszatért az Egyesült Államokba. Egy évet a National Institutes of Health-nél dolgozott, majd a gyógyszeriparban, a Geigi Research Laboratories-ben talált állást a biokémiai részleg vezetőjeként. Itt tíz évet át dolgozott neurológiai és pszichiátriai betegségek elleni szerek kifejlesztésén, de 1967-ben otthagyta a céget, mert túlságosan korlátozták kutatásai irányát. Egy szemesztert az Albert Einstein College, majd a Vanderbilt Egyetem tanáraként töltött, majd a Yale Egyetemen farmakológiaprofesszoraként folytatta pályáját. 1983-ban a Rockefeller Egyetem tanára lett. Kutatásai Greengard kutatásai során elsősorban arra fókuszált, hogy mi történik az idegsejtben, miután receptoraihoz kapcsolódott egy neurotranszmitter molekula: milyen folyamatokat indít el, mik a sejt belsejében a másodlagos közvetítők. Egy kísérletsorozattal kimutatta, hogy a miután a dopamin a sejtfelszíni receptorhoz kötődött, az idegsejtben megnő a ciklikus AMP szintje. Ezután aktiválódnak a protein-kináz A enzimek, amelyek foszforilálás révén ki-, illetve bekapcsolnak más fehérjéket. Ezek a fehérjék aztán géneket aktiválnak, receptorokat szállítanak a szinaptikus térségbe (megnövelve ezzel az idegsejt érzékenységét) vagy megnövelik a sejtfelszíni ioncsatornák számát. Díjai Paul Greengard 2000-ben - Arvid Carlssonnal és Eric R. Kandellel megosztva - orvostudományi Nobel-díjban részesült az idegsejteken belüli szignáltranszdukciós lánc folyamatának feltárásáért. Ezen kívül számos egyéb kitüntetésben részesült, megkapta a CIBA-Geigy Drew-díját (1979), A New York-i Tudományos Akadémia biológiai és orvostudományi díját (1980), a Pfizer orvosi kutatási díját (1986), a Goodman és Gilman-díjat (1992), az Amerikai Filozófiai Társaság Karl Spencer Lashley-díját (1993), a Biokémiai Társulat Thudichum-érmét (1996) és a Metropolitan Life Alapítvány orvoskutatási díját (1998). Tagja a szerb és norvég tudományos akadémiának. Nobel-díjának pénzjutalmából létrehozta az elhunyt anyjának nevét viselő Pearl Meister Greengard-díjat, mellyel évente jutalmazzák a tudományban kiemelkedőt alkotó nőket. Családja Paul Greengardnak első házasságából két fia született, Claude és Leslie. Mindkettő matematikus lett, Claude Greengard az IBM alelnöke, míg Leslie Greengard Leroy P. Steele-díjjal kitüntetett, nemzetközi hírű tudós. Másodszor 1985-ben házasodott meg, a neves szobrászművészt, Ursula von Rydingsvardot vette feleségül. Szabó Pál (ejtőernyős) Szabó Pál (1930–) magyar ejtőernyős élsportoló. Polgári foglalkozása vasesztergályos. A Borsod megyei Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) vezetőségének tagja, főelőadó. Életpálya 1951-től foglalkozik versenyszerűen ejtőernyőzéssel. 1954-től 1971-ig öt nagy nemzetközi és számtalan klubszintű versenyen, valamint minden hazai bajnokságon részt vett. 1962-től a miskolci repülőklub tagja, az ejtőernyős bázis parancsnoka, nemzetközi bíró, ejtőernyős szakszolgálati engedéllyel ejtőernyős beugró, oktató. 1965. augusztus 15-én ugrott 1000-ik alkalommal, ő a 6. ezredes az országban. 1966-ig 1180-ik, 1969-ben a 2000-ik ugrás volt mögötte. Ugrásainak száma (1976) 3418. Az aktív ejtőernyőzéstől 1971-ben búcsúzott. Mottója: A semmibe kilépés, semmivel sem pótolható élmény. Ez a sport valójabán akkor kezdődik, ha nem az ernyő viszi az ugrót, hanem az ugró irányítja az ernyőt. Sportegyesületei Központi Repülő Klub (KRK) MHS DVTK Repülő Klub Sporteredmények 8070 méterről, 2 perc 6 másodperces késleltetéssel országos rekordott ugrott, 1960 -ban Sáriban a 600 méteres csoportos éjjeli ugrás világrekorder csapat tagja. 23 egyéni és csapatbajnoki eredményt ért el. 11 országos rekord fűződik a nevéhez. 1962 -ben 8700 méterre módosított csoportos ugrás rekordját beállító csapat tagja. Magassági csúcs 8070 1962. május 5-én egy HA-MAE felségjelű Il–14-es (az akkor rendelkezésre álló repülőgépekből csak ez volt alkalmas ilyen magasságba emelkedni) Malév repülőgép – pilóta Kapitány István – segítségével a Nyíregyházi repülőtérről indult a csúcsbeállító csapat tagjaként. Az ugrás tagjai tapasztalt ejtőernyősök voltak: Aradi András, Bakos István, H. Nagy Imre, Kovács György, Miklós László, Mészáros József, Pozsonyi Imre, Rónai Mihály és Szabó Pál. Ugrás közben speciális ruházatot, oxigénpalackot és légzőkészüléket is viseltek. Ugrás után másodpercenként 75-80 métert zuhantak, 120 másodperces zuhanás után nyitottak ernyőt. A végrehajtott magassági csúcsbeállítás 8070 méter volt (-45 C fok), amivel megdöntötték az addigi magassági rekordnak számító 6270 métert. Magyarországon egyedülálló teljesítmény, amit 2012-ig nem döntöttek meg. Világbajnokság A VIII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1968 . augusztus 9. és augusztus 25. között NDK -ban, Lipcsében rendezték, ahol a magyar férfi válogatott további tagjai: Hüse Károly , Pataki László , Samu Ferenc , Szeder Ferenc és Ullaga András mellett a válogatott tartaléka lett. Magyar bajnokság A XII. Magyar Ejtőernyős Bajnokságot 1965 . augusztus 25. és augusztus 31. között Hajdúszoboszlón tartották, ahol az 1000 méteres férfi egyéni célba ugrás ezüstérmese, az 1000 méteres csapat célba ugrásban a Központi Repülő Klub (KRK) III. csapatával ezüstérmes, Szakmai sikerek A Magyar Népköztársaság I. osztályú ejtőernyős versenyzője. 1976. januárban a Nemzetközi Repülő Szövetség (franciául: Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) aranykoszorús éremet (három gyémánttal), valamint igazoló oklevelet adott részére. (1976-ban három ejtőernyős rendelkezett ezzel az elismerő címmel.) Az aranykoszorús elismerést a következő teljesítményért kapta: öt éjszakai célbaugrás 1000 méterről, három vízi cébaugrás 800 méterről, 8 másodpercen belüli célmegérintéssel, öt 4000 méteres zuhanó ugrás 60 másodperces késleltetéssel, 3 méteren belüli célérintéssel, 16 másodpercen belül végrehajtott 20 stílusugrás figura, Használat A használat (használat joga) során a jogosult, valamint együtt élő családtagjai a dolgot szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezet és a használat A használat jogosultja csak természetes személy lehet, szemben a haszonélvezetnél, ahol jogi személy is lehet haszonélvező. A haszonélvezettől abban különbözik, hogy a jogosultat a használat és a hasznok szedésének joga csupán szükségleteit meg nem haladó mértékben illeti meg, míg a haszonélvezetnél ilyen korlát nincs. A használat joga továbbá át nem engedhető, így a használónak nincs joga például bérbe adni a dolgot. A használat gyakorlatilag korlátozott haszonélvezet. Lakáshasználat A használat jogának leggyakoribb esete a lakáshasználat, amely arra jogosít, hogy egy épületet, lakrészt lakás céljára használjon a jogosult. A Ptk. ezt a jogot külön nem nevesíti, de a felek a lakáshasználati jogviszonyukat ilyen címen nevesíthetik és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetik. A használat joga szerződésen alapszik, a szerződés lehet határozott vagy határozatlan időre szóló. Valódilégy-alakúak A valódilégy-alakúak (Muscomorpha) a kétszárnyúak rendjének (Diptera), azon belül a légyalkatúak alrendjének (Brachycera) egyik alrendága. A legyek legnagyobb fajszámú és legváltozatosabb csoportja. A leginkább közismert kétszárnyúak tartoznak ide, mint pl. a házilégy (Musca domestica), a muslicák, a különféle hús- és döglegyek. A korábbi felosztás alapja A valódilégy-alakúak alrendága korábbi rendszerekben nem szerepelt – legalábbis ilyen név alatt nem. A légyalkatúak alrendjében korábban két fő fejlődési irányvonalat – osztagot – különítettek el, és ezeket monofiletikusnak is tekintettek. Az első osztagba az ősi, viszonylag nagyobb testű, zömökebb legyeket sorolták: ezek volt az egyenes bábrésű legyek (Orthorrapha; ide tartoztak pl. a katonalegyek, a rablólegyek, a pöszörlegyek és a bögölyök); a másik osztagba fiatalabbnak vélt, viszonylag kisebb testű legyek tartoztak: ezek volt a kerek- vagy kupacsos bábrésű legyek (Cyclorrapha), a ma a Muscomorpha alrendágban szereplő családokkal. A felosztás alapja – amint ezt az osztagok nevei is mutatják – a bábbőr felnyílásának módja volt: az egyenes bábrésűek bábja egyenes vonalban vagy T alakban reped fel, a kerek bábrésűek bábjának csúcsa pedig egy kis kör alakú kupacsként válik le, és ezen a nyíláson bújnak ki a fiatal imágók. Korszerűbb rendszerek Az újabb, kladisztikus és molekuláris biológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a Cyclorrapha csoport valószínűleg tényleg monofiletikus, vagyis a bábbőr kupacsos felnyílása valóban bizonyítja a közös származást, hisz ez más légycsoportokra nem jellemző. Az egyenes bábrésű legyeket viszont több csoportra bontották szét, hisz a bábbőr egyenes vagy T-vonalú felrepedése pleziomorfia, vagyis több csoportra is jellemző, ősi sajátosság, ami nem jelent közeli rokonságot. A parafiletikusnak bizonyult Orthorrapha csoportot öt alrendágra bomlott szét. Ezek: rablólégyalakúak (Asilomorpha) , katonalégy-alakúak (Stratiomymorpha) , bögölyalakúak (Tabanomorpha) , Vermileonomorpha , falégyalakúak – (Xylophanomorpha) . Ennek alapján a Muscomorpha és a Cylorrapha taxonómiailag egyenrangú fogalommá vált; a név változtatását a többi rendszertani egység elrendezésének változása indokolta. Közös sajátosságaik A valódilégy-alakúak lábfején mindig két tapadókorongot találunk. Csápjuk három ízből épül fel, és a végén hosszú serte (arista) nő. Az imágók fején ív alakú barázda, ún. ívvarrat található, amelyet a csápok töve felé hold alakú duzzanat, az úgynevezett homlokpárna (lunula) határol. Az ívvarrat eredetileg – vagyis a lárvakorban – rés (homlokrés) volt, amin át a fejből hártyás hólyag nyomult ki. Ennek nyomására a bábbőr kör alakban reped fel a csúcson. Miután az imágó kibújt, a homlokhólyag visszahúzódik, a rés bezárul. Osztályzásuk A valódilégy-alakúakat két fő csoportja: a homlokrés nélküli (Aschiza) és a homlokréses legyek (Schizophora). Homlokrés nélküli legyek (Aschiza) Homlokpárnájuk rövid, olykor jelentéktelen. Az ívvarrat alig látható. Homlokhólyagjuk igen kezdetleges, így a bábbőr felrepedési vonala többféle lehet. Három öregcsaládjuk: púposlegyek (Phoroidea) ; talpaslegyek (Platypezoidea) ; zengőlegyek (Syrphoidea) . Homlokréses legyek (Schizophora) Az ívvarrat megvan, homlokpárnájuk jól fejlett. A bábbőrt a homlokhólyag nyomása kör alakban repeszti fel. Ide tartozik a légyalkatúak legtöbb faja – több, mint a többi csoportba együtt. A csoportot két alcsoportra osztjuk 11, illetve 3 öregcsaláddal. Torpikkely nélküliek (Acalyptratae) Szipókájuk kitines ízületi tok (theca) nélkül csatlakozik a belső szájnyíláshoz. Torpikkelyük (calyptra) nincs. Öregcsaládjaik: tetűlegyek (Carnoidea) ; fejeslegyek (Conopoidea) ; harmatlegyek (Drosophiloidea) ; Ephydroidea ; Heteromyzoidea ; Lauxanioidea ; Micropezoidea ; Nothyboidea ; földilegyek (Opomyzoidea) ; szarvaslegyek (Sciomyzoidea) ; fúrólegyek (Tephritoidea) . Torpikkelyesek (Calyptratae) Szipókájuk kitines ízületi tokkal (theca) ízesül a belső szájnyíláshoz. Torukon, a szárny tövén torpikkelynek (calyptra) nevezett függelék van, amely olykor a billért is eltakarja. Három öregcsaládjuk: kullancslegyek (Hippoboscoidea) ; bagócsok (Oestroidea) ; igazi legyek (Muscoidea) . Successful Mission A Successful Mission Hajasibara Megumi huszonnegyedik kislemeze, mely 1996. október 23-án jelent meg a King Records kiadó jóvoltából. A kislemez a Saber Marionette J animesorozat nyitó- és záródalát tartalmazza, valamint azok karaoke változatát. A kislemez sikeres volt, a hetedik helyen nyitott a Oricon japán kislemez-eladási listán, és összesen 139 000 példányt értékesítettek belőle. Dalok listája Successful Mission 4:10 I’ll Be There 5:27 Successful Mission (Off Vocal Version) 4:10 I’ll Be There (Off Vocal Version) 5:27 A dalszövegek Mindkét dal szövegét az énekesnő írta. A szöveg témája hű az anime lényegi mondanivalójához. A Successful Mission dal arról szól, hogy bármilyen világban is élünk, az érzelmek, a szeretet iránti igény bennünk van, és ha nem szégyelljük kimutatni, akkor életünk küldetése sikeres. Az I’ll Be There dalt annak az animeszereplő nevében énekli Megumi, akit szinkronizált. Ez a lány naiv, tapasztalatlan, de nagyon tud szeretni. És amikor kinéz a nagyvilágra, nem érti, hogy az emberek miért ridegek, érzelemmentesek egymáshoz. De van valaki, aki ki meri mutatni, hogy mit érez, és hogy mennyire szeret, és őt nevezi meg igaz barátjának, és bármi baja legyen, mindig ott lesz mellette, és soha nem fogja elhagyni őt. Fölöstöm Fölöstöm (németül Fürstenfeld) osztrák város Stájerország Hartberg-fürstenfeldi járásában. A történelmi Ausztria és Magyarország osztrák oldali határán fekvő határváros, ma Kelet-Stájerország egyik kistérségi központja. 2017 januárjában 8472 lakosa volt. Elhelyezkedése Fölöstöm a tartomány délkeleti részén, a burgenlandi határ mellett, a Feistritz folyó mentén fekszik Graztól 60 km-re keletre, Hartbergtől 38 km-re délre, Szentgotthárdtól 23 km-re nyugatra. Közlekedési kapcsolatai jók: tőle nyugatra halad el az A2-es autópálya. Itt találkoznak a B57A, a B319, a B65-ös főutak. A városi önkormányzat 8 települést egyesít: Altenmarkt bei Fürstenfeld (655 lakos), Ebersdorf (59), Fölöstöm (6137), Hartl bei Fürstenfeld (209), Rittschein (182), Speltenbach (147), Stadtbergen (326) és Übersbach (693). A környező önkormányzatok: délkeletre Loipersdorf bei Fürstenfeld, délre Unterlamm, nyugatra Söchau, északnyugatra Großwilfersdorf, északra Bad Blumau, keletre Radafalva (Burgenland). Története A város területén az újkőkorból származnak az első bizonyítékok az emberek jelenlétére. A bronzkori urnamezős kultúra jelenlétéről cserépedények és szerszámok tanúskodnak. A régészek római kori leletekre is bukkantak. A 6. században szlávok telepedtek meg a népvándorlás elől Itáliába menekülő korábbi lakosok helyén. A régió a 8. században a Frank Birodalom fennhatósága alá került és bajorok kezdtek betelepülni a térségbe; azonban a 9. század végétől a honfoglaló magyarok támadásai miatt a lakosok nagy része elmenekült. 1042-1044 között III. Henrik császár a Lapincsig és a Lajtáig tolta vissza a német-magyar határt, amelyet erődök védővonalával erősített meg. Ebbe a védvonalba illeszkedett Fölöstöm (Fürstenfeld) vára, melyet IV. Ottokár stájer őrgróf alapított 1170 körül. A vár mellett, a mai Hauptstraße mentén kis település jött létre, ahol 1078-ban már vásárt tartottak. Erre emlékezve ünnepelték meg 1978-ban a város alapításának 800 éves évfordulóját. A település a stájer hercegek birtokában maradt (erre utal neve is: Fürstenfeld=Hercegmező). Első írásos említése 1183-ból származik. 1200 körül a johannita rend telepedett meg Fölöstömben, ők építették az első templomot. 1215-1220 között a települést VI. Lipót osztrák herceg támogatásával fejlesztették. 1232-ben már mezővárosként (Forum et Civitas) hivatkoznak rá. Ugyanebben az évben a johanniták plébániatemplomi jogokat szereztek egyházuknak. 1277-ben Habsburg Rudolf városi jogokat adományozott Fölöstömnek. 1362-ben IV. Rudolf osztrák főherceg engedélyezte ágostonos szerzetesek megtelepedését, akik 1365-1368 között felépítették templomukat és kolostorukat. 1418-ban a magyarok kifosztották a várost. Az újjáépítés elősegítésére II. Ernő osztrák herceg engedélyezte a városnak a must és a bor szabad kereskedelmét. 1469-ben az Andreas Baumgartner-féle nemesi felkelésben a város árulással jutott a lázadók kezére. Néhány hónappal később, 1469. július 29-én a kapuknál került sor a fölöstömi csatára, amelyben Baumkircher vereséget mért a császári csapokra. Az ütközetben a város több épülete romba dőlt és a sebesültek ellátásán túl egy járvány is súlyosbította a lakosok helyzetét. 1480. május 26-án Mátyás magyar király ostromolta meg és foglalt el Fölöstömöt, majd 11 évig megszállva tartotta. 500 polgárt foglyul ejtettek és Budára vitték őket. Az ágostonos kolostor és néhány környező ház leégett. A magyar megszállás után 1503-ban, 1504-ben és 1509-ben is tűzvészek pusztítottak. Egy 1543-as jelentés szerint a házak majd fele üresen állt. A középkori városmagot egy téglalap alaprajzú, hat toronnyal megerősített fallal vették körbe. Az erődítményt 1533-ban átépítették, egyes részei (Magyarbástya, Malombástya, Kolostorbástya, Kastélybástya, Nyílerőd) ma is állnak. 1556-1581 között a város védelmét az olasz Domenico dell´Allio tervei szerint megerősítették; ennek ellenére 1605-ben Bocskai hajdúi elfoglalták és kifosztották Fölöstömöt. 92 ház leégett, a templom elpusztult. A török veszély miatt 1664-ben a városfalat megerősítették. A győztes szentgotthárdi csata idején a településen ispotály és menekülttábor működött. 1679-1681 között a térséget a pestisjárvány sújtotta. 1704-ben Károlyi Sándor vezényletével Rákóczi kurucai fogták ostrom alá Fölöstömöt, de egy 3 ezer horvátból álló felmentő sereg elűzte őket. 1772-ben a templomot átépítették. 1809-ben egy rövid csata után Napóleon francia csapatai megszállták a várost. 1815–1848 között gazdasági fellendülés következett be, a lakosok száma 1600-ról 3000-re nőtt. 1850 és 1900 között Fölöstöm lakóinak száma lassan 3500 főről 4000-re növekedett. Gazdaságát egy nagy, 2000 munkást dolgoztató dohánygyár, valamint a komló termesztése és kereskedelme jellemezte. 1900-ban egy újabb gazdasági fellendülés következett, melynek következtében létrehozták a csatornahálózatot, az elektromos műveket, a vízvezetékrendszert, valamint megépült a népiskola, a tartományi kórház és az evangélikus templom. A lakosok száma 3800-ról 5500-ra nőtt. 1909-ben nyitották meg a gimnázium – az első középfokú iskola Kelet-Stájerországban - első osztályát. 1920-ban fürstenfeldi fegyverrablásként híresült el a magyar szabadcsapatok egyik akciója, mely során Francia Kiss Mihály vezetése alatt álló fegyveresek egy rajtaütés keretében kifosztották a város egyik fegyverraktárát. Ez a katonai akció tekinthető a későbbi nyugat-magyarországi felkelés közvetlen előzményének. A nagy gazdasági világválság főleg a dohánygyárra volt drámai hatással 1929 és 1933 között. Az 1920-as évek végén és az 1930-as években Fölöstöm volt az NSDAP ausztriai ágának egyik központja. Az Anschlusst követően Fürstenfeld a Fürstenfeldi körzet székhelye lett, mely 70 burgenlandi község hozzákapcsolása után jelentősen nagyobb vonzáskörzetet jelentett. A második világháború végén, 1945. április 11-én a szovjet légerő bombázta a várost, majd április 15-én a Vörös Hadsereg bevonult. A Wiking 5. SS-páncéloshadosztály ezt megelőzően tervezte a lakosság kimenekítését, de üzemanyaghiány miatt lemondtak az akcióról. A harcokban - amelyben német oldalon részben 14-15 éves Hitlerjugend-tagok vettek részt - 66 polgári lakos vesztette életét. A plébániatemplom hagymakupoláját a németek rombolták le a jobb stratégiai pozíció kiépítése érdekében. A templomot 1948-ban, a kupolát 1988-ban állították helyre. 1956-ban a város befogadta a magyar menekülteket. 2012-ig a város a Fürstenfeldi járás központja volt; ekkor a járást egyesítették a Hartbergivel és az új egységnek Hartberg lett a székhelye. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során az addig önálló Altenmarkt és Übersbach községeket a városhoz csatolták. Lakosság A fölöstömi önkormányzat terület 2017 januárjában 8472 fő élt. A lakosságszám 1971 és 2001 között gyarapodó tendenciát mutatott, majd egy átmeneti visszaesés után ismét növekedni kezdett. 2015-ben a helybeliek 92,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,5% a régi (2004 előtti), 3,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,4% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,9% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 78,8%-a római katolikusnak, 9,9% evangélikusnak, 2,5% muszlimnak, 7,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 54 magyar (0,9%) élt a városban. Látnivalók a Keresztelő Szt. János-plébániatemplomot 1170 körül alapították. 1605-ben a hajdúk elpusztították. 1773-1779 között rokokó stílusban átépítették. az ágostonos remeterend temploma 1365-1368 között épült. 1964-ben a már-már összedőléssel fenyegető templomot renoválták, ma múzeum található benne. az evangélikus templom 1908-1910 között épült szecessziós stílusban a Pfeilburg legrégebbi része a 13. században lakótorony volt. Itt kezdte működését 1693-ban Ausztria első dohányüzeme. Ma múzeum. a Magyarbástya ( Ungarbastei ) a 16. századi török elleni erődítések megmaradt része. 1775-ben elvesztette korábbi funkcióját. a Grazer Tor ("Grazi kapu") a régi városfal kapuerődjéből lett átalakítva. Ma itt működik a városháza. a régi városháza (ma zeneiskola). a Máltai lovagrend komtúriája az übersbachi Welsdorf-kastély a fölöstömi szabadtéri medence 23 ezer m 2 -es vízfelületével a legnagyobb Közép-Európában. Az 1966-ban létesített strand vonzereje a szomszédos Bad Blumau-i és loipersdorfi termálfürdők megépítésével visszaesett. Gazdaság Fölöstöm legfontosabb iparága a 17. század vége óta a dohánytermékek előállítása volt, az üzem 1901-ben 2200 főt foglalkoztatott. A gyárat 2005-ben bezárták, épületét 2015-ben nagyrészt lebontották. Ma a legnagyobb foglalkoztató a 800 dolgozót alkalmazó, japán tulajdonú Nidec (2017 előtt a Secop GmbH), amely hűtőgépekbe gyárt kompresszorokat. Az elektromosságot többek között négy, a Feistritz folyóra épített vízierőmű szolgáltatja. Közlekedés Fürtsenfeld közlekedési kapcsolatai Graz felé jók, a várostól nyugatra oldalán halad el az A2-es autópálya, és innen fog kiágazni az S7-es autóút csatlakozva az M8-as autóúthoz. Fürstenfeld vasúti kapcsolatot 1885. október elsején kapott, amikor elkészült a Fehring–Fürstenfeld vasútvonal. Hartbergig, északi irányban, 1891. október 19-én hosszabbították meg. 1905. október 15-én elérte a vonal Friedberget. Friedberg és Aspang közötti utolsó szakasz csak 1910. október 11-én készült el. A Fürstenfeld vasút így csak megkésve tudott csatlakozni a már 1881. október 28-án átadott Bécs-Aspang vasútvonalhoz. Híres fölöstömiek Franz Buxbaum ( Liebenau , 1900 . február 25. – Fürstenfeld, 1979 . február 7. ) osztrák botanikus , a 20. század közepének egyik legnagyobb kaktuszkutatója és szakírója. Botanika i szakmunkákban nevének rövidítése : „Buxb.” . Ludwig Hautzmayer őrnagy ( 1893 . április 25. Fölöstöm – 1936 . december 6. Croydon) az Osztrák–Magyar Monarchia 7 légi győzelmet arató ász pilótáinak egyike volt. Druglányi Dániel 19. században élt evangélikus lelkész. Aquila János a 14. században született, a 15. században élt freskófestő és építész. 1405 -ben festette ki műhelyével a fölöstömi ágostonos templom szentélyét. Testvérvárosok CHE Zug , Svájc HUN Körmend , Magyarország ROM Felsővisó , Románia GER Aindling , Németország Thomas Georg Driendl Thomas Georg Driendl (München, 1849. április 2. – Niterói, 1916. február) brazil-német építész, restaurátor és festőművész. A porosz–francia háborúban ismerkedett meg Georg Grimm-mel, 1881-ben az ő tanácsára költözött Brazíliába. Árgushal Az árgushal (Scatophagus argus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és az árgushalfélék (Scatophagidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az árgushal elterjedési területe az indo-csendes-óceáni térség. Élőhelye, Japántól Pápua Új-Guineán keresztül, Délkelet-Ausztráliáig terjed. Közkedvelt akváriumi hal is. E halfajt szépsége és kíváncsisága miatt tartják. Testfelépítésben hasonlít a diszkoszhalak (Symphysodon), de nem olyan érzékeny, mint ők. A kifejlett példányok csak a brakk- és sósvizet tűrik, de az ivadék az édesvízben is megél. A melegebb vízhőmérsékletet kedveli, körülbelül 21-28 Celsius-fokos vízben érzi jól magát. Akváriumban való tartásuk nagyon könnyű. Az ivadék a kisebb akváriumokban is megvan, de növekedése során, ha egyéb halfajok is vannak mellette, nagyobb akváriumot igényel. Szűk helyen, az akváriumi társait bántalmazza. Megjelenése Az árgushal kétféle színváltozatban található meg, zöldben és vörösben. Mindkét színű halon fekete foltok, pöttyök vannak. Életmódja Ez a halfaj mindenfélét megeszik. Növényi és állati eredetű táplálékot, törmelékeket, fagyasztott haleledelt, de még az akváriumban levő növényeket is. Táplálkozás közben sokat pazarolnak, emiatt a nagyon jó szűrőberendezés kell az akváriumhoz. Minél idősebb a fogságban tartott árgushal, annál tisztábban kell tartani a vízét, mivel a sós vízben a táplálékból lebomlott fehérjék mérgező anyagokat állítanak elő. Az árgushal társas hal, jobb ha fajtársakkal van körülvéve. Fogyaszthatósága A természetes élőhelyén, az emberek megeszik ezt a halfajt. Kifogásakor és feldolgozásakor ügyelni kell, mivel testének elülső részén, kis, mérgező tüskék vannak, amelyek megérintése fájdalmat, vagy akár ájulást is okozhatnak. A legjobb gyógymódszer, a mérge ellen, a forró víz. Balogh Kálmán (orvos) Balogh Kálmán (Szolnok, 1835. szeptember 28. – Budapest, 1888. július 15.) magyar orvos, egyetemi tanár. Élete A gimnáziumi tanfolyamot az egri líceumban, az orvosit a budapesti egyetemen végezte. 1859-ben lett orvosdoktor. Mint fiatal orvos a nagy hírű Czermak Nepomuk János tanár mellett segédkezett. 1860 augusztusában a pesti élettani tanszékhez két évre tanársegédnek kineveztetett. 1863-ban a kórélettanból magántanári képesítést nyert és azon év november 1-jén a kolozsvári orvos-sebészi intézethez neveztetett ki rendes tanárnak, hol a sebészek számára az élettant, általános kórtant és törvényszéki orvostant adta elő és a klinikán boncolásokat végzett. 1867 szeptemberében a budapesti tudományegyetemen az elméleti orvostan, 1872 áprilisától a gyógyszertan rendes tanára, a gyógyszertani intézet igazgatója, a királyi természettudományi társulat első alelnöke lett. A belügyminisztérium a közegészségügyi tanács tagjává nevezte ki; a király a Vaskoronarend III. osztályával díszítette fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező, 1877. május 24-én rendes tagjává választotta. Munkái Der Klauenschlauch des Schafes. Wien , 1860. Moleschott: Untersuchungen VII. köt.-ből különnyomat.) Das Jacobson’sche Organ des Schafes. U. ott, 1860. (A bécsi Sitzungs-Berichte XLII. köt.-ből különnyomat.) Az ember élettana. Pest , 1862–64. két kötet (I. kötete 1864-ben a Marczibányi alapítványból 200 aranynyal jutalmaztatott.) Általános kór- és kórjelzéstan. U. ott. 1865. Gyógyszertan. U. ott, 1866. Az orvosi jogtudomány elvei és gyakorlata. Taylor Atfred Swaine után ford. 3 kötet. U. ott, 1869–71. (M. Orvosi Könyvkiadó-társulat Könyvtára. IX. XII. XIII. k.) Magyar gyógyszerkönyv. Pharmacopoea Hungarica. U. ott, 1871. (Növénytani gyógyszerismei részét irta.) Az agy féltekeinek és a kis agynak működéséről. U. ott, 1876. (Értek. a term. tud. kör. VII. 8.) REAL-EOD Az agy befolyásáról a szivmozgásokra. U. ott. 1876. (Értek. a term-t. kör VII. 10.) REAL-EOD Lázas bántalmak egyik okbeli tényezőjéről. U. ott, 1878. (Értek. a term. tud. kör. VIII. 15.) REAL-EOD A magyar gyógyszerkönyv kommentárja. U. ott. 1879. (A m. tud. akadémia által 1800 frt jutalomban részesített munka.) Orvosi műszótár. Többek közreműködésével. Bpest. 1883. Megemlékezés Bernard Claude fölött. U. ott, 1880. (Értek. a term. t. kör. IX. 24.) REAL-EOD A vér szétosztásáról az emberi testben. U. ott, 1880. (Népszerű Term. Előadások 19.) Müezzinzade Ali pasa Müezzinzade Ali pasa (? – Patraszi-öböl, 1571. október 7.) török kapudán pasa volt, aki a Lepantói csatában esett el. 1563 és 1566 között Egyiptom kormányzója volt. Szufi Ali pasaként is ismert. Ali egy müezzin gyermekeként született, innen kapta a Müezzinzade előnevet is. Az Oszmán Birodalom fővárosában, Edirnében élt. Katona lett, és folyamatosan emelkedett a ranglétrán, míg a török flotta parancsnokának nevezte ki II. Szelim oszmán szultán. Igazi tapasztalata nem volt a tengeri hadviselésben, talán ez is közrejátszott abban, hogy Lepantónál vállalta az összecsapást a tűzerejét tekintve nagy fölényben lévő keresztény flottával. Ali pasa zászlóshajója, a Szultána fedélzetén esett el, fejét a győztesek levágták, és lándzsára tűzték. Trecskó Zsófia Trecskó Zsófia (Kecskemét, 1987. augusztus 11. – ) magyar színésznő. Életpályája 1987-ben született Kecskeméten. Első szerepét a kecskeméti Katona József Színházban kapta, a Hair című előadásban 2007-ben. 2011-ben végzett a Pesti Magyar Színiakadémián. Játszott a szolnoki Szigligeti Színházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban. 2013-tól rendszeresen szerepel a Madách Színház előadásaiban. Fontosabb színházi szerepei Patrick Barlow: Ben Hur (Crystal, Crystal) - 2016/2017 Vitéz Miklós - Vadnay László: Meseautó (Márkus Sára, Banki Alkalmazott) - 2016/2017 Eisemann Mihály - Somogyi Gyula - Zágon István: Fekete Péter (Mari, A Szobalány) - 2014/2015 Benny Andersson - Björn Ulvaeus: Mamma Mia! (Ali, Ali) - 2014/2015 Gyárfás Miklós: Tanulmány A Nőkről (Dr. Képes Vera) - 2013/2014 Szente Vajk - Galambos Attila - Szirtes Tamás - Bolba Tamás: Poligamy (Lilla 2) - 2013/2014 Gém Zoltán: Starfactory (Aysha) - 2012/2013 Arthur Miller: Az Ügynök Halála (Letta) - 2012/2013 Geszti Péter - Békés Pál - Dés László: A Dzsungel Könyve (Furkófarkas, Túna, Asszony 1) - 2012/2013 Békeffi István - Lajtai Lajos: A Régi Nyár (Kitty , A Revűszínház Görlje) - 2011/2012 Kiss József: Hol A Pénz? (Gina, Enikő) - 2011/2012 James Rado - Gerome Ragni - Mcdermot: Hair (Ifjú) - 2007/2008 Film és TV szerepei Igazából apa (2010) Szinglik éjszakája (2010) A katedrális (2010) Gálvölgyi show (2010) Karádysokk (2011) 100 Degrees below zero (2013) Hacktion (2013) # Sohavégetnemérős (2016) Holnap Tali! (2018) Castelmassa Castelmassa település Olaszországban, Veneto régióban, Rovigo megyében. Lakosainak száma 4159 fő (2017. január 1.). Castelmassa Calto, Castelnovo Bariano, Ceneselli, Felonica és Sermide községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Híres Castelmassaiak Bonaventura Porta ( 1866 – 1953 ), Pesaro püspöke ( 1917 – 1952 ) Younghusband-féle expedíció A Younghusband-féle expedíció a brit gyarmati haderők támadása volt Tibet ellen a 20. század elején a feltételezett orosz befolyás visszaszorítása érdekében. Előzmények A 19. század második felétől Ázsiában kiterjedt brit–orosz hatalmi vetélkedés bontakozott ki. A cári birodalom stratégiai célja volt kijutni a „meleg tengerekig”, Törökországon, Iránon, esetleg Afganisztánon, Indián át. A brit birodalom ugyanakkor minden áron meg akarta akadályozni ezt. 1899-ben George Nathaniel Curzon, India új alkirálya különböző jelekből arra következtetett, hogy a gyengülő kínai hatalmat kihasználva Oroszország befolyást akar szerezni Tibetben. Erre utalt, hogy a dalai láma tanácsadói között feltűnt egy burját–mongol származású, kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkező szerzetes, Agvan Dorzsijev. (Később azonban bebizonyosodott, hogy Doržijev valójában a tibeti buddhizmus oroszországi elterjesztésén munkálkodott.) Curzon kieszközölte London jóváhagyását ahhoz, hogy Francis Younghusbandet, a brit hadsereg Indiában született, de a Sandhurst Katonai Akadémián végzett tisztjét Tibetbe küldje egy expedíció élén - az Indiába áttévedt tibeti jaknyájak határsértésére hivatkozva. Hadműveletek Younghusband 1903 júliusában indult útjára, de katonákkal kísért delegációjával a tibetiek nem voltak hajlandóak tárgyalni, amíg el nem hagyják Tibet területét. Younghusband azonban - nagy nehézségek árán - áttelelt Tibetben, majd 1904 tavaszán jelentős erősítéseket kapott. 3000 fős, modern fegyverekkel felszerelt serege március végén megütközött a kanócos puskával és karddal felszerelt tibetiekkel. A brit expedíciós hadtest 9 sebesültet vesztett, a tibetiek mintegy 400 halottat. A 13. dalai láma, Thubten Gyatso Mongóliába menekült, a brit csapatok pedig augusztus elején bevonultak Lhászába. Eredmények Younghusband tipikus egyenlőtlen szerződést kényszerített Tibetre, amely nagy összegű háborús jóvátétel fizetését vállalta, megnyitotta az országot a britek előtt, jogot nyújtott nekik katonák állomásoztatására csakúgy, mint nyersanyagok kiaknázására. Időközben azonban egyéb nemzetközi fejlemények elterelték London figyelmét Tibetről, amely nem rendelkezett jelentős erőforrásokkal. A tél közeledtével Younghusband kivonult Tibetből, öszvérkaravánokban szállítva magával a kolostorokban zsákmányolt Buddha-szobrokat, imaeszközöket, festményeket, porcelánokat, könyveket és kéziratokat. Younghusbandot Londonban lovaggá ütötték és több egyetemtől is díszdoktori címet kapott. Forrás HVG 2008. március 29. Az angol lecke - Nagy Gábor cikke Matthias Zimmermann (labdarúgó, 1992) Matthias Jürgen Zimmermann (Pforzheim, 1992. június 16. –) német labdarúgó, a Borussia Mönchengladbach középpályása. Rágógumi A rágógumi (angolul: chewing gum vagy chicle gum) egy nyúlékony, ízesített, rágásra alkalmas élvezeti cikk, melyet az édességek csoportjába sorolnak, és az alapanyagául általában két különböző anyag is szolgálhat. Az egyik a természetes latexanyagnak számító chicle, amely a Manilkara chicle vagy a Manilkara zapota nevű, az amerikai esőerdőkben is megtermő fafajták kérgéből kinyert koagulált tejszerű nedv, míg a másik a mesterséges úton előállított poliizobutilén nevű szintetikus gumi. A Research and Markets oldal kutatásai alapján a világ rágógumipiacának két vezető vállalata, az amerikai Wrigley Company és a brit Cadbury együttesen több mint 60%-os részesedéssel rendelkezik ezen a téren. Története A rágógumit különböző formákban már körülbelül 5000 évvel ezelőtt, az újkőkorszak idején is ismerték és használták az emberek. A mai értelemben vett legrégebbi, napjainkban is ismert rágógumit a finnországi Yli-Ii településen fekvő Kierikki területén fedezte fel 2007 augusztusában az egyesült királyságbeli Derby Egyetem egyik régészet szakos hallgatója, Sarah Pickin. A megtalált darab alapanyaga nyírfakéregből készült kátrány. A nyírfakéreg, amiből a fognyomokat is tartalmazó rágógumi készülhetett, egyebek mellett fenolokat is tartalmaz, amely egyesek szerint fertőtlenítő hatással és más egészségügyi előnyökkel rendelkezik. Már az ősi aztékokhoz tartozó indán törzsek is a chiclét használták, mint egy, a mai rágógumival nagy hasonlóságot mutató anyag alapanyagát. Ezt a fajta rágógumit legfőképpen a nők használták elsősorban a szájuk illatosításának a céljából. A népcsoport tagjai a chicle latexéből készült gumit is alkalmazták ilyen célokra, ennek a készítménynek a helyiek által ismert neve a tzictli volt. A maja civilizáció egyes tagjai is az aztékokhoz nagyban hasonlító módszereket alkalmaztak a rágásra szolgáló gumik területén. Egészségügyi hatásai Fogászati hatásai A cukormentes rágógumival a túlsúly, a fogszuvasodás is megelőzhető. Rágása nem helyettesíti ugyan a fogmosást, de ameddig a gyermeknek erre nincs lehetősége, addig a rágó hatóanyaga meggátolja a lepedék lerakódását, megelőzi a szuvasodást. Eltekintve attól, hogy a többségnek tetszik-e vagy sem, egyre több gyermek, serdülő és felnőtt rágózik. Amióta pedig a gyártók piacra dobták a cukormenteset, hódolói úgy tartják: a mások által kifogásolt rossz szokás egészségüket védi. Ami azt illeti, a fogorvosok sem tagadják fogazat- és fogínyerősítő, valamint tisztító hatását.[forrás?] Hatásai a gyomorra A rágózás serkenti a gyomorsav-termelődést, ami fokozza az éhségérzetet. Ha nagyobb mennyiségű gyomorsav termelődik, szervezetünk felkészül az étel „fogadására” a gyomorban. Ha azonban nem érkezik táplálék, a keletkezett sav károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját. Lehetséges rákkeltő hatása Nincs rákkeltő hatása. A lenyelt rágógumi A lenyelt rágógumi nem ragad bele a belekbe, hanem áthalad a szervezeten; alapanyagát ugyanis nem lehet megemészteni. Környezeti hatásai Ír tudósok gyorsan lebomló rágógumi kifejlesztésén dolgoznak. Nagy-Britanniában a szapotilfa tejszerű nedvéből készült, ruhára, bútorokra nem ragadó biorágógumit dobtak piacra. Couture-d’Argenson Couture-d’Argenson település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 372 fő (2015). Couture-d’Argenson Les Gours, Longré, Paizay-Naudouin-Embourie, Saint-Fraigne, Chives, Villiers-Couture, Loubillé és Villemain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mühlen Mühlen osztrák mezőváros Stájerország Muraui járásában. 2017 januárjában 869 lakosa volt. Elhelyezkedése Mühlen Felső-Stájerországban fekszik a Seetali Alpokban a felső Mura-völgytől délre. Áthalad rajta a hegységet átszelő B 92-es autóút. Legmagasabb pontja 2396 méterrel, a legalacsonyabb 930 méterrel fekszik a tengerszint fölött. Az önkormányzat 4 települést egyesít: Jakobsberg (189 lakos), Mühlen (289), Noreia (107) és Sankt Veit in der Gegend (300). A környező önkormányzatok: északnyugatra Neumarkt in der Steiermark, keletre Obdach, délre Hüttenberg, délnyugatra Friesach (utóbbi kettő Karintiában). Története A mezőváros területén már a bronzkorban is jártak (vagy talán laktak) emberek, erről tanúskodik az Aicher-lápban talált i.e. 13-8. századból való bronztű és egy, az urnamezős kultúrához köthető bronzkard. A vaskorban kelták költöztek a térségbe (jelenlétüket bizonyítja néhány sír, lándzsahegy és cseréptöredék), sőt egyes elképzelések szerint lehetséges, hogy innen, Noreiából indult Noricum kelta királysága. A noreiai templom falában i.sz. 1. századi római feliratú kő található, az 5. századból pedig egy római sír maradt fenn Sankt Veitben. A népvándorlás végén, a 6. században szlávok települtek le a régióban, a mai helynevek egy része is szláv eredetű. Az első keresztény hittérítők 750-ben érkeztek. 828-ban a Frank Birodalom bekebelezte a mai Stájerországot és ezután bajor telepesek érkeztek, akik elvegyültek a helyi szlávokkal; utóbbiak a 12. századra teljesen elnémetesedtek. Mühlent 950-1050 között alapították. A lakosság gyorsan gyarapodott, de a 14. századi nagy pestisjárvány nagy részüket elpusztította. A megmaradó földművesek két telket műveltek és a nemesi földeket is kiosztották közöttük. Mühlen 1445-ben mezővárosi jogokat kapott, de az ezzel járó szabadságjogokat a vásártartáson kívül feltehetően nem gyakorolták és a település továbbra is alapvetően mezőgazdasági közösség maradt. Státuszát valószínűleg meg is vonták a 18. századi felülvizsgálatkor. Noreia temploma 1620-ban és 1710-ben is leégett; az utóbbi tűzvészben - egyetlen épület kivételével - az egész falu elpusztult. Az önkormányzatok 1850-ben alakultak meg. 1965-ben Mühlen, Jakobsberg, Noreia és Sankt Veit in der Gegend községeket közös önkormányzatban egyesítették. Lakosság A mühleni önkormányzat területén 2017 januárjában 869 fő élt. A lakosságszám 1951-ben érte el csúcspontját (1242 fővel), azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 98,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 0,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 94%-a római katolikusnak, 0,6% evangélikusnak, 5,3% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók a noreiai Szt. Margit-plébániatemplom a St. Veit-i Szt. Vitus-plébániatemplom a Szt. Ilona-templom Hitzmannsdorfban (Jakobsberg) a jakobsbergi Szt. Jakab-templom a St. Veit-i késő reneszánsz Velden-kastély a mühleni régi vízimalom helytörténeti múzeum a noreiai kelta múzeum a Hörfeld-láp természetvédelmi területe a Mühleni-tó fürdési és horgászási lehetőséget biztosít Stazione di San Lucido Stazione di San Lucido 1987-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, San Lucido településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Paola-Cosenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Paola Stazione di Falconara Albanese Kalari járás A Kalari járás (oroszul Каларский район) járás Oroszország Bajkálontúli határterületén. Székhelye Csara. A járást 1938. szeptemberben hozták létre. Területe 56 800 km², a határterület legnagyobb járása. Népessége 2002-ben 9785 lakosa volt. 2010-ben 9051 lakosa volt. 1101 (szám) Az 1101 (római számmal: MCI) az 1100 és 1102 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1101-es a kettes számrendszerben 10001001101, a nyolcas számrendszerben 2115, a tizenhatos számrendszerben 44D alakban írható fel. Az 1101 páratlan szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 31 · 3671, normálalakban az 1,101 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 367 és 1101. Az 1101 huszonkilenc szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül a legkisebb az 1395. Csillagászat 1101 Clematis kisbolygó 213-as busz (Budapest) A budapesti 213-as jelzésű autóbusz a XI. kerületi Móricz Zsigmond körtér és a XXII. kerületi Donát-hegy között közlekedik. A vonalat a VT-Arriva üzemelteti. Története A járat a 2008-as paraméterkönyv bevezetésekor jött létre, a Kosztolányi Dezső tér és a XXII. kerületi Baross Gábor-telep, Török utca között. 2011. december 1-jétől a buszcsalád a 973-as busz Budafok kocsiszín nevű megállójában is megáll. Az M4-es metróvonal átadása után a Fehérvári út és a Tétényi út között a Kondorosi úton át közlekedik. 2016. június 4-én meghosszabbították a Móricz Zsigmond körtérig. A járatra 2018. június 30-ától hétvégi napokon csak az első ajtónál lehet felszállni. Tyihvini temető A Tyihvini temető (oroszul: Тихвинское кладбище, magyaros átírással: Tyihvinszkoje kladbiscse) egy híres sírkert Oroszországban, Szentpétervárott, az Alekszandr Nyevszkij-kolostor területén, Oroszország egyik jelentős nemzeti emlékhelye. Itt nyugszanak sokan a legnagyobb orosz művészek közül. Története A 19. század elején a Alekszandr Nyevszkij-kolostor mellett fekvő Lazarev (Lazarevszkoje) temető kicsinek bizonyult, és bővítéséhez új földterületet jelöltek ki a Monasztirka folyó (a Néva mellékága) túlpartján. Az új temető 1823-ban nyílt meg Új-Lazarev (Novo-Lazarevszkij) néven. 1869-71 között a Polezsajev kereskedőcsalád adományából bizánci-orosz stílusú ortodox templomot emeltek a temető északi részén, melyet Isten Anyja tiszteletére szenteltek fel. Itt került elhelyezésre az úgynevezett tyihvini Isten Anyja ikon. A temetőt később ezért nevezték át. 1935-37 között a szovjet kormány utasítására komolyabb felújítást hajtottak végre, mely során kialakították itt a művészek emlékparkját. A rekonstrukció során számos síremléket eltávolítottak, melyeket nem tartottak elég jelentősnek és méltónak a kialakítandó emlékhelyhez. Ezek nagy része megsemmisült, köztük az orosz klasszicista szobrászat számos alkotása. A város, illetve az ország több temetőjéből hoztak át és temettek újra művészeket, néhány esetben megőrizve az eredeti sírkövet. Itt nyugszanak Vaszilij Vasziljevics Andrejev (1861-1918), balalajka virtuóz, zeneszerző Anton Sztyepanovics Arenszkij (1861-1906), zeneszerző, zongorista, karmester Varvara Nyikolajevna Aszenkova (1817—1841), színésznő Milij Alekszejevics Balakirev (1837–1910), zeneszerző Jevgenyij Abramovics Baratinszkij (1800-1844), költő Alekszandr Porfirjevics Borogyin (1833–1887), zeneszerző Dmitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij (1751–1825), zeneszerző Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893), zeneszerző Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij (1813-1869), zeneszerző Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881), író Anna Grigorjevna Dosztojevszkaja (1846-1918), Fjodor Dosztojevszkij felesége Ilja Jakovlevics Gincburg (1859-1939), szobrász, tanár Mihail Ivanovics Glinka (1804-1857), zeneszerző Jurij Mihajlovics Jurjev (1872-1948), Sztálin-díjas színész, tanár Cezar Antonovics Kjui (1835–1918), zeneszerző, zenekritikus Vera Fjodorovna Komisszarzsevszkaja (1864-1910), színésznő Ivan Andrejevics Krilov (1769-1844), költő, meseíró, műfordító, egyetemi tanár, az Orosz Birodalmi Tudományos Akadémia tagja Szergej Vasziljevics Lebegyev (1874-1934), vegyész, akadémikus Jurij Fjodorovics Liszjanszkij (1773-1837), felfedező, admirális Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839–1881), zeneszerző Borisz Ivanovics Orlovszkij (1793-1837), szobrász Mariusz Ivanovics Petipa (1818-1910), balett-táncos, koreográfus, pedagógus Sztyepan Sztyepanovics Pimenov (1784-1833), szobrász Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844–1908), zeneszerző Anton Grigorjevics Rubinstejn (1829-1894), zeneszerző, karmester Maria Agata Szymanowska (1789-1831), zongorista, zeneszerző Gróf Mihail Mihajlovics Szperanszkij (1772-1839), államférfi, jogtudós Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (1824-1906), zenekritikus, művészettörténész, levéltáros, politikai aktivista Vaszilij Petrovics Sztaszov (1769-1848), építész, Vlagyimir és Dmitrij édesapja Dmitrij Vasziljevics Sztaszov (1828—1918), ügyvéd, aktivista, Vlagyimir Sztaszov testvére Fjodor Ignatyjevics Sztravinszkij (1813-1902), operaénekes (basszista), Igor Sztravinszkij édesapja Pjotr Andrejevics Vjazemszkij herceg (1792-1878), költő Pavel Petrovics Vjazemszkij herceg (1820-1888), diplomata, író, Pjotr Vjazemszkij herceg fia Anna Jakovlevna Petrova-Vorobjova (1817-1901), operaénekesnő (alt) Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (1783-1852), költő, műfordító, kritikus MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred A Magyar Honvédség 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred a Magyar Honvédség légvédelmi alakulata, amely az Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság közvetlen irányítása alá tartozik. Az ezred Győrben állomásozik. Története Az ezred elődjét – az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétadandárt – 2000. október 1-jén szervezték meg a 7. keszthelyi, 14. győri és a 15. kalocsai légvédelmi rakétaezredek összevonásából. 2007. március 1-jétől egy újabb átszervezés után alakult át ezreddé. Az alakulat az „Arrabona” nevet 2006-ban, laktanyája megnyitásának 30. évfordulóján vette fel. Előtte a szintén a Likócsi laktanyában állomásozó MH 74. Arrabona Felderítő Zászlóalj (1976-1996) használta az „Arrabona” nevet. Rendeltetése Az ország területének védelme érdekében, vagy a NATO és EU kötelezettségek teljesítése során az elöljáró parancsnok által meghatározott célkitűzésekkel összhangban, külön parancsra, az előírt készenléti időn belül, kijelölt tűzalegységei harci lehetőségeinek kihasználásával légvédelmi rakéta oltalmazás biztosítása. Az ezred fő feladatai Az ezred kijelölt tűzalegységeivel a Légierő egyéb erőivel, más katonai szervezetekkel, továbbá a szövetséges erőkkel együttműködve, a NATO Integrált Kiterjesztett Légvédelmi Rendszerében (NATINEADS) a kijelölt katonai objektumok és kiemelt fontosságú ipari-energetikai létesítmények, valamint a szárazföldi csapatok meghatározott csoportosításainak légvédelmi rakéta oltalmazása. A légvédelmi rakétaezred Győrött látja el feladatait. Jegyzetek Galambos Sándor: Föld és ég között. Szent Borbála gyermekei. In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 5. (2015/5.) sz., 31. oldal, ISSN 0865-6932 http://www.kisalfold.hu/rabakozi_hirek/a_tartalek_ernyo_is_kinyilt_de_mar_keson/2358217/ Forrás MH 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred – honvedelem.hu Az ezred honlapja Boussac-Bourg Boussac-Bourg település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 748 fő (2015). Boussac-Bourg Boussac, Bussière-Saint-Georges, Leyrat, Malleret-Boussac, Saint-Marien, Saint-Pierre-le-Bost és Saint-Silvain-Bas-le-Roc községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pócs János Pócs János (Jászapáti, 1963. november 17. –) magyar víz- és gázszerelő, politikus, 2010 óta a Jászság országgyűlési képviselője, 2010 és 2014 között Jászapáti polgármestere Családja Ősei Csányban dinnyetermesztéssel foglalkoztak. Felesége Tóth Katalin. Három gyermekük van: Mónika, Katalin és János. Életrajz 1981-ben a Hatvani Szakiskolában végzett víz- és gázszerelőként. 1998 és 2010 között Jászapáti önkormányzati képviselője. 2010 és 2014 között Jászapáti polgármestere. 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei 2. számú országgyűlési egyéni választókerület képviselője. 2014. május 6. és 2014. június 2. között az Országgyűlés jegyzője. 2010. május 14. óta a Mezőgazdasági bizottság tagja. 2010. május 26. és 2014. május 5. között a Mezőgazdasági bizottság Szőlészeti és borászati albizottságának tagja. 2010. június 14. és 2014. május 5. között a Mezőgazdasági bizottság Erdészeti albizottságának tagja. 2010. június 14. és 2014. május 5. között a Mezőgazdasági bizottság Megújuló energiával foglalkozó albizottságának tagja. 2010. július 7. és 2014. május 5. között a Mezőgazdasági bizottság Kertészeti albizottságának tagja. 2014. július 10. óta tagja A Mezőgazdasági bizottság feladatkörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását, valamint a deregulációs folyamatokat figyelemmel kísérő albizottságnak. 2014. július 10. óta újra tagja a Mezőgazdasági bizottság Kertészeti albizottságának. Jonny Evans Jonathan Grant "Jonny" Evans (1988. január 3., Belfast) északír labdarúgó, aki jelenleg a Leicester Cityben játszik hátvédként. Előtte a West Bromwich Albion és a Manchester Unitedben játszott. Evans a Greenisland FC-nél kezdte pályafutását, ott figyeltek fel rá a United megfigyelői. 2006-tól kezdve szinte minden barátságos tornán pályára lépett a Vörös Ördögöknél. Kölcsönben szerepelt a Royal Antwerpnél és a Sunderlandnél is. Pályafutása Kezdeti évek Evanst a Greenisland FC-nél töltött ideje alatt fedezték fel a Manchester United játékosmegfigyelői, csakúgy, mint öccsét, Corryt és Craig Cathcartot. A United ifiakadémiájáról felkerülve 2006-ban kétszer pályára léphetett a csapat dél-afrikai túráján, majd a Celtic és a Preston North End elleni barátságos mérkőzéseken is lehetőséghez jutott. Meglepetésre az Amszterdami Tornán is játszhatott az Ajax ellen. Evans a 2006–07-es szezon első felét a United fiókcsapatánál, a Royal Antwerpnél töltötte kölcsönben Darron Gibsonhoz, Danny Simpsonhoz és Fraizer Campbellhez hasonlóan. Sunderland 2006 decemberében Evans kölcsönben csatlakozott a Sunderlandhez, ahol a 2006–07-es idény második felét töltötte Danny Simpsonnal együtt. A két játékos sokat segített a Fekete Macskáknak a Premier League-be való feljutásban, ráadásul Evans megkapta az év legjobb fiataljának járó díjat is. A Sunderland menedzsere, Roy Keane szerette volna a következő szezon egészére kölcsönvenni a védőt, de ő a Manchester Unitednél maradt, hogy megpróbáljon helyet szerezni magának a csapatban. 2008. január 4-én Evans ismét a piros-fehérekhez került kölcsönben és azonnal a kezdőbe került. Első meccsén végig a pályán maradt, de csapata 3–0-s vereséget szenvedett a Wigan Athletictől az FA-kupában. A találkozó után sokan kritizálták, mivel nagy szerepe volt a második gólban. A saját tizenhatosánál elveszítette a labdát, amit az ellenfél ki is használt. Manchester United Evans 2007. szeptember 26-án, a Coventry City elleni Ligakupa-meccsen mutatkozott be tétmérkőzésen a Manchester Unitedben. A találkozót 2–0 arányban a Coventry nyerte. 2007. november 7-én a Bajnokok Ligájában is pályára léphetett. Csereként állt be Gerard Piqué helyére a Dinamo Kijiv ellen. A United ezen a meccsen biztosította be a csoportból való továbbjutását. December 12-én az AS Roma elleni BL-meccsen kezdőként lépett pályára. 2008. szeptember 21-én a Premier League-ben is lehetőséget kapott, amikor a Chelsea elleni találkozón Nemanja Vidić eltiltás miatt nem játszhatott. A rangadó 1–1-es eredménnyel zárult. A 2008-as klubvilágbajnokságon két meccsen lépett pályára, a döntőben Vidić kiállítása után küldte be Sir Alex Ferguson. A 2009-es Ligakupa-döntőben is játszott. West Bromvich Albion 2015. augusztus 30-án dőlt el, hogy a West Bromwich Albionhoz igazolt és követte egykori csapattársát, Darren Fletchert. Leicester City 2018. június 8-án a Leicester Cityhez három és fél millió fontért három évre aláírt. Válogatott Annak ellenére, hogy akkor még fel sem merült a neve a Manchester United első csapatánál, Evans már 2006 szeptemberében behívót kapott az északír válogatottba. Bemutatkozó meccsén válogatottja nagy meglepetésre 3–2 arányban legyőzte Spanyolországot. Azóta sikerült megőriznie helyét a nemzeti csapatban. Sikerei, díjai Angol másodosztály bajnok : 2006–2007 Premier League bajnok (3): 2008–2009 , 2010–2011 , 2012–2013 Angol ligakupa győztes (2): 2009 , 2010 FA Community Shield (4): 2008, 2010 , 2011 , 2013 FIFA-klubvilágbajnokság : 2008 Statisztikái A válogatottban 2018. június 3-án lett Frissítve. Személyes információk Evans 17 éves öccse, Corry a Manchester United ifiakadémiájának tagja, ő középpályásként játszik. Evans a Belfasti Középiskolába járt, majd, mikor a Manchester Unitedhez igazolt, az Ashton-on-Mersey középiskola tanulója lett. Kilenc tárgyból tett vizsgát, mindegyikből kiváló eredménnyel. 2007. december 19-én a BBC News Online-on megjelent hírek szerint Evanst nemi erőszak vádjával őrizetbe vették. 2008. március 8-án minden vádat ejtettek ellene. Sziki cickafark A sziki cickafark (Achillea aspleniifolia) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjában . Származása, elterjedése A Kárpát-medencében endemikus, ú.n. pannon flóraelem. A Nagyalföldön meglehetősen gyakori (Bokortanya). Megjelenése, felépítése Merev, felálló, szögletes szára a vízellátástól függően 20–80 cm magasra nő. Szórtan álló, lándzsa alakú levelei nagyon mélyen, sok hasábra szeldeltek, a levélkék széle fűrészes (Növényhatározó). Levélszárnyai karéjosak vagy hasogatottak, tojásdad vagy hosszúkás cimpákkal. Megdörzsölve szára és levele is a fehér virágú cickafark fajokéhoz hasonló, erős illatot áraszt (Növényhatározó), de mind a közönséges, mind a mezei cickafarkénál kevesebb hatóanyagot tartalmaz (Bokortanya). Nem mérgező. Gyökérzete tarack, amiről intenzíven sarjad (Növényhatározó). Sátorozó virágzata sok kis csöves és nyelves virágból áll (Növényhatározó). Virágának színe a talajtól függően a sötétbordós-lilástól a halvány rózsaszínig változó: kiszáradó sziken sötétebb, a nedves élőhelyeken világos (Botta, 1987). Nagyon ritkán feltűnnek fehér virágú egyedei is (Bokortanya). Termése kaszat. Életmódja, termőhelye Évelő. Nem csupán nedves szikeseken jelenik meg, de egyéb üde gyepekben, sőt, mocsárréteken is. A szikesek közül a kevésbé sós talajú szoloncsákokon nő; a legjobban a kissé meszes talajokon érzi magát. A szikes és sziktelen területek határzónájára jellemző cickórós szikes puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) növénytársulás egyik karakterfaja; a főleg a Velencei-tótól délre jellemző pitypangos sziki sásrét (Taraxaco bessarabicae-Caricetum distantis) növénytársulás jellegfaja; nő a meszes talajú kékperjés réteken (Succiso-Molinietum hungaricae) is. Ivartalanul szaporodva szobányi méretű foltokká is nőhet. Főleg a szárazabb élőhelyeken más növényeket teljesen kiszoríthat maga mellől. Május–júniustól szeptember–októberig folyamatosan nyílik. Felhasználása Hosszú virágzása miatt kertekben az évelőágyak nyári dísze lehet. Nedvesebb talajon vezérnövényként kisebb csoportokba, szárazabb részeken párnanövénynek ültethető (Botta, 1987). Sztrugár Sztrugár (románul Strungari, németül Strägendorf) település Romániában, Fehér megyében. Fekvése Gyulafehérvártól délnyugatra, a Surján-hegység északi peremén található. Története A települést 1773-ban említették először Sztrugari néven. A falu 1876-ig Királyföld, azon belül pedig Szászsebesszék részét képezte. 1876-tól trianonig Szeben vármegye Szászsebesi járásához tartozott. 1920 óta Románia része. Lakossága 1910-ben a falu lakossága 233 román nemzetiségű lakosból állt. 2002-ben 243-an lakták a települést, ebből 241 román, 1 magyar és 1 német volt. A lakosság fő jövedelemforrása a fakitermelés és a juhtenyésztés.[forrás?] Forrás Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 1850 - 2002 Hirse-nádiposzáta A Hirse-nádiposzáta (Acrocephalus sorghophilus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába és az Acrocephalus nembe tartozó faj. 13 centiméter hosszú. Feltehetően Kína északkeleti részének mocsaras területein költ, telelni a Fülöp-szigetekre vonul. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Életterületének csökkenése miatt veszélyeztetett. Förtelmes főnökök 2. A Förtelmes főnökök 2 (eredeti címe Horrible Bosses 2) egy 2014-ben bemutatott amerikai vígjáték, a 2011-es nagy sikerű Förtelmes főnökök című film folytatása. A filmet írta és rendezte Sean Anders, aki Seth Gordon-t váltja fel a rendezői székben. Az első film főszereplői, úgy mint Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis, Jennifer Aniston, Kevin Spacey, és Jamie Foxx egytől-egyig visszatértek a folytatásban. Új szereplőként csatlakozott a filmhez Chris Pine és Christoph Waltz. A filmet a New Line Cinema készítette és a Warner Brothers forgalmazza. Az eredeti bemutatója 2014. november 26-án volt, míg Magyarországon egy nappal később november 27-én jelent meg. Cselekmény Nick Hendricks, Dale Arbus, és Kurt Buckman saját vállalkozásba kezdenek, miután megszabadultak elviselhetetlen főnökeiktől. Kifejlesztenek egy új samponadagoló zuhanyrózsát, amiről úgy gondolják, hogy biztos siker lesz, amint piacra dobják. Miután több forgalmazót is keresnek a terméküknek, végül szóbeli megállapodást kötnek Burt Hansonnal, egy gazdag üzletemberrel. Nick, Kurt és Dale határidőre le is gyártanak 100 000 példányt belőle. Csakhogy Hanson rútul rászedi őket: nem veszi át a legyártott árut, ezzel csődbe juttatja a három barátot, akik mindenüket ebbe fektették bele, majd potom áron felvásárolja a céget és a raktárkészletet. Mivel nincs semmi a kezükben, hogy kimásszanak a slamasztikából, így elkeseredett elhatározásra jutnak: emberrablásra. Szép kis váltságdíjért elrabolják Hanson elkényeztetett, tapló fiát, Rexet. A balhé megszervezéséhez régi cimborájuktól, Dean "Anyabaszó" Jonestól kérnek segítséget. Az ő tanácsára kéjgázt szereznek be, hogy Rexet öntudtán kívül tudják elrabolni. Persze az akció nem alakul jól, és lebuknak, de maga Rex felajánlja nekik a segítségét az emberrabláshoz, ő ugyanis szintén pénzt akar kicsalni az apjától. Némi vívódás után beleegyeznek a dologba, és négyen együtt egy nagyszabású tervet eszelnek ki: Rexet "túszként" tartják fogva a cégük gyárában, majd egy lenyomozhatatlan mobiltelelefonnal egy titkos helyre csalják Hansont a váltságdíjjal, mialatt Kurt, Hansonnak kiadva magát félrevezeti a rendőrséget. 5 millió dollár váltságdíjat követelnek, ebből ők 1 milliót kapnának, a maradék 4 milliót pedig Rex kapja meg. Az akció kezdetét veszi, ám nem minden a számításuk szerint alakul. Nemcsak a lenyomozhatatlan mobil elromlása, és az időhiány kapcsán merülnek fel gondok, de közben felbukkan Dale exfőnöke, a szexmániás Julia is. Korábban betörtek hozzá (ugyanis az ő orvosi rendelőjéből szerezték a kéjgázt) és Julia azzal zsarolja őket, hacsak Dale nem fekszik le vele, értesíti a rendőrséget (Julia már az első rész kezdetétől szeretné behálózni kelletlen alkalmazottját). Ennek véletlen fültanúja lesz Dale felesége, Stacy, és azt hiszi, a férje megcsalja őt. A kellemetlen akadályokat csak fokozza, hogy késve érnek oda a megbeszélt helyre, ahol a váltságdíjat vennék át, ráadásul Rex galádul hátba támadja őket: lelövi a saját apját, lelép a pénzzel, a gyilkosságot és a rablást pedig mind rájuk akarja kenni. A rendőrség megérkezik a helyszínre, de a csapat az utolsó pillanatban elmenekül Anyabaszó Jones segítségével. Azt tervezik, ha előbb érnek vissza a gyárba, mint Rex, akkor be tudják bizonyítani az ártatlanságukat, hiszen, ha a férfi nem tartózkodik ott, mint túsz, akkor egyértelmű, hogy nem volt igazából elrabolva. Egy igen rázós autósüldözés után visszaérnek a gyárba, de pechükre Rex megelőzi őket. Azonban megcsörren Kurt mobilja, ami véletlenül Rexnél maradt, és mivel a rendőrség ugyanazt a csengőhangot hallja, mint ami az emberrablók telefonjáról is szólt, így világossá válik, hogy maga Rex is szerepet játszott a dologban. Végső lépésként Rex fegyvert fog a főnyomozóra, de Dale bátran szembeszáll vele, aminek következtében súlyos sebet kap. Néhány héttel később felébred a kórházban, ahol a többiek tudatják vele, hogy Rex sittre került, ők pedig megúszták a balhét hála Dale-nek, amiért megmentette a főnyomozót. A felesége is visszatér hozzá, köszönhetően Juliának, aki közli vele, hogy többé nem akar tőle semmit (mivel most már Dale neje, Stacy után vágyakozik). A csapat vállalkozása becsődöl, de Nick exfőnöke Harken utólagos segítségével tovább tudják fejleszteni az üzletüket. Jones pedig a nála lévő öt milliós váltságdíjjal megvalósítja nagy álmát és nyit egy saját cukrászdát. Szereplők Jason Bateman , mint Nick Hendricks (magyar hangja Gyabronka József ): Kurt és Dale legjobb barátja, a csapat realista, kissé talán aggályos tagja. Az emberrablási ötletet csak igen kételyesen támogatja. Charlie Day , mint Dale Arbus (magyar hangja Rajkai Zoltán ): Nick és Kurt legjobb barátja. A hiperaktív, lendületes, bár néha meggondolatlan tagja a csapatnak mindig nyitott az új ötletekre legyen szó bármilyen elvetemült bűntényről. Dale az első rész óta családos ember, férj és háromgyermekes apa lett, ami néha igencsak próbára teszi az idegeit. Jason Sudeikis , mint Kurt Buckman (magyar hangja Anger Zsolt ): Nick és Dale legjobb barátja, a csapat "esze", aki mindig tudja a helyes, vagy olykor helytelen megoldásokat. De a barátaihoz hasonlóan ő sem a legfényesebb bűnöző elme, ami gyakran szül problémákat. Chris Pine , mint Rex Hanson (magyar hangja Bozsó Péter ): Gazdag és elkényeztetett, kéjsóvár, intrikus fia Burt Hansonnak. Chris Pine-nak nagyon jó benyomása volt a szerepről, és a kollégáról is. "A színészek brutálisan viccesek: forgatás közben én folyton elröhögtem magam, százszor kellett miattam újravenni a jeleneteket. Miközben ott állt mellettem Jason Bateman, Charlie Day és Jason Sudeikis, akinek arcizma sem rándult. Én csak egy ártatlan csecsemő vagyok hozzájuk képest." Christoph Waltz , mint Burt Hanson (magyar hangja Csankó Zoltán ): Rex pénzhajhász apja a vállalatnak vezetője. Waltz leszerződése a filmhez kezdetben igen labilis volt, ugyanis többször felmerült hír, hogy otthagyja a stábot. Közreműködése a filmhez 2013 novemberében vált hivatalossá. Jennifer Aniston , mint Dr. Julia Harris (magyar hangja Kökényessy Ági ): Fogorvos, Dale exfőnöke. Bár Julia a javulás útjára lépett szex-függőségét illetően, pajkossága és elfojtott indulatai képesek bármikor és bárhol előtörni, különösen, mikor Dale és barátai felbukkannak a színen. A Förtelmes főnökök 2 volt Jennifer Aniston első folytatásos filmje, s elmondás szerint rendkívül élvezte az újbóli közös munkát az első filmből megismert csapattal. Kevin Spacey , mint David Harken (magyar hangja Epres Attila ): Nick exfőnöke, akit a csapat börtönbe juttatott az első film végén, gyilkosság vádjában. Most jogi tanácsokért fordulnak hozzá, amit Harken meg is ad nekik, a maga infantilis módján. Lindsay Sloane , mint Stacy (magyar hangja Pálmai Anna ): Dale felesége, és gyermekeinek anyja, aki Julia szexmániájának új alanyává válik. Jonathan Banks , mint Hatcher nyomozó (magyar hangja Barbinek Péter ): Az FBI egyik nyomozója, aki a Hanson-rablás ügyet vezeti. Jamie Foxx , mint Dean "Anyabaszó" Jones (magyar hangja Kálid Artúr ): Rossz arcú néger, a csapat régi barátja, akihez bűnügyek terén fordulnak tanácsért. Jamie Foxx állítása szerint Anyabaszó Jones karaktere most még viccesebb, mint az első részben, hisz "újabb meglepő humoros titkok derülnek ki a csak látszólag nagy vagány fickóról." Érdekességek Kurt csengőhangja, ami többször hangzik fel a filmben Katy Perry toplistás száma a Roar , ami 2013-ban jelent meg. Rex csengőjének a zenéjén Pitbull The Anthem című száma hallható. Az emberrablás ötletét a csapat különböző filmekből szedi, ahogy az első részben is. Megemlítik többek között Kilenctől ötig című filmet, és a Ragadozót is. Az akcióban használt adóvevőkön a Dóra, a felfedező című sorozat címszereplője, Dóra látható. A nemi erőszak drog ötlete a Másnaposok ból ered. A csapat meg is említi a film főszereplőinek, Phil, Stu, Alan, és Doug-nak a nevét. Miközben a kocsiban várakoznak Kurt és Dale felemlegetik, hogy kikkel feküdnének le szívesen. Megemlítésre kerül Sarah Jessica Parker , Angelina Jolie , Cameron Diaz , és Nicole Kidman neve is. Alepes Az Alepes a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Alepes apercna Grant, 1987 Alepes djedaba (Forsskål, 1775) Alepes kleinii (Bloch, 1793) Alepes melanoptera típusfaj (Swainson, 1839) Alepes vari (Cuvier, 1833) Monceaux-le-Comte Monceaux-le-Comte település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 125 fő (2015). Monceaux-le-Comte Vignol, Dirol, Ruages és Saizy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Furnikár Furnikár (Furnicari) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése Bákótól délkeletre, a Szeret partján, Coteni és Tamás közt fekvő település. Története Furnikár lakosai katolikus magyarok, akik a 19. század elején költöztek a településre Bogdánfalváról. 1842-ben 39 lakosa volt. 1930-ban 232 lakosa volt, melyből 69 volt római katolikus. SZU–5 A SZU-5 egy a szovjetek által a T–26-os könnyű harckocsi alvázára fejlesztett, önjáró tüzérségi löveg prototípus sorozat volt. A „SZU” jelzés a Szamohodnaja Usztanovka-t (oroszul: Самоходная Установка) rövidíti, ami magyarul önjáró löveget jelent. Története 1933. augusztus 5.-én a szovjet vezetés elfogadta a második Öt éves tervet, amelynek részeként megrendeltek egy "tüzérségi trió"-t. A cél az volt, hogy egy felépítményre, három különböző rendeltetésű tüzérségi ágyút lehessen szerelni. A megrendelést követően 1934-ben, a Leningrádi Kirov Gyár mérnökei elkezdték a T–26-os alvázra épített önjáró lövegek fejlesztését. A három különböző altípus már az év őszén elkészültek és decemberig sikeresen elvégezték a futáspróbáikat is. A tesztelési sorozat után úgy döntöttek, hogy az 1936-os évre megrendelik 30 db SZU–5–2-es típus legyártását. További járművek azonban nem készültek, mert 1937-ben leállították a járművek gyártását és fejlesztését. A járműveket először 1938-ban a Haszan-tavi csatába vetették be, ahol hatékony támogatást nyújtottak a gyalogság és a többi páncélos számára. Később a Barbarossa hadművelet idején már csak 16 jármű volt üzemképes, azonban ezek is részt vettek a Szovjetunió védelmében. Ma három példánya is ki van állítva a Kubinkai Harckocsi Múzeumban. Típusváltozatok SZU–5–1 : Egy 1902/30-as típusú 76.2 mm-es ágyúval ellátott, nyitott tetejű tüzérségi löveg. Egy prototípus készült 1934-ben. Végül leállították a fejlesztését, mert a "rivális" AT–1 -esek hatékonyabbnak bizonyultak nála. SZU–5–2 : Egy 1910/30-as típusú 122 mm-es tarackkal ellátott, nyitott tetejű tüzérségi löveg. 1934-ben építettek egy prototípust, majd 1936-ban további 30 járművet. SZU–5–3 : Egy 1931-es típusú 152.4 mm-es aknavetővel ellátott, nyitott tetejű tüzérségi löveg. Egy prototípus készült 1934-ben, amely a Vörös Téren zajló felvonuláson is részt vett. Azonban a T–26-os alváz nem bizonyult elég erősnek egy ekkora kaliberű ágyúval való terhelésre. LaFleur (Lost) 2009. március 4-én került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 92. részeként. Elizabeth Sarnoff és Kyle Pennington írta, és Mark Goldman rendezte. Az epizód Sawyer-centrikus. Az előző részek tartalmából Ben költöztető művelete kimozdította a Szigetet az időben, így időugrások sora kínozta a túlélőket, még halálos áldozatot is követelt Charlotte személyében. Locke szerint az Orchideában tudják leállítani a folyamatot, de ehhez az is kell, hogy akik elhagyták a Szigetet, visszatérjenek. Mikor John leereszkedett az Orchideánál található kút mélyébe, újabb idősík-váltás következett be, minek következtében a férfi lezuhant. A kötél, amin lemászott, már nem a kútba, hanem a földbe vezetett. A folytatás. Ismeretlen időpont Sawyer kétségbeesetten próbálja eltakarítani a talajt a kötél környékén. Juliet leállítja azzal, hogy nem tehetnek semmit, mivel egy olyan idősíkban vannak, ahol a kút még nem épült meg. Miles a távolba meredve kijelenti, jóval előtte vannak, majd abba az irányba mutat, ahol felfedezett valamit. A négy ember követi tekintetét, és meglátnak egy hatalmas szobrot, ami jóval a dzsungel fái fölé magasodik. Az építmény hátulról leginkább egy ókori egyiptomi istenre, Tauretre hasonlít. Ezalatt Locke a kút mélyén a helyére rakja a kereket, s ezzel egy újabb, az addigiaknál sokkal erősebb, földrengéshez hasonló időutazást vált ki. 1974 A kút ismét a helyén van, James egyből le is ereszkedne, ám ekkor meglátja, hogy a lyukat már beborította a föld. Hamarosan észreveszik, hogy elmúlt a fejfájásuk, és már az orruk sem vérzik. Ezek szerint John sikeresen végrehajtotta a tervét. Ford szerint már csak várniuk kell. Juliet megkérdezi, mégis meddig, mire azt a választ kapja, hogy ameddig csak kell. 1977 Egy Jerry nevű Dharma-alkalmazott a biztonsági központban elindít egy zenét, majd elkezd táncolni Rosie nevű barátnőjével. Megjelenik Phil, aki ennek nem örül, mivel ha LaFleur rájön, mit csinálnak munkaidőben, annak rossz vége lesz. Rosie a veszekedés közben ránéz az egyik TV-re. Látja, hogy egy férfi a szónikus kerítésnél szédeleg. Szól a két férfinek, akik ráközelítenek az alakra, és felismerik benne Horace-t. Horace részegen elővesz a táskájából egy dinamitot, meggyújtja, s elhajítja egy közeli fához, ami egyből fel is robban. Phil azonnal kiküldi Rosie-t, s kijelenti, fel kell ébreszteniük LaFleurt. Jerry eleinte nem örül az ötletnek, de belátja, hogy komoly gondjuk származhat abból, ha Horace felrobbantja magát, ezért elszaladnak főnökük házához. Phil bekopog, LaFleur pedig hamarosan ajtót nyit. A két alkalmazott azonnal kihúzza magát, és jelentik, mit művel Mr. Goodspeed. LaFleur megfordul, ekkor láthatjuk, hogy ő igazából Sawyer, aki nem nagyon örül a rossz hírnek. Gyorsan magára húzza overallját, amin a Head of Security (biztonsági szolgálat vezetője) munkakör szerepel, majd elindul, hogy megoldja az ügyet. Sawyer egy kisbusszal felveszi Miles-t, aki szintén a biztonságiaknál dolgozik, és együtt elhajtanak a kerítéshez. Kijelenti, hogy fű alatt kell csinálniuk az egészet, mivel nem szabad kiderülnie, hogy Horace iszik. Néhány perc múlva kiérnek a területre, ahol James kiadja a feladatot Straume-nak: szedje össze a dinamitokat, és oltsa el a tüzet, ő majd addig hazaviszi Goodspeedet. A kínai először tiltakozik a megosztás ellen, de aztán Ford rávilágít a lényegre: így ő fogja elmagyarázni Amy-nek, hol találtak rá Horace-ra. Sawyer haza is szállítja a kiütött férfit, és elmondja a terhes Amy-nek, mi történt. A nő szerint ez azért fordulhatott elő, mert veszekedtek Paul miatt. Többet azonban nem tud mondani, mert megindul a szülés. 1974 Jinék megérkeznek Danielhez, aki azt motyogja maga elé, hogy „nem mondom el neki”. Juliet megkérdezi, hol van Charlotte. A fizikus könnyes szemmel közli, hogy meghalt. Volt egy újabb időutazás, aminek során a teste eltűnt, ők pedig hátra maradtak. Sawyer egyből rákérdez, hogy abbamaradtak-e a villanások. Faraday szerint már nem lesz több, éppen ezért abban az időben kell boldogulniuk, ahol most vannak. Ezt követően a férfi visszatér monológjához. James úgy gondolja, vissza kell menniük a partra, Locke-ék úgyis ott fogják őket először keresni. Miles nem pártolja az ötletet, mivel a tábor eltűnt, ráadásul bármikor rájuk támadhatnak. Burke Ford mellé áll, mire Straume kijelenti, ennek az egésznek az lesz a vége, hogy oda-vissza fognak ingázni az Orchidea és a part között. Sawyer beolvas a kínainak, aztán elindul a part felé, ahova végül a többiek is követik. Út közben Juliet közli, szerinte is rossz ötlet visszatérni a táborba, de még mindig jobb, mintha nem lenne semmiféle tervük. Ekkor két lövést hallanak a közelből. A fegyvereiket beélesítik, és a hang forrása felé indulnak. A bozótok mögül látják, ahogy két férfi egy hátráló nő felé közelít, majd az egyikük zsákot húz a fejére. A nő egy Paul nevű férfit emleget, akit a támadói lelőttek. Miles nem szeretné, ha beavatkoznának, így Danielhez fordul segítségért, hátha azt mondja, hogy nem tudnak semmit se tenni. Faraday csak annyit mond, hogy nem számít, mit tesznek, mert ami történt, megtörtént. James Juliet segítségét kéri, s elindul az ismeretlenek felé. Felszólítja őket, hogy dobják el a fegyvereket, ám az egyikük rálő. Burke időben kapcsol, lelövi a támadót, és Ford sem habozik, végez a másikkal. Ezt követően leveszi a nő fejéről a zsákot, így láthatjuk, hogy ő Amy. Juliet Paul Dharma-egyenruhája alapján feltételezi, hogy a ’70-es vagy a ’80-as években vannak. Sawyer valószínűsíti, hogy a támadók a Többiek lehettek, de ezt Burke nem tudja alátámasztani, mivel nem ismeri őket. Jin az egyik halottnál talál egy adóvevőt. Juliet szerint indulniuk kell, ezt pedig James is jó ötletnek tartja. Odamegy Amy-hez, és megkéri, hogy tartson velük. A nő gyanakodik, tudni szeretné, kik a megmentői. Ford azt állítja, hogy a Tahitira tartó hajójuk zátonyra futott a közelben, így kerültek a Szigetre. Kifejti, hogy a támadók talán szóltak az adóvevőn a társaiknak, akik hamarosan odaérhetnek, ezért távozniuk kell. Amy egy fegyverszünetre hivatkozva tudatja, hogy el kell temetniük a halottakat, Pault pedig haza kell vinniük. Jin felajánlja, hogy ő majd cipeli a testet, aki mint megtudjuk, Amy férje volt. Sawyer a Barakkokba tartó úton megkéri társait, hogy hagyják őt beszélni, ő majd tálalja a történetüket, hiszen profi a hazudozásban. Juliet ráüvölt Danielre, hogy álljon meg. Megérkeztek a szónikus kerítéshez. Burke felszólítja Amy-t, hogy kapcsolja ki a berendezést. A nő először értetlenkedik, de végül odamegy a kapcsolóhoz, beír egy kódot, és elővesz valamit a dobozból. Ford felszólítja Amy-t, hogy először menjen át ő a kerítésen. A nő átsétál, nem történik semmi. A csapat is belép az oszlopok közé, ekkor azonban a berendezés működésbe lép, az emberek pedig a földre esnek, ahol egy ideig vergődnek, majd elterülnek. Ekkor Amy kivesz a füleiből egy pár füldugót. 1977 Az Amy-t vizsgáló orvos közli, a gyerek farfekvéses, császármetszést kell végrehajtani, amihez ő nem ért. A gyereket két héttel későbbre várták, addigra egy tengeralattjáró kivitte volna őket a külvilágba, hogy ott születhessen meg a baba. Sawyer elmegy egy autójavító műhelybe, ahol Juliet az egyik kisbuszt szereli. Röviden vázolja neki a helyzetet, és megkéri, hogy műtse meg Amy-t. Burke ellenkezik, mivel a kezei között eddig minden terhes nő meghalt. James azonban felveti annak a lehetőségét, hogy talán még nem áll fenn az a probléma, ami miatt később a terhes nők meghalnak. Együtt visszamennek a vajúdó Amy-hez. Juliet felsorolja, mikre lesz szüksége, de az orvos szerint ehhez Horace beleegyezése szükséges. Ford közli, ő most Horace nevében beszél, és azt akarja, hogy hajtsák végre a műtétet. Amy is kijelenti, hogy Burke-öt akarja szülésznek. Sawyer biztatja Julietet, aztán kimegy az épületből. Megjelenik Jin, akinek szintén elmondja, mi történt. Kwon is beszámol a történtekről: átnézték az 1-3-3-as körzetet, de nem találták Locke-ékat. James megkéri, hogy folytassák az 1-3-4-es szektorral. A koreai szeretné tudni, meddig folytatják még a kutatást, mire azt a választ kapja, hogy addig, ameddig csak kell. Közben Juliet kilép a műtőből, és kijelenti, hogy Amy és a kisfiú is jól vannak. 1974 Sawyer magához tér. Horace Goodspeed tudatja, a barátai jól vannak. Megköszöni a férfi segítségét, s elmondja, hogy az ellenséges bennszülöttekkel nem ápolnak túl jó kapcsolatot, ezért szigorú biztonsági előírásaik vannak. Ezt követően megkérdezi Jamest, hogy kicsoda. A férfi azt válaszolja, hogy a neve James „Jim” LaFleur, és a hajójukkal zátonyra futottak a közelben. Egy Fekete Szikla nevű hajóroncs után kutattak. Miután partra mosta őket a víz, észrevették, hogy a legénység egy része eltűnt, őket keresték a dzsungelben, mikor Amy-vel találkoztak. Horace kijelenti, hogy a Szigeten csak a Dharma tagjai tartózkodhatnak, ezért Jiméket reggel elviszi a tengeralattjárójuk Tahitira, és ha előkerül a legénység többi tagja, utánuk küldik őket. A csapat többi tagja a szabad ég alatt, vacsorával üldögél egy asztalnál. Miles szerint elszúrták az egészet, Sawyer valószínűleg már az időutazást ecseteli. A kínai megkérdezi Julietet, hogy mit néz. A nő felfedi, hogy neki is volt háza a faluban, mivel a Többiek elüldözték onnan a Dharma alkalmazottjait, ő pedig 3 éve a Szigetre került. Jin afelől érdeklődik Danielnél, hogy várható-e még villanás. A fizikus kijelenti, hogy nem lesz több, és előveszi korábbi hasonlatát: a bakelit újra forog, csak nem azt a számot hallgatják, amit szeretnének. Ekkor meglát egy vörös hajú kislányt, aki az apja után kérdez az anyjánál. Faraday hamar felismeri benne a fiatal Charlotte-ot. Ezt követően odalép hozzájuk Horace és James. Goodspeed felvilágosítja őket, hogy hamarosan megmutatják nekik a szállásukat, addig LaFleur értesíti őket a fejleményekről. Sawyer elmondja társainak, hogy a férfi bevette a történetüket, de reggel elviteti őket Tahitira. Miles már újabb vitát kezdeményezne, mikor megszólal a riasztó a faluban. Az emberek berohannak a házukba, és a korábban már látott Phil is megjelenik, hogy bekísérje a jövevényeket az egyik házba. Juliet és Ford az ablakhoz állnak, és látják, ahogy a fák közül előlép egy fáklyás ember. A férfi leszúrja a világító eszközét a földbe, és besétál az egyik lámpa fényébe, ekkor ismerjük fel őt: Richard Alpert. Horace kimegy hozzá, üdvözlik egymást. Goodspeed szóvá teszi, hogy Richard szólhatott volna neki a látogatásáról, mert akkor kikapcsolta volna a kerítést. Alpert kijelenti, a kerítés rá és az embereire nem hat. Egyedül a tűzszünet miatt nem támadnak, de a Dharma megszegte a szerződést. A látogató azért jött, hogy megtudja, hol van a két embere. Egy ideig vitáznak, aztán Horace bemegy a házba, és kikérdezi Sawyert, mennyire alaposan temették el a támadókat. Azt a választ kapja, hogy ez csak attól függ, mennyire elszántan keresik őket. Goodspeed odafordul Philhez, és utasítja, szóljon be a Nyíl állomásra, hogy 1-es szintű riadó van. Ezt követően készítsék elő az ágyúkat, és növeljék a kerítés hatóerejét a maximumra. James közli, majd ő beszél Alperttel, ezért ki is megy a férfihez. Köszönti Richardot, és elmondja, hogy történt az eset. A férfi rákérdez, tudják-e a társai hogy ezt megosztja vele, mire Ford felfedi, ő nem a Dharma tagja. Leül a Többiek vezetője mellé, és megkérdezi, elásták-e a Jughead nevű bombát. Richard nem hisz a fülének, ám Sawyer még azzal is bizonyítja igazát, hogy beszámol Locke látogatásáról a Többiek táborában. Ezek alapján Richard már hisz neki, de ez nem oldja meg a problémájukat. Az emberei igazságot követelnek. Amy Paul holtteste fölött gyászol. Megkérdezi Horace-t, hogy Alpert távozott-e már. Goodspeed közli, még nem, de LaFleur tisztázta a helyzetet, hogy fenntarthassák a tűzszünetet. Alpert viszont magával akarja vinni Paul testét. Ha nem kapja meg, akkor annak következményei lesznek a Dharma Kezdeményezésre nézve. Amy beleegyezik, ám még mielőtt átadná férje testét, leveszi a nyakából az ankh (egyiptomi jelkép, az életet szimbolizálja) nyakláncot, és sírva távozik. Sawyer is elhagyná a házat, de Horace előbb elmondja neki, hogy a tengeralattjárójuk két hét múlva visszatér, addig maradhatnak, hátha megtalálják a legénységük többi tagját. James kisétál Juliethez, aki a tengeralattjáró melletti mólón üldögél. Ismerteti vele Goodspeed döntését, és reményét fejezi ki, hogy addigra Locke-ék is visszatérnek. Burke emlékezteti a férfit, John azért ment el, hogy megmentse őket. Ez pedig sikerült, mivel már nincs több időutazás, se orrvérzés. Éppen ezért ő el fogja hagyni a Szigetet. Ford felhívja rá a figyelmét, hogy odakint még csak 1974 van, még nem létezik semmi, amiért vissza kellene menniük. Ám ez a nőt nem érdekli. Sawyer utolsó lehetőségként meg felhozza, hogy akkor egyedül maradna, mivel se Daniellel, se Miles-szal, se Jinnel nem tud jókat beszélgetni, és ők nem is állnak ki mellette, nem úgy, mint Juliet. A férfi megkéri a doktornőt, hogy két hétig maradjon még. Ebbe Burke végül bele is egyezik. 1977 Sawyer a faluban sétálgat. Letép egy virágot az egyik virágágyásból, majd belép egy házba, ahol már terítve van a vacsorához. Juliet még a konyhában tevékenykedik, mikor James előemeli a virágszálat. Megjegyzi, hogy nagyszerű volt aznap. A következő pillanatban már átölelik egymást, „szeretlek”-et mondanak egymásnak, végül pedig elcsattan egy csók is. Sawyer egy könyvet olvas, mikor Goodspeed ébredezni kezd. Közli vele, hogy van egy jó és egy rossz híre is. A jó az, hogy apa lett, a rossz pedig az, hogy lemaradt a fia születéséről. Horace teljesen maga alatt van, hogy kihagyta a nagy pillanatot. James kérdésére elmondja, miért is vesztek össze Amy-vel: ki akart venni egy zoknit a nő szekrényéből, mivel az övéi koszosak voltak. Ekkor látta meg, hogy a fiók alján ott hever Paul nyaklánca. Megkérdezi Jimet, hogy szerinte három év elég idő-e ahhoz, hogy elfelejtsen valakit? Ford elmesél neki egy történetet: régen nagyon odavolt egy nőért, akinél meg is volt az esélye, de nem használta ki. Jó ideig csak azon gondolkodott, hogy valaha el tudja-e majd felejteni. Most már alig emlékszik rá. Éppen ezért szerinte három év bőven elég a felejtéshez. Reggel csörög a telefon a hálószobában. Sawyer áthajol Juliet fölött, és felveszi a készüléket. Pár pillanat múlva teljesen magához tér. Megkéri a hívót, hogy ne hozza őket a faluba, hanem találkozzanak az északi völgyben. Kiugrik az ágyból, gyorsan felöltözik, és indul is. Julietnek csak annyit mond, Jin hívta, hogy sietnie kell. James egy terepjáróval hamarosan már ki is ért a völgybe. Megáll, kiszáll a járműből, és látja, hogy közeledik egy kisbusz is. A buszból Jin mellett előbújik Hurley, Jack, végül pedig Kate is. Az Oceanic Six első felének és Sawyernek a találkozását láthatjuk. Loopdidoo A Loopdidoo (eredeti cím: Grabouillon) 2006-ban indult francia televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat. A rendezők Paul Leluc és Jean-Luc François, az író Eddy Fluchon és Patrick Regnard. A producer Adrian Politowski, Gilles Waterkeyn és Eric Jacquot. Gyártója a Spirit Productions és az Umedia. Forgalmazója a Cartoonito és a Tiny Pop. Franciaországban a sugárzása 2006-tól tart. A sorozatnak 4 évada és 208 epizódja van, egy epizód hat percig tart. Eredeti adója a francia France 5, ami a vetítő tévéadó mellett a gyártója is. Magyarországon a Minimax mutatta be, a Disney Junior az M2 és a Boomerang sugározza. Az új részeket a Disney Junior mutatja be. Ismertető A sorozat egy Petúnia nevű kislányról, s kutyájáról, Loopdidoo-ról szól, akik közösen tanulják meg, mire jók a szabályok és hogyan kell egyedül elvégezni a ház körüli teendőket. Például, hogyan kell süteményeket készíteni, miért fontos hagyni, hogy az orvos beadja a védőoltást, illetve mely szabályokat kell betartani a korcsolyázás során, hogy az élvezhető maradhasson. Szereplők További magyar hangok (Minimax): Pálos Zsuzsa , Rátonyi Hajni , Szokol Péter További magyar hangok (M2): Papucsek Vilmos, Szokol Péter , Bozó Andrea , Ungvári Gergely, Boldog Emese, Grúber Zita, Szórádi Erika További magyar hangok (Disney Junior): Bácskai János , Kassai Károly , Kokas Piroska , Mezei Kitty , Nádasi Veronika , Sarádi Zsolt Szinkronok A sorozatot először a Minimax vetítette Magyarországon, s leszinkronizálták az első két évadot. A Disney Junior az első két évadot eredeti nyelven sugározza. Az M2 az első évadot még a Minimax szinkronjával sugározta, a másodikat azonban újraszinkronizálták. A harmadik évadot a Disney Junior adja, ezúttal már magyarul, harmadik szinkronhang-variációkkal. Disney Junior-verzió A szinkront a Disney Junior megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Magyar változat: Kiss Odett Dalszöveg: Szente Vajk Hangmérnök: Böhm Gergely Vágó: Pilipár Éva Gyártásvezető: Molnár Melinda Szinkronrendező: Járai Kíra Produkciós vezető: Máhr Rita MTVA-verzió A szinkront az MTVA megbízásából a VidArTeam készítette. Magyar szöveg: Csantavéri Júlia Vágó: Wünsch Attila Gyártásvezető: Farkas Márta Szerkesztő: Vince Szabina Hangmérnök: Kemendi Balázs Szinkronrendező: Csoma Ferenc Főcímdal: Csuha Bori Főcím: Zahorán Adrienne Epizódok 1. évad A házfestés A joghurttorta Buli van Füstös ötlet A világ vége Mérges méhek Tavaszi nagytakarítás Falánk Loopdidoo Kié a sárkány? Játsszunk kötéllel! Ússzunk egyet! Faház TV Ide a sütivel Tűz van Száguldás a havon Gyurmázzunk! Hulló csillag Korcsolyázzunk! Ide a kalapáccsal! A csiga futtatás Kutya élet Az elveszett levél Az oltáskönyv A szavatossági idő Egy igazi kakukk Illat ár A csuklás Április bolondja Majdnem karácsony Megfázás Királyi bánásmód Álmatlan éjszaka Az elátkozott cipő Azt csiripelték a madarak A fogoly Szemet szemért, fogat fogért A pilóta Kakukk Drága vétség Szerelmi bánat A tolvajok királya Robi, a robot A szemüveg Kincskeresés A verseny Gonzag, a nap hőse Hőguta Az iglu A nyakörv Kumbaya A farkas Emlékezetkiesés 2. évad Egyre magasabbra A tojástolvaj A tejfog Tetvek és színek Az autóbolondok Kutya jó nap Galamb-röptetés Elfuserált vár A nagy utazás Boszorkány inasok Fájós hüvelykujjak A fagyott galamb A jogosítvány Törpe játék A pillangó effektus Nehéz-súly Sherlock Loopdidoo Bújócska Bársonytalp Lesérülünk Ketyegő tojás Csupa fül A bosszúálló macska Petunia bárkája A pecakirály A szánhúzó kutya Hideg és meleg A rettenthetetlen mohikán Babonaság Vigyázat, jövök! Loopdidaa kisasszony 5 perced van! A gonosz méhecske Öntelt kutya Kutyaparfüm Segítség, sír a vakond! Kurkuma fakír ajándéka Ez nem igazság! Boussières Boussières település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 1089 fő (2015). Boussières Thoraise, Abbans-Dessous, Abbans-Dessus, Osselle-Routelle, Quingey, Torpes és Vorges-les-Pins községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Wardriving A wardriving egy tevékenység, melynek keretében Wi-Fi hálózatok után kutatnak. Ez utóbbi tevékenység kezd egyre népszerűbbé válni, pedig a wardriving eredetileg a hálózatok nevének/helyzetének felderítésének öröméről szól. Azt a tevékenységet pedig, amikor valaki azért keres védetlen hálózatokat, hogy azokat használja, azt piggybacking-nek hívják. A tevékenység neve az 1983-as Háborús Játékok című filmre utal. A wardriving-hez szükséges szoftverek az Interneten szabadon hozzáférhetőek, minden fontosabb PC operációs rendszerre, okos-telefonokra, illetve néhány játékkonzolra. A Piggybacking nem törvénytelen, de etikátlan, mert mások berendezését és a mások által fizetett sávszélességet használja, és személyiségi jogi kérdéseket is felvet, hiszen ezáltal a Piggybacker mások személyes adataihoz fér hozzá. A tevékenység közben általában autóban mozognak. Ha gyalog mennek, akkor warwalkingnak nevezik, ha biciklivel, akkor warbikingnak. Kellékek Autó Hordozható számítógép WLAN antenna GPS A GPS nem feltétlenül szükséges, de a pontos helymeghatározást nagyban segíti. A szó eredete A szó eredete egy '80-as években nagy sikerrel futott filmhez kapcsolódik. A Magyarországon Háborús játékok (War Games) címen bemutatott moziban a főhős találomra tárcsáz számítógépével telefonszámokat modemekre vadászva; ez a wardialing. Memnón-kolosszusok A Memnón-kolosszusok (arabul el-Kolosszát vagy esz-Szalámát) III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban, a Nílus partján a mai Luxor városával átellenben. A két kolosszus eredetileg Amenhotep halotti templomának bejáratánál állt, mely az ókori Egyiptom legnagyobb temploma volt, de építése után nem egészen kétszáz évvel le kellett bontani, mert túl közel épült a Nílushoz, és a folyó évenkénti áradása helyrehozhatatlan kárt tett benne. David Robertsnek az 1840-es években készült metszete vízzel körülvéve ábrázolja a két kolosszust. A szobrok kvarcithomokkőből készültek, amit vagy Gízából (a mai Kairó mellett), vagy Gebel esz-Szilsziléből (Asszuántól 60 km-re északra) szállítottak ide. Talapzatukkal együtt 18 méter magasak. A kőtömbök szállítását Hapu fia, Amenhotep felügyelte, a szobrokat Men udvari szobrász (Bek amarnai szobrász apja) faragta ki. A két, kb. 16 méter magas szobor ülve ábrázolja a fáraót, amint kezeit térdén nyugtatja; arccal a folyó és felkelő Nap felé fordul. Lábai mellett két kisebb alak áll, fő felesége, Tije, és anyja, Mutemwia. A szobor oldalain Hápi, a Nílus-isten ábrázolása látható. Az 1. században alkotó ókori görög geográfus, Sztrabón számol be arról az i. e. 27-ben történt földrengésről, melyben az északi kolosszus deréktól felfelé összeomlott. Innentől a szobor minden hajnalban „énekelt” – halk zúgó vagy fütyülő hangot adott ki, amit feltehetőleg az emelkedő hőmérséklet és az elpárolgó harmat okozott. A szobor innen kapta nevét. Memnón a legenda szerint a trójai háború egyik hőse volt, az aithiopszok királya, Éósz hajnalistennő fia, aki Afrikából vezette csapatait Kis-Ázsiába, Trója megsegítésére, de Akhilleusz legyőzte. A görögök a szoborban Memnónt látták, amint énekével köszönti anyját, a Hajnalt. Gyorsan terjedt az éneklő szobor legendája és a hit, mely szerint szerencsét hoz, illetve jóslatot mond, és egyre több látogató érkezett, köztük több római császár is. A Hadrianus kíséretében utazó Julia Balbilla epigrammákat írt róla, melyeket felírtak a szoborra. A rejtélyes hang örökre elhallgatott 199-ben, mikor Septimius Severus császár megpróbálta elnyerni az orákulum kegyét és összeillesztette a kettétört szobrot. Christopher A. Sims Christopher Albert Sims (Washington, 1942. október 21. –) amerikai közgazdász és gazdaságelemző, jelenleg a Princetoni Egyetem professzora. 2011-ben Thomas J. Sargenttel közösen a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal tüntették ki, az indoklás szerint „a makrogazdasági folyamatokban az okok és hatások különválasztásáról szóló empirikus kutatásaikért”. 1963-ban magna cum laude végzett matematika szakon a Harvard Egyetemen, és 1968-ban ugyancsak a Harvardon szerezte meg doktori fokozatát közgazdasági szakon. Ezt követően a Harvardon, a University of Minnesota-n, a Yale Egyetemen és 1999 óta a Princetoni Egyetemen tanított. 1974 óta az Amerikai Ökonometriai Társaság (Econometric Society ) tagja, 1988-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjának választották. 1995-ben az Ökonometriai Társaság elnöke volt. Fő kutatási területei a ökonometria és a makroökonómiai elmélet és gyakorlat. Az empirikus makroökonómia területén a vektor-autoregresszió (VAR) alkalmazását javasolta, segítségével lehetővé tette a fundamentális gazdasági sokkok identifikációját egy egyszerűen becsülhető és értelmezhető fogalomkeretben. Kónkan-part A Kónkan-part vagy Konkáni-part (maráthi/kónkani: ����, kannada: �����, Daksiní Kannada, angolul: Konkan Coast) az Arab-tenger partvidéke Maharashtra, Goa és Karnataka államokban, mintegy 700 km hosszan. Keletről a Nyugati-Ghátok hegyvonulata határolja. A partvidéken rizsföldek, kókuszpálma, kesu, bételpálma, kaucsukfa, bors és más fűszernövények ültetvényei sorakoznak. Az emberek legnagyobb része a mezőgazdaságból és a halászatból él. Az itt élő lakosság külön közösséget alkot és a saját dialektusát beszéli (konkáni nyelv). A helyi lakosság, a portugálok, majd a britek mind erődöket emeltek a partvidéken. A terület éghajlatát a délnyugati monszun befolyásolja, amely májustól októberig hozza a monszunesőt. Stazione di San Sebastiano-Asigliano Stazione di San Sebastiano-Asigliano 1967-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Cologna Veneta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Treviso-Ostiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Orgiano Stazione di Cologna Veneta Magyar női labdarúgókupa A magyar női labdarúgókupa (rövid nevén: magyar kupa) a magyar bajnokság után a második legrangosabb hazai versenysorozat. A kupát 1992-ben írták ki először, összesen 18 alkalommal rendezték meg, a lebonyolítási formát pedig többször módosították. A legsikeresebb kupacsapat a trófeát ötször elhódító László Kórház. A jelenlegi címvédő a Ferencvárosi TC. Története A Magyar Labdarúgó-szövetség 1992-ben írta ki először a női labdarúgókupát. Az első győztes a Renova csapata volt, mely abban az évben a bajnokságot és a szuperkupát is megnyerte. Az 1993–94-es, a 2005–06-os és a 2006–07-es idényben nem került megrendezésre a kupasorozat.